Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Ma 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Kisebb hangárok
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Kisebb hangárok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Kisebb hangárok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:21 am
Következő oldal

Kisebb hangárok
 





5. gyűrűszint
Több apró hangár is elhelyezkedik a két nagytestvér körül. Ezek jóval kisebbek és mindegyik egy-egy funkciót lát el. Az egyikbe csak a szárazföldi járművek helyezkednek el (csapatszállítók, teherszállítók, egy másikba csak a rakodást segítő gépek, egy harmadikban pedig a bevetésre kész Titánok. Ahogy nagytestvéreinél is, az ő falaikban is apró rejtett panelekben tárolják a szerelésükhöz használható alkatrészeket, meghibásodás esetén.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 27, 2019 12:38 pm
Következő oldal




Lucas & Noira
Reggel, mikor felébredtem, nem gondoltam volna, hogy különleges napra ébredek. Tudom, hogy sokan kiküldetésen vannak és távol az Állomástól, de arra nem számítottam, hogy én is részese leszek egy váratlan indulásnak. A szokásos elkészülési menetem után az elengedhetetlen kávém és a – mondjuk úgy- megszokott ruházatomban, indulok a kijelölt hangár felé, ahol magam mellé kapok majd valakit, aki vezeti a kirendelt Siklót. Elképzelni sem tudom, hogy én hogyan kerültem bele ebbe a szokatlan és váratlan helyzetbe, de mint Navigátorként kell most helyt állnom a Pilóta mellett. Érdekel is, hogy kivel lesz az utam, bár úgy vélem nem véletlen a kiválasztás. Eddig mély csend telepedett a küldetésünk céljára, bár ez sem lep meg a mostani helyzetben. Sok energiaforrást használunk a gépeinkhez és a fegyvereinkhez. Bizonyára azért is „halkan” adták a tudtomra, hogy ne verjünk fel vele nagy port, ha éppen „kényes helyre” vinne az utunk, mint például a Perdára. Igazán sok mindent nem viszek magammal, csak egy kis táskát, ami nélkül el sem indulok sehova. Anya biztosan jót nevetne, ha meglátna engem így. Bár a táskámban nemcsak pár elengedhetetlen női dolog lapul, van közte néhány kütyü is, ami szinte „alapdarab” nálam. Most nem részletezném, de aki ismeri a női táskák rejtelmeit, az tudja, hogy csak egy „féltégla” hiányzik belőle. A hangárba érve nincs aki feltartóztatna, bár érdeklődő pillantások azért kísérnek. Különösebben nincs bennem semmilyen gondolat- bár ez meglepő- de ahogy a jármű közelébe érek, azért lesz bennem egy természetes izgalom. Rég voltam távol a Dominiumtól, és akkor sem mondanám, hogy kellemes élmények sorozata elevenedik fel bennem. Utoljára lezuhantam a Perdán és … Na, jó! Nem kell megint arra a szörnyűséges napokra gondolnod, Noira! *Biztatom magam*
De, ahogy már lenni szokott, megint pár percet késtem a megbeszélt időhöz képest. Egy férfi alakját látom a közelemben, és ha jól sejtem, akkor ő lesz a Pilóta. A kávém maradékát megiszom és odaadom az egyik mellettem elhaladónak. Tudom, hogy ez kissé szokatlan, de ha most találkozom először egy … ismeretlen Pilótával. Akkor legalább, ne egy kávés-pohárral a kezemben lásson meg először.
-Köszönöm. – mondom a Szerelőnek, aki pislogva átveszi tőlem a poharam és indulok is a Pasi felé. Jobb híján, úgy üdvözlöm, ahogy a leg-sablonos, vagy valami olyasmi.
-Jó reggelt! Noira Landrow zászlós vagyok. A Navigátora…. Uram. – teszem hozzá, ahogy meglátom a rangjelzését, miután felém fordul, ha valamin éppen eddig ügyködött. Igaz, hogy ő is zászlósi rangban van, -mint én-, de a formaságok szerint most Pilóta, és egy hangyányit "magasabb rangban" lesz felettem, mert én leszek a Navigátora. Ő meg, aki vezetni fog...
-Bocsánat a késésemért...- kezdek bele, bár nem hinném, hogy nagyon érdekelné. De azért, próbálkozom menteni ezt a pár percet.  







 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 27, 2019 3:34 pm
Következő oldal


Noira & Lucas
Ma reggel korábban kelt, mint szokott. Ma mehet egy tesztkört végre, egy tapasztaltabb navigátorral, aki elvileg megkapta az útvonaltervet is, ahogy ő. Nem kell túl messzire kirepülniük, csak egy szabályos felderítő kört kell menni. A cél a hajó esetleges nem érzékelhető sérüléseinek felfedezése, és egy normál repülési görbe. Ezzel ugyan nem lenne semmi baj, de most, hogy az Imperium a Dominum hangárjában pihen, a nagy hajó egyik siklójával kell menni, amit ő nem ellenőrzött, ergo muszáj lesz legalább egy felszínes tesztet végrehajtani vele. Ha már a saját hajóikat kicsit kipofoztatta, jobb lenne azokat próbálgatni, esetleges fejlesztési ötleteket foganatosítani. A hadsereg siklója biztosan nem is annyira használatos, mint az Imperiumé, szóval valószínűleg még kevesebbet foglalkoznak velük, főleg úgy, hogy nincs igazán harci helyzet. Így korán kelt, elvégezte gyorsan a reggeli rutint, főzött egy kávét közben – már, ha ezeket az új izéket lehet annak nevezni -, és mire végzett, frissen indult neki a lifteknek, hogy a lakhelyéről gyorsan elérje az Dominium kijelölt hangárját. Az engedélye természetesen rendben volt, mint mindig, így aztán nem is kérdezősködtek nagyon, a parancsnak megfelelően pedig a gépéhez kísérték. Gyorsan átvizsgálta és nem tévedett, egy régebbi sikló volt, már majdnem poros, de azért rendben tartották. Így még volt egy kis ideje a navigátor érkezéséig, rá is kíváncsi volt. Eddig nem sok embert ismert a hajókon, a többségük pilóta, vagy az ő hangárjában teljesít szolgálatot. De most Noira Landrow zászlós lesz a társa, akiről viszont semmit sem tudott, csak azt látta, hogy ő is egy csinos nő és nyilván ért ahhoz, amiért küldik. A tesztet hamar elkezdte, a sikló pedig halk, összetéveszthetetlen zümmögéssel kelt életre. Néhány odafordultak és elmosolyodtak, majd továbbálltak, mentek a dolgukra. Lucas beült a fülkébe és magához igazította rendszert, az előre beállított kódchipjének segítségével. Miután minden rendszer kézre állt neki, leszállt két okból is a gépről. Az egyik az volt, hogy még körbe akarta szemrevételezni a járművet, a másik pedig az, hogy még nem futott végig a teszt. Végül akadt még egy kis ideje a harmadik miatt is, a navigátora nem érkezik meg pontosan, mert nem jött meg korábban. Ha be is esik, kell pár perc, míg eljut a hajóig. Szerencsére most sokan voltak eltávon, így nem kell majd neki sem végigmenni a beengedő műveleten. Kisebb örömére a gép rendben volt, akadt néhány harci karcolás rajta, de egyébként meglepően jó állapotban volt. Épp egy kisebb „heget” vizsgált, mikor megszólította egy kellemes női hang. Kifújta a levegőt és megfordult. Tisztelgett a nőnek, majd ő is köszöntötte a másikat.
- Önnek is zászlós! Lucas Morison zászlós vagyok – nyújtott kezet végül, mert kíváncsi, hogy a nő elfogadja-e. Ez is sokat elmond már róla, a késésért pedig elnézést kért. Régebben emiatt biztosan megütötte volna a bokáját, de Lucas nem fogja jelenteni, ha nem áll érdekében. És jelenleg nagyon más áll érdekében.
- Elfogadom. Remélem megkapta ön is az útvonalat. Indulhatunk, vagy van még valami kérdése? – néz rá derűlátóan. – Ha van, akkor menet közben még felteheti, üljön be – gondolja meg magát, aztán miután Landrow zászlós bemászik a helyébe, ő is a sajátjába. Felveszi a sisakját a HUD életre kel, ahogy a szemei elé húzza a panelt. A teszt közben lefut, úgy tűnik minden rendben, kisebb hibákat jelez csak, amik most valószínűleg nem fognak kelleni. Habár az egyik letapogató -3as 4-es érzékelője pirosan világít. De nem gond, mert ahhoz, hogy ne vegyenek észre valamit, elég kicsinek kell lennie, hogy akár túl nagy kárt tegyen bennünk, vagy bármelyik hajóba.
- Indulhatunk? - kérdezi a belső rádión keresztül a nőt. Természetesen a navigátornak is akadnak feladatai. Ha minden rendben, pár perc és kint lehetnek az űrben, nagyon várja már. Eddig csak a szimulátorokat nyúzta, legkorábban 50 évvel ezelőtt repült, így az izgalma természetes.


Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 27, 2019 6:55 pm
Következő oldal




Lucas & Noira
-Örvendek Mr. Morison. – fogadom el a felém nyújtott jobbját egy kedves mosollyal. Gondolom, hogy szóvá is tenné ezt a 3 perc késésemet, csak megelőztem benne.
-Ohh..köszönöm. Igen, megkaptam. – pislogok kettőt, majd ránézek a karórámra. Igazából nem csak az időt mutatja, hanem saját fejlesztésű kis miniatűr kütyüm, amin mindent tudok lekérni vagy elintézni. A PDA-m is nálam van, minden eshetőségre, de most elég körülményes lenne kihalásznom a táskám mélyéről. A zászlóst amúgy még nem láttam, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé jó Pilóta. Ezen azért kár lenne agyalnom, és ha jól sejtem, akkor jobb is, ha nem merülök bele a gondolataimba a küldetésünk részleteibe. Biztos, hogy jó okkal minket választottak ki erre az útra, és ennyi.
-Most nincs. – nézek rá, de nálam nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem-e jut eszembe valami. A fegyverfejlesztési részlegen már kiismerem magam, bár Navigátorként nem sok alkalmam volt teljesíteni. Igaz, hogy az eddigi feltérképezett rendszerek és koordináták nem ismeretlenek a számomra, de azért bennem van a félsz a repüléstől. Igyekszem elfoglalni a helyem és ellenőrizni a műszereket. Tekintve, hogy nem a legújabb darab a Sikló, azért aránylag megbízható és többségében működőképes rendszerű. A koordinátákat betápláltam a számítógépbe, bár láttam pár pirosan villanó jelzést, amit igyekszem „átirányítani” egy működő panelhoz, de nagy jelentősége nincs az utunk során. A tudásom a fegyverekhez és a navigációs rendszerhez tökéletes, de nem vagyok Sikló-szerelő. Amúgy meg bíznom kell a Pilótában, aki eleve több órát repült, mint én. Vagyis remélem, hogy így van. Lehet, hogy nem tartana komplettnek, ha erre rákérdeznék? Hmm… azt mondta, ha van kérdésem, akkor később is feltehetem… Inkább később. A fülemre illesztem a fülest, és hamarosan meg is hallom a férfi hangját benne.
-Indulhatunk. A koordináták: Delta-Alfa-00-12-17-2. – ismétlem el a fülesbe is a betáplált értékeket és becsatolom magam az ülésbe. Lehet, hogy ez csak egy rutinrepülés, de sok olyan emléket ébreszt bennem, amire eddig sem emlékeztem jó szívvel. Remélem, hogy ez az út jobban sikerül, és nem fogom görcsösen szorítani a karfát, amit most is teszek. Remélem, hogy a zászlós jobban el van foglalva a vezetéssel, mit engem figyelve észre vegye, hogy nemcsak a kezem rándul össze, amikor megindulunk a hangár kijárata felé, bele a sötét űrbe. Nagyon remélem, hogy minden simán fog menni, és nem lesz gubanc…. Ez persze jó nagy kérés, mert amilyen az én formám, mindig akad valami. A csillagok viszont csodaszépek… Ahogy meghallom a visszajelzőn a rövid pittyenést, akkor nyitom ki a szemem, mert ezek szerint kiértünk a dokkból és kitérő-pályára álltunk az Állomástól.
-A rendszer működik, minden kijelző stabil. Kitérő-pályára álltunk. A kormány az Öné, zászlós. - mondom gyorsan a zászlósnak, és kikapcsolom a robotpilótát, bár gondolom, hogy ezt ő is észrevette. Inkább csak leplezni akarom a pillanatnyi kapaszkodásomat, amit remélem az indulásunkkor, nem vett észre.





 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 11:03 am
Következő oldal


Noira & Lucas
Elfogadja a kézfogást, remek. Ebből látszik, hogy tisztelettudó, vagy legalább ismeri, hiszen azonos rangban vannak. Az, hogy most kettejük közt ő a feljebbvaló, nem sokat jelent, a kézfogás milyensége viszont sok mindent elárul. Eddig elégedett, holott, nem ezen múlik a küldetésük sikere.
- Remek – válaszolja, majd bólint arra is, hogy nincs kérdése a másiknak. Eddig minden rendben, kényelembe helyezi magát és kíváncsi, a továbbiakra, már ami a zászlóst illeti. De ennél is jobban kíváncsi, hogy újra kint lehet az űrben, hiszen olyan sokat ezt eddigi életében nem tapasztalhatta meg. Ha lemennének a Perdára az sokkal nekibb való közeg lenne, de így is elégedett lesz. A szívverése kicsit gyorsabb, de ez természetes, hiszen mindjárt kilövődnek az űrbe. Az irányítás már engedélyt adott és ő nyugtázza. A gép halkan, majd egyre hangosabban dübörög fel mögöttük. Maga mellé teszi a virtuális repülési naplót, ami rögzíti és mutatja is az útvonalukat. A koordináták megfelelőek, ő pedig megemeli a DUSK-ot, még elvégez pár számítást és ellenőrzést, majd a koordinátáknak adja a robotpilótát, amit nem sokkal ezután aktiválna, ha a navigátora nem tenné meg ezt előbb. Na, most akkor ki a pilóta? Talán ideges másik, vagy nem tudja, de ezért nem fog szólni, csak megjegyzi magának. A gép kilő, őket a mesterséges gravitáció a székhez szorítja, de nem sokáig… szinte azonnal az űrben találják magukat. A robotpilóta kikapcsol, ő pedig áteszi az irányítást.
- Vettem – szól vissza és maga elé veszi az irányítópultot. Közben kibámul a csillagokba, majd pályára áll. Lassan feltűnik a Perda és a többi hold is, ahogy kanyarognak és eltávolodnak a Dominium közvetlen közeléből.
- A következő irány, zászlós? – kérdezi, persze ő is tudja, de nem fogja megfosztani a navigátorát a feladatától. Ezt a gépet egyedül is lehet irányítani, de jobb, ha ő is figyel. Alaphelyzetben a másik kezeli a fegyverrendszert, a radarokat és mindent, ő pedig vezet. De a szabályzat szerint ez egy „iskolakör” szóval, csak haladjanak úgy, ahogy azt a gyakorlat előírja.
- Egészen szép. Járt már a holdon zászlós? – kérdezi csak úgy, hiszen az út, mostantól annyiból fog állni, hogy repkednek a cél felé, hacsak nem lesz valami galiba, egyelőre semmi ilyen.
- Készítsen felvételeket a Dominiumról, főleg a létfenntartó rendszerek gyűrűjénél, itt és itt – Noira előtt a stilizált képen három zöld részlet rajzolódik ki. Ez a sikló fel van szerelve ilyen technikával.
- Menjünk közelebb? – kérdezi, mert ebből nem készült fel pontosan, hiszen nem az ő dolga elviekben most. Tovább repülnek, ő pedig továbbra is a műszereket és a Perdát figyeli. Bárcsak lemehetne hamarosan oda!


Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 1:28 pm
Következő oldal




Lucas & Noira
Kezdek megnyugodni, hogy nem egy olyan tiszttel raktak össze, aki magasabban hordja az orrát, mint egy toronyház. Igazán nem sokat késtem, bár az a 3 perc tényleg semmiség hozzám képest. Lehet, hogy szóvá is tette volna, ha nem előzöm meg a bocsánatkérésemmel. A ruházatomat se tette szóvá, ami még egy „jó pont” neki. Nem lenéző velem szemben, ami kezdetnek nem is annyira rossz. Érdekes, de valahogy nem érzek félelmet a mai utazás miatt, bár a múltkori baleset a Perdára zuhanva, elég élénken él még bennem. Erőt veszek magamon és bizakodónak kell lennem, hátha most csak egy sima, egyszerű rutinrepülés lesz belőle és semmiféle balszerencse nem kerekedik ki. A feladat szerint csupán egy pár kört kell tennünk az Állomás körül az esetleges sérüléseket feltérképezni, és egy kisebb kitérőt a közeli Hold felé, de csak érintőlegesen egy észlelt anomália miatt. Igazán nem kellene tartanom ettől az úttól, de valamiért eszembe jut az a borzalmas emlék, amit igyekszek elfelejteni. A gondolataim azért sebesen cikáznak a fejemben, de nem mutatom ki, hogy vannak kíváncsiskodó kérdéseim. Kezdve, hogy a Pilóta, akit Mr. Morison-ak hívnak, mennyi ideje repül? Remélem, hogy több órát tartózkodott kint az Űrben, mint én. Ahh! Már megint csak arra a zuhanásra tudsz gondolni, Noira! Nézd inkább a Csillagokat odakint! Jó lesz minden!* igyekszem biztatni magam*
A székben ülve már nem annyira vagyok ideges, -bár még mindig bennem van a félsz-, de amikor életre kelnek a monitor kijelzői, akkor csak a feladatomra koncentrálok. Ellenőrzöm a paneleket és betáplálom a koordinátákat. Többségében minden rendszer működik és eddig nem észleltem hibát. Gyorsan közlöm a fülesen keresztül az értékeket, a Pilótával, bár tudom, hogy csak formalitás. De, maradjunk az előírásoknál, és eddig minden rendben van. A székbe picit belesüppedek, mikor a hangárból kilépünk az űrbe, de ez nem szokatlan érzés. Inkább az, hogy csak akkor engedem el a karfát, mikor meghallom az eltéveszthetetlen hangot, amikor a pajzsot átlépjük. Egy pillanatra a szavam is eláll a csodás látványra, és csak akkor pislogok fel, mikor meghallom ismét a férfi hangját.
-A következő irány… Delta-Alfa-00-12-19-4. – gyors mozdulatokkal érintem meg a kijelző panelt és rögzítem a pályára állás helyzetét, majd kicsatolom magam a székből, hogy könnyebben elérjem a távolabbi letapogató irányjelzőt, amit el is indítok, hogy felvételeket készítsen a külső burokról.
-Az érzékelők bekapcsolva, felvételek készítése folyamatban..- tájékoztatom a Pilótát, ahogy minden rendben az elindítással. Általában elég halk vagyok, mikor a munkámat végzem, de azért most eltérek a magamban motyogástól, ami nálam megszokott. Tudom, hogy furának is tartana a Férfi, ha nekiállnék a megszokott tempómban a gondolataimat megosztani. A kérdése viszont meglep.
-Öö… igen. Pár napig tartózkodtam, miután... Jártam ott, uram. – gyorsan kijavítom a mondatom végét, és befejezem, mielőtt elszólnám magam. Szándékosan tettem hozzá az „uram”-ozást, nem mintha előírás lenne, de még nem tudom, hogy miként venné, ha Mr. Morison-nak hívnám, így inkább maradok emellett a megszólításnál. Ha másként gondolja, akkor majd kiigazít, de egyelőre nem merem felhozni neki. Igaz, hogy most jobban meg tudom figyelni őt, mert kis időnk is van, míg a szkennerek elvégzik a letapogatást. Meg persze, a kíváncsiság bennem is megvan.
-És Maga? Járt már ott? – kérdezek vissza majdnem kapásból, bár nem tudom, hogy folytatnám, ha rákérdezne mi volt a végeredménye az ottlétemnek. Inkább érdeklődve figyelek rá, hátha megtudok róla többet, mint amit eddig tapasztaltam.
-Nem szükséges közelebb mennünk. – mosolyodom el a kérdésén. – A rendszer maximális felbontásban készíti el a területek letapogatását. – nem akarok kioktatónak tűnni, de ez a kérdés is meglep. Ahhh!! Ezek szerint nem annyira jártas a fejlesztésekben, de ezt nem is említem fel neki. Ez az én területem, bár nem csak a navigációt és a fegyverfejlesztést, amit próbálok „tökéletesíteni”, hanem a modulok hatékonyabb rendszerét. Ez meg, nem igazán publikus a hatáskörön kívül lévőknek. Legalább kis titkom is van előtte, és egy kedves mosollyal nézek rá.
-Régóta Pilóta? – nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá, amit eddig nem mertem feltenni neki. Azt mondta, hogy kérdezzek, ha van, ami az eszembe jut. Most jött el az ideje. Azt hiszem…..





 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 01, 2020 1:05 pm
Következő oldal


Noira & Lucas
Minden rendben eddig, a start sikeres, minden kijelző zöldet mutat, a gép halkan duruzsol mögöttük. A légüres térben egy kicsit hangosabban hallják, annak ellenére, hogy eléggé le van csillapítva a hajtómű hangja az pilótafülkék felé. Természetesen nem szabad teljesen, mert egy jó pilóta a hajtómű hangokból is képes bizonyos problémák megállapítására. De most minden egyenletes, és tökéletesnek tűnik. Az irányítás immár az övé, és új pályára kell állni, amit meg is kap a zászlóstól rövid időn belül. Eljátszik a gondolattal, hogy férjezett-e már, hiszen neki majdnem két éve van még eldönteni, és nem baj, ha tisztában van potenciális jelöltekkel. Nyilván jelenleg a külseje, ami tetszik neki, egyáltalán nem biztos, hogy valaki ezen pozitív potenciálja megfelelő társat takar, sőt, az itteni űrhajós lét nem éppen az emberre van kitalálva. Megteszi a módosításokat és próbál egy kicsit szocializálódni is, miután a feladatot kiadta.
- Vettem, irány Delta-Alfa-00-12-19-4 – a pályára állás csak egy pillanat, ő pedig elmereng a jövőbeli lehetőségein, egy nagyon rövid ideig. Annát megtalálni nem egyszerű feladat, eddig mindenhol zsákutcába jutott. Nagyon reméli, hogy nem valamelyik Kancellár miatt tűnt el, mert akkor előbb-utóbb komolyabb falakba fog ütközni, vagy egy olyanba, ami után Jenkins is azt mondja, hogy hagyja. Mindenesetre mindent meg kell tudnia a Perdáról, amit mások tudnak, vagy hajlandóak megosztani vele. Egyelőre nem nyomul, csak finoman kérdezget másoktól, ahogy most Landrow zászlóstól is. A kis félmondatot nem reagálja le, inkább tovább kérdez, de azért megjegyzi azt.
- És, hogy tetszett? – kérdez vissza, majd jön a természetes visszakérdezés. Tetszik neki a nő stílusa, hogy azonnal vált, ahogy azt az íratlan szabály megengedi neki.
- Sajnos még nem, de nagyon szeretnék. Persze tudom, mindenféle fertőzés és veszélyek vannak, de szívesen szívnék friss levegőt – mondja, majd egy apró kérdést intéz a nő felé. Tudja, hogy jók a látási viszonyok, de nem tudja, mennyit fejlődött az űrtechnika és a képi feldolgozás a kimaradt félszáz év alatt. Gyorsan megkapja a választ, biccent is mellé. Aztán eszébe jut, hogy ezt valószínűleg a zászlós nem látta.
- Rendben, ön a specialista ezügyben - mosolyodik el, ami talán a „éteren” keresztül is átmegy. Ezek szerint a technológia tovább fejlődött, ami nagyon helyes. Hamarosan elérik a következő koordinátát is, de a zászlós visszakérdez, udvarias szakmai érdeklődést tesz fel.
- Nos, a földi életemben voltam pilóta is, de főleg inkább katona. De hát úgy tűnik, itt most pilótahiány van, és jó az, ha van egy olyan, akit nem kell kiképezni már, azért nem bővelkedünk kisebb hajókba, ahogy elnéztem. Illetve maga Dominium és az Imperium jelentős ütőerőt képvisel – ekkor észrevesz pár kisebb aszteroida darabot, amik messzebb sodródnak tőlük és a Dominiumtól, valós veszélyt nem jelentve. Azért nem baj, ha figyel az ember, a radar alatti törmelékre, tudnak galibát okozni, ha szerencsétlenül találkozik vele a hajótest. Erre kevés esély van, de ő mindent megfigyel.
- Hamarosan elérjük a Delta-Alfa-00-12-19-4-et, mi a következő forduló koordinátája? – kérdezi, majd tovább kémleli az űr sötétjét.


Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 01, 2020 3:18 pm
Következő oldal




Lucas & Noira

Még nem találkoztam Morison zászlóssal, de eddig nem mondhatnám, hogy kellemetlen a küldetés egymás társaságában. Annak külön örülök, hogy nem „piszkálódott” az egyenruhám hiányára. Igaz, hogy a munkakörömben nem a ruhám vagy a rangjelzésem az elsődleges, hanem a tudás, amit beleadok a fejlesztésekbe. Simon sem „vaskalapos”, ami nagyban meg is könnyíti a helyzetemet. Ritka jó Főnököm, és amúgy is kedvelem a munkámat. Szeretek azzal foglalkozni, ami gyerekkorom óta érdekel és remélem, hogy elégedettek is, amit csinálok. A mostani feladat sem nevezhető bonyolultnak vagy éppen kivitelezhetetlennek, és ahogy elnézem remek Pilótával osztottak be. A kezdeti kapaszkodásom a karfába nem is a Pilóta vezetésének szólt, hanem annak a sajnálatos emléknek, ami még mindig bennem van a zuhanásról és az azután történt eseményektől. Ha nem korrigáltam volna ki a mondatom gyorsan, akkor biztosan elszólnám magam, amit nem is nagyon részleteznék, de ahogy látom elkéstem vele. A zászlós véletlenül is rákérdez a Perdán töltött időmre és most már nagyon nem tudok kitérni a válasz elől. A koordinátákat betápláltam a számítógépbe és jeleztem is a fülesen a társamnak.
-Rendben…- ellenőrzöm még egyszer a kijelzőket és eddig minden simán megy. A rendszer folyamatosan készíti a felvételeket, amihez további figyelem nem szükséges részemről. A „karórám” amúgy is jelezne, ha valami gubanc merülne fel, bár inkább nem festem falra az Ördögöt…
-Mondhatnám, hogy kellemesebben is el tudtam volna képzelni az ottlétemet, de nem úgy alakult… Sajnos nem volt szerencsés a földet érés. –teszem hozzá, bár nem hiszem, hogy ez így teljesen érthető a számára, de jobban nem tudom jellemezni azt a szerencsétlen zuhanást, és ami utána következett. Inkább elfelejteném a fogságot és a súlyos sérüléseimet, amit jó pár napig kezeltek.
-Sok minden nem úgy van, ahogy a köztudatban…- mosolyodom el a gondolatmenetén és arra, hogy milyen betegségek és fertőzéseket hallott erről a helyről. –Az Orvostudomány elég fejlett, bár odalent ...- biccentek a Hold felé. – Mások a körülmények. – eszembe jutnak azok a felszerelések, amiket láttam az ágyam mellett és bár nem vagyok szakértő a gyógyításban, de az Állomáson található berendezések magasan fejlettebbek, mint az ottaniak.
-Mondhatni… - ismét egy mosollyal nézek a férfire. Gondolom, hogy olvashatta az aktámat, bár nem minden szerepel benne. Amióta a Fegyverfejlesztésen kineveztek, azóta elég sok mindent titkosítottak velem kapcsolatban. Nem mintha szégyellném a kilétemet, inkább csak a védelem miatt történt.
-A Fegyverfejlesztésen dolgozom, és van némi rálátásom és tapasztalatom ez ügyben, a technikák és a berendezések jobbá tételéhez. – nagy vonalakban ennyit talán mondhatok a zászlósnak, és ez talán kielégítő is, mint válasz a részemről neki.
Aztán rá figyelek, s amit mond. Így már érthető, hogy miért éreztem kicsit másnak a zászlóst, bár ezt a szó legjobb értelmében.
-Maga a Földön élt?- szalad ki a számon hirtelen, de most már értem. – Csodás lehetett a Szülőbolygója…- ezt is komolyan gondolom, bár eddig csak Phil-től hallottam történeteket a Föld Bolygóról, és csodálattal hallgattam minden szavát.
- Ebben igaza van… Vagyis… sok mindenben más a technológia, amit itt tapasztalhat. De, talán nem olyan különböző. – Talán nekem nem olyan furcsa és szokatlan, mert én ebbe születtem, de másnak azért kell némi idő, hogy megszokja. A gondolataimból ismét a kijelzőkre figyelek, ahol egy halvány villanás feltűnik.
-Máris táplálom az értékeket.. – az ujjaim gyorsan váltanak a számokra, amik kitérőpályáról a következő feladatsorra irányítanak minket.
-A letapogatók elkészültek a felvételekkel. Indulhatunk majd a következő anomália felé. Irány… - beírom a gépbe a soron következő számsort, majd a fülesen is elismétlem, ahogy eddig.
-Delta- Alfa – 01-15-26-3 – az észlelt anomália megközelítése… Az értékek rögzítve. – sorolom el az új irányt és a közelben található „képződmény”helyzetét. A kijelző viszont törmelékeket jelez, és egyre sűrűbb előfordulással közelednek felénk.
-Valami nincs rendben…- pillantok rá a kijelzőkre, de lehet, hogy csak megérzés tőlem, és semmi különös jelentőséggel nem bír. –Túl közel érzékelnek a szenzorok törmelékeket. Ami nem lehetséges…- igyekszem tájékoztatni a zászlóst az észrevételemről, bár annyira nem egyértelműek az adatok, hogy ezt 100%-an kijelentsem, de említést kell tennem róla. Lehet, hogy kinevet az aggodalmam miatt, de valamiért rossz érzés kezd elhatalmasodni rajtam. Remélem, hogy semmi baj nem lesz és csak a rossz emlékek miatt érzem magam furcsán a látványra. Pár darab törmelék még nem ad okot a rossz érzésnek, de egyáltalán nem tudom bemérni a forrását a felénk közeledő aszteroidák származásáról. –Maga szerint mi lehet ez?- kérdezek rá a látványra, amit megmutatok neki a panelemen. Talán, mint Pilóta találkozott már ehhez hasonlóval, és meg tud nyugtatni, hogy csak én aggódom túl magam. Remélem….






 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 03, 2020 11:17 am
Következő oldal


Noira & Lucas
Felfigyel a kis elcsuklásra, és gyorsan rá is kérdez a maga módján. Persze úgy, hogy valójában elutasítható lett volna a kérdése, de Landrow zászlós mégis kifejti a Perdán tett utazását. Miközben továbbra is az űrt fürkészi és a hajó pályáját finomítgatja, azért nagyon is figyel a másikra.
- Remélem, lesz majd jobb élménye is a Perdával kapcsolatban. De legalább elmondhatja, hogy járt ott – mosolyodik el egy rövid időre, és a nőre pillant megggyőzően. Szeretné, ha kényelmesen érezné magát a másik, mert a feszült légkör nem tesz jót a döntések meghozatalában. Szerencsére a zászlós partner ebben, így minden rendben lesz majd. Az ujjait újabb virtuális kapcsolóra helyezi. Aztán már nem válaszol, csak fogadja a nő elég szexi mosolyát. Hogy jutott el idáig a gondolatmenetben azt nem teljesen érti, de meglepődik, hiszen nem olvasta a nő aktáját. ~ Navigátor és fegyverfejlesztő mérnök? Érdekes. ~ Persze ő sem pilóta olyan nagyon, még ha ezt a rutinrepülést simán el tudja végezni. Az agya, mint a szivacs, nem véletlenül az, ami, így aztán, amit látott, meg is jegyzi, és szinte rutinból használja legközelebb. Az izommemóriája egy újabb szint az átlagosnál, így aztán sokszor csak tudja, hogy mit kell csinálni, mielőtt végiggondolná, mit tesz.
- Igen. Nos, a vége felé már nem volt olyan csodálatos, de láttam korábbi képeket és nagyon irigylem az őseinket. Gyönyörű vidékek voltak egykoron, és ami megmaradt belőlük már csak halvány emléke volt az eredetinek. De még azokban is voltak csodák – réved el egy pillanatra, mintha annyira érdekelné. Habár tetszett neki az egykori Niagara vízesés, ami csak egy nukleáris kiszáradt tó maradt a természet kiszipolyozása miatt.
- Nem, valóban nem, inkább egyszerűbb és kevesebb az emberi hiba. Mindazonáltal kevesebb a lehetőség váratlanabb dolgok megtételére. Kivéve, ha a teljes rendszeren uralkodhat az ember – megnyomott egy gombot és mosolyogva mutatott rengeteg piros foltra a kijelzőn, ami számos rendszert kitiltott a vezetői engedélyből. Eljött az idő az új pályára állásnak, és meg is teszik az újabb fordulót. Ekkor ő már látja, hogy van némi furcsa törmelékmező körülöttük.
- Igen, érzékelek párat én is. Látja, ott? – mutat az űr felé, ami egyáltalán nem biztos, hogy látszódik, habár nem arról jelzi a törmeléket a kijelző.
- Mikroszemcsék, amik a karbantartók „álma” - húzza el a száját. – Mit tegyünk? – kérdez a navigátorra, hiszen a küldetés menetét ő vezeti le, ő csak elnavigálja a hajót.
- Egy kisebb üstökös maradványa, talán. De Raven Moor tizedesnél érdeklődjön majd a küldetés után, ő ért hozzá jobban – mondja, majd készen áll arra, hogy kitérjenek, ha Noira nem szólna, hogy térjenek el két fokkal legalább. A felvételek onnan is tökéletesek lehetnek majd.


Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 03, 2020 5:19 pm
Következő oldal




Lucas & Noira

-Én is remélem, hogy nem ismétlődik meg.- mosolygok a férfi szavaira. Gondolom, hogy most jó nagy kérdőjelek villannak a feje felett, amiért ennyire parás vagyok attól az emléktől. Amikor megtudtam, hogy erre az útra kijelöltek, - nem tagadom- felrémlett előttem a zuhanás és újra eszembe jutottak azok a borzalmak. A Pilóta pillantását azért megnyugtatónak érzem, bár eddig tényleg egy szavam se lehet a „vezetési stílusára” se. Amúgy, kellemes társaságnak is nevezhetném, mert egyáltalán nem olyan anti-szociális, amit elsőre gondoltam róla. Picit el is merengek a férfit figyelve, de meg kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam benne. Nem mintha olyan sok földi születésűt ismernék, hanem inkább azok a pletykák jutottak eszembe, amiket róluk hallottam. A felesége is biztosan sokat aggódhat érte.... Ejjjj! Már megint elkalandoztál, Noira!*terelgetem vissza gondolataimat a jelenbe, és a feladatra*.
-Csodás lehetett… Majd esetleg, ha nem tart tolakodónak, akkor mesélne még nekem róla? - nem akarom megszakítani a beszédében, csak ámulatom hangja szólal meg halkan, miután befejezte a mondatait.
-Persze, nem most azonnal gondoltam… - mentegetőzöm. - Nem akarnám terhelni a kíváncsiságommal, miközben vezet…- Gyorsan csendben is maradok, nehogy azt higgye, hogy türelmetlen vagyok, és nem tudom kivárni. –Amúgy nyugodtan mondja meg, ha sokat beszélek… Csendben is tudok lenni. Igaz, hogy nem mindig, de majd igyekszem… - Jajjj! Megint csak jár a szám! Tudom, hogy néha kíváncsibb vagyok a kelleténél, mert sok minden érdekel, de olyan jó hallani a férfi hangját, amit mesél a szülőhelyéről. Érdekes és izgalmas lehetett az élete. Az enyémet meg inkább hagyjuk…
-Igen, valóban. – Érdekes meglátása van, és tetszik is. A mosolyom ismét felvillan felé. – Tudja, a gépeket is emberi kéz programozta egykoron… Így a hibalehetőség is fennállhat. Senki sem tévedhetetlen. –Erre azt is mondhatnám, hogy én sem vagyok tökéletes, így csak arra tudok törekedni, hogy kevesebb hibát vétsek. Persze, ez talán mindenkire érvényes, és nem is ragoznám túl. A kigyulladó ledek viszont egyre sűrűbben jeleznek, hogy valami közelít felénk.
-Ahh…A mikró szemcsék tényleg nem jó hírek számunkra…- kezdenek az ujjaim gyors táncot járni a konzolon, hogy egy új koordinátát keressek a kikerülésükre. A Sikló egy darabig ellenálló a külső hatások ellen, de nem a végtelenségig. Ha eltömődnek az érzékelők, akkor „vakok” leszünk, és egyáltalán nem fogunk tudni továbbhaladni a kijelölt pályán. –Igen, látom. - A szememmel követem amerre mutat, és ha nem tudnám, hogy milyen veszélyeket rejtenek, még csodálattal is ámulnék a látványra. Helyette inkább egy módosítást próbálok kiszámolni és új irányt adni az utunknak.
-Máris számolom a kitérő irány koordinátáit. - picit izgulok, de gyorsan kell cselekednem. A sűrű „porfelhő” nagyon gyorsan közeledik és a „kiszámíthatatlant” elég nehéz valahogy bemérnem a számításaim közé, de megkísérlem.
-Új irány…. Béta –Alfa – 05-47-12-69… - sorolom el Mr. Morisonnak az új számsort, amivel remélhetőleg kitérünk a felénk sodródó törmelékek elől, de távolabb kell mennünk az Állomástól. A Gravitációs mező és az energiapajzs megvédi a Dominiumot, de mi viszont jóval kevesebb energiával rendelkezünk. – Távolabb kell kerülnünk az Állomástól. Talán, így kikerülhetjük a szórást. – inkább csak magam elé mondom, bár a férfi is hallja a hangos gondolataimat. Nem szégyellem, hogy magamban is szoktam motyogni, mert ezzel is az agytekervényeimet „serkentem”, hogy ne a félelemre gondoljak. Remélem, hogy ezért, nem fog totál lököttnek nézni engem, bár néha azért vannak hajmeresztő ötleteim. Ha most nem kellene erősen koncentrálnom a számításokra, akkor el is vörösödnék, ha rám nézne. –Köszönöm… Biztosan rá fogok majd nála kérdezni. Csak, most…– egy halovány mosollyal térek vissza a konzolra figyelve, ami most mintha egy karácsonyfára hasonlítana. Ha elfogadja a férfi a számítások után említett új irányt, akkor rögzítem az értékeket.
-Lehet, hogy közelebb kell mennünk a Perdához… A szemcsék elterelődhetnek a légkörében és távolabb lehetnénk a törmelék vonzásától. Maga szerint kivitelezhető, uram? – pillantok rá kérdő tekintettel. A számok és a térképezés nem okoz nálam gondot, de nem vagyok Pilóta, és annyira nem is vagyok benne tapasztalt. Kétszer repültem, és akkor is csúfos véget ért az utazásom. Nem szeretném, ha Mr. Morisonnak baja essen, ahogy magamnak se kívánok még egy katasztrofális élményt. Amíg várom a válaszát, addig figyelem a kijelzőket és buzgón fohászkodom, hogy sikerüljön a kitérésünk. Abban viszont van valami, hogy az apróbb törmelékek egy nagyobb veszélyt is rejthetnek, mint például egy szétrobbant aszteroidát. Basszuuuusss!… Remélem, hogy nem lesz igazam.






 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 26, 2020 12:24 pm
Következő oldal


Noira & Lucas
Csak magában nyugtázza, hogy Noira egyelőre nem kívánkozik visszamenni a Perdára. Utána fog nézni, hogy mikor járt arra a nő, hátha van valami hivatalos jelentés a hajónaplókban erről. Márpedig biztos, hogy kell lennie, kérdés az, hogy mennyire férhet hozzá. Tippje szerint nem, de kérhet Jenkinstől különleges engedélyt, ha valahogy össze tudja hozni a saját kis küldetésével. Egyelőre semmi olyan információja nincs, ami ezt alátámasztaná, így elnapolja a kérést. Főleg, hogy a zászlós folyamatosan bombázza őt mindenféle kérdéssel. Semmi gond, amúgy elég unalmas lenne az útjuk, ha csak a koordinátákról és szakmaiságról lenne szó. Lucast mondjuk ez sem zavarná, de táplálni akarja a nő bizalmát, és nem is érzi kényelmetlennek az egész beszélgetést. Mármint kívülről, elemzően. belülről egyáltalán semmit, mert… hát ő ilyen.
- Persze, szívesen. Igaz, hogy már burkokban éltünk, mert az utolsó világháború tönkretette a Földet, de rengeteg minden megmaradt… nos, amíg a Föld el nem pusztult. De voltak hatalmas hegyeink, egyesek síeltek rajta, mások, kirándultak az erdőkben, csodás állatokat figyelhettek meg. Rengeteg közösségi tér volt a városokban, kisebb kávézóktól, hatalmas bevásárló központokig, az emberek imádtak vásárolni. A mi kantinunk elég puritán és funkcionális, ott tematikus volt minden, legyen az oldschool vagy modern, esetleg az 1960-as évek. Szóval sokkal impulzív élmény volt, mint most – nem tudja, hogy mindent értette-e Noira, például a síelésről nem nagyon maradhatott fel semmi, de még nem járt utána, hogy milyen emlékhelye van a Földnek. Magában mosolyog persze a mentegetőzés miatt, de tudja jól, hogy nőből van a másik és a kíváncsiság bennük sokkal erősebb. Ráadásul legalább Lucasnak is jól esik visszaidézni az emlékeit élete első 35 évéből. Ami meglepő számára, azaz, folytatni fogja, amíg csak lehet.
- Csak nyugodtan, ha kell, úgyis szólok – vigyorodik el, és rápillant a nőre, majd áttérnek Noira szakterületére, ahol ecsetelik a technológia fejlődést, és annak emberi beavatkozásának hiányát.
- Sajnos igaz, de mi nem fogunk – vigyorog reflexből, de nem sokáig, furcsa dolgot jeleznek a műszerek hamarabb, mint szerette volna. Már az elején jön némi baj, ami nem megnyugtató. Gyorsan cselekedniük kell, Lucas felkészül a kitérő manőverre, amíg Noira számol.
- Béta-Alfa-05-47-12-69? Vettem – úgy szemmértékre neki kicsit necces, de azért beállítja a koordinátákat, és nem hagyja egyedül a sikló vezérlését. Kitérő manőverre készül. – Biztos, hogy nem 72? Nekem kicsit karcsúnak tűnik, mert szoktak lenni már olyan kis részecskék, amiket a radar nem lát. De ez persze csak az én paranoiám, megbízok magában Noira - először tegezi le az út során, szeretné, ha egy kicsit közelednének egymáshoz. Sokkal jobb, ha a másik bízik benne jobban megy a koncentráció is. Bólint a kitérő manőver mikéntjére, csak a szélességet tartja kicsit szűkösnek. Viszont bízik is a nőbe, hiszen navigátor, tehát akárkit nem küldenek vele.
- Örülni fog magának Noira, Raven imád beszélni a munkájáról és mindenről, szerintem elég színes egy egyéniség – más véleménye is van róla, de azt egyelőre megtartja magának, amíg meg nem bizonyosodik az igazságról.
- Igaza lehet, de a Perda gravitációs tere nem fogja a szemcséket is magához húzni? Vagy nem olyan nagy? Erről nincsenek adataim – mondja kicsit bosszankodva, mert általában minden problémát számba vesz. Viszont az üstökös-maradvány túl széles körben szóródott szét ahhoz, hogy bármiben is biztos legyen.
- Már csak egy fél kör van, talán ki fogjuk bírni, mit szólsz? Rád hallgatok most, Noira – lehet, hogy ezzel túl nagy felelősséget szór a nő nyakába, de a bizalom innentől nem kérdéses. Tartja annyira jó navigátornak látatlanba a zászlóst, hogy ne okozzon gondot neki a felelősségvállalás gondot.



Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 26, 2020 6:24 pm
Következő oldal




Lucas & Noira
A múltkori kellemetlen érzésem, amikor utoljára a Perda felé közeledtem, most is felrémlett előttem, de amióta felszálltunk, egyre csökken a félelmem a zuhanás emlékeitől. Lehet, hogy csak azért, mert jobban el vagyok foglalva a kiszámítandó koordináták vagy a feladatom miatt? Talán a Pilóta magabiztossága is közre játszik abban, hogy kezdek megnyugodni mellette? Fogalmam sincs… Valamiért nem tudom megmagyarázni ezt az érzést. A zászlós rutinnal kezeli a Siklót, bár még most először találkoztunk, de valami az súgja, hogy bízhatok benne. Abba se vagyok biztos, hogy ez helyes, de amit eddig láttam és tapasztaltam vele, az nem keltett bennem kételyeket. Remélem, hogy az utunk további része is zökkenőmentesen alakul és nem úgy fog végződni, amint hetekkel ezelőtti utam során. Azt a fájdalmat és félelmet nem kívánom senkinek, hogy fogságba essen egy baleset után és magára maradjon egy olyan helyen, ahol gondolkodás nélkül az életét is elvennék az ellenállás emberei. Szeretném elfelejteni azt a napot és nem is akarok gondolni rá. Inkább a mostani helyzetre koncentrálok és a legjobb tudásom szerint teljesíteni. A kíváncsiságom a Földi életforma után nem most kezdődött, bár eddig csak Philt ismertem meg, aki ott született, és sok érdekes dolgot mesélt nekem. Most a zászlóst kérdezem, miután kiderült, hogy ő sem az Állomásról való, hanem a Föld nevű Bolygóról. Én csak ámulva és érdeklődve hallgatom a szavait, mert alig tudom elképzelni, hogy miként élhettek odalent. A síelésről semmit nem tudok, de biztosan valami helyi nevezetesség, amit sokan látogattak és biztosan többen ismerték. Nem merek rákérdezni, mert biztosan kinevetne a tudatlanságomért a férfi. Aztán tovább hallgatva szavait valami ismerősen cseng.. A vásárlás.
-Nagyon jó dolgok lehettek ott. – csak azután szólalok meg, mikor befejezte a mondatait, bár sok mindent nem ismerek az említettek közül, de a shoppingolást ismerem, és nagyon is a kedvenc időtöltéseim közé tartozik. Meg is mosolyogtat a tudat, hogy a gardróbom számtalan polcain, alig lelhető hely egy újabb darab számára, ha meglátnék valami szép ruhát vagy cipőt az Üzletben.
-Imádok vásárolni… - ezt csak halkan teszem mellé, bár csak kiszaladt a számon, de nem baj. Tudom, hogy néha megszólnak, amiért nem az egyenruhát hordom, de amúgy sem a ruha teszi az ember tudásának a szintjét, hanem a cselekedetei és döntései. Ami meg a ruháimat és hozzá illő cipellőimet illeti, imádom a csinos megjelenést, és az ápoltságot. Simon is tudja, hogy csak ritkán hordom az egyenruhám, de imádom is érte, hogy nem szól miatta, és ez csak az egyik ok, amiért imádom a főnökömet. Bár meg kell hagyni, hogy sexi-n mutat a gyakorlójában, de ez most mellékes információ.
-Rendben.. Nyugodtan rám lehet szólni, ha sokat járna a szám…– mosolyodom el rajta, hogy majd szól, ha sokat beszélnék. Talán van némi tapasztalata - ami a női csacsogást illeti-, bár túl tudom szárnyalni a legvadabb elképzeléseit is, ha úgy hozná a helyzet. Az előttem villogó panelekre emelem a tekintetem ismét és most már lassan minden kijelző világítani kezd. A koordináták, amiket a kitérőmanőverre adtam, helyesek és kétszer ellenőrizte a számítógép. Általában 0.1-1 fok közti eltérést megenged a rendszer, de a jelenlegi helyzet miatt nem mertem ez fölé menni. A visszakérdezésre felemelem a fejem, de inkább meglep a kérdése, mint zavarba hoz.
-Nem tévesek a számítások. Kétszer lefuttattam a programot… a Radar értékei alapján számoltam… De, csak erre tudok hagyatkozni. Az érzékelők szerint a „69” a helyzethez megfelelő irány. – pislogok egy párat, hogy a fejemben is újraszámoljam az irányt, majd bólintok felé. – A „72” nagy ívű pályaeltérést okozna, de a tartományon belül lennénk… Igaz, hogy most csak a kijelzőkre és a számítógép adataira hagyatkozhatom, de ha valami nem megfelelő… - nézek ismét a panelre, de ahogy villogni kezd az összes led, kezdem azt hinni, hogy a programozott útirány módosulhat, ha a mikró szemcsék eldugaszolják a Sikló érzékelőit, akkor jó nagy bajban leszünk. Ahogy ismét a férfire nézek, most esik le, hogy a keresztnevemen szólított. Nem mintha baj lenne, hogy nem magázódunk, sőt! Örülök is, hogy nem kell mindig figyelnem a megszólításra, mert hozzá is vagyok szokva, hogy a Részlegen mindenki tegeződik egymással. Nem mertem eddig felhozni a zászlósnak ezt a lehetőséget, bár úgy vélem, hogy ő is hasonlóképp gondolta, csak most mégis megtette. Nem bánom, mert amúgy is magunk között vagyunk és nincs is kifogásom ellene. Aranyos pasinak látszik, bár eddig nem néztem meg jobban. Biztos, hogy van felesége, bár erre sem térnék ki, hogy rákérdezzek. Általában a sors olyan férfiakkal hoz össze, akik már foglaltak és ezen meg se lepődöm. A Raven nevű nőt meg biztosan egyszer majd fel fogom keresni, ha már ilyen kedves ajánlást kapok a zászlóstól.
-Fel fogom majd keresni. Mindenképp. – bólintok a szavaira, bár még nem tudom mikor lesz a napja, de észben tartom majd. Aztán ismét a törmelékekre terelődik a figyelmem, majd a lehetséges kimenetele a feltételezéseinknek.
-A Hold gravitációs tere sok mindent magába szívhat, bár nekünk előnyünk van a hajtóművünk miatt, mint egy szabadon sodródó törmeléknek, de… - magyarázom, miközben az ujjaim gyorsan számítják ki a légkörhöz legközelebb álló helyzetet. - …  amit a Gép még kibírna gond nélkül… Vagyis, ha nem változott meg a mágnes tér, amik a legutóbbi mérések alapjául szolgáltak. – mindent megteszek, hogy épségben kimanőverezzem a Siklónkat a veszélyzónából, de nem csak rajtam múlik, hogy ép bőrrel megússzuk ezt a feladatot. Sokban függ a Pilótán is, bár a bizalma meglep, ahogy ezt ki is mondja.
-Köszönöm, hogy bízol bennem… Mindent megteszek, hogy kijussunk innen… Lucas. – emelem a tekintetem rá egy kedves mosollyal, bár nem gondoltam, hogy bizalmat ad nekem ilyen rövid idő után, de nekem is bíznom kell benne és eddig nem tett olyat, hogy ennek az ellenkezőjét tapasztaljam. A tegezés, akkor mostantól lehetséges? Nem merem felhozni, de ha nincs ínyére, hogy én is a keresztnevén szólítom, akkor majd szól. Amúgy meg, cuki pasi és jobb is, ha nem a merev protokollra hagyatkozunk. Lehet, hogy merészebb gondolataim is támadnak ezek után? Remélem, hogy épségben visszatérünk az Állomásra és nem fog gondot okozni a légkörben szétszóródott por és törmelék, ami megnehezítené a számításokat. Most nem tudom eldönteni, hogy a Sikló érzékelői mondtak-e csődöt, vagy az én túlaggódásom miatt érzem úgy, hogy valami baj közeleg… Nem tetszik nekem, hogy az összes létező led, villogva jelez a konzolomon.
-Már csak fél kör… -sóhajtok rá, és ahogy a következő érintést megtenném az ujjammal, a hajó megrázkódik.
-Mi volt ez? Valami történt a pajzzsal, kezd csökkenni az energiánk…- veszek egy nagy levegőt, hogy a remegésemet csillapítsam, de aztán erőt veszek magamon és igyekszem összeszedni magam, hogy beszélni tudjak. -  Azt hiszem, hogy az apróbb törmelékek miatt, kezd eltömődni a hajtómű és a rendszer is egyre labilisabb… A Radar leállt…- nézek fel a férfire, de belül rettegek, hogy le fogunk zuhanni, ahogy akkor történt velem… Félek. De, bízom Lucas szakértelmében, mert bíznom _kell_ benne, hogy nem ismétlődik meg a múltkori esetem… De, akkor is nagyon félek, mi lesz ennek a vége.




 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 27, 2020 10:09 pm
Következő oldal


Noira & Lucas
Bólint csak arra, hogy ha a másik sokat beszélne, csendesítse el. Nem zavarja egyelőre a nő feszültséglevezetése, tudja jól, hogy egyes embereknek ez a legjobb mód arra, hogy a stresszüket enyhítsék. Viszont megtörik ez a kis idill, amikor az új koordinátákkal érzésből vannak problémája. Na meg a számítógép sem lát mindent, a tapasztalat nem azt mondatja vele, hogy a hajó agya mindent számításba vesz. Illetve biztos jó, de nem tud jósolni, ebben meg ő biztos.
- Rendben, ha ezt mondja... nem vonom kétségbe a tapasztalatát - mondja, de azért észben tartja magának, hogy ha mégis baj lesz, merre kell menni, hogy minél hamarabb kikecmeregjenek az esetleges problémából. Egyelőre leköti ez az eset, és figyeli a kijelzőkön felbukkanó adatokat, aztán mégiscsak rátér Ravenre. A pozitív válasz mosolyt csal az arcára, kíváncsi, hogy mire fog egymással menni a két nő, ha találkoznak. Ezután mégis újra felhozza az aggályait, de Noira megnyugtatja, hogy nem lehet baj, habár az elmélete egy egyszerű tényre alapszik, amit nem befolyásolnak űrbéli anomáliák. Valójában neki is a véleménye, de ő szereti bebiztosítani magát, főleg, ha az élete egy kis űrhajóba van bezárva. De azért megkezdi a saját manőverét, illetve folytatja, hogy a nő bizalmába férkőzzön és tegezni kezdi. Miért is ne tenné,? Azzal ér el a legtöbbet, ha bíznak egymásban. De mégis történik valami, vörösen villogó kijelző és Noira hangja egyértelművé teszi, hogy baj van. A mondanivalója pedig ront a helyzeten.
- Nyugodj meg, koncentrálj. Figyeld a kijelzőket - egy sor régi parancsot kezd beütni, amire fejből emlékszik. Szerencsére, amióta itt van szinte csak ezekkel foglalkozott és kapott pár tippet a szerelőktől. Valószínűleg a zászlós is onnan tudta, hogy eltömődhetnek az érzékelők, mert ez nem egy újfajta hiba. Előkeresi a másodlagos radart, ami ugyan nem olyan pontos, de legalább látnak majd valamit és aktiválja. A kijelzőn megjelenik, és Lucas fúj egyet. Ez a radar kicsit másképp működik, de erre Noira is hamarosan rá fog jönni... számolni kell ugyanis, mert a gép nem fog neki. Nagyon reméli, hogy itt is az alapoktól kezdték a tanítást a koordináták számításához, nem pedig csak a használatot tanították meg.
- Nos, kezdhetsz számolni. Vissza kell mennünk, te leszel a szemem, én pedig navigálom az öreget - megcsapkodja egy kicsit a tenyerével a pilótaülést. - A landolást legalább ötször kell majd ellenőrizni, az neccesebb lesz, bár ott már külső segítséget is kérhetünk - mondja a nőnek és várja az utasításokat. Igaz, nem lett telejs a kör, de jó sok adatuk van ahhoz, hogy pár hétre ellássák a karbantartókat.

Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 28, 2020 3:55 pm
Következő oldal




Lucas & Noira
Ha most a Kabinimban lennék, akkor biztosan a zuhany alatt állnék. Elég hajmeresztő, hogy sorra villannak ki a jelzőfények a kijelzőkön és szinte egy sem mutat rendes értéket. A koordináták helyesek, amiket diktáltam a Pilótának, és ebben biztos vagyok. Sok időt töltöttem a szimulátorokban is, hogy nagyjából fel tudjak készülni extrém helyzetekre is. Ami többé-kevésbé sikerült, de most megint eszembe jut a zuhanásom pillanata. Tudom, hogy a mostani helyzet nem ad rá okot, hogy úgy érezzem, de mégis van bennem félelem miatta. Próbálom beszéddel elterelni a gondolataimat a fájdalmas emlékről és arra koncentrálni, ami a feladat. Egy percre sem veszem le a szemem a konzolról és a fejben számolás is elég gyorsan megy ahhoz, hogy az irányunkat megtartva haladhassunk tovább. A magázódás után tegeződésre váltunk, és nem zavar. Igaz, hogy elsőre meglepett a dolog, de aztán belegondolva nem is számít szokatlannak, ha egy ideig egymásra is vagyunk utalva. Amúgy meg, könnyebb is közölnöm bármit, ha nem a protokoll szerinti hivatalos megszólítást használom. Igaz, hogy ez itt, ebben a helyzetben nem is lényeges. A további utunk, az én számításaimra épülve fog haladni. Izgulok, de érzem magamban, hogy képes vagyok rá. Ami meg Lucas-t illeti, most már látom, hogy rutinnal kezeli a kormányt, és van még benne valami megmagyarázhatatlan a határozottságában. De, mielőtt még nagyon belemerülnék a gondolatba, az ujjaim gyorsan kitérő pályát keresve táplálják be a következő számsort.
-Köszönöm…- csak halkan csúszik ki az ajkaim közül a köszönet, ami a bizalmát és a biztatását illeti. A helyzetünket ellenőrizve, gyorsan kell korrigálnom a mágneses-mezőt és a Hold gravitációs erejét beleszámítva az új irányhoz.
-Kitérő pálya módosítva… Új irány: Béta –Alfa – 02-44-16-47. – ez, remélhetőleg, elegendő módosítást ad, hogy visszatérjünk az Állomás felé. A közeledő aszteroidák sűrűbb érkezése is okot ad, hogy megszakítva az adatgyűjtést, visszatérjünk a kiinduló pontra. De, addig még egy sor parancsot kell betáplálnom, és -ahogy mondta Morison-, többször kell átszámolnom fejben az adott és vélt értékeket, amiket láthatunk a kijelzőkön. A kedves szavai megnyugtatóak, amire el is mosolyodom. De mégis van bennem aggodalom, amikor a vörösen égő jelekre nézek. A radarunk leállt, és az energiapajzs is csökkenőben van, ami viszont nem indokolt az érzékelők eltömődése miatt. Biztos, hogy valami más is lehet, amit nem jelez egyik rendszer sem. Mi lehet az? Talán van valamilyen sérülés a külső burkon?
-Leszek a szemed..  ez kedves és aranyos! - Nem is gondoltam volna, hogy bizalommal lesz felém. Mondjuk, én se néztem ki belőle sok mindent, amit most már tényként könyvelhetek el róla. Ha, erre a koordinátákra állunk rá, -és neki sincs ellenvetése-, akkor egy kisebb ívű jobb kanyart Írunk le az Állomás felé. De a csökkenő energiaszint miatt, lehet, lassabban tudunk irányt változtatni, mint ahogy eredetileg menne… és ez nem rajtunk múlhat, hanem attól, hogy milyen sebességgel kapjuk oldalba az érkező aszteroidákat, amik egyre közelednek felénk… Gyors mozdulatok kellenek az ujjaimtól, hogy a tartalékból, a pajzsokra irányíthassam az energiát.
-A tartalék energiának a nagyobb részét, a pajzsokra irányítom… amíg, nem találom meg a hibát. - Tudom, hogy ezzel a fordulással oldalirányból érkezhet a törmelék, de bízom Lucasban. Nem szabad arra gondolnom, hogy lezuhanhatunk… Épségben kell visszatérnünk.
-Úgy néz ki, hogy valahol megsérülhetett a burkolat, mert egyelőre másra nem tudok gondolni a jelzések alapján. Talán, csak elromlott valamelyik érzékelő. – sorra nézem át az áramköröknek a jelzését, de eddig nem találtam rá, amit gondolok.







 
Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison
Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
101

Avatar alanyom :
Gerard Butler


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 19, 2020 10:15 am
Következő oldal


Noira & Lucas
A helyzet fokozódik, ahogy áttérnek másodlagos randarfigyelésre. noira egyelőre állja a sarat, ami Lucasnak megfelelő ebben a helyzatben. Habár látja a másikon, hogy nem a legnagyobb nyugalomban végzi a feladatát, ő próbál pozitív arcot mutatni magáról. Őt nem nagyon érdekli a helyzet, ennél súlyosabbakból is kimászott már, de úgy találja, hogy jobb, ha legyőzik a nő félelmét, mert ez komoly vészhelyzetben problémákat okozhat a későbbiekben.
- Módosítok – rááll az új koordinátákra, és úgy tűnik, hogy Noira nem tehetségtelen, szóval most éppen bizonyított neki. Azért a nyugtatgatást és a pozitivitást nem hagyja abba. A nő pedig kis bókkal válaszol, már-már flörtölősen, de még nem.
- Csak maradjunk egyben és aranyosan – villant még egy mosolyt, majd visszaemeli a tekintetét a képernyőre. Újabb adatok sorjáznak felé, ő úgy véli a nagy részét már vagy bekapták, vagy elmúlt a veszély és csak ennyi volt. Kicsit azért még óvatos Noira, hogy az energiákat a pajzsra vezeti át.
- Elég lesz csak a fele, vissza kell jutnunk, és nem akarok magyarázkodni, hogy miét nem tudtunk, miközben volt másodlagos rendszerünk, Noira – pillant felé kedvesen, de tényleg kedvesen. Tudja, hogy egy kicsit helyre kell tennie a nő önbizalmát is, hiszen benne már bízik és ez így van jól. Legalábbis minden jel erre mutat számára. A fordulás közben végbemegy, nem érkezik újabb probléma, egyenesen a hangárok felé vették az irányt, ahogy azt kell.
- Szökik a levegő valahol, hogy a burkolat sérült? Vagy csak a hajtóműnél gondolod? – kérdez vissza, mert nem szeretné, ha komolyabb problémájuk lenne a leszállásnál. Ellenőrizni kezdi a leszállássegítő rendszereket, azok szerencsére elszeparálva vannak a fő rendszertől, külön áramforrással, de ha baj van, akár a fő rendszerre is lehet kapcsolni, ha a sajátja meghibásodna. Egyelőre azonban itt is minden rendben. Még negyed óra és landolhatnak, addig is bejelentkezik az űrállomás-hajóra.
- Dominium, itt Morison zászlós az SS DUSK-05-ről. Megsérült a fő rendszerünk, készítsék fel a hangárt az esetleges vészlandolásra. Morison, vége – fejezi be, majd rövid válaszok után kiderül, hogy az ötös gyűrű 4-es hangárjában kell landolniuk.
- Talán rendben leszünk és csak kisebb javításokat kell majd elvégezni, mit gondolsz? – kérdezi, miközben megkeresi a hangár koordinátáit, de csak ellenőrzésből. Noira a navigátor ugyanis, neki kell majd mondania, hogy merre menjenek.

Vissza az elejére Go down

Noira Landrow
Noira Landrow

Hadsereg

Kisebb hangárok Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
105

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Kisebb hangárok Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 19, 2020 1:32 pm
Következő oldal




Lucas & Noira
Ahogy a kijelzőkön és a monitoron sorra villannak fel a jelzések, olyan érzés, mintha egy homokviharban akarnék nyitott szemmel haladni előre. Ezt csak azért gondolom, mert láttam egyszer egy nagyon régi filmet – talán még a Földről volt- és most eszembe jutott. Az ujjaim gyors tempóban érintik a konzolt, hogy a létfenntartó rendszereket stabilizálni tudjam, és a jelzéseknek legalább a jó részét visszaállítsam a normál tartományon belülre. A légkörben egyre sűrűbben ütköznek a burkolathoz a törmelékek, de a kitérőpálya módosítással talán kisebb felületet adhatok az esetleges sérüléseknek. A Hold gravitációs mezejére alapozva elsődleges számításaimat, bízom benne, hogy a gondolatsorom megfelelő lesz és kijutunk az egyre veszélyesebbé váló helyzetből. Van bennem félelem, de uralkodok rajta. Amúgy sem hiszem, hogy a Pilóta értene engem, hogy miért van bennem ez a feszült figyelem, és amint a radar leáll, más módon kell „látnunk” odakint.
- Módosítás, betáplálva. – válaszolok neki, majd továbbra is a mozdulataimra figyelek, de hallom a hangját, amiben erősítést akar adni és megnyugtatni, hogy ne veszítsem el a kontrollomat önmagamról. Mondjuk, arról szó sincs, mert nem sikítva és figyelmetlenül ülök a székemben, de azért jól esnek a szavai, amire csak bólintok egyet, és visszafordítom a figyelmem az előttem sorakozó meglévő adatok felé. Azt sem hagyom figyelmen kívül, hogy bizalmat adva nekem tegezésre váltott, -ami, jól is esett-, de nem merülök jobban bele a beszélgetésbe, mint ami feltétlenül szükséges. Amúgy se akarok idekint ragadni ebben az aszteroida-szőnyegben, és igyekszem minden módon átirányítani az energiát a létfontosságú rendszerekre, hogy Lucasnak elegendő hátteret adjak az iránytartáshoz. Már csak fél kör… Mondogatom magamban, bár tudom, hogy ez elég sok, de azért valami reményt még is ad, hogy a fejben való gyors számításokat még körültekintőbben hajtsam végre. A másodlagos radar bekapcsolását követően, majdnem minden adatot nélkülöznöm kell, és csak az emlékeimből merítve tudom megsaccolni a jelenlegi helyzetünket.
-Igenis… Mindent megteszek, hogy visszatérjünk. – nézek fel egy pillanatra rá -a mosolyát is látva -, de aztán újból az előttem lévő panel felé mozdítom a fejem. Nagyon jól esik, hogy erősíteni akar a szavaival, és igyekszem, hogy a továbbiakban is a lehető legjobb tudásom szerint számítsam ki a visszatérő pályánknak a koordinátáit. Közben megtalálom a hibát, amit eddig kerestem. Az egyik külső érzékelőt eltalálta egy darab, amiről arra következtetett a rendszer, hogy burkolati sérülés. szerencsére nem nagymértékű a horpadás, de a letapogatók is megerősítik az újabb feltevésemet.
-Az egyik oldalsó érzékelőt eltalálhatta a törmelék, és emiatt jelzett „burkolati” sérülést a rendszer. De, sikerült már elkülönítenem a hibás részt. Az energiát újra visszairányítom az eredeti tartományba. A levegő-cellák épek, nem történt sérülés bennük. A hajtómű rendben van. - Ez azért megnyugtató, és egy apró sóhajjal megkönnyebbülök én is, ahogy az eddig vörösen villogó led, zöldre vált. A helyzet elég veszélyes, hogy ne az előttem lévő jelzésekre figyeljek, így csak fél szemmel nézek fel Lucasra, aki közben bejelentkezik az irányítókhoz. Bíznom kell nekem is benne, és eddig sem adott okot arra, hogy másképp gondoljak. Igaz, hogy csak most először vagyunk egy fedélzeten, de látva a szakértelmét, és a rutinját az SS DUSK- 05-nek, nincs bennem kétség, hogy visszatérünk.  
- Új irány… Béta –Alfa – 01-24-15-7. Landolási korrekció: 0.1%- betáplálva. – az eddigi értékek hiányában szükséges ezt a tized százalékot is belekalkulálnom a számolásomba, mert az érkezésünkre felkészültek a hangárban, de mivel a másodlagos radarral haladunk, így ezt nem olyan pontosnak ítélem, mintha az eredetit. Persze, nem vagyok tévedhetetlen és csak a megérzéseimre hagyatkozhatok, de bízom a többszöri átszámolásomban, ha még nem is látszom magabiztosnak benne a férfi részéről.
-Nagyon bízom benne, hogy nagyobb kár nem keletkezett a burkolatban, de biztos, hogy lesz mit javítani a testen a szerelőknek. – most egy kis mosolyt is láttatok magamon, bár nem hiszem, hogy a karbantartók ennek a hírnek annyira fognak örülni, mint most Lucas vagy én…
-Érkezés, megközelítőleg két perc… 650 m… Már csak másfél perc… 480 m…- folyamatosan tájékoztatom Lucast a távolságról és a várható időről. – Távolság 330 m…  egy perc az érkezésig. A 4-es hangárajtó nyitva, a hajtómű is rendben. – hangom egyenletes, -és ha még bennem is van a remegés a kellemetlen emlékek kapcsán-, most határozottabb is. De ez, nem ad okot arra, hogy azért ne jusson eszembe az a lehetőség se, hogy pár koccanásra számíthatunk a landolásnál, ezért becsatolom magam az ülésbe. Az távolságunk fokozatosan csökken és már csak Lucas-on múlik, hogy juttatja a „05”-t a hangár platójára.
-Az érkezésig fél perc… 160 m… egyenletesen csökken… 100 m… Hamarosan megérkezünk…- Már látszik az Állomás 5-ös Gyűrűje és az említett hangár is nyitva áll a fogadásunkra. Most nézek fel a monitorom felett, hogy lássam a férfit, hogyan irányítja a kormányt, bár abban biztos vagyok, hogy ha ép bőrrel megússzuk, akkor minden rossz véleményemet visszaszívom, amit hallottam a Pilótákról.
- A landolásig..20 másodperc… 15… 10… 5… – kapaszkodom a karfába a visszaszámlálót nézve, már örülök, hogy nem sok van hátra, hogy ismét az Állomásra érkezzünk. A gyűjtött adatok remélem, elegendőek lesznek, amit sikerült rögzíteni erről a rövid útról. De, majd az Elemzőkre bízva kiderül, hogy sikeresnek is mondható volt ez az út, -és nemcsak nekünk, szerencsésnek-, ha most egyben szállunk ki a fülkéből, ahogy megállunk. Már csak a Pilótán múlik minden, és örülök, hogy Lucas az, aki mellé beosztottak.



// Köszönöm a játékot! Imádlak, Lucas! Szercsi //




 
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Kisebb hangárok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Kisebb hangárok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 14, 2020 10:38 pm
Következő oldal

Szabad játéktér



Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Kisebb hangárok Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Kisebb hangárok
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hangárok

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg-
Ugrás: