Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Yesterday at 11:16 pm

Yesterday at 11:07 pm

Yesterday at 10:45 pm

Yesterday at 9:02 pm

Yesterday at 8:53 pm

Yesterday at 8:18 pm


Yesterday at 6:06 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 4 2
Hadsereg 3 4
Ellenállók 2 6
Flotta 4 7
Perdaiak 9 1
Összesen 22 24
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Kis kilátó
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Kis kilátó Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
108

☽ :
Kis kilátó Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:53 am
Következő oldal

Kis kilátó
 





A hajó egy apró kúp alakú kitüremkedésében helyezkedik el az egyik kilátó, mely az egyik holdra tekint. Alakja miatt a padlót leszámítva mindenhonnan üveg veszi körbe, még a legelején is. A körpanorámának hála nem szükséges nagyobbnak lennie a helynek, még így is egy tucat ember befogadására képes. Az ablakokkal szembe székek helyezkednek el a kényelmesebb nézelődés érdekében. Kedvelt társasági hely a polgárok körében: aki a szintre látogat, szinte mindig megáll itt megcsodálni a Perdát.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
330

☽ :


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 25, 2019 7:50 am
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Philip & Katrina
────────────── ──────────────
Letelt az öt nap. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok kíváncsi, hogy mit talált, noha az jobban izgat, hogy vajon a tettest meglelte-e. Hagyott-e bármi digitális ujjlenyomatot, ami alapján elindulhatok. Még ha ő nem is - meg sem kérhetném rá, lévén más dolgai fontosabbak - de mástól tudjak segítséget kérni.
Szeretnék a végére járni, hogy mégis ki szórakozik velem. Elmémbe egy éles hang kacag fel, lelkemet mardosó érzés nem kíván szűnni. Mégsem kívánok ennek jelentőséget tulajdonítani. Hónapok óta nincs sem a Dominium, sem a Város közelében. Mégis láthattam, hogy miként próbálták feltörni a rendszerünket.
Kezem akaratlanul is ökölbe szorul. Ha minden igaz holnap már indulunk. Holnap ilyenkor már a terepen leszünk. Nem kergetek hiú ábrándokat, hogy az első akció alatt végezhetek vele, de legalább többet tudhatok.
Letekintek kezemre, a digitális óra számlapjára. Tíz óra, negyvennyolc perc.
Kezeimet hátul összekulcsolom, egyenes háttal állok az ablak előtt. Ilyenkor néptelen a kilátó. Mérete miatt amúgy is csak ritkán és kevesen látogatják. Mivel hasonlót ígértem neki, tökéletes választásnak bizonyult. Itt kényelmesen tudunk beszélgetni, anélkül, hogy bárki is kihallgathatna minket. Paranoiám sosem hágott még ily magasra, mint az utóbbi hetekbe, de lehet hibáztatni érte? A környezetembe történtek - nem, Simon azt mondta, hogy ne vegyem magamra, hogy megrongálták a csomagjainkat.
Na persze, hiszen emiatt késünk napokat. De ne vegyem magamra. Túl sok baleset történik, túl sok véletlenszerű dolog a közelembe. És ez nem lehet véletlen.
Nem beszélve a JL intézkedéseitől.
Nem aggódok amiatt, hogy a Zászlós ne jönne el. Értesített volna, ha nem így tenne. Öt napot ígért, én pedig egy kilátót neki, az üzenetet nem is kívántam tovább ragozni. Én értem túl korán. A felvételek…
Ő sem katona. Ki tudja, hogy mégis miként fog rá reagálni. Keserű szájízt hagy maga után a gondolat. Bele sem tudok gondolni, hogy mit gondolhat(?), érezhet(?). Nem csak azért, mert hasonló dolgok számomra vagy természetesek, vagy meg sem hatnak. A korboncnok is csak a munkáját végzi, még ha sokaknak a látvány nem is tetszetős. De nemrég ébredt. Túl gyorsan lökik a mélyvízbe…
A hátam mögött összekulcsolt kézzel állok, feszes tartásban. Hajam ezúttal is szorosan fogom hátra, lófarkam vége a lapockáimhoz simul. Arcom rezzenéstelen, a Perdát figyelem. 


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Kis kilátó 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
160

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Kis kilátó 2WuWQ


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 8:29 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Nem is tudom mikor foglaltam magam le utoljára ennyi munkával, mint mostanában. Ellenben erre szükségem van, mert így nem kell gondolkodnom. Mármint a történteken. Ha épp nem Sammel vagyok avagy nem futok össze kedves új ismerősömmel Ravennel akkor bizonyosan meg akarok kergülni, persze teljesen titokban. A tizedes (Kat, mennyivel szebb így hívni) kütyüjén például kigyakoroltam az archívból szedett fájlok alapján hogyan is kérjem le mi lett megpiszkálva. Ráment két napom, de szó szerint kettő, mert alig aludtam közte talán három órát és nem is ettem sokat, de megnéztem. Aztán kidőltem és rájöttem elmaradtam a saját munkámmal, akkor azt csináltam, majd mikor totális fejfájás gyötört elmentem edzeni, utána pedig ettem tisztességesen. Nem sokra rá jött az üzenet a kommunikátoromra, hogy holnap 11. Ó, bazz, már le is telt az öt nap?! Mikor, hova?! De utána számoltam és tényleg. Még egyszer átnéztem Kat adatait, de nem másult meg az eredmény tehát vélhetően jól csináltam, majd feltelepítettem egy tűzfalat amit írtam, aztán arra jutottam ha 11-re ott akarok lenni le kell feküdjek aludni. Reggel némileg el is alszom, ellenben így is marad idő megborotválkozni és tisztességesen felöltözni, majd öles léptekkel haladok is a kilátóba. Itt se voltam még, kell térkép is merre menjek, de ha minden jól megy akkor éppen csak egy percet kések.
-Hello... bocs, majdnem rossz helyen fordultam.. óóóh... na ez már... ez már valami. - Fújom ki magam, hogy iparkodnom kellett, aztán pedig el is ragad a látvány. Nem megyek túl közel az üveghez, mert noha baromság, de van egy enyhe tériszonyom és érzem megkísért.
-Ennél jobb helyre nem is hozhattál volna, maximum a Perda maga lett volna jobb a napsütéssel és a széllel. A vihar előtti idő hiányzik a legjobban, nem is értem miért. - Ahogy azt sem minek mondom el, pedig eskü most többet aludtam mint 3 óra!
-Elhoztam, vissza is adom, de nem hiszem nagyon örülnél annak amit mondani fogok. - Nyúlok a zsebembe hogy visszaadjam a készüléket.-Summázva, feltörték a levelezésed és szerintem tároltál nem egy kódot is a gépeden, nekem annak tűntek, szóval azokat mind cseréld le. A leveleid nem olvastam de ha említettél bennük olyasmit ami gondot okozhat, akkor jobb ha intézkedsz majd. Ellenben tettem rá neked tűzfalat a jövőre nézve, hangjelzést produkál ha megpróbálják feltörni. - Remélhetőleg nem fog menni, avagy ha felhív akkor távelérésbe tudok rajta segíteni, erre is tettem fel programot, majd elmagyarázom neki hogy s miként tudjuk használni. Remélem a rossz hírek ellenében is marad beszélgetni, úgy érzem rám férne némi társaság.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
330

☽ :


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 30, 2019 12:07 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Philip & Katrina
────────────── ──────────────
Kezeim hátul összekulcsolva állok a bejárattal háttal. Agyam hátam rejtekében egy hang azt súgja, hogy botorság ennyire elővigyázatlannak lennem. Józan eszem mégis azt mondatja velem, hogy nincs mitől félnem. Itt nem fognak hátba támadni, lőni. Na persze…
De ez most lényegtelen is. A Perdát figyelem, mintha innen szemmel tudnám tartani, ami odalent történik. Mintha innen látnám a lázadók bázisát, mintha innen…
Fel sem tűnik a percek múlása, csak amikor az ismerős hangot meg nem hallom. Félfordulatot teszek, ahogy az ajtó irányába fordulok és a hirtelen elfáradt férfira tekintek.
- Gondoltam, hogy értékelni fogja – bólintok csak köszönés képen, én mégsem fordulok már vissza az űr irányába. Számomra ez egy hétköznapi látvány. Ebben nőttem fel. Ez volt, amit mindig is láttam, amit mindig is tapasztaltam. Számomra ez olyan, mint neki egy élő bolygó. S nekem olyan egy élő bolygó, mint neki az űr.
- Nem hinném, hogy rám kívánta volna parancsolni az oly ritka lehetőséget, amikor a Perdára mehet. Évente egyszer, vagy kétszer engedélyezett csak – már ha az ember nem munkaügybe megy le. Lássuk be, nála ez a dolog nem áll fenn. Ha nekünk sem lenne ez a feladatunk, én sem járnék le sűrűbben. Vagy még annyiszor sem. Fivérem családját "látogatom" meg olykor, azt is csak a kötelezőségé miatt.
- A vihar előtti? – vonom össze enyhén a szemöldököm, ahogy felteszem a kérdést. És érdeklődök.
Mégis mi folyik velem? Mikor érdeklődöm én a mások által…
Azt hiszem, hogy egy visszafordíthatatlan folyamat kezdődött el bennem. Gondolatban keserűen húzom el az ajkam erre. A kérdést mégis feltettem és be kell magamnak vallanom, hogy valóban érdekel a válasz is.
- Köszönöm – bólintok is hozzá, kezeim hátul bontom és nyújtom is a jobbom, hogy átvegyem tőle. Meg sem nézem, igazából hiszek a férfinak, nem látom okát, hogy hazudjon nekem. Így kezem visszairányítom hátam mögé, hogy újra összekulcsoljam kezemet, tenyereim között ezúttal már a PDA-t is tartom.
Tekintetem ezután kezd el sötétedni, amúgy is fagyos arcvonásaim csak tovább keményednek, szemeim résnyire szűkítem.
- Azt tudja, hogy honnan törték fel? A Perdáról, vagy a Dominiumról? – érzem, ahogy izmaim megfeszülnek, ahogy a vörös köd lassan kúszik elmémre.
Egyelőre többet mégsem tudok felelni a hallottakra. Még kell pár pillanat, amíg fel tudom dolgozni, amíg átjárja elmém, hogy mily kódokat tároltam… Pedig pontosan tudom.
- Őszintén köszönöm a segítségét – mondom újra, még ha hangom fagyos is, ha az arcom keményebb, mint egy acél. Egy mély lélegzetet veszek és célom, hogy a következő kifújással enyhüljenek arcvonásaim, ha a közeli bár egyik pincére nem fordulna be közénk. Kezében egy tálcával, rajta két gőzölgő pohárral és mellettük két kisebb tégellyel.
Hirtelen kapom rá a tekintetem ő pedig hirtelen áll meg. Magas termete most mintha eltörpülne, egyébként kedves ábrázata most hófehér, ádámcsutkája fel-alá vándorol a torkánál.
- Öhm… elhoztam a kávékat, öhm… Gardel tizedes… - kezd bele, majd zavartan kerül meg minket és amilyen gyorsan tudja lerakja az egyik asztalra a tálcát majd már itt sincsen.
Talán csak ennyi idő kellett, hogy lélekjelenlétem visszanyerjem.
- Ha jól rémlik, ígértem egy kávét is – nem vagyok benne biztos. Sok mindenre nem figyelek oda, amit mondanak nekem, amikor még én is azt hiszem, hogy odafigyelek. – Nem tudtam hogy miként kedveli – így az egyik tégelybe édesítő van, a másikba pedig tej.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Kis kilátó 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
160

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Kis kilátó 2WuWQ


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 05, 2019 2:24 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Jól gondolta... -Ámulok még mindig a kilátás nyújtotta gyönyörűségen. Tényleg kikapcsolódás volt idejönni. Azon csak mosolygok, hogy szerinte ha vele tölteném az első perdai utam az pazarlás lenne. Érdekes is lehetne, de tény Sammel kívántam megejteni a dolgot, ha az életben egyszer összejön, emiatt nem is reagálok rá semmit csak a mosolyt. Nem akarom megbántani, no meg ki tudja. Egyszer lehet mégis együtt megyünk le, ki tudja?
-Igen. Tudja, mikor csökken a hőmérséklet, érződik az eső illata a szélben, párásodik a levegő, de még épp nem esik, csak szürkület van. Annyira jellegzetes minden illat, ahogy süvít a szél, nagyon hiányzik. - Ha volt már lenn bizonyára tudja miről beszélek. Ha nem, akkor maximum jobban megpróbálom kifejteni. Nekem az időjárás ugye "töltelék téma", de így belegondolva ezen a hajón éppenséggel nem az. Itt vajon mi az? Ma is ugyan olyan az űr? Szerencsétlenségünkre mi nem szorulunk üres fecsegésre a semmiről, mert volt oka a találkozónak. Félek nem is szolgálhatok jó hírekkel, de azért próbálok a tűzfallal azt is belecsempészni.
-Nem. Ezt már nem bírtam visszanyomozni, lévén nekem új az egész rendszer. Egy itt született programozó úgy hiszem gyorsabban megválaszolhatja a kérdést, vagy kell adjon nekem még pár napot, hogy kitanuljam a dolgokat. - Ezt is úgy kellett elsajátítanom, mit és hogy nézzem, a visszakövetés megint más lapra tartozik.
-Nincs mit, örülök hogy valamit tudtam segíteni... örülök a munkának. - Eltereli a figyelmem úgy... mindenről. A tanulás is hasznos volt, hovatovább. Nincs panaszom mert ilyet kért, minden szempontból jót tett nekem a dolog. Azt viszont tényleg sajnálom hogy célponttá vált, egy ilyen dolognak senki sem örül. Amilyen csúnyán néz a számomra nagyon nem ideillő pincérre kínosan mosolygok.
-Köszönjük, nagyon kedves. - Mondom a férfi után, mert még azt hiszi Ő rontott el valamit. Áh, szóval komolyan gondolta kávézzuk, azt hittem azt szerette volna elvigyem valahova, de be kell valljam, ez a helyszín nagyon tetszik és itt feketézni nos... irtóra tetszik.
-Néha már magam se, csak úgy... iszom. -Lényegében azért öntöm magamban, hogy ne aludjak el, de a szívem néha már panaszosan dobog, hogy kíméljem. A nyugodt, kellemes kávézás főleg az ízéért és a társaságért viszont most kiváltképp élvezem. Kínosan feltúrom a hajam hátul majd jelzem nekem mindegy avagy ha nem szól elveszem a felém közelebb esőt.
-Ha már a kávénál tartunk ígért nekem olyasmit is mesél az itteni hétköznapokról, a szokásokról, ilyesmi. Attól tartok amiket én ismerek már lehet idejét múltnak számítanak és jó lenne beilleszkedni. Unom hogy én vagyok a fura földi fazon. - Mosolygok rá, majd el-elkalandozik a tekintetem az űrbe, a Perdára és csak magamban sóhajtok, hogy Sarah mennyire oda lenne ettől.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
330

☽ :


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 2:45 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Eliot •• Philip & Katrina
────────────── ──────────────
Nem igazán tudna megbántani a ténnyel, hogy nem kíván velem a Perdára menni. Lássuk be, nem vagyunk épp abban a viszonylatba, no meg én teljesen máshogy is élem ezt meg, nem úgy mint ő. Hallgatom a szavait, ahogy a Földről beszél, a környezetről, a természet "kincseiről". Ahogy az alvók emlegetik, ami olyannyira hiányzik nekik.
- Ami azt illeti, nem tudom. A kötelezőkön kívül nem tartózkodom a Perdán, esőt pedig nem tapasztaltam odalent. Az Imperium mellett nem volt sok időm lemenni, azóta pedig csak célirányosan járok oda. Furcsának hathat, de ami Önnek természetes, az számomra létidegen. És vélhetőleg így van ez fordítva is - ami számomra természetes, az neki lehet idegen, hiszen itt minden teljesen más, mint amilyen a Földön volt. Ezzel nincs is semmi baj. Ahogy nézem, itt most már mindenki megtalálhatja a számításait.
- Köszönöm a próbát - ejtem ki könnyedén a szavakat, ám érzem az egyre növő feszültséget, a készülékem sem adom már vissza neki. Magam mögött tartom. - Megfogadom a tanácsát, megnézetem egy itteni programozóval is - a feladat már csak az, hogy egy megbízhatót is találjon az ember lánya. Ez pedig nem könnyű. Nem manapság, nem nekem, aki lényegében már senkiben sem bízik. Örül a munkának, lefoglalja magát, ez pedig jó.
- Hogy megy a beilleszkedése? - bukik ki belőlem a megszokott kérdés. Egykor számos ébredővel volt szerencsém beszélni, ez a kérdés pedig mindig felmerült bennem. Már csak azért, mert az Imperiumon egykor figyeltem erre. A kérdésem mégsem bánom, ha már feltettem, érdekel a válasza.
Rideg tekintetem a bejövő felszolgálóra vezetem, szerencsére nem marad itt a szokottnál tovább beszélgetni. A legtöbben a hajón tudják, hogy nem igazán kedvelem. Nem vagyunk sokan, hamar eljut a híre az ehhez hasonlóknak.
Philipp mégis megköszöni.
- Maga sem? - kérdezek vissza szemöldököm enyhén ráncolva. Gesztikulálásából ezúttal értek, így a hozzám közelebb esőt veszem el.
- Foglaljon helyet - kérem, nem utasítom. Nehezemre esett ezt a hangnemet újra megtanulni ennyi év után. Mégis azt hiszem, hogy sikere vittem. Az első kortynál hallgatom végig a kérését.
- A napi szokásokról a legrosszabb embert kérdezi. A lehet legjobban igyekszem kivonni magam mindenféle szociális interakcióból - jegyzem meg. Sosem hazudtam ezzel kapcsolatban és egy pillanatig sem szégyellem. Nem szeretem az embereket, a közelségüktől idegenkedem. - Nem sokáig marad az, sorra ébresztik fel az alvókat - legalább is úgy hallottam. Az utóbbi időben, legalább is. De ha már megkért…
- Van valami specifikum, amire kíváncsi lenne? - persze a hétköznapok. Milyenek itt. Ha nem ő lenne, csak reflexből jönne a válasz: honnan tudjam? De ezt most nem engedhetem meg magamnak. Így hát elgondolkodok.
- A hétköznapok szürkék, gyorsan eltelnek. Az idő nem úgy telik, mint a Földön, a nap nem járja körbe, az óráinkra tudunk csak hagyatkozni. A napi rutin ezáltal is változik, habár a munkaidőt igyekezték megtartani és ehhez kapcsolódóan az étkezéseket is. Ezeket legtöbben a katinba fogyasztják. Az ébredők azt mondják, hogy az étel nem az igazi - itt megvonom a vállam. Nekem sose volt még panaszom rá. Igaz, nem is sok mindenre van. Az igényeim elég alacsonyak.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Kis kilátó 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
160

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Kis kilátó 2WuWQ


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 08, 2020 10:15 am
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Nem furcsállom, inkább sajnálom. Az időjárás sokszor mostoha, de... sok esetben megszépíti az ember egyszerű hétköznapját is. - Vonom meg a vállam, hogy rendben, szétázni egy heves esőben vagy leégni a napon nem feltétlen kellemes élmény, de kellemesen hűsölni egy fa alatt nyáron vagy gyönyörködni a havas tájban szerintem élmény.
Kellemetlenebb téma, hogy beigazolódott a gyanúnk a PDA-ja tekintetében no meg hogy teljes munkát én sem tudtam végezni lévén nem szakterületem. Ami külön furcsa, hogy ahogy elhallgattam az ittenieket nincs is már ez a fogalom a maga régi módján, mert mondhatni le lett egyszerűsítve a dolog: mindenki tanul a szakmán belül mindent. A beilleszkedésre is ingatom a fejem.
-Lassan. - Jobb híján csak ennyit tudok felelni, mert hogy őszinte legyek, annyira nem töröm magam. Ami munkát kapok megcsinálom békés magányomban, tehát nincs sok interakcióm. Pedig meg kéne erőltetni magam, tudom jól. A kávés intermezzo után aztán újra felé fordulok, hogy elment a pincér. Kínosabb mosolyom aztán árulkodó, lebuktam, a kávé egy ideje már nem az élvezeti cikk funkciót tölti be nálam, hanem a szükségét, hogy a koffein hajtson. Közben leülünk, szemem nehezen veszem a kilátásról, mert több mint impozáns. Valahol ijesztő is, noha hülyeség a beidegződés kiesek az 'ablakon'. Meg is mosolygom az érzést. Ahogy azt is hogy megint azzal jön nem jó embert kérdezek a szürke űri hétköznapokról.
-Mostanság én is, de attól még az is érdekel egy katonának milyen egy napja itt. Étkezés, edzés, ennyi? Mik a kötelező körök, mik az ajánlottak? - Szerintem érteni fog, nem zavar ha nem olyanról mesél hogy mikor kivel pletykálkodik vagy hasonló. A kérdést hallva elhúzom a száj és rágni kezdem, mi is érdekel...
-A hétköznapokon kívül? Valami fontos mostani esemény amiről nem árt ha tudok? - Már a nyomorult McGrooveren kívül, teszem azt. Az is kellemetlen amikor körülötted mindenki érti mi történik csak Te nem. -Avagy kivel nem érdemes újat húzni és ki az aki biztos segít. - Magam is kitapasztalnám talán idővel, de ennyi hátszél nem ártana. Aztán csak mesél kicsit, aminek kiváltképp örülök.
-Hát... utóbbival mindképp egyet tudok érteni! - Nevetek fel halkan és röviden, az étel eddig pocsék. Igaz, eddig csak azért ettem hogy ne ájuljak ki a székből.-De akkor ha jól értem a napszakokat ha mesterségesen is de próbálják tartani. Nekem mivel nincs Nap ami felkelne és lenyugodna eléggé megnehezíti a dolgot, sosem tudom mennyi az idő, össze vissza alszom... - Sóhajtom, jelezve nekem ezekkel is gondjaim vannak még, megszokása kérdése tudom.
-És mondja, hogy ennyi a katona mi a helyzet a polgárokkal? Régebben eléggé elszeparált volt a katonaság a polgárságtól, de most ugye egy hajón van mindenki, gondolom már nincs akkora szakadék. Vagy... igen? Én ugye nem sokukkal találkoztam, nincs rálátásom még. - Kérdezősködöm még egy sort, hátha.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
330

☽ :


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 08, 2020 6:09 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Eliot •• Philip & Katrina
────────────── ──────────────
Ajkam megrándul egy félmosoly erejéig. Persze nem tart több ideig, mint egy szempillantás, hogy aztán újra merevségbe burkolózzam.
- Más körülmények között nőttünk fel. Talán, ami Önnek nem felel meg, vagy éppen nem tudja értékelni, az számunkra jelent… hasonlót. Úgy fogalmazott, hogy megszépítés, nem igaz? – kérdezem, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy ismerem is a szó jelentését. Legalább is nem éltem át. Rettentő közönyösséggel tudok bármihez és mindenhez hozzáállni. Ezért nem tudnám értékelni azt sem, amit az előbb példának hozott fel.  
Társadalmunknak csak addig lehetsz tagja, amíg hasznosnak találsz, amíg értesz valamihez. Újfajta rend bontakozott ki, mint ami a Földön volt eddig.
- Kap segítséget? – kérdezek még ennyit a beilleszkedésével kapcsolatban. Érzékelhetően nem kíván erről beszélgetni, faggatni pedig nem fogom. Tudom, hogy erre képes más is, akibe több empátia szorult, mint belém. Egy kérdést mégis ér, talán ez is egyfajta régi beidegződés.
Hadnagyként kötelességemnek tartottam kirendelni minden ébredő mellé egy itt született személyt, hogy mihamarabb segítse a beilleszkedést. Régi idők homálya ez.
- Attól függ, hogy milyen szakterületen dolgozik. Mint láthatja, a hajón nem sok dolga van egy katonának, a földi értelembe vett katonának. A legtöbben kitanulnak egy szakmát. Jelenleg a fegyverfejlesztésen segítek be, új fegyverek tűzerejét teszteljük, a páncélok hatékonyságát, valamint annak fejlesztése, masszívabbá tétele ide tartozik. Ha bevetésre kerül a sor pár napra mindenki nélkülözhető. Az Akadémia elvégzése után csoportos edzésekre nem köteleznek, az inkább csak ajánlottak. Ám ki mivel tölti, többen az étkezőkben az uszodákban töltik a munkán kívüli életüket. Akad, aki a botanikai kertet látogatja – hogy milyen katonának lenni? Nem mondanám, hogy unalmas, inkább azt, hogy összetett.
- Nemsokára megrendezik a Hold Hallottainak a napját. Ezzel kívánnak emléket állítani a Perdán elesett katonákért. Azt hiszem – az indokba nem igazán vagyok biztos. Ennek létéről is csak azért tudok, mert a férjem beszámol mindenről. De tényleg mindenről, ami a hajón történik. – A katonáknak kívánnak ezzel kedvezni, elismerik a munkájukat, hálásak mindazért, amit tesznek a nép fenntartásának érdekében – egy új bolygón vívni csatát, új környezetben, senkinek sem lehet könnyű. Főleg nem egy katonának. Ám bármennyire is kívánnék nem tudnék ennél többet mondani erről a napról. De, hogy mi történik?
- A törvényeink szigorúak és keményen büntetik azokat, akiket rajtakapnak egy megszegésén is. Hogy ki segíthet magának? – kérdezem, ám felelni nem tudok rá. – Leginkább önmaga – ám ezen túl nem tudom, hogy kiben bízik meg. Kinek tudná elárulni lelke titkait, ki az, akire az életét bízná gondolkodás nélkül.
- Időre van szüksége a szervezetének, amíg átszokik erre az új rendre. A kabinjában tudja szabályozni a fényt, sokan élnek ezzel. Lassan világosítja meg a szobát, mintha valóban a Nap sütne. Pár hét és fel sem fog tűnni az idő múlása – mégis egyben ott vánszorog, nem halad sehova. Legalább is ami engem illet. Nálam lassan vánszorog olykor.
- Legfeljebb a lakhelyüket tekintve. Amíg a polgárok lakhelyei a harmadik gyűrűben található a katonai legénységi szállás a negyedik, ötödik gyűrűn helyezkedik el. Szakadéknak nem nevezném. Ma már mindenki hasznos a társadalomra nézve. Otthon legfeljebb az anyák vannak, ám segítséget ők is kapnak és mindent megtesznek annak érdekébe, hogy mihamarabb újra hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A rendszer nem kedveli, ha valaki nem dolgozik. A polgárok leginkább szakmákban jeleskednek, ritka, de úgy érzem megtalálható minden, ami a földön is. Gyógyszerész, karbantartó, rendszergazda, fodrász, kisiparos – sorolok fel összefüggéstelenül, ami csak eszembe jut.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Kis kilátó 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
160

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Kis kilátó 2WuWQ


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 09, 2020 12:48 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Persze, ezt úgy általában mondtam, szerintem mindenkire csodálattal hat egy élettel teli környezet ami mozgásban van. És igen, nekem például sokszor feldobta a reggelem a napfelkelte. Sosem volt két ugyan olyan. - Bólogatok, be kell valljam, kissé hiányzik is a dolog, mert hiába nem alszom este és fekszem le reggel, nincs egy napfelkelte ami megszakítsa egy kávéval kellemesen. Most már csak lehúzom a kávét és ennyi.
-Ahm... mondhatni.- Segítséget beilleszkedni? A maga módján úgy érzem mindenki próbál segíteni, még Jenkins is. Bár Ő szerintem csak véletlenül és kelletlenkedve fogadja a "sikereit". Hah.
-Ó... ezt nem is tudtam. - Eddig nagyon nem is kérdezősködtem mondjuk, de érdeklődve hallgatom, hogy a katonákat is ösztönzik a multidiszciplínák kialakítására. Legalább érdekesebben hangzik mintha aktatologatót csinálnának belőlük. A közelgő ünnep miatt is nézek, arról se tudtam eddig, szóval Katrina ha hiszi hanem, igenis jó társaság.
-És kell valamit csinálni? Virágot vinni valahova vagy... elénekelni valamit közösen vagy nem tudom... mik a mostani szokások. - Csak hogy még ennyi meglepetés se érjen, ha sok furcsaság történik körülöttem esetleg.
-Ez jó dolog, szerintem is megérdemlik. Egyáltalán nem könnyű a katona élet, sok áldozattal jár. - Legalább régen így volt de úgy hiszem most sincs másképp. A szigorúság kapcsán ráncolom a homlokom, majd felhorkanok. Magamra számíthatok, hát... rendben.
-Jó de gondolom itt a bűnözés se olyan mint volt... nincs hova elbújni meg nincsen akkora nincstelenség se... -Persze Noira esete más, ilyen jellegű esetek gondolom vannak, de rablások meg erőszaktevések, lopások kevésbé. Vagy csak okosan, ami kevésbé árt másoknak.
-Keveset vagyok a kabinomban, de... megfogadom a tanácsát. - Lehet nem lenne hátrány ha legalább ott amolyan Nap szerint lenne mindig világos.
-Ez is jó dolog. Az hogy az emberek fontosnak érezhetik magukat mindentől függetlenül eleve jobb életminőséget biztosít. Már ha talál valamit amiben tényleg az lehet, de úgy fest itt figyelve van erre. Persze így hogy kevesebben vagyunk logikus, ám ez egy jó változás szerintem. - Megmosolygom a dolgot, mert emlékszem anno mekkora kihívást tudott jelenteni mire is van szükség, mitől érezhet fontosnak magát valaki a szakmájában vagy a társadalomban. Nekem szerencsém volt úgy érzem.
-Maga katona akart lenni vagy csak mondták ebben lenne a legjobb? - Remélem ez nem indiszkrét errefele, fogalmam sincs fiatalon ez hogy megy igazából, mennyire determinált a rendszer a kérdés kapcsán.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
330

☽ :


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 11, 2020 8:48 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Eliot •• Philip & Katrina
────────────── ──────────────
Nem igazán tudok mit mondani erre. Biztos, hogy magával ragadó volt a maga nemében, ha érdekelne hasonló egyáltalán. Azonban sajnos nincs így. A végtelen űr és a távoli naprendszerek csillagai sem tudja lekötni a figyelmem, még itt, ahogy nézem a Perdát sem igazán vált ki belőlem semmit. De ezzel nincs is gond, egyszerűen én ilyen vagyok.
- Egyszerű katonának lenni már nem elég. Nem töltené ki az ember napját, no meg az űrben mégis mi ellen harcolnánk nap, mint nap? – teszem fel a költői kérdést. Amíg hasznosak vagyunk a társadalomra, addig életben hagynak minket. – Az Imperiumon egykor navigációért feleltem, tanultam titánpilótának, innen képeztek tovább navigátornak. Jelenleg a fegyverfejlesztésnél vagyok, itt már nincs olyan, hogy csak egy dologhoz érthet az ember, a katona. Többhöz is, mindennek lényegében a saját fantáziája szabhat határt – lényegében tényleg bármi lehetünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha a fegyverfejlesztésen kötök ki, mégis ott vagyok. Azt gondoltam, hogy még éveim lehetnek hátra az Imperiumon, ám az élet közbe szólt. Mégsem bánom egy pillanatát sem annak, ahogy alakult az életem.
Sokat nem is tehetnék ellene, annak meg nem látom értelmét, hogy szomorkodjak miatta.
- Még egyiken sem vettem részt. Ha jól tudom, ilyenkor egy kancelláriai tag beszélgethet a katonákkal, a nap folyamán pedig valamikor pár katonával közös étkezésre kerül a sor, de ebben sem vagyok igazán biztos. Nem igazán hiszek hasonló eseményekben - legalább is az én morálomat nem tudják növelni azzal, hogy ilyen eseményekre kényszerítenek.
- Senkinek sem könnyű az élete jelenleg. A mi generációnknak meglehet nem is ez a feladata, hanem hogy megteremtsünk egy stabilabb életet a jövőnek – ebben azonban annál jobban hiszek. Nem kellene annak lennie, ami most van, valóban nem. Mégis rá vagyunk kényszerítve, a szükség nagy úr. Abban azonba hiszem, hogy az elkövetkezendő generációknak sokkal könnyebb lesz, főleg ha a Perdán hosszabb életet tudunk majd létrehozni.
- Ez sok mindentől függ. Mindig is voltak bűnözők és lesznek is, itt is megvan a több szintje. A cyberbűnöző is bűnöző, aki kreditet lop el mástól. Ugyanúgy az ellenállók is azok, amíg azonban nem volt Perda addig vagy a fogdába vetették őket, vagy ha halálos büntetett követtek el, akkor halálcsókot nyertek jussol – ezek ma is megvannak, meglehet tényleg nem abban a minősítésben, mint egykor a Földön. A nincstelenség pedig… - Nincstelenek valóban nem létező fogalom, mégis van egy szegényebb réteg, ám az ő életük sem veszélyes, a napi ételadagjukat megkapják, legfeljebb egyéb luxusra nem futja nekik – de legalább élnek, túlélhetnek, tehetnek a jövőért. Nekem már ez is sokat számít, hogy így tekintenek rá.
- Az oktatási rendszerünk figyel erre. Rengeteg pszichológiai tesztet töltenek ki az emberrel születésétől fogva, figyelik őket, személyiségi fejlődését is, így olyan irányba tudja a rendszer terelni őket, melyhez ért is és van benne tehetsége. Itt az ember tizenhét évesen már teljeskörű életet kezdhet, addigra orvosokat, mérnököket, gyógyszerészeket képesek kinevelni – nagyon fiatalon ebbe az irányba terelik őket és ahogy látom kevesen is panaszkodnak erre. Valóban mindenki megtalálhatja itt a számítását.
- Engem így neveltek – kortyolok a kávéba, tekintetem mégsem veszem le a férfiról. – Az egykori Admirális volt a nagyapám, ő még a Földön nőtt fel. Úgy vélem az ő nevelési módszerét nevezték volna ott, hogy zsoldosokat képeznek. Gyerekkoromtól tudta, hogy mi leszek, sem nekem, sem fivéremnek nem volt ebbe soha beleszólása. Ám egy másodpercig sem sajnálom, jó katonák vagyunk – hűségesek, talpraesettek. Elfogadjuk a Kancellária értékrendjeit, szó nélkül követjük a parancsokat. Érzéketlenek vagyunk a világ legtöbb dolgaival szembe, mégis szó nélkül megyünk ki a frontra, ha ez a parancs és egy másodpercig sem kérdőjelezzük meg a vezetőink akaratát.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Kis kilátó 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
160

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Kis kilátó 2WuWQ


Kis kilátó Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 20, 2020 11:32 am
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Nem tudom, ezek szerint vannak űrlények, szóóóval... - Vonok vállat, hogy mi ellen kell harcolni az űrben. Én eddig aludtam, tehát nem tudhatom.
-Hú szép kis előremenetel. Ehhez képest én eléggé szürke vagyok! Mi az a titán? - Ha a földön voltak is már, más volt a nevük szerintem nem ez, de a robotika amúgy sem érdekelt soha. A Titánról amúgy is a Szaturnusz legnagyobb holdja jut eszembe, de gondolom most nem erre gondol. No meg nekem nem is lefokozás jellege van a felsorolásnak, a fegyverfejlesztés is legalább olyan jónak tűnik mint a többi.
-Áh... milyen szerencse akkor hogy nem vagyok katona...- Látszik nem szívesen akarok kancellárokkal egy légtérben lenni, igaz csak kettővel volt dolgom, de az is bőven sok.
-Szerintem ez örök cél tizedes, mindig is a gyereknek akartunk szebb jövőt. Legalább is a nem önző emberek.- Az önzők pusztították el a világot, szóval tény, sokan voltak, talán vannak is.
-Persze, én az... általánosabbra gondoltam, független a digitális bűnözéstől. Amúgy az ellenállók pontosan mit csinálnak? Vagy mit hisznek? Emlegetik őket, de nem teljesen mi ellen lázadnak, mert rendben, nem tökéletes a rendszer, de melyik az? Normál keretek között is lehet véleményt mondani gondolom. - Bár a kancellárokról nincs jó véleményem, de azok egy-egy emberek. Lehet több a hatalmuk mint illene, de a tudásuk is megvan hozzá, így valahol jogos is. McGroover mondjuk túllő a célon, ez tény, de... ahogy elnézem ha nem is nyíltan de a kancellárok is tesznek ellene. Vagy ilyesmi... mondjuk kár hogy nem nyíltan, de azzal elismernék amit tesz, gondolom ezért nem akarják. Régebben is voltak ilyenek, de ha az összképet nézem nem olyan borzalmas itt, élhető.
-Jah, hallottam, számomra ez roppant furcsa. Az annyira kevésnek tűnik... mi anno jóval tovább tanultunk, én magam is 23 voltam, ami hat évvel több... bár tény, 28 voltam mikor házasodtam, nem 18... - Vakarom a fejem, hogy ezzel látványosan nem tudok mit kezdeni, mert vagy én vagyok lassú vagy nekem egyszerűen több idő jutott ugyan arra. Vagy többet kellett elsajátítanom a címért. Fogalmam sincs, végig kéne csinálnom újra, hogy legyen fogalmam. Erre persze nyilván nincs idő és felesleges is lenne.
-Milyen érdekes. Az én apám cseppet sem örült katonai hatáskörbe léptem. Az én családomnak nincsenek jó emlékei az utolsó... előtti, szóval a földi háborúról. De legalább mindenki ért mindenkit a családjában és összetartóbbak is tudnak lenni nem? És mi a specialitása? A fegyverek, a közelharc, vagy valami más? - Ez csak úgy érdekel, mert azt mondta jó katona, érdekel mi lehet az erőssége. Úgy se tudnám legyőzni soha, nem mintha akarnám persze.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Kis kilátó Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Kis kilátó
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 3. gyűrű - Kikapcsolódás-
Ugrás: