Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 2:40 pm


Today at 7:39 am


Yesterday at 10:31 pm


Yesterday at 8:55 pm

Yesterday at 8:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 1 rejtett és 2 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Nagyraktárak
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Nagyraktárak Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Nagyraktárak Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 10:53 am
Következő oldal

Nagyraktárak
 





1-2. gyűrűszint
Folyosó, melyből jobbra-balra ajtók nyílnak egymástól sok méternyi távolságra, ami nagyobb belső tereket feltételez, és az ajtók is a termetesebbek közül valók, hogy kisebb pakolójárművekkel is nyugodtan ki-be lehet járni rajtuk. A folyosó is ehhez mérten elég széles. A fenti szintek most tűnnek csak igazán kifinomult stílusúnak, mert itt a raktáraknál aztán tényleg mellőztek mindent, ami esztétikum lenne, annyira, hogy a Raktár felirat és a raktárak számozásjelölései szinte üdvözölendő dísznek tűnnek idelent. A lépteket halkan visszhangozza a folyosó, és a kísértetiességet csak növeli, hogy valami elborult raktáros elme még véletlenül sem írta ki egy ajtóra sem, hogy mi is van az adott szám alatt. Csak a szám és minden ajtó mellett egy-egy tenyérazonosító a belépéshez, mert egy ajtón sincs kilincs, hogy be lehessen csak úgy nyitni.
Mind a két szinten találhatóak raktárak, kisebbek és nagyobbak, melyekben jellemzően vagy a Dominiumhoz szükséges pótalkatrészek és egyéb felszerelések lettek elhelyezve későbbi felhasználásra, vagy a Földről mentett értékeket leljük meg itt, legyen szó akár magokról, DNS-mintákról, de állítólag van raktár, amelyben még néhány festmény is megmenekítésre került a pusztuló régi világból. Ugyancsak itt vannak - vagyis voltak - elhelyezve az előre elkészített elemek, amelyekkel olyan gyorsan sikerült felépíteni a Perdán a Várost.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Nagyraktárak 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Nagyraktárak Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 1:45 am
Következő oldal
Stig & Simon
Már csak néhány nap van hátra az indulásig, a csapat összeállt, ahogy a Kancellár kérte. A szükséges felszerelések listáját összeállítottam, majdnem mindenkivel sikerült beszélnem is, kivéve a Dominium aktuális hősét, aki történetesen szintén velünk fog tartani, ebbe a kérdésbe – éppúgy, ahogy Katrina esetében – nem volt beleszólásom. Ő is önként jelentkezett, és mivel nem kérdés, hogy a csapat része, a legkevesebb, amit megtehetek, hogy a rendelkezésre álló szűkös időben megpróbálom megismerni, de legalábbis saját benyomásokat szerezni róla.
Ez az oka annak is, hogy őt kértem meg, hogy segítsen az összeállított felszerelés ellenőrzésében és felpakolásában.
Dögunalmas feladat, de legalább lehetőséget ad a beszélgetésre, és arra is, hogy lássam, mennyire precíz, vagy mit tart leginkább fontos szempontnak, illetve hogy megtudjam, mi volt az oka, hogy jelentkezett a feladatra.
A küldetéshez szükséges felszerelés a négyes raktárban egy jókora halomban hever, mellette egy – két zárt dobozos, lehajtható falú utánfutóval felszerelt – szállítókocsi parkol, az indítókártyáját a vezetőoldali ülésre dobta, aki idehozta.
A raktár ajtaját két oldalról egy-egy fegyveres katona felügyeli, nehogy a kiadott fegyvereknek lába keljen, vagy illetéktelen nyúljon a felszereléshez.
Terepszínű egyenruhában, bakancsban érkezem, a pakoláshoz célszerűbbnek láttam az egyszerű gyakorlónál. Saját fegyver ezúttal nincsen nálam, nem látom szükségét.
A raktár bejáratánál álló katonáknak azonosítom magam, ők pedig vita nélkül engednek be, ahogy teszik majd ezt Stiggel is, vagy éppen tették, ha előttem ért volna ide.
A halomban ott vannak a csapattagok nevére címkézett teljes páncélok, a málhazsákok, a fegyverek, illetve inden olyan műszer, amire szükségünk lehet a roncsok átvizsgálásánál.
Tulajdonképpen a feladat csak annyi, hogy ellenőrizzünk minden darabot, majd felpakoljuk, és lezárjuk az utánfutókat, hogy más észrevétlenül ne nyúlhasson a felszereléshez.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
22

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 21, 2019 4:58 pm
Következő oldal
Szép. A Dominium Hőse alig bír kikászálódni az ágyából másnapossága miatt. Borzasztónak azért nem nevezhető már a rám törő fejhasító fájás, mert a hosszú hetek, sőt mi több hónapok alatt mindennapossá vált mindez, így inkább fogalmazzunk úgy, hogy a már megszokott zúgás és keserű íz a szájban, ami fogad ezen a reggelen is. Kissé odébb rugdosva az útban lévő kiürült italos üvegeket, utam egyenesen a zuhany alá vezet, hogy felfrissítsem magamat a Greymare hadnaggyal történő találkozó előtt. Tudom, hogy rám férne némi fizimiska alakítás, mert a mostani, nos, mondjuk úgy: elég csapzott és akkor azt hiszem finoman fejeztem ki jelenlegi állapotomat.
A forró és jéghideg víz váltogatása úgy érzem megtette hatását most is, fejem kellően kitisztult, így nem maradt más hátra, mint az indulás. Magamhoz veszem a tiszti PDA-t és a tűzszerész-felszerelésem legjavát, mely nélkül jószerivel nem megyek sehova. Nem szokásom a késés, sőt, a korai érkezés sem vallana rám, a szigorú pontosságot már kölyökkoromban a fejembe verték, a seregben pedig véresen komolyan vették.
- Üdvözlöm Greymare Hadnagy! Stig Wayland Tűzszerész Hadnagy szolgálatára! - szól a köszöntés és a tisztelgés a felettesnek, miután túlestem a belépéskori az azonosításon.
Felteszem nem egy ilyen lelakott ábrázattal bíró "hőskép" lebegett Simon előtt, mikor átolvasta a résztvevők névsorát, de hát most ezzel kell beérnie, lesz ez még jobb is valamikor.
Barátságosan közelítek, alapjáraton mosolygós vagyok, így most sem rejtem véka alá érzelmeimet, és ha nem érzékelek távolságtartást vagy elutasítást, kezet rázok a soron következő küldetésünk vezetőjével.
- Úgy látom, vár ránk némi munka. - intek szélesen mosolyogva jobbommal a halomban álló tennivaló felé, amit néhány pillanatig elnézegetek, végül visszafut pillantásom a férfira.
- Ha nem bánja, a személyesnek mondható holmimat -utalok a vállamról csüngő, nagyobbacska zárt dobozra- biztonságba helyezem. - miután meglapogattam a fémesen kongó ládát és nem kapok más parancsot, akkor a járműhöz sétálok és jól elkülöníthető helyre helyezem. Sosem lehet tudni mikor kapok értesítést azonnali induláshoz.
Viseltes külsőm ellenére gyakorlóm patyolat tiszta, rendezett állású, bakancsom rendben tartása példaértékű lehet a kadétok és közlegények előtt.
- Van elgondolása a pakolást illetően Hadnagy? - érdeklődök a rövidtávú elgondolásokról, mert gyanítom fejben már megvan a rakodási szisztéma.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Nagyraktárak 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Nagyraktárak Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 9:16 pm
Következő oldal
Stig & Simon
Én magam mindössze néhány perccel a találkozó előtt érkezem. Részemről megszokott dolog, így az esetleg menet közben beeső sürgős dolgokra is van két percem, ha nem várhatnak. Olykor hasznosnak bizonyul az előrelátás, most viszont nem volt szükségem a bekalkulált biztonsági tartalékra.
Lenyitom mindkét utánfutó oldalfalát és a biztonsági lakatokat, sorszámozott plombákat a szállítókocsi vezetőülésére dobom az indítókártya mellé.
Mire eddig jutok, Stig is megérkezik. Már akkor sejtem, mikor hallom, hogy a katonák megállítanak valakit a bejáratnál. Nem akadékoskodnak vele, a kötelező körök után szabad utat kap. Az utánfutó mellett állva figyelem, ahogy belép.
Az aktája és az azon szereplő fénykép alapján valóban nem kifejezetten erre számítottam, de egyelőre nincsenek előítéleteim. Amíg meg nem áll előttem, van lehetőségem alaposan megfigyelni a mozgását, a vonásait.
A tisztelgésre hasonló tisztelgés a válasz a részemről is. A rangunk azonos, mondhatni hogy véletlen, hogy a felettese vagyok ebben a csapatban.
- Üdvözlöm, Wayland Hadnagy! Szinte hihetetlen, hogy eddig nem volt alkalmunk megismerni egymást!
A felém nyújtott kezet gondolkodás vagy vonakodás nélkül, széles vigyorral fogadom el. A kézfogás határozott, rövid és katonás, de nem megy át erőfitogtatásba. Sosem éreztem szükségét ilyesminek.
Ebből a közelségből feltűnnek a sötét sávok a szeme alatt, de nem érzem szükségét, hogy rákérdezzek. Egyelőre nem.
A megjegyzésre végignézek a mögöttem heverő halmon, és biccentek.
- Egy kevés, de azt hiszem ketten gyorsan a végére érünk.
Az engedélykérésnek vehető megjegyzésre bólintok.
- Ha nincsen benne semmi olyan, amiről tudnom kellene…
Egyelőre a szavával is megelégszem, nem tervezem senkivel kinyittatni a saját felszerelését. Aki valamit magával akar csempészni, az úgyis megteheti. Amiről úgy vélem szükséges óvintézkedés, azt megteszem.
Megvárom, míg megfelelő helyet talál a doboznak, csak utána lépek el a futó mellől a felszeléshalom mellé.
A kérdésre bólintok.
- Először bedobáljuk a málhazsákokat, azt a kötelező alapfelszerelésen kívül úgyis mindenki magának pakolja. Csak azt kell ellenőrizni, hogy darabra megvan, és a lezáráson mindenkinek a saját kódja és szignója szerepel. Van egy scanner hozzá a kocsiban a jobb egyen.
Ha elindul a scannerért, akkor felkapom az első két zsákot, és az első utánfutó előtt teszem le a földre, aztán indulok a többiért.
- A végső létszám hat fő, ha ezek rendben vannak, akkor megnézzük a páncélokat is, a fegyverek és a műszerek a második utánfutóba kerülnek a végén…
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
22

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 10:10 pm
Következő oldal
- Magam is nehezen hiszem, de úgy gondolom, hogy a soron következő küldetésen lesz időnk bepótolni az elmaradásunkat. - örülök, hogy Greymare hadnagy részéről is hasonlóan jó kedélyű az üdvözlés, semmi fellengzősség, semmi felesleges megjegyzés vagy bármi egyéb, ami ellentétes lenne azzal, ami az aktájában olvasható, illetve amit a kadétoktól hallani róla.
Egy biccentést követően megindulok oldalamon a zárt ládával a jármű irányába, majd egy félfordulatot teszek, mikor meghallom a szavait.
- Csak a bombabiztos felszerelésem, semmi több. - egy mosoly kíséretében foglalom össze dióhéjban mindazt, amit a jól megtermett tűzszerésztáska magában rejt, természetesen, ha kell, bármikor tartok egy rögtönzött bemutatót a célszerszámokból, mérőműszerekből.
Visszatérésem után szemügyre veszem, hogy mi is lesz pontosan az, ami a következő percekben aktívan igénybe veszi majd az izmainkat, de ahogy elnézem, ez a művelet inkább szól az ismerkedésnek, mintsem a megfeszített munkának.
- Azonnal hozom! - elkocogok a scannerért, de mielőtt nekiállnék a munka könnyebbik felének, az ellenőrzésnek, inkább Simon mellé lépek, hogy a fennmaradó zsákokat vele együtt vigyem a jármű közelébe.
- No, ezzel meg is volnánk, akkor jöhet az ellenőrzés. - a célra irányítva az okos kis szerkezetet, pillanatok alatt beolvastatom a megfelelő pontokon lévő betű és számkódot, mely kivétel nélkül egyezést mutat a memóriájában tárolt adatokkal.
- Megenged egy kérdést Hadnagy? - felkapom az első zsákot, amit a platóra helyezek, kicsit megigazítom, végül a helyére csúsztatom, hogy a többinek is legyen még hely mellette. Amennyiben igenlő választ kapok, belekezdek.
- Pár nappal ez előtt felkérést kaptam az Akadémiától, hogy legyek néhány foglalkozás erejéig gyakorlati előadó... - alig láthatóan megrázom a fejemet, majd folytatom.
- A feleségem azt mondja, hogy "Stig, ha nem katona lennél, akkor egyértelműen tanár." - elmosolyodok - Hízelgő kijelentés, értem én a támogatását, de valahogy nem győzött meg afelől, hogy alkalmas lennék a feladatra. - nevetem el magamat, bár legbelül nagyon is jól tudom, hogy az egymással történt ordibálásunk közepette, a tartalmon kívül minden más volt. Az ördögbe is, már idejére sem emlékszem, mikor tudtunk normálisan, felnőttek módjára beszélgetni a feleségemmel, de hát mégis kit akarok átverni az ilyen felesleges sztorizgatással...?
- Én leginkább a terepen élem a munkát, egyedül, persze a csapatommal tökéletes az összhang, de nem igazán tudom elképzelni magamat kadétok előtt, és az Akadémiai légkör sem biztos, hogy nekem való. - azt már nem teszem hozzá, hogy a rivaladafény, amibe kerültem, -már, ha lehet így fogalmazni- sincs túlságosan ínyemre, nem is tudom túlzottan kezelni és a felkeresések nagyrésze alól is legtöbbször kibúvót keresek.
- Oktatóként, több mint gyakorlott ebben a kérdésben, tudna néhány tanácsot adni, hogy ha elfogadnám, mire figyeljek leginkább? - pedagógiai képzésben meg aztán végképp nem részesültem, bár gyanítom, hogy nem is tanítói kvalitásaim, hanem sokkal inkább a mostanság egész jól csengő nevem lehet az oka, mi kiemel a tűzszerészek közül és ezért esett rám a vezetők választása.
Miután készen vagyunk a scanneléssel és a járgányra kerültek a málhák, jöhetnek a páncélok és a fegyverek.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Nagyraktárak 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Nagyraktárak Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 15, 2019 12:29 pm
Következő oldal
Stig & Simon
Stig válaszára kiszélesedik a vigyorom.
- Még arra is lesz ideje, hogy megunja a társaságom…
Legyintek is hozzá egy laza mozdulattal. Van egy olyan érzésem, hogy érdemes hosszútávra tervezni az egységgel, mert a lázadókat nem fogjuk egykönnyen felszámolni.
Nem, egyáltalán nem akarom vele sem kipakoltatni, sem kinyittatni a táskáját, megelégszem a válasszal, amit kapok. Sokkal inkább a reakcióra voltam kíváncsi, semmint, hogy mi is van a táskában valójában.
- Remélem tényleg bombabiztos…
Egy mosollyal megcsóválom a fejem. Jól tudom, hogy tűzszerész, és becsülöm is érte. Hallottam, olvastam, hogy jó tűzszerész, de azért remélem, hogy erre a tudására nem lesz szükségünk a terepen.
Ez a feladat valóban nem lesz megerőltető, és egyedül is boldogultam volna vele, de ahogy a hadnagy rá is érzett, ez a rövid idő itt és most az ismerkedésről szól.
Amíg visszaér a scannerrel, a zsákok egy része az utánfutó mellé kerül, a többit együtt pakoljuk át.
A kijelentésre biccentek.
- Nem hiszem, hogy bármelyikkel gond lenne, de fő a biztonság. Nem szeretnék több csúszást, főleg nem biztonsági problémák miatt. Így is túl sok hasznos nyomot elveszíthettünk már…
Sóhajtok egyet, de közben azért adogatom a zsákokat. Szerencsére – és ahogy mertem is remélni – semmivel nincsen gond.
A kérdésre gondolkodás nélkül bólintok.
- Ne kíméljen!
Az Akadémia említésére egy pillanatra megkörnyékez valami meglehetősen kellemetlen érzés. Már most hiányzik az oktatás. Ahogy jött, úgy múlik is el, én pedig figyelek Stigre.
A kérdésig még nem jutottunk el, mivel sejtem, hogy ez csak felvezetés, hagyom beszélni.
Úgy látom vannak fenntartásai a saját tanári kvalitásaival kapcsolatban.
Azért egy kérdést megengedek magamnak, mikor a felesége kerül szóba.
- A kedves felesége ezt bóknak szánta?
A hadnagy kapcsán ezt valahogy nehezen tudom elképzelni, főleg ha hozzáteszem azt a röpke fejrázást is.
A magányos terepmunkára, majd a csapatbéli összhangra is csak bólintok, nem akarom újra megakasztani.
A kérdésre alig két lélegzetvételnyi gondolkodás után válaszolok.
- Szereti a munkáját? Ha igen, az már jó kezdés… Gondolom akad számtalan izgalmas vagy éppen vicces története, ami hozzá kapcsolódik. Használja… Tartson érdekes előadást, a száraz, monoton darálással alig öt perc alatt elveszít minden figyelmet, és a fegyelem is szétesik pont ennyi idő alatt.
Én nagyon bírom a kadétokat – legalábbis a többségüket -, és ritkán van szükségem fegyelmezésre.
- Érdemes sok példával dolgozni. Miből tanulhatják meg leginkább, amit át akar adni? Adjon lehetőséget, hogy kipróbáljanak mindent, amit csak lehet, persze biztonságos kereteken belül. Kezelje partnerként, és ne gyerekként a diákjait. Teremtsen nekik alkalmat, hogy részt vegyenek.
Mondjuk lehet, nem éppen szerencsés, hogy tőlem kér tanácsot, az én óráimra jellemző legkevésbé a vasfegyelem és a néma jegyzetelés. Ha szimplán tekintélyelven akar tanítani, az én tapasztalatimmal nem sokra megy.
- Egy jó hangulatú órán százszor többet maradandóan a fejükbe tud verni, mintha mindegyik azon gondolkozna az anyag helyett, hogy hogyan tudna borsot törni a maga orra alá, meglógni, vagy éppen észrevétlenül mást csinálni.
Nekem sosem volt komoly problémám azzal sem, hogy a laza, közvetlen stílus miatt ne kaptam volna meg a tiszteletet. Néha egy-egy kisebb fegyelmezésre szükség volt, de semmi kirívó.
- Mindegyiküknél többet tud, és nem csak arról a tárgyról, amit tanítani fog. Érezzék abból, ahogy és amiről beszél. Alapvetően akarnak tanulni magától, azért vannak az Akadémián, de még nem felnőttek. Ha segít nekik, menni fog, mint a karikacsapás…
Persze nem kioktatni kell őket, csak felkelteni az érdeklődésüket. Jó eséllyel akad majd közöttük olyan is, aki éppen a tűzszerészetben képzeli el a jövőjét. Egy jó első óra után levakarni sem fogja tudni magáról.
A páncélok is névre szólóan vannak összekészítve, szintén szerepel rajtuk a hivatalos lezárás, ezeket is elég csak lecsipogtatni, és bekerülhetnek az utánfutóba.
Mivel Stignél van a leolvasó, a keze alá adogatom a páncélokat is.
A fegyvereket már tüzetesebben fogjuk ellenőrizni – noha szintén tesztelve lettek, mégis szakmai ártalom, hogy a tárakat, bebiztosított állapotukat legalább ellenőriznünk kell.
A magam kérdését is azután tervezem csak feltenni, ha az Akadémiával kapcsolatos beszélgetés végére értünk.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
22

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 29, 2019 10:17 am
Következő oldal
- Mérget vehet rá, Greymare Hadnagy. - válaszolom mosolyogva a bombabiztosság felvetésére, melyet nem a nagyképűség, csupán a magabiztosság mondat velem. Nem mellesleg pedig, ha a munkakörömben hibázok, egyébként sincs módom elnézést, vagy újrázást kérnem, ezért aztán feltétel nélkül meg kell bíznom a felszerelésem nyújtotta lehetőségekben.
- Milyen régiek a nyomaink? - érdeklődök a küldetésről a zsákok rendszerbe rendezése és az újak kocsira helyezése közben, bár korántsem vagyok nyomolvasó, azért próbálok levonni némi következtetést, vajon milyen nehézségek várnak majd ránk odalent, az ismeretlen terepen.
Szerencsére fennakadás, hiba, vagy hiányosság nélkül sikeredik felpakolni mindent, amit erre a platóra szántunk. Következhet a második és ránézésre kicsit hosszadalmasabb fázisa a rendszerbe szervezésnek.
- Na igen... - egy félmosoly kíséretében sandítok a férfira, majd felkapom a földről az egyik páncélt, míg a válaszon gondolkozok. - azt hiszem, hogy az asszonyi elme kifürkészhetetlen, ezért talán bölcsebb, ha a saját olvasatunkra fordítjuk a bóknak hangzó szavakat. - egész biztos vagyok abban, hogy Simon érti mire is gondolok még akkor is, ha csak éppen érintettem a témát.
Figyelmesen hallgatom felettesem szavait, melyek mondatról mondatra megerősítenek abban, hogy lesz, ami lesz, el kell vállalnom a felkérést, legfeljebb magam is belátom, hogy a tanári pálya nem nekem való és többször nem hívnak előadást tartani, de legalább megpróbáltam.
- Köszönöm a tanácsokat, sokat segített abban, hogy legalább el tudjak indulni valamilyen irányban az oktatási berkeken belül. - véleményem szerint elsőre mindenkinek ingoványos ez a talaj, főleg, ha nem kimondottan oktatói vénával született.
- Egyet válaszoljon még meg nekem Hadnagy. Így, hogy már jó ideje oktat, ha választania kellene a terepi és az akadémiai hivatása között, melyiket választaná? - úgy sejtem, hogy erre a kérdésre nem lehet szimplán rámondani, hogy ez, vagy éppen az lenne a megfelelő döntés. Talán össze sem lehet hasonlítani, mert sok-sok minden befolyásol, többek között az aktuális élethelyzet, plusz emberfüggő is, ellenben mégis érdekelne egy őszinte válasz, amiből megláthatnám, hogy van-e hosszútávon keresnivalója egy végtelenül „terepi” embernek a katedrán, vagy sem.
A kezem ügyébe került páncélokat beolvastatom a műszerrel, ami után mehet a többi közé a még félig lévő futóra. Amint az utolsó is átadásra kerül, egy elégedett biccentéssel jelzem, hogy itt sincs hiány, valamint probléma sem merült fel. Jó kezdésnek minősítem, hogy a fegyverek ellenőrzése előtt minden készen áll a bevetésre.
Mivel nem szeretnék a dolgok elébe vági, egyelőre nem kérdezek többet, bár van még egy két kérdés a tarsolyomban, melyek merőben más témát képviselnek, mint az oktatási ügyek, de csöndesen kivárom a soromat, bizonyára Simon-nak is van kérdése, ha már ilyen jól elbeszélgetünk az ellenőrzés közben.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Nagyraktárak 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Nagyraktárak Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 02, 2019 10:46 pm
Következő oldal
Stig & Simon
- Nagyon helyes!
Jókedvű, széles a vigyorom. Fő a magabiztosság, ugyebár, ez már egy szimpatikus vonás. főleg, hogy a hírnevéből kiindulva nem is a levegőbe beszél. Ez majd menet közben igazolódik is… vagy nem, de ez utóbbi esetben nem valószínű, hogy lesz lehetőségünk panaszkodni…
A következő kérdésre már leolvad az arcomról a mosoly, az állkapcsom megfeszül, nagyon nincsen kedvemre, hogy ennyi idő elteltével kell találnunk valami használhatót.
- Több, mint két hetesek…
De legalább az összekészített holmikkal nincsen probléma egyelőre. Szépen sorban a helyére kerül minden, a beszélgetés pedig alakul, még ha nem is egészen úgy, ahogy előre terveztem. Nem különösebben zavartatom magam, nem annyira az számít, hogy mi a téma, sokkal inkább, hogy valamennyire megismerjem a csapat tagjait.
A nőkkel kapcsolatos válaszra röviden el is nevetem magam. Stig alighanem a legkellemesebb módját választotta a kétértelmű, vagy homályos megjegyzések fogadásának. Én ettől sokkal bonyolultabban állok az ilyesmihez. Szó se róla, valószínűleg neki könnyebb így az élete.
- Be szokott válni?
Ismerek nőket, akik az ilyesmin – ha addig nem tették volna – csak alaposan felbosszantják magukat.
Gyanítom az oktatással kapcsolatos válaszom hosszabbra nyúlt, mint amire számított, vagy akár amire kíváncsi volt, de még órákig tudnék róla beszélni, így magamhoz képest rövidre is fogtam. Más kérdés, számára mennyire hasznosak az átadott információk.
Ha a hírnevem nem előzött meg, a magyarázatból egyértelmű lehet, hogy szeretek tanítani, és közel állnak a szívemhez a kadétok is. Elképzelhető, hogy arról is keringenek pletykák, mit akarok helyettesíteni a tanítással. Még ha csípős, rosszindulatú szóbeszéd is, nem is tagadhatnám, hogy valahol az alapoknál van bennük némi igazság…
A köszönetre biccentek, ami nagyjából annyit tesz, bármikor nagyon szívesen.
- Csak lazán, hadnagy. Ha tart tőlük, egyből megérzik, és ki is használják…
Most is szeretettel beszélek a srácokról, nem kevés órát, napot, hetet, hónapot eltöltöttem közöttük, kiismertem a csoportdinamikájukat is.
Stig javára kell írnom, hogy végig figyelt rám. Ha túl soknak is találta a szöveget, nem mutatta.
Valóban nem egyszerű az első pár alkalom, de ha ráérez, hamar bele fog jönni. Ha nem… nos akkor még mindig visszaléphet az óraadástól. Nem való ez sem mindenkinek, legyen bármilyen kiemelkedő a saját területén.
A következő kérdésre adott válaszon nem kell töprengenem, a válasz egyértelmű.
- A terepet… Mindaddig, míg alkalmas vagyok a terepmunkára, ott veszik a leginkább hasznomat. Ha megélem, hogy kiöregedjek belőle, még mindig áttérhetek a tanításra.
Ami szabadidőm akad a terep és a fejlesztés mellett, azt szívesen és szenvedéllyel töltöm az Akadémián, de ha választani kell, az oktatást engedem el először, és ezzel eddig a feletteseim is tökéletesen egyetértettek. Természetesen minden esetben a parancs az első, de ha van választás, az egyértelmű számomra. Olyan magától értetődő, mint a levegővétel.
A páncélok is felkerülnek az utánfutóra, így odalépek a járgányhoz, és az ülésről előveszem az egyik lakatot és a plombát. Bezárom az utánfutót, befűzöm a plombát, bekattintom a lakatot, és lezárom az első futót. A második utánfutó mellett rendezett kupacba rendezett fegyverek mellé lépek. Jópár tartalék tár várakozik mindegyik fegyverhez, néhány gránát, hat hosszú pengéjű vadászkés combtokban, és természetesen maguk a fegyverek mindenkinek a saját területéhez megfelelő típusból.
Elsősorban pisztolyok, de akad egy mesterlövész puska, és egy gépkarabély is közöttük.
Miközben felemelem az első pisztolyt, és kikattintom belőle a tárat, ezúttal én kérdezek.
- Én is feltennék egy kérdést, Wayland hadnagy… Miért jelentkezett önként erre a küldetésre?
Azzal tisztában vagyok, hogy Katrina miért tette, és a saját inditékaimmal is tisztában vagyok. Moore tizedest én kerestem meg, bár az ő indokai meglehetősen homályosak. Carterben és a szintén általam választott Reslerben meglehetősen biztos vagyok, őt viszont egyáltalán nem ismerem.
Nemcsak arra figyelek, mit válaszol, arra talán még jobban, hogyan mondja. Az arckifejezése, a tartása, de még a hangszíne is árulkodó lehet.
Persze az is kérdés, hogy került be abba a körbe – vagy sokkal inkább miért – akiknek egyáltalán volt lehetősége önként jelentkezni, elvégre a küldetés titkos. A választól függően talán rákérdezek a Kancellárhoz fűződő kapcsolatára is.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
22

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 10, 2019 9:26 pm
Következő oldal
Látva a Hadnagy lassan, ámde tökéletes biztossággal komorrá váló ábrázatát, semmi jóra nem számítok, már ami a választ illeti. Gyanúm gyorsan beigazolódik, miután meghallom a hetekben mérhető választ a kérdésemre. Bal szemem alatt rezdül csupán néhány arcizmom, külön választ, vagy egyéb reakciót nem láttatok, mert nagyon is jól tudom, hogy ez már bőven abba az időszakba esik, mikor az eredeti állapot meglétéről csak álmodhatunk.
- Nem jelenthet számunkra problémát. - egy pillanatra elmosolyodok, de nem engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam, mivel nem szeretném, ha a finom iróniának szánt mondatomat a humor bagatell oldala emésztené fel.
- Már tizennyolc hosszú éve beválik, szóval bátran kijelenthetem, hogy van benne valami. - most már megengedek magamnak egy apró, de teljes értékű mosolyt, noha a felszín alatt már sokkal súlyosabb állapotban van a kapcsolatom azzal a nővel, aki valaha a nagybetűs Feleségem volt...
Úgy érzem, hogy abszolút jót tett a tanítói önbizalmam új szintre emelésének ez a kis diskurzus, melynek során egyértelműen kirajzolódott előttem, hogy ha akarná sem tudná letagadni azt a mélyen gyökerező oktatás iránti szeretetét, ami ez alatt a rövid beszélgetésünk alatt is kellőképpen kidomborodott. Könnyen észrevehető a karizmatikus jelleme mögött csöndesen megbúvó, nagyobb részben örökölt, mintsem tanult tanítói vonás, ami a széles rajongótábort eredményezi a diákok körében.
A kérdésemre adott azonnali válasza megerősíti bennem feltevésemet: ízig-vérig katonaember ő is, ahogy én is ekképpen vallok magamról, ha valaki alkalomadtán megkérdezi. Az elhangzott gondolatok úgy vélem elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy kezdőlökésként egy új világba, az oktatók ismeretlen, de rendkívül izgalmas világába belépjek.
- Köszönöm a válaszát Hadnagy. - biccentek köszönetképp, majd igyekszek hasznos segítség lenni az első utánfutó lezárásakor is. Igazolom, hogy minden a legnagyobb gondossággal és precizitással történt, végül az előírásnak megfelelően ellenőrzöm a plombát és a zárat is.
A fegyverek ellenőrzése mindig sokkal több időt vesz igénybe, mint azt előre gondolnánk a tevékenységről. Simon kérdése közben a hozzám legközelebb lévő fegyverért, a karabélyért nyúlok, hogy ellenőrizzem: harckész állapotba hozható-e, valamint, hogy az összes tartozéka megvan-e.
- Az akcióról egészen addig nem tudtam, míg Terson Kancellár kiemelt parancsa fel nem mentett a perdai szolgálatvégzés alól a küldetés erejéig. Nehéz szívvel hagytam magam mögött a csapatomat és a perdai műveleti egység vezetését, de katonák vagyunk és egy kancellári parancs minden egyéb elgondolást felülír. A különítményhez való azonnali csatlakozásom nem saját döntés, hanem kötelesség volt. - határozottan válaszolok, ezügyben nincsenek rejtegetni valóim, a parancsot is meg tudom mutatni, ha arra kerülne a sor, de úgy gondolom nem az a cél, hogy ily módon legyek feltérképezve.
Számomra a hadsereg közel a mindent jelentette egész életemben, az utóbbi időben meg talán még többet is annál. Pillantásom, ahogyan szavaim is, minden kétséget kizáróan tiszta és egyenes.
- A parancs kiemelten a perdai Szurdok-ban végzett kiemelkedő ellenállóvadász tevékenységemre hivatkozott, de úgy vélem, hogy mostanság a nevem is egészen jól cseng egy ilyesfajta akciónál megemlítve. - felelem, hogy teljes válaszként terítsem ki lapjaimat Simon elé, miközben a karabély átvizsgálásával végzek, amit kisvártatva az utánfutóra helyezek, hogy egy pisztolyt vegyek magamhoz ellenőrzésre.
- A Szurdokban jelen volt a csapatom és a Carter házaspár is. Rita és Richard Carter Hadnagy is. A történet így kerek egész, ha őket is megemlítem, hiszen, ha ők nincsenek és nem tudunk csapatként összedolgozni, azt hiszem nem arattunk volna olyan fényes győzelmet, mint akkor hajnalban. - a korrektség egyértelműen megkívánja, hogy ne csak magamat emeljem a dicsfénybe, hanem a Falkát is, hiszen ők is kellőképp tettek a sikerért és megérdemlik ezt, noha vezetőként Terson kancellár csak engem emelt ki a parancsában.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Nagyraktárak Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Nagyraktárak
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 2-1. gyűrű - Rakodótér, raktárak-
Ugrás: