Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:30 pm

Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Yesterday at 2:54 pm

Yesterday at 2:24 pm


Yesterday at 10:26 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Alvók
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Alvók Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Alvók Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Alvók Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:54 am
Következő oldal

Alvók
 





A két gyűrű hatalmas szeleteit foglalja magába, hiszen tízezer Alvó elszállásolásáról van szó. A kapszulák a fal mellett sorakoznak, függőlegesen több sorban, és mindegyikhez csövek futnak, melyben a hibernáció fenntartásához szükséges folyékony nitrogén gőzét keringeti a rendszer. A csövekből több is van, így bármelyik meghibásodása esetén a többi fenn tudja tartani a hibernált állapotot egészen addig, míg a csövek fele nem lesz működésképtelen. A hőmérséklet itt jóval alacsonyabb, mint a hajó többi részén. Minden kapszulához tartozik egy panel, ahol az adott Alvóról kapcsolatos információk találhatóak. A részlegbe csak speciális engedéllyel lehet belépni, a bejárati ajtókat őrök védik.
A részleg mind a két emelet egy jelentős részét magába foglalja, belső lépcső- és folyosóhálózat köti össze őket, a kapszulákat robotikus rendszer mozgatja. Mindkét szinten található egy-egy bejárat és mindkét bejárathoz közel egy nagyobb irányítóközpont helyezkedik el, ahol kontrollálják az Alvók állapotát, innen vezérlik az Alvók kiemelését a Hibernáló-Ébredő terembe.
Kevesen tudják, hogy a két gyűrűszint vészhelyzet esetén lekapcsolható a Dominiumról óriási mentőhajóként szolgálva, de erre a vészhelyzeti protokoll-eljárásra szerencsére még soha nem került sor.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 12, 2019 10:28 am
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


Éjszaka kellős közepe és hirtelen ébredek meg, ugyanaz az álom kísért és mint mindig, most is úgy döntök, hogy nem fekszem vissza aludni, úgy se menne. Valahol irónikus, hogy az Alvó-részleg vezetője nem tud aludni. Inkább gyors felöltöm a ruhámat, addig a kávé is elkészül és elfogyasztása után elindultam az Alvókhoz. A két ügyeletes orvosnak biccentek, majd célirányosan haladok a külön terem felé, ahova csak nekem van belépési jogosultságom. Ha őket érdekli is netán mi van odabenn, mégsem próbálkoznak meg a túlzott kíváncsiskodó bepillantással, nem mintha bármit lehetne látni az ajtó nyitásakor vagy záródásakor. Ujjaim szórakozottan végigfuttatom az egyik kapszula üvegtetején már-már simogatóan, mely alatt egy lenszőke hajú nő alussza álmát irigylésre méltó öntudatlanságban. Ő helyettem is alszik... Az irányítórészhez megyek, lefuttatok egy rendszerellenőrzést, korrigálom az egyik kapszula nitrogéngőz ellátását optimális mértékre, és már éppen távozóban lennék, hogy újra futtassak egy szimulációt, hátha ezúttal, kilencszázhatvanhetedik alkalommal más eredmény jön ki, ami megérné a kockáztatást. Emelkedne kezem, hogy ismét búcsúzóul végigfusson annak az egy kapszulának az üvegén, de megakad a mozdulat, ahogy felhangzik a biztonsági protokoll vészjelzője olyan hangerővel az itt általános csendben, hogy az ember azt hinné ettől az Alvók maguktól is felébrednének. Futólépésben jövök ki a külön teremből, a fehér köpenyem csak úgy lobog utánam, ahogy becsukódik mögöttem az ajtó.
- Dr. Wang! Jelentést! Mi történt? - Szólítom meg rögtön az egyik orvost, aki hasonlóan értetlen fejet vág hozzám hasonlóan. Kettesével szedve a lépcsőfokokat fellépek mellé az irányítóhoz és a megfelelő gombot megnyomva a Dominium parancsnoki hídját hívom sürgetőleg kérdezve.
- Parancsnoki híd, itt Callum Jenkins kancellár az Alvó részlegből. A vészjelző megszólalt, mi történt?
- Kancellár úr, itt a Parancsnoki híd. Nem tudjuk egyelőre, rendszerhiba lehet, mert a Dominiumot nem érte sérülés, se külső, se belső.
- Próbálják leállítani és az ajtókat nyitni! - Adom ki az utasítást, mert látom, hogy az itt lévő két orvos és az egy szem technikus is megpróbálja az ajtók nyitását, közreműködésemmel a vészjelző leállítását, de mindhiába.
- Távvezérléssel sem sikerül. Riasztottuk már a programozót, hamarosan megérkezik.
- Hamarosan? Szerintem a hídon is látják azt a szép nagy visszaszámláló kijelzést. Ajánlom neki, hogy egy percen belül itt legyen! - Addig is míg várunk arra a csoda-programozóra, akárki legyen is, próbáljuk az itt lévő két orvossal és a technikussal a rendszert felülírni, hogy leállíthassuk vagy legalább lassítsuk a visszaszámlálást. Az egyetlen eredmény, amit elérünk, az a vészjelző hangjának kiiktatása, de ez a problémát nem oldotta csak, pusztán csak halljuk már a gondolatainkat. Az ajtó felé pillantok, ahova két további hibernációs orvos is megérkezik, zilált küllemükből ítélve az ágyból ugrottak ki, egyikükön még hálófelszerelése van, arra kapta fel a fehér orvosi köpenyét. Zihálva veszik a levegőt, valószínűleg futottak. Ha fáradtak is voltak, a vészhelyzeti riasztó azonnal kiűzte az álmot a szemükből, de egyelőre kintről nem tudnak bejutni hozzánk. Valami nagyon tönkre vágódott a rendszerben, mert az ajtónak nem kellene normál esetben ilyen gyorsan lezárulnia, arról nem is beszélve hogy egy személy nem tudja elindítani ezt a vészprotokollt. Ha ez is William akciója, amit a Justice League-re akar kenni és nem szólt róla, én esküszöm, hogy a saját nyakkendőjével fogom megfojtani őt!
- Parancsnoki híd! Mikor ér ide a programozó? - Hangom csendüléséből a vonal túloldalán lévő kimondottan örül, hogy több gyűrűszint és egy túlzottan is biztosan lezárt ajtó választ el minket, még ha egy pillanatig így is aggódik, hogy képes leszek az éteren átrángatni őt ide.
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 12, 2019 11:26 am
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
A nem éppen általam kedveltnek mondható kancellárral ellentétben én tudok aludni. Furcsa is lenne ha nem, minekután megint átvirrasztottam egy éjszakát hogy gyorsabban haladjak a rám kiszabott feladattal, plusz Noira projektjét sem akarództam hanyagolni, elmentem három órát is edzeni... este hét óta alszom az igazakét félig lelógva nem épp kényelmesen ezen a vacak ágyon, épp csak a nyálam nem folydogál annyira mélyen teszem ezt, mikor mondhatni rám törik az ajtót. Hány óra is van? Mennyit aludtam?! Mi van? Sürgetnek, hogy az alvók részlege le fog csatlakozni. Alvók jah, én is aludnék... avagy... mi van? Az több ezer ember! A melegítő nadrágomra épp csak engedik felkapjam pluszban egy pólót mert már citálnak is a tabletemmel és a PDA-mal egyetemben, hogy most-most-most vagy a fejünk veszik. Semmit sem értek, csak annyit nem értik mi a baj - mily meglepő - és oldjam meg. Mi vagyok én, joli-joker?! Mert hogy én ismerem a legjobban - immár - a programkódokat. Átok ez én mondom... A futás nem okoz gondot, hála hogy lassan végkimerülésig hajtom magam a sportban is, de csak azért nem hagyom le a másik két jóembert, mert nem tudom annyira még merre. Pedig tanulmányoztam már a térképet, de elég... nagy. Pár mély levegőt véve lassítok le a jelen lévő pár tiszt előtt. Mennyi időnk is van még? Tuti nem elég, Murphy. Kérdezem is őket mire válaszolni sem tudnak mert a világ legirritálóbb hangja csendül fel recsegve a mikrofonon át. Nem is tudom hogy de a kötelességtudatot olyan gyönyörűen, másodpercek alatt írja felül a düh, hogy elég negédesen mosolyogva nyomom meg a gombot hallja amit mondok ez az utolsó, rohadt...
-Jelen, Mr. Jenkins 'kancellár 'úr... itt Philip Hartley zászlós, a parancsnoki hídról, alássan...- A pár tiszt ha lehet még jobban lesápadt, hogy mi ez a hangszín tőlem, meg akarok halni?! De hát könyörgöm, nem én tartok az űrbe belátható időn belül mindennemű élelem és víz nélkül. Az alvókat gondolom pár napig életben tartja a rendszer, de Jenkinst... kiváltképp nem tud meghatni az idegessége, az én gyászom mélyebb mint az Ő haragja. Micsoda pazar lehetőség... kilökni a végtelenbe! Mert mit csinálnak velem érte, ha közlöm próbáltam de nem ment? Kivégeznek? Kétlem... nem lenne jó propagandája. Vagy ha mégis egy szörnnyel kevesebb lesz a világon, vállalom a mártír halált... úgy se maradt senkim hála a Jenkinseknek, a vonal végén lévővel az élen!  
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 12, 2019 8:40 pm
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


Meglehet, hogy lesápad a pár jelen lévő tiszt Hartley stílusától, de egyikük sem avatkozik közbe, ami gyanús lehetne a férfinak, ha kicsit is tudna erre figyelni. Ők már ismernek engem, és tudják, hogy rövid időn belül be fogok jelentkezni videóképpel is, ami meg is történik pár másodpercen belül. Nem tehetek róla, muszáj volt látnom, hogy ki ez az idióta, aki elvileg csodálatos programozó, csak ha így folytatja csodálatosan rövid időt fog megélni. Jéghideg tekintettel nézek rá, amire az ember azt gondolná, hogy a pillantásom elegendő a hibernációhoz.
- Zászlós, lásson munkához! Látja, mennyi ideje van hozzá. Kezdje az ajtó nyitásával, hogy legalább a többi orvos és a szükséges személyzet bejusson! - Utasítom rideg kimértséggel és sürgetően, de nem reagálva a stílusára, és a körülötte álló tisztek tudják, hogy ez a legrosszabb eshetőség tőlem. Nem mert ennyire megedződtem volna vagy elnézővé váltam volna Moor tizedes után, de még ő is tudja, hogy az első találkozásunk igencsak fájdalmas volt, legalábbis neki, pedig ő többnyire megmaradt a tiszteletadás oldalán. Ugyanakkor most kisebb gondom is nagyobb, mint ennek a mitugrásznak a modora, csak mert morcos, hogy ki lett rángatva az éjszaka közepén az ágyából, talán valami nő oldaláról vagy magáról a nőről. Egyébként valahonnan ismerős a neve, csak nem a piros pontos listámról, hanem arról - és ez a bővebb lista - amelyik azokat gyűjti, akikkel valami gond van, vagy csak a gond van. A hangot ideiglenesen levettem a beszélgetésből, én hallom, ha ő szólna, de ő nem hall minket, míg vissza nem kapcsolom. Annyit láthat, hogy az a kevés személy, aki itt van, az mint mérgezett egér rohangál, de nem céltalanul, hanem nagyon is tudják mit csinálnak, mit állítgatnak az Alvóknál, csak éppen látszódik minden mozdulatukon az idegesség. Én ezt koordinálom, az irányítópultnál állítgatok dolgokat, mert egyelőre úgy döntöttem a legrosszabb eshetőségre készülünk: lecsatlakozás a Dominiumról. Az én mozdulataim viszont nyugodtak a helyzethez képest, holott a legrosszabb eshetőség nekem duplán rossz lenne, a hangom viszont nem ennyire nyugodt, ellenben meglehetősen elégedetlen.
- Miért nincs még készen, zászlós? - Nyomom meg a gombot, hogy újra hallhasson engem, amint éppen számonkérem őt, mi a tutyimutyi tempó. Nem kérdezem, hogy sikerült-e jutnia valamire, mert egyelőre szemlátomást nem változott a helyzet.
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 9:37 am
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Ó én nem küldenék maga mellé senkit... uram. - Nem vagyok én tömeggyilkos... de így hogy nem csak a hangját hallom, hanem látom az ocsmány pofázmányát is, nos... azt kell mondjam tisztán leolvasható valami elemtáris harag az enyémről, ami meggátolja érdekeljen a csúnya nézése. Rápillantok a kijelzőre. Alapesetben rettentesen rövidnek érezném, hogy nem elég semmire, de ebben az állapotomban egy örökkévalóságnak tűnik, míg lejár és döntést nem hagyva engedi ezt a szemétládát az űrbe, bele a semmibe! Egy időre legalább is, de annyi pont elég lenne hogy annyi legyen neki. Szép új világ
-Majd legalább annyira igyekezni fogok mint Ön és a családja tette az enyémmel Mr. Jenkins, egyet se féljen! Alapos leszek... - Közlöm gunyoros és cseppet sem megnyugtatónak szánt mosolyommal, de aztán valóban nekilátok, hogy belépjek a rendszerbe és megnézzem mi okozhatta ezt a galibát. Lehet olyan helyen érte támadás a hajót, ami elsőre nem látványos? Mondjuk egy hacker? Egy vírus? Tréfának durva lenne. Közben nagy nehezen, de eljut a tudatomig, hogy nem csak a nyomorult Jenkins van abban a kelepcében, így elégedetlen ciccenek. Komolyan megérne nekem annyit, hogy azok a szerencsétlenek is vele halnak esetleg? Nem-e lennék-e rosszabb, mint Ők a hanyagságukkal. Ezek járnak a fejemben, ahogy hallhatja hogy az ujjaim mint az esőcseppek verik az asztalra vetített billentyűket.
-Azért kancellár mert az Alvók protokollja és biztonsági rendszere nem egy pasziánsz program... rengeteg alrendszere van és összekapcsolódik. Meg kell találnom mi a fenét csináltak odabenn, amitől a rendszer úgy gondolta jobb lenne ha vakációzna egyet a vezetés fáradalmaira... - Magyarázom neki csak némileg ironikusan, mert muszáj koncentrálnom arra amit csinálok. -Az ajtókat nem lehet kinyitni... ki a fene írta így meg?! Nem a maga barátja volt, az is biztos... - Hallhat pár elutasító sípoló hangot, ahogy a rendszer újra és újra megtagadja a parancsom az ajtónyitásra. Felőlem Jenkins ott döglik meg ahol akar, de azért a többi embert nem kéne az Ő sorsára kárhoztatnom. Tükörbe tudnék nézni utána?
-Innen nem enged. Oda kell mennem az ajtajához végső esetben és közvetlen az ajtóra csatlakozni, de jobb lenne ha az egész protokoll leállna szóval nézze meg, hogy a képernyőn lát-e bármi szellemképet, oda nem illő futó programot, ki akarom zárni hogy valaki vírust rakott fel csak hogy kivonja magát a forgalomból. - Sóhajtok, úgy se csinál jelenleg semmit, tegye magát hasznossá, főleg mert még mindig nem értem mi indította be az egészet és kezdem felfogni, hogy talán mégsem annyira jó bosszú ha kilököm az űrbe. Talán.   
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 11:59 am
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


- Ez nem az Ön döntésköre, szerencsére, mert láthatóan semmit sem tud erről a vészhelyzeti protokollról és a következményeiről. - Fogalma sincs, mivel jár, ha lejár a visszaszámlálás, és az én esetleges halálom a legkevesebb, ami történhet. Elgondolkozom már most rajta, hogy Lewis hadnagyért küldetek, és ez a gondolat csak érettebb lesz, mikor hallom a további szavait. Kár, hogy az Imperium épp úton van vele... A szavai viszont egy pillanatra elgondolkodtatnak. Na nem mert magamba szállnék, hanem egyértelműen kiderül, hogy valaki elvesztett, ébresztéskor vagy Halálcsókkal. Előbbire tippelek, mert rémlik, hogy ott is volt egy Hartley nemrégiben, az ő nevére emlékszem, és mintha ez a jelentéktelen programozó is ezt a nevet használta volna. A szánalomra méltó bolond... De most valahogy nem érzek szánalmat.
- Wussov vezérőrnagy! Hartley zászlós motiváltsága és igyekezete nem éri el a kívánt szintet, így egy kibiztosított fegyvert fogjon a fejéhez, míg dolgozik. Ha nem sikerül megoldania a problémát a visszaszámlálás lejárta előtt, gondoskodjon róla, hogy ne szenvedjen attól, hogy megtudja, mit tett Önökkel.
- Értettem, kancellár! - Hangzik a férfi válasza és azonnal cselekszik is szavaimnak megfelelően, a fegyverét kibiztosítja és habozás vagy kézremegés nélkül tartja Hartley fejéhez. És pont így fogja a ravaszt is meghúzni, ha itt lesz az idő.
- Közben keressenek másik programozót is, arra az esetre, ha ő itt elhasználódna. - Gúnyos kis félmosoly Hartley-nek, csak hogy érezze a tétet, miért is kellene kicsit visszább fognia magát minden sérelme ellenére, mert csak eszköz jelenleg ő is a szememben. Elfordulok tőle és az itteni intézkedéseket koordinálom, mert ahogy Hartley-t elnézem - hiába peregnek ujjai odaát a feladaton - és ismerve, hogy indítéka is van, na meg láthatóan nem dolgozta még fel a gyászt, jobb ha arra készülünk, hogy szándékosan szabotál a férfi.
- Semmit nem csináltunk idebenn, a vészhelyzeti protokoll irányítójának a közelében sem voltunk, a kapszulákat irányító rendszer pedig nincs összeköttetésben vele. - Magyarázom neki is, hogy a hiba nem innen jön, legalábbis nem innen emberi hibából kifolyólag, ismerem ennyire az orvosaimat és azt a pár technikust, aki itt szokott dolgozni. Alapos a szűrőrendszer, mert tízezer ember életéről van szó. Az utóbbi két évben meg még fontosabb is van idebenn nekem.
- A program része. Ha lecsatlakozunk a Dominiumról, azt nem nyitott ajtóval célszerű megtenni. Azt hittem, Ön dolgozott a Dominium kódjain annak idején is. - Felelem neki ironikusan. Mi lett az előző programozóval, hogy pont ezt itt kellett felébreszteni? Nem tudom, a felesége milyen ember lehetett, de őszintén sajnálom, hogy meghalt. Nem Hartley miatt, nem mert most lecsatlakozás előtt akarok bűnbánatot tartani, hanem jobban örülnék jelenleg, ha a férfi lett volna olyan genetikai hibás, hogy ne lehessen megmenteni.
- Wussov vezérőrnaggyal futólépésben itt legyenek! - Természetesen nem fog megszabadulni a motiválójától, aki komoly iramot is fog neki diktálni idefelé jövet, egyrészt katonákhoz szokott, másrészt vészhelyzet van. A liftnél is könnyedén ad olyan kódot, hogy az azonnal erre a szintre vigye őket és senki ne tudja a liftet akadályoztatni megállítással, máshova hívással. Addig is mi itt ellenőrizzük a Hartley által mondottakat, és mire ideérnek addigra az ajtónál fogom várni.
- Semmi szellemkép, semmi futó program. - Tájékoztatom röviden és ridegen.
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 1:59 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Jól látja, nem ez a hatásköröm és jelen pillanatban, hogy látom utálatom tárgyát valahogy nem is foglalkoztat a dolog. Hazudnék ha azt mondanám nem fantáziáltam már arról milyen különböző módokon keserítem meg az életét, avagy veszem el tőle. Hallva a parancsát csak mosolygok rajta. Komolyan azt hiszi ezzel motivál?
-Kedves Kancellárom, nem gondolja, hogy már mindent elvett tőlem? Gondolja annyira érdekel mi lesz velem? Hát nem szomorú hogy tehetetlen kell tűrnie hogy az én kezemben a sorsa? - Érezhetően nem hat meg a dolog. Pedig meg kéne, mindig volt bennem életösztön, sőt. De ha Sarahra gondolok... hogy elvesztettem és sosem kapom vissza. Hogy elbúcsúzni sem tudtam, hogy nincs sír amit látogathatnék, hogy csak pár emlékem maradt tőle semmi több. Jenkins mindent elvett tőlem azzal, hogy azt mondták minden teszt rendben van, hogy nekünk egy pillanat lesz az egész és nem lesz semmi baj, rengeteg sikeres teszt ezt támasztja alá. Meghaltam, mikor kiderült magam maradtam, de Jenkins ezt honnan is tudhatná? Miért kéne értenie? Miért várom el megértse? Mit is várok tőle igazából?
-Micsoda szó, elhasználódom. Már értem miért ennyire népszerű maga. Semmi egy emberélet, hm? - Jegyzem meg felhorkanva, lőjön csak le, fagyjon meg az űrben, haljon szomjan, komolyan, ki sajnálná?! Szívességet tennék vele, ha elbuknék. -Hovatovább kétlem talál ilyen rövid idő alatt még valakit, aki biztos kézzel nyúl az alaprendszerekbe. Lövessen csak le. - Meredek a kamerába kihívó éllel, némi kaján mosollyal, hogy átgondolta Ő ezt? Ő akar engem fenyegetni? Lehet mindketten meghalunk de azt hiszem kettőnk közül Ő még rendelkezik tervekkel. Lehet segített Samnek de fog még? Miért tenné? Legalább nem kéne félnem hogy két szörny vadászik rá a hajón, csak egy.
-Hm. - Ennyivel nyugtázom a szavait, hogy nem csináltak semmit, igazából valószínű tényleg nem, de nem kötöm a görbe orrára. A gúnyos megjegyzésére olyan hangon felelek, hogy "ó, nem tudsz Te se mindent öregem? Rossz lehet!"
-Igen, de nem az alvó részlegen, hanem a navigáción és az alapkódokon. Ebben van alapkód. Amúgy meg kiskapu mindig kell bele pont az ilyen esetekre, ha valaki ki akarna jönni. Lehet csak tíz másodpercre lehetne kinyitni mondjuk, de kinyílna, amennyiben még adott időn belül mozgunk. Itt nem engedi fölülírni, valamiért nem érzékeli az időkorlátot. - Magyarázom homlok ráncolva, hogy ez olyan hiba ami bosszantó, de most nincs idő újraírni avagy kijavítani. Megkerülni is csak ott a helyszínen lehetne, de nem kizárt odamegyek. De még van annyi időm, hogy itt nézzem át a rendszereket, több a monitor és közvetlenebb a hozzáférés, tehát gyorsabb.
-Ha kinyitom az ajtót attól még leválasztódhat a részleg, mi a fontosabb kancellár? Hogy kitegye a lábát öt percen belül vagy hogy ne kelljen az űrből összeszedni több ezer embert?! -Hördülök fel, hogy nem tudja mit csinál, ellenben én igen, bár szívem szerint kilökném az űrbe. Ha ennek ellenére oda akar parancsolni megteheti, de én nem javallom. Még nem.
-Könnyebb lett volna ha igen. Szomorú. - Mondom vagy az irányítóból vagy az ajtó melletti mikrofonba, ahogy akarja, mert sem a futás se a fejemhez tartott pisztoly nem hat meg. Ellenben a katonának mondom a liftben, hogy lelőhet, ha Jenkins ezt kéri, de akkor biztos repülni fognak, ami nem lenne boldog dolog. De azt is mondom neki ha lelő ne legyen bűntudata majd, RÁ nem fogok haragudni. Persze biztosra veszem pont nem érdekli se a haragom se a mondandóm, de mivel úgy gondolom Ő még emberi lény Jenkinssel ellentétben, így nem gondolnám feleslegesen mondtam amit. Ha hídon maradtam, akkor onnan kezdek új parancsokat írogatni, ha odarángatott, akkor viszont a fali panelt kezdem szétszedni, hogy kihúzzam az egyik kábelt, amivel rácsatlakozhatok a PDA-mal. Igazán érdekel milyen döntést hoz, bár Őt elnézve...  
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 11:09 pm
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


Elmosolyodom a szavain, mialatt Hartley mögött álló tisztek képéről tisztán leolvasható, hogy egyikük sem fogadna arra, hogy a férfi ezt túl fogja élni, a fogadás tárgyát legfeljebb azt képezheti, milyen halált szánok neki. Amilyen nyugodtan beszélek, a legtöbb tipp a hosszú és kegyetlen halálnemre tevődik meg gondolatban.
- Ilyen üres lenne az élete? Nem, nem vettem el mindent. És pont olyannak tűnik, aki magával nem törődik. - De másokkal annál inkább. Érzelmes típusú férfi, ezt már sikerült leszűrni, megkockáztatom, hogy lelkiismerete is van, talán születésileg ilyen vagy mert még nem töltött elég időt a Dominiumon ébren, de nem hiszem, hogy ez a pillanat fogja megváltoztatni. Az legfeljebb csak bosszantani fogja, hogy nem fog tudni rajtam revansot venni, ami egyébként is halálra ítélt ötlet. Egyébként tényleg szomorú, hogy az ő kezében van az én sorsom is. Egy ilyen ostoba hülye miatt bukik el ennyi év munkája és terve. Arra nem reagálok, hogy semmi egy emberélet, mert egyébként is itt intézkedem, másrészt az emberélettől függ, hogy semmi vagy valami. Jelenleg az ővé semmi, pedig lehetne valami, de Hartley maga tesz róla, hogy önsorsrontó legyen.
- Kevesebb duma, zászlós! - Szólal meg a pisztoly másik, kellemesebb végéről Wussov nyugodt rezignált türelemmel, mielőtt én tenném. Azt mindenesetre hallhatja Hartley, hogy próbálnak előszedni más programozót, technikust is, bárkit, aki él és mozog, másnem legalább lesz még segítsége Hartley-nak, csak azt kell eldöntenie, hogy a lecsatlakozást megakadályozni vagy elősegíteni szeretné. Nem látom innen mit csinál, meglehet a mögötte álló vezérőrnagy sem látja át a programkódot, hogy mi történik benne vagy mi nem történik, egyáltalán hogy kellene kinéznie akkor, mikor jó a rendszer. Mindenesetre szavai alapján mindkét lehetőség igencsak valószínű.
- Nem figyelt, Hartley. Az ajtó nyitásával az orvosok jönnek be, de senki nem távozik innen, legfőképpen én nem. - Lesz, ami lesz, de itt a helyem, ide szólít a kötelesség, és itt maradok Saskiával is, még ha pontosan tudom is, hogy ha leválasztódunk a Dominiumról, akkor őt elveszítem, ezúttal örökre és visszavonhatatlanul, mert az életre való esély szerint ő leghátulra sorolódik azon a képzeletbeli listán. Bármennyire is fájna ez és bármennyire is félek ennek a lehetőségétől.
- Másrészről ha ki tudja nyitni az ajtókat, akkor az lehet blokkolná egy időre a lekapcsolódást a Dominiumról. A rendszer tudtommal úgy lett megírva, hogy nyitott ajtóval nem lehet leválni. - Próbálok kitalálni valamit én is, amivel időt nyerhetünk, de ez az arrogáns ostoba sem lehet egyszerre két helyen.
- Wussov vezérőrnagy! Akiket találtak még programozót, technikust, őket irányítsa Hartley zászlós aszerint, hol lennének ők segítség! - Bosszantó, hogy nem értek jobban a programozási részhez, de az emberi erőforrás előkerítésére van hatalmam, így ezzel élek is, remélvén, hogy okosan ki tudja használni a férfi a lehetőséget, és ez megoldja azt, hogyan legyen jelen egyszerre két helyen.
- Értettem, kancellár! - Nyugtázza a parancsot és a hídon az időközben elért szakembereket Hartley megítélése szerint fogják ideküldeni az ajtókhoz vagy fel a hídra. A vezérőrnagy a neki intézett szavakra pillant le Hartley-ra és bár jelen helyzetéből meg munkába mélyedve nem láthatja a férfi, hogy Wussov elmosolyodik, de a hangjából tisztán kihallja.
- Egy nap elég egy felettessel seggfejnek lennie, zászlós. De köszönöm, hogy rám nem fog haragudni, Önre viszont közel tizennyolcezer ember fog. Nem tudom, hogy mi baja Jenkins kancellárral, de jobb, ha tudja: jelen helyzetben mi vagyunk a szopóoldalon, nem ő ott bezárva. - Wussov vezérőrnagy nem hazudtolja meg magát stílusát illetően, szabad szájú mint mindig, de elég jó katona ahhoz, hogy ezt elnézzék neki, és őszintesége valószínűleg itt is eléggé kifejező lesz, ha Hartley megérti, mit akar neki mondani.
- Hallgasson a vezérőrnagyra és siessen! - Szólalok meg én is, gúnyosan elégedett mosollyal, ami a nyertes helyzetben lévők sajátja szokott lenni.
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 14, 2019 3:40 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Elvileg azt mondták maga megértene de ezt erősen kétlem. - Jut eszembe mikor Sam azt mondta, Jenkins is szerette a feleségét, sőt, még mindig szereti talán. Micsoda hazugság! Hogy hihette el neki a drága Sam?! -Valóban? Hallgatom Kancellár, a szavai motiválóbbak mint a fegyver a fejemnél. - Amúgy... tényleg. Logikusan nem lő a probléma megoldásáig, utána meg lehet így is úgy is lelövet majd, nem mindegy? Ha még Ő lőne le... abban lenne valami. De hát a hozzá hasonló emberek gyávák, nem hiába mérgeket talál fel... undorító. De már csak emiatt is szórakoztat a gondolat rám van utalva! Pont rám! Akarom érezze mennyire tehetetlen és szánalmas a helyzete. Kár hogy nem értek ehhez de azért próbálkozom.
-És ha nekem ez segít jobban kódolni? - Közlöm nemes egyszerűséggel a mögöttem álló úrinak nem nevezhető embernek, mert el ne fáradjon már abban hogy pisztolyt kell rám szegeznie és hallgatni a beszélgetést! Az meg nem zavar keresnek még valakit, mert többen feleannyi munka lenne, pedig így is lassan fáj ahogy sürgetem az ujjaim, így is csak annyi időre engedem el a billentyűzetet úgymond, míg megdörzsölöm párszor a szemem, végtére is most keltem.
-Továbbra sem jó ha bemennek uram, elég bőven, hogy többen vannak benn... - És egyben a szerencséje is, tegyük hozzá, mert így csökken bennem a "dobjuk ki a szemetet az űrbe" érzésem és keresem a megoldást.- Jobb lenne ha maguk próbálnának a protokoll szerint eljárni. Maga úgy is felér hárommal tudásban, nem, uram?- Gondolom erre kéne neki még ember, de mivel Ő a vezető gondolom könnyen helyettesít több embert is. Kéne neki tudnia...
Persze a rendszer nincs a segítségemre, folyamatosan visszautasítja a felülíró parancsomat, ami nem tetszik. Valami nagyon bűzlik ebben az egészben, normál esetben ennyi is elég kéne legyen.
-Én is ebben reménykedtem egészen addig, amíg olyan alapvető utasításokat nem lát át a program mint az előbbi. Rosszul érzékeli a maguk helyzetét, ezért nem enged... emiatt lehet fel se fogná nyitva az ajtó, azzal meg az alvókat is megölnénk, ha úgy válik le... - Érezhetően gondnak érzem a dolgot, dilemmásnak, mert noha eljutottam oda megpróbálok segíteni, de ez így korán sincs a segítségemre.
-Megpróbálom kihozni őket Vezérőrnagy. Elkezdtem futtatni egy kódot, érteni fogják, azon látszik mit néztem át és mi marad, ide jöjjenek a hídra, blokkolják a protokollt, zárják le ha odaértünk a legközelebbi részt, így ha nyitott ajtónál válik le a rész se sérül a Dominium remélhetőleg. De az időszámlálóba ne akarjon nyúlni senki, mert az siettettetheti a leválasztást, de nekem kell az az idő, hogy kinyissam az ajtót... - Már ha elég lesz, de anno is hackeltem már meg ajtót, nem olyan bonyolult, csak most valami nem okés a rendszerrel, ami... de hát meglátjuk. -Na jöjjön, reméljük nem hal bele maga is a hóhér szerepbe. Vagy adja át másnak a posztot, csak siessünk.- Tudom, a parancs az parancs, de szerintem Ő jön velem emiatt is mondom amit. Vele nincs bajom, ha ez nem is látszik mert ingerült vagyok. No meg itt Jenkins nem hall minket, csak ha odaértünk. Igaz, hogy most jelenleg mire nagy a mellénye azt nem értem.
-Ne féljen, az alvóknak nem lesz baja, a rendszer pár napig mindenképp fenntartja az életfunkciókat, amíg visszahozzák és visszacsatolják a részt, akik viszont ott ragadnak ébren... nekik nem olyan jó. De kihozom. Valahogy... Sajnos rájöttem nem akarok gyilkos lenni. - Nem megyek bele mi bajom Jenkinssel úgy is mindegy. És kétlem többen utálnának engem mint Jenkinst, akkor is ha elbukom. Minden esetre a hapsi nem árt ha tudja Ő a jó katona és nem én, elbuktam a bosszú ezen próbáján, sajnos. Persze tudom ettől függetlenül Jenkins lelövet, valahol... talán szívességet is tesz, magam sem tudom. Néha nagyon magam  alatt vagyok és olyan ürességet érzek ami túl lassan öl meg. Fogalmam sincs mihez kezdjek, mi értelme, látva mi vár rám undorodom, Jenkins meg tényleg bosszant de nem tudom megbüntetni, nem tudom elérni legyen emberségesebb. Akkor meg? Mi értelme? Ellenben ahogy odaérek már szedem is le a panelt, míg beállítom a kis csevejünk a mikrofonon halljon ismét a derék tenyérbemászó mosolyú kancellárunk.
-Hall, Jenkins, uram? - De letegezném... úgy is meghalok, nem mindegy? Kellett volna anno írni bakancslistát, bár úgy sejtem tele lenne olyan tételekkel, akiket már az életben nem lehet kivitelezni. Ő hallhatja, hogy szedem szét a panelt és húzom a kábelt. Így legalább közvetlen az itteni rendszerben lehetek benne, ha már a hídról blokkolva volt az elérés. - Lehet maga is kelleni fog, a túloldalról, próbált már bármilyen kódot felül írni? Esetleg rongálni? Második gyerekkora jöhet el! - Magyarázom, bár szerintem nem volt gyerekkora - akkor normális lenne - avagy nem tűnik vandálkodónak.
-Szedje le a panelt! Lehet megoldom maga nélkül, de ha nem akkor ezzel már nem kell vacakolnia. - Meg legalább csinál valamit, jó érzés, hogy nem árt ha szót fogad, bár ez csak az Ő esetében tölt el jó érzéssel, nem voltam sosem a dirigálós fajta. Az Sarah volt, na Ő simán megmondta bárkinek, de szépen helyre rakta volna Jenkinst is! És oh, már csak egy ajtó választ el tőle, milyen romantikus... lehet ha kinyílik le is hányom!
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 1:10 pm
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


- Kérdés, mire motiválóak, nemde, zászlós? - Kérdezek vissza gúnyosan, és nem foglalkozom azzal, hogy meg kellene őt értenem. Miért kellene? Csak mert meghalt a felesége? Sokan vagyunk így, és nem várhatja, hogy egy vészhelyzetben fogok éppen lelkisegély-szolgálatot tartani neki. Jelenleg nem is fárasztom magam azzal, hogy megpróbáljak erre rájönni miként is gondolhatta ezt. Nagyobb probléma, hogy ő nem érti még mindig a jelenlegi helyzetet, pedig ő turkál az alapkódokban, tehát látnia kellene. De az irántam érzett harag talán elhomályosítja a látását és igazán aggasztó, hogy emiatt lehet nem is akarja jól elvégezni a munkáját. Azt mondja a beszéd segíti a kódolást, ugyanakkor figyelni nem tud a szavakra, nem érti azt sem, mikor én mondom, hogy senki nem fog innen kimenni, hiába nyitja az ajtókat és a vezérőrnagy szavait sem fogja fel, amire tőle kap is egy szemforgatást - bár nem láthatja -, és havi önuralmi kvótáját ki is meríti azzal, hogy nem mondja ki, mennyire örül, hogy nem kell Hartley-vel napi szinten együtt dolgoznia.
- A saját feladatával törődjön, Hartley! - Közlök vele csak ennyit higgadtan, hiszen egyrészt ne velem foglalkozzon, másrészt a szavai nélkül is teszem a dolgom, a vészjelző bekapcsolása óta a protokoll szerint járunk el és készítünk elő mindent.
- Akkor lehet fizikailag kell nyitni az ajtókat... vagy megrongálni, ha az időbe belefér. Ha sikerülne kinyitni, azt nyitottnak érzékelné a rendszer? - Egyik ötlet sem tetszik, valami mást kellene kitalálni. Na meg ahogy kivettem a férfi szavaiból, csak pár másodpercre tudjuk kinyitni az ajtót.. talán ha kiékelnénk? De lehet akkor is zártnak érzékelné a rendszer. Wussov vezérőrnagy kioszt néhány parancsot Hartley szavainak megfelelően a hídon maradóknak, hogy mit csináljanak a megérkező programozók, de ezt is futtában kifelé a hídról közli, a végét meg már a kommunikátorán keresztül, mert tartja a lépést Hartley-val, nem kell őt emlékeztetni, hogy siessen. Közben találkoznak is az enyhén szóval ideges programozók pár fős csoportjával, akiket szintén tisztek kísérnek a híd felé, csak rájuk nem fog senki fegyvert. Némileg idegesebbek is lesznek, mikor látják, hogy Hartley-nak még fegyvere is van, csak a rossz oldalán van a férfi. Ha eddig kételkedtek is, most már biztosak benne, hogy ez nem egy elcseszett időpontban kitalált gyakorlat.
- Van ellátmány az orvosoknak ilyen esetre, ne miattuk aggódjon, zászlós. De igazán lekötelezett minket, hogy nem akar már gyilkos lenni. Ezek szerint eddig ezen törte a fejét? - Nyugodtan kérdezi Wussov, míg a liftben utaznak lefele, de ez a nyugodtság éppen annyira ígér jót, mint az enyém. Látom őket megérkezni a lifttel és magam is az ajtóhoz sietek.
- Hallom, zászlós. - Felelem neki a panel innenső oldalán, és még láthatjuk is egymást. Hartley-Wussov páros elől az idegyűlt orvosok félrerebbennek, hogy utat adjanak, és ők is néznek egy nagyot a férfi stílusán, és meg sem lepődnek azon, hogy a fejéhez fegyvert fognak.
- Nem volt még szükségem rá. - Felelek neki ennyivel, mert hát kancellár fia voltam, sok mindenhez volt belépési kódom, ahova meg nem, oda néha felhasználtam apámét, mert nem voltam éppenséggel egy jó gyerek, ellenben annál kíváncsibb. De a kódolás, programozás, pláne ezek feltörése, na ez sosem hatott meg. A panelleszedésre odaintek egy technikust, még ha nekik így is van elég dolguk idebent, hogy az előkészületekkel haladjanak, és nem bízom Hartley-ban, hogy meg tudja oldani a helyzetet. Nálam belső zsebből előkerül a fekete bicska, amit nemrégiben kaptam, s rögtön tudom, hogy melyik részt kell kinyitni rajta, eleget forgattam már ujjaim között elmélkedve sok mindenen közben. Így most nosztalgiázhatok a liftben ragadás emlékére, és az egyik csavarnak én is nekiesem ezzel, ketten a technikussal gyorsabban haladunk.
- Tudja, hogy mi ennek a vészhelyzeti protokollnak a lényege? Tudja, mi fog történni, ha leválunk a Dominiumról? - Kérdezem közben a férfit, és le merem fogadni, hogy hibás választ fog adni, az eddigi szavai alapján ez szinte teljesen biztos.
- Mert remélem van terve azutánra is, hogy kinyílt ez az ajtó...
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 9:42 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Igen, pont ez érdekelne!- Viccen kívül, vajon mire próbálna rávenni? Lövessem le magam? Sétáljak az űrben szkafander nélkül? Legyek a legjobb barátja? Utóbbi miatt jót nevetnék. Ők persze nem nevetnek, miért is nevetnének, mikor dühös vagyok és tulajdonképpen egyikük sem érdekel. Kéne, de nem megy. Túl nagy a káosz a fejemben és a kódokban egyaránt, ami noha kiegészíti egymást mégsem teszi boldoggá a szegény vezérőrnagyot és a kancellárt. Ha lesz egy szabad percem, majd sajnálni fogom őket. Egyelőre nincs.
-Én tudok több fele is figyelni. - Nézek Jenkinsre egy pillanatra, áh, lehet ennyi kellett, a szimpla jelenlétem, mintha hirtelen lenne egy ősz hajszála! Életem értelme kisejleni látszik a probléma mögül: Jenkins agyára menni. Lassú és gyötrelmes halálnem, egészen Darwin-díjas, megpályázom neki! Persze nem tudok végig ennyire jól szórakozni, mert a végén csak odajutok megpróbálom nem kilökni az űrbe, szóval... ez sem a könnyebbik út.
-Jó kérdés. Ha igen, az befolyásolhatja a számlálót, ami jó lenne, de ha nem... ha esetleg ellenkező hatást érünk el... - Ingatom a fejem, nem folytatom. Ebben a protokollban ami életbe lépett semmi sincs jól bekötve mint mondtam és nem akarom hogy visszájára süljön el a dolog, akkor sem ha Jenkinsért nem kár. Azért mókás, hogy ennyi idő volt a kis csapatot összeszedni, no meg ennyien helyettesítenek. Hol vannak a vezető programozók? A Perdán? Nem kizárt, oda is kellenek valószínű, minden esetre szerintem elboldogulnak azzal amit ott hagytam, én meg jaj de jó, mehetek Jenkins közelébe! Ami a vicces, hogy vágytam találkozni vele. Igaz, leginkább azért hogy betörjem az orrát, nem pedig hogy kezet rázzak vele, de... annyi baj legyen.
-Elmerengtem menne-e. Jenkins a hajó egyik legjobb orvosa, az ember azt remélné az ilyen embereknek nincs lehetetlen, éppen ezért hihetetlen hogy mégis. De mindegy is, mert maga ma le fog lőni engem úgy 87% valószínűséggel, tehát... sosem derül ki képes lennék-e bárkit is bántani, nem de? - Azt hiszem beletörődtem. Nem tudom képes lennék-e beilleszkedni, elfogadni mindent elvesztettem, elfogadni hozzákényszerítenek valakihez és még le is kell feküdjek vele, a gyerekét neveljem... Éljek annak tudatában, hogy esetleg elbukom Samnél, hogy nézzek a síron túl az Apja szemébe? Sarah szemébe? Lehet jobb így, felbosszantottam már Jenkinst annyira megtegye, elvégre nem igen érdekli ki él és ki hal. A feleségemért sem volt kár, értem sem lesz. Azért a félsz kezd visszaköltözni belém, ami fura. Túlélési ösztön? Jókor már! Inkább futok is az ajtóhoz és beszélgetek még egy kicsit a hóhérommal, hátha még a végén kiokosítjuk egymást így a véghajrában.
-Áh, meghiszem azt. Pedig hasznos tudás kancellár, a szorult helyzetek nem nézik a rangot. - Viccen kívül komolyan mondom, persze Ő lehet másképp látja, de ha pár alap dolgot megtanulna, akkor nem lenne a magamfajta labilisokra szorulva. Már ha nem löveti le az összeset, mert akkor nem marad még rászorulni valóra se neki.
-Naaa, nem reménytelen maga Kancellár! Meg ne kedveljem így a végére... - Mosolygok, mert egy bicska! Na az már valami. Egyszer kinyílik az ajtó azzal vágja el a torkom. Bár ha szavazhatnék Wussovot választanám, az Ő megoldása gyorsabb.
-Semmi jó, Mr. Jenkins... De elmondhatja, mint említettem tudok... két fele figyelni. - Nézem és lapozom a kódokat, de hazudtam, most jelenleg csak erre figyelek. Nem akarom elhinni amit látok. Azt a rohadt... súlyosabb a helyzet mint hittem, Mrs. Gardel nem viccelt... El is merülök benne, mert ez meg hogyan lehetséges?
-Van, nekem mindig van tervem uram, ha kattantnak is látszom. Ha valamiért az az elmélet válik be, hogy felgyorsul a visszaszámláló az ajtó nyitásra van valami amit feltétlen elmondana? - Ó hogyne lenne tervem. Neki is látok, a PDA-m egyik reteszéből kiveszek egy pici hordozható lemezt, csatlakoztatom a PDA-ra és szorgosan pötyögve írni kezdek egy programot. Ez majd jól fog jönni.
-Feltehetek egy nem ide vágó kérdést, uram? -  Ha már itt van és úgy is lelövet (avagy ha férfi elvágja a torkom). Tökre ráérünk még pár percig. -Beteg emberek nem kerülhettek és nem is kerülhetnek be az alvó programba, semmilyen körülmények között, ugye igazam van? Ezt tiltja a protokoll, mivel a kiolvasztás komplikációkkal járhat. -  Nézek rá egy pillanatig, mert pontosan tudom a válaszát, de tőle szeretném hallani. Tudom, hogy Irist miért nem találtam, hiába kerestem. Egyetlen magyarázata van, ami Sarah miatt világos. De nekem ezt tudom kell, mielőtt meghalok. Lehet neki nincs semmi ami érdekelné jelen helyzetben, nekem annál több.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 1:35 pm
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


Engem is pont ez érdekelne, mire lenne motiválható Hartley? Arra, hogy megoldja a vészhelyzeti problémát, vagy arra, hogy tömeges gyilkosságot kövessen el, csak mert most épp utál engem. Figyelmen kívül is hagyom a szavait, már csak azért is, mert kétlem, hogy tudna több felé figyelni. Dolgozzon csak a megoldáson, mert hiába próbálok én is ötletelni, mindenre elég kiegyenlített esélyeket kapunk: vagy bejön, vagy nem. Na így legyen okos az ember, mit merjen megpróbálni. Mindenesetre Hartley elindul lefelé, ezek szerint ő is az ajtó nyitását találja a legjobban blokkoló megoldásnak, amivel nyerhetünk időt. Lefele menet meg kedélyesnek nem nevezhető módon még eltársaloghat Wussov vezérőrnaggyal arról, hogy akart-e szándékosan gyilkosságot elkövetni az elmúlt pár percben.
- 97%. - Felel csak ennyit Wussov apró korrigálásként a valószínűségszámításra. Jenkins-t illető szavakra nem reagál, nem tiszte megítélni és nem is érdekli. Amíg őt nem piszkálják a kancellárok, neki mindegy, hogy másokkal mit csinálnak és nem is csinál abból lelki problémát, hogy kit kell lelőni és miért. Ha Hartley-t kell ma lelőni, mert ezt a parancsot kapja, akkor készségesen megteszi. Készségesen, az előbb elhangzottak miatt. De egyelőre csak odavezeti az Alvók második gyűrűszinten lévő ajtajához a férfit és hagyja, hadd dolgozzon. Én pedig míg csavarjuk le a panel csavarjait a technikussal ideát, megkérdezem Hartley-t egyáltalán érti-e, mi folyik itt? Rideg, kék szemeim az ajtó üvegén át felé villannak.
- Eddigi szavaiból kiindulva félreértett valamit a vészhelyzeti protokoll-lal kapcsolatban. A protokoll arra az esetre lett kitalálva, ha a Dominium felső részein katasztrofális meghibásodás, robbanás történik. Nem az Alvó-részleg fog lecsatlakozni a Dominiumról, vagyis nem csak az, hanem a teljes két alsó gyűrűszint. Jön velünk a reaktor, a gépház, az áramelosztók, a raktárak, minden, ami a fenti szinteket ellátja árammal, vagy működteti a szintek oxigenerátorait. Tizennyolcezer ember marad ezek nélkül. Ez egy mentőhajó, zászlós, úgyhogy tegyen meg mindent, hogy ne válljunk le a Dominiumról! Ha a számláló félidőhöz ér, el kell rendelnem az evakuálást. - Talán lassan felrémlik neki a korábban mondott szavak, hogy én nem fogom elhagyni ezt a részleget, hogy a többi orvos is be akar ide jönni, hogy Wussov vezérőrnagy a maga szabadszájú stílusában megmondta neki, hogy Hartley és mindenki az ajtó onnansó felén van szopóoldalon. Talán most már leesik Hartley-nak, hogy nem az én életemet menti jelenleg, hanem a sajátján dolgozik. Ha odapillant rám, Wussovra, vagy az orvosokra, akkor mindenkin láthatja, hogy nem vicceltem a szavaimmal. De legalább megkíméltem egy gúnyos mosolytól is, amire igencsak rászolgál.
- Igen, van: maga egy csapnivaló programozó. - Húzódik halovány félmosolyra a szám, mikor azt kérdezi, van-e amit még elmondanék neki. Tudom, hogy másra gondolt, de ha elcseszi és felgyorsul a számláló, akkor biztosan ezt mondanám neki.
- Panel leszedve. Hogyan tovább? - Kérdezek rá, mikor végzünk a kiosztott feladattal a technikussal. Az, hogy feltesz egy nem idevágó kérdést, az meglep. Pláne, mikor hallom, hogy mi a kérdése, és arra gondolok, hogy megint a feleségét hozza szóba.
- Az függ a betegségtől is, de alapvetően csak tökéletesen egészségeseket engedtek fel, hacsak nem voltak különösen jó kapcsolataik, és vállalták, hogy lehet sosem ébrednek fel a betegség miatt. De ha lehet, erről egy másik alkalommal beszéljünk, inkább mondja, mit csináljunk ideát, ami segíthet! - Hadarom el neki a választ, és legalább ez motiválhatja, hogy ne hagyja a két gyűrűszintet lecsatlakozni, különben sosem fogunk erről eltársalogni. A téma egyébként is nyugodtabb körülményeket kíván, főleg, ha a zászlós egyszerre csak egy dologra tud figyelni.
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 2:48 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Akkor pláne! - 97%! A vizsgaeredményeim nem voltak ennyire jók... De érezhetően elfogadtam, mert lehet még segít is nekem vele, kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy akarom-e az életet így... hogy megtapasztaltam a tökéleteset és arra építve terveztem a jövőm, most meg minden összedőlt és nincs semmi, csak a haragom egy ember felé, aki megeshet nem is hibás? Milyen élet ez? Na nem mintha ne lenne ezer más okom utálni Jenkinst, komolyan, csak hát attól még nem ártana tisztáznom a belül dúló dolgokat. Ha meghalok nem akarok kísérteni, akkor sem ha buli lenne Jenkins agyára menni... Emiatt is foglalom le magam és próbálom átnézni az ajtóra közvetlen rácsatlakozva a kódokat, innen könnyebb a rendszert megkerülni mint a hídról volt sajnos.
-Hmm, nem szükséges Kancellár... nem lesz szükséges... - Igen, valóban, az én időmben az alapvető tervek szerint nem így volt szó a hajó kialakításáról, mivel számoltak azzal is ha szabotázs vagy meteorit vagy hasonló katasztrófa történik, tehát vannak póthajtóművek, egyenletesebb vészmegoldásra az ellátás, ez pedig mentőkabin, de a hajó maga nem marad védtelen. Nos, én a navigációval törődtem, szóval tényleg rossz hír az egész helyzet, de mint mondtam lényegtelen is, ha valóban látom mi a gond, akkor nem kell pánikot kelteni és mindenki megnyugodhat, megmarad Jenkins rontani a közhangulatot. //Én valóban félreértettem a dolgot, Phil mentségére legyen mondva azt hittem ez egy a fő rendszerektől független mentőkabin mivel a mentőkabinok nem szokták vinni a teljes gépházat xD Sorry ^^' De így már jobban értem Wussovt is xD//
-Áh, köszönöm, akkor maga csapnivaló orvos, uram. - Mosolygom meg, mert úgy hiszem mindketten értjük a dolgunk, csak a lehetetlen, ugye, az bejátszhat.
-Kezdje el finoman kijelebb húzni a kábeleket a falból, de a legvastagabbhoz ne érjen és véletlen se mozdítsa el. Orvos, nem lesz baj. - Mondom míg a kódot írom, lapozom és csóválom a fejem. Egy műtét jóval bonyolultabb mint pár kábel a falban, tudom hogy megoldja. Közben mégis akad egy kérdésem, úgy hiszem soha többé nem tehetek fel.
-Kétlem lenne másik alkalmam Mr Jenkins... de köszönöm. - Ennyi elég is volt, hát persze hogy hazudtak Sarahnak. Tudták enélkül nem vállalná, vele együtt én se. Sokak egészségi állapota nem volt tökéletes, ahogy a kancellár mondta avagy nem akarták vállalni a hibernálást, mi -látszólag- alkalmasok voltunk. Iris sosem került be, egyedül volt.... vajon hibáztatott minket? A fenébe is... Aztán ha látom megvan akkor én is gyorsan kihúzom a kábeleket és kikeresem azt amit neki is magyarázok.
-Most lát ott sok fajtát Kancellár, nekünk az kell, amelyik 1 hüvelyk vastag, fekete festéssel. Egyszerre húzzuk ki, mert enélkül biztos jelez a rendszer szabotálom. Így kisebb az esély, de még várjon egy percet. Számolni fogok. - Előbb be kell fejeznem a kód javítását, mert nem akarom a frászt hozni rá, ha esetleg tévednék, de kétlem. Márpedig lehet így rá fogom hozni, ez tény. De ha minden jól megy ez így működni fog, az álmatlan éjszakák meghozzák a gyümölcsük? Haha, érne is valamit ha nem lövetne le.
-Rendben is van, 3, 2, 1...- Nézek rá, majd kitépem a kábelt, remélem Ő is így tesz. Ettől kinyílik az ajtó de persze a rendszer hülyét kap, aki ezt kitalálta... bár lehet senki sem, érdekelne a dolog. Minden esetre maradt tíz másodperc a visszaszámlálóból, el is húzom a szám, hogy ez van.
-Jó ez így uram, adjon fél percet... - Persze Ő azt hiszi nincs annyi, ahogy csökken a számláló másodpercről másodpercre, de folyamatosan nyomkodom a gépem, ahogy mellé sétálok, majd mikor nullára esik a kijelző érzem megfagy a levegő. De nem azért mert jön be az űr hidege, semmi ilyesmi nem történik, csak az én ujjaim zaja vernek visszhangot. Azért megnézem az arcát, hogy mit reagál, remélem Wussov elfelejti meghúzni a ravaszt döbbenetében, mert akkor bajban lennék ha nem.
-Ugyan az a baj, mint a navigációnál. A kódok rosszul reagálnak egymásra, összeakadnak, ez rendszerhiba. Szimuláció. Reméljük nem szabotázs. Minden esetre mielőtt lelövet... mert nincs kétségem le fog, ez még a magáé. - Adom oda a kis pendrive-ot a kezébe, remélve nem állítja belém a bicskáját. - Ez felülírja az alapkódot hogy az ajtó kinyíljon legközelebb ha gond lenne, Újraírtam az egyik részt a főbb rendszerben, ez egy kiskapu. Segíts Amikor Mennék rendszer, avagy S.A.M. -Vetek rá egy pillantást, hogy remélem érti a célzást kössz, bár ha nem se baj. Samnek szava nem lehet, tettem valamit Jenkinsért, ha nem is sokat, de legalább a főbb részlegeken nem szorul be sehova ha nem akar. Hasznos volt idejönni tényleg, főleg hogy a rendszer amúgy is bolondozott, könnyebb volt belepiszkálnom. Alap esetben nem ment volna szerintem, de ennyi előnye legalább akadt. Igaz, hosszútávon nem egészséges de... - Minden esetre azt javaslom nézzék át a főbb rendszerek kódjait, mert bizonyos frissítések megzavarták a kódokat emiatt hibákat fog kiadni. - Veszek egy mély levegőt, felnézek az alvókra. Mennyivel jobb volt a tudatlanság és az alvás, ami reményekkel kecsegtetett. De Wussov szavait nem vonom kétségbe, szóval hamarosan Sarahval leszek, kell ennél több motiváció? Ez amúgy kva nagy feladat lenne, legalább megúszom, hm. Enyhe remegést érzek a gyomromban, hogy vége, huh, remélem nem a torkom elvágásánál marad, basszus, nagyon remélem!
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Alvók Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Alvók Tumblr15


Alvók Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 1:53 pm
Következő oldal
Hartley és Jenkins

Szituációs szoba játék


- Hálám üldözni fogja. - Csak ennyit mondok arra epésen, hogy nem lesz szükség az evakuálásra, és hagyom dolgozni. Persze az alsó két gyűrűszint leválása nem jelentene instant halált a többieknek, ettől még hosszú távon a rendszer nem lenne fenntartható és akkor egy új számláló indult volna, ezúttal azért, hogy visszahalásszanak minket és visszacsatlakoztassanak a Dominiumra. Ezt vagy látja már Hartley vagy nem, és szó szerint komolyan veszi a szavaimat és a saját életét, nekem csak egy számít: végre megkomolyodik kicsit és aszerint dolgozik tovább. Na csak szót értünk a végére. Hogy csapnivaló orvos vagyok, arra nem reagálok, de várható válasz volt, viszont nem érzem szükségét, hogy megerősítsem vagy cáfoljam a vádat.
- Rendben. - Az instrukcióknak megfelelően húzom ki a kábeleket, és bár nem sebészorvos vagyok, de azért a laboratóriumi munkák miatt az ilyen finom műveletek sem állnak messze tőlem, így sikerül megcsinálni úgy a vékony kábelek elmozdítását, hogy a vastag ne mozduljon. Ha lenne idő, eltűnődnék, hogy vajon ki tervezte tényleg ezt a rendszert, hogy egy kábel olyan feszes legyen, hogy ennyire kelljen óvatoskodni mellette, különben mozdításra kijön. Legalábbis erre tudok gondolni, nem hiszem, hogy egy kábel helyzet-érzékeny lenne.
- Látom melyik, várok. - Legalább Hartley kiélvezheti, hogy most kénytelen vagyok az ő utasításait követni, nem pedig fordítva történik mindez. Várom a számolást őt figyelve és amikor visszaszámol, sikerül tökéletes összhangban dolgoznunk, mintha évek óta csinálnánk ezt nagy egyetértésben. Ki hitte volna ezt beszélgetésünk kezdetén? Az ajtó nyitásával a kint várakozó orvosok kérdés nélkül bejönnek és helyükre igyekeznek, biztos, ami biztos, de velem együtt mindenki feszült várakozással figyel Hartley-ra vagy a bent is látható kijelzőre, mely ezek szerint túlhaladt a félidőn idő közben, evakuálni már esély se lenne.
- Fél perc kicsit több, mint 10 másodperc, gyanítom régen is így volt. - Hívom fel a figyelmét az általa mondott idő és a kijelzőn látható idő közti jelentős különbségre. Mint valami régi földi filmben, amiket láttam, ott volt mindig, hogy a bomba visszaszámlálója épp megáll 1 másodpercnél, mert a főhős jókor van jó helyen. Az egyetlen szépséghiba itt, hogy a mi visszaszámlálónk eléri a nullát és konkrétan hallani még a lélegzetvételt is abban a pillanatban, olyan csend lett, ahogy mindenki várja nyitott ajtón innen és túl, hogy most mi lesz? Szinte dübörgésnek hat ebben a csendben, ahogy záporesőként peregnek a férfi ujjai a billentyűzetrészen. Ha rám néz, rajtam is láthatja a feszült várakozást, meglepettséget is, hogy semmi látványos nem történik - ami esetünkben ugye jó -, de semmi félelmet, majd csak utána némi megkönnyebbülést, ami leginkább abban merül ki, hogy Wussov új parancsot kap.
- Leengedheti a fegyvert, vezérőrnagy! - A férfi parancsnak megfelelően cselekszik is, nem reagálva semmivel arra, hogy ezek szerint mázlija van Hartley-nak, a szerencsés 3%-ba került. Mögöttem éljenzés tör ki, szinte hallhatóan esett le mindenkinek egy hatalmas kő a szívéről, nekem meg a híresztelések szerint nincs szívem, így a legkisebb mosoly nélkül nézek a férfira és a szavait emésztgetem. Baj van a navigációval is? Szimuláció vagy szabotázs? Melyikre vajon kinek lenne érdeke? A felém nyújtott pendrive-ra pillantok és végül mozdul a kezem - nem a bicskát tartó -, hogy átvegyem.
- Jó név. - Reagálok rá csak ennyivel, semmi köszönöm, semmi hála, semmi felismerés a névre. Nem ismerem a férfit, így még nem tudom, hogy köze van Lewis hadnagyhoz, de később majd biztos összeáll a kép, mikor alaposabban megnézem az adatlapját. Időközben azok az orvosok, akiknek már így nincs dolguk itt, tekintve, hogy nem sodródunk el sehova, elindulnak kifele, nekem és Wussov-nak kis főhajtással köszönve, míg Hartley kap pár baráti, hálás váll-lapogatást tőlük, na meg ígéretet néhány italmeghívásra. Az elhangzottak alapján a Dominium összes bárját végigkóstolhatja, mert a legtöbb neve elhangzott a hálálkodások közepette. Addig Wussov odalépett hozzám és pár szóban elmondta nekem a liftben zajló beszélgetést, amit komolyan hallgatok végig, de egyéb érzelmet nem látni rajtam, és mikor Hartley egyedül marad a távozó orvosok után, újra felé fordulok.
- Valóban rászolgált arra, hogy lelövessem. De akkor ki nézné át azokat a főbb kódokat? - Kis gúnyos mosoly. Ha meg akart halni, ne siessen úgy. Hogy mikor halhat meg, azt majd én döntöm el, és nem fog addig, míg a munka nincs készen.
- Ha már úgy is fel lett keltve a többi programozóval, akkor itt a remek alkalom, hogy ezeket a hibákat korrigálják a rendszerben. Ossza ki nekik a megfelelő instrukciókat! Nem akarok több ilyen váratlan szimulációt. És minthogy nem lehetetlen a szabotázs akció sem, erősítsék meg a védelmet. Ön felel érte. - Megvárom, hogy kiossza a parancsokat a hídon lévőknek, illetőleg az itt lévő technikusoknak, és csakis azután folytatom, hogy további szavaim ne befolyásolják a feladatvégzésben.
- Mielőtt azt hiszi, hogy csak az élete maradt meg és nem vehetek el mást úgy sem Öntől, hadd biztosítsam a tévedéséről Hartley zászlós. Higgye el, remek módszereim vannak arra, hogy könyörögjön azért a halálért. - Több mint valószínű, hogy rideg, zöldeskék szemeim nem fogják őt meghatni, de biztosan érezni fogja azért így is belőlük és a hangomból, hogy ne tréfálok, és ha úgy adódik, nem is fogok habozni beváltani az ígéretemet.
- Ami pedig a hangnemét illeti: láthatóan a gyásztól nem elég tiszták a gondolatai, és bár a vészhelyzetet megoldotta, mégis lehet előbb sikerült volna a problémát orvosolnia, ha nem vakítja el az irántam érzett haragja és emiatt nem latolgatja jó ideig a gyilkosság gondolatát, amivel másokat is feláldozott volna. Mielőtt különbnek képzeli magát, gondolkodjon el ezen, hiába hozta meg végül a jó döntést. Felelőtlensége kis híján ezreket sodort veszélybe, így a további munkától eltiltom, amíg a pszichiáter azt nem mondja, hogy már képes elkülöníteni az érzelmeit a feladattól és helyesen rangsorolni! Viheti vezérőrnagy! - Mintegy végszó, fordítok nekik hátat és térek vissza az Alvókhoz, hogy a megkezdett előkészületeket visszafordítsuk és újra helyreálljon a rend. A férfit meg addig elviszi Wussov a kezelőbe, de csak akkor fog rá újra fegyvert, ha Hartley ellenkezne. De legalább él, még ha azokat az italmeghívásokat később tudja csak behajtani, mert egy darabig most egy külön kis szoba lesz az otthona, amíg a kezelése tart.

//Köszönöm a játékot Very Happy És akkor megbeszéltek szerint folyt. köv., írom ma-holnap a kezdőt hozzá Boing //
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Alvók 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
142

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Alvók 2WuWQ


Alvók Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 5:02 pm
Következő oldal


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Uh, inkább kihagynám. - Mosolygom meg a dolgot, ez a szólás még létezik? Ellenben Jenkins hálája csak ne legyen a nyomomban, szerintem nincs olyan ember a világon, aki erre vágyna... Minden esetre élvezet utasítgatni, mi tagadás, akkor is ha azt sem tudja mit csinál, csak én, az meg maradjon köztünk mi fontos a mondandóból és mi nem. Ő is csak akkor tudja meg ha egyszer utána jár, de erre igen csekély esélyt látok. Várnia is kell, mert még írom neki a dolgokat, ha már meghalok Sam ne legyen rám mérges, meg hát valahol fáj bevallani, hogy ez a bájgúnár volt itt neki, míg én hibernálva vártam a sorom. Hah, az élet kegyetlen. Meg a programhiba is, bár nem annyira mint Ők hiszik, Jenkinsre nem is figyelve sétálok és pötyögök, lévén tudom 30 több mint 10, de mit se számít, majd rájön. Elvileg okos fickó. Ráadásul kicsit sajnálom jobban nem tudtam megijeszteni, de mentségemre - és javára - legyen mondva, Wussov jelenléte nem hagyott kellően kiélvezni hogy a nagyokos nem tud ám mindent. Ellenben valahogy az egész keserű élt kap nálam, hogy tudom Iristól még úgy igazán el sem búcsúztunk, hiszen a "még találkozunk" elég nagy hazugság volt.
-Szerintem is. - Mondok csak ennyit Samre, szép név is a Samatha, tartsa is becsben és meg ne tudjam egy ujjal is hozzáér! Bár furcsa, hogy nem akar lelövetni... miért nem? Mitől gondolta meg magát? Nem fél hogy ha ezt megengedte még ennyi tiszteletet sem fog kicsikarni belőlem? Vagy gondolja megjön az eszem? Rejtély, bár lehet csak Ő maga akar megfojtani, azt jobban pártolom, személyesebb lenne és lehet én fojtanám meg hamarabb. Hmm, szép is lenne. A vállveregetés rángat vissza a merengésemből, hm, jah igen, nem halunk meg nyugi. Ők tuti nem. Még. Lehet tényleg kéne nekem az a nyomorult dilidoki a fenébe is... Mondjuk Sam miatt nem tudom csak nem akar reagálni mert fű alatt segített (az valószínű) vagy tényleg fogalma sincs. Mindegy, Sam miatt csináltam nem miatta, tiszta a lelkiismeretem, ennyi elég is.
-Tudom. Ah, ne már, maga tényleg utál engem... kismillió programozó van... - Hirtelen nem is tudom megkönnyebbüljek vagy szívjam a fogam, elvégre a kódok valószínű jók csak összeakadtak, de hogy azért mert valaki béna volt vagy mert belenyúltak ki tudja. Lehet csak sz.r az egész és kész, komolyan nekem kell rájönnöm?
-A fenébe... - Sóhajtom, majd lévén nem ismerem név szerint akit kéne rangok alapján osztom ki a feladatokat, mondom mit találtam eddig, mit nézzenek még át, valamint kérek jelentkezőket tűzfalak kiépítésére is, ha már Jenkins ezt óhajtja. Bár ez még mindig nem a fő profilom, de úgy fest ahogy anno, most is a multitask a divat. Rabszolgahajcsárság bezzeg maradt, de napfény nincs! Aztán egyik kezem a csípőmre teszem, másikkal a PDAm fogom és leengedem magam mellé úgy nézek rá, hogy még valami? Azért még mindig várom hátha leszúr, valahogy semmi bizalomgerjesztő nincs ebben a csávóban sőt...
-Hm, szeretem a kihívásokat, legalább rájövök van miért könyörögni! Maga pedig ne higgye hogy kedvelem magát, továbbra is utálom, szerintem továbbra is mulasztott a családja amiért maga a felelős, mivel a szerencsétlen felmenői már elhunytak. Remélem tudja és számol ezzel mielőtt nagyon könyörgésre akar sarkallni. - Ahogy Ő úgy én is komolyan beszélek, noha azt nem tudja, hogy fogalmam sincs hova is nyújthatnám be a panaszom bár ez a JL dolog lehet hasznos lenne erre. Bizonyítékot végül is Ő maga adott a kezembe, nem? Nehogy azt higgye élve jobban jár velem...
-Nem. A hibát csak lenn lehetett látni, rá kellett csatlakoznom ide, a hídról nem lehetett elérni a nem létező hibát. És azért beszélek így magával mert kiérdemelte, törődjön bele, hogy nem mindenki szerelmes magába. És csak hogy tudja, hiába mondja mindenki veszélyben volt, nincs így, logikátlan amit mondott, még mérgesen is egyértelmű volt rájönnöm. Nincs ellenemre, bár az Imperiumon nem fognak a döntésének örülni drága kancellár úr. És máskor ne vágjon olyan ijedt arcot, mérsékelten áll jól.- Mondom a hátának míg arrébb megy, majd én is távozom. Ahh, ha tudom nem lövet le nem kap tőlem búcsú ajándékot, így bízzon az ember egy kancellár szavában mi? A zárka meg nem zavar, legalább végiggondolhatom tényleg mit is akarok az élettől. Persze hálás nem leszek Jenkinsnek, azt lesheti!

//Én is köszi Very Happy Heart xD Várom Very Happy //
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Alvók Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Alvók Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Alvók Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 11:12 pm
Következő oldal
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Alvók Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Alvók
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 2-1. gyűrű - Rakodótér, raktárak-
Ugrás: