Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:30 pm

Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Yesterday at 2:54 pm

Yesterday at 2:24 pm


Yesterday at 10:26 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Orvosi szoba
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Orvosi szoba Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:10 pm
Következő oldal

Orvosi szoba
 





A karantén szomszédságában - inkább a részét képezi - az orvosi szoba. Itt az általános vizsgálatok folynak, ennek tudatában pedig csak egy vizsgálóágy helyezkedik el, mellette egy gurulós székkel. A fal mentén van egy asztal, mellette polcokkal, ahol a szükséges eszközöket találhatják meg. Nem egy tágas terem, egy orvosnak mégis tökéletesen megfelelő. Innen nyílik egy külön ajtó, egyenesen a gyengélkedőbe is.
Alapesetben csak az orvosnak van engedélye az ajtókon át közlekedni - egyfajta biztonsági előírás járvány esetén. Ám ha ez az állapot nem áll fenn és az orvos a szobában tartózkodik, akkor bárki igénye szerint bejutást nyerhet a rendelőbe.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
205

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 7:31 pm
Következő oldal


Niko & Sammy
//Előzmény//

Kissé kótyagos vagyok az altatás miatt, de ahogy telnek a percek, magamhoz térek és meglepően hamar pattannak ki szemeim, hogy dolgozni menjek. Fontos a feladatom, az egész legénység élete függhet tőle, bár ha van egy kis eszük, már letakarították a hajóról azt a savas masszát és jelenleg a javítások folynak, mégis, én ebben nem vagyok teljesen biztos. Szeretném a saját szememmel látni és ellenőrizni, hogy minden a legnagyobb rendben van, de a drága orvos ezt nem engedi. Sőt, még egy másik infúziót is rám köt, aminél ki is jelentem, hogy én bizony kitépem és utamra megyek, ha magától nem enged el. Leszedálhatna, mégse akarja, főleg, hogy néhány szer még mindig hat a szervezetemre az altatás miatt, így csak bosszankodik, majd kopognak és nyílik az ajtó. Én is oda pillantok, hogy vajon ki az, amikor pedig meglátom Nikolait, a szívem egy pillanatra hevesebben kezd dobbani, én pedig jelenlétének hála némileg lenyugodni. Csak puffogva dőlök vissza az ágyra, bár nem örülök neki, hogy így lát, ez ellen jelenleg semmit se tudok tenni. Csak figyelem, ahogy az orvos feladva velem a harcot távozóra fogja, a férfi pedig mellém sétál.
- Nehogy azt hidd, hogy itt maradok! Még nem fejeztem be a dolgom, muszáj visszamennem! - fakadok ki rögtön harciasan, miközben ismét felülök, bár egyelőre még nem piszkálom a bennem lévő tűt. Amúgy se lenne éppen kellemes, ha kirántanám, ezt én is tudom. A bal kezem egyébként fel van kötve a nyakam köré, így azt egyelőre nem nagyon tudom mozdítani, a jobb kézfejemben pedig bent a kanül. Bár leszedáltak, azért még tartom ám magam és tekintetemen is látszik a tenni akarás. Nem mondom, hogy nincsenek fájdalmaim, mert a vállam piszkosul fáj, de éppen ezért is akarom lefoglalni magam valamivel. Ki kell jutnom innen!
- Ugye azért jöttél, hogy kicsempéssz innen? - bár ahogy nézem, nincs nála ruha... Hol van a cuccom? Most nézek csak körbe és ekkor szúrok ki egy szekrényt nem túl messze tőle, ami felé finoman intek fejemmel is. - Ide hoznád a ruháimat? - tényleg biztosra veszem, hogy kimenekít ebből a börtönből, amibe száműztek. Leesik ám közben, hogy tartozok neki egy őszinte köszönettel, amit ép eszemmel adok, így beharapom alsó ajkam, majd arcára tekintek.
- Nikolai... köszönöm, amit értem tettél. Ha te nem vagy, akkor valószínűleg már nem élek. - tartozom neki, ahogy azoknak a balfácánoknak is, akik odakint voltak, de nem tették a dolgukat. Kerüljek csak ki innen és rendet teszek a részlegemnél. Máskor kétszer meggondolják, hogy mikor lazsáljanak munkaidőben!

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (35 éves)

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
93

Avatar alanyom :
Scott Adkins


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 11:41 pm
Következő oldal
Örülök, hogy az amúgy végtelenül rokonszenves Doktor nem időzik már túl sokat a lábadozóban, mert, ha így tenne, vagy figyelmesebb volna, akkor egész biztosan nem tetszene neki az, amit lát. Testemmel, amennyire csak tudom, takarom előle a jobbomban lévő eszközt, persze mindeközben tartom vele a szemkontaktust és a lehető legkomolyabb képet vágva biztosítom együttműködésemről.
A fehér köpenyes távozása után pillantásom azonnal az ágyban fekvő lányra vetődik, akihez közelebb sétálok, de mielőtt bármit kérdezhetnék, vagy mondhatnék, ő az, aki magához ragadja a kezdeményezést és vele együtt a szót is. Tagadhatatlanul szeretem ezt a temperamentumot, ami Samantha-ból árad, és amit most is kendőzetlenül tár elém csak azért, hogy bizonyítsa, ő még egy ilyen sérülés után is hadra fogható, sőt.
- Befejezte, Hadnagy? - az elsöprő lendülettel bíró kijelentés után, egy kacsintással egybefűzött mosoly kíséretében csupán ennyit kérdezek, majd felemelem a kezemben tartott PDA-t és átnyújtom.
- Az a tervem, hogy most rögtön kiviszlek innen. - felelem határozottan a kérdésre és amint kezem ügyébe kerül a szekrényből a tiszti ruha, már viszem is az ágyhoz, hogy mielőbb magára tudja kapni.
- Az elemzésre elküldött anyagról semmit sem tudok, nincs meg hozzá a jogosultságom, hogy belenézzek a fájlba, de elkészült és Hadnagyi hozzáféréssel titkosították. Az elmúlt tizenegynéhány órában megkíséreltük eltávolítani az idegen anyagot a hajó külső szerkezeti elemeiről, de van néhány dolog, amit feltétlenül látnod kell. A képeken jól látszik, hogy ez nem egy egyszerű, könnyen levakarható anyag, az elmúlt órákban masszív telepekre bomlott. - nem tudom, hogy mit gondoljak, de a látvány önmagáért beszél és Sam az, aki először látta teljes valójában, viszont akkor mindenhová jutott ebből az idegen, maróanyagból a külső páncélzaton, most viszont tömörült néhány gócpontban és nem engedi magát eltüntetni.
- Smith Rajmester újabb tisztító brigádot küldött ki, de minden egyes próbálkozással csak erősebben tapad, félő, hogy agresszívvá válhat, de hát szavaink süket fülekre találnak. - szépen fejeztem ki magamat, bár nagyon nehezemre esett, viszont a Főgépész érezheti belőle, hogy Smith módszerei nem biztos, hogy ahhoz a megoldáshoz vezetnek, amivel célt érhetünk.
- ...mától hivatalosan is én vagyok az Őrangyalod. - újabb mosoly kúszik arcomra és egyetlen röpke másodpercre megérintem a lány kezét... igazából könnyen lehet, hogy csalnak érzékeim, de mintha az előbbi "egyetlen" másodpercnek gondolt érintés és pillantás kicsit hosszabbá vált volna...
- ...induljunk! - nehéz szívvel, de én vagyok az, aki megtöri a közénk telepedett csöndet, mellyel azonnal visszarántom magunkat a jelenbe, ahol rengeteg tennivaló vár ránk, kezdve rögtön az előttünk álló problémával.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
205

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 7:46 pm
Következő oldal


Niko & Sammy
Bár rendkívül örülök Nikolai jelenlétének, azért azt a tudtára adom, hogy nem fogom az orvos szavait követni, nehogy azt higgye, hogy képes lesz megállítani és itt tartani. Nekem fontos feladatom van, és azok után, ami velem történt, nem bíznám másokra a hajó megtisztítását. Persze nem vagyok jól, fájdalmaim is vannak és a bal kezem egyelőre nem mozgathatom, de ennél keményebb sérülést is szereztem már, így ki fogom bírni. A férfi kérdésére viszont csak megvonom jobb vállamat, majd a kezemben lévő tűre pillantok.
- Be... - felelem röviden, de az a kacsintás jelent valamit, akár csak a mosolya. Jól áll neki, ha mosolyog, még helyesebbnek tűnik, és az a PDA! Na, az áll csak igazán jól a kezében, de még jobban mutatna nálam, így jobbommal már felé is nyúlok, hogy adja csak ide!
- Remek terv, közlegény! - vigyorodom el, majd jelzem a férfi felé, hogy a ruhámra azért szükségem lenne. A gond csak az, hogy egyedül és így, tűvel a kezemben kicsit nehézkes lenne az öltözés, így aprót szusszantok, a PDA-t leteszem magam mellé az ágyra, majd a kanül felé nyúlok, de... a fenébe is! Gyűlölöm a tűket!
- Nem húznád ki te? - másból én is szívesebben húznám ki, mint saját magamból, így láthatja is rajtam, hogy ha nem muszáj, akkor azért nem vállalnám be a kézfejem belilulását, ha van esély arra, hogy normálisan is eltávolítsuk. Ha segít, akkor figyelemmel kísérem a tettét és mivel a mellettem lévő kis asztalkán akad minden, így remélem le is köti, de ha nem, akkor felhívom ám rá a figyelmét, hogy ott van a vatta és a ragtapasz. Ha viszont nem segít, akkor... akkor jövök csak rá igazán, hogy bassza meg, bajban vagyok. A bal kezem fel van lógatva és még nem is működik tökéletesen, szóval jöhet a szép nézés, ami remélem, hogy használ. Most már csak felöltözni kéne! Kitakarózom, majd felülök, így lábaim lelógnak az ágyról, szembe Nikolai-al, majd a hálóingfélét kezdem el kicsit ügyetlenül így, egy kézzel leszedni magamról. Kellemetlen lenne ehhez is a férfi segítségét kérni, mert bár egyszer együtt voltunk, attól még nem a párom és ez... ez túlságoasn is intim dolog, mégis, egyedül egy ideig el fog tartani, amíg megoldom a dolgot. A műtét alatt a test meztelen, így rajtam sincs most ruha, sehol, ami egy pillanatra azért zavarba ejt, de tudom jól, hogy hülyeség lenne szégyenlősnek lennem, főleg Niko előtt, aki már mindent látott és mindent érintett rajtam, így nem húzva az időt húzom fel a bugyimat első körben, majd ez után a zoknikkal ügyetlenkedek egy kicsit, a melltartó viszont most kimarad attól tartok, a tiszti ruha felvétele pedig szintén nehézséget okoz, főleg sérült kezem miatt, így mégis csak megköszörülöm picit a torkom, miközben a közlegényre tekintek.
- Utálom, hogy segítséget kell kérnem Tőled az öltözéshez, de... - nem szeretek kiszolgáltatott és gyenge lenni, most mégis valahol az vagyok. De talán Niko megérti, hogy min megyek most keresztül és tudja, hogy itt nincs semmiféle női praktika se a háttérben. Nem mutatkoztam volna most előtte meztelenül és az öltöztetésemre se kértem volna meg, ha lett volna más választásom, bár azt nem tagadom, hogy jól esik érintése, miközben segít nekem. Már ha segít nekem. Ha pedig végre megvagyok, akkor a lábbeliket is valahogy magamra kapom, majd végre hallgathatom a fejleményeket.
- Milyen szerencse, hogy hadnagy vagyok. - egy apró mosoly, de még mielőtt belépnék az azonosítómmal, megnézem azokat a képeket, amikről a férfi beszél. Más esetben örülnék, hogy egy helyről kell eltávolítani ezt a masszát, de mint hallom, most nincs szerencsénk és Smith se végzi éppen jól a dolgát. Szemeimet forgatom kicsit, de még nem reagálok, inkább beírom a jelszavamat, majd utána nézek, hogy a laborban mit állapítottak meg.
- Ahogy nézem, az anyag idegen eredetű, még nem találkoztunk vele... bár erre már magunktól is rájöttünk. - pillantok fel Nikora, majd tovább olvasom a feljegyzéseket. Nem értek mindent, hiszen nem vagyok kémikus, de azért sikerül rájönnöm arra, hogy baromira veszélyes, és bizony ragaszkodó is.
- A laborokban elkezdtek kidolgozni a massza hatástalanítására egy anyagot, de még nem tökéletesítették. Reményeik szerint néhány óra múlva kész lesz, de addig jobb lenne, ha nem piszkálnánk, mielőtt még nagyobb kárt tesz a hajón. Ha végeztek a laborban, akkor az ellenanyag segítségével kell majd eltávolítanunk. - mivel nem tudok azonnal ott teremni a zsilipeknél, így Smith rajmester számára már meg is fogalmazom a nem túl kedves üzenetemet és leállíttatom a munkákat. Behívatok mindenkit, aki még kint van az űrben, és csak remélni merem, hogy másnak nem esett baja.
- Ugye nincs több sérült? - az én hibámból tanulva talán óvatosabbak voltak. Ha nem, akkor viszont magukra vessenek, én szóltam előre, hogy mivel állnak szemben.
- Remélem, hogy tényleg hamar meglesz az ellenanyag, mert ha nem, akkor komoly gondban leszünk. Így is okozott nekünk némi plusz munkát ez a massza. - sóhajtok fel kissé, hiszen így is ki se látszunk a munkából, de ezek után aztán végképp nem lesz időnk pihenni. És még sikeresen meg is sérültem, a fenébe is! Ez nem az én napom, úgy hiszem. Na de tartozok egy köszönettel is a velem lévőnek, mert ha Ő nem jött volna, elég valószínű, hogy már nem élnék. Őrangyal? Hmm...
- Jól hangzik! - mosolyodom el kedvesen, majd amikor keze az enyémre kerül, finoman rászorítok. Oh tennék én még mást is most, de nem lehet, tudom jól én is, így hagyom, hogy kicsússzon kezem közül, majd végül biccentek. Igen, ideje menni, jó lenne a saját szememmel látni, hogy mit műveltek azok a jómadarak a hajón. Egy pillanatra megszédülök, ahogy hirtelen kelek fel, de nem kell segítség, állva tudok maradni, így mintha semmi se történt volna, elindulok a kijárat felé.
- Nincs kint senki a folyosón? - lessen ki a férfi, hiszen Ő mászkálhat errefelé, míg engem itt tartanának. Nem hiányzik, hogy benyugtatózzanak, ha rajtakapnak a szökésen, így ha Niko jelez, hogy szabad az út, akkor vele együtt osonok ki és ha kijutottunk az orvosi részlegről, akkor végre mellé felzárkózva haladhatok tovább. Látom, hogy páran meglepődve néznek felém, hiszen az egész Imperium tudja, hogy mi történt, de nem foglalkozom velük, ha pedig bárki kérdezi, hogy jól vagyok-e, simán rávágom, hogy persze, nem törődve azzal, hogy bal kezem fel van kötve és a jobb kézfejemen is kötés van. Apróság mindez a flottánál.

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (35 éves)

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
93

Avatar alanyom :
Scott Adkins


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 02, 2019 2:58 pm
Következő oldal
Nos, ez a pillanat is elérkezett, mikor Samantha, a PDA és közöttem vacillálva, végül a gépet választja... pedig még mosolyogtam is, amit bárki megmond, nem sokszor fordul elő velem. De hát ez van, meg egyébként is megbeszéltük még az elején, hogy: együtt, de külön utakon és ehhez tartjuk is magunkat. Na, de félre a tréfát, mert igyekeznünk kell.
Nem vagyok ugyan egy szakavatott szanitéc, de a ruházat összekapkodása után már nyúlok is a lány keze felé, hogy a lehető legkíméletesebben intézzem a tű eltávolítását. Amint kint van, némi iránymutatás után a közelben lévő kisasztalról magamhoz veszem a vattát és ragtapaszt, hogy ellássam a szabadon maradt, kissé vérző sebet.
- Készen is vagyunk. - kommentálom az eseményeket, majd úriember lévén egy pillanattal később már el is fordulok, hiszen az öltözködés fázisa következik.
Egyelőre nem kérdezem meg, hogy elkelne-e egy-két segítő kéz a művelet végrehajtásához, egyfelől nem szeretném az önbecsülését még ezzel is továbbrombolni, másfelől pedig nem biztos, hogy jó ötlet lenne, ha átlépnénk azt a saját magunk, pontosabban a saját magam által húzott határt.
- Ne utáld magad Hadnagy, sérülten amúgy is minden sokkal nehezebb, legalább az öltözést hadd könnyítsem meg. - fordulok végül a Főgépész felé mosolyogva, aki addigra már félig-meddig magára vette a tiszti ruháját, nekem már csak az utolsó simításokban kell segédkeznem, ami vehető akár szó szerint is.
- Mit mondtak az orvosok, mennyi ideig fog tartani a teljes regenerálódás? - látom a gondosan bekötözött sérülést, miközben óvatosan feladom rá a zubbonyt, amit aztán szépen be is gombolgatok ott, ahol kell.
Miután a bakancsok feladásával is végzek, az ágyra ülök, hogy szemrevételezhessük azt a bizonyos jelentést, amit a labor küldött.
- Úgy tudom, hogy nincsen, de Smith hajthatatlan, szeretné az elkövetett hibáját jóvátenni azzal, hogy még az előtt végez a massza eltávolításával, mielőtt visszatérnél. - megrázom a fejemet. - csak éppen azt nem veszi észre, hogy ezzel követi el a legnagyobb hibát és az óriási probléma, hogy a Zászlósok is támogatják a tervét... - mesélem, hogy teljesebb képet kapjon az eseményekről még mielőtt kiküldené az üzenetét a visszahívásról.
- Tiszta a levegő. - súgom halkan, miután kikukkantottam a folyosóra, de szavaimmal szinte egy időben már intek is Sam-nek, hogy jöjjön gyorsan és kövessen, aztán reménykedjünk, hogy nem futunk össze senkivel.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Orvosi szoba Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 8:03 am
Következő oldal
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
205

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 8:04 am
Következő oldal


Shane & Sammy
Repül az idő. Már jó egy hete történt, amikor áthaladtunk azok a furcsa aszteroida mezőn, amelynek hála valami különös, fekete massza tapadt az Imperiumra, és bár megpróbáltuk eltávolítani, nem volt olyan egyszerű. Botor voltam, hogy első alkalommal egyedül mentem ki, de senki se tudhatta, hogy ez az anyag mar és a ruhára cseppenve pillanatok alatt, mint valami sav, átrágja magát, majd az emberi húson is. Na, így kerültem az orvosok kezei közé.
Nikolai szerencsére időben odaért a zsilipekhez és segített nekem, de akkorra a savnak már egy mellékhatása is jelentkezett. Nem csak átégette a bal vállamat, hanem le is bénította azt, majd rövid idővel később az egész testemet. Szerencsére sikerült megfékezni, ahogy a testemnek hála mintát is tudtak venni belőle, így a folyamat visszafordítható volt, nem haltam meg, bár azért egy kisebb műtéten átestem a karommal és össze is varrták a lyukat. Persze, az orvosok azt mondták, hogy maradjak bent pár napig és pihenjek, de amint felébredtem, úgy 12 órára a műtét után és Niko meglátogatott, ki tudott csempészni, én pedig vissza is tértem a munkáimhoz. Hadnagy vagyok és egyben az Imperium főgépésze, képtelenség, hogy néhány napig ne dolgozzak, főleg azok az információk után, amiket a közlegény mondott. A rajmester nem volt éppen a helyzet magaslatán és mielőtt más is megsérült volna, intézkednem kellett. Tehát elhagytam a betegkabint és bár próbáltak behívni, süket fülekre találtak. Egyszerűen ignoráltam a témát, de most már egész szép a seb és egyre jobban idegesít, hogy a bal karom még mindig fel van kötve. Persze időnként azért leengedtem, próbáltam mozgatni, de nem ártana azért megnézetni, hogy minden rendben van-e. Most már a hajó miatt nem kell aggódnom, így ideje magam miatt. És talán a varratokat is kiszedik majd.
No hát ez a nagy ok, amiért az orvosi szoba felé tartok, majd amikor az ajtóhoz érek, bekukkantok. Többször kerestek már, így talán nem lesz meglepő az, hogy most itt találnak. Nem jöttem időben, de olyan túl későn se. Mivel sejtem, hogy varratszedés is lesz, ezért egy szürke, ujjatlan felsőt kaptam magamra, hogy ne kelljen feleslegesen vetkőzni a vizsgálat alatt, de egyébként semmi extra nincs rajtam. A hadnagyi plecsnit is kitűztem, ahogy azt kell, de szerencsére a kapitány nem harapja le a fejem, ha nem öltözök mindig egyenruhába. Addig nem, amíg jól végzem a dolgom, és Ő se akarja, hogy a munka közben folyamatosan megsérüljön a drága ruházat és mindig újat kelljen hozatni. Megfelelőek tehát az én cuccaim, már amikor nem kell kimondottan tisztként viselkednem. Az övtáskám most a kabinomban van, így csak fekete nadrágom van még rajtam és bakancsom, melynek száraiban végződik a nadrágom.
- Hello! - teszek befelé néhány lépést, de ha nincs itt senki, akkor már sarkon is fordulok, hogy távozzam. Én megpróbáltam címszóval. Végülis, pár napig még jó lesz így a seb, kár volt ide jönnöm. Na jó, az igazság az, hogy nem vagyok kíváncsi az orvosok fejmosására, hogy miért léptem le. Felnőtt ember vagyok, tudom, hogy mikor mit bír a szervezetem. Oké, a műtét utáni szerek azért nem voltak a legjobbak a munkához, de nem történt gond és Nikolai mellettem volna. Ők se örültem volna, hogyha még több sérültjük lesz csak azért, mert Smith rajmester helytelenül intézkedik, így szükség volt rám. Felkészültem ám, hogy kimagyarázzam magam, ha szükséges lesz.

Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Flotta

Orvosi szoba Tumblr_inline_p3zz4gMPoh1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 éves)

Tartózkodási hely :
imperium

Beosztásom :
sebész - zászlós

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_p3zz6exhm91u3u0uv_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 9:57 pm
Következő oldal
sammy & shane



Ma egy egyszerű ficamon és egy terhesség megállapításon, illetve az ezeket rögzítő dokumentáción kívül más eset nem esett - még - be az ajtón. Nem, mintha hiányolnám, messze essen tőlem a gondolat, hogy bárkinek olyat kívánjak, az orvosiban és/vagy a kezeim alatt kössön ki. Persze az más eset, hogy mint a legtöbb sebésztársam, én is szeretem az érdekes és izgalmas eseteket, főleg, ha a szakterületemet keresztezik, de az egy teljesen más dolog. A leltárt időnként megszokásból és jó adag maximalizmusból fakadóan megcsinálom, ez azonban erre a hétre már letudva, a fogyatkozó készletek utánrendelése is felvíve a rendszerbe és továbbítva az illetékesek felé.
A szolgálat idejére azonban ide, az orvosiba vagyok beosztva, ügyelni, ha úgy tetszik és eszem ágában sincs máshová kóricálni, nem is lehet. Jobb vagy inkább más feladat híján jelenleg a hordozható analizálómra fordítom figyelmemet. Több hónapja dolgozok most már rajta, észszerű és szükséges lenne egy olyan masina, amely könnyen, kis helyen elfér, mobilis és terepre is bármikor vihető, rövid idő alatt pontos analízist ad vérre, szövetvizsgálatra, ahol a mobil labor nem opció. Kisebb lépésekben halad a fejlesztés, mint azt szeretném, de egyelőre még nem reménytelen, tovább dolgozok vele. Vannak még funkcionális hibái és fenének sem jövök rá, hogy mi okozza a túlmelegedést, amely a teljes rendszer leállását okozza végül, de ami késik nem múlik. Más esetben maximum kivágom az egészet a francba, de addig is legalább lefoglal és frissen tarja az agyamat. Az is valami.
A szerkezet felett ücsörgök, amikor a kósza hellora emelem fel a fejemet. Hátrafelé hajolok ki a székből első körben, lássam egyáltalán ki tévedt erre, de szinte azonnal fel is kelek és előlépek a takarásból. - Hadnagy! - Köszöntöm a szokásos módon az elöljárót. Tulajdonképpen nem számítottam arra, hogy felbukkan itt, de ez most teljesen mellékes. Előrébb moccanok és egy egyszerű intéssel jelzem, hogy foglaljon csak helyet, ahol szimpatikus és amennyiben, ha szeretne.
- Miben segíthetek? - Amíg nem tudom miért jött és miért van itt, nem fogok bocsátkozni se rövidtávon, sem pedig messzemenően semmibe. Más esetében sem szokásom, majd, ha már biztosan tudok, kezdésnek mondjuk, hogy minek köszönhetem a látogatását, akkor nyilván több véleményem formálódik reakciókba eresztve. Most azonban még fogalmam sincs, saját maga vagy esetleg valaki más miatt jött be. A csípőmmel nekidőlök a pultnak és magam mellett, lazán támaszkodok meg a hideg fémfelületen.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then things happen.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
205

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 10, 2019 1:43 pm
Következő oldal


Shane & Sammy
Tisztában vagyok vele, hogy az orvosi dolgozóink tudják, hogy mi történt a hajóval és velem is, ezért is jelenek meg előzetes bejelentés nélkül. A "hello" csak amolyan beköszönés, hogy megtudjam, van-e bent valaki, de amikor elfordulnék, hogy áh, nincs itt senki, akkor pillantom meg a zászlóst az egyik széknél, ki már fel is kel és köszönt, ahogy azt illik. Természetesen viszonzom én is, majd a székre sandítok, majd végül rövid hezitálás után leülök rá.
- Már egy hét eltelt a baleset és a műtét óta. Megnézné, hogy kiszedhetőek-e a varratok és hogy miként gyógyul a sebem? Eléggé kényelmetlen még mindig felkötve és akadályoz a munkámban... - baromira zavar, hogy a bal kezem ennyire használhatatlan. Én úgy érzem, hogy jól van az már, nem kell kötés és varratok alatt maradnia, de azért a vizsgálatot az orvosra bízom.
Felpillantok rá és egy kicsit elmerengek a férfin. Shane-nek hívják, ezt tudom jól, mégse ismerem és... szinte semmit se tudok róla. Persze láttam már, de csak ennyi. Ideje hát ismerkednünk... vagy sem. Na majd elválik.
- Gondolom hallott a történtekről, de ha nem ér rá vagy máshoz küldene, akkor vissza tudok jönni természetesen később is. - ahogy a legtöbb ember, úgy én se rajongok az orvosi vizsgálatokért és a varratszedés tudom jól, hogy baromira kellemetlen. Volt már részem benne... De azért tartok attól, hogy még nem találnak elég gyógyultnak és így kell maradnom ki tudja meddig.

Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Flotta

Orvosi szoba Tumblr_inline_p3zz4gMPoh1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 éves)

Tartózkodási hely :
imperium

Beosztásom :
sebész - zászlós

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_p3zz6exhm91u3u0uv_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 14, 2019 1:51 pm
Következő oldal
sammy & shane



Türelemmel kivárom, amíg helyet foglal. Arra az időre, csak némi érdeklődés jelei ülnek ki a képemre. Nagyon is tisztában vagyok azzal, a hadnagy (sem) mennyire nem tartotta be a felépülésére szabott időt és több, mint javaslatokat. Nem meglepő különben számomra, a legtöbben tapasztalatom szerint szeretnek sportot űzni ebből, pedig nem poénból vagy heccként írjuk és referáljuk az előírásokat, javaslatokat. Bármennyire is hihetetlen, az emberi test belülről koránt sem annyira különböző egyénenként. Ugyanolyan módon és paraméterekkel hatnak rá külső behatások és a szövetregeneráció kutatások és tapasztalat alapján is egyáltalán nem gyorsabb vagy lassabb a teljesen egyforma szervezetek esetén. A legtöbben azonban vagy szuper különlegesnek vagy pótolhatatlannak vélik önmagukat és tesznek arra, amit az orvos mondd. Ezzel pedig talán nincsenek is tisztában vele vagy nem szándékosan, de magasról tesznek arra, hány évünk, mennyi tudásunk, hány ezer munkaóránk és gyakorlatunk, tapasztalatunk van a javaslataink mögött. Nem a levegőből szedjük őket és nem is viccből osztogatjuk, mert mondjuk jobb dolgunk sincs. Ezt azonban kevesen értik meg, még kevesebben értékelik vagy mérik fel egyáltalán és már hozzászoktam. Nem ér meglepetésként.
Elkezdek már aközben kesztyűket húzni, hogy beszámol a látogatása okáról és céljáról. Apróbbakat bólintok elöljáróban és az egyik készenléti tálcát is közelebb húzom, amelyen a sebkötözéshez alkalmas és előkészített, steril eszközök hevernek egymás mellett szorosan. Leteszem magam az egyik támla nélküli székre és közelebb húzódok a hadnagyhoz. - Természetesen. Felhelyezné ide a karját? - A vizsgálóasztal felé intek a fejemmel. Csak az alkarját kellene ráfektetnie a stabil tartás miatt. - Jelentkezett bármiféle szokatlan vagy éles fájdalom az elmúlt héten? Vagy bármi egyéb olyan dolog, amiről tudnom kellene? Mondjuk például vérzés vagy szúrós, kellemetlen szagú, esetleg elváltozott színű levedzést tapasztalt a seb környékén? - Sztenderd kérdés az összes a részemről. Akármelyik előfordulhat ezek közül a szabályokat és előírásokat betartó, nem betartó vagy részben betartó páciensek között. A magam részéről csupán orvosi szempontból vagyok érdekelt, mi a helyzet, az nem az én dolgom ki mennyire törődik vagy nem törődik a saját egészségével és a kapott, orvosi előírásokkal meg javaslatokkal.
- Ráérek és szívesen megnézem mi a helyzet. Viszont azt feltételezem elmondták, hogy kar esetén a varratszedések normál ideje inkább 10-12 nap. Nem biztos, hogy kiszedhetem már őket. - Nos, pontosan a tapasztalat, az orvosi tudás az, ami ezt mondatja velem, semmi személyes nincs benne. A szabályokat okkal hozták és nekem is kötelességem betartani őket minden körülmények között, amennyiben azok adottak és most nagyon is azok. Amennyiben nem volt ellenvetése a karja stabil helyzetbe tételével, elkezdem a meglévő kötözést kibontani és közben figyelemmel hallgatom a válaszát, ha ad a kérdéseimre. A szempáromat viszont nem veszem le arról, amivel éppen foglalatoskodok.
- Név: Lewis, Samantha; hadnagy. Kórtörténet, allergiák lehívása. Felkeresés oka: Sebkötözés, általános felülvizsgálat. - Nyilvánvalóan nem neki szól mindez, hanem a hangvezérlésű rendszernek. Hallanom és látnom is kell a kórlapját, mielőtt még bármit is tennék. - Tapasztalt mozgási vagy érzékelési rendellenességet esetleg? - Faggatózok tovább és odahúzom az egyik lámpát, aminek a sebek, sérülések megvilágítása a célja.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then things happen.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
205

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 12:40 pm
Következő oldal


Shane & Sammy
Nem mondom azt, hogy szánom-bánom, rossz kislány voltam, mivel életem legjobb döntése volt az, hogy már a műtét után elhagytam az orvosi szobát. Ha nem teszem, akkor több áldozat lett volna a masszának hála. Így is késve értem oda, és Smith rajmester jóvoltából már megtörtént a baj, egy közlegénynek is baja esett, de legalább csak egynek és nem többnek. Ha tehát a seggemen maradok, ahogy azt tennem kellett volna az orvosok szerint, lehet, hogy én jobban lennék, de mások kevésbé. Hadnagy vagyok, fontos számomra az embereim élete, és akár a sajátom árán is segítek nekik.
Na de most itt vagyok, és szeretném, ha megnéznék a sebemet és ha minden jól alakul, ki is vennék a varratokat. Figyelem, ahogy a férfi felhúzza a kesztyűket, a kérésére pedig kezem ráfektetem a vizsgálóasztalra. Kíváncsian pillantok felé, majd amikor meghallom a kérdéseket, őszintén felelek.
- Egyszer elkezdett vérezni és fájt is, amikor dolgozni akartam, de inkább félbehagytam a munkát és másra bíztam. Kicseréltem a kötést és vettem be fájdalomcsillapítót, utána enyhült és jó lett. De váladék nem volt, se furcsa szag. - ha lett volna, akkor azonnal ide jövök. De némi vér miatt csak nem kellett volna így tennem. A fájdalom pedig egyértelmű egy ilyen sérülésnél, legalábbis én szerintem. Makacs nőszemély vagyok noh.
- Őszintén szólva elég kába voltam, amikor az orvos erről beszélt, így nem rémlett. - de azért nézze csak meg, hátha kiszedheti és gyorsabban gyógyulok. Bízom benne, bár érzem, hogy nem lesz így. A kötést elkezdheti leszedni, most nem vérzett át, bár a seb nem lesz olyan szép, mint amilyennek látni szeretnénk. A kórlapom is megnyílik idő közben, allergiás nem vagyok semmire se, de volt már néhány sérülésem. Az egyik nem is olyan rég, egy lövés a lábamnál, amikor Jenkins kancellárral lezuhantunk a Perdára az ellenállóknak hála.
- Nagyon érzékeny a kezem továbbra is, ha hozzáérek a seb környékéhez, szúró fájdalmat érzek és nehezen mozgatom. A massza hatására le volt bénulva, de a műtét után ez megszűnt, mégis, gyengének érzem. Remélem hamarosan visszatér az erőm, mert így nehéz gépészként dolgoznom. - magyarázom, bár ezt a férfi is bizonyára tudja. Persze főgépészként kiadhatnék minden munkát másoknak, mégse vagyok ilyen vezető, szeretek én magam is dolgozni és segíteni, tanítani másokat. De most részben ezért is jöttem el ide, hogy segítsenek és be is fogom tartani az utasításokat. Most már tényleg meg akarok gyógyulni, mert nem hiányzik, hogy elhúzódjon a gyógyulási idő azért, mert megerőltetem magam.

Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Flotta

Orvosi szoba Tumblr_inline_p3zz4gMPoh1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 éves)

Tartózkodási hely :
imperium

Beosztásom :
sebész - zászlós

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_p3zz6exhm91u3u0uv_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 26, 2019 11:43 pm
Következő oldal
sammy & shane



A magam részéről mindig is jobban bíztam az előírásokban, a protokollban, a megfelelő és szakszerű rendszerben, amely tulajdonképpen minden helyzetre és szituációra alapozva, tapasztalati és tudásbeli szegmensekre épülve ad megfelelő és követendő formációkat, példákat, de sosem egyetlen ember személyére fókuszálva csak. Természetesen nem tagadom azt, hogy van az a helyzet, amikor igenis improvizálásra van szükség és elkerülhetetlen, de őszintén szólva ezeknek a helyzeteknek az eshetősége igencsak alacsony százalékba esik. A kulcsa pedig igen egyszerű; szinte felfoghatatlan mennyiségű tapasztalat és dokumentált eset áll már a rendelkezésünkre ahhoz, hogy meglegyenek a szakszerű protokollelvek és ne legyen szükség cowgirlökre és/vagyboyokra, akik majd jobban tudják. Az ilyesmi sosem vezet jóra, sem az individuálra, sem pedig a közösségre nézve. A véleményemet azonban megtartom magamnak, nem kérdezték és nem is érzek igényt arra, hogy kéretlenül megosszam másokkal, csupán megtartom magamnak és nem engedem, hogy bármilyen hatással is legyen rám, a munkámra vagy arra, hogy miként látok el valakit, aki segítségért kereste fel az orvosi szobát és ezzel együtt engem is, mint annak a felelős tartozékát. Elsősorban ugyanis segítségnyújtás miatt vagyok itt és hiszek is abban az esküben, amit letettem akkor, amikor orvos lettem. Más pedig nem számít.
- Jól tette. - Bólintok is egy aprót a szűkre szabott helyeselés következtében. Az adott körülményekhez képest azt kell mondanom, hogy a munka félbehagyása a tünet jelentkezésekor és a kötéscsere a lehető legjobb megoldás volt. - Semmi gond, ezért vagyunk itt, hogy újra átbeszéljük, amit fontos tudni a sebgyógyulása kapcsán. - Ítélkezés semmilyen szinten nincs se bennem, sem pedig a hangomban. Informálisan igyekszem körüljárni az egész helyzetet, amennyire csak lehetséges.
Ahogy leszedem a kötést, alaposan, semmit el nem sietve veszem szemügyre a már gyógyulófélben lévő sérülést. A varratok tartanak és a szövet körülötte egészségesnek tűnik, noha a hámosodás mértéke nem olyan üteműnek tűnik, mint amilyennek kellene már ebben az időszakban. Ez tulajdonképpen nem rossz jel vagy baj, inkább csak arról tanúskodik, hogy jelen esetben lassabban gyógyul a seb, mint arra számítani lehetett. Egyelőre nem kommentálom a dolgot, mert megnyílik közben a kórtörténet, amelyre nagyon is szeretnék ránézni, az ugyanis mindig esszenciális fontosságú információkkal szolgál. Átfutom gyorsan, időközben pedig a hadnagy szavaira figyelmet fordítok, el nem szalasztva egyetlen szót sem. Bólintok néhányszor, jelezve, hogy figyelek az elhangzottakra.
- A varratokat egyelőre nem szedhetem ki és megkérem, hogy ez alkalommal vegye figyelembe a pihentetésre vonatkozó orvosi ajánlást. Egyelőre nincs baj, nem fertőződött el a seb, de az érzékenysége aggaszt egy kissé. - Nem kertelek és nem fogom olyasmivel hitegetni vagy megijeszteni, ami mellett nem tudok száz százalékig kiállni. - Legalább három, de inkább öt napig nem kellene semmiféle mozgásnak kitennie. Hosszútávon ez a legjobb esély a mielőbbi, teljes gyógyulásra. - Fájdalomcsillapítókkal és egoval természetesen ki lehet játszani a szervezetet és becsapni, de azaz igazság, hogy ilyen sérülések esetén nincsenek se kibúvók, se kiskapuk. A pihenés esszenciális fontosságú lenne.
- A lőtt seb a lábán, hogy gyógyult? - Az átkötözést megcsinálom természetesen a seben, ami miatt eredetileg jött és csak közben vetem fel a kérdést. Láttam az aktájában, hogy lövés érte és orvosként feladatom, hogy mindenre kitérjek, amiről csak tudomásom van.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then things happen.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
205

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 12, 2019 6:30 pm
Következő oldal


Shane & Sammy
Tudni szeretném, hogy milyen állapotban van a kezem, ezért is jöttem el ma az orvosiba, és bár tudom jól, hogy itt kellett volna maradnom a műtét után, egy pillanatig se bánom, hogy nem így tettem. Mindenesetre készségesen válaszolok a kérdésekre, és jól esik, hogy a zászlós se szól le, hanem teljesen normális hangnemben beszél velem és kezdi el megvizsgálni a kezemet. Nem fáj, ahogy engem érint és forgatja fájó testrészemet, érzem rajta, hogy erre ügyel, majd amikor a kórlapom is megnyílik, magam is arrafelé tekintek, de csak addig, amíg a férfi nem szólal meg ismételten. Halkan sóhajtok fel szavaira, ezek szarint a varratok maradnak és jó lenne, hogyha pár napig nem dolgoznék. Nem túl jó hír, de sejthető volt, bármennyire is szerettem volna az ellenkezőjét.
- Rendben van doki. Megpróbálom pihentetni. Bízzunk benne, hogy nem történik semmi se az elkövetkezendő öt napban az Imperiummal, amely miatt muszáj lesz segítenem a gépészeknek. - ha pedig lejár ez az idő, visszatérek majd hozzá és végre megszabadíthat majd a varrataimtól.
- Mit gondol, miért lehet még mindig érzékeny? A masszának köszönhető méreganyagok miatt? - csak találgatás mindez persze, de talán enyhül majd. Nem is talán, enyhülnie kell! - Esetleg tudunk ezzel valamit kezdeni? - ad rá valamilyen gyógyszert vagy krémet? A lábammal kapcsolatos kérdés viszont meglep. Nem számítottam rá, hogy azt is felhozza majd, de természetesen válaszolok neki.
- A zuhanás után Jenkins kancellár rendesen ellátta a sérülést és a golyó szerencsére csak súrolt, így hamar begyógyult. Egy kicsit olykor még érzékeny az is, de egyébként jól vagyok. Meg akarja vizsgálni a lábamat is? - teszem fel a kérdést, mert ha igen, akkor nem ellenkezem. Most kivételesen türelmes és jó kislány vagyok. Ha már itt vagyok, hát legyünk túl mindenen egyszerre. Bár öt nap múlva újabb randevúnk lesz, de az előtt nem szeretnék ismét ide mászkálni.
- Úgy tűnik, hogy mostanában rám jár a rúd. - apró mosolyra húzom a számat, ami inkább kínt mutat, sem mint örömöt. Túl sok sérülést szereztem az utóbbi időben. Ideje lenne most már teljesen meggyógyulnom és nem további hegeket szereznem.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Orvosi szoba Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Orvosi szoba
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Világűr :: Imperium-
Ugrás: