Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Yesterday at 9:52 pm

Yesterday at 8:27 pm

Yesterday at 7:44 pm

Yesterday at 7:10 pm


Pént. Jan. 17, 2020 10:47 pm

Pént. Jan. 17, 2020 10:19 pm

Pént. Jan. 17, 2020 9:22 pm

Pént. Jan. 17, 2020 7:43 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 4 2
Hadsereg 3 4
Ellenállók 2 6
Flotta 4 7
Perdaiak 9 1
Összesen 22 24
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Sivatag
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Sivatag Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
106

☽ :
Sivatag Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:35 pm
Következő oldal

Sivatag
 





A perdai kontinens különböző részein sivatagok találhatóak, melyek oly szárazak, akár csak a Földön voltak. A homokbuckákon kívül viszont akadnak hegyes, sziklás részek is és időnként kevés oázisra is rálelhet az erre tévedő. Nem sok állat és növény marad meg ezen a környéken, mely nem csak a szárazságnak köszönhető, hanem a rendkívül gyorsan kialakuló homokviharoknak is. Ha nem vigyáz az arra járó, egy ilyen vihar akár a végső nyughelyévé is teheti a sivatagot.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 6:32 pm
Következő oldal
Már két teljes napja magam mögött hagytam a Várost és egyedül kutyagolva, pontosabban bogázva gyűjtöm a kilométereket a hátas lábaiba, viszont még mindig a fülemben csengenek egyik bajtársam szavai: Felelőtlenség ide egyedül kimerészkedni.
Könnyen lehet, hogy igaza van, de sosem voltam az az ijedős fajta, bár meg kell hagyni idekint azért megijedni nem nagyon lehet, mert folyamatosan leselkedik ránk valami, ami így vagy úgy, de a vérünket kívánja. Ha nem épp valamilyen vadállat szemelt ki aktuális prédájának, akkor az elemekkel kell küzdeni: nappal az ész és vízveszejtő forrósággal, éjjel pedig a hőingás keltette hideggel.
Mondhatom, hogy felkészültem a rám váró vidékből és viszontagságokból, de egyébként sem az első utam már ez, hiszen már három PY-02-es típusú szenzort elhelyeztem és működésbe is hoztam a kijelölt adat és mintavételezési helyeken. Ez a mostani utam sem különb a korábbiaktól: a Dominiumról kapott parancsot követve jutok el a szóban forgó célterületre, kihelyezem a szenzort, majd visszavonulok a Városba. Ők fizetnek némi honoráriumot és mindenki boldog, főleg én, mert folytathatom a munkát, amit az akció idejére félre kellett tennem.
A boga nyergében ülve kémlelek körbe az egyik homokdűne tetejéről. Masszív, erős állat, de ez nem meglepő, hiszen már a sokadik alkalommal vagyunk kint együtt terepen, lassan már azt lehet mondani összeszokott párost alkotunk. Jobb oldalán a felszerelés, bal oldalon a nyeregtáskában pedig a cókmókom: két fegyver, lőszerek, egészségügyi csomag, hálózsák, élelem és minden, ami szükséges egy ilyen feladathoz.
Mivel hihetetlenül meleg van, ezért nem viselem sem a páncélomat, sem pedig a sisakomat. Nadrágomból könnyűszerrel megállapítható, hogy a Városból való vagyok és azon belül is a katonák közül szalajtottak. Rangjelzést nem viselek, idekint úgysem valószínű, hogy bármit is nyomna a latba, ha összefutnék valakivel. A távolságmérővel könnyen meg tudom állapítani, hogy még mennyit kell haladnom, hogy elérjem a soron következő, de egyébként igen ritkásan előforduló oázist. A gyíklényt irányba állítom és lassú, komótos lépésekre biztatom, jó lesz kortyolni néhányat mielőbb tovább haladunk.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
12

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Sivatag Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 3:56 am
Következő oldal
A sivatag sokak számára egy lakatlan terület, irdatlan mennyiségű homokkal, forrósággal és éjszakai hideggel, s naná sok veszéllyel. Szerintem nem így van. Sokkal inkább úgy mondanám, ha betartod a sivatagi játékszabályokat, akkor nem fogsz meghalni, hanem túléled. A tanítom alaposan elmagyarázta ezeket a szabályokat, s én életem végéig megjegyeztem. Úgy értem nap mint nap gyakorlom és újabb ismereteket gyűjtők hozzá.
Gyalogosan haladok a sivatagi dűnén, azonban a járásom szokatlan lehet. A megszokott ritmikus lépés helyett, inkább teljesen ritmus nélkülit alkalmazok. Nem egy gyors módszer, s nehéz átállni a megszokottól. Nem szokásom hátas állatot hozni erre a vidékre, mert eggyel több ok lenne arra, hogy valami nekem támadjon. Tán szerencsés vagyok, hogy a Tűz Gyermeke képességgel vagyok megáldva, ami 5 évesen jelentkezett nálam. A sivatag miatt alaposan fel vagyok öltözve. Zebrakutyás hosszú ujjú tunikát és nadrágot viselek, ami törekszik arra, hogy homokvihar esetén nehogy a ruha alákerüljön valami. Lábamon több rétegű bőr pillangófejű lábbeli található. Van egy nagy hátizsákom, amiben ott van a többi szükséges felszerelésem hosszabb utazásokra. Bal oldalamon lóg szekerce, jobb oldalamon van egy nagyobb belező, bőrhántoló kés, természetesen tokban tárolva. S ha ez nem rémisztene el senkit, akkor ott van az íjam a nyílvesszőkkel. Meg tudom magam védeni, ha szükséges. Egy nagyobb dűnét nézek ki magamnak, ami előttem van. Tájékozódni, mindig onnan érdemes, s nem pedig a völgyes részen.
Mi az úti célom? Egy közeli oázis, ahol a vízkészletem feltölthetem a sivatag végéig. Élelmem az van, s mindig beosztom a napi adagom. Sivatagban nincsenek állatok, amiknek a húsát fogyaszthatnám. Rendszerint a sivatag szélén gyűjtőm össze a sivatagi sétára való élelmet.
Lassan haladok a meredek homokdűnén, de mikor felérek, akkor távolabb ellátok. Így szúrom ki a szememmel, hogy a közelben van egy Boga, s tán lenne rajta valaki? Nem tudom eldönteni ilyen távolságról. Az kétség kívül én szintén furcsán festhetek a zebrakutyás öltözetemben. Két másodperc után döntöm el, hogy nem feladatom odamenni mindenkihez a sivatagban. Úgy vélem tudja a dolgát, s tán ellenkező irányba halad. Annyit megengedek magamnak, hogy így a távolból figyelem, hogy merre halad majd tovább.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 04, 2019 4:13 pm
Következő oldal
A műszereim számítása szerint már csupán csak kétórányi boga útra vagyok a céltól, ami a magam mögött hagyott távolságot nézve már semminek mondható. Félóra pihenőt hagyok magunknak, hogy a nap legmelegebb részében kicsit szusszanjunk, de nem állhatunk meg hosszabb időre, mert azt terveztem, hogy az este már a visszafelé vezető úton érjen. Az elgondolásoknak megfelelően a távolban lévő oázis felé irányítom a hátast, egyelőre minden nyugodtnak mondható körülöttünk, a hőség továbbra is perzselő, élőlénynek pedig még csak nyoma sincs a környéken, legalábbis én nem látok senkit, aki ezt megcáfolhatná. Mindenfelé homok, dűne, és megint csak a szélrendezte buckák, melyek utamon kísérnek a zöldellő szomjoltó helyig.
Szinte el sem hiszem, hogy elértem ezt a völgyet, ami egyáltalán nem nagy, de árnyékot és utánpótlást ad a kiszáradt utazónak. A talaj szerencsére itt nem süpped annyira, mint odakint és még egy szimpatikus fatörzs is van a közelben, ahová kiköthetem a velem tartó lényt. Mondjuk, nem jelentene neki túl nagy feladatot, ha arról lenne szó, hogy el kell szöknie mellőlem, de hát hová is menne és valahol talán ő is tudja, hogy idekint egymásra vagyunk utalva és csakis egymásra számíthatunk, ha túl akarunk élni.
- Kortyolj párat, aztán indulunk. - paskolom meg a kollega nyakát, miközben a nyaknyújtásnyi távolságban lévő sivatag-meleg forrásvizet ajánlom folyadékként.
Miután lekászálódok a nyeregből, a géphez lépek, hogy megigazítsam, újrakössem, vagy újracsomagoljam, attól függően, hogy milyen állapotban van. Szerencsémre úgy találták ki, hogy bírja a viszontagságos körülményeket, többek között azért, mert elég extrém helyen lesz kitéve, így egy kis igazításon kívül más dolgom nem akad a szállítmánnyal kapcsolatban.
Átsétálok bajtársam baloldalára, hogy a fegyvertartóból magamhoz vegyem a TW-S gépkarabélyt, melyet hasonlóan a szondához, ilyen és még zordabb körülmények közé terveztek. Hiába a strapabírás, azért nem árt a gondoskodás még ennek a fegyvernek az esetében sem.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
12

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 10:19 pm
Következő oldal
Állok továbbra is a helyemen, azonban a távolban lévő szerzet nem igazán indul tovább. Sokkal inkább a perzselő hőségnek teszi ki magát, meg a Bogáját. Nem sokáig gondolkozok, mert egyszerűen elindulok feléjük. Mi célból? Leginkább, hogy megszabadítsam a Bogát a saját terhétől, valószínűleg embertől. Népem körében nem elterjedt a Boga használat a sivatagban. Nem szívesen kínozzuk az őshonos állatokat, hogy ilyen extrém körülményeknek. Az előbbi lépés technikámat továbbra sem hagyom magam mögött. Jól belém nevelték. A magas dűnéről lefelé haladok, hogy a két dűne közötti völgybe érkezzek meg. Lefelé könnyű haladni, azonban a következő homok dombra nem olyan könnyű feljutni. Ha a lefelé menetel volt öt perc, akkor a feljutás 15 percbe kerül. Közelebb a célomhoz, s jobban látom őket, mint előző őrhelyemről. Természetesen én is jobban látszódom a számukra, de cseppet sem foglalkozok ezen ténnyel. Egyből a túloldalon igyekszek lefelé, hogy a következő felkapaszkodásnál találkozzak a Boga hajtó férfival, s segítsek az állat nyomorán. Miért kínozza szegény állatot, ezen embertelen körülmények között?
Alig pillantom meg a férfit, mikor megszólalok az irányába.
- Miért kínozza az állatot ilyen körülmények között? - hangos vagyok, s remélem megért. Nincs túlságosan nagy szerencsém az emberekkel, mert a legtöbbje, nem tud azon a nyelven beszélni, mint én.
- Egy Boga nem ilyen helyzethez lett teremtve. - adom tudtára, hogy bizony rossz döntést hozott. Ahogy haladok egyre feljebb a bucka tetejére, úgy egyre többet látok a másik félből. Nyugodtan haladok, hiszen engem kevésbé izgat a rekkenő hőség. Miért? Mert a tűz gyermeke vagyok.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 6:50 pm
Következő oldal
Csupán néhány perc telik megállásunk óta, a betervezett fegyvertisztítást pedig még meg sem tudtam kezdeni, mikor feltűnik a láthatáron egy idegen, akit a távolság miatt egyelőre nem tudok beazonosítani. Úgy látom egyedül utazik, legalábbis a cókmókját elnézve minden jel arra utal, hogy nem követi őt egy karaván a dűne túloldalán. Első ránézésre azt mondanám, hogy nőnemű, mozgása kecsesebb, mint a férfiaké, de persze ettől függetlenül lehet rosszul olvasom a látottakat. Igazából nem aggódom érkezése miatt, nem gondolom, hogy a semmi közepén ártó szándékkal érkezne, vagy, ha mégis, az rövid úton ki fog derülni.
- Ha kínozva érezné magát, levetne a hátáról, alaposan megtaposna és elvágtázna. - mosolyodom el a fordító szerkezetem azonnali segítsége után és abban a pillanatban kiderül számomra, hogy egy perdait köszönthetek az oázisban, mint harmadik fél.
- Senki sem ilyen helyzethez lett teremtve. - mutatok körbe fejcsóválva, utalva a sivatag halálos körülményeire és a rekkenő hőségre.
- Mi járatban a sivatagban? - érdeklődök, bár nagyon jól tudom, hogy a helyiek nem a közvetlenségükről, vagy a fene nagy barátságukról híresek, természetesen tisztelet a kivételnek, de a nagytöbbség magának való és távolságtartó, ami egyébként teljesen érthető.
Viszonylag kis ideje tartózkodok itt, az előítéleteimet pedig megpróbálom a lehető legjobban háttérbe szorítani és azon munkálkodok, hogy a dominiumi „őslakos-ember” kapcsolat egy sajátos formában nyilvánuljon meg idelent. Egy olyan formát képzelek el, ami személyes tapasztalatokon alapszik, nem pedig elmondások és téves beidegződések formájában tör a felszínre. Igyekszek minden szituációhoz úgy állni velük kapcsolatban, hogy abból ne kerekedjen konfliktus helyzet, vagy, ha sajnálatos módon mégis afelé haladunk, ne én gerjesszem azt, hanem próbáljam mihamarabb megoldani.
- Információszerzés céljából szondát kell telepítenem a sivatag egyes pontjain, amit odafönt kielemeznek és értékelnek. - mutatok előbb a szerkezetre, majd a magasba, ahol a felállított rendszer jeleit fogják majd.
Nem tudom, hogy érkezik-e válasz a kérdésemre, de én úgy tartom rendjén, hogyha nyílt lapokkal játszok és elárulom, az amúgy elég nyilvánvalót. Bár egy perdainak nem biztos, hogy egyértelmű, mi ez a sok felszerelés a jószág oldalán, többek között ezért is mesélem el utazásom célját röviden.
Mire végzek a mondattal a háziasított és már-már teljesen hozzám szokott boga egy haragos prüszköléssel és felém pillantással tudatja velem, hogy nem komálja az idegen jelenlétét.
- Nyugi, nincs semmi gond. - paskolom meg a hátas oldalát, majd visszatérek a TW-S tisztogatásához, de persze fél szememet az újonnan érkezetten tartom.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
12

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 5:10 am
Következő oldal
Haladok a célom felé, jelen pillanatban az egyik homokdűnén pihenő bogáshoz. Mikor kellőképpen közel vagyok, akkor elsőként szólalok a férfihoz. Kell egy idő, míg válaszol, de én türelmesen várakozok. Engem nem hajt a semmi, s nincs különösebb feladatom a megfigyelésen kívül.
- Nem minden Boga tapossa meg a gazdáját vészhelyzet esetén. - megállok egy egészséges tisztes távolságban tőlük. Nem tudom, hogy az állat miként viselkedik a társaságomban. Egyelőre megóvnám magam a bajtól.
- Nincs semmi gond a sivataggal, s a legártatlanabb tény benne a hőség. - érzékelem, hogy a férfi elkezd érdeklődni a felől, hogy én milyen célból járom a sivatagot? Nem szólalok meg egyből, inkább a beszélgetőpartnerem szemébe nézek, s tartom vele a szemkontaktust.
- Csak túrázok – tudom le ennyivel a válaszom, ami talán fura lehet tőlem, vagy sem. Arról nem kell tudnia, hogy megfigyelem az egyes élőhelyeket, állatokat, ragadozókat és minden egyéb apróságot. Információkat gyűjtök, amit végül elmesélek hazaérkezésemkor. Mit láttam, hallottam és éreztem? Van amikor én is Bogával közlekedek, de van, mikor gyalogosan.
- Biztosan bírni fogja a szerkezet az itteni időjárást? Nem fél attól, hogy a homok el fogja lepni? - nézek rá furán, mert a sivatagi táj lassanként át szokott rendeződni. A homok buckák vándorolnak az idő folyamán, ráadásul az itteni élővilág szintén érdeklődést mutathat a letelepített szerkezet iránt. Végül ráhagyom, mert nem az én dolgom, hogy lebeszéljem őt erről.
- Látom mély kapcsolatot ápol a Bogával – csupán a mozdulatokból, s a jelzésekből következtetek erre, hogy igazam lenne azt nem tudom. Három lépést hátrálok, azután lecsücsülök a perzselő homokra. Tűz gyermekeként nem kell attól tartanom, hogy bármi bajom történne.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 11:31 pm
Következő oldal
Mivel a perdai megtartja azt a bizonyos sok lépés távolságot és tisztes távolságban marad tőlem, valamint a bogától, nem nagyon veszek róla tudomást. Nekem így is jó, ha nem haverkodunk, elvégre nem kell rögtön puszipajtássá válni csak azért mert a kietlen semmi közepén találkoztunk.
Egy biccentéssel jelzem, hogy hallottam és elfogadom az álláspontját, de további reakció a megállapításaira reflektálva nem érkezik a részemről. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy kár tovább fecsérelni a mondatokat, ugyanis nem találnánk közös nevezőt a sivatag vagy a sivatag és az állatok kapcsolata témakörben.
- Remek hely a túrázáshoz. - felelem egyetértően egy biccentéssel egybefűzve, mert valóban így gondolom. Igaz, kicsit extrém, de be kell látni, tökéletesen ki lehet kapcsolni és egész biztos, hogy nem koslatnak a nyomunkban olyanok, akiktől távol akarjuk tudni magunkat.
- Ha egy héttel később már csak fémhulladéknak lesz jó, azt sem bánom. A feladatomat elvégeztem, a többi már nem az én bajom. - mosolyodok el, de még hozzáteszem.
- Viszont van egy olyan érzésem, hogy a szonda tervezői számoltak a szélsőséges időjárással és meghatározták a szerkezet élettartamát mielőtt csődöt mondana. Szerintem begyűjti a kellő információt még azelőtt, hogy megtelne homokkal. - tucatnyi kiváló szakember dolgozott azon, hogy a mérőállomás elkészüljön és a jelenlegi kinézetét, összetételét elérje. Biztos, hogy bírni fogja az itteni klímát, amíg elégséges adatot nem gyűjt az itteni helyzetről.
- Látom mély kapcsolatot ápol a homokkal. - viszontválaszként a sajátjával felelek, mert azért az nekem is feltűnt, hogy elég jól tűri a forróságot, annál is inkább mert csak úgy egyszerűen belehuppan a perzselő homokba.
- Úgy látom, hogy egy ideig akarva akaratlanul is élvezni fogjuk egymás társaságát. - bökök fejemmel a távolban feltűnő sötét foltra, ami másodpercről-másodpercre egyre nagyobb és nagyobb lesz, viszont, ami sokkal fontosabb, hogy egyre csak közeledik felénk. Minden kétséget kizáróan egy homokvihar tart felénk, bár még messze van, de azért határozottan mutatja magát.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
12

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 11:02 am
Következő oldal
Biccent az idegen férfi, aki egyelőre nem mutatkozott be. Ráhagyom, hogy miként alakuljon köztünk a beszélgetés. Ha keveset beszélünk azt sem bánom. Nem reménykedek abban, hogy bármi kialakuljon köztünk. Nem igazán csípem a fajtájukat, s nem igazán értem az embereket perdaiként. Annyit tudok róluk, hogy idejöttek és érdekes dolgok birtokában vannak. Csak oda kell nézni a Bogára, ahol érdekes és nem mindennapi tárgyakat látok. Meglep, mikor egyetért azzal, hogy remek hely a túrázáshoz. Felszalad a szemöldököm. Vajon hány napig bírná a férfi a hagyományos eszközei nélkül?
- Tán ennyire kedveli a sivatagot? - nézek bele a szemébe, mert ilyen alapvető gesztusok tán érnek valamit a két faj között. Egy sóhajtással veszem tudomásul, hogy őt cseppet sem érdekli a letelepített eszközök sorsa, sőt olyan felhangja van az egésznek, hogy nem bánja a természetbe avatkozást. Vagy egyáltalán mit csinál az a szerkezet?
- Szóval fajod ehhez ért? A természetbe avatkozást? Odapakolja ezeket a különleges dolgokat, aztán ott hagyja? Akkor Perdával együtt fogtok elpusztulni! - hangom komoly, de egyáltalán nem fenyegető. Mi nem kérünk ilyen fura dolgokból, sőt egyáltalán ne telepítsenek ide olyat. Miért van ilyen feladata? S miért vállalja el?
- Nem szeretjük azokat a dolgokat, mert sosem lesz utána egy környezet ugyan az,aminek kellene lennie – sóhajtok egyet, mert igazából mi értelme lenne most a férfit megtámadni? Semmi. Sokan vannak,s a szóbeszéd alapján akaratosak. Amit a fejükbe vettek, azt végre is hajtják.
- A nap és az ügyesek számára a homok éltet, mint kioltja azt. - szólok vissza, mert bizony elég jól ismerem a sivatagot. Smivel nem sokan büszkélkednek a Tűz gyermeke képességgel fajom körében, így rám hárult a feladat, hogy a sivatagot járjam. Szavai hallatán csak sóhajtok, majd én szintén megpillantom a közeledő homokvihart. Szinte rögtök eltakarom a kopoltyúm egy  kendővel, úgy mint az orrom és a szájam. Felkelek a helyemről.
- Ez veszélyes! Jobb, ha keresünk menedéket
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 11:59 am
Következő oldal
Nem tudom, hogy miként alakul majd a közeljövő, de ha minden így marad, mi pedig egy félóra után komótosan távozunk az oázisból, akkor nyugodtan előrevetíthető, hogy nem fogunk valami sokat beszélni. Valamiért úgy érzem, hogy minden egyes kimondott szó, csak tovább feszíti, az amúgy is elég zaklatott légkört a fajaink között és talán mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha békében hagyjuk egymást a hátunk mögött itt a világvégén.
- Nem vagyok megijedve az itteni élettől, és bár vannak hátulütői, de bátran mondhatom, hogy az egyik legbékésebb hely, ahol eddig voltam. - viszonzom a pillantást, de szinte látom íriszeiben, hogy egy természet szülötte perdainak érthetetlen az, hogy miért is gondolom így, hisz ő nagy szerencséjére nem élt olyan helyeken, mint én.
- A fajom sok-sok mindenhez ért, közöttük sajnos ehhez is, hogy kivigyük a természetbe a gépeinket, majd sorsukra hagyjuk ott, ha már begyűjtöttük a kellő információt. - bólogatok néhány aprót, mert kár lenne bármilyen módon is kendőzni ezt, ezek tények és mindig is ez volt a tendencia.
- Egyszer, talán majd jobbá válunk és a Perda is túlélheti. Viszont attól azért nem kell tartani, hogy néhány efféle szerkezet bármit is befolyásol itt. - tudom, hogy megnyugtatni korántsem fogom válaszommal, de legalább sem az elfogultság, sem pedig a mellébeszélés vádja nem érhet.
- Ebben egyet kell értsek, az biztos, hogy nem lesz ugyanolyan, de rengeteg információt kaphatunk arról, hogy mi is vesz körbe minket. Ez még talán nektek, perdaiaknak is jó lehet. - megvonom a vállamat, mert a beszélgetés mostani menete egy elég erőteljes filozófiai diskurzus felé vezet, ahhoz viszont most nem áll rendelkezésünkre elegendő idő.
Elnézve a kialakuló homokvihar rendkívül baljós látképét, én magam is megindulok, hogy beöltözzek az ilyen helyzetekre magammal hozott ruházatba. Van még ugyan időnk, de már érezni a levegőben a felkapott homokszemek sokaságát, amely védelem nélkül szép lassan, de annál biztosabban és halálosabban töltené meg a szabadon hagyott testfelületeinket. Felkapom a tiszti mellényemet, a fejemet pedig sokszorosan átbújtatom néhány kiválóan záródó anyagon, hogy annak tetejébe nyomjam a sisakot. Szemeimet speciális szemüveggel védem, szám elé pedig a Fegyverfejlesztési Hivatal által rendszeresített eszközt helyezem, mely kiválóan szűri a homok és porvihar parányi részecskéit is. Mostani megjelenésem sokszorosan Perda-n kívüliként hat, de hát emberként ez kell ahhoz, hogy átvészeljünk egy ehhez hasonló természeti csapást. A fegyvert bebugyolálom és a fegyvertartóba helyezem, amennyire lehet lezárom, az elemző szondára is ráhúzok még egy réteget, végül a boga feji részére helyezek egy saját magam által kifejlesztett védőmechanizmust, mert hivatalos kelléknek véletlenül se lehetne nevezni. És bár tudom, hogy alapvetően kibírja hátasom a homokvihart, azért nem mindegy, hogy milyen védelemmel lesz felvértezve a kritikus időszakra.
- Van valamiféle elgondolásod, hogy hová is rejtőzhetnénk a vihar elől? - érdeklődök immáron fegyvertelenül, mert mégiscsak ő van itthon és talán félreteszi a fajom iránt érzett utálatát erre az időre.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
12

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 9:51 pm
Következő oldal
- Valóban békésnek hat,  azonban ez csupán a csalóka benne. Van egy időszak, mikor tilos a bejárás a Sivatagba. - toldom meg a saját gondolatommal ezt a témát. Tovább lépek ezen, mert a beszélgetésünk mondhatni felszínes. Vagy inkább mondanám puhatolózásnak a részünkről, mint két egymásban megbízó bajtársról. Hallgatom, amit mond a gépezetekről, s a fajáról. Szívesen merülnék bele kíváncsian a témába, azonban belül elsőre úgy érzem, mint ha elfordítanám a fejem a fajomtól. S inkább tartanának engem ember kurvának, aki oda simul a másik félhez. Van tartásom, s akként fogok cselekedni.
- Én másképp érzékelem a fajod jövetelét. - sóhajtok egyet, mert fogalma sincs arról, hogy a fajom tagjai mennyire feszültté váltak az emberek megjelenésétől. A nyugodtságot felváltotta a kimondatlan várakozás. Azelőtt fajom tagjai nem zördültek össze, hanem normális hangnemben megvitatták a kényes ügyeket. Most pedig olykor látni, hogy mennyire türelmetlenek egymással. Mi lesz ebből? Mivé válunk? Legszívesebben nem folynék bele ebbe az egészbe. Eléldegélnék én magamban, azonban az sem jó.
- Minden egyes szerkezet, jele annak, hogy itt vagytok.  Lehet ti fura dolgokra használjátok, hát legyen. De vajon mindenre kaptok választ? -  nem vagyok benne olyan biztos. A fajom életszerű tapasztalatokból táplálkozik. Éles helyzetek, keserű halálok és a természet szeszélyeit befogadva. Itt a legjobbak is elhullanak, ha olyan helyzet van. Szépen bebugyolálom a testem, s fél szemmel végignézem, hogy miként öltözik fel a másik fél. Amiket magára aggat az én szememben kényelmetlennek, rendellenesnek hat. Fogalmam sincs, hogy valójában meg fogja védeni őt a közelgő homokvihartól? Mindenesetre szemlélem a közeledő homokvihart, míg meg nem szólal.
- Van egy romos épület, ott Bogástól meg tudjuk magunkat húzni. - szólok a finoman szőtt védő öltözetem mögül és egy irányba mutatok.  Teszem félre a nézeteim, erre az időre. Én túlélni szeretném a homokvihart, s nem meghalni.
- Ettől a ponttól úgy 30 perdai méterre van. Szűk öt percünk van, míg a vihar ideér. - s ezzel egyetemben könnyed futólépésben indulok el a romos épület irányába. Itt csak az marad életben, aki cselekszik. Megtanultam, hogy hogyan kell fogcsikorgatva túlélni. Sivatagban a futás kimerítő, azonban hasznos.  S miért nem kéredzkedtem fel a férfi Bogájára? Mert az nem engedné. Jól ismerjük ezen hátas állatot, nekem is van egy.  De térjünk vissza a homokviharra, s a futásra. Homokdűnének felfelé kimerítő a meredeken, viszont lefelé sokkal gyorsabban leér. Mivel ezt tudom, így próbálok a homokvölgyekben haladni. Ha kerülni kell a dombot, akkor kerülni kell. Mi van a Bogás férfival? Csak mutatom mindig előre, hogy merre fogunk menni, már ha követ. Hogy túl fogjuk élni? A saját elképzelésem szerint, igen.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 6:05 pm
Következő oldal
Figyelek válaszára, mely magában rejt egy érdekes mondatrészt is számomra, amire rögtön rá is kérdezek.
- Melyik az az időszak, mikor tilos belépni a sivatagba? És legfőképp, miért tilos? - könnyen lehet, hogy most valami újdonsággal fogok szembesülni és rajtam keresztül a tudósaink is. Csak reménykedni tudok, hogy az érkező homokvihar nem előfutára valamilyen általunk eddig még nem ismert természeti jelenségnek.
- Senki sem éli meg ezeket a történéseket túl jól. Bizonytalan minden, ami eddig biztos volt, de azt hiszem ahhoz, hogy bármit is belátásom szerint tegyek, túlságosan is apró vagyok ebben a folyamatban. - nem megyek bele a bonyolult hierarchiarendszerünkbe, főleg a Hadseregébe, a parancsok teljesítésébe vagy bármi egyébbe, ami tovább mélyítheti beszélgetésünkben a fajok közötti szakadékot. Úgy gondolom, jobb, ha megmaradunk a mostani felszínes csevejnél, elvégre sem ő sem pedig én nem tudunk jelen pillanatban tenni az ellen, hogy másképp alakuljon.
- Egészen biztos, hogy nem kapunk mindenre választ, de arra igen, amire ez a gép hivatott, sőt, talán még többet is annál. - bökök fejemmel a küldetésem központi része, a szonda felé, majd nekilátok összeszedelőzködni, mielőtt tele lesz a szám homokkal.
- Épület? Itt? - kérdezem hangomban teljes hitetlenkedéssel, miközben a mutatott irányba nézek, ahol igazából már semmit sem látok csak a felkavarodott homokot és port.
- Hogy kerül a sivatag közepére egy épület? - érdeklődök a maszkom mögül, szerencsére nem kell kiabálnom, mert a fordító veszi a leghalkabb suttogást is, az persze más kérdés, hogy később mit és hogyan fog fordítani kettőnk között, ha lecsap a vihar az összeverődött kis csapatunkra.
- Akkor ott találkozunk. - felelem, és már indulok is, hogy felkészüljek a rövid útra a fergetegbe, mi egyik pillanatról a másikra erősödik fel.
Az időjárás miatt kényelmesnek azért nem nevezhető galoppolásba kezdek és próbálom mindeközben nem szem elől téveszteni a perdait, aki az állítólagos menedék felé tart.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
12

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Sivatag Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 3:15 pm
Következő oldal
- Én úgy nevezem azt az időszakot, mikor tilos belépni, hogy a Sivatag Nyár. Amikor ilyen csendes és nyugodt, s különösebben a homokvihartól kell tartani, az a Sivatagi Tél. - kezdek bele a mondókámba, de az egész hangulatot a távolból közeledő homokvihar rontja el.
- Talán erre nem képes a szerkezetetek? - teszem fel ártatlanul a kérdésem, mert fogalmam sincs, hogy mit csinál a telepített masina. Különösebben nem vagyok oda értük. Mikor ő még valamit mond az apróságáról, addig én már szedelőzködök, hogy biztonságban tudhassam magam. Nem várnám meg azt a homokvihart nyílt terepen.
- Legyen úgy, ahogy mondod  - nézek a szonda irányába. Ha ennyire bíznak az emberek a szerkezetben, akkor legyen. Nem én leszek az, aki lebeszéli őket arról. Mosolyt csal az ajkaimra, mikor látom, hogy nem hisz a fülének. Teljesen érthetően mondtam az épület szót, s nem a hagyományos értelemben az. Legjobb szó rá a menedék.
- Inkább mondanám menedéknek, mint épületnek. - tudom le ennyivel, mert meghagyom neki a lehetőséget, hogy a többire saját maga jöjjön rá. A megoldás a homokviharral egészen szoros kapcsolatot mutat. Végül csak megindulok, mutatva a másiknak az utat. Nem könnyíti meg a helyzetünket a homokvihar. A szálló por nem segíti a tájékozódást, ráadásul a légzést nehezíti.  Az utolsó tíz lépést botorkálva teszem meg. Mikor hallom a lábam alatt, hogy a deszka kopog, akkor elkezdek a homokban turkálni. Ez egy szélárnyékosabb helyen teszem. Mikor megvan a kilincs, akkor egy perdaira méretett ajtót mozdítok el, tárom ki.
- Bogát nem tudod bevinni. Kövess! - próbálom túlordítani a süvöltést, s én belibbenek a teljesen nyugodt belsőbe, magába a sötétségbe. Nem tartok attól, hogy valami ránk támad. Fény csiholok, hogy körül tudjunk nézni, már ha épségben megúszta és bezárta az ajtót.
- Itt lennénk A Menedékben.  - szólok hozzá, miközben kívülről behallatszik a homokvihar hangja.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Bradley Cooper


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 8:08 pm
Következő oldal
Kétség kívül beszédes és sokat sejtető elnevezései az imént hallottak a sivatag két arcának, melyekről így ebben a formájában még nem hallottam, bár az is lehet, hogy csak egyszerűen nem figyeltem. Végülis megbízok a dominiumi meteorológusokban, feltételezem, nem küldenének ismeretlen, vagy túlságosan is bizonytalan körülmények közé, de őszintén szólva megyek én bárhová, ahová fentről megbízatást kapok, ezen ne múljék. Elvégre a feltétel nélküli kockázatvállalás tökéletesen illeszkedik a „Dominum hőse” imázsba, amihez meg mostanában visszakérdezés nélkül igazodnom kell.
- Masszívnak gépezetnek tűnik, bár fogalmam sincs mire képes igazán, de igazából nem az én tisztem eldönteni mit is bír. Én csak telepítem és összehangolom, hogy utána mi történik, az már nem rám tartozik. - megvonom a vállamat, amolyan nekem minden mindegy a feladat elvégzése után mi lesz vele.
A homokvihar sötétsége nappali sötétséget okoz, ami inkább egy sűrű, átláthatatlan, rendkívül szeles tört sárga fénnyel csap le, viszont szerencsénk van, mert még azelőtt sikerül elérnünk a menedéket, hogy a java megérkezne.
- Arról volt szó az előbb, hogy a boga is befér, most viszont azt mondod, hogy idekint kell maradnia? - kezd rendkívül gyanússá válni a helyzet, mert ennyi erővel maradhattunk volna az oázisnál is, mint idekint a nyílt terepen.
Körbepillantok az apró tűként szurkáló porszemrengetegben, de végül nem találva jobb megoldást, magam mögött hagyom a hátast, mely kibírt már rosszabbat is ettől, de attól még sajnálom és túlságosan is értékes ahhoz, hogy idekint hagyjam. Ha elpusztul a viharban, nemcsak a küldetésnek lőnek, hanem talán élve ki sem jutok innét.
- Legyen. - felelek ennyit, mert a gyorsan pergő másodpercek egyenes arányban nőnek a természeti veszéllyel is, ami rövid úton fulladást okozhat, talán még ebben a maszkban is.
Mivel visszamenni már nem tudok, beugrok én is a menedékbe. Ha meg akart volna ölni, már rég megtehette volna, nem kellett volna menedékkel cizellálni a dolgokat. Az ajtót még éppen időben tudom magunkra zárni, de belülről azért ráfogok, nehogy feltépje egy nagyobb széllökés, mert a java még csak most jön.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Sivatag Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Sivatag
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: