Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Emlékek barlangja
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Emlékek barlangja Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Emlékek barlangja
 





Hosszú barlangrendszer, mely magába foglalja a perdaiak történelmét. A régi idők óta díszítik különféle jelekkel és barlangrajzokkal a barlangokat, melyek egészen a központi csarnokig vezetnek, ahol egy gyönyörű, meleg vizű tó található. A tó oly tiszta, hogy vize nem csak iható, hanem hatalmas mélysége ellenére tisztán látni a tó fenekét alkotó köveket, mintha csak karnyújtásnyira lennének.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 21, 2019 5:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Végre biztonságban! Fáradtan ülök le a tó partján, Zyr társaságában. A príí gondtalan dörgölőzik hozzám mindaddig, amíg kissé sértődötten odébb nem tessékelem.
- Te csak ne bújj ennyire, az egész miattad van! – szólok rá, mire ahelyett, hogy bocsánatot kérne, elfordítja fejét, mintha ő lenne a megbántott fél.
Azt hiszem, egy darabig nem szólunk majd egymáshoz. Legalább addig, amíg el nem látom a karomon lévő sebet, avagy a lacerta harapásának nyomát. A víznek hála nem jut a külvilágba vérem szaga. Nem csalogat ide ragadozókat, ahogyan a gyíklények is nyomunkat vesztették, amint beléptünk az emlékek barlangjába.
Íjam leveszem hátamról és lábam mellé teszem. Ugyanígy teszek kisebb csomagommal is, amiben némi szárított élelem és kenőcs van arra az esetre, ha valami hasonló esettel találkoznék. Bőröm ég és viszket a seb körül. Legszívesebben Zyr karmait használnám, hogy azokkal vakarjam meg karomat.
Előre hajolva vállamig mártom karom a tiszta, kellemesen meleg vízbe. A barlangrendszer közepén vagyok. A falakon néhol még látni a régi véseteket, melyek népünk történetét mesélik. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy jó helyet találtak neki. A víz most mégsem segít. Nem eleget. Miután kihúzom a vízből mancsomat, csomagomból egy apró kerámiatégelyt veszek elő, amiben lihella nedvet tartok. Ha másra nem, arra jó, hogy enyhítse a fájdalmat és a viszkető érzést, amit a lacerta nyála okoz. A vérzés ellen mit sem ér, de így is több haszna van, mint a semmi.
- Mit csinálsz, Zyr? – morranok fel, amikor fejjel előre belefurakodik csomagomba.
Némi kotorászás után egy darab szárított húscafattal szájában fordul felém. Nem hiszem el, hogy még a tartalékjaimat is képes megenni ahelyett, hogy vadászna magának valami apróságot. Orrát szokásomhoz híven megpöccintem. A legtöbb esetben ezt teszem, ha valami olyat művel, ami nem tetszik.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 21, 2019 9:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Szokatlan nap, szokatlan küldetés. Sok mindennek tartom magam, de nem vagyok egy történész alkat, szerettem történelmet tanulni, bár minél mélyebbre ástam a saját fajom történelmében annál jobban megértettem, hogy mik vagyunk és mit csinálunk, na meg hogy a történelmünk ismétli önmagát. Nem bírjuk ki háború nélkül és ha nincs ok, akkor keresünk indokot miért, ez jellemzi az egész történelmünket ahol már tényleges tudatossággal éltünk.
Pontosan ezért lepett meg, hogy engem neveztek ki egy küldetésre, ami a hold őshonos lakóinak történelmét volt hivatott feltárni. A magyarázat az volt, hogy ahhoz hogy megértsük őket és a kultúrájukat, majd esetlegesen kialakíthassunk velük valamifelé megegyezést ahhoz szükséges hogy ismerjük a kultúrájukat és a szokásaikat. Na ez az aminek nem voltam a szakértője. Nagyon jól tudtam lelőni embereket, vagy másokat, de ez nem segített amikor valami ilyesmit kellett tenni.
~ Megint sikerült a legizgalmasabb feladatot kifognod, Warrent, lehet még az őshonos béka populációt is meg tudod tekinteni... Már alig várom... ~
Azt nem állítom, hogy nem érdekelt a faj kultúrája, de sokkal egyszerűbb lett volna megkérdezni egyet közülük, vagy megpróbálni meggyőzni hogy nem vagyunk ellenségesek és megkérni hogy ossza meg velünk a kultúra azt a részét amire úgy gondolja hogy publikus, ennek ellenére én Mike and Tyler épp egy barlangba megyünk régi véseteket bogarászni. Hát garantáltan nem fogunk francokat sem érteni, de majd kiderül.
A bejárathoz érve, már beazonosítottam, hogy van benne valami különleges, hisz a barlang belsejéből egy fajta zöldes csillámlás látszott, de fogalmam sem volt honnan jön, aztán belépve kissé leesett az állam. Olyan volt mintha a víz árasztotta volna azt a csillogást ami aztán betöltötte az egész termet és ezt úgy értem hogy maga a barlang olyan hosszú volt, hogy szinte nem lehetett látni a végét, így intettem a többieknek és elindultunk egy irányba. Ahogy csendben haladtunk egymás mellett le sem vettem szemem a falról ahol végig futottak a feljegyzések, amelyeket feltehetőleg a helyiek véstek a falakba, ezzel biztosítva, hogy megmarad a történelmük.
Azt mondják mielőtt a seggfejek tönkretették volna a saját otthonunkat, réges régen mi is barlangokban jegyeztünk fel dolgokat, még az emberiség értelemre ébredésének hajnalán.
Lenyűgözőnek tartottam az egészet, de pontosan úgy volt ahogy gondoltam hogy lesz, egy kukkot sem értettem az egészből, és ahogy hatoltunk befelé, egyre sötétebb lett, így magasra emeltem a lámpámat, hogy lássam merre haladunk. Emellett Mike volt a kamerás ember aki rögzítette a dolgokat amiket láttunk hogy esetleg egy nálunk okosabb meg tudja fejteni, ha mi nem tudnánk.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 10:33 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Karom egyelőre nem kötöm be. Hagyom, hogy a kenőcs megtegye hatását, közben pedig hallásomra kezdek koncentrálni. Zyr az orrpöccintés óta nem foglalkozik velem. Most valamiért nem is bánom, hogy van egy kis nyugtom. Elég gondot okozott mára azzal, hogy megijesztette azokat a ragadozókat. Örülhetek, hogy megúsztam egyetlen harapással. Azok a lények nem túl erősek, de sokan vannak. A számuk pedig sokszor képes bajt hozni a perdaira.
Hátam egy kőnek vetve pihenek és hallgatom a barlang, valamint príím neszeit. A víz nyugodt hullámzásának hangja lassan megnyugtat, ellenben azzal, amit nem sokkal később van balszerencsém hallani. Batyum gyorsan kapom össze és egy nagyobb szikla mögé hajítom. Akár akarja, akár nem, Zyr is így jár, amint sikerül elkapnom grabancát. Nem féltem annyira, hogy ne tegyek vele ilyesmit, egyébként is talpra esik. Vagy esne, ha nem csapna kettőt szárnyaival, hogy megtartsa magát a levegőben, még földetérés előtt.
- Bújj el, Zyr! – suttogom, de tudom, hogy hallja.
A príík hallása ugyan nem olyan jó, mint az enyém, ha felerősítem azt, viszont annyira igen, hogy ebből a távból meghallja suttogásom. Én óvatosan a vízbe ereszkedem a tó egy sekélyebb részén, kezemben íjamat és pár nyilat tartva. Lábaim leérnek, még ott is, ahol elrejtőzöm. Egy nagy, tépőfogszerű sziklakinövés mögött bújok meg, a barlang valamennyi bejáratával szemben. Bárki vagy bármi is jön, nem fog látni, én viszont hallani fogom.
Ahogy közeledik a zaj forrása, úgy válik egyre tisztábbá, hogy mi lehet az. Pontosabban, mik lehetnek azok. A különféle szívverések jól árulkodnak létszámukról. Egy meglepően nyugodt, kettő, valamivel izgatottabb. Lépteik hangja fejenként két lábról mesél. Nem hallani, hogy karmok kaparnák a barlang köves talaját. Vélhetően valamiféle lábbeli van rajtuk, ami két dolgot jelenthet, mert én még nem láttam csizmás állatot. Égi, vagy perdai.
Megharapott karom újra viszketni kezd, amint a víz lemossa róla a kenőcsöt. Ha ezt tudom, nem kentem volna fel, hogy ne pazaroljam a készleteimet. Most már mindegy.
Még megvakarni sincs időm végtagomat, mert feltűnik a változás a barlang fényeiben. Ez még mindig nem jelent semmit. Lehet egy olyan perdai, aki a fény ajándékát kapta Shienneltől. Csakhogy ők nem népem közül valók. Erre akkor jövök rá, amikor a központi barlang bejáratához érnek és hallásomról szaglásomra kezdek koncentrálni.
Újra hallásomat kezdem erősíteni, majd lassan a víz alá bukom. A part felé úszva mögöttük próbálok meg felbukkanni, íjamat egyenesen rájuk szegezve. Egy vessző máris az idegen van, míg másik három az ideget tartó kezemben, hogy minél hamarabb újra húzhassam fegyveremet.
- Én figyelmeztet, quorsa innen el! – próbálok beszélni az ő nyelvükön.
Nem mondhatom, hogy mindent megértenék, amit beszélnek. Az alapokkal is jó ideig küzdöttem, amíg felettesem rá nem világított, mekkora haszna lehet, ha többet megértek abból, amit beszélnek. Az utánuk való kémkedés közben megszerzett információk pontosabbak lehetnek és mennyiségük is nőhet. Csak azért, mert értem őket. Erre akkor is szükség volt, amikor arra kényszerültem, hogy összedolgozzak velük. Akkor nem kellett sok. Néhány figyelmeztetés, számok és hasonlók, amikkel közölhettem az ellenség létszámát és helyzetét.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 7:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Ahogy telt az idő, és egyre mélyebbre hatoltunk a barlangba, annál jobban éreztem hogy ez a hely rejteget valamiféle különleges légkört amit nem tudtam igazán megmagyarázni. Biztos voltam benne, hogy csak az agyam játszik velem, de ez a hely olyan volt mint valamiféle megelevenedett történelem. Nem hiába hívták az emlékek barlangjának.  Tényleg nem voltam valami nagy történész, de ha már itt voltam kissé elvesztem a gondolataimban. Soha nem beszéltem sokat, aki velem őrjáratozott az bőven megszokhatta, hogy csak akkor szólalok meg ha tényleg mondanivalóm van, és nem csevegek feleslegesen, a két srác akik velem voltak pontosan tudták ezt, és nem jártatták feleslegesen a szájukat, amit értékeltem is. Szerettem a csendet, egészen más volt egy ilyen helyet végig járni bármilyen figyelemelterelés nélkül, mintha folyamatosan beszélnének, bár az is tény, hogy továbbra sem értettem meg túl sokat a vésetekből.
Valami megcsapta a fülem, egy halk zaj ami olyan volt mintha a vízben közlekedne valami nagyobb élőlény, de elhessegettem a gondolatot, hisz ez egy barlang és a barlangi tavak nem voltak olyan tágasak, hogy bármi túlságosan veszélyes elférjen bennünk, már ha vízi élőlényekről beszélünk. Aztán ott vannak a helyiek.
Csak egy nagy loccsanást hallottam, és egy ismeretlen nő emelkedett ki a vízből. Háttal álltunk neki, szóval a két mellettem álló katona rögtön fegyvert akart rántani, hogy szembenézzen a váratlan látogatóval, de mind a kettőnek lefogtam a kezét, és szépen lassan megfordulva szembenéztem a támadónkkal.
Fiatal nő… valahol a húszas évei közepén. Öltözködéséből ítélve helyi… A beszédstílusából ítélve is helyi. Valószínűleg a célja, hogy megvédje az általuk emlékként és szent helyként tekintett barlangot.
Ez a gyors helyzetfelismerés egy pillanat alatt futott át az agyamon, tehát ki kellett találnom mit válaszoljak neki.
-  A nevem, Max… az Ellenállástól jöttem. -
Itt nyomatékot adva ennek a mondatnak felemeltem a két kezem, aztán a jobb kezemet magam elé húztam hogy láthassa, hogy nincs rejtett szándékom, majd lenyúlva a pisztolyomhoz szépen lassan becsatolom a fegyvertok tetején lévő bőrszíj csatját, hogy láthassa nem tervezem előrántani azt.
Természetesen tudtam, hogy két másikról így nem kezeskedhettem, de amíg jelen voltam nem rántottak fegyvert.
- Egy felderítő küldetés ügyében kerestük fel a barlangot… és nem jelentünk veszélyt rád, vagy akárki másra. -
Nyugodt és érzelemmentes hangot vettem fel, és teljesen nyugodtan kihúztam magam, figyelve, hogy vajon milyen reakciót vált ki belőle a válasz.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 23, 2019 10:38 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Elmondhatjuk, hogy a középen álló égi az, aki megmenti két társa irháját, mert ha nem fogja le őket, nyilam hátukba áll, mielőtt megfordulhattak volna fegyvereikkel. Ujjaim kitartóan tartják az ideget. Továbbra is erősítem hallásom, hogy a legapróbb általuk kiadott nesz se kerülhesse el figyelmem. Jobb, mintha látásomra koncentrálnám adottságom. A hátuk mögé úgyse látnék, hallani viszont hallom, ha piszmognak valamit.
Nem kapkodok, bár nagy a kísértés, hogy itt és most elintézzem mindet, vagy legalább megpróbáljam. Az egyetlen dolog ami visszatart, az az állítólagos béke, na meg a hang, amit hallok. Valamiért ismerős. Nem hallottam sokat, az biztos, ugyanakkor az sem mondható el, hogy túl sokszor akadnék össze égiekkel. Néhány speciális esetet leszámítva kerülöm őket, amennyire lehet. Szemmel is csak távolról tartom a csapataikat. Kis időre mégiscsak cserélek érzékszerveim között. Annyira, hogy jobban megfigyelhessem őt. Hol láthattam?
Ellenállás… velük már akadt dolgom. Egyszer. Többször nem dolgoztam velük együtt, az is épp elég volt. Úgy menni harcba, hogy a hátam mögé is figyelnem kell, nem kellemes. Idegtépő azon agyalni, mikor kapok hátamba egy lövedéket, vagy mit. Azt hiszem, azokat használnak. Minél többet hallom őt beszélni, annál jobban rémlik, ki is ő, na meg hogy ki volt.
- Égi mindig jelent veszély – jelentem ki.
Ahogy ő, úgy én is kihúzom magam, íjamat továbbra is felhúzva tartva. Csak ne viszketne ennyire a karom! Meg akarom vakarni. Ez a türelempróba még annál a módszernél is rosszabb, mint amivel apám szokott büntetni. Ehhez képes semmi egyhelyben eltölteni fél-egy napokat, miközben vadra várok az erdőben.
- Én lát téged rég. Warr…
Mi is volt a neve? A Max csak az egyik, van neki másik is. Nem értem, miért kell az égieknek két név. Mintha egy nem lenne éppen elég! Hogy döntik el hogy ki hívja az egyiken és ki a másikon? Nem mintha érdekelne! Ha nem kellene megérteni az ellenséget, azzal sem törődtem volna, hogy megtanuljam a nyelvüket. Meg is látszik, még közel sem beszélem tökéletesen. Egyszerűbb nyilat lőni a bokájukba és azon át elhurcolni valaki olyanhoz, aki jobban beszél égiül.
Újra hallásomra fordítom Shienneltől kapott adottságom. A másik kettő túlságosan csendben van. Tudni akarom, ha valamit terveznek. Talán jobb lett volna, ha nem tudatom velük, hogy értem valamennyire nyelvüket, de mit tehetnék? Ha népem szavaival szólok hozzájuk, nagy valószínűséggel nem értik figyelmeztetésem. Ráadásul az egyikkel már találkoztam, neki tudnia kell ezt az információt. Ezen már felesleges rágódnom. Maradjunk a tényeknél!
Még mindig vakarózni akarok. Nem elég, hogy a seb körül irritál a bőröm, még azt is el kell tűrnöm, hogy vérem lassan végigfolyik karomon. Nem ez zavar, sokkal inkább a cseppek hangja. Az ütemes loccsanás, amit akkor hallani, amikor a vízzel kevert vércseppek a kövekre érkeznek.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 23, 2019 11:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Valójában egy fontos dolgot megtanultam a helyiekről azalatt az idő alatt amíg még a Kancellária hadseregében harcoltam ellenük, hogy nagyon túlbecsülik a képességeiket, és képesek nagyon gyorsan rossz döntést hozni még egy három az egy ellen szituációban. Ezért reméltem, hogy a nőnek helyén van az esze és nem lő mégis ránk, mert egyáltalán nem garantált hogy túléli ezt a fajta konfrontációt. Ironikus, hogy azért jöttünk ide, hogy megtudjunk a múltjukról olyan dolgokat, amik segítik, hogy jobban jöhessünk ki velük, és végül mikor ide jöttünk pont ilyen helyzetbe kerülünk.
- Ugye tudod, hogy az ellenállás pont azért szerveződött, mert nem értettünk egyet a saját népünk politikájával és katonai lépéseivel veletek szemben. -
Vettem fel a szemkontaktust, és tudtam, hogy ismerem őt, azt is tudtam, hogy mikorról és honnan. Remek memóriával rendelkeztem, így könnyen beazonosítottam az olyanokat akikkel dolgom volt. Még azt is tudtam, hogy szimpatizálni fog velem, mert segítettem neki valamikor régen.
- Én is téged Nylessa… Megtennéd, hogy leteszed azt az íjat mielőtt még eltalálsz vele valamit? -
Kissé komolytalanabbra vettem a hangvételt. Valójában felesleges volt ez az egész egymásnak feszülés, pláne felesleges volt ezt az egészet úgy felfújni hogy fegyvert fogunk egymásra, a két frakció nézőpontja közelebb állt egymáshoz mint gondolnák. Sokat gondolkodtam ezen a szabadidőmben. Ők azt akarják, hogy az emberek elmenjenek, mi azt akarjuk, hogy a Kancellária hagyja abba ezt a felesleges háborút, és persze hosszútávon megdönteni a hatalmukat, konklúzió mi gyakorlatilag egy oldalon állunk, és ezt egy kis ésszel fel lehet fogni.
- Látom jól ellátta valaki a bajod… Csepegsz több helyen is. – Nézem szemügyre a sebet, bár ilyen távolságból és ezeknél a fényviszonyoknál nem ment zökkenőmentesen a dolog.
Kissé ingattam a fele, és a jobbomon álló fickóhoz fordultam, és kérdés nélkül az övéből egy géz köteget kotortam elő, aztán átnyújtottam neki. Ha elfogadja akkor odaadom, ha nem akkor visszahelyezem az övbe.
- Na és most mi lesz? Elkaptál három felfedezőt, akiknek semmi ellenséges szándéka a hellyel vagy az emlékeitekkel. Csak kíváncsiak voltunk a kultúrátokra… amit ugye nyilván nem ismerhetünk me. Nos… ezért -
Mutatok magam elé az íjra. Tény, hogy a konfliktust az emberiség kezdte, és tény, hogy sok ember meg is érdemli ezt a fajta bánásmódot, de vannak mások akik igyekeznek diplomáciai úton keresni a lehetőséget, hogy felvegye velük a kapcsolatot. Sajna én sosem voltam az a nagy diplomata, így meg sem próbáltam. Egy dologhoz értettem igazán, a harchoz. Itt azonban pont azért van esélyem meggyőzni őt, mert jó vagyok a harcban, sőt annyira jó voltam aznap, hogy többeket az ő népéből is megmentettem és megvédtem, ez talán egy kissé hősiessé tesz az ő szemében.
- Folytathatnánk ezt úgy, hogy ők ketten elmennek, és nekem megmutatod a történelmet. Tényleg nem másért jöttem, csak a kultúráért, és a tudásért. -
Folytattam, és ezt nyomatékosítva lecsatoltam a pisztolytáskámat, majd kibújva belőle a mellettem álló fickó kezébe nyomta, aztán ugyan ez lett a sorsa a hátamon lévő gépkarabélynak is, végül a hosszú katonai késemnek is melynek a tokja az övemen lógott. Ebben a környezetben ennyire fegyver nélkül járni olyan volt mintha meztelen lennél ezért úgy gondoltam ez bizalmat sugároz Nylessa felé.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 24, 2019 12:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Elérkeztünk arra a pontra, amikor kezdem nem érteni őt. Az ellenállásról mond valamit, annyit sikerül felfognom. Népét is említi, meg katonákat… Túl zavaros. Tényleg jobban kellett volna figyelnem azokra, akik az égi beszédről magyaráztak, de jobban érdekelt az, hogy hogyan harcolnak, semmint hogy milyen szavakat használnak. Ha hazaérek, tennem kell ez ellen valamit. Nem azért, mert barátkozni akarok velük, hanem azért, mert nagyon zavaró, hogy nem kapom meg azokat az információkat, amiket esetleg megszerezhetnék, ha jobban érteném őket. Most kezdek erre rájönni és minden egyes elhangzott mondatával erősödik bennem ez az érzés.
Ezúttal nem válaszolok. Bölcs hallgatásba kezdek, miközben próbálom összerakni, hogy vajon miről is beszélhet. Nevem említésére igyekszem nem reagálni túl nagy hévvel. Igen, régen bemutatkoztunk, hogy legalább szólítani tudjuk a másikat. Nem mintha sokat számítana harc közben, ugyanakkor ha valaki nevét kiáltottuk, legalább a másik tudhatta, hogy veszélyben van, vagy épp segítenie kellene. Mai napig nem tudom, hogy tudtunk akkor boldogulni.
Mikor íjamat említi, ujjaimat megigazítom rajta, ahogyan az idegen is, nehogy kicsússzon kezemből. Most, hogy velem szemben vannak, sokkal kisebb lenne az esélyem sikeres elintézésükre, úgy is, hogy esetleg Zyr meglepheti őket, elterelve egy pillanatra a figyelmüket.
Max tekintetét figyelem. Tudom, merre néz. Sebem eléggé nyilvánvaló, ugyanakkor közel sem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. A lacerta harapásánál nagyobb gond van annak nyálával, mint fogaival.
Fél lépést hátrálok, amikor felém nyúl. Fejem megrázom, jelezve, semmi szükségem arra a valamire, amit nekem akarna nyújtani. Úgy emlékszem, azzal kötözik sebeiket az égiek, de nem tudhatom, mi van rajta és hogyan hat ránk. Nem bízhatok semmiben, ami a quorsatól ered.
Még mindig nem értek sokat abból, amit mond. Három felfedező… Valószínűleg magukról beszél. Aztán újra az íjamra mutat. Nem gondolhatja, hogy csak úgy le fogom ereszteni. Akkor sem, ha láthatóan ő eltette fegyverét, jelezve, hogy nem akar ártani. Az is lehet, hogy mindez csupán átverés.
- Kettő el – bólintok.
Ugyan az egészet még most sem értettem, de azt igen, hogy ketten elmennének. Menjenek! Annyival könnyebb lesz nekem, és ha véletlen megtalálnák őket a gyíklények, az sem zavarna. Legalább elcsalnák azokat a vadakat. Ha pedig valóban eltűnik a kettő, leeresztem íjamat. Egy kés még van nálam azon kívül, amit használhatok baj esetén, bár le merném fogadni, hogy a quorsa ruhája is rejt valami hasonlót. Megüresedett kezem azonnal megtalálja a harapás környékét. Óvatosan megdörzsölöm, hogy enyhítsek a viszkető érzésen, lehetőleg úgy, hogy ne kapjak bele egyik fog nyomába se.
- Zyr! – szólok príímnek, aki kidugja fejét a szikla mögül, ahol rejtőzött – Hozd ide a kenőcsöt! – folytatom.
Néhány másodperc és némi kotorászás keltette zaj után újra megjelenik, szájában a tégellyel, és ha az égi nem állja útját, úgy hozzám siet. Nem húzom az időt, hamar kezelésbe veszem újra karom. Vagy venném, ha lenne nálam valami száraz, amivel megtörölhetem. Ruháimra most nem számíthatok, azok mind eláztak. Az én kis kedvencemnek úgy tűnik, lesz még egy útja a csomagig.
- Hozz mindent, Zyr! – vakarom meg füle tövét.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 7:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Nagy valószínűséggel, még a felét sem értette meg annak amit mondtam, pedig nem minden nap megyek át diplomatába, ezúttal különleges alkalmat szalasztott el. No de viccet félretéve, pontosan tudtam, hogy ő kevéssé érti az embereket, ahogy én is csak egy picit tudtam az ő nyelvükön. Egyszerűen nem érintkezett annyit a két csoport, hogy megtanulják egymás nyelvét, na meg a háborút ugye nem szavakkal vívják. Ők ezt pontosan tudták ahogy mi is, mégis érdekelt volna a nyelv, ha lett volna egy tanítóm, de sajna egy sem akadt. Ehelyett, megmaradt számomra az amit az elcsípett üzenetekből és szófoszlányokból meg tudtam érteni.
Talán sejtette, hogy békét akarok, talán nem, mindenesetre úgy látszott nagyon nem akarja bizakodóra venni a figurát, és elutasította a sebkötözőt, amit neki szántam. Ellenben belegyezett hogy a két társam távozzon. Ők ketten tökéletesen tudtak magukra vigyázni, nem kellettem én ahhoz, hogy elboldoguljanak a vadonban, pláne nem úgy, hogy állig fel vannak fegyverezve. Nekem így közel teljesen fegyvertelenül viszont nagyobb problémát jelentett ha találkoztam akármilyen állattal, de bár ő nem bízott bennem, én nagyobb biztonságban éreztem magam úgy hogy Nylessa az oldalamon volt. Így hát a két társam távozott, és magukkal vitték a rájuk bízott fegyvereimet. Körülbelül 10 perc elteltével, mikor eléggé nagy távolságba kerültek, úgy döntöttem újra megpróbálkozom felvenni a közös hangot.
- Szóval… Nylessa… had segítsek ellátni a sebet, ez csak rosszabb lesz, ha nem hagysz egy kicsit segíteni. Kaptam szanitéc… … gyógyítói képzést, ha elláthatom a sebet jobban leszel, ha nem… akkor meg lelőhetsz az íjaddal. -
Gondoltam kissé oldom a hangulatot, bár nem voltam biztos benne, hogy értette amit mondtam, vagy hogy érti-e a viccet, vagy akár hogy van-e humorérzék náluk úgy általánosságban. Mindenesetre megért egy próbát, és újra elő véve a kötszert, megálltam mellette és tartottam a távolságot, mert nem akartam betolakodni a személyes szférájába.
Ha engedi, akkor nekiállok segíteni ellátni a sebet, ha nem akkor nem erőltetem tovább a dolgot.
- Tehát, ha már itt vagyunk… mesélsz egy kicsit róluk? – mutatok a vésetekre a falon, ahol a  perdaiak magukat ábrázolták a történelmük különböző pillanataiban. – Biztosra veszem, hogy van pár érdekes és izgalmas története a népednek. -
Valójában az elején még csak egy parancsra végrehajtott akciónak indult, de most hogy lett valaki akitől akár tényleges válaszokat is kaphatok egész más kontextusba kerültek a dolgok, most már tényleg érdekel, hisz ha kissé nehézkesen is, de ő el tudná mondani a történetet.
- Egy dolgot tudok ajánlani, ha te mesélsz erről, akkor én mesélek az emberekről… már ha érdekel a dolog. -
Közben letelepszem egy sziklára, és nézem, hogy mit csinál.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 3:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Kicsit nyugodtabbá válok, miután a másik kettő elmegy. Nem engedhetem meg, hogy túlzottan figyelmetlen legyek, tekintve, hogy láttam már ezt az égit harcolni. Jobb lenne a szövetségesek oldalán tudni őt, és meglehet, hajlanék is rá, ha nem szembesülök évekkel ezelőtt azzal, amivel. Annak köszönhetően, hogy kis időre prímre nagyobb figyelmet szentelek, mint rá, közelebb tud jönni. Íjam nem emelem kettőnk közé. Hamarabb elkaphatná, minthogy felhúzhatnám célzásra készen. Helyette egy nyílvesszőt kapok fel és szegezem nyaka felé, jelezve, hogy maradjon, ahol van. Megint az a valami van a kezében, mint az előbb.
- Maradj ott! – szólalok meg ezúttal saját szavainkkal.
Lelő… Ezt a szót használták akkor is. Amikor valaki ezt az utasítást kapta, használta fegyverét és távolról elintézte az ellenséget. Pont, mint én az íjjal, ebből tudom, hogy nagyjából mit jelenthet. Neki nincs ilyen fegyvere. Azt akarja, hogy én használjam? Mikor? Ha valami bajt csinál? Akkor egyébként is lelőném.
Egy aprócska részem kíváncsi arra, hogy mit tud kezdeni azzal a dologgal, amit szorongat. Minél többet tudnék meg az égiekről, annál jobb lenne népemnek. Talán. Az ellenséget meg kell ismerni, mert biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti. Mindenki azon gondolkodik, hogy győzhetné le a másikat és mikor lenne erre a legjobb lehetőség. Végül leeresztem a nyilat és bólintok. Legyen. Tegye, amit akar, de egy rossz mozdulat és vége. Ezt még tekintetemből is kiolvashatja.
- Én lát téged rég kettő, quorsa. Egy háború, égi ellen én nép – kezdek beszélni.
Sokan azt mondják, szerencsém van, hogy isteneinktől azt az ajándékot kaptam, amit. Harcban, vagy mások keresésében nagy hasznomra van, de épp akkora átok is, főleg harc idején. A háborúban ezt alaposan megtanultam. Nem hiába akadnak olyan esték, amikor még mindig kísért az a nap. A pillanat, amikor hallásomat felerősítettem és népem összes sikolya fülembe szökött. Utolsó leheletük elveszett a fájdalmas nyögések és a fegyverek szüntelen csattogása között. Amikor a szaglásomat használtam, alig éreztem valamit a vér bűzén kívül. Megannyi társam halálát láttam, vérbefagyott tetemek között. Némelyikük még halála után is fegyverébe kapaszkodott. Aztán ott volt apám is, a maga félholt állapotában.
- Kettő, ellenálló és perdai harcol egy. Nem tud, melyik te. Nem bíz – magyarázom, amíg feltehetően karommal bíbelődik.
Máshogy nem tudom ezt elmagyarázni az ő nyelvén. Így is kitettem magamért és megtisztelve érezheti magát, amiért arra törekszem, hogy megértse, amit mondok. Sokkal egyszerűbb lenne, ha saját szavainkkal magyarázhatnék.
A mutatott vésetekre nézek. Számos történet van, amikről ezek a falak mesélnek, bár többnyire csak egy-egy részük kapott itt helyet. Néhány pillanat, amik segíthetnek felidézni a meséket és történeteket, amelyeket a szülők adnak tovább gyermekeiknek. A legalapvetőbb mind közül népünk születése. Shaz’or és Shiennel története.
- Nem mesélhetem el neked.
A perdaiak nyelvén szólok és csak remélni tudom, hogy megérti, amit mondok.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 8:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem akartam harcolni, egyáltalán nem. Azért jöttem hogy tanuljak és most itt van valaki akivel könnyebben tudnám megérteni a dolgokat, mint egyedül, de ő mégis továbbra is úgy viselkedik, mintha annak ellenére hogy a szeme láttára váltam meg a fegyvereimtől és többször is segítséget akartam nyújtani arra hajtanék, hogy kárt tegyek benne. Na de őszintén, ha végig gondoljuk a helyzetet, mi okom lett volna elküldeni a társaimat, ha az volt a célom hogy kiiktassam őt, vagy akár az, hogy harcképtelenné tegyem. Tudtam, hogy közel olyan értelmesek és tanulékonyak, mint mi és hasonlóan is gondolkodnak, így nehezemre esett elfogadni, hogy ennyire bizalmatlan volt az irányomban, pedig nem egy fajtársát mentettem meg és eddig úgy hiszem minden tettemmel igazoltam, hogy segíteni akarok. Kissé megráztam a fejem, mert tudom nem lehetek rá dühös azért mert nem akar rögtön örök barátságot kötni, de azért értékeltem volna, ha némi kooperációt mutatna ha már nem küldött el innen.
- Ahogy akarod. -  Válaszoltam röviden, és megálltam egyhelyben leengedve a kezeimet és téve vissza egy fél lépést. Fogalmam sem volt mit tegyek, hogy valamennyi bizalmat kiépíthessek vele, vagy egyáltalán letehessem annak az alapjait, jó formán tehetetlen voltam, és akár el is mehettem, mert így nem jutunk előbbre. Aztán először úgy nézett ki le akar szúrni egy nyíllal. Én pedig csak álltam és egy arcizmom sem rezdült. Én döntöttem úgy, hogy minden fegyverem hagyom elvitatni, és mindig kiállok a döntéseim mellett, így ha most ez abba kerül, hogy rám támad, akkor azzal is együtt kell élnem. Pár másodperc után azonban átbillentünk a mérleg egyik oldaláról a másikra. Miután bólintott újra magam elé vettem a kötözőt, majd megfogva a kezét elég távol a sebtől, hogy ne okozzon fájdalmat, szemügyre vettem a sérülést. Úgy látszott eléggé mély seb, de nem fog elfertőződni, legalábbis erre tippeltem az itt töltött időből származó tapasztalataim alapján, valójában nem lehettem biztos benne, mert az itteni lények nem léteztek az adatbázisunkban eddig.
- Kissé ki kell tisztítanom a seb környékét, aztán bekötöm ezzel… - Ingatom meg a szeme előtt a gézt, aztán előhúzva a kis flaskát amiben whiskey van, egy kis darabot átitatok vele. – Ez itt… fertőtleníti a sebet, semmit nem fog veled tenni, csak nem fog elfertőződni. De egy kicsit csípni fog. -
Várok valamiféle megerősítést tőle, hogy nem állítja a nyakamba a nyilat a csípés miatt, aztán ha megadja ezt az engedélyt, akkor óvatosan körbe törlöm a seb környezetét, hogy fertőtlenítsem, aztán szépen és alaposan bekötöm a sebkötözővel, hogy gyógyulhasson a seb a külső hatásoktól elzárva.
Ha mégsem engedné meg, abban az esetben csak bekötözöm és elengedem, majd újra hátra lépek.
- Tudod… mind a kettő én voltam… Pont az a háború mutatta meg nekem miért kell változnom. -
Válaszolom neki. Felesleges lenne tagadni, hogy amikor zöldfülűként bevetettek ide még bevettem a régi nagy szavakat arról, hogy ezek a lények választanak el minket attól, hogy új otthonunk lehessen. De aztán ahogy láttam, hogy mi történt velük, egyszerűen nem bírtam tükörbe nézni. Egészen addig amíg nem csatlakoztam a lázadáshoz rágtam magam hogy mit kellene tennem.
- Nem kérem, hogy megbízz bennem, csak azt hogy hallgass meg. Mert csak úgy haladhatunk előre, ha megpróbálunk együtt működni, és nem halomra ölni egymást. -
Válaszoltam neki, és közben nekidőltem a barlang falának, majd kicsit bámultam magam elé.
- Miért nem? – Tettem fel neki a kérdést perdaiul, mert egy kicsi ragadt rám az elmúlt időszakban, bár nem beszéltem folyékonyan, de egész jól megértettem, és egész jól beszéltem is. Írni és olvasni természetesen nem tudtam megtanulni.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 2:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Egy pillanatra megfeszülök, amikor kezemért nyúl, de végül hagyom, hogy magához húzza. Sok bajom nem lehet. Az itteni vízzel tisztítottam ki, márpedig annál alig találni tisztábbat errefelé. El tudnám látni magam is, nem lenne szükségem az égire és annak úgymond segítségére. Még belegondolni is rossz abba, hogy elfogadtam, de néha kockáztatnom kell. Így legalább tudni fogom, mire van szükségük sebeik ellátásához. Ha azokat elvesszük egy csata során, nagyobb esély van arra, hogy elveszítik a sebesültjeiket.
A nyílvesszőt visszateszem helyére, a hátamon lévő tegezbe, majd előre nyújtom megüresedett karom, hogy elkérjem azt a tárolót, amiből kiöntötte azt a folyadékot. Olyasmi, mint a mi tömlőink. Mindenféle híg dolog beletehető, nem ereszti át. Ha ideadja, közelebb húzom orromhoz, hogy beleszagolhassak. Büdös. Így tudnám legegyszerűbben leírni azt, amit érzek, még így, érzékszervem erősítése nélkül is. A következő lépés, hogy megkóstolom. Nincs szükségem sokra belőle, csak annyira, hogy egyetlen cseppnyi megérintse nyelvemet, máris heves köpködésbe kezdek.
Beismerem, nálunk is vannak érdekes ízű italok, főleg amitől lerészegedik a perdai, de ilyen… Ez mindegyiken túltesz. Azt a kis csípést alig veszem észre. Nem most sérültem meg először. Gyakori vendégnek számítok gyógyítóinknál, főleg, ha valamivel sikerül felhergelnem Shneet.
Amint túlteszem magam a szörnyű valami ízén, kíváncsian figyelem, hogyan bánik végtagommal az égi. Nem csak én, Zyr is. Szorgalmasan bámul felfelé, lecövekelve bokámnál.
- Mit jelent „változnom”?
Alighogy végez, visszaveszem karomat és odébb megyek két lépésnyit. Nem akarok közel lenni hozzá. Egyetlen emberhez sem. Először megtámadnak minket, aztán egymás ellen fordulnak. Ennek nincs értelme. A perdai is vitázik, mi is harcolunk néha, de nem úgy, mint ahogy ők. A quorsa elpusztít olyankor mindent maga körül.
Már korábban is feltűnt, hogy megértette azt, amit mondtam, csakhogy akkor még nem szólalt meg népem nyelvén. Miért? Megkönnyítette volna dolgomat akkor, ha nem kell azon agyalnom, hogy mondjam el neki, amit akarok. Közölhette volna, hogy nem szükséges az égiek beszédét erőltetnem, mégsem tette. Biztos jól szórakozott azon, ahogy ügyetlenkedem. Mi más lenne az oka?
Ingerülten fordítok neki hátat és sétálok a tóhoz. Nem aggódom amiatt, hogy meglephet. Zyr szemmel tartja őt és figyelmeztetne, ha bármire készülne. Igaz, szükségem se lenne rá, hiszen hallom minden egyes moccanását és légzését. Épphogy kizártam mostanra szívverésének egyszerű ütemét.
- Feleslegesen mesélném el – közlöm egyszerűen – Ráadásul… Az ellenséget meg kell ismerni, de nem hagyhatom, hogy az is megismerjen engem.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 7:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Tudtam, hogy valószínűleg rendben lesz a keze, és örültem, hogy legalább ezt értékeli valamilyen szinten, vagyis ezt olvastam le az arcáról, bár mivel nem lehettem biztos ebben, könnyen megeshetett, hogy tévedek. Kissé olyan volt, mint egy emberi tinédzser, néha úgy látszott, hogy kibékül azzal ami történik, néha pedig úgy látszik hogy dühös valamiért.
Döntse el magának az ember, hogy mikor épp milyen. Nem baj, próbáltam továbbra is a diplomatikus utat járni, hogy lássa nem jelentek rá veszélyt, szóval mikor elláttam a kezét én is hátráltam meg ő is hátrált, és tartottuk a távolságot.
- A változás azt jelenti, hogy abból ami most van egy más dolog lesz. Abból, ahogy most gondolkodom, egy másik fajta gondolkodásba váltok. -
Fejtettem ki neki röviden perdaiul, és próbáltam minél jobban megválogatni a szavakat, a hatalmas szókincsemből, amivel rendelkezem a nyelvükön, de végülis egész jól ment mindent összevetve.
Valójában ennél több bizonyítékot nem tudtam neki mutatni arról, hogy nem vagyok szörny aki most rögtön megöli, és megeszi vacsorára. Elláttam a sebét, leadtam a fegyvereimet, távolságot tartok, és teljesen nyitott beszélgető partnerként viselkedem a számára. Tulajdonképp, ha ennél közönbösebben akarnék viselkedni, akkor fognám magam és kisétálnék a barlangból itt hagyva őt. Nem voltam biztos benne, hogy ennek a beszélgetésnek van egyáltalán bármi értelme úgy, hogy tudom nem fog megbékélni velem, akármennyire ismer korábbról és látott már segíteni rajtuk. Igazat mondtam neki azzal kapcsolatban is, hogy mind a kétszer mikor látott én voltam, nem rejtettem véka alá, hogy régen más voltam.
Nagy levegőt vettem, és a tekintetemet a tóra szegezve merültem el a gondolataimban egy pár másodpercre, hiszen volt időm, úgy látszott ő sem siet, de a beszélgetésünk kissé zátonyra futott, mert többet nem érdemes azt emlegetnem, hogy nem vagyok az ellensége, már hallotta párszor, és felesleges szócséplés lenne tovább erőltetni.
- Na látod, pont ez az amit nem értesz. Azért vagyok itt, hogy az ”ellenségem” gondolkodásmódot a ”barátom” gondolkodásmódba fordítsuk át. Nem vagyok az ellenséged… és még a barátod sem. De nem egyedül gondolom azt az emberek között, hogy nekünk békében kéne élnünk, és nem egymást irtani. Nem kezeskedhetem, azért hogy mindenki osztja a véleményem, de bőven vannak akik csak békét akarnak. –
Bár sejtettem, hogy nem lesz rá hatással, ha elmondom, de megosztottam vele a gondolataimat. Ezzel viszont tényleg a végére értem a lehetőségeimnek, és fogalmam sem volt mit mondhatnék még. Jelenleg nem túl sok lehetőségem adódik arra, hogy bizonyítsam neki, hogy mennyire nem akarok vele harcolni. Tehát, csak ülök és gondolkodom, hogy hogyan tovább.
- Ha ellenségnek tekintesz, akkor egyszerűen távoznom kéne, nincs értelme olyasmiről vitázni, amiről nem tudlak meggyőzni. -
Állok fel, és kissé megigazítom a ruháimat. Elgondolkodtam rajta, hogy talán tényleg az lenne a legkönnyebb ha távoznék, és nem tartanám fel őt, biztosan más dolga is van, mint velem beszélgetni arról, hogy mennyire nem akar velem beszélgetni.
Vissza az elejére Go down

Nylessa_v1
Nylessa_v1

Perdai

Emlékek barlangja Giphy

Születési idő :
2392. év tele

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
20


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 8:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barát
vagy
ellenség?


Magyarázatára bólintok. Most már van még egy szó, amit megértek. Persze csak akkor, ha sikerül majd rá emlékeznem, de szerintem nem lesz vele gond. A furcsa tömlő tartalmának megvizsgálása után visszaadom azt és a kötéssel kezdek foglalkozni. Nincs olyan, mintha a gyógyítóink csinálnák, de nem olyan rossz. Jelenleg megteszi, később úgyis megnézetem magam, azért is, hogy a mieink is megnézhessék, az emberek hogy kötnek be egy harapást. Azt már csak remélni tudom, hogy nem lesz később bajom abból, hogy ő kezelt.
Nyilvánvalóan ellenségként kezelem, vagy inkább ahhoz hasonlóan. Azért mégsem szegezem rá fegyverem jelen pillanatban. Engedtem neki, és félreértés ne essék, puszta kíváncsiságból nem kockáztattam volna ekkorát. Máshogy is meg lehetett volna szerezni azt az információt, nem kellett volna saját bőröm vásárra vinni. Tudni akartam, hogy él-e a helyzettel. Közel volt hozzám, azzal öntötte le a sebem, amivel akarta… Akár árthatott is volna, mégsem tette. Ettől viszont még nem lesz a barátom.
- Az a dolgom, hogy védjem a többieket. Az én szememben egyik quorsa sem megbízható. Most béke van, ezért nem vagyunk ellenségek, de barátok sem. Te is ugyanígy vagy vele. Ha nem így lenne, hamarabb felfedted volna, hogy jobban beszéled nyelvünket, mint én a tiéteket.
Karommal a vízbe nyúlva merek magamnak egy kis vizet, hogy kortyolhassak belőle egy keveset. Még mindig nem mondható hidegnek. Kellemesen meleg, fürdeni is ideális lenne, ellenben a kinti tavakkal.
- A helyedben nem mennék ki egyedül. Azok az állatok, amik elől ide befutottam, még a környéken lehetnek. Félősek, ezért valószínűleg nem támadták meg a felfegyverzett barátaidat, de te egyedül vagy – fordulok felé, a tó partján ücsörögve.
Lábaim a vízbe lógatom. Zyr mellém araszol, szájában fogva zsákom végét. Egy kevés élelem után kezdek kutatni, reménykedve, hogy mostanra nem falta fel az összeset. Nem kellene neki, a hasa már így is eléggé kerekedik. Azt hiszem, többet kell repülésre kényszerítenem. A talált szárított hús és gyümölcsdarabokból az égi felé is dobok.
- Egy kis pihenés után visszakísérlek a társaidhoz.
Tudom, nem lenne kötelező megtennem. A legjobb lenne, ha magában elmenne innen, mégsem tudom rávenni magam arra, hogy csak így elengedjem. Azért fegyvertelen, mert nekem akart bizonyítani. Ez a része valójában nem is zavar. Ha ilyen bolond volt, viselhetné a következményeit. Ami miatt mégsem hagyom, hogy egyedül keresse odakint a másik kettőt az az, hogy régen segített népemnek. Valahogyan viszonozni kell, még ha nem is akkora mértékben.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 8:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Elengedem azt a tervet, miszerint, most szerzek egy barátot a helyiek közül. Ha egy dolgot nagyon megtanított nekem az élet az volt, hogy tudd mikor kell leállni egy lehetetlen cél kergetésével, mert csak a saját életedet nehezíted meg vele. Ez most egy ilyen pillanat volt, nem tudtam elnyerni a bizalmát egy fikarcnyit sem azon gesztusok ellenére amit tettem. Talán, úgy gondolja hogy úgy kell nekem majd jól meghalok a dzsungelben visszafelé. Attól, hogy diplomatikus és őszinte vagyok, még nem vagyok ostoba és pontosan tudtam, hogy ezzel csak egy egyhelyben körözök.
- Az, hogy nem lettünk rögtön titok pajtik az nem jelenti az, hogy nem fordultam feléd bizalommal. Mellesleg, egy pillanatig sem titkoltam, de te nem kérdezted. Ha nem akarsz velem jóban lenni, legyen. Én nem erőltetem. De egy dolgot tudnod kell, mi nem vagyunk olyanok mint a kancellária. Játszhatod azt, hogy nem akarsz megbízni bennünk, folytathatjuk ezt évtizedekig, akár évszázadokig is. Mond csak, mi fog változni attól, hogy utáljuk egymást és néha napján összeugrunk egy kis háborúra? Megmondom mi lesz, rengetegen fognak meghalni teljesen értelmetlenül. Gondolkodj el ezen… -
Mondtam neki, miközben a maradék gézt a kezemre tekertem, mert nem volt egy zsebemben sem hely, de talán még hasznomra válik valamikor. Nem hibáztattam senkit azért ha nem fordult bizalommal felém, akár ember volt akár más, de a rövid látás az nagyon is zavart, és nem tudtam magam azon túltenni, ha csak úgy bekategorizáltak, hogy ez csak egy ember. Olyan mint a többi. Ez olyan mintha én minden perdait vadembernek tartanék, akik nyilakkal lövöldöznek ellenünk, amit nem mellesleg nem teszek. Mások viszont igen, és pont ez indította el azt az eseménysorozatot ami most játszódik le. Mély levegőt vettem, és lenyugodtam, mert tudtam hogy ezzel csak magamat idegesítem fel.
- Nem azért akartam veled beszélni, mert félnék egyedül visszamenni. Elboldogulok egyedül is. -
Válaszoltam neki, míg megindultam a barlang bejárata felé, közben azon gondolkodtam vajon tényleg van-e lehetőség arra, hogy egy perdai ne utasítson el minden nemű segítséget és kommunikációt. Igaz, Eowennel simán tudtam beszélni, de ő egészen más, mert pont hogy érdekli, hogy hogyan is élünk mi.
- Azért vigyázz, ne ölesd meg magad odakinn. – Búcsúztam, és ezzel ki is léptem a barlangból, és megindultam vissza a többiekhez. Nem történt semmi incidens, nyugodt utam volt a bázisig, ahol aztán elmeséltem, hogy mire jutottunk, meg azt is hogy mire nem. Végül a napot egy jó nagy kajálással és zuhanyzással zártam.

// Köszi a játékot Wink
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Emlékek barlangja Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Emlékek barlangja Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 8:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Emlékek barlangja Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 23, 2019 11:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Eowen && Roda
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Az égieknek van egy úgynevezett mozijuk. Van egy vászon és arra valahogy mozgó alakokat örökítenek meg. Nem is ez most a lényeg, hanem, hogy ott örökítették meg(?) az égiek földi világát. És reggelente a lányok úgy ébrednek, hogy a párnába fúrják az orcájukat, pirospozsgásak. Békésen, mosolygósan szunyókálnak, hajuk tökéletesen simul a pihepuha párnára, a mellettük lévő ablakon mindig, minden egyes alkalommal hétágra süt be a nap, a madarak a párkányon meg édes dallal keltik őket. Az élet szép és boldog.
S a valóság milyen Perdán?
Nyöszörögve húznám a takarót a fejemre, ha az rajtam lenne. Én meg az ágyon, mármint teljes testemmel. Ugyanis amíg lábaim keresztbe-kasul pihennek a fekvőhelyen, addig a fejem a padlónak nyomódik, hajam félig az arcomba, álomnyálam ragasztja oda. Derekam meg szinte kettétörve  eme póz miatt.
És persze vígan dalolászó madarak helyett is csak ablakom alatt portyázó sákránymajmok harci ordításuk szűrődik be.
- Meh – nyöszörgök csak ennyit, miután már a lábam is a földhöz vonzom, így gubódzok össze egy pár pillanat erejéig. Amíg eszembe nem jut a minap történtek.
Szemeim kipattannak és felülök.
Elég időt adtam már Rodának, hogy kipihenje a Város fáradalmait. Nekem pedig lassan vissza kell térnem. Az a főfejes nem igazán mondott igazat, ahogy én sem. Helyzetelőnybe szeretnék kerülni vele szemben. Nem felhasználni ellene, egyszerűen csak tudni akarom.
Mégis elcsigázottan kelek fel, lassúan a mozdulataim, ahogy nadrágot, trikót, cipőt húzok. Hajamat csak öt ujjammal fésülöm meg, borzos akkor is ha megfésülöm, akkor is, ha nem.
Pár falat bogyós gyümölcsöt indulás előtt még bekapok és ideje is, hogy felkutassam a csapdába esett gyógyítónkat.
Nem sokat beszélgettem ezelőtt vele. Persze tudom a nevét, a rangját, ismerem a hangját, ismerős az illata is. Pár szón kívül eddig mégsem beszélgettünk, de ennek is most jött el az ideje. Az égiek Perdára szállása óta nem igazán keresem népem társaságát, de emiatt tán okolni sem lehetne. Bár sokan megteszik.
Magamba horkanok csak fel, s a nap is magasabban jár, mint ahogy tervezem, mikor megtudom, hogy merre is találom Rodát. Mély sóhaj kíséretében indulok el az Emlékek barlangja irányába. Nem mintha nem lenne ismerős a hely, vagy nem tudnám, hogy merre van, egyszerűen, csak… Valamiért mindig kiráz tőle a hideg.
Most mégis erőt veszek magamon és belépek. Gondolhattam volna, hogy nem a felszínen találom meg. Egy darabig elgondolkodva állok a víz pereme mellett, majd gyorsan ledobom a gönceimet, összegyűrve hajítom egy saroknyi helyre. Térdig gázolok a vízbe, hogy aztán gyorsan elmerüljek.
A barlang fényviszonyainak köszönhetően a víz alatt is tökéletesen lehet látni, így hát nincs más hátra, mint elindulni megkeresni őt.
Nem kell sokáig úsznom, hogy megtaláljam. Ha felém is fordul, lelkesen integetek neki, rövidre vágott hajam arcom körül leng a vízbe. Kezemet felfelé mutatom, jelezve neki, hogy a felszín felett szeretnék vele beszélni, én pedig el is rúgom magam a tó felszínének irányába.
- Szia – köszöntöm kicsit ziháltan. Az az igazság, hogy régen úsztam már egy igazán jót. Meg úgy mozogtam, egyáltalán. – Hogy vagy? – kérdezem elsőként, hiszen valóban ez foglalkoztat és emiatt is kerestem. Félig. Meddig.

Szószám: ide ♤ ♤ ♤ Megjegyzés: ide ide ide
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja IpUrJ4h


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 25, 2019 5:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barátok


Eowen és Roda






*Azóta a nap óta már nagyon vágytam a vízbe, s bár volt lehetőségem úszni, sosem voltam egyedül. Magányra is szükségem volt, hogy újra átgondoljam a történteket, hiszen nekem sokkal többet mondanak, mint amennyit én osztottam meg a húgommal, és a Danával. A mentségem, a szavam, amit annak az égi kancellár gyógyítónak adtam. Hiába gyűlölöm az égieket azért, mert elvették az otthonunkat, a szeretteinket, mégis a jó szívem, a segíteni akarásom győzött. Korán reggel letudtam minden feladatomat, szerencsére a Gyógyítók házában sem volt sérült, beteg népem közül, így hamar végeztem és elindulhattam az Emlékek barlangjába. A második kedvenc helyem volt a tenger vizén kívül, de oda most nem merészkedtem a történtek után. A Gyógyítók házában meghagytam hova megyek és Aideennek is üzentem, és mivel a Dana kifejezett kérése volt, hogy neki is szóljak, első utam a Dana csarnokába vezetett, majd végre a barlanghoz vezető ösvényre léphettem. A fürdőzés egyfajta szertartás volt a számomra, gondosan összehajtottam a ruháimat és a szokásos kőre tettem, ahol látható is, hogy aki idejön, tudja, hogy nem lesz egyedül. Reméltem, hogy lesz néhány órányi magányom, boldogan és elégedetten merültem le. Élveztem ahogy a víz könnyedén átölel, simogatja a bőröm, felemel és a mélybe szippant. Átadtam magam a víz uralmának, az idő pedig megszűnt létezni. Kerülgettem a víz alatti sziklákat, természetes kapuk alatt úsztam el, belemarkoltam a sekély részen lévő homokos talajba és mosolyogva figyeltem, ahogy a csillogó szemek kifolynak az ujjaim közül. Nem tudom mennyi idő telhetett el, a gondolataim kezdtek kitisztulni, tudni véltem a kancellár indokait és már berendezkedtem a látogatására. Tudtam, hogy csak idő kérdése, és meg fog jelenni. Most azonban Eowen alakját véltem felfedezni a vízben, két sziklával odébb, közel a parthoz. Az integetéséből azt gondoltam, hogy velem szeretne beszélni…de azt nem, hogy kifejezetten miattam jött ide. Nem készültem hát fel a kérdéseire. Felé úsztam, majd kikönyököltem az egyik magasabban fekvő parti sziklára.*
-Shiennel fénye ragyog ma rád. *Mosolygok én is, kicsit zilált fürtjeit de boldog arcát nézve.*
-Köszönöm kérdésed, remekül érzem magam. Téged nem kérdezlek, mert látom, hogy boldog vagy. Mi hozott ide? *Azt hiszem még soha nem láttam itt a barlangban, de ez nem mérvadó, hiszen ő itt született, itt él azóta is, én viszont csak a szüleink halála után érkeztem a húgommal Elorakba. *








Perda – Emlékek barlangja ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Emlékek barlangja Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 26, 2019 7:08 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Eowen && Roda
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

A felszínre érve kényelmesen taposom a vizet, hogy fenn tudjak maradni, habár tudjuk, hogy nem okozna különösebb gondot, ha lemerülnék. Vajon az úszás velünk született képesség, vagy időközben tanultunk meg? Egyáltalán van olyan perdai, aki nem tud úszni? És akkor az mit csinál? Élete végéig a víz alatt marad?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések járnak körbe, amíg Rodára várok. Nyilván kellemesebben sem tudnám eltölteni az időmet. Elmém sokszor fárasztó és mivel az esetek többségében egyedüli társa vagyok, roppant mód, nagyon hamar le tud fárasztani.
Mígnem a barna tincsek viselői lassan előemelkedik a vízből. Figyelem, hogy a tó felszíne miként fodrozódik, hogy aztán egy nagyobb buborékot generálva bukkanjon elő. Haja arcához, nyakához, vállához, hátához tapad, szempilláin megülnek a vízcseppek.
Pár gyors pislogás után ajkamon már ott a régről ismert széles mosoly.
- Hát persze - hajtom meg fejem kissé előtte, ahogy meghallom köszöntését. Hihetetlen, hogy ehhez hasonlókhoz milyen gyorsan el tud szokni az ember, ha élete nagy részét nem fajtársai között tölti. - Rád is - viszonzom, mielőtt még ennyire otrombának tűnnék. Az utóbbi években a köszöntéseim kimerültek a kacsintásba, a Helló, Szia, Jó reggelt, Jó estét és… Ennyi.
Elfelejteném a perdai szokásokat? Nem hinném. Szeretném úgy gondolni, hogy csak kitágítom érdeklődési körömet, fejlődök, hogy egykor majd mi is fejlődhessünk, ne maradjunk meg ebben a…
Persze a változáshoz mindig két fél kell és úgy érzem, én egyedül nem igazán vagyok elég.
- Nincs okom szomorúságra - sose volt - és most ne szakadjon rám a barlang! - remélhetőleg sose lesz. Legalább is nem kell látnia majd senkinek. - Ami azt illeti te - mosolygok rá, ahogy pár karcsapással kiúsztam én is a tó szélére. Az én ruháim - övével ellentétben - ahogy levetettem, mintha gombóc lenne, hajítottam az egyik mélyedésbe. Nem mindig vagyok egy rendtartó. Vannak idegesítő szokásaim, az egyik ez. Mindig ugyanoda rakom le a cuccaimat, mintha az az "én helyem lenne". Pedig mennyire butaság már, amikor nem szokott itt tömeg lenni?
- Holnap megyek vissza a Városba - kezdek bele, ahogy arcát szemlélem, vonásait. - Biztos jól vagy? Az égiek, noha nem szörnyűek, de hirtelen, főleg elsőként tudnak rossz benyomást kelteni - kérdezem meg újból, szemöldököm enyhén ráncolom, arcomról most a valódi aggodalmat olvashatja le. Majd egy mély levegőt veszek.
- Megkérdezhetem, hogy mi történt? Úgy sejtem, hogy tudták, hogy ott vagy, amikor a kapuban lefoglaltuk az őrök egy részét… Emiatt most egy kicsit kényes lehet a helyzet - és még fogalmam sincs, hogy miként fogok erre reagálni, mit fogok csinálni.

Szószám: ide ♤ ♤ ♤ Megjegyzés: ide ide ide
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja IpUrJ4h


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 9:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barátok


Eowen és Roda





*Eowen láttára kiemelkedem a vízből egy kicsit és rámosolyogva köszöntöm, közben kisimítom vizes hajamat az arcomból, fejemet karjaimra fektetve figyelem. Eowennel nem sokat találkoztam eddig, annál is kevesebbet beszélgettünk és szerencsére eddig még nem kellett megfordulnia a Gyógyítók házában sem. Mégis tudom róla, hogy kissé szétszórt, örökmozgó, kalandvágyó…és túl kíváncsi az égiekre. Nem teszem szóvá, mert nem sért meg azzal, hogy későn köszönt a szokásainkhoz méltón, Eowen néha megfeledkezik önmagáról de gyorsan visszatalál. Fejet hajtok hát könnyedén és újra elmosolyodom. Ő olyan, hogy akaratlanul is kedveli a perdai, elég csak ránézni. Az apró tréfára halkan felkacagok, azonban a kíváncsiságom bár nem olyan nagy mint az övé, elvezet a kérdéshez, hogy véletlenül találkoztunk-e vagy szándékosan engem keresett. Aideennal való beszélgetésemből tudom, hogy Eowen is a „mentőcsapat” tevékeny résztvevője volt, így nem lepne meg, ha ő is arra lenne kíváncsi, mi történt valójában velem az égiek városában. Aggodalmas szavai azonban egész mást adnak a számba válaszul, mint amire feltételezéseim szerint számít.*
-Túl sokat vagy a quorsákkal. *S most rajtam a sor, hogy ráncoljam a homlokom és kicsit szigorúbban tekintsek rá. Nem haragszom rá, talán mégis neki van igaza abban, hogy meg kell ismernünk az égieket, de ez nem jár feltétlenül azzal, hogy együtt is élünk velük. *
-Nem tudom mit hittek az őrök a kapuban és azt sem tudom miért vittek oda a városba, de biztos vagyok abban, hogy akik ezt tették velem, megkapják méltó büntetésüket. Minden bizonnyal megmagyarázzák majd a Danának is, hogy mi történt, amint maguk között kiderítették. Addig ne vonjunk le következtetéseket, mert az félreértésre adna okot és nem hiányzik még egy háború. A béke törékeny és ha azt akarjuk, hogy elmenjenek, meg kell őriznünk a békét. *Nem tudom, hogy a kancellár mit fog mondani a Danának, és azt sem, hogy a Dana mit mond majd a népünknek, ezért óvatosan bánok a szavakkal. Ám Eowennek tartozom azzal, hogy megköszönöm amit értem tett.*
-Még nem volt alkalmam…de hálás vagyok azért amit tettél értem. Köszönöm. Shaz`or adjon végtelen erőt neked.








Perda – Emlékek barlangja ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Emlékek barlangja Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 28, 2019 9:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Eowen && Roda
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Éééééés témánál is vagyunk. Ami azt illeti nem szégyellem, hogy szívesebben töltök időt a Városban, mint Elorakban. Hogy szívesebben vagyok ott, beszélgetek az égiekkel, tanulok tőlük, minthogy saját kultúrám ápoljam. Évekkel ezelőtt elvesztettem érdeklődésem a perdaiak irányába. Sőt, ami azt illeti rengeteg olyan apróság van, amit szívesen átvennék az égiektől, az egyik a különös… miként is fogalmaznak? Fizetési eszköz? Persze nekem is, nem kellene a képességeimmel üzletelnem, de hát ha a perdai lánya máshoz nem igazán ért?
Orromon keresztül mélyen szívom be a levegőt, ajkaimra mosoly kúszik, ám most nem őszinte. A levegőt bent tartom egy pillanat erejéig.
- Na, ja - fújom ki lassan, ennyit hozzáfűzve a kijelentéséhez, fejem csak egy leheletnyit hajtom oldalra. - Nem olyan rosszak az égiek. Persze nem mind szent, de nálunk sem - horkanok fel, majd fejem megrázom, jelezve, hogy ne is menjünk ebbe bele. - Érdekesebbek, mint amilyennek tűnnek és hiszem és vallom, hogy rengeteget tudnánk tanulni tőlük, fejlődni - persze a változáshoz mindig két fél kel és félő, hogy a perdaiak nyugodtak, ha ezen a szinten ténykednek. Mintha nem akarnának többet, vagy… Nem is többet, egyszerűen, mintha mindentől elzárkóznának, amit az égiek adhatnának.
- Ártottak neked? - kérdezem félve, hiszen ez jobban érdekel. Valóban aggódom érte, de nem csak érte. Igen, korábbi eszmefuttatássommal tökéletes ellentétben áll, hogy azért aggódom a népemért. Még ha nem is a kedvenceim. A béke ingovány talajon mozgunk.
- Nincs mit megköszönnöd. Ha a Városba visznek akarata ellenére egy perdait, akkor kötelességem elmenni és kihozni, vagy legalább is megtudni, hogy ott van-e. És a bökkenő itt van. Az egyik fejesükkel tárgyaltam a kapuba. Én tudom, hogy bent voltál. A városiak tudják, hogy ott voltál. Azt már nem hiszem, hogy tudják, hogy közünk van a kiszabadításodhoz, de én tudom, hogy igen. Ahogy azt sem tudom, hogy ők tudják-e, hogy én tudom, hogy ott voltál és hogy tudom, hogy ők is tudják… - veszek egy nagy levegőt, hiszen már én is kezdek belekavarodni az egészbe. Szemeimet kidüllesztem. - A lényeg, hogy elég faramuci egy helyzet. Nyilván nem szeretnék sem a te, sem az ő bizalmukkal visszaélni, mégis pár információval a kezembe, biztonságosabbnak érzeném az ott létemet - mert hát ne feledjük, ők kijutottak, ki tudja, hogy mennyi katonát sebesítettek meg, vagy mi történt. Azok fogják ennek a kárát látni, akik visszamennek.
Vagyis én.
Lépéselőnybe akarok kerülni, ám ezt nem szeretném elárulni neki, sem azt, hogy miként tudnék ügyeskedni.
- A Kancellár a Dana előtt azt mondta, hogy nem tudott az ottlétedről. Ahogy a nevedet sem ismerte fel. Talán igaza van, de nem hiszek neki. Akkor fogta sietősre, amikor megkapta a hírt, hogy kijutottatok a városba. Szerintem pontosan tudta, hogy ott vagy - vonom fel a vállamat. Nem fog ő sem máshogy viselkedni, vagy mást mondani, nem fogja meghazudtolni sem magát.
Szóval a helyzetünk…
Faramuci.

Szószám: ide ♤ ♤ ♤ Megjegyzés: ide ide ide
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja IpUrJ4h


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 7:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barátok


Eowen és Roda





* Mivel nem igazán találkoztam eddig Eowennel, az égieknél töltött túl sok időt is abból szűröm le amit róla hallottam és abból a néhány pillanatnyi időből és megnyilvánulásból, amit tőle kaptam az imént. Minden bizonnyal oka van annak is, hogy velük van, meg akarja ismerni őket és talán hasznos is, de ettől még nem tetszik. Nem ismertem korábban a lányt, de biztos vagyok benne, hogy megváltozott mióta itt vannak az égiek, és ezt mondanák a barátai is. *
-Meglehet. Tanulhatunk is tőlük…de megvannak a szokásaink és a hagyományaink Eowen. Nem a fejlődés ellen vagyok, hanem a rombolás ellen. *Csak körül kell nézni az egykori csodálatos erdőn, ahonnan eltűntek a fák, a bokrok és az állatok. Néhány hónap alatt felépült a városuk, míg a mi városaink évek alatt, hogy legyen idő új fákat ültetni, hogy az állatok megszokják az új otthonukat, hogy átköltözzenek, hogy a földnek legyen ideje regenerálódni. A quorsák nincsenek tekintettel semmire és senkire. Eowen kérdése fájdalmas emlékek sebeit szakítja fel, de nem haragszom rá, hiszen nem ismer, nem tudja mi történt a múltban, hogy miért is vagyunk most itt Elorakban Aideennel. Bólintok, mielőtt hangosan válaszolnék, erőt kell gyűjtenem, hogy ne remegjen meg a hangom.*
-Aideen és én, elvesztettük a szüleinket. A quorsák nyavalyájától betegedtek meg, ezért nem is tudtam meggyógyítani őket. *De ezt csak velem és Aideennal tették, a háború amiben sok testvérünket elveszítettük is az ő művük, mi csak az otthonunkat védtük. *-Nem sokkal azután jöttünk ide Elorakba. *Fejezem be a történetet, noha nem sokat mondtam, ebből azért elég sok minden egyértelmű lehet. A változás szükséges volt a húgomnak és nekem is, Dana Rhe és a Dann döntése, hogy átvegyem az elhunyt eloraki gyógyító helyét, a legjobbkor jött. Shiennel vigyáz rám, néha olyan érzésem van, hogy Dana Rhe képében. Eowennek is köszönettel tartozom, meg is teszem, de nem számítok arra, hogy ezzel mindent felborítok, amit sikerült talán rendbe szedni. Eowen sorra veszi a történéseket és a magyarázatokat, persze nem sok kell ahhoz, hogy rájöjjön, valami nem stimmel. Szerencsére teljesen belekavarodik abba amit mond. Muszáj mosolyognom a próbálkozásán, pedig nagyon is komoly dolgokról van szó. Nem akarom beavatni, de valamit kell mondanom, hogy ne feszegesse tovább. *
-Eowen…Nem lesz bajod ha legközelebb a városukba mész. Bízz bennem, kérlek és a béke kedvéért elégedj meg annyival, amennyit a Dana mondott a többieknek. Így is többet tudsz, mint ők. *A kacifántos megfogalmazás és az azt követő letisztultabb fejtegetés, elég kell, hogy legyen. Főleg miután, ha nem is mondta ki a nevét, tudható, hogy azt a kancellárt említette, akinek a foglya voltam. Mindenki mossa kezeit, főleg az égiek. Callum Jenkins kancellár nagy bajban van. Én pedig remélem, hogy Eowen megelégszik ennyivel. *







Perda – Emlékek barlangja ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Emlékek barlangja Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 8:06 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Eowen && Roda
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Barátok. Nos hát, ez a dolog, mely számomra sosem létezett. Nem abban az értelemben, amiben a perdaiak vagy az égiek gondolják, hiszik. Az a mélyről jövő érzés, hogy van egy személy az életedben, akiben bármikor megbízhatsz, bármikor odaállhatsz elé, elmondhatod életed minden búját, baját, örömét az én életemből hiányzik.
Nem ismerjük igazán egymást, de az égiek érkezése előtt, nem igazán voltam kívánt személyiség Elorakba. Népünk békessége az egyetlen dolog, amiért megtűrtek. Képességeim inkább átok, mint áldás.
Mégis…
- Eszem ágába sincs olyat tenni, vagy olyanra buzdítani őket, ami a népünk ellen való lenne. A hagyományaink és a szokásaink mind szépek és helyénvalóak, mindaddig, amíg nem ezt használjuk pajzsnak egy idegen kultúra jótékony hatása ellen. Te se érts félre, nem kívánok _pont_ úgy élni, mint ők. De rengeteg olyan intézkedés van, amit magunkévá tehetnénk, anélkül, hogy csorbulna a hitünk, létünk alapelemét - fejtem ki neki. Nem ő lenne az első, akivel hasonló beszélgetésbe keveredek, noha a legtöbb perdai teljesen elzárkózik az égiektől és mielőtt még nagyon mellre szívnám a dolgokat, csak legyintve hagyom ott őket. Legyen, akkor, ahogy akarják.
- A változás nem rossz, nem kell, hogy rosszat jelentsen - mondom még halkan. Az égiek nem ismernek, nem ismerik képességeim, legalábbis az egyiket sejtik, de a másikról fogalmuk sincs. S ez egyelőre megnyugvással telít el. Oh, nem vagyok naiv, tudom, hogy nem magamért kedvelnek, de egy kicsit fellélegzem, hogy tudom, hátam mögött nem vagyok leköpve.
- Sajnálom - mondom őszintén. - Belátom magam is, hogy az égiekkel való első találkozásunk nem sikeredett meggyőzőre. Hibáztak és beismerték, hogy megbánták volna? Nem hiszem, ehhez túl büszkék - látom be magam is. Hiszek bennük, de vak nem vagyok, sem pedig naiv. Mindennek ellenére még képes vagyok átlátni a történéseket. - Ők is sokat vesztettek miattunk - hozom fel az ellenpéldát, nem azért, hogy vitatkozzak vele. - Ne haragudj, valamiért mindig szeretem mindkét oldalt felhozni, függetlenül a beszélgetőpartnerről. Mindig egyszerű a saját szemszögünkből látni a történéseket, de mindig van egy másik oldal is - hajtom oldalra a fejemet. - Vezetőik nem szentek, de a népük békés - győzködni szeretném? Egyáltalán nem. De ott is vannak ártatlanok, ahogy náluk is. Ott is vannak olyanok, akik nem kértek ebből az egészből, akik csak túl akarnak élni minket.
A háború sose szép. A háború mindig is kegyetlen és a család elvesztése… Tudom, hogy milyen érzés, milyen szívbe markoló, amikor rájössz, hogy egyedül vagy. Nincs már feletted senki, ki megvédene, magadra vagy utalva. Milyen a szülők nélküli magány.
Azonban sokat nem sikerül kihúzni belőle.
Halvány mosoly fut most csak arcomon. Titkol valamit. Van valami, amit nem akar, valami miatt elmondani. Terel és bárhogy csűrném, csavarnám a szavakat, talán semmit sem tudnék kihúzni belőle. Erőm nem akarom használni ellene.
Ellene nem.
- A békénk gyenge lábakon áll, te is tudod. Nem kívánnak újabb csatát vívni velünk, de bármikor bezárhatják kapuink előttünk és akkor még annyi esélyünk sem lesz belátni, észrevenni, ha valami készülne ellenünk, mint eddig - figyelmeztetem, barátilag. - Remélem tudod, hogy mit csinálsz - próbálkozok ezúttal egy önfeledt mosollyal.
- Tényleg csak pár éve vagytok itt? - teszem fel a kérdést hitetlenkedve, hirtelen témát váltva. Fejem kissé előre hajtom, tekintetembe nincs már aggódás, sem kétkedés irányába.

Szószám: ide ♤ ♤ ♤ Megjegyzés: ide ide ide
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja IpUrJ4h


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 3:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Barátok


Eowen és Roda





*Eowen félreérti azt amit a rombolásról és az égiekről mondok, talán egy kicsit hevesebben is fejti ki a saját véleményét. Nem tudom, hogyan viszonyultak hozzá korábban és most, de én nem vagyok senki képessége ellen, azt az Isteneink ajándékozták nekünk, minden bizonnyal céljuk volt Eowennel is, ahogy másokkal is. Kifürkészhetetlen az akaratuk, de idővel mindenre magyarázatot kapunk. *
-Sosem feltételezném rólad, hogy ilyet tennél Eowen. Abban viszont nem értünk egyet, hogy a quorsák kultúrája jótékony lenne a számunkra. Nézz csak rá arra a helyre ahol most a városuk áll. Egykor erdő volt ott. Az ott élő állatok máshol kerestek otthont maguknak, közelebb kerültek Elorakhoz és a folyómenti kisebb falvakhoz. Nem tisztelik a népünket, a hagyományainkat, az életünket. Olyasmit akarnak ránk erőltetni, amit nem akarunk. Milyen intézkedést tartasz jónak átvenni tőlük? *Erre azért kíváncsi vagyok, mert számomra eddig még egy sem tűnt jónak, és a kancellár szavaiból ítélve, sok mindennel ő sem ért egyet. Csak változtatni rajtuk szerinte…bonyolult. *
-Változtunk Eowen az égiek nélkül is, csak lassabban. Nem értem hova kellene sietnünk? *Az égiek mindent azonnal akarnak, nem tudnak várni. A változás meg, nos nem hiszem, hogy az ő változtatásaik előremozdítják a mi életünket. Legfeljebb a Perdát is tönkreteszik, ahogy a saját otthonukat. Már a Perdával is elkezdték, az általuk hozott betegségekre sem kell gondolnom, elég ha a pusztítást látom amit maguk körül tettek. Eowen kissé megenyhül, amikor a szüleink elvesztéséről mesélek neki, de gyorsan…túl gyorsan visszatér oda ahol nincs jó helyen. *
-Ha nem rohannának mindig, talán rajtuk is tudtunk volna segíteni. De ők mindent azonnal akartak, és nem engedtek a Dann-nak sem amikor közölte a feltételeinket. Ők itt vendégek Eowen, nem diktálhatnak, alkalmazkodniuk kellene, de igazad van, túl büszkék ahhoz, hogy megtegyék. *Arra már nem tudok mit felelni, hogy a népük békés. Én nem ezt tapasztaltam. A béke áll tőlük a legtávolabb. Talán nem lennénk ellenük, ha hajlandóak lettek volna elfogadni a perdai életet, a területet amit a Dann felajánlott nekik. Többet akartak. Sokkal többet, és még ennyi idő után sem látták be a vezetőik, hogy hibáztak. Olyan sokat hibáztak. A béke törékeny, és gyűlölöm, hogy pont ennek érdekében kell hazudnom a népemnek, hogy erre kényszerültünk. Az égiek előtt sosem volt ilyen. Én is remélem, hogy tudom mit csinálok. Csak azért lélegzem fel, mert Eowen nem faggat tovább, és már ezért is képes vagyok hálásan tekinteni rá.*
-Hiszem, hogy tudom, jót teszek. És igen, alig két éve. Cadarban maradtunk volna, ha nem nyílik lehetőség itt átvennem a gyógyítók vezetőjének helyét. Megtiszteltetés volt számomra, de úgy hiszem, Aideennak nagyobb szüksége volt arra, hogy elhagyjuk korábbi otthonunkat. Őt kora okán, jobban megviselte a szüleink elvesztése. Mesélj magadról Eowen. Kérlek. *Szeretném jobban megismerni, hátha megértem az égiek iránti…csodálatát? Nem is tudom minek nevezzem ezt a fajta rajongást, vagy lelkesedést, mellyel megvédi őket előttem. *








Perda – Emlékek barlangja ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Emlékek barlangja Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 5:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Eowen && Roda
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Szeretnék vele vitába szállni. Tényleg kívánok, nyitom is az ajkaim, hogy megtegyem, fejem is oldalra fordítom, ám a mögötte húzódó barlangfalat pásztázom. Végül nem tudok, legalább is azzal kapcsolatba nem, amit elpusztítottak, amit az állatokra kényszerítettek. Ajkaim lebiggyesztve jobbra-balra ingatom a fejem. Láthatja, hogy képes vagyok én is átlátni a történéseket.
Kérdésére mégis visszakapom a fejem.
- Mérhetetlen az írott forrásuk, az anyaguk az egykori mivoltukról. Történelmüket lapokra vetették, majd abba a fura gépbe, ami most mutatja. Egy apró kis szerkentyűn… - mutatom, milyen kicsire is gondolok, tenyérnyi méretet mutatok neki, majd legyintek, hogy most nem ez a fontos. – Leírnak, megmarad az utókornak, gyönyörűen olvasnak és írnak, ebből mesélnek, még ha ki is színezik, megmarad, az ami történt – szívfájdalmam, hogy a mi történetünk nincs leírva, de azt hiszem, hogy ezzel csak egyedül vagyok. – Az orvostudományuk, ne érts félre, hiszen nagyszerű gyógyító vagy. Már amit hallottam, de ők rengeteg betegséget, kórt képesek megelőzni, ilyen… - kér kezem felemelem és egymáshoz tartom őket. Próbálom elmagyarázni, de nem jut eszembe… De! – Vakcinákkal, ami történt a két faj között, az a betegséghullám, sajnálatos. Mindenkit megritkított. De ők rájöttek, hogy tudnák ennek elejét venni, hogy több égi ne kapja el. Ha ezt tudnánk honosítani, ellenállóbbak lehetnénk az égi betegségekkel szembe, nem lenne ez jó? A gazdasági rendszerük, meg egyszerűen lenyűgöző. Bár még megértés alatt van, az egész alapja, de az, hogy nem a cserén és nem a képességünkért cserébe jutunk hozzá, lényegében bármihez… - na ezt nem tudom tagadni, ez a leghőbb vágyam. Nem vagyok jó vadász, sem halász, gyűjtögetni, meg… pf. Nem tudok jól kötni, sem varrni, anyagot, ruhát készíteni… Hagyjunk inkább. A képességemmel élhetek csak és hát… Ennek megvan a hátulütője. Senki sem szereti kikotyogni a titkát.
De még megannyi dolgot fel tudnék neki sorolni, amit szívesen meghonosítanék a világunkba.
- Ugyan már Roda – nevetek halkan. – Nem fejlődünk, nem változunk. Megragadtunk egy szinten és ez nekünk megfelel. Kényelmes, mert így is elélünk, nem? – hajtom oldalra a fejemet. Hangomban nincs rosszállás. Valahol, mélyen legbelül már elfogadtam, hogy soha nem fogunk változni, nem fogunk egyről, a kettőre lépni. Van, akinek ezt be tudja magyarázni. Nekem sajnos nem.
- Ám most lenyugodtak, most türelmesek, tudnak várni – nem hiszek abban, hogy elmennének majd. Nem vendégek ők már. – Meg kell tanulnunk együtt élni velük, még ha nem is tetszik. Nem csak a földünk miatt, magunk miatt is. Az ártatlanokra nem haragudhatunk – jé, ugyanazt szajkózom, mint a Városba is, ha szóba jön a barbár népem. Nem gondoltam volna, hogy mindkét oldalt tudom ugyanolyan vehemenciával védeni. Lényegében ugyanazokkal az érvekkel.
- Ahogy mi is lassan fejlődünk, úgy ők is lassan alkalmazkodnak, de megteszik. Jobb esetben… Van egy csoport akik ellenük menne, pedig fajtársak – fintorodok el. Na jó, belátom, ez a tényező aggaszt. Jobban, mint a Város. Róluk nem sokat tudunk.
- Csak ne csinálj semmi ostobaságot. És ne egyedül! – meresztem rá mutatóujjamat, már-már fenyegetőleg. Szemeimet is kidüllesztem. Nem mond el valamit és okkal. Akar valamit, akarnak tőle valamit, de hogy egyedül kelljen…
Nem vagyunk – még – abban a viszonyba, hogy bármikor bármibe a segítségem kérje, de kérje akkor másnak.
- A szülők elvesztése semmilyen korban sem könnyű – húzom el a számat, kissé szomorúan tekintek rá, fejem kissé félrehajtom. Kérésére mégis döbbenet ül ki arcomon.
- Rólam? – bökök magamra és halkan elvetem magam, ahogy a fodrozódó víztükörre tekintek. – Te kérted. Lássuk csak – magamról? Mégis mit? Városban könnyű bármit is mondani magamról, lényegében mindent elhisznek. – Mh. Ez sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik. Nagyon nincs mit mondani rólam – vonom meg a vállamat. – Elorak szélén élek, egy kis viskóba, egymagam. Se szülőm, se testvérem, sem barátom, sem férjem. Képességeim kihasználva próbálok békét teremteni a két nép között, mely nagyon megterhelő, főként hogy a népünk nagy része enyhén szólva is elutasító – forgatom meg a szememet. De tényleg nem tudnék mit mondani rólam. – Valószínű, amit hallasz rólam Elorakba, mind igaz – vonom meg a vállam. Igaz ennek nagy többsége semmi jó, de hát, kinek mit oszt az élet.

Szószám: ide ♤ ♤ ♤ Megjegyzés: ide ide ide
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Emlékek barlangja Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 
Emlékek barlangja
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: