Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:30 pm

Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Yesterday at 2:54 pm

Yesterday at 2:24 pm


Yesterday at 10:26 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Tenger
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Tenger Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Tenger Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Tenger Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:39 pm
Következő oldal

Tenger
 





A Perda hold hatalmas részét tengerek foglalják el, körbeölelik a nagy kontinenst és a másik kontinens 4 nagyobb és számos kicsi szigetre tagolódó partjait. Gyakoriak a viharok itt, mikor hatalmas hullámok keletkeznek a tengeren, de a nyugodt vízfelszín is rejthet veszélyt sárkányhal, herran vagy a rettegett ármány képében.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Tenger Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Tenger Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Tenger Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 9:17 pm
Következő oldal
Eowen & Max

Még sosem láttam a tengert, pont ezért izgatottsággal töltött el a gondolat, hogy hajóra szállhatok és egy kicsit közelebbről megnézhetem a víztömeget, amit tengernek neveznek, amiből bőven volt a földön is, persze már nem volt élő ember aki a földről származott és láthatta teljes pompájában, így valójában akármennyire is kék volt a bolygónk valamikor rég, teljesen feledésbe merült a dolog.
Egy két napos „hajótúrán” keresztül mértük fel, hogy pontosan milyen ásványi anyagok vannak a felszín alatt, hogy milyen veszélyes és kevésbé veszélyes lények lakják a vizet, és stb stb. Bőven találtunk érdekes dolgokat odalenn, ámbár engem jobban lenyűgözött a víztömeg jellege és az, hogy mekkora nyomást képes gyakorolni bizonyos mélység alatt. Pontosan ezért nem mentünk nagyon mélyre, hogy ne nyomjon össze minket a víztömeg, másrészt hogy ne piszkáljunk meg olyan lényeket amikkel talán nem bírunk el. Ezt a taktikát követve sikeresen túl is éltük a felfedező túrát, és az adatokkal amiket gyűjtöttünk az út során, visszaindultunk az előretolt műveleti bázisunk fel.
Csendes és nyugodt út volt, senki nem számított arra, hogy bármi váratlan fog történni, hiszen a felméréseink szerint egy perdai település volt a közelben, de minek utána békében voltunk velük egy ideje. Igaz látszatbékében, de az ellenállás mindig próbált barátkozni a helyiekkel. Tehát ez alapján nem fognak minket piszkálni, és mi sem őket.
Hát… ez nem pont terv szerint ment. Ahogy a partvonalon haladtunk lecsaptak ránk, majd elkábítottak, és órákon keresztül eszméletlenül zötyögtünk valamerre, de már nem tudtam pontosan megmondani merre.  Aztán ahogy telt múlt az idő, egyszer csak azt éreztem hogy jég hideg víz ébreszt fel az amúgy nem is annyira kellemetlen szundításomból. Az érzékeim kiélesedtek, és próbáltam pásztázni kik vannak a szobában. Egyenlőre csak alakokat fedeztem fel, sötét alakokat akikről még azt sem tudtam megállapítani nők vagy férfiak.
- Kik… Mit akartok tőlünk? … - Tettem fel a kérdésem, hiszen semmi háborús cselekedetet nem hajtottunk végre, nem léptünk fel ellenségesen, és ez valamelyest a béke paktum megsértésének minősült. – Nincs nálunk semmi értékes… -
Folytattam, de nem tudtam megmondani továbbra sem kik ők, de sejtettem hogy a perdaiak, már csak az volt a kérdés hol és mikor vagyunk. Lassan de biztosan tisztult a kép, már fehér és fekete foltokban láttam.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Tenger Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
53

☽ :
Tenger Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Tenger Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 9:52 pm
Következő oldal

Max & Eowen
Az egyetlen dolog, ami miatt szeretek nem egy helyen mozogni, hogy lényegében bármikor, bárki megtalál, főként ha segítségre van szükség. Már, amikor, akárkinek arra lenne. Naivan azt hittem, hogy kényelmesen süttethetem a hasam a fehérhomokos parton, néha beúszok a tengerbe, ellubickolok az állatokkal, majd vissza süttetni a hasamat és senki sem fog háborítani.
Persze a magányom annyira mégsem élvezem, csak az első órákba. A gondolatok egymás után cikáznak az elmémbe az elmúlt időszak képei peregnek le lelki szemeim előtt. A városi fejes, a saját hazám népei.
Lélektükreim lustán hunyom le.  Élvezem, ahogy a nap átsüt rajtuk, narancssárgába látom a sötétséget, ajkamra mosoly ül ki. Kezeimet széttárva terülök a homokba, mindaddig, amíg lépteket nem hallok a homokba. Mégis úgy teszek, mintha nem hallanám.
A léptek pedig megállnak mellettem. Megszólítanak, nevemen hívnak, mégsem reagálok rá. Csak a másodikra nyitom ki az egyik szememet. A napot takarja előttem a magas, vékony, mégis izmos férfi, akinek minden viselete csak egy nadrág.
Idegesen magyaráz valamit az égiekről és a tengerről, és arról, hogy elkapták őket. S hogy milyen jól jönne a segítségem, cserébe viszont egy hónapnyi halellátmányt kaphatok, az étkezéseimhez.
- Hohóóó! – több sem kell nekem! Ingyen kaja egy hónapig! Még az sem hátráltat, hogy egészen idáig el kell baktatnom érte – bár a harmadik napon biztos, hogy szidni is fogok valakit.
Szóval felállok, felrántom magamra a szűk, szakadt farmert, felveszem a trikót, ám a cipőmet most csak a kezembe fogom. Azt a kütyüt pedig újra csak elrejtem a farzsebembe és hosszú, hosszú útra indulok az aprócska halászfalu felé…

Max nem kap választ, három marcona alak, középkorúak, karjuk, lábuk izmos, hasat mégis eresztettek. Egyszerű, bőrből készült nadrágot viselnek csak, hajuk kócos, csimbókos. Arcukon több festett csík is látható. Karba font kézzel állnak az ellenállóval szembe és egymás között beszélgetnek. Egy perdairól, kinek a segítségéért siettek. Szemmel láthatóan nem örülnek a jövevény érkezésének, ez a sok morgásból és grimaszból is ki lehet venni. Ám elmondják, hogy jobb ötletük és más választásuk nincs, ha válaszokat akarnak.
A faluban senki sem beszéli az égi nyelvet. Eloraktól eltávolodtak, noha a kereskedelem megmaradt közöttük, de lényegében önelállatóak. A háborúból nem vették ki a részüket, de nem is tetszik nekik a sok idegen, nem itt élő új faj létezése és járkálása. Ha tesz is fel kérdést bármely nyelven is, nem válaszolnak neki, így telik el, egy bő óra.
Addig is felfedezheti, hogy egy nádból épített kunyhóba van, mely erős cölöpökön nyugszik. A közepén az egyik végig is fut, ahhoz van erős kötelekkel erősítve a karja, ám lábait sem kímélték. Társait nem láthatja itt – vélhetőleg máshol vannak. A nád résein keresztül beszűrődik a nap aranyló fénye, a tenger sós illata betölti a teret, a hullámok hangja oly közelről szól, mintha a kunyhó magába a vízbe lenne.

Pár perc még némaságba és a kunyhó ajtaja halkan nyílik, a nap fénye beszökik, a férfit mégsem világítja meg. Vidáman lépkedek be és az idegen lázadó láthatja, amit én nem. Morcos, bizalmatlan arcuk megenyhül, szemükbe melegség költözik és egy kettőre nyájassá válnak, ahogy a közelükbe érek.
Én pedig kíváncsian tekintek át a válluk felett, hogy mégis hova hoztak, ám amikor meglátom Maxet… Arcomról leolvad a mosoly, mély lélegzetet véve, fonom karba kezeimet és faggatom ki röviden a velem szemben álló három férfit. De ők nem válaszolnak, kivezetnek innen. Egy pillantást még veszek a megkötözött férfira és aprón ingatom csak a fejemet.
Odakint nem bonyolódunk vitába.
- Persze, kikérdezem – jön tőlem a beleegyezés. A havi ingyen hal, eléggé csábító, lássuk be. – De nem kell tőle tartani, nem ártalmas. Nem árt a népünknek – persze nem hiszik el. Kezemet nyugtatólag emelem fel. Megkérdezem még, hogy mennyien vannak és hogy hol. És bár több percembe is beletelik, végül hajlanak az ajánlatomra.
Pár percig kell csak újra mellőznie Maxnek engem mikor visszatérek, de immár egyedül.
- Szeretnéd elmondani, hogy mi történt, vagy higgyem el az ő történetüket? – kérdezem perdai nyelven tőle. Igen, még haragszom rá, igen még tart a dacom felé. Most nem érdemli meg az égi nyelv használatát, szenvedjen ő is, ahogy én szoktam ilyenkor.
Jó, egy kis elégtétel is van ebben, főleg, hogy így látom, ám igaz, amit állítottam. Nem ártalmas ránk. Vele szembe ülök le a fal tövébe, fejem félrehajtva tekintek rá, arcomon már ott a derűs mosoly, kezeimet mégis keresztbe fonom a mellkasomon.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Tenger Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Tenger Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Tenger Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 13, 2019 8:04 pm
Következő oldal
Valahogy nem értettem, hogy mi vitte rá ezeket a népeket arra, hogy elraboljanak egy ellenálló tisztet mint én, mikor mi szinte minden esetben az ő pártjukat fogtuk, és úgy hittem, nincs már nagyon olyan terület, ahol ne lennének tisztában azzal, hogy két részre oszlott az emberi társadalom, és mi vagyunk a "jó fiúk". De ezzel a pillanattal tudatosult bennem, hogy valószínűleg a mai napig léteznek olyan elszigetelt csoportok, akik még arról sem vesznek tudomást ami a szemük láttára történik.
Kissé dühös voltam talán, de másrészről pedig tudom hogy nem kéne meglepődnöm, némely esetben olyan helyzetekkel találkozom mint a sötét középkorban a földön, így csak magamat okolhatom, hogy hagytam magunkat elkapni.
Perdaiul beszéltek és folyamatosan próbáltak megérteni, meg én is őket, de valahogy nem értettük meg egymást. Én túlságosan kába voltam, és olyan akcentust véltem felfedezni hogy nagyon kevés szót tudtam megérteni, de ha tippelnem kellett rólam, meg arról kéreztek hogy miért vagyunk itt. De jobbnak láttam nem találgatózni, inkább úgy tettem mintha nem érteném, és csendben maradtam. Ahogy teltek a percek, órák... azon gondolkodtam hogy vajon most mit akarnak, ha nem találnak valakit, aki egy picit tud a mi nyelvünkön vagy netalántán normálisan a sajátjukon, akkor ez az egész nem fog menni sehogy. Csak ültem ott, és teljesen szenvtelenül vártam, hogy eldőljön akkor vajon mihez kezdünk. Közben szerencsére egyre jobban élesedett a kép, és már szinte tisztán láttam.
Fogalmam sincs hány óra telt el, mikor végre történt valami, és mozgolódás támadt a csoportban, úgy látszott megérkezett valaki akire vártak egész eddig. Ez a valaki kinn beszélgetett a feltehetőleg sátor, előtt, legalábbis belülről annak látszott.
Női hang, nem túl mély, nem túl magas, gyors beszéldű, ismerős tónussal... Nagyon reméltem, hogy nem az akire gondolok, mert akkor aztán végképp nem fogunk semmire jutni, legalábbis így hittem. Aztán rövid távon bebizonyosodott, hogy mégis ő az.
- Mondanám, hogy meglepődtem, hogy itt látlak, de valahogy sejtettem, hogy valamikor összefutunk. Attól függ mit mondanak, még az is megeshet, hogy igazuk van.. -
Vontam vállat fél szemmel pislogva, ahogy próbáltam kissé kompenzálni a kívülről beszűrődő fényt.
- Egyszerű felméréseket végeztünk itt. Aztán a barátaid előugrottak a semmiből a visszaúton és itt vagyunk... Azóta próbálok rendesen látni, és kivenni, hogy miről beszélnek, de olyan akcentusuk van, hogy szinte semmire nem tudtam rájönni. -
Válaszoltam neki. Nem túl jó hangulatban váltunk el legutóbb és ez zavart engem, bár próbáltam minél kevésbé gondolni az egészre, hiszen nyilvánvalóvá tette számomra, hogy nem akarja a közeledésem, így jobb ha tartom a távolságot, amit meg is tettem ezek után. Elkerültem azt az útvonalat ahol találkoztunk, és nem nagyon barangoltam olyan útvonalakon, ahol tudtam, hogy néha ő is jár. Mondhatni igyekeztem távolságot tartani, de persze, ha az embert zsákként cipelik egy ilyen táborba onnantól nehéz távolságot tartani.
- Gondolom, te vagy itt, hogy eldöntsd mennyire vagyunk veszélyesek... Hát tudd, hogy sok sok korall és hínár látta kárát annak, hogy lenn jártunk. Vérengző szörnyek vagyunk... -
Ásítottam, és nekivetettem a hátam az oszlopnak amihez hozzá voltam kötve. Nem tudtam, mit kéne mondjak neki, de majd kiderül mit akar ezzel az egésszel.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Tenger Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
53

☽ :
Tenger Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Tenger Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 16, 2019 5:44 pm
Következő oldal

Max & Eowen
Kezeim tartásán nem változtatok, ahogy vele beszélgetek. Bár egyelőre nem nevezném ezt beszélgetésnek. Acomon derűs mosoly, szemöldököm mégis felvonom, kérdőn, ahogy meghallom, hogy még igazuk is lehet. Mégsem szólok közbe.
Bár a kérdésemre választ kaptam, azt nem, hogy mégis mit tettek. Vagyis de, tudom, hogy mit tettek. Az a kérdés, hogy ők tudják-e. De szemmel láthatólag, vagyis füllel hallhatólag nem.
Ám mielőtt még belekezdenék hatalmas levegőt veszek és lassan fújom ki a levegőt. Személyiségemből fakadóan nem igazán tudok haragudni senkire sem, legalább is nem hosszabb távon.
- Azt hittem, hogy részletes térképet kaptatok arról, hogy merre mehettek és merre nem. Merre császkálhattok, mérhettek fel, akármit is csináltok – magyarázom miközben a kezemmel felé kapálózom, de aztán legyintek is, ajkamat is elhúzom. – De persze ti nem tudtok megülni a seggeteken és túl kíváncsinak is kell lenni – morgom halkan.
Lassan állok fel és a mögöttem húzódó falhoz lépek, hogy azt egy csalafinta mozdulattal, akár egy legyező toljam oldalra. A falak elemeit egymáshoz hajtogatom. A nap fénye bántóan hatol be a kis épületbe, ám a tenger vize mossa a ház alját, a finom sós illat beáramlik a helységbe, frissességet hagyva maga után.
- Csak hogy tudd, te vérengző szörnyeteg – fordulok felé, noha most gúnyos mosolyra húzom az ajkaimat. – A hínár és korallok megborogatása és kár tétele az ott élő állatvilágra rettentő mód kihatással van. Az itteni perdaiak, a faluban lakók heteket töltenek a víz alatt, felváltva, hogy megszoktassák magukat a halakkal, ne találjanak új helyet maguknak, hogy aztán könnyedén ki tudják halászni őket. Az itteni halak húsa a legfinomabb a környéken – vonom meg a vállamat. – Azzal, hogy kárt tettek az élővilágukba, az ő megélhetésüket kockáztatták. Tudom, tudom, el se kezd – emelem fel kezemet. – Nektek mit sem számít a környezet, a természet, mert azt sem tudjátok, hogy mi fán terem – nevetem el magamat, ám a haragom is körülbelül eddig tartott.
Bár a kérdést feltehetném.
- Azt hiszitek, hogy viccnek adtuk a térképet? Viccnek jelöltük ki a határokat? – kérdezem azért tőle őszintén, hogy tisztába legyek azzal, hogy mi is várható tőlük az elkövetkezendő időkbe. Mert félő, ha így haladnak, ennek jó vége nem lesz és semmi kedvem két, vagy épp három tűz közé bekerülni.
- Egyébként ne aggódj – legyintek. – Reggel elmehettek, meggyőztem őket, hogy nem vagytok veszélyesek. Az adósom vagy – kacsintok rá. Nem koncolták volna fel őket, de azért lehet, hogy félig elássák a homokba, aztán oldják meg a kijutást, ahogy tudják. A falura vallana.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Tenger Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Tenger Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Tenger Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 16, 2019 7:08 pm
Következő oldal
Valahol örültem is a jelenlétének meg nem is. Egyrészt nem a legjobb hangulatban és kapcsolatban váltunk el, másrészt tudtam, hogyha újra összefutunk előbb utóbb rendeznünk kell a kettőnk közötti dolgokat, de természetesen a jelen helyzet nem adott rá lehetőséget, és amúgy sem voltam abban a hangulatban, hogy most nagy kitárulkozásokat hajtsak végre. Egyszerűen közömbös nyugalommal kellett kezelnem a helyzetet.
- Talán számodra egy térkép elég indok arra, hogy ne menj valamerre... - Köszörültem meg a torkom, nyilvánvalóvá téve, ezzel, hogy azt akarom neki jelezni, hogy maga sem igazán tartja be a szabályokat, amikor eljár az emberi városokba. - … de, azzal, hogy elmegyünk valahova és felmérjük a környezetet, és próbálunk nagyjából képben lenni az itteni élettel senkinek nem ártunk. Nem mintha tankokkal és fegyverekkel jöttünk volna, rárúgni az ajtót a falusiakra. De természetesen ők is túlreagálták ezt a dolgot, és itt vagyunk most. -
Intettem a fejemmel, hogy jelezzem a jelenlegi helyzetet. Aztán nyugodt és közömbös kifejezést veszek fel, és hosszabb hallgatásba merülök. Nem akartam vele találkozni, mert tudtam, hogy a legjobb az lenne, ha lenne időm kiverni a fejemből és elfejteni ezt az egész helyzetet. Nyilvánvaló volt, hogy a két világ kultúrája annyira keverhetetlen volt, hogy csak én naívan hihettem abban, hogy a két nép valamilyen téren keveredhet, és közösen fejlődhet. Igazából ez a szakadék minden alkalommal mikor beszéltem egy perdaival csak szélesebbnek tűnt, és pont ezért próbáltam elkerülni őket, ahogy tudtam.
- Korallok és hínár, rettenetes.. bizonyára nem is nő ki többé azon a bizonyos ponton... - Sütöm le a szemem színpadiasan és kissé gúnyosan. Elég vicces gondolatnak tartottam, az egészet, mert ha egy kis hínár és korall veszteségtől összedől az ökoszisztémájuk, akkor ott nem igen volt mit összedönteni.
Felhúztam magam elé a lábaimat, majd ásítva egyet kicsit megmozgattam a kissé elgémberedő karjaim. Azt nem mondanám, hogy nem lehetne rosszabb, de kevés ennél kényelmetlenebb ülési pozíció létezett.
- Lekötelezel... Majd írj egy számlát... - Horkanok fel kissé, és ingatom a fejem. - Most már egy cseppet sem aggódom. -
Továbbra is szarkasztikusan kezeltem a helyzetet. Nem tudtam, hogy mit tettek volna velünk, ha nem győzi meg őket, de abban is biztos vagyok hogy a perdaiak értelmesek és nem kockáztatnának meg egy diplomáciai incidenst egy pár kutató kivégzésével ilyen röviden egy szörnyű háború után. Legalábbis nagyon reméltem, hogy vannak ilyen értelmesek, mert ha nem akkor valamit nagyon félrenéztem korábban. Eowen tudtam, hogy átlátja a dolgokat. Mindenesetre, az még kérdéses volt, hogy mit kéne csinálnom míg itt meg vagyok kötözve.
- És akkor most mi lesz? Így maradunk holnap reggelig? - Kérdem kissé unott hangon, mivel tény, hogy nem túl izgalmas megkötözve itt ücsörögni.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Tenger Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
53

☽ :
Tenger Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Tenger Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:53 am
Következő oldal

Max & Eowen
Az, hogy mit reagál túl, az most teljesen releváns. Mély levegőt veszek, ahogy újra rátekintek. Habár a megfogalmazásában van valami, sértő.
- Már elnézést, de én mikor mentem oda, ahova nem kellett volna? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, kezem továbbra is keresztbe fonom a mellkasom előtt. Magam is meglepem, hogy átváltok az égiek nyelvére, szinte már olyan önkétlen reflex ez, melyet észre sem veszek magamon. Egészen addig, amíg egy perdaival nem találkozom, aki meg nyilván észreveszi.
- Tudod valakinek az is elég, ha csak a területén illetéktelenül mész be. Nálam sincs fegyver, mégis hiszem, ha csak így besétálnék hozzátok, az első katona leütne, megkötözne és cellába dugna - vonom meg a vállamat. Az égiek így működnek, ugyanez vonatkozik a Városra is. Mondhatják magukat vendégszeretőnek, azok egy bizonyos mértékben. Ahogy mi is. Egy bizonyos mértékben. De nem mindenki, ez a falu, nagyon nem szereti az égieket, elzárkózók, maguknak valók, ám emiatt nem kellene őket megvetni.
- Hé! - szólok kissé erélyesebben. - Vigyázz, hogy mit mondasz és hogy kinek! Egyelőre ti csak vendégek vagytok a földünkön! - nézek rá határozottan, arcomról eltűnik a mosoly, ezúttal tényleg komolyan tekintek rá. Fogaimat szorítom, amúgy is vékony, beesett arcomon megfeszül a bőr. - Mivel soha nem éltél természetben, fogalmad sincs, hogy milyen hatást gyakorol, akár egy lépés is rá. Szóval, megkérnélek, hogy amíg ezekkel nem vagy tisztába, legalább fogadd el attól, aki meg igen - figyelmeztetem. A falu így is egy havi hal adagot ajánlott fel nekem, holott tudom, hogy a vadászatuk most sokkal nehezebb lesz.
- Egy letört korall darab is komoly károkat tud okozni az ott lévő élőlényeknek - de hát nem véletlenül kényszerültek elmenni otthonról, nem igaz? Valószínű, a hasonló tudatlan bánásmód a saját környezetükkel okozta végül a saját bolygójuk vesztjét. - Mellesleg, nem, a korall nem nő vissza - tudatom ezt is vele, mielőtt még azt hinné, hogy gúnyolódhat, ahogy csak akar.
Viszont pofátlannak igenis mondható kijelentésére csak még jobban megfeszülnek az izmaim, ujjaim rángatózni kezdenek, vélhetőleg az idegtől.
Mégis felé küldök egy szúrós, gúnyos mosolyt, de többre nem méltatom a szavait. Miért is pazarolnám?
- Te mindenképp - vonom fel a szemöldököm, majd eresztem is vissza. - Egy ideig gondolkodtam, hogy itt maradok veled, hogy ne unatkozz, de annyira, roppantul szórakoztató és hálás személyiség vagy, hogy kezdem ezt meggondolni - állok fel lassan. - Egyébként meg ez egy teszt a részükről - bökök fejemmel a kijárat felé, ahol a falubelieket sejtem. - Ha nyugton tudsz maradni egy éjszakán keresztül így - bökök ezúttal állammal irányába. - Akkor elhiszik, hogy szándékaid nem ártóak - vonom meg a vállam. Vannak ennél sokkal nehezebben viselhető szokásaik is.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Tenger Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Tenger Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Tenger Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 9:34 pm
Következő oldal
Nyilvánvalóan nem volt ínyemre ez a helyzet, és az egyre jobban dühített, hogy ennek tetejébe, annak ellenére hogy mindent békés szándékkal próbáltunk tenni úgy vagyunk kezelve mint a bűnözők. Szerettem volna egyetérteni vele, és azt mondani hogy milyen igaza van, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy akár egy cseppet is értené, hogy pontosan miért is próbáljuk felmérni a helyet. Ahhoz, hogy tudd mit és hol tehetsz tapasztalatra és adatokra van szükség, és ehhez nem elég az, hogy, hát a perdaik azt mondták hogy… De ezt Eowen nem fogja fel, mert neki csak az számít, hogy hogy érzi magát a korall meg a hínár. Valahol komikusnak találtam a helyzetet, de lehet inkább sírnom kéne rajta.
- És mond csak, melyik városotokba vagy településetekre hatoltunk be? - Teszem fel a nyilvánvalóan levegőben lógó kérdést. Közelébe se mentünk egyik településüknek sem, és visszafelé menet csaptak le ránk, jó távol a falutól, így számomra elég megkérdőjelezhető az a kijelentés, hogy behatoltunk a területükre, mert végül is én is kijelölhetek egy fél bolygót, hogy ez mind az én területem, mégsem jelenti azt hogy mások is így látják. Eszem ágában sem volt bármelyikükben is kárt okozni, de azért az hogy így viszonyulnak hozzánk eléggé sértő, és az én pacifista hozzáállásom ellenére is kihoz a sodromból.
- Na akkor tisztázzunk valamit, tudod te hány dominiumi őrjáratot térítünk el, hány embert kapunk el és tartunk őrizetben, csak hogy ti és a ti életmódotok sértetlenül folyhasson? Tudod te pontosan mennyit is tesz az ellenállás azért, hogy ti zavartanul úszkálhassatok itt, és ne jöjjenek ide ledózerolni az egészet a francba? Lehet nem akarod tudni, mert nem tartana hosszú ideig, ha mi nem lennénk. -
Grimaszoltam egyet felé, aztán forgattam a szemeimet. Talán mint valaki aki megfordult emberek között tudhatta, hogy mennyire más lenne a helyzet, ha nem próbálnánk valamilyen szinten megvédeni őket. És a vicces az, hogy semmit nem kértünk ezért a védelemért, nem származik belőle előnyünk, csupán ezt tartjuk helyesnek, és végtére is az ellenállás pont azért alapult mert egyesek nem tartották helyesnek amit a kancellária csinál.. De most meg itt van ez, és az pont annyira helytelen mint az amit ők csinálnak, elkapni és fogva tartani olyanokat akik nem jelentettek veszélyt rájuk. Csak az tartott vissza attól, hogy nekiálljak megszökni innen, hogy talán jobb belátásra tudom őket téríteni, különben amúgy sem tudnának igazán fogva tartani.
- És most csalódottnak kéne lennem? - Teszem fel felhorkanva a kérdést. - Lehet, hogy mivel te olyan gyerekes vagy, amennyire mutatod, nem is akarom hogy itt maradj társaságnak… -
Ezen a ponton már tényleg dühös voltam rá, és nem akartam foglalkozni azzal a dologgal. Akármit mondhattam, vagy csinálhattam volna, akkor is csak természet így meg természet úgy, nem is próbálja magát senki más helyébe képzelni, képes ekkora cirkuszt csinálni egy kis hínár miatt. Őszintén, a földön is volt hínár, és nem a hínárba pusztult bele a környezet, hanem a füstbe és miegymásba. Én viszont nem akartam füstöt eregetni, se gyárakat építeni a Perdán, csak végezni a dolgomat, aztán nyugodtan visszamenni Rebelliumba.
- Milyen rendes tőlük, megtámadnak, elkábítanak, aztán még ők bizonyosodnak meg róla, hogy nem akarunk ártani… Baromi lenyűgöző. -
Horkanok fel, majd elengedek egy gúnyos kacajt, komolyan nem tudom hogyan eszkalálódhatna a helyzet még nevetségesebbé. Az elején még azt hittem, hogy tényleg valami olyanért kaptak el, ami megsértette őket, vagy veszélyesnek ítéltek, de mint kiderült, csupán annyira busmanok hogy fogalmuk sincs, hogy kik és mik vagyunk, de ahelyett hogy elindultak volna a kólásüveggel a hegyre, helyette elkaptak minket, és bedugtak ide.
- Van bármi mondani valód, vagy már csak azért lábatlankodsz itt, hogy élvezd a látványt? - Kérdem unottan felé fordulva.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Tenger Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
53

☽ :
Tenger Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Tenger Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 27, 2019 5:44 pm
Következő oldal

Max & Eowen
Óriási sóhaj szakad fel a torkomból. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a perdaiak és az égiek soha nem fognak egyet érteni semmiben, de még csak megérteni sem őket. Fejemet enyhén lehajtom, hagyom, hogy a vállamig érő hajam az arcomba lógjon. Bal kezem felemelem és meggyötörten dörzsölöm meg halántékomat hüvelyk és középső ujjammal, majd a szemöldökeimen is végig dörzsölök.
- A perdaiak a természettel együtt élnek, szimbiózisba, ha úgy tetszik. Ha már a mi bolygónkon éltek, rettentő mód örülnék, ha nem a saját népetek szokásaiból indulnátok ki, hanem tiszteletben tartanátok, esetleg, talán, törekedhetnétek arra, hogy megértsétek, elfogadjátok ezek az apróságokat – ezt leginkább a lábamnak mondom, amit még mindig szugerrálok, majd felemelem a fejemet. – Itt nincsenek olyan határok, amit ti akartok. Itt a perdai szabadon él, a természettel együtt. A tenger egy jó része ezen a falué, ebből élnek – tekintek rá komolyan. Bár érzem, hogy semmit sem érnek a szavaim. Akkor is mondani fogja a magáét. Mert, hát ő is férfiból van és nehogy már bárki, főként egy nő megmondja neki, hogy mi a helyes!
A hirtelen rámtörő undort visszanyelek. Talán az égiek világából ez az egyetlen olyan dolog, melyet képtelen vagyok felfogni, értelmezni, egyáltalán megérteni. A nemi különbségeket. Nálunk ilyen nincsen, nálunk a nőket is egyként kezelik a férfival.
- És mondd csak, kinek a hibája, hogy égiek járják a földünket? – vonom fel a szemöldököm kérdőn. – Nem kértük a védelmetekből, főként mert várj… Uh, mert talán olyan egyezségünk van a Várossal, figyelj! Ez tetszeni fog! – veszek egy nagy levegőt, majd inkább csak legyintek és kifújom azt. Eszem ágába sincs elmondani, viszont nem fogom bevenni, hogy pont az városiaktól védenek meg minket. Szemem könnyedén forgatom meg.
- Ti lázadók túl sok mindent túl komolyan vesztek – sóhajtok újra csak, ám ezúttal inkább csak fáradtan. Fáradt vagyok az ilyen jellegű vitákhoz. Nem akarok nézeteltérést az égiekkel, másra sem vágyok kevésbé. Hiszem, hogy tudnánk békésen együtt élni, csak akarnia kellene mindkét félnek.
- Jól van – emelem fel kezemet védekezőleg, szemeimet kidüllesztem rá. Lassan állok fel újra, ám a ház oldalát nem illesztem vissza a helyére, hagyom, hogy a férfit érje a nap. – Ha nem, akarod hát nem kell, nem én vagyok kikötözve – vonom meg a vállamat, hangom immár színtelen. Leporolom a nadrágomat, előbb a jobb lábamat emelem fel, hogy tüzetesen lesöpörjem róla a parton rátapadt homokszemeket, majd ugyenezt a bal lábammal is megteszem.
- Egy új faj vagytok, egy olyan bolygón, ahol alapesetben semmi keresnivalótok. Mit hiszel, hogy mindenki tárt karokkal fog titeket várni? – vonom össze a szemöldököm, hangom felcsattanó, majd rideg, közömbös. – Mit hiszel, hogy bejösztök ide a fegyvereitekkel, és azt tehettek amit akartok? Műszereitekkel kutatásokat, kísérleteket végezhettek, úgy, hogy ezt mindenki jó szemmel nézné? Lehet, hogy naivnak hiszel engem, de te meg eléggé ostoba vagy, ha nem vagy képes átlátni egy egyszerű helyzetet. Hadd kérdezzek valamit – fordulok vele szembe, kezeimet pedig keresztbe fonom a karomon.
- Ha a te bolygódra, nem is, ha a te anyahajódra, arra a nagy izére egy idegen faj lépett volna, tárt karokkal és örömmel vártad volna őket? Mindent elhiszel nekik, amit csak mondanak és csak a két szép szemükért megbízol bennük? – nem várom el tőle, hogy felfogja, hogy mire próbálok utálni. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy neki nagyon is természetes, hogy itt van és azt csinálhat itt amit akar.
- Rohadj el Max – legszívesebben belerúgnék, de erőt veszek magamat. Hirtelen kihúzom magam és emelt fővel vonulok ki, felhúzott orral. Ez most nem olyan színjátszás, mint a tisztáson. Ez valódi és komoly.
A kunyhó ajtaját mégis erővel csapom be, noha semmi sem érződik rajta, hiszen pehelykönnyű.
Idegesen megyek le a partra és gázolok be térdig a tengerbe. Legszívesebben felordítanék, vagy csak szétvernék valamit. Kezeim ökölbe szorulnak.
Miért ilyen rohadt nehéz az égiekkel? Miért ilyen rohadtul makacsok?
A percek lassan vándorolnak, a nap még mindig magasan tűz, valójában fogalmam sincs, hogy mióta vagyok itt. De nem fogok tudni egyhelyben állni.
A többi égit is meglátogatom. Tudatom velük, hogy reggel elmehetnek, addig bírják ki, még ha kényelmetlen is. Persze, hogy ezek sem örülnek nekik, ám most nem mosolygok, nem vagyok kedves, nem azért vagyok.
Azt is tudatom velük, hogy egy perdai fog jönni megetetni őket, már ha hajlandóak együtt működni és akarnak enni.
Persze, Maxnak ételét kire bízzák rá?
Trappolva indulok vissza a kunyhója irányába, válogatott átkokat szórok mindenki fejére itt a faluba. Tökömnek sem ér meg havi ingyen hal…
A fenébe, nyilván megéri.
Viszont amikor visszaérek nagy levegőt veszek, mielőtt belépnék.
Kezdjük tiszta lappal. Nyugalmat erőltetve magamra lépek be újra, arcomon derűs mosoly csillan újra csak.
- Éhes vagy? – kérdezem egy tányérral a kezembe.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Tenger Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Tenger Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Tenger Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 18, 2019 8:09 pm
Következő oldal
Tudtam, hogy mind a ketten máshogy látjuk a dolgokat, és pontosan ezért vitatkozunk, azt is tudtam, hogy ennek a vitatkozásnak nem sok funkciója van a jelenlegi formájában, de amennyire makacs és önfejű volt ő maga, annyira voltam makacs és önfejű én, ebben nagyon hasonlítottunk, és a kommunikációnk ott bukott el, hogy egyikünk sem engedett a másik véleményének és mind a ketten rá akartuk egymásra erőltetni a véleményünket, ebből egy fajta ki üvölt hangosabban verseny lett a kifejezés átvitt értelmében, és bár én voltam kikötözve egy póznához, nem maradtam alul a megmérettetésben.
- De aki határokat szab nekünk, az határokat szab saját magának is, ez az amit nem látsz át. Lehet hogy te úgy gondolod, hogy hoztok egy szabályt és az érvényesül, de a Dominium úgy gondolja, hogy ez a föld, vagy az a föld az övé, akkor nem kérdez elveszi, és nem azért mert az emberek annyira akarják, hanem mert a vezetéség terjeszkedni akar. De hiába mondom el, hogy hogy működik a döntéshozatal a Kancelláriánál, ha üres fülekre talál a kérdés, plusz, hogy miért akarunk mi jóban lenni veletek. És a mi beszélgetésünk ott mond csődöt, hogy egy pillanatra nem fontolod meg, hogy attól függetlenül, hogy ez a ti otthonotok, már mi is itt élünk, és nem fogunk sehova menni. Ez a szomorú igazság. Erővel nem tudtok minket kikényszeríteni innen, és a lázadás mindenképp itt ragadt, minek utána mi nem tartozunk egy frakcióba a többi emberrel, és nem akarunk sem harcolni veletek, de ha nem javítunk ezen… - mutatok rá, magamra majd újra rá, gyors ütemben. – Akkor nagyon rövidesen újabb konfliktus fog kialakulni, és ne értsd félre, én sosem leszek az ellenséged, de a nagy néma csönd sosem vezet békéhez, hosszú távon nem. -
Ezzel lezártam a mondani valómat, és figyeltem, hogy dühösen próbál újra fölénybe kerülni a beszélgetésben, de már nem válaszoltam, mert nem akartam tovább vitatkozni, ha tovább akartam volna, akkor még jó pár dolgot a fejéhez vághattam volna, de mi értelme, az egész beszélgetésünknek semmi értelme nem volt a jelen formájában, így ő távozott, én pedig kicsit átmozgattam az izmaimat amennyire a kötözés megengedte, aztán kényelembe helyeztem magam, és megpróbáltam pár órát aludni. Nem volt a legkényelmesebb pozíció, de végülis én mindenhol el tudtam aludni, a hadsereg megtanított arra, hogy a legkeményebb környezetben is pihenni kell, különben a kimerültség öl meg, és ez még rég kényelmesnek számított egyes egyéb helyzetekhez képest, amibe ember kerülhet ezen a bolygón.
Pár óra elteltével aztán megébredtem, aztán mindent megtettem, hogy lenyugodjak, és ne kezdjünk el újra patáriázni ha találkozunk. Sejtelmem szerint ő fogja hozni a vacsorámat. Ezt abból gondoltam, hogy az alatt, hogy toporzékolt és össze tudtunk veszni, talán pont ezért sokkal jobban bírtuk egymást mint mások. Legalábbis én pontosan tudtam, hogy én nem utálom őt, és nem bármiféle ellenérzés váltotta ki a vitát, inkább az, hogy nagyon más volt a véleményünk egyes dolgokban, és ennek elég erőteljesen hangot tudtunk adni, és ennek pontosan így is kellett lennie.
Mikor kitárult az ajtót, és megláttam őt, tudtam, hogy egészen más attitűddel próbálja intézni a dolgokat, mint a legutóbb, így magam is megadtam a módját, hogy ne fulladjon veszekedésbe ez a beszélgetés is.
- Farkas éhes. – Bólintok, és viszonzom a mosolyt, aztán megtámasztom a fejem az oszlopon, és figyelem őt. – Felejtsük el a délutánit, talán egy másik alakalommal eldöntjük valahogy, hogy kinek volt igaza, de ennek így most nincs sok értelme. -
Nagy levegőt veszek és figyelem, vajon hogy is fogjuk csinálni ezt a vacsora témát.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Tenger Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
53

☽ :
Tenger Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Tenger Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 20, 2019 7:43 am
Következő oldal

Max & Eowen
Szemöldököm szóról szóra egyre jobban ráncolom össze. Félő, hogy egy ponton túl már nem fogom tudni, mert teljesen összeszalad, vagy mert arcom bőre gondolja úgy, hogy nem elég nyúlékony, hanem megmarad feszesnek és már-már fizikai hátrányai vannak.
Mit sem számít, mert…
- Na jó, itt álljunk meg egy szóra. Mit hiszel rólunk? Hogy egy faragatlan, ostoba nép vagyunk, akiket csak úgy meg lehet vezetni? - teszem fel a kérdést, mert nagyon bizonygatni akarja, hogy ők mennyire jók és mennyire mellettünk állnak és hogy a másik fél mennyire meg akar minket ölni, mi meg csak tengünk, lengünk… Oké, ez a falucska igen. Fejem mégis látványosan rázom meg, hiszen az ideg kezd bennem egyre jobban gyökeret ereszteni.
- Egy büdös szóval nem mondtam, hogy erővel el kell titeket tüntetni. Csak hogy cseszettül vannak határok, amiket nektek is be kellene tartani! - hitetlenkedek, hápogok, folyamatosan nem értem, hogy mit vartyog. - Te vagy a legjobban felháborodva, hogy meg vagy kötözve, de épp most te próbálsz nekem együttélésről pampogni? Hát normális vagy? Épp ti szegtetek meg egy iszonyat egyszerű szabályt, kérést, mert hogy Ti, a nagy égiek úgy gondoljátok, hogy nektek bármit lehet, mert már itt éltek? Tanuljatok már meg közösségként gondolkodni és nem rohadt nagy önző módon… - kezdenék bele, de saját szavaim akasztom meg.
Nagy levegőt veszek és lassan fújom azt ki. Ezután hangzik el a rohadjon meg kifejezésem és már ott sem vagyok.
Komolyan én nem hiszem el, hogy mit képzelnek magukról. Persze mi mindig, mindent tűrjünk el, amit ők csinálnak, mert miért is? Mert ők a lázadók? Ellenállók? Mert nem tudtak egységben gondolkodni? A rohadt életbe is már, tőlem is viszolyog a népem, mégsem tudnék egy percre sem ellenük tenni.
Komolyabban.
Magamba fortyogok, mortyogok, amíg meg nem kapom az újabb hálás feladatot. Mielőtt belépnék hozzá újra csak nagy levegőt veszek. Valamelyik égi tanításon volt egy rendkívül hasznos megjegyzés:
színház az élet.
Hát akkor én most úgy is fogok viselkedni.
Mosollyal az arcomon lépek be újra hozzá.
- Farkas? - kérdezem tőle értetlenkedve, majd csak megrázom a fejemet. Az ételt leteszem elé. Persze, kérdezhetnétek, hogy miként fogja így megenni, nem?
Két lépéssel termek mögötte. - Felejtsd el, hogy megetetlek - nevetem halkan és kioldozom. - De ha szökni próbálsz, nem fogom tudni megállítani a falu lakóit, hogy ne öljenek meg - nem fenyegetem, eszem ágába sincs. - Csak mondom - emelem fel a kezem védekezőleg.
Ötletére nem reagálok, én ezt anélkül elengedtem volna, hogy elmondja. Visszasétálok vele szembe és a nyitott házikó ajtajához sétálok. Cipőm még mindig nem vettem vissza, sok értelme nem lenne. Lábaimat a víz felé lógatom.
Ami azt illeti megbízok a férfiba, hogy nem fog próbálkozni megszokni. Egy éjszaka nem hosszú idő.
Nem is oly messze tőlünk, a vízben egy perdai úszik, elég elszántan. Mígnem megkapaszkodik valamiben. Tudom, hogy egy régi farönk van ott. Lassan kapaszkodik fel rá és ahogy felegyenesedik, lábszára közepéig ér a víz.
Mégsem áll két lábon. Egy egyiket ugyanis a másikon fekteti keresztbe és úgy áll meg. A napnak háttal.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Tenger Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Tenger
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: