Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Ma 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Szurdok
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


szurdok - Szurdok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:40 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Szurdok
 





Mind a perdai, mind pedig az emberek városától távol fekvő Nagy-hegység mélyén labirintusszerű szurdok nyúlik el. Változatos formái, csipkézett sziklaperemei nehezen megmászhatóak, a sziklák közötti keskeny utak pedig több helyen is elágazódnak a szélrózsa minden irányába. Minden bizonnyal ezért választották az ellenállók a szurdokkal körülvett barlangokat rejtekhelyüknek. Erről azonban csak ők tudnak, és aki arra téved... az eltéved. Ráadásul még a hegyvidéken élő vadállatok is megnehezítik a kirándulni vágyók dolgát.
A Fennsíkhoz hasonlóan itt is található egy kisebb barlang, melynek mélye különös jelenséget rejt. A barlang járata egy szobányi csarnokba vezet, ahol a falak kéken fénylő kövekkel borítottak. Vizsgálatok hiányában egyelőre csak annyit tudni, hogy a "kövek" valójában nem kövek, hanem valamiféle mikroorganizmusok összessége. Érintésre szinte azonnal és láthatóan a kék fény beleivódik a bőrbe, tartós kapcsolat esetén a szívverés ütemére pulzál a sziklafalon, valamint kellemes meleget árasztanak magukból, mellyel felmelegítik a kihűlt testet és fájdalomcsillapító hatásuk is azonnal érzékelhető, ám nem tartós. A kapcsolat - érintés - megszakítása után néhány másodpercen belül a hatása elmúlik. Akár egyetlen darab eltávolítása is végzetes a mikroorganizmusok számára, egy apró "kő" helyén tenyérnyi sötét folt keletkezik.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 8:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Stig & Rita & Richard
A mentőakció

Azt hiszem, hogy eljött végre a nap, hogy útnak eredjek és felkutassam a feleségemet a Perda-n. Hónapok óta nyomozok az eltűnése után, de eddig nem sok eredményt tudok felmutatni. Hiába érdeklődtem a Hivatalnál vagy éppen a Kancelláriánál, sok biztató szót nem kaptam az ügyemben és egy apró kis nyomot sem, amin elindulhattam volna utána. Talán már nem is ismer fel, bár erre nem is akarok gondolni. Olyan nehéz elképzelni, hogy nem láthatom többé, de akkor sem adom fel. Meg akarom találni és érzem, hogy valami történhetett vele. Sok minden megfordult a fejemben, amikor utoljára láttam… de még most is hiszem, hogy nem önszántából tűnt el, mert valaki vagy valakik rákényszerítették erre a tettre. Vagyis… nagyon remélem, hogy nem én miattam lépett le…
Nehéz ilyen dolgokra gondolnom, mert mindig is vágytam egy családra, ami eddig nem adatott meg nekem. Sorra átnéztem minden holmiját, amit otthagyott a kabinomban, és furcsa mód semmit nem vitt magával, csak azt a ruházatot, ami rajta volt és a nyakláncát. Amióta a nyakába akasztottam, soha nem vette le magáról. Jó érzés volt látni a csillogást a szemében, ahogy a tükörben nézegette az apró kis medált rajta. Magam sem hittem, hogy ekkora örömöt és ragaszkodást fogok iránta érezni, tekintve, hogy a házasságunk napja előtt, soha nem láttam. Olvastam történeteket az Archívumban olyan esetekről, ami „Szerelem az első látásra”- címmel találtam egy könyvet, de nem hittem benne. Mostanáig.
Gondossággal készítem össze a holmim, amiről úgy gondolom, hogy szükséges lehet az útra. Az engedélyt megkaptam, hogy lemenjek a Perdára, bár még örülök is, hogy nem egyedül megyek. Sokszor játszottam végig a fejemben ezt az indulást, de nem gondoltam magam mellé senkit, ahogy eddig sem voltam valami nagy társasági ember. Azt viszont számításba kell vennem, hogy ismeretlen terepre készülök, és jó, hogy ha van olyan, aki legalább ismeri a helyet. Mr. Wayland lesz a társam, akiről már hallottam, de csak futólag ismerem. A terv szerint majd odalent találkozunk, bár csak a kijelölt hely koordinátáit ismerem, és a többi majd odaérkezéskor konkretizálódik. Jobb szeretek előre informálódni a dolgokról, de most nem egyedüli „akcióban” veszek részt és a hadnagy lesz a vezetőm. Kissé izgulok, hogy végre láthatom majd a nejem, ha megtaláljuk, mert hiszem, hogy él és baj történhetett vele… Rosszabbra nem akarok gondolni, mert a józan ítélőképességemre és a tiszta fejemre szükségem lehet. Az utazás zökkenőmentesen zajlott, bár a gondolataim messzebb jártak, mint a Holdra lépés körüli mérföldek. Ahogy a járműből kilépek, magamhoz szorítom az egyedi készítésű puskámat és a zsákba rakott holmimat, amiben csak a legszükségesebb dolgokat pakoltam. Víz, élelem és pár hasznosnak ítélt holmi, ami még jól jöhet. A tekintetemmel a hadnagyot keresem, gondolom, már a közelben tartózkodhat. Ha látom, és közelebb ér, akkor üdvözlöm.
-Jó reggelt, Wayland hadnagy! A nevem Richard Carter.- ha a kezét nyújtja, akkor elfogadom és röviden, de határozottan megrázom.

Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 11:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Ben bácsikám tökéletesen elintézte a gyors áthelyezésemet az Imperium-ról a Perda holdra. Cromwell kapitánnyal éppen csak átbeszéltük átvezénylésem okát és a lent tartózkodásom idejét, már indulhattam is a Városba, hogy elkezdjem a lenti munkám végzését.
Mielőtt azonban neki láttam volna a tényleges munkavégzésnek, egy kétségbeesett kérést kaptam el a PDA-n. Jobban mondva nem is elkaptam, hanem már napok óta gondolkodtam rajta, ugyanis Richard Carter, akit a seregből látásból ismerek, segítséget kért az eltűnt felesége felkutatása okán. Őszintén szólva már korábban is láttam, hogy megmozgat minden követ, de nyom nélkül igencsak sötétben tapogatózás ez az egész, arra meg bármilyen szörnyen is hangzik, de nincsen időm. Most viszont, hogy a kezében van egy használhatónak tűnő kiindulási alap, ami nem csak az eltűnt nej megtalálásában segíthet, hanem akár néhány Ellenálló kézre kerítéséhez is jó lehet, elkezdett érdekelni az ügy. Rlgi hitvallásom szerint senkit sem hagyhatunk hátra, akinek életben maradására egy csepp esély is mutatkozik. Szerencsére azonban nem csak engem, hanem néhány Ellenálló-vadász barátomat is érdekelte az ügy, bár őket inkább a plecsni, amit a sikeres vadászat után osztogat a Kancellária. A hivatalos álláspontjuk persze az, hogy a szívükön viselik Richard Carter nejének sorsát, de ismerem ezeket a gazembereket már a kiképzésük óta, tuti, hogy csak a kitüntetésekre hajtanak. Ámde üsse kő, kiváló katonák, akik nem riadnak vissza senkitől és semmitől a Perda-n. Ismerik az új keletű technikai dolgokat és kiváló csapatjátékosok. Ilyen fickókat vétek lenne kihagyni egy buliból.

- Üdvözlöm Mr. Carter, Stig Wayland hadnagy vagyok, én fogom vezetni a mentőakciót. - a kora reggeli órák egyikében fogadom a pontosan érkezett társamat, akivel rögtön az elején kezet is fogok üdvözlésképpen.
- Jöjjön, indulás előtt bemutatnám a csapatomnak Richard. - mutatom az utat az előttünk álló épület oldala felé, ugyanis mellette állítottuk fel a szortírozót, ahogy egymás között hívjuk.
- Kész csomagokkal fogunk útnak indulni, melyek a Boga-k oldalára vannak erősítve. Sajnos sem a két sem pedig a négykerekűek nem alkalmasak erre a mentőexpedícióra, ezért kell a természet adta erőt használni a feladathoz. Utazott már Boga nyeregben? - pillantok a férfira, de meg sem várom a válaszát folytatom.
- Végülis mindegy, nem egy nagy ördöngösség. Pár perc és ráérez, higgye el, én is így voltam vele. Hogy mit is viszünk magunkkal? Sátrat, hálózsákot, esőponyvát, egészségügyi alapellátó csomagot, néhány napi élelmet, tűzgyújtóeszközt, vizet és fegyvereket. - mikor a szépen felmálházott állatok mellé érünk, nem csak mondom, de akkurátusan mutatom is a mellettem haladónak miről is van szó.
- A felszereléshez tartozik egy távcsővel szerelt TW-S gépkarabély, három tárral, illetve az R-TS nevű puska három doboz tölténnyel. Emellett olyan fegyvert hoz magával, amilyet szeretne, reméljük nem lesz rájuk szükség, de hát odakint elég sok a vadonélő perdai élőlény, melyek közül több az éjszaka során vadászik... jobb, ha felkészültek vagyunk. - biccentek és elmosolyodok a szakállam takarásában.
- Ellenállókkal a nap bármely szakában találkozhatunk, lévén emberekről beszélünk, mozgásuk, tartózkodási helyük és tűzerejük kiszámíthatatlan, legyen mindig résen és soha, de soha ne lankadjon a figyelme Richard. - újabb mosoly, de ez inkább annak szól, hogy elmondom az alapvető dolgokat a bajtársnak, holott ő is teljesen tisztában van ezzel. Én viszont szeretek alapos lenni a munkámban, szeretem, ha mindent elrendezünk, mielőtt útnak indulunk.
- Osztag vigyázz!!! - megállunk a kifeszített sátorponyva alatt és bemutatom előbb az ötödik tagunkat, majd a háromfős csapatomat.
- Szeretném bemutatni Önöknek, Richard Carter hadnagyot. A PDA-kon megtalálják a küldetésünk alanyát képző hölgy, Rita Carter fényképét, eltűnésének körülményeit és a legújabb nyomot, melyen elindulhatunk. Egy kis figyelmet kérnék, bemutatás következik, mert odakint csak és kizárólag egymásra számíthatunk, senki másra:
- A TW-S karabéllyal a kezében Kurz Zászlós, ő a kommunikációs tisztünk és térképészünk, mi több, a varázslónk, a kisujjában van a terület lefedettségi térképe az utolsó kavicsig és patakig. Higgyen nekem Mr. Carter, ő még a vizeskulacsból is képes egy szemvillanás alatt kommunikációs eszközt készíteni. Nem véletlen a névadás, terepen mutatkozik meg csak igazán mit is tud.
- Az indián frizurás
- mutatom kezemmel a középen magasra hagyott taréj szerű hajkoronát viselő ipsét, akit amúgy se nehéz kiszúrni -  Benton Őrmester, és ahogy ő fogalmaz: "a nők ismerője és a puskások kedvenc játékszere…"
- Nem Uram! A nők kedvenc játékszere és a puskák ismerője. Így a helyes. - javítja ki vigyorogva, amire egy komoly ábrázatú, sűrű bólogatás a válaszom.
- Ó igen, igaz, mindig összekeverem a kettőt. - kacsintok derűsen Carter-re, hogy tudom én az igazságot, de hát ki ha nem én töröm le azt a fene nagy arcát fiatal beosztottamnak.
- Ash Tizedes a felderítőnk, ha nem tudnám, hogy a Dominium-on született, azt mondanám, hogy őslakos, még akkor is, ha egyáltalán nem hasonlít rájuk. Szemtelenül fiatal kora ellenére úgy ismeri a terepi adottságokat, hegyeket, völgyeket, hogy azt a helyiek is irigylik tőle. Mindemellett kiváló lövész és nagy eséllyel a küldetés után Őrmesteri rangra fogom felterjeszteni a Századosnál. - Benton csipkelődő fujjongása és némi derülés után Carter felé fordulok.
- Mit tudhatunk Önről hadnagy? - érdeklődve figyelem a reakcióit és a szavait, ami után, ha mindenki elkészült, akkor indulást vezénylek és nekivágunk az előttünk álló hosszúnak ígérkező útnak.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 5:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció


Koránt sem tudtam úgy felkészülni erre az útra, mint szerettem volna.  A kiképzésem alatt belém rögzült, hogy minden információt a lehető legalaposabban és aprólékosan áttanulmányozzam az akció előtt. Most nem minden részletet ismerek, de bízom a képességeimben és a megérzéseimben, miután elolvastam Wayland hadnagyról írt aktát és a Perdán honos élőlényekről. Ismereteim a mentőakcióban résztvevő további tagokról elég hiányosak, bár úgy vélem, hogy hamarosan ez is változik. A könnyű, hátamra vehető málhám és a puskám eddig sem akadályozott semelyik bevetésemen, így mondhatom, hogy rutinná vált nálam. A hadnagy fogadta a felé nyújtott jobbomat, és nem kell sok idő, míg a csapat többi résztvevőjének bemutat engem. A felszerelésre irányuló infók is gyorsan ismertetésre kerülnek, miközben a csapattagok felé indulunk.
- Értem.- bólintok a fegyverek felsorolására, majd a „hátasunk” kerül szóba. Mit mondjak! Még nem láttam ilyen gyíkszerű lényt, de amit olvastam róla, az elég meggyőző volt a választása mellett. – Még nem volt szerencsém. – húzódott egy félmosoly az ajkam szélén, bár nem nevezhető vigyornak, de ez nálam a derültség jele. Talán, majd kiderül, hogy miként fogom „meglovagolni” az állatot, de bízom benne, hogy nem vallok szégyent a többiek mellett.  A rövid, - ámde velős- ismertető a tagokról elég viccesen és közvetlennek hatott, bár rajtam nem vehető észre érzelem. Nem mintha érzéketlen lennék, de jobb szeretem a „távolságot” tartani, mint „bratyizósnak” tűnni. A kapott információkat elraktározom magamban, és sorra üdvözlöm a felsorakozottakat, akikkel hamarosan a nejem felkutatására indulunk. Gondolom, hogy több reakciót vártak volna tőlem szimpla üdvözlésemnél, de nem vagyok a szavak embere. Inkább a lényeget és a konkrétumokat jegyzem meg, ami a későbbiekben hasznos tudásnak számít.
-Üdv. Kurz zászlós.. Benton őrmester…Ash tizedes. – bólintok feléjük köszönés képen, ha a kezüket nyújtják, akkor elfogadom.
-Hasznos információk. Jó tudni. – bólintok a hallottakra, de csak a szemem árulhatja el derültségemet. Amit megtudtam a tagokról, azt a fejembe vésem, és ahogy elhangzott, nem lehet tudni, mikor jön jól ez a leleményesség és kreativitás. Majd én következem, ahogy érdeklődésük középpontjába kerülök.
-A „hátteret” adom többnyire. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a „csendesebb része” szoktam lenni az akcióknak. De ha többre kíváncsi, akkor kérdezzen hadnagy. – nézek rá, és most először láthat rajtam valami mosolyfélét. Biztos vagyok benne, hogy olvasta az aktámat, bár azt is természetesnek veszem, hogy kíváncsi rám. Még nem volt szerencsénk egymáshoz és nem is akarnám megsérteni a mosolyommal, de tetszik, hogy érdeklődő és nyíltan kimondja, amit akar. Azt hiszem, hogy jól meg fogjuk egymást érteni. Ahogy az sem elhanyagolható tény, hogy ettől a perctől fogva egymásra leszünk utalva.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 10:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A fiúk barátságosan fogadják Carter Hadnagy érkezését, sorban kezet is fognak vele, mikor arra éppen lehetőség adódik. Tudják ők nagyon jól, hogy a vadonban csak és kizárólag egymásra számíthatnak, ezért ezen a ponton mindenki komolyan viselkedik, és jól megnézik maguknak az újonnan érkezőt, aki egy időre a Falkájuk tagjává válik.
- Nekem volna egy kérdésem Hadnagy! Mondja, vadászott már... - ez az a pillanat mikor elegendő balomat nagyjából mellkas magasságba emelnem, de számat még csak szólásra sem kell nyitnom, mert éppen elég jelzés értékű a villanó tekintetem, hogy a nagydumás katona ne fejezze be az ide nem illő kérdését.
Tudom, hogy mit szeretne kérdezni, hogy hová szeretne kilyukadni, de úgy vélem, hogy ez most a fő csapásiránytól túlzottan is eltérne, főleg, hogy a velem szemben álló férfi az eltűnt felesége apropójából van itt.
- ...nem árt gyakorolni a vadászatot, ezért ma este Benton Őrmester fogja elejteni a vadat, amiből vacsorázni fogunk. - széles mosollyal fejezem be a kérdésnek indult mondatot, amitől érzésem szerint leginkább Kurtz nyugszik meg, mert tőle áll legtávolabb az efféle módi. Úgy vélem ez tökéletes büntetés és elrettentő példa, ha valaki a továbbiakban ilyen látványosan akár egy pillanatra is el akar térni az ügyünktől: a mentőexpedíciótól.
- Jöjjön Mr. Carter - intek röviden társam felé - megmutatom a csatalovát, vagy, ha úgy tetszik: a csatagyíkját. - nevetem el magamat a furcsa kifejezésen, de hát akárhonnan is nézzük, nem állok olyan távol a valóságtól.

Az idő lassan telik, az út monotonitását pedig nem sok minden töri meg. A térképészünknek hála nem vétjük el egyszer sem a mélyerdőségbe vezető irányt, amit kitaposott út híján legtöbbször kiszáradt patakmedrekben, vagy a természet alkotta kaptatókon teszünk meg. Hátasgyíkjaink jól bírják az utat, masszív teremtmények, akik kezesbárányként viselkednek még az első alkalmas gyíklovaglóval, Richard-dal a nyeregben is.
- Kurtz Zászlós, jelentést kérek. Lát-e valamit a műszerein? - érdeklődök a legelöl haladó bajtársamtól, aki csak némán rázza a fejét, pedig szüntelenül figyeli az eseményeket, melyek az előttünk lévő akadályokról tájékoztatják.
- Ash! Mi lesz a harmadik pont, ahol elképzelhető, hogy találunk valakit, vagy legalább nyomokat? - érdeklődve kérdezem a mögöttem léptető katonától, aki már minden bizonnyal alig várta, hogy kérdezzek tőle, mert elég bő lére eresztve válaszolja meg a kérdésemet.
- Az első a Hold-ligete volt, a második a Gerincút, de sajnos itt sem találtunk semmi értékelhetőt, a következő, ami még néhány órányira van, az a Sasok-szeme hegytető és kilátó pont lesz. Onnan belátható a Fényes-völgy és a Szurdok. Valószínűnek tartom, hogy odafönt választ kaphatunk a kérdéseinkre, ugyanis azon a helyen forrás, könnyen begyűjthető táplálék és az erdő állataival szemben védelem is egyszerűen kialakítható. Odafentről, akár egy siklóról is könnyen észrevehető a Sasok szeme bérc látványosan leszakadó partvonala és megkopaszodott teteje. - azt hiszem kimerítő választ kapunk, ami jóslatnak is tökéletes lenne, de jobb szeretem a kézzel fogható dolgokat, ezért a mesterlövész felé pillantok, és nem vagyok rest kérdezni sem.
- Mr. Carter, mesélne egy kicsit a nyomról, amin elégségesnek gondolta az elindulást? - kérdezek, de nem számon kérően, csupán kíváncsi vagyok, hogy ez pusztán egy utolsó kétségbeesett szalmaszálba kapaszkodás a férj részéről, vagy van valami sokkal logikusabb, netán spirituálisabb oka is annak, hogy itt vagyunk?

A fények lassan kihunynak körülöttünk, hogy helyet adjanak az éjszaka színeinek, de talán most, ezekben a gyorsan múló percekben pompáznak a legszebben a túloldalon látható magaslatok. Gyönyörű, nyugalmat árasztó másodpercek ezek, ámde lassan elérjük a hegygerinci emelkedő csúcsát, ahol nem más, mint a Sasok-szeme vár minket. A csúcsponton szétnézve már vöröslőn látjuk magunk előtt a horizontot és idefönt még a szél is feltámad, ami csak megnehezíti az esténk hátralévő részét. Késésben vagyunk, hisz se kész táborunk, sem pedig vacsoránk. Már éppen kiadnám az ukázt, mikor meglátom Benton felemelt, ökölbe szorított kezét a Boga nyergében ülve. Valamit nagyon figyel. Pontosan a gyér növényzetű kilátóponton állítom meg az állatot és jelzek a többieknek, hogy ők is tegyenek ugyanígy. Mögöttünk a végtelen mélységűnek tűnő szakadék terpeszkedik, előttünk már a koromsötétnek ható erdőség, melynek irányából vészjóslóan morgó hangokat sodor felénk a szél. A teherhordó gyíklények nyugodtsága úgy tűnik eddig tartott ki, mert szinte egyszerre kezdenek alattunk mocorogni és a maguk nyelvén egymással kommunikálni. Valami nekik sem tetszik az egyszer szent.
- Benton, mit látsz, vagy hallasz? Kurtz, mit jelez a műszer? - szeretnék egy teljesebb képet kapni, mert így a mozaikdarabkákból csak sokára fogom látni az egészet és összerakni sem valami egyszerű.
- Folyamatos morgást hallok Uram, mintha valami csak arra várna, hogy bemerészkedjünk az előttünk álló csapdába. - előkapja az oldaltáskában lapuló puskáját és csőre tölti biztos, ami biztos.
- ...nem is csak egy valami van előttünk, hanem egyenesen öten vannak. Egyik jel, erősebb, mint a másik és gyorsan közelednek. - Kurtz válasza sem várat magára sokáig, ami után kiadom az alakzatba vonulás parancsát és Carter felé fordulok.
- Vegye fel a lövészállását Richard, de maradjon a hátason. - tudom, hogy a lövészek magányos farkasok, de most falkában kell érvényesítenie azt, amit tud.
A Falka minden tagja nyeregben marad, remélhetőleg Carter is így tesz, hisz, ha a fenevad nagydarab, vagy többen támadnak, sokkal jobbak így az esélyeink, mind a túlélésre, mind pedig az összecsapás megnyerésére.
- Száz méter... - a szél susogását a Zászlós hangja töri meg, miután felvettük a félköríves alakzatunkat, melyben én vagyok pontosan szemközt az ötven méterre kezdődő erdőszéllel, jobbomon Ash, balomon Kurtz, mellette kicsit előrébb pedig Benton várja felkészülten az érkezőket.
- Igyekezzenek pontos lövéseket leadni, trófeánként állom a köröket a kocsmában, Mr. Carter minden egyes koponyáért választhat magának rövidet. - nem várok tovább, csatlakozok én is a társaimhoz, már ami a fegyverkezést illeti és a TW-S-t választom. Hiszem, hogy gyorsan és fájdalommentesen le lehet rendezni ezt a nézeteltérést a felénk közeledőkkel.
- Felkészült Mr. Carter? - sandítok a lövészre és csak remélni merem, hogy nincsen semmiféle öngyilkos elgondolása.
Vissza az elejére Go down

Rita Carter_v1
Rita Carter_v1

Hadsereg

szurdok - Szurdok RigidWeightyDowitcher-size_restricted

Karakterlapom :

Születési idő :
2396.07.17 - Dominium (20 éves)

Beosztásom :
Őrmester, fegyverfejlesztő

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Courtney Eaton

Keresem :

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_inline_ok23ouO6M61udvpj7_250


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 22, 2019 12:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Hat hónapja sínylődők ezen az átkozott helyen az átkozott bátyám hülyesége végett. Ha egyszer megtalálom, olyat bemosok neki, hogy a fal adja a másikat. De visszatérve a Perdára…a szurdokban ragadtam és már hetek óta kóválygok jobbra-balra. A köteleimtől megszabadultam már az első nap, igaz, hogy véraláfutásos lett a csuklóm a szabadulástól és a szorosság végett, de szabad vagyok. Azt eszem és azt iszom amit találok, szerencsére sok mindent tanultam az itteni élővilágról, hamar felmértem a lehetőségeimet. Bár ez a hat hónap elég lassan telt, legalábbis számomra, hiszen hol menekültem, hol a vacsorámat ejtettem el…hol pedig álomra hajtottam a fejem. Végül a sebeimet nyaldostam, hiszen akadt nem is egy rajtam a hetek alatt… legurultam egy sziklás-dombos helyről, kiment a bokám. Vannak rajtam zúzódások, a karom tuti eltörött már a legelső héten és kénytelen voltam sínbe tenni. Nagyon nehéz volt egy kézzel bármit is tenni…de tettem a dolgom. A túlélés volt az első. Semmi kommunikációs eszköz nem volt nálam, sem fegyver, se semmi, ami a tájékozódást segítette volna. Még magasan fekvő területre is hajlandó voltam mászni, hátha akad bármi pont, ahonnan könnyebben lehetne tájékozódni. De se esti órákban, mikor sötét volt, nem volt semmi világosság… de nem mondtam le az életemről. Arról nem is meséltem még, hogy megtaláltam Samantha gépét. Kettészakadt, az egyik részében hemzsegtek a Bleda-k… amikor megláttak fejvesztve menekültek, páran pedig felkaptak ezt-azt, ami mozdítható volt. A lányt nem találtam meg. Kiabáltam a nevét, de csak egy Tither válaszolt rezgő hangján. A közelben ólálkodhatott. Így nekem sem volt maradásom ott. Odébb álltam, nehogy veszélynek nézzenek az itt élő vadak. A végén még valami elkap és nem jutok vissza a férjem mellé. Néhány éjszakámat sírva vészeltem át. Hiszen olyan gondolatok marták az agyam hátsó részét, hogy halálra rémültem. mi van, ha sose jutok vissza? Mi van ha soha senki nem indul el a keresésemre? Hiszen senki nem tud rólam semmit. Se apám, se Richard, se a kancellár. Mi van ha a bátyám nem a Dominiumra ment vissza, hanem ellenkezőleg? Itt van a Perdián? Beállt volna közéjük? Hiszen meg mondta a szemembe, hogy soha többé nem akar látni… el fog tenni láb alól. Ha ezek a dögök nem ölnek meg, akkor majd személyesen szúr le…
Időközben elvesztettem a medálom is, mely fontos dolog az életemben. Egy közös kép van benne Richarddal. Tőle kaptam. Ha nem lelem meg, haza sem akarok addig kerülni. Különben meg egy Cladac lopta el, miközben fürödtem, lelépett a szemem elől. S csak remélem, hogy egyszer megtalálom azt a kis vakarcsot és visszaszerezhetem azt, ami az enyém. De nem volt szerencsém sem ebben, sem pedig Sam gépével kapcsolatban. Megtaláltam a gép másik felét, kb a másiktól 2 km-re… a lány testének maradékával. Csak a felső teste volt meg, az alsó részével nem tudom mi történt… s bele gondolni sem tudok mi lett vele. Csak akkor jöttem rá, hogy Sam az, mikor a csuklóját néztem át. Ott volt a karperec amit még gyerekként adtam neki. Akkor kezdtem el csak igazán bőgni. Ezt szerettem volna elkerülni. S még a hányinger is kerülgetett, hiszen itt álok a lopott űrhajó maradékában, s itt fekszik a barátnőm holteste. Ami maradt belőle. Sikítottam, összegubóztam mellette. S órákig nem is tudtam mozdulni onnan. Erőt merítettem hozzá. De egyszerűen reszkettem. A saját gondolataimat nem értettem. A sírástól már vörösek voltak a szemeim. De végül átkutattam a gép ezen részét, semmi használhatót nem találtam. Az elektromos szerkezet sem reagált, a rádió is halott volt. Volt annyi lélekjelenlétem még, hogy ott hagyjam az egész gépezetet, hiszen órák teltek el, s potenciális kaja vagyok a ragadozók szemében. Erre pedig találtam pár erre utaló jegyet. Így le kellett lépnem.

És most térjünk a jelenre.
Bujkáltam, menekültem egy csapat Errator elől. Igaz, hogy km-ek választottak el egymástól, de bemérték a szagomat. Az egyiket sikerült megsebesítenem egy faragott dárdával. Kiáll az oldalából. Úgy kell neki. Az egyiknek az ürülékéből pedig kihalásztam a medálomat, megette a tolvaj állatot, ki elcsente tőlem ezt az értéket. Szagnyomokat próbáltam eltüntetni, de sikertelen volt a tervem, hiszen ezek a dögök gyorsak, hamar a seggemben loholtak. Semmi nem állította meg őket. Pedig állítottam fel csapdákat a hetek leforgása alatt, de eszes dögök, s kikerülték az összest. Szóval nem maradt más, mint a futás. Már levegőt is alig kaptam, mikor a fák közül kekeveredtem. De csak szaladtam ahogy bírtam, hiszen ezek mögöttem hamar a nyomomban voltak, egy már tényleg a seggemben loholt. Nem volt időm körül nézni, hogy hová keveredtem és hogy hová menekülhetk, csak szaladtam, csak szedtem a lábam és már a könneim is megeredtek. A kezemben meg a nyakláncomat szorongattam. El se mertem ereszteni. Többé soha!
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 22, 2019 5:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

Úgy vélem, hogy az eddigi információk elegendőek a csapat többi tagjáról számomra. Azt is megfigyeltem a tartásukról és az érdeklődő pillantásaikból, hogy „nagy veszélyt” nem jelentek számukra. Persze nem a testi adottságaimra gondolok, hanem a csapattagként való részvételem. Bizonyára összeszokott társaság, és én kívülállónak számítok. Ami nem is gond, bár az elkövetkezendő órákra – vagy esetleg napokra- most egy „Falka”-ként fogunk együttműködni. A hadnagy érdeklődése a személyem iránt teljesen természetesnek tartom, ahogy azt is, hogy az újonnan érkezőt vizslató szemek kísérik, míg el nem raktározzák rólam a szükséges információjukat. Tulajdonképpen vártam is valami kérdést, bár a mondat vége elég nyitottan maradt, majd Stig fejezte be. Erre számítottam, vagyis valamilyen „ugratás félére” vagy „beavatásra”, hogy kipuhatolják a vérmérsékletemet. Azt persze nem árulom el, hogy sejteni vélem mit akart volna a mondata végére illeszteni, de nem firtatom, inkább a hadnagy szavai után értelmezem a kérdést. Nem akarnám még nagyobb „kellemetlenségbe” taszítani az Őrmestert, mert érezhető volt a hadnagy gyors és azonnali korrigálása miatt. Ezért inkább maradok semleges terepen, és ha sikerül, akkor hamar fátylat is boríthatunk Benton apró nyelvbotlásának. Én mindenképp elengedem a fülem mellett és nem is neheztelek, mert okom sincs rá.
-Maga biztosan remek vadász, Őrmester, ahogy a Társai is, és pazar lakomát terít majd le a vacsorához. De, hogy a kérdésére is választ adjak… Nem tudna mutatni nekem olyan „vadat”, amit ne vettem volna a távcsövem végére. – mondom neki egy apró kis mosoly kíséretében. Alapjában nem szoktam beszélni a tetteimről és most is elég „lágyan” fogalmaztam, amit ért, ahogy ért, vagy szeretne. Több, mint 80 bevetésen vettem részt és a távcsövemben különbféle célt mértem be, de a titoktartásom kötelez és ezt egy katona nagyon jól tudja és érti is félszavakból. Amúgy sem kérkednék vagy magasztalnám magam, mert nincs miért. A parancsokat teljesítem.
- Érdekes „hátas”.- mérem végig, ahogy közeledünk a gyíkszerű lényhez. Még nem találkoztam ilyen élőlénnyel, de remélem, hogy nem vallok kudarcot a megülésével. Az első kísérletem, hogy a hátára üljek, kissé viccesnek tűnhet, de ez életem első ilyen élménye, és amint sikerült valami kapaszkodót és némi egyensúlyt megtartani magamon, igyekeztem a többiek közelében maradni, vagyis annyira nem lemaradni tőlük. Pár méter után, lassan kezdtem ráérezni a mozgása stílusára, bár még mindig sutának érzem magam vele. A hadnagyék biztosan jót derülhetnek rajtam, de mindig van egy először.. ahogy mondani szokták. Aztán Stig, rá is kérdez arra a nyomra, ami miatt itt vagyunk, így a gyíkhátasom miatt nem is aggódom tovább.
-Pár napja a kezembe akadt egy pár műholdas fotó, amit a felderítés készített erről a kvadránsról, és véletlenül felfedeztem valamit. Ez másnak nem lényeges, de számomra nagyon is meggyőző volt. Amikor Rita eltűnt, nem vitt magával egyebet, mint ami ruha rajta volt. Ami elég furcsa is volt számomra, ha el akart volna végleg hagyni, bizonyára minden holmiját magával vitte volna… de nem ez történt. Az esküvőnk napján kapott tőlem egy nyakláncot, medállal, amit utána mindig magán viselt. De pár nappal ezelőtt, azon a bizonyos fotón, felismertem az ékszert, és egyre jobban gyanúvá vált bennem, hogy eddig is jól sejtettem, hogy nem önszántából hagyott el azon a bizonyos napon. Talán másnak nem olyan lényeges ez az apró medál, de nekem nagyon is az. Alig pár napot töltöttünk együtt a nászutunk alatt, de biztos vagyok benne, hogy történt vele valami, ami okán most itt indultunk a felkutatására. Egyedi a lánc és hiszem azt, hogy a megérzéseim mellett azt láttam, és nem pedig más holmit. Vak szerelmesnek is tarthat hadnagy, amiért erre alapoztam a keresését, de higgye el, hogy több hónapos kutatás és remény mellett, minden eshetőséget és lehetőséget megragadok, hogy megtaláljam a feleségem. – igyekeztem a lényeget összefoglalni, bár tudva levő, hogy van mögötte érzelem. Talán még nem nevezhető ez szerelemnek, de ragaszkodásnak és féltésnek, mindenképp. De mielőtt kérdezhetne a hadnagy esetleg még részletet, történik valami. A „gyíklovam” is egyre izgágább, bár gondolom, hogy ez valami mást is jelenthet. Amint meghallom a távolságra utaló mondatot, már megszólal bennem a lövész. Keresnék egy magaslati pontot, ahol jobban be tudnám látni a terepet és a mozgás forrását. Amint erre gondolok, már az agyam és a szemem keresi a megfelelő álláspontot.
-Készen állok...- A kezembe veszem a puskám és a távcsövön keresztül abba az irányba mozdulok, amerre az imént mutatott a tizedes. Nyugodtnak kell maradnom, mert most nagy szükségem van rá, s amint a gyíkom is nyugodtabban áll, már célra is tarthatok a gyorsan mozgó lényre. A fegyverem tökéletesen simul a karomra, és csak a megfelelő időt kell kivárnom, hogy tiszta célt lássak a cső végén. De aztán még valami feltűnik.. Egy rohanó alak, aki utat törve magának a bozótban, a ragadozók elől menekül… egyenesen felénk. Ahogy meglátom a szőrös-fejű élőlényt, már nem tétovázom, a fejére célzok, remélve, hogy a találatom halálos sebet ejt rajta. Nyugalomban kell maradnom... ahogy eddig mindig... de annyira fura érzés kerít hatalmába, ahogy a lövésem után ismét a futó alak felé nézek. Nagyon ismerős ez a mozgás... Rita?
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 10:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Benton és Carter úgy látszik félszavakból is könnyedén megértik egymást, ami azt eredményezi, hogy a katonánál rögtön nem is egy, hanem azonnal két szinttel emelkedik a mesterlövész szimpátiaindexe, ami egyáltalán nem nevezhető rossznak. Főleg úgy, hogy a vadászatra kijelölt tag, a Falka talán legnehezebben megnyíló tagja.

A hosszú órák alatt annak azért örülök, hogy nem teljes némaságban baktatunk a sokszor ösvénynek sem nevezhető vízmosásokban és szélmunkálta hegyoldalakon. Figyelmesen hallgatom Richard történetét, bár ez idő alatt sokszor nem nézek rá, viszont minden szót csöndesen elemzek magamban, mielőtt válaszolnék.
- Mire gyanakszik Mr. Carter? Talán az Ellenállók rabolhatták el, vagy valamilyen módon kapcsolatba került velük? - úgy sejtem, nem kell magyarázkodnom a kérdésem miatt, természetesen nem árulóként tekintek a feleségére, hanem talán egy nem ismert árnyalat a múltból, ami az Ellenállókhoz kötődik valamilyen formában. Nem zárhatunk ki semmit sem, elvégre a kényszerházasságok és a kirendelt férjek idejében a két fél nem tudhat a másikról mindent, talán még az együtt töltött hónapok alatt sem lehet kiismerni a társ múltját.
- Ne aggódjon Richard, megtaláljuk a feleségét. - a mellettem haladó férfi felé fordulok és egy bíztató mosollyal zárom a beszélgetésünket, hogy utána rögtön ifjú felderítőtársam, Ash mellé léptessek.
- Mit gondol, van esélye a nejének a túlélésre idekint, ennyi idő elteltével? - óvatosan kezelem ezt a kényes ügyet, ezért nagyon figyelek, hogy suttogó hangomat csak és kizárólag az hallja meg, akinek szánom.
- Az maga lenne a csoda, Uram! Nem embernek való vidék ez, főleg nem hónapokig... szeretném, ha élve találnánk rá, de nem sok esélyt látok rá. Még csak arra sem, hogy a holttestét megtaláljuk. - a Tizedes sem szeretné felkorbácsolni az érzelmeket, ezért ő is agyon figyel, hogy csak én halljam, amit mond, én pedig egy biccentéssel fogadom el az álláspontját.

A jelen viszont még csak a harckészültségbe állásunk után produkálja majd a legnagyobb meglepetést, amire talán Richardon kívül más már nem is számított. Egy női alak bontakozik ki a látóhatáron, amint maga mögött hagyja a sötét erdőséget és igyekszik, ahogy csak a láb bírja, de az üldözői sokkal termetesebbek és gyorsabbak, nem sok esélye van arra, hogy ideér, mielőtt elkapják.
Carter, mint lövész, azonnal reagál a kialakulóban lévő vészhelyzetre és azonnal elsüti a kezében lévő puskát, mely egy szemvillanás töredéke alatt éri el áldozata koponyáját és csontpáncélzat ide vagy oda, azért a perdai anyatermészet sem mindenható, pláne nem a Dominium egyik legkomolyabb fegyverfejlesztésével szemben. A lövedék áthalad a természetes páncélzaton egy úttal a lény koponyáján is, ami után a fenevad holtan zuhan az avarba. Rita még érezheti, ahogy a nagy test dübörgése rezonanciát kelt a földön, közvetlenül mögötte.
A falka fülsikettő üvöltéssel jelzi az agresszor felé, hogy ezért a tettért majd az Alfával kell számolnia. Az összetartó és egyben erőgyűjtő ordítás némi előnyhöz juttatja a menekülő nőt, de nekem sem kell több, sarkantyú helyett jókorát rántok a gyeplőn, mire a gyík megindul, egyenesen az Errator falka felé.
- Fedezzetek!!! Segítek Mrs. Carter-nek! - kiáltom a fiúknak, akik egész biztos, hogy értik a dolgukat ebben a helyzetben is és nem cselekszenek elhamarkodottan vagy meggondolatlanul.
Igyekeznem kell, hogy leküzdjem a közöttünk lévő közel harminc méteres távot, mert a Démontigrisek újból akcióba lendülnek. Az egyikük a Falkát veszi célba, a dárdával az oldalában rohanó Rita-n szeretne bosszút állni az elszenvedett sérüléséért, az Alfa pedig egyelőre nem mutatkozik a színen.
- Nyújtsa a kezét Rita!!! - már messziről kiáltom, nem is egyszer, hogy egyértelmű mit is szeretnék. Ügetés közben kell felvennem, mert, ha megállunk, akkor nem csak ő, de én és a Boga is odaveszünk. Kockázatos manőver, de nincsen más esélyünk a túlélésre.
Fegyveremet az oldaltáskába csúsztatom, majd oldalirányban kihajolok a nyeregből és mindkét kezemet kinyújtom, hogy a lány el tudja kapni. Egy lehetőségünk van, ezért nagyon észnél kell lennünk, nem hibázhatjuk el egymást.
Vissza az elejére Go down

Rita Carter_v1
Rita Carter_v1

Hadsereg

szurdok - Szurdok RigidWeightyDowitcher-size_restricted

Karakterlapom :

Születési idő :
2396.07.17 - Dominium (20 éves)

Beosztásom :
Őrmester, fegyverfejlesztő

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Courtney Eaton

Keresem :

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_inline_ok23ouO6M61udvpj7_250


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 8:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Hallom a lövést, hogyne hallanám, nem messze tőlem süvít el és találja el a mögöttem loholó fenevadat. A lövés célba ért, a farkas elesik, hallom, s érzem is mindezt. Az esése után keletkező apró löket elér engem is. Az azt követő morgás-üvöltés úgyszintén. Nem nézek hátra. Nem lehet, úgy kizökkenek a futásból és csak rosszabb lesz utána. Sokkal rosszabb. Csak az előttem lebegő cél van és semmi más. Érzem a forró leheletet a nyakamban, tuti az akar rajtam bosszút állni, melyet megsebesítettem. De így járt, nem adom könnyen magam. A kiképzésen tanultak nem engedik. És vagyok olyan makacsan elszánt, hogy nem engedem meg magamnak azt, hogy veszítsek. És nem veszíthetek.
Egy férfihang. Ismer. Hallom a nevemet. Többször egymás után. Én vagyok Rita, s mégsem reagálok semmit. Csak akkor mikor a gyíkot lovagló manus ér mellém, akkor tekintek csak fel, s látom a ruhán lévő jelzést. Hát megmenekülök. Hát tényleg meghallgatták az imáimat? Haza jutok? Vagy még nagyobb volumenű bajba sodrom magam? Látom a felém nyújtott kart, pár tized másodperc erejéig lehunyom a szemem, majd a másik fél karjáért nyúltam, hogy elkaphassam. A művelet sikeressége 90% volt, a maradék 90 % a másikon múlik. A fülembe dübörög az összes vérem, pulzusom az egekben lehet, levegőt is már kapok.
- El ne eresszen! - nem könyörgöm, vagyis nem tudom, talán annak hangozhat a másik fülébe. Én is kapaszkodom a másik karjába ahogyan csak tudok, de jelenleg az tart még eszméletemnél, hogy megjött a segítség. Akármilyen formában is, de megérkezett. Talán nem itt fogom feldobni a pacskert, talán tényleg 70 éves koromban temetnek el végelgyengülésben. Talán tényleg lesz 3 gyermekünk a Hadnagyommal. Ha ezt túlélem, mindent túlélek. Nyertesként térek haza.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 8:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

A terep mellett még ez a gyíkhátas is ismeretlen számomra. Ahogy haladok, néha a gondolataimba merülök és figyelem a távolt. Nem mintha ismerősnek tűnne a hely, de valami azt súgja, hogy jó felé haladok. Rita eltűnése napjától érzem, hogy életben van, bár sokan nem biztattak, hogy reményeket tápláljak a viszontlátásában. Szinte minden idegszálam kiélesedve figyel minden egyes rezdülésre, hátha onnan fog előbukkanni a feleségem alakja. Tudom, hogy minden nappal egyre kevesebb esélye van, hogy életben találjuk, de megfogadtam akkor, hogy mindent megmozgatok, ha egyetlen apró kis nyom is hozzá vezet. A tudatom felfogta, hogy arra is fel kell készüljek, hogy sikertelen lehet a megtalálása, bár a szívem azt súgja, hogy bízzak a megérzésemben.
-Minden megfordult már a fejemben Stig…. Ezt sem tartom kizártnak, hogy ilyesmi történhetett… De hinni akarom, hogy még életben van és viszontláthatom. - veszek egy nagy levegőt, ahogy végigsuhan a gondolataimon Rita élettelen testének látványa, ahogy az avarban fekszik. Ha erre gondolok, összeszorul a szívem, de nem akarom, hogy ez a kép megzavarja az elmém, és egyre nagyobb teret szélesítsen magának a lelkemben. Hiszem, hogy él, és meg fogjuk találni.
-Bízom benne… Köszönöm, Stig. – bólintok a hadnagy felé, és amint magamra hagy, hogy előrébb „lovagoljon” a tizedes mellé, megint a gondolataimba merülök. A számtalan eshetőséget újra meg újra végigjátszom a fejemben, de olyan sok minden vetődik fel, hogy inkább igyekszem kizárni őket és a lelkemet elcsendesíteni. Jól esett Stig biztató szavai, bár reálisan látni nagyon nehéz, hogy minden egyes órával egyre kevesebb remény marad az életben maradására, Ritámnak. Túl hosszú ideje van kint ezen a terepen, és lehet, hogy a legrosszabb eshetőség is valószínűbb, mint az én hiú reményem.
Aztán, mintha a talaj is megmozdult volna alattam, a hátas gyíkom is idegesen topogott, bár nem ismerem az állat természetét, de elég meggyőzően „adta tudomásomra” a megtorpanása, hogy nem mozdulna előre tovább, ha én is úgy döntenék. A hangokból itélve sok jóra nem számítok, de gyorsan kell cselekednem, ha védelmet akarok adni a menekülőnek és a „Falkának”, akik azonnal mozdulnak, ahogy a hadnagy kiadja az utasítást. Sokat nem tétovázom, hogy a fegyverem a kezembe emelve bemérjem a futó alak utáni bestiát. A gyeplőt elengedve a lábammal egyensúlyozom a nyeregben, bár nem könnyű az alattam mozgó hátastól nyugodtan céloznom, de bízom magamban és abban, hogy a kilőtt golyóm telibe kapja a fenevad koponyáját. Amint eldördült a lövés máris újabb célpontot keresek, majd nem tétlenkedem, hogy fedezzem a hadnagyot, aki már a menekülő közelébe ért. A távcsövön figyelemmel kísérem a mozdulataikat, de nincs időm örülni a látottaknak. A szívem hevesebben dobban, ahogy felismerem az asszonyomat, de most a bozótosból kirohanó fenevadakat célzom ismét. Időt kell szereznem nekik és a következő feléjük közeledő dögöt veszem célba, és máris meghúzom a ravaszt…
.....Gyerünk Stig.. Ritám! Meg tudod csinálni!....  

Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 11:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Már csak pár méterre vagyok Rita-tól, mikor a mögötte loholó, oldalán sebzett dög ugrásra szánja el magát, hogy tervei szerint még az előtt elkapja a lányt, hogy elérném a kezét. Óriási szerencsém, hogy a hátasom bírja szusszal és nagy testével utolsó védvonalként tud működni. Másképpen egész biztos, hogy nem sikerülne a művelet kivitelezése. Kezeink végül találkoznak, de a levegőben lévő dög is pontosan arra a helyre érkezne, ahol mi vagyunk, csak hát a gyík úgy viselkedik, akár egy sziklafal, ezért elérni nem bír minket, hanem jószerivel átbucskázik a termetes gyíklényen. A nagydarab társam fájdalmas ordítással tudatja, hogy a Démontigris karmai nem kímélték oldalát és nyakának oldalsó részét, egyértelműen megsérült.
- Kapaszkodjon Rita! - most, hogy egy pillanatra megtorpantunk, Mrs. Carter a hátam mögé ülhet, bár a veszély még korántsem múlt el, mert alig, hogy elhelyezkedik mögöttem a nyeregben és a többiek felé fordítom a gyíklovat, pontosan szembe találjuk magunkat az előbb átbukfencezett fenevaddal, kinek nagyon nem tetszik, hogy a bolondját járatjuk vele.
Tudom, hogy ilyen közelségből egyetlen lövés hatástalan ellene, egy sorozatra pedig nincsen időm, főleg úgy, hogy a fegyverek az oldaltáskákban pihennek és egyébként is alkalmatlanok a csontpáncélzatát átütni. Ebből a távolságból kitérni előle lehetetlen és sajnos a Boga nem túl ügyes, ha mozgásról van szó, az Errator lételeme a mozgás, ragadozó, nem tudunk előle elmenekülni...
... lövés dördül ... Mire kettőt pislognánk, a Richard által útjára engedett lövedék újfent, szinte ripityára robbantja ennek a bestiának a fejét is. Kapunk némi vérpermetet és egynéhány koponyadarabkát, de összességében olcsón megúsztuk a szemtől szembeni találkozást. Az élettelen test a földre dől, mi pedig láthatjuk, ahogy a vadászból áldozat válik.
Most, hogy megtisztult előttünk a terep, itt az idő, hogy megkezdjük nyargalásunk soron következő epizódját, de immáron Rita-val a hátam mögött, úton társaim felé, akik derekasan küzdenek a rájuk támadókkal.
- Fogja és tüzeljen Rita! - Előkapom a Boga oldalán fityegő fegyvertartóból a TW-S típusjelű gépkarabélyt, melyet hanyag mozdulattal nyújtok hátra a lánynak. Tudom, hogy tudja kezelni, olvastam az aktáját, a fegyverek fejlesztése a munkája, ezért száz százalékra veszem, hogy még lőni is tud, nem csak babusgatni őket.

Annál is inkább kell, hogy tüzeljen, mert Richard-ra oldalirányból már les a még nem látott Alfa, hogy elszámoltassa a falkájából elvett két életért. Némi morgással egyetemben ugrik elő a bokrok sűrűjéből és úgy fest taktikai okokból más irányból közelített a legalább másfélszer akkora domináns egyed, minek színe és csontozata is elüt a többiétől. Egyelőre nem támad, mintha átadná a lehetőséget Richard-nak arra, hogy lépjen, szinte felkínálva magát a kilövésre. Nagyjából húsz méterre áll tőle, vicsorgó állkapcsával egyetlen harapással, gond nélkül roppantaná össze a gyíklény fejét, ereje sokszorosa a hátasokénak, viszont egyelőre csak ő és mi vagyunk azok, akik észlelik jelenlétét. Nekünk kell ezt a helyzetet megoldanunk.

A sérült Boga érezhetően nem tudja már annyira szedni a lábát, mint ahogy az előbbi vágta során azt tapasztaltam, de még az is szép teljesítmény a szerencsétlenül járt állattól, hogy nem roskad össze alattunk.
- Az oldalára célozzon, ott a gyenge pontja, más esélyünk nincsen ellene ezekkel a fegyverekkel. - jegyzem, majd egyértelműen Carter és az Alfa felé irányítom magunkat, de egyelőre még elég messze vagyunk, viszont a TW-S-nek nem akadály leküzdeni a közöttünk húzódó távolságot. Remélem Rita okosan sáfárkodik a töltényekkel, bár a harmincas társzekrényből van mit kilőni a célra.
Pár méter megtétele után, jobb oldalról én magam is előkapom a magunkkal hozott R-TS puskát és várom, hogy lőtávolon belülre kerüljek vele.
Vissza az elejére Go down

Rita Carter_v1
Rita Carter_v1

Hadsereg

szurdok - Szurdok RigidWeightyDowitcher-size_restricted

Karakterlapom :

Születési idő :
2396.07.17 - Dominium (20 éves)

Beosztásom :
Őrmester, fegyverfejlesztő

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Courtney Eaton

Keresem :

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_inline_ok23ouO6M61udvpj7_250


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 9:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Hallom, mi történik, de nem tudok ellene semmit tenni. Segítség érkezik.
A férfi mögé másztam, kezem máris kapaszkodóért nyúl. Nem kell látnom Richard-ot, de el tudom képzelni, hogy mi folyik le benne éppen. Nem, igazából nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy nem most fogunk meghalni itt, ahhoz túl sokat megéltünk már. Honnan tudom hogy itt van? Női megérzés.
Számítottam rá, hogy nem lesz a viszontlátás túlzottan mesébe illő, hisz ez a valóság. Az pedig elég kegyetlen tud lenni néha. Számítottam arra, hogy valami kettőnk közé fog állni. Jelenleg a vadak. Túl sok ez így egyszerre. A fivérem árulása, Sam halála, az emlékek. Mintha egy lavina indult volna meg és sodorna magával, és én tehetetlen vagyok ezzel az erővel szemben. A vérem a fülemben dobol, a szívem mintha ki akarna szakadni a helyéből úgy ver, és szakad meg újra és újra minden egyes dobbanással. Aztán rám szakad a csend. Átvitt értelemben. Kapok egy fegyvert, s elém tárul a valóság. Richard Carter-t látom célra tartott fegyverrel, mögötte kirajzolódik a fenevad. Nem érzékeli.
Az érzelmeim kikapcsolnak. A fásult közöny szörnyetegként kebelez be, és én örömmel fogadom megváltó sötétségét. A testem ellazul, az arcom mozdulatlan márvány, a szemeim üresen csillognak, ahogy a hangszínem is fájón élettelen.
- Értettem. - hallottam a parancsot, hogy hova célozzak, közben a gyík is mocorog alattam. Megkell küzdenem ezzel a problémával is. Na nem mintha önként és dalolva vállalkoztam volna erre, még akkor sem ha ez kicsit talán úgy tűnhet. A felszín alatt érzem, buzogva tajtékzik bennem valami mély és romboló hullám, amit csupán egy alig tartó, rozoga gát tart ott, ahol még biztonságban vagyok tőle.
Bemérem a dögöt a gyengepontján, majd leadok egy pontos lövést, és utána még párat. Az emlékeket elzáró gát ebben a pillanatban úgy szakítja át éber tudatomat, mint egy vad, hömpölygő áradat. Elfogom veszíteni az éberségem, befog nyelni a sötétség. De nekem még látnom kell őt!
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 9:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

Most minden nyugalmamra szükségem van. A légzésemre jobban kell ügyelnem, mert a pulzusom is megemelkedett az adrenalintól, és a nejem látványa is felkavarta az érzéseimet. Két pillanat kell, hogy elvonatkoztassak a látottaktól és ismét a mozgó célpontok felé irányuljon a célkeresztem. Tudom, hogy a hadnagy mindent meg fog tenni a sikeres mentésre, de aggodalmam nem az ügyessége vagy a megoldóképessége hiánya miatt merül fel bennem, hanem az utánuk iramodó fenevadak miatt. Gyors mozgásúak, és jó páran vannak, de igyekszem olyan hatékonyan és pontosan célozni, hogy egérutat adhassak nekik. A többieknek is akad bőven ellenfél, bár őket is igyekszem valamilyen módon tehermentesíteni. Azt is mérlegelnem kell a másodperc töredéke alatt, hogy hogyan tudjam sorba leszedni róluk a dögöket. A hadnagy hátasát figyelemmel kísérem, bár már közelbe járnak, még nem megnyugtató a helyzetünk. Rita, remélem kapaszkodik, és nem esik le a nagy iramban. Bár az sem kerülte el a figyelmem, hogy a hadnagy hátasa megsérült. Az őrmesterék viszont elég nagy slamasztikában vannak, ahogy egy „kupacba” tömörültek. A felbőszült Erratorok be fogják keríteni a csapatot, ha nem törnek ki a szorult helyzetükből.
Amint a következő lövésemet leadtam a harmadik fenevadra, az alattam eddig toporgó hátasom hirtelen mozdul, és egyre idegesebben mozog, mintha jelezni akarna valamit nekem... A figyelmem egyelőre el kell vennem a távcső mögül, hogy a kantárját megfogjam, ezzel valamilyen erőhatást idézve elő a megállására.- Nyugi.. Boga!..hééé.... - Próbálkozásom nem sok sikerrel járt, de amint a gyíkhátasom idegességének okát akarnám kitalálni s körbenézek, meglátom a közelben lesben álló és vicsorgó állatot, kinek karmos lábai alatt, reccsenő ágak kísérik lépéseit, ahogy lassan közeledik felénk. A gyíkhátasom akkor ezt érezte...
-A rohadt életbe!- szalad ki a számon egy cifra és nem éppen szalonképes kiáltás, de ha most hirtelen mozdulnék az ellenkező irányba, máris készpénznek vehetném a szétcincált testem. Talán annyi most az előnyöm, hogy van kb. 20 méter közöttünk, és csak lassan csökken a távolság. A lehetőségeket számításba véve, most az lenne a helyes, ha kereket oldanék, de akkor még nagyobb hátrányban találnám magam. Nem könnyű a hideg fejemet megtartani, de hála a kemény és kitartó kiképzésemnek, nem pánikolok be a „meleg” helyzetektől. Az életem értékes, ahogy mindenki másé, de most az múlik a döntésemtől, hogy miként fog alakulni a következő pár perc, és a mentőakció…
Tudom, hogy nem sok esélyem van a démontigris ellen, ha közelharcra kerülne sor, így inkább a fegyverem a dög felé fordítom. S most jön az a rész, hogy miért is szeretek tájékozódni előre a feladataim előtt… Nem tartom magam tökéletesnek, de bízom a képességeimben és a kiképzésemben, ahogy a fegyveremben is. Ami most, az információk mellett jól jön. Amint a szemem rátapad a távcső végére, minden részletet jól látok az állaton. Hatalmas karmok, tépőfogak merednek rám, - a szarvairól nem is beszélve - és a testét beborító csontpáncél mellett a gerincén végigfutó tüskék sora, egészen a farkáig, ahol hasonlóan éles és meredő kinövések vannak. Mit mondjak… - szép példány, azt meg kell hagyni - , de nem szeretnék vele egy méteren belülre kerülni, ha nem muszáj. Amit erről az élőlényről olvastam, nem sok hely van a testén, amit nem fed ez a páncélja, és az sem válik előnyömre, hogy több, mint 2 m magassággal tornyosul fölém a talajtól számítva. A gyíkhátasom izgágasága is eléggé nehezíti a pontos célzásom, de ha nem lesz más lehetőségem, akkor le kellene szállnom a nyeregből, hogy a labilis mozgás ne akadályozzon a lövésem bemérésénél. Ezt még fontolóra kell vennem, de úgy érzem, hogy hamar kellene döntenem, ha nem akarok az esti vacsorája lenni ennek a démoni állatnak az agyarai közt. A lélegzetem is visszatartom addig, hogy az egyetlen lehetséges halálos pontot megtaláljam az állaton, és kilőjem felé a töltényemet. Bízva abban, hogy a magassága és az enyém közt alig van eltérés, mivel a Gyíkom is hasonló magassággal rendelkezik, csak éppen sokkal lassabb mozgású, de ahogy neki is a tudatába vésődött az utolsó óra lehetősége, hogy elbúcsúzzunk erről a világról, kiszámíthatatlanná válhat. Igaz, hogy eszem ágában sincs még távozni erről a világról, mert talán még van egy lehetőségünk a menekülésre… Ez az egyetlen lövés, amit akkor indítok, ahogy tiszta célt látok magam előtt, mert tudom, hogy a spéci fegyverem,  - amit némi súlycsökkentéssel és kisebb módosításokkal, hozzám igazítottak - és a vágy bennem, hogy a feleségemet viszontlássam, biztos kézzel fogom meghúzni a ravaszt. Már csak az idő az, ami egyre kevesebb a hezitálásra, és a golyóm kilövésére, így sok választásom nem maradt. Az ujjamat mozdítom, hogy a lövedék útjára induljon…  s várom, hogy célba találjon… de közben a boga-m nekiindul, hogy menekülőre fogja a dolgot...



Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 12:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A Falka egyedül maradt hármasa tökéletes összhangban dolgozik, látszik rajtuk az összeszokottság és az, hogy nem most ülnek először Boga nyeregben. Hiába az Erratorok taktikai húzása, az Alfa nélkül maradt egyedek nem tudnak csapatként működni, attól ők sokkal egyszerűbbek, minthogy önálló és egyben megfelelő döntéseket hozzanak krízis helyzetben. Ezért aztán szépen lassan, így vagy úgy, de megadják magukat a túlerőnek és a túlerő fegyverzetének, mivel folyamatos tűz alatt tartják őket. A természetes páncélzatuk ideig-óráig működik, de a vége az, hogy az egyik lény holtan esik össze, míg a másik egy elkeseredett, utolsó ugró próbálkozás után a férfiak mögött húzódó szakadékba zuhan.

Mindeközben Rita beteljesíti az elgondolásaimat, ugyanis nem csak egy "egyszerű" fegyverfejlesztő ő, hanem a lőfegyverek ismerője és a mutatott ábra szerint rajongója is, mert a tűznem váltó kart egy dolog ismerni és egy másik használni. Mrs. Carter pedig annak rendje és módja szerint használja is, pontosan úgy, ahogy a fegyverkezési-nagykönyvben meg van írva. Eleinte egyes lövésekkel operál, pontosan azon a helyen, amelyikre felhívtam a figyelmét, végül egy hosszabb sorozattal csiklandozza meg a bestia hasát.
- Nagyszerű lövések Rita! - bíztatom, mikor hallom a mögülem érkező fegyver kelepelő hangját és látom a találatokat. Úgy gondolom, mire Richard mellé érünk, már nem lesz szükség arra, hogy elsüssem a R-TS-t.
A Falka mesterlövésze alatt ugyan imbolyog kissé a félelemtől és a meglepődöttségtől az állat, de úgy fest, pillanatok alatt fel tudja venni a ritmust és ki tudja kapcsolni a zavaró körülményeket ahhoz, hogy egy célzott lövést adjon le a rávicsorgó bestia felé.
A távolság túlságosan is közeli ahhoz, hogy az Errator Alfa ki tudja használni a mozgékonyságából és ruganyosságából fakadó előnyt, ezért elugrani akármennyire is rákészül, nem fog tudni a gyilkos lövedék elől. A módosított R-16 pedig teszi, amihez a legjobban ért, nem hagyja cserben használóját és hullapontosan üt rést az állat nyakán, ami a találat után ugyan még tántorog egy keveset, de végül feladja a küzdelmet és a sziklákra borulva távozik a Perda világából.

- Kiváló lövés volt Mr. Carter! - érkezünk a gyíkhátassal a férfi mellé, majd nem váratva tovább senkit sem, leugrok a nyeregből és segítek Rita-nak is, hogy mielőbb férje karjaiba kerülhessen.
- A közelben leszek. - biccentek egy félmosoly kíséretében a páros felé, majd elteszem a puskát a tartójába, végül pedig nekiállok lepakolni a sátrat, valamint a tűzgyújtáshoz az eszközöket összeszedem.
- Ide nézzen Wayland Hadnagy! - szól egy kicsit messzebbről Benton hangja, de nagyon oda sem kell néznem, mert tudom, hogy éppen mi az, amit mutatni szeretne. A kilőtt Errator mellett pózol, vállán a puskával, aminek a jelenlegi világban nincsen túl sok jelentősége, viszont, ha még a közösségi média és az influencerek világát élnénk, ez egy komoly kép is lehetne.
- Szép munka és tökéletes egyed vacsorának, akár neki is kezdhet a nyúzásnak Őrmester! - kiáltom vissza a látottak után, amire szórvány nevetés a reakció a társak részéről.
- Ha végzett, vegyen majd egy pillantást a Mr. Carter által kilőtt Alfára, de amíg a többiek a szőrméje miatt sokat érő állatot nyúzzák, addig én megoldom a sátorépítéssel és a tűzgyújtással kapcsolatos teendőket. A vacsoránál találkozunk! - "milyen érdekes", most Benton nevet jót, hogy társai sem kapnak jobb munkát, mint ő, de hát ez erről szól, hierarchia és munkamegosztás van a Falkánkban.
Vissza az elejére Go down

Rita Carter_v1
Rita Carter_v1

Hadsereg

szurdok - Szurdok RigidWeightyDowitcher-size_restricted

Karakterlapom :

Születési idő :
2396.07.17 - Dominium (20 éves)

Beosztásom :
Őrmester, fegyverfejlesztő

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Courtney Eaton

Keresem :

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_inline_ok23ouO6M61udvpj7_250


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 2:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A lövéseim célba értek, de még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy biztonságban leszünk, mondjuk öt perc elteltével. Jó lenne, ha minden perfektül működne és nyugalom lenne. De csak áhítozok itt, a Perdán vagyunk, itt sosem lesz béke, nem hogy nyugalom. Az Alfa holtan csuklik össze a lövedékektől. Mind nagyszerű munkát végeztünk pillanatok alatt, talán kissé fellélegezhetek és pihenhetek. A hat hónap alatt végre először. Közeledünk Richard felé, arcomra kisebb mosoly kerül, ahogy a közeledő alakot látom. Hát eljött értem. Hát nem volt hiábavaló az a sok fohászkodás a nemlétező istenhez. A fegyver közben visszateszem a nyeregtartóba, nincs szükség rá a továbbiakban. Remélhetőleg. Wayland hadnagy lesegít az állat hátáról, kisebb mosollyal köszönöm meg apró segítségét, majd a Hadnagyom felé fordulok, s egy nagy lendülettel szelem át a köztünk lévő távolságot. A nyakába borulok, ott ölelem, ahol épp érem. A könnyeim pedig szabad utat engednek maguknak. Hosszú másodpercekig meg sem tudok szólalni a sírás miatt, a lábaim is rogyadoznak össze, de kitartok.
- A bátyám elkapott! Az ellenálókhoz csapódott át. - nyögök ki ennyit, majd eltávolodok a férjemtől, hogy az arcába, a szemeibe nézhessek. Csak arra kérem, hogy higgyen nekem, soha nem hazudtam neki, az elmúlt heteket, melyeket együtt töltöttük, mindig őszinte voltam, ez ezután sem fog változni.
- Megtaláltam Sam holtestét. Itt zuhant le… - többet nem tudok róla beszélni, fejet ingatok, majd Wayland felé pillantok.
- Klassz csapat. De honnan tudtad, hogy hol kell keresned? - a kérdésem végeztével tekintek vissza a férjemre, s válasza után törölgetem meg a szemeimet. Érjünk vissza a Dominiumra, egy kis pihenés után több időt szeretnék tölteni Rich-el. Igen. Ez a hat hónapnyi magány teljesen felőrölt és kettesben akarok lenni Vele. Csak ő meg én. Kis mosolyt eresztek meg még felé, majd a többiek felé akarok lépni, hogy valamit segíthessek, de forogni kezdett a világ körülöttem, a sötétség ellepett, a lábaimat nem éreztem, majd összecsuklottam.
A fáradtság tette, semmi más nem lehetett, hogy órákra összezuhantam és aludtam. A tábortűznél ébredtem, gyorsan felültem és körül néztem. Itt volt a Falka Waylanddal és Richard sem tűnt el mellőlem. Hát nem álom volt. Valóság. Vége van ennek a több napnyi kínnak.
- Mikor tudunk visszatérni a Dominiumra? - kényelmesebben felültem, hogy mindenkire ráláthassak, hogy mindenki arcát megnézhessem magamnak.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 5:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

Azt hiszem, hogy ez a pár óra, ami eltelt a leszállásunk és a mostani közt- életem leghosszabb időszaka volt a várakozásomra, hogy Ritámat ismét a karomba zárhassam. Az eltelt hetek eltörpülnek mai naphoz képest és amint a fenevadra kilőttem a golyót, már csak az járt az eszemben, hogy alig néhány méter választ el a feleségemtől, hogy Stiggel együtt megérkezzenek hozzám. A gyíkhátasomról leugorva szaladok elébük, és ahogy meglátom a nejem, megtorpanok, de aztán a szemem után a szívem is felfogja, hogy ez a valóság. Végre a karomba zárhatom megint és erre vártam már hosszú idő óta.
-Ritám!- rohanok felé, és két karral ölelem körbe törékeny testét. - Istenem... de vártam már ezt a pillanatot... - halkul el a hangom, ahogy az érzések a felszínre törnek. Nem biztatott senki, hogy élve megtalálom valaha is, de tudtam legbelül, hogy életben van, és kitartottam, ahogy ő is, hogy ismét együtt lehessünk. Amint a karomba zárom, elöntenek az érzelmek. A hadnagy felé egy „köszönöm” biccentés mutatok, de most olyannyira elmerülök az ölelésben, hogy alig akarom elengedni, mikor szóra nyílik ajka, és a szemembe néz. Amit mond, talán nem is lep meg annyira, mint várható lenne, mert elég sok lehetőséget átgondoltam, és ez is felmerült bennem. Igaz, hogy sokat nem mesélt a testvéréről, de amit hallottam, az elegendő számomra, hogy higgyek szavainak.
-Nyugodj meg Ritám! Hiszek neked, Szívem. De most az a fő, hogy itt vagy, minden rendbe fog jönni, meglásd… - szorítom magamhoz ismét, hogy tartsam remegő testét, mert érzem, hogy gyenge és kimerült. Ami nem is meglepő, ha ennyi ideig volt kénytelen idekint tengődni és túlélni valahogy ezt a zord és veszélyes helyet. A bátyja húzása viszont elindított egy folyamatot, ami egyre erősödik bennem. Soha nem éreztem ennyi vágyat arra, hogy megtaláljam azt a rohadékot és számon kérjem a tettéért. A saját húgát – a Feleségemet - dobta ki erre a helyre, hogy itt meghalljon, és magára hagyta. Egy féreg…
-Sajnálom a barátnődet, Sam-et…- suttogom a fülébe, de még mindig szorosan magamhoz ölelem, és csak lassan engedem kibontakozni a karomból, majd megsimítom az arcát.
-Igen! Remek csapat!- mosolyodom el, ahogy a többiek felé fordul, és csak szívom magamba az érzést, ahogy itt áll mellettem és végre nem csak álom, amit most átélhetek.
-A nyakláncod vezetett nyomra. Tudtam, hogy mindig viseled, és most itt vagyunk…  Most inkább nem mennék bele a részletekbe, mert már amúgy sem olyan lényeges. Inkább annak örülök, hogy megtaláltunk. A fiúk nélkül nem ment volna. - lépek feléjük, hogy Ritámmal az oldalamon a készülő tábor felé menjünk, hogy találkozhasson a többiekkel. - Gyere… bemutatlak nekik…Ők segí…- akartam kezdeni a bemutatást, mikor egy pillanat alatt elsápadt az arca, majd éppen csak el tudtam kapni, hogy ne zuhanjon a földre. –Rita! RITA!- kaptam el gyorsan, hogy a tábor felé siessek vele és a szememmel a hadnagyot kerestem.
-Segíts, Stig! Kell az orvosi készlet! Hol van? Gyorsan! – sietősen haladok a többiek felé, magamhoz fogva szorosan, majd amit tudok tenni, ellátom a sebeit, ha láthatóak- vagy hagyom Stigre, ha ő képzettebb ebben-  aztán hagyom pihenni Ritám egy hálózsákba fektetve a tábortűz mellett. Kimerült és gyenge, de erős akarata van, hogy túlélte ezt a poklot és én nem mozdulok el mellőle. Ha magához fog térni, én itt leszek, és fogom a kezét. Addig, míg alszik a nejem, a „Falkával” leülök a hadnagy mellé, és várakozom. Gondolom, hogy az őrmesterék már a vacsorát készítik, és nemsokára finom illatok terjengenek körülöttünk. Ha mindenki leül a tűz mellé, akkor köszönetet mondok nekik a hősiességükért és a segítségért, ahogy Stignek is.
-Köszönöm, Srácok! Nélkületek nem sikerült volna megtalálni a nejem. Neked Stig, külön köszönöm, hogy érte mentél és kockáztattad az életed. Jövök neked eggyel… és nektek is fiúk.  - nézek rá, majd ha elfogadja jobbomat, akkor megrázom hálám jeléül. Ha van valami ital, akkor most szívesen innék egy kortyot, koccintva a „Falkára”, akik mind egytől-egyig remek fickók. Majd, ha a többiek a sülttel lesznek elfoglalva, ismét a hadnagyra nézek. Már nem tartom a magázódást velük, bár nem tudom, hogy ezzel megsérteném-e a protokollt, de úgy érzem, hogy sok minden amellett szól, hogy ettől a naptól kezdve, ne „idegenként” tekintsünk egymásra, hanem tényleg egy Falkának számítunk. Persze, ha Wayland hadnagy sem ellenzi a közvetlenebb társalgási formát ezután. Ha esetleg nem engedné meg, akkor továbbra is magázódva beszélgetnénk. De, ha nincs ellenére, akkor már így folytatnám a mondatom.
-Emlékszel, hogy szó esett az ellenállókról, mint lehetséges opció Rita eltűnésénél?- Ha bólint, akkor folytatom. – Rita azt mondta, hogy a bátyja tette ezt vele, és ő rabolta el a Dominiumról aznap. Több, mint gyanú, hogy Ellenállók tagja és … meg szeretném találni, amiért ezt tette a feleségemmel! A saját  húgával…! Tudom, hogy sokat köszönhetek neked és a csapatnak, de segítenétek nekem felkutatni ezt a rohadékot? – szavaim halkan hangzanak, hogy csak Stig hallja, bár nem tudom, hogy mit szól az újabb fejleményhez, de bízom benne, hogy nem fog nemet mondani. – De megértem, hogy ha nem a válaszod… Bár, ahogy most állnak a dolgok, én fel fogom kutatni ezt a szemétládát és megfizet azért, amit csinált a nejemmel. Amíg várom a válaszát a hadnagynak - és Ritám még nem tért magához - , addig sorra veszem számba a lehetőségeket, és azt, hogyan tudnánk a nyomára akadni ennek a Derek Pain nevezetű féregnek. Aztán, Rita hangjára leszek figyelmes, ami kizökkent a gondolataimból. Megfogom a kezét és egy mosollyal nézek rá. – Hamarosan Ritám. Picit erősödj meg, és ígérem, hogy nem sokat kell várni rá.- simítom meg gyengéden az arcát és fölé hajolva megcsókolom. –Most pihenj még kicsit. Nemsokára kész a vacsora. Feküdj nyugodtan, mi itt leszünk. – utalok a többiekre is, akik nem messze beszélgetnek a lobogó tűz mellett. Fogalmam sincs, hogy fogom a felkutatását kezdeni a bátyjának, de abban biztos vagyok, hogy nem fogom futni hagyni, annyi szent.


Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 1:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Bár már régen nem vagyok gyerek, de még mindig szeretem a mesés dolgokat, márpedig ez a találkozó, amit nem kis szerencsével sikerült összehoznunk a perdai vadon kellős közepén, felér egy csodálatos történettel. Ha nem személyesen látnám ezt a nagyon-nagyon rég várt találkozót, egészen biztos, hogy csak mosolyogva legyintenék egyet és nem hinném el a történetmesélőnek. Mekkora arra az esély, hogy valaki balesetet szenved a semmi közepén, megsérül, majd hat hónap múlva előkerül úgy, hogy közben minden lépését ragadozók lesik? Bármilyen lehangoló is a válaszom: de semmi. Az élet viszont megcáfol, mert nagyjából 8 lépés távolságban előttem az élő példa látható.
Biccentek Richard felé, majd szélesen vigyorogva megcsóválom a fejemet, mert még nekem is idő kell ahhoz, hogy tényleg elhiggyem ezt. Miután előszedtem a csomagból a szükséges holmikat, csöndesen eloldalgok a színről és hagyom, hogy a páros örüljön a viszontlátásnak.
Épp csak végzek a sátor első elemének felállításával, mikor Mr. Carter hangját hallom a hátam mögül, mire felkapom fejem és azt látom, amint felém közelít, karjaiban az ájult feleségével. Mivel én vagyok hozzájuk a legközelebb és a csapatomból nekem van ebből a tekintetből a legnagyobb tapasztalom, már hozom is az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre fenntartott orvosi készletünket.
- Óvatosan fektessük a földre Richard, tegyen mindent úgy, ahogy mondom és nem lesz gond... - a legfontosabb, hogy nyugodtak maradjunk, ami tudom, hogy egy ilyen helyzetben borzasztó nehéz, de hinnie kell nekem.

Miután Rita állapota rendeződik, visszatérek korábbi tevékenységemhez, hogy még az előtt befejezzem, mielőtt teljesen ránk sötétedne. Nagyjából egy félóra elteltével már teljes a sötét körülöttünk. A táborhelyül kialakított, egészen jól védhető hely szomszédságában az óriási szakadék tátong, melynek irányából nem számítok támadásra, a fennmaradót pedig az embereimmel teljesen jól le tudjuk fedni védelem szempontjából. Középen egy nagyobb tűzkörben sárgás lánggal lobog a vacsorát sütő és a melegedésre is használt tüzünk, míg a tábor két szélén a sátrak mellett a vadak távoltartásának céljából gyújtunk kisebb jelzőlángokat.
- Örülünk, hogy segíthettünk Richard. - természetesen elfogadom a jobbot és jól meg is rázom a fiúk nevében is, akik még a jókora Errator Alfa bőrét teregetik valahol a szélső tüzek egyike mellett. Jobb szeretem a magázódást még harcostársak körében is, ezért én nem váltok közvetlenebb társalgási formába, viszont ez nem jelenti azt, hogy Mr. Carter ne tehetné.
- Mrs. Carter, minden tiszteletem, hogy kibírta hat hónapig ezen az elátkozott helyen. - nagy munkából érkezik társaságunkba Benton Őrmester, aki precíz hentes hírében áll, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egyenruháján egyetlen vércsepp sem látható, pedig egy igen komoly nyúzási és darabolási fázison van túl másodmagával.
- Én mindig is tudtam, hogy életben van, még mondtam is Kurtz-nak, hogy "meglátod, estére meg is találjuk Mrs. Carter-t!"... - még jó, hogy Rita nem látja a mögötte álló Kurtz reakcióját, mert semmi nem igaz abból, amit itt az Őrmester süketel, legalábbis, ami arra vonatkozik, hogy mit mondott a megtalálásával kapcsolatban.
- Úgy látom, hogy a vacsora elkészült! - szól közbe Ash a nem messze lévő nyársaktól, aki úgy látszik felcsapott ma estére a Falka előkóstolójává.
- Megtiszteltetés volt együtt dolgozni magával Carter Hadnagy! - újból Benton a szószólónk, amit egészen addig nem bánok, míg nagyobb arányban van a fecsegésében a valóságalap, mint a történetfaragás.
Richard köszönő szavaira újfent biccentek egyet némi mosoly kíséretében, majd mindannyian elcsendesülünk, mikor a mesterlövész az Ellenállókat említi. Éppen elég volt ennyit kiszűrniük társaimnak a bizalmasnak szánt beszélgetésből, máris visszaveszik saját hangerejüket és próbálnak nem túl feltűnően hallgatózni a közelünkben. Fülelnek, mert itt létünk nem is annyira mellékága, hogy a területen portyázó ellenséget felkutassuk, és lehetőség szerinti likvidáljuk, amiért egész jó vadászati fejpénzt osztogat a Dominium.
- Nincs akadálya a kutatásnak Mr. Carter, vállaljuk a munkát. - a Falka tudja, hogy az efféle munkát nem szoktam elutasítani és én is tudom, hogy ezeket a fiúkat ez élteti csak igazán. Még szép, hogy benne vagyunk, hogy hol kezdjük, azt pedig a vacsora után átbeszéljük.
Vissza az elejére Go down

Rita Carter_v1
Rita Carter_v1

Hadsereg

szurdok - Szurdok RigidWeightyDowitcher-size_restricted

Karakterlapom :

Születési idő :
2396.07.17 - Dominium (20 éves)

Beosztásom :
Őrmester, fegyverfejlesztő

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Courtney Eaton

Keresem :

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_inline_ok23ouO6M61udvpj7_250


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 12:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A nyakláncom segített a megtalálásomra. Nyomot hagytam ezzel, aminek örülök. Jó hogy soha nem vettem le ezt az ékszert. Jók a megérzéseim.
Ébredésem lassú volt, tovább tartott a pihenésem, mint gondoltam. Zúgott a fejem, fájt mindenem. Talán még a hajam is, holott az lehetetlen. Richard szerint pihennem kell még és hamarosan újból otthon leszünk a Dominiumon. Már jó lenne, kicsit hiányérzetem van feléjük. Hiszen az az otthonom, ott sokan szeretnek és én is sokukat imádom. Apa vajon tudja, hogy a fia mit tett? Vagy ő is benne van ebben az egészben? Kétlem, hiszen az életét szenteli az egész hadseregnek. Él-hal, nem is ismer mást, csak ez az egy életcélja van a világban, hogy szolgálja őket. Kizárt, hogy tudna a kisfia minden lépéséről. Egyáltalán Derek egyedül cselekszik, vagy van valaki mellette, aki mozgatja őt? Fogalmam sincs, de képtelen vagyok elhinni ezt az egészet, holott megtörtént. A saját testvérem döfött hátba. Nem tudom elhinni. Szinte a gondolataim megszállottja lettem, el sem jut a tudatomig amit a férfiak beszélgetnek a közelemben. Most viszont nem kevés feszültséget érzek magamban, és csak remélni merem, hogy a bátyám tud normális magyarázatot adni a történtekre. Vajon a Dominium-on van, vagy valahol másutt? Egyáltalán gondol rám? Naív lennék? Meglehet, de ha a világot mindig sötéten látnám, akkor nem mernék élni se benne… A bátyám körül akadnak piszkos dolgok, ebben biztos vagyok, de hogy ennyire elvetemült legyen?
Közben kényelembe helyezem magam, már ami az ülést illeti és körül nézek. A fiúk szépen elfoglalják magukat, azok a nagy dögök biztos finom húsúak, nem mintha annyira éhes lennék… áh kinek próbálom ezt elhitetni, mikor még én sem veszem be.
Az őrmester szavaira elmosolyodom, hiszen igen, kitartottam.
- Köszönöm, Őrmester. - nekik is hálás vagyok, mindenki segített ebben a komoly feladatban. Senki sem gondolta, hogy túlélem, de itt vagyok.
Feltápászkodom, kinyújtóztatom végtagjaimat, a fájdalom érzékelésénél pedig felszisszenek. Richard mellé sétálok (ha nincs a közelemben), s ha engedi, akkor ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, s egy mosollyal arcomon tekintek fel arcára. Nagyjából egy percig tartózkodom mellette, eleresztem és Stig mellé veszem az irányt.
- Wayland hadnagy. - szólítom meg, kis gondolkodás után másodpercekig némának tűnők.
- Köszönettel tartozom az akcióért. Mr Carter már biztos megelőzött ebben, de személyesen is gondoskodom erről. És mik a tervek a továbbiakban? - érdeklődőm a továbbiakról, mellyel biztos jó, ha tisztába vagyok. Mire kellene, hogy felkészüljek. Nem fogok tétlenül ülni a babérjaimon, ebben biztos lehet.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 30, 2019 7:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

Amikor elindultunk, az is felmerült bennem, hogy nem fogom viszontlátni Ritám, és ez volt a legborzalmasabb félelmem. Talán a kívülállók, akik végignézték a hetekig tartó kutatásom, hogy valami nyomot találjak, amin elindulhatok, kinevettek. De én hittem, hogy életben van, mert azt súgta a szívem. Ahogy most a karomban tartom törékeny és kimerült testét, miután a viszontlátásunk édes csókja is végre valósággá vált, megrémültem, ahogy összeesik, és alélt teste után éppen csak utána tudok nyúlni. De most ahogy szorosan magamhoz ölelve rohanok Stig felé, minden gondolatom körülötte forog. A hadnagy szavai elérik fülem, de oly hangosan dobog a ketyegőm, hogy szinte kalapál a dobhártyámon.
-Rendben. Azt teszem, amit mondd…- óvatosan a földre fektetem Ritám, majd hagyom, hogy Stig ellássa. Jól tudom, hogy ez a pár hónap a teste teljes „készleteit „kimerítette, de most csak pihennie kell, hogy megerősödhessen. Végig fogom a kezét, hogy érezze, itt vagyok mellette. Csak akkor nyugszom mg, mikor az állapota stabilizálódik és az értékek normálisabb görbét mutatnak. Ekkor már majdnem teljes a sötétedés és a tábor felállítása is hamarosan befejeződik. A tűz mellé telepedve a hadnaggyal váltok pár szót, bár nem hinném, hogy csak mi hallottuk a szavaink. Igazából nem is lényeges, mert ha igent mond Stig, akkor a többiek is érintettek lehetnek a továbbiakra.
-Tényleg köszönöm, mindenkinek a segítségét. – de ezt Ritám is megerősíti, aki hamarosan jobban van, majd csatlakozik a tábortűz mellé, hozzánk. Próbáltam nyugalomra inteni és hagyni aludni, mert szerintem erre volna most szüksége. Tudom, hogy elszánt és kitartó, ahogy ezen az átokverte vidéken is túlélte ezt a borzasztó időszakot, de most már itt vagyunk vele, és mostantól igyekszem mindentől megvédeni. Attól az ördögfajzat bátyjáról megvan a véleményem és nem fogok addig nyugodni, míg rá nem lelek.
- Köszönöm, Benton őrmester, ahogy maguknak is. – bólintok a többiek felé, bár Ritám hamarosan csatlakozik hozzánk és Stig hadnagyra irányul figyelme, miután odajött mellém és egy finom érintéssel az ujjai az enyémre kulcsolódtak. Érzem, hogy tudja, még kicsit várnia kell a visszatérésre, mert pár napig lehet, hogy még maradunk a szurdokba. Csendben ülök, a tűzet bámulva, és összeszedve a gondolataimat, hogy hogyan lelhetnénk nyomára annak a Féregnek, aki a saját testvérének az életére tört és aztán magára hagyta, meghalni ezen a vidéken. Lehet, hogy a testvére, de ezt nem fogja megúszni, mert elégtételt akarok róla venni, és nem hinném, hogy egy ejnye-bejnyével elintézhető lesz a dolog. Én biztos, hogy nem fogom futni hagyni, ha a távcsövem elé kerül… Hiába a sógorság.. Mert amit tett, az a legnagyobb aljasság, amit csak el lehetett követnie…
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 03, 2019 3:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Benton, Rita köszönő szavai után szélesen elvigyorodik, mert mi más is lenne egy katona számára oly üdítő, mint értékelni és megköszönni az erőfeszítéseit. Ő már egész biztos, hogy ezek után jól fog ma aludni, feltéve, ha sor kerül a pihenésre, mert idekint a rengetegben sosem lehet elég éber az ember.
A vacsora mondhatni tálalva, bár stílusosabb, ha azt mondjuk, a vacsora nyársra tűzve. A napi vadászat tehát megoldódott, a csontok és a szőrme eladásából nyert összeget a Falka, mint minden esetben, úgy most is a közösbe dobja, amit egy-egy meghatározott napon igazságosan szétosztanak majd egymás között, így nincsen enyém vagy tied, minden közös és ez ily módon megy már rég óta.
Nevemet meghallva a hang irányába fordulok, ahol megpillantom az időközben Richard mellől, a közelembe érkezett lányt, ám mielőtt még bármi is mondanék válasz gyanánt, fölemelek egy nyársat és a rátűzött Errator hússal együtt felé nyújtom.
- Egyen mihamarabb a finom részekből, mert, ha ez a kiéhezett bagázs ráveti magát a különleges falatokra, akkor bizony nem marad belőle semmi sem. - mosolyogva a közelben beszélgető hármas felé biccentek, akiket jól ismerek, ha étkezésről van szó. Egy szemvillanás alatt, sáska módjára tudják elpusztítani az ételeket, leginkább azokat, melyek a fogukra való. És az Errator hús messze földön híres.
- Örülünk, hogy segíthettünk a felkutatásában és hogy helyzethez képest épségben előkerült a vadonból. Csak nagyon kevesek lettek volna képesek eddig túlélni idekint. Óriási küzdő Rita, minden elismerésem! - el sem tudom képzelni, hogy min mehetett idekint keresztül a hosszú hetek alatt, miközben a völgyeket járta és megpróbált minden nap csak egyszerűen túlélni, hogy utána éjszaka reménykedjen abban, hogy a férje még nem mondott le róla és keresi őt.
- Holnap kora reggel elindulunk visszafelé a Városba, hogy mihamarabb meg tudja vizsgálni egy orvos és ki tudja magát rendesen pihenni. A további terveinket pedig útközben átbeszéljük Mr. Carter-rel. - pillantok a férfi felé, aki egész biztos, hogy tudja, mire utalok ezzel a mondatommal.
- A vacsora után viszont térjünk mihamarabb nyugovóra, hosszú napunk volt és holnap nagyon hosszú menetelés vár ránk hazáig. - egy kicsit nagyobb hangerőre váltok, hogy mindenkihez eljusson, még azokhoz is, akik nagy átéléssel elevenítik fel a ma történt eseményeket.
- Őrmester! Kérem ossza ki a hadsereg ajándékát, a golyóállómellényeket, melyeket az őrségben lévőknek kötelező jelleggel viselniük kell... - alig mondom ki a kérésnek álcázott parancsot, Benton egy kicsit dünnyögni kezd magában.
- ...remek, köszönöm Benton Őrmester, hogy elvállalta az első őrszem hálátlan szerepét. Két óránként váltjuk egymást reggelig! - ezek után ellenvetés már nem érkezik, de úgy vagyok vele, hogy mindenekelőtt a biztonság. Tudom, hogy a mellény nehéz és kényelmetlen, de idekint életet menthet, ha arról van szó.

A vacsora jó hangulatban fogy el a tűz körül ülve, majd hamarosan minden elcsendesedik a kis táborhelyen, csak az erdő lesz az éjszakai vadállatoktól hangosabb. Az órák gyorsan pörögnek és egészen hajnalig eseménytelenül telik az éjszakai szolgálat az éppen beosztásban lévő figyelők számára.
Ekkor azonban Kurtz a kikötött boga-k irányából neszezést hall, de egyelőre nem tulajdonít túl sok jelentőséget a zajnak, gondolván csak az állatok mozgolódnak, vagy az avarban csörtet el egy perdai élőlény. A kezében lévő fémbögrében gőzölgő italt megfújja párszor, de mielőtt belekóstolhatna, újból zörejeket hall és mikor megfordul, már lát is valamit. Pontosabban ember forma sziluetteket, amint többen is a hátasaik meglovasításával próbálkoznak.
- Hadnagy! Viszik a bogáinkat! - alig, hogy elkiáltja magát, a kezében lévő bögre szinte szétrobban a kezében és szerteszét fröcskölődik belőle forró innivaló.
- Lövész az erdősávban!!! Vigyázzanak! - kiáltja el magát amint tudatosul elméjében, hogy mi is történt, majd azonnal rohanni kezd, hogy mielőbb fedezéket találjon, ugyanis nem biztos, hogy még egyszer célt téveszt egy ehhez hasonló pocsék lövéssel a mesterlövész.
Kurtz szavaira riadok meg, miközben a laposüvegemet ölelgetve szundítok a hálózsákomban, majd a lövés hangjára az oldalamon lévő tiszti pisztolyért nyúlok és pár pillanat alatt a közelben lévő sziklakitüremkedéshez kúszok, hogy felmérjem a helyzetet.
- Minden rendben Zászlós? - kiáltva érdeklődök, amire már érkezik is a megnyugtató válasz.
- Mr. Carter! Kérem azonnal intézkedjen a lövész likvidálásáról! - kiáltok a valószínűleg ezóta már harckészültségben álló fickó felé, de ekkor meglátom Benton-t, amint megára kapva egy mellényt kitör a fedezékéből, hogy a Boga tolvaj csapat felé fusson, azonban nem jut messzire, mert a sátrak takarásából egy Ellenálló bukkan fel és néhány lövéssel leteríti a meggondolatlan, forrófejű őrmestert.
- Benton!!! - nem teketóriázok túl sokat, kicsit előrébb kúszok, és amíg nem veszítem szem elől a gazembert, a kezemben lévő Pöröly becenevű fegyverrel lesújtok az ellenségre.
Egy jól irányzott lövéssel pontosan nyakon trafálom.
- Mr. Carter! Két lövészünk van!!! - ordítja Kurtz, aki totálisan be van szorítva arra a borzasztóan kicsi helyre, ahonnan két irányból is érkeznek rá a lövések.
A lövészek kihasználják helyzeti előnyüket, ugyanis pozícióból látják az ellenséget, bár nem számítanak arra, hogy a Hadsereg egy magasan képzett mesterlövésze is jelen van, mert valljuk be elég kicsi erre az esély, hogy egy kisebb felderítőcsapat nagyságú perdai alakulatban egy ilyen speciálisan képzett katona is helyet kapjon.
A másik előnyük, hogy az erdő sötétjéből tüzelhetnek a hajnali pirkadatban kivehető ellenségre, viszont könnyen elárulhatja őket a fegyverük torkolattüze, ami támpont lehet Richard számára. Az biztos, ha végezni szeretne az ellenséggel és kimenteni a csapatot a slamasztikából, akkor Rita-t magára kell hagynia.
- Hol van Ash? Látta a valaki? - érdeklődök az adrenalintól felfokozott állapotomban, miközben ifjú társamat keresem a közelben.
Végül gépfegyver ropogása zavarja fel végleg a vidéket, ugyanis három fő ellenálló ront ránk és szakadatlanul kezdik megsorozni a védvonalunkat. Ha kommunikálni szeretnénk egymással, az most szóban biztos, hogy nem menne, így maradnak a kézjelek, ha valaki akar valamit, de most egy a cél, túlélni a rohamot.
Rita közvetlen közelében van egy letámasztott TW-S, de a puskát vagy a pisztolyt is választhatja, ha viszonozni szeretné a tüzet. Amennyiben így dönt, kiváló célpont számára a három automata fegyverrel közelítő ellen, de vigyázzon, mert két lövész is ólálkodik a környéken.
Vissza az elejére Go down

Rita Carter_v1
Rita Carter_v1

Hadsereg

szurdok - Szurdok RigidWeightyDowitcher-size_restricted

Karakterlapom :

Születési idő :
2396.07.17 - Dominium (20 éves)

Beosztásom :
Őrmester, fegyverfejlesztő

Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Courtney Eaton

Keresem :

☽ :
szurdok - Szurdok Tumblr_inline_ok23ouO6M61udvpj7_250


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 10:31 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Az éjszaka alatt Richard mellett ücsörögtem, beszélgettünk, s ha valamelyik Falka tag kérdezett, hát válaszoltam. Enni nem sokat ettem, a gyomrom nem fogadta jól a kaland után az ételt, de épp annyit vettem magamhoz, hogy kitartson míg visszaérünk Dominium-ra. Aludni? Nem tudtam, sok minden járt a fejemben és tekintetemmel végig hol a férjemet, hol pedig a sötétséget bámultam. Csak arra pattantam fel, mikor kiabálni kezdtek a Bogák miatt. Lopják? Hogyan? Megtaláltak? Szívem hevesen kezdett verni, miközben tekintetemmel felmértem a helyzetet. S mikor a következő szavak is elhangoztak…szívtam a fogam is. Lövész! Mire feleszmélek már Richard sem lehetett a közelemben, hamar intézkedni kell ilyen helyzetben, s én sem vagyok rest cselekedni. Két lövész! Hol vagytok!? Csak egy apró rossz mozdulatot kellene véteniük és felfedik magukat. Légy résen Rita. Figyelj! A gépkarabélyt kapom fel és tekintetem máris ellenség után kutat. Esélytelen vagyok a távolban mozgolódók és rejtőzködők ellen, de az érkezők… ők más tészta. Őket közelharcban is megtudnám verni, fegyvertelenül persze. A 2 lövészt a többiekre hagytam. Mindenki azt csinálja amiben jó, nemigaz?
Kicsit megbújok, mozdulatlanul várok, hiszen szürkületben/sötétségben előnyben vagyok, ahogy ők is. Majd kilépek és tüzet nyitok hosszan az érkezőkre, a meglepetés ereje nálam van, ők meg futnak, mint a nyulak. Próbálok terelni, mint a juhászkutyák a nyájat, hogy valamelyik férfitárs elérhető közelségbe kerüljön és talán könnyedebben sarokba szorulnak. A terv szép és jó, de a kivitelezéshez móka és kacagás kell…na jó, az pont nem. De kell egy kis figyelem. Egymásra is kell figyelnünk, hogy senki ne legyen a másik útjában. Abbahagyom egy pillanatra a sorozat tüzet, majd kivárok egy újabb támadást, hiszen ketten eltűntek a látóteremből. A sötétség győz? Azt nem hagyom. Gally reccsen, a lövések újra akcióba kezdenek tőlem, s újra elhalkul, ahogy az ismeretlen hang felordít. Eltaláltam?! Hallom a puffanást is, ahogy földet ér a test… de nincs időm foglalkozni vele, mikor még vannak ketten, de lassan megindulok a sérült felé, hogy lefegyverezzem… azzal is foglalkozni kell. Nem hagyom figyelmen kívül, hiszen milyen akkor megtagadom apám tanítását.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

Még soha nem éreztem magam ilyen nyugodtnak és elégedettnek, miután Ritámat ismét a karomba zártam. A „falka” tényleg egységként és összeszokott gépezetként működött a hadnagy vezetése alatt. Én legtöbbször magányosan voltam a terepen, bár akadt, mikor egy társ is csatlakozott hozzám. De ez elenyésző százalékban volt, a többihez képest. Most, viszont többen vagyunk, és mit tagadjam, nem hittem volna, hogy ennyire „meg tudom szokni” a többiek jelenlétét. Keveset beszélek, de most nagyon jól esik a tűz körül ülőkkel gondolatokat megosztani. Ritámra nézek többször, míg felébred, bár hagynám aludni, de hamarosan hozzánk csatlakozik, és leül mellénk. Tudom, hogy menekülnie kellett ilyen sok héten át, de nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy még kell várnia pár napot, hogy visszatérhessünk az Állomásra. Nehéz szívvel gondolok a sebeire és a lelkén tátongó fájdalmas érzésre, ami a testvére okozott neki. Mert, ha vissza tudnám forgatni az időt, akkor biztosan tettem volna ellene, hogy elvigye mellőlem akarata ellenére… nehéz arra gondolnom, hogy most a testvére ellen készülök, hogy elégtételt kapjak az aljas tettéért. De, mielőtt mélyebbre merülnék az előttünk álló feladatok tervében, Stig megadja a következő teendőt, ami a tábor éjjeli védelméről gondoskodik, de ahogy hallom, az őrmester nem hagyja szó nélkül, amit az orra alatt dünnyögve elő is ad. Ezt megmosolygom, de inkább lehajtom a fejem, hogy ne lássa senki, de jó érzés, hogy valami nem változik…
-Igen, uram.- biccentek Stig felé, hogy tudomásul vettem a „lámpaoltásra” az utasítását, bár a finom étel is közre játszik, hogy pihenni térjek Ritám mellett. Szüksége van az alvásra, hogy holnap bírja majd az utat. Csendben magam mellé készítem a fegyveremet, amit soha nem teszek karnyújtásnyitól messzebb magamtól. Nem azért, mert nélküle nem tudnék aludni, de ez is egy szokás, amit megtanultam az évek alatt. Ahogy az is sajátos nálam, hogy nem alszom mélyen. Többnyire pihenő testhelyzetben lazítok a bevetéseim alatt, bár külső szemlélődőnek úgy tűnik, hogy álomba merültem. Persze, nem a Társak megtévesztésére „alkalmazom”, vagy Ritáméra, de miután ha ő is nyugovóra tér a hálózsákjába, a közelében maradok. Lehet, hogy furcsának tart, hogy nem sokat beszélek, de hozzá vagyok szokva, hogy az éles helyzetekre felkészülve tartsam magam, s mivel jelenleg ellenséges mozgással is számolnunk kell az információink birtokában, így a hang sokkal jobban elárulhatja a táborhelyünket, ha a tűzet, még nem is vennék észre.
-Pihenj Ritám, itt vagyok melletted. - súgom neki, hogy ha elhelyezkedett, majd megsimítom az arcát, hogy megnyugtassam, ha behunyja a szemeit. Lassan én is elfekszem a takaróm tetején, majd egy ideig a körülöttünk lévő erdő zajait hallgatom és a kicsit távolabb lévő tábortűz halk pattogását. Gondolom, hogy a hadnagy is elfeküdt a takarója alatt, és az őrmester is elfoglalta a posztját az őrhelyén, mert csendben van. Jó kis csapata van Stignek, és remek fickóknak tartom őket, egytől-egyig.
Lassan hajnalba fordul át az éjszaka, mikor kiáltásra figyelek fel. A „viszik a bogáinkat”? Majd egy lövés hangja is megcsapja a fülem, ami a becsapódása után darabjaira robbantja szét Kurtz kezében a bögréjét.
Gyorsan megrázom Ritám, ha nem ébredt volna fel és az ajkára teszem az ujjam, hogy jelezzem, maradjon csendben, ha megijesztettem volna. Bár nem hiszem, hogy a hangok alapján ne vette volna észre, de féltem őt…
-Maradj a háttérben… kérlek… - Nem sokat időzök mellette, mert gyorsan felkapom a fegyverem és lesállást keresve kúszom a legközelebbi szikla felé, ahonnan belátom nagyjából a területet. A lövést nem láttam merről indíthatták, de a hangjából ítélve még nem olyan közelről húzták meg a ravaszt. Ezt alátámasztja, hogy célt tévesztve csapódott a bögrébe a zászlós teste helyett. Nem hinném, hogy ennyire gyakorlatlan a cső másik végén várakozó lövész… Stig utasítását hallom, de csak a fülesen keresztül tudatom vele, hogy értettem a parancsot és el is foglaltam az állásomat, hogy fedezni tudjam őket és azt a lesben állót is megtalálhassam. – Készen állok, uram. – közlöm tömören. Igaz, hogy a tűz már kialudt, de ez most jól is jöhet nekünk. De aztán… Bentont látom, ahogy összecsuklik, és a hadnagy megy a segítségére… Eltalálták az őrmestert.. Pásztázom körbe az irányát, amit sejteni vélek… Most megvagy! A röppálya nagyjából úgy 200 méterről leadott fedezékre utal, de most már biztos, hogy nincs egyedül, mert másik helyről is érkezik egy távoli süvítésű golyó.
Nagyon kevés időm van, hogy leadjam a lövésemet, amit egy apró villanás is irányba hozhat és eltalálhatom, ha a szerencse is mellém áll…  Aztán gyorsan helyet is változtatok, a lehető legcsendesebben és lapulva a talajhoz. Ha hasonlóan mesterlövészhez van”szerencsénk”, akkor ebben az estben közelebb kell jutnom hozzá, miközben a megérzéseimre és csak a hangokra tudok támaszkodni.
-Látom a másikat is…- emelem az irányzékot a lesben állóra, aki ismét egy lövést ad le a szorult helyzetben lévő zászlósra. Nincs időm a tűzparancsra, hogy oldalba kapjam az egyiküket. Remélem, hogy kellően megsebesítettem, hogy ne tudjon egy jó ideig lövést leadnia felénk. Ezen nem sokat van időm, gondolkodni, mert gyorsan pörögnek az események. A második lesben állót is keresem a távcsövemmel, és ha folyamatosan lő, akkor a helyzetét elárulhatja a torkolattüze. Igaz, hogy az én helyzetemet is ezzel felfedhetem, de csak egy lehetőségem van, hogy találatot érjek el vele szemben is. Most még biztosan keres, hogy honnan érte a társát a lövés, bár arra nem hiszem, hogy számít, többen vagyunk, mint amit az első támadásuknál láthatott. Bízom benne, hogy a feszültsége és a jelenlegi káosz, kicsit megzavarja őket és a figyelme megoszlik… Kivárok.. Hiába lüktet a halántékomon az ér az adrenalintól és attól, ahogy Ritámat meglátom teljes rohammal, fegyverrel a kezében feléjük közeledni… Nincs időm több időt várni, mint szükséges, és amint a torkolattüzet meglátom, azonnal útjára engedem a lövésemet. Nem hallhatom a zajban a találat hangját, csak egy apró mozdulatra várok, ami jelezheti, hogy kiiktatódott a második személy. Kockáztatnom kell, hogy védelmet nyújtsak a többieknek, és Ritám után eredjek, ahogy a hadnagyéknak is támogatást adjak Benton kimenekítésére, remélem, még életben van… Ahogy tudok, fedezékben maradok és kisebb helyváltoztatásokkal újabb célpontot keresve lövök a felbukkanó támadóinkra. Nehezemre esik, hogy most ne fussak ki Ritám után, de tudom, hogy ha ezt megtenném, öngyilkos roham lenne a részemről, bár ha ezzel a nejemet megvédhetem, akkor még a golyó elé is állok, ha úgy hozná a helyzet. DE, most mindent meg fogok tenni, hogy fedezni tudjam őket, és igyekszem likvidálni a veszélyt körülöttük. Ha a sejtésem nem csal, akkor ezek felderítők lehetnek, és kis létszámúak, bár akkor számolhatunk az utánuk következő több tagból álló szakaszra is. De akkor már nem játszhatnak a meglepetés erejére, ahogy most… Viszont Ash-t, én sem láttam sehol....

Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 19, 2019 4:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Az Ellenállók hajnalban érkezett felderítő egysége a kelleténél talán jobban belebonyolódik ebbe a Boga-szerző akcióba, mint amennyit megengedhetne magának, ugyanis hirtelen ők is nyakig találják magukat a slamasztikában Richardnak köszönhetően. A könnyű zsákmányszerzés gondolata a felderítés hiányosságának áldozatává válik, amiért súlyos árat fognak fizetni rövid időn belül.
A Falka lövészének technikai tudása és fegyvere precizitása nagyban különbözik az ellenség lesben várakozó tagjaitól, mondhatni a két véglet áll egymással szemben, mind rátermettség, mind pedig a lőfegyver adta lehetőségeket figyelembe véve. Ebből fakadóan Carter-nek semmiféle gondot nem okoz célba venni és likvidálni a rá egyáltalán nem számító, rejtőzködő ellent. Szemvillanás alatt történik minden, a vége pedig egy golyó ütötte jókora lék a Kurtz-ot sakkban tartó fickó koponyáján. Hibátlan kivitelezés.
Eközben Rita, akit a vadonban töltött hosszú hónapok miatt hajnalban sem lehet túlságosan meglepni, mintha csak egy klasszikus, Földön ismeretes akciófilmből lépne elő a fedezék mögül kezében a karabéllyal. A meglepetés totális, a pusztítás mértéke kérdéses, de egész biztos, hogy megnyirbálja felbukkanásával a támadók sorait és csökkenti az ellenség harci kedvét.

Amíg a többiek felveszik a harcot támadóinkkal, én sem tétlenkedek és megpróbálom Benton-t a sziklakitüremkedés mögé húzni, mely mögött védelmet találtam az utóbbi percben. Szerencsére a lövészek által leadott lövések száma ritkulni kezd, csak remélni tudom, hogy Mr. Carter tett arról, hogy ez így történjen. Egyáltalán nem bánom, hiszen így van egy kis mozgásterem, amit arra használok, hogy mielőbb kiderítsem, milyen állapotban van az Őrmester. A mellényénél ragadom meg és pár erőteljesebb mozdítás után, húzni kezdem félig kúszó testhelyzetemben, míg végül megérkezünk a természeti védmű mögé.
- Benton, térjen magához, Őrmester, hall engem!?! - pofozgatom a katonát, miután szemrevételeztem a sérülését.
- Majdnem kilyuggatta a páncélzatát vakmerő forrófejűsége miatt... Le fogom magán verni a javíttatás költségét miután kiheverte bordatöréseinek kellemetlenségét! - remélhetőleg nagyobb baja tényleg nincsen, mint a jóslatom, de örömmel látom, hogy folyamatos beszédem hatására kezd visszatérni közénk a harctérre.
- Szükségünk van magára, de lehetőség szerint most ne mozduljon innen! - kezébe nyomom a Pöröly becenevű tiszti fegyvert, majd hátát a sziklának támasztom akármennyire fájdalmas és akármennyire helytelen többszörös bordatörésnél így cselekedni. Most az élete múlhat azon, hogy fekszik, vagy ül, így legalább résen tud lenni, ha előkerül egy ellenfél.
- Maradjon veszteg, míg visszatérek, megértette a parancsot Benton Őrmester?!! - megvárom, míg fájdalmas arccal biccent egyet a szúrós szemmel kiadott ukázra és csak ez után távozok mellőle.

Rita merész, már-már meggondolatlannak is mondható húzását a férje kevésbé, az ellenállók életben maradt lövésze annál inkább kedveli. Fegyvere újból kelepelni kezd a kezében és valakit el is talál, de újbóli megjelenése a színen céltáblát ragaszt testére, amit a mesterlövész szíves örömest ki is használ és azonnal rá is lő. Azonban Richard is ugyanezt teszi, csak ő ugyanabban a másodpercben a mesterlövészre helyezi célkeresztjét és meghúzza az elsütőbillentyűt.
A lövések utáni pillanatban a táj elcsendesedik, az Ellenállók vagy meghaltak, vagy megfutamodtak, viszont a közvetlen veszély még nem múlt el, ugyanis Carter túlságosan is a neje, illetve a csapat védelmével volt elfoglalva az utóbbi pár percben, saját testi épségére nem figyelt, így már csak az utolsó utáni pillanatban hallja meg a hát mögül érkező neszezés hangjait, ami rendkívül rossz érzéssel töltheti el. Katonaember ő is, ráadásul olyan, aki szinte mindig terepen dolgozik, ezáltal tisztában van vele, hogy ha hall valamit és fegyvere irányzéka nem abba a céltartományba esik, ahonnan a zajt észleli, könnyen végzetes lehet. És most pontosan ez a helyzet áll fent, hiába mozdulna, a mögötte álló ellenség gyorsabban reagálna és végezne vele, de szerencsére az eltűnt tag, Ash a közelben, mondhatni a lopakodó férfi mögött tűnik fel és egy határozott mozdulattal, oldalirányból átdöfi a Richard-ra vadászó nyakát. Mire Rich megfordul, már csak a haláltusát láthatja, ami után a Falka tagja csak némán biccent egyet, jelezve, hogy tiszta a terep.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

szurdok - Szurdok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
szurdok - Szurdok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
szurdok - Szurdok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 11:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Rita & Stig & Richard
A mentőakció

Nem igazán vagyok elragadtatva, hogy Ritám vakmerően a nyílt terepre rohan és veszélynek teszi ki magát ezzel. Higgadt maradok, de legszívesebben jól elfenekelném, amiért ilyen meggondolatlanul fedezék nélkül áll a golyózáporban. Erre azért majd visszatérek és elbeszélgetek vele. Nem azzal van a baj, hogy bátran fegyvert ragad -és nem ül tétlenül -, de azért… nem kellene az életét kockára tennie, ha van más lehetőség. A hadnagyot is figyelemmel kísérem, hogy biztonságban odaérjen a sebesült Bentonhoz, de csak pár pillanatig tudom nézni őket, mert a felcsillanó fegyvercsőre koncentrálok, hogy kiiktassam a veszélyt róluk. A golyóm útnak ered és máris kis helyváltoztatást kell tennem, hogy nehezebb legyen a maradék lövésznek a beazonosításom. Gyorsan és lapulva, ahogy tudok mozgásba lendülök, majd ismét elhelyezkedve célpontot keresek. Közben futtában körülnézek, hogy Ash-t látom-e ismét, de negatív. Remélem, hogy nem esett el és valahol épségben van, csak fedezékbe húzódott, ezért nem látom egy ideje. Amint lehasalok és az irányzékot a következő alakra irányítom, már nincs kétségem, hogy meglepetést okozva a rejtőző lövésznek, eltalálhattam, mert csend következett és nem láttam további torkolattüzet. Viszont, már későn hallottam meg a mellettem osonó Tagot, akinek a fegyvere csöve rám irányulva a közelembe ért. A szemem sarkából láttam csak az apró mozgást, de a reakcióidőm többnek tűnt, mint ahogy Ash már belé is mártotta a pengéjét a támadóba.
-Kössz, Ash. – bólintok felé, jelezve, hogy „jövök neked eggyel”, majd amikor már minden elcsendesedik és mozgás sincs rajtunk kívül, akkor indulok Ritám és a hadnagyék felé, hogy ismét egybe legyen a csapat. Persze lehet még valaki a bokrok és fák között, de amíg átérek hozzájuk - gondolom Ash is velem tart – addig figyelő „üzemmódba” vagyok. Majd akkor pihenek, mikor visszaértünk a Bázisra épségben.
-Hogy van Benton?- sietve lépek hozzá, ahogy Ritámat is keresem a szememmel, de remélem, hogy nem esett baja, ahogy a megmaradt Tagjainknak. – Hadnagy? Magával minden oké? Ritám, jól vagy?- nézek rájuk, és csak akkor nyugszom meg, ha a körülményekhez képest meg van mindenki és indulhatunk hamarosan vissza a kivonási pontra. Ha segítség kell a sebesült cipelésében, akkor megragadom, és a hátamra veszem, - vagy Ash-al közösen támogatom, hogy ezzel is segítsem a járását, ha tud járni – hadnagy meg kivezessen minket a zónából. Remélem, hogy hamarosan orvosi ellátást kapnak a rászorultak és Ritám is pihenni tudjon. Nagyon kemény hónapok állnak mögötte és ez az akció sem volt könnyűnek mondható. A harmadik társunkat – aki elesett- se hagyom magára, bár csak ne lett volna áldozat. Kurtz zászlós remek Bajtárs volt, ahogy egytől-egyig a többiek is. Bármikor csatlakozom hozzájuk, ha úgy adódna. Remek Fickók, ahogy a hadnagy is jó stratéga. Örülök, hogy együtt csináltuk végig ezt a lehetetlennek is mondható mentőakciót. Ritámra mosolygok, aki mellettem lépked és már talán pár óra van a biztonságot nyújtó helyig, ahol majd egy sörre meghívom a „Bandát”. Remek emberek, és nagyon örülök, hogy részese lehettem a Csapatuknak.
-Köszönöm Srácok! – nézek a többiekre, majd Stigre. - Magának is hadnagy! Lekötelezett. – nyújtom felé a kezem, ha engedi, hogy megszorítsam az övét. Azt hiszem, hogy sok tanulságot és tapasztalatot szereztem ezen az akción, de még egyszer belevágnék, ha ismét velük sodorna össze az élet. De ki tudja?! Lehet, hogy még előfordul.

// Köszönöm a játékot! Remekül éreztem magam és remélem, hogy hamarosan ismét összefutunk! Very Happy//

Vissza az elejére Go down

Stig Wayland
Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 30, 2019 3:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Mire teljesen kivilágosodik a Sasok-szeme tisztáson, véget ér a csata a Falka és az Ellenállók csapatai között, melyből a lesből támadók kerülnek ki vesztesen. Hiába a nagyobb létszám, a taktikai tűzerőfölény, senki sem marad életben közülük. A csapatmunka, az egyéni kvalitások, a bátorság és természetesen egy nagy adag szerencse mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Stig vezette csapat egyetlen tagja sem szenved életveszélyes sérülést.
Miután a fegyverropogás abbamarad, a Falka tagjai gyorsan begyűjtik a pénzjutalomhoz nélkülözhetetlen jelzéseket a halott ellenállóktól, végül visszatérnek a helyükre és összeszedelőzködnek, hogy a sikeres küldetést követően mielőbb visszaindulhassanak a Városba. Csodával határos módon, már-már mesébe illő happyend-el zárul a mentőakció, melynek kizárólagos sikerében talán csak a töretlen hittel, tiszta fejjel gondolkozó és megdönthetetlen elszántsággal bíró férj, Richard hitt. A hadsereg sokat látott és tapasztalt tagjai talán el sem hinnék ezt a történetet, ha nem személyesen élték volna meg a történteket, hiszen Mrs. Carter, aki hónapok óta a vadonban sínylődve, óriási életösztöntől vezérelve, folyton folyvást a kiutat keresve, életben és ahhoz képest, ami történhetett volna vele, mondhatni karcolásokkal került elő a sűrűből.

A hazafelé vezető út problémamentesen, de rendkívül lassan telik, főleg a legsúlyosabban sérült Őrmester számára, aki fájdalmas arccal, de szótlanul, férfiként tűri a megpróbáltatásokat. Talán a megszerzett jutalomra gondolva pihen az egyik hátas nyergében félig az állatra hajolva, várva, hogy hamarosan ellássák a sérülését.
- Részünkről volt a szerencse, hogy segíthettünk a felesége megtalálásában. - kezet rázok Richard-dal, aki egy remek fickó és igazi katonaalkat.
- A csapat kiválóan teljesített, állta a sarat a meglepetés szerű támadással szemben is, minden elismerésem. - emelem meg egy kicsit a hangomat, hogy mindenkihez eljusson.
- A Falka szabályai szerint a legkomolyabb sérülést szenvedett fizeti a kocsmát. Ne, ne is mondjon semmit Őrmester, igazán rendes magától az áldozatkészsége. - pillantok oldalra, miközben hallom a többiek elfojtott felnevetését.
- Mivel azonban, túltejesítették az elvárásaimat, most kivételesen én állom a cehet, ahol szívesen látjuk Mr és Mrs. Carter-t is. - mosolyogva pillantok a házaspár felé és nagyon bízom benne, hogy néhány napon belül, miután mindenki kipihente az akciót, össze tud ülni a csapat valahol a Városban egy beszélgetéssel egybekötött iszogatásra.

//Köszönöm a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



szurdok - Szurdok Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 
Szurdok
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: