Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 15:40




Yesterday at 23:31


Yesterday at 21:55

Yesterday at 21:10




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 1 rejtett és 6 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Nagy Szentély
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Nagy Szentély Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Nagy Szentély Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Hétf. 29 Júl. 2019 - 12:59
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nagy Szentély
 





Shaz`or, a Teremtés istenének és Shiennel, a Fény istennőjének temploma a Nagy Szentély, mely az istenek első találkozásának színhelye. A Sel-Ogei (CQL) fénye burkolja be, szórja szét benne finom aranyló porát. Az Új Élet ünnepén ide zarándokolnak a perdaiak, hogy imáikba foglalják az istenek nevét, hálát adjanak az életükért és áldást kérjenek a még meg nem születettekre is. Ilyenkor a Dann (főpap) is elhagyja a Vízivárost, hogy a nép imáit tolmácsolja az istenek felé.
Az emberek szempontjából azért fontos e hely, mert itt található a legnagyobb CQL lelőhely, a kristály helyenként a felszínen is látszik, ám kitermelése szinte lehetetlen, mivel perdai területen van és csupán műholdas feltérképezéssel ismerik a helyét, de a felszínen az odavezető út számukra még ismeretlen.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Szer. 20 Nov. 2019 - 22:46
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec

Amennyire emlékszem a műholdképekre, jó irányba haladok, ezt már csak abból is gondolom, hogy egy őrséget ki kellett már kerülnöm. Tehát őrzik a szentélyüket, a legfőbbet, bár megfigyelésem alapján a kisebbeket is, talán pont miattunk, emberek miatt. Nem tudom, hogy előttünk is így tettek-e, vagy ezt a mi tiszteletünkre teszik, de nem könnyítik meg a dolgomat. Persze ha csak úgy ide lehetne sétálni, akkor nem is lenne olyan értékes a tudás. Vissza kellene jutnom a Városba, még ha a családomon kívül erre egyetlen józan érvet se tudnék felhozni, miért is lenne ez jó ötlet. De csak úgy nem kopogtathatok a Város kapuin, minthogy hivatalosan meghaltam, nem hivatalosan úgy tudják, hogy biztos az ellenállókhoz csatlakoztam vagy megöltek, mert lebuktam - dupla halál, erre már külön plecsni járna -, úgyhogy kell valami, ami alkunak elég jó ajánlat a részemről. Elkezdtem hát a CQL-lelőhelyeket feltérképezni szabadidőmben - én legalábbis szeretem így nevezni -, mikor nem portyázni vagyok, és nagyon nem is kell hazudnom erről a Rebelliumon sem, mert érthetően őket is érdekli, hogy pontosan hol és milyen védelemmel vannak ellátva a szentélyek. A Nagy Szentély... Egyébként is tiltott területen járkálok ezzel az új hobbimmal, de ez még inkább az, mert ez a kedvencük. Annyira talán mégsem különbözünk, ők is azt imádják, ami minél nagyobb és minél csillogóbb. Lássuk védelem megszervezésében hogy állnak, mennyire különböznek tőlünk gondolkodásban? Fantasztikusan öngyilkos ötlet ez tőlem, éljen a harmadik halál! Ha már macskamódra kilenc életemmel zsonglőrködöm, igyekszem is olyan halkan közlekedni a fák takarásában, némileg görnyedt háttal, hogy a magasabbra nőtt cserjés is takarjon. Különben félő lenne, hogy a röhögésbe halnak bele a perdaiak, mikor a fejemet látják eltáncolni a bokrok fölött. Hosszú, lábszárközéig érő sötétszürke, de ujjrészei fekete bőrből készült szövetkabát van rajtam, fekete nadrággal és kissé viseltes csizmákkal, csuklyarész is fejemre húzva és arcom előtt egy hajdanán bizonyára fehér, mostanra már kőszürke kendő kötve, hogy csak szemeim vonala látszik ki. Nem áll szándékomban közelharcba keveredni, de a pisztoly azért a kezemben van, mert ha lehet, inkább én lőnék előbb. Izzasztó ez a gúnya még úgy is, hogy kora nyári alkonyodó idő van már. Hajnalban kellett volna jönni, de most már mindegy...
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Csüt. 21 Nov. 2019 - 7:43
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
Fogalmam sincs, hogy miért megyek a szentélybe. De tényleg! Évek óta nem hiszek az isteneinkbe - persze az égieknek ezt soha be nem vallanám. Magamra hagytak, nem érdeklem őket, akkor engem miért érdekeljenek? Mégis azt veszem észre, hogy a szentély felé tartok. Illene imát mondani, a tegnapi sikeres akció miatt?
Pf. Még akkor sem, ha a Dana mondta, még akkor sem, ha Roda kiszabadult. Harmadjára fordulok vissza az útról, mely a szentélybe vezet. Miért nem tudnám én ezt az időt normálisan eltölteni? Miért nem lehet, hogy csak visz a lábam előre, és csak hagyom magam!?
De nem a szentély irányába!
Hát én eltöröm mindkét lábam, mindjárt.
Inkább az erdőbe trappolok be. Égi gönceimet most is magamon hagyom. Csak hogy ezúttal nem szakadt farmernek nevezett valami húzódik a lábamon, hanem koromfekete anyagból készült, testhez simuló nadrág. A meleg levegőnek köszönhetően még a kabátomat is otthon hagytam, csak egy lenge trikót húztam magamra. Néhány pillanat erejéig barátkoztam a melltartónak nevezett dologgal, ám bárhogy is próbáltam, felsőtesten nem volt kényelmes, a sejhajom a két tálkába meg nem fért bele. Szóval azt hanyagoltam megint. Majd ha legközelebb a Városba megyek, majd akkor megkérek valakit, hogy ugyan mondja már meg, hogy ez miként is működik!
A csalitosba sétálgatva azonban egy sunnyogó alakra leszek figyelmes. Ajkamra galád mosoly kúszik és már követem is. Persze távolról, fáról, fára haladva. Vagyis mögötte. Kikukucskálok , figyelem merre megy, majd megyek két fányi távolságot. Lépteimre figyelek, az avaron heverő száraz faágakra ezúttal figyelek. Ha hátra is fordulna, legfeljebb egy baljósnak tűnő érzést érezhetne, látni nem láthat. Hála vékonyka testalkatomnak tökéletesen el tudok bújni bármilyen fa mögött. Szívem hevesen kalapál, ahogy felismerem, hogy merre is halad.
Nem perdai. Azok az úton közlekednek.
Persze, úgy mint én, mi?
Lényegtelen is.
Lassan elérheti a szentélyt is, láthatja az út mentén sorakozó cserjék mögül, a perdai katonákat is akik őrzik. Figyelmem nem kerüli el a kezében markolászott fegyver sem. Mégis csak egyszer élünk, nem igaz? Valaki meg azt mondta, hogy túl nagy az öngyilkossági hajlamom, így miért is csodálkozunk, hogy görnyedten lopakodok mögé, majd hirtelen kilépek jobbra és megállok mellette, pont azt fürkészve amit ő is.
- Idegesítőek, hogy mindenhol ott vannak - mondom tört égi  nyelven. Ha a ruhám nem is ez, és az aprócska kopoltyú a tanúja annak, hogy nem vagyok én közüle való. - A perdai nem léphet úgy semerre, hogy ne futna egy rusnya őrbe - ingatom a fejem rosszállóan.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Csüt. 21 Nov. 2019 - 14:19
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Eowen és Alec

Volt, hogy haladtomban megtorpantam és füleltem, kémleltem, hátra pillantottam, mert ott volt az a szűnni nem akaró érzés, hogy figyelnek, de senkit se láttam. Pedig egy-kétszer még azt is eljátszottam, hogy mozgattam kicsit az avart, hogy legyen némi hangja, mintha tovább haladtam volna, közben pedig ott maradtam egy helyben és a fákat figyeltem, kilép-e mögülük valaki, de minthogy így se láttam senkit, meg kellett állapítanom, hogy üldözési mániában szenvedek. Mondjuk ezzel az életúttal és ezzel a helyszínnel csoda is lenne, ha nem így történne. Éppen megnyugtatnám magamat, hogy ha lenne itt bárki, akkor az faji besorolás alapján már vagy lelőtt vagy megevett volna, és indulnék is tovább, mikor hirtelen lép ki mellém valaki. Kilenc élet ide vagy oda, azért nem ugrok fel tőle mint egy macska, épp ellenkezőleg, reflexből lapulok le, de csak azért, hogy egy gyors lábsöpréssel kigáncsoljam és fegyvert fogjak rá. Ha nem sikerül, akkor is fegyvert fogok rá, ebben az egyben legalább biztos vagyok. Ha nem sikerül, akkor még mindig kissé görnyedve - mi a francnak mondjuk? -, de így nézünk farkas szemet, ha meg sikerült és elterült a földön, akkor próbálok máris fölötte teremni, nemes egyszerűséggel ráülve lábaim közé fogva őt és fegyverestül nézünk farkasszemet. Már ha sikerül. A kendő és csuklya takarásából csak szemeim látszódnak ki, de látni, ahogy összevonom a szemöldökömet, ahogy végigmérem őt. Perdai ilyen göncben? És így beszéli a nyelvünket?
- Ennyire azért ne légy kritikus magaddal. - Válaszolok emberi nyelven neki, és meg kell állapítanom, utálom az ilyen helyzeteket, mert most kell eldönteni, hogy az akció sikeressége érdekében le kellene őt lőnöm vagy se? Talán elég leütni. Csak jól kell megválasztanom a pontot hozzá, különben szegény tényleg egy rusnya őr lesz.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Csüt. 21 Nov. 2019 - 19:45
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
Mi lenne, ha csak egyszer, ha csak egyszer ebben az átkozott életben, úgy reagálna mindenki a történésekre, ahogy én eltervezem? De tényleg! Az utóbbi időben, szó szerint, semmi, de tényleg _semmi_ nem jön össze! Eddig annyira jól ki tudtam következtetni, hogy ki mire mit fog reagálni, mit lép. Ez az egész élet, nem más, mint egy sakkjátszma és én vagyok a porondmester. Vagy mi. Komolyan! Az égiek nem tudnak leverni sakkba, erre tessék!
Most, amikor azt hinném, hogy ez a példány, megijed tőlem, jó fegyvert szorongat, tán nem ijedős fajta, de legalább a frász kerülgeti, legfeljebb!!!! Szeme sarkából néz csak rám, mit tesz?
Na mit?
Na mit?
Hát megmondom én, hogy mit!
Kigáncsol!
Én meg a sejhajomra huppanok, tenyereimmel fékezem magamat, az avar nedvessége a tenyeremre tapad, nadrágomra szárad, amit soha nem fogok tudni kimosni. Szinte már felháborodva tekintenék fel, ha nem épp egy fegyver csövével néznék farkasszemet.
- Nyugi szépfiúúúúúúú – tekintek fel rá, kancsán, majd vissza a fegyverre. – Nem éri meg eldurrantanod, meghallanák az őrök, és mivel a fegyvereteknek elég jellegzetes a hangja, rögtön tudnák, hogy égi. Persze ki kellene találni, hogy mégis mi fajta, de mivel itt lapultál meg én meg hallott lennék, meglehet, hogy nem a Városiak, szóval maradnak a lázadók. Túl gyorsan elfajulhatnak a dolgok – vezetem le, miért is nem érné meg neki, hogyha lelőne most.
- Mellesleg nem szép dolog leskelődőkre fegyvert fogni, nem tanították még meg neked? – ingatom a fejemet, ciccegő hangot hallatok. Koszos kezem a nadrágomba törlöm, fürtjeimet a fülem mögé rejtem. Végül könyökeimmel támaszkodom meg felhúzott lábam térdein.
Számítok arra, hogy szép szó hatott, ezért is vagyok nyugodt, ám ha nem. Akkor azt hiszem, hogy elég nagy bajban vagyok. Most is, ahogy mindig, fegyvertelen vagyok.
- Nem szoktatok erre jönni. Legalább is nem bejelentés nélkül – vonom fel két szép szemöldököm a pasasra.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Csüt. 21 Nov. 2019 - 22:48
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec

Előbb a megszólításra, majd a folytatásra vonom fel a szemöldökeimet, mondhatni, végig fenn is maradnak, ahogy a sikeresen kigáncsolt perdai nőt hallgatom. Mozdultam volna, hogy ráüljek, rátérdeljek, de nem esett teljesen hanyatt, és így már csak arra volt idő, hogy a fegyvert ráfogjam, mialatt én felálltam, hogy mégiscsak nyertesebb pozícióban legyek. Az nem zavar, hogy ő fegyvertelennek látszik, amit amúgy is kétségbe vontam már, mikor előbb végigmértem és nem volt nehéz észrevenni, hogy a felsője alatt csak ő van, az egyéb szokásos emberi női ruhaneműt meg elhagyta itt valamelyik bokorban.
- Nem rossz gondolatmenet, és pont ezért használok hangtompítós fegyvert. A terv az, hogy csendben lelőlek és megyek tovább. - Jelentem ki magabiztos nyugalommal, mintha magam is elhinném, amit mondok, mert ez a fegyver aztán sok minden, csak nem hangtompítós. De hátha nem jeleskedik a perdai az emberek fegyvertípusaiban, pláne az olyasféle furcsa fegyverekében, amiket az ellenállók raknak össze, ha nem lopott fajtát hoznak magukkal.
- A perdai etikett talán engedi a leskelődést? - Kérdezek vissza, bár ez inkább éppolyan költői kérdés, mint az övé volt, és csak időt nyerek, hogy kitaláljak valamit. Mert valamit muszáj lesz, hiszen valamit akarhat ő is, máskülönben nem lenne ilyen nyugodt. Körbepillantok, mint aki számít rá, hogy bájos évődéseink közben egy csapat perdai fog a nyakamba ugrani, de nem látok senkit. Nyugodt az erdő, mint ahogy ő is az, és engem cseppet sem tesz boldoggá, hogy én vagyok így a legnyugtalanabb hármunk közül, még ha ezt nem is mutatom ki.
- Miért leskelődtél és miért nem jelentettél a többieknek? - Az ő szavaira nem reagálok, legalábbis most nem, pedig nagyon is érdekes, amit mond. Ezek szerint járt már itt égi, mármint ember? Az baj. Menten bukom az egész tervemet és a végén még kiderül, hogy itt vannak a cimborái és seggbe leszek lőve valami nyílvesszővel.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Pént. 22 Nov. 2019 - 7:59
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
Hát persze, hogy van hangtompítója!
Várj milye? És az mi? És az mit tud? Annyira frusztráló, hogy ennyi idő után is alig tudok valamit az égiek fegyverzetéről. A Városban, mintha ez tabu téma lenne, pedig olyan hatalmas gépszörnyeik vannak. Persze tudom, mi az a fegyver, fogtam is a kezembe, engedték is lőjek vele, egyszer! De ennél többet nem beszélnek róla.
- Áhá! - konstatálom a hallottakat és próbálom megérteni, hogy mit is szeretne. - Akkor ez esetben megszívtam, jah nem! - vigyorgok rá szemtelenül és még annál is szemtelenebbül. - Képtelen lennél megölni. Túl cuki vagyok - vonom fel a két vállam, államat pedig a jobb oldalihoz érintem. Mit ne tagadjak, tényleg nem tudna megölni, ha nagyon akarna sem ebből a közelségből. Jó pár lépést kellene megtennie tőlem, hogy megtegye.
- De üsse kő, elhiszem, hogy megtennéd - vonogatom fel a szemöldökeim. Senki sem mondhatja, hogy nem vagyok előzékeny. Mindennél jobban az vagyok.
- Ühm. A perdai etikettet elég sokféleképpen lehet értelmezni - ahány perdai annyi értelmezés, mondhatnám, de nem így van. Dehogy enged leskelődni! De neki ezt nem kell tudnia. - Elég rugalmas az erkölcsünk és az etikettünk is - húzom el a szám, jobbra, balra ingatva, persze hangomat nem emelem meg. Azoknak az őröknek olyan hallásuk van néha!
Ajkam elé helyezem mutatóujjam, hogy jelezzem ezt az ipse számára.
- Miért tettem volna? - vonom fel hetykén a vállaimat. - Talán ártó szándékod van, amit jelentenem kellene? - vonom fel szemöldököm, melyet ugyanolyan zöldes feketére festettem, mint a hajamat is. Imádom az égieket, túl sok mindent tudok tőlük tanulni.
- Ha elmondod mit akarsz itt - bökök állammal a szentély irányába. - Talán be tudlak vinni - hajtom fejem oldalra, ajkamon immár nem a megszokott vigyor játszik, hanem valami sejtelmes mosoly.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Pént. 22 Nov. 2019 - 22:09
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec

- Ha képtelen vagyok megölni téged, akkor kettőnk közül én vagyok a cuki. - Meg azt hiszem, hogy a ciki is, mert akármennyire is logikus lenne megölni most a perdait és folytatni, amit elterveztem... valahogy etikátlannak tartanám megölni egy fegyvertelen nőt - már amennyire annak tekinthetőek a perdaiak a képességeikkel -, és gyilkosi pályafutásomat nem is vele akarnám kezdeni. Mindig azt mondják, hogy az elsőre emlékszik az ember, hát nem akarom álmaimban ezt a szép mosolyút látni a fekete-zöld üstökével, ahogy belekeveredik a vér vöröse némi agyvelővel.
- Bezzeg az feketén-fehéren benne van, hogy nem szép dolog leskelődőkre fegyvert fogni. - Irónia persze, amit nem tudom, hogy ért-e a perdai, de végülis annyi szlenget és szófordulatot használt már, hogy lehet érti ezt is. Én se beszéltem hangosan, ennyire azért nem ment el az eszem, még ha nehéz is ezt elhinni, figyelembe véve, hogy itt vagyok a létező legtiltottabb területen egy darab fegyverrel, ami ráadásul nem is hangtompított, hogy szupercsendes akcióhőst játszhassak.
- Aha. Nos, ahogy mondtad: üsse kő, elhiszem, hogy megtennéd. - Utalok arra, hogy bevinne engem oda. Ki van tiltva minden ember még a környékről is, mennyire hihető, hogy ő meg idegenvezetést tartana nekem odabent? Lehet megtenné, csak esélyesen nem jutnék ki élve. Egyébként meg ki lehet ő, hogy bevihetne oda? Valami fontos személy, Dana-tanonc vagy Emlékek őrének örököse?
- Felderítő vagyok, fegyvert, élelmet, gyógyszereket keresek... - Hazudom szemrebbenés nélkül, de nem is kell nagyon megerőltetnem magam hozzá, hiszen félig-meddig még igaz is a munkámra vonatkozóan, de nem ezért vagyok itt.
- Mi van itt, amit ennyire őriztek? - Bökök most én a fejemmel arra, amerre előbb a perdai nő, közben szép lassan leengedem a fegyveremet. Nem teszem el, nem biztosítom, de legalább nem fogom már rá. Mindketten tudtuk, hogy úgy is csak akkor lőttem volna le, ha megtámad... és maradt volna esélyem ezután még lőni. Viszont kíváncsi vagyok, mit fog felelni a kérdésre, mert én pontosan tudom, mi van arra, de mit fog mondani ő? Esetemben továbbra is csak a szemekre, a tekintetre korlátozódik le a mimika, amiből olvashat, de az alapján nem mosolygok a kendő alatt.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Szomb. 23 Nov. 2019 - 21:06
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
- Eh? – csúszik ki ajkaimon az értetlenkedést kifejező szócska és még fejem is félrehajtom. Erősen gondolkozom azon, hogy miért is ő lenne a cuki, ha nem ölne meg. Ennek aztán semmi értelme. Hiszen én vagyok a cuki, akit nem lehet megölni. Hatalmas barnás lélektükreimmel, még ha könyörgően és gülü szemekkel is nézek rá, olyan lennék, mint egy wipite. – Jaaaaaaaaa – esik le végül a tantusz. Hogy úúúúúgy.
- Na szépek vagyunk – düllesztem rá íriszeimet, fejemet pedig csak jobbra-balra csóválunk. – Védtelen, ártatlan és szeplőtlen(!) hölggyel ilyet tenni – ingatom továbbra is csak a fejemet, fürjteimet pedig minduntalan a fülem mögé tuszkolom. Komolyan kitalálhatnának már valamit, mint az égiek, hogy miként tartsuk kordába őket!
Nekik van az a valami. Ami nyúlik. És amitől megáll a fejük tetején a hajuk hátul meg úgy omlik alá, mintha a kútból folyna a víz.
- Pontosan – bólintom határozottan. – Sőt, az is benne van, hogy ilyenkor ki kell engesztelni az illetőt, már ha az hölgy és már ha annak kihullott az összes haja az ijedelemtől! Szóval, hajrá – csuklómmal körkörös mozdulatokat teszek, ekként engedem meg neki, királnyőiesen, hogy kiengeszteljen.
- Csak a lelkedbe kerül – vigyorgok rá szemtelenül. Elmémbe pedig már ezernyi ötlet rajzolódik ki, hogyha eladná nekem, akkor mégis miképp vihetném be. Egy-kettőnél fel is kuncogok, de azok épp a viccességük miatt vetem is el. De sebaj, így is marad még jó pár, amit fel tudnék használni.
De lehet nem kellene ennyire előre haladnom?
- Se fegyver – emelem meg kezem hogy mutatóujjam mutassam felé. – Se gyógyszer – jön a középső ujjam. – De ami azt illeti van pár dilibogyó a közelben, ha nem is laktat, de a hangulatod remek lesz tőle – vallom be, ajkaimat egy pillanatra, fejem enyhén félrehajtva.
- Ha, nektek nem jár a dominiumi hírmondó? – teszem szívem helyére a kezemet, döbbenetemben. Persze tudom, hogy nem jár nekik, mert hát nem városi, nem igaz? Ahogy leereszti fegyverét úgy állok fel, de akként, hogy egy fa eltakarjon az őrök elől. Leporolom fenekemre ragadt sár réteget, amit meg azután a lábszáramba törlöm bele.
- Remélem tudod, hogy jössz nekem egy új nadrággal – ingatom meg a fejem, ahogy rátekintek. – Tényleg nem tudod? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, ahogy szemem sarkából a szentélyre tekintek. – Ez a szentélyünk. Ide járunk imádkozni. Már aki – intek fejemmel újra csak hol jobbra, hol bajra.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Hétf. 25 Nov. 2019 - 21:41
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec

Értetlenkedésére csak biccentek-bólintok aprót, hogy jól hallotta, eloroztam a cukiságot tőle. Persze nem tudom, hogy ő nem érti, mire értem.
- Nem volna illő ebből akár csak egyet is kétségbe vonnom... - Mondok csak ennyit, mielőtt leereszteném azt a fegyvert, és szavaimból kitűnik, hogy minimum egyet, de inkább kettőt furcsállok vele kapcsolatban. Az ártatlant még nagyjából el is hinném, mármint jelen körülményekben. Nagyjából.
- Szóval az egy paróka rajtad? Mert ijedtnek nem tűntél. - Sőt, nagyon is nyugodtnak találtam őt, kettőnk között én ijedhettem meg jobban, elvégre én vagyok az, akit váratlan megjelenéssel megleptek.
- De elfogadom, ha kiengesztelsz! - A kendő felett csak pofátlan pimaszsággal villannak rá sötétbarna szemeim, s a hangsúlyból érezhető, hogy a tekintethez illő mosoly húzódhat a kendő alatt.
- Nem rendelkezek felette, így sajnálom _hölgyem_, de mást kell zálogba kérned. - Vonom meg a vállamat hanyagul és mielőtt még nagyon belemennénk az alkuba, inkább arra a terelem a szót, hogy mit fog mondani arról, mi van itt az erdőn túl? Én tudom, hogy A szentély. Ő is tudja, hogy A szentély. És mindketten tudjuk, hogy egyikünk se fogja ezt bevallani a másiknak.
- Dilibogyó, ami feldobja a hangulatot? Ez még érdekelne is. - Komolyan gondolom, habár nem az a tervem, hogy az unalmas estéket dobjam fel a Rebelliumon.
- Mindig is utáltam olvasni. - Felelem röviden a dominiumi Hírmondóra, amit akkor se olvastam igazán, amikor még ott laktam. A nagyon fontos dolgokat az okos tükrök is kiírták és mindenki arról beszélt, vagy June tájékoztatott, a felesleges körítést és hazugságokat meg minek olvassam? Annál sokkal jobban el tudtam tölteni az időmet... a semmire.
- Rendben. Vedd akkor le a nadrágot, hozok egy újat! - Apró hunyorgással kísért pimasz, kendő alatti kaján vigyorral veszem tudomásul adósságomat, amit persze kész vagyok azonnal törleszteni is, csak a hibás darabot magammal vinném ehhez.
- Tényleg. - Bólintok rutinosan adva a tudatlant, immáron két éve...
- A szentélyetek? Mármint az a nagy, fő, legfontosabb, legleg? - Pillantok én is a szentély irányába, mint aki rácsodálkozik, hogy nahááát, ki hitte volna? És jé, elismerte, hogy ez a szentély, nem akart hasba akasztani, hogy ez mit tudom én az Emlékek Őrének nyári nyaralója.
- Gondolom használ az ima, ha már ennyire őrzitek a helyet. És ez hogy működik? Megszólítjátok az isteneiteket és elpanaszoltok mindent, míg meg nem sajnálnak vagy legyen végre csend az állandó duruzsolást megunva? Vagy be kell dobni valamit, mint valami szerencsekútba? Tudod, mi az a szerencsekút?
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Kedd 26 Nov. 2019 - 7:08
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
Fejem ingatom csalódottan. Jobbra, majd balra, ajkaim is elhúzom, mindkét irányba, felsőajkam szinte teljesen belepréselem az alsóba.
- És még a cukiságom is elveszik. Mi marad hát nekem!?  - teszem fel szipogva a költi kérdést, habár ajkaim szegletébe ott vibrál a mosoly, a jókedv. Nem ismerem a fickót, foglmam sincs, hogy ki. De ez még nem ok nekem arra, hogy ellenségesen viselkedjek vele.
- Pa…, mi? - próbálom megismételni a szót, mit mondott. Melyet még sose hallottam és fogalmam sincs, hogy mit jelent. A következő mondata miatt gondolom, hogy a hajamról lehet szó. Jobb kezem felemelve simítok végig rövid tincseimen, végét megfogom és ujjaim közé tekerem. - De a lelkem… Beleremegett - biggyesztem le ajkaimat, szomorúan és hatalmas bociszemekkel tekintek fel a férfira. Megsajnál?
Na megsajnál?
Áh, az égiek nem értik a tréfát.
- És mégis miként tehetném ezt? - nekem nem csak szemeim mosolyognak, pimaszul ajkaim is szétnyílnak, ezernyi fogammal nevetek rá. Jó, lehet neki sem csak a szemei, de csak annyit látok. Tetszik az ipse. Veszi a lapot!
Végre nem egy begyöpösödött rajta! Mindjárt sírni támad kedvem!
- Megoldható, hogy… - mit is mondott, mi ez a kifejezés? Sejtem, hogy mit jelent, csak így sem hallottam. Rembelkedzek? - megtörténjen - fogalmazok én másképp - csak nagyon akarnia kell az éginek - vonogatom fel-le, fel-le, fel-le szemöldököm.
- Bogyó, gomba, levél, a felhozatal színes, báááááár. Lehet egy-kettő mérgező neked - hajtom félre a fejemet, válla fellett elnézek, elgondolkozom a dolgokon. Néha nem tudom, hogy egyes dolgokra miként reagálnak az égiek. Végül csak megvonom a vállam. - De hát próba cseresznye, nem igaz? - vigyorgok rá ismét, nyelvemet is enyhén kiöltöm rá.
- Hát az látszik - nézek végig rajta, leplezetlenül. Persze a kabát miatt azért nem nagyon lehet látni valódi alakját. Fekete az egész pasek. Fekete a kabátja, a nadrágja. Tán a bőre is az? Nem, az arca fehér. Vajon vannak felemás színű égi? Egyik része fehér, a másik meg fekete? - Pedig sok érdekességet megtudhat onnan az égi - vonom meg a vállamat. Meglehet, hogy nem városi. Azok ritkán öltöznek így ki, főleg ha kijönnek. Mindig van rajtuk valami… Nagyon vastag valami. Az esetek nagy részében legalábbis.
- Eeeh, nem bízok benned, még a végén lelépnél, hogy magad hord - ráncolom össze orrom melletti bőrt, pimaszsággal nem csak őt áldották meg. - De ha hazakíséred a védtelen lányt, odaadom neked - eszem ágába sincs levenni előtte! Hát megfagynék!
De tényleg nem tudja, hát ez megdöbbent. Tényleg nem városi.
- Azt mondják - vonom meg a vállamat, hogy a legek, lege? Hát… Legyen, ha így akarják meghatározni, azért ennyire sose voltam szentélyszakértő. Elfogadtam a létezését, hogy van. Számomra csak ennyit jelent.
- Mondd csak, ismered, a… - újra csak keresem a szót, ahogy a szentély felé tekintek. - a meditációt? Na ez valami ilyesmi. Persze van, aki imádkozik itt, hangosan, halkan, de inkább a békét, a meghittséget, a nyugalmat keresik itt, amit nyilván magában talál meg az égi. Csak van akinek, ehhez kell némi segítség - fejtem ki neki. Bár a kérdésére megingatom a fejem. Nem tudom, hogy mi az. Kútjuk sincs, vagy igen?
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Csüt. 28 Nov. 2019 - 23:28
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec

- Az életed és a cél, hogy visszaszerezd a cukiságod. - Leengedtem a fegyvert és kifejezetten nehéz megállni, hogy ne vigyorodjak el sűrűbben Eowen szavain, pláne mikor még le is biggyeszti az ajkát és nagy szemekkel néz rám az egyébként is kifejező tekintetével. Furcsa egy lány, furcsa színválasztással, de még ez is valahogy kiegészíti az énjét, nem pedig zavaró összehatást kelt.
- Oké, a cukiság már meg is van. - Csak elvigyorodom, és el is felejtem megmagyarázni, mi az a paróka. Kit érdekel, ha kiengesztelés a téma és a tét egyben? Különleges mosolya is van Eowennek. Nem mert az íve lenne olyan érdekes, vagy az ajkai színe, vagy a fogai szép szabályossága és fehérsége, hanem az egész kisugárzásában van valami, hogy az ember szívesen viszonozza azt a mosolyt. Még akkor is, ha nem látszódik az egy arcot takaró kendő miatt.
- Azt hittem, te vagy a perdai etikett szakértő. Hogy szokás kiengesztelni nálatok? - Na erre kíváncsi vagyok, mert ha rábólintottam volna arra, hogy szívesen kiengesztelem, biztosan megvoltak már rá az ötletei, miként is tehetem ezt.
- Az akarat még kevés. - De ráhagyom, nem kell tudnia, ki rendelkezik a lelkem felett... már ha még életben van.
- Kezdjük akkor a nem mérgezőkkel! Úgy többet van lehetőség kipróbálni. - Gyakorlatias ember vagyok, na. És ha már gyakorlatiasság, akkor az is furcsa nekem, hogy ennyire beszéli a nyelvünket és még a hírmondóról is tud. Mit tud, úgy beszél róla, mint aki rendszeresen olvassa! Szegény lány, ennyi hülyeséggel tömi a csinos és egész okosnak tűnő fejecskéjét!
- Te olvasod a Hírmondót? Perdaiként? Egyáltalán mi ez a gönc rajtad? És miért csak ennyi? - Pillantok ismét végig rajta röviden, láthatóan nem értvén... mert tényleg nem értem. Annyira viszont nem furcsa a lány, hogy a nadráglevételbe csak úgy belemenjen - kár! -, és az indoklására nemcsak elvigyorodom, de még picit döccen is a vállam az elfojtott kuncogástól, mert nem akarok hangos lenni a közeli őrök miatt.
- Nem bánom, hazakísérlek! Útközben viszont szedjünk abból a dilis, nem mérgező cseresznyéből. - Jellemző rám, hogy úgy bólintok rá a kíséretre, hogy meg se kérdezem, hol az a haza, mennyire messze van. Szeretek felfedezni. Lehet akár csapda is, de nem hiszem, mert ha el akarna kapni, elég lett volna már egyet sikítania vagy kiáltania és az összes perdai őr a környéken idecsődült volna. Lőfegyver, tőr meg kés ide vagy oda, a túlerő simán lenyomott volna. Érdekel, hol lakik, bár nem tudom, minek. És a szentély-felfedezést egyébként is el kell odáznom, átgondolnom, mert ha most körbe is vezetne, akkor az őrök nem úgy viselkednének, ahogy természetesen szoktak. De azért még kérdezek párat a szentélyről, mielőtt útnak indulunk, aztán ha mégis bemegyünk, azt se bánom, majd más alkalommal mérem fel a terepet körülötte. Végülis hasznos információ lehet az is, mi van odabent? A meditációra biccentek igennel. Ismerem, noha soha nem gyakoroltam, hacsak a félrészegen, alkoholmámorban fejünkből kinézést nem nevezzük annak.
- Ilyen zajosak lennének a városaitok, hogy ide el kell vonulni? - Kérdezek rá, és azt is kérdezhetném, hogy talán a városaikban nincsenek ott az isteneik, vagy ott is vannak mini-szentélyek? Talán mindenki őriz otthon egy CQL-kristályt házioltárként?
- Te is imádkozni... meditálni jöttél? - Kérdezem még meg ezt, mielőtt kifejteném a szerencsekút mibenlétét.
- Kút megvan? Jellemzően kővel kirakott hely, ahonnan vizet lehet vödrökben felhúzni vagy egyéb szerkezetekkel felpumpálni a felszínre. Na ezt csicsázták egy időben, és ha költöttek hozzá valami legendát, hogy ott... mit tudom én, mondjuk ott tartott légyottot egy isteni pár vagy egyéb szerencse történt ott, akkor azt már szerencsekútnak nevezték. Az emberek odamentek, kívántak valamit, amit szerettek volna és egy pénzérmét dobtak be fizetségként. - Szerintem hangulatjavítóként a Dominiumon csak azért nem vezették ezt be, mert nincsenek már pénzérmék, amiket dobálhatnánk, az meg elég hülyén nézne ki, ha egy - bizonyára kivetített - vizet csorgató műkútnak utalgatnánk kreditet.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Pént. 29 Nov. 2019 - 15:00
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
Szívem ijedten kapom a kezemhez! Vagyis fordítva, de ez most olyannyira részletkérdés. Szemeimet kidüllesztem, a meghökkenés totálisan átitatja minden porcikámat, még a szám is tátva marad.
- Hogy drága, értékes, hátralévő életem ennek szenteljem!? - a felháborodás jogos. Mégis mennyit néz ez ki belőlem, mégis… - Okés - vonom meg végül a vállamat beleegyezően. Végül is nem is hangzik annyira rosszul.
De azért képes vagyok elszontyolodva rátekinteni, minek következményében újra megtalálom az életem értelmét.
- Akkor ezt is kihúzom a listáról! Mi van még hátra? - kérdem, mintha ő jobban tudná, hogy mit is szeretnék kezdeni az életemmel, mint én magam. Oly könnyedséggel ejtem ki a szavakat, mintha valóban így lenne és ez a gondtalanság még csak meg sem riaszt.
Pedig meg kellene.
Mégsem kell látnom a teljes arcát, ahhoz, hogy lássam, szórakoztatom. Veszi a lapot és még csak le is csapja őket. Azt hiszem, hogy így hívják az emberek.
- Oh, mint mondtam, szükségem lesz a lelkedre. De csak egy kicsi darabjára - kezemet felemelem és mutató és hüvelykujjamat egymáshoz közelítem, hogy tudja, mennyire is gondolok. - Aztán egy hajszáladra, a véredre, a hátsófogadra, amiből őrleményt készítek - próbálok visszaemlékezni azokra a boszorkányokra, amiket Max mesélt egyszer nekem. Ahonnan az átkok is jöttek? Valami hasonlók voltam. - Aztán mindet bekeverem egy tálkába, mondok rá egy igét, és innentől elköteleződsz hozzám, de csak egy szívesség erejéig, aztán már szabad is leszel - vigyorgok továbbra is szemtelenül, miután befejezem a szemléltetését a dolgoknak.
Jó, semmi ilyet nem tudok tenni, de attól még jól hangzik. Ilyet tényleg tudtak az égiek? Nem csoda, hogy idáig jutottak el!
- Ennyivel beérném - bólogatok komolyan, csak hogy lássa, tényleg komolyan gondolom, ezt a fajta kiengesztelést. Persze semmi haszna nem lenne, de akkor is vicces.
Ajkaim nyitom, hogy szóljak valamit, de aztán elgondolkozom. Eltekintek mellette az ég irányába. Szám lassan csukom be, majd nyitom ki újra. Majd csukom be. És még kétszer így.
- Végül is nem árthat, ha van egy előkóstolóm. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az - vicceskedek továbbra is. Tudom, hogyha túltolom, akkor a végén még engem lőnek le, de megéri a kockázatot.
- Mi bajod van a ruhámmal? - sipítozom hangosabb frekvencián, mint amin akartam, kezeimet is a csípőmre teszem. A két őr a kapunál erre tekint, én pedig csak megköszörülöm a torkom. - Ennél többet viselnék ebbe a hőségbe, esküszöm meghalnék, nem vagyok én olyan - emelem meg egyik kezemet és mutatok végig rajta, felfelé fordított tenyérrel. - De tényleg, minek van neked - mutatok a saját arcom elé, mert fogalmam sincs, hogy miként mondják emberi nyelven a maszkot, így csak jelzem neki, hogy mire is gondolok.
Mindjárt felháborodok! A hátamon így is folyik a víz a hőségbe.
Még hogy több ruha. Hát normális ez?
- Áll az alku - csapok le rá rögtön! Esküszöm, hogy megetetem belőle! Jó én is eszek, mert úgy még viccesebb lesz, de csak azután, hogy ő evett belőle és láttam, hogy milyen.
Na jó, amikor még kiléptem ma a házam ajtaján nem gondoltam, hogy a végén még ennyire jól fog alakulni ez a nap.
- Csak sokszor pofáznak bele a gondolataidba - vonom meg a vállamat. Fogalmam sincs, hogy miért… - Az isteneket is tisztelik ezzel, mert hát nyilván minden bálványnak kell egy hely, ahova el lehet zarándokolni - fejtem ki, tarkómat megvakarva. Nem igazán a kedvenc helyem ez a… Ez a… hely.
- Neeeem? - horkanok fel, nevetve és pfújolva, még a kezeimet is keresztbe teszem és eltekintek oldalra. Rájövök, hogy túl reflexszerű válasz volt ez tőlem. Lassan tekintek vissza, csak a szemem sarkából tekintek rá. - Mindig nyugodt vagyok - próbálom kimagyarázni magam a helyzetből, de inkább figyelek arra, amit mondd.
Mégis egyre inkább csak ráncolom a szemöldököm és ráncolom és ráncolom és ráncolom és…
- És még ti hívtok minket ostobának? - bukik ki belőlem a meghökkent kérdés. - Hah - teszek még ennyit hozzá, két vállam megemlekedik egy pillanatra, inkább a levegővétel miatt. - Milyenek vannak - rázom meg a fejemet, vigyorogva. Ők is hisznek, még ilyen hülyeségekbe is. Hát ez mennyire király már!
- Szóval, szentély, vagy félsz? - vonogatom fel a szemöldököm. Az ajánlatom még áll, rajta áll, hogy él-e vele. - Vagy bogyózunk - itt már inkább csak vigyorgok, ám a szemöldököm vonogatásával nem hagyok fel.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Pént. 29 Nov. 2019 - 21:47
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec

- A kiengesztelésem hátravan. Még mindig várom. - Nem felejtek én olyan könnyen, pedig néha jobb lenne, de még az a rohadt ital is csak ideiglenes megoldást nyújt. Aztán belekezd, hogy a kiengesztelésemhez mi minden kell, legalábbis úgy sejtem, még arról beszélünk. Pedig alapvetően jól tudom követni a beszélgetéseket, hiszen egy ilyen húg mellett, mint amilyent én kaptam, igazán megedződik az ember. Mindenesetre hallgatom kellékek felsorolását, a vérnél már felvonom a szemöldökömet, a fognál már összevonom, de mosolygok. Ez az egész nagyon úgy hangzik, mint a gyerekkori mesékben, de ott a boszorkányok sosem ilyen szépek.
- Ezt most tisztázzuk. Odaadom ezt mind, neked, a Lélekkeverőnek. Ezzel elköteleződöm egy szívességre. Mármint, ezekért te jössz nekem szívességgel, igaz? Mert az nem túl jó üzlet nekem, hogy ezt mind odaadom és még szívességgel is én jövök neked. - Tudom, hogy a perdaiak szívességekben (is) üzletelnek, de ilyen extrém ötlettel még nem találkoztam. Mondanám, hogy extrém perdaival sem, de igazából nem sok perdaival volt szerencsém összefutni, Carter nem nézi olyan jó szemmel, ha a portyázásokat náluk ejtjük meg, még ha nem is Elorak városuk a célpont. Az előkóstolósra csak szusszantva nevetek egyet halkan, de nem veszem komolyan a fenyegetést, pedig lehet kellene.
- Sssh! - Teszem mutatóujjam a szám elé, hogy halkabb sipítozásra bírjam sértett büszkeségét, mikor megjegyzést teszek az öltözetére. Ha eddig nem buktatott le, nehogy már a göncei miatt legyen!
- Nem értem, miért emberit... égit viselsz. És igenis, kevés, főleg ott... - Mutatóujjammal most gyors körkörös mozdulatokkal mutatom a behatárolt területet illő távolságban maradva és rávéve magamat, hogy visszanézzek a szemeibe.
- A mieink szoktak még alá venni valamit, hogy eltakarja a... bájaikat. Enélkül... Fogalmazzunk úgy, hogy erősen gondolkodom rajta, hogy bokádnál fogva a vízbe mártalak derékig. Úgy mehetnék be mögötted a Város kapuján, hogy egy őr sem emlékezne rám. - Vigyorodom el a kendő alatt, és talán szavaimból érthető lesz, hogy a küllemét sem szóltam le, épp ellenkezőleg, nagyon is ínyemre van, hát még ha a nadrágot is ledobta volna hozzá! Egészen más szentély kezdett volna érdekelni, de így maradunk ennél a kőből épültnél és persze a rajtam lévő holmiknál. Szó se róla, rohadt meleg tud lenni.
- Egye fene, bár nem szokásom első randin villantani. - Egy pillanatnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy úgy sem számít most már, és hátrahúzom a csuklyát, az arcom elől a kendőt le, hogy láthatóvá válik fekete hajam és borostás képem.
- A legújabb égi divat, csak férfiak körében. A nők szeretik a rejtélyes pasikat, nem így van a perdaiaknál is? - Olyan magabiztosan állítom a hülyeségemet, hogy szinte hihető lesz, csak nevető szemeim árulnak el most. Mindenesetre alku hamar megköttetik, hazakísérem őt, bármeddig is tartson ez, meg bármeddig is tartson utána visszatalálni. De még kérdezek a szentélyről és az imádkozási szokásaikról, na meg arról, hogy ő miért volt itt. Már a bálvány szót is érdekesnek találtam, de letudtam azzal, hogy ezt ismerheti a nyelvünkből és nem feltétlen tudja az árnyalatnyi jelentésbeli különbségeket a szinonimák között. Aztán az önkéntelen rávágott válasza megmutatja, hogy nagyon is tudatos szóhasználat volt és ez meglep. Egyelőre nem mászok bele ebben jobban, úgy teszek, mintha elfogadnám a válaszát - mondjuk el is fogadom, csak kíváncsi vagyok -, és inkább kifejtem a szerencsekút mibenlétét, míg azon gondolkozom, ha tovább ráncolja a szemöldökét, végén egybeér vagy helyet cserél a kettő.
- Tehát nem fogtok szerencsekutakat építeni. - Vonom le a nagyon is egyértelmű következtetést, és most már látja is mosolyomat hozzá, nemcsak a szemkörnyéki mimikából és hanglejtésből kell kikövetkeztetnie.
- Legyen a szentély, aztán lássuk, hogy a bogyótól elfelejtem-e, hogy félek bevallani, nincs cserenadrágom a számodra. - Vonom most én fel a szemöldököm egy mosoly kíséretében, majd fegyvert eltéve mutatom az utat... nos, át a mellettünk lévő két bokor között, hogy menjen csak előre Eowen, már ha ez jó irány egyáltalán. Nem a legmegfontoltabb ötlet így menni a szentélyhez, de mindig is szerettem a kalandokat, rögtönzésben meg jó vagyok, legalábbis eddig az voltam. Szóval valami majd csak lesz.
- Egyébként mi az igazi neve az én Lélekkeverőmnek?
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Szomb. 30 Nov. 2019 - 10:18
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alec & Eowen
- Oh, nem, nem – rázom meg a fejem hevesen. – Ezt a kis brrprr – mivel már megint nem tudom, hogy miként kell mondani a trutymót, most hangutánzóval próbálkozom, vagyis valahogy ezt így tudom elképzelni – beleteszem egy üvegbe és amikor szükségem van arra az egy szívességre, akkor csak kiöntöm és beleszórok egy kis madárcsontot – igen, madárcsontok is voltak! Nem hagyunk ki a meséből semmit senem. – Ez ilyen… úgymond hívóként üzemel. Bármit is csinálsz, tudod, hogy hívlak és jössz, ha akarsz, ha nem – vigyorgok továbbra is. Az ő kiengesztelése, mi!? Én csak mellé álltam, ő meg ki akart nyírni, pedig mit vesztett volna.
Még szerencse, hogy nem tette meg, mert még megijedtem volna, de úgy istenigazából.
Még előkóstoló poénomat is értékeli. Hát én mindjárt a szívembe fogadom a pasekot. A nevetésére csak vigyorgok, hogy aztán arcom egy másodperc tört része alatt teljesen átváltozzon. A felháborodás, a hitetlenkedés és a harag egyvelege.
Csitítására mégis összepréselem az ajkaimat, szemem sarkából pedig a szentély irányába tekintek. Egy darabig csendbe maradok, újra mindkét kezem a csípőmön van. Ám az őrök nem mozdulnak a helyükről.
És amikor ez már biztos jövök rá, hogy még levegőt is elfelejtettem venni, így engedek ki egy jó nagy adag, elhasználtat orromon keresztül, fújtató sóhajként.
- Sokkal kényelmesebbek, mint a perdai ruhák! Láttál te már perdai ruhát!? – suttogom, újra csak felháborodva. – Iszonyat vastag és minimum hat réteget viselnek mindenből! – emlékszem még azon időkre, amikor az égiek nem voltak itt, én pedig csendben szenvedtem végig az év háromnegyed részét. A folytonos izzadás más hozzám nőtt akkoriban. Nem bírtam elviselni a ruháinkat, még akkor is ha egy picikét átszabtam őket, hogy kényelmes legyen.
Mutogatására mégis letekintek. Nem értem, hogy mi baja van…
Óóóó.
- Az már biztos – vigyorgok rá szemtelenül. Utolsó mondatát bóknak veszem, bár a minap történtek után ennyire azért nem vagyok biztos. Akkor nem jutottam be a kapun, pedig én aztán mindent bevetettem. De nem kellett sokáig győzködnöm senkit. Társunk kiszabadult onnan élve. – Mutatták azt a valamit, de egyrészt a világ legbonyolultabb ruhadarabja, meg fullasztóan szorító – vonom fel a két vállam úgy, hogy kissé előre is görnyedek, ekként ráz ki a hideg. – És valami vas is folyamatosn nyom, - ekkor már az említett területt melletti bőrrészt vakarom, mint aki tényleg érzi, azt az idegesítő érzést. – Nagyon sok jó és könnyed szokásotok van, az nem az – rázom meg a fejem. Pedig az Shiennel lássa a lelkem, hogy megpróbáltam.
Egy pillanatra meghökkenek, ahogy valóban hátratolja a csuklyáját és a szájmaszkot is lejjebb tolja.
- Tényleg csak egy kiakadás kell, hogy levedd? – kérdezem tőle. – Tudod mit, ne erősíts meg ebben a hitembe – rázom meg kissé a fejemet. Van amiről tényleg jobb, ha nem tudok. – De látom a borotvát már nem osztogatják az ellenállók körébe. Mindenki ilyen szőrös? – Max is, ő is. Meg a legtöbb lázadó is. A városba meg ennek az ellentéte van. Jogos a kérdésem, hogy vajon ez is közrejátszódott, amikor elhagyták a Várost?
- Nem szeretjük a rejtélyeket – húzom össze orrom mellett a bőrt, mi apró ráncokat képez, fejemet pedig könnyedén rázom meg hozzá, de csak aprókat. Ami azt illeti fogalmam sincs, hogy milyen pasekokat szeretnek a perdai nők. Ez a legnagyobb rejtély a világon.
Hahaha.
- A mi kútjaink valami egészen más funkciót töltenek be, meg amúgy sem tudnánk mit beledobni – vonom meg a vállamat. Nálunk a fizetőeszköz nem létező fogalom. Vagyis de, azonban elég színes a felhozatal és belegondolok, ha mindent beledobnánk, amit adunk cserébe, hamar szemetesnek nézne ki.
- Rendben. S mire odaérünk, akkor igyekszem nem megbotránkozni ezen a tényen, hogy már az első randin hazudtál – bár tudnám, hogy mit jelent a randi!? Mármint említették a Városba, tudom. Nem is egyszer. De ez az egy dolog, amit mindig elfelejtek. Pedig sose hangzik olyan nehéz dolognak megjegyezni.
- Tedd vissza a szájmaszkot – kérem, mielőtt még előre mehetnék a két bokor között. – Mennyire ismered a perdai nyelvet? – kérdezem, úgy vélem, hogy kettőnk közül én fogok beszélgetni a két őrrel. S egy terv kezd körvonalazódni az elmémbe. Nem mintha számítana, hogy mennyit fog belőle érteni, mégis érdekelne.
- Eowen – fordulok még hátra, mielőtt még elesnék egy gyökérbe…
Ez mégis mikor került a lábam elé!? Testem előregörnyed, két karommal két irányba csapkodok, bár botorkáló lépést teszek előre, a szentély elé vezető útra, de nem esek el!
Nehezen fújom ki a levegőt. Gyorsabban egyenesedek fel, mint hogy egy sárkánymajom el tudna lopni egy gyümölcsöt a piacról. Előbb a két meglepett őrre vigyorgok, majd oldalra fordulok, ahol az égit sejtem.
- És a tied? Ha én találok ki nekik egyet, annak nem fogsz örülni – rázom meg a fejem, ajkaim is lebiggyednek egy pillanatra.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Vas. 1 Dec. 2019 - 23:10
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec


Brrprr? Ez biztos a perdai megfelelő a trutymóra, vonom le a következtetést, de végülis értem, mit akar mondani, így nem kérdezek rá.
- Ti így szoktatok egymásnak üzengetni? Egy futár vagy egy posta...sárkánymajom gyorsabb lenne. - Biccentem kicsit oldalra a fejem, miután végighallgatom a lehető legkacifántosabb üzenési módszert, pedig komolyan mondom, hogy nem hittem volna, hogy van bonyolultabb a Családügyi Hivatal bürokratikus útvesztőinél, melyik űrlapot hova kinek kell küldeni.
- És mégis mit akarsz majd velem tenni vagy tőlem kérni, mikor annak rendje és módja szerint előálltam a hívásodra? Sosem hallottam még olyan kiengesztelésről, ahol a sértett felet ugráltatják. - Mosolyodom el, és ezek után az előkóstolóvá avanzsálásom szinte nem is meglepő, csak szórakoztató. Na azért majd résen leszek, ő miket eszik meg, mert még a végén én maradok nadrág nélkül. De legalább a halkabbra intésemet értette és meg is ússzuk, hogy az őrök felfigyeljenek ránk.
- Láttam perdai ruhát. Egyik bő volt, másik szűk bőrből készült... - Nekem nem tűnt kényelmetlennek egyik sem, de hát a nők és a divat! Azért hihetetlen, hogy ez univerzumon átívelő, különböző bolygókon élő fajokat összekötő azonosság: a nőknek nagyon nem mindegy, mit vesznek fel. Azt nem teljesen értem, miért nem viselt akkor kevesebb réteget Eowen, illetőleg nem közlöm vele, hogy vélhetően rossz méretű darabot kapott abból a melltartóból. Önző dolog, de nekem sokkal kellemesebb látvány így, ő is jobban érzi magát nélküle, mindenki boldog!
- Akkor most ne keserítselek el, hogy a fürdőruhák egyik fajtája is ilyen? - Vajon anélkül úszik? Shaz'or se ítélhet el, a szépet biztos ő is szeretheti. De ha már így belelendültünk a beszélgetésbe, na meg amúgy is szinte mindegy már a titkolózásom, mert valamennyire a kezében vagyok, akkor akár le is vehetem a csuklyát és a kendőt.
- Mielőtt újra kiakadnál, közlöm, nem dobok le több ruhadarabot! - Mosolyodom el újra, remélvén, tényleg nem erősítettem meg a hitében, bár érzésem szerint úgy is mindegy, mit mondok neki e téren. A borosta említésére önkéntelenül is megdörzsölöm államat, mialatt felelek.
- Nem, általában szőrösebbek. Több napos vadonban lévő út során nem jut idő és lehetőség erre... Minden perdai ilyen kíváncsi? - Kérdezek vissza most én, ha már azt is megtudom időközben, hogy a rejtélyeket nem szeretik. Nem is tudom, hogy irigyeljem-e őket az egyszerű életükért, vagy sajnáljam az izgalmak hiánya miatt? Meggyőződésem, titkon azért örülhetnek nekünk. Hogy' felzavartuk már nekik az állóvizet!
- Mindig hazudnak az első randin! Ha nem így lenne, sose lenne belőle második. Látod, te is majd csak a következőn kapsz új nadrágot. - Bólogatok rá határozottan pár aprót, megerősítésképpen. A kérése viszont meghökkent, ez tisztán látható rajtam.
- Vissza? Mi a terved? - Azért szót fogadok, és visszahúzom arcom elé a kendőt és kérdőn nézve rá emelem meg a csuklya szélét, hogy azt is visszategyem-e vagy sem. Nem tudom, mire készül, hogy mégis rejteni kell az arcomat, de ez vagy nagyon tuti lesz vagy nagyon ciki.
- Köszönni, megköszönni, igen-nem. Olyan akcentussal, hogy utána egy hétig nevetsz rajta. - Oké, ennél azért jobb a nyelvtudásom, de inkább nem most akarnám fejleszteni szedett-vedett konyhanyelvemet. Meg sem közelíti a tudásom az ő emberi nyelvtudását és nem tudom, hogy az őrök mennyire erősek activity-játékban.
Már éppen reagálnék a nevére, mikor ösztönösen kapok a karja után, hogy megtartsam, vagy ha elvágódna, akkor felsegítsem, de lehet egyikre sincs lehetőségem, annyira hadonászik. Végül megtalálja egyensúlyát és én kevésbé stílusosan, de ügyesebben lépek ki arra az ösvényre.
- Henrik. De a Henry is megteszi. - Hazudom, bár nem tudom, miért hazudok erről és miért pont a nagyapám neve jutott eszembe, de teljesen nem bízok meg alkalmi idegenvezetőmben, aztán persze lehet ezzel járok rosszul. Ha elfognak, senki se ismer Henrik nevű ellenállót se a Városban, se Rebelliumban, szóval elég érdekes váltságdíj-tárgyalás lenne, már ha bárki hajlandó lenne értem egy fél kreditet vagy perditet kiadni. Kíváncsian pillantok az őrök felé, akik gyanítom legalább ilyen kíváncsian néznek meg engem, majd Eowen felé fordulok.
- És most?
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Hétf. 2 Dec. 2019 - 15:19
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Henry & Eowen
Hetykén vonom meg a vállamat, miközben kezeim keresztbe fonom melleim alatt.
- Abban nincs semmi móka és kacagás. Unalmas - nyúlik meg az arcom egy pillanatra. Kezeim is kiengedem, hagyom, hogy a mély felé nyúljanak, még hátam is megereszkedik, vállam is lejjebb esik, ezzel mutatva neki, hogy milyen unalmasnak is gondolom ezt a fajta üzenetküldözgetést.
Ami tudjuk, hogy nem így van, ezt sem alkalmazzuk, csak hát…
- Ez is perdai szokás tudod - kezdek bele a magyarázatba, ahogy felemelkedem és a szemeimen túl a kezeimmel is gesztikulálok. - Így fejezzük ki egymásnak, hogy valójában mind a két fél mennyire tiszteli a másikat és a sértett tesz egy szívességet, bizonyítva ezzel, hogy valójában nem haragszik semmiért - noha lemaradtam arról, hogy miért is őt kellene kiengesztelni. Hiszen itt én voltam ám az áldozat! Miatta lett sáros drága nadrágom. Na de, amíg megkapom, amit akarok, addig nekem édes mindegy, hogy milyen magyarázattal jutok el odáig.
- Stim - húzom el szám a jellemzést hallva. - Látod, hogy totál kényelmetlennek tűnnek - mutatók rá is, amíg a másik kezemmel keresztbe ölelem át magamat. Na meg arra is, amit az imént mondtam. - Abba a szűk bőrbe lépni sem lehet, ilyen időbe, meg ahogy izzadsz, pff - berregek újra csak. - Inkább ne beszéljünk arról a bűzről, ami ilyenkor a perdaiból árad - fintorodok el. - A lengék meg, pfff - újabb berregés a részemről. - Kétlépésenként a bokád köré csavarodik a ruhád - rázom meg a fejemet. Esküszöm, hogy perdai ruhába nem lehet járkálni! - Egyszer kipróbáltam, hogy a szoknyát levágtam, térd felé… Senki sem díjazta - húzom el a szám. Nem mintha érdekelt volna, évekig abba járkáltam. Kényelmes volt és szellős.
- A mik? - pislogok nagyokat. Fogalmam sincs, hogy igazából miről beszél. Nem tudom mi az, amit mondd és hogy az mit jelent, de érzem, hogy köze lehet, azokhoz a valamikhez. Ezúttal bizalmatlanul tekintek rá és még hátrébb is húzódom tőle.
- Na szép, mondhatom - lendítem meg karjaimat, hogy amikor lehullnak, tenyereim a combjaimon csattanjanak. Nem túl hangosan, de tragikusnak tűnve. - Mit kell tennie egy nőnek, hogy levetkőzzenek előtte? - csúsznak azok a kezek a csípőmre és csak helytelenítően intek a fejemmel.
Abba kellene ezt hagynom, legutóbb is valahol itt úszott félre egy beszélgetésem…
- Csak a jóarcok - vonom fel jobb szemöldököm, vállammal egyetembe. Az utóbbit hetykének szánom, mint ami nem számít. Sajnos nem mindenki ilyen kíváncsi, de ha nem lennék, már nem itt állna, hanem az őrök karmaiba lenne.
- Diamémmal együtt - bólintok helyeslően. Fogalmam sincs, hogy mi az a diamém, de a Városba nagyon hajtogatták a nők. Én pedig ki lennék, ha nem akarnám kihasználni eme lehetőséget. Egyszer élünk, nem igaz?
Hökkenetére mégis elvigyorodok.
- Mondanám, hogy bízz bennem, de van más választásod? - vigyorgok rá szemtelenül, szemöldököm vonogatva. Ne nézzetek így! Imádom a játékokat. Ez most is az. - Na ezután, hallgatnom kell majd azt! Ez a minimum! - ha már megpróbálom a lehetetlent.
Botladozásomra mégsem tud elkapni, bármennyire is szeretné, ám a közjátéknak hamar vége, én pedig gyorsan egyenesedem fel. Hajamat hátravetem, le is simítom őket, ahogy összegabalyodott ruhám is kisimítom.
- Henry - köszörülöm meg a torkom, ahogy az őrök felé intek, mosolyogva. - És most odamegyünk - vigyorgok Henryre, majd el is indulok az őrök felé, ám hozzájuk már perdai nyelven beszélek.
- Sziasztok! Lehetne egy óriási kérésem? - hanglejtésem más, mint ahogy eddig beszéltem. Nem vagyok még annyira magabiztos az égi nyelvben, noha az egyik tanár azt mondta, hogy nagyon jó az érzékem ahhoz, hogy tanuljak nyelveket. Ám mégis csak a perdai a saját nyelvem.
Érzékletesebben beszélem, dallamosabban, több érzelmet vagyok képes felvonultatni akár egy mondaton belül is.
A két őr mégis hidegen néznek rám. Valami nem stim.
- Szóval, ő itt Henry - fogom meg egyik karommal a karját, míg a másikkal átölelem a vállát. - Nemrég találtam rá az erdőbe, szegény épp egy erratortól menekült, bár nem sok esélye volt ellene. Segítettem elmenekülni előle, de - itt felszisszenek és az arcomra mutatok, ahol neki el van takarva. - Kicsit szétmarcangolta. Hetekbe telt, hogy begyógyuljon, szegény még most sem képes igazán beszélni - húzom el a szám, mint aki azt akarja kifejezni, hogy milyen kellemetlen lehet.
Ennek a kettőnek meg a szeme sem rebben! A rossebbe már!
- Nagyon sokat meséltem nekik Shaz'orról. Lehet, hogy kicsit meg is tért - düllesztem ki szemem. - Szóval, megfogadta, hogyha meggyógyul, eljön, hogy imádkozzon és hálát mondjon, amiért sikerült megmenekülnie és életben maradnia…
És még folytatnám, ha az egyik őr nem lenne faragatlan és nem vágna a szavamba. Hát ez hallatlan.
- Nem engedhetünk be idegeneket, főleg nem quorsákat - szemeimet összeszűkítve tekintek rá. Mi a… Ez eddig mindig bejött.
Kell pár másodperc mire leesik.
- Komolyan? Képességblokkolás? - fakadok ki, szinte már felháborodva, mely azért nem túl őszinte. Az őr csak vállat von. Hát persze, hogy egy ilyen mansut tesznek ide, hogy a magam fajták még csak át se jussanak csellel.
- Ha a Dann engedélyét adja, akkor beengedjük - mondja a másik, határozottan.
- Ahha… - azért nálam is van egy határ. Mivel nincs írásunk, ezért könnyedén hazudhatnám, hogy de hát megengedte, ehhez… még én sem folyamodnék egy idegenért.
Ekkor tekintek vissza Henryre.
- Ha átfutsz közöttük, lesz úgy, fél perced bent körülnézni, hogy aztán elkapjanak és talán tömlöcbe vessenek pár órára - vonom meg a vállamat. - Ennyit tudtam kialkudni - na jó nem alku volt ez, csak reális kilátások…
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Kedd 3 Dec. 2019 - 14:36
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")

- Áhá! Tehát az érkezésem sem lehet szokásos, unalmas, bekopogok az ajtódon, hogy szia, hívtál, itt vagyok. Jól sejtem? - Vigyorgok az unalmas szó látványos előadásán, amit meg sem próbálok utánozni, tőlem nem lenne ilyen hiteles az előadás.
- Ééértem. Ám legyen, akkor jövünk egymásnak egy szívességgel. - Bólintok rá, de hát úgy sem lesz ebből semmi, elvégre nincs miért kiengesztelnünk egymást, és a kacifántos engem-megidéző bűbájt sem fogja gyakorolni soha a nő, tehát megjelenni sem fogok.
- Ezt kétlem, legfeljebb csak nem láttad hányan fordulnak meg utánad. Vagy a perdai férfiak a szemükön ülnek. - Csak ennyit mondok a perdai öltözet jellemzésére és Eowen tapasztalataira, és részemről ez bók, de sok mindent nem kell mögé képzelni. Aki szép és formás, az az, nem kell ezen pirulni, főleg nem annak, aki ezt elismeri. A bizalmatlan hátrálása viszont újabb mosolyt csal ki belőlem. Ettől bezzeg hátrál! Amikor meg fegyvert fogtam rá, akkor nem. Biztosra veszem, hogy ez a csaj közeli barátságot ápol azokkal a dilibogyó-bokrokkal.
- Für-dő-ru-ha. - Ismétlem meg tagoltan, amitől nagyjából a legrémisztőbb szó is inkább nevetségesnek hat.
- Olyan ruha, amit akkor viselnek az emberek, mikor úszni mennek a tóba, tengerbe, medencébe. Nőknél van két részes, a felső része pont olyan, mint amit nem kedvelsz. A perdaiak talán meztelenül úsznak? - Nem tudom eldönteni, hogy a ruhában fürdés jelensége volt új számára vagy a szóval nem találkozott?
- Kölcsönös bizalmon alapul. Ha a ruháimat akarod, én a tieidet, különben az enyémek nagyon magányosak lennének a földön. Ennyire kegyetlen és szívtelen még te sem lehetsz. - Az ővéhez hasonlóan helytelenítően csóválom meg a fejemet. Hogy is jutottunk egyébként a páros sztriptízhez onnan, hogy a frászt hozta rám és ne lőjem le? Mindenesetre visszakanyarodunk az ittlétem eredeti céljához, hogy bejuttat valahogy a Szentélybe, és a visszakerült kendő fölött láthatja hogyan kerekednek el a szemeim a diadém szó hallatán, majd halkan kuncogni kezdek. Talán emiatt is nem sikerül őt elkapnom lemaradván némileg mögötte, de legalább a bejutási esélyeim jobbak, hogy nem úgy érkezek egy perdaival, mint aki kilökte őt az ösvényre. Na de a csuklyát visszavettem, ahogy mondta.
- Oké, tied a szó, Eowen. - Bólintok rá a tervre, már ha annak nevezhető, hogy odamegyünk az őrökhöz és ennyi. Ezt úgy se tehetném meg, így legalább látom közelről, milyen őrök vannak itt, talán azt is látom, odébb mennyire őrzik a helyet. Egy perdai társaságában érkezve csak nem hánynak rögtön kardélre, nem? Odaérve fejet hajtok, az sosem árt, de nem beszélek inkább, csak figyelem a párbeszédet, amiből jó, ha minden ötödik szót ismerek. De a nyelv dallama tetszik, mennyivel másabb, mint a miénk! Próbálom e kevéske érthető szóból kitalálni, mit magyarázhat Eowen, felszisszen, arcára mutat, ahol nekem a kendő van és bár igen érzékletes a magyarázata - bármiről is szóljon -, nem válik be, ezt még én is le tudom szűrni, nem csak azért, mert a "nem" szócskát ismerem perdaiul. Kísérőm ki is fakad, amire vállvonás a válasz az őr részéről és én aztán csak kérdőn nézek a nőre az arcomat takaró kendő fölött, szavak nélkül kérdezve: most mi van? Eowen válaszára aztán bólintok egyet lassan - ezek szerint nem olyan magas rangú perdai, hogy bejutasson ide, és ez nem tudom most, hogy jó-e vagy sem nekem - és hogy az őrök jól lássák, megfogom az egyik kezét a nőnek, miközben felé is fejet hajtok, mint előbb az őrök felé.
- Köszönöm a segítségedet. - Emberi nyelven mondom, halkan, de azért jól érhetően, hogy a következő pillanatban már Eowen egyik kezét fogva, másik kezemet derekára téve lóduljak meg befelé, lehetőség szerint vele együtt futva és bal, valójában fém vállammal lökve odébb kicsit az őrt, ha az útban volt. Ha Eowen nincs benne a buliban, kénytelen leszek egyedül megpróbálni. Fél perc? Néhány óra fogságért cserébe itt? Simán megéri! Már csak azért is, mert ezek szerint itt vannak tömlöcök? Ha sikerült átverekedni magunkat vagy csak magamat, valószínűleg befelé sprintelés közben jut csak eszembe, hogy mi van, ha rosszul ismeri Eowen a tömlöc fogalmát, ahogy a diadém-csuklya is keveredett nála? Remélem nincs a perdaiaknál guillotine.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Kedd 3 Dec. 2019 - 19:42
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Henry & Eowen
- Minimum, az ablakon való bebukfencezést várok – bólintok határozottan. – De a kéményen keresztül is lehet jönni, bár lehet te nem férnél be – tekintek rá fejem enyhén félrehajtva. – Túl husis vagy hozzá – mutatok deréktájon rá. Persze dehogy az, de azért nem kell az egekig sem marasztalni. Még a végén túl sokat képzelne ma…
Jah, hogy ez én vagyok? Na sebaj.
- Éééén????? – hajolok előre kissé döbbenten tekintek rá. – Szívességgel? Mégis mire fel? – teszem kezeimet csípőre. Na abból ehet… Bár végül is, ha beviszem a szentélybe, az már egy szívesség nem? Akkor a magam részéről elég hamar letudnám, nem?
- Na jó, csak hogy lásd kivel van dolgod és a fene nagy perdai vendégszeretet – ezen még én is röhögnék, mert hát…
Jó, van nekünk, csak hát nem éppen olyan, ami az égieket is érinti, de most ebbe ne menjünk bele. Megmutatom neki.
- Áh, - legyintek könnyedén. – Az még bőven előttetek volt. Nem szeretik, ha van ami eltér az átlagtól. Szeretjük az állóvizet – húzom fel az orromat. Ezt nem titkolom, mert a perdaiak tényleg szeretik, ha nem történik semmi, ha életük unalomba telik.
Bezzeg én!
És még most sem fordulnak meg utánam, de a Városban sem. Bár, ahogy tapasztalom az ellenállók körébe elég népszerűbb vagyok. Ez már tetszik!
Viszont fintorom és hátradőlésem egyre mélyebb lesz, ahogy hallgatom, hogy mi is az a für-dő-ru-ha…
- Minek kellene… - kezdek bele, majd elgondolkozok a városi lakosokon és a szabályokon. – Komolyan? Fürdéshez? Amikor a víz megtisztít és átitat energiával és békével? Hozzád simul, átölel, elringat? Amikor minden sejtedben megmozgat minden érzést, amit valaha átéltél? Ti tényleg védekeztek minden érzelemtől? – kérdezem döbbenten. Még hogy ruhát viselni a fürdéshez! Bárhogy gondolok bele, eszembe sem jutna, bármit is felvennem, ha úszni támadna kedvem a tengerben.
Nagyokat pislogok rá, ezen még mindig nem igazán tettem túl magam. Fejem könnyedén megrázom.
- Szóval a nő sose kapja meg maradéktalanul, amit akar, csak alkuk tárgyán – csóválom meg a fejem. – Bezzeg a férfiak! – emelem fel a kezemet a magasba. Jó persze, ők sem, de erről sem feltétlenül kell tudniuk.
Ezt majd később megtárgyaljuk, ugyanis fontosabb dolgaink akadnak.
Mint a két őr meggyőzése. Máskor ez is annyival könnyebben megy. Persze a szép mosoly és a bűvös szavak most nem segítenek. Miért kell a katonákat ez ellen is kiképezni?
Persze tudom én, hogy az én életem keserítsék meg. Pf.
Meglehet, hogyha jobban ismerném Henryt, akkor többet is megtennék, de nem igazán vagyunk még abba a viszonyba. Szavaimat csak viccnek szánom – félig – igazából érdekel, hogy mi a férfi reakciója erre. Elhiszi és annyiba hagyja?
Nem, először is megfogja az egyik kezem. Letekintek rá. Mh.
Nem erre számítottam.
- Köszön… - kezdek bele, ám végigmondani nem tudom. Sikkontva lódulok neki a szentély irányába. Torkomból nevetés szakad fel. Amolyan, mint aki épp valami rosszban sántikál, és lebukott és most muszáj menekülnie sikoly, nevetés.
- Bocs fiúk! – fordulok még hátra, ahogy szökkenve érek földet a szent helyen. Tudom, hogy nem sok időnk van.
- Eowen! – hallom, ahogy csattan a nevem, mégsem foglalkozok vele.
Most előrerontok, de azért Henry kezét fogom, ahogy egy lépcsősoron nyargalok lefelé, pont az oltár irányába. – Ez itt a szentély – mondom nevetve, hirtelenjébe jövő idegenvezetést tartva. – Az ott az oltár – mutatok előre. – Mögöttünk két had! Fut, fut, fut… - torpanok csak meg annyira, hogy magam előtt megtolhassam. – Ott a kijárat – nevetek, ahogy szökkenek még egyet és lemaradok. – Fuss, fuss! – nevetek és szembefordulok az egyikkel.
Ez az!
- Ugyan már, ez csak egy kis tréfa, ha hagysz elmenni, ígérem, adósod leszek – teszem össze a két kezem, ám mielőtt még kicsússzanna a hatásom elől, szökkenek el, hiszen a másik már itt van. Megkerülöm az oltárt.
- De tényleg fiúk! Bármikor, beváltható, bármire! – macskafogó. Na jó, bevallom erre nem számítottam, de én remekül szórakozom. Már csak abba reménykedem, hogy Henry a másik kijárat felé vette az irányt és nem áll meg nézelődni. Bárhogy is, ha megkerülöm az oltárt, az utam a hátsó kijárat felé veszem.
Ha még a közelben lenne és nem menne ki, karjába kapaszkodom – inkább karolok – és vonom magam után, minden mások lépésem szökellés.
- Menj, menj – szólok nevetve, bárhol is legyen.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Csüt. 5 Dec. 2019 - 23:30
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")

Azon nevethetnékem van, hogy túl husis lennék. Leszámítva a Rebellium bárjának hordóhasú csaposát szerintem nem sok ellenállót lehet azzal vádolni, hogy felesleget halmozott fel magára.
- Egyet se félj, mire loholva odaérek hozzád a hívásodra, pont beférek azon a kéményen. - Mint valami perdai télapó... Hirtelen öregnek érzem magam, de szerencsére hamar túlteszem magam ezen.
- Ó, szívbajt hoztad rám! És mert csak! Ti így üzleteltek nem? Szívességet szívességért cserébe. - Már én se emlékszem, mirefel is vártam a kiengesztelést és miért kell a szívessége, de az sose jön rosszul, szóval kell és kész. Igaz, magam is tisztában vagyok vele, hogy ha bejuttat a szentélybe, akkor ő már le is tudta a körét, és ha ki is juttat élve, sértetlenül - legalább nagyjából sértetlenül -, akkor duplán jövök neki. Ez utóbbi tényre természetesen nem fogom felhívni a figyelmét, nem vagyok én a magam ellensége, még ha erre később hirtelen szentélybe berohanásommal rá is cáfolok.
- Érdekes. Azt hittem egy ilyen természetközeli nép, mint a tietek, tök laza. - Vonok vállat helyettük is lazán, hogy ez az elméletem is megdőlt. Ha az unalmas állóvizet szeretik, ő dolguk, legalább Eowen nem ilyen. Habár a fürdőruha ténye azért őt is kiakasztja és őt hallgatva megállapítást nyer bennem csendben, ki nem mondva, hogy egyszer meghívassam magam egy ilyen pucér perdai medencés bulira, ahol leginkább ilyen formás perdai nők vannak jelen.
- Hát egy általad leírt fürdőzés túl sok érzést váltana ki bennünk, azt hiszem! - Vigyorodom el kaján mosollyal. A férfiak akkor is férfiak, habár a legtöbb nőt sem kell félteni, ha nem érzik magukon a CsH árgus tekintetét.
- Nem értelek, ebben ugyanannyi alku van a részemről is. Én se kapom meg hamarabb vagy maradéktalanul, amit akarok. - Tárom szét a kezemet, hogy hát ez a nagy büdös helyzet. Ruhát ruháért, ebből nem engedek. És egyelőre ennyiben is maradunk, mert elindulunk a szentély felé, ahol az őrökkel való tárgyalás nem teljesen váltja be a hozzá fűzött reményeket. Jó ellenálló szokás, hogy abból főzünk, amink van, így rögtönzök is, amihez az első hozzávaló, hogy hálásan megfogom Eowen kezét, hogy aztán hirtelen nagyobb lángra kapcsolva lóduljak meg a szentélybe. Oké, a perdai nő jó arc, el kell ismernem, hisz rögtön kapcsol és benne van a buliban, sikkantva és nevetve fut velem. Ezt jó jelnek veszem, mert így talán kisebb eséllyel lőnek le az őrök és a büntetésem is kisebb lehet, ha elkapnak. Ahogy utánakiáltanak, kihallom a nevét belőle, ezek szerint ismerik is, ez újabb előny. Van szufla a csajban, mert még be is előz és most már ő húz engem. Nagyon cuki, még idegenvezetést is tart közben, és egy kicsit régen látott húgomra emlékeztet most, mert bár a sikkantása harmatgyenge hozzá képest, de eddig csak őt ismertem, aki képes futás közben is annyi levegőt találni, hogy folyamatosan tudjon dumálni. Én is nevetek, részben az emlék miatt, részben mert poén ez az üldözés, és részben, hogy terelődjön a figyelme Eowennek és az őröknek is arról, hogy a tekintetem nagyon is komolyan jár körbe. Felnézek a karzatra, felmérem a hely nagyságát, a bejáratok és kijáratok számát és elhelyezkedését, számolom a lépéseket, amennyit megteszek. Nem csak szórakozásból futottam be ide, noha kockázatos húzás volt. Engem húznia is csak azért kell Eowennek, mert közben szabad kezembe vettem pda-mat. Fegyvert amúgy se mernék fogni most, biztos célba vennének az őrök mögöttünk, de a pda ártalmatlan, és nem is feltűnően próbálom tenni, ahogy a kamerát hívom elő benne és futás közben rögzítem a látottakat. A szentélynél, oltárnál megállok kicsit, még lábujjhelyre is állok, hogy lepillanthassak jobban. Életemben nem láttam még CQL-ből ökölnyinél nagyobb darabot egyszerre, és ez itt... Aztakurva!!! Lenyűgözve és döbbenten nézem a borostyánsárga ragyogást, ami a perdaiaknak olyan természetes, hogy Eowen hátulról tolva hátamat noszogat továbbhaladásra.
- Jó-jó! De láttad azt ott?! - Veszem fel a tempót és a kijárat felé haladok, de még sűrűn hátrapislogok, kész csoda, hogy nem vágódom hasra valamiben. És megállok, mikor látom, hogy a perdai nő az oltárnál tartja fel az őröket, nem akarnám itt hagyni, de nem sokáig kell ezen aggódnom. Őt szinte hagyják futni, mert közülük való, plusz ismerik is, s így biztosan könnyű utólag is elővenni. Az igazi biztonsági kockázatot én jelentem.
- Ó! - Kerekednek el a szemeim, mikor látom, hogy az őrök felém fordulnak és már rohannék is ki a kijáraton, mikor kipillantok rajta és megtorpanva gyorsan irányt váltok, a mellém érő Eowent én rángatom most a másik kijárat felé széles vigyorral.
- Balról őrök, jobb oldalt távozunk! - Nagyon remélem, hogy szimmetrikus a hely és az is tényleg kijárat.
- Nincs valami jó perdai trükköd? Amitől hasra esnek egymásban? - Kérdezem futás közben nevetve, mert még csak azt se tudom, mit tud a mellettem futó idegenvezetőm.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Pént. 6 Dec. 2019 - 18:12
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Henry & Eowen
Csak oldalrabiccentem a fejem és egyszerűen csak igazat adok neki egy bólintás kíséretében. Valóban beférne addigra, ha loholva odaérne. Egy fene, meglátogathat.
- Én? Szívizét!? – kapom kezem ijedten szívéhez. – Neked? – csodálkozom, hatalmasakat pislogva rá. – Te voltál, aki letepert, még mielőtt azt mondhattam volna, hogy bakkfitty – tudatom vele, hogy mi is történt valójában. – Én csak gyanútlan bámészkodó voltam! – na persze, még hogy én engeszteljem ki, amiatt, mert nem csináltam semmit, csak beszéltem? Hogyne!
Majd holnap. Vagy azután. Vagy azután sem.
Na jó, beviszem a szentélybe, csak hogy lássa kivel van dolga. Mert én ilyen jófej vagyok ám! Még akkor is, ha később emiatt az én fejem veszik le.
- Lazák és lassú víz partot mos elvet vallják. Nem sietünk sehova, nyugalmas az életünk – vonom fel a vállam, de be kell látnom. Népem nem laza. Nagyon nem! Legalább is nem abban az értelemben, ahogy az égiek gondolják ezt.
Kétértelmű megjegyzésére mégis megforgatom a szememet és csak fejem csóválom meg.
- Azért nem mindenki néz ki úgy mint én. Mi van, akinek pocakja van, ilyen csomós a bőre, meg olyan, mint egy narancsnak a héja!? Uh, és vannak a ráncosak! Megereszkedet bőrűek! – persze ezekből keveset fog látni. A fiatalok még csak-csak nyitnak, ám az idősebbek? Azokat inkább hagyjuk, de attól még láthat ilyeneket.
Számunkra ezek… nagyon természetes dolgok, nem akadunk fenn. De látva, hogy milyen a Város, nem csodálkozom, hogy neki ez az újdonság varázsával ér fel.
- Pf, ebben nekem mi a haszon!? – teszem fel a költői kérdést, ám választ nem igazán várok rá. Anélkül is le kellene tudni vetkőztetni egy férfit, hogy nekem is le kelljen. Ez az igazi alkum!
A képességem ma nem csak ebben mond csődöt.
Hanem, úgy ámblokk. Egy pillanatra megijedek, hogy végleg el is vesztek mindent, mindaddig, amíg a barlangban nem vagyunk és az egyik őrt a másik nélkül kapom el, legalább is szembe. Itt azért megnyugszik a kicsi szívem, annak ellenére, hogy amilyen vicces az egész, látom a tekintetükbe, hogy annyira nem lesz, ha elkapnak.
- Bocsiiii – húzom el a szám, kezeimet is összeteszem és már rohanok is a férfi után, aki mit csinál!?
Bámészkodik!
- Jól van Twist Olivér, ne most bámészkodj! – húzom magam után, belé karolva. Számomra nem nagy kunszt ekkora kristályt látni, vannak nagyobbak is. Persze tudom, hogy neki ez is újdonság, de van fontosabb dolgunk is.
De másik irányba kell mennünk.
Franc. Már kezd nem olyan vicces lenni. Jah, nem, még mindig az.
- Jobb oldalt! – változatok is irányt, sarkam kifordul, lábam is, megcsúszik a talajon, kapaszkodom öt körömmel a férfiba, de azért megvan az egyensúly és már futok is.
- Megnyerő mosolyom!? – vigyorgok rá, majd megállok, de őt taszigálom. – Menj, nyerek neked időt – ha igaza van abban, amit mondott…
Akkor könnyedén kapom le az érkezők előtt a felsőmet. Bár mint mondottam ez nálunk szokványos. A vízben. Nem a szárazföldön. A léptek lassulnak, ám nem eléggé.
- Ami azt illeti fiúk. Dolgom van. Be kell mennem a városba – hátrálok és nagyon remélem, hogy Henry szalad az életéért. – Tudjátok fenntartani a békét, meg ilyenek – a léptek még jobban lassulnak. Mosolyom már a régi. Azért egy-két fickó nem tud a szemembe tekinteni. A tipp jó volt.
- Üdvözlöm a Dannt és mondjátok a nevembe, hogy elnézést, majd ha visszajövök, számolok vele – kacsintok rá és már fordulok is, hogy az egérutat nyert fickó után rohanjak. Ha meg még itt áll, akkor csak elkezdem kitolni és csak a szentélyen kívül veszem vissza a trikómat.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Vas. 8 Dec. 2019 - 20:52
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")

Bólogatok a szívizére, hogy igen nekem, még akkor is helyeslek, mikor elkezdi, hogy én tepertem le... Várjunk! Mi?! El is kerekednek a szemeim ennek hallatára, hiszen arról általában tudok, ha leteperek valakit. Biztos csak rossz szóhasználat.
- Senki se hinné el, hogy le tudnálak teperni. Ahhoz túl husi vagyok. - Jelentem ki én is a tudnivalót, habár biztosra veszem, hogy ezt ő nem így fogja látni.
Arra csak vállat vonok, hogy mi van azokkal, akik nem olyan formásak és sima, feszes bőrűek, mint ő.
- Ők majd engem néznek! - Engedek meg egy széles vigyort, aztán a végén tényleg oda lyukadunk ki, hogy én vetkőzök csak, és jobb ha többi perdai nem, vagy csak Eowen. De ő sem most, legalábbis ekkor még így hiszem, mert most bemegyünk - befutunk - a Nagy Szentélybe és míg felveszek belőle videóra, amit csak lehet, addig noszogat továbbhaladásra a perdai nő.
- Twist ki? - Egészen biztosan nem ezt az álnevet használtam neki, de végülis egyre megy. Ha elkapnak, el ne felejtsek így bemutatkozni az őröknek. Úgy aztán végképp nem tudná senki se a Városban vagy a Rebelliumban, kiért kellene váltságdíjat fizetni. Egyébként meg... mikor bámészkodjak, ha most nem? Kénytelen leszek szót fogadni, sőt még irányt is váltani balról érkező növekedett létszámú őrség miatt és Eowent is rángatnám magammal, de ő hirtelen áll meg. Kíváncsian és kétkedően nézek rá, hogy egy megnyerő mosoly elegendő lenne, de aztán bólintok és futok tovább, amerre a kijáratot sejtem. Mondjuk jó lett volna egy útba igazítás. A folyosó végén megállok, gyanítom le jobbra a lépcsőn, és nem balra tovább egyenesen, de inkább megkérdezem. Vagyis a terv ez volt, hogy megkérdezem, meg persze meglesem kíváncsian, mit eszelt ki a csaj "megnyerő mosoly" címén, ami a kapuban sem vált be, de csak szóra nyílt a szám, hang mégsem jött ki belőle a látványtól. Pedig még nekem háttal áll Eowen! Egyelőre azon döbbenek le, hogy egy: levette a felsőjét! Kettő: levette a felsőjét! Három: ez bevált és levette a felsőjét! Hát ha ezek után a megforduló és felém szaladó Eowen mutogatja is az irányt, merre tovább, remélhetőleg kiáltja is, mert most valahogy én se a kezeire és az arcára figyelek, pedig kívül állok a perdai bűvkörén.
- Azta... - Inkább elfojtom a végét, mégiscsak egy szent hely ez vagy valami ilyesmi, és ha a perdai istenek nem bánják, hogy betörtem ide, akkor remélem rövid imámat is meghallgatják, miszerint Elorakba akarok költözni. Vagy Cadar-ba. Vagy valamelyik perdai városba. Arra ocsúdok, hogy már majdnem mellém ért Eowen, így gyorsan én is megkeresem a szemeit, majd a jelzést, merre kell menni tovább és szaladok kifele, inkább rá sem nézve a nőre.
- Ha ledobom én is a felsőm nekik, az is segít vajon? Csak hogy egyenlőek legyünk ruhaledobásban! - Kérdezem nevetve futás közben kiérve a szentélyből és próbálván bevágódni a vadonba, de nem állva még meg, mert ki tudja, meddig fognak minket üldözni. Csak a pda-t teszem el és pillantok Eowenre... szigorúan az arcára. Igen, csak oda. Önuralomból jeles! Ez egyszer...
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Hétf. 9 Dec. 2019 - 16:55
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Henry & Eowen
- Hallatlan! – felelem eltátott szájjal, majd végignézek magamon. – Még a szél is fel tudna lökni! – ez igaz, egyszer majdnem volt rá példa. Olyan szélvihar volt a tenger mentén, egy viharos éjszakán, hogy megküzdöttem az életemért. Nem bírtam előre menni. Tettem a lábam egymás után őket, és nem mentem! Egyszer még vissza is mentem egy lépést!
- Égi a perdai nők között. Mh, erről balladát is énekelhetnénk – gondolkozok el fejem az ég irányába fordítva. Rég nem itt jár már az elmém, hanem azon dallamok között, amik rímelhetnének is… De nem nagyon jut eszembe semmi sem.
Meg amúgy is a Nagy Menekülés történetét kell elénekelni. Vagy a Nagy Csínytett?
- Az egyik égi könyv… - kezdek bele, de azért kezdem érezni, hogy a tüdőm a testemen kívül szeretne pihegni valami eldugott helyen. Így hát csak legyintek, gyorsan irányt változtatunk, én pedig megállok, vagyis hát előnyt adnék neki.
Amíg berobog a másik csapat is. Nincs nagyon könnyű dolgom, de lássuk, hogy újdonsült tudásom mennyire segít ki.
És bingó!
Néhány szemlélőre azért rászólok.
- Hé! Szemed ne a pályán – mutatok a két szép zöldesbarna szememre. De persze nem ez a célom, hanem, hogy ledöbbenjenek. – Tényleg, hányszor úsztunk már együtt? – kérdezem tőlük, enyhén megbotránkozva. A víz alatt teljesen rendbe van a meztelenség, de a felszínen nem?
Ki érti a perdaiakat?
A léptek mögöttem elhalnak, remélem azért, mert elment, mert sikerült kijutnia.
- Tényleg jövök nektek eggyel – csettintek nyelvemmel mutatóujjam pisztoly formájában szegezem az egyik kapubéli őrre és még kacsintásra is futja tőlem, mielőtt megfordulnék és futnék…
Henry bent marad!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?
Felsőmet futtámba veszem vissza, hát persze, hogy ezt nézi.
- Mondtam, hogy ne bámészkodj – szólok, enyhén lihegve rá és mutatok a lépcső irányába. – Le, le, le – mellé érve pedig megpróbálom karjánál megfordítani. Kapkodom a levegőt, még talán hörgök is. Na, hát elfáradtam, nem kell ezen csodálkozni. Nem vagyok én egy fitt lány.
Ha leérünk, akkor balra húzom, egy másik kijárat felé, melyen túl ott van a közeli erdő zöldsége.
- Áh… - ennyit bírok csak kinyögni, most nem tudok beszélni, már nem. Elmúlt a kezdeti lelkesedés, most csak a tüdőmet akarom kiköpni és otthagyni immár egy bokor alatt. Majd eljátszogatnak vele a bledák.
Viszont az erdőben sem állunk meg. Ő nem, kellő távolságra és takarásban a szentélytől, ahova valószínű, hogy követtek minket megállok egy fa mellett. Nekitámaszkodom. Oldalam szúr, folyik rólam a víz, felsőm hátamhoz, oldalamhoz tapad, lábaim megremegnek, a levegő meg csak nem akar jönni.
- Menj csak – intek neki kegyesen, én egyelőre nem tudok egy lépést sem tovább tenni. Vagyis remegve két lépést a következő fáig. Szemeim előtt fehér karikák villódzanak.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Nagy Szentély 2YTCt

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Nagy Szentély 2YTCB


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Szer. 11 Dec. 2019 - 22:53
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")

Sikerül ocsúdnom döbbenetemből és a látványból, amiben nagyban segít a kiabálásán túl az is, hogy visszaveszi a felsőjét.
- Nem bámészkodom, csodálattal adózok éppen. - Ezt azért fontosnak tartottam leszögezni, hátha ez afféle utolsó szó, mert hátulról lelőnek minket, de ilyenre nem kerül sor, mert az őrök is lelassítva megbabonázódva éppenhogy közelednek, arcukon már-már fájdalmas kifejezés ül, amiért szinte siratják, hogy a testre simuló felső eltakarja a még hátulról nézve is csodás látványt. Ezek tuti nem fürdenek együtt, állapítom meg, nem is gondolván, hogy a perdai képessége ilyen irányú. Szót fogadnak neki rögtön, de én is, mondjuk nekem érdekem is, hogy siessek le a lépcsőn, amerre mondta. Lihegek én is, de jobban bírom nála. Egyrészt az a katonai, akadémiai kiképzés se volt egy irodai munka-részleg, másrészt két év itt a vadonban fitten tart bárkit. Mármint bárkit, csak Eowent nem. Már rohannék tovább, de irányt váltok idegenvezetőm húzásban kifejezett tanácsára balra, majd be az erdőbe és tovább ki tudja mennyi idő után lassítva le. Akkor is csak azért, mert ő megáll egy öles fa takarásában és a becstelen besurranóknak is van becsülete, ezzel még az a Twist Olivér is egyet értene, ugyanis nem megyek nélküle tovább. Ha már belerángattam a bajba, akkor nem hagyom benne magára. Visszalépek hozzá, de térdemre támaszkodva én is teljes beleéléssel fújom ki meg be a levegőt újra és újra, mialatt az erdőt figyelem a szentély felé, követnek-e minket. Döbbenet, de nem!
- Azt hiszem... nem kell si... sietnünk. - Lihegem neki válaszul, hogy nem megyek, amúgy is minek? Haza kell kísérnem, azt meg nehéz úgy, ha előre megyek úgy, hogy nem is tudom, hol lakik.
- De rohadtmelegezaszar... - Fejem ki egy gyors levegőkifújásra, miközben leveszem a kabátot és egyelőre az egyik kezemben fogom nem foglalkozva azzal, hogy leér a földre. A természet azért jól kitalálta a dolgokat. Meggyőződésem, hogy a bordakosár arra szolgál, hogy az ember szíve és tüdeje ilyen futások után a helyén maradjon, ne ugorjon ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a perdaiak felépítése is ilyen, ez nem lehet véletlen! Mikor már jutok elég levegőhöz, akkor szólalok meg újra.
- Mibe fog neked kerülni, hogy ilyen jófej vagy? - Bökök fejemmel a szentély felé. Habár a szavaikat nem értettem, csak egy-két elcsípett szót, de anélkül is sejtem, hogy azért sem üldöznek, mert pontosan tudják, honnan tudják Eowent előkeríteni. Tudják, hol lakik, de azt nem, hogy én hol, meg hogy ki vagyok, következésképpen az egész balhét a nő viszi el. Nekem meg tudnom kell, mennyire fogok emiatt jól vagy éppen rosszul aludni éjszaka. Közben közelebb lépek hozzá mosolyogva és közben figyelve, mennyire van jól, kell-e esetleg támogatni, vagy leültetni, ha szédülne?
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Nagy Szentély Tumblr_inline_pigqvbCkc61v1d82y_1280

Karakterlapom :

Reagok száma :
59

☽ :
Nagy Szentély Ae3110f38caf29de60f366277f5df3c1]


Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt Yesterday at 8:08
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Henry & Eowen
Szemeim forgatom meg futtomba, de azért a vigyor nem olvad le az arcomról.
- Légy égi, vagy perdai, ti mind egyformák vagytok - vonom le a következtetést, ám ebbe jobban nincs időnk belemenni, hiszen fejvesztve kell épp menekülünk. A magam részéről inkább nem kockáztatnám meg még csak a gondolatát sem, hogy ennyivel megúsztuk, én legalább is tudom, hogy nem. No meg tudom, hogy bármikor utolérhetnek, legfőképp engem. Köztudott, hogy nem futok, mert sose volt még rá igazán szükségem.
Sose voltam katona, kiképzésen sose vettem részt, és a séta tempóval is tökéletesen megelégedtem mindig is. Na meg amúgy is, ha bajba voltam, sosem kaptak el, vagy ha mégis, nem voltak képesek ártani nekem. Háh.
Bezzeg most! Mit meg nem tesz egy perdai egy égiért. Hallatlan.
De egy ponton túl mégsem vagyok képes szaladni. Szó szerint mindjárt kiköpöm a tüdőm. Számon keresztül kapkodom a levegőt, ám ez a  helyzeten nem segít. Szentül hiszem, hogy nem használ semmit. Levegő nem jut le, nem kapok. Még a kopoltyúim is levegőért sírnak, tátognak, bár ők aztán végképp tehetik, jelen pillanatban…
Várjunk ha ilyenkor lemegyek a víz alá, vajon abbamarad ez a kínzó érzés a mellkasomba?
- Ó… - kezdek bele, de itt megállok néhány másodpercnyi levegő kapkodás miatt. Én hörgök amúgy vagy van még itt valaki? Jah, hogy csak én. - Ha kellene se… - rázom meg a fejem és csak kezemmel mutogatom el, hogy mit szeretnék mondani. Vagyis csak intek neki, hogy ő mehetne, én egy tapottat sem megyek innen.
- Soha. Nem futok. Soha. Életemben nem futottam még, legalább is nem ennyit - majdnem minden szó után veszek egy nagy levegőt. Tekintetem lehunyom, próbálom légzésem csillapítani. Vagyis csak normálisan lélegezni, szívem ennek hatására majd kiugrik mellkasomból. Hallom dobogni a fülembe, érzem a torkomba, szemembe!? Mi a… - Mindig, minden helyzetet… megúszok futás nélkül - tekintek fel a férfira, amikor az kifakad, halkan nevetek fel. Azért még a közelben lehetnek az őrök, ha üldöztek is minket.
- Minek viselsz nyár idején olyat? - mutogatok a kabátjára. Igen a hőség sem tesz jót. Amúgy is úgy izzadtam mint egy ló, ám most? Futás miatti kimelegedésem következménye, hogy nyakamról, hátamról, arcomról, karomról folyik a víz. Konkrétan, mintha egy vízesés alatt állnék.
Kérdésére pofátlan vigyor szalad az ábrázatomra, ki is egyenesedek, ám ezt abban a pillanatban megbánom. Nagy levegővételes hörgéssel görnyedek vissza.
- Áh, csak a lelkedbe, már mondtam - legyintek előzékenyen. - Meg a tüdődbe. Mondtam már, hogy soha nem futok? - a fehér foltok kezdenek eltűnni szemeim elől, kezdek látni!
Látok!
- Fusson az, akinek két anyja van - folytatom tovább, hiszen lássuk be, ez nekem megerőltető. - Csak akkor tenném, ha rohadt nagy baj van, jó, mikor kitört a háború futottam, de az volt az utolsó alkalom. Emiatt jössz nekem eggyel! Ez borzalmas érzés! - mutogatok magamra, remeg lábaimra, melyek már annyira nem remegnek, tüdöm sem hörög. Mintha kezdenék élni!!!!
- Na jó, menjünk bolond bogyót szedni - egyenesedek fel, a szúró érzés nem maradt még el. Nyúlok is a pasek válla, karja után. - Támogatsz - jelentem ki ellentmondást nem tűrőn. Szívem szerint a hátára másznék, hogy vigyen csak. De azért próbálkozom még a menéssel. Szabad kezemmel az oldalamat fogom, hiszen az sajog, szúr, ég a legjobban.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Nagy Szentély Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Nagy Szentély
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: