Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 15:40




Yesterday at 23:31


Yesterday at 21:55

Yesterday at 21:10




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 1 rejtett és 4 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Oktatóterek
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Oktatóterek Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Oktatóterek Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. 29 Júl. 2019 - 13:02
Következő oldal

Oktatóterek
 





A perdai gyermekek oktatása jobbára a szabadban zajlik, nem az emberek számára szokványos korosztály szerinti csoportokban, inkább a képességek szerinti bontásra helyezik a hangsúlyt. Az elméleti oktatás a család otthonában történik, a testvérek egymástól tanulnak játékosan, vagy akár a vacsoraasztalnál. Szervezetten, csak a hideg, téli hónapokban vonulnak be fedél alá. Erre a célra a város főterétől nem messze alakítottak ki egy nagyobb helyiséget, mely elég tágas ahhoz, hogy a gyermekek kifejleszthessék a képességeiket és számos segédeszköz áll a rendelkezésükre.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Kedd 26 Nov. 2019 - 13:57
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Majdnem egy hét telt el azóta, hogy Rodát elfogattam, majd segítettem a szöktetésében. Részben megmosolyogtató, hogy a hosszabb élettel bíró perdaiak ennyire türelmetlenek, és részben elgondolkodtató volt, hogy a gyógyító igazat beszélt végig: a saját kilétéről, arról, hogy érte fognak jönni a többiek, erről a fajta összetartásról a perdaiak között, és a gyógyító fontosságáról, s emiatt feltételezhető tudásáról, erejéről, hogy maga a Dana is részt vett a szabadításában. Volt időm gondolkodni, mert ugyan szívem szerint már másnap jöttem volna Elorakba, ahova azelőtt sohasem kívánkoztam, erre nem volt lehetőségem, mert el kellett simítgatni a történteket és nagyon úgy fest, szerencsém volt. Hálás dolog az ellenállókra fogni a kellemetlenségeket, de az igazi szerencse ott volt, hogy Elorak felől sem érkezett ezt megcáfoló üzenet vagy intézkedés. Így megkockáztattam én egy üzenetet a Danának, aki el is fogadta a diplomáciai jellegű látogatásom lehetőségét, a részleteket onnan már hamar megbeszéltük. A Kancellária is elfogadta, ha már nyugtázták a Városban történteket, helyénvaló is, hogy valamivel viszonozzuk a Dana segítségét az (állítólagos) ellenállókkal szemben. Másnak úgy sem fűlt foga hozzá, hogy ide jöjjön, ami megint csak kapóra jött nekem, na meg úgy is beszéltem velük korábban, akkor már én viszem végig ezt az egész "ügyet". Megvan hát az alibi, amivel eljöttem ide, na meg egy Scorpion jármű, amivel ténylegesen jöttem és Elorak kívül hagytuk őrizettel. Ide csak a testőrségem kapitánya, az örök mosolytalan Jade kísért el, de még ő sem volt jelen, mikor a Danával beszéltem, ahogy most is maradásra intem az ajtóban - minden ki nem nyilvánított nem tetszése ellenére -, mikor belépek az ideiglenes kísérőm mutatta helyre, hogy itt tudok találkozni Rodával, aki vagy itt van már vagy most fog idejönni és ez csak semleges találkahely kettőnknek, ezt még én sem tudom.
Az öltözetem szokásos, a legutóbbi találkozásunkkor megismert megjelenés, a kisugárzásom is ugyanaz a nyugodt, erőt sugárzó, csak az arra különösen érzékenyek vehetnek észre némi idegességet rajtam. Hogyne lennék az... egész héten az voltam a megcsillantott remény miatt. De nem babrálnak ujjaim a hátam mögött fogott anyagdarabba tekert holmi csomagolásával sem, légzésem is nyugodt és rejtett idegességem még bennem is némileg háttérbe szorult, mikor Elorakhoz értünk. Műholdképeket láttam róla, meg néhány felvételt is, amit a diplomatáink lőttek itt, de személyesen látni... valahogy mégiscsak más. Furcsa sokszor a Város is egy olyannak, aki több, mint három évtizedet a Dominiumon élt le, de Elorak még a Városon is túltesz. Habár Rodát akarom megtalálni mindenáron, szándékaim szerint addig el nem hagyva Elorakot, amíg nem tudok vele beszélni, mégis az oktatóterekhez belépve tekintetem hirtelen nem is őt keresi vagy az esetleg jelenlévőkre téved, hanem érdeklődve nézek körbe a helyen, az épületen magán.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szer. 27 Nov. 2019 - 22:31
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Nem számoltam a napokat az elrablásom estéje óta, számos dolgom volt és ugyanannyi beszélgetésem is. Sokan kíváncsiak voltak arra mi is történt valójában,  de ahogy ígértem, nem tettem hozzá ahhoz, amit a Dana osztott meg a többiekkel. Egyedül a húgomnak mondtam többet, elvégre ő ott volt és tudta az igazság egy részét, a fogva tartásom tényét, de sem az alkuról, sem a kancellárról nem mondtam többet, mint amennyit lehetett. Bár nem felejtettem el a történteket, továbbléptem és visszatértem a mindennapokhoz, azonban elmém egy kis zugában ott volt a várakozás, Callum Jenkins gyógyító kancellárral való találkozásra, a beszélgetésre, az alkunkra és annak megvalósulására. Ezek azonban csak gondolatok voltak, a várakozás sem töltött el izgatottsággal, nem voltam feszült és figyelmetlen. Ugyanúgy vártam rá, mint a nyári évszakra a hosszú tél után. Annak is eljön az ideje, sem előbb, sem később mint ahogy kell. Hamarosan meg is érkezett a Danától az üzenet, miszerint a kancellár beszélgetésre érkezik és megjelölte a napot, amikor tiszteletét teszi Elorakban. Látogatásának célja azonban nem az volt amit a Danával osztott meg és amit velem is közölt a papnőnk, ám ezt nem hangoztattam és csak rábólintottam a kérésre, hogy fogadjam őt.
Ezen a napon, az  oktatóterek tágas csarnokának egyik oszlopa mellett beszélgettem halkan egy ifjú gyógyító tanítvánnyal, akinek rengeteg kérdése volt. Türelmesen válaszoltam, tanácsot adtam, és biztattam némi dicsérettel, hogy eloszlassam a kételyeit. Már éppen beszélgetésünk végéhez közeledtünk, mikor egyik őrünk, aki azon kevés alkalmakkor amikor égit engednek be Elorakba, kísérőként áll melléjük, hozzám lépett. Szavai szerint a kancellár megérkezett, mely hírt egy könnyed főhajtással köszöntem meg neki, majd követve tekintetét megláttam Callum Jenkins kancellárt, ugyanabban az öltözetben, amiben legutóbb is megjelent. Minden bizonnyal egyenruha lehet, vagy a rangjának egyfajta jelképe. Én magam egészen más viseletben indultam meg felé, ruhám hosszú volt és vörösesbarna, ujjainak végén és a varrások mentén zöld betéttel. Lépteimnél a hasíték megmutatta combjaim egy részét, amit nem fedett a hosszú csizma. Mikor egészen közel értem hozzá, leemeltem a ruha csuklyáját a fejemről és biccentettem felé.*
-Üdvözöllek Elorakban! Shaz`or adjon erőt! *Két kezem ujjait összefűztem magam előtt, egy pillanatra elnéztem arra, amerre ő nézelődött, majd tekintetem újfent ráirányult.*
-Milyennek találod a városunkat? *Úgy vettem észre, hogy csodálja, de lehet, hogy csak én láttam ezt és egészen másról van szó. Azonban nem kellett megérintenem ahhoz, hogy tudjam, érezzem, a korábbi magabiztossága most csak álarc. *







Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Csüt. 28 Nov. 2019 - 20:57
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Figyelmem az épületről a szemem sarkában meglátott közeledő árnyként észlelt Roda vonja magára, és felé fordítva tekintetem s arcom már nem fürkészem tovább a helyet, hanem rá figyelek. Röviden végigpillantottam rajta, de nem időzött el sehol a tekintetem, és pillantásom se volt tolakodó vagy zavaró, csak nyugtáztam megjelenését, ahogy ő is az enyémet. Igazán a ruházata kapcsán nem is a magasan felsliccelt szoknyarészt találom érdekesnek, hanem a csuklyát. Vajon mire kell, ha nincs rossz idő, pláne idebent? De még inkább az érdekel, mit láthatok a csuklya alól előkerülő arcvonásain, tekintetében most, hogy újra találkozunk és egészen más körülmények között vagyunk.
- Szép.. napot! - Apró főhajtás felé, ezt perdai nyelven mondva ki. Legutóbb nem örvendett, hogy az egyik istene nevét kimondtam a szokásos üdvözlési formulájukat használva, amit ismertem. Annak a kiejtése is érezhetően jobb volt, ez meg... lehet ők nem is köszönnek így, csak átfordítottam a mi köszönésünket az ő nyelvükre. De be is van kapcsolva a fordítóm, amit múltkor használtam, mert a kérdését egyébként nem tudnám megérteni és további beszélgetés is nehézkes lenne.
- Érdekesnek találom. A Perdához képest mindenképpen. - Pillantok röviden ismét körbe halvány félmosollyal, és talán ez az egy apró mozzanat mozdítja el pozitív irányba a kifejezést. Érdekes, de nem tudnám most jobban szavakba foglalni az érzéseket. Érzések, melyek csak éppen hogy felütötték a fejüket bennem és szinte el is tűntek nyomban, mert sokkal inkább más foglalkoztat, mint az építészetük. Annak ellenére, hogy kigondoltam, mit is mondok majd neki, valahogy a szavak mégis nehezen jönnek és végül egészen mással kezdem, mint terveztem.
- Örülök, hogy sikerült mindannyiuknak kijutni. Dana Rhe-t nem kérdezhettem erről, de remélem a sérülések sem komolyak. - Persze ravasz kérdés, mert a kamera-felvételen, melyet magamhoz lementve utána letöröltem a rendszerből, és helyére egy másik képet tettem be, mintha nem mozdult volna semmi, nos, az eredeti felvételen láttam, miként jutottak ki és a páncélt viselő nő is megerősítette szavaival, elmesélve mit látott sérülés-átadással és gyógyítással együtt.
- Elismerésem a bátorságukért, de nem javaslom, hogy sok ilyenre vállalkozzanak. - Tudom, hogy erre azt fogja mondani, hogy nem fognak besurranni a Városba, ha én nem rabolok el perdait újra. Majd hátam mögött lévő kezemet előre húzom és az anyagba csomagolt hosszabb tárgyat nyújtom felé. Roda tőre van benne, amit még az egyik katona csavart ki a kezéből az elkábítása előtt. Nem ajándék, hiszen a nőé a fegyver, még ha lehet kellett is volna ajándékkal készülnöm.
- Ez az Öné. - A nyilakat illetve Aideen által elhagyott tőröket a Danának adtam vissza, mondván, hogy azok a becstelen ellenállók elhagyták őket és jobb ha a perdaiaknál van, biztos innen lett lopva vagy hamisították őket, én ugyan nem értek a perdai fegyverekhez. Ha már hazudunk, tartsunk ki mellette, még ha mindkét fél tudja is az igazságot. De nem akartam, hogy a Városban ilyen nyomok maradjanak, hátha valamelyik kancellárnak vagy a túlbuzgón nyomozó tizedesnek kedve támad utánanézni, mi is volt. Egy picit hosszabbnak hagyom a szünetet köztünk és ha csak Roda nem szólal meg, akkor én fogok újra.
- Ön nemesebb annál, minthogy kicsinyes bosszút állva hamis reménnyel hitegessen, így kérem, mondja meg őszintén: tényleg úgy gondolja, hogy meg tudja gyógyítani őket? Hogy segíteni akar és segíteni fog nekem... nekik? - Szemeibe nézek, komolyan, felkészülve mindkét válaszlehetőségre, igenre és nemre is, de látszódik a tekintetem mélyén a feléledt remény. Remény, mely egyszerre éltet és egyszerre mint méreg terjedt szét bennem a legutóbbi beszélgetésünk óta. Egyszerre tesz eltökéltté és magabiztossá és egyszerre sodor a kétségbeesés széle felé.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Vas. 1 Dec. 2019 - 20:31
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Callum Jen kins megjelenésében nem az lep meg, hogy itt van, hiszen számítottam rá, hanem az, hogy ennyi ideig tartott, tekintve a helyzetét és a titkait, a kétségbeesését és a reményeit. Elindulok hát felé, miután halkan elköszöntem a tanítványomtól, akivel nem rég még a szabadban voltunk, hogy megmutassam neki azokat a növényeket, melyeknek hasznát veheti majd. Most, hogy már az épületben vagyok, nincs szükségem a csuklya vetette árnyékra, így menet közben megszabadítom az arcom az árnyékától. Halvány mosollyal nyugtázom, hogy emlékszik még a talán heves indulataimra, mellyel nemtetszésemet fejeztem ki Isteneink nevének említésével és egészen más köszöntést választ. Hamar túllendülök ezen és a mosolyomon is, tekintetét követve érdeklődöm arról, mi keltette fel a figyelmét várakozás közben. A választ én találom érdekesnek. Sem lesújtó, sem dicsérő, pont olyan, amilyet egy diplomatától el lehet várni. Fejemet kíváncsian oldalra hajtom, úgy tekintek fel rá, kiváltképp a mosolyára. Alig látható, de mégis ott van. *
-Mit értesz érdekes alatt? S mire számítottál a Perdához képest? *Tudom, hogy nem azért jött, hogy az építészetünkről beszélgessen velem, de talán egy kötetlen kezdés nagy mértékben megkönnyíti a nehéz folytatást. Bár palástolja, látom rajta, hogy feszült. Talán még sosem érzett ilyesmit, és nem könnyű megküzdenie vele. Ami a megmenekülésünket illeti, nem csak a sérüléseinkről nem kérdezheti a Danát.*
-Örülsz, hogy sikerült kijutnom. Nem komolyak a társaim sérülései. Nem is léteztek, hiszen ott sem voltak. *Toldom meg a magam szavaival az ő rövid történetét, utalva arra, hogy az egészből tulajdonképpen semmi nem úgy került nyilvánosságra ahogy volt. S ez az én életemet nehezíti meg, mert hazudnom kellett Eowennek és néhány dolgot elhallgatnom a húgom előtt. Tudtam ezt már előre, nem véletlenül mondtam, üzentem meg neki a páncélos segítőjével, hogy sokkal tartozik nekem, holott én még nem tettem semmit érte. *
-Én sem javaslom, hogy olyasmire vállalkozz ami kiváltotta ezt. *Várható volt ez a válasz, de nem tudtam magamban tartani. Callum Jenkinsnek tudnia kell, hogy a perdaiak soha nem tennének olyasmit, ami ellenkezik az elveikkel. Még ha ők itt vendégek is, engedély nélkül nem lépünk az otthonaikba csak azért, mert úgy gondoljuk jogunk van ehhez. Eowen szerint sokat tanulhatunk az égiektől, szerintem meg az égieknek kellene még többet tanulniuk rólunk. Többet azonban nem jegyzek meg a történtekről, pedig nem sokkal később az ajkaimra kívánkozik egy újabb gúnyos mondat a szerencséről és az ellenállókról, meg arról, hogy az én tőröm nem hozzájuk került. Többre tartom azt a gesztust, hogy személyesen hozta el nekem. Érte nyúlok, miközben meghajtom a fejem. Ha elég szemfüles, észreveheti a különbséget…a nagyon apró különbséget a két főhajtás mélysége között. *
-Köszönöm. Köszönöm, hogy te hoztad el nekem. Nagyra értékelem. *Nem csomagolom ki az anyagból, csak magamhoz szorítom, biztos vagyok abban, hogy nem sérült meg, hogy vigyáztak rá. S végül a tárgyra tér, amiért felkeresett engem, amiért bízom benne, mert szüksége van rám. Egymás szemeibe nézünk, ő ígéretet láthat az enyémben, míg én túl sok mindet egyszerre az övében. Ellentétes érzelmeim iránta fellángolnak, nem tudom mit gondoljak felőle. Ahogy a húgomnak is jellemeztem. A kancellár ellentmondásosabb már nem is lehetne. *
-Sosem hazudtam neked Callum Jenkins. Ahogy ígértem, segíteni fogok neked. Úgy gondolom meg tudom gyógyítani őket, de ez utóbbit megígérni felelőtlenség lenne a részemről. Megteszek mindent ami erőmből, tudásomból és Isteneink ajándékából telik tőlem. Hozd hát ide őket. *Karommal jelzésértékűen mutatok magam mellé, Elorakra gondolva, a Gyógyítók házára. Mert arra nem is gondoltam, hogy nekem kellene az égbe mennem.*








Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. 2 Dec. 2019 - 14:31
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Igazából számíthattam volna rá, hogy rákérdez az érdekes szóra, főleg hogy ezzel másabbnak lett megkülönböztetve a városa, mint a hold többi része, így nem úszom meg a hosszabb választ. De ahhoz képest mennyire egyszerű a kérdés, a válasz rá korántsem olyan egyszerű, legalábbis számomra. Elgondolkodva nézek ismét körbe, hátha a látvány eszembe juttatja a megfelelő szavakat, de ismét csak az az érdekes érzés fog el, amit nem tudok szavakba önteni rendesen. Ritkaság ez számomra.
- Nem tudom, mire számítottam. Azt hiszem, nem számítottam semmire, mert láttam már képeket Elorakról, de van valami a Városban, amit a képek nem adnak vissza. Még nem tudom eldönteni, hogy ez a... valami tetszik-e vagy sem, de itt mintha lennének színek.. nem olyan szürke, mint a hold többi része. - Pillantok vissza Rodára, vajon érti-e vagy csak sikerült még zavarosabbá tennem az érdekes kifejezés jelentését? Talán csak Jasmine tudná Elorak hangulatát, ezt a valamit megragadni egy festményen. Feszültségemen viszont nem sokat oldott ez, de ha tudnám a szándékát vele, értékelném.
- Ahogy Ön sem. - Mosolyodom el finoman, mikor kiigazítja a szavaimat. Ha így nézzük, akkor hivatalosan ő sem volt ott, mégis fél Elorak tudhatja, a Város meg... ott talán sikerült a pusmogást idejében elfojtani, és talán sosem derül ki, ha nem sokat pletykál a két város lakossága. De arra biccentek, hogy a sérülések nem komolyak a nem létező segítőinél.
- Többet nem fogok. - Bólintok rá a válaszára, ami borítékolható volt. Igaz, Dorian-nal pont egy a mostanihoz hasonló akcióra készülünk, de azt pont hogy csapdának szánom kancellártársamnak, és úgy sem fog a csapat egy fél perdait sem látni, ha minden a terveim szerint halad.
- Ez csak természetes. - A főhajtásban mintha felfedezném az apró különbséget, de valószínűleg több ilyent kell látnom ahhoz, hogy a különbség jelentősége biztosra vehető legyen. Mindenesetre azt most is látom, hogy őszintén köszöni, de nem tudom, hogy a gesztust vagy a tőrt, mert ennyire a szívéhez nőtt, vagy a kettőt egyszerre. Jól ismerheti, ha súlya, fogása még anyagon át is érezhető volt, talán a benne lévő CQL is teheti, ami perdaiban is benne van... Ez az érdekes genetikai kérdés bármikor lázba tudna hozni, de most nem. Most egészen másért vagyok itt, egészen más jár a gondolataimban és csak idő kérdése volt, mikor térek rá a tárgyra, pedig szívem szerint ezzel kezdtem volna. Szavai egyszerre adnak megnyugvást és forgatnak fel bennem mindent, s bármennyire is igyekszem nyugodtan kifújni orromon át a levegőt, lehet így is látszik rajtam mindez. Megkönnyebbülés, izgatottság, öröm, félelem. Végletek. Az utolsó négy szó viszont visszacsalja a mosolyt az arcomra. Ha ez ilyen egyszerű lenne, már most is velük jöttem volna. De dobbant egy nagyot a szívem arra, hogy ennyi lenne? Idehozom őket és már meg is gyógyulnak?
- Sajnos, nem tudom őket idehozni. Se lehozni... a Dominiumról. - Mutatok fel egyik kezemmel az égre, hogy még érthetőbbé tegyem, vagy hogy biztosan elkerüljük a félreértést. Közben figyelem, hogy mit fog szólni ehhez? Érzésem szerint ő nem az a fajta perdai, aki szívesen néz felfele az égre azon tűnődve, hogy vajon milyen lehet a csillagok között lebegni?
- Köszönöm a segítségét. Tudom, hogy a gyógyulást nem ígérheti meg biztosra, nem is így értettem a kérdést. És ugyan most illene megkérdeznem, mit kér érte cserébe, mi az, amivel tartozom? Mégis, ha megengedi, ezt a végére hagynám. Úgy mondja meg az árát, hogy ismer minden körülményt. - Hagyok pici szünetet, hogy a fordítóchip le tudja fordítani a szavakat, s csak azután folytatom.
- Kérdeznék kettőt is: gyógyított már valaha embert? Mennyi ideje van most rám, hogy megbeszélhessük a részleteket? - Álnok dolog a remény, mert hiába próbálja az ember logikusan visszaszorítani, hogy várjuk ki a végét az egésznek, tényleg meg tudja-e gyógyítani őket Roda vagy sem, a logika mintha semmit sem érne a reménnyel szemben. Pedig próbálom visszaszorítani a reményt, félvén, sőt rettegvén a csalódástól, de mégis egyre jobban remélek, mert ennyire soha nem volt kézzel fogható a gyógyulás lehetősége.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Kedd 3 Dec. 2019 - 16:29
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*A kancellár szavairól nekem jut eszembe az, hogy érdekes. Nem tudja igazán szavakba önteni azt amit érez, de megpróbálja és én értem mire gondol. Vagy, hogy miért gondolja ezt. *
-Ahol élet van, ott vannak színek is. Láthatnád a Perda többi részén is, ha nyitott lennél rá. *Nem rosszindulatból mondom ezt, a halvány mosoly ami arcomra ül, mutatja, hogy nem állt szándékomban megsérteni, csupán egy hiányosságára hívtam fel a figyelmét. Ha népeink között jó viszony lenne és az égiek hajlandóak lennének megismerni minket, a Perdát, az itteni életet, sok mindent tudnék mutatni Callum Jenkinsnek. Sokkal színesebbnek látná a világunkat. Jelenleg azonban csak az színezi meg a köztünk lévő óriási szakadékot, ami…nem létezik. Ami sohasem történt meg. *
-Ahogy én sem. *Bólintok a megjegyzésére, de ezen már nem tudok mosolyogni. Eszembe jut a sok hazugság amit a béke érdekében mondtunk ki, a hazugság pedig mindvégig ott fog feszülni népünk gyermekei között. Az ígéretét próbálom elhinni, nagyon szeretnék hinni neki, és csak az akadályoz meg abban, hogy ne tegyem, amit róla tudok, a titkairól és az igyekezetéről amivel meg akarja menteni az asszonyát. A tőröm visszajuttatása is egyfajta apró gesztus a részéről, ami elősegítheti az igyekezetemet, de valóban és őszintén értékelem, hogy ő hozta el nekem. Nem bontom ki, nem nézem meg előtte, ezzel is bizalmamat fejezem ki iránta. Tudom, hogy mi van az anyagba tekerve, hiszen érzem minden egyes ívét, görbületét, markolatának domború mintáit. Haladunk előre, bár amikor azon vagyok, hogy eleget tegyek az ígéretemnek, még nem tudom, hogy egy ponton el fogunk akadni. Csak ezernyi érzelmet látok átsuhanni az arcán, melyet végül egy mosoly zár. Pillanatokkal később értem meg, mit is akar mondani. Bár nem kapcsolom össze a „Dominium” szót az égi hajójukkal, az egyértelmű, hogy miről beszél. Azért nem ártana pontosítani. Homlokráncolva kérdezek vissza, félve a gyanított választól.*
-Úgy érted, hogy nekem…kellene oda…felmennem? Az égi hajóra? *A gondolat teljesen lebénít, szinte meg sem hallom azt amit ezután mond. Mit kérek cserébe? Először azon kell túltennem magam, hogy egyáltalán képes legyek az égbe repülni. Ám mivel nem vár választ, nem is válaszolok, egyre csak az jár a fejemben, mit kell megtennem azért, hogy betartsam az ígéretem. Arról akkor nem esett szó, hogy nem tudja lehozni a beteg asszonyát. Miért nem? Olyan sok mindent képesek megtenni. Ha az égbe repülnek, le is tudnak onnan jönni. A kérdés is lassan, nagyon messziről érkezik meg hozzám. Az legalább érthető, kézzel fogható.*
-Nem az számít, hogy kit, hanem, hogy mit gyógyítok. Van időm rád Callum Jenkins, de nem tudom hogyan lennék képes…oda felmenni. *Ő remél, én félek. Sok mindennel kellett szembenéznem életem során, de sosem rettegtem még annyira mint most. *





Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szer. 4 Dec. 2019 - 22:06
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Nem sértett meg szavaival, valószínűleg akkor se sértődtem volna meg, ha direkt bántó éllel közölte volna ezt velem.
- A Naphajú is próbált már erre rávenni. Csak ez bonyolultabb ennél. - És Jasmine-nak még csak el se mondhattam az okot. Ahogy ittlétemről se tud, pláne az okáról, ami ha egyszer kiderül, tartok tőle, hogy azzal a barátságát fogom elveszíteni, és ez csak az egyik ár, amit fizetni fogok ezért. A többinek egy része a beszélgetésünk vége felé fog kiderülni, a másik része majd csak akkor, ha sikerrel jár az, amiért felkerestem most Rodát. De ahhoz persze el kell jutni oda, hogy megpróbáljuk és így mindjárt kiütközik az egyik bökkenő: nem tudom Saskiát idehozni, Rodának kell majd velem jönnie, amit értésére is adok mind szóban, minden kézmozdulattal mutatva felfelé az égre. Lényegtelen a Dominium jelenleg hol áll Elorakhoz képest, lehet éppen a Perda túloldalán, de úgy sem ez a fontos.
- Igen, Önnek fel kell jönnie velem az égi hajóra. - Bólintok rá megerősítésképpen, mielőtt még befejezné a fordítást a chip.
- A hibernálás, az a mély álom, amiről meséltem Önnek korábban, egy összetett rendszert alkot, nincs rá lehetőség, hogy a hibernált személyt mozgassuk, így arra sem, hogy lent a Városban ébresszük. - Lehet a hibernációról is kell majd mesélnem neki, hogy jobban értse, miről is van szó, főleg hogy a gyógyítást az ébresztési folyamat egy bizonyos pontján ejtenénk meg. Éppen ezért akarok vele minél több részletet megbeszélni, mert ha elindítjuk az ébresztést, onnantól már nem lesz visszaút. Ha nem sikerül, nem hibernálhatom vissza Saskiát, hanem akkor és ott veszítem el őt.. őket. Részben azért is tartott ennyi ideig eljönni Elorakba a múltkoriak után, mert azt is át kellett gondolnom, hogy kockáztathatom-e az életüket egy állításért, ami mögött még nem tudok semmi kézzel foghatót, vajon tényleg képes-e rá?
- Tehát még nem. - Pillantok rá, mikor azt mondja, nem az számít, hogy kit gyógyít. Ezt látom a válasza mögött, de majd kijavít, ha nincs igazam. Felpillantottam rá, mert szavaim közben már a felöltőmet gomboltam ki és a belső zsebéből egy már ismerősnek tűnő kis lapos dobozkát veszek elő. Ilyenben voltak a tűk is a fiolákkal, amikor vért vettem tőle legutóbb, de most a fedél felpattintásával más látszódik benne. Tű és fiola most is megvan, három is mindegyikből már betöltve injekcióstűként, kettőben halványsárga folyadék dereng, egy szinte üresnek látszódik, olyan tiszta, ami benne van. Ez utóbbit veszem ki és a legcsekélyebb habozás nélkül szúrom bele a kézfejembe és nyomom bele azt a pici anyagot. Nem szoktam magamat szurkálni, de mégsem rezzent rá arcizmom se, szemem se rebbent rá, és a tűre visszatéve a kupakot teszem el vissza a dobozba, mintha mi sem történt volna.
- Feltételezem nem az a probléma, hogy nincs saját siklója, ami felviszi. Mitől tart? A repüléstől vagy attól, hogy talán nem térhet vissza? - Próbálom kideríteni, hogy mi lehet az akadály, mert ahogy számítottam rá, nem ugrott ki a bőréből a Dominiumra utazás lehetőségétől. De a problémát meg kell oldani, és egyszerűbbnek tűnik ezt megoldani, mint kitalálni egy sok évtizedes megoldhatatlan probléma megoldását: hogyan lehet egy hibernálókapszulát a nitrogén-gőz keringetővel együtt mozgatni és lent a Városban egy ébresztőt felállítani, ráadásul mindezt úgy, hogy ne derüljön ki idő előtt.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Pént. 6 Dec. 2019 - 22:05
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Nem tudom, hogy a kancellár mennyire nem kedveli a természetet, erre a tulajdonságára nem láttam semmit a múltjából, talán csak azért nem, mert próbál nem is gondolni rá. A Naphajú lány azonban sok gondolatát elfoglalta az asszonyáé mellett. *
-A Naphajú lány, sokat jelent neked. *Nem kérdezem, ez egy biztos kijelentés, hiszen láttam és Callum Jenkins is tudja. Mégis, mivel él még az asszonya, legyen bármilyen beteg is, ő szereti, de a lány is fontos helyet foglal el a szívében. Még nem értem, de meg fogom érteni. Nem kérdezem róla, a „bonyolult” kifejezés eléggé egyértelmű, ahogy a szerkezet lefordítja nekem. Sokkal inkább érdekel és ijeszt meg egyszerre az, amit az égi hajóra való utazásomról mond. Az ígéretem betartása számomra sokkal bonyolultabb, mint Callum Jenkins színlátása. Más helyzetben egyszerűen visszautasítanám, de nem tehetem, s a szavak a torkomra forrnak. A kancellár és a szerkezete is tovább beszél, de az egészből csak annyit értek, hogy az asszonyát nem tudja hozzám hozni, semmilyen módon. Az égiek fejlett technikája sem képes arra, hogy megkíméljen az égbe repüléstől. Önkéntelenül is felnézek az égre, noha nem láthatom azt a valamit, mely talán nagyobb mint Elorak és Cadar és a többi perdai város. Melynek falai bazárnak egy olyan helyen, ahonnan kiszabadulni sem lehet sehova. Csak bólintok, hogy megértettem amit elég megértenem ahhoz, hogy ne hozzam fel újra ezt a megoldást; nincs más választásom. Callum Jenkins nem igazán a választások quorsája. Nem ismeri a finom árnyalatokat, számára csak igen, vagy nem létezik. Megadóan bólintok.*
-Nem, még nem gyógyítottam senkit a népedből. *a fejemben azonban még mindig az jár, hogy el kell hagynom a Perdát, a lábam nem fogja érinteni a jól ismert földet, nem fogom látni a fákat, a bokrokat…a várost. Vajon milyen magasan van az az égi hajó? Ha én nem látom, akkor a Perdát sem fogom látni odafentről? Túlságosan is lefoglal ez a téma, későn tudatosul bennem, hogy mit csinál, ugyan látom a kis dobozt és benne azokat a valamiket, melyeknek a végén olyan tű van, mint amilyennel a véremet vette.  Egy röpke pillanatra még az is felötlik bennem, hogy újra a véremre van szüksége, a döbbenet és a rosszallás árnyéka suhan át rajtam, de a következő pillanat már csak a döbbeneté. *
-Mit csinálsz? *Meglepve nézek rá magyarázatot követelően ráncolt homlokom alól. Eszembe sem jut arra gondolni, hogy mindezt azért teszi, hogy megtudja, képes vagyok meggyógyítani az asszonyát. Hiszen nem tudhatok arról, hogy megfertőzni önmagát milyen könnyű. *
-Attól, hogy el kell hagynom a Perdát. Hogy a lábam nem érinti a földet. Most mit tettél magaddal? Miért szúrtad magadba azt a…tűt? *Önkéntelenül is a kezéért kapok, de ha sikerül megérintenem, nem a gyógyítás képessége lesz amit előhívok magamból, hanem a múltlátásé. Ha a szándékait nem is ismerem, a terveit megismerhetem.*





Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Pént. 6 Dec. 2019 - 23:37
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


A Naphajút, azaz Jasmine-t érintő kérdésre nem felelek, csak bólintok egy kicsit, de azt nem tétován, hanem határozottan, elismerően, beismerően. Fontos nekem. Csak nem úgy, ahogy azt ő szeretné. Ahogy azt Roda is láthatta, mikor megérintett előző alkalommal, hogy én még ennyi idő után is Saskiát szeretem, hogy éppen ezért nem tudtam elengedni őt. Arra gondoltam, hogy talán a perdai gyógyító is elveszített valakit, hogy tudja, milyen érzés ez, s talán ezért sem tett szemrehányó megjegyzést arra, hogy nem kellene a természet akaratába beleszólnom és bölcsebb lenne hagyni eltávozni a feleségemet, én meg... fogadjam el, hogy csak egy bolond ember akarja megváltoztatni azt, ami felett nincs hatalma.
De nem beszélünk erről, se a Naphajúról többet, hiszen szóba kerül a beteg és a gyógyító egy helyre mozgatása, ami jelen esetben azt jelenti, hogy Rodának kell feljönnie az égbe, vagyis az űrbe velem, ami nem meglepő módon elég riasztóan hangzik számára. Bólint rá, szinte gépiesen felel a megállapításomra is, hogy nem gyógyított még embert, de nincs szükségem különleges képességre, se érintésre ahhoz, hogy lássam, mélyen belül a gondolatai még mindig a repülésnél járnak. Hagyom, hogy kicsit magában eméssze a dolgot, mert lehoznám én Saskiát, ennyit igazán megtennék Rodáért, sőt, de sajnos ilyen technológiai fejlettség ellenére ez is meghaladja a hatalmamat. Addig is én előveszem a tűt és a Brevius-t magát szúrom bele a bőröm alá, de idő kell, míg kifejti a hatását még úgy is, hogy ez egy erősített hatóanyagú verzió. Ekkor pillantok fel rá kérdésemet követően és a rosszallást nem láthattam, de a döbbenetről nem maradok le, amit a kérdése is megerősít. Ekkor esik le, hogy nekem mennyire egyértelmű valami, míg számára nem az.
- Mi Brevius-nak neveztük el a betegséget, amiben Saskia is szenved. Minthogy Ön még nem gyógyított embert és az a kérdés, hogy mit kell gyógyítani, gondoltam, rajtam próbáljuk ki, meg tudja-e gyógyítani ezt is, mert ha a feleségemet elkezdem visszahozni a hibernálásból, akkor ott már nincs visszaút. Ha nem tudja meggyógyítani, akkor meghal. Biztosra kell mennem. De még várjon a gyógyítással, hogy mérhető legyen a mérték. - Felelek neki halálos nyugalommal, mialatt egy szájmaszkot veszek fel az arcom elé, és felvázolom a logikát, a tervet a tettem mögött. Ha engem nem tud meggyógyítani, akkor legalább nem kell kitennie magát a repülésnek. Az előző találkozásunkhoz képest most nem húzom el a kezem, épp ellenkezőleg, hagyom, hogy megérintsen, bár ha most is emléket keres, nem tudom, mi után kutat. Vagy szavaim ellenére nekilátott a gyógyításnak? A városi kamerafelvételek alapján ahhoz is így halvány fénnyel felderengett a keze, így nem tudom, most mi jön, csak várok. Ha tudja látni a terveimet, akkor azok igazolják a szavaimat, megértheti azokon keresztül is, hogy szándékosan megbetegítettem magam, mert inkább rajtam kísérletezzünk. És ahhoz képest, hogy egy halálos kimenetelű betegségről van szó, mégis meglepően nyugodt vagyok, ha félelmet észlel is, az nem magam miatt van, hanem Roda miatt érzem: mi van, ha nem tud segíteni?
Ám a terveken kívül talán öntudatlanul is felvillannak neki rövid képek a múltamból: sok hasonló beteget láthat, akiket köhögés, légszomj kínoz, ahogy eszméletüket vesztik, kómába esnek, hogy furcsa gépekkel vesszük őket körbe, amelyek mintha a légzést próbálnák fenntartani, hogy az enyémhez hasonló, halványsárga folyadékos tűket szúrunk a betegekbe, de sok fennakadt szemet csukunk le örökre. Láthatja a természettől idegen módon fehér labort is, ami könnyen kitalálhatóan a Dominium egy kis szegleteként azonosítható, ahol mintha beolvadni szeretnénk a helybe, fehér köpenybe bújt, végtelenül fáradt, de elszánt embereket láthat, de olyant is, aki a labor sarkában sebtiben felállított ágyféleségen alszik, és mind ilyen szájmaszkot visel. Láthat olyan fiolákat, mint amibe az ő vérét is gyűjtöttem, ahogy kicseppentem egy gyerektenyérnyi, lapos üveg tégelybe, hogy megvizsgáljam, hogy kiszedjek a vérből szemnek láthatatlan méretű dolgokat. Láthat dühös és csalódott asztalra csapást, fel-alá járkálást gondterhelten ezernyi gondolattól fájó fejjel, a kínzó tehetetlenség szülte makacs elszántságot, ami visszaülteti az embert a székbe, hogy tovább dolgozzon. Vagy magától múlnak a képek, vagy Roda szakítja meg az érintést, én csak utána szólalok meg. Az érintése alatt arcát figyeltem, múltkor annyi érzelem suhant át rajta, vajon most is így lesz? De aztán kimondom azt, ami eszembe jutott, míg ő a múltat vagy a terveket fürkészte.
- Ne jöjjön egyedül! Hozzon magával valakit, akiben megbízik és aki szívesen is jönne fel az égbe! Vagy segítene az, ha mutatnék képeket a Dominiumról? - Nem tudom, mutatott-e bárki is effélét neki, de hátha segítene kézzel foghatóbbá tenni a helyet, ahova megy, nem kell mindent a képzeletre bízni, ami rémisztőbbnek mutathat mindent, mint amilyen a valóságban. De lehet az lenne félelmetes, ha látja, hogy egy hatalmas és bizonyára irdatlan nehéz fémdarab csak úgy fent lebeg a semmiben, ami amúgy nem szokása a fémeknek még a Perdán sem. Na meg a kísérő valószínűleg amúgy is szükséges lesz, a Dana biztos nem engedi el egyedül a gyógyítóját, rak mellé egy testőrt legalább. Nem mintha sokat számítana olyan túlerővel szemben, de jelzésértékű.
- Nem tudom, látott-e más embertől képet a Perdáról, ami fentről mutatja... de higgye el, már csak azért a látványért is megéri megkockáztatni, hogy ne érintse kis ideig a lába a földet. - Mosolyodom el haloványan, mert bármennyire is tudom utálni ezt a holdat, azért a lakosztályomban a hatalmas kijelző a Perda és a többi hold képét mutatja, ha éppen nem dolgozom. Szerintem Roda, aki amúgy is csodálattal tud adózni mindannak, ami körülveszi, még jobban tudná értékelni azt a látványt.
Mélyebb levegőt veszek. Úgy érzem, kezd hatni befecskendezett betegség, ami észrevétlen szétterjedt a testemben.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szomb. 7 Dec. 2019 - 20:28
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Ha jobban ismerném a quorsák kancellárját, minden bizonnyal nem érne meglepetés, így azonban, túl azon, hogy nekem kell az égbe repülnöm, hogy ígéretemet betarthassam, újabb meglepetéssel kell számolnom. Neki talán egyértelmű, nekem azonban nem, hiszen nem ismerem sem a technológiájukat, sem a gyógyításukat, azokat a szerkezeteket melyekről Eowen beszélt nekem, melyet a sok közül Shane mutatott, és ami a legjobban megnehezíti a történések megértését, az Callum Jenkins. Nem ismerem őt dacára a sok emléknek melyeket megláttam a múltjából, nem ismerem így eszembe sem jut az az önfeláldozás, amit az asszonyáért tesz. Szemöldökeim összehúzódnak az értetlenségtől ráncolt homlokomon, feszülten figyelek minden szóra, melyet a kancellár kiejt a száján…vagyis azokra melyeket a szerkezete lefordít. Lassan szivárog át értelmük a kancellár múltjának és terveinek sűrű szövevényén, hiszen közben megérintem a kezét és lehetőségem nyílik arra, hogy belepillantsak…a borzalomba. A kínba és gyötrelembe, álmatlan éjszakákba, kudarc okozta feladásba, hogy később ha nem is újult erővel de még több elszántsággal folytassák azt a munkát, ami megmentheti a népüket. Mindent amit láttam mélyen átérzek, hiszen én is elveszítetem a szüleimet, barátaimat, tanítóimat. Én is ott ültem a szüleim ágya mellett és éjt nappallá téve próbáltam meggyógyítani őket, de sem az erőm, sem a tudásom nem volt elég hozzá.   Sok mindent lehet az égiekre mondani, mint ahogy mondtam is Eowennek mikor próbáltam meggyőzni az igazamról, de azt nem mondhatom, hogy nem tudnak küzdeni. Amikor elengedem a kezét és a szemeibe nézek, az enyémekben tiszteletet láthat és csodálatot…de haragot is.*
-Te őrült vagy Callum Jenkins. Őrült és elszánt. Az asszonyod szerencsés, hogy ilyen férje van. *Elengedem a kezét, de nem távolodom el tőle.* -De haragszom is rád. Szólnod kellett volna mit tervezel. *Figyelmen kívül hagyom a szavait melyekkel megoldást kínál az égbe való repülésem miatti rettegésemre. Erősen megfogom a felkarját és megpróbálom magammal húzni. Noha a Gyógyítók háza lenne a legcélszerűbb ahhoz, hogy meggyógyítsam, mindenki látna minket, ahogy végigsietünk az utcák hosszú folyosóin, míg itt csak néhány tanítvány van és talán ők nem figyelnek minket…annyira. Bár egy égi, legyen az kancellár vagy gyógyító, esetleg a két nép közötti közvetítő, mindig figyelmet érdemel. Ezért szeretném a nagy oktatóterem emelvénye mögötti kisebb terembe vinni. *
-Nem láttam Callum Jenkins, de most nem is szeretnék arra gondolni, hogy mennyit kockáztatok és miért. Jöjj velem…*Nem tudom mihez szokott, de most határozottabb vagyok mint valaha. *-Ostoba quorsa! *A fogaim között szűröm és az sem érdekel ha a szerkezete lefordítja neki mit gondolok róla. Lendületes lépteim visznek végig a terem oldalán, egészen az emelvény mögé, Callum Jenkins pedig vagy önként jön, vagy már mutatkoznak rajta a betegség tünetei és legyengült állapotban nem tud ellenkezni.*






Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Vas. 8 Dec. 2019 - 22:36
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Figyeltem Rodát, míg a kezem fogta és bepillantott a terveimbe vagy a múltamba... Nem is tudom, mibe látott bele, mennyit érthetett meg a látottakból, hogy amikor újra rám néz, akkor a tekintetében ezek miatt lássam azokat az érzelmeket, vagy a közben elmondott magyarázatom okozza. Akárhogy is, a tiszteletnek, csodálatnak tűnő csillanást a szemeiben meglepőnek találom, a haragot és az őrült mivoltom kijelentését annál kevésbé. Ha tudná...
- Hagyta volna, ha szólok? - Kérdezek vissza, és csak szemeimben láthatja a maszk miatt, hogy picit elmosolyodtam.
- De talán nem olyan szerencsés Saskia, ahogy én sem vagyok olyan őrült. A másik két tűbe az ellenszer van töltve. Találtunk gyógymódot, de lassú. Túl lassú. Ha a fertőzéstől számított fél napon belül, esetemben most két órán belül adják be, akkor meggyógyít. Ha utána, akkor csak minden negyediket... és őket is csak lassan. - Magyarázom Rodának, hogy azért teljesen öngyilkos nem vagyok, és igyekszem olyan szavakat használni, amit a fordító is ismerhet és érthető lesz így a nőnek, aki nem oltásokhoz van szokva. Azt mondjuk nem tudom, hogy az időt hogy mérik, de az óra helyett is mondott valamit a fordítóchip, nem hagyott ki, tehát biztos a megfelelő perdai időmeghatározásra cserélte ki szavaimat. A húzásra lépek vele, követem, nem kell vonszolnia, de támogatnia sem. Érdeklődő pillantásomat elcsípheti, most hova is megyünk? Legalább ennyire érdeklődő odakint maradt testőröm is, aki az ajtón belesve láthatja ezt a jelenetet, de nem avatkozik közbe, mert ezt a parancsot kapta.
- Miért lennék ostoba? - Mosolyodom el, de követem. Még tudom tartani a tempót, még tudom mások előtt tartani magamat, hogy ne lássák a kezdődő gyengülés jeleit, színjátékokban és játszmákban mindig is jó voltam, pláne, ha a tét nagy. De tetszik, hogy Rodát ilyen határozottnak látom. Nem vagyok hozzászokva ehhez velem szemben, tény és való, de a gyógyító határozott stílusa már a fogsága idején is megmutatkozott, most meg semmi sincs, ami feszélyezné, hiszen ő van hazai pályán. Én követem őt, mialatt tekintetem ismét körbejár a teremben, meg a kisebben is, ahova betérünk. Ott megköszörülöm a torkom, hogy a kaparó köhögést elfojtsam, tompítsam, hogy aztán egy újabb nagyobb levegőt vegyek csendben a maszk alatt. Most még el tudom fojtani a köhögést, de tudom, hogy ez nemsokára változni fog. Ahogy azt is érzem, hogy kevesebb levegőhöz jutok minden egyes lélegzetvétellel.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. 9 Dec. 2019 - 21:55
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*A kancellár múltja, melybe betekintést nyertem, nem árulta el a terveit azzal kapcsolatban, amit most tett, viszont sikerül megértenem a miérteket. Legalábbis a későbbi magyarázatához csatolva, már nem vagyok értetlen, de dühös még igen. A kérdésre nem válaszolok, szigorú pillantásom hagy időt arra, hogy elmagyarázza a tűk és a bennük lévő folyadékok lényegét, a hatásukat, így lassan de biztosan összeáll a kép. Sok mindent tettek azért, hogy legyőzzék azt a betegséget, amit tőlünk kaptak el, de nem tartom a perdai népet hibásnak, hiszen ha igaz mindaz amit a kancellár elmesélt, ez olyan kór, ami ránk más hatással van. Őket azonban fájdalomba, veszteségekbe, kétségbeesésbe hajszolta…ahogy minket az általuk terjesztett kórok. A lényeg azonban az, hogy nem bízott bennem.*
-Hogy az iménti kérdésedre válaszoljak, igen. Hagytam volna. Ha bízol abban, hogy a perdai agyammal képes vagyok felfogni a jelentőségét. *Sértve érzem magam amiért ennyit nem nézett ki belőlem. Értem azt, hogy nem minden biztosíték nélkül vágott bele ebbe a hajmeresztő kísérletbe, értem azt, hogy az asszonya miatt biztosra akar menni, és értem azt is, hogy az asszonyának nincs több ideje a próbálkozásokra, mint az az egy. A sértettségem hozza ki belőlem aztán a nem túl hízelgő jelzőt, amivel illetem. *
-Mert meggondolatlanul cselekedtél. *Vágok vissza, de míg az ostobát a fogaim között szűrtem, utolsó mondatomat már ismét halkan azon a megnyugtató hangon mondom, ami rám jellemző. Az azonban meglep, hogy ő ezen csak mosolyog, abban az anyagban más is lehetett ha félredobta a büszkeségét és a kancellári rangjához járó fensőbbséget. Bevezetem abba a kis terembe ami  az emelvény mögött foglal helyet, tulajdonképpen az emelvény maga a szoba falait alkotják. Személyesebb oktatásra szánt helyiség, egy kerek asztallal, körülötte néhány székkel, a falak mentén pedig a tanításhoz szükséges eszközök láthatók. Tárlókban megszárított növények, kisebb fegyverek, rajzok. Az egyik széket húzom ki számára és mutatom, hogy üljön le, majd a száját és orrát takaró anyagra fordítom a figyelmem.*
-Az miért szükséges? *Ha a betegséget tőlünk kapták el, biztosan ismerem, de azt egyelőre nem tudom melyik az a betegség. Figyelem őt, minden változást ami bekövetkezik. Látom, hogy bár tartja magát, nehezen veszi a levegőt és a torokköszörülés is egy ilyen jel, hiszen tőle sosem hallottam. Végül a ruhájára mutatok, a kabátra és arra amit alatta visel. *
-Vedd le, kérlek.




Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Kedd 10 Dec. 2019 - 14:42
Következő oldal
Roda és Jenkins

"Kérlek"


- Nem állt szándékomban megsérteni, kiváltképp nem lenézni. Ön okos, és biztosan jó gyógyítók lennénk mindketten a másikunk környezetében is, de akkor is egy világ választ el minket. Az Ön világában nincsenek tűk, nincsen vérvételből elemzés, nincsenek a mienkéhez hasonló gyógyszerek, gyógyító szerkezetek. Az én világomban meg csodák nincsenek. Fordított helyzetben én lehet nem hagytam volna Önnek, mert én nem vagyok biztos abban, hogy meg tudom gyógyítani. - Magyarázom neki csendesen, hogy miért gondolkodunk másképp, azt már nem is teszem hozzá, hogy ki tudja hogyan, de én nem kaptam el Saskiától a betegséget, most találkozik így először a szervezetem vele ilyen közvetlenül, ráadásul erős dózisban. Lehet mindkét ellenanyagra szükség lenne a gyógyuláshoz, lehet az is kevés lenne, mert mindig van olyan beteg, akire nem úgy hatnak a dolgok, ahogy a többire. Kicsi az esély, de ettől még nem gondolom bátornak magam, sokkal inkább igaz, hogy meggondolatlan vagyok. De muszáj volt így tennem és látom, hogy a sértettsége ellenére ezt Roda is belátja. Ritka jellemvonás, hogy valaki túl tud látni és lépni a sértettségén. Érdekes hely, érdekes nő. Ezen gondolkozom, míg áthaladunk az oktatótér fő részén az emelvény mögé. Ezek szerint náluk is emelvényen állhat a tanár, de nem foglalkozom túl sokáig az ilyen hasonlóságok fejtegetésével, éppen csak figyelemterelésnek jó, hogy ne kaparó torkomra figyeljek. Alapvetően is különös érzés, nem szoktam beteg lenni, és ha mégis, az csak kis meghűlés. De erről most tudom, hogy nem csak kis meghűlés, mint azt az elején gondoltuk a feleségemmel őnála. Hibáztam.
- Köszönöm. - Biccentek a kihúzott székre és újabb torokköszörülés közepette ülök le, hogy újabb mélyebb levegőt vegyek, mielőtt válaszolnék a kérdésre.
- Ez a betegség cseppfertőzéssel terjed. Köhögéssel, nyállal. Harapással. Azt gyanítjuk, valamelyik állat terjeszti... A Földön sok betegség időközben változott is, ellenállóbb lett. Nem tudjuk még, itt milyenek a betegségek e téren, hogy... - Még egy torokköszörülés, ami halk köhögésbe fullad, amihez önkéntelenül is odateszem a kezem, hiába a szájmaszk.
- ... hogy Önöknél is van-e ez a betegség. Nem akartam járványt indítani. - Elég öngyilkos húzás lenne megbetegíteni a perdait, aki megmentheti a feleségemet, a békének sem tenne jót, még ha nem is szándékos járványról van szó, de ha egy kancellár vitte be Elorakba, akkor azt lehetne egy darabig magyarázni. Na meg érzésem szerint Saskia sem díjazná, ha sok ember... vagyis perdai élete árán lenne meggyógyítva. Nehezedik a levegővétel, szinte fáj a tüdő, ami különös érzés, mert alapvetően az ember nem érzi ezt a szervét, nem vesz tudomást róla, hogy az működik és teszi a dolgát. Még mindig próbálom magam tartani, talán nem is igazán Roda miatt, hanem magam miatt, megszokásból, mindig erőt kell sugároznia egy kancellárnak. A ruha levétel javaslatára nem ellenkezem, csak felállok még meglepően összeszedetten, vas akarattal, hogy a felöltőből ki tudjak bújni, de előtte a kis dobozkát kiteszem az asztalra. Nem volna jó, ha a biztosíték összetörne. Leteszem a szomszédos szék háttámlájára a felöltőt, majd a fekete inget gombolom ki kihúzva alját a nadrágból és leveszem azt is, hogy a felöltő mellé kerüljön. Három kis sebhelyet láthat szemből, veszélyesen közel a szívhez, és ahogy a ruhákat leteszem a székre, látni, hogy valamelyiknek kimeneti oldala is van a hátamon, szépen begyógyult régi sebek ezek. Na meg egy jó két héttel ezelőtti zúzódások nyomai még itt-ott fellelhetőek a hátamon, de ezek vélhetően már abban a stádiumban vannak, hogy érintésre sem érzékenyek, csak pótolják azt a sok színt, ami hiányzik az öltözetemből.
- Hogyan gyógyít? Mármint ráteszi a kezét... - Megszakítom a kérdést egy erősebb köhögéssel, miközben visszaülök a székre. Már majdnem inkább visszazuttyanok.
- ... Tehát ráteszi a kezét, de mire gondol közben?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Yesterday at 14:16
Következő oldal
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda




*Sértettségem nem tart sokáig, talán csak addig míg kimondom, kiadom magamból, és sokat segít elfelejteni az amit a kancellár ezek után mond. Ha nem is mondja ki szó szerint, vagy a szerekezete nem úgy fordítja ahogy kellene, de bocsánatot kér, amit értékelek. nem tudom milyen nehéz lehet neki, mert nem túl gyakran alkalmazza. S valóban más világ a mi kettőnk világa, amit Eowen szerint össze kellene hangolni. Csak egy valamit nem értek abból amit hallok, a csodát. Tudom mit jelent a szó, annak perdai megfelelője, de el kell gondolkodnom azon, hogy mi mit tartunk csodának és mit az égiek. *
-Egy kedves lány a népemből rajong a ti szerkezeteitekért, ő mondta nekem, hogy meg kellene találnunk a helyes középutat. Talán igaza volt...talán mindkettőtöknek igaza van. *Ettől még persze nem értek egyet Eowennel mindenben, de...az is lehet, hogy a kancellárnak nyújtott segítségemmel, akaratlanul is erre az útra lépek rá. Most éppen abba a kis szobába vezet az út, amely személyes tanítás, megbeszélés helyszíne szokott lenni, hellyel kínálom Callum Jenkinst, a köszönetére csak biccentek, de közben figyelem őt. A torokköszörülés talán már az elsődleges tünete annak a betegségnek, ami kettőnket összehozott, de amíg nem tudom melyik az, nem segíthetek. Nehéz kitalálni, főleg ha valóban úgy van ahogy mondja és az égiekre más hatással van ugyanaz a kórokozó. A szája elé kötött anyag jelentőségéről érdeklődve sok minden mást is megtudok. *
-Értem. Miből gondoljátok, hogy állat terjeszti? *Kérdezek vissza, hiszen még nem elég mindaz az információ amit kaptam, de ahogy elnézem a tünetek gyors erősödését, nem sokáig terhelhetem.   Míg ő leveszi a kabátját és az ingét, addig kihúzok magamnak is egy széket, az övével szemben, de még nem ülök le. Már nem csak az arcát figyelem, hanem a bőrét a mellkasán és a hátán, ha kell még mögé is lépek. A sebhelyekről nem ejtek szót, sem a régiekről, sem a láthatóan frissebbekről. Láthatóan már gyengül, a székre is szinte visszazuhan, hogy már majdnem utánakapnék, mégis a kérdés megmosolyogtat. *
-Maradj csendben Callum Jenkins, ami nem megy, azt ne erőltesd. *Nem tudom mit mondhatnék, hogyan gyógyítok, mire gondolok közben. Ez csak úgy...jön. Leülök vele szemben, egészen közel hozzá, hogy a kezemmel kényelmesen elérjem. Felnézek rá, a szemeit fürkészem, arcán a vonások finom torzulásait, majd megérintem a mellkasát. egészen könnyedén, az egész tenyeremmel. A kezem meleg, nem éri kellemetlen érzés, akkor sem, amikor a bőröm fényleni kezd. *
-Gyorsan romlik az állapotod. Túl gyorsan. *Láthatóan nem tetszik a változás, de ettől még nem esem kétségbe és neki sem kell az asztalra tett dobozkáért kapkodnia. Lehunyom a szemeimet, és csak a bensőmre figyelek. Érzem ahogy a Fények kövének ereje elindul egy pontból a karomon át a kancellár testébe. Érzem, ahogy egyre beljebb nyomul és utat keres magának, hogy nem sokkal később egy pontba sűrűsödjön össze. A tüdejében. Ott a legnagyobb a változás, szinte lángol, világít mint egy fáklya. Érzem a formáját, hogy mennyire sűrű és tömött. Hullámzik akár a tenger. Nem tudom mennyi idő telik el, a kancellár talán jobban tudja, ha méri akkor úgy két-három perc illanhatott el számomra nyomtalanul, mielőtt elveszem a kezem és felnézek rá. *
-Nem gondoltam semmire közben. Csak éreztelek....odabent. Ez a Lacerta kórja. Már a nyála is bántja a bőrt, de nekünk nincsenek ilyen súlyos tüneteink. Nálunk nem okoz halált a poy`to. *Tartok néhány lélegzetvételnyi szünetet, önkéntelen és azon merengek hogyan lehetséges, hogy az égieknél ilyen súlyos megbetegedéssel jár, de talán Callum Jenkins a gyógyító rá fog erre jönni.*
-Majd ha meggyógyultál, derítsd ki miért vagytok ennyire érzékenyek rá. *Ezzel azt is közöltem vele, hogy meg tudom gyógyítani, noha nem mondtam ki szó szerint. Halványan rámosolygok, már nem az égi kancellárt látom magam előtt, hanem a beteget aki segítségre szorul, nem az elrabolt perdai vagyok, hanem Elorak gyógyítója.*




Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Oktatóterek Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Oktatóterek
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa-
Ugrás: