Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Piactér
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Piactér Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Piactér Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Piactér Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Piactér
 





Elorak piactere nem szokványos, nem sok stand van, ahol válogatni lehet a portékák között, hiszen itt áru cserél gazdát áruért, a legtöbb esetben már előre lebeszélt üzletek köttetnek. Ettől függetlenül a piactér hangulatos, és forgalmas és mit sem veszt hasznosságából. A piactérre vezető számos kis „haladó” vagyis utca árnyékában is vannak kisebb boltok, leginkább kézműves portékák találhatóak itt műhelyekkel egy fedél alatt, míg a piactér jobbára a termények vásárának ad otthont.
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Piactér Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 28, 2020 10:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Lassan sétálok az ébredező Elorak utcáin. Évente többször meglátogatom a várost, mikor tehetem, vagy ha a közelben akad dolgom. Még nincs túlságosan nagy nyüzsgés, amit természetesen jobban szeretek, mint a végeláthatatlant. Jó, elég remete életet élek, ám bevallom néha üdítő a beszélgetés, vagy az itteni séta. Mindig azt figyelem, hogy mi változott az előző ittlétemhez képest, s milyen arcát mutatja felém? Olykor teljesen meglepődök, de van mikor az unalom kerülget. Egyszerűen jó úgy, ahogy van. A kezdeti tömeg ellenére óvatosan haladok, ügyelve arra, hogy ne ütközzek neki egy Perdainak, vagy más jövevénynek.  Van pár elhullott zebrakutya bundám, amiből kiváló öltözetet lehet készíteni, s ott  van még a féreglárva gyűjteményem, amit több napig gyűjtöttem.  Ezenfelül egy  gyíklény szőröstül és bőröstül. S a lista ennyivel ennyi, nincs több portékám, ami látható lenne nálam. A piacra sietek, hogy még a viszonylag friss portékáimon túladjak végre. Cserébe Sel-Ogei-es nyílvesszőt fogok vásárolni, s némi kelléket az utazáshoz. Az mindig kell.
Egy hosszadalmas séta után megérkezek a piactérre, de előtte még félrehúzódok, hogy ellenőrizzem az eladni való portékáimat, hogy megvan-e mind. Vannak bizonyos személyek, akik szeretnek lopni. Eddig nem futottam bele egyikbe sem, s azt ajánlom nekik, hogy ne is húzzák ki a gyufát. Mikor minden megvan, akkor úgy gondolom a teljes gyíklénytől válnék meg először. Az a legnehezebb jelen helyzetben, s nehéz cipelni. Éppen indulnék az első árushoz, mikor megpillantok egy perdai lányt. Mondhatni a hajkoronája vonzza a tekintetemet. Nem mozdulok a helyemről egy darabig, csak utána. Lépteim felé veszem, s mikor a közelében vagyok, akkor szóra nyitom a szám.
- Szia! Eltévedtél? Vagy csak kíváncsi vagy a piacra? - jön ki belőlem, aztán jövök rá, hogy még be sem mutatkoztam neki. Így rögtön pótolom ezen a hiányosságom.
- A nevem Tywinna  - meghagyom neki azt a lehetőséget, hogy ő mutatkozzon be. Már ha elárulja nekem a becses nevét.


A hozzászólást Tywinna összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 12, 2020 1:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Pyesle
Pyesle

Perdai

Születési idő :
2402

Reagok száma :
13


Piactér Empty
Utolsó poszt Pént. Jún. 12, 2020 12:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Tywinna & Pyesle


Piacra menni élvezet, mégha nem is mindig találok megfelelő ruhákat. Most, hogy belegondolok, ha sima nyakúval üzletelek, akkor vagy valami édességet szerzek, agy épp valami színes pólót, pulóvert, esetleg könyvet. Azt hiszem, ez nevezik annak, hogy gyerekes holmik. Vagy nem? Néha olyan szinten furák és érthetetlenek, hogy egyszerűbb lenne csak felsóhajtani, és otthagyni őket. Nem mintha szokásom lenne, nem is szokott előfordulni, amúgyis viccesebb, ha random eltűnik a perdai és utána elkezdenek keresni, hogy hova tűntem. Azok az arcok!
Eredetileg ma nem mentem volna piacra, de a nagymamám megkért, hogy ugyan már, menjek, ne bent legyek láb alatt, aztán valahogy semmi kedvem sem volt segédkezni a ház körül, van más is ott aki képes rá, szóval kijöttem ide. Tarisznyámban van egy csokornyi arisher, meg pár serarongnak a virága is. Wikából levelet hoztam kisebb, zárható edényben. Eredetileg a simanyakúakhoz mennék, de előtte még a fajtársaimat keresem fel. Hátha van valami finom süti itt, krémes, esetleg matam arida, vagy noga lekvár. Most hogy belegondolok, lehet egy kicsit édesszájú vagyok, és egy kicsikét könnyen megvehető, ha arról van szó, hogy kapok lekvárral töltött buktát.
Na, nézzük csak, hol találok én valami jót a hasamnak? Ott nem, ha ahhoz a nénihez megyek, órákig beszélne velem, arra meg ma nincsen időm. Hajat is kellene festeni, kopik már ki teljesen, így elég nehéz lesz azt mondani, hogy igen, nem, nem vagyok hirtelen szőke, ugyan, ki, én? Körbenézek, vajon az az illető most felém jön, vagy nem? Megfogom a tarisznyám pántját, nem vagyok más, csak egy egyszerű, ártatlan perdai kislány, nincsen bennem semmi érdekes. Hát, megszólít, szóval tényleg hozzám jött. Mikor megkérdezi, hogy eltévedtem-e, felnevetek.
- Jó napot! Nem, szoktam piacra járni – ki is húzom magam, hogy lássa, nagy lány vagyok már. Kedvesnek tűnik.
- Az enyém Pyesle – nyújtom ki neki a szabad kezemet egy aranyos mosoly keretében.
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Piactér Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 14, 2020 7:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Felnevet a kislány, legalábbis az énhozzám képest annak tünhet. Úgy tűnik, hogy rossz kérdést tettem fel, s ezáltal mulatságos. Így közelebbről jobban megnézem a nagylányt, mert nem kerüli a figyelmem, mikor kihúzza magát. Biccentek neki, hogy tudomásul vettem.
- Első sorban, nem hittem volna, hogy szoktál piacra járni. Bocsáss meg. - fújom ki a levegőt, majd körülnézek, hogy mivel tudnám a leendő társaságom kiengesztelni. Nyújtja a kezét, s elárulja a becses nevét, így én lekezelek vele, természetesen viszonozom a mosolyát. Nem szokásom általában beszélgetni nagy lányokkal, ha egy-egy városba érek. Hamar döntök arról, hogy az újdonsült ismerősömmel eltöltök egy kisebb időt itt a piacon, miközben elbeszélgetünk. De vajon hogy kezdeményezzek vele egy beszélgetést? Végül eszembe jut egy kérdés.
- Mit keresel itt a piacon? Segíthetek neked? - nézek rá kedvesen, miközben tekintem a növekvő tömegre terelődik. Megkezdődik itt az élet, mármint a kereskedés. Nekem szintén el kell adnom a szerzett cuccaimat, s felszerelkezni a következő utazásra.
- Mit fogsz kereskedni? Én fegyverre, s felszerelésre. Tudod én vadász vagyok. - mesélem el neki, mert meg vagyok győződve arról, hogy hallott róluk, s nem lesz számára ismeretlen fogalom. S ha már témánál vagyunk, akkor gyorsan hozzáteszem a következőt.
- Merre induljunk? Nem vagy éhes? - én egyre kezdek inkább az lenni. Éhes gyomor pedig rossz tanácsadó, legalábbis én akkor morcosabb vagyok, meg nem szokásom beszélgetni másokkal. Remélem, hogy Pyesle kapható egy hosszabb közös sétára, s közös étkezésre.
- Természetesen én fizetem az ennivalót – csapom hozzá, még mielőtt még azon agyalna, hogy miként jön ki az ő kereskedéséből.
Vissza az elejére Go down

Pyesle
Pyesle

Perdai

Születési idő :
2402

Reagok száma :
13


Piactér Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 06, 2020 9:51 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Igen, nevetek, gazából szeretek nevetni, de azt nem szeretem, mikor azt gondolják, hogy csak véletlenül megyek piacra. Már rég elmúltam tíz, nagylány vagyok már. Á, hogy csak nem hitte volna, nincs gond, ez a felnőttek világa, hol a gyerekeknek semmi keresnivalójuk sincs. Legalábbis, egy felnőtt kísérő nélkül.
- Nincs baj, ez bárkivel előfordulhat – mosolyom töretlen, szemem ide-oda cikázik, nézve mi minden van most itt, remélve, talál valami édességet. A nagynéném és a nagymamám szerint először valami rendeset kell enni, de most ők nincsenek itt, és senki más se, hogy árulkodjon, szóval nyugodtan tele ehetem magamat azzal anélkül, hogy leszidnának, nem igaz? Amúgyis, most egyedül vagyok, szóval nyugodtan nézelődhetek, meg félig-meddig csak sajátot hoztam, nem tartozok senkinek se elszámolással. Most, hogy belegondolok, erre azt mondaná más, hogy tipikus kisgyerek, de az édességről nem mondok le sohasem, majdnem olyan fontos, mint a víz.
Vajon a néni mit akar? Mármint, gondolom semmi rosszat, de mért szólított meg? Hiszen, ó. Lehet azért, azt majd intézve lesz remélhetőleg minél hamarabb. Nem szeretem szőkén a hajamat, az a nagy igazság.
- Nagyim elküldött, hogy ne legye láb alatt otthon – közben lassan megindul az élet, a piaci forgatag. Végigmérem, miközben kérdez, tényleg vadászalkat.
- Növényekkel, még nincsen igazán meg hogy mi leszek – menjek el én is vadásznak? Nem tudom elképzelni magam, ahogyan megölök valamit, és, igazából nem tudom hogy mégis mi lenne a legjobb választás. Szeretem az állatokat, inkább gondoznám őket.
Most, hogy mondja, kezdek éhes lenni. Igen, nem tettem le a sütiről, vajon ő hányadán áll az ilyenekkel? Csak azt kell kitalálni, hogy hol együnk. Fizeti? Csillogó szemekkel nézek rá.
- Ismersz sütis helyet?
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Piactér Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 10, 2020 8:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Elnézést kérek, hiszen valójában nem gondoltam volna, hogy őt elengedik egyedül a piacra. Ott aztán mindenféle kofa létezik. Első sorban ott mérgesek, akik azt szeretik csinálni, hogy hamar megszabadulni a saját portékájuktól. Szavaikból érződik, hogy sietne, s jobb ha nem állsz az útba. Vannak a ravaszok, akikkel egyszerűen akármilyen jónak tűnő üzletet kötsz, te biztosan vesztese lehetsz. Említést érdemelnek a profit hajhászok, akik magas áron mindent, már régóta. Ők most a leggazdagabbak. Természetesen megtalálható a rendes kofa, a szegény és a kezdő. Ritkán fut beléjük a perdai, vagy ember. A piac valójában eléggé kemény „harctér”, mint maga a vadon. Ott kell lenni fejben, hogy nehogy több portékától szabadulj meg. Hiszen itt elég hamar váltanak gazdát egyes a portékák.
Annak örülök, hogy nem lett mérges rám. Nézem a kislány mosolyát, s elég belegondolnom abba, hogy hajdanán én hasonlóképpen festhettem.
- Az érdekes - ezen meglepődök egy kicsit, s szívem szerint rákérdeznék. Azonban nem tartozok bele az ő családjukba, így tiszteletben tartom a helyzetet. Nem mindig kifizetődő a kérdezősködés, legalábbis a saját tapasztalatom alapján. Körülötten kezd beindulni a nyüzsgés. Kérdésemre adott válasza tökéletes a közös témára.
- Foglalkozok én növényekkel is. Vadászat során sok növénnyel találkozok. A ritkán látottakkal kezdve a leggyakoribb növényekig. Olykor az a feladatom. - nézek rá, s remélhetőleg ő kap az alkalmon, hogy kikérdezzen. Egy darabig csendben nézünk egymásra, hiszen én várom, hogy mennyire van benne az étkezésben. Mikor végre megszólal, s sütit mond, akkor elmosolyodok.
- Igen, természetesen ismerek. Amikor Elorakban vaagyok, akkor mindenképpen betérek oda. Jól ismernek. Gyere, mutatom az utat. - ezzel lassan elindulok, hogy tudjon követni. Hátra nézek, s ránézek a lábára. Pár másodperc alatt megjegyzem az ő ütemét, s felveszem az ő ritmusát. A vadász alkalmazkodik, így most én hozzá, az ő sebességéhez.
- Mi a kedvenc sütid? - érdeklődöm tőle, mert én tudom magamról, hogy mindenevő vagyok. Egy vadász ne legyen finnyás.
- Szeretsz sütni és főzni? - elég nagylánynak tűnik a szememben, hát nem meglepő, hogy merész vagyok. Kiérünk a piacról, s egy kellemes illatokkal teli utcába fordulunk be. Én csupán a finomságos sornak becézem a helyet. Legtöbbször itt szoktam vásárolni, s feltölteni a készleteim.
- Majdnem az utca végéig megyünk.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Piactér Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Piactér Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Piactér Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 07, 2020 9:54 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 24, 2020 10:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


Sokkal több idő eltelt a legutóbbi találkozónk óta, mint remélni mertem volna. Úgy volt, hogy az Égtükör-ben történtek után nem sokkal összefutunk az Orkánszigeten, de néhány - olykor utolsó pillanatban érkezett - üzenet hatására mindig halasztanunk kellett, hol nekem, hol húgomnak. A hiányát legalább az üzenetek enyhítették valamelyest, s leírhatatlan mekkora kő esett le a szívemről, mikor az elsőt kaptam tőle az én bejelentkezésemet követően. Egészen addig nem tudtam, hogy mi lett Ravennel, mit tett vele a kancellár, egyáltalán tett-e valamit is. Pontos részleteket most se tudok, a kódolt üzenetek rövid mondatok közlésére alkalmasak, semmint hosszas levelezgetésre, de Raven él és azt mondta jól van, így ennyivel beérem. Most még. Eddig. A mai napra viszont a találkozót úgy tűnik, semmi nem húzza keresztbe, s így már égek a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, mi is történt azután, hogy felszállt a sikló velük. Nekem is lesz mit mesélnem, mert egy s más történt azóta, hogy Vharan-nal elindultunk le a hegyről.
Hatásosabbra terveztem a belépőmet, de minthogy a találkozót sikerült Elorakba megbeszélni, ahol esélyesen nincsen katonai kísérete - a perdaiakat meg nem érdekli, hogy nekünk nem volna szabad összefutnunk sem -, így nem kell kendővel eltakarnom az arcomat. A perdaiak itt nem is értékelik, így szabadon maradt az arcom, nem mellesleg simára van borotválva, ám nem a változatosság kedvéért. Nagyon fura volt így nézni a tükörbe, megszoktam a szakállamat, bajszomat a két év alatt. Az öltözetem nem sokban tér el a múltkoritól, csak kellett egy "új" kabát, tekintve, hogy enyém Raven-en maradt. Remélem, nem került miatta bajba, bár végülis régi dominiumi darab. A jelenlegi kabátom majd ismerős lehet neki, hosszas munka árán sikerült kitisztítani és kiszellőztetni, így a perdai szőrme már nem illatozik messziről, ahogy eredetileg sem kellett volna. Elképzelésem sincs, hogy mit vagy mit nem csinált vele az a perdai fickó, de nem is akarok belegondolni. Nadrág, csizma - terepre alkalmas és mindkettő kissé sáros is, ahogy a motor felverte rá -, kézfejeimen ujjatlan fekete kesztyűim és vállamon egy kisebb batyu. Sapkám a batyuban, egyelőre nem érzem szükségét annak ellenére, hogy hideg van és Elorak felett olyan szürke felhők gyülekeztek, hogy meglehet ma még havazni is fog. Egyik kedvenc évszakom, ezt tartom úgy is, hogy Égtükörben azt kívántam, olvadjon el az összes hó. Raven alakját keresem a tömegben, mert itt mindig nagy a forgalom, s ha meglelem, megpróbálom hátulról becserkészni. Szerencsére perdai kísérőm ezúttal nem olyan karót nyelt típus, mint az, amelyik az aratási ünnepen kísért. Mikor mondtam neki, mi a tervem, rögtön mosolyogva bólintott és elmesélte neki egy bátyja és két húga is van. Többet nem is kellett mondania, a csínytevés náluk is mindennapos lehet(ett). Ha sikerül a tervem, akkor Raven mögé settenkedve vastag ruha ide vagy oda, de megpróbálom megcsikizni az oldalát. Ha nem tudok mögé lopakodni, akkor szemből támadok, ha kell, leszek olyan pofátlan, hogy stand mögött ugorjak fel előtte hirtelen.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 28, 2020 9:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Mondhatnám, hogy a jeges hegyi kirándulás után, már nem érhet meglepetés, de sajna hideg van és még bele sem mentünk a perdai télbe igazán. Felkészültem mindennel ahhoz, hogy ne összefagyva, kockára vacogva találkozzak a bátyámmal. Van meleg csizmám és kabátom, anyám legnagyobb örömére rétegesen öltöztem fel. Kis póló, kis pulcsi, nagy pulcsi és még a nadrág alá is vettem egy kisnadrágot. Anya szemei bepárásodtak a meghatottságtól. Ha Alec meglátja, tutira fülig ér a szája, de tudom, hogy magában el fog morzsolni pár könnycseppet. Anyáék tudják, hogy Alec életben van, és jól, de ennél többet nem, bár sejtették, hogy vele fogok találkozni, ám senki nem mondta ki. A fotók is azért készültek és azért van olyan amelyiken puszit dobnak, mosolyognak de a csillogó szempárok mögött ott a féltés, az aggodalom és mérhetetlen szeretet. Párszor már készültem a Perdára és jobb is lett volna korábban, akkor nem kellett volna a fél szekrényt magamra tekernem, de valahogy mindig közbejött valami. Az első üzi arról szólt, hogy jól vagyunk és én is csak akkor nyugodtam meg, amikor biztosan tudtam, hogy Alec élve lejutott a hegyről. A többi már csak egymás hiányát pótolta és azok sem voltak olyan nagyszámúak, mint szerettem volna, különben nagyobb eséllyel bukunk le. Azért csak sikerült megszerveznem egy utat Elorakba és az utolsó üzenetben már csak annyit írtam, hogy Elorakban talizunk és az időpontot. Nem akartam megkockáztatni máshol a találkozót, a perdai város elég biztonságosnak tűnt, a katonák nem szívesen mentek be, hála Terson nagyszerű szabályzatának amivel a katonák kezéhez ragasztotta a fegyvert, így le sem merik tenni, különben a bőrükkel számolnak el. Másrészt így nem kell Alecnak még egy vagy több katonát elkábítania, leütnie, amit ki kellene később magyaráznom, miért hullnak mellettem a páncélos vitézek. Elorak piacán azonban még a hideg időben is nagyobb a nyüzsi, főleg a kajás pultok körül, így én is ott vertem tanyát. Bár kicsi vagyok a sok perdai között, Alec el sem téveszthet, a sapkámon lévő két cicafül nem kifejezetten a perdai divat jellegzetessége, meg is nézik páran és meg is mosolyogják. Nos, legalább ennyivel mosolyt csalhattam az arcukra, és simán, sikítás és porba hullás nélkül érkeztem, egy szavuk sem lehet. A Halas család bódéjának támaszkodva állok és várok, belemerülve a pda-ra elmentett térkép részleteibe, amit a Tersontól leszívott anyagok szerint állítottam össze és jelöltem meg a fontos pontokat. Az ellenállóknak jól fog jönni, ahogy Castillo különjáratainak útvonala is. Kísérőm éppen Orlannal alkudozik mellettem, akit akkor ismertem meg, amikor Vharannal találkoztam itt. Orlan már mosolyogva üdvözölt, amit feltételezem, Vharan iránti tiszteletének köszönhetek. Kísérőmnek, aki számomra megint idegen volt,  mondtam, hogy nem megyek sehová, míg meg nem érkezik az akire várok, az meg úgy is fel fog neki tűnni. Bátyám viszontlátása nem kisebb esemény a perdaiak Aratási ünnepénél, erre készülök, és bár számítok a bátyámtól valami testvéri galád meglepetésre, arra nem, hogy a stand mögül ugrik elő. Bár a sok ruha miatt igazán meg sem érzem, hogy csikiz – ez az ő szerencséje – de hirtelen felbukkanása a frászt hozza rám.*
-BASZKIIII! Mit vétettem, hogy meg akarsz ölni? *Menetrendszerinti káromkodásom után illetem a gyilkolás vádjával, majd csekkolom a csikizés tényét. Értetlenül nézek le a kezeire, majd fel rá.*
-Mi a francot csinálsz? Simogatsz? Csesszd meg, hat réteg ruha van rajtam, szerinted érzek bármit is?....Ó, baszki! *S a végén jövök rá, hogy az arcán lévő furcsaság, amire nem tudtam magyarázatot adni, az a csupaszság. *
-VÍÍÍÍÍÁÁÁÁ! *A sikítás nem pánik féle, hanem az örülős, mert olyanom is van, s ehhez már teszem is el a pda-t a kabátomba, s felszabadult tenyereimet – hacsak Alec nem esett hanyatt, vagy ölelt meg, bár az nem akadály – az arcára csapom, két ujjal csipkedem, dörzsölgetem, közben az én szám is elnyúlik, míg bele nem ütközik a füleimbe. *
-Megborotválkoztál! Te megborotválkoztál! Jujjjj! Mesélj! *az öröm nem tart sokáig, mert eszembe jut egy korábbi beszélgetésünk és Alec érdeklődése a botanikus csaj után. Hirtelen komollyá válásom vészt jósló.*
-Mondd, hogy nem a botanikus!










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 31, 2020 9:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


Nem volt nehéz Ravent kiszúrni. Termete inkább negatívban mérhetően feltűnő, de ezt mindig is jól ellensúlyozta lábbelijei sarkával - esküszöm míg egy kabinrészben laktunk az ő cuccai szorították ki az enyéimet, utána meg June-é, egész otthonos érzésem volt tőle - valamint most a cicafüles sapkával. Látom, hogy rétegesen felöltözött ezúttal, mintha most is várható lenne, hogy havas magas hegyre cipelném, s nekem is rögtön Anya jut eszembe, de mégis a cicafülek azok, amelyeknél leragadt a tekintetem és a gondolatom. Láthatóan jól van Raven, ahogy megírta, meg gondolom akkor nem vett volna fel ilyen cipőt sem - a szépségéért szenvedni kell blabla ide vagy oda -, szóval tudok gondolatban adózni pár galád másodpercig a fejfedőnek, de ezt majd később, mikor odaértem. Azt sem akárhogy oldom meg, a stand mögé lopakodva ugrom fel hirtelen majdnem akkora frászt hozva szegény perdai árusra, mint a húgomra. Szerencsémre előbbi, akármi is a képessége, nem rajtam mutatja be, és a kísérőm már ott is terem, hogy Orlan-ra való tekintettel csak diszkréten mosolyogva magyarázza a helyzetet, mielőtt a perdai kiátkoz minden magamfajta quorsát Elorakból. Én nem is tudok tőle bocsánatot kérni, de talán elnézi ezt is nekem - vagy írja a többihez, ami még a rovásomon van -, én már nagy és letagadhatatlanul boldog mosollyal csak a cicafüles égi felé fordítom a figyelmemet.
- Megvártad, míg hazagyalogolok Égtükörből és én üzenek előbb, azt vétetted, baszkikám! - Bólogatok hozzá, mintha ezzel nyomatékosíthatnám az elhangzott vádat. Mondjuk remélem, hogy nem azért nem üzent, mert az a Jenkins fogdába dugta, még ha nem is lett semmi következménye, ahogy Raven említette válaszüzenetében.
- Elfagyott akkor az oldalad is, régen takarón át is érezted a csikizést... vagy akkor takaró alá nyúltam? - Vágok ártatlannak még messziről, becsukott szemmel nézve sem nevezhető képet, hiszen régen is kihasználtam minden olyan alkalmat, mikor hamarabb mehettem haza a vártnál a kiképzésekről eltáv címén, és hajnali belopakodásomat csak az az egy dolog előzte meg, hogy előtte jó jéghidegre hűtöttem az ujjaimat, csak hogy kellően hatásosan tudjam megfogni az akkor még alvó Raven bokáját. Édes bosszú, édes ifjúkori emlékek! Érzésem szerint ez a mostani is ilyen emlékezetes momentum lesz, de nem a csikizés miatt, hanem mert Ravennek leesik, hogy pimaszul vigyorgó képem túlontúl ismerős neki: megborotválkoztam, ahogy régen is mindig. A korábban elmaradt ölelést pótlom, míg hagyom, hogy ő gyurmázza az arcomat kedvére, mialatt nekem egyre szélesebb lesz a mosolyom. Kísérőm és Orlan meg vélhetően épp azt beszélik meg egymás között, hogy szelektív hallásom lehet, mert őket távolabb állva is érzékenyen érintette Raven sikítása, hiába volt az örülős fajtából való. Lehet tényleg megszoktam, de a tartós halláskárosodást is bevállalom, ha rendszeresebben hallhatom tőle, persze csak a mostani örömködős típust. A frászos típus csak az én csínyeim miatt legyen.
- Csakugyan? - Kérdezek vissza, még kicsit csupasz állat is dörzsölve, mintha csak most tűnne fel, hogy mi érdekes lehet rajtam, de mosolyom, pillantásom, szemeim sarkába gyűlő nevetőráncaim elárulják, hogy csak gyatra színjáték ez. Naná, hiszen mosolyognom kell azon, ahogy húgom belelkesült, pontosan emlékezve rá, hogy abban egyeztünk meg, ha megtalálom a megfelelő csajt magamnak, akkor megborotválkozom rendesen. Hanem komollyá váló tekintetét és vonásait elsőre nem is értem, s mikor elmondja az okát, szemet forgatok, tudom, kire utalt.
- Szörnyű vagy! Nem is Rémem, hanem Rémes! Ha a botanikus lenne, arról tudnál már, legalábbis gondolom elég nagy port kavart volna, ha ellenállóként őt vettem volna feleségül! - Nem kezdek bele a mesélésbe, előbb hagyom, hogy ezek a szavak hassanak, hogy kellő súlyt kapjanak: bizony, megnősültem, jól hallotta, jól értette, laza elégedett mosolyom kicsit feljebb emelt szemöldökeimmel is jelzik, hogy erre varrjon gombot, erre sikítson egy nagyot. Magamban meg tudom, hogy az a korábbi vészjósló aurája micsoda erővel fog lecsapni rám, ha kiderül az igazság! Mind a két fele az igazságnak.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 03, 2021 8:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*A perdaiak összeesküdtek ellenem. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy hiába nézelődöm a pda-n való szorgos vizsgálódásom közepette, nem veszek észre semmilyen oda nem illő pillantást vagy mosolyt. Alec mondhatni tisztán, csont nélkül tud meglepni és a frászt hozni rám a hirtelen megjelenésével. Szokásos – rég nem hallott – üdvözlése és visszavágása fülig rántja a számat, de csak addig, míg fel nem tűnik, hogy mit próbál tenni.*
-Lefagyott lábujjakkal kurva nehéz ám közlekedni. Nem tudok mindenhonnan üzenni. *Adom meg a magyarázatot arra, miért nem az volt az első, hogy neki üzentem. Hiába volt nálam a pda – Jenkins kivételesen nem fosztott meg tőle – a gyengélkedő nem az a hely, ahonnan bármit is tudnék küldeni a JL hálózatán. Nem részletezem egyelőre, hogy mekkora híja volt csak annak, hogy nem szabadítottak meg aranyos, pici lábujjaimtól, a csikizés ténye és sikertelensége a téma.*
-Takaró alá nyúltál baszki! *Nézek rá még most is vádlón a csalás miatt, amit még azzal is tetézett, hogy fagyossá hűtötte a kezeit. Na, volt is sikítás, az egész család arra ébredt, de nem maradtam adósa. Volt, hogy egy-egy szolgálat után több napos pihenőt kapott, így otthon töltötte a napjait, sokáig alvással és ahogy az lenni szokott, bambán ébredt. De ahogy letette a lábait a padlóra, hogy felálljon, máris visszazuhant az ágyra. Mennyei volt a takaró alól, alvást színlelve nézni, ahogy a lekent krémen megcsúszott…vagy amikor a bokájára kötött madzagon keresztül magára húzta a vizes vödröt. Kész csatatér volt a szobánk…meg az egész lakás utána, hogy végigkergetett rajta. Mondjuk nem volt nehéz, amekkora a családi lakrészünk volt, hamar elkapott. Az előbukkanása azonban nem olyan nagy meglepetés, mint a csupasz álla és emlékezve korábbi beszélgetésünkre, az első pillanatban örömteli sikítást csal ki belőlem, miközben ő a nagy- és jótestvér még ölelget. Azt észre sem veszem már, hogy a közelünkben lévő perdaiak füleiket befogva távolodnak el tőlünk. Ártatlannak tűnő kérdésére csak rosszallóan nézek rá…ne nézzen már hülyének. Aztán kicsit örülök, mert kijárt már neki, hogy legyen normális, szerető és gondoskodó párja, nem csak egy libbenő szoknya alá nyúlkálás, de ez sem tart sokáig. Eszembe jut a botanikus csaj, aki Jenkins nője vagy valami olyasmi és feltételezhetően magas biztonsági kockázattal jár. Még akkor is ha nem szándékosan kémkedik, bőven elég ha véletlenül elszólja magát. Egészen más magyarázatra várok, mondjuk, hogy „neeem, dehogy, mást újítottam be, nyugi”…de ha nem ölelgetne, hasra esnék a döbbenettől. Így csak a számat tátom el és a szemeim nyílnak tócsányira. ~Mivaaaaan?~ *Hosszú pillanatok kellenek ahhoz, hogy magamhoz térjek és iktassam az információt. *
-Megnősültél? És mást vettél el? *Hörrenek nem túl nőiesen és hangomban a döbbent kérdő szín mellett megjelenik a vészt jósló is. Szinte bármiért képes vagyok leharapni a fejét. Ha most hazudik, azért. Ha igazat mond, akkor meg azért, mert csak most tudom meg. *
-BASSSZKI! *Mindez már teljesen elfelejtette velem azt, hogy elég lenne csak örülöm, hogy látom, hogy épségben. Elmarad az ölelgetés és a sok puszi. Figyelmen kívül hagyva a perdai gyűrűt ami körénk gyűlt – természetesen megtartva a három lépés távolságot – ha még mindig ölel, kibontakozom belőle és karon ragadom úgy testvériesen, magammal rángatva az árusok között, ha találok két ház között egy kis zugot, vagy máshol egy nyugisabb helyet. Aztán ha sikerül viszonylag kettesben maradnunk a minket kísérő perdaiak mellett, akkor a mutatóujjamat az orra alá dugva vonom kérdőre.*
-Na mesélj csak és jól gondold meg mit mondasz, mert azon kívül, hogy rohadtul örülök neked, mert élsz és azt is tudom, hogy az Ezermester megcsinálta a karodat, még nyakon tudlak vágni ha hantázol nekem. *S jelentőségteljesen emelem meg a szemöldökeimet, hogy tudja, szorul a hurok.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 04, 2021 3:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


- Na jó, kivételesen elfogadom. - Kegyes bátyus bekapcsolt módban, s mosolygok, de pillantásomban van némi kérdő hangsúlyú aggódás is, mennyire kell vajon szó szerint érteni a lefagyott lábujjakat? Rákérdezni viszont most nem tudok, mert Raven beelőz azzal, hogy csikizési szándékaim hatékonyságát vonja kétségbe.
- Téééényleg, már emlékszem! - A legpimaszabb és legelégedettebb vigyoraim egyikét villantom rá, mintha nem tudtam volna, miket műveltem és ne tudnám, hogy micsoda revansokat vett ezért húgom rajtam. Hogy valójában melyikünk kezdte el ezt annak idején, ezt vélhetően még Apáék se tudnák megmondani, ők már csak arra ocsúdtak, hogy komoly, éveken át tartó csatározás tanúi és civil elszenvedői lettek a szomszédokkal együtt, hangszigetelt kabinok ide vagy oda. Régi szép emlékek! Esélyesen ez a nap is be fog íródni családi kis történelmünkbe, amit majd később emlegetni fogunk, már csak ezért is megérte megborotválkozni, aminek Raven meg is örül első pillanatban emlékezvén a jelentésére, de a második pillanatban máris gyanakodik. Fene azt a jó szaglását! Kétségbe nem esek, hazudni nem csak ő tud, ráadásul a borotválkozós poént tényleg nem a botanikus lány miatt dobtam be mára, szóval nem is akkora ferdítés ez a részemről. Egyébként simán megérte, olyan régen láttam már döbbenten elkerekedő szemeit és eltátott száját, amire csak elégedetten aprókat bólogatok letörölhetetlennek tűnő mosollyal.
- Megnősültem. - Erősítem meg a hírt, majd egy pillanatra összébb vonom a szemöldökeimet.
- Hogy hogy mást vettem el? Miért, a botanikust kellett volna mégis? Nehéz követni, minek örülnél... - Rovom meg őt, holott hallom és látom a vészjósló jeleket, s én halált megvető bátorsággal teszek is az egészre még egy lapáttal. Pedig tudom, hogy a vég szélsebesen közeledik felém. Raven ki fog csinálni, ha megtudja, miféle házasságról van szó, de ha az igazit is találtam volna meg, akkor azért kapnék ki, mert nem szóltam erről, sőt, nem is hívtam meg a jeles eseményre őt. Pedig ha lehetőségem lesz rá, akkor szeretném, ha húgom is ott lenne. Legalább ő, ha már Anyáék nem. De ki tudja, mi lesz addig. Mire én megtalálom az igazit és házasságra adom a fejemet, addigra lehet nyer az Ellenállás is. A gondolatra is nevetnék, hogy én önszántamból házasodnék, de jelenleg jobban nevetek azon a baszkin, melyet ilyen változatosan csak Raven tud kimondani.
- Ó, hova megyünk? Most nem tudlak pofavizitre vinni, és egyébként is rossz az irány! Jujj, sötét sikátor! Vigyázz, az árnyékban hűvösebb van, nehogy fázzanak a lábujjaid! Tényleg, akkor te most Szakadt Láb vagy? Fém lábujjkörmöket lakkozol? - Ha két Delgado egy helyen van és csendben vannak, akkor közel a világvége. Így esik meg az, hogy míg Raven se szó, se beszéd karon ragad és visz engem megfelelő beszélgetőhelyet keresve - nem fejtek ki ellenállást -, addig én fenntartom a társalgást, nem mellesleg kicsit piszkálom őt is, de lehet a fele kérdésáradatra nem kapok választ, mert máris ott a mutatóujj az orrom alatt. A kora még egy számjegyű volt, de már eltanulta ezt Anyától.
- Nyakon, hm? Szigorúan lábbal pofozást fogadok csak el! - Vigyorgok le rá, egyszerre utalva termetére és fagyott lábujjacskáira. A kísérőink a kapualjig vagy micsoda ez itt kísértek minket, de látva, hogy csak testvéri csörte van, amiben minimum egyikünk vigyorog, nem jönnek közelebb, csak fejüket csóválva beszélgetésbe elegyednek ők is. Ha hallanánk, akkor meglepő lenne, hogy a téma javarészt Raven cicafüles sapkája. Magam részéről nem bújok ki a mesélés alól, elvégre arra ment ki ez az egész, hogy elújságoljam húgomnak, mi történt velem azóta, hogy találkoztunk. Lazán karba fonom kezeimet és dőlök háttal neki a falnak, s ebben az sem zavar, ha követi a mozdulatot, csak hogy a mutatóujját ott tudja tartani az orrom előtt fenyegetően.
- Oké, tehát visszajutottam a Rebelliumba, ott Carlisle megcsinálta a karomat, üzentem neked, szusszantam egyet, elvittük a szajrét Hergath-nak és utána meglehetősen sok időm volt, minthogy a mi találkánk nem jött össze szeptemberben. Felkerekedtem így, hogy felfedezni induljak, és a Tűzvölgy felé vettem az irányt. Ne nézz így! Az Égtükör-hegység emlékére még mindig fázni kezdek, kellett egy kis olvadás nekem is! Na, és egyébként ez az álomesküvőm helyszíne is, ugyanis idővel olyan érzésem volt, hogy valaki vagy valakik figyelnek, de jó ideig nem láttam senkit.  Majd egy nem is olyan régi ismerős mutatta meg magát nekem és nem hagyta, hogy tovább menjek... Igazából tartozom egy vallomással, mert mégiscsak egy botanikusról van szó, mármint az is. Emlékszel még Tywinnára? - Vonom fel szemöldökeimet széles nagy mosoly közepette.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 06, 2021 6:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Na azért pillantást vetek rá, amivel elfogadja a magyarázatomat, de egyelőre nem elégítem ki kíváncsi nézésének hátterét, nem mesélem el mennyire szenvedtem míg a Városba értünk, hogy zengett tőlem a sikló és csengett minden jelenlévő füle. Nagyon nem kellett rájátszanom, de már csak azért is nagyobb hangot ütöttem meg, mert láttam a fintort az arcokon. Legalább egy kis szórakozás nekem is kijutott. A csikizés már más téma, Alec hajlamos volt galádul játszani és ezzel motivált arra, hogy megerőltessem az agyamat a visszavágások terén, kis idő múlva már nem volt erőlködés, szóval bármilyen vád is ért később, az ő számlájára írható. Emlékezős vigyorgására összeszűkítem a szemeimet és a résen át nézek rá. Mondjuk azzal sosem volt gond, hogy ne ismerte volna el a tetteit, sőt még büszke is volt, amikor sikerült átvernie, fordított esetben én nem különben. De hiába minden szép emlék, a látható tényt ami az arcán koncentrálódik, nem mossa el, így joggal kérdezhetek rá csupasz állának okára. Nem is tudom hirtelen, hogy minek örüljek jobban. Annak, hogy megnősült, vagy annak, hogy nem a botanikust vette el, vagy úgy igazán mi a frásznak. A válaszok váratnak magukra, de tudom, hogy direkt húzza az agyamat, látom a szemeiből ezért nem reagálok rá olyan vehemenciával, mint tenném. A tátott száj és az elkerekedő szemek csak nősülésének szólnak, nem a későbbi magyarázkodásnak. *
-Alec Delgado! Ne kertelj! Vallj! *Fogaim között sziszegve szólítom fel arra, hogy ne próbálkozzon időt húzni, mert azt ő is tudja jól, hogy nem viselem méltósággal és ha én valamit nem viselek méltósággal, akkor világrengető következményei lesznek, melynek ő issza meg a levét és istenuccse lenyomom a torkán. Vharannak hála már sikerült néhány jó pontot szereznem a perdaiaknál, nem szeretném elrontani az eddig megszerzett renomémat, melyre még szükségem lesz a terveimhez, így ha nem hagyja magát, akkor is magammal cipelem egy kis ficakba ahol viszonylag magunk lehetünk. Ő meg csak poénkodik, amiből már tudom, hogy nem nagyon fog tetszeni amit majd mond, mert mondani fogja az biztos, kiszedem belőle így vagy úgy. *
-Szakadt láb a nénikéd térdekalácsa! Nem lakkozom a lábujj körmeimet! *S nem avatom be az egészségügyi állapotomba konkrétan. Még nem. Csak hurcolom magammal míg a kísérőink le nem maradnak azzal a felismeréssel, hogy onnan nem mehetünk messzire. *
-Ha akarod, nem akadály. *Vágom rá arra, hogy csak lábbal pofozhatom. Hát nem fogok csalódást okozni, megy az nekem ha az egyetlen kedvenc bátyám úgy kívánja, de előbb hallani akarom a mesét, az igaz mesét arról, hogyan kötötték be a fejét, mert nem tudom elhinni. Ennyi idő alatt a megrögzötten agglegény, csélcsap, szoknyavadász bátyám nem adja olcsón magát. Hiába távolodik el, a falnál tovább nem mehet, jelzésértékűen tartom az ujjam az orra elé még egy kis ideig, csak azért, hogy „ne már”, aztán leengedem, nehogy idő előtt elfáradjon. Akkor kezd bele, de már az első mondatból tudom, hogy a végére nem jutunk el simán, Alec nagyot körít és kerül, de legalább nem úgy kezdte, hogy „Egyszer volt hol nem volt…” Hergathnál bólintok, mivel nem mondott róla semmit, gondolom sikerült az üzletet lebonyolítani, egyébként meg most nagyon nem releváns ez a téma, tekintetemmel próbálom sürgetni és üzenni, hogy térjen a lényegre. Az sem izgat, hogy rám szól, csak még jobban összeszűkülnek a szemeim. Tűzvölgy bazdmeg! Nesze neked fene nagy szabadság, kóricál a legveszélyesebb helyekre, kurvára unatkozhat míg én azon melózok, hogy visszajöhessen. A végére, ami nem a történet vége, csak Alec mondókájának, csak addig jutunk, hogy nekem kell kihámoznom a lényeget, de abban sem vagyok biztos, annál is inkább, mert Tywinna kerül szóba. Gyanakvó ábrázattal és ráncolt homlokkal szembesül az én édes jó drága testvérem, aztán némi értetlenséggel, amit sajátos stílusomban adok elő.*
-Mi a fasz!? Ugye nem azt akarod mondani, hogy a Tűzvölgy kellős közepén, pont Tywinnával találkoztál és örülve a viszontlátásnak, akut házasodási szándék csapott le rád? Bassszki Alec ha most hantázol…ne vigyorogj ilyen vadul! *S kezem már lendül is, hogy mellkason vágjam. Persze tekintve a fizikai felépítésemet, nem olyan erős az az ütés, hogy behorpadjon a mellkasa, épp csak megérzi a testvéri törődést. ~Megállj csak Alec Delgado, fog még neked is kerekedni a szemed!~








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 09, 2021 3:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


- Valljak? Pff, nem mehetsz hozzá Carlisle-hoz! Mi lesz velem, ha mindketten ilyen inkvizítor dumával jöttök. - Húzom az időt minden figyelmeztetés ellenére, már csak azért is, mert már régen volt részem hugi-féle földindulásban. Meglehet az idő szépített az emlékeken, hogy visszavágyom ezt is és nem veszem elég komolyan a fenyegetést és inkább azon poénkodok, hogy drága barátom szava járásával él Raven is, csak húgom legalább nem próbál meg kenetteljes hangot megütni hozzá. A fenyegetését viszont lehet beváltja, csak a gyilkossági ügyeit diszkréten intézi, nem az eloraki piac közepén akar felkoncolni, legalábbis másra nem tudok gondolni, mikor magával rángat valamerre, látszólag céltalanul keresgélve alkalmas helyet. Ja, de, tudok másra is gondolni: Raven cukkolására, s ha ő nem is, én vigyorgok helyette is.
- Szegény Carol néni! - Nem mintha lenne nekünk nénikénk és pláne ilyen nevű rokonunk.
- Nem szoktad? Biztos rövid a karod hozzá... - Jegyzem meg tűnődően a lábujjköröm-festésre azzal a pimaszsággal, mint akinek már minden mindegy és tényleg masszív halálvágyban szenved. Halkan felnevetek azon, hogy nem akadály neki a lábbal pofozás sem. No igen, ha valaki azt kreatívan megoldaná a magasságbeli különbségek ellenére, az Raven.
A mesélésbe is belekezdek, természetesen rendes körítéssel, mert a megnősültem in medias res kezdés nem volt elég kielégítő Ravennek az előbb, most meg azt látom, hogy az elejétől kezdés nincs ínyére. Nők... Hát csoda, hogy nem jutott eszembe magamtól házasodni? A történetből kiszólás is az ellentétes hatást éri el, valami nagyon fordítva van kapcsolva a nőkben és ráadásul mindegyiknek nagyon egyedi a vezetékezése, hogy véletlenül se lehessen kiismerni őket, még ennyi év testvérség után sem. A Tűzvölgy sem tetszik neki, pedig nem is a Sivatagot említettem, hogy meg akarom számolni hány homokszem van benne és hány lépés hosszú lehet az a bitang nagy féreg ott. Viszont az első kérdésre, ami igazán nem is kérdés, fel kell megint nevetnem röviden, inkább csak nagyot szusszantva, majd hallgatom előbbi szavaim összefoglalóját és már az elején ingatom a fejemet, de közben fülig ér a szám Raven megfogalmazásmódjától. Ilyenkor - főleg - úgy tudom őt imádni! Vigyorgásom nevetésbe fordul, ahogy püfölni is kezd, éppen csak kicsit erősebben, mint Szöszi tette a hátamon a hajmeresztő motorozási élmény után, de ez kettőjük különböző habitusából ered. Na meg húgom Szöszivel ellentétben egyáltalán nem sajnál engem mikor mérges rám. De ezt mégse hozhatom fel érvként, hogy ilyen kémet még nem látott a világ, ha Szöszi mégis Jenkins embere. Vagy Castillo-é. Mindenesetre a püfölést éppúgy nem állítom le, mint Szöszinél sem, tapasztalatból tudom, hogy húgom is hamarosan befejezi magától.
- Pontosítok: a széle volt a Tűzvölgynek. A perdaiak is megfigyelik a területet vulkanológiai szempontból, a módszerük neked planetológusként nagyon tetszene, majd elmondom ezt is. Mindenesetre beljebb nem jutottam, speciálisabb felszerelés kell, ha a vulkánhoz akar elmenni az ember. Az stimmel, hogy pont Tywinnával találkoztam és az is, hogy örültünk a viszontlátásnak, annyira, hogy megcsókolt, én meg annyira, hogy hülye lettem volna nem viszonozni. - Nagy kaján vigyor terül el a képemen, vagy csak az általános mosolygásom vált át ilyenné. Ismerhet Raven, na meg akkor is és most is úgy gondolom, hogy az a csók azért nem volt semmi.
- Elképesztő, milyen puha ajkaik vannak a perdai nőknek! A férfiakat teszteld majd te, de csak okosan! Nem tudom, mennyire elterjedt hagyomány ez náluk, mindenesetre a csók apró betűs része, mint kiderült, hogy onnantól házasok vagyunk, így lett perdai feleségem. Vagy Tywinna csak hantázott, de hallod, szonettbe szedve ajánlotta fel nekem a forró ölét és kezdett vetkőzni... Egyébként nagyon bájos volt. Mármint a perdai szerelmes vers, amit elszavalt nekem, de persze a bájai is bájosak voltak. - Enyhe kifejezés! Az a vigyor ma nem akar lekopni a képemről, még akkor sem, ha Raven a szavaim közben extra csúnyán találna nézni vagy megint előadná a lálálá-zást, mint mikor Szöszi bájait így ruhán át megtippelve tízből tizenegy pontra értékeltem. Bennem van a kisördög, hogy csak húgom bosszantása miatt térek ki erre a részletre, mert egyébként korábban nem volt szokásom vele ilyenekről csevegni.
- Ja, és sógornői méltatlankodását fejezte ki miattad.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 11, 2021 6:22 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


-Ne akard tudni! *Vágom rá egyből, bár fogalmam sincs, hogy az Ezermester mivel szekálja, de menetrendszerű lehet. Úgy kell neki! Legalább nem unatkozik….annyira, megtalálta a hiányomat kipótlót. Már érzem, hogy nem lesz egyszerű bármit is kiszedni belőle, a sajátos vallatási technikámra lesz szükség, az pedig nem publikus, így magammal rángatom egy csendesebb hely felé. Szerencsére van ilyen, nem olyan nyüzsgő a piac így a tél küszöbén. Már a kérdéseim és visszavágásaim is kezdenek káromkodásba átmenni, Carol nénire hát úgy nézek rá, hogy „Mivaaaan?” hiszen nincs is Carol nevű nénikénk, de aztán csak szemet forgatok látva a szemeit és a vigyorát. Szerintem élvezi. A lábujjaim körmének festésére adott cukkolására csak összecsippentem két ujjamat, mintha azokkal vágnám el szavait és adom hozzá a hangot.*
-Cccsssss! *S végül csak bekerülünk a kis sikátorba, két ház közé. Egyelőre ott tartunk, hogy én mérgelődöm, Alec meg vigyorog és nevet, de lesz ez még így sem. Ja, lett…amikor eljutunk végre a történet közepéig – el sem hiszem, hogy már ott tartunk – csak tátom a számat. Magamban káromkodom, és azon agyalok, hogy én is ellenállóvá avanzsálok és élem a világomat szabadon, néha unatkozva….a hibapont ott van, hogy én nem annyira szeretem az állatokat, a természetjárással azonban együtt járnak. A mese végére, ami tulajdonképpen még csak az eleje, máris mellkas püföléssel vagyok kénytelen reagálni. Képtelenség, de a nevetéséből és a ravasz pillantásából, amit már ismerek jól, akár a saját tenyeremet, arra következtetek, hogy a java még hátravan. *
-Ne bogagolj a szavakon!.... *Szólok közbe amikor kijavít, aztán megint csak szemet kell forgatnom, mert tisztára Delgado most a szentem, ahogy beszél a semmiről ahelyett, hogy a lényeget mondaná. Pont mint én. Rohadt bosszantó lehetek olyankor, de kit érdekel? Vetek rá egy figyelmeztető pillantást, mire eljutunk a csókhoz. Na ez az a határ aminek a másik oldalára nem igazán vagyok kíváncsi. Alec és a nőügyei…*
-Kímélj meg a részletektől! A lényeget mondd! *De nem mondja, folytatja azzal, milyen puha ajkai voltak a csajnak.*
-És kemények a mellei, képzeld! *Vetem közbe, mielőtt kiderülne az apró betűs rész. Tywinnáról én is tudok pikáns dolgokat mondani, és ehhez még őszintén és elégedetten is tudok vigyorogni, azonban lehervad az arcomról, mihelyst szóba kerül a házasság. Csókból házasság? Érdekes, hogy ezt még nem hallottam, de nincs is időm ezen agyalni, mert Alec belebonyolódik Tywinna forró ölébe. Befogom a füleimet, nem akarom tudni, hogy a bátyám hogyan és mit…pláne, hogyan…és pláne mit!*
-Láláláláláláá! Nem akarom hallani! Fejezd be! *S felnézek rá, hogy lássam, jár-e a szája, de valószínűleg az én reakciómon röhög, szóval letehetem a kezeimet és mondhatom a magamét.*
-Na ide figyelj bátyó! Téged nagyon átvertek, de ilyen fifikás perdai csajt még nem láttam. Modjuk Tywi elég fura, de hagyjuk, az is lehet, hogy a lányokat szereti, bár öt gyereket akar, szerintem kettőt helyettem szül. *S ezen a ponton meg is nyugszom. Alec nem házasodott meg, csak hanta volt az egész, viszont körített hozzá egy nagy mesét amivel elejét vette annak, hogy jól megropogtassam a csontjait. Amennyire nem komoly a történet, annyira veszem annak és legyintek egyet.*
-Oké, azért remélem elváltál tőle hamar. Ha ennyi a házasság, a válás sem lehet macerásabb, és a gyerekelhelyezéssel sincs gondod. *Ezzel le is zárom a témát, s mivel Tywiről volt szó, a botanikust el is felejtem. Alec talán hallgatott rám és megszüntette a kapcsolatot a csajjal. Ellépek tőle egyetlen lépéssel és jól megnézem magamnak, arcomon már a sajátos, örülős mosoly csücsül, végül a nyakába borulok. Most jött el a pillanat, hogy úgy igazán üdvözölhessem, és mivel korábbi életünk alatt soha nem kellett elválnunk egymástól ilyen hosszú és fájdalmas időre, nem gyakoroltuk be a viszontlátást. Ehhez adok most használati utasítást.*
-Legközelebb az ilyen híreket tartsd meg az ölelés utánra. Hiányoztál. *Amennyire telik tőlem, ölelem a nyakát és a vállait, bár a ropogtatástól távol van, azért jól megnyomorgatom. Aztán jut eszembe a következő lépés és kibontakozom az ölelésből, majd a kezéért nyúlok. Az ócskavasért. *
-Na muti, mit csinált az a „szeme se áll jól” ember.










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 22, 2021 10:00 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


Azt azért nem mondanám, hogy Carlisle tudná pótolni a Hugi után maradt űrt, de tény és való, hogy a heccelése enyhít valamennyit a kínzó honvágyon, és Carlisle is remek riposztokat tud. De Raven sokkal szemléletesebben reagál, nem is csoda, hogy a vigyor tartósan odaragad a képemre, hiába vágta el húgom a beszédem vonalát egy mozdulattal és hanggal, az a fülig érő vigyor rajtam beszédes így is és vélhetően kellően bosszantja is őt.
- Azért nem mindegy! - Védekezem, amiért kijavítottam a helyszín pontosságát. Ha igaz, amit Tywinna mondott a Tűzvölgy vulkánjáról, akkor annak a közelében aligha az lett volna a legfőbb gondunk, hogy csókolózzunk és házasodjunk vagy se. Hát folytatom a történetet egyéb más részletre is kitérve, mint a perdai nők puha ajkaira, aminél már leállítana Raven, pedig épp csak egy csókot meséltem. Vajon akkor se hallgatná meg, ha nem egy sima nőügy lenne, egy a sokból, hanem az igazi? Áh, vélhetően arra is azt hinné, hogy jön és megy a csaj, valószínűleg a csók pillanatában még én is, legalábbis nem hiszek az első látásra szerelem dologban, meg úgy általában a szerelemben sem, dacára szüleink párját ritkító példájának. Talán pont miattuk nem hiszek...
- Jah, tudom, alig tudtam levenni a kezem róla, első osztályúak! Látom, még a te szemed is megakadt azon a dekoltázson. - Helyeselek rögtön nagy lelkesedéssel, mikor Raven szóba hozza Tywinna szép, feszes, telt kebleit. Hát mégiscsak érdeklik a részletek! Na hát akkor rá is térek a nem mindennapi versre, amivel lényegében megkérték a kezemet - vagy farkamat, nézőpont kérdése -, előre tudván, hogy kiütöm húginál a biztosítékot most is hamar, mint mindig, ha hasonló téma került szóba. Sosem meséltem neki, mikor kisebbként esetleg kíváncsiskodott is, akkor is sikerült úgy fogalmaznom, hogy hamar meghátrálásra késztessem, s most is így lesz. Hacsak nem tart csajos beszélgetést erről Tywi-vel, akkor sosem fog kiderülni már, hogy végül elszalasztottam a lehetőséget, hogy érdemben beszélhessek arról, milyen is a perdai csaj öle. Mire felnéz valóban nevetek, esélyesen a kísérőink is somolyognak vagy furán néznek ránk egy pillanatra, de minthogy nem tudják, miről van szó, legfeljebb csak Raven fura reakcióján és kántálásán lepődhetnek meg. Sok figyelmet nem kapunk, jellemzően egyikünk - mostanában én - mindig derűs, jó kedvű, ha van is köztük püfölés és fenyegetés, soha nem komoly, amiért közbe kellene avatkozniuk.
- Hát ha a lányokat szereti, akkor azt előttem jól titkolta. - Vonom fel szemöldökeimet széles mosoly kíséretében, de hát ennyire azért csak nem lettem átverve. Az a csók és az a mell, karcsú derék finom bőre simán a top tízes listámba tette a perdai csajt, elég előkelő helyre ráadásul, kicsit sem zavar, ha esetleg a másik nemhez húzna valójában.
- Jah, igen, a gyerekek! Ez volt a válásunk oka is. Van a perdaiaknál válás? Na mindegy, ha van, ha nincs, esélyesen a legrövidebb házasságok rekordját tartom vagy közelítem meg, mert Tywi nekem is mondta, hogy szeretne nagy családot, ezek szerint helyetted is, amivel nem is lenne problémám, de hát a gyerekeket mástól tudná csak beszerezni. Hamar fel is találta a nyitott házasság intézményét perdai módra. - Húzom fel az orromat ráncolva fintorogva, Raven pontosan tudja, hogy van az ilyen kapcsolatból bőven tapasztalatom, még ha a Kancellária miatt fű - hm, acélpadló? - alatt is kellett intéznünk June-nal, mikor kiderült elég hamar, hogy a mi házasságunk nem fog működni. A legnehezebb része az volt, hogy el kellett játszani, főleg a gyerekek előtt, hogy működik és minden rendben van.
- Végül az vezetett célra, hogy elmondtam, hogy már nős vagyok és van gyerekem is. Azt hiszem, kicsit meg is sértődött. Majd ne nagyon világosítsd fel, kérlek, hogy milyen házasság is volt és hogy már érvénytelen. - Mosolyodom el a végén, galádul kihasználom, hogy a perdaiak nem igazodnak még ki jól a mi kultúránkban és pláne a társadalmi szabályaink útvesztőjében.
- De megnyugodtál, hogy mégse vettem el igazából Tywi-t! Pedig tök jó arc lenne neked sógornőnek, nem? Egyébként rákattanhattam a perdaiakra, most is olyan barátnőm van, egy szép szőke. Ő még szerencsére nem rukkolt elő házasodási szándékkal. - Vigyorodom el, de csak ennyiben utalok Szöszire, beszélve is róla - idővel úgy is rákérdezett volna Raven, hogy van-e valakim -, ugyanakkor el is hallgatom ezzel a kilétét. Ahogy a találkozónk elején csak botanikusnak nevezte és amilyen hangsúllyal és pillantással tette, rögtön tudtam, hogy ez nem az az alkalom, amikor őszintén be kell vallanom mindent. Esetében még csak nem is terelhetem a figyelmet és a szót a lényegről, a kapcsolat kockázatosságáról azzal, hogy hajáról, illatáról, csókja édességéről, a benne lakozó szenvedély meglepő felfedezéséről szólok, melyek megint csak olyan részletek lennének, amelyek kiakasztanák Raven-t. Ezúttal nem ezeken akadna ki. Nem is bánom, ha a téma ennyivel elsikkad köztünk és az egymásnak örülős mosolyt látom az arcán, melynek párja azonnal megjelenik rajtam is. Valóban másabbak ezek az ölelések, mint régen. Akkor elég volt egy-egy kurta ölelés, egy futtában adott puszi az arcra vagy csak a köszönésbe belefogalmazva, hogy puszi, hiszen biztosak voltunk benne, hogy bármikor fel tudjuk keresni a másikat, amikor akarjuk. Raven Imperiumon töltött útjai sem nyúltak soha olyan hosszúra, hogy nagyobb búcsúzkodást és üdvözlést rendezzünk, még ha azok az ismeretlen űr feltérképezése céljából tartott utak sem feltétlen veszélytelenek. A halálhírem és eltűnésem viszont sok mindent megváltoztatott. Most már nem vagyunk biztosak benne, hogy lesz-e legközelebb és ha lesz, akkor mikor, így az ölelések is hosszabbak és meghatóbbak is, magamon is érzem, még ha rejteni is igyekszem. Jó ölelni törékeny, vékony alakját, a hollószín tincsekre adni a puszit mosolyogva, az illatát érezni, melyet az otthonnal kötök össze magamban és felidézni olyankor is, mikor a ritka üzeneteket válthatjuk egymással.
- Értettem, asszonyom! Szigorúan ölelés után borotválkozom ezután. - Felelek mosolyogva, viccelődve, takargatva meghatottságomat, s hogy ő is hiányzott nekem azt csak az ölelés kicsit szorosabbá vételén fejezem ki, ügyelve rá, hogy én se nyomorgassam meg kicsi húgomat. Hagyom az ölelésből kibontakozni és már épp felvetném, hogy menjünk, együnk-igyunk valamit, ne ebben a kapualjban töltsük az egész napunkat, de a mozdulat és szavai megakadályoznak ebben.
- Ó, pöpec lett! Carlisle-nak ráment az egész estéje és éjszakája, mire rendbe tudta hozni, de szuperül működik! - Hajlítgatom meg kicsit a karom és ujjaim erre-arra, csak hogy jól lássa Raven, mozog az szépen, ahogy egy igazinak is illene. Semmi akadás, semmi nyikorgás-csikorgás.
- Néhány alkatrészt újra kellett csinálnia, és az utolsó darabkát Hergath cuccaiból szereztük. Egyetlen bajom, hogy az eredeti oktatásom az implantátumra is elég gyorstalpaló volt, nem tudtam, mennyire terhelhető, most meg aztán végképp nem. Na és a te lábujjaid? Megtarthattad őket, jól értettem? - Térek rá erre a témára, nem húzván fel a ruháim ujját, mely elfedi a karomat. Ha Raven nekiáll tapogatni, akkor a vastagabb téli ruhaujj alá kell nyúlnia, hogy megérezhesse az ingujj alatt a kötést. Ahogy a kézfejemnél is mindig takarva van a sérülés, úgy itt is jobb híján egy kötéssel oldottuk meg a szintetikus bőr sérülésének további romlását, amíg ki nem találunk valamit. Ezt viszont okkal nem említem húgom előtt.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 24, 2021 6:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Vetek Alecra egy „én is tudom” pillantást, tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent valaminek a közepén vagy a szélén lenni, de ez most nem is olyan fontos. A lényeg a fontos, amit nem meglepő Delgado-i alapossággal kerülget, hogy ezzel is húzza az agyamat, amit egyébként én szoktam, de az életünk nem olyan mint régen volt. Talán fordult a kocka, de eskü nem én gurítottam. Mindkettőnknek más fogalmai vannak a lényegről, Alec szereti a részleteket, én a velejét, így félúton mindig elkerüljük egymást is. Szándékosan csinálja, hogy a sikamlós részletekkel kezdi, mert tudja, hogy attól agylobot kapok és kiborulok. Sosem voltam kíváncsi a nőügyeire, pláne nem arra, mit hogyan csinál velük, de pont azért mondta ezeket, hogy végül ne érdekeljen. Most sem faggatnám, ha nem borotválkozott volna meg, lám mit tesz egy ilyen apróság, a férfi nem arcszőrzetén mennyi minden múlik. Az én hablelkem tisztasága is, hogy szakadna le az ég! Tywinnáról nem gondoltam volna, hogy így ráveti magát a bátyámra, már csak azért sem, mert ő sok gyereket akar, és át mint tudjuk az nem lehetséges ember és perdai között. Nem véletlen, hogy Vharant szemeltem ki a házasélet pótlására, de ez szerencsére most nem téma. Tywinna mellei viszont annál inkább és nem mellesleg jobban leragadunk mellette mint szeretném.*
-Nem csak a szemeim baszki! *Úgy látszik Alec figyelme kissé elkalandozott a közelmúlton, mert nem replikázott vissza arra, hogy keménynek tituláltam a perdai dupla domborulatot, de igyekszem felvilágosítani. Mindezt enyhe ingerültséggel teszem, ahogy eszembe jut a pillanat, amikor mindkét kezem Tywinna kebleire tapadt, megjegyzem nem önszántamból. A többit már hallani sem akarom és előveszem a jól bevált módszert, füleimre tapasztott kezeimet és az ellen hangot. Kísérőink meglepve kapják fel a fejüket, szegényeknek fogalmuk sincs, hogy mi történik, de láttak már tőlem különbet is, vagy hallottak. *
-Nem akarom tudni mennyire tud titkot tartani. *Húzom el a számat Alec vigyorgására, hogy száradna ki a szája, hogy élvezi! Arra viszont megkönnyebbülök, hogy cirka pár perc alatt a válást s eszközölték, letudva ezzel a vagyon megosztást és minden más kellemetlenséget. *
-Hát azt már nem csak hírből ismered. *Az övéhez hasonló fintort formálok én is, ismerve June történetét, és ezen a ponton már nem is haragszom, csak sajnálom, hogy a csaj ennyire bele tudott trafálni a legkényesebb pontba. A nyitott házasság egy fokkal jobb, mint amiben Alecnak kellett élnie, a perdaiaknál minden bizonnyal egészen másképp ítélik meg az ilyeneket, legfeljebb rossz szemmel néznek rájuk ha kitudódik, de a mi törvényeink ennél sokkal durvábbak, amit el is mondtam Tywinnának. Érdekes módon egészen megenyhült és utána a barátnőjévé fogadott. *
-Nem fogom. *Ígérem meg, ezt legalább teljes szívvel és őszintén tudom megtenni. Megnyugodni és örülni azonban nem.*
-Hát tesó, gratulálok az esküvőhöz és a válásodhoz is, de azért legközelebb ne cisnálj ilyet. Így jár aki felelőtlenül csókolózik. *Aztán csuklom egyet, mikor közli, hogy máris becsajozott. Erős a gyanúm, hogy a szöszke miatt borotválkozott meg és úgy is nézek rá, de kiderül, hogy házasságról – újabbról – még szó sincs. Azért ezt a csupasz állat még meg kell beszélnünk, de egyelőre ennyi is bőven elég volt. Inkább megölelem, amit már az elején akartam, csak rám zúdított mindenfélét, amitől akut szívrohamom lett. Egyelőre az ölelésben lelek boldogságot, pótolom a hiányát, és legalább két hétre elegendő Alec illatot szippantok magamba a nyakáról. Nehéz elengedni, de azzal a gondolattal teszem, hogy tudom, legalább egy ölelés még lesz a mai nap folyamán, noha azt már nem ilyen örömmel teszem majd, mert a búcsúzást jelenti. A búcsú pedig sok, hosszú napot, hetet amit nélküle kell eltöltenem. Érdekes, hogy régen, amikor bosszantott, gyakran kívántam, hogy ne is lássam, persze az sem volt komoly és tudtam, hogy másnap megint a szemeim elé kerül a lüke vigyorával és kezdhetem előröl a tesós kiszúrást, az édes bosszút…mos meg egyenesen erre vágyom. Válaszára, mely egykori évődéseinket idézi, szemet forgatok és ha nem kapja el gyorsan a fejét, meghúzom a fülét. *
-Ne szórakozz baszki! *Tudja jól mire gondolok, a borotválkozás a legutóbbi beszélgetésünk óta jelzésértékű, tehát ha nem komoly a csaj, nekem ide ne jöjjön még egyszer csupasz állal, inkább növessze meg térdig, hogy elbotoljon benne. Míg ő a karjáról mesél, én összetapogatom és már húznám fel a kabát ujját, de érzem a kötést alatta, ami feltételezésem szerint alibi kötés, ergo már nem csak a kézfején látszik ki a karja bele, hanem feljebb is. Nem vagyk hülye, ha nem mondja, akkor is tudom, vagy tudni vélem a helyzetet. Műkart az ember nem viccből kötöz be, és a kézfején is azért volt kötés, mert a „bőrt” nem tudták mivel pótolni. Tudom, hogy az „csak” egy gép, de az övé és az életét könnyíti meg, az érzést amikor a tükörbe néz, amikor magára tekint, amikor megmozdítja a karját, amikor fog vele. Vonásaim között fellelhető a sajnálat és az együttérzés, a szomorúság éppúgy, mint a beletörődés, hogy ez már nem lesz másképp. Jobb még lehet, feltéve ha találok olyasmit, amivel a szintetikus bőrt is lehet javítani, mert a végén az egész karja be lesz fáslizva és csak a vászon tartja majd össze. *
-Legalább erre jó volt Hergath cucca. Kilátszik minden? Ó, basszus. *Inkább meg sem akarom nézni, még a végén a földről kell felmosnia. Gondosan simítom le a kabát ujját. *
-Meg, bár Jenkins végig azzal ijesztgetett, hogy le kell vágni mind, még üzenetet is küldött a Városba, hogy készítsék a műtőt. Ott helyben meg tudtam volna fojtani, ha lábra tudok állni. De remélem, legalább ideiglenes halláskárosodást szenvedett a nyavalygásomtól. Rohadtul fájt, és állandóan fázik, pedig eddig sem a meleg lábamról voltam híres. Ha egyszer egy pasi mellém fekszik az ágyba, sikítva fog kiugrani onnan. Bruce-on még nem próbáltam ki. Szegénykém, oda volt meg vissza. *S ha mér mindketten végeztünk a leltárral, egy másikra térek rá.*
-Kaját hoztál? Kimegyünk a városból? Tudok egy jó helyet. *Vigyorgok rá és ez már a megszokott, ravasz, valamiben töröm a fejem vigyor. *









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 25, 2021 2:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


Először még mosolygok azon, hogy nem csak a tekintete akadt meg Tywinna bájain, majd szemmel láthatóak lesznek a képemen és a tekintetemben a zavar jelei, ahogy leesik, amit Raven mond. Mi az, hogy nem csak a szemei? Ezek szerint nem csak látványra mondta, hogy milyen helyesen feszesek, kemények Tywi mellei?
- Átpártoltál a csajokhoz, Hugi? Ne szívass, hogy kapok egy Delgado vetélytársat! - Kunkorodik a szám sarka mosolyba a végén. Vicces helyzet lenne, ha egymás szárnysegédei leszünk csajozásban, de nem hinném, hogy ilyen előfordulna. Azért a nők és a izmos nagydarab pasik között elég nagy ugrást érzek, kizárt, hogy az ízlésért felelős agyi részterület is elfagyott volna ott Égtükörben.
Ha a nők terén nem is fogunk egyetérteni, de a beszélgetés további részében abban igen, hogy nem szükséges tovább ecsetelnem, meddig jutottunk el Tywi-vel és hogy a válás jó megoldás volt, akár létező fogalom ez a perdaiaknál, akár nem, meg abban is, hogy a nyitott házasság nem való nekem. Nem mert ne tudnám normálisan kezelni és együtt élni ezzel, hanem mert próbáltam már és ha már házasságra adom a fejem, akkor ezúttal kipróbálnám a klasszikus megoldást is. Ha már annyian esküsznek rá! Persze ideális alany sem ártana hozzá. Nem mondanám, hogy Szöszi az, a kapcsolat több szempontból problémás, mint nem az, ezt még én is érzem és tudom. De ha már Raven úgy is a felelős csókolózással jön - nagy szemekkel nézek rá, hogy azt meg hogy az orkánszigeti viharba kell? -, akkor megemlítem, hogy van barátnőm jelenleg és úgy mesélek Szösziről, mintha nem is ő lenne. Csak azért, hogy Raven megnyugodjon: bátyja vígan csajozik tovább, mint tette eddig is, nincs itt semmi érdekes és mesélendő. Pedig lehet nem csak Raven megnyugtatása miatt mondom, hanem mert mesélnék, ha lehetne, és nem a pikáns részekkel traktálnám.
Az ölelés jó gondolat- és tématerelő, ki is használom na meg élvezem minden egyes másodpercét, még azt is, mikor a fülemet húzza meg, melyen csak nevetek. Szerencsére hamar másabb testrészem kezdi érdekelni Ravent, így a fülem felszabadul és megmenekül, a karom dolgát meg igyekszem elbagatellizálni. Tulajdonképpen nagy gond nincs is, mozog minden irányba, amerre kell, nem is fáj, erő is van benne, bár azért nem esek túlzásba ezután sem a használatával, ki tudja, mit bír. Az esztétikum meg... nos, az az egyetlen, ami hibádzik és ami idővel magyarázatra fog szorulni Szöszi előtt is, miért van még mindig és még mindig bekötve a karom meg a kézfejem. Azért sem akarom ezt kiemelni Raven előtt, mert így is sajnál, ami valahol jól is esik és valahol zavar. Na meg tudom, hogy képes lenne megpróbálni lopni olyan eszközt, ami a szintetikus bőrt összezárja-olvasztja-vagymianeveennek, és nem akarom, hogy ilyen semmiség miatt bajba kerüljön.
- Egy vágás csak, ahol felrepedt a szintetikus bőr. Jobb híján összeöltöttük egyelőre, a kötés csak a víz miatt kell. A fém részeknek nem árt, de a bőrszéleknek hosszú távon nem tesz jót, így a javításáig inkább bekötöm. De Carlisle már dolgozik az ügyön, tavaszra már tuti jó lesz! - Mosolygok, miközben rendes kezemmel megsimítom húgom szomorú-együttérző arcát köszönetképpen. Igaz, hogy Carlisle csak annyit mondott, hogy a bőrre kitalálunk majd valamit és semmiféle időbeli saccolásba nem bocsátkozott, de ezt Ravennek nem kell tudnia, és addig is megnyugszik s nem akarja magát plusz bajba keverni. Épp elég, hogy ő a JL, aki kancellárokkal jár össze.
- Látod, itt hibáztál. Ha halkabban nyavalyogsz, közelebb jött volna hozzád és akkor lábra állás nélkül megfojthattad volna Jenkins-t! - Vigyorodom el, miután kiderül, hogy nem kellett húgom kis lábait megcsonkítani, hogy még kisebbek legyenek.
- Ha nálad nagyobbat sikít, menj hozzá! - Folytatom a vigyorgást, na meg húgom heccelését, magamban nem először téve fel a kérdést, hogyan nem környékezi meg senki? Habár persze neki ott az alibi-férje, aki izomtömegét tekintve pont Raven esete is vagy legalábbis megközelíti, vagy csak simán Raven bölcsebb és óvatosabb nálam, hogy diszkrét viszonyokba bonyolódjon a nem éppen sikeres házasság mellett. Na majd rákérdek, miként alakult a randija Carlisle-zal, de majd később. A haverom verzióját hallottam, de azért kíváncsi vagyok, mennyire egyezik a történet húgoméval. Ám ezt már nem itt a kapualjban kellene, és le se tagadhatnánk egymást, annyira egyre jár az agyunk: menjünk és együnk-igyunk valahol. Széles mosolyomban ott van, hogy a számból vette ki a szót.
- Hoztam, naná, és nem csak kaját! - Míg az első kérdésre bólintok, a másodikra és az utolsó mondatra és vigyorra felvonom a szemöldökeimet.
- Amit én még nem ismerek? Mutasd az utat! - Nem véletlenül kérdezek vissza, hiszen szerintem többször fordultam meg itt nála, de hiába a lehúzott évek a Dominiumon, ott is tudtunk olykor rábukkanni egy-egy újdonságra.
- Ami az Elorakból kijutást illeti, abban biztos vagy? - Jelenik meg most rajtam a ravasz-komisz mosoly, miközben mindkét kezem emelkedik a fejéhez.
- Mi lesz, ha egy ádáz vér-sárkánymacska kinéz téged magának? Olyan kis cuki vagy, biztos tetszeni fogsz nekik! - Fogom meg szavaim közben a sapkája cicafüleit és mozgatom meg őket előre-hátra.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 27, 2021 9:54 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Nem voltam elragadtatva attól, hogy Tywi melleit kellett fogdosnom, de Alec arca, amikor felfogja miről van szó, mindent megér, szélesre is húzom a számat, kivillantva mind a száz karátot. Lehet, hogy magyarázatra vár, de egyrészt hosszú lenne, másrészt sokkal mókásabb, ha a sötétben kell tapogatóznia, még mindig mosolyogva közlöm elhatározásomat, ami sziklaszilárd, vagyis nem fogja soha – de legalább az elkövetkezendő egy évben – megtudni.*
-Nem akarok beszélni róla. *S picit ingatom is a fejem, mielőtt még rákérdezne, hogy mi van a nagy és izmos pasikkal, melyek javarészt kiteszik a gondolataim felét mostanság. Főleg a hideg hegyi kaland óta, ahol elém került a Nagy Perdai, lekörözhetetlen előnyével együtt. S ahogy én nem beszélem meg vele a szerelmi ügyeimet, úgy én sem vagyok kíváncsi a röpke kalandjaira, és házasságának részleteire. A válását megkönnyebbüléssel konstatálom, elkaccantva magamat a lüke fején, amilyen képet vág a jó tanácsra, a jelenlegi nőjéről pedig nem nyitok újabb meddő vitát, annak ellenére, hogy él bennem a gyanú, ez most valami más, mert megborotválkozott. A csupasz áll kérdését későbbre halasztom, remek stratégiát választva, hogy majd akkor csapjak le, amikor már elringatta magát abban a hitben, hogy végleg levettem a napirendről. Ha viszont akár csak egyetlen mozzanat is lesz ami arra ad okot, hogy komolyabb kapcsolatra gyanakodjak, akkor nem menekül a húgi vallatás elől, mert azt nekem tudnom kell és meg is sértődnék, ha ilyet nem mondana el. A mi kapcsolatunk kivételes, főleg ahhoz képest, hogy genetikailag nem vagyunk édes testvérek, de ez mit sem számít. A szaftos dolgokon kívül minden titkunkat megbeszéltük egymással, pont ezt hagyná ki az életemből? Amikor végre boldog!
Mivel ezt a témát hallgatólagosan elnapoltuk, bepótlom a heveny szívinfarktust előidéző hír miatt elmaradt ölelést. Jól megnyomorgatom, bár nem hiszem, hogy sokat érezne belőle, főleg kabáton keresztül, de hát sosem voltam megáldva izomkötegekkel. Ésszel és meglehetősen nagy kombinálással annál inkább, így bármennyire is próbál terelni a karjával kapcsolatban, pontosan tudom, hogy lódít. Csak mert annyira magyaráz, annyira el akarja velem hitetni, hogy minden csúcsszuper és oké.*
-Ahha! *Hát nem sokat értek a szintetikus bőrszélekhez, de ha egy kis víz, meg a ruha dörzsölése nem tesz jót neki, akkor ott ette meg a fene. Azért azt nem tudom kihagyni, hogy az arcomat simító tenyerébe belefektessem a fejem néhány röpke, eddig hiányolt pillanatig. Alec addig nyugodt, amíg azt hiszi, hogy a karattyolását elhittem és nem indulok el az implant szintetikus bőr raktárba anyagért, nem mintha konkrétan lenne ilyen, de valamilyen csak van és ha megveszek, akkor is szerzek neki. Ráhagyom hát, és áttérünk az én lábujjaimra, akik köszönik szépen jól vannak, főleg ha jól bebugyolálom őket. Elbeszélésem nem mentes a hideg hegyről való Városba érkezés viszontagságos részleteitől, és nem tudni kinek volt rosszabb. Hát ennyi járt nekem, ha én szenvedek, szenvedjen más is alapon elszórakoztattam a sikló összes utasát. *
-Áóóó, tényleg. Legközelebb nem hagyom ki ezt a ziccert. Eddig úgy is csak képletesen, a levegőben fojtogattam, de milyen jó lehet amikor az ujjaim rákulcsolódnak a nyakára. Megérdemli, mindig szívózik velem. * Hideg és fázós lábam története megihleti a bátyámat és tanáccsal lát el, bár kétlem, hogy ez lenne a legjobb. Elhúzom a szám, noha a fele azért vigyorgás is.*
-Szerinted az a jó pasi aki tud sikítani? Hallottál már pasit sikítani? Kiábrándító lehet. *Na igen, elképzelve tényleg az és ki lennék ha nem az aki tényleg el is képzeli. Még Bruce sem sikítozik, kellemes mély hangja van amikor ordít. Sok szép történet van amit még meg tudnánk beszélni, de kezdem úgy érezni magam, mint a Domin, a kísérőink élénk érdeklődést mutatnak felénk és még ha nem is nagyon értik miről beszélünk, jobb ha nincsenek körülöttünk. A soron következő legfontosabb téma, a kaja után azt is szóba hozom, hogy ideje lenne lelépni. Előbb azonban megveregetem Alec vállát.*
-Jó fiú! *Eltátom a számat.*
-Nem csak azt? Mit még? Meglepi? Jujj de izgi! *Vigyorodom el egészen a fülemig és már kapom is kabáton, hogy magammal hurcoljam. *
-Képzeld, van olyan hely amit te még nem ismersz. Cccöhhhhcöhh! * Ciccentek a képességeim degradálására és már kint is vagyunk a két ház közötti keskeny rejtekből. A két perdai kísérő árgus szemekkel indul el utánunk oly nagyon sietve, hogy majdnem a sarkamra lépnek. *
-Totál biztos vagyok bátyó, kipróbált hely….Ja, hogy az állatok. Hát a város falaihoz nem jönnek közel. *Felé fordulok, hogy letörjem a kárörvendő vigyort az arcáról, de már nyúl is a sapimhoz, elhessegetem a kezeit.*
-Hééé! Ne bántsd a sapimat, alkalmi vétel volt és minőségi darab! Nnnnyááááúúúúú! *S ahogy megmozgatja a füleket, mindkét kezemet a körmeimmel együtt felé meresztem és fújok egyet mint az egyik filmben látott macska. *
-Ehhh, gyere már! *Alkaron ragadom ha hagyja magát és megindulok újra a város hátsó kapuja felé, hogy a Tywivel kipróbált, a dominiumi katonák által egyáltalán nem ellenőrzött helyen kislisszoljunk a városból. Így megszabadulunk a kísérőktől is, mert ők csak a falakon belül ügyelnek arra, hova megyünk és mit csinálunk, és az őrök sem zargatnak, Alec sem bukik le. Odakint aztán elkanyarodom, hogy egy keskeny ösvényen keresztül a város falával párhuzamosan, eljussunk egy kis ligethez. *










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 05, 2021 11:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


Magasra szaladnak a szemöldökeim, mikor kiderül, hogy Raven tényleg megfogta Tywinna melleit. Ez is valami perdai szokás lenne? Egyre jobban kezdenek érdekelni a perdaiak...
- Pedig egyszer lenne közös témánk... - Sóhajtok színpadiasan és pimaszul vigyorogva, mikor Raven nem akar Tywi bájairól többet beszélni, de alig bírom a nevetésem visszafojtani. Szerencse, hogy azért valójában nem kell messzire mennünk, ha közös témát akarunk - sosem kellett -, és az ilyeneket követően jutunk el a karom kérdéséig egy alapos és kölcsönös ölelgetést követően. Kettőnk közül mindig is Raven volt a ravaszabb, még ha ezt nyíltan soha nem is ismertem el, mindenesetre jól példázza a helyzetet az, hogy ő hitelesebben adja el a maga hazugságát, mint én az enyémet. Abba a hitbe ringat, hogy ezúttal sikerült kicsit túljárnom az eszén és megnyugodott, hogy a karommal nincs nagy gond - egyébként tényleg nincs, maximum az esztétikum -, és én meg megnyugodtam, hogy nem töri majd a csinos kis fejét azon, hogy szintetikus bőr-hegesztő-bigyót keressen nekem és csempésszen ki. Ebben a hitben gyorsan terelem is a témát az ő lábujjaira, mielőtt elkezdene jobban gondolkozni, s lebuknék.
- Mindig? Kell a karom ahhoz a nem képletes fojtogatáshoz? - Emelem meg szemöldökeimet félig komolyan és félig komolytalanul kérdezve. Nem mintha lenne rá reális esély, hogy helyette én fojtogassam meg a kancellárt vagy hogy le tudjam csatolni az extra erővel ellátott karomat és kölcsönadhassam húgomnak, de a kérdés lényegét úgy is érti majd.
- Muszáj jó pasinak lennie a sikítása ellenére, különben halvány cql-sárga fogalmam sincs, mit keresne az ágyadban, Hugi. - Mosolyodom el, ezúttal én ugráltatom meg egy-kétszer a szemöldökeimet. Arról nem is beszélve, hogy ha pár hideg lábujj ágyból való sietős távozásra késztet egy férfit ahelyett, hogy felforrósítsa a hangulatot, hogy még a nő lábujjait is kellemesen bizsergető melegség járja át, nos, akkor nem veszített semmit Raven a pasival. Mosolyom aztán vigyorrá szélesedik, mikor megdicsér, mert hoztam kaját. Vajon akkor is így gondolja, mikor megtudja, mi az?
- Meglepi. - Bólintok rá komolyan, megerősítve az elképzelését, de egyelőre többet nem mondok, részben mert megemlíti, hogy tud valami klassz helyet, amit én nem, másrészt ráérek ott odaadni, amit gondoltam.
- Ah-ha, hát ha ezt is Tywi mondta neked, akkor a te agyadat is átcseszte! - Vigyorodom el, mikor azzal jön, hogy a perdai állatok nem jönnek a városfalhoz közel. Oké, nem az errator-falkák, de egy sárkánymacska nem zavartatja magát, főleg nem egy perdai település esetén, mely sokkal inkább olvad és simul bele a tájba, mint az emberi építmények. Viszont nem lassítom lépteit, hagyom magam vezetni, amerre kell, s néha rá tudok csodálkozni, hogy húgom a kis lábaival milyen gyors iramot tud diktálni. Legalább igaz lehet, hogy a lábujjai is a helyükön maradtak és jól funkcionálnak, mert eddig nem tudtam, de most azért lopva lesem, sántít-e akár kicsit is bármelyikre? A nyávogásra és földi macskás fújtatásra viszont felnevetek - ahogy hallom a perdai kísérőink is a nyomunkban - és tovább cukkolom húgomat.
- Imádni fognak! Meg fognak zabálni! - Direkt az utolsó szóválasztás, mert tudom, hogy ezen parázott a múltkor.
- Öhm, azért mondasz valamit arról a csúcsszuper helyről, ahova megyünk? Mitől olyan menő? Bokrokon nő a Búfelejtő? - Érdeklődöm menet közben, miközben feltűnik előttem a kapu, melyen legutoljára alkonyat előtt perdainak öltözve, másodmagammal távoztam. Csak a folytatás nem olyan irányú, egy keskeny ösvényre térünk rá.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 09, 2021 6:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Alec Eddig nem ismert reményeit jelentő szavaira szemet forgatok, nem mintha eddig nem lett volna közös témánk, de nőügyekben…igaza van. Viszont ebben nem is szeretném ha lenne közös témánk, nem kívánok nőkkel lenni, jóllehet megoldaná a gyereknemzési gondjaimat, de akkor inkább megharcolok a Nagy Perdaiért, ha végképp nem megy, jó lesz egy kicsi is. A bátyám azonban láthatóan alig tudja visszatartani a nevetését, mondjuk megértem, de ahhoz, hogy ilyeneken anekdotázzunk, több Búfelejtőt kell innom, ezért megvillantom a báty átkozó húgi tekintetemet. Ezt mondjuk még párszor el is süthetném, főleg amikor nagy nehezen eljutunk a karjáig, amiért – többek között – nem keveset aggódtam kezdve ott, hogy Denisov felnyalábolt és a karjában vitt fel a siklóra, egészen addig, míg nem kaptam meg Alec üzenetét. A magyarázkodása full átlátszó, de azt is tudom, hogy kihúzni belőle valami érdemlegeset, most nem lehet, ezért nemes egyszerűséggel átverem azzal, hogy elhiszem neki amit mond, de közben már azon jár az agyam, hogy hova kell mennem azért a bőrforrasztóért, mibe fog kerülni, hány szívességért cserébe kapok hozzá felszerelést, és belefér-e minden egy olyan táskába, amibe a műszereimet szoktam pakolni. Még egy mosollyal is megajándékozom, altatva a gyanúját, ha egyáltalán valami kis parázs izzott volna eddig. Az én lábujjaim sokkal jobb téma, már csak azért is, mert ahhoz nem kell lódítanom, másfelől Jenkins is remek témaelterelő. Bevallom, hogy gondolatban sokszor megfojtottam…bár látta volna Alec azt a jelenetet amit Sammy meglátogatásakor adtam elő, igazán szép volt és még Jenkins is értékelte. *
-Mindig, de nem maradok adósa. Tudod, nálunk ez már csak így megy, nyúzzuk egymás agyát, persze azt hiszi, hogy többet engedhet meg magának, csak mert kancellár, ezért néha túlzásba viszi, na olyankor szoktam fojtogatni. Nem, köszi, van nekem is mivel fojtogatnom, de ha szeretnéd, a végén megkaphatod. *Nagy lendülettel, lelkesen magyarázok, ahogy azt már tőlem megszokhatta, minden egyes gesztusomhoz és karlóbálásomhoz minimum két méter hely kell. Csak végén nézek rá vigyorogva, és várva, hogy előre megadott engedményemet értékelje. Ez meglehetősen nagy áldozat a részemről, hiszen nem három perce vágyom arra, hogy kitekerjem a nyakát, igaz….nyaktekerésről már régen szó sincs. Jenkinsről aztán visszatérünk picit a szerelmi életemhez, nem kis bogaugrással ugyan, de ha már pasiról és ágyról van szó…*
-Ha egy pasi sikít, akkor nincs mindene a helyén. Az ágyamban csak én sikíthatok, a pasi meg ordítson, vagy nyerítsen, vagy mittudomén, de legyen férfiasan zengő, karcos és…*Felnézek az égre, vagy ahova odafent elér a pillantásom, és így keresem a megfelelő szót, de végül csak a második legjobbat mondom.*
-….borzongasson meg. *S nagy bólogatásokkal nézek a bátyámra jelentőségteljesen. Ettől aztán biztosan melegem lenne és a hideg lábujjkérdés is elintézve. Feltételezem ennél több részletre nem kíváncsi, én meg nem vagyok olyan, hogy valami nagyon hidegrázóssal vegyem el a kedvét a további kérdezősködéstől, a legjobb stratégia, hogy egyszerűen lezárom a témát. Alec már ismeri azt a hangsúlyt, ami után már tudja, hogy hiába kérdez. Már meg volt minden téma kivesézése, meg volt az ölelés, az örömködés, jöhet a kaja és nem különben a városból való lelépés, hogy magunk legyünk. Megdicsérem, hogy nem felejtette el, hogy a húgát el kell látnia mindenféle jóval, de meglepire nem számítva, eltátom a számat és hangosan örülök. *
-Szeretem a meglepiket…de azért ugye, jó meglepi? Nem tesós, vagy ilyesmi? *Azt is ki tudom nézni belőle, hogy valami átverésről van szó, nem ez lenne az első eset, nem a második és nem is az utolsó, de most valami jóra vágyom, valami cukira, amiről azt jut eszembe később, hogy hiányoztam neki, hogy ő mennyire hiányzik. Ráérünk még szívni egymás vérét, otthon szeretném tudni. Már kapom is kabáton, hogy jó szokásomhoz híven, mert nem férek a bőrömbe, húzzam magam után, mert hiába magasabb nálam és nagyobbakat tud lépni, ha be vagyok indulva nem olyan gyorsan tipegni mint én. Vagy soha nem akart, mert imádta ha húzom és nyúzom. Az állatokról azonban menet közben heveny nézeteltérés alakul ki. Tywi mondott amit mondott, akárhányszor voltam odakint, még nem találkoztam állattal a város falainak közelében, lehet, hogy csak szerencsés voltam, de én hiszek benne. Nem is ezen akadok ki, hanem azon a megfogalmazáson, amit Alec mondott. *
-A tiédet miért? Jaaa! A házassággal gondolod? Szerinted nem kellene azt a csajszit, sárban meghempergetni s aztán bedobni valami szárazlevél kupacba, összekötözött lábakkal és kezekkel? Vagy elrabolhatnánk, és elcserélhetnénk valamire a hideg hegyen, ahol leadtuk Raven Nikolinát. *S még mindig nem hiszem, hogy bármi közbejöhet odakint, főleg nem állatok, de Alec csak nem hagyja abba, és még a csinos sapimat is támadás alá veszi. Stílusosan rányávogok és fújok, de ez olaj a tűzre. Alec olyan hangon cukkol tovább, és olyan szemeket mereszt és úgy vigyorog, mint egy gyerek akit beengedtek a kancellárok konyhájára a sütik mellé. *
-Ne is próbálkozz te húgiszomorító! Nem dőlök be neked. *S nyelvet is öltök rá, hogy teljes legyen az öröme. *
-Jáááj, már te is a Búfelejtővel jössz? Komolyan már kezdem magam úgy érezni, mintha tényleg alkoholista lennék. Nem, képzeld, nem is Búfelejtős gyümölcs bokor. Csak egy hely amit néhány bokor, szikla és fa takar, a negyedik oldalon meg ott a fal. Messze van a főkaputól, vagyis a kísérő katonák még véletlenül sem járnak arra. *A kis ösvényen haladva aztán nem sokára el is jutunk arra a helyre, amit akkor fedeztem fel, amikor Tywivel először jöttem ki az eloraki hátsó kapun. Annál persze távolabb is mentünk, az egész környéket feltérképeztem akkor. Az a kis „táborhely” ahova Alecot vezetem, ráadásul egy mélyedésben van, ha leülünk, még a fejünk sem látszik ki. Két bokron húzom át – hacsak nem unta meg, még mindig a kabátujjánál cincálva – majd elengedve széttárom a karjaimat.*
-Tádáááám!









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 18, 2021 8:18 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


Azt se tudom, hogy hitetlenkedve felvonjam a szemöldökeimet, netán rosszallóan összevonjam őket vagy esetleg vigyorogjak, mert mindegyik reakció esélyesen pályázik az őszinte megnyilvánulás címére, mikor azzal jön Raven, hogy rendszeresen nyúzzák egymás agyát Jenkins kancellárral. Egy pillanatig sem kétlem, hogy ez a húgomnak megy, a másik oldallal vannak problémáim. Egy kancellár természetesen ért a nyúzáshoz, nép sanyargatáshoz, de ismerem Raven képletes fojtogatását és egyelőre nem tudom elképzelni a szituációt, amiben ezt egy kancellár előtt - sőt vele szemben - megengedi magának, mi több, a kancellár is engedi neki, Raven szava járása szerint nem is először. Ha Ravennek gyanús Szöszi, hát nekem akkor a kancellár az, valami itt nem stimmel, de ötletem sincs, mit akarhat a húgomtól.
- A maradékot bízd csak rám! - Jelentem ki azért kis mosollyal, némi féltő báty pillantással, mert ha valakit Raven fojtogatna, az tőlem se számítson jobbra. A szavai közben lévő széles nagy gesztusokra nekem szemem se rebbent, még akkor sem, mikor orrom előtt húzott el olykor-olykor a keze. Igazából otthonosan ismerős volt, és míg nem pöcköli meg vele az orromat - természetesen _véletlenül_ -, addig szóvá sem teszem. Hanem mikor azzal jön, hogy miket csináljon egy pasi az ágyában már hanghatásokra, most már tényleg bemutatom a repertoárt a hülye fej vágásából, és a nyerítés említésekor már el is nevetem magamat jóízűen.
- Csak az örömtől sikongass abban az ágyban. Egyébként ez a nyerítés... te hogy nem tudod szeretni az állatokat? - Még mindig ezen a szóválasztáson nevetek, és tényleg egyre kíváncsibb leszek, milyen férfit fog találni magának Raven.
- Jut eszembe! Ha már én kaptam tőled leírást az ideális sógornőjelöltedre, akkor te is kapsz tőlem sógoromra. Lássuk milyen férfi illik hozzád, a karcos paci hangokon kívül... - Somolygok még mindig, kissé galádul, pimaszul.
- Magas és izmos, ezzel kezdem, mert tudom, hogy ez a gyöngéd. De mindenképpen okosnak kell lennie, különben minden izom ellenére idővel rá fogsz unni. Mármint vágjon az esze, ne teljen el fél nap, mire valami frappánsat kiötöl. Legyen humora! Természetesen hűséges férfi kell és az sem árt, ha fél egy kicsit tőlem, arra az esetre, ha nem akarna úgy a tenyerén hordozni téged, amennyire szerintem megérdemled. Kényeztessen el téged! Na, mit szólsz? Jó lenne így? Feladhatunk egy hirdetést is Elorakban meg a Rebelliumban neked. Jelige: Kocsmatulajdonosok előnyben! - Vigyorgok Ravenre, félig komolyan, félig komolytalanul gondolva az elhangzottakat. De végülis mindegy én kit javasolnék neki, a kényszer szülte aktuális sógoromat is elviselném Raven miatt, ha boldog lenne mellette, mármint mint férfi mellett is. De addig is míg meg nem lesz az ideálja hús-vér formában, én kedveskedek neki, ezért is említem meg a meglepetést.
- Már bocsánat, de minden meglepetésem jó szokott lenni. És a testvéred vagyok, hogyan adjak nem tesós meglepetést? - Játszom kicsit az értetlent, mintha nem tudnám, hogy mire utalgat Raven. Fiatalabb korunkban volt adok-kapok tesós meglepetésben, nem a cuki fajtából való, de ezúttal nem kell ilyentől tartania. Menet közben - mialatt átlépjük Elorak kapuját s a nagy beszélgetésben el is felejtünk illedelmesen pápát inteni kísérőinknek, akik csak fejcsóválva ránk legyítenek és mennek a maguk dolgára - Tywinna és az állatkák is szóba kerülnek, kérdésére először csak bólogatok, hogy igen, a házasságra gondoltam, majd a felvázolt hempergésen nevetek.
- Ó, én inkább megtartanám őt! Pedig kétségtelenül sokat kapnánk érte ott fenn északon, tüzessége bárkit felmelegítene. - Engedem, hogy a kaján vigyor kiüljön a képemre, de tovább nem részletezem, sajnos Raven nem az, akinek a füle ezt jól viselné. Se a rendes, se a cicafüle, hiába fúj meg nyávog macskamódra.
- Jól van, majd meglátod, hogy én megmondtam! - Jelentem ki olyan könnyeden, csipetnyi sértődöttséggel, mint aki biztos az igazában és már várja, hogy bebizonyíthassa a másik hitetlenségét, de mindez csak a cukkolás része továbbra is.
- Mert alkoholista vagy. Minden Delgado az. - Vigyorodok el közbekotyogva a szavainak. Hát nem én leszek az, aki a követ dobja rá, mert szereti a Búfelejtőt, ugyanis én is szeretem, egy olyan laposüvegeket termő bokornak tudtam volna örülni. Szöszi büszke is lett volna rám, mert azt a bokrot gyökerestül, földlabdástul emeltem volna ki a földből, hogy hazavigyem. A helyszín leírására felvonom a szemöldökeimet, de kivárom, hogy kiderüljön hol is van ez a hely, mert hogy kő, fa és bokor veszi körbe, nos, ilyenbe lépten-nyomon bele lehet botlani a Perdán, nem szűkítette le a kört vele. Mint kiderül, az, hogy egyik oldalt bokrok veszik körül, tényleg szó szerint értette húgom, mert legalább kettő susnyáson át kell kelnünk - jó, hogy nem a tüskés vagy csípős levelű fajták -, hogy megérkezzünk a meghitt kis helyre.
- Áááh! - Csillan fel a szemem rögtön felmérve a hely előnyös adottságait. Tényleg elég rejtett, még így télbe hajló időben is, mikor kevesebb a levél a környező növényeken. Picit ugrok is fel, hogy vajon így a sziklák felett ellátok-e, de így sem. Tökéletes a takarás.
- Tényleg klassz! Ez lesz a titkos találkahelyünk? - Fordulok vissza húgom felé. Felmerül bennem, hogy Szöszivel is jó hely lenne ez itt, de elvetem rögtön. Biztos, ami biztos, inkább sosem szervezem oda a találkozót, ahova Ravennel is járok, hogy így védjem a húgomat. Na meg ciki lenne lebukni is egyszer Raven előtt. Önmagában a partner személyével lebukni is az lenne, hát még a helyzet, amiben találna minket...
- Hogy bukkantál rá erre a helyre? Ugye nem onnan estél le? - Mutatok fel mosolyogva a sziklára.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 23, 2021 4:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Sejtettem, hogy Alec el fog képedni a kancellár nyúzásra, ahogy elnézem, hirtelen nem is tudja milyen arcot vágjon, de ez csak még szélesebbre húzza a vigyoromat…pedig nem is lódítottam. A maradékban aztán egyetlen bólintással válaszul, megegyezünk, csak legyen is rá alkalom. Hűű, most elképzeltem Jenkins arcát, ahogy ott állunk mindketten előtte, két Delgadoval vajon mit kezdene, amikor elemünkben vagyunk és egymásra licitálunk hülyeségben és agynyúzásban? Alec szerencséje, hogy még a lelkes és lendületes magyarázkodás közepette sem vágom orrba, bár lehet, hogy ez csupán az ő lélekjelenlétét bizonyítja. Amikor viszont a pasikra terelődik a szó, sokkal színesebb arcmimikával bír, pedig igazán visszafogtam magam. *
-Hát én is úgy gondoltam. Ha már ágyban vagyok….*Legyintek a nyerítésre, az csak úgy jött mint a jeges gyilkos veszedelem a hideg hegyen.*
-Rossz példa volt, de állatokkal nem bújok ágyba, következésképp nem is szeretem őket…vagy fordítva…mindegy. Ne röhögj! Pppfff! *Szólok rá a végén megjátszott szigorral, amitől esélyes, hogy még jobban fog röhögni, talán a számomra kitalált tökéletes férfi taglalása is nevetésbe fullad…de azért még érthető. Homlokra emelt szemöldökeim alól nézek rá kíváncsian, de a karcos pasi hangra kinyújtom a nyelvem. Természetesen közbeszólok.*
-Nagyon magas és nagyon izmos…*Emelem ki jobban az igényeimet, de nem szólok Vharanról. Egyelőre. Nos, Vharan nem sokat beszél, így viszont van lehetőségem nekem sokat beszélni, kiváló hallgatóság, másrészről vág az esze még perdaiként is, mert azon ritka alkalmakkor, amikor mond valamit, az roppant szórakoztató. Imádom a humorát, amit képes faarccal előadni, de a nevetése mindent visz. Szóval a humorra bólintok, a hűségnél picit elakadok. Nem akarok családot alapítani, ergo ha ilyesmire gondolna a leendő pasim, akkor szívesen átengedem a lehetőséget, ám ha tényleg az ideálomat testesíti meg, azért engem se hagyjon el.   A tőle való félésnél olyan arcot vágok, mint aki képzavarba került.*
-Ha kétszer akkora mint te, és háromszor akkora izmai vannak, mint neked, miért félne tőled? Elég ha tőlem fél. Mentálisan vagyok életveszélyes. *szám sarkában remegő vigyorral bólogatok, hogy nagyobb hangsúlyt adjak a szavaimnak. *
-Igen, kényeztessen el, de hát ez alap….*A kocsmatulajdonosnál hangosan elnevetem magam.*
-Igeeen! Ez roppant nagy előny, de tudod így egyben ez a pasi még nem született meg. *A végén sajnálkozva elhúzom a szám, kénytelen leszek…vagyok kompromisszumot kötni magammal. Ezen túl vissza is térünk a valóságba, és már a közeli jövőt, a nekem szánt meglepetés átadását tárgyaljuk, némi feltételhez kötve. Nem véletlenül, ismerem a bátyámat. Egy rugóra jár az agyunk. *
-Áááááhhh! Már bocsánat, kinek jó minden meglepetésed? *Tárom szét kérdőn a karjaimat, majd mindentudóan bólintok.*
-Na pont azért, mert a tesóm vagy, ismerlek már mint ellenálló a perditet. *Pergő szóváltásunk közben teljesen meg is feledkezünk a perdai kísérőinkről, mikor átlépjük a város hátsó kapuját, nem úgy Tywinnáról, akiről mindketten másképp vélekedünk, noha egészen megkedveltem a csajt, csak ne bögyörésszen.*
-Azt mindjárt gondoltam. Pont a te kezed mérete. *Az enyémbe nem fért bele, szóval…meg ismerem már Alec ízlését, mindenhol legyen szép kerek…bár néha az is elég ha nő és szoknyája van. Szemet forgatok közben, szép pár lennének, Tywinnát sem kell félteni ha pasizásról van szó, már csak a történteket hallva gondolom ezt. S remélve, hogy nem folytatjuk tovább a nő témát, elkanyarodom az ösvényen a titkos kis kuckóm felé. Bár ahova a bátyámat viszem, nem annyira jó, mint Vharan menedéke, de az messzebb van és most nincs kedvem sokat sétálni. Pedig az aztán tényleg és igazoltan állatmentes hely. Hát a titok tudatában sem álltam neki állatbeleket és bőröket gyömöszkélni, hogy állatriasztó illatanyagot készítsek belőlük, sem errator pisit begyűjteni, ami talán még hatásosabb lenne, viszont nem biztos, hogy túléltem volna. Jó lesz ez a kis, bokrokkal és sziklafallal körülvett mélyedés. Alec megjegyzésére csak vállat vonok, ám amikor ő is a piát hozza szóba kikelek magamból. Szigorúan nézek rá, minden szemöldökömet összerándítom és a hangom is mélyebb.*
-Ne legyél Jenkins! *Oké, szeretem a piát, de nem iszom meg bármit válogatás nélkül csak azért, hogy igyak. A Búfelejtő a kedvencem, ha van iszom, ha nincs…szerzek. A figyelmeztetés elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy Alec leszálljon a témáról, de igen hamar odaérünk a kis bunkerhoz, amit nem kis büszkeséggel mutatok meg neki és bezsebelem az összes elismerő pillantást. *
-Lehet ez is. Van egy másik, sokkal jobb, de az messzebb van. Ott akár napokat is eltölthetsz, simán. Sőt! Ketten is. Ha jó fiú leszel, azt is megmutizom. *Lecsüccsenek az egyik kanyarba, sarok híján ugye csak ívei vannak a helynek, s önkéntelenül felnézek oda, ahova Alec mutat. *
-Hát nem, képzeld. Legutóbb amikor Tywinnával jártunk idekint, sokfelé elcsászkáltunk. Még dolgoztam is, néhány helyről mintát is vettem. Véletlenül akadtam rá, szerintem gyerekek csinálták, hogy elbújjanak a szüleik elől. Na hol a meglepim? *Ahogy szoktam, gyorsan váltok témát és már nyújtom is a kezem, remélve, hogy nem egy marék kakit kapok….mert akkor a képébe törlöm a kezem.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Piactér Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér Alec_i11


Piactér Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 02, 2021 11:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Hugi és Bátyus


A ne röhögj felszólítás természetesen az ellenkező hatást éri el, ahogy ez általában lenni szokott, így az ideális sógorjelölt megálmodása is szélesen nagy vigyorral indul el.
- Persze, persze! - Legyintek most én rá, mikor közbeszól pontosítva a külső paramétereket, igazán nem is ezen van a lényeg. Nekem is zsánerem a dús kebel hölgyeknél, de ha véletlenül belefutnék a Raven által nekem megálmodott ideális nőbe, akinek szerényebb adottságai vannak melltájékon, hát nem hagynám ott emiatt. De azért megértem húgomat. Én is szívesen idézem fel Tywinna vagy Jasmine igencsak formás melleit. Figyelem mindenesetre beszéd közben Raven reakcióit, mivel ért egyet, mivel kevésbé. A hűségnél látom a bizonytalanságot, mondjuk nem is családtervezésként értettem, inkább csak hogy ne csalja meg a húgomat. Ravennél jobbat úgy sem talál. A mentális életveszélyességén jót vigyorgok, azt hiszem ez az egyik, amit szeretek benne. Mindenki más edződjön meg hozzá.
- Ezt nem kétlem, de ne felejtsd el, a bátyád Alec "Vasököl" Delgado! - Szorítom bal kezem ökölbe felmutatva a kézfejem. Csodás bal horgom van, amitől félhet az is, aki kétszer nagyobb nálam.
- Másrészről az a tervem... - Minthogy Raven ismer, pontosan tudhatja, ha így kezdek egy mondatot, akkor éppen improvizálok.
- ...hogy befogok egy tither-bébit, és ha megnőtt akár csak kamasz méretre is, már tökéletes lesz arra, hogy helyettem is laposra tapossa azt, aki téged bánt. - Bólogatok aprókat hozzá, hogy ez egy brilliáns elgondolás, a kivitelezésben hiba nem lesz, már ha szelídíthetőek lennének a titherek. És hogy az ilyen férfi Raven szerint még nem született meg, az részletkérdés.
- Miért, a nekem megálmodott csaj talán igen? - Tárom szét a karomat. Már folytatom is tovább, mielőtt túlzottan meghallanám a belső gondolatot, ami bogarat ültetve a fülembe azt súgná, hogy talán igen. Igen.
- De jól van, kicsit engedhetünk. Kocsmát ráér nyitni azután, hogy beléd szeretett. - Nevetem el magamat, mert ennyiben alkuképes a dolog, a többihez viszont ragaszkodom, már csak azért is, hogy a húgom legjobbat kapja, ahogy azt meg is érdemli. Miként ő is mondta: ez alap. De minthogy se kísérőink nem testesítik meg ezt az eszményi pasit, sajnos Carlisle barátom se nyeríthet elég meggyőzően és nem fut belénk Elorakban most egy férfi sem, aki a leírtaknak kicsit is megfelelne, elhagyjuk a témával együtt a várost is és már mást taglalunk.
- Kinek nem? - Kérdezek vissza a kérdésére újra, ártatlannak szánt szemtelenül elégedett vigyorral, s ha nem vigyázunk, megint napestig tartó szópárbajba keveredünk így.
- Na szépen vagyunk! Én itt kedveskednék neked, s ezt kapom! Hát egy ellenálló már a rokonára sem számíthat! - Dohogok megjátszott sértődéssel, de az ál-duzzogó arcot hamar felváltja egy kaján vigyor, mikor Tywinna bájait emlegeti fel újra Raven.
- Ugye micsoda véletlen egybeesés! - Vigyorogva bólogatok párat a kéz-mell méret összefüggéseire, magamnak ellentmondva azt is mondhatnám, hogy ez mégsem lehet véletlen. Ahogy az sem, hogy Jasmine-é is mennyire jól illeszkedik, meg a feneke, meg a... Sokáig sorolhatnám mindazokat a részeket, amelyek kedvemre valóak és amelyeket azon az éjjelen simogatással és csókokkal illettem - gyakorlatilag minden porcikáját -, de ezt Ravennek még egy fél szóval sem említhetem. Nem is tudnám, mert éppen úton vagyunk Raven titkos kis kerti kuckója felé, ha nevezhetjük így, és míg erről érdeklődök, milyen is, meglepő figyelmeztetés ér, ráadásul tök komoly, szigorú pillantással. Karomat újra széttárva nézek le magamra, meg vissza Ravenre, beszédesen mégis szavak nélkül üzenve, hogy hol vagyok én olyan, mint az a kancellár? Oké, tudom, hogy képletesen értette. Ezek szerint Jenkins is cseszegeti, hogy sokat iszik Raven? Azt nem tudom, hogy a kancellárt ez miért zavarja, de ha kiderül, hogy nem csak együtt vacsorázgatnak meg kávéznak, hanem együtt is iszogatnak, menten padlót - avart - fogok. Rá se merek kérdezni, mert még rosszul alszok majd, hogy milyen veszélyeknek teszi ki magát megint húgom és csak aggódhatok érte tehetetlenül, nem mintha amúgy ne ezt csinálnám már bő két éve. Jobb is, hogy odaérünk a bunkerhez, ami tetszetős és itt tényleg másoktól nem zavartatva fogunk tudni beszélgetni. Ha egy katona erre jár, az igen nagy pech lenne. Raven leül, én még kicsit nézelődök, egyrészt azt is keresi egyre gyakorlottabbá váló szemem, hogy lakik-e itt valami vadállat, amivel Raven nem futott össze szerencsésen, mikor itt járt, de semmi jele annak, hogy lenne ennek a helynek lakója.
- Hé, ez a kitétel csalás! Ellenálló vagyok, munkám, hogy rossz fiú legyek. - Pillantok vissza rá széles mosollyal.
- Klassz felfedezés. A másik helyet is Tywinnával találtad? - Kérdezek rá, mint aki meg se hallotta, hogy a meglepetés felől kérdeznek, de közben visszafordulok húgom felé és mellé lépve leülök mellette, hátamat a sziklafalnak vetve és ölembe véve a hátizsákom. Nagyon kényelmes, ráérős mozdulatokkal, mint aki már ezer éves.
- Hát nem tudom, hogy jó kislány voltál-e... elvégre te vagy a JL. Vagy pont attól te vagy a jó? - Húzom az időt meg húgom agyát, míg kiszedek a hátizsák mélyéről két gyerektenyérnyi, egyszerű, natúr színű szövetből készült szütyőt, melyek nyaka zsinórral összehúzható: az egyik zsinór fekete. Anyagában, kidolgozásában látni, hogy perdai holmi. A fekete zsinórút adom előbb oda Raven kezébe, s míg ő bontogatja, addig én mesélek az előkerülő medálról, amit lehet nyakláncként hordani vagy táskára fityegőként tenni, vagy ki tudja még hogyan, ehhez a nők jobban értenek.
- Tessék, a meglepid, Hugi. A Tűzvölgyben nem csak Tywi-re bukkantam, hanem másra is, s erről te jutottál eszembe, már csak a fényes fekete hajad miatt is. A foglalat perdai, így mondhatod, hogy itt vetted Elorakban, szerintem nem lesz gyanús a Dominiumon sem. De én csiszoltam a követ! - Kicsit kihúzom magam büszkén, pedig a szimmetria picit hibádzik, ha úgy esik a fény a fényes fekete kőre, akkor látni. Az ötvös kérdezte is, hogy korrigálja-e, de nemet mondtam. Úgy tökéletes lett volna, de valami személyeset akartam, s a foglalat elkészítését kénytelen voltam így is kiadni munkába, legalább a kő legyen az, ami az én munkám. A kőről amúgy fogalmam sincs, hogy miféle, értékes-e, az ötvös se mondott rá semmit, mikor átadtam és elmondtam, mit szeretnék. De tudom, hogy húgomnál nem azon lesz úgy sem a hangsúly, hogy perdai drágakő-e vagy sem, amit kap. Nehezen rejtem el, hogy kíváncsian lesem, tényleg tetszik-e Ravennek, vagy csak azt fogja mondani, mert a bátyja vagyok és nem akar megbántani? Olykor bosszantó tud lenni, hogy Raven egyre jobb színész.
- A másik Anyáé. Cserélhettek is, ha az jobban tetszik, bár az szerintem jobban Anya színvilága. - Mondom a másik szütyőt is odaadva, amiből egy rózsaszínesebb, halovány kőmedál kerül elő.
- Apának nem készültem, nem tudtam mit kitalálni... - Húzom el a számat kicsit. Perdai sör adott lenne, mint lehetőség, de nem tudtam, mit szabad felvinni a Dominiumra, vagy egyáltalán csak bevinni a Városba. Ugyanígy kések sem jöttek szóba, egy perdai kivitelű csavarhúzó meg kissé gyanús lett volna.
- Neki meséld majd el új házasságom történetét. Biztosan jót fog nevetni és tudja, hogy jól vagyok, mint régen is! Anya meg nagyot sóhajt! - Nevetek, mert ismerem őket. Apa érti a tréfát, Anya meg soha nem adja fel a reményt, hogy egyszer rendes ember lesz belőlem. Azt hiszem, ő a legkitartóbb ember, akit csak ismerek, mert rendületlenül bízott minden egyes barátnőmnél abban - még amelyiket ki nem állhatott, annál is -, hogy az igazi lehet nekem és boldog leszek. Mostohaanya létére nagyon rendes.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Piactér K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér WYdz5uv

Klubom
Piactér R8xXJ2P

Fegyverem
Piactér KjdARSD


Piactér Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 07, 2021 11:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Változnak az idők és én is felnőttem azóta, hogy érdemlegesen utoljára szóba kerültek Alec nőügyei, nekem meg még nem is volt pasi ügyem, hogy kipróbáljuk, mennyire vagyunk képesek ellenkező neműként ezekről beszélgetni. Meglepő módon nem zavar annyira, mint korábban gondoltam volna és az ideális pasi téma is kellően derűsen folyik szét kettőnk között, természetesen az én kiegészítéseimmel. Azért nem hagyatkozom csak és kizárólag a bátyámra, annál is inkább, mert ideális pasi nem létezik, Vharannak nincs kocsmája. Másrészt a hűség is igen tág fogalom, és nem tudom, hogy Alec hogyan is értette, de ezt a dolgot egyelőre szabadon alkalmazom, mivel igen bonyolult a jelen kapcsolati státuszom. S mikor arról beszél, hogy jobb ha a leendőm fél tőle, megint csak Vharan jut eszembe és Alec implant karja egyáltalán nem. Még jó, hogy emlékeztet…felemelt karja alá nyúlok hirtelen, hogy megcsiklandozzam.*
-Vasököl, ja. *Nem kétlem, hogy iszonyatosakat tud ütni, de még mindig nem fér a fejembe, hogy nem fáj neki a válla amikor a fém és a csont találkozása beleremeg egy-egy ütésbe. Hogyan is felejthetném el, hogy „vasökle” van, amikor valahányszor eszembe juttatja a szívem szakad meg? De csak vigyorgok a hülye viccén, míg fel nem hozza az új tervét és már előre rosszat sejtek. Eltátom a számat, nem csak szándékosan, van ebben a szájtátásban kellő őszinte döbbenet is, jóllehet az egész tudhatóan kivitelezhetetlen. Mert az anyja csak úgy hagyja majd befogni a kölykét, mi? *
-Csodás ötlet. Nem hazudtoltad meg magad! *Szemforgatósan közlöm vele a dicséretet, majd elnevetem magam. Legközelebb megkérdezem Vharant mit szól ehhez és vajon le tudna-e csapni egy kamasz thitert, ő biztosan tudja melyik az, mert nekem ez a perdai  név nem mond semmit. Kellene csinálnom egy ember-perdai állatlexikont, de egyelőre csak a számat tátom el megint, most épp azért, mert hirtelen mondanám is, hogy igen, él és virul álmai asszonya, épp csak eszembe jut, hogy aki szerintem szóba jöhetett volna, annak egyetlen óriási hibája van, amit nem lehet kiküszöbölni. Szóval a megkezdett mondat nagyon gyorsan átalakul, s mikor megszólalok, hogy a beszívott levegőt ne pocsékba fújjam ki, már csak tagadni tudok.*
-Nem, még nem. *Rázom a fejem is hozzá, s mivel soha meg nem szűnő gyanakvásom ezen a ponton lobban újra, el is határozom, valahányszor a városban járok, szemmel tartom a kis botanikust. Nagy megkönnyebbüléssel fogadom Alec engedményét az ideális pasi követelményeiből, és rábólintok sejtelmesen vigyorogva, míg gondolatban behúzok egy pipát Vharan mellé, bár kétlem, hogy később kocsmát nyitna. *
-Oké, akkor már nem is olyan lehetetlen. *Hálatelt vigyorral nézek rá, mielőtt belebonyolódnánk a nekem hozott, de még nem ismert meglepi ajándék felett a vitába. Ismerem már a meglepetéseit, nem véletlenül hoztam szóba és kérdeztem rá, kinek jó az…*
-Nekem nem mindig volt az. *Állítom biztosan, de aztán nyakbehúzva sunnyogok, mert sosem maradtam adósa.*
-Most még kedves voltam. *Húzom fel én is az orrom arra, hogy nem számíthat rám, de a nyelvöltés most elmarad, helyette felnevetek és talán ezzel le is zárjuk a témát amíg meg nem kapom a meglepit, mert napestig fokozhatnánk az egymásra licitálást. Szó se róla, én élvezném, csak nem jutnánk sehova vele, márpedig most nem engedhetjük meg magunknak az ilyen fecsegéseket, mert kevés a nekünk adatott idő. Tywinna viszont olyannyira beleette magát az életünkbe, hogy CQL ágyúval sem lehet onnan kirobbantani. Mivel van tapasztalatom nekem is, könnyedén elhiszem, hogy Alec nem szívesen mond le róla. *
-Abszolút véletlen. *Bólogatok, nem gondolván, hogy Alec épp min jártatja az eszét, és, hogy az esze rövid időre lecsúszott a nadrágjába. Az meg végképp nem jut eszembe, hogy az észlecsúszós nő ráadásul pont az, akitől óvva intettem. Szerencsétlenségemre a kuckóhoz vezető úton én vagyok a téma, meg az alkohol, és Alec szavai kísértetiesen hasonlítanak Jenkinséihez, amiért lesújtó pillantással méltatom. A látványosan széttárt karok egy mellbedöngölést kívánnak, hát nem vagyok rest megtenni, hacsak nem ugrik el előlem. Nem térünk ki arra, mikor és milyen alkalma volt jenkinsnek ilyen megjegyzéseket tenni, pedig szegény bátyám ha tudná…biztosan itt helyben infarktust kapna, én meg élesztgethetném…sajna nincs nálam víz, hogy képen locsoljam. Jobb is neki, ha a többit nem tudja, az édes szószos történet is épp elég volt nagy tesói hab lelkének, a végén még elrabolna és ellenállóvá tenne csak azért, hogy bezárhasson. Mondjuk azzal egyértelműen leamortizálná az egész ellenállás mentális erejét. *
-Még jó, hogy ellenálló vagy, derekasan ellenállsz annak, hogy jó fiú legyél, már apánk is megmondta, hogy reménytelen eset vagy….mondjuk rám is ezt mondta. Családban marad. *Vigyorgok rá, szavaim közben kissé elgondolkodva a hasonlóságon. Nem tudom, hogy anyáink javítottak-e a Delgado génen, de vannak kétségeim. *
-Nem, a másik helyet Vharan mutatta meg, tulajdonképpen az övé. Az ő menedéke. Kicsit büdös, de idővel meg lehet szokni, na meg nem is azzal voltam elfoglalva, hogy a beltéri légkört szagolgassam. *Elrévedő tekintettel nézek el Alec mellett, fel sem tűnt, hogy elbliccelte a meglepire szóló kérésemet, Vharan alaposan belém ívódott, helyenként szó szerint is. Amikor mellém ül, azért felnézek rá, mert még így ülve is magasabb nálam, majd le a hátizsákjára, ami most nagyon úgy tűnik, hogy feneketlen.*
-Attól vagyok jó, és mindig jó kislány vagyok amikor meglepiről van szó, direkt az ilyen esetekre teszem félre a korábbi jótéteményeimet, nehogy lemaradjak valamiről. *Nem is maradok le. El sem tudtam képzelni Alec milyen ajándékot hozhat nekem, és még a kicsiny árulkodó szütyőke sem okosított meg, hát gyorsan és türelmetlenül marom el a kezéből, előre vigyorogva, örülve s bontogatom is, míg ő beszél. Csak Tywinna nevénél sóhajtok fel, hogy lám, még most sem marad ajtón kívül, de mivel nem egy újabb történetről van szó, hanem a korábbi folytatásáról, elengedem. A kezembe kerülő medál, nyaklánc egyszerűen csodaszép. Eltátom a számat és a szemeim is tócsányira kerekednek, ahogy a tenyeremre fektetem s az ágak között beóvakodó fény majd hasra nem esik a fekete kő simaságán. A foglalat is szép, látszik, hogy kézzel készült, nem tökéletesen egyenes ahogy egy gép csinálná, de pont ettől különleges, viszont a kő…az visz mindent, főleg azért, mert Alec saját kezűleg csiszolta. Honnan tud ilyeneket? *
-Váááóóóó, ez csodaszép. Nagyon klassz, tényleg te csináltad? Baromi ügyes vagy, az ellenállóknál tanultál ilyet? *Fel is emelem, hogy jobban meg tudjam nézni, nekem fel sem tűnik a pici egyenetlenség, ami a fénynél minden bizonnyal jobban látszik, az én szemem most nem áll rá ilyenekre. Alec felé nyújtom, mikor ő meg nekem adja a másik szütyőkét, amit anyának szánt. *
-Ha ezt szántad nekem, ez az enyém….felteszed a nyakamra? *S már fordulok is neki kicsit háttal, hogy könnyebb dolga legyen, addig meg kibontom a másik meglepit. *
-Igazad van, ez anyáé. Oda lesz érte meg vissza. Csak képzeld el ahogy a könnyeit törölgeti és tapsol örömében, felváltva. Néha nem tudom hogy fért bele ennyi cukiság. *Ha Alec a nyakamba kötötte a medált, visszafordulok hozzá.*
-Ugyan. Ő annak is örül, hogy élsz. Nagyon büszke rád. Csak azt sajnálja, hogy nem mondhatja el senkinek. *Anya medálját visszateszem a szütyőbe és elrejtem a kabátomban belül, majd megsimogatom Alec arcát és átölelem a nyakánál, jól belefúrom az arcomat is mert mióta megint láthatom az idióta vigyorgását, képes vagyok könnyekig hatódni, az meg nem fér bele az imázsomba. *
-Köszönöm, irtó aranyos vagy, hogy még Tywinna két melle között is rám gondoltál.









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Piactér Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 
Piactér
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Piactér

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa-
Ugrás: