Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 8:14 pm

Today at 7:04 pm

Today at 6:37 pm


Today at 6:12 pm



Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Raktárak
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Raktárak Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Raktárak Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Raktárak Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Raktárak
 





Minden épületnek van kisebb-nagyobb raktára, a legnagyobb azonban a tehersikló leszállóhelyénél található. Innen osztják szét az érkezett anyagokat, gépeket,  mindent, amit a Városban lakók megrendeltek és itt tárolják azt, amit a Dominiumra szántak. Ezen a helyen még egy hűtőház is található a Dominiumra szánt élelmiszerek rövidtávú tárolására.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 9:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


Mire Roda magához tér, túl sokat nem állapíthat meg abból, hogy hol van, de arra rájön hamar, hogy ez nem az erdő. Lehetetlen megmondani, hogy mennyi idő telt el, mert bár alig egy órája, hogy elkábították, itt most nincs egy ablak vagy egy apró rés sem, ahonnan beszűrődhetne a természetes fény és tájékozódási pontot adna. Kemény fémlapot érezhet maga alatt és a háta mögött is, és eltekintve az ajtót jelölő aprócska piros kis lámpától, mely az ajtó helyét hivatott jelezni diszkréten, nincs egyéb fényforrás körülötte, csak a sötétség. A gyenge piros fény nagyobb fémládákon és hengerszerű testeken törik meg, és ha ki is szabadítaná magát a béklyóból a nő, ezek felnyitásával sikertelenül próbálkozna.
A kábítására használt szer amilyen gyorsan kiütötte, olyan gyorsan magához is téríti. Szerencséje is volt, mert még idejében tudták úgy fordítani a fejét, hogy az arcába fújják az altatószert, mert a következő ötlet egy kis légszomj kiváltása lett volna, ami után örömmel vett volna levegőt a nő. Erre nem került sor, így legfeljebb csak a korábbi gyomorszájütés okozhat sajgó fájdalmat a helyén, valamint egyik ruhaujja a felkarnál feslett fel, alatta apró vágás rajta, ami akkor keletkezhetett, mikor szándékosan akart megsérülni az egyik katona páncélja által, ám nem lett olyan sérülése, hogy vércsepp hulljon alá a földre utána. A csomagja nincs itt, valószínűleg a katonák nem fedezték fel, és nem látja a tőrt se, bár ezt nyilván nem is hagynák itt vele. Méretre a hely alig 8-9 négyzetméteres raktárhelyiségnek tűnik és megdöbbentően csendes, a közeledő lépteket sem hallani.
Hirtelen gyullad fény, bár még senki sincs rajta kívül a helyiségben. Nappali világosság lesz a lámpák által minden átmenet nélkül és még meg sem szokta a szeme az új fényviszonyokat, az ajtó is nyílik - melyen át csak egy félhomályos és elhagyatott folyosóra lát ki - és a fénnyel ellentétben állóan baljóslatúan komor küllemű, magas alak lép be, kinek öltözetén a legvilágosabb részek a váll-lapoknál jelzett kancellári jelzés arany-ezüst csillanása.
- Shiennel fénye ragyogjon! - Szólalok meg, és ezzel gyakorlatilag reprezentáltam perdai szókincsem felét - de azt legalább jó kiejtéssel -, még ha kissé bicskanyitogatóan ironikus is pont ebben a helyzetben nekem ezzel köszönni.
- Hogy hívják? Érti a nyelvünket? - Teszem fel neki ezt a két kérdést, de ez már emberi nyelven hangzik el. Nem mosolygok, inkább kíváncsian figyelek és nézem a nőt, de biztos úgy találja majd, hogy van a tekintetemben valami nyugtalanító ravaszság.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 3:48 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár




*Sötétség vesz körül mikor magamhoz térek, szemhéjaim lassan mozdulnak, nehezek és a tudatomon is káosz uralkodik. Képek jelennek meg a katonákról, ahogy próbálok visszaemlékezni mi is történt mielőtt minden elsötétült előttem. Emlékszem arra a tárgyra amiből permet zúdult az arcomba, az erős ujjak nyomát még most is érzem az arcomon, melyekkel a számukra kívánt irányba fordították a fejem. A szemeim előtti homály lassan foszladozni kezd, de sokkal többet így sem látok. Sötétség, néhány vérszínűen csillogó fénypötty. Csend vesz körül, még lélegzet hangját sem hallo9m, semmilyen motoszkálásét, tudom, hogy egyedül vagyok. Valahol. Próbálok megmozdulni, felállni, hogy körbejárjam a helyet és kiutat keressek, de a lábaim és a kezeim nem úgy mozdulnak ahogy várnám. Nem tudom mi az ami fogva tart és nem is nagyon látom. Hátam hideg, kemény anyaghoz ér, a földön ülök, köröttem kisebb-nagyobb sötét árnyak, szabályos formák mozdulatlanul. Mélyen beszívom a levegőt, különös, ismeretlen szag tolakszik az orromba. Fogalmam sincs hol lehetek. Amikor megmozdulok, a hasamban mély és tompa fájdalom terül szét, de elviselhető és ha szabadulni tudnék, nem gátolna. Újra próbálom a kezeimet egymástól elszakítani, de nem sikerül, azonban a kísérlet nem okoz fájdalmat, nem érzem, hogy a csuklóimon kötél lenne, nem dörzsöl és nem vág a húsomba. Valami más ez amit nem ismerek, az átkozott égiek szerkezete. Kiáltanék dühömben de hirtelen éles fény gyúl a helyiségben, önkéntelenül is hunyorogni kezdek, elfordulok amennyire csak tudok, hogy ne a szememet vakítsa el a fény, de kénytelen vagyok az érkező hang irányába fordulni, hogy lássam, ki érkezik. Résnyire nyitott pilláim mögül lesem a közeledő alakot, mely ugyanolyan sötétnek hat, mint amilyen a…raktár kinézetű helyiségben volt néhány pillanattal ezelőtt. Sötét és komor, a tekintetében pedig nyugtalanító fények csillognak. Biztos vagyok abban, hogy ő nem volt a páncélos harcosok között, egészen mások a mozdulatai, büszkébb a tartása és nem kevésbé érezhető rajta a felsőbbrendűség érzése. Csak is egy vezető lehet, talán pont emiatt dühít a köszöntése.*
-Ne vedd a szádra Shiennel nevét! Nincs jogod hozzá! *A fogaim között undorral körítve szűröm a szavakat és biztos vagyok abban, hogy megérti amit mondok. A kiejtése szinte tökéletes, minden bizonnyal tanulta a nyelvünket. Ám a következő mondatát már nem értem. Ingerülten mozdulok, hogy szabaduljak de ez még mindig nem sikerül*
-Eressz el! Nincs jogod itt tartani! A népem vezetői tudni fogják mit tettél és nem tárgyalnak többé az égiekkel. *Nem kérdezem ki ő, nem érdekel, csak az, hogy minél előbb szabad lehessek. *






Perda - Égiek városa ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 06, 2019 1:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


A mérgesen, szinte sziszegve mondott szavakat ugyan nem értem, szó szerint legalábbis nem, de a hangsúly és a villanó szemek tekintete úgy látszik, univerzális lehet, mert érzésem szerint nem egy baráti üdvözlet hangzott el. Nem mintha számot tartanék olyanra. Mögöttem bezáródott az ajtó és kérdésemet leszámítva ugyanolyan csend lesz, mint előtte volt. Látom az értetlenséget rajta a kérdésem miatt, ami végülis felér egy válasszal, így a bal kezemen feljebb húzom a felöltőt és az ingujjat, hogy a megfelelő gombot nyomhassam meg a karórának látszó szerkezeten. A nő szavainak fordításába be is kapcsolódik nagyjából a "tartani" szótól, az előtte lévő részt meg ki tudom találni a folytatásból: egyértelműen kifejezte, hogy szép és barátságos hely ez itt és szeretné, ha sokáig itt tudnám őt tartani. Óhaja parancs. A fordítást mindenesetre ő is hallja. Ugyan a fordítóchipek alig 2-3 másodperces csúszással tudnak működni, ennek kell 4-5 másodperc is, de inkább ez, minthogy beültessek a fejembe egy olyan vackot. Roda saját szavait hallja viszont csak emberi nyelvre fordítva és meglepően jól utánozza a szerkezet a hangszínt is, noha megtévesztésre alkalmatlan lenne ettől még. Szavai fordítását megkapva elmosolyodom, gúnyosan, ahogy szoktam és láthatóan nem érdekel, mennyire igyekszik szabadulni.
- Kedvelem a derűlátását, miszerint élve kijut innen és el tudja mondani a vezetőiknek. Azt is megtudják majd, Ön mit tett? Tehát eloraki. Neve? - A szavaim fordítását pár másodperces csúszással ő is hallja, az enyémhez hasonló hangszínnel, mely hangnak a forrása szintén a karóra-jellegű kütyü. Hogy van-e a perdai nyelvben is magázásban és tegezésben különbség, azt nem tudom, de a fordítószerkezet majd megoldja, hiszen erre találták ki. Roda származását abból szűrtem le, hogy azt mondta, nem tárgyalnak velünk többé, ha ez kitudódik. A többi város így sem tárgyal, csak Elorak városa teszi meg. Ha a nő eloraki, nos, az jelenthet némi diplomáciai bonyodalmat, de nem olyant, amit ne tudnánk elsimítani. Gondoltam erre az eshetőségre is és a katonáknak már így adtam ki az információt. A helyválasztás sem véletlen erre a találkozóra: semmi kedvem Doriannal is megosztani a perdaimat, szerezzen magának és lehetőleg ő bukjon is le az akcióval, én legalábbis azon leszek, hogy ő aztán felkavarja az állóvizet diplomácia terén, hadd húzzák az ő pórázát is rövidebbre.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 07, 2019 9:00 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár




*Nem tudok szabadulni, és ez dühít, de annál jobban a férfi aki Shiennel nevét a szájára veszi. Sosem kedveltem az égieket, annak ellenére, hogy hallottam róluk jót is. Talán csak megtévesztés volt, hogy nekünk tetszően viselkedtek, hiszen az otthonunkat akarják és nem elégednek meg azzal, amit a Dann ajánlott. Ám a férfi viselkedése, az, hogy erőszakkal hozatott ide ahelyett, hogy megpróbált volna tárgyalni, ki tudja miről, felháborító. Én nem vagyok vezető, épp ezért nem értem mit akar tőlem, még az életemért cserébe sem kaphat annyit, hogy megelégedjen vele. Csak annyit sejtek, hogy egészen másról van szó mint egy újabb terület megszerzése, de elképzelni sem tudom mit akarhat tőlem. A mozdulat amivel a ruhájának ujját tűri fel s az alóla kibukkanó szerkezet, számomra ismeretlen és ezért veszélyes is. Önkéntelenül rezzenek össze és próbálok meg hátrálni, távolabb kerülni tőle, noha tudom, hogy lehetetlen a hátamnak nyomódó tárgy miatt. Amikor nem történik semmi, legalábbis velem nem, csupán újabb hangot hallok, ami hasonlít egy kicsit az enyémre, de még sem az, körülnézek. Keresem a hang forrását, a nőt aki beszél, de rajtunk kívül senki sincs a helyiségben. A gúnyos mosolyt betudom annak, hogy értetlenül nézek rá és az imént még ijedten össze is rezzentem, de ettől még nem lesz kevésbé dühítő és utálatos a férfi. Kezeimet újra megpróbálom kiszabadítani, de szorosan egymáshoz préselve maradnak. A módja az ami elgondolkodtat, ahogy a kézfejeim érnek egymáshoz, egészen kifacsarva a karjaimat. Ebből rájövök arra, hogy még mindig nem tudják milyen képességgel rendelkezem és tartanak tőlem. Ez ad némi reményt, hogy a helyzetem peremén van egy kis előnyöm. Az újabb hang rángat ki a feszült gondolkodásból, de ez már férfi hang, hasonló amivel nem rég még Shiennel nevét ejtette ki, de nem ugyanaz még sem.  Érdeklődve nézem a szerkezetet a csuklóján és lassan ugyan de rájövök, hogy a hang onnan származik, és azt mondja nekem a saját nyelvemen, amit a férfi mondott az égiekén. Csak ezek után értelmezem a szavait és a végén nem az érdekel honnan tudja, hogy Elorakból származom és a nevemet kérdezi, hanem a képtelen vád amivel illet.*
-Én nem tettem semmit. Semmit az égiek ellen, és a népem ellen sem, soha. Te meg erőszakkal ide hozatsz, és fogva tartasz. Mit akarsz tőlem? *Arról nem beszélek, hogy nem kell szabadnak lennem ahhoz, hogy a Dana és Elorak bírája megtudja mit tett velem, nem kell, hogy én mondjam el. Ha Aideen hiányolni fog, azonnal a keresésemre indul, tudja, hogy hova készültem és kiválóan olvas a nyomokból, azokból is, melyeket esetleg megpróbáltak eltüntetni. S talán a bokor alá rejtett táskámat is megtalálja. Aideen tudni fogja, hogy bajban vagyok és ezért az égiek felelősek. *







Perda – A Városban  ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 07, 2019 8:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


Felfigyelek rá, hogyan próbál elhúzódni a karóra-szerkezet láttán és hogyan rezzen össze tőle meg keresi a hang forrását. Elfojtok egy mosolyt - a helyzet komikuma miatt - és egy sóhajt - amiért nem túl eszes perdaival lehet dolgom -, de egyiket sem teszem feltűnően, és szerencsére végül neki is leesik, hogy mit is hall. Remek! Semmi kedvem nem volt még tanárként is fellépni előtte, hogy türelemmel magyarázzam és mutogassam neki a csodás felszereléseinket és technológiánkat. Kiváltképp, hogy lehet csak megjátssza az egészet, sosem lehet tudni, miféle színészi tehetségek bújtak meg a perdaiknál. Szavaira ismét elmosolyodom, már-már elnézően.
- Az elmúlt pár hétben... inkább már pár hónapban egyes készleteink gyanúsan meg-megcsappantak időnként. A szemtanúk szerint egy perdai volt. Egy perdai nő, olyasmi magas, mint Ön. Hosszú, fekete hajú, mint Ön. A vonások leírása is Önre illik. - Kezdem felsorolni bűnlajstromát és ittléte okát. Félig-meddig igaz is, legalábbis a katonák valóban így tudják, hogy ezért kerestek egy ilyen küllemű nőt, mert én ezt mondtam nekik, ők meg nem kérdezősködnek. Ezt szeretem ebben a pár emberben: megbízhatóak és nem kérdeznek. Ha meg utánanézne bárki is a történet valódiságának, bármikor be tudom mutatni, hogy a leltárban akadtak kis hiányosságok, mintha nem feltűnő mennyiségben és nem is olyan gyakorisággal, hogy rendszert alkosson, de láthatóan azért el-eltűntek dolgok. Más kérdés, hogy én állok az egész mögött, de úgy intéztem, hogy ez sose derüljön ki. Ez pedig jó alibi a perdaiak előtt is, miért van itt a nő. Legfeljebb majd azt mondjuk, hogy hoppá, bocsi, tévedés történt!
- Tehát amit akarok: győzzön meg, hogy nem Ön volt az! - Finom mosoly megint, mert én is tudom, hogy ez lehetetlen küldetés lesz, hiszen ő azt fogja mondani, hogy nem ő volt, én meg azt, hogy de igen, ő volt. És egyelőre az én szavam dönt, mert kettőnk közül én nem vagyok megbilincselve.
- És ha már itt van, veszek Öntől egy kis vért. - Fűzöm még hozzá, mintegy mellékesen és várom, hogy a szerkezet lefordítsa a szavaimat és meglássam a reakciót rá.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 10:37 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár




*Még mindig nem tudom miért vagyok itt és azt sem, hogy az „itt” mit takar. Azt sejtem, hogy az égiek városában, amit igyekeztem messziről elkerülni, ezért is képtelen az a vád amivel engem illet. Velem ellentétben Aideen gyakorta osont a város falaihoz közel, hogy kikémlelje az égieket, most jól jönne tőle néhány információ, bár azt kétlem, hogy a kezeimet és a lábaimat fogva tartó bilincsről tudná hogyan lehet kioldozni. A férfi, aki minden bizonnyal valamilyen vezető, túl magabiztos. Hiába figyelem őt, az arcáról nem tudok semmit sem leolvasni, de a tartása arról árulkodik, hogy nagyon is élvezi a helyzetet. Ám azt is sejteni vélem, hogy nem csak azért, mert sikerült foglyul ejtenie engem, más oka is van annak, hogy annyira el van telve magától. A felcsendülő idegen hang még mindig szokatlan, de már számítok rá így nem is rezdülök össze, csak a pillantásom esik önkéntelenül újra a csuklójára. Ahogy a vádakat hallva felnézek rá, talán értetlennek tűnhetek, de ez csak azért van, mert próbálom kitalálni mi lehet a célja ezzel.*
-Még ha lenne is olyan merész valaki a népem közül, hogy beoson a városodba, akkor sem lopna el semmit. Én pedig mindig is elkerültem az égieket. Mindenki tudja rólam, kiváltképp Dana Rhe, hogy a város közelébe sem jöttem soha. Nem kell meggyőznöm senkit sem az ártatlanságomról, főleg téged nem égi. *Az utolsó szavakat úgy ejtem ki, hogy tisztán érezhető, mennyire érdemtelennek tartom a magyarázkodásomra. Várom, hogy az önelégült mosolyát lemossák szavaim az arcáról. Az idegen hang azonban újabb információt közöl, ami felháborít és megijeszt egyszerre. Vért venni tőlem? A gyanú, hogy tisztességtelen dolgokra akar felhasználni, egyre inkább elhatalmasodik rajtam. Az égiek szörnyetegek.*
-Ne érj hozzám. *A hangom nem tükrözi a lelkiállapotomat. Minden bizonnyal feltűnik neki mennyire halk és nyugodt. Nagy erőfeszítésembe került, hogy vegyek egy nagy levegőt és félretoljam magamtól a dühömet, kétségbeesésemet és tehetetlenségemet. Ám azt pontosan tudom, hogy nem erre számít. *








Perda – A Városban  ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 09, 2019 1:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


- Nagyon magabiztos állítás. Tehát a népe tisztességes, csak gyáva. - Szúrok közbe ennyit, mikor azt mondja, hogy senki se merészelne ide beosonni és lopni. Biztos azért, mert ember vagyok és az emberi természetből indulok ki, de nem tudom elhinni, hogy náluk mindenki angyali természetű és viselkedésű. Noha ő itt előttem lehet éppenséggel ártatlan és sose tenné meg, amivel vádoltam, de azért túlzásnak érzem ezt az általánosítást tőle.
- Elkerült minket? Ugyan miért? Ami pedig a meggyőzést illeti: Dana Rhe annak hisz, akinek akar. Felőlem hihet Önnek is, nem érdekel. De ehhez előbb nem ártana engem meggyőznie, mert én vagyok az egyetlen, aki innen kiengedheti Önt, még akkor is, ha fél Elorak a kapu előtt toporog Önért. - Értettem én, hogy érdemtelennek tart a magyarázkodásra, ő meg biztos azt érti, hogy gyűlölete és megvetése jobban lepereg rólam, mint a falra hányt Weane-gyöngyök. Nem is zavartatom magam, hogy közöljem vele nemes egyszerűséggel, miszerint vért fogok venni tőle. Ettől egy ember nem ijedne meg - mondjuk lehet mégis, ha tőlem hallja -, de egy perdainak ez elég félelmetes lehet, mert ők híján vannak az olyan precíziós orvosi eszközöknek, mint mi, még ha az csak egy tűt is jelent jelen esetben, úgyhogy jó eséllyel gondolom most azt hiszi valami pengével fogom megvágni és hosszan véreztetni. Ehhez képest meglepően nyugodt választ kapok. Nem is rossz önuralomból, vagy a felszólítása mögött fenyegetés bújik meg. Tudna bármit talán, amivel árthatna most nekem? Nem hiszem, mert akkor a katonák ellen is felhasználta volna, ők meg csak egy tőrről és fénylő kezekről meséltek.
- Mert mi lesz, ha mégis? - Kérdezem alig titkolt gúnyos mosollyal, mialatt a felöltő belső zsebéből egy kis fém dobozkát veszek elő és lerakom egy közeli fémláda tetejére. Nyugodt, ráérős, de gyakorlott mozdulatokkal pattintom fel a fedelét és kezdem el összerakni a tűhöz az ampullát és előkészíteni a dolgokat a vérvételhez.
- Ha elfogad egy tanácsot: ne mocorogjon közben! - Lépek hozzá közelebb a tűvel - amin még rajta a védőkupak -, és mellette féltérdre ereszkedem, számítva rá, hogy nem fogja megfogadni a tanácsot.
- Ön is valami papnőféle, hogy Dana Rhe ennyire ismeri? - Kérdezem, próbálván terelni a figyelmét, ha valamivel is próbálkozni akarna.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 10, 2019 3:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár




*Az égi csak sarokba akar szorítani. De vajon miért? Pontosan tudom, hogy sem én, sem a népem nem tisztességtelen, de nem is gyáva, hiszen nem is olyan rég még szemben álltunk a nagy tűzerejükkel, s noha itt maradtak, a háborút mi nyertük meg. Nem kerekedtek felül rajtunk. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy magyarázkodni halljon, sem azt, hogy felkorbácsolja a dühömet, minek okán óvatlanabb lennék, kevésbé körültekintő. Ez az égi okos és minden bizonnyal kész terve van velem, ezért nem is bízom abban, hogy önként elengedne, akkor meg felesleges magyarázkodnom és bármiről is meggyőznöm. *
-Mindegy mit mondok, már eldöntötted, hogy nem engedsz el. Miért kellek neked? Mit akarsz megtudni rólam? Vagy nem rólam, csak a népemről? *A képességem érdekli, a többiek képessége. Mindenkié. De ahányan vagyunk annyiféle és mi sem tudjuk, kinél miért éppen az a képesség fejlődött ki. Shiennel fénye és Shaz`or ereje áramlik bennünk, nem mi kértük épp ezért alázattal és önzetlenül használjuk ki. Nézem a gyakorlott mozdulatait a számomra ismeretlen eszközök összerakásában és egy kicsit elfog a félsz. Túl magabiztos még úgy is, hogy meg vagyok kötözve…bilincselve, egyedül maradt velem, a harcosait kiküldte, tehát titkolnivalója van még előttük is. Az pedig nekem nagyon nem tetszik.*
-Meg fogja bánni. *Talán magamat bátorítom ezzel a kijelentéssel semmint őt fenyegetem meg, számítok arra, hogy kinevet, de nem érdekel. Már attól kiráz a hideg, hogy meglátom a kezében azt az apró, nagyon vékony tőrt. Olyan akár egy tű amivel a ruhát varrjuk. Azt fogja belém szúrni? S már elképzelem ahogy a vérem vékony patakban folyik le…még azt sem tudom hol akar megsebezni. Ösztönösen mozdulok hátra, de mögöttem a nagy láda nem engedi, hogy távolodjak tőle. Oldalra hajolok mikor letérdel mellém és próbálok messzebb csúszni tőle. A kérdésében megannyi kételkedés mégis magyarázatra sarkall. *
-Elorak Első Gyógyítója vagyok. A Dann tanítványa. *Némi büszkeség is kicseng a hangomból, de mivel nem ismerem az égieket sem az aljasságukat, fel sem fogom, hogy életem legszörnyűbb hibáját követtem el azzal, hogy beismertem, Elorak egyik fontos tagja vagyok. Azt már nem várom meg hogyan reagál erre, felső testemmel egészen oldalra dőlök és felhúzott lábaimmal megpróbálom eltaszítani magamtól, s ha sikerül ha nem, igyekszem feljebb emelkedni a földről, akár fel is állni.*









Perda – A Városban  ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 12, 2019 4:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


Halovány félmosoly fut át arcomon azon, hogy nem engedem őt el. Nos igen, ez több, mint valószínű.
- Is-is. Amit Önről tudok meg, azt a népéről is megtudom. Ha már úgy is itt van emiatt a lopás-ügy miatt, akkor alávetem néhány vizsgálatnak. Legalább majd azzal a megnyugtató tudattal engedhetem el egyszer, hogy teljesen egészséges. - Úgy sejtem, nem fog túl hálás lenni, pedig lehetne, hiszen vizsgálatoknak teszem őt ki, nem pedig kísérleteknek. Ez pedig óriási különbség, és kifejezetten humánus hozzáállás tőlem, amit méltányolhatna... ha ismerne. Összerakom a vérvételhez a fecskendőt és csak röviden nevetek fel közben, mikor azt mondja, meg fogom bánni. Mégis hogyan? Megvilágít a kezeivel? Nem a képessége érdekel, igazából az csak közvetve. Nem nagyon érdekel, hogy ő éppen mit tud irányítani, ami nekünk embereknek bőven kimeríti a természetfeletti fogalmát, hanem az érdekel, miként lehet képesség birtokában? Hogy tud a szervezetébe beépülni a CQL?
- Sosem vesznek vért? - Kérdezem szórakozva a reakcióján, ahogy megint menekülne, ha tudna, a tű láttán.
- Csak a karján az egyik érbe szúrom. Szúrhatnám a szívébe is közvetlenül... de egyelőre nem látom szükségét a hosszabb tűnek. - Direkt mondom neki, mert ősi praktika, hogy a félő embert - ez esetben perdait - hagyni kell, hadd dolgozza meg a félelme egy kicsit, míg az rettegéssé nem változik. Onnantól saját magával fog küzdeni az én kezemre játszva.
- Gyógyító? Ahhoz képest nem túl közreműködő. - Nyúlok ki szabad kezemmel a karjáért, hogy az oldalazó csúszását meggátoljam és visszahúzzam. Határozottan, de nem a katonákra jellemző durvasággal. Ha hasra dőlne, a végén még ő is olyan kukacmozgást adna elő, mint a tizedes a fogdában. De úgy érzem, ő ezt kevésbé szórakoztatóan csinálná.
- Igen, én meg a kuzinja vagyok. - Még hallja a gúnyos válaszomat, amiből kitűnik, hogy nem hittem neki, hogy egyenesen a főpapjuk egyik kis kegyeltje lenne, még az első számú gyógyító címben is kételkedem. Ugyanakkor ekkorát blöffölni... Merészség lenne, hiszen ennek a legkönnyebb utánajárni, talán még a diplomaták is tudnának nevet és hozzávetőleges leírást adni Elorak első gyógyítójáról. Ugyanakkor miért nem ezzel kezdte? Ha ez igaz, akkor minden épeszű személy rögtön a rangjára hivatkozik, hogy kihangsúlyozza a diplomáciai jelentőségét és a lehetséges következményeket, ha valami baj érné őt. Ő meg mit csinál? Eldől oldalra és rajtam is lökve távolabb jutni. Talpai a karomat érik, és csak a féltérdelés miatt nem billenek ki az egyensúlyból, bezzeg ha guggoltam volna! Türelmesen figyelem, miként próbálja magát álló helyzetbe küzdeni, miközben mindketten tudjuk, hogy nem jelentene nekem különösebb problémát lefogni őt arccal a földnek.
- Érdekelne, hogy mi lenne a terve azután, hogy felállt? Vállal nekem futva kiiktat? Páros lábbal kiugrál a zárt ajtón keresztül? - Támaszkodom a térdemre, míg figyelem a próbálkozásait az oktondi kisdiákot figyelő tanár elnéző mosolyával, de nem akadályozom és nem is segítem, és ha sikerül álló helyzetbe kerülnie, akkor állok én is fel.
- Veszek Öntől egy kis vért, így vagy úgy, de megkapom, amit akarok. De ha nem nehezíti meg a dolgom és saját sorsát, akkor a lábai bilincsét kioldom. Nos, Elorak Első Gyógyítója, a Dann tanítványa?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 8:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





* Bármit is mondok, nem fog elengedni, ezt pontosan tudom. Mindegy volt, hogy én vagy más a városból, neki egy kell a népem közül, véletlen szerencsétlenség, hogy én voltam a közelben. Tudni akarják miért vagyunk képesek azokra a dolgokra, melyek eredetéről, számunkra is csupán a legendák élnek. A magabiztossága és a pökhendisége bosszant, de nyugodtnak kell maradnom amennyire lehetséges a jelen helyzetemben. Aideenre gondolok és nagyon remélem, hogy hamarosan a keresésemre indul, persze sejtem, hogy senki nem tudja, még az itt élő égiek sem, hogy fogva tartanak. Akkor ő honnan tudná? Mégis bízom benne, hogy megtalálja a módját, hogy megtaláljon és kiszabadítson. Annak a szerkezetnek a hangja még mindig idegen a számomra, de legalább megértem a szavait, bár nincs benne sok köszönet. *
-Az amiről beszélsz olyan vád amit egyetlen perdai sem fog elhinni, csak bonyodalmat szül. * Még mindig a lopást emlegeti, holott mindketten tudjuk jól, hogy nem igaz, a Dana Rhe pedig nekem fog hinni. Közvetlenebb az égiekkel, mint a többi városunk Danái és Bírái, de nem igazán fogja érdekelni egy magas rangú égi lelki problémája, ha rólam vagy a nép becsületéről van szó. * -Biztosan tudom, hogy egészséges vagyok, nem kell vizsgálnod. *Próbálom elkerülni, hogy megszúrjon és ódzkodom attól, hogy a véremet vegye, hogy megfosszon a lényem egy részétől, hogy...bármit is kezdene vele, az gyalázat lenne. Nem válaszolok arra a kérdésre, hogy veszünk-e vért, számomra ez érdektelen és felesleges. Mégis mit csinálnánk egymás vérével? Az a baj ha elfolyik, még vegyük is el? Valójában azt sem tudom, hogy hol akar megszúrni, de erre is választ kapok hamarosan, de továbbra sem értem mit miért tesz, és miért így. Először azt sem, hogyan akarja azt a kis tűt a szívembe szúrni, homlokráncolva hallgatom és képzelem el, de sehogy sem sikerül, de végül…hosszabb tű? Így már elképzelhetőbb és ijesztőbb is, szemem villanása elárulhatja ellenérzéseimet, és nem tudom palástolni riadalmamat sem. Ha a szívembe szúr egy hosszú tűt, meghalok, és ő mit ér el vele? Ösztönösen húzódom el tőle és próbálom eltaszítani magamtól, nem is érdekel már, hogy nem hisz nekem. A távolság kettőnk között nem lesz sokkal nagyobb mint eddig volt, csak a karjától sikerül eltávolodnom, de elég neki egyetlen lépés, hogy újra elérjen és játszhatjuk ezt sokáig, de én fogok előbb belefáradni. Egy másik ládáig sikerül csak elkúsznom, ami közvetlenül az előző mellett van, annak dőlök neki kissé oldalt, hogy támaszul használva feljebb emelkedjek. Csak annyit érek el vele, hogy kevésbé érzem magam kiszolgáltatottnak, mint a földön fekve, de hátra bilincselt kezekkel és egymáshoz szorított bokával nem érem el a célom. Felnézek rá. Gyűlölöm, hogy felettem áll, gyűlölöm, hogy fogva tart, gyűlölöm, hogy előnyben van velem szemben. Gyűlölöm, mégsem mutatom ki. Noha a félelem még mindig ott lobog a lelkemben, tőle és az ismeretlentől amire készül, a hangom ezt nem tükrözi mikor megszólalok. *
-Kérhetted volna Dana Rhe-től, hogy Elorakba jöhess, elmondhattad volna mit szeretnél. Az égiek erőszakosak és önzőek, ti nem tudtok kérni csak elvenni. Oldozz el, oldozd el a kezeimet és a lábaimat és megkapod a vérem.






Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 14, 2019 1:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


- Bonyodalmat? Meglehet. Háborút? Nem valószínű. - Reagálom le nyugodtan, mert egyik fél sem akar háborút, még nem. Eléggé kiegyenlítettek az erőviszonyok és így túlzottan sok veszteséggel zárulna egy háború, következésképpen addig senki nem akar kockáztatni feleslegesen, míg úgy nem ítéli meg, biztos fölénye van. Ráadásul az elorakiak eléggé békeszeretőek, valamivel ki lehet majd őket is engesztelni, már ha egyáltalán bonyodalom lesz belőle.
- Biztosan tudja? És miből tudja? Van gyereke már? Ön mennyi idős? Mennyi idősen haltak meg a szülei, nagyszülei? Rengeteg olyan betegség van, amelyek tünet nélküliek, nem is tud róluk, nem is látszódnak, csak nem érti, miért nem fogan meg a gyerek vagy miért születnek halva vagy miért él valaki fele annyi időt, mint élhetne. Sok minden rejtve van a szem elől. - Magyarázom neki az ő szintjén, leegyszerűsítve a dolgot, hogy érthesse, mert akárhányadik gyógyító is a perdaiaknál, a gyógyászati, biológiai tudások - sok más mellett - alulmarad a mienkéhez képest. Persze, ránézésre egészséges, ehhez még orvosnak sem kell lenni, hogy ezt megállapíthassuk. De a génjei sok mindent feltárhatnak, kiderülhetnek problémák, melyekről nem is tudott. Valahol szórakoztató a gondolat - főleg ahogy felfedezem a hosszú tű és a szív együttes említésekor a félelmet a szemeiben -, hogy beparáztassam valami ilyesmivel mikor majd esetleg elengedem, hogy közlöm vele a fájdalmas "igazságot" a vizsgálati eredményről, miszerint már csak alig tíz éve van hátra, jó esetben. Hogy meg tudja mérgezni az elmét egy ilyen mondat, melyet még ha el is akar feledni, minden egyes gyenge pillanatában felidéződik, mindig a gondolatai közé tolakodik majd, valahányszor azt mondják neki ma milyen sápadtnak tűnik. De igazság szerint nem az egészségi állapota érdekel, se az, meddig fog élni várhatóan. Ez majd csak amiatt lehet érdekes, hogy miként lehetne az emberek élethosszát megnövelni, és vajon a CQL-nek van-e köze hozzá? Egyelőre ez viszont számomra másodlagos prioritású.
Hagyom felállni, mert így megbilincselve úgy sem tehet sokat, ahogy erre fel is hívtam a figyelmét és kénytelen ő is belátni. Kis mosoly jelenik meg az arcomon, mikor belemegy az alkudozásba.
- Kértük, hogy vehessünk vért néhányuktól, de megtagadták. Erőszakosak és önzőek vagyunk talán, de nem olyan hülyék, hogy ha van könnyebb és gyorsabb út, akkor ne azt válasszuk. - Legfeljebb Dana Rhe-n meg a bírájukon túl nem jutott a kérésünk, hogy ő is tudhasson róla. De most már nincs is jelentősége. A lelki nyugalmát viszont el kell ismernem, mert láttam a szemében a félelemmel teli csillanást, látom minden mozdulatában az ódzkodást, hogy szeretne minél távolabb lenni tőlem és a tűtől, de a hangja nyugodt és határozott marad. Ha mást nem is ér el vele, de legalább némi ki nem mutatott tiszteletet kelt bennem ez a fajta önuralom.
- Eloldozom a kezeit, leveszem a vért és utána eloldozom a lábait is. Vagy hozom a hosszabb tűt. - Mondom neki utolsó ajánlatomat, mely szerintem rendkívül kegyes, és persze rám nézve némileg veszélyes, mert nem tudhatom, milyen képességei lehetnek még, amelyeket nem csillogtatott meg a katonák előtt. Bár ha veszélyes képesség, botorság lett volna nem kihasználnia, hiszen akkor lehet elkerülte volna, hogy itt legyen. Ugyanakkor nincs kedvem most azzal vesződni, hogy lefogjam - mert akkor biztosan vergődne - vagy elkábítsam megint és úgy vegyem le tőle a vért erővel, kiváltképp ha utólag kiderül, igazat mondott magáról.
- És van neve is Elorak első gyógyítójának? Vagy elveszti a gyógyító is, mint... az Emlékek őre? - Kerestem meg gyorsan, minek is nevezik a perdaiak a két lábon járó történelemkönyvüket. Ha belemegy az alkuba, akkor közelebb lépek hozzá és hátranyúlva feloldom a bilincs zárát. A mágnesesség azonnal el is múlik, de a fémperecek egyelőre nem kerülnek le a csuklóiról.
- Nyújtsa az egyik kezét, de csak azt, a másik maradjon Ön mögött! - Mondom neki, ha eljutunk idáig.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 15, 2019 8:59 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Éppen elég egy hosszú és kiszámíthatatlan bonyodalom megoldása. Egyik félnek sem lenne jó, ezért nem értem miért ezt az utat választották. Miért lenne jó bárkinek is, ha hamisan vádolnak meg engem, vagy bárki mást a népemből azért, hogy elérjenek valamit. Ezzel engem nem tud fenyegetni, tudom, hogy nekem hinne a Dana és mindenki akit megkérdez. Miért kockáztatja az amúgy is labilis békét? Bízom a vezetőinkben, hogy ezekre a kérdésekre is választ találnak, ahogy arra is, miként tartsunk távolságot az égiektől, míg el nem mennek. Mert el kell menniük, a sok szerkezetükkel együtt. Csak pusztítani tudnak. Nem hiszem, hogy a tudásukkal olyan segítséget nyújthatnak nekünk, ami kiegyenlíti erdőink kipusztítását, a levegőnk és vizeink szennyezését, amit a repkedő gépeikkel okoznak. Nem tudok semmit a tudományukról, de eddig nem is akartam tudni róluk, mert elfogadni sem akartam, de a makacsságom és az elutasításom, most hátrányba taszít az égivel szemben. Nem tudom megérteni hogy számukra miért és milyen jelentősége van a vérünknek. A rengeteg kérdés zavarba hoz és bosszant is egyben, a gyűlölet melyet az égiek iránt érzek fellángol bennem.*
-Az életünk Shienneltől és Shaz`ortól függ. Ők adták és ők veszik el és ők tudják, hogy miért. Mindennek oka van, még ha néha nem is értjük, de a válaszok nem a vérünkben vannak benne. A szüleim pedig még mindig élnének, ha ti nem jöttök ide. *A mi bajainkon nem az égiek fognak segíteni, hiszen éppen ők hozták ránk a bajt, a vészt és a betegségeket, melyekkel nem tudunk mit kezdeni. Abban sem hiszek, hogy majd ők mindent meggyógyítanak amit mi gyógyítók a képességünkkel sem tudunk, és abban sem, hogy ők a tudományuktól olyan nagyon egészségesek. Talán a haragom felé segít abban, hogy felálljak, de az egyensúlyomat csak a láda segítségével tudom megtartani, elég lenne egy könnyű érintés ahhoz, hogy újra a földön találjam magam. De egyelőre állok, ha nem is látszik büszkének, én úgy érzem a bennem kavargó félelemmel együtt. Szavai mint mindig, késve érkeznek meg hozzám, és meglep amit mond, amit a szerkezet fordít le az én nyelvemre. Biztosra veszem, hogy Dana Rhenél próbálkoztak és nem lep meg a döntése, nem hiába bízom benne.*
-Meg sem próbáltátok meggyőzni őt, mert az nem lett volna könnyebb és gyorsabb. Ti égiek türelmetlenek vagytok, mindent azonnal akartok. *Ahogy most is teszi velem. Fenyeget és követel, mondania sem kell, mert tudom, hogy ő egy az égiek vezetői közül.*
-Nem kell a hosszú tű, mondtam. *Félve a rám váró ismeretlentől a hangom nyugodt marad, muszáj legalább annak látszanom. A hozzám fordulókat is így szoktam megnyugtatni, tudom, hogy jó hatással vagyok rájuk és a kedvesség, az együttérzés mindig kifizetődő. *
-A nevem Roda, Adarest lánya vagyok. Neked mi a neved? *nem mintha nagyon érdekelne, hogyan szólítja őt a többi égi, de tudnom kell, hogy ki rabolt el ha Dana Rhe kérdezi. Mert biztos vagyok abban, hogy visszajutok Elorakba. Így vagy úgy, de épségben visszajutok. Az pedig, hogy valamennyit tud az Emlékek Őréről, szemernyit sem segít a jobb megítélésében, el is engedem a próbálkozását, ha ugyan az akart lenni. Nem veszek róla tudomást, vagyis nem értékelem a látszólagos erőfeszítéseit. Noha minden idegszálam pattanásig feszül mikor közel jön hozzám, meg sem rezdülök. A csuklóimon még mindig érzem a fém hűvösét, de a karjaim könnyedén eltávolodnak egymástól, ösztönösen mozgatom meg a vállaimat, hogy a zsibbadást száműzzem a karjaimból, de rám szól. *
-Félsz tőlem? *Teszem fel a kérdést és nagy erőfeszítésembe nem kerül, hogy egy gúnyos mosolyt csaljak ki magamból mikor ránézek. S nézek a szemeibe akkor is, amikor az egyik karomat visszateszem a hátam mögé. Mintha ettől nagyobb biztonságban lenne. A másik karom felé nyújtom, s noha eszem ágában sincs a véremet adni, ezt kell tennem, hogy amikor érte nyúl, mert meg kell fognia, picit fordítva a kezem tartásán, megérintsem, és ha sikerül megérintenem, akkor ujjaim rászorulnak az ő kezére. A bennem lévő energia azonnal a kézfejembe koncentrálódik, halvány sárgán derengő fátyollal vonva be a bőrömet. Elég néhány lélegzetvételnyi idő, hogy a múltjából képek hosszú sora jelenjen meg az elmémben.*







Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 15, 2019 11:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


- Vagy úgy. Shiennel és Shaz'or dönt, kivétel a szülei haláláról. Milyen kényelmes nézőpont. - Állapítom meg epésen.
- A tudományt ne keverje így a vallással, különben kénytelenek lesznek azt is elfogadni, hogy az isteneik okkal hoztak minket ide és okkal szenvedtek tőlünk. Roppant kellemetlen lesz utána az isteneket hibáztatni a háborúban meghalt szüleiért. A vérük ugyanúgy az istenektől van, az már az Önök baja, ha a szintén az istenektől kapott szemeiket nem használják arra, hogy lássanak is vele. A lehetőséget Önök is éppúgy megkapták a változtatásra, csak nem élnek vele, mert egyszerűbb megoldás valamire ráfogni. - Valószínűleg nem fogunk soha egy véleményre jutni Elorak első gyógyítójával e kérdésben, túl nagy a világaink közti különbség nézetekben is és technológiai tudásban is, ami lehet örökre ellehetetleníti, hogy tudjuk a másik szemével látni a dolgokat.
- Ön már csak tudhatja. - Hagyom rá ennyivel, hogy meg sem próbáltuk szerinte meggyőzni Dana Rhe-t. Talán túl közel volt a kérés a háború végéhez, még ha béke is lett időlegesen. Talán ott is abban akadtak el a diplomaták, hogy nem tudták megértetni, mi mindenre jó a vér, egy kicsiny fiola is, melynek hiányát meg se érzi a szervezetük. Nehéz is, mert évszázadokkal vannak ebben (is) lemaradva hozzánk képest, és mindezt akár pár nap alatt vagy audienciákon pár óra alatt elmagyarázni... Érthetetlenül sok információ, ami bizalmatlanságot szül, és az nem vezetett máshova, mint elutasításhoz és persze az ilyen drasztikus lépésekhez, mint amihez én is folyamodtam. De muszáj volt, mert talán a perdaiak vérében van a kulcs.
Szerencsére alkut sikerül kötnünk, a szívbe döfendő hosszú tű rémképe hatásosnak bizonyul, így kioldom a kezeit tartó bilincset, legalábbis az erőt, ami összehúzta őket egymáshoz. A nevét megjegyzem, elég egyszerű és ezek szerint a gyógyítók megtartják a nevüket és nincsenek rangok hozzábiggyesztve mint a papjaik esetén. A visszakérdezésre több opció is eszembe jut, például a figyelmen kívül hagyás, vagy szórakoztat a gondolat, hogy valamelyik kancellártársam nevét mondom be. William-re amúgy is rájár a rúd, de tőle ez a perdai rablás kevésbé lenne hihető, őt másba kell belebuktatnom. Dorian logikus választás lenne, de nem valószínű, hogy a nő kijut innen, így nincs kinek továbbadnia a hazudott nevet, ha meg mégis kijut, akkor a személyleírásom egyébként is azonnal egyértelműsíti, hogy itt nem Dorian volt. Nem, őt is mással kell a vesztébe sodornom. Elég volt ezt egy pillanat alatt végiggondolni, hezitálás nélkül tudok neki válaszolni az igazat mondva.
- Callum Jenkins, kancellár és orvos. - Mutatkozom be én is, de nem mondom apám vagy anyám nevét, nálunk úgy is a vezetéknév meghatároz minket. A név kötelez. Ha eddig sejtette, most legalább már biztos lehet benne Roda, hogy az egyik vezetővel van dolga személyemben, így ha Dana Rhe reklamálna majd miatta esetleg, ez nem lesz könnyítő tényező. Ő szava az enyémmel szemben, bizonyíték nincs, csak ennek a perdainak a hablatyolása.
- Más az, amit félek, annak legfeljebb csak egyik eszköze lehet Ön. - Lepereg rólam gúnyos mosolya. Félek? Talán annak lehetne nevezni, de inkább csak bölcsen tartok tőle, mert ostobaság lenne alábecsülni. Nem amiatt, mert aggódom hogy megtámadna, hogy fájdalmat okozna, hanem hogy valami váratlan húzással meggátolja a tervemet. A rövid és hosszú távú tervemet. Leveszem a védőkupakot a tűről és megfogom a nő kezét, amikor kinyújtja felém. A másik kezétől számítottam valamire, hogy hirtelen előrecsap vele vagy valami ilyesmi, így meglep, hogy a felém nyújtott kézfeje fordul kicsit és egyszerre fogunk rá egymásra, csak az enyémmel ellentétben az ő keze halvány sárgás fénnyel feldereng. A színt felismerem rögtön, a CQL borostyánsárgája és próbálom elrántani a kezem egy picit, de közben én sem engedem el őt, így a kapcsolat nem szakad meg. Összevont szemöldökkel, gyanakodva nézem a bőröm, ahol hozzáér a kezével, majd fel rá - ha semmibe révedő tekintete van, azt külön érdekesnek fogom találni -, de minthogy nem érzékelek semmi különöset, se fájdalom, se bőrirritáció, se hirtelen rám törő fáradtság, se semmi szokatlant, ezért úgy vagyok vele akkor már én is kapjam meg, amit akarok: a karon rutinosan találva meg az eret szúrom bele a tűt. Gyakorlottság miatt nem durva a mozdulat, így vagy felriad ebből a sárga lámpásosdi játékból Roda vagy nem, de én addig szépen megtöltöm bordó vérével a kis fiolát. Ha a karját akarná elrántani, akkor én vagyok az, aki nem fogja hagyni ugyanolyan nyugodtan kezelve a helyzetet, ahogy eddig.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 1:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Hiába is próbálnám magyarázni a világunkat és az életünket, nem értené meg. Az égiek egészen másképp gondolnak mindent, türelmetlenek és ha nem kapnak meg valamit azonnal, erőszakkal veszik azt el. Ahogy az otthonunk egy részét is kisajátították. Persze ehhez kellett egy háború, félek nem az első és egyetlen, hogy a népem vezetői kénytelenek legyenek engedni. Idejöttek a mi otthonunkba és át akarják formálni a maguk képére ahelyett, hogy alkalmazkodnának. Nem. Soha nem fogunk ugyanazon álláspontra jutni.*
-Az a sok tudás ami nektek van, sérthetetlenné és halhatatlanná tesz titeket? *Kérdezem és meg sem próbálom palástolni a gúnyt a hangomban, noha még mindig nyugodt és halk. Úgy gondolom, minden amire annyira büszkék, ugyanúgy nem elegendő ahogy a mi tudásunk sem bizonyos betegségekre, népeink sokban különböznek, hiszen az égiek még a vízben sem képesek létezni, mindenhez amit elértek eszközök kellenek és még így sem boldogulnak. Akkor teljesen feleslegesek. Én magamban bízok és a saját népemben, Aideenben és a Danában, hogy nem kell sokat várnom a szabadságomig. Addig minél többet szeretnék megtudni az égiről, aki foglyul ejtett. A nevét megtudom tőle, és azt is, hogy gyógyító…annak mondja magát. Minden mást ami érdekel, a képességemmel hívom elő.*
-Nem vagyok eszköz. A Fény gyermeke vagyok. *Nem sértetten szólok, inkább kioktatóan. Lehet, hogy ők eszközként tekintenek a sajátjaikra, de a perdaiak egészen ások, és ezt meg kell tanulniuk, ha tetszik nekik, ha nem. Mikor a kezem nyújtom felé, már tudom, hogy sikerrel fogok járni. Nem számít arra, hogy megérintem és nem tudhatja, hogy elég egy néhány szívdobbanásnyi ideig tartó érintés, hogy sok mindent megtudjak a múltjáról. A képek gyorsan peregnek, számomra ismeretlen és ismert helyekről egyaránt. Látok egy szobát, melyben egy hosszúkás asztal van, azon egy férfi fekszik lekötözve…az engem fogva tartó égi szemeivel látok, és érzem az elégedettségét, a büszkeségét amit a férfi felett aratott győzelem gerjeszt és érzem a felé mutatott hideg közönyt. Egy fiatal nőt aki mosolyog, aranyló hajába belekap a szél, és érzem a csodálatot, a melegséget a szívében, féltést és sok kíváncsiságot. Később égiek egy csoportja felett áll ítélkezőn, a lelkében megint a hideg közöny, uralkodni vágyás. Senkire nincs tekintettel…látom azt is ahogy népem egy gyermekét habozás nélkül megöli. Nem érez semmit, sem haragot, sem sajnálatot sem megbánást. Ez az égi gonosz, ez világos előttem, csak egyet nem értek. A képek között minduntalan felvillant egy nő arca. Nem azé aki a vízesés előtt állt, hanem egy másiké, aki lehunyt szemekkel feküdt valahol, egy homályos helyen, mintha áttetsző függöny takarta volna arcát. Csak röpke pillanatokra merült fel a múltból, de olyankor mindig fájdalmas és gyengéd érzelmeket éreztem. Szerelmet, féltést…és rengeteg fájdalmat. Az égi érzelmei olyannyira magukkal ragadtak, hogy a szúrást nem is éreztem, arcomon nem a saját fájdalmam látszódhatott hanem az amit ő érzett. Erőszakkal kell kirángatnom magam az ő múltjából, s mire eszmélek, a kezében lévő kis fiola tele van a véremmel. Másik kezemmel, ami eddig a hátam mögött volt, ösztönösen nyúlok érte, hogy elvegyem tőle, miközben azt amelyiket megszúrta megpróbálom elrántani, noha már késő. Felnézek rá, saját haragvó érzelmeim kavarognak az övéivel, melyek a múltból elcsípett emlékeket nem követték. Akár sikerül megszereznem a fiolát, akár nem, a hirtelen mozdulat miatt elveszítem az egyensúlyomat, hiszen a lábaim még mindig bilincsben, egymáshoz szorítva vannak, melyről elfelejtkeztem. Igyekszem megkapaszkodni az eddig támaszul szolgáló ládában vagy az égiben, de közben harcolok azokkal a furcsán kavargó és egymással ellentétes érzelmekkel is, melyeket tőle kaptam. Kíváncsi vagyok és némileg összezavart mindez, nem tudom mit gondoljak felőle és bosszant ez a tanácstalanság. *
-Ki az a nő? Ki az, aki bármit is teszel, mindig ott van a gondolataidban? *A kérdés talán váratlan és nem is fejem ki bővebben, még a hatása alatt vagyok annak amit láttam. Ha azonban sikerült benne megkapaszkodnom, nem eresztem. Többet akarok tudni.*








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 19, 2019 1:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


- Nem, de mindkettőn segít. Nyilván az isteneik se tudnak többet. - Most először hallok ki gúnyt a hangjából és hasonlóan válaszolok neki. Volt nekünk is istenünk, sokan még most is hisznek benne, noha a vallási gyakorlatokat már nem követik, csak jó ha van egy kapaszkodó, akitől segítséget remélhetünk olyasmi iránt, ami meghaladja a képességeinket. Vagy éppen a tudásunkat. Mi kancellárok is ilyen arányban teljesítjük a kéréseket, valamiért minket mégis mindenki utál. Fura egy dolog ez.
- Ön igen sok minden. - Jegyzem meg a Fény gyermeke dologra, lepergetve magamról a kioktató stílust, amit a mieinktől nem tűrnék el, a perdai esetén viszont csak szimplán nem érdekel. Így is tudja, hogy bármit is mond, attól még eszköz. Eszköz arra vonatkozóan, amit félek és eszköz a kezemben is, hogy vérmintához jussak a további kutatáshoz. Miután a saját sok tudásunk nem volt elegendő, arra gondoltam, hátha a perdaiak vére hordozza a megoldást, hátha ők immunisak rá. Így hát le is veszem a vért, míg ő valamit csinál velem, amit nem értek. Egyelőre nem foglalkozok vele, mert fizikailag nem tapasztalok elváltozás, nem is fáradok, nem érzem magam rosszul, az a sokszínű érzelem sem hullámzik át rajtam, mint amit rajta látok, úgyhogy ötletem sincs, mit csinálhat. Megátkoz? Csak nehogy elnevessem magam. De érdekesnek találom, hogy bármit is tesz, az láthatóan neki fájdalommal jár, míg nekem nem. Feleszmélésénél számítok rá, hogy el akarja venni a fiolát vagy legalább összetörni, így idejében sikerül azt elkapnom. Hogy a kihúzott tű a földre esik, az nem számít, már úgy sem fog kelleni. A fiolát egy kézzel is le tudom zárni és elsüllyeszteni a felöltőm belső zsebében és inkább ösztönös, semmint tudatos, hogy elkapom őt, mikor látom kibillenni egyensúlyából.
- Inkább szorítsa ezt vagy a kezét a tű helyére, hamarabb eláll a vérzés. - Nyomok a kezébe egy vattakorongot, vagy nyomom én rá a karjára, ha hagyja és már kész lennék győzedelmes mosollyal nézni rá, hogy rákérdezzek, mi volt ez a fénylő hókuszpókusz előadás a gazdag arcmimikával, merthogy semmi nem jött be belőle, remekül érzem magam, mikor a mosoly és a kérdés is bennragad, ahogy meghallom az ő kérdését. Talán meg is tud érinteni újra, mert nem érzem szükségét a menekülésnek előle, na meg éppen meg is lepett a kérdéssel.
- Milyen nő? - Kérdezek vissza értetlenül, és először arra a katonára gondolok, akinek a csapata elfogta Rodát, és nem is értem, miért olyan lényeges ez most, ám a másik kérdésre szemmel láthatóan értem meg, kire gondol. És szemmel látható a hirtelen el nem rejtett döbbenet és... valami, ami leginkább az ijedtséghez hasonlít.
- Mi a képessége?! - A fentivel egyidőben próbálom elszakítani magamat tőle, engedem el őt és próbálom kezét lefejteni rólam, méghozzá eddigi nyugodt mozdulataimhoz képest meglehetősen sürgősre véve a formát és még határozottabbra. Gondolatolvasásra tippelek, ha már a gondolatokat említette, márpedig nem tetszik, hogy valaki ott járkál közöttük. A terv szép lassan bontakozik ki már évek óta, nem kellene még ennyire elébe menni, hogy megtudja ez a perdai és szétkürtölje.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 12:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Vajon min segít az a sok tudás amiért annyira oda van, s amiért a véremet akarja? Kétlem, hogy elmondaná, hogy elmondana bármit is, s ha mégis hát nem érteném. Nem, mert mások vagyunk és láthatóan más dolgok fontosak a számunkra.*
-A ti tudásotok adott olyan képességeket, mint nekünk az isteneink? *Kétlem, különben már rég használták volna és nem érdeklődnének irántunk annyira, ahogy ez az égi teszi velem. Némi  gúnyt hallok ki a hangjából a következő szavainál, vagy lenéz engem is és a népemet is. Számára csak egy eszköz vagyok a céljai eléréséhez, a büszkeségemmel ezt nem másíthatom meg. Ám van valami, amivel letörhetem a fene nagy pökhendiségét és erre lehetőségem is nyílik, noha a vérembe kerül. Hagyja, hogy megérintsem, hogy fogjam őt, és akkor sem húzódik el tőlem, amikor a kezemet átszövi a halvány sárgás fény, az isteneink ereje. Nem fél, hiszen nem érez semmit abból, amit én látok, nem érzi ahogy a múltjának minden egyes pillanata átszivárog az elmémbe, hogy képekként vetítse le előttem minden tettét. Elgondolkodtató, főleg annak a nőnek az arca, akit nem látok jól, de még a homályon keresztül is tudom, hogy nagyon szép. Szép…de valahogy élettelen, mégis hozzá kapcsolódik a legerősebb érzelem. Mikor eszmélek, megpróbálom elvenni tőle a véremmel teli fiolát, de nem sikerül, viszont az egyensúlyvesztésem jó arra, hogy újra belékapaszkodhassak. A rajta lévő ruhán egykor vékony, kecses ujjak simítottak végig erőtlenül. Az égi pedig fájdalommal telten nézte. Most már szándékosan próbálok a múltjába tekinteni, noha a felbukkanó képek válogatás nélkül érkeznek, de az égi egész lénye át van itatva annak a nőnek az emlékeivel. Nem is azért a valamiért nyújtom a kezem, amit nekem adna, hogy leszorítsam a szúrás helyét, hanem a kezét fogom meg. A döbbent kérdésre még nem, de az azt követő látványos érzelem megnyilvánulásra elmosolyodom. S látom magam előtt újra a nőt, amint mosolyogni próbál, de a fájdalom eltorzítja az arcát, az ajkai lilásak és nehezen vesz levegőt. A második kérdésével szinte egy időben sikerül kiszakítani magát a kezemből, de már késő. Az arcán látott ijedtségből tudom, mennyire fontos volt neki, és azt is, hogy az égi súlyos titkokat őriz. Tudom, hogy elkaptam, hogy előnybe kerültem vele szemben és azt is tudom, hogy nem fog megölni. Nem, míg meg nem tud rólam és a képességemről mindent, és ha megtudja, fel akar majd használni. Megtámaszkodom a ládában, már nem kell, hogy megérintsem, pedig biztosan nagyon sok mindent nem tudok még róla. De most előbb a hálót kell megszőnöm köré.*
-Szereted őt. A szerelmed töretlen, tehát még él. Jól sejtem, hogy beteg? Nagy titkokat őrzöl Callum Jenkins kancellár és gyógyító, de a titkok hamarosan maguk alá temetnek. *Nem tudom mióta beteg az a nő, akit szeret és félt, akiért aggódik, és nem tudom mennyi és milyen titka van, de azt igen, hogy érte bármire képes. Nem kell már, hogy a szemeibe nézzek és az arcán lévő megkeményedett vonásaira sem vagyok kíváncsi. Azok ott maradnak. Kezemet a szúrás helyére nyomom de közben azt amelyiken megszúrt, fel is emelem és a bilincsre tekintek. Olyan akár egy vaskos karperec, egy csúf ékszer, de nem látok rajta olyan kapcsot, amitől szorosan egymáshoz ragadnának.*
-Hogyan működik? Hogy ragasztod egymáshoz ezeket? *Kérdezem tőle a sajátos, meleg és halk hangomon, mellyel az ijedt betegeket szoktam megnyugtatni. S látszólag tényleg csak a bilincs érdekel.*









Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 11:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


Felelhetném neki, hogy mi a tudásunk nem köt röghöz minket, mint őket az isteneik. Hiába a képességeik, olyant nem kaptak, amivel az égben felvehetnék velünk a harcot, és nem is tudják elhagyni a holdat, ha netán tönkremenne ez is. Mi odébb tudunk állni, ha kellene, noha elkeseredett út lenne, mert egyelőre nem leltünk másik lakható területet - az Aquillon meg mostanság nem számít túl barátságos vidéknek, de erről Rodának úgy sem kell tudnia, ahogy más perdainak sem -, de készleteinket fel tudnánk itt tölteni bőségesen. Ám mindez most nem fontos, mert az események számomra váratlan fordulatot vesznek, de legalább nem eredménytelent. A vérét megszerzem, míg ő valamit világít rajtam, de csak később és ráadásul későn értem meg, hogy gyakorlatilag átvilágította az életemet vagy a gondolataimat. Talán az utóbbi a szavai alapján, meg nem említett mást a múltamból és nem tartom valószínűnek, hogy a számos jó jellemvonásom közül valóban az egyetlen jót választja ki magának említésre, miszerint képes voltam valakit szeretni, szívből, őszintén. Próbáltam lefejteni magamról a kezét, de ez csak azután sikerült, hogy ő másodjára is megérintett, és ezt követően el is távolodom tőle karnyújtásnyi távolságon kívülre.
- A szerelem nem élheti túl a szeretett nőt? - Kérdezek vissza, mert annak ellenére, hogy járt a fejemben - vagy hol -, próbálom még mindig tagadni a tényt mások előtt, hogy Saskia életben van. A tényt, melyre rájött, kiolvasta a gondolataimból vagy tudják az isteneik hogyan csinálta, mit tud, de valahol elképeszt hogy egy érintéssel megfejtett egy több mint két éves titkot, amit senki mással nem osztottam meg és ő ismerhet engem a legkevésbé. Nem hiszem, hogy hallott volna már rólam és ha mégis, pont a családi állapotom volt az érdekes megjegyzendő információ, hogy így állítson nekem csapdát... mire is? Pláne hogy semmi értelme, ha mindenki úgy tudja, hogy halott a feleségem és így beblöffölni, hogy mégis él... Nem, nem hiszem, hogy Roda ilyen nagy játékos lenne. De tudása veszélyt jelent rám és rájuk nézve, és még ha bizonyítéka nincs is, nem akarom, hogy szóbeszéd terjedjen. Így nem a képessége, hanem a vele szerzett tudása lesz az, ami miatt nem akarom majd elengedni innen.
- Most aggódik értem? Vagy jövőbe is lát talán? - Kérdezem gúnyosan, mikor azt mondja, hogy a titkok maguk alá temetnek majd. Mondjon valami újat. Már megy a gúny, már rendeztem soraimat magamban, még ha tudom is, hogy egy pillanatra többet láthatott Roda, mint kellett volna: egy pillanatra megcsillanni látta szemeimben ugyanazokat az érzéseket, melyek nagy részét átélhette, de még talán időben váltott a kép nála, hogy ne rántsa őt is úgy magával a kétségbeesés, a félelem, a düh és megannyi sötét gondolat, ami engem belülről mérgez azóta, hogy azokat a liluló ajkakat és az egyre nehezebben emelkedő mellkast nézhettem. És még akkor is hazudnom kellett neki... Míg ő a kezein lévő bilincseket figyeli, én azon gondolkodom, hogy a sok érzelem, ami átvonult az arcán az előbb, minek köszönhető? Fájdalmas a képessége, vagy miket láthatott meg a gondolataimban, hogy azokra reagálhatott így? A kérdésére eszmélek csak gondolataimból és furcsán nézek rá. Hogy jön most ide a bilincs működése? Ha ilyen dolgokat tudott meg tőlem, akkor miért vált témát erre az érdektelen dologra? A halk, nyugodt hangja nem hat meg, az ijedtségen már túl vagyok, na meg eddig is nyugodt volt, így nem olyan érzékletes a különbség, pláne ha nem is akarom, hogy fülem legyen rá.
- Mágnes. - A fordítóchip nem mond semmit a karórámba építve, így ezzel rá is jövök, hogy nekik erre nincs szavuk, vagy soha nem beszéltek a diplomatákkal és nyelvészekkel ilyenekről, hogy feljegyzésre kerüljön a szó.
- Vannak kövek, amelyek vonzzák vagy taszítják a vasat. Megtanultuk, hogyan lehet uralni, váltogatni ezt a kétféle hatást, és felerősíteni... - A fordító ezúttal teszi a dolgát, aztán vagy érti Roda, vagy nem, de nem is nagyon érdekel, mert nem készültem arra, hogy a fizika alapjait tanítsam meg neki. Legkevésbé sem érdekel, miként működnek azok a vacakok, vagy hogy azt ígértem, hogy a lábáról is leveszem. Ez utóbbit mondjuk nem direkt felejtettem el, legalább ennyi a mentségemre szól.
- Légzési nehézség, légszomj, véraláfutásos duzzanat a nyirokcsomóknál... - Mutatom közben magamon, hogy hol, ha esetleg ismeretlen lenne a szó.
- ... és nagyon gyorsan öl. Elorak első gyógyítója tudja talán, mi ez? - Nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá. Tudnom kell, hátha van egy egyszerű gyógymód, valami gaz vagy mivel élhetnek gyógyítás címén a perdaiak, ami segíthet. Muszáj tudnom, és annyira akarom, hogy észre se veszem, hogy egy lépéssel közelebb mentem hozzá, noha ez lehet elég fenyegetően is hat vészjósló tekintetemből kiindulva és mert magasságomból adódóan fölé magasodom.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 7:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Az égi láthatóan fél tőlem, bár ezt tagadja, talán a büszkesége megtartása végett. Ez csak annyiban érdekel, hogy tudom, olyasmit láthatok a múltjában, amit mások előtt is el akar titkolni, és érdemes még többet látnom. Ezt persze csak akkor tehetem meg, ha megérintem, ő azonban kiváló érzékkel eltávolodik tőlem. Próbálja tagadni, hogy az a nő még élne, de vajon miért? Miért kell eltitkolni mikor szereti őt? Erre sajnos nem kaptam választ múltjának képeiből, de ha ragaszkodom a saját elképzelésemhez, akkor kideríthetem.*
-Az idő mindent elhalványít. A te szerelmed erős még mindig. *Ez tény, de kevés ahhoz, hogy bármit is bizonyítsak, ám ahhoz, hogy nagyot üssek rajta, másra is szükség van. Nem mondok el mindent, még nem, hagyom, hogy megnyugodjon és azt higgye, csupán eddig terjed a tudásom.*
-Csak figyelmeztettelek. *Nem aggódom érte. Saját maga ásta csapda felé közelít és nem fogom meggátolni abban, hogy belelépjen. Az égiek vakságát önteltségük okozza, Callum Jenkins kancellár és gyógyító sem kivétel. Gúnyos hangja abban erősít meg, hogy lebecsül. S ezért is váltok témát, noha pontosan tudom, hogy a válaszát nem fogom megérteni. S lám, még az a szerkezet a kezén sem tudja mit mondjon, mert természetesen feltűnik, hogy az ő hangja után nem érkezik meg a már megszokott hang. A magyarázat már érthetőbb, de csak annyiban, hogy tudjam mi tartja együtt a két karperecet, de azt már nem tudom meg belőle, hogyan működik, hogyan teszi össze és választja szét azokat. Persze nem vártam, hogy elárulja és még meg is mutassa, mindezzel azt akartam elérni, hogy elaltassam a gyanúját. Végül sikerrel járok, bár nem tudom, hogy a szavaimnak köszönhető, vagy gyógyítói minőségemnek, mert az égi egy betegségről kérdez és láthatóan izgatott is lesz, ahogy közelít felém, korábbi óvatosságát feladva. Kíváncsian nézek rá, feszült figyelemmel miközben még mindig halkan és nyugodtan kérdezek vissza.*
-Az a szép nő, akinek arca és lénye a gondolataidat uralja…ő ilyen beteg? Még mindig aggódsz érte, tehát még él. Mégis más iránt is érzel csodálatot. A naphajú lány a vízesésnél. Ha ennyi szép érzés van benned, hogy voltál képes hidegvérrel megölni népem egy gyermekét? *Korábban nem említettem, de láttam a lányt is és azt is ahogyan a halált köpködő fegyverével megölte egy társam. Az arca ismerős volt, de nem tudom mindenki nevét Elorakban. Talán nem is volt alkalmam beszélni vele, de a halála a viselkedésemmel ellentétben mélyen érint. *









Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 23, 2019 8:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


- Van, aki csak egyszer képes szeretni, de az sosem múlik el. - Még jó, hogy a Dominiumon nem él a nő által mondott bölcsesség, hogy ez alapján életben van a feleségem, csak mert még mindig nagyon szeretem őt. De érdekes, hogy az én érzéseim így megmaradtak, hogy "külső" szemlélő is így látja, pedig gyakorlatilag úgy élek, mintha nem nem lenne már. Nem tudom, túllennék-e már rajta ennyi idő után, ha nem lennének néha a hibernációs kapszulán ujjaimmal végigfutó simítások és üvegen át adott egy-egy kedves pillantás.
- Lekötelezett, Roda. - Gúnyolódom, mert nem, nem kötelezett le semmivel, még ha én úgy is mondanám, hogy a titkok nem maguk alá fognak temetni, hanem felemésztenek. De lényegtelen, különösen a végkimenetelt illetően. Ahogy lényegtelen a bilincsei működése is, amit próbálok a lehető legrövidebben megmagyarázni és egyben le is zárni a témát. Amúgy sem kell tudnia, hogy működnek, na meg ha a lábáról is levenné már, akkor tapasztalás útján is tanul az ember, jelen esetben perdai: próbálkozzon! Engem jobban érdekel, hogy ismeri-e a perdai gyógyító a Brevius-t, amit nem mondok ki, mert egész biztosan nem így nevezik náluk, ezért inkább a tünetek leírásával teszek próbát, hátha. Az első kérdésénél már majdnem bólintanék, hogy igen, ilyen beteg Saskia, egy pillanatig remélvén, hogy ráismert a kórra a nő és talán elhangzik az is, mivel lehet gyógyítani. Esküszöm, el is engedtem volna érte most rögtön. De a folytatás megakasztja szándékomat és közeledő lépteimet is. Naphajú lány a vízesésnél... Tudom, hogy kire gondol - és ezt a szép jelzőt megjegyzem, illik hozzá -, de nem is ez az igazán érdekes információ, hanem amivel folytatja. A perdai lány, akit lelőttem. Jasmine se járt most a gondolataimban, ebben biztos vagyok, de hogy az a perdai... azt már szinte el is felejtettem, így a felismeréstől csillannak meg a szemeim. Már sejtem, milyen a képessége az előttem állónak: ő a múltban vájkál. Talán a jövőben is, ezt nem tudom, de a múltat látja, csak lehet nem egészében. Akkor Saskiát is láthatta, mi lett vele, mégis megkérdezte, hogy ilyen beteg lenne... ezek szerint nem tudja a gyógyírt, talán nem is gyógyító, ahogy mondta. Még csak kuruzsló sem.
- A naphajút elnézte, a csodálatom nem az ővé. Ami meg a perdait illeti: ugyanúgy, ahogy egy magát gyógyítónak nevező szenvedni és meghalni hagy két ártatlant. Ne gondolja magát különbnek, Roda, Elorak első gyógyítója! Képzelem, milyen lehet a többi, ha az első ennyire nem tud látni a szemétől. - Bosszantom őt egy kicsit, na meg hadd gondolkodjon, mi az, amit nem vett észre, pedig ott volt a szemei előtt, a számomra ismeretlen perdai lány eseténél is.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 25, 2019 6:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Nem tudom nem kihallani szavai mögül a gúnyolódást, de ezzel nem foglalkozom. Sokkal jobban érdekel az, hogy mit akarhat tőlem, a véremmel és miért titkolózik még a saját népe előtt is. Mert ez utóbbi gondolat egyértelművé vált azokból a jelekből, melyeket felfedezni véltem. Amit láttam a múltjából, nem segít kiszabadulni innen, ő pedig nem fog elengedni, mégis egyre ezen jár az agyam, hogyan lenne lehetséges. Alkut kötni valamivel, vagy előbb kideríteni mindent amit csak lehet….de ez nem az én képességem. Egyrészt ki nem állhatom az égieket, s pont emiatt nem tudok velük beszélni sem, az a szerkezet ami lefordítja az égi szavait sem lenne segítségemre, nem vagyok diplomata és kellően diplomatikus sem. A nagy igyekezetemben, hogy a szabadulásom felé egyengessem az utam, elkövetek egy hibát, amiről akkor szerzek tudomást, mikor az égi szemei elégedetten felcsillannak. Olyasmit mondhattam felelőtlenül, amiből rájött a képességemre, talán az az eloraki lány akit megölt…talán olyan régen volt, hogy ő már nem emlékezett rá, én viszont hiába látom a múltat, nem tudom meg belőle, hogy pontosan mikor történt. Ebből azt következtetem ki, hogy a szép nő aki beteg és a naphajú lány a vízesésnél, nem régi emlék. A hiba, hiba marad és már nem tudok jól kijönni belőle, de talán még az előnyömre fordíthatom később. Jóval később, Callum Jenkins ugyanis olyasmit mond amit nem értek és nem a szavak megértésével van gondom, hanem az egész értelmével. Valószínűleg kiül arcomra a tanácstalanság, de nem érdekel. Az, hogy a naphajú lánnyal tévedtem, vitatom ugyan, hiszen éreztem azt amit ő érzett akkor amikor ránézett. Ha nem is csodálja, de valamilyen formában vonzódik hozzá, ám ez nem olyan erős emlék mint amit a beteg nő iránt tanúsított és mintha kihallani vélném a hangjából az ingerültséget, vagy izgatottságot, valamit amikor róla beszél, ám azt nem értem miért hiszi azt, hogy bárkit szenvedni hagynék, és nem értem miért beszél két ártatlan életről.*
-Én nem hagyok senkit szenvedni és meghalni. Miért mondod ezt? És miért beszélsz két ártatlan életről? *S ahogy kimondom világosodik meg bennem a felismerés, vagy inkább csak sejtés. Nem láttam az emlékeiben, hiszen mindig csak a szép nő arca lebegett előttem, később pedig a kezére fókuszáltam, hiszen az az emlék nem is igazán az égié volt, hanem a kabátjáé, melyen végigsimított az erőtlen, gyönge kéz. A sejtésemet igazolnom kell, ezért rákérdezek.*
-Ő az asszonyod igaz? Várandós? S úgy véled, nem égi betegség kínozza, ezért kérdeztél engem? A tünetek alapján nem ismerem fel, de talán rátok másképp hatnak a mi kórjaink. *Segítenék, talán segítenék, de egyelőre bizalmatlan vagyok vele és ez nem meglepő. Elraboltatott és fogva tart, a véremet veszi, minden bizonnyal azért, hogy meggyógyítsa az asszonyát, csak azt nem tudom hogyan gondolta. Miben segíthetne az én vérem? *
-Azért akarod a vérem? Azzal nem segítesz neki. Engedj el, és beszélj a Danával. Kérj bocsánatot a népemtől, és segítek neked. *Nem hiszem, hogy ezzel előremozdíthatnám a két nép között a kapcsolatot, sem azt, hogy Callum Jenkins képes lenne bocsánatot kérni, de talán a segítségemért cserébe…de az égi nép túl büszke, a vezetőjük sem lehet más.*








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 27, 2019 9:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


Nem szükséges kifejtenem, miért beszéltem két ártatlan életről, mert magától is rájön Roda. Fogalmam sincs, hogy mit és mennyit látott, nem tudom, hogy főleg csak az arcot látta és nem volt közte olyan emlékkép, aminél látszódott volna az árulkodón lassan gömbölyödő has.
- A feleségem. - A másikra csak bólintok éppenhogy, kelletlenül, pedig az nem titok senki előtt, hogy várandós volt, mikor elvesztettem őket, de az igen, hogy életben lennének. Azt nem tudom, hogy a fordító miként fordítja a szavam, van-e náluk különbség vagy sem, de talán mindegy is.
- A betegségeinket ismerem, és ez nem az, még csak hasonló sem létezett soha. - Ebben biztos voltam már akkor is, mikor még nem tudtunk semmit a Breviusról. Saskia elsők között kapta el, és sokáig nem regisztráltunk egy betegséget se utána, de aztán jött a járvány és túl sok beteg is lett. A tény, hogy a Dominiumon kapta el és nem lett belőle már akkor járvány, felér egy csodával. A sors iróniája, hogy direkt azért nem akart lejönni a Perdára, hogy vigyázzon a babára, nehogy a siklórepülés vagy a Perdán valami ismeretlen kór veszélyt jelentsen. És mégis... pont ő... Az viszont most már világos, hogy kár tagadnom Roda előtt a titkot, amit több mint két éve őrzök. Vajon sejti már Roda, hogy ez rá nézve végzetes lehet... lesz?
- Nahát, egy egész népet megsértettem? Elég önérzetes a népe. - Húzódik félmosolyra a szám, de ebben benne van az is, hogy dehogy akarom én elengedni, és pláne nem beszélek azzal a papnővel. Mégis mit beszéljek vele? Miért kérnék egy egész néptől bocsánatot, mikor csak legfeljebb Rodának ártottam, ha ezt egyáltalán annak nevezhetjük, de inkább csak sértődöttségnek a részéről. Azt nem mutatom ki, de magamban mosolygok, amiért mégiscsak sikerült ráhatni, hogy segíteni akarjon, maga ajánlja fel. Egy várandós nő mindenkit meghat... aki nincs kancellárból. Ugyanakkor a segítség felajánlása az egyetlen logikus tett a részéről, amit alkuként felajánlhat szabadságáért és közben lehet nem is gyógyító, csak hazudja magáról. Arról nem is beszélve, hogy eléggé biztosra kell mennem, mert ha elkezdem felébreszteni Saskiát, akkor csak egy lehetőség lesz, nem tudom majd visszahibernálni, ha kiderül, hogy mégsem képes rá. Nem kockáztathatok, ezért marad Roda és kell a vére.
- Hogy segíthetne, ha nem is ismeri fel a tünetek alapján a betegséget? Van valami gyógyfűvük, ami mindenre jó? - Szavaim hanglejtéséből kitűnik, hogy erősen kétlem, hogy van ilyen csodagaz. De ha lenne, biztos feltúrnám érte az egész holdat, de még az Aquillon-t is, ha kell.
- Meglehet azért nem ismeri a betegséget, mert Önök immunisak rá születéstől. Immunis... - Ismétlem a szót, mert hallottam a szünetet a fordítóban és a megismételt szóra megintcsak csenddel felel a fordító. Oké, akkor ezt körbe kell írni, különben sosem fogja megérteni, miért kell a vére... és miért nem fogok ezért bocsánatot kérni.
- A vére, sőt teste minden egyes porcikája is őriz egyfajta emlékeket, melyekről nem tud és a képességével se láthat: valamikor régen a perdaiak találkozhattak ezzel a betegséggel, de le tudták küzdeni. A testük emlékszik arra, miként kell leküzdeni és minden egyes születendő gyermekben benne van ez az emlékezet, önkéntelenül is örökli a szüleitől, mint a szem- vagy hajszínt. Ezt az... emléket keresem a vérében. - Még sosem meséltem a munkámról ennyire leegyszerűsített módon és még így is lehet olyan érthetetlen és felfoghatatlan lesz neki, mint számomra az ő képessége: megfog valakit - a ruháról leolvasott emlékről nem is tudok -, és felfénylik a keze és látja az emlékeit valaki másnak? Értem és felfogom, hogy ez történik, de felfoghatatlan a mikéntje.
- Sosem bánta meg, hogy ezt a képességet kapta.. választotta? Nem engedhetem el miatta. - Hát, ha eddig nem bánta, most majd fogja jó eséllyel. Nem hiszem, hogy gyógyítóként tudna segíteni, hiszen nem hinném, hogy lenne csodagaz, ami mindenre gyógyír, de nem is e tudása miatt kell maradnia.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 6:44 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Már értem az égi fájdalmát, melyet a múltjában láttam és éreztem felőle, az aggódást mellyel a nő iránt érzett és táplált minden egyes perc amit vele töltött. Arra még nincs magyarázat, hogy miért láttam mindig homályban a nő arcát, de azt már tudom, hogy nagyon beteg. Arra amit mond, csak bólintok, tényt közölt és engem erősített meg a sejtésemben. Segíteni szeretnék, a szavaival és előítéleteivel szemben sosem hagynék senkit sem szenvedni, és akár a saját erőmet feláldozva is meggyógyítok bárkit aki arra szorul. Csak a szüleinkkel vallottam kudarcot, de a későbbiek fényében érthető is volt. Égi betegséggel szemben tehetetlen voltam. Persze ez még változhat, ha tudom pontosan mi ellen kell küzdenem. Most viszont, bármennyire is hajlandó lennék segíteni Callum Jenkins asszonyának, még ellenszolgáltatás nélkül is, meg kell próbálnom az alkudozást, de ahogy számítottam rá, csak gúnyt hallok felőle.*
-Ha egyet sértesz, mindet sérted. A gyógyítójuk vagyok és te fogva tartasz. Ha nekem ártasz, nekik is ártasz. *Ha vete volna a fáradtságot, hogy megismerje a népünket, a szokásainkat, a hagyományainkat, akkor most nem tette volna fel ezt a kérdést, hanem fejet hajt és minden erejével azon lenne, hogy kiengesztelje a Danát és Elorak lakóit…sőt! El sem követte volna ezt a hibát. De ezen már túl vagyunk, más utat kell bejárnunk mindkettőnknek. Callum Jenkins pedig továbbra is hibái hálójában vergődik. *
-Van amire elég a főzet, de van amihez az én erőm kell. *Ezt pedig értse úgy ahogy akarja, gondolkodjon. Kerekedjen felül a saját önhitségén, és fogadja el, hogy azért mert ő égi és mindenféle szerkezetük van és tudnak az égen repülni, még nem olyan nagy tudásúak ahogy azt hiszik. Ezt teszem én is, bár még mindig kételkedem a szavaiban, van amiben hiszek, mégpedig azért, mert látom rajta mikor mond igazat. Ha az asszonyáról van szó komollyá válik és magyarázni kezd, keresi a szavakat, időt fordít arra, hogy megértessen velem bármit amit az a csodaszerkezet sem tud. Elhiszem neki amit a véremről mond, bár hihetetlen de ebben nem kételkedem, megpróbálom felfogni miről is beszél. Persze ettől még nem lesz kevésbé elfogadhatatlan amit velem tesz és amit a népemmel tervez tenni…mert én nem leszek neki elég. Szemöldökeim némi haraggal vegyülve ráncolódnak össze szemeim felett…úgy tűnik minden egyes kérdésem vagy felvetésem után m eg kell küzdjek az égi önteltségével és önzésével. Csak ő, és senki más. *
-Ha fáradtál volna azzal, hogy megismerj minket, nem kérdeznél és nem mondanál ilyeneket. Akkor tudnád, hogy nem mi választjuk a képességeinket, hanem az Isteneink adják ajándékba, hogy népünk javára fordítsuk, hogy segítsük egymást. Ha meg akartál volna ismerni minket, tudnád, hogy a mi betegségeinkre nem a vérünk kell, hanem a gyógyítóink tudása és a gyógyítás képessége amit szintén az Istenek ajándékoztak. A képesség nem a véremben van égi, hanem bennem, itt. *S kezemmel, melyen még mindig ott a bilincs, a szívemre mutatok. *









Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
371

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak Tumblr15


Raktárak Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 11:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
A perdai és az ember


- Mint azt "láthatta", lelőttem egy perdait. Szerintem nem sokat ront a helyzetemen, hogy elfogtam vagy sem, elengedem vagy sem, bocsánatot kérek vagy sem. Ebben hasonlítanak ránk: azt látják csak, amit meg akarnak látni. - Jegyzem meg, és nem hozom fel mentségemre, hogy nem célirányosan őt akartam elrabolni, csak rosszkor volt rossz helyen, mert mint mondtam, úgy se ezt látná az egészben. Ő sértésnek veszi, személye és népe elleni tettnek, holott legkevésbé sem izgat, ki ő és nem érdekel a népe sem. Elég nagy ez a hold hozzá, hogy úgy éljünk, hogy közünk ne legyen egymáshoz, legalábbis nekem a perdaiakhoz, főleg, hogy én nem is szeretek idelent lenni. De a gőg nem csak az én vétkem ebben a kis raktárszobában.
- Erő? - Kérdezek vissza, mert nem vagyok biztos benne, hogy a fordítóchip jól adta vissza a mondottakat. Kicsit össze is vontam a szemöldökömet, gondolkodva, hogy mit is akart itt mondani Roda? Mindenesetre sajnos arra nincs időm, vagyis Saskiának nincs ideje rá, hogy lehessen próbálkozni egy főzettel, várni a hatást majd összekotyvasztani egy másikat, hát még ha közben le is kellene újra menni a Perdára a mezőn virágot szedegetni hozzá. Ez egy nem járható út, így én mondom el neki, mire is jó a vére, amire a reakció hasonló, mint nekem az előbb. Jó kis tárgyalás ez így! És meg nem tudnám mondani, mikor alakult át ez a vérminta-begyűjtés tárgyalássá. Szavaiból arra következtetek, hogy a képességeik véletlen módon alakulnak ki, és a genetikus énemet igencsak érdekli, hogy vajon van-e ebben is valami szabályszerűség, öröklődik-e a képesség, ha nem is a szülőktől, de mondjuk valamelyik felmenőtől? Vajon van-e ezekben is rendellenesség, amikor nem jól működik vagy nem alakul ki a képesség, vagy idővel elveszíthetik-e? Láthatja, hogy figyelek rá, hogy a tudós gondolkodik, nem a kancellár, de nem kalandoznak el mégse a gondolataim, ami azért is jó, mert meghallom, hogy ezek szerint a gyógyítás a másik képessége. Vajon ez alatt mit érthet? De ahogy a szívére mutat, mégis inkább erre reagálok előbb, mert nem tudom megállni, ahogy a mosolyt sem.
- Tehát mégiscsak a szívből kellett volna a vért vennem. - Nem tudom, hogy létezik-e a perdaiaknál sötét humor és ha igen, mennyire értékeli Roda, de nem kérek elnézést miatta. Ugyanakkor az is látszik, hogy értettem, mire akart utalni. Közben eszembe jut, hogy ígértem neki valamit azokról a bilincsekről, amiről továbbra is megfeledkezhetnék, de miért lennék a magam ellensége? Még hasznos lehet, ha nem utál olyan nagyon vagy ha szavatartónak ismer meg.
- Üljön le arra a ládára ott... leszedem a bilincseit a lábáról is. - Mutatok a mellette lévő fém dobozra, ahova borulás nélkül le tud ülni és csak eztán lépek én is oda, féltérdre ereszkedve oldom ki előbb a mágneses összehúzóerőt, majd lepattintom a bokáiról a fémpereceket. Ha közben meg akar érinteni, tegye. Két nagy titkom van, ebből egyet már tud - pechére -, a másikat meg ha látja is, akkor se fogja érteni - szerencséjére -. Előbbi csak a szabadságába kerül, utóbbi már esélyesen az életébe kerülne.
- Mit ért gyógyítás képessége alatt? Hogy gyógyítanak a perdaiak az isteneik ajándékával? - Kérdezek rá, hogy ez lenne az az "erő", amit korábban említhetett, már ha nem lépett időközben valamit, ami miatt a tárgyalást jelenleg szüneteltetnünk kell.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
49

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 5:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ember és perdai


A kancellár





*Úgy mondja, hogy megölt egy lelket a népemből, mintha csak…becsukta volna az ablakot. S szavaiból tudom, hogy sem most sem máskor, még csak meg sem próbálja majd megmagyarázni, miért tette. Szenvtelen…egy halban is több érzés van mint benne…legalábbis míg nem az asszonyáról van szó. Különös ez az égi. Nem érdekli a népem, hogyan s miért él, nem érdekli ha meghal valaki közülünk, az sem, ha az ő keze által….pedig ránk van szüksége. A vérünkre. Elveszi amit akar és nem ad cserébe semmit. Átgázol mindenen és mindenkin…s azt hazudja, hogy mindezt az ő népéért teszi. Vagy őket sem becsüli annyira, hogy egyáltalán megmagyarázza a tetteit. Ám a szívében végtelen szerelem lángol. Én könnyedén megértem őt, s tudom, hogy ez a gyenge pontja. Bár tettem szégyentelen, az égiek sem játszanak tisztességes eszközökkel, ezért ajánlok alkut, hogy egy kis engedményt csikarjak ki tőle. Látom mennyire érdekli a képességem, főleg az melyről még nincs tudomása, csak a homályban tapogatózik. Bólintok a kérdésére, de nem fejtem ki bővebben. Gondolkodjon csak. Minél jobban érdekli, annál engedékenyebb lesz. *
-A szívemben is ugyanolyan vér zubog mint máshol. *Ha ez most tréfa akart lenni, elég gyalázatos, de tartok tőle, hogy komolyan gondolta. Vagy vegyem fenyegetésnek? Meglátjuk ki kerül ki győztesen ebből az alkudozásból. Nem tagadom, hogy próbára akarom tenni, kíváncsi vagyok mennyire szavatartó és merész, hogy szavainak és felsőbbrendűség érzésének megfeleljen. A láda felé csoszogok, majd ráülök a tetejére, amint az a szerkezet lefordított minden egyes szót. Míg ő a lábbilincseken munkálkodik, én csak figyelem őt. Nem teszek semmit, nem érintem meg, nem szólok hozzá és ami még ennél is fontosabb, nem próbálok megszökni semmilyen módon. Mikor szabadok lesznek a lábaim, felállok és teszek pár lépést, lassan, nem félreérthetően. A kérdése nem ér váratlanul, tulajdonképpen erre számítottam mikor szándékosan nem beszéltem a gyógyítás képességéről. Magamban elmosolyodom mikor felé fordulok és a szemeibe nézek.*
-Szívesen megmutatom. Ha elég bátor vagy, hogy megsebezd magad. *Természetesen erre nemet fog mondani, ezért pillantásom a helyiség zárt ajtaja felé rebben néhány lélegzetvételnyi időre.* -Vagy sebezd meg egy harcosodat, ha nem bízol bennem, de akkor ők is tudomást szereznek a tudásomról. *Némileg már megismertem Callum Jenkins kancellárt és feltételezem róla, hogy nem minden szándék nélkül küldte ki az őröket. Nem akarja, hogy tudják mit tesz velem, hogy mi a célja.*
-Ha ismernéd a népemet, tudnád, hogy mi mindig megtartjuk amit ígérünk. Én most, a szavamat adom, hogy nem fog bántódásod esni. Sebezd meg magad, aztán helyezd a kezed a kezembe. *S biztos vagyok abban, hogy megteszi. Előrenyújtom a kezem, tenyérrel felfelé s lehunyom a szemeimet, hogy ezzel is azt bizonyítsam neki, nem kell látnom a sérülést vagy betegséget ahhoz, hogy meg tudjam gyógyítani. *






Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Raktárak Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 
Raktárak
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona-
Ugrás: