Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 7:40



Yesterday at 10:52

Yesterday at 10:47

Yesterday at 8:55

Szer. 13 Nov. 2019 - 21:59

Szer. 13 Nov. 2019 - 21:40

Szer. 13 Nov. 2019 - 18:38

Szer. 13 Nov. 2019 - 17:51




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 4
Flotta 5 6
Perdaiak 8 1
Összesen 20 19
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Raktárak
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
334

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak - Page 2 Tumblr15


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. 30 Szept. 2019 - 21:30
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A perdai és az ember


A fekete humor nem a perdaiak erőssége, amennyiben egy tudós megengedhet magának ilyen végleges következtetést egy minta alapján. Mindegy is, nálunk se értékeli mindenki, főleg, ha tőlem hallja. A lábbilincse mindenesetre lekerül róla anélkül, hogy ezt bármilyen atrocitás megzavarná bármelyikünk részéről is és ugyan fel nem segítem, de felállok én is és hagyom, hogy tehessen pár lépést megmozgatva lábait.
- Ez nem bátorság kérdése. - Vonom össze a szemöldökömet nem értvén vele egyet.
- Két kérdés: miért nem magán tart bemutatót? És hány embert, ahogy Önök mondják, égit gyógyított már meg bármiből is Elorak Első Gyógyítója? - Nem tudom megállni, hogy ne legyen gúnyos a kérdés hangszíne, mert ahogy eddigi beszélgetésünk alakult, az alapján erős nemtetszéssel és lenézéssel viseltet az emberek iránt. Legalább annyira tartom valószínűnek, hogy embereket gyógyítgat, mint amennyi perdait én gyógyítok. Mikor szavát adja, elmosolyodom, amolyan "ejha" jelleggel, elismerően a helyzetet illetően.
- Tehát a kapcsolatunk már a bizalomra épül? Az Ön szava az enyémért? - Hogy megteszem-e? Naná, hogy nem! Olyan világban élek, ahol senkiben sem bízhatok, senkinek a szavát sem hihetem, még ha ennek ellenkezőjét is állítom. Állandóan fel vagyok készülve az árulásra, minden egyes ígéretnél már tudom, mit fogok lépni, ha az ígéretet nem tartják be. Mindig van az A terv mellett egy B, de sokszor egy C meg D is, mert különben már rég dugába dőlt volna az a Világuralmi terv. Lehet ez a perdai itt előttem valóban az, akinek mondja magát és valóban tud kézrátétellel gyógyítani - úgy nézem lehunyt szemes előre nyújtott keze alapján, hogy erre készül -, de lehet, hogy nem, és ez egy csapda, amivel inkább az életemre tör. Ki tudja, lehet van nekik valami életerő elszívás vagy szándékos megbetegítés, sebesülés súlyosságának felerősítése vagy tudja fene mit adtak még nekik azok az "istenek".
- Miért akarja bemutatni a képességét? Úgy is kérdezhetném, hogy miért akarna segíteni? Tegyük fel elengedem, visszasétál Elorakba, tegyük fel még bocsánatot is kérek. Utána visszasétál velem, hogy segítsen? Vagy előbb segít, aztán együtt sétálunk vissza boldogan Elorakba? - Nem sebesítettem meg magamat, nem tettem a kezébe a kezem. Ennyi év bizalmatlanságot nem lehet csak úgy levetkőzni, és pláne úgy nem, hogy nem értem a másik motivációját. A szavamra adnia nagy felelőtlenség. Akkora, hogy már-már felveti annak a gyanúját, hogy ő tényleg igazat beszél, tényleg ez a képessége és tényleg szavatartó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés lesz találkozni egy földönkívülivel.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd 1 Okt. 2019 - 6:13
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A kancellár





*Lábaim kiszabadulása nem nagy elégtétel számomra, de jobban érzem magam attól, hogy viszonylag szabadabban mozoghatok és ezt az égi nem gátolja meg. Ám a csuklóimon még mindig ott a furcsa karperec és nem tudom, hogy meg kell-e érintenie ahhoz, hogy ismét összezáruljanak egymáshoz szorítva a kezeimet vagy elég csak rágondolnia, egy másik nála lévő szerkezettel működésbe hoznia. Bárhogy is van, nem teszi meg, de ettől még nem bízom a szavaiban, ahogy ő sem az enyémekben. Pedig én vagyok a fogoly. *
-Még egyetlen égi sem kérte a segítségünket ilyen módon. *Gúnyos hangjából arra következtetek, hogy bár tudatában van különböző képességeinknek, nem hiszi, hogy bárkit meg tudnék gyógyítani közülük. Talán azért mert a betegségek is másképp hatnak rájuk, talán csak nem hisz az érintés erejében. Azt viszont nem árulom el, hogy magamat nem vagyok képes ilyenformán meggyógyítani, nem akarok még egy fegyvert a kezébe adni magam ellen. *
-Nem hiszel nekem. Olyan nehéz lenne bízni bennem? *Nekem vajon nehéz? Bízni egy égiben? Igen, végül is megértem, a bizalmatlanság kölcsönös, de az ő asszonya beteg. *-Pedig én vagyok a te foglyod. *Magam sem tudom miért akarom meggyőzni, miért segítenék neki…de bízom abban, hogy az asszonya nem olyan romlott lélek mint ő, és a gyermek akit a szíve alatt hordoz, még nála is ártatlanabb. Úgy érzem az idő ellenünk játszik. Hiába ajánlom fel a segítségem, nem érzem kezét a kezemben, így újra ránézek, kezem a testem mellé hanyatlik dolgavégezetlen. A kérdéseire meg van a válaszom, ám amit utána mond belőlem is kétkedő mosolyt vált ki. Ő maga sem hisz abban amit mond. Én is válaszokat szeretnék és jobb lenne mindezt egy asztal mellett megtárgyalni, ahogy Shane gyógyítójukkal tettem, de az az égi merőben más jellemmel rendelkezik. Benne meg van az önzetlen segíteni akarás, ő értené miről beszélek, míg Callum Jenkins csak magára gondol és az asszonyára, mindenki más a sor végére kerül...ha ugyan helyet kap a sorban. Arcom elkomolyodik mielőtt belekezdenék a válaszadásba. Hangom ugyanolyan nyugodt és halk mint eddig, nincs benne gúny, sem fenyegetés. Csak kérdések, melyekre nem csak nekem, hanem önmagának is válaszolnia kell.*
-Azért segítenék, mert nem hagyok senkit sem szenvedni, azért, hogy bízz bennem, mert te nem akarsz elengedni, nem akarsz bocsánatot kérni a tettedért. Elengednél ha segítenék? Vagy még több okot adnák arra, hogy fogva tarts? Mennyi időd van bízni bennem, mennyi időd van dönteni? Mennyi ideje van az asszonyodnak? *S nekem vajon mennyi időm van őt meggyőzni? Mikor kezdenek el keresni? Mikor jönnek rá, hogy távollétem nem az én akaratom s ezért ki vonható felelősségre? S vajon Dana Rhe-nek elég ennyi, hogy a bírákkal karöltve arról döntsön, hogy Elorak a népünk egyetlen barátságos városaként megszakítja a kapcsolatot az égiekkel és bezárkózik falai mögé? Callum Jenkins gondolt erre amikor foglyul ejtett? *






Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
334

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak - Page 2 Tumblr15


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd 1 Okt. 2019 - 13:26
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A perdai és az ember


Feltűnik, hogy csak az egyik kérdésre válaszol. Vagy nem tudja magát gyógyítani, vagy valami más miatt nem akar magán bemutatót tartani, ami nem teszi őt kevésbé gyanússá, ellenben sokkal inkább csapda szaga van így az egésznek.
- Akkor honnan tudja, hogy meg tudna egy embert gyógyítani? - Teszem fel a logikusan felvetődő kérdést elengedve azt a témát, hogy miért nem magán mutatja be.
- Ön bízik bennem? Fogolyként? - Kérdezek vissza és bár jó lenne bízni a perdaiban, ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt ő látja vagy gondolja. Már-már irigység fog el, hogy az ő életük valóban ennyire egyszerű lenne? Sejtem, hogy azért segítene, mert direkt tereltem arra a szót, hogy ártatlanokon illene segítenie, így ha meg akarja őrizni maga előtt is a saját jó képét, akkor nem hazudtolhatja meg saját szavait. Ugyanakkor hogyan is bízhatnám rá pont azt, ami számomra a legfontosabb, aminél biztosra kell mennem, aminél nem kockáztathatok? A feltett kérdések valóban gondolkodásra ösztönzők, még akkor is, ha tudom rájuk a választ már akkor, mikor feltette őket. A mérlegelés, a gondolkodás oka nem a válaszok kigondolása, hanem hogy elmondjam-e neki? Ha elmondom, még kevesebb logikus érv van rá, hogy elengedjem őt. Habár amit eddig megtudott rólam, azok után lehet mindegy már ezen gondolkodni.
- Ha segítene, utána elengedném. Előtte nem tehetem. Olyan világban élek, ahol a nők csak gyerekszülés miatt kellenek, ahol ha meghal egy feleség utána kap az ember egy másikat, mintha csak egy törött poharat vagy szakadt ruhát cserélnénk le újra. Egy ilyen világban szeretni és ragaszkodni veszélyes, mert kiszolgáltatottá tesz, minél magasabb rangban van az ember, annál jobban... - Kezdek bele a válaszba, miközben most én nyújtom a kezem az ővéért, amit hogy ha odaad, akkor leszedem róla a bilincseket. Vegye a bizalom jeleként, hogy elhiszem, hogy nem akar bántani és én is megtartom a szavamat. Véréért cserébe megígértem, hogy leveszem.
- Neki csak pár órája lehet, talán egy napja... már két éve. - Pillantok fel rá a bilincsleszedés közben, hagyván időt a fordítóchipnek is, hogy lefordíthassa és ha kérdőn nézne rám Roda, akkor láthassa, hogy itt nem fordítási hiba van.
- Ez a betegség kevesebb, mint egy hét alatt megöli az embert és igen fertőző. A feleségem két éve betegedett meg. Van egy módszerünk... Olyan, mintha aludna az ember, de közben nem öregszik a teste egy napot sem, és a betegség sem rontja az állapotát tovább. Megáll az idő számára. Ha felébresztem, csak egy lehetőségem van meggyógyítani őket. - Vajon van fogalom arra a perdai gyógyítóknál, hogy komplikált eset? Szerintem ez náluk is kimerítené ezt a szót és még nem is tud mindent, és amit tud, azt is csak leegyszerűsítve hallhatja, hogy a fordító is el tudja végezni a dolgát és felfogható legyen Rodának is tekintve hiányos műszaki ismereteit.
- Mindenki úgy tudja, hogy özvegy vagyok, mert fertőző beteget nem szabadna így... altatni. Nem kérhetek bocsánatot Dana Rhe-től, nem kerülhet mindez nyilvánosságra, mert ez háborút is jelenthetne, ami senkinek sem érdeke és ezzel a többi kancellár is tudomást szerezne arról, hogy a feleségem életben van. A betegség veszélyessége miatt megölnék vagy ha nem, akkor vele zsarolnának és soha nem térhetne vissza az élők közé. - Pillantok fel a szemeibe, még kezeimben fogom a bilincs darabkáit, de azok csak ott maradtak, nincs bennem szándék, hogy visszategyem rá. Felesleges is lenne.
- Olyan titkot tud rólam, hogy nem hiszem, hogy Ön lenne az én foglyom, legfeljebb csak fizikailag. Hogy bízhatnék meg Önben annyira, hogy kockára tegyem az életüket? Akár azzal, hogy a segítségét kérem, akár azzal, hogy elengedem? - Még mindig a szemeibe nézve beszélek nyugodtan és hagyom, hogy lássa mindazt, amit a szavaimból már úgy is tud: félelmet, hogy mindent elveszítek, ami kedves számomra. Alapvetően elengedném, ha mást tudott volna meg rólam, ha csak a perdai lány megölését említi vagy az anyámét, már ha tud olyan messzire látni időben. Elengedtem volna, mert ha ezeket még ha el is mondja bárkinek, nem ártott volna nekem, de Saskia esete más. Elengedtem volna, mert csak a vérére volt szükségem, legfeljebb pár napig itt még a vendégszeretetünket élvezte volna, vagy most vettem volna le több kis ampullányit a véréből, majd ugyanúgy elkábítottuk volna és kicsempésztük volna a Városból, ahogy befelé is érkezett. Ki hitt volna neki? Mi bizonyítéka lett volna? Mostanra viszont annyit változott a helyzet, hogy nem tudom, mi volna a jó megoldás: az elengedésével vagy az erőszakos marasztalásával kockáztatok kevesebbet? Valahol el kell ismernem, hogy ügyes Roda, mert amit megtudott rólam, azt ravaszul használja fel, a leggonoszabb fegyvert vetve be ellenem, ami ellen mit sem ér a technikai tudásbeli vagy rangbeli fölényem: reményt adott. És a reménnyel együtt jár megannyi kétség, mely most belül őröl engem tovább.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 2 Okt. 2019 - 16:03
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A kancellár





*Callum Jenkins bölcs égi. Mindenre van válasza és mindenre visszakérdez, megfontolt és körültekintő. Mindenben a logikát keresi, épp ezért nehéz bíznia bennem és a népem képességeiben. Noha nem akarom, hogy itt legyenek és egyáltalán nem értek egyet a Danával amiért engedélyt adott arra, hogy Elorak kereskedjen a betolakodókkal, és gyűlölöm amiért lerombolták az otthonunk egy részét, hogy hatalmas városukat odaépítsék, nincs bennem késztetés arra, hogy vérig sértsem. Ezért nem mondom azt, hogy gyógyítás céljából nincs különbség égi és perdai állat között. Szerintem félreértené, ezért jól megválogatom a szavaimat.*
-Shiennel és Shaz`or a gyógyítás képességét ajándékozták nekem, nem a perdai nép gyógyításának képességét. Mindegy, hogy mi miben különbözünk egymástól, a kór ugyanolyan. Te pedig hiszed, hogy az asszonyod itt betegedett meg. *Nem ismeri azt amiben szenved, ő is kimondta, szerinte a mi népünktől kapott el valamit, amire a teste nem úgy reagál, mint a miénk. Az én szüleim hasonlóképp jártak, és őket nem tudtam meggyógyítani, talán már késő volt. Túl gyorsan történt. Hogy bízom-e Callum Jenkinsben? Egy részem igen, egy részem határozottan nem, de csak azért mert előítéleteim vannak, mert ő égi, idegen és mert nem egy tea mellett beszélgetünk.*
-Fogolyként nem, de szeretnék bízni benned Callum Jenkins. *Talán ha másképp alakul, ha a Dana közbenjárására találkozunk, ahogy Shane gyógyítóval is, mást válaszolnék. Hogy szeretnék bízni benne, egyfajta remény, kérés arra, hogy ne adjon okot az ellenkezőjére. De igaza van abban, hogy ha én nem bízom benne, miért kérhetném arra, hogy ő bízzon bennem. Persze nem egyenlő félként álunk egymással szemben. Az én kérdéseim azonban olyan válaszokat fednek fel, melyekre nem számítottam, ahogy arra sem, hogy teljesen őszinte lesz velem. Érzem a hosszas vívódást, mérlegelést mely csendes viharként kavarog benne, s ugyanazt a kétséget s reményt, melyet akkor éreztem, amikor a múltjába tekintettem bele. Megdöbbent s egyben felháborít az amit a világáról mesél, s érzem, hogy nem ért vele egyet, mégis fejet hat a törvény előtt pedig megváltoztathatná. Vajon csak azért nem ért vele egyet, mert ő szeret és ezért veszélyben érzi a szerelmét? A kezét nyújtja az enyémért de csak akkor tudom meg mit akar, mikor a bilincshez ér. *
-Miért nem változtatsz a törvényeken? Te vezető vagy, megtehetnéd. *Számomra ilyen egyszerű, de annyi mindent nem tudok még az égiekről, melyek szakadékot képeznek a két nép között. *-Köszönöm. *Egyetlen szóval és biccentéssel köszönöm meg a bizalmát, mely még erőtlen és törékeny, de legalább megszületett. Akár egy gyermek akit táplálni kell, gondoskodni róla, s nem csak életben tartani, hanem tanítani és elősegíteni a fejlődését. Csuklóimat dörzsölve masszírozom el a vaskos karperec nyomát a bőrömön s hallgatom további szavait, melyeket fel sem foghatok. Egy nap van hátra asszonya életéből…már két éve? Az meg hogy lehet? Valamit én értettem félre, vagy a szerkezete romlott el? Arcomra kiül a zavar s már éppen visszakérdeznék, mikor folytatja, hát nem szakítom félbe. Callum Jenkins az égiek vezetője s noha nem a legszerencsésebb utat választotta arra, hogy megismerje a népemet, legalább próbálkozik megkeresni a helyes utat. Tisztelet jár érte…míg fel nem rúgja az egyezségünket. Nehéz felfognom azt amit mond, elképzelni szinte lehetetlen, nem is tudok hozzászólni egy szót sem. Az viszont érthető, hogy miért van egy napja csupán, már két éve. Egyelőre nem is akarom elképzelni hogyan lehetséges ez, inkább végighallgatom, azon túl, hogy az asszonya beteg, s olyan titkot oszt meg velem, melyet még az ő népe sem tud. Nem palástolom a csodálkozásomat, s magyarázatot ad arra, amit vele kapcsolatban éreztem s ki is mondtam. Callum Jenkins súlyos titkot őriz és ez egyszer még maga alá temeti. Hagyom, hogy hosszú, de nem kínos csend telepedjen közénk míg a szavain merengek. S bár nem szívesen teszem, mert égi és betolakodó, mindaz amit az Isteneinktől ajándékba kaptam, nem teszi lehetővé, hogy másképp döntsek. *
-Megajándékoztál a bizalmaddal  Callum Jenkins, ezért a szavamat adom Shiennel és Shaz`or színe előtt, hogy nem fedem fel a titkodat. Történjen bármi kettőnk között, nem árullak el. *Ezt megígérhetem, ahogy azt is, hogy ha eljön az ideje és ő is úgy látja jónak, s persze lesz rá alkalom, segítek neki, ám ez az egész nem olyan egyszerű.*
-Segítek is neked minden tudásommal, ha lesz rá lehetőségem, de eljátszottad azzal, hogy akaratom ellenére hozattál ide. Gondolkodj azon hogyan magyarázod ki a Dana előtt, anélkül, hogy tudomást szerezne az asszonyodról. *Mondom ezt azért, mert még mindig biztos vagyok abban, hogy az enyéim már keresnek és ha így van, meg fognak találni, akkor pedig az égi nagy bajba kerül. Nem fizikailag. *







Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Raktárak - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
334

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Raktárak - Page 2 Tumblr15


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 2 Okt. 2019 - 21:16
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A perdai és az ember


Kedvem lenne megkérdezni, hogy volt-e olyan eset, amikor se Shiennel, se Shaz'or "jelenléte" sem gyógyította meg Roda betegét. Ha nem volt ilyen, akkor ő egy igen szerencsés gyógyító és kívánom neki, hogy ne is találkozzon ilyen esettel... pláne nem akkor, ha esetleg Saskia és a fiam kerül egyszer sorra. Ha egyáltalán lesz ilyen valaha is, mert ez nem kevés bizalmat igényel és ezzel meg is érkeztünk a fő problémához közöttünk. Mármint azon a problémán kívül, hogy elraboltattam. Nem csoda hát, hogy meglep, mikor azt mondja, hogy szeretne bízni bennem. Látszik, hogy nem ismeri a világunkat, a népünket és a kancellárokat, mert akkor nem mondana ilyent. Hogy a kérdésére felelhessek, miért nem távozhat szabadon és miért is nehéz megbízom benne, ahhoz önellentmondásosan meg kell bíznom benne és többet elmondani neki részben a világunkról és részben Saskia helyzetéről és a sajátomról, az egyik nagy titkomról. A világunk elborzasztja láthatóan - no lám, a diplomaták nem meséltek nekik ilyeneket? -, pedig még nem is tud mindent, nem is tud az "önkéntes" méhleadásról, a kötelező házasodásról és egyéb családpolitikáról, hogy az élet többi részét ne is említsük, közte az én Halálcsókomat.
- Ez hosszú. - Csak ennyivel felelek arra, miért nem változtatok és hagyom, hogy úgy értse, ahogy akarja. Hosszú lenne elmagyarázni miért nem. Hosszú lenne megvalósítani egy ilyen változtatást. Hosszú lenne elmondani, miket tettem vagy nem tettem. A bizalmat vajon elősegítené, ha kifejteném vagy éppen rombolná? De talán nem is kell többet mondani, most nem, és mi sem bizonyítja jobban, minthogy megköszöni a bilincs levételét. Meglep vele, de aztán biccentek egyet és folytatom a mondandómat. Többet tud meg így Roda rólam egy óra alatt - vagy mennyi ideje beszélgethetünk? Nem is figyeltem - mint más évek alatt sem, és nem is egyszerű beavatni egy kvázi idegent ebbe a titokba még mélyebben. Látta, tudja, hogy Saskia életben van, de most már azt is meg tudná mondani hogy mi történt vele, hogy hol lehet, és egyben ezzel fegyvert adtam a kezébe magam ellen. Akármelyik égi hallaná, a körbeírt szavakkal ők rögtön tudnák, hogy itt nincs szó terhességi toxémiáról, ellenben brevius-ról és hibernációról annál inkább. Hagyom a csendet közöttünk, hagyom, hogy megeméssze ezt a sok információt, hagyom, hogy átgondolhassa, miként dönt, hagyom, hogy újra ugyanabba a csapdába sétáltassam bele őt: Roda nem olyan mint én, neki van szíve, elég nagy és úgy sejtem, nem miattam teszi az ígéretet, hanem a két ártatlan miatt, az ő életüket ő sem akarja kockára tenni, nem akarja, hogy az ő lelkén száradjon a haláluk. Kockázatos csapda, és hiába jön be a számítás, attól még érzem a szorító érzést a mellkasomban, mely az ígérettel alig enyhül valamit. A segítséget is beígéri, de ez még sok beszélgetést igényel, és bár egyikünk se mondta ki, de én is hasonlóan vélekedek már, mint ő: ezt innen már nem itt kell megbeszélni.
- Köszönöm, Roda. - Szólalok meg aztán én, először az ígéretére reagálva, és a hangomban nem, de a tekintetemben fel lehet fedezni a hálát. Szeretnék hinni neki, szeretnék bízni benne... de megtehetem? Elengedhetem?
- Nem gondolom, hogy a Danával valaha is beszélnénk erről, de tudom, mit mondanék neki. Önnek mindenesetre tartozom ezzel: bocsánatot kérek Öntől, Roda, amiért akarata ellenére idehozattam. - És a bocsánatkérést egy biccentéssel, vagy még inkább egy enyhe főhajtással toldon meg.
- Az emberek úgy tartják, a harag rossz tanácsadó. Úgy tűnik, hogy a kétségbeesés is az. - Mosolyodom el némileg gúnyosan, de ez érezhetően nem neki szól most, hanem a saját helyzetemre. Kétségbeesett lépés volt egy perdait idehozatni a vére miatt, mert a diplomaták semmit sem tudnak érdemben elintézni, tutyimutyi Dorian-ra meg nem várhatok, mire visszaér ide a nyolc hónapos kis küldetése, hogy utána álljon neki szervezni valami elfogatást. Nekem nincs ennyi időm várni, már így is eléggé szétfeszegettem a törvények adta korlátokat. Ennyi csak, amit mentségemül fel tudok hozni.
- Kérem, alkalomadtán, adja majd át ezt a bocsánatkérést Dana Rhe-nek is. Aki egytől bocsánatot kér, az mindenkitől bocsánatot kér, nem igaz? - Újabb mosoly jelenik meg az arcomon, de ez már a ravasz fajtából való, ahogy szemeim csillogása is. Roda mondta, hogy aki egyet sért, minden perdait sért... vajon kettős mércével mérnek a perdaiak? Lehajolok a korábban leejtett tűért és felvéve visszateszem a kis dobozba, amiben hoztam, hogy aztán elsüllyesszem a felöltőm belső zsebébe és a bilincseket is magamhoz veszem, de azokat nem rakom a belső zsebbe, a kezemben tartom. Ez a pakolás pótcselekvés, a csend sem olyan nyomasztó, nem hallani annyira, mennyire zakatolnak odabent a fejemben a fogaskerekek, miközben komoly dilemmával küzdök meg. Szinte szemmel látni, ahogy döntésre jutok és fordulok picit Roda felé.
- Még találkozunk, Roda, Elorak Első Gyógyítója! - Egy biccentés még, amit hozzáteszek és egy jó adag kétséget hagyok magam után, hogy most mi lesz? Elengedem vagy itt tartom és itt találkozunk újra? Az ajtóhoz lépve beütöm a kódot, ami kinyitja, de ügyelek rá, hogy a kódot takarjam a perdai elől, mintegy véletlen. Az ajtó nyitásával annyit láthat Roda, hogy a fény felvillan a folyosón, de csend van és én jobbra indulok el, ahogy becsukódott az ajtó. A bilincs darabkáit forgatom a kezemben még egyszer átgondolva, hogy jól döntöttem-e, nem most követem-e el életem egyik, ha nem a legnagyobb hibáját, amiért a racionális érvek dacára azért indulok el, hogy megszervezzem Roda távozását a Városból úgy, ahogy bejött: csempészve.

//Köszönöm a játékot! Imádtam minden sorát és percét! Imádás Még találkozunk!  Niko //
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 2 Okt. 2019 - 21:22
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció

Roda magára marad a kicsiny szobában, ami sokadik ránézésre is valami raktárnak tűnik. Itt hagyták, mint valami csomagot, de legalább annyival jobb a helyzet, mint korábban, hogy nincs megbilincselve és a lámpát se oltották le. A raktár ahogy az lenni szokott, tele van mindenfélével, elsősorban kisebb-nagyobb fémládákkal - többnyire számzárasak -, hosszabb-rövidebb fémhengerekkel, melyeken elsőre nem is látni, miként lehet nyitni őket, egyáltalán hol nyílnak. Minden gondosan feliratozva névvel és számmal ellátva, habár ez lehet nem fog sokat mondani a gyógyítónak, ha írásban is annyit tud az emberek nyelvéről, mint szóban.
Nincs ablak a helyiségben és tökéletes, megintcsak hátborzongató néma csend veszi körbe időtlenséget adva a helynek. Azt sem lehet tudni, hogy nappal van-e még vagy már éjszaka, egyáltalán még aznap, mikor elrabolták, vagy már a következő napot írjuk. A falak erősek, vastagok, az emberek értenek hozzá, hogyan munkálják meg a fémet, hogy ekkora sima felületet hozzanak létre belőle és hogyan fogják össze őket, hogy az illeszték se látszódjon. Kiútként egyetlen lehetőség kínálkozik: az ajtó, melyen a kancellár is távozott az előbb. Nincs rajta kilincs, egyetlen sima fémlap, mely oldalra csusszan, ha sikerül kinyitni, így helyét is csak egy vékony peremnyi körvonal jelzi. Ha körmét is mélyesztené a vékony résbe Roda, nem bír azzal az erővel, ami megmozdíthatná a látszólag olyan könnyen mozgó ajtót. Az ajtó mellett tenyérnyinél alig kisebb négyzetes panel, rajta háromszor három gomb és plusz egy alul. Számok nullától kilencig, melyek megfelelő mennyiségű és sorrendű lenyomásával nyílik az ajtó. Ha sikerrel jár, az ajtó halk szisszenéssel enged és csendben nyílik. Ha nem jár elsőre sikerrel, akkor vörös fénnyel és bántóan éles sípolással adja tudtára a nyilvánvaló kudarcot. Csak magára ne vonja a figyelmet a kudarcokkal!

//Kérlek, dobj a Kockadobóban, ha megpróbálkozol az ajtón kijutni a számzárral:
- 0-5: elsőre eltalálja Roda a megfelelő kódot
- 6-7: második próbálkozásra nyílik az ajtó
- 8-9: három vagy több nekifutással éri el a sikert//
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. 3 Okt. 2019 - 9:54
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A kancellár





*Sok beszélnivalóm lenne Callum Jenkinsszel, aminek a Dana minden bizonnyal örülne, legalábbis annak, hogy hajlandó vagyok kíváncsi lenni egy égire, a gondolkodására, tetteire és azok indokaira. Nem tagadom, hogy az égiek vezetője felkeltette az érdeklődésemet, túlságosan is ellentmondásos személy és mindennek utána kellene járnom, noha nem az én dolgom lenne. A szó amit a szerkezete fordít le, egyszerű mégis nagyon sok minden benne van, a kifejezés ismerős és pontosan tudom mit akart ezzel mondani, annál inkább érdekel…ha változtathatna miért nem teszi? Megtudhatnám, kihámozhatnám abból a sok emlékképből melyet az érintésével látnék, de ahhoz túl….hosszú idő kellene, én pedig nem szeretnék órákig itt maradni. Még mindig az elengedésemen dolgozom, de közben a megtudott titkokat kell félretennem ígéretemhez híven. Nem ezt használom fel arra, hogy elengedjen, inkább az idejét és az asszonya idejét. Nem vagyok büszke magamra, de segíteni fogok neki s talán ezzel magamon is segítek. Látom a szemeiben a hálát, de látom a kétkedést is, nem tudom, hogy vajon valóban kétségbeesett azért mert feltárulkozott előttem, vagy csak megjátssza, hogy a későbbiekben is elnyerje a bizalmamat maga iránt. Azt tudom, hogy amikor az asszonyáról beszélt, őszinte volt…de vajon most is az-e? *
-Elfogadom a bocsánatkérésedet Callum Jenkins. *S a tiszteletadást viszonzom magam is egy könnyed főhajtással. *-A kétségbeesés sokkal rosszabb, rossz döntések előszele. *S lám, ő is rosszul döntött amikor elraboltatott csupán a véremért, hogy megtudjon valamit amiben nem lehet biztos. A testbeszéde arról árulkodik, hogy megbánta a tettét, de elég lesz-e ahhoz, hogy elengedjen? Callum Jenkins aztán visszaveszi az álarcát, mely úgy változik mint az időjárás a meleg évszak beköszöntével, s a saját szavaimat fordítja ellenem. A ravasz mosolyra komor tekintettel válaszolok, nincs most kedvem tréfálkozni.*
-Tolmácsolom a Danának a bocsánatkérésedet. *Alkalomadtán? Ez nem úgy hangzik mintha most elengedne, mégis ad némi reményt, hogy nem tart tovább fogságban, de mindebben nem lehet biztos, Callum Jenkins úgy forgatja a szavakat, mint más a köpenyét. Tekintetemmel követem minden mozdulatát, s mikor a bilincshez ér, hátrébb lépek. Önkéntelen mozdulat és egy röpke pillanatra úgy hiszem, ismét rám akarja kattintani, de végül másképp dönt, s úgy érzem ez az eredmény kedvező lesz a számomra.*
-Shaz`or vezessen utadon Callum Jenkins! *Amikor elindul, utánamegyek, hogy nyomában lehagyhassam a helyiséget, de az ajtó túlságosan is gyorsan csukódik vissza miután kilépett a világos folyosóra és én megint magam maradok. Szemöldökeim dühösen összehúzódnak szemeim felett, becsapottság érzése kerít hatalmába. Hiába nézek körül, a ládákon kívül nem látok mást, sem ablakot ahova esetleg felmászhatnék és kiszabadulhatnék, az ajtó pedig nem rendelkezik kilinccsel. Az égi azonban valahogy kiment, tehát kell, hogy legyen módja annak, hogy belülről kinyissam. Közel megyek az ajtóhoz, de csak egy négyzet látok ott ahol Callum Jenkins csinált valamit, ám azt nem láttam mit. A jelek pedig ismeretlenek a számomra…de megismerhetem azokat. Tenyeremet arra a négyzetre helyezem, halvány derengés jelzi, hogy megpróbálom azt a valamit „szóra bírni”, s végül sikerrel járok. A legutolsó kép az, ahogyan az égi megérintette a jeleket, s hasonlóképp cselekszem én is, az ajtó pedig feltárul előttem. A folyosóra lépek.*

//Köszönöm a játékot, nagyon izgi volt   Rajongás  boldog és nagyon várom a következőt!  Csillámpóni //








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 9 Okt. 2019 - 15:02
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció


Az ajtó hát feltárul a perdai előtt, vélhetően a kancellárnak eszébe sem jutott, hogy a képességét tárgyakra is tudja használni, nem csak élő személyekre, hiszen hogyan is lennének a tárgyaknak gondolatai, emlékei? Ez szembe megy mindenféle racionális tudománnyal, amit az égiek ismernek és olyannyira csodálnak. Roda a folyosóra érve a fényben nézhet körül, mögötte a raktárajtó bezáródik, de ezen az oldalon is van olyan négyzet alakú tábla, mint amivel kijutott. És nemcsak ezen az ajtón, hanem jobbra és balra is a folyosón még kettő-kettő és szemben lévő falon is egy, mindegyikhez egy ajtó tartozik. Csend van mögöttük, talán egyik sem rejt további fogoly-perdaiakat. Jobbra és balra is sötétségbe borul a folyosók vége, a Roda felett lévő lámpa fénye csak annyiban ér el oda, hogy látni, minkét oldalon egy folyosó keresztezi ezt, mintha csak egy H-betű középső szárán lenne a nő. A kereszteződéseknél a folyosónyílások felett táblákat tettek ki, melyeken az égiek írása látható és így-úgy forgatott háromszögek mellettük. Ha Roda nagyon fülel, bal oldalról hallja a kancellár távolodó hangját, ahogy beszél, amire egy női hang a válasz, aminek nem a hangszíne lesz ismerős, hanem a katonás, keményen pattogó üteme, amivel felelget a férfinak. Ha vagy fél percig is egy helyben marad a nő, akkor a fölötte lévő lámpa is lekapcsol és sötétség lesz, egyedül a folyosónyílások feletti táblákon egy sor világít halványan önmagától a mellette lévő háromszöggel együtt. A nagyon lassú mozgásra nem, de a gyors mozdulatokra újra felkapcsol a lámpa, és ha úgy döntött Roda, hogy gyorsan a hang irányába siet, akkor a folyosókereszteződésben is hirtelen lesz fény. Odaérve látni, hogy a jobbra induló folyosónál még egy lépcső is megy felfele meg lefele, de a kancellár és a nő hangja egyre jobban távolodik és lehetetlen megítélni, merről is hallani jobban, mintha mindenhonnan visszhangozna, ráadásul a lámpafényt sem látni sehol, ami segítene... vagy pont a fény hiánya segítene? Nincs ablak, se semmi, ami alapján kiderülhetne, hogy a kinti világhoz képest emeleten van, a földszinten vagy lent a föld alatt a nő, merre is keresse a kijáratot. A folyosók egyformának tűnnek, gyors mozgásra fel-le kapcsoló fényekkel megtűzdelt szürke fém labirintus, aminek folyosóin számtalan, de jellegtelen ajtók nyílnak égi feliratokkal, melyek közül mindig csak a folyosónyílások felettiek közül egy dereng a sötétben. De nem árt, ha nem húzza el a döntést a nő sokáig, mert háta mögül is hangokat hallhat, közeledő léptekét, mely legalább két főhöz tartozik és ha a raktárból kilépve jobbra indulna, esélyesen beléjük is futna.

//Határidő: október 15. - kedd - 24:00//
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. 12 Okt. 2019 - 17:44
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A menekülés






*Nem nyugszom meg attól, hogy kinyílik előttem az ajtó, hiszen nem ismerem a helyet, fogalmam sincs merre menjek és a lehetőségek többek mint kellenének. Körülnézek, de a kancellárt már nem látom, amíg az ajtó nyitásával voltam elfoglalva, volt annyi ideje, hogy elérje a folyosó azon végét, ahol beletorkollik egy másikba. Azt legalább tudom merre indult el és feltételezem, hogy a kijárat felé vette útját. Csak azért nem indulok el azonnal utána, mert felfedezem a gyér világítás mellett a többi ajtót és a mellettük lévő ajtónyitó szerkezetet amit magam is használtam. Bár a józanész azt diktálná, hogy minél előbb eltűnjek innen, tudni szeretném, hogy mi van a többi ajtó mögött a csenden kívül. Ha már itt vagyok az égiek táborában, megtudhatnék róluk néhány dolgot. Úgy gondolom, ha arról a helyről kijutottam, bejuthatok ugyanúgy egy másikba is, ezért a szembelévő ajtóhoz megyek és tenyeremet a nyitószerkezetre helyezem, hogy megtudjam hogyan nyithatom ki az ajtót. Néhány szívdobbanásnyi idő múlva már elég sürgető, hogy eltűnjek, mert a folyosó végéről hangokat hallok és egyik sem a kancelláré, a folyosón pedig nincs semmi ami elrejthetne. Ha sikerül ugyanúgy megtudnom az ajtó nyitját, mint az engem fogva tartóét, akkor besurranok. Ellenkező esetben rám találnak azok, akik talán értem jöttek. Ha így van, legalább nem találnának ott ahol várnák a jelenlétem és ezzel felbolydulna a hely. Ha mégsem, az is egyfajta információ, miszerint senki nem tudja, hogy itt vagyok és a kancellár a saját emberei előtt is titkolózik.








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 16 Okt. 2019 - 15:21
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció


Roda bejut a szemben lévő helyiségbe, ahol rögtön fény gyúl és mögötte bezáródik az ajtó, lassan biztosan megszokja ezek működését. Valamivel nagyobb szoba, de sokban hasonlít az előzőhöz: fém falak, ablak kispórolva, ajtó tovább nem vezet innen. Viszont ez sűrűn polcozott, hogy csak egy szűk folyosón lehet középen közlekedni és bármit is rejtenek a kis dobozok, azokat precízen feliratozták az emberek. Nem kódolt egyik doboz sem, így könnyedén belenézhet Roda bármelyikbe: alkatrészek lesznek, ránézésre ha nem hozzáértőről van szó, akkor még egy embernek is nehéz kitalálni, mihez tartozhatnak, nemhogy egy perdainak. Csavarok különféle méretben, szegek, egyik dobozban szögbelövő is van hozzá, rugók különféle méretben, anyák a csavarokhoz, fogók, kicsi és gömbölyű, lyukacsos tárgyak, meg arasznyi hosszú, ujjnyi vastag fém rudak, mindkét végükön lyuk fúrva, apró és tenyérnyi nagy lapok, melyekre még kisebb, vékony fém lábakon álló valamiket forrasztottak és mindből olyan kis fémtüskék állnak ki ugyanolyan rendszerben, hogy biztosra vehető, hogy valamihez csatlakoztatható a tüskés oldala. Bármit könnyen elemelhet Roda, ha akar, riasztó nem fog megszólalni. Viszont mikor jönne ki, akkor kockáztatnia kell, hogy az előbbi közeledő hangok forrásai vajon elhaladtak-e már vagy pont beléjük fog futni?

Dobás:
0-3: Roda gond nélkül kijut a raktárhelyiségből, akárkik is jártak erre, távoztak arra, amerre a kancellár is mehetett, lépteik zaját hamarosan felváltja a csend, mely körbeöleli a perdai nőt a folyosón.
4-6: Az ajtón kijutva Roda nem találkozik senkivel, de a lámpa felkapcsolódik felette és bár távolodtak a léptek tőle, hallhatóan megtorpannak és sietősebb ütemben jönnek visszafelé. A kanyar után vannak a folyosó végén, még nem látják Rodát, de észrevették, hogy a lámpa mögöttük felkapcsolódott, pedig nem lehet ott senki... elvileg.
7-9: Rodának nincs szerencséje, ahogy kinyitja az ajtót, pont szembe találja magát a két katonával, vagyis inkább csak az egyikkel, mert a másik éppen félig guggolva a cipőjét köti. Nehéz lenne megállapítani a kettő közül melyik van jobban megrökönyödve a nő láttán, de a cipőt nem kötő fiatal férfi eszmél hamarabb, hacsak Roda nem tesz valamit, és fegyverért nyúlva hangzik el a gyanakvó kérdés: Ki maga és mit keres itt?

Mesélő carried out 1 launched of one Raktárak - Page 2 2Wt3H (10 oldalú.) :
Raktárak - Page 2 2Wt2J

//Határidő: október 22. - kedd - 24:00//
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. 17 Okt. 2019 - 20:43
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A menekülés






*Talán pillanatokon múlott, hogy nem fedeztek fel, az ajtó becsukódik mögöttem, amire felrezzenek, hiszen magától csukódott, de emlékszem még a másikra és a következő pillanatban már meg is nyugszom. Nem zártak rám egy újabbat, csupán az égieknek maguktól záródó ajtóik vannak.  Néha jól jönne nekem is, amikor mindkét kezem tele van az erdőben begyűjtött gyógynövényes zsákokkal, de mint minden égi megoldással, ezzel sem tudok kibékülni, másrészt, mindig van aki kinyissa nekem a gyógyítók házának ajtaját. Néhány lélegzetvételnyi időt várok még, hogy odakint történik-e valami, de csak a csend fogad ajtón innen és túl. Körülnézek a helyiségben, melyben azonnal fény gyúlt mikor beléptem, így könnyedén végigjárhatok a sűrűn egymás mellé rakott polcok között és véletlenszerűen nyitogatom a dobozokat. Ha már nem találtam mást itt a népemből fogolyként, legalább valamilyen fegyvert szereznem kell a kijutáshoz, mert a tőrömet nem kaptam vissza…amit egy alkalommal majd számon kérek Callum Jenkinsen, mert biztos vagyok abban is, hogy kijutok innen és lesz ilyen kedvező alkalom. Addig is szemrevételezem a tárgyakat, melyeket a dobozok rejtenek, de meg kell mondjam, az égiek nagyon sok haszontalan holmit tárolnak. Még csak részletekben sem hasonlít egyik sem az általam ismert szerszámokhoz, ráadásul egyik sem akkora, hogy kardként vagy dárdaként használhassam. Egyelőre elveszem azt ami tüskés és tovább nézelődöm, de tudom, hogy nem sokáig tehetem. Talán nem lesz több alkalom arra, hogy elszökjek. Kapkodva nézelődöm, vagyis sietve túrom fel a dobozokat, hogy megfelelő eszközt találjak, és a fáradtságomat végül félsiker koronázza, találok egy rudat ami kicsivel hosszabb mint a tőröm, fogalmam sincs az égiek mire használják, én arra fogom, hogy aki utamat állja, azt arcon üssem. Az ajtóhoz megyek, fejemre húzom a felsőruhám csuklyáját és újra próbálkozom, egyelőre egy kézbe fogva mindkét szerzett fegyveremet, míg ismét az égiek bonyolult ajtónyitási technikáját fürkészem ki és alkalmazom, pedig most sokkal könnyebb lenne lábbal kirúgni. Oldalra állva a falhoz simulva várom, hogy kinyíljon az ajtó, nehogy valakivel szembetalálkozzak, majd amikor nem hallok odakintről semmit, kisurranok. Ám abban a pillanatban meghallom a folyosó túlvégéről a hangokat, mielőtt közelednének el is indulok az ellenkező irányba, mivel a vélhetően katonák már elhaladtak a raktár előtt, melyben időlegesen menedéket találtam és fegyvert, kénytelen vagyok más irányba menni, mint amerre a kancellár haladt el azzal a katonával, akinek a hangját a vízparton hallani véltem. Bár akkor el volt torzítva, de az érzés ami elfogott és kis ideig ülepedett bennem, nem csalhat meg.  Ahogy sietősen haladok, egyik kezemben a rúddal, a másikban a tüskés micsodával, sorra fénylenek fel a mennyezeten a lámpák, olyanok mint az ajtók. Majdnem olyanok. Árulóim, végig jelzik merre haladok. A folyosó végén választanom kell, hogy merre menjek, semmilyen tájékozódási ponton nincs. Végül jobbra fordulok, hogy felfedezhessem az égiek nagy szerszámosládáját. *








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd 22 Okt. 2019 - 22:28
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció


A hirtelen gyulladó lámpák fényét észrevevő katonák sietősen szedik lépteiket, és ők helyzeti előnyben vannak: kiválóan ismerik a raktárépület labirintusát. Mikor befordulnak a sarkon a folyosóra, egyikük még éppen látja, ahogy Roda jobbra indul, persze a lámpák is megerősítik ezt, melyek felgyulladnak a jobb oldali folyosón, hiába nem látják innen a nőt.
- Állj! Ki van ott? Azonosítsa magát! - Hangzik a pattogó parancs, mert hát fene se gondol perdaira pont itt, akinek aligha lenne azonosítószáma és egyébként se érti a parancsot jó eséllyel. A társának int, hogy ő haladjon tovább előre, majd forduljon balra, ő maga meg indul Roda után, terv szerint be akarják keríteni, de a másik katona minimum elé akar kerülni. Igaz, a gyors haladása őt is el fogja árulni, ha ég a lámpa nála is, így sietnie kell, ha úgy akar a Roda előtt álló következő kereszteződéshez érni, hogy a lámpák le is oltódjanak ott, mikor ő a falhoz lapul várakozva.
A Roda után eredő katona azért nem bízza a véletlenre és csak a társára a munkát, igyekszik beérni a nőt, csak a folyosó végén, ahol jobbra fordult a nő, ott lassít le. Nehogy ugyanolyan csapdába fusson bele, mint amilyent ők is állítanak neki! Így hát pisztolyát kibiztosítja, megáll a folyosó végén háttal a falhoz lapulva, majd egy hirtelen mozdulattal fordul kinyújtott karjában két kézzel fogva a fegyvert és lép a folyosóra, amerre Roda is futott. De hogy hol találja a nőt? Egyik katona sem visel sisakot, se páncélt, csak az egyenruhájukat viselik mindketten.

//Bármelyik katona megtámadása esetén kérlek, dobj egyet a kockával. Az utánad futott katona esetén +3 pont a meglepetés ereje miatt. Az előtted lévő esetén, mivel számít rá, hogy ott leszel, csak a támadásra nem nagyon, ott csak +1 módosító jár Smile Dobásnál jelezd, melyikre dobsz! Ha nem támadsz, akkor nem kell dobni.
0-4: nem sikerül kiütni a katonát, vagy kiütni a kezéből a fegyvert, de megzavarni igen
5-9: sikerül kiütni a katonát, vagy kiütni a kezéből a fegyvert

Határidő: október 29. - kedd - 24:00//
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. 25 Okt. 2019 - 16:43
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A menekülés






*Talán nem jó ötlet egy számomra ismeretlen  helyen meggondolatlanul sietni, de ahogy befordulok a folyosón jobbra, már hallom is a felszólítást. Nem értem egyetlen szavát sem, de a hangsúly arra enged következtetni, hogy nekem szól. Bármit is kiált utánam a katona, nem állok meg, inkább még gyorsabban igyekszem a folyosón végig. Mivel nem tudom, hogy mely irányba ágaznak el a folyosók, eszembe sem jut megállni, visszafordulni ahhoz, hogy akár az egyiket is meglepjem. Azt sem tudom, hogy kettéváltak és be akarnak keríteni. Csak azért állok meg a folyosó újabb kanyarulatánál vagy elágazásánál, hogy ne fussak bele másba. A fényeket figyelem, azt már tudom, hogy ott ahol tartózkodik valaki, hirtelen fényes lesz a folyosó, és igyekszem nem a fal mellett állni, és úgy befordulni. Inkább középtájt helyezkedem el, hogy legyen elég távolság köztem és a között aki a másik folyosóról érkezik. Ha érkezik, és beér. Ha a fordulónál sötétség vár, óvatosan előrenyújtom a fejem, hogy végignézzek a folyosón, hogy távolabb látok-e fényt és akkor a közeledő katonát is észreveszem. Az én részemen is világosság van, ha a saroknál várakozik rám, akkor is meglátom, addig még elér a fény. Nincs időm arra, hogy mozdulatlanul állva várjam meg, hogy a fények kihunyjanak és értelme sem lenne, mert a katonák mozgására ismét csak láthatóvá válnék. Néhány szívdobbanásnyi ideig tart csak míg körbekémlelek, nem csak ellenséget, hanem másik ajtót, kijáratot vagy lépcsőt keresve. Amennyiben a katona beért és rám vár, vagy éppen akkor gyullad fény és meglátom, felé dobom a tüskés micsodát, és rögtön közelebb is lépek hozzá, hogy a rúddal megüssem. Nem a fejét célzom meg, hiszen nem akarom megölni és mivel egyetlen pillanat alatt felfogom, hogy nincs rajta sisak, tudom ha a fejét ütöm meg a nehéz rúddal, súlyosan megsérül, ezért inkább a fegyvert tartó kezeit veszem célba, nagyot lendítve a rúddal. Talán pont ez a baj, mert bármit is tart a kezében, nem sikerül kiütnöm, de legalább nyerek néhány pillanatot arra, hogy újraüssek, kihasználva a lendületet, visszakézből. A második ütés után megpróbálok eltávolodni tőle, hogy ne érjen el a karjával és tovább sietek a folyosón, vissza nem mehetek, mert tudom, hogy a másik katona engem követ, így marad ez az irány. Ha van lépcső, azon igyekszem lefelé, nekem ez ésszerű, hiszen nem feltételezem, hogy a föld alá is építkeztek. Ha nincs lépcső, ajtót keresek remélve, hogy nincs mellette panel amivel nyitni kell. Talán az égiek csak olyan ajtó mellé tettek nyitószerkezetet, amit védeni akarnak, a kijárat mellé nem és ezen a gondolatmeneten maradok, ha nem kaptak el.*








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 30 Okt. 2019 - 22:28
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció


A katona sikeresen Roda elébe került, és mire a nő odaér, éppen leoltódik a fény is az ő részén, de ez már elárulta, hogy van ott valaki és ezzel a katona is tisztában van. Nem is tétovázik tovább, ha már a meglepetés ereje nincs vele, ezért hirtelen mozdul ki Roda elé, csakhogy Roda is hasonlóan tesz, még dob is valami fényes ki tudja micsodát, amire reflexből próbál visszatáncolni fedezékébe a katona, és minthogy bombát sejt, hasra is veti magát védve fejét. Talán emiatt is megy félre az ütése a perdai nőnek, hogy nem tudta kiütni a fegyvert a katona kezéből, és a visszakézből érkező sem jár sikerrel, igaz, erre nincs is szüksége, mert a katona még csak most kezd felpislogni a földön feküdve, furcsállva, hogy elmaradt a robbanás. Szerzett hát Roda néhány lépésnyi előnyt, de sietnie kell, mert mögötte érkezik a katona társa, aki futva próbálja meg beérni a perdai nőt. Azt látta az előbbi rúdlengetésből, hogy nem egy gyakorlott fegyverforgatóval van dolga, és öltözete alapján nem polgár lesz, hanem perdai... de mi a fenét keres idebent? Ide sosem jött még egy perdai sem, és a raktár ajtajában őrök állnak, úgyhogy eltévedni, pontosabban betévedni is lehetetlen. Amíg be nem éri, továbbra is próbálja felszólítással megállítani őt.
- Ülj! Ülj! - Meglehetősen gyér a perdai tudása, keveri azokat a szavakat is, amiket ismer, jelenleg az ülj lett cserélve az állj felszólítással, de oda se neki. Úgy is érti a nő, mert tudja, hogy tilosban jár, különben miért menekülne?
Roda talál lépcsőt, ami lefele is vezet, felette egy felirat és lefele mutató háromszög, leérve pedig jobbra-balra nyíló hosszú folyosót lát. A felgyulladó fényekben látni, hogy balra zsákutca lesz, hacsak valamelyik zárt ajtón nem lehet tovább jutni, míg jobbra ugyanolyan jelölés mutat, mint a lépcsőn lefelé, csak a háromszög most jobbra mutat, nem lefelé. Sok ajtó sorakozik itt is, de nem biztos, hogy a panelekkel jó bíbelődni, ha az ember nyomában a lépcső fokait kettesével szedő katona lohol. Ha jobbra megy, akkor hamar meg is hallhat még valamit, ami a külvilágra utal: lövést hall, méghozzá nem is olyan messziről felhangzót, de egyelőre nem követi azt több. Legalábbis odakint nem, mert a nyomában lévő katona - és némileg lemaradva a földről időközben feltápászkodott társát is hallani a lépcsőn lefele sietni - is lőni kezd rá, de szerencsére úgy vélte, biztosabb, ha bénító lövedékre vált át. Az átmeneti hatású idegméreg sem lesz kellemesebb, ha eltalálja a nőt, főleg ha nem végtagon találja őt, de az első lövés még elmegy mellette és a falon koppan. Talán figyelmeztetésnek szánták, talán csak véletlen.
- Ülj! - Hangzik újra a parancs borzasztó perdai kiejtéssel és hallhatóan megállt a katona, habár ez nem jelent sok jót, mert kitalálható módon így akar biztosabban célozni. Ráadásul ha a folyosó végére ér Roda, onnan csak balra lehet kanyarodni, és hallhatja, ahogy nyílik ott egy ajtó és ketten lépnek be...

//Dobás a katona második lövésére:
- 0-4 - Nem sikerül eltalálnia Rodát
- 5-6 - Eltalálja, de csak a bal felkarját súrolja a lövedék, az idegméregből annyi jut csak a szervezetébe, hogy elzsibbad a karja, csak erős koncentrációval tudja mozgatni, akkor is csak lassan.
- 7-8 - A jobb felkart találja el a lövedék, és bár a seb, amit okozott egyáltalán nem jelentős még vérzés szempontjából sem, másodpercek alatt zsibbad el a teljes jobb karja, ami kezd lassan átterjedni a vállára is.
- 9 - Roda egyik combját éri a lövés, és bár a seb, amit okozott egyáltalán nem jelentős még vérzés szempontjából sem, másodpercek alatt zsibbad el, hogy mozgatni szinte képtelenség, leginkább csak húzni tudja maga után.

Mesélő carried out 1 launched of one Raktárak - Page 2 2Wt3H (10 oldalú.) :
Raktárak - Page 2 2Wt2L

Határidő: november 5. (kedd) - 24:00//
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Raktárak - Page 2 Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Raktárak - Page 2 Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. 1 Nov. 2019 - 9:03
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Roda megmentése
Ideje volt, hogy legyen egy kis szerencsém, így a létrát meglátva fel is mászom a közeli épület tetejére, majd jöhet a lövés. Számítottam arra, hogy hangos lesz, de most szó szerint csilingelnek a füleim. Összeszorítom szemeimet is egy kis időre, miközben próbálok ismét hallani és bár vállam is fáj a lökés miatt, azzal most nem törődök különösebben. A fegyvert csak a tetőn hagyom, majd felkelek és azért egy picit ráfogok sérült kezemre, mégse hagyhatom, hogy a fájdalom eltérítsen. Lejutva a létrán térek vissza Rywenhez, aki ha elvonja az őr figyelmét, hamarosan érezheti kezem érintését, mely cseppet se lesz kellemes. Egészen az ájulásig viszem, majd ez után figyelek társamra, aki szerint odabent van a nővérem, méghozzá rettenetesen közel. Vérszemet kapva kezdek el rohanni az ajtó felé, ahol az őr is inkább menekülőre fogja, de nekem kapóra jön gyáva tette, így épp időben érek még oda, így az ajtó nyitva marad, az Őr pedig megtapasztalhatja, hogy milyen erősen is tudok rúgni, mivel a fal adja neki a másikat és ájultan fog a földre dőlni - már ha minden igaz. Ha nem, akkor kap még egyet, de teszek róla, hogy ne lehessen az utunkba.
Rhywen felé pillantok, eleinte kérdőn, hogy merre menjünk, de aztán már hallom is a hangokat, majd a lövést, én pedig eszeveszett rohanásba kezdek Roda után. Hogy merészeltek rálőni? Tudom, hogy ott van, hogy közel van hozzám, szinte érzem minden porcikámban, így nem törődök azzal, hogy esetleg az ellenség kezei közé futok, csak elhajítom út közben az íjamat, majd a két tőrömet veszem ki oldalamról. Befordulok és meglátom őt...
- Roda! - szólítom meg őt magabiztos hangon, amelyből kihallatszik a féltés is és az aggodalom. A lövés felé tart, én viszont képtelen vagyok időben odaérni. Nem tudom, hogy bénító lövedékről van szó, de ha tudnám se érdekelne. Csak senki se merjen rálőni a nővéremre, főleg ne azok után, hogy elrabolták őt, így a két tőr hirtelen repül el Roda feje mellett, egyenesen a mögötte lévők irányába, akik ha nem vigyáznak, bizony el fogom találni őket, és az se érdekel, ha életüket vesztik. Most, hogy látom, hogy a testvérem valóban itt van, vörös köd kerül a szemeim elé és a szüleim elméke is ismét felelevenedik előttem. Miattuk haltak meg! Nem érdekel, hogy hányat kell elpusztítanom, de ki fogom innen juttatni Rodát! Hirtelen dőlök hátra, majd térdeimen csúszva teszem meg az utolsó métereket, miközben a lábbelim szárából előkerül még két tőr, jelezve az őrök felé, hogy akad ám még nálam, és nem vagyok rest használni is őket, ha kell. Mozgásom gyors, de a folyosó szűk, mégse adom fel. Remélem, hogy Rhwyen is lassan beér, a nyilaira most szükség lenne.

//Nővérkém! tarol //

Vissza az elejére Go down

Rhywen

Perdai

Raktárak - Page 2 Tumblr_n6vmcsuJlp1riah6uo6_r1_250

Karakterlapom :

Születési idő :
2374, tél vége (42)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
16

Avatar alanyom :
Rose Leslie

Keresem :

☽ :
Raktárak - Page 2 2X9cw


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. 2 Nov. 2019 - 0:39
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
I got a wild heart

Úgy érzem Shiennel nincs velünk csak azt nem értem miért. Neki nem érdeke, hogy kiszabadítsuk Rodát? Nem félti a sajátjait? mit tudhat amiket mi nem? Miért nem ad jelet akkor nincs ok az aggodalomra? Mert most nagyon is van, előbb a nyíl megy félre majd miután lemászunk az őrök szúrnak ki minket. De aztán mégis felénk fordulnak az istenek, mert megértem Roda szagát, szinte eltölt itt az illata, tehát nem lehet messze! Míg én szaglásztam Aideen elintézi az őrt így én magabiztosan jelzem merre is masírozzunk tovább. A gond az hogy az épület ami kell nekünk ablaktalan és két őr is felügyeli.
-Jó. Dermeszd le őket és gyere utánam, addig kiszagolom merre a nővéred, ha meg van benn valaki és kijönne elintézem amennyiben nincsenek sokan. - Mert egyszerre kettőnél több emberrel nem feltétlen tudok elbánni, legalább is ha van távolsági fegyverük ellenem nem.
Aideen elmegy, nem is kell sokat várnom hogy hangos durranást halljak, közben áldva az eszem, hogy maradtam a szaglásomnál. Az egyik őr látom belebeszél abba a fémdobozba, de meglapulva várok, mint egy errator, hogy a másik megy vagy marad. Nem akar mozdulni, így halkan elindulok hogy becserkésszem, de megérzem Roda illatát, kiélesítem a hallásom is egy időre, hogy az is segítsen, vélhetően mozgásban van és nem egyedül. Cccc, sietnünk kell! Az őr is erre jut, emiatt babrálni kezd azzal a valamivel a falon, mire nyílik az ajtó, Sha'zor áldása végre megtalált minket! Elintézzük az őrt, félrehúzzuk, hogy ne okozzon feltűnést és halkan közlöm Aideen mit tudtam meg Rodáról. Persze az újabb durranások miatt Aideen vérszemet kap, úgy kapnék a karja után, hogy ez nem bölcs dolog egyáltalán, oda lesz a meglepetés ha csak úgy odarohan! Főleg hogy attól hogy két embert hallottam lehet ott több is ülve, állva... De látva ebből nem lesz semmi jobb híján én magam is futásnak eredek, szorítva az íjamat készenlétben. Mondani sem kell, hogy hasznos hogy Aideen letérdelt, mert így nem takar, s noha a Dana kedvére akartam tenni azzal nem ölök (no meg apám emlékére is) most annyira kiélezett a helyzet, hogy nincs időm finomkodni. Azt az őrt veszem célba akit nem vagy alig talált el Aideen, ha mindkettőt kiiktatta mert jól időzített és célzott akkor csak készenlétben tartom a fegyvert, ha megmozdul lelőjem. Ettől függetlenül meg nem állok, ha elengedtem a nyilat futok tovább, pusztakezes harcban az íjjal pofán vágva vagy épp kigáncsolva a nyomorult quorsákat szerencsésebb lesz ezen a szűk helyen, ráadásul közelről, no meg nem akarom visszalőjenek avagy Rodat próbálják... Roda meg tud gyógyítani minket, de mi Őt nem.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. 3 Nov. 2019 - 18:53
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A menekülés






*Hiába nem sikerült a támadásom kellőképpen, nyertem vele annyi időt, hogy elkerülve az égi katonát, tovább siessek a folyosón. Visszafelé nem mehetek és a zárt ajtókkal sincs időm bíbelődni, míg kikutatom a bejáráshoz szükséges érintéseket, így marad a lépcső, melyen lefelé haladva csak eljutok valahova. Nem foglalkozom azzal amit az anyanyelvemen üvölt, eltévesztette ugyan a szót, de gondolom, hogy megálljt akart parancsolni. Nem állok meg és nem is ülök le, rohanok tovább le a lépcsőn, hogy aztán megint dilemmába kerüljek, merre tovább. A felgyulladó fényeknél láthatóvá válik, hogy az egyik folyosóvég nem vezet tovább, míg a másikon szabad az út, tehát jobbra sietek. Szívem a torkomban dobog, a mögöttem igyekvő katonák lépteinek dobbanásai kísérnek, egyre közelebb, odakintről viszont egy lövés pukkanása hallatszik, mely egy röpke pillanatra megakasztja a lendületem. Mögöttem az égi katonák, odakint, a hangokból ítélve nem is olyan messzire tőlem, talán olyasmi történik, amire nem számítok. Nem merem azt gondolni, hogy a népem talált rám és ők ütköztek összetűzésbe a quorsákkal. Ha valóban így van, ez egyszerre jó és rossz hír. Jó, mert rám találtak és esélyem van a megmenekülésre, de rossz, mert habár nem láttam az égiek táborát, biztos vagyok abban, hogy túlerőben vannak. Ez a kis hezitálás azonban súlyos hiba, mert közvetlenül azután, hogy mellettem a falba csapódott valami és önkéntelenül is összerezzentem, érzem, hogy a jobb karomat is eltalálta valami, a fémrúd ki is hullik a kezemből hangosan csörömpölve. Bal kezemet a sérülésre szorítom, s csak egy pillanatra tekintek oda, hogy lássam mennyire súlyos, de rá kell jönnöm, hogy maga a seb nem, de a hatása rosszabb mint amit vártam. Az egész karom elzsibbad és az érzés tovább kúszik a vállam felé. Érzéketlenül lóg a testem mellett, kénytelen vagyok a bal kezemmel fogni és magamhoz szorítani. A folyosó kanyarulatához nem is érek el, ám ott ahova befordulni szándékoztam, hirtelen a húgom alakja tűnik fel. Csak most jut el a tudatomig a nyíló ajtó hangja és néhány koppanásé, melyet az eldobott íj adott. Még magamhoz sem térek a döbbenettől, mikor Rhywen is megjelenik.*
-Aideen! Neee! *Pontosan tudom, hogy a húgom milyen forrófejű, a jelen helyzet pedig épp elég okot ad neki arra, hogy meggondolatlanul cselekedjen. Azonban már késő, mert a tőrei úgy repülnek el a fejem mellett, hogy a szelük meglebbentik egy hajtincsemet. Hátrafordulok, hogy lássam mennyire célzott pontosan, de nincsenek kétségeim. Rhywen is elrohan mellettem, nem tudom visszatartani őket, csak szóval.*
-Aideen, Rhywen! Gyertek vissza! Kifelé! *Persze amíg ők nem mozdulnak arra amerről jöttek, addig én sem, így már hárman állunk szemben a katonákkal. *








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 6 Nov. 2019 - 22:32
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció


//Katonák sebesülésére dobás itt//

Mielőtt a katona örülne, hogy eltalálta Rodát és nekiiramodhatna, hogy közelebb menjen egy újabb, biztosabb lövéshez, hirtelen fékez le újra, de nem azért, hogy újra lőjön a perdai gyógyítóra, hanem hogy a fegyvert az új jövevények felé kapja. Elkerekedő szemeiből látszik, hogy nem számított rájuk, ahogy a tőrökre sem. Reflexből lő, mielőtt gondolkodhatna, mielőtt rendesen célozhatna, mielőtt szólhatna vagy mielőtt elgondolkodhatna azon, mit jelenthet perdaiul az, hogy "Roda"? A lövedék szelét megérezheti Rhywen, de szerencsésen kerüli el őt. Aideen egyik tőrje a katonát viszont eltalálja a bal combján, és bár csak vágást ejt, ami komolyan nem befolyásolná a mozgását, a tőrt előrelátóan Aideen a tutha mérgével kente be. Na és ez az, ami paradox módon megmenti a katona életét, mert a második tőr jó eséllyel halálos helyen érte volna, de a tutha mérge olyan fájdalommal égeti a lábát, hogy fegyverét elejtve kap a lábához összegörnyedve. Egy töredék másodpercen és néhány centin múlt az élete. Nem üvölt a fájdalomtól, pedig kedve lenne, helyette inkább hevesen szidja a perdai hölgyek felmenőit nagyjából ötödíziglen és meglepő választékossággal, már ha értik az emberi nyelv ezen szegmensét. De a szitkozódáson túl hiába nyúlna az elejtett fegyverért, a megérkező társa a karját kapja el és inkább berántja a lépcső fedezékébe őt, már ha nem lövik le közben mindkettejüket. Akár a katonák után mennek a lépcsőhöz a perdaiak, akár a kijárat felé veszik az irányt, fémes hangú lépést hallhatnak meg maguk mögül: a kijáratnál egy tetőtől talpig páncélos alak lép be, mely páncéltípus igencsak ismerős lehet Rodának.
- Kíváncsi lennék, hogy akartok kijutni a Városból, nyuszikáim? - Kaján örömről tanúskodik a hang, és bár a kezében van lőfegyver, azt mégis leengedve tartja, míg a másik kezét felemeli, tenyérrel a perdai nők felé. Kockáztat, mert ha Rhywennek vagy Aideen-nek a fegyvereibe CQL-t kovácsoltak, akkor az gondot jelenthet a páncél ellenére. A hangszín alapján nő van a páncél alatt, és csaknem tökéletes perdai kiejtéssel szól hozzájuk, csak az utolsó szó van emberi nyelven. A sisak miatt semmit sem látni a vonásaiból, mégis szinte érezni ahogy mosolyog, miközben fordítja a kézfejét és hívogató jelet mutat, hogy jöjjenek, és félig már ki is lépett a raktárépületből, ha hagyják.

//Határidő: november 12. (kedd) - 24:00//
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Raktárak - Page 2 Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Raktárak - Page 2 Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd 12 Nov. 2019 - 7:42
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Roda megmentése
Képtelen vagyok visszafogni magam és ésszerűen gondolkodni. A szüleim halála után nekem csak Roda maradt, most viszont a quorsák elrabolták Őt, nekem pedig mindennél fontosabb, hogy kiszabadítsam és visszakapjam a nővéremet. Éppen ezért is kapcsol ki az agyam és váltok át támadó módba, nem foglalkozva azzal, hogy testvérem miként próbál meg visszatartani. Nem hallgatok rá mindig, ezt Ő is jól tudja.
Megsérült, látom karján, ezt pedig nem hagyhatom szó nélkül. Bár a katona nem hal meg, akit a tőröm eltalál, egy pillanatra se zavar, mert a fájdalom, amit érez, az elég elviselhetetlen ahhoz, hogy egy időre harcképtelenné váljon. Hallom szavait, de nem értem, hogy mit beszél, nem is foglalkozom most az emberi nyelv fordításával, csak a másik után dobom a tőrömet, de sajnos feleslegesen. Elrepül mellette és sérült társa mellett, mivel túl gyorsan találnak menedéket. A fenébe.
- Jó, menjünk! - jelentem ki határozottan, mintha én lennék itt a főnök, majd sietve indulok el kifelé, egészen addig, amíg meg nem látom a páncélos embert. Lefékezek előtte, még időben, miközben beszélni kezd, de szavaira csak elhúzom a számat, kezeim pedig ökölbe szorulnak.
- Ha kell, akkor a hulládon keresztül! - felelem neki ridegen, szemeim pedig dühösen csillognak. A becézgetést nem értettem, de nem is számít, inkább csak rámarkolok a tőrömre - mely jelenleg csak egy egyszerű tőr, a kristállyal kirakottat otthon hagytam -, jelezve, hogy készen állok a harcra. Én is egyébként emberi nyelven szóltam hozzá, tudja csak, hogy mit gondolok, hiszen nem titok. Nem számít, hogy nő vagy férfi van a páncél mögött, bármelyikük lehet jó harcos, mégis... a fegyverét leengedte, de nem bízom benne. Egyik quorsában se bízok. Ettől függetlenül hagyom, hogy eltávolodjon tőlünk, mivel nekünk is az a célunk, hogy kijussunk ebből az épületből, így félig Roda elé lépve, védelmezően lépek ki én magam először, már ha minden jól megy. Nem vagyok éppen jó a tárgyalásban, én az erőszak nyelvén értek, de most igyekszem megnyugtatni zakatoló szívemet. Hamarosan kiderül, hogy mi vár ránk odakint...

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd 12 Nov. 2019 - 20:00
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A menekülés






*Aideen egyik tőre valószínűleg halálpontos volt, a második még célt sem ért. Erre azonban nagyopn gyorsan megtalálom a magyarázatot, mert a katona fájdalmasan kap a lábához és összegörnyedve szenved. Becsületére legyen mondva, nem ordít a fájdalomtól, ami minden bizonnyal kegyetlen kínokkal borítja el. Aideen ma sem mulasztotta el a tőrei pengéit méreggel bevonni, az égető fájdalom azonban megmentette az égi életét. Ismerem a húgomat és a képességeit is, annak a másik tőrnek a katona élete volt a célja. A hangos kiabálás szavait nem értem, de feltételezem, hogy szitokáradat zúdul ránk, ami egyáltalán nem érdekel. Akkor sem érdekelne, ha érteném minden egyes szavát…a szavak ugyanis nem ölnek. Látva, hogy a másik katona a társát védve menedékbe húzódik és tekintve az én sérülésemet, jobbnak látom ha mi is megpróbálunk elmenekülni. Meglep amikor a húgom egyetért velem, általában nem így szokott történni. Nem tudom Rhywen harciassága meddig tart, megadja-e magát a kérésemnek és Aideen engedelmességének, a biztonság kedvéért utánanyúlok az ép karommal és próbálom a kijárat felé terelni. *
-El kell innen tűnnünk. Most! *Bármi is legyen az ami a karomban szétáradva már a vállamat is érzéketlenné tette, csak otthon tudom meggyógyítani a Gyógyítók házában, csak ott van olyan szer ami talán közömbösíti a mérget, és ott van olyan gyógyító aki rendelkezik a képességgel, noha sokkal gyengébb mint én. A kijáratot azonban elállja egy újabb katona, aki nagyon ismerős. Nem csak a páncélja, mely különbözik azokétól akik megsebesítettek engem, hanem a hangja is. Tudom, hogy ő volt ott a folyónál és az ő pattogó hangját hallottam a folyosó kanyarulatán túl Callum Jenkins kancellárral beszélni, noha nem láttam egyikőjüket sem. A jelenléte meglep, a viselkedése is gyanúra ad okot, miért is bízzak meg benne…ám másrészről, a raktárban történtek és a kancellár szavai, melyek ugyan hagytak kétséget maguk után a szabadon engedésemről, azt sugallják, hogy az égi katona segíteni fog. A kérdés már csak az, hogy miért? Talán az, hogy kiderült az ő foglyuk voltam, némi diplomáciai bonyodalommal jár és ezt a kancellár nem kockáztathatja a törékeny békével szemben. Aideen szavait hallva ép kezemmel könnyedén megérintem a felkarját, mintegy megnyugtatva őt, próbálom lecsillapítani harcias kedélyét, s vetek egy pillantást Rhywenre is.*
-Menjünk utána. *Szólok miután a húgom elém lép és tudom, hogy hallgatni fognak rám, hiszen tudják mennyire megfontolt vagyok és mindennek amit teszek, oka van. Csak azért nézek mérgesen a páncélba burkolt égi nőre, mert a folyónál nem igyekezett megcsillogtatni perdai nyelvtudását. Aideen előre megy s csak azért hagyom, mert nála van fegyver és nem sebesült mint én. S persze sokkal jobb harcos. Valahol a lelkem mélyén nagyon szeretnék bízni az égi harcosban, hogy jó út felé vezet.*








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Rhywen

Perdai

Raktárak - Page 2 Tumblr_n6vmcsuJlp1riah6uo6_r1_250

Karakterlapom :

Születési idő :
2374, tél vége (42)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
16

Avatar alanyom :
Rose Leslie

Keresem :

☽ :
Raktárak - Page 2 2X9cw


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd 12 Nov. 2019 - 22:10
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
I got a wild heart

Hát igen, Aideen nem gondolkozik csak támad, ellenben azt én is látom Shienel az égivel volt most, hogy nem halt bele a második támadásba. Én magam látva elbújnak csak azért adok le egy lövést, mikor megbeszélik pucolunk, hogy ott is maradjanak azok a - vélhetően - mocskos szájú quorsák. Látva Roda ernyedt karját semmi jóra nem számítok a qoursa fegyverektől, de mivel futni tud bólogatásommal adom tudtukra egyetértek, felesleges itt leállni csatázni, meg kell szökni. A páncélos női hang azonban meglep, nekem egyáltalán nem szimpatikus sőt, nekem eléggé negédesnek tűnik ahhoz hogy higgyünk neki, de Roda valamiért követné. Még Aideen is előremegy, nem támad, hát mutatom Rodának menjen előttem, védem a hátát. Hátra-hátra pillantok, a biztonság kedvéért a két katona felé dobok egy kilazított szájú zsákocskát, amiben caess por van. Így nem annyira hatásos mint teaként, de ha mást nem kellemetlen lesz belélegezni és így is bódít valamennyire, hogy nyerjünk egy kis időt.
Az íjamat nem teszem el, kezemben egy vessző is, hogyha kell hátrafele tudjak lőni, avagy becélozzam ezt a páncélos nőt ha mégis váratlan dolgot akarna tenni. A fegyver és a vesszők CQL mentesek, így nem tudom mennyire lenne hatásos sajnos.
-Ismered? - Súgom oda Rodának, a mi nyelvünkön lévén égiül nem tudok. Ahogy elnéztem valamiért bizalmat szavazott, a kérdés van-e oka rá vagy a jó szíve fog minket a sírba vinni... ha kiértünk a (raktár)épületből még annyit megpróbálok, hogyha mögöttünk becsukódna az ajtó, akkor azt a nyomkodós felületet megpróbálom tönkretenni úgy, hogy beleütöm erővel a nyílvesszőt, nem tudom az működik-e vagy sem, de könnyen behozom kocogással a mozdulattal elvesztett időt. Ha működik, az épületből talán nem jönnek olyan gyorsan utánunk, ha nem, hát akkor jelzem siessünk bármerre is tartunk.
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Raktárak - Page 2 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
14

☽ :
Raktárak - Page 2 2Xd4F


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. 13 Nov. 2019 - 21:58
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A mentőakció


Aideen szavaira a válasz csak egy halk kuncogás, ami nem teszi szimpatikusabbá az ismeretlen páncélos nőt, és a nevetés is egyszerre volt gúnyos, és egyszerre olyan, mint akinek tetszett a harcias válasz, amit kapott. A perdaiak kiléphetnek biztonságban a raktárépületből, a páncélos nő a szomszédos raktárépület sarkánál várja őket, takarásban maradva az őrtornyok felől és int nekik, hogy jöjjenek oda. Rhywen be tudja zúzni az ajtó paneljét, és már több lépésre eltávolodott, mikor meghallja a bent közeledő lépteket meg a dörömbölést az ajtón, ami szerencséjükre nem túl hangos és hamar felhagynak vele, inkább más kijárat utána néznek. Ezzel ellesznek egy darabig, mert a caess pora így is megteszi a hatását, a perdai kiélezett érzékszerveivel hallhatja, hogy a léptek kissé bizonytalanok, mint holmi részeg dülöngélőé.
- Az az őrtorony most üres. Elvonom a figyelmet a többitől is, de futnotok kell. - Mondja a páncélos alak az odaérő perdaiaknak, ha nem akartak másfele menni. Szavai közben mutatja is melyikre gondol, mely Aideen és Rhywen érkezésekor nem volt üres, nem abban lőtték ki a őrszemeket. De most valóban néptelennek tűnik, csak a szomszédos őrtoronynál, amelyiken bejött a két nő, ott van mozgolódás. Majd a sisak kommunikációs részéhez nyúl a páncélos és emberi nyelven csak annyit mond: "most". Nem kerül bele pár másodpercbe, és a többi őrtoronynál azonnal mozgolódás támadjon és hatására tényleg elnéptelenedni látszik a környék.
- Üdvözöl. - Ennyit mond még Rodának a páncélos kaján vigyorú hangon, majd öles léptekkel indul el szintén arra, amerre a többi katona is sietve igyekszik, de sisakja fordulásából látszik, hogy nyomon követi a perdaiak ténykedését, eljutnak-e a toronyba vagy sem? És persze, kijutnak-e onnan?
Ha a perdaiak elérik a tornyot, akkor valóban üresen találják azt.

//Na még egy dobás Grr
Kérlek, mindhárman dobjatok egy tíz oldalú kockával.
0-5: Sikeresen eléri a tornyot anélkül, hogy észrevennék.
6-7: Már majdnem elérte a tornyot, mikor kiáltás vagy egyéb figyelmeztetés nélkül lövés hallatszódik, de az szerencsére elkerüli őt. Viszont lebuktak ezzel, így jobb lesz sietni.
8-9: Már majdnem elérte a tornyot, mikor kiáltás vagy egyéb figyelmeztetés nélkül lövés hallatszódik, és ugyan csak súrolja a golyó, de megsebesíti a combján, lassítva a lépteit, pedig jobb lesz sietni, mielőtt több őr ér ide.

Rodának a dobására +1 pont, mert ő már sérült Niko

Határidő: november 17. - vasárnap - 24:00//
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Raktárak - Page 2 Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Raktárak - Page 2 Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Yesterday at 7:51
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Roda megmentése
Nem szükséges Roda terelése, megyek én magamtól is, de ettől függetlenül nem rázom le magamról kezét. Ha így érzi biztonságosnak, akkor érintsen csak meg nyugodtan, mert valóban itt vagyok és érte jöttem. A páncélos megjelenése viszont rendkívül gyanús a számomra. Miért kellene bíznunk benne? A nővérem szerint kövessük, de Rhywen kérdése jogos, így én is várom erre a választ. Ismeri vagy miért kellene Őt követnünk? A raktárból persze ki akarok magam is jutni, így addig mindenképpen vele tartok - és talán odakint nem várnak ránk majd fegyveres őrök -, de utána?
Kiérve nem látok veszélyt, és nem is érzem azt, hogy figyelnének, így először Rodára tekintek, hogy vajon még mindig követni akarja-e a páncélost, és ha igen, csak akkor megyek én is oda a másik raktár sarkához. Egyéb esetben biztos, hogy nem. Nem bízom egyetlen quorsában sem. Rhywen tettével egyetértek, jó döntés kárt tenni az ajtóban, így csak egy pillanatra pillantok felé, majd ez után hallgatom a páncélos szavait.
- Miért segítenél nekünk? - ismét emberi nyelven teszem fel a kérdést, de egyszerűen nem értem az okát. Más fajba tartozunk... vagy talán valaki megbízta azzal, hogy segítsen? Magam sem tudom, de nem bízok benne... egyáltalán nem. A hanglejtése se ad okot arra, hogy szimpatikus legyen, se az üzenet, amelyben csak annyit mond: "most". Könnyedén lehet csapda is.
- Én nem hallgatnék rá. Dönts te Roda. - neki jobbak a megérzései.

Ha a nővérem úgy dönt, hogy hallgatunk rá, akkor vele tartok és megindulok az őrtorony felé, természetesen gyors léptekkel, futva, amikor pedig elég közel érek a célhoz, akkor érzem meg hirtelen a combomnál ért lövést, így akarva-akaratlan esek el. Elhasalok a földön, de nem nyögök fel, csak sérült lábamhoz kapok, felmérve a sérülést. Szerencsére csak súrolt a golyó. Gyilkos tekintettel nézek magunk mögé, majd fel testvéremre.
- Tudtam, hogy nem bízhatunk benne! - de azért felkelek, az adrenalin dolgozik bennem, így bár fáj a lábam, majdnem ugyanolyan tempóban haladok az őrtorony felé, mint előtte. Most nem számít, hogy vérnyomot hagyok magam után, majd ha kijutottunk innen, akkor elállítom a vérzést. De legalább a torony valóban üresnek tűnik, így most már csak le kell másznunk rajta. Ha találok bármilyen kötelet vagy olyan drótot, amit felhasználhatok arra, hogy segítsen nekünk lejutni, akkor megteszem, de ha nem, akkor bizony magunktól kell lejutnunk valahogy. Mivel Roda keze sérült - nekem meg csak a lábam -, így Őt segítve próbálom meg előbb lejuttatni, csak utána követem magam. Végülis, így le tudom engedni fentről a torony feléig körülbelül és az érkezéskor nem ütné meg magát. Ha kell, akkor Rhy-nél is ezt teszem és én leszek az utolsó, aki elhagyja ezt a helyet. Csak utána ne lőjenek le minket, ha lejutottunk. A többi őrtornyokban még lehetnek őrök.

Ha viszont Roda szerint se jó ötlet a páncélosra hallgatni, akkor egyelőre még nem mozdulok, csak az ismeretlen nő felé tekintek, abba az irányba, ahol a szemei lehetnek.
- Miért kellene hinnünk neked? - nem bízom az életemet rá egy idegenre. Főleg nem egy ilyen gyanús idegenre.

//Utálatos kocka eredménye: katt//

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
35

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt Today at 7:40
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ember és perdai


A menekülés






* Szerencsére Rhywen sem akadékoskodik, így gyorsan elérünk a kijáratig, ahol azonban újabb akadály kerül elénk a páncélos nő személyében. Biztosra veszem, hogy ő az aki a folyónál is volt és Jenkins kancellárral is hallottam beszélni, noha a szavaikat nem értettem, a hangsúlyból ítélve elég bizalmas viszony van köztük, már amennyire ez egy katona és egy kancellár között lehet.  Noha nem bízom benne, a jelen helyzetben meg kell kockáztassam, hogy követjük őt, bizalmat inkább a kancellár szavainak adok. Rhywen kérdésére a válasz igen bonyolult, hiszen nem ismerem a nőt,  de érzem, hogy segíteni fog. *
-Nem igazán, de segíteni fog. * Nincs idő kitérni a részletekre, majd később elmesélem a lényeget és megmagyarázom a viselkedésemet, ha másnak nem is, Rhywennek és a húgomnak joga van tudni miért döntöttem így. Aideen vet rám egy kérdő pillantást, de csak bólintok felé és intek a fejemmel abba az irányba, amerre mennünk kell, hogy beérjük az előresiető katonát. Marad hát a megelőlegezett bizalom és követjük a páncélos nőt, egészen a következő épület sarkáig, ahol közli a menekülésünk újabb lépéseit. Tudom, hogy mindez eléggé kockázatos, de nem csak a megérzéseim segítenek, melyekben megbízom, hanem a kancellárral való beszélgetésem is. Szüksége van rám és talán nem így és nem most engedett volna el, de biztos vagyok abban, hogy meg fog keresni. Aideen kérdésére tudom, hogy a nő nem fog válaszolni, egyszerűen mert nem teheti, csak parancsot teljesít. *
-Mert valaki erre utasította.*Adom meg én a választ, mely most épp annyira elég, mint amennyire kevés, de a nőre nézek és ha ő bólint, hiszen érti a nyelvünket, talán a húgomat és Rhywent is meggyőzik. Megfogom a húgom karját, egyszerre tartva őt a helyes irányba, nehogy öngyilkos akcióba kezdjen és kapaszkodva is belé, mert érzéketlen karom miatt az egyensúlyomat is bizonytalannak érzem. Mielőtt elindulnánk, nekem is van üzenetem annak, aki engem üdvözöl.*
-Tartozik nekem! * Talán furcsa lehet számára az, hogy még én tartok igényt bármilyen ellenszolgáltatásra, mikor éppen az ő segítségével menekülhetünk ki innen, de ezzel még nem tudta le mindazt amit velem szemben tett, másrészt eddig sem árultam el társaimnak egyetlen szóval sem, ezek után sem fogom. Ha a nőnem hisz nekem, Jenkins kancellár minden bizonnyal fog. Megindulunk hát a kijelölt torony felé, de csak néhány lépés erejéig jutunk háborítatlanul, azután Aideen kibillen az egyensúlyából és a földre zuhan. Letérdelek hozzá, ép kezemet a sérülésére simítom, bár nem tudom, hogy a másik karomban keringő méreg milyen hatással van a gyógyító képességemre. Legalább a fájdalmát enyhíthetem, vagy a vérzést elállíthatom, amennyiben sikerül. *
-Akkor bízz bennem Aideen! * Súgom halkan de határozottan, majd Rhywen felé fordulok. * -Segíts neki kérlek. * Én megleszek, eljutok a toronyig, csak azért fohászkodom, hogy Rhywen ne sebesüljön meg, de ha mégis és van bennem erő, akkor az ő sérülését is ellátom, amennyire képes vagyok rá.  Így vagy úgy, de elérjük a tornyot, ahonnan le kell ereszkednünk. Nekem fél karral még kötélen sem lesz könnyű, mindenképpen társaim segítségére szorulok, de remélem megoldják. Ettől a ponttól rájuk hagyatkozom.*


// Kockadobó  //








Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Raktárak - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 
Raktárak
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona-
Ugrás: