Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 29, 2019 1:21 pm Következő oldal☽
Étkezők
A Város nagysága és lélekszáma miatt öt, egyformán berendezett közös étkezőt építettek. Akárcsak a Dominiumon, itt is mindenki névre szóló menüt kap, amit helyben készítenek el és egy hatalmas pultrendszeren keresztül vehető át önkiszolgáló formában. A hely nem túl barátságos, de világos és az ablakokon keresztül a külső, fás-bokros terekre lehet látni. Inkább a praktikumra helyezték a hangsúlyt, nem a kellemes hangulatú, csevegős ebédekre.
Utolsó poszt ☽Vas. Május 14, 2023 7:59 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Eltemetett a munka... ami Jenkinst meg úgy a dominiumi miliőt tekintve egyáltalán nem fura, mégis van bennem bűntudat, főleg Raven miatt. Nem mintha nagyon gyakorolhattam volna vele a jószomszédságot a becses harmadikon, mert se Ő se én nem igen tartózkodtunk a szinten. Raven mondjuk mint utóbb kiderítettem azért, mert a Perdán glosszál már mióta, ami vegyes érzéseket kelt bennem. Senki se kérdezze pontosan miért, elvégre ízig-vérig földiként imádom a Perdát, másrészről Sammyvel ott találkoztam utoljára és noha lezártunk mindketten magunkban dolgokat mégsem volt vidám látogatás, a keserű szájíz pedig mindig megvan már csak a gondolatra is, leteszem oda újra a lábam. Pedig le fogom, kaptam is engedélyt Jenkinstől, ráadásul annak teljes tudatában, hogy az utam fele a kis feleségéhez és a gyerekéhez visz majd. A dokival amúgy is szóba jött mehetek, úgy fest valóban komolyan gondolta így élnék a lehetőséggel, csak előbb rá akarok nézni Ravenre, hogy van. Hiányzik és noha legutóbb... bármikor legutóbb mindig zavarba hozott ma csak nem fog! Mert ma bizony már a lakható hold felé tartok nem kicsit izgulva, de veszek egy mély levegőt a mesterséges oxigénből, hogy kilépjek a természet adtába. Raven azt mondta kijön elém a Városban ide, onnan meg megyünk az étkezőkbe, mert nem vagyok lenn valami ismerős - igazából semennyire - meg hát... amúgy is első körben hozzá jövök és le se tagadhatnám magam hogy kaját hoztam neki... Ha minden igaz, akkor meg is látom előbb-utóbb, így ahogy vagyok rögvest lépek felé és gyorsan meg is ölelem. -Hiányoztál... Több üzenetet írhatnál. Amire persze írhatnék hamarabb, ne mondj semmit, de akkor is! Jól állnak a fák! Táncoltál már az esőben?! - Beszéltük az egy missziója kell legyen, mezítláb megejtve, milyen jó is az! A táskámat megigazítom a vállamon, van benne váltóruha, meg az étel amit főztem - ajándék Ravennek, Saskia aligha enné meg a kotyvalékaim, bár Jenkins megette... hm, na mindegy, nekik maximum főzök frissen. Viszont nekem is van egy ajándékom Ravennek, nem nagy dolog, de hát az egyik szívességem erre cseréltem, mint egy kellemes emlékként: megszereztem egy jó adagnyi régi zenét amire táncoltunk is az első alkalommal, meg van pár hasonlóan klassz rajta, legyen mit hallgatnia. De ezt később adom oda, ráér, elég ha ott lapul nálam. -Merre? - Nem tudom merre kell menni, próbálok a jelenre koncentrálni nem a múltra, ez lassan állandó cél nálam. Szörnyű. De ha ettünk mehetünk amerre gondolja, belementem ebbe a félelmetes alkuba is. Félelmetes, mert Ravenről van szó, maradjunk ennyiben.
Utolsó poszt ☽Szer. Május 17, 2023 8:46 am Következő oldal☽
Hartley& Moor
*Egyre több időt töltök a Perdán és nem csak azért, mert rengeteg a mu7nkám. Mondjuk rengeteg és még ta nulok is közben, de ezek csak alibik, hogy kiszabaduljak a Városból és hagyjak üzenetet a bátyámnak, találkozzam vele végre, mert vannak elvarratlan szálaink. Főleg most, hogy néhány dolog kiderült róla és….bassza meg, annyira le vagyunk maradva az új hírek áramoltatásában, mint Denisov a romantikában. Vannak dolgok amiket nem lehet a JL-en keresztül üzenetben megírni, csak mivel a bátyám nem beszél velem, egyszerre kell rázúdítanom mindent. Szerencsére Hartley pont a lényegnél aludt be és azóta sem volt alkalmunk beszélgetni, remélem el is felejti, hogy valami félbeszakadt Jenkins lakosztályában, mert megint sokat ivott. Mondjuk az én becses-kecses kezem is benne volt abban, hogy vigyorgósra, majd alvósra igya magát, de Hartley olyan, mint egy jó asszony; mindent megbocsát. Én meg lekenyerezem egy kis ajándékkal, amit már megígértem neki. Szreencse, hogy Hartley nem akart meglepni, volt időm és lehetőségem összeszedni mindent amit akartam és helyre kis csomagot készítettem, amiben van olyan amit azonnal megkóstolhat, és van olyan, amihez kapun kívül kell mennünk. Nem messze a siklótól vártam rá és szinte azonnal felfedeztem azt a hülye fejét. Totál kész voltam attól, ahogy bambán nézelődik körbe, majd amikor meglát, azonnal idült vigyorgásba kezd. Ezért az átmenetért minden megérte, még az a sok szívesség és csere holmi, amit bevetettem azért, hogy a mai napunk, amit csak neki szentelek, bombajó legyen. Nekem is van táskám amit ledobok kettőnk mellé az ölelés és részemről nyakba ugrás idejére és még egy puszit is kap az arcára. * -Helló Hartley! Hogy ityeg a fityeg? *Harsányan, tőlem megszokott módon üdvözlöm és amint lekászálódtam róla, összeborzolom a haját, mert túl jól fésült.* -Ne mondjak semmit? Lehetetlent kívánsz, ugye tudod? Először is üdv a Perdán, másodszor javítanunk kell a kommunikáción, harmadszor francokat! Nem fogok mezítláb táncolni a fűben és te se tedd! Olyan helyre viszlek, hogy eldobod az agyad, persze lesz némi koloncunk, de oda se neki. Előbb igyunk, aztán megyünk és ehetünk is. Hoztam neked ajit! *Azzal karon is ragadom, a táskámat meg a vállamra dobom és már viharzunk is, hogy csak úgy lobog a hajunk. Apropó haj. Az enyémről érdemes említést tenni, mert ma a nagy jókedvemben az összes eddig használt színt belekevertem. Vannak zöld csíkok, vörösek, fehérek a saját feketém mellett. Színes egyéniség vagyok, na. Hartley maradt a maga barnájával, de hát nem lehet mindenki tökéletes. Az ajit természetesen még nem adom oda neki, csak az étkezőben ahova villámsebesen érünk el, feltéve, hogy nem húzatja magát. Egy a bejárattól távoli sarokba fészkelem be magunkat és dobom ki az asztalra a korábban beszerzett és remélhetőleg nem megromlott italt. Nem Búfelejtő, szóval egyrészt Hartley-nak nem kell aggódnia, másrészt a fene sem tudja, hogy ennek van-e szavatossági ideje. A többi vacsihoz való a táskámban lapul, és bízom abban, hogy Hartley magával hozta a szakács tudományát is. * -Tessék. Sör. Vagy valami olyasmi. Ne is ellenkezz, ettől nem fogsz berúgni és ma nem kapsz Búfelejtőt. Ja, és a vacsiért meg kell dolgoznod, mert nem vagyok szakács. Szóval ha jót akarsz enni….egyébként mééér nem jöttél előbb? *A sör, termoszban van, de csak az alibi miatt. Hartley gondolom gyanakodva fogja szagolgatni mielőtt belekóstol, én meg vigyorogva nézem, míg magához nem tér. *
Utolsó poszt ☽Csüt. Május 18, 2023 1:08 am Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Azért vicces, hogy legutóbb mikor totál részegre ittam magam utána eléggé izgultam mi volt, most meg hogy majdhogynem Jenkins nyakába ájultam - remélem nem - már fel sem veszem. Én szóltam! Én mondtam! Ha nem... történik ez az és nem adnak okot inni nem is iszom! Ugye... nincs meg minden, nem teljesen, vannak... hiányosságok, nem túl folytonos a dolog, pedig lehet fontos volt, sőt. Nem mintha erről akarnék feltétlen beszélni vele, bár akadnak kérdéseim. Meglátjuk fel is teszem őket vagy... nem. Annyi szent, hogy nem haragszom, mert... nem tehet róla nem bírom, de annyi még megvan lecukizta Jenkinst, hát lehet haragudni ezek után erre a nőre?! A doki feje! Még mindig előttem van. Istenem, remélem míg élek nem felejtem el. De hogy ékesen bizonyítsam nincs harag, rögvest fel is vidulok ahogy meglátom, kizárva minden fájó emléket és meg is ölelem, wow, puszi is jár, hát mi ez ha nem jó nap, hm? -Fogadjunk még mindig nem tudod igazából ilyenkor miről beszélsz. - Nevetek, de, asszem' tudja, mégis mókás az Ő szájából elavultnak vallott mondatokat hallani. Az nem zavar majmócát játszik, de az hogy összeborzol mint egy kutyát, hát... kutyát ugye? Mindegy is. Alig sértett férfiúi büszkeséggel simítok bele igazítás gyanánt. Azon megint nevetek lehetetlennel egyenlő a kérés legyen szótlan, egyik legjobb tulajdonsága hogy fecseg, én mondom. Arra nyúlik el az arcom, mint a dokinak a legolcsóbb porkaja ízére, hogy nem táncolt az esőben még mezítláb?! -Na de kérlek, ez szíven vágott! - Csapok is a mellkasomra, hogy nem fog? Említett holmi mérgező gazokat, de könyörgöm, nincs mindenhol, vannak mezők is az ég szerelmére. Ah. Nem hittem volna hogy valaha erre fogok gondolni de... bűnbe kell vinnem Ravent. Túl ÁRTATLAN! Füvet kell taposnunk, kész, eldőlt! -Jójójó, de aztán összeszedjük? Tudod, kell a munkához. - Már az agyam, mert hogy itt random eldobálgassam, kissé luxus nem? Vigyorogva haladok közben mellette. -Amúgy... mit értesz kolonc alatt? - Ezt nem teljesen értem, de ütögetni kezdem a szám. -Hmmm egy túl heves udvarló? Mondd neki enyém a szíved, nincs már kiadó hely, akkor majd romantikázhatunk. Gyertya meg csillagok. Úúúú csillagok, meg fű, csinálhatunk igazi pikniket csajszi, hát nem nagyszerű! - Abban sem vagyok biztos tudja-e mi az a piknik vagy a gyertya, de üsse kavics, láthatja lelkes vagyok, tehát csupa jó dolog! A végén azért mégis komolyan állok elé, némileg megálljra is késztetve, közel hajolva az arcába. -Nincs pia. Még mindig az a rémálmom részegen lesmárolom a dokit véletlen ahogy ráesem, teljesen leizzadva ébredek, vízen kívül nem fogok mást inni. Legalább is ami erjesztett vagy hasonló, nem kell az alkohol. - Veszek egy mély levegőt, majd mosolygok újra. A visszatérő rémálmok majd elmúlnak, csak senki se mondja ki "búfelejtő"!-Amúúúúúgy mi az ajándékom? - Mint egy gyerek karácsony előtt, naaa, elmondhatná! Felcsigázott! A haját meg csak most szemlélem meg, mióta festi? Legalább is... ennyire. Nem mondom rossz, csak szokni kell. Nők... Inkább vigyen az étkezdébe, mikor elbújunk nagy bátran az egyik sarokba én is előveszem a kaját, a fele anyag rendes étel, egy vagyon volt, úgy egye majd! Érdekelne idelenn mennyi a por kaja. Tolom is elé, kanalat is hoztam, mert hát vágni nem kell, ez egy leves, vannak benne rendes zöldség darabok, igazi fűszer, alig van benne ízjavító por, csak némi vitamin és fehérje, a szokásos alap, ami minden kajába kell odafenn. Amit kitesz cserébe eleinte ijesztő aztán... -Sör? Mármint... sör-sör? Nem az a vizezett vacak, ugye? Nem mintha baj lenne vele, kevésbé árt meg, csak az íze... - A fejemen látszik, hogy az ízével akadnak gondjaim. -Van Isten... - Kivéve ha Jenkins intézte el, azért ne durvuljunk a meggondolatlan kijelentésekkel, de ha van szíve elkobozta Raventől az összes piáját és orvosként ukászba adta senki sem adhat ennek a nőnek. Feketén sem. A-a. -A vacsora jó lesz amit hoztam, kössz. - Magamnak is csináltam egy adagot, amolyan... jutalom. Tudom itt is kapnék, amíg itt vagyok a fejadagom itt kell kikérnem, de ma megkaphatja más. -Öööö... dolgoztam? - Jé, mi van a plafonon? Ajh na jó, sóhajtok is. -Tudod mennyi meló van, mennyi régi kód, egy élet is kevés lenne több évtizedet visszanézni és frissíteni, újrakódolni, szóval sosem unatkozom. - Nyitom ki a kulacsot, ami huh, basszus, ez de erős. Szagra mindenképp. Ellenben... ennek szerintem valóban lehet köze a sörhöz. -Honnan szedted? Kóstoltad? - Emelem rá, majd belekortyolok. Hah... egészen sörre emlékeztető íze van. Látszik is a fejemen, hogy igen, van olyan pia amit szeretek és a sör, na az határozottan a listán van. -Hogy tudod meginni azt a savat, mikor van ilyen is?! Az alakodat félted, a májadat nem, vagy mi? - Hümmögök is, de nem iszom többet, hagyok későbbre is. Meg neki, persze, kétlem zavarná a közösködés. -És... milyen idelenn? Neked tuti fura a sok fémdobozos lét után. - Azért vicces, ha így belegondolunk. Neki a bolygó (azaz a hold) a fura, nekem meg az űrhajó. Ki mit nevez otthonosnak, ugye.
Utolsó poszt ☽Kedd Május 23, 2023 10:08 pm Következő oldal☽
Hartley& Moor
-Hogyne tudnám? *Kiáltok fel jókedvűen, mert hát utánanéztem néhány földi mondásnak, egyébként is odavagyok értük, értem is őket, csak azt nem, hogy a fenébe jutott eszükbe bizonyos dolgokról, bizonyos dolgok. Da talán majd nekünk is lesznek. Még kacsintok is, jelezve, hogy pontosan tudom a mondás hátterét, az átiratát és úgy egyébként….a vigyorom pedig semmi kétséget sem hagy efelől. Orrhangon tudok kuncogni azon ahogy megigazítja az általam borzolt haját, mint egy félős jókisfiú és ingerem van arra, hogy újra összeborzoljam, de lemondok most róla. Majd később, amikor nem számít rá…bár szerintem most sem számít rá. Hartley tök vicces még józanul is és nevetek a teátrális mozdulaton meg a szavain és még jobban nevetnék ha hallanám a gondolatait arról, hogy pont Ő visz Engem bűnbe. * -Összeszedjük az utolsó darabig. *Ígérem és úgy is lesz. Azon viszont szájtátva ledöbbenek amikor rákérdez a koloncokra. Persze Hartley nem volt még a Város falain kívül, nem tudja, hogy nem lehet csak úgy flangálni és mikor ez eszembe jut, gyorsan be is csukom a számat, majd újra kinyitom de nem a döbbenet miatt, hanem azért, hogy nevessek. Hartley meg sem várja a válaszomat, elméleteket gyárt a koloncra, és ha már…akkor túl is gondolja.* -Neked a fű a mániád! *Röhögök és persze kiragadom a lényeget. A fejemet ingatom, majd ráállok a magyarázatra amit kénytelen lesz meghallgatni. * -Nem udvarló, bár vele jobban járnánk, biztosan szórakoztató lenne. Hát tudod az úgy van, hogy csak katonai kísérettel lehet kimenni, akik vigyáznak ránk, hogy ne egyen meg minket egy errator. Vagy kettő. Errator az megvan? Démontigris. A legvérengzőbb szárazföldi ragadozó. *Ezzel egyből le is lombozhatom. Nem tudm milyen volt régen a Földön, már amikor Hartley élt, milyen állatok maradtak meg a kupolák alatt és azokkal hogyan fértek meg. Itt viszont kvázi nincs az állatoknak kifejezett élőhelyük, mászkálnak mindenfelé és mivel a város helyén egykor erdő állt, hát ide is visszamerészkednek. Ennek fényében is igyekeznék, hogy ráalapozzunk a kirándulásunkra, de Hartley megtorpan és engem is megállít azzal, hogy elém áll. Hát…olyan cuki ahogy elkezdi sorolni a rémálmait én meg a számra téve a kezemet próbálom elfojtani a röhögést. Nehogy már az elején megbántsam, mondjuk a végén sem szeretném. Némi gondránccal a homlokomon kezdem el, de gyorsan kisimulnak.* -Azért nekem még mindig gondolkodnom kell amikor dokit emlegetsz, de már rájöttem. Nyugi…*Bátorítólag megérintem a mellkasát egy röpke pillanatra és rámosolygok.* -….nem smároltad le. Csak megölelted. Mondtam, hogy nem lesz Búfelejtő, sem hozzá hasonló erős szesz. *Nem hiszem, hogy ezzel megnyugtattam, de végül is nem hazudtam. A sör, vagy mi a franc, nem mondható a Búfelejtőhöz hasonló erős szesznek. Az erjesztett dolgott kikerülöm, fogalmam sincs hogyan készül a sör, de rémlik, mintha Alec mondta volna az erjesztést. * -Majd meglátod, de türelmetlenkedj. *Ezt már nevetve mondom, mert ő is gyorsan vált témát, feledve, hogy korábban mennyire be volt szarva attól, hogy megint leitatom. Végre azért csak odaérünk az étkezőbe és elvonulunk a nagyobb társaságoktól egy kisebb sarokba. Itt legalább halljuk is egymást, semmi kreditért nem adnám Hartley szavait. Nem mellesleg a főztjét sem. Már az illata is remek, bár tudom, hogy olyasmi nincs benne, amit én hoztam neki, de a semmiből is képes remeket csinálni.* *-Nyami-nyami. *Magamhoz is húzom a dobozt de még nem kóstolok bele, egyelőre az illatát élvezem meg azt, ahogy Hartley meglepődik.* -Sör-sör. Nem vizezett vacak. Csempészáru. *Igazi csempészáru, nem perdai. Ellenálló. Ki is húzom magam nagyszerűségem teljes tudatában, de ezt még nem mondom el neki, mert azzal a vallomással is tartozom, hogy a bátyám él, ellenálló, a rendszer ellensége és éppen a Jenkins előtti lebukásomat aludta át édesdeden mielőtt hazavittem. * -Hát majdnem. *Mondom a „van Isten”-re, de nem ragozom tovább. Ám a vacsora emlegetésére azért kihúzom magam és Hartley felé hajolok.* -Olyan vacsit kapsz amit nem fogsz tudni visszautasítani. *Mosolygok rejtélyesen és bólogatok is, hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak. Ő még nem tudja, de ezek szerint nem is emlékszik mit ígértem neki. Nem baj, annál nagyobb lesz majd az öröme. Inkább arról kérdezem, miközben belekóstolok a korábban elém tolt levesbe, hogy hol volt eddig? Mármint, miért nem mentünk korábban kirándulni, hiába beszélgettünk mindenféléről, csak most jutott eszébe, hogy meglátogat idelent. * -Ne hantázz nekem, inkább igyál. *Nevetve ingatom a fejem, mert mindketten tudjuk, hogy a jó informatikusnak arra van ideje, amire csinál. Most pedig a kóstolásra kell idő és szólok is neki, mert már tűkön ülök, hogy megtudjam, mennyire ízlik neki. Hogy jót hoztam, hogy nem utasítja vissza, mert alkohol. Nagyon várom és még a kezeimet is összeteszem, szorítom, a szemöldökeim pedig a homlokomra ugranak a nagy kíváncsiságtól. Az arcára minden rá van írva, jót hoztam, sőt! * -Ez aaaz! *Az egyik kezemet diadalittasan a levegőbe lököm örömömben és még azon sem sértődöm meg, hogy savnak nevezi a Búfelejtőmet. * -Nekem nem jön be, túl buborékos. Nem szeretek böfögni. Egyébként…ellenálló cucc. *Most válaszolok a korábbi kérdésére és le is halkítom a hangom, még hozzá is hajolok a lehető legközelebb, nehogy más is meghallja. Még a számat sem mozgatom, mert hát ki tudja milyen furfangosak a kancellárok, az is lehet, hogy a bekamerázott étkező monitorjai elé szájról olvasókat ültettek. * -Jó. Fasza. Csak a sok állat ne lenne. *Dőlök hátra, és bár ezt a választ még megadtam, fel kell készülnöm arra ahogyan Hartley az ellenálló cuccra reagál. Feltételezéseim szerint fáziskéséssel jut el a tudatáig, eltátja a száját, majd becsukja és majd` kiesik a szeme. Ha bejön, vállon veregetem magam. Akkor is ha döbbenetében szemen köp, de legalább az orrán jönne ki. *
Utolsó poszt ☽Csüt. Jún. 08, 2023 6:18 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Nevetek, szóval érti, tudja, jól van, akkor külön jó. -Akkor csak hogy tudd, jól ityeg! - Kacagok, bár a séróm már fennköltebben igazítom, ejj, hát nem összeborzolt? Lehet őskövület vagyok, de azért tudom manapság sem divat a kócos fej. Az esőben fűben tapicskolni viszont időtállóan élmény, mi az hogy nem próbálta még mindig ki?! Na majd most! Ha nem esik az eső, akkor anélkül ejtjük meg, úgy se rossz. Agy nélkül is megoldanám ezt, de azért jobb ha összeszedjük, ha már eldobtam, na, tuti ami sicher. Ami meg a koloncokat illeti, eszembe nem jut a kíséretre mondja, hát a védelem mióta kolonc kategória? Egyértelmű valami legyeskedő fiatalt sejtek a dologban, sokkal jobban hangzik. -Mert olyan jóóóóóóóó! - Így is csomó helyen már homokos vagy lebetonozott volt minden, pedig a fűben séta egyedi élmény, meg fogja tapasztalni ha akarja ha nem, ez már misszió! -És Ők mióta koloncok? Én hálás vagyok kísérnek, hol védeném meg magam egy démontigrissel szemben? Azon nem fog a golyó... - Nézek rá, nyilván a földies neve van meg, a perdaim gyökkettő. Szóval nézek is értetlen, miért baj ha jönnek? Amúgy állatok az én környezetemben sem voltak nagyon, vadállatok meg pláne nem, kicsit ijesztő is a vadon, már a rendes vadon, nem a Város és környéke. Az szimpatikusan békés. Az álmaim is lehetnének ilyenek, ha nem itatna le folyton, meg nem esnék össze mindig, szóval jah, vannak rémálmaim, durva, izzasztó rémképek, Jenkins sokat is szerepel bennük, szóval alkohol nem kell, köszönöm. Az kéne még! Hiába röhög szigorúan nézek, hogy most ez komoly hékás! -Nem értem mit vagytok kiakadva... hát doki. - Legyintek hanyagul a levegőbe és igen, most Jenkins a másik értetlen alanyom, ennyi. Amikor megérint nézek rá komolyan, majd szusszanok hogy nem csináltam baromságot véletlen sem, de hogy megöleltem? -Te most szívatsz, minek öleltem volna meg? Tuti nem öleltem. - Vagy mégis? Mintha derengene valami... letagadom, tagadni olyan könnyed dolog! A szesz miatt azért rázom a fejem, majd kibúvót keresek és nem iszom, bár akkor még nem tudom mit hozott. Ettől független nagyon kíváncsi vagyok de ez a nő csak nem mondja el, így lebiggyed az ajkam, lássa csak gonosz velem, ezt érdemlem?! Na mindegy, kezd megedzeni Raven de erről kussolok, jobb ha nem jön rá, annyi bizonyos kotyvasztani még mindig szeretek és traktálom is vele barátném, ha nem szereti akkor bosszú a búfelejtőért, ha ízlik neki akkor meg örülök eszik valami nem csupán por kaját is. Bár én úgy ítéltem meg, hogy nem rossz a főztöm, emiatt is vagyok merész hozzak neki mindig (majdnem mindig). De hogy sört kapok? Olyan sört? Igazit?! -Jaj Raven ne mond ezt... - Már hogy csempészárú, árt a szép lelkivilágomnak tilosban iszom. Mondjuk elvileg inni csak úgy lehet rendesen, embargó van. Mégsem esem kétségbe, mert egyértelmű a búfelejtő is csempészárú úgymond, azt sem ihatná és nem csak azért mert felrobban lassan a mája. Ez a nő... -Na erre kíváncsi vagyok. - Már a vacsira, mert hogy pontosan honnan szerzett rendes sört balladai homály fedi amit igazából nem bánok. Az agyam meg szita, nem kell meglepődni nem emlékszem dolgokra, még mindig tanulom hogyan szokjam a jelen életem, ha nem is hangoztatom. Emiatt is a kitérő válasz, mert rossz szokásomhoz híven a munkába fojtom magam amennyire tudom, ez nem változott. Ellenben ha már összekaptam magam akkor egy füst alatt két látogatást is teszek, Ravennel kezdve természetesen. -Iszom, iszom! - És mint kiderül: ez finom. Áldjuk a készítő kezeit, azt meg remélem nem a saját nyálával erjesztette, az kevésbé lenne muris. Nevetek aztán mennyire lesi egyetlen öblös kortyom, de nyugalom, földiként a megmondhatója vagyok, ez jó lett. -Üzenem a készítőnek, ért hozzá! - Mert a dicséret az övé is, meg persze Ravené, aki megtisztelt azzal megmutatta, vannak még a régi dolgokból is. Azért azt nem tudom felfogni ha ihatna ilyet is miért azt a savat issza? -Komolyan... ennyi? A böfögés miatt bojkottálod?! Ember... ah. - Aztán én magam is sutyorogni kezdek, nem akarom más véletlenül is elcsípje miről folyik a szó. Én mondjuk mozgatom a szám, de eltakarom, javarészt, Ő úgy is hall. Meglepni meg nem lep, komolyan, le kéne döbbennem, hogy Raven a tilosban jár és vannak ehhez kapcsolatai is? Ne már... -Amúgy nem leptél meg ezzel, az ellenállók java földi nem? - Azt hallottam, talán nálam is emiatt vizslatnak annyira, lévén ébredőként nagyobb az esély dezertálok, pedig nem akarok. Én szeretem a rendszert, szerintem kell, ha bizonyos dolgokat talán én magam is skippelnék, mint a házasság kényszerből. Aztán ki tudja, lehet olyan feleséget kapok, akivel ki fogok jönni, végső soron... -Jaj ne legyél már betoji, a Városhoz közel nincsenek és ez buli! Csak nem.... féééélsz? - Muszáj, nem bírom kihagyni, egyetlen dologról tudok ami riasztja: a gyerekek. Lehet az állatok is? Ahahah, már csak ezért jó lenne látni valami... jó valami ártalmatlant, meghalni nem akarok, de valami békés emlős vagy madár nem gond, nem vagyok jó állatokból, ahogy növényekből se, én csak szeretem vannak és tisztelem az életterük, ennyi. Eszem még egy kanál levest és szorgalmazom kövesse a példám, ez folyékony javarészt, ihatja is, hát könyörgöm az alkoholon kívül mást is vigyen már a testébe!
Utolsó poszt ☽Csüt. Jún. 15, 2023 10:47 am Következő oldal☽
Hartley& Moor
*Miután tisztáztuk a fityeg mibenlétét, Hartley közli velem, hogy jól ityeg, aminek nagyon megörülök, bár nem tudom, hogy az nekem miért is jó. Elvégre barátok vagyunk, a fityeg hogyléte nem tartozik rám, anélkül is jól elszórakozom vele. Nem bírom megállni, hogy ne borzoljam össze a szép haját, amit aztán gondosan vissza is simít, nekem meg viszket a tenyerem attól, hogy megint beletúrjak. Nem teszem, most még nem, de ami késik nem múlik. Hagyom egy kicsit megnyugodni. Hartley fűmániája nevetést csal ki belőlem, és mosolygássá szelídülve ingatom a fejemet amikor rávágja, hogy jóóóóó. Csak így egyszerűen. Na majd ezt is megnézzük, nagy a kísértés, hogy beleléptessem egy tüskés ostorba, egy picibe, de nem vagyok én annyira gonosz. Persze megfordul a fejemben a gondolat és így elképzelve még nevetek is magamban rajta, de tudom, hogy nem fogom megtenni. Ha megtörténik, én mosom kezeimet és közlöm majd vele, hogy „Én szóltam!” * -Mert ha az ember lánya olyannal akar találkozni, akit a katonák kérdés nélkül lelőnének vagy elhurcolnának ide a böribe, akkor nem éppen jó, ha kísérik. *Ennél többet most nem fűzök hozzá, lassan adagolom Hartley-nak a titkos információkat és halkan, mert mindenhol kamera van, talán még mikrofon is. Még a számat is eltakarom oldalról, mert a kancelláriából kinézek akkora kreativitást, hogy szájról olvasókat alkalmaz a képernyők mögött. Arra, hogy a démontigrist nem fogja a golyó, csak vállat vonok. Akkor meg minek a katonák? Nekem az állatokkal való találkozás, Hartley-nak minden más a rémálma, melyekből közöl is néhányat, javarészt Jenkinsszel kapcsolatosak, akit ő dokinak nevez. Legközelebb én is kipróbálom. * -De megölelted. Azt hiszem azután, hogy szívvel és lélekkel méltatta az altatódalodat. Megjegyzem roppant bájos volt. A kis Jenkins biztosan örülni fog neki, de ha tényleg elaltatod vele, én tökön szúrom magam. *Hartley altatódalához hasonló bájos vigyort eresztek meg, ezzel kísérve a lehetetlen kijelentésemet. Remélem érti és tudja, hogy nincs tököm. Előbb vagy utóbb, de az is gyorsan történik, odaérünk a kiszemelt helyünkhöz és rátérhetünk az evészet-ivászatra. Az egyik meglepetésem Hartley-nak a beígért sör, bár ő már nem is emlékszik arra, hogy megígértem, akkor is be volt rúgva. Orrhangon rötyögök fel azon a gondolaton, hogy Jenkins engem alkoholistáz le, mikor Hartley mindig részeg amikor találkozom vele. Vagy kicsivel utána. * -De mondom. Morális problémáid vannak a csempészáruval kapcsolatban? Ideje, hogy elrontsalak. *Jegyzem meg tök komolyan és persze úgy is gondolom ahogy mondom, mert Hartley hablelkét muszáj egy normálisabb vágányra terelni. A JL-ről és magamról nem fogok neki beszélni, de a bátyámról igen, mert róla már Jenkins is tud és bár a hablelkű éppen az igazak és részegek álmát aludta amikor kiderült minden, ő szedte össze hozzá az infókat. Én viszont szeretném már az örömtől és elégedettségtől nagyra kerekíteni a szemeimet, ezért ivásra biztatom, majd amikor meg is teszi, izgatottan várom az ítéletet. Végül aztán örülhetek, mert jót hoztam, ki van próbálva általam is és a bátyám is méltatta, szóval egy szava sem lehet. Nem holmi panccsal itatom. * -Hát nem csak azért. Büdös is meg keserű is. Nem női ital. *Közlöm nemes egyszerűséggel, mintha az eloraki kerítést szaggató Búfelejtő az lenne. Mikor arról beszélünk, honnan is való a sör, mindketten vigyázunk arra, hogy máshova ne jusson az információ. Hartley is suttog és szájat takar, annyira izgi, mint romantikus regényekben a lányok pizsi partija. Nem mintha olvastam volna ilyeneket, de voltak lányok az akadémián akik így beszélgettek és röhigcséltek. Biztos jó. Hartley viszont nem is lepődik meg nagyon a sör forrását tekintve, amitől kissé csalódott leszek. * -A java, ja. Nem tudom, nem végeztem népszámlálást. Te is földi vagy, és nem ellenálló. *Rántom meg a vállam könnyedén, és nézek rá sokat sejtetően, mintha azt várnám tőle, hogy erre a kifogásra azonnal fogja magát és átugorva a több méteres falon, rögvest a hegyek felé veszi az irányt. A kirándulásunk egyetlen gyenge pontja számomra az állatok, amik úgy tűnik Hartley elképzelt ellenállóvá válásának nem akadályai. Nekem viszont már most versenyt fut a hideg a hátamon. Egy kis kajával igyekszem enyhíteni, legalább egyek egy jót mielőtt megesznek. A finom kaján aztán elnyammogok és teli szájjal válaszolok amikor Hartley be akar húzni a csőbe. * -Betoji a nénikéd térdekalácsa! Csak óvatos vagyok, nem akarok idő előtt állateledel lenni, mondjuk idő után sem. Ágyban, párnák és pasik közt szeretném kilehelni tartalmas életem utolsó légvételét, lehetőleg százhúsz évesen. Minimum! *Emelem fel a mutatóujjam, majd tovább eszem, jobban mondva lapátolok, mert finom, pont olyan, amilyet Hartley-től már megszoktam, bár nagy rendszert nem csinált eddig az etetésemből. * -Szóval arra gondoltam, hogy elmegyünk a vízesésig, ha arra még nem voltál. Merre voltál? Semerre? Egyáltalán? *Érdeklődöm, hogy tervezni tudjak, és az is lehet, hogy közben módosítok az útvonalon. Nem probléma, tőlem már megszokták a kísérő katonák, állandóan ezt csinálom. Ha esetleg sok ideje van, elviszem a világító erdőbe és ott is alszunk. Én persze a kocsiba bezárva, biztos ami biztos. Hartley alhat a szabad ég alatt, vagy sátorban ás remélem, reggel még össze tudok szedni belőle többet is, mint az agya. *
Utolsó poszt ☽Vas. Júl. 23, 2023 4:40 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Miért, kivel akarunk találkozni?! - Nézek rá megint, hogy probléma a kíséret, mert van VALAKI aki illegálisnak számít a mi köreinkhez mérten. Én akkor is nagyobb biztonságban érzem magam, ha van kíséret, mivel ha jön valami állat amin a golyó se fog, akkor kik legyenek felkészülve erre ha nem azon katonák, akik erre kaptak kiképzést? Mások védelmére? Én csak a gépekhez értek, semmi máshoz. Jó, lőni természetesen megtanultam és kézitusázni is, de amúgy... persze nem ez az legnagyobb rémálmom, hanem hogy csináltam valami olyat a kancellár jelenlétében, amit megbánok. Azaz már meg is bántam, nem azzal jön megöleltem?! Tuti nem igaz, mindjárt elkezd nevetni bevettem! Ugye? Ugye? -Baszki... tényleg tetszett neki a dal? - Jó, itt kissé leragadtam, azt hiszem, mert más családi hagyatékom aligha akad, csak ez, és... nem is tudom, talán sok volt meg túl személyes, de mit ad ajándékba az ember annak, aki megkímélte egy idegösszeomlástól? -Még szerencse nincs tököd, mert kérlek alássan, egészen biztos elalszik rá a pöttöm Jenkins. - Bólogatok, ez egy jól bevált altató, több gyereket is elaltattam már vele és hacsak nem örökölte a gyerek a doki rossz természetét, miszerit dacos mint állat, akkor Ő is el fog aludni. Mi inkább a másik alapszükségletnek hódolunk, eszünk és iszunk, azt is kell ugye, közben kiderül mit is kaptam ajándékba és wow... nem hittem valaha iszom olyan sört még, ami... tényleg sör ízű. Nem célom berúgni, bár nekem sosem, mindig Raven itat le, kikérem magamnak. -Igen, morális és erkölcsi problémáim, nem szeretek törvényt szegni csak ha muszáj. Ez... ez nem muszáj, bár most tényleg jól esik. - Forgatom a szemem, ne rontson már el! Ne nagyon... Ennek a sörnek most engedek, de amúgy erős maradok! Ez a cél. Bár az a rejtély, hogy miért nem ezt issza, ha van ilyen is, miért a búfelejtőt, miért? -Mert a búfelejtő az?!?! Az meg olyan mint az élő sav, szaga sincs mert kimarja a szőrt is az orrodból! - Hüledezem szerintem teljesen logikus felháborodással. Meg ne mondja már ez büdös, teljesen jó szaga van, olyan amilyen kell! Mégis lehűtöm magam és sutyorgásra adom a fejem, ha már nem legális dolgot iszom és beszélek is róla. Meg arról, honnan van, sejtettem nem Jenkins magángyűjteményéből csórta. A doki szerencsére nem tűnik piásnak, bár ez tuti neki is ízlene. -Igen, vannak olyanok mint én, csak mondom, olvastam egyszer, hogy földiként nehezebb beilleszkedni az új világba és ennek eredménye könnyen lehet lázadás és halál. Jó ezt nem így fogalmazták meg de ez a lényeg. -Értsen jól, nem tudok meglepődni, Sam is mesélt ezt azt, Ő barátnője is, tudja. Legalább az ételt nem köpi vissza, belül azért elégedett vagyok magammal. Amiatt is hogy végre megvádolhatom azzal fél valamitől a rettenthetetlen Raven! Már a babákon kívül, persze. -Úúú nem is egy pasi, rögtön több, milyen buja lett valaki! A magas élettartalmad ugye tudod pont a kedvenc kancellárunk fogja megakadályozni? - Csak mondom, tudja kivel barátkozik, üti az elhalálozási terveit egy pöppet. Én magam is eszem, haladok is vele, lassan elfogy, desszertnek jöhet a sör majd. Micsoda időket élünk, hogy ez lett a desszert... -A vízesésnél voltam, oda... szóval Sammyvel ott... ott nyugszik Sarah, földi hagyomány szerint. - Tolom félre a maradékom, már csak pár falat, de most nem fog menni. Jobban viselem mint régen, hogy kimondom a nevét, de akkor ne is ragadjunk le itt, hogy oda ástam el a nyakláncát, mert mást nem tudtam ami hozzá köthető. Nem lehettem ott mikor a hamvai az űrben lettek szétszórva. -Szóval mehetünk amerre akarod, HA leveszed egy részen a cipőd. Ez fontos. - Húzom magamhoz a sört és meghúzom, uhh, látatlanban is barátom lett a készítője, egy üveg hazait kaptam tőle, úgymond. Megfizethetetlen. Tuti földi az illető!
Utolsó poszt ☽Szer. Júl. 26, 2023 9:21 am Következő oldal☽
Hartley& Moor
*Természetesen Hartley rákérdez arra, hogy kivel akarunk találkozni, már amikor akarunk. Persze most nem fogunk ellenállókkal találkozni, mert nem terveztem és nem is szeretném Hartley-ra rázúdítani egyszerre az összes titkomat. Ezért csak egy sejtelmes mosolyt engedek meg magamnak információk helyett. Az, hogy pont én, aki retteg az állatoktól kísérő nélkül szereti járni az erdőt, igencsak nagy ellentmondás, de ebbe sem megyünk bele mélyebben. Majd később, esetleg ha felveti a kérdést, de úgy is ki fog derülni a lényeg, aminek a forrására ő jött rá. Rémálmokból nem csak nekem van hanem Hartley-nak is, de az övé szerintem biztonságosabb, de azt hiszem ezzel egyedül én vagyok így. Mások inkább az állatokkal kavarnának az erdőben, mint egy kancellárral. Hát kinek mi, ugye? * -Mondom, majdnem megkönnyezte. *Ez azért túlzás, de láthatóan tetszett neki és közben biztosan a gyerekére gondolt. Nem sok alkalom volt eddig arra, hogy bármilyen érzelmet – a gonosz kárörömön és haragon kívül – felfedezzek Jenkinsen, de az, az az alkalom volt. Én viszont már csak viccből is kételkedni merészelek Hartley altatódalának sikerében, amit sajátosan adok a tudtára, miközben szélesen vigyorgok. * -Majd meglátjuk. Vagy nem látjuk meg, legfeljebb hallani fogunk róla, mert biztosan nem engednek a közelébe, főleg nem akkor amikor éppen el akarják altatni, főleg engem nem, szóval legfeljebb hallomáson alapuló információ lesz és ahogy ismerem Jenkinst, tutira nem az én javamra dönt majd, pláne ha megtudja, hogy tökön kellene szúrnom magam. *Fontosnak tartom felhívni Hartley figyelmét arra, hogy mindenre felkészültem ez ügyben, így ha próbálkozik valamivel, hogy megnyerje a _nem_ fogadásunkat, akkor résen leszek. Ő is résen van, de tanítható. A csempészáruval kapcsolatos morális és ahogy mondja, erkölcsi problémáival foglalkoznom kell, de gyorsan tanul. Naná, ha a férfi ember sört ihat! Ez mondjuk új infó a számomra, de észben tartom, még vállon is veregetem.* -Na látod! Nem minden erkölcsi és morális probléma gyógyíthatatlan, csak egy kis sör kell hozzá. *Legközelebb sörrel itatom le, kíváncsi vagyok azt meddig bírja, bár már előre félek attól, hogy szétböfögi magát. Valami nyílt terepre kell mennünk, szóval biztosan nem az én kabinomban találkozunk legközelebb. Mondjuk a panoráma kilátóba, ha a hangárba már nem mehetek. Viszont a védelmembe kell vennem a Búfelejtőt, mert Hartley nagyon ellene van, én meg felháborodom ettől.* -Hartley baszki, te folyamat lesavazod az én kedvencemet. Igenis van illata és íze is, de még milyen! Benne van az összes perdai cucc. Gyógynövények vannak benne, tehát gyógyszer! Oké, kicsit erős, de vannak olyan növények, melyeknek a hatóanyaga alkoholban oldódik. *Röpke gyorstalpalót tartok neki kémiából, bár úgy sejtem, hogy nem fogja értékelni. * -Nem is kapsz többet. Nem érdemled meg! *Sértetten mélyítem el a hangomat, és húzom fel az orrom. Persze nem haragszom rá, csak szívatom. * -Lehet benne valami, de azért sokan vannak akik maradtak és az ellenállók között is épp annyian, akik a Dominiumon születtek. Példának okáért Carter is. Szóval szerintem ne húzzuk rá erre ezt a gúnyát. *A bátyám helyzete egészen egyedülálló, dominiumi de nem akart ellenálló lenni, mégis az lett és most már nem is lenne más, csak mi hiányzunk neki. Az utána való kutatásaim nagy részét ugyan gép mögött töltöttem, de itt lent a Perdán is elég sokat kutattam utána, lásd a neki kirakott, csak a mi számunkra érthető üzenetek tömkelege, ami végül sikerrel járt. Szavaimat nyammogás és élvezetes hümmögés tarkítja, mert közben azért eszem is, és Hartley főztjére sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy rossz. Majdnem félre is nyelek amikor azzal vádol a beste lelke, hogy gyáva vagyok. Én?! Aki kísérő nélkül mászkál a perdai vadonban? * -Ugye még nem tudod, hogy pont ő fogja szavatolni? *Újabb sejtelmes mosollyal reagálok erre, mert ő átaludta az egészet. Mondjuk még mindig a számat tátom gondolatban attól, amit Jenkins reagált az egészre, hát baszki azért lehetek most itt Hartley-val. Én viszont a trutyi közepébe csapok két kézzel – képletesen - amikor rákérdezek, hol és merre járt már a Perdán, ha egyáltalán. Nehogy olyan helyre vigyem ami már unalmas neki. A vízesés elég jó hely, meg titkos is, könnyen bevezethetném Hartley-t abba amiről lemaradt. De mégsem. El is komorodom, meg meg is ijedek és aztán részvétteljesen és bocsánatkérőn nézek rá, még az evőeszköz is leesik a tányérra, vagy dobozba, aszerint koppan vagy puffan. * -Ó, ezt nem tudtam. Bocs. Sammy sem mondta. *Hartley hamar továbblép, megrázza magát és elteszi az emléket, én meg nem akarom jobban feltépni a sebeket, mint amennyire már sikerült. Gondolom emiatt tolja félre a maga részét, én meg rámutatok az újra kezemben lévő evőeszközzel.* -Azt már nem eszed meg? *S már húzom is magam elé, hogy azt is becsókoljam a nekem hozottal együtt. Tömöm is a számba, Hartley meg már azt tervezgeti, mit csinálunk odakint.* -Hartley baszki, te nagyon rágyógyultál az én pucér lábamra. Fétised van? *Újabb falat.* -Ezt még megeszem, aztán mehetünk. Na hát akkor nem megyünk a vízeséshez. Elviszlek máshova. Jó hely, majd meglátod. Ott aztán elbújhatunk és mesélhetek neked….*Előrehajolok, hogy nagyon halkan, suttogva dobjam be a bombát. * -….a bátyámról. Egyszer talán megköszönheted neki a sört. *Utolsó falatot tolom be és állok is fel, hogy összepakoljam a dobozait és elé toljam, hogy elrakja azokat. Én meg fogom a magam csomagját, amiben a _hús_ van. *
Utolsó poszt ☽Vas. Júl. 30, 2023 2:19 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Ugye tudod rég nem él a mondás, hogy hallgatni arany? Ahh Te nő... - Jó, akkor ne mondjon semmit, sokkoljon majd vele! Mit nekem egy kis ÚRISTEN effekt, semmiség! Főleg miután megtudom majdnem megríkattam egy kancellárt, szerintem az manapság halálos bűn, pazarolnám az értékes vizet a testéből! Ahh, ne már... titkon örülök örült, na, próbálok is nem mosolyogni, hanem tartani az aggódó fejem, jobb ha nem tudom mi lett a végeredménye mimika szinten. -Igen, kétlem felajánlja a sajátját, hogy ténylegesen megtörténjen az amiről beszélünk... engedd el. - Nevetek, mert engem miért ne engednének oda? A kis felesége is tudja csípem a gyerekeket és értek is hozzájuk, ártani meg ki ártana egy csecsemőnek?! McGroveren kívül persze, mert az a férfi a megtestesült gonosz... Raven se csinálna ám semmit, maximum együtt bőgne a gyerekkel. Ahaha, Jenkins tuti lefejelné a falat. Én is lefogom ha amortizálni akarja hosszútávon az elveim, de kikérem magamnak a sörrel mindenre rávehető lennék! -Héj! Azért nehogy azt hidd mindenre jó lesz ha hozol egy adagnyit belőle ez nem így megy! Maximum... talán átgondolom a dolgokat míg iszogatom. - Vonom meg hosszabban a vállam, hogy háát végül iiiis, ennyit igazán megtehetek, nem? Nem, nem adtam el a lelkem a sörért, maximum a gondolkodási időm egy részét! Mert a sör, mint vitánk is igazolja - az én részemről mindenképp - sokkal jobb, ízesebb és különlegesebb ital mint az a sav! -Mert tuti leoldja a vízkövet bármiről, sőt ha beledobsz valamit azt is feloldja!!! - Aztán forgatom a szemem folytatja milyen ízes-szagos, hagyjuk már! Aztán kap egy lesújtó pillantást arra, gyógyszer. -Ha a doki kijelenti gyógyszer, NEKI elhiszem. De sokkal nagyobb eséllyel közli ha két cseppet innál belőle akkor lehet segítő célzattal inni amúgy szokj le a vedeléséről. - Bólogatok is mellé, nem ver át. -Nem is, dobd ki a részem! Locsold meg vele Jenkins házának falát, hátha elűzöd a rossz szellemeket az olvadt gyógynövényekkel benne! - Pff, tényleg nem kéne annyit innia, inna sört! Ez ahogy régen mondták folyékony kaja! Vagy valami olyasmi. -Ki az a Carter és honnan tudod az lett? Megszökött? - Nézek rá nagy szemekkel a nagy sutymuty közben aztán már az ellenállós témánál, mert Ő ezeket honnan tudja? Lehet bölcsebb lenne nem kérdeznem és csak ennem, nagy elánnal, mint Ő teszi. Azért csak odaszúrok gyáva, kihagyhatatlan! Mégis amit mond Jenkinsről... mimimi? Lemaradtam. Összezavar, ez totálisan kiül az arcomra is. -Mivan? - Mi az hogy szavatolni fogja tovább éljen? Miért? Hogyan? De most tényleg, miért? Anyám borogass, ha ezzel a nővel beszélgetek mindig minden zavarosabb lesz. Arról viszont nem tehet, hogy Sam is pont oda vitt ahova Ő akar, mert kértem tőle anno egy szép helyet a temetéshez. A vízesést mondta és ezek szerint tényleg népszerű és méltán szeretett, Raven is odamenne. -Megkértem ne beszéljen róla, gondolom másra is értette, nem csak rám. Semmi baj. - Tényleg nincs, mert noha érzékeny téma, azért nem tehetem meg itt és most megint összeomlok, nem is akarok, csak átsuhan a lelkemen az a fojtogató űr, amit a hiánya okoz mai napig. Fogalmam sincs mikor enyhül annyira tényleg csupa szép és boldog emlék maradjon bennem ha rágondolok vagy kiejtem a nevét. -Tied lehet, ha kéred. - Mondom a maradék pár falatomra, majd szélesen elmosolyodom nem hagyja kárba veszni. Valódi jóérzéssel tölt el, szívesen eszik. Aggódtam is érte nagyon le fog fogyni a temetés és költözés után. Beszéljünk inkább a füvezésről! -Minden álmom a puccentos talpad, elmondhatatlanul vágyom rá! Ahogy a fűszálak csikizik majd, hát az valami leírhatatlanul szexi lesz! - Vigyorgok telibe rá, hogy vettem a célzást de nem, nem ússza meg. -Legyen. Mesélj el mindent, ne kímélj, közeledve a nyolcvanhoz már nem tudsz meglepni egy vén rókát. Bár ne kérdezd miért azt, gondolom marha okos állatok voltak. - Elvégre ravaszdinak voltak hívva, így belegondolva Raven "Róka" Moor kéne legyen a neve a barátnémnek. Callum "Kígyó" Jenkins a doki? Ahahaha, na jó, befejeztem. Főleg mert totál visszaránt a kijelentéssel. -Bátyád? Nem... bántásból, de... Ő elhunyt, nem? Vagy a recept az övé, mert az végül is kiváló hagyaték. - Vagy arra gondol van temető a perdán? Nem kizárt, végül is. Oda akar vinni? Merész... de tartom sokat fejlődtem, ki fogom bírni, főleg ha nem éjszaka visz, akkor lehet kicsit paranoiásan mindig a hátam mögé néznék. A lánykori amúgy neve nem maradt meg, de legelőször mikor Sam mesélt Ravenről ránéztem és elvileg tényleg volt egy bátyja, de elesett csata közben vagy mi. Nem emlékszem teljesen, a halál mint téma rémesen felkavart akkoriban, el is temettem magamban a dolgot így a Delgado név se ragadt meg, hiába meséltem később Jenkinsnek. Azt hiszem meséltem, de szerintem csak odaadtam az adathordozót. Közben elpakolok persze és jelzem mehetünk, de iszom még egy kis sört... úgy érzem nekem ez most kelleni fog.
A Város nagysága és lélekszáma miatt öt, egyformán berendezett közös étkezőt építettek. Akárcsak a Dominiumon, itt is mindenki névre szóló menüt kap, amit helyben készítenek el és egy hatalmas pultrendszeren keresztül vehető át önkiszolgáló formában. A hely nem túl barátságos, de világos és az ablakokon keresztül a külső, fás-bokros terekre lehet látni. Inkább a praktikumra helyezték a hangsúlyt, nem a kellemes hangulatú, csevegős ebédekre.
