Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:30 pm

Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Yesterday at 2:54 pm

Yesterday at 2:24 pm


Yesterday at 10:26 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Raven Moor
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Raven Moor

Flotta

Raven Moor Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
414

☽ :
Justice League
Raven Moor Crs6nrywap

Fegyverem
Raven Moor 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Raven Moor Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 17, 2019 8:38 am
Következő oldal

Raven Moor
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne szeressük

Ksenia Solo
Raven Moor
saját
Szül. hely, idő: Dominium, 2396.03.07
Csoport: Flotta
Család: Apa: Casper Delgado(njk – megalkotható), 47 éves. Informatikai szakember, korábban alhadnagy, egy sérülés miatt saját kérésre leszerelt, közember – karbantartó.
Anya: Adria Delgado (njk – megalkotható) 38 éves, egészségügyi személyzet - közember
Testvér: Apa első házasságából született féltestvér: Alec Delgado, 27 éves ki tudja hol és merre jár.
Férj: Bruce Moor 22 éves, katona zászlós.
Családi állapot: Házas
Foglalkozás: Planetológus
Rang: Tizedes

 
Karakterem jelleme
A természete eklektikus. Amilyenre szükség van, az adott helyzethez idomul, a lényeg, hogy előnye származzon belőle. Tud kedves és szipirtyó is lenni, lobbanékony de nem haragtartó. Életvidám, romantikus, nagyszájú pimasz, ami gyakran hozza nehéz helyzetbe, de sikeresen kivágja magát, intelligens és gyilkos humora van és van úgy, hogy saját magát öli meg vele. Élő példája a „Senki sem tökéletes” mondásnak.  Megrögzött Föld kutató, mindenre kíváncsi ami az elpusztult Földdel kapcsolatos, egyszerűen oda van érte és mindet megtesz, hogy minél többet tudjon meg a régi földi életről és természetesen az új, Perda bolygóról.

Karakterem története
2413. Évközép – Dominium, alagsori szektor, 22:03
*Mindig is koraérett voltam, így a gondolkodásom meglehetősen távol tartotta tőlem a korombéli lányokat, a fiúkat még inkább. Utóbbinak örültem, mert a fene sem akart egyiknek sem a fókuszába kerülni, hogy aztán jól feleségül vegyen. Küszöbön állt a kiházasításom és emiatt paprikás hangulatban feküdtem és keltem, néha magamban, néha fennhangon dohogtam a rendszer ellen. Milyen hülyeség már gyerekként férjhez menni?! Ráadásul az esetek többségében el sem dönthetik a lányok, hogy kihez. A földön is férfiközpontú volt a döntéshozás, ezt a rohadt szokásukat meghagyták, pedig szerintem a nők sokkal intelligensebbek és gyakorlatiasabbak. Hogy a frászba nem tudtuk átvenni a hatalmat, főleg a föld pusztulása után, mikor az „emberiség jövője” rajtunk múlik? Az már csak hab  volt a tortán, hogy mindezt úgy oldották meg a nagyokos pasik, hogy kötelezővé tették. Francokat sem tudnak ezek a nőkről, a kamaszokról meg még annyit sem, különben inkább tiltanák a házasságot és a szexet. Tutira már kinőttük volna az anyahajó kapacitását. Minden alvó kapszuláján egy csokor pelenkás, nyáladzó, visongó csecsemő hintázna. Mert hát a kamaszok fordítva működnek, amit tiltanak az kalandos és érdekes, izgalmas és fenemód szórakoztató: tehát meg kell tenni. A kötelező dolgok pedig felejthetők, és márcsakazértsem viselkedésre sarkallnak.*-Ki fogunk halni. Tutira. Én mondom neked. Ha én lennék a főnök és a Kancelláriában csak nők ülnének, egy sima manikűr közben megváltanánk a világot. Főnök persze nem akarok lenni…hogy miért? Hát azért mert kell a fenének a felelősség, de ha én lennék, mondom ha lennék, akkor minden más lenne itt és nem lenne ennyi frusztrált kamasz feleség. Rágörcsölnek a gyermekáldásra, feladják az álmaikat és bólogatnak mint a birkák. Egyik sem érett még az anyaságra. Hát én sem! Persze azt nem tanítják, csak elvárják. Franc essen ebbe a panelba. Ki kötötte ezt be? *Nézek a vezetékekre tanácstalanul, próbálom megfejteni, mi járhatott a fejében annak aki ezt a borzalmat művelte és hogyan működhetett eddig rendesen. Persze nem biztos, hogy rendesen működött, de majd ezek után fog. Egy nagy sóhajt megeresztek azért, hogy ilyen könnyedén átadom másnak a babérok learatását, de jobb ha senki nem tud arról, hogy micsoda informatikai zseni vagyok. Apától tanultam mindent, csak figyeltem és kérdeztem, ő meg szívesen megmutatott mindent, gondolta hasznomat veszik majd addig míg férjhez nem megyek és gyereket nem szülök. Félre ne értse senki, ő valóban csak jót akart, ahogy anya is mikor jó tanácsokat adott a minél nagyobb láthatatlanság kérdésében. „Ne tűnj fel senkinek, ne mutasd, hogy jó vagy bármiben, legyél középszerű, az olyanokra nem figyelnek fel, és akkor a fentiek sem csesztetnek.” Hát nem bűbájos? Mintha olyan könnyű lenne az én külsőmmel láthatatlannak lennem. Fekete haj és kék szemek, úgy világítok mint lámpás a vaksötétben. Persze akire nem lehet semmit sem rábízni, attól nem várnak el semmit, még azt sem feltételezik róla, hogy időnként megcsapolja a Földről elmentett mérhetetlenül nagy adatbázist, elcsíp egy-egy jelentést amit abszolút nem neki szántak. *-Na ezt most szépen ide kötjük, azt meg oda. Kész káosz, akárcsak az egész rendszer. Hogy a fenébe kerüljem el a férjhezmenést? Még ha csúnya lennék sem menne, mert kötelező, legfeljebb a pasit lehet sajnálni amiért egy bányarémet sóztak rá, viszont ha nem jön össze a gyerek, könyörületesek lehetnek vele szemben, megértőek. Hát istenem, nem kívánatos az ifjú ara, szegény ember csak sötétben képes rá és akkor is ráhúzza a feleségre a takarót. Lyuk, lyuk. Sötétben minden ló fekete. *Kész voltam, becsatlakoztattam a saját tabletemet és elindítottam a töltést. Újabb információ a földi létről. Darwin evolúciójának kifejtése. Ez érdekes, nagyon érdekes. Teljesen elmerültem ahogy a felvillanó képek rohamban követték egymást. *-Helló Raven! Mi jót csinálsz?*A hang váratlanul ért, nem volt ismerős és ezért kellőképpen bedolgozta a zabszemet a fenekembe. Belemerevedtem a mozdulatba, csak a szemeim mozogtak a hang irányába. Eldobtam az agyam. Az a srác volt aki már napok, vagy hetek óta figyelt. Hogy a fenébe érdekelhetem? Miért követ? Fel akar dobni? *-Megjavítottam a panelt. Minden fordítva volt bekötve. *Fél igazság jó hazugság. Ezt is anyától tanultam. Néztem a srácot és a nevén agyaltam, de nem jutott eszembe. Katona volt, egyenruhát viselt, piszok jóképű és az itt-ott feszülésből ítélve kidolgozott izomzatú. Az isten és Darwin is férjnek teremtette, csak nem az enyémnek. Ha tiltanák, tutira zabálnám a pasit. *-Késő este? Nem is ez a dolgod. Csak nem tilosban jász Raven?*Honnan a francból tudja a nevem? Ez nem jó, nagyon nem jó. Gyorsan megszakítjuk a letöltést és húzunk innen. Kihúztam a kábelt és gyors mozdulatokkal elraktam az oldaltáskámba. Mire felnéztem már ott állt előttem, vigyorgott és a falhoz szorított. Egészen, nagyon, éreztem a hátamon a fal hűvösét, a hasamon meg forróságot. A ruhán keresztül is éreztem a teste melegét. Próbáltam szabadulni, de nem ment és még azt sem foghattam rá, hogy büdös a szája. Kellemesen édes lehelete volt. És illata! ~Ez virág illat?~ szinte bebandzsítottam, hogy lássam a szemeit olyan közel hajolt és elkezdett beszélni, de nem volt sem gúnyos, sem szemét. Komoly volt és ez felkeltette bennem a gyanút, hogy igazat beszél.*-Már régóta figyellek, a titkos kis útjaid és magadban beszélsz. Sokat hallottam ám. *Remek. Már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy maholnap felnőtté avatnak?*-Csak beszélek össze-vissza mindenféle hülyeséget. Kár az időért….*Nem fejezhettem be, félbeszakított.*-Mit szólnál ahhoz ha azt mondanám, nem kell gyereket szülnöd ha férjhez mész? Tudom mit gondolsz róla, mondtad már magadnak elégszer. *Hogy nyomatékot adjon a szavainak, még inkább a falhoz szorított. Fel sem tűnt, hogy nem tűnik fel semmi, de hát még senki nem szorított a falhoz. Suttogott és a szemei gyakran oldalra tévedtek, mintha azt figyelné, hogy biztosan kettesben vagyunk. Halványan éreztem az idegességet a magabiztosan csendülő szavak mögött, a kezei a vállaimon remegtek. Nem volt túl feltűnő de érezhető. ~Mi a frász?~ Az egészet nem értettem, de mivel az elégnél nagyobb adag kíváncsisággal voltam megáldva, érdekelt a dolog. Az meg pláne, hogy a vágyaimból apró tervet kovácsolt. *-Ezt mégis hogyan oldod meg? Te lennél az a férj? Szép pár lennénk az biztos, de momentán nem vagyok eladósorban.*Nem mosolygott, egyáltalán nem mosolygott, még a szemeiben sem fedeztem fel a derű nyomát.*-De az leszel hamarosan. Kérvényezzük, hogy egymással adjanak össze és nyerünk pár év nyugalmat. Mit szólsz?*Hogy mit szólok? Köpni nyelni nem tudtam, csak tátogtam mint a partra vetett hal, láttam egy rövid videón hogyan kapkod levegőért szerencsétlen, pedig abból volt bőven, de hát kopoltyúval nem olyan egyszerű. Aztán beugrott a megoldás, a válasz a „Miért?” kérdésemre.*-Terméketlen vagy?*Az nagy cink lenne, de biztosan elnézik neki, legfeljebb a férfiúi büszkesége szenvedne csorbát. Az biztos, hogy nagy kockázatot vállalt, hogy ezt kimondja előttem. Hát ezért figyel már hetek óta, biztos akart lenni a dolgában. Kéz kezet mos. Én nem árulom el őt, cserébe nem csinál gyereket és nem idő előtt, hanem soha. Oké! Ez így rendben is lett volna, de a válasz nem éppen az volt amire számítottam és még mindig nem mosolygott.*-Nem, nem vagyok terméketlen. Meleg vagyok. Érted? Nem bukom a lányokra.*Na jó. Forgassuk vissza a tekercset. Jól hallottam? *-Nem viccelsz?.....Nem viccelsz!*A szemeim tócsányira kerekedtek, az ajkaim elnyíltak a csodálkozástól és az elismeréstől. Szó szerint leizzadtam izgalmamban. *-Akkor te nem is…izé…tudod….szóval nem….*Hát ezt most hogyan fogalmazzam meg? De nem kellett. A fejét ingatta és most először láttam egy mosolykezdeményt a szája sarkában. Mulattatta, hogy zavarba jöttem. *-És ha nemet mondok akkor megölsz?*Akaratlanul is végig akartam rajta nézni, hiszen a pasik Herkulese volt, de még mindig a falhoz préselt. A mosolya szélesebb lett.*-Nem, csak szépen megkérlek, hogy ne mond el senkinek.*Behalok, még rendes is. *-Oké! Benne vagyok, de aztán jól kérvényezz nekem.*Hát így lettünk mi barátok Bruce-al. Egy jó lehetőséget meg kell ragadni. Fortuna pedig homlokon csókolt minket, vagy a Kancellária tagjainak buja éjszakája volt és nem bal lábbal keltek fel mikor a kérelmünket elfogadták. Pár hónappal később férjhez mentem, a nászéjszakán pedig kezet fogtunk a megállapodásunkra. Hogy ezek után kibe üríti a termékeny magjait…ne szólj szám, nem fáj fejem.*

2413. utolsó hónap. Imperium 10:26
-Tegnapra kértem.*Nagy, ártatlan szemeket meresztettem a feljebbvalómra. Mint aki nem is érti miért lett meggyanúsítva azzal, hogy elkésett a jelentéssel. Pedig elkéstem. Mindig elkésem, vagyis mindig mindent az utolsó percben csinálok meg. De az precíz és kellőképpen részletes. Jó munkához idő kell. *-Tegnapra el is készült. *Magabiztos mosolyt kunkorítottam az arcomra. Hogyne lettem volna magabiztos, mikor éjszaka megcsináltam és visszadátumoztam a jelentést. Csak elsiklott felette, nem vette észre, ennyi. Tökéletes munkaerő vagyok kérem szépen, kitüntetést érdemlek, de sosem fogom megkapni. Legutóbb is előléptettek volna, nagyon rezgett a léc, ezért  gyorsan ejtettem egy kis hibát. Sajnálkozva közölték, hogy ez a hozzáállás nem megengedett és annyi az előléptetésnek. „Nagyon szomorú” voltam. Nagyon restelltem a dolgot és megígértem, hogy nem fordul elő még egyszer. Bocsánatkérésben jó vagyok… A főnök orra elé toltam a tabletet és mutattam a jelentést. Tanulmányt lehetett volna írni az arcáról, és pillanatokkal később a sötét, vészt jósló tekintetéről, ami egyébként hidegen hagy. Mindent megcsinálok amire utasítanak, nem ellenkezem…csak néha közlöm, hogy szerintem az úgy nem jó ahogy van és kifejtem az álláspontomat, viszont nem kardoskodom mellette. Épp csak annyit teszek, hogy nélkülözhetetlen legyek, persze mindenki pótolható de emberhiány van és mindaddig az is lesz, amíg a lányok tizenhét éves korukban férjhez menni kénytelenek és porontyokat potyogtatnak. Mert az Isten is megmondta, hogy: Szaporodjatok és sokasodjatok! Jellemző. Ezt is férfi mondta. *
2414. Az Ellenállás éve
*Előbb vagy utóbb ennek is el kellett jönnie. Csak azt nem tudom, most, hogy megtörtént, ez előbbnek vagy utóbbnak számít. Érett már régóta, de senki nem hitt benne…csak azok, akik meglépték amint alkalmuk volt eltűnni a Kancellária figyelő szemei elől. Ez is egy megoldás, de szerény véleményem szerint, így sosem buktatják meg a Kancelláriát. Azt belülről kell, csendesen, sompolyogva, a szemükbe mosolyogva és bólogatva, hogy mit se sejtsenek. Ezt teszem én. Információkat szerzek és lassan építem fel a csapdát. Sammy sokat segít, bár nem mindig mondok el neki mindent, pedig a legjobb a barátnőm. Vagy pont azért. Nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön, de egyre jobban azt érzem, hogy nem kerülhetem el a nagy vallomásokat. Pláne ha nélküle nem sokra megyek a legújabb tervemmel. A Gépek Anyja, a Kreatív Masina Menedzser, Minden Alkatrészek Beszerzője…nem sokára padlót fog attól, amit mondani fogok neki….



Úgy sem kapsz el



A hozzászólást Raven Moor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 19, 2019 10:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Raven Moor Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Raven Moor Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Raven Moor Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 17, 2019 12:01 pm
Következő oldal
Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Dominium FRPG oldalán
Vissza az elejére Go down
 
Raven Moor
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Toborzóiroda :: Elfogadott karakterek :: Flotta-
Ugrás: