Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:00 pm

Yesterday at 10:37 pm

Yesterday at 10:09 pm




Yesterday at 4:39 pm


Yesterday at 1:27 pm

Yesterday at 12:42 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 5
Flotta 5 6
Perdaiak 8 1
Összesen 20 20
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Perda Hold rejtelmei
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 9:31 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
***


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 9:33 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
2
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
A Kancelláriának bizonyítékra van szüksége. Mellyel abszolút egyet értek. Nem indíthatnak el rögtön egy új részleget, anélkül, hogy ne lenne kézzel fogható bizonyítékuk. S mint olyan, mi más lehetne, mint megkeresni az ellopott gépjárművet. Legalább is Simon ezt mondta és miért ne hinnék neki? Az utóbbi napokban kikértem a jelentést az ügyről, tanulmányoztam. Számtalan füzetet írtam tele, hogy kitaláljam mégis miként járhatnánk az ügy végére. Keveset aludtam, az Imperium pedig még mindig nem indult el útjára. Valahol kellemetlenséggel tölt el, hiszen tudom. Valahol az én hibám.
Ezért is hajtom magam ennyire. Ott volt Ő is. Tudnom kell a válaszokat. Tudnom kell, hogy miként gondolta a szavait. Tudnom kell, hogy mit csinált és miként. Hogyan lophatta el a kódomat? Hogyan fértek hozzá úgy lezárt területre, amihez többek között én is hozzáfértem, hogy nem kaptam róla értesítést? Nem fogok abba a hibába esni, hogy hibáztatom őket, azért ami velem történt. Annak én vagyok az oka.
De tehetek azért, hogy a történteket helyre hozzam. A Kancellária csalódott bennem. Teljesen jogosan. Ezt a hibát pedig ki kell küszöbölnöm. Több ízbe zsákutcába ütköztem. Nem vagyok egy informatikai zseni, bármilyen falba is ütköztem nem áttörhetetlen. Nem, nem akarom, hogy törvénytelenül járjak el. Egyszerűen vannak dolgok, mik másoknak egyszerűek, amik túljárnak az eszemen.
Ilyen például feltörni egy egyszerű terepjáró GPS rendszerét. A leírások és papírok azt mutatják, hogy be lehet kapcsolni távolról is. Minden adat megvan hozzá, a Dominium szigorúan számon tart minden járművet, fegyvert, számaikkal ellátva. Minden itt van a kezembe. S nem jutok hozzá. Már magam sem tudom, hogy napok, vagy hetek teltek el mióta a Perdán vagyok. Azt sem tudom, hogy mikor üzentem Moore tizedesért és Simonért. A segítségükre van szükségem. Az előbbi ígéretét tette - nem tudom, hogy mennyire vehető ez készpénznek - hogy segít elkapni a lázadókat. Az utóbbi pedig aziránt, hogy segít létrehozni, vagy legalább a terepjárót visszaszerezni. Ha be tudnánk kapcsolni a gps-t, akkor tudnánk, hogy merre is vannak. Még mielőtt rájönnek erre.
Teljesen magamba feledkezve bámulom a monitort, ám ott vörös szöveggel jelzi, hogy sikertelenül jártam megint. Érzem, miként az ideg kezd egyre jobban átjárni. Idegesen püfölöm a billentyűzetet. Mielőtt kimennénk előbb tudnunk kell, hogy hova is tartunk.
S újabb hiba.
Idegesen tolom arrébb a billentyűzetet, az egeret, minden, mi az asztalon van - valahogy egy kávé is idekerült. Magam nem is érzékelem, hogy eme tettem nagyobb vehemenciát vált ki belőlem, mint vártam. Minden az asztal mellett köt ki, én pedig tehetetlenül könyökölök rá. Két kezem közé fogom fejemet, halántékomnál megtartva, úgy bámulom a monitort.
Segítség kell.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 10:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??

3
*Még mondják, hogy nincs sok dolgom, hogy csak lábat lógatok a tengerparton. Még jó, hogy van a Perdán tenger, hogy ezt mondhassák. Ám amíg az Imperium a dokkban nekem dolgom van máshol. A Valkűr szakembere a segítségemet kérte, így ott voltam amikor Gardel nem hadnagy üzenete elért. Beletelt egy kis időbe, mire el tudtam szabadulni, pedig nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen feladattal akar megbízni. Pláne azok után, hogy már nem a felettesem. Ez is közrejátszott abban, hogy elszabadulhassak a Perdára, nem olyan egyszerű oda lemenni. Indok kell, engedély…bár egy tudós azért könnyebben mozog. Ráadásul elég műszerem van lent melyeket ellenőrizni kell bizonyos időközönként. Nos, összekötöttem a kellemeset a hasznossal, csak még nem tudtam melyik lesz a kellemes és melyik a hasznos. Viszont jól hangzott. Alig szálltam le a siklóról, Gardel után érdeklődtem, hogy hol találom, úgy a tizedik ember meg is tudta mondani. A nagy táskát, amiben a személyes holmim is volt, meg pár jegyzet képekkel, új mintatároló dobozok, betrappoltam a Szektorba,  ott is a kommunikációs részlegre. Ahol egyébként semmi keresnivalóm nem lett volna. *-Már ezerszer feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon miért csöppenek mindig a legnagyobb káoszba. Maga tudja Gardel…izé….közlegény? Még mindig nincs rangja? *Nagy sóhajjal dobom le a táskát, vigyázva, hogy ne a földre sepert kupacra essen. *-Meg sem kérdezem hogy van. Látom szar került a ventillátorba. *A szokásos szókimondásom párosul egy mosollyal miközben körülnézek a padlón. Gardel látványa hasonlít arra amit a földön látok. Komolyan rossz így látni azt a nőt, aki korábban határozott, szabálykövető és szigorú volt. Félő, hogy én sem fogom felrázni a stílusommal, de egy próbát megér.*  




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:46 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Pontosan tudom, hogy Katrina olvasta mindannyiunk jelentését, ahogy azt is tudom, hogy minden információ benne van, amit csak fel tudtunk idézni a félresikerült mentőakcióról.
Meggyógyultam, amennyire csak ennyi idő alatt lehet, bár olykor, ha megerőltetem, még érzem a combomba hasító fájdalmat, feszülést.
Mindenesetre fel sem merül bennem, hogy ne tartsak velük.
Régen láttam Katrinát, ez valahol meglehetősen bánt, de most el kell tekintenem tőle. Üzent értem, én pedig terepmunkára készültem. Teljes menetfelszerelésben vagyok, a mellkasomon fut keresztbe a mesterlövész puska pántja, hosszú, elegáns és halálos fegyver, már csak a felprogramozásra vár, amit az indulás előtti pillanatban tervezek elvégezni.
A szokásos fegyvereim is nálam vannak, a nemrég tesztelt új páncéllal megerősített egyenruhát viselem, a kesztyűim a kabátom zsebéből kandikálnak ki, az ujjamon a kulcskarikánál fogva pörgetem a rá erősített aprócska adathordozót, a másik kezemben műanyag tálcát egyensúlyozok, három gőzölgő pohárral.
Amennyire lehet, ki is pihentem magam.
Az ajtó szisszenve nyílik előttem, én pedig egy pillantással felmérem a terepet.
Még Raven utolsó mondatát is sikerül elcsípnem, és ezt az időt kihasználom, hogy a pillantásomat Katrina tarkóján felejtve már az első pillanatokban átessek a meglóduló szívem vad kalapálásán, amit két lélegzetvételig is eltart lecsitítanom.
Ezután viszont a megszokott széles vigyorral köszönök.
- Hölgyeim? Megérkezett a kávé, és ha megengedik, hoztam egy kis segítséget...
Az ujjamon pörgetett kis adathordozót Katrina felé nyújtom. Ahogy látom, ez hatásosabb lesz nála, mint a kávé.
- A GPS jeladó kódkulcsa... Megvárhattál volna vele...
Még egy futó pillantást vetek a képernyőn sorakozó adatokra, és megcsóválom a fejem.
- Moor tizedes, hiányoltam a vibráló személyiségét... - rákacsintok, és amennyiben még nem marta el az adathordozót, felé nyújtom az egyik kávét. - Kávét kezdésnek?
Még magam sem tudom, hogy fog elsülni ez a hármasban indított akció, de abban biztos vagyok, hogy vigyáznom kell még a lélegzetvételemre is, mert Raven sasszemét semmi nem fogja elkerülni.
- Az út első szakaszára kértem egy másik terepjárót, de nem mehetünk vele túl közel a célponthoz, nehogy azt is elveszítsük...
Elhúzom a számat a puszta gondolatra is. Egy ilyen kudarc meglehetősen súlyos következményekkel járna.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 12:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
5
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Az asztalon tenyerelve hallom, hogy szisszen az ajtó. Felemelkedve túrom hátra öt ujjammal csapzott hajamat. Igen, volt idő, amikor ez soha nem fordulhatott volna elő velem. Amikor a törvények és a szabályok mindenek előtt voltak. Ez most sem változott sokat. Legfeljebb annyit, hogy ezúttal a lázadók kerültek előtérbe. Egy cél lebeg csak szemem előtt: megtalálni őket és elpusztítani őket.
De erre várom kell, mindaddig, amíg be nem jutok a rendszerbe. Ami viszont nem sikerül, mert nem akar ez a nyavalyás elindulni. Egykor volt, korán sem kedvenc hajótársam láthatja, hogy a hidegvér, mely annyira meghatározott, messziről kerül el. Egy apró lépést teszek hátra a lesepert felszereléstől. Majd lehajolva pakolom vissza az asztalra az egeret, a billentyűzetet. A bögre ezernyi maradványát, majd később óhajtom felszedni.
- Vonzza, mert keresi. Ha nem keresné, hanem betartaná a szabályokat, meg sem találnák. Mondanám, hogy nézzen engem, de van egy olyan érzésem, hogy elég sok bajt átragasztott rám - persze nem vele vele kezdődött minden. Már hamarabb elkezdett gyűrőzni ez az életembe. Raven rebellis, mégsem az. Vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Nem tudok benne száz százalékosan megbízni, mégsem ad okot arra, hogy ne tegyem meg. Nem mellesleg az egyik legjobb a szakmába, így természetes volt számomra, hogy a segítségét kérem.
Majd újabb halk szisszenés, a lány válla fölött átnézve - mely lehetne a feje is, tekintve, hogy jóval alacsonyabb - látom, hogy Simon is megérkezett.
- A technológia csak egy szintig működik számomra. Az alapok és még néhány trükk, melyeket az évek során elsajátítottam. Egy GPS rendszert nem tudok feltörni, hogy az be is kapcsoljon - habár megpróbáltam, mint láthatják. Reménykedtem benne, hogy menni fog. Nem sikerült. Ezért van szükségem a lányra.
Közben közelebb sétál hozzánk a férfi is. Elveszem tőle a kódot tartalmazó adathordozót.
- A kóddal még nem fogom tudni működésre bírni távból. Én legalább is nem - majd ekkor tekintek a fiatal, ám annál ügyesebb lányra. - Megtenné? - kérdezem és felé nyújtom az eszközt. Természetesen nem fogok innen elmozdulni. Ellenben ha elveszi, akkor kezeimet keresztbe fonom a mellkasomon és helyet adok neki a számítógép elé. Tekintetem közbe Simonra vezetem és szavaira.
- Kilóméterekkel hamarabb le kell tennünk a járművet - tervezem gyorsan, hogy mi lenne a megfelelő, közben ha Raven elkezd dolgozni a képernyőre tekintek. - Nem tudhatjuk, hogy melyek azok a helyek a Perdán, melyeket irányítanak a lázadók, vagy legalább őrszemeik vannak. Vélhetőleg nagy hatótávú hőérzékelőkre is szükség lesz - az hogy meg több kilométer gyalogtúra vár ránk? Engem nem zavar, vélhetőleg Simont sem. Moore lesz csak a kérdés.  


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 9:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??

6
*Tényleg nem tudom hova tenni Gardel…állapotát. Nem tudom, hogy a rangfosztás és a korábbi imádott munkájának hiánya, vagy a  mostani sikertelensége a felelős. Az viszont biztos, hogy nem én.* -Nem keresem. Én lennék a legboldogabb ha nem állandóan szarba csöppennék. Na neeehem! Ezt nem lőcsöli rám. *Nem vagyok dühös, ahogy sok minden mást, ezt is képes vagyok némi humorral kezelni, szóval a mosolygás garantált. Attól még persze kikérem magamnak. És eszem bogában sincs segíteni pakolni, csak állok ott mígnem újra nyílik az ajtó és egy kedves ismerős lép be rajta. Ő még mindig bírja a rangját, meg az én búrámat. *-Simon hadnagy! Micsoda meglepetés! Ja! Nem. *Mosolygok rá ahogy rá szoktam, nagyon és vadul, emlékezve milyen jó kis napokat töltöttünk együtt az Orkánszigeten. Eltekintve az elsőtől.  Vetek egy pillantást az adathordozóra, ami gazdát cserél, elmarom az egyik poharat és óvatosan, majd egyre nagyobb elánnal kezdem kortyolgatni a nedűt. A pohár pereme felett figyelem Simon hadnagyot, a tekintetét….húúú! szerelemre lobbanás alapos gyanúja forog fenn. *-Kösz, ez jól jött, bár gyanítom később másra lesz szükségem. *Intek a fejemmel az adathordozóra ami már Gardelnél van. *-Nem is értettem hogy bírta ki nélkülem ilyen hosszú ideig. Szívesen felolvastam volna valami pikáns történetet. *Valamennyit tudtam arról, hogy mi történt vele, de nincsenek pontos ismereteim, ahogy arról sem, hogy miért vagyok itt. Ja persze, gyanítom nem a planetológiai ismereteimre van szükség és a GPS rendszer említése már eléggé nyomravezető. Azt viszont nem tudom mi vagy ki van a másik vonal végén…és miért. Gardel azonban nem tököl.* -Ja, persze, hogyne, bármit. Szóval törjek fel egy rendszert ami rohadt messze van és kapcsoljam be. Azt ugye tudják, hogy nem varázsló vagyok? *Bájos mosoly, ahogy az már lenni szokott hasonló helyzetekben….Ja! nem volt még hasonló helyzet. Bakker. A kedvenc terepjáróm említésére felderülök, de Gardel hamarosan lelohasztja a kedvem. Még egy ilyen nőt…az az érzésem, hogy kettejükkel olyan lesz mintha felkapna egy szélvihar, aztán ledobna valahol máshol, hogy aztán újra felkapjon. Csodálatos! Elveszem azért az adathordozót és a számítógéphez lépek, de még nem látok hozzá semmihez, van amit tisztáznunk kellene.* - Kilométerekkel? Naneeeem! Az tuti, hogy nem fogok gyalogolni az erdőben, állatok között. *Oké, megcsinálok mindent, már amit tudok, de arra ne is számítsanak, hogy kiteszem magam a Perda állatainak. Nem biztos, hogy megint szerencsém lesz és olyannal futok össze, amelyik szeret. Leülök a géphez és nekilátok, meglátjuk mire jutok.* -Azt ugye tudják, hogy ha a GPS rendszer megsérült, nem fogom tudni bekapcsolni. Nagy az esélye annak, hogy szándékosan megrongálták. Na, akkor mi lesz? *nem akarom én az ördögöt a falra festeni, mert még megjelenik valamelyik kancellár képében, de készüljünk fel mindenre, legfeljebb kellemesen csalódunk.*  




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 8:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
A szemöldököm kissé megemelkedik mikor Katrina azt mondja, Raven átragasztott rá egy halom bajt. Nem rémlik, hogy hallottam volna ilyesmiről, bár amilyen ziláltan most fest a csapzott hajával, még azt is megkockáztatom, hogy csak muszáj kiadnia valahogy némi keserűséget és kudarcot.
Emellett úgy vélem, bölcs döntés ha nem szólok hozzá ehhez a témához, és ehhez tartom is magam. A kávésbögre szomorú romjaira pillantva meg kell állapítanom, hogy a baj nagyobb is lehet, mint gondoltam.
De legalább Ravenre lehet számítani, a mosolya ezer wattal ragyog, a jókedve szinte simogatja az ember lelkét.
-Semmi meglepetés? Ahhh, ezek szerint én sem vagyok már a régi…
Színpadiasat sóhajtok, és a kezébe nyomom az isteni kávéillatot kis gőzpamacsok formájában lustán pöfékelő papírpohrat.
Nem is sejtem, hogy máris lebuktam a Tizedes előtt. Helyette inkább csak újfent megcsóválom a fejem, Katrinára pillantva.
- Nem is kell feltörni, itt a kulcs. A bekapcsolása ebből a távolságból nehézkesebb lesz. De mivel a Tizedes igazi mágus, nem hiszem, hogy bármi problémába ütköznénk! Ha csak harmad olyan jól vezet, mint programoz, már meg vagyunk mentve.
Egy kaján vigyor kíséretében rákacsintok Ravenre. Nem, nem fogom elfelejteni azt a közös kocsikázást, ha élethosszig is lesz rá időm.
A tizedes megjegyzésére biccentek.
- Mindent, hogy növeljem a munkamorált…
Közben Katrina habozás nélkül átadja a kódkulcsot, így én már csak biccentek. Míg Raven a gép elé telepszik, én sóhajtok egyet.
- Nem is értem miért nem volt ott a betegágyam mellett!? Igazán felolvashatott volna…
A Tizedes következő megjegyzésére elnevetem magam.
- Nem varázsló? Ugyan már, menni fog az a varázslat! – kicsit komolyabbra igazítom az arckifejzésemet, mielőtt a következő felmerülő aggályokra válaszolnék. – Meglepne, ha megtalálták volna. A benzintankba építtettem a jeladót, és amíg be nem kapcsolja, addig passzív eszköz…
Azon a részen, hogy ő nem fog végeláthatatlan kilométereket gyalogolni, nagyvonalúan átsiklom. Úgyis fog, jobb ha előre kipuffogja magát a dolog miatt.
Miután Raven a géphez fordul, Katrina felé nyújtom az egyik gőzölgő poharat.
- Tessék. Hosszú napunk lesz még, jót fog tenni…
A tálcát leteszem, a saját kávémmal, és alaposabban szemügyre veszem Katrina csapzott haját. Az egyik sötét, rakoncátlan tincset – ha nem húzza el az arcát a  kezem elől – a füle mögé igazítom, mielőtt felvenném a saját kávémat, és reagálok az utolsó megjegyzésére.
- Tudom. Attól függ, mennyire mélyen van a bázis, akár tíz kilométerrel korábban ki kell szállnunk. A sofőr és a társa vissza is hozzák a terepjárót, szóval mi vagy gyalogolunk, visszafelé, vagy visszaszerezzük a másikat…
A mondat végére elszánt kis lángok lobbannak a tekintetemben. Szinte jóleső az izgatottság, ami felkúszik a gerincemen, némi bosszúvággyal vegyítve. Ami a hőérzékelőket illeti, a homlokomat ráncolom.
- Nagyon nagy hatótávú hőérzékelőt nem tudunk magunkkal vinni, de a menetfelszerelésbe illeszthetők is tűrhető hatótávval üzemelnek.
Egy sóhajjal átkukucskálok Raven válla fölött, miközben belekortyolok a kávémba.


A hozzászólást Simon Greymare összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 28, 2019 12:16 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 8:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
8
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Szemöldökeimet könnyedén vonom össze szavai nyomán. Próbálom kihámozni, hogy mit is kívánnak ezek jelenteni, de lássuk be. Ehhez még mindig kevés vagyok.
- Lőcsölni? - hajtom oldalra a fejemet, hiszen ezt a szót életemben nem hallottam még. - Fogalmam sincs, hogy mit jelenthet, de meg merem kockáztatni, hogy eszem ágába sincs - jegyzem meg, komoly ábrázatom egy pillanatra enyhül csak meg.
Az adattárolót elveszem az apró közjátékra magam ügyet sem vetek, sem a pillantásokra, sem azok jelentésére. Sem pedig, hogy valaki jobban olvas az emberek arcáról, mint egy tökéletesre programozott gép. Egy dologért vagyok itt, számomra még mindig a lényegek érdekelnek, nem a mellékszálak. Ezeket meghagyom nekik. Addig is én csendben állok. És várok.
Greymare megjegyzésére rátekintek, szemöldököm leheletnyit vonom csak fel, ám most nem kommentálom megjegyzését. Most nem a magánéletben vagyunk - mim sose volt. Eszerint pedig a felettesem - mindketten. Így hát csendben maradok.
- A legrosszabb mi történhet, hogy magának sem sikerül, Tizedes. Ez esetben nem lesz a későbbiekben szükség a segítségére, a támadásunk helyét magam is megtalálom - nézzük a legjobb oldalát. - Nem várok csodákat, egy lehetőséget kívánok kiaknázni - fonom keresztbe a karomat a mellkasomon.
A kötelezőn kívül nem beszélek, hagyom hogy kibontakozzanak. Sokat egyébként sem tudnék hozzátenni a témához és nem csak azért mert nem értek belőle semmit sem. Az már tiszta, hogy ők ketten ismerik egymást, talán voltak már közös akcióban is. Ez nem is olyan elképzelhetetlen. A világunk kicsi, kevesen vagyunk. Egymásra vagyunk utalva, mint már mondtam.
- Emlékeztetném, hogy legutóbb is megtette - közlöm színtelen hangon, lepillantva rá a szék irányába, ahol ül. - Ám ha ragaszkodik hozzá, akkor egyszerűen megmutatja, hogy milyen eszközön tudjuk nyomon követni és maradhat - vonom meg a vállamat. - Nem kötelező a kijövetel - hiszen ez nem parancs, ez nem egy újabb küldetés. Tény, halvány engedélyt kaptam rá, de csak ennyit. Ha velem jön, hasznát tudom venni - legutóbb is hasznát vettem.
A kávét elveszem a férfitól, ám ahelyett, hogy beleinnék csak leteszem az asztal szélére. Leguggolva kapkodom össze az előbb lesöpört asztal tartozékait, mint a poharat, néhány ceruzát, tollat, az olvasó készülékemet. A szilánkokat természetesen óvatosan szedegetem fel és rakom a kupac tetejére, hogy amikor végzek mindezzel egyszerűen a kukába hajítsam az egészet.
- Számolni kell azzal, hogy mennyire fogyasztották el a tankot. Meglehet, hogy semmit sem érünk vele, azonban arra nagyobb az esély, hogyha a jármű rendszerét feltörik, azzal bejuthatnak a Dominium rendszerébe is - jegyzem meg, amikor visszaállok Raven mögé. - Connor vagy Josh feltörte már egyszer a rendszert és megszerezték az Imperiumon a belépőkódomat. Jelenleg a lázadókat erősítik - arcomon megfeszül a bőr, ahogy kiejtem a két lázadó nevét. Ha akkor engedi Holly, hogy megöljem… Akkor nem kerültünk volna idáig.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 11:09 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??

9


*Gardelnek sosem volt humora, most meg még annyi sincs. Ráadásul szarul néz ki, de ez sem az én hibám. Azt sajnos nem tudom pontosan mit tett vagy nem tett, amiért az egyik legjobb tisztet dokkolóba állították, de előbb vagy utóbb erről is lesz tudomásom. Ahogy a dolgok jelen állása mutatja, inkább utóbb. Gardel megint csak a „munkára” fókuszál, ezért Simon hadnagy kivételes jókedvére apellálok. *-Pár hónap nélkülem sokat kivett magából az biztos. * A kávéillatba szippantok, bár imádom, nem sokszor kényeztetem magam ezzel a löttyel, anélkül is fel tudok pörögni. Szerintem az ereimben kávé folyik ezerrel, ahogy Gardel is megmondta, olyan vagyok mint az a régi, földi játék amelyik pörög és búg. Azért érdekes látni ahogy az egykori hadnagy, parancsnok, kapitány – a jófene tudja, de nem én – mennyire összehúzta magát mióta utoljára láttam….a bárban még nem annyira, de óriási a különbség, s mindez csak azért mert jelenleg mindketten a felettesei vagyunk…igen, még én is és ez borzasztó. Sosem gondoltam úgy rá, mint a beosztottamra, nekem Gardel mindig is hadnagy marad….jóllehet kihagyom a megszólításból. *-A tizedes nem mágus, és remekül vezet. Emlékeztetném, hogy egy karcolás sem esett a terepjárón. *Ez mondjuk így, ebben a formában nem igaz, de az igen, hogy bár nem nyílik alkalmam sokat vezetni, a szerelmese lettem. Az már más kérdés, hogy nem is nagyon hagynak, mindig én vagyok a csomag. Gardel egyszerűen képtelen becsatlakozni a beszélgetésbe, csak az általa kitalált küldetésen jár az esze, pedig lehetne azt vidámabban is csinálni. *-Örülök, hogy az a legrosszabb az egészben, hogy nem sikerül bekapcsolni, megtalálni. Akkor tutira nem fog senki megenni, lelőni, letartóztatni. Gardel, a maga motiválása sokat fejlődött az elmúlt hónapok során. De van még min javítani. *Rákacsintok, gyanítom teljesen feleslegesen, hiszen úgy sem érti az iróniát. Elveszem azt a kódkulcsot és nem kérdezem Simon hadnagyot honnan szerezte. Régen megtanultam már, hogy ilyesmire nem szabad rákérdezni, legyen csak az ő titka, akkor nem tudom elmondani másnak, nem mintha járna a szám. *-Hmm…mondjuk úgy feltartottak, meg nem is találtam megfelelő felolvasnivalót és kétlem, hogy az életem története olyan nagyon vonzó lett volna a maga számára. *Ezek után a nekem szánt munkára fordítom a figyelmem nagy részét, bár vannak kétségeim, Simon hadnagy ezeket is elsöpri.* -Ja, menni fog. Csiribicsiribá! Benzintank. Remek ötlet. Van ezeknek benzintankjuk? *Lassan már csak az orrom alatt morgok, fél füllel figyelek csak kettejükre és a bimbózni nem kívánó érzelmekre, melyek ott feszülnek kettejük között. Az egyetlen momentum ami kiragad a kódkulcs alkotta „se látok, se hallok” állapotból, az a gyaloglás, a végeérhetetlen gyaloglás. A hőérzékelő micsodákba nem tudok beleszólni.* -Emlékeztetném, hogy legutóbb olyan terepen mentünk ahova kocsival nem lehet, másrészt az én műszereimet kellett volna kitenni, vagyis az én munkám volt…és mi lett a vége a sok gyaloglásnak? Rám támadt egy nyalakodó lóizé, egy tábornyi lázadó és majdnem levitte a fejem egy becsapódó rakéta. Mindez katonailag megfelelő fedezettel. Sajnálatos tény, hogy hiába mutatok meg mindent, nem fogják tudni használni, mivel nem egy legális nyomkövetésről lesz szó, ha…és amennyiben sikerül. Szóval próbáljon meg jobban motiválni. *A felét már lefelé nézve mondom, mivel Gardel elkezdi összeszedegetni a földön lévő kupacot, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nem állnak jól a dolgai. Mielőtt visszafordulnék a géphez, simon hadnagyra nézek, aki a fejem mellett próbál kukucskálni, picit még el is kell hajoljak előle.* -Az ég szerelmére! Segítsen már neki! Össze is dughatják a buksijukat, romantikázzanak egy kicsit, ez…*Mutatok a gépre anélkül, hogy arra fordítanám a fejem.* ….el fog tartani egy darabig. *hagyom őket egy kicsit, bár Gardel még mindig a lázadókon puffog, főleg azokon akiket név szerint is megemlített. Inkább arra figyelek, hogy mit találok és hogyan, aztán majd azon is el kell merengenem, hogy mit teszek ha már mindent tudok. Nem szívügyem a lázadókat leleplezni, viszont meg kell tudnom hol táboroznak. Pengeélen táncolok, mert Gardel nagyon is meg akarja őket találni és tálcán kínálni a Kancelláriának, ha már az ő kódját használták….bár ő ebben egyáltalán nem hibás. Bárkiét megszerezhették volna…valószínűleg személyes ügy volt pont neki kárt okozni. *-Reméljük még nem tették meg. És reméljük, hogy a Dominiumon volt annyi eszük, hogy nagyobb védelmet terjesszenek ki a rendszerre. Bár, ha csak magamra gondolok…*Szándékosan hagyom nyitva a mondatot. Nekem nem sok időbe telik feltörni a rendszert, de nem is okozok kárt senkinek, nem szabotálok, csak infókat gyűjtök. Apró titkokat, morzsákat a későbbiekre. A jó lázadás kulcsa az időben rejlik, a lázadók azonban türelmetlenek. Ez a másik dolog amiről meg kellene győznöm őket, mielőtt 1. Lebukom a Kancellária előtt. 2. Lelőnek a lázadók. Szóval pengeél. Beletelik legalább húsz percbe, mire sikerül bármit is elérnem, azt is a saját kis kütyümmel, amit olyan kellemetlen érzéssel teszek közszemlére, mintha a bőrömet nyúznák. Nem szívesen mutatok ilyeneket avatatlan szemeknek, de a szükség nagy úr. Az adatok lassan szivárognak, a térképen elkezdem a háromszögelést. Hogy ők addig mit csinálnak…nos fogalmam sincs, mivel beállt a zombi üzemmód. Nem látok, nem hallok, nem beszélek…legfeljebb csak magammal. Azt viszont fennhangon. Kérdéseket teszek fel és meg is válaszolom azokat. Nem vitatkozom. *





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 12:11 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Katrina szemöldökráncolása most is megmosolyogtat, bár igyekszem úgy intézni, hogy ő ne lássa.
- Azt jelenti, ezt a felelősséget nem varrod a nyakába.
Segítem ki az értetlenkedőt, de legalábbis szándékomban áll számára is befogadhatóra lefordítani a kifejezést. Ha most sem világos, már én sem magyarázom tovább.
Raven megjegyzésére színlelt megbántottsággal húzom el a számat.
- Kénytelen lesz segíteni, hogy újra formába kerüljek…
A mondat végére már vigyorgok.
A rangjelzések itt és most talán engem érdekelnek a legkevésbé. Igazából sosem gondoltam egyikükre sem a beosztottjaimként, még akkor sem, amikor valóban hozzám volt beosztva bármelyikük. Tisztában vagyok vele, ki hol áll a rangsorban, és mi az ami még megengedhető, de lényegében ennyit jelent nekem az egész. Jobban szeretek együtt dolgozni a többiekkel, mint irányítani őket.
A tizedes vezetéssel kapcsolatos megjegyzésére igyekszem halálosan komoly képet vágni.
- Még csak nem is céloztam másra. Született tehetség!
Tulajdonképpen valóban az, tekintve hogy mikor a volánhoz engedtem, alighanem életében először vezetett terepjárót, és halvány fogalma sem volt a MOR kínálta lehetőségekről.
Katrina soron következő megjegyzésére csak megcsóválom a fejem. Látszik, hogy még nem próbálta semmiről lebeszélni Ravent, amit a fejébe vett. Vannak dolgok, amikben a két jobban hasonlít, mint ők azt gondolnák.
- Mindannyian azért jöttünk, hogy kiaknázzuk a lehetőségeket.
Én sem tudom pontosan miért szúrtam be a békítő jellegű megjegyzést.
Azt már megszoktam, hogy Karina nem csak képtelen a csevegésre, de nagyjából szándékosan ki is tér minden próbálkozás elől, ez nem is zavar különösebben.
Mindenestre megpróbálom köhögésnek álcázni a kuncogást, amit elfojtani nem tudok Raven motivációs megjegyzése kapcsán, és még a kezemet is a szám elé teszem szép illedelmesen, hátha tovább tompítja a hangokat.
Kifejezetten hálás vagyok érte, amiért senki nem feszegeti a kódkulcs származási helyét. Nem mintha terveztem volna válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre, de így könnyebb dolgom van.
A következő megjegyzésre szélesen elvigyorodom.
- Ugyan már! Az élettörténeténél érdekesebbet elképzelni sem tudtam volna! Na de majd legközelebb.
A kérdésre megvonom a vállam.
- Tulajdonképpen üzemanyagtartály, de a lényeg ugyanaz…
A gyaloglással és a perdai faunával kapcsolatos puffogást elengedem a fülem mellett. Katrina elfogadja ugyan a kávét, de egyértelmű minden gesztusából, hogy a háta közepére sem kívánja jelenleg sem a társaságomat, sem semmiféle érintést, így leteszek róla, hogy a kósza tincset a füle mögé söpörjem, és a mozdulat félúton megakad.
Helyette Raven feje felett lesek a monitorra, de a megjegyzésére visszahúzódok, és nem zavarom.
- Csak semmi romantika! Ez itt színtisztán munka, kérem szépen!
Ravenre kacsintok, aztán egy sóhajjal leteszem a kávémat, és segítek Katrinának összeszedni a ragacsos romokat. Még a padlót is nagyjából feltörlöm a kávéstálcán várakozó három szalvétával. Távolról sem tökéletes, de megpróbáltuk.
Karina következő mondatára megvonom a vállam.
- Ha nincs benne üzemanyag, kénytelenek leszünk helyben felrobbantani…
Erre is fel vagyok készülve, engedélyünk is lesz rá, ha a szükség úgy hozza. Vagy visszahozzuk a terepjárót, vagy nem lesz a lázadóké sem…
A nevek említését szó nélkül hagyom. Azt hiszem sejtem, mit jelent a Connor nevű fickó Katrinának, és nagyon nem tetszik a dolog, de szavam nincs, és nem is lehet a kérdésben.
Inkább felveszem a poharamat, és amíg Raven a gépet bűvöli, plusz megtárgyalja az alkalmazandó stratégiát saját magával, és talán fél tucatnyi szellemmel is, addig elkortyolgatom a kávémat. Nem erőltetem a beszélgetést egyikükkel sem.
Észlelem az előkerülő kis kütyüt, amennyire ebből a távolságból tudom, szemügyre is veszem, bár inkább szakmai kíváncsiságból, mintsem azért, mert nem tűnik hivatalos eszköznek.
- Katrina, van valami terved az akció lebonyolításával kapcsolatban?
Az egy dolog, hogy megtaláljuk a terepjárót, de ezt az akciót ő vezeti még akkor is, ha mindketten magasabb rangban vagyunk nála jelenleg.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 8:07 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
11
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Cseverészésükre nem reagálok. Nem csak azért, mert jelen pillanatomba egy cseppet sem érdekel. Jobb napjaimon sem kötnek le a mások beszélgetései. Egyik fülemen be, a másikon ki. Számomra ezek nem lényeges információk. És itt a lényeg. Egy dolog számít csak: meglelni a lázadókat. Meglelni Connort és befejezni a munkát, amit Holly nem engedett. Mélyről gyökerezik. Egy méreg, melyet cseppként hintett el bennem. Ezt pedig a gyökerénél kell megszüntetni. Vagyis nála.
- Jelenleg egyetlen dolga lenne, Moore tizedes. A többit mi intézzük. A jelenlegi munkára jobban motiválnám - jegyzem meg, tekintetem pedig Simonra vetem. Szemöldököm újra finom ráncolásba vonom, de mégsem foglalkozom vele különösebben. Nem ez lenne életemben az első ilyen reakció másoktól. Ahogy egykor, úgy most sem zavar. Azonban, mégis…
Számomra még az is felesleges információ jelenleg, hogy milyen üzemanyag tartálya van. Noha valóban nem lenne rossz tudni.
- Ha jól tudom a benzin egy földi anyagból a kőolajból készült. Kétlem, hogy itt az űrbe elő tudnák azt állítani - jegyzem azért meg. Mintha régebben olvastam volna róluk. A mostani felszerelések már modernebbek, vízzel, levegővel de a nap energiájával is meg tudják hajtani. A terepjáró persze más. Épp ezért nem szabadna tovább hagyni a kezükön.
- Motivációt akar? Ha megteszi, nem kell kijönni. Ha meg nem teszi, teszek róla, hogy napokat töltsön ki - morgom az orrom alatt. Nincs sok kedvem és hangulatom vitatkozni, vagy legalább is motiválni másokat. Ha nem akar jönni, nem kell jönnie. Habár nem mondtam nekik, de elmegyek egyedül is. Az engedély hamarosan ott fog a zsebembe lapulni. Onnantól ez már nem a Tizedes gondja lesz. Mégsem zavarom tovább a munkájába, inkább felszedem a szemetet, amit magam körül hagytam, amikor megérkeztem. Raven megjegyzésére sem reagálok, noha ujjaim megállnak egy pillanatra. Nem tekintek fel, erre ügyelek és igyekszem úgy dolgozni tovább, ahogy eddig is. Szavai mégis szöget ütnek a fejemben. Simon elmondta volna neki?
Inkább csak összeszedem a maradék szilánkot és amíg Simon feltörli a szalvétával én kidobom azokat. A Tizedes újabb megjegyzése mégis szöget üt a fejembe. Felegyenesedve karjaimat keresztbe fonom mellkasomon.
- Ha Dominiumnak nagyobb esze lenne, akkor azt sem engedné, hogy lázadók létezzenek - ha kérdeznének újra elmondanám: ezzel csak magunknak csináltuk a bajt. Ha megölhettük volna akkor őket, most nem lennénk ilyen bajba. Meglehet, hogy azt hiszik magam miatt vagyok feszült. De a hadnagyi kódom, amíg létezett elég sok rendszerhez adott hozzáférést. Meg kell tudnunk, hogy mihez fértek hozzá. Hogy mit tudnak.
De aztán békén hagyom őket, hagyom, hogy a lány megtárgyalja magával a dolgokat. Fel sem tűnik, hogy lábam idegesen jár, fel alá. Alig egy fél éve ez meg sem történhetett volna velem. Mégis érzem az izmaimba, hogy már mennék ki.
- Először is megfigyelünk - vetek egy pillantást Simonra. Ezek szerint ő biztos, hogy velem tartana. - Meg kell tudnunk, hogy pontosan mennyien vannak a terepjáró közelébe, kik őrzik. Hol és merre tartanak. Van-e közöttük perdai. Nem számítok arra, hogy rendelkeznének hőérzékelővel, habár egy HPF-fel rendelkeznek. Sejtelmem sincs, hogy honnan szereztek, nem volt feljegyzés arról, hogy egy is eltűnt volna a bázisról - ami újabb aggodalmakra ad okot. - Éjszaka lepjük meg őket. Csendben, hátulról.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 6:59 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??

12

*Simon hadnagy remekül lefordítja a szavaimat, vagy legalábbis azt az egyet amit Gardel nem ért. Nem hiába neveltem annyi időn át, mikor a kiképzőm volt. Az ember lánya kénytelen a jövőre is gondolni, amikor ő maga is tiszt lesz, és már nem küldik állandóan a susnyásba kúszni-mászni, meg nem akarják leverni a derekát is, pusztán tanítói célzattal. *-A mai nap remek lehetőséget nyújt majd rá. *Dobom a hadnagynak félvállról a választ. Formába hozom én, azon ne múljon, csak aztán győzze elviselni. A szép az egészben az, hogy Simon hadnagy kiválóan alkalmazkodik hozzám és van megfelelő humor rekesze az agyában. Gardelről már nem mondhatnám el ugyanezt, de nem reménytelen. Ahogy az én vezetési stílusom sem. *-Na ugye?! *Vigyorgok vadul a hadnagyra, mert tudom mire célzott ezzel. Büszke vagyok magamra ami azt illeti, nem csak azért mert sikerült rábeszélnem, hogy én vezethessem a terepjárót, hanem mert vezettem is. S még hogy! Imádtam minden pillanatát, főleg azt amikor lefékeztem és Simon hadnagy majdnem lefejelte a műszerfalat. Ezzel szemben Gardel valószínűleg becsomagolt volna a jármű seggébe és nem engedett volna ki onnan míg meg nem érkezünk a célállomásra. Így, szakszerűen. Mindig csak a feladatra tud koncentrálni, a precizitásra. Semmi kilengés, semmi szórakozás. Hogy lehet az, hogy kettejük között mégis lobog a láng? Ez az egyetlen érzelem amit Gardel felől érzékelek. Mármint pozitívum. *-Okké! Motiváljon csak amennyit akar. *Morgom az orrom alatt Simon hadnagy békítő jellegű megjegyzése után. Persze értem én, fontos, hogy jóban legyünk, különben a küldetés látja kárát, de könyörgöm! Nem lehetne ezt szórakozva? Az sem kerüli el a figyelmemet, hogy Simon hadnagy fulladozik a visszatartott nevetéstől, ami most úgy hangzik mintha köhögne. Nocsak! Valami a torkára szaladt Simon hadnagy? Csak egy félmosolyt engedek meg magamnak, nehogy még félre legyek értve. Egyébként meg én teszek szívességet nekik és nem fordítva. *-Legközelebb? Újra le akar sérülni? Ne legyen legközelebb, maradjon inkább a jótékony homályban az én élettörténetem, ha ezen múlik. *Meg amúgy is. Senkinek nem kell tudnia mikor hol járok és miért. Ezek nélkül viszont tényleg roppant unalmas lenne. Nem sokkal később azért akadok ki Gardelre, mert már megint precíz, valamiért késztetést érez arra, hogy mindenkit kijavítson, gondolatban a homlokomra csapok a tenyeremmel mikor kiselőadást tart a benzinről. Hmmm….inkább mennének szobára, komolyan. Ehelyett újabb motivációt kapok Gardeltől, ami már leheletnyit jobb mint az előző.* -Mondtam én, hogy fejlődik. Hmmmhhhmmmm…aztán mégis hogyan tenne róla? ~Közlegény.~ *Jegyzem meg inkább csak magamnak, miközben bőszen azon dolgozom amivel megbíztak, ki tudja miért. Nekem ebből mi hasznom származik? Azon kívül, hogy ha sikerül, tudni fogom a lázadók táborának helyét, vagy legalábbis a közeli koordinátákat. Kétlem ugyanis, hogy a Scorpio-t bevitték volna a táborukba, sejtve azt, hogy lehet benne jeladó. Ha nem is találták meg Simon hadnagyét, gondolom minden járműnek van egy GPS rendszere, hamár képes kapcsolatot teremteni a Dominiummal. Simon hadnagyot inkább elküldöm cserepet szedni, meg másra is motiválnám….ha hagyná magát, teszem ezt finomabban, a tőlem nem megszokottan. A felvetésére már vágnám is rá a magam válaszát, de aztán inkább megengedek magamnak egy gondolatban legyintést. Úgysem használna bármit is mondanék. Hát ők tudják. Belevetem magam a munkába s bár lenne mit hozzáfűznöm Gardel megjegyzésére a Dominium eszéről – ami a Kancelláriát takarja – nem teszem. Helyette félhangosan magamnak kommentálva a történéseket, felmerülő kérdéseket, válaszokat elszórakoztatom magam. A kódkulcs nem elég, el is kell jutnom odáig, hogy használni tudjam, de a kis programom nagy segítség a számomra, az sem elhanyagolható tény, hogy apámtól tanultam néhány trükköt.* -Köszi apu! *Dőlök hátra nagy lazán a székben, mikor készen vagyok. Majdnem hanyatt is esek, csak a lélekjelenlétemnek és tapasztalatomnak köszönhető, hogy sikerül megkapaszkodnom az asztal peremében. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 3:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Sejtem, hogy Katrina a Ravennel folytatott beszélgetésemet részben nem érti, részben pedig teljesen feleslegesnek tartja, nekem azonban jól esik. a tizedes nem csak szereti, érti is a humort, még nekem is akadt mit tanulnom tőle ebben a témában. Majdnem biztos vagyok benne, hogy még mindig tud újat mutatni.
A félvállról odavetett válaszára elmosolyodom.
- Semmi kétségem felőle!
Na jó, azért apró félelmeim, avagy ha úgy tetszik fenntartásaim vannak a formába hozásomra kovácsolt terveit illetően.
Katrina feddése gyanítom most is gond nélkül lepereg majd Ravenről, de az utána érkező finom kis szemöldökráncolás engem elgondolkoztat. Jobb ha kicsit visszafogom magam, mert azt hiszem ezúttal átléptem egy olyan határt, amit nem szeretnék.
következő megjegyzésre megadóan felemelem a tenyereim.
- Valóban nem benzin, sajnálom! – mosolyogva védekezem - Nézzétek el nekem, túl sokat olvastam a földi autókról…
Sóhajtok egyet, miközben leengedem a kezem.
Raven „na ugye” kérdésére csak rákacsintok. Szeretek élni, bizonyos szempontból még veszélyesen élni is szeretek, a tizedes pedig kimondottan élvezte a vezetést. Majdnem annyira, mint a tényt, hogyha nem lettem volna bekötve, betörtem volna az orrom a műszerfalon a megállásnál.
Katrina motivációs morgására csak lemondóan fújok egyet. Jó lenne, ha nem gyilkolnák meg egymás idegeit már az indulás előtt.
Ami azt a megjegyzést illeti, hogy ne sérüljek meg többet, nos, azt válasz nélkül hagyom, mert ami vicc eszembe jutott, az csupa olyasmi, amivel még viccelni sem lenne kedvem. A gondolatukra is végigfut a hátamon a hideg, pedig nem vagyok babonás fajta. Mindenesetre egy időre azt hiszem lecsúszom a tizedes kalandjainak meghallgatásáról.
Csatlakozom Katrinához a romeltakarításban, el tudom kapni a pillanatnyi megtorpanását, de nem tudom mit jelent pontosan. Ha kicsit is jobban ismerne – vagy jobban bízna bennem? – fel sem merülne benne, hogy elmondtam volna Ravennek, a magam sem tudom pontosan mit is.
Ami a Dominium vezetőinek értelmi képességeit illeti, bennem is sokszor felmerült már a kérdés, hogy miért száműzés, és nem kivégzés, de csak találgatok, azt pedig nem osztanám meg senkivel, lévén nem látom értelmét.
Inkább hagyom élni és dolgozni Ravent. Katrina mellé támaszkodom a vállammal, és elkortyolgatom a maradék kávémat, miközben figyelem mindkettőjüket.
Na jó, mikor választ kapok a kérdésemre, akkor inkább csak Katrinára figyelek. Az első lépésre biccentek. A tervet végighallgatom és tudomásul veszem.
- Rendben. Kérek éjjellátókat a kocsira, mire odaérünk már ott lesznek. Nem hátrány, ha legalább mi látjuk mit csinálunk… És ha van közöttük perdai, az sem lenne rossz, ha még a meglepetés előtt kiderülne, hogy milyen képességgel dolgozik…
Sóhajtok egyet és megdörzsölöm a tarkómat. Nincsenek kellemes emlékeim az perdait is felvonultató, meglehetősen rövid ütközetről a lázadókkal.
Ami pedig a HPF-et illeti, annak utána fogok nézni, hátha kiderül, honnan nem hiányzik, pedig kellene neki…
Leteszem az üres poharat – az is lehet, hogy Katrina kávéját ittam meg? -, vetek egy futó pillantást a monitorra, aztán visszalépek Katrina mellé.
Ahogy Raven hátradől, rápillantok, és egy pillanatig látom a levegőben lógó katasztrófát, miszerint székestül végigcsattan a padlón, de az utolsó pillanatban sikerül megkapaszkodnia, én pedig megcsóválom a fejemet.
- Mire jutott? Már el is indult visszafelé a terepjáró?
Rákacsintok, jelezve, hogy csak ugratom, és közelebb lépek, hogy a feje fölött átlesve kiderítsem hová is megyünk.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 30, 2019 10:44 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
14
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
És ha már az olvasásról van szó, akkor gyanítom az archivumba is visszavették a jogaimat. Nem sok szórakozásom volt életemben, de az egyike az volt, amikor a földi műveket olvashattam gondtalanul, anélkül, hogy külön kérvényt kellett volna kérnem. Bizalomban nem volt hiány a Kancellária felé. Nincs értelme fellázadnom ellenük, ezzel tisztában voltak az Admirális haláláig. Az utóbbi idők eseményeinek a fényében nem vagyok benne, hogy még ezt hiszik. S ez így is van rendjén.
Így megértem, hogy Simon miért keveri a dolgokat. Velem is előfordult már, hogy ha túl sok földi dologról olvastam, akkor - még ha nem is ismertem magát a tárgyat - úgy véltem, hogy az most is létezik.
Moor tizedessel nem mindig jövünk ki jól, de az utóbbi időben simulékonynak tűnt a kapcsolatunk. Talán a mai napig. Vélhetőleg én vagyok az, aki ront a helyzeten. Mégsem kenyerem a kénytelen beszélgetések és elterelések, amikor fontosabb dologgal is foglalkozhatnánk.
- Kérem, ne akarjon tesztelni - felelem végül, kissé nyugodtabb hangon, mi nálam csak annyit jelent, hogy visszavált oly színtelenné, mint amilyen előtte volt. Tudom, hogy hol a helyem és hogy nem árthatok neki. Valóban nem is tennék, nem lenne rá okom, de nem is az a lényeg, hogy ezt tudja, hanem csak az, hogy elhiggye, hogy képes lennék erre.
A kinézetemből ítélve, pedig magam is elhinném, ha a tükörbe néznék. Össze kell magamat szednem, de addig nem fog menni, amíg el nem kapom Connort. Tudom, hogy ezen túl kell magamat tennem, nem bélyegezheti meg az életemet. Abból soha nem származik semmi jó. Ennyire fanatistának még nekem sem kell lennem. Az őrületbe fog kergetni.
A rom eltakarítása után nem nyúlok a kávéhoz. Túl sokat ittam már az utóbbi fél napban. Így is tele vagyok levezetni való energiával. Így is szívesen ütnék egy boxzsákot órákig, megállás nélkül. Izmaimat megfeszítve próbálom visszafogni azonban ettől magamat és rendre utasítani magamat.
Így tehát az sem zavarna, ha maga Simon inná meg az enyémet is. Jelen helyzetünkbe most teljesen lényegtelen.
- A perdaiakat meg lehetne zavarni a elektronikus füstgránáttal. Ha az anatómiájuk hasonlít a miénkre, akkor az áramütést meglehet ők sem viselik jól - jegyzem még meg. Talán embertelennek hangzik, azonban mindenki elfelejti, hogy háborúban állunk. Még ha nincs is kimondva ez teljesen. Az áram meg egyébként sem üti meg őket erősen. Rajtam is tesztelték már… Gyerekként.
De vélhetőleg valóban nem lenne rossz előtte tudni.
Közben Raven ügyködik a számítógéppel és remélem lesz eredménye, még ha az elmúlt percekben nem is ezt mondtam. Megkönnyítené a dolgomat, ha nem kellene napokat egy számomra ismeretlen terepen lézengenem.
Köszönte az, mely kizökkent gondolataimból. Szempilláimat remegtetve értetlenül tekintek rá, ám ez mégis teljesen más pillantás, mint amit eddig vetettem akár egyikükre is. Egy pillanatra kiesek a zordságból, de remélem egyikük sem veszi észre. Mire Simon megszólal és Raven mögé áll, addigra igyekszem vonásaimat visszarendezni. Érzem, hogy szívem hevesebben dobog, a válaszra várva. Érzem, hogy arcomra pír ül ki, nem is az izgalom, hanem csak a tudata: el tudom majd kapni?
Csendben hallgatom a válaszát, végig Raven vonásait figyelem.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 30, 2019 10:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??

15


*Azért mert jelenleg dolgom van, még figyelek minden egyes szóra és rezdülésre. Nem csak azért, mert jó lenne tényleg nem meggyilkolni egymást – képletesen persze – hanem mert érdekel ennek a kettősnek az érzelmi párharca. Ha ez az egész úton így folytatódik, tutira áramütést kapok tőlük, csak úgy szikrázik a levegő kettejük között…hogy nem veszik észre? Mondjuk Simon hadnagyról nincsenek kétségeim, de úgy vettem észre, hogy Gardel elnyomja magában ezt az egészet és remélem, csak a küldetés miatt. Egyébként a visszatartott érzelem, vágy és miegymás frusztrációt okoz, az pedig….nos, majd alkalomadtán közlöm Gardellel, tutira félrenyeli a nyelvét. Simon hadnagynak nincs mit mondanom, csak vigyorgok rá, ő ismeri a dörgést, tele van humorral a pasi, Gardel megnyilvánulásaira csak szemet forgatni vagyok képes a feladat megoldása mellett. Komolyan, mintha hatszáz karót nyelt volna le nem is csak egyet. Minekutána úgy sem értik mikor mit csinálok, nem kommentálom az egyes lépéseket, viszont figyelek arra amiről beszélgetnek, ez is a terv persze, hogy kit hogyan iktassanak ki. Az éjjellátókra önkéntelenül bólintok, nem vagyok nagy katonai fenomén – ezt sem így hívják, de na – és stratéga sem, de vannak jobb ötleteim. Azért elég merészek, hogy egy egész hadsereget akarnak kijátszani…hárman? Ketten? Teljesen belemerülök a gondolkodásba és a Skorpió megtalálásába, így magamra nem figyelek, aminek a végén majdnem nagy csatt az eredménye, szerencsére időben megkapaszkodom. A kijelentésem hatása letaglózó. Simon hadnagy a vállam felett kukucskál, de én Gardelre vagyok kíváncsi, mennyire könnyebbül meg, vagy kezd el örülni…persze ujjongást, meg tapsikoló ugrálást nem várok tőle, de azért legalább egy megkönnyebbült, vagy elismerő mosolyt igen. A várt eredmény elmarad, helyette viszont kapok mást. Egy szeletet abból a Gardelből, aki lehetne. Egészen más az arca, ahogy egy röpke pillanatra eltűnnek róla a gondráncok, a sötét felhők, a szigorú, komor tekintet. Gardel hadnagy szép, el kell ismerni. Még így, zakkantan és ziláltan is. Mindez azonban egy lélegzetvétel után elillan és újra megkapom a humortalan Gardelt, aki még egy sört sem képes vigyorogva meginni. Visszanyerve az egyensúlyomat, felállok, hogy helyet adjak az érdeklődőknek. A monitoron a térkép, rajta pirosan villog a Skorpió helye. Kinyújtózom, aztán oda állok Gardel elé, és ha nem kapja el a fejét – reménykedem a meglepetés erejében – akkor felemelt kezeim két ujjával megpróbálom mosolyba húzni ajkainak zugát.* -Meg van a Skorpió, örüljön Gardel hadnagy! Engedélyt adok rá! Mosoly…csingiling! Esküszöm ha nem mosolyog, lesmárolom! *És igen, nem nagyon érdekel, hogy legszívesebben megfojtana, ilyenekkel fogom bombázni az egész út alatt, mert eskü, még azt is bevállalom, hogy végigmegyek három erdőn, de nem maradok itt. Másrészt ott is szükségük lesz rám. Jáj! Megint nyakig fogok a szarban ülni! *-Szóval meg van a Skorpió, amit úgy kerestek. Azt nem tudom egyelőre, hogy technikailag milyen helyen áll, távolság a tábortól meg ilyenek, de szerintem ne menjünk nagyágyúval ellenük. Elég néhány fénygránát, hogy eltereljük a figyelmüket, az megzavarja a perdaiakat is, ha nem látnak néhány másodpercig. Persze nem vagyok katona…maguk tudják. *Ezekkel a szavakkal már Simon hadnagy felé fordulok. A többi ötletemet akkor tudom elmondani ha már ott vagyunk és látom, mi a helyzet. *-Kellene egy lézerszkenner. Azzal az egész tábort feltudom térképezni, három dimenziós képet ad, néhány milliméter pontossággal. És jó lenne naplemente előtt odaérni. *Vigyorogva nézek rájuk felváltva. Gardel biztosan nem fog örülni, hogy én is megyek. Ezért fogja ő cipelni majd a szkennert. Ha már gyalogolnom kell, de be kell látnia, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy észrevétlenül feltérképezzük a tábort. *-Vezethetek odáig? Naaa, légy szíííí! Sokat gyakoroltam, eskü! *Simon hadnagynak könyörgök, miközben a hátam mögött csuriba teszem az ujjaimat a „sokat gyakoroltam” kijelentésemnél. *  




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 7:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Elengedem az üzemanyagtartályokat, és egy időre a robbanómotorok, földi autók gondolatát is. Jelenleg koncentrálnom kell, méghozzá sokkal inkább, mint eredetileg gondoltam. Katrina ijesztően szét van esve, ez pedig aggaszt. 
Valami nagyon nincsen rendben körülötte, ezt a vak is látja, de még nem tudom pontosan mi fordította ki magából ennyire. Vannak érzései, efelől semmi kétségem nincsen, legfeljebb ő maga sem tud – vagy akar tudni – róluk, ez pedig nagyon veszélyes kombináció.
Sejtem, hogy a tizedes lelkesen fülel még munka közben is – azt sem tartom kizártnak, hogy a képernyő tükröződő felületeit is kihasználja -, így igyekszem a lehető legkevésbé leleplezni magamat, illetve magunkat. Milyen kár, hogy nem tudom: már régen elkéstem vele.
Abban viszont biztos vagyok, hogy kettőjükkel naaaaagyon hosszú napoknak nézek elébe. Ha van bármi, ami jobban le tudja írni az ellentéteket, mint Raven és Katrina, akkor arról szeretnék tudni. Ráadásul nem is viselik túl jól egymást. A tizedes mindenáron a bőre alá akar mászni, Katrina pedig elvárná hogy Raven is úgy viselkedjen, ahogy egy igazi katonának kell.
Katrina színtelen megjegyzésére sóhajtok egyet, és ha Raven rám néz, megrázom a fejem, jelezve, hogy jó lenne, ha nem provokálná már rögtön a kis túra elején.
Katrinának pedig úgyis hiába mondom, hogy ne csinálja.
Merészség ilyen kis létszámmal felvonulni a lázadó tábor ellen? Valóban az, de nem is célunk legyőzni őket, ezúttal semmiképpen. És minél kevesebben vagyunk, annál nehezebb felfedezni minket. Mindennek megvan az előnye, ahogy az ára is. Emiatt jelenleg nem aggódom. Túlzás lenne azt mondani, hogy nem félek semmitől. Aki ezt komolyan gondolja magáról, az ostoba, de az esélyek nem rosszak. 
Az elektromos gránátra biccentek. 
- Ha szükség lesz rá, a gránát hasznos lehet. De remélem nem kell összetűzésbe keverednünk. A cél hogy észrevétlenül bejussunk, és minél gyorsabban ki…
Mielőtt áthajolnék Raven váll fölött még elkapom Katrina pillantását. A legkisebb porcikámig megborzongat, amit látok. A csontjaimból árad a hideg, kellemetlen érzés egészen az ujjaim hegyéig. Még a mechanikus pótlásokban is érezni vélem a jeges borzongást, és nem tudok szabadulni többet a gondolattól, mekkora baj készül.
De innen már nincs visszaút, a megrebbenő szempillákból látom.
Ahogy a tizedes felkel a székről, én huppanok le helyette egy nehéz sóhajjal. Előhúzom a három kis kéziegységet, és lepakolom egymás mellé az asztalra. 
Épp levegőt veszek, hogy megszólaljak, de Raven megelőz. a megjegyzésére úgy kapom hátra a fejem, hogy még a nyakam is beleroppan. Na nem csak azért, mert látnom kell, ha beváltja a fenyegetését – ami a szívemre nehezedő balsejtelem ellenére is vigyorra késztet, hanem mert kezdek aggódni a testi épségéért. Tudom, hogy Katrina mennyire kényes a személyes tere ellen elkövetett merényletekre. Hányszor kaptam már én is emiatt?
Kész vagyok rá, hogy szétszedjem őket, ha szükség van rá. Ha nincs, akkor megárom, míg kifeutja magát a helyzet.
Ha nem fajul tettlegességig a helyzet, csak akkor szólalok meg.
- Átküldené az adatokat a kézi egységekre, hogy folyamatosan lássuk a Skorpió mozgását, és összekapcsolná őket, hogy egymást se veszítsük el? 
Fordulok a tizedes felé. A javaslatra biccentek.
- Lesz mindenféle gránát, éjjellátó, és hozatok egy lézerszkennert is, de nagyjából ennyi amit még pluszban magunkkal vihetünk. Így is alaposan fel leszünk pakolva…
Sóhajtok egyet, és felkelek, hogy Raven visszaülhessen. 
- Ha ez kész, és átöltöztek, Hölgyeim, indulunk! 
A tizedes lelkes kérlelésére megrázom a fejem.
- Sajnálom, de ezúttal sofőrünk lesz, egyikünk sem vezet. Még út közben úgyis el kell végeznünk az utolsó simításokat…
Amik Katrinát nem fogják különösebben megrázni, de Raventől számítok felháborodásra és némi ellenállásra is. Kár, hogy ezúttal nincsen választása…
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 7:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
17
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Nem tudom, hogy megértette-e amit kértem tőle, mégis egyelőre csendben marad, ahogy én magam is. Simon arckifejezéséről meg nem veszek tudomást egyelőre. Tán kifejtettem már neki, hogy nem sokat kérek az emberektől, csak hogy ne tegyenek próbára. Vagyok, amilyen vagyok, ezen változtatni nem hogy nem tudok, de nem is akarok. Az, hogy ezt nem hiszik el és ennek ellenére erőltetni próbálják az ellenkezőjét csak frusztráltá tesz. Főként az utóbbi időben.
Észrevétlenül bejutni, majd ki? Szemöldököm egy leheletnyit vonom össze, miközben a férfira nézek. Talán először, komolyabban, mióta bejött.
Ajkaimat nyitom, hang mégsem jön ki torkomból. Zord vonásaimat megőrizve csukom össze őket. Remélem nem gondolta komolyan, hogy számomra ez csak ennyi lesz.
Egy pillanatra csak és nekem fel sem tűnik, hogy ő láthatja ezt. Simon már a rég gép előtt van, amikor a Tizedes feláll és elém sétál. Szemöldököm újra csak ráncolva gyanakodva tekintek végig a lányon. Ilyen közelről csak egy fél fejjel alacsonyabb tőlem.
- Tizedes - kezdek bele, még mielőtt megszólalhatna, ám ekkor olyat tesz, amire egyáltalán nem számolok. Izmaim akaratlanul is összerándulnak érintése nyomán. Arcomhoz ér, sőt mi több, szám két szélét mosolyra kényszeríti.
Megkapja a vicsorgásom ajándékba.
- Tizedes - sóhajtom lehunyt szemekkel, mégsem vagyok képes megállni. Láthatja, hogyha csak egy momentum erejéig de megrándulnak ajkaim a mosoly irányába. Zord ábrázatomat magam sem tudom sokáig tartani, főként akkor, ha a Scorpio is megvan. - Ne akarja, hogy betörjem az orrát - húzom félmosolyra a számat, ennyit kaphat tőlem, amolyan sokatmondó tekintettel karöltve.
Még is egy lépést hátrálok előle, hogy csendben, keresztbe font karokkal hallgassam a kettejük eszmecseréjét. Több hozzáfűzni valóm nincs is.
- Ha sötétedés előtt akarnak odaérni, akkor jobb minél hamarabb indulni. Ezek szerint jönni akar Tizedes? - teszem fel a kérdést felé fordulva. Bennem még az él, hogy ha nem akar, nem kell jönnie.
A döntés rajta áll.
Ha a válasza igen, akkor megnyújtott léptekkel indulok el az öltözők irányába.
- Tíz perc múlva találkozunk a hangárba - hangzik a parancs, melyet még szoknom kell. Legfőképpen azt, hogy nem teszem meg. Ez mégis kicsúszott, magam észre sem veszem.
Az évek és a rutin, mit is tehetnék ellene. Megvárom, amíg Raven is utolér, az öltözőbe, pedig két szekrényből kapom elő a ruhákat. Egyet neki, egyet magamnak. Terepszínűek, amilyeneknek lenni kell az perdai környezetben. A nemrég tesztelt tűzálló mellényekkel, melyeknek súlya már nem olyan nehéz, mint a régebbi példányoknak, mégis azért megviselheti az ember szervezetét, főként ha sokáig hordja. Ha Raven nem kezdeményez beszélgetést - amit egyáltalán nem tartok kézenfekvőnek - magam nem beszélek. Annyira lefoglalnak a saját gondolataim, Connor fantomképe, amit lassan már mindenhol látok. Szinte ki is esik a külvilág egy rövid időre.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 03, 2019 6:13 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??

18

*Az hagyján, hogy nekem egészen más terveim és meglátásom van a tervezett akcióval kapcsolatban – na meg más dolgom is – mint nekik, de még ők ketten sincsenek egymással szinkronban…semmilyen tekintetben. Jó lenne ha úgy indulnánk el, hogy _egy_ terv van és ahhoz tartjuk magunkat, különben ha hárman négyfelé megyünk annak nem lesz jó vége. Gardel azonban makacs és nem tudom, hogy Simon hadnagy mennyire képes a felé irányuló nem kicsit forró érzelmeivel kibillenteni ebből a makacsságból. Én azon vagyok, hogy a hatszáz karóból, amiket lenyelt, néhányat eltávolítsak a bebetonozott helyükről, erre irányul a mosolygásra való késztetésem is, nem kevés fenyegetéssel…hallom ahogy mögöttem a Simon hadnagyos szék megnyikordul a hirtelen mozdulattól. Gondoltam, hogy erre kíváncsi lesz, és elképzelem mind a feszült várakozását ami Gardel erélyes fellépésére vonatkozik, mind a széles vigyorgást, ami pedig a beígért smárolásnak. Én mégis Gardelt figyelem, minden egyes apró rezdülését…naná! Egyrészt azért, mert jó lenne időben elhajolni egy esetleges pofon elől, másrészt azért, nehogy elmulasszam az önkéntelen mosolyt. Felhőtlen vigyorgásról még nem beszélhetünk, de na….azért valami halvány, kezdetleges derűt látok rajta a kényszerű vicsorgást követően. Aztán még egy félmosoly is felvillan….az enyém egész, sőt majdnem körbeéri a fejemet. *-Nem akarom. De láttam! Nem tagadhatja le, ott volt az a mosoly. Már azt hittem lebénultak az arcizmai, de neeeem! Tudtam én, hogy menni fog, csak gyakorolja bőszen. Majd segítek. *Ez már nem fenyegetés hanem ígéret. Az elmaradt orrbavágás után mintha egy megkönnyebbült sóhajt hallanék a hátam mögül, aztán jön a tématerelés az akció leírását illetően. Jobbára az én dolgaim lesznek felsorolva, van belőlük egy valagnyi.* -Peeersze! Átküldöm, összekapcsolom, lelövöm….ja! Azt nem. *Gardel ellép tőlem, de most nem is akarok többet kicsikarni belőle, lesz időm rá elég és lesz mosoly is, széles és őszinte. Én türelmes vagyok és makacsabb Gardelnél. *-Naná, hogy jövök. Nélkülem nem boldogulnának a helyszínen. Feltételezem nem tudja hogyan kell használni a lézerszkennert. *Van valami ami egy kicsit eltereli a figyelmemet Gardelről és minden másról. Felkapom a fejem az átöltözésre, ez még annál is jobban izgat, hogy hamarosan átsétálok három erdőn.* -Átöltözni? Minek? *De most komolyan! Az miért nem jó ami rajtam van? Bakancsban vagyok és katonai ruhában, mi lehet más és jobb még ennél is? Jó, oké a zubbony alatt nem hivatalos, maximálisan civil felső van rajtam, de az úgy sem fog látszani. Elképzelésem sincs mit akarnak rám adni, és az már csak hab a tortán, hogy nem vezethetek.* -Csessze meg! Ez nem ér! *Azt hiszem valami ilyesmit mondtam akkor is Simon hadnagy szemébe, amikor másodszor is megtalált a kiképzésem ideje alatt, az egyik kiszuperált takarítórobotokat tároló helyiség eldugott sarkában. Gardel „lelkesen” máris elindul, Simon hadnagy meg úgy néz rám, amiből biztosan tudom, nem fog engedni….és még át is kell öltöznöm. Hogy a franc egye meg. *-Csesszék meg! *Nézek Gardel távolodó alakja után, majd Simon hadnagyra, majd vissza Gardelre. Épp látom amint eltűnik. Utána sietek, beérem. *-Nagyon kíváncsi vagyok mit akar rám adni…..na neeeem! Ez komoly? Ilyen fosszínű ruhát, ki az aki kitalálta? *Eltátom a számat, oké, láttam már terepszínű göncöt, de sosem viseltem egyet sem. De oké, ez még hagyján, az elém pakolt mellény már kiveri a biztosítékot.* -Még teflon serpenyőt is vegyek magamra? Na ne vicceljen már! Ez kész agyrém! …Csatakosra izzadok benne, arról nem is beszélve, hogy bazi nehéz…. Hogy kapok majd levegőt? Engem is vinni fog?.... Merthogy én ebben a cuccban tutira nem tudok három erdőn keresztül menni….. Majd kettejük közé állok és felfogják a golyókat, oké? *Nem, tutira nem veszem fel. A terepszínű cucc még oké, átöltözöm míg beszélek, nem tudom melyik tart tovább. A fekete felsőm rajtam marad azért, hátha szükség lesz a szép rucira, meg az ellentmondásokban gazdag fekete fehérnemű. Kezemben a teflon serpenyővel állok meg aztán Gardellel szemben jelezve, hogy azt azért még sem vagyok hajlandó felvenni. Kiköpöm a belemet is mire megérkezünk, ha nem végkimerülésben esem össze a cél előtt. *-Nem megy a szemem színéhez.






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:24 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Nem akarom megváltoztatni Katrinát. Pontosabban nem igazán megváltoztatni, talán csak azt szeretném, ha boldogabb lenne, legalább egy kicsit, ha addig nem is jut el, hogy igazán boldog legyen. Abban sem vagyok biztos, hogy az emberiség megmaradt képviselői közül eljut-e bárki az igazi boldogságig.
Ideiglenesen azonban még az ezirányú gondolataimat is felfüggesztem. Sóhajtok egyet, és a fontosabb problémákra koncentrálok. Úgy fest, a küldetéssel kapcsolatban nem feltétlenül értünk egyet. Látom, ahogy Katrina kinyitja, majd hang nélkül becsukja a száját. Erre később vissza kell térnünk. Nagyon remélem, hogy nem azt tervezi, amire gondolok, mert az felér egy öngyilkossággal.
A gépen villogó adatokra koncentrálok ezután, egészen addig, míg Raven nem támadja meg Katrinát, hogy mosolyra bírja, vagy éppen kényszerítse. Hirtelen fordulok hátra, a szék megnyikordul, a nyakam halkan kiroppan, én pedig mindazt produkálom, amit a tizedes várt tőlem.
Ugrásra készen markolom a támlát, ha segítenem kellene Ravennek, és szélesen vigyorgok a beígért csókra várva. Arra, ami történik, azonban én sem számítok. Katrina elmosolyodik! Na jó, ez csak magához képes mosoly, de nála ez az apró rándulás a szája szegletében olyan eredmény, amit én is talán csak egyszer-kétszer értem el nála.
A következő megjegyzésre aztán felmordulok az igazságtalanság hallatán.
- Az enyémet bezzeg szemrebbenés nélkül betöröd!
Aztán visszaengedem a tizedest az asztalhoz, hogy összekapcsoljon, átküldjön, csináljon amit csak akar, bár a lelövést jó lenne kihagyni, ezt szóvá is teszem.
- Egyelőre csak semmi lövöldözés!
Viszont abban egyetértek Katrinával, hogy a lehető leghamarabb indulnunk kell, bár én tulajdonképpen ide is menetkészen érkeztem.
Azt pedig sejtettem, hogy Raven a panaszkodás ellenére velünk fog tartani, így nem lep meg a válasza.
A parancsra biccentek, eszemben sincs belekötni, vagy ellenkezni. Úgy érzem erre még lesz lehetőségem.
- Tíz perc múlva…
Arról pedig valóban szó sem lehet, hogy mégis engedjek a Tizedesnek, aki fel is adja, és eltrappol Katrina nyomában. Szinte sajnálom, hogy lemaradok a műsorról, amit Raven minden bizonnyal előad öltözködés közben.
Mivel én eredetileg is menetfelszerelésben érkeztem, most egyenesen a hangárba megyek, és bepakolom a még szükséges holmikat a terepjáró csomagterébe, ez alig öt percet vesz igénybe. Ezután a raktérajtó mellett megállva beszélgetésbe elegyedek a sofőrrel, és az állig felfegyverzett kocsikísérővel, közben pedig ellenőrzöm a saját felszerelésemet.
A két katona a terepjáró hátulja mellett áll, amikor Katrina és Raven megérkezik, rutinos mozdulattal nyújtják a kezüket, hogy mindenkit – nemre való tekintet nélkül – segítsenek zökkenőmentesen a kocsiba jutni.
Ha Raven nem ellenkezik, a sofőr megfogja az alkarját, és ahogy a tizedes ellép mellette, a hátul a derekát megtámasztva tolja fel a kocsira, míg a kocsikísérő ugyanezt tervezi Katrinával, de szemük sem rebben, ha bárki visszautasítja őket.
Én nem ellenkezem, hozzászoktam már, még a hátizsákomat is fellendítik utánam, majd felcsukják a platót.
- Kössék be magukat! Bármi merül fel, szóljanak előre az adóvevőn!
Megvárják, míg nyugtázzuk, aztán előresétálnak a kocsi mellett, beülnek, és a motor már fel is hördül.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
20
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Egy pillanatnyi nyugalom ül csak háborgó lelkemre a tizedes apró közjátéka miatt. Ennyi időre felejtem el, hogy mi is kavarog bennem, mire is készülök valójában. Az emberek sokszor igénylik az apró kedveskedést - vagy miként is nevezik, azt amint a tizedes éppen művelni próbált. Magam részéről időpocsékolásnak tartom. Elvonja a figyelmet a lényegről, amely igazán számíthatna. Ami számít.
Barna lélektükreimet Simonra vetem, ahogy megjegyzést fűz a szavaimhoz.
- Ha jól rémlik, maga mindig hirtelen ért hozzám, onnan, ahonnan nem láthattam, hogy mire is készül. Mégis mit várt? - teszem fel a kérdést, szememet lehetnyit vonva össze, mielőtt újra letekintenék az előttem álló lányra. Nőre. Végülis a társadalmunkban ő már igenis nőnek számít. Sokszor mégis inkább viselkedik kislányosan.
- Miért? - teszem fel az egyszerű kérdést. - Miért kellene mosolyognom? - éééés újra visszalyukadunk ehhez a kérdéshez. Nem ez lenne az első, hogy ezt felteszem. Nem hinném, hogy a tizedes is képes kielégő választ adni erre, így el is engedem a témát, mielőtt még belefolynánk.
Inkább újra csak Simonra tekintek, ám kéréssel megelőz. Így nem is maradna sok hátra, minthogy induljunk. Ennyi kellett, hogy újra megfeszüljenek az izmaim, érzem miként vibrálnak bőröm alatt, ugrásra készen, akár egy lesben álló vadmacskának. Mennék, tudom mégis, hogy nyugalomra kell magam intenem. Nincs még itt az idő.
- Meglepődne, milyen gyorsan tanulok - tekintek Moore-ra, jelezve, hogyha nem akar velünk jönni, elboldogulunk. De úgy tűnik, hogy az elhatározása véglegesnek mondható. Így nem beszélem le róla.
Már elindulok az öltözők irányába, amikor meg felcsattan a tizedes.
- Ha szitaként kíván visszajönni, akkor valóban felesleges - kezelem le ennyivel. Már nem alattam dolgozik, már nem sok közöm van hozzá. Nem az én felelősségem a testi épsége, ha nem akarja magát megvédeni attól, ami előttünk áll, akkor ne tegye. Szuicid hajlamaim nincsenek, még ha sokszor ez nem is látszik.
S már ezzel is értékes perceket vesztettünk.
Átadom a ruhát Ravennek.
Kilenc.
Tizedes szája pedig be sem áll. Trikóm felé veszem fel a kezeslábast, melyet különös anyagból készítettek. Egy gombnyomás és tökéletesen simul a testhez, mégis az élesebb fegyverek pengéit nem engedi át. Golyót még nem tud megfogni, ezért van szükség az ormótlannak tűnő darabra.
Nyolc.
- Mondja Tizedes, mégis mit leplez ennyi beszéddel? - tekintek rá, miközben hajamat igazítom meg. Vagyis csak szorosabbra kötöm a fejem tetején. Semmi szükség arra, hogy zavarjon egy esetleges harcnál, csak útban lenne.
Hét.
- Illeszkedik a Perda élővilágához. Egyébként a fegyverfejlesztési részleg, Simon Hadnaggyal tárgyalja meg, ha nem tetszik - persze ebben nem csak ők döntenek, rengeteg osztályon megy át egy-egy fegyver véglegesítése, még mielőtt valóban éles bevetésre küldenék.
Hat.
Még mindig beszél és közben alig öltözik.
Öt.
Bakancsomon kötöm be a fűzőt, lehajolva. Copfom az arcomba hull.
Négy.
Valóban elgondolkodtat. Azok beszélnek általában megállás nélkül, akiknek rejtegetni valójuk van. Nem feltétlen gondolok itt arra, hogy rosszban sántikálna. Lelki eredetű is lehet a probléma, melyről nem akar tudomást venni.
Három.
- Élő pajzsnak nézünk ki? - egyenesedek fel és a tizedesre tekintek. Karomat keresztbe fonom a mellkasomon, ekként várom, hogy elkészüljön.
Kettő.
Szemöldököm ívesen emelkedik a magasba, ahogy egyébként szenvtelen arccal nézem.
Egy.
Kezem mozdul, ujjaim a lőhatlan mellény válla köré fonódik. Elveszem tőle a darabot.
- Nem szépségversenyre megyünk - jegyzem még meg, utoljára, enyhe szigorral a hangomba, mielőtt megfordulnék.
Zero.
Elkéstünk. Mégis hamar kijutunk a hangárba, ahol már vár minket a járművünk. A Scorpio mellett már ott áll Simon és a sofőrünk. Megvárom, amíg a Tizedest betessékelik, mellé pedig engem segítenek be. Előtte még az ölébe ejtem a ruhadarabot, melytől idegenkedik. Jobb, ha nálunk van, inkább.
- Értettem - felelek ennyit az instrukciókra és megvárom, amíg a másik kettő is így tesz és remélem, hogy mihamarabb elindulunk.
S remélem, hogy útközben nem akad semmi meglepetés. Nem szeretném, ha a jármű egy gödör alján végezne, amit a lázadók ástak nekünk csapdából. Oh, nem hiszem, hogy nem készülnek fel ránk.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 6:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??



21

*Joggal lehetek büszke magamra, amiért sikerült Gardelből kicsikarnom egy mosolyt, még ha az csak picike rándulás is. Mínusz egy karó. Annak is örülök, hogy nem kellett lesmárolnom, jobban szeretek pasikat smárolni és annak jócskán itt lenne az ideje, de sajna nincs önként jelentkező mostanában.  Arra viszont nem számítok, amit ezek után mond és nagyon eltátom a számat. Komolyan ennyire nem érdekelnék a pasik, hogy képes Simon hadnagyot egy abszolút férfias letámadás miatt orrbavágni? *-Khhhmm…Simon hadnagy esetében én csak is egyre tudnék gondolni, hogy mire készül és nagyon hagynám magam. De a maga pasija. *Jegyzem meg teljesen őszintén és minden bizonnyal megint döbbenetet kiváltva a szavaimmal. De ez utóbbi érzelemnyilvánítást vissza is kapom. Mondhatnám azt, hogy Gardel reménytelen eset, de az iménti pici kis mosoly bizonyítja, hogy nincs veszve minden, én meg szeretem a kihívásokat, főleg ha azok ilyen mókásak.* -Mert jót tesz a léleknek, a morálnak meg nem különben. Egy csapat akkor jó csapat, ha megfelelően kimunkált hangulatú összhang van a felek között. A jókedv és a mosoly pedig ilyen kimunkált hangulat. Feljegyzem magát mosolygás órákra Gardel, ezt komolyan mondom. *Játékosan megfenegetem a mutatóujjammal, de gyorsan el is kapom az orra elől, nehogy eltörje. Kitelik tőle. Na ezért kell, hogy egy picit jobb kedve legyen és értse a poénokat, különben a küldetés végére úgy kell majd kiskanállal összeszedni, ha minden megszólalásomra ugrik. Amíg ők ketten magukévá teszik a hallottakat, elintézek mindent néhány ujjmozdulattal a gépen, így már az egész rendszer jobban össze van hangolva, mint a mi hangulatunk. *-Nyugi Simon hadnagy, én nem szoktam lövöldözni. *És ebben biztos lehet….és mindenkinek jobb is, ha nincs fegyver a kezemben, emlékezzünk csak arra amikor felkaptam az öreg nagymordályt az ellenállók völgyében. Nem sokkal később, pontosan két mondattal, már puffogva megyek Gardel után, mivel én nem lőttem, de a Skorpió vezetésének viszont annál inkább. Pedig már úgy készültem rá, hátul azonban nem lehet úgy élvezni a mocorgó, doromboló erőt a seggem alatt, mint a vezetőülésben…és mit fogok nyomkodni a lábaimmal? Pláne! S ez még nem minden. Aljas, előre megfontolt támadásnak lesz kitéve az évek sora alatt, nagy gonddal kitalált és megvalósított divatirányzatom.  Ez sokkal mélyebben érint, minthogy odafigyeljek Gardel előremutató tanulási képességeinek ecsetelésére. A fosszínű ruha meglehetősen károsan hat az imidzsemre és a lelkemre, de csak addig míg Gardel fel nem veszi a sajátját és az rá nem igazodik. *-Wááááoooooo! Ez Pazar! Hol kell megnyomni? *Egy kicsit jobb lesz tőle a kedvem, de a színével még mindig nem vagyok kibékülve. *-Kékben is van? A sok beszéddel? Maga szerint? Nem leplezek semmit, csak közzéteszem a gondolataimat. Beszéd=kommunikáció. *S pont ennek a kommunikációnak hála, megtudom, hogy simon hadnagynál kell reklamálnom a lehangoló színösszeállítás miatt.* -Oké, szóvá teszem nála. *És meg is teszem, nem csak mondom. Egyelőre azonban még a teflon serpenyő meglétével küzdök, lásd: páncél, vagy golyóálló mellény, mi a franc! A kérdésre rábólintok.* -Ja, maguk a katonák nem én. Erre esküdtek fel. Szolgálunk és védünk…főleg védenek. *Átöltözve állok meg előtte, kezemben az izével, amit végre elvesz tőlem, ezt pedig úgy értem, hogy nem kell felvennem.* -Na hála az égnek és az összes csillagnak, hogy megértette. *Az utolsó szó már csak a hátán kopogtat, én meg próbálok vele lépést tartani.* -Ha csak feleannyira tudna mosolyogni, mint amennyire szedni a lábait, már egész jól állnánk. *A Skorpióhoz érkezve már visszakapom a „kommunikációmra” sokkal nagyobb mértékben érzékeny hadnagyomat és mosolyogva közeledem hozzájuk. Persze nem mulasztom el végigmérni a mellette álló nagyobb darab, állig felfegyverzett és ezért igencsak férfias látványt nyújtó katonát. Ő is kap egy csilivili mosolyt. *-Beszélnünk kell a ruhák színéről. Förtelmes. *Közlöm nemes egyszerűséggel és a Gardelt smárral fenyegető éllel a hangomban, s mutatok a Skorpió belsejébe, hogy ott folytatjuk. A sofőr a kezét nyújtja, először nem értem miért, gondolom azért nem táncolni akar, de mikor Katrinát felsegíti a másik, arrébb lépek a csúcspasi felé és vetek egy bocsánatkérő mosolyt a sofőrnek.* -Bocsi, de inkább ő. *Kecsesen nyújtom a kezem és lépek feljebb, de amikor a derekamhoz ér, felsikkantok.* -Ha lejjebb tenné a kezét még élvezném is. *Mondom mindezt kuncogva, majd ledobom magam az egyik ülésre, Katrina mellé. Megkapom a mellényt.* -Már megint? Még mindig? Nem unja még? Komolyan el kell beszélgetnem magukkal. Eltört a combcsontom. *Aztán Simon hadnagy felé fordulok és kezdetét veszi a hosszú utazás, mely alatt megbeszélhetjük a katonai ruházat színösszeállítását és Gardel hangulatjavító tréningjének részleteit.* -szóval, akkor ha már nem vezethetek, beszéljünk a fosszínű ruhákról, bár elég ötletes, hogy alakra igazítható, kiemeli a csípő ívét és a fenék domborulatot, viszont roppant előnytelen az árnyalata. Nem mellesleg….



 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 6:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Katrina megjegyzésére elmosolyodom.
- Mondjuk azt: köszönöm, hogy segíteni próbáltál.
De mielőtt megjegyzést fűzhetne hozzá, felemelt kézzel jelzem, hogy nem kell válaszolnia, humornak szántam.
Ami viszont a tizedes megjegyzését illeti, szívből, szélesen mosolygok rajta.
- Tudtam, hogy magára mindig számíthatok!
És hogy ezt a mondat melyik részére értettem, azt eszemben sincsen kifejteni. Természetesen nem kerüli el a figyelmemet, hogy Katrina visszatért a magázáshoz, de én nem vagyok hajlandó magamtól visszalépni a kapcsolatunkban, bármit is jelentsen ez. Addig nem, amíg egyértelműen fel nem szólít erre.
Katrina mosollyal kapcsolatos kérdésére Raven válaszol, én pedig ebbe a beszélgetésbe nem folyok bele, meghagyom nekik.
Ami a lövöldözést illeti, biccentek.
- Ezúttal lesz fegyvere.
Ez nem kérdés, és nem is kérés lesz.

A terepjáró mellett állva, a fiúkkal beszélgetve és pakolva várom meg a nőket, akik késve érkeznek a tíz perchez képest, de ezt gondolkodás nélkül Raven számlájára írom.
A megjegyzésére belenyugvóan biccentek.
- Beszélhetünk róla amennyit csak akar, amint beszállt…
Komolyan is gondolom. Felőlem vitatkozhatunk a terepszín szükségességéről egész úton, ha közben azt is csinálja, amit kérek tőle.
A kocsikísérő vigyora a tizedes megjegyzésére kis híján a füléig ér, de eszében sincsen máshová tenni a kezét, mint ahová illik. A sofőr elhúzott szájjal megrázza a fejét, nekem adja meg a kezdő lökést, majd utánunk lendíti a hátizsákomat.
- Ne vigyorogj már így, Max!
Szúrja még oda az állig felfegyverzett katonának, aki visszaszúrja, hogy csak savanyú a szőlő, majd ránk csukják a raktér ajtaját, és előrevonulnak.
Egy perc, és indulunk is. Becsatolom magam, és Raven panaszáradatát igyekszem rövidre zárni.
- Vegye fel! A büszkesége és a stílusa túléli a rémes ruhaszínt, de maga nem fogja, ha mellbe lövik védőfelszerelés nélkül.
Hagyom, hogy panaszkodjon, és válaszolni is fogok rá, de addig is előhúzok egy mattfekete dobozt, ami közel olyan széles, és hosszú, mint egy tálca az ebédlőben, csak mélyebb, nagyjából öt centi.
- Ha van maguknál kézifegyver, most tegyék le, nem lesz rájuk szükségük, utána pedig gyűrjék fel mindkét ruhaujjukat, zárják ökölbe a kezüket, és tenyérrel felfelé nyújtsák ide.
Gyanítom Katrina lesz az első, aki kérdés nélkül fog eleget tenni a parancsnak, vagy éppen kérésnek, esetében nagyjából egyre megy. Ameddig elkészül, én kinyitom a dobozt, amiből egy meglehetősen ijesztő méretű injekciós tű kerül elő, amibe beleillesztem a dobozból az egyik kis üveghengert. Nagyjából rizsszem méretű chip van benne. Ha Katrina odanyújtja a csuklóit, a dobozból előkerülő fertőtlenítős gézlappal áttörlöm a bőrét, majd az egyik kezét megfogom, hogy fixen tartsam – bár nem hiszem, hogy elhúzná -, és különösebb tétovázás nélkül szúrom a bőre alá a tűt. Egy mozdulat, és a chip a tenyérgyöke alá, a csuklójába kerül.
Ezt megismétlem a másik kezével is, utána Raven következik, de mivel ellenállásra számítok – és mert egyébként is elkerülhetelen – magyarázok is.
- Új típusú fegyvereket viszünk, a chipekkel aktiválják magukat, így ha elveszítjük őket, vagy fogságba kerülünk sem tudják ellenünk, vagy más ellen használni a fegyvereket. Ha visszaérünk, Dr. Greymare nyom nélkül eltávolítja őket. Semmiféle mellékhatással nem kell számolniuk, már teszteltem.
Hogy egyértelmű legyen, megmutatom a saját jobb csuklómat, amin még halványan felfedezhető a szúrás nyoma.
Ez után azonban így, vagy úgy, tényleg Raven következik.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
287

☽ :


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 7:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
23
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Tekintetem felemelem a lányról, hogy Simonra tekinthessek. Szemöldököm ráncolom és visszaidézem azon pillanatokat, amikor orrba vágtam. Egyszer, mert felkeltett egy csúnya rémálomból, mely inkább tűnt valóságnak, sőt… Olyan embereket láttam benne, akik léteznek a telepen, én mégsem találkoztam velük soha. Egyszer akkor, amikor megállított Eve miatt… Gondolkoznék tovább is, azonban Raven megjegyzésére egy leheletnyit vonom össze a szemöldökömet és újra letekintek rá.
A pasim?
Honnan tudhatná? A férfi elárult volna valamit a számára? Válaszra mégsem méltatom, ezt találom a legegyszerűbb megoldásnak. Simon szavai mégis további kérdéseket vetnek fel bennem és kétségeket ébreszt, melyeket nem kellene.
Nem most.
- Nem vagyunk egy véleményen azzal kapcsolatban, hogy mitől jó egy csapat. Nem az teszi megfelelővé és alkalmassá őket, hogy képesek-e mosolyogni. Nézze meg, hogy mi lett Wellsey Kapitány sorsa is - ha azt hiszi, hogy véletlenül tűnt el, akkor tévedhet is.
Véletlelenek nincsenek. Én is elkaphattam volna egy “vírust”, amitől meghalhattam volna. Wellsey túl elnéző volt és látjuk, hogy mi lett a vége. Az Imperium szinte megsemmisült. Ezzel le is zárom a témát a magam részéről, még csak fenyegető mozdulatot sem teszek Raven irányába.
Véleményem szerint előbb inkább meg kellene tanulnia célozni Moornak, mielőtt fegyvert ad bárki a kezébe. Élénken élnek bennem az emlékek, a legutóbbi akciónk nyomán. Szemem csak megvillan Simon kijelentésére, de nem szólok közbe. Bizonyára, hogy jobban tud valamit, mint én.
A ruhát hamar magamra igazítom.
- Jobb oldali váll alatt - mutatom a sajátomon, hogy merre is találja. A szegycsont és a váll közötti apró üregnél helyezték el. Alig észrevehető gomb, igazából csak egy megcsillanó logónak tűnik, ha ujját mégis rávezeti érezheti, hogy rögtön rá is simul a védőfelszerelés.
Védőszálas ötvözet, könnyű benne mozogni, a legtöbb ütést is felfogja. Távolsági harcban viszont vajmi keveset ér, ezért is van a lőhatlan mellény.
- Folyton hadonászik, magyaráz, önmaga szavába vág és sokszor úgy tesz, mintha ez normális lenne - figyelem a vonásait. - Látszólag összefüggéstelenül teszi a megjegyzéseket, akkor is, amikor nem kellene, mint akinek titkolni valója van - vonom meg végül a vállamat.
Nem sokat szólok hozzá - sem - de olykor megfigyeltem őket. Csendben, messziről. Nem vonhattam ki egykor magam a csapat irányítása alól, ezt tudom. Többet is tehettem volna, ha maradni akartam volna a hajón. Többet mégsem tudok már tenni, ami megtörtént elmúlt.
Inkább szolgálunk, mint védünk, időnk mégsincs, hogy megvitassunk mindent, indulnunk kellene, de ehelyett kellemetlenkedik továbbra is.
Nem fogom lelombozni a kedélyeit. Jelenleg alacsonyabb rangban vagyok, mint ő. Nem kényszeríthetek rá semmit. Én nem. Simon annál inkább. Félmosolyra húzom az ajkam, elképzelve, hogy miként nem fogja a hadnagy engedni, hogy enélkül lépjen ki a járműből. De ez már nem az én gondom.
Már nem.
- Minél hamarabb letesz arról, hogy megváltoztassa az arcberendezésem, máris több ideje marad értékesebb dolgokra is - jegyzem még meg, mielőtt a járműhöz érnénk. Ezt őszintén mondom.
Időpocsékolás, jobb dolga is lehetne. Bárki másnak is.
Amint a járműhöz érünk, Raven máris letámadja a férfit. Mély levegőt veszek, ám nem szólok közbe a beszélgetésükbe. Inkább beszállok a járműbe a lány után és az ölébe ejtem a védőfelszerelést.
Simon kegyesen válaszol helyettem, majd rövid időn belül apró instrukciókat kapunk tőle. Egy pillanatra kitekintek a Scoripio ablakán. A kocsi megindul alattunk, karom pedig automatikusan nyújtom, szó nélkül. Megbízok a férfiban, tudom, hogy nem tenne olyat, ami árthat nekünk.
A hangár egyik ajtaja ekkor csapódik ki. Férjem ziháltan tekint az elinduló jármű után. Egy pillanatig még figyelem, ahogy haját idegesen túrja hátra, tétován lépked jobbra és balra, mint aki nem tudja, hogy mit csináljon.
Figyelmem ezek után társaimnak szentelem.
Apró szúrást érzek, de kezemet nem rántom ki a férfiéból. Mintha tűvel szúrnának meg, igazából semmi komoly.
- Jobb, ha nem ellenkezik, Tizedes - fordulok a lány felé. Valamiért sejtem, hogy nincs oda az ötletért - Inkább örüljön, hogy élesen tesztelhet egy új technológiát. Keveseknek adatik meg - jegyzem meg, mielőtt még kényelmesen hátra nem dőlnék.
Persze, ha máshogy döntene a lány, arra is kész vagyok reagálni, de egyelőre várjuk ki a végét.
A katonai tábort lassan elhagyjuk, hogy percek kérdése után már az ocani élőflórába gyönyöködhessünk. Már ha van benne bármi gyönyörködni való.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Perda Hold rejtelmei Coex32xwwk

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
387

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei Crs6nrywap

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei 51182394_1892267434233231_4950462279842791424_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQluD6gd7nFW-_kAoANsMJ6SmyrOfPFOBnKDFhEWYX2DPta1IIk96o_j5v5LmAfW5TE&_nc_ht=scontent.fbud4-1


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 8:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Csipetcsapat??



24
*Jobban el vagyok foglalva Gardellel, semmint nekiálljak vitázni Simon hadnaggyal a fegyverhasználatot illetően, csak foghegyről vetem oda a saját álláspontomat és azt hiszem Gardel is egyetért velem. Persze nem mondja ki, de ebben az esetben belelátok a fejébe. Legalább valamiben egyetértünk.  Kifakadásomat mellőzve fordulok Gardelhez, hogy kellőképpen felkészítsem a velem való együtt utazásra, s főleg, hogy mosolyra fakasszam. Egyszer már sikerült, miért ne sikerülne akár többször is? Csak meg kell értetnem vele, hogy a precizitáson és szabálykövetésen túl van ám élet is, és a katonai dolgokat lehet úgy is űzni, hogy az embernek jó kedve van. Persze ezalatt nem azt értem, hogy vigyorogva lőjön le mindenkit, de a csapatszellemnek igenis jót tesz. Hiszem, hogy Gardel nem reménytelen eset….de még sok munka van vele, tekintve a kijelentését is, ami meglehetősen hajaz egy figyelmeztetésre, ám ez lepereg rólam.* -Wellsey kapitány nem a mosolya miatt tűnt el, hanem mert szúrta egyesek szemét. *Vágok vissza és abszolút meg vagyok  győződve az igazamról. Hogy honnan tudok ilyeneket? Néha számomra is rejtély. Gardel után sietve már nem is válaszolok Simon hadnagy újbóli próbálkozására amivel mindenáron fegyvert akar adni a kezembe. Lesz jobb dolgom is ennél, de ezt csak akkor tudom meg, amikor az átöltözésre kerül a sor, ami szerintem tök felesleges, legalábbis nekem. Az alakomra igazodó ruha azonban meglehetősen felkelti az érdeklődésemet, a színe annál inkább….elborzaszt. Gardelt meg a személyiségem, a stílusom az egész lényem, amit nem átall el is mondani. Mondjuk marhára nem érdekel, de muszáj a téves elképzeléseit közölnöm vele. *-Kinek nincs titkolnivalója? Maga is titkolózik, pedig a vak is látja, hogy oda vannak egymásért Simon hadnaggyal. Én mindig is ilyen voltam, szeretek a saját szavamba vágni, sőt! Még vitatkozom is magammal olykor, és ez tök normális. Másrészt, ha jobban figyelne rám, akkor rájönne, hogy amiket mondok, azok nem összefüggéstelen megjegyzések. Egyébként meg egyszerűen csak zseni vagyok és gyorsabban gondolkodom mint ahogy beszélek. *Oké, picit talán beképzelten hangzott a vége, de tényleg majdnem így van. Titkolózom. Na és? Van ami nem tartozik másra, nem én vagyok az egyetlen aki kikerül bizonyos részleteket az életéből. Ezt hívják magánéletnek. Na mindegy. Nem most fogom az életre beszélni, lesz elég időnk a küldetés alatt, legalábbis a Skorpióban, mert tutira nem fogok némán gubbasztani az egyik sarokban. A félmosolyát nem könyvelem el félsikernek sem, mert érvénytelen. Nem jókedvből született, hanem kárörömből, épp ezért a sajátommal überelem. Aztán meg loholok utána.* -Minél hamarabb elkezd önkéntelenül mosolyogni, annál hamarabb hagyom békén. * Azt hiszem ez kellő motiváció. A Skorpióhoz érve azonnal be is váltom az ígéretemet és letámadom Simon hadnagyot a ruha miatt, persze nem akarom én ott helyben megtárgyalni, csak szóltam, hogy tudja mire számítson az utazás alatt. A beszálláshoz nem kellene segítség, de örömmel elfogadom, nem kevesebb derültséget és lelkesedést okozva ezzel az állig fegyveresnek. Leülve a kocsiban megkapom a mellényt, amitől úgy érzem, hogy eltört a csontom…vagy majdnem, de ha ez ennyire nehéz, hogy cipeljem magamon? Simon hadnagy azonban félreért, vagy tudomisén, ezért kellően felszívva magam folytatom, míg ő egy dobozért és abban kotorászik. Ártatlannak tartom a ténykedést, ezért eleinte nem is figyelek arra mit csinál.* -Oké, először is arról volt szó, hogy rejtve maradunk és csak felderítünk. Úgy sem leszek harcközelben, és éppen elég műszer lesz a kezemben ahhoz, hogy a fegyver már ne férjen el benne. Egyikben sem, ha nem látta volna még, csak kettő van. A rémes ruhaszín meg rossz hatással van az aurámra. Tudja van olyan, hogy fényterápia. A színes fények más és más hatással vannak az ember lelkére, testére, a működésre és ugyanígy van ez fény nélkül, csak a színekkel…most mi a frászt csinál? *Érdeklődöm, mert úgy látom nem figyel és ezt a pillanatnyi szünetet használja ki arra, hogy olyasmit mondjon, amiről már előre tudom, hogy a vége nem fog tetszeni. A kezemet nem nyújtom ugyan, de önkéntelenül is ökölbe zárom, majd…tenyérrel felfelé? Kinyitom az öklöm.* -Ööö..khmm…ez picike képzavar….de persze Gardel megoldja. *Mondom aztán, amint látom, hogy a talpig ninja katona exhadnagy szó nélkül szót fogad. Eddig még nem is lenne semmi gond, bár gyanakszom…viszont amikor a tű előkerül…hátrahőkölök, kezeimet védekezőn magam elé emelem.* -Hohóóó, na neeeem! Azt tutira nem fogja belém döfni. Na pláne nem oda! *Amikor én jönnék, még arrébb is megyek amennyire csak tudok, hogy meszebb legyek tőle is, meg Gardeltől is, mert tőle aztán kitelik, hogy jó esetben lefog, rosszban meg leüt. *-Mondtam, hogy nem fogok fegyvert viselni. Akkor minek? Belém nem fog helyzetjelzőt nyomkodni, kicsike kém chipet, hogyisne! Bökdössék csak magukat. És ki az a Dr. Greymare? Most komolyan saját magáról beszél harmadik személyben? Ez orvosi eset, ugye tudja? *Még arrébb megyek amikor Gardel is beszáll a rábeszélésbe, ha kell felkenem magam a Skorpió falára, eggyé válok vele, de nem nyújtom a kezem. Az kéne még csak, hogy egy kukkoló legyen bennem. *-De ellenkezem. Az én testem, én meg nem akarom, hogy ekkora tűket döfjenek belém, és nem örülök, nem akarok fegyvert tesztelni. Erre valók a katonák, meg a kísérleti alanyok, önként jelentkezők. Mert ugye az önkéntes alapon megy….maga persze élvezkedjen csak a kütyüjével Gardel, de ha hozzám nyúlnak sikítok! *Emelem fel a kezem és rázom meg előttük a mutatóujjam. *-Felveszem a kibaszott mellényt, de ha azt az izét belém merik bökni, húúú, ne tudják meg mi lesz akkor.



 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 26, 2019 9:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csipet - Csapat
Katrina szemöldökráncolása ismerősen jóleső érzéssel tölt el, noha ennek az ég világon semmi értelme nincsen. Szeretem, hogy sejtem, melyik szemöldökráncolásnál mi jár a fejében.
Nem veszem fel Raven megjegyzését, mert meggyőződésem, hogy minél könnyedebben veszem, annál kevésbé vagyok gyanús. Azt tudom, hogy Katrina nem mondott neki semmit, és valószínűleg nem örülnék, ha tudnám, hogy meggyanusít.
Nem veszek részt a vita Wells kapitányról folyó részében.
Sem Katrina szemvillanása, sem Raven korábbi tiltakozása nem tántorít el az elhatározásomtól. Kiképeztem a tizedest – már amennyire hagyta magát -, igenis képesnek kell lennie úgy elsütni egy fegyvert, hogy nem minket lő hátba.

A MORban elhelyezkedve kétséget sem hagyok afelől, hogy Ravennek kötelező viselnie a mellényt.
- Akkor mondom másként. Fel kell vennie a golyóálló mellényt, ez parancs!
Csak nehogy félreértsük egymást.
A terepjáró meglódul, én a dobozzal vagyok elfoglalva, így lemaradok Carl érkezéséről. A férfinak nincs más választása, ki kell várnia, míg visszatérünk.
Ravennek menet közben válaszolok.
- Ez a terv, de ettől nem biztos, hogy sikerül is észrevétlennek maradnunk. Ez rohadtul életveszélyes, úgyhogy lesz fegyvere, és pont…
Nem kell a kezében tartani, azért van a fegyveröv, hordhatja a csípőjén. Ha pedig beüt a baj, úgyis el kell dobnia a felszerelését.
A képzavarra elgondolkozom.
- Igaza van, képzavar, bár lényegében mindegy, hogy nyitott tenyérrel nyújtja vagy sem, módosítok. Zárja ökölbe a kezeit, és a csuklói belső oldalával felfelé nyújtsa ide…
Katrinától nem számítottam másra, a keze meg sem rezzen a kezemben, így a MOR könnyű rugózásának ellenére gyorsan, mindössze egy-egy vércseppel sikeresen befejeződik a művelet.
A hüvelykujjammal körkörösen, finoman megdörzsölöm a szúrások helyét, aztán letörlöm fertőtlenítős gézlappal, és Raven felé fordulok.
Aki elsőre nyújtotta a karját, de már eszében sincsen együttműködni. Sejtettem. Nehezet sóhajtok. Mondjuk azt nem értem, miért „pláne nem oda” nem szúrhatom a chipet, a kirohanás végén igyekszem minden kérdést megválaszolni. Amíg lehet, kerülném az erőszakot.
- Én pedig mondtam, hogy fog. Ez is parancs! Maga akart jönni, kövesse a parancsot!
A kiképzésen látott utoljára igazán szigorúnak, de az a mostani villámló tekintetem mellett bemelegítésnek tűnhet, és a hangsúlyom is fenyegetőre vált, csak hogy a következő néhány mondat erejéig ismét megenyhüljön.
- Soha nem hazudtam magának, és most az életemre esküszöm, hogy semmiféle helyzetjelzőről, kémkedésről nincs szó. Ideiglenes, és kizárólag a fegyvereket aktiválja.
A következő megjegyzésre meglehetősen értetlen képet vághatok, egy pillanatra ki is esem a szerepből.
- Talán orvosnak látszom? Dr. Serena Greymare a valaha élt egyik legjobb sebész. A kezemet is ő rakta össze…
Valóban lenyűgöző munka, Raven is megfigyelhette több alkalommal. Éppen csak egy halvány csík a heg a valódi és a szintetikus bőr találkozásánál.
Fáradtan megcsóválom a fejem, és utoljára megpróbálom.
- Önként döntött úgy, hogy velünk tart, onnantól a többi már ne önkéntes. Adja a csuklóját. Igazán nem szeretnék erőszakot alkalmazni, de ha rákényszerít megteszem.
És valóban. Ha nem hagy fel a MOR falába olvadással, és az ellenkezéssel, akkor Kat felé fordulok.
- Katrina, segítenél?
Egyelőre félreteszem a chipet, a dobozt – biztonságos helyre -, és Raven után nyúlok, hogyha kell, lefogjam. Ha Katrina is mozdul, kettőnknek könnyebb dolga lesz.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Perda Hold rejtelmei Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Perda Hold rejtelmei
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: