Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 3:40 pm



Today at 8:39 am


Yesterday at 11:31 pm


Yesterday at 9:55 pm

Yesterday at 9:47 pm

Yesterday at 9:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Noira Landrow kabinja
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Noira Landrow kabinja Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Noira Landrow kabinja Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 06, 2019 10:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Noira Landrow kabinja
 





 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 8:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Kössz. - Akkor alkalomadtán meglátogatom azt a helyiséget is a hajón. Még mielőtt kifut az Imperium, vélhetőleg.
-Hát persze, mikor megkérdeztem "eljössz velem randizni?" Kaptam talán-t meg nemet is, de mind a kettő igen volt, viszont az igen volt hogy nemet jelentett mert el se jött a csaj. Hát kérlek, pedig ez egyetlen dolog volt még a számos közül! - Azon látszik elmerengek miért is igaz ez minden nőre, miért is... -Megérzés. - Mondom fojtott, rejtélyesnek szánt hangon, hogy biza én érzem hogy át vagyok ejtve.
De hát később mi sem teszi egyértelműbbé, mint a tény, azt se tudom mi történt, mikor fagyott meg képletesen a levegő és kinn is vagyunk a medencéből és vizet hozok és várok... ki érti mindezt? Ő persze nem mond semmit, lerendezi azzal jól van, mikor látom frászt van jól! Bár azon nem értem miért csodálkozik verekedtem már, hát elég zűrös csávó vagyok a magam módján, erre szerintem utaltam is, de... úgy fest tényleg kiscserkész fejem van, jó hogy nem keresik rajtam az ingyen sütit.
-Nem is egyszer. De nem ebben, még a Földön. Ez a bár arra sem jó hogy szétverjük, pocsék a sör. - Mosolyok rá, hogy mintha kissé visszatért volna belé a lélek.
-Csak az orrom törték be, én csak egy monoklira tudtam vinni. De hát hogy lehet azt mondani hogy Batmant leverné Vasember? Esetleg Vasember és Amerika kapitány... annyira alul műveltek voltak, legközelebb már közölték talán igazam van. Hát kérlek alássan, én már csak tudom hogy igazam van. - Ó, minden hülyeségen össze tudtunk verekedni, de nem zavart sosem. A képregények pedig új korukat élték a kétszázas évek elején, tehát jutott az én gyerekkoromba is. Jó kis holografikus, 3d-s sztorik a régi hősökkel, teljesen jó volt.
-Azért vagyok itt, hogy gondolkodjak most helyetted is. - Hallgatva a leírást elhúzom a szám, na ez nem valami kellemes így, tényleg nagyon beverte a fejét. - Hát, bekenhetjük valamivel vagy veszel be rá valamit...? Nem tudom milyen gyógyszerek vannak manapság. - Biztos vannak újak meg jobbak. Végtére is eltelt fél évszázad, ha méregre futotta gondolom gyógyszerre is.
-Persze. - Mondom mosolyogva a visszakísérésre, majd ha bement öltözni én is elmegyek. Visszaveszek minden ékszert, ruhát, ezt a nedveset visszateszem a zacskóba, majd a szobámban kimosom. (Nem nevezném lakásnak, maradjunk annyiban)
-Ööö jó, megkeressük. - Azaz neki nem kell keresni, nyilván, csak nekem, de megyek amerre mondta, egyre jobban kiigazodni a labirintus szerű folyosókon is. Nem megyek gyorsan, a saját tempómhoz képest elég lassan, ám így kényelmesen tudom keresni is a megadott ajtót. Landrow... Landrow... közben nem is igen beszélek, elég ha a sétára koncentrál. Aztán meg is lesz, hagyom kinyissa az ajtót és segítek bemenni, ott leülni valahova. Bár ahogy elnézem üres a kabin, nincs itthon a férje. Ez feszélyez, pedig hülyeség tudom, nem kéne.
-Nah, hozzak valami gyógyszert? Van itthon? - Próbálom hasznossá tenni magam amennyire tudom, de mint említettem én tök béna vagyok ezekhez...
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 10:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Mára már éppen elég félreértést okoztam Philnek, és nem szeretném tetézni többel. Mondjuk attól függetlenül, nem értem pontosan, miért gondolja minden nőről, hogy nem azt mondja, amit gondol? Az eszmefuttatását hallgatva éppenséggel lehet benne logika, de akkor sem hinném, hogy mindenkire érvényes lenne. Például – én- , kimondom mindig, amit gondolok, bár igaz az is, hogy sokszor bajba kerültem miatta, de már Anya is mondta, hogy néha jobb lenne befogni a szám… Biztos, hogy igaza van, és én gondolkodom utána, akkor már késő szokott lenni. De mindig is őszinte voltam, és az is szeretnék maradni. Lehet, hogy most jobban bevertem a fejem, mint szoktam, és ezért járnak a gondolataim ilyeneken, de valahogy tompábbnak is érzem magam.
-Ááhhh… talán, nem mindig jó a megérzésed evvel kapcsolatban. De te tudod. Még nem találkoztál _minden_ nővel. – Na, most megint csak jár a szám, és össze-vissza beszélek, de akkor sem sorolnám minden nőt, ebbe a kategóriába. - magyarázhatnám, de azt hiszem, hogy tényleg nagyot csaphatott az a csempe a fejemre… vagy, fordítva?
-Uppsszz..- emelem a kezem a szám elé. –Betörték az orrod? –pislogok nagyot, de ezt verekedést valahogy nehéz elképzelnem. De, ha ő mondja, akkor biztosan igaz. Miért ne higgyem el a szavait? Nincs okom kételkedni benne, és ha jobban belegondolok, akkor nem mindig a külső „árulkodik” a belső jellemre. Hát… úgy látszik, hogy van benne meglepetés, miket csinálhattak még a Földiek… Azt a Vasembert meg a Kapitányt nem értem pontosan, de aprót bólintva helyeselek, nehogy úgy járjak, mint a Barbie-s esettel. Amúgy fogalmam sincs, kik lehetnek azok a személyek, de úgy hiszem, hogy jelenleg a tompa fejfájásom miatt nehezebben is tudok figyelni, amit észre is vesz rajtam. Bár próbálom nem mutatni felé, de ezek szerint semmi eséllyel.  
-Ööö.. rendben.- egyezem bele, mert úgy hiszem, teljesen igaza van. Nem tudom miért, de elég furcsán érzem magam és jobban is járok, ha elfogadom a segítő támaszát, hogy belékarolva haladjak majd mellette. Amint elég erőt érzek a lábamban - és a látásom se ugrál - , akkor megindulok az öltöző felé s aztán, a szekrényemhez. Pillanatnyilag nem szédülök, csak akkor, mikor lehajolok. Ezért inkább igyekszem nem leejteni semmit a ruháim közül, bár egy bizonyos Murphy szerint, mindig az történik, amit nem szeretnél. Most sincs másként, mert eddig is remekül „megvoltunk egymás társaságában”, és ahogy kell ennek lenni… A vizes holmim olyan szépen landol a padlón, ahogy elő van írva… Na, igen.. Mintha az előbb ezt igyekeztem volna elkerülni, hogy  bekövetkezzen. Nem sikerült! Ezért is tartott kicsit tovább az öltözködésem, bár stoppert nem indítottam el, de az biztos, hogy egy Kupameccsre ennyi idő nincs szánva a Ringbe lépésig. Miután nagy nehezen és – persze Murphy ismételt „segítségével” – végre magamra húztam a ruháimat, indultam kifelé az előtérbe. A púpom időközben elég szépen duzzadt, de ha jól koncentrálok és  Phil  - hatalmas- segítségével, talán eljutok a kabinajtómig. Mondjuk ez a terv, de még kérdéses, hogy addig a liftben az „emelkedés” nem zavarja be a koncentrációmat, vagy inkább úgy helyesbítek, a gyomrom nem „szolidarit a lifthez”… S nehogy egyenes úton váljon meg a tartalmától. A kabinomhoz vezető utat elmagyarázom neki, de ha közben más felé kanyarodnánk, akkor kiigazítom a helyes irányba. Ez idő alatt inkább nem nagyon akarnék beszélni, mert eléggé leköt az, hogy erősen koncentráljak a lépéseim egymás utániságára. Elég pocsékul érzem magam, de legalább már nincs messze a kabinajtóm…
- Ne lepődj meg, hogy picike a lakrészem. Egyedül lakom itt. – állok meg az ajtónál és a karórámat elhúzom az érzékelő előtt. Kicsit átalakítottam a belépési „rendszert”, de pusztán nem dacból, vagy ilyesmi, hanem mert szeretem, ha azok az emberek jönnek ide be, akiket szívesen látok, és Maddox nem tartozik közéjük. – Íme, a kis birodalmam. Köszönöm, hogy elkísértél. – lépek be Phillel ha követ engem, és jobb híján az ágyra ülök, mivel ezt biztonságosabbnak tartom, mert nagyobb, mint a fotel. Nélküle biztos, hogy nem tudtam volna elérni idáig. – Van egy kis szekrény a mosdó fölött, és abban van egy doboz. Ha megtennéd, és idehoznád? Köszönöm… – Ha megtalálja és idehozza nekem, akkor beveszek belőle, és igyekszem kivárni, míg hatni kezd. Mondjuk egy vizes ruhát sem ártana a púpomra rakni, de most még nem merek egyedül felállni. Meg aztán, nem is tudom, hogy tudnám megmagyarázni neki, hogy mi történt a medencében és nem az ő hibája.  






 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 4:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Neeeem, de a kivétel erősíti a szabályt!- Nevetek, mert az hogy van pár nő akik nem tekervényesen gondolkodnak nem jelenti hogy a többség ne ezt tenné. Számomra Noira sem kivétel, mert most végképp nem értem mi történt, hol a rendszerben a hiba, végtére is Ő nem egy megfejtendő kód logikusan. Legalább a kis történetem hoz belé valami kis életet, bár nem épp a verekedéseimmel szoktam büszkélkedni ez tény.
-Be, van az orrnyergemben egy kis törés a forradásnál, jó emlékeztető. - Mosolygok, semmi komoly, ha hivatásosan bokszoltam volna is betört volna már, így kell felfogni és akkor máris nem vészes, nem?
Ám a legokosabb döntés most mégis az ha visszakísérem, lepihen és remélhetőleg tényleg nem lett komolyabb baja egy kis agyrázkódásnál. De lehet ráveszem nézesse meg később még ma, vagy holnap ha aludt kicsit, az a biztos. Hozzá képest gyorsabban átöltözöm, de nem zavar hogy várjak. Meg szerencsére elég türelmes is vagyok így nem aggódom túl hogy rá akarjak kopogni, jól van-e. Mikor kikászálódik megtámogatom és haladok vele csendben a kabinjáig, bár benn körülnézve meglepődöm hogy ilyen kicsi jár a házasoknak is? Aztán lehet látva az értetlenségem mondja amit, lehet amúgy is "szabadkozott" volna.
-De nem úgy van, hogy a házasok együtt laknak? Őszinte leszek, ezt a részét messze elkerültem eddig a szabályzatoknak.- Nem hiába nem értem és nem tudom, de azt olvasni mi lett volna ha, avagy mi lesz két év múlva hogy nem akarom... nos... egyik se jó opció. Az ágy felé kísérem mert arra menne majd mondja is merre a gyógyszer. Bólintok és némi keresgélés után már látom merre a mosdó, ott megvan a szekrény és a doboz is, viszem is be neki, kinyitom és az ölébe teszem.
-Szerintem mindenképp menj el egy dokihoz, ha már nem szédülsz jó? Vagy ha nem múlik a szédülés írj majd rám és elkísérlek. Nem lenne jó ha nem lenne ránézve.- Magyarázom kedvesen, hogy ne érezze utasítgatom csak jót akarok neki. Le is guggolok elé, nézem mennyire tud rám fókuszálni vagy sem. Faggatni nem igen akarom, úgy sem lenne vevő rá, de nem akarom azt higgye nem érdekel mi van vele, mert ez nem igaz, csak épp fogalmam sincs mi is van.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 6:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
-Ez igaz. – bólogatok igenlően a mondatára. – Ritka, de vannak kivételek..- nevetek fel, ahogy elképzelem az arcát, egy ilyen „kivétellel” találkozva. Gondolom, akkor nem biztos, hogy értené a nő válaszát, ha tényleg a nem- nemet jelent, és az igen-igent jelentene. Lehet, akkor még nagyobb „bajba” lenne, hogy mögötte kezdené keresni a csavarintást.. Pasik … Tényleg nem egyszerű a logikájukat kitalálni – ha van egyáltalán bennük-  valahol…
-Az orrcsont-törés nem kellemes… Tudom. – bólogatok ismét a szavaira, bár mindenkinek különböző a fájdalomküszöbe, és talán ez sem általánosítható. Aztán kis dülöngélés után végre eljutok az öltözőbe, levenni magamról a vizes fürdőruhát. Persze, ez sem megy olyan flottul, mint gondoltam, de azért nagy nehezen mégis sikerül. Amíg bent vagyok a ruhámat magamra tuszkolni, van időm a gondolataimba merülni, de csak az a mozdulat jár a fejemben, és ami a szemem elé villant. Nem tudom, miért ijedtem meg ennyire Philtől, bár szegényre a frászt hozhattam. Vagyis, nem is Philtől ijedtem meg, hanem attól a mozdulatától, ami felém mozdult… Maddox öklét láttam egy pillanatra a szemem előtt, ahogy lecsap rám.. Óhh!! Szegény zászlós! Most mit gondolhat rólam?! Valahogy meg kell magyaráznom neki, hogy miért… De, akkor megtudja!… és soha senkinek nem mondtam ezt el.. Jajjjj… Mit tegyek?! – veszek egy nagy levegőt és amint felöltöztem indulok kifelé. Őszintén szólva egyáltalán nem érzem jól magam, de erősnek kell látszanom, és tartanom magam, ahogy elvárják tőlem. Már hosszú ideje titokban tartom, bár minden nappal nehezebb és nehezebb magamban tartani és rettegni, hogy megtudja valaki.. arról nem szólva, hogy senki nem is hinné el nekem… Legszívesebben sírnék, hogy a fájdalom szűnni kezdjen, de most ezt sem tehetem. Phil már így is magára vette a dolgot, de nam akarom, hogy miattam szenvedjen a lelke vagy bűntudata legyen, mert nem tett semmi rosszat.. Ő nem…
A kabinomig nem sokat beszélek, bár jobban leköt, hogy a lábaimat egymás után rakjam, s ne bukdácsoljak a férfi lábára lépve. Na, még csak az hiányozna, hogy a lelki fájdalma mellé, még testileg is kárt okozzak neki. Annyira pocsékul érzem magam emiatt, és valahogy meg kell neki magyaráznom, hogy mi történt akkor… Csak, ne lenne olyan nehéz beszélnem róla….
Mikor az ajtóm kinyílik, kicsit megkönnyebbülök, hogy ideértük. Az is igaz, hogy egyedül nem tudtam volna még a folyosó végéig se elérni, így tényleg hálás vagyok a zászlósnak, hogy segítő kezet és támaszt adott nekem a hazajutásban. Az arcán meglepettség látszódik, ahogy beljebb megyünk a kabinba, bár az tény, hogy tudta házas vagyok, de gondolom másra számított… Talán arra, hogy a férjemmel egy helyiségben lakunk, vagy ilyesmi… Persze ez „normál” körülmények közt teljesen egyértelmű lenne, de Maddox nem „normál körülménynek” számít. Ha jobban belegondolok, akkor vele semmi sem normális, de ezt hagyjuk…
-Átlagban így van, igen. De mivel a jelenlegi munkabeosztásom elég szigorú ellenőrzésű és számos titoktartási kötelezettség mellett dolgozom, így ezt a kabint kaptam sajátnak. A férjem … - nyelek egyet, hogy rá gondolok, és még szóba kerülve is kiszárad a torkom miatta – sokszor van bevetésen, és hónapokig marad távol. Amit… nem is bánok. – fejezem be a mondatot, és végre elérek az ágyig, ahová leülök. Mondjuk nem is baj, hogy nem a lábamon állok, mert még a gondolatára is elkap a remegés és a félem. Próbálom nem mutatni a férfi előtt, és amikor megemlíti a gyógyszert, elmondom, hogy hol találja a fürdőszobában. Ahogy visszaér, eltelik pár perc és addigra sikerül elhessegetni a rossz emlékekről a gondolataimat. Beveszem a hozott dobozkából a fájdalomcsillapítót és pár korty vízzel leöblítem.
-Mindenképp.. – egyezem bele, hogy majd elmegyek megmutatni egy orvosnak a puklit a fejemen, ha már kicsit jobban leszek és el mernék indulni a gyengélkedő felé. – Köszönöm… Remélem jobban leszek.- nézek rá, de gyorsan elkapom a szemem róla. Tudom, hogy jót akar és aggódásból ajánlja fel a segítségét, de … Tudnia kell, hogy miért… Miért történt ez, ott a medencében… Tartozom neki a magyarázattal, bár fogalmam sincs, hogy fogja fogadni. Még soha senkinek nem árultam el a félelmemet, és _az_, ami mindig történik, ha Maddox megjelenik…
Lassan megint felemelem a fejem, s ha nem ment még ki az ajtón magamra hagyva, akkor belekezdek, hogy megmagyarázzam neki, amit valószínűleg soha sem gondolt volna…
-Phil… szeretnék mondani valamit...-kezdek bele, de erőt kell hozzá gyűjtenem magamból, hogy tényleg elmondjam és beszélni tudjak róla. Nem ismerem még annyira, de úgy érzem, hogy benne jobban bízhatok, mint ezen a hajón bárkibe.. Lehet, hogy kinevet vagy még rosszabb… nem hisz majd nekem, de tartozom annyival, hogy ne a maga lelkére vegye a „bűnt”, amit nem ő követett el, hanem akit férjemmé választottak a „hatalmasok”…
- Magyarázattal tartozom azért… ami, a medencében történt. – veszek egy mély levegőt és félve pillantok rá, hogy hogyan folytassam. Talán megvet vagy kinevet, de úgy érzem, hogy ha most nem folytatom, amibe belekezdtem, akkor félek, hogy nem lesz erőm elmondani neki… De az is lehet, hogy nem is érdekli, mit őrzök fájdalmas titokként egy jó ideje…. Nem tudom, hogy …. Istenem! De nehéz erről beszélnem…




 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 10:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Áh, hetven éves öregasszonyok azok! Vagy igazából pasik. - Legyintek, hogy ezen kivételek nem is számítanak, de csak nevetek. Persze ez csak sarkítás, jellemfüggő ki mennyire mondja a másik arcába amit gondol, tegyük hozzá. De így előadva viccesebb én pedig szeretek mókázni.
-Azt reméltem nem tudod, óvatosan azzal a boksszal kislány! - Csóválom a fejem, hogy nézzenek oda, nő létére tudja, az semmi jót nem jelent. Mondjuk én úgy lettem nevelve, hogy a nőkre vigyázni kell, emiatt sem tudom mihez kezdek majd ellene a ringben, valószínű azon testrészeit támadom ami nem fájdalmas vagy inkább kifárasztom, ilyesmi. Mert nyilván nem az arcát ütöm... ez alól az éles helyzetek kivételek, bár ki tudja, lehet ott se menne. Szerencsére ezt még nem kellett tesztelnem.
Noirát pedig elkísérem a kabinjához, bár meglep van sajátja és nem a férjével közösben lakik. Ez.... ezt nem tudom hova tenni, rá is kérdezek. Igaz, nem teljesen világos, hogy miért kap ezért külön kabint, hiszen dolgozni ott az iroda, de bizonyosan van itt más is, ami nem tartozik rám. Mert ha alig van otthon a férj külön felesleges külön kabin, így is javarészt egyedül használná nem? Bár az nyilvánvaló, hogy nincs jóban a férjével, Malinoron kívül nem hallottam még olyan házasságról ahol legalább kedvelnék egymást a felek... Ám az feltűnik hogy meg-megremeg, néha végigfut a testén a lúdbőr. Kihozom neki a gyógyszert a fürdőből és keresek valami plédet, amit pluszban ráteríthetek, remélve nem bánja, de szeretném ha végre megnyugodna és kényelmesen lenne.
-Hát én is, első találkozásra így megszívd velem... nem jó ómen! - Mondom fanyarú mosollyal, mert ennél azért jobb benyomást szoktam tenni na. Bár az sem kerüli el a figyelmem, hogy nem nagyon akar már jó ideje a szemembe nézni, kerüli a tekintetem. De mivel bántottam meg? Mondtam valamit? Esetleg vegzálásnak fogta fel az ugratásaim? Esetleg mert mondtam csinos? Mit is mondtam... ó hát csak annyit hogy félmeztelen akart látni, de ez csak nem olyan... vészes. Elbizonytalanodom. Lehet ezek a kis semmiségek is túl közvetlenek és zaklatásnak veszik? Anno ezt fel se vették, bár... eltelt ötven év... minden más. Ehh.. Erre közli el kell mondania valamit. Uhh...
-Nem akartalak megbántani vagy vegzálni, őszintén szóval nem gondoltam túlmentem a célon... izé, túl közvetlen voltam vagy személyeskedő esetleg rámenős... nem volt szándékomban én csak... szeretek évődni. - Mondom még mindig guggolva előtte némiképp elgyötört arccal, mert hát úgy illik elébe megyek a bocsánattal, Sarah hányszor hozzám vágta ne utólag mossam már magam, vegyem már észre, ha hülye vagyok. Próbálom, eskü próbálom! Mert eszembe nem jut nem is én vagyok a hibás, általában én vagyok a hibás, azt kell mondjam és noha könnyen ismerkedem, de... tudom nem vagyok egyszerű eset. Persze ha közli nem én voltam meglepődöm és csendben maradok, nem beléfojtani akartam a mondandót, csak nekem is van egy habitusom.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 11:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Igazából, nem nagyon értem a hetven éves öregasszonyok említését, de ez is valami Földi hasonlat lehet, és nevetek vele. Ami meg a bokszot illeti és a vele járó esetleges sérüléseket.. Azt nem lehet előre kiszámítani vagy védekezni ellene. Az adott pillanatban dől el, hogy az Ellenfél miként reagál vagy mozdul a ringben, és védekező vagy támadó stílust alkalmaz. A törött orrom egy véletlen eredménye volt, de azóta jobban ügyelek az edzésen is, nem csak a szekrényajtónál. A kabinomba érve kicsit megnyugodok, de ahányszor szóba kerül Maddox, összerezzenek. Gondolom, hogy Phil ezt észre veszi rajtam, bár nem nagyon merek rá sem nézni. Annyira bánt, hogy miattam érez bűntudatot, bár semmi rosszat nem tett. Olyan nehéz összeszednem magam, hogy ne gondoljak a felém csapódó öklére és a belém hasító fájdalmakra, amiket éreztem és most is érzek, ahogy az ütések felelevenednek bennem. A számtalan kéklő folt, amiket próbálok elfedni egy vízálló alapozóval, és amik most is rajtam éktelenkednek, bár csak nagyon halványan-vagy alig- láthatók a rákent fedőréteg miatt. De most a zászlós, magát okolva a történtekért, bocsánatot kér, és én alig tudok megszólalni, bár eddig nem mertem még a szemébe se nézni annyira szégyellem magam, de most már még jobban… Maddox-ra gondolva mindig elkap a félelem és rettegés, ahogy most is remegek, és kiráz a hideg, ha felrémlik előttem az arca… Annyira félek, hogy Phil, nem fogja érteni… Most is magát hibáztatja, hogy ennyire megijedtem tőle. Dehogy tőle! Ohhh… Ha tudná!! Jajj.. Nem tudom, hogyan kezdjek bele… Még sohasem mondtam el senkinek és félek.. Ahogy, attól is, hogy .. A gesztusa viszont meglep, hogy rám teríti a pokrócot, mert látja, hogy az egész testem remeg és elönt a hideg veríték. Csak csendben ülök tovább és egyre jobban belém hasít a felismerés.. Azt hiszem, hogy joga van tudni, és ne magát vádolja a meg nem tett dologért, amit nem követett el, hanem Maddox bűne…
-Phil… várj!- emelem fel a tekintetem rá. Fogalmam sincs, hogyan kezdjek a „történetbe”, de most már tudnia kell, hogy miért volt..
-Nem tettél semmi rosszat!- kezdek bele, és a szemébe nézek közben. – Mint tudod… a férjem Maddox… kényszerített házasság a miénk. A gyűlölete felém, ezért „határtalan”.- próbálom összeszedni magam, hogy folytatni tudjam. -  Ami, most a medencénél történt, nem te miattad történt, és nem is a „rossz ómened” miatt, hanem, mert.. – Jajj, de nehéz beszélnem róla! Megint érzem, hogy kiszáradt a szám, és a remegés a pokróc melege ellenére csak egyre fokozódik. De most már belekezdtem és el kell mondanom neki. Nem tudnék a szemébe nézni soha többé, ha elhallgatnám az igazságot és hagynám, hogy magát vádolja olyanért, amiről nem is tehet. – A gyűlölete, mint mondtam, határtalan velem szemben, és minden alkalmat megragad, hogy ezt éreztesse is velem. - veszek egy nagy levegőt, hogy tovább tudjam mondani. - .. Még soha senkinek nem árultam el, mert félek, hogy .. – Elakad a szavam, ahogy megint magam előtt látom az öklét lendülni a testem felé, és érzem, hogy a szemem könnybe lábad, ahogy küzdök, hogy kimondjam. De azt hiszem, hogy pár pillanat kell, hogy most levegőhöz jussak és beszélni tudjak. Ha nem remegne minden porcikám, akkor lehet, elfutnék és elbújnék valahol messze egy félreeső sarokban, hogy a sírással enyhüljön a lelkemben felgyülemlett fájdalom és félelem… De nem tehetem meg, Phillel nem, hogy továbbra is magát okolja… Kis szünet után úgy döntök, hogy a dobozból előveszem a mosó-gélt, amit az alapozó eltávolítására használok és a lábamon lévő kéklő foltokról lemosom a réteget, hogy láthatóvá váljanak. Majd megint a férfire nézek, hogy elmondjam, hogyan kerültek oda és a testemen a többi megszámlálhatatlan ilyen és gyógyulófélben lévőeket is. –Ahogy ott a medencében a kezeddel felém fröcsköltél, nem a víztől rémültem meg, hanem abban a mozdulatban látni véltem, ahogy Maddox ökle felém csap és üt, ahol ér…és csak üt.. üt… Nem tudtam honnan jött a fejemben ez a kép...De, ahogy a lendületet éreztem, akkor azt hittem, hogy ő az, és nem tudok semmit tenni ellene.. Ahogy eddig sem tudtam.. Addig ütlegel, míg eszméletlen nem leszek..és félek.. Rettegek, ha valaki hirtelen mozdulattal közelít felém…Ne haragudj rám.. Nem akartalak megbántani, és azt még jobban nem, hogy miattam magad vádold, amit nem követtél el.. Kérlek, bocsáss meg nekem.. nem tudom, hogy jóvátenni… Nem tudtam…mitévő legyek… kérlek … Ne haragudj rám… - mire idáig elérek, már nem tudom visszatartani a sírást. Nem az ütések fájnak már, amiket most is újra átéltem, hanem az, hogy a zászlós magát okolta mindezért, ahogy látta rajtam, hogy félve kerültem a tekintetét is, nem érthette, és nem is sejthette, hogy teljesen más oka van, s nem ő okozta, hanem egy számomra szörnyű titok. Ne tudom, hogy mit mond Phil a hallottakra, és azt sem, hogy miként reagál, de most először érzem, hogy valamiért megkönnyebbült a lelkem, hogy kimondtam azt, amit hónapok óta átélek, amióta Maddox a közelemben van… Mert, eddig senkivel nem tudtam erről beszélni, s nem hinné el egy ember se… Most legszívesebben elbújnék valahova, hogy ne lássa senki a könnyeim… még Phil sem..  Mert, szégyellem magam miatta..…









 









 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 9:43 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Maradjunk annyiban, hogy nem teljesen értem mi történt. Azaz inkább fogalmazzunk úgy, halvány fogalmam sincs. Legalább hagyta, hogy visszakísérjem, adjak neki valami gyógyszert (bár nem tudom mit vett be igazából) és látva a hideg rázza betakarjam. Nos... azt hiszem ebben ki is merül a hasznosságom, főleg mert látom kerüli a tekintetem és nem igen kíván velem beszélni. Próbálok rájönni hol a hiba a mátrixban, kevés eredménnyel, ám ezt megosztom mikor belekezdene, ne higgye azt nem próbálok figyelni (vagy valami hasonló). De nem épp azt a választ kapom amire számítok, sőt, jön a férjével és hogy enyhén szólva nem kedvelik egymást. Ez így önmagában csak arra adna okot, hogy a férfiakban ne bízzon, de hát... jó tudom, lehet túllőttem a célon pár "beszólásommal", világos. Aztán folytatja, azt is közölve ezt nem mondta el senkinek. Egyrészt fura, hogy nekem akkor miért, bár... én a magam földi gondolkodásával és habitusával lehet más benyomást nyújtok. Elővesz valamit és mosogatni kezdi magát, meglepődöm, hogy mennyi kék-zöld-lila folt van rajta... és akkor megértem, hogy miért a férjével kezdte a beszámolót, lassan nyílik el a szám, de erre mit lehet mondani azon túl hogy összeszalad a szemöldököm? Ráadásul folytatja. És sír... uh, sosem voltam jó ha mások sírtak, magammal sem tudok mit kezdeni olyankor, nem hogy mással! De jobb híján óvatosan ügyelve a mozdulataim kiszámíthatóságára mellé ülök, átkarolom és a mellkasomra húzom, finoman simogatva a fejét. Hosszú ideig csendben vagyok, csak akkor szólalok meg, mikor úgy érzem kicsit megnyugodott.
-Noira... a családon belüli erőszak az én időmben is büntetve volt, kétlem a mostani más lenne. Lehet muszáj házasodni, de ez nem jelenti hogy mindent el is kell tűrni! Egy orvos bizonyítani tudja hogy mi történik veled, ahogy gondolom az edzőteremben is van kamera, azt összenézve világos nem onnan a sérülésed... - Ringatom is kicsit, reflex, szeretném ha megnyugodna. -A Te férjed is ki kéne nyírni... - Motyogom, mert úgy érzem valaki szórakozásból bővíti a kit érdemes gyűlölni és kicsinálni listám, Jenkins az élen, követi McGrover, most Noira férje... bár ha belegondolok, hogy McGroveré a CsH, akkor valóban elgondolkodtató hogy vajon lesz-e bármi vonulata annak, hogy odacitáljuk az ügyet. Pedig valamit csinálni kell! Kéne...
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 7:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Hosszú hónapok óta bennem gyűlő fájdalmas titkomat, most először osztottam meg valakinek. Eddig magamba fojtottam minden nap, és rettegtem, hogy egyszer valahogy kitudódik, és nem tudom rejtve tartani a sok horzsolást és véraláfutást. Eleinte jártam a gyengélkedőre, hogy valami krémet kapjak rá, de aztán szégyelltem az egyre több kéklő foltot megmutatni, mert az Orvos is legyintve nézett rám, mondván, hogy az „űzött sportom, ezzel jár”. Hitetlenkedve csak felnevetett, amikor elmondtam, hogy nem ott „szereztem” és kinevetett akkor is, mikor egyre sűrűbben voltam látogatója az orvosi szobának. Pár alkalommal még elmentem, de aztán már nem láttam értelmét. Tudom, hogy Maddox mindent letagadna, és én hiába mondanám el bárkinek, senki nem hinné el róla. Volt, amikor pár napig alig tudtam aludni, és enni sem volt nagy kedvem a fájdalmaim miatt, inkább csendben elvonultam, hogy a munkámba temetkezve eltereljem a gondolataimat. Próbáltam minél messzebbre kerülni tőle, és csak akkor lélegezhettem fel, mikor bevetésre indult. Napokon át sírtam a párnámra hajtva a fejem, és válaszokat kerestem, hogy miért?! Én sem akartam ezt a házasságot, ahogy ő sem, de soha nem tetem ellene semmi rosszat. Ha rá mertem kérdezni, akkor még nagyobb dühvel és csapásokkal „hallgattatott” el….  és ez így ment heteken át. Mikor már a testem és a tudatom is kezdte „feladni”, akkor hagyta csak abba, mikor már nem mozdultam. Fura érzés, de amikor belevesztem a sötétségbe, nem éreztem legalább semmit… Mikor magamhoz tértem a kabinom padlóján, csak a fájdalom és az elgyötörtség maradt, és a sírás. Az arcomra, azért ügyelt, hogy ne érje az ökle csapása, bár lehet, hogy azt szándékosan nem tette, mert átható bizonyíték lenne, és ez visszafogja… vagy, nem is tudom… Valahogy képtelenségnek tartom, hogy aki gyűlölettől vöröslő arccal csap egymás után rám, - és nem érdekli, hogy már mozdulni sem tudok-  nehéz elhinni, hogy van valami, amit tudatosan „kihagy”, vagy csak más oka lehet..  fogalmam sincs… S most itt van a zászlós, akinek egy ártatlan mozdulata a fröcsköléssel, felszínre hozta azt a rettegést és menekülési vágyat, hogy rémültem próbáltam védekezni ellene. De nem is volt okom rá, és mikor felfogtam, hogy mi történik, már nem tudtam visszacsinálni. Szegény Phil, önmagát okolta, a történtekért, pedig egyáltalán nem tett semmi rosszat, és emiatt még jobban hibáztatom magam. Ahogy belekezdek a „történetembe”, újból érzem az öklét és a testem akaratlanul is belesajdul. Nehezen jönnek a szavak az ajkamra, de végig kell mondanom, hogy magyarázatot adjak Philnek és értésére adjam, hogy ő mindenben ártatlan, és ne okolja magát, mert nincs miért.
Ahogy minden részletet elmeséltem neki, már csak a sírás marad és a mélységes üresség, ami egyrészt könnyebbség, másrészt még nagyobb bizonytalanság számomra. Fogalmam sincs, mit gondolhat ezek után a zászlós, és csak remélni tudom, hogy nem nevet ki, vagy nem ítél el. Csak folynak a könnyeim, amit nem tudok elapasztani… Minden félelmem és gyötrelmem kijön rajtam, ahogy a lelkem megkönnyebbül, hogy el tudtam neki mondani a teljes igazságot. Szorosabbra húzom magamon a takarót, mintha ezzel is el tudnék rejtőzni mindenki elől, pedig tudom, hogy sohasem szabadulhatok…
Nem tudom mennyi idő telik el, míg a könnyeim lassan „elapadni” látszanak, de amint újra visszazökkenek a kabinom valóságába, Phil vigasztalóan magához szorít. Arra sem emlékszem, hogy mellém ült, vagy bármiféle mozdulatot tett volna, és ez meglepett. Egy pillanatra ösztönösen elhúzódtam volna tőle, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ehhez sincs már erőm. Jóleső volt, hogy nem hagyott magamra és nem is rohant el fejvesztve… inkább vigasztalni próbált és ez nekem nagyon furcsa érzés. Amióta elkerültem Otthonról, senki nem volt ilyen „közel” hozzám, -Férfi meg pláne!- de most, csak csendben ültem és az ürességre gondoltam. A szavai is csak később kaptak értelmet a fejemben, bár a beletörődés és a kilátástalanság mély árkot húzott a lelkem és az akaratom közé. Félek, hogy olyan ábrándok – mint a válás- sohasem fog bekövetkezni, és örökre ebben a csapdában maradok. De legalább Philnek el tudtam mondani, hogy neki nincs oka a bűntudatra, inkább nekem van, amiért ilyen helyzetbe került miattam… Annyira sajnálom, hogy fájdalmat okoztam, de minden erőmmel azon leszek, hogy jóvá tehessem valahogy, ha egyáltalán még lehet.
-Nem hinném, hogy valaki is hinne nekem. Sokszor próbáltam küzdeni, de … feladtam Maddox ellen…– mondom halkan, bár ez inkább kijelentésként is hangozhatna, de valahogy már belefáradtam az örökös rettegésbe. Az Orvos sem hitt nekem, és ki vagyok én, hogy ezt meg tudjam változtatni? Egy nő, akit kényszerítettek egy férfihoz, akitől csak a fájdalmas sebeket és a gyötrelmet kapta. Nem tudom, mit tehetnék… Nem akarok érezni semmit és elfelejteni minden rosszat… Mert most jó, hogy a zászlós mellettem van, s talán megért. Már idejét se tudom, mikor voltam ilyen közelségbe valakihez, akinek a vállára hajthattam a fejem, és csak üldögélni, s átadni magam az érzésnek, hogy nincs félelem..





 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 9:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Nos, sok dolgot nem értek még, hogy hogyan is működnek a dolgok mostanság. Mert rendben hogy kötelező házasodni, hogy mihamarabb gyereket kell szülni, mert kevesen vagyunk meg hát háborúskodtunk is, de akkor is vannak az embereknek jogai nem? Mert attól hogy mellém adnak egy nőt, nem jelenti a tulajdonom lesz és azt csinálok vele amit akarok, avagy Ő velem. Persze értem, hogy minimalizálni akarják a kibúvókat, de elég súlyos dolog azzal vádolni valakit hogy erőszaktevő nem? Tehát ha ilyen van kivizsgálják az ügyet, nem? Vagy ennyire nem érdekli őket, csak szülj aztán jó van? Kétlem, ha megveri a terhes nejét abból nem lesz gyerek vagy lesz ám fogyatékos, kell ez a vezetőségnek? Nem hiszem el hogy ne lehetne tenni semmit! Emiatt is ülök óvatoskodva mellé és karolom át, próbálom vigasztalni, gyöngéd mozdulatokat tenni. Nem akarom azt higgye én is képes lennék bántani, főleg hogy el merte mondani a dolgokat. Sejtem hogy bizalom kellett hozzá, avagy eddig bírta és eltört a mécses, akkor pláne jó ha tudja, hogy nem fogok visszaélni a dologgal. Vagy... ilyesmi.
-A férjed ellen hiába szállsz szembe, abból csak annyi sülne ki hogy leütöd egy vázával vagy leszúrod a szeletelő késsel... Vannak jogaid, nem vagy a tulajdona, tehát biztos lehet jelenteni ezt a Családügyiseknél. Vagy a... rendőrségen? - Van még ilyen szerv egyáltalán? Valószínű nincs, katonák vannak, de Ők ebbe kétlem beleszólnának. Minden esetre én nem akarom feladni. Sam helyzete is reménytelennek látszik de ott sem adom fel, hát még Noira esetében, ahol legalább egy "mezei" ember az ellenfelem, nem egy kancellár...
-Tényleg senkinek nem mondtad még? - Kérdezem óvatosan, mert akkor nehezebb dolgunk lesz. Bár... ki tudja. Sosem volt dolgom ilyen üggyel - szerencsére.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 19, 2019 1:32 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Nem gondoltam volna, hogy valaha is tudok erről beszélni, és megosztani egy másik emberrel. Eleinte próbáltam „segítséget” kérni az Orvostól, de ahányszor felkerestem, nem tulajdonított nagy jelentőséget a kék foltjaimnak és a zúzódásaimnak. Betudta a boksznak és a vele járó „mellékhatásnak”. Többszöri alkalom után viszont nem láttam értelmét, hogy elmenjek hozzá. Tudom, hogy sokan ezt nem így tették volna, de amikor sokadszorra kinevetik az ember lányát a sérüléseire, akkor már elveszik az a bizalom, aminek meg kellene valahol lennie. Legalábbis nálam már nem maradt egy hangyányi sem, és aztán csak teltek a hetek, hónapok, amik egyre durvábbak és fájdalmasabbak voltak számomra. Ezen a ponton volt az, mikor a némaságba burkolózva próbáltam „eltemetni” magamban a küzdelmet, ami egyre csak kilátástalanabb lett. Ebben a világban a férfiak szava „erősebb” a nőéknél és azt a gyűlöletet látva Maddox szemében, ahogy rám néz, elkeseredést eredményezett. Nem volt senki, akinek elmondhattam volna és egy idő után már nem is akartam beszélni a történtekről. A munkámba menekülve éjjel-nappal tereltem el a gondolataimat, és bíztam benne, hogy egy napon véget ér. Vagy így.. vagy úgy….
Phil viszont akaratlanul is felelevenítette az átélt szenvedésemet, és ahogy magát okolta a viselkedésemért, így jogosnak éreztem, hogy megtudja az igazat _erről_ . Bár féltem, hogy ugyanúgy járok, mint a hónapokkal ezelőtti orvosi vizsgálatot végző dokival, de a zászlós nem nevetett ki, s nem is hagyott magamra, ahogy már sokan… S ez, most először reményt adott, hogy ne magamba fojtva birkózzak meg a teherrel, ami nyomja a lelkem egy jó ideje. De, eddig nem tudtam senkinek se elmondani.. Csak neki. Szinte érzem, ahogy a hatalmas kő legördül a szívemről, és ahogy a könnyeim lassan elapadnak, csak „lebegek” abban a jóleső érzésben, hogy most nem vagyok egyedül és nem kell félelemmel lennem. Maddox nem egy „átlagos” férj, ahogy nem is lehetne annak nevezni, de amikor csak azt várod, hogy vége legyen mindennek, akkor már nincs miért szembeszállnod. Csak a tudattalanságra készülsz, amiben nem érzel semmit.. Se sajgó testet, sem pedig repedt bordákat.. semmit. Mintha egy örökmozgó mókuskerékben ébrednél és csak azt akarod, hogy bárcsak egy rossz álom lenne minden egyes ökölcsapás és rúgás, amit kapsz.. Pedig semmi rosszat nem tettél…
Arra, hogy „mit lehetne tenni” Maddox-al, azt nem tudnám megtenni… Nem azért, mert nem lenne jogos önvédelem, de a férjem, és én lennék az első számú gyanúsított, akit hét lakat mellett őriznének a fogdában a férje halála kapcsán. Akkor sem hinne nekem senki. Vagy talán egy valaki, Phil, akire „rázúdítottam” mindet egyszerre, de mégsem hagyott magamra…
-Nem hinném, hogy megoldás lenne, ha leütném egy vázával, vagy egy méretes konyhakést mártanék bele.. – mondom halkan, bár sokszor elképzeltem, hogy nem is én vagyok ebben a világban, hanem ez csak egy rémálom, amiből egyszer majd felébredek.. De egyelőre nem így van…
Próbálom összeszedni magam és ismét az a Noira legyek, aki mindig magabiztos és erős, de most nem megy.., Valahogy, még megmozdulnom se sikerül, pedig minden erőmmel azon vagyok.
-Még senkinek nem mondtam el.. Rajtad kívül.. Mert, nem tudtam, hogyan kezdhetnék bele, amit eddig hónapokon keresztül csak magamba zárva tartottam, s nem volt senki, akiben bízhattam..
Tudom, hogy ez másnak csak kifogásnak hangzik, de amikor minden reményedet elvesztettél, akkor már semmid nem maradt, csak a jótékony tudattalan állapotot „várod” és nem gondolsz már másra.
Most viszont, egy véletlen s ártatlan mozdulat okán tört felszínre az érzés, ami átalakult egy másikká és most jó, hogy valami pluszt is kapok mástól, és nem csak a rossz érzéseket. Hálás vagyok a zászlósnak és nem tudom elégszer megköszöni, hogy tényleg nem hagyott még most sem magamra.






 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 19, 2019 10:02 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Sok mindenre számítottam mikor Noira felkeresett ma... dél körül? Még mindig nem tudom hány óra, mindegy is, na tehát sok mindenre de erre nem. Gondolom Ő sem így tervezte, végtére is első ismerkedésre kissé meredek a dolog, ellenben ez egy olyan dolog amit nem értem miért söpörnek mások a mára lassan nem létező szőnyegek alá. Valamint Noirát sem értem miért nem jelezte valahol "hivatalosan" a panaszát. Igaz, akik ilyen helyzetben vannak gondolom félnek csak rosszabb lesz, nem csoda hát ha hallgat. De hogy az orvosok se gondolják át a dolgot! De abban egyetértek hogy nem hinném jó ötlet a férjével szemtől szemben szembeszállni.
-Hát valamire megoldás, de karcsú megoldás. Avagy inkább más problémát szül. Ezért mondtam jelentsd fel. Ha nem bokszolsz egy ideig tudod bizonyítani nem voltál és ha megver egyértelmű lesz nem az edzőteremből van a zúzódás.- Kérdés elhiszik-e neki, de mi oka lenne üresben vádolni egy ilyen súlyos bűnnel bárkit is, nem?
-Hm. De ez nem maradhat így, komoly bajod lehet, ez nem állapot. Vagy... kamerázd le. Egyszer üssön meg megint és venni fogja a kamera, eljuttatod a családügynek és kénytelenek lesznek elhinni. Ha kell én alátámasztom hogy a férjed szóban bántalmazott, azt úgy sem hinnék el, hogy láttam megüt. De azt hogy erőszakos veled igazolhatom. Csak találkozzak vele. Ne izgulj, rutinos verekedő vagyok, ha kötözködne vagy féltékenykedne. - Ki tudja mi játszódna le a fejében. De egy rejtett kamera sokat segíthet és ebben speciel én is tudok segíteni. Egy ilyen program nem egy nagy etwas.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 19, 2019 4:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Nem is tudom, hogy mit érzek, most, hogy Philnek elmondtam a titkomat. Megkönnyebbülést, vagy reményt, hogy valami változhat? Nem tudom… Sokszor merengtem el, hogy mitévő legyek, de eddig nem mertem senkinek megemlíteni, mert félek, hogy Maddox fülébe jut a feljelentésem, és ha megtudja, akkor lehet, hogy még nagyobb dühvel esik nekem. Azt a gyűlöletet, amit a szemében látok, amikor rám néz… el sem tudom mondani milyen… Borzalmas…vagy annál is szörnyűbb..
Tudja nagyon jól, hogy az 53 kg-om ellene mit sem ér, mert tőlem háromszor nagyobb és jóval erősebb… Hiába próbálok védekezni, egy csapása a földre terít, és csak üt…csak üt.. csak üt, addig míg, nem mozdulok. Akkor lehet, hogy „megnyugszik” és / vagy elégedettséggel tölti el a gyötört testem látványa?.. Fogalmam sincs… Nem tudom, mi játszódhat le a fejében ilyenkor, de senki nem hinné el róla, ahogy nekem se, hogy minden egyes alkalommal, mikor a bevetésről „hazatér”, szó nélkül nekem esik és bármit csinálok, addig ver és rúg, míg megszűnik az ellenállásom. Ahogy erre gondolok, a takarót is szorosabban húzom magam köré. A zászlós jelenléte megnyugtat, de félek, hogy ebbe „belerángatva”, neki is baja esik. Azt nem bocsátanám meg magamnak.. Nem akarom, hogy miattam bárki is szenvedjen, vagy megsérüljön. Éppen elég baj van anélkül is, és ezért sem mondtam eddig senkinek. Még Simonnak se, pedig ő is talán megértené. De nem mertem még megemlíteni sem, nemhogy elmondani neki… Imádom a munkám és ha valamiért nem tudnám csinálni, akkor belehalnék… Ez az egyetlen örömöm és megnyugvásom, hogy dolgozhatok és azzal foglalkozhatok, amit mindig is szerettem..
-Úgysem hinne nekem senki…-hajtom le a fejem, ahogy az elmúlt hetekre gondolva az orvos is kinevetett, azóta nem mertem senkinek elmondani… mostanáig. Igaz, hogy a zászlóst alig ismerem és csak pár órája találkoztunk először, de ahogy saját magát vádolta a történtekért, úgy éreztem, hogy joggal tudja meg az igazságot, és ne magában keresse a miérteket, amit el sem követett.
-Gondoltam már rá, - az elején - de aztán letettem róla. Ha az orvost nem érdekli, hogy mi okozhatta a rajtam lévő véraláfutásokat, akkor hogyan győzhetném meg a hatóságot bizonyíték nélkül? A vád súlyos, de hogyan bizonyíthatnám? – nézek a férfire – Mindent letagadna… - nagyot sóhajtva ülök tovább az ágyon és csak lassan jutnak el Phil szavai a tudatomig.. Egy kamera?.. Talán az elegendő bizonyítékot adna a tettére, és ha ezt a kezemben tarthatnám? Akkor talán.. változást hozhatna.
-Igen… igazad lehet. Ha videofelvétel készülne erről, akkor talán meglátnák, hogy mit tesz velem… -hunyom le a szemem, ahogy ismét az ütéseit érzem a testemen, de az is remegéssel tölt el, hogy akkor sokan megtudnák, hogy …  Maddox, valójában milyen ember. Nem olyan, amit eddig tudtak róla, hanem sokkal brutálisabb..
-Pár nap múlva lehet, ismét visszatér a bevetéséről, mert átlagban kéthetente bukkan fel, majd megint „eltűnik” a következő tizennégy napra.. Addig sikerülhetne bekamerázni a kabinomat? Segítenél benne? –nézek rá ismét, de félek is, hogy ezzel belerángatom az ügybe, és nem szeretnék neki kellemetlenséget és főleg sérülést, ha őrá is rátámadna Maddox. Elég, hogy engem ütlegel, és nem akarnám, hogy Philnek baja essen. Az már tényleg sok lenne a lelkemnek. –Megyek, lezuhanyzom.. Azt hiszem, hogy jól esne a forró víz, hogy felmelegedjek. Nemsokára jövök... ha nem baj? – pillantok a zászlósra, bár nem tudom, hogy hogyan tovább, de kell egy kis lélegzetnyi idő, hogy a forró zuhany felmelegítsen kicsit, és a gondolataimat is rendezni tudjam. Nem tudom, hogy Phil hogyan tudna segíteni, de ha megtenné, akkor talán felcsillanna egy reménysugár, amire eddig gondolni se mertem… Remélem, hogy nem tart rossz házigazdának, és nem veszi zokon, hogy pár percre bevonulok a fürdőszobába, de érzem, hogy kicsit segítene, hogy ismét összeszedett legyek. .. Csak ne szédülnék ennyire… Remélem, a zuhany segít ezen is. Ha nem tart vissza,- és nem sértem meg vele-, akkor felkelek az ágyról és megyek, hogy kicsit rendezettebb legyek… Legalábbis igyekszem, hogy ne lásson ennyire elgyötörtnek, még ha úgy is érzem magam.





 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 19, 2019 10:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-épp most találtál valakit aki igen, nem gondolod máris elbuktad ezt a hipotézist? - Kérdezem kedvesen, noszogatva, hogy ez a lehető legrosszabb hozzáállás. Egyszerűen olyan embert kell választania, aki valóban tenni is tud és kötelessége is. Egy orvos, egy családügyis, egy hadnagy, valaki, akinek erre van felhatalmazása. Nekem speciel semmim sincs, de a kamerát meg tudom oldani, ahogy a tanúskodást is vállalom, nem félek attól kapok egy verést a férjétől. Vertek már meg nagyon, itt vagyok, no meg az ilyen pasasok csak a nőket verik, a férfiakat nem merik.
-Attól még kihallgatják és vallomást kell tenni. Hazugságvizsgáló is van. - De a kamera lesz a nyerő, érzem, mert Ő maga is jobban elmereng.
-Igen, bár annak azért nem örülnék, mert akkor el kell szenvedned a verést újra. Ha most odamegyünk a családügyisekhez lehet elkerülheted. Tudom a kamera biztosabb csak... - Húzom a szám, hogy az szenvedéssel van kikövezve. Nem repesek a dologért.
-Persze. Holnap reggel ha akarod megcsinálom, csak vennünk kell kamerát. - Azon múlik csak, mert kihelyezni és felhőre kötni már bonyolult, annyira már elmélyedtem az újításokban hogy ezt kijelenthessem. -De mondom Noira, ha ez van hívj át, átmegyek, segítek. Meg tudom védeni magam, talán Téged is. Nem repesek az ötlettől megint bajod esik. - Hangsúlyozom, főleg mert ha tényleg megveri és otthagyja... Jézus. Remélem át fog hívni hogy segítsek, de a legjobb lenne megelőzni, erre kéne törekedni!
-Menj csak, megvárlak. Csak óvatosan, nehogy elszédülj a melegtől. - Vagy bármi hirtelen mozdulattól, maradjunk annyiban. Addig jobb híján maradok az ágyon és elkényelmesedem annyiban, hogy hátam a falnak vetem, a PDA-n meg keresgélek kamerát, programot rá. Persze ha visszajön - remélem visszajön, mert nem szívesen ellenőrizgetném jól van-e ha már zuhanyozni ment - akkor elteszem a PDA-t és ismét teljesen rá figyelek. Nem tudom mit szeretne, hogyan érezné jobban magát, de gondolom egyedül még nem maradna feltétlen. Ha mégis, akkor meg úgy is mondja, egyelőre magamtól még nem vetem fel a távozást, ne érezze teher vele lennem, mert nem az.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 2:20 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Mire kimondom, hogy nem hinne nekem senki, Phil már rá is cáfol. – Igazad van. Így már, nem teljesen helyes a megfogalmazásom, mert te közéjük tartozol. Köszönöm…- nézek rá egy kedves mosollyal. Amúgy nem hittem volna, hogy lesz egyetlen ember, aki hinni fog nekem. Ráadásul a zászlóst csak pár órája ismertem meg személyesen, de olyan bizalmat sugároz felém, hogy el tudtam mondani neki azt, amit eddig senkinek. Viszont arra a gondolatra, hogy ismét Maddox öklével és rúgásaival kell szembenéznem… beleremegek. Félek, és ezt nem tudom véka alá rejteni, bármennyire is szeretném erősnek mutatni magam. De azt is tudom, hogy ha nincs ellene olyan megdönthetetlen bizonyíték, amit nem tud letagadni - és kézzel is fogható -, akkor talán véget érhet ez a rémálom…
-Igen.. Tisztában vagyok, hogy megint szembe kell néznem vele, de azt is fontolóra vettem, hogy ha most nem készülne el a videó róla, akkor évekig is bizonygathatnánk a dolgot, úgy akkor nagyobb eséllyel „úszná” meg a büntetését, ha már ezt tényleg büntetik… Nem tudom, hogy mit gondoljak vagy érezzek erről, de meg kell lépnem, hogy a végére tegyünk pontot, és aztán nem kellene félnem tőle soha többé… Huhh… Remeg kezem-lábam, de abban is biztos vagyok, hogy ez lesz az egyetlen esélyem és kizárólagos lehetőségünk „rajtakapni”. Mert, ha nem sikerül, akkor óvatosabb lesz, vagy nem is tudom. Mindenre gondolok már vele kapcsolatban, csak jóra nem. - Arra, hogy most azonnal induljunk a CSH embereihez..  Nem szeretnék. Nem azért, mert ellenkezni akarok a zászlóssal, csak a teljes, és megcáfolhatatlan bizonyítékok a kamerafelvételek lennének ellene. Talán őrült merészség a részemről, hogy ismét az ütései elé „állok”, de muszáj megtennem.. Érzem, hogy másként nem lenne soha vége… Vagy talán megint hetek, hónapok múlva, amit már nem hiszem, hogy kibírnék…
A pokróc ellenére nagyon fázom, - mintha, egy fagyos verembe estem volna - olyan érzés fut végig a hátamon. De Phil, hogy itt van velem, kezdek megnyugodni. Nem tudok magyarázatot adni rá, de nem is szeretnék egyedül maradni. Sok gondolat kering bennem a közelgő fájdalmas „leleplezés” miatt, de most nem hátrálhatok meg. Végig kell csinálnom, bármennyire is tiltakozik az elmém és a testem egyaránt. De, ha most sikerül „megfogni” Maddox-ot, akkor véget érhet mindez… Nagyon szeretném.
-Rendben. – bólintok a rejtett kamerák beszerelésére. –Reggelre meglesznek a kamerák, ahány darabra szükséged van. – ez mondjuk nem olyan nagy gond, mert a szükséges felszerelések, mind megvannak a raktárban és „csak” vételeznem kell annyit, amennyit mond a zászlós. Nagyjából én is be tudnám saccolni, de inkább rá bízom ezen részét is. Amúgy sem vagyok olyan állapotban, hogy mindenre tudjak figyelni, és ha nem szédülnék, - s nem hasogatna a fejem -, akkor talán, koncentrálni is tudnék. De most inkább a zuhany az, ami némi felmelegedést hozna, mert úgy érzem, mintha kihűlt volna a testem és jéghideg minden porcikám. Sok minden jár a fejemben, bár most csak a forró víz és a kellemes zuhany lebeg a szemem előtt. – Köszönöm, hogy segítesz ebben és ennyire aggódsz értem… - mondom ki halkan, bár nagyon is sokkal tartozom neki mindazért, hogy megértést és bizalmat adott, pedig alig ismerjük egymást. De úgy hiszem, hogy meg kell tennem, hogy ismét Maddox-al farkasszemet nézzek és … Jajj Istenem! Megint az a sok fájdalom. De erősnek kell lennem.
-Rendben… igyekszem. Hamarosan jövök is vissza. - lépek be az apró kabinajtón, majd levéve a ruhámat, már csak a szorosan rám tekert fáslitól kell megszabadulnom, ami a repedt bordámat”tartja” nap közben. A fájdalom még megvan, de most a gyógyszer is kifejtette már a hatását és elviselhetőbb, mint tegnap volt… Ahogy a csapot megnyitom, máris behúzom a fülke ajtaját és csendben állok, hogy engedjem a fejemre „zúduló” vízsugarat. Közben igyekszem kizárni minden gondolatot és a lazulásra koncentrálok. Nem tudom, mennyi ideig állok már az apró kabinban, de érzem, hogy egyre jobban visszatér a hő a testembe, eltűnve a hideg érzet, és a remegő kezem, sem annyira szembetűnő már, mint amilyen nemrég volt. Aztán lassan kilépek a gőzzel teli fülkéből és még jól is esik az arcomba „csapódó” hűvösebb levegő, ami kicsit felfrissít, az elmúlt órák nehéz pillanatai után. A fejemen lévő puklimat se érzem már olyan hatalmasnak, bár még mindig érzékeny, ha hozzáérek. A törülközés is aránylag elég könnyen megy, és még a köntösömet is sikerül felvennem, azért a fájó oldalam, néha belenyilall. De, ahogy az Uszoda öltözőjében is az a bizonyos Murphy törvényei érvényesültek, most sincs másként. A hajtörlőm kiejtem a kezemből a sietős mozdulataimnak hála - vagyis a bénaságom miatt - majd gyorsan hajolok utána, hogy még elkapjam, mielőtt a padlóra esne. A hirtelen mozdulattól megszédülve nekiesem a csapnak, ami elég kellemetlenül a bordáimnak ütődik. – A fenébe… Pont most kellett leesned?!- Pár pillanatig alig kapok levegőt, de próbálok kiegyenesedni és összeszedni magam. A rögzítő kötést, aztán valahogy magamra tekerem, hogy ezzel is minimalizálni tudjam a mozdulatokat. S ha ezzel megvagyok, akkor már csak a pólóm és a nadrágom van hátra, amit pár szisszenéssel és lassú mozdulattal magamra veszek. – Végre… - sikerült felöltöznöm, bár addig nincs semmi baj, míg pár lépéssel elérek az ajtóig, de úgy látszik, hogy nagyobbat „kaptam” a csaptól és a beszorult levegőtől egyre nehezebben lélegzem. Ráadásként még a fejem is egyre nehezebb. Lehet, hogy nem volt mégse olyan jó ötlet ez a forró vizes zuhany?! - Csak érjek el az ágyig!… Ígérem, egy hétig nem fogok futni menni!- motyogom magam elé, ahogy nyitom ki az ajtót, hogy elbotorkáljak az ágyig és leüljek kicsit. -Phil...- Elég nehézkesen sikerül haladnom, de azt hiszem, hogy ha nem segít odajutnom, akkor biztos nem érek még a közelébe se ép tudattal, az egyre jobban gyengülő lábaimon állva.




 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 9:35 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Nincs mit köszönni, hidd el, lesznek akik hisznek Neked. - Nem tudom mennyire mintapéldány a férje, de hát mindig azok a leggyanúsabbak nem? Velem a sok a baj, de én normális is vagyok. Vagy... olyasmi. A lényeg, hogy Noirának el kell hinnie, hogy nem én vagyok a csodabogár, hanem próbálkozni kell, igaz, azt is okosan. Enélkül nem tudjuk megszüntetni a problémát, azaz a férjét.
-Persze hogy büntetik, milyen világ lenne ha nem?!- Így is sok mindent rémálomnak élek meg, hátha még az ilyen esetek is megengedettek lennének! De kétlem, ha így lenne nem kavart volna akkora port McGrover "vallomása". -Hát jó... csak érted... jobb lenne ha nem tudna komoly kárt okozni benned még véletlenül sem, ha meg tudnánk szakítani vagy valami... erre mondtam hívj át. - Mert mi van ha pont most gondolja úgy halálra veri? Akkor semmi értelme nem volt az egésznek és még csak tenni se tehettem volna semmit. Egyszerűen nem akarok erre az eshetőségre gondolni, de a halál a nyomomba szegődött és folyamatosan kacag a vállamon.
-OKé. Hát... Te tudod mekkora a lakás, hány helyiség van, de úgy kell elhelyeznem őket, hogy nagy szöget fogjanak be, több oldalról eshetőség szerint. Szóval szobánként minimum kettő. A fürdőbe is kell, ne haragudj, de ha ott esik neked... érted. És a kamerák kicsik legyenek, ugye. - Mondjuk szerintem magától is tudja, épp csak megerősítés végett teszem hozzá, hogy gondolkodni se kelljen rajta, csak beszerezni. Minden esetre remélem nem gondolja kifigyelni szeretném, csak éppen kétlem van esély "kicsalogatni" oda ahol épp kamera van. Egyszerűbb ha mindenhol akad 1-1.
-Sokan mások is megtennék, hidd el. A kiszolgáltatottság érzése nem jó és nem helyes, ami veled történik. - Nyomatékosítom, hogy nincs mit megköszönnie, természetes, hogy valami megoldást próbálok keresni erre, vele együtt. A zuhanyra bólogatok, amíg elvan legalább utána nézek a kameráknak és rendszereiknek. //Mondjuk ha volt rajtad fásli azt a medencében is láttam volna és megkérdezem mi történt xD//
Némi zajra leszek figyelmes, elcsúszott?
-Noira? - Szólalok meg hangosabban, hogy behallatszódjon, remélem válaszol. Aztán megjelenik az ajtóban, de maradjunk annyiban látott jobb napokat is. -Wowowow... sokat vállalsz kislány! - Dobom magam mellé a PDA-t és már pattanok is fel, hogy megtámasszam. Jobbnak látom elfektetni az ágyban, a kütyüm visszateszem a zsebembe. -Neked orvos kéne... hívjak ide egyet? Nem tudom jó ötlet-e holnap reggelig várni, amíg felébredsz. - Annyira analfabéta vagyok ebben, de tényleg, Irisnak is sok idő volt mire Sarah elmagyarázta hogy lehet segíteni ha gond van, de ez... fogalmam sincs mi a helyes, ha alszik vagy ha hívok ide valakit. Mondjuk még mindig nem hányt, szóval talán csak kimerült. Vagy... nem? Fogalmam sincs, de egyelőre bizonyos, hogy betakarom és jobbnak gondolom ha fekszik az ágyban.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 5:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
-Értelek…- bólogatok Phil szavaira. – Biztosan...- sóhajtok nagyot, és ez elgondolkodtat. Elhiszem neki, hogy biztos vannak/lesznek majd olyan emberek, akik elhiszik, ami történik velem, bár eddig vajmi kevés pozitív tapasztalatom volt e téren, de bízom benne, hogy a zászlósnak igaza van. Nincsenek tapasztalataim a házasságban élésről, de én sem tartom normálisnak amit Maddox tesz velem. Tényleg nem bántottam őt még szóval se, de amit a szeméből kiolvasok, az tiszta gyűlölet. De, nem is akarok most erre gondolni, mert így is kiráz tőle a hideg, ha rá gondolok. A pokrócba burkolózva próbálom magam megmelegíteni, bár nem sok sikerrel. A kamerák ötlete viszont tényleg remek, már csak azért is, mert olyan bizonyítékot szolgáltatna, amit nem tudna letagadni. Ahogy végigszámolom a kabinom helyiségeit, - ami nem sok, és nem is nagy – így nincs nehéz dolgom a darabszámokat megsaccolni.
-Igen, igazad van.. Nem lehet kiszámítani, hogy hol és mikor történhet a .. tudod. – Még beszélnem is nehezemre esik most erről, de a kamerákat tényleg jó ötletnek tartom.
-A fürdő nagyon kicsi, ahogy te is láttad… Maddox oda nem igazán fér be a testalkata miatt...  190 cm magas és kb. 145 kg izom van rajta.... De, attól még tehetsz oda is. – számolom tovább magamban a lehetséges helyeket és azt, hogy kábé tíz darab elegendő lesz, és a hozzájuk tartozó kiegészítőkre… Amit a karórámról le is adok rendelésként a Raktárosnak, külön kiegészítésként, hogy küldesse ide a kabinomhoz, és ne a laborhoz. –Ez kész is. Hamarosan kiküldik a rendelést, és ha még fennáll a segítő kezed a beszerelésre, akkor neki is kezdhetünk… csak egy gyors zuhanyt veszek, ha nem gond..- próbálkozom egy mosolyfélével, de nem hinném, hogy a vidámság most az arcomon látszana. Phil segítsége nagyon kedves és mit tagadjam, hogy nagyon jóleső. Eddig ő ez egyedüli, aki ismeri a teljes igazságot az elmúlt hetek és hónapokról, amit minden egyes nap átélek újra és újra, ahogy a tükörbe nézek magamon. Számtalan véraláfutás és zúzódás van rajtam, bár ez a vízálló fedőkrém remekül elhalványította mindet, de az oldalam eléggé fáj, mikor levegőt veszek…
A zuhany gondolata ad némi örömöt és legalább felmelegedhetek kicsit, amire most vágyom. Hidegség fut végig rajtam, ahogy az ütéseire gondolok, és ha sikerül pár percre is elfelednem a fájdalmat a forró zuhany alatt, akkor már nyugodtabbnak érezném magam.
-Arra gondoltam, hogy adok majd neked egy hordozható kis kütyüt, ami összeköttetésbe lesz a felszerelt kamerákkal. Ez persze zárt rendszerű, de mozgásérzékelő is benne lesz. Vagy, amit gondolsz bele programnak. Az alapot odaadom, aztán kiegészítheted, amivel csak szükséges. Te vagy a Programozó… – nézek rá egy mosollyal, bár most mindenre sokkal nehezebben tudok koncentrálni, de tudom, hogy a zászlós meg fogja oldani a dolgot. Ez az ő szakterülete… Aztán, indulok is a fürdőszoba felé, hogy beálljak a vízsugár alá. Egy jó ideig csak ott állok alatta, és hagyom, hogy csurogjon végig a testemen a forró víz, és ki tudjak minden gondolatot zárni a fejemből. Most, hogy sikerült kicsit felmelegíteni a testem hideg részeit a forró fürdővel, és még felöltöznöm is, azt hiszem, hogy elégedett lehetek magammal. A repedt bordám, persze megnehezítette a ruhafelvételt és a mosdó is pont rossz helyen volt.. Csak tudnám, hogy ez a Murphy nevű ember honnan tudta, hogy mindig az ellenkezője történik annak, amit akarok? Hmm… Na, mindegy. Érdekes emberek lakhattak azon a Föld bolygón… Mondjuk, hogy a bénáskodásaimról is lehetne regéket mesélni, de inkább hagyjuk…
Amire viszont nem számítottam, hogy az a hírtelen mozdulat, amivel a törülközőm után nyúlok hajolva, eléggé megtántorít, és a csapnak esem. Ez persze tőlem nem is meglepő, mert sokszor volt már, hogy balul sült el az, amit csinálok, és ez most sincs másként. Kintről hallom Phil hangját, ahogy a nevemet mondja, próbálom összeszedni magam, hogy válaszoljak, de egy kis időbe telik, míg a kiszorult levegő a tüdőmbe pótlódik, és meg tudok szólalni. Az ajtóhoz érve viszont már alig tudok a lábamon állni, és csak nehezen kapok levegőt. Az oldalamra szorítom a kezem, hogy ne „mozogjon” a bordám a lépéseknél, de egyre jobban fáj… Elég kellemetlenül estem a csap oldalához, pont oda, ami eddig is elég fájó volt, de azt hiszem, hogy sokáig nem fogok tudni futni reggelente…
Az ajtóban állva, csak arra futja a levegőm, hogy a férfi nevét mondjam, de arra, hogy az ágyig elérjek, arra már nem. Phil segít, hogy rá támaszkodva leüljek az ágy tetejére, de érzem is, hogy inkább vízszintesen kellene lennem, mint ülő helyzetben, ahogy ezt némán közli is velem, ahogy rám teríti a takarót, hogy ő is így gondolta.
-Nem szükséges. Köszönöm… Kicsit elfáradtam. Hamarosan jobb lesz. –nézek rá kedvesen, és próbálok elhelyezkedni, hogy kevésbé „nyomjam” az oldalam. Phil aggodalmát látva, picit elszégyellem magam. Annyi sok mindenben segít most is nekem, és én nem tudom, hogy megköszönni ezt neki. Tudom is és értem is mire akar célozni, de nem mondhatom meg, hogy van egy repedt bordám a bal oldalamon, ami még most sem gyógyult meg… mert, ha tudná, akkor biztosan le akarna beszélni Maddox leleplezéséről, amit én nem akarok. Azt szeretném, hogy örökre vége legyen a fájdalmaknak, amiket az ütlegelésével okoz, és végre kiszabaduljak a mindennapos félelemből, hogy mikor bukkan fel újra és esik nekem, hogy félholtra verjen.. Nem tudnék többet kibírni tőle, és most van az egyetlen esélyünk, hogy meg tudnánk a férjem brutalitását állítani. Inkább kockáztatok, mint, hogy még több gyötrelmes napot és hetet kelljen így kibírnom.
- Csak pár percet kérek… Kicsit pihenek. Jó?- Hunyom le a szemem, és ha sikerül a fájdalmon felülkerekednem, akkor még az is lehet, hogy egy picit aludni is tudok. –Itt maradsz még kicsit? – kérdezem halkan, bár nem tudom, hogy ilyet kérhetek-e tőle, mert már így is sokkal többet segített, mint eddig bárki is. S nem akarnám, hogy azt higgye, hogy egész nap csak engem kelljen istápolnia… Biztos van sokkal fontosabb dolga, mint velem legyen.. Ha marad, annak örülnék, de nem akarok neki terhet jelenteni. Úgy sem vagyok most jó társaság, ami elvárható lenne egy házigazdától…

*Az ajtó felől kopogás hallatszik. Ha Phil kinyitja az ajtót, akkor odaadják neki a kamerákat és az összes alkatrészt, szerszámot, amit rendeltem a Raktárból*





 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 8:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Szoktam tévedni, bevallom férfiasan, de azért kétlem egyedül lennék most ezzel a meglátásommal. - Nagyon remélem nem, mert felkötöm magam micsoda kegyetlen és elnyomó világ ez. De talán a kamerákkal beljebb kerülünk, noha akkor meg ott vagyunk megint hogy el kell szenvednie még egyszer azt a borzalmat. Mert hogy én magamnak keresem a bajt egy dolog, ha verekszem, de ez teljesen más.
-Ehm... nálatok még nem voltam csak itt. Vagy ilyenkor Ő is ide jön? Mindegy, a lényeg nem árt ha mindenhol van, oda max egy, ami nem a zuhanyra néz meg hasonló, valahova a wc fölé és akkor talán... marad intim szféra, bár úgy is csak Te nézed majd, a Tied a felvétel. - Én nem fogom nézni és látni, legalább is nem áll szándékomban.
-Ahogy akarod. - Gondolom ettől némiképp biztonságban érezné magát, azért sürgeti és nem akar reggelig se várni. Nincs ellenemre a dolog, ez most fontosabb, minthogy átnézzek egy programkódot. Jó, tudom az is fontos, de ott nem számít még egy nap, itt meg rengeteg dolog múlik rajta. -Jó lenne ha tudnád jelezni egy gombnyomással hogy hazajött és akkor mennék is át. Azt mondtad mindig neked esik, gondolom nem vár vele. - Akkor pedig én se akarok késlekedni majd, elég egy ütés is, hogy veri, több se kell, onnan már leállíthatom csak érjek oda. Hagyom hogy kimenjen fürdeni, nézek is kamerázó programokat, de mikor visszaér, nos... végképp tanácstalan leszek. Elfektetem és betakarom, de... biztos nem kell orvos?
-Azt én értem, de.. mi van ha belső vérzésed van? Vagy akármi... az még csak nem is látszik. Nem nézel ki jól... - Fene vigye az udvariasságot most, hogy nem bírom titkolni pocsékul fest én meg rohadtul nem értek ezekhez, mikor kell orvos és mikor nem. Nem akarom felfújni a dolgot, de nem bírnék tükörbe nézni ha baja esne mert én nem hívtam dokit.
-Amennyit csak szeretnél... - Sóhajtom megadólag. Lehet mégiscsak agyrázkódása lett és szédül, de úgy tudom azt amúgy is csak ki kell pihenni, nem igen lehet vele mit kezdeni. -Persze. - Ülök le a lábához az ágy végébe, hogy maradok, nem lesz gond, nem marad egyedül. Ha baj van, még mindig hívhatok dokit. De nem tudok sokáig ücsörögni, mert kopogtatnak, így jobb híján én megyek ajtót nyitni és megköszönöm a cuccot, elveszem, bár azért látom furcsállják kicsit én jöttem és nem Noira. De ezzel ráérünk foglalkozni, inkább leülök a kamerákkal az ágyra és áttanulmányozom őket míg pihen, bekalibrálom a programját és letesztelem. Az sosem árt. Igaz, ha nagyon mélyen elaludna nem tudom mihez kezdek, mert nem szándékoztam itt maradni egész éjszaka... de úgy hiszem a közös kabinba mennek a kamerák nem ide, lévén ezen csak az Ő neve van, tehát vagy visszajövök reggel vagy maradok... érdekes kérdés, maradjunk annyiban, eldöntöm majd látva Noira hogy van.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 11:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
- Rendben. Szerintem megoldható a gombnyomás. Ha esetleg... - nézek rá egy mosolyfélével, de a fájdalom csak nem szűnik. Talán ha egy kicsit pihenek, akkor jobb lesz.
Egyre csak a kamerák járnak a fejemben, bár még a gondolkodás se megy annyira, úgy sajog. Mintha egy kalapáccsal ütögették volna és most is visszhangzik a fejemben a hangja. A szédülés kicsit alábbhagyott, bár most is forog rendesen a szoba. A levegővétel is fáj, ahogy a bordámhoz nyomódik a tüdőm, de igyekszem aprókat lélegezni, hogy ne fájjon annyira. Persze, ha már gyógyultabb lenne, annak örülnék, de ez elég friss és alig telt el egy hét, mikor „szereztem” Maddox jóvoltából.
-Köszönöm..-  De most inkább arra koncentrálok, hogy ne adjam ki a finom ebédet, amit Phillel ettünk a kis étterembe. Tényleg… Itt van Phil? Vagy, már hazament? Oh.. milyen pocsék házigazda vagyok, hogy nem tudom kellő módon vendégül látni, pedig olyan sokat segít és én csak itt fekszem… Nem tudom, hogyan tovább… Rettegek, hogy Maddox megint úgy üt meg, hogy … Jajj.. Még rá gondolnom is borzasztó..
Hiába akarnék védekezni, semmi esélyem ellene.. Még az sem segít, hogy átkódoltam az ajtó zárját, hogy a karórámmal összeköttetésbe legyen.. Hiába.. Mert biztosan rám töri majd az ajtót.. Mindig eléri, amit akar.. Én meg belefáradtam…
Most talán sikerül pár percet pihenni, hogy ne érezzem annyira a fájdalmat. Gondolom, hogy a zászlós már hazament, mert csend van… Vagy ezt is képzelődöm?..  Fogalmam sincs… Most minden fáj, de nem szabad mutatnom. Tudom, hogy lebeszélne az ”akcióról”, hogy Maddoxot megállítsuk, ha tudná, hogy a bordám…
Lassan valahogy elbóbiskolhattam, mikor az ajtón kopogást hallok. Mire kinyitom a szemem, addigra már Phil át is veszi a kért rendelést, aminek örülök, mert alig tudok megmozdulni. Nem akarok neki gondot okozni, és főleg nem, hogy miattam „őrködjön”. Huuhh… Most azt hiszem… Ezek szerint még itt van...
Ahogy sikerül kikecmeregnem az ágyból, a lehető leggyorsabban a mosdó felé veszem az irányt. Nem tudom miért, de úgy néz ki, hogy sajnos nem marad meg bennem az ebéd… Még a kötés is meglazul az oldalamon, de nem érdekel, hogy kilóg a pólóm alól… Csak érjek el a mosdóig…







 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 23, 2019 10:06 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Helyes. - Mondok csak ennyit nem is firtatva a témát, mert tudjuk mindketten miről beszélünk. Nem akarom baja essen megint, mert félő komoly baja lesz, ezt nem lehet ellazáskodni és léhán vállat rántani rá. Hagyom pihenni így a csomagot is én veszem át, bár mire visszamennék már látom szalad ki a mosdóba. Nah, mondom én hogy jobban beverte a fejét mint állítja. Azt hiszem azt is hallom hogy hány, elhúzom a szám.
-Segítsek? - Nem mindenki vevő arra hogy egy ilyen pillanatban lássa bárki-e, főleg ha ellenkező nemű. Nem mintha lenne benne bármi is, Irisnak is mondtam anno többször a hányást simán elviselem, a vérrel kevésbé bírnék mit kezdeni. Ha kéri bemegyek, segítek tartani a haját, támasztani Őt magát, amit csak hasznosnak ítélek. Ha nem akkor természetesen kinn várom meg, magamhoz mérten türelmesen, elvégre gondolom több idő kell hogy összeszedje magát és ne érezze úgy pocsékul fest.
-Ha már ilyen gyorsan megjöttek akkor fel is teszem. Ha jól értem ide fog jönni a férjed... - Összezavart engem is ez a házasság dolog, de mivel mondta ebbe a mosdóba nem fér be, ide szokott jönni Ő is ezek szerint. Akkor pedig nincs más mint feltenni ezeket, szerencsére alacsonynak sem vagyok mondható. Persze csak akkor állok bárminek is, ha Noira jobban van és újra az ágyban fekszik, esetleg el is aludt, akkor hagyok maximum a kommunikátorán egy üzenetet miután felszereltem és beállítottam mindent, hogy "mindent megcsináltam, a gomb működik, majd nyomd meg és jövök". Nem akarok itt maradni, főleg ha sikerül aludnia, nem akarom felzavarni a mocorgásommal (azért fészkelődni szoktam, hiába bírok a seggemen megmaradni).  
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 23, 2019 5:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira

Legszívesebben üvöltenék tehetetlenségemben és azt kívánnám, hogy ezt csak álmodom és a valóság nem ez. Amióta Maddox-al összezártak – mert jobb szót nem tudok erre – azóta folyamatosan abból telik ki az életem, hogy kerüljem, ahogy csak lehet, és a munkámba temetkezzem. Az utóbbit mindennél jobban szeretem és egy cseppet sem tartom tehernek. Ez az új projekt is hihetetlen újításokkal és ötletekkel kezdtem kísérletezni és egyelőre úgy néz ki, hogy bevált. Hartley zászlós segítsége is erőn felüli, s még azon is túl, sok segítséget adott nekem az elmúlt órákban. Emiatt azért szégyellem is magam, mert nem akarok neki gondot vagy plusz terhet jelenteni. Igaz, hogy ez a nap teljesen máshogy alakult, mint terveztem, de annyira a hatása alatt vagyok a múlt heti – és az az előtti hetek verésétől – hogy akaratlanul is felrémlett a zászlós mozdulatára az emlék.. Pedig nem akartam megbántani Philt, még annyira sem, hogy magát okolta a történtekért, de úgy éreztem, hogy tudnia kell erről az igazságot… Nem akarom, hogy miattam szenvedjen és „magára vegye”, amit el sem követett.
Most itt fekszem, és a fejemben kavarognak a gondolatok. Én még soha nem tapasztaltam ekkora gyűlöletet és agressziót, ami Maddoxból árad. Odahaza senki nem csinált ilyet és ezért is állok tanácstalanul.. A szüleim szerették egymást, és én ezt láttam tőlük, hogy a házasságuk is harmonikus, és nem olyan, mint… _Ez_. Ha, most egymagam lennék, akkor a könnyeim biztos kicsordulnának. A fájdalom egyre erősebb, de az elszántságom még nagyobb, hogy véget vessek ennek a borzalomnak. A zászlós kedvesen felajánlotta, hogy a kamerák beszerelésével bizonyítékot szerezzek ellene, és olyat, ami alól nem tud kibújni… megdönthetetlent.
Huuu… aaasssszemmm.. Gyorsan ki kell jutnom a mosdóba… Ahogy sikerül összeszednem az erőmet, alig érek el odáig.. szinte úgy ürül ki a gyomrom tartalma, mintha egy vízsugár lenne.. Kintről hallom Phil aggódó kérdését, de nem akarom, hogy így lásson…
-Nem… nem kell….ne gyere…- próbálok válaszolni a pillanatnyi „szünetekben”, de nem egyszerű, mikor azt se tudja az ember, merre van az előre..  Amikor már semmi nem távozik belőlem, próbálom magam összekaparni. Sok volt ez a nap, és az elmúlt hét, alig alvással. Az hiszem, hogy ha alszom pár órát, akkor talán a szervezetem is valamit regenerálódik. Igaz, rám férne, hogy egy éjszakát legalább át tudnék aludni, de remélem, hogy hamarosan megszabadulok az örökös félelemtől és végre nyugodtan élhetnék Maddox brutalitása nélkül… Annyira várom…
- Rendben… - válaszolom még mindig az ajtó mögül, bár lassan kezdek jobban lenni. A gyomrom remegése és a szédülés is kezd múlni, és amint rendbe szedem magam minden téren, kimegyek a fürdőből egyenesen az ágyam felé. Fogalmam sincs mennyi ideig voltam kint, de a zászlós már fel is szerelte a kamerák többségét. Csak némán figyelem a mozdulatait, bár nem azért, mert most tudnék segíteni, mert annál kimerültebb vagyok. Igyekszem nem mutatni felé, de azt hiszem, hogy ezzel már elkéstem…
-Köszönöm Phil… Mindent köszönök…- hálás vagyok a segítségéért, és azt hiszem, hogy sokkal is tartozom neki. Ha úgy dönt, hogy megy, akkor próbálok aludni kicsit. Ha marad még, akkor addig nem hajtom álomra a fejem, ha sikerül ébren maradnom. Bárhogy is lesz, most kell majd az erőm és a kitartásom, hogy véghez vigyem a leleplezését a férjemnek. Fogalmam sincs, hogy fog alakulni, de nem hátrálok meg előle. Talán van még idő felkészülnöm lelkileg is a következő „összecsapás” előtt, de addig próbálok minden erőt összeszedni magamban. Amint elkészül Phil, és beállítódnak a kamerák, - hogy majd ő is láthassa -, szerintem nem sok kell, hogy mély álomba merüljek…




 
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 24, 2019 12:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Sejtettem, nem kívánja, hogy bemenjek mikor hány, pedig nincs benne semmi. Mindenkivel megesik, igaz velem max akkor ha durván berúgok, amúgy nem szokásom. De Iris mellett megedződtem, no meg a volt haverok mellett is, Noira sem kéne kínosan érezze magát, de tiszteletben tartom, hogy nőként nem óhajtja hogy egy idegen férfi így lássa. Mert idegen vagyok, ma találkoztunk először. Az hogy elmondott dolgokat a véletlennek is köszönhető, mert így alakultak a dolgok. Persze nem bánom, így legalább segíthetek, amiről nem tudok abban ugye nem tudok. Várok hát, hogy szűnjön az árulkodó hang a mosdóból, no meg hogy kijöjjön és visszafeküdjön az ágyba. Szüksége van a pihenésre és míg alszik nyugodtan ténykedhetek, a rendszerben úgy is látni fogja mi hova lett felszerelve.
-A rendszerbe a jelszó "szőlőbor" lesz, jó? Megjegyzed arról amiről beszélgettünk. -Csak hogy tudja, meg más ne bírjon belépni csak úgy elvégre kamerákról beszélünk. -Aztán változtasd meg amire gondolod. -Lássa én se kívánok leselkedni utána. Számomra ez fontos. Egy pár meg is van mire kijön, kicsit sokáig maradt el mi tagadás, de mivel hallottam Őt nem mentem be leellenőrizni. Így is mikor kijön elég megviselt, visszasegítem az ágyba ha hagyja és úgy folytatom a munkát.
-Igazán nincs mit. - Mondom őszintén, bár elszöszölök a dolgokkal, de azért nem a végtelenségig. Aztán megmutatom neki a dolgokat, bár eléggé félálomba leledzik, így nem erőltetem, csak ott hagyok mindent, elköszönök azzal a zárószóval, hogy hívjon majd és jövök. Bármit is csinálok épp, jövök. [b]- Nem terveztem semmi égbekiáltót így nem félek ne tenném, de legalább én is felkészülök arra, hogy lehet nem fog tetszeni amit látok. Nem kéne elcseszni a dolgokat így, hogy a testi vizsgálataim rendben vannak és csak a mentális maradt... mondjuk tény, utóbbi a labilisabb nálam...  
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Noira Landrow kabinja Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Noira Landrow kabinja Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 24, 2019 8:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Philip & Noira
Túl fáradt és elgyötörtnek éreztem magam, de ezt biztosan Phil is látta rajtam. Próbáltam ébren maradni és igyekeztem is, de aztán győzött a kimerültség. A kamerákat nagyon jól elrejtette a zászlós, és ha nem tudnám, hogy ott vannak, akkor nem mondanám meg, hogy léteznek. Egy hálás köszönöm-öt mormolok neki, bár ennél sokkal többel tartozom a férfinek, mert hatalmas nagy segítséget kaptam, hogy véget tudjak vetni ennek a gyötrelemnek. Az egyik felem várja, hogy vége legyen a másik, viszont félelemben él az elkövetkező testi fájdalmaktól. De, hogy is mondta Anya mindig? „Kockázat nélkül nincs győzelem!” ..s ez nagyon is igaz… Most már nem hátrálok meg, mert tudom, hogy van az, ami elkerülhetetlen…
-Köszönöm a segítséged… Megjegyzem az aktiválót. Nagyon köszönöm…- hajtom a fejem vissza a párnára, és már csak félálomba hallom, hogy csukódik a kabinajtóm.


Jó pár nappal később…

Amikor másnap felkeltem Phil távozása után, kicsit úgy éreztem, hogy valamicskét megnyugodtam. Még aludni is tudtam, bár inkább a kimerültség miatt, de legalább sikerült. Az elmúlt 14 nap szinte repült, és a munka szépen haladt. Van, hogy késő estig is a Projekttel foglalkoztam és szinte csak aludni tértem a kabinomba. Kezdetem úgy érezni, mintha tényleg élnék… Most is hamarosan indulok a zászlóshoz, hogy az utolsó „simításokat” elvégezzük a fegyveren. Már alig várom, hogy készen álljon az éles tesztre és előterjesszem Simonnak. Szerintem hamarosan befejezhetjük és egy remek fegyverrel tudom segíteni a Hadsereg Katonáit… Vagy még talán a Flotta is érdeklődhet iránta.. Remek lenne, ha minden teszt tökéletes eredményeket hozna. A kamerákat bekapcsolom minden reggel, hogy minden rendben van-e, és működnek ma is. Ahogy a kommunikátor kijelzőjére pillantok véletlenül, látom, hogy kicsit késésben is vagyok az indulással. – Juujjj!.. Mindjárt elkésem! – kapkodom magam össze és a cipőmet veszem fel, majd a terjedelmes paksamétám, hogy induljak is az Informatikai Részlegre. – Talán csak pár percet kések… - nézek ismét a kommunikátoromra, és aztán indulok is az ajtó felé sietve, hogy a kamerákat ki se kapcsoltam. De, ahogy a zárat nyitnám a karórám segítségével, Meddox-al állok szemben, akinek az arca eltorzult a dühtől, és ahogy rám néz a folyosóról. –Áááhh… !- De még fel sem foghattam, hogy mi történik, máris a torkomnál fogva ragad meg, majd hátrálásra kényszerít, hogy ne tudjak kimenni a kabinból. A szorítása a torkomon nem enyhül és próbálok kiszabadulni a kezei közül.
- KI AKARNÁL MENNI?… A FÉRJED VAGYOK!... GONDOLOD, HOGY MEGSZABADULHATSZ TŐLEM?! TÉVEDSZ, RIBANC! -  Vérben forgó szemekkel néz rám, ahogy tol beljebb a kabinba. A dossziék is kiesnek a kezemből meglepetésemben.





 


A hozzászólást Noira Landrow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 25, 2019 1:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Noira Landrow kabinja 2WuWP

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (32 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
146

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Noira Landrow kabinja 2WuWQ


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 25, 2019 11:15 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Eléggé kimerült, ezt mindenféle orvosi képzés nélkül is látom, így elbíbelődöm a kamerákkal olyan nagy csendben amekkorát csak megengedhetek a sikeres szerelés mellett, majd a programot is telepítem, megosztom vele a rendszert, jelszóval védem, reményeim szerint nem csak félálomban közölte érti, megjegyezte. Minden esetre magára hagyom pihenjen, a beépített funkciónak hála csak egy gombnyomás lesz ha jelezni akar, hogy jöjjek, így talán nem lesz baj.

**************************

Elég sok minden történt velem, meg kell hagyni, egynémely dolog hol kellemesebb hol kellemetlenebb lenyomatot hagyott a lelkemben. De Noira projektjén is sokat dolgoztam, olyannyira sokat, hogy megírtam neki lassan tesztelhetné, engem is érdekel hogy szuperál, mit kell még rajta kijavítani (mert biztos akad majd, nem ilyenekkel foglalkoztam a Földön). Jenkins szavai visszhangoznak bennem szüntelen, ami egyszerre idegesítő de mégis a maga ridegségével kijózanító. Jelenleg épp valami teljesen máson dolgozom az informatika teremben ücsörögve, mikor jelezni kezd a PDA-m. Nem mondanám elfeledkeztem arról ami jó pár napja történt Noirával, mert folyamatosan érdeklődtem hogyan érzi magát, de valahogy mégis kell másodperc mire rájövök hogy ez pontosan micsoda is. Mikor pedig ráeszmélek mint egy hülye kezdek el futni a kabinja felé. Azt hiszem fel is löktem egy hapsit, de csak félig tudtam kinyögni egy bocsánatot, hogy elérjem a liftet és idegeskedve várjam újra nyíljon az ajtó. Végtelenül sok időnek élem meg a dolgot, hiszen ha már megnyomta a gombot megtörtént a baj én pedig nem tudok teleportálni sajnos. A súlyos percveszteségek leizzasztanak, majd mikor végre odaérek a kabinajtóhoz erősen dörömbölni kezdek.
-Landrow! Gond van, hallasz?! Nyiss ajtót! - Nem velem a gond, hanem vele, tudom én, de a férje nem tudja. Imádkozom Noira nyisson ajtót, de ha mégis a férje fog se ijedek meg, elvégre Ő is Landrow, csak nem a megfelelő.
-A zászlóst keresem, halaszthatatlan, hol van?! - Nézek a pasira, látszik futottam de nem érdekel, lopva próbálok belesni vajon meglátom-e. No meg hogy a pasi mit reagál, mert gondolom nem Noira nyitott ajtót lévén már gond van, de ha mégis Ő az valahol megkönnyebbülés lenne.  
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
71

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 25, 2019 9:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


CSH közbeavatkozás
Már egy ideje szemmel tartom a Landrow családot, hiszen az egyes jelek már vagy tíz tizenkettő jelentésem van, amelyek arra utalnak, hogy Madox elég durván bánik Noiraval, persze Noira ezt még nem jelezte senkinek, s valószínűleg falazott volna is annak az állatnak, ahogy az ilyen nők teszik. Nem szeretem az ilyet, hiszen az emberekben csak az marad meg, hogy valaki a szomszédjukban élt, aki verte a feleségét. És hát az ilyen nagyon rossz fénybe hozza a Családügyi Hivatal. Azért óvatosnak kell lennem, hogy ne alaptalanul vegyem elő Madoxot, mert az se mutatna jól. Három napja meg is jött a végső bizonyítékot, s ki is adtam a parancsot. Megvárjuk, míg Madox vissza tér a küldetésről, akkor szóljanak.
-Uram! – szólal meg a titkárom hangja a PDA-mból. – Madox Landrow megkapta az el távot, s haza ment a feleségéhez.
-Köszönöm Thomas. – mondom neki, miközben már zárom is be a mappákat a kijelzőn. – Értesítse a CSH őrséget, hogy az 1es alakulat legyen indulásra készen 30 perc múlva, ugyan ezt jelezze a Mediátoroknak, hogy valaki legyen ott, ahogy az adminisztrációs osztályról is kérnék 3 személyt, s mindenki ügyeljen arra, hogy a megfelelő öltözetük legyen.

*****

Alig, hogy Philip bekopog, s ajtót nyitnak neki, addigra már én is oda érek a szolidnak nem nevezhető kíséretemmel. Elől három megtermett CSH őr a fekete-vörös egyenruhájukban, löki félre azt, aki nem ugrik félre elég gyorsan. Utánuk jön 3 öltönyös CsH ügyintéző nagy aktatáskákkal, illetve egy fiatal hölgy fekete kosztümben mellettem szó nélkül. A három CSH őr szó nélkül megállnak az ajtó előtt, de már le is akasztják a fegyvereiket. Az egyik a kis kézi sokkolót vesz kézbe, a másik kettő pedig a földön viperának nevezett népnevelőt csattint ki, miközben mellőlem a hölgy előre lépdel.
-Madox Landrow. Önt a Családügyi Hivatal hatályos törvényei alapján Családon belüli Erőszakkal vádolja a Hívatal, ezért rendkívüli eljárást… - mondaná is tovább, de Madox már meggondolatlan mozdulatot tesz, amire a CSH őrök azonnal reagálnak. Senkit nem érdekel, hogy tényleg támadni akart, vagy csak óvatlan mozdulatot tesz. Az egyik nyakon ragadja Philipet, s a falhoz szorítja, hogy az ne legyen útban. Míg a társa már üt is a fegyverével a hatalmas katona lábára, amin egy hangos reccsenéssel fordul ki oldalirányba. A harmadik, azonnal lép be a nő elé, s csak utána nyomja a sokkolót a férfi mellkasának.
-Mr. Hartley! – szólítom meg Philipet miközben közelebb lépek fel. – Mi járatban errefelé? – teszem fel neki a kérdést, mintha csak a piacon találkoztunk volna, s mintha az embereim nem avval lennének elfoglalva, hogy észt verjenek Madox fejébe, aki a kezdeti ordításból jelenleg nyáladzó hörgés szakad fel.
-Madox Landrow. Önt a Családügyi Hivatal hatályos törvényei alapján Családon belüli Erőszakkal vádolja a Hívatal, ezért rendkívüli eljárás folytat le ön ellen. Kérjük ne álljon ellen. – ismétli el közben a hölgy a rángatózó férfinak, hiszen tudja figyelek.


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Noira Landrow kabinja Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Noira Landrow kabinja
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg :: Legénységi szállások, magas rangú tisztek kabinjai-
Ugrás: