Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 2:40 pm


Today at 7:39 am


Yesterday at 10:31 pm


Yesterday at 8:55 pm

Yesterday at 8:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Moor lakosztály
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Moor lakosztály Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Moor lakosztály Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 09, 2019 5:46 pm
Következő oldal

Moor lakosztály
 






A Moor lakosztály tulajdonképpen egy kis méretű kabint takar az Imperium legénységi szállásán. Két helyiségből áll, melyből a nagyobbik maga a szoba, a nappali, az étkező és minden más amire használják Moorék, míg a másik a fürdőszoba. A kabinban egy kétszemélyes ágy látható, ez szolgál ülőalkalmatosságként is, beépített szekrényeket rejtenek a falipanelek, az ágy felett polc mindeféle csetresszel és egyetlen díszként funkcionáló koponyával. az ajtóval szemben egy akvárium látható, tele zöldségekkel, vízi lények nélkül.
 
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 09, 2019 6:29 pm
Következő oldal




Mr. &
Mrs. Moor

Vacsi maradék


*Magam mögött hagyva Jenkins lakosztályát, visszatalálva a régi önmagamhoz, vigyorogva vonulok – még mindig vonulok – végig a Dominium folyosóin, szállok be a liftbe, majd újra folyosók hosszú sora jön, ahogy gyűrűről-gyűrűre távolodom el sikereim helyszínétől. Kezemben a letakart tál, másikban az elcsórt pezsgő, fejemben ezernyi információ Jenkinsről. Talán a feléről még ő sem tud. Azt hiszem ez az este felettébb jól sikerült és a pda-mra nem is volt szükség. Az volt a B terv, ha nem nyílik lehetőségem elrejteni a kémchipet sehol, de végül csak sikerült. Az Imperium felé menet és a hajóra való vonulásom közben bezsebelek még pár elismerő pillantást, azoktól akik nem ismernek fel ebben a hacukában és úrinősen feltűzött hajammal, még beszólást is kapok, amit büszkén kihúzva magam, mosollyal fogadok. Kivételesen nem szólok vissza, sietek Bruce-hoz, hogy ne hűljön ki teljesen a finom vacsi. A sütiből sajna nem maradt, Jenkins sóher volt, hogy csak két szeletet adott,  de majd máskor bepótoljuk. Túl finom volt és önző mód nem hagytam, de úgy sem tudtam volna hova tenni, a hal mellé meg mégsem tehetem. A kabin előtt állva,  lehajolok, hogy a panelen bepötyögjem a kódot, de az orrommal sajna nem megy, ezért belerúgok az ajtóba, vigyázva, hogy a cipőm ne sérüljön és a lábujjaim se lássák kárát a „kopogásnak”. Nagyon remélem, hogy Bruce nem ment el unalmában izmot gyúrni, vagy a kantinba enni. Ha kinyílik az ajtó, hasonló bevonulást játszok el, mint Jenkinsnél, csak az a mostani annyiban más, hogy a tálat felemelem mintha én lennék a pincér.*
-Mr. Moor! A vacsora tálalva! Óhajt egy kis pezsgőt? *Előveszem rég nem gyakorolt százkarátos vigyoromat és Bruce mellett ellibbenve leülök az ágyra, lerúgom a cipőimet és nagyot sóhajtok.*
-Ó, végre! Már azt hittem beleőrülök abba, hogy nem röhöghetek és annyi, de annyi szó maradt bennem, hogy majd szétmegy a fejem tőle. Muszáj mindent elmondanom!


 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Bruce Moor

Flotta

Moor lakosztály Taylor_lautner_abduction_a_l

Karakterlapom :

Születési idő :
2396. 01.19.

Beosztásom :
Zászlós - Taktitai tiszt

Reagok száma :
110

Avatar alanyom :
Taylor Lautner

☽ :
Moor lakosztály Taylor-lautner


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 09, 2019 7:22 pm
Következő oldal

Mrs. & Mr. Moor - Vacsi maradék

Már jó ideje elment Ravenem arra a vacsorára, de nem nagyon örülök neki, hogy megint azzal a Kancellárral van. Ha engem kérdeznek, akkor biztosan nem mentem volna el hozzá, azok után, hogy majdnem egy golyót röpített a fülébe egy második lyukat szeparálva rá.. De, ha még nem is így történt volna, akkor sem tetszik ez nekem… Ravenem meg odavan érte… Érthetetlenek a nők…
Ezen gondolkodva kábé egy két órája, már el is könyveltem, hogy úgyis hiába beszélném rongyosra a szám, hogy ne menjen a közelébe, de tudom, hogy hiábavaló lenne. Inkább múlatom az időt valami jó kis játékkal, amit lassan már végigviszek, de még maradt egy csapba, ahonnan ki kellene kecmeregnem, hogy a következő szintre léphessek.. Most még ez is frusztrál, hogy a fene vigye el! Egy órás próbálkozás után csak úgy repül az ágy végébe a PDA, de csak nevetni tudok kínomban, hogy ma még ez sem megy. Unalmam elűzésére tett kísérleteim egyelőre kudarcot vallottak, de még magamnak se akarom bevallani, hogy féltem a nejem attól a minden hájjal megkent Kancellárok egyikétől.. vagyis mindtől, de jelen pillanatban konkrétan Jenkinstől. A franc tudja, miért vagyok ilyen ingerült, ha Ravenem a közelébe van, de azt tudom, hogy sok jó nem sülhet ki belőle, ha már több alkalommal is magához rendelné a nejem. Most erre azt mondaná a „nyuszi fülem”, hogy féltékeny vagyok a Kancellárra, de ez nem igaz. Ha az lennék, akkor fordított helyzetben lenne, de ebbe most nem mennék bele… Inkább elnyújtózom az ágyon és igyekszem nem azt a gusztustalan koponyát nézegetni, ami még mindig a fejünk felett lóg. Pedig hányszor mondtam, hogy tüntesse el innen, mert gyomorrángást kapok tőle! Szerinted megtette? Dehogy! Inkább jót mulat rajta, hogy az étvágyam is elmegy, ha ránézek.. Utálom…. Ki nem állhatom! Gusztustalan halott fej… Legszívesebben megtanítanám repülni a zsilipen kívül, de azt hiszem, hogy akkor engem is hajítana ki Ravenem utána, hogy visszahozzam.. A francba! Még ez sem dob fel, pedig a válogatottan kitervelt eltüntetése ennek a fejnek fel szokott dobni. Na, ezt is rövidre zárhatom, kis pufogásom közepette. Aztán, hogy eltereljem a gondolataimat, inkább valami hasznosabb elfoglaltság után nézve, kerestem valami nézhető filmet, ami a várakozási időt jelentősen lecsökkentheti, és mire belemerülök a nagy buzgóságba – végre elbóbiskolok- rugdosást hallok. Nagy pislogással kelek fel az ágyról, hogy megnézzem, ki az a félnótás, aki nem ismeri a kezét s vele a kopogást, de mielőtt elküldtem volna melegebb éghajlatra… - Jövök már.. Nem ismered a csengőt?!- motyogom magam elé, de mielőtt még hangosabban is kimondanám, Ravenem libeg be, kezében egy nagy tálat tartva, amiről finom illatok érnek az orromig. –Szia… Mit hoztál? Kaja?- vetem rá magam a finomnak tűnő étekre, bár még csak az illatát érzem, de már megmordult a hasam… - Kérek! -Naná! Ilyen finom illatok, csak ízletes ételhez tartozhatnak, és mellé egy kis buborékos ital, csak tökéletes ráadás. –Jó sokáig maradtál vele... – vágok egy apró fintort, hogy lássa, nem örülök, hogy ennyi ideig azzal a fickóval volt. De aztán az étel látványa teljesen elhessegeti a sértődésemet. – Mesélj! Nem hagyott szóhoz jutni? Kétlem, hogy nem beszéltél sokat..- vigyorgom el magam, majd belekóstolok a tányéron lévő csodás finomságba, és hallgatom, ha kezdi mesélni, milyen volt az estéje, de jelen percben jobban leköt az evés... Majd figyelek, ha ettem pár falatot... Úgyis megismétli, ha nem válaszolok azonnal...

Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 10, 2019 3:52 pm
Következő oldal




Mr. &
Mrs. Moor

Vacsi maradék


*Nem mondom, hogy Bruce nagyon igyekszik beengedni, mikor nyílik az ajtó, már az egyik lábammal tamtamot kopácsolok a padlón. Kérdőn felhúzott szemöldökeim alól záporoznak rá tekintetem üzenetei: Mi tartott ilyen sokáig? A következő másodpercben már tudom. Bruce elaludt a jelek szerint, az arcán a gyűrődések erről árulkodnak és máris megsajnálom.*
-Elaludtál Csücsökmackóm?! *Belépek, libbenek az ágyig, majd kényelembe helyezem magam és máris beindul a beszédorgia. Közben leteszem a tálat, a pezsgősüveget a kezébe nyomom, leveszem a félgömb búrát a tálról, hogy ne csak a résen kikúszó illatok csorgasák a nyálát hanem a látvány is.*
-Szaftos husi és sült hal. Olyan amilyenekről képeket nézegettél. Direkt ezt kértem és meg is kaptam. Senki ne mondja, hogy Jenkins kancellár nem világraszóló vendéglátó. Már ha rajtad kívül valakinek elújságolnám. Hééé! *Csapok rá picit a kezére mikor a tálba nyúl.* -Vigyázz a hallal. Szálka van benne. Csak finoman forgasd a szádban, különben beleáll a szájpadlásodba. Én is így jártam, nem szólt előre, hogy vigyázzak. Aztán adott egy csipeszt, hogy kiszedjem a fürdőben. Na ott mit láttam. És képzeld, nincs is nagy lakosztálya, de van egy zárt ajtó ahova be kell mennem egyszer. *Lecsípek egy darab húst és Bruce szájába nyomom. *-Ugye milyen finom? Pukkadásig ettem magam. A pezsgő meg…olyan vicces! *El is nevetem magam arra gondolva, milyen volt amikor a sok ezer buborék megcsiklandozta a számat belül. Aztán felállok és a dugihelyre nyúlok a termoszomért.* -Azért ezt nem cserélném el pezsgőre. Tudod hányszor jutott eszembe, hogy meghúznám? Százszor! *Közben élénken gesztikulálok, lengetem a karjaimat, hogy minél érzékletesebben adjam elő a történetet, és járkálok, persze járkálok faltól-falig, ahogy szoktam. Ez is hiányzott. Komolyan mondom életemben nem ültem ennyit összesen, mint a vacsora alatt.*
-A zöldségeket is kóstold meg. Egészséges és nagyon finom. Perdai zöldség. Tudod alaposan megleptem amikor beléptem az ajtón, láttam hogy néz végig rajtam. Már megérte ebbe a hacukába bújni. *A megjegyzésére hüledezve nézek rá. Ő persze nem értheti, de nekem egyértelmű és nem értem miért nem érti.*
-Bruce! Nézz rám. Ma úrinő voltam és egy úrinő nem beszél sokat és feleslegesen. És pont ez akasztotta ki Jenkinst. Még véletlenül sem osztottam meg vele olyan infót amit ki akart belőlem szedni. Megkérdezte, hogy van-e közöm a Justice League-hez. De nem léptem bele a csapdájába. Szóval kapok egy titkos felvételt amit el kell juttatnom…nos magamhoz. Megbízott vele, képzeld. Jenkins kancellár a JL-el pacsizik. Kimeríti az ellenállás fogalmát. Ez annyira szééép! *Ennél a pontnál megállok, összeteszem a kezeimet, még egy picit előre is hajolok és meghatottan mosolygok. Bruce meg csak tömi a fejét.*




 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Bruce Moor

Flotta

Moor lakosztály Taylor_lautner_abduction_a_l

Karakterlapom :

Születési idő :
2396. 01.19.

Beosztásom :
Zászlós - Taktitai tiszt

Reagok száma :
110

Avatar alanyom :
Taylor Lautner

☽ :
Moor lakosztály Taylor-lautner


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 10, 2019 8:09 pm
Következő oldal

Mrs. & Mr. Moor - Vacsi maradék

Mire kikászálódom az ágyból, hogy az ajtóig érjek, lassan kinyílik a szemem. Azt hittem, hogy csak valaki szórakozik a rugdosással, de amint meglátom Ravenemet, egyből lelkesebben követem a kezében lévő tál után. Olyan finom illatok szállnak a kabinban, hogy egyből az evésen jár az eszem és csak bólogatva hallgatom a szómenését. – Nem úgy látszik?- húzódik vigyorra a szám széle, de most nem izgat nagyon, hogy még látszik a párna gyűrődése a fejemen.. Jelen pillanatban jobban leköt, hogy végre a kajához férjek, amit hozott. Az üveget is leteszem, amit közbe a kezembe nyomott, és ahogy lelepleződik a finom étel, már csipkednék is belőle.
-NAaaaa!- húzom vissza a kezem, ahogy rácsap.– Milyen szálkaaa…?- kérdezném, hogy a falatot bekapom, de valami nagyon furcsa érzés környékez.– Mi ez a tüske benne?- emelem ki a félig megrágott falat közül a számból, és mit mondjak… ezt nem mutatta a kép, amit láttam róla. Forgatom a kezemben, hogy jobban szemügyre vegyem,de aztán inkább a másikból kapok egy falatot, ami sokkal ízletesebb és érdekesebb ízű. – Ez nagyon jó!- rágom meg a falatkát és máris nyúlok, hogy vegyek még belőle. Közben hallgatom a nejem élménybeszámolóját, és bólogatok, hogy hallom, csak éppen mással vagyok elfoglalva.
-Most már értem minek adta azt a csipeszt…- fintorgok egyet, ahogy egy újabb „tüske” a fogam közé akad, és valahogy kiszedem, de inkább maradok a sültnél. A tálcát hamar az ölembe veszem, nehogy „sérvet kapjon” Ravenem a sok cipeléstől és miközben ízlelem és nyelem a kapott ételt, megállapítom, hogy remekek, de nem valami sokat adott az a Jenkins..
-Zölffdsfég? Afftt te effed, meg a ffnyufik..…- majszolom tovább a húst és az arcomon elterülő vigyor egyértelművé teszi, hogy ízlik, csak kevésnek tartom.. De azért most egy jó-pont Jenkinsnek, hogy adott ebből a vacsorából kóstolót nekem is.
-Ahha…. azt elhiszem, hogy megnézett. Nem sűrűn láthat ilyen gyönyörű nőt, aki a feleségem is. Mondjuk, én nem vagyok ennyire derűlátó, hogy a Kancellár ilyen nagy érdeklődéssel van Ravenem iránt, de ha a nejemnek „tervei” vannak, akkor, amit a fejébe vesz, azt végre is hajtja.
- Elég izgalmasnak hangzik..- vigyorgom el magam megint, de értem én, hogy miért van ennyire feldobva, de én is fel vagyok ettől a remek kajától, amire már elég régen vágytam, hogy egyek belőle...-Ügyesen csináltad.- Dicsérem meg, hogy tovább ehessek..


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 11, 2019 2:28 pm
Következő oldal




Mr. &
Mrs. Moor

Vacsi maradék


*A kabinba nyomulásom után szinte be sem áll a szám. Csak teszek-veszek közben, tálat le, tálról a fedőt le, pezsgőt Bruce kezébe, aztán már állok is fel megint, hogy járkálni kezdjek, mert akkor jobban tudok beszélni és gondolkodni. Utóbbira nem sok szükség van most, de azért magamban át kell nyálaznom a mai estét, hogy rájöjjek, mit miért? Mert jenkins soha nem tesz semmit sem cél nélkül, és a céljainak is van célja, szóval kétlem – bár eleget bizonygatta – hogy az egész összeesküvésünknek csupán Sam McG-től való megszabadítása a lényege. *
-A hal csontja. Szálka….na,na ugye?! Mondtam. *S folytatom a rövid kis közbeszúrás után ott ahol Bruce szálkavadászata félbeszakított.  Egy ideig el van ezzel, a csipeszre is talál magyarázatot, míg én…nos mondom tovább. A csevej nem zavar meg abban, hogy megtaláljam a termoszomat, de egyelőre csak lengetem a kezemben míg heves gesztikulálások közepette ecsetelem a Jenkinsszel való beszélgetésem lényegét, meg mást is, és még annyi mindent nem mondtam el. Valójában olyan sokat beszélek, hogy a saját szavamba vágok, ettől persze kiszárad a szám, de egy büszke és hálás mosolyra azért még futja. Megállok a járkálásban Bruce-szal szemben, jobb csípő ki, bal kéz a másikra.*
-Tényleg gyönyörű vagyok? *Hiába, nő vagyok na, még ha ez nem is mindig látszik, de most a kisláb ujjamtól a fejem búbjáig az vagyok és tényleg érdekel, hogy Bruce milyennek tart. Miután a női oldalam ki lett elégítve, a Raven félét elégítem ki.*
-Teljesen kiszáradt a torkom. Muszáj innom, mindjárt folytatom. *nem mintha eddig érdekelte volna miről beszélek, de majd ha elfogy a kaja, rám fog figyelni. Addig meghúzom a termoszt, benne a jó öreg Búfelejtővel és szinte elalélok az élvezettől. Három nagy korty egészen új embert csinált belőlem.*
-Vittem neki két ajándékot. Az egyik egy bicska volt, olyan amilyen nekem is van, csak feketében, a másik pedig egy kém chip. A monitor aljára ragasztottam. Emlékszel arra a programra amit véletlenül töltöttél le? Na az egy fantasztikus program. Mindent tudni fogok Jenkins kancellárról, és arról mikor mire kíváncsi. Már csak azt kell tudnom, hogyan kerülhető meg a retinaszkenner. Hmmm…befejezted már az evést? *Érdeklődöm kedvesen, mosolygósan, felszabadultan. *
 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Bruce Moor

Flotta

Moor lakosztály Taylor_lautner_abduction_a_l

Karakterlapom :

Születési idő :
2396. 01.19.

Beosztásom :
Zászlós - Taktitai tiszt

Reagok száma :
110

Avatar alanyom :
Taylor Lautner

☽ :
Moor lakosztály Taylor-lautner


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:18 pm
Következő oldal

Mrs. & Mr. Moor - Vacsi maradék


Azt hiszem, hogy ez a halétel, nem lesz felsorakoztatva a kedvenc kajáim közé a sok „tüske” miatt. A sült viszont olyan finom, hogy szinte olvad a számban. Amikor, azokon a képeken nézegettem a Földi kajákat, nem gondoltam volna, hogy a látványuk mellett eltörpül az ízük. Ravenem meg csak folyamatosan nyomja a szövegelést, de - sokat tanulva az együttléteink alatt - csak bólogatva figyelem, a fel és alá járkálását. Tudom, hogy mindig ezt csinálja, mikor izgatott valamiért, de jelen percben az előttem feltálalt finomságok jobban lekötik a figyelmemet. –Ahhaa.. azt meghagyom neked.. a sült jobb!- vigyorgom el magam, miközben minden falatkát jól megrágva akarom kiélvezni minden pillanatát. Még sohasem ettem ilyet, és azt sem tudom, hogy eszem-e még valaha, így inkább a lehető leghosszabbra nyújtom ki az élvezetét. Ravenem meg csak mondja…mondja… mondja..
Imádom, mikor be nem áll a szája, bár van, amikor elvesztem a fonalat egy témánál, de úgyis többször fogja emlegetni, ezért nem esem kétségbe.
-Az vagy. Gyönyörű. –vonom meg a vállam, hogy miért fontos most ez? Eddig is őszintén megmondtam, hogy mit tartok róla, és az ellenkezőjét se mondtam soha. Nagyon szépnek tartom és okosnak is, bár ezt nem nagyon hangoztatom. Nem azért, mert nem így gondolom, hanem mert úgy vagyok vele, hanem, mert nem akarnám, hogy ezzel zengje be az egész hajót.. Még a végén pletyka indulna el… mert jelenleg, elég egy nagy problémára koncentrálnunk ...Jenkinsre. Mondjuk, arra meg már meg se lepődöm, hogy a búfeledője is előkerül, amit mindig a dugi helyen őriz, de én is úgy látom,hogy nem árt neki, hogy egy kicsit lenyugodjon és levegőt is vegyen a mondatai közt. Na de várjunk csak? Ajándékot vitt neki? Egy bicskát? Egy Kancellárnak? Jó, hogy nem mindjárt egy egész kardot, annak a kis nyomulós...
-Mit is mondtál? Jahh.. mindjárt.. – kapkodom be az utolsó kis morzsákat is a tálcáról, de még ott „vigyorog” rám a „szúrós jószág”, de azt hiszem, hogy inkább feláldozom magam, minthogy pocsékba menjen… - Most baj, hogy élvezkedem a kajára? Finomat hoztál, de legközelebb két tálcával is egyensúlyozhatsz nekem… - piszkálódok kicsit, de úgy is n tudja, hogy viccelek. Attól, hogy látszólag egyáltalán nem izgat, hogy mit mondd, de közben jól értem én minden szavát. De miért ne bohóckodjak? Imádom… mikor annyi időm sincs, hogy rendesen hagyjon enni.  -Nem sokára megeszem és figyelek.. vagyis most is, csak.. azt hiszem…,  Basszzusss! Ez rohadt jó volt, csak kár, hogy kevéske… Szerinted van még neki belőle?- nézek fel ártatlan pofával, mint aki most esett le a falvédőről, de sejtem, hogy „nem” lesz a válasza. De azt hiszem, ha így néz rám, akkor már biztos, hogy nekem is kitalált valamit, és ez a vacsi csak „lekenyerezés” volt a részéről. Most aggódnom kellene? Valahogy ismerős már nekem ez a tekintet, és vele együtt, fura megérzésem is támad…







-
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 5:51 am
Következő oldal




Mr. &
Mrs. Moor

Vacsi maradék


*Bruce a sültet választja, oké, értem én a szálka ügyet, meggyűlt a bajom vele, de majd megeszem én a halat, ha hagy belőle. Ha már kezd jóllakni, de még mindig marad hely a pocakjában, már nem lesz annyira türelmetlen és nekilát a halnak is. Én már úgy is jóllaktam, legalábbis amíg a ruha rajtam van úgy érzem tele vagyok, addig beszélek. Egy ponton elakadok, naná, hogy a „gyönyörű feleség” érdekel, elvégre nőből vagyok és Bruce véleménye számít a legjobban. Amikor megerősít ebben, szélesebben mosolyodom el, de nekem elég a tudat is, hogy van bennem gyönyörű, amikor én akarom, ettől még nem leszek mindennap úrinő. Túl fárasztó és túl halk életem lenne, és túl unalmas. Bruce látszólag nem figyel rám, ezért megérdeklődöm, hogy mikor fejezi be a figyelem elterelő evést, hogy végre megoszthassam vele a mai estém eredményét, a vicces részeket és a komolyakat egyaránt.*
-Nem baj Bruce amennyiben figyelsz rám közben, komoly dolgokról beszélek. *Kénytelen vagyok szemet forgatni a mennyiség kritizálására és még mindig képtelen vagyok megérteni, elképzelni, hova fér bele ennyi kaja. *-Legközelebb ő jön hozzám vacsira. Ide. *Ez lesz a viccesebb része a kapcsolatunknak, kíváncsi vagyok Bruce hogyan fogadja. Ezt már csak azért is közölnöm kellett vele, hogy 1. Tudja, hogy nem lesz még egyszer Jenkins vacsi maradék a kabinunknban. 2. Felkészülhessen akár arra, hogy együtt vacsizik Jenkinsszel, vagy arra, hogy találjon magának valamilyen programot, hogy ne kelljen itthon lennie. Persze tudom, hogy nem szeretne vele kettesben hagyni, de azt is tudom, hogy tudja, remekül elbánok a kancellárral ha úgy adódik a helyzet és ő tutira nem bájologna vele, aminek minimum fogda lenne a vége. Ahogy én ismerem őt…meg Jenkinst. Addig míg ezt emésztgeti a hús helyett, meghúzom a termoszt és elélvezkedem a kellemesen csípős, hiányolt ízeken, mely emlékeztet Jenkins gyümölcsös sütijére. *
-Mmmmm…..ez, de hiányzott! *És élvezem ahogy az égető ital lecsorog a süti után, elkeveredik a pezsgővel, majd a gyomromból leszalad a bizsergető érzés a kisláb ujjamig, onnan pedig őrült iramban a fejembe szalad. Picit meg is szédülök, de ez jó szédülés és kacagtató. Azt hiszem most csíptem be igazán, olyan mókás. Önkéntelenül felnevetek, nézem a termoszt, majd iszom még belőle, nem aprózom el. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Bruce Moor

Flotta

Moor lakosztály Taylor_lautner_abduction_a_l

Karakterlapom :

Születési idő :
2396. 01.19.

Beosztásom :
Zászlós - Taktitai tiszt

Reagok száma :
110

Avatar alanyom :
Taylor Lautner

☽ :
Moor lakosztály Taylor-lautner


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 6:22 pm
Következő oldal

Mrs. & Mr. Moor - Vacsi maradék

Teljesen leköti a figyelmem a vacsora evése, amit Ravenem hozott. A halat nem hinném, hogy a kedvenceim közé fogom sorolni, de a sültet azt biztosan. Evés közben azért figyelgetek, amiket mond, de inkább a „tüskék” kipiszkálásával törődöm, hogy ne nyeljek be még egy kellemetlen szúrást vele. Meg aztán most kóstolhatok először ilyen kaját és ki akarom minden falatját élvezni. Gondolom, hogy sok alkalmam nem lesz, hogy megint ehessek ilyeneket, így most erre koncentrálva tömöm magamba falatonként, hogy tovább tartson. Persze ezt ő is észreveszi, mert rá is kérdez, mikor végzek…
-Figyelek.. figyelek…- nézek fel rá, majd ismét a tányéron lévő finomságok vonják magukra a koncentrációm. A pezsgővel meg leöblíteném a csodás ételt, mikor meghallom, hogy a Kancellárt ide hívja majd vacsorára. Ahogy lenyelném az italt, egy levegővétellel ki is köpöm meglepetésemen. *pppfffhhh*
-Hogy, mi? Ide hívod Jenkinst?- törlöm le a szám szélét, ahogy végigcsorog a buborékos ital rajta. –Ugye, csak viccelsz? – nézek fel rá meglepetten, de azt hiszem, hogy nagyon is komolyan mondta. Erre azért nem gondoltam, hogy a kabinunkba hívja azt az alakot… Nem volt elég, hogy most jött el tőle, és majdnem egy egész estét vele töltött?! Ez a fickó le akarta lőni a liftben, és most meg vendégül látja a saját kabinunkban?! Totál nem értem Ravenemet…
-Gondolom, hogy én keressek addig valami „halaszthatatlan” elfoglaltságot? Ugye?- vigyorgom el magam, de belül nem vagyok vidám az ötlettől. Egyedül hagyjam ezzel a kiszámíthatatlan Kancellárral, aki olyan sunyi, hogy ódákat lehetne zengeni róla…
- Valahogy elment az étvágyam…- teszem le a tálcát, és rajta azt a pár falat kaját, már nem is kérem. Féltem a nejem ettől a pasastól, de úgy látszik Ravenem nem osztja az aggodalmam. Bár lehet, hogy úgysem tudnám lebeszélni erről, mert ez már a részéről eldöntetett.
-Rendben… Nem leszek itt, ha jön. Keresek valami melót magamnak. – dőlök el az ágyon, és inkább a PDA-on lévő játékaim egyikét keresem ki, hogy elfoglaljam magam. Most durcásnak nézhet, de nem izgat. Féltem őt, de ha neki ez kell, akkor legyen. Nem fogok zavarni a vacsorájuknál..


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 14, 2019 7:45 pm
Következő oldal




Mr. &
Mrs. Moor

Vacsi maradék


*Jenkinsszel nem sikerült, Bruce-szal igen. Pedig milyen jó lett volna látni amint Jenkins kancellár kiköpi a pezsgőt. Persze lehet, hogy ő még ezt is elegánsan csinálta volna. Bruce nem aprózza el, önkéntelenül hátrébb ugrom amikor a pezsgő a szájából szétspriccel, picit el is veszítem az egyensúlyom, de sikerül – még – visszaszerezni, pedig már a cipő sincs rajtam, de a termosz remek balansz. Ösztönös döbbenet után nevetés jön, még nem könnycsorgatós, de előbb-utóbb az is esélyes. Jenkins mint vendég azonban elég komoly dolog, még úgy is, hogy ezzel a meghívással nincs konkrét célom. Még. Ez persze változhat, attól függően, hogy addig mit sikerül összehoznom/nunk. *
-Ugye csak nem viccelek! *Szóval nevetve közlöm a tutit, miközben elképzelem Jenkinst ott ülni, ahol most Bruce ül, kezében egy tányérral, mintha állófogadáson lenne. Lehet, hogy kölcsön kell kérnem egy asztalt…bár, inkább gonosz leszek és hagyom, hogy megküzdjön a helyzettel. Erre innom kell még egy nagy kortyot, pedig már most is viccesnek érzem magam, és a nyelvem sem úgy forog ahogy szokott…azt hiszem sokat fogok beszélni.*
-Csak ha nem akarsz vele találkozni. Feltételezem, nekiállna provokálni, te meg amilyen csupaszív és csupalélek vagy…a végén fogda lenne belőle. Te nem kockáztathatsz. *Tény és való, temperamentumosabb vagyok mint Bruce, de ez a női lényemből fakad, viszont hideg fejjel tudok elviselni bizonyos dolgokat. Ergo lepereg rólam amit Bruce magába szív. Ismerem már, bőven volt időnk, hogy egymás gyenge pontjait feltérképezzük, és neki rengeteg van. Pont ezeket szeretem benne, hogy tud szeretni feltétel nélkül, hogy önzetlen és mindig, mindenben mellettem áll. Ő egészen más oldalról közelíti meg a dolgokat, ezzel segít engem. A Búfelejtő azonban nem segít abban, hogy komolyan elő tudjam adni a terveimet, nevetve az ágyhoz bukdácsolok, mert cipősarkak nélkül a ruha továbbér a lábaim hosszán és útban van. Lezöttyenek Bruce mellé, a szám a fülemig és, feltételezem a szemeim csillognak mint szikrázó napfényben a perdaiak szent tava. Búgóhanggal hajolok Bruce füléhez, de nem suttogok.*
-Annyira aranyos vagy, de komolyan. Mi lenne ha körbenéznél a lakosztálya körül? Úgy sem lesz otthon. Kiiktatom a kamerákat és senki nem tudja, hogy ott voltál. Egyél még zöldséget. Sajnos a sütit megettem, abból nem maradt. De isteni finom volt. Képzeld, az egyiknek olyan volt az íze mint a Búfelejtőé. Erről jut eszembe…*Belekortyolok az italba, amit emlegettem és ismét csak élvezem egy kicsit ahogy lecsorog a forrósága a torkomon, végig a gyomromig, aztán le a kisláb ujjamig, majd fel a fejembe. Felkacagok ettől a bizsergető érzéstől, meg a szédüléstől. Mutatóujjammal, termoszostól bökök Bruce felé, miközben szélesen vigyorgok.*
-Képzeld! Azt mondta, hogy….hukk….csuklom! De jó! Hogy megígérte neked, hogy..hukk…éjfélre hazaküld…hukkk….nem is beszélt veled….hukkk….éjfélre, nagyon vicces…hukkk….fél éjre. ÉS meg akarta tudni…hukkk…mire vágyom. Tudod te…hukkk…*ennél a pontnál meg is bököm az ujjammal Bruce-t jelentőségteljesebbé téve így a szavaimat.* -…tudod te milyen nehéz volt…hukkk…nemet mondani egy…hukkk….új pda első teszte…hukkk….lésére? Ha? Van fogalma..hukkk. Azt hiszem becsíptem. Bruce, ez olyan vicces! *Ennek kitörő örömére újra iszom a termoszból.*



 

[/color][/i]



Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Bruce Moor

Flotta

Moor lakosztály Taylor_lautner_abduction_a_l

Karakterlapom :

Születési idő :
2396. 01.19.

Beosztásom :
Zászlós - Taktitai tiszt

Reagok száma :
110

Avatar alanyom :
Taylor Lautner

☽ :
Moor lakosztály Taylor-lautner


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 14, 2019 8:59 pm
Következő oldal

Mrs. & Mr. Moor - Vacsi maradék


Azt hiszem, hogy Ravenemnek elment teljesen az esze, vagy inkább elitta, ahogy most is úgy kortyolgatja a búfelejtőjét, hogy alig áll a lábán. Jenkins meghívása kabinunkba azt hittem, hogy csak vicc, és félreértettem valamit, de úgy látom, hogy nagyon is valós. Arról nem is beszélve, hogy a nejem nagyon jól tudja, hogy mi a véleményem a pasasról… Sunyi kis számítónak tartom, de ezt ezek szerint csak én vallom, és Ravenem a füle botját se mozdítja rá. Még az sem bírta jobb belátásra, hogy „tüntetőleg” a PDA-ra koncentrálok és nem arra, amit mond. Amúgy meg, nagyon is hallom és értem a szavait, de nem izgat, hogy válaszoljak. Legalábbis egyelőre nem akarok, mert félek, olyat mondanék, amit megbánok. Inkább csendben és magamban puffogok a gondolataim közt. Még akkor sem fordulok felé, mikor bukdácsolva az ágyunkhoz lépked, bár inkább dülöngélésre hasonlít, és nyomja tovább a szöveget… Hogy miért nem inkább a Kantinba, vagy egy félreeső helyen akarnak együtt enni? Persze! Most viszont jól jönne, ha én meg addig „körülnéznék” a lakosztályában… Hogyne! Máris rohanok, hogy felköttessem magam valamelyik fogda plafonjáról lógó csövére, hogy illetéktelenül bementem egy Kancellár otthonába! De várjunk csak! Ő ott volt órákon át, és ha akart szimatolni, akkor miért nem tette meg? Biztos, hogy kellemesen eltrécseltek és csapta a szelet a nejemnek az a kéjenc!
-Biztos, hogy nem hagynám szó nélkül, ha téged piszkálna. - mondom közönyös hangon, bár jól tudja, hogy megvédem őt bárki ellen, még a beképzelt felöltőssel is szembeszállok, ha bántani merné Ravenemet. –De te tudod! Engem hagyj ki a vacsorából! Lehet, hogy őt tálalnám fel, ha csúnyán viselkedne. Nem bízom abban a Kancellárban, és ezt te is tudod…- nyomkodom tovább a kijelzőt, mintha belemerülnék a játékba, de közben nagyon is a nem várt hír hatása alatt vagyok. Utálom, mikor kész tények elé vagyok állítva és nincs beleszólásom a menetébe. Eddig ki nem állhatta azt az alakot, most meg egyből vacsorára hívja! Még az kellene, hogy gyertyát is gyújtana a nem létező asztalunkra, hogy meghittebbé varázsolja neki a kabinunkat! Megáll az eszem! Kezdem azt hinni, hogy mindezt direkt csinálja velem.. Még az lenne a legszebb, hogy én tartanám a feltálalandó ételt nekik! Na, még mit nem! Fulladjon meg, ha én szervírozom fel neki a kaját! A rusnya életbe! Jó, hogy nem még elé is menjek, hogy idevezessem az ajtónk elé! Teljesen kiakaszt Ravenem! Még ennyire nem voltam mérges a hívott látogatótól, - igaz, nem sokan jönnek, de ez mellékes- De, ha már itt tartunk… Én se hozom ide a szeretőimet vagy akárkiket… pfff… Most meg ez a felöltős alak itt fog bájologni a nejemnek, vagy ki tudja, miken jár az esze…
-Nem kell a kaja… Eleget ettem. – ami némileg igaz is, de amúgy tényleg elment az étvágyam erre a hírre. Gondolom, hogy ezt azért inkább becsípve adta elő, mint józanul, de mindegy. Ismerem már, hogy ha akar valamit, azt megteszi, csak éppen most rohadt rosszul esik, hogy ide hívja azt a Kancellárt én meg húzzak el innen, ha nem akarok a fogdán ébredni… Na, jahh! Ebben azért biztos vagyok, hogy hamar eljárna a kezem, ha nekem nem tetszőt látnék tőle…
-Milyen kedves tőle!- vágok egy széles vigyort az „éjféli hazaengedésre”. –Azt nem mondta esetleg, hogy összeölelkezünk, ha meglátjuk egymást?! Remek! Szinte tökéletes! – mutogatok teljes gúnnyal, ahogy rá gondolok. – Azt se tudja, ki vagyok! Neki csak egy „lábjegyzet” a férjedként…- dobom le magam mellé a PDA-mat, mert most annyira felhúzott, hogy még a játék se köt le. Nem hinném, hogy sok mindent tudnék mondani erre a „jó hírre”, de abban is biztos vagyok, hogy ha itt maradnék, amikor megérkezik, lehet, hogy abban nem lenne köszönete.
- El tudom képzelni…- ülök fel az ágy szélére és pár perc kell, hogy lehiggadjak. –Add ezt ide…- nyúlok a termoszáért, hogy elvegyem, ha nem húzza el előlem. – Nem gondolod, hogy ma már éppen eleget ittál?- nézek a szemébe, de tudja, hogy nem tudok rá haragudni. Féltem őt és nagyon jól tudom, hogy mindennek célja van… Ahogy annak is, hogy most idehívta azt a „bájgúnárt”, csak éppen nekem nehezebb ezt elfogadnom, hogy veszélynek teszi ki magát a Kancellár jelenlétében. Nem tudom, mire készülhet, de abban biztos vagyok, hogy veszélyes alak. Értem én, hogy tisztában van a helyzet súlyával, ahogy én is. Kis időre van szükségem, hogy megemésszem ezt a „lekenyerező” vacsorát…


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 2:09 pm
Következő oldal




Mr. &
Mrs. Moor

Vacsi maradék


*Tudom, hogy Bruce milyen kis aranyos amikor rólam van szó és máskor, más helyzetben, más emberrel szemben nagyon is imádnám, hogy ilyen. Jenkins azonban más. Őt nem lehet büntetlenül szidni, nem lehet orrba vágni, és nem lehet neki nemet mondani. Bruce meg minden bizonnyal mindet megtenné, ha hármasban vacsiznánk, mert Jenkins tutira provokálná és közben vigyorogna magában. Hát nem adom meg neki ezt az örömöt, és bármennyire is nem tetszik Bruce-nak, hogy kettesben hagyjon minket, muszáj lesz neki, én csak így tudom őt megvédeni. *
-Tudom, pont ezért mondom, hogy nem kellene itt lenned. *Jenkins azonban nem csak engem piszkálna, hanem őt is. Engem nyugodtan lehet, lepereg és tudom kezelni, főleg a vacsink óta. Sok mindent megtudtam és most már zsarolni is tudom. Lehet, hogy kancellárként megúszná, de addig míg elintézi, rengeteg kellemetlen percet tudok neki okozni, amire gyanítom, nincs szüksége. Lassan viszont kezdem érezni ahogy a pezsgő és a Búfelejtő táncra kél egymással a fejemben és ereszd el a hajam bulit csapnak. *
-Én sem bízom benne Bruce drága Csücsökmackóm, pont ezért kell közel kerülnöm hozzá. *Azt már nem tudom miért, pedig arra még emlékszem, hogy van oka, de a fejemben már zizegnek a bogarak. Valamit mondott Jenkins a barátokról és ellenségekről, és tudom, hogy ott van valahol a fejemben egy polcon, de a polc kurva messze van és nincs kedvem utánanyúlni. A csuklás sem segít abban, hogy mindent normálisan adjak elő, de a vigyorgás megy, bár ezzel nem hatom meg életem párját. Enni sem akar, ebből arra következtetek, hogy a téma vette el az étvágyát, mert különben ő egyszerűen nem tud jóllakni. Némi reményre ad okot, hogy ő is elvigyorogja magát, a pezsgő és a búfelejtő azonban elzárja az utat az irónia észlelése előtt, ezért komolyan veszem Bruce-t.*
-Téhényleg?..hukk…ölekezni…ölelezni….szoktatok? Hukk…lábjegyzet…*nagy nehezen elér a tudatomig, hogy mire értette és közelebb hajolok hozzá. Van egy nagyon rövid tiszta pillanatom amit arra használok, hogy komolyan nézzek rá két vigyorgás között. Csak az állandósult csuklás jelzi még, hogy nem vagyok egészen józan.*
-És annak is…hukk…kell maradnod….hukk….Bruce. Lábje…hukkk…gyzetnek. Ha láthatalan…hukk…maradsz, nem fogja megpi…hukk…szkálni a házasságunkat. *Aztán jön a vigyor, mely most inkább büszke, hogy mindezt végig mondtam, és, hogy még jelentőségteljesebbé tegyem a szavaim lényegét, megugráltatom a szemöldökeimet. Bruce azonban nem értékel kellőképpen, mert elveszi tőlem a termoszt. Sőt! Kikapja a kezemből.*
-Hééé! Add vissza! Szomjas vagyok! Olyan…hukkk…kis gonosz vagy. *Alsó ajkamat lebiggyesztem, ártatlan babaszemeket meresztek rá és bevágom a durcit. Karjaimat összefonom magam előtt és úgy nézek Bruce-ra, de végül, az utolsó kérdésénél elszégyellem magam. *
-Ne nézz…hukk…így rám! *S eldobom magam, hátra az ágyra, néhány pillanatig nézem a falba épített ágy felső részét, majd a koponyát, ami a fejrészen van a polcon, ergo pont fordítva fekszem, de ez már annyira nem érdekel. Rávigyorgok a koronás koponyára, majd eldobom a tudatom és bealszok. Hogy a holnap milyen lesz, azt nem tudom, de tutira jövök egy rakás bocsánatkéréssel Bruce-nak. *




 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Bruce Moor

Flotta

Moor lakosztály Taylor_lautner_abduction_a_l

Karakterlapom :

Születési idő :
2396. 01.19.

Beosztásom :
Zászlós - Taktitai tiszt

Reagok száma :
110

Avatar alanyom :
Taylor Lautner

☽ :
Moor lakosztály Taylor-lautner


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 5:34 pm
Következő oldal

Mrs. & Mr. Moor - Vacsi maradék

Ha ezt reggel mondja nekem valaki, hogy késő estére a nejem totál részegre issza magát, ezer százalék, hogy megtekerem a nyakát a teste tengelye körül, kábé 180*-al, de legalább annyira, hogy megszűnjön az idegei közti kapcsolat az agyával. Ami meg a hozott vacsoramaradék mellé „tálalt” jó híreket illeti, nem kaptam örömfanfárokat a tények mellé. Azt se nagyon veszi be a bögyöm, hogy Ravenem miért akarja idehozni ezt a Jenkinst. Nem volt neki elég, hogy nála töltötte a majdnem az egész estét és amióta visszatért, azóta beszél állandóan, de legalábbis az élménybeszámolóját ki nem hagyta róla. Ki nem állhatom azt a Kancellárt! Nem bocsátottam meg neki, hogy rálőtt a feleségemre, -  és az most mellékes, hogy nem sebesült meg – de ez gondolom, hogy csak a véletlen műve, vagy, ki tudja mié, de nem az övé, az biztos.
-Rendben. Nem kell aggódnod. Nem leszek itt. – válaszolom, szinte hideg hangon, bár belül nagyon is forrong bennem az indulat. Igaz, hogy ismerem Ravenemet, és tudom, hogy mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a Kancellár nem fogja kihagyni, hogy a hatalmával visszaéljen és provokáljon engem, vagy mindkettőnket. Legszívesebben szíjat hasítanék abból a viseltes felöltőjéből és kiraknám száradni a zsilipen kívülre. Hogy miért nem akad már le a nejemről, és keresne magának más szórakozást! Kezdem úgy érezni, hogy Jenkins utálata, még a díszpuccos koponya gyűlöletemen is túl emelkedett, és nem véletlen, hogy jobb is, ha nem veszek részt ezen a vacsorán. Még a végén nekimennék, ha bántaná egy haja szálát is a nejemnek. Hmmm… Ravenem ezt jól tudja, és nem is kell hangoztatnom. A búfelejtője viszont vészesen fogyatkozik, ahogy egyre sűrűben kortyolgatja. Eleinte nem szóltam, de amikor már alig áll a lábán és többet csuklik, mint mezítláb botorkál, már nem hagyom figyelmen kívül. –Ahhaaa… - bólogatok, mert szerintem bármit mondanék, úgyse jutna tovább a fülkagylóinál beljebb, és most inkább ráhagyom, amit mond. Tudom, hogy tisztában vagyunk mindketten a helyzetünkkel és azzal is, hogy a legkevesebb támadási felületet adjunk Jenkinsnek.
- Na! Add csak ide!- veszem ki a kezéből erőteljesebben, ha nem engedné el elsőre a termoszt. – Eleget kóstolgattad…- teszem távolabb tőle, hogy ne érje el. Igazából nem tudok rá haragudni, de egy picit szigorúbban nézek, mint eddig, bármikor.
– Jaahh, persze… gonosz vagyok..- bólintok, de majdnem elnevetem magam. – ..Te meg, részeg vagy…- fejezem be a mondatot, bár mire folytatnám, már kettőt pislog és bealszik. – Gyönyörűm! Még jó, hogy figyelsz rám.. Csukott szemekkel.–tárom szét a karom, miközben beszélnék hozzá, de ő már az igazak álmát alussza. Inkább hagyom pihenni és ráterítem a takarót. Remélem, hogy holnapra kijózanodik, bár a feje biztos, hogy fájni fog ettől a sok italtól... Kis butusom…




Vissza az elejére Go down

Kancellária


Moor lakosztály Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Moor lakosztály Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 4:36 am
Következő oldal
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 24, 2019 8:14 pm
Következő oldal




Jenkins & Moor

Második terítés


*Eljött a pillanat amit nagyon vártam már, nem csak a Sam miatti akciónk megbeszélése miatt, hanem mert az első vacsi óta nagyon sok minden történt. Észnél kell lennem, hogy miket kérdezek, és mit válaszolok ha az egymás titkainak kukkolása valahogy szóba kerül. Nyíltan persze biztosan nem, Jenkins nem fogja kiteregetni a lapjait, de az tuti, hogy izgalmas estének nézünk elébe. Azt nem mondhatom, hogy olyan nagyon készültem az öltözködéssel, mint legutóbb, de gondot fordítottam arra, hogy eléggé polgárpukkasztó legyen. Vagyis mint máskor. S izgultam azért is, hogy vajon a kancellár hajlandó-e egyetlen este erejéig lemondani a felöltőjéről, hajlandó-e felvenni azt, amit én választottam neki és küldtem el, csini kis ajándékos dobozban. Az utolsó simításokat végzem a kabinban, a Malinorral ellopott étkezői asztal még azt a kevés helyet is elfoglalja, ami egyébként rendelkezésre áll, az ágy előtt, szépen letakarva egy terítővel…nem olyan elegáns mint Jenkins-é, de a célnak megfelel. Remélem nem veszi észre, hogy kincstári, lopott asztal…bár ha igen, az sem érdekel. Az asztalon már ott van a kaja amit rendeltem, délután érkezett meg a hozzávaló, frissen a Perdáról, és minden kapcsolatomat bevetettem azért, hogy a legjobbat kapjam meg. Igazi perdai vacsora lesz, ami még engem is próbára tett az előkóstoláson. Pezsgő helyett feltankoltam Búfelejtőből, Jack-nek nem mondtam, hogy egy kancellárnak lesz, mert kitért volna a hitéből és nem ad, mondván, hogy könnyedén lebukhat. De nem fog. Még utoljára megsimiztem az ágy feletti polcon trónoló koponyát és beálltam az ajtóval szemközt…máshol úgy sem fértem volna el. Megigazítottam a szűk, fekete szoknyámat, a csizmaszárat imitáló, fűző mintával ellátott combközépig érő (második) harisnyát, és végignéztem magamon, hogy minden tökéletesen áll-e rajtam a fűzőtől kezdve, a neccblúzon át, egészen a fehér csíkokkal festett hajamig. Már csak Jenkinsnek kell megérkeznie, én odatipegek a tűsarkaimon az ajtóhoz és…tádááám! Kezdődhet a móka.*
-Halálod napjáig emlékezni fogsz erre a vacsira Jenkins pajtás!








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor lakosztály Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor lakosztály Tumblr15


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 26, 2019 8:50 pm
Következő oldal
Moor és Jenkins


Nemcsak amiatt vártam ezt a vacsorát, mert kiderül, miként határozott Lewis hadnagy és Moor tizedes a tervünket illetően, nemcsak amiatt, amiket láthattam a tizedes pda-járól kinyert adatokban, mappákban, hanem mert el kell ismernem, valahol szórakoztat is nő, a maga roppant idegesítő módja ellenére. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kellene résen lennem, ha vele beszélek, hiszen egyikünk sem gondolta komolyan azt a barátság dumát, amivel múltkor kábítottuk egymást. Ezt erősíti meg a meghívó, ami olyan elegáns és hivatalos volt, hogy átfutott az agyamban a gondolat, hogy lehet megint az úrinő álcája mögé bújik, de ezt hamar elvetettem. Írta is, hogy laza est lesz, ráadásul ő van hazai terepen, miért is kellene védekező álarc mögé bújnia, hacsak nem azért, hogy ne beszéljen túl sokat? Erre gondolva lehet úgy kellene mennem, hogy előre beveszek valamit fejfájásra. Mosolyogva olvastam a kártyát, csak akkor emelkedtek meg kérdőn a szemöldökeim és már-már aggódva néztem a csomagra, mikor az üzenet második feléhez értem. Ruhát küldött nekem? Ruhát küldött nekem! Ezt nem fordítva kellett volna, legutóbb? Ha nem ismerném már ennyire a tizedest, aggódnék, hogy udvarolni akar. Nem tudom, mire számítsak a DeVitto név láttán. Nem azért, mert rossz szabó hírében lenne, korántsem, noha az enyéimet nem ő tervezi, de azt tudom róla, hogy nem dolgozik olcsón. A tizedes nálam lévő vacsorán viselt ruhája is egy kisebb vagyon lehetett kreditben, hát még ez... Na majd utánakérdezek, mennyi volt és megtérítem a tizedesnek az árát, nem sejtvén még, hogy amúgy is az én kontómra csináltatta. Kinyitom hát a dobozt nagyjából egy életem, egy halálom arcot vágva és hacsak nem szerelt bele rejtett kamerát a tizedes, akkor lemaradt egy őszintén megkönnyebbült sóhajtásról.
- Szürke! - De akkor kezdek el igazán gyanakodni arra, hogy a tizedes mégiscsak szeret szíve mélyén valahol, mikor a kiemelt, egyébként kellemes szürke színű nadrágot megfordítom és meglepetésemre nincs kivágva a fenékrésze. Úgy tűnik, nehezebben vonatkoztatok el a Zabálnivalók mappájától, mint azt gondoltam, pedig biztos voltam benne, hogy a Vérszívók mappa hagyja bennem a mélyebb nyomot. Hát egy olyan, mondhatni jól szellőző nadrággal készült kép mindkettő mappájában előkelő helyet kapott volna. Kíváncsian emelem ki a fehér inget és a világosszürke mellényt, ami a nadrággal együtt úgy néz ki, hogy a méretem. Vagy DeVitto tud valamit, de nagyon - és akkor jobb lesz a körmére nézni -, vagy a tizedes "koporsóméret"-nézése hátborzongatóan ügyes. Végülis, vannak nők, akiknek ehhez jó szemük van... Hát akkor, vegyük fel az ajándék-ruhát!

Már induláskor belőttem a karóraszerű kütyümet, a kameraképek azonnal elhomályosodtak, berázkódtak, a hang berecsegett és úgy összességében olyan felvételt készült, amiből még azt sem lehet megállapítani, hogy én megálltam-e valahol út közben, vagy csak áthaladtam az adott helyen. Nehéz lenne eldönteni, hogy a szokásos viseletem vagy az ajándék-ruha keltené a nagyobb feltűnést, mikor az Imperium felé haladok és a testőrömet a hangárban hagyva lépek fel a hajó fedélzetére. Ha találkozok is valakivel, azok meglepett arcot vágnak, de gyorsan szétrebbennek a folyosón előlem, de túl nagy tömeg nincs. Dokkol a hajó és nem ma este indul, következésképpen aki nincs beosztva itteni munkára jelenleg, az biztosan a Dominium nyújtotta kikapcsolódási lehetőségekkel tölti az idejét vagy a családjával van, vagy bármivel, amire nincs módja, míg az Imperium úton van. Már-már aggódhatott is az a pár személy, mikor engem látott itt, hogy hirtelen sok munkájuk lesz, de nem érkezik sem tőlem, sem Cromwell kapitánytól bejelentés, így a kedélyek hamar megnyugszanak. Elsőre a hídra megyek, váltok pár szót Nathaniel-lel, amire személyesen nekünk is kevés lehetőségünk van, na meg így kevésbé feltűnő a jelenlétem, mintha rögtön a tiszti szállások felé vettem volna az irányt. Már ha lehet árnyalni az amúgy is feltűnő látogatásomat, aminek igazi célja és végállomása Moor-ék lakosztálya.
Igazat megvallva, nem tudom, mire számítsak majd? Se a menüt illetően - nem mintha azért jönnék -, se a helyszínt illetően, se a csevegés tartalmát és stílusát illetően. A laza meghatározás elég tág fogalmat jelent, sok minden beletartozik, ahogy az a jelenlegi öltözetem is tükrözi: elegáns, fekete nadrág, fekete cipő, fekete, környakú felsőrész, és egy keményebb anyagból készült felöltő, középen laza-elegánsan - ügyelünk a dresscode-ra! - csak két gombbal összekapcsolva, váll-lapnál jelezve a kancellári tagságomat diszkréten, nem hivalkodóan. Nincs szükség hivalkodásra, a ruha anyaga, tisztasága, vasaltsága, tartásom és kisugárzásom, hátrafésült hajam egyszerű nemes eleganciája is kellően jelzik, hogy nem szimpla polgárral van dolga az embernek. Kezemben nyolcszor, nyolcszor nyolc centis kis doboz, az legalább fehér, igaz, a szalag fekete hozzá, amivel át van kötve, mégis elegáns hatást kelt. Ha már a liftből adott ajándékot nekem a tizedes, én is így teszek. Nem látni, mi van benne, de mikor jelzem az ajtónál az érkeztemet, akkor ezt magam elé fogom, mintha el lehetne vele terelni a tizedes figyelmét arról az aprócska tényről, hogy nem teljesítettem a kérését a ruhámat illetően. Plusz egy hamiskás félmosollyal, mert tudom, hogy azt mindig értékeli.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 28, 2019 5:55 am
Következő oldal




Jenkins & Moor

Második terítés


*Nagy elvárásokkal tekintettem az újabb vacsorára, nem csak azért, mert Sam boldogsága függött tőle – közvetve persze – hanem mert egyúttal sok minden mást is szerettem volna elintézni Jenkinsszel. Saját pályán, sajátos stílussal, ami nekem könnyebbség, másnak viszont, főleg a kancellárnak egyáltalán nem. S talán ott követtem el az első és később reméltem, hogy az utolsó hibát is, amikor nagyon bíztam abban, hogy eleget tesz a kérésemnek és minimum azért, mert értékeli a fáradozásomat, felveszi a neki küldött öltözetet. Van az a helyzet, röpke pillanat ami tönkreteszi az ember lányának hangulatát,  amikor a sok készülődés és izgalom kiteljesedését várja, aztán egyszerre borul minden. Jenkins amúgy is remekül ért a belépőkhöz, és ahhoz, hogy lemossa az arcra ragadt mosolyt, és amikor kinyílt az ajtó, és megláttam...ez történt. Bármennyire is nem szerettem volna megadni neki azt az örömöt, hogy a megnyúlt ábrázatomat lássa, aminek az oka ő, az első csatát megnyerte. A tervem az volt, hogy mikor kinyitom az ajtót, megállítom, nem engedem be, hanem gyorsan eltipegek tűsarkaimon a szemközti falig – sokat nem kellett volna várnia, hiszen pár lépés az egész – majd csábos testtartásba helyezkedve nézem a bevonulását, hasonlóképpen megszemlélve őt, mint az első vacsorán nézett engem. Még a meglepetést sem kellett volna megjátszanom, biztos voltam abban, hogy egyrészt remekül áll rajta DeVitto ruhája, másrészt akkor is meglepődtem volna, hogy rajta van, hogy számítottam rá. Így azonban a meglepettség annak szólt, hogy nincs rajta, ügyet sem vetettem a kezében lévő dobozra, az egész csalódás tárgya ordított róla, az idegesítő mosolya nem különben.  Csalódásomat tükröző vonásaimat nem hagytam sokáig az arcomon, gyorsan letörölve a szigorút vettem elő és kezemet is kinyújtottam felé, tenyérrel megállítva, be nem engedve. Végül is a terv első része meg van.*
-Ó, neeem! Ma laza este lesz, tápos felöltő nélkül. *Ujjammal a váll-lapokra mutogatva hívtam fel a figyelmét a hibára.* -Semmi hivatalos. Megkértem, szééépen. Borzalmas ez a sok fekete. Ez a kabin vidám, nézzen csak körül….majd ha levette a felöltőt és beléphet. *Megemeltem szemöldökeimet, várakozva tekintettem rá, majd a végén elmosolyodtam, de nem azért, mert az egészet csak viccnek szántam, hanem mert vendéglátóként így illik, még akkor is, ha ma egyáltalán nem vagyok úrinő.*
-Nem vicceltem kancellár úr! *S, hogy biztos legyen benne, a dobozért nyúlok, hogy elvegyem tőle, de csak azért, hogy szabaddá váljanak a kezei és egyedül is boldoguljon a felöltő eltávolításával. Kikukkantva konstatálom, hogy nem hozta magával a drága, mosolytalan barátnőjét, de nem gond, majd átveszem tőle a kabátot és eldugom míg nálam van, hogy ne is lássuk.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor lakosztály Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor lakosztály Tumblr15


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 29, 2019 12:45 pm
Következő oldal
Moor és Jenkins


A hamiskás félmosolyom, ahogy kinyitotta az ajtót és megláttam meglepett és csalódott arckifejezését, még szélesebb lett, meg sem próbálván rejteni, mennyire szórakoztat. Annyira leköt, hogy nem is nézek be a kabinba, pedig a tizedes felett elnézve simán belátnék oda, és még jó, hogy hamar rendezte a vonásait, mert már kezdtem megsajnálni őt. Miket ki nem hozna belőlem...!
- Önnek is szép estét, Moor tizedes! - Köszöntöm, ami részéről elmaradt, szemeimben még mindig ott a mosoly. Nem volt nehéz megállítania, mert amíg nem invitál beljebb, addig bennem is megvan az a jólneveltség, hogy ne menjen beljebb rögtön, ahogy nyílt az ajtó. Kancellárként megtehetném, de nem ellenőrzésre jöttem - legalábbis hivatalosan -, hanem vendégségbe.
- Tehát ma este csak Ön viselhet feketét? Pedig azt hittem, összeöltözünk. - Pillantok végig rajta jelzésértékűen, mert fekete szoknya, fekete harisnya, csizma, fűző, neccblúz és még a haja is fekete, bár abba valamiért tett fehér csíkokat is. Most nem kap olyan csodálatot tőlem, mint amilyent legutóbb bezsebelhetett, és csak magamban jegyzem meg, hogy igazán kár, hogy nem játssza sűrűbben az úrinőt. Vegyítenie kellene a stílusát azzal, kifejezetten jól állt neki. De hát ahogy nekem sem teljesül minden vágyam, úgy neki sem.
- Ugye tudja, hogy elég magas labda most elköszönni és távozni? - Mosolygok továbbra is, mikor meghallom a belépés feltételét, de úgy is tudja, hogy nem fogok csak így távozni, és nem csak azért, mert az már tényleg sértő lenne vagy mert ennyire ügyelnék a tizedes lelki békéjére. Gyors körbepillantok a folyosón, nincs itt más senki, így eleget teszek a kérésének itt, aminek eredetileg csak bent akartam.
- Ha megkérhetem... Köszönöm. - Nyújtom magam is felé a dobozkát, de igazából át is adhatnám, úgy is az ővé lesz, de azt talán mégsem a küszöbön akarom megejteni. A dobozka kicsit zörög, mintha több minden zizegne benne. Felszabadult kezemmel kioldom a felöltő pár gombját és most lehet csak gyanús a tizedesnek, hogy bár a szokásosnak látszódott az öltözékem, nem a fekete ing nyakát lehetett a felöltő alatt látni, mint mindig, hanem egy környakú felsőt. Ahogy lekerül a felöltő, ki is derül rögtön, hogy egy könnyű, fekete, rövid ujjú póló van rajtam, és míg a felöltő be volt gombolva, nem is látszódott a póló mintája, ami felirata és figurális díszítése alapján arra enged következtetni, hogy az egyik általam kedvelt régi-régi metál-zenei banda logója van rajta. Nincs is betűrve a nadrágba, mely szintén nem a szokásos elegáns, egy lehetettel kevésbé elegáns viselet, de az összbenyomás miatt nem volt eddig feltűnő. Finom határon egyensúlyozva, jó érzékkel találva meg az arany középutat a laza és elegáns kinézet között.
- Semmi hivatalos. A fekete is lehet laza, tudja? - Most rajtam a sor, hogy némileg megemeljem a szemöldökömet ravaszul megcsillanó szemeim felett, egy hozzá passzoló mosoly kíséretében. A felöltőt nem adom át, azt kétrét hajtva az egyik alkaromra fektetem.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 11:06 am
Következő oldal




Jenkins & Moor

Második terítés


*Ó, ha tudom, hogy kezd sajnálni, ez mondjuk nem jött le egyből a szélesebbé váló idegesítően elégedett mosolyából, akkor hagyom az arcomon a csalódottságot. Így azonban a szigorúval toppanok elé, hogy egy lépéssel se jöhessen beljebb. Köszönni is elfelejtettem, de ez érthető a mostani, sajátos és megszokott stílusom miatt. Csak legyintek, mintha el akarnám hessegetni a nyilvánvalót.*
-Ja, persze, köszönöm, lesz szép mindjárt. Magának is kancellár úr! *A mosoly már a vendéglátótól érkezik,  de ennek ellenére nem engedem beljebb és még csak nem is hívom. Sőt! Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy nem fog elmenni, sem megsértődni, másképp kapom majd vissza, de kockáztatok. *
-Én vagyok a házigazda, szóval igen. Nem mellesleg, nem én hordom mindennap ugyanazt a ruhát. Az én ruhatáram színesebb, ma megengedhetem magamnak a feketét. Maga csak ne öltözzön hozzám, inkább nekem. *Mindezt bájosan, mosolyogva de cseppet sem úrinősen mondom, nehogy hozzászokjon már. Csak arra kötök magammal fogadást, hogy mennyi ideig fog gondolkodni azon, hogy mentse ki magát, saját maga előtt, hogy mégis marad és eleget tesz a feltételeimnek. *
-Ugye tudom, hogy nem fogja megtenni. *Megemelem az egyik szemöldököm, titkokat sejtetve, és ő is rájöhet arra, hogy Sam-ről és McG-ről nem ejtek most hangos szót. A ravaszabb felem nyert két másodperccel, a kétkedővel szemben, de azon nem tudok nem nevetni ahogy körbeles a folyosón. *-Senki nem látja, csak nyugodtan. *Súgom oda neki, s közben mókásan összeráncolom az orrnyergemet. S ha már nyúltam a dobozért, megkapom azt, újabb kíváncsi tekintettel kísérve húzom magamhoz, majd míg ő nekikészül a vetkőzésnek, a fülemhez emelem a dobozt és picit megrázom. Ebből persze még nem fogom kitalálni mi van benne, de érdekes ahogy zörög az a valami, amit feltételezem, hogy nekem hozott. Ajándék. Vigyorgok egy sort…aztán elámulok. Jenkins kancellár kap tőlem egy újabb ajándékot, egy tócsányira kerekedett szemű, eltátott szájú tizedest. Bámulom a kancellárt és bámulom a pólóját, és bámulom azt a mintát ami rajta van.*
-Aztarohadt! Akarom mondani…egészen emberi külseje van ebben a hacukában. *S már megint vigyorgok, mert ez még sokkal jobb mint amit neki szántam, gondolva az úriemberes igényeire. Ezt nem gondoltam volna Jenkinsről, de ezért is van most itt többek között. Hogy minél több újdonságot fedezzek fel belőle. El is állok az útból és a kabin belseje felé nyújtott karommal invitálom be…arra a körülbelül 2x1 méteres helyre, ami még szabadon maradt. Az asztal az ágy előtt áll, le van terítve egy fehér terítővel – nem lepedő – rajta tányérok és evőeszközök – nincs két egyforma, attól függ honnan hoztam – három nagyobb tál letakarva. A perdai menü egyelőre nem látszik. Az ágy feletti polcon ott hagytam a díszes koponyát, ami vigyorogva néz üres szemgödreivel a kabin kicsiny világába, az ágyról viszont eltüntettem mindent ami két ember alvására emlékeztet. A doboz egyelőre a kezemben marad, mert elfelejtettem visszaadni, ha ő esetleg érte nyúl, simán kiveheti a kezemből, azt sem venném észre. A kabátját csak az ágyra tudja letenni, ha már nekem nem adja oda, pedig most nem akarom felvenni, szék az nincs. Szóval már most egyértelmű lehet, hogy bizony az ágyon fogunk ülni, egymás mellett. *
-Foglaljon helyet, ne válogasson, csak nyugodtan, amelyik oldal szimpatikusabb. *Némi irónia vegyül a hangomba, miközben rányomok az ajtót működtető panelra, s máris az ajtóval szemközti falhoz libbenek, aminek az alsó része üvegből van, benne néhány zöldség árválkodik, felette beépített szekrény dobozai láthatók, és az egyiket kinyitva húzom elő Jack bárjából hozott itókát.*
-Egy welcome drink? Nem csiklandoz, de éppen olyan mókás. *Ha legalább kettőt iszik belőle az ember…másnak lesz mókás azt látva, milyen a hatása. Az italt rejtő szekrénydoboz mellettiben pedig Sam későbbi megelégedésére már „forog” a kamera, hogy amikor visszanézzük a vacsora estéjét, jókat nevethessünk. Jenkins meg rágja meg az óráját.*






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor lakosztály Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor lakosztály Tumblr15


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 9:21 pm
Következő oldal
Moor és Jenkins


- Nem ugyanazt, csak ugyanolyant. - Javítom ki finoman, de ha ezt előbb tudom, az ajándékát fekete dobozba csomagolom én is fekete szalaggal átkötve és még a bélésnek használt anyag is fekete lenne benne. Mit van mit tenni, még a folyosón sincs senki, akire hivatkozhatnék - körbekémlelésem legalább felvidítja a morcos házigazdát -, hát kénytelen vagyok itt megejteni a felöltő levételét. Közben én mosolygok ravaszul, amiért a füléhez emeli a dobozt meghallván a halk zörgését, és e aktívabb rázásra az is gyanítható, hogy talán több, méghozzá sok kisebb dolog van benne, ám ennél többre nem jut vele. Aztán rajtam a sor, hogy szélesebben elmosolyodjak, mi több elvigyorodjak, mikor látom, hogy az öltözetem megtette a hatást, majdnem olyant, mint amit az ővé tett nálam akkor. Még egy kicsit szét is tárom a karom, tádám! Már megérte megkockáztatni ezt a külsőt.
- Köszönöm! - Nevetek fel röviden a bókon, amennyiben az egészen emberi külső annak nevezhető.
- Okkal viselek mindig ugyanolyan ruhát, de az Ön által küldött azért elnyerte a tetszésemet és köszönöm, egyszer biztos lesz alkalma látni rajtam. Ugyanakkor nem kellett volna erre költenie. Egyébként hadd kérdezzem meg, Ön adta az instrukciókat deVitto úrnak vagy szabad kezet adott neki? - Kérdezem, miközben egy biccentéssel köszönöm meg a beljebb invitálást, amit végre elnyertem, és beljebb lépek a kabinba. Hosszú körsétára amúgy sem számítottam, tisztában vagyok, hogy egy ilyen rangú házaspár mekkora kabint kaphat, plusz az Imperium hajó befoglalóméretei is határokat szabnak, de a kevés mozgástér azért így is meglepő. Még jó, hogy egyikünk sem túlsúlyos, különben nehézkessé válna a közlekedés. Kénytelen vagyok még egy lépést beljebb menni, mikor feltűnik, hogy az ajtó még mindig túl közelinek érzékel és nem hajlandó így becsukódni.
- Köszönöm. - Nem teszek szóvá semmit a kabinban, noha láthatóan néztem az asztalt, amit talán furcsállottam is pillantásom alapján, láthatóan kerestem széket is, még ha háttámla nélküli, asztal alá becsúsztatható is, és láttam az ágy feletti koponyát is, aminél mintha felismerés és meglepettség is csillant volna a szemeimben. És mindezt megálltam szó nélkül, csak amennyire lehet oldalra léptem, hogy a háziasszony könnyedebben férjen oda a fali panelhez, mialatt kivettem a kezéből a dobozt és az asztal szélére tettem le, a belső oldalra, hogy ne legyen útban, ne verjük le.
- Önnek is ki kell várnia a vacsora végét. - Csak ennyivel meg egy ravasz, könnyed mosollyal kommentálom az akár udvariatlannak tűnő cselekedetemet, majd beoldalazok az asztal és az ágy között az ágynak azt a felét választva ki. A kabin úrnője így a külső oldalon marad, könnyebben mozoghat, na meg nem akarom, hogy azt higgye, taktikázásból választom a menekülési útvonalhoz - ajtóhoz - legközelebb eső helyet. Magamban azon gondolkodom, hogy remélhetőleg ezen az oldalon szokott lenni a lábuk, mikor alszanak... vagy Moor tizedes férje ritka megértő egy férj. Nem is tudom, hogy sajnáljam-e vagy sem, hogy ő nincs jelen, hogy még csak futólag se találkoztunk össze? Bárhova is küldte el a tizedes, biztosra veszem, hogy okkal tette... és ez felveti a kérdést, hogy a férj vajon mennyit tudhat a felesége terveiről?
- Igen, kérnék. Mivel készült? - Érdeklődöm udvariasan az üveget látva, de nem ismerős a "csomagolás", közben a felöltőt leteszem magam mögé az ágyra. Nem ülök mélyen be az ágyra, de nem is csak a szélén egyensúlyozom fél fenékkel. Próbálok úgy tenni, mintha szék lenne és eszerint természetesen viselkedni, hogy ne látszódjon, mennyire fura egy helyzet ez. Már csak azért is, mert sejtésem szerint a tizedes pont erre utazik, és ezt az örömöt nem kívánom neki megadni.
- Amíg kitölti, mesélje el, kérem,... ez az asztal állandó tartozéka a kabinnak? - Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak, mert tudom a választ. Túl nagy ez ide, ez jól látható, és ha már asztallal hivalkodik egy ekkorka kabin, az jellemzően a fali panelekből felemelhető vagy lenyitható, esetleg kihúzható darab modelltől függően. Míg várom az italt, bármi legyen is az, ismét körbenézek, nem tolakodóan, csak érdeklődően, és legyen bármilyen szedett-vedett eklektikus a berendezés és dekoráció, na meg a teríték, valahogy mégsem ez vagy a mérete adja az igazi kontrasztot az én tágas, elegáns, áttekinthető lakosztályomhoz képest, hanem az, hogy ez a kabin otthonos, élettel teli, személyes... az enyémben viszont talán csak egy virág nélküli és egy apró kék virágú növényke, néhány földi könyv, meg egy azóta kapott festmény az, ami ilyenre utal vagy emlékszik.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 8:21 pm
Következő oldal




Jenkins & Moor

Második terítés


-Részletkérdés. *Legyintek lazán a kijavítására. Nekem aztán igazán mindegy, hogy ugyanaz, vagy ugyanolyan, a lényeg, hogy uncsi. Nem véletlenül jutott eszembe benézni a szekrényébe – amit nem engedett a piszok – és DeVittoval készíttetni egy vacsorára való öltözetet, azt is bevállalva, hogy vele vacsorázom a kabinjában, ami nagyobb mint Jenkinsé. Tényleg! Ezt vajon tudja Jenkins? Kétlem. Mivel azonban megint _abban_ a felöltőben jelent meg ami státuszszimbólum és rangjelzés is egyben, kénytelen vagyok kint a folyosón váratni, míg nem tesz eleget a vetkőzésre való felszólításomnak. Azután viszont, némi doboz rázogatás után, igen látványosan elámulok. Jenkins kitett magáért ma este, többet vállalt be, mint amennyit én tulajdonítottam neki, a végén még rányomom a „jófej” pecsétet. Brrrr! Jesszus, ezt én gondoltam? *
-Okkal, ja. Hogy mindenki frászt kapjon amikor megjelenik. *Így jellemzem a tiszteletet parancsoló megjelenést. Bár neki nem lenne rá szüksége, elvégre kancellár, mindenki ismeri az arcát és pontosan tudja – a titkain kívül – hogy mire számítson tőle. Arra a megjegyzésre, hogy nem kellett volna az új ruhára költenem, gondolatban behúzom a nyakam, amit láthat az viszont csak egy könnyed és szerény mosoly.*
-Ugyan, semmiség. *Ismét csak legyintek, aztán villámgondolkodást hajtok végre. Nem tudom mi lenne a jó válasz arra, hogy DeVitto saját maga alkotta a ruhát vagy nekem van olyan piszok jó ízlésem. Ám mivel megígértem a szabásznak, hogy méltatom a nevét, kénytelen vagyok magamat háttérbe szorítani.*
-Szabad kezet adtam. Remek szakember, kiváló ízlése van, gyors és diszkrét. Már alig várom, hogy lássam magán. De ez is csúcs. *Pillogok a mintás pólóra és vigyorom szélesedik. Beljebb invitálom, most, hogy már eleget tett a dress code-nak, én is előkapom a jó vendéglátót magamból. Kíváncsian figyelem mit szól a kabinunkhoz, a díszítéshez, és a vacsora helyéhez….úgy mint: csekély hely, koponya és ágyon való csücsülés. Na persze Jenkins most is úriember, ezt nem a ruhához adják, és nem is a szülői fejbe való beleverés eredménye, Jenkins született úriember, csak néha szemétláda, de van ez így. Most nem tesz szóvá semmit, mondjuk nem is vártam. Csak arra reagálok elhúzott szájjal, megjátszott sértődöttséggel, hogy elveszi tőlem a csörgő dobozt.*
-Ünneprontó. *Már-már nyelvet öltenék, mert ehhez a visszavágáshoz dukál, de nem egy kancellárnak. Ettől függetlenül tudom, hogy remek este lesz…főleg nekem. Mivel kiürül a kezem, igyekszem azt megtölteni egy üveggel, amiben a kedvenc italom van, közben félszemmel nézem ahogy beszuszakolja magát az asztal és az ágy közé és magamban pacsizok magammal, hogy Malinorral leteszteltem a működést. *
-A kedvencem. Én csak Búfelejtőnek hívom. *A mosoly el sem tűnik az arcomról, látható mennyire élvezem a helyzetet, az estét, azt, hogy szabadabbnak érzem magam és azt, hogy Jenkins feszélyezve. Bár nagyon igyekszik, hogy ezt palástolja, de annak ellenére, hogy tényleg nem is látszik, mert halál lazának tűnik, én tudom, hogy ez az egész neki nagyon fura. Nekem meg azért jó. Teletöltöm a poharakat, melyek majdnem akkorák mint az ő pezsgősei voltak, csak nincs talpuk. A kérdés váratlanul ér de nem készületlenül.  Válaszadásom közben nyújtom felé a poharat, melyben a sötétzöld színű, erős de gyümölcsös beütéssel rendelkező ital van. *
-Nem. Csak a maga kedvéért, hogy ne kelljen az öléből ennie. *Szélesen vigyorgok és hozzákoccintom a poharam az övéhez.*
-Egészségünkre! Igyunk megint a barátságra, vagy a szövetségünkre, vagy a sikerre? Vagy ne, arra ne igyunk előre. Igyunk Samre….és fenékig. Úgy a jó. Kellemesen megbizsergeti az ember torkát, és csúcs ahogy lassan lefelé csúszik a melegség. *A kezemmel mutatom is a „bizsergetést” ujjamat összemorzsolgatva, majd az ital lefelé csúszását is. Ezt kivételesen kecsesen. Aztán a számhoz emelem a poharat, de várok amíg Jenkins is ezt teszi. Kíváncsi vagyok, hogy lehúzza-e egyben vagy csak nőiesen kortyolgat, nyalogat. Én a magam részéről az egészet benyakalom ha már beleivott a magáéba, és élvezem a hatást. Az ízeket, az erejét. *






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor lakosztály Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor lakosztály Tumblr15


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 04, 2019 10:16 pm
Következő oldal
Moor és Jenkins


- Örülök, hogy ezt a hatást váltja ki. - Mondom úgy, ál-szerény mosollyal, mintha nem pont ez lenne a célom az öltözettel. Persze a ruha önmagában kevés, kell mögé a mindenható kancellári hatalmam és az a nem elhanyagolható tény, hogy a Halálcsók miatt elég rossz hírem van.
- Az ok valójában egyszerű: bárki, aki látott ide jönni a szokásos öltözetemben, nem tudja, hogy egy baráti vacsorára jövök, ellenőrzést tartani, a Halálcsókot beadatni, merényletet szőni valaki ellen, üzleti ügyben vagy viszony van közöttünk. Egy alkalomhoz illő ruha túlságosan is árulkodó. - Persze elismerem, hogy idővel híre megy majd ennek a vacsorának is, hogy az emberek elkezdenek sejteni, de mindenképpen pletykálni majd valamit rólunk, de ettől még nem lesz öltözetből tudható, milyen jellegű vacsora is volt ez. És ugyanez igaz minden esetre, mikor kilépek a lakosztályomból, ahogy a tizedesnél lévő felvételre is igaz: bármi történhetett ott. Na meg ki az a hülye, aki sötét ügyletekhez úgy öltözködik, hogy azt hirdesse is messziről?
- Akkor valóban remek szakember. - Az biztos, hogy megjegyeztem a nevét deVitto-nak, de majd elválik idővel, hogy ez neki jó-e?
- Ismeri is? - Ez a kérdés már a pólón szereplő bandanévre vonatkozik, mikor újra végigpillant rajtam és csúcsnak találja a megjelenésem. Nem volt a tizedes pda-ján zene mentve, így nem ismerhetem a zenei ízlését sem. Tippem van, már csak jelenlegi szereléséből is kiindulva, de lehet ebben is éppolyan szélsőséges, mint általában a viselkedése.
- Már megszokhatta volna. - Jegyzem meg az ünneprontó titulusomra leplezetlen kárörvendő mosollyal, ennyi örömöm nekem is legyen, még ha tudom is előre, hogy az asztalhoz való beoldalazásommal önként sétáltam be a pók hálójába. Hogy ő élvezni fogja, abban biztos vagyok, de hogy én mennyire... Érdekes tánc lesz ez ide beszorítva a sarokba, hogy elkerüljem a csapdákat, amiket állít.
- Ön? Nem ez az elterjedt neve? - Kérdezek rá a Búfelejtőre, mintha nem tudnám, hogy a tiltólistán is e névvel szerepelne, de nem lepne meg, ha a tizedestől eredne. Szemem se rebben rá mindenesetre, hogy köztudottan tiltott italt rejteget a kabinjában és még képes is ezt felkínálni egy kancellárnak. Ezért elővenni őt és megszakítani az estét tényleg igazi ünneprontás lenne. Azt viszont én nem mondom el neki, hogy többek között a mappa-jelszava miatt már kóstoltam az italt, igaz, korántsem annyit, mint amennyit kitölt nekem belőle most a pohárba. Azért rögtön kézbe is veszem és mint a bort szokás orromhoz emelem és megszagolom az italt, kicsit körkörös mozdulatokkal meg is lötyögtetem óvatosan, hogy figyeljem a színét, ahogy lassan lefolyik a pohár oldalán.
- Tetszik a színe. - Jegyzem meg, és naná, hogy tetszik. Ennél jobb már csak akkor lett volna, ha fekete lenne, mondjuk akkor már tényleg aggodalomra adna okot, mi van benne.
- Ön elkényeztet! Kezdjek gyanakodni? - Mosolygok rá, mikor azt mondja, csak azért hozott - vagyis érzésem szerint hozatott - asztalt, hogy ne ölben egyek. Le mertem volna fogadni, hogy a kantinból lovasít majd meg néhány tálcát, és akkor már kedvesnek gondoltam volna őt. Az asztal viszont... Tényleg meglep és nehezemre esik elhinni, hogy valóban csak az én kényelmemért hozatta, na meg azért, hogy feszélyezve legyek, amiért szinte be kell ide mászni. De ha meg a feszélyezés a cél, az nem lett volna jobban az, ha kézből eszünk, ágyon vagy netán a földön ülve? Furcsa... De nincs idő ezen gondolkodni, mert már koccannak is a poharaink.
- Áh, azt hittem meg fog lepni és ezúttal a hadüzenetre iszunk, ha már múltkor a barátságunkra. De legyen óhaja szerint: a hadnagyra! - Emelem meg a poharat miközben mosolygok azon az átélésen, amivel elmutogatta, mire is számítsak az italtól. Tény és való, amennyit eddig fogyasztottam belőle, annál nem lehetett átélni ezt az érzést, épp csak arra volt jó, hogy tudjam, nem mérgező. Lehúzhatnám egyben is, de mégis két részletben teszem meg és nem érdekel, hogy ezért mit gondol rólam. Az első egy bátor nagyobb korty, de láthatóan azért, hogy az ízekkel ismerkedjek, minél jobban érezzem az első pillanattól kezdve a lenyelést követő utóhatásokig bezárólag. Szemöldökeim épp csak egy picit vonódnak összébb, hiszen erős párlat ez, még ha a gyümölcsössége sokat lágyít is rajta.
- De ismerős... - Talán nem is a tizedesnek szól ez, csak fennhangon tűnődöm az érzett karakteres gyümölcsízen, amit tényleg nem tudok hova tenni. Pedig biztosan nem ittam ilyen kotyvalékokat, valahonnan máshonnan rémlik, de honnan? És nem a korábbi előkóstolom miatt, pedig már akkor is gyanús volt, de akkor nem is foglalkoztam ezzel. Tűnődésem közben pont arra nézek, ahonnan kamerával megfigyeltet, pont bele is nézhetek. Össze is vonom jobban a szemöldököm, de nem azért, mert észrevettem volna, hanem csak mert nem jutok semmire az ízzel, honnan ismerem. Mindenesetre a maradékot már egyben hajtom le én is, ugyanolyan arcmimika reakcióval illetve, mint az előbb, de még nem teszem le a poharat, hanem számhoz közel tartom. Igazából az illata érdekel, még mindig próbálom kitalálni, mi lehet ez?
- Valóban kellemes. - Bólogatok elismerően néhány aprót megköszörülve a torkom. Égeti a torkot az ital, de nem a zavaró módon, sőt, épp ellenkezőleg. Annak viszont örülök, hogy végül mégsem vettem be fejfájás ellen semmit, mielőtt idejöttem.
- Tehát ha a pezsgő olyan fűszeres, vicces és fanyar volt, mint a barátságunk, akkor ez aaa... Búfelejtő olyan, mint a hadnagy? Kellemes, lágy, bizsergető? Netán ütős, bevállalós? - Kérdezek rá a beszélgetést a hadnagy és a tervezett merénylet felé terelve, aki és ami miatt mi barátok, de legalábbis szövetségesek lettünk a tizedessel. A nálam lévő vacsoránál is én kezdtem rögtön bele a témába, és itt ugyan átengedhetném ezt az este asszonyának, de nehéz bizonyos szokásokat, berögződéseket levetkőzni. Nehezebb, mint levenni egy felöltőt, így önkéntelenül is próbálom az irányítást magamhoz ragadni. Na jó, annyira azért nem önkéntelenül. Közben azért leteszem az üres poharat az asztalra.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 07, 2019 9:10 am
Következő oldal




Jenkins & Moor

Második terítés


-Akad azért kivétel. *Bököm oda neki csípőből, nehogy elbízza magát. Tényleg a ruha teszi az embert, rövidnadrágban és papucsban tutira nem jegesítené meg az emberekben a szart is. Persze a ruhához kell karizma is, ami nem mindegyik kancellárnak van…de ezt az eszmefutatást már nem osztom meg vele. *
-Micsoda előrelátás! De azért hadd mondjam el, hogy ennyi mindent nem látnának az emberek a látogatásában, mindegy milyen ruhában jön. *Eszembe jut valami, felemelem a mutatóujjam és már a ravasz vigyor elárulhatja, hogy nem mindennapi kérdésre készülök. Kíváncsi vagyok. *
-Annyit áruljon már el, ha viszony lenne köztünk, milyen ruhát venne fel? *Kétlem, hogy egy szokásos, sok mindent és semmit sem eláruló mosolyon és sejtelmes pillantáson kívül bármit is kapnék válaszul, de próbálkozni lehet. Ha meg mégis, jól megjegyzem magamnak, hogy legközelebb olyan ruhára adjak le rendelést DeVittonál. Mert ha egyszer az ember lányának ördög bújt a fenekébe, akkor az ott is marad. *
-Az, remek szakember. Emlékszik még a ruhára amit én viseltem? A vacsis ruha, tudja…csábos dekoltázs, combig hasíték…*széles mosoly*-Az is DeVitto műve. Nem, azt az együttest nem ismerem, bár lehet, hogy mégis. Én inkább csak a zenét hallgatom, nem jegyzem meg ki adta elő. *Lehet rá táncolni vagy sem, kiűzi belőlem a rosszkedvet vagy sem, hat az érzelmeimre vagy sem. Nincsenek nagy igényeim és nem vagyok ínyenc sem ezen a téren. A doboz elvételére és a megjegyzésemet követő szavaira csak szemeket forgatok. Igen, már megszoktam, hogy minden jóba beletenyerel. Már ha hagyom. De én is résen vagyok, mert csinálok magamnak szórakozási lehetőséget azzal, hogy egy bazi nagy asztalt hozattam Malinorral a kicsi kabinba. Más kérdés, hogy nem volt kisebb, de élvezet nézni ahogy beszuszakolja magát. Eszembe jut Malinor tesztelése, a sok röhögés és alig tudom visszatartani, hogy most ne röhögjem el magam. Persze Jenkinst nem kell a popójánál beljebb nyomni, így nem borulunk fel én meg nem esem rá. Szép mutatvány lett volna, Sam minden bizonnyal fetrengett volna a nevetéstől, de erről sajna lemaradt. Az ivásról viszont nem fog, teletöltöm a poharakat a csempészáruból, és lazán átnyújtom a kancellárnak. *
-De, az, ez. Én neveztem el. Mármint biztosan volt neve azelőtt is, hogy alkoholizmusra adtam volna a fejem a nagykorúságom okán, de azt már mindenki elfelejtette. *Szóval ismeri a nevét. Mondjuk nem lep meg, Jenkins mindenről tud, és gondolom a tiltólistán szereplő dolgok után is néz, nem csak a saját érdekeit képviselők izgatják a fantáziáját. Mindenesetre megemelt szemöldökeim alól nézem ahogy forgatja, döntögeti a poharat, szaglássza mielőtt megízlelné. Kicsit fura, de Jenkins rendelkezik néhány fura tulajdonsággal, nem ez az egyetlen. A színére tett megjegyzésre elnevetem magam, a csodás és féltett felöltőjére gondolok és arra is esik a pillantásom, vagy arrafelé ha épp eltakarja a testével. Az elkényeztetésre viszont elkomolyodom. Nagyon és látványosan. Meg persze szándékosan is. *
-Ne sértsen meg. Nincsenek hátsó szándékaim, nem vagyok kancellár. *Nekem mondjuk nem kell kancellári rang, pár hátsó szándékhoz, most is van egy valaggal, de nem az asztal idehozatása Jenkins beetetése. Azért ennél több fantáziám van. A komolyság azonban nem tart néhány lélegzetvételnyi időnél tovább, mert már a koccintáson jár az eszem és Jenkins leitatásán, szóval vigyor és az ünneplésre okot adó tervek, személyek felsorolása következik. *
-A hadüzenetnek még nem jött el az ideje Jenkins kancellár, még nem végeztünk a barátsággal. *Szélesedik a mosolyom és még egy kacsintást is mellébiggyesztek, mielőtt Samre innánk. Az első nagy kortya után hajtom le a magamét, nem mintha mutatni akarnám, hogy ezt így kell és nekem megy, hanem mert…így kell és így szoktam. *
-Süti. *Közlöm a választ, hogy miért is ismerős neki az íz, s nem is gyanakszom, hogy korábban ár kóstolta volna, hogy ne érje meglepetés. Arra sem reagálok, hogy pont az eldugott kamera felé néz, nem tudhatja, hogy ott van, puszta véletlen, szóval én sem árulom el magam riadt pillantással, vagy más egyébbel. Továbbra is mosolygok és nem tudom nem megjegyezni a nyilvánvalót.*
-Meglepően jobban tűri mint azok akikkel megkóstoltattam. Kellemes? Van aki azt mondta rá, hogy nyelőcsőgyilkos. *Hasonló jelzőkkel méltatták, élükön Hartleyval, akire igen nagy hatással volt a Búfelejtő. Azt hiszem rajta mutatkozott meg igazán az ital neve. Vajon Jenkins is táncraperdül a második pohár után? Míg elképzelem…Jenkins megpróbálja jellemezni az italt az én szavaimmal. Elfintorodom a próbálkozáson, megrázom a fejem, majd felcsillannak a szemeim. Egyszerre sok minden jutott most eszembe, de mielőtt válaszolnék, újratöltöm az asztalra tett poharát.*
-Ütős és bevállalós én vagyok. De érdekesnek találom azt, hogy Samet kellemesnek, lágynak és bizsergetőnek gondolja. Hmmm? Sam megbizsergette? *A torkomat nevetés csiklandozza. Vajon hol bizsergette meg őt a barátnőm? Baszki, ha ezt visszanézi, még újra reménykedni kezd. Le is teszem az üveget, majd könnyedén az asztal mögé csusszanok, Jenkins mellé, jó közel, hogy a szemeibe nézhessek. Szemtelenül, kíváncsian, mosolygósan, megemelt szemöldökeim alól nézve rá, várva a választ. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor lakosztály Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor lakosztály Tumblr15


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 10, 2019 1:05 pm
Következő oldal
Moor és Jenkins


- Az a cél, hogy semmit se lássanak bele. Kiváltképp ne az igazságot. - Felelem könnyedén, majd némileg felvonom a szemöldökeimet várakozóan elnézve azt a ravasz mosolyt és a felemelt ujjat. A kérdés hallatán széles mosoly jelenik meg rajtam is, és a válasz egy másodpercet sem késlekedik.
- Abban az esetben semmi se lenne rajtam. A felöltő alatt. - Mert a felöltő örök, abból nem engedek. Ha tudnám, hogy ezzel a kérdéssel mi a célja, már majdnem zavarba ejtő lenne, miért akar nekem olyan ruhát, ami arra utal, hogy viszony van közöttünk, másrészről jót nevetnék, mert ebből a megrendelésből nem gazdagodna tovább az feltörekvő szabó.
- Rémlik. - Mondom sejtelmes kis mosollyal a múltkori ruhájára vonatkozóan. Annyira megkapó látvány volt benne, főleg az általa is említett részleteknél, hogy a rémlik kifejezés csak halványan tükrözi a valóságot, mennyire is emlékszem rá.
- És milyen jellegűeket hallgat? Hadd tippeljek: opera-áriák? - Nem, én sem gondoltam komolyan, ez a szemeimben és szám sarkában megbújó mosoly is jól jelzi. Közben bepréselem magam a kiválasztott helyre, és valahol sejtettem mindig is, hogy ezen a vacsorán nem fogok jól lakni, de most már remélem is, hogy nem etet kerekre, mert akkor a kifelé jutással gondok lesznek. De azzal még lehet máshogy is gondok lesznek, ha itt a pezsgő helyett egész este ezt a Búfelejtőt isszuk, aminek keresztelőjére is fény derül. Látszik rajtam, hogy meg sem lepődöm ezen.
- Csodálatos hagyaték! - Jegyzem meg némileg ironikusan. A felöltő mögöttem van az ágyon kétrét hajtva, elegánsan letéve, nem takarja látványom. Azt már jólneveltség okán nem kérdezem meg a házigazdától, hogy vajon az alkoholizmusa előtt is ilyen volt, vagy ezt felírhatjuk a Búfelejtő hatásának és akkor tényleg indokolt lesz a tiltása. Ez persze nem tartja vissza a házigazdát attól, hogy ő legyen sértő, de csak egy mosollyal reagálom le, hiába komolykodik ő.
- Tusé! Jó, hogy soha nem is lehet kancellár, nem kell tartanom így legalább Öntől semmilyen hátsó szándéktól. - Ezt persze én se gondolom komolyan, legalább olyan veszélyes ellenfél tudna lenni a tizedes is, mint a többi kancellár. Vagy talán az is, mert hiába vagyunk ál-barátok, ideiglenes szövetségesek, mindketten igyekszünk minden alkalmat megragadni ahhoz, hogy többet tudjunk meg a másikról, akár csak azt, miként gondolkodik. Így az is sokat elmond, most mire fogunk inni. Szavaira és a mellé küldött kacsintásra röviden felnevetek.
- Ha majd hadüzenetre adja fejét, kérem, küldjön arról is olyan szép kártyát, mint most a vacsorához. Kitenném a lakosztályban a falra. - Mosolygok hozzá, nem kacsintok, de amúgy valahol még komolyan is gondolom. Stílusos lenne az a hadüzenet, amire jó ránézni és nagyobb kedvvel áll neki az ember a harchoz. Fontos a jó motiváció. Mindenesetre koccintunk és én is megismerkedem a Búfelejtővel most először úgy igazából, de míg én két részletben kóstolom és élvezem az ízeket, látom, hogy a tizedes milyen rutinnal hajtja fel az egészet. Most már biztos, hogy ettől az italtól olyan, amilyen. A végén még az este végére én is ilyen leszek. Viszont a Búfelejtő másképp sem hagy nyugodni, mert valahonnan nagyon ismerős, és mikor a tizedes közli a megoldást, először értetlenül nézek rá. Sütivel kezdünk? Vagy milyen süti? De egy másodperccel később látni a megvilágosodást a tekintetemben.
- Ó, tehát ugyanabból a gyümölcsből készül! Így jobb, mint sütiben. - Állapítom meg, mert nem vagyok nagy gyümölcsrajongó, kiváltképp édességekben, az előző vacsorán is inkább a kávés süteményt választottam.
- Nyelőcsőgyilkosnak még nem mondanám, noha kellemesen érezni végig, hogyan ér le az ital. De érezni a gyümölcsöt is benne. Ittam már olyant, ami olyan erős volt, hogy ez a fajta élvezeti érték teljesen kiveszett belőle. - Kicsit elhúzom a számat, jelezve, hogy az nem különösebben tetszett, de ez kellemes. Le is teszem a poharat az asztalra, miután már meg lett fejtve az ital ismerős ízének rejtélye is.
- Ezek szerint ez Önnél ilyen belépő? Vagy Ön a Búfelejtő hivatalos termékteszteltetője? - Érdeklődöm afelől, hogy mégis ki mindenkivel itat ilyent a nő és miért? Az szinte meg sem lep, hogy ezek szerint vannak fekete piaci összeköttetései, de érdekes információ ettől még. Nem kérdezem meg, hogy honnan van egész pontosan az ital, mert úgy se kapnék rendes választ rá. Inkább az italt jellemzem, amin elfintorodik, majd felélénkül és persze teletölti ismét a poharamat, ha már ilyen kedvezően nyilatkoztam róla.
- Ezzel mondjuk nem vitatkozhatok. - Jegyzem meg elismerően, hogy ütős és bevállalós az a tizedesre igaz, még ha a jelenleg fennálló problémánkhoz ebből a hadnagyra is kellene átragadnia egy adagnak. Ha ez a Búfelejtő hatása a tizedesen, remélhetőleg akkor végigisszák a hadnaggyal az utat az Imperiumon. Nathaniel biztos boldog lenne. A kérdésre viszont elmosolyodom röviden. Szép csapda, és félig magamnak állítottam. Akkor meg már sétáljunk bele.
- A hadnagyot még egy vak is vonzónak találná. De ne gondoljon ennél többet bele a szavaimba. - Bár ott a könnyed mosoly az arcomon, azért látni, hogy nagyon is komolyan mondom. Már az előző vacsorán is szóba került ez, akkor kitértem a válaszok alól, de ha nem akarom, hogy többet feljöjjön a téma - főleg, ha a barátnője küldte ezzel a puhatolózással a tizedest -, akkor röviden és egyértelműen kell lezárnom ezt az egészet. Az viszont széles mosolyt csal az arcomra, amilyen közel ül hozzám. Már majdnem elgondolkodnék, mikor volt hozzám utoljára ilyen közel nő, mikor eszembe jut, hogy például a hadnaggyal közelebbi is volt a mentőkabinban, Virágocska átölelt az oktatóteremben, a hadnagy is átölelt a vendégkabinban, és akkor még nem is tudom, miféle kalandba keveredek nemsokára Jasmine-nal. Szegény Saskia még jó, hogy nem tud ezekről, még a végén félreértené. Ahogy azt is, hogy egy centire sem húzódóm el a tizedestől sem, nemcsak mert nem vagyok meghátráló típus, hanem mert túl sokáig úgy se tudnám folytatni a hátrálást, figyelembe véve, hogy én ülök a sarokban belül és az ágy és a kabin is végetér mögöttem nem sokkal.
- Miért akar engem leitatni, tizedes? - Kérdezek inkább legalább olyan pimasz mosollyal. Nem is az a kérdés, le akar-e itatni, mert úgy is tudjuk mindketten, hogy így van, és nem jó vendéglátóként töltögeti olyan lelkesen tele a poharamat az erős párlattal. Azt is sejtem, miért teszi, de sokkal érdekesebb tőle hallani egy választ.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Moor lakosztály Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor lakosztály Crs6nrywap

Fegyverem
Moor lakosztály KjdARSD


Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt Yesterday at 9:30 am
Következő oldal




Jenkins & Moor

Második terítés


*Mutatóujjamat a homlokomhoz biggyesztem, majd Jenkins felé bököm, a válasza éppolyan körmönfont, mint az én kijelentésem.*
-Na látja, ezzel nem tudok vitatkozni. *Minden mással képes vagyok. Nem, mégsem. Kíváncsiságom csapdájába esem azzal a kérdéssel, amivel zavarba akartam hozni, de hát Jenkins nem lehet könnyedén kibillenteni abból a hideg és számító közegéből, amit felöltő nélkül is magára kap, még akkor is amikor jó kedve van és baszki….mosolygós. Eltátom a számat, majd színpadiasan a szívemhez kapok.*
-Húúúú! Ne csinálja ezt velem! Most teljesen felizgatott! *Megjátszott izgatottságom közepette azért elképzelem Jenkinst egy szál felöltőben….hhmmm….ami alól kilátszik a pucér lába. Csak nézek rá nagy szemekkel és próbálom visszatartani a nevetést, ajkaim zuga megremeg, de végül csak nem bírom tovább és ha nem is röhögöm el magam, azért egy kis kuncogás belefér. Oké, szóval ahhoz a „ruhához” nem kell DeVitto. Az enyémhez kellett, amire felhívom szíves figyelmét, hogy bezsebeljek még egy pici elismerést, még ha csak sejtelmes mosoly is az. Naná, hogy rémlik neki. A vacsora hangulata meg nekem rémlik, és tudom, hogy bár tetszett és remekül éreztem magam, össze sem hasonlítható ezzel, legalábbis ami a kezdést illeti. Aztán meglehet, hogy később megváltoztatom a véleményemet, de jelenleg úgy jellemezhetném a vacsinkat, hogy jókedvű, laza – ahogy elképzeltem – nevettetős, tele humorral. Mert Jenkins kitesz magáért, bírom az iróniáját amivel a sikításomra céloz.*
-Óóó, mondja, hol rejtegette ezt a Jenkinst eddig? *Mert bármennyire is kellemes hangulatban telt az első vacsoránk, mindig kikandikált belőle a kancellár, most azonban mintha nyoma sem lenne. Ezzel szemben nem árulom el milyen zenéket szeretek, mert egyrészt nincs kedvencem, akit nevén nevezhetnék, másrészt inkább a habkönnyű célzásra válaszoltam….miközben kiélvezek minden pillanatot „A kancellár megpróbál leülni” előadásból. Jó, oké, azért nem olyan nehéz, de ebből a mozdulatsorból nem lehet egy csipetnyi eleganciát sem kicsalogatni. Hogy a Búfelejtőnek mi volt a neve régen, vagy volt-e egyáltalán, azt nem tudom és Jack sem említette, ma már ő is így hívja, de lehet, hogy rákérdezek és megpróbálom behajtani rajta a keresztelői díjamat némi engedmény, mondjuk örökös 50%-os kedvezmény meghatározásában. Saját magam előtt adózom elismerő szemöldökemelgetéssel az újabb poénos megjegyzésre. Aztán némi határfeszegetés következik a részemről, de hát magas labda volt, le kellett ütnöm, amit Jenkins meglepően jól tűr és ezért gondolatban kitörlöm az eddigi vonalat és újat húzok, hozzá picit közelebb. *
-Azért arra ne vegyen mérget, vagy vegyen. *Hogy én kancellár?  Nem akarok potenciális célpont lenni, de idővel megoldható lenne. Minden diktatúrának vége szakad egyszer, és ha egy üzlet beindul…viszont azt vallom, hogy a háttérből, láthatatlanul sokkal több lehetőség nyílik a hátsó szándékokra, mint a kirakatból. A Búfelejtő itatása is egy ilyen hátsó szándék vagy nevezzük tesztnek, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyit iszik belőle, mennyit képes és milyen hatással van rá. Fejben húzok egy strigulát Jenkins neve mellé, miután ha két részletben is, de megitta az első pohárral. *
-Azt a kártyát kitette a falra? Majd legközelebb megnézem. *Lesz legközelebb, terveim szerint, másrészt ha én hadüzenetet küldök Jenkinsnek azt nem teszi ki a falára. Ezt jó érzéssel hallgatom el, mert túl drasztikus lenne a mostani hangulathoz, bár ő minden bizonnyal jót nevetne rajta. Meghagyom hát a helyet az ital jellemzéséhez, és van amiben kisegítem. Amikor megkóstoltam a sütit nála, nekem is ismerős volt az íz, de az italban nem lehet annyira intenzíven érezni mint a sütiben, de persze én könnyebben rájöttem a párhuzamra. Arra viszont a homlokomra dobom a szemöldökeimet amit a gyümölcs jobb felhasználhatóságáról mond. Oké, ha nem szereti a gyümölcsöket, na de, hogy a piát jobban…és az a jellemzés. Tuti, hogy zugivó. *
-Nahát! Maga piásabb mint én. *Azért persze kap tőlem gondolatban egy piros pontot és első helyre kerül a megitatottak listáján, mert még csak a torkát sem köszörülte meg. Na ja, egy kancellár nem blamálhatja magát azzal, hogy köhög, prüszköl és meg akar halni néhány korty erősebb italtól. Milyen lenne már? Már az első kérdésre is elnevetem magam, de a második még mókásabb, nem zavar, hogy alkoholistának néz vagy gondol, annál jobb. *
-Ez nálam belépő igen és mondjuk úgy, reklámarca vagyok ennek a finomságnak. *Addig üssük a vasat amíg forró…na ennek a mondásnak utána néztem már, elég érdekes a története, és remekül illik a mostani párbeszédhez. S, hogy ne száradjon ki Jenkins szája a sok csevegéstől, töltök neki még. Ha már annyira ízlik neki, nem vagyok semmi jónak az elrontója és sokkal jobban tetszett a táncoló Jenkins képe, mint a további jellemzés, amit nem hagyok szó nélkül. Annál is inkább, mert a fele Samről szól és rohadtul kíváncsi vagyok miért tolta kettőnk közé ezt a felettébb felelőtlen szókimondást. A kérdésem végére már ott ülök mellette, egészen közel hajolva az arcához, de még nem annyira, hogy bandzsítanom kelljen. A válasz egyik felét igaznak veszem, a másikat meg komolynak.*
-Szép mentés. *Hagyom rá egy mosollyal, mert valahol azért jó emberismerőnek tartom magam, és nem vártam más választ. Én tudom, de Sam nem képes elfogadni. Töltök magamnak is, bár pontosan tudom mennyire átlátszó a próbálkozásom, de koccintani csak teli pohárral lehet, így picit elhúzódom tőle, felszabadítva egy kicsit a személyes terét, és emelem poharam a kérdésével egy időben. Elmosolyodom, aztán újra magam elé idézem Jenkinst, aki ész nélkül, lobogó hajjal, vigyorogva táncol. Vajon ő is ismer olyan táncokat melyeknek a nevét sem lehet kimondani, nem hogy a lépéseit követni? *
-Szeretném ha teljesen ellazulna, ha egy kicsit elfelejtené, hogy kancellár és olyan lenne mint…ők. *A pólójára mutatok utalva az együttes tagjaira, és ha eddig nem vette kezébe a teli poharát, akkor felemelem én és a kezébe nyomom. *
-Most maga mondja meg mire igyunk, utána ehetünk. *Több tippem is van arra mit fog mondani, abban sem lesz benne a barátság, sem a titkos kis szövetségünk, sem a barátnőm. Valami frappánsra gondolok, amivel zavarba akar hozni, vagy csapdába csalni, ahogy azt tőle már megszokhattam.*







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Moor lakosztály Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Moor lakosztály
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Világűr :: Imperium :: Hálókabinok-
Ugrás: