Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Yesterday at 11:30 pm

Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Yesterday at 2:54 pm

Yesterday at 2:24 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Erdei ösvény
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Erdei ösvény Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 7:54 pm
Következő oldal

Erdei ösvény
 





Aki nem járatos Perda erdőiben, annak szerencse kell, hogy ráleljen egy-egy ösvényre, már amit emberek vagy leginkább perdaiak jártak ki. Ezek az ösvények jellemzően a városokat kötik össze egymással és a lakóiknak fontos helyszínekkel, amennyiben azok sűrűn látogatottak, hogy ösvény alakulhasson ki. Van, amelyiket tavasszal a természet gyorsan visszahódít magának, vannak kijártabbak is. Akik már kevésbé szerencsések az erdőben bóklászás során, azok vadcsapásokra lelhetnek, és csak remélhetik, hogy titherek taposták ki az utat és nem egy falka errator.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 8:07 pm
Következő oldal


Max & Aideen
Szó szerint futok az életemért. Fogalmam sincs, hogy ez a Grodrak miért pont engem szemelt ki mai áldozatául, de már negyed órája üldöz. Hiába futottam be az erdő dús fái közé, túl gyors és még a tőreim által okozott sérülések se lassították le. Sikerült megsebeznem, amikor a közelembe került, de sajnos Ő is hasonlóan tett. Hátamon mély vágás díszeleg, melyet éles körmei okoztak és ennek hála ruházatom egy része is megbomlott, ahogy nyakam-vállam környékén is ott díszeleg a dög nyoma. Mégse adom fel, futok, elnyomva magamban a fájdalmat, miközben vérem továbbra is vonzza őt. Könnyedén tud követni, én pedig az ösvényről letérve igyekszem minél szűkebb helyekre menni, hogy ne maradhasson a nyomomba, de hajthatatlan. Szinte a nyakamon érzem szárnyai suhogását, a szájából eredő bűzt, miközben hirtelen ugrok, így az újabb karmolás nem ér el, de a lábam viszont csúnyán kificamodik a földre érkezéskor. Felnyögök a fájdalomra, de tartom magam, hiszen erős vagyok, egy igazi küzdő szellem, így perdülök szembe a döggel, majd hajítom el a tőrömet, mely egyenesen mellkasába fúródik. A Grodrak felüvölt, még vészjóslóbban, mint eddig, és bár a sebe mély, nem lassítja le, mindenre elszánt, mintha megvadult volna.
- A francba! - és ekkor esek el az egyik gyökérbe, így keményen koppanok a földön, miközben felnyögök, majd azonnal a hátamra fordulok, felkészülve az elkerülhetetlenre, de az biztos, hogyha én meghalok, Őt is magammal viszem! Még maradt két tőröm, így azokat szorongatom kezeimbe, miközben a dermesztés képességét is próbálom bevetni ellene. Egy pillanatra megáll a levegőben, a támadása közben, szárnyait kitárve, éles körmeit felém mutatva, miközben pofájával is készül lecsapni. Tudom, hogy sokáig nem tarthatom így, ezért is repülnek tőreim felé, egyik feje, másik szíve irányába, de hogy vajon el tudom-e találni úgy, hogy végleg kilehelje lelkét, nem tudom. Szédülök és nem látok már tisztán a sok vérveszteségtől, mégis, az utolsó csepp véremig harcolni fogok. Én nem fogom egy ilyen dög vacsorájaként végezni, nem hagyhatom magára Rodát!

Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 10:55 pm
Következő oldal
Újabb nap, újabb őrjárat. Ellenállónak lenni sok-sok információ gyűjtésből, portyázásból, és őrjáratozásból állt. Na ezek pont nem azok a dolgok voltak, amiket igazán nem bírtam a saját létemben, hírszerző létemre sokkal inkább voltam egy régi módi terep katona, aki egy gépkarabéllyal, egy késsel és egy pisztollyal elindul vadászni az éjszakába. Szembenéz az ellenségeivel és vagy megöli őket, vagy maga hal meg. Az életem szerves részét képezte a küzdelem, sár, vér és szenvedés.
Könyörtelen az élet, és néha könyörtelennek kell lenni, hogy túléljük. Azonban néha pont, hogy segíteni kell másokon, ez mind az adott szituáció kérdése.
Hát itt volt ez a szituáció is, egy nagy szárnyas karmos fogas vadállat kerget egy védtelen nőt… vagy mégsem?
Úgy látszott, hogy ez a lány nem volt annyira védtelen, mint amennyire elsőre látszott. Tőrökkel harcolt a fenevad ellen, és több ponton megsebesítette. Személy szerint én csak annak voltam tanúja, hogy elrohant előttem valaki, akinek ember formája volt, meg utána valami nagy oroszlánszerű valami szárnyakkal. Biztos voltam benne, hogy lesz egy idő mire megtanulom az itteni élővilágot és az állatokat. Természetesen már jópárral szembenéztem az elmúlt másfél évben, de ez nem volt elegendő idő, hogy mélyebb tudásra tegyek szert. Hátha valamelyik helybéli megtanít majd pár itteni dologra.
Visszakanyarodva az eseményekre, tehát én megindultam, hogy megnézzem mi lesz a kimenetele a dolgoknak, és hogy segítsek, ha esetleg úgy adódik. Kezembe vettem a gépkarabélyt, ami a legjobb barátom volt ebben a kietlen vadonban és követtem őket, több mint húsz percen keresztül. Nem volt könnyű utolérni a párost, hisz gyorsan és otthonosan mozogtak ebben a környezetben.
Mikor végre sikerült megpillantanom őket, a nő már a földön feküdt, valószínűleg egy ágban vagy gyökérben esett el, addig a dög a levegőben ”lebegett”?... Még mindig nem volt számomra tiszta, hogy s miként működnek a helyiek, hallottam hírét hogy szupererővel rendelkeznek, de nem hittem el elsőre, aztán láttam először valamit megemelni egy hatalmas sziklát, később jó pár más dolgot, de mivel nem volt alkalmam nagyon beszélni velük sajnos nem tudtam információt szerezni a dologról.
Odarongyoltam a döghöz, ami egy pillanattal később elszabadult és két tőr is eltalálta, de nem pontosan a kritikus pontokon, ezért életben maradt. Igyekezett feltápászkodni a fájdalomtól és az iménti erődemonstráció hatásai után, és szépen lassan sikerült is neki megindulva a nő felé.
És ebben a pillanatban érkeztem meg a háta mögé, amit valószínűleg megérzett, mert félig hátra fordult, majd teljesen igyekezett felém fordulni, de mielőtt ez megtörténhetett volna, előre szegeztem a fegyvert amit el is sütöttem, de rövid úton kiütötte a kezemből. Hátráltam és igyekeztem védeni a támadásokat, amiket még a kiképzésem dacára is nehéz volt. A hátamon lévő tokból előhúztam a hosszú katonai késemet a másik kezemmel pedig a pisztolyomat. Leadtam két lövést de láthatóan nem nagyon hatotta meg a dolog és egyre jobban közeledett mint valami megállíthatatlan veszedelem. Végül rám vetette magát és nagy csend lett egy időre. Majd körülbelül 20 másodperc múlva elkezdtem előmászni a tetem alól. Valahogy sikerült a nyakába állítani a kést az ugrása közben, és megúszni hogy vacsora legyek. Ahogy toltam le magamról folyt rám a nyakából szivárgó bűzös izé…
- Egh…. űrtrutymó… Remélem nem mászik ki belőlem az Alien ez után… - Kicsit megráztam magam belegondolva, hogy miből állhatott ez az izé. Aztán feltápászkodtam, begyűjtöttem a fegyvert és elhelyeztem minden ott ahol volt.
Végül már csak a nő maradt, ha nem menekült el út közben, így közel lépve hozzá köszöntöttem.
- Hello. A nevem Max. Azért vagyok itt, hogy segítsek. -
Mondtam röviden és bíztatóan, de még tartottam a távolságot, amíg kapok valami jelzést arra, hogy nem ugrik a nyakamnak ha megpróbálom ellátni a sebeit.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 25, 2019 7:55 am
Következő oldal


Max & Aideen
A küzdés az életem részét képezi már kiskoromtól fogva, így nem jellemző rám, hogy bármit is feladjak. Most se teszem, bármilyen megvadult is legyen ez az állat. Fáradhatatlanul teszem meg a kilométereket, miközben időnként késeim megmártóznak a lényben, akár csak az Ő éles karmai én bennem, majd az egyik növénynek hála hibázok. A földre esek, de nem blokkolok le, nem esek kétségbe, inkább erősen dobom el tőrjeimet a lény felé, amelyek bár betalálnak, nem végeznek vele. Már csak egyetlen tőröm maradt, így jobb csizmámhoz nyúlok és előveszem belőle a fegyvert, amikor valami fura, rendkívül hangos hang üti meg a fülemet. Látom, ahogy a grodrak hátat fordít nekem, de nem támadom meg, még nem... kivárok és hezitálok. Egy Quorsa... Miért segítenék neki? Nem tudom, hogy került ide és miért támadt rá a fenevadra, de nem óhajtom a kisujjamat se mozdítani azért, hogy viszonozzam a szívességét és esetleg beszálljak én is a küzdelembe. Az a különös fegyver, amiből a hang jött egyébként is úgy hallottam, hogy rendkívül veszélyes ránk nézve, ha pedig eltalál, akkor eggyel több perdai veszíti az életét általuk, én viszont nem adom könnyen magam. Nem küzd tisztességesen, ahogy nézem, ez a távolsági fegyver más, mint az én nálam lévő tőrök, mégis, amikor elborulnak és csend lesz, arra jutok, hogy vége... Mindkettőnek. Halkan szusszantok, majd fáradtan dőlök hátra a földre, most érzem csak igazán, hogy legyengültem és a sérüléseim fájnak. A fenébe... túl sok vért veszítettem. Ahogy viszont meghallom a mozgást és az emberi szavakat, ismét felülök, tőrömmel a kezemben támadó állást veszek fel, már amennyire erre jelenleg képes vagyok és bár szédülök és nem látok tisztán, ezt nem mutatom ki. Higgye csak azt, hogy a sérüléseim ellenére is erőm teljében vagyok. Bár ismerem a nyelvüket, mégse értek minden szót, így az "űrtrutymó és az Alien" szavakat nem tudom értelmezni, de ahogy közelít hozzám, most már nyálkásan-véresen a grodraknak hála, szemeim szinte szikrákat szórnak felé.
- Ne közelíts! - sziszegem fenyegetően, az Ő nyelvén mondva mindezt. Most viszont már értem azt, amit mond, így a nevét is, de hogy azért van itt, hogy segítsen? Milyen hülyeséget ez! Azt akarja, hogy higgyek neki? Amióta Ők megjelentek, minden megváltozott... sokunkat megölték, ahogy a természetben is kárt tettek. Láttam ám az épületeiket... Bár arcom eltorzul a fájdalomtól, miközben lassan lábra állok, nem fogok a földön maradni, a lábai előtt. Lábam megrogy, hiszen a bokám kificamodott és a földön ott marad vérem nyoma, hála a hátamon és a nyakamnál lévő sebeknek, de nem foglalkozom vele. Azt pedig végképp nem ismerném be, hogy megmentette az életemet, mert ha Ő nincs, akkor bizonyára már az Isteneinkkel lennék. Testem befeszül, egyre erősebben markolom a jobb kezemben lévő tört, miközben arcom is fehérebbé válik, homlokom pedig verejtékezni kezd. Nem bírok talpon maradni... mégse akarok az ellenség előtt gyengének mutatkozni, de nemsokára ez már nem lesz választás kérdése. Egyet lépek felé, de a lépésem bizonytalan, lábam is megbicsaklik, majd ez után dőlök előre, elhasalva a földön, elájulva a sérüléseim és a vérveszteség miatt. A tőr is kiesik a kezemből, nagyjából fél méterre kerül tőlem, én pedig már csak halkan szuszogok. Eddig bírtam.

Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 26, 2019 9:14 pm
Következő oldal
Reméltem, hogy nem utasítja el a segítséget, hiszen már annyian haltak meg teljesen ok nélkül mind a két oldalról. És ebben a háborúban nekik van igaza, de sajna a technológia fejlettség az emberek oldalán. Tehát nem mindig az igazság győz. És én ezt felismerve lettem ellenálló, mert változtatni akartam a dolgokon. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, hisz innentől kezdve mind a két oldal számára számkivetett leszek. Egyik oldalról ott voltak, a helyiek, akik csak azt látják, hogy honnan jöttem, aztán ott vannak a Kancellária pártiak, akik pedig árulónak bélyegeznek, tehát, maradt a saját oldalam. Valójában a helyieket szerettem volna arról meggyőzni, hogy szövetségesre találhatnak bennünk, de ezt nehéz olyanokkal elhitetni akiknek a fajod épp megszállja az otthonát, így meg tudtam érteni, amikor még ha jó szándékból is mész segíteni akkor is haboznak, vagy elutasítanak.
Így történt most is. A sérülései ellenére olyan állást vett fel, mint aki teljesen készenáll a harcra, természetesen nincs az az élőlény, aki ennyire nyilvánvaló sebekkel és vérveszteséggel csak úgy lepofozna valakit aki mellesleg friss és üde, leszámítva hogy a ruháját beterítette az megölt lény vére.
- Rendben… Nyugodj meg. Ha nem akarod, akkor nem közelítek. – feltartottam mind a két kezem, aztán tettem hátra egy lépést, jelezve ezzel, hogy tényleg nem akarok neki ártani, ha ártani akarnék, akkor nem azon lennék hogy közel kerüljek és elláthassam, hanem távolról lőném le. De természetesen nem tudtam biztosra mennyire ismeri a fegyvereinket és a harcmodorunkat.
Akár a büszkesége, akár a félelme miatt nem akart engedni, láthatóan szépen lassan elfogyott a maradék ereje, amit arra használ fel, hogy azt mutassa felém, hogy teljesen jól van. Ismerem ezt a fajta gondolkodást, de ilyen sebek mellett nem hitethette el, sem velem sem mással. Majd összeesett, és elvesztette a fegyverét. Egy pillanatra megálltam és kiegyenesedtem. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni arra, ha most ellátom a sebeit és felébred. Lehet egyszerűen segítenem kéne rajta, aztán távozni… de akkor megeshet, hogy egy másik állat rátalál és újra bajba kerül.
Tudtam, hogy jól beleválasztottam a szituációba, de minek utána már nem bújhattam ki alóla, már csak a saját magam miatt sem, így felszedtem a tőrét, és az oldalamra kötöttem, majd felemeltem őt, és karban elindultam vele egy biztonságosabb hely felé. Azt is tudtam, hogyha útközben felébred biztosan a nyakamnak ugrik és megpróbál megölni. Gyorsan megkerestem a legmagasabb pontot ahova nem juthatott fel csak úgy állat, és felmásztam oda, a vállamon vele, nem volt a legkönnyebb mutatvány, de sikerült. Gyűjtöttem ágakat, és rönköket, majd gyújtottam egy kis tüzet, majd nekiláttam ellátni a sebeit. Mivel nem tudtam milyen hatással vannak a gyógyszereim rájuk, így azokkal nem próbálkoztam, egyszerűen összevarrtam, majd gézzel betekertem a sebeit, elállítva a vérzést legalább.

Pár órával később…

Megtettem, amit megtudtam, sajna ennél többet nem tudtam tenni az egészségéért, és reméltem, hogy jobban lesz mikor felébred. Úgy döntöttem megvárom míg felébred, mivel nem akarom, hogy tényleg megvacsorázza valami állat, ha már idáig elhoztam.
A tőrét közvetlenül mellé helyeztem, ezt is a bizalom jeleként, hogy tudja, nem az a célom hogy kiraboljam, megöljem, vagy miegyéb.
Még egy fajta levest is elkezdtem készíteni, hogy legyen vacsora.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 27, 2019 10:06 pm
Következő oldal


Max & Aideen
Soha nem fogok gyengének mutatkozni egy Quorsa előtt, így összeszedem minden maradék erőmet és felállok, majd fegyverem hegyét is felé irányítom, jelezve, hogy még mindig képes vagyok harcolni, hogyha közelíteni mer. Tekintetem viszont homályossá válik, szavait pedig egyre kevésbé fogom fel, így végül bármennyire is megmakacsolnám magam, hogy én bizony állva maradok és harcolni fogok, a testem feladja a küzdelmet, én pedig halkan puffanok Max előtt a földön. A tőröm is kiesik a kezemből, innentől fogva semmi veszélyt se jelentek rá nézve.
Felvehet, vihet, ahova akar, nem ébredek fel utunk közben, de vérem szépen lassan az Ő ruházatára is rákerül, miközben hátamon a seb is széjjelebb nyílik és jobban megered a vérzés is, annak hála, ahogy vállára kap. De az eszméletvesztés fennáll, és csak halkan nyögök fel, amikor letesz, majd leveszi a rajtam lévő felesleges ruhadarabokat és elkezdi ellátni a sebem. A varrás más esetben bizonyára fájna, de most nem érzek igazából semmit, így végig ájult maradok, miközben rendbe tesz.

-- Pár órával később… --

Órák telnek el, mire lassan mozogni kezdek. Az álmaim tova szállnak, a fájdalom pedig elér. Szemeim lassan nyitom ki, majd a tőr az, amit rögtön megfogok, ha már kezem ügyében van. Rászorítok, néhány másodpercig világomról se tudok, de aztán szépen lassan visszatérnek az emlékek és összeáll a kép. Felemelem fejem, majd automatikusan a meleg felé fordítom tekintetem, de a tűz mellett lévő férfi láttán megmerevedek és ekkor nyilal a hátamba a fájdalom. Az a seb volt olyan mély, hogy össze kelljen varrni, a többit elég volt csak bekötni, a bokámat pedig helyre rántani... Feltűnik a kötés is rajtam, így lassan féloldalas fekvő helyzetet veszek fel, mert jelenleg még képtelennek érzem magam arra, hogy fel is üljek, és ekkor látom meg a kötést... a ruhám alatt. Hirtelen kerít hatalmába a harag, amint tudatosul bennem, hogy egy Quorsa hozzám mert érni és bár tudom, hogy ellátott, hogy bizonyára segített nekem, hiszen még élek, mégis, bemocskolt! Ki tudja, hogy még mit tett, amíg eszméletlen állapotban voltam, így dühösen hajítom felé a tőrömet, ha már ide rakta mellém, és a feltörő adrenalinnak hála képes leszek most felpattanni a tőröm eldobásával majdnem egy időben. Mivel úgy hiszem, hogy a fegyverrel fog foglalkozni, így remélhetőleg elég közel tudok kerülni hozzá, hogy kezem a nyakára kerülhessen, melyre erősen szorítok rá és vetem be ellene erőmet, az életerő elszívást, melynek hála elkezdi elhagyni az ereje, de nem taszítom ájulásba, csak annyira gyengítem le, hogy szinte megmozdulni se tudjon a gyengeségtől, de beszélni azt még igen.
- Mit képzeltél, Ember? Hogy merészeltél hozzám érni? - tekintetem csak úgy izzik a dühtől, miközben a fájdalom ébren tart és erőt ad. Pihennem kéne, tudom jól, ahogy azt is sejtem, hogy nem akar ártani nekem, mégis, az agyam túlságosan is elborult ahhoz, hogy felfogjam az emberi lény tetteit. Azt, hogy ellátott, biztonságos helyre hozott és tüzet gyújtott, amely fölött még némi étel is készül. Mindez most mellékessé válik a megalázottságom miatt. Az engedélyem nélkül ehhez nem volt joga!

Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 27, 2019 10:56 pm
Következő oldal
Csendes magányomban elpiszkálgattam a tüzet, és egy régi dalt dúdolgattam amit valamikor nagyon régen még gyerekkoromban hallottam utoljára. Talán még kissé a nosztalgia is elfogott, és bár nem volt túlságosan boldog gyerekkorom, azért akadt jó pár olyan emlék amit mégis szívesen felidéztem, ha épp olyan volt a hangulatom. Csendben várakoztam, és hagytam hogy a perdai kipihenhesse magát, és összeszedhesse az erejét. Talán valaki más ostobaságnak tartotta volna amit csinálok, hisz ott hagytam mellette a fegyverét, és nem tettem semmilyen óvintézkedést hogy ne támadhasson meg mikor felébred. Talán csak arra számítottam, hogy a hála fogalma pontosan ugyan úgy nyilvánul meg náluk, ahogy nálunk is, és emellett volt benne valami ami miatt nem tartottam tőle. Igazság szerint nem akartam őt levetkőztetni, mert tudtam, hogy rá fog jönni hogy a kötései a felsője alatt vannak, de mégis muszáj volt, ha a bőr felsőt nem akartam véletlenül belevarrni az igazi bőrébe. Valójában pontosan annyi ideig szabadítottam meg a ruháitól amennyire szükség volt az életmentő dolgok elvégzésére, aztán visszaöltöztettem.
Katona voltam, és akármennyire háború van megvannak azok a szabályok amiket egy embernek be kell tartania, ezt vallottam. Be is tartottam őket, nem használtam ki a helyzetemet, és nem éltem vissza semmivel, csak meg akartam őt menteni.
Természetesen naív vagyok, kissé talán túlságosan is hiszek másokban annak ellenére amit én magam személyesen tapasztaltam, hogy mire képes mindenki. Tehát ott ültem teljes nyugalomban, míg egyszer csak láttam hogy felébred, majd felugrott és először felém hajította a tőrét. Természetesen az első reakciómként az életösztön arra sarkalt, hogy kitérjek előle. Aztán pedig ő megindult és a képességét használva legyengített. Éreztem, ahogy távozik az erő a testemből. Úgy döntöttem, hogy ez az a pillanat, ahol nincs értelme küzdenem, ha képes elvenni a fizikai erőmet, akkor akárhogyan kapálózhatnék probléma nélkül megölhetne. És ráadásul még mindig bíztam abban, hogy rájön arra amit tettem, és hogy miért tettem.
- Semmit… - Mondtam halkan és erőtlenül… - Semmit nem képzeltem… nem volt időm képzelődni, mert ha sokáig képzelődöm meghalsz… -
Nagy levegőket vettem, és elfordítottam a fejem, hagyva hogy lesújtson ha azt akar. Tényleg elfogadtam a halált, hiszen végtére is itt voltam egy idegen bolygón, egy értelmetlen háború kellős közepén, és már az is képes halálra ítélni, hogy megpróbálsz valakit megmenteni. Ez a borús gondolat töltötte el az elmémet és komor csendbe burkolóztam egy pillanatig.
- Ha végezni akarsz velem, akkor csináld itt és most… Az ellenállás nem fog megtalálni itt, szóval attól sem kell félned, hogy utánad erednek. – Kuncogok fel keserűen. – És ha már készítettem azt a levest, legalább egyél belőle valamennyit, hogy legyen erőd visszajutni… -
Ezzel lezártam a mondanivalómat, és teljesen elengedtem magam, és vártam, hogy vajon hogy folytatódik ez a helyzet.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 27, 2019 11:36 pm
Következő oldal


Max & Aideen
A fájdalmaim erősek, a bőröm is húzódik a varrás helyén és biztos vagyok benne, hogy Rodának is rá kell majd néznie a sebre, mégis, egy pillanat alatt képes vagyok ismét harcosként fellépni, ahogy tudatosul bennem, hogy mi történt. Nem volt ehhez joga, még akkor se, hogyha segíteni akart. Meg kellett volna várnia, amíg felébredek és engedélyt kérni rá, de nem így tett... Ki tudja, hogyan varrta össze a sérülésemet, hogy milyen billogot - heget -, hagy ezek után a testemen. A düh minden ész gondolatot elsöpör, így hajítom felé a tőrömet, mely elől tisztában vagyok, hogy ki fog térni, majd erőm bevetve kezdem el megcsapolni az életerejét, hogy ne tudjon nekem ellenállni és testi sérüléseim ellenére is én kerüljek fölényben. Válaszokat várok tőle, méghozzá azonnal! Amit viszont mond, őszintének tűnik, én mégse akarom elhinni, így némileg rászorítok nyakára, miközben továbbra is szemeibe nézek. Küzdök magammal... az ösztöneimmel... Már csak faja miatt is meg kellene ölnöm, hiszen ők tehetnek a szüleim haláláért, mégis, valamiért biztosra veszem, hogy nem az előttem lévő férfi tehet róla, ahogy azt is szépen lassan felfogom, hogy talán tényleg csak segíteni próbált. Nem veszem le róla a tekintetem még akkor se, amikor másfelé fordulna, bár nem tud nagyon forgolódni kezemmel a torkán.
- Ellenállás? - hallottam róluk. A quorsák egy csoportja, akik kiváltak tőlük és saját fajuk ellen fordultak. Itt élnek Ők is, a Perdán, de a pontos rejtekhelyükre még nem találtam rá, bár okom se volt felkeresni őket. Áruló lenne? A tűz fölött rotyogó étel felé pillantok, majd végül néhány másodperc múlva gyengül a szorításom, majd meghozom a döntést, még akkor is, hogyha ez akár az én életembe kerülhet és eleresztem a férfit, akibe szépen lassan vissza fog szállni az életereje, de azért nem pár perc alatt.
- Miért fordultál a fajtád ellen és miért segítettél nekem? - igen, felfogtam, hogy mit tett, és most úgy tűnik, hogy be is ismerem, hogy segített rajtam, bár attól még nem örülök neki. Mellette ülök le, majd veszem ismét magamhoz a tőröm, amit végül visszahelyezek a helyére. Talán tényleg nem lesz rá szükségem. Ha akart volna, már rég megölhetett volna vagy csak szimplán ott hagy a bestiának. Közbe se kellett volna avatkoznia. Nem értem, hogy miért tette, gyűlölöm őt már csak az miatt, ami, de nem vagyok hülye, felfogtam, hogy talán nyerhetnék is ezzel az ismeretséggel. Ha az Ellenállás valóban a többi emberi lény ellen van, könnyebben le tudnánk győzni őket, bár nem örülnék, ha akár egyetlen quorsa is itt maradna a Holdon. Mindnek távoznia kell, még nekik is. De egy ideiglenes szövetség hasznos lehet... Elgondolkodok ezen majd teljesen ép elmével.

Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 12:15 am
Következő oldal
Nem mozdultam, valójában nem kellett mozognom, végtére is eleget tette. Ellazítottam, tehát az összes izmomat és a szemébe nézve vártam, hogy mit cselekszik. Közben eszembe jutott pár dolog ami teljesen indokolatlanul ugrott be, legalábbis én így gondoltam. Először a két gyerekemre gondoltam, arra hogy vajon mi lehet a sorsuk és mivé fognak válni a domínium fennhatósága alatt. Csak azt reméltem, hogy a drága exnejembe szorult annyi értelem, hogy távoltartsa a fiunkat a hadseregtől. Ebben reménykedtem leginkább.
Aztán ahogy cikáztak az agyamban az emlékek és gondolatok, egyszer csak alább hagyott a szorítás, és elengedte a nyakam. Kissé köhögve feküdtem a hátamra, őszintén nem sok erőm volt akármerre is mozdulni.
- Mi… nem akarjuk ezt. Ezt a konfliktust… ezt a háborút… -  Kezdtem bele kis szüneteket tartva, és nagy levegőket véve, hogy minél gyorsabban magamhoz térjek. De amúgy nem éreztem a sürgető érzést, hogy felkeljek vagy felegyenesedjek. Jó volt nekem így, szinte semmi erőm nem maradt az után hogy használta rajtam, ezt a furcsa erőt.  Csupán az volt a lényeg, hogy annyira ébren maradjak hogy tovább tudjak vele kommunikálni. Ha már nem ölt meg biztosan akar valamit…
- Nem fordultam a fajom ellen… ezt mind pont a fajomért teszem… Egyszerűen nem kellene itt lennünk… A vezetőik elrendelték ezt a megszállást, és mindenki kétségbeesetten harcol, mert félnek, hogy ez az utolsó lehetőségük, hogy újra otthonuk lehessen… Közben elfelejtik, hogy vannak mások akik már itt élnek. Vakon követnek egy rakás hataloméhes diktátort… -
Fekvő helyzetben egy kissé oldalra fordultam, hogy nagyjából szembe legyek vele, és tudjak közvetlen szemkontaktussal beszélni, ne csak a csillagokat nézegetve.
- Valójában nem tudom… fogalmam sincs miért tettem. Csak láttam mi történik és mozdultam is. – Válaszoltam neki. – Afféle tudat alatti reflexként mondanám. Számomra nem jelent kevesebbet a te életed, mint egy az enyéim közül. -
Húzom lassan és kómásan mosolyra a szám, aztán újra hátra fekszem és pár pillanatra lehunyom a szemem, hogy feltöltődjek energiával.
- Le kell zárni ezt a háborút, mielőtt még többen meghalnak, a nagy semmiért… -
Miután ezt kimondtam elcsendesedem, és perceken keresztül nem szólalok meg, csak élvezem az éjszakai levegőt és ahogy a tűz ropog mellettem. Úgy sejtettem, most már biztonságban vagyok, és meg tudtam győzni őt is arról, hogy nem vagyok egy vérengző fenevad, aki meg akarja ölni vagy ki akarja rabolni. Ezt már haladásnak lehet tudni.
Őszintén nekem nem volt hátsószándékom azzal, hogy megmentettem őt, talán naiv vagyok talán ostoba, de egyszerűen ösztönösen nem hagyhattam, hogy meghaljon, és nincs ebben semmi hősiesség vagy ilyesmi, egyszerűen csak ez az igazság.
- Egyél egy kicsit, hogy visszanyerd az erőd… gyorsabban gyógyul a sebed, ha van energiád… -
Mondom, miközben felnyitom a szemem, és megpróbálok kissé feltápászkodni ülő helybe, hogy megnézhessem mi a helyzet a levessel. Beletelt néhány másodpercbe mire végre tényleg képes voltam felküzdeni magam.
- Ezzel a képességgel nem tudom, hogy tudott az az állat ilyen szinten megsebesíteni, még egy kicsit használod rajtam és lehet hogy hosszú álomba merülök. -
Mondtam elemző hangsúllyal, miközben a kissé remegő kezemet vettem szemügyre. Furcsa érzés, olyan mintha órákon keresztül végeztem volna intenzív edzést és minden izmomat képes lettem volna egyenlő módon lefárasztani úgy, hogy szinte megmozdulni se tudjak. Viszont ha ez a dolog túlzottan jól sikerül, akkor valószínűleg a szívizmok és a lélegzésért felelől izmok sem tudják többé ellátni a funkciójukat, és a képesség alanya egyszerűen meghal.
Odafordultam a kondérhoz és próbáltam minél jobban átkeverni a tartalmát, hogy semmi nem égett-e le benne. Nem volt benne hús, helyette az itteni növényzetből szemezgettem. Két éve a bolygón már ismertem azt, hogy mihez nyúlhatok és miből készíthetek ételt, aminek még ehető a minősége. Találtam valamit ami a burgonyára emlékeztetett szóval azt előszeretettel használtam a főzőcskézés során.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 8:09 am
Következő oldal


Max & Aideen
Küzdök magammal! Meg kellene ölnöm, már csak azért is, mert a fajtája megölte a szüleimet, mégis, biztos vagyok benne, hogy nem pont ez az egyed tehet arról, ami történt. A szorításom egy ideig még erős marad, miközben az erejét veszem, de amikor kiböki, hogy az Ellenálláshoz tartozik, némi idő után mégis csak elengedem és figyelem, ahogy a hátára fordul és küzd azért, hogy visszanyerje azt az életerőt, amit elvettem tőle.
Figyelek szavaira és ennek hála fogalmazódik meg bennem az ötlet, hogy talán a segítségünkre lehetnek. Persze, ők nem akarják, de mit is tehetnének egy kész, erős rendszer ellen? Tudom jól, hogy ezt nem róhatom fel neki, bár szívesen megtenném, inkább próbálom lenyugtatni kalapáló szívemet és az előbbi gyors mozdulatnak fájó testem se örült igazán. Mégse bízom benne.
- Már amikor megérkeztetek is romboltatok, másra nem vagytok képesek. - persze, hogy nem látjuk őket szívesen. Én soha se jártam az űrben, ahogy egyetlen perdai sem, így fogalmam sincs, hogy milyen hatalmas lehet és hogy vajon hol van még élet, de ha nem találnak másik, üres holdat vagy bolygót, engem az se érdekel. Ez a mi otthonunk, és nem tehetik tönkre! Ez az állítólagos béke is kész vicc... nem értek egyet vele, mégis, túl kevés vagyok én ahhoz, hogy kellő befolyással bírjak, de egy újabb háborút én se szeretnék. Így is túl sok volt a veszteségünk.
- Számomra viszont a te életed semmit se jelent! - jegyzem meg neki ridegen, miközben továbbra is figyelem. Őszintének tűnik, de nem dőlök be neki. Mindez akár csapda is lehet. Eljátssza, hogy segíteni akar nekem, majd magához édesget és kihasznál vagy úgy tüntet el, hogy senki észre se vesz. Nem vagyok naív, de talán paranoiás ilyen téren igen. A levest is gyanúsnak látom, pedig talán nem kéne.
- Nem bízom benned. - nem eszem meg tehát semmit, amit Ő adna nekem. Túlságosan is kínálgatja, éppen ezért is lehet veszélyes. Nem ismerem az emberi mérgeket, bármit belekeverhetett, amíg eszméletlen voltam. Egyébként láthatóan erős férfi, nem csak kinézetre, de lelki erő terén is, mert meglepően hamar ül fel, míg mások még mindig csak feküdnének.
- Nála nem volt időm és lehetőségem használni. - amikor végre sikerült megdermesztenem, akkor pedig túl messze voltam tőle, ezért maradtam a tőröknél, de sajnos elhibáztam. Egyetlen hiba itt az életünkbe kerülhet, ezzel én is tisztában vagyok, mégis, nem adom könnyen a bőrömet. A leves felé pillantok, amikor kevergetni kezdi, majd végül lassan a kötéshez érek, amit rám tekert.
- Hol élsz? - pillantok felé kérdőn. Tudni akarom, hogy hol van a főhadiszállásuk és látni is akarom. Lehet, hogy nem most azonnal, de mindenképpen kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan élnek és mit tudnak. Ha pedig tudom, hogy hol vannak, jobban szemmel tarthatom őket. Felderítő volnék, ez az egyik feladatom, de megkönnyítheti a dolgomat, ha őszintén felel. Higgye csak azt, hogy beszélgetni akarok vele és nincs hátsó szándék szavaimban. Persze lehet, hogy nem így kellett volna kezdenem az előbb ehhez, de most már mindegy. A behízelgés sose volt rám jellemző, nem tudom megtagadni önmagam.



A hozzászólást Aideen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 23, 2019 9:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 8:44 pm
Következő oldal
Úgy vettem észre, hogy a kaja még bőven ehető állapotban volt, nem égett le, ami kész csoda számba ment, de örültem neki. Gyengének éreztem magam, és ezt ha akartam sem tudtam volna elrejteni előle, na meg persze pontosan tudta, hisz ismerte a saját képességét, kissé remegett a kezem de erősen koncentráltam, hogy minél előbb elmúljon a dolog. Sejtettem mi járhat a fejében… Megöljön, ne öljön, mit és miért tettem, és miért kéne megbíznia bennem. Valahol egyet értettem vele, valahol meg a fáradtság miatt nem is érdekelt ez már annyira. Megölhetett volna pár perccel korábban, és én is megölhettem volna míg eszméletlen volt, de mégis itt voltunk mind a ketten.
- Nyilván nem, a hátadon lévő ellátott seb a legnagyobb bizonyítéka ennek… - Ingatom meg a fejem kissé, miközben leemeltem a kondért a tűzről, és leraktam úgy hogy ne dőljön el, majd megkerestem a tányérat amit magammal hoztam és mertem magamnak egy tállal, majd egy időre csendbe merülve vacsoráztam, míg hallgattam hogy mennyire nem számított neki az életem, meg hogy mennyire nem bízik bennem és hasonló örökzöld slágerek.
- Ez nyilván így van. Jól is teszed, nyilván egy veszélyes fenevad vagyok, aki bármelyik pillanatban nagy karmokat és fogakat növeszt. -
Az állandó offenzív hozzáállásra én általában szarkazmussal reagáltam, még a seregben töltött éveim alatt is, így sokszor megütöttem a bokámat a feletteseimmel szemben. Mivel már azt is bizonyítottam számára, hogy nem félek tőle, és attól sem, hogy megöl, annyira nyíltan és egyenesen beszéltem vele amennyire csak jólesett. Ha nem akart bennem bízni, és nem akart velem tölteni időt nyilván akármikor elmehetett amikor akart, nem mintha egy hatalmas fallal vettem volna körül ezt a magaslatot, hogy ne mehessen el.
- Én nem tudom, te hol laksz és te sem tudod, én hol. Tökéletesen jó ez így, nem kell erőltetni ezt a dolgot. -
Tény, hogy próbáltam bizalmat építeni, de nem voltam ostoba és soha nem adtam volna ki Rebellium helyét olyannak aki az ellenségének tekint, és pár másodperce még burkolttan kijelentette, hogy ellenségek vagyunk. Szerettem volna ezen változtatni, de a bizalom két irányú dolog. Én úgy tekintettem, hogy azzal, hogy összevarrtam és meghagytam a fegyvereit, engedtem hogy konkrétan olyan szintre gyengítsen hogy percekig a kisujjamat sem tudtam mozdítani, eléggé bizalmat tanúsítottam, de az hogy kiadom az otthonomat egészen más kategóriába esik. A saját életemmel játszadozni teljesen a saját felelősségem, de az ott élő civilekével nem fogok. Tehát, egyszerűen elutasítottam az ötletet hogy elmondjam neki.
- Amúgy ez a roppant veszélyes és halálos kotyvalék, amit csak azért készítettem, hogy meggyilkoljalak, egész laktató. -
Emeltem meg a kanalamat egy kis gúnyos fintor keretében. Valójában nem voltam rá dühös a bizalmatlansága miatt, csak valami jelét akartam annak, hogy nem teljesen feleslegesen tettem amit tettem.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 8:05 am
Következő oldal


Max & Aideen
A bizalom egy qoursával szemben akár az életembe is kerülhet, rosszabb esetben pedig népem életébe, ezért se adom olyan könnyedén... vagyis jelen pillanatban inkább sehogy. De figyelek Max minden mozdulatára, még arra is, miként meri ki magának a levest, de ahogy szóba hozza sérülésemet, elhúzom a számat. Ellátott, ezzel tisztában vagyok, de képtelen vagyok arra, hogy meg is köszönjem neki.
- Ott is hagyhattál volna... - jegyzem meg, de most már kevésbé epésen, mint eddig. Inkább a tűz felé pillantok, de azért figyelek rá, miközben maradok a passzív-agresszív viselkedésnél, ami mintha lepörögne róla. Nem érdekli, hogy mit gondolok vele kapcsolatban, ez egyértelműen látszik, de a beszólására inkább a fegyver felé intek a fejemmel.
- Azzal a fegyverrel veszélyesebb vagy, mint egy grodrak. - mi úgy nevezzük azt a lényt, amely engem üldözött nem is olyan régen. Igen, láttam, hogy mire képes és sokat hallottam is róla. Nem kell tehát átváltoznia hozzá, hogy fenevad legyen. Távoznék, ha lenne elég erőm ahhoz, hogy visszatérjek biztonságban Elorakba, de úgy hiszem, hogy jobb lenne egy kicsit még a fenekemen maradnom. Túl sok vért veszítettem és bár a sebeimet bekötötte, nem bízhatom a véletlenre az életemet. Viszont, ha már itt vagyok, az emberi lény társaságában, akár némi információt is kiszedhetek belőle. De sajnos figyel... nem cseveg. Lehet, hogy mégis jobb lett volna a bizalmába férkőzni? Ahhoz nem voltak adottak számomra a körülmények a bestia támadása miatt.
Az otthonát viszont nem adja ki - egyébként nagyon helyesen -, és én sem erősítem meg abba, hogy eláruljam, Elorak az otthonom. Azt a helyet ismerik a qoursák, legalábbis néhány közülük. De jó, legyen... ha nem mond semmit, akkor ne tegye. Végül ismét a leves felé nézek, amit láthatóan tényleg jóízűen szürcsölget és némi hezitálás után szólalok meg újból.
- Jó, kérek! - igazából eddig is meg tudott volna ölni, ha nem segít, akkor pedig már rég halott lennék, de némi élelemmel hamarabb vissza tudok térni az enyéimhez, mert az erőmet is könnyebben visszanyerem. De azért remélem, hogy nem tekinti máris a bizalom jelének azt, hogy most elfogadok tőle egy tál levest, amit ha megkapok, lassan kanalazni kezdek. Az első korty után ízlelgetem kicsit. Hát... Roda ezerszer jobbat főz.
- Érezhető rajta, hogy még nem ismered az itteni növényeket igazán. - hogy mivel lehetne feldobni az ízét. Na nem én leszek az, aki a főzéssel kapcsolatban tanácsokkal látja majd el. Soha se voltam ott anyám mellett, amikor főzött. Engem mindig a harc vonzott, nem pedig az otthon körüli tennivalók. Viszont érzem, hogy ismét leszóltam, így megköszörülöm kissé a torkom.
- De nem lett rossz... - pillantok most kivételesen szemébe. Ennél többre nem telik. Tényleg nem vészes és valóban laktat annyira, amennyire most kell, én pedig tényleg éhes voltam, így a tálat ki is fogom üríteni.



A hozzászólást Aideen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 23, 2019 9:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 7:22 pm
Következő oldal
Láttam a szemében, hogy tisztában van azzal, hogy nem érdekből mentettem meg őt. Különben tettem volna ellene óvintézkedést, és próbáltam volna kiszedni belőle valami információt, de egyiket sem tettem. Sőt még ki is szolgáltattam magam számára, amit az elején úgy látszott ki is használ, aztán valahogy észbe kapott. És most ott tartunk, hogy én vacsorázom, ő pedig ül és néha néha megszólal.
- Megtehettem volna, de feleslegesen haltál volna meg. – Ingatom meg a fejem, és a tányérre koncentrálok. Próbálom visszanyerni az erőmet, mert elég kényelmetlen volt remegő kézzel emelgetni a kanalat. A fegyver, amit említett, több mint másfél méterrel arrébb volt egy fának támasztva, de nem is volt rá szükségem, ha meg akart volna ölni már úgyis megtehette volna, egyébként meg jelenlegi állapotomban akármi ellen is kéne használnom, amúgy sem tudnék célozni. Konklúzió, felesleges lenne a közelemben lennie.
-  Tény, a fegyvereink veszélyesek, mi is veszélyesek vagyunk bizonyos helyzetekben. De mint láthatod, a fegyver nem fog magától harcolni, nekem pedig nincs kedvem harcolni. -
Válaszoltam neki, miközben azon gondolkodtam mi járhat a fejében. Tudtam, hogy az a terve, hogy ezt a helyzetet valahogy az előnyére fordítsa, próbáljon kiszedni belőlem némi információt, vagy megpróbáljon a bizalmamba férkőzni, igazából egyiket sem bántam, bár valószínűleg amúgy is hamis információkkal láttam volna el a kritikus értékű kérdéseknél. Vagy egyszerűen visszautasítom a válaszadást, mint amikor arra volt kíváncsi, hogy hol élek. Nem akartam őt sem elijeszteni, sem kifaggatni, nekem elég volt az is, ha csak csendben ücsörgünk és kiheverjük a kis kalandunk során szerzett sérüléseket. Amúgy sem voltam a nagy szavak embere, de a passzív agressziót meg végképp csenddel szoktam jutalmazni, mert erre ritkán tud reagálni a passzív agresszív fél.
- Szolgáld ki magad. – Előkotortam egy másik tálat és kanalat, aztán a kezébe nyomva visszatértem a saját tálamhoz. Néha néha azért lopva rá néztem, hogy milyennek értékeli az ételt, bár sejthető volt, hogy nem fog neki különösebben ízleni, végülis nem voltam itteni, tény hogy nem ismertem a növényeket, és nem is tagadtam ezt.
- Az itteni növények teljesen mások, mint amiket én ismerek, így beletelt némi időbe, hogy ennyire megismerjem őket. -
Vontam vállat, és elengedtem a dolgot. Nem számítottam rá, hogy nagyon fel lesz dobva a kaja ízétől, vagy arra, hogy össze vissza fog hálálkodni, tehát pontosan azt kaptam amire számítottam.
Mire kiürült a tálam már egész energikusnak éreztem magam, de mivel amúgy sem siettem reggelig elindulni a vadonban, újra elfeküdtem a tűz mellett.
- Ezek szerint még nem haltál bele a halálos méregfőzetbe… Micsoda csalódás, pedig órákon át csináltam. – Húztam a szám ez undok félmosolyra, tudtam hogy nem akarta leszólni a dolgot, csak szimplán nem volt tisztában azzal, hogy hogyan kell kíméletesen véleményezni. Ha tippelnem kellett, hasonló volt mint én, nem igazán a szavaival inkább a tetteivel szerette bizonyítani a dolgokat. És ezt értékeltem is, mivel sokkal jobban megmutatkozott valaki jelleme így.
Teljesen passzívan viselkedtem, mert most hogy jól laktam és még nem teljesen hevertem ki az iménti képesség demonstrációt elkapott egy fajta kaja kóma amiben el is tudtam volna aludni probléma nélkül.
- Ne erőltessük egymás frakciójának firtatását, de addig eljuthatunk, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Mint tudod engem Maxnak hívnak. Az Ellenállástól jöttem. Mi a te neved? -
Kérdem, fekvő helyzetben felé fordulva és felvéve a szemkontaktust.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 16, 2019 9:32 am
Következő oldal


Max & Aideen
Bár megmentett, én mégis képtelen vagyok kifejezni felé a hálámat ez miatt. Valahol zavar is, hogy egy quorsa segített rajtam. Nem véletlen támadtam hát rá, hiába volt egyértelmű, hogy nem kellene ezt tennem. Segített, ide hozott, bekötötte a sebeimet és még csak ki se kötött, fegyvert se szegezett rám. Rendben... túlreagáltam, de bizalmatlan vagyok a fajtájával szemben.
- Ebben legalább egyetértünk. - én se akarok harcolni. El is hallgatok ez után egy rövid időre, főleg, mivel nem sikerül kiszednem belőle azt se, hogy merre él. Megpróbálhatnám követni, miután elválnak útjaink, de jelenleg nem vagyok abban a fizikai állapotomban, így el kell napolnom az ötletet. De utánuk fogok nézni, rájuk fogok lelni! Egyelőre még nem tudom, hogy potenciális szövetségesek-e, de ki kell derítenem, és erre saját környezetükben jöhetek rá a leginkább.
A leves viszont kezd szimpatikusnak tűnni. Jól láthatóan Max-nak semmi baja sincs tőle és talán valóban erőre nyernék némi ételtől és italtól. Csak nem olyan mérget tett bele, ami később fejti ki hatását, az ellenmérget pedig magánál tartja, hogy bevegye majd akkor, amikor kell. Már rég megölhetett volna, nem szórakozna ennyit. Próbálom tehát félretenni bizalmatlanságom, így a tálat elveszem, majd odatérdelek a gőzölgő edényhez és merek magamnak is. Egy picit megrándul az arcom a hátamon lévő seb húzódása miatt, de hangot nem adok ki fájdalmamnak, csak visszaülök a helyemre, majd enni kezdek. Nem kéne véleményeznem, erre hamar rájövök, de már késő... Felé pillantok, nem mondok semmit megjegyzését hallva, de vele ellentétben én azért tovább eszek. Egyre jobban érzem, hogy fájnak a végtagjaim, nekem se ártana lepihennem, mégse érzem úgy, hogy nyugodtan el tudnék dőlni a földön mellette úgy, ahogy azt Ő teszi. Pedig az életemet nem kéne féltenem, mást pedig aligha vehetne el tőlem. Még a tőrömet is visszaadta... A megjegyzés hallatán csak az ölembe engedem a tálat, majd szemeim a férfi tekintetét kezdik el keresni.
- Fordított esetben te se fogadtál volna el tőlem semmit rögtön. Vagy tévedek? - meglepően nyugodtan válaszolok az eddigi vérmérsékletemhez képest. Kimerültem, ez pedig kezd látszani rajtam. Mindenesetre befejezem az étkezést, majd ez után magam mellé teszem a tálkát és megpróbálok nekidőlni az egyik fának, de a hátam túlságosan fáj, így hamar feladom ezt, viszont tartani se tudom magam már túl sokáig, így szépen lassan engedek a testem akaratának, így én is féloldalasan eldőlök a férfival szemben, de azért tartva kettőnk között pár méternyi távolságot.
- Aideen. - kis szünetet tartok, de nem kerülöm el a tekintetét. Nehezemre esik kimondani, de végül megteszem.
- Köszönöm, hogy segítettél... - az életem nagyon is sokat jelent nekem, ahogy minden más élőlénynek. Egy pillanatra lehunyom szemem, nem félek az éjszakától az erdőben, a tűz pedig ad elég meleget a számunkra.
- Miért vagy még mindig itt? - kérdezem meg végül, miután már ismét az Ő arcát figyelem. Nem kellene vigyáznia rám. Miért van hát a vadonban és miért nem megy vissza az övéihez?



A hozzászólást Aideen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 23, 2019 9:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 16, 2019 6:41 pm
Következő oldal
Egész pihentetőnek éreztem a kettőnk kis piknikjét idekinn így az éjszaka, tábortűzzel és mindennel. Aideen akármennyire is próbálta palástolni egész jó társaság volt a maga módján, és ha nem volt épp dühös és nem akarta kiszívni az emberből az életet, akkor egész jól el is lehetett vele beszélgetni.
Természetesen még mindig megvolt a kettőnk közti korlát, hiszen míg én nem féltem tőle egyáltalán, és nem húztam fel védelmi korlátokat, leszámítva azokat amik az otthonomat védik, addig ő még fenntartásokkal kezelt engem, és hát igazából már mivel nem is akartam neki bebizonyítani hogy mennyire nem vagyok veszélyes, nem tettem semmit. A vicces az, hogy ez sokkal pozitívabb hatást váltott ki, mintha órákig ecseteltem volna, hogy mennyire nem vagyok veszélyes.
- Kell a francnak fegyver, jól vagyok lakva. Tele gyomorral nem háborúzunk.. - Folytattam a gondolatmentet azzal kapcsolatban, hogy nem akarunk harcolni. Igazság szerint, nem elég, hogy nem akartam harcolni, még megmozdulni sem volt kedvem, nem igazán tudtam, mint csinálnánk így ketten, ha jelen állapotban kapna el minket egy vadállat, de mivel nagyon magasra másztunk és tüzet is gyújtottam ez a legtöbb fenevadat távoltartja. Közben örömmel láttam, hogy valamilyen szinten erőre kapott a levestől, és még pihenni is hajlandó egy kicsit, olyan volt, mintha már nem félne minden másodpercben attól, hogy egyszer csak átkapcsolok ”égibe” és leigázom, vagy ilyesmi. Ami amúgy annak ellenére, hogy tényleg a kancellária oldaláról igaz, egy amúgy abszurd és furcsa feltételezés, hiszen nem ismerhettek minket, így nem tudhatták, hogy legtöbbünk nem szokott minden második hét péntekén idegen fajokat leigázni.
- Ha megmentetted volna az életem? De... feltehetőleg igen. - Bólogattam magam elé, hiszen csak logikusan kell gondolkodni, hogy az ember tudja az összefüggéseket. - Ha te megmentesz engem, akkor valószínűleg mit akarsz tőlem? Információt? Szövetséget? Spontán önzetlenségből? … Minden esetben kizárnám a lehetőségét annak, hogy ártani akarnál nekem, hiszen feleslegesen mentettél volna meg amúgy... márpedig ellenségek nem igen mentik meg egymást. -
Ingatom meg a fejem, hiszen én a saját szemszögemből nem tekintettem rá ellenségként, sokkal inkább egy fajta még ki nem alakult szövetségként, akikkel nehezen értünk szót... egyenlőre. De reméltem, hogy ami késik nem múlik és ahogy tellik az idő egyre jobban képesek leszünk átlátni egymás nézőpontját, és megosztani dolgokat egymással, hisz ez az együttélés kulcsa.
- Igazán örülök a találkozásnak, Aideen. És igazán nincs mit, remélem rövidesen meggyógyulsz.. -
Engedtem meg magamnak egy őszinte és fáradt mosolyt, ahogy tartottam vele a szemkontaktust, közben pedig azon gondolkodtam, vajon ha legközelebb én kerülnék falnak szegezve, akkor mit tenne, ha látná. Nem vártam el tőle, hogy segítsen, és ez amúgy is sok dologtól függ. Nem ismertem még, hogy hogyan viselkednek ők egymás között, azt sem hogy mennyire becsüli azt most vagy talán később, amit most tettem, de amúgy sem számítok rá, hogy valaha újra találkozunk. Ki tudja, lehet, hogy ezek után leéljük úgy az életünket, hogy mindenki megy a maga dolgára, mintha mi sem történt volna.
- Szeretnéd, hogy elmenjek? - Mosolyogtam rá újra, aztán visszafordítottam a tekintetem az ég felé. - Valójában, nem akarlak magadra hagyni így az éj folyamán, és amúgy is tettél róla, hogy ne akarjak vígan rohangálni az erdőben így éjszaka. - Mutattam röviden a nyakamra. Tény, hogy kezdtem újra feltöltődni, de nem annyira, hogy ilyen kótyagosan nekivágjak az erdőnek.
- Így éjszaka veszélyesebb ez a hely... és ha tőled nem is félek, de az itt lakó lényektől igen, mint attól is amit téged megtámadott. -
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:40 pm
Következő oldal


Max & Aideen
Különösek a quorsák, oly nagyon mások, mint mi vagyunk. Evés után valóban nem harcolnának?
- Senkinek se hiányzik egy újabb háború... - túl sokat veszítettünk, ahogy Ők is. A szüleim az emberek miatt haltak meg, és bár nem a háború volt az oka, hanem egyszerűen az Holdra jöttük, képtelen vagyok nem összeketni a két eseményt. Hiszen Ők indítottak azzal, hogy lerombolták az egyik szentélyünket, mely egyértelműen harchoz vezetett. A fenyegető fellépést nem lehetett máshogy kezelni. De nem, most nem akarok visszatérni a múltba, így inkább némi bizalmat szavazok a férfinek és merek magamnak a levesből. Lehetne ennél sokkal jobb is, de azért ehető és jól esik nekem is némi folyadék és étel.
- Csak segítettél, az életem nem volt veszélyben! Le tudtam volna győzni a grodrakot! - na ná, hogy nem ismerném be, hogy valóban nem sokon múlt az, hogy életben maradtam és ha a férfi nem jelenik meg, akkor bizonyára már én se élnék. A büszkeségem pedig igazán félretehetném, mégis, azzal gyengének ismerném el magam, mint akinek szüksége van más segítségére a harchoz. Egy quorsa előtt pedig ilyen hibát nem követném el.
- És te mit akarsz tőlem? - ártani akkor ezek szerint nem - vagy csak ezt mondja -, de akkor mi lehet a célja? Gondolom valamelyik az általa felsoroltakból. Talán kölcsönösen is jól járhatnánk ezzel a találkozással, erre pedig azért én is rájövök ám, így próbálok kicsit felengedni. Miután a leves elfogy, oldalra dőlök, majd elárulom a nevemet is Max-nek, ezzel megtéve felé még egy lépést. Szinte magamra se ismerek. Ez a viselkedés most mindennel ellentmond, mint amiben eddig hittem, de talán szükségszerű. Remélhetőleg nem bánom meg. Azt viszont nem mondom, hogy én is örülök annak, hogy találkoztunk, mert csak részben van így, de a gyógyulásomhoz olyan információt fűzök hozzá, amit talán nem kellene, mégis, most kicsúszik a számon.
- Majd a nővérem segít. - hiszen Roda gyógyító. Majd megvizsgálja a sérüléseimet és Max varrása helyett is megkapom a szükséges kezelést tőle. Előre látom magam előtt, hogy mennyire meg fog döbbenni a történteken és jön majd a fejmosással. Amióta a szüleink meghaltak, túlságosan is félt engem és aggódik azért, nehogy elveszítsen. Pedig kettőnk közül én vagyok az, aki tud magára vigyázni. Bár az bizonyára ledöbbenti majd, hogy életben hagytam a quorsát, sőt, még némi levest is elfogadtam tőle. De Max miért van még mindig itt? Már segített rajtam, nem kellene őrt is állnia - vagy éppen feküdnie - mellettem. A kérdésére majdnem rávágom ösztönösen az "igen"-t, de aztán végül nem teszem meg, csak szemeit fürkészem, majd finoman intek nemet a fejemmel.
- Nem... Maradj nyugodtan. - végül elmosolyodom kissé, amikor rátér arra, hogy mit tettem vele. Nos igen, így már annyira a számára se lenne veszélytelen éjszaka mászkálnia.
- Jobban teszed, ha reggelig nyugton maradsz, számodra valóban veszélyes este az erdő. - a lakhelyét nem árulja el, így vissza se kísérhetném - még akkor se, ha jó állapotban lennék -, így inkább maradjon csak a fenekén. Könnyen zsákmánnyá válhat, ha magányosan bóklászik. Sok éhes fenevad él a Perdán, ezt jól tudja.
- De én nekem már nem lesz bajom. - azért az is meglep, hogy beismeri, hogy igenis félt attól a grodraktól, pedig nem látszott rajta. Érdekes harcosok ezek az emberek, tényleg sokkal másabbak, mint mi vagyunk.
- Egyébként nemsokára jól leszel, nem szenvedtél maradandó károsodást. - tehát ez miatt ne is aggodalmaskodjon. Ahogy telnek a percek, úgy nyeri majd vissza egyre jobban az erejét. Ma este viszont meglehet, hogy én is itt fogok aludni mellette, bár mielőtt felébredne, már nem fog itt találni. Értek a lopakodáshoz, így el fogok majd tudni osonni. De az még egy kicsit odébb van, még én is gyűjtöm az erőt, mivel tudom, hogy elég messze vagyok Eloraktól. Hagyom, hogy a csend kettőnk közé telepedjen, jó pár percig nem is szólalok meg, de aztán én is az ég felé pillantok, és akaratlanul is kicsúszik a számon a kérdés.
- Milyen odafent? A csillagok között... - merőben más most a beszélgetésünk, mint amilyen eddig volt. Lenyugodtam, így előkerül az érdeklődő, kíváncsi énem, akit nem engedek túl sűrűn felszínre törni.



A hozzászólást Aideen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 23, 2019 9:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 18, 2019 7:44 pm
Következő oldal
A beszélgetésünk már rég egy sokkal pozitívabb és nyitottabb fordulatot vett, mint amit remélhettem, és ez nyíltan tükrözte, hogy nem gondolkodunk olyan különbözően, mint amennyire a két fél hinni szeretné, csak a nyelvi akadályok és a múltbeli sérelmek váltják ki azt, hogy a két csoport nem képes valamilyen szintű egyezségre jutni, és itt most nem a Dominium erőire gondolok sokkal inkább a lázadók és a Perdaiak kapcsolatára, hiszen tulajdonképp ez a két csoport nem tért el nagyban célok és elképzelések terén, legalábbis ez volt az én elképzelésem, és mertem remélni, hogy másoké is, hisz egy sokkal békésebb és jobb jövőt kovácsolhatnánk közösen.
- Nem bizony, ennek a korszaknak vége, csak a gondolkodásunkon kellene javítani… - Fejeztem be röviden a háború témát. Sokat lehetne taglalni még mit és hogyan kéne tenni, de sajnos nem jutunk vele sehova, a mi kettőnk beszélgetése lehet az első lépés, de ha az utolsó is, akkor valójában a helyzeten nem fog változtatni végleteiben.
Kicsit csendbe burkolózva figyeltem őt, amíg megosztotta a gondolatait, azzal kapcsolatban, hogy nem volt veszélyben, és le tudta volna győzni a fenevadat, de ezt ellen nem emeltem szót, harcos volt, büszke és nem akart engedni abból, hogy én csak afféle segítség voltam, hogy gyorsabban kikerüljön a csávából, így erre csak röviden bólintottam elismerve a dolgot, hátha így kevésbé piszkálja az önérzetét a dolog.
- Én…? Nos, amit én akarom azt már csináljuk… Kommunikálunk, és nem esünk egymás torkának minden egyes indokkal. Ebben mind a két frakció nagyon jó az utóbbi időben. Ehelyett, te és én, mi beszélünk, és eddig úgy gondolom jót beszélgetünk. -
Bólintottam felé újra, hogy megerősítsem vele a mondandómat, aztán felhúztam a lábam törökülésbe és felemelve a kezem kissé megdörzsöltem a vállam, valószínűleg valahol engem is elkapott a támadás, de nem tudtam biztosra mennyire, mert el voltam kábulva, és mivel nem véreztem még át a ruhám, valószínűleg annyira nem lehet vészes, csak kissé bizsergett, aztán lehet később ha majd elmúlik a képessége hatása akkor jobban megérzem, de ráértem ezzel, elláthattam a sebet később is.
- Szóval a nővéred gyógyító? – Kérdeztem érdeklődve, mert végül is ez a része is érdekelt a kultúrájuknak. Biztos voltam benne, hogy sokkal jobban megértik a helyi növények felhasználási módjait mint a mi orvosaink a kütyüikkel meg minden mással. Egy elemzésből sok minden kiderül, de több ezer év felhasználási tapasztalata sem lebecsülendő, ezért is volt hogy anno a földön azok akik természetes gyógymódokat használtak gyógyszerek helyett, gyakran sokkal egészségesebbek voltak mint a társaik, legalábbis ezt olvastam.
- Reggelig bőven elheverészek itt. Kellemes társaságom van, és amúgy is jó így a tűz mellett, és a szabadban a csillagok alatt egészen más. -
Fejtettem ki a véleményem az itteni dolgokról, hiszen egészen más innen szemlélni a csillagokat, mint közelről, és az élet furcsa iróniája, hogy azok akik sosem jártak fenn, fel vágynak, akiknek pedig nincs honnan szemlélniük őket ilyen távolságból, azok arra vágynak, hogy leszállhassanak. Igazán furcsa gondolat…
Bár természetesen mindenhol vannak kivételek ez alól, de én a világ összes pénzért sem szállnék fel egy hajóra, hogy az életem hátralévő részét egy fém kalitkában kelljen leélnem, akkor inkább hullok el itt, friss levegőn és természetes környezetben, amire egyébként az embernek szüksége van.
- Bocs még egyszer, azért mert le kellett vennem a ruhád, nem akartam sem a személyes szférádat megsérteni, se nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak nem volt más mód. -
Vettem egy mély levegőt, aztán elfeküdtem és bámultam a csillagokat, mikor váratlanul érdeklődő kérdés érkezett az irányomba, ami számomra meglepő volt, és egy pillanatra csendben is maradtam, hogy átgondoljam a választ.
- Gyönyörű… de sötét, üres… kietlen és kegyetlen. Nincs zöld odafenn, nincs friss levegő vagy állatok, ha fel akarsz oda jutni, akkor csak a magad által teremtett környezetben teheted, és ezzel torzul az élet…. Tudod sokat az enyémek közül, valószínűleg azért olyanok amilyenek, mert elfelejtették milyen is igazi levegőt szívni, vagy lehullott leveleken járni, fák között. Ez mind, számodra természetes, de mi mind úgy nőttünk fel, hogy csak azt a nagy sötétséget ismertük fenn… -
Tudtam kissé lelombozó lehet a válaszom, de nem akartam hazudni neki erről, hiszen mindennek megvan a maga árnyoldala, az űrnek különösképp.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Erdei ösvény Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
24

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Erdei ösvény Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 21, 2019 8:34 am
Következő oldal


Max & Aideen
A gondolkodásunkon... Nem hiszem, hogy a miénken, inkább az övékén... mármint a fajtájáén. Ők jöttek egy olyan bolygóra, engedély nélkül, amelyet már laktunk, majd romboltak és gyilkoltak. Ne csodálkozzanak hát azon, hogyha ilyen viszonzást kapnak. Csak azt adjuk, amit érdemelnek. De nem akarom felhúzni magam ezen, így most szavak nélkül hagyom az erre vonatkozó gondolataimat, jobb lesz az mindkettőnknek, és jelzem, hogy egyedül is el tudtam volna ám bánni azzal a fenevaddal. Mivel bólint, jelezve, hogy igazam van, némileg megnyugszom, majd képes leszek a normálisabb hangvételű kommunikációra.
- Ha számodra ez a jó beszélgetés, az igazán szomorú, de igen... kommunikálunk. - bólintok rá. Ennyit akarna? Igazán kevéssel beéri és különösnek is hat. Amikor viszont felül és a vállát dörzsöli meg, azonnal tudom, hogy mire kíváncsi és hogy miért teszi.
- Megsérültél? - mármint azon kívül, amit nekem köszönhet. Nem mozdulok, hogy közelebb menjek hozzá, de ha kéri nos... viszonozhatom a szívességet és én is elláthatom, bár nem vagyok éppen gyógyító. Mégis, ilyen nővér mellett az ember akaratlanul is eltanul ezt-azt.
- Igen. - nem mondok többet Rodáról, jobb, hogyha csak ennyi információnak lesz a birtokában. Talán még ez is sok. El nem küldöm, joga van maradni... és engem is Ő hozott ide, így akár tényleg elférhetünk egymás mellett. Egy quorsa számára amúgy is veszélyes este az erdő.
- Nem szoktak kellemes társaságnak hívni. Furcsa vagy... - még a saját fajtám se szokott így hivatkozni rám. Különc vagyok, ezt pedig mindenki látja. Nem én vagyok az a testvér, akit kedvelnek, és nekem tökéletesen jó is ez így. Most pedig nem nagyon tudom hova tenni azt, hogy a férfi szerint jó velem beszélgetni... Lehet, hogy beütötte a fejét. A bocsánatkérésére se számítok, ami bár kijár nekem, mégis, kellemetlenül érint a téma, hogy egy ember... nos csak úgy, levetkőztetett és engem érintett, miközben még csak magamnál se voltam. Ez megalázó!
- Lépjünk túl rajta. - utasítom is el a témát, hogy ne beszéljünk arról, ami történt. Nem is tudom máshogy lereagálni, képtelen vagyok rá, mert túl sok érzést ébreszt fel bennem, amit nem engedhetek előtérbe. Terelem is a témát, egészen a csillagok felé.
- Egyszer meg akarom nézni! - legyen kietlen és üres, nem érdekel. Látnom kell, hogy milyen odafent. A magyarázat viszont a fajtájára nem érdekel, még akkor se, hogyha belül tudom, hogy igaza van.
- Szóval ti odafent születtetek... De akkor meg is szoktátok azt az életet. Nem kellene többre vágynotok. - csóválom meg a fejem. Nem szép elvenni a mi otthonunkat. Én már a kezdeti békével se értettem egyet, de nem sok beleszólásom van a dologba.
- Sok ilyen hely van, mint a miénk? - érdeklődök tőle tovább, a Perdára célozva. - Sok faj létezik? - hiszen ők is mások, mint mi. Vajon hány helyen jártak már? És hány különböző fajt ismertek meg? Olyanok, mint mi a többiek is vagy eltérnek valamiben? Azt tudom, hogy a quorsáknak nincsenek meg azok a képességeik, amelyekkel mi együtt születünk, ahogy a víz alatt is megfulladnak, egészen rövid idő alatt. De vajon mit tudnak, amit mi nem? Már a furcsa technológiájukon kívül... Selejtesnek és gyengének tűnnek.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Erdei ösvény Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Erdei ösvény
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: