Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 3:40 pm


Today at 8:39 am


Yesterday at 11:31 pm


Yesterday at 9:55 pm

Yesterday at 9:47 pm

Yesterday at 9:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Vendégkabinok
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Vendégkabinok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 12:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vendégkabinok
 





Átmeneti szálláshely mindazoknak, akik hosszabb időt töltenek el a Dominiumon legyenek akár a Flotta tagjai vagy a Perdán lévő Város lakói, vagyis mindenkinek, akinek nincs állandó kabinja a Dominium valamelyik gyűrűszintjén.
A vendégkabinok száma korlátozott, jellemzően előre jelezni kell az igényt, de kis szerencsével enélkül is ki lehet fogni egy üreset. Pontos nyilvántartás van róla, hogy ki mikor és mennyi ideig vett igénybe egy ilyen kabint. Mérete a kisebb kabinokéhoz hasonló, kis mosdóegység tartozik hozzá a tisztálkodáshoz, valamint egy ágy, mely alatt tárolórészeket alakítottak ki. Az ágy melletti okostükör alól asztallap húzható ki.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 12:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha és Callum


Magunk mögött hagytuk a kihallgatószobát és bár hátrébb parancsoltam a testőröket, azért még nem lehet teljesen felszabadultan beszélgetnünk.
- Szeretnénk mihamarabb pontot tenni e kényes ügy végére, és mivel Ön a flotta tagja, Terson kancellár is azon lesz, hogy mielőbb kiderüljön az Ön szerepe ebben az egészben, és ha mindent rendben találnak, akkor az Imperium következő indulásával már Ön is mehet. Úgy vélem, ideiglenes szálláshelyét pár napig kell csak elviselnie, utána már szabadon mozoghat a Dominiumon... a testőrök kíséretében, ehhez William is ragaszkodik. - Na meg én is, csak ezt nem teszem hozzá, habár valószínűleg erre magától is rájött már, ha ilyen jól érzékelte a háziőrizete lényegét. Itt és most a folyosón haladva nem mondhatom neki, hogy a vizsgálatot igyekszem elnyújtani majd az Imperium indulásáig, mondjuk nagyon nem kell megerőltetnem magamat, mert amennyi kamerafelvételt kell átnézni, amennyi embert és családjukat kikérdezni, nos, ezek nem pár perces munkák lesznek, ha alapos munkát akarunk végezni. Márpedig én az alaposság híve vagyok, főleg, ha a tényleges dolgokról kell elterelni a figyelmet és vakvágányra vezetni egy nyomozást vagy kutatást.
- Ha megbocsát egy pillanatra... - Kérem elnézését, hogy a pda-m kommunikátor részét igénybe véve kezdeményezzek beszélgetést. Hallhatja a hadnagy is, nincs benne titok, hiszen számára a vendégkabint intézem. A lifthez érve mi be is lépünk és utánunk csak a testőrök fele jut be, micsoda kár, hogy William emberei közül csak egy! A többi jöhet másik lifttel vagy lépcsőznek. Én mindenesetre a harmadik gyűrűre irányítom a liftünket és szerencsére onnan már nem kell sokáig haladnunk a vendégkabinokig.
- A tizenhetes lesz az Öné. - Mondom neki út közben a megfelelő folyosószakaszra fordulva, továbbra is tartva az illő távolságot köztünk, a pda-t eltéve hátam mögött kulcsolva össze az ujjaimat. Az ajtó elé érve csak finoman mutatom, hogy próbálja meg a hadnagy nyitni az ajtót, megfelelően működik-e a belépési érvényessége ide. Az ajtó nyitása után látható, hogy a csomagok már odabent vannak.
- Tudom, hogy fáradt, de szeretném még egy pár percig rabolni az idejét. A Justice League üzenetei előtt kapott bizonyosan William is egy másik üzenetet. Úgy vettem ki a beszélgetésből, hogy Ön is tud róla, ami jelenleg problémás, tekintve, hogy nem William felesége... megengedi, hadnagy, hogy odabent folytassam, négyszemközt? Nem volna jó, ha ez is a JL kezei közé kerülne. - Nem kimondottan erről akarok beszélni, de ez egy remek indok lehet, miért mennék be én is a kabinba vele, amit ha enged a hadnagy, akkor észrevétlen nyomom meg a megfelelő gombot a karórámnál, ami jelzavaróként működik innentől. Úgy is hátul fogtam a kezem, így nem feltűnő a mozdulat a felöltő hosszú ujja takarásában. A kabint biztosan átvizsgálták már, hogy van-e benn lehallgatókészülék, már ami felfedezhető könnyen, de jobban szeretek biztosra menni. Ha engedett belépni, akkor megvárom míg becsukja utánunk az ajtót és csak ekkor engedek meg egy mosolyt felé egy kacsintás kíséretében.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 2:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum & Sammy
Biztosra veszem, hogy a mögöttünk sétáló testőrök hallása szinte tökéletes, így én se hozok szóba olyasmit, amelyet jobb lenne, ha nem hallanának. Mégse akarok teljes csendben sétálni a folyosókon, még akkor se, hogyha nem lenne gyanús a mai nap után, hogyha csendességbe akarnék burkolózni, ezért is teszem fel a kérdésemet, miközben időnként a mellettem sétáló kancellárra tekintek.
- Értem, uram! Én is remélem, hogy minél előbb sikerül kivizsgálniuk az ügyet! - ez után viszont már nem szólok semmit, csak csendben sétálok kíséretemmel a vendégkabinok egyike felé, és természetesen nem zavar, hogy a férfi idő közben mással beszélget, főleg, hogy jól hallom, hogy miről van szó, így kiderül az is, hogy akad még szabad kabin, legnagyobb szerencsémre. A lift szűkös ennyi embernek, így a falnak dőlök, és magamban integetek is a kint rekedt őrök felé, mégse nézek másfelé, csakis magam elé, nem keverve gyanúba most már semmivel se saját személyemet. Tudom jól, hogy mindegyikük engem figyel, hiszen gyanúsított vagyok egy kancellárral szemben. A lift elhagyása után követem Callumot, majd biccentek a szám hallatán, és ahogy odaérünk, én nyitom ki az ajtót. Bár ha nem lenne hozzá engedélyem is képes lennék rá, de ezt inkább most nem teszem szóvá, hiszen nem csak ketten vagyunk, így ilyesmivel viccelődnöm se kellene. Felé tekintek, eljött hát a búcsúzás ideje? Sajnálom, hogy nem volt lehetőségem négyszemközt beszélni vele, de... ekkor hallom meg, hogy tévedek. Oh milyen rafinált, nem véletlenül keltette fel az érdeklődésemet.
- Igen, én is... tudok róla. - finoman biccentek. Tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna, de most már nem hazudhatok, főleg nem neki és mint hallom, végre lehetőségünk lesz kettesben maradni. Előre engedem a kabinba, majd rá se nézve az őrökre sétálok be én is vele együtt ebbe a kicsinyke szobába. Az ajtót behúzom magam után és be is zárom, hogy ne tudjanak csak úgy ránk nyitni, majd ez után egy megkönnyebbült, halk sóhajt hallatok, majd nézek fel a férfire, kinek apró mosolya és kacsintása láttán nem tudom visszafogni ösztönös reakciómat, így egy pillanat alatt tüntetem el a kettőnk között lévő nem túl nagy távolságot, majd szorosan megölelem. Kezeimmel nyakát ölelem át, testem az övéhez simul és nem érdekel most az se, hogy ezt nem szabadna vagy nem kellene. Segített nekem! Mégis segített nekem! Egy apró puszit lehelek ez után arcára, de még pár másodpercet megengedek magamnak az ölelés kiélvezésére, úgyis sejtem, hogy többé nem lesz erre alkalmam.
- Köszönöm! Köszönöm, hogy segített! - végül fejem finoman vállához hajtom, lassan szívva be illatát, melyet utoljára a tehersiklót elhagyó kapszulában érezhettem, majd végül lassan távolodom el, kezeimmel végigsimítva vállain és szelíden el is mosolyodom. Kezemmel intek az ágy felé, hogy foglaljon csak helyet, majd én is mellé ülök ez után.
- William valóban megmutatta azt az üzenetet, de számomra hihetetlennek hat. Vagy örömteli hír a számunkra vagy rendkívül veszélyes... - hiszen mi van akkor, ha egy másik, ellenséges faj talált ránk? De van esély arra is, hogy más emberekkel találkozhatunk, olyanokkal, akik akár csak mi, annak idején elhagyták a Földet. Vajon mit fog lépni a Kancellária? Remélem meg fogom tudni a valós döntést, nem csak azt, amit a nép elé tárnak.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 10:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha és Callum


Már a megkönnyebbült, halk sóhaja is mosolyra fakasztó, és talán ezért is érzem úgy, hogy mosolyogjak rá könnyedén és még kacsintsak is egyet hozzá, hogy érezze, minden rendben van, minden rendben lesz. Legalábbis egyelőre. Igazából számítanom kellett volna erre a reakcióra a legutóbbi találkánk után, mégis meglep, hogy arra eszmélek a karjai már a nyakam körül vannak és érzem, ahogy ennek következtében hozzám simul. Míg azon gondolkodom, mit tehetek, hogy mostanság ilyen hatást váltok ki a nőkből - valamit nagyon rosszul csinálok -, most nem maradok olyan tétlen, mint legutóbbi simításakor vagy mint mikor Jasmine ölelt meg egy pillanatra. Viszonzom az ölelést, még ha ügyelek is rá, hogy ne legyen szoros, mégis azért kicsit igazi legyen. Úgy sejtem, erre van szüksége most a hadnagynak. Önkéntelenül levegőt se veszek, de ahogy puszit is kapok az arcomra elmosolyodom és ugyancsak önkéntelen lesz, ahogy észrevétlen beszívom a levegőt és egyúttal hajának, bőrének illatát is. Leengedem a karomat, habár nem kapom el, mert nem akarom megbántani, és így nem is mutatom ki, mennyire örülök, hogy ő is elenged pár szívdobbanásnyi idővel később. Nem akarom, hogy felkavarjon a közelsége, és nem akarom, hogy lássa, hogy kicsit mégis felkavart.
- Magának is köszönje, ügyes és erős volt! - Hárítom el a köszönetét finom mosollyal és utalok egyrészt arra, hogy nemet mondott Williamnek - pedig meg voltam győződve róla, hogy nem meri majd -, és a kihallgatásra is, hogy ügyesen hazudott. A végén kiderül, hogy jó kancellár-feleség lenne belőle, kezd belejönni ezekbe a játszmákba.
- Nem akarok ma minden ünneplést elrontani, de ugye tudja, hogy csak egy csatát nyertünk, nem a háborút? Segítek, amíg és ahogy tudok. Tudom, hogy legutóbb az ellenkezőjét mondtam, de csak így voltam biztos benne, hogy hitelesen játssza a szerepét majd. - Pillantok rá rajtakapott csibész módjára, miközben elfogadom a hellyel kínálást és az ágy szélére ülök bőven hagyva neki helyet. Meg köztünk is helyet, ha lehet. Legutóbb úgy váltunk el, hogy szövetségünket felbontottam, magára hagytam látszólag, hogy viselkedjen csak jó feleség-jelölt mintájára. Szükséges lépés volt, mert így a hadnagy tényleg így is tett és külső szemlélő számára valóban úgy tűnhetett, hogy behódolt a rendszernek, nem volt, ami gyanút kelthetett volna. Mostani fellázadása William ellen meg magyarázható vőlegénye múltkori és mostani viselkedésével, hogy ez már sok volt. Alapvetően nem is akartam erről a meglepő üzenetről beszélni vele, csak ürügy volt a négyszemközti beszélgetésre, de ha már szóba hozza, akkor beszéljünk róla és csakugyan nem árt valamit tisztázni, mivel pontosan tudom, hogy a barátnőjének kapcsolata van a JL-hez... vagy a tagja.
- Egyelőre még semmit sem tudni. A Kancellária gyanítom azon a véleményen lesz, hogy maradjon titokban ameddig lehet, én ezzel nem feltétlen értek egyet, ám mégis azt kérem, hogy egy darabig hallgasson róla. Még a barátai előtt is! - Nézek rá nyomatékosan, hogy igen, mindegyik barát előtt hallgatnia kell erről.
- Információk nélkül a találgatások többet ártanak, a pánikra semmi szükség. Nem mellesleg most legyen egy kicsit önző és a saját érdekeit nézze: az emberek figyelme most Önre irányul. Sokan rokonszenveznek Önnel a Justice League hangfelvételei után, még ha meg is próbálja majd tagadni őket William. Ez a másik hír, tartok tőle, elsöpörné a figyelmet Önről és több szabad mozgásteret adna William-nek.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 7:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum & Sammy
Tudom jól, hogy nem szabadna, hogy minden ész érvvel szembe megy az, amit érzek, mégis, valóban szükségem van rá. Az ölelésére és magára a férfira is. Én többet látok, ha rá nézek, mint egy kancellárt... sokkal többet, nem úgy, mint William esetében. Az ölelés tehát megtörténik, bár számítok az elutasításra, hogy eltol vagy csak szimplán hagyja, hogy egy kicsit rajta csüngjek, de amikor megérzem magamon kezeit, megérzem, hogy viszonozza ölelésem, ösztönösen hozzá bújok fejemmel is és megtörténik az a bizonyos puszi is. Tisztában vagyok vele, hogy a pillanat nem tarthat túl sokáig, ezt érzem ölelése erejéből is, így nem okozok kellemetlen perceket egyikünknek sem, csak megköszönöm, amit mondott és lágy mosollyal arcomon engedem Őt el.
- Igen, tudom. William nem fogja csak úgy ennyiben hagyni a dolgokat, ebben biztos vagyok. - nem is ünneplek különösen, de mégis hálás vagyok neki, mert valóban másként cselekedett, mint amit mondott nekem a legutóbb. De most már tudom jól - el se kellene mondania -, hogy akkor mit miért tett. A szerepemet jól játszottam, mert Ő ezt tanácsolta nekem és nagyon úgy tűnik, hogy én hallgatok rá.
- De örülök, hogy Ön is látta, hogy milyen a valódi énje. - ahogy a késsel is fenyegetőzni kezdett és kikelt önmagából. Nem hiszem, hogy valaha is látták volna ilyennek, de most legalább Callum tisztában van vele, hogy valóban rendkívül veszélyes. Hellyel máshol nem igazán tudom kínálni, mint az ágyon, így miután helyet foglal, én is így teszek. Normális távolságra ülök le tőle, nem túl távol és nem is túl közel, majd térek rá arra, ami a bejövetelének az indoka volt, nem is sejtve, hogy arról nem akart volna beszélni, révén elég komoly ügyről van szó.
- Rendben van, nem mondom el senkinek. - ezt Williamnek is megígértem és be is akartam tartani. Ravenben természetesen bízom, de... egyelőre talán az Ő biztonsága érdekében is jobb lenne, ha most csendben maradnék és kivételesen szót is fogadnék. Callum viszont rávilágít arra is, hogy az én érdekem is az, hogy ne szerezzenek még tudomást az emberek a közeledő járműről, és ahogy eddig is jól gondolkodott, most se hiszem, hogy ez máshogy lenne.
- Egyetértek. Bár kicsit kellemetlen, hogy most mindenki rajtam fog csámcsogni. - még az is tudni fogja, hogy ki vagyok, aki amúgy nem is ismer. De néhány hét és elfelejtik, legalábbis nagyon remélem.
- És mit gondol, mi lesz velem és... Williammel? Elmozdítható a helyéről? Van rá esély, hogy ne kelljen hozzámennem vagy ideje lenne beletörődnöm és megpróbálnom túlélni mellette? - mert az biztos, hogy a mai nap után semmi jóra se számítok a férfitól. Még akkor se, hogyha eleinte normális volt. Elárultam Őt és ezt most már jól tudja, és nemet mondtam neki, méghozzá egy kancellártársa előtt. De hogy is akarhatta rám erőltetni ott azonnal, hogy a felesége legyek?
- Úgy érzem, hogy szellemileg William nem normális, pedig egy kancellárnak annak kellene lennie. Nem vihetnénk ilyen irányba az ügyet? - hiszen a pszichológusi vizsgálatokra neki is kötelessége járni, mindenkit viszont nem fizethet le vagy fenyegethet meg. De ha nem komplett, akkor nem megfelelő egy ilyen komoly poszt betöltésére, mint amiben most van. Nem irányíthatja a népünket, ha pedig nem kancellár, nem kötelezhet engem se arra, hogy hozzá menjek. Könnyebben felülírható, bár a házasságom nem elkerülhető, csak a személy kiléte nem bizonyos. Egy idegennel is jobban járnék és már jobban el is fogadnám, mint Willt, de ez egyelőre még mindig nem az én döntésem.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 3:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha és Callum


- Igen, ezúttal William még engem is meglepett. De ez még előnyünkre lehet... - Mondom egy pillanatra elgondolkodva, mert nagyon úgy tűnik, hogy a hadnagy a gyenge pontja és persze a hatalommániája. Vajon hogyan lehetne fenntartani ezt a helyzetet a legtovább úgy, hogy senki ne lássa kárát, egyedül kancellártársam? Egyelőre viszont félreteszem a kérdést, mert ami lenne terv, ahhoz nem velem kell beszélnie a hadnagynak, és addig is míg számomra kiderül majd, miként döntöttek, lesz min gondolkodnom álmatlan éjszakákon. Abból pedig bőven kijut. Nyugtázom az ölelés rövidsége után, hogy az ágy szélére ülve a köztünk lévő távolság nem ilyen rövid, habár ennek nem adom látható jelét, igaz, az ellenkezőjének sem. Így legalább mindkettőnknek kevésbé kényelmetlen ez az egész helyzet.
- Ha egy kancellár felesége lesz, elkerülhetetlen, hogy csámcsogás célpontja legyen. Így még kellemesebb. - Mindegy, hogy hozzám jött volna vagy William veszi el, onnantól mindenki ismerte volna. Tudom, hogy nem vágyik ilyen rivaldafényre, de pont ez mentheti meg őt.
- Annak kellene lennie. - Ismétlem meg a kulcsszavakat. Vajon én normálisnak számítok? Hiszen én vezettettem be a Halálcsókot és ebben nem volt semmi őrület, csak hideg számítás. A pszichológiai vizsgálat nem elég jó megoldás. Annál közveszélyesebbnek kellene lennie és esélyesen akkor sem vetnénk alá vizsgálatnak, csak félreállítanánk, eltennénk láb alól.
- Nem hiszem, hogy ez az út lesz a járható. Gondolkodtam azon a részen is, amikor elmesélte Önnek, miként jutott hatalomra, miként intézett el néhány tragikusan rossz házasságot a kancellári szék megszerzése érdekében. Az az igazság, hogy bár ez felháborítja az átlagembert, ugyanakkor azért jellemzően nem ilyenek a házasságok, nem elegendőek, hogy elmozdítsuk a helyéről ezzel. Ez legfeljebb csak pont lehet majd az i-n. Olyan kell, amivel el tudjuk érni, hogy a többi kancellár meg akarjon szabadulni tőle. - Az látszik, hogy a pontos terv még nincs meg, de gondolkodom azon, miként tudnám ütköztetni mondjuk Dorian és William érdekeit vagy Tersonnak hogyan lehetne úgy keresztbe tenni, hogy az William-re lehessen kenni. Nekem addig jó, míg se William, se a többi kancellár nem tudja, miben sántikálok, miként mozgatom a szálakat a háttérben. Plusz van egy drasztikusabb megoldás, de ezt a piszkosabb munkát, mármint a felvázolását meghagyom majd Moor tizedesnek.
- Ami a túlélését illeti: ha mégis összeházasodnak, akkor elérhető, hogy legyen egy záradék. - Biztos vagyok benne, hogy a többi kancellár is egyetért majd és William is kénytelen lesz rábólintani jelen helyzetében, már csak azért is, mert ez is elősegíti, hogy tisztára mossa magát.
- Most mindenki arra figyel, hogy vajon Ön életben marad-e vagy sem. Ha egy kék-zöld folt megjelenik Önön, mindenki Williamre fog gyanakodva nézni. Így a záradék lényege az lenne, hogy ha Ön meghal, akkor az William életébe kerül. Akkor is, ha megbotlik és legurulva nyakát szegi a lépcsőn, és tényleg nem volt hozzá neki köze. Így nem törhet az életére, sőt, vigyáznia kell Önre, ha ő is élni szeretne. Abban már Önnek kell ügyesnek lennie, hogy ne tudja erre hivatkozva bezárni a lakosztályába valahányszor dokkol az Imperium. - Fejtem ki neki a záradék lényegét és kíváncsian nézem, vajon mi a hadnagy reakciója rá? Mi az első reakció, amit talán inkább elrejtene és mi lesz az, amit végül ki is mondd majd?
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 9:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum & Sammy
Egyelőre még fogalmam sincs, hogy mit hoz majd számomra a jövő, de ezt a csatát megnyertük és bízom benne, hogy a többit is meg fogjuk. Egy ideig viszont tény, hogy ismert leszek a Dominiumon és az Imperiumon is, még azok számára is, akik eddig nem ismertek, hála a JL-nek, mégis, hálás lehetek nekik.
- Tudom. - végül lassan felé pillantok. Ha Ő lenne a férjem, talán nem is érdekelne, hogy ki mit gondol, de ezt nem fogom ismét felhozni, felesleges lenne. Nem alázom meg magam ismét úgy, mint a múltkor, amikor elutasított. Felfogtam a döntését és tiszteletben is tartom. Az ölelés se volt illendő, de szükségem volt rá és jól esett, hogy akkor legalább nem tolt el.
Na de térjünk vissza Williamre. Ő ellene még nem győztünk véglegesen, így próbálok én is találni valami kézzel foghatót ellene. Szellemileg nem teljesen ép, ezt mindketten tudjuk. Ezt talán felhasználhatjuk ellene, legalábbis én így hiszem, de Jenkins kancellár nemsokára felvilágosít arról, hogy ez még kevés. Apró sóhaj szökik ki ajkaim közül, miközben némileg hajamba túrok.
- Akkor viszont el kell intézni, hogy a többi kancellár is így vélekedjen. - bár ez meglehet, hogy William halálával járna, mégis, a mai nap után már talán én se bánnám. Hogy volt képes fegyverrel fenyegetőzni és úgy viselkedni velem Callum előtt? Átlépte ismét azt a határt, amit nem szabadott volna megtennie. Kicsit megdermedek, amikor a férfi mégis a házasságomat említi a CSH vezetőjével, így lassan felé pillantok ismét a záradékot hallva.
- Ez a záradék rám nézve is rendkívül veszélyes. Többen akarják eltenni Williamat láb alól, így egyszerűbb lesz számukra, ha engem támadnak és próbálnak meg merényletet elkövetni ellenem. - nem értek egyet ezzel a döntéssel, egy picit se. - És ahogy mondja, meglehet, hogy William nem engedne ki a lakosztályából se ezek után, csak hogy életben maradjak. Ha ez a záradék létrejön, akkor az életem nem csak rémessé válik, de börtönné is. Talán idővel én magam tennék róla, hogy véget érjen az életem, mert ilyen életre nem vágyom. - hangom komoly, és sejtheti Callum is, hogy nem hülyéskedek. Nem fogok úgy élni, hogy mindig a hátam mögé kell néznem, hogy valaki folyamatosan a nyomomban van, az életemet akarja elvenni, máskor pedig William lakosztályában kell lennem, és nem mehetek sehová se. Nem találkozhatom a barátaimmal testőrség nélkül, se semmi. Nem, számomra az nem élet.
- Ne legyen ilyen záradék! Ha hozzá kell mennem, akkor megteszem, de ne kényszerítsen ezek mellett még arra is, hogy bezárva éljek. - Ő könnyen mondja ezt. Persze, az életem védve lehetne, ha elég ügyesek, de milyen élet volna az? És még Ő mondta azt nekem, hogy mellette boldogtalan lennék. Hogy akkor kéne jobban vigyázni rám. Nos, most már ott tartunk, hogy mellette mégis szabadabb lennék, mint William mellett. De el is hessegetem ezt a gondolatot és inkább kissé előre dőlök, térdeimen támaszkodom meg könyökeimmel.
- Csak tudnám, hogy miért akar ennyire. - most már az is megfordul a fejemben, hogy bár az előbb még örültem mindannak, ami ma történt, talán egyszerűbb lett volna, ha ma hozzámegyek és Callum meg se jelenik, ahogy a JL-hez se jut el az a felvétel. Akkor talán még szabad lehetnék és több esélyem lenne a túlélésre, mint most. Miért ilyen nehéz és szar az élet?

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 9:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha és Callum


- Rajta vagyok az ügyön, de ez nem egy napos feladat. - Azt nem teszem hozzá, hogy egyéb okom is van kissé aláásni William-nek, mert az most úgy sem tartozik ide. Inkább kifejtem neki, milyen záradék ötlete merült fel és kíváncsian várom, mi rá a reakciója. Hát, én biztos, hogy sóhajtok egyet, mikor még csak ott tart nem tetszik neki ez egy merénylet miatt. Legalább Moor tizedes is megizzad kicsit, egy ilyen jellegű terv felvázolása talán jobban hangzik egy barátnő szájából, mert nálam lehet nem hinné el, hogy végén segítek, hiszen nem először fordulna elő, hogy mást teszek, mint amit mondok. Egy barátnő más, meghagyom neki ezt. Amivel viszont folytatja a hadnagy, annál viszont láthatóan lassan fújom ki a levegőt, mintha csak tízig kellene elszámolnom magamban, hogy nyugodtan tudjam mondani neki. Gyorsan számolhattam, de sikerül nyugalmat erőltetnem magamra és először a veszély részére reagálok.
- Egyrészt nem gondoltuk kiírni mindenki okostükrére, hogy van ilyen záradék, csak a Kancellária tudná és Ön. Ez a záradék azért van, hogy William-től megvédhessük, persze ha nem akar élni vele... Másrészt miből gondolja, hogy nem jön William-re rá amúgy is olyan féltési roham, hogy bezárja záradék nélkül is? A záradékkal legalább életben marad, nélküle viszont mi állíthatná meg őt? Harmadrészt pedig ami az öngyilkosságot illeti: ha ezt komolyan mondta, akkor mélységesen csalódtam Önben. Többet várok Öntől, mint ilyen gyáva menekülést! Csak akkor tud nemet mondani neki, ha én is ott vagyok? Miért vár folyton arra, hogy megmentsék és ha nem jön senki, akkor beletörődik és a könnyebb utat választja? Ne higgye, hogy saját élete kioltásához kevesebb lelki erő, elszántság és gyomor kell, mint megölni William-et, mert gondolom ez a problémamegoldás megint nem jutott eszébe, csak az, hogy mártírt játszik. - Akármennyire is igyekeztem nyugodt maradni, az öngyilkosság említésénél látni, hogy uralkodni kell magamon, hogy a nyugalmat magamra kell kényszerítenem, noha nem fenyeget az a veszély, hogy olyan kitörés jönne, mint William részéről nemrég. Az nem az én módszerem, főleg nem egy nővel szemben. Úgy tűnik, idegesítő számomra, ha valaki ennyire nem küzdő szellem, de mégsem mondhatom neki, hogy már csak ez is egy érv, ami miatt nem venném el, magam mellé csak erős nőt tudnék elképzelni, aki legalább magáért ki tud állni. De van bennem annyi jó érzés, hogy ezt ne dörgöljem az orra alá és ne bátorítsam az öngyilkosságra, pedig a záradékkal könnyen megszabadulnék így William-től, ami nekem is kényelmes megoldás lenne. Figyelem, ahogy előredől, és lassan követem a mozdulatot. Szeretném tudni, mi jár a fejében, de ha tudnám, biztosan most állnék fel az ágyról és távoznék. De nem látok a fejébe, így csak a kimondott szavakra reagálhatok, valamivel lágyabban, mint az előbb.
- Azért mert Ön egy szép és okos nő, és makacs is, ami még vonzó is tudna lenni, mikor nem bosszantja az embert az öngyilkosság gondolatával. Tegyük hozzá William birtoklási vágyát, hogy nem tud veszíteni, természetes, hogy vonzódik Önhöz, talán a maga érdekes módján szereti is. Remélhetőleg. Arra nem gondolt még, hogy mindezt hogyan tudná felhasználni arra, hogy finoman irányítsa William-et, miközben meghagyná őt abban a hitben, hogy valójában az ő akarata érvényesül továbbra is? - Teszem fel a kérdést, hogy én is finoman irányítsam őt megfelelőbb gondolatokra, minthogy belemerüljön abba, mennyire rossz lesz neki bezárva, vagy hogy miként tudna véget vetni az életének. Mintha az olyan egyszerű lenne. William harmadik felesége is így tett, és ahogy kancellártársamat ismerem, nem fogja kétszer ugyanazt a hibát elkövetni, így felkészül arra is, hogy ne tudjon így tenni a hadnagy.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 8:06 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum & Sammy
Williamat véleményem szerint a kancellártársai se kedvelik, így bár tény, hogy nem egy napos feladat másokat is ráuszítani, de úgy hiszem, hogy nem is olyan hosszadalmas egy olyan ember számára, mint Callum Jenkins. Na de akad még egyéb ötlete is a férfinek, ami egy záradék lenne. Valahol érthető, de rengeteg hátulütője is van, amit most szépen el is kezdek felvázolni a férfinek, kinek jól látható, hogy nem tetszik a reakcióm. Nem bólogatok mindenre azonnal, ennyire már ismerhet. De amikor Ő kezd beszélni némi szünet után, tekintetem felé vetül és hirtelen szóhoz se jutok, olyan szintű osztást kapok. Van rész, amiben igaza van, de olyasmi is akad, amiben nagyon is téved, de vajon mennyi értelme lenne magyarázkodnom? Nem mindig ért meg, ezt már tudom jól. Aprót sóhajtok most én, amikor úgy hallom, hogy befejezte. Ideje válaszolnom.
- A záradék kiszivároghat a Kancelláriából, ezt Ön is tudja, Jenkins kancellár, így bárki számára kitudódhat. - egyértelműen tisztában voltam vele, hogy nem lesz kihirdetve, de ahogy a JL hozzájut fontos információkhoz, így ezt más is megteheti. Akadnak itt még jó hackerek... és megbízhatatlan emberek is dögivel.
- Arra természetesen nincs garancia, hogy William ne akarna bezárni, de az életemet nem venné el. Már megtehette volna és akkor nem küzdene azért, hogy elvegyen. És ha be akarna zárni, nem engedne vissza az Imperiumra se. Nem lenne kötelessége azok után, hogy elvesz, mégse ragaszkodik hozzá, hogy mindig mellette legyek, bár a mostani események után ki tudja, hogy meggondolja-e magát. - bízom benne, hogy nem. És persze az öngyilkosság... Kicsúszott a számon, lenne helyzet, amikor valóban azt választanám, de Callum tényleg azt hiszi, hogy azért küzdök ennyire, hogy aztán eldobjam az életemet? Tényleg ennyire gyengének tartana? Számomra is csalódás, hogyha ezt gondolja rólam...
- Sértőek a szavai, uram...! - az utolsó szót lassan, nyomatékosan mondom ki, miközben felé nézek. - Nem várom el, hogy mindig megmentsenek és eszem ágában sincs holmi mártírt csinálni magamból! Mondtam már nemet Williamnek akkor is, amikor Ön nem volt ott, de nem tehetem meg minden esetben, mint ahogy azt Ön is tudja. Nem akarok meghalni és ragaszkodom az életemhez... ennyire már ismerhetne. - elfordítom végül tőle a fejem. Tudnék még mit mondani, oh de még mennyi mindent, de lenne értelme? Nem... Hát persze, hogy nem. Ez után viszont a bókok szinte viccesnek hatnak. Méghogy szép és okos nő... szerintem igazán egyiknek se tart a férfi, ahogy vonzónak se különösebben. Makacsnak viszont igen, és ha ez még mindig így van, pontosan tudhatná, hogy nem fogok elmenekülni, ezért se maradtam annak idején a Perdán. Pedig megtehettem volna, mégis visszajöttem és küzdök még most is, de lehet, hogy ezt lassan nélküle kellene megtennem. Ismét jól összezavart, mit ne mondjak!
- Már az első pillanattól gondoltam rá, de sajnos mostanra a történések fényében nehezebbé vált. Ha hozzámentem volna rögtön, talán tudnám irányítani, most viszont már tisztában van vele, hogy elárultam és nem bízik bennem. Ettől függetlenül, ha mellette kötök ki, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy azt higgye, Ő irányít, de a háttérből én befolyásoljam. - lassan visszanézek Callumra, mert igenis erős nő vagyok, ha hiszi, ha nem, már nem érdekel, hogy mit gondol.
- Ahogy maga is mondta, szeret engem. Magam se értem, hogy pontosan miért, de szeret, így erőt ad a kezembe maga felett. Tudja... - kis szünet, miközben az arcát nézem. - ... ezek tükrében különös, hogy mégis segíteni akar nekem, hogy ne kelljen hozzámennem, pedig érezhetően többet nyerhetne, ha William oldalán tudna. Általam irányíthatná Őt, már ha segítenék magának. De erre már bizonyára Ön is gondolt. Miért nem lök inkább a karjaiba egyszerűen? Jobban járna... - hiszen amúgy magának nem akar, és meglehet, hogy megkedvelt, de a hatalmi harcokban hasznosabb szövetségese lennék kancellár-feleségként. Williammel sokszor gond van, több információt tudna meg róla, ha velem jóban marad és bizony tehetnénk arról, hogy mikor milyen döntést is hozzon a CSH vezetője.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 10, 2019 1:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha és Callum


- Kiszivároghat, igen. De tegyük fel, hogy nincs záradék. Ön visszautasított egy kancellárt egy másik kancellár jelenlétében, ami finoman szólva is megalázó és ezt kevesen viselik jól. Ha jól rémlik, legutóbb megütötte a visszautasításért, pedig más nem volt jelen... - Apropó, el ne felejtsek keríteni valami pincért, aki mégiscsak látta ezt a jelenetet és tanúskodna. Még ha később vissza is vonatják vele, de addig is ott lassítsuk William-et, ahol tudjuk.
- Ön szerint mi lesz a visszatartó erő William-nek ezúttal? A záradék másoktól is megvédené, mert a vőlegényének energiái és erőforrásai jelentős részét az Ön védelmére kellene fordítania. - Próbálok érvelni a záradék mellett, illetőleg kíváncsi vagyok az ő ellenérveire is. Nehéz kiigazodni a hadnagyon. Egyszer csak másokra gondol, máskor meg önzően csak magára, és még itt ez az öngyilkosság kérdése is. A nyomatékosan megtoldott szó lepereg rólam, nem veszem magamra, hogy most éppen esetleg neheztel rám őszinte szavaimért. Vagy fél-őszintéért, mert még ki se mondtam neki mindent.
- Örülök, hogy nem óhajt meghalni, legalább ebben egyetértünk. - Húzódik a szám némileg gúnyos mosolyra, ami nem is igazán neki szól, hanem a helyzetnek, de utána hamar újra komolyak lesznek a vonásaim, miközben ő elfordul tőlem.
- Ha sértőek voltak a szavaim, akkor gondolja át a saját korábbi szavait is. Nem az én kezemben van a JL és nincs is a levelezőlistámon. Eszébe jutott már, hogy vajon hány ember tette kockára az életét, mindenét csak azért, hogy ma ne kelljen férjhez mennie McGroverhez, és nyerjünk egy kis időt? Senki sem holmi bezártságot kockáztatott, így az öngyilkosságnak az említése is már hiábavalóvá tesz mindent cselekedetet és bolonddá mindenkit, aki Önnek segített. - Vajon tudja, hogy az egyik ilyen személy a barátnője? Mert hogy én nem vagyok fontos neki vagy feltételezi, hogy meg tudnám védeni magam, ki tudnám magyarázni magam, az egy dolog, na de a barátnője? Aki nemcsak a saját életét kockáztatja, hanem minden hozzátartozójáét is? Nem nagyon érdekel, hogy esetleg a lelkébe tapostam a hadnagynak, hiszen nem egy tizenéves kiskamasz, hanem egy felnőtt nő. Én megmondtam neki már ismeretségünk elején, hogy az itteni játszmák már vérre mennek, szó szerint. Ideje lesz felnőnie a feladathoz és inkább tőlem kapja a leckéket, mert én nem szándékozom az életére törni. Mindenesetre kezdem lassan feladni vele kapcsolatban, és a bókok, melyeket komolyan gondolok, részben még emiatt hangzanak el, egy utolsó próba, hogy megpróbáljam őt felrázni az önsajnáltatásból és a megmentővárásból. És fel is csillan némi remény, hogy sikerül megmakacsolnia magát, legalább azért, hogy ne nekem legyen igazam. Nekem így is jó!
- William most meg van sértve, ezt kell visszafordítani, hogy Ön legyen a sértett fél, akinek a bocsánatát el kell nyernie... és el kell érnie, hogy tisztelje. - Jegyzem meg, ahogy lassan visszafordul felém és a szemembe néz. Én úgy láttam, hogy William nem tiszteli, nem tekinti egyenrangúnak a hadnagyot még akkor sem, ha kettesben vannak. Még otthon is akkora szakadék tátongana jelenleg közöttük, mint rang szerint egy mindenható kancellár és egy könnyen pótolható hadnagy között. Azt hiszem, részben emiatt is mondtam még neki annak idején, hogy mellettem sem lenne boldog. Nem tudnám szeretni, az egy dolog, és bár nem lenne ekkora különbség közöttünk, egyenrangúnak se tudnám tekinteni, mert hagyja, hogy uralkodjanak rajta. Legalábbis jelenleg ezt a benyomást kelti. Persze, én se tudhatom, hogy egy házasság alatt ez mennyire változna meg és melyik irányba.
- Tudom, hogy jobban járnék, az eredeti terv ez volt. - Válaszolok neki olyan nyugalommal a szemeibe nézve rideg, zöldeskék szemeimmel, mintha csak azt mondtam volna, hogy ma is felkelt a nap Perdán és kék az ég, és nem azt vallottam volna be, hogy okkal akartam eleinte magamhoz édesgetni és így a kancellártársam karjaiba lökni. De nem minden terv éli meg a csata végét, és nekem is módosítanom kellett az elhatározásomon, részben valóban azért, mert megkedveltem őt valamennyire.
- Ön segített nekem kideríteni valamit Saskia ügyében, cserébe azt kérte, hogy próbáljam meg felbontatni a jegyességüket. És eléggé megkötötte a kezemet a módját illetően is. Nem mert olyan tisztességes lennék, de Önre való tekintettel megpróbálom a játékszabályaival együtt. De ha elfogy minden lehetőség, akkor onnantól a saját szabályaim szerint fogok játszani.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 9:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum & Sammy
Én most hallok először erről a bizonyos záradékról, nem volt lehetőségem eddig még átgondolni, ellentétben Callummal, így szerintem egyértelmű, hogy nem csak a jó oldalát látom a dolognak. Pedig azt várná tőlem, hogy bólogassak és legyek hálás, mert hogy Ő mindent megtesz... de bele se gondol abba, hogy milyen további veszélyekbe sodorhat ezzel. Tudom jól, hogy mit tettem és éppen ezért is érzem még nagyobb veszélybe magam, de Ő jól láthatóan büszke arra, hogy mindent tud. Még azt a bizonyos pofont is, amely Williammel eltöltött vacsorán csattant el. Nem volt jogos, ahogy az se, amit akkor kért tőlem. Egyértelmű hát, hogy foggal-körömmel küzdök azért, hogy ne kerüljek a karmai közé. Mi várna rám a feleségeként? Belegondolni is rossz....
- William se hülye. Ha akar valamit, képes megtalálni a kiskapukat, de rendben van. Bízom Önben és abban, hogy jót akar nekem. Ha Ön szerint a záradék segíthet, elfogadom. - bólintok rá végül. Már oly sokszor árthatott volna nekem, mégse tette meg. Most is segített, pedig azt hittem, hogy felbontotta a szövetségünket. Talán ideje nem tovább agyalnom a "mi lesz ha..."-kon és most az egyszer elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak. Talán tényleg védelmet jelent majd a számomra. Mert meghalni nem akarok, nem véletlenül küzdök oly nagyon, de a sértegetésére nem vagyok kíváncsi, ahogy az osztására sem.
- A bezártságról Ön úgy beszél, mintha egyáltalán nem lenne nagy dolog, de persze soha se került még csak hasonló helyzetbe se. Ne aggódjon, nem volt hiábavaló az erőfeszítés... De Ön kiről tud még, ki segített nekem? - érdekes, hogy ezek szerint több szál is fut a háttérben, amelyekről egyelőre nincs tudomásom. De beszéljen hát, ossza meg velem, hogy kik és miben segítettek. Hogy jutottunk ide? Hogy jutottak el azok a bizonyos felvételek a JL-hez? És vajon több is eljutott hozzájuk, mint amit hallhattunk?
Williamre térünk rá ez után, mivel amikor megkérte a kezem, sokat gondolkodtam azon, hogy mivel is járna ez a számomra, és persze már akkor próbáltam előnyt kovácsolni a helyzetből, melybe egyáltalán nem akartam belemászni. De benne vagyok és bár ma megúsztam az esküvőt, vajon legközelebb is ilyen szerencsém lesz? Nem lehetek biztos benne, de William bizalmát elveszítettem. Tudja jól, hogy elárultam, így nehezebb lenne ez után a kedves feleséget eljátszanom és így hatni rá. De talán idővel... már ha a helyzet úgy alakul. De Callum is bizonyára gondolt már erre. Ő ne gondolt volna? Neki mégis miért éri meg az, hogy segítsen nekem? De az eredeti terv ez volt, oh, miért is nem lepődöm meg ezen? Nem hazudtolja meg önmagát.
- Nem gondoltam volna, hogy sikerül majd eltérítenem róla. - mintha némi mosoly futna át az arcomon, de csak egy pillanatra, mivel érzem én is, hogy még mindig gondol arra, hogy William mellett lenne a helyem, hogy az Ő szavait suttogjam vőlegényem fülébe. Nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, de hamarosan kiderül, hogy az eredeti terv lép-e majd érvénybe vagy véglegesen sikerül távol maradnom a Családügyi Hivatal vezetőjétől.
- Tegye azt, amit jónak lát. - zárom le a beszélgetés ezen részét. Nem fogok könyörögni neki, hogy segítsen a továbbiakban is, mert érzem, hogy közöttünk is megint létrejött a fal, amelyen most már nincs erőm áttörni. Maradjon hát, talán így lesz a legjobb, az az ölelés pedig úgy hiszem, hogy soha többé nem ismétlődik meg. Nem lehet az enyém, Ő még mindig a volt feleségét szereti, ideje hát felfognom. Na meg... épp elég fájdalmat okoz nekem folyamatosan, az mellett, hogy segít is. Talán tényleg nem lennék vele boldog, ahogy azt Ő már a legelején is megmondta.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 10:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha és Callum


Tisztában vagyok vele, hogy William nem hülye, különben már rég nem lenne ott abban a kancellári székben. Tudom, hogy képes lesz a kiskapukat megtalálni, még ennél a záradéknál is képes lesz, de még mindig jobb, ha energiái nagy részét arra fordítja, hogy kiskapukat keresgél, minthogy bemasíroz a főkapun.
- Úgy beszélek a bezártságról, hogy el tudok képzelni annál rosszabbat is. - Egészítem ki a szavait, mert noha bezárva sosem voltam, fizikailag legalábbis sosem kellett megtapasztalnom, de másfajta bezártságról nagyon is van fogalmam, de nem állok neki elmesélni a hadnagynak.
- Örülök, hogy legalább emiatt nem kell aggódnom. - Nem tudom megállni, hogy legyen kis gúnyos éle a szavaimnak.
- Akiről tudok, az majd felfedi magát Ön előtt, ha úgy ítéli meg. - Nem fogom elmondani neki, hogy a barátnője segített és még ki tudja hányan? Talán senki más, talán páran, talán sokan. Furcsa egy helyzet állt elő, mert biztos vagyok a vacsora óta, hogy Moor tizedes kutakodik utánam, keres valamit, amivel megfoghat, mégis szövetségre léptünk, és nem fogom őt elárulni ebben senkinek, már csak azért is, mert ha ő lebukik, könnyen magával ránthat engem is. Na meg a hadnagyot is.
- Én sem. - Mosolyodom el én is, de ezúttal minden gúnytól mentesen, de hamar tovatűnik az a mosoly, mikor lezárja a beszélgetés ezen részét, így erre már nem is reagálok szóban, csak biccentek, talán kicsit szomorúan is. Keserédes győzelem ez a mai, mert ugyan kimentettük William-től és minden oka meglenne rá, hogy most örüljön és fel legyen villanyozódva, mégsem látni ezt rajta és így azt sem, hogy hirtelen megkerült energiáit a megoldás kiötlésére fordítaná. Sodródik az árral, de miért? Érdekes, hogy ezúttal nem én leszek az, aki azt a falat felhúzza közénk, vagy éppenséggel megerősíti még egy réteggel, mert talán nem is tűnt el az a fal köztünk már jó ideje. Talán jobb is így. Sóhajtok egyet és előveszem a pda-mat. Más jellegű üzenetet akartam küldeni, de nem minden tervem válik be nekem sem.
- Nem zavarom tovább... - Mondom neki az üzenet gyors begépelése közepette, majd elmosolyodva pillantok fel rá, mikor eszembe jut valami.
- Játszunk egyet! Tippelje meg, hány perc alatt ér ide a barátnője, Moor tizedes? Valamiért rajtam kereste Önt, kissé feszültnek is tűnt, így csodálom, hogy a kihallgatás meg most a beszélgetésünk alatt nem küldött még vagy tíz üzenetet. Az én tippem mondjuk... 5 perc! - Pillantok várakozón a hadnagyra, hogy ő is mondja el a tippet, de ha nem akar, akkor enélkül küldöm el az üzenetet. Öt percet mondok én mindenesetre, azok a magassarkú cipők biztos lassítják, hacsak fel nem vette időközben azokat a bakancsokat, amiket a liftben való találkozásunkkor is viselt. Az üzenet elküldése után elteszem a pda-t, de a belső zsebből egy kis kék bársony tasakot húzok elő, a kis zsáknak aranyozott cérnával lehet összehúzni a száját.
- Nem illik esküvőre ajándék nélkül menni, még akkor se, ha megakadályozni megyünk. Ez az Öné. - Nyújtom felé a kis zsákocskát ravasz mosollyal, melyet ha átvesz a hadnagy, érezheti, hogy bármi is van benne, könnyű az biztos, ismerősen könnyű. Ha bele is néz, akkor hamar kiderül, hogy a tőle az egyik tiszt által elkobzott medálos nyaklánc kerül így vissza hozzá. Ha nem veszi át, akkor az ágyra teszem le a zsákocskát, szándékomban áll itt hagyni.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 19, 2019 11:57 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum & Sammy
Callum úgy beszél, mintha csak Őt érték volna rossz és fájdalmas dolgok az életben, de oly sok mindent nem tud még rólam, ahogy sok más emberről se... de persze mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, hiszen az érinti elsődlegesen. Mint Őt a tragédia, ami a feleségét érte. De én küzdök az életemért, nem adom fel, hiába volt egy elkeseredett megjegyzésem nem is olyan régen. Ismerhetne már...
Azt viszont szeretném tudni, hogy rajta kívül kik segítettek még nekem, mert azzal én is tisztában vagyok, hogy többen voltak. De vajon hányan? Választ viszont nem kapok, ami igazából nem is lep meg. Engem se árult volna el. Finom, apró biccentés, legyen úgy. Remélhetőleg felfedik majd magukat a segítőim, de egyet szinte biztosra sejtek. Raven... Ő elég okos és agyafúrt ahhoz, hogy a segítségemre legyen, de ha ez így van, miért nem mondta? Miért a háttérben csinált mindent? És szövetkezett volna Jenkins kancellárral? Nem áll még össze teljesen a kép, de talán hamarosan a kirakós darabjai egymás mellé kerülne. Nem szándékozom viszont tovább feltartani a férfit, ismét nem úgy alakult a beszélgetésünk, ahogy szerettem volna, és tudom jól, hogy ismét fel kell húzni azt a bizonyos falat. Mi értelme lerombolni, amikor újra és újra egymásnak feszülünk?
Nem látom értelmét annak, hogy örüljek, hiszen ez csak egy csata volt, a végső győzelem még messze van. Gondterhelt vagyok a jövő miatt, mindaz miatt, ami még rám vár, és csak egy pillanatra könnyebbültem meg. Csak mára. De William testőreinek jelenléte és a férfi utolsó szavai és üzenete... a rideg és távolságtartó stílus nem sok jót ígér. Biccentek a kancellárnak, amikor jelzi, hogy nem zavar tovább és csak egy pillanatra tekintek a PDA-ja irányába, de amikor mosolyogva játékra hív fel, meglepett arccal pillantok rá. De kérdeznem nem kell, mesél Ő magától is.
- Igazán sajnálom uram, hogy Önt zargatta én miattam... - Raven! Még a végén lebuktat... Hát persze, hogy Callumon keres, hiszen tud mindent... tényleg mindent. Aprót sóhajtok, majd végül némi hezitálás után én kisebb számot mondok, mint a férfi.
- Legyen csak négy perc. - mosolyodom el magam is, majd ez után kerül elő nemsokára egy szép kis bársony csomagolású ajándék, melyre kíváncsian pillantok,majd utána a férfire is. Ajándékot szán nekem? De vajon mi lehet az? Még nem mondok semmit, és meglepő módon nem is kérdezek feleslegesen, csak lassan átveszem tőle a kis csomagot, amit finoman széthúzok az aranyozott cérnával, így kerül elém az a bizonyos ékszer, mely mindennél többet jelent nekem. Szép szemeim kicsit elkerekednek, miközben kezem is megremeg, amelybe finoman kicsúsztatom.
- Hogy szerezte meg? - hangom megbicsaklik, de nem könnyezek meg, bár meghatódtam, nem is kicsit. Lassan emelem a szívemhez az értékes ékszert, majd nézek a kancellár felé, aki viszont még mielőtt messzire menne, megérezheti, hogy kezem mégis csak a kezére talál. Képtelen vagyok kiismerni Őt, képtelen vagyok megérteni, hogy mit miért tesz, hogy mit érez irántam vagy velem kapcsolatban, de... ez most rettenetesen sokat jelentett nekem.
- Köszönöm Callum! - bukik ki belőlem így a köszönet, miközben finoman simítok végig kézfején, de már nem merem megölelni vagy megpuszilni, se pedig magamhoz húzni. Nem tehetem meg, egyszerűen nincs hozzá jogom. Az ajtó egyébként zárva van, ha Raven megérkezik, nem fog tudni csak úgy berontani, csak ha mi belülről beengedjük. Elengedem a férfi kezét, majd felkelek magam is a kancellár után, majd az ékszert visszateszem a tasakba és azt pedig a zsebembe süllyesztem. Nem hiszem, hogy tudná, hogy mennyit jelent ez nekem, de ha érdekli, majd elmesélem. Akár most, akár egy következő alkalommal... Mindig, amikor erőt veszek magamon és el akarom taszítani, rá kell jönnöm arra, hogy nem megy. Egyszerűen folyamatosan tesz róla, hogy kedveljem, még akkor is, ha gyűlölnöm kéne. Miért ilyen nehéz vele? Kinyitom végül az ajtót, ha szeretne, távozhat, és talán barátosném is lassan ideér majd. Én hirtelen már nem tudok mit mondani... a szavak bennem ragadtak az ajándék óta.

Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Vendégkabinok Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Vendégkabinok Crs6nrywap

Fegyverem
Vendégkabinok KjdARSD


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 19, 2019 2:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Sam, Jenkins

Meg Én

Édes robbanó bonbon


*Egy örökkévalóság telt el azóta, hogy az utolsó üzenetet elküldtem Samnek és Jenkinsnek…és vártam. Nem jellemző rám, hogy csak úgy mindent szó nélkül hagyok, de az az igazság, hogy leírva, kommunikátoron keresztül képtelenség érzelmeket átküldeni a másik félhez. Inkább megtartottam magamnak az ellentétes töltetű érzéseimet, s a várakozás alatt nem csak én hanem az idő is tovább gerjesztette. Aggódtam Samért és dühös voltam Jenkinsre, mert nem árulta el hol van a barátnőm, mi történt vele és legyünk őszinték; úgy sem hittem volna el ha azt mondja jól van. Másrészt kíváncsi voltam milyen hatással volt a JL akciója, sikerült-e a tervünk és hogyan tovább. A biztonság kedvéért elhagytam a kuckómat rejtő szintet, de csak a 4. gyűrűszintre mentem, és a lift közelében várakoztam, hogy bárhova ugyanannyi időm legyen eljutni. Szóba jöhetett a kancellária szint is, és a fogda is ahova Samhez, vagy Samért mehetek. Szerencsére nem tűsarkú volt rajtam, mintha megéreztem volna amikor ma felkeltem és felöltöztem, hogy ma baj lesz, s bár nem bakancs, de legalább futásra alkalmas sarkú fűzős-csatos, magas szárú cipőt vettem fel a piros nadrágomhoz. Ha végignéznék magamon, megjegyezném, hogy még a halálfejes pólóm is stílusos az alkalomhoz a koponyás medálommal együtt, bár amikor magamra aggattam még nem gondoltam halálra…legfeljebb a haláli humoromra. Amikor üzenet érkezik, az izgalomtól remegő ujjal nyomok rá a fogadásra és olvasom Jenkins mindig higgadt szavait, mely most még jobban felbőszít. Nagyon remélem, hogy még ott találom, különben kénytelen leszek látogatást tenni a lakosztályában, hogy jól lecsesszem, amiért ennyit váratott a hírekkel. Mert azt még most sem oszt meg velem. Csak annyit láttam a kameraképek csekkolása közben, hogy a felbolydulás a Valkűr körül enyhül, és a CsH irodái körül viszont nagyobb hangsúlyt kap. Amint megtudom hol van Sam, megindulok a három lépésnyire lévő lift felé és könnyedén eldobom Jenkins figyelmeztetését, ha el is akadnék, nélküle gyorsabban kiszabadulok…ám erre nincs szükség. Simán lejutok a 3. Szintre, csak egy emelet a gyorslifttel és már száguldozok is a vendégkabinok felé. Pontosan tudom hol vannak és melyik a 17-es, hiszen voltam én már vendége a vendégkabinnak, amikor nélkülem ment útra az Imperium és nem volt kedvem anyáékkal lenni. Hogy segítsem az akadálymentes utat, ha akad valaki a folyosón, azt elküldöm.*
-UTAT! VIGYÁZAT! FÉLRE EMBEREK, VÉSZHELYZET VAN! TÜNÉS ELŐLEM! *A kezeimmel is kalimpálok, ha kell még félre is lököm azt aki „nem fogad szót” vagy egyszerűen csak későn kapcsol….vagy ledermed a  majdnem sikítástól. Ha nem tudnám melyik a 17-es vendégkabin, akkor sem téveszthetném el az őrök jelenlét miatt, ez mondjuk némileg módosíthatja a kabinba rontásom esélyeit, de már van hírnevem…na meg egy kommunikátor, melynek kijelzőjén még mindig ott van a kapott üzenet. Ezt tartom magam elé a nagy rohanásban és ha kell az őr orra elé nyomom, de már pár lépés távolságról szólok, hogy bizony én oda igyekszem.*
-JENKINS KANCELLÁR NEVÉBEN ENGEDJENEK BE! ENGEM OTT VÁRNAK! * Azonban nincs szükség arra, hogy az arcukba nyomjam a kommunikátort az üzenettel, mert épp nyílik az ajtó. Idejében sikerül lefékeznem, a zárt ajtóra számítva amúgy is már fékezésben voltam, így nem ütközöm neki Jenkinsnek. Megtorpanok előtte, picit félrepillantok Sam felé, majd két kezemet felemelve a gondolati síkomon véghezvitt fojtogatást szimulálom egyetlen röpke lélegzetvételnyi ideig, majd mutatóujjammal a mellkasát kezdem el böködni, míg valaki meg nem állít.*
-Maga…maga….*Még mégse mondhatom azt, hogy szemétláda.* -Mondhatta volna, hogy Sam itt van, már egy órával ezelőtt, addig halálra aggódtam magam, lerágtam az összes körmöm, és megírtam a memoáromat. *Azt sem vághatom a fejéhez, hogy nem ebben egyeztünk meg, mert akkor elárulnám és elég nagy a közönség, akkor is ha csak a két őr hallja.  Mindez bennem marad, a szó nem, levegőt sem véve mondom, vagy szabadon, vagy ha valaki befogja a számat, akkor úgy. *-Mi történt? Elmaradt? Letartóztatták? Elítélik? *Félreértés ne essék, nem McG-ről kérdezek, ő cseppet sem érdekel, hanem Sam miatt aggódom, aki legalább él. Oldalt pillantok és arcomon a düh átvált együttérzésre és megpróbálok Jenkins mellett elslisszolni Sam felé, hogy átöleljem…ha az őrök nem fogtak le. Ellenkező esetben talán a levegőben lógva szólok Samhez, de ez mit sem von le szavaim jelentőségteljességéből, legfeljebb néhány oldalra rúgással kísérem azokat. *
-Édesem! Jól vagy? Minden rendben? Ne csináld ezt velem még egyszer, halálra izgultam magam és csak annyit írtál, hogy majd keresel, de nem kerestél azóta sem. Mi tartott ennyi ideig?

Barinő nyert Very Happy http://dominium.hungarianforum.com/t362p25-kockadobo#4126

 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 3:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha, Raven és Callum


Ugyan! - Még aprót legyintek is rá. Logikus, hogy engem zargatott Moor tizedes, bár egészen másra gondolok, mint a hadnagy, hiszen ő nem tudja még, hogy a tizedes nálam járt vacsorán és az este igen jelentős részében a hadnagy volt a téma közöttünk. Nehéz lenne megítélni, kinek a keze van jobban benne a jelenlegi helyzet kialakulásában.
- Legyen négy az öt ellen. - Küldöm el az üzenetet megnézve a pontos időt, hogy legyen mihez viszonyítani, és még korrektül is játszom, mert nem írtam bele az üzenetbe, hogy pontosan öt perc múlva legyen itt a tizedes. Nem mintha betartaná. El is teszem a pda-t, mert bármennyi idő is lesz, még nem most fog az ajtón kopogtatni a nő, így van időm rá, hogy átadjam a kis szütyőt a hadnagynak. Nem tudom, mit jelent neki a nyaklánc, de azt rögtön láttam, hogy földi darab, onnan hozta magával, márpedig igencsak limitált volt, ki mennyi személyes dolgot hozhat, így adta magát, hogy ez fontos ékszer lehet, ha nem hagyta ott. Biztos nem azért, hogy ha megszorulna anyagilag, el tudja majd adni. Figyelem hát a reakciót, mely még engem is meglep, és ez látszik is rajtam.
- A tiszt, aki lefoglalta Öntől, adta át nekem. Készségesen felajánlotta, hogy mellé szívesen jelent is nekem Önről, mint McGrover kancellár menyasszonyáról, mert az információk biztos jól jönnek nekem, természetesen cserébe némi előléptetést kilátásba helyezhetnék neki. - Mondom el neki az igazat, hiszen nem tudom pontosan, miként került a tiszt birtokába a medál. Az ő történetét hallottam, de a hadnagyot sokkal inkább szavahihetőnek találom. Talán ellopta tőle, és a hadnagy csak felforgathatta a kabinját meg a fél Valkűrt, hova lett, hol veszthette el. De jobb ha tudja, mik voltak a motivációi annak a tisztnek, és bár az Imperiumon nem valószínű, hogy találkoznának már, jobb óvatosnak lenni.
- Más is eltűnt esetleg az ékszerrel együtt? - Kérdezek rá, mielőtt elindulnék kifele kezdve azzal, hogy felállok az ágyról, de ekkor érzem meg a kezét a kezemen, hallom a köszönetét, mely a keresztnevemen szólít, és a simítást is hozzá. Fordítok a kezemen és finoman elmosolyodva fogom meg a kezét és szorítom meg kicsit, gyengéden.
- Szóra sem érdemes... - Azt a megszólítási módot, a hölgyem-et akartam választani, mint Jasmine-nál, hiszen őt sem akartam keresztnevén szólítani, de bármilyen személytelennek és távolságtartónak is hat, inkább szól a nőnek, mint a még a személytelenebb hadnagyi megszólítás, de végül nem mondom ki, se ezt, se mást, sután levegőben hagyom a mondat végét. Nem mondom, hogy máskor, leginkább mások jelenlétében ne szólítson így, valószínűleg ezt tudja magától is. Remélem. De nem akarom többre biztatni, ha a múltkori házassági ajánlata mögött annyi érzelem bújik meg, hogy ilyen megszólításra bátorította. A nyakláncra nem kérdezek rá, családi darab, vagy egy régi szerelmétől kapta, vagy valami hasonlóra gondolok, mert látom az erős érzelmi kötődést hozzá.
- Legyen erős, bárhogy lesz is! - Mondok neki búcsúzóul ennyit szemeibe nézve, mielőtt elengedném a kezét és tényleg felállnék az ágyról, melyet ő is követ, hogy kinyissa az ajtót.
- Moor tizedessel blokkolják a lehallgatás lehetőségét majd. - Közben karórámra pillantok, míg ő a zárat nyitja.
- És úgy tűnik, a fogadást én fogom megnyer... - És itt hallgatok el elvigyorodva, mert kinyílt az ajtó és idáig hallani a diszkrét belépővel nem vádolható tizedest.
- Helyesbítek, tíz másodperccel az Ön javára! Ez egy nyertes nap Önnek! - Kacsintok egyet jókedvűen hozzá úgy, hogy azt csak a hadnagy láthassa, majd az őrök felé fordulok, és az enyéim William testőreivel versenyt rendeznek, ki tud morcosabban nézni a tizedesre. Ők még nem ismerik, hogy az úgy sem hat, mint bármely más józan eszű polgár esetében, és már készek is, hogy beálljanak úgy, hogy páncéljukról pattanjon le a nő. Mennyivel jobban tetszett a vacsorára a belépője, na meg az öltözete... és modora, hangerőssége, beszédmennyisége... Csak magamban sóhajtok egyet.
- Engedjék, én hívtam. Miss Lewis barátnője. - Az én testőröm rögtön oldalra is lép, William-é talán még egy pillanatig vonakodik, de amilyen soványka a tizedes, ennyi rés neki bőven elég, hogy elugorjon mellette és előttem fékezzen le. A fojtogatás utánzás láttán már lehet épp mozdulna a testőröm, ő képes mindent komolyan venni - épp ezért van legjobb helyen a hadnagy mellett, hogy vigyázzon rá -, de nem teszi végül, mert látja a szélesedő, gúnyos mosolyom, ahogy ránézek a nálam igencsak alacsonyabb tizedesre.
- Lehajoljak vagy hozzak hozzá egy fellépőt, tizedes? - Nem veszem komolyan, még ha tudom is, hogy ha csak mi lennénk itt, lehet megérezném az ujjait a nyakam körül, annak ellenére, hogy igazából nem akar megfojtani. Legalábbis nem ezért fog megfojtani, ha egyszer így tesz.
- Egy órája még nem volt itt a hadnagy, és rághatta volna tovább, így is elég bökősek az ujjai, a memoárját meg elküldhetné nekem, ha már megírta. - Fogok közben rá a kezére, és bár a felöltőn keresztül nem éreztem úgy az ujjait, de azért jobb ha leállítom, mielőtt még elragadtatja magát annyira ennyi ember előtt, hogy kénytelen leszek újra leküldeni a Perdára egy kis nevelésért. És akkor bizony lőttek a barátnős csevejnek! Levezetem a kezét maga mellé és úgy engedem el, mialatt záporoznak a kérdései felém.
- Ugyan miért ítélnék el? Már megint többet beszél, mint gondolkodna. - Vetek egy jelentőségteljes pillantást a tizedesre. Egyébként is, mióta tartjuk az ítélteket vagy elítélésre várókat vendégkabinban és nem a fogda üvegkockáiban, amit már ismerhet a tizedes elég jól?
- A vizsgálat még csak most kezdődött, de a hadnagyot már kihallgattam. További intézkedésig illetőleg döntésig a vendégkabint nem hagyhatja el... - Folytatom a hivatalos beszámolót, ami csak a két őr miatt ilyen hivatalos hangszínű - majd a hadnagy kifejti ezt részletesebben -, miközben finoman oldalra fordulok, hogy a tizedes be tudjon férni a kabinba, ha már nem várja meg, hogy én kilépjek előbb, és a beszédáradat további részét már a hadnagy kapja meg.
- ... ennek értelmében küldetek Önöknek ételt és italt. Ehhez a hosszú beszélgetéshez úgy látom, el is fog kelleni. Van esetleg valami kívánság? - Feltűnően csak a hadnagyra nézek a kérdés közben, véletlenül sem a tizedesre, hisz ő már a múltkor előtte a három kívánságát.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 01, 2019 10:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum, Raven & Sammy
Raven pontos érkezésének idejét még egyelőre nem tudjuk, de a tippek megszülettek. A várakozás viszont nem telik csendben, mivel Callum odaadja nekem azt a bizonyos nyakláncot, amelyet még az Imperiumon veszítettem el és hiába mentem vissza megkeresni, nem leltem. Az egyik tiszt megakadályozott benne és érzem, hogy az Ő keze van a dologban.
- Értem. Nem lep meg... - nem forgatom meg szemeimet, mert most a kincsem mindennél többet ér, így nem is akarok több szót fecsérelni arra a tisztre. Szeretném elfelejteni, így ha a kancellár nem kérdez, magamtól nem mesélem el a történetet. Ha viszont igen... akkor hallhatja az én verziómat is és bízom benne, hogy inkább nekem hinne, ellentétben egy ilyen féreggel szemben. Nincs jó véleményem arról a pasiról, ez egyértelmű.
- Nem, más nem. Csak amikor átpakolták a cuccaimat a Valkűrre, akkor tűnt el a nyaklánc. Még az édesanyámtól kaptam és nincs más emlékem róla. - pillantok fel a férfire, majd ez után történik meg a köszönetnyilvánítás is. A keresztnevén hívom, és kezét is megfogom egy rövid időre, mert számomra nagyon is sokat jelentettek a szüleim. A Valkűrnél pedig Williamnek hála nem lehettem ott a holmijaim összepakolásánál, a tudtom nélkül költöztetett át a másik hajóra. Még egy dolog, amiért haragudhatok rá és utálhatom.
- Dehogynem! - nagyon is szóra érdemes. Most nem utasítja el a kezem, ahogy az ölelésemnél se tette, mégis tudom, hogy meg kell húznom egy határt, így eleresztem, majd felkelek magam is. Raven lassan úgyis megérkezik. Finoman biccentek a bátorító szavakra, majd némileg meglepve pislogok felé, amikor a lehallgatási lehetőség blokkolását hozza szóba. Apró mosoly jelenik meg ajkamon... nofene, a kancellár úr kezd kiismerni minket. Vagyis inkább Ravent. Ezek ketten szövetkeztek, egyre biztosabb vagyok benne. Az ajtó kinyílik, Raven pedig hamarosan megjelenik, én pedig egy édes kacsintást is bezsepelhetek a férfitól. Jóképű... de még mennyire! A francba is!
- Ne csüggedjen, legközelebb majd talán Ön nyer. - kacsintok vissza, ennyi játékosságot megengedve magamnak most én magam is, majd figyelem, ahogy drága barátosném kész tornádóként közelít felénk a folyosón. A testőrök nem akarják olyan egyszerűen átengedni, de Callum szavainak hála mégis csak utat engednek, Ő pedig számomra meglepő módon igen csak közvetlenül viselkedik a kancellárral szemben, akinek szavai szintén oly lazák. Ezek ketten bizony elég jól ismerik egymást. Úgy érzem, hogy le vagyok maradva, és ez valahol rosszul érint, mégis, arcomon félmosollyal figyelem a jelenetet, de közbe nem szólok. Magam sem tudom, hogy mit mondhatnék, csak ösztönösen nyitom szét kezeimet, melyekbe Raven bele tud bújni és erősen szorítom meg barátnőmet.
- Sajnálom Raven, azóta nem volt időm írni. - finoman eleresztem, majd biccentek, hogy igen, minden rendben van. Legalábbis egyelőre.
- Ahogy Jenkins kancellár is mondja, kihallgatott, így nemrég végeztünk. - behívnom már nem kell, hiszen bent van, a kancellár pedig akár távozhat is. Az étel és az ital jól hangzik, mivel most érzem csak igazán, hogy mennyire kiszáradt a szám és milyen éhes is vagyok valójában, de hogy más kérés? Oly sok lenne, de azokkal Ő is tisztában van, mégse mondom ki őket ismét... hiábavaló lenne.
- Nincs semmi, köszönöm, uram! - finom biccentés, majd ha távozik, becsukom mögötte az ajtót és Ravenre pillantok, majd ez után lakatot mutatok a szám előtt, így talán érti, hogy mire célzok. Blokkoljuk a beszélgetésünket. Ravennel biztosra veszem, hogy akad erre alkalmas kütyü, így ha teljesíti a kérésemet, akkor lehúzom magam mellé az ágyra.
- Látom jóban vagytok... Mesélj! - az üzenetében is említett pár dolgot. Ne tartson most már semmit se magában, mondja el, hogy mi folyik itt, én ráérek később is mesélni. Arra már rájöhetett, hogy ne ma kell Williamhez hozzámennem.

//Callum, neked köszönöm a játékot!  Heart  //

Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Vendégkabinok Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Vendégkabinok Crs6nrywap

Fegyverem
Vendégkabinok KjdARSD


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 05, 2019 2:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Sam, Jenkins

Meg Én

Édes robbanó bonbon


*Nem igazán hatódom meg az őrök mogorva tekintetétől, lepattannak rólam, mint bogár a falról, épp csak nem koppannak hangosan. Kivételesen nem vicsorgok rájuk, inkább fensőbbségesen hűvös pillantással semlegesítem őket, s míg azon agyalnak, hogy honnan veszem a bátorságot, Jenkins le is szereli őket. A mozdulatokból tusom melyik őr, melyik kancellárnak tartozik elsősorban engedelmességgel, de még csak félre sem kell löknöm a lélegzetvételnyi idővel lemaradót, mert van annyi hely kettejük között, hogy átcsusszanjak. Sajátos stílusomat és türelmetlen dühömet Jenkinsnek tartogatom, meg is mutatom neki, hogy legszívesebben mit csinálnék vele, mely mozdulat miatt a mögöttem lévők hüledeznek és heveny légszomjba zuhannak, míg Sam „csak” meglepett és kíváncsi. Jenkins….a szokásos.*
-Hajoljon le! *Csikorgatom neki a kívánalmamat, csak picit és szándékosan tévesztve el az igekötőt. A végeredmény ugyanaz lenne. Tök mindegy mit válaszol ezek után, ő a bűnös és kész, ha már kancellár akart lenni, viselje a következményeit és a mérhetetlen felelősséget is. Elengedem a fülem mellett a nekem nem tetsző mondatokat, és csak azokra fókuszálok, melyek számomra fontosak. Kevésbé lendületesen próbálom kirántani a kezem a kezéből, majd diadalittasan csípem el a végszót.*
-További intézkedésig…blablabla…nem hagyhatja el…na ugye, hogy fogoly? Tök mindegy, hogy minek hívjuk a helyiséget. *Legyintek és már surranok is el mellette Sam felé és vetem magam a nyakába, amúgy barátnősen. A lényeg, hogy jól van, ezt már első ránézésre is megállapítom, de a tekintete sok mindent elárul arról, hogy mi mindent kellett átélnie az elmúlt órákban…és nekem is részem volt benne. Hogy nem volt ideje írni…nem mondom ki, hogy csak azért, mert pasizott, utalva Jenkinsre, mert Sam humora alapjáraton sem pörög nagy fordulatszámmal – amit imádok benne egyébként – de most még annyira sem értené a tréfás megjegyzésem, mint máskor. *
-Oké, jól vagy, ez a lényeg. Sok mindent kell megbeszélnünk. *Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyok a veszélyeivel. De persze Raven Moor mindig, mindenre felkészül. Jenkinsre már csak annyira figyelek, hogy halljam a felajánlását, amit természetesen ki is használok, tudva milyen sok mindent képes beszerezni. *
-Ó, igen. Az a fincsi, gyümis habos süti jó lenne és a mókás italból is…kérünk szépen! *Fordulok felé, az utolsó pillanatban észhez térve és kérve, mégpedig szépen, mosolyogósan, miközben magamban még mindig fojtogatom, lassú kínhalálra ítélve. Mielőtt kilépne az ajtón, integetek neki, majd az ágy felé igyekezve előveszem a pda-mat és azon ügyködöm, hogy az elkövetkezendő pár órában nyugodtan beszélgethessünk Sammel. A mutogatására már csak szélesen mosolygok jelezve, hogy készültem és már süket szobában vagyunk. Megvárom míg leül mellém, kezeit a kezeimbe fogom és nagyon mélyen a szemeibe nézek. *
-Nézőpont kérdése, mondjuk úgy, hogy ideiglenesen fegyverszünetet kötöttünk. Nem rég együtt vacsiztunk. Érdekes beszélgetés volt, sok szempontból tanulságos és kifizetődő. Azért nem beszéltem róla neked, mert veszélyeztette volna a tervünket, amit úgy látom sikeresen végrehajtottunk. *Széles mosolyt engedek meg magamnak, aztán úgy döntök, jobb ha Samet beledobom a mélyvízbe. *-A kancellár a segítségemet kérte, hogy elérhesse a JL-t, hogy juttassam el nekik a felvételt ami nagyon titokzatos módon készült a Panorámaétteremben, és tegyék azt elérhetővé és hallhatóvá a köz számára. Én meg elintéztem, eljuttattam magamhoz és meggyőztem magam, hogy tegyem közzé. Szóval szövetséget kötöttünk Jenkinsszel, hogy megmentsünk téged, vagy legalább nyerjünk egy kis időt arra, hogy elintézhessük McG-t. *Kíváncsi vagyok mennyi idő kell neki ahhoz, hogy leessen mit mondtam. Aztán lesz egy csomó kérdése, melyekre már készen vagyok a válaszokkal. Őszintén, most mér tényleg beavatva minden ügyletembe, hiszen benne bízhatok, másrészt már nem kell azon aggódnom, hogy véletlenül elárul valamilyen gesztussal. A kancellároknál sosem lehet tudni, mire figyelnek.*


// Hajborzolás Jenkins kancellárnak amiért itt volt velünk, puszidobás a sütiért  Szercsi  szia
 //




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Vendégkabinok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Vendégkabinok Tumblr15


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 05, 2019 8:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Samantha, Raven és Callum


Úgy tűnik, hogy a hadnagy is ismerte a tisztet, elég jól, hogy őt se lepjen meg egy ilyen tett tőle, és ezt egyébként jó hírként könyvelem el. Kellemetlen lett volna, ha tőlem értesül arról, hogy átveri őt a tiszt, de ezek szerint nem rejtette véka alá a hadnagy előtt sem a megnyerő jellemét.
- Oh! Így már értem, miért ilyen fontos. Ön szerencsés. - Jegyzem meg arra, amikor elmondja a hadnagy, hogy az édesanyjától van a medál. Ez rögtön megmagyarázza, miért hatódott meg attól, hogy visszakapta, és a szerencsést sem erre értem, hogy visszakerült hozzá, hanem arra, hogy ezek szerint jó viszonya volt az édesanyjával.
- Igazából nem bánom, ha Ön áll eztán nyerésre, mert az nem olyan rossz nekem. - Mosolyodom el a kacsintására. És igaz, ami igaz, inkább a hadnaggyal szemben veszítsek, mint mással szemben. Mondjuk kancellártársaimmal szemben. Vagy az idegeimen sztepptáncot jár tizedes ellen, aki élő bombaként robban be hozzánk és még fojtogatni is megállna, pedig már nagyon várta, hogy lássa a barátnőjét. Lehajolás fogcsikorgatás kívánalomra csak ciccentek egyet már-már sajnálkozva.
- Nem mondta, hogy kérem. - Mintha csak ez akadályozna meg benne. De nem akarom az időt húzni, így nem teszem hozzá a javaslatot, hogy esetleg többet legyen a perdai esőn a tizedes, hátha akkor magasabbra nő. Aprót sóhajtva szemkörzök arra, hogy máris a szavakon lovagol, hogy a hadnagy fogoly. Amúgy végülis igaza van, de ezt egyrészt nem mondom, másrészt inkább itt legyen fogoly, mint a fehér üvegkalitkák egyikében. És fogoly mivolta sem tart majd sokáig. Nem is maradnék tovább, épp csak megkérdezem, hogy mit küldjek nekik - elsősorban a hadnagynak - enni és inni, hiszen nem mehet ki innen ugyebár. Meg sem lepődöm, hogy a hadnagy szerényen nem kér semmit, a tizedes meg kap az alkalmon, hogy máris kisebb listát adjon le. Nem is viszonzom a mosolyát, se integetését, egészében véve úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a rendelést.
- Hadnagy. - Biccentek felé elköszönve, majd kilépek és becsukom magam után az ajtót. Jó lenne odatapadni az ajtóra és hallgatózni, vagy titkon elrejteni egy lehallgatót, amit nem tudnak blokkolni, de érzésem szerint egy főgépésszel szemben nem sok esélyem lenne, és a planetológus is gyanús.
Bő negyed óra is eltelik, mire kopogtatnak az ajtón és ha a hölgyek ajtót nyitnak, akkor egy fiatal férfi áll ott, a szinten lévő étterem pincére. A panorámaétteremből nem mertem megkockáztatni jelen helyzetben a rendelést. Mindenesetre a hozott, lefedett tálcán két főre szerepel étel - tésztaétel, íz alapján valami szárnyas húsával és finom, lágyan fűszeres szósszal, valamint sütemény - nem a finom, gyümölcsös habos, de nem is a kávés, hanem egy egészen más fajta. A tizedes rendeléséből egyedül a mókás ital, azaz a pezsgő teljesült, ez is csak azért, mert végülis mégiscsak ünnepelhetnek. Két pohár hozzá, meg evőeszközök. A többiért már a tizedesnek kell majd kimennie, ha még mást is óhajtana, a testőrök biztos nem mennek majd érte, bármelyik kancellárra is hivatkozik majd.

//Köszönöm én is a játékot, egy élmény volt Heart Várom a következő találkozást Grr//
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 12, 2019 7:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum, Raven & Sammy
A nyakláncom a legnagyobb értékem, Callum pedig ezt adta most vissza nekem. Folyamatosan meglep engem. Ma is megmentett egy rendkívül veszélyes férfitől és még ezt a mások számára értéktelen, de számomra mindennél fontosabb ékszert is visszaszerezte nekem.
- Igen, szerencsés voltam. - finoman biccentek a szavakra, de én már csak múlt időben látom a dolgokat. Az édesanyám halott, ahogy az egész családom, így nincs már senkim a vér szerinti rokonságomból. De legalább az ékszer ismét megvan, melyet egykor anyám viselt a nyakában. Ideje viszont a férfinek távoznia és Raven is már úton van, kinek betoppanási idejét én tudom jobban megsaccolni, Callum pedig jól láthatóan ezt nem is bánja. És máskor se bánná. Csak mosolyogva válaszolok neki, majd figyelem barátnőm érkezését, aki nem hazudtolja meg önmagát, még egy kancellárral szemben sem fogja vissza magát. De mintha nem is kellene megtennie. Jenkins kancellár úgy viselkedik vele, mintha jó barátok lennének és élvezné Raven piszkálódását, akire most finoman rászólok, némi fejrázás közepette.
- Raven... jó így, nyugi! - igen, fogoly vagyok, de inkább itt, mint egy valódi cellában vagy akár McGrover kancellár lakosztályában. Átölelem a bolondos nőszemélyt, amikor hozzám lép és nem bánom, hogy nem kezdi most ki a humorérzékemet.
- Igen, én is úgy érzem. - de ahhoz kettesben kell maradnunk. Nekem nem kell semmi más Jenkins kancellártól, de Raven ismét túl bátor, én viszont átlátok szavain. Mégse szólalok még meg, előbb csak finoman biccentek a távozó férfi felé.
- Viszlát, uram! - egy kisebb mosolyt még kap tőlem, majd ez után Ravenre pillantok.
- Habos gyümis süti és mókás ital? Tényleg sok mindenről lemaradtam úgy érzem. - csak nem Callummal ebédelt? Ezt talán már túlgondolom, de... a kancellár bizonyára tudja, hogy mire utalt a barátnőm. Nem kéne rá féltékenynek lennem, egyébként is felesleges volna. Nekem nincs esélyem a férfinál, ezt mostanra már biztosan tudom, hiába a kedves ölelés, amit ma kaptam tőle. Nem kellek neki. Ki kell tisztulnia a fejemnek.
Muszáj úgy beszélnünk, hogy azt ne hallgathassák le, így a férfi távozása után az ajtóhoz lépek, bezárom azt, majd jelzem Ravennek, hogy mit szeretnék. Ő persze veszi a lapot, majd hamarosan az ágyon ülve, egymás kezét fogva kezdhetünk neki az őszinte beszélgetésnek, melynek már nagyon itt volt az ideje. Amikor viszont a lány beszélni kezd és megemlíti a vacsit, szemeim némileg elkerekednek és őszinte döbbenet ül ki a képemre. Hogyan vehette rá egy vacsorára Callumot? Én csinálnék valamit ennyire rosszul? De nem... nem szabad túlgondolnom, az érzelmek túl erősek most bennem, amiket igyekszem háttérbe szorítani, miközben akaratlanul is finoman megszorítom kezeit.
- Nem kellett volna titkolóznod előttem. - kezdek bele, de aztán a kíváncsiság győz. Milyen tervről van szó? Nem teszem fel a kérdést, úgyis el fogja mondani magától is, így csak figyelek rá tovább, és már majdnem közbevágok a JL-el kapcsolatos dolognál, de még jó, hogy nem teszem. Miért juttatná el pont Raven hozzájuk? És az a felvétel...
- Mennyit hallottál abból a felvételből, Raven? - kérdezek rá halkan, mert bár elmeséltem neki, hogy mi történt akkor, mégis teljesen más hallani is a megaláztatásaimat. Ez után jön viszont a nagy meglepetés...
- Hogy mi? Te magad vagy a JL? Ezt... ezt nem mondhatod komolyan Raven! Ez baromira veszélyes! És eddig miért nem mondtad el? Hogy titkolhattad ezt el? - pont előlem? Segítettem volna neki, ha tudok, de ezek szerint Jenkins kancellárnak nincs igazán baja a nép szavával, legalábbis most még. De ha tudja, hogy Raven kapcsolatban áll velük - mégha azt nem is tudja, hogy Ő maga az -, akkor is nagy veszélyben van a barátném.
- És mi lesz akkor, ha Callum elárul? - kettőnk között én már régóta így hívom a férfit, így ez nem lehet meglepő Ravennek. Engem eddig még nem árult el, szeretnék bízni benne, de teljesen mégse tehetem.
- Hogyan akarjátok elintézni Williamet? Raven, Ő rendkívül veszélyes! Ma egy késsel támadt ránk, még Callum is bent volt, amikor fenyegetőzni kezdett. Nem szeretném, ha miattam bajod esne. - ismét finom szorítást érezhet, majd végül egy erősebb ölelést, amikor magamhoz húzom.
- Köszönök mindent! - halkan súgom fülébe, miközben kicsit meg is szorongatom. Olykor nehezen mutatom ki az érzéseimet, elég gyatra módon, de most nem fogom vissza magam és hosszan ölelem meg a lányt. Szükségem van rá, egyfajta vigasztalásként is mindazok után, amiket át kellett élnem. Örülök, hogy így alakult a kapcsolatunk, pedig annak idején, amikor először találkoztunk a gépházban még képes volt az idegeimre menni. Mára már... mára már szeretem úgy, ahogy van.
Eleresztem azért egy idő után, majd amikor hallom a kopogást, felkelek és az ajtóhoz lépek. Szerencsére nem egy őr akar tőlem valamit,nem is William, hanem csak a vacsoránkat hozták, méghozzá süteménnyel és némi alkoholos itallal, amelyet most meglepetten veszek át és pakolok le mindent az asztalra. Hűha! Bizonyára a pincér srác is meglepődik a dolgon, de mégse szól semmit, én pedig csak megköszönöm neki, majd becsukom az ajtót, ismét rázárom és végül az ételekhez lépek.
- Jól néznek ki, és ahogy látom, kaptunk sütit is. A pezsgő pedig a vicces ital lenne? - kérdezem vigyorogva, majd az ölembe veszem az én adagomat és lassan eszegetni kezdem. Tudunk közben beszélgetni, de most tényleg farkas éhes vagyok, ahogy bizonyára Raven is.

Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Vendégkabinok Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Vendégkabinok Crs6nrywap

Fegyverem
Vendégkabinok KjdARSD


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 13, 2019 4:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Sam, Jenkins

Meg Én

Édes robbanó bonbon


*Jenkins szavára csak szemet forgatok, amolyan „minek ekkora feneket keríteni a dolgoknak” félét, mondjuk szívesen megnéztem volna ahogy lehajol hozzám, de ami késik nem múlik, mondták az okosok régen és mennyire igaz ez a mondás! Lesz ez még így se Jenkins kancellár…vigyorgom magamban, de már repülök is Sam felé, hogy néhány, Jenkinsnek vágott keresetlen szó után végre a nyakába vessem magam a barinőmnek. A kancellár elbúcsúzik, mert mostantól úgy sem jutna szóhoz, engem is Sam csitít, de annyira fel vagyok dobva, hogy végre láthatom a sok izgalom után, hogy az sem érdekelne, ha mindketten foglyok lennénk. Természetesen nem maradhat el a rendelés leadása, ha már lehetőséget kaptunk rá, Sam persze nagyot néz rám, én meg bólogatok vigyorogva, hogy igen, sok mindenről lemaradt, de mentségemre legyen mondva, mostanában nem sikerült összehozni egy rohadt csajos estét sem. Másképp meg nem mondhatok el neki sok mindent, mert ahogy ő is jelzi, a falnak is füle van, meg még annyi mindennek, hogy kénytelen vagyok bevetni a saját kis kütyümet, ha már olyan órám nincs mint amilyen Jenkinsnek. Nem kerítek nagy feneket a dolgoknak, ha már eljutottunk a színvalláshoz, akkor rögtön a mélyébe rántom Samet. Mókás ahogy elkerekednek a szemei, sejtem mire gondolhat, de engem nem az vezetett a Jenkinsszel való vacsira mint ami őt vezetné. Engem pusztán stratégiai szempontok vezéreltek, az igaz, hogy a liftben megcsodáltam a fenekét, de nem vagyok oda érte, mint Sam. *
-De néha muszáj, a Valkűrön voltál, rádión nem mondhatok el mindent. *Ezt azért beláthatja, s míg ő távol volt, én intéztem a dolgokat. Nem csak az övét hanem a magamét is, hiába, unatkoztam, na. A felvételnél egy kicsit lelkiismeret furdalásom van, el is húzom a számat mint aki egy nyaklevestől tart, még a vállaimat is feljebb húzom, bár Samtől nem várok ilyet. De kell, hogy furdaljon a dolog, mivel Jenkins nem annyit adott, mint amennyit nyilvánosságra hoztam, és Sam arról sem tud, hogyan jutottam hozzá a többihez.*
-Az egészet?! *Mondom, de kérdésnek hat a hangsúly, de csak azért viszem fel a hangom a végén, mert tartok attól, hogy Sam kiakad. Ezek után bevallani, hogy az egész JL én vagyok, már semmiség. Persze tudom mit kapok ezért, meg is szorítom a kezét…hátha nyakon akar vágni. Megérdemelném.*
-Bocsiiii, bocsika! Igazából olyan gyorsan történt minden, bár a te részed is benne van. Az a sok minden amit tőled kértem a raktárból, az mind a JL-é lett, csak akkor még nem volt JL. Tudod hogy megy ez nálam? Egyik percben még nincs, aztán eszembe jut, kipattan az agyamból és BUUUMMMM! *Elengedem a kezeit és erősen túldimenzionálva szemléltetem a robbanást. De lelkes vagyok és boldog, hogy minden sikerült, szóval még Sam negatív hullámai sem tudnak letörni.*
-Jenkins nem fog elárulni. Bőven van a rovásán és ezt én is tudom és ő is tudja, hogy tudom. Egyébként amíg McG-t nem semlegesítettük, addig nem áll érdekében. *A többin meg majd akkor gondolkodom. Sam aggodalma megható, viszonzom az ölelését és tényleg nagyon hiányzott már. Párszor elátkoztam McG-t amiért nem én lehettem az első aki találkozik Sammel, mikor végre bedokkolt a Valkűr. Viszont arról ami a lakosztályában történt, most hallok először és nekem kerekedik el a szemem.*
-Késsel? Jenkins előtt? BASZKIII! Az a pasas nem normális! *Mindezt úgy mondom, hogy kibontakozom az ölelésből, ámulok, szitkozódom, majd gyorsan visszabújok. *
-Ugyan szivi, ez a legkevesebb. *S valóban, eddig nem tettünk meg mindent, mondhatni csak előjáték volt, a neheze még hátravan és erről meg kell győzzem Samet. *-Még nem végeztünk. Csak nyertünk egy hónapot. *Próbálom kedvesen emlékeztetni a valóságra, hogy mindez – amiért most itt van vendégségben, „védelmi őrizetben” – csak a kezdet, mert ha letelik az egy hónap és McG minden jogát visszakapja, ugyanott akarja majd folytatni, ahol félbeszakítottuk. Mielőtt azonban részletesen is kifejteném az egészet, megérkezik a kajánk, aminek örülök ugyan, mert éhes vagyok, de az örök elégedetlenkedő megszólal belőlem.*
-Ja, a pezsgő, irtó mókás ahogy csiklandoz. Búfelejtővel nem szabad keverni, vacsi után ittam rá és kiütöttem magam. De a süti, nem az a süti. Az habosabb volt és emlékeztetett a Búfelejtőre. *Abba nyalok bele először, majd teszem arrébb a saját adagomat, hogy a pezsgőt vegyem magamhoz, ami nincs nyitva. Basszus!*
-Nagyot pukkan ha kinyitod. Ki tudod nyitni? *Felé nyújtom az üveget, picit hátrébb húzódom és befogom a füleimet. Még a szemeimet is becsukom. A számat nem.*
-Szóval a lényeg az, hogy téged eltennénk láb alól, ráfognánk McG-re és ha mindenki ellene fordul és már nem lenne kancellár, akkor visszatérhetnél. Csak kell találnunk egy hullát akiben téged azonosítunk, ezt Jenkins elintézi, te meg addig védőőrizet alatt lehetnél, titokban a Perdán. Amíg az Imepriumon vagy addig nem nyúlhat hozzád, szóval amint visszatértünk a hajóval, megmerényelünk. Mit szólsz? *Csak az egyik szememet nyitom ki, hogy lássam, kinyitotta-e az üveget és mit szól az ötletünkhöz. *-Ezeket terveztük a vacsi közben. Jenkins nagyon igyekszik, hogy segítsen, de nem árulta el, hogy miért. Te tudod?






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 13, 2019 5:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Sammy
Miután a kancellár távozik és Raven tesz róla, hogy ne tudjanak lehallgatni minket, végre megkezdhetjük a beszélgetésünket. Érzem, hogy sok mindenről maradtam le, és nem örülök neki, hogy a lány titkolózott előttem, de igaza van. A Valkűrön voltam és nem lett volna biztonságos ilyen távolságban kommunikálnunk egymással. Aprót sóhajtok, majd kissé beletúrok dús, barna hajtincseimbe.
- Igazad van. Jobb így. Na mesélj, hallgatlak! - és ez után jöhet a nagy áll-leesés, amikor kiderül számomra, hogy kivel is vacsorázott, na meg hogy miért, és az, hogy Raven maga a JL. Egyértelmű, hogy elkap az aggodalom a barátnőm miatt, hiszen a Justice League nagyon sokak szemét böki, és így, hogy Callum szavainak hála "eljuttatta" az üzenete magához, automatikusan gyanúba is sodorta saját személyét. Szeretnék bízni benne, hogy nem lesz ebből baj és hogy a kancellár nem árulja majd el. De ha már üzenetek... vajon mennyit hallott belőle? Már barátnőm arcmimikája válasz a kérdésemre és bár soha se ütném meg, mégis... bánt az, hogy hallotta megaláztatásomat, így csak lesütöm szemeimet, majd finoman nemet intek fejemmel.
- Nincs semmi gond, csak... szégyellem azt az egészet. Erősebbnek kellett volna lennem, ahogy Callum is mondta. - én hibáztam. Nem voltam önző és másokon akartam segíteni, nem gondoltam arra, hogy William se tehet meg bármit, de úgy érzem, hogy remek tanulópénz volt. Máskor ezt nem játszhatja majd el velem.
- Féltelek. Mi lesz, ha lebuksz? Ez túl veszélyes és túl nagy fába vágtad a fejszéd... - rövid szünetet tartok, majd végül amikor elereszti kezeimet, én nyúlok az övéi után a mutogatása után. - De tudod jól, hogy melletted állok. Bármiben és bármikor! Szólj, ha szükséged van a segítségemre! - Ravenért megéri akár a saját életemet is veszélybe sodorni. Végig szemeibe nézek, miközben ezen szavakat mondom, hogy tudja, tényleg komolyan gondolom és nem csak azért ajánlom fel ezt, mert barátnők vagyunk.
- Jó... Én is szeretnék bízni benne, de teljesen mégse merek. - nem kéne pofára esnünk Callummal kapcsolatban, de azért jó tudni, hogy elméletileg nem tehet ellenünk. Egyelőre legalábbis, bár a JL miatt még lehetnek gondok. De most próbálom ezt a gondolatot elhessegetni és inkább Williamről osztok meg néhány információt a lánnyal. A felvételből is tudhatja, hogy valóban nem komplett a vőlegényem, de hogy egy másik kancellárral szemben is mert fenyegetőzni... az már valóban sok.
- Ezt eddig is tudtuk. Nem véletlenül nem akarok hozzámenni. - visszabújok az ölelésbe, majd egy halk "tudom"-mal reagálom le azt, hogy még nem végeztünk. Még semmi se biztos, William pedig dühös. Nem kicsit piszkáltuk meg az oroszlán bajszát. Na de a beszélgetésünkbe muszáj szünetet csempésznünk, mivel megérkezik a vacsoránk, amit átveszek a pincér fiútól, majd ismét bezárom magunkat.
- Látom Callum elkényeztetett. - nem lep meg. Igazi úriember. Nevetni most nem vagyok képes a nehéz témák miatt, de ajkamra mosoly költözik, ahogy figyelem Raven viselkedését, bár az, hogy kiütötte magát nos... az nem kellemes.
- Reméljük édes pezsgő. A szárazat nem szeretem, de a süti jól néz ki. - és hogy ki tudom-e nyitni? Kacsintok, majd az ágyneműhuzatot fogom rá az dugóra és óvatosan nyitom ki az üveget, mely valóban pukkan és most már kissé felnevetek, hiszen barátnőm viselkedése tényleg rendkívül vicces.
- Tartanád a poharakat? - ha megteszi, akkor töltök mindkettőnknek, az üveg pedig az asztalra kerül. No de ideje folytatni ott, ahol abbahagytuk, így a pezsgőbe belekortyolok és rájövök hamar, hogy szükségem van most az alkoholra. Jobban, mint máskor.
- Szóval az én halálomat tervezgettétek? Nem is tudom, hogy hízelgő vagy ijesztő-e. De hogy morbid, az biztos. - el kell gondolkodnom azon, amit mond. Veszélyes ez a lépés is, de úgy tűnik, hogy nagyon jól elterveltél, mégse akarok ennyire gyáva lenni.
- Én is sok mindenen gondolkodtam. William úgy viselkedik velem, mintha valóban szeretne és Callum is hasonlóan vélekedik. Bármennyire is el akarom kerülni a házasságot, meglehet, hogy valamilyen szinten hasznos lenne a számunkra. Talán a háttérből képes lennék őt irányítani, főleg, ha Callum segít. - persze ehhez be kellene áldoznom magam, de nincs arra garancia, hogy William helyére majd egy normális kancellár kerül. Őt pedig legalább ismerjük és tényleg láthatóan rajong értem. Bár még mindig nem értem, hogy miért.
- Nem akarok elmenekülni és félő lenne, hogy lebuknánk. Neki is vannak emberei és ha nem lehetek az övé, akár Ő maga is végezhet velem, ahogy az előző feleségeivel is tette... - elmerengek ezen még, miközben hátradőlök kissé, majd a poharat leteszem és inkább eszek. Az étvágyam még nem ment el, ahhoz túlságosan is éhes vagyok.
- Mert én is segítettem neki. - kis szünet, de nem húzom a lány kíváncsiságát. - Saskia halálával kapcsolatban megkért, hogy derítsem ki, nem volt-e köze hozzá Williamnek. Ezért volt nálam lehallgatókészülék a vacsoránál. Megkapta a választ, így most Ő segít én nekem, ahogy ígérte. És... talán egy kicsit valóban kedvel, de sajnos nem eléggé. - és hogy miért mondom ezt? Talán lassan ideje elárulnom majd azt is Ravennek, hogy én magam kértem meg Callumot, hogy vegyen el Ő William helyett. Ennél kellemetlenebb helyzetbe már úgyse kerülhetnék. Visszautasított, amit mostanra már elfogadtam. Akár a barátnőm is tudhat róla...

Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Vendégkabinok Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Vendégkabinok Crs6nrywap

Fegyverem
Vendégkabinok KjdARSD


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 13, 2019 9:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Sam, Jenkins

Meg Én

Édes robbanó bonbon


*Oké, azért megkönnyebbültem, hogy Sam nem neheztel rá annyira, amiért titkolóztam előtte. Volt rá okom, meg nem is mindig tudtunk beszélni nyugodtan. Csak szép lassan adagolom neki a tudnivalókat, várom, hogy megeméssze és helyére tegye a dolgokat, aztán majd jöhet az új infó. Jenkins személye a JL-el kapcsolatban nem csak nekem jó, hogy nem fog kiderülni, hanem a kancellárnak is, mivel ő kérte, hogy juttassam el a nép hangjához…pontosabban megkérdezte, hogy meg tudom-e tenni. A kíváncsiságom győzött, de azért arra ügyeltem, hogy ne áruljam el magam. Csak annyit tud, hogy tudom hogyan lehet hozzájuk bármit eljuttatni, de azt megmondtam neki a vacsorán is, hogy fogalmam sincs, hogy kik ők és hol lehetnek. S persze nem csak én tudom hogyan lehet kapcsolatba lépni velük, hanem a Dominium fele. Az már egészen más, hogy ő nem adott annyi hanganyagot, mint amennyi adásba került. Azért kíváncsi lettem volna az arcára mikor meghallotta. Sam helyében viszont nem lettem volna, pedig a szaftosabb részek nem kerültek ki a kezeim közül, és igazából, agylobot kaptam amikor hallgattam. Nem Sam a hibás, ő semmiben sem és nem kell magát szégyellnie, de tudom mennyire kellemetlen lehet. Főleg neki, sok mindent a szívére vesz amit nem kellene, egészen másképp kezeli a dolgokat mint én. Megszorítom a kezét mikor lehatja a fejét, átérzem a baját, de attól még nem kell egyetértenem vele.*
-Jenkins elmehet a búsba. Majd pont ő tudja hogyan kellett volna viselkedned egy idegbajos, perverz kancellárral szemben. Szégyellje magát McG. Én büszke vagyok rád. Nem lehetett könnyű. Mondjuk annál a résznél…a tudod…én biztos a fejéhez vágtam volna. Te persze nem, ezért van oda érted biztos. Hmmm…ki érti a férfilelket? *Vállat vonok, én tutira nem, legalábbis az ifjak, a szűzies lelkek, gyerekek és családok megrontójáét nem. Ami meglepő, hogy Jenkinsnek sincs fogalma arról, miért e nagy rajongás Sam iránt. Drága barátnőm szerencsére gyorsan túlteszi magát a szégyenteljes érzésen, saját karizmámnak tudom be, és máris segíteni akar az aggódása mellett. Pedig ha tudná, hogy eddig nem aggódott még eléggé…*
-Ez az! Ez az én barátnőm! Az Imperiumon együtt leszünk, van ott egy hangbiztos kuckóm, szóval dumcsizhatunk mindenről. Nem fogok lebukni, és ha igen, van biztosításom. *Egy picit talán megint sejtelmes vagyok, de csak sorban haladjunk. Jenkins a kulcsa mindennek, de nem kell, hogy még a jelenleginél is jobban elteljen magától.*
-Én egyáltalán nem bízom benne, de szükségünk van rá, ahogy neki is ránk. *Egyelőre nincs Jenkins kezében más McG ellen mint az eddig történtek, én, a JL és Sam, akiért McG odavan mint Bruce a müzliszeletéért.  Különbség csak a vágyott dolog megszerzéséért folyó harcban van, ami egyáltalán nem elhanyagolható. Abban egyetértünk, hogy a CsH-s kancellár agyában több rövidzárlat is keletkezett. Végszónak elég jó, úgy is megérkezik a kaja és el kell engednünk egymást, hogy magunkhoz vehessük. Jenkins most is kitett magáért, meg értem…háháhá, de ezért nagyon meg kellett dolgoznom. *
-Az tuti, hogy olyan úriember volt, mint amilyen úrinő én. Ha láttál volna. Neki is leesett az álla. Még soha nem beszéltem olyan keveset, majdnem megbolondultam és a sok mosoly, meg visszafogottság. Igazán büszke lettél volna rám. Még szalvétát is használtam. *Mesélem büszkén, milyen voltam a vacsin, de a pezsgőnyitáshoz be kell húzzam a nyakam és a fülemet is befogom. Fogalmam sincs milyen pezsgő, csak a vállamat vonom meg Sam megjegyzésére, s majd kiderül ha megkóstoljuk. Azon viszont meglepődöm, hogy ki tudja nyitni, de legalább egy kicsit nevetni is tud így már megérte. Bár tudom, hogy pukkanni fog és tudom, hogy mikor, összerezzenek a hangra, pedig nem olyan nagy a durranás. Közben előadom a kancellárral közös tervünket, tartom a poharakat és várom Sam véleményét az egészről, addig nem is iszom bele a vicces buborékos és csiklandós italba. *
-Nem sok lehetőségünk akadt ami átment a kivitelezhetőség rostáján. *Azért nem volt könnyű. Bedobtunk pár ötletet, de a másik mindig megtalálta a gyenge pontját, csak mert jobban ismerte éppenséggel vagy Samet vagy McG-t, vagy a rendszert. *-Mindenképpen hízelgő. *S bólogatok lelkesen, mosolyogva, hogy könnyebb legyen elfogadni, mert bujkálni nem könnyű, pláne a holdon, egyedül, ismeretlen helyen. S aztán csendben is maradok, hogy Sam kifejthesse a gondolatait. A harmadik mondatra már rázom a fejem.*
-Ezt felejtsd el. *Pontosan tudom, hogy mennyire nem kívánja egyetlen porcikája sem, azt is, hogy nem lenne képes kezelni a helyzetet amin minden áldott nap keresztül kellene mennie, másrészt…mi van a házastársi éjszakákkal? Neeem, ezt Sam nem teheti meg, még akkor sem, ha ezúton irányítani tudná a kancellárt. A kifogásaira már érdemben is tudok válaszolni.*
-Arra is van megoldás, meg lehet kötni a kezét. *Érzem, hogy több kell ide, mint egy sima terv megosztás. Rábeszélés kell. Ez az egyetlen megoldás, hogy Sam ne legyen McG felesége, hogy távol lehessen tőle, hogy kigolyózzuk a kancellárt és Sam szabad lehessen. Többé-kevésbé ebben a sorrendben. Az egész történetben sok homályos pont van, egyet Jenkins sem tudott leporolni, egyet meg nem akart, de talán Sam tudja rá a választ. Rá is kérdezek és nem lepődöm meg, mert nem számítok semmire. Csak elgondolkodtató.*
-Ez ilyen egyszerű lenne? Segítettél neki, most ő segít neked. De ezzel magán is segít. *Elgondolkodtató mindaz amit Jenkinsről mond, és egyre csak gyűlnek az ilyen információk. Már csak az hiányzik amit Jenkins gépéről szedek le, de Sam mondata miatt fel kell kapjam a fejem.*
-Sajnos nem eléggé? Még mindig nem adtad fel? Az a piszok meg sem érdemli, hogy ennyi szép gondolatot pazarolj rá. Engedd el, halj meg, menj a Perdára és csípj fel egy izmos, jóképű pasit! *Megint csak bólogatok, hogy megerősítsem a szavaimat, majd végre én is nekilátok enni. A sütivel kezdem. Aztán teli szájjal benyögöm további elhallgatott bűneim egyikét.*
-A vacsin, tettem egy kémkütyüt Jenkins gépére. Még nem néztem meg mit szedett le róla, de sok mindent megtudhatunk amivel kézben tarthatjuk a kancellárt. Ja, és meghívtam magamhoz az Imperiumra vacsizni. Szóval addig meg kell győzzelek a tervünk helyességéről és biztonságáról.









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 14, 2019 4:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Sammy
A mai nap úgy tűnik, hogy Raven jelenlétével se válik könnyebbé a számomra, mivel szépen lassan jutnak el hozzám az infók mindarról, amiről lemaradtam. Nehezen emészthető pár részlet, és akad olyan is, amely rendkívül szégyenletes a számomra, de túl fogok jutni rajta, ahogy egyszer már megtettem. A lány vigasztalása ettől függetlenül jól esik, így próbálok elmosolyodni, bár ez igen csak nehezen megy.
- De nem akarom, hogy oda legyen értem Raven! Megalázott és olyan dolgokra kényszerített, amelyeket soha se gondoltam volna. Főleg nem egy kancellártól! - látott meztelenül és még azt is megnézte, hogyan játszom magammal. Tökéletes rálátása volt, és oly közel is jött hozzám. Megrázom fejem, még pár könnycsepp is lecsordul arcomon akaratlanul, amiket képtelen vagyok megállítani. Nem tudok mindig oly erős lenni, mint szeretnék, de azért gyorsan megtörlöm arcomat. Nem! William nem érdemli meg, hogy könnyeket hullajtsak miatta. Ezért még nagyon meg fog fizetni!  De tényleg próbálom összekapni magam, nem fogok szétesni, így hamar felajánlom segítségemet a lánynak, és tudhatja, hogy rám tényleg számíthat. De folyamatosan tud meglepetéssel szolgálni.
- Hogy érted azt, hogy van biztosításod? - vonom fel kérdőn szemöldököm. Ez után kerül szóba még Callum, majd pedig William is, de a vacsora az, ami félbeszakít minket kis időre. Talán jobb is, mert kell ennyi pihenő e nehéz témák közepette. Át is veszem a pincértől mindazt, amit hozott, miközben ismét szóba kerül kedvenc kancellárunk.
- Nocsak! És miért viselkedtél úgy? Úgy érzem, hogy ti ketten nagyon jóba lettetek. - mosolyodom el, és persze baromira kíváncsi vagyok, hogy mi történt még azon a vacsorán. Nem is én lennék más esetben. Na meg, Ravennel Callum meglepően laza volt, sokkal másabb, mint én velem, de tény, barátnőm sokkal megnyerőbb személyiség nálam. És ha akar nos... tud igazán elbűvölő lenni, ezt pedig úgy hiszem, hogy a férfi is látta azon a bizonyos vacsorán. A pezsgőt idő közben kezembe veszem, és mivel ki tudom nyitni, meg is teszem. Szerencsére félédes pezsgőről van szó, így talán rossz nem lesz.
- Egy pisztoly eldördülésénél nem húzod be így a nyakad. - jegyzem meg játékosan piszkálódva, majd ha tartja a lány a poharakat, akkor töltök is magunknak, hamarosan pedig meg is kóstolhatjuk ezt a bizonyos vicces italt. A tervek is előkerülnek, de számomra nem feltétlenül hangzik hízelgőnek az ál-halálom híre, és elég veszélyesnek tartom. Én is sokat gondolkodtam, hogy mit kéne tennünk, folyamatosan agyalok rajta, amit most el is kezdek elárulni a barátnőmnek, de a válaszára halkan sóhajtok.
- Nem védhetsz meg mindig Raven. Lehet, hogy ideje, hogy én is megvédjelek és másokat is. Nem vagyok én olyan fontos, hogy mindent kockára tegyetek miattam. - mivel Callum is bukhat. És ha már Callum... - Jenkins is mondta, hogy ez volt az eredeti terve. Hogy ezért közeledett hozzám normálisan, hogy majd befolyásolni tudjon, ha William felesége leszek. Most is szövetkeztünk vele, lehet, hogy később sikerülne komolyan szembeszállnunk ezzel a szadista állattal, de amíg nem jutok közel hozzá, nem is találhatom meg a gyenge pontját. Minden találkozásunkkor újabb információkat oszt meg, amiket felhasználhatok ellene, már csak tudnom kell, hogy bizonyíthatom be, hogy azok valóban elhangzottak. - személyes sérelem ért William miatt, így nem meglepő, hogy most már a menekülés helyett felvenném vele a harcot, ha kell, akkor úgy, hogy egyik este az ágyában vagyok és teszem neki a szépet, míg várok arra, hogy egy következő este pengét szúrhassk a szívébe. Van miért meglakolnia...
- William remekül áthág minden szabályt. - ahogy persze a többi kancellár is. Callum is így segített nekem, és hogy miért? Nemsokára megkaphatja rá a választ Raven. Már persze azt a választ, amit én gondolok.
- Talán... talán hazudik. Ahogy már megállapítottuk, nem bízhatunk Callumban. - akinél talán örökké sajnálni fogom, hogy elutasított. A gyengédebb érzelmeimet iránta képtelen vagyok csak úgy kitörölni, és most is elhúzom a számat, amikor Raven rákérdez erre. Megvonogatom vállaimat is, majd a lány arcára pillantok.
- Felfogtam, hogy nincs esélyem már nála, ne aggódj! - de ha már izmos pasi... - Izmos és jóképű pasi az Imperiumon is akad, csak sajnos neki se kellek úgy, ahogy én szeretném. Ez a nagy helyzet, senki se akar engem, csak egy szadista. - Nikolairól már meséltem Ravennek, ahogy tud a közösen eltöltött éjszakánkról is, így biztosra veszem, hogy érti, hogy rá célzok most. Ahogy a szadista alatt természetesen Williamre. Borzalom, hogy tényleg csak neki kellek, akik pedig nekem kellenének, azokat leshetem.
- Jól tetted. - mármint a kütyü elhelyezését Callum gépén. Én is eszek idő közben - bár én nem a sütivel kezdem az étkezést -, és örülök neki, hogy végre nem rólam van szó. Legalábbis eleinte.
- Magadhoz? És elfogadta? - egy második vacsora. Oh, nem érezhetek féltékenységet, bár különös, hogy maga Callum Jenkins fog megvacsorázni egy tizedes kicsinyke kabinjában. - És ehhez Bruce mit szól? - Ő is ott lesz, mint harmadik személy? Vagy felfogja, hogy nincs keresnivalója akkor a saját kabinjában, a felesége mellett?
- A gond az Raven, hogy a tervet ketten terveltétek ki, nem pedig velem, hármasban. Nem tetszik ez az ötlet! - rázom is meg a fejem ismét. Egyik ötlet se tetszik. Az enyém se, de nehéz csak sodródni az árral..

Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Vendégkabinok Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Vendégkabinok Crs6nrywap

Fegyverem
Vendégkabinok KjdARSD


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 15, 2019 4:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Sam, Jenkins

Meg Én

Édes robbanó bonbon


*Csak egy vétlen elszólás, ami ráadásul igaz is, és Sam máris pityereg egy sort. Nem ezt akartam, át is ölelem amíg hagyja, amíg össze nem szedi magát. Azonban az egész történet nem merül ki annyiban, hogy McG oda van érte és majd ezek után hősszerelmes módjára fog vele bánni. Kancellár, perverz disznó, kegyetlen és nem ismer határokat, ráadásul őrült is. Ez a kombináció pedig nem csak veszélyes hanem undorító is. Hozzá képest Jenkins jóságos nagypapa, eltekintve attól, amit Denisovval művelt…már amennyiről én tudok. Magamban sorra veszem a lehetőségeket, a tervünk részleteit, hogy meggyőzzem a barátnőmet arról, hogy amit tervezünk, az neki csak jó lesz. Oké, lemondással jár, de legalább szabadon élhet majd miután vége lesz. A segítségét is elfogadom, hiszen nélküle nem fog menni, de ha ennyitől kibukik, akkor hogyan akar a mocsokban gázolni? Nem azt mondom, hogy Sam gyenge, hanem azt, hogy az ő lelke szép és ártatlan, a szíve szeretetre éhes, nem neki való az ilyesmi. *
-Tudod olyasmi, hogy ha valami nem úgy sül el ahogy szeretném, akkor valami más nagyot fog robbanni. Majd elmondom. *nem részletezem egyelőre, már csak azért sem, mert közben megjön a vacsoránk és a mókás italunk, és annak szentelem a figyelmem. Miután a pincér magunkra hagy, ismét van lehetőségünk zavartalanul beszélgetni, és a Jenkinsszel folyó vacsora került terítékre. *
-Először is meg akartam döbbenteni, zavarba hozni azzal, hogy egy egészen más Ravennel találkozik, mint aki az agyára ment a liftben. Nem tudott vele mit kezdeni. Másrészt magamat is fékeztem ezzel, bűbájos voltam és csábos, nem mintha arra számítottam volna, hogy eltekerem a fejét, de ezzel őt is más viselkedésre ösztönöztem. Azt azért nem mondanám, hogy jóban vagyunk, a véleményem róla nem változott…sokat, de szövetséget kötöttünk. Meglepő, még számomra is, de így van. Mindezt érted. Azért hívattam meg magam hozzá, hogy megismerjem egy kicsit jobban, és lássam milyen ember amikor nem kifejezetten kancellári minőségben van. *Röviden ennyi, bár azt hiszem ezzel már más kimerítette volna a havi beszéd keretét. Nekem ez levegővétel nélkül ment. *
-Nem, akkor sikítani szoktam. *Válaszolom nevetve a megjegyzésére, és ez még igaz is. Az egész flotta tisztában van vele és most már Jenkins is. Tartom a poharakat, majd bele is iszom, elkuncogok a csiklandozásán, de Sam már mondja is, hogy ő hogyan gondolja McG kigolyózását. Elhúzom a szám, láthatóan nem tetszik az egész, mert olyan szaga van, mintha Sam mégis a felesége akarna lenni csak azért, hogy meg tudjon a kancellártól néhány dolgot. *
-Áúúóóó szivi, ez nem igazán jó. Ha a közelében maradsz, a felesége kell, hogy legyél és az egész tervünket dobhatjuk ki. Ha hozzámész, már Jenkins sem fog tudni megvédeni. *Annál is inkább, mert már nem fog tudni Sam közelében maradni, ahogy én sem, nem kétlem, hogy McG minden alkalmat megragad majd, hogy maga mellett tartsa Samet. Akár akarja, akár nem.*
-Van amit még ő sem tud. *Pláne azok után ami most történt, bár a kancellárok sok mindent elnéznek egymásnak és egymás hátát vakargatják, Jenkins is megmondta, hogy van az a tett, ami miatt félreállnak. És ha Sam beleegyezik a tervünkbe, akkor jó úton haladunk a „tett” felé. *
-Nem is bízom benne, de ő sem bennünk. Ez a szép az egészben, hogy ennek ellenére kénytelen. Ez a terv, és az amit már véghez vittünk ketten, ott olvadozik a fejünkön. Nem csak az enyémen. Egyébként az enyémen annyira nem is. Végül is a JL volt a szarkeverő, és a JL tovább keverheti a szart Jenkinsnek is. *Jenkinsnek, aki segített Samnek, mert megígérte, mert ő is kapott érte cserébe valamit. De azért haragszom rá, mert ő rántotta bele Samet abba a kihallgatósdiba, amitől borult a bili. Már csak ezért sem kellene oda lennie érte.*
-De aggódom, ez a dolga egy barinőnek….ugyan már! Cak nem találkoztál azzal a pasival akinek kellesz, még ő sem tud róla. Az is lehet, hogy pont az ellenállóknál lógatja a lábait és egy csodás szemű, mosolygós, barna hajú lányról álmodozik, aki úgy ért a gépekhez, mint senki más. *Tudom, hogy Denisovról beszél, de most még a nevét sem akarom kimondani. Inkább megpróbálom megvigasztalni, lelkesíteni. Az is lehet, hogy pont azért nem akar Denisov kezdeni Sammel, mert úgy sem lenne értelme. Jó érzéssel elhallgatom azt az infót, amit Denisovtól tudok, és a várható idejéről, amit még az élők sorában megérhet. Ideje van már annak, hogy megnézzem mit találok Jenkins rendszerében, és szerét is ejtem még mielőtt az Imperium kifut a dokkból. Még a vacsinak is. Már sokkal okosabban várhatom Jenkinst és nem fogom majd vissza magam. Lelkesen bólogatók két falat között, és nem átallok teli szájjal beszélni.*
-El bizony. Mondhatnám lelkes és kíváncsi. Inkább kíváncsi. Rám. Idegesíti, hogy nem talál rajtam fogást….Bruce nem lesz ott. Megkértem, hogy addig eddzen, vagy sétáljon, gyűjtsön energiaszeleteket, vagy bármi mást. Ha ő is részt vesz a vacsin, akkor tíz percen belül a fogdán találja magát. Teljesen ki van bukva Jenkinsre, a végén még torkon ragadja. *Újabb falatot tolok le, miközben Sam minden reményemet szertefoszlatja azzal, hogy kerek perec elutasítja a tervünket. Nem ez volt a terv, hogy nemet mond. *
-Kitervelhetünk valamit hármasban is, ha neked az jó, de bízz bennünk. Bízz bennem. Sammy édes drága, ez a terv tökéletes. A Dominium két géniusza találta ki, nem mehet félre semmi. Neked van terved? Van olyan ami tetszik? Figyelj! *Érzésem szerint ő még mindig a „házasodjunk össze McG-vel és derítsünk ki róla mindent” tervben gondolkodik, mert egyszerűen nincs más. Ehhez viszont le kell tennem a tányért és ha hagyja, az övét is elveszem, mert amit mondani akarok, ahhoz nem való a kajálás. Még le is takarom a tányérokat, hogy a tészta nehogy elpiruljon attól amit hallani fog, vagy az első pillanatban megromoljon és elmásszon. Megfogom Sam kezét és kényszerítem, hogy a szemeimbe nézzen.*
-Az a terv, hogy megtudsz róla a lehető legtöbb sárba tiporható  titkot, nem abból áll, hogy beszélgetsz vele és kérdezed, és találkozgattok, randiztok. Az amiről te beszélsz, azt jelenti, hogy együtt kell vele élned. Le kell vele feküdnöd, simogatnod kell a rusnya, ráncos testét mosolyogva és elalélva a gyönyörtől, csókolnod a büdös száját minden este, akár többször is, és az eredmény még akkor sincs garantálva. *Ennél a szövegnél elengedem az egyik kezét és a mutatóujjamat jelzésértékűen a torkomra dugom. A kellően undorodó arcmimika sem marad el míg beszélek.* -McG akar téged, de már nem fog benned bízni. Ketrecbe zár és még azt is elérheti, hogy ne szállj hajóra. A mi tervünk sokkal jobb és csapdába csalhatjuk vele a kancellárt. Hidd el, Jenkins nagyon el akarja intézni, és mindent meg fog tenni, hogy ez sikerüljön. Mindent! Akkor is ha te útban leszel neki.






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
214

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
Vendégkabinok Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 17, 2019 9:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Sammy
Őszintén szólva lassan már én magam se tudom, hogy ki vagyok. A történések folyamatosan kikezdik a lelkem, változok és mintha időről-időre elveszítenék egy darabot magamból. Nem értem, hogy miért pont én kerültem ebbe a helyzetbe és bár szeretnék helyt állni, talán tényleg gyenge vagyok.
- Majd... Mikor majd? Miért nem most? - nem szeretnék későbbi meglepetéseket, most szeretném tudni, mert ki tudja, hogy mikor lesz rá legközelebb alkalmunk, hogy így beszéljünk egymással. Most van, senki se siettet minket és még a vacsoránkat is megkapjuk, így tényleg zavartalanul cseverészhetünk, bármiről... ami elég nagy luxus ebben a világban. Ez után térünk rá a Callummal folytatott vacsorájára, amely további kérdéseket vet fel bennem, főleg, amikor Raven mesélni kezd. Miért akarta zavarba hozni? És nekem miért nincs merszem ilyen lépésekre? Vagy az már túl sok volna? Nem érzem úgy, hogy így lennék jó, ahogy vagyok...
- Azért nem vagy semmi, hogy képes voltál meghivatni magad hozzá, és Ő még bele is ment. - őszinte elismerésem. - Csak azt bánom, hogy videófelvétel nem készült arról a vacsoráról. Kíváncsi lennék rá azok után, amit meséltél. Na meg, hogy mennyire voltál csábos. - vigyorodom el némileg. Hát nem lehetett semmi, de attól tartok, hogy esélyem sincs felvételeket szerezni róla, erre gondolom ügyeltek, főleg, hogyha már ilyen témákat említettek rajta, mint William és az én esküvőm... Na meg egyéb tervek a CSH Hivatal vezetője ellen. Viszont a tervüket bármennyire is átgondolták, nem értek egyet vele. Nem látom veszélytelennek, de az egy dolog... viszont én is sokat agyaltam és túlságosan is féltem azokat, akik közel állnak hozzám. Továbbra se szeretném, ha miattam másoknak baja esne, és ezért akár még képes lennék Williamhez is hozzámenni. De nem szeretnék, félreértés ne essék... nem vagyok mazochista.
- Tényleg nem tudom, hogy mi lenne a legjobb döntés. - tárom szét kissé karjaimat egy lemondó sóhaj mellett, majd az érzéseim is szóba kerülnek. De inkább hallgatnék... Igaza van, az is a dolga, hogy aggódjon értem, de megleszek én, csak... csak bánt az, hogy ilyen szerencsétlen vagyok a férfiak terén.
- Az ellenállóknál... Raven, ha csatlakoznék hozzájuk, soha többé nem térhetnék ide vissza és elveszítenék mindenkit, aki fontos nekem! - ezt pedig nem vagyok hajlandó eldobni. Hiába a szép szavak és a lehetőségek, amelyek boldogságot is ígérhetnek, de egyben nyomor is lehetne a vége. Már ha túlélnék a Perdán és eljutnék hozzájuk. Itt viszont túl sokan vannak azok, akiket megszerettem, és ha Őket elveszítem, akkor mi értelme élnem? A Földön mindenkit magam mögött hagytam, még egyszer erre nem lennék képes. Inkább William, mint a száműzetés.
No de egy bizonyos második vacsora is érdekesnek hangzik, bár nem gondoltam volna, hogy Callum hajlandó egy tizedes kabinjában étkezni, főleg egy olyan nőében, akinek férje is van.
- Csodálod? - utalok Bruce kiakadására. - A férjed, és aggódik. Talán féltékeny is. Én a helyében egy picit se értékelném az ötletet, ahogy már annak se örültem volna, hogy elmentél hozzá vacsorázni... kettesben. De szerencséd van Bruce-al, Ő bízik benned és türelmes. - kedves pasi, örülök, hogy egymásra találtak. Bár ha tudnám a titkukat, akkor meglehet, hogy minden más lenne. Na de térjünk vissza ahhoz a bizonyos tervhez, melyre egyelőre képtelen vagyok rábólintani.
- Bízom benned Raven, jobban, mint bárkiben! - nekem Ő itt a legfontosabb, de ezt tudja jól. A terv tökéletes lenne? Tény, az enyém nem az, de én az övükét se érzem teljesen biztonságosnak.
- És hol kéne elrejtőznöm a Perdán? - a lejuttatást könnyű megoldani, azt magam is tudom, de hol lennék elrejtve és teljesen egyedül kéne lennem? Mit gondoltak, hogy juthatnék utána vissza a Dominiumra, na meg az Imperiumra? Tudhatja Raven további szavak nélkül, hogy pontosan ezekre az információkra vagyok kíváncsi. A tányéromat ez után hagyom, hogy kivegye a kezemből, majd ismét kezeim az övéibe kerülnek, tekintetünk pedig találkozik. Amit viszont mond, az nagyon is igaz... és bár azért William nem ráncos, de tökéletesen értem az utalásokat.
- Tudom... És sajnos azt is, hogy már nem bízik bennem. - de akkor folytassa csak, meséljen még a tervükről. Az utolsó mondatnál viszont kissé feljebb szalad a szemöldököm, és bár nem lep meg, amit hallok, az igen, hogy Raven így a szemembe mondja.
- Tisztában vagyok vele, hogy Jenkins akár rajtam is átgázolna, ha szükségesnek tartaná, éppen ezért is tartok a tervétől. Túl sok mindenre kellene rá építenünk. - hiszen Ő a kancellár, neki kellene mindent biztosítania a számomra és segítenie...

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Vendégkabinok Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Vendégkabinok
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 3. gyűrű - Kikapcsolódás :: Polgárok kabinjai-
Ugrás: