Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:31 pm

Yesterday at 10:57 pm


Yesterday at 9:55 pm

Yesterday at 9:47 pm

Yesterday at 9:10 pm

Yesterday at 9:03 pm







Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
William McGrover lakosztálya
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


William McGrover lakosztálya Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 10:58 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

William McGrover lakosztálya
 





A közel 250 négyzetméteres lakrész jóval nagyobb, mint amit a hétköznapi nép megszokott magának az űrállomáson, de egy kancellár nem tengetheti az életét egy kapszulában, mint a nép.
William a maga kénye kedve szerint alakította át ezt a hatalmas lakosztályt, amely áll egy hatalmas nappaliból, "amerikai" konyhából, egy hálószobából ami csak az övé és az aktuális feleségéé, egy dolgozószobából, egy szobából a kedvenc tudósának, és persze egy "játszószobából", amit az aktuális felesége kedvére használhat, bár az ajtót nem zárhatja be. Ezek mellett a 2 fürdőszoba már nem is tűnik olyan luxusnak.
Igaz a lakosztálynak nincs üvegfala gyönyörű kilátással, mert az állomás belsejében helyezkedik el a kósza torpedók miatt, de a hálószoba plafonja egy komplett monitor, ahol 0-24-ben a világűr élőkamerás felvétele látható, mert azért mégis csak jó a csillagok alatt aludni.



Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 7:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

   
   
Honeymoon
Már vagy majdnem 2 hónapja, hogy utoljára találkoztam Sammy-vel a teraszon. Igaz, hogy az a randevúnk nem sikerült a legjobban, hiszen az ajándékomat is otthagyta nekem, a házassági szerződést sem volt hajlandó kitölteni egy kis nézeteltérés miatt.  Bár abban megegyeztünk, hogy a következő találkozásunknál összeházasodunk. A randevúnk után nagyon sokat gondoltam arra az estére, és hogy mit ronthattam el.
A hosszú hónapok alatt sokat gondoltam Sammy-re, s mindig ügyeltem arra, hogy legalább 2 hetente egy levelet írjak neki, s beszámoljak arról, hogy mennyire várom, hogy újra láthassam. Illetve havi egy alkalommal rá kérdeztem nála, hogy milyen alakíttassam ki a saját kis szobáját a lakosztályunkban. Ha nem írta meg, akkor intézkedtem, hogy milyen kis játék szoba legyen belőle. De a hosszú magányos hónapok alatt próbáltam eltervezni a napot, amikor újra egy nő lesz mellettem, bár minden alkalommal más-más kimenettel végződött az éjszaka. A legrosszabb esetben úgy, hogy Theo asztalán végzi az új feleségem. Bár próbáltam pozitívan hozzá állni, s remélni, hogy megjön az esze, s úgy rohan a karjaim, hogy bocsánatot kérjen a legutóbbi viselkedéséért.  Az utolsó hónapban viszont már lassan vissza tértem a valóságba, s elkezdtem intézkedni arról, hogy ne legyen választása. Semmiben.
Először megkapta az értesítést, hogy a dominiumi lakrészéhez visszavonták neki a hozzáférést, ugyanakkor hozzá férést kapott az én lakosztályomhoz, s mind a három zárhoz ami hozzá tartozik, illetve a lezárt részlegek azon részére, amely kell, hogy eljusson az új lakásunkba.
Másodszorra megkapta az értesítőt, hogy a személyes aktája, és orvosi kartótékai átsorolódtak S17es titkosított biztonsági beosztásba, így már csak külön jelszóval, és engedélyekkel kérhető le. Ezt ugyan megkapta a hajó kapitánya is, és orvosi részlege is.
Majd harmadszorra dokkolás előtt egy nappal megkapta az értesítőt, hogy a Kancellária döntése alapján áthelyezik az Imperiumra azonnali hatállyal. Igaz, hogy ez nem a Kancellária döntése volt, hanem az enyém, amiért azt a szerencsétlen kapitányt nem lehetett rendesen megfenyegetni. Értette ő a fenyegetést, de amikor elmondtam a kérésemet, akkor avval jött, hogy ő nem tudja garantálni, amilyen ellenségeim vannak. Hiába próbáltam megértetni vele, hogy azok nem fognak nyíltan támadni, egy álruhás szart pedig ő is hülyére lőhet. De csak kötözködött. Ilyen kapitány pedig nem kell az én Sammy-m fölé.  Egyenlőre nem vettem el a Valkürtől az a sok embert, akit kaptak, és a sok eszközt sem, de aValkürnekla-nak elrendeltem egy rendkívüli teljes ellenőrzést, hogy senki ne hagyhassa el a hajót, csak Sammy. Most vagy 3 hétig a legénység avval lesz elfoglalva, hogy a különféle ellenőröknek bizonygassák minden leltár rendben van, minden gyakorlatot be tartanak, és persze a nyamvadt tűzvédelmi gyakorlatokat is be kell majd mutatniuk. Remélem ez megfelelő lecke lesz annak a begyöpösödött katonának, hogy átgondolja miként kell válaszolnia, ha egy Kancellár megkeresi.
Végül csak eljött ez a nap. Már a dokkolás pillanatába megkapom az értesítőt, hogy a Valkür megérkezett, s mire Sammy elhagyja a hajót, addigra már az ellenőrök ott állnak. Kissé már türelmetlenül várom az én kedvesemet, s mikor az ajtó elé lép, én már nyitom is ki neki az ajtót, hogy üdvözöljem.
-Szia Sammy! – nyújtom a kezemet, hogy kézcsókkal illessem. – Remélem könnyen ide találtál. – mosolygok rá.
-Fáradj beljebb. – invitálom be a lakosztályba.
   
   

   


A hozzászólást William McGrover összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 21, 2019 5:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 7:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William & Sammy
Hát elérkezett ez a nap is. Túl gyorsan itt van és bár időm volt arra, hogy felkészüljek, mégse érzem úgy, hogy ez megtörtént volna. Izgulok, ideges vagyok és félek, mégis, próbálok erősnek tűnni a legénység előtt, akik tudom jól, hogy tisztában vannak azzal, mi történik majd velem a dokkolás után. William ezt elintézte azzal a bizonyos játékkal, mely során többen kívánhattak tőle, de nekem szerencsére nem említették. Addig jó.
Időnként természetesen váltottunk néhány üzenetet jövendőbeli férjemmel, de a szobával kapcsolatban megkértem, hogy ne intézkedjen. Majd saját kezűleg szeretném kialakítani, hagyja csak üresen és legalább én is elfoglalom magam. Remélem, hogy enged majd a kérésemnek, de ha nem, akkor átalakítom, nem probléma.
A hozzáférést megkaptam a lakosztályához, ahogy természetesen az üzenetet is arra vonatkozóan, hogy a Dominiumon lévő kicsinyke lakrészt már nem használhatom. Az orvosi papírjaim is átkerültek máshová és... és én magam is. Szinte hitetlenkedve olvastam a tegnap érkezett értesítőt, melyben az ismételt áthelyezésem állt. Visszamehetek az Imperiumra! Oly sokáig csak erre vágytam, de mostanra már egészen megszoktam a Valkűr legénységét, mégis, a szívem visszahúz. Az Imperiumon ott van Raven is, végre ismét több időt tölthetek majd vele! Niko pedig... fogalmam sincs, hogy mi lehet vele. De most nem szabad rá gondolnom, se senki másra, nem lehetek gyenge, így bepakolom az utolsó cuccaimat is, majd a vállamra teszem az utazótáskát és megindulok a Dominium felé. A többi holmimat majd úgyis átviszik az Imperiumra. És ekkor jut eszembe az Imperium egyik tisztje, így egy pillanatra megállok. Na, Ő hozzá nem sok kedvem lesz, de talán nem fog kekeckedni velem, ha William felesége leszek. Kevés haszonnal jár majd számomra ez az esküvő, de azt a minimálisat akkor már meg fogom ragadni. Eleget szenvedek majd a férjem mellett, ebben a randevú óta biztos vagyok.
Az ellenőrök jelenlétére nem számítok, de jelzik felém, amint elhagyom a hajót, hogy távozhatok, így érdeklődve nézek végig rajtuk, majd pillantok vissza a legénység néhány tagjára, de most nem kérdezősködöm, úgyse kapnék válaszokat. Számítok némi társaságra, hogy ismét majd Williamhez fognak kísérni, de ez elmarad, így egyedül tehetem meg a még ismeretlen folyosókon való utat, miközben egyre nagyobb gombóc keletkezik a gyomromban. Nem tévedek el, tudom jól, hogy merre kell mennem, a kártyám pedig nyit mindent, semmi és senki se áll az utamban. Az utolsó métereknél azért megállok, megigazítom a táskám a vállamon, majd nagy levegőt veszem, kifújom és ezt ismételgetem párszor. Rettegek attól, hogy tovább menjek, hogy ismét William elé kelljen állnom és bizony most már vele is maradnom, magam sem tudom, hogy meddig. Az Imperium most nem dokkol, vajon mikor térnek vissza? Addig számomra pedig nincs máshol hely.
Végül utam folytatom, majd nemsokára megérkezem az ajtó elé, mely legnagyobb meglepetésemre azonnal kinyílik előttem, jövendőbeli férjem pedig fogad engem. Én nem öltöztem ma ki, átlagos ruházatot viselek: fekete nadrág, bakancs, szürke póló és fekete kabát, hajam pedig kibontva hagytam a mai napra. Egy pillanatra állok csak meg a küszöbnél, majd nézek szembe a mindig elegáns Williammal, ki becézgetve köszönt. Nem sokan hívnak Sammynek...
- William! - apró biccentés, de már el is kapja jobbomat, hogy kézcsókkal köszöntsön engem. Inkább kézcsók, mint igazi. Az a gombóc a gyomromban egyre csak nő, miközben lassan beljebb lépkedek az oroszlán barlangjában és körbe is nézek az ismerős helyiségben. Leengedem a táskát a vállamról, a földre ejtem, majd próbálok úgy tenni, mintha még mindig magabiztos lennék és egy picit se tartanék tőle. Nem, még egyszer nem hagyhatom, hogy eltiporjon. Nem lehetek gyenge!
- Igen, egészen könnyen ment. Körbevezetsz? - bár képeket már láttam, a valóság mégis más. - Theo is itt van? - teszem fel még ezt a kérdést és oh, bár itt lenne. Nem jó kettesben lennünk most itt, mégis, kihúzom magam és úgy fogom követni a férfit, a cuccom pedig egyelőre jó helyen van ott, az ajtó közelében. Túl sok forgatókönyv van a fejemben a mai napról, de igyekszem tova űzni őket. Nem pánikolhatok már előre. Mosoly még sincs az arcomon, csak komolyságot olvashat le róla a férfi. Itt vagyok, mert ezt várta el tőlem, mert ezt kell tennem, de jópofát nem kell vágnom hozzá.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon
Már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap, s talán kicsit túlságosan is, hiszen biztos vagyok benne, hogy jó pár ember idegeire mentem. Tegnap háromszor hívtam vissza a takarítókat, hogy még ezt csinálják meg, még azt csinálják meg. A karbantartók 3 órán keresztül küzdöttek a hálószoba mennyezeti kijelzővel, mert szerintem a bal sarokban pixelhibás. Egyikük még próbálkozott is avval viccelődni, hogy képzeljem azt, hogy az is ott egy csillag. De amilyen tekintettel néztem rá, azonnal lehervadt a vigyor az arcáról. És még órákig tudnám sorolni, hogy kiket zaklattam szerintük apró felesleges dolgokkal, de számomra nagyon is fontos hogy jó képet lásson meg először az új feleségem. Jó tudom, hogy még hivatalosan nem, de akkor is, mint mondtam neki legutóbb is ez csak formalitás kérdése. Persze mint jó férj nekiálltam gondoskodni is az én kis feleségemről, ezért elintéztem, hogy dokkolás után ne legyen más választása, mint ide jönni, hiszen nincs már más lakása, se hajója amire vissza mehetne, mert már nem a Valkürön szolgál hanem az Imperiumon, ami még vagy egy hét mire visszatér. Addig kénytelen itt lakni. És persze nem feledkeztem meg a kapitányról sem, ezért már napokkal azelőtt elrendeltem az ellenőrzéseket, és gyakorlatokat. De végső kicseszős bosszúmat nem sokkal Sam érkezése előtt küldetem el. Nem nagy kunszt elrendelni a Valkűr teljes női legénységének az egészségügyi és termékenységi felülvizsgálatát. És persze megpiszkálni a darázsfészket, hogy kinek nincs gyereke, de lehetne. De a csúcs akkor is az lesz amikor a vizsgálat végén kihozzák, hogy az a bizonyos közlegény alkalmas a gyermek vállalásra, s elkezdik csesztetni, hogy mikor fog megházasodni, és mikor fog gyereket szülni, mert hát az adatbázisban fellépő hiba miatt elvesztett adatok, és az ügyintéző meg nem fog hinni a szavának, hogy már van gyermeke. Ez a kis adathiba pár napig el fog tartani, addigra szegény közlegény, és a kapitány már eléggé ideges lesz, főleg mivel válogatott szar alakokkal akarják majd kiházasítani. Persze a végén sűrű bocsánatkérések közepette elismeri a CSH hogy hibázott, informatikai hiba miatt. Persze majd ha nagyon durvul a helyzet, akkor közbelépek, és igazolom, hogy házasok, és van gyerekük, hogy megmentsem a helyzetüket. Ennek az elindításával azért meg kellet várnom, hogy Sammy lelépjen a hajó fedélzetéről, mert addig ő is a legénység rész, és ciki lenne, ha őt is berángatnák, és neki is meghibásodott volna az aktája. Utolsó pillanatban mielőtt tovább küldtem volna az egyik új ügyintézőnek a feladatot, még gyorsan hozzá csaptam egy nevet a Valkűr legénységéhez, csak hogy bosszantsam Callumot egy kicsit.
Azért sikerül időben az ajtóba állnom, hogy így várjam az én leendőbeli feleségemet, mintha az előbb nem egy csomó nő életét keserítettem volna meg egy időre. Nem tudom megállni, hogy ne mérjem végig alaposan, ahogy közeledik felém. Kedvem lenne megcsókolni üdvözlés képen, de inkább csak egy visszafogott kézcsókot lehelek el, s már invitálom is be. Amint látom, hogy készül leengedni a táskáját, már nyúlok is érte, hogy átvegyem.
-Ezt add ide, félre rakom. – próbálok kedves lenni, főleg a legutolsó találkozásunk miatt, s helyezem is az ajtó melletti táskatartó állványra, ahol az én aktatáskám is pihen. Jó nehéz a táska, de azért nem vagyok annyira gyenge, hogy ne tudnám oda rakni neki, s ne úgy nézzek ki, mint aki megszakad ennyi súly alatt. Hiába a korom, de a rendszeres edzésről nem mondok le. A táskatartó mellet ott sorakozni az én három pár cipőm is, és Sammynek már oda készítettem egy huszadik századi plüss papucs mintájára készült lábbelit. Ez a barna szőrös izé elég furcsán néz ki, de tudom, hogy akkoriban ilyet hordtak otthon az emberek, vagy nyuszisat.
-Természetesen körbevezetlek. – helyeslek a kérdésére, majd a Theo kérdést is megválaszolom. – Theo 5-6 napra beköltözött a laborjába, mert erre kértem.
-A cipőt kérlek, vedd le, és tedd ide. – mutatok a cipők mellé – ezt pedig neked csináltattam. - mutatok a mamuszra. – Sajnos a lakásban tilos kinti cipőben tartózkodni. – teszem hozzá az első szabályt, mint a körbevezetés kezdete. Én persze mezítláb vagyok itthon.
-Ez lenne a nappali, az előszoba, és a konyha is. – mutatok körbe a majdnem közel kilencven négyzetméteres lakrészen. – Az ott a pihenő sarok – mutatok a süllyesztett padlózatú kanapés nagy kijelzős monitoros részre. – Azon szinte bármilyen filmet meg tudsz nézni, mivel nem személyi kódos, hanem a saját nevemen van regisztrálva.
– Ez lenne az étkező – mutatok a 6 személyes fa mintázatú asztalra a szoba közepén. – És az lenne a konyha sarok, ahol 3 sütő található, és 4 hűtőszekrény a friss ételeknek.
Közben elindulok a fal mellet a fürdő felé, miközben a bejárati ajtóval szembeni ajtóra mutatok. – Az ott Theo lakrésze, oda külön kártya kell, ahova te nem léphetsz be. – magyarázom egyszerűen, mint tényt. – Megmondtam neki, hogy embert itt nem boncolhat, de időnként haza hozza a munkát. Egyszer 4 napig takarították ki a vért a fehér szőnyegemből – teszem hozzá, kissé dühösen. – Nehezen hitték el, hogy a vacsorakészítéssel véreztük össze.



Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William & Sammy
Nem húzom az időt, nem gerjesztek felesleges feszültséget és magamat se akarom megszivatni azzal, hogy megváratom Williamet. Az utam tehát egyenesen hozzá vezet, amint elhagyom a Valkűrt, de gondolataim időnként az áthelyezésem felé eveznek. Miért? Nem igazán értem, hiszen nem is olyan régen lett elintézve az, hogy átkerüljek a másik hajóra, erre most visszapakolnak? Nem logikus, de ez ellen mégse fogok felszólalni. Jó lesz ez így, magam is erre vágyom.
Hamarosan megérkezem a kancellári lakosztály elé, melynek ajtaja már nyílik is előttem, jövendőbeli férjem pedig illően fogad. Elegáns, jó kiállású férfi, amikor az orvosiban találkoztunk, akkor képes is lettem volna elfogadni őt, hiszen tudtam, hogy rosszabbul is járhatok, de a múltkori randevú túl mély nyomot hagyott bennem. Mégse szabad most arra gondolnom, csak a saját helyzetemet nehezíteném meg, így engedek a kézcsóknak, majd ez után kezdem el lecsúsztatni vállamról a táskát, amit udvariasan el is vesz a férfi.
- Köszönöm! - valóban nem könnyű, van benne minden, mi számomra fontos, de azért megszakadni se fog alatta. Figyelem, hogy hova kerül, így szúrom ki az aktatáskát, majd pedig a mamuszt is, mely láttán meglepetten pislogok párat. William mezítláb van és akárhogy is nézem, az Ő lába nagyobbnak tűnik. Theoé lenne? Vagy... vagy az enyém? Nem kérdezek rá, még nem, inkább a komornyikra vagyok kíváncsi, de a válaszra nem számítok. Azt hittem, hogy Ő is itt lesz, nem maradunk máris kettesben, de sejthettem volna, hogy a kancellár mindenre gondol. Mert erre kérte...
- Laborjába? Azt mondtad, hogy Ő a komornyik. - nem teljesen értem. Mindenesetre nem mutatom jelét annak, hogy ne örülnék a lehetőségnek, hogy kettesben maradhatunk. William úgyse tud öt napig távol lenni a munkájától, én viszont az Imperium dokkolásáig kényszerpihenőn vagyok. Úgy sejtem, hogy Theoval kapcsolatban nem mondott nekem teljesen igazat a férfi, de nem kérdezősködöm, úgyis szereti hallatni a hangját, Will majd mesélni fog magától is. A cipős kérésnél a cipőtartók felé fordulok, majd féltérdre ereszkedem és elkezdem kifűzni a bakancsomat. Kell némi idő, mire mindkettőt leveszem, de aztán oda is kerülnek a helyükre. Régen volt már, amikor levettem a cipőt egy otthonba. Rég volt már otthonom... De annak idején számomra is természetes volt. Ahogy kész, a mamuszra pillantok, és mivel alapvetően fázós lábú vagyok, így nem bánom.
- Igazán aranyos, köszi! Kislány koromban volt utoljára ilyenem. - pillantok fel a másikra, miközben felhúzom a mamuszt is és egy picit se érzem cikinek a dolgot. Pont a méretem, kellemesen melegíti és kényelmes is. Hordani fogom! Felkelek végül, majd ismét szembe fordulok Williammel, és ez után figyelek szavaira. A kanapé az kimondottan tetszik, ahogy a filmekhez való hozzáférés is. Vajon fogunk együtt filmezni, mint egy normálisnak mondható pár?
- Te is fogsz velem filmezni vagy nem szereted az ilyen jellegű szórakozást? - érdeklődöm némi hezitálás után. Láthatja, hogy próbálok nyitni most én is, igyekszem nem a szörnyet látni benne, mert attól nekem se lesz jobb, és még némi mosoly is megjelenik az arcomon. Végül megnézem a konyhát is, és úgy sejtem, hogy most már az ételek minősége is más lesz a számomra. Végülis, ennyi jár azok után, hogy az övé leszek. Követem a férfit végül Theo lakrésze felé, majd biccentek arra, hogy nem léphetek be. Természetesen nem fogok, nincs rá okom.
- Boncolás? Azt hiszem, hogy nem meséltél el még mindent Theoról... Ki Ő valójában és mi ez az egész? A... a saját otthonodban... tesz ilyeneket? - nincs nagyon gusztusom az ilyen jellegű dolgokhoz, sőt, elborzaszt a tudat is, hogy ez valóság lenne. És mint hallom, William le is tagadta, hogy mi volt a valóság. Mi a fene folyik itt? Lehet, hogy nagyobb bajba vagyok, mint amekkorát eddig sejtettem? Egyre veszélyesebb ez a férfi.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 
 
Honeymoon
Nem bírom megállni, hogy ne bámuljam meg az arcát, s ne a szemét fürkésszem, amikor belép a lakásba a jövendőbeli feleségem. Annyira gyönyörű az arca, s az ajkai annyira hívogatóak, amely már-már bűnösnek mondható lenne. És félő, hogy elveszteném az önuralmamat, és józan eszemet arra az időre, amíg összeérnek az ajkaink. Próbálok nagyon kedves lenni vele, és nem erőszakosnak tűnni, nehogy megrémüljön. Finoman jelzem is felé, hogy csak kettesben leszünk napokig, mivel Theo nincs itthon, amire értetlenül vissza kérdez, hiszen szerinte Theo a komornyik. Kedvem lenne azt mondani, hogy már megint nem figyelt arra, amit mondtam, de nem teszem, hanem helyette inkább finoman megpróbálom elmagyarázni, minden véres jelenet nélkül.
-Azt mondtam, hogy hivatalosan Theo a komornyikom, de azért ne próbálj kávét kérni tőle, vagy reggelit. – adok neki jó tanácsot – ő amolyan kutató, az én privát kutatóm, de nem akarom, hogy tudjanak róla, - majd hozzá teszem - ezért van komornyik megnevezése.
Próbálok minél udvariasabb és kedvesebb lenni vele, hiszen én is azt szeretném, hogy jól érezze magát itt, és ne úgy mint egy börtönben. Ennek a kedvességnek egy kis rész az, hogy csináltattam neki egy mamuszt. Kissé izgultam, hogy tetszeni fog-e neki, s ha nem tetszik, akkor vajon be vallja –e? De szerencsémre úgy néz ki, hogy örül a kis ajándéknak, aminek szívből örülök, s próbálok nem arra gondolni, hogy esetleg megjátssza magát, hogy elcsábítson. De gyorsan elhessegetem a rossz gondolatokat és inkább figyelem, ahogy boldogan húzza fel a lábára a kis szőrös lábbelit.
-Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz. – mondom neki, miközben nézem a műveletet, s már nyújtom is a kezemet, hogy segítsek neki felkelni a lábbeli csere után, s meg is kezdődik a körbe vezetés a lakásban. Először a lakás „kis” pihenő sarkát mutatom meg a hatalmas kijelzővel, és kényelmes kanapéval, ami úgy néz ki szintén szimpatikus Sammy-nek, mivel vissza is kérdez, hogy én is szoktam ott pihenni, illetve filmet nézni.
-Esténként szeretek régi XX-ik századi filmeket nézni, de sokszor dolgozom is közben. – mondom neki a kérdésére a választ – persze ha zavar, hogy én dolgozom közben akkor kinevezhetünk olyan időszakokat, amikorra félre teszem a munkát, hogy csak ketten élvezzük az életet.
-Egyik kedvenc filmem a Peter Jackson által rendezett King Kong – mondom neki, persze próbálva nem utalni rá, hogy mennyire hasonló a mi kapcsolatunk is szerintem. – Egy hatalmas erejű szörnyeteg bele szeret egy szépséges nőbe, és meghal érte. – bár én nem hiszem, hogy képes lennék meghalni Sammy-ért, de tény, hogy nagy kockázatot vállalok az őszinteségemmel, s az árulása egyenlő lenne a halálommal.
Utána a lakás bemutatás Theo lakrészére terelődik, s hát nem annyira véletlenül elkotyogom, hogy egyszer véres volt a lakás a komornyikom miatt. Remélem, hogy rá harap a témára, és nem vacsora, vagy szex közben kell felvilágosítanom, hogy ki is az a Theo valójában. Gondolom, hogy most kissé görcsbe rándul a gyomra a boncolás és a vér miatt, illetve hogy eddig azt hitte mindent tud, s kezd rá ébredni, hogy még sem. Ahogyan régen mondták volna: Nem tudja milyen mély a nyúl ürege. Vagy valami hasonló.
-Theo akkor éppen az emberi fájdalomközpontok feltérképezésével foglalkozott, hogy mely pontokon lehet olyan fájdalmat okozni legkönnyebben egy embernek, hogy az harcképtelen legyen azonnal. – magyarázom olyan nyugalommal mintha csak egy próba baba töréstesztjét mesélném, s nem egy élő ember kínzását. – Ezért szereztem neki egy lázadót, aki nincs a rendszerben, ő meg különféle szondákat helyezett el a testében, hogy ellenőrizze a válaszjeleket az adott fájdalmakra. Arra viszont nem számított, hogy ez a szerencsétlen a fájdalom egy bizonyos szintje után adrenalint kezdetett el termelni, és nem érdekelte a fájdalom. Kitépte a kezéből a csöveket, meg a teste többi pontjáról a szondákat, felkelt az asztalról, és kiténfergett ide. – mondom az elmúlt eseményeket – balszerencséjére pont vacsorát főztem, s mivel nem tudtuk lefogni Theoval, így a baltát kellet használnom. – mutatok a konyhapultnál lévő hentesbárdra.
– De ne aggódj… - mondanám tovább, hogy semmi komoly bajom nem esett mert a fickó tele volt narkotikumokkal, de a PDA –m csipog, amire azonnal felkapom a fejemet, hiszen le némítottam, s egyetlen üzenet típus van, amire jelez méghozzá ha a tanácsból üzennek.
-Bocsánat, ezt meg kell néznem. – kérek elnézést, s máris lépek a kanapéhoz, a s veszem kézbe a PDA-mat. Az arcom a vidám kedves Williamból pillanatok alatt a meglepődött, és csodálkozó tekintet lesz, amit szerintem az elmúlt 30 évben nem igazán látott senki, aki él, max Theo. – Mi a rossebb? – szalad ki a számon, az üzenet olvasása után, s azonnal a TV-nek kinevezett nagy képernyőre rá küldöm az esküvő gratulációk üzenetét, és kívánság listákat, melléjük az illető profil képével. S hamarosan a nagy képernyőn 20-25 ember üzenete olvasható. Az sem érdekel, ha Sammy elolvassa, hiszen ennél durvábbakat is fog majd látni. Amint átfutottam az első oldalt, lapozok azonnal. Legalább 3-4 oldalt nézek így át, s van hogy vissza is lapozok, mire megtalálom amit kerestem. Adelaide Smith adatlapja marad a kijelzőn, s mellette a jó kívánsága, s hogy szeretné, ha a testvérét felébresztenénk. Pár pillanattal később a kijelző kettéosztódik, s a nő adatlapja mellet felhívom videó hívással az asszisztensemet, aki alig 2 másodperc alatt fel is veszi. Látszik a fiatal férfin, hogy meglepődik, de sejti, hogy nem véletlenül hívom, hanem valami fontos miatt.
-Üdvözlöm Uram, és Mississ … - itt megáll egy pillanatra, hogy miként is köszöntse Sammy-t a háttérben – Lewis. Miben segíthetek uram?
-Ha Adelaide Smith megjelenik a CSH hivatalában, akkor azonnal szóljanak nekem, s elrendelem vele szemben a 12es protokollt, illetve ha 2 napon belül nem jelenik meg, akkor gyűjtsék be. - mondom az utasítást ellentmondást nem tűrően.
-Igen is uram. – válaszolja a titkárom, s fel sem merül benne, hogy miért foglalkozok a nászutamon ilyen dologgal, s már kapcsolom is ki a kijelzőt, a PDA-t pedig teszem le a kanapé szélére.
-Elnézést kérek, – kérek bocsánatot Sammytől, amiért félbe hagytam a körbevezetést – de ez nagyon fontos volt.
Máris próbálom felvenni a fonalat, ott ahol abba hagytuk a körbe vezetést, de látszódik rajtam, hogy eddig fesztelenül örültem Sammy jelenlétének, de most az agyam félig máshol van még. Persze ha kérdést tesz fel Sammy akkor megpróbálok válaszolni rá, s csak után mutogatni a lakást.
-Szóval itt lenne egy kis fürdőszoba - mutatok az ajtóra a bejárat mellet – ez pedig a medence – s már nyitom is ki az ajtót, hogy megnézhesse

 
 

 


A hozzászólást William McGrover összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 20, 2019 10:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William & Sammy
Érzékelem, hogy érkezésemkor William hogy reagál, miként néz engem, és bár szívem szerint kerülném a tekintetét, most mégse tehetem meg. Tudom jól, hogy miért vagyok itt, ahogy azt is, hogy a sorsom már eldőlt. Callumnak igaza van, úgy kell viselkednem, ahogy azt a jövendőbeli férjem elvárja, csak így menthetem meg a saját életemet. Bár nehezemre esik, de meghajlok akarata előtt, mégha ez egyelőre még csak minimálisan is nyilvánul meg. Ő is normális, legalábbis egyelőre, és én inkább ezt a Williamat szeretném a közelemben tudni, sem mint azt, akivel a vacsorán találkoztam.
- Értem. Szóval a privát embered! - biccentek egy aprót. Teljesen érthető az, amit William tesz, de egyben meg is lep az, hogy elárulja nekem máris, hogy ki is Theo valójában. Tudom, hogy ma a férjem lesz, de továbbra is meglep az őszintesége, amitől bár félek, de valahol értékelem is. A mamuszra se számítok, de ezerszer kedvesebb ajándéknak tartom, mint azt a szexuális játékszert, amit a múltkor adott nekem és kötelezett a kipróbálására. Most nem várom meg, amíg azt mondja, parancsba adva, hogy húzzam fel, hanem magam teszem meg mindezt, és valóban örülök neki. Bár nem lenne rá szükségem, de nem fogom elutasítani. Kedves leszek, olyan, amilyennek szeretne, így pedig talán nem lesz oka ismét megalázni és bántani. A bók hallatán csak felpillantok rá, de láthatja, mintha kicsit zavarba hozna. Most olyan más... Az orvosis találkozásunkat juttatja eszembe. Kezem végül a felém nyújtott kézbe helyezem és engedem, hogy felhúzzon, de különös ismét ilyen közel lenni hozzá, érezni bőrét az enyémhez érve. Félek... Még mindig félek tőle. De próbálom ezt elnyomni, nem mutatom ki, így megkezdhetjük a körbevezetést. Bár képeket már láttam a lakosztályról, azért így, személyesen megnézve más az egész. Egy kérdést is intézek hozzá egy közös filmnézéses programra gondolva, így próbálok magam is érdeklődő lenni, nem pedig elutasító.
- Nem szeretnélek feltartani a munkádban William, de biztos lesz azért néha időd gondtalanul filmezni velem. - mosolygok ismét. Ki nem mondanám azt, hogy nem vágyom arra, hogy kettesben "élvezzük az életet", mert ha akarom, ha nem, megkap. De tudom jól, hogy rajtam is múlik, hogy milyen életem lesz mellette. A King Kong említésére aprókat pislogok felé, jelezve tekintetemmel is, hogy nem ismerem a filmet, amikor pedig meghallom a rövid összefoglalót, egy halk "oh" szalad ki a számon.
- Még nem láttam azt a filmet, de akkor a Szépség és a Szörnyeteg jobbnak tűnik, ott legalább nem kell meghalniuk a főszereplőknek. - vajon utalás akart lenni a King Kong? Nem, most nem Callummal beszélgetek, és William amúgy se oly botor, hogy eldobná az életét miattam. Tehát csak a film tetszik neki, tisztázom le magamban. Végül ismét Theo kerül előtérbe és az, hogy ki is Ő valójában, de a részletes beszámoló megfagyasztja bennem a vért is, így megmerevedek, miközben hallgatom vőlegényem szavait. Tehát ha ellenállóvá válnék se biztos, hogy a Perdára kerülnék, könnyű szerrel valamelyik őrült tudós asztalára. Erre eddig nem gondoltam, de most... Az ijedtség is kiül pofimra, bármennyire is szeretném titkolni, ahogy a végső csapásra se számítok. William oly könnyeden adja elő nekem a történetet, hogy csak vacsorát csinált, majd a baltát arra használta, hogy valakit átsegítsen a túlvilágra. Akarva-akaratlan a konyhapult felé nézek és kiszúrom a fegyvert is, miközben arcom kissé fehérebbé válik. Jól döntöttem, hogy nem hergeltem eddig a férfit. Továbbra se fogom, túl nagy veszélyben vagyok most.
- Szerencse, hogy... hogy nem lett bajod. - nyelek egy aprót. Azt mondom, amit mondanom kell, nem azt, amit valójában gondolok. Szerencsétlen ember... nem elég, hogy ki tudja mennyi fájdalmat kellett elviselnie, de így ért véget az élete. Itt szörnyetegek élnek és egyetlen rossz lépés elég lesz tőlem, hogy Theonál végezzem... vagy... móresre is taníthatnak. Ismerik a fájdalom okozásának a módjait, nem kell megölniük ahhoz, hogy betörjenek, felfogtam. Tökéletesen tisztán látok most már. Szerencsére a PDA megszólal, így nem kell mást mondanom, csak követem tekintetemmel a férfit, majd végül pár lépést is teszek felé, amikor meglepett arcát látom.
- Valami... valami gond van? - bátortalan a kérdés, de kíváncsi vagyok. Vajon jogom van kérdezni a munkájával kapcsolatban? Ha nem, úgyis közli majd velem. Mindenesetre a képernyőre tekintek és ekkor látom meg azt, hogy kik és miket írtak Williamnek az esküvői játékra. Én magam is hallottam róla természetesen, de nem hittem volna, hogy ennyien gratulálnak majd és minden jót kívánnak. Az én szemembe bezzeg mást mondtak... Gyávák! Figyelem a neveket és a képeket, majd pedig a kívánságokat is, de Callum láttán elönt a düh, mégis, kivülről nyugodt maradok. Megfigyelek mindenkit és elraktározom az információkat. Egyedül Raven nem okozott csalódást. A barátnőm megpróbált volna megmenteni, ha meg tud, de ez nem lep meg, rá mindig számíthatok. De mit akarhat Adelaide-tól William? Mielőtt megkérdezhetném, már el is indít egy hívást, amikor pedig engem is köszöntenek, csak zavartan biccentek.
- Üdv! - de mást nem mondok. Mi lehet az a 12-es protokoll? Egészen addig nem szólalok meg, amíg a hívás véget nem ér, csak akkor nézek a férfire.
- Mit szeretnél Ms. Smith-tól? Már ha... ha szabad kérdeznem. Persze megértem, ha nem tartozik rám. - visszakozok, hogy tudja, nem fogom faggatni, tőle függ, hogy megosztja-e velem ezeket az információkat vagy sem. De nagyon szeretném tudni, hogy mi történt, főleg, hogy látom, Will is más lett.
- Semmi gond! Kancellár vagy, fontos a munkád és egyértelmű, hogy előrébb való, mint az én körbevezetésem. - mosolyom ismét megjelenik, mely még mindig nem őszinte, de ezt a férfi nem láthatja, hiszen nem ismer még. Megnézem magamnak a fürdőt is, majd pedig a medencét, mely természetesen tetszik. Már hogyne tetszene? Bár akaratlanul is eszembe juttatja a Perdát és azt a bizonyos úszást, amit egy másik kancellárral együtt tettem meg, a segítségével. A tehersiklós esetet mégis messzire kell űznöm, feleslegesen kínzom magam vele.
- Nagyon tetszik! - ez így van, tényleg csodás. Hátrébb is lépek a medence ajtajából, hogy tovább haladhassunk, hiszen még van mit megnézni itt. A hálóra mondjuk nem vagyok kíváncsi...

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 5:34 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon
Előre eldöntöttem, hogy próbálom a lehető legjobb formámat hozni, s nem csak megjátszani a kedvességemet Sammy-nek. Igazából engem is meg lep, hogy nem megjátszani akarom, hanem megélni ténylegesen. Hiszen alig ismerem, az rendben hogy el fogom venni, de ez egy tudatos döntés volt, amiket logikai érvekkel alátámasztottam. Csinos, okos, erős nő, amilyenre szükségem van. De arra nem számoltam, hogy már ezen a napon ennyire fogok előre izgulni, s hogy ezen a napon ennyire ledobom magamról az álarcot. Ma nem William McGrover kancellár vagyok, hanem csak Will a férfi, aki egy gyönyörű nőre vár. A szívem is hevesebben ver, amikor kezet csókolok neki, s akaratlanul is azon jár az eszem, hogy milyen jó érzés lenne megsimogatni, amikor át veszem tőle a táskát. Röviden tisztázzuk, hogy Theo nem komornyik, s számomra meglepő módon el is fogadja, nem faggat róla tovább. A mamusznak látszólak örül, ami valahogy engem is boldogsággal tölt el, viszont avval hogy segítek neki felkelni, avval óvatlanná váltam, mivel nem gondoltam végig. Amíg csak lent volt a földön csak néztem, hogy mennyire szép, aztán amikor összeér a kezünk, az nagyon kellemes. Viszont amikorra felhúzom álló helyzetbe, akkor olyan közel kerülünk egymáshoz, hogy szinte csak a behajtott kezeink a távolság kettőnk között, miközben a szemébe nézek. Annyira gyönyörű, s annyira könnyű lenne most oda hajolni, hogy megcsókolhassam, de végül elengedem a kezét, s hátra lépek egyet, pedig szívem szerint előre lépnék. Biztos vagyok benne, hogy ő is kiolvassa a szememből a vágyamat, ezért inkább el is fordulok tőle és a körbevezetésre koncentrálok. Megmutatom a pihenősarkat, és kicsit beszélgetni kezdünk a filmekről is, meg arról, hogy én miként szoktam itt filmezni.
-Nem szeretném, ha olyan házaspár lenni, akik csak élnek egymás mellet. – magyarázom neki – Igen, sok a munkám, de ha szeretnéd, időnként félre rakom, hogy csak ketten legyünk. – ígérem meg neki. Persze ha nem szeretné, akkor tudok dolgozni közben. Már ha nem a testét fürkészem, mint most, miközben az egyik kedvenc filmemről mesélek.
-Nem láttad? - csodálkozok el, bár a szépség és szörnyeteget pedig én nem láttam, mert túl valószerűtlen volt számomra. Utána szóba hozom Theo-t és a szökött lázadó esetét, amitől Sammy látványosan lemerevedik. Nem ölelem meg, vagy érek hozzá, hogy megnyugtassam, pedig nekem jól esne, bár őt szerintem a hideg rázná ki. Így csak szavakkal akarnám megnyugtatni, hogy ne féljen már nem szökik meg senki, meg hogy ki lett fertőtlenítve, és a holtestet is eltüntettük Theoval, de sajnos a PDA-m csipog, ami nem jelent jót. Nem leplezem a megdöbbenésemet a hír olvasása nyomán, de igazából nem is tudnám, hiszen ilyen horderejű dolog még nem történt velünk. Sammy rá is kérdez, hogy mi a baj, de nem foglalkozom vele, hanem azonnal akcióba kezdek. Még arra sem veszek fáradtságot, hogy felemeljem a kezemet Sammy-nek, hogy most ne zavarjon. Egyedül a hívás végén figyelek a kérdésére, ami igazából több szerintem. Nem kapcsolom ki még a kijelzőt, hanem Sammy szemét kezdem el fürkészni, hogy vajon tényleg tudni akarja a választ?
-Említettem, hogy ne aggódj az esküvői nyereményjáték miatt. – kezdek bele a hosszú válaszba, hátha így könnyebben megérti. – Eszem ágában sem volt nagy esküvőt csapni. Alapvetően két célom volt evvel a játékkal. –mondom miközben vissza kapcsolom a sok-sok üzenetre. – Egyik az, hogy egy kis nászajándékkal kedveskedjek neked, még pedig úgy, hogy Raven Moor barátnőd fog nyerni, vagyis nyert ma reggel. – hozom be a hivatalos értesítőt, hogy ő is lássa mit nyert a barátnője. – A másik pedig, hogy ez a sok álszent ember itt gratulál, de valójában csak abban reménykednek, hogy az önző kívánságuk teljesül. Ne hidd el egyik üzenetet sem. Viszont avval, hogy elárulják egy igen nagy vágyukat. – Nagyítom ki Smith üzenetét – Evvel esélyt adnak nekem, hogy üzletet ajánljak neki, most majd kiderül, hogy a kedves doktornő mit képes megtenni, hogy a testvére felébredhessen. – nyomok pár gombot, és egy másik üzenet jön be. – Azért arra is kíváncsi vagyok, hogy a kisasszony mi mindent hajlandó megtenni ezért az apróságért. Nagy része alkalmatlan arra, hogy felkeressem, s eredetileg a doktornő is azok táborát gyarapította, de most úgy néz ki, szükségem lenne a segítségére. –sejtem, hogy eddigre már leesik neki, hogy nem olyan szívességről beszélek, ami legális, vagy éppen nem veszélytelen.
-Sam bármilyen kérdést feltehetsz nekem, és én őszintén fogok rá válaszolni mindig. – fogom meg a kezét és nézek a szemébe. – Csak tőled függ, hogy akarod hallani vagy sem a választ.
Persze elnézést is kérek, amiért félbe hagytuk a körbe vezetést, amire megnyugtatóan közli, hogy tudomásul veszi, hogy ilyen a munkám, és elfogadja, ami nagyon jól esik. S folytatjuk is a körbe vezetést, bár közben végig az üzenetre gondolok, s hogy mit kellene még tennem. Látszólag Sammy örül a medencének is, hiszen gondolom sem az Imperium sem a valkűr nem rendelkezik e féle luxussal. Folytatva a körbe vezetést a halóval szembeni ajtóhoz lépek.
-Kérlek állj ide. – igazítom az ajtóval szembe, mielőtt kinyitnám azt, s csak utána nyitom ki a szinte teljesen üres szobát, ami fehérre van festve. Egyedül a szoba közepén a földön egy kis piros bársony csomag van kék masnival átkötve.
-Ez a te szobád. Az pedig egy másik nászajándék neked. – mutatok a szoba közepén a csomagra, amibe az Ember Tragédiája című könyv két nyelvű változata van becsomagolva.
-Egy Európaának nevezet ország írójának megmaradt utolsó példánya. – mondom neki, miközben kibontja.

Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 9:08 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William & Sammy
Szinte rá se ismerek a férfira, annyira más, mint amilyen a legutóbb volt. Kedves és... figyelmes. Nem hamari, nem túlzó és nem is nyomulós, a megalázásnak pedig a legkisebb jelét se érzékelem. Mi történt akkor a múltkor? Miért volt velem olyan, amilyen? Mindenesetre most én is teljesen normális vagyok, így hagyom, hogy elvegye a táskám és még a kapott mamuszt is felhúzom, miközben próbálom elengedni a Theos témát. Oh érdekelne még mélyebben a dolog, de tudom jól, hogy nem szabad átlépnem azt a bizonyos határt, így meghúzom magam előtt és inkább felkelek. Kezem William kezébe kerül és ahogy felállok, megérzem teste közelségét... Eszembe jut az a pillanat, amikor az orvosiban is hasonlóan voltunk, de rögtön eltorzítja a kellemes perceket a panoráma éttermes emlék. Aprót nyelek, kezem is egy pillanatra akaratlanul is megremeg a férfi kezébe, így tudhatja, hogy bizony félek tőle, de nem sütöm le szemeimet, nem húzom el a kezem és nem is menekülök előle. Ha meg fog csókolni, akkor megteszi, mától joga van hozzá, én pedig ez ellen semmit se tehetek. Mégis, bár tekintete arról árulkodik, hogy engem akar, vágyik rám, hátrébb lép, majd folytatja a lakosztály bemutatását. Hatalmas kő gördül le szívemről, miközben próbálom összeszedni magam és követem őt. Miért fogta vissza magát? Ez lehet a taktikája? Vagy rájött volna és beismerte saját magának is, hogy a randevúnkon elszúrta? Áh... azt kötve hiszem.
- Az csak kettőnkön múlik, hogy milyen házaspár leszünk. - mondom visszafogottan, hiszen sok minden függ tőle is. Nekem az egymás mellett élés tökéletesen megfelelne, főleg, hogy az időm nagy részét az Imperiumon töltöm majd, de ki tudja, talán lehet másképp is. Ha már vele kell lennem, én se bánnám, ha a kellemetlen, fájdalmas és megalázó kapcsolat helyett valamennyire képes lennék elfogadni őt magam mellett.
- Amikor lehetőséged lesz rá. - biccentek aprót, udvariasan, így jelezve Williamnek, hogy tényleg csak akkor helyezzen engem a munkája elé, hogyha úgy gondolja, hogy megteheti. A filmet viszont, amit említ, nem láttam, ami mintha meglepné a másikat.
- Nem, de szívesen megnézem veled. - a filmeket egyébként is szeretem, így nem látom okát annak, hogy ne nézzük meg együtt. Most jó pár napot kettesben fogunk tölteni és a filmnézés ötlete hangzik az egyik legjobbnak számomra. Remélem, hogy Ő is értékelni fogja, hogy próbálok magam is nyitni felé, mégha lassan is. Egyelőre ennyire telik. Ezt követően viszont ismét visszatérünk Theohoz, és vele együtt a félelmem is visszatér. Olyasmit mondok, amit mondanom kell, de letagadni nem tudom a nyilvánvalót a férfi előtt, hogy mennyire megrettentenek tetteik. Ekkor szólal meg a PDA és marad félbe a beszélgetéssel együtt a körbevezetés is. De hogy mi történt, arra nem kapok választ, pedig kíváncsi lennék rá. Talán meg tudnám nézni William PDA-ját, amikor alszik... fel is tudnám törni, ha ügyes vagyok, de... veszélyes lenne. Nem, egyelőre ezt nem kockáztatnám meg. A kivetítőn megjelennek az esküvői jókívánságok és azok a személyek is, akik írták őket, természetesen képekkel. Adelaide-hoz viszont visszatérünk, de vajon miért? Mit akar tőle a jövendőbeli férjem? Végig is hallgatom a válaszát és először meg is nyugtat kissé, hogy a nagy esküvőt továbbra se akarja erőltetni. Ez után viszont a nászajándék kerül szóba és Raven, ami egy pillanatra meglep.
- Honnan tudod, hogy Raven a barátnőm? - persze láthatott minket felvételeken, hogy remekül elvoltunk egymással, de én biztos, hogy még nem mondtam neki. Ki tudja, hogy mióta figyel és ez félelmetes. Mindenesetre a válasz után - vagy annak hiánya után -, elhallgatok és tovább figyelem a férfi szavait. Logikus elgondolás, okos megoldás.
- Így már értem, hogy miért volt ez a játék. - viszont Adelaide még mindig érdekelne. Kezem a férfi kezébe kerül, így lassan szemeibe nézek, miközben hallgatom komoly szavait. Vajon tényleg minden kérdésemre jó lenne tudnom a választ? Én se vagyok biztos benne.
- Szeretném megtudni, hogy mit szeretnél dr. Smith-től és... - itt a PDA felé tekintek - hogy miért lepett meg annyira a kapott üzenet. Elárulod, hogy mit tartalmazott? - ez egy remek teszt is a számára. Persze hazudhat nekem, bármikor megteheti, de vajon őszinte lesz? Ha mindig felel nekem, akkor most itt a bizonyítás ideje. Kezem nem húzom el egyelőre a kezéből, türelmesen várok és csak miután ezt a témát lezártuk és folytatjuk a hely felfedezését, akkor lépek el tőle. A fürdő után a medencét is megláthatom, majd egy szoba elé érve sejtem, hogy mi fog következni. Az az én helyem lesz elvileg, de én kértem, hogy ne rendezze be, mert majd én szeretném. Legalább lesz mivel lekötni magamat. Meg is állok, ahogy kéri, majd amikor az ajtó kinyílik és meglátom az üres szoba közepén az ajándéktárgyat görcsbe szorul a gyomrom. Akaratlanul is az jut eszembe, hogy egy olyan ajándékot kapok tőle ismét, amit a panoráma étteremben is adott nekem vagy esetleg ugyanazt. Félek is megindulni felé és szerintem tekintetemből is kiolvashatja, hogy mire gondolhatok. Mégis, pár hosszúnak tűnő perc után odasétálok a dobozhoz, majd picig megremegő kézzel kezdem el kicsomagolni, próbálva lélekben felkészülni a legrosszabbakra. De amikor meglátom a könyvet és azt, hogy melyik, elkerekednek szemeim, miközben végigsimítok a boríton.
- Csodálatos ajándék! Köszönöm William! - ezt eltalálta. Egy olyan művet kaptam tőle, ami közel áll hozzám, nagyon is közel. Finoman belelapozok, majd végül elmosolyodom és magamhoz ölelem, a csomagolást pedig egyelőre a földön hagyom, majd később eldobom. Felkelek, majd a könyvet magamhoz fogva lépek William elé, és eljött az ideje a bátor kérdésnek.
- Ha most ilyen kedves ajándékot tudtál adni nekem, akkor miért csináltad velem azt a panoráma étteremben? Miért bántottál és adtál egy olyan ajándékot, amiről te is tudod, hogy nagyon nem helyénvaló? - tényleg tudni akarom a választ. Oly sokszor gondolkodtam már ezen. Most nem veszem le róla a szemeimet és bármennyire is zavarba ejt a múltkori eset, meg kellett kérdeznem. Miért vett egy vibrátort? Miért kényszerített arra, hogy vetkőzzem le, majd kezdjek el maszturbálni előtte, kipróbálva az ajándékát? És... miért ütött meg? Mi volt a tettei mögött? Mit akart velük elérni? Sokkal szimpatikusabb az a férfi, akit most látok magam előtt, még akkor is, hogyha tudom, hogy mennyi kegyetlenséget művelt, mint az, aki rettegésben tartott a vacsoránk alkalmával.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 6:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon
Szerintem jól indul ez a nap, vagyis inkább ez a beköltözés. Próbálok úriember lenni, hogy lenyűgözzem, annyira amennyire csak lehet. Tudom jól én is, hogy múltkor túlléptem azt a bizonyos határt, s ezt nem árt jóvátennem. Pedig tudom, hogy ma még erős dolgokról kell beszélnünk majd mint Theo. Próbálom halogatni egy kicsit, amikor rá kérdez, s szerencsémre nem is firtatja nagyon. És pont emiatt az úriemberiség miatt van, hogy abban az ominózus pillanatban inkább hátra lépek, mint sem előre. Pedig sejtem, hogy milyen jó lenne a másik lehetőség. Bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy viszonozná a csókomat, úgy mint ott az orvosiban, de így hogy hátra léptem most nem is tudom meg. Azért egy félig megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, amikor felfogom, hogy képes voltam megtennie, de ugyanakkor abban a sóhajban benne van a bánatom is, hogy nem tettem meg. A beszélgetés, és körbevezetés a filmezésre terelődik, és arra, hogy milyen házaspár is leszünk. Ő próbálja bizonygatni, hogy csak kettőnkön múlik, hogy milyen házaspár leszünk. Bár lehet, hogy nem bizonygatni akarja, hanem megnyugtatni, de nem sikerül vele.
-Nem csak rajtunk múlik, - mondom halkan – Kancellár vagyok.
Próbálom nem megígérni neki, hogy sok közös filmezés lesz, amikor nem dolgozok, de tudom, hogy úgy sem tudnám betartani, persze örülnék, ha lennének ilyen esték, s ki is fejtem neki, hogy jól esne, de ügye tanácsos vagyok. Sammy látszólag ezt elfogadja, hogy akkor lesz ilyen alkalom, amikor úgy hozza az élet, és a munka, s ez neki megfelel. De erős a gyanúm, hogy e mögött az is áll, hogy nem szeretne velem kettesben maradni, elvégre még úgymond idegenek vagyunk.
-Akár ma este is meg tudjuk majd nézni – mosolygok rá kedvesen, amikor közli, hogy szívesen megnézné velem. – már ha jó neked.
Tudom, hogy előbb vagy utóbb szót kell ejtenünk az este egyik nagy sokkhatásán, Theon. Ezért felhozom a témát, és egy elég véres felvezetéssel hozom Sammy tudtára, hogy Theo nem komornyik, hanem egészen más. Látszik rajta, hogy megrémült, ahogy pár perc múlva az én arcomon is tisztán látszódik a döbbenet az üzenet hatására. Azonnal vissza is váltok a kedves férj üzemmódból a tanácsos üzemmódba, s neki állok intézkedni, de utána próbálom elmagyarázni neki, hogy mi is volt ez a nyereményjáték, ami látszólag nem sokkolja le, ami jó hír, de nekem szegezi a kérdést, hogy honnét tudom, hogy Raven és ő barátok. Nem tagadja, hanem visszakérdez, szóval jól tippeltem.
-Egészen mostanáig csak sejtettem, de mivel nem cáfoltad, így igaz. – állapítom meg a tényt. – A hajók kapitányai elég részletes jelentéseket szoktak írni, s nekem van egy ügyes algoritmusom, amit rá engedtem az elmúlt évek jelentéseire. Az pedig kilistázta nekem, hogy a neved közelében a jelentésekben milyen nevek mennyiszer szerepelnek. Majd ezek után szűrők segítségével eltávolítottam a felesleget, és elkezdtem úgy elemezni. Például tudtad, hogy a legtöbbször valami műszaki kollégával töltesz? De ami meglepőbb, hogy igen gyakran mégis Moor kisasszony neve szerepelt. – kapcsolom is a kijelzőre a statisztikákat, amiket készítettem anno, ahol diagramok, és idézetek szerepelnek a jelentésekből, hogy Moor tudományos tiszt megint a gépházban tudtom utolérni – Szóval vagy szeretők vagytok, vagy titkos lázadók, vagy barátok. Ezek után már csak ki kellet kérnem az állomás és a hajó biztonsági felvételeit az elmúlt időszakban, s rá keresnem kettőtökre. – közben a kijelzőn pillanatképek jelennek meg, ahogy Sammy és Raven sétál a folyosón, ülnek egy asztalnál, ülnek a lépcsőn, és még számtalan kép. – Ezeket megnézve nem úgy néztek ki, mint akik rosszban lennétek.
-Úgy érzem, hogy időnként elfelejted, hogy az a munkám, hogy tudjak az emberekről mindent, és hogy felismerjem a hazugságot, csalást. – mosolygok rá kedvesen, s közben megpróbálom finoman megsimogatni az arcát. – Napi szinten százával hazudnak nekem.
Közben Sammy keze lassan a kezembe kerül, amitől egy kicsit megborzongok, és érzem, hogy libabőrös leszek, nézem a szemét, miközben közli, hogy megérti a játékot. Ebben igazat is mond, hogy megérti, de el is fogadja vajon? Majd jön a kijelentés, hogy tudni szeretné, mit tervezek a pszichológussal, amit persze örömmel meg is osztanék vele, de amikor a elfordítja a tekintetét, akkor követem, hogy mire néz, s amint kimondja a szavakat, hogy az üzenet is érdekli, akkor kihúzom a kezemet az övéből, hogy tisztán tudjak gondolkozni.
-Nem tudod, hogy mit kérsz. – mondom halkan, s lépek egyet hátra, mintha csak félnék tőle, ami igaz is, hiszen ha úgy kellene döntenem, hogy hozzám ér, biztos vagyok benne a döntés végeredményébe, de itt át kell gondolni a dolgokat. Pár másodpercre le is hunyom a szememet, amíg mérlegelem az érveket ellene és mellette.
-Amit kérsz, az az életedben kerülhet, - mondom miután kinyitom a szememet, és az övébe nézek – és az enyémbe. Ha Victor megtudja, hogy elmondtam neked, akkor nagyon hamar mind a ketten a Zsilipkapu túloldalán találjuk magunkat, és nem egy siklóban, hanem anyaszült meztelenül… Nem fogja érdekelni, hogy Kancellár vagyok, és többi Kancellárt sem. – mondom teljesen komolyan – Erről a dologról még senki nem tud a Kancellárián kívül és pár szerencsétlenen kívül. De azon se lennék elcsodálkozva, ha azokat baleset érné a napokban. – sejtem, hogy ez számára nem hangzik annyira rémisztőnek, mivel a nép szerint a tanács naponta tüntet el embereket.
-De állom a szavamat. – mondom, miközben nyújtom fel a bal kezemet, hogy a kanapéra vezessem, s amikor leültünk, akkor adom oda neki csak a PDA-mat, hogy megnézhesse a még megnyitott üzenetet amit kaptam. Néma csendben ülök mellette, amíg elolvassa, nem szólok semmit. Gondolom rá is olyan hatással van az üzenet, mint rám. De gondolom utána számtalan kérdése lenne, mint nekem. Hiába mondtam volna el neki szóban, ez annyira hihetetlen, hogy nem hitte volna el nekem, én sem hinném el, ha valaki csak úgy mondja.
A körbevezetés folytatásképpen az ő leendő szobáját mutatom meg neki, s benne egy apró kis ajándékkal. Na jó nem annyira kis apró, mivel nagyon is sokba került nekem, hogy be tudjam szerezni, de remélem megéri. Nézem, ahogy óvatos mozdulatokkal halad az ajándéka felé, mintha csak attól félne, hogy felrobban. Szívesen megsürgetném, hogy szedd már össze magad, de megállom, és nem mondok semmit, hanem csak némán figyelem, ahogy lehajol érte, s akaratlanul is alaposan megbámulom a formás hátsóját. Az ajándék kibontása is csiga tempóban történik, s már én is egyre türelmetlenebb vagyok, s már-már sürgetni akarom, amikor megjelenik az gyönyörű csillogás a szemében. Örül neki, s nem is titkolja, amire végre én is megkönnyebbülök, és elmosolyodok. ha most itt állna előttem szinte biztos, hogy megpróbálnám megcsókolni, annyira gyönyörű. A csomagolást hátra hagyva lépdel kifelé a könyvvel felém, kissé oldalra hajtva a fejemet nézem a szemetet, már mint a csomagolást a földön. Kissé talán még egy kis szikra is kipattan a szememből, hogy beköltözik, és máris kupit csinál, miközben nálam minden a helyén van. De nem szólok semmi, csak nézem a szép szemeit, s próbálok arra gondolni, hogy szemetet hagyott a szoba közepén. Ahogy elém lép azonnal hajolok kissé közelebb, hogy megcsókoljam, mert biztos vagyok benne, hogy ő is ezt akarja, de ehelyett nekem szegezi a kérdést. Kérdéseket. Amitől meglepődök, s és zavarba is jövök. Gyorsan vissza egyenesedem, hogy tudjak válaszolni.
-A Földön nem volt helyénvaló olyan ajándékot adni? Én úgy tudom, hogy a házasok vettek ilyet is egymásnak, meg ruhát, bilincseket, és számtalan hasonló dolgot. – kérdezek vissza meglepetten, bár már tudom, hogy valószínűleg nem – Tudod, én tényleg csak jót akartam avval a játékszerrel neked. Bár elismerem, hogy az, hogy rávettelek, hogy játssz magaddal, az sok volt. De úgy gondoltam, hogy mint házasok ez nem tabu kettőnk között.
-Sajnálom, ha megbántottalak. – kérek bocsánatot őszintén. – De értsd meg, hogy én adok egy ajándékot, amiről nem tudom, hogy neked sértő, akkor joggal várhatom el, hogy örülj neki, és nem értettem, hogy miért nem akarod használni. Ezért voltam dühös rád. Azt terveztem, hogy örülni fogsz neki, s közösen éljük meg a gyönyört, anélkül, hogy egymáshoz érünk.

Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 7:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William & Sammy
Én is úgy érzem, hogy eddig még meglepően normálisan alakul ez a nap, de ki tudja, hogy mikor vált át valami másba. Mindenesetre igyekszem úgy viselkedni, ahogy azt William elvárná tőlem, nem adva okot arra, hogy mérges legyen és megváltozzon a hangulat. A közös filmnézésre is ezért térek ki, amely úgy tűnik, hogy nincs a férfi ellenére.
- Most már itt lakom, veled és a Valkűrön nincs dolgom, így nem tudok okot arra, miért ne érnék rá. - mosolyodom el kedvesen, hiszen ez az igazság. Nincs semmi más programom, és ha lenne se tehetném meg, hogy William elé helyezzem. A Valkűr pedig most elvan nélkülem, a mai nap a miénk és érzem, hogy nagyon hosszú lesz. A Theoról kiderült dolgok se segítenek, mégis, egyelőre megpróbálom háttérbe tolni ezeket a gondolatokat és a PDA is megzavar minket, melynek üzenetéről egyelőre még nincs tudomásom, viszont a kivetítőn megjelenő jókívánságokat látom, ahogy Adelaide kiemelését is. Raven is szóba kerül, én pedig valóban nem tagadom le a nyilvánvalót, botorság lenne.
- Igen, igaz. Az Imperiumon a barátom lett. - biccentek rá. Mindenkinek szüksége van barátokra, mi pedig ha különös módon is, de egymásra találtunk. William nyomozása viszont meglep, pedig számíthattam volna rá, hogy figyeltet, így hallgatom végig kíváncsian azt, amit mond, a kérdésére pedig bólintok.
- Mivel a gépészek alám tartoznak főgépészként, így egyértelmű, hogy velük töltöm a legtöbb időt. Gondolom azt is tudod, hogy munkamániás vagyok. - ezt már egyszer tisztáztuk. No de a statisztikákra tekintek, majd a férfi feltételezéseit is hallgatom, miközben a képek is előkerülnek rólunk. Jaj Raven, félek, hogy veszélybe sodortalak...
- Jól vontad le a következtetéseket! - tekintek a férfi felé, így tudatosítva benne még egyszer, hogy barátok vagyunk, nem szeretők és nem is ellenállók. De igaza van, néha képes vagyok megfeledkezni róla, hogy a pozíciója mivel is jár. Ő kancellár, akkor is, ha a férjem lesz. Callummal miért vagyok képes másként viselkedni? Bár nála mindig a szemeim előtt lebegett a rangja, Williamnél... magam sem tudom. Vele kapcsolatban teljesen össze vagyok zavarodva, és most a simításánál le is sütöm szemeimet zavartan, miközben érzem az utalását is. Tudom, hogy mit írt fel arra a papírra... ne hazudjak neki.
- Én nem hazudtam... - most tényleg nem, és ezt most már szemeibe nézve mondom neki, miközben kezem a kezébe kerül. Ő mindig azt mondja nekem, hogy őszinte lesz hozzám, és kérdezhetek, így én meg is teszem most ezt, kihasználva azt, hogy milyen pozíciót ajánl nekem azzal, hogy a felesége leszek. Nem vagyok hülye lány, hogyha már áldozatokat kell hoznom neki hála, akkor megpróbálom a legjobbat kihozni a dologból és ki tudja, talán képes leszek hatni Williamre is idővel, így pedig jobbá tenni a világunkba, még akkor is, hogyha a háttérből teszem majd mindezt és senki se fog tudni róla. Látom, hogy hezitál, elereszt és hátrébb lép, ami őszintén megdöbbent.
- Te kérted, hogy bízzak benned, William. Most én kérem, hogy te is bízz meg én bennem. A feleséged leszek... Ki másban bízhatnál, ha nem bennem? - ki mással beszélhetné meg a dolgait? Persze a mi házasságunk nem szerelmen alapul, hanem kötelezettségen, Ő viszont engem választott, engem akar, még az után is, hogy tudja, én nem őt. Nos, itt vagyok, az övé vagyok, akkor bizonyítsa be, hogy mennyire tekint majd engem feleségének... méltó társának. Az első mondat hallatán egy kicsit megdermedek, de nem visszakozom, még akkor se, amikor a magas rangú tiszttel jön.
- Vállalom a kockázatot, ha te is. Amit most elmondasz, az nem kerül ki innen! - ezt veheti ígéretnek is. Ha ilyen komoly a dolog és valóban elárulja, akkor meg fogom őrizni a titkát és senkinek se árulom majd el. Még Ravennek se... nem kockáztatnám a legjobb barátnőm életét. Végül amikor kezét nyújtja, most nem hezitálok, elfogadom azt és a kanapéhoz sétálok vele, ahol egymás mellé leülve kerül hozzám a PDA-ja. Tényleg állja a szavát... Nem szóban mondja el, amit hazugságnak is vélhetnék, hanem a megnyitott üzenetet mutatja, amit tényleg most kapott. Látom a dátumot is rajta és a titoktartásra felhívást is. William szemeibe nézek, majd végül elolvasom az üzenetet, de akár csak Ő, úgy én magam is ledöbbenek.
- Ez lehetetlen... - suttogom halkan, majd még egyszer elolvasom és ez után teszem csak le magam mellé a szerkezetet. Így most már... most már mindent értek. Valóban nem lenne jogom ezt tudni, és biztosra veszem, hogy nem kevés munkával fog járni ez a kancellárok számára.
- Köszönöm, hogy bíztál bennem! - ennyi kijár neki. Még kérdezek egy-két felesleges dolgot, hogy vajon mi a terve, de bizonyára még túl korai, így a beszélgetésünk ezen része hamar lezárul és folytatódik a körbevezetésem.
Az ajándék is előkerül, amire nem számítok és amitől okkal tartok is, mégis, a csomagolás lekerülte után boldogság tölt el. Egy könyv, méghozzá nem is akármelyik! Magamhoz is ölelem az ajándékot, miután megköszönöm neki, majd végül felé indulok, de pár lépés után meglátom, hogy a csomagolást nézi, így zavartan pillantok én is hátra, majd lépek vissza és kapom fel azt a szoba közepéről.
- Nem hagytam volna ott. - jelentem ki őszintén, hiszen nálam is mindig rend van, de így legalább már Őt se zavarja. Össze is hajtom, miközben elé érek, de ahogy közelebb kezd hajolni hozzám, már fel is teszem a kérdéseimet. Nem fogom megcsókolni, nem akarom megcsókolni őt. Még kérdéseim vannak, amikre válaszokat akarok. Őszinte válaszokat, de a kérdése már nem is lep meg annyira. Attól tartok, hogy ismét félre lett tájékoztatva a kancellár úr.
- Nem, nagyon nem volt az! És lehet, hogy bizonyos párok élnek ilyesmivel, de Ők már jó ideje együtt voltak... - kezdek bele, de a bilincs nem tudja elkerülni a figyelmemet. - Szóval, nem szeretném, ha ilyesmit adnál nekem. Főleg nem bilincset. - nem akarnám, hogy megbilincseljen és kiszolgáltatottá váljak előtte. Félek tőle így is, de úgy... rettegnék. Nem, arra nem kerülhet sor.
- Az ilyesmihez idő kell William és te nem adtál nekem időt, hanem azonnal akartál mindent. De... hogy kérhettél ilyet, amikor még soha nem voltunk normálisan se együtt? - tényleg nem értem. Mert ha pár hónap múlva jön ezzel, akkor még megbocsájtható a dolog, talán érthető is, de így? Máris ezzel indítani? Végül a nekem járó bocsánatkérés is elhangzik, mely kezdetben jó, de rögtön képtelen vagyok elfelejteni és megbocsájtani... főleg, mert Callum is hallotta az egészet és mert még egy pofont is adott.
- Én is sajnálom, hogy úgy telt az az este, ahogy. Lehetett volna másképp is. - ezt Ő is tudja. Én direkt szépen felöltöztem és még szájrapuszival is köszöntöttem őt, úgy érzem, hogy mindent megtettem, ami elvárható, de teljesen összetört és zokogtam miatta a kabinomban. Igyekszem erős nő maradni, de az túl sok volt nekem.
- De a reakciómból tudhattad, hogy sértő és amikor mondtam, hogy nem akarom használni, akkor is rám erőltetted, ahogy... ahogy a vetkőzést is. Miért nem bírtad kivágni, amíg önként adom magam neked? Miért akartad, hogy féljek tőled? - mert félek. Nem tagadom már, felesleges lenne, így állok előtte továbbra is, szemeit figyelve, a közös gyönyörnél pedig most már csak felsóhajtok. Ennyire kiéhezett lenne?
- Első randevún nem kérünk ilyet. Én azt hittem, hogy úriember vagy, de nem ezt érzékeltem. Nem tudom, hogy az előző feleségeiddel milyen volt a viszonyod, de te akartál engem, miért nem fogadsz el úgy, amilyen vagyok? - vagy talán nem is engem keresett. Kicsit rámarkolok a kezemben lévő könyv csomagolására, de nem tágítok. Ezt muszáj megbeszélnünk...

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 22, 2019 11:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon
Remélem, hogy ez a nap úgy fog eltelni, ahogy én elterveztem a fejembe, s próbálok minél jobban uralkodni magamon, hogy ne legyek túl mohó, vagy erőszakos. De arra nem számítottam, hogy a mai nap során nem ez lesz a legnagyobb buktatónk, hanem a Sorsnak nevezet vak nőci, aki döfködni kezdet a nagy kötőtűjével vagy mije van neki. A filmezésig nem is ugat bele az életünkbe a nőci, s kifejezetten megörülök, hogy Sammy igent mond a ma esti filmnézésre. Ennek annyira megörülök, hogy kedvem lenne felkapni Sammy-t, s forogni vele egyet. De türtőztetem magam.
-Akkor javaslom gyorsan fejezzük be a körbe vezetést, intézzük el a szükséges papírmunkát, hogy utána minél hamarabb tudjunk filmezni. – mosolygok vissza kedvesen, s vidáman.
Úgy gondoltam, hogy az este nagyon durva része Theo lesz, így próbálok minél előbb túlesni rajta. A kis mesém után látszik, hogy Sammy nem viselte jól ezt a részt, de a terveim szerint majd az ajándék és a lakás többi része eltereli a gondolatait erről. De nem tudjuk zökkenőmentesen folytatni, mert az a Vak Nőci itt szól bele az életünkbe, és az egész emberiség életébe. Szó nélkül magára hagyom Sammy-t, hogy kezdjem intézni az ügyeket, amik nem várhatnak. Nem zavar, hogy látja a kivetítőn a mocskos kis játékomat, amivel megint megvezettem a népemet, s el is magyarázom neki, hogy miért csináltam ezt az egészet. Miatta. Vagyis, hogy a feltételezhető barátnőjének kedvezzek, így neki is. Persze csak feltételezem, hogy Moor és ő barátok, de ezt az okfejtésemet ki is fejtem neki, amire csak helyeselni tud, bár kis magyarázkodásba is kezd, hogy ő gépész, és munkamániás, amire csak elmosolyodom, s lágyan megsimogatom az arcát, ha nem húzódik el.
-Tudom kedvesem, hogy munkamániás vagy. – hiszen ezt már megbeszéltük – Ez egy közös vonás kettőnkben, ahogy az is, hogy a munkánkért harcolunk, s próbálunk a legjobban helyt állni.
A megjegyzésem, hogy elfelejtette, hogy a munkám a hazugságok felismerése kissé más fajtaértelmezést nyer számára, mint amire utaltam. El kezd magyarázkodni, hogy ő nem hazudott nekem. próbál a szemembe nézni, miközben meg fogja a kezemet.
-Nem azért mondtam, hogy utaljak rá, hogy esetleg hazudtál nekem. – nyugtatom meg kedvesen, majd megcsókolom a kezét – Csupán megállapítottam, hogy megfeledkeztél arról, hogy mi a munkám nagy része. Esténként különféle elemzéseket csinálok, hogy melyik jelentésnek mennyi lehet a valóságtartalma. Nap közben pedig síró nők jönnek hozzám, hogy veri őket a férje, s könyörögnek a válásért, pedig az nem is veri őket, csak egyszerűen nem akarnak avval az adott férfival élni. És meg sem próbálják.
Nem terveztem, hogy Sammy-t beavatom a Kancellária ebben az ügyébe amit most felkavarta az állóvizet, de próba elé állít. Érzem, és logikusan is tudom, hogy ez egy teszt. Előtte mondtam ki, hogy bármit kérdezhet, s ő megteszi. Próbálom figyelmeztetni, hogy ez milyen következményekkel járhat, ha elmondom neki, de még így is tudni akarja. Bátor, és bolond is egy kicsit egyszerre. Végül beadom a derekamat, hogy megosztom vele ezt a bizalmas információt, de nem én fogom elmondani, hanem olvassa el. Figyelem, ahogy elolvassa, s körülbelül én is hasonlóan reagálhattam le, mint ahogy ő. De azért még egyszer elolvassa. Biztos vagyok benne, hogy ő sem hiszi el elsőre. S már jön is a kérdés, hogy mi a tervem evvel.
-Először ki akarom deríteni, hogy valódi információ vagy csak … - itt elgondolkodom a földi kifejezésen, majd bátortalanul kimondom – liba. Az én műszaki ismereteim szerint a Dominium a legnagyobb ember építhette dolog, mivel a nagyobbak összeroskadnának az önsúlyuk alatt. Szóval Simth doktornőt akarom rá beszélni, hogy derítse ki nekem mi a valós tartalma ennek – mutatok a levélre – vagy sem. Gondolom a napokban lesz erről egy rendkívüli ülés is a tanácsba.
A további részletekbe nem szívesen megyek bele Sammynek, mivel nincs kedvem részletezni, hogy mi is fog történni, s hogy valószínűleg a fiatal pszichológus átéli első majdnem megerőszakolását, hogy ha nemet akarna mondani nekem. Inkább visszatérünk a lakás körbe mutogatására, és az este második ajándékára a könyvre. Annyira megörül a könyvnek, hogy a szemetet is hátra hagyná majdnem, de gondolom olyan arckifejezéssel néztem a szemétkupacra, hogy észbe kap, és felszedi, majd ismét magyarázkodni kezd, hogy nem hagyta volna ott, s hogy ő is rend szerető.
-Köszönöm. – mondom őszintén, hiszen ennem nagyon zavart volna, ha ott hagyja. Bár szerintem megálltam volna szó nélkül egy ideig.
Az ajándék miatt vártam volna a csókot, de ehelyett csak számonkérést kapok, hogy miért tettem azt vele, amit tettem legutóbb. Próbálok röviden válaszolni, s nem nagyon bele menni a részletekbe, és elmagyarázni neki, hogy a Földön is adtak ilyen ajándékokat egymásnak az emberek. Még bocsánatot is kérek tőle, de ő nem elégszik meg ennyivel jobban bele megy a kérdésekbe. Először elmagyarázza, hogy ez az ajándék nem volt megfelelő, s csak olyan párok adnak egymásnak ilyet, akik egy ideje együtt vannak.
-Mennyi idő az „jó ideje együtt voltak” ? – teszem fel a kérdést, mivel ez eléggé megfoghatatlannak hangzik. – 1 hónap? 1 év?
Erős a gyanúm, hogy nem azt fogja válaszolni, hogy mi már elég ideje vagyunk együtt ehhez, így gyorsan a válasz után hozzá is teszem.
-Akkor kérlek a hálóban ne vedd figyelembe a dobozt az ágy közepén, majd elpakolom. – mondom komoly képpel, mivel hát ma van az esküvőnk, így készültem szexi ajándékkal is. De úgy látom, nem kellet volna. Megint avval jön, hogy az ilyenekhez idő kell, d kijelenti, hogy nem kérhetek ilyet, amíg nem voltunk rendesen együtt. Szóval ha már voltunk együtt „rendesen” akkor már kérhetek ilyeneket? Kicsit kételkedek, de ezt mondta. Majd a bocsánatkérésem után rá tér arra, hogy ő is sajnálja azt az estét, s számon kéri rajtam, hogy ha tudtam, hogy nem jó neki, akkor miért erőltettem rá.
-Kancellár vagyok. – kezdem megadni neki a választ. – Megszoktam, hogy engedelmeskedjenek nekem, s rosszul viselem, ha valaki nem teszi azt, amit mondok. Függetlenül attól, hogy mi a parancs. ebből fakadóan türelmetlen is tudok lenni. Sokszor az emberek vonakodnak megtenni azt amire kérem, ilyenkor megszoktam, hogy… - majdnem azt mondtam, hogy kényszeríteni kell, de utolsó pillanatban módosítok – motiválni kell őket. Az elutasítást eléggé rosszul viselem. És ha éveken keresztül így élsz, így dolgozol, nagyon nehéz ezt levetkőztetni.
-A kapitányt megkerestem, amikor át lettél helyezve hozzá. – kezdem magyarázni a helyzetet – Arra kértem, hogy vigyázzon rád, amíg kint vagytok, cserébe kapott egy csomó embert, és eszközt is. Ő pedig nemet mondott. Vagyis nem nemet, hanem azt mondta, hogy nem tudja garantálni a biztonságodat minden körülmények között. Ezért is döntöttem úgy, hogy vissza helyeztetlek az eredeti hajódra, s hogy megbüntetem a kapitányt, amiért ilyet mert mondani. Jelenleg a Valkűr a dokkolás alatt olyan leltár ellenőrzéseket fog elvégezni, amely mellet aludni nincs idejük. Emellett egy költségvetési bizottság is át nézi a kapitánnyal az összes jelentés az elmúlt 2 évből, hogy feltárják a hibákat. De ha ez nem lenne elég, akkor a CSH hivatal adatbázisában az összes Valkűrös női legénységi tag hajadonként lett nyilvántartva, és gyermektelenként. Szóval az egyik lelkes kezdő CSH hivatalnok most küldheti ki az idézéseket az összes nőnek. Gondolom a bizonyos közlegény kisasszony tajtékozni fog, amikor látja, hogy a fia nem az ő fia az adatbázisban, és nem is a kapitányé. Szóval ez a pár napos kellemetlenség majd emlékezteti a kapitányt, hogy mit kell olyankor válaszolni, ha egy tanácsos megkéri valamire.
-Úriember vagyok. – mondom Sammy mondandójára, amikor közli, hogy csalódott bennem – Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, és nem vagyok olyan úriember, mint anno a földiek, de az vagyok az emberiség jelenlegi mércéje szerint. – magyarázom, de azért hozzá teszek még egy két dolgot. – Próbálok még jobb lenni, hogy megfeleljek számodra. Te arra kérsz, hogy viselkedjek úgy, hogy számodra megfelelőbb. Én ezt tiszteletben tartom, és megpróbálom, csak annyit kérek, hogy te ne felejtsd el észrevenni mennyire próbálom ezt betartani, akkor is, ha néha hibázok.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

William McGrover lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr15


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 9:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az ünneprontó


Irodámból kilépve magam mellé intek kettőt a Dominium őrségéből és már indulok is a megfelelő lakosztály felé. Nem sokkal azután, hogy Lewis hadnagy elhagyta a Valkűrt és belépett William lakosztályára, felbolydult a hajó, ideges üzenetváltások mentek oda és vissza, és bár ez engem egyáltalán nem érintett volna, közülük egy még engem sem került el. Meglepettségemnek csak az volt az oka, hogy a feleségem üzeneteihez jött bejövő levél, ahol évek óta nincs semmi mozgás - az én ritka leveleimen kívül -. Egy pillanatig haboztam, hogy válaszoljak-e ennek a kis hivatalnoknak, akinek a nevét már most elfelejtettem vagy egyszerűen hagyjam figyelmen kívül, mert úgy is röhejes az egész és a kapitány majd megmondja a hivatalnoknak, hogy egy darabig most egy élő vagy halott Jenkins-t se akar látni a hajóján, ha egy mód van rá. Hajlottam az első megoldásra, hogy magam írok a hivatalnoknak, csak hogy lássam lelki szemeim előtt megsemmisülni, mikor meglát tőlem egy neki címzett, nem túl baráti megfogalmazású és baljóslatú levelet, de mielőtt ezt cselekvésbe formálhattam volna, kaptam egy újabb üzenetet és elolvasva azt már indultam is ki az irodából, közben fogalmazva meg erre a második üzenetre egy rövid, egyszavas választ gyors bepötyögve a kommunikátoromba. Út közben ér egy harmadik üzenet - szokatlanul forgalmas egy nap -, ugyanaz, amit velem egy időben William is megkapott, és ritka az, mikor komolyan oda kell figyelnem a vonásaimra, hogy uralni tudjam őket és ne látszódjon a döbbenet. Van, ami még engem is tud váratlanul érni, és ha eddig emlékeztem volna a hivatalnok nevére, most biztos elfelejtettem volna. Elsüllyesztem felöltőm belső zsebébe a kommunikátort, és míg átgondolom, miként is fogok erre reagálni, addig elérem William lakosztályára vezető folyosót.
A Valkűr méhkasszerű felbolydulása lassan átterjedt a Dominiumra is, mert bár itt nem látni, de én tudom, hogy az őrség közel fele éppen rohamléptekkel indult meg, hogy a folyosókon nem győznek félreugrálni előlük. Nekik hagyják, hogy félreugráljanak, de nem azoknak, akik a célállomásuknál, a Családügyi Hivatalban találnak, de a kabinjukban vagy itt-ott távollevő hivatalnokokat is begyűjtik.
Mire odabent a lakosztályban William letisztázza, mennyire is úriember ő maga, az édes párost jöttöm zavarja meg, ahogy bekopogok, becsengetek, vagy az ajtónálló bejelent, amije éppen van William-nek. Nem szoktam nála vendégeskedni, annyira, hogy még sosem voltam bent, ahogy szerencsére ő sem zavarja nálam a vizet. Nem mintha sok időt töltenék a lakosztályomban. Kíváncsian várom, vajon milyen hamar nyit ajtót William, vagy a velem érkező két őr segítségét kell kérnem az ajtó kinyitásában. Mert bizony megteszem, biztonsági okokból... és némi kárörvendő élvezetből persze.


A hozzászólást Callum Jenkins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 23, 2019 11:15 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 10:25 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William, Callum & Sammy
Mivel mától Williammel kell élnem, így ma estére tudom jól, hogy nem menthetném ki magamat. Nem is akarom, beletörődtem abba, aminek történnie kell és bátran fogom viselni, nem pedig gyáván. Az nem lenne méltó hozzám, erősebb nő vagyok én annál. A film viszont minden téren jó ötletnek tűnik, enyhít majd a mai feszültségemen és talán képes leszek egy kis időre kikapcsolni... Bár a nász bizonyára nem marad el, mégis, talán némi idővel elhalaszthatjuk majd, amíg legalább egy kicsit megszokom ezt a helyet. Ha csak egy-két órát is nyerek, számomra már az is valami. William mondjuk egyelőre érezhetően udvariasan viselkedik, nem siettet és a papírt se tolja az orrom alá, de azért szóba hozni szóba hozza, mire én csak visszafogott mosollyal bólintok. Tudom jól, hogy mit kell tennem. Alá fogom írni, már így is sok haladékot kaptam.
- Rendben van! - egyezek is bele. Egyelőre viszont még a lakás van hátra, mely közben Theo titkára is fény derül és az a bizonyos vak nőci is közbeszól a dolgainkba. William különös üzenetet kap, én pedig tudni akarok róla, hogy mit tartalmaz. Látom az arcán, hogy meglepődött, amikor olvasta, nem véletlenül kelti fel a kíváncsiságomat, bár jogom még nem lenne rákérdezni erre. Az idő közben kivetített esküvői jókívánságok se kerülik el a figyelmemet, és még csak titkolni se próbálom, hogy elolvasom őket, elmémben pedig elraktározom. Jó tudni, hogy ki mit írt, ahogy azt is, hogy Williamnek mi volt a célja mindezzel. Részben meg tudom érteni, az Ő pozíciójában ez nem volt egy rossz lépés, de némileg meglep, hogy tud Ravenről. Tudom jól, hogy tagadnom is kár lenne, Raven üzenete is nyilvánvalóvá tette, hogy barátnők vagyunk. Nem húzódom el a simogatás elől, csak lágyan mosolygok hozzá, ahogy a közös tulajdonságainkra is. Jól látja a férfi, ez valóban így van, de a hazugságot rögtön letagadom. Nem hiányzik, hogy ma este ilyesmit gyanítson rólam, főleg azok után, hogy mit írt fel arra a bizonyos papírra a panoráma étteremben, így a kézcsók ellen se húzódom el, csak aprót nyelek, miközben a szemeibe nézek.
- Igazad van, egy rövid időre valóban megfeledkeztem róla és nem a kancellárt láttam benned, hanem a vőlegényemet. Igyekszem máskor nem elfelejteni. - hiszen a Kancellária egyik tagja lesz a férjem, ezt nem vehetem félvállról. Nem is veszem. De a válaszom pontosan olyan, mint amilyet hallani akar. Ártatlannak mutatom magam, ahogy tanácsolták, megpróbálva megfelelni a jövendőbelimnek.
- Nem lehet egyszerű, hogy ennyien hazudni akarnak neked, de idővel olyan leszel, mint egy élő hazugságvizsgáló. - ha már most nem az. A munkájában ez valóban előnynek számít, de a kapcsolatunkban? Óvatosnak kell lennem... nagyon óvatosnak és tényleg meg kell próbálnom minél kevésbé hazudni neki. Most egyelőre még nem ad rá okot és az ígéret is őszinte tőlem. Ha elolvashatom az üzenetet a PDA-járól, nem fogja elhagyni a szobát az információ. Megtartom a titkot, ha olyan mértékű, Ő pedig bizalmat szavaz nekem. Egyenesen a készüléket vehetem a kezeim közé és kétszer is át kell futnom az üzenetet, hogy elhiggyem.
- Liba? - nem igazán értem, hogy mit akart helyette mondani, de a mondandóját értem. - Én se tudom egyelőre még elhinni. - mindenképpen jó lenne tudni, hogy igaz-e. A műszaki ismereteket hallva viszont halkan hümmögök, majd egy kicsit láthatóan a gondolataimba mélyedek.
- Elméletileg lehetséges lenne William egy ennél nagyobb méretű hajót is akár felépíteni, bár nem egyszerű és sok idő... de lehetséges. - nem akarom kétségbe vonni az ismereteit, de én vagyok kettőnk közül a gépész és tudhatja, hogy hihet a szavamnak, mivel nem végzem rosszul a munkámat. A kancelláriai ülés hallatán viszont ismét érzem, hogy még mindig olykor elfeledem, ki is Ő valójában. Remélem, hogy elmeséli majd, mire jutottak, de ezt most még nem jegyzem meg. Tudom jól, hogy azért a bizalomért nekem is tennem kell. Kezdem látni a pozitív oldalát annak, hogy mi mindent tudhatok meg Will mellett. Valamit valamiért, szokták mondani. Talán még valahol én is jól járhatok a dologgal, ha már kénytelen vagyok hozzámenni. Több szót nem ejtünk erről, még túl távoli és előrébb nem jutunk a beszélgetéssel, inkább a lakás további részeit fedezem fel, így a nekem kijelölt kis szobát is, melyben egy értékes ajándék rejtőzik. Nem akarom letagadni, hogy mennyire örülök neki, így magamhoz is ölelem a könyvet és mivel látom, hogy a csomagolás rövid hátrahagyása máris csúnya nézést produkál Williamnél, így visszamegyek érte, majd némi megnyugtató megjegyzés után kezembe veszem. Ha megmondja, hogy hol a szemetes, akkor ki is dobom egy pillanat alatt, akkor nem kell tovább tartogatnom.
Mindez után viszont akaratlanul is előtörnek belőlem bizonyos kérdések a legutóbbi találkozásunkkal kapcsolatban. Ha most ilyen tud lenni és az orvosiban is ilyen volt, akkor mi történt a randevúnk alatt? Miért volt olyan, amilyen? Miért adott olyan pofátlan ajándékot és miért bántott? Miért kényszerített dolgokra? Meg akarom vele beszélni mindezt, egyszerűen úgy érzem, hogy meg kell vele beszélnem, mert addig képtelen vagyok a tökéletes feleséget eljátszani, bármennyire is igyekszem, Ő pedig tudhatja, hogy megbántott,mert láthatja rajtam, hogy mennyire keresem a válaszokat. Viszont nem hiszek neki, hogy ne tudná, amit tett, az nem volt illő, mégis elengedem ezt a megjegyzést, nem teszem szóvá.
- Nem időben mérendő, hanem érződik... - felelek és amikor meghallom a megjegyzést, csak beharapom alsó ajkam, kissé félve attól, hogy mi várhat ott. Jobb lesz, ha elteszi, jól mondja. A következő válaszai viszont most már őszintének tűnnek és ahogy oly sok mindenre, most is az a válasz, hogy kancellár. Megszokta már, hogy minden úgy van, ahogy azt Ő akarja, és nehezen viseli, ha nincs így.
- Feltétlen engedelmességet vársz tőlem? - teszem fel a kérdést, egyelőre nem ragozva tovább. Ha igen, akkor valóban nem egy társat keres bennem, de jobb lesz tényleg tisztázni még most a szabályokat. - Mert ezek szerint nem mondhatok a jövőben se nemet neked. - ez a legnehezebb az egészben, hogy ezt le kell nyelnem és bólogatnom minden szavára. Amit viszont ez után hallok, az már túl sok lesz, és egyértelmű választ ad az előző kérdésemre. A Valkűr kapitányán csattan ismét az ostor... én miattam. Nem lepne meg, ha ez után gyűlölnének.
- Ez túl sok volt William, túl messzire mentél. Nem játszhatsz az emberek életeivel. Én tényleg nem értelek. - élvezetét lelné ebben? És miért teheti ezt meg csak úgy, ok nélkül? A Valkűr egy fontos hajó, ahogy a legénysége is az. Ennek még úgy érzem,hogy meglesz a böjtje. Vagy nem lesz semmi és tényleg mindent megtehet? Ezzel megint nem lett szerethetőbb a számomra, pedig én úgy igyekeztem ma... tényleg.
- Igyekszem, de mindig megnehezíted ezekkel a lépéseiddel... - amit velem tett vagy amit most a Valkűrrel, na meg a többi fenyegetőzése. Túl nehéz elfogadnom őt így és úgy viselkedni, mintha szeretném és boldogan lennék a felesége. De mielőtt még tovább folytathatnám, az ajtónál kopogás/csipogás/valami hallatszik, mely jelzi számunkra, hogy be kívánnak jönni rajta. Fogalmam sincs, hogy ki lehet oly merész, hogy pont ezen az éjszakán zavar meg minket, így aprókat pislogok, majd Williamre tekintek.
- Várunk még valakit? - félnem kéne, hogy mit talált még ki vagy mivel akar megfenyegetni ma este? Nem kell ezt tennie, én tényleg aláírom a papírt, csak ne bántson másokat... Egyelőre nem is mozdulok, csak akkor nyugszom meg picit, amikor érzékelem, hogy Will se számít vendégre. Ő a házigazda, övé a lakosztály, így egyértelmű, hogy nem én nyitom ki az ajtót, csak állok a nappaliban, kezemben a könyvvel és az ajtót figyelem. Ha pedig kinyílik és megpillantom Callumot, na meg a két őrt, mintha remény csillanna a szemeimben, de nyomban ki is alszik. Nem, az lehetetlen, hogy azért jött volna, hogy rajtam segítsen.
- Jenkins kancellár! - biccentek neki, miután kimondom a nevét, majd lassan William mellé lépek, onnan nézek Callumra, kérdőn, majd ismét a két őrre. Mi történik itt? Elutasított legutóbb és Ő mondta, hogy legyek mintafeleség és ártatlan. Most tökéletesen játszom ezt a szerepet. Nem bízhatom a szépszemű kancellárban, nem lehetek ismét naív, mert megint csalódni fogok. Okkal tolt el magától és emelt falat közénk... újra és újra, felfogtam a legutóbb, így végül próbálom meglepett arcvonásaimat rendezni és kivárni, hogy mi lesz ebből az egészből.



A hozzászólást Samantha Lewis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 23, 2019 9:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 3:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon

Az ókorban a görögök szentül hitték, hogy Moirak irányítják a halandók életét. Klótho megfonta az életük fonalát, Lakheiszisz egyengeti a sors fonalát, és végül Atroposz elvágja azt. Igazából az ókoriak a születéskor örültek a Klóthonak, ha valami váratlan történt dicsérték vagy átkozták Lakheisziszt, s ha valaki eltávozott, akkor haragudtak Atroposzra. Pár száz évvel később vagy igazából több mint két ezer évvel később ez a kultusz is kissé át alakult, már a Hétfőnek keresztelt napot szidták. Mert amennyire ki tudtam venni az iratokból, és az archív anyagokból azt hitték, hogy a hétfő hozza el a rossz dolgokat és viszi el a hétvégének nevezett dolgot. Itt a Dominiumon nincs ilyen, s kicsit nehéz volt értelmezni, bár itt is vannak hasonló babonások, de én nem. Ha valami történik, annak oka van, és nem egy felsőbb erő. Bár az hogy a jól indult estébe bele rondít a Kancellária üzenete, az egy dolog, de azért jól halad. Még a filmezésre is igent mond a leendő feleségem, bár amikor a papírmunkát említem, vagyis a házasságunkat akkor mosolyog ugyan, de mintha meg is feszülne egy kicsit, mint akit zavarja a dolog. A Kancellária levele utáni részek talán felkavarják, de ugyan akkor érdeklődővé is teszik Sammy-t, aminek örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy a kíváncsisága erősebb, mint a félelme. Ami azért is jó, hiszen kezd feloldódni. Még az érintésemtől sem húzódik el, ahogy a kézcsók ellen sem ellenkezik.
-Vagy élő hazugságvizsgáló, vagy paranoiás – javítom ki kicsit vicceskedve, hogy ilyen munka mellet élő hazugságvizsgáló lesz valakiből.
A terveim ismertetése közben próbálok földi szlenget használni, de valahogy nem akar összejönni az a nyamvadt madár kifejezés, pedig tudom, hogy van ilyen. Kimondom az első madarat, ami eszembe jut, de látva Sammy értetlen arckifejezést, próbálok javítani.
-Tyúk. – mondom bizonytalanul – Tudod volt egy ilyen kifejezés a hamis tartalommal bíró cikkekről a Földön. Valami szárnyas, ami vízből él vagy mi.
Utána megpróbálom kifejteni a csekélyke műszaki tudásom alapján, hogy szerintem miért nem lehetséges ez. Amire Sammy rá cáfol, hogy szerinte lehetséges, csak időigényes, és nem könnyű feladat. Nem vonom kétségbe, amit mond, hiszen mégis csak ő a műszaki ember kettőnk közül, de ezt azért jó tudni. Eszembe jut, hogy rá kérdezzek nála, hogy mégis mennyi az a sok, de inkább nem teszem. Inkább visszatérünk a lakás körbe mutogatására, s a kis ajándékra, amit Sammy szobája rejt. Külön örülök neki, hogy még a szemetet is hajlandó felszedni. Amikor a közelembe ér, akkor elveszem tőle, és a kanapé melletti rejtett szemétledobóba dobom be, amit a padlóba szerelt kapcsoló aktivál, s már térek is vissza hozzá. S máris jönnek az erős kérdések. Próbálom megválaszolni őket a legjobban és a legőszintébben, de azért nekem is akad kérdésem. Ilyen kérdés az idő fogalma, amit nem értek. Ha meg van adva, hogy 1,5év múlva lehet ilyet, akkor avval lehet számolni, és mind a két fél tudja, hogy letelt a másfél év. De az hogy érződik…. Most se éreztem durvának, de ő mégis, ezen hogyan igazodik ki az ember. Csak némán bólintok, hogy felfogtam, s majd megpróbálom kitalálni mikortól is lehet ilyet. Majd a beszélgetés a türelmetlenségemre terelődik, hogy mit várok Sammy-től.
-Nem tudom. –válaszolom őszintén. – Az előző feleségem engedelmeskedett mindenben, még sem voltam boldog vele. Szóval azt mondanám, hogy nem ezt várom el tőled. – majd pár másodperc múlva hozzá teszem – Azt hiszem.
El kezdem ecsetelni neki, hogy mennyire nem viselem jól az elutasítást, s mikre vagyok ilyenkor képes, ami kiveri azt a képzeletbeli biztosítékot Sammynél, s közli, hogy most túl messzire mentem. Valahol mélyen érzem, hogy igaza van, de ha nem büntetem meg a kapitányt, akkor más is azt fogja látni, hogy velem szemben meg lehet tenni ilyen dolgokat.
-Nem neked ártottam evvel Sammy, sőt megvártam, hogy le gyere a hajóról, hogy te ne kerülj bele ebbe az egészbe. – magyarázom, hogy mennyire figyelek rá, s nem értem a felháborodását, hogy most miért aggódik pár rongyos katona miatt, akiknek most kellemetlen. Közli, hogy evvel is nehezítem, hogy elfogadjon, amit nem értek miért. Már kérdeznék vissza, hogy mégis evvel miért, amikor megszólal a csengő az ajtónál. Azonnal oda pillantok az ajtó melletti kijelzőre, ahol Callum képe fogad két őr kíséretében. Szóval nem tetszett neki a felesége üzenete, vigyorodok el, s biztos vagyok, benne hogy emiatt jött dühöngeni egy kicsit. Pedig ha rá pillantottam volna a PDA-mra, akkor tudnám, hogy nagyobb a trutyi, mint amire számoltam.
-Viselkedj illendően. – kérem Sammy-t, s már lépek is az ajtóhoz, hogy kinyissam a kancellár társamnak, s máris a férjből átváltozok a kedves kancellársá. A tartásom is más lesz egy kicsit, s sokkal magabiztosabbnak tűnők mint pár perccel ez előtt.
-Üdözöllek Callum! – köszöntöm barátságosan, mintha nem tudnám, mit akar – Fáradj beljebb. – invitálom beljebb, bár szívem szerint elküldeném őket a fenébe, hogy most Sammy-vel vagyok, de hát Kancellár vagyok.
-Ha jól tudom még nem voltál nálam. – jegyzem meg – Kérlek a cipődet vedd le, mert nem szeretem, ha valaki kinti lábbelibe járkál idebent. - Bár biztos vagyok benne, hogy ezek után direkt nem fogja levenni, hogy bosszantson.
-Maguk maradjanak csak kint. – mondom a két őrnek, gondolom Callum testőrei, de idebent nem lesz rájuk szüksége, s már csuknám is rájuk az ajtót. Persze ha be akarnak jönni, vagy Callum közli, hogy ők is bejönnek, akkor nem ellenkezem.
-Gondolom a feleségemet már ismered. – mondom, miután Sammy üdvözli a tanácsost, de itt egy pillanatra Sammy arcát kezdem el fürkészni. Nem olyan rég a kedvesem megfeszült a házassági papírok említésére. Talán szövetkeztek, és most jött őt kimenteni Callum, miután annyi mindent megtudott rólam? Gyors pillantást vetek a PDA-mra, hogy mennyire gyorsan tudnék oda lépni, majd felveszem a jó házigazda szerepét.
-Ülj le ide a kanapéra. – lépek oda a kanapéhoz, megpaskolva a fejtámla részt, hogy ide gondoltam, s közben magamhoz veszem a PDA-mat, hogy még véletlenül se nézzen bele a kíváncsi kancellár. – Esetleg megkínálhatlak egy itallal? – érdeklődök miközben a konyha részre megyek, s poharakat veszek elő hármunknak. Eljátszom a tisztességes házigazdát, aki nem tudja miért látogatta meg ilyen hirtelen, a kedves kancellár társa.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

William McGrover lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr15


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 8:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az ünneprontó


Az egyik, amit sajnálok, hogy nem láthatom William arcát és gondolatait, mikor megtudta, hogy én állok az ajtaja előtt, a másik pedig hogy nem törhettem rá az ajtót a két őrrel. Buligyilkos. Csalódottságomat persze nem mutatom ki, én is a kedves kancellár álcáját vettem fel, már amennyire nekem van ilyen. Hasonlít ahhoz, mint mikor a gépen ültünk és a túlzásba vitt turbulencia előtt csevegtünk, csak van a mostaninak egy kicsit feszültebb jellege, érezteti, hogy vihar van készülőben, logikus feltételezni, hogy a feleségem miatt.
- Áh, William! - Mondom köszöntés helyett, mint aki kicsit meg is lepődött, hogy őt látja meg először és nem az inast vagy komornyikot vagy minek is nevezte Theo-t Will.
- Köszönöm, nagyon kedves. Nem foglak sokáig zavarni, csak... - Lépek beljebb a lakosztályba és itt megakadok, mert ekkor ér a férfi megjegyzése a lábbelire vonatkozóan. Őszinte reakció az értetlenségem, ahogy kicsit össze is húzom a szemöldökömet, majd lepillantok az ajtó mellett lévő cipőkre, majd a hadnagy üdvözletére őrá pillantok, de tekintetem azonnal a mamuszokra esik és aztán Will lábára, ő mit visel. Halovány mosoly jelenik meg a szám sarkában, de elfojtom. Nem a mamuszon nevetek magamban, hanem elképzeltem legutóbbi vacsoravendégem elegáns és dögös bevonulóját, amit azonnal szétrombolok a megjegyzésemmel, hogy bocsi, vedd le a magassarkút, adok vendégpapucsot.
- Hol jársz, hogy koszos lesz a cipőd? Mindegy, inkább itt maradok, nem lényeges! - Legyintek rá miután megfogalmaztam a bennem lévő értetlenség okát is. Én az irodámban, lakosztályomban, a steril laborokban és az Alvóknál járok, meg az ezt összekötő folyosókon... Porszem nincs a cipőmön, így roppant furcsa számomra ez a kinti-benti cipő dolog, de ráhagyom William-re és türtőztetem magamat, hogy ne menjek csak azért is beljebb a lakosztályba cipőstül. A lakosztályba, aminek a fő területe duplája az én egész lakosztályomnak. A bennem lévő gyakorlatias ember szerint teljesen feleslegesen ölte meg az előző feleségeit William, itt simán eléltek volna úgy, hogy körülbelül soha nem találkoznak... Mindenesetre én maradok az ajtó két-három méteres közelében, csak amiatt megyek beljebb, hogy a mögöttem érkező őrök beljebb jöjjenek és máris elinduljanak szétnézni a lakosztályban, na persze nem mint turisták.
- Igen, már volt szerencsém váltani vele pár szót. Hadnagy... - Rövidke biccentés a nő felé, de nem mutatok ki semmi érzelmet felé, nincs titkos szemvillanás, se kis mosoly, se semmi különös, nagyjából William titkára is állhatna ott, csak hát ő nem lehet itt, mert éppen letartóztatják. A megnevezésre se mondok semmit. Mindent a maga idejében.
- Ó, nem mondod, hogy ma van a nagy nap? Te tényleg nem küldtél meghívót! Engesztelésül elfogadok egy italt, nem bánom. - Fordulok vissza William-hez némi játékos felháborodással - amiért tudom, hogy a hadnagy legszívesebben megfojtana -, hogy aztán komolyabban folytassam, és mintha némi sajnálat is lenne a hangomban.
- Nagyon kellemetlen, hogy pont most zavartalak meg titeket, de biztos értesültél már te is az ügyről... - Kezdek bele, mert pontosan tudom, hogy ha kapott is értesítőt a férfi, akkor az a titkosított ügyről szól és legfeljebb ezt olvashatta, különben pontosan tudná, miért vagyok itt. Eddigre biztos gyanús is lett neki, hogy nem akarom lesüvölteni a haját a fejéről Saskia miatt és nem valószínű, hogy a hadnagy miatt fogom vissza magam. Két lépéssel közelebb is megyek, picit halkabbra fogva a hangomat, nem mintha ettől a hadnagy ne hallhatna mindent kristálytisztán. Ami azt illeti, örülök is neki, hogy itt van, mert az út közben kigondolt terv most még jobban fog elsülni, ha minden jól halad.
- A Családügyi Hivatalt merénylet érte. Az őrség többi tagja éppen átvizsgálja a helyet, a gépeket lefoglalja, kihallgatja dolgozókat. Itt nem észleltél... észleltetek semmi gyanúsat? - A két őr tevékenysége is most válhat világossá: bárhonnan előugró ellenállókra számítva a helyet biztosítják, amivel már rég végeztek volna, ha kisebb területről lenne szó. Ha zárt szobával találkoznak, akkor előbb úgy is Williamhez fognak fordulni kérve a hely kinyitását. Magamban meg derülve várom a reakciót, milyen gyorsan fogja elejteni az italokat Will és előkapni azt a pda-t, amit úgy menekített előlem.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 8:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William, Callum & Sammy
Bár még nem ismerem igazán Williamet, azért van pár dolog, amit sikerült már megtudnom vele kapcsolatban. Az egyik ezek közül az, hogy nagyon nem ért a földi dolgokhoz és képes folyamatosan keverni őket. Valahol mulattató, most is mosolyra húzódik a szám.
- Öhm igen, igazad van. Valóban van valami, de nekem se rémlik biztosan. Talán kacsa... - tényleg bizonytalanul mondom. Én a Földön születtem és éltem, de sok emlék már elhalványult és akkor is voltak dolgok, amelyeket nem ismertem és kifejezések, melyeket nem használtam. De talán nem is olyan fontosak, mégis, értékelem valahol, hogy Will így próbál a kedvemre tenni, hogy földibbnek mutatja magát... vagyis szeretné, mint amilyen. De a téma komolyabb ennél, így némi szakmai ismerettel hozzájárulok a férfi gondolataihoz, de érezhetően nem most szeretne tovább beszélni róla. Előbb a kancelláriával kell egyeztetnie, ez érthető. Folytassuk hát a körbevezetést.
Elém kerül az ajándék, melynek csomagolása nem a földön marad, hanem a szemetesben landol, majd utána az a beszélgetés is, ami nem várhatott az aláírásig. Még előtte szeretnék tisztán látni. Tudom jól, hogy nem jó ember, de mennyire volt szándékos a múltkori? Foggal-körömmel küzdeni akarok azért, hogy meglássak valami jót jövendőbeli férjemben, hogy ne legyen oly siralmas a helyzetem. Muszáj a felszín alatt lennie valaminek és... és talán van is. A remény megcsillanni látszik, William pedig hajlandónak a kompromisszumokra. Legalábbis egyelőre, bár a türelem sajnos nem tartozik az erősségei közé.
- Azt hiszed. Nekem egyelőre ez is elég. - biccentek, mert tudom, többet jelenleg tényleg nem várhatnék. De az már jó pont, hogy nem akarja, hogy teljesen behódoljak és fejet hajtsak neki. Nem lennék túl sokáig érdekes, attól tartok. A Valkűrrel történtek viszont megráznak, hiszen bár nem mindenki, de többen azon a hajón a barátaim voltak.
- Én most nem magam miatt aggódok, hanem miattad. Vagy úgy gondolod, hogy kancellárként tényleg bármit megúszhatsz? Nem félsz attól, hogy a nép fellázad? - hiszen az ilyen tettek ehhez vezetnek. És mintha tudnám, hogy mi történik, vendégeink érkeznek. Nem gondoltam volna, hogy Callum pont ma jelenik meg, bár ahogy olvastam a jókívánságát, ki nem hagyná ezt a napot, mégis... nem hiszek már benne. Will megjegyzésére viszont összébb húzom szemöldököm.
- Tudom, hogy kell viselkednem! - nem kell ilyesmit is parancsolnia, nem vagyok kutya. De ez után el is hallgatok, mert az ajtó kinyílik, Callum pedig tesz pár lépést befelé, míg a két őr láthatóan otthon érezve magát kutakodni kezdenek. Remélhetőleg a hálószobában található ajándék jól be van csomagolva és nem fogják kinyitni, mert az bizonyára roppantul kellemetlen lenne. Jövendőbeli férjem nem hazudtolja meg magát, az érkező kancellártól is elvárná, hogy vegye le a cipőjét, ami eleinte meglep, de aztán picit elmosolyodom Call értetlen arckifejezése láttán, aki nemsokára kiszúrja a mamuszomat és mintha halványan sikerülne el is pirulnom. Egy apró pillantást vetek Will felé, így jelezve, hogy neki köszönhetem, de ennél többet nem teszek. Ennyit talán szabad, főleg, hogy az egész Dominium tisztában van vele, hogy a tehersiklón bizony együtt voltunk, ahogy az utána lévő vacsorán is találkoztunk, azt pedig William is tudja, hogy előtte is összefutottam már Callummal, így nem is értem ezt a felesleges megjegyzést, ahogy azt se, hogy feleségének hív. Kikérném magamnak, de visszaszívom a dolgot.
- Te is tudod William, hogy ismerjük egymást. A tehersiklós okozta kellemetlenségeket nehéz lenne kitörölni. - és most az én tekintetem villan meg picit Jenkins kancellár irányába. Értse úgy a szavaimat, ahogy csak akarja. William bizonyára csak a balesetre fog gondolni, de Callum tisztában van vele, hogy ott kezdődött igazán minden. Akkor figyeltem fel rá és kezdem el vonzódni hozzá, most pedig jogosan gondolhatja, hogy bizony arra célzok, bár soha ne történt volna meg. Könnyebb lenne minden. Igazából mindkettő dologra célzok, mert túl nehéz itt látnom őt és hallgatni szavait, melyeknek hála újból lekeverné neki egy pofont, de vissza kell fognom magam és csak udvariasan mosolyogni.
-Williammel kettesben szerettük volna megünnepelni ezt a napot. Nem számítottunk... társaságra. - felelek udvariasan, még akkor is, hogyha nem engem kérdeztek. Will pedig talán kedves feleségként fog rám gondolni szavaim után, mert ünneplésként hivatkoztam a nagy napra és egyértelműen negatívan ejtettem ki a számon a társaságot. Ahj hogy én még mindig mennyire mérges vagyok Callumra. Úgy tűnik, hogy valamiben hasonlítunk Will-el. Egyikünk se viseli túl jól, ha elutasítják. Túlságosan is fájdalmas. De most próbálok csendben lenni és nem ennyire nyíltan utalgatni rá, hogy haragszom az érkező kancellárra, így megindulok magam is William felé, hogy tőle nem túl messze álljak meg, figyelve, miként készíti el az italainkat és ekkor hallom meg a merényletet. Hirtelen kapom fejem Callum irányába. Nem, erről a hírről nem értesültünk.
- Milyen merénylet? Mi történt? - szerencse vajon, hogy Will nem volt ott? Vagy... az élete is veszélyben lett volna, ha ma nincs itt? - Még csak nemrég érkeztem, de nem, azóta nem történt semmi gyanús. - válaszolok, mivel a kérdés engem is érintett, majd ez után ismét Williamre tekintek. Most nem árulkodó az arcom, se a szemeim, de ahogy ránézek, rögtön összeáll a fejemben a kép. Amit az előbb elmesélt... talán azt gondolták volna lázadásnak? Mindennek Ő áll a hátterében, nem mások. Mondtam én, hogy túl messzire ment... Most lebuktathatnám, mégse teszek, úgy csinálok, ahogy Callum is tanácsolta. Jó feleségként viselkedem, ki megvédi a férjét és megtartja a titkait. Nem árulom el őt, egyetlen szóval vagy mozdulattal se.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 9:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon

Emlékszem, hogy első napomon, amikor Kancelláriatag lettem mennyire izgultam, hogy beléphetek közéjük. Már akkor tudtam, hogy mennyire mocskosak, s én is elég sok gaztettet követtem el, mire odáig eljutottam, de aznap este az én első feleségem megigazította a nyakkendőmet, s nekem szegezte a kérdést, hogy akkor továbbra is ilyen gonosz dolgokat fogok csinálni, és átgázolok másokon, vagy most már abba hagyom, s helyesen fogok cselekedni. Én erre azt válaszoltam, hogy megpróbálom. Ez volt az utolsó ígéretem neki, amire ő csak annyit felelt. „Nekem egyelőre elég.”  Azóta egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor cselekedtem helyesen. De Sammy szavai újra eszembe juttatják, hogy egyszer nekem is volt szívem, s egyszer még szép álmaim is, de mára csak a szörnyeteg maradt meg. Ezt be is bizonyítom neki, amikor elmondom, hogy mit tettem a  Valkűrrel, s hogy mennyire nem értem az aggódását azokért. De közli, hogy nem azokért aggódik, hanem miattam. Ez nagyon kedves gesztus, amire elmosolyodom, s szívesen közölném, hogy a nép buta, és engem nem kell féltenie, mivel mindig van vésztervem. De csöngetnek. Gyorsan megkérem Sammy-t, hogy viselkedjen illendően, amire egy nem túl illendő választ kapok, hogy tudja mi a dolga. Szívem szerint megkérdezném, hogy most mégis mi a baja, mikor szépen kértem, de nincs idő ilyesmire. Eljátszom a kedves házigazdát. Próbálom minél kedvesebben üdvözölni a kancellártársamat, s kint tartani a két kísérőjét, de látszólag feleslegesen, mivel míg Callum szóvá teszi a cipőkérdést, addigra már az őrök elkezdik bejárni a lakosztályt. Nem is próbálom meg titkolni, hogy mennyire felháborít a két őr viselkedése, hogy cipőben végigmasíroznak, s hogy szívem szerint elküldeném őket a megfelelő zsilipkapuhoz most. De mivel Call most nem adott utasítást nekik, így előre kaptak utasítást, amit én nem írhatok felül.
-Azért ne hidd el, hogy kint a folyosókon vagy a civil zónák egyes részein olyan nagy a tisztaság. – mondom miközben nézem, ahogy azok elkezdik bejárni a lakrészemet, s lelki szemeim előtt fekete saras lábnyomok jelennek meg. – Itt napjában 3x takarítanak.
-Ha lemerülne a medence aljára, hogy ott is szétnézzen, akkor vetkőzzön le, mert nincs kedvem vizet is cserélni. – vetem oda csípősen az egyik őrnek, aki éppen benyit a medencéhez.
Ez nem Callum műve, vagy ha igen, akkor a Kancellária felhatalmazásával. Esetleg Victor? Közben bemutatom egymásnak Sammy-t és Callumot mivel szerintem még nem voltak bemutatva egymásnak. De Callumot azért kijavítom az alhadnagy megszólításért. Igaz, hogy Sammy is kioktat, hogy tudok róla, hogy ismerik egymást a baleset óta. Ami nem baleset volt, hanem Callum csele. De nem reagálok arra.
-Asszonyom. – nézek Callra közben – Most nincs szolgálatban, szóval az én feleségem a rangja. – mondom egyben érzékeltetve, hogy nem tehet meg vele akármit, hiszen már nem egyszerű katona. Igaz, hivatalosan még nem a feleségem, de ezt ő nem látja az arcunkról.
Persze Callum nem hagyja megjegyzés nélkül, hogy ma lenne a nagy nap, és hogy őt nem hívtam meg. Pedig tudja, vagy legalább is sejtenie kellet, hogy nem hiába írtam ki magam „szabadságra” mindenhol ahol lehetett. De mielőtt válaszolhatnék Sammy megteszi helyettem, és még hozzá milyen ügyesen. Amire nagyon büszke vagyok. Közben kitöltöm a három pohár bort, de először Sammynek adok, s csak utána nyújtom Callumnak.
-Jól mondja Sammy, végül úgy döntöttünk, hogy nem lesz nagy felhajtás, csak kettesben elleszünk itt valahogy. – mondom miközben az egyik őr egy fekete lexikon méretű dobozzal sétál ki a hálóból. Mivel nem látott bele, így gondolta kinyitja, de nem a halóban, hanem ahogy halad tovább, menet közben. Először csak a doboz teteje repül félre, majd a finom selyempapír közül gyűrve veszi ki a selyemhálóinget, amit Sammy-nek készítettem oda. Majd dobja azt is félre.
-Igen értesültem róla, – mondom Callumnak – de ha arról akarsz beszélni, akkor kiküldöm Sammy-t Victor utasítása szerint. – tudom, hogy ezt Sammy is hallja, s remélem hamar kapcsol, hogy melyik üzenetre gondol Callum, közben Call említi a merényletet, amire furcsán nézek, és tényleg meglepődök.
-Milyen merénylet? – Nem kérdéses, hogy ez lehet az egész Callum bevonulás mögött. De nem hallottam semmi merényletről, így tényleg őszintén csodálkozom – Gondolom a Kancellária téged jelölt ki a vizsgálat vezetésére. – állapítom meg a tényt, s innentől kezdve összeáll a kép. Ha a Kancellária valaki ellen vizsgálatot rendel el, az nem jó dolog. Ha csak a CSH lenne a gyanúsított ide nem rontana be. Szóval engem is vádolnak valamivel. Mindenkit kihallgatnak, és lefoglalnak mindent? Nem jó jel, de azért nem esem kétségbe.
-Ne köntörfalazzunk. – jelentem ki, hogy Sammy is értse a helyzetet. – Ha szimpla merénylőt keresnétek nem túrnátok át a szennyesemet is. Ti egy lázadót kerestek, s feltételezitek, hogy nekem vagy Sammynek köze lehet hozzá, ezért a felhajtás.  Ha olyan merénylőt keresnétek aki már elkövetett valamit, akkor nem a lakosztályomban turkálnátok. Ha feltételezett merénylőt, vagy inkább lázadót kerestek, akkor vagy Sammy lehet kapcsolatban vele szerintetek vagy én. De ha Sammy lenne a gyanús, akkor a CSH nem lenne feltúrva. Szóval marad a CSH berkein belül, és hát én vagyok a CSH vezetője. Vagy engem vádoltok?
-Fiatalember! – szólok rá az őrre, aki éppen szét akarja lőni a dolgozó szobám zárját. – Kinyitom, de ha tönkre teszi, akkor mérges leszek.
-Természetesen segítjük a nyomozást. – jelentem ki Callumnak – szóval fogd vissza a kutyáidat, hogy hagyják abba a rombolást, mert nem leszek kedves én sem. Azok ketten pedig most szépen kimennek és kint meghúzzák magukat az ajtó előtt. Neked, mint a vizsgálat vezetőjének bebocsájtást adok a két lezárt helységbe, de pitbullok nem mehetnek be oda rombolni, még ha Terson nagyúr pörög az arcán akkor sem. – jelentem ki Callnak ellentmondást nem tűrően.
Közben magam elé veszem a PDA-mat, s Call mellé lépve feloldom a készülék billentyűzárját, ahol körülbelül 37 üzenet vár, s a legtöbbje valami akta számot tartalmaz a napi jelentéssel, s csak egy kettő SOS feliratú üzenet van a CSH hivatalból. Ahogy gondolom a titkárom akarta jelezni, hogy rájuk törtek, bár az aktás levelek között van egy sorszám, amelyet ezer közül is felismerek, a bérgyilkosom írt, hogy fogságba került. Persze nem ez van benne, hanem első ránézésre csak egy szokványos napi jelentés, egy csatolt jelentéssel. Ami igazából a titkot rejti, hogy a jelentés sorszámának középső 3 száma. Amit megbeszéltük, mint egyezményes jel. Kinek tűnik fel, hogy egy 16 karakteres akta azonosítóba elrejtünk pár üzenetet olyan egyszerű móddal, hogy a középső vagy hátsó, vagy valahol az elején 3 olyan karakter áll ami egyszerű üzenet. Pl.: 118 – Elfogtak. Naponta 50-70 akta kerül iktatásra, de egyikben sincs 118as szám vagyis ez a három karakter így egymás mellet. Ahogy arra is nehezen jönnek rá, hogy az AL-5 kód a 1157-54AL-5748BB akta névben azt jelenti, hogy öld meg.  És persze egy teljesen másik aktában a 97C jelzés valahol azt jelenti, hogy a feleségemet.  Így igazából bérgyilkosommal egyszerű módon tudok kommunikálni. Lévén, hogy az iktató emberek között van, lát minden aktát. Olykor 2-3 vagy akár 4 akta jelzi a teljes üzenetet. Így ölettem meg a feleségeimet is vele, anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna, hogy utasítok egy bérgyilkost. De volt, hogy csak az volt az üzenet, hogy öld meg, a s következő aktában szerepelt az illető neve, s nem kód volt rá. Nem nyitom meg egyik üzenetet sem, hanem egyből a CSH Hivatal biztonsági felületére megyek, s elkezdek hozzá adni még egy jogosultságot, a teljes rendszerhez.
-Téged jelöljelek meg mint Vizsgáló bizottsági tag? – kérdezem Callumot – Így nem kell feltörni a tűzfalakat és biztonsági rendszereket. Ha elmondod, hogy mit kerestek, akkor lehet, hogy tudok is segíteni, persze csak úgy, hogy te is látod, mit nyomok meg a gépen. – mondom Callnak, és nagyon bízok benne, hogy rá fog bólintani. Biztos vagyok, hogy lesi minden mozdulatomat, és akár csak egyszer is csinálnék valami olyat, ami véletlenül letöröl mindent a szerverekről, azonnal tartóztatna le, s hülye lenne kihagyni a lehetőséget. Ez egy ördögi provokáció, tudja ő is és én is. Most feldobtam a jó öreg bűvész trükköt, nézzetek a kezemet, csalok, de az ő egója pedig tudja hogy csalni fogok, de reménykedik benne, hogy elkap.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

William McGrover lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr15


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 10:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az ünneprontó


Biztos nem gondolta William se komolyan, hogy az őrök kinn maradnak, ha már eddig eljöttek, vagy hogy a páncéljukat megbontják, hogy zokniban lopakodjanak körbe a lakosztályában. Én meg biztosan nem veszem komolyan, hogy legalább annyiszor takarítanak itt, mint a laboroknál, orvosi vizsgálóknál, és minden egyéb helyen, ahol fontos a sterilitás. Bárcsak hasznos infó lenne, hogy Williamnél a földre esett ételnél nemhogy az öt másodperces szabály is helytálló lenne, de még az egy perces is, de sajnos ez csak annyiban új infó, hogy tudom, hogy kényszeres. De egészen biztos jól fog jönni még egyszer, ha bosszantani akarom. Mármint a mostani alkalmon kívül.
- A rangja, igen... - Bólogatok rá aprókat, miután letisztázódott, hogy az őr nem kívánja a medencét is átkutatni - itt még az is van?! -, de érződik, hogy tovább is lesz ez még, de nem most. Mert tudom, hogy nem vette még el, de a dolgok jelen állása szerint mellékes is lenne.
- Valóban volt szerencsém annál az esetnél megismerni és neki köszönhetem, hogy most itt lehetek. - Apró biccentés a hadnagy felé, jogosan, hiszen életemet mentette ott, ahogy én is az övét. Kiérzem a szavaiból, hogy mire utal vissza, talán a sértettség is szól belőle, mert bár nem váltunk el haragban a Valkűrön, de lehet azóta meghányta-vetette a dolgot magában és neheztel rám a visszautasítás miatt. Egyszer majd megérti, hogy így volt a legjobb, a saját érdekében is. Én nem adom jelét, hogy bármit is magamra vettem volna a szavaiból és láthatóan William is elégedett a válaszokkal. A kettesben való ünneplés röhejes indokára nem is tudok reagálni, mert szemem sarkából figyelem az egyik őrt, aki a hálónak tűnő helyből kijön egy dobozzal, aminek lerepül a teteje.
- Őrség! - Szólítom meg, vagyis inkább rádörrenek az őrre, mielőtt belemarkolna a doboz tartalmába, bármi legyen is benne. Vélhetően a másik is idefigyel, de nem baj, ha ő is hallja. Az előbbi kedves cseverésző hangnem hirtelen, átmenet nélkül vált át jeges parancsolóvá.
- Hacsak nem azt feltételezi, hogy bomba van a dobozban vagy abból fog kiugrani egy lázadó maga, akkor sürgősen vigye azt vissza! Ha valóban veszélyt jelent a doboz tartalma, akkor pláne nem hozhatja ide! Nem fogom még egyszer emlékeztetni Önöket, miért vannak itt! - Tekintetemmel követem a mozdulatait, amint visszaviszi a dobozt, még a tetejét is visszateszi rá, és innentől már az elvárásaimnak megfelelően viselkednek mindketten, nem úgy, ahogy William fogdmegjei tennének. A helyiségeket nézik át, van-e itt bárki elbújva, elbújtatva vagy bármi, ami veszélyforrást jelentene. Ezután fordulok csak vissza a boldog párocska felé, ugyanolyan hirtelen váltással véve fel a kedvesebbik kancellár énemet.
- Nem arról akarok beszélni. - Itt már pontosan tudom, hogy azt az üzenetet akkor látta már William, amit én is, de a másikról lemaradt. Felesleges is lenne kiküldeni a hadnagyot, amekkora ez a lakosztály a jelenlegi szoba túlsó végében már úgy se hallaná miről beszélünk. Mindenesetre közlöm velük a merénylet tényállását és figyelem a reakciókat. Meglepődnek. Hogy a hadnagy is így tett, az várható volt, de William-et is úgy tűnik váratlanul érte a hír. Már éppen közbeszólnék, mikor levág nekem egy monológot, hogy ne köntörfalazzunk, ami alatt én csak aprót kortyolok a borból. Jóféle. És már azt is tudom, hogy William áll az egész kalamajka mögött, mert mindenféle teóriával előáll, miért vagyok itt, kit mivel vádol a Kancellária, de egyszer nem kérdezett rá, hogy milyen jellegű merényletről van szó. Finom, ravasz kis mosoly jelenik meg a szám sarkában, hogy aztán komolyan folytassam.
- Ezek a... kutyák, minden látszat ellenére azért vannak itt, hogy a lakosztályodat biztosítsák. Mint említettem, a Családügyi Hivatalt merénylet érte, és bár nem siettél megkérdezni, azért elmondom, hogy minden bizonnyal lázadó hackerek törték fel a rendszert, talán pont az a Wood a múlt hétről... volt valami a nejével, ami nem tetszett neki, de ezt te jobban tudhatod, miként esett az ügy. A lényeg a lényeg, hogy valaki vagy valakik a Valkűr teljes női legénységének az adatait megpiszkálták, mindenkit egészségügyi és termékenységi felülvizsgálatra hívtak, még azokat is, akiknek már van gyerekük, de a megváltoztatott adatok szerint még gyermektelenek és hajadonok. A férfiakat meg ott tartják a hajón leltár és gyakorlatozás címszó alatt, de az ő adataikba is belepiszkáltak, még a kapitányéba is. Hova tovább, a provokációt ellenem se hagyták abba, mert kegyeletsértő módon az elhunyt feleségemnél az adatokban benne hagyták, hogy meghalt két éve, de meg kellene jelennie a vizsgálatokon. - Természetesen figyelem a reakcióit mind Will-nek, mind a hadnagynak, hogy ki miként reagál az elhangzottakra, ki mennyit tud az egészről. Tekintetem aztán a mellém lépő Williamre és a pda-ra siklik és míg látom, nézem a leveleket, de egyelőre a tengernyi sorszámnak nem tulajdonítok jelentőséget, az SOS-jelzéseket is betudom vagy fontos ügynek vagy vészjelzésnek azoktól, akiknek még épp volt idejük elküldeni azt, mielőtt begyűjtötték volna őket az őrök. Amikor viszont átnavigál a Családügyi Hivatal rendszerére, akkor már megszólalok.
- Erre egyelőre igazán nincs szükség, mint látod, biztonsági okokból le is állítottuk a rendszert. - William maga is találkozhat azzal az udvarias tájékoztató szöveggel, amit a nép is láthat, ha a Családügyi Hivatal főoldalára, aloldalára, bármely kis pontjára rákeresne: örömmel értesít mindenkit a Kancellária, hogy a CsH rendszere a gyors és gördülékeny ügyintézés miatt hamarosan megújul, de az átállás miatt határozatlan ideig nem elérhető, a kérvényeket továbbra is fogadják és a munkálatok és karbantartás végeztével mindegyikkel foglalkozni fognak, addig is szíves türelmüket és megértésüket kérik, blablabla nagyon pöpecül megfogalmazva, és a végére hagyva a meglepetést: az aláírás William McGrover, Dominiumi kancellár.
- Nem veszed elég komolyan ezt a merényletet csak mert nem fog rád senki fegyvert, William. Súlyos kibertámadás érte a rendszert, az egyik hangár csaknem használhatatlan, mert a férfiak a leltár miatt rohangálnak fel-alá, a nőket meg egy helyre gyűjtenék be, ki tudja kik és miért, mentálisan biztosan nem állnának most a helyzet magaslatán. Így a Kancellária úgy döntött, hogy azonnal kivizsgálást indít, melyet egyébként Victor vezet, de mind benne vagyunk. Én azért jöttem e két őrrel, hogy meggyőződjek a biztonságodról. Ez a szép üzenet gyanítom Evans fogalmazása. - Bökök fejemmel a pda-n látható tájékoztató szövegre, mielőtt az őrökre pillantanék, akik visszaérnek elénk és jelentik, hogy mindent rendben találtak. És nem forgatták fel a helyet, bár egy kényszeres rendmániás szemében ez lehet nem így tűnik.
- Kint álljanak őrségben, amíg a parancs másképp nem szól! - Utasítom őket és aztán fordulok vissza William-hez, miközben a két őr utasításnak megfelelően el is foglalja helyét az ajtónál, kívülről.
- Már rajta vannak az ügyön, hogy miként tudd intézni legalább te a Családügyi Hivatal dolgait, mert most mind a te nyakadba zúdul, amíg az embereket egytől egyig kihallgatják, átvilágítják, a szokásos protokoll. Oh, apropó protokoll, bár úgy is tudod, mi fog jönni, de sajnos kötelességem elmondani: a 112/b biztonságpolitikai protokoll szerint amíg a felállított bizottság egyhangúlag úgy nem dönt, hogy a veszély elmúlt vagy elhárították, addig a lakosztályodban kell maradj, a saját érdekedben. A 112/c pontja szerint csak családtagok maradhatnak veled, így nélkülöznöd kell addig a személyzetedet, valamint... - Itt most a hadnagy felé fordulok, és bár szemem nem villan cinkosan, magamban örülök, hogy most látszik beérni a tervem, amit ide úton kigondoltam.
- ... sajnálattal kell közölnöm, de Önnek is távoznia kell, Lewis kisasszony. - Nyomom meg a végén egy kicsit a nevét és a civil rangjelzését - életemben nem szólítottam még így őt -, ha már az előbb nyomatékosan felhívták rá a figyelmemet nekem is hasonlóan állítólagos asszonyi mivoltára. Majd mint aki ezt letudta és úgy gondolja, hogy ellenkezés itt úgy sem lesz, már fordulok is vissza William-hez.
- A másik ügyet illetően rendkívüli ülés lesz összehívva ma estére, oda majd kapsz külön kíséretet, hogy meg tudj jelenni.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 10:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William, Callum & Sammy
Most, hogy itt vagyok Williamnél, nem érzem úgy, hogy lenne bármi esélyem is a menekvésre. Eljött hát a nagy nap, nekem pedig nincs választásom, a felesége kell, hogy legyek és itt kell mostantól élnem, vele. Már persze, amikor az Imperium nem lesz úton vagy éppen a szabadságomat töltöm. Soha többé nem akarok ezek után szabadságra menni! De a meglepetés "vendég" érkezésére nem számítok, így hirtelen rengeteg érzelem kezd kavarogni bennem, de a legerősebb a remény. Miattam jött volna? Tényleg számítanék neki? Tényleg segítene? Mégis, nem kéne hinnem benne, a múltkori után nem hihetek... Nem is foglalkozom különösebben vőlegényem tisztaságmániájával - ami egyébként szerintem is röhejes -, inkább csakis a lényegre koncentrálok. A rangom a hadnagy, nem pedig ennek a férfinak a felesége, aki mellettem áll, de rájuk hagyom és inkább csak a bemutatáshoz fűzök hozzá pár dolgot.
- Ahogy én is Önnek, kancellár úr. - finom biccentés Callum felé. Mindketten segítettünk egymásnak, de olyan az az emlék, mintha egy másik életben lett volna. Pedig emlékszem még közelségére, keze érintésére, kellemes szavaira. A francba is! Miért forgatta fel az életem? Nem akarok így érezni iránta, hiszen Ő se jobb Williamnél, mégis, az ember nem választhatja meg, hogy kit szeret. Szeretni... nem szerethetem. Őt nem! Fel is húzom magam saját gondolataimnak hála, ezért is a következő mondat, melyben próbálok William mellett kiállni, elvégre Callum is ezt tanácsolta, legyek jó feleség. Nem akartunk tehát felhajtás, bőven elég nekem ez a privát esküvő is, ha már meg kell történnie.
Az őrök viszont eléggé pofátlanok, ez nekem is feltűnik, de Callum mégse hagyja őket túl szabadon, de rideg hangja, ahogy rájuk szól és szavai... Most mennyivel másabb. A baromi idegesítő az, hogy még így is fenségesnek tűnik a szememben, így inkább el is fordítom tőle a tekintetemet. Bár szívesen részt vennék a kettejük beszélgetésében, tudom jól, hogy hol a helyem a két kancellárral szemben, ez az Ő dolguk, így ha kellene, hát valóban a folyosóra, amíg átbeszélik azt a bizonyos üzenetet, de amikor kiderül, hogy nem arról van szó, egyre kíváncsibb leszek. Akkor vajon miről? Hamarosan megtudom, hogy egy bizonyos merénylet áll a háttérben, így most már én is rákérdezek a dologra, de William magyarázkodása szerintem is sok és árulkodó is. Ennél okosabbnak hittem. A bor a kezemben van, de egyelőre nem iszom bele, csak tartom, miközben a két férfit figyelem. Izgalmas ennek a résztvevőjének lenni, de vajon melyikük győzedelmeskedik? Egyértelmű, hogy én kinek szurkolok. Williamat vádolják, méghozzá joggal. Túl sok mindent követett már el eddig, amiket rendszerint meg is úszott. Vajon meddig csinálhatja ezt még büntetlenül? Callum részletes leírása az ügyről természetesen ismerős, nem is olyan régen büszkélkedett el mindezzel jövendőbeli férjem, de azt kihagyta, hogy Saskiát is belekeverte a dologba, így testem kicsit megfeszül, majd akaratlanul is kérdőn nézek Will-re. Ezt a lépést komolyan meg merte tenni? Hát nincs benne semmi együttérzés sem? Ehhez már igazán nem volt joga. Arcom lehet, hogy némileg árulkodó, hiába nem szólalok meg, de egyre idegesebb vagyok. Tényleg egy szörnyeteghez kell hozzámennem.
- Sajnálom kancellár úr, ami Önnel történt! - szavaim őszinték, mert tudom, hogy mennyire szerette azt a nőt és ezt tisztelem is benne. Saskia szerencsés volt, mint már mondtam. - De úgy tűnik, hogy vannak emberek, akik semmit és senkit se tisztelnek, és mindenkin készek átgázolni. - képtelen vagyok most hallgatni és magamban tartani a véleményemet. Ez már valóban túl sok volt. William bár velem szinte bármit megtehet, de előbb-utóbb le fog bukni, ha másoknak is folyamatosan meg akarja keseríteni az életét, Callummal viszont rossz lóra tett attól tartok. Megfelelő ellenségre akadt. Hiába adna jogosultságokat, azokra már úgy tűnik, hogy nincs szükség. Bár én nem látom a CSH hivatal oldalát jelenleg, hiszen a két férfival szemben állok, de a szavakból kikövetkeztetem, hogy jelenleg semmi se elérhető. Okos döntés. Ahogy egy ellenállótól is az lenne ez a mostani lépést, mert valóban felforgatást okozott, könnyebb lenne megtámadni minket. Will pedig akkor venné igazán komolyan a történteket, ha Őt érné hasonló támadás, mint ami Callumot érte. Mondjuk, ha már elvett volna és azt mutatná a rendszer, hogy ez nem történt meg... Akkor bizonyára jobban foglalkoztatná az ügy. A két őr végül ki lesz tessékelve, mi pedig édes hármasban maradunk a lakosztályban, de ennek a beszélgetésnek még egyáltalán nincs vége. William nyakába most nem kevés munka szakad, amit saját magának köszönhet, így egy percig se sajnálom ez miatt, viszont amikor meghallom, hogy itt kell maradnia, méghozzá egyedül... lassan Callum arcára tekintek, ki engem is megszólít, jelezve, hogy mily sajnálatos, de nekem is távoznom kell. Arcom nem derül fel, póker-arc bekapcs, ami nekem bár nem megy olyan egyszerűen, most azért egész ügyesen alakítok, így semmi jelét se adom annak, hogy mennyire örülök a kapott parancsnak.
- Értettem, uram! - William felé tekintek, hogy Ő vajon mit szól majd mindehhez. Persze azt nem tudom, hogy este hol fogok aludni, mivel a régi szállásom a Dominiumon megszűnt, de elalszom én akár a folyosón is, csak ne itt kelljen maradnom, ebben a veremben. A két kancellár amíg rátér az esti ülésre, addig én is megnézem a saját kommunikátoromat, mert már kezd zavarni a folyamatos csipogása, és bár látok több üzenetet is, először Raven-ét nyitom meg. Nem válaszolhatok most neki, ezt jól tudom, de a "bocsi"-t nem igazán értem. És ekkor jön még egy üzenet, egyenesen a JL-től, amit William és Callum is láthat az előttük lévő készüléken. Ezek szerint a CSH hibájáról most már mindenkinek tudomása van, hiába próbáltok meg eltusolni az ügyet... Amikor viszont az üzenet végére érek, hirtelen szólal meg mögöttünk a kivetítőn William hangja, így automatikusan oda fordulok és meglátom a Justice League képét. Nagyot nyelek és szinte ledermedve engedem le kezeimet. A jobbomban van a PDA-m, de látható, ahogy mancsom megremeg az emlékektől, én pedig szépen lassan szinte elsüllyedek. Kezd hányingerem lenni, ahogy eszembe jut az a nap, és félek, hogy vajon a beszéd meddig tart majd? Az én megalázásom is hallatszani fog az egész nép előtt? Arcom falfehérré válik, és minden pillanat egy örökkévalóságnak érződik. Mégis, nem kerül sorra az, amitől oly nagyon féltem, de így is megdermedve állok még egy ideig és csak nézem a kivetítőt, majd ez után fordulok lassan a kancellárok felé. Először Will-re nézek, majd Callumra, de fogalmam sincs, hogy most mit kellene mondanom. Nem találom a szavakat. Callum már egyszer hallhatta mindezt, sőt, ennél többet is, de most mind itt vagyunk. Túlságosan meleg a helyzet... Hagyom hát, hogy a csendet a kancellárok törjék meg, nekem nincs mit mondanom, mindez igaz, ez leolvasható arcomról. Letagadni se tudnám, oly váratlanul ért, ez miatt pedig Will se hibáztathat engem. Remélem.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 11:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon

Régen a Földön hittek a sárkányokban. Féltek tőlük, rettegtek, hogy akár egy is megjelenik a környéken. Persze nem léteztek sárkányok, de az emberek hittek bennük, s ha egy üregre azt hitték, hogy ott sárkány élt, akkor azt nagy becsben tartották. Inkább ajándékot vittek a barlang elé, hogy lefizessék a sárkányt. Volt ahol ételt, de volt ahol szűzlányokat. De csak nagyon kevesen mertek belépni a sárkány barlangjába. Itt a Dominiumon is van hét sárkány. S az egyik sárkány éppen kiszemelt magának egy „szüzet”, be is vitte a barlangjába, erre jön a másik sárkány…
Azt hittem sima ügy lesz ez az este, de előbb bele szólt Terson ügye, majd ránk ront az a szerencsétlen Jenkins. Először azt hiszem, hogy a Sasikás vicc miatt, de hamar kiderül, hogy a két pitbullal nem emiatt jöttek. Bár biztos vagyok benne, hogy élvezi a kis bosszúját.  A cipős levételt is megtagadja, csak, hogy velem packázzon, pedig nekem van igazam.  Próbálom bemutatni Sammy-t és Jenkist egymásnak, holott tudom, hogy ismerik egymást. Ami viszont zavar, hogy Callum a rangján szólítja Sammy-t, s nem a feleségemként. Egyértelmű jele, hogy fogadja el, mint feleségem. Talán magának akarná? Vetek egy gyors pillantást Sammy-re, és Callra, hogy hátha egy pajkos mosolyt elfogok valamelyiküktől. Igaz, hogy nem akarok látni, de mégis látni akarom.
A két őr elkezdi a feltúrást, ami nagyon nem tetszik, de viszonylagosan hagyom, amíg nem akarja az egyik szétlőni az irodám ajtaját, de ekkora már Callum is rájuk szól.
Nem rejtem véka alá a véleményemet, hogy mi ez az egész ránk rontás, s ezt ki is fejtem Callnak, amire egy halvány mosoly jelenik meg az arcán. Sejti, hogy én állok az egész mögött, de nincs bizonyítéka. De nem érdekel. Én itthon vagyok, ez az én házam, s azt teszek, amit akarok. Most csak fenyegetőzik, és próbál hibázásra bízni, ami kifejezetten tetszik.  Amikor el kezdi mondani, hogy miféle merénylet történik, akkor nem is próbálom eltitkolni a mosolyomat. Inkább magabiztos léptekkel lépek a konyhába, veszek fel egy fehér kötényt, s kezdek neki a zöldségek pucolásának, és aprításának, mint aki sérthetetlen. Mert hát az is vagyok. Nincs bizonyíték.  
-Ne hidd, hogy nem veszem komolyan azt amikor megtámadják a CSH-t. – jelentem ki – De mint te is tudod, hogy csak most tudtam meg a támadást. Avval meg nem segítek, ha pánikolva fel – alá rohangálok. Ti elkezdtétek a nyomozást. Ha végeztek, én is nyomozni fogok, elvégre az én területemet támadták meg.
Legbelül persze dühít, hogy ilyen látványosan büntető pályára állít a Kancellária, hiszen ez az egész nem más, mint büntetés. Ha tényleg csak nyomozás lenne, akkor nem akarnának bezárni engem egyedül, és nem kapcsolnák le a CSH-t, hogy ne tudjam használni. Hiszen én tudnám legjobban átnézni, hogy valóban volt-e támadás. És abban is biztos vagyok, hogy a kapitány említette Victornak a zsarolásomat, amit most el is kezdtem beváltani. Rá léptem az egyik kancellár kis kedvencének nyakára, így ő is evvel próbálkozik. Evans. Persze… Ő csak egy ütköző, ahogy Call is csak egy futár, egy bérenc. Amikor viszont közli, hogy a biztonsági protokoll értelmében Sammy nem maradhat, akkor a kést beledöföm a vágódeszkába.
-Sammy ne menj! – parancsolok rá. Az egy dolog, hogy a CSH-t ideiglenesen lekapcsolják, az is egy dolog, hogy kapok egy magánzárkát pár napra, de azt már nem engedem, hogy őt is elszakítsák tőlem. A terv nem volt rossz, hogy nincs CSH, nincs házasság, de hamarabb kell felkelniük, hogy  ha a saját területemen akarnak kiszúrni velem.
-A PH-1752§3as fejezet, 3 bekezdés értelmében: - kezdem idézni az aktuális törvényt – amennyiben a Családügyi Hivatal elektronikai rendszer nem elérhető, műszaki, vagy geológiai okok miatt, vagy egyéb okokból, akkor a CSH hivatal képviselője, és a Kancellária egy tagja, vagy annak képviselőjének jelenlétében lehet foganatosítani a házasságokat, amelyeket legfeljebb 30 napig fel kell vinni a rendszerbe. Én itt vagyok, mint a CSH képviselője, te itt vagy mint Kancellária képviselője, szóval csak egy kérdésem lenne. – fordulok oda Sammy-hez. – Kijelenti e ön Samantha Lewis, hogy az itt megjelent William McGrover hites felesége lesz?
Magabiztosan állok, és várom Sammy válaszát, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem fog most nemet mondani. Persze felkészülök arra, hogy Call közbe szól, hogy ő nem hitelesíti ezt a házasságot, de mindegy is, hiszen a én is kancellár vagyok, és egyben CSH hivatal képviselője is, szóval egymagam hitelesíthetem. Csupán kis fricska a részemről, hogy ő lehet a hitelesítő személye ennek a nagy napnak. Az biztos, hogy Sammy innét nem fog távozni, mert vagy így vagy úgy a feleségem lesz ma.
Callum még pökhendiként oda veti nekem, hogy majd két őr elkísér a ma esti ülésre, amin csak kacagni tudok. Ő sem gondolja komolyan, hogy a más kancellárok őrei fognak rám vigyázni a saját testőreim helyett.
-Vagy naiv vagy, vagy engem nézel hülyének. – jelentem ki Callumnak. – Vannak saját testőreim, ha csak az épségem miatt aggódnátok, akkor megelégednétek a hozzám hű őrökben, s nem a ti kutyáitok őriznének…
Folytatnám még, hogy mennyire átlátszóak, s hogy ne próbálkozzanak ilyen gyatra módszerekkel, de a kijelzőn megjelenik a JL logója, egy számomra jól ismert beszélgetést hallgathatunk vissza. Először Sammy szemébe nézek, hiszen csak ketten voltunk ott jelen, s én neki vallottam meg ezeket a szavakat. De nem olyan kedves szép tekintettel nézek rá, mint előzőleg, hanem inkább úgy, mint aki egy árulóra néz. Megbíztam benne, erre most visszahallom a vallomásomat. Ha nem is hozott lehallgatót, akkor is ő csalta ki belőlem a szavakat. Megbíztam benne, és én kerülök bajba. A következő pillanatban már repül is a szobán keresztül a nagy konyhakés, egyenesen a hatalmas kijelzőbe.
-A PICSÁBA! – üvöltöm, miközben emelem fel a vágódeszkába állított kést. A deszka is felemelkedik vele, de nem érdekel, simán lerántom róla, s hajítom félre.
-Egyszer elkapom ezt a JL-t. – jelentem ki Callumnak a késsel a kezemben, miközben lépdelek feléje. – íme az üzenetem a kibaszott Kancelláriának. Elvettétek a CSH-t, bezártak, erre jön itt ez a szar is, akkor lapátoljátok vissza ti, én addig pihenek. Vagy adjátok vissza, ami az enyém, s én takarítom fel magam után a szart. De ha még egyszer idejöttök a lakosztályomba, hogy basztassatok, akkor én is oda tudok szarni a ti küszöbötökre.
-Most pedig kotródj ki a lakosztályomból, a kutyáid pedig még egyszer be ne tegyék ide a lábukat, álljanak csak kint, ha úgy tetszik nektek.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

William McGrover lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr15


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:13 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az ünneprontó


A hadnagy szavait hallom, amivel lereagálja a "néhai" feleségemet ért támadást, de nem pillantok rá, még csak nem is biccentek köszönetképpen. Erre igazából nem neki kellett volna reagálnia, hanem William-nek, de ő még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy színleg felháborodjon, hogy ilyen megtörténhetett. Ehelyett inkább a konyhába megy, kötényt köt és zöldséget szeletel. Azon túl, hogy mennyire abszurd ez, meglepő is - tud főzni? -, és egyben drukkolok, hogy hagymát is vágjon, lehetőleg perdait. Azok valamiért jobban csípik a szemet, mint a földi hagymafélék tették.
- Roppant kíváncsi leszek, hogy mire fog jutni a nyomozásod, majd tájékoztass, kérlek! - Jegyzem meg neki epésen, nem kevés gúnnyal. Egyértelmű, hogy a támadással őt vádolom, és így a részéről a nyomozás is röhejes, de szerepe szerint ezt kell mondania. Az az egy szerencséje van, hogy ezt kibertámadásnak tudjuk be, legalábbis látszólag, hogy legyen mivel a népet etetni, miközben egyik kancellár se most jött le a falvédőről, pontosan tudjuk, mi folyik itt. A hadnagy felé fordulva elmondom a protokoll rá eső részét, aki szófogadóan távozna is, de ekkor vágja Will a kést a deszkába és parancsol rá menyasszonyára, és éppen csak megvillan a szemem, mikor a paragrafust kezdi el felmondani William, majd a végén egy romantikusnak aligha nevezhető lánykérést is bedob. A hadnagy felé pillantok, a válaszát várva, és remélem emlékezni fog a beszélgetéseinkre, hogy egy kancellárnak is lehet nemet mondani - bár a következményekkel számolni kell -, de nem játszhatja örökké a megmentésre váró áldozat szerepét, hanem magáért is kell tennie. Csak a válasza után szólalok meg, bármi volt is az a válasz.
- A PH-1752§3-as fejezet 4-es és 5-ös bekezdése értelmében teszek a hármas bekezdésre William, a támadás miatti válsághelyzet felülírja és a kezedben lévő konyhakés kimeríti a kényszerítés fogalmát. Majd elveszed később, nem hiszem, hogy ez most a legfontosabb. Lewis kisasszony, kérem, induljon az ajtó felé. - Vágok vissza William-nek nagyon is jól ismerve a saját kis törvényeit, volt időm és alkalmam átbogarászni és megjegyezni azokat, amelyekkel fegyverteleníteni tudom valamikor kancellártársamat. Még ha csak ideiglenesen is. Arra meg külön figyelni fogok, hogy ha most nyélbe is ütik ezt a házasságot, akkor a CsH rendszerét legalább 31 napig zárolva tartsam, bár ez bosszantóan sok szívességbe kerülne nekem. A hadnagynak intézett szavaimnál pillantok csak a nő felé, nyomatékosítandó szavaimat. Menjen már innen kifelé!
- Nem vagyok naiv és nem nézlek hülyének. - Hazudom, legalábbis az utóbbit, miközben egy közeli asztalkára vagy valami polcra lerakom a kapott borospoharat, bár még nem ittam meg mindet belőle, de a kedélyes bulinak itt már úgy is vége lett.
- Egy szóval se mondtam, hogy nem jöhetsz a saját testőreiddel... - Persze át lesznek ők is vizsgálva, világítva, de mire az ülés megkezdődik, addigra meg is leszünk ezzel és csinálhat duzzogós bevonulót William az ülésterembe, bánom is én. Tovább nem mondom, mert ekkor vált a lakosztály kijelzőjén a kép és az üzenetet olvasva, pláne a végét, én már tudom, hogy mi fog következni. De még mindig le tud nyűgözni, hogy a rendszert úgy feltöri a JL, hogy nyom nélkül tud üzeneteket küldözgetni, még hangfájlokat is, melyek ügyesen lettek összevágva, a másik, ami lenyűgöz, az az időzítés. Ha rám pillant William vagy a hadnagy, láthatja, hogy én épp a kijelzőt nézem és még rajtam is felfedezni véli nyomokban a megrökönyödés jeleit, ami betudható a hallottak okozta meglepettségnek. Valójában egészen más lepett meg: ennyi információt én nem adtam át Moor tizedesnek, és bár tudom, hogy egy mappában volt a többivel, egészen biztos vagyok benne, hogy nem másoltam rá az adathordozóra neki, ilyenekben még alaposabb vagyok, mint a munkámban. Nem is tudja William, mekkora szerencséje van, hogy egy másik részletet máshova mentettem el a gépemen, habár valószínűleg emlékszik saját szavaira, a felmerült témákra a vacsorán, így sejti, hogy milyen kard lebeg a nyaka felett, ha azt is megszerzi a JL. Az üzenet végén nem is tudom, hogy megkönnyebbüljek vagy nevessek, hogy nem tett bele egy gonosz tréfát a tizedes. Lám, mégiscsak kedvel engem!
A hadnagyra pillantok, aki teljesen elsápadt és finoman remeg, felnézni is alig mer - pontosan tudom, mitől félt és némileg sért is, hogy azt hitte, azokat a részleteket is átadnám másnak -, Williamra nézek aztán, akinek a tekintetéből tisztán leolvasom, hogy a menyasszonyát hibáztatja minden ok és bizonyíték nélkül, habár az ilyen apróságok egy kancellárt sosem zavartak. De alig hallgatott el a felvétel, a lakosztályra telepedő síri csendet William üvöltése és a kijelzőbe csattanó kés hangja töri meg. Ha lenne idő most elmerengeni, akkor erősen el kellene gondolkodnom, láttam-e valaha is ilyen idegesnek William-et, de ez a tény, hogy hirtelen nem jut eszembe ilyen és az a tény, hogy a konyhakést kapja fel és indul el felém azonnali reakciót szül nálam: a felöltő két gombját kigombolom és a pisztolyom veszem elő - minő szerencse, hogy megjavíttattam időben - és célzok egyenesen Willre, jól hallhatóan kibiztosítva a fegyvert. Már amennyire az hallható Will őrjöngése mellett, de látni legalább látható. Nyugodt kimértséggel, de elég hangosan és határozottan szólok rá a férfira.
- Nyugodj meg, William! Tedd le a kést! Nagyon is jól ismered az Akadémiai végzettségem, tudod, hogy nem fogok mellélőni. - Éppen csak egy kicsit mozdítom a fegyvert felfele és lövök vele. Olyan részbe fog befúródni a golyó a lakosztályban, ami el tudja nyelni azt, és nem fog róla ide-oda pattogni, ráadásul úgy lőttem, hogy véletlenül se tudjon beleugrani a másik. A fegyver bár csendes, némi hangtompítással bír, de nem tökéletesen, és így a fennhangon mondott szavaink valamint a lövés elegendőek voltak a célomhoz: a két kiküldött őr azonnal beront - ennyit arról, hogy kint maradnak a "kutyáim" -, hogy megvédjen minket... ezúttal egymástól vagy önmagunktól, ahogy tetszik. Nagy szerencse, hogy az ajtó csak be lett csukva, de bezárva nem, így legalább a lakosztálya ajtaját nem kell javíttatnia William-nak. A két őr bár nem emel fegyvert egyikünkre sem, de beáll közénk, és magukban biztos erősen szitkozódnak, hogy pont nekik kell itt lenniük, miért nem cserélték el a mai szolgálatot valaki mással.
- Őrség! Egy polgár veszélyben van a helyszínen, a protokoll szerint kísérjék ki Lewis kisasszonyt! A kialakult helyzet miatt őt és a hozott holmiját is nézzék át, hogy nincs-e benne lehallgatókészülék. A biztonságára kiemelten ügyeljenek. - A fegyvert még mindig nem engedtem le, csak most egy páncélos őr áll közöttünk, a másik a hadnagy felé fordul, hogy kikísérje lehetőség szerint védve bárhonnan érkező támadás elől.
- Szólj, ha lenyugodtál William és tudunk értelmesen is beszélni! - A hadnagyra nem is nézek, csak rideg, szúrós szemekkel a másik kancellárt figyelem. A hadnagynak még összehasonlítási alapja is lehet, és elmondhatja, hogy a merénylet alatt az ellenállókkal kedélyesebben viselkedtem, pedig ott én voltam az, aki szemezhetett egy igen komoly fegyver csövével.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 12:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


William, Callum & Sammy
William viselkedése szerintem is rendkívül abszurd. Még csak meg se próbálja palástolni mindazt, ami történt. Nem normális, én ezt már előre láttam, nem véletlenül tartok tőle. Bármelyik pillanatban robbanhat és az a bizonyos konyhakés is túl veszélyesnek tűnik a kezében, főleg azok után, amit a baltával kapcsolatban hallottam tőle. Callum szavainak eleget téve megindulnék kifelé a lakosztályból, de amikor tennék egy lépést, a kés hangosan áll bele a vágódeszkába, így testem megfeszül, majd lassan vőlegényem felé tekintek, aki úgy tűnik, hogy mindenáron érvényesíteni akarja most ezt a házasságot. Miért megy el bármeddig értem? Annyi nőt találhatna, akik egy kancellár feleségei akarnak lenni és még talán szeretnék is, de nem, Ő engem akar, méghozzá megrögzötten. Mintha szagot fogott volna egy vad és haláláig nem eresztené a zsákmányát. A kérdés tehát elhangzik, és bár az a kés rendkívül veszélyesnek hat, tudom, hogyha igent mondanék, soha többé nem szabadulnék meg tőle és ki tudja, hogy milyen szörnyűségeket tudna művelni velem. Theoról is most már tudomásom van és oly sok piszkos dolgáról a kancellárnak. Callum viszont most itt van, Ő az egyetlen esélyem, de ha most hátat fordítok neki, akkor a későbbiekben magamra vethetek.
- Nem. - hangom hűvösen és meglepően határozottan cseng. Nem leszek a játékszere, nem leszek a kísérleti patkánya, akivel szórakozhat, mégse mondom ezt most hozzá, nem hergelem tovább, mint amennyire muszáj, de az elutasítást hallhatta, tökéletesen érthetően mondtam ki. Callum ez után szintén az előbb említett törvényre hivatkozik és most nem tagadja azt se, hogy látja, kényszerítés történik. Hogy azért kellene hozzámennem, mert Ő azt mondja, bár a mi társadalmunk egyébként is ilyen. Máshoz is kiházasíthatna, tisztában vagyok vele, de talán egy időre élvezhetek kancellári védelmet a most történtek miatt... bár már magam sem tudom. Ahogy felém tekint a férfi, már ki is bújok a mamuszokból - lábaimmal oldva ezt meg, nem hajolok le, se semmi -, majd teszek pár lépést az ajtó felé, de ez után a helyzet tovább durvul. Most már nem titkolják ellenszenvüket egymás iránt és a JL is közbeszól, méghozzá olyan módon, amire én se voltam felkészülve. Rettegek attól, hogy a beszéd tovább folytatódik, de nem... viszont a kés a képernyőn landol, William tekintete pedig halálra rémít. Érzem, hogy szíve szerint most belém döfné a konyhakést és rendesen meg is forgatná bennem, pedig mindezt saját magának köszönheti, nem nekem. Mint mondtam korábban, hiába kancellár, bármit még Ő se tehet meg.
Az üvöltés tisztán mutatja, hogy mennyire labilis a CSH vezetője, de ahogy a késsel is felénk tart, nem csak én felém, de egy másik kancellár felé is, érzem, hogy tényleg túllő a célon. Ösztönösen lépek Callum felé, ahogy mondtam neki, megvédeném Őt az életem árán is, mert ez a kötelességem és mert... mert Ő is segít nekem, ahogy azt ígérte. A mi kis szövetségünk tehát mégse bomlott fel. És talán még valahol abban is bízom, hogy William engem mégse ölne meg, bármi is történt most, valamiért megmagyarázhatatlan módon ragaszkodik és szinte már kötődik hozzám. Ez is az idegi betegsége egy része lehet. Callumot viszont nem kell megvédeni, a számomra is már jól ismert fegyver előkerül, a szavai pedig ridegen csengnek a hatalmas térben. Megállok nem túl messze tőle és onnan figyelem a jelenetet, majd nézek Will-re.
- William, ne csináld ezt! Ezzel csak magadnak ártasz! - ezt Ő is tudhatja. Legyen már ennyi esze! A lövés viszont eldördül, de nem a másik kancellár felé, hanem csak a lakosztály egy részébe, a két őr pedig már meg is jelenik, kik elénk állva próbálják biztosítani a védelmünket. A páncéljuk mondjuk elég erős és Ők maguk is, így Will-nek egy konyhakéssel nem sok esélye van ellenük, de ezt talán most már belátja. Mindenesetre Jeknkins kancellár akarata szerint az egyik őr már fel is kapja a holmimat, én pedig a lábbelimet veszem a kezembe, majd követem őt, rá se nézve most Williamre. Tényleg segített nekem, bár jövendőbeli férjem hibázott, de még milyen nagyot. Egyáltalán nem viselkedett okosan ebben a helyzetben, így Callum malmára hajtotta a vizet. Távozom hát az egyik őrrel, aki egy biztonságos szobához visz, miközben az adóvevőjén jelzi pár embernek, hogy ketten álljanak őrt a szobám előtt. Odaérve bekísér, majd elkezdi átnézni a táskámat, a cipőmet, majd utána engem is. Még a hajamba is beletúr két kézzel, hogy biztosra menjen, nincs ott se lehallgató készülök, és bár valamilyen szinten megtapiz, mégis láthatóan csak a munkáját végzi, így én se szólalok fel ez ellen. Ahogy végzett, jelzi, hogy maradjak itt, amíg Jenkins kancellár máshogy nem ítélkezik, az ajtót pedig kivülről be is zárja. Az ott álló két őrnek is jelzi, hogy senki más se mehet be hozzám Callumon kívül, de főleg William nem, akire kimondottan felhívja a figyelmüket.
Magamra maradok hát, így leülök az ágyra, előre dőlök és megtámaszkodom térdeimen, miközben halkan szusszantok. Fogalmam sincs, hogyan lesz tovább ez után, hogy miként maradok majd életben. Az egész életemet mégse tölthetem itt el. Vajon mi lesz Williammel? Elenged ezek után vagy tényleg később elvesz és még leveri rajtam a most történteket? Oly sok kérdés kavarog bennem és a félelmemet se tudom már elrejteni. Ekkor jut eszembe Raven, drága barátnőm, aki mindig mellettem áll, így előveszem a PDA-m és gyorsan írok neki, még mielőtt társaságom lesz.

//Én itt ezek szerint kilépek a játékból. Köszönöm szépen, nagyon élveztem és izgalmas volt! Very Happy Kíváncsi leszek a folytatásra, hogy mit hozunk ki ebből a jövőben. Very Happy //

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
70

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 4:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Honeymoon

Olyan jól ébredtem fel ma reggel, s egész nap azt terveztem, hogy milyen jó is lesz a napom. Nem kicsit megdorgálom a Valkűr kapitányát, Sammy beköltözik hozzám, egybekelünk, vacsorázunk, filmezünk, és kellemesen eltöltjük a nászéjszakát. Majd másnap beszéltünk volna keményebb dolgokról is, amik a munkámhoz kapcsolódnak, s ami mind a kettőnket érint. Erre betoppant az a semmirekellő Callum, aki a hűtőházat üzemelteti, és bele köp az egészbe. Csak azért mert vicceltem a halott feleségével. Persze az is közre játszott, hogy elég nagy felfordulást okoztam a Valkűr büntetésével. Még a kis mocsoknak volt pofája azt mondani, hogy „roppant kíváncsi leszek, hogy mire fog jutni a nyomozásod.” Hát arra fog jutni, hogy nem én voltam a bűnös, hanem szegény Worker John. Most komolyan azt várja, hogy kérjek bocsánatot, és ismerjem el, hogy túl messzire mentem? Neki kellene bocsánatot kérnie, amiért lekapcsolta a teljes CSH-t. Ő már rég őrjöngene, ha a hűtőházában lekapcsolnám az áramot… Erre még Sammy-t is megpróbálja elvenni tőlem, jön a biztonsági protokollal, hogy nem családtag. Mázlim, hogy felkészültem a jogi blablák megírásakor, s számítógép nélkül is hitelesíthetném. Ezt az orra alá is dörgölöm, s egyből mondom is a szokásos házassági eskü kérdést. A másodpercek éveknek tűnnek, a tized másodpercek pedig évszázadoknak míg Sammy szótlanul áll. Biztos vagyok benne, hogy igent mond, hiszen már megbeszéltük, de a várakozás idegőrlő. Végül megszólal. Nem is próbálom leplezni a meglepetésemet, s a csalódottságomat a válasza miatt. Olyannyira, hogy szó nélkül állok, s várom közölje, csak vicceltem. de csak Call szól közbe az okoskodásával.
Még beszélgetünk egy kicsit a büntetésemről, és a magán zárkámról, ahol legalább megengedi, hogy a saját embereimmel menjek a megbeszélésekre. Milyen kedves. El veszi előlem azt a nőt, akit magam mellé szeretnék, de megengedi, hogy legyenek saját testőreim. Szívesen válaszolnék erre valamit, csak hogy ne övé legyen a végső szó, de inkább magamba fojtom, s nem adom meg neki a lehetőséget, hogy kiboruljak. De sajnos a JL megadja neki. Röpke 20 perc alatt elvesztettem a munkámat, a páromat, és a hírnevemet is. Nem akarok mást, csak hogy végre hagyjanak magamra. Ennek nagyon is nyomatékosan is hangot adok kezembe a késsel. Mielőtt még Callum elő vehetné az ő kis önvédelmi fegyverét, az előtt már Sammy be is lép elé, hogy megvédje tőlem. Egy újabb meglepetés, nem gondoltam volna, hogy Sammy képes lenne beállni egy másik Kancellár elé, hogy azt megvédje. Erre most szembe száll velem, csak hogy megvédje ezt. Megtorpanok, s a kés egy röpke pillanatig meg is bicsaklik a kezemben, hiszen a mai napig szentül hittem, hogy Sammy az enyém. De nemet mondott, és most ez. S arra kér, hogy ne csináljam? Magamnak ártok csak?
-Nem figyelt Miss Lewis, – váltok át magázódásba, hiszen már nem vagyunk jóban – megmondtam magának, hogy ki vagyok, és mikre vagyok képes. Szóval ne aggódjon miattam. – s már dördül is el a lövés, majd jön Call fenyegetése, hogy ő az Akadémián végzett.
-Meg mondtam neked mocsárba, hogy ellenem egy merénylőnek csak egy lövése van, hogy leterítsen, különben én darabolom fel. – jelentem ki Callumnak, de közben a kés azért hanyagul hátra dobom, s nem érdekel mibe áll bele, vagy hogy hova esik. Így mire az őrök belépnek, én fegyvertelen vagyok. Teszek is pár lépést, s figyelem, ahogy az őrök kikísérik Sammyt, bár még mielőtt kilépne, azért hozzá szólok.
-Ég áldja Miss Lewis!
Várok még pár másodpercet, hogy Call is végre elkotródjon, vagy legalább is jelét adja annak, hogy el akar menni. Ha nem adja jelét, hogy elkotródna, akkor én közlöm neki, ismét, hogy nem látom szívesen vendégül.
-Igazán elmehetnél már, elég csak ha este küldöd vissza értem a kutyáidat. – amíg nem megy el, addig leülök a kanapéra, és a tv-ből kiálló kést bámulom, miközben veszem lépésről lépésre a legutolsó randevúnkat Sammy-vel, hogy rájöjjek ő árult-e el vagy sem. Illetve, hogy milyen módon tudnám ezt a felvételt semmissé tenni.
Már vagy egy órája lehetek egyedül, mire megmozdulok a kanapéról, de akkor is csak azért, hogy bekapcsoljam a tv-t. Elkezdem lekérni az adósaim névsorát, hogy ha már nincs CSH, akkor ki tudna segíteni nekem. Közben eszembe jut, hogy valami választ is kellene adnom a menyasszonyomnak a ma estére. Kezembe veszem a PDA-mat, s elkezdem írni neki a levelet. „Drága Sammy…. „ de vissza is törlöm. „Kedves Sammy. Csalódtam benne…” de ezt is csak visszatörlöm, míg végül megszületik a végleges levél, amit elküldök neki.  Majd folytatom a listát, hogy ki tudna nekem segíteni a JL probléma vissza lapátolásban. A terv egyszerű. Elő kell venni a régi aktákat, amikkel előálltak eddig a lázadók, hogy Williem megölte a feleségét, és hasonlókat, hogy bebizonyítsuk nem új keletűek ezek a pletykák. Kell egy ügyes szövegíró, és egy vágó, aki generál nekem megfelelő beszédeket, amikre rá foghatjuk, hogy azokból ollózták össze a felvételt. És már csak egy riporter kell aki megírja a cikket, hogy mennyire gyalázatosak a lázadók.
Végül felhívom a testőrségem vezetőjét is.
-Azonnal rendeljen el készültséget, s mindig legyenek mellettem. – közlöm neki a tényeket, majd még hozzá teszem. – Egy őr mindig kísérje Miss Lewist is, mivel nem bízok Jenkins kancellár embereiben. Egészen az Imperium indulásáig.


//Köszönöm, hogy tönkre tetted a játékunkat! Very Happy És persze Köszönöm a játékot mind a kettőtöknek. Very Happy //



Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

William McGrover lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
William McGrover lakosztálya Tumblr15


William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 10:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az ünneprontó


Némileg még engem is meglep, hogy a hadnagy végül nemet mond. Biztosra vettem, hogy bár szíve szerint nemet mondana, de végül megretten Williamtől, aki láthatóan még a múltkori panorámaéttermes randijukon is túltesz, már ami az idegességet illeti. De legalább most pofontávolságon kívül van a hadnagy, na meg én sem hagynám, hogy megüsse őt William. Vagy a választ akkor tőlem kapná rá. Én pedig nem arról szereztem hírnevet, hogy etikusan játszom, most is konyhakéssel szemben lőfegyverrel jövök, mert ez nem a lovagi kor, hogy igazságos párbajokat hívjunk.
Az egyetlen hibának azt látom, hogy a hadnagy közénk lép - magamban még nevetnék is, hogy most ki jött kit megmenteni? -, habár legalább a szavai miatt lehet ezt úgy érteni, hogy nem engem védene, hanem William-et egy egyenlőtlen küzdelem miatt. Mondjuk ahogy William-et elnézem, neki nem ez volt az első gondolata, se a második és nem ígér sok jót, hogy magázni kezdi ő is a hadnagyot, további szavai meg felérnek egy fenyegetéssel. A következőt meg én kapom.
- Egy lövés épp elég. - Felelem higgadtan neki, hiszen egyetlen jól célzott lövés valóban elég. A mocsárban nekem három is volt, de a szerencséje elkísérte William-et, és most sem alkalmas még az idő rá, hogy a köztünk álló őr ellenére lelőjem őt. A bukás útján elindult William, és én ott leszek végig a nyomában majd, hogy lökjek majd még párat rajta, főleg ha vissza akar kapaszkodni.
Leengedem a fegyvert, miután Will is ledobja a kést és a hadnagy is távozott. Várakozón tekintek rá, hogy tudunk-e beszélni immáron normálisan, nyugodtan, de ő inkább kiküld engem a lakosztályából.
- Hogyne. Csak kigyönyörködtem magam! - Pillantok körbe a lakosztályban röviden, de mosoly nélkül, mintha az nyűgözött volna le annyira. Szó se róla, a kijelzőből kiáló bárd, lövésnyom a falban és kevés, de nem vészes rendetlenség a lakosztály átkutatásából eredendően valóban bájos képet fest.
- Köszönöm bort, William! Az ülésen találkozunk! - Fordulok el és ezt már távoztomban mondom, majd az őr röviden tiszteleg William-nek és ő is kimegy magára hagyva a kancellárt. Az ajtó becsukódik és addig ott marad, míg William testőrei is megérkeznek. Mondjuk akkor se mennek nagyon távol, hiszen a testőreivel még képes lenne William meglépni... vagyis hogy nehogy átjussanak azok a merénylők William testőrein! Fő a biztonság.
A biztonsági szoba felé haladva veszem elő a pda-mat, a Justice League üzeneteit olvasatlanul törlöm, hiszen úgy is láttam őket nagy képernyőn élvezve, de látok egy üzenetet Raven Moor-tól és erre feljebb moccannak kicsit a szemöldökeim. Mit akarhat? Elolvasom anélkül, hogy megállnék vagy lassítanék, kap egy szemforgatást tőlem első reakcióként, és míg beszállok a liftbe és az elvisz a megfelelő szintre, addig megfogalmazom neki a válaszomat, nem kevés kaján örömmel. De bízom benne, hogy tud olvasni a sorok között, ha már nem titkosított csatornán keresztül üzent. Nem is értem...

//Köszönöm a lehetőséget az ünneprontásra Wink Legközelebb küldj meghívót az esküvődre!
Köszi a játékot mindkettőtöknek Very Happy//
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



William McGrover lakosztálya Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
William McGrover lakosztálya
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 8. gyűrű - Kancellária :: Kancellárok lakosztályai-
Ugrás: