Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Yesterday at 11:16 pm

Yesterday at 11:07 pm

Yesterday at 10:45 pm

Yesterday at 9:02 pm

Yesterday at 8:53 pm

Yesterday at 8:18 pm


Yesterday at 6:06 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 4 2
Hadsereg 3 4
Ellenállók 2 6
Flotta 4 7
Perdaiak 9 1
Összesen 22 24
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
William McGrover lakosztálya
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


William McGrover lakosztálya - Page 2 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
108

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 10:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 5:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

   
   
Forever
Már egy jó ideje, hogy azon a balszerencsés napon, elvették tőlem a CSH-t,  Sammyt, s még be is börtönöztek a lakosztályomba, s azóta sem enyhült a támadás irányomba. Aznap eléggé kiborultam ezt elismerem, s elnézést is kértem a Kancellária előtt, s ők megértették, hogy így tettem. Persze mind hazudnak, hiszen ők rendelték el a CSH bezárását. Igazság szerintem Terson a kis féreg volt az, de a kancellária Callumot nevezte ki vizsgáló bírónak, aki élvezettel számolta fel a legjobb embereimet a CSH-ban. Még a kedves kis bérgyilkosomat is likvidálta, állítólag ugyan próbálta tisztára mosni, de túl sáros, és túl gyanús volt. Hogy ne lett volna sáros és gyanús? Hamis papírokkal olvasztotta ki ő maga nekem, s a fickó pszichopatább volt még Theo-nál is.  Hivatalosan meg csak egy kis nulla aktatologató volt a CSH berkein belül. Az oké, hogy amikor Callum emberi rátörtek a CSH-ra, ő egyel végzett, s másik hármat megsebesített. És ezt azért nehéz kimagyarázni egy kis aktakukac számára. Szóval én is szomorúan konstatáltam, hogy egyellenálló kém férkőzött a CSH gépezetébe. Persze Jenkins alaposan ki vizsgálata ezt az állítólagos ellenálló támadást, de csak addig jutott, hogy van egy profi gyilkos a CSH berkeiben, aki olyan katonai képzést kapott, amit csak nagyon kevesen. És adott egy kis senki aki maga vitte be a gépbe egyesével az akta számokat, ami alapján el lett rendelve a kényszer házassági ellenőrzések. Az a szerencsétlen meg papíron kapta valakitől, hát persze, hogy az én jó kis gyilkosomtól. Ehhez még hozzá vesszük, hogy a kis aktakukac bizonyíthatóan kapcsolatba lépett párszol a JL-ellel, vagy legalábbis próbált. Igaz, hogy az én kérésemre, de ez mindegy. Így ők ketten lettek az CSH elleni merénylet bűnbakjai. Én megígértem, hogy jobban oda figyelek az emberek át világítására, s még egy ilyen nem fordul elő. De mire ez az egész vizsgálósdi le ment, addigra Sammy már úton volt, így akarták meggátolni az esküvőnket. Azt is megértem, hogy ott helyben Sammy nemet mondott, hiszen nem volt választása, mivel félt Callumtól. Annyit azért engedtek erre az időre, hogy el kezdjem a hadjáratomat a JL ellen. Mert azok a kis férgek túl léptek egy határt, amit nem engedhetek meg nekik. Abban sem ringattam magam soha álmokba, hogy nem lesz olyan kancellár társam, aki meg akarja akadályozni a házasságomat. Callum lenne a nyilvánvaló, de ő túl nyilvánvaló, szóval Dorian a második tippem, vagy Terson. Mázlimra mint a CSH feje csak rajtam keresztül tudják máshoz adni Sammyt, hogy meggátolják a frigyünket. De nem vártam meg, amíg ők lépnek, hanem én léptem azonnal, amint vissza kaptam a CSH-t. Gyorsan beállítottam Sammy aktájában hogy házas, velem, de a jogosultságokat nem állítottam át. S mint kiderült mekkora nagy mázlim is volt, hiszen egy hónappal később valami szerencsétlen járvány, fertőzés vagy mi fene került a CSH emberei közé, amit én is elkaptam. Pechemre a szövődménye a sterilitás. Persze mind ez a fél éves felülvizsgálat előtt egy kicsivel.. Hát persze. Egyszer még el kell beszélgetnem majd, a kis féreg Castillóval, mert ez annyira rá vallana.. na ná, hogy hamar híre ment a kancellárián, hogy steril lettem, s a CSH törvényei értelmében steril ember nem házasodhat, hiszen nem lehet utód. A következő ülésen elő is vettek, hogy közöljék ezt velem, hiába csináltatta Callum azt a nyomorult záradékot a vizsgálat alatt, hogy Sammy halálával én is meghalok. Igaz ott a tanácskozáson is boldogan ígértem meg nekik, hogy nem házasodom újra, amíg ez nem változik. Azért az Imperium érkezéséig nagyon izgultam, hogy senki ne vegye észre, hogy már házas vagyok, mert akkor hamarabb kezdik meg a csesztetésemet, mint szeretném. De nem szúrták ki, s pár órával ez előtt az Imperium dokkolt. Én teljes nyugalomba megvártam míg Sammy elhagyta a hajót, s csak kicsivel utána kezdtem el módosítani a jogosultságait hadnagyról, kancelláriai családtagra. Az azért kissé fáj, hogy nem hozzám jön egyből, hanem előbb a kis haldokló hősszerelmes Philt látogatja meg, amit azért a biztonsági kamerákon kicsit bele is pillantok. S mikor elérkezettnek ítélem meg az időt, akkor két testőrömet küldöm Sammy elé, hogy a lakosztályunka kísérje őt a megfelelő megszólítással.

-Hölgyem, a kancellár úr óhaja, hogy kísérjük önt haza. – mondják kedvesen, de tény, hogy nem kérésként, hanem inkább tényként. Persze megfogni és megrángatni nem mernék, de biztos vagyok benne, hogy Sammy van annyira okos, hogy velük tartson.
Mire Sammy megérkezik, addigra én már harmadjára indítom újra a múltkori kis beszélgetését a PDA-mon, miközben három technikus a nappalim nagy kijelzőjén a JL híreit elemzi, ahol az elemzések között ott szerepelnek az általam kreált kamu JL hírek is. A testőreim szó nélkül csöngetnek, amire örömmel nyitok ajtót a fekete vászon nadrágomban, kék pulóverben. Bár hozzám képest lezseren nyakkendő nélkül, s a cipőm sincs a lábamon, hanem csak fehér zokniban vagyok.
-Örülök, hogy újra itthon látlak Kedvesem! – mosolygok rá, s hajolok oda, hogy puszit is adhassak az arcára. – Gyere beljebb, biztos elfáradtál. – invitálom beljebb, miközben az őreim kint maradnak. A lakás szinte semmit nem változott azóta, hogy elment, talán csak annyit, hogy eltűnt a lövés nyoma, és a bárd sem áll ki már a kijelzőből, de a kis mamusza még mindig ott van, ahol hagyta. Sejtem, hogy most kicsit össze van zavarodva, s arra számított, hogy haragszom rá, de ez nem igaz. Volt időm át gondolni, s ő csak áldozat volt ebben az egészben, mint én.
-Sajnos még egy két óráig dolgoznunk kell a fiúkkal, – mutatok a technikusok fel, akik biccentenek egyet köszönés gyanánt, s folytatják a munkájukat – de pár óra és végzünk. Addigra megpróbálom elintézni neked és mr. Hartleynak, hogy le mehessetek a Perdara strandolni egy napot, amolyan nászajándék gyanánt. – mosolygok rá kedvesen, pedig biztos vagyok benne, hogy enyhe sokkot kap, ahogy felfogja, hogy végignéztem az ő személyes beszélgetését a barátjával. Persze a PDA-mat is oda fordítom, hogy lássa mit nézek rajta éppen, hogy biztos legyen benne, hogy ez az ajándék nem légből kapott, s igen is szemmel tartom őt.

   
   

   


A hozzászólást William McGrover összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 09, 2019 8:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 7:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
Amint dokkoltunk az Imperiummal, az első utam Philhez vezetett. Azok után, ami történt, muszáj volt látnom, tudnom, hogy jól van és egyszerűen csak... mellette lennem. Rendkívül fontos nekem és sajnálom, hogy az utunk során külön voltunk, de talán több ilyen nem lesz. Ő is a flotta tagja, a következő induláskor velünk együtt hagyja el majd a Dominiumot. Sok bosszantó hírt kaptam, már akkor is, amikor úton voltunk és magától Philiptől is, így jó pár órával később hagyom csak Őt magára. Már nem bosszankodok, sikerült lenyugodnom a társaságában, és bár szívesen vele maradtam volna, ezt nem tehettem meg. Arra viszont nem számítok, hogy utam közben ismét meglátok két olyan őrt, akiknek öltözete túlságosan is ismerős, így lassítok, majd enyhén felvont szemöldökkel nézek rájuk, várva, hogy kifejtsék, mégis mit akarnak. Ők csak katonák, a dolgukat végzik, mégis a szavaik...
- Hogy haza? - nem biztos, hogy választ kapok, de hirtelen túlságosan is rossz érzés kezd el a hatalmába keríteni. Mi szövetkeztünk William ellen, sikerülnie kellett, akkor hogy hivathat magához? Az Ő testőreit látom és biztosra veszem, hogy hozzá akarnak vinni, de nem... én nem akarok velük tartani! Mégse lehetek most már gyenge, főleg azok után, amit Nikolaitól is megtudtam, így bár baromira nem vágyódom a közelébe, mégis aprót biccentek, majd követni kezdem őket, ahogy kell. Öltözetemet tekintve én egyébként most átlagosan nézek ki, fekete nadrág, bakancs és egy ujjatlan felső, az övemnél pedig ott található a fegyverem, amit a flotta tagjaként természetesen viselhetek. Hajam most kibontva, szemeim kicsit kihúzva, szóval csak a szokásos...
Williamet nem sikerült kimozdítanunk a Kancellári székből, de ha steril, akkor nem vehet el. Miért gondolja hát, hogy az Ő otthona egyben az enyém is? És mi a fenéért nem adta még mindig fel? Szerintem már puszta dacból, hogy nehogy Ő veszítsen... Mint valami megrögzött, úgy viselkedik. A cuccaim egyébként az Imperiumon maradtak, így csak a PDA-m van nálam és a beléptetőm a fegyveremen kívül, semmi egyéb. A kancelláriai szintet hamar elérjük a testőrökkel, majd amikor megérkezünk a jól ismert ajtó elé, hamarosan már William arcát is láthatom. Arra számítottam, hogy egyedül lesz és minimum mérges, de ismét tegez, akár csak régen és még "kedvesemnek" is szólít.
- William! Miért hívattál? - kérdezek rá, és amikor közelebb hajol, most ösztönösen lépek egy lépést hátrébb és húzódom is el, tehát a puszija nem fog célt érni. Kezeimet összefűzöm hátam mögött, úgy állok meg előtte, mint egy hadnagy egy kancellár előtt és eszem ágában sincs se beljebb lépni, se levenni a bakancsokat, és főleg nem mamuszt húzni.
- Nem vagyok fáradt. - volt időm pihenni az ide úton, mibe fáradtam volna el? Azért látom a háttérben a JL-t kivetítve, de csak egy pillantásra méltatom. Most, hogy tudom, Raven áll az egész mögött, óvatosnak kell lennem, így nem mutatok felé több érdeklődést, helyette ismét Williamre nézek. Még mindig nem értem, hogy miért vagyok most itt. De ahogy folytatja szavait, és rátér Philipre, majd pedig a perdai ötletünkre, rögtön összeáll a kép. A PDA-ját is felém mutatja, melyben jól látszik a múltkori beszélgetésünk a zászlóssal.
- Az egy magánbeszélgetés volt! - nem volt joga megnézni, és rendkívül kellemetlenül érint, hogy mindent tud arról, ami akkor elhangzott. A francba is, túlságosan is megörültem annak, hogy ismét látom Philipet, így nem voltam elég óvatos, és még azt is beismertem, hogy mennyire félek Williamtől, és hogy nem akarok hozzámenni. De nem mondtam túl sokat... akkor nem, szerencsére, és a mai nap se, amit úgy hiszem, hogy szintén végignézett. Ezek szerint megfigyel. De várjunk csak...
- Nászajándék? Miről beszélsz? - ha nem lehetek az övé, akkor már intézett is nekem másik férjet? Megteheti, a Családügyi Hivatal fejeként minden joga megvan hozzá. Testem megfeszül, de a tartásomból nem engedek és próbálom arcmimikámat is minimálisra fogni. Nem... ha mást intézett volna, akkor nem úgy fogalmazott volna a két testőre, hogy "haza". Az nem lehet! Nem vehetett el! Mi a fene folyik itt?
- Ezek szerint megfigyelsz és minden beszélgetésemet lehallgatod. Igazán kellemes... De legalább már ismét tegezel. - nem fogok kedveskedni és visszafogni se magam, most nem. Elegem volt abból, hogy játékszernek tekintsenek, ideje a sarkamra állnom. És nem kell ehhez Callum... Hatalmasat csalódtam benne. Nikot is oly sokat kínozta és még Philt is bántotta, soha többé nem akarok szívességet kérni tőle. William is egy szörnyeteg, de Ő legalább a szemembe mondja mindazt, amit tesz. Így utólag örülök, hogy elutasította a házassági javaslatomat, mert mindazok után, amit megtudtam, nem szeretnék Mrs. Jenkins lenni, de McGrover se...

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 4:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

   
   
Forever
Az egyik legtökéletesebb munkám szerintem a CSH őrség, amit még az elején a Családügyi Hivatal biztonsági őreiként magyaráztam, aztán a túlkapások miatt egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a félelem keltés a célom velük. Mindenhol a lehető leghatékonyabban kell fellépniük. Ha van egy ellenkező apuka, akit ugyan egy őr könnyedén leszerelne békés módon, hogy lefogja, akkor is nekik az a dolguk, hogy legalább hárman legyen ott, s üssenek, lökjék a földre, tegyék harcképtelenséggel, s ha olyan a helyzet akár törjék össze az illető csontjait. Az emberek nagyon hamar megtanulták, hogy a CSH őrök munkáját nem érdemes akadályozni, s elég nagy bolond az, aki megpróbálkozik vele. Persze nem ütnek ők sem ok nélkül, de ha úgy alakul, akkor nem teketóriáznak. Az emberek félnek tőlük, s inkább félre húzódnak az útjukból, sem mint, hogy egyik őr megüsse őt. Azok az emberek, akikért mennek, azok pedig inkább önként és békésen vonulnak velük legtöbbször, sem mint, hogy összeverve vonszolják őket a folyosón. Persze ha úgy adódik, hogy nem begyűjtés a munkájuk, hanem valaki kísérgetése, akkor képesek bizonyos fokig moderálni magukat, de akkor se válik belőlük pincér a Panoráma Étteremben. Így amikor Sammy is vissza kérdez, hogy haza, akkor a kettő közül a kevésbé brutális szólal meg szűkszavúan.
-Igen. – nem gondolná jobban kifejteni, hiszen ő is csak ennyi utasítást kapott tőlem, hozzák haza Sammantha Lewist, s ez ők ezt teljesítik is. Eszük águkban sincs meg magyarázniuk, hogy miért kell oda vinni. Hiszen ők sem tudják. De nem is érdekli őket.
Boldogan nyitok ajtót az én szépséges feleségemnek. A lehető legbarátságosabb és kedvesebb vagyok vele, de amikor puszit akarok adni neki üdvözlés képpen, de ő hátra lép és kérdőre is von, hogy miért hívattam ide. A két CSH őr meglepődik Sammy bátor kérdőre vonásán, hiszen nem igazán láttak még olyat, aki ilyen kérdést megúszott volna kiadós verés, fenyegetés nélkül, s már az egyikük hozzá is nyúl a népnevelő eszközéhez, amire csak felemelem a kezem, jelezve neki, hogy nem kell.
-Nem hívattalak, - mondom az igazságot - csupán megkértem az embereimet, hogy kisérjenek haza, nehogy bajod essen. – folytatom egy hazugsággal. Ez a hazugság viszont nem neki szól, hanem a környező embereknek, hiszen még sem mondhatom el az igazat, hogy vágyom az érintésére egy olyan nőnek, aki kifejtette már nekem, hogy nem lesz a feleségem. Próbálom kedvesen beljebb invitálni, hogy biztos fáradt, de erre is csak az elutasítást kapom, hogy pihent eleget.
Számomra egyértelmű, hogy Sammy már a feleségem, bár legbelül tudom, hogy ő ezt nem tudja, hiszen még csak most akartam közölni neki a hírt, amikor alkalmas lesz. Bár annyira megörültem a nem túl friss házasságunk alkalmából, még nászajándékot is akarok adni. Egyrészt mert megérdemli, s kijár neki, mint kancellár feleség, de a másik indok sokkal sötétebb. Hiszen már figyelmeztettem, hogy kancellária feleségként jóval óvatosabbnak kellene lennie. Ezért is választottam azt, hogy egy magánbeszélgetéséből kiemelt részletet kap nászajándéknak. Tudnia kell mindig, és mindenkor, hogy őt megfigyelik, s nagyon kell figyelnie arra amit, mond, vagy tesz. Már soha nem lehet őszinte, csak velem. Jogosan is akad ki, hogy az egy magánbeszélgetés volt, amire már a technikusok is fél füllel ide figyelnek, az egyik még ide is fordul. Nagyon nagy mázlija van, hogy én háttal vagyok neki, mert nem örülne annak, amit mondanék neki. Kihallgatni a magánbeszélgetésemet a feleségemmel eléggé udvariatlan dolog. Majd jön Sammytől a kérdés, hogy nem érti a nászajándék dolgot. Egyre jobban zavarnak a körülöttünk lévő emberek, hogy nem beszélhetek őszintén és tisztán Sammyvel, de nem igazán akar beljebb jönni.
-Tartsanak egy kávészünetet! – mondom hangosan az utasítást, amire a technikusok azonnal lerakják a PDA-jukat az asztalra a kanapé előtt, s elindulnak kifelé az ajtón mellettünk, de arra mind ügyel, hogy elköszönjenek mind a kettőnktől.
-Viszont Látásra Hölgyem, Uram! – biccentenek is.
Sammy hiába fakad ki, hogy lehallgatom, és megfigyelem, bár annak örül, hogy végre tegezem, de nem akar beljebb jönni. Türelmesen megvárom, amíg a három technikus elfordul a sarkon, hogy megpróbáljam elmagyarázni Sammynek a helyzetet, de ügyelve arra, hogy ne legyen túl sok olyan fül, aki nem kellene.
-Ma reggel voltam …- kezdek bele, de sajnos a PDA-m csörögni kezd még hozzá a jól ismert Vangelis notát, ami egyet jelent avval, hogy egy kedves kancellária társam akar velem sürgősen beszélni, amire széles vigyor jelenik meg az arcomon, hiszen sejtem miért hív, s vártam is a hívást.
-Bocsánat ezt fel kell vennem. – mosolygok Sammyre, s lépek be a lakásba, miközben a nagy kifejlzőre kapcsolom a hívást, ahol Terson torzója jelenik meg az irodájában.
-Te utolsó alávaló féreg! – kezdi üdvözlés képpen.
-Szép napot neked is Victor. – köszöntöm illedelmesen, de ő már mondja is mit akar.
-Nem veheted el Sammantha Lewist, mert meddő vagy erre azt kell látnom, hogy amint dokkolt a hajó, azonnal kivetted a legénység soraiból, és feleségeddé tetted? Ezt nem teheted meg! Megbeszéltük az ülésen! – nem üvölt, mivel katona lévén megtanulta fa pofával élni, de az apróbb rángásai elárulják, hogy mennyire ideges. – Azt meg felejts el, hogy Raven Moort, és a férjét is tenyészállatnak fogod használni! Hallottam, hogy ma őket is meglátogattad, és hogyan bántál voltál velük.
-Victor higgadj le egy kicsit. – nyugtatom, amivel tudom, hogy csak jobban felhúzom, de ez is a célom valahol. – Ha megnézed az aktákat, akkor láthatod, hogy Samantha Lewis és én 1 hónapja vagyunk házasok, az ominózus tanácskozás 2 hete volt, ahol megígértem, hogy nem házasodok újra. Az nem az én hibám, hogy ti nem néztetek utána alaposabban, hogy házas vagyok –e vagy sem.
-El kell válnotok Will! – adja ki az utasítást.
-Miért is kellene? – teszem fel a szemtelen kérdést, amire jobban kiakad.
-Meddő vagy, a saját törvényeid értelmében meddő nem házasodhat, hiszen nem lehet gyermek a kapcsolatból. – magyarázza, mintha én nem tudnám.
-Mint a Családügyi Hivatal feje megígérhetem, hogy a Családügyi Hivatal kivizsgálja a szóban forgó ügyet, s 30 napon belül írásban válaszol. – válaszolom a hivatalok érzelemmentes bürokratikus módján.
-Baszodj meg! – mondja búcsúzóul, s már bontja is a vonalat.
Én már szinte azonnal fordulok is vissza a feleségem felé, hogy vele tudjak foglalkozni. Ha eddig nem lépett beljebb az ajtón, akkor nem teketóriázom, hanem a karjánál fogva berántom, amiben az őrök is szívesen segítenek, ha kell. Majd becsukom az ajtót.
-Sajnálom, hogy ilyen módon kellet megtudnod, hogy házasok vagyunk. – mondom őszintén Sammy szemeibe nézve, s közben lelkiekben felkészülök arra, hogy egy hatalmas pofont kapok tőle.
-Csinálhatjuk úgy is ezt a házasságot, hogy megemészted ezt a hírt, és elfogadod – mondom neki a tényállást – vagy csinálhatjuk úgy, hogy megmutatom mit tudok tenni a szeretteiddel, hogy ha dacolsz velem.   
   

   
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 5:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
Tisztáben vagyok vele, hogy nem utasíthatom vissza a "meghívást", így a két testőrrel együtt indulok meg William lakosztálya felé, ami soha se lesz az otthonom. Odaérve a kancellár fogad, de meglepően kedvesnek tűnik azok után, ahogy a múltkor elváltunk egymástól, én mégse kérek a puszijából, se pedig a közelségéből, ezt pedig egyértelműen a tudtára is adom. Ahogy mozdulok, érzékelem, hogy az egyik őr a fegyveréhez nyúl, és már meg is feszül testem, mire William leállítja. Hát így állunk? Azért volnának itt, hogy megpróbáljanak rám ijeszteni? Abból nem esznek!
- Nem esik csak úgy bajom és ez a lakosztály a te otthonod, nem az enyém. - jelentem ki határozottan. Az Imperiumon mondjuk szerencsétlen módon bajom esett és még mindig gyengébb a bal kezem az a fura anyag miatt, de a gyógytorna segített, így szerintem még pár hét és ismét a régi lesz. De erről nem áll szándékomban beszámolni a férfinek, ahogy a magánbeszélgetéseimet se szívesen mutatnám meg neki, de úgy tűnik, hogy megfigyel. Ennyire nincs más dolga? Nem értékelem, de értem az üzenetét. Bármikor, bármit mondok, azt Ő tudni fogja, tehát jobb lesz odafigyelnem, vagy zavarnom a kamerák jelét... Nem ijeszt meg azzal, hogy látta a Philes beszélgetésemet, bár tudom jól, hogy mi mindent mondtam akkor. De hát évek óta nem láttam már a férfit, egyszerűen képtelen voltam elhallgatni előle dolgokat, most viszont már nem tudom visszapörgetni az időt. Engem nem zavar, hogy nem csak kettesben vagyunk, és az őrök jelenlétét se érzem fenyegetőnek, mégha az is a szándékuk, de Williamet láthatóan igen, mivel kiküldi néhány emberét. Amikor távoznak, csak finoman biccentek feléjük, majd figyelmem középpontjába ismét a kancellár kerül. De a helyett, hogy tudnánk beszélni, egy hívása érkezik, így én is a kivetítő felé pillantok, és látom meg azt a kancellárt, akivel még nem volt lehetőségem beszélni. Finoman biccentek a háttérből, de szerintem Ő most nem vesz engem észre, mert mint hallom, kikel önmagából, ellenben Willel. Mi a fene folyk itt? Hirtelen meglepően sok információ birtokába kerülök, így tudom meg, hogy a jövendőbeli férjem nem lehet a férjem, hála annak, hogy meddő - tehát a terv bevált, de most úgy kell tennem, mint aki eddig nem tudta -, és ismét a barátaimmal próbálkozott. Oh, már nem aggódom Raven miatt, tisztában vagyok vele, hogy tud magára vigyázni, ahogy azzal is, hogy Callum megvédené. Kedveli a barátnőmet, ezt biztosra veszem, különben nem találkozna vele időről időre, és mint hallom, Victor Terson se engedné csak úgy ezt a projektet, amelybe William belekezdene. Arcom továbbra se rezzen, de elégedett vagyok a hallott információkkal, egészen addig, amíg meg nem hallom, hogy már egy hónapja a mellettem álló kancellár felesége vagyok.
~ Hogy mi? ~ - most már tekintetem felé kapom, és le se tudom tagadni döbbenetemet. Ezt nem tehette meg! Mindent azért tettünk, hogy ne vehessen el, nem véletlenül tettük meddővé, de így, hogy Ő már elintézte és mint a Családügyi Hivatal feje, Ő maga felelne a saját válásáért, érzem, hogy jó nagy szarba kerültem. Összeszorítom fogaimat, miközben Terson kancellár kilép a vonalból, nem túl kedvesen búcsúzva el tőlünk, és érzékelem, hogy jelenleg nem fog értem semmit se tenni. Nem úgy, mint Callum tette a múltkor... Nem visz ki és a két testőr még mindig mögöttem van. Eszem ágában sincs beljebb lépni, de azon meglepődöm, hogy William beráng magához, és a két őr is finoman megfogva hátam-vállam, beljebb taszigálnak. Dühösen, szikrázó szemekkel nézek a kancellárra, miközben felfogom ám, hogy az ajtó bezárult mögöttem. Nocsak, fél kettesben maradni velem?
- Te szemétláda! Mi nem volt világos abban az egyszerű mondatban, hogy nem akarok a feleséged lenni? - ha még fogja a karom, hát kirántom az övéből. Ne érjen hozzám! - És ez igaz? Meddő vagy? - vonom kérdőre, mintha nem tudnám. - Akkor jogod sincs a férjemnek lenni! Nem értem, hogy miért ragaszkodsz még mindig hozzám, de mellettem soha se leszel boldog, ezt még most közlöm William! El akarok menni! - nem akarok egy percig se itt maradni és Őt hallgatni tovább. Nem támadok rá fizikálisan, csakis szavakkal, egyelőre még tudom, hogy hol a helyem, és értem a testőrök jelenlétének az okát is. De amikor a férfi ismét megszólal, most már megcsóválom a fejem és ajkam is apró, gúnyos mosolyra húzódik.
- Ez még egyszer nem fog bejönni! Nem érdekelnek a fenyegetéseid, de nem fogom csak úgy elfogadni ezt a tényt. Soha se leszek a Tiéd! - kezeim most már dühösen magam mellett vannak, ökölbe szorítva, de tényleg nem teszek mást, mivel érzem, hogy jelenleg se előre, se hátra, és ha nem cselekszem ésszerűen, még komoly bajom is eshet. Vajon William meddig menne el? Inkább nem tesztelem...

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 10:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

   
   
Forever

Olyan nehéz jó feleséget vagy férjet találni az életben, hogy az sokan fel sem tudják fogni. Azt mondják, hogy régen a Földön sokkal könnyebb volt, s ezt még talán el is hiszem. De az igazság az, hogy ma már az emberek, ha nem „tökéletes” a házasságuk, akkor egyből mást kezdenek el okolni. A CSH rossz párt választott. Kötelező házasodnom, de én még nem találtam meg az igazit. Azt viszont el felejtik, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogy egy házasság működjön, s nem csak az egyik félnek, hanem mind a kettőnek. Ezt próbálom megértetni az emberekkel nap, mint nap a munkám során, főleg, amikor arra panaszkodnak, hogy nem jó a házasságuk. Nézzenek meg engem, én már így is mennyi mindent tettem meg azért, hogy Sammy az enyém legyen. Pedig aztán elég sokan, és elég lelkesen akarták, hogy ne legyünk házasok. Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok az álmai férfija, de reméltem, hogy van annyi esze, hogy belátja ez a házasság neki is nagy előnyökkel jár. De már az érkezésekor hűvös és távolságtartó, sőt számon is kér. Ki is küldöm a technikusokat, hogy nyugodtan tudjunk beszélni, akik szinte szó nélkül távoznak, hiszen azért köszönnek illedelmesen, majd jön a hívás, amit vártam. Terson hív őrjöngve, amit én teljes nyugalommal kezelek, bár így közben Sammy számára nyilvánvalóvá válik, hogy házasok vagyunk. Mivel nem lépett beljebb, így kénytelen vagyok magam be rángatni a lakásba, amibe a CSH őrök is segítenek. Az ajtó csukódás után Sammy egyből ki fakad, hogy mekkora egy szemét alak vagyok. És hogy miért nem értem meg, hogy nem akar a feleségem lenni, sőt nem is lehet, mivel meddő vagyok. Türelmesen hallgatom, hagy mondja csak, amit akar, legalább a dühe elpárolog majd. De mielőtt válaszolnék neki, még az őreimre nézek, s nekik szegezem a kérdést.
-Mégis ki kérte, hogy jöjjenek be? – nézek rájuk szúrós szemmel, amitől azonnal észbe kapnak, hogy ők már pedig nem léphetik át a küszöbömet. – Ha eleget hallottak, akkor kifelé. – teszem hozzá, de addigra már nyílik is az ajtó, s mennek ki, hogy ott álljanak őrt.
–Senki nem megy ki, és nem jön be! – adom ki az utasítást, mielőtt becsukódna az ajtó, hogy egyértelmű legyen Sammy számára innét nem megy sehova.
-Sammy. Sammy. Sammy. – nézek rá bár már nem mosolygok, mert annyira nincs jó kedvem. – megállapodtunk, hogy összeházasodunk, erre te már másodjára akarod felrúgni a megállapodásunkat. – mondom, miközben a bárpulthoz lépek, hogy elő vegyek két poharat, s egy kis vörös bort töltsek magunknak.
-Igen, meddő vagyok. – ismerem el – de ennek inkább örülnöd kellene, mert nincs az a veszély, hogy teherbe esel, és évekig nem mehetsz a szeretett Imperiumodra.
Majd próbálom meggyőzni, hogy jobban jár, ha beletörődik ebbe a házasságba, mert ha nem, akkor bizony én mindent elkövetek azért, hogy ő is teljesítse az alku rá eső részét. Igaz a szavakat nem válogatom meg elég alaposan, mert szokásomhoz híven elég fenyegetően hangzik. Határozottan ki is jelenti, hogy soha nem lesz az enyém, így felesleges fenyegetőznöm.
-Drága Sammy, - kezdek bele, miközben nyújtom felé az egyik poharat. - ott az orvosiban elmondtam, hogy ez egy üzlet, s ha én megkapom, amit szeretnék, akkor te is, s nagyon jól tudod, hogy mi mindent tudok megadni számodra. Akkor bele mentél. Sőt abba is bele mentem, hogy kapsz haladékot, hogy megismerjük egymást. Ha máshoz adtalak volna, akkor az nem biztos, hogy ennyire engedékeny lett volna veled. Őszinte voltam veled, és kedves is, amennyire lehetett. Megígértem, hogy nem veszlek el az Imperiumtól, ahogy a barátaidtól sem, s be is tartottam, erre te meg így bánsz velem? - mondom neki a tényeket, miközben ki nyílik a bejárati ajtóval szembeni ajtó, s egy 30-35 körüli férfi jön elő, fehér ingben, vászonnadrágban, kezében valami kis injekciós üvegcsével. Nem igazán néz föl, sőt Sammyre se nagyon pillant, maximum a bajusza alatt dünnyög valamit különféle anyagokról, de azt is magának, mint sem nekünk.
-Nincs választásod. –jelentem ki, nem törődve Theoval. – Legutóbb, amikor Jenkins elvitt magával, akkor csináltatott egy olyan záradékot, amely értelmében a következőre megházasodom, s valami oknál fogva meghalna a nejem, akkor én is meghalok…
-Will ez a skorpió méreg szar. – mondja hangosan nekem, megzavarva minket, miközben a pulthoz lép, s le rakja a fiolát – Szerezhetnél valami rendeset is. – morgolódik tovább, majd megy is vissza a laborjában
-Megpróbálok neked szerezni, de ezt is nehéz volt. – válaszolok neki gyorsan, de inkább Sammyvel beszélgetek, mint Theo ügyes bajos dolgaival foglalkozzak.
-Szóval mivel házasok vagyunk, így Jenkins meg próbál majd megölni téged, hogy evvel meg szabaduljon tőlem. – mondom neki a szomorú tényállást. – Majdnem 20 évig voltam eddig házas három feleséggel és nincs gyerek, szerinted, akkor mennyire fontos, hogy meddő vagyok vagy sem?
Tudom, hogy ez így most durván hangzik, és eléggé kiborító lehet számára, de én már az orvosiban figyelmeztettem, hogy olyan játék részese lesz, amelyet még nem ért. Ahol őt sokan csak bábnak fogják használni, csupán azért mivel az én feleségem. Akkor nem hitte el, de ez már a valóság.
-Megmondtam, hogy őszinte leszek hozzád, az étteremben is hajlandó voltam szerződni veled, de te nem akartad. Mint látod választásod nincs, hiszen már házasok vagyunk, s egy nagy piros célpont van a fejeden, az meg hogy felbontsam ezt házasságot elfelejtheti mindenki. De hajlandó vagyok veled leülni újra, és megtárgyalni, hogy te mit szeretnél felírni a papírra. – ajánlom fel, persze azt nem teszem hozzá, hogy ha nem megy bele, akkor elég rossz időszak jön számára, mint a feleségem, hiszen jogom van hozzá.
-Értelmes nő vagy Sammy, – mondom neki, miközben a boromat kortyolom – gondold végig, s rá jössz, hogy jobban járunk mind a ketten, ha inkább kompromisszumot kötünk.  - Nekem mindegy, hogy most boldog ebben a házasságban vagy sem. Előbb utóbb ő is megtörik, mint a többi nejem, s engedelmes feleség lesz, addig meg sírhat a párnájába. Én nyugodtan és boldogan fogok így is aludni, hiszen elértem amit akartam. Házasok vagyunk.
   

   
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 11:54 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
Nem fogom vissza magam a véleményem kinyilvánítását illetően, mert úgy érzem, hogy totál felesleges. William megtette azt, amihez nem volt joga, így tudja csak, hogy a szemébe mondva is kifejtem ám nagyon szívesen, hogy mennyire nem akarok a felesége lenni, ahogy szeretni se fogom soha. De szavakon kívül másként nem támadok rá, azért van annyi eszem, hogy ne tegyem, viszont amikor a helyett, hogy reagálna rám vagy dühöngene, kiküldi az őreit. Hmm, vajon miért teszi? Amíg itt vannak, sokkal jobban sakkban tud tartani, de ezek szerint négyszemközt rendezné le a konfliktusunkat. Helyes. De azért azt hallom, hogy el csak úgy nem mehetek, de kívánja majd, hogy ne legyek a közelében. Teszek róla, hogy megkeserítsem az életét, ha rám kényszeríti ezt a házasságot.
- Azóta megismertelek és rájöttem, hogy milyen ember vagy valójában, én pedig nem akarok egy ilyen férfi felesége lenni. - nem sokra tartom őt azok után, amit tett, ezt jobb, ha tudja. A folyamatos fenyegetőzéseivel pedig még lejjebb süllyed, bár lassan már nem lesz hova. Figyelmen kívül hagyom a bor kitöltését, inkább a tényekre koncentrálok, és most a meddősége van éppen terítéken.
- De veled ellentétben én nem vagyok az, és pont a te törvényeid mondják ki, ahogy Terson kancellár is kifejtette, hogy egy meddő nem vehet el egy termékenyt. - emlékeztetem rá. Én is felkészültem, nem csak Ő. Kezeimet összefűzöm végül magam előtt, így jelezve az elutasításomat, hogy nem kérek a borból, nem kérek tőle semmit. Itt vagyok, mert távoznom nem olyan egyszerű, de szándékomban áll amint lehet, lelépni innen.
- Mindketten tudjuk William, hogy már akkor se volt választásom. Nem véletlenül vizsgáltattál meg és ha elutasítalak, belegondolni se merek, hogy milyen férjet jelöltél volna ki mellém. - tudja csak, hogy engem már nem téveszt meg. Megismertem Őt, tudom, hogy milyen ember. Lehetett volna ezt másként is, de a randevúnkon is mindent elszúrt, ahogy akkor is, amikor legutóbb ide hivatott magához. Bár tény, hogy abba Callum keze is azért benne volt. Meglep viszont az ajtó nyitódása, így az idegen férfi felé pillantok, és rögtön tudom, hogy ki Ő. Theo... William elmondása alapján veszélyes férfi, így jó lesz szemmel tartanom. De mi az az üvegcse a kezében? Valahogy semmi jót se sejtek.
- De van választásom! Felbonthatod a házasságunkat és kereshetsz egy olyan nőt, aki szeretne is veled lenni. Mindketten tudjuk, hogy nem egy nő mászkál a Dominiumon, aki boldog lenne, ha egy kancellár venné el, legyen az bármilyen. Neked miért nem jó egy közülük? - és ekkor szólal meg Theo. Skorpió méreg? Mi a fenét akar vele és miért hagyja itt? Hallottam már arról az állatról, és tudom jól, hogy az emberekre is rendkívül veszélyes. Ugye nem azért van itt, amire gondolok? Nem mutatom aggodalom jelét, és próbálok nem is a fiola felé nézni, inkább vissza Williamre, mert még nem fejeztük be a beszélgetésünket.
- Tény, hogy a záradék miatt te is veszélyben vagy, de nem hiszem, hogy Jenkinstől kellene tartanod. Ha akart volna, már megölhetett volna, ezt mindketten tudjuk. - bár tény, akkor még nem élt a záradék, és az is tény, hogy félreismertem azt a kancellárt. Azóta megtudtam Nikolaitól néhány dolgot róla, ahogy azt is láttam, hogy mit tett Phillel. Eltörte az ujjait, csak azért, mert nem úgy szólt hozzá, ahogy azt elvárná. Akkor az enyémeket miért nem? Én még a keresztnevén is szólítottam egyszer, sőt, meg is öleltem... Azóta is bánom a tettemet, és az biztos, hogy nem fogok hozzá futni segítségért, bár William meddőségének fenntartása érdekében muszáj lesz. De ott van nekem Raven is, majd Ő lesz a közvetítő. El tudom kerülni Jenkinst.
- Az étteremben se játszottál korrektül, most se tennéd. Nem írok veled semmilyen szerződést, mert tudom, hogy akkor szeged meg, amikor csak akarod. - mégse árultam el teljesen, nem meséltem Theoról se, se arról, amiket együtt tettek. Megtehettem volna, és akkor bizony nagyobb kivizsgálás is várt volna rá. Milyen kár is, hogy nem tettem.
- Kompromisszumot akarsz? Legyen... - lépek felé egy lépést. A felesége vagyok és hiába meddő, nem hajlandó elválni... még. De idővel kénytelen lesz. Addig viszont valahogy ki kell húznom.
- Ha szeretnéd, mások előtt úgy teszek majd, mintha a boldog kis feleséged lennék, de amikor itt vagyunk, jobb, ha nem szólsz hozzám. Az egyik szoba az enyém, a múltkor azt mondtad, tehát az tökéletes lesz nekem. Hozass oda egy matracot, elleszek én ott, amikor aludni térek, de a lehető legkevesebb időt fogom itt tölteni, a társaságodban, amikor az Imperium dokkol. Elintézted, hogy a feleséged legyek, így mint mondtad, nincs választásom, de ahogy én mondtam, te se leszel boldog velem. Csak a látszat-feleséged leszek, de kettőnk között semmi se fog történni! Megértetted, William? - örülhet, megjelenhet velem, ahol akar, még bele is karolok, azon ne múljon, de az álca lehull, amint kettesben maradtunk vagy "haza" értünk. És nem kell nekem a szobát se berendeznie, elvagyok én tényleg egy matracon is, úgyis csak aludni járnék ide, mert kötelességem lenne, de napközben le tudnám kötni magam. És most még örülhet az alkumnak, szerintem igazán nagylelkű voltam a körülményekhez képest.
- És jobb lesz, ha többé nem próbálsz meg megfenyegetni, mert nem csak te árthatsz nekem, ezt ne feledd. Most már itt vagyok, a közeledben, és jobban teszed, ha nem becsülsz le. - bármikor elvághatom a torkát vagy megmérgezhetem, és bár utána a felelősséget nekem kell vállalnom érte, de Ő már halott lesz, vissza pedig nem térhet. Én még megúszhatom utólag, ráfoghatom önvédelemre is, de Ő? Csak a miheztartás végett közlöm ezeket, hogy ideje, hogy tisztán lásson.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 4:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

   
   
Forever
Az előző feleségem gyenge volt, nagyon gyenge, s ez is okozta a halálát, ezért is örültem meg, hogy Sammy nem gyenge, hanem egy erős nő. Ő talán képes elviselni azt, ami a munkámmal jár, s nem roppan össze az alatt az élet alatt, amit élünk. Arra, hogy erős már akkor rá jöttem, amikor még ellenőrzésen voltam náluk a hajón. Nem olyan, mint a többi nő. Talán ez az, ami legjobban megfogott benne. S ez az erő most is megmutatkozik benne. Az utolsó két találkozásunknál már fedtem fel a bennem élő szörnyetegből neki, de még mindig dacol velem. Hiába hívattam most ide az őreimmel, nem akar bejönni. Hiába próbálok kedves lenni, és puszival köszönteni, elhúzódik. Tudom, hogy nem tetszik neki, hogy nincs választása, és az ő döntése ellenére is bele kényszerítem olyanba, amit ő nem akar, de nem érdekel. Én akarom őt, és csak ez számít. Erőszakkal is, de a lakáson belül kerül, bár nem értem, hogy az őreim miért is jöttek be, így hamar kizavarom őket, hogy kettesben lehessünk, s szóvá is teszem, hogy megállapodtunk, s ő akarja felrúgni a megállapodásunkat, én csak tartom magam ahhoz.
-Inkább leszel egy olyan felesége mint az a Madox, aki félholtra verte időnként a feleségét? Vagy esetleg lennél dokkmunkás felesége, és hét vége felé számolnátok, hogy milyen kajára van pénzetek? –kérdezek vissza, amikor közli, hogy nem lesz egy olyan szörnyeteg felesége, mint én, hiszen már ismer szerinte. Hiába próbálom megmagyarázni, hogy ez a meddőségi botrány csak egy kis zavar, semmi több, hiszen 20 éve nincs gyerekem, még sem zavart senkit, de ő csak avval jön, hogy mivel meddő vagyok, ezért nem házasodhatok meg. A bort sem akarja elfogadni, pedig szívesen adom, de csak nem veszi át. Így hát az ő poharát le teszem a pultra, hogy amikor akarja, akkor vegye el, és igya meg… ha meg lesz még akkor.
-Én vagyok a CSH, ha azt mondom, hogy házasok vagyunk, akkor azok vagyunk, és szarok a meddőségre, vagy hogy kik álltak sorba érted, mint kérők. – jelentem ki – ha valaki nagyon akadékoskodik, akkor ki találok valamit, vagy módosítom a törvényeket. A drágalátos orvost már elintéztem, aki ki merte jelenteni ezt a dolgot. – teszem hozzá.
Hiába mondom neki, hogy döntsön okosan, ki is jelenti, hogy nincs választása. Végre látja, hogy eddig se volt olyan választása, ami igazából választás lenne. Hiszen vagy azt választja, ami nekem jó, vagy ami neki még rosszabb.
-Ha akkor elutasítasz, akkor is az én feleségem lennél. – jelentem ki, hogy jelezzem neki, hogy nem kapott volna más férjet. – És igen is van választásod. Vagy önként bele egyezel, és kihasználod a helyzetedet, és a hatalmamat, vagy nem egyezel bele, és ugyan úgy megkapom, amit akarok.
Közben Theo is elő bújik, hogy a skorpió méreg, amit szereztem neki, az nem jó, s szerezzek másikat. Gyorsan válaszolok neki is, mert inkább Sammyvel foglalkozok. Hiába próbálom megértetni vele, hogy nincs választása, mivel Jenkins egy célpontot rajzolt a homlokára, és már hivatalosan is házasok vagyunk, de még mindig csak ellenkezik.
-Felejtsd el! – jelentem ki határozottan, amikor közli, hogy felbonthatom a házasságunkat, s kereshetek egy másik nőt. És még Jenkinst is el kezdi védeni, hogy az úgy sem ártana nekem.
-Ne tévesszen meg az a kis sunyi képe, meg hogy dug a barátnőddel… - fakadok ki – igen tudom, hogy találkozgatnak. Bezárkóznak egy kis raktárba, meg véletlenül össze futnak egy liftben, arról ne is beszéljünk, hogy a kis Moor mennyire kinyalta magát, amikor a nagytiszteletű Callumhoz ment a lakosztályába. Az a csávó nagyobb féreg, mint én.  Vagy azt meséljem el, hogy miként törtek össze a kedves Phil barátod ujjai? Nem hiába ül ő sem abban a Kancellári székben.
Hiába próbálok kedves és megértő lenni vele, vagy felajánlani, hogy fektessük le a kapcsolatunk szabályait kompromisszumos alapon. Először még azt is mondja, hogy legyen kössünk kompromisszumot, de amit utána kezd mondani az több a soknál. Hiába lép közelebb, még sem kedvesek a szavai, sőt kifejezetten sértőek, amitől kezdem el veszteni a türelmemet. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy teljes csendben és nyugalomba hallgatom végig, ahogy ecseteli az ajánlatát, de közben a kezem ökölbe szorul. Nem azért vettem el őt, hogy aztán külön aludjon, és ne szólhassunk egymáshoz. Szarok a látszatba. A végén még fel is teszi a kérdést, hogy megértettem-e, mintha nem lenne választásom. Erős nő, hogy még most sem hátrál meg, hanem sarokba akar kényszeríteni, kész tényeket mond, s azt várja, hogy én azt mondom igen drágám? Úgy látszik nem ismer. És végül jön az amit tényleg nem bírok elviselni, hogy fenyeget. Ő is árthat nekem? Ne fenyegessem?
-Na idefigyelj, mert csak egyszer mondom el. –emelem fel az újjamat, hogy nyomatékosítsam. – Nem te hozod a szabályokat, hanem én. – lépek még egyet közelebb hozzá.  – ha megpróbálsz ártani nekem, akkor hidd el kívánni fogod a halált, akármennyire is csinos és okos vagy. Se Terson, se Dorian, Se Callum egyik sem fog megvédeni, már az enyém vagy. Felajánlottam, hogy használd a hatalmadat, védd be a barátaidat, hogy Call ne veresse össze megint, nem érdekel. Vagy használd arra, hogy Raven vagy Bruce ne kerüljön börtönbe, nem érdekel… vagy arra, hogy előkerítsed azt a féreg Griget. Még segítek abban is hogy felcsatoljuk Theo asztalára… De te nem kérsz belőle, hanem inkább neki állsz engem fenyegetni? – a jobb kezem szinte villámgyorsan mozdul, s nyúlok a torka felé, hogy megragadjam, s szorítsam meg erősen, s toljam egészen addig, amíg falnak nem ütközik. Sokan alá becsülnek, mivel kancellár vagyok, de azt elfelejtik mindig, hogy a gépészek között éltem, és élek sokat. Én is fogtam már jó párszor a kezemben hatalmas fogót, hogy meghúzzak egy csavart, vagy illesztést össze feszítsem, így én sem vagyok gyenge legény. – ENGEM? – üvöltöm az arcába, amire az ajtó azonnal kinyílik, és a két őr zavartan néz, hogy most mi legyen. Ha sikerült nyakon ragadni, ha nem, akkor is utasítást adok nekik.
-Fogjátok le, amíg levágom róla az össze ruhát! – jelentem ki, s már indulok is a konyhapulthoz egy nagy húsvágó késért. Azok egyből jönnek teljesíteni az utasítást, s csukják is be az ajtót.
   

   


A hozzászólást William McGrover összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 13, 2019 9:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 5:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
Engem aztán nem zavar, ha van közönségünk, ugyanúgy megmondom a kancellárnak az őszinte véleményemet. Az orvosi előtt is találkoztunk már, amikor Ő tartotta az Imperiumon az ellenőrzést és bár akkor se lett a szivem csücske, az orvosiban kész lettem volna még elfogadni egy kancellár akaratát, de azóta... azóta megismertem Őt valójában és teljesen biztos vagyok abba, hogy nem akarok a felesége lenni.
- Ne felejtsd el, hogy a flottánál szolgálok, nem olyan könnyű elbánni velem és meg tudom védeni magam, hadnagyként pedig magas a fizetésem is, így meglennék, bárkit is szánnál nekem. - ezzel nem fog tudni megfenyegetni. Fogalmam sincs egyébként így névről, hogy ki a fene az a Maddox, de nem is érdekel különösebben. Lehet, hogy csak egy név volt a sok közül, amivel Will dobálózhat. A borra se vagyok kíváncsi, ahogy semmire, amit Ő nyújthat. Már meddő, a saját törvényei ellen vétett azzal, hogy ide hozatott és a feleségévé tett, ezt pedig Ő maga is nagyon jól tudja. De persze azt hiszi, hogy bármit megtehet.
- Nem te vagy az egyedüli kancellár William, így ne feledd, hogy nem tudsz bármin csak úgy módosítani, hiába te irányítod a Családügyi Hivatalt. Nem vagy tejhatalmú úr! - ideje végre, hogy valaki felnyissa a szemét és tisztán lásson. Mint hallom, egy orvos meghalt azért, amit tettünk, de akármilyen szomorú is, számítottam rá. Nem örülök az emberek halálának, a lelkiismeretemet gyötörni fogja, de azzal, hogy Williamnek ártunk, sokkal többeken segítünk. Lehet, hogy tényleg el kellett volna venni az életét? Nem voltam rá képes, legyen bármilyen szörnyeget, de ezzel hibáztam. Ő maga könnyű szerrel dönt mások sorsáról, hogy éljenek-e vagy haljanak. Ez így nem járja.
Az meglep, hogy már az orvosiban ennyire határozottan eldöntötte, hogy engem vesz el, de nem kommentálom és jelét se adom neki, viszont azt bátran kijelenthetem, hogy nem leszek az övé. Nem fogja megkapni azt, amit akar. Nem leszek a hű, szerető felesége, mert minden bizonnyal erre vágyik. Rögeszmés és a rögeszméjének a tárgya én vagyok. Ezzel a pszichiátriai esettel viszont egy agyfurkász tudna igazán mit kezdeni, de mivel kancellár, bizonyára kijátszatná. Szívás. Theoval nem törődöm különösebben, bár azért feltűnik, hogy mit hagyott hátra és nagyon remélem, hogy nem azért, amit én sejtek. A vita tehát nem marad félbe, és még Callum is szóba kerül, mint szinte minden egyes beszélgetésünkön. Féltékeny rá, ez tisztán érződik.
Pofátlanul elmosolyodom, amikor arra utal, hogy Raven és Jenkins kancellár között szexuális viszony van, mivel én aztán biztosan tudom, hogy nincs, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mikor találkoztak. Az viszont meglep, hogy William is. Ennyi ideje lenne, hogy a saját munkáján túl mindannyiunkat megfigyeljen? Mondjuk egy rögeszmés szakít időt arra, ami igazán érdekli.
- Tisztában vagyok vele, hogy milyen ember, ahogy azzal is, hogy mit tett Phillel, de Ravennel kapcsolatban tévedsz. Mindenesetre nem tartom Őt se jó embernek, ez miatt nem kell aggódnod. - szögezem le, de hogy hisz-e nekem, azt már az Ő döntése. Ez után viszont ideje rátérni arra a bizonyos kompromisszumra, na meg szabályokra. Elvett? A felesége lettem? Rendben van, legyen így, de nem érhet hozzám egy ujjal se és ne higgye azt, hogy majd eljátszom a boldog asszonykát. Lefektetem a saját szabályaimat, és ahogy Ő szokta, úgy én se hagyom ám ki a fenyegetést. Engem akart? Hát tessék, de nem lesz könnyű dolga! Eleinte még egész türelmes, de látom ám, hogy mikor kezd elborulni az agya, és ahogy ujját felemeli, pofátlanul nézek továbbra is a szemeibe. Nem fog megijeszteni. Nem engedhetem meg, hogy ismét fölém kerekedjen.
- Nem William, nem te hozod... - rázom meg a fejem, és hiába lép közelebb, most nem lépek hátra. De végigmondhatja, amit szeretne, így a fenyegetés is elhangzik tőle, de nem ijedhetek meg. Most kell kitartanom, mert most vagyok abban a helyzetben, amikor még van rá lehetőségem. Itt az életem a tét. Bár Ravennek azt mondtam, hogyha muszáj, hát képes lennék hozzámenni Williamhez, megpróbálva irányítani Őt - amit úgy tűnik, valamilyen szinten Ő maga is engedne -, elvetettük az ötletet, a másik viszont nem vált be. Most viszont, hogy itt vagyok, eszem ágában sincs az övé lenni. Arra viszont nem számítok, hogy elkapja torkomat, így olyan szinten meglep vele és az erős szorítása, hogy akaratlanul is el tud tolni a falig, de ott aztán észbe kapok és erősen verek rá kezére, hogy eresszen el, és ha nem óvatos, akkor férfiassága is megérezheti térdemet. Mégis mit képzel? Hogy bármit megtehet velem?
- Eressz el! - megmondtam, hogy többé nem emelhet rám kezet. Mégis, oly erős a marka - már ha nem engedett el idő közben -, hogy szavaim igen csak halkra sikerednek, és ekkor érkezik meg a két őr is, akik felé tekintetem vetül. De Ők William emberei, az Ő parancsait követik, nem engem védenek, mégse számítok arra, amit a kancellár mond. Hogy mi? Elereszt, de a két őr már közelít is felém, én viszont azok után, amit hallottam, végképp nem fogom könnyen adni magam, így bár a torkomat ért szorítás miatt kicsit felköhögök, hamarosan támadó állást veszek fel és már nyúlok is a fegyveremért, mert ezek után nem kaphatnak el. Hátam a falnak vetem és a fegyvert rájuk szegezem.
- Jobb, ha most ott maradnak! - nem akarok senkit se lelőni, főleg nem megölni, mert tisztában vagyok a következményekkel, hogy egy kancellári testőr meggyilkolása mivel járhatna, így kezem is megremeg, majd William felé tekintek. Mindannyiunkat nem tudnám leszedni, előbb lőnének vissza, így jobb lesz óvatosnak lennem. De amit mondott... azt valóban komolyan gondolta? A hatalmas kés a kancellár kezében arról árulkodik.
- Ne merészelj közelebb jönni hozzám William. Álljatok félre és hagyd, hogy távozzak! - igyekszem mind a hármukat megfigyelni, mert bár Williamnél nincs fegyver, a múltkor tapasztaltam, hogy elég pontosan tud dobni. Szóval jó lesz vigyáznom.
- Azt tudtam, hogy aljas vagy, de hogy ennyire! Nem tehetsz meg velem bármit, ideje felfognod! - Ő is hibázott, nem vette el a fegyveremet egyik testőr se, amikor ide jöttem, pedig hadnagyként, a flotta tagjaként egyértelmű, hogy van nálam.
- Csak testőrök mögé bújva tudod bebizonyítani, hogy férfi vagy? Azzal, hogy lefogadsz és megalázol egy nőt? Szánalmas vagy... - nézek rá nem kicsi undorral szemeimben, és bizony arra várok, hogy szabad legyen az út kifelé. De hogy hova mennék, azt még nem tudom. Nem egyszerű eltűnni egy kancellár elől. Lehet, hogy mégis marad a Perda és az ellenállás? Most már bánom, hogy nem azt az opciót választottam, de nem gondoltam volna, hogy Will velem szemben is képes lenne ilyesmire. Mert bár egy szörnyeteg, azt hittem, hogy szeret valahol a szíve mélyén... betegesen, de szeret. De Ő csak birtokolni akar.

//Kidobtam kockával, hogy elő tudom-e venni a fegyvert és végre mellettem volt  Juhúúú  kockadobó //

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 11:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever

Az emberekben mindig is benne volt a birtoklási vágy, csak annyi a kérdés, hogy kiben mennyire erős. Hiszen ha az ember szerez magán egy új PDA-t a régi helyett, akkor nem szívesen válna meg tőle. De ha mondjuk az ember arra megy haza, hogy a kabinjába betörtek, akkor is a saját tulajdonát sajnálja, s nem annak örül, hogy ő neki nem esett baja.  Ha egy rabló elénk áll, hogy adjuk oda az óránkat, vagy az ékszereinket, akkor sokan inkább kockáztatják az életüket, mint sem át adják.  Ahogy egy embernek egyre több tulajdona lesz, a birtoklási vágyi is egyre jobban nő. Evvel én is így vagyok, eléggé lentről indultam el, s mindent azért csináltam, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék. Mai napig is emlékszem az első emberre, akit megölettem azért, hogy közelebb kerüljek a kancellária székhez. Persze a birtoklási vágyamnak több tárgya is van, mint az fel lehetne sorolni, s az egyik ilyen tárgya most éppen itt van előttem, a lakosztályomban. S ő már az enyém, az én szívemnekszottya.  Próbálom megértetni vele, hogy milyen jó élete lehet velem, s hogy mennyire rossz egy másik személlyel.
-Noira Landrow is  a Hadsereg Zászlósa, a férje mégis rendszeresen megverte, és nem mert szólni róla senkinek. – magyarázom neki, amikor avval jön, hogy őt már pedig nem olyan könnyű legyűrni, vagy hogy milyen jól keres – de tudok mondani olyat is, aki jól keresett, míg egy balesetben el nem vesztette a kezét.
Majd avval jön, hogy nem én vagyok az egyetlen kancellár, s hogy nem tehetek meg bármit. Nem vagyok tejhatalmú úr. Amire azért fel kell nevetnem.
-Még nem vagyok tejhatalmú. – javítom ki – Az meg hogy mit tehetek meg és mit nem a Családügyi Hivatal nevében abban ne legyél biztos.  Akár minden nap meglátogathatok egy asszonyt, és végignézhetem, ahogy le vetkőzik előttem, és bemutatja, ahogy a férjével szokott szeretkezni, és ez senkit se zavarna. Főleg ha másik hat nővel is megcsinálom, mivel akkor már mondhatom, hogy ez általános eljárás, és nem a saját igényeim. – magyarázom, hiszen minden csak azon múlik, hogy miként tálalom a többieknek. Amíg nincs bizonyítékuk arra, hogy pusztán kéjelgésből csináltatnám ezeket, addig csak gyanakodnak, de nem tudnak mit tenni. Az, hogy próbálkoznak evvel a meddőség kérdéssel, ez is csak egy gyenge próbálkozás. Bosszantó ugyan, de nem aggódok miatta.
Próbálom megértetni vele, hogy Callum sunyi képe veszélyes, s hogy ne higgye azt, hogy nem tudom, hogy a legjobb barátnője és az időnként egymásban lelik kedvüket.  De ő csak elmosolyodik a teóriámon, hogy azok ketten. Nem is csak elmosolyodik, hanem egyszerűen bele vigyorog a képembe, mint aki viccesnek találja.
-Azt hiszed tisztában vagy vele, de nem, csak sejted, ahogy sokáig azt hitted, hogy én is jobb ember vagyok. – oktatom ki, de ő ismét szembe száll velem, s el kezdi sorolni a feltételeit, ami eléggé kihoz a sodromból.  De azért végig hallgatom, viszonylag nyugalomban, s közben azért élvezem, hogy ilyen módon is képes szembe szállni velem. Ha fél is nem mutatja, de ezt a szemtelenséget még sem hagyhatom szó nélkül. A kezem pillanatok alatt a nyakára fonódik, s hamarosan már a falnak szorítom. Próbál szabadulni, s rá csap a kezemre, amire azért megroggyan a kezem, de ugyan el nem eresztem addig, amíg a térde nem csapódik bele a férfiasságomba. Azonnal elengedem, s összegörnyedek, amit ő ki is használ a szökésre, s fegyver vesz elő. De szerencsére az őreim már bent vannak. Fenyegetni kezdi őket is, hogy jobban teszik ha ott maradnak, amíg én a kést veszem magamhoz.  S már engem is kezd fenyegetni, hogy jobban teszem, ha hagyom elmenni, s ne lépjek közelebb.
-Ha ki megy az ajtón, magukkal végzek. – jelentem ki az őröknek, de nem lépek közelebb, de Sammy tovább folytatja, hogy szapulásomat, hogy mennyire aljas vagyok, s hogy soha nem tehetek meg vele bármit.
-Sammy ne tetézd a dolgodat, inkább dobd le a fegyvert, mielőtt bajod esik. – figyelmeztetem, hiszen ha nem teszi le a fegyvert, akkor nincs más választásom, minthogy megmondom az őröknek, hogy törjék el a lábát vagy a kezét de fegyverezzék le. Ekkor látom meg a szemem sarkából Theot, amit kijön a laborjába a kis dulakodásunkre, kezében egy fecskendővel, és valami fiolával. Nyugodt de annál óvatosabb és szakszerűbb mozdulatokkal  szívja fel a fecskendőbe annak tartalmát.
-Kancellár vagyok, nem kell nekem végeznem a piszkos munkát, erre vannak az embereim. – Magyarázom neki, hogy húzzam az időt, amíg Theo mögé nem lép, s megpróbálja a nyakába szúrni a fecskendőt. – Megalázni. Milyen nagy szavak. Te nem kértél a finom módszerekből kedvesem. – mondom, miközben Theo határozott mozdulattal szúrja a nyaka alá egy kicsivel a fecskendőt.  Ekkor már én is leengedem a kést, hiszen tudom, nem sok kell, hogy hasson az altatószer.
-Ne zajongj Will, így nem tudok dolgozni. – mondja egykedvűen Theo, miközben le dobja a fecskendőt a földre, s hátra lép Sammytől.

//Sajnos a kocka nem kedvez neked... vagy éppen hogy kedvez.. Very Happy //

***
 

 
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 14, 2019 9:46 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
Tisztában vagyok azzal, hogy a törvényeink érdekében férjhez kell mennem, de inkább lennék szinte bárki másé, mint William-é. Hiába jön a példával, engem nem hat meg, tudok vigyázni magamra, most már egyre jobban, mert tesz róla, hogy megkeményedjek.
- Én nem Noira Landrow vagyok. - jelentem ki határozottan. Az annak a nőnek a baja, hogy nem ütött vissza vagy nem jelentette az esetet, de amikor a jövedelem, majd a végtagvesztés kerül szóba, kiérzem ám a fenyegetést. Nem! A kezemet nem adnám, még akkor se, hogyha lehet implantátummal is élni.
- Ismét megfenyegettél? - hangom halkabb, érezheti, hogy ez ütött, bármennyire nem szeretném kimutatni. Ilyesmire is vetemedne, ha nem leszek az övé? Végülis élnék, de... belegondolni se akarok abba az életbe, amikor mindent elveszítek, amim jelenleg van. Tényleg úgy gondolja, hogy túl nagy hatalma van, a következő hasonlat is ezt mutatja. Undorító, hogy ezek a kancellárok nagyjából bármit megtehetnek az emberrel, de nem, én nem leszek egy a sok közül, csak azért se adom meg magam neki.
- Undorító szokásaid vannak, de bizonyára te már csak mások megalázását tudod élvezni. - nem igazi férfi. Callummal jön nekem ez után, mintha tudná, hogy mit éreztem iránta, de most már hiába, felnyílt a szemem azzal a kancellárral kapcsolatban is, bár mélyen belül még mindig szeretném jobbnak látni, mint amilyen valójában.
- Reméltem, hogy jobb ember vagy. - bólintok rá. Tényleg őszintén reméltem, ahogy azt is, hogy képes leszek idővel megszeretni őt. Elfogadtam volna férjemnek, megkapta volna mindazt, amit akar, de mindazok után, amit azóta tett... nem, képtelen vagyok rá. Nem is kötök vele akármilyen kompromisszumot, elmondom a saját feltételeimet, amelyre az erőszakos viselkedés a jutalom. És még Ő jön a zászlós férjével? Vajon William mennyivel jobb annál a Maddoxnál? Mert ahogy hallom, még rosszabb is. A testőreit hívná segítségül csak azért, hogy megalázzon maga és mások előtt is, de ezt nem fogom hagyni. A torkom kicsit érzékeny a szorításától, de az Ő farka úgy hiszem, hogy jobban fáj. A fegyver a kezemben, kibiztosítom, készen állok a lövésre, ha közelebb jönnek, és William kezében a kés tesz róla, hogy még csak véletlenül se gondoljam meg magam. Az őrök viszont két tűz közé kerültek, ezzel tisztában vagyok, mert vagy én lövöm meg őket vagy William végez velük, és sejthetik, hogy velem járnak jobban, akkor talán még túl is élhetik vagy legalább az egyikük megúszhatja sérülés nélkül. A fenébe! Mégis kitartok, miközben képtelen vagyok visszafogni szavaim áradását. Azt akarom, hogy tudja, mit gondolok róla.
- Ha eldobom is bajom esik, mert melletted nem leszek soha se biztonságban! - nézek rá dühösen, majd felciccenek. - Piszkos munkát? Az, hogy azért fogatod le a feleséged, mert máshogy nem tudod leimátkozni róla a ruhát, csak Téged minősít! Ennek semmi köze ahhoz, hogy kancellár vagy. - sajnos Theo sunyi közeledése valóban nem tűnik fel, csak akkor tudatosul bennem, hogy mi történik, amikor hirtelen valami a nyakamba nyomódik. A pisztoly eldördül, automatikus reflex, de az őrök szerencséjére közöttük halad el a golyó, mely egyenesen a falba érkezik, én pedig nyakamhoz nyúlok, amikor a tű már távozik belőlem. Fájdalmas volt a szúrás, de az adrenalin dolgozik bennem, így csak egy halkabb szisszenést hallattam.
- Ne... - motyogom halkan, a szer pedig túl hamar hat. Kezd minden elhomályosodni, én pedig egyre nehezebben tartom magam. A pisztoly is a földre hullik, én pedig próbálok hátrálni a fal felé néhány lépést, csak egy fél sikerül, mert térdeim megrogynak, hamarosan pedig szemeim is lecsukódnak, én pedig eldőlök, mint egy zsák, így koppanva halkan a padlón, már ha nem fog meg senki sem. Mi lesz most velem? Ezt a csatát elveszítettem.

//Dobtam arra, hogy a lövés eltalálja-e az egyik őrt, de a kocka most nem volt velem... Sad //

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 9:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever

Próbálom Sammyt meggyőzni, hogy jobb ha saját akaratából marad itt velem, és élvezi evvel a házassággal járó előnyöket, s közben próbálok rá világítani, hogy mennyivel rosszabbul is járhatna. Hiszen Noira is elég szörnyű időszakon van túl, hiába katona, hiába a fegyverfejlesztési részlegen dolgozik, a férje mégis verte. Bár ez most nem az én saram. Erre csak Sammy közli, hogy ő nem Noira, hogy hagyja. Gondolom szegény nő sem hagyta magát, ahogy a drága Amandám is küzdött az első hónapban…
-Te nem vagy Mss Landrow. – jelentem ki határozottan, hiszen az a nő nem ilyen erős mint Sammy – De egyszer beszélgess el vele, ha úgy érzed, hogy képes vagy rá.
Majd rá térek az anyagi részre, és hogy ha eltörik a keze, akkor igen csak rossz helyzetbe tud kerülni, amin nagyon kiakad Sammy, s rá kérdez, hogy most megint megfenyegettem-e. Amin meglepődök, hiszen semmi ilyen szándékom nem volt evvel a lehetőség ecsetelésével, csupán csak fel akartam hívni a figyelmét arra, hogy mennyire rosszul is járhatna mással.
-Dehogy fenyegetlen Kedvesem. – mosolygok rá őszintén.  – Csupán gondoltam elmondom neked, hogy milyen dolgok történhetnek meg egy közemberrel.
Azt is hiába próbálom neki elmagyarázni, hogy én meg tudnám védeni őt is, és a barátait is, de csak kifakad, hogy én nem tehetek meg akármit, s hogy nem vagyok tejhatalmú úr, ami kissé kiakaszt így próbálom vele érzékeltetni, hogy igen is bármit meg tehetek, csak jól kell tálalnom. Hiszen perverz lehetnék bármelyik nővel, és csak annyit kellene mondanom, ez a hivatal része. Persze undorító dögnek nevez, hogy ilyeneket csinálok, amitől nevetni támad kedvem.
-Ne légy már ennyire … - keresem a szót, de nem jut eszembe – Nem csinálok ilyet, de még egy két ilyen kifakadás a részedről, s Raven barátnődön tesztelem ezt.  Igaz, hogy a férje már így is kiborult rám a mai akcióm miatt, de az meg sem közelítette ezt. Csak beszélgettünk.
-Szörnyeteg vagyok Sammy, ezt nem titkoltam előtted soha. – jegyzem meg arra, amikor közli, hogy remélte van bennem jóság is. – De soha nem hazudtam neked.
Ezek után a dolgok kezdenek nagyon elfajulni, s leginkább Sammy miatt, mivel azt hiszi egyenrangú velem, vagy legalábbis több. El kezdi diktálni a feltételeit, hogy miként lesz ez a házasság, amire elkapom a torkát, majd rövid dulakodás után az őreim is itt vannak, de egy pisztoly is elő kerül. Próbálom felhívni Sammy figyelmét arra, hogy inkább dobja el a fegyverét, s akkor neki is jobb lesz, de nem hajlandó eldobni.  Már készülök kiadni a parancsot a két őrnek, hogy törjék el a lábát kezdésnek, amikor Theo hős megmentőként lép Sammy mögé egy fecskendővel. Majd eldördül a lövés. A két őr azonnal rohanna oda Sammyhez,de megállítom őket. Most már ne legyenek ennyire buzgómócsingok, miközben más végezte el a piszkos munkát.
-Köszi Theo.  – köszönöm meg Theonak a segítséget. – Maguk meg menjenek az ajtó elé ezt elintézzük.
-Senki nem jöhet be, ha megjönnek a csomagjai, azt kit tegyék le. – adom ki az utasítást, miközben fel veszem Sammy pisztolyát. Kicsit forgatom a kezemben,  hogy megnézzem, de végül a konyhában elrakom az egyik fiókba.
-Ügye nem ölted meg? – teszem fel a kérdést Theonak.
-Nyugi csak alszik. – jegyzi meg, miközben le térdel Sammy mellé, hogy ellenőrizze az életjeleit. – kb egy óra múlva fel fog ébredni.
-Az jó. – mondom, miközben töltök magamnak egy bort.
-Mit akarsz vele kezdeni?  - kérdezi mintha csak egy ruha vásárlásáról beszélgetnénk.
-Nagyon túl lőtt a határon, meg kell leckéztetnem. – mondom ki az ítéletet.
-Már most meg akarod ölni? – ül le mellém, s tölt magának is bort.
-Nem.  – jelentem ki határozottan.  – De meg kell tanulnia, hogy mit engedhet meg magának, és mit nem.
-És azt hogy akarod?
-Van egy ötletem. – állok fel - Segíts felrakni a kanapéra, s hozz némi bilincset, vagy kötöző eszközt.
Még bele kortyol egyet az italba, és már jön is. Én Sammy lábához lépek, hogy annál fogva emeljem meg, Theo pedig a kezénél fogva emeli meg, s lassú léptekkel visszük a kanapéra.  Amint elhelyezzük Sammyt ő azonnal megy vissza a szobájába, hogy keressen valamit, amivel leköthetjük a kedves feleségemet.  Amíg megérkezik, addig én leveszem Sammy kabátját, nagyon lassú mozdulatokkal, közben azon elmélkedem, hogy milyen jó is lenne elhálni a nászt evvel a gyönyörű nővel.  De még türtőztetem magam, nem érdemli meg, hogy ne emlékezzen rá.  Theo által hozott bilincset gyorsan felrakom Sammy kezére, amit egy kötél segítségével a kanapé lábához rögzítek. Majd a lábait egy – egy kötéllel a kanapé másik feléhez.
-Azért vigyázz rá. – jegyzi meg Theo – ne légy vele túl durva, mint Amandával. – s már megy is vissza a laborjába.
Én türelmesen le ülök az üveg borommal, és egy késsel a földre Sammy mellé, s várom, hogy magához térjen, amikor már el kezd mozgolódni, vagy magához térni, akkor kezdem el a megrendszabályozását a feleségemnek.
-Ébren vagy? – teszem fel a kérdést, s már lendül is a kezem, hogy arcon csapjam teljes erőből.
-A szabályokat én diktálom, és nem te! – jelentem ki, miközben ismét rá fogok a nyakára – Jó feleség leszel, mert különben ez a mai nászéjszaka csak egy gyerek mese lesz számodra a többihez képest. – mondom, miközben a kést finoman a felsője alá dugom a hasánál…


***
 

 
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 10:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
Nem szeretem, ha fenyegetnek, és William hiába is tagadja, nagyon is jól tudom, hogy azt tette az imént. Bármire képes, ezt most már jól tudom, és fogalmam sincs, hogy miért akartam benne a jót látni. Legalább valamennyit, amennyi elég némi reményhez ehhez a házassághoz.
- A barátaim meg tudják védeni magukat és baromira unom, hogy mindig velük fenyegetőzöl. Persze, te soha se hazudtál... csak azt tudsz! - vetem a szemére és egyre jobban megy fel bennem a pumpa. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a viselkedést, ideje, hogy az én szabályaimat is bevezessük. Elvett? Hát legyen... a felesége leszek, de csakis úgy, ahogy azt én mondom. Nem leszek az övé, nem fog hozzám érni, abban biztos lehet. De persze nem is igazi férfi, testőrök nélkül egy nagy senki, de amire készül velem kapcsolatban, azt végképp nem hagyhatom, ezért kerül elő a fegyver, de Theo érkezése mindent felborít, így az altatónak hála nemsokára a fegyver kikerül a kezemből, én pedig mint egy zsák, eldőlök a földön.

A kábulat lassan múlik, de nagyjából egy órával később lassan mocorogni kezdek, halkan szuszogok, majd szép szemeim is kinyílnak. Még homályosan látok mindent, a tudatom még nem tért vissza. Fáj a nyakam és a testem pár része is az eséstől, hiszen képtelen voltam kivédeni a becsapódást, de a bilincset és a köteleket még nem érzékelem. William arca az első, amit meglátok, majd hangját is meghallom. A kérdést még alig tudom felfogni, de az erős pofon megteszi a hatását. Halkan nyögök fel, még ajkamat is elharapom, miközben orcám vörössé válik, ajkam pedig némileg véressé. Fájt, ehhez kétség sem férhet, és most érzem csak kezeimnél a hűvös fémet. Próbálom megmozgatni csuklóimat, lábaimat, de... nem megy. Kikötözött volna? De nem várja meg, hogy tényleg teljesen magamhoz térjek, már érezhetem is nyakamon kezét, így kerekednek el szemeim, miközben próbálok kapálózni, megmozdulni, de nem megy. Túl erősek a kötelek.
- William... ne... - nehéz kimondani a szavakat így, amikor az ember torkát szorongatják, de kinézem belőle, hogy az életemet vegye. Bár ott az a bizonyos záradék, mégis, nála soha se lehet tudni. De nem akar megölni, kihallom szavain, hogy a bosszú hajtja előbbi szavaimért és tetteimért, pedig annyira lehetne ezt másként is, de számára az ismeretlen út, tudom már jól. Tekintetem a férfi arcára vetül, így a kést se látom meg, csak érezhetem, ahogy lassan derekamnál behatol pólóm alá a hideg fém, így meg is dermedek és most már nem kapálózom.
- Mire készülsz? - hangom egy picit talán megremeg és most láthatja szemeimben a félelem egy kisebb szikráját. Nem... ugye nem lenne képes komoly kárt tenni bennem? A nászéjszakát említette. Csak nem...?
- Kérlek, ne... így. - próbálom megformálni a szavakat, amennyire engedi, de ha még jobban rászorít torkomra, akkor bizonyára csendben fogok majd maradni és küzdeni még inkább a levegővételért. De még próbálok rá hatni. Tudtam én, hogy nem igazi férfi, testőrök vagy kötelek nélkül nem tudna fölém kerekedni, Ő pedig ezt galád módon ki is használja. Én próbálok erős maradni, de vajon meddig fog ez menni? Akárhogy próbálkoztam elkerülni, csak ide jutottam... az oroszlán karmaiba.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 10:42 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever


18+

Annyira jó volt eltervezni ezt a napot, de az új feleségemnek tehetsége van ahhoz, hogy tönkre tegye ezt az egészet is. Először csak dacoskodik velem, de utána már minden egyes kijelentésemben ellenséget lát. Hiába próbálom megértetni vele, hogy mennyire jól járna velem, mivel én megvédhetném őt is, és a barátait is, de csak fenyegetést lát a szavaimba.
-A barátaid csak azt hiszik, hogy meg tudják védeni magukat – válaszolom, hogy rövidre zárjam a kérdést, de ő csak tetézi a baj avval, hogy parancsolni próbál nekem, s amikor kifejtem, hogy ez mennyire nem tetszik, akkor nem rest pisztolyt ragadni, amikor a tudtára hozom, hogy nem ő itt a főnök. A kis dulakodás végére, eldördül egy lövés is, és Sammy bealtatózva esik össze, s mire kezd magához térni addigra már, én Theo segítségével már ki is kötjük a kanapéhoz.
Nem várom meg, hogy teljesen magához térjen, hanem az első olyan mozdulatra, ami arra utal, hogy ébredezik egy hatalmas pofonnal térítem észhez, amire már jobban el kezd mozgolódni, s látszik a szemében, hogy lassan felfogja mekkora pácba került. A kezem hamar a nyakára kulcsolódik, hogy érezze azt teszek vele amit csak akarok, ekkor már próbál megszólalni, de a fojtogatás miatt csak szavak, s nem értelmes mondatok. William. Ne. Tudom, hogy mire gondol, s mit akar kérni, de ezt akkor kellet volna át gondolnia, amikor még hajlandó voltam tárgyalni vele.  Egy idő után elengedem a nyakát, s egy már-már hatalmasnak nevezhető kést mutatok meg neki. Lassan a szeme előtt elhúzom, hogy meg tudja nézni. Nem egy katonai vadászkés, de a konyhai   húsvágók között is találhatóak szép méretes darabok, mint ez, majd lassan bedugom a pólója alá a hideg pengét, amire azonnal le áll a fészkelődéssel, s nekem szegezi a kérdést, hogy mire készülök. Talán életemben először engedek meg egy gonosz mosolyt vele szembe erre a kérdésre, közben lassan feszítem felfelé a kést, hogy pengéje hasítsa fel a pólóját, először csak a hasánál, majd amikor ott felhasadt, akkor tolom fel a kést a mellei közé, úgy, hogy a hegye szinte az állát érintse. Közben már könyörög is, hogy ne így…
-Amikor tisztességes ajánlatott tettem, hogy megkapsz mindent, csak légy a feleségem, akkor szörnyetegnek neveztél – mondom határozottan megnyomva a szörnyeteg szót, s felrántom a kést, hogy végig vágjam a felsőjét. – hát most megismerheted a szörnyeteget! – lendül a másik kezem, hogy ismét felképelje Sammyt.
A kés hegyével óvatosan a ketté vágott felső jobb fele alá nyúlok, és óvatosan le tolom vele Sammy testéről, hogy meg tudjam nézni alaposan, majd a bel oldalán lévő ruha maradványt is ugyan így tüntetem el a látványból.
-Felkínáltam neked a hatalmamat, a védelmemet, s csak cserébe azt kértem legyél a feleségem. – oktatom ki – Sőt az étterembe felkínáltam a lehetőséget, hogy megszabhass három dolgot, s amikor lehetetlent kértél, akkor szóltam, hogy erre ne pazarold el a kívánságokat. – magyarázom, miközben a késsel gesztikulálok előtte. – Nikolnak legalább volt annyi esze, hogy kihasználja ezt a három dolgot. – mesélem neki – Elsőnek azt kérte, hogy soha ne üssem meg. És persze én ezt be is tartottam. Másodiknak azt kérte, hogy soha ne kényszerítsem orális szexre – kacagok fel, mert hát nem kényszerítettem, de mégis meg tette nekem. – A harmadik kívánsága az volt, hogy nem akar teherbe esni. Mind a három kívánság felesleges volt, de legalább mert élni a lehetőséggel. De te… - szegezem a kést a mellei közé megérintve a melltartóját.
A kést nagyon lassan húzom végig a hasán, de ügyelek arra, hogy ne vágjam meg, hanem maximum kicsit karcolja csak a kés hegye a szép testét. Egészen a nadrágjáig húzom a kést, ahol lassan a gomb alá, s a nadrág közé csúsztatom a pengét, s egy határozott mozdulattal vágom le azt a kis valamit.
-Gyöngyörű nő vagy. – mondom, miközben a szabad kezemmel rá markolok a férfiasságomra, nadrágon keresztül.  –Azt te sem gondoltad komolyan, hogy elveszlek feleségül, s nem akarok veled szeretkezni? Megmondtam, várok a nászéjszakáig, s hát már hivatalosan házasok vagyunk.  – vigyorgok rá, s a kés hegyével az álla alá nyúlok, amíg kellően meg nem feszül a nyaka.
-Ha az este folyamán bármikor ártani akarsz nekem, vagy megpróbálod megszerezni a kést, vagy bármi egyéb dolgot – mondom neki – akkor megöllek.
-Ha azt mondom, hogy térdelj, akkor térdelni fogsz. –nyomom meg egy kicsit a pengét, hogy érezze komolyan gondolom – Ha azt mondom, hogy leszopsz, akkor készségesen a szádba veszed, és a legjobb tudásodat adod, s eszedbe nem jut harapni, vagy ilyesmi, mert bajba kerülsz.
-Felőlem sikítasz, ahogy csak bírsz, az sem zavar, ha sírva fakadsz, de csak rajtad múlik, hogy te mennyire fogod élvezni. - mondom miközben a pda-mon bekapcsolom a zenét.
***
 

 
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 4:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
+18

A pofon fájdalmasan térít észhez, akár csak a nyakamat ért támadás, amit képtelen vagyok kivédeni. A testem megkötözte, kezeimet összebilincselte, így hiába mozdulnék, képtelen vagyok rá. Amikor megéreztem a szurit a nyakamnál, már tudtam, hogy ezt a csatát elveszítettem ellene és féltem, hogy mi vár majd rám, amikor felébredek. Hogy rosszabbra vagy esetleg jobbra számítottam? Magam sem tudom, Williamből bármit kinézek. A kés is szemeim el kerül, de csak rövid időre, majd bár elereszti nyakam, mégis tesz róla, hogy ne mocorogjak. Elég élesnek tűnt a penge, és ahogy megérzem hasamnál, biztosra veszem, hogy az is. Aprót nyelek, miközben a ruhadarab szakad, a penge pedig egyre feljebb kerül, egészen államhoz, így feljebb emelem fejem, majd kérem még utoljára, hogy ne így akarjon a magáévá tenni. Ezt... ezt nem teheti meg velem. Mégis csak egy kancellár, én pedig a felesége vagyok. Komolyan képes megerőszakolni és egy pengével fenyegetni? A ruhám teljesen szétszakad, én pedig a fenyegetés közben még egy pofont bezsebelhetek tőle, így fejem elfordul az adott irányba, majd ismét halkan nyögök fel közben, mert azért megéreztem.
- Nem akarom, hogy szörnyeteg legyél... - kezdek bele, majd szépen lassan érzékelem, hogy miként bont ki, mint valami ajándékot. - Megértem, hogy mérges vagy rám, de ettől nem foglak jobban elfogadni. - van értelme annak, hogy ész érvekkel hassak rá? Most nem fenyegetőzöm azért, mert ismét megütött, pedig az étteremben közöltem vele, hogy ne próbálja meg még egyszer, most mégse tudok ellene semmit se tenni. A félelem egyre jobban utat tör, mégis elzárom. Nem... William csak rám akar ijeszteni, nem fog megerőszakolni, azt nem tenné meg velem. Túlságosan is tartok attól, hogy mégis, de még el akarom nyomni, hinni benne, hogy van visszaút. Én is rosszul álltam volna hozzá? Megérdemelte mindazt, amit mondtam, de most már a felesége vagyok és senki se menthet ki a kezei közül, csak magamra számíthatok. Lehet, hogy ideje lenne taktikát váltanom, mégis túl nehéz.
- Nem voltál korrekt, és én nem Nicol vagyok, se semelyik másik feleséged. Én Samantha vagyok, ne hasonlítgass hozzájuk! - engem lásson, ne őket. El tudom egyébként képzelni, hogy mennyire engedett annak a nőnek a kéréseinek, bár ha szót fogadott neki, akkor talán oka se volt arra, hogy bántsa. A kés mozgása viszont nem éppen megnyugtató, és ahogy mellemhez ér, ismét csendre ítél. Behúzom kicsit hasam, de így is végigkaristol az éles kés, mégse ejt egyelőre sebet rajtam. Bár nem nézek le, érzem nagyon jól, hogy merre jár, így szívverésem is akaratlanul felgyorsul, a gomb pedig enged.
- A szeretkezés teljesen más William, ahhoz két ember kell. Ezt erőszaknak hívják. - de abban igaza van, hogy valóban tartotta magát ahhoz, hogy mostanáig nem nyúlt hozzám. De én most se akarom, hogy így tegyen, mégis, a késsel a kezében túlságosan is veszélyes... túlságosan is kiszámíthatatlan, de nem fog sírni látni. Nem fogok elgyengülni, nem adhatom meg neki ezt az örömet. A késnek engedelmeskedve emelem fel fejem annyira, amennyire is tudom, és ekkor hallom meg a szabályait, amelyeket ismertetni kezd.
- Ha megölsz, te is meghalsz, ne feledd. - suttogom halkan. Az a bizonyos záradék él, pontosan az ilyen helyzetek miatt. De tudom jól, hogy rosszabbat is tehetne velem, minthogy megöl, és azt nem várnám meg. Túlságosan komolyan mondja fenyegető szavait, majd amikor folytatja, kicsit megmozgatom ismét kezeimet és lábaimat, de nem látok semmi esélyt se a sikerre. Nem! Nem fogok előtte térdelni és főleg nem fogom kényeztetni. Ilyesmit nem kérhet tőlem. Mégis, a válaszom bennem reked, ahogy a kés erősebben érinti bőröm.
- Semennyire! - ha a pengével kicsit felenged, akkor felelek csak. - Ne így vedd el, amit akarsz, inkább várd meg, amíg magamtól adom. - pillantok bele szemeibe és talán némi kérlelés is fellelhető a szemeimben. Most nem parancsolok neki, de teljesen nem is hunyászkodom meg. Bekapcsolja a zenét, mintha felkészülne arra, hogy most bizony szórakozni fogunk, de még mielőtt további lépéseket tenne, közlök vele valamit.
- A tetteidnek következményei vannak. Ha most bántasz vagy erőszakoskodsz, azt nem tudod semmissé tenni a jövőben és örökre eldobod az esélyét annak, hogy valaha magamtól akarjak veled lenni. Még elengedhetsz William és elfelejthetjük mindezt. - még meggondolhatja magát. - Beszélgessünk inkább. - bármi mást csinálhatunk, csak nem azt, amire készül. Próbálom megnyugtatni, nem agresszíven fellépni ellene, bár nem tudom, hogy mekkora sikerrel fog ez menni.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 4:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever

18+
Régebben, amikor még nem voltam Kancellár, hanem kis nevem kis senki voltam, s arról ábrándoztam, hogy egyszer hatalmam lesz, s jobbá teszem a világot, akkor az én drága Sarah-m azt mondta, hogy ahhoz meg kell keményítenem a szívemet. Mert hát akkoriban, ha hallottam egy szomorú történetet, hogy a szomszédban megverte a férj a feleségét, vagy a gyerekét, akkor este már rosszul aludtam, s egy-egy olyan történet után sírni támadt volna kedvem. De azóta megszívleltem az első feleségem jótanácsát, s megedzettem a szívemet, így nem esik nehezemre egy jó nagy pofonnal magához térítenem az én új feleségemet. Ahogy az sem okoz gondot, hogy kikötözzem. Az sem okoz gondot, hogy a kikötözött feleségemet egy késsel fenyegessem meg. Már ki is jelentette, hogy szörnyeteg vagyok, hát legyen megkapja a szörnyet, amelyet annyira akart, akkor talán engedékenyebb lesz. De úgy látszik, hogy már a kikötözés, és a késsel való fenyegetés megtette a hatását, hiszen már próbálkozik, hogy nem kell szörnyetegnek lennem, s megérti, hogy dühös vagyok.
-Te nem akartad megzabolázni a szörnyeteget – nevetek fel – hát most kiderül, hogy mennyire vagy erős.
Már vágom is ketté rajta a felsőt, s nem csak azért, hogy megfélemlítsem, hanem mert most már tényleg meg akarom kapni, ami nekem jár, és hogy ő is megtanulja, hogy mit tehet meg, s mit nem. Próbálom megértetni vele, hogy neki is volt lehetősége, s hogy Nikol is élt avval, amivel ő nem. De erre is csak felesel, hogy ő nem Nicol, hanem Sammy, s hogy ne hasonlítsam őt a többiekhez, na meg persze, hogy nem voltam korrekt hozzájuk sem.
-Legyek korrekt veled? – teszem fel neki a kérdést, miközben a kés végig siklik a mellétől a nadrágig, s már vágom is le a gombot, mert csak zavarni fog minket a szeretkezésünkben. Persze ebbe is bele köt, hogy ez így nem szeretkezés, hanem erőszak.
-Látod ez is a te hibád, ha nem dacolnál, akkor lehetne szeretkezés. – mondom neki, majd elhangzik az első igazi fenyegetésem, hogy megölöm, ha nem jól viselkedik, amire azonnal válaszol, hogy a záradék miatt nem tehetem meg, mert különben én is meghalok. De elég erőtlenül hangzik ahogy mondja, így hát közel hajolok a nyakához, s lassan egy lágy csókot lehelek rá, majd a füléhez hajolok, hogy jól hallja, amit halkan neki mondok.
-Szarok az egész Kancelláriára, - óvatosan megharapom a fülcimpáját – ha meghalsz, téged sem fog vigasztalni, hogy egyszer én is meghalok emiatt. De azt elhiheted, hogy én mocskosul fogom élvezni ezt az estét. – a késes kezemmel az álla alá nyúlok, miközben végig nyalom az arcát. Itt azért már kissé könyörgőbb a hangja, a kicsikémnek, hogy ne így vegyem el, hanem várjam meg, amíg ő adja oda magát nekem, de már nem érdekel. Egy újabb pofonnal térítem észre, s a kés már fúródik a bőre, és a melltartó két kosarát összetartó kis szövet közé, s pillanatokkal később már a csodás mellei szinte már szabadon is vannak, csak a kés hegyével kell lepiszkálnom róluk a felesleges ruhadarabot. Oda hajolok a köldökéhez, s az ajkaim érintik, majd pár centit feljebb haladva ismét, de ezúttal a nyelvem is a bőréhez ér. A kövező lágy csók már a jobb mellére érkezik, miközben a késes kezem a jobb mellére tapad rá. Eléggé kényelmetlen úgy rá markolni, hogy a kés markolata is ott van, így inkább a kést át veszem a bal kezembe, a jobb kezem mutatóujjával el kezdek lassan körözni a mellbimbója körül, s pár kör után a kezem kezd le síklani a nadrágjához. Lassan kezdem el lehúzni a cipzárját, s óvatosan szét feszíteni, hogy meg pillanthassam a bugyit, amelyet erre a jeles alkalomra választott. Pár röpke másodpercig el nézelődőm, s már megyek le bokájához, ahol el kezdem a nadrágját hosszában felvágni. Először az egyik lábán, majd a másikon… Amikor evvel készen vagyok, akkor felállok mellőle, s alaposan végigmérem, hogy milyen szépség is lett a feleségem, majd lassú mozdulatokkal le veszem a pulóveremet, s neki állok összehajtogatni, majd a hatalmas TV előtti asztalra le tenni. Csak eze után veszem le szép módszeresen az ingemet. Elsőnek az ingujjaknál lévő gombokat oldom ki, majd felülről lefelé az össze többit, így meg láthatja a fehér trikómat, s a karomat borító nonfiguratív tetoválásokat. Az inget szép nyugodtan elviszem a szekrényemhez, és be akasztom a vállfára, s a nadrágomat is ott veszem le. Így már csak a nagyon szűknek ható fekete fecske alsónadrágomba, és a fehér trikómba térek vissza hozzá. A földről fel veszem a kést, s lágyan a combja külső felénél el kezdem a bugyija alá nyomni, hogy elvágjam az a kis szövet darabot. A nadrágja darabjait egyszerű hanyag mozdulattal dobom félre, s már hajolok is be a lába közé, hogy a jobb combja belső felére egy lágy csókot leheljek.
-Tudod, én nagyon féltények ember vagyok – mondom neki oda hajolva – ezért szeretem megjelölni azt ami az enyém. – S már harapok is bele egy nagyot a combja belső felére. Nem akkorát, hogy kiharapjak egy darabot, de pont akkorát, hogy nyoma maradjon egy ideig. Persze felkészülök, hogy ettől ficánkolni fog, ezért erősen le szorítom. S csak akkor engedem el, ha abba hagyta a ficánkolást.
-Annyira izgatott vagyok, hogy megláthatom a kis finom puncidat... – mondom neki, miközben a kést másik combjánál is bugyi alá helyezem, amitől már a kis szövet darab kezd el mozdulni, de azért le vágom…
***
 

 
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 5:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
+18

Valóban szörnyetegnek tartom, mert úgy viselkedik és minden egyes tettével igazat ad nekem. Nem cáfol rá, pedig mennyivel könnyebb lenne, ha tudnám, hogy nem egy szönry lett a férjem.
- Én soha se akartam a szörnyeteget. - pillantok bele szemeibe, de hiába a szavaim, amit eltökélt, azt véghez is akarja vinni. A felsőm szakad, a melltartóm pedig láthatóvá válik a férfi számára. Hogy mennyire vagyok erős? Valóban képes lenne megerőszakolni vagy csak rám akar ijeszteni? Őszintén szólva már magam sem tudom, de érzem, ahogy a félelem szépen lassan egyre nagyobb teret kap. Pedig szeretnék erős lenni és tartani magam. Képes leszek rá? Ha elgyengülök, akkor végem. Nem akarom, hogy máshoz hasonlítgasson, szeretném, ha annak látna, aki vagyok, de hiába a szavaim, minden üres fülekre talál.
- Persze, minden az én hibám, te semmit se rontottál el, ugye? - hiszen ha máshogy viselkedett volna a randinkon és utána itt, a lakosztályán, talán én is máshogy állnék Ő hozzá. De már megismertem, tudom jól, hogy milyen ember és nem akarok az övé lenni. A fenyegetőzések viszont elhangoznak, oly durván, amely már nem kellene, hogy meglepjen, ahogy pedig nyakamhoz hajol, csak elfordítom tőle a fejem, de többet nem tehetek, így a csókot se tudom megakadályozni, mely most nincs hatással rám, nem úgy, mint az orvosiban. Az a csók más volt... Ott én is szívesen adtam.
Nem ölhet meg, mert az az Ő halálát is jelentené, erre pedig bár felhívom figyelmét, nem érdekli. Egy kisebb harapást kapok a fülemre, melytől csak még szaporábban ver a szívem. Nem akarom, hogy folytassa, de amit mond, az sajnos igaz. Ha már meghaltam, akkor csekély vigasz, hogy Ő is követ majd engem.
- Jobban élveznéd, ha nem egyirányú lenne... - még próbálkozom, akkor is, amikor az állam alá nyúl, de szemeim is lehunyom egy pillanatra, amikor mint valami vad, úgy nyal végig az arcomon. Nem éppen ilyen nászéjszakát képzeltem el magamnak, a férfi pedig egyre veszélyesebbnek tűnik, ezt pedig az újabb pofon is a tudtomra adja. Nem mondok már mást, hiábavaló lenne, Ő folytatja azt, amit elkezdett, a szavak pedig már rég nem számítanak. A melltartóm enged és bár látott már meztelenül, mégis zavarba hoz a helyzet, főleg, hogy így ki vagyok szolgáltatva neki. Ismét próbálok mocorogni, nem akarom, hogy így lásson, főleg azt nem, hogy meg is érintsen, de ajka már a hasamat is éri, majd halad feljebb, így éri el mellem, én pedig fejem ismét elforgatom, befelé fordítom a kanapénál és összeszorítom fogaimat. Zavarban érzem magam, ezt pedig arcom is mutatja. Némileg pirosabb színt ölt most bőröm, de nem fogok sírni, tartom magam, még akkor is, amikor megérzem ujja játékát. Megszólalni mégse tudok, pedig jobb lenne inkább dumálnom, sem mint minden egyes tettét ilyen erősen érzékelni. Hamarosan már nadrágom is enged, én pedig amennyire csak tudom, összeszorítom lábaimat, de William folytatja vetkőztetésemet, és már a nadrágomat vagdossa.
- Kérlek ne csináld! Te se akarhatod ezt. - csak megszólalok, próbálom menteni magam, de az anyag szakad, én pedig már lassan teljesen meztelen leszek. Érzem, miként mér végig, de képtelen vagyok ránézni, csak akkor pillantok némileg felé, amikor vetkőzni kezd. Kezeimet mozgatom, amelyek miatt bizonyára szép piros lesz mindkét csuklóm, de nem hagyhatom ezt így. Végül kicsit magamra is hagy, akkor pedig még erősebben, intenzívebben mocorgok, de sajnos mire visszaér, ugyanúgy és ugyanott találhat, ahol hagyott. Túl kevés rajta a ruha, engem pedig kezd elönteni a pánik.
- Nem akarom! - erősebben rázom meg a bilincset, de a nadrágom minden maradéka a földön köt ki, a bugyim pedig elszakad. A combomat éri egy csók, én pedig hátrafeszítem fejem, ezt nem akarom végignézni. Megjelölni? Ijedten mégis felé kapom a fejem, de a harapása annyira meglep, hogy akaratlanul sikítok fel kissé, és mivel az erős harapás igen csak fájdalmas, így mozgolódok, ahogy azt sejtette. Őszintén szólva kinézem belőle, hogy kiharap belőlem egy darabot.
- Fejezd be! - hangom hangosabb, könyörgőbb, mint amilyen eddig volt, de végül abbahagyja, így csak lüktet a sérülés, mely szép nyomot hagy majd bőrömön és szerintem rendesen be is fog kékülni. Csak mostanság ne kelljen orvosi vizsgálatra menni, ahol ezt bárki megláthatja... A következő szavaira viszont még jobban összeszorítom lábaimat, és bár a bugyit szétvágja, a kis anyag, ami még ott van - és bár semmi se tartja -, marad a helyén, mert én ugyan nem engedem ki onnan.
- Will, a feleséged vagyok, ne tedd ezt velem. - hangom megcsuklik, de még tartom magam. Ugya nem megy tovább? Ugye ennyivel meg fog elégedni? Így is már szinte mindent lát és oly sok helyen megérintett már, elfelejteni se tudnám érintését... na meg harapását, melynek nyoma tökéletesen látható, és bizony egyre pirosabb is.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 22, 2019 1:17 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever

18+

Már nagyon régóta vártam ezt az estét, és számtalan forgatókönyv eszembe jutott, hogy miként is fog megtörténni, de a forgatókönyvekben olyan lehetőséget nem vázoltam fel, mint ami valójában megtörtént. Volt olyan ötletem, hogy Sammy boldogan ugrik a nyakamba, ahogy olyan is volt, ahol Sammy szó nélkül letámad, és szinte megerőszakol. Ehelyett most úgy állunk, hogy lassan én fogom őt. A szimpla beszélgetéstől elég hamar eljutunk oda, hogy méreggel ki lesz ütve, s mire felébred, addigra ki kötöm a kanapéra. Amint kezd elmúlni az altató hatása már pofozom is fel, hogy megához térjen teljesen. Szörnyetegnek is nevez, amit nem is tagadok, de egyből magyarázkodni kezd, hogy ő nem akar engem, mint szörnyeteget. Hiába vagyok kedves, és csókolok bele a nyakába, közben pedig hiába magyarázom, hogy ezt mind magának köszönheti. De megint csak szemtelenkedik, hogy nem csak az ő hibája, hanem az enyém is.
-Kancellár vagyok, - oktatom ki, miközben azon gondolkodom, hogy miként kellene bánnom vele. – azt teszek amit, akarok.
Már nem érdekel semmi, csak ő és én ahogy egyesülünk a szerelemben. Hiába próbál érvelni a fenyegetésemre, hogy ha ő meghal, akkor én is. Már nem érdekel. Neki is állok kicsomagolni a szép melleit, amelyek csodálatosabbak, mint amilyenre emlékszem. Egyből neki is állok kényeztetni őket a nyelvemmel, és a kezemmel, amit mocskosul élvezek, s egyre jobban gerjedek be tőle. Hamarosan már a nadrágját is le vágom róla, és én is neki kezdek vetkőzni, amire azért már ficánkolni kezd, hiszen érzi, ez nem csak fenyegetés, hanem tény. Elveszem ami jár. Már kérlel, hogy ne tegyem, ő ezt nem akarja. De nem érdekel. Pillanatokkal később már hajolok oda a lába közé, és közlöm neki, hogy szeretem megjelölni azt, ami az enyém. Elsőre talán nem érti, de amint belé mélyesztem, a fogaimat úgy sikít, hogy azt semmi mással nem lehet összetéveszteni. Utána már kérlel is, hogy fejezzem be, de csak a mutató ujjamat teszem az ajkára, hogy jelezzem, fogja be. Én most a lenyomatomat nézem, hogy mennyire sikeredett jól. Most még piroslik, de holnapra már szép lila lesz. Az ujjaim szép finoman megérintik a lenyomatomat, majd egy kicsit megnyomom a két ujjammal, hogy némi fájdalmat okozzak neki, amikor azt mondja fejezzem be. A kicsike amennyire lehet össze is zárja a lábát, amikor el kezdem levágni róla a bugyikát, s közlöm, hogy már nagyon várom. Nem érdekel, hogy össze zárja a lábait, csak jobban hergel vele, hogy még most is képes dacolni velem. Lassan oda hajolok a lába közé az orrommal minél közelebb a puncijához. Nem zavar, hogy a kis szövet még ott van, vagy hogy össze zárta a lábát. Mélyet szippantok az illatából, hogy emlékezzek rá, milyen is.
-Ne makacskodj! – szólok rá, s már teszem is le kést magunk mellé a földre, remélve, hogy nem kell használnom. – Ha akarod élvezheted is. – mondom, miközben a jobb kezem az ölébe kerül. Nem túl finoman, hanem inkább határozottan. Az ujjaim az összezárt lábai közé fúródnak, ha nagyon ellenáll, akkor a másik tenyeremmel egy jó nagyot csapok a combja külső felére, hogy a fájdalom vagy rémület ellazítsa. A kezem a lába között hamar el kezd dolgozni, de nem finoman kezd el körözni a szeméremajkain, hanem durván markolva dörzsöli a megmaradt kis szöveten keresztül. Alig pár percig „kényeztetem” így, amikor felállok, az arcához lépek, s el kezdem letolni az utolsó ruhadarabomat, amely fogva tartja merev péniszemet. Szép lassan tolom le az alsógatyámat, majd hajítom félre, hogy közben alaposan meg tudja nézni mit is kap. Nem nevezhető hatalmasnak, hiszen az átlagos méretek közé tartozok. De attól még alaposan megnézheti a körülmetélt szerszámomat, ami rá szegeződik. Nagyon jól sejti, hogy hamarosan már érezheti is, hiszen lépek egyet közel hozzá, miközben a jobba kezemmel megragadom a tövét, s úgy irányítom az arcához a makkomat. Nagyon kedvem lenne, most elmerülni az ajkai között, de a mellei is annyira hívogatóak, hogy nem tudok dönteni.
-Olyan jó lenne, ha leszopnál. – mondom neki, miközben el is kezdem huzogatni egy kicsit a tövénél. De végül úgy döntök, hogy a kanapé fej részéhez lépek, hogy megnyomjak egy gombot, amire az aprócska motor el kezdi lehajtani a kanapé háttámla részét. Amikor végre teljesen síkba kinyitódott a kanpé, akkor Sammy felett átvetve a lábaimat fölé térdelek, hogy az egyik lábam az egyik oldalán legyen a másik a másik oldalán. Kicsit helyezkedek fölötte, hogy a mellei a szinte a heréimet érjék, majd a jobb kezemmel rá fogok a bal mellére, a bal kezemmel a jobbra. Türelmetlenül kezdem el markolászni, majd pár erőteljes markolás után lenyúlok a földre, s hideg síkosítót csorgatok a két mellbimbójára, amit azonnal el is kezdek szét kenni a kezeimmel, de ügyelve arra, hogy az egész mellét be kenjem. Amikor evvel meg vagyok, akkor össze szorítom a két mellét, s közben el kezdem közé nyomni a férfiasságomat.
***
 

 
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 22, 2019 12:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
+18

Az ész érvek nem hatnak Williamnél, meggyőződése, hogy csk azért, mert kancellár, Ő bármit megtehet, és sajnálatos módon én is kezdem azt érezni, hogy ez valóban így van. Úgy érint, ahogy kedve tartja és most már nem is reménykedhetek abba, hogy bárki bejönne, hogy segítsen. Magamon kell segítenem, de ez már lehetetlen. Theoval nem számoltam, és mivel négyen voltak ellenem, aligha volt bármi esélyem is. Most itt vagyok tehát, egyre kevesebb ruhadarabban, miközben újdonsült férjem elveszi azt, ami Ő szerinte jár. Úgy érint, mintha az övé lennék, és papírom az a szomorú igazság, hogy valóban az vagyok. Mégse állok készen erre, nem akarom, hogy a magáévá tegyen, erre képtelen vagyok felkészülni, ahogy a harapására se számítok. Akaratlanul csúszik ki egy sikítás ajkaim közül, pedig szeretném tartani magam, de túl érzékeny ott és túlságosan is erősen harap. Fáj, ezt nem tudom eltitkolni, de bármit mondok, Ő elhallgattat. Ismét megmozgatom kezeimet, de a bilincsek túl erősek, és már nem érdekel az se, ha csuklóimon nyomot hagynak majd a fémek. Szívem zakatol, miközben testem megremeg, ahogy megnyomja fájó pontomat, de most nem szisszegek és nem könyörgök... csak csendben tűrök. De a bugyit nem adom, lábaimat erősen szorítom össze, miközben látom, hogy közelebb hajol hozzám.
- Veled soha se fogom élvezni! - mondom ki, bár hangom már nem olyan határozott, mint amilyen volt. Érzem, ahogy ujjai bejutnak szoros lábaim közé, és bár megüt ismét, nem engedek fel, nem lazítom el lábaimat, de tudom, hogy be tud hatolni combjaim közé és már erősen rám is fog. Arra számítok, hogy lágyan érint meg és kezd el kényeztetni, hiszen a melleimnél se bántott, de más történik. Durván dörzsölget, ami fájdalmas, így fejem hátrahajtom, nem akarom, hogy lássa, hogy mennyire kellemetlen, mégse szólalok most már meg, csak megfeszítem testem. Ki fogom bírni! Csak legyünk már túl rajta... Nem csak kis ideig játszadozik, hanem percek telnek el, én nekem pedig egyre érzékeny lesz az ölem, így ajkam megremeg, de próbálok valami másra koncentrálni... valami másra gondolni. Kapaszkodnom kell valamibe... valakibe. Nikolai arca rémlik fel előttem, az Ő érintése, aki bár rettenetesen erős, mégis gyengéd volt velem és szerető, nem olyan, mint William. A kancellár bár megkaphatja a testem, a lelkemet soha, így olyan vagyok számára most, mint egy fa vagy egy játék baba. Használhat, de nem fogja elérni azt, amit akar, nem adom meg neki ezt a gyönyört, így igyekszem máshol járni, máshova menekülni, de amikor abbahagyja és mellém lép, majd lekerül róla az alsónadrág is, méghozzá közvetlenül arcom mellett, nem tudok nem visszatérni a jelenbe. Elfordítom tőle arcom, nem akarom látni a farkát, se őt így, meztelenül, így ha túl közel is tartja hozzám, igyekszem kizárni, bár bizonyára teljesen nem fogom tudni. De amikor hallom, hogy mit akar, ismét megfeszülök. Nem! Nem fogom leszopni, ebbe biztos lehet. Mégis csendben maradok, ki nem nyitnám ebben a helyzetben a számat, és szerintem Ő is sejti, hogy mit gondolok, ezért is választ más utat. A kanapé némileg átrendeződik, Ő pedig amikor fölém mászik, hátraszegem fejemet is. Nem akarom látni, nem akarok tudomást venni róla, hogy így rám mászott és már melleimet is fogdossa. Undorodom tőle!
Tartom magam most már akkor is, amikor erőteljesebben markol meg, összeszorítom fogaimat, igyekszem ismét máshová kerülni fejben, nem ide, hozzá... miközben már némi sikosító is kerül melleimre. Neki se jó, ha szárazon hatol majd be, és talán ez miatt hálásnak is kellene lennem, mert tudom, hogy hamarosan érezni fogom Őt magamban is. Innen már nincs kiút, de nem teszek érte, hogy jobb legyen a számára. A hűvös anyagnak hála bimbóim kicsit jobban életre kelnek, édesen meredeznek William felé, Ő pedig nemsokára játszani kezd magával, engem használva hozzá. Lábaim még mindig szorosan összeszorítom, fejem is felszegve tartom, hogy még csak véletlenül se érhesse el ajkamat a férfiassága. Másra kell gondolnom, így próbálom ismét Nikolait látni, de William közvetlen felettem megnehezíti a dolgomat, hiszen lehetetlen nem őt látnom. Végül becsukom szemeimet is, így utasítva el teljesen Őt. Látni se akarom. De nem fogok már könyörögni, se sírni, nem gyengülök el és erős maradok. Ki fogom bírni, később pedig, amikor egyedül leszek, akkor majd könnyítek a lelkemen, de most nem mutathatom ki, hogy legyőzött engem. Nem győzhet le.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 1:51 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever

18+

Az alvóknak sokszor rosszul esik, hogy van egy szólás-mondás, amit mondanak, de mi már nem értjük, hiszen már értelme. Ki mint vet, úgy aratott is nagyon sok időbe tellett, míg én megértettem, akkor egy átlag embernek mennyi időbe kellene hozzá. Viszont van egy mondás, amit még most is megértenek az emberek, hiszen ez ugyan úgy igaz, mint akkor. Ez az ősi ösztön, ami annyi munkát ad a Családügyi Hivatalnak, hogy akár az idők végezetéig fennmaradhatnak a Hivatal. Ez az ősi ösztön engem sem kerül el. Tudom, hogy a szexben soha nem voltam türelmes férj, hiszen a rengeteg munka mellet, csak kevés időm maradt a romantikára az aktuális feleségemmel. Nem volt ritka az, amikor hazaérve a munkából éppen aludt, de engem nem érdekelt. Elvettem, ami nekem járt. Így van ez most Sammyvel is. Elég régen megegyeztünk, hogy összeházasodunk, s abban is megegyeztünk, hogy a nászéjszakáig nem lesz szex. Ma pedig eljött a nászéjszaka ideje. Nem így akartam, de hát ellenkezett, s fegyvert szegezett rám a kis feleségem. Meg kell tanítanom a kis feleségemet az engedelmességre, de közben elhatalmasodik rajtam a vágy, hogy magamévá tegyem. Ő már kikötve ébred fel a kanapémon, s hamarosan elkezdem róla le vagdosni a ruhadarabokat, aminek nagyon nem örül. Más alkalommal talán képes lennék valamennyire uralkodni magamon, hogy neki ne legyen ennyire rossz. De ma azok után, hogy így merészelt beszélni velem nem érdekel nagyon. Sőt valahol legbelül törekedek is arra, hogy neki minél kellemetlenebb legyen, s így megtanulja, hogy hol a helye. Bele is harapok, amire fájdalmasan felsikkant, ami örömmel tölt el. De nem elég. Vagdosom le tovább róla a felesleges ruhákat, s ő össze is zárja a lábát. Közli, hogy velem soha nem fogja élvezni a szexet. Egyből rá fogok a torkára, hogy jobban figyeljen rám.
-Jobb ha megtanulod élvezni, mert mással már nem fogsz. – mondom neki az őszinte igazat, hiszen ha akár egy férfi már a közelébe akarna menni ilyen szándékkal, az megtanulja élete végéig, hogy ilyet nem teszünk.
Miután elengedem a nyakát, egy nagyot csapok a combjára, hogy nyissa egy kicsit jobban szét a lábait, s hagy láthassam meg azt, amit szeretnék. De kitart. Nem baj, akkor is a kezem a lába közé dugom, hogy dörzsöljem. Nem túl finoman, hanem durván, s hosszan. Mikor végeztem, akkor még egy röpke pillanatig oda nézek, hogy lássam, az a kis ruhadarab mennyire csúszott félre, s hagy nekem egy kis látványt. Közben magamra fogok az alsógatyámon keresztül, s erősen rá marakolok, hogy érezzem mennyire vagyok tettre kész. Tudom, hogy mennyire, de mégis jó érzés, hogy végre rá markolok. Túl régóta tartózottam meg magam Sammyre várva. Direkt az arca előtt veszem le az alsógatyámat, hogy jó alaposan meg tudja nézni, mit fog hamarosan érezni, s közben kifejtem neki, hogy mennyire szeretnék most elmerülni az ajkaiban, de végül úgy döntök, hogy más élvezett próbálok ki. Hamarosan a kanapé egy kicsit átalakul, hogy kényelmesebb legyen a játékhoz, s már ülök is rá, hogy játszani kezdhessek a csodálatos melleivel. Némi síkositó is kerül a melleire, hogy még élvezetesebb legyen a játék, s már kezdem is markolászni, ügyelve arra, hogy időnként a mellbimbóit is megmorzsoljam. Amikor ki markolásztam magam, akkor rakom is a farkamat a mellei közé. Egy határozott mozdulattal lökők egyet, miközben felsóhajtok, majd viszonylag lassan húzom kijjebb, hogy aztán megint minél mélyebben elmerüljek a csodálatos mellei között. Az sem zavar, ha közben a makkom az arcához ér. Majd az heves lökések idővel ütemes ritmussá változik, mire észreveszem, hogy az én kedvesem inkább behunyja a szemét, mint sem rám nézzen. Abba hagyom az önmagam kényeztetését a melleivel, és egy erőteljes pofonnal hívom fel rá a figyelmét, hogy nézzen rám.
-Nézz rám! – adom ki az utasítást – Látni akarom a szemedet közben!
Szívesen folytatnám a játékot a melleivel, de félek, hogy az én kis feleségem megint lehunyná a szemét, s én pedig azt akarom, hogy ő is át érezze ennek az estének minden mozzanatát. Kissé lassan és nehézkesen próbálok feljebb kúszni, de ügyelve rá, hogy ne üljek a melleire. Amikor már kellően közel helyezkedem el, akkor megragadom a haját, s jó erőseb meghúzom, hogy érzze nem viccelek.
-Nyisd ki a szádat! – mondom neki, miközben elkezdem a hajánál fogva rá húzni a farkamra. Gondolom elsőre nem olyan kezes bárányka, mint szeretném, ezért el is engedem a haját, hogy más módszerrel vegyem rá, az együttműködésre. Lehajolok a földre, hogy felvegyem a kést, majd nem annyira óvatosan a trikóm alá dugom, kissé megkarcolva a hasamat, aminek hatására először csak vöröses csík jelenik meg, majd a vérem is finoman ki serken. A kis vágástól felszisszenek én is, de attól még alulról felfelé végig vágom a trikómat. Mikor már eléggé ketté vágtam, akkor a kést hanyagul a földre dobom, s a maradék ruhadarabot egyszerűen letépem magamról, így ő is láthatja azt a kis pár centis friss vágást, amit magamnak okoztam.
-Ha nem nyitod ki, akkor nincs más választásom. – mondom, s a valaha trikómnak nevezhető ruhadarabot összegyűröm, s az arcára nyomom, hogy be tapasszam vele az orrát és a száját. Gondolom jó erős rúgkapálásba kezd erre, amire számítok is, s próbálom jó alaposan. Nem akarom megfojtani, csak az éltető levegőtől akarom megvonni egy kis időre, hogy megjöjjön az esze. Végül amikor elveszem a trikót, az mindegy, hogy önszántamból, vagy amiért ficánkol, akkor fel teszem neki a kérdést.
-Most már ki nyitod a szádat?

***
 

 
Vissza az elejére Go down

Samantha McGrover

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (25 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy

Reagok száma :
247

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

Keresem :

☽ :
William McGrover lakosztálya - Page 2 Tumblr_inline_o0rrlckK3R1sad57x_250


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 11:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2


William & Sammy
+18

William valóban egy szörnyeteg, én pedig az Ő felesége lettem. Már amikor közölte velem, hogy átírta a családi állapotomat házasra tudtam, hogy elveszítettem a harcot ellene, de arra nem gondoltam volna, hogy ilyesmire is képes. Hogy lekötöz és szó szerint levágja rólam a ruháimat, most viszont már tudom, hogy meg is fog erőszakolni. Egy apró remény kis ideig pislákol bennem, de ezt is eltünteti durva tetteivel. Erőszakos és önző, és ezzel mindent tönkretesz. Lehet, hogy nekem se szabadott volna fegyvert fognom rá, de neki pedig ehhez nincs joga. Már persze a törvényeink szerint van, de bebizonyítja nekem, hogy semennyire se tisztel. Én viszont nem fogom tálcán kínálni magam, szétnyitni lábaimat, hogy csak gyere...
Amikor torkomra fog és elhangzik a fenyegetés, csak viszonzom tekintetét, de egy szót se szólok. Veszélyes lenne mással kezdenem, én is tudom jól, de a tényt se akarom elfogadni, amit elém tár. Hogy mostantól csakis vele lehetek együtt, és meglehet, hogy soha többé nem élvezhetem a szexet. Nem teheti ezt meg velem, nem leszek hű felesége, ezek után már csak azért se.
Amikor elereszti torkom, kicsit felköhögök, és kezd egyre jobban zavarni, hogy kihasználja kiszolgáltatott állapotomat, de lábaimat továbbra se nyitom szét, mégis, ujjaival be tud jutni a szűk résen, a kis anyag pedig akaratlanul is elmozdul a percek munkájától, de látni nem lát semmit, nem engedem. Fáj most már odalent is, de nem adok erre utaló jelet, mert csak élvezné, hogy fájdalmat okoz, amikor pedig vetkőzni kezd, elutasítóan fordítom el a fejem tőle. Látni se akarom, főleg nem a farkát. De elkerülni ezt nem tudom, mivel arcomba nyomja magát, utána pedig tovább megy, bár szám helyett végül melleimet választja. Próbálok kikapcsolni, nem rá figyelni, miközben rám ül, még jobban megalázva ezzel, de kizárni mégse tudom teljesen. A sikosító is rám kerül, majd ahogy melleimet markolássza és bimbóimat morzsolja érzem, hogy kezdek gyengülni. Fejem hátrafeszítem, szemeimet is becsukom inkább, csak hogy ne Őt kelljen néznem, az Ő arcát... és elfogadnom, hogy Ő érint és nemsokára használ is, mint valami guminőt. De legalább most nem durva, pedig tudom jól, hogy képes lenne fájdalmat okozni a melleimnél is, így én se teszek érte, hogy még jobban felhúzzam, legalábbis szavakkal nem. Undorral és hányingerrel tölt el, ahogy melleimet használva dug meg, és még férfiassága is időnként eléri arcom, de tartom magam, mégis, a pofon tesz róla, hogy kinyissam szemeimet. Lassan már nem is tudom, hogy hányadik alkalom ez ma, hogy megütött... Nem véletlenül nem akartam hozzá menni, tudom jól, hogy a fizikai erőszak nagyon is várható Williamtől. Bár ellenkezhetnék vele, mégse teszem most, csak dacosan nézek bele szemeibe, és láthatja, hogy az én barna íriszeim szinte szikrákat szórnak felé. Azt várnám, hogy folytassa, de helyette még közelebb jön, így próbálom fejem még távolabb emelni tőle, de ahogy hajamba markol, majd meghallom a következő parancsot, arcom fehérré válik és szorosan össze is zárom a számat. Bár farkára húzhatja fejem, ajkaim nem nyílnak ki, hiába érinti pénisze, én viszont érzem, hogy megremegek és kezeim is mozdulnak... de hiába. Nem! Ezt az örömet nem adom meg neki, ezt nem teheti meg velem! Láthatja rajtam az ellenkezést, de amikor a kést veszi kezébe, aprót nyelek, mégse felém tartja, hanem saját magát vetkőzteti le így. Micsoda színház... pedig levehetné könnyedén, mégse teszi, így az anyag enged, én pedig mivel most Őt nézem, láthatom mellkasánál azt a kis csíkot, amit magán ejtett, vére pedig meglehet, hogy az én testemre fog csöpögni. Nem bánnám, ha elvérezne rajtam, de sajnos egyetlen karcolástól még nem fog. Nem tudok úgy nézni rá, mint A férfire az életemben, pedig kinézetre nem lenne vele probléma, ez tisztán látszik, de amiket tett, azok alapján egyértelműen undorodom tőle.
De képes ezt még fokozni, és eleinte nem értem, hogy mit akarhat, de ahogy a felsőjét arcomra teszi, elzárva előlem teljesen az oxigén útját, szemeim meglepetten kerekednek el, de még tartom magam. Eleinte nem ficánkolok, csak fejemet mozgatom, mintha lenne bármi esélyem is ellene, de ahogy fogy a tartalékom, úgy kezdek el mocorogni, majd egyre intenzívebben rángatom a bilincset és a köteleket a lábaimnál, melyek tudom, hogy csúnya nyomokat hagynak majd csuklóimon és bokámon, de mégse fojthat meg. Hiába mozdítom erősen testrészeimet, nem tudok szabadulni. De nem fojtana meg... ugye nem így végezne velem? Nem hiszem, hiszen még nem kapott meg, de szemeimbe ösztönösen szöknek a könnyek, amikor pedig elveszi a trikót, levegőért kapkodva köhögök fel, szívva be mélyen a tüdőmbe az oxigént. A rohadék! De képtelen vagyok ezt meg is mondani neki, mivel fontosabb az, hogy kapjak levegőt, de a kérdése hallatán csak ismét elfordítom a fejem és összezárom a számat, már ha az előbb, amikor köhögve kinyitottam nem használta ki az alkalmat... Ha kihasználta, akkor hát így jártam, de ha nem, akkor ismét az elutasítást láthatja. Nem török meg, ezt nem hagyom.

Vissza az elejére Go down

William McGrover

Kancellár

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Kancellár

Reagok száma :
91

Avatar alanyom :
Mads Mikkelsen


William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 13, 2020 5:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 
 
Forever

18+

Nickole-val annyi egyszerű volt a szex, hiszen ha haza jöttem fáradtan vagy elgyötörten, akkor azonnal sietett elém, hogy bekapja nekem. Szinte az első rezdülésemre érezte, hogy ennyi elég lesz –e nekem, vagy többet akarok. Ha azt akartam, akkor simán ellenkezés nélkül hagyta, hogy lehúzzam a bugyiját, és megdugjam. Az sem zavarta, ha ez az egész 10 percig tartott. Vagy, ha előálltam egy – egy ötlettel, akkor azokat is szinte azonnal szó nélkül teljesítette. Egyetlen alkalom volt, amikor kicsit hezitált, amikor reggel mondtam neki, hogy este mit próbálnék ki. Akkor láttam rajta, hogy kissé megrémült, nyelt egyet, de azt mondta, hogy megoldjuk. Este mire haza értem már eleget ívott, így simán bele ment, bár kicsit látszódott rajta, hogy undorodik az egésztől. De amikor végeztünk, azért megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e. Amanda persze más esett volt. Emlékszem ő már a nászéjszakán el kezdte a sírást. Előre tudtam, hogy ő még szűz, ezért mondtam neki, hogy ne aggódjon, majd én csinálok mindent. Mondogatta, hogy ez így fáj neki, meg hogy nem jó, de hát az első ilyen. Aztán a második is, meg a harmadik is. Amikor először kértem meg, hogy szopjon le akkor is sírva fakadt, hogy ő még nem csinált ilyet. Másnap rendeltem neki egy kurvát, akit azért fizettem, hogy kitanítsa. Ezen is kiakadt, és persze estére se tudott jobban szopni. És most itt van Sammy, aki egy gyönyörű értelmes nő, mégis ki kell kötöznöm, és elvennem, ami nekem jár. Meg jelölöm, és figyelmeztetem, hogy most már én vagyok az egyetlen férfi az életében, de nem szól rá semmit, hiába fojtogatom meg. Egy rövid ideig nagyon jól el játszok a melleivel, ami csodálatos érzés, ahogy a hatalmas keblek között jár a férfiasságom, de még csodálatosabb lenne, ha az ajkait is használná közben. Adok is neki egy utasítást, hogy nyissa ki, de dacol velem, ezért a levágott trikómmal kezdem el megfojtani, de még időben el engedem. Meg tehetném, hogy amíg köhög addig betolom a szájába, de nekem az nem elég. Azt akarom, hogy ő engedje be. Látni akarom, ahogy megtörik, ahogy sírva de teljesíti a legperverzebb kívánságomat is azok után, hogy így dacolt velem a házasságunk miatt. De ezek után sem nyitja ki a száját.
-Szóval nemnek vehetem ezt. – jelentem ki. – Rendben, akkor legyen, de fogsz te még könyörögni azért, hogy hagy szophass le, és hogy élvezzek a szádba! – csattanok fel, csapok egyet tenyérrel a bal mellére, s már szállok is le róla. A kanapé mellet oda sétálok a lábához, és két kézzel el kezdem szét feszíteni a lábát. Először csak annyira, hogy az alkarom közé férjen, majd a jobb térdem. Utána a térdemmel tartva az ő bal lábát a jobb lábát kézzel feszítem még jobban szét, hogy a lába közé tudja térdelni. Ez az egész elég sok időbe telik, és sok erőbe, de valószínűleg a bugyijából, ami marad már nem takarja. Ha maradt volna valami is belőle, akkor azt egyszerűen el dobnám onnét, s pár rövid másodpercig gyönyörködöm a látványába.
-Basztak már úgy alaposan seggbe? – szegezem neki a kérdést, s már a jobb kezemmel nyúlok is alá, hogy rá markoljak a formás hátsójára. – Ha nem akarsz szopni, akkor a seggedet fogom kihasználni – hazudom neki. Ez életem első hazugsága neki, de kénytelen vagyok, ha nem akar engedelmeskedni. Tudom, hogy erre bőszen el kezd majd ficánkolni de felkészülök rá, amennyire lehet. Majd amikor egy kicsit lenyugodott, akkor a lába mellől egy speciális bőr övet veszek elő, ami tele van körbe masszív karikákkal. A széles bőrdarabot, át húzom a dereka alatt, s a hasán össze csatolom. Azért ellenőrzöm, hogy stabilan fogja a hármas karabiner rendszer, ami csatként funkcionál, majd két darab 5 cm széles bőr bilincset veszek elő, amin 1-1 nagyon rövid lánc van egy – egy karabinerrel. Az első bilincset lassú megfontolt mozdulatokkal csatolom fel a lab bokájára. Sajnos ehhez a mozdulathoz nagyon ki kell tekernem a derekamat. De tudom, hogy megéri. Majd a jobb lábára is felcsatolom a kis masszív bilincset. Amikor evvel készen vagyok, akkor két kézzel rá fogok a jobb lábára, s eloldom a kötelet a kanapétól, amivel oda volt eddig rögzítve, s el kezdem teljes erőmből felhajlítani a lábát a csinos kis popsijához. Ha már behajította, és oda húztam, akkor a testemmel tartom meg, amíg a kis lábbilincset rögzítem az övéhez. Bizonyára nagyon kellemetlen lehet számára, de jöhet a következő lába, közben kibújok, hogy elférjenek a lábai. Ha evvel is meg vagyok, akkor a két láb bilincset is össze csatolom egy alig egy méteres kis lánccal. Igaz, hogy így nem tudja majd jobban szét nyitni, de nem baj. Ha megemeli a lábait, akkor mind a pinájára, mint a popsijára kiváló látványom lesz, és hozzá férésem. Ez elég sok idő volt számára, hogy át gondolja mennyire akar nekem ellent mondani, de még nem fejeztem be vele. Oda lépek a fejéhez, és a nyakára is egy hasonló kis nyakörvet teszek fel, mint a lábbilincse, annyi különbséggel, hogy ezen egyetlen karika van elől. Ekkor meglógatom előtte egy láncot, ami kicsivel hosszabb, mint fél méter.
-Ha evvel összekötöm a nyakadat, és a lábadat tartó bilincset, akkor nagyjából csak egy pózban tudsz lenni – magyarázom neki – Az a póz pedig biztosítja nekem, hogy bármelyik lenti nyílásodat kényelmesen használjam.
-Szóval hajlandó vagy bekapni? – teszem fel a kérdést utoljára, ha nem nyitja a száját, hogy igennel feleljen, vagy hogy be tudjam rakni neki, akkor a nyakához hozzá rögzítem a láncot, s azt húzva előre megyek a lábához, s a másik kezemmel megpróbálom fel feszíteni a lábát, hogy össze tudjam akasztani a kis nevelőeszközömet.


***
 

 
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



William McGrover lakosztálya - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 
William McGrover lakosztálya
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 8. gyűrű - Kancellária :: Kancellárok lakosztályai-
Ugrás: