Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 15:40




Yesterday at 23:31


Yesterday at 21:55

Yesterday at 21:10




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 1 rejtett és 6 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Callum Jenkins lakosztálya
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Callum Jenkins lakosztálya Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 29 Júl. 2019 - 10:59
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Callum Jenkins lakosztálya
 





Az alig ötven négyzetméteres lakosztály az előítéletekhez képest nem a lakója gyászos színeit viseli, hanem a fehér és világosszürke színek az uralkodóak benne precíz, de nem kényszeres renddel és tisztasággal. Mély kontrasztot nekik az egyes bútorok fekete vagy fémes sötétszürke részletei adják meg. Kényelmes minden, de kiválasztáskor a praktikum felől lettek megközelítve, vagy talán másban keresendő, hogy a gyönyörű tér mégsem kelti az otthonosság érzetét.
Belépve rögtön a legnagyobb szobában találhatja magát az ember, melynek közepén egy modern vonalú, minimalista étkezőasztal áll két székkel, mögötte a konyha látható. Egyúttal azt is könnyű észrevenni, hogy a konyhának kinéző hosszú pultrésznek csak töredéke funkcionálhat konyhaként, inkább csak megmosni, megmelegíteni lehet benne bármit és egy kis, szekrénysorba illeszkedő hűtő látható, tényleges főzésre sosem használhatják a konyhát. A nagyobb része munkaállomásként van használatban és a fölötte lévő nagy ablakon is olyankor nem Perda és többi hold innen látható képét lehet nézegetni, hanem érinthetős képernyőként is funkcionálva a munkához szükséges adatok olvashatóak le. Kanapé és egyéb vendégfogadásra alkalmas ülőhely nincs a két étkezőszéken kívül.
Jobbra a bejárattól a sarokban egy magányos, modern karfás szék, felette könyvespolc pár régi földi művel és egy asztalka a lakosztály egyetlen növényével. A könyvek és a növény tűnnek az egyetlen személyes tárgyaknak a térben és egyben egyetlen utolsó lenyomatai az egykori női kéznek a lakosztályban.
A kis virágos asztalka mellett rejtett, nem látszódó ajtóval a szomszédos kabinba lehet átjutni, ahol a testőr lakik, de az ő lakrészének van hivatalos bejárata is a folyosóról.
A konyhától jobbra ajtó nyílik a hálószobába, míg balra két további ajtó, egyik a fürdőszobáé, míg másik egy kisebb szobáé, melynek ajtaja mindig zárva van.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 5:03
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*Nagyon készültem a mai vacsorára. A liftben történtek után is, de sz Imperiumon és az elkülönítőben történt események és információk tudatában, már annál inkább. A kreditjeim nagy részét elköltöttem, pedig sokan azt mondanák, hogy Jenkins kancellár meg sem érdemelné pláne azok után, hogy a bugyimban turkált, de úgy éreztem, hogy ez a vacsora fontos mérföldkő lesz kettőnk…ismeretségében. Igen, megtudtam, hogy a kancellár nem bízta másra az igen fontos kutatómunkát, mert később rákérdeztem az elkülönítő személyzeténél, s bár azt mondták, hogy a kamerák nem rögzítettek jóformán semmit, rajta kívül más nem járt a helyiségben míg én ott voltam. Leszámítva természetesen Cromwell kapitányt, de ő már csak a végére érkezett. Abban is biztos voltam már, hogy mire is jó az az óra a kezén, azon felül, hogy mutatja az eltelt időt. Ám ezen az estén nem teszek szóvá ilyesmit, ezen az estén úrinő leszek. Olyan, amilyennek senki nem látott még, én sem magamat. Ez is a tervem része. A kancellár lakosztályához vezető folyosókon nem kis figyelemben részesültem, akik ismertek már, nagy szemeket meresztettek és összesúgtak a hátam mögött, akik pedig még nem ismertek – ők vannak kevesebben – csak úgy szimplán megbámultak. Nem ugráltam örömömben, nem vigyorogtam a szokásos százkarátos mosolyommal, nem néztem senkire, csak végigvonultam a folyosókon, kezemben egy fekete szalaggal átkötött, fekete tenyérnyi nagyságú dobozzal. A ruhám meglehetősen szexi volt, de még visszafogott ahhoz, hogy ledérnek legyen mondható. Nem kellett találgatnom ahhoz, hogy Jenkinshez öltözzek, a földig érő, baloldalt kissé felsliccelt ruha színe fekete volt és csak annyira tért el Jenkins komornak mondható öltözetétől, hogy anyagában csillogott. A Dominium fodrásza is kibontakozhatott, sehol nem volt egyetlen színes fürt, egyetlen copf, elkószált tincs. A kabinunkban elégedetten néztem tükörbe indulás előtt, miután Bruce is áldását adta a megjelenésemre. Az ő véleménye számított csak igazán. Eljutva Jenkins kancellár lakosztályához, szembetaláltam magam azzal a nővel, akit a parancsnoki hídon készült felvételen is láttam. Most nem volt annyira megpakolva cuccal, de a mosolya ugyanaz volt. Elveszett. *-Üdvözlöm. Raven Moor vagyok, Callum Jenkins kancellár vendége. *Azt hiszem, eddig még sosem mondtam ki a kancellár teljes nevét, a Callumot önmagában sem használtam még, furcsa volt. Amilyen ez az este is lesz. A nőre mosolyogtam, visszafogottan, éppen csak annyira, hogy az udvarias legyen. *-Remekül néz ki, kellemes a mosolya. *Ennyit megengedhetek magamnak úgy hiszem, de a hangomban nem volt semmilyen gúnyos él, hangszín. Vártam, hogy a jelzésére kinyíljon az ajtó és bevonulhassak a kancellár magánlakosztályába. Mondhatnánk, hogy az oroszlán barlangjába…és én arra készültem, hogy felébresszem azt az oroszlánt, hogy meghúzogassam a bajszát. Finoman. Nem tudtam, hogy ki fog ajtót nyitni, elvégre lehet neki ajtónyitója is, szakácsa, italkeverője, öltöztetője…mondjuk annak nem sok dolga lenne, de tekintetem rögtön őt kereste amint beléptem. Mosoly, visszafogottság, elegáns mozdulatok jellemeztek, ahogy anyukámtól tanultam. Még sem volt olyan felesleges, mint amilyennek akkoriban éreztem. *-Szép estét Jenkins kancellár. Hogy van? *Büszkén állok meg előtte, egyenes tartással, ahogy az egy hölgytől elvárható és csak azután nézek körül diszkréten, hogy betessékel.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 7:04
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


Moor tizedest nemcsak a külseje miatt nézték meg, akik látták erre jönni, hanem azért is, ahova jött. Utoljára a feleségem hívott vacsoravendégeket, de ezek se voltak sűrű alkalmak, pláne úgy, hogy az én jelenlétem is szükséges volt hozzá. Kancellártársaim se szoktak hozzám jönni, egészen kizártuk és kizártam eddig a külvilágot. Bőven van miért hát összesúgni Moor háta mögött azoknak is, akik nem ismerik, ellenben az ízlésemet egyöntetűen elismerik. Előbb a testőr, most meg ő... És akkor a szőke polgárlány híre még nem is terjedt el. Az ajtóban álló Jade-re sok mindent lehet mondani - és sok mindent mondanak is -, de azzal nem nagyon szokták vádolni, hogy mosolyogna bárkire is. Mintha tiltólistán lenne ez az arcmimika nála, így az érkező nőt is hideg tárgyilagossággal méri végig, van-e nála bármi veszélyes. Az udvarias kis bók is mintha egyik fülén be-, a másikon meg kiment volna. Tekintete elidőzik a fekete kis doboznál, de nem szól rá semmit, hiszen parancsba adtam, hogy a tizedest motozás és bármiféle kötözködés nélkül engedje majd át. Nyilván kivétel, ha egy robbanószerkezetet hoz nyíltan, de erre egészen minimális esély volt. Így csak az ajtó felé fordítja a fejét, le sem véve tekintetét közben a szépen mosolygó tizedesről és egyik kezét felemelve kopog be és jelenti be, hogy megérkezett a vendégem.
Nem telik el sok idő, negyed perc se, és az ajtó már nyílik is, a nő bebocsájtást nyer, a testőr kint marad, és nincs más bent rajtunk kívül. Összbenyomás alapján soha nem is szokott lenni más. Én idebent éppen lezárom a pultrész fölötti kivetítőn az eddigi munkámat - lefoglaltam magamat addig, míg ideért, és így nem is figyeltem, hogy pontos-e vagy sem -: képletek és számolások cifra sorai voltak láthatóak rövid időre, majd utána mintegy képernyővédőként használt élőkép jelenik meg Perdáról és a két másik holdról innen a magasból nézve. A lezárással egy időben fordulok vendégem felé, és bár nem szokásom senkit sem feltűnően végigmérni, most önkéntelenül is megteszem, ráadásul a meglepettségemet még palástolni is elfelejtem. A kis dobozt észre se veszem, de azért nem ragad le a tekintetem se a lépései közben kivillanó szép hosszúnak tűnő lábainál, se karcsú derekánál, se a dekoltázsnál, holott ezek külön-külön is megérdemelnének jónéhány percnyi figyelmet. Inkább az egész összhatás a letaglózó, a finom elegancia, a kecsesség és a megszólalás, ami olyan messze van a liftbeli köszöntéshez és stílushoz képest, mint ide a Föld kétszer.
- Szép estét! Köszönöm, meglepetten. - Ismerem el egy szám sarkában megjelenő mosollyal, ahogy a tizedesre nézek fel, mire odaért elém. Ha már így hölgyként jött elém, nem a szokásos öltözetei egyik variációjában vagy azok kicsit elegánsabb kivitelében, hát belemegyek a játékba és kezemet nyújtom az övé felé, melyet ha megkapok, akkor - magasságbeli különbségek miatt - némileg meghajolva érintem kézfejét a számhoz, és bár közben végig őt nézem, azért még sincs ebben a kézcsókban semmi romantikus vagy annál is több jelentéssel bíró.
- Igazán elragadó, Moor tizedes. Ha még az általam ismert tizedes van odabenn. - Csak ezt az egy gondolatomat mondom ki kis mosollyal, mert mikor megláttam, egyszerre volt sok első gondolatom: wow!; ő itt nem is Raven Moor; mi a fenét csinált vele a Fogdában Cromwell Kapitány miután rábíztam; eddig sajnáltam Bruce Moor-t, de ezt kezdem kicsit átértékelni, már ha hatásosan tudja néha csendre bírni a tizedest; ezentúl képet is kérek a tizedesről a jelentéseihez; és a legfontosabb: vajon mit akarhat? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül rukkolt elő a vacsora ötletével és nem véletlenül jött így, nem véletlenül viselkedik így és nem az az ok, hogy ennyire megtisztelve érzi magát, amiért egy kancellárral vacsorázhat. Pláne olyannal, akit nyíltan az ellenségének nevezett. Érdekes egy vacsora lesz ez, mert ilyen formában se beszélgettünk mi még egymással. Vajon hány új arcunk van még, amit megmutathatunk a másiknak?
- Ha gondolja, foglaljon helyet nyugodtan! - Kihagyom a poént, hogy hátha még fárasztó sokáig álldogálnia, pláne abban a cipőben az idegméreg mostanra amúgy teljesen elmúlt és amúgy sem létező utóhatásai miatt. De részemről maradhat állva is, nézelődhet is.
- Száraz vagy édes pezsgőt tölthetek? - Kérdezem jó házigazdaként, mert hozattam mindkettőből nem ismerve az ízlését. Nem mert mindenáron a kedvében akarnék járni, hanem ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. A lakosztály látható részei most jól kitalálható módon csak annyiban térnek el a megszokottól, hogy az asztalon szépen és elegánsan van terítve, és a pulton ott van egy jéggel teli pezsgőhűtő benne a két üveggel, míg az asztalon fém félgömb-forma fedőkkel lefedve a vacsoránk, de még így is érezni finoman a lakosztályban az ízletesnek ígérkező ételek illatát. A két szék nem az asztal két szemben lévő végében van, még ha nem is olyan hosszú asztal, hogy kiabálni kellene ennél a megoldásnál. Pusztán csak kötetlenebbnek tűnt az egyik széket áthozni a hosszú oldalra a rövid oldali szék közelébe. Ami meg az öltözetemet illeti: a sosem volt öltöztetőm ma is kitett magáért tudván, hogy titkon mennyire rajong a szerelésemért a tizedes. A szokásos van rajtam, azzal az apró különbséggel, hogy nem viselem a felöltőt, csak a fekete inget és nadrágot, amit láthatott már amúgy is a liftben a tizedes. De ezúttal nincs fegyver nálam és az óra sincs rajtam.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 7:36
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*Jót derülök Jenkins kancellár házőrzőjének szoborba vésett arcán, mellyel a gondolom váratlan bókomat viseli el. Nagyon szeretnék most belelátni a fejébe, hogy mire is gondolhat. Egyet biztosan tudok. Amikor a dobozra esik a tekintete, minden bizonnyal szeretné elvenni tőlem, hogy belenézhessen, ám úgy tűnik Jenkins kancellár megtiltotta neki. Legyen bármilyen okom arra, hogy meghívattam magam, legyen bármilyen oka Jenkinsnek, hogy belement a mai vacsorameghívásba, teljes értékű vendégnek tekint. Legyűröm magamban a kárörvendő mosolyt, s mikor nyílik az ajtó, már csak a bevonulásom tökéletességére koncentrálok….ami maradéktalanul sikerül is. A hatás nem marad el, ezt látom a kancellár arcán, hiszen még a rezzenéstelen pókerarcát is elfelejti felvenni, én pedig megengedem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a saját vállon veregetésem gondolata. Visszafogott mosollyal fogadom a végigmérést, egyetlen szemvillanással finoman jelzem, hogy észrevettem, de nem teszem szóvá a szokásos laza humorommal körítve. *-Reméltem, hogy megtudom lepni. *Mondom úgy, ahogy talán még soha nem hallott beszélni. Halkan, visszafogottan, elhagyva a dúsan mért körmondatokat és a semmiről fecsegést. Gondoltam arra is, hogy amint elé érek a kezemet nyújtom, de az megint csak a szemtelen Raven polgárpukkasztó akciója lett volna, így ez elmarad, ám amikor ő nyújtja a kezét az enyémért, minden meglepettséget mellőzve kecsesen nyújtom s helyezem az övébe, tartva a szemkontaktust míg eleget tesz a megtörtént és mégsem kézcsóknak. Azért meg kell valljam magamnak szórakoztató már ez az első perc is. *-Köszönöm, igazán nagyon kedves. *S ezt nagyon őszintén mondom, hiszen jólesik a bókja, mert az is őszinte. Le sem tudná tagadni…és ahogy elnézem, nem is akarja. Ez is egy soha vissza nem térő alkalom; Jenkins kancellár nem akar valamit letagadni. Az igazság az, hogy amikor meghívattam magam, még nem terveztem semmit. Csupán ezzel is húzni akartam az agyát, ahogy sok minden mással ott a liftben, ha már össze lettünk zárva. De az akkori beszélgetésünk sok mindent megvilágított, és a terv kezdett körvonalazódni bennem. A mostani „hölgy” szerephez azonban az Imperiumon és az elkülönítőben történtek tettek hozzá nem keveset. *-Köszönöm, talán majd később. Ha megengedi, egy kicsit körülnéznék. *Ezekkel a szavakkal lépek el mellőle, s teszem le a dobozkát az asztal sarkára, finoman megérintve azt, majd lassan megfordulok, hogy tekintetemet körbehordozhassam a helyiségen. Nem akad meg semmin a szemem, nem ragadok le egyetlen bútordarabon, vagy díszen, amiből igen csekély a választék, de legalább van személyesnek tekinthető holmi is. A kérdésre a kancellár felé fordulok és ha nem játszanék szerepet, magabiztosan rámutatnék az egyik üvegre…de ma hölgy vagyok. Szelíd mosollyal válaszolok, jól meggondolva minden egyes szót.* -Még nem ittam pezsgőt, de mindig kíváncsi voltam rá, hogy valóban olyan vicces ital, mint amilyennek hallottam. Önre bízom melyiket szerettetné meg velem. *Az asztal közelében kellemes, ínycsiklandó illatok lebegnek a levegőben, diszkréten beleszippantok és magamban elismerően adózom a kancellár vendéglátása előtt. Míg ő poharakba tölti az italt, körbejárok a szobában. Ujjammal leheletnyit érintve az étkezőasztal mellett álló egyik szék támláját, a könyvespolcon álló egyik könyvet, a virágot, majd továbblépve a konyharész felé, megállok a pultnál feltekintve a kivetítőre, amelyen most a Perda a másik két holddal. Nem egyszer és nem kétszer csodáltam meg ezt a látványt a Dominiumról és az Imperiumról, mindig is szerettem nézni a bolygót. A rövid sétám alatt ugyanolyan kecsességgel lépkedek mint ahogy a szobába léptem, és a megfordulásomban sincs semmilyen túlzó mozdulat. Végül szembefordulok Jenkins kancellárral és két kezemet magam előtt fűzöm össze. *-Kellemesen csalódtam. Illik önhöz ez a lakosztály. Ízlésesen minimalista, mégis van egy nyugalmas és személyes szeglete. *Itt egy röpke pillanatra a virágos asztal felé nézek ~És még nem száradt ki az a gaz. Fontos lehet.~ majd vissza ismét a kancellár szemeibe, amennyiben felém fordul. *-Ha szabad megjegyeznem, igazán fess a felöltője nélkül. *Az elismerésemet halvány mosoly kíséri, minden gúnytól mentes, őszinte. Tényleg az. Ha nem akarna folyton kivallatni, ellenőrizni és megölni, még tetszene is. Jól áll neki a fekete, elegáns és visszafogott, igazi úriember külsőt kölcsönöz neki, noha a lelke teljesen távol áll tőle.*










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 7:46
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


Szeme villanása elárulja, hogy látta, ahogy végigmértem. Mondjuk nem volt nehéz dolga, nagyon mást kellett volna ehhez néznie, hogy ne láthassa meg, és nemcsak önkéntelen meglepettségem miatt nem vigyáztam arra, hogy észrevétlen mérjem végig. Nem hiába öltözött így ki, és még a Moor tizedesben is benne lakó nő biztos örül, hogy egyelőre szavak nélkül, de elismertem az erőfeszítéseit, amit a megjelenésére fordított. Sosem voltam vak a szépre.
Megkapom a kezét is, most egészen másképp, mint a liftben, mikor felsegítettem, és akkor nem is járt e hódolatot kifejező, mégis távolságtartó kézcsók és bók. Őszintén megköszöni és röviden, ami meglepő. Meg kell mondjam, szerintem soha nem volt köztünk még ilyen sokáig csend, soha nem hangzott még el ilyen kevés szó, mint most, ami nagyon fura. Mintha a tizedest elrabolták volna az ufók és ilyen csendes úrinőként hozták volna vissza, én meg gondolkodhatok rajta, hogy jó szándékú ufók voltak, hogy csendesebbé tették a világunkat, amiben hallani néha a saját gondolatainkat is, vagy rossz szándékúak voltak és valami ördögi terv húzódik e mögött. Kancellárként az utóbbira tippelek.
- Csak tessék, nyugodtan! - Engedem, hogy körbenézzen. Egy ajtót zárva fog találni, de mind a fürdőbe, mind a hálóba vezető nyitva van, hiszen nincs takargatni valóm. Vagy ha igen, akkor bizonyára úgy véli, azokat áthordtam a lezárt helyiségbe. De nem megy egyik helyiség felé sem, mert míg a pezsgőhöz megyek, figyelem őt, ha nem is árgus szemekkel. A doboz is feltűnik, amit az asztalra tett, a finom mozdulattal való érintése is, ami kis féloldalas mosolyt csal az arcomra, de nem kérdezek rá, mi az. Egészen biztos vagyok benne, hogy megvan rá a terve, miként akarja feltárni a titkát, így nem siettetem. Lehallgatni úgy sem tud, poloskát is hiába rejt el, az adatok nem fognak kijutni a lakosztályból. Így figyelem csak a mozdulatait, azon tűnődve, mire megy ki ez az egész színjáték? De legalább míg háttal van nekem, meg tudom csodálni hátulról is az alakját ebben a ruhában, csak én nem jegyezhetem meg a fenekére vonatkozó bókot, mint tette ő a liftben nekem. Ám mire megszólítom és felém fordul újra, én már a szemeit figyelem újra, már csak azért is, mert ha valamit elárulhat a szándékairól itt bármi is, azt azokban a szemekben kell keresnem. Mozdulatot, szavakat, mosolyt könnyű uralni, de a tekintet keveseknél nem lesz árulkodó.
- Vicces ital? Bármelyikből iszik sokat, vicces lesz. De haladjunk akkor ebben a sorrendben: előbb a száraz, a habos süteményhez pedig illeni fog az édes. Ön meg majd elmondhatja az ítéletét, hogy melyik áll közelebb az ízléséhez. - Tippem szerint az édes lesz, ha már süteményt is rendelt a vacsorához, ami nekem egyébként eszembe sem jutott volna, hiszen nem vagyok édesszájú. De ha az édes pezsgővel kezdünk, akkor utána a száraz valóban túl hű lenne a nevéhez. Mikor megáll mellettem, akkor pukkan egyet a pezsgő dugója, ahogy gyakorlott mozdulatokkal bontom meg, de nem lőtte el sehova a dugót, hogy ide-oda pattogjon vagy a kivetítőt berepessze, ott maradt a markomban és a pezsgő sem futott ki. Pedig ha sikeresen leöntöm magamat, lehet kirántotta volna szerepéből a tizedest.
- Köszönöm. És milyen téren csalódott? Egy nagy és sötét barlangot képzelt el, vagy egy labort, aminek a sarkában van egy ágy is, ahol tudok aludni? - Érdeklődöm tőle, míg kitöltöm a pezsgőt és követem tekintetét, hogy mi személyeset talált ebben a lakásban, hiszen mindent összeszedtem, ami valaha Saskiáé volt vagy őrá emlékeztetett. Nem mintha a tárgyak hiánya ne emlékeztetne folyton rá. De nem mondok semmit a virágra. Ha már a feleségem neve a jelszava a nőnek, akkor biztos tudja azt is, hogy botanikus volt és a virág miatta lehet itt. Igazából sokkal több volt belőle, sokkal élettel telibb hely volt, de mostanra már csak ez az egy maradt, ami kibírta a mostoha kiképzést és a túl gyakran elfelejtett öntözést.
Már éppen megszólalnék, mikor felé pillantva nyújtom neki a pezsgős poharat, de ő megelőz. Ebben legalább emlékeztet a "régi" Moor tizedesre, mégis egy pillanatig figyelem őt, mint aki arra számít, mikor jön egy "de", mikor jelenik meg egy kaján és gúnyos mosoly az őszintének tűnő helyére. De még csak olyan burkolt utalásnak se tűnik, ami célozgatna a liftben a fenekemre tett megjegyzésére, hogy felöltő nélkül kellene többet lennem. Most tényleg kaptam egy bókot? Pont tőle? El akarna csábítani? Egészen szürreális. Valami nagyon gonosz bosszút forralhat a fogda miatt.
- Kedves Öntől! Ezek szerint a felöltőm nem nyerte el a tetszését... Igyunk egy jobb szabóra? Habár erre már csak én szorulok rá. - Nem gúnyolódom, vagy ha igen, az inkább magamnak szól, neki meg csak finom utalás, hogy nekem is szemnek kellemesebb így nézni őt, mint abban a rettenetes ezer-zsebes nadrágban és bakancs-szerű cipőben. Mindenesetre koccintásra emelem a poharamat, de megvárom vele a válaszát, hátha másra inna inkább. Majd a koccintás és a pezsgő megkóstolása után - vagy még inkább közben - érdeklődve figyelem a reakcióját az italra.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 7:55
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*Nem csak a bók tetszik és a kézcsók, amivel amúgy nem tüntetne ki, hanem az is amit a szemeiben látok, és arcának vonásaiban, a döbbenet keveredik a sok találgatás festette árnyékkal. Láthatóan jár a kancellár agyának minden tekervénye és forog minden kerék, hogy rájöjjön, miért vagyok olyan amilyen. Távol áll tőlem, másoknak szokatlan, sosem látott senki ennyire visszafogottnak, udvariasnak…ízlésesen az alkalomhoz illőn öltözve. Nehéz is legyűrni a felszínre kívánkozó, jóleső és felszabadító nevetést, csak elképzelem magamban míg lassan körbesétálok a Kancellár lakosztályában…ami csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető lakosztálynak, noha nagyobb mint az én kabinom. Mindenre kíváncsi vagyok, de nem lépek be olyan helyre ami zárva van előttem, sem másik helyiségbe akkor sem, ha nyitva van az ajtaja. Ha be lehet látni a nyitott ajtón, szomorúan de megelégszem azzal amennyi látható. Nem véletlen azonban, hogy a kivetítőnél álltam meg, noha látszólag nem foglalkozom vele sem azzal milyen kezelőpanel található a közelében, de a gyakorlott szemeim szinte tűpontos képet készítenek amit elraktározok. Mindent együttvéve, meg vagyok elégedve…és meg is vagyok lepve. Sokféle otthont elképzeltem Jenkinsnek, de a valódi, létező otthon nem volt közöttük. Ám mielőtt kifejthetném a kellemes csalódásom okait, a pezsgőről esik szó és sikerül a szerepemben maradnom. Gondolatban persze túljátszom az egészet, ahogy szoktam és ahogyan tenném máskor, sokszor, szinte mindig, és a habos sütemény említésére ujjongok is, vigyorgok vadul…ám a felszínen csupán egy diszkrét mosoly látható és némi elismerő pillantás amiért megjegyezte a kívánságaimat, mi több, még teljesítette is. *-Azt hiszem nekem nincs szükségem italra, hogy vicces legyek. Nem is a hatására céloztam az imént, hanem a buborékokra. Legyen akkor előbb a száraz. *Magamban hálát rebegek anyának amiért ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljam hogyan legyen tartásom, hogyan legyek NŐ, hogyan játsszak a szavakkal és legyek visszafogott, diszkrét egyszerre. Nem tudom mit képzelt, hogy talán egyszer majd egy magas rangú tiszt, vagy kancellár felesége leszek? Vagy egyszerűen élvezte, hogy megtaníthatja mindazt a lányának, amit ő tud. Akkor az ellenségemnek sem kívántam azokat a hosszú órákat amiket járás gyakorlással, már-már táncmozdulatokkal és szép beszéddel töltöttem…de most az előnyömre vált. Arra viszont nem számítottam, hogy a pezsgő kinyitása erős hangeffekttel jár, össze is rezzenek, de az vesse rám az első követ aki nem tenne így. Csak egy röpke pillanat, míg elakad bennem a szó, de gyorsan össze is szedem magam és a további reakcióm csupán egy halk kuncogás.* -A kinyitása is vicces. *Jegyzem meg, és ha Jenkins kancellár ennél többre számított, akkor csalódnia kell. *-Valójában egyiket sem. Nagyobbnak képzeltem, több kényelmes bútorral, és amiben nem a fehér dominál. *S igen, valahol egy kicsit elegánsabbnak is, mint amilyen a felöltője….egy pici fekete, egy pici zöld, egy pici…kancellári jelleg…és több ívet. Az egészet azonban megtöri a virágos asztalka, mintha egy külön világ lenne és gyanítom az is a felesége miatt maradt ott. Elveszem a felém nyújtott poharat és közben a kancellárra mosolygok, láthatóan elakadt egy röpke pillanatig, míg várt a tőlem számítható iróniára, és meglepődött, hogy nem kapta meg. *-Ellenkezőleg. Szép darab, de túlságosan is hivatalos jelleget kölcsönöz. *S mennyi minden marad bennem, amit most nem mondhatok el. Értem a finom célzást is, amely a külsőmet dicséri újfent és gondolatban dörzsölöm a tenyerem, hogy elértem a célom. Az egyiket. *-Igyunk inkább a barátságunkra. *Mondom ezt halvány mosollyal, és alig érintem a poharammal az övét. Diszkrét csilingelés jelzi, hogy a koccintás megtörtént és az ajkaimhoz emelem a poharat. A pezsgőből csak egy picit kortyolok, de már ebben az apró kortyban is rengeteg buborék van, ami csiklandozza a nyelvemet és a szájpadlásomat, egészen mókás és nagyon sajnálom, hogy nem kóstolhattam korábban…mondjuk amikor nem játszom úrinőt. Tutira felsikkantottam volna, így azonban csak egy halk kuncogást engedek meg magamnak és két ujjamat az ajkaim elé teszem míg meg nem szólalok. Nem azért, mert kiköpném a nevetéstől a pezsgőt, egyszerűen csak…a szerephez tartozik. *-Tényleg vicces. Csiklandoz. Finom. *Sosem gondoltam volna, hogy a pezsgőszüzességemet pont Jenkins kancellárral veszítem el, de jó móka. *-Kissé fanyar, fűszeres.











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 11:09
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- Ezzel nem lehet vitába szállni. - Apró félmosollyal ismerem be, hogy semmi szüksége a tizedesnek italra ahhoz, hogy vicces legyen. Kétségtelen, hogy sajátos humora is tud olykor vicces lenni, de az is igaz, hogy ha ital nem is, de egy kis idegméreg is pont elegendő ahhoz, hogy viccesnek találjam. Vagy ahogy összerezzen a pezsgő kinyitásától, amire én nem is gondoltam, hogy neki ez valóban új lesz. És emlékeztet a liftes esetre, mikor a füle mellett lőttem egyet, de most legalább nem sikított, különben mind a pezsgősüveg, mind az üvegpoharak eltörtek volna. Még talán a kijelző is bereped, melynek kezelőpanelja nem tükröz semmi szokatlant, mondhatni egészen átlagos, csak egy tenyér-szkenner van mellette. Könnyen kitalálhatóan ez szolgál azonosításra, nem pedig valami jelszó bepötyögése.
- Habár nem annak tűnnek, nagyon is kényelmesek, majd meglátja! - Pillantok el az asztal és székei felé, meg a lakosztályba, ahonnan valóban hiányzik egy kanapé vagy szőnyeg vagy más otthonosnak és kényelmesnek gondolt bútordarab.
- Ha viszont nagyobb lenne és feketébb, tartok tőle, nem találnám meg magamat benne. Vagy Ön engem! - Fűzöm hozzá a végén, miközben átnyújtom a pezsgős poharat. A lakosztály talán nem elég kancellári, mint amilyen mondjuk az irodám vagy az emlegetett felöltőm, de valószínűleg ez nem véletlenül van így, még ha kellemes vagy kellemetlen csalódást is okoz másnak. Nem mintha olyan sűrűn járna itt bárki, hogy ez bárki lelki világát felzaklassa, vagy az enyémet, hogy más mennyire elégedett vele.
- Nem szoktam magánember lenni. - Felelek csak ennyivel arra, hogy túl hivatalos a felöltőm. Végülis, aranyozott Kancellária-jelzés díszeleg rajta, mi más is lehetne, mint hivatalos? Hogy itt most magánember vagyok-e vagy felöltő ide vagy oda, de sosem szűnök meg tanácsos lenni, ennek eldöntését őrá bízom. De hogy mire igyunk, arra picit felvonom a szemöldökömet mosolyogva, a rám jellemző ravasz mosollyal és koccintok Moor tizedessel. Én bátrabbat kortyolok belőle, nem oly aprócskát, mint ő, és figyelem a reakcióját. A kuncogásból sejtem, hogy tetszik neki, a szája elé tett két ujjnál pedig csak egy leheletnyit hunyorgok rá, mintegy figyelmeztetésként: vigyázzon, ne legyen túl mesterkélt a szerepében! Nagyon is tudatában vagyok, hogy amit látok, az nem a valós személyisége.
- Akkor ideális választás volt a barátságunk megpecsételésére, mert azt is hasonló szavakkal tudnám jellemezni: vicces, finom, fanyar és fűszeres. Még a végén azt kell hinnem, hogy Cromwell kapitány titkon a rajongóm lett és ő mondott olyan szépeket rólam, hogy két nap alatt ellenségből barát lettem az Ön szemében. Szabad? - Felfele fordított kezemet nyújtom az övéért, hogy az asztalhoz kísérjem, ha nincs ellenére. Ott kiválaszthatja a helyet is magának a két szék közül és biztos elégedettséggel tölti majd el, hogy kész vagyok még a széket is kihúzni neki, ha már efféle szerepben tetszeleg előttem. Ha a már megismert tizedes jött volna ma este, ő joggal tarthatna attól, hogy túlzottan is kihúzom a széket, hogy a földre zuttyanjon talán túl sokat is mutatva azzal a comb-villantós ruhával, de jelen esetben ez a veszély nem fenyegeti. Belemegyek a játékába és nem rombolom le a felépített álarcát semmivel. Lássuk, mi sül ki belőle! Az asztalnál már meg van terítve, tányérok, evőeszközök, szalvéta, ízlésesen és elegánsan, de túlzásoktól mentesen.
- A vacsorához a menü: sült... hal. - Veszem le az egyik fém fedőt a középen lévő tálak egyikéről. A megakadás csak annak volt köszönhető, hogy fogalmam sincs a lény pontos nevéről, csak mivel vízben él és nagyjából hasonlít a földi halakra, ezért halnak tituláljuk. Az egykori földiek szerint ízre is egészen olyan. Ennek a fajtának ráadásul megvan az a jó tulajdonsága, hogy hasonlít a kancellárokra: nem vitte túlzásba a gerinc-növesztést, és a szálkákat is másban keresi, mert magában nem talál.
- Bevallom, a nevekkel gondban leszek, mert mindent a földi élőlényekhez hasonlítgatunk. De ehhez a halhoz illik ez a zöld köret, ötféle növényből és kétféle gombából. - Már ha azt nevezhetjük szintén gombának. Felemelem a másik fedőt is, az alatt jól kivehetően egészben sült kisebb madárféle látható, illatra és ránézésre is omlósra elkészítve, köretként vele sült zöldségek, répafélék és burgonyának kinéző formák, és egy kis szószostálka sűrű barna, illatos mártással.
- És a szaftos hús, amit kívánt. Éltében még gyászmadárnak hívták, ha lefordítjuk a perdaiak nyelvéről. Melyikkel próbálna előbb szerencsét?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 11:40
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*Nem is szerettem volna vitába szállni arról, hogy ki milyen vicces, pedig lenne mondanivalóm. Azt azért meg kell hagyni, hogy Jenkins sem marad el sokkal mögöttem, csak az ő humora olykor sötét, olykor pedig váratlanul nagyot üt. Picit talán finomítania kellene rajta, bár kétlem, hogy a társaság középpontja szeretne lenni. Már ha jár egyáltalán társaságba. Nehéz elképzelni Jenkins kancellárt bulizni. A kijelző és a hozzátartozó panel milyensége nem lep meg, de nem is rettent el a biztonság. Inkább csak megveregetem a vállam gondolatban, hogy milyen előrelátó voltam annak ellenére, hogy félig bénán, egy puritán priccsről lógva is azon járt az agyam, hogy a visszakapott halott pda-m tele van Jenkins ujjlenyomataival. Azóta becsomagolva, különös kincsként őrzöm. A pezsgősdugó majdnem olyan hatással van rám, mint a liftben elsütött fegyver, de szerencsére észnél vagyok és nem esem ki a szerepemből. *-Minden bizonnyal. *Bólintok a megnyugtatására, ha ugyan annak szánta és akaratlanul is a székekre esik a tekintetem egy röpke pillanatra. Még ha nem is úgy lenne mint ahogy mondja, már a gondolat is kényelmesebb annál, ahogyan a saját kabinomban eszem…amikor nem a kantinban csipegetek. Az evés nálam amúgy is ritka vendég, általában elfelejtem, hogy ettem-e vagy sem és csak akkor tömök magamba valamit amikor már a gyomrom is figyelmeztet a közelgő éhhalálra. Vagy Bruce erőszakol belém egy-egy energiaszeletet. Az én töménytelen bútormennyiségem kimerül a közös ágyban és az egyetlen székben, amin ülni lehet…ja és ott van még a padló. Szóval királyi kényelemben részesülök most a vacsora alkalmával, de nem ez volt a célom. Nem sokat gondolkodva mondom el, mire számítottam és mire nem…amire kapok egy orbitális poént és csak a maximálisra tekert lélekjelenlétem ment meg attól, hogy ne röhögjem el magam…és Jenkins tekintete, amibe mélyen beleásom magam, hogy elképzelve néhány keze általi gyilkosságot, a hangos és felszabadító nevetést, nőies kuncogásra redukáljam. *-Mindig is tudtam, hogy remek a humora, de néha nagyot tud ütni. Sajnálnám, ha elveszíteném. *Akkor nem tudnám nyomon követni és fogalmam sem lenne mikor mire készül. Mondjuk eddig sem tudtam, de talán ezek után majd lesz egy kis változás. A kijelentésével, miszerint nem szokott magánember lenni, vitatkozom.* -Most az. Felöltő nélkül. *Nem véletlenül dicsértem meg, s vontam be azt az ikonikus kabátot hivatalos jelleggel. A liftben is másképp viselkedett velem mint az irodájában, vagy az elkülönítőben, mert ott kettesben voltunk, mert más volt a hangulat, kötetlenebb, de még úgy is megmaradt kancellárnak. Most azonban…érezhetően udvariasabb, kezet csókolt, cseveg, humorizál. Egészen emberi. Hogy ennek köszönhető-e, hogy a barátságunkra szeretnék inni? Nem. Ez csupán egy leheletfinom provokáció volt a részemről, hogy lássam mit szól hozzá. Annyira észrevétlen, hogy fel sem tűnt neki. Nekem a hunyorgása viszont igen, hiszen minden egyes apró mozdulatára, mimikára fogékony vagyok. Oké, akkor egy picit visszaveszek. *-Mi benne a finom önnek? *Ez érdekes és roppant szórakoztató kérdés, mert a többire tudok asszociálni. Cromwell kapitány emlegetése – remélem csuklani kezd – eszembe juttat valamit, s ha Jenkins kancellárnak ami barátságunk finom, akkor úgy is mosolygok rá.* -Cromwell kapitány csak azt mondta….amit mondania _kellett_. *Egy picit megemelem az egyik szemöldököm, épp csak annyira, hogy az még beleférjen az úrinők praktikáiba, és majdhogynem farkasszemet nézek vele. Aztán szélesebben elmosolyodom, ami a felém nyújtott kezének szól és lágyan belehelyezem a magamét.* -Örömmel. *Nem játszom túl. Őszintén mondom, hiszen örülök, hogy itt lehetek, az már mellékes, hogy milyen céllal. Ma este mindketten kerülgetjük a másikat, én elkezdtem a játékot, ő belement. Ezért választom ki az asztal hosszabbik oldalán álló széket, hogy neki maradjon a kvázi asztalfő. A „liftes” Ravenként a másikra ültem volna le, miután kihúztam magamnak. Most, olvasva a jelzésekből, megvárom míg ő húzza ki nekem és alám igazítja. Nem tartok attól, hogy….nem tartok semmitől, Jenkins nem az a fajta aki bármilyen olcsó tréfával rukkolna elő. *-Köszönöm. *Ami illik, az illik, leteszem a poharamat az asztalra és az ölembe simítom a szalvétát. Ahogy a fémfedő felemelkedik, az illatok is erőteljesebbé válnak, a látvány pedig; pazar. Eszembe jut Bruce és az ő nyálcsorgatós kajakép nézegetései és nagyon sajnálom, hogy ebből kimarad. Ő azonban olyan cuki, hogy nem lenne szívem Jenkins társaságával kínozni, még a végén élve felfalná. *-Csodásan néz ki….nos, én a földi állatokat sem ismertem, nincs összehasonlítási alapom. Nem hiszem, hogy a neve sokat hozzáadna az ízéhez. *A másik tálon sült…madár van. Legalábbis a formájáról gondolom, én még nem ettem így. Egyben. Ennek a madárnak viszont van neve. Ironikus. Felnézek rá, picit elmerengek a mindig fekete öltözékén, amit csupán némi sötétzöld tör meg. *-Ön melyiket ajánlja? Kezdjünk ugyanazzal. *Ha nem ez a ruha lenne rajtam, pukkadásig enném magam. Bosszantó, hogy csak csipegetni tudok és még a sütinek is helyet kell hagynom. *






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 11:55
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


Apró biccentéssel köszönöm meg a szavait a humoromra vonatkozóan, de azt már nehéz szó nélkül hagyni, hogy sajnálna, ha elveszítene. Hát ennyire nincs más, akinek a titkait ki akarja fürkészni? Vagy más, akinek az agyára akarna menni?
- Második bók, vagy lehet ez már harmadik is és még fél órája sincs itt. Le akar venni a lábamról, tizedes. - Évődő mosoly, de igazán nem várok erre választ. Valószínűleg nem is fogok kapni rá, érdekesre semmiképp sem számítok, hiszen most nem az a Raven Moor van előttem, aki csípőből rávágna erre vagy három választ is. Közvetlenül azután, hogy kinevette magát és lenyúlta volna a pezsgős üveget.
- Ha Ön mondja. - Hagyom rá, hogy magánember vagyok. Higgye csak azt, hogy a felöltőmben van az erőm, mint valami űrkori Sámsonnak. Udvariasságom, csevegésem, humorom valójában aligha mutatnak meg bármit is az emberből, aki vagyok, mintha csak a talaj felszínét kapirgálná a planetológus és nem ásna a mélybe.
- Hogy mi a finom a barátságunkban? - Kérdezek vissza, de inkább csak hogy pici időt nyerjek, hogy megfelelő szavakba tudjam önteni a gondolatot.
- Finom udvariaskodással kerülgetjük egymást. Finom hazugságok hálójára építjük a barátságunkat, és e háló finom kis rései között próbáljuk megtalálni egymás titkait még azelőtt, hogy a másik rájönne a miénkre és csúfos véget érne a barátságunk. Sok-sok finom játszma elébe nézünk! - Felelek meg a kérdésére, de ezek szerint a másik három jelzőt ő sem vitatja. Figyelem szemem sarkából a reakciót az elhangzottakra, vajon mivel és mennyire ért egyet vagy éppen nem ért egyet?
- Óóó, akkor hosszadalmas és unalmas szentbeszédnek tette ki Önt a szabályok betartásáról, az engedetlenség kártékony hatásairól és a Kancellária iránti hűségről. Ugye mennyivel jobb jelentéseket írni? - Állom a tekintetét és hogyne láttam volna a szemöldök finom mozdulását, de anélkül is kiérteném szavai mondandóját és az árnyalatnyi hangsúlyváltozást a végén. Csak persze szándékosan nem akarom érteni, hiszen nekem hivatalosan ugye vajmi kevés közöm van a kapitányhoz, és ha valamihez jól értek, az a hazugság és megtévesztés. Nem fogom egy picit sem elősegíteni a tizedes dolgát, hogy eldönthesse mennyire is ismerjük mi egymást Cromwell-lel. Nekem is csak a végén jelenik meg egy alig észrevehető finom félmosoly a szám sarkában a provokatív költői kérdés elhangzásakor.
A helyére kísérem, aminél kiderül, hogy az enyém maradt az asztalfő. Milyen udvarias és előzékeny! Persze tudom, hogy ez a szerepe miatt van, de magamban azért élvezem, hogy mennyi mindent nem tehet meg a tizedes, amit szíve szerint megtenne és talán sosem lesz rá még egy alkalma. Remélem kísérteni is fogja majd álmaiban, hogy milyen lehetőségeket hagyott ki a bosszantásomra. Én magam nem ülök még le, csak a poharamat teszem le, áthozom még erre az asztalra a pultról a pezsgőt és ezután feltárom a vacsoránk titkát. Összehasonlítási alapom nekem sincs a földi ételekkel, élőlényekkel, csak ismerek pár magasabb rangú egykori Alvó-t, akik szavaira ilyen téren adhatok, na meg a képek is azt támasztották alá, hogy valóban van hasonlóság a földi és a perdai élőlények között, még ha nem is mindegyiknél.
- Ha megkérdezhetem, akkor miért éppen ezeket kérte a vacsorára? Hogyhogy pont ezek jutottak eszébe akkor és ott felsorolni nekem? - Nemcsak a habos süteményre emlékszem, hanem mindenre a rendeléséből, hiszen kért pezsgőt, kért halat, kért szaftos húst is. De nemcsak ezt jegyeztem meg, hiszen akkor még nem is gondoltam rá, hogy beváltom a vacsorameghívatás ígéretét, hanem megjegyeztem minden szót, amit mondott. Jó, oké, amennyit a tizedes beszél - normál körülmények között - annyit nem lehet megjegyezni, de a lényeget és fontosat igen. Ennél a vacsoránál könnyebb dolgom lesz, mert a tizedesnek minden egyes szót alaposan meg kell fontolnia, ha meg akar felelni a szerepnek, amit ki tudja miért bevállalt. És e kevés szóba kell belezsúfolnia minden fontos mondandót, és így lesz minden szónak súlya.
- Akkor hagyjuk először magunk mögött a gyászos dolgokat és haladjunk a könnyedebb felé. Bízhatok az étvágyában, hogy egész nap erre a vacsorára várt és most már farkaséhes? - Kérdem udvarias mosolyba csomagolva a csipkelődést, nagyon is sejtve, hogy ebben a ruhában és szerepben itt sok nem fog fogyni az ételből, hacsak nem akarja megkockáztatni a cérnák elpattanását a ruháján. Bár illő volna, de nem kérdezem meg, hogy mely részéből kér a madárnak, hiszen ha nincs összehasonlítási alapja, akkor nehéz is lenne megválaszolni a kérdést, hogy inkább a szárazabb melle húsából vagy a szaftosabb combjából enne szívesebben. Úgy vágok a kis sült madárból, hogy jusson egy kicsi innen is és onnan is, hogy legalább ha legközelebb ilyen helyzetbe kerül és másik tanácsost szédít, akkor már tudjon választani. A tányérját elkérem és ráteszem a húst és a köretből is egy adagot, az étvágyára vonatkozó kérdésre adott válaszának megfelelő mennyiséget. Egyszerű eleganciával és meglepő gyakorlottsággal rendeztem el a tányéron. Magamnak sem szedek sokat, mintha engem is feszélyezne az ing, hogy nem ehetem pukkadásig magam, de nem ez az oka. Csak miután szedtem mindkettőnknek, akkor ülök le én is a helyemre.
- Jó étvágyat kívánok, tizedes! - Kívánom neki udvariasan, őszintén, ámde mosolymentesen, és csak őutána kóstolom meg én is az ételt. Igaz, nem kell félnie, hogy mérgezett, az illem miatt vártam meg őt. Ha mégis mérgezett lenne, nos, akkor ez tényleg egy extrém rövid barátság lesz.
- Megvárjuk a desszertet, vagy előbb is elmondja, miért volt az Ön számára olyan fontos ez a vacsora, hogy mit szeretne tőlem? - Kérdezem két falat között, persze nem tele szájjal, de olyan hangnemben érdeklődve, mintha csak az ilyenkor szokásos unalmas és jól bevált udvariassági témaköröket érintenénk, mint a Perda időjárása, a másik hogyléte és hogyan megy a munka. Ehhez illően udvarias a mosolyom is, csak szemem villanása olyan, mint amilyen a liftben is volt, mikor a kérdés végén felpillantok a nőre.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 12:28
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*Persze, hogy le akarom venni a lábáról, csak nem úgy ahogy ő gondolja, vagy gyanítja mindabból, amit felé közvetítek. De nem ezért mondok rá szépeket, ha nem is a szavaimból kihallatszó okok vezetnek, a végeredmény őszinte. Nem is válaszolok semmit sem a csipkelődő kijelentésre, csak elmosolyodom, mint akit rajtakaptak. Ő is tudja, én is tudom, hogy most minimum három cirkalmas körmondattól szabadult meg. Ennek ellenére, a mostani találkozásunknak is meg van a maga fűszere és bár ezzel a szereppel valahol magamat korlátoztam, élvezem. Jenkins kancellárt pedig belehelyezem a magánember státuszába, noha tudom, hogy ő soha nem szűnik meg tanácsosnak lenni, a mai este viszont mindenképpen rendhagyó. Látszólag elhagyjuk a jelenlegi világunk minden nyűgét, áskálódását és félelmét…a felszín alatt azonban mindkettőnknek megvannak a maga kis harcai. Mindezt remekül megfogalmazza amikor rákérdezek, mit talál finomnak a kettőnk kapcsolatában. *-Ezek szerint nincs ellenére és élvezi. *Nem kérdés, ténymegállapítás. Ha már önmagáról kijelentette mindazt a finomságot, amivel engem is kitüntetett. Jenkins kancellár finom hazugságokat gyárt, hálót szövöget, gyanítom nem csak nekem, és olyan titkai vannak, melyek akármelyik barátságot kikezdenék…de ellentétben velem, neki nincsenek barátai. Neki csak ellenségei vannak, és szövetségesei….akikben nem tud megbízni maradéktalanul. Nem titkolom hát, hogy minden szavával egyetértek, sejtelmes mosolyom közben azonban már a következő lépcsőre lépek. *-Jobb jelentéseket írok, mint amilyen beszédeket ő mond, de én saját kútfőből merítek. *Ha bármi köze is lenne a kapitányhoz, nem árulja el magát, na persze nem is számítottam másra, mint rezzenéstelen arcra, hűvös tekintetre és árnyalatnyi mosolyra a végén. Mégis bogarat ültet a fülembe azzal, hogy olyan szépen körítve, gondolkodás nélkül foglalta össze…a semmit. Mintha csak magamat hallottam volna…és ebben jó vagyok. Egy kis időre felfüggesztjük egymás kerülgetését és a vacsorának szentelünk figyelmet, és minden másra ami hozzátartozik. Az eddig sem volt titok előttem, hogy Jenkins kancellár, legyen bármilyen gonosz és lelketlen számító gazember, tud úriember is lenni. Roppant udvarias, ismerve az etikett minden apró, írott és íratlan szabályát, kifogástalan vendéglátó. Én pedig élvezettel használom ki, hogy ő szolgál ki engem. A lelkemben, mélyen legbelül fergeteges buli zajlik örömujjongással és asztalon táncolással. A valóság…sokkal csendesebb és diszkrétebb.* -Láttam róluk képeket és nagyon ínycsiklandók voltak. A telepen egy kicsit jobb az ellátás, de még mindig nem az igazi. *Ki vagyok éhezve – noha azon a tálon fekvő sült madár is többet evett életében mint én szoktam – ha minden kívánságomat képes teljesíteni, felterjesztem a Kancellária felé, hogy mindenki kapjon egyenlő mennyiségű és minőségű élelmiszert….elhintem a Dominiumon, hogy a tanácsosok ilyen fényűzően élnek, holott fele annyit sem dolgoznak….de persze mindezt most nem nyomhatom az arcába. Az viszont igaz, hogy láttam a régi földi ételekről fényképeket. Bruce állandóan olyanokat nézeget, már amikor nem játszik. *-Kíváncsi voltam milyen lehet az ízük. *Zárom le végül a választ egy újabb őszinteséggel. Nem tudok választani, de tulajdonképpen nekem mindegy mivel kezdünk, a hal is és a madár is egyszerűen csodás. És rohadt jó az illatuk. *-Kellemes az illatuk. Csak ha én is bízhatom az önében. Roppant kínos lenne ha többet ennék mint ön. *És roppant kényelmetlen lenne a ruhám is. Arról nem is beszélve, hogy az ismeretlen étel micsoda gázokat képezhet. Gondolataim fűzögetése közben azt nézem ahogy a tányéromra szed, amit felé nyújtottam. Mindenből egy kicsi, ízlésesen elrendezve, már a tálalás is meghozza az étvágyamat. Kész szerencse, hogy otthon, előrelátón magamba gyömöszöltem egy fél energiaszeletet, hogy még véletlenül se essek a zabálás túlzásába. Mert ha éhes vagyok és kivételesen eszembe is jut s még időm is van rá, akkor tudok enni, de ezen alkalmak igen ritkák. *-Csodásan néz ki. Ön remek vendéglátó. *Már amikor nem akarja megölni a vendégét. De ahogy sok minden mást, úgy ezt is lenyelem, még a vacsora első falatja előtt. *-Köszönöm, önnek is Kancellár úr! [/color][/i] *Elmarad a kínáló mosoly, de elnézem neki. Remélem ő is annyit szenved mint én, miközben élvezi. Kezembe veszem az evőeszközöket és egy nagyon apró falatot szedek a villára, amit aztán kellő eleganciával ízlelek meg. A zamat robban a számban, és legszívesebben hátradőlnék, hogy lehunyt szemekkel, hangosan nyammogva élvezzem ki minden pillanatát. Gondolatban ezt teszem, a valóság megint csak más. Egy rövid, hangnyi hümmögés és a falat lenyelése után értékelem a madarat.* -Mmmm…ez igazán nagyon finom. Ez a vacsora kiválóan példázza a barátságunkat. *Könnyed mosoly, fogaim villantása nélkül. Nehogy már egy odatévedt zöldségdarab, vagy sötét színű fűszer miatt tönkre vágjam az egész szerepet. A kérdés nem ár váratlanul, azon csodálkozom, hogy korábban nem tette fel. Visszatérünk hát a hálószövéshez és a rések közötti titokfürkészéshez. Egy újabb apró falat leküzdésével nyerek időt, nehogy csak Jenkins kancellár éljen ezzel a trükkel. A szalvétával megtörlöm ajkaim zugát, majd miután elrendeztem az anyagot a kancellárra nézek. Egymásra mosolygunk, szemeink villannak, csupa romantika.* -Szerettem volna látni hogyan él amikor nem annyira kancellár. Felfedezni néhány apró személyes dolgot, amit máskor nem mutat meg magából. Kíváncsi voltam, vajon tényleg eleget tesz-e a kérésemnek és ha igen, hogyan valósítja meg. De leginkább, szerettem volna kötetlenül beszélgetni, úgy ahogy talán senki mással nem teszi meg. Ön miért tett eleget? Miért lát vendégül? *Kíváncsi rám. Legalább most szemmel tarthat. Megfigyelhet, hátha valamivel elárulom magam. Gyanítom az ő válaszában ezek közül egyik sem hangzik el, de érdekel, hogy mit mond, még akkor is ha netán nem lenne igaz. Ja, akkor még jobban. *






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 12:36
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- Ki ne tenné a helyemben? - Ismerem el a ténymegállapítását egy költői kérdéssel, mert való igaz, nincs ellenemre, hiszen így könnyebb dolgom lesz, mintha ellenségként viselkednénk. Mármint ha nyíltan úgy is tennénk, ahogy érzünk, mert szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ez a barátság csak látszat mindkettőnk részéről. És igaz az is, hogy élvezem, mert van valami pikantériája a jelenlegi helyzetnek, és bár nem ilyen vacsorára számítottam, de kíváncsi vagyok, hova fog ez majd kifutni. De nem kérdezek vissza, hogy tán Moor tizedesnek ellenére van-e vagy nem élvezi-e? Az ő játéka ez most, itt nincs helye ilyen kérdésnek. Reméljük, a végére is megmarad az élvezeti értéke. Cromwell kapitányra adott válaszára elmosolyodok.
- Akkor szerencsém van, hogy eddig nem kellett hallanom egyik beszédét sem. - És ez még igaz is, még nem volt alkalmam meghallgatni egyet sem, de a mondatom is nem a kellően színezett jelentésekhez igazítja a feltételezett élményt, hanem ahhoz a száraz jelentéscsomaghoz, amit volt szíves büntetőmunka címén nekem küldeni a tizedes.
- Értem. Talán majd eljön egyszer az az idő is, hogy a flottánál is legyen ilyen menü. - Legalább szökőévente egyszer. De az is felmerül bennem, hogy le kéne tiltani a régi ételfotókat a nyilvános adatbázisból, mert csak elégedetlenkedést szül. Elég, ha az egykori Alvók fanyalognak a menü láttán, de hogy született volentisiek is ezt tegyék... Mindenesetre nincs okom kétségbe vonni a válasza igazát, hogy emiatt kérte pont ezeket az ételeket.
- Nem biztos, hogy akkor jól lakik. Én jellemzően később vacsorázom, de olyan botrányosan kései időpontban mégsem hívhattam. - Fűzöm tovább a szót, míg szedek a madárból és köretből is. Habár gondolom, hogy mennyire örvendezik magában most a tizedes, hogy én szolgálom ki őt, de nekem ez nem jelent problémát. Inkább, minthogy valami inast, felszolgálót vagy akármi más személyzetet megtűrjek itt.
- Köszönöm! Izgultam, nehogy rossz híremet vigye. - Ezt nem tudom megállni, hogy ne egy határozottan szélesebb mosollyal mondjam, mert el tudom képzelni, mi "szépeket" mondhat rólam és ő meg biztosan el tudja képzelni, mennyire is izgulok én valójában emiatt. Míg én is veszek egy falatot, pezsgőhöz hasonlóan bátrabban nagyobbat, elvégre nekem csak úriembernek kell lennem, nem úrihölgynek, figyelem az ő reakcióját. Azon túl, hogy élvezem, hogy nem viselkedhet szabadon és elképzelésem szerint a férje agyvérzést fog kapni, mikor hazaér a tizedes és rázúdít minden mondandót, ami nem mondhatott el most, bevallom, valahol reméltem is, hogy ízleni fog neki. Habár nem tudnám megmondani, miért is fontos ez.
- Finom és fűszeres. - Bólintok rá kis mosollyal és aztán felteszem neki a kérdést, amire míg válaszol, én újabb falatot eszek meg a madárból, és míg megrágom, már közben megjelenik finom és kissé gúnyos mosolyom újra, ami előre jelzi, hogy tudnék vitatkoznia a szavaival, de csak a falat lenyelése után és a tizedes szavai végeztével szólalok meg. Ha az életemre volt kíváncsi, egy kamerával többre ment volna, már ha a jelei kijutnának a falaimon kívülre.
- Akkor még nem tudhatta, hogy ide hívom és nem az egyik étterembe. De valóban úgy véli, hogy most kötetlenül beszélgetünk? - Nézek rá kérdőn és sokat mondóan, mert mindketten szerepet játszunk. Én a kancellárét, hiába vagyok hazai terepen az ikonikus felöltőm nélkül, ő meg egy finom hölgyét. Ez az álca eléggé ellentmond annak, hogy közvetlen beszélgetést vár tőlem, amit másnak sem adok meg.
- És miről akar velem kötetlenül beszélgetni? - Nyilván a titkokat kifürkészni, de csak tessék, próbálja meg! Vajon a sok közül melyik érdekli őt a legjobban? De legyen bármilyen meglepő, nagyon úgy néz ki, hogy visszakérdezésére őszinte választ adok, legalábbis az igazság lehelete is benne van.
- Eleinte eszem ágában sem volt eleget tenni a kérésének, de talán pont e kötetlen beszélgetés reménye sarkallt engem is arra, hogy meghívjam, ráadásul olyan helyre, ahonnan nem tudják idő előtt elhozni. - Utalok itt Cromwell Kapitány közbelépésére, ami persze terveim szerint történt, de ezt nem kell tudnia - biztosra - a tizedesnek. Innen nincs az az isten, ami kimenthetné a tizedest idő előtt. Újra rápillantok és ha szám csak a végére húzódik is ravasz mosolyba, a szemeim már előre figyelmeztetnek.
- Sok minden járt a fejemben Önnel kapcsolatban és újra és újra felmerült egy kérdés, amit most nyugodt körülmények között meg tudok kérdezni: mondja csak, Moor tizedes, véletlenül nem Ön áll a Justice League mögött? - Nem tudom, milyen válaszra számítsak, de remek vendéglátóként kicsit drukkolok, hogy a torkán akadjon egy aprócska falat. Míg figyelem az első és későbbi reakciókat - legyen az verbális vagy nonverbális -, addig kortyolok egyet a pezsgőből.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 17:01
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*Na persze, hogyne élvezné? Az én fegyverem legtöbb esetben a nagy szám, noha vigyáznom kell, hogy a határokat azért betartsam, ne süljön visszafelé. Jenkins kancellár úgy hiszi, ez a szerep meglehetősen szűk a számomra, de téved. Pont ebben rejlik az ereje. Leheletnyi, egyetértő mosoly után hagyom elsiklani ezt a témát, ahogy Cromwell sem érdemel több figyelmet. Jenkins remekül csűri-csavarja a szavakat, nem is vártam tőle mást, épp ezért nem a mondottakra hegyezem ki a figyelmemet, hanem arra ami nem hangzik el. Kihámozom a lényeget, s bár nem lettem biztos a gyanúmban, arra elég volt mindez, hogy óvatosabb legyek….még annál is amit mindenképpen megtennék egy kapitánnyal szemben. Hát istenem, ez az állás már csak ezzel jár. Újabb mosoly, ám ez most a gondolataimnak szól és nem a kancellárnak, a legközelebbi jelentésem amit neki kell írnom, már mentes lesz minden szárazanyag tartalomtól. Bátran bevallom azt is, hogy honnan vannak információim a szaftos húsról és a habos süteményről, noha ezek az ételek nem igazán szerepelnek egyetlen imperiumi menüben sem, a „talán” ígéretet sem veszem készpénznek, sőt! *-Talán…egyszer….mégis mi az akadálya, hogy ezzel is javítsák a morált? *A liftben is adtam néhány ötletet erre nézve, de úgy tűnik Jenkins kancellár egyiket sem fontolta meg. Nos, mit is várhat az ember lánya egy kancellártól? Inkább kiélvezem a kiszolgálás roppant szórakoztató tényét, a mozdulatait figyelve elgondolkodom azon, milyen lehetne Jenkins férjként. Ha tudna valakit szeretni a feleségén kívül is. Mert őt biztosan szerette, a kérdés az, hogy az imádott nő mit látott benne, hogy képes volt viszont szeretni. Mert ez sem képezi kétség tárgyát. Láttam a fényképet róla Jenkins irodájában, csodaszép nő volt és boldog. Ezt nem lehet megjátszani még egy fénykép erejéig sem, a boldogtalanság nyomai meglátszanak a tekintetben, az arcok vonásai között. *-Még a szájára vett volna minket a fél Dominium. *Mulattat a lehetősége, de nem adom jelét. Kíváncsi vagyok vajon milyen pletykaáradat indult volna el, ha késő éjszaka látnak meg ebben a ruhában Jenkins felé tipegve. Mert az éjszakának nevezett napszakban sem áll meg igazán az élet a Dominium, a saját időszámításunk, amit még a földihez igazítottunk, hogy a hosszú út alatt legyen mihez alkalmazkodni, a Perda megtalálása óta keveredik a jelenlegi időciklussal. Mondhatni abszolút felborult az egész. *-Ó, képzelem hogyan tördelte a kezeit miközben elrendezett mindent. *Csak egy szelíd mosolyt csatolok a szavaim mellé, de láthatóan roppantmód élvezem ezt a fajta apró és ironikus szurkálódást. Ideje belekóstolni a látványba, s miután észhez térek a számban robbanó ízektől, elhatározom, hogy nem hagyom annyiban azt az óriási szakadékot ami a felsőbb tíz és Dominium polgárai között, egyre csak mélyül. Jelenleg megegyezünk abban, hogy a vacsora finom és fűszeres, akárcsak a kettőnk barátsága, én még hozzáteszem azt is magamban, hogy a valósággal ellentétben a vacsora valós és igazi. S közben azon is el kell merengenem, miért is ragaszkodtam ehhez a vacsorához, a válaszom nem teljesen elégíti ki Jenkinst, és ki kell egészítenem. *-De, biztos voltam benne, hogy ide hív meg. Nem kockáztatott volna meg egy nyilvános vacsorát velem. Nem mintha rangon aluli társaság lennék, de nagyobb biztonsági intézkedéseket kellett volna foganatosítania, másrészt….úgy érzem, tervei vannak velem. *Nem fejtem ki mire gondolok, először látni akarom az arcán, miként hat rá ez a kijelentés. *-Igen, úgy hiszem. *Kötetlen, mivel egyikünket sem kötelez most semmi, és rendhagyó, mert ilyen még egyszer nem valószínű, hogy megtörténik…én lennék a legjobban meglepődve. Ezt a vacsorát is én eszközöltem ki, Jenkinsnek eszébe sem jutott volna, a jövőben sem fog. Hogy miről beszélgetnék vele? Számát sem tudom a témáknak.* -Ó, nagyon sok mindenről. *Egy sejtelmes mosollyal egészítem ki a szavaimat, de érdekel az is, hogy ő miért ment bele ebbe az egészbe. Bárhol, bármikor hívathatott volna akár az irodájába, akár máshova, meglehetősen kifinomult ötletei vannak a helyszíneket illetően, mégis itt vagyunk kettesben….és hiába utal a fogdára, nem ijedek meg.* -Ki kellene menteni innen? Úgy gondolja kellemetlen lesz számomra az önnel elköltött vacsora, a beszélgetés? Ennyire ismer csak Kancellár úr? *Sok mindenre felkészültem miközben ruhát válogattam, vagy míg a Dominium fürge ujjú fodrászánál ücsörögtem, hogy olyan frizurát készítsen amit megálmodtam és…megterveztem. Amikor volt szerencsém Jenkinsszel beszélgetni, sok mindent megfigyeltem rajta, pontosan tudom mikor villannak a szemei és, hogy az mit jelenthet. A pezsgős pohárért nyúlok éppen amikor bedobja a Justice League-t és az ahhoz fűződő feltételezett viszonyomat. Az első pillanatban meglepődöm, de akkor is így tennék ha semmi közöm nem lenne az egészhez….nevezzük mozgalomnak. Tudom, hogy nincsenek bizonyítékai, még a gyanúja is azon alapszik, hogy mekkora nagy szám és igazságérzetem van, de ezen kívül…úgy hiszem nem kell félnem, hogy elárultam magam bármivel is. A meglepettségem annak is szólhat, amit a rögtön azt követő mosolyommal kísért szövegben előadok.* -Valóban engem képzel mögé? Meg kell mondjam, meglep a kérdése, de köszönöm. Azt hiszem ezt inkább bóknak fogom fel. Hasonlóak az elképzeléseink, de nekem nincsenek olyan lehetőségeim, amellyel mindenkinek üzenhetnék. A látszat ellenére nem vagyok ott mindenhol. *Belekortyolok a pezsgőbe, a pohár pereme felett azonban továbbra is őt nézem. Magamban mosolygok. Leteszem a poharat és újabb falatot szúrok a villámra, de a kérdésemmel megvárom amíg ő is kortyol, vagy az evés mellett dönt, mindenképpen valamivel tele legyen a szája.* -Denisovot ugyanabba a laborba vitette ahonnan megszökött? Megtudhatom mik a tervei vele? Nagyon kereste őt. *Ennek a keresésnek lettem én is az áldozata. Rosszkor voltam rossz helyen ha úgy vesszük és Smithéknek pont ez kedvezett. Természetesen nem fogom megtudni mit tervez Denisovval, és azt sem, hogy hova vitette, legalábbis nyíltan nem fogja kimondani és abban is biztos vagyok, hogy nincs a Dominiumon. Megnéztem az összes elérhető kamera felvételét onnan, ahol a nekem mutatott felvételt félbe hagyta. A külső kamerákét, a dokkolót, a Dominium odavezető folyosóit, és a lifteket. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 20:19
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- Látom szívügye az étel kérdése. - Jegyzem meg, mert emlékszem, hogy a fogdából Williamnek küldött üzenetben is szerepelt kívánságként az ételminőség javítása.
- Keveset termel a Város, mert kevés megművelhető föld áll a rendelkezésünkre és kevés az ember is hozzá, még ha már sok mindent tudunk is gépekkel helyettesíteni. Amíg nem tudjuk a határokat kitolni, addig mást kell a kapitányoknak kitalálnia a morál javítására. - Adok neki egyenes választ, mert ebben szerintem semmi titkolni való nincs és valószínűleg semmi olyan, amire ne jött volna már rá magától is a tizedes. És valljuk be, minden hatalom szívesebben költötte pénzét a hadseregre, mint a nép etetésére.
- Így is a szájára fog, efelől ne legyen kétsége. - Biztosítom őt róla, hiszen valóban vonzóan öltözött fel és jött el hozzám, aki évek óta nem mutatkozott női társaságban - leszámítva a festőnőt a Városban, mikor elkísértem a vízeséshez, de azzal is tervem volt - a felesége halála óta, pláne nem hívott magához senkit. Aki látta a tizedest ide jönni, szilárd hittel meg van győződve róla, hogy itt mi nem a nem létező barátságunkra iszogatunk, és a finom ételek helyett is inkább egymást faljuk fel. Ha nem is úgy, ahogy ők gondolják, de igazuk van abban, hogy egymást kóstolgatjuk.
- Azt majd csak azután, ha távozott. - Mosolygok szavain magamat még én is elképzelve, ahogy tördelem a kezeimet, és fogalmam sincs, csináltam-e valaha is így?
- Való igaz, hogy az efféle meghitt baráti beszélgetésekhez nem hiányoznak a plusz fülek és szemek. - Adok igazat neki végül, mert bár gondoltam rá valóban, hogy nyilvánosabb helyen ejtjük meg ezt a vacsorát, de ide jobb ötletnek tűnt, még ha sok támadási felületet is hagy, főleg úgy, hogy sejtem, okkal akart ide jönni a tizedes. Mint be is vallotta, pontosan erre a helyre számított a vacsora helyszínéül. Azért azt megmosolyogtam, hogy mennyire magabiztosan kijelentette, hogy nem számít rangon aluli társaságnak. És még igaza is van, de nem a tizedesi rangja miatt.
- Terveim Önnel? Nem biztos, hogy ezt a kifejezést használnám, de mivel Ön vetette fel ennek a lehetőségét, ez lehet inkább fordítottan igaz és Önnek vannak tervei velem. - Hogy mennyire is nem kötetlen ez a beszélgetés, azt jól példázza, hogyan kerülgetjük egymást, de egyikünk sem mond semmi konkrétat, semmi biztosat, semmi egyértelműt. Mintha egy olyan páros táncot járnánk, amiben nem lehet hozzáérni a partnerhez. Vagy nem tudunk.
- Az, hogy én mit tartok kellemetlennek, hogy Ön mit és mások mit, azt hiszem, elég távol esnek egymástól. - Kérdezze csak meg a barátnőjét, a hadnagyot, ő is mást értett kellemetlen alatt, amiből ki kellett volna mentenem. De nem, nem gondolom, hogy kellemetlen lenne az este a tizedes számára most vagy akár később, ettől függetlenül hiába akarná innen kivinni bármely rangosabb személy a Imperiumról, itt már nem lennének megfelelő érvek rá. Aztán felteszem a kérdésemet a Justice League-ről olyan természetességgel, mintha arra kérdeztem volna rá, hogy ugye tizedesi rangban szolgál az Imperiumon? Várható volt a meglepettség, de őszinte sajnálatomra ennél többet nem kaptam, pedig félre is nyelhette volna a pezsgőt, még azt is megbocsátottam volna, ha kiköpi, azt se bántam volna, ha csak egy pillantással elárulja magát. Vajon a meglepően higgadt válasza arra a kérdésre, mely azt feszegeti, hogy nem ő a régóta keresett ellenálló szószóló, az az árulkodó jel, hogy jó nyomon járok vagy csak szeretném ezt belelátni a nőbe?
- Bók lenne? Bárki van is mögötte, biztosan számíthat a Kancellária elleni árulás vádjára, meg amit még a nyakába sóznánk. De be kell vallanom, egy részem csalódott volna, ha igent mond. Mármint rögtön. - Egészítem ki a szavaimat kis mosollyal, de egyelőre úgy tűnik ennyiben hagyom a dolgot és nem firtatom. Mert abban igaza van a tizedesnek, hogy semmi, de semmi bizonyítékom nincs, még csak az se, hogy hallottam valamit fél füllel, pusztán annyiról van szó, hogy kinézem belőle. És elég sokszínűen tud fogalmazni akkor a tizedes, ha igazam van. Folytatom is az evést és most én kapok egy kérdést, ami rágás közben minden meglepettség nélkül csal mosolyt az arcomra.
- Mmmm... - Lenyelem a falatot, de már közben adok hangot nemtetszésemnek, amit mosolyogva, némileg összevont szemöldökkel egészítek ki. Vagy ő is sötétben tapogatózik, vagy Denisov szeret mesélni magáról és aktívan sajnáltatni magát mit tett vele a Jenkins família.
- Ugyan! Ott már semmi keresnivalója nincs és a kijárást is ismeri. Valóban kerestem. Ön nem szokta megkeresni, ha valamit elveszít vagy elszökik Öntől? Emlékeztettem, hogy kinek tartozik hűséggel, megtesz néhány szívességet nekem, és megfelelő hosszúságú pórázzal élhet tovább, ha jól viselkedik. - Adom meg a választ neki, aminek lehet nem fog örülni, de legalább tudhatja, hogy nem kell ide felöltő, hogy a kancellár is szóljon belőlem. Az a kancellár, aki vérlázító nyugalommal és derűvel tudja mindezt elmondani, miközben sejthetően nem ilyen könnyed dolgok történnek Denisovval, mint ahogy azt körülírtam. Majd egy részét úgy is elmeséli a férfi, azt hagyom is, a másik részére vonatkozóan, a feladatát illetően meg remélhetőleg sikerült jó csomót kötnöm a nyelvére. Különben tényleg kénytelen leszek kivágatni neki, ha nem. Valóban nem találja a Dominiumon a férfit a tizedes, de ez véletlen egybeesés csak a kameraképek hiányával, mert gondoskodtam róla, hogy a Valkűrről való lelépése után úgy eltűnjön a mi drága szuperkatonánk, mint perdai tündér a ködben.
- De nem szeretnék most Denisov-ról beszélni, mikor kettőnkről is beszélgethetünk. - Pillantok fel rá úgy és olyan mosollyal, hogy az már félreérthető is lehetne... ha nem rólam lenne szó. Meg róla.
- Mielőtt áttérnénk a halra, tölthetek még pezsgőt? Remélem kényelmesen ül és tényleg jól érzi magát, mert ezt a részt élvezni fogja. - Ravasz és sejtelmes mosoly, mert tudom, hogy az a Raven Moor, akit ismerek, nagyjából hogyan reagálna... és mennyire visszafogottabb lesz majd az a Raven Moor, aki most itt ül, mert nem tehet mást.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 21:37
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária
& Mrs. Moor

Vacsoracsata

-Nem csak az. Minden ami egy kicsit is javít az emberek hangulatán. *Sok minden másért is szót emelhetnék, ahogy tettem azt neki is a liftben…de süket fülekre talált. Bármelyik tanácsossal ugyanezt értem volna el, mindegyik a saját pecsenyéjét sütögeti a polgárokból rakott tűz felett. Ami az ételkérdést illeti, a megfelelő, hivatalos választ kapom….de én nem erre voltam igazán kíváncsi.*
-Nos, azt a keveset pedig mind a kancellárok asztalára teszik ahelyett, hogy tartanának az embereknek egy bőségnapot. Bizonyos időközönként. Kérdezzen engem, számos ötletem van, sajnos a kapitányok sem elég kreatívak. Én legalábbis nem vettem észre, hogy nagyon összetörnék magukat a morál javítására. *A gondolatok ugyanazok, melyek eddig is voltak, elvégre a külsőmmel és a stílusommal nem fognak megváltozni az elveim, a vágyaim, a látásmódom. Legfeljebb szebben csomagolom a kifogásaimat. Azt is tudom, hogy már most megindult a pletykagyártás, de Jenkins nem ismeri annyira az embereket…a közembereket, mint én. Elenyésző számú lesz a pikáns pletyka, a legtöbbje azonban azzal lesz tele, hogy behódoltam a Kancelláriának, egy követ fújok vele, velük, minden bizonnyal nem kevés ellenszolgáltatásért cserébe. Mindez csak az én malmomra hajtja a vizet, ennek is, mint sok minden másnak meglesz az előnye….és be fog érni a gyümölcse. Egy „neked van igazad” mosollyal iktatom az általa kimondott tényt. Ennél sokkal mulatságosabb az a kép, ami a kezeit tördelő Jenkinsről alakul ki bennem és láthatóan ő sem mentes ettől. Csak egyetlen kérdés merül fel bennem szavai hallatán, hogy vajon miért is fogja tördelni a kezeit a távozásom után, ha komolyan gondolta…de úgy hiszem ez is csupán olyan derűre okot adó megjegyzés, mint a mi igaz barátságunk. *
-Azt azért megnézném. *S minden bizonnyal jókat derülnék rajta, már a csinos ruci és a feltornyozott frizura nélkül. *-Majd a végén értékeljük, és ha mindketten úgy gondoljuk volt haszna, megismételhetnénk. Megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat. *Eddig nem volt a terveim között a menetrendszerinti kancellári vacsora, de sosem lehet tudni. A hirtelen ötletek mindig jónak bizonyulnak, az újabb találkozás felvetése pedig bogarat ültethet Jenkins fülébe. Ha már tervei vannak velem és ezt minden kétséget kizáróan tudom, noha ő nem annak nevezi. A titkaimra fáj a foga, arra, hogy miről mit tudok, mi és ki ellen szervezkedem, mert valahogy, valamikor a figyelme középpontjába kerültem. Na igen, a lázadók táborában töltött rövid idő és Gardel jelentése arról, hogyan oldottam meg a szorult helyzetünket. Nála valószínűleg már ennyi is elég arra, hogy gyanakodjon. A kis paranoiás. *
-Ó, nekem minden kétséget kizáróan terveim vannak önnel. De nem mondom el milyenek, legyen meglepetés. *Bájos mosollyal engedem útjára a sejtelmet, de nem esem ki a szerepemből. *
-De ön sem véletlenül kerülget engem. *Gyanítom valakivel figyeltet, bár még nem vettem észre, de nem vagyok hülye. A tervezgetéseim nagy része azzal telik, hogy minden lehetőséget kizárok a lebukásra. Ezért van az, hogy noha van pár ember akikben megbízom, ők sem tudnak mindenről…egyszerre. Sam előtt is titkolok valamit, Denisov előtt is és Bruce előtt is. Amit az egyik nem tud, azt tudja a másik és a kör végül bezárul. Így ők sem kerülnek bajba ha velem történne valami, viszont tutira borulna a bili. *
-Az, hogy órákig mozdulatlanságra voltam kárhoztatva, tényleg roppant kellemetlen volt, de legalább tudtam beszélni. Ez a veszély úgy hiszem itt és most nem fenyeget. Ön mit tart kellemetlennek? *Kíváncsi vagyok mivel lehet őt rossz passzba kergetni, bár szerintem, amilyennek eddig megismertem, Jenkins az a fajta, aki a leglehetetlenebb helyzetekben brillíroz. Azt el kell ismerni, hogy agyban penge a pasas. Pont ezért nagy kihívás, de imádom amikor egy férfi megmozgatja az agyamat. Jenkins pedig eleget is tesz ennek, hiszen a Justice League-ről kérdez. Árgus szemekkel figyel minden egyes apró rezdülésemre, de a meglepettségen kívül mást nem kap, készültem erre a kérdésre…csak nem számítottam rá ilyen hamar. Úgy látszik nagyon izgatja ez a téma. *
-Bóknak tartom igen, mert olyasmit tulajdonít nekem, ami meghaladja a képességeimet. Bár fogalmam sincs ki áll mögötte, ha megengedi én azért szurkolok neki. Miért csalódott volna? Ha én állok mögötte és azonnal rávágom, hogy igen, én vagyok…csak azért, hogy kérkedjek a sikeremmel? Vagy azért, mert sajnálná ha én lennék az? Melyik része csalódott volna? *Érdekes ezt hallani tőle, sok mindennel tisztában vagyok vele kapcsolatban, de ezt nem értem. Ezek után nagy témaváltás áttérni Denisovra, de már a fogdában meg kellett volna kérdeznem, mi történt vele. Akkor sem kaptam volna rá kielégítően igaz választ, most sem fogok. Az az egyetlen momentum zavar az egész körmondatban, hogy úgy beszél Denisovról, mintha a saját kis háziállata lenne és nem kétlem, hogy ő így is érzi. Ha nálam lenne most az apámtól kapott bicskám és lenne zsebem, minden bizonnyal kinyílna benne. Vetek is egy pillantást a még mindig az asztal sarkán várakozó fekete dobozra. Sajnálatos, hogy Jenkinsnek is van lélekjelenléte és nem nyeli félre a falatot, pedig tökéletes időzítés volt. Érzésem szerint nem fog olyat mondani ami meglepne, így nyugodt szívvel és lélekkel, kellő odaadással veszek a számba egy újabb falatot, s míg hallgatom a semmitmondó választ, élvezem az ízeket. Látszólag…de szavait hallva azért megkeseredik a számban a falat íze, le is nyelem és leöblítem egy korty pezsgővel. Magamban lefordítom az „emlékeztettem” és a „póráz” szavakat, a szövegkörnyezetet és elképzelem ahogy két kézzel fojtom meg Jenkinst és nézem ahogyan a szemeit ráérősen üvegezi a halál. Amikor megszólalok, az érzelmeim nem hallatszanak ki a hangomból, tekintetemben nem látszik a korábbi fojtogatás keserű könnye. Azt hiszem észrevétlenül vettem pár leckét Jenkinstől a hűvös, érzéketlen nézésből. *
-Értem. Szóval megkínozta és megzsarolta a barátai életével. Kötött a maga számára egy előnyös, ám egyoldalú üzletet. *Csak forog az elmémben számtalan gondolat Denisov miatt, és már feltenném a kérdést amire feltehetően ugrana, de mindenképpen megdöbbenne, ehelyett azonban én lepődöm meg. Nem azért, mert nem akar Denisovról beszélni, azt megértem, nekem is kínos lenne a saját kegyetlenségemet ecsetelni, ha lenne olyan…inkább a felvetett téma az ami érdeklődésre ad okot, és egy időre félreteszem Denisovot…de visszatérek még rá egy alkalmasabb időben. *
-Van olyan, hogy mi ketten? Meséljen kérem, érdekel. *Véletlenül sem értem félre, de finom kacérsággal mosolygok rá. Még őszinte is lenne ha nem róla lenne szó. Ha most a liftes énem lenne itt, hangosan felkacagnék, ahogy a következő sejtelmes felvezetőre is. Ám most csupán mosolyogva felé nyújtom a poharamat, amiből nem sok hiányzik, de egye fene, töltse tele. *
-Igen, köszönöm. S mivel készült, hogy ennyire izgatott a jókedvem miatt? Most tördelni fogja a kezeit ha nemet mondok? *Nála sosem lehet tudni mit tartogat. Láthatóan élvezi a helyzetet és biztosra veszem, hogy amivel készült, azt nem fogom élvezni. Ennek ellenére a mosoly nem fagy le az arcomról, és, hogy őszinte legyen, azzal szórakoztatom magam, hogy elképzelem Jenkinst női ruhában.*





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 4 Aug. 2019 - 23:44
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- Ennyire jószívű lenne vagy más oka is van, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is? - Ritka, ha valaki nem önző a mai világban. Rosszat persze a legtöbben nem akarnak senkinek, de elsősorban maguknak akarnának jobb életkörülményeket még akkor is, ha ez a többieknek nem adathat meg.
- De halljuk akkor, milyen ötletei lennének még? - Kérdezem, ahogy a liftben is tettem és az előbbi szavai már hasonlítottak is némileg az akkori stílusához tartalomban és hosszban egyaránt. Haladunk. Azt meg nem mondom, hogy bizonyos időközönként vannak bőségnapok. Nagyon nagy időközönként persze. A legutóbb én tartottam egy ilyent, ha lehet ennek nevezni, mikor a merénylet után nemcsak a kitüntetett flotta-tagokat hívtam meg vacsorára, ahogy azt William elintézte, hanem a Valkűr egész legénységére kiterjesztettem a meghívást. Ha már úgy is le lett foglalva a teljes Panorámaétterem. De nem mondom ezt a tizedesnek, mert egyrészt biztos kiemelné, hogy az csak a Valkűr, és mi van a többi emberrel, másrészt nem is az volt a célom a tettel, hogy a béka feneke alatt lévő népszerűségi indexemet feljebb tornáztassam. Kellett egy esemény, amire mindenki figyel és nem vesznek észre így mást.
- Legyen úgy! - Bólintok rá a végén lévő értékelésre és az ismétlés lehetőségére. Bár kétlem, hogy lesz ilyen, de abban is biztos vagyok, hogy a tizedes legközelebb is habozás és gátlások nélkül meghívatja magát, és szinte biztos vagyok benne, hogy rá is bólintok majd, már csak a móka kedvéért is. Ráadásul biztosan kapóra fog jönni a terveimhez is.
- Remek! Szeretem a meglepetéseket! És való igaz, soha semmit nem teszek véletlenül. Azt hiszem, ebben hasonlítunk, nem gondolja? - Tényleg kíváncsi vagyok, milyen tervei vannak velem, de biztosan hamarosan kiderül majd ez is, és meglátjuk, meglepődöm-e vagy sem. Tippjeim vannak, és általában bejönnek. Ő sem tesz semmit véletlenül, nem véletlen a mostani szerepe sem és gyanítom nemcsak annyi a terve vele, hogy a gondolataimat próbálja a karcsú, meglepően vonzó alakjára terelni és remélni, eközben elkotyogok véletlenül pár titkot. Ennél azért jobban meg kell erőltetnie magát.
- Ne vegye sértésnek, de amíg Ön tud beszélni, igazán semmi sem lehet Önnek kellemetlen. És a számomra mi az? Hmmm... - Gondolkodom el egy pillanatra és kortyolok a pezsgőből egyet. Elgondolkodok azon, nekem mi a kellemetlen és azon, hogy az igazat mondjam-e vagy se. Végül az előbbi mellett döntök, úgy is meg akart ismerni az elmondása szerint, hát ne távozzon üres kézzel.
- Talán a fegyvertelenség érzése. Mármint a szó azon értelmében, hogy tehetetlen vagyok valamivel szemben. - Egészítem ki a szavaimat, mielőtt még a nálam látott kis kézifegyverre gondol szó szerint értve a szavaimat. Persze az is sejthető, hogy egy kancellár esetében igencsak ritka alkalom, ha tehetetlen, elvégre mi mindent megtehetünk. Szinte mindent. Mindenhatók mi sem vagyunk viszont, hiszen akkor nem jöhetett volna létre a Justice League, és ha mégis, már rég elkapta volna a Kancellária a grabancát az illetőnek vagy illetőknek.
- Megengedem-e? Inkább nem hallottam ezt a részt, mert ez ellenállás-pártolásnak hangzott és ilyenre aligha adhatok engedélyt, remélem megérti. - Mosolyodom el a szavain, mert bár nem valódi engedélykérés volt, csak egy szófordulat, azért ezt mint kancellár nem hagyhattam szó nélkül.
- Így belegondolva mindkettőben van valami, de nem ezekre gondoltam, amiket említett. Azért csalódtam volna, mert egy azonnali igen-válasz megölte volna a játékot. - Mosolygok tovább elismerve az amúgy eddig is nyilvánvalót: játékként gondolok erre az egészre, mintha komolyan se venném, és egyúttal élvezem a játszmát, a vadászatot és még az sincs ellenemre, ha hosszabbra nyúlik, mert megfelelő vad esetén sokkal élvezetesebb úgy. Ez pedig hosszúnak fog ígérkezni, hiszen a vad, amire akadtam, nos el kell ismernem, hogy ravasz, és tud váratlanokat lépni, mint mikor evés közben hozza szóba Denisov-ot, még ha az ő időzítése sem sikerül éppúgy, mint ahogy az enyém se sikerült. Követem pillantását a fekete dobozra, de nem teszem szóvá, hagyom, hogy majd akkor hozakodjon elő a meglepetésével, amikor megfelelőnek találja a pillanatot rá. Van idő még, hosszú az este. Denisovról való szavaim közben figyeltem a reakciót és bár nem mutatom, de elismerésem, amiért ennyire pontosan tud a szavak között olvasni a tizedes. Mindazonáltal el is mosolyodom a mondottakon némi gúnyos éllel.
- Ez így elég lesújtóan hangzik. Ám ha csakugyan ekképp tettem, vajon nem rosszabb nálam az, aki velem köt barátságot, tizedes? - Pillantok a szemeibe, mielőtt témát váltanék. Nem mert kínos lenne a saját kegyetlenkedéseimet ecsetelni, adott körülmények között vállalnám is, és csak egy dolog van az életemben, amit megbántam és másképp tennék. Egyszerűen nem tartom elég érdekesnek ezt a témát, hogy további szót pazaroljak rá, elvégre nekem nem barátom Denisov, hogy ennyire a szívemen viseljem a sorsát. Ugyanakkor számítok rá, hogy még valamiképp szóba hozza a tizedes, tudja ő úgy kanyarintani a szavakat, hogy ott lyukadjunk ki megint, mintegy "véletlenül". De addig is akkor haladjunk az én terveim szerint, és a tizedes kacér mosolya válaszra talál az enyémben, mintegy néma ígéretként, hogy persze, hogy van olyan, hogy mi ketten. Igazán csak mostantól lesz! Talán.
- Ha nemet mond, némileg keresztül húzza a tervemet, legalábbis jó időre akadályoztatja. - Folytatom a sejtelmes felvezetőt, hogy kíváncsiságát még jobban felkeltsem és addig nem is szólalok meg újra, míg be nem fejeztem a pezsgő utántöltését, amit nemcsak neki, hanem magamnak is megteszek. Ezután dőlök picit előbbre az asztal szélére támasztva alkarom, mintegy bizalmasabb közelségbe húzódva, de töretlen hamiskás mosolyom biztosíthatja a tizedest arról, hogy mindez ugyanúgy a játékunk része, amit én élvezek és mindjárt kiderül, hogy mennyire kell megjátszania az őszinte mosolyt a továbbiakban is.
- Akkor jól figyeljen a következő mondatra, mert nem hallja egyhamar: a segítségét szeretném kérni, Moor tizedes. - Bár ott a ravasz mosolyom, mégsem férhet kétség hozzá, hogy komolyan mondtam minden szót. Ha jól sejtem, a liftbeli tizedes erre úgy vigyorogna, hogy csak a fülei akadályoznák meg benne, hogy körbeérjen a fején, és van ezernyi ötlete lenne rá, miként ugrasson a helyzettel, miszerint a segítségére szorulok. Pont én. Pont az ő segítségére. És ráadásul kérem. Vajon a kis úrihölgy, akit ma hozott, miként birkózik meg majd ezzel? És mielőtt rákérdezne, hogy miben is tudna ő, szegény, kőzeteken és hablatyoláson kívül semmihez sem értő, egyszerű kis tizedes segíteni egy mindenható kancellárnak, elébe megyek a kérdésnek, kíváncsian várva a reakciót egy pillanatra sem véve le róla a tekintetemet.
- Ha ez nem haladja meg a képességeit, akkor el kellene juttatnia egy üzenetet a Justice League-nek, hogy hozzák nyilvánosságra.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 5:55
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


-Az nem elég, hogy jó szívem van? *Kérdezek vissza, noha van más oka is annak, hogy önzetlen vagyok. Az igazságérzetem és az elveim, hogy ha már együtt vagyunk a slamasztikában, együtt és egyenlő arányban viseljük a terheit. Egy Kancellár is ugyanolyan ember mint egy szerelő, ugyanolyat szarik, és az apró társadalmunk gyorsabban fejlődne, ha egyesek nem a hatalommal lennének elfoglalva, hanem az emberek jólétével. Sajnos azonban nem tudom az összes Kancellárt egyszerre megváltoztatni, a métely már régen szétrágta a lelküket. Az ötletek felsorolásának kérésével Jenkins talán azt reméli, hogy előbújik belőlem a liftes Raven, de téved. Noha a fejemben formálódnak a felvetések, azokat nem a tőlem megszokott hevességgel és lelkesedéssel adom elő. Inkább mintha csak arról tárgyalnánk, hova tegyük a bútorokat ha át akarnánk rendezni a szobát. *
-A bőségnapon túl? Nos bővíthetnék a szórakozási lehetőségeket. Kezdetnek rendszeresíthetnék a filmvetítéseket és növelhetnék a megnézhető filmek választékát. Átszervezhetnék a munkabeosztásokat, több szabadnapot vezethetnének be és szükség lenne jutalomrendszerre is. Lazíthatnának a Dominium és a Perda közötti kommunikációs szabályokon és jól jönne egy úgynevezett üdülőtelep a bázison. Sokan örülnének annak a közemberek közül, hogy megnézhetik a bolygót, olyanok akiknek a munkájukból és a társadalmi hovatartozásukból kifolyólag erre nem nyílik lehetőségük. Planetológusként pedig azt mondom, hogy a bolygónak számos olyan területe van, amit a perdaiak nem preferálnak, de a mi technikánkkal élhetővé lehetne tenni, ergo elfogadni azokat a területeket, melyeket ajánlanak. Így növelhetnék a területeinket és a gazdaságunk is fejlődhetne. *Azt hiszem életemben nem mondtam még ilyen beszédet. Ráadásul ilyen szépen, veszett vigyorgás vagy habzó szájú harag nélkül. Persze ettől még nem születtek meg az illúzióim arra nézve, hogy mindez majd megvalósul. Jó érzés lenne ha megválthatnám a világot a tetteimmel, vagy akár csak a szavaimmal, de nem fog megtörténni. Talán valami előremozdulhat, de az sem az én egyedüli érdemem lesz, hanem sokaké, beleértve a Justice League-t is. Jenkins beleegyezésére bólintok csupán, kár ezt túlragozni, mindketten tudjuk, ha rábízzuk akkor nem lesz belőle semmi, legközelebb is nekem kell meghívatnom magam….s mindketten tudjuk, hogy meg is fog történni. Mint ahogy a mostani helyzet is fennáll, úgy legközelebb is rábólint majd, mert előnyt és lehetőséget remél valamihez…ahogyan most is. Jenkins sok mindent tervez meg előre, de gyanítom a legjobb ötletei improvizációk és ördöge van, hogy bejön neki. De…abban is igaza van, hogy ebben hasonlítunk egymásra. Elmosolyodom, megint, és nem palástolom mennyire élvezem ezt az egész…vadászatot. Már ezért megérte idejönni, vagy felhívni magamra a figyelmet, noha utóbbi merőben véletlen volt. *
-Az esetek többségében igen. *Nem fogom nyíltan bevallani, hogy minden megmozdulásomnak oka van. Ő már régóta ezt csinálja, én csak mostanában kezdtem, tekintve zsenge életkoromat. Nem kell, hogy minden tettem mögött terveket sejtsen…bár azt hiszem ezzel elkéstem. Azzal nem értek egyet, hogy a beszédkészség megléte elég ahhoz, hogy minden kellemetlenségem elmúljon, gyanítom van az a kínzás amit még nem próbált ki rajtam és eredményre vezetne, de nem adok neki ötleteket.*
-Nem sértődtem meg, igaza van. *Ezt is keveset hallhatja tőlem. Nekem viszont a májamat simogatja – vagy hogy is mondják ezt – azzal, hogy elmondja, a történésekkel szembeni tehetetlenség a kellemetlen számára. Pontosan tudom mire gondol. Én magam nem gyakorolhattam a hatalmat sosem, de át tudom érezni milyen lehet ha valahol falakba ütközik és némi elégtételt érzek emiatt, mert a Justice League ilyen falat jelent Jenkinsnek. Bólintok, megjegyzem…s ezzel kapcsolatban kifejtem a magam álláspontját, hiszen mindenképpen így érzek, ha nem én állnék mögötte, teljes szívemből pártolnám a mozgalmat, és most nem hiszem, hogy ennek következményei lennének. A megjegyzésére megengedek magamnak egy leheletfinom, nőies grimaszt.*
-Költői kérdés volt. *Az viszont már nem, hogy miért csalódott volna. Tényleg érdekel, és tényleg nem tudom a választ. Adok két tippet, de egyik sem az igazi, noha elismeri, hogy lehetne. Ő másra gondolt, és ez a más, már a jövőre vonatkozik. A felismerést hagyom kiülni az arcomra és a tekintetemben megcsillanni, ez még nem a vég, egy hölgy is meglepődhet.*
-Ó, valóban. Ha bevallom, le kellene tartóztatnia és akkor vége lenne a kellemes estének, és nem játszhatna velem kényére-kedvére. Megkönnyebbülés, hogy nem kellett elrontanom a játékát. *A mosolygás most sem marad el, és csak egy picit ironikus, a szavakat pedig úgy csavarom, hogy abból még véletlenül se lehessen kifacsarni az igazságot. Másrészt jelzi, hogy noha ő játékként gondol erre az egészre, tudom, hogy nem az. Ez az egész egymást kerülgetés pengeélen zajlik, persze számomra élesebb pengéket rendelt a sors és Jenkins, de az enyémek sem fakardok. Denisov helyzetének említése lobban bennem lángra, de ennek sem adom jelét, mindazonáltal el tudom képzelni mi mindent tehetett vele és ez nem hagy nyugodni, ám egy kis időre félre kell tennem. *
-Ha lesújtónak érzi, hagyja abba. Az önnel kötött barátság nem rosszabb, mert nem fáj másnak. *Csak nekem fog fájni, de elviselem, ha elérem vele a céljaimat. Denisov a barátom és azért rohadt szar érzés az eltűnése és a sejtés, hogy mi történt vele, mert amikor legutoljára beszélgettünk, tőlem kért segítséget. Nem felejtem el, de most jobbnak tűnik az, hogy hagyjam Jenkinsnek a terveit kiteljesíteni.*
-Nem szeretnék semmi jónak elrontója lenni, és őszintén mondhatom, hogy jól érzem magam a társaságában. * Ehhez hozzátartozik a kacér virágnyelv és a bizalmas közeledés is, amit a pezsgő kitöltése után eszközöl. Egyszerre számítok mindenre és semmire, nem találgatok magamban, így sem a csalódás, sem a magabiztos tudat nem lehet árulóm. A mondat bevezetője is elég sejtelmes, mintha titkot szeretne velem megosztani, de persze ilyet nem tenne sosem. Azért előrébb dőlök magam is, hogy fokozzam ennek a röpke illúziónak a meglétét. A szemeibe nézek, de látom a ravasz mosolyt is az arcán, de a hangja komoly színt ölt. Bármilyen meglepő, nem lepődöm meg a kérésén. A tényen, hogy a segítségemet kéri. Csak az időzítésen.*
-Óóó! *Csak idő kérdése volt, hogy valamilyen formában bevon a terveibe. Amikor először találkoztunk és Gardel rólam szóló jelentésére támaszkodva kérte rajtam számon az ott történteket, már számítottam arra, hogy egyszer ez megtörténik. Mindegy, hogy valóban segítségről van szó, vagy csupán egy jól kigondoltan felállított csapdáról, de várható volt, ahogy Gardel segítségkérése is. Az egészben az a legjobb, hogy nem nekem kellett mindezt kieszközölnöm, hanem ők mentek elébe. Pillanatok törtrésze alatt gondolom át mindezt, és folytatom.*
-Be kell vallanom, nem értettem mi tart ennyi ideig. És miben lehetnék a segítségére? *Ha vártam is rá, azt nem tudtam, hogy mindez miben fog konkretizálódni. A kérés elhangzásakor már azt is tudom, miért kérdezett rá a Justice League-re. Elmosolyodom és kényelmesen hátradőlve nézek továbbra is a szemeibe. Adjunk egy kis önelégültséget neki.*
-Most meglepett Kancellár úr! Mi dolga lehetne önnek a Justice League-el? Érdekes elgondolás, hogy pont az ellenség segíthetne. Egy illegális mozgalom. *Ez tényleg érdekel. Akkor is ha valóban segítene neki valamiben, mert gyanítom, hogy egy Kancellár szívja meg, és akkor is ha csupán egy a mozgalmat leleplezni kívánó csapda az egész. Mesteri. De én sem most jöttem le a falvédőről. Belekortyolok a pezsgőbe és megint mosolyra fakaszt a csiklandozás.* -Nos, nem lehetetlen. De csak az üzenet eljuttatása, arra már nem tudok garanciát vállalni, hogy az üzenetet nyilvánosságra is hozzák. Szabad tudnom miről van szó? Mit szeretne elérni azzal az üzenettel? *Nem félek a tudomására hozni azt, hogy meg tudom tenni. Bárkit megkérhetne, a polgárok nagy része képes lenne rá, de csak én vagyok az, aki bátran meg is tenné, és nem félne letagadni. Ő azt pontosan tudja. Én meg azt, hogy ez akár csapda is lehet. A játszma elkezdődött és most már olyan is van, hogy Jenkins és én. Csak ő azt nem tudja, hogy nekem pontosan ez volt a célom.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 6:44
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- De, elég. - Hagyom rá, mert végülis lehet igaz is. Lehet csak tényleg ennyire jószívű különösebb érdek nélkül. Az csak a ráadás, ha a nagyfokú igazságérzete mellé ezzel csak bosszanthat kancellárokat. Kicsit reméltem, hogy előbújik a liftbéli Moor tizedes a kérdésre, és bár hosszra elég hosszú választ kapok - még ha sejtem is, hogy ezt témánként fél órán át tudná mondani, ha kell, meg akkor is ha nem kell -, megmarad a visszafogott stílus. Ügyes. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, mikor megint a filmeket említi meg, és bár eszem pár falatot a sült madárból, míg ő mindezt elmondja, figyelek rá és megjegyzem a szavait éppúgy, mint mikor a családpolitikát kritizálta meg.
- Úgy is szereti a jelentéseket, foglalja akkor össze benne, hogy planetológusként mely területeket tudná ajánlani, amelyek a perdaiak számára érdektelenek, nekünk viszont alkalmasak lennének! - Egyedül erre az egy pontra reagálok szóban vagy bármilyen reakcióval, valóban érdekesnek találva a felvetést és magam is időszerűnek találva a terjeszkedést. És ne legyenek kétségei a tizedesnek, finom vacsora és bájcsevej ide vagy oda, de ezt parancsba kapta, várni fogom a jelentését. Legalább ő is örülhet, hogy talán valamit elő tudott mozdítani és ráadásul nem szabtam meg ezúttal, hogy milyen stílusban tálalja azt a jelentést. Bónuszként még fekvőtámaszoznia sem kell mellé! De annyira azért nem vagyok engedékeny pillanatomban, hogy megengedjem nyíltan a szurkolást a Justice League-nek, amit anélkül is tudtam, hogy mondta volna.
- Ó nem, úriember vagyok. Csak a vacsora végén tartóztattam volna le. - Viszonozom mosolyát némi gúnnyal annak ellenére, hogy simán elhihető, hogy komolyan mondtam ezeket a szavakat is. De végeredményben mindegy is, ilyen könnyen nem kapom el a tizedest, ő se engem, így ez hosszú játék lesz. Megtehetném, hogy olyan kínzás alá vetem, mint Denisov-ot, vagy emlékeztetem őt is rá, hogy egy kancellárnak mindig válaszolnia és engedelmeskednie kell és az igazat mondania, mint ahogy tettem ezt egy ujjtörés kíséretében a doktornő esetében. Megzsarolhatnám őt is a férjével, a barátaival, ismeretlen ártatlanokkal. De nem teszem, és még csak nem is értékeli, mennyire elnéző és úriember vagyok vele szemben, és nemcsak azért, mert szükségem lesz rá még.
- Reméljük, igaza lesz, tizedes. - Mondom arra, hogy nem fog másnak fájni, ha velem köt látszat-barátságot. A szavai elsőre felére meg nem is reagálok, mert csak lesújtóan hangzik, ahogy ő megfogalmazta, de én nem érzem annak, tehát nem is fogom abbahagyni, ebben biztos lehet. Szegény-szegény Denisov! Ezek után nagy fordulat arra terelnem a szót, hogy segítséget kérek a tizedestől, amit alapvetően miért is tenne meg nekem, aki így bánik a tizedes barátjával, és biztosan szívesen visszautasítaná, csak hogy keresztül húzhassa a terveimet, ugyanakkor nem is utasíthatja vissza, legalábbis nem olyan könnyen, mert mégiscsak egy kancellárral ül szemben, akinek a markában van Denisov és ki tudja, mikor hozakodik elő ezzel a ténnyel, mint a zsarolás alapjával. Lehet ezzel a tizedes is tisztában van, mert szavaival ellentétben nem tűnik túl meglepettnek és csak elmosolyodom a magabiztos válaszán, amikor azt mondja, hogy már számított rá.
- Néha az embernek rosszat kell cselekednie a jó ügyért. - Reagálom le ennyivel a szavait, ami elég röhejesen hangzik pont egy kancellár szájából és leginkább csapdának is, mert hát magam is mondtam, hogy a Justice League gyakorlatilag egyet jelent a lázadással, így információt juttatni neki számos pontjában kimeríti a törvények bűnrészességre és bűnpártolásra vonatkozó részeit. Én könnyen kockáztatok, de a tizedesnek ez annál nagyobb rizikó, még akkor is, ha ez nem csapda. Tudja, és el is ismeri, hogy meg tudja csinálni, ahogy én azt sejtettem, nem véletlenül őt bízom meg ezzel. És még mindig ott a gyanú, amire semmi bizonyítékom nincs, csak egy megérzés...
- Az eddigi tartalmakat elnézve szerintem nyilvánosságra fogják hozni. - Mondom magabiztosan, habár csak sejtelem, remény csupán. Nagyon ingoványos talajra épült ez a terv, hiszen még az sem biztos, hogy a tizedes eljuttatja-e az üzenetet. Vagyis pontosan a címzettnek juttatja-e el és nem pedig másnak, hogy nekem ásson vele csapdát. Hátradőlök én is és úgy kezdem el elmondani, miről is szól ez az egész.
- Egy hangfelvételről. Igazából annak számos részlete elegendő tartalmat biztosítana egy hónapra is a Justice League-nek hatalmi visszaélések témában, de egy érdekes most csak: McGrover kancellár meséli el benne, miként veszítette el korábbi három feleségét, milyen balesetek érték őket és megfenyegeti vele a leendő negyedik Mrs. McGrover-t. Természetesen végig úgy fogalmaz, hogy semmi fogást ne lehessen rajta találni, mintha ő ártatlan lenne ebben... Kivéve egy alkalmat, mikor elszólja magát. - Ravasz mosollyal mesélek és figyelem közben a tizedes reakcióját a hallottakra, vajon mennyire kelti fel az érdeklődését, hiszen a fogdából elküldött üzenete alapján ő sem rajong azért, hogy a barátnője lesz a Családügyi Hivatal fejének a felesége.
- Az üzenettel remélem sikerül megakadályozni McGrover házasságát. Nemcsak a hadnaggyal köttetendő házasságát, hanem hogy úgy általában ne vehessen el senki mást se most, se később. - A ravasz mosoly nem tűnt el az arcomról, de tekintetemben ott az elszánt, számító, jeges és kegyetlen pillantás.
- Nos, mit szól... barátom?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 8:45
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata


*El nem tudom mondani milyen nehéz volt a hosszú kampányszöveget elmondani úgy, hogy közben nem járkálok, mi több, alig mozdultam meg. Semmi túlzó gesztus, hadonászás…ez egész egyszerűen borzalmas….és valahol élvezem is a játékot….ez talán a kezdődő mazochizmus előszele. A monológból csupán egyetlen momentumot ragadott ki amire reagált, a tömörített lényeg az ocani területfoglalás és a jelentés írás. Ez annyira jellemző Jenkinsre. Inkább csak udvariasan bólintok, hogy jelezzem, vettem az adást…és a szépen csomagolt parancsot, és szavak helyett a húst ízlelgetem. Érdekes mennyire más és nem csak az íze, hanem a kantinban kapható zselé és fehérjedús izégolyókhoz képest, az állaga is. Lehet harapni, rágni, forgatni a szájban mielőtt a hosszú ízlelgetés befejeztével lenyeli az ember. Az egyik fele kicsit szárazabb…vagy inkább a másik szaftosabb, kinézetre is különböznek, ezért a tálra nézve beazonosítom a madár testrészeit. És akkor jön nekem a Justice League tagsággal, amit természetesen nem vallok be, még csak a közelében sem járok, de ebből is kikerekedi némi irónia. Szép is lett volna ha rábólintok, ő meg úgy tesz mintha mi sem történt volna, majd amikor távozni készülök az ajtóban vár már a fekete sereg. *
-Azt hiszem a combját fogom jobban kedvelni. Szaftosabb. *Megtörlöm az ajkaim zugát, s mikor elveszem a számtól a szalvétát, úgy mosolygok rá mintha tényleg a húsról lett volna szó eddig is, miközben mindketten tudjuk, hogy ignoráltam a szavait. A Denisovhoz kapcsolódókat azonban nem.*
-Ha rajtam múlik, akkor igazam lesz. *Oka van annak, hogy nem hagytam szó nélkül, és a mondat tartalmának is. Nem véletlen a megfogalmazás, és ha már igazságról beszélünk, ez is az. Ha Jenkinsre bízzuk az egészet, akkor ott mindenki szívni fog kivétel nélkül. Úgy gondolom Jenkins nem tervezte be a Denisov témát a segítségkérése elé, de kénytelen volt előhozakodnia vele. Már vártam….vagy számítottam arra, hogy valamilyen módon üzletelni akar majd velem, ahogy Gardel is. Ha a válasz ráérne később is és megbeszélném Bruce-szal, valószínűleg kiborulna és megpróbálna meggyőzni, hogy nemet mondjak, hogy ne keveredjek bele egy kancellár játékaiba, piszkos üzelmeibe…de már nyakig benne vagyok. Azt sem tudnám elmagyarázni neki, vagy legalábbis csak nagyon hosszan, hogy ez nekem miért jó. Bonyolult, szövevényes, nem látni a végét és nyúlik mint a napon felejtett gumi. Azzal azonban nem kockáztatok semmit, hogy „átadom” az üzenetet, ezzel pedig elkötelezem Jenkinst. Az egészben az a szép, hogy mindezt Jenkins kezdte, pedig valószínűleg kettőnk közül én tervezgetem már régebb óta, hogy „szövetséget” kötök vele. Felhívom a figyelmét arra, hogy a Justice League-el kezdeni kimeríti az árulás és lázadás fogalmát, de erre csak egy szemforgatásra érett mondatot nyújt.*
-Ez még az ön szájából is képzavar. *Főleg az, hogy ő jó ügyért cselekszik. Most már furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet az a jó ügy, amiért Jenkins ilyenekre képes, kezdve a velem való kapcsolattal, egészen egy a Kancellária ellen harcoló mozgalomig. Valójában nem mondok igent sem és nemet sem a sikeres végeredményre, nem magamtól teszem függővé, hanem ráfogom a Justice League-re. Jenkins azonban roppant magabiztos, még a szokásosnál is magabiztosabb. *
-Nos? *Kérdezek rá tömören és kíváncsi tekintettel nézek rá, várva a folytatást. Megkapom. Nos, ha nem is egy életre, de jó sokáig nyújt gondolkodni valót a számtalan lehetőségével, kiskapujával, kockázataival és Sam magánszférájának megsértésével, és akkor még a barátságunkról nem is beszéltem. Jóllehet remek alkalom lenne ez, hogy eltávolítsam McG-t Sam közeléből, de vajon az egész őt hogyan fogja érinteni? Mennyire hurcolják meg? Megéri a megpróbáltatásokért? Másrészt, ha ezek tudatában megtagadom az üzenet eljuttatását, félő, hogy Jenkins befejezi velem a közös kis diskurzusokat, pedig ezekre szükségem van. Vagy rosszabb is előfordulhat, de arra nem akarok gondolni. Az egész történetben az emeli meg a szemöldökömet, amit állítólag McG tett a feleségeivel, és el is mondta Sam-nek. Magamban pótolom a cirkalmas szitkok áradatát, néhány átkot a fekete özvegy kancellárra, mert jobb ha most nem szólalok meg. Aztán csak kibököm az engem érdeklő momentumra a kérdést.*
-Mivel szólta el magát? *Nem mondom, hogy igaza van és tényleg elég lenne több hétig is a figyelem központjában lenni mindezzel, az agyam zakatol a sok gondolattól, míg végül Jenkins bedobja a reményeit megfogalmazó szavakat. Felnézek rá, ravasz mosollyal az arcán figyel és megint olyanok a szemei mint annak idején az irodájában…egy kicsit talán hidegebb. „Barátom.” A szó visszhangzik a fejemben. Milyen különös ezt hallani úgy, hogy nincs mögötte igazság és valódi érzelem. Elmosolyodom. Érezhetően készülök valamire, de még mindig összeszorított fogakkal tartom meg a szerepem.*
-Miért szeretné megakadályozni McGrover kancellár Sam-el kötendő házasságát? Mármint azon túl, hogy ezzel kvázi likvidálja az egyik riválisát. Egyébként remek történet és biztosan felzúdulást keltene az egész Dominiumon. Sam tud arról, hogy ön mire készül? *Ez is fontos számomra, bár mindegy mit válaszol, úgy is megkérdezem Sam-et mielőtt bármit is lépnék. Ezzel viszont színt kell vallanom előtte. *









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 9:27
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


Meglepően jól viseli, hogy már megint jelentéseket írogathat nekem, de lehet csak a szerepéhez nem illene az ellenkezés, még ha érzésem szerint meg is tudná oldani. Sebaj, ha legalább ez a téma tényleg érdekli, nem lesz megerőltető a feladat sem, amit parancsba kapott. Az ignoráló szavak mosolyt csalnak az arcomra.
- Magam is így vélem. - Mondom a combra. Én viszont azt ignorálom, hogy ha rajta múlik, igaza lesz. Pedig ugyebár kettőn áll a vásár, de majd meglátjuk. Bölcsebb volt nem válaszolni erre, ha már elő akarok hozakodni egy kéréssel. Nem gondoltam, hogy szövetséget akarna a tizedes is. A titkaimat akarja, ez egyértelmű, de meggyőződésem, hogy neki erre az volna a legideálisabb megoldás, ha megkapná a kódjaimat és egyéb hozzáféréseimet és szabadon garázdálkodhatna itt, az irodámban, a laborokban és az Alvóknál, engem teljesen kihagyva az egészből. Na meg ezt a komolyabb témát jobb időben megbeszélni, mielőtt a pezsgő és buborékjai megteszik a hatásukat a tizedesnél. Ki tudja, hogy bírja az italt? Lehet csak a szája nagy és hamar kiüti az alkohol.
- Pedig olyan jól hangzott! - Jegyzem meg ironikusan a képzavarra, de ennyiben hagyom, hiszen nem lényeges most úgy sem, hogy magamat jó színben tüntessem fel és jó ügyért harcoló kancellárnak tűnjek. A hatalom sosem a jó ügyet szolgálta, amire egyébként hivatott lenne... vagy lehetne. A felvezetőm mindenesetre jól sikerült, ezt támasztja alá a tizedes sürgető egyszavas kérdése is, hogy bökjem már ki, miről van szó. Itt már tudom, hogy megfogtam, a kíváncsiságára alapoztam és tudom, hogy a téma is szívügye lesz annyira, mint az Imperium étkeztetési problémái, sőt még jobban is, hiszen nemcsak a barátnőjéről, hanem a barátnője életéről van szó. Figyelem a tizedest, hogyne figyelném, és elismerésre méltó, amilyen jól uralkodik a vonásain. Lehet sok részletet tud már a barátnőjétől, nem tudhatom, hogy mennyire mélyrehatóan mesélte el a történteket neki a hadnagy, egyáltalán mesélt-e róla vagy sem? Végülis még különböző hajón szolgálnak és ilyent nem biztos, hogy írásban kell egymásnak megüzenni. Talán nem tették meg, erre utal a finoman megemelkedő szemöldök és sejtem, hogy ez még ezer kérdést felvet majd a vacsoravendégemben, miközben továbbra sem szabadulhat a kételytől, hogy mi van, ha ez továbbra is csapda? Vagy segítség a hadnagynak és csapda a tizedesnek egyszerre?
- A mondat így hangzott el: "Nem szándékozlak megölni, ahogy az előző feleségeimet is." - Válaszolok a kérdésére, ami egy időre az egyetlen kérdése és így elmondom, hogy mit remélek ettől az üzenettől, aminél felpillant rám. Látom, hogy gondolkodik nagyon, de pont emiatt is fordultam hozzá. Mert ő képes gondolkodni.
- Hálából, amiért megmentett a legutóbbi ellenem való merénylet során. - Hazudom szemrebbenés nélkül, mert ez csak a másodlagos vagy sokadlagos ok.
- Sajnos ezzel a lépéssel nem likvidálom William-et. Legalábbis nem eléggé. Kézenfekvő problémamegoldás lenne megölni őt, de a hadnagy nem kívánja a halálát, így viszont sokkal nehezebb dolgom van, mert amíg William él, fenyegetést jelent. - Nem kerülgetek most semmit, elhallgatom ugyan, milyen egyezség köttetett köztem és a hadnagy között, mi minden történt még, ezekről szintén vagy tud a tizedes vagy nem, de én se bízhatok benne annyira, hogy kockára tegyem vele a hadnagy épségét, hiszen ő hivatalosan nem árulhatja el William-et. Egyéb okok mellett ezért sem nevezem nevén a hadnagyot, távolságot húzva magunk közé. Nem tudhatom, hogy vajon a tizedes nem űz-e kettős játékot, nem játssza-e meg a barátságot a nő felé - nem ő lenne az első a történelemben ezzel a lépéssel -, a kis csinoska fekete doboza nem rejt-e valami felvevőkészüléket. Kockáztattam, de túl sokat nem kockáztathatok.
- Ha Ön is hallaná William szavait, melyben nyíltan ecseteli hatalmi visszaéléseit kezdve azzal, miként szerezte meg a kancellári székét, folytatva a tetteivel, az emberi életekkel való játékaival... Nem fárasztom egy újabb képzavarral, hiszen az én kezemhez is tapad vér. Mindenki visszaél a hatalmával, inkább az a kérdés, ki éljen vele inkább vissza? Az, aki most kaparintotta meg, vagy az, aki örökölte és megtanulta hogyan éljen vele? Előbbi olyan, mint aki most kóstolt egy jóféle bort... vagy pezsgőt.. - Emelem meg a kezemben tartott poharat.
- ... utóbbi már ismeri az ízét és nem részegül meg tőle olyan könnyedén. William túl gyakran tesz olyan lépéseket, melynél semmibe veszi az emberi életet, csak mert az első választottja meddő volt, a második megcsalta, a harmadikkal meg jó ég tudja, mit tett, hogy az öngyilkosságban keresett kiutat. Egyikünk sem egy szent, ez nyilvánvaló, és nem azért, mert nem szeretnék dolgozni, de most azért ébresszek fel egy újabb gépészt, mert a hadnagyban is talál idővel valami kivetnivalót és a tartós megszabadulás híve William? Az ő módszereivel gyorsan kihal az emberiség, és a jó gépészekre szükségünk van. Ahogy az emberekre is, lehetőleg élve. - Talán még sosem szerettem volna ennyire látni a tizedes gondolatait, mint most. Biztosan nem túl elnézőek velem szemben, meg is értem, és biztosan nem is hagyja majd szó nélkül az egészet. Inkább az a kérdés, mit gondol valójában? Mennyire fejezik majd ki a szavai a valódi gondolatait, érzéseit.
- Nem, nem tud róla és ez maradjon is így. Mivel a felvételen hallható szavak elhangzásakor ő is jelen volt, valószínűleg kihallgatják majd, de nincs bizonyíték ellene. - És remélem a hadnagy emlékszik a szavaimra, hogy ha mégis szorul a hurok, kenjen mindent rám. Ezzel végülis legalább az igazat mondja majd.
- Vélhetően William továbbra is el akarná majd venni, ha tehetné, így a hadnagy esetében nem érvényes, amit Önnek mondtam a fogdában, hogy nincs szükségünk bizonyítékokra, hogy elítéljük. Valamint a felvételen maga William mondja, hogy tud a Panorámaétteremben vagy három-négy lehallgatókütyüről, és ezek csak azok, amelyekről tud. De azt is számításba kell venni, hogy lehet William elpusztítja, ami nem lehet az övé. Vannak aggályaim a saját tervemet illetően, és bár van egy valószínűsíthető elképzelésem, mi fog történni, ha a felvétel nyilvánosságra kerül, de sajnos sok a megjósolhatatlan tényező benne. - Hangom továbbra is komoly és tekintetem mit sem változott, ahogy közben a tizedes minden rezdülését próbálom kifigyelni, mindent, ami kicsit is árulkodhat a ki nem mondott véleményéről. A vacsorához nem nyúlok, egyedül a kezemben lévő pezsgőből iszom egy apró kortyot, hogy a sok beszéd után kicsit megnedvesítsem a számat, torkomat.
- Úgy tűnt, meglepte, amit William korábbi feleségeinek sorsáról mondtam. Ön miért nem akarja, hogy a hadnagy hozzámenjen feleségül?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 13:18
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata

*Kedélyesen eltársalgunk a húsról, miközben a nekünk nem tetsző részeket ignoráljuk. Kölcsönös, oda-vissza dobált labda. Nem gyakoroltam ezt az úrinős előadást, a viselkedésről és az etikettről van fogalmam, de azt, hogyan lehet csűrni-csavarni a szavakat szépen és illedelmesen, kihagyva a közönséges részeket…most kezdek belejönni. Jenkinsnek már van gyakorlata benne. Nem véletlen, hogy a kérése előtt a Justice League-el jött elő, kipuhatolva vajon mennyire vagyok kompetens a témában, bár gyanúja azt volt elég, de bizonyosságot is akart, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön az a felvétel, amit szerintem a fogát szívva ad ki a sajátjából.  Legyen bármilyen jó ügy érdekében…blablabla, Jenkins nem az önzetlen fajtából való, akkor sem ha rohadt jól hangzik. Hogy, milyen módon került hozzá, arról van fogalmam, a felvételt viszont nem hallottam és még csak a közelében sem voltam, hogy másolatot csináljak róla későbbi elemzés céljából. Hellyel-közzel tudom mi történt a Panorámaétteremben Sam és McG között, gyanítom vannak olyan részek, melyeket a barátnőm nem osztott meg velem, de nincs is ezzel semmi gond. Ha nem akarta, hát nem akarta, és ha úgy gondolja egyedül is megbirkózik velük, akkor nem fogom faggatni. Most viszont mindent tudni szeretnék arról a felvételről, már csak azért is, mert ha Jenkins ezt nyilvánosságra akarja hozatni, annak beláthatatlan következményei lehetnek. A kérdésem egyelőre csak arra szól, hogyan árulta el magát a kancellár.*
-Ó, még szerencse, hogy nem szándékozik. *Mit is fűzhetnék még ehhez hozzá? Kár, hogy most nem az ő hangján hallom, akkor megmondhatnám, hogy hihető-e vagy sem. Be kell érnem azzal amit Jenkins mesél erről az egészről. Persze az érdekel, hogy mindezt miért teszi. Noha benne van az, hogy ezzel levágja McG többfejű sárkányának az egyik fejét, vagy egyszerre legalább kettőt, erős a gyanúm, hogy másról is szó van. A szavai, a hanglejtése…ahogy önmagának is észrevehetetlenül kiemelt néhány részletet. Mert amikor a felvételről mesélt, azt mondta, „számos részlete” elegendő lenne, mégis úgy gondolja csak egyben talált fogást rajta, másrészt…következményként nem azt mondta, hogy így egy időre félre tudja állítani a kancellár társát, amíg összeszed róla más terhelő bizonyítékot, hanem „reméli”, hogy sikerül Sam házasságát megakadályozni…elsősorban, aztán jöhet a többi. Bár szép mentés volt az összes soron következő házasságot megemlíteni, nekem azért ez szemet szúrt. Vagy fület. *
-Valóban? Csak ennyi lenne? *Kérdezek újból ugyanarra, mert nem hiszem, hogy Jenkinsnek bármit is számítana az, hogy valaki megmentette az életét. Ő úgy hiszi, hogy ez mindenkinek kutyakötelessége és nem szokott hálálkodni. Bár szemrebbenés nélkül állította, én tudom csak igazán, hogy ez nem mérvadó. Ezért hát figyelem a szemeit, az arcát a válaszadáskor. Az is elég ha meglepődik azon, hogy visszakérdeztem és nem hittem neki első szóra. Hmmm…vagy talán ez nem is meglepő tőlem. S ott van még az is, hogy…*
-A hadnagy nem kívánja a halálát? Miközben kézenfekvő lenne megölni ön szerint? Callum Jenkins dominiumi Kancellár miért tesz meg ennyi mindent egy hadnagyért, amikor bárkit, bármikor eltaposna? *Nem akarom arra buzdítani, hogy megölje McG-t, én nem az az ember vagyok, és Sam-nek sem akarok rosszat, de ez az egész történet, főleg annak ismeretében, hogy Sam oda meg vissza van ezért a pasiért – kész rejtély számomra, hacsak nem a szemei miatt – nem egészen kerek, és ha nem egészen kerek, akkor nekem tudnom kell, hogy hol nem görbül. A kíváncsiságomat mégis mosolyogva közvetítem, mintha a perdai időjárásról kérdezném. Érdekes irányt vet a beszélgetésünk, mert be kell vallanom, erre a témára nem számítottam, pláne ebben a csomagolásban. De kapok még ennél is érdekesebbet, egy kvázi védőbeszédet amiben a saját tetteit kisebbíti, végül csak kibújik belőle a kancellár. Sajnálkozó arcot vágok, ha lehet mondani szép vonásokkal teszem mindezt, nem grimaszolva, bár úgy hatásosabb lenne.*
-Nagyon sajnálom, hogy ilyen gondjai vannak. Pótolni egy gépészt, vigyázni az emberiségre…borzasztó. Tudja én annak a híve vagyok, hogy legyen akár szerzett, legyen örökölt a hatalom, ne éljen vele vissza senki. Becsülje meg. Akár jót is tehetne, sok jót, sokszor…de persze ön szerint ebben nincsen ráció. McGrover kancellár pedig akár le is tagadhatja az egészet, mondván, csak jólesett neki nagyokat mondani. Ezzel csak lelassítja. *Belekortyolok a pezsgőbe, ismét csak elkacarászom magamban a csiklandozós buborékokon, a pohár pereme felett viszont Jenkinst figyelem, mit szól mindehhez. Nem tudom mennyire gondolta ezt át, a hatást, a következményeket, hogy kiterjedt-e a figyelme Sam-re is…aki _természetesen_ nem tud az egész tervről. Előre. Mert utólag azért mindent meg fog tudni, és összerakja a képet….akkor pedig nem csak a kihallgatástól törik össze, hanem attól is, hogy Jenkins elárulta. Vagy, hogy ilyen módon. Sehogy sem jó ez így. Kancellár „barátom” azonban tovább üti azt a bizonyos vasat, nagyon ki akarja ütni McG-t, nagyon meg akar győzni. Egyvalami azonban meglep. A sok lehallgató szerte és széjjel. Hány helyen lehet még? S ha nem én voltam, mert arról tudnék, másrészt én ilyet eddig nem tettem, akkor ki az aki ennyire szorgalmas? Felemelt mutatóujjal kérek szót. *
-Szavát ne feledje Jenkins kancellár, de kérdezhetnék valamit? Az a sok lehallgató készülék….mégis hány helyen van ilyen a Dominiumon? Az ön keze van benne? *Nem mintha a sok hátráltató és ismeretlen tényező nem érdekelne, de ha már itt vagyok, megkérdezem. Közben azon gondolkodom, hogy Jenkins terve hány oldalon borulhat, mert ahogy ő is mondta, ingatag lábakon áll, mégis megkockáztatja. Miért most? Miért ezzel? Hova rohan annyira? Jó persze nekünk, Sam-nek és nekem akkor jó, ha még a házasságkötés előtt félreteszik McG-t, de Jenkinsnek miért számít ez annyira? *
-Meglepett igen. Az, hogy tudott róla. Miért nem akarom, hogy hozzá menjen? Mert a barátnőm, és számomra fontos, hogy boldog legyen. Sam azonban nem…szereti őt. *Majdnem elszóltam magam, noha a szavak ugyanazok maradtak, a sorrendet felcseréltem, mert az nem mindegy. Ha azt mondom, amit majdnem mondtam, „Sam nem őt szereti” Jenkins minden bizonnyal rákérdez, hogy akkor kit? *
-Ha a felvétel nyilvánosságra kerül, hogyan szándékozik megvédeni Sam-et? *Nagyon szeretnék felállni, akkor jobban megy a gondolkodás, de ha nekiállok járkálni, akkor jön a többi is. Vagy képes vagyok visszafogni magam, miközben gondolkodom Jenkins tervén? Egyelőre maradok. Halljuk mit mond a kancellár úr.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 13:38
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- Meg mert jó a szívem? - Inkább kérdés, mint kijelentés a válaszom a tizedes visszakérdezésére, hogy valóban csak hálából segítek? De míg az ő esetében a jószívűség hihető válasz volt, esetemben inkább nevetésre adna okot, kicsit talán sikerült is gúnyosan kiejtenem a szavakat hozzá. Talán ezért sem hiszi el és kérdez rá újra a segítségem miértjére csak kicsit máshonnan megközelítve.
- Egész pontosan milyen választ szeretne hallani tőlem? Van olyan, amit ha mondok, el is hinne? Önnek elegendő lenne annyit tudni, hogy segíteni akarok a hadnagynak és nem kívánok neki rosszat. A miértek nem lényegesek. - Mosolyogva kérdezte, de én mosoly nélkül válaszolok. Nem tudom, mennyit tudhat a tizedes, elmondta-e az alkunkat és szövetségünket a hadnagy neki, elmondta-e, hogy felbontottam mindezt a legutóbbi alkalommal. Gondolom a pofont szívesen elmesélte vagy elmesélte volna, csak akkor sok minden mást is el kellett volna mondani: alkut, lehallgatást, cserben hagyást, vitát, vonzalmat, visszautasítást. Vagy lehet mindezt tudja a tizedes és azért kérdezgeti a miértet, mert ő sem érti, miért is segítek ezek után. Sajnálkozó arcán viszont elmosolyodom, leginkább azért, mert tudom, hogy ez mennyire egy visszafogott reakció lehet most.
- Jót is tehetnék? Ha eltekintünk attól, hogy egy a hat ellenében aligha tehetne bármi ilyesmit, nos, valóban, nincs benne ráció. - Nem akarok a fontosabb témától eltérni, hogy rákérdezzek, ugyan mi szörnyűségeket műveltem, mármint azon túl, hogy őt elküldtem egy kis kiképzésre, Denisov-ot meg valami komolyabbra és ott a Halálcsók, amit ha hiszi, ha nem, de racionálisan meg tudok indokolni, akárcsak a genetikai kísérleteket, amelyekről nem is tudhat a tizedes. De felesleges lenne egy ilyen vitába belemenni, legalábbis most, mert nem ez a lényeg. Később is felesleges lesz, de biztos vagyok benne, hogy egyszer még ezt megtárgyaljuk és ugyanúgy nem fogjuk egymást meggyőzni.
- Letagadhatja, igen. Mondhatja, hogy a felvételt hamisított, ez is lehet. De lelassítja. A Valkűr két hét múlva dokkolni fog, és jelen helyzetben az idő a legnagyobb ellenségünk. Ha az újabb indulásig el tudjuk húzni az időt, akkor hiába lesz papíron a hadnagy William felesége, ha a gyakorlatban elég nagy távolság választja el őket. Ha egyáltalán a felesége lesz papíron addig. Mi mindenesetre nyerhetünk heteket vagy hónapokat, hogy kitaláljunk valamit, úgyhogy ha van jó ötlete, kérem, ne tartsa magában, hátha tudok benne segíteni! - Újból elismerem, hogy a terv nem tökéletes és nem hoz valószínűleg végleges megoldást, még ha azt is remélem tőle. Remélem, mint ahogy mást is reméltem és remélek még mindig a saját feleségem kapcsán, de a tervek nem mindig szeretnek hallgatni ezekre a reményekre. Arra meg még én sem számítok, hogy a Valkűr nemsokára bekövetkező dokkolásakor pont William lép majd olyant, ami elég nagy kalamajkát fog okozni és ebben kihasználhatok egy lehetőséget. Ha a remény és a terv ott tud találkozni. Hogy addigra vagy azután vagy egyáltalán valaha is nyilvánosságra kerül a felvétel, azt nem tudom megmondani, mint ahogy még azt sem tudni, hogy az Imperium-ra kerül áthelyezésre a nő. A közbekérdezésre mindenesetre érdeklődve fordulok a tizedes felé és elmosolyodom a kérdés hallatán.
- Ez most nem is tudom, hogy bók lenne vagy sértés? Ritkán dolgozom lehallgatókészülékkel, jobb módszereim vannak annál, de biztos nem ott helyezném el, ahol a legtöbb megtalálható. Leginkább az előkelőbb helyeken vannak, amelyeket mi kancellárok látogatunk rangosabb tisztekkel. - És ezt most vagy elhiszi, vagy nem, de az is világos, hogy én biztosra megyek, ezért is szokott rajtam lenni a karóra, aminek csak másodlagos és harmadlagos funkciója az idő mutatása és kommunikátorként való használata. Na meg azért is, hogy a kameraképekről eltűnhessek egy időre.
- Értem. - Ennyiben hagyom, hogy Moor tizedes miért nem akarja, hogy a hadnagy hozzámenjen a kancellártársamhoz. Hihető érv és még úgy is nehéz kikezdeni, hogy ha emlékeztetem, rendszerünk nem éppen romantikus alapokon áll és szerelemből házasodni kevés kivételnek adatik meg. Sors fintora, hogy ennél az asztalnál pont két ilyen személy is ül, akiknek elvileg ez mégis sikerült.
- Akkor jobb, ha talál valakit, akit igen, már ha ki lehetne gyorsan házasítani őt máshova. - Ingatom a fejemet, mert a CsH rendszerét feltörni azért nem volna egy egyszerű ujjgyakorlat.
- Ha kivizsgálásra kerül az ügy, akkor én is részt veszek majd benne, mint bizottsági tag vagy megnyerem magamnak azt, aki benne lesz. Ezért sem hozhatom én nyilvánosságra a felvételt. - Magyarázom neki, hogy miként szándékozom megvédeni majd a barátnőjét. Azt meg nem említem, hogy a hadnagynak mondtam, kenjen mindent rám, ha túlságosan szorulna a hurok a nyaka körül. Mondjuk kétségeim vannak, hogy megtenné-e.
- Habár azt mondtam, hogy William elpusztíthatja azt, ami nem lehet az övé, erre azért mégis kevés esélyt látok, mert a felvétel nyilvánosságra kerülését követően nem hiszem, hogy megkockáztat egy "balesetet". - Emelem a poharat a számhoz, de végül nem kortyolok a pezsgőbe, mert eszembe jut valami, egy csapda William számára, amit lehet nem kellene hangosan kimondani, ugyanakkor kíváncsi vagyok a tizedes véleményére is. Miután túljutott az első aggodalom-hullámán, amit szavaim okozhatnak.
- De vajon mi megkockáztassunk-e egy ál-merényletet a hadnagy ellen, amit William-re kenhetünk? - Villan a szemem ravasz csillogással a tizedesre, még mindig számnál tartva a pohár száját, de továbbra sem kortyoltam bele.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 5 Aug. 2019 - 22:18
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata

*Azt hiszem, most már teljességgel el lehetne különíteni bennem a liftes Ravent a vacsistól. Magamban szemet forgatok Jenkins válaszára, míg a valóságban csupán az egyik szemöldökömet emelem meg, azt is csak annyira, hogy még érzékelhető legyen. Bahhh! Mert jó a szíve…maximum annyira, hogy még nem állt meg. Nem is állom meg szó nélkül, mert egész egyszerűen hihetetlen az az indok amivel ő akar engem etetni. Elég nekem a sült, szaftos hús is, a szavai csak megfeküdnék a gyomromat. S még mindig nem kapok választ, ezt mondjuk megszoktam már, elégszer szédített a liftben.*
-Kíváncsi lennék a miértekre is, mert ön semmit nem tesz csak úgy, és igen, van olyan válasz amit elhinnék önnek. *Sok minden van amit tudok, és ugyanannyi amit nem, azt is szeretném tudni, hogy Jenkins mit tud arról, hogy én mit tudok. Amiről nem beszél, arról feltételezi, hogy nem tudom és nem szándékozik megosztani velem. Egy kicsit el is térünk a tárgytól, picit kibújik belőlem az igazi énem, és próbálom meggyőzni őt a magam igazáról, arról, hogy akinek akkor hatalma van, mint neki, akár jóra is használhatná, és nem fogadom el azt, hogy egyedül van kilenc ellen. *
-Ön olyan jól tud érvelni, ki kellene használnia ezt a képességét a Dominium kancelláriaülésein. De nem most fogom meggyőzni erről. *Hagyom a témát, mert jelenleg sokkal fontosabb dolgunk is van, noha nem készültem arra, hogy egy egész hadi stratégiát kell kielemezni és megtervezni McGrover kancellár ellen. Az majd egy másik vacsora témája lesz, és akkor kötetlenebb is lesz a társalgás, tekintve, hogy nem szándékozom még egyszer úrinőt játszani. Élvezem, de fárasztó, és a fejemben rengeteg gondolat megmarad. Jenkins azonban nagyon elemében van, le sem tudná tagadni, mennyire próbál megoldást találni. *
-Ha ön nem tud ennél jobbat ellene, miért gondolja, hogy én tudok? Olyan távol vagyok a dominiumi kancelláriától, mint ide a földi naprendszer. A kancellária tagjai áskálódnak egymás ellen, de ha baj van, vajon mennyire állnak ki a másikért? Mi az, ami miatt mindannyian megfosztanának egy kancellárt a tisztségétől? *A terve még mindig ingatag lábakon áll, de úgy gondolom be lehet biztosítani azokat a lábakat. Sajnos nagyon kétfelé kell gondolkodnunk, mert Sam a gyenge pontja az egésznek, nem mindegy hogyan esünk neki McGrovernek, mert ő láthatja nagyobb kárát, azt meg a jelek szerint egyikünk sem akarja. Nekem van rá indokom, Jenkins meg gyártott magának ki tudja milyet. Teszek megint egy pici kitérőt, már csak azért is, hogy ebből a vacsorából nekem is származzon hasznom azon kívül, hogy imádnivaló a hús és a zöldség. Utóbbiból veszek is magamhoz egy falatot, miután rákérdeztem a lehallgatókra. A korábbi gyanúm beigazolódni látszik a válaszából, de nem adom jelét, hogy bármilyen hatással lenne rám. Persze még mindig ott a kérdés megválaszolatlanul, hogy akkor ki a francnak származott volna előnye abból, amit a Panorámaétteremben hallgathat ki? *
-Mindenképpen bók. *Nehogy már nyíltan kijelentsem, hogy szándékosan megsértem, bár azt hiszem leperegne róla. Sam-ről beszélve aztán majdnem elszólom magam, de időben váltom meg a sorrendet. Az nem különösebben érdekel, hogy a mi világunkban ez nem lehet nyomós érv, Jenkins pontosan tudja az ezen törvényekről alkotott véleményemet, és azt is, hogy előbb vagy utóbb szembe megyek velük. *
-Miért nem veszi el ön? Ha már úgyis annyira akar neki segíteni? Ezzel még egy fejet levághatna McGrover sárkányának nyakairól. *Úgy kérdezem mint aki nem tud semmiről, ártatlanul belegyalogolva mindennek a közepébe. Mi sem lenne egyszerűbb, és egy másik tanácsos igen gyorsan nyélbe üthetné a házasságot, Sam pedig örömmel írná alá az erről szóló szerződést, vagy mi a rossebet. Ezzel is megvédhetné Sam-et, de sokkal jobb ha több lábon áll az ember, ezért és még számos ok miatt is érdekel, ő hogyan gondolta megvédeni őt. Ha már úgy is arról híres, hogy mindent előre megtervez. *
-Jogos, de nem elég. Önnek ugye sokfelé vannak emberei, olyanok akikről kevesen vagy senki nem tud. Gondolja, hogy McGrover kancellárnak nincsenek? Ő is beültethet valakit a vizsgálóbizottságba, akiről senki nem fogja tudni, hogy neki dolgozik. Patthelyzet. *Nem szándékozom minden ötletét, felvetését, tervét megvétózni, nem azért kötök bele mindenbe, hanem mert gyakorlatiasabb vagyok és ha hibát látok, akkor ott van is. Minden ilyet ki kell küszöbölni. Főleg azért, amit ezek után mond kancellártársa „jó szokásáról” . Nem kapkodom a levegőt, nem hüledezem, megint csak gondolkodom.*
-Azt valószínűleg nem kockáztatna meg, de azt igen, hogy valakivel elraboltassa Sam-et és fogva tartassa valahol, amíg minden ellene felhozott vádat meg nem semmisít. Mert ugye eddig csak lelassítottuk. [/color][/i]*McGrover kancellár foggal-körömmel harcol azért, amit meg akar szerezni magának, mindenkin átgázol…pont Jenkinsnek kell ezt magyaráznom? Az újabb ötlete elgondolkodtató.*
-Ki fog hűlni a hal. *Finom mosollyal hárítom a szemeiben felvillanó ravasz csillogást amivel megdobál. Bár még van hús a tányéromon, nem hagynám veszni a halat sem, mert az a megérzésem, ha nagyon belemerülünk Sam megmentésébe és McGrover elásásába, sosem eszem halat. Megemelem a poharam és belekortyolok, hogy leöblítsem a zöldséget. Időhúzás vagy sem, nem szeretném elhamarkodni a választ. *
-Gondolja, hogy ennyi elegendő lenne a kancellár végleges elmozdításához? Erre van tökéletes terve? Nekem lenne pár ötletem, de mindegyik azzal jár, hogy Sam végül nem marad a Dominiumon, vagy az élők sorában. * Utóbbi kijelentésemhez mellékelnem kell egy komoly tekintetet, amiből talán megérti, korántsem úgy értettem, hogy tényleg megöljük Sam-et, hanem csak úgy teszünk mintha. Ám van egy ki szépséghibája az egésznek.*
-De mivel ön nem szeretne egy újabb gépészt felébreszteni…ezt is dobhatjuk a szemétre.









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Hétf. 12 Aug. 2019 - 21:54
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


Bevallom, élvezem az olyanok mondatok dobálását, mint az állítólagos jó szívem, mert tudom, hogy ez egy kicsit legalább megdolgoztatja a kedves vacsorapartneremet az álcájában, hogy ne reagáljon őszintén. Mármint úgy, ahogy normál körülmények között tenné, de azt is be kell vallanom, hogy le a kalappal előtte, hogy visszafogott véleménynyilvánításai is kellően kifejezőek. Vagy csak azért, mert sejteni vélem, mi lenne az eredeti? Azt azért mégse merném állítani, hogy ismerem a tizedest már, ahogy ő se engem.
- A hadnagy segített nekem valamiben, cserébe én is segítek neki valamiben. Bár ő úgy tudja, nem teszem. - Nem fejtem ki jobban, miről is szólt a segítség, de ezzel legalább kapott is választ a miértre a tizedes, meg nem is. És gyanítom, hogy sokkal jobban fogja utóbbinak érezni, mert a tizedes mohó és mindent tudni akar. Akarna.
- Ki is szoktam használni, de nem most fogom meggyőzni erről. - Felelem somolyogva szinte ugyanazokat a szavakat használva, amiket ő is mondott, majd eszek egy újabb falatot ebből a sült gyászmadárból. Tudom, hogy ez a téma egyszer még vissza fog térni, de szerencsére a vendégem is úgy véli, hogy nem most van az az egyszer.
- Pont azért gondoltam, hogy Ön tudhat jobbat, mert távol van a kancellári rendszertől. Néha el kell távolodni valamitől, hogy jobban láthassuk. Ami a másik kérdését illeti... - Eszem még egy falatot, hogy végiggondoljam a választ. Nemcsak azt, hogy mit feleljek, hanem hogy mennyit szabad mondanom.
- William hivatalából való eltávolítása hab lenne a tortán, de elsődleges cél most csak a házassága meghiúsítása lenne. Az, hogy mennyire állunk ki egymásért, az a baj mértékén múlik. Ha veszélyezteti a mi székünket is, akkor logikusan inkább egyet áldozunk be, minthogy mind bukjunk vagy az egész rendszer bukjon. - Valószínűleg ezzel sok újat, meglepőt nem mondhattam, de ez az, amit biztonsággal mondhatok. Mert az egy dolog, hogy épp szövetkezni készülök a tizedessel egy kancellártársam ellen, de ettől még nem bízom benne. Elvégre volt a pda-ján felvétel rólam is, amint épp kifizettem egy titkos munkát, amit akár fel is használhatna ellenem, ha többet tudna. De nem tud. Ebben biztos vagyok, különben most egészen másképp zajlana ez a beszélgetés és a témája is más lenne.
A bók említésére aprót biccentek, mint valami köszönetféle főhajtás lenne, bár nem valószínű, hogy valóban köszönöm, mint ahogy nem valószínű, hogy tényleg bók is volt. Az újabb kérdésre viszont kicsit felvonom a szemöldökeim meglepetten és értetlenül. Nem az lep meg, hogy ez a lehetőség fel sem merült bennem - azt a benyomást is keltem, hogy erre az eshetőségre én már korábban gondoltam -, hanem az lep meg, hogy ezt a tizedes komolyan megkérdezte.
- Miért, talán hagyná, hogy hozzám jöjjön a hadnagy? Ha nem akar ellentmondani a korábbi szavainak, akkor ezek szerint szeret engem? - Szembesítem őt alig két-három perce elhangzott szavaival, de mielőtt érdemben reagálhatna, legalábbis erre az utolsó kérdésre, inkább folytatom. És se tekintettel, se hangsúllyal, se apró mimikával nem mutatok ki semmilyen érzelmet aziránt, hogy mi van, ha tényleg szeret a hadnagy? Vagyis mi van, ha tényleg elhiszi, hogy szeret és nem csak vonzódik?
- Az én házassági kérvényem nem írja felül William-ét, csak bekerül a sorba utána, hogy ha ő visszalépne, akkor az enyém következne. Jóváhagyatni, előbbre hozni a sorban... ehhez William jóváhagyása kell, tehát nem nyert. Ha feltételezünk egy ügyes hackert, aki feltöri a Családügyi Hivatal rendszerét és nyélbe üti a házasságot, még ha úgy is fog látszódni, hogy William jóváhagyásával történt... A hadnagynak élete végéig, bármeddig is tartson ez, két-három testőrrel a nyomában kellene menni gyakorlatilag még a mosdóba is. És a robbantásokkal vagy lezuhanó liftekkel szemben ez sem segít, a néhai Mrs. McGroverekből kettő így halálozott el. Ön bizonyosan jobban ismeri őt nálam, de szerintem egy ilyen élet nem tenné őt boldoggá... És én sem tudnám. - Teszem hozzá a végén némileg csendesebben. Ha megoldható, ez lenne egy vészterv, az utolsó utáni lehetőség, de pont azért, mert nem akarok rosszat a hadnagynak, remélem, hogy erre nem kerül sor. Mindkettőnkért.
- Akkor csak annyi a dolgom, hogy többeket győzzek meg a vizsgálóbizottságban. Mint mondta, jól tudok érvelni. - És remekül meg tudom támasztani az érveimet a rettegett Halálcsókkal, hogy ha szükséges. De persze értem az aggályait a tervet illetően, és igaza van, van esély a patthelyzetre, vagy arra, hogy a hadnagy jöjjön ki ebből rosszul. Nem is zavar most, hogy minden szavamba beleköt - lehet ezt nála lassan úgy is megszokom -, hiszen én vontam bele őt ebbe az egészbe és vállaltam, hogy ezzel az ördög ügyvédje lesz. Az elrablás hallatán csak nemlegesen ingatom kicsit a fejemet.
- Az elrablás nem lenne jó ötlet William részéről. Ha a felvétellel mást nem is tudunk elérni, azt mindenképpen, hogy a hadnagy jobban a figyelem központjába kerül, mint bármely más nő a megmaradt emberiségből. Ha elrabolják, ha csak egy kék-zöld folt jelenik meg rajta, ha bármi baja esik, mindenki William-re fog először mutogatni, még tökéletes alibi esetén is. - És pont erről jut eszembe az, hogy mi lenne, ha mi állítanánk csapdát kancellártársamnak kihasználva pont ezt, hogy mindenki őt gyanúsítaná. Néhány jól elhelyezett bizonyíték és talán meg is oldódna vele a probléma. Kíváncsian várom hát rá a tizedes válaszát, aki kitér előle. Vagy mert nem ért egyet, vagy mert nincs gusztusa az ilyenhez vagy mert gondolkodik még rajta. Egyelőre ennyiben hagyom, mert ha gondolkodik rajta, úgy is kiböki majd a véleményét, ha nem ért egyet, nos, azt is valami módon tudtomra adja majd. Az a jó a tizedesben, hogy nem kell nógatni azért, hogy elmondja, ha valami nincs ínyére.
- Kér egy másik tányért vagy szedjem erre? - Érdeklődöm, miután végül nem kortyoltam a pezsgőből, hanem visszatettem az asztalra és rendes házigazdaként fel is állok, hogy szedhessek a tizedesnek a halból és annak köretéből a meglévő tányérra vagy egy újra. Szép elegánsan tálalva, ahogy legutóbb is.
- A végleges elmozdítás szerintem még várat magára... kell hozzá néhány hatalmi túlkapás még. - Most is van valami ravasz a mosolyomban, ahogy visszaülök, miután szedtem magamnak is a halból egy keveset. De ha jobban megnézi a tizedes, láthatja, hogy nem is mosolygok, inkább a szavaim csengésében bújt meg a mosoly és a ravasz ígéret. William bukása mint kancellár még nem most jött el, de azon leszek, hogy mikor ez bekövetkezik, nagyot szóljon és nagy legyen a bukás.
- Azért csak fejtse ki a terveit, hátha azokban van a megoldás... de! Csak azután, hogy elmondta, hogy ízlik a hal és ez a jobb vagy a gyászmadarunk? - Mosolyodom el derűsen, mert nem feledtem, hogy azért is volt e vacsora, hogy önző és önös érdekeink, terveink megvalósításán túl a tizedes szívesen kóstolt volna rendes ételeket és ha már végre ehet igazi halat, akkor hadd szenteljünk egy percet és pár szót ennek az élvezetének. Mintha beszédtémánk könnyed lenne és nem életről s halálról, házasságról és árulásról lenne szó.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Flotta

Callum Jenkins lakosztálya Coex32xwwk

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Imperium, olykor Perda

Beosztásom :
Tizedes - Planetológus - Vezetői engedély minden szárazföldi gépjárműre kiadva.

Reagok száma :
425

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Callum Jenkins lakosztálya Crs6nrywap

Fegyverem
Callum Jenkins lakosztálya KjdARSD


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Szomb. 17 Aug. 2019 - 15:38
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Mr. Kancellária

& Mrs. Moor

Vacsoracsata




*Jenkins válasza olyan mint a „nesze semmi fogd meg jól”. Ugyan megindokolja miért segít Sam-nek, de azt is közli, hogy minderről a Gépek Anyja nem tud, és persze a korábbi segítségről sem beszél. Vannak tippjeim mire gondolt, Sam élete jobbára abból áll, hogy szét- meg összerakja a gépeket és Jenkinsnek segít. Közöttük meg együtt iszogatunk és én agylobot kapok attól, ahogy mindenki őt rángatja. Mintha más nem is lenne a Dominiumon vagy a nagy hajón akit lehetne. Ha valami nagy szar történik, az tuti, hogy Sam a közepében van mint áldozat…és még én vagyok a bajmágnes. Igazán megérdemelne egy rózsaszín, habos, boldog életet egy olyan pasi mellett aki oda meg vissza van érte. Jenkinst közben megajándékozom egy olyan mosollyal, ami körülbelül azt jelenti: „Nem eléggé.” Kölcsönösen lemondunk egymás meggyőzéséről azzal a tudattal, hogy még visszatérünk a témához. Az hiszem, nagyon sok vacsora kell még ahhoz, hogy mi ketten egy állásponthoz érjünk. A valódi, hamisítatlan Raven énem picit elkalandozik egy másik vacsorán, amire én hívnám meg Jenkinst, az Imperiumra, a kabinomba, menza menüre. Félre dobom a kárörvendő kacajt és a jelenre koncentrálok. *
-Ahhoz, hogy el tudjak távolodni, a közelébe kell mennem. *Mosolygós válasz amíg megbirkózik egy falattal.* -Vesszen a gyengéje. El sem tudom képzelni milyen kedélyes hangulatú lehet egy kancellári vacsora. *Némi irónia, nekem már csak ez jutott a mai estére a maró gúny helyett. Sokkal okosabb nem lettem. Sajnos sok „ha” van a történetünkben. Ha több időm lenne, befejezhetném azt amiben már nyakig benne vagyok, de mindenki nekilátott másnak vermet ásni, én meg kerülgethetem a lyukakat. Ha többet tudnék McG-ről, többet is árthatnék, de én nem vagyok olyan lázadó, mint akikkel a Perdán találkoztam, úgy gondolom eredményesebb a háttérből, lesből támadni és megéri a sok belefektetett munka…amihez megint csak idő kellene. Egy rendszert nem lehet megbuktatni úgy, hogy megdobáljuk kövekkel, alájuk kell robbantani…de míg az ember lánya odaviszi a cuccost és vár a kedvező alkalomra….addig marad a csendes lázadás, esetemben a hangos odamondás. *
-Ön a kisebbik rossz. *A majdnem elszólásom után már jobban figyelek, és nem sétálok bele a csapdába, kész válasszal reagálnék a második kérdésre, de nincs időm csak egy levegővételre. Piszok Jenkins kihasználja a helyzetet, hogy a mostani szerepem szerint nem vágok a szavába, pedig szívesen beléfojtanám a szót. Helyette gondolkodni valót kapok, és lehetőséget egy újabb falat szaftos húshoz. Apró betekintést a rendszerbe, aminek a feltörésére készülök és Jenkins feltételezését magamra veszem, ám Sam testi épségének kedvéért erről is le kell mondanom. Csak a megemlített halálnemek keltik fel a figyelmemet.*
-Nahát! McGrover kancellár igen kreatív. ~Hogy rohadna meg ős is.~ Nos, ha boldoggá nem is tudná tenni, legalább nem akarná megölni. *Ebben legalább biztos vagyok. Beindul az ötletelés, ami azt jelenti, hogy egymásra dobáljuk az érveket és ellenérveket. Valami jó csak kikerekedik belőlük, remélem én, de aztán ami végül tényleg alakul, az nem nagyon tetszik, mivel számos buktatója van. Másrészt Sam bele sem menne, pedig a tervhez ő is kellene. Vagy mondjuk nem, akkor hihetőbb lenne. Basszus! Hogyan öljük meg a legjobb barátnőnket úgy, hogy életben maradjon? Időt húzok. Nem csak azért, mert az egész nincs ínyemre, hanem mert erre a kérdésre nem lehet azonnal rávágni a választ, másrészt még nem ettem sem forrón, sem hidegen halat, de erős a gyanúm, hogy melegen jobb. A tányéromat nyújtom a felálló Jenkins keze ügyébe és visszanyelem a poént, miszerint másik tányérba kérem ha ő mosogat. *
-Jó lesz a hús mellé, köszönöm. *Ragyogó mosollyal köszönöm meg és ismerem el újra a profi tálalást. Visszakapom a tányért és beleszippanthatok a hal illatába. Hogy is mondjam? Érdekes. Mindig olyan amilyennek gondolom, mintha folyton változna. Egyszer jó, egyszer nem, és nem tudom eldönteni melyik. Talán az íze majd segít. Illatminta vételezés közben csak kibököm azt amit sikerült a felszínre rángatni Sam megmentésével kapcsolatban, de még mindig csak kérdések merülnek fel, válasz egy sem. Jenkins is csak rébuszokban beszél, de legalább érdekes rébuszok. *
-Nocsak! Milyen túlkapásokra gondol? *Ez a hatalom érdekes dolog. Minél nagyobb, annál jobban megrészegíti az embert, és minél részegebb valaki tőle, annál kevesebb hatalmat tudhat a magáénak. A Kancellária teljhatalmat kapott, de a tanács tagjai ahelyett, hogy összefognának mindenben, megosztanák a polgárok elől titkolt piszkos kis ügyeiket, egymás előtt is titkolóznak, áskálódnak a többiekkel szemben csak, hogy egyedül birtokolhassanak mindent, amivel aztán úgysem bírnak el. A terveim, melyeket beharangoztam, még váratnak magukra. Előbb halazunk és pontozunk. A hirtelen témaváltás és Jenkins kifejezetten derűs mosolya – ezt is megéltem – picit megzavar. *
-Rendben. Remélem nem felejtem el. *Nem szoktam. A sok gondolat továbbra is ott zizeg a fejemben, de előbb megkóstolom a halat. Meglepő, hogy mennyire puha a madárhoz képest, a villa szinte beleolvad a húsába, és a számban is szétmállik. Az íze…sokkal jobb mint a szaga. Ezt azonban nem tudom már elmondani, mert valami beleakad a szájpadlásomba. Nem is csak akad, hanem beleszúr és érezhetően ott is marad. Olyan mint egy tű. Egyszerre vádló, döbbent és ijedt tekintettel fordulok Jenkins felé. Sem rágni, sem nyelni nem merek, csak levegőt venni, de azt is aprókat, felkészülve…fogalmam sincs mire.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Callum Jenkins lakosztálya Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Callum Jenkins lakosztálya Tumblr15


Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt Vas. 18 Aug. 2019 - 23:06
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Egy asztalnál az ellenséggel


- Meglepően sokban hasonlít a mostani vacsorához, csak ott nincs nyílt szervezkedés a másik ellen. Egyébként a kancellári ülések is ilyenek, leszámítva az étel és ital hiányát. - Folytatom az iróniát, és mint az iróniákban általában, az a jó, hogy van bennük jó adag igazság kisarkítva. Hiszen igaz is minden szó. Mindenki szerepet játszik, vagy legalábbis nem mondja ki a valós gondolatait, kedélyesen beszélgetve küldjük el a másikat melegebb naprendszerbe burkoltan célozgatva vagy csak gondolatban, bár ott cifrább jókívánságok szoktak megfogalmazódni.
Megmosolyogtató lenne, hogy én vagyok a kisebbik rossz, ha nem komoly témáról beszélnénk. Vajon tényleg én lennék az, csak mert nem szándékozom nyíltan a hadnagy életére törni? Én tudom az igazságot Saskiáról, de ettől még pletykálnak sok mindent a Dominiumon a haláláról, és ebből csak egy az, hogy a Halálcsókhoz használom fel őt. Házasság terén csak annyiban jobb a hírem William-nél, hogy én még csak egy feleségnél tartok, de ezt sokan annak a számlájára írják, hogy fiatalabb is vagyok pár évvel. Mindezek ellenére jól érzi a tizedes, hogy nem jelentek veszélyt a barátnőjére. Ilyen értelemben biztosan nem.
- Igaz, nem akarom megölni, hacsak a boldogtalanság nem ítéli lassú halálra. - De minthogy nem akarok rosszat neki, el is engedném őt, ha találna olyant, akivel kölcsönösen boldogok lehetnének. De gondolni sem merek arra az eshetőségre, hogy más valaki éljen itt velem, pláne olyan, akit vonzónak találok.
- És legalább én is nyernék némi időt magamnak. - Jegyzem meg tűnődően, de már folytatom is élénkebben.
- De hacsak nem azt mondja, hogy a férje hobbi-hacker vagy ismer más ilyent, akkor egyelőre ez sem járható út. - Számos tervet elvetünk, mert kockázatos vagy kivitelezhetetlen, és a végére marad kettő, amelyek nem kevésbé kockázatosak, de mellé legalább kellően etikátlanok is: a felvétel nyilvánosságra hozása és ál-merénylet utána a hadnagy ellen, hogy mindent William-re kenjünk. Súlyos témák, melyre nem lehet csak úgy gyorsan rábólintani, hogy oké, csináljuk! Nem, ha az ember nem bolond, márpedig egyikünket sem tartom annak. Bennem is felmerül, hogy vajon mennyire kellene ebbe beleavatni a hadnagyot. A hiteles alakítás kedvéért nem avatnám őt be. Tökéletesen tudja hozni az ártatlant, az áldozatot, a megmentésre szorulót... és még igaz is lenne. Ráér utólag megtudni, hogy mi állítottuk a csapdát, melyet vagy tőlünk tud meg, vagy máshonnan, mert lebuktunk, mert elbuktunk. Utóbbi esetén pláne jó lenne, ha ő nem tudna semmiről, a saját érdekében, mert ezt a felelősséget nekünk kell vállalni, akik szövetkeznek és összeesküdnek egyszerre érte és ellene.
Ezen a gondolaton rágódom, míg szedek a halnak nevezett jószágból a tizedes tányérára, a hús mellé, ahogy kérte, majd szedek magamnak is és visszaülök a helyemre.
- Sajnos nem látok a jövőbe, de biztos vagyok benne, hogy William nem hazudtolja meg magát a későbbiekben sem. Például a vacsorán volt egy pillanat, amikor a hadnagy megpróbálta felbontani az eljegyzést, de ezt azzal akadályozta meg William, hogy kényszerházasságokat helyezett kilátásba valamint a Valkűr karanténba helyezését egy olyan vírusra hivatkozva, ami nem is létezik. Meg még volt néhány ilyen szép... kreatív húzása, hogy az Ön jelzőjével éljek. De nem kell átnyúlnia más kancellárok területeire, biztosra veszem, hogy a saját hatáskörén belül is visszaél majd a hatalommal, idő kérdése. - Nem teszem hozzá, milyen lehetőséget hagyott ki a hadnagy akkor, neki úgy is elmondtam. És nem említem a kapitányt és családját ért fenyegetést se, ahogy a biztonsági mechanizmusát se, mi lesz akkor, ha meghalna William, ki mindenki követné akkor a sírba. Az az én dolgom lesz, hogy ezt a listát lenyomozzam, de legrosszabb esetben ők lesznek a járulékos veszteségek.
- Nem tűnik olyannak, mint aki bármit is elfelejtene, sőt ami azt illeti, szerintem... - Hogy mi a szerintem, miközben vágok egy falatot az omlósan puha halból, az egyelőre nem fog kiderülni, talán soha nem is fog, mert miközben korábbi derűs pillantásommal felnézek a tizedesre, szembe találkozok az ő döbbent és vádló és ijedt tekintetével, ábrázatával, melyből utóbbiról nem gondoltam volna, hogy látni fogom valaha is velem szemben. Hát vagy azt fogja hinni, hogy tökéletesen játszom a szerepemet, vagy elhiszi, hogy nem az én kezem van a dologban, mert először összevonom a szemöldökömet és kérdőn nézek rá, nem is értve, mi lehet a gond. Átfutnak az agyamban a kimondott szavaim, és biztos vagyok benne, hogy azokban nem volt semmi olyan, amin megbántódhatna. Őszintén elképzelni sem tudom, mivel lehetne a depicentrumába taposni a nőnek. Átfut az is az agyamban, hogy színészkedik a nő, de ez akkor még az eddig hozott úrinőnél is hitelesebb alakítás és a planetológiával komolyan szakmát tévesztett. Mindenesetre láthatja egy pillanatig az én tekintetemben is a vádló gyanakvást, hogy most át akarnak-e épp verni? Milyen szép is a mi bizalomra épített barátságunk!
- Minden rendben, tizedes? - Először nem gondolok a halra, mert direkt ezt a fajtát kértem, utálok a szálkákkal babrálni, és ez szerencsésen keveset növesztett az említett gerincről nem is beszélve. De persze azért néhány akad benne és talán eddigre a vacsoravendégem is mutogatva tudtomra adja, mi lehet a gond, de második gondolatra már nekem is eszembe jut, hogy én tudok a szálkákról, csak elfelejtettem, hogy a vacsoravendégemnek nem volt még ilyen élménye a flotta-étkek között. Lám, azoknak is van előnye. Legfeljebb a kupakot lehet félrenyelni.
- Szálkát talált ezek szerint. A hal váza. - Magyarázom nyugodtan, mert nem tudom, mennyire van képben ezen lények felépítésével. Gyanítom semennyire és jelenleg nem is érdekli, de nem is szándékozom a hal alkatrészeinek ecsetelésével terhelni őt. Közben leteszem a kezeimből az evőeszközöket, de nem kapkodok, nyugodt szavaim és mozdulataim inkább azt hivatottak elősegíteni, hogy ne pánikoljon. Ha egy orvos kapkod, akkor baj van. Ha a torkán akadt volna, nos, az sokkal látványosabb reakciót szülne, így a szájánál kell lennie valahol. Persze ha még mindig meg van győződve arról, hogy én kívánom épp eltenni őt láb alól, akkor a sietségem hiánya mással is magyarázható lesz. Elfordulok a székben felé, félig úgy, hogy ha kell, azonnal fel tudjak állni és tekintetem az övét keresi. Az én zöldeskék szempárom most derűtől mentes, viszont hideg, de nyugodt... mondjuk ilyen volt akkor is, mikor anyámat megöltem.
- Nyugodjon meg, nem lesz baja. Ki tudja piszkálni a nyelvével, ahol megakadt vagy segítsek?
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Callum Jenkins lakosztálya Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 
Callum Jenkins lakosztálya
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 8. gyűrű - Kancellária :: Kancellárok lakosztályai-
Ugrás: