Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 3:40 pm


Today at 8:39 am


Yesterday at 11:31 pm


Yesterday at 9:55 pm

Yesterday at 9:47 pm

Yesterday at 9:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Laboratóriumok
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Laboratóriumok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Laboratóriumok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Laboratóriumok
 





7. gyűrűszint
Több laboratóriumi rész is helyet kap itt, azonban a helytakarékosság miatt mindegyiket egy nagyobb helyre tették. A különböző egységeket üvegfalakkal választották el, középen pedig egy kisebb közösségi részt alakítottak ki asztalokkal és székekkel. Így a nem egy részlegen dolgozók is könnyedén szóba tudnak elegyedni és segíteni tudják a másikat.
Minden részleg máshogy néz ki, legfőképp a számukra használatos gépeket tartalmazzák. Az előírásnak megfelelően mindenki fehér köpenyben és gumikesztyűben dolgozik. Természetesen ha olyan a munka, védőszemüveget is kötelező viselniük. A laborból tilos kivinni bármilyen tárgyat, eszközt, bármilyen kutatási kelléket, csakis engedéllyel tehetik meg a dolgozók, ahogy a belépés is engedélyhez kötött.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Jasmine és Jenkins


//Folytatás innen//
- Kevés a fekete virág, az a gond! - Felelem nagy komolyan, hogy miért is nem szívlelem a természetet, ha egyszer a zöld színt szeretem. Persze szemem sarkában ott vannak azok az igen halovány kis nevetőráncok, zöldeskék szemeimben pedig a jókedvű csillanás. De nem ez az igazi ok, amiért nem kedvelem a természetet vagy amiért nem szeretek lejárni a holdra, de ezt az igazi okot nem fogom most elmondani, és lehet később sem soha.
A csókvirág nevét megmosolygom és igen találónak tartom az elnevezést. Mint az én Halálcsókom. Csók-csók mindkettő, de az enyém még sosem késztetett senkit mosolyra és abból biztos senki nem akarna egyet a hálószobájába. Figyelem aztán a magyarázatot a növényre és arra a különös, emberi koponyát formázó magházúra is. Meglep, hogy a virága küllemében köszönőviszonyban sincs a későbbi magházzal.
- Valóban nem hasonlít. - Bólintok rá arra, hogy semmi oroszlánost nem lehet felfedezni benne. Én is a Dominiumon születtem, így oroszlánt csak képről meg filmekről láthattam, amelyekhez nekem korlátlan hozzáférésem van, így van némi hasonlítási alapom az állatot illetően. De a növénynél sokkal érdekesebbnek tartom Jasmine-t, ahogy lelkesen mesél róluk, és azt, mekkora a kontraszt ilyenkor ahhoz képest, amikor a magánélete kerülne akár csak érintőlegesen is szóba. Valami gond van, az biztos, és nem hagy nyugodni az a mondat, amit a férjéről mondott, hogy nem bántja, legalábbis fizikailag nem. Nagyon nagy baj nem lehet, különben már a virágokban vagy festésben sem találná meg az örömet, de nem kellene megvárni, míg eljut erre a szintre.
- Miért ne írhatna? Ha mások nem is, a gyerekek örömmel olvasnák és lehet a nagy részük nem lesz botanikus, de talán nem is lennének olyan megrögzött Dominiumhoz ragadtak, mint én. - Felelem mosollyal a szemeimben, és a kérdésére a végén bólintok röviden, de határozottan. Ha a megfelelő mecénás hiányzik ehhez is, akkor ez ne legyen akadály, segítem őt.
Miközben felállok a helyemről és ő lekapcsolja a kivetítést, sétálok oda mellé és nézek az órámra, hogy mennyi is az idő és kifejezem, hogy elrabolom az összes idejét, amit itt tölthet a Dominiumon, mielőtt elindulna vissza a hajó a Városba. A válasza viszont elgondolkodtató, pedig még csak odáig mondta, hogy szívesen tölti velem az idejét. A folytatás pedig... Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta. Azonnal átlátok a cselen, hiszen beszéltük, engem mi érdekel, és láthatóan erre a tudásra épít Jasmine, mikor a genetikai vizsgálatot veti fel, csak hogy ne kelljen még elköszönnünk egymástól. Furcsa, de valahol mélyen valamiféle bűntudatot érzek. Bűntudatot, mert tudom, hogy önző módon rá fogok erre bólintani és magamat is csak áltatnám, ha azt mondanám, mert annyira érdekel a nőben lévő tetrakromácia lehetősége. Hiszen kancellárként bármikor lemehetek a Városba mintáért, vagy őt rendelhetem ide magamhoz. És bűntudatot érzek azért, mert belemegyek ebbe a színjátékba, hogy ürügyet találjunk az elköszönés elodázására, holott a beszélgetést folytathatnánk egy sima kávé mellett is beülve valamelyik megfelelő bárba. Így meg mintha titokban járnánk. És bűntudatot azért, mert ha erre rábólintok, talán táplálom a hiábavaló reményt a másikban, amit gyanítani vélek...
- Akkor irány a laboratórium. - Mosolyodom el. Vagy egy tucat racionális ellenérvet fel tudok sorakoztatni az egyetlen irracionális érv ellenében, és mégis az utóbbi győzött az önzőségemmel együtt: mert jólesik Jasmine társasága.
- Szerencse, hogy az ezen a gyűrűszinten van, különben ha odalent megkérdezik Öntől, mi hír idefent, csak a liftekről tudna nekik mesélni, milyeneket látott. - Indultam el beszéd közben az ajtóhoz és előre engedtem őt kifelé menet, majd magam is kiléptem. Az oktatóterem ajtaja máris visszazárult mögöttünk és mi folytathattuk utunkat a laboratórium felé nagyjából ugyanakkora feltűnést keltve, mint idefelé jövet. Nem tudom, mennyire emlékszik a járásra a nő, ezért némileg elől megyek, vezetve ezzel őt, míg oda nem érünk a megfelelő ajtóhoz. És ahogy azt már megszokhatta, út közben nem szólok hozzá, míg mások látják. Habár ez a csend nekem is jó arra, hogy eltűnődjek, érdemes-e ennyi jövés-menés, együtt mutatkozás után ez a színjáték? Vajon tényleg megvédi a nőt, ha úgy teszek, nem jelent számomra semmit?
A labornál aztán a ujjlenyomatolvasóhoz illesztem a kezem, ami azonnal zölden felvillan és már nyílik is a külső ajtó, hogy beléphessünk rajta. De mielőtt belépnék, az ujjlenyomatolvasó melletti kis panelen rövid kódszámot ütök be, újra érintem az ujjaimat hozzá, majd Jasmine felé fordulok helyet hagyva neki.
- Szabad a kezét? - Kérem meg, hogy ő is tegye oda a kezét a panelhez, mert kancellárként számos szabályt büntetlenül áthágok, a laboratóriumokét nem szoktam. Kivéve egy esetet. De itt most annak rendje és módja szerint jelezzük a rendszernek, hogy Jasmine is belépett ide és a jogosultságot én adtam meg hozzá a kóddal, hogy a kíséretemben érkezett. A külső ajtón túljutva egy kis zárható szekrénybe helyezem a felöltőmet kibújva belőle és egyben itt lehetősége lesz Jasmine-nak letenni a kosarát is. Majd ugyanitt fehér köpenyekhez is hozzájutunk, és a sajátom felvétele után egyet a nőnek kínálok tartva azt, hogy felsegítsem rá, mintha csak egy kabátkáról lenne szó egy hűvös éjszakán. Tudjuk a kezeinket fertőtleníteni, hogy aztán továbbhaladhassunk a laboratóriumba magába. Rövidke, pár lépéses zárt folyosó vezetett oda, mely alatt a rendszer - hála az agyafúrt mérnököknek - fertőtlenítette a lábainkon lévő cipőket is haladtunkban, így ezzel sem lesz probléma.
- Egészen hátra kell mennünk. - Mondom Jasmine-nak menet közben. A galériára jutottunk, hiszen a labor két szintes és alul és felül is folyik a munka. Sokan valahogy kiszúrják alakomat - pedig a fehér köpenyben nem vagyok annyira feltűnő, mint a zöld szegélyes fekete ruhámban -, hogy beléptem, megállnak a munkájukban, apró főhajtással köszönnek lentről, míg idefent akik szembejönnek, azok félreállnak, hogy el tudjunk haladni és hasonlóképp köszöntenek. Apró biccentéssel felelek rájuk csupán, de nem állok meg senkinél és nem szólok senkihez. A jelenlétem nem különösebben lepi meg őket, Jasmine-é annál inkább, de néhány gyanakvó és ellenséges tekintetet leszámítva többen inkább érdeklődve nézik meg őt, valakiktől még finom mosolyú biccentést is kap. A tudós a tudóst kiszagolja talán, ki tudja? És vannak páran odalent, akik annyira belemerültek a feladatukba, hogy nemhogy minket nem vesznek észre, de valószínűleg a fél labort el lehetne rabolni körülöttük, arra sem néznének fel.
- Van tűfóbiája? Zavarja esetleg a vér látványa? - Pillantok Jasmine-ra, hogy azért mégse teljes szótlanságban menjünk végig a galéria folyosórészén.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Montgomery

Polgár

Laboratóriumok Acot4k321h

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
90

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok S42r78cjxe


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 4:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jenkins tanácsos& Jasmine



-Ó, valóban, de azért létezhet. *Azt nem mondom, hogy létezik, mert a Perdán még nem találkoztam fekete virággal, a Földről hozott magok között pedig nem volt. De akár létezhet a holdon, csak még nem találtuk meg. Magam is elmosolyodom, hiszen tudom, hogy nem a különös színű virág hiánya az, ami miatt Jenkins kancellár nem kedveli a természetet, és nem is kívánja nagyon megismerni. Kíváncsi vagyok az indokaira, de nem kérdezek rá, mert úgy érzem a személyes terébe gázolnék. Ha addig nem tett róla említést, már nem is fog és nekem nincs közöm hozzá. A mókás virágokra terelem hát a szót és egyikhez-másikhoz még rövid leírást is nyújtok, mert láthatóan a csókvirág és az oroszlánszáj koponya alakú magháza felderítette. Engem meg lelkesít ha valakit ennyire érdekel a munkám egy része, és ha beszélhetek róla, bizony nem figyelek magamra. Akár órákig képes lennék mesélni a virágokról és más növényekről, mert ha csak a földieket nézzük is sok érdekes van köztük és sok gyilkos növény. A perdai növények között is felfedeztünk már néhány említésre méltó fajt. Valószínűbb, hogy azokból fogok leírásokat, útmutatókat írni semmint virágokról. Jenkins kancellár ötlete elgondolkodtat, de nem annyira, hogy a patronálást komolyan gondoljam.*
-Talán…hamarosan. Egy útmutatón gondolkodtam, ami nagyban megkönnyítené a felderítő csapatok munkáját, de persze igénybe venném az édesanyám segítségét, nekem még nincs annyi tapasztalatom. A gyerekek is hasznát vennék minden bizonnyal. *Már sokadszorra szóba kerül, mennyire ragaszkodik a Dominiumhoz, én viszont továbbra sem hiszem, hogy ez tartós lenne.*
-Úgy gondolja, hogy önnek már nem segítene? A perdai Városnak vannak a természettől igen elszigetelt részei, mégis egyfajta szabadságot nyújt. Érdemes lenne kipróbálnia. *Magam sem tudom miért nem adom fel, hiszen látható és érzékelhető a viszolygása a természet iránt, mégsem bántja az én imádatomat. Elfogadom olyannak amilyen, ahogyan érez. Talán csak azért mondtam, hogy legyen reményem arra, hogy több időt tölt a Városban és többet láthatom. Amíg nem találkoztam vele személyesen, csak az oly ritka pillanatok éltettek, amikor a Város nagy kivetítőjén láttam néhány fontos hírt osztva meg velünk, vagy amikor az őt kimentő csapatnak gratulált és adta át a kitüntetéseket. Nem érzem bűnnek, hogy most kihasználom a helyzetet, noha ez a fajta trükközés nem vall rám. Nem szeretném ha ennek a napnak itt és most lenne vége, olyan ez mint gyerekként húzni az időt a reggeli felkelés ellen. Még egy picit, csak még egy picit…és remélem rábólint az ajánlatomra, bár a válaszig örökkévalóságnak tűnik a néhány szívdobbanásnyi idő, a mosolya ellenére is, amiben újfent elgyönyörködöm. Ajkaim mosolyognak, de belül izgatott vagyok, a torkomba gombóc tolakodik annak a lehetőségére, hogy el kell köszönnöm tőle. Végül fellélegezhetek és ez talán meg is látszik rajtam, érzem ahogy a feszültség kienged belőlem és a mosolyom is ellágyul.*
-Remek. Menjünk. *S nem is tudok többet mondani, csak kapom a kosarat és indulok az ajtó felé, természetesen nem megelőzve Jenkins kancellárt. A szavai megnevettetnek, de ellent kell mondjak neki.*
-Ebben téved Jenkins kancellár, a boldog gyerekekről is mesélhetek, akiknek az epret vittem és ők egy egész délutánra való mesélést adtak, még úgy is, hogy önt kihagyom a történetből. *Kilépek az ajtón a folyosóra, ismét csak megvárva, hogy előreenged-e, s arcomról azonnal el is tűnik a mosoly. Nehéz megjátszani, hogy nem vagyok boldog, de megbeszéltük és én megígértem, még ha félig vicces formában is, hogy megpróbálok ijedt és szomorú arcot vágni, míg mások együtt látnak minket. S pont ezért olyan izgalmas az egész, noha ajkaimat hazug szó nem hagyja el, maga a titkolózás izgatottá tesz. Ha Charles és köztem, legalább a tizede meglenne annak a közvetlenségnek ami most Jenkins kancellár és köztem van, már boldog lennék. A laboratóriumig nem szólok egy szót sem, csak lopva figyelem a kancellárt, tekintetem röpke pillanatokig megpihen a vonásain. A laborhoz érve megvárom, hogy azonosítsa magát, s noha az első pillanatban nem értem miért kéri a kezem, gyorsan kapcsolok és a panelra illesztem az ujjaimat. *
-Persze, természetesen. *A városi laborban is hasonló biztonsági protokoll van, tudom is a kódot, de sosem használtam. Nem volt rá szükségem, nem vittem be senkit a laborba, aki nem tartozott oda, aki meg igen, belépett a saját jogosultságával. Gyakori laborlátogatóként pontosan ismerem a szabályokat, aminek kint kell maradnia, az kint marad, köpenyt azonban nekem is kell vennem, aminek a felvétele egy kis izgalommal jár, hiszen azt a kancellár segíti fel rám. Pedig nem kellene beleéreznem semmit az egészbe, mégis sikerül. A vállamon érzem a kezét, még ha nem is ér hozzám, s maga a gesztus is melegséggel tölt el….amit a labor hűvös levegője majd talán lehűt. Miután a kezeimet fertőtlenítettem, a kosarat magam mögött hagyva indulok Jenkins kancellár oldalán a labor belseje felé, ahol megint csak csodálkozó, ijedt, tiszteletteljes pillantásokkal találkozom. *
-Rendben. Hatalmas ez a labor. Persze itt többen dolgoznak. *S jobban felszerelt mint a Városé, de ez természetes, hiszen sokkal több munka folyik itt, mint nálunk. A korábbi ígéretemet feledve mosolyogva haladok végig a folyosón, mindenkinek biccentek, másra úgy sincs lehetőségem, mert nem állunk meg egy pillanatra sem, a kancellár nem tartja fontosnak, hogy bárkivel közölje ki vagyok és miért jöttem vele. A kérdés ugyan nem hoz zavarba, de néhány ezzel kapcsolatos gondolat rossz érzéssel tölt el. Nem a tűktől van fóbiám, hanem a gyakori, kötelező orvosi vizsgálatoktól. Sokszor már lever a víz ha rágondolok és egy héttel az esedékes időpont előtt számolni kezdem a napokat. Megint egy eredménytelen vizsgálat, mert mitől lenne eredményes? Egy gyermekhez két ember kell, és én már jó ideje érzem úgy, hogy a házasságomban egyedül vagyok.-
-Nem, dehogy. Egyáltalán. *Mégis sikerül mosolyogva válaszolnom. *-Önnek van valamilyen fóbiája? *Teszem fel a kérdést, kicsit komolyan, kicsit tréfálkozva. Orvosként felteszem a vér látványa nem zavarja, de talán más igen.*




©


 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 11:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Jasmine és Jenkins


- Ó, ehhez még én sem kellek, erre könnyen talál mecénást! Ami a hadsereget segíti, arra mindig minden vezetőség komoly összegeket tudott áldozni mióta világ a világ. Terson kancellár se kivétel ez alól. - Felelem halovány mosollyal, félig viccelve, félig nagyon is komolyan gondolva. Hiába tapossuk már a harmadik éve a terepet a holdon, új még nekünk nagyon ez a világ és ha valaki biztosan meg tudja mondani a katonáknak, mely növény ehető, melyet kerüljenek el tíz méternyi távolságból, ha nem akarnak meghalni, nos, az minden katonai vezetőt boldoggá tenne, hát még a katonákat.
- Talán... megnézem majd ezeket az elszigetelt részeket, ha legközelebb lent járok a Városban. - Ez egy udvarias hárítás is, mert ha az igazat felelném, mindazt amit érzek, azzal talán megbántanám a nőt, de mindenesetre letörölném az arcáról úgy a mosolyt, mint ahogy letörném lelkesedését is.
- Egész délutánra valót? Nekem bezzeg három mondatban foglalta össze. - Jegyzem meg méltatlankodva, de persze ugratva is őt, mert nagyon nem ilyen, ha én tényleg, komolyan méltatlankodok valami miatt. Lehet most nem is tud hosszabban felelni, pláne mesélni nekem Jasmine, mert kilépünk a folyosóra és ő korábbi kérésemnek megfelelően elkomorodik. Ügyes kislány. Viszonylag hamar odaértünk a laborhoz és az adminisztratív na meg egészségbiztonsági részeken is hamar átesünk, és közben nem is sejtem, hogy udvarias gesztusomba mi mindent lát bele, érez bele Jasmine, pedig tényleg nem érte a kezem a vállát, se a kezét mialatt felsegítettem rá a köpenyt.
- És mégis néha kicsinek tűnik! Jó, hogy a városi be tud segíteni, de az átvitt felszerelés és tudósok hiánya mintha fel se tűnne itt, a jó értelemben persze. - Felelem neki magyarázólag, hiszen ő is láthatja, hogy nagy itt a sürgés-forgás és nem látni senkit, aki a lábát lógatná munkakerülő módon. Igaz, azok inkább bújnak el máshol, minthogy ezt a tevékenységet feltűnően a laborban tegyék, ahol bármikor betoppanhat egy magas rangú felettes, mint most is. Jasmine felé pillantva látom, hogy mosolyogva jön mellettem, de nem teszem szóvá. Az most már még feltűnőbb lenne.
- Rendben, ez jó hír! - A hangja bizonytalannak tűnt egy pillanatra, de a mosolya ezzel ellentétes, így egyelőre ennyiben is hagyom a dolgot.
- Fóbiáim? Nincsenek, csak mániáim. - Jelenik meg ezúttal már nálam is egy mosoly, de úgy is végigértünk a galérián és egy újabb azonosítással - ami már csak engem érint - egy laborszobába lépünk be.
- Rendmánia. Munkamánia. Ki ne hagyjam: hatalommánia. - Sorolom fel nem kevés öniróniával és öngúnnyal, melytől nehéz is elhinni, mennyire vicc vagy mennyire komoly a válasz. Persze ezek közül egyik sem orvosi eset súlyosságú, csak inkább rendszerető típus vagyok, minthogy rendetlenség vegyen körül, és szeretem amit csinálok, így a sok munka sem visel meg, szívesen dolgozom sokszor annyit, hogy az már az alvás rovására megy. Pláne, hogy egy részét a munkának, főleg ami éjszakákba nyúlik bele, valakikért teszem.
- Van-e még valami? Befejezési mánia. Mármint az elkezdett dolgoké. - Egészítem még ki ezzel, mert ez is igaz rám. Habár nem tudnám megmondani, hogy emiatt vagy másért járok még mindig le a raktárakhoz, hogy befejezzem a Saskiának szánt meglepetést, amit lehet sosem adhatok át.
- És Ön? Fél valamitől? Esetleg mániák? - Kérdezek vissza, miközben én már a szekrényből veszem elő a megfelelő eszközöket a vizsgálathoz. Diszkrét meghittségre itt aligha lehet számítani, mert bár egyedül vagyunk bent, de a labor ezen részét a többitől enyhén kékre színezett üvegfal választja el, mely ugyan a hangokat teljesen megfogja, de a látványban aligha zavar bárkit is. És egész biztos, hogy ittlétünk alatt lesznek olyan bátor kíváncsiak, akiknek pont itt kell majd elhaladniuk a közelben, hogy lopva bepillanthassanak. A labor maga nem tűnik ki semmivel a többi közül, számos vizsgálóeszköz, melyek egy része talán nem is idegen Jasmine számára, néhány munkaasztal és székek hozzájuk, na meg egy nagy szekrény. Ez utóbbiból vettem ki éppen a szükséges hozzávalókat és kis tálcára téve térek velük vissza Jasmine közelében lévő egyik munkaasztalhoz.
- Foglaljon helyet, kérem! - Húzom ki neki az egyik széket, hogy le tudjon ülni, de ez nem az a fajta lovagias mozdulat, aminél még be is tolják a hölgy alá a széket, hiszen most nem is kell közel ülnie az asztalhoz. Én már a másik asztaltól tulajdonítom el az ottani széket, hogy vele szemben ülhessek le, szintén az asztalnak az innenső oldalán, egyelőre lazán a térdeimen támaszkodva meg az alkarjaimmal és úgy nézek a nőre. Szembetűnően otthonosan mozgok itt, az biztos.
- Vért kell vennem Öntől a vizsgálathoz, meg majd száj nyálkahártyájáról is szükségem lesz mintára. Úgyhogy ez az utolsó lehetőség, ha még visszakozna és mégsem szeretné kitenni magát a vizsgálatnak. Biztos nem lesz gond? - Pillantok azokba a kék szemekbe, melyek talán hordozzák a tetrakromáciáért felelős géneket, talán nem. Talán nem is fogjuk megtudni, ha most visszalép Jasmine, de igyekeztem úgy mondani a szavaimat, hogy ne féljen szólni. Elvégre, ez nem egy kötelező vizsgálat, ahol nincs szeretném - nem szeretném választási lehetőség.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Montgomery

Polgár

Laboratóriumok Acot4k321h

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
90

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok S42r78cjxe


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 6:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jenkins kancellár& Jasmine



-Terson kancellárt nem ismerem, önt igen. *Válaszolom azonnal mosolyogva, akár komolyan gondolta, akár nem, én biztosan és ezzel ki is nyilvánítom azon akaratomat, hogy nem  kívánok más mecénást. Úgy gondolom éppen elég egy kancellárt ismernem személyesen, nem tartom valószínűnek, hogy a többiek is ilyen kedvesek, noha Jenkins kancellárról is rosszakat hallottam, a saját tapasztalataim egészen mást mondanak. *
-Szívesen leszek az idegenvezetője, ígérem egyetlen növény vagy bogár közelébe nem viszem. *Emlékszem amikor arról beszélt, hogy örökre a Dominiumon maradna akkor is, ha a Perda az emberek végleges otthonául szolgálna. Talán míg ez ki nem derül, még meggondolja magát, hiszen azután már Alvók sem lesznek, nem kell kire vigyázzon és felügyeljen. Másrészt, ha a Városba jön, újra láthatom, ha engem választ arra, hogy körbevezessem. Biztosan többet lát belőle, mint én most a Dominiumból, de még így is bőven akad mesélnivalóm, ezzel kapcsolatos megjegyzésemen méltatlankodik, de válaszolni már nem tudok, mert kilépünk a folyosóra és szinte azonnal emberekbe ütközünk. Némán tesszük meg az utat a laborig, pedig annyi mindenről mesélnék, főleg a gyerekek boldogságáról, ha már emlegetve lettek, de ígéretemhez híven komoly maradok. Legbelül azonban átadom magam a kaland nyújtotta izgalomnak míg be nem lépünk a laborba a kötelező protokoll elvégzése után. Élvezem a mai napot minden komoly perc ellenére, pedig a köpeny feladástól még mindig enyhén pirosló arccal megyek tovább Jenkins kancellár mellett. Jártam már ezen a szinten, amikor még sehol sem volt a Perda és itt éltünk az űrállomáson, anya pedig a botanikai laborban dolgozott, ahova néha elvitt magával, hogy tanítson. Ám itt még nem jártam és csak ámulok mindazon amit látok.*
-Lenyűgöző. *Meg is feledkezem magamról és az ígéretemről, de talán Jenkins kancellár nem fog emiatt neheztelni rám, és a mosolygásomat betudja a csodálatomnak, ami most kivételesen a labornak szól és nem neki. S ez a szerencse, hogy van min csodálkoznom, mert a kérdése rossz érzéseket kelt bennem , ennek ellenére még mindig mosolyogva válaszolok és vissza is kérdezek. Nem csak azért, hogy eltereljem magamról a szót, hanem mert valóban érdekel, hogy Jenkins kancellárnak vajon vannak-e gyengéi, félelmei, fóbiái. Természetesen nem hiszem, hogy félelmei lennének és azt sem, hogy ha mégis, beszélne róluk, de egy próbát megér és úgy is végigértünk a folyosón, ahol egy újabb de utolsó ajtó vár ránk, már lehet beszélgetni. *
-Úgy gondolom egy genetikustól, egy tudóstól ez egyenesen elvárt. *Válaszolok, s most már a mosolyom is neki szól, az ő mosolyának.* -Befejezési mánia. Nos, szerintem ez inkább erény mint mánia. *S újabb jó tulajdonságokat sorakoztatok Jenkins kancellár mellé. Én csak a munkámban igyekszem mindent befejezni amit elkezdtem, de ott muszáj, egyébként sok mindent feladok, mert elveszítem az érdeklődésemet, de nem hiszem, hogy ettől kevesebb lennék. *-Mániám nekem? Nem, nem hiszem, hogy lenne, ha van is én nem tudok róla. Csak a festészetért rajongok…ha az mániának számít. Anya szerint igen. *Az utolsó mondatot nevetve mondom, még fintorgok is egy picit amikor anyára gondolok, amint meglát a festőállványommal a kezemben. Nevetek, de legbelül a kérdés által felpiszkált félelmeim tágra nyitják a szemüket. Karjaimat magam előtt összefonva állok és nézem, ahogy Jenkins kancellár határozott és precíz mozdulatokkal készíti elő az eszközöket, próbálok a rendszeres, kötelező vizsgálatokra nem gondolni, amikor kiszolgáltatottnak és megalázva érzem magam, és próbálom elhessegetni az eredményektől rosszallóan fejét csóváló orvos arcát. Mire a kancellár visszaér hozzám a tálcával a kezében, a mosolyom is elröppent az elmúlt pillanattal. A hangja rángat vissza a rideg rendelő emlékeiből. *-Igen, máris. *Helyet foglalok a nekem mutatott széken, s mikor Jenkins kancellár leül velem szemben, akkor tűnik csak fel, hogy mennyire szokatlan fehérben látnom őt. Értetlenül hallgatom a szavait és nem tudom eldönteni, hogy valóban arra vár, hogy meggondoljam magam, vagy ő gondolta meg magát.* -Tudom, hogy miből áll egy ilyen vizsgálat, nincs ellenérzésem. *Kellemesebb lesz mint a legutóbbi, ami nem önkéntes és egészen máshonnan vesznek mintát. Picit előrehajolok, hogy közelebb legyek hozzá, de még mindig nem illetlenül, a szemeibe nézek én is. Sosem láttam ennél szebbet.*
-Nagyon szép szemei vannak. Saját magát is megvizsgálta már a tetrakromáciára?




©


 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 24, 2019 10:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Jasmine és Jenkins


Azzal tudnék vitatkozni, hogy engem ismer, de értem, mire gondol és igencsak hízelgő, de nem a hízelgő mivolta miatt nem cáfolom meg a szavait.
- Na most viszont kíváncsivá tett, hogy milyen elszigetelt részeket talált odalent, amelyeknek a közelében még növények sincsenek! Köszönettel elfogadom az idegenvezetést. - Amennyire nem akartam az előbb a találkozót, a Városban való sétát, most annyira felkeltette az érdeklődésemet, mert olyan titokzatosnak tűnik. Jártam már máskor is a Városban, hiszen első alkalommal is ott találkoztunk, de annyira nem fogott meg a hely. Igaz, a fáradtságot se vettem, hogy jobban megismerjem. A főbb pontjait tudom, de megelégedtem a hangár és az orvosi laborok összekötő útvonalával és azzal az információval, hogy hol lehet normális kávéhoz hozzájutni. A Dominium sokkal inkább az én otthonom, legalábbis otthonosan mozgok itt, ismerem minden egyes kis folyosóját, még a szervizfolyosók nagyját is, hát még a laboratóriumokat, ahova mi is jöttünk. Ám itt a Dominiumon is elkerülöm az üvegházakat...
- Akkor már nem biztos, hogy erény, ha a mániámat másokra is kivetítem... például a beosztottjaimra. - Mosolygok vissza, bár ez inkább csak a mosoly viszonzása, s nem azért, mert ennyire derülnék az alám tartozó emberek morgásán, hogy ők szívesebben fejeznék be a munkát másnap, talán kipihentebb fejjel, pláne hogy még tudósok között is van olyan, aki szereti pontban a munkaidő leteltekor letenni a mérőeszközét és mintáit és hazamenni. Néha emlékeztetnem kell magamat ilyenkor, hogy másnak van hova hazamennie.
- Tekinthetjük mániának! - Nevetek én is röviden a festészetet és az anyja véleményét hallva.
- De túl elnéző önmagával szemben! Egész biztosan a számlájára írhatunk még egy kifejlett növénymániát is, nem beszélve a mókás virág mániájáról! - Egészítem ki a mánia-listáját, amiért bízom benne, hogy nem fog megharagudni, inkább csak tovább mosolyogni. Az más kérdés, hogy a mosoly nem lesz hosszú életű, mert mire összeszedem a megfelelő eszközöket a mintavételhez és felé fordulok, a mosolynak csak az emlékét látom rajta, és szavaimmal szinte felriasztom őt a nem túl derűsnek tűnő gondolataiból. Leülök vele szemben és míg felcímkézem a fiolát, amibe a vér meg a nyálminta fog kerülni, megkérdezem, hogy biztos akarja-e ezt, és a válasza nem nyugtat meg, de elfogadom.
- Mert az előbb, ahogy itt állt elmerengve, úgy tűnt nekem, hogy gond van. - Szavaim végén a bal kezéért nyúlok, hűvös ujjaim finoman fogják meg kézfejét és húzom kicsit magam felé a kezét.
- Szorítsa ökölbe az ujjait! - Míg a kézfejét a combomra támasztom le, a másik kezemmel kicsit a könyöke alá nyúlok, hogy egyenesen tartsa a karját. Valószínűleg magától is tudja ezeket a nő, biztosan vettek már tőle vért, de a megszokás nagy úr, és ugyan én nem szoktam vérvétellel bajlódni, mégis bennem maradt a mikéntje, ahogy az ember nem gondolkodik el rajta, miként hajlítsa az ujjait, ha az ing gombjait akarja begombolni. Míg a kis fertőtlenítőt spriccelem a könyökhajlatnál lévő bőrfelületre, az alatt ér a bók, amin őszintén meglepve pillantok fel rá és elmosolyodom szélesen köszönet helyett, még ha szavai jelentését erősen finomítja is a hozzá fűzött szavak. A kérdése bár megmosolyogtató, az előbbi bók miatt ott van az arcomon a mosoly, talán fel sem tűnik, hogy ez már nem őszinte. Ebben mindig is jó voltam.
- Nem, tetrakromáciára nem... - Másra igen. Figyelmem inkább visszafordul a vérvételre immáron a tűt véve a kezembe és a fiolát rácsatlakoztatva, hogy aztán szakszerű mozdulattal magabiztosan találjam el az eret, de mindezt olyan finomsággal, hogy fájdalmat ne okozzak Jasmine-nak.
- Lassan engedje a szorítást... - A mélybordó vér hamar meg is tölti a kis fiolát, és mivel egyéb vizsgálat nem lesz, ezért több fiolára sem volt szükség. A fiolát levéve lezárom szabad kezemmel, majd a tálcán lévő tárolóba teszem, aztán a tűt húzom ki óvatosan, hogy az is a tálcán végezze, majd kis vattakorongot nyomjak gyengéden, mégis erősen a tűszúrás helyére kezemben tartva Jasmine karját addig is, egyúttal megtartva ezt a távolságot - vagy éppen közelséget - kettőnk között.
- Nem kellene ilyeneket mondania. - Habár az egész vérvétel nem volt hosszadalmas, mégis nekem hosszúnak tűnt, egyúttal rövidnek is, hogy eldönthessem, mondjam-e ezt Jasmine-nak vagy se. Csak most pillantok fel újra a szemeibe, melyeket sokkal inkább megilletne a bók, mégsem hangzik el, mégsem hangozhat el. Talán nekem se kellene ilyeneket mondanom, mert tudom, hogy nem mosoly lesz rá a válasz, amit sajnálok, mert szeretem Jasmine mosolyát nézni még akkor is, ha nem rám irányul.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Montgomery

Polgár

Laboratóriumok Acot4k321h

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
90

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok S42r78cjxe


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 5:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jenkins kancellár& Jasmine



*Ahogyan a régi, földi emberek mondták, madarat lehetne velem fogatni arra a válaszra amit az idegenvezetés ajánlatára kapok. El is mosolyodom, meg sem próbálom palástolni az örömömet.*
-Legyen meglepetés. Ma úgy is én kaptam, legközelebb ön következik. *Természetesen ha nagyon kérdezget, elmondom neki, hogy hova szándékozom vinni, de remélem Jenkins kancellárban van annyi játékos kedv, hogy elfogadja a válaszomat. Szeretném ha legalább ezzel nem vallanék kudarcot, ha már a természet szeretetére semmivel sem tudtam rávenni, ha létezik két teljesen különböző ember, azok mi vagyunk. A laborba vezető úton azonban nem mosolygok és nem is szólok egy szót sem, igen nehezemre esik, tekintve, hogy válasz nélkül hagytam a gyerekekről szóló mondatát, ám a laborban sincs alkalmam arra, hogy a hiányt kitöltsem, s mikor a látvány lenyűgöz, már el is felejtem. Ebben a laborban minden bizonnyal megfeledkeznék az időről, de ettől még nem hiszem, hogy ez mánia lenne. Munkamánia, vagy a dolgok befejezése.*
-Nos, meglehet, hogy a beosztottai másképp vélekednek. Én is sok időt töltök a laborban, de szeretem a munkámat, feltételezem ön is. Mindenki szeret a saját tempójában dolgozni, akkor a legeredményesebb. Legközelebb ha ilyen kivetítésre szánja magát, gondoljon rám és hagyja hazamenni a beosztottjait. *Tréfás megjegyzésnek szánom amit mondok, egy pici évődéssel megfűszerezve, hogy még egy kósza gondolattal se érezze úgy, hogy bármire rá szeretném beszélni, uram bocsá` utasítani. Én úgy hiszem nekem nincs mániám, de a beszélgetés előre haladtával rá kell jönnöm, hogy tévedtem. Nézőpont kérdése, de talán mégis rendelkezem egy csokorra valóval. Jenkins kancellár nevetésére, még ha az rövid is, felkapom a fejem. A hangulat kezd a vízesésnél eltöltött rövid időre hasonlítani, arra emlékeztet és a szívem-lelkem belerészegül.*
-Botanikus vagyok, nekem kötelező a növénymánia, de a mókás virág mánia ellen nem tudok védekezni. De azért azok a virágok önnek is tetszettek, ha szeretné sem tudná letagadni. *Nevetve figyelmeztetem arra hogyan reagált a mókás kinézetű virágokra. Főleg a csókos száraj, emlékszem a nevetése előtti döbbenetre, nem számított rá. Azért mégis a magaménak tudhatok egy csipetnyi sikert. Az örömöm nem tart sokáig, de nem a mostani vizsgálattal van gondom, Jenkins kancellár azonban még ha észre is veszi, nem merül bele a témába túl mélyen és még lehetőséget is ad arra, hogy kibújjak a válaszadás alól. Nem vagyok magamra büszke, de ahogy Charles-ról, úgy a kötelező vizsgálatok okozta érzéseimről sem szeretnék neki beszélni.*
-Nincs gondom ezzel a vizsgálattal. *Nem, most nincs gondom. Örülök, hogy vele lehetek és bármit megtennék, hogy a vele töltött időt a lehető leghosszabbra nyújtsam el. Ahogy ott ül velem szemben, megfogja a kezem és a combjára helyezi, teljesen összezavar. Az érintés minden gondolatomat felbolygatja, csak nézem őt, a csodás szemeit, azt az állandósult és megmagyarázhatatlan szomorúságot ami a nevetés és a már kialakult nevetőráncok ellenére ott honol a tekintet mögött, és legszívesebben megint megölelném. Csak most hosszabban, mint korábban. Tudom, hogy nem tehetem, de eljátszani a gondolattal nem bűn, csak sajnos tovább játszom mint kellene és hangosan kimondom azt ami a lelkembe íródott a pillanattal. Közben oda sem figyelve teszem azt amit kér tőlem, a kezem ökölbe szorul és tartom úgy ahogy egy vérvételhez szükséges. Mivel nem fűz hozzá semmit, csupán a kérdésemre válaszol finom mosollyal, olybá tűnik mintha tényleg nem is mondtam volna ki, és valljuk be őszintén, ezekben a percekben képtelen vagyok tisztán gondolkodni. *
-Tetrakromáciára nem. Akkor valami másra? Megkérdezhetem mire volt kíváncsi? *A korábbi kellemes hangulat, a nevetése és az, hogy nem tette rögtön szóvá az esetlen bókot, amit ki sem szabadott volna mondanom tesz bátrabbá. Anélkül engedem fel a szorítást a kezemben, hogy levenném róla a pillantásom és még az sem fordul meg a fejemben, hogy nem éreztem a szúrást. Néhány lélegzetvételnyi idő múlva pedig a kezét nézem, ahogy gyakorlott mozdulatokkal húzza ki a tűt és nyomja el a szúrás helyét. Arra gondolok milyen finom keze van, szép és ápolt. Akaratlanul is összehasonlítom Charles kezével, a kancellár nyomába sem érhet. S hallom azt a mondatot, amit már korábban kellett volna, mégsem akkor hangzott el, nem azonnal, hogy letörjön, hogy eltaszítson. Nem mosolygok, mégsem a szégyen vagy a kudarc vonásai törnek elő, mintha nem lenne biztos abban, hogy jól tette-e amit tett. A hangja cseppet sem olyan hűvös és távoli mint amilyen a hangárban volt, amikor elém jött. Felnézek rá, azokba a szemekbe, melyeknek ilyen közeli látványára már ksilány korom óta vágytam.*
-Bocsásson meg, talán illetlen voltam, nem állt szándékomban. *S majdnem újra kibököm, hogy védjem a magam igazát, az őszinteségemet…azt legalább a magaménak tudhatom. S másik kezemmel a szúrás helyét leszorító vattakoronghoz nyúlok, hogy magam tartsam, s egy röpke pillanatra, vagy ha Jenkins kancellár nem húzza el a kezét talán tovább is, megérintem az övét. Nem szándékos és nem is a női praktikák egyike, csupán a vágyaimat követem esztelenül.*




©


 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 11:15 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Jasmine és Jenkins


- Legyen óhaja szerint, hölgyem! - Egyezek bele, mert őszintén szólva még tetszik is, hogy meglepetés lesz. Mondjuk mikor aznap közlöm a testőrségem vezetőjével, hogy mi a terv és leginkább az a terv, hogy nincs terv, nos, egy szót sem fog szólni, de pontosan tudom, mi a véleménye a hallgatása mögött. Kifejezetten szórakoztat még ez is.
- Ha ennek híre megy, a beosztottjaim aranyba fogják foglalni a nevét! - Mosolygok rá folytatva a tréfát, de nem teszek neki semmilyen ígéretet ezzel, hogy változtatni fogok a hozzáállásomon, főleg, hogy magam sem tudom, hogy menni fog-e. Nekem természetes ez a munkaimádat és ezen csak rontott, hogy két éve nem számítok családos embernek, hogy engem is hazaegyen a fene a laboratóriumokból és belássam mások ilyen irányú igényét. Vagy olyan igényét, hogy munkán kívül mással is foglalkoznának, hiszen lehetnek még olyanok, mint Jasmine, akik szabadidőben valami hobbinak hódolnak, rajzolnak - fém falakat vagy ki tudja mit itt fenn a Dominiumon -, verset írnak vagy a kevés és ízetlen hozzávalóból próbálnak értékelhető szakácsművészetet kihozni. Mindenkinek van végülis valami mániája, és a sajátjaira fel is hívom Jasmine figyelmét.
- Egy szóval se mondtam, hogy tagadni kívánom! - Nevetek vissza röviden, de aztán jókedvünk nem tart sokáig, elillan, ahogy elkezdek a vizsgálathoz nekikészülődni, és bár megjegyzem a változást, nem erőltetek semmit. Egyszer majd elmondja. Vagy nem. Mint titok, természetesen érdekel, pláne, hogy elszomorítja a nőt, és kancellárként erőltethetném a választ, de többet ér, ha maga dönt úgy, hogy beavat engem. A kérdése viszont... meggondolatlan, meggondolatlanabb, mint a bókja, bár tudom, hogy nem szándékos, és elgondolkodtató, hogy válaszoljak-e rá egyáltalán. Így mondjuk tényleg láthatja azt a mélyről jövő szomorúságot, fájdalmat a szemeimben, amit látni vél máskor is rajtam. Végül a féligazság mellett döntök. Egy valamit elmondok, amit tudhat, mást viszont megtartok magamnak, mert személyesebb.
- Brevius-rezisztenciára. Én ápoltam Saskiát, mégsem kaptam el tőle... gondoltam... hátha... De negatív lett az eredmény. - Ez utóbbi mondjuk egyértelmű, hiszen Jasmine is tudja, hogy körülbelül hogy áll az ellenszer ezzel kapcsolatban, vagy ha ezt nem is, akkor tudja, hogy özvegy vagyok - hivatalosan -, tehát nem vagyok immunis a Breviusra, hogy ebből kiindulhassunk az ellenszer ügyében. Az elmúlt időben sem volt felhőtlen mosolyú a társalgásunk témája, ez is biztos rányomja a bélyegét és nem fog segíteni az sem, ahogy szóvá teszem, hogy nem kellene ilyeneket mondania nekem, már ami a bókot illeti. Viaskodtam is magamban egy ideig, hogy mondjam-e vagy sem. A válasza és a mozdulata, ahogy hozzámér... Eszembe jut önkéntelenül is, mennyivel másabb, mint Saskiával. A hozzámérő finom ujjak elől nem húzom el a kezem, vagy ha igen, éppen csak annyira, hogy átengedjen a vattakorong szorításának lehetőségét, hogy aztán kezem az ő kézfejére tegyem gyengéden, hogy felpillantsak a szemébe, de előtte egy pillanatig elidőzve az ajkainál. Végül csak engedek a csábításnak és finoman csökkentsem a távolságot köztünk, bármilyen szürreális is a helyzet így vérvétel után. Ha Saskia ülne velem szemben, így tennék. De Jasmine esetében elhúztam kezem, mikor átvette a vattakorongot és elengedem őt másik kezemmel is.
- Nem az illetlenséggel volt a gond, de ezt úgy is tudja. - Pillantok én is a szemeibe röpke ideig, és lehetetlenség megmondani, mire gondolok közben magamban, de nem folytatom tovább, inkább a nyálmintához való kis pálcikát bontom ki, ügyelve rá, hogy a mintavételi végéhez ne nyúljak hozzá és így adjam át Jasmine-nak. Orvosként vehetném én is tőle a nyálmintát, de illetlenségnek tűnik most valahogy mégis.
- Kelleni fog egy kis idő, míg meglesz az eredmény, de másnem az idegenvezetése során el tudom mondani majd, mire jutottam. Továbbra is tartja, hogy csak különlegesen kékek a szemei, de nem találom a tetrakromácia nyomát sem? - Halovány mosoly, inkább csak a szemeimben látszik, amivel próbálom visszahozni a társalgást a komorságából. Azt meg nem sejtem, hogy el kell halasztani azt a programunkat vélhetően egy kicsit, mert közbe fog jönni egy nem várt incidens.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Montgomery

Polgár

Laboratóriumok Acot4k321h

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
90

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok S42r78cjxe


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 6:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jenkins kancellár& Jasmine




*Nem csalódtam hát, és láthatóan még tetszik is neki a meglepetés ötlete. Az én örömöm sem marad el, mosoly formájában ül ki arcomra. Lassan de biztosan kiismerem magam Jenkins kancellár tréfás megjegyzései között, mikor melyiket gondolja komolyan is. A meglepetést elfogadta, ám a másik ajánlatomra nem bólintott rá, noha ellent sem mondott, mégis mosolyog a harag pedig távol áll tőle, pedig gyanítom más kancellár nem így fogadta volna a szavaimat. Jóllehet nem is jutottam volna el egy ilyen közvetlen, évődős kapcsolatig mással.*
-Tegyen úgy, hogy ne menjen híre, legyen ez az én eprem. *arra utalok, hogy nem mondhattam el a gyerekeknek, kitől kapták az epret, s bár ők kiélvezhették a gyümölcs finom ízeit, Jenkins kancellár beosztottjai nem valószínű, hogy hasonlóképp járnak majd. De ha csak annyit értem el ezzel, hogy legközelebb rám gondol amikor hajcsárként túlórára kötelezi az embereket, már megérte. Természetesen annak örülnék a legjobban, ha tényleg hazaengedné őket. A mániák emlegetésénél már érezhetném a vészt, hiszen minden beszélgetésünk olyan volt eddig, mintha egy folyton meghibásodó és megjavuló siklón ülnénk, hol zuhanunk, hol pedig hirtelen felszállunk vele, s a nevetésünk, a már-már féktelen jókedv után meg is érkezik a mélyrepülés. A genetikai vizsgálathoz szükséges vérvétel eszembe juttatja azt a tortúrát, amin egy nőnek keresztül kell mennie. Nem egyszer és nem kétszer…s nálam ez mindig eredménytelenül zárult, s a tekintet amivel ezt kísérve közölték velem, bennem lobbantott fel szégyent, kellemetlen érzéseket, és bűntudatot, holott egyáltalán nem az én hibám volt. Charles olyan távolságot tart kettőnk között, ami már szinte fizikailag fáj és éhezem a szeretetre és arra, hogy szerethessek. Talán ez a mélyről jövő érzés mondatta ki velem azt amivel a kancellár szemeit dicsértem és gátolt meg abban, hogy magamban tartsam. S mivel szóra sem méltatja, úgy érzem tovább léphetek és olyan dolgokba kérdezek bele, melyekhez semmi közöm. A válasz lep meg, nem az, hogy végül megkapom. S érzem a szavak mögött a fájdalmat, a feladást és beletörődést. *
-Sajnálom, nem tudtam…nem akartam feltépni a sebeket. *Saskia. Emlékszem rá, anya mesélt róla miután Jenkins kancellárral való első találkozásom után rákérdeztem. Tudhattam volna, hiszen ismertem a történetet, és láttam rajta a nevetés és mosoly mögött a szomorúságot, ami még szebbé tette azt a tekintet amit nem rég megdicsértem. Gondolatban átkozom magam amiért így képes voltam beletenyerelni a legnagyobb fájdalmába, pedig pont, hogy az ellenkezőjét szerettem volna elérni nála. S amikor elhúzza a kezét és elengedi az enyémet, már tudom, hogy a pillanatnyi érintés, mely vétlen volt, egyben hiba  és ostobaság is. *
-Tudom, igen tudom. *Mondom halkan, miközben már a felém nyújtott pálcikáért emelem a kezem, s szorítom rá ujjaimat. Megsemmisülve érzem magam, ez olyan mélypont, aminél már nem lesz jobb, nem fogunk felszállni azzal a megjavuló siklóval. Lehajtott fejjel veszek mintát a számból, alaposan végighúzva, dörzsölve a nyálkahártyát s nyújtom vissza Jenkins kancellárnak. Hiába a halvány mosolya, hiába a biztató kérdés. A mosoly mi az arcomra kerül nem jókedvből született és inkább keserű mint édes és nem is nézek Jenkins kancellár szemeibe mikor megszólalok.*
-Továbbra is azt gondolom, hogy nincs bennem semmi különleges. *Végtére is, valami oka van annak, hogy Charles sem tulajdonít nekem figyelmet és mi más lenne ha nem én, érdektelen, szürke kisegér. Felállok a székről és a laborra néző üvegfalhoz lépek, nézem az ott dolgozó embereket és ők néznek engem. Én nyíltan, ők lopva, néha felpillantva csak, aztán gyorsan elkapják a fejüket és úgy tesznek, mintha nagyon dolgoznának. Valahogy ez is jobbnak tűnik, mint most az üveg ezen oldalán állni.*




©


 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 9:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Jasmine és Jenkins


Halkan, magamban kuncogok a kifejezésen, hogy az ő epre lesz ez.
- Feltétlen beszámolok majd a csillogó szemekről én is, de ha öleléseket is kapok érte, azonnal felfedem az inkognitóját! - Folytatom a tréfát vicces fenyegetéssel megtoldva a végén, melyért hányan adnának hálát, hogy csak így fenyegetem meg őket, hogy érezhetően semmi bajuk nem lesz belőle. De hogy hogyan kerülünk mi mindig olyan helyzetekbe, hogy a mosolyt szomorúság váltsa, majd újra mosoly, majd újra szomorúság?
- Tudom, hogy nem akarta. Ne hibáztassa magát. - Nyugtatom meg higgadtan és gyorsan és inkább nem teszem hozzá, hogy nehéz feltépni olyan sebeket, amelyek nem gyógyultak be soha. Hogy is gyógyulhatnának be, ha sötétebb gondolatokkal kelek és fekszek, mint amilyen fekete a ruhám vagy a hírem, és kapaszkodom a halovány reménysugárba, melyről talán csak én gondolom, hogy remény. Szükségem van arra, hogy az legyen, hogy a sötétség ne rántson magával örökre. És nem akarom ebbe a sötétségbe magammal rántani a nőt itt előttem, neki nem az én utamat kell járnia, még ha útjaink időnként keresztezik is egymást.
Figyelem őt, bár látszólag a vérminta iktatásával és vizsgálatra való előkészítésével foglalkozom, megszórva egy jó adag titkosítással ismerve kancellártársaim kíváncsiságát és rosszindulatát, de látom ugyanazt a fajta megsemmisülést, amit a hadnagynál is láttam. Valahol ironikus, hogy milyen jó hatással vagyok a nőkre, de mosolyogni mégsem tudok ezen. Visszaveszem a nyálminta pálcáját és azt is gondosan lezárom a vizsgálathoz, és próbálom közben a mosolyt visszacsalni Jasmine arcára. Hiába. Az a mosoly, amit kapok, őszinte ugyan, de mintha tükörképe lenne az én korábbi keserű mosolyomnak. Hagyom, hogy felálljon a székből és az üvegfalhoz sétáljon, miközben én fertőtlenítésre előkészítsem a használt eszközöket és rendet tegyek magunk után, csak szavaira pillantok rá és leteszem az eszközöket. Igaz az a mondás, hogy a legszélesebb mosoly mögött gyakran a legmagányosabb lélek lakik. Most két ilyen ember is áll idebent a laborban az üveg innenső oldalán.
- Nem kell genetikusnak lenni hozzá, hogy tudjam: téved. - Beszéd közben lépek oda hozzá, vagy legalábbis közelébe és most én leszek az, aki megfogja a kezét, de nem csupán érintés erejéig, hanem mint mikor a vérvételhez magamhoz húztam. Most is így teszek, csak nem csupán a kezét, hanem őt magát is elhúzom az ablaktól szelíd erőszakkal - ha hagyja -, és bár mérlegeltem a leselkedő szemek miatti veszély lehetőségét, így legalább kicsit távolabb is kerültünk és úgy döntöttem, kockáztatok. Bár nem tudom, van-e jogom Jasmine helyett kockáztatni a saját életét? Mindenesetre ha hagyta magát elhúzni, akkor szabad kezemmel gyengéden fogom meg az arcát és próbálom felemelni a fejét, még ha érezhetően inkább a tekintetét akarom elcsípni ezzel. Ha ezt odakint valaki is látja, biztosan kiejti kezéből a munkaeszközét, mert ilyen finom mozdulattal nem tüntettem ki itt senkit. Se máshol. Elromló és mindig megjavuló siklónk vajon hova tart most, vagy épp most egy dugóhúzó-manővert is tettünk bele? Nem akarom ezzel bátorítani vagy hitegetni őt, de szomorúnak se akarom látni, különösen miattam ne, ugyanakkor a sajnálatot se akarom éreztetni vele.
- A mosolya olyan, mely mindegy kire vagy mire irányul, de melegebben süt tőle a nap. - Nem mondom, hogy Saskia mosolyát is ilyennek láttam, pedig másképp húzódtak az ajkak mosolyba, más az ajkak és mosolyok íve is, mert ezt a hasonlóságot most kegyetlenség lenne megemlíteni. Meg lehet csak én látom az egyezőséget, mert minden nőben őt keresem, hogy ne találjam meg őt sehol.
- És ez olyan különlegesség, melyet életem végéig kereshetnék a génjeiben, akkor se találnám. - Engedem le a kezemet és újra a korábbi halovány mosollyal próbálkozok, igyekezvén kizárni minden mást, főleg azt az ijesztő érzést, hogy az előbb megfordult a fejemben, hogy én öleljem meg őt, vagy azt a kérdést, miért nem építek fel olyan jégfalat közénk, mint tettem azt a hadnagy esetében is. Miért nem tudok? Miért nem akarok?
- Lassan indulnunk kellene, hölgyem.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Montgomery

Polgár

Laboratóriumok Acot4k321h

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
90

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok S42r78cjxe


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 30, 2019 4:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jenkins kancellár& Jasmine




*A gyerekekről és a kancellár beosztottairól szóló tréfálkozáskor még minden olyan szép volt. Halkan kuncogtam a játékos fenyegetésén, és elképzeltem azt a jelenetet amit én éltem át a gyerekekkel, amikor odaajándékoztam nekik a kosárnyi epret, csak épp Jenkins kancellár volt a főszereplő és a boldog laborosok. Aztán pillanatok alatt elromlott minden…hiába nyugtatom magam azzal, hogy nem tudtam mibe tenyerelek bele, sikertelen próbálkozás. Látom a szomorúságot a szemeiben, mely mintha mindig ott lenne bármire is gondol, bármit is tesz, most kifejezőbb. S mindezt én okoztam egy meggondolatlan kérdéssel. Persze megtehette volna, hogy nem válaszol és nem is faggattam volna tovább, de ez már így esett. S mindebből rá kell jönnöm arra, hogy Jenkins kancellár mennyire szerette a feleségét, az elvesztését még mindig nem heverte ki és én még a be nem forrt sebet is feltéptem. Korábban az fájt, a szüleim egymás iránti végtelen szerelmét és gyöngédségét látva, hogy nekem nem jutott ki belőle még egy csipetnyi sem. Sokszor arra gondoltam, hogy mindegy ki az, csak ne nézzen át rajtam, hogy legalább néha legyen hozzám egy kedves szava, ahogy Charles-nak sosem volt. Még csak nem is gyűlölt, vagy jól palástolta, de mintha büntetni akarna azért, mert hozzám kötötték. Az igényeim, a vágyaim az eltelt hónapok során egyre zsugorodtak és ha nincs a festészet ami egyfajta menedék a számomra, úgy érezném magam mint akit bezártak és leláncoltak örökre s csupán egy üvegen keresztül láthatja a színes világot, de megérinteni, érezni soha nem tudja. Jenkins kancellár azonban újra értelmet adott az életemnek, újra képes voltam vágyakozni, remélni…álmodni. A mindez egy csapásra a semmivé lett. Ostoba voltam, hogy bármit is beleképzeltem az ismeretségünkbe, magamat hibáztathatom és meg is teszem. Charles-nak pedig kénytelen vagyok igazat adni…és ezt a gondolatot Jenkins kancellár szavai sem másítják meg. Hallom a lépteit, a köpenye suhogását, érzem a közeledését. Beleragadtunk a hullámvölgybe, de ennek ellenére a szívem kihagy egy ütemet, hogy egy sóhaj után kétszeresen is bepótolja a mulasztását. Képtelen vagyok felnézni rá mikor elhúz az ablaktól, kezének érintéséből is nehezen ocsúdok fel, s bármennyire is gyöngéd, már nem merek remélni. Félek attól, hogy megint fájni fog…szemeimben érzem összegyűlő könnyeim szúrását, de bőszen harcolok az ellen, hogy a felszínre kerüljenek a teljes megsemmisülésemmel együtt. Néhány perccel ezelőtt majdhogynem ugráltam volna örömömben ha akkor megérinti az arcom, most azonban félve nézek fel rá, de akaratlanul is a tenyerébe simítom az arcomat egy leheletnyi fejmozdulattal. Képtelen vagyok szavakkal reagálni a bókjára…mert nem értem miért mondja ezt, amikor talán nem is úgy gondolja…mégis elhiszem. Neki elhiszem. *
-Mégsem érek vele semmit. *S milyen szép lenne ez az érintés más szavakkal, melyek talán soha nem hagyják el a Jenkins kancellár száját. Az érintés mely simogató és lágy, melegségét még azután is érzem, hogy elhúzza a kezét, s aztán minden hideg lesz. A labor levegője, a bőröm, akár az Aquillon felszíne. S még utoljára felnézek rá, hogy lássam a szemeit, melyeket még a szomorúság is képes széppé varázsolni.*
-Miért olyan nehéz most elindulni?






©


 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 11:42 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Jasmine és Jenkins


Mikor végre felnéz rám kis sóhaj után, szembesülök a könnybe lábadt szemekkel - melyek most valahogy még kékebbnek és szebbnek tetszenek -, melyek inkább a szomorúság és lelki fájdalom rovására írhatóak, semmint meghatódottságnak, nem mintha ezt vártam volna, csak örültem volna. Inkább, mint ez a bánat. Vajon eztán rólam is azt mondja majd, ha kérdezik őt, hogy fizikailag én se bántottam? Sajnálom őt, mert megkedveltem. Igazából már az első találkozásunknál is éreztem ezt, és szokatlan érzés is, mert régen esett már meg velem ilyen... és azok már nem is élnek, akiket egykor kedveltem. Őszintén remélem, hogy Jasmine-nak nem ilyen sors jut. Nem tudom, mit mondhatnék a szavaira. Mondhatnám azt, amit a hadnagynak is mondtam más helyzetre William-mel szemben, hogy vesztesként indul a csatába, de ez kissé félreérthető lenne, mintha bátorítanám. Amikor még egyszer felpillant rám, elkaphatja a pillanatot, ahogy magamban tépődök, mi lenne most a legjobb, mit mondhatnék, mit tehetnék. Mert amit mondanék és tennék, azt nem lehet. Amit meg lehet, azt meg nem akarom mondani és tenni. Zavarba ejtő egy helyzet, mert nem sűrűn esik meg velem, hogy tanácstalan legyek, hogy ne találjam a megfelelő szavakat.
- Mert ez egy klassz labor! - Mosolyodom el végül nem kevés (ön)iróniával, legalább erre az egy kérdésre tudván a választ, még ha értem is, miért mondja és nem erre gondolt éppenséggel. A labor klassz, de szörnyű ötlet volt ide jönni. El kellett volna köszönnünk egymástól az oktatóteremnél, hogy mosolyogva menjen haza.
- Jöjjön, hölgyem! - Mondom, mikor már úgy látom, hogy sikerült felülkerekednie a könnyein és megnyugodott némileg. Nos, az biztos, hogy komorabban távozunk, mint ahogy jöttünk. Rutinszerű, ahogy törlöm a helyiség kamerafelvételeit onnantól, hogy mi beléptünk ide, aztán visszamegyünk a labor galériafolyosóján - megannyi lopott pillantással kísérve -, végül rövid fertőtlenítést követően visszakapjuk a felszerelésünket. Én a felöltőmet, ő a kosarát, amit nyújtok neki, miután lesegítettem róla a köpenyt, ahogy befele menet felsegítettem rá. A liftig vezető útnál valószínűleg még ügyelnie sem kell most rá Jasmine-nak, hogy csendben jöjjön és kellően komoran. Sajnos nagyon élethű alakítás lesz ez, míg én azon gondolkozom, hogyan is csalhatnám vissza a mosolyt az arcára, legalább egy tünékeny pillanatra, mielőtt megállna a lift a hangárok szintjén - vagy a 3. gyűrűn, ha még vásárolni menne a nő -, de hiába a sok briliáns ötletem, most egy sem akar rám találni közülük. És már idő sincs rá, mert a lift már jelzi, hogy a következő emelet a miénk, az elválásunk helyszíne.
- Vigyázzon magára, hölgyem! És köszönök mindent. - Köszönök el tőle egy lágy mosoly kíséretében, mielőtt kinyílna az ajtó. Ha Jasmine kilépett, akkor megnyomom a megfelelő érintőgombot, hogy a raktárakhoz visszavigyen a festményemért és a virágomért. Ha még felém pillant Jasmine, akkor egy biccentést és egy újabb mosolyt kap, hátha... de ha becsukódik a liftajtó és megyek lejjebb a raktárakhoz, akkor egy sóhaj hagyja el a számat és felidézve búcsúmondataimat meg kell állapítanom, hogy emlékezetem szerint életemben nem mondtam még ennyire közhelyes és béna két mondatot mint most. Hogy nem említettem a Városban való körbevezetést, mint megbeszélt legközelebbi találkozónkat, az szándékos volt. Nem tudom, mennyire jó ötlet... Már nem tudom.

//Köszönöm a játékot! Imádnivaló, vicces és szomorú is volt egyszerre Ölelés//
Vissza az elejére Go down

Jasmine Montgomery

Polgár

Laboratóriumok Acot4k321h

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
90

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok S42r78cjxe


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 9:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jenkins kancellár& Jasmine




*Nem tudom mit reméltem, s miért reméltem egyáltalán. Hogy juthatott eszembe…bármi is. Világok választanak el minket egymástól s egy újabb tőrdöfés a lelkembe. Itt áll velem szemben, oly közel, hogy a karomat sem kellene kinyújtanom s megérinthetném, mégis olyan távol, hogy tudom; soha nem érhetem el. Látom rajta, hogy hezitál, a válasz mégis elmarad s a röpke csönd ami közénk ül fájdalmas és utálatos. Legszívesebben átölelném vagy üvöltenék, hogy történjen már valami, valami ami jobb ennél a helyzetnél, vagy másabb, hogy kirángasson abból az ingoványból amibe ragadtam, de egyiket sem tehetem. Csak egyet tehetek, hogy vissza nyelem a könnyeimet és erős leszek, eltemetem a lelkemben azt a néhány csodás órát amit volt szerencsém vele tölteni, hogy soha meg nem ismételhető emlékké váljon és meg sem próbálom megérteni, miért nem mondta ki azt, amit láthatóan akart. *
-Igen, ez egy klassz labor. *Mondom ezt, beleegyezve szavaiba, noha most a labor érdekel a legkevésbé. Tudom, hogy ez egyfajta vigasztalás, hogy ha csupán néhány pillanatra, de jobb kedvem legyen, hogy elfelejtsem az elmúlt percek fájdalmát, és azt, hogy mi történt itt. Ez a labor klassz, és én mosolygok, még ha keserédesen is, mint egy előre megírt történet, amit el kell játszani, hogy becsaphassuk saját magunkat. A noszogatásra csak bólintok, s vissza sem nézve lépek ki a laborból, teszem egyik lábamat a másik elé gépiesen, és teszem azt amit a protokoll megkíván. Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy a köpeny lesegítésébe ne gondoljak már bele mást, mint egy udvarias mozdulatot, s fogva a kosarat induljak el s menjek végig a folyosókon egészen a liftig. Teszem mindezt emelt fővel, hazudva önmagamnak arról, hogy ami történt, meg sem történt s noha a komorságot nem kell most megjátszanom, rábeszélem magam, hogy az is csupán színjáték. Mert hazudni kell a szívnek, hogy ne is tudjon fájni. Annyi szó hangzik el, melyekkel a hangárok szintjére kérem, hogy vigyen, mert inkább várok ott egymagam, mint végigsétáljak az üzletek során, vagy összetalálkozzak egy régi ismerőssel, akivel megjátszott jókedvvel elcseveghetek. Az első találkozásunk búcsúja a jókedv jegyében telt, tudtam, hogy még találkozunk, most azonban a szavait hallva véglegesnek érzem, és a gombóc újra a torkomba tolakszik, de képes vagyok legyőzni, ha csak pár szó erejéig is. Hogy hazudjak magamnak.*
-Én köszönök mindent, hálás vagyok, hogy ennyi idejét elrabolhattam. *S többet nem fogok. Ő sem, és én sem említem az ígért, városban való idegenvezetést, nem felejtettem el, de tudom, hogy így kell tennem. A szívemben lüktető fájdalom ellenére elmosolyodom. Nem tudom hogy sikerül, de kedvesnek és szelídnek szánom, egyfajta búcsúmosoly ami minden viszontlátás reményének velejárója. Nem akarom, hogy utoljára úgy lásson, hogy könnyek remegnek a szemeimben, és az arcom komor akárcsak a folyosókon volt. Nem mintha segítene vagy bármit is változtatna, de talán könnyebb elfogadnom. Amikor kilépek a liftből, azokra a pillanatokra gondolok, melyek megmosolyogtattak. A bogártámadásra például, amikor hadonászott a kezeivel, és mókás arcot vágott. Sosem fogom elfelejteni, ahogy azt a mosolyt sem, amit akkor látok amikor visszafordulok felé. Ajkaim szélesebbre húzódnak a mosolyban, a lelkem ugyan vérzik de a mosolyom ragyog. Azért, hogy ezt a képet vigye el rólam, ez….legyen egy búcsúajándék, még ha nekem fáj is.*
-Ég önnel Jenkins kancellár! *A liftajtók becsukódnak s én összerezzenek a hangjától. Elvágta a pillanatot, a történet szálát s az arcomon lévő mosolyt is. A Dominiumra utazva kellemesen elbeszélgettem a többi utassal és a szállítmányt kísérő katonákkal, a Perdára már csendben érkezem.*

//Én is köszönöm, nagyon élveztem.  Heart Tényleg hullámvasút volt  Laughing  Ölelés //


©


 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Laboratóriumok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Laboratóriumok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 12:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 07, 2019 1:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A boncolás


Viszonylag ritkán van szükség a boncteremre és akkor is leginkább azért, mert a halál oka ismeretlen és ki kell deríteni, mi történhetett, miért nem ébredt fel az adott személy a műtétből vagy mi vitte el olyan hamar, esetleg egy gyilkosság módját kell megállapítani, ha nem volna egyértelmű. Esetünkben most tudjuk, mi a halál oka, de hogy kizárjunk néhány dolgot, boncolást rendeltem el az ügyben, habár nem feltétlen lenne rá szükség. Ám ez kiváló alkalom, hogy a legígéretesebb gyakornokom kicsit kimozduljon a tananyagok és szimulációk világából és ne csak rajzolva vagy monitorképen át lásson belső szerveket, hanem azokat a maguk valójában tapintás-közelben. Én legalábbis gondoskodni fogok róla, hogy ez szó szerint tapintás-közeli legyen, a boncmesterrel már mindent lebeszéltem. A megadott időre meg is érkezem a laboratóriumokhoz, innen tudunk majd továbbmenni a boncterembe. Tekintetem Shirley-t keresi, akit ha meglátok, vagy utánam érkezve jelenik meg a helyszínen akkor köszöntök.
- Miss Shirley! Reggelizett? - Érdeklődök udvariasan. Ó, nem, nem azért kérdezem, mert még lenne idő bedobni egy kis ételt vagy egy kávét, erről szó sincs.
- Ha készen áll, mehetünk! - Költői kérdés, ami nem is kérdés igazán, mert én már megyek is be a laborokhoz, ha készen van a lány, ha nincs. Átesünk a szokásos sterilizációs folyamaton, még ha nem a laboratóriumi részhez megyünk be, hanem innen jobbra nyíló folyosóra térünk át, amely fölött hirdeti is a tábla, hogy a boncterem erre található. A már megszokott elegáns öltözetem volt rajtam, de még a folyosóra való rátérés előtt leveszem a felöltőm és az erre a célra kijelölt zárható szekrénybe teszem, ugyaninnen fehér köpeny kerül elő, amit a fekete ingem fölé kanyarintok. Egy pillantást vetek a lányra, elkészült-e ő is, bevárom őt, és aztán indulunk.
- Nem fogom előre elárulni a halál okát, Önnek kell majd rájönnie a boncmester segítségével. - Mondom neki a folyosón út közben, hogy mire számítson és mennyire figyeljen. Már ha nem fog elájulni félúton. A beszélgetésnek az is a célja, hogy felmérjem, mennyire izgul jelenleg?
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Shirley

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 11:12 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum, Dorian & Lizi
Fontosnak tartom, hogy mindig, mindenhova időben megérkezzem, ezért is vagyok itt már jó tíz perce, várva Jenkins kancellárra. A világért se váratnám meg a férfit, így amikor megtudtam, hogy ma kerül majd sor a boncolásra, természetesen előkészültem. Akad most is nálam egy mappa, melyet jobb kezemben tartok és bár arcomra próbálok nyugalmat erőltetni, érezhetően izgulok. Nem vágyom igazán erre, de a férfi bízik bennem, esélyt ad nekem, így jól kell szerepelnem, nem bukhatok el előtte. Mivel nem éppen tiszta munkához készülünk, ezért meglepő módon ruházatom most fekete színű, melyre bár fog kerülni egy hófehér köpeny, mégis... így éreztem illendőnek a halottal szemben. Türelmesen várok, és amikor kiszúrom a közeledő kancellárt, rögtön lépek is felé egy lépést - mivel eddig a falnak dőltem -, és köszöntöm.
- Jó napot Jenkins kancellár! - üdvözlöm, de a kérdése meglep, amivel indít. Korán van még, de... - Igen, reggeliztem. - a reggeli rendkívül fontos, a nap indítója. Bár tudom, hogy mire készülünk, pár falatot azért bekaptam, bár tény, nem annyit, mint más reggeleket, mégis, bízom benne, hogy nem fog visszaköszönni. Nem lehetek én ennyire gyenge, felvételeken egyébként is láttam már boncolást.
- Természetesen! - finom biccentés, követem hát a férfit, egyenesen a boncteremig. A fertőtlenítés nálam se marad el, majd amikor Ő is öltözködni kezd, magam is hasonlóan teszek. A mappámat is leteszem és némi hezitálás után úgy döntök, hogy a szekrényben hagyom, amíg nem végzünk. Meglehet, hogy egyébként is csak zavarna és talán szükség se lesz rá. Úgyis készül felvétel a boncolásról, amit gondolom majd én is megkapok és vissza is nézhetem, ha szükségem lenne rá.
- Hogy nekem? Re... rendben! - nem vagyok orvos és ilyen képzett se, de ezzel a kancellár is tisztában van. Okkal adja nekem ezt a feladatot, ebben biztos vagyok. Nem az a célja, hogy elbukjam, eddig se az volt, így bízom benne. A boncmester majd segíteni fog. Láthatja egyébként rajtam, hogy némileg ideges vagyok és izgulok is és ezen az se segít, hogy amikor beérünk a hófehér helyiségbe, elkezdek fázni is. Nincs éppen meleg. Aprót nyelek, majd egy gumival összefogom szőke hajtincseimet is, ez után pedig a férfire tekintek.
- Mi lesz a feladatom? - kérdezek rá most hezitálás nélkül. Felkészültnek mutatkozom, mert bár ideges vagyok, ájulás veszélye nem fenyeget. Ideje határozottabbnak lenni és a feladatra koncentrálni.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo

Kancellár

Laboratóriumok Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok 200


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 9:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Miss Shirley & Callum & Dorian

Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.


Igazán dicséretes, hogy mindketten méltóztatnak egy helyen lenni, mikor mindkettejük lenne egy-egy fél szavam. Így mikor megtudom, hogy Callum kis magánboncolást tart Miss Shirleynek kapva kapok az alkalmon. Engem is érdekel, hogyan teljesít a lány, ez nem vitás, de úgy fest találtam alkalmas személyt is a kis magán küldetésünkre, ezt pedig akarom közölni Jenkinssel, hogy amikor lesz majd egy szabad perce jelezze. Nem sietünk sehova, de az expedíció már elindult, tehát lassan a saját ügyleteinket is elkezdhetjük. Én nem időre megyek, nem tudják benézek így számunkra későnek mondhatóan mosakszom be és veszem az ing és öltöny nadrág felé a szükséges ruházatokat. Mikor belépek akkor már talán neki is kezdtek a dolgoknak.
-Miss Shirley, uraim, elnézést a váratlan látogatásért! Sajnálatos mód be vagyok táblázva és mivel kivételesen mindkettőtökhöz lenne egy-egy fél szavam, remélem Callum elnézed nekem, hogy a boncolás egy részére csatlakozom. - Izgatottságnak jele rajtam nincs, nem szokott lenni, így csak megállok oldalt, jelezve noha a boncolás az én szakterületem is egyáltalán nem kívánom a tanítást elorozni Callum barátomtól. Míg Elizabeth ügyködik legalább tudok két szót váltani majd vele, aztán persze Elizabethhez magához is.
-Remélem a jelenlétem nem feszélyezi Önt, mint Miss Shirley! - Érdekelne komolyan mondta-e hogy csak a saját vérvétele miatt szokott rosszul lenni de másétól nem. Hovatovább a boncolást sokan nem bírják, főleg a szagok miatt, a sok vegyszer, no meg a látvány, az érzés, hogy kiemelünk egy szervet. Nos, eléggé érdekel hogyan fog teljesíteni!


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 10, 2019 9:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A boncolás


A reggelizés tényét nyugtázom, de nem érdeklődöm meg, hogy mi volt az és mennyi. Ha kibírja anélkül, hogy kiadja a gyomra tartalmát, akkor túl fogom élni, hogy ezen információ hiányában töltsem tovább a mai napot, hiszen igazán nem is érdekel, csak kíváncsi voltam, mire számítsak: felfordul a gyomra vagy a vércukor fog leesni várhatóan?
- Igen, Önnek. Nyugodtan ötletelgethet is, mire gondol. - Teszem hozzá, hiszen nem elvárható, hogy azonnal tökéletes megoldással és kórtannal álljon elő. De az is jó feladatmegoldás, ha kizárja, mi nem lehet, hiszen azzal is közelebb kerül ahhoz, mi lehet.
- Dr. Hart jobbkeze lesz, az ő utasításait követi. - Az említett személy biccent is a lánynak miután engem egy enyhe főhajtással üdvözölt. Nem egy mosolygós ember, negyven fölött lehet valamivel korát tekintve, némi sörhasat engedve már meg deréktájon magának, halántéknál határozottan őszbe forduló, egyébként hollófekete hajjal és alig pár centivel lehet magasabb Shirley-nél. Hűvös van a helyiségben és a formaldehid orrba tolakodó szúrós szaga sem javít a helyzeten, hát még a már előkészített holttest az asztalon középen: harminc környékén járó, jó karban lévő, ápoltnak tűnő férfi, katonásan rövidre vágott hajjal és még a szemszínét is meg lehet csodálni, mert semmibe révedő tekintettel mered felfele a boncterem plafonjára és a feje fölé benyúló robotikus karokra. Dr. Hart éppen nekilát magyarázni Shirley-nek, hogy elsőnek feljegyzik az adatokat a delikvenst illetően, ami a személyes adatait jelenti, pl. név, beosztás, halál beállta, boncolás időpontja, boncolásnál jelenlévők, de ezek már ki vannak töltve. Majd jön a külső vizsgálat és ezzel meg is kapja az első feladatát a lány: le kell mérnie a testhosszát és a súlyát is a halottnak, ehhez az előbbihez megkapja a megfelelő eszközt, utóbbihoz pedig mutatja, hogy a boncolási asztal egyben a mérlegként is funkcionál, így pár gombnyomásra már meg is van a kívánt adat.
- Most pedig felírjuk a ruházatát, amiben megtalálták... nézze a foltot! Valószínűleg a halál beálltakor megszűnt az izomtónusa... - Mutat a köpcös orvos a férfi nadrágján már megszáradt, de azért látszódó foltra, ami jelzi, hogy bevizelt.
- A ruhát ezután levágjuk és átnézzük a testet, hogy külsérelmi nyomok vannak-e rajta? - Adja Shirley kezébe az eszközt, amivel levághatja a ruhát. Én meg eközben a háttérben maradva figyelek, hátam mögött összekulcsolt kezekkel, nyugodtan, de érdeklődve, leginkább a lány reakcióit figyelve, hogy mennyire ódzkodik hozzáérni a holttesthez? Ekkor nyílik az ajtó és meglepődésemet egy pillanatra finoman megemelkedő szemöldökeim jelzik.
- Dorian! Kerülj beljebb! - Mondjuk felesleges mondani, amilyen határozottan jött, nem állt meg az ajtóban. A boncolást végző orvos rögtön főhajtással köszönti a másik kancellárt, aki egyben az első számú felettese.
- Maradj akár végig is! Tőled még többet tanulhat Miss Shirley! - Enyhe félmosoly, mert mondjuk tényleg nem zavar, ha marad, csak azt bánom, hogy ő nem az a kancellártársam lesz, akin mosolyoghatok, mert kidobná itt a taccsot. És tény és való, hogy ez inkább Dorian asztala, nem is én oktattam eddig, én csak megfigyelő voltam. Dr. Hart lehet nem örül az invitálásomnak, de legalább bölcsen nem mutatja ki. Viszont kíváncsi vagyok, mi az a fél szó, ami ennyire nem tűrt halasztás, ráadásul nem csak nekem, hanem a lány felé is? A sajátomra van tippem, de a lánytól mit akarhat vajon? Mikor Dorian felé fordul őt szólítva meg, akkor én is Shirley felé pillantok, hogy lássam, mi a reakciója Dorian láttán. Legalább feltűnésmentesen megfigyelhetem őket együtt.
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Shirley

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 13, 2019 2:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum, Dorian & Lizi
Izgulok és kicsit félek is a boncolás miatt, de igyekszem ezt minél kevésbé kimutatni és magabiztosnak tűnni. Szeretnék bizonyítani, hogy meg tudnám állni a helyem most is, így csak biccentek Jenkins kancellár szavaira.
- Rendben van! - akkor majd mindig mondom, hogy mire jutottam, és idővel talán sikerül majd rájönnöm, hogy mi okozta az áldozat halálát. A Dominiumon élünk, nem pedig a Földön, így nincs annyi lehetőség, mint annak idején ott volt. A boncteremben viszont nagyon hideg van és a formaldehid miatt nincs túl jó levegő se, de ezt most elnyomom magamban és dr. Harthoz lépek, halkan üdvözölve őt, de nem figyelem meg túlságosan, ugyanis leköt most az asztalon lévő holttest. Fiatal, nagyjából 30 év körüli férfi lehet, jóképű és erős... Vajon mibe halt bele? Ez most már engem is kezd érdekelni. Na de tekintetem elveszem róla és az adatokat kezdem el megfigyelni, majd végül jöhet a mérés is. A férfi hosszát hamar lemérem, majd beütöm az eredményt, ez után pedig megfigyelem, miként kell lemérni a halott súlyát. Én csinálom, dr. Hart csak magyaráz, de eddig semmi nehézség sincs a dologban. Az ébresztés sokkal komolyabb volt ennél és... tény és való, a boncolást nehezen szúrhatjuk el. Halottabb már nem lesz, bár ilyesmire inkább nem is szabadna gondolnom. Nem vicces...
Eddig nem figyeltem meg a halott nadrágját, de most, hogy fel lesz rá hívva a figyelmem, akaratlanul is megteszem és mintha némileg elpirulnék a bevizelés láttán. Jó, nem készültem fel mindenre, arra pedig főleg nem, hogy nekem kell majd levetkőztetnem. Egy férfit se láttam még meztelenül, se egy péniszt... és vetkőztetni se vetkőztettem még senkit. 16 éves vagyok csak, komolyan nekem kell ezt csinálnom? Miért nem volt már meztelen, amikor ide került? Látható lesz arcomon, hogy őrlődöm, miközben kezem megremeg, ahogy dr. Hart átnyújtja a speciális ollót. Tekintetem zavartan Jenkins kancellárra vetül, aki oly nyugodtan áll ott, szinte nem is érzékelve, hogy mit vált ki belőlem most ez a kérés. Miért hoznak ilyen helyzetbe? És amikor már azt hinném, hogy ennél nem lehet rosszabb, nyílik az ajtó és maga Castillo kancellár sétál be rajta. Hogy... hogy kerül Ő most pont ide? Ez nem lehet igaz... Még csak az hiányzott, hogy ismét leégjek előtte... bőven elég volt a legutóbb, amikor a véremet vette.
- Castillo kancellár! Jó napot uram! - finoman én is biccentek felé, miközben kissé jobban megmarkolom a kezemben lévő ollót. A fenébe. Szívem szerint kirohannék innen és világgá mennék, de ez nem lehetséges. Bizonyítanom kell, méghozzá mindkét férfinek. De Jenkins kancellár képes még azt mondani neki, hogy akár maradjon végig. Miért csinálja ezt velem? Próbálom nem kimutatni az érzelmeimet, de ismerhetnek már annyira, hogy átlátnak rajtam. Zavarban vagyok miattuk... nem is kicsit.
- Természetesen kancellár úr, amikor szeretné, akkor félbe is hagyom... - próbálom menteni a menthetőt. Ha akar nekem mondani valamit, akkor már ugrok is, meghagyva a vetkőztetést dr. Hartnak, de érzem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, mivel már jelzi is számomra, hogy legalább a boncolás egy részén itt fog maradni. És ez után még azt is képes megkérdezni, hogy nem veszélyez-e a jelenléte. Aprót nyelek, miközben most már nem tudom letagadni, hogy kellemetlenül érint pont most a férfi jelenléte, de ezt mégse mondhatom neki.
- Csak egy picit, uram... Még soha se boncoltam és nem gondoltam, hogy első alkalommal rögtön két kancellár is figyelemmel követ majd. - pillantok hol az egyikükre, hol pedig a másikukra, de nincs menekvés, így végül a halottra tekintek és megkezdem a feladatomat. Csak tudnám, hogy mivel érdemeltem ki mindkettőjük figyelmét. De Jenkins kancellár jelenléte talán még nem is volt zavaró, ellenben Castilloéval, aki képes volt már nem egyszer olyan megjegyzéseket tenni, amik igazán bántóak voltak. Fel kell készülnöm arra, hogy ez ismét megtörténik.
A férfi pólójának az eltávolításával kezdem, így óvatosan megemelem a ruhadarabot a hasánál, majd felfelé a nyakáig le is vágom róla a ruhadarabot, majd pedig a kezeinél is és minden bizonnyal dr. Hart segítségével el is távolítjuk majd. Nem félek hozzáérni a holttesthez, ezt láthatják most rajtam, ennyit leszűrhettek, és eddig még gond se volt, de most jön a nadrág. Azt honnan is kellene kezdeni? Egy picit bizonytalanná válok, de csak néhány másodpercig, végül az ollót egy rövid időre a boncasztalra teszem, a holttest mellé, majd kicsit bizonytalanul és egyben cseppet ügyetlenül kezdem el kibontani a nadrágjánál a gombot, majd lehúzni a sliccet, miközben megérzem ám, hogy oda nyúlok, ahova nem akarnék. De nincs mese, folytatnom kell, így most felveszem az ollót, majd a két nadrág szárnál kezdek el felfelé vágni. A cipői már nincsenek rajta, a zoknikat pedig a vágások előtt húzom le róla óvatosan, szinte gyengéden. A vágásom is ilyen, precíz, de rendkívül figyelmes, hiába halott az illető, így nemsokára a nadrágot végigvágom mindkét oldalon, tehát mindkét szárnál, majd óvatosan középfelé is, és ez után szedem azt le róla. Marad tehát a boxer, mely szépen kiemeli a férfi nemi szervét. Most aztán kerülöm ám a két kancellár tekintetét, ahogy a péniszt is. Véletlenül se nyúlnék hozzá, inkább csak a boxert is felvágom két oldalt, majd leteszem az ollót ismét és ez után szedem le óvatosan róla a pisis ruhadarabokat, így fedve fel nemsokára a pasi teljes testét. Akaratlanul is vetek egy pillantást ám a férfiassága felé, hiszen személyesen még nem láttam ilyet, de aztán rögtön el is kapom róla a tekintetemet és lépek egy lépést hátrébb, várva a további utasításokat. Remélem ott nem kell majd megérintenem, még csak az kéne. Én pedig kezdem úgy érezni, hogy teljesen megsemmisülök a két kancellár előtt, akik tisztán érzékelhetik, hogy mennyire zavarban vagyok. A képet pedig tudom, hogy összerakták és rájöttek arra, hogy én bizony most először látok meztelen férfi testet közvetlen testközelből.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo

Kancellár

Laboratóriumok Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok 200


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Miss Shirley & Callum & Dorian

Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.



//A Harton nevettem egy jót, elvégre a fiam vezetékneve is ez lett xD Remélem nem valami szegről végről rokont kaptam Call xD//

Belépve a boncterem ismerős kimért atmoszférájába apró biccentéssel hálálom a szíves fogadtatást annak váratlansága ellenében is.
-Lekötelezel, amennyiben nem nyúlik nagyon el, szívesen. - Mert tagadhatatlan időt kívántam spórolni a látogatással, de ha sokáig állunk a hulla felett akkor nem biztos javulni fog az időbeosztásom. Még mérlegelem mivel vesztek többet: ha távozom vagy ha maradok. Igaz, elnézve Miss Shirley arcizom rezdüléseit hmmm. Gondok vannak, gondok vannak? Sajnos a kárörvendés terén Callummal akárha testvérek is lehetnénk, de most mégiscsak jó oktató benyomását kell keltenem így csak magamban mosolygok Callum és Miss Shirley kontrasztos fogadtatását látva.
-A világért félbe ne hagyja, meg nem fosztanám attól, hogy gyakoroljon. Az első boncolás tudom idegességgel tölti el, de semmi oka rá. Jenkins kancellár remek oktató is, ha úgy ítélte készen áll bízzon a kiszabott feladatban. - Avagy nincs választása, jobb ha túlesik rajta, mert Callum nem szereti ha visszatáncolnak. Én sem, tegyük hozzá.
-Ugyan hölgyem, kezdjen neki, addig lefoglalom Mr Jenkinst. Mr Hart kérem legyen kedves elmagyarázni hogyan érdemes a leggyorsabban és eredményesebben lefejteni a halottról a ruhát, valamint hogyan szokás a boncolást rögzíteni, mik a kötelező formulák! - A kezdeti idegesség miatt tehát valamivel tovább bíbelődhet, mint alap esetben, noha, mivel legalább egy részére maradok ez puszta szívesség a részemről, hogy csak fél szemmel figyelek rá és Callum felé lépek, majd hajolok, míg a doktor magyarázni kezd, noha sejti alapzajt akarok magamnak azért kérem ilyen dolgokra jelenleg.
-Szereztem embert a feladatra. Készítettem útvonalat. Ideje lenne felzárkóznod barátom. - Apró mosoly, jelezve én készen vagyok az előkészületekkel a kis magán akciónkhoz, ha Ő is megvan, akkor hamarosan bele is vághatnánk. Jelenleg William elég nagy port kavar ahogy a JL is, ki kéne használni, mert nem rajtunk a fókusz. Azaz... rajtam, mert Callum maga is célkeresztet kapott, de semmi olyat amit ne rázna le fél vállról, ha bárki engem kérdez. Igaz, oda-odasandítok, hogy mit művel a nő az asztalnál míg Mr Hart valamit olvasva magyaráz. Ahogy végül szembesülök azzal hogy meztelen férfit se látott még a lány apró mosolyszerűséggel rándul a szám, Callum, kedvelem benned ezt a fajta érzéketlenséget. Én a diákokkal azonos nemű testeket szoktam választani amennyiben van erre módom, elég a halál okozta zavar a szemükben a pubertáskorira nem szoktam kíváncsi lenni. Igaz, most tény és való szórakoztat, noha a kis szájrándulásom is elillant és komoly arccal nézek a lány felé, majd Callumra, hogy figyelek tovább, a lényeget elmondtam, noha diskurálok vele még szívesen, ha kiadta az utasításokat, tudja jól.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 8:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A boncolás


//Becsszó, véletlen XD//

- Az csak Miss Shirley-n múlik, mennyire nyúlik el. - Hárítok máris a lányra egy kis plusz súlyt, miszerint ha Dorian hamarabb távozik, akkor bizony nem volt elég ügyes és gyors.
- Én csak megfigyelek, Dr. Hart oktat. - Pontosítom ezt a részt, azt viszont nem, hogy készen áll-e szerintem a lány vagy sem. Egyébként szerintem nem, vagy nem vagyok benne biztos, de majd kiderül, hátha kellemesen csalódok. Figyelem a párbeszédet Dorian és Shirley között, hátha felfedezek valami nonverbális kis jelet, leginkább kancellártársam részéről, de egyelőre semmi. Ellenben a gyakornok sokkal beszédesebb úgy is, hogy meg sem kell ehhez szólalnia. Szemmel látható a zavara. Részben miattam, részben Dorian miatt, részben a kiszabott feladat miatt és részben ez így együtt. Dr. Hart a másik kancellár utasítása alapján rögtön magyarázza is kesztyűt adva a lánynak, na meg ollót, miként kell levágni a ruhát, amit el is kezd a pólónál a lány. Figyelem a mozdulatait, az arcán tükröződő érzelmeket, miközben fülemmel Dorianra figyelek.
- Ha így van, nekem nincs is dolgom. - Válaszolok halkan, de nem gyanúsan halkan és elmosolyodom a rám jellemző félmosollyal, ám gúny nélkül.
- Vagy van tennivalóm amíg nem szolgálnak konkrét adatokkal... vagy netán mintával? - Pillantok röviden oldalra Dorianra, hogy mire is gondol, és igyekszem úgy fogalmazni, hogy ha hallják is szavainkat, az ne keltsen gyanút, miben is sántikálunk. Dorian úgy is érti, hiszen ha van embere, útvonala, akkor csak időpont kell, mikor mennek, aztán várhatjuk az eredményt, hogy mire jutottak a felderítők, nagyon szerencsés esetben már rögtön hoznak is egy perdait, de ebben azért még nem bízom. Közben szemmel tartom a gyakornokot és nem is tudom megállni szó nélkül ténykedését, vagy inkább annak időkénti hiányát.
- Miért van zavarban, Miss Shirley? - Kérdezem aztán hangosabban a lány felé fordulva jobban, mikor megakad a boxeralsónál, és ahogy leemeli róla a ruhadarabot és odapillant a halott férfiasságára, majd rögtön el is kapja a tekintetét. Tudom, hogy mi a gond, de valóban érzéketlen vagyok a problémára, és szerintem luxus arra várni, hogy legyen egy női halottunk. Azért szerencsére ilyen gyakran nincs elhalálozás nálunk - hacsak William nem nősül - és nem egy csoportot vártunk össze a boncolásra, hanem csak egy gyakornok van itt, ha már véletlenül baleset történt. Ki tudja, mikor áll legközelebb rendelkezésre holttest? Ez ne akadályozza a lány szakmai fejlődését.
- Legyen kedves végigvenni tetőtől talpig, hogy van-e rajta külsérelmi nyom... de úgy, hogy halljuk is itt! Valamint egyúttal a hullafoltok stádiumát is állapítsa meg! - Természetesen majd dr. Hart segíteni fog neki, főleg utóbbiban mutogatva és magyarázva, hol mit láthatunk attól függően hány órás, napos holttesttel van dolgunk.
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Shirley

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 12, 2019 5:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum, Dorian & Lizi
Számomra így is eléggé kellemetlen a feladat, de Castillo kancellár jelenléte rátesz erre még pár lapáttal. Maradni óhajt, legalábbis egy darabig, és mint Jenkins kancellártól hallom, csakis rajtam áll, hogy milyen hamar vagy későn végzünk itt. Kicsit megfeszülök, érzem a súlyt vállaimon, de mégse hagyom,hogy azok összetörjenek. Inkább Castillohoz fordulok, jelezve felé, hogy akár most azonnal is beszélhetünk, csak mentsen ki, de nem ezt teszi, helyette inkább ösztönöz arra, hogy csináljam csak a dolgom. Sejtettem, hogy nem segít majd... Mit is vártam? Csak szó nélkül biccentek felé, hogy rendben van, teszem a dolgom, mert nem jön ki szó a torkomon és ajkamon is érzem, hogy kiszáradt. A kesztyűk felkerülnek kezeimre, miközben remélem, hogy dr. Hart valóban segítőkész lesz. Szerencsémre annak bizonyul, így elmagyarázza nekem, hogy miként érjek a holttesthez és hogyan vágjam le róla a ruhadarabokat. Eleinte még nincs is olyan nagy gond ezzel, de amikor a nadrághoz érek, majd pedig a boxerhez, akkor kezd csak igazán ijesztő lenni ez az egész. El azért nem sírom magam, de ajkam megremeg, amikor meghallom Jenkins kancellár szavait, és szemeim lesütve szorítok rá jobban a kezemben lévő ollóra. Miért csinálja ezt? Még Dorian is mosolyog rajtam, jól láttam ám az előbb, amikor lopva feléjük pillantottam. Élvezik kínlódásom és zavaromat, és most még válaszolnom is kell. Arcom némileg vörösebbé válik, miközben továbbra se merek felnézni rájuk, de azért lassan megszólalok.
- Csak... csak... - rámarkolok bal kezemmel a boncasztalra, majd végül a lehető legtömörebben felelek. - ... a halott miatt. - nem hazudok, hiszen miatta van. Az Ő teste miatt, mely teljes egészében feltárul nemsokára előttem, így láthatom meg életem első férfiasságát nos... ilyen remek körülmények között. Az ollót leteszem a helyére, majd továbbra se nézve fel a kancellárra biccentek. Először a férfi arcát nézem meg magamnak, finoman érintve meg a nyakát, mozdítva el fejét jobbra, majd balra is, majd ez után mellkasán haladok tovább, majd fordítok óvatosan rajta, hogy a hátát is megvizsgálhassam.
- A testen több zúzódás is található. A koponya hátsó részén, a jobb vállnál és deréknál... - lassan húzódik lejjebb a kezem, ahogy tovább megyek, de most elkerülöm a férfi zavaró testrészét, és inkább óvatosan nézem tovább a testet.
- Ezek poszt mortem sérülések lehetnek. Ha jól sejtem, akkor a halál beállta után történő esetleges eséstől következhettek. - most pillantok a két kancellárra hosszú idő után először, majd a hullafoltokat is megfigyelem, de itt szükségem van dr. Hart segítségére, mert a halottakhoz nem értek. Vele váltok pár halk szót, miközben a hullajenelségekről magyaráz, végül folytatom.
- A hullamerevség már eltűnt, így a férfi legalább 72 órája már halott lehet. A hullafoltok is erre utalnak, mivel az erek bomlása miatt a vér kilépett már az érpályáról és a környező szövetekbe hatolt. Nem lehet már elnyomni őket. - zárom le szavaimat. A választ megkapta, de hogy pontosan mi okozhatta a halált, arra most kezdek el rájönni, mivel akadnak bizonyos sérülések még a férfin, melyek égésre utalnak, de túl kevés ahhoz, hogy tűz okozhatta őket.
- Úgy gondolom, hogy a jelek alapján a halálát áramütés okozhatta. Vagy ha nem is abba halt bele, mindenképpen kapott egy nagyobb dózist, mivel a testen találtam az áramütésre utaló nyomokat. - ezeket már csak akkor mondom, amikor ismét hátrébb léptem egy lépést a férfitól, hagyva, hogy dr. Hart is áttanulmányozza. Bár Ő szerintem már rég tudja, hogy miben is halt meg az előttünk fekvő.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo

Kancellár

Laboratóriumok Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok 200


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 24, 2019 2:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Miss Shirley & Callum & Dorian

Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.



-Oh, sajnálatos, ellenben nekem ez könnyebbség. - A lusta mindenit, én nem bírom ki, hogy ne szóljak bele az ilyenekbe, mert szeretek oktatni és kioktatni is, Callum ezek szerint csak utóbbit. Amint megvan az alapzajom amit Mr Hart biztosít bele is kezdek a magáncsevejbe.
-Azt nem mondanám. Embert ígértél magad is. - Hah, hogy kihátrálna már most, márpedig nem akarom, nem hagyom. -Hovatovább, a közlekedésük Rád bíznám, sokkal sűrűbben jársz terepen és nagyobb rutinnal simítod ez ilyetén ügyeket. Az előkészületeket rám bíztad, én pedig a többit Rád. - Van emberem, de tudom Ő is akart, ellenben a kivitelezés főbb részeit ráhagynám, nekem elég a másik hivatalos expedíciómmal törődni, illetve a másikon dolgozni, meg a többi egyéb dolog. Ha neki van ideje csak szemlélni a diákok első boncolásait, nos... úgy vélem ez is belefér neki.
Közben persze Miss Shirley szenved a hulla vetkőztetésével, mindig elfelejtem hogy eleinte mindentől zavarba jönnek a fiatalok.
-Callum, egy halott látványa mindig felkavaró, nem beszélve arról ha már nem friss halott. - Mondom félhangosan, hogy ne piszkálja ennyire a lányt, mert sosem ér akkor a végére. Végre neki is áll, hogy alaposan szemügyre vegye a testet, bólogatok míg hallgatom, de hát ez a könnyebbik része a boncolásnak.
-Kérem nézze meg a fogazatát, a szemek színét, itt mind a szivárványhártyára, mind a szemfehérjére gondolok, jegyzőkönyvezze. -  Mondok csak ennyit, mert lemaradt, a leírás, a javát Dr Hart megejtette ugyanis még az elején, hallottam. De ezek semmiségek, így emiatt magam is keresek egy kesztyűt és Callum felé fordulok.
-Nem bánod? - Mutatok a holttest felé, hogy zavarná-e ha besegítenék mert Mr Hart készséges, de nem kívánom végignézni az első vágás okozta lassú zavart. Legalább is az esetek zömében azt tapasztalom, ha már a meztelenség ilyen hatással van rá, a belsőszervek kiemelése és a test felvágása,  a koponya megnyitása, mellkas feltárása, majd a has. Utóbbi kettőt egyetlen egyenes hosszanti vágással. Ha Callumnak nincs ellenvetése, akkor felveszem a megfelelő szikét és Elizabeth mellé sétálok, odahajolok hogy csak Ő hallja.
-Kezdje a mellkassal, elsőre az könnyebb, hogy megszokja a szikét. Vonatkoztasson el, mert meg fogja viselni. Ha maga egy színész ez a test a kellék. Bánjon tisztelettel a munkájával, de határolódjon el. Ha nem teszi hányni fog, megremeg a keze vagy szimplán elakad. Mr Jenkins tudja képes rá, nekem sincs kétségem, így bármennyire idegen lesz a halott húsba vágni ne gondolkozzon, csak cselekedjen. A szerveknél segítek. - Hajolok vissza komoly arccal és nyújtom a szikét.
-Tételezzük fel embólia gyanúja van, kezdjük a mellkas megnyitásával. - Callum pontosan tudni fogja miért csináltam, a koponya feltárás az első de attól ájulnak el elsőre a legtöbben és érdekel hogy veszi ki és méri le a szerveket a lány, ha hamarabb elmegyek ez számomra érdekesebb. No meg, valószínűsítem, hogy ha Miss Shirley fel sem fogja, de segítek épp.

//Ezer bocs Juj


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Laboratóriumok Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
380

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Laboratóriumok Tumblr15


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 2:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A boncolás


Elmosolyodom Dorian szavain, még ha az előtte lévő rész nem is tetszett, hogy adjak én is embert, de ennek viszont csak alig adom jelét, egy gondterheltebb pillanatnyi szemöldökösszevonás csak, mit megengedek láttatni, hogy hihető legyek.
- Ha a közlekedésemet, azaz siklóval lezuhanást vesszük alapul, elég feltűnőek lesznek! - Jegyzem meg némi öniróniával.
- Milyen embereid vannak, mi és mennyi hiányzik? - Térek rá aztán komolyabb arccal a témára, hogy jobban lássam a helyzetet, mit kell megoldanom, lehetőleg úgy, hogy azzal Dorian járjon rosszabbul, még ha úgy is hiszi, hogy nekem rosszabb. De mielőtt ezt a témát teljesen kivesézhetnénk, talán még épp meghallgathatom Dorian gyors válaszát, mert aztán a lánnyal kell foglalkozni, aki megtorpanni látszott a feladatnál, mikor kényes részhez ért.
- Nem egészen értem, hogy egy friss halott mitől lenne jobb? Még meleg és jobban hasonlít egy élőre? Az tényleg jobb? - Reagálok előbb Dorian szavaira, majd visszanézek Miss Shirley-re.
- Vonatkoztasson el, Miss Shirley. Az ott maga előtt csak hús, csont, izom, szövetek és így tovább, lényegtelen, hogy milyen alakot vesz fel. - Magamban elfojtok egy sóhajt. Ha egy halott ember férfiassága ilyen gondot okoz, mi lesz, ha majd a belsőségekhez érünk? Mi lesz, ha a koponyán kell felvágni a bőrt és azt akár az arcra húzni, hogy a csonthoz érjünk és felvágjuk azt?
- Helyes a következtetése. - Bólintok is hozzá. Nem dicsérem túl - de ezt lassan megszokhatja tőlem -, mikor megállapítja a halál okát, hiszen Dr. Hart is segített benne neki, nem teljesen saját munka, de azért nem is kellett neki súgnia az összes szót, mit mondjon el.
- Csak tessék! - Finoman mozdítom kézfejem a lány és a halott felé Dorian-ra pillantva, hogy nyugodtan menjen ő is boncolni, nekem aztán mindegy. Nem az a célom úgy se, hogy a lányból boncmestert faragjak, inkább csak hogy szembesüljön egy halott látványával, hogy ne csak tanulmányai lapjain lásson szerveket, ne csak szimulációkból ismerje az emberi testet, hanem tapintható közelségbe kerüljön. Úgy is kell majd még mennie egy mellkasfeltáró műtétre is, ott mondjuk legalább nem kell hozzányúlnia, elég ha nézi egyelőre, hiszen ott mégiscsak élő a páciens. Ez meg itt ennél halottabb úgy sem lehet, ha valamit rosszul vágna a lány. Nem szólok közbe, mikor Dorian odalépve a szikével halkan, számomra nem hallható módon valamit súgdos a lány fülébe, csak csendben figyelem a jelenetet, a reakciókat és a kettejük interakcióját... kiváltképp a nonverbálisat, amit szeretnének sokan rejtegetni. Meglepő is kicsit a helyzet, nem feltételeztem volna Dorian-ról, hogy segíteni akar és fog is a lánynak... vagy akárki másnak, főleg ha orvostudományról van szó, ismerve kancellártársam maximalizmusát. Dr. Hart sincs egyszerű helyzetben, mert jelenlétemmel is eggyel több a kancellár itt, mint amennyit egészségesnek tart, hát még Dorian-nal, aki ráadásul be is áll boncolni és közvetlen felettese neki. Próbálja is palástolni a belső tanácstalanságot, kínt, hogy most vajon mennyire segédkezzen és legyen ügyes, hátha az jól veszi ki magát, vagy jobb lenne, ha inkább berendezési tárgynak álcázná magát, hogy megússza mindenféle hátrány nélkül egyszerre két kancellár jelenlétét is a munkája során.
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Shirley

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Laboratóriumok Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 6:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum, Dorian & Lizi
Arról volt szó, hogy nekem csak végig kell majd néznem a boncolást. Szigorúan csak megfigyelőként, de helyette most nekem kell elvégeznem azt, és úgy érzem, hogy erre nem vagyok teljesen felkészülve. Ettől függetlenül próbálom megállni a helyem, mégis, a zavarom képtelen vagyok eltüntetni, amire Jenkins kancellár oly kedvesen rá is kérdez. Pedig tudom, hogy tudja, miért viselkedem úgy, ahogy, de szerencsére a másik kancellár a védelmemre kel. Kicsit meglep, de jól esik, azt viszont nem értem, hogy Callum miért ilyen most velem. Miért jó számára, ha még kellemetlenebb helyzetbe hozhat? Az ébresztésnél és a szimulációnál annyival másabb volt, most pedig... Erősnek kell maradnom!
- Igyekszem uram, elnézést! - vonatkoztassak el. Ő könnyen mondja és érzéketlenül, én mégse tudok ehhez így hozzáállni. Ettől függetlenül elvégzem a feladatomat, majd Dorian kérésére kinyitom az előttem fekvő halott férfi száját és azt is ellenőrzöm, majd pedig a szeme színét is, és természetesen most már mindent jegyzőkönyvezek is. Ezt eddig dr. Hart csinálta, de akkor most én teszem, és igyekszem közben normálisan viselkedni. Amikor viszont Castillo felém közeledig, méghozzá kesztyűben, meglepetten pislogok rá párat, és én természetesen oda is engedem a halotthoz, ha jönni akar. Bár elvégezné helyettem a boncolást. Ő gyakorlott, sőt, egyenesen profil! Tőle tanulni mindig megtisztelő, nem véletlenül szeretem a közös projektünket. De ez most más. Felé pillantok, egyenesen bele a szemeibe, majd csendben hallgatom végig a tanácsait. Érzem, hogy segíteni akar, nekem pedig muszáj megállnom a helyem. Nem leszek boncnok, ez ha minden igaz csak egyszeri alkalom... ki fogom bírni. A halottban pedig nagyobb kárt már amúgy se tehetek.
- Rendben van... köszönöm! - képtelen vagyok többet mondani, de örülök, hogy mellettem van és hogy segíteni akar. Próbálom kizárni a másik kancellárt és lassan átveszem a szikét a férfitól, de most nem remeg meg a kezem, próbálok erőt nyerni a jelenlétéből. Végtére is nem röhög rajtam, hanem ide jött hozzám, és az előbb is megvédett, szavait pedig oly halkan mondta, hogy csak én hallhassam. Jó, hogy ide tévedt ma.
Amikor meghallom, hogy mivel kell kezdenem, nem leszek nyugodtabb, mert a koponya és a mellkas felnyitása is ugyanolyan durvának tűnik. De orvosnak tanulok, nem lehetek már most gyenge! Hogy akarok így sikereket elérni? Egy picit rászorítok a szikére, majd közelebb lépek a halotthoz, és megteszem azt, amit meg kell tennem. Belevágok a megfelelő helyen a férfi élettelen testébe, majd ha elég mélyre ér a szike, egyenes vonalban vágom tovább. A kezem nem remeg meg, tökéletes vonalat vágok, egészen le, majd ismét, hogy a zsírszöveten teljesen áthatoljak a pengével. Ez után teszem le a szikét, majd veszem elő a bordák szétvágásához szükséges eszközt, mert amíg a csont akadályoz, nem tudunk hozzáférni minden belső szervhez.
- Én csináljam ezt is, uram? - kérdezek rá a mellettem álló kancellárnál, miközben rászorítok picit az eszközre, amit végül leteszek magam elé és ez után két kis kezemmel kezdem el széthúzni a bőrt és a húst a halotton, hogy feltáruljon előttünk. Képeken és felvételeken láttam már ilyet, de igazából még soha, mégis, rámarkolok a bordákat szétvágó eszközre ismét, és ha Dorian azt mondta, hogy én csináljam, kicsit izgulva ugyan, de elvégzem a feladatot. A csontokat elvágom, szépen lassan, precízen, majd hamarosan ki is emelem azt, így a szív és a tüdők is tökéletesen látszódni fognak. Dr. Hart már tartja is a tálcát, amire ráhelyezhetem a csontokat, én pedig kicsit idegesen teszem le a véres eszközt, majd lépek egy picit hátrébb. Nekem kéne kivennem a belső szerveket?
- Azt mondta segít... - mondom halkan, hogy csak Ő hallja. Nem hánytam el magam, nem ájultam el, de szívem hevesen dobog, izgulok és... kicsit talán ijedt is vagyok, de tényleg nagyon igyekszem. Jenkins kancellárt pedig teljesen kizárom, nem is merek ránézni, mert félő, hogy ismét csak megnehezítené a dolgomat.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Laboratóriumok Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Laboratóriumok
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 7-6. gyűrű - Tudományos részleg-
Ugrás: