Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Yesterday at 11:30 pm

Yesterday at 10:41 pm

Yesterday at 9:50 pm




Yesterday at 2:54 pm

Yesterday at 2:24 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 22
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Fegyverfejlesztési részleg
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Fegyverfejlesztési részleg Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
62

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Fegyverfejlesztési részleg
 





6. gyűrűszint
Itt folyik valamennyi hadászati újítás a tervezéstől a kísérleti fázisokon, és a végleges teszteken át a prototípusok legyártásáig.
A belépést, a kilépést, valamint bármilyen eszköz vagy terv kivitelét komoly biztonsági protokoll szabályozza.
A részleg - elsősorban- gyalogsági fegyverekért felelős vezetője jelenleg Simon Greymare hadnagy - távollétében teljes jogkörrel bíró helyettese Noira Landrow - minden új igénnyel, kérdéssel, megoldásra váró problémával hivatalos úton hozzá lehet fordulni. A fejlesztésekért felelős csapat gerince hat fő állandó személyzetből áll, ebbe nem számolva bele azokat, akik nem a konkrét fejlesztéssel foglalkoznak, vagy csak időlegesen végeznek itt feladatot.
A részleg nincsen irodákra, vagy szobákra bontva, falak nem választják el egymástól a munkaállomásokat, íróasztalokat. Aki több privát szférára vágyik, az a szekrények elmozdításával hozott létre magának kevésbé belátható munkaterületet.
A részleg szigorú szabályozás szerint üzemel, a biztonsági protokoll be nem tartása súlyos büntetést von maga után.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 9:16 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow és Jenkins


A hetekig tartó lábadozás és ágyban pihenés nem megengedhető az én munkakörömben, se az én pozíciómban. Így ugyan tompán érzek még némi fejfájást a Sötét lápba zuhant gépen elszenvedett agyrázkódás következtében, de ilyen jellegű gyengeségnek jelét se mutatom senki előtt. Mindenki a megfelelő pillanatra vár, amit nem adhatok meg nekik, ahhoz még túl sok tervem van. A történtekre is csak a hajam tövénél lévő, szépen gyógyuló kis seb utal - és egyben előbbi problémám okozója is -, legalábbis ami látható, mert a ruhám alatt még viselek pár zúzódást, kék-zöld foltot, melyek lassan lilába fordulnak. Ami még marandó kár ért, nos, amiatt vagyok itt ahol. Kézenfekvő megoldás lett volna a nőt hívatni az irodámba, de kíváncsi voltam rá a saját területén milyen, na meg a feladat amúgy is speciális eszközöket és utána próbálást igényel, és nem szívesen vettem volna, ha huzamosabb időre meg kellene válnom tőle. Túlságosan hozzám nőtt már és áruló cserben hagyása részben emiatt is fájó. Részben meg mert fontos pillanat is lett volna. Ám most már mindegy.
A Fegyverfejlesztési részleg szimulációs próbaterme felé vettem lépteimet. Az első szembejövőt megállítom, aki tisztelgése után kérdésemre válaszolva rögtön útba igazít, hogy merre találom a célszemélyemet. Megkönnyebbül, mikor útjára engedem és a megadott hely felé indulok. Van bennem némi kíváncsiság is, hogy Greymare hadnagy kit is jelölt ki utódjául, amíg az én jóvoltomból az Perdán próbál kiigazodni hamisított nyomokat követve az egyre sűrűbb rengetegbe. Ha a nőt meglátom, akkor figyelem, mielőtt megszólítanám, illetőleg várok, hogy ő lásson meg, attól függően, mivel van elfoglalva, például esetleg épp fegyver tesztel vagy egy szimulátoron mutat be valamit. Ez is sokat elárul róla, így kivárom a végét, noha ha van társasága, azok lehet hamarabb jelezni fogják neki, hogy keresik őt. Mert én csak őt figyelem, a többivel nem is törődök, mintha csak a berendezés részei lennének.
Öltözetem kissé komornak hathat, de ez nálam már szokásos: elegáns, fekete nadrág, fekete cipő - ami jó eséllyel sosem látott még sarat -, fekete magas, felálló nyakú ing vékony zöld szegéllyel, és egy hasonló stílusú keményebb anyagból készült felöltő, középen laza-elegánsan csak két gombbal összekapcsolva, váll-lapnál jelezve a kancellári tagságomat diszkréten, nem hivalkodóan. Nincs szükség hivalkodásra, a ruha anyaga, tisztasága, vasaltsága, tartásom és kisugárzásom, hátrafésült hajam egyszerű nemes eleganciája is kellően jelzik, hogy nem szimpla civillel van dolga az embernek. Valószínűleg ha nem ment volna ki a divatból vagy ötszáz éve és a Jenkinseknek lenne címere, akkor vélhetően kicsiben, például a mandzsettagomboknál valahova az is fel lenne hímezve-applikálva, de így csak a vékony zöld szegélyek és a kancellári jelzés törik meg a fekete ruha komorságát.
Kezeimet hátam mögött összekulcsolva, határozott tartással állok, és fejfájásom miatt valószínűleg komorabbnak, baljóslatúbbnak is tűnök, mint amilyen kedvem amúgy van egyébként.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 9:52 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Landrow
Ez a második napom a Dominiumon és az új posztomon. Kicsit féltem, mikor megkaptam ezt a lehetőséget Greymare hadnagytól, de minden bizonnyal okkal nevezett ki engem, és nem hinném, hogy csak áprilisi tréfának szánta. Talán túlkombinálom a dolgot, de minden esetre nagyon boldog vagyok, hogy bizalmat és lehetőséget adott nekem. Párszor már tettem javaslatokat a fejlesztési részlegnek, de soha nem hittem volna, hogy felfigyelne rám egy magas rangú tiszt, mivel „csak" Zászlós vagyok. Amióta az ide kerültem, elég nehézkesen és visszahúzódóan teltek napjaim, de tegnap óta, mintha új lendületet vett volna az életem. Sok ötletemet újból előkotortam a jegyzeteimből, bár némelyik még kis finomításra szorul, de a végső eredmény számít és az odáig vezető út. Ha nem is elsőre tudtam beilleszkedni az új környezetembe, majd másodjára sikerül. Két nappal ezelőtt még a régi állomáshelyemen voltam, de ott sohasem éreztem magam otthonosan. Talán a magány vagy az ingerszegény környezet miatt nem éreztem magam jól, de most ismét lelkesen és új reményekkel vágok bele a tervezésbe és a hadászati fejlesztések kimeríthetetlen lehetőségeibe. Egy hónapja dolgozom valamin, amit eddig nem mutattam még meg a hadnagynak, de ha olyan fázisba kerül, hogy a prototípus elkészül, akkor előterjeszthetem neki. Gondolom, hogy most is csak azért nem láttam pár napja, mert valami sürgős dolga akadhatott, de ez nem befolyásol abban, hogy nekigyürkőzzek a fejemben körvonalazódott ötleteim megvalósításának. Kis idő kellett, hogy mindent megszokjak és megtaláljak ebben a részlegben, de úgy vagyok vele, hogy idővel majdcsak sikerül, minek erőltetni azt, amit csak az idő és a rutin fog kialakítani. A raktárból már áthoztam pár „félkész” darabot, amit most a szimulátoron fogok tesztelni, és ha az eredmények a megfelelő tartományban lesznek, akkor folytathatom majd a kivitelezést. Még nevet sem adtam az „alkotásnak”, bár szeretem, ha nemcsak számok és betűk alkotják a megnevezését. Lehet, hogy bogaras vagyok ebben, de imádom, mikor valami cuki nevet találok a sablonos elnevezés helyett. Inkább csak magamnak szoktam a fantázianevével emlegetni egy újabb darabom, de könnyebb is megjegyeznem, minthogy csak számokkal írnám le egy file-ban. De mindegy is, mert nem a neve a lényeg, hanem a hasznossága, és ha minden teszt pozitívan alakul, akkor segíteni fog sok használójának. Legalábbis bízom benne, hogy meg tudom könnyíteni a fegyverek és alkotóelemeik hatékonyságát. Most egy nagyobb hatótávolságú taktikai fegyveren dolgozom, ami hangtalanabb és könnyített súllyal fog rendelkezni. Még nincs teljesen kész, de a mostani tesztek remélem, közelebb hoznak a végleges „formához”.
-Már csak egy kicsit kell megigazítani az irányzékot… - motyogom magam elé, nem is törődve, hogy körülöttem a munkatársak ide-oda mászkálnak, végezve a saját dolgukat. – na… még egy kicsit balra…- táplálom be a szimulátorba a módosított adatokat, amik picit javítanak majd a lövések pontosságán. Úgy belemerülök a monitor kijelzőjébe, hogy csak akkor nézek hátra, mikor az egyik sarkának a tükröződésében látok egy álló alakot, aki egyenesen engem néz, és az öltözetét látva nem idevalósi lehet. Vagyis nagyon úgy fest, hogy valami rangos ember jött, de akkor miért nem szól, hogy megérkezett és … most mit tegyek? Biztos régóta ott állhat a hátam mögött én meg úgy elmerültem a munkában, hogy nem vettem észre az érkezését. Biztos az a múltkori tiszt már megint, valami „kedves”feladatot róva rám a múltkori eset miatt… jajj nekem…nem fog békét hagyni nekem az a kéjenc pasi...Na, mindegy. Gondolom, hogy így is nagy bajban vagyok, és nem kellene még tetézni a lajstromomat. Nagy levegőt veszek és felé fordulok. Meglepetésemre, nem az ő alakját látom, hanem egy ismeretlen férfiét, aki a Kancellária jelzését viseli a ruháján. Kicsit gondolkodnom kell, hogyan szólítsam meg, de azt hiszem, hogy a nyílt egyenesség inkább jobb, mint ha semmit nem mondanék.
-Üdvözlöm Kancellárúr! Landrow kadét vagyok, segíthetek Önnek valamiben?- próbálom illendően üdvözölni, bár eddig nem volt szerencsém - vagy szerencsétlenségem- találkozni egy Kancellárral. Bár sok jót nem hallottam róluk a többiektől. Most is elég „kihalt” lett körülöttem a helyiség, ahogy elnézem, de igyekszem nem zavarban lenni a jelenlététől. Gondolom, hogy nem véletlen a látogatása, de azért óvatosan puhatolom ki a jövetele célját és inkább megvárom, hogy megszólaljon. Elég morcosnak tűnik.




 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 3:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow és Jenkins


Míg várakozok nemcsak a nőt van szerencsém megfigyelni, hanem a fegyvert is, amit tesztel. Nem kétséges, hogy az lényegesen komolyabb darab, mint ami nálam van, de hát nehéz is lenne azt a felöltő alá elrejteni diszkréten. Viszont a csendessége tetszik, és ez igazán veszélyes darabbá teszi. Továbbra sem szólok, csak némán szemlélem az irányzék beállítását és annak fejleményeit. Valóban jobb és jobb lesz minden egyes alkalommal, így legalább az elmondható, hogy Landrow e téren tudja, mit csinál. Aztán látom, hogyan akad meg a mozdulata, hamar kikövetkeztetem, hogy valószínűleg valamiféle tükröződésben kiszúrt engem, mert ezután rövidke, szerintem leplezni próbált habozást követően felém fordul és meglepettnek tűnik. Nem tudom, kire számított, de biztosan nem rám. Egy hosszú pillanatig csend áll be környezetünkben, mert én nem köszöntöm őt előre, csak nézem tovább komoran, mígnem ő töri meg ezt a rövidke és néma farkasszemnézést és a szavaitól kicsit megemelkedik a szemöldököm. Ezt most jól hallottam?
- Ha kadétot mondott, akkor nem valószínű. Egy másik Landrow-ot keresek ezek szerint. - Nem üdvözlöm és nem is mutatkozom be. Utóbbit leginkább azért, mert eszembe sem jut, hogy valaki ne ismerne. A váll-lapokon jól látható a Kancellária jele, már messziről hirdeti, de sötét, komor alakomat jellemzően ezerből is felismerik. Fekete és gonosz, mint a pirulája, ahogy mondani szokták. Kíváncsian várom, mi lesz a reakciója és mi ez a kadét-dolog? A frissen végzett tiszti mivolta is épp elég botrányos egy ilyen beosztáshoz, legalábbis szerintem, és örülhet, hogy Greymare hadnagy maga írta az ajánlólevelét. Na meg hogy ezt az Admirális vagy Terson kancellár jóváhagyta, szerencséjére nem nekem kellett ez ügyben döntenem. Akik még a közelünkben maradtak eddig, most vihart sejtve észrevétlen elkezdenek elszivárogni.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 3:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Landrow

Mit mondjak, nagyon meglepett, hogy valaki a hátam mögött áll és csendben figyeli, amit csinálok, hogy zavarba is jöttem tőle. Ha esetleg megszólalt volna a férfi, akkor még talán össze se tévesztem a rangomat, ami most elég cikisen hangzott. Tudhattam volna, hogy a hirtelen „üresség” a helyiségben valamit jelent, de egy Kancellárra nem számítottam. Inkább arra az arrogáns alakra, akibe a megérkezésem első óráiban belebotlottam, és nem szépítem… elég blamázs volt nekem az a nap. Talán még valahogy, ezt a kis bakimat korrigálhatom, de úgy hiszem, hogy megint csak az izgalom miatt nem tudok értelmesen beszélni. Ahogy elnézem, elég morcosan pillant rám ez az úr, de valami az súgja, hogy nem véletlenül áll ott most, ahol.
-Öööö.. Én nem tudok róla, hogy másik Landrow is lenne itt… - mosolyodom el halványan, amivel inkább a zavarom akarom leplezni, de azt hiszem, hogy megint csak hozom a formám… banyek…
- Noira Landrow zászlós vagyok. Ennek a részlegnek a kinevezett vezetője. Bocsánat az előbbi „kadétos”nyelvbotlásért, Kancellárúr! Kissé belemerültem a tesztelés adataiba és … meglepett, hogy itt áll mögöttem valaki. – kezdtem bele a magyarázkodásomba, vagyis a helyesbítésembe. - Nem Önre számítottam… - tettem a végére halkan, de biztosan hallotta. Ó, hogy milyen lökött vagyok! Most azt hiszi rólam, hogy … Na, mindegy. Ez a nap sem az enyém! Talán még ezért nem írt le elsőre, és végre megtudhatom, hogy miért van most jelen. Kicsit izgulok, mert nem volt zökkenőmentes az elmúlt pár perc, és ha a hírek igazak erről a férfiről, akkor nem egy galamblelkű Egyén. Azt meg csak most veszem észre, hogy rajtunk kívül nincs itt már bent senki. Ezek szerint nem véletlen az sem, hogy most ketten vagyunk a szobában. Valami nagydolognak kell lennie, ha személyesen Callum Jenkins Kancellár jön el hozzám, és név szerint keres. De most már kíváncsi vagyok, hogy mit keres itt, és miért nem szólalt meg, amikor megérkezett? Figyelte, ahogy a fegyveremet teszteltem? Vagy más ok miatt?
-Tudok valamiben segíteni Önnek, Jenkins Kancellár úr?- ismétlem meg újra a kérdésem, de most már határozottabban hallatszik a hangom. Talán kell egy pillanat, még neki is, hogy tudatosuljon benne, hogy igenis jó helyen jár és én vagyok, akit keres. Legalábbis Landrow az én nevem.




 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 4:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow és Jenkins


- Én sem tudok róla... kadét. - Hangsúlyozom ki az utolsó szót hidegen és jelentőségteljesen, egyben némileg kérdő jelleggel is, hogy továbbra is tartja-e a bemutatkozása ezen részét, miszerint ő kadét. Pedig korra ránézésre nem tűnik annyinak, hogy közel álljon a kadéti léthez. Mosolya mindenesetre nem talál válaszra. Egyébként is ritkán mosolygom, legalábbis őszintén és kedvesen, de ravaszul és gúnyosan annál inkább. Ám most ez utóbbira sincs okom, pláne ilyen fejfájással, amit még a gyógyszerek is csak alig tompítottak valamicskét.
- Nos, Landrow zászlós... remélem nem tartom fel, ha már másra számított. Fontos vendéget vár talán? - Naná, hogy rákérdezek, ha már nyelvbotlások sorozata megy itt. Előbb ez a kadét dolog, most meg ez, hogy nem rám számított. Legalább kicsit megismerem e részleg új, ideiglenes vezetőjét. Annyit a javára írok, hogy bár beszédében zavarra utaló jelek vannak, nem remeg előttem. Elég baj is lenne a remegés egy fegyverekkel foglalkozó személy esetében. Szép lassan össze is szedi magát és mikor újra rákérdez jövetelem okára - noha nem feledtem az első kérdését sem, csak ráérek akkor válaszolni, amikor én akarok -, az már sokkal határozottabban cseng, ahogy annak csengenie kellett volna elsőre is egy katonánál.
- Remélhetőleg. Eredetileg Greymare hadnagynak lett volna feladatom, de minthogy ő nem lehet most jelen, ezért Önre száll a lehetőség. De előtte meséljen kicsit, mennyire is ért a fegyverekhez? Mármint a készítésükhöz. A tesztelést és beállítást már láttam. - Egy szóval sem jelzem, hogy amit láttam, az kedvemre való volt-e vagy sem, meghagyom őt bizonytalanságban és várakozón tekintek rá egy pillanatig, hogy kezdjen csak bele, de aztán a kezeire pillantok le és a benne lévő fegyverre.
- Szabad? - Kérem el, hogy közelebbről is megnézhessem. Kérésem persze pusztán formális udvariasság, mert úgy sem mondhat nemet nekem. Vagy ha igen, kell egy nagyon jó indok mellé... és némi ima, hogy ne vegyem rossz néven a visszautasítást.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 4:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Landrow
Azt hiszem, hogy ez a bakim a „kadéttal”, megint csak rányomta a bélyegét erre a napomra is. Mondjuk még mindig jobb, mintha a tesztelt fegyveremen valamit elszámoltam volna, de csak az téved, aki dolgozik. Talán még a komor nézése se tűnne úgy fel, ha egy kicsit mosolyogna a Kancellár úr a szemeivel, ha már az ajka nem mozdul el semmilyen „irányba”. Biztos voltam benne, hogy nem hagyja szó nélkül a nyelvbotlásomat, de azért nem is neheztelhetek rá, mert én okoztam ezt a hibát, ha még véletlenül is.
-Nem tart fel Kancellár! Nem vártam senkit. –rázom meg a fejem egy kicsit, és remélem, hogy ezzel le is zárhatnám ezt a „baki-sorozatomat”, mert úgy hiszem, hogy minden egyes szavamra jobban kell majd ügyelnem, mielőtt még megint valamit rosszul mondok, vagy többértelműen fejezném ki magam, ami félreértésre adhatna okot. Pedig csak elmerültem a tesztben és a gondolataim messzebb jártak a feladat körül és nem a hátam mögött álló történésekre figyeltem. De miért ilyen rideg a hangja? Talán valami rosszat mondtam volna, ismét? A fene se érti a katonaembereket és a Kancellárokat. Mondjuk a férfiakat se értem sokszor, de most ez mellékes.
- A hadnagy házon kívül tartózkodik. Jelenleg velem kell beérnie, Jenkins Kancellár úr. – mondom neki kedvesen, bár ezt bizonyára tudja, mert név szerint engem keresett. Azt még nem tudom, hogy mi okból, de ha a női megérzésem nem csal, akkor valamiféle „szakmai” segítség miatt jött most ide a részlegre. Gondolom, hogy hamarosan kiderül a pontos szándéka, de amint meghallom a következő mondatait, már kezdem sejteni, hogy merről fúj a szél. Vagyis, miért lenne kíváncsi a fegyverekre irányuló szakértelmemre, ha éppen más miatt jött volna ide?
-A tervezésben, és a kivitelezésben is járatos vagyok. Igazából elég szerteágazó az érdeklődésem és a tapasztalatom ilyen téren, de ha nem bánja Uram, akkor inkább erről a Hadnagyot kérdezze. – igyekeztem diplomatikusan és tömören válaszolni a kérdésére.
- De úgy vélem, hogy inkább a statisztika és az eredményesség számít, mint az, hogy ki mit mondd magáról. – néztem rá, de nem vettem el a szemem egy pillanatra sem róla. Nem bámulom, de a meggyőződésem és a hitem abban, hogy amit csinálok, az helyes és hasznos minden ember számára, aki valaha majd a kezébe veszi a tervezett „termékeimet”.
-Persze, csak tessék! – nyújtom felé a fegyvert, és ezzel egyidejűleg nyújtok még egy apró kiegészítőt, ami egy karórára hasonlító kerek, szíjon lévő kijelző. Majd a csuklómon lévő miniatűr monitoron beállítok egy frekvenciát, ami összeköti az irányzékot a férfi kezén lévő érzékelővel, ha elfogadja tőlem.
-Kérem… ezt tegye fel a kezére. - Ha megengedi, akkor segítek neki felcsatolni a szerkezetet. -  Ez a chip érzékeli a fegyver „célpontját”, amire csak irányítja a csövét. Természetesen nincs élesítve, csak egy hangjelzés mutatja, hogy a cél bemérve, ha konkrét hely felé irányítja. Egy beépített navigációs panel segíti a helymeghatározásban. - kezdem nagy vonalakban felvázolni a működési elvét, de remélem, hogy nem riasztom nagyon el a szakmai zsargonokkal, amikkel magyarázom még neki az elvet, ami szerint egy alig hallható tartományban fog mozogni a kilőtt lövedék hangja. Majdnem, hogy hangtalan, bár ezen még dolgoznom kell.
- Milyennek találja?- kicsit várok, hogy megnézhesse közelebbről a fegyvert, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye róla. Igazából még eddig senki nem látta ilyen közelről, de ha most Jenkins úr mondana róla valami észrevételt, lehet ezzel segítene, hogy még jobbá tudjam tenni az alapötletemet. Érdeklődve és csendben várakozom, hogy ha majd mond róla valamit. Izgulok, hogy mit gondol erről a technológiáról, bár teljesen még nincs kész. Van még pár korrigálásra szoruló számítás, de azt hiszem, hogy egy „kívülálló” szem, mégis csak több mindent vehet észre, mint egy avatott. Picit izgulok, - vagyis nagyon - hogy mit reagál a súlya miatt, mert látszólag van benne anyag, de valójában egy könnyített váz alkotja, ami maximum 1 kg. Az ilyen fegyvereknél elég ritkaság számba megy, mert alapból 15-19 kg az alapsúlyuk, lőszerek nélkül. Ennek a fegyvernek meg a teljes összsúlya 1.3 kg. Tudom, kicsit el tudok merülni a magyarázatokban, ha a munkámról van szó. Talán nem veszi rossz néven, ha kicsit részletesebben mutattam be neki, amire kíváncsi volt.




 
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 9:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow.  Jenkins &Greymare
Mikor átadtam Noirának a részleget, megígértem, hogy a lakrészemben szétszórt feljegyzéseimet, jegyzeteimet, egyéb apróságokat is áthozom neki, hátha van valamelyikhez új ötlete, vagy éppen egy másik nézőpont hozza meg az áttörést, nekem a közeljövőben úgysem lesz annyi időm rá, mint amennyit szeretnék.
A perdai küldetés megszervezése egyébként is teljesen leköti az energiáimat és a szabadidőmet, így bíznom kell Noirában. A potenciál megvan benne, a szenvedély, a tehetség és az elkötelezettség is, csak az önbizalmát kell megtámogatni egy kicsit.
Élére vasalt díszegyenruhában vagyok, az Admirálissal - az apámmal - kellett ebédelnem, és nem volt érkezésem átöltözni, egy vaskos papírköteget egyensúlyozok, a tetején szürke anyagdarabba csavart csomag billeg.
Már messziről kiszúrom Noirát, és ami azt illeti, a kancellárt is. Jenkinst nehéz eltéveszteni, különösképpen, mert nem is próbál beolvadni.
Csak egy egészen kicsit veszem gyorsabbra a lépteimet. Ha jól látom éppen valamilyen fegyver van terítéken, ettől a kíváncsiságom azonnal felébred, és már most hiányzik egy kicsit a részleg, de ezt az érzést egyelőre könnyen söpröm a gondolataim mélyére.
Mikor odaérek melléjük, katonásan összecsapom a sarkam, és kihúzom magam.
- Kancellár Úr, üdvözlöm a fejlesztési részlegen!
Megvárom, míg - akár egy szemvillanással, akár máshogy - tudomásul veszi az üdvözlést, csak utána fordulok a mellette álló nőhöz, akire rá is mosolygok, leginkább bátorítóan és persze barátian.
- Landrow zászlós.. - biccentek is hozzá, és az üdvözlés hűvös hivatalosságát teljesen eltünteti a barátságos hangsúly - ahogy megígértem, elhoztam a feljegyzéseimet, a terveket, amiken dolgoztam és azt a néhány alkatrész-prototípust, amin otthon végeztem pár módosítást...
Semmi nagy horderejű nincs az apró alkatrészek között, semmi, ami hadititoknak, vagy szigorúan titkosnak számítana, így aztán a tanácsos jelenléte a legkisebb mértékben sem hoz zavarba.
Lepakolom a papírhalmot egy szabad asztalfelületre - ahol az éppen tesztelés alatt álló fegyvernek nincsen útban -, csak utána veszem szemügyre a fegyvert, és a kancellár csuklóján - vagy ha nem fogadta el, akkor Noira kezében - lévő kis szerkezetet. Kifejezetten érdekesnek találom, de egyelőre megjegyzést nem teszek rá, hiszen a kancellár véleményét kérdezték.
Mindenesetre ha kell, kiállok a döntésem mellett, és továbbra is fenntartom, hogy Noira megfelelő választás volt a posztomra, főleg úgy, hogy számíthat a területen öreg rókának számító Gregory segítségére is. Remélem, hogy ő elég magabiztosságot tud adni neki a támogatásával, habár jelenleg nincs itt.
Ha Jenkins válaszolt Noirának, csak utána kérdezek én is.
- Automata célkövető is van benne?
Ha már felismeri a célt, gyanítom tovább lett programozva arra is, hogy képes legyen rögzíteni a célkeresztet mozgó célpontra is, és automatán utánafordítani az irányzékot.
Ha Jenkins nem szólal meg, hamar azon kaphatja magát, hogy kiesett a beszélgetésből, lévén ez a szakma bizony szerelem, és én hajlamos vagyok gyorsan elveszni a részletekben, ha újdonságokról és technikai részletekről van szó, még akkor is, ha ezzel esetleg felbosszantom a tanácsost.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow, Greymare és Jenkins


- Azt tudom, mit mondott a hadnagy Önről, csak kíváncsi vagyok, Ön hogyan mutatná be magát és a tudását? Mire helyezi a hangsúlyt? A statisztika vajmi keveset ér, azt a legkönnyebb meghamisítani, hogy az eredménymutatók a kívánatos szintet érjék el, bár értem, mire gondol. A statisztikát és az eredményeit ismerem, halljuk, mit mond magáról! - Fejtem ki nézőpontomat, miért is kérdezem őt magáról. Szerintem nagyon sok mindent elmond az, ki miként mutatja be magát, mire helyez hangsúlyt és mit tekint elhanyagolható információnak magáról. Persze senki nem lesz attól jobb vagy rosszabb fegyvertervező, csak mert nagy a szája és öntelt vagy éppen fordítva, de engem mindig is érdekeltek a számok, az azonosítójelek és rangok mögötti emberek, érdekes meglátni, mikor kicsit előbújnak "rejtekükből".
Nem köszönöm meg a fegyvert, de éppen csak átvettem, mikor hangot hallok magam mögül, mely üdvözöl és nagyon ismerősen cseng.
- Greymare hadnagy! - Neve kiejtése és leheletnyi apró biccentésem, ahogy felé fordulok helyettesíti az üdvözlés viszonzását. Már majdnem megkérdezem, hogy ő hogyhogy itt van, mikor felrémlik, hogy olvastam is az információt, hogy késve fognak indulni a csapatával, most túl viharos az idő. Na igen, a viharos idővel van tapasztalatom, attól fáj a fejem és a fejfájástól siklottam át ezen a híren csak lenyugtázva a dolgot, és inkább csak tudat alatt fogtam fel, mit is olvastam. Viszont ez megmagyarázza Landrow zászlós szavait is, hogy másra számított. Nyilván a hadnagyot várta.
Vetek egy pillantást a feljegyzéshalomra, de aztán míg egymás között beszélnek visszatér figyelmem a fegyverre, ami még mindig a kezemben van, de alig vettem eddig róla tudomást, és realizálódik is bennem, hogy miért: ez nem húzza le az ember kezét! És ha már kéz, kapok egy szerkezetet is a csuklómra, a jobb kezemet nyújtva e célra. Lehet a bal célszerűbb lenne, de ott láthatóan egy karóra - a spéci fajtából - villan ki a felöltő ruhaujja alól, és annak közelébe nem engedek senkit matatni. Figyelek az elhangzottakra mialatt alaposan megnézem a fegyvert - csinos darab - és annak megfelelően mérek be célpontot vele és nézem, mit jelez a kis kütyü a csuklómon és lövéssel kipróbálva valóban meglehetősen halk darab, még ha ez nem is élesített fegyver. Szakavatott szem azt könnyen megállapítja, hogy egyáltalán nem esetlen a kezemben a fegyver, sőt, nagyon is jól áll még ez a típus is, bár azért látható, hogy nem ekkora darabokhoz szoktam, és a lövés is pontos, meglepően nagyon pontos, főleg, hogy azt nem egy katona lőtte, hanem egy tudós és kancellár, aki vagy a laborjában vagy az irodájában ül, de persze a technológia is nagyban segíthette ezt a pontosságot.
- Meglepően könnyű! Annyira, hogy az ember hajlamos elfelejteni, hogy a kezében van. A végén még elhagyják a katonáink. - Utóbbi persze nem kritika, inkább a rám jellemző fanyar humor része, amit ajkaim mosolygása nem segítenek, egyedül szemem csillanása jelez, ahogy a nőre villan. A részletes bemutatót nem bánom, sőt, ellenkezőleg. Másodjára már olyan lövést próbálok leadni, ami feltűnően elbénázott. Hogy teljesít vajon, ha nemhogy beremeg a kezem, hanem szándékosan rántok is rajta egyet, mint akit lövés közben meglöktek volna?
- Az elejétől kezdve Ön tervezte, fejlesztette, vagy a hadnagy keze is benne van? - Kérdezem, miközben leengedem a fegyvert és a hadnagyra pillantva át is adom neki azt, majd lecsatolom a kezemről is a kütyüt, hogy azt is szemügyre vehesse, kipróbálhassa a férfi. Egyelőre nem mondom jöttöm okát, inkább megnézem a hadnagyot, ő mire jut ezzel a furcsán könnyű darabbal. Mondjuk nem is sejtem, hogy olyan szakmai párbeszéd indulhat be közöttük, hogy stílusosan figyelmeztető lövéseket kellene majd leadnom, ha szóhoz szeretnék jutni.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 10:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Greymare & Landrow

Még sohasem kérte tőlem senki, hogy magamról beszéljek és a munkámról. Többségében a külsőm alapján „írtak” le, és nem a tudásomról vagy a gyakorlatiasságomról akartak megtudni valamit. Picit meglepődtem a kérésén, bár tudom, hogy nem pontosan annak szánta, de akkor is furcsának tartom, hogy ismeri a hadnagy véleményét rólam, de mégis tőlem szeretné hallani, mit tartok fontosnak magamról.
-Fontosnak tartom a pontosságot és a precizitást. Vannak tapasztalataim a navigáció területén és a botanika sem áll távol tőlem. De mindig is a kihívásokat szerettem, amikben meg tudtam valósítani az elképzeléseimet és mások hasznára alkotni olyan fegyvereket és eszközöket, amikkel könnyebbé és hatékonyabbá tehetem a munkájukat. Régóta foglalkozom a fegyverek fejlesztésével és tervezésével, de eddig kevés lehetőségem nyílt rá, míg nem találkoztam Greymare hadnaggyal. Ő segített, hogy azt csinálhassam, amit mindig is szerettem, és nem az alacsonyabb rangom volt fontos számára. Amiért hálás is vagyok neki… és a sok lehetőségért, amit kaptam tőle.- néztem a Kancellárra, miközben kimondtam, amit gondolok, és mire megakadnék, hogy miként folytatnám, megjelenik a hadnagy. Elsőre fel is tűnik, hogy egy hatalmas halom paksamétát cipel, majd lerakja az egyik asztalra, hogy odalépve mellénk üdvözöljön minket.
-Greymare hadnagy! Örülök, hogy látom, uram! Még nem tudtak elindulni? - mosolygok rá ragyogó arccal, ahogy közelebb lép, majd kíváncsian nézek a halom papirosra, amit hozott.
-Köszönöm szépen! Átlapozom hamarosan. – bólintottam felé, majd látom, hogy érdeklődve nézi a kézbe vett fegyvert és a kiegészítőt, Jenkins úr csuklóján.
Elég izgatott vagyok, mikor a Kancellárnak a kezébe adom a teszt-fegyvert és megengedi, hogy a karjára csatoljam a kiegészítőt, hogy azon keresztül nyomon követheti a célpont koordinátáit és jelzését, amint a célkereszt a megadott pontra vetül.
-Abban biztos vagyok, hogy nem hagyják el a használói, mert azonnal jelezne, ha egy bizonyos tartományon kívül esne a fegyver és a karpánt. – mosolyodom el a férfi megjegyzésén a súlyra, ami tényleg egyedinek számít, de ez is egy újítás, amit idővel meglehet majd szokni.
-Az elejétől én terveztem és raktam össze. A hadnagy még nem látta, csak most, ahogy Ön is Kancellár úr. Még nagyon friss darab. – mondom válaszolva a kérdésére, bár lehet, hogy nem nézte ki belőlem mindezt. Talán meglepte a válaszom- vagy nem - ,de mindenesetre, nagyon örülök, hogy eddig negatív dolgot nem mondott róla.
-Van benne, Uram. – súgom a hadnagynak, ahogy hallom kíváncsiságát.
-Még van rajta finomítani való, de alapjában készen áll az éles tesztre, napokon belül. – teszem még hozzá a hadnagyúrnak és a Kancellárnak kiegészítésként, ha esetleg rákérdeznének, vagy érdekelné őket a fegyver tervrajza, azt is megmutatom nekik.
Jenkins úrra nézek ismét, hogy ha van e még kérdése a látottak és hallottak alapján, de remélem, hogy kielégítőleg hatott rá, a magamról tett ismertető. Ritkán beszélek a munkámról és még ritkábban magamról. Valahogy eddigi életem során, előbbre tartottam a hivatásom, mint azt, hogy szavakkal kifejezzem a gondolataimat. Inkább alkotni szeretek és keveset beszélni róla. De aztán van mikor, le sem lehet lőni a beszédemben, ha egy kicsit feloldódom, és nem leszek zavarban ennyire.  





 
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 11:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow.  Jenkins &Greymare
A kancellár viszonozza az üdvözlésemet. A hangsúlyából, az arckifejezéséből és az általános hangulatból arra következtetek, hogy eddig nem merült fel különösebb gond, így nyugodt szívvel üdvözölhetem Noirát is, akin nem tudom nem észrevenni mennyire izgul. Ráfér a biztató mosoly, amire a tőle megszokott ragyogó mosollyal válaszol.
A kérdésre enyhe bosszúsággal megrázom a fejemet.
- Sajnos még nem, de remélem holnap már megkapjuk az engedélyt.
A papírhalommal kapcsolatos megjegyzésre csak legyintek egyet.
- Igazán nem sürgős. Lehet, hogy nem fog benne semmi olyat találni, amit továbbgondolásra érdemesnek értékelne. Vannak benne jó ötletek, de mindegyik mellett fel vannak írva a technikai kivitelezésnél adódó nehézségek is...
A kancellár próbalövése hiába nagyon halk, arra éppen elég, hogy visszaterelje a figyelmet rá és a kezében tartott fegyverre. Elgondolkozva mérem végig. Nem kerüli el a figyelmemet, mennyire nem áll idegenül a kezében a puska. A halálpontos lövés önkéntelenül is érdemel egy rövid, kissé talán meglepett, de mindenképpen elismerő megjegyzést.
- Szép lövés, Uram!
Jó lesz azt is megjegyezni Jenkinssel kapcsolatban, hogy sokkal több rejtett képesség van benne, mint azt először gondoltam, pedig azt hittem nem becsülök alá a kancellárt. Őszintén remélem, hogy még időben korrigálom a tévedésemet vele kapcsolatban.
A megjegyzésére félmosolyra húzom a számat, de Noira komolyabban veszi nálam a megjegyzést. Én pedig elgondolkozom rajta, kapott-e már valaha valaki, ennél konkrétabb dícséretet Jenkinstől.
- Hanggal jelzi az eltávolodást, vagy rezgéssel, elektromos impulzussal?
Nem biztos, hogy terepen jól jönne egy sípoló figyelmeztetés, de gyanítom Noira erre is gondolt.
A kancellár kérdését követően átveszem a felém nyújtott fegyvert. a csövet letámasztom a földre, a tust a combomnak döntöm amíg felcsatolom a szíjat a csuklómra, úgy hallgatom Noira válaszát.
Valóban így volt, semmit nem tudtam erről a darabról, viszont nagyon érdekesnek találom.
A nekem szánt válaszra biccentek, felveszem a fegyvert, kétszer körbefordítom, alaposan szemügyre veszem, a súlyát méregetem, csak utána emelem célra - figyelve, hogy senki ne kerüljön egy pillanatra sem a puskacső elé - pár kisebb mozdulattal felmérem a célzórendszer válaszidejét, elmozdulási tűréshatárát, csak utána húzom meg a ravaszt viszonylag gyors egymásutánban háromszor, közben célpontot váltva. A fegyver könnyű, a többihez képest szinte hangtalan, és kicsi a visszarúgása is.
- Éles lőszerrel is ilyen gyengén rúg vissza, és ilyen halk a tervek szerint?
Elismerően mérem végig még egyszer a puskát, mielőtt letenném az asztalra. Elég alaposan átnéztem, így most nem kerül sok időbe szétszedni főbb alkatrészeire.
- Miből készült a ház? Mivel kompenzálja magas üzemi hőmérsékletnél az anyag deformálódását? Mekkora kaliberű lőszert tervez bele, és milyen hatótávra szánja?
Miközben kérdezek - és ez nem kötekedés, vagy számonkérés, puszta szakmai kíváncsiság - egyesével szemügyre veszem a darabokat.
- Ha jól látom inkább mesterlövész-puska viszonylag kis tárkapacitással. Nagyon meggyőző darab, Noira! Ha a terheléses élestesztet kibírja a könnyített test, igazi áttörés is lehet...
Miután az utolsó darabot is szemügyre vettem újra összeszerelem a fegyvert, és visszafektetem az asztalra.
- Az elektronikával nem voltak problémák a jeltovábbításnál? Van rajta valahol jelerősítő? Kódolt csatornán fut az adás a fegyver és a karpánt között?
Legalább ezer kérdést fel tudnék tenni, és szívesen kipróbálnám éles lőszerrel is, de erre nem most lesz lehetőségem.
Ha Jenkins nem szólal meg, egy időre egészen meg is feledkezem róla...[/color][/b]


A hozzászólást Simon Greymare összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 21, 2019 3:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 20, 2019 11:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Greymare & Landrow
A Jenkins úr érdeklődése a munkám és a tapasztalatom iránt,- így utólag belegondolva - teljesen jogosnak tartom. Az más kérdés, hogy eddig még rajta kívül nem kérdezte meg senki, ami most zavarba is hozott egy kicsit, de igyekszem nem mutatni nagyon felé. Már így is elég hibát vétettem, és nem szeretném szaporítani a bakijaim sorát. A végén még morcosabban fog rám nézni, de amint a fegyvert a kezébe veszi, nemcsak a mozdulatit figyelem, hanem az arcára kiülő rezdüléseket is. Talán tetszhet neki, amit alkottam, mert még a kezére is megengedi, hogy felcsatoljam a kiegészítőt. Azt is észrevettem, hogy nem a bal karjára „kérte” a pántot, hanem a jobbra. Gondolom, hogy okkal, de nincs is jogom rákérdezni. Inkább, csak elraktározom az észrevételeim közé, amikkel eddig is figyeltem a testbeszédét A hangja vagy a rezzenéstelen arcizma nem sokat árult el a hangulatáról. De a mostani kifejezése az arcán,- ahogy a fegyvert tartja, és céloz vele- , több mindent elárul róla. Biztosan nem először fog a kezében ehhez hasonló darabot, bár azt nem tudom elképzelni róla, hogy egy Browninghoz hasonló kaliberű géppuskát is ilyen könnyedén emelné meg, ahogy most ezt. Persze, ha jobban átgondolom, akkor miért is lenne szüksége egy akkora hatalmas „ágyú-méretű” puskához, amikor minden védelmet saját testőrökkel és elit katonákkal oldhat meg. Igaz, hogy én nem vagyok férfi, és nem sok mindent tudok az ilyen dolgokról, de azt megfigyeltem sokaknál, hogy aki ilyen magas pozícióban vannak, azok inkább nem saját maguk vértezik fel magukat, hanem erre kirendelt személyek veszik körül. A magamról tett beszámoló, remélem kielégítő volt számára, és mielőtt nagy kerek szemeket meresztettem volna, hogy miként is folytathatnám a monológom, megjelenik a hadnagyúr. Mintha a gondviselés terelte volna erre, - és ahogy elnézem - , a Kancellárral már biztosan ismerik egymást. Olyan jólesett, hogy széles mosollyal üdvözöl a hadnagyúr, hogy kicsit meg is nyugodtam, ahogy közelebb lépett hozzánk.
-Ohh..értem. – bólogattam a késlekedés okát hallgatva, bár gondolom, hogy nem fogják húzni sokáig az engedély megadását, ha sürgetős az elintéznivalója.
-Ne aggódjon uram, biztosan találni köztük több remek ötletet, ami csak a megvalósításra vár. – mosolygok rá kedvesen, mert annyira már ismerem, hogy nagyon kidolgozott és pedáns ezen a téren. Gondolom, hogy más területen sincs másként, de ebbe nem is merülnék bele, mert lehet, hogy magánszférát is érintene a dolog, amihez semmi közöm. De mielőtt a gondolataim elkalandoznának teljesen más irányba, ismét a kancellárra nézek és a mozdulatait figyelem, majd a hadnagy is kipróbálja és már vártam, hogy kérdésekkel érdeklődjön a fegyverről. Annyira ismerem, hogy a szeme villanásából is észrevegyem az érdeklődését.
-A hangtalanságra törekedtem a kiegészítőnél is. A karpánt egy folyamatos rezgést ad, mindaddig, míg a két tárgy között a megfelelő távolság nem jön létre. De ez a tusban is beépítésre került, hogy mindkét esetben érzékelők segítsék a kettős használatát. Külön frekvencia állítható be minden darabnál, hogy az egyediség is biztosítva legyen. Ezért csak a „saját” karpánttal együtt használható a fegyver és egy másikkal nem. Így az is megoldható, hogy illetéktelenek ne tudják használni a fegyvert, csak az egyénre szabott saját titkosított adattal együtt. – kicsit jobban belemerültem a részletezésbe, ami a karpánt és a fegyver közötti kapcsolatot hivatott bemutatni, de gondolom, hogy a hadnagyban is felmerültek ehhez hasonló kérdések, bár most lehet megelőztem a válaszaimmal.  A kancellár úr eközben biztos nem sok mindent ért, amit a hadnagyúrral társalgunk. De nem akarnám „kizárni” a beszélgetésből. Talán ha minden felmerült kérdésre tudok válaszolni, akkor az övére is, ha esetleg kíváncsi lenne még valamire az elhangzottakon kívül.
-Az éles lőszerrel kicsit nagyobb a visszarúgása, de jóval csekélyebb, mint a hozzá hasonló társaié. Az első kísérletezésem egy karbon-szálas ötvözettel készült, de az a sok jó tulajdonsága mellett, nem volt megfelelő a többi alkatrész összeillesztésénél. Próbálkoztam inkább egy vegyes összeállításon, ami kibírja a magas hőt és a súlyt sem növeli nagymértékben. Ez a technológia elég ritkaság számba megy, de bizonyos műanyag keverékkel megoldható, hogy a kész súly a megadott kis tartományban maradjon, és ne deformálódjon nagyobb igénybevételnél sem. A precíziós fegyvercsőben a lőszer 12,7x99 mm, és a lőtávolság maximuma, kb. 1500-1800 méter. A tárba 10 töltény rakható és egy könnyed mozdulattal újratölthető. A távcső lézervezérléssel és navigációval is felszerelt, ahogy a karpánt is tartalmazza a helymeghatározó rendszert.... és beépítésre vár még egy nyomkövető panel, ami azonosítja is egyben a fegyvert. Ezt műholdas rendszer biztosítja. – azt hiszem, hogy minden kérdésre választ tudtam adni és nem hagytam ki semmit. Tudom, hogy az éles teszt még hátra van, de azt hiszem, hogy nagyjából készen áll a további tesztekre és aztán az éles bevetésre is, ha minden számítás és próba, a várt eredményt hozza. Picit büszke is vagyok az „alkotásomra”, mert még ilyen fajta projektbe nem vágtam még bele ezelőtt. Többnyire kisebb volumenű darabokat csináltam, de most kihívásnak éreztem egy nagyobb fegyver megalkotását. Amikor elkezdtem a tervezését, még nem sejtettem, hogy ennyire belemerülök, és több héten át ezen fogok dolgozni, hogy a jelenlegi stádiumában be tudtam mutatni. Ha esetleg Jenkins úrnak lenne még kérdése, akkor arra is szívesen válaszolok, bár a hadnaggyal folyó beszélgetésem közt, csak a szemem sarkából néztem rá, hogy, ha közbe akarna szólni, vagy érdekelné-e még valami a műszaki adataiból valami. Nem is hittem, hogy ennyire belemerülök a válaszadásba, de ez mégis csak a munkám és a szenvedélyem, amikről órákat tudnék még mesélni, bár inkább magamban, mint hangosan. Talán majd kitalálok erre is valami megoldást, de majd csak később. Van még pár számítás, amit el kell végeznem, de úgy érzem, hogy az oroszlán-része készen van. Már csak az apró simítások vannak hátra, és készen leszek vele. Bár még mindig nem tudom, hogy a Kancellár mit szól az eddigiekhez. Talán még egy mosolyt is kapok tőle, hogy ne nézzen már annyira morcosan. Pedig szép a szeme és jól állna neki, ha néha egy kicsit az arca is lágyabb vonásokkal derülne fel egy mosoly kíséretében. De azt hiszem, hogy ez is inkább a gondolataimban fordul meg, minthogy megemlítsem neki. Így csendben állok tovább a két férfi mellett, várva, hogy mi következik, mert még mindig nem mondta el a jövetele pontos célját, és az oldalam lyukas lesz, mire megtudom.





 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 10:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow, Greymare és Jenkins


- És ha ki kellene emelnie egy rossz tulajdonságát, mi lenne az? - Végighallgattam Landrow bemutatkozóbeszédét, amit szóban nem jelzek, hogy rendben van, de láthatóan annak sem adom jelét, hogy nem tetszett volna, amit hallok. Valóban elég korrektül sikerült, főleg ha a korábbi bemutatkozásához viszonyítjuk csak összeszedte magát. Helyes, ideje volt. Aztán megjelenik Greymare hadnagy és lassan tudatosul bennem, mit is keres ő még itt és nem a feladatát végzi lent a Perdán. Lenne még kérdésem a zászlóshoz, de egyelőre hagyom őket beszélni egymással - és nem kerüli el a figyelmemet, hogy mennyivel megkönnyebbültnek, oldottabbnak tűnik Landrow Greymare jelenlétében -, én meg addig kipróbálom a fegyvert, amit a nő tesztelt az imént előttem. Nos, ez a fegyver is felér egy bemutatkozással, egy igen jó bemutatkozással.
- Köszönöm, hadnagy. - Oda se pillantok közben, mert a második lövésre készülök éppen. Az se számítana, ha nem volna igaz, ha csak hízelgés lenne, habár az irodámban történt megbeszélésből egyértelműen kiderült, hogy Greymare hadnagy nem ilyen álságosan hízelgő típus, hanem növesztett gerincet és meg is tartotta az évek során, ami már önmagában elismerésre méltó teljesítmény a mai világban. Annak meg mindenesetre vannak előnyei - oké, csak előnyei vannak -, ha az embernek titkosítva van az aktája, így nem tudják megnézni, milyen egyéb képességei, tudásai vannak és milyen hiányosságai. Előbbiekből most egyet láthatott, megtudhatott Landrow és Greymare. Miközben átadom a fegyvert a hadnagynak, megdicsérem a zászlósnak a munkáját, és bár valóban komolyan veszi a szavaimat, én nem mosolygom meg. Jobb is így, ha komolyan vesz.
- Hogyhogy nem a sisakhoz lett bekódolva és annak a szemüveg-kivetítőjén jelennek meg az információk a karpánt helyett? És vajon nem okoz majd hátrányt, hogy csak a saját karpántjával használható? Így nem lehet felkapni a bajtársét, hogy azt használják a katonák, mert időt veszítenek a karpánt-cserével. Az idő pedig életekbe kerülhet. - Ha már komoly választ kaptam, akkor komolyan felelek én is, vagyis inkább kérdezek tovább, hogy megnézzem, mi mindenre gondolt vagy nem gondolt a nő. Nem kioktatás, hiszen nem értek én ilyen mélységekben a fegyverekhez, és azt is inkább csak gyakorlatiasság szemszögéből tudom megközelíteni, de kíváncsi vagyok ettől még a válaszra. Figyelem közben a hadnagyot is, ahogy a fegyvert vizsgálja meg. Nálam látható volt, hogy jól értek a használatukhoz, de nála látható, hogy a készítésükhöz, egész működésükhöz is ért, nemcsak a használathoz. Nem szólok bele a kialakult eszmecserébe, de figyelek, ami eléggé megterhelő. Alapesetben nem lenne az, de egy agyrázkódás utáni hasogató fejfájás közepette ez nem olyan egyszerű és ez is hozzátesz morcos ábrázatomhoz. Így hát ne is várjon mosolyt tőlem Landrow most, ráadásul a végén még félre is értik komorságomat, amivel aztán megszakítom a diskurzust, de lehetőség szerint azért úgy időzítem, hogy senkinek ne a mondata vagy gondolata közepén. Megtehetném, de ennyire azért nem sietek.
- A fegyver megbeszélését Önökre hagynám, csak időzítsék kicsit későbbre. Greymare hadnagy... - Pillantok itt a férfira.
- Ha már úgy alakult, hogy Ön is itt van, vethetne Ön is erre egy pillantást. - Közben a felöltő takarásából egy kisebb méretű, szép vonalvezetésű pisztolyt veszek elő. Elég kicsi, hogy a felöltő elrejthesse ott létét, de nem olyan pici, hogy ne lehessen megfogni vagy ne lehessen komolyan venni, ha az ember a csövével néz farkasszemet. Az is első pillantásra megállapítható, hogy ez a fegyver egészen biztosan nincs benne a katonáknak kiadott pisztoly-lehetőségek között, mi több, elég erős a gyanú, hogy egyedi darabról van szó. A szakértők biztosan azt is látják majd, hogy beépítve hang-tompított, ami nem teszi tökéletesen halkká, de így is elég csendes gyilkosról van szó. Az is látszik, hogy nem CQL-technológiájú, ami lehet már-már meglepő, mert az ember azt hinné egy kancellár csak a legújabb csúcstechnológiát használja. Eléjük teszem le az asztalra a tekintélyes mennyiségű feljegyzés mellé vagy egyiküknek markolattal feléjük fordítva adom át, ha nyúlnak értük, noha próbálom rejteni, de ezzel a fejfájással nem tudom tökéletesen palástolni, hogy csak a kényszer vett rá, hogy kiengedjem a kezeim közül.
- Elég kellemetlen pillanatban hagyott cserben, amire korábban nem volt példa. McGrover kancellárral a siklónk lezuhant a Sötét-lápba, és szükség lett volna ott a fegyverre, de már nem működött. Egészen biztos vagyok abban, hogy víz nem érhette. - Összegzem röviden a problémát, aztán majd úgy is kérdeznek, ha valami adatra még szükségük van. Az látható, hogy a fegyver szépen rendben van tartva, nem volt elhanyagolva és valóban semmi nyoma annak, hogy a mocsárban megmártózott volna.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 9:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow,  Jenkins &Greymare
Míg általában a Kancellár közelsége zavarba hozza az embereket, idegesek lesznek, félnek tőle - megjegyzem okkal teszik, addig az én megjelenésem többnyire megnyugtatja őket, Noira is mosolya is magabiztosabban ragyog.
Valóban nincs sok már hátra az indulásig, ezek az utolsó simítások, amiket feltétlenül el kell végeznem, mielőtt a csapatommal elhagyom a Dominium fedélzetét.
- Ezt már magára bízom...
Rámosolygok a nőre, de Jenkins jelenlétében nem tegezem.
Az elismerésemre a Kancellár köszönete enyhe meglepetésként ér, arra számítottam, szó nélkül veszi tudomásul a megjegyzést. Ismer, vagy kiismert engem. Sosem hízelegnék sem neki, sem senki másnak üres szavakkal.
A kérdésemre kapott válaszra bólogatok, Jenkins újabb kérdésére érdeklődve fordulok Noira felé. Nem nekem szólt, így nem válaszolok helyette, kivéve, ha esetleg gondban lenne a válasszal.
Igazából hasonló technikával én is kísérleteztem, annyi különbséggel, hogy ott a visszajelző chipek a csuklóba kerültek beültetésre, és csapat hozzáférést biztosítottak, így az egység tagjai egymás fegyverét tudták használni. Meglehetősen jól szerepelt a dolog, bár maga a technológia kissé macerás.
Ami a sisakot illeti, a mesterlövészek ritkán viselik a teljes testpáncélt, a teljes sisakot pedig kimondottan nem szeretik.
De ha nincs rám szükség, nem szólok bele a társalgás ezen részébe, helyette a fegyverre koncentrálok. Tényleg ígéretes darab.
A következő válasz viszont már az én kérdésemre érkezik, így figyelmesen hallgatom Noirát.
Két-három pontos is elismerően bólogatok, és már nyitnám a számat, mikor Jenkins megszólal.
Nem csodálom, hogy megszakítja a beszélgetést, sejtem, hogy számára ez innentől már érdektelen.
A felszólításra leveszem a kezem a fegyverről, és felé fordulok, kihúzom magam, a két kezemet a hátam mögött kulcsolom össze. Várom a parancsot.
- Uram!
A mozdulatra - ahogy a felöltő alól előhúzza a pisztolyt- megfeszülnek az izmaim, pedig ha rám fogná sem mozdulnék, ez ösztönös védekező mechanizmus csupán.
- Természetesen, Uram!
Átveszem a felém nyújtott fegyvert - és nem kerüli el a figyelmemet mennyire kelletlenül válik meg tőle -, de mielőtt bármi máshoz kezdenék vele, kikattintom és kiürítem a tárat, majd ellenőrzöm, hogy a csőben se maradjon lőszer. A töltényeket az asztalra szórom, csak ezután veszem szemügyre magát a pisztolyt. Még a kezemben sem volt, már akkor láttam, hogy nem a szabvány darabok közül van, ez nem lep meg, maga a fegyver viszont igen. Aprócska szájhúzás árulkodik csak a véleményemről.
Közben a Kancellár kérés nélkül is megadja mindazt az adatot, amire szükségem lett volna, egy-két apróságot leszámítva.
Megköszörülöm a torkomat, mielőtt megteszem a megjegyzést.
- Ha megengedi, Uram! Elég idejétmúlt darab. Sokkal modernebb, hatékonyabb, és megbízhatóbb fegyvert tudok tervezni Önnek, ha lecserélné...
Ha ezzel nem haragítottam magamra, és anélkül megtehetem, hogy tiszteletlennek tűnnék, ellépek mellettük, hogy az egyik lőlappal tudjak szembefordulni. Célra tartom.
- Azóta próbálta már elsütni?
Nos, én megpróbálom. A ravasz ellenáll, egy bizonyos ponton átveszem a bal kezembe, a mechanikus ujjaimmal sokkal több erőt tudok rá kifejteni.
Ezúttal némi recsegés kíséretében enged, de a fegyver nem üresen kattan, csak egy fáradt csattanás hallatszik belőle.
Leengedem, ha Noira is szeretne vetni rá egy pillantást, átadom neki, amennyiben a Kancellár ezt nem tiltja meg.
- Szétesett az elsütő mechanika, valami a ravaszhoz is beszorulhatott. Ha nem kell hozzá speciális alkatrész, nagyjából negyed óra alatt meg tudom csinálni. Ha helyben előállítható alkatrész hibás, akkor egy óra. Ha külön gyártatni kell, nos akkor nem tudok biztosat mondani.
A lehetőségeket felsoroltam, a Kancellárnak kell eldöntenie, szétszedjem-e a fegyverét, bízik-e a szakértelmemben. Nem sok nálam alkalmasabb embert találna a feladatra, de megteheti, hogy kételkedik bennem.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 3:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Greymare & Landrow
Mire levegőhöz jutok a sok beszédem után, máris érkezik a következő kérdése, ami lassan meg se lep. Életemben nem találkoztam ilyen emberrel, akin alig lehet felfedezni egy mosolyt vagy éppen egy apró mozduló szarkalábat a szeme körül, miközben beszél, vagy kérdez. Hihetetlen, de tényleg azt hiszem, hogy igazak a pletykák és most így látva el próbálom képzelni egy mosollyal a száján. Már éppen elmerülnék a gondolataimban, hogy miért ennyire morcos az arca, mikor eszembe jut, hogy a kérdése elhangzott felém. Persze, hogy megint bakiznék, ha nem nyílna szóra a szám, de még mindig azon gondolkodom, hogy miért akar ennyit tudni rólam? Talán nem tetszett a bemutató a készülő projekttel? Na, mindegy.. azt hiszem tényleg „hidegszívű”, ahogy mondják róla…
-Csak egyre kíváncsi a Kancellárúr? – nézek rá kedvesen. - Tudok sorolni többet is. De ha ki kellene emelnem közülük egyet, akkor a merészségem mondanám. Igaz, hogy nem mindig baj, ha egy hangyányit másképp látunk dolgokat a többi embernél, de sokan ezt negatívnak tartják, és néha én is.  – válaszolom a kérdésére, és remélem, hogy kielégítő számára a mondatom. Még sohasem kérdezte tőlem ezt se senki, de tényleg van pár olyan tulajdonságom, amit rossznak mondanék. Mint például a mániákusan gyűjtött ruha és cipőgyűjteményem szeretete, és a reggeli tripla kávéadagom, ami nélkül el sem indulhat a napom. Azt se felejtsem ki, hogy éjjel is képes vagyok felkelni és jegyzetelni, hogy ha egy ötletet megálmodok, vagy sokszor nem figyelek a lábam elé, de azt is ide sorolnám, hogy fordítva olvasom el a könyveket, hogy a végét tudjam, majd utána kezdem az elejéről. Van pár lökött szokásom és negatív tulajdonságom, bár most nem jutnak eszembe, de azt hiszem, hogy párat mindenki tudna rólam mondani. A hadnagyúr jelenléte viszont teljesen megnyugtat, és ahogy egyre jobban merülök bele a mintadarab ismertetőjébe, nézem közben az arcukat. Simon tudásához nem érek fel, és tisztában is vagyok a dologgal. Figyelmesen hallgatom a szavait és ismét egy kérdést kapok a Kancellár úrtól. Ha jól sejtem, akkor kíváncsibb lett a kiagyal megoldásra, amit eddig nem sokan vetettek fel, de tudom is rá a választ, és Simon, ahogy rám néz, ezzel engedélyt is kapok, hogy megosszam a karpánt melletti voksomat a sisak helyett.
-Nem pontosan így van, Uram! – kezdem a sisak kérésére a válaszom. - Sajnos a sisakkal való „összeköttetés” nem megoldható, mert azt általában a bevetéseknél nem mindig használják, vagy viszik magukkal. Volt alkalmam utánajárni a „szokásaiknak” a Hadsereg tagjainak, és az esetek 65%-ban a fejfedő nélkül mennek a küldetésükre. Azt is számításba kellett vennem, hogy minden egyénnek „saját” sisakja van, és elenyésző részben veszik fel az elesett a társukét, ha valami történne…. Így a karperec tűnt jobb megoldásnak és szélesebb körben kihasználhatónak. A fegyver és a csuklóra erősített pánt egy bizonyos frekvencián „érintkezik”, ami egyben egymásra hangolja a két eszközt. Ha esetleg az „eredeti birtokosa” valamilyen okból harcképtelenné válna, akkor a társa tudja használni a fegyverét, de csak abban az esetben, ha az Adatbázisban szerepel állományunkban. Ezzel persze azt is ki tudjuk küszöbölni, hogy illetéktelenek birtokában mit sem ér a fegyver vagy éppen a karpánt együtt. Tudom, hogy kissé bonyolultnak hat az eszmefuttatásom, - és ezért bocsánat, -  de ahogy az elején említettem, hogy a fegyver és a pánt egy bizonyos hullámon „egyesül”, és ezt a biztonsági elemet a kijelzője meg is jeleníti. Automata felismerő rendszeren fut a programja és a helymeghatározás is szerepel az összehangolásnál. De gondolkodom a hangfelismerő beépítésén is, de az elég bonyolult kódrendszerrel lenne ellátva és számos tényezőt kell még áttanulmányozni, mielőtt véglegesítve lenne a chip-jében. – huuhhh… most vehetek levegőt ismét, hogy befejeztem az érveimet a karpánt mellett, bár nem szándékozom kioktató lenni vagy kijavító, de lehet, hogy én voltam pontatlan a kezdetnél és félreértett valamit Jenkins Kancellár. Simon ismer annyira engem, hogy cserfes és néha túlbuzgó vagyok a munkában, de imádom, amit csinálok, és a hadnagyúr mellett, tényleg szárnyalva tanulhatok tőle. Ha elegendő a válaszom Jenkins úrnak, akkor illően oldalra lépek, hogy teret adjak a hadnagynak a Kancellár fegyverének átvizsgálására. Közben azért figyelek és megállapítom, hogy tényleg egyedi és ritka darabnak számíthat, mert látszik, hogy nagy gondossággal és odafigyeléssel tartotta karban eddig is a pisztolyt. Az sem kerüli el a figyelmem, hogy elég nehezen „válik” meg a kezéből kiadva a darabot, de biztosan régen nála lehet, mert nagyon szeretheti ezt a kisebb méretű fegyverét. Nem szólok, míg nem kapok rá engedélyt és csak akkor veszem a kezembe, ha megengedi a Kancellár és Simon. Gyengéd kézzel forgatom az ujjaim közt a pisztolyát, és aztán vissza is adom a hadnagynak, vagy lerakom az asztalra. Hasonlóan látom én is a lehetséges okokat, ahogy így első látásra megállapítható, bár szétszerelés után lehetne megmondanom nekem is, hogy mi lehet a baja. Azt kizárhatjuk, hogy nedves közegben lett volna, de ettől még sok lehetőséget is sorra kell venni vele. Én csak csendben figyelek a férfiakra, és közben Jenkins úrra pislantok, hogy hátha valamilyen érzelem kimutatkozik-e rajta, mert eddig nem sokat láttam. De illendően várakozom, és csillogó szemmel figyelek a továbbiakra.





 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 1:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow, Greymare és Jenkins


Landrow visszakérdezése némileg meglep, mert gyakran felteszem ezt a kérdést, hogy mi az illetőnek a rossz tulajdonsága, de még soha senki nem volt olyan őszinte, hogy bevallja nyíltan, több ilyennel is rendelkezik. Ilyenekről egyébként se szívesen beszél az ember, pláne nem egy kancellár előtt akarják ecsetelni ezeket, inkább csak a jót akarják kiemelni, hátha akkor gyorsan szabadulnak, különösen büntetés nélkül. A kiemelt rossz tulajdonság pedig, amit mond a nő, megint csak nem szokványos, különösen egy katona szájából hallva. Válaszolni már nem válaszolok rá, mert megjelenik Greymare hadnagy és Landrow figyelmét is magára vonja, de talán még elcsípte a nő a szám sarkában megjelenő halovány mosolyt, és nem a baljóslatú fajtából valót.
A közben próbált új, tesztelés alatt álló fegyverről kezdünk el beszélgetni és újabb kérdést intézek a zászlósnak. Kérdezhetném a hadnagyot is, de nemcsak amiatt kérdezem inkább Landrow-ot, mert mégiscsak ő tervezte a fegyvert, hanem az ő válaszára vagyok kíváncsi, és közben nem kerüli el a figyelmemet, hogy a nő csak akkor kezd válaszolni, amikor erre beleegyezést is kap a hadnagytól. Azzal tisztában vagyok, hogy a hadnagy tudja, mit csinál, de vajon a nő is? Vajon miért éppen rá esett a hadnagy választása és nem valamelyik tapasztaltabb kollégájára? A szinte egy szuszra, mégis érthető tagoltsággal előadott választ hallgatva kezdem megérteni az okát, és egyben arra gondolok, hogy a nálam lévő gyakornokokban pont ezt a fajta lelkes elhivatottságot szoktam hiányolni. Igaz, ők fiatalabbak is még. Mosolyt ugyan nem kap a nő, de a szavaim mellé egy apró biccentést igen.
- Tehát azonosítással működik és az Adatbázisban kell lenni hozzá. Okos megoldás. Elég nehezen feltörhető rendszert igényel, de ennek kivitelezése már nem az Önök asztala. - Látom a mód hátrányait, például ha fel tudják törni a rendszert és hozzátenni észrevétlen neveket vagy éppen kivenni, de a rendszerbiztonsági kérdések nem a fegyvertervezők gondja, arra külön emberek vannak, hogy kivédjék ezeket a lehetőségeket.
Ezután adom át a pisztolyt és figyelem rá a reakciókat, legyen az feszültség a hirtelen előkerülésének látványától vagy érdeklődés a darab iránt vagy éppen a nemtetszés jele közelebbről megnézve.
- Valóban nem egy mai darab, de eddig nem gondoltam a lecserélésére. Mit ajánlana, miben lenne jobb egy új? - Nem áll szándékomban lecserélni, de ettől még meghallgatom a véleményét. Aztán ki tudja... Csak miután elmondta a hadnagy a véleményét, akkor pillantok Landrow-ra.
- Egyetért Ön is? Esetleg kiegészítené valamivel? - Nem hagyom, hogy annyira háttérbe húzódjon, bevonom inkább őt is ebbe a hipotetikus eszmecserébe. Nem azért, mert kételkednék a hadnagy szavaiban, a hangom és pillantásom inkább érdeklődő, semmint rosszalló, noha morcos éléből mit sem veszített.
- Ott háromszor is. De szétszedni és megvizsgálni nem volt idő vagy lehetőség. Ezt itt a Dominiumon pótoltam, kitisztítottam, nos... azért vagyok itt, mert nem jártam sikerrel. - Válaszolok Greymare hadnagynak a kérdésére kiegészítve a korábban megosztott információkat, hátha ezek is segítenek. Nem veszem zokon, hogy ment ő is kipróbálni, és a kérdését sem, pedig azért feltételezhető lenne, hogy nem csak egy sikertelen próbálkozás után jöttem ide sebtiben. Hangom mégis nyugodt, és figyelem a kézváltással való próbálkozást is. Kicsit fura más kezében látni ezt a fegyvert, de könnyebben napirendre térek felette, mint gondoltam, ami nem kis teljesítmény fejfájásommal megalapozott hangulatomból kiindulva. Nem ellenzem azt sem, hogy Landrow zászlós is megnézze, hiszen ha a vihar nem zavar bele, akkor a hadnagy itt sem lenne már és akkor a nőnek kellene megoldania a problémát. Az, hogy ketten dolgoznak rajta, nekem csak előny, több szem többet lát ugye.
- Akkor nézzük meg, melyik lehetőség áll fenn! - Bólintok rá. Gyaníthatóan új fegyvert se kapnék hamarabb, pláne nem negyed óra alatt, már amelyik tetszene, úgyhogy előbb derítsük ki, ennek mi a baja és mennyire súlyos a helyzet.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 11:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow,  Jenkins &Greymare
Én lemaradtam a Kancellár futó kis mosolyáról, de ez engem nem is foglalkoztat annyira, mint Noirát. Én megelégszem azzal is, ha nem érzek rosszallást az irányából, ez pedig jelenleg maradéktalanul teljesül.
Kicsit meglep, hogy Noira az egyszerű, szótlna pillantásomat engedélyként értelmezi, és sejtem, hogy ez Jenkins figyelmét sem kerüli el. Nem baj, Noira hamar hozzá fog szokni, hogy nincsen szüksége a megerősítésemre. Lehetősége sem lesz kikérni a váleményemet, legalábbis amíg nem vagyok a fedélzeten, addig semmiképpen sem.
A magyarázatra addig is tudok figyelni, míg a nő általá tervezett fegyvert próbálom, illetve vizsgálom. Később majd még remélem lesz lehetőségem erről beszélgetni vele. Kimondottan érdekes a megközelítés, noha látok benne rajta kívül álló hibalehetőségeket, így a programozóknak alaposan el kell majd magyaráznia a célokat, és többször a körmükre néznie. Biztos vagyok vele, hogy boldogulni fog vele.
Ahogy levegőt vesz, rámosolygok, de a biccentéstől ezúttal eltekintek, nehogy úgy nézzen ki, mintha mindenhez az én jóváhagyásomra van szükség. Mióta átadtam a részleget, azóta hivatalosan semmihez nem kell kérnie a beleegyezésemet. Ha tényleg fejlődi tud mellettem, ennek csak örülök, és amiben tudom, ezután is támogatni fogom.
Azt is látom, hogy a Kancellár valóban figyelt a válaszra, és érti is. A megértés mélységeivel kapcsolatban nem vagyok teljesen biztos, de a válasza alapján jobban képben van, mint gondoltam.

Jenkins fegyverével a kezemben nem tudom megállni a megjegyzést, amit a tulajdonosa sokkal könnyebben fogad, mint gondoltam. A visszakérdezésre A válaszom előtt a tenyeremre fektetve méregetem a súlyát, majd biccentek.
- Tulajdonképpen majdnem mindenben. A becsült felhasználási területet, és a szintén csak becsült felhasználási gyakoriságot figyelembe véve a CQL technológiát alkalmazó kézifegyvereket kizárnám. Az előnyeit nem használná ki, az egyetlen hátránya pedig ebben az esetben kizáró tényező... Sokkal gyakoribb és professzionálisabb karbantartást igényel a hagyományos működési elvűeknél...
Bár nem pontosan ez volt a kérdés, a mindent átfogó válaszhoz erre is szükség van.
- Amennyiben ezt a javaslatot elfogadja, a fegyver nem lenne számottevően könnyebb, vagy kisebb, de a tűzereje, hatótávja, illetve a lövedék sebessége jelentősen megnövekedne, stabilabb és megbízhatóbb konstrukció lenne a jelenleginél, egyben modernebb is, a tárcsere és annak utántöltése is könyebbé válna.
Még egyszer végignézek a pisztolyon, mielőtt hozzátenném.
- Ezen felül sokkal elegánsabb külső megjelenést is kapna. Egy elnagyolt látványterv még éjszaka el tud készülni, vagy egy részemről végeleges egy nappal az után, hogy visszatértünk a kiküldetésről. Természetesen az Ön igényei szerint ez még a későbbiekben módosítható, Uram!
Feltéve, hogy visszatérünk, ugyebár, de ezt már nem teszem hozzá.
Mivel elmondtam, amit akartam, nem szólok többet, hagyom, hogy kikérje Noira véleményét is, amennyiben neki egyéb javaslata, vagy kérdése van az elmondottakkal kapcsolatban, készséggel fogadom, illetve nyitott vagyok a meglátások megvitatására, csak azután lépek tovább, ha a jelenlegi témával kapcsolatban már egyiküknek sincsen hozzáfűzése.
A Kancellár válaszára biccentek, bár nem lepett volna meg, ha nem próbálta volna újra. Sokan nem mernek újra próbálkozni, ha a fegyverük egyszer már besült a kezükben. Tartanak a további meghibásodásokból adódó következményektől. Én igazán nem hibáztathatom őket emiatt.
- Értem, Uram! A feltételezett hibát tekintve nem meglepő, hogy nem volt elég neki a tisztítás...
Semmi hátsó szándék, elhallgatott félmondat, vagy burkolt célzás nincs a megjegyzésben. Mindannyiunknak akadnak olyan problémái, amik a saját szakértelmünkön túlmutatnak, ezzel pedig nem is lehetne jobb helyen a Kancellár.
Az egyetlen, amit kissé furcsának tartok, hogy nem csak egyikünknek mutatta meg. Gyanítom, amennyire lehet, titkolja, hogy fegyvert hord magánál, ahogy azt is, milyen jellegűt.
Hagyom, hogy Noira is szemügyre vegye Jenkins fegyverét, csak azután mozdulok, hogy ő is végzett vele.
- Igenis, Uram!
A pisztoly azasztalra kerül, én ezúttal Greg szerszámosdobozát húzom elő a legközelebbi asztal alól, mert egyrészt az enyém messzebb szokott lenni, másrészt nem lehetek benn biztos, hogy a szokott helyén találnám.
A fegyvert könnyű kézzel szedem darabjaira, amennyire szerszámok nélkül lehet, utána a szükséges szerszámokkal - Ha Noira a kezem alá adja a szükséges darabokat, akkor kis túlzással pillanatok alatt - apró darabjaira szedem szét a pisztolyt.
Az elsütő szerkezetből az óvatosságom ellenére kihullik a ravasz, majd egy törött feszítőrugó, és még egy fémdarab, melynek éles, nyers, friss ezüstös színe árulkodik róla, hogy mostanában tört el.
- Úgy tűnik valóban az elsütő mechanika hibásodott meg. A feszítőrugó szabvány darab, a kettes szekrényben van belőle másik, de a ravasz sínje egyedi gyártás. Landrow zászlóssal helyben tudunk másikat készíteni.
Itt Noirára pillantok, ha bármit szeretne mondani, hozzáfűzni, esetleg ellenkezni velem, megadom neki a lehetőséget. Ha én nem is tenném - ami nem áll szándékomban - a korábbiakból kiindulva, a kencellár kérdezné.
- Egy óra alatt el tud készülni a javítás, ha kívánja, hogy megcsináljam, Uram!
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 02, 2019 4:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Greymare & Landrow
Csendben figyelem a két férfi beszélgetését, és közben a fegyveren gondolkodom, amit a Kancellár féltve őriz mindig magánál, de most valami gond akadt vele, amire rá kell jönnünk és kijavítanunk. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy olyasmit láttam a Kancellár arcán, amit eddig nem. Mintha egy mosolyféle suhant volna át rajta, de csak a szemem sarkából láttam. Nem vagyok biztos benne, de ha igaz, akkor végre felfedeztem az arcán valami érzelemfélét, vagy ki tudja minek nevezhető. Ahogy ismét rá pillantok, már megint az a rezzenéstelen tekintet néz vissza rám, ami az előbb. Fura. De akkor nemcsak morcos képet tud vágni, hanem még nevetni is? Ahh… miken jár megint az eszem!?! Pedig most egyáltalán nem erre kellene koncentrálnom, hanem az asztalon heverő marokfegyverre, ami rejtett hibát takar. A hadnagy megállapításával egyet értek, és én is azt vallom, hogy a szétszerelés után többet tudnánk mondani a lehetséges hibákról.
-Jelenleg nem tudok többet mondani, uram, mint amit Greymare hadnagy már megemlített. Mivel, ez egy forgótáras pisztoly elvén alapuló konstrukció, így számításba kell venni az elsütő szerkezet vagy a dob törését is. Azt mondta Jenkins úr, hogy nem érte nedvesség, de nem csak az okozhat meghibásodást, hogy víz kerül a szerkezetbe, hanem por vagy egyéb szennyeződés. Így első látásra nem láttam kívülről észlelhető repedést vagy törést, de ez nem jelenti azt, hogy belül nem lehet. Csak szétszedés után…- Picit tanakodom, hogy lehetne megtudni, hogy miért mondott csődöt a lövés pillanatában, de aztán Simon kezdi szétszerelni, amiben segítek neki a keze alá dolgozni. Hamarosan kiderül, hogy a hadnagy megérzése helyesnek bizonyult, és tényleg az elsütő mechanikájában voltak a hibás darabok.
-Igenis, uram! Semmi akadálya, hogy készítsünk egy új sínt, amivel ismét remekül fog működni. – nézek rájuk egy mosollyal. Sejtem, hogy a Kancellárnak ez volt a lehető legjobb hír a fegyverével kapcsolatban, mert látszik is rajta, hogy nagyon szeretheti ezt a kézi lőfegyvert. Azt is megfigyeltem, hogy ergonomikus markolata van, ami arra is utal, hogy egyedi gyártású, és nem „tömegcikk”, ami majdnem mindenkinél megtalálható. Érdekes látni, hogy amilyen morcos és „hideg-szívű”, de van azért benne ragaszkodás és kötődés valamihez.. Bár, ez egy tárgy, amit sok éve őrizhet, - mert nem egy mai darab – de a jó állapotát látva, biztosan sok figyelmet szentel neki. Persze, ezeket a gondolataimat most nem osztom meg vele, amúgy meg nem hinném, hogy zokon venné az őszinteségemet. Igazából fogalmam sincs, mit gondoljak róla, mert most találkoztam vele először, de Simon szavait figyelve, több minden rejtőzhet a Kancellár úr rezzenéstelen arca mögött. Ha engedélyt ad Jenkins a hibás darab kicserélésére, és az említett törött alkatrész legyártására, akkor igyekszem a hadnagynak mindenben a segítségére lenni. Néha, azért óvatosan ránézek a Kancellárra, hátha megint láthatom azt a halovány mosolykát rajta, mert nagyon kíváncsivá tett, hogy meg-e tudja ismételni? Vagy, csak a szemem káprázott az előbb?... Jajj, Noira! Megint elkalandozol, aztán kapsz majd a fejedre!… De, akkor is izgat, hogy miért érzem rajta, hogy valami bántja? Furcsa ez a Kancellár pasas… bár, ahogy látom, nemcsak a fegyvere régi darab, hanem a felöltője is annak tűnik…. Érdekes ruhadarab, meg kell hagyni. Olyan, mint egy palást, amit egy filmben láttam egyszer… csak kicsit viseltesebb…





 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 1:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow, Greymare és Jenkins


Ha nem hasogatna így a fejem, még mosolyognék is a becsült felhasználási gyakoriság említésekor. Na igen... A CQL-technológia kizárására bólintok egyet egyetértésem jeleként, mert ugyan ragaszkodhatnék egy új csúcsmodellhez, hiszen a gyakoribb karbantartás nem riaszt el, de feleslegesnek ítélem csak azért, hogy elmondhassam, milyen csúcsszuper fegyverem van. A létezéséről nem is tudnak a legtöbben, úgyhogy még hencegni sincs ki előtt, ha ilyen vágyaim lennének.
- Ahogy említette, hadnagy, a becsült felhasználási területet és gyakoriságot, ez egy önvédelmi fegyver. - Kezdek bele. Na persze. A legutóbbi két használat során egyszer a liftben lőttem Moor tizedes füle mellett, hogy sikításra bírjam - és persze kicsit helyére tegyem őt -, azután meg a mocsárban próbáltam William-et lelőni, háromszor - itt volt a három próba, amit kérdezett a hadnagy -, megközelítőleg sem önvédelemből, vagy nevezhetjük úgy, hogy próbáltam előre látó lenni és akkor már önvédelemnek is minősülhetne. De ezt nem kell tudniuk.
- Sokat számítana nekem, ha a tűzereje, hatótávja és a lövedék sebessége megnőne? Elsőt és utolsót még értem is, de a hatótáv... önvédelem esetén, ha átjutnak a testőrségemen, akkor már úgy is egészségtelen közelségben vannak rám nézve, a hatótávnak ott már nem látom sok jelentőségét. - De hát cáfoljon meg, ha nincs igazam és mer. Márpedig eddig úgy ismertem meg a hadnagyot, hogy okosan tudja, mikor kell hallgatni, de okosan is tud szólni, mikor ellenvetése vagy véleménye lenne. A terv lehetőségén egy pillanatig elgondolkodok, mert bár ragaszkodom ehhez a fegyverhez, de gyakorlatias ember is vagyok, és a logika ellentmond a ragaszkodásnak. Habár erre életem más területén alaposan rácáfolok. A végleges döntést mindenesetre későbbre halasztom.
- Nos, rendben, nézzük meg egyelőre terv szintjén, mit ajánlana nekem. De első a küldetése, így a vázlattal is ráér előállni, amikor visszatértek. - Mennyivel jobban hangzik, mintha azt mondtam volna, hogy "ha visszatérnek". Szinte úgy érződik, hogy biztos vagyok a sikerükben, miközben én ásattam nekik a csapdát, amibe készülnek most belemenetelni. Én meg addig úgy sem szándékozom meghalni, így igazán tudok várni, vagy majd csinál nekem Landrow terveket, ha Greymare mégse térne vissza.
- A terven viszont csak Ön dolgozhat, Greymare hadnagy, más nem vonhat bele, kezelje titkosított ügyként. - Gondoljon, amit akar, miért van erre szükség, habár könnyen kitalálható: az sem köztudomású, hogy én mindig hordok magamnál fegyvert, nemhogy még az adatai is hozzáférhetőek legyenek másoknak. És ha már itt tartunk, hogy tervek, egy ideje már fontolgatom, de csak mostanság kezdett bennem megérni komolyabban a gondolat, ezért Landrow felé fordulok, minden várva várt mosoly nélkül.
- Önnek is adok tervezési feladatot. Funkcióját tekintve hasonló marokfegyverre lenne szükség, CQL-technológiában ugyanúgy nem kell gondolkodnia Önnek sem. A különbség az, hogy ezt női kézbe szánnám. Minthogy Greymare hadnagy külső konzultánsként részt vesz a részleg ügyeiben továbbra is míg távol van, az ő véleményét kikérheti kérdés esetén, de mást Ön se vonhat bele a tervezés folyamatába, szintén titkosított projekt lenne. Ha kérdése van ezzel kapcsolatban, Landrow zászlós, tegye fel őket! - Vázolom a nőnek a feladatát, amit őrá bíznék, míg Greymare hadnagy kipróbálja a meghibásodott fegyvert. Nem azért kapja Landrow ezt a feladatot, mert nő, ugyanakkor azért kapja, mert nő. Furcsa ellentmondásnak hat, de nem a lenézés miatt kapta a feladatot, hogy ne az én pisztolyom kitalálásán dolgozzon, hanem azért, mert nőként olyan szempontokat is figyelembe vehet, amikre egy férfi óhatatlanul nem is gondol és ennél a másik fegyvernél erre szükség lehet.
Figyelem, ahogy szétszerelik a fegyvert rutinosan, és még az összedolgozásuk is rutinosnak hat. Landrow szavaira bólintottam, hogy szétszedés híján ő sem tud többet mondani, hát akkor lássuk, mi lesz, ha már darabokban van a fegyver. A törött darabka nekem is feltűnik, de minthogy a fegyvergyártás nem az én asztalom, én nem tudom ennyiből megítélni, hogy ez a picike darab mennyire kényes alkatrésze a fegyvernek gyártási idő szempontjából.
- Rendben, lássanak hozzá! - Biccentek rá, és mivel jó hír, hogy nem kell napokat, heteket vagy ki tudja mennyit várnom rá, hát még egy halovány félmosolyt is ki tudok szuszakolni magamból. És minthogy nem mozdulok, az is egyértelmű, hogy megvárom azt az egy órát, nem megyek el addig kávézni vagy egyéb ügyeket intézni. Annyira hozzám nőtt már a fegyver, hogy könnyű súlyának hiányát megérzem, nem megyek én sehova nélküle.
- Közben meséljék el, Önök hogyan találkoztak? Hogy figyelt fel a hadnagy Önre? - Szúrom közbe tőlem nem szokatlanul sokszor cél nélkülinek tűnő kérdésemet.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:37 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow,  Jenkins &Greymare
Részemről úgy vélem, egy gyakorlatilag titkos fegyvernél problémás lehet a gyakoribb karbantartás, hiszen ideális esetben csak néhány ember tud róla, és a fejlesztője nem feltétlenül mindig elérhető a szükséges időpontban, ezért sem ajánlom a CQL technológiával szerelt fegyvert.
A felahasználási terület és gyakoriság kapcsán nem tisztem találgatásokba bonyolódni, voltaképpen semmi közöm hozzá, mire használja a Kancellár a fegyverét, ezt a megjegyzést is csak azért engedtem meg magamnak, mert a témával kapcsolatban szükségesnek ítéltem meg.
Az önvédelmi fegyverként való meghatározásra bólintok. Én magam is erre céloztam.
A kérdésre megrázom a fejem.
- Ideális esetben nem. De ebben a kérdésben az alapelvem, hogy sokkal jobb, ha fegyver többre képes, mint amennyit szükségesnek ítél, és sosincs rá szüksége, hogy kihasználja a biztonsági tartalékait, mintsem egyszer mikor szüksége lenne rá, ne legyen lehetősége.
Inkább használja élete végéig úgy, hogy nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket, mintsem egyszer az élete múljon rajta, de nem legyen alkalmas a fegyver, akár önvédelmi, akár bármi más.
- Túlzásnak hathat, de komolyabb hatótávból és tűzerőből használhat kevesebbet, míg a minimálisan szükségesből nem lesz képes nagyobb hatásfokot kicsikarni akkor sem, ha a szükség úgy hozza…
Ami pedig a testőrségét illeti, ők is emberek, ők is hibázhatnak, és őket is ki lehet iktatni.
- Előfordulhat, hogy a testőrsége nem áll rendelkezésre, egy ilyen nem kívánatos, azonban szükségesen bekalkulált esetben sokkal biztonságosabb ha nagyobb távolságból is ki tudja iktatni a fenyegetést…
Nem célozgatok, és legfőképpen nem fenyegetek, pusztán gyakorlatiasan számba veszem a lehetőségeket. A siklóbalesetnél sem számíthatott a testőreire.
Ez a szakmám, nincs szükségem különösebb bátorságra ahhoz, hogy ebben a kérdésben ellent mondjak a Kancellárnak.
Ami a terveket illeti, már egyáltalán nem áll szándékomban ellenkezni, tisztában vagyok a prioritásokkal.
- Természetesen, Uram! Igenis!
Ha Jenkins nem az én szavaimat használja a visszatérésünkkel kapcsolatban, hogyha azt mondta volna, „ha” visszatérünk, arra sem reagáltam volna másként. A terepmunka veszélyeivel tökéletesen tisztában vagyok.
Az fel sem merült, hogy mást is bevonjak a tervezésbe, magamtól is nyilvánvaló, hogy a Kancellár fegyvere titkos projektként kezelendő.
Szó nélkül megvárom, míg Noira is megkapja a maga feladatát, megjegyzést nem fűzök a dologhoz, szemvillanással sem reagálok rá, de az információt később még minden bizonnyal átpörgetem magamban.
Mivel Noira egyetért velem a hibás fegyverrel kapcsolatban, és Jenkis is engedélyt ad rá, nem marad más, mint a fegyver szétszerelése. Egy Noira segítségével még a szokásosnál is gyorsabban megy.
Hamarosan apróbb- nagyobb alkatrészek borítják az aszalt, a hiba pedig egyértelműen láthatóvá válik. Kettőnk számára legalábbis biztosan.
A Kancellár döntése alapján pedig neki is láthatunk a javításnak. Nem lep meg, és még annyira sem zavar, hogy Jenkins egyértelműen maradni fog.
- Igenis, Uram! Egy órán belül készen vagyunk!
Ez sem felszólítás a távozásra, feleslegen is próbálkoznék vele, szükség pedig nincsen rá. Nem zavar, ha néznek munka közben, főleg, hogyha a nézelődőt nem zavarja, ha egy idő után megfeledkezem a jelenlétéről.
Most, hogy a feladat adott, Noirára pillantok.
- A kettes szekrény hármas fiókjában talál megfelelő feszítőrugót, a hatos fiókban pedig lesz olyan sín, amit át tudunk alakítani. Megkeresné őket?
Amíg Noira megtalálja a megfelelő darabokat, én a törött sín másik darabját is óvatosan kihúzom, és a másik darabhoz illesztve teszem le az asztalra. Addig nem söpröm a szemétbe, amíg a pótlás készen nincsen.
Jenkins kérdésére ezúttal nem nézek a Kancellárra, mert nem odafigyelve még én sem tudok javítani, és a kérdés második feléből kiderül, hogy elsősorban nem nekem címezte, így hagyok lehetőséget Noirának, hogy válaszoljon.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 11:42 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Greymare & Landrow
Csendben figyelem a Kancellár fegyverének a szétszerelését, és segédkezek a hadnagynak. A törött alkatrész mindent megmagyaráz, hogy miért mondott csődöt a többszöri próbálkozás alkalmával. Gondolom, hogy a Sikló zuhanásánál megsérülhetett, bár ezt, kár most már találgatni. Szerencsére megvan a hibás darab, ami aránylag rövid idő alatt kicserélhető és nem hetekbe telik a pótlása. Amíg a két férfi beszélget, nem szólalok meg, csak akkor, mikor Simon kéri, hogy hozzam el az alkatrészeket.
-Hozom máris, uram. – sietek el az említett szekrény felé, majd kikeresem a fiókokból a megfelelő darabokat. Nem is kell sokat várnia, hogy a kezébe adjam, és félre is állok, hogy nyugodtan dolgozhasson. Nem azért nem csinálok semmit, mert nem tudok – vagy nem akarnék- de mivel a Kancellárúr kihangsúlyozta a hadnagy kizárólagos munkáját vele, így inkább csak figyelek, és csak akkor mozdulok, ha Simon erre kér. A gondolataim persze megint elkalandoznak, ahogy elképzelem a lehetséges okokat a törés magyarázatára, de ez csak amolyan „lehetséges hibák” esetére jegyzem meg magamnak. Sokféle rendszer és technológia áll rendelkezésre a fegyverek tervezésénél, de az sem árt, ha tanulunk a hibákból vagy a balesetek körülményeiből, amire a későbbiekben figyelmet fordíthat a Részleg. Persze, ezt csak magamban jegyzem meg, bár nem tudni, mikor jön jól, ha hasonló esettel találkozom. Azt is látom, hogy Mr. Jenkins nem hagyja el a helyiséget, és megvárja, míg készen leszünk a cserével. Biztos, hogy nagyon becsben tartja ezt a pisztolyt, és arra is emlékszem, hogy nagyon nehezen adta ki a kezéből. Így érthető is, hogy figyelemmel kíséri a „sorsát”. Kicsit azért megmosolygom magamban a dolgot, de az arcomon nem láthatja. Igaz, hogy az övén se láttam sok érzelemhullámot, talán csak a hangján, mintha megkönnyebbült volna, amikor a javítás alig egy órát vesz igénybe. Persze, most sem tettem le róla, hogy óvatosan ránézzek és legalább egy apró mozzanatot elkapjak az arcán. Biztos, hogy nagy önuralma van, és lehet, hogy tényleg ilyen egész nap.. De mielőtt még tovább gondolnám, hogy miért válhatott ilyen rezzenéstelenné, kapok tőle egy feladatot. Picit meglepődöm, de nem mutatom felé. Úgy hittem, hogy csak a hadnagyban bízik, és bennem még nem… Igaz, engem nem ismer még, és Simon már hosszabb ideje dolgozik a „keze alá”. Figyelmesen hallgatom, amit mond, de ahogy a feladatom ismerteti, már kezdem sejteni, hogy miért nekem szánta, mert „..ezt női kézbe szánnám”. Ezért gondolom, hogy emiatt akarná, hogy egy nő „foglalkozzon” vele.
-Értem, uram. Megteszek mindent a legjobb tudásom szerint, hogy elvégezzem a rám rótt feladatot.– bólintok, hogy megértettem a szavait és a mögötte rejtőző értelmét is, amit nem hangsúlyozott ki, csak sejtetett. – Esetleg van különleges kérése is, amit figyelembe kell vennem? Gondolok itt, nagyság, súly, markolat kialakítás és felhasználási terület… Vagy, szabad kezet ad nekem a projekthez? – teszem fel a kérdésemet, ahogy kérte. Nem azért kérdezem, mert tudálékos vagy ellenkező akarok vele lenni, de mivel nem ismerem a későbbi Tulajdonosának a fizikai és „ergonomikus jellemzőit”, így nagyjából a saját megérzéseimre és elképzeléseimre tudok csak hagyatkozni. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a kérdést nem mindenki ”meri” feltenni, bár, nem elhanyagolható szempontok a tervezésnél, legalábbis én szeretem, ha a későbbi használója megelégedéssel, s - talán - közel annyira tartaná becsben, mit a Kancellárúr a sajátját. Közben Simon hadnagynak segítek a javításban, a keze alá dolgozva, ahogy kéri. Viszont, most először tényleg látok rajta valami mosolyfélét, ahogy az óra lassan letelik, és figyelemmel kíséri a munkánkat. Jééé… tud örülni valaminek! De biztos, hogy csak annak, hogy nem hónapokig kell nélkülöznie a pisztolyát. De ez is valami! Erre vártam, amióta belépett ide és azon agyaltam, hogy miért ilyen morcos és rezzenéstelen kifejezésű az egész ember. S, lám! Akkor mégiscsak van szíve, valahol elrejtve a lelkében a komoly külső alatt. De aztán megint „kíváncsiskodik”, hogy hogyan kerültünk ismeretségbe Simonnal.  
- A fegyverraktárban jártam többször is, mikor engedélyt kaptam a kérvényeimre, hogy vételezzek pár alkatrészt magamnak. Ott találkoztunk néha a hadnagyúrral. Eleinte nem tudtam, hogy ő az, aki a kéréseimet elbírálva engedte meg, hogy kaphassak néhány alkatrészt a készülő darabomhoz – amit nemrég -  a kezébe is foghatott, uram. Miután többször kértem tőle tanácsot és véleményt az elképzeléseimre, így ismerkedtünk meg, s figyelt fel rám a hadnagyúr. – mondom mosollyal az ajkamon, mert nagyon jó visszaemlékezni azokra az időkre is. Fogalmam nem volt, hogy egy napon vele dolgozhatok, és olyan megtiszteltetésben részesít, amire álmomban se mertem gondolni. Imádom Simont, mert hatalmas tudással és tapasztalattal rendelkező Vezetőnek tartom. Amellett kedves és megértő az embereivel, de egyben szigorú is, ami a munkát illeti. De cseppet se bánom, mert a munkatársak is szeretettel fogadtak az első napomtól kezdve, és igyekszem méltó lenni hozzájuk. Most talán nyálasnak hat a dicséretem, de egyáltalán nem annak szánom. Tudom, hogy a hadnagy ismer annyira, hogy nem kenyerem a hízelgés, és csak azt mondom, amiben maradéktalanul őszintén hiszek és vallom. Persze, ezt nem biztos, hogy a Kancellár úr érti is, de nem baj… Talán, ha megismer majd jobban, akkor azt is megérti, hogy miért mondtam, hogy „merész” vagyok arra a kérdésére, amit feltett nekem a rossz tulajdonságomat kérdezve. Nem tartom magam tökéletesnek, de a hadnagyúr mellett fejlődhetek és tanulhatok, ahogy hálával is tartozom neki, amiért lehetőséget adott nekem a bizonyításra. S most, Mr. Jenkins-nek lehetőségem nyílik, hogy megcsináljam a kiadott feladatát, amit minden tudásom legjavával fogok majd végrehajtani, ahogy eddig is tettem a munkám. De gondolom, hogy a Kancellárúrnak lehetnek még kíváncsi kérdései velem kapcsolatban, bár nem hinném, hogy nem olvasta el az aktámat és nem járt utána az előéletemnek... Huncut a szeme, és hiába leplezi a komolyságával, mert a hangja is sok mindent elárul róla, ha figyelmes valaki. Viszont, már hamarosan le is telhet az az egy óra.. Mert ilyenkor, repülni szokott az idő, ha belemerülök a munkába...




 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 10, 2019 1:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow, Greymare és Jenkins


Végighallgatom Greymare hadnagy indoklását, miért is lenne jobb nekem egy erősebb, újabb fegyver, noha jóllehet soha nem is fogom kihasználni, hiszen még ennek a réginél se használtam ki minden benne rejlő lehetőséget. A felsorolt okok logikusak, nehéz is belekötni, nem mintha direkt ennek a lehetőségét keresném. Ezért is döntöttem úgy, hogy később döntök. Ha már nem fog így fájni a fejem, akkor végig tudom gondolni rendesen. Egy pillanatig csábító a gondolat, hogy a hadnagy figyelmét a speciális alakulat céljáról némileg elvonjam egy nekem tervezendő új fegyverre, de érzésem szerint ez felesleges intézkedés lenne, hiszen eleget fog itt járni az esze így is. Részben emiatt is bízom a másik feladatot Landrow-ra, hadd izguljon kicsit Greymare, hogy választottja mennyire fog majd helytállni egy kancellár külön feladatánál, mikor ő csak közvetve lesz jelen, hogy súghasson neki és segíthesse. Ideális esetben fog majd kérdezni tőle a nő, míg ott botorkálnak a Perdán, annyi figyelemmegoszlás még pont az egészséges tartományon belül marad. De most is lehetősége van kérdezni a zászlósnak, ezúttal mondjuk tőlem, hogy milyen egyéb információra van szüksége a feladathoz. Nem is veszem rossz néven a kérdéseit, és igyekszem mindre megfelelni úgy, hogy a szükséges információkat megkapja a nő, ugyanakkor ne is mondjak semmi árulkodót.
- A mérete és súlya maradjon kicsi, könnyen elrejthető legyen. Törékeny alkatú nőről van szó, finom ujjakkal, körülbelül az Ön magasságával. - Pillantok végig a nőn, de semmi tolakodó nincs ebben a részemről, csak a tárgyilagos összehasonlítás miatt mértem fel. Igen, nagyjából egymagasak lehetnek... Nem tudom, hogy ez ergonómiai szempontból lényeges-e, de talán annyiban segít, hogy mekkora kezet lehet sejteni hozzá: nem is túl aprócska, már-már gyermeki, de nem is egy tenyeres-talpas, hanem egy normális női kéz.
- A felhasználási területe szerint szintén önvédelmi fegyverről van szó. Annyiban másabb az enyémnél, hogy ennek a fegyvernek minél egyszerűbben használhatónak kell lennie. Az illető csak az egy éves, kötelező alapképzést végezte el, nincs hozzászokva a fegyverhasználathoz. Úgyhogy a diszkrét megjelenés az egyszerű használattal sokat segítene, hogy rávegyem majd, hogy hordja magánál. - Mosolyodom el könnyedén, de csak egy kicsit, és biztos érti a nő is, hogy nem magából kell kiindulnia, nem egy fegyverek szerelmesét kell lenyűgöznie a készülő példánnyal. Másképp kell meggyőzőnek lennie a fegyvernek, mert leendő tulajdonosának nem parancsba fogom adni a használatát, még ha meg is tehetném.
- Ezen paramétereket leszámítva szabad kezet kap. - Bólintok rá erre is, aztán majd a terv vagy tervek láttán úgy is csiszolódik az egész. Valóban kíváncsi vagyok, milyen pisztolyt tervez majd a nő, mennyire sikerül ráéreznie a feladatra.
Amíg várom, hogy elkészüljön a fegyverjavítás és figyelem őket munka közben - valóban jól megvan az összhang közöttük, szinte már elirigylem a nőt a hadnagytól, mert nekem nincs ilyen szerencsém a gyakornokokkal, ők inkább a láb alatt lévő kategóriába tartoznak -, addig felteszek nekik egy kérdést, leginkább a nőnek szánva. Biztosan figyel Greymare hadnagy is, akármennyire is úgy néz ki, hogy a munkába merült. Figyelem a nő válaszát és közben a mosolyát is, utóbbi legalább annyi információt elmond, mint a szavai. Aprót bólintok rá, hogy értem, de következő kérdésemmel már a férfihoz fordulok, melyet ő nyilván nem lát, ha nagyon dolgozik, ezért a kérdésbe beleszövöm a megszólítást is. Ha fel is pillant, csak az udvarias érdeklődést láthatja rajtam, amennyiben elhihető, hogy képes vagyok ilyenre minden hátsó szándék nélkül.
- Hogyan figyelt fel rá, hadnagy? Honnan tudta, hogy megbízhat benne és a kérvényekben kért alkatrészeket nem más célra használja fel? Mondjuk egy merénylethez vagy csak eladja a fekete piacon? - Ezért a kérdéskörért biztos nem fog rajongani értem Landrow zászlós, bár sose hajtottam az emberek szeretetéért, ugyanakkor tényleg érdekel, mi alapján ítélte meg a nőt a férfi? Az idő Greymare-t igazolta - eddig legalábbis -, de ezt az elején vajon tudta, látta valamiből, vagy kockáztatott?
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 11:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow,  Jenkins &Greymare
A válaszom úgy fest, legalább annyira meggyőzőre sikerült, hogy a Kancellár hajlandó további megfontolás tárgyává tenni a fegyvere lecserélését. Önmagamban egy pillanatig sem kételkedem, de arra kimondottam kíváncsi vagyok, hogy mennyire egyeznek az elképzeléseim Jenkinsével ami a modernebb, jobb és elegánsabb fegyvert illeti.
Szép kihívás, és már elég konkrét elképzeléseim is vannak vele kapcsolatban. De ezzel csak később lesz alkalmam foglalkozni, ahogy a Kancellár fel is hívja rá a figyelmem.
Noira feladatához nem szólok hozzá. Nem tervezek súgni sem neki, azon kívül, hogyha kérdése lenne, továbbra is nyugodtan felteheti, és ha szüksége van segítségre, akkor számíthat rám, de azért bízom benne, hogy egyedül is boldogul.
Csalódnék az emberismeretemben, ha nem így lenne.
- Köszönöm, Landrow zászlós…
Megvárom, míg a kezem alá kerülnek a kért alkatrészek. Az eredeti feszítőrugót az új mellé mérem, és a hibás darabot a kukába ejtem. Az új a többi alkatrész közé kerül, majd az új sínt gyakorlott mozdulattal fogatom be a satuba, finom kézireszelővel szemre igazítok  rajta első körben, közben hallgatom a beszélgetést.
Noira elég jó kérdéseket tesz fel, a Kancellár pedig türelmesen, és a vártnál készségesebben válaszol neki.
Törékeny alkatú nő, finom ujjakkal… Valószínűleg magas rangú, előkelő származású, és biztosan nem nem katonai képzettségű, de ennél messzemenőbb találgatásokba nem bocsátkozom a dologgal kapcsolatban.
Bár a pillantásomat nem fordítom el a munkadarabról, hallok minden szót, és oda is figyelek a társalgásra. Időnként igazítok az új sín befogatásán, vagy kiveszem a satuból, és hozzámérem az eredetihez, de ettől eltekintve csendben dolgozom.
Noira válaszára a megismerkedésünkkel kapcsolatban önkéntelenül is bólintok egyet, mintegy megerősítve amit mondott.
Valóban nem látom, hogy Jenkins felém fordul, mivel éppen a rugót igazítom próbaképpen a sín eresztékéhez, és megállapítom, hogy szükség van még némi igazításra.
A megszólításra valóban felpillantok futólag. Elgondolkozva figyelem egy pillanatig a Kancellár arcát, utána visszatérek a munkához.
- Ez egy összetett kérdés, Uram! Az alkatrészek kiadása már önmagában komoly szabályozás alatt áll, és mindegyik szigorú számadású, de az utóéletüket is figyelemmel követi a részleg. Vagy a beépítést kell bemutatni, vagy leadni a selejtbe leírt darabokat. Az elvesztésük minden esetben komoly következményekkel jár. Landrow zászlóssal sosem volt problémánk, a rendelkezésre bocsátott alkatrészkkel maradéktalanul el tud számolni, ezt bárki ellenőrizheti a rendszerben is. Ez a része igazából nem bizalmi kérdés.
A reszelő irányt vált, apró fémforgácsok – szinte por - hullanak az asztalra. A következő ellenőrzésnél már megfelelőnek találom az eredményt, innen felegyenesedhetek, csiszolóvászonnal igazítom el a sín felületét, miközben a válaszom második felét is megfogalmazom.
- Hogy hogyan figyeltem fel rá? Miért bízok meg benne? Ezt egészen pontosan nem tudom megfogalmazni. Azért figyeltem fel rá, mert a beszélgetéseinkből kiderült, hogy tehetséges és szenvedélyesen szereti a fejlesztést, vannak jó ötletei, és ért is ahhoz amit csinál. A bizalom más… Igyekszem minél többet beszélgetni, vagy együtt dolgozni mindenkivel. Minél többet vannak körülöttem, minél többet beszélünk, annál jobban ismerem. Nem feltétlenül abból, amit mond. Inkább azt figyelem minden esetben, hogy milyen ember. Részben gyakorlat, részben ráérzés. Az esetek nagy részében működik. Természetesen sajnos én sem vagyok tévedhetetlen…
Egy utolsó ellenőrzés, majd fegyverolajos ronggyal letörlöm a sínt, megpucolom - és amelyik esetében szükség van rá megolajozom - az alkatrészeket.
Ez után összeállítom a fegyvert, mielőtt felemelném, a lőlap felé fordulok felé. Ellenőrzöm, hogy a szán könnyen csúszik, immáron üresen is tökéltesen érezni a ravasz fogáspontját, és mikor túlhúzom, bizalomgerjesztően kattan.
Itt az ideje, hogy a töltények is visszakerüljenek bele, ezután megprögetem a dobtárat, a finom ketyegő hang ütemesen szól, ahogy kell. A helyére csattintom a tárat.
- Megengedi, Uram?
Nem szívesen adnám a kezébe anélkül, hogy én magam kipróbálnám, noha bízom a munkámban, mégis megteszem ha ez a kívánsága. Ha engedélyt kapok, akkor azonban én fogom először elsütni a fegyvert.
Vissza az elejére Go down

Noira Landrow

Hadsereg

Fegyverfejlesztési részleg Eva-Mendes-meditates

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium.,2395.09.27.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Zászlós (Fegyverfejlesztő és Navigátor)

Reagok száma :
76

Avatar alanyom :
Eva Mendes

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Eva-mendes-szinhazi-szerepre-vagyik-05110708


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 5:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Jenkins & Greymare & Landrow
Igyekszem, hogy Simon keze alá dolgozva segítsem a munkában. Közben csendben figyelem a mozdulatait, amiből tanulhatok. Tudom, hogy ez bután hangzik, de imádom, ahogy a „munkadarab” kész „termékké” alakul. Jelen esetben a Kancellár úr pisztolya, bár még most is látom rajta, hogy figyelemmel kíséri a hadnagy minden mozdulatát, ahogy a fegyveréhez ér. Nem hinném, hogy ez nála direkt mozdulat, inkább a ragaszkodása az, ami megint feltűnik a pillantásában. Imádhatja a fegyverét és le sem tagadhatja, hogy ez így van.
- Nincs mit, Uram…- csendes mosollyal bólintok Simonra, a köszönetéért. Nem is kellene megköszönnie, mert természetesnek tartom, hogy mindenben segítsem és nem a köszönetért. Tudom, hogy Simon remek ember és mindig is kedves velem. Szeretek vele dolgozni, bármi is legyen a feladat. Hamarosan össze is illesztődik a sin és a rugó is a helyére kerül. A Kancellár megbízását figyelmesen hallgatom, s ahogy válaszol a feltett kérdéseimre, már kezd körvonalazódni a fejemben, hogy mit is képzelnék el a hölgynek. Még korai lenne mondanom bármit az elképzeléseimről, bár most csendesen elmerülhetek a gondolataimban, amíg a hadnaggyal társalog.
-Értem, uram. Köszönöm a válaszait, és amint a tervek elkészülnek, megmutatnám Önnek, ha kíváncsi rá. Gondolom, hogy meg szeretné tekinteni a gyártás előtti fázisában, amikor még lehet valamit korrigálni, - vagy éppen kiegészíteni szeretné még -, mielőtt a végső külalakot is megkapná. Mivel én nem ismerem a hölgyet, akinek készül, így csak a saccolt értékeket tudom számításba venni, de szeretném, ha Ön is elégedett lenne a kivitelezéssel és a végeredménnyel, ahogy a későbbi használója. - Nézek kedvesen a Kancellárra, bár szerintem ő is tudja, hogy nem azért ajánlom fel a megtekintést, mert nem vagyok biztos a dolgomban, hanem azért mert ő ismeri személyesen a nőt. Biztos, hogy ha látni fogja a látványtervet, akkor el tudja majd képzelni a kezében a fegyvert. Meg aztán kíváncsi is lehet, ahogy eddig nagyon is érdeklődik az idekerülésem körülményeiről. A hadnagyurat nézem ismét, ahogy összeilleszti a fegyvert, és így minden a helyére kerülve, máris készen áll a próbára. Magamban, közben a megrendelt pisztolyra koncentrálok, és bele is merülök a gondolataimba, de aztán Jenkins mondata megüti a fülem… „…kérvényekben kért alkatrészeket nem más célra használja fel? Mondjuk egy merénylethez vagy csak eladja a fekete piacon?”. - Hogy mi?! Ezt komolyan mondja?!-  Kerekedik ki a szemem a döbbenettől, de igyekszem uralkodni magamon, hogy ne kiabáljam le a fejét. Hogy képzel ilyet rólam?! Soha nem vettem el semmit engedély nélkül és a hadnagyúrnak mindent be is mutattam, amit csak vételeztem alkatrészt. Milyen merénylet? Ennek a pasasnak el ment az esze! – Uram… Semmilyen körülmények közt nem vettem el alkatrészt, csak azokat, amikre engedélyt kértem s kaptam. Miért adnék el bármit is? Ezt nem értem… Miből gondolja, hogy ilyen aljasságot megtennék?! Most viccel Kancellár úr? ..Mert, ha igen, akkor nagyon rossz vicc….– nézek meglepetten a Kancellárra, bár nem tudom, hogy miért mond ilyeneket, mert soha nem adtam okot a hadnagynak se kételkedni bennem. Mindig be is mutatom a darabot, amin dolgozom, és elszámoltam minden alkatrésszel, amit felhasználtam. Simon is nagyon jól tudja, hogy soha nem szegtem szabályt és ezután sem fogok. Viszont érdekel, hogy Jenkins miért mond ilyeneket? Nagyokat pislogva nézek rá, de nem tudom, hogy most mi a fene ütött belé? Szerintem agyára ment a várakozás, vagy mit tudom én.. Hihetetlen ez a pasas...Pedig már kezdtem azt hinni, hogy mégis csak van szíve, és nem kőből van.. de tévedtem.







 
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Fegyverfejlesztési részleg Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, genetikus, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
370

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Fegyverfejlesztési részleg Tumblr15


Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 06, 2019 10:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Landrow, Greymare és Jenkins


- Természetesen kíváncsi vagyok a tervekre, várni fogom, hogy jelentkezzen velük, de nem kell kapkodnia. - Bólintok rá Landrow szavaira, és valóban nem a magabiztosság hiányának tudom be, hogy megmutatná a terveket. Egyébként is talán jobb egy kicsit bizonytalannak lenni, mint túlzottan magabiztosnak, főleg, ha az ember nem ismeri pontosan a személyt, akinek készíti a fegyvert. Mivel több kérdés egyelőre nincs a feladathoz, hagyom hát őket dolgozni és közben térek rá egy másik kérdésre, de ezt már a hadnagynak intézem.
- Az alkatrészek sorszámozottak vagy hogyan azonosítják, hogy ugyanaz az alkatrész került beépítésre, selejtre, meg a többi, amit említett, és nem pedig egy ugyanolyannak tűnő, de minőségében hitványabb utánzat? - Kérdezek rá erre a részletre, mert tény és való, hogy nem ismerem az ügymenetet, hiszen ez inkább Victor meg Rafael kancellárok asztalai, de ettől még most hirtelen érdekelni kezdett, ha már úgy is itt vagyok. Landrow kiválasztásának szempontja is érdekel, figyelek is a válaszra, csak közben engedek meg magamnak néha egy-egy pillantást a nőre, hogy milyen reakciói vannak a kérdésemre - kifejezetten szórakoztató a döbbent kérdéseivel az elkerekedett szemeivel - és milyen reakciói a hadnagy válaszaira. Ha elkapjuk épp egymás pillantását a nővel, akkor esetemben ravaszul fürkésző tekintettel találkozhat, talán a régi földi istenek meg az itteni perdai istenek se tudnák megmondani, mi járhat nekem olykor a fejemben. Majd visszatér pillantásom Greymare-hoz.
- Mikor tévedett, hadnagy? - Adta magát a kérdés, igazán nem haragudhat meg érte, hogy meg is kérdezem, ha már így szóba hozta, szinte fel is kínálta a lehetőséget. És biztos érzi, hogy nem érem be egy dátummal anélkül, hogy elmondaná, miben is tévedett pontosan. De lehet kicsit várnom kell, hogy megtudjam, mert eddig bírta ki csendben Landrow zászlós, mert azonnal szükségét érezte a becsülete megvédésének.
- Úgy nézek ki, mint aki viccel, Landrow zászlós? - Fordulok felé higgadtan szólva, és bár mosolygok, érezhetően ez nem az a helyzet, amikor helyeselni kell a költői kérdésemre, olyannyira, hogy felmerül a kérdés, szoktam-e egyáltalán viccelődni?
- Hogyne. - Bólintok csak oda a hadnagynak, hogy próbálja ki a fegyvert. Ha valami komoly gond van, inkább nála derüljön ki, na meg ha csak szimplán nem működik, úgy is elkérné tőlem, hogy ő is próbálkozzon és újra szétszerelje, így egy kört spórolhatunk. De a bólintás alatt csak fejem fordult némileg a hadnagy irányába, hidegen fürkésző tekintetemet le se vettem közben Landrow-ról.
- Tudja, zászlós, úgy tartják, hogy akit rajtakapnak és bűnösségében sértenek meg, az felháborodni és csapkodni kezd, akit aljasságában sértenek meg, az elkomorodik és Istenre fog hivatkozni.. akit pedig igazában sértenek meg, annak arca meg sem rándul, legfeljebb elmosolyodik. Mit gondol, Ön melyiknek tűnt az előbb? - Teszem fel a kérdést neki, de nem várom meg a válaszát rá, tegye el későbbre, gondolkodjon rajta, de persze most is reagálhat rá, csak nem javaslom, hogy félbeszakítson, mert közben már folytatom is.
- Fogadjon meg egy tanácsot, Landrow zászlós: nemcsak a fegyverek terén kell odafigyelnie a részletekre, hanem a szavak terén is, kiváltképp ha egy kancellár beszél. Nem mondtam egy szóval sem Greymare hadnagynak, hogy Ön ilyeneket tett volna, csak megkérdeztem, hogy honnan tudta, hogy Ön nem ilyen. Fontos különbség. - Apró, éppencsak gúnyos kis félmosolyra rándul a szám sarka, mielőtt elfordulnék tőle a hadnagy felé, hogy lássam, miként sikerül a fegyverpróba?
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Fegyverfejlesztési részleg Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Fegyverfejlesztési részleg
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 7-6. gyűrű - Tudományos részleg-
Ugrás: