Informatikai részleg, szervertermek

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Miután Simon hadnagy elutazott és megint belemerültem az új fegyver tesztelésébe, lassan körvonalazódni kezdett az ötletem megvalósulása. Informatikai szempontból még volt mit finomítani az eszközön, de nagyjából szerkezetkész. Már csak egy, erre megfelelő embert kellene találnom, aki a programot át tudja tenni a fegyverben és a karpántban lévő memóriára. Jó sok fejtörést okozott a kivitelezés, de a programozás már nem az én asztalom, így kezdek utánajárni, hogy kihez is fordulhatnék ez ügyben. A Teszt még hátra van, de előbb szeretném megbeszélni a részleteket - vagy az esetleges változtatásokat -  az eredeti elképzelésemhez képest. Egy pár napba telt, míg Greg talált is nekem valakit, aki erre a konzultálásra megfelelő lenne. Igazából még nem jártam az infó-szobában, de úgy hiszem, hogy ha valaki, akkor ez a férfi lesz a megfelelő, hogy segítségét kérjem. A tervekkel a kezemben indulok is a zárt rendszerű és szigorúan ellenőrzött szoba felé. A Plasztikkártyám, majd az ujjlenyomatom és a retinavizsgálat után, a két őrt álló. engedélyt ad a belépésemre. Kicsit furcsa a félhomály, ahogy belépek az előbbi fény után, de hamar hozzá lehet szokni. Olyan, mintha egy hatalmas karácsonyfa-égőkkel kirakott falakra bámulnék, bár nem állok meg egészen odáig, ahol meglátom azt a férfit, belemerülve valamibe, akit elvileg keresek. Gondolom, hogy hallotta jöttömet, mert a magassarkú cipőm kopogása elárulta, hogy érkezem, és csak akkor állok meg, ha nem messze vagyok már a székétől.
-Kkkhhmm..- köszörülöm meg kicsit a torkom, hogy jelezzem, megérkeztem, bár nincs szándékom megzavarni, ha egy fontos dologban lenne. – Jó napot! Philip Hatrley zászlóst keresem. Ön az? A nevem Noira Landrow zászlós, a fegyverfejlesztési részlegről. - mutatkozom be, majd ahogy feláll, jobban megnézem a pasit. Kissé zordnak hat a több napos borosta az arcán, de azért elég jól látszik rajta, hogy sokkal több időt tölthetett itt, mint egy „átlagos”óraszámú szolgálati idő. Óvatosan végigmérem, de azt mondta, hogy ő az, akit így hívnak, és ezek szerint jó helyen járok.
-Köszönöm, hogy segítségemre lesz, bár csak most hoztam el a projekt teljes vázlatait, mert amit tegnap elnagyoltan fejtettem ki az üzenetemben, arról szeretnék kérdezni. – nézek rá egy mosollyal, de lehet, hogy most nem alkalmas neki, mert elég fáradtnak tűnik, bár ebben a félhomályban nem teljesen látszik az arca minden vonása. A válaszára türelmesen várok, és ha alkalmasnak tartja a jelenlegi időpontot, akkor folytatom majd neki az ötletem felvázolását, hátha tudunk valamit kezdeni vele.
-Most alkalmas, hogy megbeszéljük a részleteket? Vagy, másik időpontban?- nézek rá, majd a monitorára, ahol számok, betűk és ékezetek, temérdek halmaza teríti be a képernyőjét. Nem szeretném megzavarni, ha fontos dologban van benne.

Türelmesen várakozom, hogy megtudjam tőle, hogy az eddigi vázlat alapján, amit elküldtem neki tegnapi nap, arról mi a véleménye.. de azt hiszem, hogy némi hiányosságai vannak az üzenetem olvasását illetően. Azt viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy elég zsibbadtnak tűnik, amikor feláll a székéből. Gondolom, hogy pár órája ebben testtartásban görnyedt a monitorja elé, de azt jól sejtettem, hogy halvány lila fogalma sincs, hogy miért is vagyok most itt, ebben a teremben.
-Teljesen megfelel, Mr. Hartley! Az életnagyság meg elég előnyös dolog, főleg ha olyan munkát végez, amilyet maga. – mosolyodom el az arckifejezésén, de inkább nem hozom zavarba még jobban. – Akkor vázolnám nagy vonalakban és aztán részletezve is, ha van még ideje…Rendben!- vele tartok az említett asztalhoz és leülök. Ha ő is helyet foglalt, akkor előveszem a jegyzeteimet és a tervrajzot, amin minden szükséges adat megtalálható. De mire érti a „nemrég ébredtem”? Mert amúgy elég fáradtnak tűnik. Jóó..csak vicceltem, de nem tudtam kihagyni. Imádom, mikor olyan cukin tudnak nézni a pasik, amikor egy kukkot nem ismernek a részletekről. Utána olvastam az aktájának, de különösen a szakterülete felől érdeklődtem, ami elég ígéretesnek tűnik, hogy tudjon nekem segíteni a kivitelezésben.
-Máris..- rendezgetem a halmot, hogy rá tudjak térni a megoldandó részre, de pár mondattal el is magyarázom, hogy miért jöttem ide hozzá.
-Mint látja, két tárgy közötti kapcsolatot – vagyis összhangot kellene létrehozni egy olyan program segítségével, ami lehetőség szerint a fegyver és a csuklóra erősített pánt egy bizonyos frekvencián „érintkezne”, ami egyben egymásra hangolja a két eszközt. Viszont… Ha esetleg az „eredeti birtokosa” valamilyen okból harcképtelenné válna, akkor a társa tudja használni a fegyverét, de csak abban az esetben, ha az Adatbázisban szerepel állományunkban. Ezzel persze azt is ki tudjuk küszöbölni, hogy illetéktelenek birtokában semmit sem ér a fegyver, vagy éppen a karpánt együtt vagy külön. Mindemellett rendelkezne egy navigációs panellel, ami a helymeghatározást és az aktuális helyzetet ismertetné a kijelző, amit az egyik kisegítő műhold szolgáltatna, mármint adatokat. A programozás része nem a hatásköröm, és nagyjából ennyi lenne a körvonala a kérésemnek, amihez a maga segítségére lenne szükségem. – mutattam közben a terveken az elképzeléseimet, hogy hova gondoltam és megoldható-e?
-Azt nem tudom, hogy kivitelezhető vagy felejtős, de az éles teszt még úgyis hátra van. – teszem még hozzá, és remélem, hogy nem hagytam ki semmit. Elég sok kezdeti tervet változtattam át, hogy egyszerűsítsem, az elsőre elég bonyolultnak hangzó elképzelésemet. Kíváncsian várom a válaszát, mert amit mond, az kihat majd a következő fázisra. Kicsit izgulok, hogy a megálmodott projektem megoldásra fog találni és nem kell drasztikus változtatásokat beiktatnom helyette…
-Önnek mi a véleménye így elsőre róla? – kérdezem tőle, és nagyon izgulok, hogy mi lesz a szakvéleménye.

Azt nyugodtan mondhatom, hogy Greg remek embert talált nekem a programok elkészítésére. Sokat nem kellett magyaráznom, és máris egy pár remek megoldással állt elő a zászlós. Én annyira nem merültem bele eddig sem a kódok és egyebek alkotásába, de nem is szándékozom. Ahogy kezd körvonalazódni a projekt ezen része, már a fejemben egy csomó gondolat megfordul.
-Ezt örömmel hallom, bár ez a program nem olyan sürgős, hogy tegnapra kellett volna. – nevetek fel, ahogy hallgatom a férfi szavait. Minden bizonnyal nemrég olvasztották ki, és elég sok minden más lehet, mint anno a Földön. Igazából a felvetései egyáltalán nem rosszak, bár némi pluszt jelent talán a külön adatbázis, ami után kell majd néznem. Egyelőre az alapokat megkapja a fegyver és a karpánt, majd a finomítások, azok úgyis út közben kerülnek majd rá.
-Rendben, Kérjen rájuk engedélyt, én meg majd utánanézek a régebbi kód paneleknek, bár igazság szerint nem ilyenben gondolkodtam. Teljesen új rendszerű és egyedi kivitelezésre terveztem, de maga a szakember benne, így majd összehangoljuk a lehetőségeinket. - néztem rá egy mosollyal, ahogy magam előtt láttam a végeredményt. Talán még az eredeti ötletem is felvetem, de az hiszem, hogy egyelőre ennyi is éppen elég lesz kezdésnek.
-Már benne van a bioszken, mindkettőben. Eredetileg is így gondoltam ki a bázisban szereplők azonosítására. Amellett, még terveztem egy navigációs funkciót, ami már úgyszintén belekerült a „vázba”. A karpánt és a fegyver, egy bizonyos egyedi/különböző frekvencián működne, amit érzékel mindkettő, egy bizonyos tartományon belül. – válaszolom, és közben keresem a tervek között a levázolt elképzelésimet.
-..Ime.. ez az alapkoncepció és a beépített rendszerek vázlatai.. – mutatom a kijelzőn, amiről most szó esett. –Remek ötletnek tartom a külön adatbázis létrehozását, amit javasol. Ezzel még biztonságosabbá tehetjük a rendszerét. Ügyes meglátás! - elismerően biccentek. Úgy látszik tényleg nem véletlen, hogy egy programozó „másként” is láthatja a dolgokat, és örülök, hogy felkerestem a segítségéért.
-A szóban forgó fegyver elég nagy tűzerőt és hatótávolságot biztosít majd a használójának, és mint ilyen „nehéztűzér”, alapos és többlépcsős biztonsági rendszerrel kell ellátnunk. Azt is számításba kell vennünk, hogy a tesztek alatt, ha valamit módosítani kell. Bár úgy vélem, hogy egy különálló rendszer, amit Maga ír és ismer, az megkönnyíti majd, ha változtatni szeretnénk rajta a tesztidő alatt, vagy után.
Aztán megmutatom, magát a fegyvernek a fotóját, hogy jobban el tudja képzelni, milyen tűzerőt képvisel.
-Nos…tessék... afegyver, amit látva, jobban elképzelhet. A tesztelés még hátra van, de nem kell elkapkodnia semmit. A lehető legalaposabban kell csinálnunk, és az idő, most ebben nem lényeges. Annyi időt kap rá, ha elvállalja, amennyire szüksége van. Esetleg van még kérdése? Szívesen válaszolok most vagy később is, ha valamin elakadna… mármint a vázlataim mellett odafirkantott apró kis jelöléseknél, vagy bármi másnál…- Remélem azért kihámoz belőle valamit, mert nem vagyok egy gyöngy-betűkkel író, és néha azért szoktam belejavítgatni és áthúzni dolgokat. De talán, nem rémítettem meg a férfit így elsőre a sok lábjegyzettel és satírozásommal, ami nálam elég gyakori. Visszadőlök a szék támlájához és hagyom, hogy átnézze, és ha van kérdése, arra szívesen válaszolok. Közben, amíg lapozgat a tableten, addig van időm jobban körbenézni a szobában. Inkább csak érdeklődő vagyok, mert még sohasem jártam itt. A Fegyver-fejlesztési részleg teljesen más koncepción alapuló helyszín, bár ott is van pár érdekesnek mondható berendezés.

Hartley zászlóst hagyom, hogy nyugodtan átnézze a terveket és a jegyzeteket a készülő fegyverről. Addig csendben nézelődök és várom, hogy végezzen. Majd, ha átlapozta a tableten lévő információkat, válaszolok az esetleges kérdéseire.
-Tényleg nem tegnapra kell… annyi időt kap, amennyire szüksége van, zászlós. – nevetek fel, ahogy mondja. Tudom, hogy nemrég került ki az olvasztásból, és akik a Földről érkeztek, azoknak néha fura szokásokat említenek. Bár, itt is néha mindent azonnal kérnek a Vezetők, de szerencsére nem jellemző a részlegemnél. A tesztek sem azonnal hoznak eredményt, mert van, mikor több hétig is tarthat egy probléma megoldása, vagy felismerése.
-A teljesen újra azt értettem, hogy nem a régi paneleket használnánk fel, hanem ha lehetséges, akkor maga készítene egyet… és az kerülne bele, nem pedig a „használt”…. Igen, azt is, ha szükséges. - bólogatok a kérdésére. A programozás nem az én asztalom, bár úgy vélem, hogy jó kezekbe lesz Hartley zászlósnál a feladat.
-A programozáshoz nem értek… az a maga felségterülete. - mosolygok rá, ahogy látom a szemében az érdeklődést. Igaz, hogy csak most figyelek fel a nagy barna szemeire, de gyorsan elkapom a tekintetemet, mielőtt félreértené.
-Jahh.. ennek örülök, hogy nem fogja zavarni a firkálgatásom, mert szeretek sok mindent lejegyzetelni, mielőtt elfelejteném. – ez majdnem magyarázkodásnak tűnik, de tényleg elég kaotikusak a feljegyzéseim külalakjai, a többiről nem beszélve, hogy apró kockák, háromszögek és néha virágokat is rajzolgatok a gondolataim közben.
-Valójában nem kocsira-szerelhető változat, amit az ilyen fegyvereknél bevett szokásnak mondanának, mert a váz és maga az ötvözet könnyített súllyal rendelkezik. Most így nem látható.. vagyis érzékelhető.. de az egész alig több 1 kg-nál, lőszer nélkül. - kezdem magyarázni, hogy értse, nem szokványos és hagyományos tervek alapján kezdtem bele a tervezésébe, főleg, hogy a hasonló osztályba tartozó lőfegyverek elég nehezek és némelyik meghaladja a 15 kilogrammot is.
-Ez a projekt más, mint az eddigiek, és bízom benne, hogy hasznát fogják venni a tulajdonosai. –kicsit meglep a háborúra utaló mondata, de nagyon remélem, hogy arra nem kerül sor… vagy legalábbis a közeljövőben nem.
-A fegyvert nem azért tervezem, mert háborúra kellene készülni, hanem, hogy könnyebbé tegyem a Hadsereg embereinek a mindennapjait. – mosolygok ismét a felvetésére, bár fogalmam sincs miért jutott ez eszébe. - Talán a Földön ez volt a megszokott? Érdekes… - Izgalmas történeteket mesélhetne a régi világáról… Kíváncsi lennék milyen volt ott az életük, és a mindennapjaik. Lehet, el se tudom képzelni. Most nem nagyon értem, amire akar ezzel utalni, de Greymare hadnagy is néha, furákat tud mondani…
Kicsit jobban belemerülök a gondolataimba, ahogy tanakodom a zászlóssal kapcsolatban. Bár tőlem ez nem meglepő, mert sokszor van, mikor a fantáziám elkalandozik, és észre sem veszem.

Azt már megállapítottam a férfiről, hogy kevés szóból is érti, amit szeretnék neki bemutatni. A programozás részéhez nem értek, és soha nem is vonzott. Inkább a merész ötletek és a lehetetlennek tűnő kihívások voltak nálam mindig is előtérben.
-Ahh..értem!- nevetem el magam. - Egy picurkát félreértetem a szavait, de elismerem, hogy ezt maga jobban tudja Zászlós, mint én. – bólintok rá, és tetszik a stílusa. Kereken kell kifejezni magunkat, hogy értsük is egymás szakterületét, bár nekem halvány lila gőzöm sincs az „alapkódokról” vagy éppen a „rutinkódoknak” nevezett akármikhez. Azért áldom az eszem, hogy anno nem ebbe az irányba terelődtem, és olyannal foglalkozhatok, amit egyébként is imádok! Alkotni. Az sem kerüli el a figyelmem, hogy néha rám néz, mintha viccelnék valamivel, de biztos, hogy a Földön másképpen viszonyultak egymáshoz az emberek.
-Higgye el, hogy nem fogják tudni elhagyni…- ismét megnevettet. – A karpánt azonnal rezgést ad le, amint a fegyver egy bizonyos tartományon kívül esik, vagy esetleg leesne. – magyarázom neki, hogy miért nem tudnák elhagyni a könnyű súlya miatt, de ez egy más kérdés. Tudom, hogy a teljes terv a fejemben van magam előtt, s néha kimarad egy részlet az ismertetőmből, de nem szándékosan. Jó is, hogy több kérdést tesz fel, mint általában szoktak, de mindkettőnk közös érdeke, hogy megbízható és a tökéleteshez a legközelebb álló konstrukciót találjuk ki rá. Van elképzelésem, és ha sikerül Hartleynak mindenben a segítségére lennem, akkor bízom benne, hogy ez megkönnyíti majd a munkáját és az enyémet is. Azt nem nagyon értem, hogy mire céloz a régi és a mostani módszerre, mert én nem ismerem a Földi szokásaikat a Programozóknak. Igaz, hogy eddig csak vele találkoztam személyesen, mert többnyire átküldött file-ból dolgoztak a részlegnek, de most érdekes és izgalmas hallani, hogy miként vélekedtek, - vagyis - , miként csinálhatták anno a munkájukat.
- Nemcsak a Hölgyeknek terveztem, hanem az uraknak is. De jól látja.. Nem egy „megszokott” darab, de úgy vélem, hogy széles körben is alkalmazható lesz. Ahogy, a szükség megkívánja. – ebben talán minden belefoglalható, ami lehet, egy különleges akcióban résztvevő alapfegyvere, vagy egy „hátteret” adó Katona, egyedi felszereléséhez tartozó másod-darabja. Ezt majd a Vezetés, és a Hadsereg dönti el, ami már nem az én asztalom.
-Béke időszakban is kötelező a gyakorlás, ahogy a felkészültség karbantartása, egy katonánál. Talán maga is ismeri ezeket a kiképzéseket és a készültségi állapotot, ami minden állományban lévőnek tudnia és ismernie kell. Remélhetőleg nem kerül sor egy Háborúra a közeljövőben, de minden eszközzel biztosítani kell, hogy az emberéletet és élő organizmusokat is védelmezni tudjuk, ha veszély állna fenn. Tudom, hogy ez most nagy szavak, de hiszem, hogy nem az ölés az elsődleges a tervezett fegyvereimmel, hanem a védelem. De hinni akarok benne, és nem a pusztítás lebeg a szemem előtt, hanem az, hogy amit alkotok, az megbízható és kifogástalan legyen a használója kezében. – remélem elfogadható a válaszom a kérdésére, bár annyit beszéltem, hogy kiszáradt a szám. Jól esne most egy frissítő tea, vagy valami üdítő… de nem hoztam magammal, basszusss… Mert, már megint rohantam, hogy időben ideérjek. Azért bízom, hogy mindenre válaszoltam, és nem hagytam ki semmit, mert akkor elpirulnék, az biztos. Ha igen, akkor remélem, nem veszi észre rajtam.

-Az biztos! Ki-ki a maga területén, így helyes. – értek vele egyet, és látom is rajta, hogy meglepte a fegyver szokatlan súlya. –Igen. Egy különleges karbon-szálas technológiával ötvözött erős és tartós műanyagból készült. – teszem még hozzá, de amit a pasikról karikatúraként ad elő, elmosolyodom. – Milyen igaz. - Tényleg viccesen utánozza a férfiak átlag reakcióját az erejük fitogtatására, hogy szinte semmi nem kottyan meg nekik, ha az izomerejükről van szó. De az elmélyített hangját hallani, ahogy ezt előadja, nem tudom megállni, hogy ne nevessek hangosan. Érdekes, hogy ezen még nem is gondolkodtam, vagyis, fel sem merült bennem, de tökéletesen igaznak tartom. A fegyverem viszont nem kategorizáltam béke vagy háborús szempont szerint. Azt akarom, hogy hatékony legyen és könnyíthessem vele, a Katonák felszerelését.
-A megszokott? Áhh…igen…- igyekszem visszapörgetni a kérdést, ami evvel kapcsolatos, de ezek szerint tényleg kimaradt valami a válaszaim közül. De akkor .. banyek! Megint elkalandozhattam a gondolataimban, és a zavaromat is láthatta ezek szerint…
- Dehogy kerülöm. Csak arra gondoltam, hogy sokan a bevált és megszokott módszerekre alapoznak, vagy azokat alakítva át használják a terveikhez. Nem mernek belevágni egy új és ismeretlen, „egyedi” kódrendszerrel ellátott projektbe. Igazából erre gondoltam a megszokott vagy eltérő a mai, vagy a múltbéli szokásokra…De miért gondolnám, hogy a Marsról jött? – megint csak nevetek, ahogy eszembe jut az eltorzított mély hangja, és az, hogy rajta kapott, hogy elpirultam az előbb zavaromban. Nem sokszor fordult elő velem, bár sokat kalandoznak a gondolataim minden felé, miközben a terveim szoktak születni a fejemben. Ritkán osztom meg személyesen a Programozó- részleggel a terveket, inkább file-ban küldöm el nekik az anyag teljes terjedelmét, amiből dolgozni tudnak. De most, Hartley-val beszélgetve, megint meg kell állapítsam, hogy a Földön született kiolvasztottak, elég fura és sajátos humorral rendelkeznek, amit én nem mindig értek. De talán egyszer tényleg jó lenne, ha mesélnének az ottani életükről, szokásaikról. Biztosan érdekes és tanulságos dolgokról hallanék…
-Esetleg… van még valami, amit kérdezne a fegyverrel kapcsolatban? Vagy, bárminemű észrevétele, akad a tervekkel kapcsolatban? …. De, ha a későbbiekben felmerülne valami, akkor is nyugodtan kereshet vagy kérdezhet engem, Mr. Hatrley. – ezt persze nem azért mondom, mert feszélyez a társasága, vagy távoznék hamarosan, hanem, mert tudatni szeretném vele, hogy bármikor kereshet vagy üzenhet nekem, ha esetleg megakadna valamiben. Látom rajta, hogy elsőre is érti, mire gondolok, és a részletek se kerülik el a figyelmét. Kíváncsi lennék, hogy mindez a munkáján kívül is igaz rá? Azt nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy figyelő alkat. Vagy nem is tudom, hogy mondták az ő világában.
... Basszzzusss… Most is elkalandoztak a gondolataim, és megint rajtakaphat….

-Ebben is egyetértünk!- mondom mosolyogva, ahogy a merészséget említi, és azt, hogy bárhol született valaki, attól még nem feltétlen hátrányban vagy előnyben van a másikkal szemben.
-Imádom a kihívásokat és a merészségem sem mondható alacsonynak, ahogy Magának is, ha jól látom.- inkább ezt magam elé mondom halkan, bár szerintem hasonlóak vagyunk ebben Hatrleyval. Nem ismerem annyira, de az elmúlt pár órában nem tapasztaltam ennek az ellenkezőjét.
-Úgy gondolja?- nézek rá, de próbálom nem elárulni a szememmel, hogy igaza van. Tényleg furának tartom, de nem rossz értelembe véve. Izgalmasnak inkább, de ezt pontosan nem tudnám megmagyarázni miért. – Na, jóóó.. Elismerem.- bólintok végül, mert úgysem tudnám sokáig leplezni. – Ööö.…rendben. Nem siettetem semmivel zászlós. Amennyi szükséges, annyi időt kap. Ne aggódjon emiatt. A projektet én felügyelem és jelenleg a „főnöke” a kivitelezésnek is én vagyok…- kuncogok egy sort.-  Bár az is igaz, hogy a felső Vezetésnek sok mindenre kiható figyelme van. De jelen pillanatban a tervezés fázisánál tartunk, amire én vagyok a felelős, és amennyi idő szükséges a program megírására, annyit kap Hatrley zászlós. Tudom, hogy nem lehet elkapkodni a dolgot, mert az életekbe kerülhet. Inkább a „lassabb” haladás híve vagyok, mint a gyors megoldásoké.
-Azt hiszem, már dél körül járhat…- nézek a csuklómon lévő terminálom kijelzőjére, és tényleg elszaladt az idő reggel óta. Észre sem vettem, annyira belemerültünk a megbeszélésbe. Kezdek én is éhes lenni, és az az üdítő is kimaradt, amit már legalább egy órával ezelőtt megittam volna. A meghívása váratlanul ért, de miért ne mehetnénk együtt az egyik étterembe, ahol biztosan találunk valami ehetőt.
- Köszönöm. Örömmel elfogadom a meghívását. – ha indulunk, akkor felállok és követem a férfit, amelyik helyet választja. Vagy, ha esetleg nem ismerné még az Állomást, akkor súghatok neki a helyszínnel kapcsolatban, de addig is, megvárom az ajánlatát, hol szeretne enni. A kreditekre utalását egy apró mosollyal nyugtázom, és nincs kifogásom ellene.

Még csak pár órája érkeztem ide Mr. Hartley-hoz, hogy a segítségét kérjem, de ez alatt az idő alatt elég sok mindent át tudtunk lapozni a terveken és úgy vélem, hogy alakulni fog a megálmodott projekt. Még azt is észre vettem, hogy szereti a részleteket kiemelni, vagy éppen nem rest valami újat és merészet alkotni, ha szükség lenne rá. De azt is megjegyeztem, hogy nagyon izgatja a határidő és csak többszöri ismétlésemkor tudatosult benne, hogy most nem az a lényeg, hogy gyors legyen, hanem alapos. Én se szeretem, ha sürgetnek, de biztos, hogy a zászlós is így van vele. Az elméje épségéről nem tudhatom, hogy milyen mértékben igaz az állítása, de eddig nem fedeztem fel, hogy nem lenne normális. Igaz, hogy minden szakterület, ami az alkotással és tervezéssel foglalkozik, azok mind egy bizonyos fokig „őrültek”, de ez nem mindig baj, sőt!
-Ahogy mondja, Mr. Hartley! A jó munkához idő kell… Ez, nem is kérdés! Remélem, azért nem hónapokra van szüksége, bár ha azt mondja, hogy „érdemes magára várni”, akkor kockáztatok. - mosolygok rá. Nem értek a programozáshoz és jelen pillanatban rá vagyok utalva, hogy segítsen megvalósítani a terveimet a készülő fegyveremhez.
-Igen, gyorsan elszaladt az idő.. – nézek a kijelzőmre, és észre sem vettem, hogy éhes vagyok.
-Van. De át kell mennünk akkor a 3. Gyűrűre a kis Étterembe, ha magának is megfelel? Kicsi, de remekül főznek. - mosolygok rá, ahogy elképzelem a fehérjében gazdag „kész” menü látványát, amit úgy jellemez, hogy „valaki már egyszer megevett”. Amúgy találó rá.
-Igen, itt születtem. Bizonyára Önnek az itt élők furcsák, nekem meg a Földi emberek szokásai. De szívesen hallgatnám, ha mesélne nekem, hogy valamicskét értsek a maga világából, vagyis ne nézzek sokszor bután, ha egy kifejezést használna, amit én nem hallottam még… De, bocsásson meg nekem, ha túl kíváncsi vagyok. Még sohasem volt alkalmam Földi emberrel beszélgetnem kötetlenül, de nagyon érdekel, hogy milyen lehetett a Földön élni….Ha megosztaná velem…- nézek rá, bár nem tudom, hogy túl merész voltam-e a kérdésemmel, de tényleg nagyon izgalmasnak ígérkezne, ha megismernénk egymás világait, ha a zászlós beleegyezik- . –A fehér asztal mellett, még beszélgetni is jobb, nem gondolja?- indulok el, ha ő is készen áll, hogy együnk valamit.