Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Tegnap 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Evenstar bár
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Evenstar bár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Evenstar bár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:12 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Evenstar bár
 





6. gyűrűszint
Egy elitebb bárja a Dominiumnak. Mivel a szintre csak speciális engedéllyel lehet bejutást szerezni, ezért a látogatók száma kevés, ám magasabb rangjuk lévén nem is kívánnak nagy forgalmat ide.
Egy U alakú területről van szó, melynek a közepén húzódik a pult, az U nagyobbik vonulatán pedig boxokba kialakított ülőhelyek helyezkednek el. A hely eleganciáját a magasfényű fehér bútorlapok adják. A fotelek érzetre olyanok, mintha egy kupac felhőbe ülne az ember: puha és magához öleli az embert. A plafon vastagabb soraiba lámpákat szereltek, ezzel világítják úgy be, mintha a Perdán lennének napközben.
Itt is csak a Kancellária által engedélyezett italokat lehet fogyasztani, de aki idejár, az be is tartja ezt a szabályt.
Nevét az örökké ragyogó Vénuszról kapta, melyet már nem lehet látni, névadója mégis így akart adózni a Föld legfényesebb csillagára, mellyel párhuzamot kívánt vonni a bárral (legfényesebb bár a Dominiumon).
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 10, 2020 9:48 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


//Előzmény itt//

*Válaszán jóízűen, röviden felnevetek, és nem tudok belekötni a szavaiba, nem mintha ma úgy érkeztem volna, hogy kötözködni szeretnék vele mindenben vagy bármiben. A másfél órára bólintok, hogy az jó, nem is olyan rövid az idő, mint gondoltam, így kényelmesebben tudunk beszélni, nem csak néhány mondatot és így hamar ki is találom, hogy hova menjünk, de előtte a teát kérdezem meg tőle, milyen legyen. A mókásra rögtön lecsap, ahogy számítottam rá, és végre derűt látok rajta.
- Egyik sem. Hogy nevetős leszel-e tőle, az majd kiderül. Ám többet nem vagyok hajlandó elárulni, ne is kérdezd! - Titokzatoskodom kis mosollyal, miközben a liftet hívom.
- Akkor itt az ideje, hogy megnézd az Evenstart. Én kedvelem, és mivel azt mondtad, hogy másfél óránk van, ezért nem a pulthoz fogunk ülni, hanem a fotelekbe. Ha csak rövid időre ugrasz be, nem szabad utóbbiakba ülni, rendkívül vendégmarasztalóak. - Mesélek neki kicsit a helyről nem is külsőre írva le - minek, hiszen úgy is pár percen belül meglátja -, hanem a benyomásaim, tapasztalataim részletét osztva meg. Nem fogunk belesüppedni a fotelekbe, mégis boszorkányosan kényelmesek. A közös teázás miatt nem aggódom, a folyosón egy padon ülve feltűnőbbek lennénk, a bárban kevésbé, pláne teázgatva, és Jasmine elegánsan hivatalos megjelenése is segítségünkre lesz. És hát nyilván nem fogjuk susmorogva összedugni a fejünket. A liftnél előre engedem, utána lépek be és a hatodik szintre vitetem magunkat.
- Köszönöm kérdésed, jól. Egy-egy hirtelen mozdulatra még kellemetlen, de már nem szükséges fájdalomcsillapítót szednem, hogy kibírjam a napot. Színeit tekintve is unalmasan kevésre fogytak az árnyalatok, amik megtalálhatóak rajtam. - Derűsen mesélem, még ha tudom is, hogy Jasmine egyszerre lesz emiatt rosszalló, aggódó és bűntudatos, holott az elsőt nem érdemlem, a másodikra nem szolgálok rá, a harmadikra meg semmi oka. De csak egészségügyi állapotomról beszélek, hogy egyébként hogyan érzem magam, arról nem szólok, főleg nem idekint, mert a lift megáll a hatodik szinten és itt már lényegesen nagyobb a forgalom a folyosókon, mint a nyolcadikon volt. Előlünk persze kitérnek, ahogy határozott, de kényelmes tempójú léptekkel haladok az Evenstar felé.
- És te hogy érzed magad? Milyen érzés kiszabadulva? - Kérdezem finom mosollyal pillantva rá, mert az egészségügyi állapotát ismerem, elvégre én hagytam jóvá, hogy kiengedjék előbb a karanténból, majd a gyengélkedőről. Az Evenstarba végül én lépek be előbb, de rögtön kicsit oldalra lépve bevárom őt. Nem sokan vannak most idebent, és akik látnak - főleg a személyzet - rögtön egy főhajtással köszönnek, de én ismerős arcot nem látva - hála az égnek - csak röviden biccentek és figyelmem inkább Jasmine-é, akit a legtöbben alaposan megnéznek. Mint legutóbb is a hangárban és az Iskolában, mikor a társaságomban látták.
- Itt megfelel? - Kérdezem tőle az egyik üres box felé mozdítva kezemet, s ha igenleges a válasz, akkor ez egyben udvarias előreengedés is a részemről. Én magam vele szemben lévő fotelre ülök le, úgy sem túl nagyok az asztalok. A pincér is szinte azonnal ott terem, nem mer megvárakoztatni.
- Két halas teát kérünk, köszönöm. - Adom le a rendelést, melyet már nagyon rég nem rendeltem és nem ittam, a pincér azonnal bólint és már siet is el. Én pedig úgy fordulok vissza mosolyogva Jasmine felé, mintha nem az egyik legmeghökkentőbb nevű teát rendeltem volna meg az imént, s kényelmesen picit hátradőlök a fotelben, míg megérkezik a teánk.
- Sikerült festegetned, míg a gyengélkedőn voltál?
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 11, 2020 2:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





*Nem gondoltam volna, hogy a kijelentésem nevetést csal ki Callumból, de legalább a bűntudatomat csillapítja és a hiba már nem is tűnik olyan nagynak. Könnyebb mosolyogni és nem keserűen. Természetesen nem mossa el a rossz érzést, amivel a vállaimon léptem ki Castillo kancellár irodájából, de egész jól haladunk, Callum mestere annak, hogyan csaljon ki belőlem jó kedvet. A mókás teára roppant kíváncsi vagyok, de sejtettem azt is, hogy többet nem fogok megtudni róla, míg meg nem kóstolom.*
-Eszembe sem jutott tovább faggatni. *Felesleges lenne, ismerem már annyira, hogy ha megmakacsolja magát, a világért sem árul el többet, mint amennyit ő akar. Legalább eljutok az Evenstarba, másképp úgy sem lenne lehetőségem rá, szerencse, hogy a megbeszélésem bár velős volt, de elég tömör és rövid.*
-Jól hangzik. Kíváncsivá tettél. *Naivan azt hiszem, hogy Callum csak jókor volt jó helyen és a véletlen műve, hogy találkoztunk. Az ő irodája is itt van ugyan ezen a folyosón, de mennyi esélyem volt arra, hogy pont itt van ő is és akkor toppan elém, amikor szükségem lehet rá? A liftben már inkább róla kérdezek, mert érdekel a hogyléte, most már azonban nem kapom meg azt a „na ugye” mosolyt mint a karanténban első nap. *
-Örülök, hogy jobban vagy, de még nem _egészen_ jól, ha ki kell bírni a napot. *Egy kicsi még van bennem bűntudat amiért miattam ilyen helyzetbe került és megsérült, de az utolsó mondatán már tudok nevetni is, úgy hangzik mint egy panasz, annak viszont elég különleges formája, tekintve, hogy lila foltjait hiányolja.*
-Azért remélem nem teszel azért, hogy visszaszerezd őket. *Derűm nem tart sokáig, a liftből kilépve vége a feljebb lévő folyosó és a lift nyújtotta nyugalomnak. A hatodik szint sem túlzsúfolt, de már többen jönnek velünk szemben s haladnak el mellettünk úgy, hogy Callumnak megadott tiszteletadás közben jól engem megnéznek maguknak. Kellemetlenebb mint annak idején a hangárban, amikor először látogattam meg a kancellárt. Most már több okuk van erre, amit mi szolgáltattunk és a pletyka is továbbgyűrűzött. A kérdésről eszembe jut miért is vagyok itt, de a szabadság talán kiteljesedik azzal,a mit most még nem tekintek annak.*
-Az orvosok karmai közül kiszabadulva? Remek érzés, tényleg felszabadító, bár minden egyes nap emlékeznem kell rá. *Utalok arra, hogy saját magam kell szurkálnom reggelente, egy különösen szigorú orvos utasítására. Ha nem értené, még az ujjamat is felmutatom, melyen már láthatóak szúrásnyomok. Ám mégis mosolygok, mert valóban jobb, hogy szabadon járhatok, mint bent egy ágy és egy szoba foglya lennék. Az Evenstarba lépve Callum mögött, lopva körülnézek. Tényleg csodás hely, letisztult, elegáns, mégis egyszerű, semmi felesleges ízléstelen díszítés. S megpillantom a méltán emlegetett, kényelmes fotelokat is a háttérben. A figyelem irányomban itt sem csökken, talán egy kicsit diszkrétebb, de érezhető. *
-Köszönöm, remek lesz. *Válaszolok mosolyogva a helykínálásra és elfoglalom az egyik fotelt.*
-Ó, igazad volt. Majd időben szed ki innen, kérlek. *Csak erre a mondatra és egy mosolyra van időm, mielőtt a pincér odalép hozzánk. Érdeklődve várom mit rendel Callum, de azt hiszem az arcomra van írva, hogy soha, még legmerészebb álmaimban sem számítottam volna…halas teára. Zavartan, szemöldökráncolva nézek rá, mint aki nem jól hallott, vagy félreértett valamit.*
-Halas tea? *Kérdezek vissza miután a pincér távozott, és még a furcsa választás iránti ellenérzésem sem palástolom. De persze, úgy sem fog semmit sem mondani. Az elterelő kérdésre már úgy kell összekaparnom a választ értetlenségem rendetlenségéből.*
-Iiigen…egy keveset….halas tea? Tényleg? Ez ugye csak egy tréfa? Vagy egy nagy fantáziára utaló elnevezés? *Nem tudok továbblépni a halas teán, az hiszem senkinek nem menne.*






 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 12, 2020 10:51 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


Kis mosollyal nyugtázom, hogy Jasmine-nal könnyebb dolgom van, vagy csak bölcsebb Moor tizedesnél, mert ellentétben a planetológussal, ő hamar belátta, hogy úgy se mondok el semmit hamarabb annál, mint szeretném. Főleg ha egy meglepetésről van szó, ami remélem a mosolyt tartósabban rögzíti Jasmine arcára.
- Tehát örülsz, hogy még nem vagyok egészen jól? - Ravasz kis mosollyal kérdezek vissza szándékosan csavarva egyet a szavain.
- Már a hátamon fekve is tudok aludni, úgyhogy nem kell aggódnod. - Nyugtatom azért meg, egyben el is árulva, hogy az említett tevékenység nem ment, bár ez sejthető volt. Nem mintha nagy kár ért volna ezzel, azt a kevéske órát, amit én aludni szoktam, akár asztalra borulva is meg tudom ejteni.
- Azt megígérhetem neked, hogy ha hiányozni kezdenek a színek a hátamról, inkább kölcsönkérek párat a festékeidből. - Nem vagyok én a magam ellensége, hogy direkt akarjak kék-zöld foltokat, véraláfutásokat, repedt bordákat szerezni, mert már úgy megszoktam volna. Ellenkezőleg, örülök, ha egyik felsorolttal sem rendelkezem, így a siklós repülőmutatványokra sem neveztem be soha. Más kérdés, hogy ez a hold nem hoz nekem szerencsét. Vagy igen, mert még élek.
- De csak reggel! - Emelem ki gyorsan kis mosollyal, hogy a gyengélkedőről kijutva csak a reggeli tűszúrások maradtak emlékeztetőnek, de persze gondolhattam volna, hogy ez nem hatja meg. Ha látom is az ujját és rajta a tűnyomokat, javaslom, hogy állítsa a tűszúrást finomabbra, a vér úgy is kicseppen, de nem lesz olyan fájdalmas és nem marad úgy nyoma. A bárban aztán hamar találunk magunknak helyet elfoglalva egyet-egyet a kényelmes fotelekből, amikről meséltem.
- Én szedjelek ki? És engem ki fog? - Mosolygok vissza nem zavartatva magam, hogy a pincér odalépett, de felé már komolyabban fordulok és adom le a rendelésünket.
- Halas tea, igen. - Bólintok rá aztán Jasmine-nak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, de mosolyomat ismerheti, láthatja, hogy én már jól szórakozom a zavarán, azon ahogy - teljesen jogosan - furcsállja a teánkat, és én képes vagyok ennek ellenére kényelmesen hátradőlni és egészen másról kérdezni. Ha pillant is felénk valaki, lehet megnézi magának, hogy milyen jó kedvünk van, nekem legalábbis mindenképpen.
- Fantáziára? Nem, dehogy, tényleg hal van a teában. Ejnye, te vagy a fiatalabb és mégis mintha ódzkodnál kipróbálni valami újat! - Kuncogok, ahogy csak nem bír tovább lépni, még úgy sem, hogy a festésről kérdezem, ami kedvenc szenvedélye.
- És mi szépet tudtál festeni? Kimentél az udvarra vagy bent maradtál? - Kérdezem tovább a fotel karfáján támasztva meg a könyököm, és úgy teszem ujjaim közé állam-arcom, míg alig leplezett derűvel figyelek rá. A teánk hamar kiérkezik, hiszen csak forró vízre volt hozzá szükség, a többi már a mi dolgunk lesz. A pincér tálcán hozza, leteszi kis üvegtányéron egy dupla üvegfalú, nagyobb, öblösebb csészét előbb elém a rang miatt, aztán Jasmine elé. Mindkét pohárban forró víz párásítja meg a üvegfalat, hiszen le is vannak fedve egy-egy fehér tányérral, azon meg fejjel lefele fordítva a fehér kis csésze. Ahogy leteszi a teázáshoz szükséges többi hozzávalót kis tálcán is, kitalálható, hogy a lefedett csészike rejtheti a halat, mert a többi hozzávaló teljesen közönséges velejárói egy teának. Egy biccentéssel köszönöm meg a pincérnek, aki távozik is, majd tenyerem felfele fordítva, hamiskás kis mosollyal mutatom Jasmine-nak, hogy ővé az elsőbbség, hogy felfedje a halas tea titkát.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 14, 2020 12:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





* Várnom kell addig, míg elérünk az Evenstarba, hogy megtudjam, milyen is a mókás tea egy kancellár számára. Addig viszont a társalgásunk némi csavarba kerül Callum jóvoltából. Először nem is értem miért mondja azt amit, de néhány pislogás után rájövök.*
-Ó, tudod, hogy nem úgy értettem, ne forgasd ki a szavaimat. *Bár a bűntudatomon nem segít, a hangulatomnak jót tesz a viccelődés, így a mondat kezdete még homlokráncolással telik, míg a vége halk kuncogásba. Igyekszem visszafogni magam, elvégre nyilvános helyen vagyunk, és ki tudja, még az is feltűnhet másoknak, hogy mennyire közvetlenül beszélgetünk egymással. *
-Igenis örülök, hogy gyorsan felépültél…sajnálom, hogy kényelmetlen és fájdalmas volt még a pihenésed is. *S igen, ha nem is én beszéltem rá arra, hogy menjen el keresgélni a viharban, miattam tette és azért sérült meg. Ezt nem tudja semmissé tenni, bármit is mond. *
-Ha hiányoznának, szívesen adok. *Egy mosollyal válaszolok, és nem képzelem el, ahogy Callum hátát festegetem kékkel és zölddel, mert akkor nem a festék színe lenne a lényege képzeletem vásznának. Szerencsére, vagy ki tudja…eltereli a figyelmemet a saját bajomra, ami már nem baj, sőt! Nem győztem kivárni az a napot, amikor végre magam mögött hagyhatom a gyengélkedőt, még úgy is, hogy számítottam Castillo kancellárral való sürgős beszélgetésre. Ám mindezzel nem tudtam elfelejteni az orvosi kezeléseket, hiszen Callum gondoskodott arról, hogy minden reggel eszembe jusson. Talán jobb is, hogy holnap már utazhatok is a kutatóállomásra, így anya nem jelenik meg minden nap, hogy figyelmeztessen, vagy kivegye a kezemből a tűt és ő maga szurkáljon. Talán el sem mondom neki, milyen feladatot kaptam. A bárban jó eséllyel elfelejthetem egy kicsit a reggeli megpróbáltatásokat, látva a szépséget és a kényelmet, már azelőtt a lustaság érzése kerít hatalmába, hogy leülnék. Arra a mosolygós kérdésre, hogy őt vajon ki fogja kihámozni a fotelből, már nem tudok válaszolni, mert a pincér megérkezik, és később már jelentőségét veszti egy frappáns válasz. Másrészről viszont a kért tea, sokkal jobban érdekel már csak a neve miatt is, hiszen…halas tea…sosem hallottam ilyenről, és szerintem nem is normális. Inkább azt a magyarázatot tartom valószínűnek, hogy csupán fantázia név, de Callum kétségek között hagy. A fejemet rázom a finom ám játékosan csúfolódó megjegyzésére.*
-Nem ódzkodom az új dolgoktól, de ha a kettőt elképzelem egymással…*S akaratlanul is fintor formálja át arcom vonásait, melyek közül az óvatos mosoly alig bukkan ki. Míg a tea nem érkezik meg, van más téma, amit gyanítok, azonnal elfelejtek, mihelyst megkapjuk a kért italt. *
-Természetesen kimentem az udvarra. Csak addig voltam a szobámban, amíg a nővér beparancsolt, megnézte mennyit javult az állapotom, mindezt felvezette a kartonomba és figyelmeztetett, hogy aznap már nem mehetek ki. Szerencsére nem zárták le az ajtókat. De ha kérhetlek, az őszinteségemért cserébe, ne marasztald el őket. *Ebből már tudhatja, hogy nem tartottam be az utasításokat, olyannyira nem, hogy szinte egész nap kint voltam a friss levegőn. Mint egy gyerek, azt lestem, mikor nem figyelnek rám és kiosontam. Azt viszont nem szeretném, ha a nővéreknek ebből bajuk lenne, elvégre itt vagyok gyógyultan és minden bizonnyal látta az értékeimet, melyek folyamatosan javultak. Az érkező pincér nem enged több vallomást, nem mintha túl sok „bűnt” követtem volna el három nap alatt, de a tea amúgy is kíváncsivá tesz. Leemelve a titokról a csészét, csupán egy hal alakú filtert látok. Nem vagyok csalódott…inkább csak meglepett és…*
-Ó, ez csalás. Nem is a hal van a teában, hanem a tea van a halban. *…egy kicsit megkönnyebbült. A mosolyom is őszintébb. Be kell valljam, picit megijedtem, hogy halas teát kell kóstolnom, mielőtt bevallom, hogy borzasztó. *
-Milyen teafűből van? *Kérdezem Callumtól miközben azon vagyok, hogy elkészítsem és visszagyűröm magamba a késztetést, hogy megszagoljam. Még sem illik egy ilyen elegáns helyen teafiltert szagolgatni. Pedig talán már az illatából is megtudnám mit iszom majd. *




 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 15, 2020 10:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


- A megszokás... - Csak ennyit felelek derűs mosollyal - látja, aki látja -, arra vonatkozóan, hogy ne forgassam ki a szavait. A pontos fogalmazáson sok minden múlhat, ezt egy kancellár nagyon is jól tudja, legalábbis abban az esetben, ha hosszabb távon akar a rangjában lenni.
- Köszönöm, az aggódásodat és együttérzésedet, de kettőnk közül a te állapotod súlyosabb volt, ezért is voltál ágynyugalomra kötelezve. - Hárítom el finoman részben a bűntudatát, részben a kedves törődését is, mert az enyém nem volt vészes. Jöhettem-mehettem, igaz, elég súlyos bajnak kell lennie hozzá, hogy ne tegyek így és elfogadjam, hogy pihenésre vagyok ítélve. A végén még egyszer egészségesre kell pingáltatnom magamat Jasmine-nal, de ezt nem említem meg, mert ez ellen is ellenkezne és a végén addigra, mire ez sorra kerülne, kitalálna valami jó érvet, miért is nem teszi meg, maradjak csak ágyban és gyógyuljak. Inkább majd meglepem akkor a kéréssel, számítván rá, hogy nem fog tudni nemet mondani.
- Bizarrul hangzik, elismerem, de adj a halas teának egy esélyt, a kedvemért! - Mosolyodom el a fintorán, és emlékszem, a lányok is pont ilyen fejet vágtak, mikor itt voltunk velük adván egy-két óra nyugalmat Clarának. Emlékszem, hogy egyikük le sem merte venni a csészét, ami a halat takarta, a másikuk meg egy életem, egy halálom elszántsággal kapta le, talán hogy hamar túlessen rajta, de végül mind nevetésben törtek ki. Remélem, hogy Jasmine-nál is ezt a hatást fogja elérni, de addig is míg megkapjuk a teát, a festésről kérdezem, de a készült festményről kevesebbet tudok meg, szemben az elkövetett csínyekről.
- Nem fogom elmarasztalni őket. Téged marasztallak el! - Vonom fel a szemöldökeimet és hajtom le picit a fejem, úgy tekintek rá, de mind szemeimben, mind szám sarkában ott a mosoly.
- Ha meg rosszabbodott volna az állapotod és tovább kellett volna bent maradnod, akkor rám néztél volna szomorú holdszemű tekintettel! Mit csináltam volna veled? - Csóválom meg rosszallóan a fejemet, de magamban derülök a csínytevésén. Meglehet a nővér nem is merte bezárni azt az ajtót, mert tudta, hogy Jasmine az én "betegem", így több szabadságot hagyott neki és minthogy ő is látta, hogy szépen javul, nem érezte szükségét, hogy nekem szóvá tegye, vagy Jasmine haját kiabálja le a helyéről a felelőtlenségéért. Meg is érdemli ezért ezt a halas tea tréfát, szinte hallani, ahogy a kő leesik a szívéről, mikor meglátja mitől is halas ez a tea és rögtön csalással vádol meg, amin felnevetek röviden.
- Javított volna bármit is a hozzáállásodon, ha azt mondom, hogy teát fogunk halba tenni? Egyébként meg ha beleteszed a forró vízbe, akkor onnantól a hal lesz a teában. - Mosolygok rá, cseppet sem leplezvén, mennyire jól szórakozom a megkönnyebbülésén. Rá van írva, hogy egy kisebb farokuszonyt képzelt el kikandikálni a csészéből és kecsesen áthajolni annak peremén.
- Pontosan nem tudom. Többféle keverék, de inkább gyümölcsösnek mondanám. Ha jól rémlik, perdai is van közöttük, úgy tudom, valamit ők is isznak élénkítő hatása miatt, de te ezt jobban meg tudod mondani. Bármi is, jót tett neki, mert korábban sokkal sötétebb lett a színe, pár perc után a halat már nem is láttad benne, ezzel meg egészen világos marad sokáig. De már jóideje nem ittam ilyent, így lehet azóta ez változott már. - Mesélem, míg én is elkezdem elkészíteni a teámat, a halacska-formájú teafiltert úsztatni a forró vízben, még ha meg is szoktam, hogy a teafűre öntöm a forró vizet, itt hamar alkalmazkodom. Van a mozdulatokban egyfajta szertartásosság is, nem is feltűnő, főleg ha közben rám figyel és nekem is annyira természetes mit hogyan csinálok, hogy nem is kell rá odafigyelnem, míg mesélek neki. Mindenesetre a filter szagolgatása nélkül is hamar megérezhetjük a tea finom, gőzölögve felszálló illatát.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 17, 2020 3:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





*Halványan elmosolyodom a….szokásán. Nem először és gyanítom nem is utoljára forgatta ki a szavaimat, de nem panaszkodhatom e miatt, hiszen mindegyik ilyen forgatás, csak derűt szült. Soha, még az első találkozásunk alkalmával sem bántott ezzel, csak akkor még hihetetlenül zavarban voltam. Most már ismerem annyira, hogy tudjam, mindez csupán évődés a részéről; velem szemben. Az ágynyugalom említésénél viszont az éppen csappanó bűntudatom újabb szintet lép. Nem tudom mennyit mondtak el neki az engem ápolók, de ágynyugalomról szó sem volt. Ezért hát bölcsen csendben maradok és a köszönetére egyetlen bólintás a válaszom. Nem úgy az emlegetett halas teával kapcsolatban, mert bár próbálok a kedvében járni, nem tudom magamba fojtani az ellenérzéseimet és azzal nyugtatom magam, hogy nem igazi halról lehet szó.*
-Csak a te kedvedért, teszek egy próbát. *Nos, legfeljebb szerzek neki egy jó napot azzal, hogy behúz a csőbe, de ez legyen a legkevesebb amit érte megtehetek. A bűntudatom nem mardosott ugyan, de volt belőle bőven ahhoz, hogy amikor rákérdez a gyengélkedőn töltött időmre, az ott készülő festmény helyett, kikotyogjam a valóságot. Reményeim, melyek szerint a nővérek nem kapnak fejmosást az én bűnömért, meghallgattatik, ám én el leszek marasztalva. Olyan jó lenne, ha mindenért Callum marasztalna el, szívesen lemondok a Castillo kancellárral való találkozásokról.*
-Ó, hát sejtettem. Túlélem. *Finom kárörömmel mosolyodom el, és ez csak szélesedik attól, ahogyan ő néz rám…nem gondoltam volna, hogy ezt még tudja fokozni, de tudja. Muszáj kuncognom azon a tanácstalanságon amit előrevetít, és kedvem lenne kipróbálni, csupán az állapotromlás feltételezése tart vissza tőle.*
-Mit csináltál volna velem? Jenkins kancellár tanácstalan? *Nevetőráncok szaladnak szerteszéjjel a szemeim körül, a derűt le sem tudom törölni az arcomról. Persze, egyik pillanatról a másikra sikerül majd, amint megemlítem mikor és hova kell utaznom, de halogatom még a bejelentést, míg túlleszek a halas teán. Bármilyen is legyen az. A megkönnyebbülést ha akarnám sem tudnám letagadni, mikor meglátom a halacska alakú filtert, és ezen felbátorodva rögvest csalással vádolom meg őt. A derű még mindig jelen van.*
-Nem, azt hiszem, ebben a megfogalmazásban még borzalmasabban hangzik. *Úgy érzem menten megkönnyezem ezt a teát, de ha így lesz, akkor a nevetéstől ejtek majd könnyeket. Egyelőre még nem fenyeget ez a veszély túlságosan, így minden nehézség nélkül el tudom készíteni a teámat, vagyis nem remegnek a kezeim, rendesen veszem a levegőt, és hála a könnyek elmaradásának, még látom is mit csinálok. *
-Van a perdaiaknak több féle gyógynövényük, nem mindet ismerem még. Azt hiszem amiről te beszélsz az Ébredő virág lehet, bár nem virág valójában. A cserjékhez sorolnám leginkább, de itt a holdon a legtöbb földi besorolás a visszájára fordul. *Közben elkészül a teám és már az illata is csábító. Igazi botanikusként semmilyen más ízesítőt nem teszek bele, a valódi ízére vagyok kíváncsi és amint belekortyolok óvatosan, meg kell állapítsam, hogy nincs is szüksége a teának másra. Csak arra, hogy megigyam. Közben, ha nem akarom is feltűnik, mennyire biztos és berögzült mozdulatokkal készíti el a teáját Callum, a szavai pedig elgondolkodtatnak. *
-Túl elfoglalt voltál ahhoz, hogy megigyál egy teát? Vagy csak társaságod nem akadt? *Óvatosan fogalmazok, teret adva neki arra, hogy ha mégis telibe trafálnék valamilyen kényes témát, akkor háríthasson. Ám valamiért az jut eszembe, hogy a feleségével teázott korábban. Felmerül hát a következő kérdés is bennem; Vajon miért tisztel meg engem a hosszú idő utáni elsővel? *





 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 18, 2020 10:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


- Köszönöm! - Széles mosollyal, jókedvűen reagálok arra, hogy beadja a derekát, és nem fut ki most azonnal az Evenstar bárból a halas tea elől. Biztos voltam benne, hogy ez beválik, a kedvemért megteszi és ami azt illeti számítóan aljas módon vissza is éltem most ezzel, de bízom benne, hogy nem bánja meg és ízleni fog neki a tea, mikor rájön, hogy csak a neve bizarr, bizonyára a hatás kedvéért.
De ha már visszaélések, ő sem volt rest visszaélni a helyzettel, hogy várhatóan nem dorgálom meg túlzottan - mivel jól van - a gyengélkedőn töltött kevés minőségi időért, már ami az ágynyugalmat illeti, és már csak a nővérért kellett aggódnia.
- Ajánlom is, hogy túléld! - Csóválom meg a fejemet és utána olyant mond, amivel még engem is meglep. Ritkán kapok ilyen kérdést ilyen pimaszul tálalva ráadásul, hát még hogy ezt Virágocskától is kell elszenvednem! Valóban nem volt konkrét tervem, mit tennék vele, de most már ez előlépett becsületbeli üggyé, így muszáj, nevetve ugyan, de védekeznem és kimagyaráznom magamat.
- Tanácstalan? Ó, ne hidd, korántsem! A bőség zavara inkább. De ahogy mondani szokás, az első gondolat a legjobb, és bár remélem többször nem kerülsz gyengélkedőre, de ha mégis, lekötözlek az ágyhoz. Én, saját kezűleg! Majd néha bemegyek átforgatni. - Na akkor számíthatnék aztán igazi ellenkezésre, pedig így sem volt könnyű és jó beteg Jasmine. Az ember nem is érti orvos fejjel ezt, hát nem akarnak meggyógyulni? Persze ez a bagoly mondja verébnek esete. Meg is érdemli ezek után a halas teás viccet és mosolyom szélesedik, mikor a tea a halba töltve kifejezés sem lenne jobb, sőt, rosszabb.
- Nem kérvényezted még soha, hogy elmehess Elorakba? Akár szabad időben, akár munkádból kifolyólag? Vagy nem érdekel a városuk és az ottani növények? - Kérdezem, mert az Ébredő virágra, ami bokor, csak bólogatni tudtam nem értvén hozzá és erről jutott eszembe, hogy talán Elorakban többet tudhatna meg ezekről a növényekről. Persze az is lehet, hogy a perdai település nem érdekli vagy a növények iránt az érdeklődése más jellegű. Na meg finom témafelvezetés is ez a részemről, vajon Dorian hova küldte végül őt?
Azt mindenesetre meglepve látom, hogy ízesítés nélkül issza a teát, de figyelem is a reakcióit, vajon jó-e, ízlik-e neki és ízre vajon többet meg tud-e állapítani a halas tea összetételéről?
- Is-is. Sok teendőm is volt és én inkább kávé-párti vagyok. Teát csak társaságban iszom, de jobbára csak a többi kancellárral találkozom úgy, hogy valakivel igyak valamit, ők meg szintén nem teázósak. Így ez valahogy kikopott. - Óvatosan fogalmazok én is, nem mondván ki, de így is valószínűleg kitalálja Jasmine, hogy leginkább a feleségemmel teáztam. Egy darabig még bele-beleszagoltam a teafüves dobozkáiba, ha teát nem is készítettem egyedül, de aztán ez is elmaradt, lassan egy év óta most először szagolhatok és ízlelhetek teát. Keserédes emlék, ahogy a tea íze is az, ahogy én készítem el.
- Te gyakran teázol? - Ha már ez került így terítékre témában, megkérdezem.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 20, 2020 10:34 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





*Ahogy az már lenni szokott, és nyugodtan beszélhetek rendszerről, hamarosan feloldódom a társaságában. Már pimasz kérdést is képes vagyok intézni hozzá, de legyünk őszinték, az ő kérdése egyenesen megkívánta. Mindezt azért megpróbálom a lehető legnagyobb kedvességgel tálalni, de a meglepettségéből ítélve, nem annyira sikerült. Természetesen nem marad el a válasszal, a döbbenet nem tart sokáig és most rajtam a sor, hogy a levegőt kapkodjam.*
-Az ágyhoz…*Még időben észbe kapok, és közelebb hajolva, halkabbra fogom a hangomat, bár nem látom a pincért, de sosem lehet tudni mekkora fülei vannak egy kancellár közelében. *
-Az ágyhoz kötözöl? Saját kezűleg…nahát ez mókás. Pont az mondja, aki maga sem tud szófogadó beteg lenni. *Nem véletlenül utalok a kijelentésének visszásságára, élénken él még az emlékezetemben, amikor ő feküdt a gyengélkedőn és szinte azonnal fel akart kelni, mikor felébredt. Senki sem szeret beteg lenni, hacsak nincs korlátozva a mozgásban, mondjuk egy törött lábbal, vagy bordákkal, a betegágy kiveti magából. A teákról aztán más vonatkozásban is szó esik, és örömmel feledem el a teával töltött halat, mert az talán még borzasztóbb, ám a perdaiak jól ismernek minden növényt amiből teát készíthetnek, nem csak olyat aminek valamilyen gyógyhatása van. Keveset tudok ezekről, nem jártam még Elorakban, noha szívesen elmennék oda.*
-Ha eszembe is jutott, bőven van dolgom a Városban, és mostanában attól távol. De szeretnék elmenni Elorakba, nem csak a gyógynövények miatt, hanem kíváncsi is vagyok az ott élőkre. *Amit megtanultam eddig, azt a Város körül begyűjtött növények vizsgálatából és édesanyámtól sikerült, és egy-két perdai diplomatától, akik olykor eljöttek hozzánk is, nem csak a városvezetést tüntették ki látogatásukkal. A teám elkészül és ahogy máskor, úgy most ezt is ízesítés nélkül kóstolom meg, így jön ki az eredeti aromája, ha pedig nem ízlik, legfeljebb később ízesítem. Ám ez a tea úgy jó ahogy van. Közben figyelek a szavaira is, mert érdekel, hogy miért épp teázni jöttünk, ha ő amúgy nem szokott. Finom érdeklődés, de félek attól, hogy régi sebeket tépek fel. *
-Értem. Akkor ez most különleges lakalom. Kérhettél volna kávét is, míg én egyedül nézek szembe a hallal és a teával. *Teszem még hozzá halvány mosollyal, és tényleg elnéztem volna neki, ha nem preferálja a teát. Minden bizonnyal nagyobb káröröm érte volna. Újabb kortyot veszek magamhoz mielőtt – most még – gyanútlanul felelnék, a teázás általában ártatlan elfoglaltság és élvezet szokott lenni.*
-Minden nap. Ha a városban vagyok, anyával együtt szoktunk teázni reggelente, ez már amolyan családi szertartás. De ha távol vagyok, akkor is viszek magammal a kedvenc teakeverékemből. *Amit nem én fedeztem fel és kevertem ki. Mióta az eszemet tudom, együtt teázunk, de azóta párszor változott a tea, új ízek kerültek bele, ahogy szép lassan megismertük a perdai növényeket. S ezek után, már adott a közelgő, újabb utazásom témája is. Hiszen a csomagba teafű is kerül.*
-A kisebbik kutatóállomásra utazom. De majd csak ott tudom meg, mi lesz a dolgom. Szép vidék, majd megörökítem a hangulatát neked. *A teáspohár pereme felett nézek rá, miközben újra kortyolok. Nem tudom mennyire látszik rajtam, de nem igazán örülök most ennek az útnak. Nem a hellyel van gondom, hanem az idővel és az okával, mely egyelőre ismeretlen számomra, de annyit azért érzek, hogy nem jó szándékkal lett rám róva. Talán ez szegi a kedvemet.*






 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 21, 2020 10:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


- De így sokkal hatásosabb, nem gondolod? - Kérdezem én is mosolyogva, de nem halkítva a szavaimon, hisz ezekben nincs semmi különös, ha valaki hallja, ellenben ha közelebb hajolva suttogóbbra fognám, na az már felvetne egyesekben kérdéseket, és elég csak egy élénkebb fantáziájú. És egyébként a kimondott visszakérdezésem is jobb így, mintha közölném egyszerűen, hogy kancellárként én megtehetem, hogy rossz beteg vagyok. Ebben nem kell jó példával elől járnom a nép számára, hiszen egy emberként szurkolna mindenki - Jasmine-t kivéve -, hogy meghaljak idő előtt. Vagy ha ebben nem, akkor rendhagyó sikló-használatommal. De a betegség témát magunk mögött hagyjuk és inkább Elorakról kérdezem, ha már az a perdai növény szóba került.
- Mondanám, hogy kérvényezd Dorian-nál, de ezzel szerintem komoly válságba sodornád szegény kancellártársamat. El kellene döntenie, hogy engedélyezze és annyi munkával lásson el, hogy pihenés legyen hazatérni onnan a Városba, vagy az a nagyobb büntetés, ha máshova küld inkább, ahol szintén tudnál festegetni? - Somolygok, még ha talán Dorian hamar át is tudna lendülni efölött és kitalálni valami gonoszkodóbb harmadik opciót.
- Kérhettem volna, de ha kávét kérek magamnak, neked meg halas teát, a pincér talán el sem indult volna az asztalunktól és te már itt se lettél volna. Legalább is szerintem sokkal kétségbeejtőbb szembenézni a halas tea rémképével egyedül. - Vonom fel a szemöldökeimet kérdőn, hogy nem így van-e? Belekortyolok a teába, hogy a régi ízek mellé az új ízek is keveredjenek, mert az összetevők némileg változtak az évek során. És a régi emlékek mellé újak is keverednek azzal, hogy most Jasmine-nal ülök itt. Rá is kérdezek, hogy Jasmine is gyakran teázik-e, és úgy tűnik, akik ennek az italnak hódolnak, hamar kialakítanak valamiféle rituálét köré. Talán nekem is van a kávé mellé, csak észre sem veszem, nem is tudatosul.
- És mivel érdemelte ki ez a teakeverék a kedvenc címet? Miben másabb? - Pillantok le a halas teánkra, hogy ahhoz képest milyen lehet? Erősebb, gyengébb, édesebb, kesernyésebb, netán gyógyfüvek keveréke vagy virágszirmok és gyümölcsök szárításából áll össze főként?
- És nagyon haragudott rám édesanyád, amiért nem engedtem be a karanténba és gyengélkedőre semmi kintről való élelmet, beleértve a teát is? Vagy te haragudtál, amiért megszakítottam e szép hagyományt? - Láttam valamit akkor ott Jasmine anyjának a szemeiben. Bosszúságot, ijedtséget, zavart, nem is tudom, melyik volt, mert csak egy pillanatra tűnt fel. Talán az együtt teázás hiányzott neki, miután hetekig hiányolhatta a lányát, akivel eszerint kivételesen erős a kapcsolata. Már éppen kezdeném felhozni a témát, rákérdeznék, Dorian hova küldte őt, de szerencsére Jasmine maga tér rá és így sokkal könnyebb is.
- Köszönöm! Én is úgy tudom, hogy szép hely. - Mosolyodom el a beígért kép hallatán, és talán ő is észrevehette, hogy éppen csak alig emelkedett feljebb a szemöldököm a kis kutatóállomás hallatán, de nem a meglepetéstől. Tehát Dorian így döntött, nagyon helyes.
- Ezek szerint megy a festőfelszerelésed és a teakeveréked is! Vigyázz azért azon a környéken, gyakran keresik fel ellenállók. Még a végén elviszik a festményedet és a teádat. - Mosolyodom el a végén szélesen, s bár a veszély valós, és igazán aggódok érte, de nem akarom azt sem, hogy félve menjen oda, ha már láthatóan kedve nincs.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 23, 2020 8:51 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





-Igen, mindenképp. *Bármit is mondott volna, ennél frappánsabban nem fejezte volna ki magát, ráadásul nem először kerül terítékre az ágyhoz kötözés. A végén még tényleg beváltja az ígéretét. Azért persze remélem, nem lesz több alkalma rá, nem szeretnék még egy napot gyengélkedőn tölteni, elég volt egy egész életre. Inkább elmennék Elorakba, talán ott még a gyengélkedő is kellemesebb, mint itt a csupa fehér, rideg szobák. Nem mintha a perdaiak városában betegeskedni kívánnék. Ahhoz viszont, hogy oda eljussak, sajnos egy emberen át vezet az út. Noha Callum megjegyzése az ő szóhasználataival mókásnak hat, el is mosolyodom, a valóság ennél komolyabb.*
-Elorakba való utazásomhoz mindenképpen Castillo kancellártól kell engedélyt kérnem, szóval előbb vagy utóbb ebbe a dilemmába kerül. De ő nem tudja, hogy bárhol tudok festeni, Elorak minden bizonnyal nagyon szép város. *Csak mások elbeszéléseiből hallottam róla, de már az is gyönyörűségnek hatott. Ha csak azt vesszük, hogy semmiben sem hasonlít a mi városunkra, sokkal kisebb, az épületeik nem túl magasak és minden annyira színes. Nem tudom mikor lesz rá alkalmam, de talán ha a kutatóállomásról visszatértem, megpróbálkozom a kancellárnál egy ilyen kéréssel. A következő kijelentésén már felszabadultan tudok nevetni, elképzelve azt amit mondott…persze a valóság egészen más lett volna.*
-Sajnos ez eszembe sem jutott, még tréfa szintjén sem, pedig szívesen megnéztem volna az arcodat, az ajtóból visszafordulva. De erről már lekéstem. *Belekortyolok a teába, aminek a rituáléjához nem sok minden kell, a lényege az, hogy egy kicsit megálljunk, szusszanjunk, és beszélgessünk. Anyával a reggeli teázásaink is erről szólnak, míg elkészítjük és míg isszuk, az elmúlt napokról beszélgetünk, főleg ha sokáig távol voltunk egymástól, vagy csak az aznapi terveket hozzuk szóba. Így biztosan nem marad ki semmi. Ahogy most sem Callummal. *
-Finom. Pont az én ízlésemnek megfelelő. Nem tudom mi van benne, anya készíti, ő keverte össze a teának való gyógynövényeket, és szép, napsárga színe van. Már a látványa is meleg, amilyen a nap, és zöld illata van, mint az erdőé eső után. *Fel sem tűnik, hogy színekben határozom meg mindazt, amit abban a teában szeretek, de ez már csak így van, ha olyasmiről beszélek, ami nem csak a testemnek kellemes, hanem a lelkemnek is. Annak a teának pedig piros íze van, csak eddig már nem jutok el. Épp kortyolok ismét a teából, a csésze pereme felett tekintek Callumra, s bár valóban úgy volt ahogy mondja, csak most jut eszembe, mennyire izgatott volt anya amikor hazamentem. Azóta kétszer teáztunk.*
-Miért haragudtam volna? Érthető, hogy mindent ki kell szűrni, nem ismerjük még a mertert és így azt sem, hogy más növényekkel szemben hogyan lép reakcióba. Anya már nem volt ennyire megértő, azt hiszem jobban aggódott az anya mint a botanikus. De ő sem haragudott, csak kicsit izgatott volt, de szerintem csak azért, mert eddig még sosem kerültem gyengélkedőre, főleg nem karanténba. *Én megértem. Azért az ijesztő lehet, én is aggódnék fordított esetben. Elég bizarr, de még Charles-ért is. Azért már nem kell, hogy a közeljövőben kínosan kerülgetnem kell. Ő ott maradt a kutatócsoporttal, én viszont mehetek az állomásra, egy ideig biztosan távol leszünk egymástól. Sajnos az idő így is úgy is pereg, és egyre közelebb kerülök a határidőhöz.  De tegyük félre a rossz dolgokat, inkább előre tekintek, és próbálom a legjobbat megtalálni abban, hogy ismét távol kerülök a Várostól és így Callumtól is. Az állomás környéke gyönyörű, ha csak a vízeséseket is vesszük, már megéri odamenni.*
-Remélem, lesz alkalmam azért egy kicsit körülnézni, és nem kell állandóan a laborban görnyednem. *Persze az időmet én osztom be, és az sem biztos, hogy a kutatócsapattól, túl sűrűn tudnak majd mintákat küldeni. Castillo kancellár sem tud majd ellenőrizni, ha a Városba le is jár ritkán, az állomásra, legjobb tudomásom szerint még sosem tette be a lábát. Nincs tudomásom arról, hogyan és miért született meg ez a döntés, így ha észre is veszem Callum meglepettségét, nem vonok párhuzamot a kettő között. Igyekszem a teámat addig meginni, míg még meleg, két korty is belefér Callum figyelmeztetésébe, amit most is elviccel. Tudom, hogy a kis kutatóállomás, elhelyezkedése miatt kedvelt célpontja az ellenállóknak, mégsem hiszem, hogy egy tudóst támadnának meg, aki békésen festeget és láthatóan nincs nála semmi olyan amit az ellenállók használhatnának. *
-Nem hiszem, hogy hasznát vennék az ecseteimnek, vagy néhány csészényi teának. Legfeljebb ha nagyon szomjasak, de akkor szívesen adok nekik belőle. *Már a gondolat is képtelenség, épp ezért halkan nevetve mondom mindezt. Igazából, nem is a hellyel van gondom, hanem a móddal amivel oda lettem küldve. Mintha száműztek volna és Castillo kancellár igyekezett ezt az érzetet belém ültetni. De, már csak azért is jól fogom érezni magam. *
-Az állomás legalább nincs olyan messze, mint a kutató csoport, és a rádiókapcsolat is mindig stabil. Könnyebben tarthatjuk a kapcsolatot…ha gondolod.








 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 25, 2020 8:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


- Tudtad, hogy ő is szeret rajzolgatni? Bevallom, régóta ismerem, de ez a hobbija előttem is ismeretlen volt, igaz, sűrűn nem is lehet ideje élni vele. Elorak meg... biztosan szép, én is még csak felvételeket láttam róla. - Azt se sokat, eddig nem hatott meg a látványa, hiába mondja mindenki, milyen szép és hangulatos, mégsem érzek késztetést, hogy oda menjek, ám Jasmine szereti a szépet és emiatt is gondoltam, hogy ő biztosan más szemmel nézi. Ő abban az egyszerű vízesésben is meglátott valamit, amit szép, és tudta úgy megfesteni, hogy a képen én is lássam, míg a valóság hidegen hagyott.
- Én is az arcodat, mikor látod, hogy üldözőbe vettelek egy csésze halas teával! - Nevetem el magam halkan, mert ahogy ő biztosan nem futott volna el, úgy én se eredtem volna nyomába. Se teával, se nélküle. És ha már tea, az ízéről kérdezem, amit édesanyjával szokott inni. A zöld íz hallatán felvonom a szemöldökeimet, még ha utána meg is értem, mire gondolt. Többé-kevésbé.
- Erdőé eső után... Gondolom jobb lehet, mint sáros szikláké. - Esővel csak ott találkoztam eddig a Perdán, a fennsíkon, amire nagyon is jól emlékezhet Jasmine. A mocsárnál meg szerencsére nem esett, már csak az hiányzott volna.
- Hasonló, mint az üvegházban öntözéskor? - Kérdezek rá, mert ez jutott hirtelen eszembe hasonlatként. Esőnek persze nem nevezhetjük, kivéve, mikor meglepem vele Dorian-t, de ott is van olyankor valami különös illat. Talán mégiscsak a sár? És ez jó lehet egy teában? A halas tea nem is tűnik olyan furcsának ezek után.
- Értem, mindenesetre tolmácsold majd, kérlek, felé a sajnálatomat, amiért megijesztettem a karanténnal. De inkább legyünk óvatosak. - Arról nem is beszélve, hogy ez Saskiánál is bevált, mármint hogy mikor beteg lett, karanténszerűen elzárkóztunk, de még így is kész csoda, hogy én miképp nem betegedtem meg mellette, holott nem vagyok ellenálló a breviusra, ezt egy teszt is hamar bebizonyította.
A kutatóállomásra való útja túl nagy meglepetéssel nem szolgál, Dorian helyesen döntött, mikor nem a sivatagot jelölte ki. Ezer szerencse, hogy erősebb benne a racionális tudós, az orvos, mint a másoknak keresztbe tevő kancellár.
- Ha a Városban megtaláltad a módját, nem féltelek, hogy ott is megleld az időt rá. - Biztatom mosolyogva... nos, azt nem mondanám, hogy bűnben járjon, mert addig nem bűn a hobbija, amíg a munkája rovására nem fog menni. Jasmine-t meg úgy ismerem, hogy valami nagyon nagy dolognak kellene történnie hozzá, hogy ez látszódjon, vagy tán még akkor sem, de nem vágyom arra, hogy ez kiderüljön.
- Honnan tudod? Lehet műgyűjtők! - Kuncogok a képtelenségen, majd mosolyogva csóválom meg a fejemet.
- Senki másnak nincs akkora szíve, mint neked, hogy teával kínálj egy ellenállót. De ha úgy adódik, inkább keress menedéket. A teadélutánokat kisajátítanám magamnak. - Viccelődöm vele, de azért remélem ő is érzi, hogy aggódom érte, és azért fontolja meg a szavaimat, már ami az óvatosságát illeti. A Városban lenne a legnagyobb biztonságban, de a Kis kutatóállomás is jobb, mint a sivatag. Ott nem az ellenállók miatt félteném. Kortyolok én is a teából, ha már iszom, meleg legyen. Hidegen ihatatlanok szerintem, bármelyiket is kóstoltam.
- Persze, mindenképpen! Mindig tudom majd, hogy jól vagy. Oh, az egyik orvostól hallottam, aki járt már ott, hogy célszerű vinni valami nyugtató teát mondjuk, ha már teázós típus vagy, esetleg füldugót. Nem tudom, hogy mi az általános tapasztalat, de őt roppant mód zavarta a vízesés zubogása éjjel, amitől nem tudott aludni. Vagy te igen jó alvó vagy, nem ébreszt fel semmi? - Igazság szerint azt se tudom, hogy a Városba a közeli vízesés hangja éjjel mennyire juthat el. Nappal nem figyeltem fel rá, de talán csak az általános zajok miatt. A Kis kutatóállomást viszont jószerivel a vízfüggöny veszi körbe.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 28, 2020 5:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





*Elorak meglehetősen csábító, főleg most, hogy szóba került és foglalkozom a gondolattal. Eddig elegendő volt, hogy a városi laborban dolgozzam, vagy a környéken kutassak, és bármennyire nem volt kedvem elmenni a több hónapos kutatóútra, nagy lehetőség volt számomra. Callum azonban felkeltette az érdeklődésemet, viszont ahhoz, hogy odautazhassak és néhány napot eltölthessek a perdai városban, Castillo kancellár engedélye kell. Ami valljuk be, nem egy életbiztosítás tekintve, hogy egyre inkább úgy érzem, valamiért pikkel rám. Vagy csupán nem vagyok szimpatikus neki. Egyik verzió sem jó, és noha nem szoktak előítéleteim lenni, Callum megjegyzése után rájövök, hogy vannak. Nem hittem volna a kancellárról, hogy szeret rajzolni, amikor a festés iránti szeretetem szóba került a beszélgetésünk alkalmával, nem említette ezt a tényt, jóllehet nem rám tartozik. *
-Azt tudom, hogy értékeli a művészetet, velem szemben ez valahogy nem tűnt fel, de azt nem tudtam, hogy szeret rajzolni.  Ha egyszer eljutok oda, majd mesélek róla. *Elorak mégis csak jobb téma mint Castillo kancellár, örömmel váltok témát, akár erre akár bármi másra. A tea is kiváló kitérő, remek alap arra, hogy viccelődjünk egymással…és nagyon remélem, nem lesz már köztünk olyan hullámzás, mint amilyen korábban. Maradjon csak a kötetlen beszélgetés és nevetés. *
-Ha ez így történne, érdemes lenne megnézni a kiszolgáló személyzet arcát is. *Akaratlanul is elképzelem, noha pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ez csupán tréfa és nem fog megtörténni…de elképzelni még lehet, ahogy Callum Jenkins kancellár teáscsészével a kezében kerget, hogy megitasson teával. Nevetésem épp csak annyira feltűnő, mint a tény, hogy ezt megteszem a társaságában, egyébként diszkrét és még ez is halkul mikor jobban belemerülünk a tea témába. *
-Sokkal jobb. Egyszer meg kellene tapasztalnod. Hidd el, az eső nem olyan rossz. Csak vizes, de utána megszáradsz. *Azért mókás, hogy egy felnőtt férfinak magyarázom, miért nem kell félnie az esőtől, vagy éppenséggel viszolyognia tőle. Nem tudom mit érez a természettel kapcsolatban, de hogy nem szereti az biztos. A kérdésén nem sokáig merengek, de a különbséget nehéz elmagyarázni, picit elhúzom a szám, mikor nehezen mondom ki azt, ami nem fedi a teljes valóságot, még sincs rá jobb meghatározás.*
-Majdnem. Az üvegházban nincs természetes föld, más az összetétel, más szerves anyagok vannak benne, és a víz is….túl tiszta az esőhöz képest. Nem is az esőnek van illata, hanem annak amit magával hoz, és a földből kioldódó anyagok párolgásának. Amikor a teához hasonlítottam, a frissességre gondoltam. Az eső felfrissíti a levegőt, kimossa belőle a port. *Ha tudnám, hogy sárként gondol minderre, ezen is nevetnék, de ennél jobban nem tudom elmondani, ezt érezni kell…ahogy a festészetet is, az érzelmeket, melyet egy kép hordoz magában és amit áraszt magából. Órákig tudnák erről beszélni, de nem hiszem, hogy Callum értékelné a természet iránti rajongásomból fakadó hosszú mesét. A teából azonban más téma felé is evezhetünk, az anyukám felé, aki ezek szerint nem volt túlságosan elragadtatva attól, amire Callum utasította. Jóllehet mesélt róla, de néhány részletet kihagyott. *
-Igazad van és köszönöm. Átadom neki, biztosan nem neheztel rád, és meg fog nyugodni. Szerintem azóta ő is belátta, hogy túlaggódta magát. *Most meg azon aggódik, hogy a kutatóállomásra megyek. Azt hiszem az anyák már csak ilyenek, lehet, hogy én sosem tapasztalom meg, de még korai lenne rákérdeznem az eredményeimre, így még ha eszembe is jutott egy pillanatra, félreteszem a kíváncsiságomat. *
-A Városban szabadon beoszthattam az időmet, még sem maradtam el semmivel. Most viszont Castillo kancellár folyamatos jelentést kért tőlem. De nem azért mondom, hogy azt hidd panaszkodom. Tudod, hogy szeretem a munkámat. *Szeretem, ez kétségtelen és ha nem lesz idő festeni, akkor így jártam, de nem jó ha Dorian Castillo állandóan beszédtéma közöttünk.  A továbbiakban kiderül, hogy nála még az ellenállók is jobb téma lehet, mert bár oda kell rájuk figyelni, mi most elkomolytalankodjuk. Elmosolyodom a képtelen ötletemen, ahogy Callum továbbgondolásán is. *
-Ha teával kínálom, talán nem akar majd elrabolni…ne aggódj. Vigyázok magamra, úgy sem mehetek ki kíséret nélkül….Igenis, teázni csak veled szabad. *Elnevetem a végét, mert nem tudok mit tenni. Még ha viccesre is vette, annyira aranyos ahogy aggódik. Ezért is hozom szóba az állandó kapcsolattartást, annak lehetőségét, hiszen sokkal jobbak az esélyeink, mintha a kutatócsoporttal lennék. A vízesés zajára a fejemet rázom, még senkivel nem beszéltem az állomásról, így verbális tapasztalatokkal sem lettem gazdagabb. *
-Majd kiderül ha ott leszek, mindenesetre nem szeretném magam nyugtatókkal bódítani, még ha az gyenge tea is. Jobban aggaszt a kétnapos út, nem szeretem az ideiglenes hálóhelyeket, annál még egy mobiltábor is jobb. Állandóbb. *Végszóként belekortyolok a teámba, ami így el is fogy. Csak fogom két tenyerem között a csészét, és azon merengek milyen lesz odafent az állomáson. Mennyire sikerül megnyugodnom a velem történtek után, és hogyan viselem majd, hogy megint távol leszek a már otthonomnak érzett Várostól. Régebben nem volt részem ilyen utazásokban, de vágytam rá, még Callumnak is meséltem róla. Volt egy idő, mikor a legnagyobb büntetésnek éreztem, ám a fennsík óta, a barlang óta megint változás állt be az életemben. Ismét távol leszek Callumtól, de vajon hogyan élem meg majd ezt? Csak barátként fog hiányozni, vagy ismét fellobban bennem az iránta való érzelmem? Valamiért úgy érzem ez az út vízválasztó lesz. *







 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 5:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


- Rendben, legyen úgy! Ha pedig én jutok el előbb oda, amit kétlek, akkor én mesélek. - Egyezek bele mosolyogva abban a biztos hitben, hogy Jasmine fog úgy is lelkesen mesélni majd nekem Elorakról, mert mit is keresnék én a perdai városban? Nem érdekel és nincs számomra ott semmi különleges. Mint nem egy dologban, az élet e téren is meg fog engem cáfolni, de ezúttal legalább kegyeskedik a siklót békén hagyni, amin ülni fogok.
- Ó, kit érdekelnek? - Mosolygok továbbra is a személyzet arcára vonatkozóan. Nem nagyon szokott érdekelni, mit gondolnak rólam, vagy a tetteimről, miért pont képzeletben kezdene érdekelni, milyen képet vágnának a halas teás üldözés láttán? De Jasmine biztosan máshogy látja, személyiségéből fakadóan neki fontos lehet, miként ítélik meg, talán azért, mert nem "mindenható", hogy a nem törődés luxusával éljen. Vagy mert a figyelmet otthon nem kapja meg és talán ez is hat önbizalmára, miért súgnak éppen össze a háta mögött vagy miért nem.
- Akkor... mint a zuhany. - Végülis a fennsíkon volt szerencsénk esőhöz, vizesek is lettünk, a megszáradás nagyjából stimmel is, de az inkább sárszagú eső volt és nem biztos, hogy azt a kifejezést használnám rá, hogy nem olyan rossz. De. Rossz. De az biztos, hogy a port kimossa, mert sarat csinál belőle.
- Innen fentről azért mégiscsak jobb. - Menthetetlennek vagyok, úgy tűnik, vagy csak túlságosan hozzászoktam a Dominium állandó hőmérsékletéhez, ahol csak akkor leszek vizes, ha fürdök vagy úszni megyek, de mindez a saját akaratomból történik. Nincs gond az időjárással idefent, hogy túl hideg, túl szeles vagy éppen jobban tűz a nap a kelleténél. A filmekben ez sokkal egyszerűbbnek tűnt, még akkor is, mikor az időjárás nem pont ideális volt. Jó tudni, hogy a régi földiek is osztoztak a gondolataimon, hogy a természeten azért van mit tökéletesíteni.
- Egy anya túlaggódik mindig, ez már csak ilyen. - Felelem én is biccentve, de inkább gyorsan másra terelem a témát, mert nem akarom, hogy azon rágódjon, ő vajon lehet-e valaha is anya, lesz-e bárki, akiért hasonlóan túlaggódhatja magát? Valaki, aki lehetőség szerint nem én vagyok, hanem mostani vagy következő férjétől egy saját gyermek, vagy több gyermek.
- Tudom, hogy szereted a munkádat és nem vagy könnyű helyzetben Doriant illetően. Ha nem teljesíted, amit kér, akkor büntet, ha igen, akkor máskor is ennyit vár el, vagy többet. Legalább annyira maximalista, mint én, ha munkáról van szó. - Mosolyodom el, hiszen egyszer már beszéltük a munkamániámat, amit szívesen kivetítek másokra is, a jelentésírással egyetemben. Inkább az ellenállókra váltunk témában és csóválva fejemet mosolygok rajta, hogy csakis Jasmine lehet az, aki egy ellenállót teával lenne hajlandó kínálni. Még jó, hogy nem kisállatok az ellenállók, ad nekik enni-inni és a végén odaszoktatja őket.
- Csak a délutáni tea, különben édesanyád tényleg megharagszik rám, amiért elveszem a reggeli teaidőt is. - Nevetek én is halkan, majd kortyolok párat a teámból lassan a végére érve. Időben is lehetetlen megoldani, még a délutáni teákat se tudom tartani. Még akkor se tudnám szerintem, ha én is a Kis kutatóállomásra lennék bezárva. Az a munkamánia ugyebár... Viszont lehet plusz kíséretet adatok mellé. Még meglátom, mennyire lenne feltűnő mind a többi kancellárnak élükön Doriannal, mind az ellenállóknak, akik esetleg a környéken szimatolnak. Nem akarok több figyelmet vonni Jasmine-ra a kelleténél, de azt se akarom, ha baja esne. A tea és a kedvessége aligha fogja megvédeni.
- Milyen az ideiglenes hálóhely? - Kérdezek rá, mert hát erről aztán végképp nincs tapasztalatom. Láttam, milyen a fennsíkon a mobiltáboruk, és a saját mocsáros körülményeim miatt tudom, milyen amikor nincs sátor. Milyen lehet a kettő közötti, mitől rossz?
- Állandóbb? Annak idején a vízesésnél azt mondtad, szívesen elmennél messzebbi helyekre is. Mégis az állandóságot kedveled? Ez ellentmondásosan hangzik... Kérsz még egy teát? - Kérdezek rá erre is a végén, mikor én is megiszom a sajátom maradékát. Bár azt lehet elvitelre kérnénk már, ha lassan indulni kell a hangár felé.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 02, 2020 10:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





-Miért kétled? Kancellár vagy, bármikor elmehetsz oda, mondjuk fenntartani a  diplomáciai egyensúlyt a két nép között. *Azon csodálkozom, hogy eddig még egyszer sem jutott el Elorakba, pedig lett volna mit rendbe hozni, és amilyennek ismerem őt, minden bizonnyal nagyobb sikerrel járt volna mint mások. Callum kiválóan érvel, és valahogy még a rossz dolgokat is úgy tudja előadni, hogy a másik megköszöni. A derűt inkább a teás kaland – gondolatban már így nevezem – hozza ki belőlem igazán. Elképzelem, de csupán a móka kedvéért, úgy sem történne meg, ahogy a pincér fura arca. Nem gondolom, hogy rosszalló lenne, inkább értetlen és döbbent, de azt sem kétlem, hogy Callumot nem érdekelné, mit gondolnak róla. Ugyan ki merné egy kancellárról alkotott  gondolatait közkinccsé tenni? Engem viszont érdekelne, hogy mit gondolnak róla az emberek, ám ezt jó érzékkel nem osztom meg vele. Van ennél sokkal szebb téma is, amit ecsetelhetek, noha tudom, hogy az ő természettel való kapcsolata nem engedi megérteni. Végül inkább ráhagyom, és remélem nem olyanra sikerül a hangsúly, mintha egy szülő vallana kudarcot a gyerekével szemben, mert nem olyannak szánom.*
-Igen, olyan mint a zuhany. *A mosolyom pedig árnyal is ezen, Callum reménytelen eset és ezt azzal is bizonyítja, amit ezek után mond. Ezen már nevetnem kell, makacs és túlságosan szereti ő maga irányítani a dolgokat, a perdai időjárási viszonyok azonban még neki sem fogadnak szót. *
-Fentről nem látni annyi mindent, igazad van…a bogarakat sem. *Nevetésem halkul, ám a teáscsészéről rátekintek, hogy lássam hogyan reagál a régi, mókás emlékre és somolygásomat a csésze mögé rejtem. Még most is előttem van az arca, a bogarat hessegető mozdulat, a vonások melyek azt a kérdést tükrözték, hogy ő vajon mit keres ott azon a helyen. Akkor én is másképp reagáltam, mint most, nem mertem volna cukkolni…igaz már akkor is jót nevettem. Nem minden nap lát az ember egy kancellárt hadonászni és szemmel verni egy bogarat, de azóta nagyot fordult a világ, nem csak az enyém hanem Callumé is, sok olyan dolgot láttam amit talán más nem…egy olyan oldalát, amit most ismét megmutat. Anyát hozza szóba, az aggódását és saját, talán kicsit ijesztő szabályait, melyekért elnézést kér. Callum mindig meg tud lepni valamivel. Végül, csak elmondom hova küldött Castillo kancellár, részletekbe ugyan nem bocsátkozom, de azt tudhatja Callum, hogy több dolgom lesz mint valaha. Nem mintha a munka ellen lenne kifogásom, mint inkább a kiosztás módja és oka miatt, mely utóbbiról csak sejtéseim vannak. És azt sem mondom el, hogy az ő neve is szóba került, ahogy igyekszem még azelőtt befejezni a történetet, hogy panaszkodásnak tűnne.*
-De te sokkal kedvesebb vagy. *Vágom rá az első dolgot ami eszembe jut a megjegyzésére, és ez igaz is. Castillo vajon miért nem tud egy árnyalatnyival emberibb lenni, olyan nehéz ez? És amikor a kutatóállomásnál várhatóan felbukkanó ellenállók kerülnek szóba, a kancellár ismét eszembe jut, és igen; inkább egy ellenállóval teázom szívesebben, mint akár egy percnél tovább lenni Castillo kancellár társaságában. *
-Egy ideig egyedül teázom. *S ez nem panasz, csupán tényként közlöm, ha már az utazásomról van szó, de szavai egyben derültséget is okoznak, mert úgy hangzik, mintha félne az anyukámtól. Érdemes lenne egyszer összehozni őket egy teára, kíváncsi lennék anya hogyan viselkedne, mert egyébként….igazából nem is Callummal van gondja, hanem azzal, hogy…szomorúnak lát amikor róla beszélek. *
-Egy takaró a kocsi hátuljában, esélyesen többedmagammal. Egy két-három napos útnál csak azért állunk meg, hogy pihenjünk. Hogy a sofőr pihenjen bár váltják egymást, olyankor azonban menet közben, zötykölődve alszunk. Már ha sikerül. *Nem nagy élmény, Callum beláthatja, hogy ennél még a sátorozás is jobb…nos, neki talán nem. A kérdésére elmosolyodom, talán félreértett, vagy el sem tudja képzelni milyen a táborozás. *
-Egy mobiltábor, a nevével ellentétben nem mozog. A hosszú táborozás alatt az ember berendezkedik, kialakítja a maga kuckóját, ami biztonságot nyújt, elvonulhat egy kicsit ha elege van, és ezáltal megőrizhet egy keveset a személyes teréből. Ezért állandóbb. *A teára vonatkozó kérdésre azonban már, legnagyobb sajnálatomra nemmel kell felelnem. *
-Köszönöm nem kérek. Lassan indulnom kell a hangárba. De örülök, és köszönöm, hogy elcsíptél a folyosón. Nem is tudod mennyit jelent nekem ez a kis beszélgetés. Legalább találkoztunk, mielőtt elutazom. *A mostani hangulatomban azt mondanám, hogy mindenképpen felkerestem volna, de amiben kijöttem Castillo kancellártól, abban már nem vagyok olyan biztos. Ennyit jelent Callum társasága. Nagyon szedelőzködnöm sem kell ha indulni szeretnék, de még el kell búcsúznom, feltételezem, nem kísér el a hangárig, az már túl feltűnő lenne.*








 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Evenstar bár Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Evenstar bár Tumblr15


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 03, 2020 11:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Virágocska és Kancellár,

na meg a tea


- Ezt meghagyom Evans-nak. - Meg a diplomatáknak, meg úgy általában mindenki másnak. Aztán kancellár tervez, perdai istenek végeznek... De legalább Elorak kellemesebbnek fog bizonyulni, mintha megismernék egy újabb zuhanyszerű esőt a Perdán, kiváltképp siklón átvészelve vagy elhagyatva a vadon közepén. Én azért bólogatok arra, hogy olyan, mint egy zuhany, és talán nem sárszagú, hanem... friss, bármit is jelentsen ez Jasmine szerint.
- Dehogynem látni a bogarakat. Ott vannak a festményemen! - Hunyorgok rá mosolyogva, hogy értettem a pajkos piszkálódását, és mit ne mondjak, a bogarak említése pláne nem segít a természetszeretetemen vagy hogy visszavágyjak oda. Nem irtózom tőlük, de kihagynám, hogy állandóan hessegetni kelljen őket, mert egy irányú szimpátiaviszony áll fenn közöttünk.
- Veled. - Csak ennyit válaszolok arra, hogy sokkal kedvesebb vagyok Dorian-nál. Jasmine-nal igen, mert megkedveltem, még ha maradéktalanul ő sem élvezi bizalmamat, de ennyi is elegendőnek bizonyul, hogy ne akarjak mindig úgy kinézni, mint aki keresztben le akarná őt nyelni, ahogy Dorian teszi. Legalább kezdi érteni Jasmine, hogy miért veszélyes velem barátkozni... rang nélkül, jelentéktelen porszemként a rendszerben. Arra bólintok, hogy egy ideig egyedül teázik, legalább nem ellenállókkal. De hátha találkozik a kutatóállomáson valakivel, akivel szívesen beszélget, összebarátkozhat és tud teázni, hogy ne legyen olyan magányos.
- Nem hangzik olyan rosszul. Zárt, nincsenek bogarak... - Somolyodok el kocsis utazásra vonatkozóan, de lehet nekem csak azért nem olyan szörnyű, mert egyébként se alszom sokat, és vannak időszakok, éjszakák, amikor azt sem ágyban töltöm. A társaság hozzá már jobban zavarna.
- De a kocsisnál ott a tudat, hogy csak rövid ideig fog tartani, utána újra lesz személyes tered. A mobiltábornál neve alapján néha mégiscsak mozog, és ott a tudat, hogy mire berendezkedsz, megszokod, megkedveled, lehet tovább is kell állni. - Tényleg nem tudom elképzelni, milyen lehet táborozni. És ami azt illeti, remélem meg is marad az érdeklődésem és tapasztalatom pusztán elméleti síkon.
- Én is örülök, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni még, legalábbis személyesen, mert a kapcsolatot tudjuk tartani majd írásban. - Nem búcsúzkodom ennek megfelelően túlzottan, meg nem is itt ennél az asztalnál válnak el az útjaink, így csak felállok, még ha nagyon is marasztaló a fotel kényelmes puhasága. Ha szükséges, neki kezemet nyújtom, hogy fel tudjon állni, de a gesztus megmarad az udvarias keretek között. A pincér felé biccentve köszönöm meg a teát, jelzem, hogy én álltam a számlát és egyben el is köszönök vele. Jasmine-nal az oldalamon indulok ki az Evenstarból a liftek felé tartva.
- Remélem, eseménytelen lesz ez a küldetésed, vagyis... egy esemény engedélyezett: találsz mókás virágot. - Mosolygok rá, mikor már a liftet hívjuk. Nem tudom, Dorian milyen feladatokkal bízta meg, de ha már elküldte odáig, biztos nem kell egész nap a kutatóállomáson belül kuksolnia, hiszen azt a Városban is megtehetné. Ennyi praktikum van Dorianban is. Liftbe belépve addig elkísérem, mint múltkor, azaz a hangárig együtt megyünk, de a liftből én már nem fogok kilépni, hanem visszamegyek a legfelső gyűrűszintre. Mosolyogva búcsúzom tőle, de most sem teszek hozzá ölelést vagy bármi többet.
Az üzeneteire mindig szívesen fogok válaszolni, mígnem egy idő után megritkulnak és végül csak egyet küldök majd hosszabb csendet követően a Hírmondó üzenete előtt...

//Köszönöm a játékot, vigyél a kutatóállomásra halas teát is Very Happy  tarol //
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Evenstar bár Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Evenstar bár 3t4ABoP


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 07, 2020 10:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Callum&
Jasmine
és a tea





*Elmosolyodom a szóhasználatán, úgy mondja, mint aki ezzel is ki akar bújni a kötelezettségei alól, csak ne kelljen a természetbe mennie. Ezzel szemben nem hiszem, hogyha úgy adódna, megtenné. Ám nem lennék annak a helyében, akivel akkor találkozik, kiváltképp ha még az eső is esik és sehogy sem tudja elkerülni, hogy vizes legyen. A bogaras piszkálódásomat derűvel és visszavágással fogadja, nem említem meg, hogy ha a Perdán esik az eső, akkor a bogarak elbújnak, mert csak rosszabb lenne a helyzet. Úgy érezné, hogy a hold mindig tartogat neki meglepetést, ha nincsenek bogarak, van eső…és így tovább. Ám a megjegyzésén nem tudok nem nevetni.*
-Igen, értem. Azokat szereted amiket nem kell hessegetni. *Egy festményen lévő bogárral legalább ki tudott békülni, noha nem az volt a célom, amúgy sem lehet megbarátkozni a természettel úgy, hogy festményeket nézeget. Emlékszem az első találkozásunkra, és nem csak a bogaras kitérőre, hanem amikor odajött hozzám a raktárak mögötti kis, eldugott helyre. Kicsit komor volt, vagy inkább távolságtartó ami érthető is volt akkor, de még a hűvös elegancia mögött is megbújt egyfajta kedvesség, udvariasság, ami Castillo kancellárban szemernyi sincs. Ezzel a tettével előre megcáfolta azt, hogy csak velem kedves, hogy ő is olyan lenne mint Castillo kancellár, mert nem lehet őket egy napon említeni. De csak elmosolyodom a halvány arcpír mellett, amit a kijelentése okozott. Nem tudom tagadni, hogy még mindig gyengéd érzelmeket táplálok iránta, de a remélt beteljesülés híján igyekszem ezt átformálni a kívánt barátságra. Talán már sikerül úgy néznem rá, hogy a tekintetemben ne látszódjon, és ez már kis mértékben tudatos. Távol lenni tőle legutóbb nem volt nagy segítség, talán majd most…ha időm sem lesz gondolni rá, vágyakozni utána. A kutatóállomás elég messze van ahhoz, hogy csak úgy ne akarjon meglátogatni, viszont elég biztonságos ahhoz, hogy ne kelljen. *
-A hangsúly a „zárt” szón van. Nincs klausztrofóbiám, de nem szeretem, a szellőzés ellenére is úgy érzem, nem friss a levegő. A mobiltábor jobb, mert velünk jön, viszont azért elég hosszú ideig egy helyben vagyunk. Persze a kutatóállomás mégis csak kényelmesebb. Mindegyiknek meg van a maga szépsége, csak tudni kell megtalálni. *Ebben is meg fogom találni a szépséget, és elég kreatív vagyok ahhoz, hogy a rám bízott sok munka ne zárjon be a négy fal közé. S ha már az állomást emlegettük, a távozásomnak is eljött az ideje, bár szívesen meginnék még egy mókás, halas teát, leginkább Callum társasága miatt, ha ma lekésem a holdra visszainduló siklót, akkor kevesebb időm lesz felkészülni az útra. Bármennyire is gyakorlott vagyok ebben, nekem is szükségem van a megfelelő időre és valószínűleg anya is feltart majd. *
-Igen, bízom benne. Nem hallottam még arról, hogy a kis kutatóállomással megszakadt volna a kapcsolat. *Nem úgy mint az expedícióval. Az asztal közepére tolom a teáscsészét, és úgy döntök meg sem próbálok egyedül felállni, kihasználom Callum udvariasságát, hogy ne blamáljam magam azzal, hogy visszaesem a kényelmes fotel marasztaló párnái közé. S milyen jól tettem…még a felém nyújtott kezébe kapaszkodva is nehézkes, a szoknya csak ront a helyzeten, de azért sikerül még a nőies kecsességet is megőriznem. *
-Igazad volt, tényleg vendégmarasztaló. Köszönöm. *Mosolyodom el azon, hogy magamévá kellett tennem korábbi figyelmeztetését, és hálásan megköszönöm a segítségét. Kifelé menet elköszönök én is a pincértől, és elindulok a lift felé nem tudva Callum meddig kísér el. *
-Igen, szeretnék végre mókás virágot találni, vagy legalább olyat amilyet képes voltál a mocsárban gázolva lefotózni nekem. *Még most is, ha rágondolok hihetetlennek tartom. Lezuhan egy siklóval, eltéved a mocsárban, megsérül, de egy virágról eszébe jutok. Hogy ne szeressem? A liftnél kell aztán elbúcsúznunk egymástól, a hangár szintjén, amit picit kapkodásnak érzek, de talán csak azért, mert..mert ott van köztünk egy ajtó ami bármikor becsukódhat. Mégis szélesen, ragyogón mosolyodom el, jó kedvvel és azzal a tudattal, hogy még sokat fogunk egymással beszélgetni. *
-Köszönöm a teát, legközelebb én hívlak meg egyre. Addig kitalálok egy különlegesebbet. Vigyázz magadra Callum! *Csak akkor fordulok el, amikor az ajtó becsukódik, aztán nagy sóhajjal indulok el a siklóhoz, mely most csak hazavisz, mégis olyan érzés, mintha más most eltávolodnék az otthonomtól. Azt pedig még nem is tudom, hogy nem csak én fogom szabotálni a felé tett ígéretemet, és egy idő után már nem küldök vizsgálati eredményeket magamról, hanem ő is megszakítja a kapcsolatot. *

//Én is köszönöm a játékot! Kiss Ha küldesz csomagot, viszek Kávé boldog //








 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Evenstar bár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Evenstar bár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 07, 2020 10:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Evenstar bár Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szer. Jún. 24, 2020 8:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Victor & Clara
One more light ●○ Words: 538
Az elmúlt időszak több szempontból is intenzív volt a részemről. Az életemet mintha fenekestül felforgatták volna, pedig ha megkérdeznék tőlem, hogy mi történt velem, magasztos dolgokat nem tudnék felsorolni.
Egy egyszerű ember számára, az egyszerű dolgok is sorsfordítóak lehetnek, vagy legalább is annál közelinek érezheti. A perdai roham gondolata még mindig kísért, ám már jóval kevésbé, mint eddig tette. A terápiás kezelések segítenek, noha ostobaság lenne azt feltételezni, hogy elmondhatok bármit ott is. Antony profi, ezt elismerem, minden szinten az, de miként beszélhetnék neki arról, amire Scott kényszerített? Amit ő művel és amit emiatt érzek? Vagy arról, hogy mit kívántam gyerekként? Rendben, ezt lehet, hogy tudja, mégsem ilyen egyszerű. Vagy csak arról, amit Shane iránt érzek, vagy vélek érezni?
Nem, sok mindenről nem beszélhetek és rettentően észnél kell lennem, hogy mit mondok el neki és mit tartok meg magamba. Ezt pedig ő is látja rajtam, legutóbb meg is jegyezte, oh, hogy mennyire érti a dolgát. Mégsem vitatja, nem erősködik. Tudom, hogy mit ártok azzal, ha magamba tartom, mégsem fogok mit tenni ez ellen.
A hírnek és a tudatnak végtelenül boldog voltam és vagyok is, hogy Shane áthelyezésével többet lehet otthon. Ráfért mindenkire, főleg rá és a lányokra. Mégis balgaság lenne a részemről, ha azt állítanám, hogy bennem nem indított meg valamit ennek az egyszerű kijelentésnek a ténye. A lehetősége, amit nekünk ajándékozott a sors.
Lelkemet mégis nyomasztja a szomorúság, hogy olyannyira elszakadtam fivéreimtől, családomtól. Egy-két üzenetváltás, de aligha több érkezik. Sokunk nem is képes arra, hogy beszéljünk napi szinten, egyszerűen csak beleőrülnénk a tudatba, hogy nem tudunk találkozni, nem tudjuk megtenni, hogy akármikor összefutunk.
De a legnehezebb talán az, hogyha a legfelső szinten kívül futunk össze a folyosón, egyszerűen csak el kell egymás mellett sétálnunk. Nem tehetünk mást, nem állhatunk meg, nem beszélhetünk. Nem ölelhetjük át egymást, még csak mosolyommal sem ajándékozhatom meg őket.
Rettentően nehéz, mégis emelt fővel kell viseltetnem. S nem is teszem másként, legfeljebb a bennem dúló érzéseket nem osztom meg senkivel. Újra csak. Mégis mit mondhatnék azon túl, amit egyszer már elmondtam? Hogy félek és rettegek, hogy szomorú vagyok az egész helyzet miatt. De jobb nem lesz senkinek, ha hangoztatom, érzéseimmel mégsem tudok mit kezdeni. Nehéz helyzet ez.
Rettentően nehéz.
Ezért is vonultam el, nem is annyira látványosan, a bárba. Kezemben az egyszerű készülékkel olvasok egy esettanulmányt. Az utóbbi egyre több anyagot olvasok, mely a pszichológiával kapcsolatos. Egy téma körül járnak gondolataim ezzel kapcsolatban.
Kényelmesen hátradőlve a hófehér fotelbe tartom a készüléket az egyik kezemmel. A másikkal a szívem fölé helyezett brosst babrálom. Születésnapi ajándékom Shanetől. Gyönyörű mintája, ékkövekkel kirakott darab, egy kész vagyon lehetett. Mégis, imádom minden vonását, minden formáját. Ujjaim hegyével finoman simítok rajta végig, a mozdulat teljesen ösztönös, fel sem tűnik. Az asztalon előttem egy csésze tea gőzölög, várja, hogy elfogyasszam. Egyszerű, gyógynövényekből készült főzet, mely mellőz minden féle ízesítőt. Az saját íze miatt szeretem olyannyira és nyugtatja meg, az amúgy háborgó lelkemet. Mely most nyugodt óceánként viselkedik mellkasomba. Arcom is sugározza azt a végtelen nyugalmat, mely olyannyira jellemez.
Már aki éppen lát. A hely ilyenkor rettentően kihalt, emiatt is választottam, de még ha be is térne valaki. A terem másik végébe foglalok helyet, háttal az ajtónak. Kiengedett szőke tincseim az arcom takarják, figyelmem pedig a félig ölembe tartott pda-mon függesztem.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Evenstar bár TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Jún. 27, 2020 8:50 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Clara & Victor


Könnyen megtaláltam Clarát.
Bár nem számítok teljesen idegennek a nyolcadik gyűrűszinten kívül, azért még így is ritkaságszámba megyek a hatodikon: jó ok nélkül soha nem hagyom el a legfelső emeletet, jó okból pedig igen kevés akad. Az űrállomás alaprajzáról és szintjeinek zegzugairól való ismereteim mind aktív állományi éveimből származnak, de ezt cseppet sem bánom - azóta gyakorlatilag alig változott valami, s abban az esetben, amikor mégis túlmerészkedem a megszokott folyosókon, az ilyen emlékek meglepő könnyedséggel segítenek eligazodni.
Ez persze csak a feladat egyik része volt. Az egyszerűbbik.

A példás magaviseletű Peter Evans húga hosszú éveken át sportot űzött abból, hogyan is szökhet meg a lakosztályból és rejtőzhet el éjnek évadján a Dominium legkülönfélébb pontjain úgy, hogy az éjszakai rendfenntartó szolgálatot teljesítő fegyveres járőrök munka közben ne találjanak rá. Rettentően találékony volt; sikertelen estéin került elő többek között félig üres szerszámszekrényből, harmadik emeleti, üzemen kívül helyezett szivattyúkamrából, de egyszer még egy felelőtlenül nyitva felejtett mosodai raktárból is.
Amikor azt akarja, hogy ne zavarják, Clara egy üres, kulcsra zárt szobában is kámforrá tud válni, így hát csak remélhettem, hogy ezúttal nem ez volt a szándéka, amikor nekivágtam a folyosóknak, hogy megint egyszer előkerítsem.
Ha lenne bennem némi tisztesség, vettem volna a fáradságot, hogy megpróbáljak a fejével gondolkodni és megérzések alapján követni, merre vihette a lába, ahogy valószínűleg ő is tette velem a legutóbb.
Ehelyett bejelentkeztem a biztonsági rendszerbe, és megnéztem, melyik fizetőpanelnek nyomta utoljára a tenyerét.

Az Evenstar szédítően fehér enteriőrje mindig egy kissé tolakodónak hatott a számomra. Praktikumot szem előtt tartó, eleganciát jobbára nélkülöző tervezéshez vagyok szokva, beletelik egy kis időbe, amíg a szemem hozzáedződik a merőben eltérő környezethez.
Tulajdonképpen nem is rossz.
Amennyire nem szoktam meg a bár által tett benyomást, olyannyira hatok én is különösnek idebent első pillantásra. Ide az emberek szórakozni járnak: halkan beszélgetnek vagy nevetnek egymás közt, és még a felső szinteken élő fiatalok hangoskodása sem ritka errefelé, amikor a nap a vége felé közeledik vagy lezárul egy-egy vizsgaidőszak. A vendégek többnyire vacsorához vagy éppen villásreggelihez vannak öltözve, így hát nincs mit csodálkozni azon az első, már-már megbotránkozott pillantáson, amely a pult felől érkezik és egy tizedmásodpercig eltart, mielőtt rám ismernének.
Ha igazságos akarok lenni, el kell ismernem, hogy nem segítettem volna ki az ittenieket azzal sem, ha egyenruha helyett ezúttal valami mást viselnék.
'Te feleslegesen öltözöl át', sietett a segítségemre az estélyi ruhás Caroline jellegzetes, évődő hangján a legutóbbi ilyen alkalommal, bizonyára attól a jogos aggodalomtól vezérelten, hogy nem fogom kikérni a véleményét, és így magában kell tartania azt. 'Mindig olyan vagy, mint aki nyársat nyelt. Minden pontosan ugyanúgy áll rajtad.'
Természetesen túlzott.
De azért hazugnak nem nevezném.

Rendesen üzenetet írtam volna Clarának, ám ez a mostani alkalom eltér az általánostól. Nem lett volna szép tőlem, ha csak úgy magamhoz rendelem a legutóbbi beszélgetésünk után, amikor nyilvánvalóan túl messzire mentem; tartozom neki annyival, hogy viszonozzam legalább részben, amit akkor tett.
Továbbá szemtől szemben mindig sokkal kevésbé tudott haragos maradni.
Nincsenek illúzióim, hogy - hacsak teljesen el nem merül abban, amit csinál -, hamar felfigyel majd a közeledő léptekre a háta mögött; a tiszti csizmák figyelemfelkeltő sarokkopogását semmivel sem lehet összetéveszteni, még egy máskülönben könnyűléptű, ráérősen sétáló ember lábán sem.
Mellette állok meg. Mintha ezer éve nem láttam volna.
Szívdobogva várok, hogy föltekintsen, de nem sokáig; ha megteszi, ha nem, halkan megszólítom, s a hangomban ott cseng az olyan emberek óvatos gyengédsége, akik meg nem érdemelt jóindulatban reménykednek.
- Ha most nem alkalmas, visszajöhetek később.
Az arcomból láthatja, hogy őszintén nem számítok ilyesmire. Senki nem küldene el egy kancellárt.
De azt Clara is tudja, mire gondolok vele valójában.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Evenstar bár Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Jún. 27, 2020 9:54 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Victor & Clara
One more light ●○ Words: 519
A bár ajtajának nyitását nem igazán hallom meg. Figyelmemet ekkor még leköti az olvasmány, melyben mélyebbre kívánok ásni, mint a tankönyvi példák. Azonban a poszttraumatikus stessz, leginkább katonáknál, szinte utoljára a Földön volt jelen. Legalábbis olyan mértékben, mint ahogy megjelent a Dominiumon, miután megtaláltuk a Perdát. ezen nincs is mit csodálni, háborús viszonyok azért nem bontakoztak ki az űrhajón. A legtöbb rendbontást, gyorsan le tudták verni. Az emberiség életében a Perda jelentett egy újabb fordulópontot és nem csak mert egy élhető bolygót találtunk.
Hanem mert ekkor volt lehetősége az ellenállásnak is kiválni. Az őslakosokkal való háború pedig…
Gondolataimba eddig jutok el, mikor katonai bakancsok hangja üti meg a fülemet. Fejem csak enyhén, mégis észrevehetően emelem meg, mégsem fordulok hátra. Tekintetem hunyom le, ugyanis nem vagyok abban teljesen biztos, hogy az ismerős léptek nem csak elmém egy újabb csaló játéka-e. Nem ez lenne az első, amikor hallani vélem hangját a folyosón, mellettem, vagy épp alakja sejlik fel. Ám mindannyiszor rájövök, hogy a hang máshoz tartozott tónusa hasonló csak. Az alak is egy másik férfihoz tartozik, termete és hajának színe tévesztett csak meg. A felismerés és a csalódottság hasított a szívembe.
Ám ennél rosszabb volt, amikor Caroline mellett, csak úgy egyszerűen el kellett sétálni. Azon az emeleten élek, ahol ő dolgozik. Nem szólhattam hozzá, nem nézhettem rá, s azt hittem, hogy csak az elején lesz nehéz.
Tévedtem. A lányok is nehezen élték meg, hogy a fiúkkal egy oktatási rendszerbe járnak még. Habár Jacob alakját aligha találhatta volna meg drága lányom. Erről vannak elképzeléseim, hogy miért is nem. Nem tudtam Shanet hibáztatni, hogy szólt drága barátomnak, ettől függetlenül teljesen megértettem az ifjú szándékát is.
A léptei mégsem halnak el, fejem mégis visszahajtom, azon szent szándékkal, hogy tovább olvasok, mégsem jutok el két betűig sem. Egy árnyék áll meg mellettem, a hófehér bárba, a hófehér felhőfotelon ülve, sötét árny kúszik látóterembe, árnyékot vetve alakomra.
Lassan emelem fel fejemet, hogy az ismerős léptekhez, ismerős alak párosuljon. Mélyen szívom be a levegőt és pár szívdobbanásnyi ideig ki sem engedem. Tekintetembe érzelmek milliói suhannak át. Rettegés, félelem, aggódás, megkönnyebbülés. Majd újra az aggodalom. Az, hogy látom, hogy itt van két okból lehetséges. Elmém gyorsan végigpörgetem, ám Shane itthon van. Róla rossz hírt nem adhat át – remélhetőleg.
Ugye? Ugye nem? Nem történt semmi egy műtétje közben sem?
Nevem meghallva, párosulva a hangszínnel, megnyugtat. Kiengedem a bent rekedt levegőt, s szelíd mosoly költözik az orcámra.
- Tudod, hogy sosem zavarsz – felelem könnyedén. Ha van, mely sose fog változni már a világban, hogy rá mindig tudok időt szakítani. PDA-mat könnyedén kapcsolom ki, oda sem kell néznem és helyezem az asztalra. – Leülsz? – mutatok elegánsan a velem szemben ülő fotelre, székre. Nem állok fel és nem csak azért, mert elállja az utat. Félő, lábaim nem tudnának megtartani jelen pillanatban. Érzem, ahogy szívem heves dobogása a torkomba csúszik. Fejem csak félig fordítom hátra, hogy láthassam testőrei idebentre is követték, avagy ezúttal megmaradtak odakint. Ez ugyanis sokat el tud árulni jövetelének okáról.
Bárhogy is legyen, visszafordulok irányába.
- Jó, vagy rossz hír? – mosolyom mégsem tűnik el arcomról, mégha kérdésem maga komoly is. Érzéseim túl vegyesek és nem tudom még, hogy melyiknek engedjek utat.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Evenstar bár TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Jún. 27, 2020 3:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Clara & Victor


Az aggodalom ismerős kifejezésbe rendezi a vonásait.
Nem voltak illúzióim, hogy mást látok majd rajta: Clara mindig is önzetlen, odaadó természetű ember volt, s mióta csak ismerem, szakadatlan, vallásos áhítattal félti a szeretteit minden ébren töltött percében. Mi több, néha olyanokat is, akikről igen keveset tud. Egész életében kivételes mértékű filantrópia jellemezte, és bár az ilyesmi hajlamos a gyengeség benyomását kelteni, neki valahogyan mégis sikerült megőriznie minden veleszületett, előkelő méltóságát.
Néha kíváncsi vagyok, milyen lehet a szemén keresztül látni a világot.

- Reméltem.
Az álszerénység, amellyel félszegen rámosolygok, legalább olyan ismerős lehet a számára, mint az ő aggodalma nekem; alighanem mind a ketten pontosan érezzük, hogy bocsánatkéréssel tartozom neki, ahogyan azt is, ennek ellenére mennyire rosszul viselném, ha megpróbálná ezt a jogos jussát behajtani rajtam.
Tulajdonképpen már meg is kapta.
Máskülönben nem lennék itt.

Tisztában vagyok vele, hogy van néhány igazán visszataszító vonásom - a mindig, minden körülmények között fennálló, önző követelőzésem és az igény, hogy mindennek főleg, de leginkább egyedül rólam szabad szólnia, az összes igyekezetem ellenére is kikönyökölnek a viselkedésemből itt-ott.
Még Clarával szemben is, aki gyakran a legjobbat hozza elő belőlem.
Soha senki nem vette a bátorságot harminchét év alatt, hogy a fülem hallatára elkényeztetettnek merjen nevezni, néhányan azonban érezhetően közel jártak hozzá. Most négyszemközt vagyok az egyetlen emberrel, akinek talán képes lennék megbocsátani, ha megtenné.
Ő pedig hellyel kínál.

Könnyed mozdulattal foglalok helyet, anélkül, hogy bármilyen neszt csapnék - a mozdulat még a Mrs. Cambridge szalonjára érvényes mércét is megütné -, azután átvetem a jobb térdem a balon, makulátlan fekete csizmaorrom illedelmes, enyhe szögben a padló felé billentve. A hátamat még most is egyenesen tartom: a fehér fotel látszólagos puhasága ellenére valahogyan nincs különösebben nehéz dolgom. Összességében mégis fölismerheti a testtartásomat, amelyből hiányzik a valódi, feszes élére állítottság - akkor vagyok ilyen, ha kellemesen érzem magam.
Megvárom, amíg röpke pillantást vet a bejáratra. Bizonyára afelől óhajt meggyőződni, hogy a kísérőim mindketten odakint maradtak.
Komoly félmosollyal viszonzom a felém forduló pillantását, mintha arra ajánlkoznék, karoljon belém és egyből megtudja, merre is tartunk.
Ez nagyjából így is van.
- Evans bátyádnál jártam - fogok bele nyugodt barátságossággal. - Holnaptól örömmel várnak megint teára.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Evenstar bár Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Jún. 27, 2020 5:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Victor & Clara
One more light ●○ Words: 488
- Ígérem, hogy első között leszel, ha ez valaha változni fog – mosolygok rá kedélyesen, noha önfeledten még képtelen vagyok ezt megtenni. Mellkasomat feszíti a félsz, vajon mi hírrel szolgálhat, s az apró jelek, melyekkel segítségemre sietne mit sem segítenek most nekem.
Nem, amikor tőle kell hallanom, amire oly régóta várok – történetesen két hónapja. Két nap múlva lenne annak a fordulója, hogy utoljára láttam Őt. S alig egy nap, hogy fivéremet. Értékelem Peter azon igyekezetét, hogy nem kívánta a nyaralásunk előtt bejelenteni. Tudta, hogy számítunk Mrs. Cambridge és fiai segítségére a lányokkal kapcsolatba. Nem kívánták azt, hogy miattuk hiúsuljon meg, amit tudták, hogy régóta vártunk már.
Az pedig korán sem az ő hibájuk, hogy a családba bekerült egy gyenge láncszem, ki még egy egyszerű utat sem képes elviselni. Olykor elgondolkozom azon, hogy nem is olyan nagy gond, hogy kikerültem a képből, mégis rettentően hiányoznak. Mindannyian és vannak napok, amikor ez az érzés sokkal jobban előtör belőlem.
Könnyed mozdulattal ül le velem szembe és egy pillanat erejéig átfut elmémen, szórakozhat is velem. Mozdulatai mögött húzódó indokokat kisujjamból kiráznám még a mai napig is, önmagamba vett bizalmam mégsem képes az mondatni velem, képes lennék megmondani, tényleg feszélyezett-e. A gondolatot hamar elhessentem, nem így ülne le velem szembe, ha baj lenne.
Shane épségben van.
Látogatásának okának, így már csak kettő marad és bármelyik, meglep azzal, hogy az ötödik és a nyolcadik szinten kívül bárhol megfordul. Még akkor is, ha épp én kértem erre. Könnyed mozdulattal fordulok vissza irányába. Félmosolyát látva és az őrök benti hiánya miatt mellkasomon ülő rossz érzés távozóra fogja magát. Mégis kihúzom magam, miközben annyira hajolok csak előre, hogy az asztal szélén támaszkodjak meg alkarjaimmal.
Egy belső hang mégis ordibál elmémbe, mely az egyszerű válaszra vár: továbbra is marad a korlátozás, vagy feloldja? Nevét ordítja, kiülni arcomra gondolatomat, mégsem engedem. Fejem enyhén félrehajtom, egykori, tiszavirágéltű keresztnevem hallva. Alig pár hónapig viseltem, kiállva mindazért, amit akkor Peter képviselt, még mielőtt férjem nevét vettem volna fel. Szempilláim enyhe remegése most mégis elárul.
Aggódom értük és hiányoznak, rettentően.
És az a kancellárok között oly jól ismert misztikum. Szívem egy pillanatra szaporábban dobog, hogy végül egy fújtató mosollyá változtassa vonásaimat.
- Mh, meg kell néznem a naptáramat, de mintha tele lenne. Bár talán tudok időt szakítani két örömteli ujjongás között – rázom meg enyhén a fejemet halk nevetéssel karöltve, Tekintetem lassan hunyom le és mélyen szívom le a levegőt.
Az ég szerelmére, Victor.
Az érzelmek garmadája járja át szívemet, mégis a megkönnyebbülésbe kapaszkodom bele, amikor szürke lélektükreimet újra ráemelem, szelíd mosolyom, ezúttal jóval őszintébb.
- Ezek szerint sikerrel jártál – már ami a nyolcadik szint biztonságát jelenti. – Találtatok valakit? – érdeklődöm nyíltan. Meglehet, hogy mással szembe, más körülmények között felvenném azt a találékonyságot, mellyel nem oly nyíltan kérdeznék rá, mely engem olyannyira érdekel. Ezúttal ezt mégis mellőzöm.
Fejem továbbra is félrehajtva szemlélem vonásait, a rá oly jellemző fáradt vonásait, melyek közé mintha némi nyugalom is elvegyült volna.
- Hogy vagy? – kérdezek rá a legfontosabb részére ittlétének.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Evenstar bár TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 29, 2020 10:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Clara & Victor


Elterjedt vélekedés, hogy nincs semmi humorérzékem, és soha nem is volt.
Nem bánom különösebben. A megítélésem azon részei, amelyekre kényes vagyok, tökéletesen illeszkednek ehhez az elképzeléshez, az pedig, hogy vajon valóban humortalan ember vagyok-e vagy csak a felszínen látszom annak, néhanapján még saját magam előtt sem teljesen világos.

Clara saját véleménye mindenképpen eltér az általánostól, mert látom az arcán a rossz tréfáknak szóló, tünékeny neheztelést, amikor végül felfogja, mit is mondok tulajdonképpen - ha nem volnánk ennyire nyilvános helyen, könnyedén lehet, hogy az asztal takarásában ezúttal gyengéd bokán rúgásban részesítene.
Részben megérdemelném, mert szándékosan intéztem úgy, hogy szíveszorult várakozásában fürdőzhessek egy kicsit. Azt akartam, hogy hiányozzam neki. Azt akartam látni, ahogy őszinte öröm tölti el, mikor rájön, hogy végre visszakapjuk egymást.
A boldogsága egyfajta győzelmi elismeréshez hasonlít, én pedig nagyon, nagyon nehezen állok csak ellen a személyes diadalnak.
Mondhatni, a véremben van.

Viszonzom a mosolyát, még ha csak röviden is.
- Szakíts - jegyzem meg az elégedettség semmivel össze nem téveszthető, doromboló hangján, bár más tekintetben komoly maradok. - Hiányoztál nekik.
Felvonom a szemöldököm, mert még rá sem jellemző, hogy ilyen közvetlen legyen. Kifürkészhetetlen pillantást vetek rá, mintha az iménti kis érzelmi kitérő a képzeletünk szüleménye lett volna.
- Többé-kevésbé - fogok bele megfontoltan. - A helyzetet jelenleg nem minősíteném kritikusnak, ám ez nem jelenti azt, hogy nincs esélyük csapást mérni ránk. A lehetőséget nem szabad kizárni, ugyanakkor nem látom értelmét továbbra is nyakig összegombolva tartani mindent. Lehetetlenül megnehezíti a mindennapokat és amennyiben túlságosan soká húzódik, fennáll a veszélye, hogy mindannyiunk szemében megkopik majd a hitele. Vele pedig az enyém is. Egyelőre ez a döntésem.
Érezheti, hogy szándékosan nem válaszolok az elfogást firtató kérdésre, de a tekintetét nem kerülöm. Kiolvashatja az enyémből is a választ.
Kérdezz rá még egyszer, és a szemedbe mondom, hogy nem fogok válaszolni.
Ez nem tartozik rá. Csak énrám.

Csöndben tűröm az ismerős, féltőn aggodalmas pillantásait. Mintha külsérelmi nyomait keresné mindannak, aminek két hónappal ezelőtt a kilátó magányos, szikár sötétjében a részesévé tettem; engedem, hogy újra meg újra végigmérjen, mindenféle titkolózás nélkül.
- Attól függ - felelem egy kissé tartózkodón, mert nem vagyok biztos abban, mihez is kellene viszonyítanom az állapotomat. - Egy csésze hideg kávé jólesne.
Hideg kávé. Nem az a fajta, amelyben jég van, hanem egyszerűen csak... hideg. Clarának rengeteg ideje volt hozzáedződni ehhez a szokásomhoz, mégsem tudom megállni, hogy néha emlékeztessem. Mintha ugyan lenne rá esély, hogy elfelejti valaha.
- A kilátóban túl messzire mentem - jegyzem meg aztán hirtelen, mert mint annyiszor, ha ő is jelen van, ezúttal is elveszítettem a lelkiismeretemmel vívott küzdelmet. Azzal a lelkiismerettel, amely csak úgy létezik, mint a humorérzékem.
Jobbára egyáltalán nem.
- Nincs mentség a viselkedésemre.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Evenstar bár Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evenstar bár Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 30, 2020 7:49 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Victor & Clara
One more light ●○ Words: 618
Igazán nehezemre esik rendezni vonásaimat, érzéseim felett rendre térni. Egyrészt más vágyam sincs, minthogy felálljak, mellé sétáljak és egyszerűen csak átöleljem, melybe az elmúlt időszak összes féltését át tudnám adni, hogy tudja, valójában jobban aggódom értük, mint ahogy azt elhinnék. Mint ahogy azt én is hittem, hogy képes lennék megtenni.
Másrészt neveltetésem akaratlan ösztönei, melyek nem engedik, hogy nyilvános helyen ilyet tegyek meg. Izmaim finoman feszítem meg, örömöm okozta remegésem titkolván, pedig mennyire nem így szerettem volna. Mennyire nem így képzeltem el.
A végeredményen mit sem számít az egész, hogy hol vagyunk, nem igaz?
Fejem enyhén félrehajtom, miközben rátekintek újra csak.
- Nekem is – mosolygom szelíden. Noha kivetni valóim kijelentésével lennének. Peternek szerintem fel sem tűnt az elmúlt időszak. Sógornőm hiányát elismerem, hiszen most Mrs. Cambridge összes figyelmét megkaphatta. Ő pedig… Legyen bármilyen is a viszonyunk, szívből szeretjük egymást, egymás hiányát vélhetőleg nehezen éltük meg. – A lányoknak is – teszem hozzá, számukra is nehéz volt, hogy a hozzájuk oly közel álló kuzinékat hetekig hiányolniuk kellett.
Életükben sok tényező van, sok barátjuk, a rokonságunk mindkét oldalról terebélyes, mégis bármikor tanácsra volt szükségük valamelyik kuzinhoz fordultak. Bármi történt az életükbe Jacobnak mondták el először. Simont eme időszakba nem tudták oly sokszor felkeresni.
- Ám, ha ez a tanácsod, mindenképp megteszem – rázom meg enyhén a fejem, mosolyogva, halkan nevetve csak. Szívemről óriási teher gördül le. Felszabadítása pedig pillanatról, pillanatra járja át minden porcikámat.
- Egyelőre – ismétlem utána, hangomba mégsem ül meg semmi keserűség. – Talán ez már örökké így lesz. Amíg a Perda itt van nekünk, amíg az ellenállóknak hova menniük a hajón kívül, addig ti sem lehettek már biztonságba – döntöm újra a fejem a komolyság mégsem tud átjárni, ezúttal nem csak ajkaim mosolyognak, miközben arcának vonásait figyelem. Mégsem kisebbítem le azt a veszélyt, ami rájuk várhat nap, mint nap. – De talán nem akarnak, úgy igazán ujjat húzni Victor Tersonnal. Hasonló esetből még sose sült ki semmi jó – ritkán haragos. Rettentően ritkán mutatja ki, ha úgy igazán mérges, ha nagyon össze akarnám számolni, akkor egy kezemen meg tudnám tenni, mikor láttam úgy. Haragját igazán azonban senki sem kívánhatja. Esélye nem marad annak, aki ezt kiváltja belőle.
Tovább mégsem faggatom, hiszen pontosan tudom. Ha nem akarja elmondani, akkor nem fogja én pedig ezt mindig is tiszteletben tartottam. Nála is.
Szemeimet leheletnyit vonom csak össze válaszát hallva.
- Mitől? – a kérdésem rettentően könnyű, de tudom, hogy a válasz rá nem lesz az. – Van ami sose változik – nevetem halkan, jóízűen. Őszintén.
Az asztalba épített panelhez érintem ujjaimat, hogy alig pár másodperc alatt le azt a bizonyos hideg kávé iránti igényt.
- Ezúttal a vendégem vagy. A jó hírt hozók jutalma – pillantok fel rá, csak egy pillanatra mosolyogva, mielőtt a maradék figyelmem még a rendelés véglegesítésén lenne. Egyszerű megjegyzést biggyesztek csak hozzá: kávé jég nélkül, de hidegen. Tisztába vagyok azzal, hogy ez enyhe fejtörést fog okozni a pincérnek.
Döbbenet ér utol, alig egy másodperc alatt. A leadott rendelés után, ekként tekintek fel rá. Sok mindenre számítottam tőle, de erre nem igazán. Victor sosem az volt, ki hasonló megjegyzést megtenne, ezt pontosan tudom.
S soha nem is vártam el tőle. Kapcsolatunk ennél jóval egyszerűbb: tetteiből hamarabb érem utol, ha sajnál valamit, mint szavaiból.
- Nem fogok hazudni, szíven érintettek akkori szavaid. Úgy hatottak rám, mint az utolsó csepp a pohárba - mosolygok rá mégis szelíden. Tisztán emlékszem arra a fajta rettegésre, mely átjárt, amikor hazaértem. Mikor kezeim nyaka köré kulcsoltam és percekig csak öleltem, megszólalni képtelenül. Ő pedig csak tartott két karjába és nem értette mi lelt engem. - De tudom, hogy miért tetted, haragudni rád emiatt nem tudok. És ami azt illeti ezzel a módszerrel sose fogod elérni, hogy lemondjak a barátságunkról - nevetem el magam halkan. Ezt nem tudja vele elérni, legfeljebb lelkem nyűgjeit szaporíthatja meg.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Evenstar bár Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 
Evenstar bár
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 7-6. gyűrű - Tudományos részleg-
Ugrás: