Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 5:17 pm


Today at 2:41 pm



Today at 10:14 am


Today at 6:23 am

Yesterday at 5:59 pm

Yesterday at 4:33 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
2-es hangár
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


2-es hangár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
311

☽ :
2-es hangár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:18 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

2-es hangár
 






5. gyűrűszint
A kettes hangár arányaiban kisebb, mint a nagyobb testvére. Itt foglalnak helyet a személy- és teherszállító hajók, kisebb segédrepülők is.
Valamint itt foglalja el helyét a legnagyobb felderítő hajó, az Imperium is visszatértekor. Állandó lakhelye a hangár közepén lévő dokkolóállomás, ahogy számos karbantartó és mérnök ügyködik pihenőideje alatt, hogy újra bevetésre kerülhessen.
A meghibásodott járműveket is itt szerelik meg, ezért számos gépészeti felszerelés áll rendelkezésükre. Ezeket a falakba illeszthető panelek rejtik el a kíváncsi szemek elől és csak a hangárokban dolgozó gépészek, mechanikusok férhetnek hozzájuk. Középen itt is elhelyezkedik egy kifutó a könnyebb felszállás érdekében.
A hangár összekapcsolva van kisebb-nagyobb raktárakkal is, a könnyebb utánpótlás érdekében, valamint az egyes hangárral szélesebb folyosó köti össze.  
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 04, 2019 4:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Az Imperiummal való kutatóút mindig fárasztó, de most pihenésnek tűnt, mert az indulás előtti hónapban annyi minden történt egyszerre, hogy csak kapkodtam a fejem. Ja és persze nem csak én. Kapkodtuk egy páran jobbra-balra, meg hátra is. Mondhatni láblógatás volt ahhoz képest, amit egy időre otthagytam a Dominiumon, de legalább át tudtam nézni Jenkins pár mappáját, melyeket elmentettem magamnak. Az Alvók listája amúgy is érdekes volt számomra, ennél már csak az lenne izgibb ha bemehetnék végre az Alvó „raktárba” és sétálhatnék a kapszulák között. De persze erre talán soha nem fog sor kerülni, Jenkins olyan mint egy véreb, lélekben is ott áll az ajtóban és őrzi. Számos nevet végignéztem, főleg a tervezett ébresztéseket, meg az elmúlt fél év ébresztéseit. Mintha mostanában megsűrűsödtek volna, ha kellett ha nem felvertek valakit a legszebb álmából. Még a nagy háború után sem volt ilyen tömeges ébresztés, ezért elterveztem, hogy a legtöbbjüket felkeresem. Főleg azokat akikhez Jenkins neve köthető. Lucas J. Morrison lett az első számú, így miután átcuccoltam az egyik dominiumi vendégkabinba és érzékeny búcsút vettem Bruce-tól alapos és megfontolt kutatómunka címén, visszalátogattam az Imperium hangárjába. Természetesen tudtam, hogy ott találom, nem indulok el csak úgy blamázsra, tulajdonképpen az alapos kutatómunka azt takarta, hogy utánanéztem hol van. Persze megtehettem volna azt is, amivel Malinort szoktam kirángatni az ágyából, de egyrészt Morrisont még nem ismertem, másrészt az ilyen heccelés csak barátoknak jár. Lekértem az összes adatát a fotójával együtt, ehhez nem hivatalos úton jutottam hozzá, és a már ismert arcot keresve léptem be a hangárba. Az Imperium ott dokkolt és volt belépőkártyám, meg alibim is, hogy a kabinomban felejtettem a kutatási anyagomat. Eszem ágában sem volt a hajóra fellépni, Morrison arcát kerestem, s mikor megtaláltam, régi  ismerősként üdvözöltem. Ettől majd zavarba jön reményeim szerint, lázasan kutat az emlékezetében, s mivel nem fogja tudni felidézni az arcomat, az ébresztés mellékhatásaként könyveli el. Hát vagy nem. Széles, százkarátos vigyorral indultam felé, integettem is. Tipegtem a tűsarkaimon, a kopogást elnyomta a számos rendszer karbantartó munkájának zaja.*
-Hellóka Morrison! Hogy s mint? Hát végre újra ébren, már nem győztem kivárni!







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 11, 2019 2:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
Érdekes dolog, amikor egy óriáshajó bedokkol egy még nagyobba. Ekkor elgondolkodik az ember, hogy mennyire parányinak teremtette bárki, ha teremtette. Ő sosem volt hívő, de ez nem is meglepő, a családja teljesen elzárkózott bármilyen vallástól. Ennek ellenére még őt is lenyűgözte, hogy mire képes az ember, ha nagyon muszáj… azaz, ha kellő időben kapcsoltak volna, még ma is a Föld nevű bolygón élnének az emberek, és a perdaiaknak sem lenne tudomásuk más világbéli lények jelenlétéről. Ma szabadnapos volt, így, mivel Anna Grayhez sem jutott közelebb, a felderítőhajójánál az egyik szerelővel diskurált.
- A parall-lapok kissé gyengébbek, jó lenne, ha megnézné, a fordulékonyság nincs a megfelelő tartományban. A hajtómű is magas tartományban bizonytalan, oda is kellene egy pillantás tizedes – ossza meg a gondolatait a másikkal, aki bólogatva feljegyzi a PDA-jába a megfigyeléseket.
- Igen zászlós, intézem. Még valami?  - kérdezi a férfi. – Ennyi mindössze, de az elektronikára is ráférne egy frissítés, és egy mélyebb karbantartás. Szeretem, ha minden jól működik – tiszteleg a tizedesnek, aki hasonlóan tesz, majd elkezdi a munkáját. Lucas közben beül a DUSK-ba, és rendet tesz, nem mintha nem lenne az. Egy gyors ellenőrzést még végrehajt, majd leugrik a hangár koppanós betonacéljára. A többi gépre is rá akar nézni, de ekkor egy hang és egy hozzátartozó számára ismeretlen nő megálltja. Természetesen a hang, a csinos és furcsa öltözékű nőtől jött. Azonnal beindulnak a reflexei, de nem kell komolyan beindítani őket. Nem kell megjátszania, hogy nem ismeri a másikat, mert valóban így van. Dr. Gray szerint pedig minden rendben már vele, így nemigen lehetnek emlékezési gondjai. Persze mindenki tévedhet, hiszen a hibernáció mellékhatásai elég változatosan jelennek meg mindenkinél. Mivel nem lát rangjelzést a másikon, így marad ő is a magázódásnál, de a tisztelgést nem ejti meg. Az is lehet, hogy valóban egy rég nem látott ismerős… de valószínűleg, ha így lenne, emlékezne rá.
- Üdv! – szólítja meg röviden egy apró mosollyal, amivel igyekszik nem sok mindent kimutatni abból, amit gondol. Mivel ebben elég jó, talán az apróságok még nem árulják el őt. Odalép hozzá és szorosan megöleli a másikat.
- Örülök, hogy mégis sikerült, befáradnál az irodába? – kérdezi kissé felvont szemöldökkel. Ez egy kicsit biztonsági játék is, de az már biztos, hogy még mindig nem jött rá, hogy ki ez a nő. Reméli meglepte az öleléssel, hiszen egy régi ismerős, miért is ne tenné meg ezt?
- Hova jutottál, hogy civil ruhába bejöhess ide? Érdekel, na meg még sok minden más is – mutat a legközelebbi iroda ajtaja felé, és ha minden jól megy, mindketten eljutnak odáig. Hacsak az ismeretlen nőnek más tervei vannak.






A hozzászólást Lucas J. Morison összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 23, 2019 2:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 14, 2019 10:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Számos Alvóval beszéltem már az ébredés utáni állapotról, példának okáért Cromwellt még csak nem is kellett kérdeznem, magától mondott néhány tünetet, aztán Malinor is mesélt és Sam, a drága barátnőm, Denisov és Hartley…hogy csak a legjobbakat említsem. Szóval van fogalmam arról mennyi mindennel kell megküzdenie egy ébredőnek, erre építettem az ismerkedésemet Morisonnal, ami persze még mehet mellékvágányra, de mint mindenből, abból is kidumálom magam ha szükséges. Egyelőre elbűvölő mosollyal üdvözlöm mint egy régi ismerőst a Földről. Valamelyik hajóról ugrott le éppen, a franc se tudja mi a neve, de elég nagy és elég siklósnak tűnik, remélhetőleg nem a lezuhanós fajta. Látom az arcán, a tekintetén, hogy zavarban van, mert nem ismer fel. Naná, hogy nem, hiszen sem őt, sem a Földet nem láttam még soha ezelőtt élőben…a Földet nem is fogom. Morison azonban itt áll előttem és próbál emlékezni, vagy legalább elcsípni egy gondolatot ami hozzám kapcsolhatja. Sok mindenre számítok, de az ölelésre nem, ami természetesen nem zökkent ki a színjátékból, visszaölelek, nevetgélek közben, még a vállát is meglapogatom mielőtt elengedném.*
-Húúú! Az irodába. De hivatalos vagy. Rendben, menjünk. *Mellőzöm a sajátos hadonászós stílusomat, de a hangsúly és a szóhasználat marad. Ez amolyan „én is meg mégsem” álca, félrevezetés a tudatlannak. Legyen ismerős, de mégis idegen. Elindulok mellette, tisztes de mégis egy kicsit bizalmasabb távolságot tartva kettőnk között, a kérdésre meglepve fordulok fel és nézek fel rá. Basszus, miért kell mindenkinek ennyire magasnak lennie? *
-Tudod a tudományos tiszteknek nem kötelező az egyenruha amikor kimenőjük van. El tudom képzelni mennyi minden érdekelhet. Nekem is hónapokba telt mire visszakaptam az összes emlékem. Egyébként az Imepriumon szolgálok. *Többet nem mondok, minden igaz amit eddig megosztottam vele…kivéve az amnézia, de alvást nem említettem és tényleg az Imperiumon szolgálok és tudományos tiszt vagyok. Ennyi meg elég kell legyen ahhoz, hogy tudja miért van ide belépési engedélyem, de ne kelljen magyarázkodnom. Mivel nincs más tervem egyelőre, eljutunk ahhoz az irodához amit kiszemelt….és még kíváncsi is vagyok, milyen iroda lehet egy hangárban.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 22, 2019 5:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
Továbbra sincs semmi elképzelése, hogy ki lehet a fiatal nő. De jobban zavarja az, hogy vajon mit akarhat tőle, mert egyelőre semmilyen kis apróság nem jut eszébe, hogy ismerte volna őt. Ráadásul nem a keresztnevén szólította, így nem is lehet közeli ismerős, még akkor sem, ha az ölelést fogadta. De ezek szerint, ha ismeri, volt már ilyen, nem lehetett kizökkenteni a másikat a vigyorgásából. Nem mintha bánná, hogy ilyen csinos nő próbálkozik nála – lehet, hogy azt szeretné, ha őt választaná ki? -, de meglepő mindenesetre. Alexára emlékezett, meg sok mindenre, de erre a civil nőre egyáltalán nem.
- Nem biztos, hogy az én felettesem annyira örül, hogy munka közben civileket fogadok – mondja egy fél mosollyal, majd tovább dolgoztatja a másikat. – Á, értem – utána fog járni, hogy a tudományos tiszteknek milyen lehetőségeik vannak, és már látja, hogy nem jó helyre osztották be, sokkal jobb lenne, ha ő is civilbe tehetné magát. De egyelőre sokkal fontosabb kérdések születnek meg benne. Végül beérnek, előre engedi a nőt, majd becsukja maguk mögött az ajtót. Elveszi az asztalról az egyik PDA-t, majd a nőre villantja a mosolyát.
- Nos, halvány fogalmam sincs, hogy kicsoda ön. Egy nevet mondana? Ha lehet, a sajátját, csak ellenőrzésképpen – majd megfordítja a PDA-t, ahol a nő láthatja, hogy csak az állomáson lévő listát szeretné megtudni.
- Honnan ismer engem, mert nekem nem rémlik, pedig nagyon sok mindenre emlékszem… nagyjából mindenre. De egy tudományos tisztre nem, sem egy ilyen csinos pofira… biztos, hogy nem felejteném el – teríti ki a kártyáit, még mindig bizalmasan mosolyogva, de most nagyon koncentrál, hátha elkap a nőből valami nem természetes mozdulatot, vagy egy sémát, hogy mit csinál, ha zavarba jön. Persze nem lesz könnyű dolga, ha másik is hasonlít hozzá, de még teljesen nyitott. Lehet, hogy tényleg egy elfelejtett ismerős, de egyelőre semmiben sem hisz. Csak a másikon múlik az elkövetkező 5 perc.




A hozzászólást Lucas J. Morison összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 23, 2019 2:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 23, 2019 12:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Továbbra is tartom az álcámat, ölelgetek, nevetgélek, de mindezt a hozzám képest diszkrétebb formában. Ki tudja Morisonnak milyen ismijei voltak annak idején, erről sajnos nem szól az aktája. Sok minden másról viszont igen, amit majd magamra formálva, be kell építenem a mesémbe. Látható, hogy egyáltalán nincs képben szegény, pedig az apró, alig észrevehető gondráncokból kitűnik, hogy alaposan megdolgoztatja az agytekervényeit, tudományos kutatások szerint – amit bazi nagy hülyeségnek tartok – a férfiaknak amúgy is egyel több tekervényük van. Szerintem meg az fölös tekervény felügyeli a plusz alkatrészt odalent. *
-Nem vagyok civil, a Flotta tagja vagyok. *Módosítok picit az ismeretein, de aztán a még több infó helyreállítja az egyensúlyt. Elmosolyodom, mint aki éppen megdicsér egy gyereket, épp csak nem veregetem vállon. Nem fogok gyanút amikor a pda-t veszi elő, de a villantós mosoly már beindítja nálam a kidumálós stratégia folyamatát. A szövegre enyhén megemelkednek a szemöldökeim, már-már venném a nagy levegőt, hogy elkápráztassam Morisont a Moor féle monológok egyikével, mikor felém fordítja a pda-t. Láthatóan a jogosultak listája van előtte, melyen az én nevem is rajta van, hát teszek egy próbát vele. Ha csak a listát nézi meg, akkor minden oké, ha viszont megpróbálja az aktámat is kikeresni, pláne ha sikerül neki, akkor lebukok…viszont nem ez lesz a lényeg az egészben, hanem az, hogy képes rá. *
-Raven Moor tizedes, tudományos tiszt, planetológus. *A többi tisztségemet, mint például amelyekkel Jenkinst szoktam szórakoztatni a neki küldött üzeneteimben, nem teszem hozzá a hosszú bemutatkozáshoz. A kérdésbe oltott bókra szende mosollyal nézek rá és még a hajam végét is megtekergetem az ujjam körül. Micsoda egy nőcsábász baszki! *
-Hmmmm…talán a te részedről nem volt olyan mély az ismeretség Morison, azért nem emlékszel. *Nagy sóhaj, teli világfájdalommal.* -Az Alvó programban ismerkedtünk meg, a Középső kontinensen, szundi előtt. *S még a fejemet is ingatom közben, mint aki nem hiszi el, hogy van valaki ezen a bazi nagy fémgömbön, aki nem ismeri fel. Borzasztó! Hallatlan!*






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 23, 2019 3:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
~Hmm.~ A gondolataiba beférkőzik, hogy a lány nem egészen értette a mondanivalóját. Korábban már mondta neki, hogy tudományos tiszt, de erről mindenki nem tudhat, ha mondjuk a hangárt figyelő kamerába belenéz valaki és meglát egy civil ruhás nőt. Mindenesetre továbbra sem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy egyáltalán nem ismerős számára a másik. De talán az irodában, ahol nyugodtabbak a körülmények fény derül erre-arra. Alapból nem szereti az ilyen eseteket, az pedig, hogy nemrég állhatott szolgálatba és máris feltűnik egy idegen – roppant zavaró momentum számára. Tehát mikor beérnek az irodába, megkérdezi a nevét, majd felvonja egy pillanatra a szemöldökét, mintha rájött volna valamire.
- Planetológus. Sosem hallottam magáról – ezt már kijelenti, mielőtt bepötyögné a nevet. Az gyorsan elő is hozza a nevet és a képet, jelezvén, valóban igazat mond az előtte álló. Így most már tényleg kezd gyanús lenni neki ez az egész. Ráadásul egy planetológus biztosan megőrül a régi és egyetlen Földért, tehát tudhatja, hogy mi volt a végén.
- Egyébként miért hiszi, hogy a tizedesi rang tiszti fokozat? Az csak a hadnagytól felfelé jár – okosítja ki a vele szemben állót. – Foglaljon helyet – elnézéskérően int a szék felé, nem akarja állva hagyni a másikat. Valószínűleg az, hogy valaki flotta tag, de valójában civil, nem kell tudnia minden rendfokozatot és egyéb katonai dolgokat, csak muszáj besorolnia valahová. Egyelőre hagyja ezt, tovább forgatja a dolgot kettőjükről, hiszen ez a fontos ebben a beszélgetésben. Elmosolyodik arra, hogy hol találkoztak. Ezt bárki mondhatja, de tényleg, hiszen a Dominium a Középső Kontinensről indult. Egyelőre nem fogja lekérni az aktát, azt sem biztos, hogy láthatja, de később majd sort kerít erre is, ha szükséges. Egyelőre annak érzi. Az viszont biztosan tudja, hogy ő nem ismerkedett meg senkivel az alvó programban, mert sietnie kellett, és az utolsók között fagyasztották le. Addig meg éppen más dolga volt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem találkozhattak, de azt sem, hogy nem keverik össze valakivel. Bár erre tűfoknyi esélyt sem lát, a nő miatta jött, és szeretne valamit tőle.
- Továbbra sem emlékszem. De ezek szerint önnek mély volt az ismeretsége velem? Lefeküdtünk? – néz a nő szemébe félmosollyal, aztán pár csendes másodperc múlva csak legyint, hogy viccelt.
- Mit szeretne tőlem, azon kívül, hogy emlékezzek magára? Ne haragudjon a magázódás miatt, de ismeretlenekkel nem kezdek csak úgy tegeződni. Még akkor sem, ha csinos – újabb félmosoly, szeretné, ha nő kicsit kiesne a szerepéből, ha éppen abba van. Ha nem, akkor meg jó, ha kissé elbizonytalanítja, vagy pedig elhitet magáról valamit, hiszen az első benyomás fontos.


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 27, 2019 6:20 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Miért olyan nehéz egyes pasikkal? Na persze ez a pasi nem akármilyen pasi, hiszen nem véletlenül keltették „életre”,  céljuk volt vele, pontosabban egyetlen személynek volt vele célja, így pedig sokkal érdekesebb, mintha csupán kellett volna nekik egy katona. Morison ízig-vérig az, szabálykövető és követelő. Nehéz dolgom lesz vele, de imádom a kihívásokat. Amíg meggyőződik az igazamról, arcomra varázsolom a „na ugye” kifejezést, amit még az sem mos le rólam, hogy kvázi lefokoz.*
-Ó, ugyan már! Ha tudományos tiszt vagyok, akkor tiszti rang. És tényleg, mélyen megrendít, hogy nem emlékszel  rám. *A szívemhez is kapok sértettségemben, de azért leülök, ha már hellyel lettem kínálva. Persze ez most kissé olyan mintha kihallgatáson ülnék, de nálam ezek a pszichológiai trükkök nem jönnek be, csak érzékelem a szándékot. Sajnos ezek után sem érzek halvány megvilágosodást a személyemet illetően, még csak próbálkozást sem, hogy „Ja, de, mintha…de bocs, mégsem” amiből azt szűröm le, hogy nem is akar rám emlékezni. Ez azért eléggé bánt. A kettőnk elmélyült kapcsolata, ami sosem létezett, talán picit erős volt. A feltételezésre, miszerint a hibernálás előtt feltétlenül szexre volt szükségem, felnevetek. *
-Ugyan, dehogy. Ennél sokkal prózaibb volt az ismeretségünk. *Na most találjak ki valami prózait. Azért tetszik a pasi, nem cicózik, egyenesen a közepébe trappol a kikérdezésnek, és a kezdeti tegeződést felváltotta a magázódás, ahogy ránk csukódott az ajtó. Hát csatlakozom hozzá, különben is jobban fekszik nekem ez.*
-Nem is tudom…hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk? Nehéz ebbe a mostani világba beilleszkedni, jó egy régi ismerős, akinek ugyanazok a problémái. De ha gondolja… és így könnyebb, maradjunk a magázódásnál. Kezdjük előröl az ismerkedést? *Tárom szét a karjaimat tanácstalanul az első mondatnál, majd kérdőn az utolsónál. *-Kezdje maga Morison, mégis csak maga a férfi. *Szélesen elmosolyodom. Nem fogok kiesni a szerepemből, legalábbis nem azért, mert ő így akarja. Ha fordítok az álláson, az azért lesz, mert én így akarom. *






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 27, 2019 11:34 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
Három érzése van a nővel kapcsolatban: vagy naiv, vagy profi, vagy éppenséggel összekeveri valakivel. Egyelőre a naivot kiveszi az egyenletből, mert nincs olyan ember, vagy lény az univerzumban, aki, ha ennyire naiv lenne, nem gondolkodott volna el az egészen és szépen otthagyta volna. Marad a másik kettő, és a béna lábakon álló negyedik, hogy tényleg ismerték egymást. A kioktatása nem ér célt, a nő elbagatellizálja, majd még meg is sértődik látszólag. Ő túl profi ahhoz, hogy az ilyen dolgokon átugorjon csak simán.
- Ahogy gondolja, én csak felhívtam a figyelmet valamire – hagyja rá, hagyja, hogy úgy érezze másik, neki van igaza. Ellenőrizni fogja később azt is, hogy a tudományos tisztek járhatnak a kimenőjükben, civilben a hangár területén, aminek egyáltalán nincs semmi esélye. Kizárt, hogy a katonai vezetés bármi ilyet engedne, azaz a nőnek vagy van valamilyen különleges engedélye, vagy ismer valamilyen befolyásos személyt, akár az egyik Kancellárt. Később ezt is meg fogja tudni, de most máson van a hangsúly. Egyelőre nem emlékszik rá, de ahogy felfedi a terelőkártyáit Moor kisasszony az egyikre ráharap.
- Ennél prózaibb? Kár – vigyorodik el, majd lelül ő is, és kezd biztos lenni abban, hogy nem ő a kérdező, hanem a másik akar tőle valamit. Egyelőre azt, hogy bízzon meg benne, és ha ez a kívánsága, hát Lucas előbb-utóbb „elfogadja”, hogy a másik ismerőse.
- Ha emlékeznék önre, kedves Raven, biztosan nem magázódnék. Azonban addig, amíg nem állnak helyre a fejemben ezek a dolog, vagy nem ismerjük egymást jobban, a protokoll szerint sem engedhetem meg magamnak a magázódást. Főleg nem úgy, hogy férjezett – újabb mosoly, és közben úgy tesz, mintha babrálna egy kicsit a PDA-n, majd összehunyorítja a szemeit, mintha átfutna valamin. Aztán újra elmosolyodik, és elgondolkodik a felajánláson. ~ A nő nagyon profi. ~ választja ki ezt a verziód, hiszen Raven semmit sem mondd, hanem inkább beszéltetni szeretné őt. Az, hogy kezdjen ő, mert férfi, szintén nem megszokott, az udvariasság nem ezt kívánja.
- Mivel katona voltam, annyira nem nehéz beilleszkednem, legalábbis nekem nem. Egy tudományos tisztnek, aki civil volt vélhetően, már más. Férje is lett, szóval az első szociális nehézségeken is túl van. Nekem pedig van erre két évem, mínusz egy kicsi, addig bőven átláthatom a rendszert és megismerhetem az újabb technológiákat – kezd bele mégis ő, de olyan sok mindent nem tud elmondani semmiről. – Egyetlenegy ismerősöm van, illetve, talán kettő magával – javítja ki magát, mosolyogva. Abban viszont továbbra is biztos, hogy az alvó programban nem találkozhattak, mivel nem is vett részt benne valójában, hacsak nem máshogy. A Moor kisasszony pedig abban, amit ő csinált, nem vehetett részt.
- De akkor legyen az, hogy ismersz, és én is téged. Adjuk meg az esélyét és ne haragudj, hogy kételkedtem, de a hibernáció mellékhatása még az ilyen fénylő csillagokat is kitörölhet, mint te vagy. Sajnos – mondja egy kedves mosollyal az arcán. – Megkínálhatlak valamivel? Hogy megy a sorod? Jöhet valami pletyka is – ha Raven kér valamit hoz neki és magának is, egyébként pedig csak hátradől és figyeli a másikat. Akkor, ha ez kell, hát ez kell.


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 28, 2019 12:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Elmosolyodom a szavain, mintha hálás lennék, de valójában nem érdekel, hogy honnan kezdődik az igazi tiszti rang és van-e olyan. Hidegen hagy a katonai rangjelzések sorrendje, gyakorlatilag a parancsok is, és mindig úgy intézem, hogy nekem legyen igazam. Utóbbit a hasba lyukat beszéléssel érem el. A mosolygós álarc mögül azonban azt figyelem, mindez milyen hatással van Morisonra, mennyire gondolkodik el, minden apró kis jelre vevő vagyok, még arra is ha nincs ilyen jel, mert néha az sokkal beszédesebb mint egy egész körmondat. Az sem kerüli el a figyelmemet, hogy az istennek nem teszi el a pda-t, és bár próbál úgy csinálni, mintha nem lenne fontos, igenis az. Kíváncsi vagyok, hogy rólam keres információt, vagy rólam küld valakinek. A korai szexet is elnapoljuk. A vigyorra alaposan és nem palástolva nézek végig rajta, már amennyit látok belőle míg áll, aztán felnézek a szemeibe és ciccentek egyet.*
-Bizony kár. *Lássuk, hogy a rideg és szabálykövető katonából kibújik-e a pasi és ha igen, mennyire. Azért ez a mondat elég nagy dobás egy pasi büszkeségére, ha ez sem érdekli, akkor bizony komoly dolgok állnak az ébresztése mögött, függetlenül a kancellártól. Az én kancelláromtól. A hivatalos megszólításoktól alapból nincs hidegrázásom, jószerivel mindenkit magázok és a családnevén szólítok, ez már annyira belém égett, hogy nehezen teszek kivételt, és ahhoz, hogy mégis…nagyon sok mindenre szükség van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen szerepjáték alkalmával nem megy könnyen. Ám Morison kissé zavarban van még mindig, mert ő maga sem tudja, hogy mit csináljon.*
-A protokoll, igen. Hát az ellen nem tudok tenni. *Vetem oda neki bájosan mosolyogva-sajnálkozva, és átlibbenek azon a tényen amivel csapdába akart csalni. Nem mondtam, hogy férjezett vagyok, és akár még a türelmi időmet is tölthetném ébresztés után, szóval nem törvényszerű a házasélet. Namármost, vagy azon rövid idő alatt míg mi beszélgettünk és próbálta magáról elterelni a figyelmemet, lecsekkolt, akkor viszont elismerésem és még inkább figyelemre méltó az ürge…vagy csak blöffölt és így akar belőlem kihúzni valamilyen infót. *~Hát ezt benézted öregem.~ *Meg sem próbál együtt érezni. Neki könnyebb beilleszkedni…blablabla…és jön megint a férjjel, én meg megyek megint el a burkolt érdeklődés mellett egy szende mosollyal. Az egyetlenegy ismerősre viszont ráharapok, na nem nagyon, hogy ne legyen gyanús, csak kicsit.*
-Ki az az egy ismerős rajtam kívül? *Fogadjunk, hogy nő az illető. Szavaimmal csak még jobban megerősítem abban, hogy mi ismerjük egymást, mert míg ő bizonytalanul mondja, én kvázi tényként szövöm a kérdésbe. Csak jussunk el ahhoz az ismerőshöz, lecsekkolom őt is. Magamban sorra veszem azokat akikkel az ébredés óta hivatalosan találkozhatott, orvosok, tisztek, beosztottak, műszaki személyzet…és később összevetem az ébresztettek névsorával. Míg ezen agyalok, továbbra is őt nézem, figyelek rá, árasztom magamból a magabiztos, csábos nőt. S lőn! Megint tegeződünk. Ez a gyors váltás arra enged következtetni, hogy időközben – mert állandóan a kütyüjét simogatja – kapott rólam valami infót, és a bizalmamba akar férkőzni. Hű, ez aranyos, de hiááábaa! Mosolygok, majd fintort vágok a legyintésem mellé.*
-Ó, ugyan, nem történt semmi….fénylő csillag, nahát! *Elámulok, micsoda bók. De jóban lettünk hirtelen. A combomra simítom a kezemet, és lassan feljebb húzom rajta, egészen a szoknyám aljáig, ami valahol középen lehet, majd még feljebb egy picit, és végül egyetlen határozott mozdulattal kihúzom a combomra erősített rugalmas szalagból a saját pda-mat. Egy szemöldökvonogatás után szólalok meg.*
-Köszönöm nem kérek semmit, csak beszélgessünk. Én jól megvagyok, elég gyakran lemehetek a holdra, sok dolgom van, még nem fedezték fel egészen. Pletyka?! Te ilyen pletykás vagy? Nos, zajlik az élet. Nem rég például hírbe hoztak egy kancellárt, valami Justice League. Szaftos részletek derültek ki, élő egyenes adásban. *Hagyok neki időt arra, hogy összeszedje magát meg a gondolatait, addig magam is pötyögök a pda-mon, csak annyit amennyit ő tett eddig, hátha leesik neki, hogy nem illendő beszélgetés közben a kütyün pötyögni, és még csak elnézést sem kért baszki. Legszívesebben feltenném a lábaimat az asztalra.*






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 11:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
Érdekes egy nő, az biztos! A bókjára kihívóan reagál, kérdés az, hogy mennyire gondolja komolyan. Valószínűleg semennyire, hiszen korábban már mondta, hogy nem volt olyan jellegű kapcsolatuk egymáshoz. Csak az Alvó Program. Továbbra is gyanús, de ez már természetes, neki minden gyanús. Ha pedig igazat mond a fiatal nő, akkor meg pont azért, mert az ő elméjében egy fekete lyuk, csak egy új ismerős. Most beleélheti magát abban a helyzetbe, mint aki emlékezetkiesésben szenved. De ennek ellenére egy elismerő vigyort és egy hirtelen felvillanó vágyat mutat Moor tizedes felé. Persze aztán gyorsan visszarendezi az arcát, mintha csak egy pillanatnyi megingás lett volna és előhozakodik a protokollal. A férj említését beugrató kérdésnek szánta, amit meg is ismétel később, de erre vonatkozó információt nem kap a civil ruhás szépségtől. Természetesen Raven azonnal rákap az egyetlen valós információra, miközben ő úgy tesz, mintha szórakozna a PDA-val.
- Az egyik orvos, aki szintén bekerült akkoriban az alvóprogramba. Talán őt is ismered akkor. Néhány hónappal találkoztunk az indulás előtt. Valójában a testvérével együtt buliztunk egy este és rajta keresztül ismertem meg. Szóval tényleg csak ismerős, de jó barátság indulhatott volna ki belőle anno. Talán most folytathatjuk – mosolyodik el, és elkapja a szemét Ravenről, mintha szégyenlős lenne, vagy rossz fát tenne a tűzre. Csak azért, mert egy másikra nézett. Ez végül is nem is annyira valótlan információ, sőt 80%-ban igaz is. A részletek pedig titkosak, szóval sok sikert a másiknak, ha elő szeretné ásni. Az sem biztos, hogy megvan még, olyan régen történt és elérte a célját is. De, hogy mentse a kettejük helyzetét, átvált mégis barátkozós, ráébredős stílusra. Mégsem lehet pokróc egy régi ismerőssel. Közben Raven előveszi a PDA-ját és nyomkodni kezdi. Ő pedig észleli, hogy ez neki szól, szóval a sajátját az asztalra helyezi.
- Ó, irigyellek. Én is szívesen lemennék oda, mivel aki nem ide született, nem éppen egy űrhajó a megfelelő neki. De majd meglátom, hogy mennyit lehet lemenni. Talán vállalok plusz utakat majd, ha nagyon nem akarnak leengedni - von vállat és hoz magának egy csésze kávét, majd visszaül.
- Pletykás, nagyon is! – viccelődik, majd hallgatja. A Justice League-ről még nem hallott, de valami nem hivatalos adó lehet az elmondás alapján.
- Igen? És hol lehet fogni ez a Justice League-et? Megnézném – élénkül fel, majd úgy véli, jobb, ha kiengeszteli a nőt. – Ne haragudj a PDA miatt, rossz szokás – próbálkozik, ennyit tehet az ügy érdekében.
- Szerinted mit kéne tennünk, te vagy itt régebben. Mármint ébren – vigyorodik el röviden. - Le kéne mennünk és ott élnünk, vagy keresni egy másik helyet? Szakmailag élhető lenne az emberiségnek, nem zavarnánk a helyi életközösséget? Olvastam, hogy az itt élők kétéltűek és volt már korábban egy kis zűr velük, vagy éppen velünk. Nézőpont kérdése minden bizonnyal. itt mi vagyunk az idegenek. Lehet, hogy a Bolygó nem is lesz képes befogadni ennyi embert. Én nem tudom, csak egy egyszerű katona vagyok, aki parancsot teljesít. De az biztos, hogy jobb lenne valahol élni egy űrhajó helyett – elmélkedik, és ezt most igazán komolyan gondolja. Persze biztos nem ennyire egyszerű a helyzet, de szívesen beszélget ilyesmiről.


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 31, 2019 5:13 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Ó,ó,ó! Mintha valami villanást vélnék felfedezni a vonásai között, meg a szemeiben, de gyorsan el is tűnik. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy csupán megjátszotta, válaszul az enyémre, de mivel nem valós nem tartott sokáig. A másik lehetőség, hogy tényleg lát bennem valamit amire fel kellett hívnom a figyelmét, csak épp nagyon szabálykövető és tisztában van az akadályokkal, vagyis szolgálatban semmit és amúgy is házinyúlra nem…bár ez utóbbiról folyton rágom Jenkins fülét, de még a botját sem mozdította. Morisonért viszont igen. Hát nem véletlen, hogy most itt vagyok és bájolgok. Nagyon figyelek a pasira, minden válasza és kérdése érdekel, szóval nem ugrom be az apró próbálgatásoknak, az ismerősre viszont lecsapok. A doki személye nem ismeretlen előttem, elvégre ő is ébresztett és mint olyan már láttam a listán a nevét. Mondjuk nem egy orvost ébresztettek az elmúlt két-három év során, de csak egyet akinek testvére is van. Szerencse, hogy ilyen jó a memóriám, különben nem kavarhatnék Jenkins háza táján ilyen eredménnyel. Jó esetben is egy fogdában csücsülnék. A felismerést nem kell eljátszanom, megy az magától, felemelt mutatóujjammal Morison felé bökök a levegőben.*
-Á, igen! A doki. *nem mondta ki a nevét, feltételezem arra vár, hogy én tegyem meg. A kis hamis. Épp ezért élvezem az ilyen játékokat, mert izgalmas ahogyan kerülgetjük egymást. Akárcsak Jenkinsszel. Nem hiába az ő embere Morison, a legjobbat keltette fel. *
-Dr. Grey. Igen, őt ismerem. *Azt nem mondom, hogy honnan és mikortól, ahogy azt sem, hogy nem találkoztam még vele személyesen. Más orvoshoz járok….hogy járok az azért túlzás. Küldenek. De azt hiszem mostantól orvost váltok. Dr. Greyt meg lecsekkolom a tesójával együtt. A szende pislogást játékos fenyegetéssel díjazom, megint a mutatóujjam kerül előtérbe, ahogy meglengetem az orra előtt.*
-Folytatni. Csak nem egy kibontakozó románcot vélhetek felfedezni? *Megugráltatott szemöldökeim alól lesek rá és mosolygok szélesen, cinkosan. Hááát, felőlem aztán összeszűrhetik a levet, nem sok vizet zavar az életemben. Áldásom rájuk. Ezek után úgy döntök, hogy némi célzást dobok be a köztudatba a pda-m figyelemreméltó előkaparászásával, amivel sikert aratok. Legalábbis a másik kütyü az asztalon landol, szóval…folytatjuk a kerülgetős beszélgetést, immár – megint – tegeződve. Lucas Jasper Morison nem igazán tudja mit csinál, és azt is összekeveri. Én meg nekiállok mást kevergetni.*
-Jöhetsz velem is, mint…katonai kísérő. Az mindig kell, ki sem tehetem a lábaimat a Városból kíséret nélkül. *Az már más kérdés, hogy néha megteszem, de azt is csak Denisov társaságában és nem önként, és egyedül nem is szívesen megyek el sehova, mivel a perdai vadon, minő meglepetés, tele van vadállatokkal, akik mintha csak az én fenekemre pályáznának. Addig meg előadok némi pletykát, ha már a drága felébresztett katonánk arra vágyik, kíváncsi is vagyok, hogy hallott-e a JL-ről és ha igen mit gondol felőle. A válaszából az derül ki, hogy semmit, még azt sem tudja hol lehet fogni. Hát sehol. *
-Azt nem lehet csak úgy fogni. Akkor hallasz felőlük amikor ők akarják. Meghackelték a dominiumi hírmondót és random adásokat közvetítenek, vagy a kommunikátorokra küldenek globális üzeneteket és a kancellária ellen lázítanak. *Lássuk hogyan reagál a lázításra, ha már szóba hoztam a JL-t, legyen valami haszna is, azon túl amit magam generálok. Mosolyogva teszem el a saját pda-mat, ha már az övé kikerült a kezéből és eljutott addig, hogy bocsánatot kérjen tőle. Csak az enyém nem az asztalon landol az övé mellett, hanem visszakerül a helyére, egyetlen gyakorlott mozdulattal, mellőzve minden női csáberőt. *
-Ugyan, nem vettem a lelkemre. Megesik a legjobbakkal is. És mindent rá lehet fogni a hosszú alvásra. *Legyintek, majd kacsintok cinkosan, mi Alvók tartsunk össze. Ő azonban egészen mást tesz. Még nem tudom eldönteni a szöveg végén, hogy tényleg így érez, vagy csupán engem akar – újra – altatni. Őszintének tűnik de gyanús, hogy nincs benne egyetlen rám vonatkozó kérdés sem…hacsak azt nem veszem számításba amit konkrétan kérdez. Hogy én mit gondolok a Perdán való életről. Számos kifogásom és ellenvéleményem van a jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatban és azzal ahogyan azt elérték a fejesek, de nem biztos, hogy ezt Morisonnal kell megvitatnom, mindazonáltal jó lenne tudni ő mit gondol erről. Bár én nem pontosan arra vagyok kíváncsi….ravasz, nagyon ravasz. Elterelte a témát magáról. Kis cuki. Szélesen elmosolyodom és előveszem magamból a planetológust.*
-Több mint két éve már ott él a megmaradt emberiség egy része. Sikerült az őslakos vezető orra előtt és háta mögött felépíteni egy egész várost. Szakmailag élhető és bizonyos feltételekkel nem zavarnánk a helyi lakosokat, másrészt a Perda egy hold, nem bolygó. Ahhoz, hogy mindenki végleg elhagyhassa a Dominiumot, még nagyon sok tárgyalásra van szükség és nem hiszem, hogy a kancellária elfogad minden feltételt. Szóval szerintem nyugodtan rendezkedj be az űrhajós életre. *Bájos mosolyt eresztek meg felé, remélem ezzel le is zártam a perdai élet kincseit témát, majd rátérek az engem érdeklőre. Néha az a legjobb megoldás bizonyos dolgok eltitkolására, ha nyíltan kimondjuk azt. Így teszek én is.*
-Tudod már miért ébresztettek fel? Valami fontos feladat lehet. Izgalmas. Nekem ez volt az első kérdésem, persze csak azután, hogy hol vagyok…és teljesen észhez tértem. Érdekelt, hogy miért most és miért engem. Neked elmondták már? *Fogalmam sincs, hogy mennyi idő kell az Alvóknak az ébresztés és a tényleges munkába állás között, ennek utána kell néznem, vagy megkérdezni Jenkinst. Ez igazán nem lehet titok, el fogja mondani, és gyanús sem lesz, mivel mindig is érdeklődtem az Alvók iránt. Valahogy szóba kellene hoznom a kancellárt, csak még nem tudom hogyan. Azt sem döntöttem el, hogy Morison előtt felvállaljam-e az ismeretséget, mert ugye esetemben kapcsolatról szó sem lehet. Na persze, ha az imént amikor még örömmel és élvezettel szorongatta a pda-t lecsekkolt és pont Jenkinsnél, akkor a nem ismertség gyanús lenne. Ezen még gondolkodom míg válaszol.*







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 01, 2020 1:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
A beszélgetést úgy érzi, hogy nem megy a kívánt mederben. Mármint, nem ilyen két régi ismerős találkozása, főleg, ha az egyik nem emlékszik. Igaz, Moor kisasszony semmi olyat nem tett még, ami igazán gyanússá tenné őt – hacsak nem az egyenruha nélküli hangárba lépés. Őt ez továbbra is zavarja és nem érti -, mégis furcsa érzése van a dologgal kapcsolatban. Apró információkat fog csak megosztani, aztán Jenkinsnél pedig „lecsekkolja” majd a nőt. Milyen archaikus szavak jutnak az eszébe, érdekes. Raven Moor viszont teljes vakvolt. Aztán mesél egy kicsit Alexáról, nem említve a nevét, csak annyit, hogy van testvére, amire a szemben ülő szépség le is csap, mint „gyöngytyúk a takonyra”. Magában el is mosolyodik, pedig már nem emlékszik, hogy mi az a gyöngytyúk. valószínűleg valami kihalt állat lehetett akkorra. Az viszont meglepi, hogy név szerint is ismeri, az viszont jó, mert akkor Alexánál is rá fog kérdezi a tizedesre.
- Szerencsejátékot űzöl? Hogy találtad el, hogy Alexa-ról van szó? – meglepődést mutat, ami valódi, már, ha az ő érzései valaha is valódiak. Még mosolyog is hozzá, csillan a szeme, viszont talán ezzel az információval tud majd kezdeni valamit.
- Ki tudja? A dokikám igazán csinos és van benne valami – apró pír jelenik meg az arccsontján, amit viszont nem színlel. tényleg foglalkoztatja Alexa, és tényleg hat rá. Tessék, itt a bizonyíték! Attól függetlenül továbbra is furcsának tartja, hogy bárki ki tudja mozgatni az érzelmi egyensúlyából. Márpedig Alexa Gray ezt teszi vele.
- Ú, azt nagyon díjaznám, leköteleznél vele – csillan fel most már másodjára a szeme. Igaz, most ez nem valós, de ugyanúgy néz ki, hiszen mindennek van igazságalapja. Le szeretne jutni a Perdára, vágyik rá, talán még Anna-ról is szerezne némi információt. Nem lenne baj, hiszen egyelőre semmit sem tud róla, ami eléggé bosszantja, de ki nem zökkenti. Aztán tovább kérdezősködik az itteni életről, a pletykák nagyon is sok igazságot tartalmaznak, csak nyilván nem igaz az egész. De könnyű kihámozni belőlük az értékes tartalmat, már ha vannak. Viszont ő még soha nem hallotta a szóban forgó adó adásait, így muszáj megtudnia néhány részletet róla.
- Az komoly! Érdekes az ember, ha be is van zárva és már csak ennyien vannak, akkor is egymás ellen tudnak fordulni. Na, és mi a baj Kancelláriával… várj! – emeli fel a kezét egy pillanatra, ahogy elgondolkodik. – A nők nem választhatnak párt és tenyészállatnak használják őket – néz rá Ravenre és azt mutatja, hogy „ugye megmondtam?”. Szerinte ez tényleg probléma lehet, hiszen anno mindenki azt választott, akit akart. Legalábbis sok kultúrában így volt, sokban meg nem. Kíváncsi a reakcióra és arra, hogy igaza van-e. – Egyébként ez tényleg nem túl jó dolog, de mit lehetne tenni a fajfenntartás érdekében, ha a készletek határok között mozognak. Anno a Földön is ez volt a baj, hogy feléltük azt és lásd mi lett belőle. Talán nem akarjuk elkövetni ugyanazt a hibát, és ezért szükség van fájdalmas szabályokra is. Gondolom így a népesség szabályozás megfelelő keretek között mozog. Azonban én nem vagyok nő, szerintem én csak erről az oldalról tudom megítélni, de komoly megoldásom sincs a problémánkra – morfondírozik, de aztán látja, hogy Moor kisasszony a PDA-jával szórakozik. Ezt egy bocsánatkéréssel megoldják. Aztán neki is lesznek klérdései azzal kapcsolatban, hogy a másiknak milyen elképzelései vannak a Perdán való élésről, vagy erről a helyről való távozásról.
- Ahh, ez igaz… csak egy hold – összeszorítja a száját, éreztetvén, hogy erre nem gondolt. – Igen, sok ember él a hajókon, és valóban megváltoztatnánk a Perda arculatát egy idő múlva… de mit is mondtál? Milyen feltételek vannak? Erről nem hallottam, igaz, nem is néztem annyira utána – ez történetesen igaz, nem tudja, hogy feltételek kellenek az itt éléshez. Legalábbis annyira komolyak, hogy egyelőre nem kezdték meg a tárgyalásokat sem. Legalábbis ő így gondolja. Raven pedig eltereli a szót, mivel erről olyan sokat nem lehet már mit mondani…
- Egyelőre annyit tudok, hogy kellett egy pilóta, én pedig pilóta is voltam. Úgy láttam, hogy a hajózó állomány már nem igen használja a kis gépeket és nekem azért van tapasztalatom ebben a múltból, így sokáig nem tartott magaménak tudni az újításokat. Talán én majd nem zuhanok rá egy Dana-ra – von vállat, de az arcában látszik, hogy nem örül a helyzetnek, már ami a balesetet illeti. Sokkal előrébb járhatnának már, az is lehet, hogy a Perdán ébresztették volna fel.
- Ha pedig van más is, biztos elmondják majd, egyelőre ennyi. Én viszont rohadtul örülök, hogy megtették – mondja maga elé, kissé borongósan. Utálta, hogy csak akkor kell, amikor szükséges, és mennyi minden elkerülhető lehetett volna ha ébren van. Minden bizonnyal.


Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 02, 2020 5:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


*Ahhoz, hogy idáig jussak büntetlenül – majdnem büntetlenül – körültekintőnek kell lennem, és rendelkezem sokféle tulajdonsággal, szerénység nélkül mondhatom, hogy érzékszerveim kihegyezésével minden részletre odafigyelek, szóval Morison nehezen húzhat csőbe. Ezt már bebizonyítottam akkor is amikor Jenkinszel megtaláltuk Andy férjének hulláját, aki tutira nem véletlenül halt meg, de a körülmények a felszínes szemlélő számára annak tűntek. Véletlen baleset, a pizsis pasi rossz helyre nyúlt és pisis lett belőle. Halott pisis. *
-Nem volt nehéz. Dokit emlegettél aki nő és akinek testvére van és mivel Alvó volt, nos ilyen csak egy van legjobb tudomásom szerint. *Ezzel az erővel szerencsejátékot is űzhetnék ha lenne ilyen, momentán a saját szerencsém kovácsa vagyok és ez kielégít. Nem tudom, hogy erre az információra csillogtatta meg a szemeit, vagy most csalódnia kell, de nem hiszem, hogy őszinte. Az a lányos pirulás viszont igen, olyat senki nem tud direkt csinálni, ergo nagy románc van kialakulóban és itt dögöljek meg, ha ennek nem járok utána. A terveimet illetően jelenleg nem fontos, de nekem is kell a szórakozás. *
-Hmmmühümmm…*Mosolyogva hümmögve értek vele egyet. Férfi szemmel biztosan van Greyben valami amire én nem vagyok fogékony, de tüzeljük csak tovább Morisont. Azzal is, hogy felajánlok neki egy perdai látogatást. Ha összejön, nem viszem az erdőbe, nem kockáztatok még egy állattal való találkozást, de az Orkánsziget partja, vagy bármely más, városhoz közeli terep, ahol letettem a felszín feletti lézerszkennereket, alkalmas lehet egy kémkedős kirándulásra. Kettesben a szabadban, piknik menzakajával, csillagos ég…tiszta romantika. Nem mintha erre vágynék. Na jó, van az a pasi akivel még az erdőbe is bemennék, de még nem ébresztették fel. Erről jut eszembe, hogy végignézzem az Alvók listáját, ami igen csak nagy számra rúg, de talán találok olyat aki minden paraméternek  megfelel. Mosolyogva legyintek a köszönetre, nem telik semmibe, csak néhány elejtett szó a legjobb helyeken, vagy stikában átírni a kísérők listáján a nevét. *
-Ugyan, semmiség. Szép hely, miért ne osztanám meg veled. Hátha jobban megismerjük egymást és az emlékeid is visszatérnek rólam. *Egy picit szomorúan mondom a végét, mintha még mindig bántana, hogy nem emlékszik rám. Egyébként bánt, hogy nem ismer, ezek szerint hozzá még nem jutott el a hírem, de…ennek is meg van az előnye. A témát tovább fűzöm pletyka szinten a JL-ig, amire nem úgy reagál ahogy vártam. Vagy tényleg nem érdekli, vagy terel mert igenis érdekli. Haaajjjj Moriosn! Mi a fenéért keltetek fel téged? Hogy mi a baj a kancelláriával? Regényt tudnék mesélni már azon kívül amit Jenkinsnek már elmeséltem, Morison röviden megfogalmazza. A tenyészállatnál picit elhúzom a szám. Eszembe jut az amit Jenkins mappájában olvastam, meg McG és a bájos üzenete, meg a fejlövése a perdai babáról. Úgy döntök, hogy megmaradok olyan alvónak aki a jelenlegi rendszert nem érti, nem is akarja érteni és csak ez az egy kifogása van. Újra a levegőbe bökök.*
-Igeen! Hát nem eszement és megalázó? *A fejemet ingatom mérhetetlenül nagy rosszallással és elégedetlenséggel. Azért még így is van mibe belekötnöm.*
-Népességszabályozás? Azt megoldhatnák úgy is, hogy mindenki maga választana párt. Abból is gyerek fogan és a több gyerek ellenében a fogamzásgátlás a legjobb módszer. Ezzel a rendszerrel nem tudom mit akar a Kancellária elérni. Hogy több gyerek legyen, és növekedjen a népesség, most, hogy találtunk egy élhető holdat, vagy, hogy ne népesedjünk túl. Őrület! *Szemet forgatva kelek ki magamból, majd fújom ki a bent maradt levegőt. Na, ez most őszinte is volt. De erről ennyit, nem engem kell kifaggatni, hanem Morisonról kell megtudnom miért kellett Jenkinsnek annyira. Csak időközben belekeveredünk a perdai világba, politikába és més hasonló csemegékbe.*
-Feltételek. Nos, lássuk. A Kancellária nem volt elégedett azzal a földterülettel amit kaptunk volna. Még egy csomó feltétel volt, de azt elfelejtettem, engem csak a terület érdekel, a hold élete, múltja és jelene. A politikába nem folyok bele. *Bocsánatkérő mosollyal engedem el a témát és megpróbálom visszaterelni Moriosnra. Nem sok mindent mond, épp csak egy kis izével szúrja ki a szemem, ami nem elég ahhoz, hogy felébresszenek bárkit is. Pilóta van bőven annak ellenére, hogy a kancellárok imádnak lezuhanni a siklókkal, de mivel most én elvileg ilyenekről nem tudhatok, beérem ezzel. A kis poénon is elkacarászok.*
-Reméljük. *És kancellárral a fedélzeten sem. Ezt azonban már csak magamban teszem hozzá. *
-Miért örülsz neki? Nem rossz egy csomó ismeretlen emberrel körülvéve? Én néha úgy érzem, hogy jobb egyedül lenni, legszívesebben begubóznék a kabinom sarkába. Talán depressziós vagyok. Kései trauma vagy mi. *Elhessegetem a lelki problémát, sokkal jobban érdekel a tény, hogy jelenleg nem tudok többet kezdeni Morisonnal. Vagy tényleg nem közölték még vele mi lesz a feladata, vagy nem is fogja véletlenül sem kifecsegni. Ebben profi. Szóval más stratégia kell, persze ezt csak azután állíthatom fel, hogy többet megtudtam róla, de nem tőle. Van egy olyan érzésem, hogy köze van a dokihoz is, tehát lesz még egy találkozóm, ezúttal orvosi. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lucas J. Morison

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld, 2331. augusztus 13.

Tartózkodási hely :
Imperium

Beosztásom :
Pilóta

Reagok száma :
77

Avatar alanyom :
Gerard Butler


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 03, 2020 11:16 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raven & Lucas
- Igazad lehet. Szóval a dokikám ilyen híres, vagy elfogytak a jó szakemberek? – mosolyodik el, majd magában tisztelettel kezd bánni Moor tizedessel kapcsolatban. Ez egy olyan kitérő válasz volt, ami ellenőrizhetetlen és ha lenne másik orvost is keltettek volna fel… nos, arról nem biztos, hogy Raven Moornak tudomásának kell lennie. Azt is tudja, hogy túl gyanús lenne, ha hirtelen mégis emlékezne a nőre innentől, úgyhogy ha kell, majd egy másik alkalommal fog. Utána fog érdeklődni annak is, hogy a jelen orvosi technológia alkalmas-e arra, hogy kimutassa azt, hogy van-e emlékvesztése valakinek. Persze a Kancellárnál engedélyt, vagy tanácsot is kérhetne a nővel kapcsolatban. Valószínűleg ez lesz majd a végén. Közben azért Alexát dicsérnie is kell, hogy a fene vinné el az a bestét! Amire csak egy kedves hümmögés a válasz, hiába fejti ki a racionális álláspontját. Egy nőt nem lehet ilyennel megvezetni valószínűleg, vagy ha igen, úgyis azt fogja gondolni, amit már előre eltervezett magában a hallottak alapján. A Perdai kirándulás viszont örömmel tölti el, sőt nagyon is várja már! Végre valós gravitáció szegezheti majd a földre, még ha nem is ugyanolyan. Nagyon kíváncsi, hogy mi fog történni vele, vagy mennyire fog tetszeni az egész. Vélhetően nagyon, hiszen a Perda érintetlen, az őslakosai nem olyanok, mint az emberek és nem aknázzák ki teljesen, mint, ahogy az említettek a Földdel tették.
- Azért még egyszer köszönöm a lehetőséget – mondja komolyan, amennyire csak tudja. Sajnos az ő asztrális tudatát csakis Alexa Gray tudta mostanáig valamennyire beindítani. A hosszú „kiképzés” csakis archetípusokat rejt belül, talán ezért is vágyik annyira a doktornő közelségére. A kérdés a végén az lesz, hogy ezt meg akarja szüntetni majd, vagy meg akarja nyitni majd magát és a szívét. Ami nem konyhakéses megoldást hozna maga után. A Justice League végre valódi érzelmeket hoz ki Moor tizedesből, és jól látja, hogy milyen az, ha a nő igazán jól csinál valamit, vagy szívből. Meg azt, hogy mivel lehet kihozni a sodrából.
- Szentimentális elképzelés, de a jogosságát nem vitatom. A hatékonyságát már igen. Így már sokkal tisztább a kép. Szóval te szimpatizálsz az adásukkal, igaz? – kérdez rá, és furcsa lenne egy nemleges válasz. Mondjuk az igenleges pedig eléggé egyértelmű, így igazán kíváncsi a válaszra.
- De én teljesen megértem azokat, akik nem olyan párt, vagy azt kapták, akit szerettek volna. Az emberi szabadságból sokat megkurtítottak, ki fog derülni, hogy kinek van igaza. És talán tényleg őrület az egész, ahogy mondod. De a valódi őrület, ha emlékszel… az a Föld tönkretétele volt – szomorkásan néz a nőre, ahogy egyre lelassítja a mondanivalóját. Egy apró földgömbre néz, ami az asztal jobb sarkában van, abból a korból, amikor még minden rendben volt a szülőplanétáján. Sóhajtva vált arra, és kap az alkalmon, hogy rákérdezzen egy félmondatra a Kancelláriáról.
- A földterület nagysága, vagy az erőforrások hiánya volt a baj? – kérdez vissza, mert ez nagyon fontos ahhoz, hogy megértse pontosan az ügyet. – Kár, hogy nem emlékszel rájuk, de valószínűleg én sem emlékeznék – rázkódik meg egy rövid nevetéstől a válla és ingatja a fejét is, mutatva, hogy ő sem egy fölöslegesnek tűnő dolgokon lovagoló emberke. Aztán Moor kisasszony rákérdez egy érdekes okra, hogy vajh miért is keltették fel legszebb(?) álmából őt. Nos, ez egy olyan kérdés, amire egy ilyen „közeli ismerős” sem kaphatja meg az őszinte választ.
- Hát azért, mert nem olyan jó odabent lenni. Nem tudom, neked nem hiányzik az a sok év? Nekem néha olyan furcsa, hogy most harmincöt, vagy nyolcvanöt vagyok? Hogy számoljam, ki vagyok én? Itt meg legalább egyelőre minden egyértelmű, és haladok az életben, remélem az emberiség is arra halad, amerre kell. Igaz, inkább dolgoznék odalent, még ha veszélyesebb is, talán otthonra találnék. Itt nem fogok, ez egy űrhajó – von vállat, kissé morcosan. Nem, nem űrhajóra született és ezt Raven jól is látja, bár ő más megközelítésből nézi az egészet.
- Ha depressziós lennél a jövőben hívjál fel, és éneklek neked – nevet fel. – Csak viccelek, még öngyilkosságba kergetnélek a hangommal. Ha depresszív vagy, eszedbe se jusson hívni emiatt – nevet újra jóízűen, majd megcsippan a komja.
- Ne haragudj, ezt muszáj megnéznem – mondja és beüti, majd hangosan sóhajtva forgatja meg a szemeit, mutatván, hogy nem örül a hírnek. – Sajnos mennem kell. De örülök, hogy megtaláltál Raven – feláll és odalép a nőhöz, ha ő is megteszi. – Azért néha összefuthatunk ám, és nagyon remélem, hogy visszajönnek az emlékeim rólad, nagy kár lenne érted, ha mindent elfelejtenék, ami eddig volt – mondja sok bizalommal, mutatván, hogy szeretné, ha jóban maradnának.



Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 05, 2020 10:57 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Lucas & Raven
Cicc, cicc!


-Igazam van. *Jelentem ki teljes magabiztossággal és picit sértetten.* -Vagy, és ez a legvalószínűbb, hogy mindezen információ összességében nem illik rá másra. *És pont. És mosoly. Ha nem is tudok meg róla és a levegőben lógó küldetéséről, legalább lebizonytalanítom. Mert azt látom rajta, hogy ha nem is nagyon hisz nekem, akar hinni. Magamban megveregetem a vállam, már megérte megkeresni. Ám nem csak a bizonytalanságát veszem észre, amit persze próbál palástolni, hanem azt is, hogy oda van a dokiért. Gardelnál és Simon hadnagynál is egyből kiszúrtam, pedig ők is sumákoltak előttem, de azok az apró jelek, melyek tényleg olyan picik, hogy még az azokat mutató alany sem veszi észre magán…nekem az arcomba ordítanak. Másrészt egy nőt nem lehet ilyesmivel becsapni, talán genetikailag úgy vagyunk kódolva, hogy a párválasztás minden formájára hihetetlenül érzékenyek legyünk. Talán megkérdezem erről híres genetikusunkat, ami újabb vacsit vagy legalábbis találkozót sejtet, újabb lehetőséget, hogy elrejtsek valamelyik helyiségében egy kis elektronikus ajándékot. Morisont azonban akkor is magammal viszem egyszer a Perdára, ha időközben kiderül, hogy hazudtam neki. Akkor azért fog velem jönni, mert rohadt kíváncsi lesz miért tettem…és miért pont vele. Ha nem is árulja el, hogy rájött a stiklimre, megpróbál majd valamit kiszedni belőlem, ez a szép a hazugságokban, ha kiderülnek is szórakoztatóak. Jenkinsszel is ezért értjük meg egymást olyan jól, és imádom ahogy kerülgetjük egymást. *
-Ugyan, tényleg semmiség. Legalább mi látjuk a különbséget. *Ezzel arra akarok célozni, hogy egy olyan embernek aki a Dominiumon született, minden új, „mi” viszont, akik már látták a Földet teljes valójában, tudjuk értékelni azt, amit most találtunk. Magamban felírom a lsitára azt is, hogy meg kell kérdezzem Malinort, mire vágyott a legjobban miután felébresztették és minek örült a legjobban, amikor először tette a lábait a Perdára. A JL-ről már komolyabban tudok mesélni és igaz dolgokat. A kérdésen fintorral az arcomon gondolkodom el, lássa, hogy mennyire elmélyedek a témában, elnézek mellette nekem balra s bár nem az emlékeim között turkálok, kitalálnom sem kell semmit, mert már régen kész a válaszom.*
-Valójában sok mindenben egyetértek velük, de a kivitelezés lehetne más. *Végül ránézek mosolyogva, nem gúnyosan és mellőzöm az arcmimikámból a „nesze semmi, fogd meg jól” vonásokat is. Az ő véleménye erről a dologról is érdekel, ezért figyelmesen hallgatom. Kíváncsi vagyok, hogy egy frissen ébresztett pasi hogyan éli meg a főleg rájuk előnnyel rendelkező törvényeket. Naná, hogy nem húzza le. Csak pasi, nem Ellenállónak való, szóval velejéig hű lesz a Kancelláriához. Csatlakozom a hirtelen témaváltáshoz.*
-Ó, igen. Nagyon remélem, hogy itt nem követik el ugyanazt a hibát az emberek. Vagy a vezetés. *Azon merengek közben, hogy mit akar elérni azzal, hogy teljesen lelassítja a beszédét. Belém akar valamit szuggerálni? Hát  hajrá! *
-Úgy tudom a nagysága. Erőforrásban nem lenne hiány, csak meg kell találni. A lelőhelyeket viszont eléggé őrzik és minden bizonnyal hatalmas diplomáciai szakadék keletkezne, ha lerohannák őket. *Én ne tudnék a CQL-ról? Hihetetlen anyag, és tele van vele a hold, csak épp a legnagyobb lelőhelyek perdai fennhatóság alatt vannak. A kisebbeket meg gondolom nem találják. Vagy a franc tudja. Vele nevetek azon, hogy egyikünknek sem megy igazán a politika, ötleteim ugyan vannak és elég komoly javaslatokkal is előálltam Jenkinsnél, de neki is megmondtam, hogy ha lehetséges lenne, én akkor sem ülnék bele egy kancellári székbe. Én nem mondtam meg ki vagyok, ő nem mondja meg miért van itt. Egyelőre egyenlőre állunk, de nem lesz ez mindig így. Most „csak” kicsit helyre teszem.*
-Harmincöt. Ez teljességgel bizonyos. Nem lettél ötven évvel sem öregebb testileg, sem bölcsebb. Szívesen. *Adom meg neki a tutit és mielőtt megköszönné…azt már nem mondom, hogy majd a fentiek eldöntik ki is ő valójában, és majd arra halad amerre mondják, vagy átpártol az Ellenállókhoz, de ezt a korábbi felfedezésem és gondolataim miatt nem tartom valószínűnek. Ebben a tekintetben rossz hangulata van és hozzáteszem a magamét, ami igazából nincs, de ő ezt nem tudja. Ez a kis játék egyben jó tapasztalatszerzés is, most már tudom, hogy képes vagyok könnyedén beleélni magam mások helyébe, életébe és visszaadni majdnem ugyanazt. Az ajánlatra egy szemöldökfelvonással reagálok, a többire nevetéssel és egy apró titok elárulásával, ami igaz és talán bizalmat szül. nem sokat, de az is valami.*
-Kizárt. Csak vissza kell énekelnem és kvittek vagyunk. Ha hívlak is, nem azért foglak, hogy kirángass a….*Depresziós hangulatomból. Magamban folytatom és fejezem be, mert közben a kommunikátora belerondít a társalgásba. Még mielőtt megszólalna, már tudom, hogy a beszélgetésnek vége. Ha előre megbeszélt találka lett volna, most azt gondolnám, hogy egy barátja csipogott rá, hogy kimentse a gonosz boszorkány karmaiból. Nagy sóhajjal állok fel, lesimítom a szoknyám, leporolom a vállam, eltávolítok egy nem létező szöszmöszt a combomról, mindeközben próbálok a kommra sandítani észrevétlenül, hátha meglátom az üzenetet amit kapott. Fejjel lefelé is képes vagyok olvasni…majd mosolyogva felnézek rá. *
-Ó, ugyan, ne szabadkozz. Mindannyiunkat dróton rángatnak. *Nem tudok nem mosolyogni azon, hogy még szeretne találkozni velem. Naná, hogy szeretne. Vagy azért, hogy többet megtudjon rólam, vagy azért mert megtudott és rám akar pirítani…vagy a kettő együtt. Csodaszép a szarkavarás. *
-Örülök, hogy örülsz. Csak figyelj, akkor jövök amikor a legkevésbé számítasz rá. Akkor én most…*Mutatok az ajtó felé és közben hátrálok, míg a cipőm sarkával bele nem ütközöm a nyílászáróba.* -Megyek is. Nem zavarok. A legjobbakat Morison. *Megfordulok és kilibbenek a helyiségből. Csak egyszer nézek vissza mosolyogva és integetve, már ha figyel és veszi az adást. Ha igen, akkor csak kamu volt az üzenet, vagy nem is olyan fontos. Bárhogy is, nekem sokat elárul, és azt hiszem, elégedett lehetek az eredménnyel.*

//Köszönöm a játékot! Hug2 Roppant szórakoztató volt. százkarátos Még találkozunk, és ez nem fenyegetés Niko //







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Kancellária


2-es hangár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
311

☽ :
2-es hangár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 06, 2020 9:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 1:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Greymare & Gardel
────────────── ──────────────
Denisov szavaival csak egyet érteni tudok, pont én ne ismerném ezt az attitűdöt? Az Ezredesre és talán az összes katonai vezetőre is igaz ez. Egyszer veszítse el a kegyet az előbbinél és többé visszaszerezni nem tudja. Sejtéseim szerint én már ebbe a kategóriába tartozom, ezért is próbál minél több nehéz helyzetbe beledobni, hátha idő előtt adom fel. Csak hogy az ő lánya is vagyok, pontosan tudja, hogy ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy megtörjön.
- Ismerem a hozzáállást - azt nem teszem hozzá, hogy a magam részéről ez mennyire normális is, saját bőrén is tapasztalhatta mindig is. Az ő jótékony lelkében sem hiszek, tartom magam ahhoz, hogyha nem lenne titkolni valója, nem szökött volna meg. Wellis akkori hozzáállását viszont vitatni nem szabadott.
Mindazonáltal ismerem azon embereket, akikhez eljuttathatom az ilyen hanyag hozzáállást és foglalkoznak is vele. Ha más nem, azon emberek bizalmasi kapcsolatai megmaradtak, kétség afelől ne legyen, hogy a legjobbat akarom nem csak az Imperiumnak, de a Dominiumnak is.
Némán bólintok, melyet ő nem láthat, hogy észben tartja. Cromwell jó kapitánya lesz az Imperiumnak, ebben nincs kétségem. Wellis is az volt, egyszerűen a jószíve volt a veszte - még ha csak képletesen is.
Lényegtelenné is válik ebben a pillanatban, ahogy újra társaságot kapunk.
Azt azonban továbbra sem értem, hogy mégis ki volt az, aki engedélyezte Schultznak, hogy rangot lépjen. Szemmel láthatóan nem tudja helyén kezelni a helyzetet, szavamba vág, mégis nyugodtan mondom végig, mit kívánok. Az inkopetenciájára vall, hogy fogalma sincs, hogy állományába milyen eszközök állnak. A robotok ugyanúgy a hajó egységét képezik, mint az emberek, hasznosságukat pedig aligha lehetne vitatni.
Főleg ennek az ostoba robotnak.
Figyelmem mégis neki szentelem, reagálni nem fogok az egyértelmű kötözködésére. Épp az előbb hallottuk hangját, elkapni meg igen nehezen tudnák, szétszedni meg… Legyen annyi elég, hogy nem egyszer történt már meg, csak hogy tudjuk, mégis mi lakozik benne. Nem egy kisebb ember, ahogy többen már példálóztak vele. Hangszínére sem rezzennek vonásaim, rég tudhatná már, hogy kifejezéstelen arcom nem tudja megtörni.
F8T pedig ekkor érkezik meg és nem is hazudtolja meg önmagát. Cellám mellé érve éktelen püttyölésbe kezd, fényei vörösen és narancssárga színekbe villognak, utalnak haragjára, szavai nem ekképpen. Pillantást mégsem vetek rá, lényegében ő tehet arról, hogy itt vagyok, elsősorban magára lehetne dühös, nem Schultzra. Ám, ha ezen túl szeretnék látni, akkor képes vagyok elhinni, hogy csak a figyelmem akarta felkelteni rá, Denisov szavaira. Ebben az esetben, pedig sajnos F8T jóval okosabb, mint azt bárki is hitte róla.
Az éktelen hangokat Simon hangja folytja a robotba. Egy elnyújtott pittyegés, ennyit enged meg magának és néhány sajnálattal teli még követi, majd elnémul és úgy tesz, mint aki lemerült. Nem remeg meg testem hangjára, de mindenféleképpen kivált lelkemben egyfajta borzongást, korán sem rosszfajtát.
Tekintetem újra a férfinak adózom. Szavait csendesen hallgatom, most nem figyelem Schultz milyen kicsire húzza össze magát, pedig próbálja. A parancsot kelletlenül hajtja végre, először nem is igazán lép Denisov cellájához, végül mégis megteszi, látszik rajta a gyötrelem, hogy nem tudja még mindig mi lenne igazán célszerű, amit tehet. Végül enged a kimondott nyomásnak is és Denisov celláját kinyitja. Nem fűz hozzá semmit, tekintetébe a gyűlölet lángja lobban fel, mely a későbbiekben semmi jót nem ígérhet a közlegény számára.
Majd az enyémhez lép és mivel most F8T is viselkedik, engedi a robot is, hogy ő nyissa ki az enyémet is. Ezúttal a gyűlölet jóval intenzívebben izzik fel azokban a sötét íriszekbe, mint eddig bármikor közös pályafutásunk után. Jéghideg pillantásom mégsem változik meg, nem veszem fel érzéseit, gyerekesnek gondolom, értelmét pedig egyáltalán nem látom. Így engedem el az egészet.
A cella ajtaja kattanva nyílik ő pedig emelt fővel viharzik ki, különítményével az oldalán. A sóhajt visszatartom, fájdalmas, még számomra is, ahogy a rajmester viselkedik. Tényleg kíváncsi lennék, hogy ki volt az, aki engedélyezte neki a pozíciót. Magabiztos léptekkel indulok neki, ám a közlegény közelébe még megállok, tekintetem ráfüggesztem.
- Legyen észnél, a rajmester bosszúálló típus. Jó utat, Denisov - biccentek még felé, hiszen ha minden igaz a hajó nemsokára elindul, ezúttal F8T nélkül. Életének első olyan útja lesz, amikor nem lesz a fedélzeten, bár még ki tudja, képes Simon elől is megszökni. Furcsa, hogy nem teszi, hanem követ minket. Nem szólok semmit, némán követem Simont, tekintetem nem veszem le róla, az egyenruhájába csak még szélesebbnek tűnik válla…
Sokat mégsem tudok elmélkedni, F8T visszatalált a hangjához és újra éktelen prüttyögésbe kezd és mindennek elhordja a rajmestert, és a hanyag munkáját. Arról nem is beszélve, hogy miként képzelte, hogy majd őt! a hajó kedvenc robotját bontóba dobja. Ezutóbbi állításában nem hiszek, felelni mégsem felelek neki. Jelen esetben nem vagyok abban a helyzetben.
Az Imperiumot lassan hagyjuk el, a hangárba többen is dolgoznak ilyenkor, mégis csendben, fegyelmezetten követem a férfit, s ha megáll, úgy megállok én is mögötte, mellettem pedig a kis robot. Ha hátra is fordul, láthatja, hogy egyenes tartással állok, fejem enyhén szegem csak fel rá, terpeszem csípőszélességű, kezem pedig a hátam mögött kulcsolom össze. Pontosan tisztába vagyok azzal, hogy most, mint felettesem áll előttem.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

2-es hangár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
2-es hangár Giphy


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 15, 2020 7:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Gardel,  Denisov &Greymare
Elsőre sem voltam lelkes, mikor megkaptam az üzenetet, hogy Katrina az Imperium fogdájában van, de mostmár kimondottan kezd elegem lenni.
A kis droidnak már én is láttam néhány produkcióját, így sejtem, mi oka lehet rá Schultznak, hogy komoly ellenszenvvel viseltessen irányában. Ez viszont még nem jogosítja fel arra, amit az imént is művelt. Hiányzik belőle a fegyelem, a hidegvér, és a valód bátorság. Az elsőn lehetne dolgozni, a másik kettő azonban olyan jellemhiba, amik alkalmatlanná teszik a magas katonai rangok viselésére.
Szerencsére, mikor ismét felemelem a hangom, mindenki vita nélkül elhallgat, a csendet csak a robotot eddig üldöző katonák csendesülő zihálása töri meg.
Látom, hogy a rajmester nem éppen boldog a kiosztott parancsoktól, ez engem viszont nem érdekel. Nem elég, hogy az arcáról leolvasható a kelletlenség, még az időt is húzza.
- Schultz rajmester, mozogjon! Haladjunk, más dolgom is van!
Kicsit megsürgetem a cellaajtók nyitását, mert tényleg indulni akarok.
Még egy utolsó rosszalló pillantást vetek a kiviharzó rajmesterre, akinek ismét sikerült a tiszteletlenség újabb magaslatát megmászni, de nem foglalkozom már vele.
Megvárom, míg Katrina és F8T csatlakoznak hozzám. A mögöttem gyalogló nő által több ízben guruló szemetesnek titulált kis droid valószínűleg sejti, hogy szemernyi rossz szándék sincsen bennem irányában, és a legkönnyebben úgy kapja meg a szabadulókártyáját, ha követi az utasításaimat. Igaz, ezzel feltételezzük, hogy valóban okos kis jószág.
Már majd csaknem a hangár ajtajához értünk, mikor megállok, és megfordulok. Részben, mert kezd idegesíteni a sípoló, trillázó prüttyögés – ami egyszerre emlékeztet Izére és Moor tizedesre -, másrészt, hogy Katrina szemébe tudjak nézni.
- Mondja, Gardel tizedes… Hogy sikerül mindig bajba keverednie, mikor magánál szabálykövetőbb katonát nem ismerek?
Valóban érdekel, és a hangomban nincs neheztelés, csak valódi kíváncsiság. Ezúttal azonban a a tartásom feszes és egyenes, a tekintetemben pedig csak egészen a háttérben csíphet el egy árnyalatnyit abból, amit iránta érzek, jelenleg némi gyanakvás, egy adag fáradtság és rengeteg bosszúság uralja.
Mostmár túl sok minden történik ahhoz Katrina körül, hgy véletlennek lehessen mondani. Egy pillanatig sem gondolom, hogy ő a felelős mindezért, de jobb, ha rájövünk, mi és miért történik, mielőtt még késő lenne.
Amennyiben F8T folytatja a cspogást, pittyegést, villogást, még hozzáteszem:
- Kaphatnánk pár percet mi is beszélni?
Később felőlem a végtelenségig folytathatja a panaszkodást, de így a gondolataimat sem hallom tőle.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 17, 2020 7:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Greymare & Gardel
────────────── ──────────────
Amikor a hajón megtettem ma az első lépéseim, nem gondoltam volna, hogy ekként fogok távozni. Öt percet – sem – kívántam itt eltölteni és tudom, hogy én voltam az ostoba, hogy ilyen egyszerűen bedőljek a cselnek. Gondolhattam volna, hogy nincs más a hajón, amit itt hagytam volna.
F8T ezúttal túl messzire ment, az, hogy gyerekes csínyekkel illetett az elmúlt években nem zavart, mert munkámat nem hátráltatta. Bosszankodtam miatta, mert ettől függetlenül idegesítő, amit művel, sodromból teljesen mégsem hozott ki. Egyszer, akkor éjjel. Ezúttal mégis túl messzire ment.
Nem csak a munkámat próbálta korlátozni, de majdnem szabadságom is vesztettem, ráadásul kijár még nekem egy megrovás is – még ha csak szóbeli is. Nem tehetek róla, lelkem mélyén fekete pacaként ül meg. Makulátlan lapomba folt került. Ez volt az egyetlen az életembe, mire mindig is kínosan ügyeltem.
Többek között ezért sem érdekel F8T károgása az esettel kapcsolatban. Sejtem, tudatom peremén tudom is, hogy miért rendezte ezt meg. Jelen pillanatban mégis tudom, hogy ez alakulhatott volna egészen máshogyan is.
De ez már most lényegtelen, megtörtént, változtatni rajta nem tudunk.
Simon megáll én pedig pár lépéssel mögötte, fesze háttal, kezeimet hátul fogom össze. A kis robot még tovább megy, hirtelen fékez le és egy félkört ír le köröttünk, úgy áll meg ő is. Jelzőfényei vörösen, narancssárgán, olykor kéken világítanak, éktelen hangját pedig nem célja befogni, még egy fél pillanatra sem.
- Nem áll szándékomba, bajba kerülni, Uram – jön az egyszerű válasz tőlem, mert valóban nem áll szándékomba semmi hasonló. Az megsem fordul a fejembe, hogy ne úgy viselkedjen velem, mint egy beosztottjával, esetleg én ne venném komolyan ebben a szituációba – nem mintha lenne olyan alkalom, amikor nem venném komolyan. – A tény felett mégsem tudok elmenni, hogy az utóbbi időbe több véletlen is történik körülöttem, mely lassan már nem lehet véletlennek nevezni.
F8T csipogása engem nem zavar, évekkel ezelőtt megtanultam kizárni tudatomból hangját, nem úgy Simon. A következő kérdést már nem hozzám intézi, az említett pedig sértetten nyújtja el az utolsó taktust elnyújtja, majd egyszerűen elvágja a szavait.
Sértetten kapcsolja ki magát, műszerei leállnak, szinte hallani, ahogy a ventilátor belsejébe egyre lassul, majd leáll. Csend telepszik közénk.
- Mindazonáltal ezért az egy tettért én és F8T vagyunk a felelősek – igen, én magam is, ezt nem tagadom. Előreláthatóbb lehettem volna. Az az eset mégsem tetszik, hogy emiatt kapok megrovást efelett pedig nehezen fogok tudni elsiklani, már ami engem és F8T-vel való viszonyomat illeti.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

2-es hangár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
2-es hangár Giphy


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 21, 2020 10:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Gardel and Greymare


Ha tudnék róla, mennyire bosszantja is Katrinát a szóbeli megrovás – ami nagyjából egy ejnye-bejnye-nek felel meg mindössze, azt is csak Schultz megnyugtatása végett- akkor sem egészen érteném. Ez még semmit nem jelent, az enyémben ennél sokkal komolyabb megrovás szerepel, nem mintha nem vállalnám be bármikor újra hasonló szituációban.
Én is igyekszem mindent előírásszerűen és hatékonyan csinálni, de olykor mindenki hibázik.
Pontosan tudom, hogy nyugodtan megállhatok figyelmeztetés nélkül, Katrina figyel rám, és nem fog nekem gyalogolni. Így is történik, mire szembefordulok vele, már nem kell keresnem a pillantását, rezzenéstelenül néz a szemembe.
A válaszra biccentek.
- Tisztában vagyok vele. Éppen ezért kezd nagyon zavaróvá válni…
Úgy tűnik ő is így látja, legalábbis a következő mondatokból erre következtetek. Végül biccentek.
- Egyetértünk a kérdésben. Amint lesz rá lehetőségünk el kell kezdenünk foglalkozni a dologgal, mielőtt valami visszafordíthatatlan történik, vagy a dolog túlnőne rajtunk.
Lehet, hogy már most is késő, de lehet, hogy még időben ki tudjuk deríteni, miért éppen ő, és ki áll az egész mögött, illetve mik a szándékai(k).
F8T sértődött visszavonulása most nem annyira foglalkoztat, legalább végre nem kell emelt hangon beszélnem, hogy a saját hangomat halljam a panaszáradat közepette (Erre csak a csipogás és pittyegés hangszínéből következtetek, mert egy villanását sem értem)
A következő mondatára mindkettőjükön végigfuttatom a pillantásomat.
- Tegyenek róla, hogy még egyszer ne forduljon elő! Gardel tizedes, szóbeli megrovásban részesítem az Imperiumon történtek miatt. Ezen felül nyomatékosan javaslom, hogy tartózkodjon tőle, hogy a rajmesternek okot adjon arra, hogy beleköthessen magába.
Ez utóbbi már csak javaslat, nem parancs, de valamennyiünk életét megkönnyítené.
Ha nincs senkinek további hozzáfűzése, akkor csak intek, hogy induljunk, és ha F8T is méltóztat újra üzembe helyezni magát, akkor megindulok, de ezúttal jelzek Katrinának, hogy csatlakozzon mellém.
- Van valami ötlete, hol kezdhetnénk az információgyűjtést?
Nem kell sokáig gyalogolnunk, hogy elérjünk a fejlesztési részleghez, ahová betessékelem a pittyegő droidot.
- Uraim! – szélesen vigyorgok a rézvörös hajú erős harmincas férfira, aki az érkezésünkre a feje búbjára tolja a nagyítós szemüvegét, valamint a fekete hajú, talán nálam is fiatalabb kollégájára, aki épp egy takarítódroiddal folytat heves vitát, de legalábbis úgy tűnik, mert bosszúsan csap a szintén vadul pittyegő tákolmány tetejére, hogy köszönésnyi szünetet eszközöljön magának.
Mindketten ismernek, ez a vigyorukból egyértelmű, ahogy abból is, hogy jókedvűen viszonozzák az üdvözlést, és mindketten a keresztnevemet használják.
- Zack, lefuttatnátok egy diagnosztikát a droidon? Az Imperiumra van beosztva, ma éppenhogy megúszott egy megsemmisítést. Úgy fest olykor önálló ötletei akadnak.
A szólított vörös hajú Zack érdeklődve méri végig F8T-t, majd biccent.
- Ha találtok valamit, kérlek szóljatok. Ha semmi említésre méltó, adjatok neki egy új tanusítványt, és küldjétek vissza a hajóra, kérlek. Jövök nektek eggyel…
Zack vigyorogva bólint.
- Bármikor! ÉS tudod, hogy behajtjuk! – itt vigyorogva rákacsint a kollégájára, és már tudom, hogy ebből hamarosan italozás lesz – Három órán belül átküldjük az eredményt…
Ezzel el is bocsátanak minket, F8t-t pedig az egyik üres munkaállomáshoz terelik. Nincs miért aggódnia a kis droidnak, itt sem szétszedni, sem megsemmisíteni nem akarják.
Amennyiben az átadás zökkenőmentes, Katrinával a fejlesztés felé vesszük az irányt. Itt már nem érzem szükségét a szigorú, előírásszerű kommunikációra.
- El kell hoznom egy dokumentációt a részlegről, és még át kell öltöznöm, mielőtt én is munkába állok, de Greg eligazít a mai feladatokkal kapcsolatban…

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 22, 2020 1:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Greymare & Gardel
────────────── ──────────────
A hiba az én felfogásomban nem létezik. Nem létezhet. Másoktól el tudom fogadni, hiszen emberek vagyunk, amíg beismerik, hogy hibáztak és próbálnak tenni ellene, addig nincs gond. Általában ott kezdődnek a gondok, amikor másokra próbálják terelni, magukat pedig tökéletesnek és hibátlannak beállítani.
Önmagammal kapcsolatban ez mégis máshogy van. Én nem hibázhatok, nekem ez soha nem volt megengedett. Még csak a szóbeli sem, most mégis keserű szájízzel nyelem ezt le.
Mindazonáltal nem csak őt zavarja a helyzetem. Képzelheti, hogy akkor engem miként érint, ez a sok véletlen, melyek már egyáltalán nem azok.
- Feltétlenül, Uram - bólintok egyet határozottan. Foglalkozni vele, igen. De mégis merre kezdjem, hiszen minden utam egy személyhez vezethető vissza. Őt pedig sehol sem találom és ahelyett, hogy a perda minden egyes bokorja alá néznék, itt vagyok, ezen átokverte fémkoporsóba. Kezeimet magam mögött tartva szorítok rá ujjaimra.
A szóbeli megrovásom hallva, akaratlan feszül meg arccsontomon a bőr. Izmaim teljes egészében megfeszülnek, jelét mégsem mutatom annak, hogy valójában miként érint az eset. Azt hiszem, hogy ezen változtatni már nem lehet.
- Greymare hadnagy, az elmúlt órákba tudomásomra jutott, hogy a nemrég a hangárba történt tűzesethez akaratlanul is, de köze van Schultz rajmesternek - elevenen égnek elmémbe Denisov szavai, ahogy senki sem mer fellépni ellene, vagy jelenteni az esetet. Ujjaimat újra szorosabbra fonom magam mögött. - Engedélyt kérek az eset átvizsgálására és Stig Wayland hadnagy véleményének kikérésére. Valamint F8T egység használatát is, jelen volt a helyszínen - hiszen az elmúlt percekbe mást sem hallok tőle, csak ezt. Hallottam, hogy javasolja, tartózkodjak tőle, ám ha miatta ártatlan emberek vannak veszélybe… Nem tehetem. Akkor is megtenném ezt a lépést, ha a Dominium egy teljesen más részlegén hallanék hasonlót, melynek egyszerűen csak egy oka van.
Kevesen vagyunk. Túl kevesen ahhoz, hogy hozzá nem értő emberek üljenek magas pozícióba, mely emberéletekbe is kerülhetnek.
Ezután indulunk meg, vagyis Simon és én, F8T sértődötten áll egyhelybe. Két lépés után állok csak meg és fordulok hátra, az irányába. Tán ennyi is elég neki, hogy újra bekapcsolja magát és elinduljon utánunk, hangját lejjebb veszi, ezúttal a hadnagy által ért sérelmein prüttyög.
- Amit eddig sikerült kiderítenem, hogy bármely irányba is indulok egy személybe, vagy úgymond szervezetbe botlok bele. Amikor az Imperium majdnem felrobbantották, Wayland hadnagy akadályozta meg, akkor azt mondta, hogy a szerkezet egy Rockethead becenevű férfi kézjegye. Legalábbis az ő gyermekeié. Így fogalmazott, nem hinném, hogy vér szerinti, inkább követői lehetnek. Egyértelmű, hogy a bombát egykor Connor Smith helyezte el - izmaim megfeszülnek újra, menet közben is képes erre, tekintetem ha egy pillanatra is, de elsötétül.
Viszont megérkezünk a fejlesztésre F8T-vel a nyomomba sétálok be, arcomra viszont szinte ráfagyott a bőr, a kellemetlen érzéstől képtelen vagyok most már szabadulni. A kis robot azonban bebújik mögém, ide-oda rángatja magát, mintha reszketne. Szinte már könnyes hangon kér előbb tőlem bocsánatot, majd Simontól. Én értem, hogy mit mondd, a férfi nem, és eszem ágába sincs fordítani neki. Ezúttal megérdemli F8T a kivizsgálást.
Ahogy Zack végigméri, még jobban elbújik a lábaim mögött, félősen, már ha erre van lehetőség.
Végül megrobotolja magát és enged az unszolásnak és teljesen úgy tesz, mintha egy közönséges robot lenne. Mélyről jövő sóhajomat elnyomom. Szó nélkül lépek ki a fejlesztésről és indulok meg a férfi után. Továbbra sem zárkózok fel mellé. Egy lépéssel lemaradva tőle sétálok nyugodtan, noha lelkem tombol.
- Értettem, Uram - ő nem érzi szükségét, én annál jobban betartom a kommunikációt. Vele ellentétbe nekem soha nem ment könnyen - nem is fog - egyik kommunikációs formából a másikba ugrani. Főként ha abba közrejátszik, hogy feloldódjak, hiszen ez most teljesen lehetetlen számomra. Az alaphangulatom mára megalapozott.
Ha pedig nincsen más a fegyverfejlesztés előtt, csak egy bicentéssel köszönök el tőle, hogy az aznapi teendőimbe vessem bele magam.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

2-es hangár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
2-es hangár Giphy


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 25, 2020 1:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Gardel and Greymare


Sokmindenben nem értünk egyet Katrinával, ezen témák egyike, hogy hibázhat-e az amber, vagy sem. Én szokás szerint jóval megengedőbb vagyok a kérdésben, mint ő.
Kissé kimerültnek érzem magam, ilyenkor kevésbé viselem jól a felesleges köröket, mint például most ezt, amit a rajmester túlbuzgóságának köszönhetek, így nem is akarom túlbonyolítani, vagy nagyon elhúzni. Így is eggyel több jelentést kell írnom ma emiatt, mint amennyi már így is a körmömre égett.
A következő kérdésben tökéletesen egyetértünk, így a dolgot nem is ragozom tovább.
Nem kerüli el a figyelmemet a feszültség, ami a megrovásra jól láthatóan eluralkodik rajta, de ezt sem teszem szóvá. Túlestünk rajta, remélem nem lesz szükség a megismétlésére.
A kérést végighallgatom, és eltöprengek rajta, mielőtt válaszolnék.
- Engedélyezem a következő feltételekkel: A kivizsgálást Wayland hadnagy vezeti – erre személyesen fogom felkérni -, maga pedig nem lépi át a hatáskörét információgyűjtés közben, és a lehető legkevésbé akadályozzák Schultz rajmestert a jelenlegi feladatai ellátásában. Ezeket az eredményektől függően fogják felülvizsgálni az illetékesek.
Katrináról egy pillanatra a droidra vándorol a pillantásom.
- F8T egység használatát engedélyezem, amint átment a felülvizsgálaton, addig azonban nélkülözniük kell!
Mindez nem vita tárgya, végleges tényként jelentettem ki, és ahogy Katrinát ismerem, nem is számítok akadékoskodásra tőle.
Indulás után két lépssel még nem hallom a görgők jellegzetes hangját, a következőnél pedig Katrina léptei is elhalnak mögöttem.
Én is megtorpanok és visszafordulok, de már csak azt látom, hogy a kis droid bekapcsolja magát, ás kelletlenül a nyomunkba szegődik. Szerencsére továbbra sem értem amit prüttyög.
Elgondolkozom rajta, vajon milyen kapcsolat fűzi F8T-t Katrinához. Vajon a droidnak vannak „érzelmei”, vagy valaki így programozta? És ha utóbbi, akkor a szándék vajon ártó, vagy segítő volt?
A gondolataimból Katrina hangja ránt vissza.
- Kiindulásnak már ez is elég. A mai műszak után elmarad egy órám, ahová be kellett volna ugranom helyettesíteni, a felszabadult időben leérem az ezzel kapcsolatos adatokat és jelentéseket.
A szervezet vitán felül komolyabb fenyegetést jelent, mint azt a lázadás kitörésekor bárki is gondolta volna. Túl sokan lettek, túl sok eszközhöz jutottak…
Connor Smith említésére bosszúsan megrándul a szám sarka. Elég jól tudom már, mit jelent a férfi Katrinának, és nagyon nem tetszik a dolog. Veszélyes rá nézve, sokkal veszélyesebb, mint azt ő maga hajlandó belátni.
F8T hisztijét még én is megértem nagyjából, és sóhajtok egyet.
- Csak egy egyszerű, alap diagnosztika. Még meg sem csiklandozzák az áramköreidet…
Ha valóban van némi esze, ez a minimális átvizsgálás semmiféle veszélyt nem jelent sem rá, sem az önállóságára nézve. Csak az elvárt válaszokat kell adnia a programnak.
A technikusok összenéznek a kis droid műsorát figyelve, a tekintetük összevillan, de továbbra sem mutatnak ártó szándékot a Katrina mögött bújkáló sípoló-villogó kuka felé, pusztán kíváncsinak tűnnek.
Mikor végre enged az elkerülhetetlennek, Zack barátságosan megpaskolja a tetőlemezét, és odatereli egy üres állomáshoz. Nekem ennyi elég is volt mára ebből a témából, így Katrinával a nyomomban megindulok a fejlesztésre.
Hiába szelídül a kommunkáció formálissága a részemről, Katirna nem viszonozza, így ezúttal feladom. Válaszára biccentek.
- Mégis inkább az átöltözéssel kezdek… Kérem adja át Gregorynak, hogy fél óra és érkezem én is…
Ennyi csak, a válasz, vagy a kérést nyugtázó biccentés után elkanyarodom Katrina mellől

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Kancellária


2-es hangár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
311

☽ :
2-es hangár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 25, 2020 1:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

2-es hangár K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
2-es hangár WYdz5uv

Fegyverem
2-es hangár KjdARSD


2-es hangár Empty
Utolsó poszt Vas. Május 10, 2020 8:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Bruce & Raven
Költözés



*Valahol sejtettem, hogy nem csak ejnye-bejnyét fogok kapni azért, amit az Aquillonon tettem vagy nem tettem, de még mindig azt vallom, hogy a körülményekhez képest nem tehettem mást. Oké, nem kellett volna lelógnom a csapatszállítóról és körbekémlelni a másiknál, meg a sok apróság…de végül is megöltem azt a lényt és Simon hadnagynak nem esett baja. A vállát nem én lőttem el. A hadbíróságon kaptam néhány szúrós pillantást, mely a szám további befogását ajánlotta, ezért morgok most mikor pakolom be az Imperiumon tartott holmijaimat. Néhány dolgot már elhoztam a laboromból, melyek személyes tárgyak és minták, amiket még én szeretnék kielemezni, utóbbiak gondosan becsomagolva, fémládában vannak. Az még kérdéses, hogy Bruce marad-e az Imperiumon, szegénykém eléggé fejbe kólintotta a hír, még emésztenie kell, de a házasságunk így is megoldható. Csak a kabin burkolást sajnálom, mert most kezdhetem az egészet előröl abban a kabinban amit a Dominiumi otthonunknak kaptunk. A csomagolás végeztével a koponyát a táska tetejére teszem és megpihenek picit az ágyon ülve, mely fantasztikus dolgokat mesélhetne ha tudna beszélni. *
-Még van időd eldönteni, hogy te mit szeretnél. Nézzük a jó oldalát, akár a Perdára is száműzhettek volna…bár tudod ki miatt még jó is lett volna. *Nézek fel Bruce-ra, aki most érthető módon nem találja a helyét. Egy kicsit gyászos a hangulat, de lesz ez még jobb is. *
-És most, hogy civil leszek még Castillo három hónapos intenzív állóképesség edzését sem kell végigcsinálnom. Azt hiszem….mégis minek edzenének egy polgárt, nem? *Keresem az előnyöket, sosem voltam a félig üres a pohár fajta, de még a félig telié sem, mindig azt vallottam, hogy míg mások ezen vitatkoznak, én kiiszom a maradékot, és ha úgy vesszük, az a pohár mindig is tele van, hiszen félig víz, félig levegő van benne. *
-Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. *Nézek fel rá bűnbánóan, de csak miattam van bennem ez az érzés. Mindig próbára teszem a barátságát és ő mindig bebizonyítja, hogy jól tudja venni az akadályokat, bár úgy gondolom amikor kitalálta, hogy házasodjunk össze, mert így egymásnak tudunk alibit biztosítani a CsH előtt, nem tudta még mire vállalkozik. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



2-es hangár Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
2-es hangár
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg-
Ugrás: