Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Yesterday at 10:44 pm

Yesterday at 10:29 pm


Yesterday at 9:45 pm

Yesterday at 9:18 am


Pént. Nov. 27, 2020 8:42 pm

Pént. Nov. 27, 2020 9:42 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Cyber tér - bár
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Cyber tér - bár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Cyber tér - bár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:42 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cyber tér
 





4. gyűrűszint
Az emelet nagyságához képest nem egy nagy bár. Aprócska a kilátó szomszédságában. Valójában abból csippentettek le egy kis szeletet, ezért azon ritka látványnak hódolhat az ember, hogy innen is kényelmesen rá tud látni, azonban csak a Caligo gázbolygóra. Kik szeretik a sűrű gomolyfelhőkből álló égitestet, azoknak ez egy tökéletes hely. Ellenben a népek leginkább a hármas szinten lévő két bárba járnak szívesebben, itt ugyanis az alkoholokból legfeljebb a sör található meg, abból is csak a mindenki számára kimért adagot szolgálják fel (legfeljebb két pohárral), és erős a gyanú, hogy vizezve is van. Ezt egy szigorú rendszerrel mérik, minden kikért ital előtt ujjlenyomatot kell adni, így felügyelik, hogy mennyi alkoholt ivott az adott ember egy nap.
Ezen kívül rágcsákat és különös, perdai növényekből ízesített italokat is felszolgálnak. A bárnak megvan a maga hangulata a barnára mázolt fahatású pulttal és bútorokkal. A székek magas lábakon nyúlnak a magasba, félhold alakú székei pedig szinte magukba olvasztják a rájuk ülőket.
A neonvilágítás innen mégis hiányzik, egyszerű sárga égőkkel világítják meg a helyet, mely a földiek számára mégis otthonos lehet.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Cyber tér - bár Flat,1000x1000,075,f


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 30, 2019 11:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hartley & Malinor

Ha már ilyen jól megdumáltunk egymás lelki világát, akkor jól fog esni egy pár pohárka ital ennek koronázásaképp. Hartley, kezd normálisabb életfunkciókat mutatni az edzés elején tapasztaltaknál, és lassan már a saját lábán is tud járni. A holmimat összeszedem, majd ha mindketten készen állunk az indulásra, akkor már irányba is vesszük a Bárt. Lehet, hogy ez kellett Hartleynak, hogy kiadja magából a dühét és egy második fázisba lépve kezdje feldolgozni a tragédiát. Tudom, hogy nem könnyű egyik napról a másikra tudomást se venni róla, de idővel halványodni fog a lelkében keletkezett sebek nagysága. Én tudom. Átéltem ugyanígy, bár nehéz volt, de Lara viszontlátása és szerelme megtanított újra embernek és férfinek lennem. Ahogy elnézem most Phil-t, hasonlóan nézhettem ki én is a felismerés után, de hála pár jó ismerősnek és bajtársnak, akik végig mellettem álltak a nehéz időkben.
-Hallottam, hogy van valami ínyenc Perdai ital, ami erős, mint a bivaly. Abból pár pohárka, és máris szebbek odakint a csillagok. - magyarázok neki jó kis sületlenségeket, hogy eltereljem a gondolatait. A Bárban jelenleg nem sokan vannak, de ezen nem is csodálkozom, mivel korai még az időpont az iszogatásra, mivel csak ezután lesz vége a szolgálatok idejének. Én most könnyen vagyok, mert csak holnap éjjelre megyek szolgálatba, de most amúgy is kellemes időtöltésnek hat egy pár korty, hogy kibeszélgessük magunkat, ha Hartley is megnyílik végre és nem ellenfélnek tart. Naná, hogy nem a férfiak társaságára gerjedek, - mármint meleg helyzetekre gondolok. -  hanem, a nőket szeretem. Konkrétan egyetlen nőt, Larát, a feleségemet. Remélem, hogy nem gondol másra, mert akkor tényleg beverem az orrát. De most, hogy megérkeztünk az iszogatásunk színhelyére, máris derűsebb képpel lépek a bárpulthoz. Ha Hartley követ, akkor már nincs akadálya, hogy kikérjük az első kört. A második az enyém, de előzékenyen mutatok, hogy övé a választási ehetőség az italok kínálatából, ha valami tényleg töményre vágyik, akkor rajta! Amúgy mondjam el neki, hogy itt csak sör van, amit korlátozottan lehet fogyasztani? Hát…2 pohár sör… azt mondta egy pohár valamit akar inni, és az tömény legyen… abban nem lesz hiány. Aztán, majd elviszem egy igazi helyre, ahol lehet mindenféle italt rendelni és az már koránt sem ilyen "enyhe"....




   


Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Cyber tér - bár 36RAF

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
254

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Cyber tér - bár 36eAH


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 12:19 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Nincs sok holmim amit össze kéne szedni, kb csak a kommunikátorom, a törölközőt bedobom a szennyes részbe, hogy a gépek kimossák. Gondolom van aki sajátot hoz, nekem jó amit itt adnak. Szóval hagyom hogy vezessenek a piálda felé, hátha így vagy úgy, de kiütöm magam legalább egy napra. Mondjuk holnap kva sz.r lesz, de hát valamit valamiért nem?
-Hú, űrlötty, valamibe meg kell dögleni!- Kicsit ódzkodom a dologtól, inkább egy brandy vagy valami, de hát ha alian-pia van, hát legyen. Odatámolygunk a bárpulthoz, de a csapos alaposan végigmér engem. Gondolom azt nézi kocsmatúrát tartok e... elém is tol egy kütyüt, összeszalad a szemöldököm, de jah, ujjlenyomat olvasó, mihez kell a fizetéshez? Ahh... dehogy, megszúrt hogy nyomkod rajta valamit, nézi a véralkohol szintem. Meglepődik hogy nulla, de ember, nem csak részegség van a világon! Mindegy, megkapjuk az italt, elhúzom a szám, hogy de macera ez is ezen a helyen. Minden az. Szóval kaphatok inni, mondom is vonja le az én javamra kettőnkét. Erre... csak sör van. Már ami nem khm... hagyjuk.
-Hova hoztál... - Kérek a legerősebb sörből legyintve, hogy a többi szesz irtó fura színű, maradjunk a hagyományosnál az jó lesz, unottan körbenézve egészen addig míg meg nem látom a kilátást. A szám is kissé elnyílik, az én kabinom nem néz semmire, ahogy az info szoba vagy az edzőterem se, de ez... Na jó, ez lehet tetszett volna Sarahnak. Sőt...
-Az nem a Perda ugye? - Nem annak tűnik, de térképeket nem nézegettem lévén egész más dolgok szakadtak a nyakamba.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Cyber tér - bár Flat,1000x1000,075,f


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 7:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hartley & Malinor


A Bárba lépve, egyre jobban szélesedik rajtam a vigyor, amint ecsetelem, Hartley által áhított ital erősségét. Szinte alig tudom visszatartani, hogy ne röhögjek fel hangosan, amikor kikéri a habzó italt és leszkennelik egyből a véralkohol- szintjével.
-Jahh.. most már biztos, hogy eddig nem ittál, Hartley!- emelem a poharam az övé mellé, majd egy laza mozdulattal hozzákoccintom az enyém. Régi földi szokás, bár sokan azt vallották, hogy sörrel nem illik koccintani… ami igaz is, mert inni kell. Majd, ha ő is így tesz, akkor meghúzom jól a tartalmát és figyelek, hogy most mi következik. Gondolom, hogy nem volt még itt sem, de majd ígéretemhez híven elviszem majd egy olyan helyre, ahol tényleg sokféle búfelejtő létezik, és ott nincs korlátozás a poharak számával.
-Milyen a sör? – érdeklődök ártatlan képpel, hogy ha megkóstolta az italát. Neki lehet, hogy ízlik, bár én inkább a hagyományos „alkoholtartalmút” részesítem előnyben. Nem vagyok oda a „pancsolt” dolgokért. De most ez a hely is megteszi, hogy kicsit szusszanjunk.
-Szép a kilátás, mi?- nézem, ahogy a szeme megakad a Calipo-n. Igaz, hogy Gázbolygó, de tényleg csodás felszíne van, hogy különlegesnek számítson.
-Nem. Ez a Calipo Gázbolygó. – nézek én is kifelé az ablakon a látványosságra. –A Perda, teljesen más… De, majd azt is látni fogod. – kortyolok ismét az italomból.
-A Földön ezekről még semmit nem tudtunk… de majd ezt is megszokod idővel. Én is így voltam. - veregetem vállon, ha engedi.



   


Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Cyber tér - bár 36RAF

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
254

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Cyber tér - bár 36eAH


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 11:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Ha-ha, milyen vicces valaki. Azt hitted részeges karate stílust alkalmaztam?! - Horkanok fel, úgy nézek ki mint aki piál? Hagyjanak már lógva! Vigyorog itt... hah. Kevesen tudják, de már a sörrel is lehetett jó régóta koccintani, csak valamiért felemásan maradt meg az emberekben, szóval segítem is a cselekedetben a hadnagyot. Meg is ízlelem a kapott nedűt de hmm... elhúzom a szám.
-Szerintem vizes. De megteszi. -Nekem most mindenképp, nem is húzom le rögvest csak pár öblös kortyot veszek magamhoz, majd megtörlöm a kézfejemmel a szám. Aztán téved ki a tekintetem a panorámára és wow. Ha tudnám feljebb a pöffeszkedő kancellároknál még szebb!
-Végre valami ami tetszik itt. - Lehet károgó madárnak tűnök, de eddig tényleg nem tetszett nagyjából semmi sem, mert csupa hiba és kötelesség... kinek kell ez? Én egy szabad bolygó szülötte vagyok, nem holmi betanított majom! Aztán kiokosít mit is látok, látszik is a fejemen a felismerés, hogy jah, tényleg, a bolygó ami körül keringünk a holdakkal.
-Remélem. De ahhoz is baszott sok engedély kell, én meg ha felépülök mehetek az Inperiumra. Szóval ha látni is fogom, nem most lesz. Pedig már most hiányzik a föld a lábam alól. - Ki hitte volna, de igenis vágyom a szabad égre, a levegőre, a fűre! Ó, mezítláb akarok végigrohanni és beledőlni egy patakba! Eleve, a növények is hiányoznak, az állatok! Az állatok nagyon, otthon volt kutyánk is, nagyon szerettem azt az idióta dögöt.
-Mármint mikre gondolsz pontosan? Mert szerintem semmi sincs úgy ahogy anno mondták és most is rengeteg dolgot nem mondanak el. Amit igen azt is elég szárazon. Te voltál már lenn?- Bökök ki a fejemmel oldalra míg vállon vereget. Túl fáradt és passzív lettem, hogy ellenkezzek, de amúgy is lenyugodtam, ha nem is viszonzom, de nem is ellenzem.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Cyber tér - bár Flat,1000x1000,075,f


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 2:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hartley & Malinor

Jókat derülök, ahogy nézem az arcán elterülő fintort a vizezett sör miatt. Nem hinném, hogy olyan sűrűn látogatja majd ezt a helyet a későbbiekben, ahogy én se szoktam. Ritkán térek be ide, de most a közelsége az edzőteremhez pont kapóra jött. A látvány az ablakból viszont nem utolsó…
-Dehogy hittem! Ha az lett volna, akkor az első csapás után borultál volna a szőnyegen. - nevetek fel amint elképzelem a szitut. De, aztán inkább nem folytatom a cukkolását.
-Vizes, hát!- bólogatva adok neki igazat az italról. –Nem tudják, hogy milyen volt az igazi Földi sör! _Azt_ha megkóstolnák, akkor ezt a kotyvalékot soha többé nem szolgálnák fel, az biztos!- forgatom a kezemben a poharat, de jobb most nincs, és a semminél több.
A kilátás tényleg pazar, ahogy azt is látni, hogy Hartley, most igazán rácsodálkozott a látványra. Emlékszem, hogy én is órákat töltöttem egy féleeső folyosón, ahonnan a csillagokat lestem a kiolvasztásom után.
-Nem sok mindent láttál akkor még…- kortyolok a sörömből. – Azért vannak szép helyek itt is, bár nem olyan amilyen a Föld volt... sokkal művibb, de megszokható… - nézek rá, de hagyom, hogy elmerüljön a látványba, ha még az ablakon néz kifelé. - Megértelek… Nem könnyű mindezt elfogadni, amikor szembesülsz az igazsággal, hogy a Föld már nincs többé, és az a sok ember, akik odavesztek…- nem szeretem feleleveníteni a fájdalmat, ami a több millió ember halála és a Bolygó pusztulásának tudata idéz fel bennem. Sokan haltak meg és soha többé nem léteznek olyan dolgok, amiket mi ismertünk a szülőbolygónkon. De, most már ez lett az otthonunk, és ezzel a tudattal kell tovább élnünk az életünk.
-Voltam a Perdán. Remek hely. Kicsit hasonlít a Földre, mert van rajta Tenger, Folyó, Hegység és valami különös keveréke a „Jurassik Park”-ban és a „Hegylakó”-ban szerepelt tájnak. Ha engem kérdezel, akkor van benne szépség, és veszély is bőven, de jó érzés, amikor a tengerparton mezítláb gyalogolsz a homokban a lemenő Nap fényében. – emelem ismét a poharamat, hogy igyak erre az emlékre.
-Neked is látnod kell majd… - vigyorgom el magam megint, ahogy elképzelem a meglepett ábrázatát, ahogy meglátná a Perdát. Látom rajta, hogy a fejében sok gondolat jár, de csak találgatni tudok. Nagyon is megértem, hogy elkeseredett és becsapva érzi magát, de talán ha időt adok neki, akkor ad egy esélyt a helynek és nekem is, hogy Haverként segítsem őt, az előtte álló hosszadalmas folyamatban.
-Jöhet a második kör?- mutatom az üres poharamat, ha még van kedve inni ebből a borzalmas löttyből. Szándékosan nem kérdezek rá, hogy mik járnak a fejében, mert nem tudom, hogy akar-e beszélni róla. Mindenki másképp látja a valóságot, ami itt van, de ha beszélgetni akarna róla, akkor szívesen folytatom a témát, és talán ha kibeszéli magából a fájdalmát, akkor megkönnyebbülne. Én meg jó hallgatóság is tudok lenni, mert tudom, hogy erre van szüksége, vagy legalábbis erős a gyanúm rá, magamból kiindulva…




   


Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Cyber tér - bár 36RAF

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
254

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Cyber tér - bár 36eAH


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 11:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Érzem én hogy Malinor jól szórakozik rajtam, talán azt hiszi valami kadétja vagyok akit szívathat vagy mi? A fene essen belé is, de legalább valami sörszerűt kapok, a jelenlegi szintemen most ez is jó, amennyire leszedáltam magam még a vizezett verziót is meg fogom érezni.
-Csak hiszed, annak is voltak mesterei és Te el nem találod őket öregem! Ez volt a lényeg! - Magyarázom neki valamivel nagyobb elánnak, hogy ne csinálja már! Ha értenék ahhoz a stílushoz leverném. Talán amúgy is le fogom, ha egyszer visszanyerem a kondícióm.
-Jaj dehogynem... a rendeset megtartanák, gondolod osztogatnák? - nevetek, ne vicceljünk már! Én is így tennék, bespeizolnék a jó kis sörből, mindenki más meg igyon amit akar. De még a végén rá fogok fanyalodni az űrlöttyökre, azokat csak nem vizezik...
-Nem. Sok a meló. - Meg nem is igen volt hangulatom barangolni az űrhajón, maradjunk annyiban. A megszokásra meg ingatom a fejem. Komolyan meg kellene szoknom? Olan mintha egy kalitkában lennék. Fémben, ahova nem süt be a nap és nincs szellő... hova csináljak ide gyereket komolyan?!
-Szerencsésnek kellene éreznem magam, de nem megy. Még úgy se, hogy valami idegen bolygót nézek míg sörözök basszus. - Ha Sarah élne, akkor más lenne. akkor se lenne rózsás a helyzet, de így... így végképp elkeserítő. Mélységes csalódás és veszteség. Minden odalett. Inkább próbálok a Perdára koncentrálni, az nem annyira lehangoló, nem akarok itt nyafogni, főleg hogy iszom, akkor amúgy is felerősíti az érzelmeim, nem akarok itt bőgni, mint valami kölyök.
-Rohadj meg! Felvágsz itt! - Ciccenek fel, mert nekem olyan elérhetetlennek tűnik hogy lejussak innen, pedig a tengerpartot nagyon adnám! Imádok fürdeni.
-De hogy érted hogy dinós és... milyen a hegylakó táj? Mint régen Tibet volt? - Olvastam róla milyen volt, képek is maradtak fenn, de hát az a hely már az én időmben is csak emlék volt. Elgondolkodva kortyolom az alkoholt, de érzem ennem kellett volna, mondjuk úgy ma, valamikor, mert nincs eléggé felvizezve a jelenlegi szívósságomhoz.
-Mivan? Leitatnál? A nőket szeretem.- Horkanok fel, de kiiszom a poharam és kérek még egy kört - az utolsót, de nem csak azért mert megártott, hanem mert amúgy se kapnék többet, nevetséges.
-Ugye tudod hogy utállak? Van akit nálad jobban, de azért téged is. Egyszer elverlek. És Samre nem nézhetsz rá, az apja valami rendes pasast akart neki de te gyanús vagy nekem! - Nézek rá, de érezhető berúghattam, mert már most támasztom a fejem és sokat tudóan mosolygok. -Jó nem utállak, de nem kedvellek, nem veszel meg egy sörrel. Tuti akarsz valamit. Gyanús vagy... - Igen, biztos hogy berúgtam, de már mindegy, ezt is megiszom, kifizettük!
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Cyber tér - bár Flat,1000x1000,075,f


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 02, 2019 10:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hartley & Malinor

Ahogy itt ülök a bárpult mellett, és Hartleyt nézem, amint bámul az ablakon kifelé, fogalmam sincs, miért kerülnek bennem felszínre az első napjaim emlékei. Talán azért, mert én is valahogy így csodálkoztam rá a csillagokra, és mindarra, ami benne is biztos felmerül..
-Minden bizonnyal a megtévesztés mesterei is lehettek.. nincs kétségem! –vigyorgom el magam, ahogy elképzelem a jelenetet, és Hartley mennyire szurkolna a kispadon. Remek! Még a végén kiderül, hogy van humora és nem olyan balfék, amilyen régen volt. Az eredeti sör viszont tényleg hiányzik.
-Ha megkóstolnák milyen, akkor biztos nem osztogatnák. Annál spúrabbak. – kortyolok ismét az italomból. –Meló van mindig, de olykor, kicsit lehet lazítani. – Látom rajta, hogy még a legcsekélyebb optimista gondolat se jut eszébe, hogy egy kicsit elrugaszkodjon a letargiájából, de aztán az ismét vigyorgásra késztet, ahogy meghallom, mennyire nem bír engem. Ezzel nem mond újat, de a hangja most nincs tele gyűlölettel, ami érződött a találkozásunkkor.
-Akkor majd megtaláljuk a módját, hogy láthasd a Tengerpartot. Mit szólsz? De azt felejtsd el, hogy a seggedre vigyázok, amikor úszni mész! Még ha felvágnék, akkor megérteném… - iszom a sörnek nevezett löttyből, bár egyáltalán nem hasonlít semmihez, de most nincs más, és ha már csak az emlékeimben létezik a „folyékony kenyér”, akkor legalább hozzáképzelem, hátha jobban csúszik. Aztán elakadok a „nőket szeretem” résznél, amire ránézek, de azt hiszem, hogy megártott neki ez a második pohárnyi. Nem hiába figyelmeztettem, hogy óvatosan ezzel a második pohárral.
-Mi van?! Azt gondolod rólam?- nézek rá kérdőn, hogy ezt most tényleg komolyan kérdezi, vagy csak az alkohol mondatja vele?
-Azt akarod, hogy holnap törött orral ébredj, Pajtás? Nem vagyok Homok! Meg aztán, nem kell itatni téged, iszol magadtól is!- Ezt most megint nem értem, hogy jött ide, de a szemei már szépen keresztbe állnak…
- Ne aggódj! Ezt tudom!- veregetem vállon, -  ha engedi - de ráhagyom, mert egyre összefüggéstelenebbül beszél, és csak kombinálna még nagyobb sületlenségeket, ha belemennék az eszmefuttatásába. Inkább ráhagyom.
-Oké! Ettől sem kell tartanod! Nős vagyok. - zárom rövidre a „gyanússágom”, de próbálom komoly képpel válaszolni, mert lehet azt is félreértené, ha röhögnék a képtelen felvetésén. Nem gondoltam volna, hogy ez a két pohár vizezett lötty is megárt neki, de ha most megkérdezném, hogy visszakísérjem a kabinjába, akkor megint melegnek nézne? Hihetetlen ez a pasas! Holnap jó kis fejfájással fog ébredni, az biztos! De inkább még ülök vele egy kicsit, hátha jót tesz neki az alkoholmámor, és elfelejti a fájdalmas gondolatait. Nem tudom miért, de valahogy kezdek kételkedni, hogy ő tette a tizedessel azt az aljasságot, pedig azt írta a jelentés… de valamiért, nem tudom elképzelni most róla, hogy igaz lenne.


   


Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Cyber tér - bár 36RAF

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
254

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Cyber tér - bár 36eAH


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 03, 2019 10:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back

-Hát de nem? Alap!- Bólogatok a részeges karatésokra, hát naná átvertek mindenkit hogy nem értik a dolguk! A legfőbb hiba ha alábecsüljük az ellenfelet! Emiatt nem becsülöm alá a kancellárokat, a méregkeverőt és a feleséggyilkost... jesszus, hova keveredtünk Sam!
-Lehetne de nem akarok.- Vonok vállat hogy igyak még pár kortyot. Ha megpihennék, akkor elárasztanak az emlékek és a gyász, jobb ha dolgozom. Bár... azért a tengerpartra, vagy legalább valami tópartra lemennék a fenébe is! Bólogatok, Sammel is beszéltem a dolgot, de tény, az odébb lesz. A két hadnagy és a protekcióik!
-Az én seggemre nem kell vigyázni, vigyáz az magára!- Jó ennek így nem sok értelme, de a lényeg tudok úszni és nem szorulok védelemre. Vagy kéne? Hatalmas mutáns cápák lesik a gyanútlan emberi úszókat. Hah... csak nem. Elrontaná a paradicsomi képem a Perdáról! Aztán csak röhögök, hogy kikéri magának nem meleg! De ez megnyugtató, nincs bajom velük amúgy csak jobb szeretem tisztázni én hova húzok.
-Béna vagyok ebben és fura hogy itatsz! - Mondom nevetve, mert ha iszom nem gondolom át feltétlen mit és hogyan mondok, csak mondom, mert az jó úgy.
-Úgy se töröd be az orrom! Eddig se tetted! - Vigyorgok rá elégedetten, nem mintha nem tudta volna megtenni, valamiért nem tette meg, ergo nem fogja. De röhögök hogy nem homokos, majd bólogatok iszok én, ez tény, bár abba kéne hagynom a bólogató kutya effektet, mert elszédülök. Huh, ezt nem szabad többet csinálnom!
-Akkor jó, akkor jó... ismerted Te is a jó öreg Lewist? Jaj az öreg, annyira jó ember volt... aranyember. A lánya is pont olyan, annyira olyan mint az öregje. Sarah is úgy imádta őket, mindkettejüket! Nős vagy? Én is az vagyok. Nem értik meg az vagyok... nem kell nekem új feleség, én nekem van, egy életre találtam, Jenkins hibája az egész, hogy egyedül maradtam! Mi? Mit mondtál? - Nem mondott szerencsétlen semmit, csak teljesen ki vagyok. Úgy fejbe vágott ez a kevés is, mint annak a rendje. -Ennem kéne valamit, Sarah lecseszne, hogy nem ettem semmit bezzeg ezt a szart megiszom! Hah... tényleg szar. Nincs ízlésed Malinor, ez nem sör. De hát nem baj, honnan is szerezz normális sört, most hogy nincs már a Föld, meg a mezők... - Magyarázok még valamit a búzaföldekről is, de már nem igen artikulálok. A csapos elég lesújtó pillantással illet engem és Malinort is, nem épp finoman jelezve, hogy mikor csapos lett nem erre vállalkozott. Nem hitte volna akad olyan pasi a fedélzeten, akinek két pohár vizezett sör is betesz. Hah! Kifogtam rajtuk a koplalással és a kimerüléssel, ezt nekik! Igaz, ha kapok valamit enni jobban leszek vélhetőleg, már ha nem jön ki belőlem azzal a lendülettel, ugye.
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Cyber tér - bár Flat,1000x1000,075,f


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 03, 2019 11:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hartley & Malinor

Hamar elkanyarodtunk a részeges karatétól az ivászaton át a nőkig. Közben még felmerült, hogy valamiért homokosnak is tart, de azt se felejtsem ki a repertoárjából, hogy utál engem, de aztán mégse annyira. Szép teljesítmény tőle, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi mindent tud összekombinálni, és én csak figyelek, bólogatok, vagy éppen a röhögésemet próbálom lenyelni. Nem mintha kinevetném, vagy gúnyolódásnak mondaná, inkább derültséget vált ki nálam, ahogy egyre jobban megárt neki ez a gyenge löttynek is túlzásnak mondható „ízes víz”. Pedig tényleg nem is volt szándékomban leitatni, vagy „szobára vinni”, ahogy ő gondolja. Pusztán azt szeretném, ha kicsit lazítana és pár óráig ne gondoljon a tragédiára, ami mindenkit ugyanígy a földre taszítana, ha vele történik. Tudom, hogy mit érezhet, de azzal nem hiszem, hogy segítenék, ha elmondanám az én „esetemet”, inkább barátként állok mellette a nehéz időben, mint magára hagynám. Talán ezt is furának tartja, vagy hátsó szándékot látna benne, de egyáltalán nincs így. A törött orrára meg, lenne mit mondanom, de inkább vigyorgok a Tengeri úszásának a gondolati látványára. Persze azt sem kötöm az orrára, hogy van mitől tartania a hullámok közt rá leselkedő fenevadakra, de most úgysem lenne ildomos ezt kitárgyalni. Majd megtudja, ha eljön az ideje, vagyis majd ha tényleg a seggét meríti majd bele a habokba. Isten bizony a látvány kedvéért elintézem, hogy lemenjünk a Perdára és a saját szemével lássa az ottani élővilágot, vagyis a tengeri „szörnyvilágot”. Ahogy mondja a magáét, én figyelek és bőszen bólogatok. Szerintem már maga sem tudja, hogy hol tartottunk a témák között.
-Ebben igazad van. De honnan tudod, hogy egyébként nem teszem meg, ha úgy alakulna? – emelem a poharam a vigyorommal együtt a zászlósra. Tudja jól szerintem, hogy nem fog vissza, ha olyat tenne, akkor pár törött csonttal lenne gazdagabb, és tényleg csak azért nem ütöttem nagyot, mert vigyáztam, hogy ne okozzak neki sérülést. Van, mikor mérlegelni kell, hogy az ellenfél milyen állapotban van és nem azért, mert tökéletes vagyok és hiper-szuper, de ismerem annyira az embereket (társakat), hogy nemcsak a fizikai erőnlétüket veszem számításba, hanem a lelki állapotukat is. Nem vagyunk egyformák és ebben a helyzetben, nem az lett volna a helyes, hogy péppé verem vagy kiütöm alóla még jobban a talajt, hanem megpróbálok támaszt nyújtani neki, hogy segítsem elindulni a fájdalma leküzdésében. Hiszem, hogy ezt egy napon megérti, bár nem hiszem, hogy el fogom árulni neki. Inkább azt veszem észre, hogy már nemcsak a szeme áll keresztbe az alkoholtól, hanem a teste is egyre jobban gyengül a bevitt táplálék hiányától.
-Na, gyere, Pajtás! Ha megittad a söröd, akkor kerítünk valami harapnivalót! Még a végén, a hátamon kell cipeljelek, mert nem állsz meg a lábadon, annyira lezúzod magad.. - ha nincs már ital a poharába és kis hajlandóságot mutat az indulásra, akkor mutatok neki egy kajáldát, ahol ehetünk valami retrónak nem mondható szendvicset, de talán több lesz, mint a semmi.
-Indulhatunk? Támaszkodj rám, ha úgy könnyebb járnod...- nézek rá, és ha nem állna meg stabilan, akkor segítek neki a mozgásban. A Csapos szeme úgy is már villámokat szór felénk, és én is zabás vagyok.



   


Vissza az elejére Go down

Philip Hartley

Flotta

Cyber tér - bár 36RAF

Karakterlapom :

Születési idő :
2330. október 30. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Navigációs tiszt, programozó

Reagok száma :
254

Avatar alanyom :
Gale Harold

☽ :
Cyber tér - bár 36eAH


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 11:56 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Annyi bizonyos, hogy Malinor eléri a célját, mert leszedál teljesen. A haragomat elfújja az alkoholmámor, a kesergésem is üres kongássá avanzsál, mert kezd kiütni a szesz, a fáradtság és az alultápláltság ördögi kombinációja. Nem veszem észre mennyire jól szórakozik rajtam, elvégre én komoly dolgokról beszélek! Azt hiszem legalább is, semmi sem bizonyos. De hogy egyszer lejutok csak azért is a Perdára az igen, Sammel is mindenképp, szeretnék egy önfeledt napot neki, de hát Malinorra is, miért ne, már ha nem fojtjuk egymást a tengerbe. Ó bár már ott tartanánk azon kelljen aggódnom mennyi sós vizet nyelek a szabad ég alatt! De abban valahogy most teljesen biztos vagyok nem törné be az orrom, senki se kérdezze miért. Vannak ilyen megérzés dolgaim, az esetek javában be is jön, kivéve mikor mégsem, logikusan.
-Mert most is simán megtehetted volna aztán egyben van! Bár elgörbíteni nem tudod, más már betörte, érzem benne a forradást, hah!- Nyomom az ujjam az orrnyergemre, hogy erről lecsúszott Malinor, már megelőzték, már tudom milyen az orrtörés. De eléggé elveszek a gondolataimban, amiket gátlás nélkül megosztok új ivócimborámmal. Meggyőződésem hogy bírja követni a gondolatmeneteim, hát tök logikusan felépített ez a beszélgetés!
-Tök jól vagyok...- Tápászkodom fel, de csak egy pillanatra csuklik el a lábam, megtámaszkodom reflexből a pultban. A poharam alján azt a két kortyot ott hagyom, ez lesz a borravaló a csaposnak! Úgy is pocsék a kiszolgálás, hol a panaszkönyv? Mindegy is... Félig rádőlök a vállára, hogy hú, megindult a hajó, mozog minden, nem valami biztonságos ez az űrutazás én mondom...
-Azt hittem csak az Imperium megy el innen... hű de fura... arra emlékeztet, mikor csónakázni voltunk... basssz... vajon a mostaniak tudják mi az a csónak? - Nézek rá, mintha jesszus de fontos felvetés lenne melyik "fiatal" ismeri a csónak szót, de hát ha így van!
//Vidd amerre gondolod, világáról sem tud jelenleg xDDD
MONTY




Together in all these memories
I see your smile.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Cyber tér - bár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Cyber tér - bár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 7:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Cyber tér - bár 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
77

☽ :
Cyber tér - bár 2Xd4F


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 6:12 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kalandjátékra lefoglalva


Big smile párnacsata boldog
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Cyber tér - bár 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
77

☽ :
Cyber tér - bár 2Xd4F


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 3:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A Holtak Szava - kaland

Az emberek számára nem sokat jelent ez a nap, pedig igen is sokat kellene, hogy jelentsen, hiszen 3 évvel ezelőtt ezen a napon a Kancellária úgy döntött, hogy a 12es osztagot leküldik a Perdara, hogy megfékezzék a helyiek háborgását, amiért valamilyen épületen landolt az emberiség, s egy perdai vezető is meghalt. Hivatalosan Terson vállalta fel, mint a hadsereg fővezére a hibás döntést, hogy miért csak 1 osztagot küldtek le, de akkori információk szerint egy jól felszerelt osztag, egy Titánal kísérve elegendőnek kellet volna lenni néhány vadember megfékezésére. A 12es osztag látszólag simán erőfölényben voltak a vademberekkel szemben, hiszen amikor Scorpion megjelent a kis falu határában s teljes tűzerővel tüzet nyitottak belőle a kis falúra, a Perdaiak úgy menekültek fejvesztve, mint patkányok a tűz előle. De hiába menekültek bárhova, mivel a 12es körbe zárták a falut, s a fő menekülési útvonalukon egy Ogre-val találták magukat szembe szerencsétlen helyiek. De valami történt, s a látszólag védtelen Perdaiak megmutatták igazi erejüket. A lángok közül egyszer csak egy idős perdai lépett ki, aki azóta csak a katonák Tűzgyújtónak neveznek, mivel a lángok engedelmeskedtek neki, s az Ogre hamarosan lángokban állt, de olyan hevesen égett, hogy a pilótának nem volt esélye se, hiszen a hatalmas gép rá olvadt pillanatok alatt. A 12es osztag összesen 12 perc 13 másodpercig élt a támadás megkezdésétől. A háború végeztével a kancellária úgy döntött, hogy ezt a napot a Hold Hallottai napjának kiáltja ki, a hős 12es osztag emlékére. Szinte senki nem akar erre a napra emlékezni, mert hiába nem ismeri el a Kancellária, de a 12es osztag nem hős volt, hanem csak a Kancellária mérhetetlen egójának az áldozatai. Azon túl, hogy emléknappá nyilvánították ezt a napot, a Kancellária kitalálta, hogy ezen a napon minden évben a Kancellárok közül az egyik egész nap a Hadsereg tagjaival van, beszélget velük, hogy érezzék mennyire fontosak számukra. Na persze nem megy le velük harcolni, hanem inkább csak előre meghatározott személyekkel eltölt 20-30 perceket az állomáson, s bájcseveg velük, amennyire a katonákkal lehet. A katonák legtöbbje is csak teherként éli meg ezt a napot, hiszen ahelyett, hogy élhetnék a mindennapi életüket számíthatnak arra, hogy egy kancellár csak úgy besétál hozzájuk beszélgetni az előre lefixált programokon túl. Idén Dorian húzta a rövidebbet a kancellárok közül, s ő az, akinek ezen a jeles napon meg kell hallgatnia a katonák ügyes bajos dolgaikat, és jó arcot is kell vágnia hozzájuk. Az unalmas nap végére még van hátra az est fénypontja, amikor a kancellár pár kiszemelt katonával együtt vacsorázik egy helyi étkezőben. Hogy most Terson gondola kiszúrni Doriannal, vagy a kis hivatalnok nem figyelt arra, hogy hova is szervezi ezt a vacsorát, de a program szerint a 2230tól a Cyber tér bár ad otthon a zártkörű vacsorának, ahol a Hadsereg két tagja fogja elfogyasztani a feltálalt vacsorát. Mire Dorian oda ér, addigra már a Kat és Richard az bárban vannak, ami egy kisebb átalakításon ment át ezen este kedvéért. Elég hamar kizavarták az összes vendéget, hogy a bútorokat a bár tulajdonosa maga rendezhesse be. Vagyis minden bútort félre tolt a fal mellé az összes növénnyel, s egyetlen egy asztalt hagyott meg az ablak előtt, amire egy valamikor fehérnek mondott abroszt is terített. Ki készítette a három legtisztább vizes poharát az asztalra, s mindenkinek 3-3 evőeszközt helyezett az asztal közepére egy kupacba. A pultról is elpakolta az össze felesleges poharat, s jó alaposan lesúrolta végig a pulttól, hogy ne ragadjon az előző italok maradványaitól. A padlóra is azt lehetne mondani, hogy viszonylagos tisztaságot varázsolt, hiszen felsöprögetett, és felmosott, bár karcolások, égési sérülések vagy a maró anyagok okozta hibák azért meg maradtak a talajon. De azt lehet, mondani, hogy ennél nagyobb tisztaság és rend talán csak akkor volt, amikor megnyitottak először. Ő maga is alaposan felkészült erre az estére, külön ezért lezuhanyzott, és tiszta barna inget vett, a zöldeskékes nadrágjához.
-Üdvözlöm Kancellár uram! – köszönti kedves mosolygós arccal Doriant érkezéskor az ajtóban. – Fáradjon beljebb, a.. – megáll egy pillanatra, hogy elgondolkozzon minek is nevezze – Hölgy, és az Úr 5 perccel ez előtt érkeztek, és őket is a helyükre kísértem. – mondja lelkesen.
El is indul előtte, hogy mutassa az utat, nem mintha ebben a bárban el lehetne tévedni, vagy nem lenne képes Dorian megtalálni 2 katonát egy tök üres bárban, hanem mert úgy gondolja, ezt kell tennie.
-Direkt erre a jeles napra szereztem be ezt új dekorációt. – mondja még lelkesebben Doriannak, mikor már a pult mellet haladnak el, ahova középre kirakott egy halványkék színű kis szobrocskát, amely valami nőt ábrázolhat csápok, vagy indák között térdelve, s ha alaposabban megnéznék, akkor még egy fekvő férfit is ki vehetnének a nő előtt, bár nem ilyen megvilágításban.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 11:07 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Holtak szava
────────────── ──────────────
- Mégis ki volt ez az inkompetens barom!? – fakad ki belőlem a nem túl kedves megjegyzés. Az üzenet egyértelmű, még ha akarnám sem tudnám magam kimagyarázni belőlem. Férjem jókedvű nevetése azonban csak még jobban bosszant a kialakulni készülő helyzet kapcsán. Az elmúlt években szerencsém volt, ugyanis ezen a napon az Imperium mindig úton volt – vagy volt egy jó kifogásom, hogy miért ne menjek el a kötelezőnek titulált pofavizitre. Az egykori Admirálishoz tett látogatásaim mindig megfelelő kifogásnak bizonyultak.
Azonban idén nemhogy nem tudom elkerülni, de még az éjszaka megrendezésre kerülő vacsorára is engem választottak ki. Holott ennél nagyobb betűkkel nem lehetne az aktámba jelezni, hogy képtelen vagyok a bájcsevejre. Hol pozitív, hol negatív visszajelzésként szerepel benne, hogy ad egy: lényegretörően beszélek, ad kettő: csak akkor teszem, ha kérdeznek, ad három: alkalmatlan vagyok bármilyen szociális interakcióra.
Túl sokat a parancs ellen mégsem tehetek, még ha a férjem hasát fogva, nevet a kanapén. Még a könnyeit is kicsorgatja és esküdözik, hogy valahonnan meg fogja szerezni a felvételeket erről az estéről, mert ezt látnia kell.
A magam részéről mégis morogva indulok el. Katonai egyenruhámba, szerény rangjelzésemmel feltüzdelve veszem az irányt a Cyber-bár irányába. Arról fogalmam sincs, hogy ezt a helyet is elnézte valaki.
Hajam egyszerű lófarokba fogtam, lábaimra csizma simul. Arcom sminktelen – mint mindig – felesleges ékszereket nem viselek. Arcom rezzenéstelen, ahogy belépek a bárba.
- Katrina Gardel tizedes – kezdek bele, ahogy meglátom az egyik pincért. – A vacsorára jöttem – hamarabb érkeztem, mint mindig. Tudom, hogy ilyekor egy kancellárral vacsoráznak a katonák, elkésni meg modortalanság – és számomra megengedhetetlen.
Ahogy sejtettem még nincs jelen, talán elsőként is érkeztem. Ha nem, akkor Carter felé csak biccentek, ha pedig később jön, akkor teszem ezt meg köszönés gyanánt. A magam részéről pedig nem ülök le addig, amíg meg nem érkezik a mára kijelölt Kancellár.
Feszes háttal állok az asztal mellett. Amíg az ajtó nem nyílik addig az ablakon tekintek ki, Perda irányába. Fogaimat összeszorítva figyelem a holdat.
A hely nem túl nagy, így hallhatom(?) ahogy a bár tulajdonosa köszönti a Kancellárt. Figyelmem ezúttal reá szegezem. Kezeimet a hátam mögött kulcsolom össze.
S ha a Kancellár is megérkezik hozzánk, határozottan biccentek irányába is.
- Uram – köszöntöm ennyivel, ám továbbra sem ülök le, mindaddig, amíg ő nem teszi, ha kezet kívánna fogni, akkor természetesen megteszem, ahogy bármely más kívánságát is.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Richard Carter

Hadsereg

Cyber tér - bár Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Cyber tér - bár XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Cyber tér - bár 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 3:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Holtak szava

Egy ideig gondolkodtam, hogy miben jelenjek meg a vacsorán. A díszegyenruhámat talán túlzásnak tartom erre az összejövetelre, bár egy Kancellárral fogyasztjuk el a menüt. Ezért inkább a fehér ingnél és a sötétszürke öltönynél maradtam. A kitüntetéseimet meg, amúgy is ismeri a Kancellária, ahogy Mr. Castillo is. Amint elkészültem, indulok a Bárba. Szeretek pontosan érkezni, bár Gardel tizedes is jelen lesz, így talán - mint Hölgy-, illendően késhet is egy kicsit. Igaz, nem így ismertem meg, de most nem szorosan akcióban vagy bevetésen leszünk. Igazán nincs bajom a tizedessel, de elég merevnek tartom, és lehet, hogy jót is tesz neki a mostani találkozó. De nem is nagyon képzelek semmit erre az estére, mert elég jól ismerem a Kancellária észjárását. Mondhatni a „saját nevelésük” vagyok, bár azért vannak fehér foltok a múltamban, amik régen sokat foglalkoztattak. Mára már eltemettem a múltam és a jövő felé tekintek. A folyosó végéről látom, hogy pont belép Katrina az ajtón, és pár lépéssel utána én is érkezem. A Pultosnak biccentek köszönésképpen, mert nem is zavarnám meg a tevékenységében. Láthatóan kitett magáért a dizájn terén és inkább a hölgyet üdvözlöm elsőként hangosan, mint a Csapost. De nem is lepődöm meg, hogy a tizedes már itt van.
-Üdvözlöm, Gardel tizedes. – lépek hozzá közelebb, majd aztán a Csaposnak is „bejelentkezem”. - Richard Carter hadnagy. – Gondolom, hogy nem nagy meglepetés, hogy itt vagyok, és már csak a harmadik résztvevőre várunk, aki talán hamarosan meg is érkezik. A Kancellárok nem híresek a pontosságról, de ez is kiváltságuk, ahogy élnek is vele. Inkább csak mosolyogtat a jelenlévő hölgy „merev” tartása, de mindenki a maga vérmérsékletéhez híven viselkedik. Rajtam nem látszik türelmetlenség, és leülök az egyik székre, míg várakozunk. Ha a tizedes áll vagy helyet foglal, akkor előzékenyen alá tolom a széket, de csak akkor, ha nem veszi tolakodásnak a részéről. Ha megérkezik a Kancellár, akkor felállok és üdvözlöm én is.
-Jó estét, Mr. Castillo Kancellár!- szándékosan nevezem a vezetéknevével egyidejűleg, bár szimplán csak formalitás, így nagy jelentősége nincs. Inkább arra vagyok kíváncsi mi lesz ezen az estén. Nem minden nap ehetek egy asztalnál a Kancellária egyik emberével és egy csinos hölggyel. Igaz, kíváncsi lennék, hogy festhet Kartina, egy estélyi ruhában, mert eddig nem volt alkalmam „civil” öltözékben látni. Úgy látszik ma sem… De, remekül áll rajta az egyenruha.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo

Kancellár

Cyber tér - bár Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Cyber tér - bár 31qBM


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 19, 2019 10:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Holtak szava mese

Szerintem a halál után semmi nincs, és ha mégsem lenne igazam, vállalom a következményeket.


Ez az év sok szempontból szörnyű. Martha nagyon lassan kíván elhalálozni, annyi a munka hogy lassan ÉN ki se látok belőle, most meg rám osztották ezt az idióta bájcsevejt a katonákkal... de komolyan, mi értelme ennek azon túl, hogy a jelen lévő felek szenvednek? Amúgy sem kedvelem a katonákat, de csak azért nem, mert nincs miről beszélgetnem velük. Hogy most épp azt kéne, természetes hogy olyan, mintha tűvel böködnének órákon át. Nos, legalább ilyen érzés volt a sok panaszt hallgatni avagy azon történeteket, amiket inkább egy pszichológusnak kéne előadni, akinek kutya kötelessége meghallgatni, mert ezért kapja a fizetését, nem nekem. De semmi baj, remekül tudok érdeklődő és feszülten figyelő fejet vágni míg gondolatban épp egy kísérletet elemzek vagy expedíciót tervezek. Az évek és a rutin... Persze ennyi nem elég, nem is értem miért nem William lett küldve, talán tudna javítani a renoméján... ah. Szóval épp az estebéd elköltésére igyekszem ama bizonyos két szerencsés(nek nem mondható) katonával, akiket dobott a gép. Bár mikor megláttam hogy hova is kell igyekeznem, kétszer lekérdeztem újra, hogy VALÓBAN?! És valóban. Ebbe a zugnyi koszba, ahol a sör is vizezett. Tudom, mert részben én is azok között voltam akik elrendelték, sok tudósom anno ide járt le és nos... maradjunk annyiban nem örültem ha sokat ittak. De legalább tudom se enni se inni nem kell, azaz csak mímelni, ettől sem kell várnom semmit és örvendjen a tulaj és a két katona hogy méltóztatok megjelenni itt. Érzem, hogy szinte világítok és rikítok makulátlan öltönyömben, amely matt fekete, alatta fehér inggel, ami valóban fehér, nem csak annak csúfolt, mint ezen a helyen bármi más ami világos volt hajdan.
-'Estét! Igazán köszönjük, amiért rendelkezésünkre bocsátja ma estére a helyet. - Apró hálásnak mondható mosoly biccentéssel a jutalma, tegye zsebre, mert ritkán mosolygok, de megerőszakoltam a mimikám. Kérnem kellett volna Willtől egy kendőt hogy letisztítsak mindent, de... ah, majd veszek másik öltönyt.
-Köszönöm, nagyon figyelmes. - Ahogy illik pontosan érkeztem, remélve véletlen sem késnek, mer akkor nem zajlott volna számukra jól az este. Se ma, se az eljövendő időszakban. Hagyom a csaposnak hogy odavezessen, hogy fontosnak érezze magát, holott teljesen jelentéktelen Ő is és a bár is... A "dekoráció" pedig kimondottan ocsmány, de nem ismétlem magam, csupán biccentésem jelzi hallottam amit mond - sőt, ha szeretné megnyugtatni a lelkét, hiheti egyetértek vele, mennyire csodálatos, hogy kacatokkal szúrja ki a szemünk, ráadásul a Perdáról elhozva! Ahh. Ahogy a "társaim" mellé érek feléjük is biccentek.
-Gardel tizedes, Carter hadnagy! - A hadnagyot még értem, de a tizedes... na nem mintha nem olvastam volna róluk, hogy szűkszavúak. Aki ezt kitalálta... lehet Callum volt, imádja az effajta "ízléses" bosszantásokat. Az sem kizárt épp mozizik az irodájában és a macskavigyorával szemléli a szenvedésem. Nem mintha láthatna belőle bármit is, avagy akárki, a két partneremhez hasonlóan magam se szoktam sokat beszélni és legfőképp nem mutatom épp mit érzek vagy gondolok. Letisztult este lesz ez reményeim szerint. No meg gyors... nagyon gyors.
-Köszönöm, hogy eljöttek! Kérem, foglaljanak helyet! - Mutatok a székek felé, majd magam is kényszerítem arra, hogy összepiszkoljam öltönyöm a székkel. Hah... és ennél csak lejjebb lesz, ha megkapjuk az ételt, tudom.
-Mivel csupán csak futólag tudtam Önökkel eddig beszélni, örömre szolgál, hogy jobban megismerhetem Önöket! Nem tudom, esetleg ismerik egymást?
- Ha igen, legalább tudom jobban figyeljek rájuk, lehet belső nyelvezetük, értik egymás gesztusait... bosszantó lenne, de elviselem. Inkább mint a csapos buzgólkodását...


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Cyber tér - bár 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
77

☽ :
Cyber tér - bár 2Xd4F


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 1:58 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A Holtak Szava - kaland

A napi program hátterében olyan kis senki akta tologató emberek állnak, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy miféle helyzetbe keverik szerencsétleneket. Ők csak a dolgukat tették. Az egyiknek kiadták az utasítást, hogy válasszon ki két katonát, akik együtt vacsorázhatnak egy kancellárral, a másiknak kiadták, hogy idén olyan helyet keressen a vacsorához, amely kedvére lehet két ilyen katonának. A harmadik pedig egyszerűen leszervezte ezt az estét a tulajdonossal. Három napig minden nap 4x ide járt, s átbeszélték, hogy mit lehet, s mit nem. A menü összeállításával is órákat töltöttek el. A kis aktakukacok ugyan látták jól az adatlapokból, hogy sem Katrina sem pedig Richard nem alkalmas ilyesfajta dologra. Igaz ez a legtöbb katonáról elmondható, hiszen nem arra vannak ki képezve, hogy bájcsevegjenek az élet dolgairól egy kancellárral, de akkor is kell választani valakit, különben őt veszik elő, hogy miért nem teljesítette a feladatát. Természetesen Castillot nem egy kis aktakukac választotta ki, hanem egyszerű sorshúzással lett eldöntve. Vagyis egy gép sorsolt, mint minden ilyen kötelező eseménynél, hiszen egyik kancellár sem merné felvállalni önként, ahogy azt sem, hogy a másikat ő löki ilyen kellemetlen programba.
Az egyetlen, aki örül ennek az egésznek az bár tulajdonosa, hiszen a Kancellária búsasan megfizeti ezért az estéért, legalábbis ahhoz képest, hogy ingyen elvenné, amit akar. Mivel ellenkezés nélkül belement, hogy itt legyen ez az este, így a kancellária annyi kreditett kap, mintha egész este telt háza lenne. Elsőnek Gardel Tizedes érkezik meg, akit a tulajdonos boldog mosollyal fogad.
-Fáradjon be hölgyem, már nagyon vártam önöket – hadarja gyorsan, idegesen – a többiekre még várni kell, de addig is hozhatok önnek egy korsó Perdai gyökér sört. – ajánlja fel.
-Remélhetőleg a vacsora partnerei is hamarosan megérkeznek, a kancellár úr, és Connor. – hebegi, majd megáll rá eszmélve, hogy rossz nevet mondott, így javít – Richard Carter úr. – de már rohan is el, hiszen megérkezik Carter hadnagy.
-Üdvözlöm Uram, a Hölgy már itt van. – mondja Richardnak, s kíséri őt is az asztalhoz, majd inkább nem nézve a párosra siet a pulthoz, hogy onnan két korsó nem annyira vizezett sörrel térjen vissza a vendégekhez.
A páros csupán pár percig lehet kettesben, hiába hagyja magukra őket a tulajdonos, hiszen a kedves kancellár úr is megérkezik időben. S a tulajdonos a lehető legnyájasabban fogadja őt, hogy oda vezessem hiszen tudja mennyi múlik a kancellár élményein, hogy ő megkapja majd a jussát. Arra sem rest felhívni a kancellár figyelmét, hogy milyen új szobrocskát szerzett be erre a jeles alkalomra. De azért nem felejti el, hogy mi is a munkája, így oda vezeti a kedves harmadik vendéget a másik kettőhöz.
-Egy kis türelmüket kérem, és készül is a fenséges vacsorájuk, amely a legfinomabb Perdai Disznósülttel készültem önöknek, vegyes zöldségkörettel. – Sorolja a menüt, hogy elkápráztassa a vendégeket. S már indul is a konyha felé, hogy a megmelegíthesse az előre elkészített ételeket. De alig hogy berakja a három tál alumínium élteltálcát a melegítőgépbe, azonnal elmegy az áram, egy napkitörés hatására. Az áramkimaradás olyan sötétséget teremt az étterembe, amelyet már nagyon rég nem tapasztalhatott meg senki. De szerencsére a tartalék generátorok azonnal vissza kapcsolják a világítást, s szép fokozatosan a különböző gépek is kezdenek életre kelni. Először a kávéfőzö kezd el zörögni, majd a régen mikrohullámú sütő – melegítő kezd el csilingelni, s szikrázni a benne lévő alumínium tálcákkal. Majd a rádió is vissza kapcsol, s valamilyen csoda folytán egy régmúlt katonai beszélgetés fültanúi lehetnek a bárban lévők.
-Itt a 667-18 Charley, Bravo – hallatszodik Frederich hangja kétségbe esetten. – Erősítést kérünk, körbe vettek minket! - Sem Katrinának, sem Richardnak nem esik nehezére megállapítani, hogy ez az azonosító kód már nem érvényes, hiszen tavaly lett bevezetve az új kódrendszer, amely teljsen máshogyan épül fel. Ez az alvavult kód valami kis létszámú gyalogos osztag lehet, akik az is lehet, hogy valami különleges alakulat tagjai. Majd a statikus zörej váltja fel az előbbi rádióadást, illetve a tulajdonos cifra káromkodása vonja magára a három vendég figyelmét, amint a pult mögött óvatosan kiveszi az át forrósodott elszíneződött vacsorájukat, majd el kezdi dobálni, ahogy a forróságot megéri az ujjaival.
-Hogy baszódnál meg te rohad dög. – káromkodik, miközben nézi a három vacsorát amint a földön pihen a pult mögött. Majd észbe kap. – Egy pillanat és kész a vacsorájuk. – Mosolyog rájuk, hátha megnyugtathatja evvel őket, de valójában még fogalma sincs, hogy mit tudna felszolgálni.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:22 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Never say die •• Holtak szava
────────────── ──────────────
A felengedés a családomban nem opció. Főként nem ilyen helyzetekben, ami azt illeti ilyenkor mintha fordítva működnék. El kellene lazulnom, ám csak még jobban megfeszülök, a falakat még magasbbra húzom magam körül. Köztudott tény, hogy nem igazán viselem jól a hasonló eseményeket, mintha fájdalomcsillapító nélkül húznák a fogamat. Mégsem mondhatok most ennek ellen, így hát megerőltetem magam.
A köszöntés… Az éttermet fürkészem, amikor kiejti azt a bizonyos nevet. Fejem hirtelen kapom a férfi felé, szemeim összeszűkülnek. Vérnyomásom nulláról százra ugrik. Szemeim lehunyom, miután kiejtette Carter nevét. Mély levegőt veszek. Még ha fel is tudtam volna ma engedni, ennek most mondhattam búcsút. Fel sem tűnik ökölbe szorult kezem, mindaddig, amíg a férfi meg nem érkezik.
Carterrel ellentétben én valóban az egyenruhámba jöttem. Még ha a díszesebbe is, nem sok rangjelzés, vagy kitűző pihen mellrészemen. Egyszerű katona vagyok, nem több.
- Carter hadnagy – ahogy hozzám lép előre nyújtom a kezem kézfogás gyanánt. Hajam ezúttal befonva pihen a hátamon. – Örülök, hogy újra látom – teszem hozzá még, egy bólintás kíséretében. Szavaim nem üresek, valóban így gondolom. Máris konfortosabban érzem magam, hogy nem egy vadidegen katonával kell eltöltenem ezt az estét, habár az arcom nem igazán fog felengedni az est folyamán jobban, talán a szavakat is majd csak harapófogóval lehet belőlem kiszedni.
Alkalmatlan vagyok bármilyen szociális eseményre.
Hamarosan pedig befut Castillo Kancellár is.
Csak akkor ülök le, amikor hellyel kínál és maga is leül. Ha Carter alám kívánná tolni a széket, csak egy egyszerű kézjellel kérem, hogy ne tegye. Nem udvariatlanság a részemről, valójában csak nem szeretem az ehhez hasonló gesztusokat. Amíg meg tudom magamnak tenni, miért hagynám másra? Ezt soha nem fogják tudni nekem megmagyarázni.
Kérdésére a magam részéről határozottan bólintok.
- Igen, Uram – tekintek itt Carterre. A csoportunk titkos, fogalmam sincs, hogy egy másik Kancellár mennyit tudhat, valószínűleg semmit. – Dolgoztunk már együtt – felelek mégis csak ennyit, amikor visszatekintek a Kancellárra. Többet amúgy sem igazán mondhatnék el.
Talán még társamnak is van ideje mondania valamit, mielőtt a pincér lépne hozzánk, pár pillanattal később pedig elmenne az áram.
Ösztönös a mozdulat, amivel a fegyveremért nyúlok. Mely nyilván nincs nálam. A tartalékgenerátor pár pillanat múlva felvillan, kezem még mindig az oldalamnál van, lassan húzom vissza. Nem tehetek róla, hogy a paranoiám életre kel. S ami lehet, az most tönkre is megy. Ha túl sok véletlen történik az emberrel, az már nem véletlen.
A rádió is visszakapcsol ám, ahelyett, hogy az eddig kellemes zene csendülne fel, egy régi katonai beszélgetés ez. Ezt nem nehéz kitalálni. Homlokom már ráncokba szalad.
- Uram, elkísérte Önt a testőrei? – átokverte katona vagyok, ha ez nem lesz gyanús nekem, akkor semmi sem. A válaszát persze megvárom, egy pillanatra még Carterre tekintek, majd hátra tolom a székemet. Pár lépéssel a pulthoz is lépek.
- A helyében vigyáznék, hogy beszél egy Kancellár jelenlétében – közlöm a férfival színtelen hangon, ám nem emiatt jöttem ide. – Máshol is elment az áram, mi történik? – teszem fel a két egyszerű kérdést neki. Nagyobb biztonságot kellene teremteni, ha már ilyen magas rangú tisztek látogatják meg és ha megtették, akkor nem lehetne, hogy ilyesmi történik. Connor okozta feszültség nem tűnt még el teljesen belőlem.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Richard Carter

Hadsereg

Cyber tér - bár Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Cyber tér - bár XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Cyber tér - bár 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 01, 2020 10:48 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Holtak szava

Eredendően nem képzeltem el előre ennek a vacsorának a menetét és jól tettem. A résztvevőket ismertem, bár gondolom, hogy ez kölcsönös. Az érkezésem pontos, bár Castillo Kancellárról tudtam, hogy nem fog időben érkezni. Gardel tizedes sem lepett meg, bár azt hittem, hogy most legalább láthatom más ruhában, mint az egyenruha. Csinosnak tartom, ahogy mások is. De, mindenki úgy öltözik és jelenik meg, ahogy szándékozik. Én nem akartam a dísz-egyenruhámban eljönni, bár nincs semmi kivetnivaló, ha a Hadsereg „színeit” öltöm magamra, de különösen nem volt kikötés a megjelenés mibenléte, így választhattam. A Csapos is kitett magáért, ami a díszítést illeti, de azért megmosolyogtat a buzgósága. Amúgy meg nem a helyszín a fontos, hanem a tartalom.
-Gardel tizedes!- üdvözlöm és elfogadom a felém nyújtott kezét. –Szintén!- mosolyodom el. –Nagyon csinos ma is!- ezt tényleg bóknak szánom és nem gúnynak. A Kancellár is hamarosan megérkezik, ahogy a Vendéglátóst hallom. Amint az asztalhoz érünk, a tizedes alá segíteném a széket, de egy mozdulattal megállít. Nem nehezményezem, mert eddig sem úgy ismertem meg, mint aki nem tudja mit, miért tesz. Nem vagyunk egyformák. Egy figyelmesség lett volna tőlem, de tiszteletben tartom az óhaját és leülök a másik székre, ha elfoglalták mindketten a helyüket.
-Köszönöm, uram. – ülök le én is.
Castillo arcát figyelem egy darabig, de a kérdése sem lep meg, ahogy az sem, hogy a tizedes azonnal választ is ad.
-Így van, Uram. - Bólintok, megerősítve az ismeretségünket. Többet nem is akarnék hozzátenni, bár nem is ragoznám túl. Az sem kerüli el a figyelmem, hogy közben Katrina rám tekint. Jobbára nem vagyok egy társasági ember, de ezt nem hiszem, hogy újdonságként kellene megemlítenem.
-A tizedessel az ismeretségünk csupán szakmai. - Bár annak sem igazán nevezhetném. Nem, mintha titok lenne benne, de a munkámról és a feladataimról sohasem beszélek. A „kötelező” körök azt hiszem, letudva. A Csapos jelenléte kis „szünetet” eredményez a társalgásunk kezdetében, de aztán egy villanással elsötétedik minden. Elég szokatlan a dolog, mivel úgy tudom, hogy elég stabilizált az Állomáson az ellátó rendszer, de mielőtt jobban elmerülnénk a „ki-mit csinál”-ban, egy érdekes felvételt hallunk a rádióból, ami eddig kellemes halk zenét sugárzott. A sötét villanás talán csak pár másodpercig tartott, de a tizedes mozdulatai félreérthetetleneknek tűntek. Más körülmények közt, én sem reagáltam volna másként, de jelenleg rajtunk kívül és –persze a Csaposon kívül- senki nem tartózkodik a helyiségben, így nem teszek hirtelen mozdulatot. Érdeklődve figyelem az „adást” és valamiért nem tartom hitelesnek. A kód, amit használ a segélykérő, az vagy egy éve nem hiteles- vagyis- valami felvételt hallhatunk. Mielőtt még nagyon kombinálnék, egy esetleges merényletre a Kancellár ellen, inkább figyelek, és nem mozdulok. Nem azért, mert nem tartom gyanúsnak a történést, hanem, mert ha valós fenyegetés adódna, akkor a Kancellár védelme az elsődleges és nem a Csaposé. Ezt azért lehet mások, másként értelmeznék, de a helyzet felismerése foganatosítja a védelmet, ahogy a cselekedet mibenlétét. Gondolom, hogy a tizedes okkal lépett a pult mellé, hogy kiderítse a megérzése valódiságát, amit nem is csodálok. A kérdése viszont nem tudom, miként hozza szóba a Testőrséget, bár nem hinném, hogy egyedül jött volna a Kancellár erre a vacsorára, de valahogy nem illik össze a kép a mostani helyzettel. A pult felöl érkező hangok sem arra utalnak, hogy egy előre kitervelt támadásnak lennénk szem- és fültanúi.
-Valami gond van, tizedes?- állok fel a székről, de nyugodt hangom nem változik, ahogy a testtartásom sem ad okot, hogy másként cselekednék. A Kancellár testi épsége az elsődleges és inkább arra lennék kíváncsi, hogy ez a régi kód, hogyan jelentkezhetett be, pont most? Van egyáltalán összefüggés az áramingadozás és a hallott segélykérés között?
-Bizonyára van magyarázat az áramingadozásra. - teszem hozzá, bár nem hinném, hogy a Vendéglátós olyan merész lenne, hogy egy Kancellár életére törne, de semmilyen eshetőséget nem zárok ki. Fura lehet számukra, de amíg nem vagyok biztos a forrásban, addig nem feltételezek semmi különöset. Remélem, hogy a vacsora tovább folytatódik és mindenre van valami elfogadható válasz. Nem vagyok ijedős alkat, ahogy eddig sem tettem semmi olyan mozdulatot, amivel mást szűrnének le a jelenlevők.
Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo

Kancellár

Cyber tér - bár Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Cyber tér - bár 31qBM


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 06, 2020 10:37 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Holtak szava mese

Szerintem a halál után semmi nincs, és ha mégsem lenne igazam, vállalom a következményeket.


Szóval ismerik egymást, dolgoztak már együtt. Talán ez csak annyira elég, hogy felületesen ismerik csupán egymást, nem többre. A túlzottan összeszokott párosokban kevés örömöm lelem az ilyen estéken. Ebben Carter hadnagy is megerősít és elnézve őket nem is hazudnak, nem mintha sok értelme lenne. Persze ha viszonyuk lenne azt jelenteném Williamnak, természetesen, ám talán annyira nem ostobák hogy ennek jelét adják amennyiben mégis lenne köztük több mint szakmai ismertség, hogy idézzem a férfit. Aztán két szót sem váltunk és megreked a beszélgetés.
Mondhatni fantasztikus. Nem elég, hogy végig kell kínlódni ezt a pár maradék órát ebben a lebujban, mímelnem kell hogy megeszem a középszerű felszolgált ételt, de most még az áram is elmegy. Nem mintha bajom lenne a sötétséggel, persze. Ha ez tartós állapottá fajulna, lehet elég lenne csak fél órát elszenvedni így és mehetnénk a sajnálatos incidens miatt, ám az ábrándot gyorsan szétcincálja a beinduló tartalékgenerátor buzgósága. Apró szusszanást hallatok kelletlen sóhaj helyett, bár a mozdulatlanságom talán nem lesz feltűnő mikor számomra igencsak ismerős hangot hallok. Nevetséges tréfa ez, ormótlan.
-Kérem ügyeljen a nyelvezetére uram. - Mondok csak ennyit, mivel így olybá tűnhet a káromkodása tesz elégedetlenné, nem más. Gondolom valamely kancellártársam kívánja így feldobni az estét, remélve felzaklat ezzel, csak azt nem tudják nem kedveltem a bátyám - már ha valóban őt hallottam.
-Természetesen, de Ők kinn várakoznak. Amennyiben probléma lenne, jeleznék. - Ennek ellenére hagyom hogy felálljon az asztaltól és a pultost faggassa, ez a dolga és addig sem kell bájcsevegni.
-Kérem tizedes, foglaljon helyet ismét, Ön is, Carter hadnagy. - Megértem hogy menekülnének a szituációból de sajnos ezt le kell tudnunk, addig nem szabadulunk. Az áram visszajött és a kis csínyt is letudták a kizökkentésemre, ergo ha megkapjuk az ételnek csak kedves szóval nevezhető valamit akkor el is játszhatnánk, hogy vacsorázunk.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Mesélő


Cyber tér - bár 2Xd4G
Deus ex machina

Reagok száma :
77

☽ :
Cyber tér - bár 2Xd4F


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 15, 2020 6:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Régen hittek a szellemekben, és sok olyan más dologban az emberek, amiket ma már szinte senki sem ért meg. Régen szenttül hitték, hogy ha egy fekete macska keresztül megy elötük az utcán, akkor valami rossz fog történni velük. Sokan még köptek is, hátha evvel elűzik a rosszat, mások pedig sót szórtak át a válluk fölött. Sokan nem hittek benne, vagy azt mondták, hogy nem hisznek benne, de akkor is szívük mélyén mindenki megtette volna, hogy sót dobál a válla felett, ha lát egy fekete macskát. De mára már elfelejtettek hinni az emberek, és hiába láttak volna egy fekete macskát a hármasból bármelyikük is. Az unalmasnak ígérkező este izgalmasabbnak ígérkezik, mint ahogy ők gondolják, s az a kis áramkimaradás is komolyabb problémákat okozott, mint ők sejtenék. Arról például fogalmuk sem lehet, hogy miközben ők bent vannak, addig a kint lévő őröknek esélyük sem lenne bejutni, ha próbálkoznának is. Hiába szólítaná őket a kancellár, az ajtó nem működik, úgy bezárult, hogy azt csak szétroncsolni lehetne. A rádióból hallatszódó adást sem tekintik intő jelnek, s valami csínynek gondolják csak. Pedig sokkal komolyabb problémákkal kell szembe nézniük, mint sejtik. Katrina talán az egyetlen, aki érzi, hogy valami nincs rendben itt, s egyből a kancellárt kérdezi, hogy vannak -e testőrei, majd a tulajdonost is figyelmezteti, hogy ne beszéljen így, egy kancellár jelenlétében.
-Jól van na! – veti oda fickó, de egyáltalán nem gondolja komolyan. S már jön is ki a pult mögül egy tálca itallal. Alig ér oda Katrina mellé, amikor mintha megcsúszna. A tálca kicsúszik a kezéből, ő még próbál kalimpálni ugyan a kezével, de menthetetlenül hátra esik. Ha Katrina próbál segíteni neki, ha nem, akkor is bekövetkezik a sorsszerű baleset. A tulajdonos legnagyobb pechére, pont úgy esik el, hogy a tarkójába fúródik a perdai szobrocska, s szinte azonnal el kezd ömleni a vér belőle. A fickó szemei kitágulnak, s még rángatózik egyet, aztán teljesen elernyed élettelenül. Hiába ordítanak segítségért, vagy esetleg próbálnak majd orvost hívni a PDA-n keresztül nem jön válasz. Digitálisan csupán ugyan azt a régi félvételt hallják, amiben Dorian testvére segítséget kér. A szerencsétlen baleset valószínűleg mind a hármuk figyelmét egy irányba tereli, a halott felé, s egyiküknek sem tűnik fel az az apróság, hogy a kifolyó vér eléri Karina lábát is. Lehet, hogy észreveszi, s csak kissé lesz véres, de akkor is érintkezik vele. Ugyan ebben a pillanatban a kilátóablak előtt a semmiből egy alak jelenik meg nekik háttal. Az illető magasnak is mondható, pedig enyhe terpeszben áll, a karját a háta mögött összekulcsolva. A katonai gyakorló egyenruhát így hátulról is könnyen felismerik hátulról, de mivel az ajtót nem nyitotta ki senki, s ha azon jött volna be, akkor a halott tulaj előtt kellet volna eljönnie. De amióta bejött a kancellár, azóta az ajtót senki sem nyitotta ki.
-Csalódtam magában Kadét. – jelenti ki marcona szigorú hangon olyan hangerővel, hogy mind tisztán hallják. Nem mond többet, csak áll, s néz kifelé az ablakon. De nem fordul feléjük, csupán néz kifelé a Caligora. Ha alaposabban megnézik, akkor észre veszik, hogy az illető őszes, és kopaszodik
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 17, 2020 6:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Never say die •• Holtak szava
────────────── ──────────────
Carter hadnagy bókjára nem reagálok, arcom nem enged fel, sőt mi több tekintetem egy árnyalatnyit sötétül el. Nem hiszek a bókokban, nem is tudom őket komolyan venni. S mivel hasonlókkal nem is szeretek élni – főleg nem kapni – a hely mégsem kívánja meg azt, hogy ennek hangot is adjak, így hát csak elengedem a fülem mellett.
Inkább megvárom, amíg megérkezik Dorian kancellár és leülünk, hogy elköltsük a vacsorát, majd pedig mindenki távozhasson a helyszínről.
A hadnagy megerősíti a szavaimat, miszerint, hogy dolgoztunk már együtt. Feljebb valóm parancsa mégis arra kötelez, hogy ennél többet ne mondjak. Jenkins kancellár határozottan kijelentette, hogy erről senki sem tudhat, nekem pedig eszem ágába sincs elárulni.
Még ha akarnám sem tudnám, ugyanis paranoiám lassan ébred fel szunnyadó lelkemben.
A kancellár szavaira az ajtó felé pillantok, egyelőre nem értem, hogy miért kívül foglaltak helyet. Noha két képzett katonával van jelen, ha bármi is történne, meg tudnánk védeni. A hely tulajdonosának a stílusa mégsem tetszik, ahogy reagál.
Szemeim húzom csak össze.
Egy tálca italt hoz ki, ám ahogy mellém ér, megcsúszik. A mozdulat tőlem automatikus. A férfi után nyúlok, ám sokat nem tehetek érte, bárhogy is próbálkozom, elesik az orrom előtt.
S véletlenül – melyekbe már rég nem hiszek – a szoborba veri a nyakát… Hogy került oda a szobor egyáltalán?
- Hívjanak orvost – nem is kérem, egyenesen utasítom Cartert, ezzel dőlt dugába, hogy visszaüljek a helyemre. Én pedig a férfi mellé lépek, hogyha még tudok segítsek neki. Jelenleg az sem érdekel, hogyha vérébe lépek.
Pedig kellene, ugyanis, látószögembe megjelenik még egy alak. Először mégis ujjaimat tapasztom nyaki ütőerére és ha valóban meghallt, akkor nem érzek semmit sem.
- Meghalt – emelem fel tekintetem mégsem tekintek most a két férfi irányába. Ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy az ablak előtt ott áll egy férfi. Alakja oly ismerős, gyerekkoromat idézi elő. Abban a pillanatban dobban félre a szívem, érzem, ahogy torkomba dobog. Szívemet ismeretlen érzés szorítja össze, egy pillanatra még a légzésem is felgyorsul.
- Admirális? – suttogom szinte a kérdést, nagyot nyelek, amikor meghallom a hangját.
Elmém szórakozik velem. Meghalt, megkapta a halálcsókot. Lehunyom szemem, hogy az emlékképet elhessentsem tekintetem elől.
Mély levegőt veszek és újra kinyitom a szemem és igyekszem nem foglalkozni az alakkal.
Nem mond újat azzal, hogy csalódott bennem. Nem ő az egyetlen, magamba is régen csalódtam.
- Hívtak segítséget? – nézek Carterre, majd az ajtóra. Eltelt annyi idő, hogy megkapjuk azt. Lassan állok fel, tekintetem mégis nehezen tudom levenni az egykori Admirálisról.  


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Richard Carter

Hadsereg

Cyber tér - bár Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Cyber tér - bár XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Cyber tér - bár 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 22, 2020 5:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Holtak szava

Nem szokásom túlkombinálni a feladataimat vagy az adott helyzetet, de ez a vacsora kezd érdekesen alakulni. A tizedes reakcióját kábé így is vártam, bár tényleg őszintén dicsértem meg a külsejét. A Kancellár is az ismereteimhez híven viselkedik, de a Csapos viszont egyre furcsábban. Ritkán járok le ide a Bárba, de meg kell mondjam, eddig nem tapasztaltam ilyen megnyilvánulást tőle. A káromkodás és a szokatlan ügyetlenség se rá vall, de ma kitett magáért és -ha másért nem- akkor az előkészületei és minket, ahogy fogadott, az nem kirívóan eltérő a megszokottnál. Most mégis idegesen és zavartan viselkedik, pedig látszólag oka se lehet rá. Gardel tizedes már jóval erélyesebben reagál a látottakra és hallottakra. Az asztaltól el is lép a pult felé, majd kérdőre vonja a Vendéglátóst. Egyelőre nem avatkozom közbe a párbeszédükbe, mert nem tartom olyan súlyosnak a kifakadását, bár mindenki mást tart annak. Csendben figyelek a történésekre, de azért a testem készenlétbe tartom, ha veszélyeztetve érezném a Kancellárt vagy Katrinát. Tudom, hogy a nő meg tudja védeni magát, de jelenleg nem a kiképzőteremben vagy a szimulációban vagyunk, hanem egy hivatalos vacsorán. Az áramkimaradás viszont sokkal érdekesebb fejleményeket generál, kezdve egy régi „adás” bejelentkezésével és aztán a Csapos „véletlenszerű” elcsúszásával. A tálcára rakott italok nagy csörömpöléssel törnek szét a padlón és a férfi úgy zuhan össze, mint egy harmonika. A szerencsétlen esést még az is furcsábbá teszi, hogy egy szobor-ba csapódik fejjel, ami következtében a fejéből a vér szivárogni kezd. A tizedes hozzá is lép, hogy megnézze a sérülést, de a Csapos már nem ad életjelet. A fal paneljához lépek, hogy hívjam a gyengélkedőt, de senki nem válaszol.
-Carter hadnagy a gyengélkedőnek! Azonnali segítséget kérek a Cyber-Bárba! Egy súlyos sérült. Állapota válságos! Ismétlem! Azonnali segítséget kérek! -  Újból megkísérlem a műveletet, de ezúttal sincs semmi válasz.
-Nincs összeköttetés a gyengélkedővel!- fordulok vissza a földön lévőkhöz, de a férfin már nem lehet segíteni. A Kancellár talán még az asztalnál ül, bár a kérését hallom, hogy ismét foglaljuk el a helyünk a széken, nem teszem meg. Kezd nagyon furának tűnni, hogy a rádióban egyfolytában ismétlődik a szöveg, amit amúgy képtelenségnek tartok, hogy valós, de az érthetetlen dolgoknak még nincs vége. Az ajtó felé indulok, hogy a kint álló őrökhöz forduljak, de az ajtó sem nyílik. A vállammal feszülök neki, de nem mozdul.
-A kijárat is zárva. – nézek körbe, de aztán egy ismeretlen hang szólal meg, és egy alak tűnik ki a semmiből. Az egyenruhája katonainak tűnik, de valamiért nem tudok hinni a szememnek, hogy most itt van és eddig nem is láttuk sehol. Valami tréfát űz velem ez a hely? Az előbb egy több hónapokkal ezelőtti segélykérő üzenet hangzott fel, aztán a Csapos hirtelen halála, most meg egy korosnak látszó katonatiszt jelenik meg, akit inkább nézek egy aggastyánnak, mint korombéli tisztnek.
-Ismeri az urat, tizedes?- teszem fel a kérdésemet, miután maghallom Gardel kérdését. Nekem úgy tűnik, hogy kezd ez az egész este átmenni valamiféle véletlenek sorozatába, ami amúgy képtelenségnek is tűnik. Remélem nem aludtam el az asztalnál, mert akkor ennél jóval kellemetlenebb is történhetne velem, mint egy szimpla rémálom.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo

Kancellár

Cyber tér - bár Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Cyber tér - bár 31qBM


Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 23, 2020 10:36 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Holtak szava mese

Szerintem a halál után semmi nincs, és ha mégsem lenne igazam, vállalom a következményeket.


Ez az egész este nem jól indult és a folytatás sem kellemesebb. Egyrészt mert amit hallok hang túl ismerős és túl idegesítő de megtanultam nem mutatni semmilyen érzelmet, ebben remek társa lennék a tizedesnek. No meg tény és való két kiváló katonával vagyok egy légtérben és hacsak nem egy másik kancellárnak dolgoznak, legalább is a tizedes, kétlem gondom adódna. A tulaj "balesete" azonban még engem is váratlanul ér, egy pillanatra nem figyelek oda és a tizedes mellett elhaláloznak. Hm. Ezt alá is támasztja azzal hogy megvizsgálja, bár amikor megszólal a férfi, aki nem Carter már összeszalad a szemöldököm. Eddig nem volt a helyiségben és teljesen illogikus hogyan is jutott be. A PDA teljesen meghalt, ha Carterre nézek rázom is a fejem, hogy nem működik ez sem nem csak a fali panel. Ekkor már én magam is lassan elemelkedek a székről, figyelem ahogy a hadnagy próbál a testőreimhez kijutni de még ez sem jön össze. Az egészen az sem segít hogy Fred hangja ismétlődik újra és újra, de az egész műveletnek semmi értelme. Annak sem hogy a tizedes ismeri az ablaknál lévő férfit, bár megítélésem szerint lehet csak egy jó minőségű hologram is. Kérdés van-e árnyéka, próbálom megfigyelni. Nekem meg sem kell szólalni, mert Carter szóvá teszi ami engem is foglalkoztat. Minden esetre ha mást nem óvatosan megkerülve a pultot megpróbálok keresni valami tartalék áramforrást, amolyan vész kapcsolót, hogy ki tudjam nyitni az ajtót, no meg ha már ott járok próbálom lekapcsolni az adást is ami kezd az agyamra menni. Arra is ügyeltem ne legyek kartávolságon belül a furcsa negyedik személynek, fő a biztonság.



Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Cyber tér - bár Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Cyber tér - bár
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg-
Ugrás: