Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm






Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Lift 4-5. gyűrűszint
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Lift 4-5. gyűrűszint Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
410

☽ :
Lift 4-5. gyűrűszint Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:44 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lift
 





A folyosóhoz passzoló egyszerű liftek, melyek úgy néznek ki, mintha egyszerű ajtók lennének. Ha nem figyel oda az ember, akkor könnyedén el tud mellette sétálni, olyannyira beleolvad a környezetébe. A folyosókon helyezkedik el, külön táblák nem jelzik, ők még előteret sem kaptak, mint a legtöbb szinten lévő testvérei.
Működési rendszere azonban ugyanúgy működök, mint mindenhol. Érintőpanellal lehet hívni és csak azokra a szintekre nyerhetünk bebocsátást, ahova a rendszer szerint jogosultak vagyunk rá. Egyéb esetben külön engedélyt kell kérni, melyet szintén a rendszerbe visznek fel.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 06, 2020 10:01 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Sok véletlen helyzet juttatott el a célomig, vagy legalább a közelébe, ám most én veszem kezembe a szervezést. Régi, földi mondás szerint nagy fába vágtam a fejszémet, dominiumi fordításban, kemény kancellárt próbálok puhítani. Másrészt kíváncsi vagyok, hogy egy különleges helyzet hogy jön be másnál, vajon javít vagy ront a helyzetemen? Az előkészítés sok időt vett igényben, de aktiválni csupán néhány észrevehetetlen érintés és már előre gondoskodtam arról, hogy a nyomaimat se találják meg. Terson kancellárral már találkoztam ezen a szinten, ergo nagyobb eséllyel jövök össze vele megint „véletlenül”. Akkor sem akadályozott testőrség, remélhetőleg most sem fog, de arra is felkészültem. Már csak meg kell várnom egy beugróban, hogy megjelenjen a kancellár és erről a szintről már csak másikra igyekezhet. A külsőm megváltoztattam, de nem azért, hogy ne ismerjen fel. Képtelenség olyat tenni, de talán az első pillanat gondolkodóba ejti, annyi meg bőven elég. Mindegy min mereng el, vagy meghökken, kérdések tolakodnak az elméjébe, hogy vajon mit akarhatok megint, és ez melyik arcom, oldalam, énem. Tényleg bolond vagyok vagy csak annak akarok látszani? Ajkaim félmosolyba ragadtak az arcomon, tekintetemet a pda-mon megjelenő folyosórészletre tapasztottam. Tudtam, hogy ezen a szinten van, láttam amikor idejött és türelmes vagyok, megvárom míg végez. Amint feltűnik a lift közelében, én is akcióba lendülök. Csak a miheztartás végett igazítom meg a vörös parókát, s figyelem mikor érkezik meg a lift. A pda-n lévő programom pedig segít abban, hogy pontosan tudjam melyik lift az amelyikkel elhagyja majd a szintet, és rákapcsolódom. Aztán már csak a remek időzítés marad hátra amivel pont mögötte surranhatok be én is a liftbe. Ha vannak testőrök, az már külön feladat, külön kis elterelő akció, de fényévekkel könnyebb, mint Tersonnal zöldágra vergődni, vagy tűsarkakon tipegni a perdai vadonban. Márpedig most az van rajtam, pofátlanul feltűnő a sok csattal, kontrasztot alkot a szépen fésült frizurával és a bolyhoz gallérú kiskabátom eleganciájával. *









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 14, 2020 6:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


all who recognize power know to bow to it.

A Dominium liftjei távolról sem egyformák, ráadásul különbözőségük nem merül ki a belső tér látványos eltéréseiben. Legtöbben a teherliftek vannak, de akadnak kisebb-nagyobb személyfelvonók és privát használatú panorámaliftek éppen úgy, ahogyan nagyobbfajta, központi elhelyezkedésű, kombinált teherbírásúak is. Ha mindet nem is, a legtöbbet jól ismerem: huszonhét éves koromig éjszakánként, amikor igen gyakori fegyveres járőrszolgálatomat végeztem, oda-vissza megjártam valamennyit, nem is egyszer. Zárt, négyzetes légterük soha nem zavart, zsúfoltsággal nem találkoztam a rozsdamentes ajtók mögött; aki használta őket, annak mindig is több esze volt annál, hogy kancellári testőrökkel vagy egyenruhás katonákkal akarjanak osztozni, túl kései vagy túl korai órákban pedig átlagembereknek mindig tilalmas volt csak úgy az űrállomáson kószálni.

Ami azt illeti, ez a status quo jól illik a személyes ízlésemhez. Soha nem szerettem túlságosan közel kerülni másokhoz és általában nem is tűrök meg senkit a liftben magam mellett. A testőrségem a lehető legteljesebb egyetértéssel van eziránt; ha őrajtuk múlna, minden helyiséget teljesen kiürítenének, amíg én bent tartózkodom. A negyedik és ötödik gyűrűszint kivételt képez - saját embereimmel javarészt hajlandó vagyok egy levegőt szívni, sőt, többször előfordult már, hogy a tisztjeimmel pontosan úgy folytattuk a beszélgetést útközben, ahogy bárhol máshol belekezdtünk.
Ez az oka annak, hogy a dolgom végeztével az engem kísérő Alexis Baileyt, testőrségem egyetlen női tagját elküldöm magam mellől. Amíg a rajtaütésszerű szemlét megtartottam a második ezredben, ő és a társa, Gavin Kincaid végig a sarkamban voltak, akár egy pár állig felfegyverzett árnyék. Kincaidet még a hangárban elbocsátottam, Bailey pedig, bár nem átallja ellenérzéseit kifejezni, azért mégis kötélnek áll a liftek előtt: veszedelmes vasvillatekintetét megvillogtatja ugyan, ám végül tiszteleg és elkanyarodik bal felé. Alighanem azért, mert pontosan tudja, hogy a nyolcadik emeleti folyosón ott vár már a veterán Ross Edwards és az ifjú Craig Morrow-Devlin - géppisztolyaik kemény fekete szíja egységesen átvetve a bal vállukon -, hogy átvegyenek tőle a nap hátralévő részére. Kivételesen én is fegyverben vagyok, ahogy általában, ha a rangomat mutogatni érkezem: keresztpántos tokban sztenderd DSK-t viselek a bal oldalmon, markolattal előrefelé, amilyet a flottában szokás, s ez feltűnő ellentétet alkot a hadsereg sötétszürke tiszti egyenruhájával, melyet mindig is előnyben részesítettem a kékkel szemben. Nem fordul elő gyakran, hogy kíséret nélkül mutatkozzam, különösen az utóbbi időben, ám a katonáim jelenlétében ez a fogalom nem is igen alkalmazható, még e pillanatban sem. A negyedik és ötödik gyűrűszint a véremben van. Ezek az emberek az enyémek, az elsőtől az utolsó eleven szívdobbanásukig és én az övék.
Nem pazarolok időt arra, hogy hosszan ácsorogjam, csak egy érintéssel hívom a liftet. Azután várok.

Nem sokat. A szóban forgó felvonó kényelmes középút, legalábbis a számomra, mert nem jellemzi a privilégiummal rendelkező szintek káprázatos design enteriőrje, de a teherliftek ásító, jéghideg üressége sem. Ennek ára, hogy valamivel lassabb az előbbieknél, ugyanakkor nagyobb is és ami a legfontosabb, hiányzik belőle az úgynevezett hangulatteremtő komfort, amit legszívesebben az összes többiből is kihajítanék. Nincs tükör. Nincs zene. A fények egy raktár személytelen hideg fényei. És persze aki megteheti, gondolkodás nélkül a folyosó túlsó oldalán egymás mellé elhelyezett személyliftek egyikét választja inkább. Egyfajta megszokás is fűz ide: azoké az időké, amikor itt éltem az ötödiken és a saját szájízem szerint választhattam útvonalat, ami mindig is az általam ismert személyi szabadság abszolút netovábbja volt.
A kétszárnyú ajtó első, közelgő záródásra figyelmeztető füttyszavát hallva nekivetem a vállam az oldalfalnak a korláttal ellentétes oldalon. A légkeringető beömlője alatt foglalok helyet, kivételes önbizalommal, mert a szemle előtt megfordultam a borbélynál és pontosan tudom, hogy a saját jogán ízig-vérig lázadó természetű hajam ilyenkor katonás rendben megmarad egész nap úgy, ahogy azt elvárom tőle. Frissen borotvált állkapcsom, torkom és nyakszirtem ugyan kényesen érzékenynek bizonyulnak a finom léghuzatban, de összességében nem kellemetlen. Érzem a saját illatomat, a vadonatúj egyenruha jellegzetes tisztaságáét meg azt a fűszeres, csupa melegséggel teli keveréket, amely iránt, ha az olló és kés alatt választani kell, évek óta letagadhatatlan, ösztönös vonzalmat érzek. Három hosszú szívdobbanás idejére lehunyom a szemem, s kedvtelve idézem fel a második ezred szemlére felsorakoztatott állományának látványát.

Háromnál többre terveztem, de cipőkopogás szakít félbe. Csak úgy félszemmel tekintek az ajtó irányába, mert biztos vagyok benne, hogy nincs ember a Dominiumon, aki meg merészelné kockáztatni, hogy belépjen utánam a záródó acélszárnyak közé, ám a látvány ez egyszer meghazudtol engem. Ismerős, kistermetű alak slisszol be a szűkülő résen. Elképedésem sokéves gyakorlat kifejezéstelen leple mögött zajlik, de a fejtartásom így is kellően beszédes. A fehér fényben éppen csak két másodperc kell, hogy ráismerjek a szokatlan hajszínű, extravagáns öltözetű Raven Moorra, de a felismerés sem gátol meg abban, hogy egy pillanattal hosszabb ideig tanulmányozzam a frizuráját, mint feltétlenül szükséges volna. Ha ismerne, talán feltűnne neki, mert mindennél hiúbb vagyok a saját gyömbérszínű hajamra, amelyet sok mással együtt az anyámtól örököltem: változékony árnyalat, egyszerre rőtarany és fényes rézvörös. Semmiben sem hasonlít arra, amelyet ő visel és amely sokkal közelebb áll az úgynevezett sötét mahagónihoz. Gleccserkék szeme nem változott, öltözéke mindenki máson különösen hatna, őrá ellenben mintha csak ráöntötték volna. A testem ösztönösen cselekszik - elhagyva az enyhe támaszkodást két talpamon stabil pihenőállásban fordulok felé.
Végigmérem őt, meglehetősen szigorúan, de a számonkérésben nincs indulat, csak a rám minden körülmények közt jellemző ugrásra kész, feszült ridegség.
Megvárom, amíg magától megszólal.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 19, 2020 9:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*A sarokban állva figyelem a kancellárt, s bár van vele valaki állig fegyverben – joggal merül fel bennem a kérdés, hogy a kancellárok elnyűhetetlen vonzódást éreznek a női testőrök iránt, vagy csupán tényleg ennyire jobbak vagyunk? – nem fog problémát okozni, ugyanis némi szemvillanásos kommunikáció után, ő is lapátra kerül. Ennél könnyebb dolgom az életben nem lesz, ki kell használnom a lehetőséget, bár azért menet közben megengedek magamnak egy boszorkányosan ravasz és elégedett pillantást, egy féloldalas kéjes mosolyt, gondolatban pedig megveregetem a vállam. Az sem tart vissza, hogy meglátom Terson oldalán a fegyvert, a nevéről fogalmam sincs – Denisov minden bizonnyal a fejéhez kapna most – ahogy az sem igazán tűnik fel, hogy milyen helyzetben van az ott ahova rakták. Még visszafordulhatnék, de nem teszem, a fejemben lévő hang mely másoknál inkább arra való, hogy figyelmeztesse gazdáját arra, mekkora hülyeséget óhajt véghez vinni, az enyémben fogadásokat köt, hogy merem vagy nem merem. Természetesen mindig én győzök, s bár olykor viselnem kell a következményeit, eddig még egyetlen döntésemet sem bántam meg. Úgy lépkedek, hogy még elérjem Terson mielőtt becsukódna a lift ajtaja az orrom előtt, de még ne vegyen észre mielőtt belép. Szóval csak lazán, mint aki sétálgat….mindaddig míg Terson be nem lép, s aztán rágyorsítok, cipőim kopogása visszaverődik a falakról de úgy vélem ez nem adhat gyanúra okot. Rajtam kívül nincs más a Dominiumon, aki ennyire igyekezne egy kis kancellári társaságért, hacsak nem maga is az. Pláne nem Tersonéért. Én mondjuk oda vagyok érte, kihívás, ad némi adrenalin löketet és már észrevettem, hogy mintha függővé váltam volna, mondjuk Denisov mellett nem nehéz.  Épp csak beférek a záródó ajtószárnyak között, de úgy mosolygok Tersonra, mint aki precíz számításokkal érte el célját. Igen, pont így akartam. A ragyogó mosoly éles kontrasztja Terson sziklába vésett komor vonásainak, azért a tekintetében felfedezem azt, amire számítottam megjelenésem okán. A meglepettség, enyhe zavarral körítve, kíváncsiság, hogy vajon mi a francot akarhatok…csak az ő fejében nem ezekkel a szavakkal megfogalmazva. Minden bizonnyal. Míg ő engem tanulmányoz a cipőm orrától a hajam színéig, ahol is picikét elidőzik…addig én bájos és leheletnyit kokettáló  mosollyal illetem, oda sem nézve a lift érintő paneljére, ahol is a hetedik szint jelére nyomom az ujjam. Oda van engedélyem, mivel elvették az Imperiumon a játszólaboromat, kénytelen voltam kisajátítani egy másikat a Dominiumon, tehát a lift elindulhat minden probléma nélkül. Terson a korábbi, meglepetésszerű berobbanásommal borított testtartásán változtat, a könnyed és elgondolkodóból lesz egy ugrásra kész, kissé ingerült de könnyedén palástolt majdnem vigyázállás. Oké, lehet, hogy ő így pihen, én általában eldobom magam…azt persze most mégsem tehetem meg, de nem is hagyom sokáig pácolódni a kétség levében. *
-Terson kancellár! Micsoda meglepetés! Hogy van? *Mintha csak barátok lennénk, sejtem azonban, hogy a kérdésre nem fog válaszolni, engem viszont nem lomboz le, nem hagyom magam, bosszantóan derűs vagyok és vigyorgós, hagyom áradni magamból az élet imádatát, a könnyedséget, s közben felkészülök arra, hogy….megállítsam a liftet. Kiborítsam Tersont. Mert őt valamiért kiborítja, ha rajta kívül mindenki más laza és boldog. Mert szerinte az nem is dolgozik, nem végzi a munkáját amit a nap huszonakárhány órájában kellene, alvás helyett kávéval. Oké, én sem alszom sokat, de meg is van a böjtje, aztán egyszer csak kidőlök. Nem hiszem, hogy Terson teste, agya nem mondaná fel a szolgálatot néha, ne mondaná azt, hogy most volt elég. Szeretném látni amikor egy ilyen alvás után felébred, tutira akkor is betonbiztosan áll a haja, egyetlen tincs sem mer elkószálni, nehogy szembesüljön a tükörben a villámló tekintettel. Annyiszor begyakoroltam már, most sem fog nehézségekbe ütközni. Csak egyetlen érintés a pda-n, és az előre időzített program elindul, megállítva a liftet két emelet között, pici zökkenő, sötétség néhány másodpercig míg be nem kapcsol a vészvilágítás. Az, hogy pont az a lift álljon meg amelyikben vagyunk, is el van intézve, mielőtt elindultam volna a kis sarokból kivettem a listámból a többit, amikor már tudtam melyik lesz a nyerő. A folyosón vezető halál laza sétának tűnő út azzal telt, hogy behozzam a pda-n a vezérlő ablakot, s aztán a kabát takarásában hátul a derekamhoz csúsztattam a pda-t, onnan már csak egy kis mozdulat. Terson észre sem vehette, el volt foglalva a külsőmmel, a pofátlannak tartott ám részemről a legártatlanabb mosollyal, egyáltalán azzal, hogy bemerészkedtem mellé a liftbe s még el is indítottam, meg sem kérdezve ő hova megy, maradhatok vagy menjek világgá. Csak állt szobormereven és arra várt, hogy megszólaljak, magyarázkodjak, bocsánatot kérjek…vagy valami ilyesmi járhatott a fejében, nem láttam hajlandóságot arra, hogy rácsapjon a kezemre, és nem nyúlt a fegyveréért sem. Ez a sok apróság, látszólag szükségtelen, de a legjobb elterelés. Terson mindent kiszúró szemeivel szemben, pedig kellenek az ilyen trükkök. *
-Ó baszki! *Vágok meglepett arcot és indítom a nyitányt az előadáshoz. Most nem vagyunk az irodájában, nem kérek tőle semmit, nincs jelentés sem és nem vagyok katona sem. Önmagamat adhatom. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 20, 2020 11:40 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Nem szeretem, ha bizalmaskodnak velem. Ennek számos oka van, s ha valaki szemtől szemben megkérdezné, talán elmondanám neki, hogy a közvetlen viselkedés olyasmi, ami egész egyszerűen aláássa az ember tekintélyét. Nem való olyanhoz, mint én. Azt viszont már semmi esetre sem tenném hozzá, hogy amióta az eszemet tudom, minden felém támasztott elvárás alapja a fegyelmezett távolságtartás volt, minden más pedig megvetendő és tilos. Hogy bár az eszemmel én is tudom, csak olyan ember vagyok, ahogy mindenki más, az ösztöneimet azért mégis tehetetlen rettenettel és mélységesen szégyellem - azon ritka alkalmakkor, amikor az irányítást át kellene engednem nekik, valami bennem elkeseredett riadalommal küzd az elhatározás ellen, minél tovább. Bénító gátlásaimmal nem szívesen nézek farkasszemet: szerencsém, hogy a lehető legritkább esetben képesek csak igazán sarokba szorítani a körülmények, mert a büszkeségem igen nehezen viseli az ilyesmit. Még akkor is, ha megbízom a körülöttem lévőkben.

Raven Moorban nem bízom meg, élénk jelenlétét még úgy is közelinek érzem, hogy az irodában sem állt tőlem soha messzebb. Finomhangolt gyanakvásom az egyszerű távolság nem képes elaltatni, mert a mosolyából pontosan látszik, hogy ő is tudja: ezúttal nem választ el tőle a terebélyes acél íróasztal két és fél mázsája. Hűvös pillantást vetek rá, bizonyosan bolondnak néz, amikor úgy tesz, mintha véletlenül futott volna belém - annál is inkább, mert bár soha szóvá nem tettem, mindig érzékeny voltam arra, ha illetéktelenek ólálkodnak a felségterületemen látszólagos indok nélkül. Márpedig ez itt az én birodalmam, és neki a világon semmi keresnivalója a környékén. Ezt még a többi kancellár is tiszteletben tartja, legalábbis többnyire és átkozottul jól is teszik, hacsak nem akarják a homlokukat mindjárt az enyémmel összeütni.
A planetológus oda sem nézve indítja el a felvonót a hetedikre, mintha én nem is léteznék vagy egyszerűen csak a berendezés része volnék, aki nem megy sehová. Nem először gondolkodom el rajta, vajon a neveltetése volt hiányos vagy egyszerűen csak szeret modortalanul viselkedni, de azért nem teszem szóvá a dolgot - biztos vagyok benne, hogy tudja magáról, mennyire arcátlanul viselkedik, ahhoz pedig, hogy hagyjam magam apróságokkal felbosszantani, túlságosan keményen megfegyelmeztek a magam idejében.
Szokva vagyok hozzá, hogyan tűrjem méltósággal, amikor szembeköpnek vagy semmibe vesznek és bár neki semmi joga nincs ehhez, azért bátran él vele. Vannak ilyen emberek - Steen Ashmead hadnagy jut eszembe, akinél annak idején hat héten át minden egyes gyakorlatom azzal indult, hogy térdre parancsolt, aztán megpofozott. Egyedül engem. Nyitott tenyérrel ütött, egyszer a jobb, másnap a bal kezét használta; igazi erő nem volt a mozdulatban és nem is talált el sem az orromon, sem a számon soha, ahol nyomot hagyott volna. Mindig pontosan ugyanúgy csinálta, magyarázat nélkül, és nekem legalább annyira tilos volt ellenállni vagy habozni, mint a többieknek nevetni, megjegyzést tenni vagy bámészkodni. Akár az apám parancsára tette, akár saját magától, az első perctől fogva gyűlöltem érte, s bár az eredmény, amelyet elért, magáért beszél, mégsem tudtam elégedettségen kívül mást érezni a háború legeslegutolsó napján, amikor a harctéri jelentés szerint egy perdai ellenfél két kézre fogott CQL lándzsáját olyan erővel döfte a száján át mélyen a torkába, hogy a fegyver keményfa nyele a szétzúzott állkapocsból kitört két útjába eső metszőfogat.
Már attól féltem, a végén nekem kell agyonlőni az egyik raktárban.

A jövevény pimasz liftkezelése természetesen olyan sértés, amely horderejében meg sem közelíti a néhai Ashmead hadnaggyal kapcsolatos emlékeimet, ugyanakkor mutat velük némi hasonlóságot, leginkább a rajtam való megalázó keresztülnézésben. Ahhoz azonban elég idős vagyok már, hogy én is tudjam, örökösen sértett önérzetem lencséje nem keveset torzít. Nem szabad rá hagyatkoznom. A volt tizedes hozzám képest nincs hatalmi pozícióban - ahogyan immár senki sincs -, viselkedése sokkal inkább egy határait feszegető gyereké, mint a kifejezett bántalmazásomra tett kísérlet. Ha bujkál is benne némi könyörtelen rosszindulat, ami ilyesmire sarkallná, akkor sem volna ellenfél nekem. Néhány szívdobbanásnyi várakozás után biccentek, a hangomból sikerrel szűrve ki mindenfajta érzelmet.
- Raven Moor. Milyen kicsi a világ. Eltévedt?
Nyilván nem. De jobban tenné, ha igen. Választ nem igazán várok, kivált, hogy a hetedik gyűrűszint nincs messze és egyértelműen megszabadulok majd tőle, amint megérkezünk oda; a belőle áradó életvidám lelkesedés egyébként sem ígér semmi jót. Ám mielőtt válaszolhatna, a felvonó egy zökkenéssel megtorpan, olyan zökkenéssel, amely nem emlékeztet az üzemszerű megállásra, sokkal inkább vészfékre. A fények kialszanak, éppen csak egy rövid pillanatra, aztán bekapcsol az úgynevezett félszakasz vagy nemhivatalos nevén takarítóvilágítás; halvány, fehér fények fegyelmezett sora körben, amely csak arra való, hogy üzemzavar esetén a fülke ne boruljon teljes sötétbe. Nagyszerű. Hátralépek, gyakorlottan a falnak simítva a lapockáimat, mértani pontossággal a fémfal közepénél, ahol a liftszekrény szerkezete a legmasszívabb. Ha a fülke lezuhan a többszáz méter mély aknába, ez nem fog megmenteni, minden más esetben azonban a legbiztosabb pont, különösen itt, ahol mindkét oldalon teljes tolóajtó foglal helyet: kombinált és teherliftek sajátja, mert máskülönben a sarkok a legbiztonságosabbak. Egyébként is, modern berendezések esetén annak az esélye, hogy az aknába zuhanjunk, gyakorlatilag nulla. Ez a földiek idejétmúlt babonája mindössze.
Legalábbis nagyon remélem.

Némán várakozom, mert rendszerleállás esetén első szabály, hogy rövidesen magától is újraindul minden. Nem kétlem, hogy a Dominium liftrendszerét üzemeltető program ellenőrzési protokolljai azonnal észreveszik, ha valami nincs rendjén. Hegyezem a fülem: a gépezet belsejének neszezését lehetetlen meghallani, de nem is az érdekel. Hanem hogy jönnek-e felénk bárhonnan. Mert ha ez valami újabb szabotázsakció, akkor egy embert próbáló vesszőfutás legelején járok, és minden perc számít.
Moor persze inkább hangos káromkodásba kezd, mint akit teára várnak valami fontos helyen. Rendreutasító pillantást vetek rá, ám ezúttal nagy a különbség - az előzőhöz képest sokkal kevésbé gőgös és sokkal komolyabb, sürgető kifejezés ez.
- Csitt, Moor - emelem föl a kezem röviden. - Maradjon csendben. Hall valamit?
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 22, 2020 6:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Ahogy gondoltam, Terson semmibe veszi a kérdésemet, pedig a perdai Istenek látják lelkem, és annak rendje és módja szerint el is szörnyednek…érdeklődésemben volt némi őszinte komolyság is s nem pusztán az udvariasság – hát az nem nagyon – és a figyelemelterelés vezetett. Szavai és kérdése inkább arra utal, hogy tényleg megdöbbent azon, hogy bemerészkedtem utána a liftbe, vagyok olyan hülye és óvatlan, nem kevésbé szuicid hajlamú…stb. De legalább biccentett s ezt akár válasznak is vehetném, s annak is veszem. Rövid, alig egy másodpercnyi ideig gondolkodom ezen s utána rögvest érkezik a még szélesebb mosoly, benne minden elégedett öröm ragyogásával, tekintetemben viszont figyelmeztető fények lobbannak, melyek egyetlen szemtelen kérdést formálhatnának meg, ha képesek lennének láthatóan írni: „Tényleg kíváncsi rá?” S itt jönne a válasz, ami kellőképpen megemelné a vérnyomását….~Dehogy! Valószínűleg van a Dominiumnak olyan szeglete amit maga nem is ismer, de én igen. Pontosan tudom hol vagyok, a Dominium legénységi részlegétől induló liftben egy kissé morcos kancellárral. ~ ….de végül és kivételesen, az ujjaim gyorsabbak voltak a számnál és előbb zökken a lift, mint ahogy kinyitottam volna. A sötétség akár jótékonyan is beboríthatna minket, más minden bizonnyal arra használná ki a szösszenetnyi időt – már ha van annyi lélekjelenléte – hogy rendezze arcvonásait és gyanúsan csillogó szemeit, rajtam azonban szinte semmi változás nem látszik, midőn a vészfények vagy mi a franc hogy hívják, nekem tök mindegy…újra láthatóvá tesznek. Épp csak egy villanásnyira látszik töretlen mosolyom, ám aztán a káromkodással együtt járó bosszankodó kifejezést öltöm magamra, szemet forgatok s mint aki cseppet sem tart semmilyen váratlan eseménytől – mint például a lift lezuhanása – ugyanott maradok ahol. Egyébként is úgy gondolom, ha zuhanunk, tök mindegy hol állok, de Terson már helyet változtat, azt is fegyelmezetten és katonásan teszi. Akár egy robot. *
-Komolyan nem hiszem el csessze meg! Bassszki! Ez a végzetem nincsmi….*Látszólag nem is foglalkozom Tersonnal, pedig nagyon is figyelek, fél füllel és fél szemmel ott vagyok a szeren, hiszen neki fogalma sem lehet, hogy mi történik – nem gondolom, hogy ekkora nagy színész lenne – érdekel, hogyan oldja meg. Ám belém fojtja a szót, nem kis meglepetést okozva a hangszínével, mely most még nyomokban sem hasonlítható össze az addig kapottakkal. És az a „csitt”, mintha egy kisgyereknek mondaná, kifejezetten érdekes és leragadok annál az egyetlen szónál, mely számomra roppant bájos és cuki, bár azt a szót nem igazán szoktam használni, főleg nem kancellárokra. Hartley más és Bruce is és jobb napjain még a bátyám is, amikor nem szemétkedik velem…de Terson! Baszki! Elmosolyodom, a fejemet is oldalra hajtom kissé és úgy nézek fel rá. Nem hallgatózom, teljességgel felesleges, a lift épp befutott volna a hetedikre, kívülről úgy látszik, mintha ott állt volna meg. Válaszomkor rámutatok, majd ugyanazt az ujjamat emelem fel, mint aki időt kér. *
-Magán kívül? Nem. De!...Csitt? Meg kell mondjam, ezt a szót még utolsó utániként sem képzeltem volna el a maga szájából. Mit mondjak, hát kur…borrzasztóan aranyos. Tud ilyen is lenni? Ennél már csak az lett volna cukibb, ha az ujját is a szájára teszi, de komolyan. Ért valamit a liftekhez? A falipanelhez? Tudja tapasztalataim szerint egy ideig itt leszünk, de sebaj, majd elszórakoztatom. Ugye nincs klausztrofóbiája?..Á! Hülye kérdés, a maga pozíciójában…néhány óra bagatell. *A végén legyintek, közben meg ment a sajátos Raven stílus, a hadonászás és tenyerek összecsapása amikor dicsértem, és a „pssszt”-et is szemléltetem. Az egész nem tartott néhány másodpercig, egyetlen légvétellel és még maradt is bőven, amit egy nagy sóhajjal fújok ki. Kíváncsi vagyok a sok beszédben észre veszi-e a lényeget, azt amit szándékosan nem emeltem ki, de mégis ott volt és világított. Vajon mennyire összeszedett? Vagy mennyire képes másra is figyelni, mint a szabadulás, a megoldás és a felelősök keresése. Engem megvádol-e…és! Próbál-e kapcsolatot létesíteni valakivel a kommunikátorán. Ha igen, sikertelen lesz, mert a jelek blokkolása attól a pillanattól kezdve megindult, hogy megállt velünk a lift. S innentől nekem már semmi dolgom, s míg elmondom a hosszú monológot s nem szakít félbe, a pda-t is elteszem. Persze az is lehet, hogy beszéd közben nemes egyszerűséggel a falhoz passzíroz a nyakamnál fogva, ez is egy módja annak, hogy elhallgattassanak, bár, hogy őszinte legyek, nem végleges és nem is nyújt maradéktalan megoldást. Legfeljebb némán elartikulálom heveny légszomj közben.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 27, 2020 9:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Jellegzetes sótlanságom most is, mint általában, hatástalanul pattan le Moorról. Hozzászokhatott már, hogy csaknem azonnal az emberek rosszabbik oldalán találja magát, mert rá sem hederít sem burkolt, sem pedig nyílt neheztelésre úgy egyáltalán. Éppen csak figyelemreméltó jégvirágszín szeme villan meg, aztán mosoly fut szét a képén, mintha csak fordítva volna bekötve: a gesztus legtöbbször a száj felől indul és felfelé halad, nem pedig így, őrajta azonban valahogy mégis természetesnek hat ez a rendellenes menetirány is. Ha volna időm dönteni, bizonyára reakció nélkül hagynám az egészet, ám ebben a pillanatban durva rántással elakadunk, s a társasága egyszeriben sokat veszít jelentőségéből.

Bár a legkevésbé sem látszik rajtam, ízig-vérig praktikus szemléletű ember vagyok. Ezzel már korán megbékéltem: igazán sohasem zavart, ha kényes felvágósságot feltételeztek rólam helyette, sőt. Olyan előítélet ez, amelyre gyakran kész örömmel játszom rá, és mert a családom mindig is zárkózott életet élt, nem is esett soha nehezemre. A közvélekedés szerint a kancellárok egytől egyig elkényeztetett ficsúrok - mint a legtöbb pletykának, ennek is igen jelentős igazságtartalma van, és noha kivételnek tartom magam, soha nem tettem semmit, hogy megpróbáljak rácáfolni. Bármibe lefogadom, hogy még a saját embereim között is sokan akadnak, akik pontosan ezt gondolják. Gondolják, ha akarják. Valójában az lenne a legjobb, ha Moor is ezt hinné.
Ha választhatnék, hogy megismerjen-e vagy félreismerjen, nem sokat gondolkodnék.
Erre azonban nem érünk rá. A planetológus helyben marad, ami nem különösebben furcsa egy civiltől. Szemét forgatva hosszú dühöngésbe fog, s hogy csendre intem, csak rövid időre hallgat el. A kicsiny szünet nem sokra elég, mert éles ugyan a fülem, de azért ismerem a korlátaimat - nem lehetek egészen biztos benne, hogy nem tart a felvonó felé senki. Izommemóriám néma, öntudatlan vezényletére szemvillanás alatt áll harckészültségbe a szívem s vele együtt minden más is, amelynek a belém sulykolt impulzusok parancsolnak. Egyszerre teljes bizonyossággal érzékelem a saját súlypontomat és mindkét csizmás lábam pontos helyzetét a rozsdamentes fémpadlón anélkül, hogy találgatnom kellene. Elfeledkezem mindenről, ami beléptemkor foglalkoztatott: elfeledkezem arról, hogy egy pohár vizet akartam, a szemléről a második ezredben, de még az enyhe légmozgásról is, amely felülről ér - elmém könnyedén rázza le magáról az összes jelentéktelen információt, anélkül, hogy összpontosítanom kellene. A zubbonyom alatt, a karomon fölmerednek a finom szőrszálak, félhomályhoz lassan alkalmazkodó szemem kissé összehúzom. Nem teszek mozdulatot a fegyver markolata felé, még csak nem is rezdülök ilyenformán, ám ha megtenném, legalább másfélszer olyan gyorsan történne, mint két perccel korábban. Márpedig én álmomból fölkeltve sem voltam lassú. Bár keresztbe kellene érte nyúlnom, jobbról balra, ezt mindig is elfogadható kockázatnak találtam s a kampós biztonsági zárat, amely szorosan a tokban tartja, ebből a szögből nekem nem tart semeddig kioldani. A fegyverviselésem ugyan többnyire egyszerű látványelem, módja azért mégis hosszú és körültekintő mérlegelés eredménye. Hanem ezúttal talán nem lesz szükség semmi ilyesmire.
Hátha csak véletlen. Üzemzavar. Programhiba.
De valahogy mégsem gondolom, hogy az lenne.

Raven Moor rendíthetetlen lélekjelenléttel mosolyog tovább, s a kérdésben rejlő komolyságot egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Lazasága egy kissé meglep, mert bár nem képzeltem különösebben ijedősnek, azt ő is tudhatná, hogy egy kancellár közvetlen közelében tartózkodni soha nem volt veszélytelen mutatvány. Aki énrám feni a kését, azt egy pillanatra sem fogja eltántorítani, ha egy-két ártatlan civil is odavész velem. Tudom. Fordított esetben én sem hátrálnék meg ennyitől. Ha a jobbik eszére hallgatna, a kis planetológus a bőrét mentené. Ő viszont inkább fecseg. Méghozzá mindenfélét. Feszült belső finomhangolásomból cseppet sem engedve vonom fel a szemöldököm.
- Nem, nem értek a liftekhez - felelem tényközlő hangon, és ez a teljes igazság. Nem vagyok gépész, de még ha az is lennék, akkor sem biztos, hogy tudnék a felvonóval bármit kezdeni. - Hát maga?
A rám tett megjegyzéseire ügyet sem vetek, részben szándékosan - nem érünk rá erre -, részben azért, mert tartok tőle, hogy örömet okoznék neki, ha megtenném. Kissé zavarba ejtőnek tartom a közvetlenségét, különösen így összezárva vele, az ösztöneim pedig azt súgják, nagyon szívesen hozna zavarba. Körülpillantok, de mozdulat nélkül. Csak a tekintetem villan ide-oda.

- Nagy tapasztalata van ezek szerint az elakadt liftekben ácsorgás terén - jegyzem meg aztán, mert képtelen vagyok őszintén megütközni ezen. Úgy tűnik, Moor afféle rontópál, s ha most visszaszívná, amit mondott, akkor is meg lennék győződve arról, hogy senki emberfiával nem ragadtam volna be ide rajta kívül. - Takarásban lehet a szerencsecsillaga. Maga éli az életét, a dolgok meg egyszer csak elromlanak.
Ez már csak így szokott lenni. Mills jelentéséből kiindulva lehetséges, hogy a PDA-k és számítógépek is megkergülnek néha ott, ahol megfordul. A liftek elakadnak. Jelen volt az Aquillonon is, ahol rendellenességek, mulasztások és hibák hegyomlásnyi mennyiségben fordultak elő. Nála kötött ki a megboldogult Schultz rajmester PDA-ja, amiről a tartalom másoláskor véletlenül törlődött, már ha Moor saját szavaival számolok. Merthogy ő nem informatikai guru. Már ha megint a saját szavaival számolok. Elnézem őt egy pillanatra, aztán ferde félmosollyal ajándékozom meg, amely mentes mindenféle ellenségességtől vagy gyanakvástól. Igaz, melegség sincs benne sok.
- Sose bánja - ajánlok fel némi vigaszt példátlan balszerencséjére. - Előfordul. Ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik, nem igaz.
A hangsúly sokkal inkább egy kijelentő, mintsem egy kérdő mondaté, de ez aligha fogja zavarni Raven Moort. PDA-t veszek elő a zubbonyom zsebéből, mert késésben vagyok a biztonsági személyzet checkpoint találkozójáról, s ha nem jelenek meg időben, Edwards bizonyára riasztja az ügyeletben lévő négy másik társát. Kinézem belőlük, hogy ha kell, puszta kézzel rángatják fel az elakadt kabint a nyolcadikra. Mindenekelőtt az a fontos, hogy tudják, hol vagyok.

A készülék hálózati kapcsolat hiányát jelzi. Egy darabig csak a képernyőt nézem elgondolkodva, aztán kikapcsolom a kis gépet. Nincs értelme úgy meríteni az akkumulátort, hogy nem jutok közben egyről a kettőre. Egyelőre legalábbis biztosan nem. Szemügyre veszem a lift szervizkapcsolókkal és érintőfelülettel ellátott kezelőpaneljét. Anélkül, hogy a helyemről elmozdulnék. Tartásom nem változik semmit, ugrásra kész figyelmem azonban tanácstalanul várakozik belül. A felvonó üres légterében nincs mire összpontosítani.
- Milyen szokatlan - szólítom meg a planetológust. - Az ember azt gondolná, legalább a vészjelző meg a szerviznyitó működik ilyenkor is. Megpróbálja? Hátha csak kevés hiányzik az emelethez. Késésben vagyok.
Jobb híján őt figyelem. Bár a gesztusban nem sok van abból az ártó szándékból, amelyet konfliktusokban szoktam érezni, azt ő is könnyen megállapíthatja, hogy a helyzetnek a szememben igenis éle van, akár egy szuronynak, ami egyik pillanatról a másikra előkerülhet. És ha ez megtörténik, nem lesz meghátrálás.
Addig azonban: türelem. A legtöbb önfegyelmet igénylő magatartás.
'Az ellenség mindig megmutatja magát.'
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 31, 2020 12:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Tervemhez Jenkins adta az ötletet, ő talán nem is tud róla. A mi tényleg véletlen összezártságunk a liftben – egy másikban – és a beszélgetésünk a néha félresiklott vacsoránk és az Alvók birodalmában való találkozásunk alatt Tersonról. A kérése, a felvetései arról, hogyan közelítsem meg a hadügyi kancellárt, mit ne tegyek, hogyan ne viselkedjek. Persze ha szó szerint követtem volna az utasításait, nem lennénk itt, az egészet összegyúrtam és a magam személyiségéhez alakítottam nem feledve a figyelmeztetéseket. A véletlent átírtam szándékosságra, Tersont pedig igyekeztem olyan helyzetbe hozni, ami minden szempontból kilóg az ő precízen megtervezett napirendjéből. Kettőnk között láthatóan óriási a különbség, míg én lazán toporgok és magyarázok, kart lengetek és fejet biccentek, addig ő próbál a maradék karójába kapaszkodni amit idejekorán lenyelettek vele. Olyan akár egy ugrásra kész, sarokba szorított vadállat, bár szerencsére olyannal még nem találkoztam. Engem nehezen lehet kibillenteni az egyensúlyomból, ez a helyzet nem az és nem azért, mert tudom az okát, sőt mi több én okoztam. Legutóbb sem rettegtem és nem voltam igazán ideges, a megoldást kerestem anélkül, hogy le kellene buktatnom magam. Hamarabb szabadultunk volna, de inkább maradtam Jenkinsszel egy liftbe összezárva hosszú ideig, semmint bármit is eláruljak magamról. Most is lazán viselem a megpróbáltatásokat, az esélytelenek nyugalmával. Persze van ami sikításra ösztönözne, ahogy korábban Jenkins kancellárral, úgy most Tersonnal is a fegyver jelenléte, annak használata csalná ki belőlem a fejhangot. Egy elakadt liftből, amit minden egyes ilyen alkalom után újra és újra túlbiztosítanak, könnyebb szabadulni mint egy fegyvercsőből kilőtt golyó elől. Jobban kell félnem Tersontól, mint attól, hogy lezuhanunk. Fecsegésem egyrészt stratégia, másrészt megnyugtat és nem utolsó sorban látszat arra, hogy egy nő mindig sokat beszél ha ideges. Terson válaszára elhúzom a szám, mint aki csalódott, majd felkapom a fejem a kérdésre és ez elgondolkodtat. Nem tudom nem észrevenni ahogy a kancellár körbenéz anélkül, hogy megmozdulna. Bámulatos az önuralma és a tartása amivel érzésem szerint szorult helyzetét szeretné feledni. Nem bízom el magam, rengeteg munka vár még rám és kegyetlenül korrekt kancellárt nem szabad alábecsülni. Halványan mosolyodom el, kétséget próbálva elhinteni tudásom körül.*
-Hmmm….ha egy alkalom elég, akkor igen. *S ezzel egészítem ki azt amit a tapasztalatomról mondtam, s mosolyom széjjel szalad az arcomon amikor Terson ráharap.*
-Ó, igen, Jenkins kancellárral már beragadtunk egyszer. Remekül szórakoztunk. Ezek a liftek már csak ilyenek, ha jól tudom sokszor előfordult már. Még Mrs. Jenkins is kénytelen volt kis időt így tölteni. *Igen, nos nem volt titok, egyébként meg szóbeszéd tárgya volt annak idején az én köreimben, amúgy is mindenről tudok. Majdnem mindenről. Szemöldököm akkor emelkedik csodálkozón, mikor meghallom a burkolt vádat, hogy talán közöm van hozzá. Nem kell kancellárnak lennem ahhoz, hogy tudjam, mennyi minden eszébe juthatott hacsak a „munkásságomra” gondol, a velem történtekre. Részben igaza van, tényleg mindig történik velem valami, legtöbbször infarktust előidéző dolgok, ám én még mindig optimista vagyok és elnevetem magam. Kezem emelkedik és mutatóujjam mered a lift mennyezete felé jelzésértékűen.*
-Nézőpont kérdése. Szerintem meg épphogy ragyog, mert mindig megúszom azt ami elromlik. *Hiszen itt vagyok, annyi baj után. Oké, legtöbbször mások húznak ki a csávából, de azért engem sem kell félteni. S ha nem lennék szerencsés, azok a mások nem lennének ott a közelemben amikor szükségem van rájuk, más kérdés, hogy olykor én keresem a bajt és kockáztatok, pedig tudom, hogy szart dobálok a légkondicionálóba. Terson félmosolya, bármilyen rövid életű és érzelemmentes is, bearanyozza a percemet, hogy sikerült kicsikarnom belőle. Ilyenek ezek a kancellárok a francba is, alig mosolyognak de amikor igen, kiderül, hogy milyen jól áll nkeik. Én meg nem rejtem véka alá a véleményemet. Eddig sem tettem.*
-Többet kellene mosolyognia, tök jóképű amikor mosolyog. Pláne ha még érzelem is lenne mögötte. *Halkan kuncogva, cseppet sem mellőzve ezzel az őszinteségemet csípem fülön az érzelem hiányának felfedezésével. *
-De igen. Azt hiszem Hartley mondott erre példát régről…vagy Jenkins kancellár? Murphy törvénye, ami elromolhat, az elromlik. Szeretem Murphyt, totál spontán a pasi. *S bólogatok is hozzá vigyorogva, miközben Tersont figyelem a pda-ja ellenőrzése közben. Mikor sikertelenül jár, én is előveszem a sajátomat és csak az alibi miatt próbálkozom, de persze nem sikerül. *
-Hát úgy látszik el vagyunk vágva a liften kívüli világtól. *Vállat vonok, de nem teszem el a pda-t, terveim vannak vele még, de egyelőre Tersont kell altatnom. Nem szó szerint. Elhátrálok az oldalsó falig és nekitámaszkodom, épp mikor Terson megszólal csúszok le egészen a padlózatig, hogy ott kinyújtott lábakkal, kényelmesen elhelyezkedjek ülve. Mint aki csak ejtőzik picit. *
-Biztosan megértik miért késik. Legutóbb sem tudtuk kinyitni az ajtót. Lezárt. Van egy vésznyitó az aknában minden emeleten, kézi irányítású, vagyis fel kell oda mászni a mennyezeti csapóajtón. Vagy megpróbálhatjuk a falipanelen rövidre zárni az ajtó elektronikáját. Hátha Murphy épp a Perdán szórakozik. *Várom, hogy válasszon, ha már engem kérdezett, hogy megpróbálok-e valamit tenni. Tovább nyúzom azzal, hogy meg sem moccanok, lábaimat egymásra keresztezem és ide-oda hintáztatom a lábfejeimet. *
-Addig beszélgessünk. Valahogy el kell ütni az időt, nem? Unalmas lehet csendben ücsörögni, és letereljük a figyelmünket az egyre növekvő pánikról. Hiába nem akarja az ember, önkéntelen, hogy elkezd pánikolni. Akar egy kis zenét hallgatni? *Felnézek Tersonra, a padlóról igencsak meg kell törnöm a nyakamat ahhoz, hogy lássam az arcát, de jóképet vágok hozzá. Mi több, bájosan mosolygok.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 11, 2021 2:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Meg kell hagyni, hogy az izgága Moorban van spiritusz. Örökmozgó, hogy azt ne mondjam: lábrázós viselkedéséből ítélve arra számítottam, nem lesz majd ínyére a bezártság, mégsem rázzák meg az események különösebben, ez pedig lélekjelenlétről árulkodik. Nekem, bár erről világéletemben mélyen hallgattam, nem kevés tapasztalatom van abban, milyen bezárva lenni: nem így, ahogyan most vagyunk, amikor meghibásodik egy ajtó vagy megmakacsolja magát a hajtásrendszer, hanem úgy igazán. Akarattal. A gondolatra tetőtől talpig végigkarmol rajtam a hideg - bár az utolsó alkalom óta, hogy a fogdai szabályzatban előírt világosszürke öltözéket kapkodva magamra húztam a vakító reflektorok meg az őrség türelmetlen bámulása közepette, tizenhét év telt el, érzésre mégis olyan, mintha csak tegnap történt volna. Szívből gyűlölöm az emlék minden egyes aspektusát, a legjobban mégis saját magamat utálom benne - a tényt, hogy sem idő, sem önérzet, sem pedig hatalom vagy győzelem nem képes elfeledtetni velem, milyen érzés megszégyenítve és megfélemlítve arra gondolni: éppen azt kapom, amit megérdemlek.
Kényszerítem magam, hogy észrevétlen lerázzam a fogda feltoluló képsorait.

Nem tart sokáig, mert nagy gyakorlatom van benne, s a felvonó összehasonlíthatatlanul barátságosabb fényviszonyai csakúgy segítenek a jelenbe horgonyozni engem, mint a planetológus csevegős jelenléte. Ezegyszer nem bánom, hogy összevissza beszél, legalábbis az első percekben semmiképpen sem - fintora láttán elgondolkodom, miből gondolta, hogy más válaszra számíthat, mint amit kapott. De azért nem mondok semmit: hagyom, hadd beszéljen. Talán a figyelmét akarja elterelni.
- Nem kétlem.
Már, hogy jól szórakoztak. Jenkins veterán, ha társalgásról van szó, néhány perc üresjárat még Moorral sem akadályozza meg abban, hogy ura maradjon a helyzetnek. Nyilvánvalóan kellemesebb társaság volt nálam. Ezt egyáltalán nem irigylem tőle, s a szerencséje megítélését is a planetológusra hagyom. Nem múlik semmi rajta, hogy egyetértünk-e vagy sem. A rám tett megjegyzése már egészen más; nem számítottam rá, hogy személyeskedni fog s mert soha nem voltam kitéve ilyesminek, ezegyszer annak rendje s módja szerint a torkomra forrasztja a szót. A nevetéséből ítélve nincs szükség válaszra, magában tett megjegyzés volt, én pedig - mert erre nincs mit mondani - ismét nem mondok semmit. Hallgatok és ő mondja tovább, lelkiismeretesen reagálva mindenre, ami elhangzott. Csak annyi időre szakítja meg, amíg a PDA-val figyel engem, azután ő maga is elővarázsolja a sajátját. Cseppet sem lep meg, hogy nem jár sikerrel.

- Úgy látszik - egyezek bele a ténymegállapításba, és ebben nagy segítségemre van a véremben hordozott pesszimizmus. Valószínűleg nincs megoldás azon kívül, hogy kiszedjenek innét kívülről. Kifejezéstelenül nézem végig, ahogy Moor a fémfalnak hátrál, aztán a padlóra csúszik. Rettentően hideg lehet. Amíg nem feltétlenül muszáj, eszem ágában sincs követni oda. Inkább karba fonom a kezem a mellkasomon, s a vállam a falnak támasztom, ahogyan az érkezése előtt tettem. - A testőrségem nem megértő fajta. De az a tíz perc belefér, amíg felmásznak.
Nyilván ők is tudják, hol a vésznyitó. Ez nem fog órákig eltartani, ámde ameddig mégis eltart, addig valóban össze vagyunk zárva. Nem áll szándékomban a panelt megpiszkálni. Moor hasonló véleményen lehet, mert ő sem igyekszik különösebben. Hintáztat ültében, amiről újból eszembe jut, hogy a lábrázás sem állhat messze tőle. Éppen csak ahhoz kellene egy szék. Mondanivalója hallatán nem bírom egészen megállni, hogy felvágós fintort ne vágjak. Az orrommal. Röviden. Éppenhogy csak.
- Ne pánikoljon, ha egy mód van rá - felelem, a megjegyzésnek azonban nincs valódi éle. - Ez csak egy lift, Moor, és én nem fogom nyugtatgatni magát miatta. Ha annyira akar, beszéljen, de a zenéihez még nem szorongok eléggé. És nem is fogok soha.
Bőven elég az élőszót hallgatni pihenés helyett. Ha nem volna itt, még a szememet is lehunynám. Nem ez lenne az első alkalom, hogy támaszkodva alszom, ám a jelenlétében nem fogom megtenni. Még a végén elbízná magát.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 15, 2021 8:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Tudtam, hogy érdekes időtöltés lesz ez Tersonnal, de azt nem gondoltam volna, hogy tanulmányt lehetne írni róla. Amennyire nem szeretné elárulni az érzéseit, annyival többet mutat. Még akkor is, amikor nem mutat ki semmit, amikor látszólag karótnyelten áll, feszesen, mozdulatlanul. Mint akibe beleverték a fegyelmet, már zsigerből megy neki. Mindez engem hoz nagyobb lendületbe, látható mennyire zavarja a sok beszéd, mondjuk eddig sem titkolta…ezért teszek még rá egy lapáttal, nem mellesleg jólesik beszélni, csevegni, és máskor is igen egyoldalú, ha azt veszem, hogy nem hagyom a partnert szóhoz jutni. Mostani szófosásom még csak a kezdet és nem az idegességemet enyhítendő típus, noha erről még nem igyekszem meggyőzni Tersont. Mulattat, hogy a helyzet amibe csöppent a jóvoltomból, feszélyezi. Velem ellentétben nem hazai pályán van, gyakorlatilag nem tartozom a parancsnoksága alá, csak annyira, mint egy polgár a kancellárral szemben, de ez korántsem olyan jelentős, mint annak idején tizedesként állva Terson előtt. Keveset beszél és nem azért, mert nem tartok szünetet, bár sokat beszélek, szándékosan hagyok neki is időt reflektálni, de csendben marad. Amit mond, az néhány egy-két szavas tőmondat odavakkantva, szinte hallom ahogy csikorognak összeszorított fogai. Mielőtt leülnék a lift padlójára, nem bírom megállni, hogy odaszúrjak neki, azt is mosolyogva teszem, fejemet enyhén ingatva, mint aki nem is hiszi azt amit átél.*
-Hát nem szaporítja a szót az is biztos. *S talán ezért, talán mert önmagát szeretné biztatni, hogy hamar kikerül innen, két hosszabb mondattal is megajándékoz. Meglep az amit a testőrségéről mond, megengedem magamnak, hogy a szemöldökeim feljebb emelkedjenek.*
-Nahát! Ki hitte volna. Azért érzi, hogy ez pici paradoxon? *Tíz perc, az nem sok, de több a semminél, kezemben lévő pda-n elindítok egy visszaszámlálást, már csak azért is, hogy leellenőrizzem a testőrségét. Felvet néhány ezzel kapcsolatos kérdést, amire csak Terson tudja a választ és remélhetőleg akaratlanul is megadja. Már lazul, épp csak annyira, hogy karba fonja a kezeit és nekidőljön a lift falának, a karó amit annak idején lenyelettek vele elkezd hajlani. Az sem véletlen, hogy a pánikról beszélek, bár én az övéről, arra próbálom rávenni, hogy a pánikra gondoljon, hogy kicsit elvesszen benne, hogy még több pesszimizmust csepegtessek belé…az, hogy erre mosollyal reagál nem lep meg, talán önmaga előtt is bizonyítania kell, hogy egy ilyen apróság, mint elakadás a lifttel, nem kergeti ki a világűrbe. Az a fintor baszki, megmosolyogtat. Feljebb tornázom magam, hogy a fenekem egészen a falhoz érjen, lábaimat felhúzom, az egyiket komótosan átvetem a másikon, épp Terson felé mutat és elkezdem enyhén lóbálni, ringatni. Szép nagyra kerekítem a szemeimet, ajkaim elnyílnak és meredten nézem a kancellárt, iszom szavait s közben olyan arcot vágok, mintha korábbi pánikos szövegem visszafelé sült volna el, s még egyik kezemet is a mellkasomra simítom, hogy csitítsam szívem heves dobogását. Ezzel táplálom Terson felvágós orrfintorát, és a mögötte leledző büszkeséget. Csupán néhány lélegzetvételnyi pillanatig tartom az ijedtséget, még a lábringatást is abbahagyom picit, de aztán váltok. Láblógatás indul, mosoly szélesedik, tekintetemben a fény megcsillan és kissé gyerekes orrhangon kuncogok. *
-Bírom magát Terson kancellár! *Felé mutatok a levegőben, majd a saját orromhoz emelem az ujjam egy röpke pillanatra.*
-Az az orr rángatás baszki, nagyon szexi volt. Egyébként a maga pánikjára céloztam az imént, láthatóan nagyon feszült volt, most egy kicsit jobb a helyzet, de még nem tökéletes. Én nem pánikolok, azt úgy is észrevenné. Egyébként honnan tudják a testőrei, hogy hol kell keresni magát? Akkora a Dominium, hogy a frissen ébresztettek eltévednek benne. Gondolja, hogy lemásznak ide? Én nem tenném….már ha testőr lennék. Először hívnék egy technikust vagy kettőt, és megkerestetném a probléma okát. Ha nem orvosolható, na akkor lehet mászni. Szerintem számoljunk fél órával. Mit szólna egy közös fotóhoz? Megörökíthetnénk ezt az eseményt. *Megugráltatom a szemöldökeimet a végén, nem kis kihívás, másrészt talán kiugrasztja Tersont is a gubójából. Emelem is a pda-t jelzésértékűen, de nem készítek róla még felvételt. Csak egyszer forduljon meg, túl nagyot kérek, ugye? Nem fog nekem hátat fordítani, paranoiásabb és fegyelmezettebb, mint Jenkins.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 30, 2021 10:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Azok, akik annak idején leneveltek a vállvonogatásról, nem tudhatták, hogy egy nap Raven Moort fogják egy beszédes gesztustól megfosztani. Valójában nem vagyok kifejezetten szűkszavú ember - a ténynek, hogy keveset beszélek, sokkal több köze van a neveltetésemhez, mint a természetemhez. Ez azonban mit sem számít, így aztán ráhagyom a megállapítást Moorra. Összességében igaza van, nekem pedig az égvilágon semmi kifogásom ellene. Végignézem, ahogy beállítja a visszaszámlálóját és hagyom, hogy az egész reakció nélkül peregjen le rólam. Ha engedem, hogy kedvező eredménnyel provokáljon, az nem használ senkinek.

Nem szívesen bátorítom őt, jobb híján mégis végignézem, ahogyan látványosságszámba menőn elkerekíti a rám szegezett szemeit. A pillanat nagyon sokáig nem ér véget. Illetlen módon bámul rám, amit mindig nagyon utáltam - már-már tapogatózásnak számító, ragaszkodó leselkedése meglehetősen bizalmas benyomást tesz, mintha közel volna hozzám, holott távolabb aligha állhatnék tőle a kabin átellenes oldalán. Sok kellemetlen tapasztalat köt ehhez az érzéshez. Erővel azonban nem tudom megakadályozni benne, hacsak ki nem tolom mindkét szemét itt helyben a saját kezemmel. Ezt nem fogom megtenni, így aztán a nyakszirtem kellemetlen bizsergéséről tudomást sem véve tűröm a pillantását.
Aztán a mosolya megváltozik, és egyszerre szemernyi őszinteség lopózik belé. Még a kuncogás ellenére is. Rövid pillantást vetek rá. Komoly vagyok, de csak annyira, amennyire az irodában voltam. Vagy amennyire mindig vagyok, amikor a most elhangzó véleményéhez hasonlót hallok. Hajszálnyi választ el csak egy fejcsóválástól. De azért elválaszt.
- Nem kell a kedvemben járnia. Mondtam magának. Nem hazudtam.
A további mondanivalójának adok még némi időt, mert szokás szerint szerpentinútként kanyargunk a társalgásban, már ha a planetológus monológját annak lehet nevezni. Elnézem őt egy ideig, hogy mindketten érezzük, nem sietek elűzni a beálló csendet. Ha fegyelmezetlenebb lennék, mosolyognék a pánikkal kapcsolatos megjegyzésén.
- A testőreim tudják, mikor melyikükkel vagyok. - Számomra ez egyértelmű, ebben nőttem fel, így csaknem furcsállom, hogy rákérdezett. Ez azonban minden ember saját betegsége: magukból indulnak ki. Bailey a liftajtóban vált meg tőlem. - Akik várnak, mindig tudják, kitől vesznek át. Ismerik az útvonalaimat.
Ebben nincs semmi szigorúan titkos, sőt, ha foglalkoztatná a személyvédelem, bizonyosan saját kútfejéből is könnyedén eljutott volna ide. A kancellároknak nincsen magánéletük, aminek ez csak az egyik oka.
- Köszönöm, nem - jegyzem meg válaszul a fényképet firtató ajánlatára. Moor javíthatatlan. - És ha mégis összeomlanék itt, akkor is jobban teszi, ha nem örökít meg belőle semmit. Én sem fogok magából. Becsületszavamra.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 03, 2021 8:54 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Már értem miért fáj a nyaka Tersonnak. Soha nem mozdítja meg a fejét, még véletlenül sem, ebbe az emberbe annyi önfegyelem szorult, amennyi elég lenne egy egész századnak, két évig. De komolyan, hogy képes ilyen sokáig mozdulatlanul tartani a fejét? Persze ez is biztosan olyan, mint amikor az asztalra szorította az ujjait, figyelemelterelő. Pedig érzem, hogy a színfalak mögött egészen más zajlik, de, hogy ezt a mást kihozzam belőle, sokkal többre van szükség. Terson nem érzelemmentes, épp csak nem tart másokat érdemesnek arra, hogy átlássanak a sűrű függönyön amit maga elé húzott. Érdekes vele farkasszemet nézni is, az enyém kihívó…nem nőiesen csábosan kihívó, inkább amolyan párbajra invitáló, míg az övé szükségszerű. Azért kíváncsi lennék mi játszódik le benne, mi az amit elrejteni szándékozik, és legfőképpen; miért?
Látszólag kényelmesen ücsörgök, de az igazság az, hogy kezd fájni a hátsóm a kemény padlón, még sem ez az apró momentum bír rá arra, hogy míg ő válaszol a kérdéseimre, lassan mozdulva, lépésről-lépésre tegyem egyik lábamat a másik mellé, támaszkodjam meg a hátammal a lift falában s emelkedjek fel. *
-Nem a kedvében akarok járni, hanem a gondolataiban, másrészt komolyan őszinte voltam, bírom magát. *Valahol félúton járhatok padló és két lábon állás között, mindeközben ha nem is szúrom folyamatosan a tekintetemet az övébe, gyakran megpihen a pillantásom a szemein, mindig akkor, amikor szólok hozzá. A testőrök említésénél elhúzom a számat, leheletnyi sajnálkozás is van a mozdulatban.*
-Áúúúcs, nem irritálja ez az állandó figyelem? *Én tutira kiborulnék attól, hogy valaki mindig a sarkamban van. Semmi magánélet, persze elég sok különbség van kettőnk munkássága között. Az enyém nem bírná el…az övé egyenesen megkívánja. Persze én inkább az okok miatt lennék feszült. A következő mondata megmosolyogtat, legszívesebben felnevetnék, de nem illik más nyomorán olyan nagyon mulatni.*
-Átveszik? Jááááj! Akár egy csomagot. Ez borzasztó! Baszkiii! Nem lennék a helyében. Ja! Nem is vagyok. Phhűű! *Mosolyodom el újra és letörlöm a homlokomról a nem létező verejtéket. Addigra fel is állok, ajánlatot teszek egy közös fotóra, de Terson – mint azt vártam is, nem vevő rá. Megjátszottan csalódott arcot vágok.*
-Elhiszem, de felőlem nyugodtan csinálhat rólam összeomlásos kompromittáló fotókat, nem szégyen, ha az ember elgyengül….Gondolja, hogy van az a helyzet, amitől összeomlana? Most egész jól néz ki, vállalható lenne a fotó. *Szélesen elmosolyodom, aztán próbára teszem Tersont. Mindig is távolságtartó volt, már fizikálisan, ahogy elnéztem, még egy hosszabb nézést is testi közelségnek élt meg. Az a merev nyaktartás, a rezzenéstelen vonások, mind egy belső harcról szóltak. Az elmúlt időben tapodtat sem mozdult, maradt az általa biztonságosnak ítélt zónában, míg én halál lazán sétáltam amíg le nem ültem. Most ezzel a lazasággal indulok felé, lassú léptekkel, kitérve oldalra, majd vissza, hogy ne egyenesen álljak elé. Ahogy a beszélgetésben is nagyobb kanyarokat teszek, úgy a Tersonhoz vezető út sem a legrövidebb egyenes. Közben magyarázok, a kezeim járnak akár egy perdai madár szárnyai, benne a pda-val. Utóbbin elindított visszaszámláló azért is kellett, hogy legyen alibim, miért van a kezemben a kommunikációs készség, de egyelőre nem teszek vele semmit, csak néha rá pillantok, amikor nem Terson szemeit nézem. *
-Elképzeltem milyen lenne ha egyszer magával zuhanna le egy sikló. Tutira élére vasalt nadrágban és belőtt séróval érkezne meg a Városba. Egy maszat sem lenne az arcán, semmi verejték….szokott egyáltalán izzadni?....Tudta, hogy hangulattól függően a verejtéknek egészen más szaga van? Azt mondják lehet érezni a félelem szagát is. Maga érezte már? Hát tutira érezte, aki maga előtt áll, annak egy rotchi szem sem fér a fenekébe. Mondjuk engem kivéve, én bírom a társaságát. Jól lehet magával beszélgetni. Remek a humora. *Nézek fel rá, amikor egészen elé értem, már ha nem hátrált el előlem, akkor viszont több lépést kell megtennem, mert bizony amíg le nem állít, követem. Ha így történik, plusz szórakozás, vagy a falhoz leszek kenve, ez is benne van a pakliban. Azért kíváncsi lennék rá, mennyivel másabban ken Terson a falhoz, mint Cromwell. Abban a pasiban volt valami lélegzet elállító szexualitás.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 05, 2021 1:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Raven Moornak jó a szimata, de ahhoz túlságosan fiatal és származásra túlságosan is távol esik tőlem, hogy megfejtse a talányt, ami kétségtelenül fúrja az oldalát. Büszke ember vagyok - ez akkor sem kerülte volna el a figyelmét, ha az esze nem vágna ilyen jól -, a büszke emberek pedig nem tűrik a sértést vagy a kihívást. Egyensúlyukból az önérzetüknél fogva könnyűszerrel kibillenthetők. Nem viselik el a megaláztatást. Ez a gyengéjük. Moor emberismerete nem csalja meg őt.
Hanem én azért mégis más vagyok. Vannak páran, nagyon kevesen, akik ismernek annyira, hogy tudják, számomra nem ismeretlenek ezek a helyzetek. Még egy-két olyan is akad közöttük - maga Callum Jenkins például -, aki rálátott néhányszor, milyen vaskemény elhatározással kényszerítettek rá, hogy a legfelháborítóbb igazságtalanságot is szó nélkül eltűrjem. Az elvárásból soha semmiféle kiút, benne semmiféle pihenő nem volt - nemegyszer csak és kizárólag azért bántak rosszul velem, hogy lássák, képes vagyok-e mindenestül lenyelni az önérzetemet, mintha soha nem is létezett volna. Hogy semmi se tudja elvonni a figyelmemet arról, ami a világon mindennél fontosabb és amiben nem lehet hibákat véteni.
Kancellár vagyok. Itt nincs helye jellemgyengeségnek.

Amit mond, különös. Az Imperium egykori tudományos tisztje nem az a fajta ember, aki joggal találhat engem rokonszenvesnek, ugyanakkor arra aligha számít, hogy ettől majd megenyhülök az irányába. Cseppet megrezdül a szemöldököm, mert provokatívan fogalmaz, de a jelenlétében néhány alkalom lefolyása alatt megszoktam már az effélét. A száját elhúzza a testőri felügyeletet illető válaszra, s ettől fiatal felnőtt helyett egy villanásnyi időre inkább kamasznak látszódik. Érzem, hogy a vonásaim kissé megenyhülnek.
- Hozzászoktam.
Nekem sem esett jól annak idején, hogy folyton a sarkamban vannak: minden lépésemet árgus szemmel lesték, s ha fél óránál hosszabb szabadidőm akadt az iskolai és akadémiai képzésem közben, azt köteles voltam a lakosztályban vagy az edzőtermekben vagy az Archívumban eltölteni. Tilos volt a szabadidős helyiségekben, a kantinban vagy a folyosón céltalanul múlatnom az időt, különösen a többi kadéttal, a szobámba pedig bármely percben figyelmeztetés nélkül beléphettek. El tudom képzelni, a planetológus mit szólna hozzá, ha nem volna meg a szabadsága, hogy a maga feje után menjen. Hiszen öt percig sem képes veszteg maradni. Még egy üres liftkabinban sem, ahol az égvilágon semmi sem történik.
Szemlátomást ugyanoda jutunk gondolatban, mert látványosan megkönnyebbül, természetesen széles gesztusokkal és izgatott hadarással körítve.

- Nem - felelem anélkül, hogy küzdenék a büszkeség ellen, amely fölszegi bennem a fejét a kérdésre. Elfojthatnám, csakhogy nem akarom. - Igazából nincs.
Szemenszedett hazugság, mert nem létezik ember, aki a világon mindent kibír. De azért igaz is, mert ha volna ilyen, akkor én lennék az. Akárhány tűzpróbát kiáll a tény, hogy én vagyok az erősebb. Mindig én vagyok. Saját magammal szembeni kíméletlen elvárásaimmal még a háború eszelős nyomása sem képes felvenni a versenyt. Akármelyik percben kész vagyok bebizonyítani, hogy az egész világ széltében-hosszában nincs senki és semmi, ami felülmúlhatna engem, ha erről van szó. Amikor mindenki más elveszítette a hidegvérét, én akkor is kitartok majd. Ha az ég kettéhasad is körülöttünk, teszem a kötelességem. Ezt mindenki tudja.
És akarom is, hogy tudják.
Ámde amire eljutok idáig, kényszerű beszélgetőtársam megmoccan: lassan tápászkodott fel a padlóról, s most játékos könnyedséggel indul meg felém, közben folytatva a megkezdett monológját, mintha csak úgy magától jönnének belőle a szavak, mindennemű megfontolás nélkül. Egy pillanatra sem hagyja el őt a tekintetem, cikkcakkolását a kabinban mozdulatról-mozdulatra követem, s újra végigtekintek rajta, hogy bizonyossá váljon, nincs semmi a keze ügyében a PDA-n kívül. Nemtetszés erősödő borzongását fojtom el, ahogy megközelít, s bár lassan teszi, ezzel egyáltalán nem enyhíti az általa okozott kellemetlenséget. Ha nyílt színen lennénk, talán hátralépnék, hogy visszahozzam kettőnk közé a természetes távolságot, itt azonban nincs elég hely ehhez, arról nem is szólva, hogy egyszer már meghátráltatott engem Raven Moor, méghozzá a saját részlegem nem is olyan távoli folyosóján. A sértés most is ugyanúgy dühít belül. Többé nem fog előfordulni.
Önfegyelem ide vagy oda, gyűlölöm, ha megaláznak. Egy életre eleget tiportak lábbal a büszkeségemen. Második természetemmé vált, hogy szótlanul tűrjek, levetkőzni soha nem fogom már: most is, hogy a planetológus megérkezik elém, alig karnyújtásnyira, feszültségen kívül nem érzékelhet sok mindent felőlem. Nem is moccanok, noha égető késztetés bujkál bennem, hogy elforduljak tőle. Maradok, ahogyan voltam, idegszálaim a mozdulataira hangolva, mert természetellenes közelsége valamiféle kontaktussal fenyeget, márpedig engem nem lehet csak úgy megérinteni. Feljebb szegi az állát és a kis képernyőről egyenesen a szemembe néz, mintha szándékosan akarna ingerelni. Nem akarom állni a tekintetét, meghátrálni viszont nem fogok: kimért pillantással találkozhat, viszkető tenyeremről igyekszem tudomást sem venni.
- Ne higgyen el mindent, amit a folyosókon hall - jegyzem meg látszólag zavartalanul. Pedig ha valamiben, ebben egyáltalán nem téved: ahogy minden hozzám hasonló ember, én is hamar megérzem a félelmet. Nehézség nélkül kiszagolom és igen jól ismerem. Lenézek az egykori tizedesre, akin cseppet sem érezni ilyesmit. - Én nem zuhannék le. És ne jöjjön ilyen közel hozzám. Nem szeretem, ha hozzám dörgölőznek.
Eszem ágában sincs beavatni őt a testi közelséggel kapcsolatos gátlásaimba; ez olyasmi, amihez még azoknak is végtelen türelemre és tapintatra van szükségük, akikben máskülönben megbízom. Nem akarom megérinteni sem, hogy félrelökjem, ahhoz pedig nagyon kevés, ami történik, hogy fegyvert húzzak miatta. Fegyvert nem vesz elő az ember, amíg nem akarja használni. Márpedig én nem akarom lelőni Moort, különösen ebben a szűk, zárt térben. A közeléből akarok elszabadulni.
- Nem bír ki egy percet sem mozgolódás nélkül?
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 20, 2021 11:45 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 07, 2021 7:40 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Minden kérdésnek és minden kijelentésnek oka van. Mindazonáltal a legtöbbjét a pillanat szülte, hiszen nem tudhattam előre, Terson hogyan válaszol majd, miként reagál. Ez a lényege és a figyelmem cseppet sem lankad, minden rezdülésre vevő vagyok. A kancellár némileg feszült, amit a számára ismeretlen helyzet okoz, de telve van büszkeséggel és tartással, azt persze nem mondhatom, hogy alázatosan tűri a társaságomat, de tűri. Megemelt hang és sértő kifejezések nélkül. Nem hiszem, hogy ez pusztán a családi neveltetése, és ezen a ponton talán még az is eszembe jut, hogy a kiképzése idején nem mindig kivételeztek vele. Már csak azért sem, mert kancellárnak nevelték, bár egyes családok nevelési módszerei eltérnek egymástól, ékes példa erre Jenkins. Egyetlen pillanat van csak, amikor meglátom a kancellár mögött az embert. Az, amikor őszintén sajnálkozom amiatt, hogy sosem volt magánélete. A válasz egy szó, de az mindent elárul. Beletörődést a kemény helytállás mögött, olyan érzelmeket, melyek nem tudták áttörni az eléjük állított titánfalat, mégis mindig próbálkoztak, míg végül feladták a harcot. Minden valószínűség szerint ez volt Terson első és utolsó harca amit feladott. A büszkesége azonban jól látszik akkor amikor a gyengeségeiről faggatom, s persze mi mást mondhatna a pofátlan kérdésre, minthogy nincs. Már-már kiejtem azt a szót amit erre mondanék, de azzal, hogy akár csak gyerekesen, tréfásan „hazudósnak” nevezem, mindent romba döntenék. A késztetés megmarad a csiklandozás és a nonverbális közlés szintjén. Egy mosoly, egy kételkedő, ám azzal együtt ráhagyó pillantás.
A padlóról való felemelkedésem a végére ér, és elindulok Terson felé, lassan és nem egyenes úton, noha semmiféle szándékom nem volt arra, hogy járkálásommal még a szándékaimat is tükrözzem. Épp csak elég időt hagyok a szavaimnak, hogy célba érjenek míg én rendületlenül figyelek. Terson minden egyes hozzá közelebb vivő lépésemmel feszültebb lesz. Látom a nyakán, a fejtartásán, a tekintetében….mondanám, hogy vegyen egy nagy levegőt és lassan fújja ki, de érzésem szerint csak CQL-al támogatnám az amúgy is kirobbanni készülő vihart. De igen, szándékosan ingerelem, még ha lassan is, Terson túlságosan el van telve magától, érinthetetlennek hiszi magát csak mert kancellár, másrészről tudni akarom hol vannak a határai. Egyszer már majdnem átléptem azokat, bocsánatot kértem, visszakoztam csak mert a céljaimhoz kellett. Ez már egészen más. *
-Nem a folyosókon hallottam. *Jegyzem meg ártatlanul, rezzenéstelen tekintettel továbbra is az övébe fúródva, de nem árulom el a forrást. Kíváncsi vagyok mennyire enged közel magához, elhátrál-e a biztonságos zónájából, vagy erőt vesz magán. Nos, egyik sem. Meglep, de inkább csak a korai ideje annak, hogy fennhangon, világosan közli, mennyire irtózik a közelségemtől. Nem veszem a lelkemre, a megemelt szemöldökeim mozdulatát egy ragyogó mosoly követi. A győzelem mosolya. *
-Dörgölőznék? Hiszen hozzá sem értem magához. Egy egész karnyi távolság van közöttünk. *Vajon miért irtózik ennyire? Nem a személyem az oka, Terson érzésem szerint mindenki közelségétől „fázik”. Ez valami fóbia lehet? És vajon mit vált ki belőle, ha mégis?*
-Neeem, egy percet sem. Az élet szép és nem szabad azt lustasággal tölteni, meg ücsörgéssel. *Hazugság, imádok reggelente lustálkodni, és a kuckómban is néha órákat töltök mozdulatlanul, amikor mások után kutakodom a Dominium informatikai hálóján, csak megfelelő motiváció kell. Még egy lépést teszek felé, s tartom a szem kontaktust, mondhatni szemmel verem, míg leengedett kezemben lévő pda-n észrevétlenül megérintek egy ikont. A lift programozása újra indul, ahogy maga a szerkezet is. Hirtelen indul lefelé fél emeletnyit, majd újra zökkenve megáll. Felsikkantok és elveszítem az egyensúlyomat, más nem lévén Terson karja után kapok, hogy megkapaszkodjam…*










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 20, 2021 9:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

A hazugságra éles fénnyel megvillan Moor feltűnő árnyalatú szeme. Számítok rá, hogy megjegyzést fog tenni, mert nem szokása elhallgatni, ami az eszébe jut, erről pedig alighanem egy egész sor dolog eszébe jutott, ám végül mégis visszafogja magát. Akármi is az oka, szándékosan elmulasztja a lehetőséget, hogy megpróbáljon méltatlan reakciót előcsalni belőlem, mi több, egyáltalán nem is mond semmit. Egy mosollyal rám hagyja az egészet, mint aki így is megkapta azt a nem különösebben lenyűgöző választ, ami tőlem a számításai szerint egyáltalán elvárható. A gesztus a megboldogult Isaac Jenkins kancellárt juttatja eszembe. Ő viseltetett ilyen emberbarát engedékenységgel azok felé, akiktől a szemében nem telt ki semmi több, mint hogy némi türelmes tanítgatás után egyedül is be tudják gombolni a saját nadrágjukat. Sokszor láttam ilyennek - mindenki, akit ismertem, ebbe a csoportba tartozott a számára. Én mindenképpen. De még a tulajdon fia is.
A szemem se rebben. A volt tizedes jól látja, hogy nem vagyok senki példaképének való. Az igazáért aljasság lenne haragudni rá.

A közelítő macskalépteivel növekvő feszültség mindkettőnk számára kiválóan érezhető, ez azonban, úgy tűnik, csak szítja a planetológusban égő kíváncsiságot. Hideg fényű tekintetét szomjasan függeszti rám, valószínűleg azért, hogy egy morzsányit se mulasszon el a reakcióimból. Kelletlenül viszonzom a pillantást. Sosem szerettem az erőfitogtatásnak ezt a módját, részben azért, mert túlságosan idegessé teszi a résztvevő feleket, részben pedig azért, mert pontosan tudom magamról, hogy hátrányból indulok. Nem vagyok félelmetes ember. Raven Moor sem az, de azért ott ég benne a merész harciasság, ahogy az ilyesmit kezdeményezőkben legtöbbször. Állom a tekintetét. Ha kell, állom akármeddig is.
Kihívó válaszára nem felelek; valójában nincs jelentősége, miért mondta, amit mondott és nem is folytatja magától. Helyette diadalmas kifejezés fut szét a képén, mintha szégyellnem kellene, amit érzek - mintha a nemtetszés, amit a rám erőltetett közeledés kivált belőlem, egyfajta gyávaságra vagy gyengeségre vallana. Ez talál: könyörtelenül talál. Moornak ösztönös tehetsége lehet ahhoz, hogyan lehet valakit kellemetlen helyzetbe hozni, mert az igazság, amit előtte soha nem ismernék el, az, hogy valóban szégyellem magam ilyenkor; mint a legtöbb hasonló esetben, most is elsősorban magamra dühösen feszülök meg. Ezzel szemben tehetetlen vagyok, és hiába a feleségem vagy Clara kitartó támogatása, mégis hamarabb hiszek a volt tizedes győzelemittas mosolyának - amely szerint valamit is érő férfi soha nem érzi magát így -, mint nekik. Küzdök az arcomba igyekvő vér feltoluló hősége ellen, de a kis Moor nem sok kegyelmet gyakorol. Fürge, kaján megjegyzése jobbára elnémít, csak az állkapcsomat rögzítő inak keményednek meg. Tulajdonképpen igaza van, hogy kinevet engem. Nekem nem szabadna kényeskedni, és ezt még ő is tudja.
Íme, az ember, aki még akkor sem képes felnőni a feladatához, ha a fél világ sorsa múlik rajta. Huszonhét év alatt sem.
Nem ő. Én.

'Nem érdekes', akarom mondani azzal az emelt fejű, kőkemény fegyelemmel, amelyet ilyen esetekre tartok fent, de a levegővételnél nem jutok tovább, mert a liftszekrény vadul megrándul. Egyébkénti néma zökkenőmentessége tovatűnt, most bántó elektromos zúgás jelzi, hogy motorjai szokatlan erőszakot szenvednek el, s a hirtelen körülmény mindkettőnket megtántorít. A falnak vetett vállam kevés ahhoz, hogy ne billenjek meg, csak a testtartásom feszessége meg a kezdeti helyzetfelismerés ment meg attól, hogy megbicsakló lábam miatt elvágódjam egyáltalán. Hamisítatlan meglepetéssel nyekkenek egy kissé az acéllemeznek, amúgy hanyatt, fájdalmasan nekiütve mindkét lapockám belső szögletét egyszerre. Még a levegő is kiszorul belőlem.
Ez a szemétre való ócskavas!
Aztán a kabin ugyanilyen hirtelen megtorpan, Moor pedig ezúttal elveszíti az egyensúlyát: akármi vezérli is, értem nyúl, s mert az én karomat még az ő ujjaival is körül lehet érni, könnyűszerrel megkapaszkodhat. A zubbony anyagának tapintása nem különbözik a többi tiszti egyenruháétól, amelyet az arra jogosultak mindenütt viselnek, alatta lágy ingujjat gyűr meg, az alatt pedig nem érezhet semmi mást. Így, hogy ilyen közel van, kissé lefelé kell biccentenem az állam, hogy ránézzek - szememre közben a saját szempilláim vetnek árnyékot. Szívesen elhúzódnék, de már nem hagyom, hogy ebből bármit is megérezzen; eleve sem szabadott volna megtennem. Nem rázom le a szorítását. Nem engedek a késztetésnek sem, hogy kezet emeljek rá.
Korábbi vörösödésem halvány maradványai ugyan árulkodnak arról, hogyan érzek a helyzet iránt, de már nem sokáig. Tudomást sem veszek róla. Utolérem magam.
- Tudja mit, igaza van. Felejtsük el.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 28, 2021 6:26 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Épp csak annyira vagyok feszült, amennyire a kíváncsiságom engedi, de bennem nem támaszt izmokat görcsölő, nyakat merevítő fájdalmat mindaz, amit a Tersonhoz való közeledésem izgalma megkívánna. Nem becsülöm le, de érzem, hogy most fölényben vagyok. Nem is vártam, hogy elkapja a pillantását, de az amit kapok, csupán beleállás a harcba és nem visszatámadás. Na ilyenkor nem szabad vérszemet kapni, óvatosan egyensúlyozom azon a képzeletbeli kötélen, amit én magam feszítettem ki Terson felé. Elég lenne csak megpendítenie, és akkorát zuhannék, mint Jenkins siklói…de nem teszi. Azért nem, mert érzésem szerint nem tudja hogyan kell. Ismeri a katonáit, ismeri a nyolcadik szint minden intrikáját, pontosan tisztában van azzal, hogyan kell másokra hatni úgy, hogy elárulják azt amit tudni akar, de nem tud mit kezdeni egy alsóbb szinten élő polgárral, aki ráadásul meg van áldva a szemtelen ravaszság néhány eszközével. Tudnék még mit tanulni, az kétségtelen, de Tersonhoz jelen pillanatban ennyi is elég. A ragyogó mosoly, mellyel fennhangon való kijelentését, kérését fogadom, úgy tűnik újabb támasztékot lőtt ki alóla. Terson arcába egy termosznyi vér tolul és megfeszült nyaktartásainak egy újabb „arcát” mutatja, érdekes, hogy mennyire elüt a fejfájóstól. Arcizmai is csatlakoznak a többihez és most olyan, mintha összeszorította volna a fogait. Nem dőlök be a pillanatnyi büszkeségnek, amit ezért a tettemért érzek, tudom, hogy ez csak azért lehetséges, mert kettesben vagyunk, Tersonnak az egyenruha és az emberei jelenléte adja az erejét, ha mások előtt teszek így ahogy most, már minden bizonnyal a fogdán ücsörögnék…igaz, sok mindent nem tudna rám kenni. Tiszteletlenséget maximum, s persze a testőrei a közelébe sem engedtek volna. Hát kihasználom az alkalmat, hogy nélkülöznie kell őket. A mosoly kitart addig, míg a lift nem zökken, s bár én számítok rá, hiszen előidézője én vagyok, remekül időzítve „ijedek” meg és sikkantok fel, a többit pedig megteszi a kabin instabilitása. Hagyom, hogy magával rántson, hogy egyensúlyomból veszítsek valamennyit, mielőtt Tersonba kapaszkodom és még így is megbillenek a cipőm sarkain. A másik kezemmel is odakapnék, de abban még ott van a pda és azt semmilyen körülmények között nem engedném el és nem azért, mert bármit láthatna a kijelzőjén a kancellár, hanem mert az az én kincsem. Ahogy ismét biztos és nem mozgó padlót érzek magam alatt, felnézek Tersonra…ő meg le rám, bár a pillantásában semmilyen romantikus fény nincs, maga a helyzet a kívülálló szemével tévedésre adhatna okot. Ujjaim alatt érzem az egyenruha már ismerős anyagát, de nem adok hangot annak, hogy meglep; Terson ugyanazt hordja mint a többi katona. Érzem a karján megfeszült izmokat, érzem az illatát ami egész kellemes, de inkább tisztaságot és frissességet  idéz semmint vágyat keltő férfiasságot. Illik hozzá. Messze tőle elhúzva az enyém régi földi virágok egyvelege, nem tömény, nem tolakodó…már ha megérzi. Én viszont azt érzem, hogy a kancellár lassan visszatalál magához, a szemeiben változik a fény, a vonásai is veszítenek a düh és a köztünk lévő biztonságos távolság elveszítésével járó kétségbeesés feszességéből, s a karján is ezt érzem. Bár még lenéz rám, gondolatban már kihúzta magát. *
-Hűűű, ez meleg helyzet volt. Mit felejtsünk el? Ó, ne izéljen már, hogy felejthetném el, hogy majdnem lezuhantunk? Magát láttam volna utoljára életemben. *Nézek fel rá tócsányira kerekedett szemekkel, eddig – hacsak közben nem rázott le magáról – fogtam a karját, s elengedve még tennék pár simogató mozdulatot mellyel a kezem okozta gyűrődéseket tenném semmissé, vagy söpörnék le róla néhány láthatatlan szöszmöszt az egyébként tökéletesen tiszta, makulátlanra vasalt egyenruháról. Az ijedtség elmúltával visszatér a mosoly is, de azt még mindig totálban kapja a kancellár, mert nem lépek el tőle. Ha távolabb akar kerülni tőlem, neki kell megtennie az első lépést, a korábbiakból ítélve azonban erre büszkeségből nem lesz hajlandó. *










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 07, 2021 9:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Kezd elegem lenni ebből a liftből.
Arról nem volt szó, hogy hiba esetén rángatni fog. Azt, hogy elakadt menet közben, hajlandó vagyok lenyelni, mert nem az első eset, hogy így kések el valahonnan. Élesen emlékszem, hogy tizenöt éves koromban egyszer már beragadtam egybe. Az idő, amelyet akkoriban a hazaútra legfeljebb elpazarolhattam, majdnem teljes egészében eltelt, mire nagy sokára keskeny rést feszítettek az ajtószárnyak közé, én pedig, ahogy megpillantottam a hetedik emelet padlójának szeletét valamivel a fejem fölött, már ugrottam is; úgy kapaszkodtam föl rá csak az ujjaimat használva, ahogyan se azelőtt, se azután nem telt ki tőlem többször. A rés, amelyen végül átpréseltem magam, nem lehetett nagyobb egy szellőzőnél. Talpraugrottam és nekiiramodtam a folyosónak. Menet közben lendületből átugrottam egy alacsony szervizkocsit, éppencsak elkerültem az ütközést a jobb kéz felől érkező dr. Serena Greymare-rel, majd pár másodperc múlva a biztonsági sínt befelé taszítva letéptem a plombát a távolabbi végen elhelyezett tűzzáró ajtóról
(középen felirat: KINYITNI CSAK VÉSZHELYZET ESETÉN SZABAD!)
és máris hármasával szedtem a lépcsőket fölfelé, a nyolcadik emeleti szervizfolyosóra, ahol az a világlustája Keir Devlin délutánonként mindig tárva-nyitva hagyta a vészkijáratot, hogy ne kelljen végigmennie mindegyik társalgón a karbantartáshoz használt eszközeivel. Természetesen elkéstem. Devlint még teaidő előtt menesztették a szektorból.
De az a felvonó legalább egy helyben állva várta, hogy kinyissák.

Ez a mostani üzemzavar sokkal kellemetlenebb, mint amaz volt, s én ugyan talpon maradok, de Moor elesne, ha nem kapaszkodna meg bennem. Ezt megteszi. Kis keze van, szorítása közepesen erős. A támasz, amit nyer, nem sok, ám elég ahhoz, hogy megőrizze az egyensúlyát a rá jellemző extravagáns sarkakon is. Még a PDA-t sem ejti el. Szinte régimódian nőies illatot visel magán - hirtelen közelsége eltéveszthetetlenül sepri az orromba. Jó a szimatom; ha akarnám, meg is számolhatnám a parfüm komponenseit, noha a virágok - mert a legtöbbjük nem lehet más - nevei már kifognának rajtam. Nem ezt vártam. Modern illatokhoz vagyok szokva, olyanokhoz, amelyekről geometriai formák és különböző hőérzetek jutnak az ember eszébe: az övé egyetlen általam ismert kompozícióra sem emlékeztet. Különc illat. Mint a planetológus maga.
Vagy csak fogalmam sincs, mit viselnek az emberek a nyolcadik szinten túl.

A válasza arról árulkodik, hogy semmit sem vett észre belőlem, ezt azonban nem hiszem el neki. Még mindig egymást nézzük, olyan közelről, amely távolságot magamtól soha nem választottam volna, s itt az alkalom, hogy szemügyre vegyem az ábrázatát újból, jobbára önkéntelenül. Finom vonású arca van, magas homloka és hegyes álla; fehér bőre meg a nagy, világos szemei jellegzetessé teszik a külsejét, s bár természetes színei alapján rideg benyomást kellene tennie, ennél semmi sem áll tőle távolabb.
Ennyit számít a vérmérséklet.
- Egyelőre - pontosítok válaszul, igyekezve tudomást sem venni arról, ahogy rám tátja a szemeit. Majdnem lezuhantunk, a hangsúly pedig ezúttal a majdnemen van. - legalább négyemeletnyi liftakna tátong alattunk. Kár örülni.

Elenged, de nincs időm titkon megkönnyebbülni, mert sepregetni kezd, mintha ezzel meg nem történtté tehetné az iménti megragadásomat. Vagy mintha tetszene neki a zubbony, amit erősen kétlek, mert kis túlzással az unottságig jól ismerheti - annyi különbséggel, hogy az enyém, bár a tiszti egyenruhák paraméterei szerint készül, mentes mindenféle rangjelzéstől, s a szabóm is más, mint azoké. Szerencsére. A felépítésem más vonalvezetést követel meg, mint a legtöbb valódi tiszté. Kell hozzá a jó szemű szakember kivételes ügyessége, hogy egyébkénti keskeny sziluettemnek némi arányosságot és tekintélyt kölcsönözzön. Visszanyelem a Moor felé kívánkozó felszólítást, hogy tegye már végre át a kezét saját magára.
Mintha a gondolataimban olvasna, a volt tizedes elenged, ezúttal rendesen. Elmosolyodik. Nem mozdul. És nem mozdulok én sem. Legszívesebben följebb emelném az államat, mert elég alacsony hozzá, hogy úgy már ne is lássak belőle semmit, itt azonban még nem tartok. Hátamat vetem az oldalfalnak, de távolabb ezzel még nem kerülök tőle, éppen csak biztosabban állok a lábamon.
- Még lehetek az utolsó dolog, amit ebből a világból lát.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 10, 2021 3:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Ha összevetném a két liftes esetemet, akkor  nem meglepő és óriási különbségeket fedeznék fel, de nem teszem. Felesleges, hiszen Jenkins és Terson nem is különbözhetnének jobban egymástól, a közös bennük csupán a rang amit viselnek és az azzal járó kiváltságok, amiket mindketten másképp használnak fel. Más ez a mostani hangulat, de hazudnék ha azt mondanám, nem élvezem. Egymáshoz igen közel alkalmam van szemügyre venni Terson arcát úgy ahogy még soha és a nyakamhoz tenném a rozsdás bökőt – feltéve ha az apámtól kapott bicska anyagát tekintve képes lenne rozsdásodásra – ha még egyszer sikerülne. A három lépés távolságból látott vonások keménysége árnyaltabb, már-már fiatalos, és csak innen látni igazán, hogy a szempillái hasonlóan vörösek mint a haja, egészen különös bájt kölcsönöz a szemeinek. Zöldek, fürkészőek, zavartan kutatók és mintha arany pettyek is lennének az írisz peremén, de a fények miatt nem esküszöm meg, hogy a sajátjai, vagy csupán a lift világításától kölcsönözte.  Most sokkal kifejezőbbek azok a nyaki izmok, melyek feszessége szemmel láthatóan lazul mikor elengedem a karját. Halványan, épp csak megrándul ajkaim zuga egy alig mosolyba attól ahogyan az arcom minden szegletét felfedezi. Vajon mit olvasott ki belőlük? A mosolyom finomságától nagyban eltér a mondanivalóm és annak stílusa, szándékosan maradva Terson összezavarásának nyomvonalán. Még mindig szűkszavú, de nem adom fel, hogy legalább három összetett mondatot kicsikarjak belőle. *
-Gondolja, hogy mind a négyet megjátsszuk? Miért ne örülnék? A legutóbbi zökkenőt megúsztuk, ha mégis meg kell halnunk, legalább örüljünk egy kicsit előtte. *S rávillantom a százkarátos vigyoromat miután elengedtem és láthatóan hagytam neki egy kis levegőt, de még sem lép el. A fene nagy büszkesége, vagy csupán annyira ragaszkodik ahhoz, hogy a lift fala támassza a hátát…nem tudom. A válasza magas labda amit le kell csapnom és teszem ezt egy oldalra hajtott fejjel, lejjebb veszek a vigyorból és bájos mosollyá változtatom. Kedves vagyok, tényleg kedves…meg egy kicsit követelőző.*
-Látja, pont ezért kellene mosolyognia, hogy valami szépet lássak mielőtt meghalok. *Épp ezért nem is mozdulok el tőle jobban, másrészt kivárom meddig bírja a falhoz tapadást, mikor lesz kényelmetlen, mikor lehet látni rajta a mocorgást, a szabadulni vágyást. Tekintetembe várakozás vegyül, egyértelmű szándéka annak, hogy megvárom míg mosolyog. Ha kell, megtanítom hogyan kell.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 17, 2021 5:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Ha eddig nem lett volna világos, most azzá válna, hogy Raven Moor világnézete és az enyém közt meredek szakadék tátong. A planetológus egyáltalán nem látszik rosszkedvűnek, amiért itt kell vesztegelnie, hogy a helyzet esetleges végkimeneteléről ne is beszéljünk. A kérdésére, hogy vajon sor kerül-e még néhány hasonló mutatványra, mint az iménti, jellegzetes, enyhe irritáltságot érzek. Nyilvánvalóan tudja, hogy fogalmam sincs. Csak azért kérdezi, hogy a hangját hallathassa.
- Nem tudom - válaszolom kisvártatva egy olyan ember kimért nyugalmával, aki egy pillanatra sem esett kísértésbe, hogy úgy fogalmazzon, 'Maga szerint mégis honnan a fenéből tudjam én azt?'. - Talán.
Ugyanakkor őszintén remélem, hogy legfeljebb egyetlen zuhanás van hátra. Ha már feltétlenül muszáj itt meghalni - vagy ahogyan ő fogalmazott, ha mégis meg kell halnunk -, essünk túl rajta minél hamarabb. De leginkább érkezzünk meg bármely szintre ép bőrrel, és táguljunk innen most mindjárt.

Moor természetesen olyan fogalmatlanul boldog mosolyt visel, mint aki még soha nem látott üzemi baleseti helyszínt. Ami azt illeti, ezt el is hiszem róla minden további nélkül. Nem viszonzom a gesztust, de arra sem veszem a fáradságot, hogy megpróbáljak hatni rá, mert ha valamit sikerült ennyi idő alatt megállapítanom vele kapcsolatban, az az, hogy kényszerű utastársam természetes közegének tekinti a diszharmóniát. Olyan lenne, mintha egy hangoskodó csengettyűt rázogatással próbálnék elnémítani. Ehelyett különösebb elfogódottság nélkül figyelem, hogyan rendeződnek át egyébként csalafintán rugalmas kölyökképén a felnőtthöz éppencsak méltó vonások. Az összkép szelídséget mutat és csak kevés híja van. Látszik, hogy a volt tizedes élvezi az ilyesmit.
Ezúttal engedek a természetes reakcióimnak, láthatja, ahogy a jobb szemöldököm följebb moccan. Tisztában vagyok az ábrázatom aszimmetriájával. Leggyakrabban használt mimikai izmaim részben ösztönösen, részben szántszándékkal ráadás hangsúlyt helyeznek e vonásomra - a mosoly bal felé, a szemöldökfelvonás leginkább jobbra húzódik a képemen, bár amabban jó, ha tizedannyian gyönyörködhetnek a Dominiumon, mint emebben. A balfelem jelenleg is várat magára egy keveset, különösen, hogy említésre került.

Mert abban véletlenségből éppen egyetértünk, hogy kettőnk közül kilátás tekintetében övé a jószerencse. De azt kevéssé hiszem, hogy igazán udvarlásképpen masszírozza a hiúságomat. Minden elégedettségem ellenére tisztában vagyok azzal is, hogy a férfiideálok külcsínben távol esnek tőlem, az pedig közös szerencsénk Raven Moorral, ha nem ő a kivétel, akinek épp ínyére lennék. Szívdobbanásnyi ideig hallgatunk, mintha ettől megváltozhatna az elhangzott pimaszság, ám természetesen nem történik egyéb, mint hogy érezhető várakozással telik meg a levegő. Lenézek rá, csak a szememmel; a felvonó félszakaszának fényében jóformán szembevilágít a jégszilánkszín szempár.
- Magában aztán van spiritusz, hogy így beszél velem - jegyzem meg indulat nélkül, de nem teljesen semlegesen. Egyáltalán nem hiányolom a hasonló megszólalásokat a napjaimból. Kissé úgy hat, mintha egy szelet hús lennék a látványkonyhán, amiről éppen azt próbálja eldönteni, vajon elég étvágygerjesztő-e ahhoz, hogy minden más lehetőségről lemondjon érte egy ebédre. Közönséges durvaság. Ha most is tizenöt éves lennék, valahol mélyen félni kezdenék attól, mit fog tenni. - Visszaél a helyzetemmel, Moor. A flottában fölszedhetett volna egy kis gavallérságot, amíg az egyenruhát viselte.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 20, 2021 6:26 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Jól érezhető Terson testbeszédéből a sarokba szorítottság  jele,  jóllehet igyekszik palástolni, egy valamit nem tud. Mégpedig nem tud önmaga lenni, az irodai határozott viselkedése, mellyel minden így vagy úgy alárendeltje fölé emelkedik, nos annak nyoma sincs. S valaminek a hiánya elég beszédes tud lenni azok után, hogy volt szerencsém maximálisan kiélvezni. A kérdés költői volt, pontosan tudom, hogy lehetetlenség előre megjósolni miként zajlana le az egész történet, még akkor is ha nem én lennék az okozója, de Terson készséggel válaszol, bár van a hangjában némi odagondolható fogcsikorgatás. Örömöm határtalan, azért valljuk be, egy ilyen találkozás önmagától nem jött volna létre, tervezni sem lehetett volna szebben…kérdés persze, hogy mi lesz ha egyszer kiderül; mindez nem a véletlen műve volt. Persze ahogy más előre nem látható, de gyaníthatóan rossz dolgokkal is szoktam tenni, úgy ezt is félresöpröm míg el nem érkezik. Kár lenne olyasvalamiért rágnom magam, ami még nem érkezett el, elég ha csak akkor idegeskedem miatta amikor elér. Ebből fakad az örökös mosolyom, a látszólagos állandó derű, optimizmus…egész lényem. Arcomon a szelídség és a korábbinál halványabb mosoly várakozó állást vesz fel, mikor látom a kancellár egyik szemöldökét feljebb nyúlni. Igen kevesen képesek az ilyen aszimmetriára, általában az arc megpróbálja követni a mozgásokat, törekszik a harmóniára jóllehet ez nem mindig sikerül, hiszen a tökéletesen szimmetrikus arcú emberek oly ritkák, hogy még Jenkins is megnyalná mind a tíz ujját, ha ilyet látna…ha képes lenne felfedezni, mert genetikailag sem elhanyagolható. Tersonnak azonban mintha mindkét arcfele külön működne, egymástól függetlenül. Nem túlzok ha azt mondom, felcsillannak a szemeim amikor a mosoly – próbálkozás – az ellenkező irányba indul. Látható ahogy feszülten drukkolok, hogy az egész kiteljesedjék. Én nem tartom pimaszságnak azt amit mondta, inkább hízelgésnek, de hát nem vagyunk egyformák és ezért a levegő megint megtelik egy kis feszültséggel. Terson gondolkodik, hogy most mi lenne jó válasz, amivel nem pakol alám még bogát, én meg arra várok, hogy leordítja-e a hajat a fejemről, vagy…nem, hát megsimizni nem fog az biztos, de a gondolat mosolyogtató. Már csak a dicséret miatt is szélesre húzom a szám, láthatóan büszke vagyok magamra és a spirituszomra is. Terson azonban folytatja és olyat mond amivel nyíltan felvállalja szorongatott helyzetét. Azért ehhez is bátorság kell, elismerően bólogatok. *
-Ha most gavallér lennék, azzal nyíltan kimondanánk a helyzetének milyenségét amivel visszaélhetek. Nem jobb ha úgy teszünk mintha nem lenne semmilyen helyzet? Egyébként ha kiviszem innen, együtt ebédelünk? *Azért adok még magamnak egy esélyt a közös ebédre, ha már vacsora nem lehet, Terson nem olyan bátor, mint Jenkins, de talán alább ad a merevségéből. Igyekeznem kell, mert a pda-ra pillantva lassan lejár az idő. Hát hol vannak azok a fene nagy kvalitású testőrök? Tersonnak még meglepődésre sem hagyok időt, egy lépést hátrébb lépek, de csak azért, hogy lássa, velem lehet tárgyalni.*
-A helyszínt megválaszthatja és ebéd közben adnék néhány…tanácsot az ellenállókkal kapcsolatban. *Csodazöld szemeibe nézek, kíváncsi vagyok, hogy míg az enyémek vidorak és őszinték, addig az övében mit látok meg. Tudom, hogy az ellenállók a gyengéi, úgy utálja őket mint a szart, ahányszor borsot törtek az orra alá nem is csodálom, de hát ez a kancellársággal jár, mondhatni benne van a munkaköri leírásba….ha lenne olyan. Foglalkozási ártalom. Hogy mindezzel mit húzok a fejemre, az majd később kiderül, de hogy bogarat ültettem Terson fülébe az biztos. Ha már eddig is szemtelen voltam, most a kezemet nyújtom felé….úgy sem fogadja el, irtózik attól, hogy bárkihez hozzáérjen aki alacsonyabb rangú nála, mintha az piszkossággal is járna. Kedvem lenne megint kipróbálni, megérinteni és nézni hogyan húzódik el, vagy próbál csak gondolatban, de az nem szolgálná az érdekeimet.*
-Nos, alku Kancellár úr?








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 21, 2021 11:33 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

A megjegyzést lelkes mosollyal fogadja. Várható volt. Nem szántam dicséretnek, de azért nyílt sértésnek sem: a késztetés megvan bennem, hogy visszavágjak, ha sértve érzem magam, mégis igen ritkán élek csak vele. Hozzám nem való, hogy ösztönből reagáljak, s mert az embereimtől sem tűrök el ilyesmit, úgy igazságos, hogy nekem, akinek a felelőssége még az övéknél is nagyobb, legalább olyan szigorú mércével mérjenek. A planetológus kinevetne engem, ha elkényeztetetten viselkednék, és neki volna igaza; a tisztelet teljes hiánya, amely minden körülmények között jellemzi, nem lehet indok arra, hogy én is lejjebb adjam. Ezt kértem számon a flotta Lewis hadnagyán is, akit éppen Moor miatt hívattam néhány hónappal korábban az irodámba. Miféle parancsnoka lennék a katonáimnak, ha a hátuk mögött lábbal taposnám azt a fegyelmet, amit tőlük lélegzetvételnyi szünet és engedmények nélkül várok el?
Az, hogy ez nehéz vagy sem, joggal nem érdekel senkit. Ha Moor minden létező próbatételnek alávet, akkor mindegyiket elviselem. Én sem fogadnék el mentséget semmi másra.

Bólogat, aztán beszél és amit mond, abból csak a kettőnk közti különbségek látszódnak megint. Erősen kétlem, hogy a volt tizedesben megvan a képesség a valódi tapintatosságra... ha rosszindulat nem is jellemzi, abból, ami ehhez kell akkor sem jutott belé szemernyi sem. Vagy csupán a valódi gyengédség hiányzik, pedig az még közülünk is ott pislákol néhányakban: akármilyen sötét gazember is most Callum Jenkins, volt idő, mikor a saját bőrömön tapasztaltam a nagyvonalúságát. Szabadon dönthetett: nem volt senki, aki megbüntesse vagy megjutalmazza érte. Az ilyesmi még az Alvók urának székében ülve sem múlik el csak úgy. Nem mintha attól kéne tartania, hogy meggondolatlanul a jó hírét fogom kelteni. Mind követtünk már el hibákat.
Hanem Raven Moor és a gavallérság két külön égtájon függő, egymás elől takarásban lévő csillag, ezt pedig nem lehet, de talán nem is kell helyrehozni. Az emberek nem egyformák, és végletesen nem lehet őket megváltoztatni. Ez már csak abból is látszik, hogy szemlátomást nem tett le az ebédről. Meg arról az elképzelésről, hogy a szakmai rálátása nélkül nem fogok boldogulni.
Mégis arcátlanság.

- Eddig mindenről egyedül döntött, Moor - jegyzem meg, bár nem kifejezetten azért, hogy szembesítsem vele, milyen neveletlenül önző. A félmosoly ígérete sem tűnik el teljesen, halvány árnyékai lekushadnak a szemem sarkában. - Nem érdekelte, hogy akarok-e osztozni a liften. Nem érdekelte, melyik emeleten akarok kiszállni. Nem érdekelte, zavar-e a közlékenysége vagy bármi más, amit tesz. Még azokat a korlátaimat sem volt hajlandó tiszteletben tartani, amelyeket kérdés nélkül is megosztok, mert annyira fontosak.
Rövid szünet, amíg egymást nézzük: a planetológus utoljára egy kissé hátrább lépett, mint aki éppen kegyelmet gyakorol. Nem mozdulok: távol áll tőlem, hogy megpróbáljam a testi fölényemet kimondatlanul érvényesíteni. Nem akarok vitatkozni sem, ezt alighanem ő is könnyedén kiolvashatja a helyzetből. Azt, ahogyan semmibe vesz engem, mintha éppen csak észrevettem volna. Amennyiben az az érzése támad, hogy a viselkedésem itt és most ugyanilyen volna, ha nem lennék kancellár, akkor ezúttal rátapint a lényegre. Egy pillanatra csak én vagyok jelen. Egy rövid pillanatra. A kinyújtott kezére pillantok, ahogyan az iskolában néz az ember a képernyőre, ha késve érkezett és nemigen érti, mi történik. Fentről visszhangos zajok szűrődnek be, valahonnan az akna nyolcadik emeleti magasából. Nem törődöm vele. Egyelőre nem.
- Most egyszerre a hozzájárulásomat kéri. Mi lelte?
A kérdés meglehetősen ártatlan, noha tudom én jól, hogy mi lelte. Az az ajtó mögötte így vagy úgy, de végül kinyílik majd. Nyitott ajtóknál pedig - és ehhez nem kell közelről ismerni engem - máshogyan viselem, ha kényszeríteni próbálnak. Ahogy azt is, ha valaki odalép hozzám, és karon ragad. Nem érzem szükségesnek, hogy erre külön felhívjam a figyelmét. És nem nyújtok neki kezet. Nem a keze miatt; az alku miatt.
A fenti zajok nem akarnak abbamaradni. Lágy rezgés fut végig a kabin falain újra meg újra.
- Bonyolult ember maga, Moor. Maga meg az árulóvadászat.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 24, 2021 2:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Nem mondtam le arról, hogy együtt ebédeljünk Tersonnal, már csak azért sem, mert az is egyfajta komfortzónán kívüli tevékenység lenne annak ellenére, hogy bedobtam az ellenállókat és esetleg mg beszélnénk is róluk. Nem mintha bárkit is el akarnék árulni, dehogy. Sajátos, ellenállók melletti propaganda szövegre készülök, ami nekem is jó, és Tersonnak sem okoz fejfájást. Nem mellesleg az ellenállókhoz sem viszi közel, mégis elégedett lehet. Eddig elég szűkszavú volt, az egyszavas tőmondatok királya, persze mentségére legyen mondva, akadt több szavas mondat is, de nem erőltette meg magát. Nem szeret beszélgetni, legalábbis velem nem, más szintről való vagyok, szemtelen és tapintatlan, kihasználom, hogy már nem vagyok a flotta tagja. Érezhető, hogy többet engedek, engedhetek meg magamnak, jóllehet más nem tenné meg. Lehet, hogy nem is nagyon kellene Tersonnal bajlódnom, a terveim vele nem kívánják meg a személyes kontaktust, de most már csak azért is, mert nem adja olcsón magát és ezzel kíváncsivá tett. Ha már elkezdtem vele dolgozni, nem hagyom félbe, különben kárba veszne minden törekvésem. Ez a kis idő bőven adott információt róla, érdekes dolgokat tudtam meg anélkül, hogy elmondta volna. A többi…csak „szakmai” ártalom.
Nem is nagyon vártam tőle sokat az ajánlatom után, egy határozott „nem” vagy még annyi sem, lássuk be a legjobban azzal bánthatott volna meg, ha az egészet szó nélkül hagyja, ha ignorál. Persze a megbántás is csupán jelzésértékű, mert nem dőltem volna a képzeletbeli kardomba, azonban Terson kancellár még képes meglepetést okozni azzal, hogy hosszan beszél. Önmagához képest, vagy a nekem mutatott önmagához képest, és én csak ámulok, természetesen az ámulatomat nem palástolom előtte. Eltátom a szám, annyira nem, hogy a torkomat is lássa, de elég nyilvánvalóan döbbenek minden egyes újabb szaván és a szemeim is tócsányira kerekednek. Kissé talán eltúlzom, de úgy vagyok vele, Terson férfi, nem elég finoman célozni, az arcába kell tolni, hogy felismerje.
Ellépek tőle a felé nyújtott kezem várja az övét, de tudom, hogy hiába. Már azelőtt tudtam, hogy előrenyújtottam volna, ez is egy kis bosszantás a részemről és amikor lenéz rá, meglegyezem az ujjaimat. A kintről érkező zajokra meg sem rezzenek, ahogy Terson sem, csak ő más okból nem. *
-Nos, egyvalamiben téved Kancellár úr, már megbocsásson. Engem minden érdekelt. Az is, hogy akar-e velem egy liften osztozni, az is, hogy melyik emeleten szeretne kiszállni, érdekelt, hogy zavarom-e a sok beszédemmel és a kivételes személyiségemmel, csak épp nem vettem figyelembe. Most már mindent tudok, amit szerettem volna tudni. *Elmosolyodom, vagy eddig is mosolyogtam, talán mindig is ott volt az a mosoly, még ha csak a tekintetemben is. Ezennel nyilvánvaló, de nem szemtelen. Inkább elnéző, egy kicsit bűnbánó, jóllehet csak Terson háborgó lelkét akarom vele csitítani, mert bennem cseppnyi bűnbánat sincs.  A kérdésére derűsen megvonom a vállam, mintha minden mindegy lenne.*
-Mégsem cincálhatom el ebédelni, nem igaz? Kell a hozzájárulása, nem mellesleg sokkal kellemesebb lenne a közös ebéd. Másrészt igen értékes. *Emelem fel a kezem s nyújtom ki a mutatóujjam, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítson szavaimnak, mint egyébként tenné. *
-Bájosan bonyolult ugye? Képzelje, néha még az anyukám sem ismeri ki magát rajtam. Azért az már valami….az persze kérdéses, hogy mi és ki számít árulónak. Azok akik búcsút intettek a Dominiumnak és a Kancelláriának, vagy azok akik őket árulják el. Nézőpont kérdése. *A lift megremeg, újabb lépést teszek Tersontól távolodva és reményeim szerint több figyelmet fordít majd a fellélegzésre, mint rám, így a hátam mögé tett pda-n rábökhetek arra az ikonra, ami leválaszt a lift elektronikájáról. Bármit is csinálnak odakint, hamarosan rájönnek a hibára és orvosolják. Nincs sok időm, azt pedig kihasználom. Megint járkálok, néha ránézek a pda-ra, mint aki az időt ellenőrzi, és a harmadik megtekintésnél ehhez alibit is nyújtok majd magamnak. *
-Különben szerencse, hogy ez nem az a lift, amelyikbe Jenkins kancellárral szorultam, mert azt nekem kellett megjavítanom, miután szétszedtem az irányítópanelt.  Próbálkoztam volna most is a kedvéért, de nincs kedvem megint három órát szenvedni egy két perces meló miatt. Visszatérve a közös ebédre, tudja imádom a finom kajákat és képes vagyok rendesen is viselkedni. Nem akar próbára tenni? Hol a vállalkozó szellem? Mondjuk tekintse karitatív tevékenységnek, hogy megvendégel egy szegény polgárt a Panoráma étterembe, hogy megkóstolhassa a VIP menüt. Hozzon magával még valakit gardedámnak, nehogy hírbe hozzanak minket egymással. Azért gondoljon bele, nekem sem épp életbiztosítás, hogy magával ebédelek, a végén azt hiszik, hogy áruló vagyok, konspirátor, vagy a szer…ó, hát még kimondani sem merem. Egyébként tudja miben különbözünk mi egymástól? Naaaa? Nem? Hát önnek van felesége….*Lélegzetvételnyi időt hagyok, hogy leessen neki, ez egy vicc volt, bár mély reakcióra nem számítok tőle, én azért elnevetem magam. Tovább sétálok ide-oda, kezemben a pda-val magyarázva, hadonászva.*
-Nahát, késnek az emberei, már két egész perce. Nem lennék a helyükben. Mi lesz a bünti? Lefokozás? Fogda? Presztízsvesztés? Vagy összezárja őket velem két órára? Azért az nem lenne semmi, de készüljön fel arra, hogy utána szükségük lesz némi pszichoterápiára. Egyébként azt tudta, hogy az ellenállók akciói összefüggésbe hozhatók Castillo kancellár által jegyzett szállításokhoz? *Meg sem állok, úgy kérdezem a végén, mintegy mellékesen, de azért Terson felé pislantok. Ekkor sötétül el a lift két másodpercre, majd újra felvillannak a fények, a falipanelon lévő lámpácskák úgyszintén. *
-Most indították újra a rendszert. Mit szólna a jövő keddhez, tizenkét óra harminckét perckor? Az a két fogadó órája között van, feltételezem akkor szokott ebédelni és tudom, hogy imádja a nem kerek időpontokat. *Most megállok vele szemközt, bár mosolygok, de ez csak halvány árnyéka a tőlem megszokottakhoz, a tekintetem komoly és várakozó. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 31, 2021 6:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Ha valaha is kellett volna erről beszélnem - akárkinek -, biztosan elmondtam volna, hogy nem tartom magam bonyolult embernek. Nem is vagyok az. Különös furfangja a természetnek, hogy egyszerűségemben sem vagyok igazán kiszámítható: alighanem ez az oka annak a vegytiszta döbbenetnek, amely kevés idő alatt sokadszorra veszi át az uralmat Raven Moor oly' kifejező ábrázatán. Nem teszek megjegyzést. A kezére sem. Mosollyal megtoldott érzéketlen válasza az egyetlen, ami reakciót vált ki belőlem, ha nem is túl beszédeset.
- Hát persze, hogy tud.
Jellegzetes, semleges hangvételem nem tartalmaz semmi abból a sértettségből, amire a röpke bocsánatkérő pillantásából ítélve számított. Végső soron miattam kár ezzel fáradnia. Vagy harminc éve elég nagyfiú vagyok már, hogy ne önérzeteskedjek, ha nincs miért. Ez a mostani helyzet is éppen ilyen.

Engedem, hogy hosszas fejtegetésbe kezdjen, míg körülöttünk félig-meddig életre kel a liftszekrény. Fölemelt ujjára nem sok figyelmet fordítok. Főleg az arcát nézem, érzékelhetően merő udvariasságból: nagyon korán meg lettem fegyelmezve annyira, hogy a figyelmemmel ne lehessen csak úgy eljátszadozni, s ha úgy akarnám, képes lennék elszánt kitartással az üres falat is bámulni cél és reakció nélkül, miközben ő föl-le tornázik a helyiségben, a nadrágját a fejére húzza, teli torokból ordít vagy éppen a bokán rúgásomat imitálja. Nem voltam mindig kancellár. A planetológus aligha lát túl ezen a privilégiumon, már ha egyáltalán. Fiatal is hozzá, hogy megértse, mennyit számít tíz év a világ tetején és huszonhét valahol másutt. Nem kötelező mindent értenie. Különösen engem nem.
Provokatív megjegyzése kivételesen nem hergel fel. Elvégre a háborúskodás a szakmám. Bolond lennék, ha a mondanivalója igazát letagadnám.
- Ebben igazsága van. Attól függ, honnan nézzük.
Soha nem fáradoztam azzal, hogy az ellenállók bűneit relativizáljam. Nem érdekel, gonoszak-e vagy sem, ahogyan a perdaiak esetén sem foglalkoztat ilyesmi. Befeketítésük egyszerű eszköz, amelyre az átlagemberek miatt van szükség: én magam kellően praktikus szemléletű vagyok hozzá, hogy percig se aggasszam magam erkölcsi megfontolásból. Áruló vagy sem, ha egyszer a kezem közé kerül, ugyanaz lesz a sorsa Carter bajtársai közül mindegyiknek. Mert erről én döntök, éspedig úgy, ahogyan nekem ott és akkor éppen jólesik. Fegyveres konfliktusban én vagyok a legnagyobb úr. Nem lesz senki, aki megvédje őket a haragomtól, amelyből egyébként soha nem látszik meg semmi. Addig nem, amíg el nem érkezik az ideje.
Azután nevezzék, ahogyan akarják.

Távolabb lépve járkálásba fog, amit szintén rezzenéstelenül tűrök; tekintetem aprócska moccanással követi őt jobbra-balra, általában érzékelhető szúrós vasvillaszigora nélkül. A PDA-jával matat, mint aki egészen odanőtt a kicsiny géphez. Késztetést érzek, hogy rápillantsak a magaméra, de végül nem teszem. Felvonom a szemöldököm. Megint. Talán már unja is a gesztust egy kissé, de elfoglalja magát közben, mert a saját mondanivalóján nevet. Fogalmam sincs, hogy egészen pontosan min.
- Egy kicsit el van telve magától - szólalok meg a levegővételi szünetben csak úgy. - Mondták már?
Tény, hogy a planetológus lelkesebb önmagát illetően, mint indokolt volna. Minden szempontból. Azt talán elhinnék, hogy akar tőlem valamit, olyan bolond viszont nincs, aki azt képzelné, nekem akad dolgom ővele. Erről azonban felesleges vitát nyitni. Ahogy az embereimről is. Súlyos dolognak kellene történnie ahhoz, hogy civilek füle hallatára intézkedjem katonai kérdésekben, különösen akkor, ha elmarasztalásról van szó. Laposan pislogok rá, mint aki eltöprengett, válaszoljon-e valamit, de végül nem szólalok meg. Moor jobban szereti, ha beszélnek hozzá, mint ha nem. Csak az utolsó kérdésre hegyezem a fülemet hirtelen; biztosan nem véletlen, hogy mintegy mellesleg hangzott el a sok üres frázis után. Rizsa. Ha nem volt a közelben felettes, az Akadémián így neveztük azt, amiben a volt tizedes részesített az imént.
- Nem - mondom neki, mintha a többit ki sem mondta volna. - Ezt nem tudtam.
Igaz vagy sem, annyiban mindenképpen őszinte vagyok, hogy azt nem tudom, mire gondol. A röpke sötétség elleplez előlünk mindent egy rövid pillanatra. Azután a felvonó ismerős fénybe borul, s én szokatlanul felnőttes arckifejezéssel találom szemben magam.
Mik vannak.
- Tegyen le róla - mosolygok rá, bár a gesztusból egyedül a szemem vállal részt. Hol és hogyan lett ilyen nagyképű, hogy azt hiszi, leülhet ahhoz az asztalhoz, ahová mi szoktunk? Lefogadom, hogy hasonló gondolat egyetlen más polgár fejében sem fordult volna meg. - Oda nem mehet be akárki. Különösen az én felelősségemre nem.
Arról nem is beszélve, hogy a Panoráma ebédlőasztalai bensőségesen kicsik. Eszem ágában sincs láb-és karnyújtásnyira ülni ettől az ördögfiókától. Tulajdonképpen még akkor is megpróbálnám elbliccelni, hogy együtt együnk, ha a nyolcadik gyűrűszintről származna, és kénytelen lennék elfogadni a meghívást. Raven Moor az a típus, akivel egy kiképzésre járni annyi, mint azt lesni, vajon első vagy utolsó-e a zuhanyzóknál, aztán ha ez kiderült, a sor másik végét választani. Csak a biztonság kedvéért, mielőtt az ember csuromvizesen arra eszmél, hogy valahogyan eltűntek a ruhái, a következő huszonöt percben meg amúgy csupaszon keresgél az öltözőben, a csínytevő nagy boldogságára. Egyszóval - bajkeverő. Vérbeli bajkeverő.
Ennek ellenére úgy érzem, hogy döntés ide vagy oda, bizonyosan nem most beszélek vele utoljára. Furcsa. Az égvilágon semmi magyarázatot nem látok a nagy kíváncsiságára. Érdeklődő pillantást vetek rá. Teljesen őszintét.
- Miért érdeklem ennyire?
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Lift 4-5. gyűrűszint K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Lift 4-5. gyűrűszint WYdz5uv

Fegyverem
Lift 4-5. gyűrűszint KjdARSD


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 02, 2021 4:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Terson & Moor


*Tersonnal annyi karót nyelettek már, hogy az orránál lejjebb nem lát, és mivel jóval alacsonyabb vagyok nála…megjegyzése ezért is hitetlen, mintha csak rám hagyná, mennyit tudok róla vagy sem, de szavaim igazát nem fogadja el. Pedig ha tudná, meglepődne, persze én sem maradnék sokáig szabadon. Egy kicsit hasonlítunk egymásra, jóllehet ezt bőszen tagadná, de valahogy róla is sok minden lepereg, lehet nem ugyanazon oknál fogva. Sokszor láttam rajta mint feszülnek meg nyakán az inak, hogyan lüktet az ér, még sem szólt semmit. Valószínűleg azért nem, mert úgy gondolja, kár annyi energiát belefektetni egy szemtelen polgár megfegyelmezésébe, mikor esélyesen úgy sem látja többet. De nem engem! Minden bizonnyal az is tisztázódott már benne, hogy olykor szándékosan provokálom és ő szándékosan nem reagál rá, amit meg is rétek. Csak újabb fegyvert adna a kezembe és ez egy jó taktika. *
-Én mindkét oldalról szoktam nézni.  Tudja? Mert ők is emberek, ahogy mi és nem rég még itt éltek, talán még ismertük is egymást, barátok voltunk, aztán….hipphopp! Úgy tűnhet minden megváltozott, pedig csak helyet változtattak, érzéseket nem. *Tudom, hogy mennyire gyűlöli őket, de nem azért, mert gonoszak lennének, sokuk egyáltalán nem az. Persze van aki vérszemet kapott, de ez nincs másként azok között sem, akik itt maradtak. Érdekel hogyan reagál Terson, érdekel mennyivel tér el Jenkinstől, érdekel mit mond és hogyan fogalmaz. Érdekel mire reagál és mit hagy figyelmen kívül. Az biztos, hogy nem sok humorérzék ragadt meg benne, mert a hosszas fejtegetésem végén bedobott poén, csak a szemöldökeit emeli meg és látom rajta, hogy fogalma sincs miről van szó. Szemet forgatok, Jack bálványává válnék ha most látna, és vigyorom is az övéhez hasonló, épp csak az enyém szebb és fehérebb. *
-Igeeeen, tudom. Mondták. *Ezt úgy közlöm, mint aki roppantmód örül annak, hogy ilyeneket mondanak róla, pláne, hogy ezt a kancellár is észrevette és még büszke is. Kétség nem férhet hozzá, hogy mire értette, és én sem gondolnám, hogy bármi közünk lehet egymáshoz azon kívül persze, amit én szeretnék, de az olyan messze van a szavaim által közrefogott helyzethez, mint a Dominium a Földhöz. Móka ez csak, de Terson még mindig nem lát tovább a karóinál. Hát az biztos, hogy nehéz dolgom van vele, de szeretem a kihívásokat.*
-Ugyan már, csak poén volt, néha lazíthatna egy kicsit, senki nem fogja a fejére olvasni, maga a főnök. *Még talán jobb színben is tüntethetné fel magát anélkül, hogy veszítene az őt övező tiszteletből, ami megjegyzem javarészt a félelemből táplálkozik.
Hosszasan ecsetelem az őrei késedelmét, bár nem gondolom, hogy el is árulja mit fog mondani nekik amiért így a szarban hagyták velem. Lehet, hogy az összes körmüket tövig rágták már azóta, hogy a Tersont magára hagyó őr közölte velük, ki szállt be a kancellár mellé a liftbe. Tersonnak viszont nincs igaza abban, hogy el lennék telve magamtól, mert akkor lennék ha azt hinném, az őrsége a temetésére készül. Szófosásom végére dobom be a lényeget és még mielőtt kialudna a fény, még látom Terson arcát, hallom válaszát. Meglepte, erre az egyre reagált és szinte azonnal. A ránk boruló sötétségben megengedem magamnak, hogy megforduljon fejemben az elégedettség gondolata. Ez a gondolat rántja komolyba arcom vonásait, s mikor a fény újra rám csusszan, állok elő a kész tervvel a közös ebédet illetően. Pontosan tudom mi jár a fejében, egyenesen sértésnek veszi, hogy én, mint egy átlag polgár, oda kívánkozom ahol  a nagyok ülnek és falatoznak…és még én vagyok eltelve magamtól. A mosolynak, ami csupán a szemei körüli nevetőráncokra korlátozódik, az enyém lesz a tükörképe. Elegáns mozdulattal emelem fel a kezem s kinyújtott mutatóujjam alig mozdítva ingatom meg előtte. *
-Nem adom fel ilyen könnyen. *A válaszra legszívesebben felkacagnék, de fellobbanó humorom csak szavaimban mutatkozik meg.*
-Attól tart, hogy leeszem magam, vagy kiborítom az italt a drága és finom terítőre? *Azért bosszantó az a rész, hogy „oda nem mehet akárki” mintha a nyolcadik szint alatt csak az aljanép élne, pedig nélkülük a kancellária sem létezhetne, sorolhatnám ki mindenkire vannak ráutalva úgy, hogy fogalmuk sincs róla. Természetesnek veszik, hogy mindenük meg van, ahogy kiejtik a szájukon, és nem érdekli őket hogyan került oda eléjük az, amivel megtömik a hasukat, amit felvesznek, amiben alszanak…amikor megszólal, akkor látok rajta először felém irányuló kíváncsiságot. Lám, ha az embert megpiszkálják egy kicsit, máris érdekli miért. Továbbra is marad a komoly és megfontolt álarc rajtam, a mosoly is halvány és diszkrét és nem önmagamhoz képest az. Valahogy meg kell győznöm, hogy ez a kíváncsiság felettébb érdekes dolgok iránt lobbant fel benne, hogy van alapja. *
-Ki ne lenne kíváncsi egy kancellárra? Én az vagyok, mert kancellár, mert olyan vastag falat épített saját maga köré, hogy még ön sem tud áttörni rajta, érdekel mi lapul a felszín alatt, milyen lehet nap mint nap felhúzni azt a törhetetlen páncélt ami elfedi a kedves, ám sérült lelket, miért tesz másokkal olyat, amiről _tudja_ hogy nem jó. Mert érdekel a kancellári köpeny alatt rejtőző ember.








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Lift 4-5. gyűrűszint TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
248

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt Kedd Ápr. 06, 2021 11:19 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Moor & Terson


'all who recognize power know to bow to it.'

Beavat az álláspontjába. Hümmentek. Már-már dallamosan.
- Mm. Ez kedves magától.
Tény. Éppen gúnyolódhatnék is rajta, de nem teszem. Még úgy sem, hogy amit elmondott, az nem mindkét oldal nézőpontja volt, csak az egyiké: leginkább azoké az embereké, akiket én az ellenségeim között tartok számon. Persze a fiatal Moor belül egy nagy pohár édes szirup. Ez már a fegyverekről folytatott korábbi diskurzus során világossá vált. Nem ítélem el érte. Ha azt várnám, hogy a dominiumi emberek karón akarják viszontlátni a volt szomszédaik és dezertált egykori kadéttársaik fejét, azzal csak azt bizonyítanám, hogy nem tudok semmit az emberi természetről. Ez nincs így. Nem vagyok vak. Még a kőkemény Gregor zászlóst is felkavarta a reá bízott Tyburn hadművelet annak idején. Ettől függetlenül a tempót még én diktáltam, és én diktálom most is. Én pedig másmilyen vagyok. Akárcsak Aeron Carter. Állítsa be magát akármilyen hősnek is az övéi előtt.

A jégkék szempár körbefordul, olyasfajta mozdulattal, ahogyan azt annakidején legtöbbször Callumtól láttam. Az arcátlan gesztus hatástalanul pattan le rólam, különösen mert látom, hogy mindjárt magyarázattal szolgál mellé. Vigyorgó magyarázattal. Nem hergelem magam miatta. Hanem amit mond, azzal nem sok mindent tudok kezdeni; pontosan tudom, hogy azt csinálok, amit akarok. Az orromat ráncolom, igaz, csak a jobb felőli oldalán, hogy ő is lássa, nem kerültem közelebb a megértéshez, de nem fogok kérdéssel elébe menni. Szerencsém, hogy nem kell megfelelnem Moor elvárásainak, mert ha muszáj volna, akkor sem tudnám, mit vár tőlem. Velem ellentétben a planetológus nem egyszerű eset.
- Értem - jegyzem meg azért jobb híján, figyelmen kívül hagyva, hogy választhattam volna más kifejezést is. Amolyan automatikus válasz csak, sokkal inkább jelenti azt, hogy hallottam a mondanivalóját, semmint azt, hogy valóban fel is fogtam az értelmét.

A lift a röpke sötétség után megrezzen. Ebben a rezzenésben ott a hirtelen üzemszerűség finomsága is - a talpunk alatt és fejünk felett életre keltett rendszer fényei erőre kapnak, csalafinta világosságot gyújtva a rám szegeződő kíváncsi szempárban, amely Moor frizurájának szokatlan vöröse mellett ezúttal kékebbnek tűnik, mint eddig bármikor. Hetykén felel nekem, mintha ugyan csak az emberek bátorságán múlna, hogy megkapják-e tőlem, amit akarnak. Hozzá az indokaimat találgatja. Elnéző pillantást vetek rá; nagyon rég nem kérdezett rá senki, miért mondom azt és úgy, amit és ahogyan. Tudnak valamit.
- Nem készültem magyarázattal.
Nem gondolhatja, hogy okokat fogok felsorakoztatni, amikor parancsolgathatok is. Ha én azt mondom valamire, nem, a kérdést többségében lezártnak is tekintem. Moor vigasztalódhat a ténnyel, hogy ezt a bánásmódot nem kizárólag neki tartom fent.

A felvonó megindul fölfelé, életre kelt érintőképernyőjén láthatóvá válik, hogy elmoccantunk eddig helyünkről s az összes többi emeletet kihagyva egyenesen fölfelé tartunk. Végre. A planetológus mosolya ezúttal komoly, testtartása többé nem hordozza magában a lehetőséget, hogy igazán közel jön. Bölcs dolog tőle. Mert bár az a bizonyos DSK, amit én viselek, stabilan a ravaszzáras tokjában maradt ezúttal, ez mégsem jelenti azt, hogy mindig minden fegyver az én engedélyemre vár, mielőtt előkerülne. Különösen odafönt. Barátságosságomnak pedig megvannak a határai.
Ám most még eltart pár percig, amíg helyrebillen a világ rendje. Addig pedig a feleletét hallgatom. Mindenestül meglepő.
- Félreismer, Raven Moor - mondom őutána, s a hangomban nyoma sincs neheztelésnek. Ezt az aranyszívű kölyköt az Archívumban kéne mutogatni. Bolond ez. Bolondnak kell lennie, hogy engem kedvesnek nevezzen. És mit tud arról, hogy megsebeztek? Engem nem lehet megsebezni. Én annál erősebb vagyok. Igaz, a kérdést én tettem fel. Megérdemlem hát a választ, tetszik vagy sem. - Én azért vagyok, hogy megvédelmezzem az embereket. Nem azért, hogy csak úgy rosszat tegyek velük.
Kancellár létemre a mondanivaló színigaz. Ha egyszer kinyílik az ajtó - márpedig pár szívdobbanásnyi idő múlva bizonyosan kinyílik -, talán el sem hiszik majd neki sehol.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Lift 4-5. gyűrűszint Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Lift 4-5. gyűrűszint
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg-
Ugrás: