A félreértések elkerülése végett, már az elején leszögezném, hogy nem vagyok sem alkoholista, sem pedig nagy ivó, de még csak nem is a délutáni, akciókkal teletűzdelt "Jacky-hour" miatt vagyok itt. Jelenlétem sokkal inkább a számomra szinte nem is létező közösségi élet és a teljes bezárkózást jelentő munka furcsa átmenetének tudható be, no meg annak, hogy a hely tulajdonosával kölcsönösen, jószerivel szavak nélkül is megértjük egymást már a kezdetektől fogva. Ő nem kérdez, én nem nyomozok, én nem nézek utána a bizonyára kétes, alkoholtól bűzlő üzelmeinek, cserébe Szépszemű nem fecseg senkinek sem arról, hogy itt jártam. Mr. Foster közbenjárásával a boxomat senki és semmi sem figyeli vagy füleli, így nyugodtan tölthetem itt azt a minimális, kikapcsolódásra szánt időmet, amit beszuszakoltam két megoldatlan ügyem közé. Az asztalon három PDA is jelen van, melyek mindegyikén, titkosítás alól feloldott jelentések és képek olvashatók, valamint osztott képben láthatók. Jelentések egy régi, megoldatlan esetről, felgöngyölítetlen, a személyes érintettség miatt rendkívül fájó és tehetetlen dühvel megspékelt incidensről, amit a mai napig senki sem oldott meg. Tilosban járok, már csak azzal is, hogy engedély nélkül töltöttem át a fájlokat, a parancs azonban, mint mindig, most is egyértelmű volt: érintettség esetében a nyomozati anyag közelébe sem szabad kerülnöm, nem hogy elemzésnek alávetni. A helyben toporgást viszont megelégeltem, hiszen már majdnem egy év telt el azóta, de eleddig senkinek sem sikerült használható nyomra, vagy a robbantásért felelősségre vonható személyekre bukkannia. Pontosabban ez áll a jelenleg is tanulmányozott, hivatalos jelentésben is, és számomra úgy tűnik, mintha le is álltak volna a tettesek, és a miértek felkutatásával. Hogy miért, azt nem tudom, de eltökélt szándékom, hogy kiderítsem. Egy nem túl erős szeszes italból kortyolok egyet, mielőtt újból belevetném magam a már százszor átvizsgált irományok közepébe, de minduntalan ugyanoda, arra a téves elgondolásra jutok, amit, ha még párszor újra gondolok, talán már nem is fog törvényekbe ütközni...
*Elfogyott a készletem. Ritkán esik meg velem, hogy nincs utánpótlás, de ez most egy ilyen helyzet. Okolható érte akár Jenkins, akár Mills, akár az összes hülye szabotőr, akik miatt rengeteg időm elment arra, hogy néhány rejtélyt megoldjak….és kimagyarázzam magam, hogy mikor, hol, miért voltam ott, ahol. Fárasztó, nem különben Búfelejtőt igénylő macerás meló. Szóval be kellett csattognom Jack-hez, és mivel már úgy is jóban vagyunk, meg nem csak piával hanem információval is szolgál olykor, elcsevegtem vele picit a hátsó, titkos részben, ahol a beszélgetés miatt igen lassan töltötte a termoszaimat. Viszont az eltelt idő igen értékes volt, ezért szavam nem lehet. Jack-kel beszélgetni mindig öröm, pláne ha nem kell a szemeibe néznem, és időnként olyanokat is mond, amiket nem akar. Felpakolva a készletemmel, egy hátizsákba dugtam a termoszokat, kióvakodtam a hátsó traktusból, s miután Jack körbenézett és szabad volt a levegő, mentes minden figyelő szempártól, akik csak azért jártak ide be, hogy valakit nyakon csípjenek, elindultam a kijárat felé. Ám ahogy mindig, most sem hanyagoltam a lopva körültekintést, már csak kíváncsiságból sem, így nem kerülte el a figyelmemet Foster gazdájának sötétlő alakja az időnként felvillanó fények kereszttüzében. Először még nem is tűnt fel rajta semmi különös, valószínűleg segítettek az árnyékok, és puszta előzékenységből az arcára festették azt, ami valójában nem is volt ott. Csak ezért ismertem fel, de ahogy a boxhoz léptem és közelről is szemügyre vehettem, az első reakcióm a döbbenet volt, amit természetesen hangosan tudtára adtam mindenkinek. A legtöbben oda is kapták a fejüket, mert bár nem egyedülálló Jack Poklában a hangos szó, azért az enyém az. * -Aztarohadt! *Erre innom kell, de macerás lenne a zsákból elővenni az egyik termoszt, így lecsapok Mills italára és magamba döntöm. Ekkora pofátlanságra soha senki nem számít, azért vagyok felkészülve rá, nem hirtelen ötlet. S ha már itt vagyok, és nem őrzi a csaholó kisállata, le is ülök Mills mellé, vagy ahol van hely, és rávillantom az egyik csábos, százkarátos vigyoromat. * -Hellóka Mills százados! Hogy s mint? Szerelmi bánata van, hogy lenyírta a sok piszkot az arcáról? *S kezemmel a saját arcomon rajzolom körül mire gondoltam. *
Nincsenek túl sokan a Dominium-on, akik ismernek, hiszen, akinek én a szeme elé kerülök, annak az már nem jelent jót és nagy valószínűséggel így vagy úgy, de hosszú időre elzárásra kerül, vagy rosszabb esetben a "kívül tágasabb" elvet követve, rövid úton ki lesz ebrudalva az űrállomásról. Még kevesebben vannak, akik ismernek, de nem érte őket közvetlen retorzió, tehát szabadlábon és leginkább életben vannak, ám az igazat megvallva még ennél is kevesebben szólítanának le egy másoktól elszeparált boxban, miközben jól láthatóan valamiben nagyon el vagyok mélyedve. Ellenben csak egyetlen egy személy van, aki van olyan arcátlan, hogy hangos szóval "üdvözöl", felkeltve ezzel gyakorlatilag az egész bár, de minimum a környezetünkben ülők figyelmét és ráadásként még bele is merészel kortyolni az italomba. Nos, fel sem kell néznem, hogy tudjam, kiről is van szó. A hangja elárulta, de ha nem hallottam volna a szépen csengő "aztarohadt"-ját is rá tippeltem volna. - Önnek is hangoskodástól mentes délutánt, Moor Polgár. Miben lehetek a szolgálatára? - rá sem nézek a kérdés nélkül az asztalomhoz telepedett spiclikirálynőre, miközben kérdésemmel egy időben kikapcsolom az előttem heverő PDA-kat. - Ajánlom, hogy nyomós oka legyen itt létének, ha már ilyen pofátlan módon jelent meg. - a legutóbbi akciója után, azt gondolom teljesen érthető módon kiesett a kosaramból, amitől ez az előbbi szemtelen mozzanata még messzebbre gurította. A kötés lekerült ugyan a meglőtt vállamról, de a gyógyulási folyamat, a teljes regenerálódás még hosszú időt fog igénybe venni, bár amint a planetológus-hackerpolgár letette a hátsóját az asztalhoz, a golyó ütötte egykori seb, talán a véletlennek köszönhetően, talán nem, de sajogni kezdett.
*Millset meglátva, immár az árnyékok nélkül, újabb „aztarohadt” jut eszembe, de ezt már nem mondom ki hangosan. Mikor leülök vele szemben, egyszerre nagyon sok érzelem rohan át rajtam, kezdve a kacér elégedettségtől, a kárörömön át, az ijedt döbbenetig. Alig teszem le a kiürült poharat, mikor az ital íze és lagymatag ereje szétárad a számban, mindez a nem várt hatás elhúzza a számat és nem a kérdésre felelek.* -Baszki! Mit iszik maga? Meg akar halni? *Magam mellé téve a termoszokat rejtő zsákot, fél kézzel nyúlok bele, miközben próbálom az ujjaimmal a nyelvemről ledörgölni a borzalmat. E közben ér Mills mérges és kifejezetten durva mondata, ami persze lepereg rólam. Sokkal több kell ahhoz, hogy megsértődjek. * -Erre jártam és megláttam magát. *Adom meg a választ, s kezembe kerül az egyik termosz, amit ki is emelek a zsákomból. Még nem nyitom ki, előbb picit Mills felé hajolok, hogy jobban szemügyre vegyem a sima ábrázatát.* -Maga megborotválkozott? Fantasztikus, tíz évet letagadhatna….Hogy van a válla? *Rövid szünet után érdeklődöm teljesen őszintén a sérüléséről, amit én okoztam neki. Még úgy is van egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy ő mondta, hogy lőjek, holott tudhatta, hogy semmi érzékem nincs a célzáshoz. Szavakkal jobban célzok. Ha a pohara azóta érintetlen, hogy beleittam, magamhoz húzom, hogy töltsek a Búfelejtőből, amihez két csavarással hozzáférek. A félig töltött poharat aztán Mills elé tolom.* -Ebből igyon, legalább valami jó is kerül magába. Semlegesíti annak a nem is tudom minek nevezzem káros hatásait. Szerintem attól még a férfiasságát is elveszíti. *Teljes meggyőződéssel bólogatok, ráadásul ismerem Jack készletét. *
Pofátlan tett mellé, hasonszőrű mondat dukál, és még szép, hogy nem sértődik meg ennyitől... meg is lepne, ha ez így történne. Mivel a munkámat nagyon úgy fest, nem tudom az előre eltervezett munkatempómban továbbfolytatni, ezért minden figyelmem a planetológust környékezi meg, aki remélem él a lehetőséggel. - Ha meg akarnék halni, akkor abból innék. - fejemmel alig látható módon bökök Raven, előkerült termoszai felé, melyben a hallottak után szinte biztos nem az én szomjoltóm hullámzik. Néma homlokráncolásom azt hiszem minden szónál beszédesebb, mikor a borotválkozás és az évek letagadása kerül terítékre, bár leginkább az zavar momentán, hogy korábbi társam csúnyán megsértette a személyes aurákra vonatkozó, íratlan dominiumi szabályokat. - Sajog... de minden nappal jobban van, köszönöm. - dőlök hátra, hogy kikerüljek az előrehajolt lány pórusokat vizslató scanneléséből és először csak egy rendkívül visszafogott, majd belátva, hogy ezzel egyszerűen nem szerelhetem le vendégemet, kicsit jobban kibontom a "hogyan is vagyok" témakört. - Inkább kihagynám. - óvatosan a PDA-k felé tolom a butykost, egyértelművé téve, hogy nem szívesen vámolnám meg az italát, még barátilag sem. - Tudja, a tiszta fej mindenek előtt. - kocogtatom meg a halántékomat, ám mielőtt megkérhetném a hívatlan ismerősömet, hogy legyen szíves a távozás mezejére lépni, a Mrs. Moor-hoz legközelebb eső PDA felvillan, hiszen befejezte az egyik titkosított eset frissítését, ami probléma nélkül odavonzhatja a pillantást. Az meg aztán főleg, hogy ami a kijelzőn látszik az mind-mind szigorúan bizalmas anyag, még egy Százados számára is. Kisvártatva a fennmaradó másik két szerkezet is végez az analízissel és az eredményt megjelenítik a nagyérdemű, azaz előttünk... - Azt hiszem nincs más választásom, mint bevonni a nyomozásba, igaz? - egy huszáros vágással a rám zúduló kérdések elé viharzok és a magam sajátos módján újból esélyt adok a közös munkának.
*Muszáj megvédenem Jack kiváló kotyvalékát, amivel telibe találta a keresletet és az igényeket. Az enyémeket mindenképp, de amilyen forgalmat lebonyolít a pult mögötti kis ficakjában, szerintem a Dominium nagyja tőle szerzi be a piát. * -Én sem haltam még meg és nem a tévesen rám aggatott szuicid hajlamaim miatt iszom, hanem mert kurva jóóó! *Fülig mosolygom magam, aztán egy könnyed vállrándítással lerázom Mills tekintetét és homlokráncolását. Ergo maradok. Ami a csupasz állát illeti, tényleg nem hazudtam, most kivételesen, jól áll neki és fiatalabbnak látszik a koránál. Vajon hány éves? Miért nem néztem ennek utána? Ahogy előrehajolok, úgy dől hátra, az én arcomon pedig ezzel egyenes arányban nyúlik tovább a mosoly, kissé gúnyolódó, amolyan nyelvöltős. Gyanakvásomat, hogy nem szeretne túl közel lenni hozzám, igazolni vágyom, ezért még előrébb hajolok, csak picit, és kíváncsian várom, hogy mer még hátrébb dőlni, kockáztatva, hogy hanyatt esik székestől, vagy beletörődik. Néhány pillanat az egész, aztán halkan kuncogva visszaülök a helyemre. Addigra már lecsavartam a termosz kupakját és töltök az árván maradt poharába.* -Tudok ajánlani egy remek csontkovácsot, majd kiropogtatja a sajgást. *Csak kicsit vagyok szemtelen és kacsintok, mindketten tudjuk kire gondolok. Dr. Jones hírének ellenére eddig még egyszer sem mutatta meg mit tud, és mire kapott doktori címet, úgy csontkovács és orvos ő ahogy én kancellár. Mills ital visszautasítására csak vállat vonok és a saját garatomon töltöm le az italt, jólesően sóhajtva, csettintve miután lecsúszott. * -Tiszta fel, aztán az meg minek amikor betegszabadságon van? *Pusztán kíváncsiságból érdeklődöm, fél pillanattal később azonban kiderül, hogy mégsem alaptalanul. A felvillanó pda – az egyik, mert Mills jelenleg hárommal rendelkezik – odavonzza a tekintetemet a kijelzőre. * -Úgy egyébként minek magának három pda? Én eggyel is megszerzeeeeem…ó, baszki! Nahát Mills, maga aztán mindig meg tud lepni. Kis hamis. * Az elnyújtott szóvég a látható információnak szól, megemelt szemöldökeim szintúgy, az ismét szélesre nyúló vigyor pedig már annak, hogy Mills százasos láthatóan tilosban jár. Meg is fenyegetem a mutatóujjammal. * -Ejnye! *Mielőtt azonban kérdeznék, olyat mond, ami gyanakvásra ad okot. Összeszűkülő szemeimmel nézem őt, már amennyit látok belőle a folyton villódzó fények és sötét árnyékok váltakozása közben, majd megint előrehajolok az asztal felett, s még a poharakat is félretolom az útból. Tekintetem mélyen az övéibe tolom, ha kettőt pislog, talán még a veséjéig is lelátok. * -Hogy magyarázza ki, hogy nem szándékosan hagyta, hogy meglássam? Ezzel *S rábökök a hozzám közelebb lévő pda-ra.* -egyedül nem boldogul. Hogy jutott eszébe belemászni, törvénytisztelő és kancellária hű katonaként? Hmmmm? Mit fog szólni Terson kancellár, ha megtudja? Maga miatt fog agyvérzést kapni.
Az egyszer biztos, hogy a "ki-mit-iszik" kérdéskörben nem fogunk összeveszni és ez így is van jól ezen a "pokoli" italmérő helyen. Amiben viszont nem feltétlenül értünk egyet, az a szemtelen helyfoglalója, amit egy szemvillanás alatt produkál és ad elő úgy, mintha világi cimborák lennénk. - Ezt még gyakorolnia kell Moor Polgár, de látok Önben fejlődési lehetőséget. - én húzódok, ő leköveti a mozdulatsort, aminek az eredménye egy kéretlen Mills-féle rapidelemzés. - Próbáljon kicsit többet adni a megkeményített belsőjéből, valahogy így: - hajolok előre most én a kupakcsavargató nő irányába, előkapva jéghideg ábrázatomat, amit a már jól ismert, szigorú pillantásommal spékelek meg. - Dr. Jones-nak rengeteg tennivalója akad mostanában, de mondja csak, Foster még nem hívta el randevúra? Úgy tudom, rajonganak egymásért, igazán szép párt alkotnának. - veszem a lapot a kacsintásra és egy másodperc tört része alatt megenyhül a mímelt, de valódinak ható komorságom, olyannyira, hogy még ugratásra is marad időm. Nagyjából világos számomra a pálya, hogy ki-kivel van, éppen ezért gondolom azt, hogy heccelhetem asztaltársamat eme "ártatlan" tréfával. A felvillanó PDA-k mintegy helyettem is válaszolnak a feltett kérdésre, így a kedves érdeklődése hirtelen gyorsan költőivé változik. Felveszem a kesztyűt és beleállok a farkasszemnézésbe, sőt, magam is félretolom a poharamat az útból, hogy valahol félúton találkozhassunk, néhány centire egymástól. - Nem szokásom a magyarázkodás, Polgár. "Baleset" történt és véletlenül titkos információk jelentek meg a szemei előtt. Tiszta sor, sima ügy. - bökök a szerkentyű felé végtelen nyugodtsággal, mert tudom, hogy kézben tartom a helyzetet. - Ebben a történetben számomra, ahogy Ön mondja: "törvénytisztelő és kancellária hű katonaként" sajnálatos módon főszerep jutott, de attól tartok, hogy korántsem a megfelelő nyomozók tevékenykednek ebben a rendkívül kényes ügyben, vagy(!) -emelem fel sokat sejtetően mutatóujjamat- valaki mesterségesen akadályozza az eset mielőbbi felgöngyölítését. - ki sem kell mondanom, hogy személy szerint melyiket tartom valószínűbbnek, azt hiszem Raven olvas a szavaim között. - Biztos vagyok benne, hogy Terson kancellár is ennek a Dominum számára is kellemetlen kérdésnek a megoldását szorgalmazza, de tudja, a protokoll és a személyes érintettségem miatt nem kaphatom meg hivatalosan az engedélyt a nyomozásra... - vegytiszta bullshit, amivel operálok, csak meggyőző köntösbe bújtatom, amit nem ragozok tovább, hanem inkább magam elé húzom a gépet, hogy szavak helyett immár mutassak is valamit az ügyről. - A személyes tragédiám fehéren-feketén... Hallott már Roderick Scarr-ról? Vagy, ahogy magát nevezi az a félőrült... "Rockethead". Igen, ő az a robbantó, akit nem régiben elfogtak és letartóztattak, de lassan már dominiumi celebbé növi ki magát a hatóságok tehetetlensége miatt.
*Csak kicsit forgatom meg a szemeimet és az is pusztán a megszólításomnak szól. Moor Polgár, a kiejtésből fakadóan csupa nagy betűvel, na baszki ezt is megértem. Milyen kellemes volt és egyszerű, amikor csak Tizedes voltam, de ennek ellenére nem akarok újra katonai kötelékbe tartozni. Pont jó nekem így szabadon. Ehhez hozzátartozik az is, hogy szinte bármit megtehetek és meg is teszek, Millst sem hagyom próbák nélkül, utána megyek, kíváncsian várva meddig hajol el előlem. Azért bennem van az, hogy egészen a szék borulásáig húzom az agyát, de végül nevetve visszakozom. Ez azt hiszem mg rosszabb, mintha borult volna. Visszakapom, de hiába a csúnya nézés, most nem az ő pályáján vagyunk hanem az enyémen, pofátlanul előrébb tolom az arcom, hogy kevesebb legyen a távolság kettőnk között, mint amire ő számít és nevetek. Tényleg értékelem a próbálkozását, de korábban kell felkelnie hozzám. * -Ugyan már! Ne vicceljen. *Azért egészen más most itt Jack bárjában, mint a kihallgatóban és ezt neki is pontosan tudnia kell. Dr. Jones-t poénból emlegetem fel, neki ajánlva, igazán kipróbálhatná a satu kezeit, de nem kér belőle. Fosterrel sem tud húzni, viszont én értékelem a humorát, amit nagy nehezen, de ki tudtam belőle rángatni.* -Ezt még gyakorolnia kell Mills százados, de látok önben fejlődési lehetőséget. *Kacsintok rá nevetve, s már-már számonkérném rajta miért dolgozik amikor még gyógyulnia kellene, de a felvillanó pda egészen mást ad a számba, mint aggódó szavakat. Meglátva a kijelzőn a megkapott témát, repül a baszki, majd játékosan megfenyegetem, Még Tersonnal is előhozakodom, tudva, hogy milyen jó pajtások egymással. * -Ahaaaa! Baleset történt. Tudja akkor történt orbitális baleset, amikor megint kiejtette a száján a „Polgárt”. *Nem tudom megállni, hogy ne tárjam elé a kifogásomat, kockáztatva azt, hogy ha bosszantani akar, már csak azért is Polgárnak szólít, de ott egye meg a fene, lesz neki is beceneve. A téma, a pda-n megjelenő sornyi adat jobban érdekel és amíg ő tovább magyarázkodik, én bólogatva és hitetlenkedve elvonva a figyelmét, magamhoz húzom mind a három készüléket. Egyetlen alkar mozdulattal söpröm be őket magam elé és olvasok, felkészülve arra, hogy a másik kezemmel hadonászva az ő kapkodását blokkoljam. * -Aha, aha…neeeem….tényleg? Biztos benne, hogy biztos benne? Terson kancellár nem szokott csak úgy akármit szorgalmazni, főleg nem engedély nélküli nyomozást. *A személyes érintettségen megtorpanok gondolatban, lassan rakom össze a képet a mostani információval, a robbantással és Mills személyes aktájával, aminek nagy része titkosított. De persze ez nem szokott gondot okozni. Összeszűkített szemréseimen át nézek fel Millsre, előre tudva a választ. * -És azt gondolja maga a megfelelő nyomozó erre a feladatra? A személyes érintettség nem véletlenül kizáró ok, elhomályosítja az ítélőképességet. Ezért van szüksége egy kívülállóra, konkrétan rám. Oké, mi a következő lépés? *Teszem fel a kérdést úgy, mintha az elejétől fogva benne lettem volna a történetben. Közben, ha Mills nem vette el tőlem a pda-kat, akkor gyorsan átküldöm magamnak az egész információ halmazt. *
Amennyiben jól értem, úgy a Pokol a Polgár, a kihallgató szoba pedig a Százados felségterülete. Ennek az elgondolásnak a mentén megindulva már érthető, hogy útjaink csak igen ritkán keresztezték eddig egymást, de láss csodát, azért ez a meglehetősen szűk metszet rövid időn belül abszolválódni látszik és mi tagadás a legizgalmasabb történések is akkor kezdődnek, mikor egymás "türelmi zónájába" keveredünk. Leginkább Raven az enyémbe… - ...ez jó volt! - tettetett komorságom után egy szempillantással elvigyorodok egy pillanatra és még mutatóujjamat is megrázom partnerem irányába, mert tény, ami tény, ez most tényleg tetszett. - Tudja, mit? Ha áll még az ajánlata, elfogadom... - a felkérést biztosra veszem, ezért közelebb csusszantom az előttem lévő poharat, melynek zsilipkapuszaggató nedűvel való feltöltését a planetológusi vérmérsékletére bízom. - Ha ennyire nincs ínyére a Moor Polgár megnevezés, akkor Mrs. Moor-nak fogom szólítani. - nem sokat adok a megszólítás körül kialakuló hisztire, ám mivel most úgy fest, újból szövetséget kötünk, ezért megerőltetem magamat és nagylelkűen felajánlom a "B" variációt. Nem kapkodok a PDA-k után és szakmai ártalom, de láttam mindent: az óvatos ketyerebegyűjtést és a rendelkezésre álló fájlok másolását is. Mivel titkosított információt sokszorosított és tárol a személyes platformján, ugyanúgy elővehető a hatóságok részéről, akárcsak én. Feltéve, ha lebukunk... de igazság szerint már ezt sem bánom, mert igazából az az érzésem, hogy ez az ügy nem lesz megoldva, ha nem segítek be én is... pontosabban, immáron: mi is. - Azt nem állítom, hogy én lennék a legmegfelelőbb nyomozó erre a feladatra, azt viszont igen, hogy én vagyok a legmotiváltabb. - azt hiszem, nem kell részleteznem, miért is gondolom így, az aktámból egyértelműen kiderül, ha átnézi. Bár éppen elég csak felületesen átfutnia. - ...elhomályosítja az ítélőképességet... ebben bizony teljességgel igazat adok Önnek. - közelebb hajolok - ahogyan azt is garantálhatom, ha ebbe belevágunk, akkor jó eséllyel megpályázunk egy meghurcolást, rossz esetben halállal végződik a kalandunk. - vállat vonok. - Higgye el, nekem már nincs vesztenivalóm, legfeljebb néhány folyamatban lévő ügy kap új gazdát, ha úgy alakul, hogy nem térek vissza élve, viszont Ön még fiatal... - nem kezdek bele, hogy mi lesz a férjével, a meg nem született gyermekeivel, a barátaival, meg úgy összességében az életével... Nem, mert nem igazán érdekel mi lesz a sorsa, ha úgy dönt, velem tart, Mrs. Moor nagylány már, tud dönteni a saját élete felől, csak rajta áll, hogy miképpen dönt. - A következő lépés? - kérdezek vissza, miközben tőlem rendkívül szokatlan és vészjósló módon egy hamiskás mosoly érkezik. - A Perdára szállítása közben elraboljuk Roderick Scarr-t a seregtől. - emelem poharam eme kiváló, ámde vakmerő tervre, melyre remélem, másodmagammal fogok inni.
*szép vigyorgásnak, csodaszép vigyorgás a jutalma, egy adag büszkeséggel színezve, mert mitagadás, azért belül igenis dagad a májam, hogy Millsből kirángattam a derűt. Nem különben elcsodálkozom milyen jóképű lett hirtelen.* -Se bajusz, se komorság és egyből szívtipró lett. Mondjuk nem az enyém, de valakié biztosan. * Nevetek rá, majd megemelt szemöldökeim alól nézek rá ismét csak csodálkozva, de kapva az alkalmon, hogy tölthetek neki, nehogy még meggondolja magát. Kerül a poharába s a termoszt nyújtom koccintásra, de végül megjátszott dühvel és lendülettel rántom el, amikor közli az új megszólításom.* -Elég csak a Moor, vagy Raven ha kérhetem, vagy Cicababa, Csingiling, akármi, csak a Mrs. és Polgár megszólításokat hanyagolja, különben én is találok magának becenevet és azt nem fogja lenyelni. És ez nem fenyegetés hanem ígéret. *S bólogatok hozzá a végén, hogy jelentőségteljesebb legyek és képletesen az asztalba verjem a szabályokat. A kis szösszenet után magamévá teszem a pda-kat és mivel Mills nem ugrik rám arcot karmolva, átmásolom az anyagokat a sajátomra. Persze nem sokáig fog ott maradni, megy JL szerverre, a pda-ról meg letörlöm, hátha véletlenül összefutok Jenkinsszel, neki meg rutinjává vált, hogy köszönés helyett a pda-mat kobozza el. Eskü, legközelebb hagyok rajta valami kis ajándékot Andrejnek. Azt nem kétlem, hogy ő a legmotiváltabb, tekintve az ügy aktáját és a benne szereplőket, de felvetem neki az ésszerű aggodalmamat is, amiben igazat ad. Próbált volna nem.* -Tényleg? Mondjon valami újat. *Én is közelebb hajoltam hozzá, ha már ilyen bizalmas viszonyba kerültünk, az orrunk is majdnem összeér, a vigyorunk már nem annyira, mivel neki most nincs. * -Nekem van…ja és még fiatal is vagyok, azért nem bízok semmit a véletlenre ~általában~ épp ezért én is eléggé motivált vagyok, hogy az ügynek számunkra kedvező kifutása legyen. *Elteszem a pda-mat, de a többit sem tolom vissza Millsnek, míg beszél, addig memorizálom a részleteket. A következő lépés kérdésre olyan vigyort kapok, hogy még Jenkins is könyörögne a receptért. Döbbenetemet, amit a „következő lépés” konkrétuma vált ki, alul értékelten rejtem el, csak felismerés marad belőle, mintha már előre tudtam volna.* -Jaaa, hát persze, tiszta sor. *Kezdek aggódni, na nem Mills lelki állapotáért, vagy elmebeli kapacitásának csökkenése miatt, hanem mert ez az egész kísértetiesen hasonlít egy olyan beszélgetésre, amit alapból csak Denisovval szoktam megejteni. Neki vannak ilyen agyament ötletei, én marha meg általában bele is megyek. Persze mi ez nekem? Mills vagy Denisov…utóbbival legalább összeszokott páros vagyunk, Mills-en még csiszolni kell. Elmosolyodom, és egészen közel ülök Millshez, ha kell átülök egy másik székre mellé. * -És mondja, hogyan akarja ezt kivitelezni? Gondolom van már terve. *A második mondatnál megint csak Denisov jut eszembe, de azért emelem a termoszomat Mills poharához, hogy koccintsunk. Már megint beletenyereltem valamibe.*
Büszke is lehet, hiszen ez teljesítmény volt a javából, annál is inkább, mert idejét sem tudom, hogy mikor derültem utoljára egy jót. Mielőtt azonban romantizálnánk ezt a rendkívül furcsa pillanatot, idejét érzem közbeszólni, amolyan sajátságos módon. - Szépen kérem, kíméljen meg a szerelmétől Raven, mert az ebben a helyzetben úgy hiányozna, mint Szépszeműnek a dominiumi fináncok megjelenése. - gyorsan zsebre vágom a bókot, majd rövidre zárom az utólag ide nem illőnek titulált kitérőnket és ezzel a sekélyes mondattal térítem vissza az eltévelyedett siklónkat az ügymenetre. A megszólítással megegyezünk, így nem marad hátra más, minthogy koccanjon a termosz, löttyenjen az ital, marjon, égessen és még ki tudja mit tegyen a nyelőcsővel, míg a gyomorba gurul a planetológus által kínált itóka. - Úgy látom, semmi újat nem tudok mondani, ha közhelyekről van szó. - vállalom az orrközelséget és a farkasszemnézést is, ha arról van szó, szóval nem húzódok el, azonban egy szerencséje mégiscsak van a lánynak ebben a helyzetben, méghozzá az, hogy most nem viselek bajuszt, hiszen, ha így lenne, az már csiklandozná az orra hegyét és annak nem biztos, hogy örülne. - Tervem? - húzódok el a más esetben kellemetlen közelségből - Tervem nincs... - rázom meg a fejemet, majd az érkezők felé sandítok, akiket beszélgetőtársam válla fölött már látok is közeledni. - Tervünk viszont annál is inkább... - olyan mosolyt vágok a mondatom befejeztével, mintha maga a szebb napokat is megélt Föld Mona Lisa-ja somolyintana vissza hamisan a kérdezőre. - Üdvözlöm Uram! Engedje meg, hogy tisztelettel megkérdezem, Moor Polgár mi a perdai rémségért alkalmatlankodik az asztaltársaságában? - gépiesen hangzó szavak érkeznek a boxunk mellől, melynek tulajdonosát Foster személyében már nagyon jól ismeri Raven. - Mr. Foster! - bicentek - Kérem foglaljon helyet és hamarosan mindent meg fog érteni. - invitálom a felháborodott képpel megjelenő férfit körünkbe, aki vonakodva bár, de mellettem találja meg a helyét, míg Dr. Jones "Csingiling" mellé húzódik a maga hegyomlás méretével. - Kápráztassanak el minket a tervükkel. - pillantok először Foster-re, majd Jones kap egy üdvözlő biccentést.
Tökéletesen kivasalt katonai gyakorlóban sietett a bárba, ahol ritkán szokott előfordulni. Ms. Gray ügyében továbbra is megfeneklett az ügye, és Raven sem jött új hírekkel a robbantókkal kapcsolatban. Mills százados viszont emlékezett a szívességre, amit adott neki, hogy félrenézett egyszer, amikor nem kellett volna. Hálás volt a századosnak és még küldött neki is az elitnek szánt sajtszállítmányból, ami eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Szerencsére Lucas megtalálta és eltette, így mindig van nála a Földről hozott sajtokból nagyon sok adag, akár egy évre elengedő, ha nem pazarolja. Emiatt tart most a bárba, nem igazán jókedvében, mert nem tudja, hogy mire számíthat. Az üzenet szűkszavú volt, de egyértelmű. Le kell rónia a tartozását. Márpedig azt nagyon furcsállja, hogy ha egy ilyen tartozást egy bárban tesznek meg, akkor az fontos, mégsem személyesen kereste meg őt, mondjuk a kabinjában, négy szem közt. Képére felveszi a szokásos pókerarcát és belép a helyiségbe. Egy intéssel utasítja el a pultos kérdő pillantását, majd végül megtalálja Mills asztalát. Odasétál, miközben felméri a terepet, és mimika nélkül lepődik meg, amikor Moor polgártársat megpillantja Mills társaságában, egy halvány mosolyt villant felé gépiesen. Kezdi felvenni az itteni viselkedésmintákat, kezd asszimilálódni. Végül odalép az asztalhoz, ahol még egy férfi ül. - Százados, Raven – bólint mindegyiknek és végül a férfinek is. – Miben segíthetek? – néz a századosra figyelmen hagyva minden és mindenki mást, egyelőre. Kíváncsi, hogy miért van itt a lány, de úgyis minden ki fog derülni, nem fut felesleges köröket.
*Épp csak bókolok neki abszolút mellőzve a szerelmi felhangot, de valamit félreért. El is kezdenek ugrálni a szemöldökeim, mikor arra kér, hogy kíméljem meg attól, ami nincs is. * -Higgye el, én lennék az utolsó Univerzum szerte aki a szerelmével üldözné, és még akkor is igyekeznék lemaradni. Csak mondtam, hogy valakinek bejön a szép pofija. *S még el is fújok a végén egy tincset a hajamból, még jó, hogy pont a szemembe lógott. Ezzel az elánnal és felbodrozott hangulattal teszem helyre a megszólításommal kapcsolatban, bár azért kíváncsi vagyok, hogy végül mire jut, melyiket fogja használni, de egyelőre úgy tűnik, hajlik az általam nem száz százalékosan preferáltak elhagyására. A Búfelejtő viszont jó hatással van rá, mert egész jól bírja a majdnem orrkontaktust, míg engem néz orrközelből, addig félig vakon újratöltöm a poharát. * -Ez egészen sajnálatos. Pedig úgy vágytam már valami újra, ami feldobja a kapcsolatunkat. *Vigyorgok szélesen, nem is sejtvén, hogy Mills nem sokára a korábban megszokott verzióval és munka felosztással hozakodik elő. Egyelőre a tervét próbálom kicsikarni belőle, már ha van neki, miután az én motivációimat is beillesztettük a kiegészítendő képbe, de Mills, talán azért, hogy a magam megszokott közegében lubickolhassak, nagyon hajaz Denisovra. Nincs terve. * -Miért is nem lepődöm meg ezen? *Dőlök én is hátra, amint elhúzódott tőlem, és próbálom kényelmesre venni a figurát, de még nem a székről lefolyós, hanem a nőiesen eldőlős. Ez sem tart sokáig, cirka három másodperc múlva, egyetlen szívdobbanással húzom ki magam a széken, magamban találgatásokkal táplálva gyanakvásomat a „tervünket” illetően. Jól érzem, hogy nem kettőnkre gondolt, és amikor elnéz mellettem, már pontosan tudom, hogy kikre gondolt. Két tippem van, és számítok arra, hogy mindkettő egyszerre jön be, az egyik már meg is szólal mögöttem. * -Ó baszki, perdai Isten gyere le! *Felnézve rá azonban már elővillan mind a száz karát, épp csak a szemeim dobálnak késeket Foster felé. De úgy legyek Raven Moor – polgás és Mrs. nélkül – ha hagyom magam bosszantani. * -Nahát! Micsoda meglepetés…jaaa! Neeem! Megérkezett a hátsója vége Mills. *Dr. Jones termete és vigyora nem most tűnik fel, ha akarnám sem tudnám nem észre venni, épp csak Fostert kellett mindjárt az elején helyre tenni. A csontkovács mellém ül, én meg rá vigyorgok, érezhetően jobban bírom a képét, mint Fosterét.* -Dr. Jones! Mi újság! Hogy vannak az ékszerei? Csinos a frizurája! *Ha nem húzódik el, még az arcát is megcsipkedem és picit csücsörítek hozzá. A kis röpke szösszenet után Mills felé fordulok, ő is kap a vigyorból, de egészen más jellegűt. Amolyan fogcsikorgatóst.* -Csak nem azt akarja mondani, hogy nekik van tervük? Az előbb azt mondta a kalandunk halállal végződhet, de így, már azzal kezdünk. *Előrébb hajolok Mills felé, az asztalra támaszkodva, majd bele is kortyolok a termoszomba. Jó nagy korty, ehhez a társasághoz szükség is van rá. Azért persze kíváncsi vagyok milyen tervvel rukkolnak elő és mekkora lesz benne a rám szánt kockázat, most, hogy Foster tudja, én is benne leszek. A terv azonban még nem kerül terítékre, mert újabb vendég érkezik, ám Morisont egyelőre nem úgy kezelem. Az első pillanatban csak felcsillannak a szemeim, hogy végre valaki, akivel szót tudok érteni, de a köszönés utáni kérdés már riadót fúj. * -Hello Morison! …hogy miben segíthet? *Mills felé fordulok, miután levettem Morisont a lábáról egy ragyogó és csodáló mosollyal. Mills összehúzott szemöldököt, ráncolt homlokot és a Fosternek tartogatott vitriolos felhangot kapja.* -Szóval Morisont beavatta, engem nem. Csodás! És milyen feladatot szánt neki? Golyófogó lesz? *Egyik pillanatról a másikra változik az arcmimikám, Morisonra nézve már ismét mosolygok.* -Ne vedd magadra. Csüccs! *S helyet szorítok neki a másik oldalamon. Egész jó, két nagy pasi között ülni. Le is ellenőrzöm a bicepszüket, mintha nem is érdekelne Mills szövegelése, amit a kérdőre vonásom után ad elő, de attól, hogy éppen bicepszeket simogatok, még figyelek.*
- He-he-he, nagyon poénos, Moor, de, ahogy hallja senki sem nevet a vicceskedésén... - tárja szét karjait Foster, amint megérzi, hogy a planetológus rajta köszörüli a nyelvét. - Hát... - az első arccsípés máris megakadályozza, hogy belekezdjen mondandójába – ó, köszönöm a... - a második pofirángatásra sem jut messzebbre, de láthatóan ő legalább örül a nő viszontlátásának. - Pedig úgy van, ahogy mondtam, egy tervvel készültek, méghozzá Mr. Foster az, aki prezentálni fogja felénk. - bólogatok, hogy nincs félreértés, itt és most átadom a terepet a tervezésnek, mindamellett, hogy én is végzem a magam feladatát a projektben. - Ugyan, a golyófogótól sokkal komolyabb szerep jut Morison Zászlósnak! - kacsintani azért nem fogok, de az újabb, minden bajuszt nélkülöző somolyból sejtheti, hogy neki sem hétköznapi feladata lesz közöttünk. Jack pokla rendkívül sokszínű hely, de éppen ezért szeretem, hiszen, ha kell, a maga módján elitklubbá is tud változni, de ugyanilyen gyorsan italpancsoló műhellyé is át tud alakulni. Furcsa kettősség ez, de a Szépszeművel pontosan emiatt tudunk, mondjuk úgy, „baráti” viszonyt ápolni. Én nem látok semmit az üzelmeiből, ha ő nem lát senkit és nem hall meg semmit az itt megjelent asztaltársaságomból, valamint arról, hogy miről is lesz szó. A boxunk ránézésre nem különbözik semmiben sem a többi pokolbéli elszeparált helytől, viszont van egy lényeges különbség: itt nem működnek a kamerák, és a hangrögzítés is lehetetlen a gondosan elhelyezett jelzavarónak hála. Vagyis, ami itt elhangzik, azt biztosan csak a jelenlévők hallják és rajtuk múlik, hogy a megbeszélés tárgya közöttük marad-e. - Áh, odanézzenek, már itt is van a sajttolvajunk. - látja meg Foster elsőként az asztalhoz érkező Lucas-t és nem rest azonnal szóvá is tenni a maga csípős módján a férfi megjelenését. - Áú... héé - förmed rá az asztal alatti rúgás elszenvedése után a vele szemben ülő Dr. Jones-ra - ezt most miért? De, hát ellopta azt a sajtszállítmányt, vagy nem? - mutat a szemüveges számítástechnikai guru a siklópilóta felé, aki ilyen közelségből gond nélkül meghallhatja, hogy róla van szó. - Mr. Foster - fordulok a sajgó bokájú beosztottam felé - legyen szíves, készítse elő a tervet és vázolja a jelenlévőknek. - vágok közbe, mielőtt bárminemű konfliktus kipattanhatna. - Üdvözlöm Morison Zászlós, kérem, foglaljon helyet körünkben, örülök, hogy itt van. - köszöntöm az érkezettet, akit Dr. Jones is hasonlóképpen tesz, azonban Foster a PDA-ba mélyedve megfeledkezik erről. - Morison Zászlós! - ragadja magához a szót a terv kiötlője, mindezzel megkövetelve, hogy mindenki rá figyeljen - két választása van a soron következő, ámde egyszeri és megismételhetetlen megbízatás legelején. Az első PDA-n egy egyszerű parancs található, részletekbe nem bocsátkozó utasításokkal, rutinmunka egy magához hasonló pilótának. - fordítja elé az eszközt, majd folytatja. - Míg a másik PDA tartalmazza az egész, mondjuk úgy ügymenet, részletekbe bocsátkozó tartalmát és ismertetését. Az első variáns mellé megfelelő alibi biztosítható, a legrosszabb eshetőséggel számolva is legfeljebb lefokozással kalkulálhat, míg utóbbinál az egzisztencia, a beosztás, a szolgálat, de legfőképp az élete elvesztésével számolhat. A döntést itt és most kell meghoznia. - tolja föntebb orrán a lecsúszott okuláréját, miközben a férfi szemeit fürkészi válaszra várva. Attól függően, hogy Lucas miként dönt, a rövidebb, vagy a hosszabb verzió hangzik el. A rövidebb esetében megköszönik jelenlétét és a parancs kiküldéséig elválnak útjaik, ha azonban a rizikósabb utat vállalja be, akkor a csapat teljes jogú tagjává válik. Lássuk a hosszabb verziót: - Amennyiben információink nem csalnak, nagyjából két hét múlva, a közismert robbantót, Roderick Scarr-t biztonsági okokból a Dominium-ról átszállítják a Perda-holdra, hogy büntetésének fennmaradó részét odalent töltse le. A részleteket mindenki ismeri, de minimum hallott a megannyi követőjéről, rajongójáról és a személye körül kialakult hisztériáról. A feladat nem kisebb, mint kiragadni őt a hadsereg őrizetéből és csak egy számunkra ismert helyre szállítani. Erre a legnagyobb esélyünk az átszállítás közben lesz. Én távolról fogom segíteni a munkát, a dolgom a kommunikáció és fegyverzet blokkolása mellett a sikló szárazföldre kényszerítése lesz, míg az öné Mr. Morison, a siklónk manőverezése. Azt hiszem nem árulok el vele titkot, ha azt mondom, hogy nem tudunk teljes arzenállal ellátott gépet biztosítani a hangárból, ami azt jelenti, hogy vész esetén okosan kell felhasználnia a rendelkezésre álló egységeket, nem beszélve az üzemanyagról. - tekintete oda-vissza vándorol az asztalt körbeülőkön, végül belekezd a felszólalás utolsó részébe. - Elveinknek megfelelően a Scarr-t szállító hajó legénységnek nem eshet bántódása, ezért csak kábító lövedéket használhatnak ellenük, de ami a legfontosabb, hogy ez nem bosszú, hanem sajátságos igazságszolgáltatás, ugyanis a Nimbus elleni merényletet nem ismerte el, sőt kifejezetten tagadta, viszont ezáltal rengeteg más, folyamatban lévő ügyet is megakasztot, vagy hátráltat. De a legérdekesebb kérdés, hogy a legmagasabb körökből miért nem szorgalmazzák ennek a kiderítését, óriási talány. - von vállat, majd Raven felé fordul és előkapja a már ismert gőgös nézését. - Egy valami azonban nem tiszta számomra, Uram. Ennél az asztalnál, mindenkinek a feladata ismert, Ön vezeti a csapatot, ez az Ön küldetése, Morison Zászlós a pilótánk, Dr. Jones felel Scarr őrségének semlegesítéséért és a merénylő megpuhításáért, én a háttérmunkát vállaltam magamra, mondhatni a "vas" megbénításáért felelek, viszont egy valakinek nem látom a helyét a táblán, nem ismerem jelenlétének szerepét én még akár azt is el tudom képzelni, hogy köpni fog az indulásig és akkor annyi ennek az egésznek. - mutatóujjával minden "vádpontban" bök egyet a lány felé, a végén pedig már Raven orra előtt kalimpál, és szíve szerint ki is penderítené a boxból, pechére, azonban nem olyan erős, hogy ezt megpróbálja.
Nem tudja, hogy mire számítson, így azért óvatosan készülődött az egész beszélgetésre. A problémája csak nőtt, amikor meglátta, hogy egy díszes társasághoz igyekszik. Gyorsan mérte fel a terepet, de nem állt meg és hamarosan oda is ért elcsípve az utolsó mondatokat. Nem gondolta volna, hogy ennyien tudnak róla, de nem tette szóvá, csak látható jelzéseket küldött a százados felé: nem ez volt megbeszélve. Leül Raven mellé miután ő is köszönt akinek kell, és hallgatja a nagy tervet. – Raven, kérlek – szól rá egy picit, hogy jobban tudjon koncentrálni, miközben a szeleburdi nő épp az izmait tapizza le. - Szóval két választásom van. Egy sima ügy, ami negálja a tartozásom, vagy egy rizikós, amibe még meg is halhatok. Baromi vonzó ajánlat. Miért tenném meg a másodikat? A két szép szemükért? Ráadásul nem árulnak el részleteket sem, csak úgy vaktába rúgjam seggbe a Kancelláriát és intézményét. Már, ha ez ennyire titkos, nem nagyon lehet másról szó. És így válasszak? Szórakoznak velem? – dől hátra elég mérgesen ahhoz, hogy érezzék, nem viccelődik, végig is néz a társaságon, majd a végén Mills felé fordul. – Na, mondjon valamit százados, amiért meggondolnám magam a második, nyilvánvalóan nekem szánt lehetőségről – nézi a Millst, de legszívesebben rájuk borítaná az asztalt, amiért bele akarják rángatni vakon valamibe. Egyelőre nem nézi meg egyik PDA-t sem, csak a felettesét fixírozza. Bárki bármit is gondolt róla, talán most biztosan valamilyen irányba megváltozott a véleménye. Abban ő si biztos, hogy az első feladatot el fogja vállalni, tartozik a másiknak, ő pedig mindig lerója a tartozást, így, vagy úgy. Szép lassan kezd lehiggadni, visszanyeri az önuralmát és várja a választ. Ahogy azt annak idején tanították.
-Dehogynem! Én nevetek és én nem vagyok senki, én valaki vagyok, magával ellentétben. *Bólintok egyet amivel le is zárnám a témát és Dr. Jones-hoz fordulok, mert ő sokkal jobb társaság. Ahogy sejtettem, teljesen elalél tőlem, nem igazán találja a szavakat, de hát…nem is a frappáns szövegeiért szeretjük. Sokáig viszont nem tudok neki örülni, mert Mills közbekotyog. Ezen a ponton már erősödik bennem a gyanú, hogy ez az egész nem is volt véletlen. Talán ismer már annyira, hogy tudja, ide járok és nem tudtam volna ellenállni a késztetésnek, hogy idejöjjek hozzá ha már megláttam. Ahogy annak sem, hogy rápillantsak a felvillanó kijelzőre, hogy ez az egész előre el volt tervezve, ezért nézek is rá egy szívdobbanásnyi ideig szúrós pillantással, de ahogy meghallom a mondat végét is, szemet forgatok.* -Anyááám, ne sirass! *Még a fél fejemet is a tenyerembe ejtem látványosan, de rögvest fel is kel kapnom amikor megérkezik Morison, róla pedig kiderül, hogy cseppet sem véletlenül van itt. Szóval ha még pár percig Jack hátsó kuckójában esz a fene, már e díszes társaságra érkezem. * -Nahát! Tudja mivel kell felhergelnie a kíváncsiságomat. *Ez nem bók volt, csak úgy mellékesen jegyeztem meg. Mint megtudom, ki mástól, mint Fostertől, Morisonnak cuki titkai vannak. Nézek is rá megemelt szemöldökeim alól egy nagyot, hogy hűűű, meg háááá! Aztán elkezdődik az asztal alatti udvarlás. Azért ez vicces, én még a kisiskolában sem csináltam ilyet, legalábbis nem az asztal alatt. Simán nyíltan bokán rúgtam bárkit. Fel is nézek Millsre kérdőn és picit szánakozva is, hogy tényleg velük akarja véghez vinni a tervét…vagyis az ő tervüket velük? Jobb dolgom nem lévén inkább adok az élvezeteknek és muszklit tapizok, amíg a gyerekek lerendezik a dolgot. Dr. Jones megint elalél, de legalább elterelem a figyelmét Fosterről, Morison meg mintha elpirulna mikor rám szól. Közelebb hajolok hozzá, ügyet sem vetve a közben tovább gyűrűző beszélgetésre, bár azért fülelek. Még jó, hogy nő vagyok és tudok egyszerre több dologra is figyelni. Moorisonnak meg csak súgom a kérdést. * -Te tényleg tudsz ilyeneket? Van még abból a sajtból? *Ragyogó, kérlelő mosolyt dobok neki, és figyelem azt is, amit Foster az orra elé dug. Akármelyik verziót választja, nekem most nem osztottak lapot, mert hát nem is lennék benne az egészben, most csak a hallgatás jutott és sok véleménnyel ellentétben, azt is tudok. Amikor kell. Az arcom azonban beszédes a mosolyomon túl, hiszen pontosan tudom milyen az amikor van terv, csak én nem tudom mi az, és azt is, hogy amíg nem bólint rá, Morison nem fog részleteket kapni, csak annyit, hogy meg is halhat. Néha belekortyolok a termoszba, de nem túl nagy kortyot veszek magamhoz, kell a józan ész, épp csak az íze kedvéért. Egyelőre nem kerül sor hosszabb ismertetőre, mert Morison még nem nőtt fel az ilyen feladatokhoz, Foster azonban kihúzza nálam a bicskát. Nem azzal, hogy megkérdőjelezi az én jelenlétemet és még nem ismert feladataimat, hanem azzal, hogy az orrom előtt kalimpál, meg mutogat rám. Egy ideig békésen tűröm, rezignáltan nézek rá, ráérősen rácsavarom a termoszra a tetejét, de végül amikor már nem számít rá – számított is egyáltalán bármikor rá? – egyik kezemmel megpróbálom elkapni az ujját és jól rászorítani, magam felé rántani, míg a másikkal, amiben a termosz van, jól orron vágni. Ha közelharcban nem is vagyok túl jó, kocsmai verekedésben igen és bármivel tudok harcolni. Ez csupán egy kis ujjgyakorlat, és talán vagyok olyan gyors, hogy Foster megkapja a magáét és a többieknek még meglepődni se legyen ideje. *
- Bla-bla-bla... - a rendszertechnikus a maga öntelt ábrázatával megspékelve mutatja az egyezményes jelet, miszerint Raven csak feleslegesen jártatja a termoszlesőjét, mert őt aztán ilyesmivel nem fogja kihozni a sodrából. Dr. Jones tőle szokatlan módot választ arra, hogy félig baráti ajánlásból, félig figyelmeztető jelleggel a feleslegesen dumáló Foster tudtára hozza nem tetszését a szövegelésével kapcsolatban és egyben Őrmesterként meg is regulázza a magasabb rangokat tiszteletlenül figyelmen kívül hagyó kollégáját. A módszer választása egyértelműen annak tudható be, hogy Raven kar és hallótávolságon belül van és nem akarja, hogy ismét a dúvad képe jelenjen meg róla a lány tudatába… elvégre még randira is szeretné valamikor hívni, vagy mi a szösz. Lucas sajtos ügyét Mr. Foster is kiválóan ismeri, igazából pont ő ne ismerné? Nem biztos, hogy kinézik belőle, de óriási ismeretanyag van a fejében, de a Morison-ügy egyébként is Mills-hez tartozott annak idején. - Köszönöm a minden részletre kiterjedő ismertetést, Mr. Foster, innentől átveszem. - egyebet nem fűzök hozzá sem az előadásmód tartalmához, sem pedig a milyenségéhez, de fejben már egy hatvanórás továbbképzésre be is írattam a technikust. A látszólagos "dicsérőszavakat" hallva a technikus abbahagyja a mondandóját és elégedetten ül le a helyére, hogy a továbbiakban önelégült vigyorával kápráztassa el a termoszát szorongató nőt. - Valamiről tudni, vagy éppen nem tudni, a mostani világban az életet vagy a halált jelenti. - fordulok a tartozását letudni érkezett férfi felé és folytatom. - Az elméje mindent elárul, és ha beüt a baj, akkor nem kérdezni fogják, hanem scannelés alá vetik az agyát tények után kutatva. Hogy is hívják a szerkezetet? - nem vagyok túlzottan otthon a legújabb technikai vívmányokkal, így ezzel a kifinomult hazugságvizsgálóval sem, ezért szabad préda a szerkentyű megválaszolása, mire Foster első körben lecsap a megnevezéssel. - M.I.N.D. - Minden Igazság Nanospecifikus Dimenzionálása. - érkezik a válasz, mire Dr. Jones-sal egyszerre pillantunk a szemüveges kollegánkra. - Oké-oké, a második felét, azt én találtam ki, de a lényegen nem változtat: ezzel lesnek be a fejedbe. - magyarázza vigyorogva, mire az Őrmester csak morran egyet és elhúzott szájjal megcsóválja a fejét. - Mint minden küldetésben, ebben is benne van a kudarc esélye és az előbbiekben Mr. Foster a maga módján ezzel próbálta megismertetni. - szavaimat újból Morison-nak intézem. - Hogy mit nyerhet a második, rizikósabb eshetőséggel? A bizalmunkat és a csapat ötfősre bővülését. - igen, ez egy ajánlattétel is a tagságra és igen, Raven-nel is számolok, ami természetesen kivágja a biztosítékot a technikusomnál. - Vá-vá-vá várjunk egy percet, Százados... úgy érti, hogy a sajttolv... vagyis, Morison Zászlós és... és... - ha van a megvető pillantásoknak királya, akkor személyesen őt küldi villanó pillantásával a fekete hajú lány irányába, társául pedig egy szánakozó fintor szegődik. Nem engedem befejezni a mondatát, mert egy szúrós nézéssel lépek közbe, ami többet mond minden szónál. Szerencséjére veszi a lapot és ugyan fortyogva, de még megül a helyén, viszont már nem sokáig, mert kitörni készül belőle az, amire a planetológus valamilyen formában egész biztos, hogy reagálni fog... - A kevésbé kockázatos vállalást követően a tartozását teljesítettnek veszem és elválnak útjaink. - egyszerű a képlet: első verzió, alacsonyabb kockázat, sikeres tartozásteljesítés, második verzió, rizikó, amivel kiérdemli a teljes körű tagságot a díszes társaságunkban. Miközben a válaszára várok, Foster keresetlen monológjára leszek figyelmes és arra, ahogy Raven megelégelve a dumát, elkapja a felé mutogató ujját és csavar egyet rajta. Dr. Jones-nak nehezére esik nem vigyorogni a látottakon és megállapítja, hogy a mellette intézkedő nő habitusa és stílusa egyre jobban tetszik neki, míg a folyamatosan szövegelő szenvedő fél féltve a töréstől a kenyérkereső ujját, már szidalmakban törne ki, mire Raven egy orra koppintással utasítja ismét helyre és némítja el. Ezek után már "sebeit nyalogatva" elül, miközben a fogai között sziszeg néhány érthetetlen szócskát. Szó se róla, jól bemutatkozott a csapatom a Zászlósnak, de elhiheti, hogy bevetés közben merőben más a helyzet, mint itt a Pokolban.
Sóhajt egyet, amikor a díszes társaság próbálkozik nála. Mert abban már most is elég biztos, hogy ezek négyen egy követ fújnak, a beszélgetésből pedig lerí, hogy akár barátok, de jó ismerősök, egyfajta közösség. Igaz, Raven nagyon simulékony, ravasz nő, ezt már többször megtapasztalta, Mills valójában meglepte, hogy kikkel dolgozik együtt. De ettől függetlenül néhány sajtért nem fogja megöletni magát egy olyan dologért, ami semmit sem mozdít előre az ő értékrendje szerint. - Nincs, és milyen sajtból? - kérdezi normális hangon az egy szem nőnek az asztalnál, miközben a százados magasröptűnek szánt mondandóját adja elő neki. A küldetés olyan titkos, hogy ha benne van, valamire el kell köteleznie magát egy olyan társaságnak, akik közül senkit sem ismer igazán. Nyilvánvalóan ez egy próba is, hogy hasonló dolgokban részt vegyen, ez teljesen egyértelmű abból, hogy kétféle terv is van, és az egyikben egy karcolás sem érheti. Ahogy régen mondták: gy, mint gyanús. - Ja, hogy ez egy csapat. Nem úgy tűnik, de a látszat persze csalhat - csorbítja meg az élét a mondandójának, majd belegondol, hogy mit nyerhet az egésszel, vagy mit nem. Annyira nem áll szándékában ebbe a nagyszerű csapatba tartozni, legalábbis meglátása szerint minél többen vannak, annál nagyobb a hiba esélye. Persze a nagyobb feladatokhoz elengedhetetlenek a megbízható emberek, és végül is a tűzhöz engedték. - Mr Foster, ugye? Ha ennyire humoros lesz a későbbiek során is, én is elkezdek humorizálni, de az fájni fog - pillant rá a nagy terv megszervezőjére, akinek egyébként egy jó meglátása van. Halálos terv, Raven pedig a technológiai tudásán és a sikításán kívül mára nemigen alkalmas. Hacsak nem el kell terelni valaki figyelmét, mert ahhoz is, meg a simanyelvűsége is hozhat a konyhára. De nem érzi azt, hogy ez nem valami harci feladat lenne, viszont mivel csak itt van ő is, valami rá szabott feladata lehet, ha már csapat... Neki viszont vannak más tervei is. Raven harciasságát negálja, jelenleg fontosabb megtudnia, hogy mit is terveznek. - Jó, legyen, mutassa a B-tervet Foster - amint megkapja a PDA-t olvasni kezdi, miközben a férfi összefoglalja neki a léyneget. Nem szól közbe, végighallgat mindent és aprólékosan megnézi a tervet is, amit elfogadhatónak talál. 100%-os úgy sincs, mindig akadhatnak problémák. - Sajátságos igazságszolgáltatás. Önbíráskodás, hívhatja így nyugodtan - mosolyodik el egy pillanatra, majd visszaadja a PDA-t, és gondolkodóba esik, magában átnézi a tervet, a buktatókat, és valóban nem lesz egyszerű. - Szóval csak vezetnem kell? - kérdez vissza a szzáadosra és Fosterre nézve.
*Foster a blablajával mutatja, hogy nem igazán tud mit hozzászólni a szavaimhoz, ez afféle feladás a részéről, a pár bites agyával nem képes frappáns visszavágásra. Ahogy sejtettem. Fantáziátlan a fickó. Győzedelmes mosoly a válasz rá, ennyi épp elég is. Az asztal alatti kisebb harcot nem kommentálom semmivel, felőlem akár orrba is vághatta volna Jones Fostert, lehet annak még jobban is örültem volna, tenyérbe mászó képe van Mills, magáról sokat képzelő emberének. Persze azért mulattat a gyerekes inzultus, az orrom alatt kuncogok rajta, míg Millsre már jogosan kérdő tekintettel nézek. Azért bátor az inspektor, hogy ilyenekkel kezd. Ami viszont Morisonról derül ki, már sokkal jobban érdekel, a rejtett képességi, amivel képes volt egy sajtszállítmányt ellopni, hát nem éppen azt a képet mutatják róla, amit az irattárban kaptam. Nocsak! Jelenleg a sajtszállítmány jobban érdekel.* -Abból amit elcsórtál. *Nézek rá szemforgatva, és némileg elégedetlenül, hogy nekem nem jutott a sajtból, aztán összehúzom a szemöldökeimet.* -Hogy voltál képes mind megenni? *Nem tudom mekkora volt az adag, és mikor történt ez, de azért na…ne nézzen már hülyének, mikor ezzel zsarolják. A következőkben hagyom a nagyfiúkat beszélni, egyelőre Morisont kell meggyőzni arról, hogy jó buli lesz – mellékesen megjegyzem a jó buli sosem egyszerű – másrészt örülnék ha Mills csapatában nem csak én lennék az egyedüli kételkedő. Foster azonban még mindig nem tett le arról, hogy engem piszkáljon, s míg Mills részéről megy Morison meggyőzése, én addig helyre teszem Fostert. Amúgy is eléggé irritált, az orrom előtt hadonászása viszont már beletöltötte az utolsó cseppet abba a bizonyos pohárba és ha nem akarom, hogy később hátráltasson, most kell meghúzni a határokat. Azt várom, hogy felháborodik, felugrik az asztaltól és fröcsögni kezd, de nem. A meghunyászkodása még engem is meglep, de nem veszítve el a lélekjelenlétemet, megtartva az előnyömet dőlök hátra. Addigra Morison is hajlandóságot mutat, jóllehet korábbi szavai a kételkedésének feltételezésére adtak okot. Nem vettem magamra a gúnyolódását, ha minden ilyen beszólást magamra vennék, már idegroncs lennék. A B tervet nem csak szóban közli Foster, hanem a pda-n is látszik néhány súlyosabb részlet, ezért sajnálkozó pillantást vetek Dr. Jones-ra, mielőtt odabújnék Morisonhoz, hogy belelássak én is a pda-ba. Azért nekem még több kérdésem is lenne, a zászlós rövid összefoglalója után.* -Nahát Mills, sokkal szabálykövetőbbnek gondoltam magát. Mit fog ehhez Terson kancellár szólni? Azért lássuk be, maga is kockáztat egy lefokozást. Miért nincs veszíteni valója? S ha már itt vagyok, nekem mi lesz a dolgom? Csak azt ne mondja, hogy Foster mellett kell ülnöm, hogy átvegyem a helyét, amikor felsül. Olykor megesik vele. *Nem kis vigyorgással fordulok egy pillanatra Foster felé, de a figyelmem Millsen nyugszik. Valami nem kerek a pasival kapcsolatban. * -Szóval mert nem volt vizsgálat, úgy gondolja, hogy magasabb körökben érdekelt ennek az eltussolása? Megint egy Rui kalibert üldözünk?
A Raven-Foster összecsapás első pengeváltásának végén mindkét fél győztesnek érzi magát, amit a rendszertechnikus tenyérbe mászó mosolya is kiválóan szemléltet. A második kör egyelőre várat magára, hiszen itt létüknek van nyomósabb oka, mint a kettejük párharca. Lucas érkezésével teljessé válik a feladatra szánt legénységi állomány, node az, hogy a hollófekete hajú lány jelenléte tervezett volt-e ebben az akcióban, vagy csak a véletlen szülte szükség süllyesztette nyakig a slamasztikába, nos, azt fedje csak jótékony homály. - A látszat csal, Morison Zászlós. - élezem újból mondanivalóm velejét, ha már a tartozását letudni érkezett fickó megcsorbította azt előbbi hozzászólásával. - Biztosíthatom, hogy kizárólag a legjobbakkal dolgozom. - zárom mondatommal az idevágó, kételkedően ható részt, majd hagyom Mr. Fostert szóhoz jutni, ha már ő állította össze a misszió részleteit. A fenyegető hangnemre csak föntebb tolja orrán a szemüvegét és a méregtől villámló tekintettel egy kissé felfújja a képét, de az odamondást inkább egy másik alkalomra odázza. Lucas, a "B" terv memorizálásával szavak nélkül írta alá a halálos ítéletét, HA az akció kudarccal végződik, bár az előbbi rapid küldetésismertető után ezzel nyilvánvalóan ő is tisztában volt. - Á, nem... - veszi át Foster némi fejrázás közepette a felé nyújtott PDA-t - az önbíráskodás túlságosan is pontatlan megfogalmazás arra, amit a Százados Scar-ral szemben fog véghez vinni. - pillant felettesére, majd szinte sajnálkozó ábrázattal bólogat mellé párat, mert ha még nem is tudja pontosan mi is fog történni a szerencsétlen flótással, azért ahhoz már elég régóta a csapat tagja, hogy világos legyen számára: semmi jó. - Csak vezetnie, Morison Zászlós, csak vezetnie. - bólogatok a férfi felé és úgy hiszen további magyarázatot már nem igényel a részemről, hogy érezze, ha úgy alakulnak a dolgok, nem egy sétarepülést kell majd sikerrel levezényelnie. - Amennyiben a Kancellárnak bármit is szólnia kell ehhez az ügyhöz, abban az esetben jobb, ha már nem szerzi be Szépszeműtől az újabb termosz búfelejtőjét. - szokásomhoz híven komolyan válaszolok, annál is inkább, mert a téma érzékeny részét érinti a nő mondatának második fele. Erre azonban már nem én fogok válaszolni, hanem az ugrásra készen álló Foster, aki már alig várta, hogy ez előbbi történések fényében, egy kicsit élezhesse Raven-en a nyelvét. - C-c-c... nahát Moor Polgár, szégyenteljes, hogy nem végzett elég mélyreható nyomozati munkát Mills Százados aktáját illetően. - ciccegése közben már keresi is a PDA-n az idevágó részt, a siklórobbantással kapcsolatos híreket, valamint a teljes családjának elvesztéséről szóló nyomozati anyagot. - Ezért nincs veszíteni valója... - csúsztatja a planetológus elé a szerkezetet, képernyőjén az idestova másfél évvel ezelőtti események nyilvánosan és bizonyos biztonsági szintekig elérhető híreivel. - Nem, most mellettem kell majd ülnie a tűzvonalban... nem hagyhatom magukat egymás közelében, mert akkor tényleg befellegzik a tervünknek. - pillantok a kérdező félre, de nem árulok el egyelőre többet a feladatával kapcsolatban. - Fegyvert semmi esetre se hozzon magával, viszont a mindent feltörő gépét feltétlenül hozza el. - azt gondolom nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy nem G.I. Joe-ként számítok a segítségére, bár Mr. Foster felhorkan mellettem és csak lesajnálóan a fejét rázza mikor a "mindent feltörő gépet" említem. - Most nem Rui-féle kalibert fogunk üldözni, ugyanis az túl hosszú idő és még ennél is jóval kockázatosabb lépés lenne, most konkrétan Roderick Scarr lesz a célpont teljes valójában, akit a hadsereg tagjai szállítanak a Perda-holdra. - őrült terv? Igen! Öngyilkos küldetés? Talán igen...
- Úgy, hogy szeretem a sajtot – mosolyodik el egy pillanatra, de nem fogja Raven tudtára adni, hogy van még abból bőven. Amilyen a nő, még kibeszélné a sajtot a szájából, ahogy abban a régi mesében volt. Felhorkan, ahogy a százados a legjobbaknak nevezi a „csapatát”. A Fostert máris túl ellenszenvesnek találja, Raven pedig hiába jó kódtörő, úgy véli, hogy jelen esetben nem ezekre a kvalitásokra lesz szükség. - Nagyon hízelgő – jegyzi meg elég iróniával a hangjában, hogy az ki is hallatszon, miközben Fosterrel kerül érdekes beszélgetésbe, ami alatt a tervet nézegeti. Raven is odatolja a kis buksiját, de nem húzódik el, látnia kell, hogy mibe veszik bele őket. Nincs elragadtatva, és akkor finoman fejezi ki magát. - Foster, ismerem a szavakat, és önbíráskodás. Meg még egy pár másik dolog, de attól még az – csóválja meg a fejét, mert egyelőre semmi kedve hozzá, hiába is fogadta el. Az A-Team számára nevetséges most, lehet, hogy egyedül hamarabb elrabolná, mint ez a csudálatos terv által. De mivel tartoizik és belement meg van kötve a keze. - Vezetni tudok, azzal nem lesz gond – dől hátra és leteszi az asztalra a PDA-t, miközben Raven kérdéseit hallgatja. Nos, igen teljesen igaz, hogy ha el akarják tusolni az ügyet, lehet, hogy hagyni kéne, nem pedig valamiféle bosszú résztvevőjeként tetszelegni. Foster továbbra is tenyérbemászóan szarkasztikus, de az újabb információra most ő dugja oda a fejét a Ravenhez adott PDA-hoz. Hosszasan nézegeti, és megérti a férfit, hogy miért csinálja. vagyis, inkább elfogadja. Senkit sem tud majd megmenteni, vagy visszahozni. - Ez igen, jó terv. Látszik, hogy nem egyedül találta ki Mills – újból hátra dől, majd maradt még kérdése. – Még valami van, vagy mehetek? Szóljanak, ha kellek és a legjobb tudásom szerint fogok cselekedni. Már csak azért is, mert élnék még egy kicsit – von vállat, de nem áll föl, hogy távozzon. Csak már úgy érzi, hogy mindent tud, amit most tudnia kell. Hacsak nincs valami repülési terv, vagy bármi még, amit nem mutattak meg neki, de az úgyis hamarosan ki fog derülni.
-Én is szeretem a sajtot. *Ettem egyáltalán már sajtot? Lehet,h ogy igen, csak nem tudtam róla, vagy valamit annak hittem és nem az volt. Míg folyik az eszmecsere, gondolatban átfutom a Jenkinsnél elfogyasztott vacsorát, de nem rémlik a sajt. Mills legjobbakkal dolgozik és ekkor már éledezni kezdek emlékeimből, kihúzom magam és tapintatosan torkot köszörülök, hiszen itt vagyok a legjobbak között is a legjobb. Dr. Jones az erő, én meg az ész, Foster meg a lábalatt. Morison szavára, legyen bármilyen irónikus is, elmosolyodom.* -Köszönöm. *Morison nehezen jut döntésre, de végül sikerül neki, megkapja a terveket tartalmazó pda-t, amit kénytelen megosztani velem, jóllehet minden információ ott van most az én gépemen is, csak a miheztartás végett futom át a sorokat. * -Ja, önbíráskodás, de hát valakinek ezt is meg kell csinálnia. *Vágok szóközbe, de azért kíváncsian nézek Fosterre és az élvezet jeleit vélem felfedezni rondán metszett vonásai között. Vajon mit fog még Mills Scarral csinálni, ami nem csak az önbíráskodás fogalmát meríti ki? Az egész terv…hogy is mondjam csak, még Denisovot is túlszárnyalja, szóval esélyes egy újabb bünti, ha életben maradunk. * -Nocsak?! Terson nem is fog róla tudni? Hogyan tussolja el? *Azért erre kíváncsi lennék, de a kérdésemre pofátlanul Foster veszi a bátorságot válaszadásra. Oké, hogy eddig nem igazán fókuszáltam Millsre, mert volt elég dolgom a kancellárokkal, nem kevés anyagot kellett átnyálaznom Castillo és Terson gépéről leszedett akták között, aztán ott van a JL, a bátyám és még Jenkins is munkát sóz rám, s természetesen ne maradjak el a saját munkámmal sem, írjak jelentést és éljek házaséletet. Egyébként Mills pda-in már láttam a lényeget, hiába tologatja Foster az orrom elé a sajátját, inkább elhúzódom, hogy Morison jobban lássa. Százkarátos mosolyom most nem éppen felhőtlenül jókedvűen csillog, ha Fosternek ettől nem fagy meg a vér az ereiben, akkor semmitől.* -Ha még egyszer polgárnak szólít, letépem a heréit és megetetem magával. *Mindezt még mindig mosolyogva. Utána Mills felé fordulok, teljességgel kitörlöm Fostert a tudatomból.* -Van veszítenivalója. Még él és gondolom egy ideig szeretné ezt az állapotot fenntartani. Ott van még a rangja, a megbecsülése amiért megdolgozott. Szóval nekem ne mondja, hogy nincs veszítenivalója. *Arra már egyetértően bólintok, hogy nem fog Fosterrel kettesben hagyni, csak azt érné el vele, hogy hidegre teszem az ép elméjét az emberének. A terv egyszerű, úgy gondolom kiszabadítjuk Scarrt, hogy Mills megölhesse. Csodás. Hol fogok én ebbe belerondítani? * -Tényleg remek terv, főleg azután, hogy engem is bevett. A két nagy fiú meg majd vigyáz rám. Ugye? *Fordulok felváltva Morison és Dr. Jones felé, utóbbin hosszabban rajta felejtve a tekintetem…meg a kezem is a bicepszén.*
Morison felhorkanását ugyanúgy nem kommentálom, ahogy a Foster-Moor csörtét sem illetem szóval. A Zászlóst pilótaként akceptáltam erre a küldetésre, mert ismerem a számomra elérhető szakmai múltját, írásbeli megrovásának és áthelyezésének körülményeit és kvalitásának idevágó részeit. A többi a legkevésbé sem érdekel, főleg, ha hiba nélkül fogja végrehajtani azt, amire elszegődik mellénk: manőverezze úgy a siklónkat, hogy egyben elérjük azokat a pontokat, melyek kulcsfontosságúak az akciónk sikerét illetően. - ...nos, ezt az eszmecserét ráérünk megvitatni a... - vág zavarodott képet egy pillanatra - hogy is hívták a Földön azt a helyet, ahol gaztetteik után felkötötték az embereket? - teszi fel a költői kérdést, mintha ő maga nem tudná. - Bitó. - segíti ki a keresett szóval a Raven mellett ülő és eddig csöndben figyelő, hegyomlás fickó. - Ó, igen - csap színpadiasan az asztalra - köszönöm Dr. Jones, szóval, majd ott átbeszéljük újból a besorolásokat. - szélesen elvigyorodik kijelentésén és nem igazán érdekli, hogy a többiek mit szólnak hozzá, vagy milyen szemmel néznek rá. - Sehogy. - rázom meg a planetológus kérdésére a fejemet, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. - Minden a szemük előtt fog történni. - Foster már vigyorog mellettem, mert ő tudja, hogy mi fog történni, ám a terv idevágó részét titokban tartjuk, de csak abból a megfontolásból, hogy mindenki a saját feladatára tudjon fókuszálni. - Ooúú, maga kegyetlen perszóna... - a rémisztően hangzó szavak után képe hirtelen fintorba hajlik, és már-már fizikai valójában is érzi, ahogy a fekete hajú nő egyetlen mozdulattal szakítja le mogyorófáról a termést. Hogy van-e bármiféle veszítenivalóm, azt csupán nézőpont kérdésnek tartom, de nem is kívánok ebbe most jobban belemenni, így szó nélkül hagyom az előbbi mondatot. Hozzám hasonlóan Dr. Jones sem egy szószátyár, de ő azért a bicepszsimogatás után elenged egy félszeg mosolyt, amiben biztosítja Raven-t, hogy amíg ő elérhető közelségben lesz, nem eshet bántódása a lánynak. - Hamarosan keresni fogjuk, Morison Zászlós. - részemről nincs más, amit kérdeznék tőle, a küldetésben való szóbeli részvételét hamarosan tettekkel is megerősítheti. - Leléphet. - egy biccentéssel köszönöm meg a jelenlétét és egyben útjára is engedem.
A terv nem túl kiforrott, főleg, hogy biztos benne, hogy vannak még olyan dolgok benne, amit, ha elárultak volna neki, élből visszautasította volna az egészet. Még nem biztos most sem abban, hogy erről ne azonnal adjon jelentést. De egyelőre még vár, feldolgozza a hallottakat, és majd utána hoz döntést, hogy mitévő legyen. Mi van, ha érdemes megvárni az egészet, hogy mi sül ki belőle? Az is probléma, hogy ha idejekorán lefülelnék őket, egyértelmű lenne, hogy ki szólt, legalábbis erős gyanú árnyéka vetülne rá. - Jó az ízlésed, mindig is tudtam – mondja picit szemtelenül Ravennek, miután megtudja, hogy a nő szereti a sajtot. Habár az itteniek semmik ahhoz képest, amik neki vannak, mert a Dominiumon készítettek csak hasonlítanak, nem olyan intenzívek, vagy testesek, mint az eredetiek. Főleg nem tudják hónapokig, évekig érlelni őket, hogy kijöjjön az igazi ízvilága, de ez természetes a hajó létszámát tekintve. Elhallgatja, ahogy Raven és Mills eljátszanak egymással, és mindenféle esélyekről esik szó a küldetéssel kapcsolatban, de már nem szól. A lényeget már tudja, ennél többre úgysem számíthat most. - Valószínűleg én arra fogok koncentrálni, hogy egyikünk se haljon meg, ha ezt annak veszed, igen - kacsint a fekete hajú szépségre, majd sóhajt egyet. Végül Mills elbúcsúzik, és nem tudja, hogy milyen okból teszi hozzá a rangját. - Ne egy terrorista akción való részvételem felkérése után használjuk a rangokat, Mills. Jelentkezem, ha szólnak. Raven, Dr. Jones, Foster – bólint mindegyiknek, majd feltápászkodik az asztaltól. Végignéz még egyszer a társaságon, majd elhagyja a bárt.
***Köszi a játékot, hajrá kocka, hogy ne pusztuljunk el mind ***
***