Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Fogda
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Fogda Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Fogda Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Fogda Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:11 pm
Következő oldal

Fogda
 





A legritkábban használt folyosószerű helyiség a legkisebb helyet kapta meg a hajón. Mindössze három cella található meg benne, azok is szűkek. A földi börtönökhöz hasonlíthatóak. Rácsos ajtóval rendelkeznek, benne egy illemhelyül szolgáló berendezés és egy acélból készült ágy, amin legfeljebb egy vékony pokróc található. Fogság esetén az ajtón túl két őr áll.
Különlegessége a helynek, hogy a védőrácsok árammal vannak ellátva, amit csak egy legalább hadnagy rangú tiszt kapcsolhat ki. Ha ez nem történik meg, aki hozzáér, azt erősen megrázza az áram - így próbálják a szökéseknek elejét venni.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 12:09 am
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Denisov & Gardel
────────────── ──────────────
Amit tudtam, elmondtam neki. Ha tudtam volna, hogy F8T hivatott, nem jöttem volna. Csomagom, holmim nem maradt vissza, azt a kevés dolgot, amit birtokoltam, magammal vittem. Nem volt több egy doboznál, még annál is kevesebb. Nem tudom, hogy mit akart tőlem a robot. Még az egykori Kapitánnyal hoztuk az Imperiumra évekkel ezelőtt, a selejtes terméket. Ha már itt voltam, megkívántam nézni az aktáját.
- Vitába szállnék ezzel önnel – vonom össze egy leheletnyit csak a szemöldökömet. Nem hiszem, hogy helye van az érzelmeknek, nem a mi szakmánkban. Azt tudom, hogy az emberek éreznek, érezniük kell, mégsem tudják elfogadni a rendszer szabályait. Jobbat nem tudnának alkotni, a hatalom őket is elvakítaná. Mégis mennyi hasonlót látott már az emberiség a Földön? A szabadságért harcolók mit értek el? Pillanatnyi nyugalmat ám az évek nem értük beszéltek.
Vitába mégsem szállok, hiszen társaságunk akad, talán máskor kifejthetjük egymásnak a véleményeinket. Félő, hogy akkor sem értene meg engem.
Szemöldököm Shultz Rajmester szavaira éppen hogy csak összevonódik, végül kisimulnak homlokom ráncai. Ő észre sem veszi, ellenben Denisovból kinézem, hogy ezt az apróságot is képes meglátni, már ha engem figyel.
F8T megérdemelné, amit kap. Nem egyszer figyelmeztettem már, ahogy nemrég is, a szavaimra mégsem hallgat. Én csak fenyegetem, más cselekedni is fog.
Denisov szavaira ezúttal mégis rá emelem tekintetemet. Szavait el is hiszem és nem is. Vajon miért cselekedhet így? És F8T miért válik ilyenné? Rászólnék, hogy fejezze be, jogom erre már még sincsen. Legfeljebb Nikolai-val szemben lehetnének. Így hát csendesen hallgatom az apró közjátékot. Érzem, ahogy a kis robot a lábam mögé bújik, egy pillanatra. Ujjaim hegye éri el. Egy apró gombot nyomok be körmömmel, szinte észre sem lehet venni.
Annyit láthatnak ebből, hogy egy pillanatra mögém settenkedik, mint aki el akar bújni, majd már megy tovább, hogy aztán a sarokba sértődötten forduljon be és kapcsolja ki magát.
Talán örökre.
Figyelem, hogy miként helyezi át testsúlyát Denisov, erre is csak egy rosszálló homlokráncolást kap, mégis úgy néz ki, hogy nyugton marad.
- Uram, F8T Holly Wellsey engedélyéven tartózkodik a hajón – teszem még hozzá, mielőtt még téves információknak nézne utána, vagy újra úgy szólna, hogy nem igazán van tisztába a tényekkel. Elsiklik felettük, mindig is elsiklott. Nem feleselek neki, csak szeretném ha tisztába lenne. Ha az egykori Kapitány már nem is él, az engedélyét a jelenlegi Kapitány tovább örökli. Kiindulva belőle, ez nem fog neki tetszeni, ahogy azt is kinézem belőle, hogy keze csattanhatna az arcomon. Ha valami különös oknál fogva nem tartana tőlem.
Szavaim mégsem tiszteletlenek, nyersek, őszinték, úgy beszélek vele most is, mint bármikor máskor, gyerekkorunktól kezdve.
Szavaira azonban nem reagálok. Nem csak azért, mert az ő véleménye számít a legkevésbé abban, hogy csalódott-e avagy sem. Ha tudná, hogy Jenkins Kancellárral már rég megbeszéltük, ha tudná, hogy nevemet már rég tisztára mosták a tények, melyekkel nem tudtak ők sem mit tenni, nem mondaná ezt. Másrészt, nem is igazán tudnék mit mondani, egyszerűen csak némán állom a pillantását. Vélhetőleg rideg, nyugodt természetem most is csak olaj lesz a tűzre.
Az ellenállás veszélyénél akaratlanul is felhúzódik jobb szemöldököm a magasba, ellenkezni mégsem fogok. A kezemet eddig is hátul tartottam, amikor az egyik katona mögém lép, akkor érezheti, hogy engedelmes vagyok. Bilincs csattan én pedig lassan elindulok, felzárkózom Denisov mellé.
Végtelenül nyugodt vagyok, ugyanis nincs miért aggódnom.

Tény, hogy tilosban jártam a Parancsnoki hídon, mégsem néztem titkos adatokat. Számomra azok nem titkosak, nekem van hozzáférésem és hamarosan a Rajmester is láthatja majd. Ajkamra akaratlanul is elégedett mosoly ül ki egy pillanatra, egészen addig, amíg a folyosón meg nem hallom a két katona közötti beszélgetést.
Szemem sarkából figyelem csak Denisovot és nem jó érzés kerít hatalmába. Hangár-tűz? Mintha valami rémlene. Hangot mégsem adok neki, nem addig, amíg ki nem nyílik a jól ismert Fogda ajtaja, Amíg a két középső cella előtt meg nem állítanak minket. Ezután olyan történik, mi születésem óta nem történt meg. A rácsok másik oldaláról szemlélhetem meg a helységet. Csak a sors iróniája, hogy pont ebbe a cellába zártam be egykor Connort? A gondolatra is csak ökölbe szorul a kezem, miközben a bilincset veszik le rólam. Itt egy pillanatra a Tizedes ujjai megállnak. Az enyémek lassan engednek ki, izmaimat ellazítom. Nem jelentek fenyegetést.
Mégis megvárom, amíg a fogdán kívülre kerülnek.
- Mi történt a Hangárba? – kérdezek rá Denisovnál. – Pontosan, az általánosat tudom – pontosítok, még mielőtt ő is hasonlóan térne ki a kérdésem elől, ahogy én tettem. Alkaromat a rácsokon átfektetve pihenetem meg rajta, így tán jobban hallom a Közlegényt.
Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov
Nikolai Denisov

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (37 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Gyalogos - Gépész

Reagok száma :
266

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Fogda 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 7:35 pm
Következő oldal
A Parancsnoki Hídon elmaradt vitánk, akár folytatódhatna is itt a Fogdán, de én magam is úgy érzem, hogy bár értenénk mit is akar a másik, meg soha nem értenénk egymás álláspontját, elfogadni meg aztán főleg nem. Ezért aztán jobbnak látom nem forszírozni ezt tovább, van helyette úgy is éppen elég dolog, amiről beszélhetünk, míg nem érkezik valaki, akinek elmondhatjuk, hogy mi is történt pontosan odafönt.
- Miller Közlegény, küldjenek gépészt a Híd vezérlőjéhez, egy óriási biztonsági rés tátong most ott, de nem hiszem, hogy Schultz Rajmester tekintettel lett volna erre. - a rácson innen próbálok némi instrukcióval szolgálni, de a férfi úgy elsétál előttem, mintha nem is hallotta volna, miről beszélek. Pedig hallotta.
- Miller Közlegény! - kiáltok a fickó után, de már csak a külső ajtó zárjának kattanását hallom.
- A francba! - csapok egy jókorát a fogdám falára, mert egy valamit még a fogdától is jobban utálok. Azt, ha valami félbe marad és ez által még nagyobb veszélyforrás keletkezik.
Jó, igaz, én voltam kíváncsi, mert ha csak és kizárólag a feladatomra koncentráltam volna, és elvégezem a rám bízott munkát, akkor most nem lennék itt, és kérdés sem lenne, hogy működik-e a Híd ajtaja, vagy sem. Másfelől viszont egész biztos, hogy akkor nem futok össze Katrina-val és nem töltjük közösen első és reményeim szerinti utolsó Fogdai perceinket.
- Vigyázzon az ajtóráccsal Tizedes, áramot vezettek bele. Ez is egyfajta újítás... - nem tudom hogy tudott-e róla, ezért inkább tájékoztatom, mint megrázassa magát. Ennyit azért mégsem ér az efféle tapasztalás.
- A Hangárban mulasztás történt, tudja, túl sok újonc egy helyen nem tudta helyén kezelni a helyzetet és hát a fegyelem hiánya is erősen közrejátszott... - úgy érzem nem kell tovább ragozni azt, amit el sem akartam mondani, de hát miért titkolóznék, feltételezem igazságérzete nem akarja ezt a szálat tovább gördíteni puszta kötelességtudatból a feletteseink felé.
Ám, ha mégis így határozna, biztosan számol azzal, hogy már nem Hadnagy, csupán csak Tizedes, az ilyesmi pedig könnyen és gyorsan kiderül. A kakasülő alacsonyabb fokain azonban köztudottan jobban megül a kosz és házon belül rendezik le az efféle túlbuzgó fontoskodást, magasabb körök igénybevétele nélkül.
- Egyet áruljon el Tizedes. Valóban köze volt az Ellenállókhoz, ahogy Schultz mondta, vagy az előbb az igazságot hallottam Öntől? - tényleg érdekel, hogy egy Katrina-féle ízig vérig Dominium hű katona, hogy juthat el a lefokozás csúfságáig.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:22 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Denisov & Gardel
────────────── ──────────────
Olyannyira lefoglal, hogy elválasszam a gondolataimat a múlttól, attól mely itt történt, hogy csak egy hajszálnyira maradok le az újabb közjátékról. Még ha közlegény is, egy tizedesnek engedelmeskednie kellene és mielőtt megszólalhatnék, hallom, hogy csukódik az ajtó, a mellettem lévő cella falába pedig Denisov üt. Nem ő lenne az első, de az utolsó sem, ki így vezeti le a feszültségét. Még ha ez most nem is a bezárásról szól.
- És nem az én eszembe jutott – teszek csak ennyi megjegyzést, mielőtt még kikönyökölnék a rácsok között. Mégsem tekintek hátra, nem ülök le. Inkább állok a fal oldalához és támasztom neki a hátamat.
Nem fogok leülni oda, ahol ő ült. Keserű nyál fut össze a számba. Karjaimat keresztbe téve, hajtom hátra a fejemet. Koponyám halkan koppan, a csendbe mégis hangosabban szól.
A kérdésemre hamar kapok választ, noha nem pont azt, amit vártam. Nem éppen úgy.
Halk, fújtató sóhaj az első válaszom.
- És még hogy a fegyelem megkövetelése túlértékelt – az emberek nyavalyognak, hogyha túl szigorúak velük, ha megkövetelik a tiszteletet és az engedelmességet. S lám, amiért egy cseppet is enged a világ nekik, ha egy kicsit is lazul, ha egy kicsit is nem figyelünk oda, meglesz a baj. Persze erre mondhatja, hogy az ellentéte sem jó, elég csak engem bemutatnia és amik velem történtek. Nem bocsátkoznék vele vitába az ellenállókkal kapcsolatban és hogy mennyire nem értem meg őket.
Kérdésére szemem sarkából tekintek a cella ajtajának irányába. A fal túloldala felé, ahol sejtem őt. Persze nem látok mást, csak a hideg, acélszürke falat, a rácsokat, a padlót. Kezem akaratlanul is ökölbe szorul, már csak a feltételezéstől is.
- Nem volt. Ha nem is tetszik, amiket mondok, soha nem hazudok. Mindazonáltal több bizonyítékot is készítettek ellenem. A tökéletes tervezésbe azzal nem számoltak csak, hogy képes vagyok az időmmel elszámolni, én sem lehetek egyszerre két helyen, a rendszer biztonságának hála, bármivel is vádoltak, tisztázni tudtak. Mégis, a két tiszt alattam szolgált, én felügyeltem a munkájukat, én képeztem ki őket, az első jeleket nekem kellett volna észrevenni. Azon túl, hogy egy gyanús hadnagyot nem hagyhatnak egy hajó élén, vezetői képességeim híján sem – ennyi a történet. Hangomból kiérezheti a monotonitást, nem először mondom ezt végig, nincs bennem érzelem. – Ez egy teljesen normális és átlagos eljárás – akár a földi hadseregnél. Nincs ebben semmi újdonság. Az már más kérdés, hogy nem mindenki tudná így viselni ezt. Sokan személyeskedésnek vennék, nekem nincs okom. A legtöbb indokkal tökéletesen egyetértek magam is. Kételkedek abban, hogy képes vagyok meghatározni, hogy kiből lehet lázadó és kiből nem. Így pedig nem való nekem vezetői rang.
És ha már itt tartunk.
- Vigyázzon Shultz Rajmesterrel – a rangján megnyomom a hangsúlyt, ne feledje, hogy számít. Bármely körülmények között. – Becsvágyó és kicsinyes. Képtelen összességében látni az eseményeket, mégis vágy a hatalomra, csoda, hogy egyáltalán idáig elért – teszem hozzá, hiszen ha hallotta is a pletykákat, most már biztos lehet benne. Alkalmatlannak találom. – Nem tudja vezetni az embereket, viszont személyeskedésnek vesz mindent. Ne akarja az ellenségének, mert jelenleg nem maga járna jól, Denisov – csak még egy tanács. Nemrég kelt, fogalma sem lehet róla, hogy néhány dolog miként működik, vagy éppen a Rajmesternek milyen a személyisége. Mélyebben. Egykor jó emberismerő voltam. Legalább is meg tudtam határozni, hogy egy adott munkára alkalmasak-e vagy sem. A Rajmesterrel kapcsolatban nem tévedtem. Mégsem tudom, hogy mit keres ebben a rangban. Mert ezzel a viselkedéssel nem ér el semmit, nem így.
– Megkérhetem valamire? – teszem még fel a kérdést és csak akkor folytatom, ha igennel válaszol. Ha nemleges, akkor nem is mondom tovább, csak állok csendben. – Figyeljen arra, hogy hova megy be, merre jár, felületes, hibákat hagyhat, az Imperium pedig törékeny, főleg az Űrben, egyedül – csak öt évet szolgáltam a hajón. Nehéz szívvel emészteném meg, hogy egy hozzá hasonló miatt nem tudna működni hosszú ideig. Elég volt az is, hogy miattam sem tette meg.
~Rabszolgák vagyunk, pár kényes úr kezében!~
Hallom fejemben Connor hangját, mely oly valóságos. Tekintetem hirtelen kapom az ágynak csúfolt fekvőhely irányába. Ott ül. Enyhén terpesztett lábakkal, könyökeit a térdein támasztja meg, karjai lelógnak, ujjait összefűzi. Így tekint rá, így néz Engem.
Elfordítom a fejemet.
Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov
Nikolai Denisov

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (37 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Gyalogos - Gépész

Reagok száma :
266

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Fogda 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Fogda Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 1:23 pm
Következő oldal
Néhány másodperce erejéig még nem veszem le a tekintetemet az előbb bezárt ajtóról, de úgy látszik süket fülekre talált korábbi mondatom, mert ahelyett, hogy Miller térne vissza, Katrina megjegyzésével kell beérnem.
- Hmm... lehet, hogy egyre jobban kezdek hasonlítani magára, Tizedes? - kérdezek vissza, bár kérdésemet inkább pimaszságnak szánom, mint valódi kérdésnek, mert tudvalevő, hogy olyan szabálykövető sosem leszek, mint a másik cellában raboskodó nő.
Körbepillantva a szűkös, de a Földi fogdákhoz képest csicsás kis zárkában, rögtön szimpatikussá válik a fekhely, amire a következő másodpercen már le is vetem magam és a hátamat a hideg oldalfalnak támasztom. Na, nem mintha elfáradtam volna, de sok értelmét nem látom, hogy az ajtóban álldogáljak addig, míg valaki méltóztatik eljönni hozzánk. Az még akár órákba is telhet, főleg, hogy lassan indulunk.
- Egy erőskezű Rajmester vagy Zászlós rendbe vágná a Közlegényekből verbuvált alakulatot abban biztos vagyok, de hát, amíg ilyen Schultz féle alakok kerülnek helyzetbe, addig nem várok sokat, csak további tüzeket. - megrázom a fejemet, mert bár innen lentről könnyen látjuk a hibákat, tudom, hogy odafentről ez azért nem mindig ugyanígy látszik.
- Ha valóban vezetői képességek híján lenne, nem lehetett volna korábban sem vezető, Tizedes! Hibázott, ami bárkivel megeshet és mielőtt bármit is szólna, nem mentegetem a felelőssége alól, igenis hibázott, viselje a következményeket, de sose kételkedjen abban, amije van. - talán nem erre a válaszra számított tőlem, de nem bánom, ha tiszteletlennek is érezte szavaimat, annak örülnék, ha a felszínen maradna, és nem süllyedne abba a posványba, amibe jó eséllyel tart, mert még pár monoton bebeszélő-mesélés és a kiégett tisztek népes táborában találja magát.
- Egy pszichológus meglátogatása is teljesen normális és átlagos eljárás lenne Katrina... és nem, nem azért mondom, mert bolondnak tartanám, ellenkezőleg, magára még szüksége van a Hadseregnek, de ha továbbra is mardossa magát a hibája miatt, csupán árnyéka marad önmagának. - úgy érzem átlépek egy határt, tiszteletlen vagyok, kioktató is talán, de én legalább nem beszélek mellé, próbálok segíteni, próbálom felnyitni a szemeit, ami nem biztos, hogy úgy csapódik le nála, ahogyan azt gondolom. Sajnos.
- Az ilyeneket a Földön, mint Schultz, szimplán seggfejnek hívtuk... de köszönöm a tájékoztatást Gardel Tizedes, vigyázni fogok. - arra az emberre éppen elég ránézni, szinte süt róla a hozzá nem értés és ahogy kinyitja a száját, azonnal kigördül belőle a fél méter hosszú nyelv, amivel a magasabb rangú tisztek hátsóját szokta fényesre tisztítani. Még azt is kinézem belőle, hogy ide is követni fogja a felettesét, csak, hogy belénk, de leginkább Katrina-ba rúgjon néhányat.
- Engem akar megkérni valamire? - őszintén meg vagyok lepődve, de nem zárkózom el előle.
- Tudja, hogy számíthat rám, jó hallgatóság is vagyok, mondja Tizedes! - csupa fül vagyok.
- Nagyjából 6 óra múlva indulunk, miért nem tart az Imperium-mal, úgy akár bővebben is mesélhetne arról, hogy mire is gondol. - választ adok egy korábbi kérdésére, amire Schultz természetesen nem adott, de közben értelmezem is a mondandóját, még akkor is, ha rébuszokban beszél.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Fogda Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 6:37 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Denisov & Gardel
────────────── ──────────────
Kérdésére csak szemöldököm vonom össze és ha szemben állna velem, csak értetlen arckifejezésemet láthatná, de mivel egyik sem igazán látható számára ezúttal, csak némaságomat kaphatja meg válasznak. Erős kifejezés, hogy kezdene hozzám hasonlítani. Ha így lenne, ezúttal a cella másik oldalán állna velem szembe.
Bele sem megyek ebbe, érezni vélek benne némi élcet, provokációt. A kesztyűt pedig nem veszem fel, feleslegesnek tartom. Higgadtságomból ezzel nem tudnak kizökkenteni.
A magam részéről kényelmesnek tartom továbbra is az állást, hátamat vetem a falnak, fejemet is kényelmesen hajtom hátra. Így hallgatom a továbbiakban a közlegény szavait.
- Azt mondja, hogy a Rajmester gondatlansága okozta végső esetben? – kérdezek vissza, pontosan tudnom kell, hiszen fél információkból nem lehet már élni. Persze a másik oldalt is meg kellene hallgatni, ahhoz, hogy az ember értékelhető történetet kaphasson meg. Erre már se rangom, se hatalmam, de talán már ingerenciám sincsen.
Valahol mégis bosszantó, hogy hanyagsága képes volt idáig vezetni, hajszolni a közlegényeket.
Sose kételkedjek? Csak egy halk fújtatással tudok válaszolni neki. A cselekmények magukért beszélnek.
- Majd ha több tucatember élete múlik egy hibáján, beszélgethetünk erről újra – mondok végül ennyit. Nem bánom egy másodpercig sem a lefokozásomat, nem hibáztatok érte senkit, legfeljebb magamat tudom. Vak voltam, elvakult, büszke. Büszke arra, hogy van egy kadét, ki osztozik a Kancellária törvényein, ki értük akar harcolni.
Hol csúszott félre?
A pszichológusra tett megjegyzését mégis elengedem a fülem mellett. Nincs semmi bajom. Tökéletesen jól vagyok, nincsenek problémáim. Nem lesz, amint holtan látom és ezen úgy vélem egy orvos sem tudnak segíteni. Az éves ellenőrzésekre eljárok, eddig nem akadtam fenn a rostán, ezután sem fogok.
Nem érdemel az egész esemény már több szót. Ami történt, megtörtént, változtatni nem lehet rajta.
~ Mit gondol, hogy miért pusztult el a Föld? Önző és telhetetlenek voltak!~
Nem nézek a fekvőhely irányába, nem fogok tudomást venni az emlékek képéről, melyek most még intenzívebben üldöznek, mint eddig bármikor.
Szemeimet lehunyva veszek egy mély levegőt és engednek ki.
- Jelenleg mégis magasabb rangban van, mint Maga és nem lesz rest kihasználni ezt maga ellen, függetlenül attól, hogy milyen a személyisége, az itt nem számít – nem ebben a kontextusban, nem ebben a témában. Ha még élni akar és jó eséllyel akar és az Imperiumon is szolgálni, akkor vigyáz vele szembe, ezt a tanácsomat megfogadja.
Persze, ha nem teszi, az is a saját felelőssége lesz.
- Igen, magát – bólintok határozottan, de tudom, hogy ezt sem láthatja. A kérésem hamar elhagyja ajkaimat, a válasz pedig nem az, amire számítottam. Egyszerű igent, vagy nemet vártam tőle.
- Nem fogok visszatérni semmilyen formában az Imperiumra, Denisov – tudatom nyugodt hangon. Nem vagyok zaklatott ettől. – Más feladataim vannak, aminek eleget kell tennem – a hajón töltött idő már a múltté, nem fognak visszahelyezni, semmilyen formában, ezzel tisztában vagyok.
Új feladatom, beosztásom miatt, nem is akarnék. El akarom kapni a lázadókat. Jelenleg nagyobb fenyegetést jelentenek, minthogy új, élhető bolygót találjunk.
~ Maga is egy csak egy robot, egy gépezet. Üres belül, nincs magában sem…~
Bárhogy is igyekszem kizárni a hangot, nem megy. Kezeim ökölbe szorulnak, a vörös köd leszáll elmémre egy pillanatra kikapcsol az agyam. Hirtelen fordulok a fal felé és ökölbe szorított kezemmel addig ütöm, míg a vékony bőr fel nem szakad rajta, a fájdalom át nem járja minden porcikámat, vérem nem hagy nyomot az acélszürke falon. Csak azt akarom, hogy hallgasson el, hogy ne kelljen rá gondolnom, ne legyen az emlékeimbe folyamatosan.
Pár másodperc csupán, nem több. Sóhajtva hajtom homlokom a hűvös falnak.
- Jól vagyok – lehelem, szinte csak magamnak, eszembe sem jut, hogy más is meghallhatná. El is felejtem, hogy más is van a szomszédos cellába.
- Mikor jönnek legközelebb vissza? – kérdezem meg, ha kérdezett is valamit az elmúlt másodpercekben vagy nem hallottam, vagy…
A nyugalom újra átjár. Pillanatnyi dühöm elszállt, ujjaimat ki és benyitom, figyelem a felszakadt bőrön át kitüremkedő véremet. A fájdalom egy pillanatra helyretett. Más lehetőséget nem találtam most.
Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov
Nikolai Denisov

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (37 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Gyalogos - Gépész

Reagok száma :
266

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Fogda 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Fogda Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 4:26 pm
Következő oldal
Azt hittem, hogy a hasonlítós mondatom után hangosan ágálni kezd, de ha azt még nem is, minimum valamiféle kioktató hangvételű, cseppet gúnyos megállapítást azért kapok a szomszédos cellából, de semmi. Fülelek pedig, még egy kissé el is mosolyodok, de tényleg semmi, bár az arcára kíváncsi lettem volna.
- Volt a Földön erre egy jó kis mondás, ami ez esetben is gond nélkül megállja a helyét, így szól: "Amilyen a vezető, olyan a gyár." Aki nem tud rendet és fegyelmet tartani a beosztottai körében, az nem való vezetőnek, aki pedig nem való vezetőnek, annak a csapatában bizony előfordulnak ilyen "apróságnak" jegyzőkönyvezett, de komoly anyagi kárral és nem kevés bosszússággal járó felfordulások. - láttam a történteket, mert karbantartási munkára hívtak a Hangár másik felére és bizony a jegyzőkönyvekbe sem éppen az került, ami ott folyt. Túl sok alapot így, bizonyíték hiányában nem tudok szavaimnak adni, de talán Kat hisz nekem, nincs túl sok értelme nem az igazat mondanom.
- Pontosan két tucat emberem veszett oda a Földön, miközben a legmagasabb katonai vezetőktől érkezett parancsot vakon követtem. Hogy miért? Mert tévedhetetlennek gondoltam a feljebbvalóimat, mert ugyebár a katona nem kérdez, csak cselekszik. Akinek gondolkoznia kell, annak sok-sok csillag és kitüntetés van a zubbonyán. Meg sem fordult a fejemben, hogy talán elárulják, és magára hagyják az osztagomat, sőt egyenesen vágóhídra, a biztos halálba küldenek bennünket csak azért, hogy kísérleti patkányként végezzük és a végén valakit, szerencsétlenségemre pontosan engem, hibernáljanak, majd űrhajóra tegyenek. Szóval azt gondolom, beszélgethetünk súlyos dolgokról, Tizedes... - hiába ültem le az ágyra, úgy érzem, miután felidézem a korábban történteket, fel kell állnom, hogy dühömet némi járkálással csillapítsam.
- Látja Katrina, Ön is azt mondja, hogy a személyiség itt nem számít, és pontosan innen ered az, amiről én beszélek, amiben a véleményeink ütköznek, és amiben valószínűleg soha nem jutunk közös nevezőre. - a rács mellé sétálok és a bejárat felé fordítom a fejemet, hátha megjelenik valaki, aki eljárhat az ügyünkben.
Arra, hogy nem fog többet itt szolgálni, nem szólok egy szót sem, hiszen én magam sem gondoltam volna, hogy újra a fedélzetre fogom tenni a lábamat azok után, ahogy és amilyen körülmények között elvittek innen. Ki tudja, egyszer talán Katrina is visszatér ide. És az is lehet, hogy nem önszántából, hanem kényszerből.
A mellettem lévő cellából kiszűrődő ütemes, egyre nagyobb hangzavarra már fejemet is a fém felé fordítom, mintha csak arra várnék, hogy hamarosan megpillanthassam fogolytársam öklét, amint átüti a tekintélyes vastagsággal bíró fémlapot.
- Hja, persze, hogy jól van, még szép! - szinte felnevetve válaszolok a tétova kijelentésre, miután újból csönd telepszik a Fogdára és a visszahangzás is alábbhagy.
- Arról nincsen információm, tudja, a jogosultságaim határa véges Közlegényként. - válaszolok azonnal, mert még az is csoda, hogy az indulás pontos idejét az orrunkra kötötték.
Néhány másodperccel később azonban a külső ajtó nyílik, és aki belép rajta, nem más, mint Greymare Hadnagy, akivel a fegyvertesztelés óta nem találkoztam. Nem éppen ilyen viszontlátásban reménykedtem, de talán ő kihúz minket a slamasztikából.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Fogda 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fogda Giphy


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 9:02 pm
Következő oldal
Gardel,  Denisov &Greymare
Az élére vasalt, gyűrődésektől mentes díszegyenruhámban érkezem az Imperiumhoz.
Nem szándékosan terveztem így, de az üzenet - hogy az egyik emberem a hajó fogdájába került - vezetői megbeszélésen ért. Ha bosszantó is, ez nem élet-halál kérdése, így kivártam az értekezlet végét, még váltottam pár szót az Admirálissal, utána viszont késlekedés és kitérők nélkül vettem az irányt a hajó hangárja irányába.
Nem is baj, hogy a váll-lapomon jól látható a rangjelzésem, a letartóztási értesítőn ugyanis Schultz kódja szerepel, ami pedig a Rajmestert illeti, arra számítok, hogy lesz alkalmam letörni a szarvát. Sosem kedveltem, sőt... A hozzá hasonló aljas csúszómászóknál nem nagyon akad, akit kevesebbre értékelnék.
Már az Akadémián is állandóak voltak az összekülönbözések, noha hamar megtanulta, hogy szemtől-szemben nincs esélye ellenem sem - ahogy a legtöbb kadéttal szemben sem - így időről-időre próbálkozott hátulról, válogatottan aljas módszerekkel. Nem is értem, hogy lett belelőle rajmester.
Abban viszont nagyjából biztos vagyok, hogyha jelenleg ő felel ezekért a dolgokért, akkor nem valószínű, hogy magasabb rangú tisztbe botlok, aki megakadályozná, vagy megpróbálná számon kérni, amiért a fedélzetre lépek, különösen, hogy indulás előtt küldtem egy rövid, lényegre törő értesítőt az érkezésemről.
Akárkibe is futok bele, az ő feladata lesz, hogy a fogdába kísérjen.
Egyenes tartással, a hátam mögött összefogott kezekkel, feszes tempóban sétálok a kísérőm mellett, az állkapcsomban feszülnek az izmok, a pillantásom sötét - most látszik igazán, hogy az Admirális az apám.
Kicsit remélem, hogy Schultz menet közben hozzánk csapódik, illetve még az előtt befut, hogy megállnék a cella előtt, melyben Katrinát helyezték el.
Bárhol is csatlakozik hozzám a Rajmester, egy kurta, előírásszerű üdvözlésen kívül nem szólok hozzá egeszén addig, míg megállok a cella előtt, végigmérem Katrinát, majd a magát nagyon fontosnak tartó Schultzra pillantok...
- Schultz rajmester! Megmagyarázná, miért van fogdában az emberem, és miért kellett idejönnöm, minden mást félretéve? - mielőtt válaszolhatna, végigfuttatom rajta a pillantásom tetőtől-talpig - Nagyon ajánlom, hogy nyomós oka legyen!
Ha sikerül elég szigorúan néznem rá, elég biztos vagyok benne, hogy máris kellően kellemetlenül érzi magát. Ha mégsem, hát majd teszünk róla... Én is tudok lekezelő lenni, még ha nem is szoktam.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Fogda Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 02, 2019 6:46 am
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Denisov & Gardel
────────────── ──────────────
Volt idő, amikor úgy reagáltam volna rá, ahogy feltételezi. Amikor még a tiszteletet, nem, ez nemigen jó szó rá. A tiszteletet nem lehet megkövetelni. Az engedelmességet és a minimális fegyelmet annál inkább. És a ki nem mondott szabályokat, hogy miként viselkedj a feletteseddel, ha rászolgált, ha nem. Úgy vélem, ez nem az az idő, amikor én megtehetem. Ha a rácsok túloldalán állnék, akkor annál inkább.
Halk, fújtató mosollyal hallgatom a szavait. Akaratlanul is magamra veszem, legalább is elgondolkozom. Ezek szerint magam is lázadó szellemű lennék? Hiszen… Nem, két ember még nem vonja le rólam a következtetést. Végzetes félrelépés volt, ezt elismerem.
- Az anyagi kár legyen az utolsó, mely gondot okozhat. A Dominium egy acélkalitka. Itt minden hasonló eset végzetes is lehet, akár - a tűz tovább terjedhet, több ember életét is vesztheti. Továbbra sem tudom kellő képen hangsúlyozni, hogy mennyire kevesen vagyunk. - Miért beszélt úgy róla, mintha senki sem venné komolyan a vizsgálatokat? - kérdezek vissza. Az őrnek tett szavai legalább is erre utalnak. Meglehet, hogy nincs igazam, ebben sem már. Ez esetben kijavít. Mégis felettébb érdekelne, hogy ki volt az, aki Shultzot vezetővé tette és egy ilyen baleset után még ebben a pozícióban is hagyta.
- Mi történt? - kérdezek vissza monológja végén. Több minden is megragadta a figyelmem, nem állítom, hogy nincs így. Szemöldököm halványan vonom össze, a köztünk lévő fal miatt, mégsem láthatja. Hangom szokatlanul újra nyugodt, csendes. Valóban érdekel, hogy mi történhetett vele odalent. - Emiatt nem érez fizikai fájdalmat? - bevallom olvastam az aktáját, már amennyit Hadnagyként láthattam belőle. Erről éppen nem esett szó. Valljuk be, felettébb imponáló egy ilyen képesség egy katona számára, még ha ő esetleg ezt nem is így éli meg.
- Nem fogom elvitatni magától, amit érez, vélhetőleg nehezen is élte meg, amit a Földön műveltek magával - látom be készségesen. Fogalmam sincs, hogy hasonló helyzetben én miként cselekedtem volna. Vagy miként cselekednék. Nem hinném, hogy képes lennék valaha is a Kancelláriát hibáztatni. - Ez viszont nem a Föld. Itt nincsenek oly nagy terek, oly sok minden. Alig van pár százezer túlélő, kevesen vagyunk, ezt lássuk be. A Kancellária nem tökéletes, soha nem is lesz tökéletes vezetőink, függetlenül attól, hogy milyen államformát próbálnak képviselni. Hiheti, hogy nem akarnak nekünk rosszat, mégis az életünk a tét. Mint katona ezt mindenkinél jobban kellene tudni - vannak törvények, melyeket józan ésszel fel tudom fogni, hogy túlzás. Mégis ha arra várnánk ölbe tett kézzel, hogy ezen maréknyi ember között megtalálja mindenki a vágyott szerelmet, ahogy fogalmaznak az emberek, akkor a társadalmunk nem nőne. Az emberiség előbb-utóbb kihalna.
Azt hittem, hogy suttogó hangomat csak én halllhatom. De a már szinte felnevető hang arról árulkodik, hogy nincs így. Szemeimet még lehunyom egy pillanatra, halk sóhaj hagyja el ajkaimat. Próbálom elterelni a gondolataimat, bevallom, hogy nehéz.
A kérdésem sem igazán segít ezen, ahogy a válasza sem, melyre még válaszolnék, ha nem nyílna az ajtó.
S mintha egy gombot nyomnának meg bennem, öklömről pettyenként ott maradó véremet nem törlöm le a falról, egyenesen a cella közepére állok. Ahogy elvárják tőlem. Hátamat kihúzom, kezeimet illedelmesen a hátam mögé teszem. Jobb kezemet ökölbe szorítom a bal tenyerem pedig köré kanyarítom.
De amikor meglátom, a férfit. Szívem kihagy egy, két dobbanásnyit. Szempillám csak halványan remeg meg. Nem láttam még Simont egyenruhába és most mégis áldom az eget, hogy nincs rajtam Fritz egy mérőeszköze sem.
Nem tudhatja sem Denisov, sem Schultz, hogy neki dolgozom, meglehet, hogy mindkettőjüknek meglepetés lesz. Persze a fegyverfejlesztési részleg nem titok, a valódi kinevezés annál inkább, ezért sem tudhatta egyik férfi sem, hogy alacsony rangomból kifolyólag miért van hozzáférésem a lázadók aktájához.
Belátom, hogy rossz helyen pillantottam bele. Farkasszemet nézek a férfival, vagy legalább is az arcát figyelem, arcom az övéhez hasonlóan rezzenéstelen, fegyelmezett.
Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov
Nikolai Denisov

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (37 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Gyalogos - Gépész

Reagok száma :
266

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Fogda 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Fogda Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 3:39 pm
Következő oldal
Schultz Rajmestert és nem mindig a szabálykönyvnek megfelelő, ámbár kétségtelenül célravezető módszereit valószínűleg már az összes felettese ismeri az Imperium-on. A saját mércéje szerinti, rendkívülinek tartott fogása után, napjának személyes tragédiája, melyet még csak nem is sejt nagy örömmámorában lubickolva az az lesz, hogy Greymare Hadnagy régebbről ismeri természetének aljas mibenlétét, mint az itteni magasabb rangban szolgáló elöljárói, akiket ha kell mézes-mázosan, jópofáskodva, vagy ha arról van szó, mindenkit félretaszítóan, valagtisztogató habitust előkapva vezet meg saját, önös érdekeit szem előtt tartva. A magasabb rangnak való megfelelési vágy az utóbbi időben totálisan elvakította és most sem veszi észre, hogy akinek referálni kíván az nem más lesz, mint akinél az efféle gyermeteg megvezetési szándékok nem, hogy nem találnak célt, de kifejezetten taszító hatásúak. Ha egy kicsit is méltóztatna bepillantani a színfalak mögé, talán észrevenné, hogy nem Greymare Hadnagy felterjesztésének köszönhetően fogja megkapni a Zászlósi kinevezését és a hőn áhított osztagvezetői címet, ha egyszer erre kerülne a sor.

A Rajmester nem okoz csalódást, pont ő tenne ilyet, aki téveszmékben élve azt tartja magáról, hogy a belépők nagymestere, akinek megjelenésekor hasra kell esni, de minimum leesett állal kell bámulni feltűnését? Nem! Amint a Hadnagy feltűnik a színen, a teljes puccparádéba öltöztetett hat fős katonai kíséretével a háta mögött már indul is a férfi elé, hogy kihúzza magát előtte és határozott, komoly arccal tisztelegve vezesse a fogvatartottakhoz.
- Graymare Hadnagy! Örülök, hogy látom! - a tisztelgés megvan, de az „örülök, hogy látom” frázist, szinte már csak a sietősen továbbinduló hátának mondhatja, ugyanis túl sok reakciót nem vált ki a másik félből.
- Azonnal a fogdán lévőkhöz vezetem Önt! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideért. - már megkezdi a mondatát, mire a folyamatos mozgásban lévő Simon mellé felzárkózik, de nem akar lemaradni, ezért kapkodnia kell lépteit.

Mindeközben a Fogdán...

- Mert az az igazság, hogy senki sem veszi komolyan a vizsgálatokat. Az emberek az űrben is emberek maradnak, a hierarchia itt is hierarchia marad és a félelem, a következményektől tartás ugyanúgy jelen van. Ebben az esetben egy Rajmesterekből és Zászlósokból álló, mondhatni hálózat az, ami eltussolja a folyó ügyeket és úgy szűri az információt, hogy az emészthető legyen odafönt is. Ezért néz ki minden jelentés úgy, akár a patyolat, ezért minimálisak a kihágások és, ha nincsenek problémák, nincsenek következmények. Elhitetik a vezetőkkel, hogy minden rendben van, holott a kiskirályt játsszák és félelemben tartják a beosztottakat. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, az acélkalitkában nem csak a tűz lehet végzetes, hanem egy idő után ez is. - nem akarok ördögöt festeni a falra, de szavaimból úgy gondolom kiérződik, hogy hová akarok kilyukadni. Senkinek sem hiányzik, hogy a kiküldetésben lévő Imperium-on lázadás törjön ki és az eddig elnyomottként sanyargatottak olyat lépjenek, ami megrengeti a biztonságot és a következetességet. Amiről beszéltem az egy kis szeglete volt annak, ami a felszín alatt rejtőzik és, hogy honnan tudom mindezt, talán nem kérdez rá, de hát gépészként azért elég sok helyen kell machinálnom és nem is én lennék, ha nem olvasnék bele egy-egy kijavításra váró probléma miatt kódolatlanná vált irományba.
- Emberkísérletek a Föld utolsó napjaiban, melyre minket választottak ki, minket vezényletek lehetetlen helyzetbe és mi voltunk azok, akiket eltűntnek nyilvánítottak. Egymás után haltak meg a bajtársaim, az első napon nyolcan, utána hatan, a hét végi dózis is a halálba rántott sokakat. - megrázom a fejemet, ahogy felrémlenek előttem az akkori borzalmas emlékek, a halálhörgés rémisztő hangjai, a kiszolgáltatottság és a halálra várás soha el nem tűnő rémképei. A Jenkins família lenyomata, melynek én vagyok talán az utolsó túlélője és a ki tudja mennyi és miféle képesség emberi hordozója. A tökéletes fegyvernek tartott ember(?) bár lehet jobban jellemez a bio-termék idegenül és furcsán hangzó kifejezés.
- Igen, de ez csak egy a sok-sok dolog közül, amiben különbözök, amiben kitűnök a tömegből. - felelek röviden, mert már így is többet mondtam, mint amit kellett volna, viszont F8T korábban összegyűjtött egy memóriaegységben információkat rólam, a kísérleti fejlesztésről a hibernálásom utáni eseményekről, jelentésekről. Hogy honnan jutott hozzá nem tudom, de ezekkel csalt be az Elkülönítőbe, hogy rám zárja az ajtót és segítsen a mihamarabbi eltávolításomban, mert minden bizonnyal veszélyforrásnak érzett. Többek között ezért is ragaszkodok annyira hozzá és ezért sem szabad, hogy bántsák a kis robotot, mert talán ő az utolsó szál a múltamhoz, talán pontosan ő szolgálhat még homályban lévő információkkal az elmúlt sok-sok évből, mi hozzám tartozik.

Nyílik a Fogda ajtaja…

Kat mondataira csak megrázom a fejemet és már készülnék egy végeláthatatlan vitára vele, mikor meghallom a Fogdaajtó nyitódását. Néhány lépést a rácsozat irányába teszek, hogy lássam vajon csak a Közlegény tért vissza, vagy netán már az a valaki érkezik, aki kivihet innen minket. Arcomra egy fél pillanatig még a mosoly is kiül mikor meglátom Simon-t a felénk közeledő menet élén és bár régen találkoztunk a Hadnaggyal, még csak ismerősnek is alig-alig mondanám magunkat, de azt egész biztosra veszem, hogy Schultz-okat szokott reggelire fogyasztani.
- ...Gardel Tizedes - néhány másodperc eltelik, mire a Rajmester szikrát kap, mert arra egyáltalán nem számított, hogy Katrina Simon embereként lesz megemlítve, ami egyet jelent: valami olyasmibe nyúlt, amibe nem kellett volna.
- Nos, a Tizedes jogosulatlanul lépett a Parancsnoki Hídra, mellyel megszegte az I-003/PX biztonsági szabályzat idevágó bekezdését, valamint illetéktelenül használta a vezérlőgépek egyikét, ami az I-003/PX-1 Parancsnoki-Híd-védelmi cikkelye szerint letartóztatást von maga után.
- Schultz, Rajmester! - vágok közbe és reményeim szerint meg is zavarom a számonkéréstől láthatóan megszeppent és rendkívül elmélyülten, fejben kódjegyzék-besorolások között válogató fickót.
- Én akkor ezek szerint az I-239/HV-2-t szegtem meg jelenlétemmel? - kérdezek közbe, ami egész biztos, hogy kizökkentette a válaszadásból és hirtelen még jól is jön neki, hogy közbeszóltam, mert ha már Katrina-n nem sikerül fogást találni, úgy dönt, itt az idő megmutatni miért is ő itt a Rajmester.
- Denisov! - mutatóujját fenyegetően emeli felém és pöffeszkedő járásával közelít a cellám felé, hogy kioktasson - Látja... - kezd bele egy csak Schultzra jellemző, lenéző hangsúllyal a mondatába - ...ezért nem fog soha feljebb jutni a ranglétrán, mert annyit sem tud Közlegényként, hogy ez a kód nem illetéktelen behatolást takar,  hanem a feljebb valója palira vételének büntetőjele... - mire végigmondja, már ő is tudja, hogy beleugrott a csapdába, amivel saját magából csinált hülyét mindenki előtt.
Dühös lesz, hirtelen nem is tudja mit szóljon, vagy mit tegyen, a Hadnagy előtt vajon melyik arcát kellene előkapnia. Netán hozzá kellene szaladnia és elpanaszolnia mi történt? Á nem, az biztos nem járható út. Mérlegelnie kell, hogy mit tesz, talán éppen az előléptetése múlik a reakcióján, ráadásul Simon is ahelyett, hogy dicsértképp vállon veregette volna, azonnal számon kérte őt.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Fogda 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fogda Giphy


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:35 am
Következő oldal
Gardel,  Denisov &Greymare
Schultz rajmester megjelenése önmagában is tagadhatatlanul ébreszt bennem érzelmeket – merthát az undor is annak számít -, de a díszkíséretét látva, nehezebben állom meg a megjegyzést, mint gondoltam.
Szó se róla, előírásszerűen tiszteleg, és üdvözöl, mégis csalódnia kell, ugyanis eszemben sincsen azt hazudni, hogy én is örülök a találkozásnak. Ha soha többet nem látnám az önelégült, tenyérbemászó képét, az is korai találkozás lenne.
Ha a szívére is vette, hogy faképnél hagytam, jól titkolja. Ahogy felzárkózik mellém, és készségesen ajánlkozik, csak hűvös udvariassággal biccentek neki, amivel egyszerre nyugtázom azt is, hogy ő vezet a fogdához, és a köszönetet is, de enyhülést egy árnyalatnyit sem fedezhet fel az arckifejezésemen.
A fogdába lépve gyorsan felmérem a helyzetet. Katrina – ahogy számítottam is előre – a cella közepén áll, feszesen kihúzva magát, és a szeme sem rebben. A szemillái apró rezzenését talán senki nem is veszi észre. A cellában látni a Schultz iránt érzett undor mellé haragot is ébreszt, és ez nem javít a fic helyzetén. Ami Katrinát illeti, most is elemi erővel vonzódom hozzá, de lassan megtanulom kezelni. Legalábbis azt hiszem.
A mellette lévő cellában elhelyezett Nikolai-t is egyből felismerem, az arcán átsuhanó mosolyt is sikerül elkapnom, ebből arra következtetek, hogy ő sem kedveli különösebben a rajmestert.
A nyilvánvaló számonkéréssel úgy fest sikerül zavarba hoznom Schultzot, legalábbis beleteli némi időbe, mire összeszedi a gondolatait, pedig sejtem, hogy egész beszéddel készült erre az alkalomra.
Miről maradunk le…
Amíg a rajmester beszél, rezzenéstelen pillantással őt figyelem, és Denisov közbevágására sem fordítom el a pillantásom, amiből egyértelműnek kellene lennie, hogy tőle is ezt várom, dehát mégsem az. A rajmester ostobán bekapja a csalit, és még engem is faképnél hagy, hogy kioktassa Nikolai-t. Olybá fest, ez az ostoba véglény még a lélegzetvételével is képes rontani a helyzetén. Mivel Schultz most háttal áll nekem, megengedem magamnak, hogy a szám sarka megremegjen az elfojtott nevetéstől.
A nyilvánvaló leégés ismét vívódást eredményezne a rajmesternél, de ezúttal nem hagyok neki időt.
- Schultz rajmester! – a hangsúly erősen figyelmeztető, keményen csattan – Szedje össze magát! Egy szóval sem mondtam, hogy leléphet! Befejezte a jelentést?
Lehetne annyi esze, hogyha nekem jelent, akkor nem hagyja magát teljesen palira venni. Mindenesetre ha akarná is folytatni, leintem.
- Egyelőre magától eleget hallottam! – Katrina felé fordulok, ezzel teljes mértékben ignorálva a rajmestert. – Gardel tizedes, teljes jelentést kérek az esetről…
A valódi kinevezést egyelőre nem tervezem megosztani a jelenlévőkkel, ameddig nem kényszerülök rá valamilyen okból, elégségesnek tartom, hogy a fejlesztésen hozzám van beosztva Katrina. Hagyom beszélni, ha Schultz közbe akar vágni, akkor egyszerűen egy jéghideg pillantással és egy intéssel hallgattatom el.
Ha Katrina befejezte, akkor egy lépést teszek a másik cella felé, ezúttal Nikolai következik, őt veszem szemügyre, az ő szemébe nézek, a rajmester majd csak utána beszélhet ismét.
- Denisov közlegény, a maga verzióját is meghallgatnám! Jelentsen az esetről!
Ahogy Katrina esetében, a rajmesternek itt sincs lehetősége beleszólni, én pedig figyelmesen hallgatom Nikolait is.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:45 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Denisov & Gardel
────────────── ──────────────
- Ebben vitatkoznék magába – szólok közbe már az első mondatát hallva. – Sokan is foglalkoznak vele, ám ha hozzájuk nem jut el a hír, ne várják el, hogy tegyenek is valamit – ez az, amit soha nem fogok megérteni. Tudom, hogy nem csak én vagyok az, aki az előírásnak megfelelően jár el egy-egy ügy érdekébe. Pontosan tudom, hogy kik azok a megbízható és felelős vezetők, akik igenis utánajárnak ennek, ha a fülükbe jut. Ha tudomást szereznek róla. Ha elmondják nekik, ha hozzájuk fordulnak. De amíg az emberek csendben vannak, mert féltik a saját pozíciójukat, addig ez nem fog megoldódni. A hiearchiában is meg lehet találni az utat, ha az ember meg meri lépni ezt.
~Sokan fognak utálni és neheztelni rád, mert a szabályokat fogod követni. Csak fogadd el és emelkedj feljebb, emelt fővel menj tovább, ne foglalkoztasson, hogy mások mit gondolnak rólad.~
Mindig is az Admirális szavai szerint cselekedtem, nem ismerhette a munkásságomat, a vezetői képességeimet, melyek enyhén szólva is hibásak – ezek szerint – de ehhez hasonló esetek_soha_nem történtek meg az Imperiumon, legalább is nem kivizsgálás nélkül.
Vannak, akik még ki merik nyitni a szájukat.
Szavai jelentősségét mégis megfontolom. Nem szolgálok már a hajón, annak sorsát, ha úgy tetszik, akkor szívemen viselem. Schultz pedig minden, csak nem jó vezető, sőt. Kérdés, hogy mennyit ér már az én szavam vele szemben. Egy gondolat mégis motoszkál az elmémbe, hogy miként tudhatnék célt érni ebben, hivatalos úton.
- Nem tudták, hogy kísérlet áldozatai? – kérdezem tőle, ezúttal valóban őszinte érdeklődéssel a hangomban. Nem kívánom elrejteni, hisz valóban érdekel. Már legutóbb is láthatta rajtam, hogy különös érdeklődéssel viseltetek ama képessége iránt, hogy nem érez. Vele ellentétben én ebben csak előnyt látok, mint katona. Persze a kettőnk érzelmi világa is teljesen más, így meg sem várom, hogy ezt megértse a részemről.
A Földről és az ottani vezetősségről mégis keveset hallottam. Nyilván okkal jutottunk ide, okkal válogatták így össze az emberiség maradványait és hagyták elpusztulni azokat, akik ott maradtak.
F8T azonban nem csak számára szolgál fontos információkat, bár még csak nem is sejtem, hogy ő is tudja, hogy mekkora információs kincs az apró robot. Sejtelmem sincs, hogy miként szerzi őket, de jobban tud mindenkinél mindent. Mégsem juttatja ezt mindenki tudtára és kíváncsi lennék, hogy Denisovnak miért.
Nekem miért.
A beszélgetést mégsem tudjuk folytatni, mert az ajtó nyílik én pedig máris a cella közepén állok. Tűröm Schultz megvető pillantását, Simon rideg tekintetét. Nevem hallatán, csak pislogok egyet. Egyértelművé válik, hogy még csak annak sem nézett utána, hogy hova osztottak be ideiglenesen a Dominiumon. A mély sóhajtást mégis elnyomom magamba. Felületes és az érzelmei vezérlik. Még ilyen helyzetekbe is.
Ki hagyta jóvá az előmenetelét?
Simon minden idegszálával hallgatja a rajmester jelentését, és egy szóval sem hazudik. Denisov közbevágására csak szemöldököm ráncolom enyhén, ám ami ezután következik…
Magam sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen megesik velem. Rezzenéstelen arcomat a Rajmester felé fordítom, már mennyit látok belőle, szemöldököm pedig a magasba szökken, tekintetembe pedig hitetlenkedés költözik. Még sose fordult elő, hogy feletessem előtt ne tudnám uralni arcizmaimat. Denisov módszerei hagynak maguk után kivetni valókat, mégis remekül ért ahhoz, miként borítson ki valakit, kinek semmi akaratereje nincsen. Ennyitől kizökkenni?
A meglepetés nem csak engem ér, Simon csattanó hangjára rendezem vissza arcomat és rá emelem újra barna íriszeimet. Magam sem tudom, hogy miért, de ahogy így, ebben a formában látom, csak még jobban érzem azt az erőt, mellyel magához húz, mintha mágnes lenne. A kiállása, a hangszíne…
Most tudom, hogy nem hibáztam, amikor őt kértem a csapat élére. Még ha csak sejtettem is, hogy ez megvan benne, teljesen más ezt látni…
A parancsra mégis újra rá emelem tekintetem, arcom újra rezzenéstelen, tekintetem hideg, ám ez nem neki szól, csak a mindennapoknak.
- Ma 16:52 perckor kaptam egy értesítést, hogy az Imperiumon maradt pár személyes tárgyam, amit nem vittem magammal a lefokozásomat követően. Egyenesen ide jöttem, az üzenet pedig a Parancsnoki hídra hivatott, 17:18 perckor léptem be. Akkor még úgy tűnt, hogy a jelenlegi rangommal is be tudok lépni, csak később tudatosult bennem, hogy F8T segített a belépésben, ezzel illetéktelennek titulálni itt tartózkodásomat. A robot mindössze nosztalgia gyanánt keresett fel és kérte a belépésem – tudván, hogy mással nem tudna a hajóra csalni, ám ezt nem mondom már el. Hangom színtelen, monoton, valóban jelentést mondok, úgy, ahogy történt. – Kihasználva az adatbázisát Connor Smith aktáját hívattam elő vele, újbóli átnézésnek a céljából. Eközben jelent meg Denisov közlegény is, Uram, egy perccel később pedig Schultz Rajmester – igyekszem a legjobban átadni a történteket. Nem ferdítek még csak egy percig sem mondom, hogy nem hibáztam. Utánanézhetem volna, hogy ki küldte pontosan az értesítést, tudhattam volna, hogy nem maradt itt semmim. Gyanítom, hogy F8T azt szerette volna, hogy a hajón maradjak az indulásig. Hibáztam, ezzel tisztában vagyok és kész is vagyok ezt elismerni.
De nem csak én, hanem Schultz is. És ő jelenleg nagyobbat. Vérszemet kapott láttamra és nem gondolta át lépéseit. Ahogy befejezem, azonban már tovább is lép Denisovhoz, tekintetemmel követem őt, majd elszakítom róla. A rajmestert figyelem minden idegszálammal. Reakcióját, izmainak mozgását, feltételezett dühét. Mindent látni akarok rajta.
Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov
Nikolai Denisov

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (37 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Gyalogos - Gépész

Reagok száma :
266

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Fogda 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Fogda Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 16, 2019 3:03 pm
Következő oldal
- Egyszer talán lesznek néhányan, akik bátran kiállnak saját és társaik elnyomása ellen, hallatják a hangjukat és lesz is értelme felszólalásuknak, mert majd foglalkoznak a témával azok, akikhez szólnak ezek az emberek. Viszont, amíg nincs ilyen helyi hőse az Imperium-nak és a másik oldalról egy olyan tiszt, mint maga Gardel Tizedes, aki ténylegesen meg is hallgatná őket, addig sajnos a megoldás csupán elméleti marad. - de jó is lenne, ha minden tiszt így állna ehhez a kérdéshez, mint a másik cellában várakozó egykori hadnagy.
- Azt tudtuk, hogy hadifoglyok vagyunk... - válaszomat bővebben is kifejteném Katrina-nak, de erre már nincsen lehetőség, mert érkezik Simon és közvetlenül a nyomában, akárcsak egy kiskutya, ott pöffeszkedik Schultz is, a megfélemlített Közlegény csapata pedig zárja a díszkíséretet.
A Rajmester mostanában elég gyakran viselkedik úgy, mintha nem is az Imperium-on teljesítene szolgálatot, hanem valahol egész másol. Például egy olyan helyen, ahol azt hihetné, hogy Greymare hadnagy képzeletbeli listáján kiemelkedő helyen szerepel, már-már előléptetési magaslatokban. Ha látna a szeme elé csúszott ellenzőtől, könnyedén észrevehetné, hogy hiába az igyekezete, a mostani manőverével aztán semmit sem ér el, nem hogy több hatalomhoz nem fog jutni a közeljövőben, de még a minimális vállveregetést sem kapja meg túlbuzgóságáért. Csak ő ezt még nem is sejti. Azonban az, hogy Simon mellett és a különítménye élén masírozhat be a Fogdába, akkora önelégültséggel és szereplési vággyal tölti el, hogy megfeledkezik magáról és máris Marsallnak képzeli magát.
Hamarosan a szót is megkapja és beszélni kezd, ám köszönet az nem sok van benne, mert úgy sejtem, hogy rajta kívül nem sok mindenkinek lehet a fejében a szabálykönyv paragrafusi szintre lebontott vizuális képe. Ez a sok-sok betű és szám kombinációja, amivel megpróbálja a Hadnagyot elkápráztatni, inkább hasonlít egy jól megtermett hantázásra, mint érdemi háttérrel rendelkező jelentésre. Az meg aztán hab a tortán, hogy közbeszólásomat alig várva, máris rám száll, és látványosan szívni kezdi a véremet, egészen addig, míg rá nem döbben, hogy itt mindenki előtt csinált tökfilkót magából.
- ...öhh, igenis Uram! Nem, Uram még n... - felettese dörrenő hangjára, majd intésére a hirtelen jött nagy mellényt gyorsan leveti magáról és a fölényeskedő Marsallkodásból egy másodperc alatt icipici Rajmesterré töpörödik, aki keresné a megfelelő pillanatot a felszólalásához, de csak mondatkezdeményi próbálkozás érkezik a részéről, teljességgel szólni egyelőre nem mer és nem is kap engedélyt.
Egy hét fogdát is megér az az arc, amit abban a néhány, gyorsan múló másodpercben láttat. Egyszerre dühös, meg nem értett és bosszútól fortyogó, aki most legszívesebben Greymare hadnagy bakancsa mögé bújna, és onnan vezényelné a légzsilip felé az utamat, vagy talán az utunkat. A probléma viszont ott kezdődik, hogy ez az előbb említett hadnagyi bakancs, majdnem csontig felszalad a hátsójában, akkorát kap, természetesen egyelőre csak szóban, de felér egy fizikai behatással az egyszer biztos. Kedvem lenne egy jót derülni, látva ezt a szerencsétlen flótást, ahogy próbálkozik a lejáratásunkkal, és ahogy a saját emberei is alig bírják visszafogni a nevetésüket, de a Tizedes jelentése után az enyémet is szeretné meghallgatni az elöljárónk.
- A mai napra beosztott gépészeti munkáim végzése közben a gépész-PDA-mra érkezett egy vörös besorolású, azonnali beavatkozást igénylő feladat, miszerint Mágneszárelem-hiba lépett fel a Parancsnoki híd 003-as egységű paneljén. A szabályoknak megfelelően az addigi munkámat félbehagytam és öt percen belül megérkeztem a Parancsnoki Híd-hoz, hogy megkezdjem a hiba haladéktalan elhárítást. A Parancsnoki-Híd az indulási előkészítés miatt ebben az időintervallumban üresnek kellett volna lennie, ám odabentről F8T jelzőhangjaira lettem figyelmes, ezért felszólítottam a bent tartózkodót, hogy azonosítsa magát. Az azonosítás után beléptem, hogy tájékoztassam Gardel Tizedest arról, mi fog történni, ugyanis Schultz Rajmester gyors reagálású csapata az új szabályozásnak megfelelően már úton volt. - nem mentegetőzök, hogy véletlenül léptem be, nagyon is tudatos lépés volt ez a részemről, ugyanis beszélni szerettem volna a Tizedessel. Egyébként pedig saját meglátásom szerint az ilyen különös véletlenek akkor sem hatották volna meg Schultz-ot, ha az ajtó előtt talál, valószínűleg akkor is bekaszniz, biztos, ami biztos alapon.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Fogda 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fogda Giphy


Fogda Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 14, 2019 3:23 pm
Következő oldal
Gardel, Denisov &Greymare
Schultz parádésan szerepel most is, ahogy általában. Az emberek nem változnak címzetű örökbecsűt valószínűleg róla mintázták.
A rendreutasítás azért eljut az agyáig, de már hiába kezd hebegésbe, és bocsánatkérésre sem hagyok neki alkalmat.
Leintem, és ezúttal – végre egy értelemes döntés – csendben marad.
Épp eleget tett már ma, és épp eleget is beszélt. Nem csak haszna nincsen, de még kárt is okoz. Ahogy végignézek a kíséretén, egyikükön sem látom, hogy szolidaritást vállalnának a felettesükkel, vagy a leghalványabb lojalitást mutatnák a személye felé. Szomorú, végtelenül szomorú. Ha más nem is, az emberei kaján vigyora a bizonyíték, hogy mennyire alkalmatlan vezető Schultz…
A jókedv leghalványabb nyoma is kifakul a gondolataim közül. Ez még emberéletekbe fog kerülni, és sajnos jó eséllyel nem a rajmester életébe, hanem a mögötte álló fiúk, férfiak közül valakiébe, vagy egyenesen valamennyiükébe. Ez a tudat már önmagában fájdalmas… Legszívesebben elfintorodnék, de ez nem az a helyzet, ahol megengedhetem magamnak.
Katrina jelentése alatt rá figyelek, az arcát vizsgálom, hogy észrevegyem ha elhallgat valamit – bár nem feltételezem róla – Schultz jelenléte az érzékelésem perifériájára szorul, de azért tisztában vagyok vele, merre téblábol a közelemben, míg a fogvatartott katonákkal beszélek.
Miután befejezte, biccentek egyet.
- Köszönöm, Gardel tizedes!
Egy lépés oldalra, Denisvon a sor, az ő arckifejezését sem fürkészem enyhébb érdeklődéssel, mint korábban Katrináét, amíg beszél.
Mikor ő is befejezi, szintén kap egy biccentést.
- Köszönöm, Denisov közlegény!
Hátat fordítok a celláknak, hogy alaposan és tüzetesen végigmérhessem Schultz gyors reagálású egységének minden tagját, majd magát a rajmestert is. Ezután úgy helyezkedem, hogy a lehetőségekhez képest mindenkire rálássak, csak utána kezdek el beszélni, többnyire a rajmester arcát figyelve, kivéve, ha bárkinek beleszólnivalója, vagy hozzáfűzése akad.
- Akkor összefoglalnám… Katrina Gardel tizedes kapott egy hivatalos üzenetet, hogy a hajón maradt személyes tárgyaiért haladéktalanul jöjjön vissza ide. Ennek az üzenetnek a valódiságát úgy tudta ellenőrizni, ha megjelenik a megjelölt helyen, és a saját ismeretei szerint jogosan belépett a hídra, ahol szembesült vele, hogy valójában nem hivatalos üzenetet kapott. Ezután nem hagyta el haladéktalanul a parancsnoki hidat, bár nem tudta, hogy jogtalanul tartózkodik ott, ebben hibázott, amiért szóbeli megrovásban fog részesülni – itt Katrinára villan a tekintetem, bár sejtem, hogy nem lesz hozzáfűzése -, de ezen felül nem követett el semmit. Az általa lekért aktákhoz van hozzáférési engedélye.
Tartok egy rövid szünetet, ha bárki felkészül rá, hogy megszólaljon, amint egy röpke levegővételnél hosszabb szünet következik, az most megpróbálkozhat a szóhoz jutással, egyébként folytatom.
- Ami Denisovot illeti, neki még ennyit sem lehet felróni, amennyiben helyesen értelmezem az érintettek jelentését, és azt a majdnem befejezett jelentést, amit magától kaptam, Schultz… Bezáratta, amiért tulajdonképpen a feladatát végezte…
A lesújtó pillantás egyértelműen a korábbi hibájának szól, az utolsó mondatban már némi burkoltan fenyegető hangsúlyt is felfedezhetnek a vájtfülűek.
- Hol van a jelentésekben szereplő F8T egység? Valaki haladéktalanul kerítse elő!
Itt nyomatékosan a rajmesterre pillantok, hogy ugyan válasszon az egységéből egy, vagy több embert- bánom is én, hány katona kell szerinte egy robot kísérgetéséhez -, és hozassa ide F8T-t
Ha ezt sikerült elrendezni, visszatérhetünk a fogdában álldogáló katonákra.
- Van bárkinek hozzáfűznivalója?
Itt ismét főleg Schultzra célzok, de ezúttal bárki megszólalhat, és számolok is vele, hogy meg fog.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Fogda Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 17, 2019 4:29 pm
Következő oldal
This is no mistake  no accident
Denisov & Gardel
────────────── ──────────────
-- Vannak már néhányan. A kérdés inkább az, hogy az ilyen személyeket miért nem keresik meg? - teszem fel kérdőn a kérdést, noha őszintén. Az emberi természet sok aspektusát soha nem fogom megérteni, az egyikük éppen ez. Miért nem lehet szólni? Mégis mitől félnek ennyire az emberek? - Mint tudja, amiről nem tudnak, az ellen tenni sem igazán képesek - persze, így hogy már tudom? Schultz nem való vezetőnek, ezt már többször is tapasztalhattuk, lerí róla, már szinte a beszédéből. Már rég nem tartom magam jó emberismerőnek, de benne biztos vagyok. Nem való felelős pozícióba és ezzel csak még jobban igazat ad nekem.
A következő kérdésem meg inkább az lenne, hogy mégis melyik felelőtlen idióta adott neki hatalmat?
-- A kapitányuk jó vezető, meghallgatja Önöket, még ha nem is tűnik olyannak. Olyan vezetője van most az Imperiumnak, kinek érdeke, hogy jól működjön, kinek érdeke, hogy sikeres legyen, hogy az emberei életben maradjanak. Ezt tartsa észbe, közlegény - talán kezd az információval valamit, talán nem. Cromwell kapitány sem a jószívűség embere, ám ha engem kérdeznek egy kapitánynak nem is kell annak lennie. Túl sok minden, túl nagy felelősség nyomja a vállát. Ám ez nem jelenti, hogy ne akarná, hogy minden rendben működjön és ha egy kicsit is, bármi eltér ettől, akkor ne akarjon tenni ellene.
A következő témát is még boncolgatnánk, ám időnk már nincs rá, hisz társaságunk akad. A rajmester pedig még csak nem is próbálja leplezni saját természetét. Ha nem a cella túl oldalán állnék meglehet, hogy fél percenként hatalmas sóhajok hagynák el ajkaimat, ám így csak szenvtelenül viselem ostoba magatartását.
Ettől függetlenü Denisov kijátszását megjegyzem. Ez esetben jól jön, ám ki tudja, hogy mikor használná akár ellene, vagy bárki más ellen. A Kancellária ellen szökött meg, már akkor is gondoltam, hogy nem hétköznapi katona, de úgy tűnik, hogy nem ejtették a fejére.
Simon pedig meghallgat mindkettőnket. Egyikünk sem hazudik, a magam részéről arcom nem rezzen, most még csak a szemöldököm ívei sem futnak össze. Jelentést kér, még ha színtelen hangon is, de megkapja. Szívem ütemtelen kalapálásról pedig tudomást sem veszek.
Denisov sem mentegeti magát, ő is ugyanúgy beismeri a saját hibáját, ahogy én is. Ezt is feljegyzem a margóra, az aktája mellé.
Szóbeli megrovásomra ezúttal mégis összeráncolom a homlokomat, ám olyannyira nüansznyi idő ez, hogy a kigondolásának a pillanatában tűnik is el.
Ahogy azonban F8T eve felcsendül a Fogda túloldalán éktelen pittyegés hallatszódik be, ahogy a kis kuka elszálguld a folyosón, nyomába bakkancs léptekkel. A faltól, falig közlekedő robot ütközései behallatszódnak, látom magam előtt, hogy úgy viselekdik, mint egy megkergült robot. Remekül el tudja játszani, hiszen mindenki azt hiszi róla, hogy selejtes. Az is, csak épp az ilyen helyzeteket megjátsza.
Mégsem bírom ki, hogy ne tekintsek az ajtó feltételezett irányába és a sóhaj most ne hagyja el ténylegesen is az ajkaimat.
A kérdésre szokatlanul mégis megszólalok.
-- Schultz Rajmester indítványozta F8T megsemmisítését, engedetlen viselkedése miatt - és ami azt illeti emiatt még csak nem is hibáztatom. - A döntés mégis hibás lenne, Uram, ugyanis jelen pillanatban ő ismeri a hajó minden áramkörét, minden fizikai egységét a legjobban, úgy vélem, tudása nélkülözhetetlen a hajón dolgozó gépészek és mérnökök számára - tekintek komolyan Simonra. Noha egy jó sokkolást újra csak megérdemelne, de kezdek rájönni, hogy semmiből sem tanul. Szemtelen és pofátlan egy kis masina és méghogy nem létezik a mesterséges intelligencia.
Schultz azonban újra csak az adott pillanat hevében döntött, át sem gondolta, hogy mi is történik, kit akar megsemmisíteni, holott ezek szerint ő is a hajóval utazik. Neki kellene a legjobban tudnia, hiszen épp ezért helyezték át, hogy még egy lázadást megakadályozzon, ám épp ő fogja ezt kiváltani. Fogaimat szorítom, arcomon a bőr megfeszül.
Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov
Nikolai Denisov

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (37 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Gyalogos - Gépész

Reagok száma :
266

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Fogda 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Fogda Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 08, 2020 2:48 pm
Következő oldal
- Ez nagyon üdvözítő hír, így talán mégiscsak van remény a változásra, viszont azt alighanem Ön is nagyon jól tudja, hogy a bizalmat a legnehezebb megszerezni, vissza pedig szinte lehetetlen. - tudom, hogy bizalom kérdéskörben fején találtam a szöget, mivel így vagy úgy, de Katrina is kegyvesztetté vált, kinek újból rendületlenül dolgoznia kell azon, hogy visszakerüljön arra a polcra, ahová tartozni szeretne. Aztán, ha mégsem látom jól ezt a dolgot, úgyis csevegünk még erről, bár jobb lenne egy csöppet barátságosabb környezetben tenni mindezt.
- Észben fogom tartani Tizedes és remélem, hogy a legközelebbi beszélgetésünk során már javarészben azért jó hírekkel tudok szolgálni. - őszintén beszélek, mert tényleg szeretném, ha mielőbb megoldódna ez a patthelyzet és talán elindul valamiféle pozitív változás, ami végül kivezet ebből a posványból.
Olybá tűnik Schultz Rajmestert egy új oldaláról is megismerhetjük, mert erőt tud venni magán és legalább a második felszólításra már be tudja fogni a száját, majd pillanatokkal később a hápogásait is befejezi. Igaz, így a képe pirul ki egyik pillanatról a másikra, főleg akkor, mikor intézkedésének feleslegességét és téves lépéseit vázolja fel a felettese.
Miután Greymare Hadnagy hivatalosan is megadja a szót, a Rajmester látványosan előkészül a védőbeszédéhez, az elhangzottak tételes cáfolásához, valamint új aspektusba helyezéséhez. Felszegett állal lép egyet előrébb, előbb Denisov-ra, végül pedig az őt méregető Gardel-re veti pillantását, hogy végül peckesen álljon újfent csapata élére és lobogtassa a bár megtépázott, de még mindig nála lévő vezetői zászlaját.
- Ura... - kezdene bele a soha véget nem érő szócséplésbe, ám szerencsére Katrina megelőzi a lassított felvételben száját nyitó férfit és közbeszúr egy mondatot F8T-vel kapcsolatosan.
- ...Gardel Tizedes! - szinte meg sem várja, hogy a nő befejezze mondandóját, magáról ismételten megfeledkezve kezd bele nem túl elegáns módon feltétlen közölnivalójába - maga egy semmirekellő robotot véd, melynek már rég az újrahasznosítóban lenne a helye... még hogy nélkülözhetetlen... - csóválja fejét olyan lenéző ábrázattal és szájtartással, mely után már-már azt hihetnénk, hogy a következő lépcsőfok az lesz, hogy itt és most azonnal fel is menti a szolgálat alól.
Semmi kétség, hogy ez így is lenne, ha rendelkezne ilyen jogokkal, ám szerencsére ez közel sincs így.
- El kell, hogy szomorítsam Tizedes, az embereim feltehetőleg már darabjaira szedték és eltávolították még a környékről is a kis barátját. - a dühtől feltehetően nem hallotta a kintről beszűrődő hangokat, viszont közelebb lép a rácshoz és olyan utálattal ejti ki a „tizedes” szócskát a száján, hogy még arról is elfeledkezik, hogy az egyik elöljárója a közvetlen közelből hallgathatta végig kirohanását.
Szólni egyelőre senkinek nincs ideje, mert F8T, az előbbi rendkívül "megalapozott" állításra válaszul, váratlanul megjelenik a fogdán. Azt egyelőre homály fedi, hogy miként iktatta ki az ajtó precíziós zárait, -egyszer talán nem ártana mélyebben a csipogójába pillantani- de tény, ami tény, hogy felbukkan, mögötte pedig a már legalább egy fél maratoni távot lefutott, teljesen kifulladt üldözősereg tűnik fel. F8T ha lazán nem is hagyja maga mögött kergetőit és az egyenestől is jócskán eltérő vonallal közlekedik, végül azért megérkezik Katrina cellája mellé, ahol aztán éktelen trallázásba és sűrű villogásba kezd.
Schultz az előbbi minősíthetetlen hangnemet megütő szövegeléséért szánom-bánom pillantást vet a jelenlévő Hadnagyra, majd óvatosan a bent lévő beosztottjai védvonala mögé hátrál, láthatóan meglepődött ettől a nem mindennapi belépőtől és tart a vérmesen érkező kis robot haragjától.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Fogda 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Fogda Giphy


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 11:06 am
Következő oldal
Gardel,  Denisov &Greymare
A helyzet véleményem szerint rohamléptekkel közelit aféle, hogy nevetségessé váljon, ha még nem értünk volna el odáig, én pedig érzem, hogy a fáradtság lassan kúszik felfelé a tarkómon, és az idegeimben a bosszantó izzás is állandósul. Egy ilyen jelentéktelen dologra ennyi időt és erőforrást elpazarolni…
Nem kerüli el a figyelmemet a futó homlokráncolás, de jelen helyzetben legfeljebb megjegyezhetem magamnak.
Legalább Schultz addig csendben tud maradni, ameddig beszélek, mikor pedig szót adok a jelenlévőknek, Katrina könnyedén megelőzi. Meghallgatom a mondandóját, a megsemmisítés említésére a jobb szemöldököm megemelkedik, és a rajmesterre pillantok. A továbbiaknál már készülök, hogy leintsem Katrinát, azonban Schultz megint nem bír a vérével. A beszélgetés kezd gyerekes vitává fajulni, ennek a közepébe érkezik meg meglehetősen látványosan a sokat emlegetett F8T és az őt üldöző, kissé ziháló különítmény. Kihasználom a pillanatot, míg jó eséllyel senki nem figyel rám, sóhajtok egyet, és megdörzsölöm az orrnyergemet mielőtt megszólalnék.
- Elég legyen! Csendet! Fegyelmezzék magukat!
Ismét parancsolóan csattan a hangom, mindenkinek szól, és egy kissé talán a bosszúságomat is kihallani már belőle.
Amit visszaáll a fegyelem, és mindenki csendben marad, ismét magamhoz veszem a szót.
- A hibás droidokat csak átvizsgálás után lehet megsemmisíteni, különben sosem derül ki, hogy mi volt velük a gond… Schultz rajmester, - akinél egyébként valamelyest értékelem, hogy ezúttal legalább észrevette, hogy túl messzire ment – a továbbiakban függetlenítse a döntéseit a személyes szimpátiájától, vagy ellenszenvétől, mert legközelebb nem csak figyelmezetetni fogom! Fogja az embereit, és tegyék hasznossá magukat!
Egy pillantással végigmérem a csapatát, és az eddig F8T-t üldöző katonákat, végül magát a rajmestert.
- Denisov közlegényt engedjék vissza a munkájához, Gardel tizedes velem jön, hogy munkába álljon, F8T úgyszintén velünk tart, útközben leadjuk a fejlesztésre, hogy ellenőrizzék a programozását.
Már nem várok hozzáfűzéseket, és amint a cellaajtók kinyíltak, és Katrina csatlakozott hozzám, magamhoz intem a robotot is, és ahogy jöttem, elhagyom az Imperium fedélzetét.
A tartásom egyenes, a lépteim hosszúak, ameddig nem érünk biztonságos távolságra a hajótól, addig rá sem pillantok sem Katrinára, sem pedig a pittyegő bontószökevényre.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Fogda Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Fogda Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Fogda Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 2:40 pm
Következő oldal

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Fogda Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Fogda
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fogda
» Fogda, cellák

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Világűr :: Imperium-
Ugrás: