Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Ma 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Sötét láp
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 20, 2022 10:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Edmund & Josephine

Szinte biztos vagyok benne, hogy már világosodik kint, de álmaim még mindig újra és újra körülfonnak, visszahúznak s nem eresztenek. És én sokáig nem ellenkezek. Két nap megterhelő fizikai és mentális kihívásai után szükségem is van az alvásra, de igazából a hajszálaimat alig rezegtető egyenletes szuszogás az igazi altató. A hajnal első sugarai tehát nem tudnak felébreszteni és arra ösztökélni, hogy reggeli pacsirtaként kezdjem meg a napot.
Nem tudom, mennyi időre aludtam vissza. Talán csak negyedórára, talán négy órára, talán többször is felébredtem közben, talán nem. Az az egy biztos, hogy valamikor lerúgtam magamról a zoknimat, mivel az első éber gondolatom lábamat kíséri, amint kidugom a hálózsák alól és lábujjaim a fatörzset érintik. Ez segít, hogy felidézzem fatörzs-kuckónkat és esténket. Erre már tagadhatatlanul megélénkülnek gondolataim.
- Mm..mhüüm.
Mocorgásom lehetett ébredésem jele, de az is lehet, hogy Edmund így is-úgy is az elkerülhetetlen felkelésre tette már le voksát. Résnyire nyitom ki végre szemeimet, ez gyorsítja ébredésemet, habár az összetett beszéd még mindig nem jellemez.
Nyújtózok egyet és ezzel a természetességgel fordulok másik oldalamra, szembe Ed-del, habár a hálózsákot közben kicsit lehámozom így magamról és az valamennyire kettőnk közé gyűrődik, de ez nem akadályoz meg, hogy átöleljem. Hátam így nincs már betakarva, de nem bánom, a lábamat se véletlenül dugtam ki, kicsit melegem van.
- Jó reggelt!
Mormolom nyakába és adok is oda egy puszit, mert ebben a pozícióban jelenleg ezt érem el. Még mindig jól esik újra becsukott szemmel ébredezni, de minden egyes szóval éberebbé válok.
- Hogy aludtál? Én úgy mint a bunda, habár egy zsák matam arida jobb hasonlat lenne, ha engem kérdezel.
Képzeletemben egy szép szőrme jelenik meg ugyanis, amit hanyag eleganciával dobtak egy díszes rekamiéra. Míg egy jutazsáknyi zöldség csak úgy eldől, pont mint én éjjel. A hajnali megébredést leszámítva nem rémlik, hogy ébren lettem volna, vagy akárcsak sokat mocorogtam volna. Aminek mondjuk pont ellentmondanak zokni nélküli lábaim. Azokat valamikor csak lerúgtam magamról.
Testem is kezd ébredezni, különböző intenzítású sürgetéssel érzem, hogy szomjas vagyok, és éhes is, és egy kinti séta is jól esne megint. De egyelőre csak ezt akarom, ezt, itt feküdni Edmund karjaiban. Szóval inkább lustálkodok még egy kicsit, tegnap reggel úgyis én szajkóztam mindig, hogy kelni és indulni kell, ma Ed-re hagyom, hogy levezényelje a reggelünket.
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 29, 2022 1:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
16+

Hallgatom a nő ébredezését, ahogy még mindig a karjaimban tartom. Mocorog, így tehát engedek neki teret hozzá. Végignézem a cicás nyújtózkodását, ami rögtön mosolyra fakaszt. Teljesen tönkreteszi a kettőnk közti teret, de nem szólok. Az első dolgom, hogy belenézek mosolygós tekintettel az övébe, s kinyúlva a kezemmel, vagyis irányt módosítva érintem meg az arcát.
- Jó reggelt! - mosolygok s fogadom tőle a nyakamra adott pusziját. Utána visszatér a kezem a helyére, hogy Josephinét a karjaimban tarthassam. Meghallom a kérdését, s rögtön csípőből jön tőle a válaszom.
- Egy ilyen  páratlan nő mellett az álmaim a legjobbak. Teljesen kipihentem magam. - bár gondolok az esténkre, s annak intenzitására, meg hogy miféle hangokat adhattunk ki egymásnak. Kár tagadnom, hogy intenzív élmény még számomra, de nem rossz. Ami igazából meglep, hogy kedvesem ezután nem mond semmit, ami úgy fél perc után hamar leesik. Szóval szeretné, ha nem csak az ágyban lennék férfi? Első lépésem, hogy adok az ajkaira egy forró hosszú csókot, végigsimítok a hátán, semmi olyan pontot érintve ami a nő gyengéi közé tartozik.
- Éhes vagyok, s szomjas. Nem tudom, te hogy vagy vele. Utána, meg indulhatnánk összepakolás után tovább. - persze remélem, hogy ő szintén szeretne haladni a mai nap. Annyit sajnálok, hogy a kuckónkat itt hagyjuk és nem tudjuk magunkkal vinni. De pontosan ezért kell örülni a természet adta lehetőségeknek. Már előre kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő szálláshelyünk. Már ezért érdemes útra kelni.
- De még mielőtt ezeket véghez vinnénk, adok neked esélyt arra, hogy végigsimítsd a testem ott ahol szeretnéd. Amolyan egy kisebb időre elbúcsúzni tőle. - ezzel ha nincs ellenére, akkor én a nyakát simogatom meg egy picit, s utána térek rá az oldalára az egyik kezemmel, végezetül pedig a kebleit fogdosom meg. Egy sóhajtással hagyom abba, s megvárom, míg ő szintén elbúcsúzik.
- Megyek előre ki – ezzel ügyesen kikászálódok, s csak úgy férfiasan egy szál boxerben távozom. Mikor odakint vagyok, akkor nyújtózkodok egy sort, s beszólok Kedvesemnek.
- Kicsim, kiadnád kérlek a ruháim. Köszönöm előre is – azért élvezetesebb lenne keresgélni mellette a ruháim, de úgy érzem a túl sok testi érintkezés után sokkal inkább történt volna meg az éjszakai eset. Ha megkapom a ruházatom, akkor ügyesen felöltözök, már a szempontból is, mert  hideg van. Azután lépek a táskámhoz, hogy abból kutakodva előhalásszam az elemózsiám, s a nővel nem értve egyet, megfelezem a saját adagom. Ha előbújik a kuckóból a szerelmem, akkor máris finom étellel kínáljam őt, már ha elfogadja.
- Szerintem farkas éhes vagy, szóval bátran fogadd el. - mosolygok rá, meg nem szeretném, ha ezen csodás alakja megváltozzon. Ráadásul a mai sétára kell az energia. Olyan gyors kaja ami nála van.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 13, 2022 9:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Edmund & Josephine

- Kora reggel is nagyon jól megy neked bókolás. Ezek szerint te a mindig fitten és gyorsan ébredők táborába tartozol?
Vagy csípőből jönnek a szép szavak neki vagy már egy ideje ébren van és kigondolt valami szépet. Igazából mindegy, jól esik ha az emberre azt mondják, hogy páratlan.
A második, kérdésbe csomagolt megállapításom a két megjegyzéséből táplálkozik. Egyrészt ugye a bókolás maga, szerintem ugyanis nemrég ébredhetett ő is, szóval ébredés után is hamar jellemzi az összefüggő, szép beszéd. Másrészt elvileg kipihente magát. Teljesen. Hát én még nem sokat mozogtam ébredés óta, de már most érzem az izomlázat minden tagomban. Oké, hogy edzésben vagyok, de ilyen távokat nem szoktam gyalogolni. Ha tehetném, én egész nap tudnék pihenni. Elfojtok egy sóhajtást, ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Nem tudok nem kuncogni Ed felsorolásán. Mintha csak a saját fizikai szükségleteim listázását hallgattam volna vissza élőszóban. Érdekes, mintha felerősítette volna a hatást, úgyhogy nem ellenkezek a napindítására vonatkozó indítvány ellen.
-  Pont így, pontosan így. - Jegyzem meg én is, de még nem moccanok meg. – Rendben.
Hagyom jóvá a tervet én is, nem mintha lenne más lehetőségünk.
- Lehet átgondolom azt a hideg vízben való közös pancsolást.
Súgom nyakába, miközben fenekét simítom és markolom. Alsóban vagy anélküle, fincsi. Aztán az ő „kedvenc helyei” után még kicsit újra teljes testemmel az övéhez simulok és szorosan megölelem. Csak akkor engednek ölelő karjaim, mikor magára vállalja az út-törő szerepét. Jó is így, ha rajtam múlna, ki tudja, mikorra kászálódnánk ki. Nem indulok utána azonnal, jól esik újra nyújtózni és csak feküdni a meleg hálózsák alatt.
- Persze, máris.
Testem kimondottan hálás neki, mikor a ruháit kéri. Kénytelen vagyok ugyanis felkelni. Összeszedegetem ruháit és egyesével kipakolom őket a kis ablak-ajtónk szélére. A ruhavadászat közben megtaláltam sajátjaimat is és én teljesen felöltözve bújok végre elő.
- Huh, de friss a levegő. - Fogalmazom meg finoman, hogy meglehetősen csípős a reggel. Még jó, hogy teljesen felöltöztem. - Mindjárt jövök.
Csizmámba ügyesen belelépek és előbb illedelmes kis sétára indulok ismét egészségügyi kiszsákommal egyetemben, hogy elintézzem egyre sürgetőbb folyóügyeimet. Mikor visszaérek, jól meghúzom kulacsomat, ezzel a háromból két akut problémát már orvosoltam is. Ed pedig elszántnak tűnik, hogy a harmadikat ő oldja meg.
- Rendben, köszönöm.
A tegnapi érvelésem és számításom az éjszaka nyomán elpárolgott, vagy csak még nem ébredt fel agyam ellenkező/aggódó/érvelő központja, ellenvetés nélkül fogadom el a felajánlott reggelit. Meg hát elég jól is néz ki. A kaja. Meg Ed is persze, de most a kajára értettem.
- Mmm, finom.
Jegyzem meg az első falatok után. A kimaradt vacsora után korgó gyomrom hálásan fogad minden falatot. Jut eszembe, kimaradt a vacsora, vagyis egy adaggal előrébb vagyunk, nyugodtan ebédelhetünk is majd, sokkal tovább tartogatni felesleges volna, még megromlana.
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 14, 2022 8:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Nem minden esetben vagyok ilyen fitt és gyorsan ébredő. Mondjuk, ha egy kényelmes ágyon feküdnénk, pihe puha takaróval, puha párnával, akkor lehetséges hozzád bújva újra elaludnék, magamhoz vonva. - mosolygok rá, aztán csak nézem a bájos vonásait, így kora reggel. Kicsit úgy érzem magam, hogy nem érdemelnék meg egy ilyen nőt, mint Josephine...de...de mégis így áll a helyzet. A találkozásunkra gondolva eszemben sem volt, hogy összeszűröm vele a levet. Kinyúlok szépen lassan, megérintem az arcát. Úgy érzem, hogy a nő most rám hagyja a napot, ami nem rossz dolog. Eddig mindig ő irányított, vagyis előre megvolt a terve.
- Akkor megfelel a reggeli vezénylés? - mosolygok rá, s mikor a rendben-t mondja. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljött volna ez a nap.
- Rendben, bátran gondolkozz csak. - egyáltalán nincs gondom azzal, ha meggondolja magát, vagy teljesen elveti az ötletet. Egyelőre nem tudom, hogy a hideg vizes pancsolásban részt fog venni, vagy inkább kihagyja.  Ami viszont ezután következik, attól teljesen megbolondulok. Teljes testével nekem simul, akkor érzem azokat a szép kebleket. Tán érezheti a kedvesem, hogy tette alul nem marad kicsit sem viszonzatlan. Túlságosan beindító a tette, azonban én nem támadom le. Sokkal inkább úgy vélem, hogy kimegyek előre, mielőtt ténylegesen itt maradnánk. Kikászálódók, a magamra vállalva az úttörő jelleget. Utána megkérem őt, hogy adja ki nekem a ruházatom, ami az este folyamán az ő jóvoltából lekerültek rólam. Én a reggeli hideget arra használom fel, hogy lenyugodjak. Mire feleszmélek, addigra már Josie teljesen fel van öltözve, de ennek ellenére én végignézek rajta.
- Rendben megvárlak. - szólom vissza a szavaira, majd az történik, hogy itt hagy. Én továbbra is élvezem a hűvös reggelt, s továbbra is magányosan ébredezem. Mikor visszatér, akkor  már nem álldogálok csak úgy, hanem egyenesen kezébe nyomom az egyik ételem felét. Én magam továbbra sem foglalkozom a hideggel, inkább az ételemre koncentrálok, így megadva a nőnek, hogy a csupán boxerben levő testem nézegethesse, ha már este úgyis inkább a tapizás volt a jellemző. Most pótolhatja.
- Szerintem is finom, én ilyeneket szoktam enni. Magamnak ilyeneket készítek, mert ez az ízvilág bomba jellemző rám. - miért titkolnám kedvesem elől? Nem, jobb ha tudja, milyen emberrel van együtt és mire számíthat.  Lassan, azért kezdek fázni, s ezért gyors nagy harapásokkal fejezem be a saját felem megevését. Utána a kikészített ruháim magamra veszem. Nagyon jó érzés melegben lenni, s ha Josephine végzett az evéssel, akkor egy csókkal pecsételem meg az ajkait.
- Ez a reggeli édesség – mosolygom el a végét,  majd csak ezután nézek rá a kulacsomra, s iszok egy jó adagot előre. Ha ezután megvagyok, akkor minden további nélkül kezdem kiszedni a benti cuccainkat, mit sem törődve, hogy az a enyém, vagy kedvesemé.  Persze olyan helyre helyezem, ahol nem lehet különösebb baja. Amint végzek, s nincs már bent semmi, akkor a saját cuccaim rakom el.
- Szívem, te mennyire leszel dühös, ha esetlegesen a fehérneműidet fogdosom vagy más cuccaid? -  érdeklődöm tőle, hogy mire számítsak a közeljövőben.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 15, 2022 9:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Edmund & Josephine

- Mmmm, az jó is volna.
Csukott szemmel máris vizionálom azt a bizonyos szóban forgó kényelmes ágyat mindennemű puha kellékével együtt. Ha macska lennék, most dorombolnék. Pedig csak beszéltünk a párnák közti alvásról. Mindenesetre megnyugtató, hogy Ed nem az a megrögzött hajnal ötkor kelő, aki netán azt is szereti, ha a környezetében is mindenki így tesz. Én egyelőre nem avatom be meglehetősen hosszas ébredezési szokásaimról. Előbb-utóbb rájön magától is.
- Abszolút.
Erősítem meg előbbi válaszomat, habár ha a fizikai szükségleteim, illetve szükségleteink nem lennének sürgetőek, akkor egy kis lustálkodást kialkudnék, talán nem csak lustálkodást, ha erősen kéne tippelnem magunkat ismerve.
De kénytelen vagyok engedni, hogy kikeljen mellőlem, majd idővel én is aktivizálom magam. A kis túrám után, teljesen felöltözve már nem fázok, de azért nincs is ingerem, hogy levegyem kabátomat, míg ezzel szemben Ed… hát kimondottan libabőrösnek se tűnik.
- Ennyire élvezed a hideget? – Kérdem két harapás között. – Kezdem érteni, hogy a hideg vízben való fürdés gondolata téged miért nem riaszt.
Igazából azt is kérdezhettem volna, hogy nem fog megfázni így egy szál alig valamiben. De hát mégis csak felnőtt férfiember, idősebb is nálam, az anyáskodás olyan fura lenne, legalábbis egyelőre. Meg hát reggeli mellé kiváló látvány a természet háttere elé.
- Hát ez tényleg jó, beajánlak majd a konyhára.
Én lassabban haladok az evéssel, egyébként se vagyok gyors evő, de most jól is esik a fatörzsön ülve a reggeli napsütést élvezve majszolni a finom falatokat. Ha nem is akar beállni Tepsi mellé állandóan, attól még néha besurranhatnánk a főszakács engedélyével, hogy készítsen ilyen finomakat.
- Igen, mert olyan cuki vagy.
Viszonzom csókját, majd széles mosollyal szögezem le megint véleményemet. Ő cuki, én meg édes. Ezentúl egyikünknek se kell megcukroznia a kávéját.
- Már fogdostad őket, szerintem elég egyértelmű volt, hogy nem volt vele gondom. Sőt! – Pajkosan vigyorgok rá, de aztán teljes körűen is válaszolok, mivel válaszom idáig csak a fehérneműimre vonatkozott, míg a kérdés másra is kiterjedt - Ha nem rajtam van, akkor se zavar, ez már csak helyrajzi részlet. A többi cuccom se tabu. És te hogy vagy ezzel?
Tegnap felmerült bennem valamelyik táskapakolásnál ez a kérdés, most ugyan nem én hoztam fel, de a válaszomat így is megkapom. Lassan az utolsó falatokhoz érek és elkezdek én is pakolászni, hogy hamarosan útnak indulhassunk újfent.
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 17, 2022 10:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Igen jó volna, de helyette rögtönöznünk kell. - javítom ki Kedvesem, hiszen nem hinném, hogy ilyen luxus körülmények között lennénk jelenleg, meg az ellenállókat sem képzelem el dúsgazdagnak. Persze nem kellene előre beállítanom őket ilyennek, mikor még a főhelyükre sem érkeztem. Fogalmam sincs, hogy merre lehet az, de idővel megtudom. Mindenesetre ki kell majd találnom valami kényelmes berendezést ha lesz úgymond saját kis terem.
- Rendben – ezután én kikelek mellőle, s én leszek az, aki élvezi a csípős reggelt. A gondolataimmal vagyok elfoglalva, mikor meghallom a mocorgást mögöttem, így hátranézek.
- Csak nem vagyok fázós, mint az átlagemberek. Szüleimnek köszönhetem a dolgot, sosem voltak megfázva életükben. - magyarázom a társaságomnak, aki már lassan elkezdi enni az ételt, amit felajánlottam neki.  Ami a hideg vízben fürdést illeti, annál biztosan megfáznék.
- Ezért meséltem neked arról, hogy fürdőzés előtt tűzrakás. Ha kijön az ember a hideg vízből, akkor utána rögtön ott van a meleg és megszáradhat. - emlékeztetem őt, hogy azért annyira nem bírom az extrém dolgokat, meg kisebb praktikával orvosolható az egész. Ami igazából meglep, hogy a szendvicsemre azt mondja, hogy jó és beajánlana engem a konyhára. Ezt nem hittem volna, hogy elérem 1 év gyász után, hogy a kajámmal is megfogjak egy bájos nőt.
- 1 évvel ezelőtt, meg azelőtt nem tudtam sütni és főzni. - Foglamam sincs, hogy mit forgat a fejében, de idővel biztosan megtudom. Erre még újra elmondja rólam, hogy cuki vagyok. A meglepetésemet ki se tudom igazából fejezni, mert kapom a puha ajkaitól a viszonzó csókot. Igazából most így korán reggel ez a csókolózás jól esik. Érezheti, hogy kinyúlok érte és magamhoz húzom egy rövid időre. Utána úgy döntök, hogy jobb ha végre felöltözök, s készülödünk tovább haladni. De kell a téma, így rákérdezek egy dologra.
- Jó, hát szeretkezésnél egyértelmű édesem, hogy leveszem rólad azokat a makacs ruhadarabokat. -  mosolygok rá, s már éppen folytatnám a beszédet, mikor beelőz Josephine.
- Erre voltam kíváncsi. Engem sem zavar, ha nálam matatsz. Új életem van, meg minden, s nem hinném, hogy jól állna a rejtegetés nekem. - tovább pakolászok, míg el nem készülök. Megvárom, hogy Josephine szintén végezzen, s akkor odalépve hozzá megfogom a kezét.
- Innen merre megyünk tovább? Tartjuk ezt az irányt? Valamint arra gondoltam, hogy némi gallyat cipelhetnék a hátizsákom mellett, hogy ha esetleg olyan a terület, akkor ne kell keresgélni. - nem tudom, hogy fog-e erre reagálni az édesem. Ilyen apró előkészületekkel időt takaríthat meg az ember, ha ráesteledik.
Ha végre elindulunk, akkor nem eresztem a kacsóját. Jó fogni megint egy ilyen nő kezét, mint Josephine. Tempónkat gyorsabbra váltom, ahogy megtesszük az első tíz kilométert, de ahogy változik a terem úgy a mi sebességünk szintén attól függ. Természetesen nem szeretném széthajtani magunkat, így 15 kilométer után megállítom pihenni. Rögtön kapok az alkalmon, hogy magamhoz vonjam, s ajkaira tapadjak.
- Nagyon ügyes vagy, hogy minden szó nélkül haladsz mellettem. Most pihenünk egy kicsit, de megyünk tovább. -  s bármit szeretne mondani, én rafináltam újabb csókkal fojtom belé.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 20, 2022 10:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Edmund & Josephine

- Mmm-hümm. – Hümmögök még mindig csukott szemmel, beleegyezőn és/vagy helyeslőn: tényleg jó volna és igen, most tényleg rögtönöznünk kell. – Azért a Perda közepén ez a kuckó felért egy selyemággyal.
Az előző éjszakai szállásunk után nem gondoltam volna, hogy még egy éjjelt kényelmesen és meglehetős biztonságban tölthetünk. És egy nappal máris közelebb kerültünk Rebelliumhoz. Ha a fizikai szükségeleteim eddig nem is, akkor ez a gondolat már végre eléggé fellelkesít annyira, hogy Ed után én is kimásszak a teljes felöltözésem után.
- Szerintem élvezni fogod a klímát Rebelliumban.
Igaz, Ed csak a tényt közölte, hogy nem fázós és nem mondta kifejezetten, hogy szereti is a hideget, úgyhogy ez egy erős feltételezés. Persze otthon nincs ennyire hideg és a csípős szél sem fúj, hacsak a huzatosabb folyosókat nem vesszük számításba, úgyhogy azok kivételével, akik a trópusi hőségért rajonganak, mindenki más kiegyezett már a sziklavárosunk hőmérsékletével.
- Igen, tudjuk, hogy jó géneket örököltél tőlük.
Játékosan végigfuttatom ujjaimat még mindig fedetlen kockás hasán, utalva a tegnap emlegetett szerencsés génjeire, mikor a letagadható életkoráról csevegtünk. Persze tudom, hogy meg is dolgozik egészségéért és kinézetéért, de ezek szerint elég jó alapról indult.
- Rajtad se fognak a betegségek akkor?
Tűnődök el hangosan, vajon ezt is örökölte-e a szüleitől. Ha igen, ő lesz Elisa kedvence, az biztos. Végre valaki, aki nem ad neki munkát. Én meg inkább elbújok majd, én, az agresszíven fertőző nyavalyákat is összeszedő bentlakó kliense.
- Persze, logikus.
Erősítem meg, ha tudjuk, hogy fürödni fogunk, akkor előbb tüzet kell rakni, ez vitán felül áll. Nem mintha a véletlen hideg vizes elázás utáni ajánlott forgatókönyvvel kapcsolatban vitatkozni akarnék. Elfogadtam azt is, hisz az is logikus volt.
- Egy év? Azta! Gyors tanuló vagy, vagy a szükség kényszerített rá a gyors haladásra? Mi a kedvenced amúgy? És mit készítesz legszívesebben?
Tippem szerint ez a kettő nem feltétlenül fedi egymást, de biztosan nem tudhatom, nem kellett sose szakácskodnom sokat. Pultos élményeim alapján merészeltem csak tippelni, egyik-másik kevert italt élvezet elkészíteni, de meginni nekem már nem lenne igazán örvendetes. Sőt, a múltkori Alec-kel folytatott elhajlás óta semmilyen alkohol gondolata nem hoz lázba.
- Rendben.
Nyugtázom egyszerűen, hogy nem fog a kezemre csapni, ha a cuccához nyúlok, ezt jó, hogy tisztáztuk oda-vissza. Igazából egyre több minden kerül szóba, de kicsit olyasmi ez, mint valami gyorstalpaló, hirtelen lettünk összezárva a tágas kék ég alatt.. vajon mire jutunk, mire Rebelliumba érünk?
- Igen, végig toronyiránt megyünk keletnek, amíg el nem érjük a hegyvonulatot. Csak akkor térünk ki, ha a láp kényszerít minket kerülésre. - Válaszolom meg kérdéseit, közben én is befejezem a csomagolást és íjamat és tegezemet is vállamra véve elkészülök az indulásra. - Egy keveset szerintem csak, többé-kevésbé ugyanilyen lesz a terep. Menet közben ráérünk gyűjteni, akkor nem is kell végig cipelned.
Az íj miatt nem ajánlom, hogy én is viszek majd egy nyaláb rőzsét, sajnos nincs több szabad kezem, mivel a másikat Ed fogja. Ha nem lennének bazi nagy hátizsákjaink és nem mennénk feszített ütemben, akár romantikus sétának is nevezhetnénk, de így nehezen tudom ráhúzni ezt a kifejezést a mai programunkra.
- A beszéd lassítana, tud… - Jegyzem meg kicsit pihegve a második csók előtt, de nem sokra jutok vele, a csók végét így aztán elkuncogom. Kabátom már nincs rajtam, a levegő is kellemesen felmelegedett, igazi tavaszi időjárás van és a gyalogolás is kimelegített. – Nézzük meg, mennyi van a fürdőpontig.
Előveszem hátizsákomból a pda-mat, behívom a térképet úgy, hogy Edmund is lássa és együtt tudjuk belőni magunkat a térképen.
- Azon gondolkodtam, hogy ha menet közben nem sikerül lőni vacsorára valót, akkor majd a fürdés előtt összeütünk pár csapdát a környéken és amíg fürdünk, talán szerencsénk is lesz.
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 24, 2022 2:22 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Nagyon elégedett hangokat hallatsz így kora reggel, csak nem sikerült a tökéletes éjszakát elővarázsolni nálad az elmúlt éjjel? Nem tudom elhinni, hogy az éjjel történt meg nálad, hogy ilyen körülmények között aludhattál. Mióta járod Édesem Perda vadonját? - nyúlok ki az arcához, hogy lassú simogatással cirógassam, abban a reményben, hogy a nőből így kiszedem a megfelelő információt. A következő kijelentése egészen megható kedvesem részéről.
- Megnyugodhatsz, már van elképzelésem egy saját közös kuckóra, hogyan kivitelezném az egészet. Két sor kő a falaknak, s fából gondoltam a belső kialakítást. Ráadásul kívülről szintén gondolnunk kell az apró rágcsálókra. Mohával lehetne kitömni a falban lévő üregeket, vagy esetleg valami tartós tapasztó anyaggal. Azért gondolkozok ebben, mert ha csak magában kő lenne, akkor a hideg "sütne ". - ejtem ki a szavakat, aztán megtudom leendő páromtól, hogy én biztosan szeretni fogom Rebelliomot.
- Ha te mondod, akkor semmi kétségem a felől, hogy ne élvezzem majd az ottani környezetet. A beavatás után nem szeretnék saját lakással vagy hellyel rendelkezni. Be költöznék hozzád szívesen, hogy felmelegítsem az éjszakáid, meg mást is. - kaján vigyor ott van a végén, sejtheti, hogy éppen mire gondolhatok. Nem nehéz kitalálni.
- Garantálnám a melegséget a lakhelyednél. - kár tagadni, hogy megint csak témánál vagyunk, de hát miért ne lennénk? Az ő teste tökéletes, s látványa mindennél többet ér. Azonban kedvesem rátér más témára, így úgy érzem, hogy válaszolnom kell rá.
- Igen mondhatjuk a jó géneket. - miért mondjak mást? Ha ezen megállapítása van kedvesemnek, akkor nem fogok ellene beszélni. Meghagyom számára, hogy azt mondjon, amit szeretne. Ebből tudom, hogy eddig csupa jó hatással vagyok rá, s nem veszítettem el a bizalmát. Sőt én úgy érzem, ahogy egyre több adjuk meg egymásnak azokat a szép pillanatokat, hogy teljesen azonosulni tudunk a mással.
- Mivel ügyelek magamra, így nehezebben betegszek meg. - az pedig pláne jó, hogy felfogta Josephine, hogy bizony fürdés előtt lesz tűzrakás. Örülök annak, hogy némileg adok neki tudást a túlélésből, mármint egy másik nézetet. Nekem arra kell ügyelnem, hogy teret adjak neki, ha úgy van. Áttérünk az étkezés témakörre, amit nem bánok. Van elég megbeszélni való.
- A kényszer. Dominiumon nem sok helyen vették volna figyelembe a finnyásságom - magyarázom neki, hogy gondoljon bele, milyen nehéz lehet bárkire is külön főzni vagy sütni.
- Főzni jobban tudok, mint sütni. Sütemények terén pedig egyszerűen gyenge. Nem nagyon szeretek velük foglalkozni. Természetesen galuskát, vagy hasonlókat elkészítek szívesen. - egészítem ki a szavaim, s remélhetőleg így igazából teljes a képe a főzés tudományomról. ezt követően megvitatjuk, hogy az egymás öltözetéhez való nyúlás mit is jelent számunkra. Nem sértődik meg a téma miatt, így igazából szerencsésnek mondhatom magam Josephine oldalán. S szerencsére tovább haladunk komolyabb témával, s ahhoz leginkább az dukál, hogy nem érintem őt, csupán a közelében vagyok.
- Rendben, te jobban tudod az utat, mint én. - adom meg neki a teret, hogy úgy terelgessen, ahogy ő szeretne. Végül csak elérünk, ahhoz a pillanathoz, hogy ténylegesen megindulunk az én tempómmal. Egyáltalán nem hallom tőle, hogy gyors, vagy bármi más. Csodálom a kitartását, ami kbb hát úgy vélem szeretkezéseinknél szintén megmutatkozik. Nah de ezt nem kötöm az orrára, mert még elrontanám ezt a bizonyos varázst. Mikor előveszi a pda-ját, akkor alaposan megnézem. Csak utána reagálok szavaira.
- Te ismersz csapdaállítási módszert? - ezen most meglepődök, mert én speciel nem
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 06, 2022 10:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Edmund & Josephine

- Mert rendkívül elégedett éjszakán vagyok túl.
Helyeselek buzgón, vigyorogva. Aztán számolgatni kezdek, mikor is léptem először a Perdára. Arcom simogatása kicsit figyelemelterelő, de a végén csak eljutok a válaszig.
- Nagyjából egy éve, de nem vagyok kint állandóan. Sőt, többségében otthon vagyok, Rebelliumba érkezésem után pár hétig ki se mozdultam.
Ki kellett hevernem az egyedüli vadkempingezésem sokkját… meg még pár más traumát. Most gondolkodok csak el azon, vajon így, szó szerint értette-e a kérdést Ed vagy átvitt értelemben. Igaz, mindkettőre jó a válaszom, de ha másra (is) kíváncsi, majd kérdez még.
- Ezek szerint, ha egyszer megérjük a békekötést, akkor se költöznél vissza Városba?
Csodálattal hallgatom Ed elképzelését egy közös otthonról, aztán eszembe jut, amiről beszélgettünk Alec-kel. Az elhangzottak alapján könnyű volt levonnom a következtetést, de azért jobb rákérdezni.
- Hm… lehet nem beavatásnak mondanám.. – Kezdem eltűnődve, hogy a három napos magánzárkát nehezen nevezném amolyan titkos szervezet-féle beavatásnak, de aztán Ed kijelentése eltereli a figyelmemet. Elvigyorodok. Kajánul. Ja, értettem a célzást. – Máris kész vagy összebútorozni velem? Mi van ha rendes ágyban horkolok vagy mittudomén kupis vagyok? Akkor már nem menekülhetsz!
Először azért visszakérdezek, biztos, ami biztos, de aztán már kicsit viccesebben folytatom. Természetesen ha kupis lennék és nem tudná elviselné, szakítanánk és kiköltözne, ennyi.
- De az éjszakáim örülni fognak az új bio-melegítőmnek.
Az ajánlatra illett rendesen is válaszolnom. Az eddigiek alapján felesleges lenne másik lakótér kiválasztásával vacakolnunk. Úgyis valamelyikünk ágyában lennénk az elején, aztán meg ha tényleg működik a dolog –többi része is – akkor úgyis összeköltöznénk. Megspórolunk egy felesleges kört az elején. Ha meg mégse működne… hopp, itt már tartottam az előbb, nem is folytatom ezt a gondolatot.
- Egész tágas a szobám, de általában egyedül lakták, én is és az előző lakója is. Szóval majd meglátjuk, lecserélnénk-e nagyobbra.
Ez persze még a jövő zenéje, egyelőre Ednek nincs sok cucca, de ez hamar változhat. Saját tapasztalat.
- A dokink kedvence leszel a kiváló immunrendszereddel.
Jelentem most ki korábbi gondolatomat, természetesen nem nevezem nevén se Elisát, se csapatának egyetlen tagját sem. Az óvatosság továbbra se árt. Habár Mrs. Cartert biztos mindenki ismeri, legalábbis névről, szóval nem lenne nagy meglepetés, de tartom magam – többé-kevésbé – az első elhatározásomhoz a rebelliumi dolgokat illetően.
Tényleg rá kell vennem Tepsit, hogy engedjen be minket a konyhájába. Borzasztó kíváncsi vagyok Edmund főzőtudományára. Talán még kuktának is beállok majd. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mekkora kabinjuk volt, hogy abban egy komplett konyha is elfért, de inkább napolom a kérdést, mert magával hozná, hogy ezek szerint megtarthatta-e az elmúlt egy évben is, innen pedig egyenes út Tamara halálához és ezt ma szeretném elkerülni. Az utóbbi két napban sokszor szóba került, ami nem baj, de nem akarom állandóan felhozni. Szóval inkább csak magamban készítem a pocakomat valami finomságra, ami ránk fog férni a kempingezésünk után. És már témánál is vagyunk a csapda-állításokkal, ami az első fázis a kemping-vacsoránkhoz.
- Ahha, párat. Tudod, egyszerűbbeket főként, amikhez nem kell túl sok cucc, mikor először próbáltam őket, akkor nem voltam eleresztve profi túlélő-felszereléssel.
Igyekszek visszapörgetni, beszéltünk-e már a perdai első napjaimról, heteimről. Ha jól rémlik, érintettük, de ennyire részletekbe nem mentünk bele. Logikus, különben most nem kérdezett volna rá.
- Az itteni első napjaimban még nem volt gond a kaja, volt nálam valamennyi, és a sokktól gondolom étvágyam se volt nagyon. Viszont, ahogy elkezdtem tudatosabban megtervezni a túlélésemet, előbányásztam egy régi tutorial könyvet a pda-mon és abból tanultam. Egy vadászkésem volt, szóval a vadászat nem is jöhetett szóba, meg hát ahhoz még annyi készségem se volt akkoriban.
Megemelem a csoda pda-mat, amiben valódi kincsek rejlenek az Adattár jóvoltából. Habár gyanítom ezek csak nekem kincsek. Aztán el is rakom, belőttük az új irányt, a következő pihenő már a pancsolós állomás lesz. Mielőtt felvenném újra hátizsákomat, még egy csókot kérek s adok, anélkül nincs indulás. Aztán viszont részemről indulhatunk, közben folytatom a megkezdett témát.
- Mivel nagyon szeretek idekint lenni, de nincs alapvetően halálvágyam, ezért az elmúlt egy évben sokat tanultam és gyakoroltam, edzettem, hogy legyen némi esélyem.
Különösnek hathat a megfogalmazásom, remélem Ed nem érti félre. Tényleg nem óhajtok idő előtt távozni az élők sorából, a fentiek is arra engedhetnek következtetni, hogy foggal-körömmel küzdök az életemért, de azért csak-csak előfordulnak nem teljesen óvatos húzásaim, mint például egy nyilvánvaló dominiumi férfi megközelítése a Szurdokban egy árva Styx-szel az oldalamon.
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 14, 2022 11:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Nem engedem magamnak azt a hangnemet, hogy túlságosan kacérkodjak Josephinenénél. Inkább visszafogottságra összpontosítok. Szerintem eléggé jól sikerül a következőkkel.
- Örülök, hogy elégedett vagy  Hercegnőm. - érintem őt ajkainál, hiszen nem csupán puha, s mámoros testrész, de érzékeny is. Ki szeretném aknázni az ebben rejlő dolgokat.
- Ami azt illeti, szerintem nem olyan rossz a perdai vadon, hogy ne lógjunk együtt egy közös cél érdekében – bár jobban gondolok arra, hogy közös napok során egyes este nem tudunk egymásnak nemet mondani. Milyen tökéletes álomképnek gondolom. Egészen érdekes kérdés kerül előképbe, így én csupán pár pillanatra gondolom át az egészet, majd a következőket válaszolom.
- Jó hely ez a Perda, egy saját ház különösen vonzó számomra. De nem földi házra gondoltam, hanem egy fán. Elkerülve a nagy vadállatokat, kiváló látási viszonyokkal. Mikor felkelnél reggel meztelenül, s én mögéd lépdelve, hátulról ölelve néznénk a napfelkelte csodás látványát, vagy éppenséggel a naplemente adta szépséget. Fával tüzelnénk a hidegebb napokon, vagy kellemesen összebújva a takaró alatt. - vázolom fel az édesemnek a lehetőségeket, miközben úgy érzem, hogy neki szintén van valami a fejében. Nem rossz.
- Minek neveznéd akkor? - érdeklődő, majd visszatérünk a többi részletre.
- Zavarna az összeköltözés kicsim? Ágyban való horkolás elfogadott Édesem, főleg ha éjszaka lefárasztanálak, pár menettel - mosolygok rá, de nem csupán erre kell nekem reagálni, hanem az ő kupijára.
- Megtanulnám a kupidat, katonaként megtanultam az alkalmazkodást, s annak jelentőségét. - tartok egy kisebb szünetet, csak azután szólok vissza teljes eleganciámmal.
- Nem szándékozom menekülni előled édesem, tudod mindkettőnk érdeke, hogy együtt jól érezzük magunkat. - simítom meg az arcát. Ha csak belegondol abba, hogy eddig mennyire lettünk egymáséi az elmúlt napokban, akkor nem nehéz kikövetkeztetni, hogy nincs az a Isten, aki elszakíthatna bennünket.
- Bio-melegítő? Hát ami azt illeti nagyon nemes feladatnak tartom. - pimaszkodok vele, hiszen úgy éreztem jó magam, hogy ebben a pár napban kiderült, mennyire összepasszolunk testileg. Elég csupán a másikhoz érnünk a másik gyenge pontjához, s biztosan az ágyban meztelenkedés lesz a főmenü.
- Nem sértődnék meg azon, ha véletlenül reggel felvennéd az egyik ingem a nagy sietségben. De mondjuk én nem véletlenül vennék fel a blúzt, vagy melltartót vagy tangát kicsim.
Már az elgondolás viccesnek hat. Többször nem említem a szobás dolgot, hiszen úgy fog alakulni, ahogyan kell. Nem hinném, hogy az ellenállól törvények szabályoznák, hogy ki kivel legyen együtt és mennyiszer.
- Már de megbocsáss kicsim, de én csupán a te kedvenced szeretnék lenni. A dokinőt kiábrándítanám, hogy a szépsége eltörpül a tiéd mellett – védem meg Josie-t ebből a szempontból, majd csend eluralkodik közöttünk.A téma teljesen más irányba fordul utána, aminek különösen örülök. Nem lehet mindig úgy beszélni, mert elég könnyen féltékennyé tennénk a környezetünket.
- Akkor majd igyekszem eltanulni tőled a csapdaállítást – egyértelműen nekem ez egy érdekes témakör, amiben nem igazán vagyok jártas. Kíváncsi vagyok, hogy Josie-m megosztja-e velem a tapasztalatait.
- Idővel minden kialakul, nem kell mindennek csettintésre működnie – összegzem hangzatosan a következő gondolatsorait, amit felvázol nekem. Azonban nem vagyok rest megfogni a kezét, s szerelmes módjára megfogni. Megmutatni neki, hogy itt vagyok, s itt leszek neki, bármi történjék.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 27, 2022 2:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Edmund & Josephine

Míg Edmund mesél terveiről, emlékeimben – kissé szédelegve ugyan, de – felbukkannak saját szavaim, hogy milyen életet, milyen otthont választanék magamnak, ha nem lennénk megbélyegezve piros meg kék csapatnak. Ha nem is szóról szóra megegyezőek, ami azért jó, mert az különösképp hátborzongató volna, de ha az egyenlet végét nézem, ugyanaz az eredmény mindkettőnknél, ami viszont léleksimogató.
- Nagy benyomást tettek rád is lombházak? – Kérdem, de nevezhetjük akár költőinek is, hiszen az eddigiekből ez egyértelműnek tetszik. Nem is nagyon várok választ, lelkesen folytatom. – Én nagyon keveset láttam még, tudod, sokat nem jártam Elorakban és környékén, bent pedig még csak egy perdai otthonban voltam, de az nem a magasban volt, de olyan… nos, hát, természetes volt, nagyon kellemesnek éreztem. – Egy pillanatra azért elgondolkodok, hogy ez a kellemes érzés legalább annyira volt köszönhető a társaságnak is, nem csak a háznak, de ez most nem annyira tartozik a szorosan vett témához. – Egy barátnőm mesélte, hogy esténként, kivilágítva még varázslatosabbak. Mennyivel másabb lenne így élni, mint a rideg fém vagy sziklák között.
Sóhajtok fel vágyakozva azután a kép után, amit Ed körülírt és ami az én vágyaim közt is szerepel. Azért mázli, hogy mindketten ugyanazt akarjuk. Ebben is.
- Umm, a kihallgatás szerintem jobb szó. Pár napig is eltarthat.
Csak azért csepegtetek információmorzsákat, hogy felkészülhessen rá lelkiekben. Ez amúgy se nagy titok, és jobb, ha tudja, mire számíthat. A vallatás szó felmerült bennem, de azt túl erősnek éreztem. Saját tapasztalatom alapján legalábbis, de az is igaz, hogy én csak egy egyszerű adattáros voltam, nem befolyásos család tagja. Beházasodott tagja, de attól még a családhoz tartozó.
- Nem, nem zavar, véleményem szerint úgyis valamelyikünk ágyában lennénk folyton, kényelmesebb, ha nem kell állandóan hol itt-hol ott lenni.
Enyhén elpirulva fejtem ki előbbi gondolatomat. Gyanítom nem lesz ellenvetése Ednek se. Főleg, ha se az elméleti horkolás, se a nemlétező kupim nem ijesztette el.
Vigyorogva bólintok, igen, jól hallotta, bio-melegítő. Aztán csak még inkább szélesedik a vigyorom, mikor elfogadja a ráosztott szerepet. Majd egészen kuncogásig fajul, ahogy blúzban és tangában képzelem el. Nem mintha utóbbival rendelkeznék, de azért nem lombozom le, hogy ez a „veszély” nem fenyegeti. Megtörölgetem szemeimet, közben még mindig erősen megvidámodva szegény Elisára gondolok, mégse lesz hát új kedvence.

Kézenfogva átandalogni a Perdán egyszerre romantikus – bár gyanítom ez csak a bimbózó románcnak köszönhető –, és egyszerre rendkívül megterhelő. Szerencsére az első pont sokat segít a másodikon. Sose fogok szeretni tavasszal hűs vízben fürdöni, de Edmunddal ez is élmény volt, és meg sem fáztunk, bizony, egyikünk se! Nekem tökéletesedett a tűzgyújtási technikám, Ed meg szerintem már most több alapcsapdát tud, mint én. A kézjelekkel is jól állok, de ott még vannak hiányosságaim, ellenben szexuális éhségem, aminek természetével nem is voltam teljesen tisztában, egészséges szintre csillapodott.
Azért megkönnyebbülve sóhajtok, amikor elérjük a Nagy-hegységet. Amint Rebellium közelébe érünk, a megbeszéltek szerint jelzek Ednek, visszaveszem fegyveremet tőle és bekötöm szemeit. Most már gyakorlati szükség is van arra, hogy kézen fogva vezessem.
- Nemsokára megérkezünk, már nincs sok hátra.
Biztatom, tényleg nem bukdácsoltatom át a fél Szurdokon, az első őrszem előtt kötöttem be a szemeit, hogy minden jelentés rendben legyen. Gondolom mire a barlangbejáratokhoz érünk, már összeáll a fogadóbizottságunk.
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 28, 2022 9:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Érdekes kérdést kapok szép szerelmemtől, de nem olyat, amit nem lehetne megválaszolni. Végtelenül türelmesen hallgatom végig, s pár másodperc kell ahhoz, hogy átgondolva az egészet, végül közöljem vele.
- Egyik részről igen, másik részről te tettél bennem egy jó nagy benyomást. Mármint, szerintem melyik az a férfi, aki nem támogatná kedvese elképzeléseit, vagy fordítva? S nem kell feltétlenül egyetérteni a kérdésben. De ha már egymásért vagytok, akkor jó érzés, ha állnak melletted. -  mosolygok rá, s egyenesen Josie szemét nézem. Hallom a szavait, s ha már ő kedveset látott, akkor én előállok egy közös programmal.
- Mi lenne, ha időnk engedi akkor együtt fedezzük fel az egészet? -  érdeklődök nála, hogy mennyire vevő lenne egy ilyenre. Fogalmam sincs, hogy még mennyire leszek elfoglalva. Bár én jelenleg úgy vagyok vele, hogy ő az elsődleges, ha már ilyen szépen összejöttünk, s varázslatos a dolog közöttünk.
- Akár egy kőházat el tudok gondolni, rések kitöltve habarccsal, meg mohával. Belső terét pedig fával bélelni, hogy ne süssön annyira a hideg a kövekből. De akár egy kibélelt barlangot szintén így fával meg lehetne oldani, csak valamit tennünk kellene a fenti beázás ellen. - sok minden megfordul a fejemben, azonban nem most akarom rázúdítani szerelmemnek, hiszen még nem tartunk ott. Egyelőre az Ellenállok bázisa felé haladunk.
- Úgyis megtudom, hogy milyen lesz. Már előre hiányozni fogsz azokban a napokban, de majd gondolok valami kellemesre veled kapcsolatban – somolygok egy jót, hiszen jócskán el fogja vonni a figyelmem akár a megpróbáltatás elől. A személyem eléggé értékes, s valószínűleg, hogy nem fognak bennem olyan könnyedén megbízni.
- Pompás, akkor egy helyen leszünk. Idővel meg kiköltözhetünk tényleg a szabadba. Mondjuk úgy kellene választanunk helyszínt, ahol közelben van iható víz, élelemforrás és az egészet az eldugottság jellemezze. - mi ellenállóknak szerintem ez a fő szempontunk, hogy ne találjanak ránk olyanok, akik nem kívánatosak a mi szempontunkból.


Haladunk derekasan, közös élményeket átélve, mesélve egymásnak a múlt eseményeiből. Számomra ez is romantikus, főleg a mesélés része, mikor kézen fogva haladunk, tájékozódunk közösen, hiszen a kisasszonynak ezt szintén kell gyakorolnia, ha véletlenségből az elektronika nem működik. S úgy érzem ez a kapocs közöttünk csak a köztünk levő köteléket erősíti meg, hogy sziklaszilárd legyen. Idővel megjelennek a kihívások, hiszen minden kapcsolatban vannak. Kiváncsi leszek, hogy Josie hogyan fog megküzdeni vele.
A táj megváltozott, s egy Nagy-hegységet vélek felfedezni. Ez lenne a végállomás? Fogalmam sincs, hiszen nem gondolnám, hogy itt bújtak el az ellenállás tagjai. Csak abból tudom meg, hogy mégis, mikor szerelmem megállít, s elkéri tőlem a dolgait. Én természetesen nem ellenkezek neki. Csak merem remélni, hogy nem nézik az akciót. Besötétül előttem a világ, s hála szerencsére, hogy fogja a kezem.
- Rendben – suttogom oda, s teljesen rábízom magam. Merem remélni, hogy tényleg gördülékenyen fog alakulni az itteni életem.

//Folytatás itt//
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Sötét láp - Page 7 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Sötét láp - Page 7 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 28, 2022 9:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Peter C. Evans
Peter C. Evans

Kancellár

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Népjóléti kancellár

Reagok száma :
41

Avatar alanyom :
Matt Smith


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 30, 2023 10:44 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Igazán meglepő volt számomra, hogy a megadott helyen, valóban volt egy roncs. A siklóból nézve, nemkülönösebben lehetett megállapítani, hogy milehetett az. A sikló érzékelői segítségével a pilóta kiválasztott egy megfelelő helyet, ahol ez a bűzös lappány nem fogja rabulejteni a siklónkat, majd letette a gépet. Kényelmesen, puhán landoltunk. A műszaki mentő alakulatra pillantottam, miközben nyílt ki a rámpa, mely lehetővé tette, hogy végül kisorjázzunk a jármű hűvös, acél méhéből.
- Sietünk, de nem kapkodunk! Végezzenek méréseket a roncs körül, egy százméteres körben! Tudni akarom, hogy mekkora területen terjedt el a szennyeződés. Ha ezzel készen vannak, akkor tokkal vonóval elvisszük a roncsot. - közlöm az emberekel az elvárásokat, majd miután kinyílt a rámpa, magam kis kiszállok a gépből. Valóban elszomorító és elkeserítő a látvány, de a gépben lévő jeladónak riasztania kellett volna, hogy hol tallható a roncs. Ezt valamiért elmulasztotta, szóval vagy teljesen kiégett vagy ... kibelezték és nem maradt benne elektronika, ami leadhatta volna a jelzést, hogy itt bizony egy rons kuporog a fűben.

Én magam a mérősökkel megyek, hogy első kézből értesüljek a kapott eredményekről. Elvégre ezek a legfontosabb adatok, ezzel az egész rohadással kapcsolatban. Terepszínű katonai ruhát öltöttem magamra és az oldalamon ott lapul a kézifegyverem, hogy megvédhessem magamat, ha kell. Nincs rajtam semmi különösebb jelzés, ami arra utalna, hogy kancellár vagyok, amiképpen a sisakot is viselem az öltözékhez. Egyáltalán nem érzem magam jól, tele van a cipőm azzal, hogy mindenféle tanulatlan, analfabéta, ókori figura akarja megmondani nekem, hogy miképpen végezzem a munkámat. Olvasni sem tudnak! Mindegy, elehsegetem a gondolataimat és a jelenleg előttünk álló probléma megoldására koncentrálok. Az embereim legalább végzik a dolgukat.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Sötét láp - Page 7 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Sötét láp - Page 7 IpUrJ4h


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 04, 2024 2:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
A méreg nyomában


Evans kancellár, Tywinna és Roda




*Az égiek városából való távozásunk után azonnal Elorakba hajtottam a bogát, ott pedig csak annyi ideig maradtunk, míg meg nem itattam és kapott néhány falatot is, hogy bírja az utat. Addig Tywinna a Bírát értesítette a fejleményekről és arról, hogy hova tartok, és a falu számára is kért ellátást. Mindezt megszervezni nem kevés idő, de én nem vártam meg Aleth Bíra döntését, hanem máris a falu felé siettem. Az égi kancellár feltételei – Aleth Bíra számára is ismeretesek lesznek – felháborítottak, és elejét akartam venni annak, hogy a lápnál ismét csak akadékoskodjon, ezért mentem először a faluba, hogy magammal vigyem a vezetőjüket. Bár elég idős volt már, egyáltalán nem mozgásképtelen és még manapság is megülte a bogát ha kellett, így nem volt gond magammal vinni őt. Faruh, a Kézművesek vezetője is volt, a falu legvénebb tagja, megválasztott vezető, de Aleth Bíra felette állt, ha fontos és a falun kívül másokat is érintő kérdésben kellett dönteni, hiszen a kicsiny falu Elorak fennhatósága alatt állt. Ezt nem értette meg a kancellár, de már nem akartam neki újra és újra elmagyarázni a társadalmunk berendezkedését, így Faruh kénytelen volt velem jönni, hogy személyesen is kinyilvánítsa kérését a vizek megtisztítására. Bata már eléggé kifáradt, és sajnáltam is őt, de nem pihenhettünk meg, így is órákkal az égiek megérkezése után értünk oda ahol az a lezuhant valami volt. Tisztes távolban szálltunk le a nyeregből, ahol a bogám biztonságban pihenhet, mi pedig ketten Faruh-al gyalogosan közelítettük meg a dolgozó égieket. Jól ismertem a lápot, ismertem a biztonságos utat, Faruh úgyszintén, hiszen többet élt meg, mint én. Kissé lihegve támaszkodott meg az egyik lápi fa törzsében és arra várt, hogy előadhassa a kancellárnak a kérését. Reméltem, hogy a kis kerülőnk miatt, Aleth Bíra és Tywinna hamar beér minket és átadhatom a tárgyalás terepét a Bírának. Tekintetemmel hamar megtaláltam az immár másik ruhába öltözött kancellárt, aki ruházatával próbált beilleszkedni a környezetbe, de egy perdai képességéhez képest ez elég mókás. A gondolat mosolyt csal az arcomra miközben a helyes utat megkeresve közelítem meg az égi kancellárt. Nem szólok, csak egy fának dőlve nézem a dolgozó égieket. A látvány szomorú és csak rosszabb, fájóbb érzéseket kelt bennem, amikor látom ahogyan a felemelt és eltávolított darabok alól, szinte kinyújtóznak a lápi növények ágai. Faruh-ot csak akkor hívom majd magam mellé, ha a kancellár észrevesz és valamilyen formában ismét megemlíti a feltételeit, vagy köszönetet várva elsorolja mi mindent csináltak eddig értünk, perdaiakért.


TópartAktuális viselet
◊ credit by ◊


Helyzetjelentés a roncsról:
A szebb napokat is látott roncs az a sikló, mellyel annak idején Callum Jenkins és William McGrover kancellár utazott. A lezuhant siklót magára hagyva próbáltak eljutni a Városba. A sikló nagyrészt a víz alá süllyedt, ám az ellenállók rátaláltak, lévén elég sokat járnak a mocsárban, már-már ugyanolyan jól ismerve azt, mint a perdaiak. A jeladót kiiktatták, hogy a Dominium keresőcsapata ne találjon rá, így visszatérhettek később is, hogy több részletben tudják elvinni mindazt, ami mozdítható és hasznos a számukra. A sikló üzemanyag tárolója megsérült, ám ezt nem fedezték fel, mivel víz alá került. Mára már csak egy  csupasz váz az, ami kilátszik belőle, ám a lényeg és ami a vizek mérgezéséért felelős, az most is víz alatt van, onnan szivárog bele a mocsárba, s onnan a patakokhoz és a tóba mindaz, ami a perdaiaknál a betegséget okozta.


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Peter C. Evans
Peter C. Evans

Kancellár

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Népjóléti kancellár

Reagok száma :
41

Avatar alanyom :
Matt Smith


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Kedd Jan. 16, 2024 12:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
A munkálatok végzése közben, a roncsról legalább kiderül egy s más. Példának okáért, hogy kancellári használatban volt, a jelzéséről kiderül igen hamar a műszakiak adatbázisa alapján, hogy Jenkins és McGrover használták. A kibelezést, legalább nem mi csináltuk. Amikor a kapott eredmények kapcsán, megindulnék a roncs felé, bosszankodásom miatt mellé lépek és sikerül egy korábban nem látott mélyedésbe belelépni féllábbal, aminek köszönhetően eltaknyolok, mint a gyalogbéka az országúton. Ennek persze, egy csomó hozadéka van, például negatív, pozitív nem sok. na jó az embereim látván, hogy eltaknyoltam, jót nevetnek, majd a legközelebbi azért közelebb jön és segít kimászni  a gödörből.
- Nevessenek csak. - legyintek egyet, miközbe magam is nevetek kínomban. Rohadt kínos, nagyon kellemetlen, de az embereim attól még, hogy kinevettek még nem fognak belázadni.

Miután kitámolyogtam a gödörből az egyik műszaki segítségével, megközelítjük a roncot, aminek a belseje, hát látott már jobb napokat is. Igazi barbár munka.
- Álljon beléjük a karó! - káromkodom, ahogy szemrevételeztem a roncsot és ekkor veszem észre Rodát. Közelebb megyek hozzá és magam szólítom meg.
- Örvendetes Első Gyógyító, hogy ide értél. Bár tudom, fölöslegesen mondom, neked és a népednek nem számít egyetlen pillanatra sem, hogy ezt a roncsot, korábban elvihettük volna, ha az Elorak által nagyon szeretett Hegyi Quorsák nem tették volna tönkre. Fosztogatás. Ismered a kifejezést? Azt jelenti, hogy jöttek a hegyi quorsák és elvitték, ami használható. A többit itt hagyták. Tudod miért? Mert magasról tettek arra, hogy mi lesz a vízzel meg a talajjal. Ezért rohad itt minden, ennyi ideje. Erről ennyit. - mondom, miközben tisztogatom a ruhámat, majd a Rodával érkezett perdaira pillantok. Első ránézésre, vénebbnek tűnik nálam. Roda felé fordulok.
- Ő a helyi falu vezetője? - kérdezem Rodát, mikor közli, hogy igen, üdvözlésképpen intek a vénnek. Szó szerint vénnek.
- Üdv néked, a nevem Peter Evans. - mutatkoztam be és üdvözöltem, roda érezheti a hangúly és a stílus beli különbséget, nesze neked egy kis patriarchia.

Mindkét perdaihoz fordulok és láthatóan és hallhatóan nem jó kedvűen szólok.
- A fosztogatók, itt hagyták az üzemanyag tartályt. Jah, nem használtok üzemanyagot. Szóval, a lényeg az, hogy amitől ez a roncs anno működött, az folyékony és éghető anyag. Nos, ez belefolyt a mocsárba. Ettől van ez az egész, amit sajnálattal látunk. Ha nem fosztják ki a roncsot, akkor  mi előbb észrevesszük és elhordjuk, megelőzhettük volna ezt az egész katasztrófát. Szóval két lehetőség van! - rácsapok a ruhám mellkasi részére, mire egy adag sár kifröccsen a zsebemből. Lemondóan sóhajtok.
- Az első az, hogy mivel gyúlékony, felgyújtjuk az egészet! Ez egy rossz megoldás, de gyors. Gyors, mert az üzemanyag lángra kap és elég. Igen gyorsan és látványosan. Valószínűleg magával ragad pár tucat fát és körülbelül mindent, ami az útjába kerül. De! Itt a lényeg, hogy elég az az anyag, ami okozza a szennyezést. A szennyezés megszűnik, de mondanom sem kell, hogy veszélyes. A másik lehetőség kissé bonyolultabb. Ezt az anyagot, mivel folyékony, nem lehet kimerni a mocsárból. Ezt szerintem mindannyian belátjuk. Mivel mi most elvisszük a roncsot, a szennyezés forrása megszűnik. Ez persze nem jelent azonnali megoldást. Egy darabig a víz szennyezet és ihatatlan lesz. Kiszűrni ki lehet, de a faluba nincs energiaforrás, amivel a gép működik. - tartok egy kis szünetet, hogy mindkét perdai felfogja és megeméssze, amit mondtam. Amikor látom, hogy értik, amiről beszélek, akkor folytatom.

- Én, történetesen az a vezetője vagyok az Égi Quorsáknak, aki dönthet arról, hogy az ilyen gépeket és a hozzá szükséges erőforrást, hová telepítsük. A probléma az, hogy ez nem kis munkálat. A lényeg az, hogy ahonnan hordják a vizet, onnan a gépbe szivattyúzzuk a vizet, ami megtisztítja és ihatóvá lesz. A szennyezés forrása megszűnik, újab és újabb szennyező anyag nem fog a talajba és a vízbe kerülni. Ettől függetlenül, talán egy évig, elég szennyezet lesz ahhoz, hogy tiszíttás nélkül, ne lehessen fogyasztani belőle. - újabb szünetet tartok, hogy emésztgessék csak a hallottakat. Arra már felkészültem, hogy agyvérzést fogok kapni,mert amilyen hülyék nem fogják megérteni, hogy az egész szarnak az okozói az ellenállók, akik kifosztották a roncsot és itt hagyták. Ennek az egész szarnak ez a legnagyobb szépsége, hogy megint mi isszuk meg a levét annak, amit az ellenállók itt hagynak, mert ezek az ókori perdaiaik, úgysem értik és nem is akarják megérteni, hogy rohadtul nem mi vagyunk a ludasok.

- Nézd... - fordulok a falu vezetője felé. - én ide hozom a gépet, amely meg tudja tisztítani nektek a vizet, de ellenérzésem van ezzel kapcsolatban. Megmondom, hogy miért. A Hegyi Quorsák, akik itt hagyták nektek a roncsot, hogy szennyezze a vizet, ilyen-olyan trükkös módszerekkel, de megpróbálják kicsalni majd tőletek a gépet, amit ide hoznánk. Megmondom neked azt is, hogy miért. Mert erre a gépre és a hozzákapcsolódó energiaforrásra, nekik is szükségük van. Mivel az Égi és a Hegyi Quorsák között, fegyveres konfliktus van, mi nem adunk nekik. Szóval lopniuk kell. Ha ide hozok nektek egy ilyen gépet, a mi kárunkra megpróbálják majd megszerezni tőletek. Ti nem tudjátok kezelni ezt a gépet, Roda, aki beszéli a quorsák nyelvét, sem tudja használni. Ha embereket hozok ide, akik kezelik a gépet, azokat etetni kell, szállást kell biztosítani nekik és megvédeni a Hegyi Quorsáktól. - újabb szünet, a ruhámra fordítok pár pillanatyni figyelmet, megette az egészet a fene. Újra mindkét perdaihoz szólok.
- De fel is gyújthatjuk az egészet. A nőket és a gyerekeket, kellő távolságba kell vinni, a falut körbeásni, hogy a tűz ne jusson el a házakig. Kegyetlen nagy hőség lesz és nagy lesz a tűz. Mivel mocsár, nedves, van rá esély, hogy nem terjed szét a tűz. A kifolyt üzemanyag elég és minden a martalékává lesz, ami magába szívta. De a tűz után, újra nőhetnek a fák ... biztonságba tudjuk helyezni a falu lakóit, amíg a szennyezet területet felégetjük vagy mehetnek Elorakba.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Sötét láp - Page 7 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Sötét láp - Page 7 IpUrJ4h


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 19, 2024 7:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
A méreg nyomában


Evans kancellár, Faruh és Roda




*Néhányan biztosan észrevettek amikor megérkeztünk, bár biztonságos távolságban a roncstól szálltunk le a boga hátáról, félve attól amit magából ereszt. Elgondolva, hogy az egész láp fertőzött lehet, melynek nyomai már látszottak a növényeken, elszomorodtam. A dolgozó égieket vigyázók csak vetettek ránk egy pillantást, volt aki biccentett is, és volt aki megmutatta merre találom a kancellárt. Egyelőre maradtam Faruh-al egy szilárd ponton és onnan figyeltem, mit és hogyan tesznek az égiek, Faruh meg kipihente addig a bogaháton való nyargalás fáradalmait. Nem sürgetett, várt türelmesen, ahogy az már hozzátartozott az életünkhöz, jelen állás szerint úgysem tudtunk volna érdemben segíteni, hogy gyorsabban meg legyen tisztítva a terület. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy az amúgy is mókás ruhába öltözött kancellár egyszer csak eltűnik a szemeim elől. Csak egy pillanat volt, s mivel végig figyeltem őt, tudtam, hogy nem egy fa törzsének takarásába állt be. Egyetlen szívdobbanásnyi idő volt míg felfogtam, hogy mi történt, de biztos csak akkor lettem magamban, amikor nevetés hangjai szűrődtek el hozzánk és a kancellárt többen is igyekeztek felsegíteni. Faruh azonban nem volt olyan diszkrét, mint én, hogy a kezemmel takartam el a számat és összeszorított ajkaim mögött kuncogtam fel. Faruh hangosan hahotázott. *
-Égiek! Még egy háromlábú hoiho kölyök is ügyesebb náluk. Roda, még sosem szórakoztam ilyen jól. *Aztán persze elkomorult, midőn ismét eszébe ötlött miért is vagyunk itt, de a mosoly ott maradt a szája szegletében. Peter kancellár még mérgesen mondott valamit amit nem értettem, égi nyelven szólt és abból csak pár szót ismerek, Tywinna pedig nem volt velem, hogy segítsen. Az biztos, hogy mérges volt és nem is csodálkoztam rajta. Mire észrevett minket – vagy valaki szólt neki jöttünkről – már Faruh is és én is félretettük a derűnket. Bólintottam felé és megvártam mit mond nekünk a munkálatokról, hol tartanak, mire jutottak, és készen álltam egy újabb szóbeli csatára. *
-Ha megosztanátok velük azt, ami nektek jut, akkor nem kellene fosztogatniuk. *Jegyzem meg nem minden él nélkül, bár a konfliktus eredetét nem ismerem, és abból amit Vadember mesélt, nem is értem a jelentőségét, némi rosszallással fejezem ki a véleményemet, ám hiába nem kérdezek rá a vele történtekre, a pillantásom végigfut rajta, a sáros ruháján és a nyomokat viselő arcán. Nem mosolygok, van annyi diplomáciai érzékem, hogy ne mutassam a derűmet, de a szemeim nem tudnak hazudni. *
-Igen, ő Faruh a faluválasztott vezetője, a Kézművesek vezetője is egyben. *Peter kancellár kérdésére bemutattam hát Faruh-ot, aki biccentett a kancellár felé, s akiről most kiderült, hogy mégis van másik neve is. Nem tudtam nem észrevenni mennyire szívélyesebb vele, de betudtam Faruh korának. Én is tiszteltem őt, mindenki szerette és tisztelte, ahogy azt más öregekkel is tettük. Sokat megéltek, sok tapasztalatuk volt, bölcsek és igazságosak mind. *
-Üdvözöllek Peter Evans. Roda, az Első Gyógyító mondta, hogy szükséges itt lennem ahhoz, hogy eldönthessük, hogyan tisztítjátok meg a vizet. Bár én szükségtelennek tartom, teljes mértékben megbízom az Első Gyógyítóban, és öreg is vagyok már ahhoz, hogy ennyit koptassam a hátsómat egy boga hátán, de megtisztellek a jelenlétemmel. *Nem mondtam el Faruh-nak, hogy Peter kancellár miért is vitázott velem, mit ígért és mit nem, hogy mennyire nem akart együttműködni, csak annyit közöltem vele, hogy kell az ő beleegyezése is mindenbe. Faruh azonban sok mindent látott már, elég bölcs is ahhoz, hogy észrevegyen apróságokat is és elég öreg ahhoz, hogy bármit kimondjon ami a szívét nyomja. A kancellár aztán belekezd a mesélésbe, hosszan teszi, mi pedig türelmesen hallgatjuk, csak néha pillantok el a válla mellett a dolgozó égiek felé, nem mellesleg még akkor sem nevetünk amikor rácsap a ruhájára és sár fröccsen belőle, pedig nagy a kísértés. A gondunk azonban nagyobb és életek múlnak rajta. Faruh is türelmesen hallgat, még a számunkra ismeretlen szavaknál sem szól közbe, s mint kiderül nem is kell, mert a kancellár mindent megmagyaráz. Talán túl sok mindent is. Amikor úgy tűnik befejezte a magyarázatot, Faruh szólal fel, bár a dolgok nem jól állnak, csak a lelkünkben háborgunk és én is tényleg igyekszem, hogy ne háborodjak fel látványosan mindazon a pusztításon, ami előttünk látható és azon, amiről egyelőre csak a kancellár beszélt. *
-Ti égiek bolondok vagytok. Elhagytok valamit és nem keresitek? Nem tudjátok hol hagytátok el? Az egész lápot teleszórtátok a mérgeitekkel és nem tudjátok hol keressétek? Annyi eszetek sincs, hogy elfelejtettétek? A hegyi nép legalább megpróbálta a lehető legtöbbet elvinni belőle. Tisztítsátok meg a vizet, a lápot, takarítsátok el a mocskotokat. Nekünk kell a víz, az az életünk. *Ezzel ő be is fejezte. Kinyilvánította a kérését, a döntését, amivel mélyen egyetértek. Rajtam a sor, hogy folytassam.*
-Ti csak tisztítsátok meg a vizet, a többire ne legyen gondotok, a növényekkel úgysem tudtok mit kezdeni. Aleth bíra minden bizonnyal hamarosan megérkezik, de én is biztosíthatlak afelől, hogy a szerkezetet meg fogjuk védeni. A hegyi nép is meg fogja érteni, talán jobban is mint ti, hogy a víz megtisztítása mennyire fontos nem csak a számunkra, hanem nekik is. Lehet, hogy veletek rosszban vannak, de velünk nem és a mi kárunkra nem fogják elvinni a víztisztító szerkezetet. A szerkezetet kezelők pedig kapnak szállást és ételt a faluban, amint megérkezik Elorakból az ellátmány. *Csak a miheztartás végett, s mert Peter kancellár nekem úgy tűnik nem hisz, teszek egy kérdő fejmozdulatot Faruh felé, hogy erősítsen meg a szavaimban. Faruh először nem érti miért teszem ezt, elvégre kinyilvánítottam a döntést, még ha sokkal öregebb és bölcsebb is nálam, Elorak a falu felett áll és nem szükséges az ő bólintása, ha ilyen sok perdai élete múlik rajta. De azért megteszi, mert rájön végül miért is tettem ezt. *
-Igen, ahogy az Első Gyógyító mondja, ellátjuk népetek gyermekeit. *S legyint is egyet, mert szerinte ezek szükségtelen körök és már előrébb lennénk, ha a kancellár nem ilyen kötekedő. *





TópartAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Peter C. Evans
Peter C. Evans

Kancellár

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Népjóléti kancellár

Reagok száma :
41

Avatar alanyom :
Matt Smith


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 22, 2024 12:26 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Roda újfent tanúbizonyságát teszi annak, hogy vagy ostoba, mint egy darab kő és a perdai nők végletekig buták vagy valójában, már rég az ellenállókkal kolaborál. Mégis mit nem lehet érteni azon, hogy fegyveres konfliktus van? Mit nem lehet megérteni azon, hogy a konfliktus miatt, nem támogatjuk a másik felet, semmilyen formában sem? De teljes mértékben igaza van, én vagyok a hülye, hogy megpróbálok bármit is elmagyarázni neki. Vagy nem érti vagy nem akarja érteni. Utóbbi a rosszabb, golyót érdemelne. Így aztán lemondóan sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet.
- Mert kijelentették, hogy az ellenségeink és az ellenségeidet nem öleled a kebledre. - ha nem akarja, úgysem érti meg, hogy mit beszélek, pedig perdaiul szólok hozzá. Viszont adott egy jó ötletet. Na, majd később.

Az öreg perdai viszonozza az üdvözlést és reménykedem, hogy végre valakivel szót érthetek és megbeszélhetem, a megbeszélni valót. De ahelyett, hogy értelmes kérdést tett volna föl, bolondnak titulál bennünket, sőt! Sérteget engem és a népemet. Egy olyan szituációban, amikor tőlem függ, hogy ők tisztavízhez jutnak vagy sem. Szavaira fel is vonom a szemöldökömet és az arcom elkomorul. Elméletben, eléggé emberiek ahhoz, hogy leszűrjék a mimikámból, hogy egyáltalán nem tetszik az, ahogyan beszél velem, hogy bolondnak nevezi az embereket és közli a szemembe, hogy az ellenállók, legalább elvitték azt, amit tudtak. Ez hülye! Mégis mi a frászt nem ért azon, hogy maguk a hegyiek hagyták itt a mérgezett szart és rongálták meg a hajót, hogy ne találjuk meg? Hovatovább, Roda még helyesel is az öregnek és újra a követelőzés, hogy takarítsuk el a mérget, amit ideszórtunk. Miért nem értik meg, hogy már elhordhattuk volna, réges rég, ha az ellenállók nem teszik tönkre?
- Én nem sértegettelek, sem téged, sem a népedet Faruh. S ajkadat azokat becsmérlő szavak hagyják el, akik megoldhatják a poblémát? Nem jól átgondolt, hirtelen szavak ezek, amelyeket most intéztél hozzám. Hát most becsmérlő szavaid, a népedet fogják mérgezni. - azzal hátat fordítok és a dolgozó embereimhez kiáltok, már akinek kell kiáltani, hogy hallja, hogy szólok.
- Ha összeszedtétek, akkor csomagolunk. Itt mára nincs több dolgunk! - visszafordulok a két perdaihoz. Rodához intézem a szavaimat.
- Igazad volt! Bocsánatodat kérem Roda, Elorak Első Gyógyítója. Ha nem kéretem ide Faruht, nem hallottam volna gyűlölködő, utálkozó szavait, amelyben engem és népemet becsmérel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szavai nem mérgezték meg a szívemet. Most, lelkemben keserűséggel távozom. - azzal megindulok az embereim felé, hogy segédkezzek nekik a roncs eltakarításában és minél előbb távozhassunk, erről az istenverte lápról. A víz tisztításáról több szót nem kívánok ejteni, sem Rodával sem Faruhval. Amikor Roda arról beszél, hogy biztosít arról, hogy a népem fiait és a szerkezetet megvédik, felé fordulok és megcsóválom a fejemet.
- Ez ma már nem megy. A gépre az én népemnek is szüksége van, hozzam oda, ahol a falu vezetője, sérteget engem és a népemet? - fejemmel újra nemet jelzek. - Ezt át kell gondolnom. Azt mondtad, legyek a népem méltó vezetője. Nem lehetek az, ha egy ilyen sértés után, következmények nélkül teljesítem azt, amit követeltek. Aleth is bezáratta Elorak kapuit, nem hagyta annyiban a sértést. Én sem hagyhatom. Viszlát!
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Sötét láp - Page 7 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Sötét láp - Page 7 IpUrJ4h


Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 01, 2024 9:27 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
A méreg nyomában


Evans kancellár, Tywinna és Roda




*Bennem is dúl a harag, ahogy Faruh-ban, hiszen a népünk élete függ azon, hogy amit az égiek itt hagytak, el legyen takarítva, s azon felül, minden későbbi kárt helyre tegyenek. Nem jutnak eszembe Aleth korábbi szavai a hamariságomról, a fellobbanó érzelmeimről, melyek nem mindig jó iránymutatók. Csak azt láttam és látom, hogy a természet pusztul, s vele együtt a népem is erre van kárhoztatva. Egészen más a mi felfogásunk az együttélésről, a közösségről és az egymáson való segítésről és bár van fogalmam a quorsák közötti ellentétekről, továbbra sem tudom felfogni és értelmezni azt, hogy egymás ellen vannak és nem egymás mellett próbálnak túlélni. Abból amit hallottam, csak ők maradtak meg a népükből s ennek ellenére egymást pusztítják. Számomra ez érthetetlen. Egyetértek Faruh-hal, ahogy másban, úgy ebben is bolondul cselekednek a quorsák, de míg Callum Jenkins sok általam elmondott dologban belátta a hibáikat, úgy Peter kancellár csak a maga gondolatait hajtogatja és az igazságot sértésnek veszi. Hát nem bolondok az égiek? Minden nem működő szerkezetüket elhagyják és nem keresik később. Csak más szerkezetekre hagyatkoznak ahelyett, hogy elindulnának megkeresni azt, amit elhagytak. Tudhatták mi lesz a vége annak, ha egy ilyen dolgot a természetben hagynak, mégsem tettek ellene. Dühömet az is táplálja amit Faruh-nak válaszol azzal, hogy rajtuk múlik népünk egészsége és élete, mi mégis becsméreljük őt. Mintha ezért le kellene borulnunk előtte és mint Shiennelhez, imádkoznunk. Azt nem értem, hogy mit mond a dolgozóinak, de azt már igen, amit felém fordulva hozzám intéz. Tudom, meg kellene próbálnom megenyhíteni a népem érdekében, a falu lakóinak érdekében, de egyszerűen nem megy. Annyira pökhendi….mint az első találkozáskor Callum Jenkins. Vajon Peter kancellárt is meg lehet puhítani? Az ő fejével is lehet beszélni úgy, mint Callum Jenkinsével? Abban igaza van, hogy Faruh megsértette, de érthető az öreg vezető minden szava, hiszen a falu lakói újra és újra megbetegednek míg a víz nem tiszta, míg a méreg ott kering a patakokban és ha nincs segítség, elér a folyókhoz és a tavakhoz is. Dühös vagyok, hogy kihasználja a helyzetüket, hiszen mindig is ezt tették, szemernyit sem változtak azóta, hogy először megvetették a lábukat Perda földjén. Veszek egy nagy levegőt, de tudom, hogy nem leszek képes könyörögni, csak hangom indulatain enyhíteni annyira, hogy Faruh szavain javítsak. *
-Aleth bíra intézkedése nem ítélte halálra a népedet. Ha a vizünk továbbra is mérgezett marad, azzal halálra ítéled Faruh falujának lakóit és ha a fertőzés tovább nyúlik, akkor a többi falut is és aztán Elorakot. Az égiek vezetőjeként nem hiszem, hogy ezt megengedhetnéd magadnak, és nem hiszem, hogy ez lenne a célod. Faruh valóban erős szavakat használt, de próbáld megérteni őt, hiszen falujának lakói, köztük gyermekek is megbetegedtek attól, amit ti itt hagytatok. Egyszerűen elfelejtettétek, pedig még a kereső szerkezeteitek nélkül is megtalálhattátok volna, ha annyira akarjátok. Segítséget kérhettetek volna tőlünk, hogy megtaláljátok. Ez a mi érdekünk is lett volna. Ti már oly sokszor, annyiféle módon megsértettétek a népemet, még sem vittünk titeket a pusztulásba, a lassú halálba. Gondold át milyen következményei lehetnek annak, ha most nem segítesz. Azt a természetet teszed tönkre, ami nektek is életet adhat. *Én csak egy gyógyító vagyok, nem értek a diplomáciához, csak a népem érdekeit nézem és felháborít az, ahogyan az égiek mindent birtokba akarnak venni, mintha mindig is az övék lett volna, noha nem tudnak semmit a Perdáról, sem a népünkről. Faruh visszasétált a bogámhoz, egy ciccentéssel el is intézte Peter kancellár szavait, mert igazat szólt és az ami Peter szerint sértés volt, csak az igazság volt. Egyet értek vele, de az égiekkel másképp kell beszélni, ők nem perdaiak.*






TópartAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Sötét láp - Page 7 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Vissza az elejére Go down
 
Sötét láp
Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
 Similar topics
-
» Sötét erdő

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: