Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások




Csüt. Dec. 03, 2020 12:09 pm



Szer. Dec. 02, 2020 9:12 pm

Szer. Dec. 02, 2020 11:13 am





Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Sivatag
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Sivatag Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Sivatag Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sivatag
 





A perdai kontinens egy igen kiterjedt részén sivatag található, mely oly száraz, akárcsak a Földön volt. A homokbuckákon kívül akadnak hegyes, sziklás részek is és időnként kevés oázisra is rálelhet az erre tévedő. Nem sok állat és növény marad meg ezen a környéken, de ami állat igen, attól jobb óvakodni. Ez nem csak a szárazságnak köszönhető, hanem a rendkívül gyorsan kialakuló homokviharoknak is. Ha nem vigyáz az arra járó, egy ilyen vihar akár a végső nyughelyévé is teheti a sivatagot. Folyadékpótlásra a sivatagi fenyő híd nedve alkalmas még az oázisokban található vízen kívül.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 6:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Már két teljes napja magam mögött hagytam a Várost és egyedül kutyagolva, pontosabban bogázva gyűjtöm a kilométereket a hátas lábaiba, viszont még mindig a fülemben csengenek egyik bajtársam szavai: Felelőtlenség ide egyedül kimerészkedni.
Könnyen lehet, hogy igaza van, de sosem voltam az az ijedős fajta, bár meg kell hagyni idekint azért megijedni nem nagyon lehet, mert folyamatosan leselkedik ránk valami, ami így vagy úgy, de a vérünket kívánja. Ha nem épp valamilyen vadállat szemelt ki aktuális prédájának, akkor az elemekkel kell küzdeni: nappal az ész és vízveszejtő forrósággal, éjjel pedig a hőingás keltette hideggel.
Mondhatom, hogy felkészültem a rám váró vidékből és viszontagságokból, de egyébként sem az első utam már ez, hiszen már három PY-02-es típusú szenzort elhelyeztem és működésbe is hoztam a kijelölt adat és mintavételezési helyeken. Ez a mostani utam sem különb a korábbiaktól: a Dominiumról kapott parancsot követve jutok el a szóban forgó célterületre, kihelyezem a szenzort, majd visszavonulok a Városba. Ők fizetnek némi honoráriumot és mindenki boldog, főleg én, mert folytathatom a munkát, amit az akció idejére félre kellett tennem.
A boga nyergében ülve kémlelek körbe az egyik homokdűne tetejéről. Masszív, erős állat, de ez nem meglepő, hiszen már a sokadik alkalommal vagyunk kint együtt terepen, lassan már azt lehet mondani összeszokott párost alkotunk. Jobb oldalán a felszerelés, bal oldalon a nyeregtáskában pedig a cókmókom: két fegyver, lőszerek, egészségügyi csomag, hálózsák, élelem és minden, ami szükséges egy ilyen feladathoz.
Mivel hihetetlenül meleg van, ezért nem viselem sem a páncélomat, sem pedig a sisakomat. Nadrágomból könnyűszerrel megállapítható, hogy a Városból való vagyok és azon belül is a katonák közül szalajtottak. Rangjelzést nem viselek, idekint úgysem valószínű, hogy bármit is nyomna a latba, ha összefutnék valakivel. A távolságmérővel könnyen meg tudom állapítani, hogy még mennyit kell haladnom, hogy elérjem a soron következő, de egyébként igen ritkásan előforduló oázist. A gyíklényt irányba állítom és lassú, komótos lépésekre biztatom, jó lesz kortyolni néhányat mielőbb tovább haladunk.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 3:56 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A sivatag sokak számára egy lakatlan terület, irdatlan mennyiségű homokkal, forrósággal és éjszakai hideggel, s naná sok veszéllyel. Szerintem nem így van. Sokkal inkább úgy mondanám, ha betartod a sivatagi játékszabályokat, akkor nem fogsz meghalni, hanem túléled. A tanítom alaposan elmagyarázta ezeket a szabályokat, s én életem végéig megjegyeztem. Úgy értem nap mint nap gyakorlom és újabb ismereteket gyűjtők hozzá.
Gyalogosan haladok a sivatagi dűnén, azonban a járásom szokatlan lehet. A megszokott ritmikus lépés helyett, inkább teljesen ritmus nélkülit alkalmazok. Nem egy gyors módszer, s nehéz átállni a megszokottól. Nem szokásom hátas állatot hozni erre a vidékre, mert eggyel több ok lenne arra, hogy valami nekem támadjon. Tán szerencsés vagyok, hogy a Tűz Gyermeke képességgel vagyok megáldva, ami 5 évesen jelentkezett nálam. A sivatag miatt alaposan fel vagyok öltözve. Zebrakutyás hosszú ujjú tunikát és nadrágot viselek, ami törekszik arra, hogy homokvihar esetén nehogy a ruha alákerüljön valami. Lábamon több rétegű bőr pillangófejű lábbeli található. Van egy nagy hátizsákom, amiben ott van a többi szükséges felszerelésem hosszabb utazásokra. Bal oldalamon lóg szekerce, jobb oldalamon van egy nagyobb belező, bőrhántoló kés, természetesen tokban tárolva. S ha ez nem rémisztene el senkit, akkor ott van az íjam a nyílvesszőkkel. Meg tudom magam védeni, ha szükséges. Egy nagyobb dűnét nézek ki magamnak, ami előttem van. Tájékozódni, mindig onnan érdemes, s nem pedig a völgyes részen.
Mi az úti célom? Egy közeli oázis, ahol a vízkészletem feltölthetem a sivatag végéig. Élelmem az van, s mindig beosztom a napi adagom. Sivatagban nincsenek állatok, amiknek a húsát fogyaszthatnám. Rendszerint a sivatag szélén gyűjtőm össze a sivatagi sétára való élelmet.
Lassan haladok a meredek homokdűnén, de mikor felérek, akkor távolabb ellátok. Így szúrom ki a szememmel, hogy a közelben van egy Boga, s tán lenne rajta valaki? Nem tudom eldönteni ilyen távolságról. Az kétség kívül én szintén furcsán festhetek a zebrakutyás öltözetemben. Két másodperc után döntöm el, hogy nem feladatom odamenni mindenkihez a sivatagban. Úgy vélem tudja a dolgát, s tán ellenkező irányba halad. Annyit megengedek magamnak, hogy így a távolból figyelem, hogy merre halad majd tovább.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 04, 2019 4:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A műszereim számítása szerint már csupán csak kétórányi boga útra vagyok a céltól, ami a magam mögött hagyott távolságot nézve már semminek mondható. Félóra pihenőt hagyok magunknak, hogy a nap legmelegebb részében kicsit szusszanjunk, de nem állhatunk meg hosszabb időre, mert azt terveztem, hogy az este már a visszafelé vezető úton érjen. Az elgondolásoknak megfelelően a távolban lévő oázis felé irányítom a hátast, egyelőre minden nyugodtnak mondható körülöttünk, a hőség továbbra is perzselő, élőlénynek pedig még csak nyoma sincs a környéken, legalábbis én nem látok senkit, aki ezt megcáfolhatná. Mindenfelé homok, dűne, és megint csak a szélrendezte buckák, melyek utamon kísérnek a zöldellő szomjoltó helyig.
Szinte el sem hiszem, hogy elértem ezt a völgyet, ami egyáltalán nem nagy, de árnyékot és utánpótlást ad a kiszáradt utazónak. A talaj szerencsére itt nem süpped annyira, mint odakint és még egy szimpatikus fatörzs is van a közelben, ahová kiköthetem a velem tartó lényt. Mondjuk, nem jelentene neki túl nagy feladatot, ha arról lenne szó, hogy el kell szöknie mellőlem, de hát hová is menne és valahol talán ő is tudja, hogy idekint egymásra vagyunk utalva és csakis egymásra számíthatunk, ha túl akarunk élni.
- Kortyolj párat, aztán indulunk. - paskolom meg a kollega nyakát, miközben a nyaknyújtásnyi távolságban lévő sivatag-meleg forrásvizet ajánlom folyadékként.
Miután lekászálódok a nyeregből, a géphez lépek, hogy megigazítsam, újrakössem, vagy újracsomagoljam, attól függően, hogy milyen állapotban van. Szerencsémre úgy találták ki, hogy bírja a viszontagságos körülményeket, többek között azért, mert elég extrém helyen lesz kitéve, így egy kis igazításon kívül más dolgom nem akad a szállítmánnyal kapcsolatban.
Átsétálok bajtársam baloldalára, hogy a fegyvertartóból magamhoz vegyem a TW-S gépkarabélyt, melyet hasonlóan a szondához, ilyen és még zordabb körülmények közé terveztek. Hiába a strapabírás, azért nem árt a gondoskodás még ennek a fegyvernek az esetében sem.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 10:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Állok továbbra is a helyemen, azonban a távolban lévő szerzet nem igazán indul tovább. Sokkal inkább a perzselő hőségnek teszi ki magát, meg a Bogáját. Nem sokáig gondolkozok, mert egyszerűen elindulok feléjük. Mi célból? Leginkább, hogy megszabadítsam a Bogát a saját terhétől, valószínűleg embertől. Népem körében nem elterjedt a Boga használat a sivatagban. Nem szívesen kínozzuk az őshonos állatokat, hogy ilyen extrém körülményeknek. Az előbbi lépés technikámat továbbra sem hagyom magam mögött. Jól belém nevelték. A magas dűnéről lefelé haladok, hogy a két dűne közötti völgybe érkezzek meg. Lefelé könnyű haladni, azonban a következő homok dombra nem olyan könnyű feljutni. Ha a lefelé menetel volt öt perc, akkor a feljutás 15 percbe kerül. Közelebb a célomhoz, s jobban látom őket, mint előző őrhelyemről. Természetesen én is jobban látszódom a számukra, de cseppet sem foglalkozok ezen ténnyel. Egyből a túloldalon igyekszek lefelé, hogy a következő felkapaszkodásnál találkozzak a Boga hajtó férfival, s segítsek az állat nyomorán. Miért kínozza szegény állatot, ezen embertelen körülmények között?
Alig pillantom meg a férfit, mikor megszólalok az irányába.
- Miért kínozza az állatot ilyen körülmények között? - hangos vagyok, s remélem megért. Nincs túlságosan nagy szerencsém az emberekkel, mert a legtöbbje, nem tud azon a nyelven beszélni, mint én.
- Egy Boga nem ilyen helyzethez lett teremtve. - adom tudtára, hogy bizony rossz döntést hozott. Ahogy haladok egyre feljebb a bucka tetejére, úgy egyre többet látok a másik félből. Nyugodtan haladok, hiszen engem kevésbé izgat a rekkenő hőség. Miért? Mert a tűz gyermeke vagyok.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 6:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csupán néhány perc telik megállásunk óta, a betervezett fegyvertisztítást pedig még meg sem tudtam kezdeni, mikor feltűnik a láthatáron egy idegen, akit a távolság miatt egyelőre nem tudok beazonosítani. Úgy látom egyedül utazik, legalábbis a cókmókját elnézve minden jel arra utal, hogy nem követi őt egy karaván a dűne túloldalán. Első ránézésre azt mondanám, hogy nőnemű, mozgása kecsesebb, mint a férfiaké, de persze ettől függetlenül lehet rosszul olvasom a látottakat. Igazából nem aggódom érkezése miatt, nem gondolom, hogy a semmi közepén ártó szándékkal érkezne, vagy, ha mégis, az rövid úton ki fog derülni.
- Ha kínozva érezné magát, levetne a hátáról, alaposan megtaposna és elvágtázna. - mosolyodom el a fordító szerkezetem azonnali segítsége után és abban a pillanatban kiderül számomra, hogy egy perdait köszönthetek az oázisban, mint harmadik fél.
- Senki sem ilyen helyzethez lett teremtve. - mutatok körbe fejcsóválva, utalva a sivatag halálos körülményeire és a rekkenő hőségre.
- Mi járatban a sivatagban? - érdeklődök, bár nagyon jól tudom, hogy a helyiek nem a közvetlenségükről, vagy a fene nagy barátságukról híresek, természetesen tisztelet a kivételnek, de a nagytöbbség magának való és távolságtartó, ami egyébként teljesen érthető.
Viszonylag kis ideje tartózkodok itt, az előítéleteimet pedig megpróbálom a lehető legjobban háttérbe szorítani és azon munkálkodok, hogy a dominiumi „őslakos-ember” kapcsolat egy sajátos formában nyilvánuljon meg idelent. Egy olyan formát képzelek el, ami személyes tapasztalatokon alapszik, nem pedig elmondások és téves beidegződések formájában tör a felszínre. Igyekszek minden szituációhoz úgy állni velük kapcsolatban, hogy abból ne kerekedjen konfliktus helyzet, vagy, ha sajnálatos módon mégis afelé haladunk, ne én gerjesszem azt, hanem próbáljam mihamarabb megoldani.
- Információszerzés céljából szondát kell telepítenem a sivatag egyes pontjain, amit odafönt kielemeznek és értékelnek. - mutatok előbb a szerkezetre, majd a magasba, ahol a felállított rendszer jeleit fogják majd.
Nem tudom, hogy érkezik-e válasz a kérdésemre, de én úgy tartom rendjén, hogyha nyílt lapokkal játszok és elárulom, az amúgy elég nyilvánvalót. Bár egy perdainak nem biztos, hogy egyértelmű, mi ez a sok felszerelés a jószág oldalán, többek között ezért is mesélem el utazásom célját röviden.
Mire végzek a mondattal a háziasított és már-már teljesen hozzám szokott boga egy haragos prüszköléssel és felém pillantással tudatja velem, hogy nem komálja az idegen jelenlétét.
- Nyugi, nincs semmi gond. - paskolom meg a hátas oldalát, majd visszatérek a TW-S tisztogatásához, de persze fél szememet az újonnan érkezetten tartom.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 5:10 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Haladok a célom felé, jelen pillanatban az egyik homokdűnén pihenő bogáshoz. Mikor kellőképpen közel vagyok, akkor elsőként szólalok a férfihoz. Kell egy idő, míg válaszol, de én türelmesen várakozok. Engem nem hajt a semmi, s nincs különösebb feladatom a megfigyelésen kívül.
- Nem minden Boga tapossa meg a gazdáját vészhelyzet esetén. - megállok egy egészséges tisztes távolságban tőlük. Nem tudom, hogy az állat miként viselkedik a társaságomban. Egyelőre megóvnám magam a bajtól.
- Nincs semmi gond a sivataggal, s a legártatlanabb tény benne a hőség. - érzékelem, hogy a férfi elkezd érdeklődni a felől, hogy én milyen célból járom a sivatagot? Nem szólalok meg egyből, inkább a beszélgetőpartnerem szemébe nézek, s tartom vele a szemkontaktust.
- Csak túrázok – tudom le ennyivel a válaszom, ami talán fura lehet tőlem, vagy sem. Arról nem kell tudnia, hogy megfigyelem az egyes élőhelyeket, állatokat, ragadozókat és minden egyéb apróságot. Információkat gyűjtök, amit végül elmesélek hazaérkezésemkor. Mit láttam, hallottam és éreztem? Van amikor én is Bogával közlekedek, de van, mikor gyalogosan.
- Biztosan bírni fogja a szerkezet az itteni időjárást? Nem fél attól, hogy a homok el fogja lepni? - nézek rá furán, mert a sivatagi táj lassanként át szokott rendeződni. A homok buckák vándorolnak az idő folyamán, ráadásul az itteni élővilág szintén érdeklődést mutathat a letelepített szerkezet iránt. Végül ráhagyom, mert nem az én dolgom, hogy lebeszéljem őt erről.
- Látom mély kapcsolatot ápol a Bogával – csupán a mozdulatokból, s a jelzésekből következtetek erre, hogy igazam lenne azt nem tudom. Három lépést hátrálok, azután lecsücsülök a perzselő homokra. Tűz gyermekeként nem kell attól tartanom, hogy bármi bajom történne.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 11:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Mivel a perdai megtartja azt a bizonyos sok lépés távolságot és tisztes távolságban marad tőlem, valamint a bogától, nem nagyon veszek róla tudomást. Nekem így is jó, ha nem haverkodunk, elvégre nem kell rögtön puszipajtássá válni csak azért mert a kietlen semmi közepén találkoztunk.
Egy biccentéssel jelzem, hogy hallottam és elfogadom az álláspontját, de további reakció a megállapításaira reflektálva nem érkezik a részemről. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy kár tovább fecsérelni a mondatokat, ugyanis nem találnánk közös nevezőt a sivatag vagy a sivatag és az állatok kapcsolata témakörben.
- Remek hely a túrázáshoz. - felelem egyetértően egy biccentéssel egybefűzve, mert valóban így gondolom. Igaz, kicsit extrém, de be kell látni, tökéletesen ki lehet kapcsolni és egész biztos, hogy nem koslatnak a nyomunkban olyanok, akiktől távol akarjuk tudni magunkat.
- Ha egy héttel később már csak fémhulladéknak lesz jó, azt sem bánom. A feladatomat elvégeztem, a többi már nem az én bajom. - mosolyodok el, de még hozzáteszem.
- Viszont van egy olyan érzésem, hogy a szonda tervezői számoltak a szélsőséges időjárással és meghatározták a szerkezet élettartamát mielőtt csődöt mondana. Szerintem begyűjti a kellő információt még azelőtt, hogy megtelne homokkal. - tucatnyi kiváló szakember dolgozott azon, hogy a mérőállomás elkészüljön és a jelenlegi kinézetét, összetételét elérje. Biztos, hogy bírni fogja az itteni klímát, amíg elégséges adatot nem gyűjt az itteni helyzetről.
- Látom mély kapcsolatot ápol a homokkal. - viszontválaszként a sajátjával felelek, mert azért az nekem is feltűnt, hogy elég jól tűri a forróságot, annál is inkább mert csak úgy egyszerűen belehuppan a perzselő homokba.
- Úgy látom, hogy egy ideig akarva akaratlanul is élvezni fogjuk egymás társaságát. - bökök fejemmel a távolban feltűnő sötét foltra, ami másodpercről-másodpercre egyre nagyobb és nagyobb lesz, viszont, ami sokkal fontosabb, hogy egyre csak közeledik felénk. Minden kétséget kizáróan egy homokvihar tart felénk, bár még messze van, de azért határozottan mutatja magát.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 11:02 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Biccent az idegen férfi, aki egyelőre nem mutatkozott be. Ráhagyom, hogy miként alakuljon köztünk a beszélgetés. Ha keveset beszélünk azt sem bánom. Nem reménykedek abban, hogy bármi kialakuljon köztünk. Nem igazán csípem a fajtájukat, s nem igazán értem az embereket perdaiként. Annyit tudok róluk, hogy idejöttek és érdekes dolgok birtokában vannak. Csak oda kell nézni a Bogára, ahol érdekes és nem mindennapi tárgyakat látok. Meglep, mikor egyetért azzal, hogy remek hely a túrázáshoz. Felszalad a szemöldököm. Vajon hány napig bírná a férfi a hagyományos eszközei nélkül?
- Tán ennyire kedveli a sivatagot? - nézek bele a szemébe, mert ilyen alapvető gesztusok tán érnek valamit a két faj között. Egy sóhajtással veszem tudomásul, hogy őt cseppet sem érdekli a letelepített eszközök sorsa, sőt olyan felhangja van az egésznek, hogy nem bánja a természetbe avatkozást. Vagy egyáltalán mit csinál az a szerkezet?
- Szóval fajod ehhez ért? A természetbe avatkozást? Odapakolja ezeket a különleges dolgokat, aztán ott hagyja? Akkor Perdával együtt fogtok elpusztulni! - hangom komoly, de egyáltalán nem fenyegető. Mi nem kérünk ilyen fura dolgokból, sőt egyáltalán ne telepítsenek ide olyat. Miért van ilyen feladata? S miért vállalja el?
- Nem szeretjük azokat a dolgokat, mert sosem lesz utána egy környezet ugyan az,aminek kellene lennie – sóhajtok egyet, mert igazából mi értelme lenne most a férfit megtámadni? Semmi. Sokan vannak,s a szóbeszéd alapján akaratosak. Amit a fejükbe vettek, azt végre is hajtják.
- A nap és az ügyesek számára a homok éltet, mint kioltja azt. - szólok vissza, mert bizony elég jól ismerem a sivatagot. Smivel nem sokan büszkélkednek a Tűz gyermeke képességgel fajom körében, így rám hárult a feladat, hogy a sivatagot járjam. Szavai hallatán csak sóhajtok, majd én szintén megpillantom a közeledő homokvihart. Szinte rögtök eltakarom a kopoltyúm egy  kendővel, úgy mint az orrom és a szájam. Felkelek a helyemről.
- Ez veszélyes! Jobb, ha keresünk menedéket
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 11:59 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Nem tudom, hogy miként alakul majd a közeljövő, de ha minden így marad, mi pedig egy félóra után komótosan távozunk az oázisból, akkor nyugodtan előrevetíthető, hogy nem fogunk valami sokat beszélni. Valamiért úgy érzem, hogy minden egyes kimondott szó, csak tovább feszíti, az amúgy is elég zaklatott légkört a fajaink között és talán mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha békében hagyjuk egymást a hátunk mögött itt a világvégén.
- Nem vagyok megijedve az itteni élettől, és bár vannak hátulütői, de bátran mondhatom, hogy az egyik legbékésebb hely, ahol eddig voltam. - viszonzom a pillantást, de szinte látom íriszeiben, hogy egy természet szülötte perdainak érthetetlen az, hogy miért is gondolom így, hisz ő nagy szerencséjére nem élt olyan helyeken, mint én.
- A fajom sok-sok mindenhez ért, közöttük sajnos ehhez is, hogy kivigyük a természetbe a gépeinket, majd sorsukra hagyjuk ott, ha már begyűjtöttük a kellő információt. - bólogatok néhány aprót, mert kár lenne bármilyen módon is kendőzni ezt, ezek tények és mindig is ez volt a tendencia.
- Egyszer, talán majd jobbá válunk és a Perda is túlélheti. Viszont attól azért nem kell tartani, hogy néhány efféle szerkezet bármit is befolyásol itt. - tudom, hogy megnyugtatni korántsem fogom válaszommal, de legalább sem az elfogultság, sem pedig a mellébeszélés vádja nem érhet.
- Ebben egyet kell értsek, az biztos, hogy nem lesz ugyanolyan, de rengeteg információt kaphatunk arról, hogy mi is vesz körbe minket. Ez még talán nektek, perdaiaknak is jó lehet. - megvonom a vállamat, mert a beszélgetés mostani menete egy elég erőteljes filozófiai diskurzus felé vezet, ahhoz viszont most nem áll rendelkezésünkre elegendő idő.
Elnézve a kialakuló homokvihar rendkívül baljós látképét, én magam is megindulok, hogy beöltözzek az ilyen helyzetekre magammal hozott ruházatba. Van még ugyan időnk, de már érezni a levegőben a felkapott homokszemek sokaságát, amely védelem nélkül szép lassan, de annál biztosabban és halálosabban töltené meg a szabadon hagyott testfelületeinket. Felkapom a tiszti mellényemet, a fejemet pedig sokszorosan átbújtatom néhány kiválóan záródó anyagon, hogy annak tetejébe nyomjam a sisakot. Szemeimet speciális szemüveggel védem, szám elé pedig a Fegyverfejlesztési Hivatal által rendszeresített eszközt helyezem, mely kiválóan szűri a homok és porvihar parányi részecskéit is. Mostani megjelenésem sokszorosan Perda-n kívüliként hat, de hát emberként ez kell ahhoz, hogy átvészeljünk egy ehhez hasonló természeti csapást. A fegyvert bebugyolálom és a fegyvertartóba helyezem, amennyire lehet lezárom, az elemző szondára is ráhúzok még egy réteget, végül a boga feji részére helyezek egy saját magam által kifejlesztett védőmechanizmust, mert hivatalos kelléknek véletlenül se lehetne nevezni. És bár tudom, hogy alapvetően kibírja hátasom a homokvihart, azért nem mindegy, hogy milyen védelemmel lesz felvértezve a kritikus időszakra.
- Van valamiféle elgondolásod, hogy hová is rejtőzhetnénk a vihar elől? - érdeklődök immáron fegyvertelenül, mert mégiscsak ő van itthon és talán félreteszi a fajom iránt érzett utálatát erre az időre.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 9:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Valóban békésnek hat,  azonban ez csupán a csalóka benne. Van egy időszak, mikor tilos a bejárás a Sivatagba. - toldom meg a saját gondolatommal ezt a témát. Tovább lépek ezen, mert a beszélgetésünk mondhatni felszínes. Vagy inkább mondanám puhatolózásnak a részünkről, mint két egymásban megbízó bajtársról. Hallgatom, amit mond a gépezetekről, s a fajáról. Szívesen merülnék bele kíváncsian a témába, azonban belül elsőre úgy érzem, mint ha elfordítanám a fejem a fajomtól. S inkább tartanának engem ember kurvának, aki oda simul a másik félhez. Van tartásom, s akként fogok cselekedni.
- Én másképp érzékelem a fajod jövetelét. - sóhajtok egyet, mert fogalma sincs arról, hogy a fajom tagjai mennyire feszültté váltak az emberek megjelenésétől. A nyugodtságot felváltotta a kimondatlan várakozás. Azelőtt fajom tagjai nem zördültek össze, hanem normális hangnemben megvitatták a kényes ügyeket. Most pedig olykor látni, hogy mennyire türelmetlenek egymással. Mi lesz ebből? Mivé válunk? Legszívesebben nem folynék bele ebbe az egészbe. Eléldegélnék én magamban, azonban az sem jó.
- Minden egyes szerkezet, jele annak, hogy itt vagytok.  Lehet ti fura dolgokra használjátok, hát legyen. De vajon mindenre kaptok választ? -  nem vagyok benne olyan biztos. A fajom életszerű tapasztalatokból táplálkozik. Éles helyzetek, keserű halálok és a természet szeszélyeit befogadva. Itt a legjobbak is elhullanak, ha olyan helyzet van. Szépen bebugyolálom a testem, s fél szemmel végignézem, hogy miként öltözik fel a másik fél. Amiket magára aggat az én szememben kényelmetlennek, rendellenesnek hat. Fogalmam sincs, hogy valójában meg fogja védeni őt a közelgő homokvihartól? Mindenesetre szemlélem a közeledő homokvihart, míg meg nem szólal.
- Van egy romos épület, ott Bogástól meg tudjuk magunkat húzni. - szólok a finoman szőtt védő öltözetem mögül és egy irányba mutatok.  Teszem félre a nézeteim, erre az időre. Én túlélni szeretném a homokvihart, s nem meghalni.
- Ettől a ponttól úgy 30 perdai méterre van. Szűk öt percünk van, míg a vihar ideér. - s ezzel egyetemben könnyed futólépésben indulok el a romos épület irányába. Itt csak az marad életben, aki cselekszik. Megtanultam, hogy hogyan kell fogcsikorgatva túlélni. Sivatagban a futás kimerítő, azonban hasznos.  S miért nem kéredzkedtem fel a férfi Bogájára? Mert az nem engedné. Jól ismerjük ezen hátas állatot, nekem is van egy.  De térjünk vissza a homokviharra, s a futásra. Homokdűnének felfelé kimerítő a meredeken, viszont lefelé sokkal gyorsabban leér. Mivel ezt tudom, így próbálok a homokvölgyekben haladni. Ha kerülni kell a dombot, akkor kerülni kell. Mi van a Bogás férfival? Csak mutatom mindig előre, hogy merre fogunk menni, már ha követ. Hogy túl fogjuk élni? A saját elképzelésem szerint, igen.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 6:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Figyelek válaszára, mely magában rejt egy érdekes mondatrészt is számomra, amire rögtön rá is kérdezek.
- Melyik az az időszak, mikor tilos belépni a sivatagba? És legfőképp, miért tilos? - könnyen lehet, hogy most valami újdonsággal fogok szembesülni és rajtam keresztül a tudósaink is. Csak reménykedni tudok, hogy az érkező homokvihar nem előfutára valamilyen általunk eddig még nem ismert természeti jelenségnek.
- Senki sem éli meg ezeket a történéseket túl jól. Bizonytalan minden, ami eddig biztos volt, de azt hiszem ahhoz, hogy bármit is belátásom szerint tegyek, túlságosan is apró vagyok ebben a folyamatban. - nem megyek bele a bonyolult hierarchiarendszerünkbe, főleg a Hadseregébe, a parancsok teljesítésébe vagy bármi egyébbe, ami tovább mélyítheti beszélgetésünkben a fajok közötti szakadékot. Úgy gondolom, jobb, ha megmaradunk a mostani felszínes csevejnél, elvégre sem ő sem pedig én nem tudunk jelen pillanatban tenni az ellen, hogy másképp alakuljon.
- Egészen biztos, hogy nem kapunk mindenre választ, de arra igen, amire ez a gép hivatott, sőt, talán még többet is annál. - bökök fejemmel a küldetésem központi része, a szonda felé, majd nekilátok összeszedelőzködni, mielőtt tele lesz a szám homokkal.
- Épület? Itt? - kérdezem hangomban teljes hitetlenkedéssel, miközben a mutatott irányba nézek, ahol igazából már semmit sem látok csak a felkavarodott homokot és port.
- Hogy kerül a sivatag közepére egy épület? - érdeklődök a maszkom mögül, szerencsére nem kell kiabálnom, mert a fordító veszi a leghalkabb suttogást is, az persze más kérdés, hogy később mit és hogyan fog fordítani kettőnk között, ha lecsap a vihar az összeverődött kis csapatunkra.
- Akkor ott találkozunk. - felelem, és már indulok is, hogy felkészüljek a rövid útra a fergetegbe, mi egyik pillanatról a másikra erősödik fel.
Az időjárás miatt kényelmesnek azért nem nevezhető galoppolásba kezdek és próbálom mindeközben nem szem elől téveszteni a perdait, aki az állítólagos menedék felé tart.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 3:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Én úgy nevezem azt az időszakot, mikor tilos belépni, hogy a Sivatag Nyár. Amikor ilyen csendes és nyugodt, s különösebben a homokvihartól kell tartani, az a Sivatagi Tél. - kezdek bele a mondókámba, de az egész hangulatot a távolból közeledő homokvihar rontja el.
- Talán erre nem képes a szerkezetetek? - teszem fel ártatlanul a kérdésem, mert fogalmam sincs, hogy mit csinál a telepített masina. Különösebben nem vagyok oda értük. Mikor ő még valamit mond az apróságáról, addig én már szedelőzködök, hogy biztonságban tudhassam magam. Nem várnám meg azt a homokvihart nyílt terepen.
- Legyen úgy, ahogy mondod  - nézek a szonda irányába. Ha ennyire bíznak az emberek a szerkezetben, akkor legyen. Nem én leszek az, aki lebeszéli őket arról. Mosolyt csal az ajkaimra, mikor látom, hogy nem hisz a fülének. Teljesen érthetően mondtam az épület szót, s nem a hagyományos értelemben az. Legjobb szó rá a menedék.
- Inkább mondanám menedéknek, mint épületnek. - tudom le ennyivel, mert meghagyom neki a lehetőséget, hogy a többire saját maga jöjjön rá. A megoldás a homokviharral egészen szoros kapcsolatot mutat. Végül csak megindulok, mutatva a másiknak az utat. Nem könnyíti meg a helyzetünket a homokvihar. A szálló por nem segíti a tájékozódást, ráadásul a légzést nehezíti.  Az utolsó tíz lépést botorkálva teszem meg. Mikor hallom a lábam alatt, hogy a deszka kopog, akkor elkezdek a homokban turkálni. Ez egy szélárnyékosabb helyen teszem. Mikor megvan a kilincs, akkor egy perdaira méretett ajtót mozdítok el, tárom ki.
- Bogát nem tudod bevinni. Kövess! - próbálom túlordítani a süvöltést, s én belibbenek a teljesen nyugodt belsőbe, magába a sötétségbe. Nem tartok attól, hogy valami ránk támad. Fény csiholok, hogy körül tudjunk nézni, már ha épségben megúszta és bezárta az ajtót.
- Itt lennénk A Menedékben.  - szólok hozzá, miközben kívülről behallatszik a homokvihar hangja.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 8:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kétség kívül beszédes és sokat sejtető elnevezései az imént hallottak a sivatag két arcának, melyekről így ebben a formájában még nem hallottam, bár az is lehet, hogy csak egyszerűen nem figyeltem. Végülis megbízok a dominiumi meteorológusokban, feltételezem, nem küldenének ismeretlen, vagy túlságosan is bizonytalan körülmények közé, de őszintén szólva megyek én bárhová, ahová fentről megbízatást kapok, ezen ne múljék. Elvégre a feltétel nélküli kockázatvállalás tökéletesen illeszkedik a „Dominum hőse” imázsba, amihez meg mostanában visszakérdezés nélkül igazodnom kell.
- Masszívnak gépezetnek tűnik, bár fogalmam sincs mire képes igazán, de igazából nem az én tisztem eldönteni mit is bír. Én csak telepítem és összehangolom, hogy utána mi történik, az már nem rám tartozik. - megvonom a vállamat, amolyan nekem minden mindegy a feladat elvégzése után mi lesz vele.
A homokvihar sötétsége nappali sötétséget okoz, ami inkább egy sűrű, átláthatatlan, rendkívül szeles tört sárga fénnyel csap le, viszont szerencsénk van, mert még azelőtt sikerül elérnünk a menedéket, hogy a java megérkezne.
- Arról volt szó az előbb, hogy a boga is befér, most viszont azt mondod, hogy idekint kell maradnia? - kezd rendkívül gyanússá válni a helyzet, mert ennyi erővel maradhattunk volna az oázisnál is, mint idekint a nyílt terepen.
Körbepillantok az apró tűként szurkáló porszemrengetegben, de végül nem találva jobb megoldást, magam mögött hagyom a hátast, mely kibírt már rosszabbat is ettől, de attól még sajnálom és túlságosan is értékes ahhoz, hogy idekint hagyjam. Ha elpusztul a viharban, nemcsak a küldetésnek lőnek, hanem talán élve ki sem jutok innét.
- Legyen. - felelek ennyit, mert a gyorsan pergő másodpercek egyenes arányban nőnek a természeti veszéllyel is, ami rövid úton fulladást okozhat, talán még ebben a maszkban is.
Mivel visszamenni már nem tudok, beugrok én is a menedékbe. Ha meg akart volna ölni, már rég megtehette volna, nem kellett volna menedékkel cizellálni a dolgokat. Az ajtót még éppen időben tudom magunkra zárni, de belülről azért ráfogok, nehogy feltépje egy nagyobb széllökés, mert a java még csak most jön.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szer. Május 06, 2020 11:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Megvallom őszintén nem tetszik nekem az a tény, hogy a sivatagot mindenféle szerkezettel szennyezik. A népünk nem ért különösebben az emberek technológiájához, én legalábbis egyáltalán nem értek hozzá. Szerintem ennek mindenképpen úgy kell maradnia. Egy szerkezet bőven elég lenne a sivatag közepére, azt nem találnám soknak. A jelenlegi állás szerint azonban nem érik be csupán egy darabbal, mert mindenhová kell rakni, ahová mondják mások. Nem kell sok idő, hogy a sivatag kész szerkezet temetővé váljon, s azzal megzavarja az itteni életet, s későbbiek folyamán veszélyeztesse. Ebbe miért nem tudnak belegondolni?
Ingatom a fejem, ezzel jelezve, hogy a részemről nem vagyok elragadtatva. Sikeresen megmenekülünk, s nem kap el bennünket a homokvihar. Úgy látom, hogy a férfinek nem tetszik a dolog, hogy Bogáját kint kellett hagyni ebben az ítélet időben.
- Vannak menedékhelyek, amiknek a jelenlegi állapotáról nem tudok semmit. Van ahol befér két nagy boga, de vannak ahol két embernek elegendő csak. A sivatag mozog, s nagy bejáratokat torlaszol el, vagy kicsinyít le. - próbálom megmagyarázni neki, hogy jelen esetben sincs másképp. Odabent sötétség van, azonban hamarosan a saját eszközeimmel fényt csinálok. Mikor végre újra látom az arcát, akkor folytatom a mondandómat.
- A boga túl fogja élni. - nézek bele a szemébe, miközben nézem, hogy fogja az ajtót. Nem rossz az elképzelése. Nem tudom pontosan, hogy meddig fog tartani a helyzet, mert a Boga túlélési tényezője az idő függvényében csökken. Magamban úgy vélem, ha 20 perc múlva hasonlóan fog süvíteni a szél, akkor nem fogja túlélni. Ráadásul én ezért nem járok Bogával a sivatagban, mert nincs hová tenni. Túlságosan feltűnő.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 07, 2020 9:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Minden egyes másodperc túléléséért derekasan meg kell küzdenem, mert az odakint üvöltő szelek, kegyelmet nem ismerve tépnék fel a menedék ajtaját, ha a figyelmem akár egy szempillantásra is lanyhulna. Hosszú percek telnek el, mire a hihetetlen erővel süvítő szél, ami a tomboló homokihar lelkét képzi, fokozatosan erejét veszíti, és az a sok százmilliárdnyi levegőbe kavart homokszem újból lenyugszik.
- Húsz perc egy örökkévalóság ebben az ítéletidőben. - elhúzom a számat és megrázom a fejemet, jól láthatóan kételkedve a nő szavaiban, habár tisztában vagyok azzal, hogy egy boga rendkívül szívós állat.
- Legyen igaza. - biccentek bizakodva, bár én nem vagyok ennyire optimista az esélyeit illetően.
A koncentráció miatt túl sokat nem beszélek, amíg idelent vagyunk, hiába gyúl fény a sötétben, hogy jobban elviselhetőbbé váljon ez a mindenki számára kényelmetlen szituáció. Szerencsére a perdai sem egy szószátyár típus, aminek szívből tudok örülni, ugyanis a hátam közepére sem kívánok egy folyton csacsogó partnert.
- A sivatag kiszámíthatatlan... - reagálok csupán ennyit a válaszára, amit elfogadok, de már azon ügyködök, hogy mielőbb a szabadban legyünk újra.
Az így is elég szűkös bejárat, a förgeteg elvonultával még keskenyebbé válik az elé sodort óriási mennyiségű homok miatt. Nem egyszerű a kijutásunk, de végül is sikerrel járunk, és újból élvezhetjük a perzselő időjárást.
- Ó, a túlélő! - mosolyodok el, miközben a boga felé pillantok, kinek kutya baja sem lett.
- Bele se merek gondolni mi vár még ránk. - beszéd közben veszem le a maszkomat, de szavaim elhangzása alatt már a testes állat esetleges sérülései után kutatnak szemeim.
- Azt hiszem, rendben vagy. - paskolásom után jelentős mennyiségű, finom szemcséjű homok hullik a talajra a többi közé, jól szemléltetve, hogy mit is kellett kibírnia idekint az elmúlt percekben.
- Mi ez a hely? - a nagy sietségben az előbb nem is vettem észre, vagy talán nem is volt teljes egészében látható, hogy ez a terület nem csupán egyetlen menedékből állt, hanem itt azért másról is szó van.
- Körbe kellene egy kicsit járnunk itt. - jelentem ki magam elé, de feltételezhetően a közelben álló Tywinna is hallotta a feltámadt kalandvágyamat, amihez nyugodtan hozzáfűzhet némi kommentárt, nem fogok megharagudni érte.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Május 10, 2020 10:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Érdekes nézni, hogy a szavaim nyomán az ember férfi miként néz felém. Próbálom megfejteni, hogy mi járhat a fejében, miközben hadakozik a szél erejével. Neki köszönhetően, nem tépi fel az ajtót, s fúj ki minket. Ezt tudom benne értékelni, amolyan bajtársias szint, hiszen kár tagadni, hogy minket a homokvihar sodort össze.
- Ki lehet bírni, csak tudni kell, hogyan. - mosolygom meg  a szájhúzását, s a fejrázását. Úgy tűnik, hogy neki teljesen más elképzelése van a homokviharról, mint nekem. Az lehetséges, hogy én már több homokvihart éltem meg, mint ő. Ráadásul nekem nincsenek olyan fejlett eszközeim, mint neki. Feltűnik nekem, hogy ember létére nem beszél túlságosan sokat, ami számomra áldás. Én heteket nem beszélek senkivel se, csak mikor egy-egy perdai településre betévedek kereskedni. Ami annyit jelent, hogy az elejtett állatok értékes részeit némi élelemre, vagy szükséges felszerelésre.
- A sivataggal nekem nincs bajom, kivéve azt a bizonyos időszakot, mikor nem ajánlott tartózkodni itt a perzselő birodalomban. - látom, hogy nekilát annak, hogy újra szabad levegőn legyünk. Ez szintén értékelendő, főleg úgy, hogy én meg nem kívánkozok a romok között időzni túlságosan sokáig. Nem tartom biztonságosnak ezeket a helyeket, csupán homokvihar idején. Itt a homok az úr, s idővel az apró szemcse mindent bekebelez. Mikor kint vagyunk a szabad levegőn, akkor leveszem magamról a homokvihar elleni öltözetem, hogy újra szabadabban lélegezhessek. Nyugodtan sütkérezek a napfényben, mert ott van bennem a tudat, hogy nem árthat nekem. Annak örülök, hogy az állatnak nem lett semmilyen baja, mert más esetben szerintem a férfi nem élné túl a hazamenetelt.
- Arra én sem tudom a választ, attól függ, hogy merre fogunk tovább indulni. - nézem, hogy mennyire törődik a hátasával, s egy kisebb mosolyt csal az arcomra. Mikor megtörtént az újraegyesülés az állattal, akkor úgy gondolom, hogy elindulunk valamerre, mikor a kérdése nyomán ránézek, meg ott ahol a voltunk.
- Valamikor nagyon régen épület volt, egy kisebb torony, de mára csupán a legtöbbje menedék, mind nekünk és mind a sivatagi lényeknek.  Néha nem lehet megszállni, mert veszélybe kerülsz rövid időn belül. - hallom, hogy felébred benne kalandvágy, hogy felfedezze ami maradt. Csupán sóhajtok egyet, mert szerintem csak időpazarlás. Legtöbb ilyen épület megtelik homokkal, s időigényes lenne kitakarítani és rendbe tenni. Nem ér annyit az egész.
- Ha szeretsz homokot lapátolni, akkor egészségedre. Én a helyedben nem pazarolnám az erőm ilyenre. - nézek rá, s ezután a férfi eldönti, hogy mégis belevág a felfedezésbe, vagy sem. Mindenesetre ne várjon különösebb segítséget.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Hétf. Május 11, 2020 9:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A boga oldalán elhelyezett, jelen pillanatban még a vastag homoklepel miatt alig, vagy egyáltalán nem látható fegyvertartóhoz lépek, miközben Tywinna elbeszélő szavait hallgatom e különleges, a vihar után némiképp más arcát mutató hely múltjáról.
- Ha nem, hát nem... - emelem ki a korábban gondosan bebugyolált TW-S-t a nyeregtáskából és nekikezdek a kibontásának.
- Akkor azt hiszem, ezen a ponton el is válnak az útjaink. - hálás vagyok, amiért az oázisban maradás helyett ezzel a menedék-javaslattal állt elő, de a világért sem szeretnék feltartani senkit sem múló hóbortjaim miatt, melyek között ez a kis felfedezőkör is szerepel, ha már itt vagyok a sivatagban.
Már éppen búcsúznék tőle egy biccentéssel, mikor nem messze tőlünk az aranysárga homok mozgolódni kezd. Legelőször a félig letisztogatott hátas veszi észre a mélységből előkeveredő vendégünket, majd a mocorgás nekem is feltűnik, mert egy igen termetes példány fog hamarosan előtűnni az egyik őshonos fajból, melynek felbukkanása nem feltétlenül jelent életbiztosítást a semmi közepén. A felmálházott hátas rémülten próbál hátrálni, de jelenlétemmel próbálom lenyugtatni, mert bízok abban, hogy a megjelenő lény, nem akar majd az életünkre törni. Sajnos azonban tévedek.
Néhány másodperc múlva egy kifejlett és harcra kész drann áll velünk szemben, mintha csak egymaga akarná meggátolni továbbhaladásunkat. Egy szemvillanással később viszont arra eszmélhetünk, hogy nem csupán egyetlen bestia akarja a vérünket, hanem pontosan négy, akik a négy égtáj felől próbálnak egyelőre lassan lépegetve becserkészni minket. A közelemben lévő lányra fut pillantásom, hogy vajon van-e ötlete, pontosabban képessége erre a rendkívül szélsőséges helyzetre, mielőtt a magam módján, amolyan égi habitussal állnék hozzá ehhez a feladathoz.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szomb. Május 16, 2020 8:13 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Nem tudom, hogy mi lelte a férfit. Próbálom meggyőzni arról, hogy ne ápoljon a hellyel túlságosan nagy romantikus kapcsolatot. Egyik részről nem biztonságosak ezen épületek, másik részről még annak idején kirabolták ezen helyeket, nem hagyva semmilyen értéket. Felesleges időpocsékolás a részemről halott dolgok vagy ne létező dolgok után kutatni. Számomra nincs semmilyen jelentősége, így ha a férfi mégis körül akar nézni, akkor megteheti egyedül.
- Úgy tűnik, igen – erősítem meg őt a megállapításában, azonban ahogy nézelődők a sivatag irányába, úgy érzékelem a homok mozgolódását. Csak egy fájdalmas sóhajtás jön a részemről. Az eddig átélt sivatagi kalandjaim rögtön beindítják bennem a túlélési vágy érzését, s ennek megfelelően én hamarosan felajzott íjjal, s Sel-Ogei-es nyílvesszővel várom a kéretlen vendégeket. Félig ránézek a férfire és a hátasára, hogy mennyire vannak rendben. Valószínűleg sokat megéltek már együtt, azonban miként fogják felvenni a harcot? Van az embereknek megfelelő fegyvereik, hogy túlnőjenek a hasonló helyzeteken? Mikor a férfi rám pillant, akkor csak elmosolyodok.
- Vagy támadunk, vagy védekezünk. Most kell eldönteni. Ha támadunk, akkor melyiket. Ha védekezünk, akkor a bogád nem biztos, hogy épségben marad. Védekezésnél tudjuk az épületet használni, hogy meglepetésszerűen támadjunk, s egyszerre egy lénnyel kell harcolni. Én ha legalábbis oda húzódnék be, ha egyedül lennék. - osztom meg vele hirtelen a meglátásomat, s mondom el a véleményem a fennálló helyzettel kapcsolatosan.
- A közelharc velük szemben nagyon nehéz, mert gyorsak. Futás, mint lehetőség nem ajánlott. - s figyelemmel kísérem, hogy miként közelednek a szörnyetegek.


A hozzászólást Tywinna összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 12, 2020 1:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szomb. Május 16, 2020 7:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Az égiek egyik rossz tulajdonsága, hogy csak a saját kárukon tanulnak, és sokszor még az sem győzi meg őket teljes mértékben, ami Tywinna számára rendkívül furcsa lehet. Kérdő tekintetem után pillantásom a perdai fegyverre irányul, ami meggyőz arról, hogy ne a védekezést válasszuk ebben a sarokba szorított helyzetünkben.
- Támadjunk. Szedjük le szemközt lévőt, majd ha sikerrel járunk, a kelet felől támadóval folytassuk, dél és végül a nyugati lénnyel végezzünk. - vázolom elképzeléseimet, amit megvitatni már nincsen időnk, mert egyre jobban szorul a hurok a nyakunk körül, hiába lépdelnek megfontolt összeszokottságban a drannok.
Felemelem a fegyvert, célzok és egy rövid sorozattal kínálom meg az észak felől érkezőt.

Kockadobás tíz oldalú kockával:

Stig Wayland carried out 1 launched of one Sivatag Kicsi10 (10 oldalú.) :
Sivatag 710

0-3: A lövedékek mindegyike talál, méghozzá a leggyengébb pontokon. A drann páncélja nem fogja fel a felé száguldó töltényeket, melyek könnyedén hatolnak át testén, és okozzák ezzel azonnali halált. Tywinna látva a sikert, máris a soron következő támadót veszi célba és egy mesterien kivitelezett lövéssel teríti le a keleti oldalról érkezőt. Már csak kettő maradt.

4-7: A rövidsorozat eléri a drann páncélját, de pechemre a legkeményebb helyeken, ami nem okoz azonnali halált, csak sebzést, amivel csúnyán felbőszítem az így is vérszomjas állatot. Tywinna nyílvesszője viszont hullapontos és egyenesen a dög szemébe áll bele, amire már nincs válasza. Lendületét és erejét veszítve szinte teljesen feltúrja maga előtt a forró homokot, míg teste végre megáll.

8-9: A probléma több összetevős. A lény ügyesen lavíroz a felé repülő lövedékek között és valamilyen csoda folytán a lány eszén is túljár, ugyanis lába előtt csapódik a homokba a CQL-es nyílvessző. Ez így nagyon nem lesz jó, mert mind a négy drann eszeveszett rohanásba kezd!
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 21, 2020 10:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csak hallgatom a férfi szavát, hogy a támadás mellett dönt, s nem a boga elvesztés mellett. Ha mi támadunk, akkor jelen esetben nekünk kell hamarabb eltalálni őket. Ráadásul lehetőleg nem a páncélozott részen, hanem a gyengén. Megjegyzem magamban a sorrendet, miközben már rá is tartom a fegyverem az első drannra. Nem célzok túlságosan sokat, mert nem egy szörnyeteggel állunk szemben. Útjára indítom a CQL-es nyílvesszőm, s én már pakolom az idegre a következő halálosztót.
- Ha végeztünk ezekkel, lesz egy kérdésem. - engedem útjára a következő nyílvesszőt. Sok éve vagyok már vadász, s űzöm a hangtalan íjász művészetét. Nem kell attól tartanom, hogy teljesen elvétem a célom.

Tywinna carried out 1 launched of one Sivatag Kicsi10 (10 oldalú.) :
Sivatag 510


0-3 érték: A nyílvesszőm eltalálja a szörnyeteget, amelyik követi az előzőnek sorsát. Minden másodperc számít, így a férfi a soron következő drannt ajándékozhatja meg a fura fegyverével.

4-7 érték: Eltalálja a lényt, azonban fájdalmas sebzésen kívül nem tettem benne nagyobb kárt. A lény rohamoz felénk, miközben méregfullánkját már előre csapásra készíti. Stig azonban az utolsó pillanatban lovagiasan túljár a felpaprikázott kedvű szörnyetegen, mert a leadott soron következő sorozata után megtorpan a támadása. Még eggyel kevesebb gond

8-9: Nem találtam el a lényt, mert meglepve minket a gyorsaságával könnyen ellép a lövés irányából . Nem tudom miért, de én leszek rögtön a célpontja. Ha rám feni a fogát, hát tessék. Én mindenesetre reménykedem abban, hogy hamarosan végzünk vele, mert még mindig 3-an vannak.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Pént. Május 22, 2020 9:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A TW-S-ből kiszórt golyók ugyan találnak, de közel sem olyan hatásosak a becsapódó lövedékek, mint azt gondoltam, mert a színvilágában sivatagi álcát magára öltő ellenfelünk látszólag sértetlenül, de a korábbinál már sokkal vérmesebben közelít felénk, de lecsapni már nincsen lehetősége. A mellettem harcoló lány nyílvesszője könnyűszerrel véget vet a rohamnak, a bestia pedig erejét és életét veszítve süpped a homokba.
- Ha túléljük a támadásaikat, akár több is lehet. - felelem a lélegzetvételnyi szünetben, mikor a második ránk rontót veszem célba, majd közvetlenül Tywinna nyílvesszője nyomában az égi fegyver töltényei érkeznek és végzik be a drann sorsát.
- Délről! - kiáltom a sikeres találatot követően az irányt, mert a nyugat felől robogó is félelmetes közelségbe került, de a mögülünk érkező előtt még a teljesen védtelen boga is ott van, akit egyáltalán nem szeretnék elveszíteni az ütközetben.

Kockadobás:

Stig Wayland carried out 1 launched of one Sivatag Kicsi10 (10 oldalú.) :
Sivatag 212

0-2: Olyan összeszokottan mozgunk a csatatér kellős közepén, mintha már csaták ezreit vívtuk volna meg vállt vállnak vetve az idők során, de minimum azt az érzetet kelthetjük egymásban, mintha tucatnyi viadalban vett volna részt sikerrel a párosunk. A perdai CQL nyila gyakorlatilag keresztüllövi a skorpió szájszervét, a hegye pedig valahol a fejében áll meg, ezzel azonnal kiírva a történetből további szereplését. A helyzetet észlelve a nyugati lény felé fordulok és egy hosszúsorozatot engedek útjára, melyek közül a csáprágók is kapnak, de a kegyelemdöfés a szemei közé érkezik. A végeredmény 4:0

3-6: A déli drann gyorsabbnak tűnik, mint a társai, de az is lehet, hogy csak a terep adottságai miatt érkezik hamarabb, mint a többi. Tywinna nyila eléri és megsebzi a fenevadat, ahogy a lövéseim is, de ahelyett, hogy elterülne, a védtelen boga-ra veti magát és fullánkjával teríti le. Mivel azonban a hátast vette célba, innentől nincs menekvése, a következő nyílvessző kioltja az életét. A nyugat felől feltűnő dögöt a TW-S-ből távozó apró ajándékok simogatják halálra.
- Áááááá! - üvöltöm, kiadva magamból a felgyülemlett feszültséget, ami a boga elvesztésével keletkezett, miközben az egész tárat az óriás skorpióba ürítem.


7-9: Ha valahol legbelül azt hittük, hogy a kezünkben lehet a győzelem, akkor azt nagyon rosszul éreztük, ugyanis mindketten kapunk egy skorpiót az auránkba. Tywinna-t a déli végről érkező, engem a nyugati támad. Szerencsére a boga-t békén hagyják, de semmi jót nem jelent, hogy a lányt ledöntik a lábáról és szinte azonnal odébb kell gurulnia a homokba csapódó fullánk döfése elől. Én sem vagyok jobb helyzetben, mert a következő pillanatban a forró, talajnak csak nehezen nevezhető süppedős homok tetején találom magamat, miután az óriási lendülettel érkező skorpió fellök. A fegyveremet kiejtem a kezemből és az ostorként lecsapó tüske elől is csak nagy nehézségek árán tudok megmenekülni.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 28, 2020 9:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Egymás oldalán harcolunk, a túlélésünkért. Félreteszem azt a tényt, hogy ő egy az emberek közül, akik megszálltak ezen gyönyörű helyen, Perdán. Kapok reakciót a szavaira a férfitől, amire én csupán bólintani tudok csak. Túlságosan leköt a harc, mert nem ilyen fiatalon szeretnék meghalni. Nem tudom, hogy minek köszönhető a hatékonyságunk, mert egymás után győzzük le a Drann támadóinkat. Összesen négyen vannak. Az első a nyílvesszőmtől hal meg, míg a második a férfi fegyverétől. Azonban nem itt ér véget a harc, mert hallom a férfi figyelmeztetését, s délre fordulok a következő támadóm felé. Gyorsan töltöm újra az íjam nyílvesszővel, amit hamarosan a lény felé küldök. Szájon lövöm, ami egy csupán a többi gyenge pont közül. Nem gondolok bele, hogy a férfinek most már van tudomása róla, hogy milyen vadász vagyok. Az utolsó szörny felé fordulok, de az már nem éppen az élők sorát gyarapítja. Kifújom a levegőt, s körülnézek, hogy esetleg nem érkezik még valamerről támadás. Nem észlelek különösebben mozgást.
- Szép lövés volt! - s még mindig hitetlenkedek, hogy milyen fegyvert használ a férfi. Többet tud lőni mint én. Nekem az első nyílvessző után újra kell töltenem, s ügyelnem arra, hogy ne öljenek meg közben.
- Van valami tárolód a Drann méreghez? - teszem fel a kérdésem. Abban a reménykedek, hogy a válasza igennel zárul, mert akkor lenne mivel kereskednem a következő Perdai településen. Elrakom közben az íjam, s előhúzom a belező késem, aminek segítségével eljuthatok majd a méreghez.
- Természetesen ha nincs, az nem gond. Akkor kénytelen vagyunk itt hagyni… - nem csinálok belőle nagy ügyet. Nem minden esetben kell úgy telepakolnom magam, mindenféle eszközökkel, hogy utána alig bírjak mozogni.
Vissza az elejére Go down

Stig Wayland

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2372.12.25.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Tűzszerész

Reagok száma :
38

Avatar alanyom :
Antonio Banderas


Sivatag Empty
Utolsó poszt Szer. Jún. 10, 2020 8:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Miután lenyugszanak körülöttünk a kedélyek, elemelem vállamtól a TW-S-t és gyorsan tárat cserélek benne arra az esetre, ha valamelyik látszólag kimúlt dög úgy gondolná, hogy feltámad halottaiból és újból próbára tenne minket. Ez azonban szerencsénkre nem történik meg, és ebben tovább erősít a tény, hogy az oldalamon harcoló lány is leereszti a kezében tartott fegyverét. És, ha ő így tesz, akkor talán váratlan húzás sem érkezik majd a perzselő homokban heverő egykoron nagyon is vérmes lényektől.
- Köszönöm, a tied sem volt semmi. - biccentek elismerően a perdai lövészkvalitásait elismervén, mert meg kell hagyni, kétség kívül ügyesen és rendkívül precízen kezelte a kezében tartott, számomra rendkívül puritán harceszközét.
- Keresek valamit erre a célra. - pillantok a mögöttünk pihegő, "csupahomok", de maximálisan életben lévő állat irányába, pontosabban a nyeregtáska felé, ami rejthet magában némi Drann-méreg tárolásához megfelelő ibriket.
- Itt is van! - emelem ki az egyik zárható fedelű tárolót, amiben némi ételt tartottam ez idáig, azonban a kezembe került harapnivaló elfér a másik dobozban tartott ennivaló mellett is, így tehát van egy fölöslegessé vált, kisebbfajta bödön a kezem ügyében, amit, ha Tywinna figyel, akkor már dobok is felé, hogy mielőbb megkezdhesse a méregcsapoló műveletét.
- Van itt minden, még olyan is, ami nem is biztos, hogy kell idelent. - sajnos muszáj volt magammal hozni még azt, amivel nem biztos, hogy önszántamból terheltem volna magamat, illetve a hátasomat, hiszen előírás, hogy mi az, amit kell kötelezően magammal hurcolni a kiküldetésre.
- Ennek a kis közjátéknak köszönhetően meggondoltam magamat és mégsem vállalkoznék a romok átkutatására. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, miközben az egyik jól megtermett Drann méregzsákját veszem szemügyre.
- Szólj, ha segíthetek valamiben. - ajánlom fel a segítségemet, hogy gyorsabban végezhessünk, ugyanis nincsen kedvem felpaprikázott rokon-ízeltlábúakkal hadakozni, ezért jobbnak vélem, ha a szajré begyűjtése után mielőbb nekiindulunk.
- Merre vezet innen az utad? - könnyen lehet, hogy korábban már beavatott az úti teveibe, de most térképet is előkerestem és a kijelzőn kötöm össze a már telepített szenzoraimat. Talán egy darabon tudunk együtt haladni.
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Sivatag Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 14, 2020 5:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Mosolyogva figyelem, hogy az érdekes lőfegyverrel babrál, mikor már régen eldőlt a csata kimenetele. Mindenesetre fura volt számomra egy emberrel együttműködni a túlélés érdekében. Elismerem a férfi érdemét, hiszen nélküle kissé nehezebben győztem volna le a lényeket. Viszont közösen összedolgozva hamar eldőlt az erőfölény, s szerencsére a javunkra.
- Köszönöm, 7 éves korom óta lövök íjjal. - árulom el, hogy bizony ez a szint nem magától jött, hanem rengeteg gyakorlással és verejtékkel. Kifejlődött szépen azon izmaim, amivel ki tudom húzni a vadászíjam. Félelmetes erő kell hozzá, de erős. Másik része pedig a Sel-Ogei. Mi Perdaiak ezekkel vadászunk.
- Ha nincs, az sem gond. De a Drann méreg nagyon sokat ér, s egyszerre 4 felnőtt drannból rengeteget lehet lecsapolni. Sel-Ogei lehet belőle vásárolni. - a bajtársiassága ennyi információt ér meg, s ha a férfinek van esetleg másik tároló eszköze, akkor gyűjthet abba. Mikor hallom, hogy talált magánál egy tároló eszközt, akkor annak örülök. Mikor felém dobja, akkor elkapom. Azonban, mint mindenféle emberei szerkezet kifog rajtam. Forgatom a bödönt, de nem tudom, hogy mivel kellene kinyitni.
- Hogyan működik ez? - kérdezem tőle, feltartva.
- Megmutatnád miként nyitom ki? - remélem, hogy nem nevet ki a tudatlanságom miatt. Azonban a legtöbb emberi különleges szerkezet,az a gyenge pontom. Ha megmutatják, akkor természetesen én is tudom használni, azonban én leginkább kerülöm az emberi tárgyakkal való érintkezést. Mondhatni a véleményem negatív azokkal kapcsolatosan. Ha odajön hozzám, hogy megmuassa a működését, akkor én erősen figyelek. Ha ő egyszer megcsinálta, akkor én akinek nem nyilvánvaló többször megteszem a gyakorlás kedvéért. Utána indulok meg, hogy az öreg vadászoktól ellesett módszerrel kinyerjem a Drann-mérget. Csendesen dolgozok és gyorsan. Mire a férfi pislogna párat, addigra háromnegyedéig megtöltöttem a tároló eszközt. Lezárom, s ellenőrzöm, hogy nem-e folyik valahol?
- Pedig a Drannok előtt, nagyon szeretted volna átnézni a romokat - mosolygok, pontosan azért mert ki hitte volna, hogy ennyi elvette a férfi a kalandvágyát. De örülök neki, hogy meggondolta magát.
- Már készen vagyok a csapolással. S az utam a legközelebbi város piaca. Túlságosan értékes a Drann-méreg.


A hozzászólást Tywinna összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 12, 2020 1:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Sivatag Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Sivatag
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: