Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Omnum fátyla vízesés
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Omnum fátyla vízesés - Page 6 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Omnum fátyla vízesés - Page 6 WYdz5uv

Klubom
Omnum fátyla vízesés - Page 6 R8xXJ2P

Fegyverem
Omnum fátyla vízesés - Page 6 KjdARSD


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 15, 2023 5:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




Lynar
& Raven Moor


-Én gondolatok. Nem kell látni. *Nem értem mire akar kilyukadni, vagyis de. Ő sem látja az Istenét, mégis hisz benne, de azért ne keverjünk össze egy talán nem létező személyt azokkal a gondolatokkal, amiket én magam alkotok. A hosszú fejtegetés meg csak arra jó, hogy most már én se értsem magamat, annyira belebonyolódtam, hogy a végére fogalmam sincs miről beszélek, de erről is csak a perdai nyelv tehet. Egyszerűen nem tudom kifejezni magam, főleg ha ilyen magvas gondolatokkal bombáz. *
-Nem lenni felszínes, nem tudni beszélni jól perdai. *Méghogy én felszínes. Mesélhetne erről pár ember, köztük az egyik emlegetett kancellár is, aki idestova három éve próbál a nyomomban maradni és eddig annyit ért el, hogy mondhatni a társa lettem. Erre viszont Denisov ugrana akkorát, hogy felérne a Domira. *
-Nem hallgatni senkire. Csak csinálni ami szerintük jó, de nem kérdezni, mi a jó mindenkinek. *Mennek a saját fejük után, de fogalmuk sincs mit tesznek az emberekkel. Értem én, hogy kellenek a szabályok, különben kitörne a káosz, de lehet ezt finomabban is művelni. De hát kellett nekik az ellenállás amivel riogatják a népet, kellett egy ellenség akivel takarózhatnak. Jó politika. Ezt is értem, nem hülye vagyok, csak elnyomott. Már régen leléptem volna én is ha a szüleim nem ragaszkodnak az életükhöz. Jöhetnének ők is, és mindenkivel a családja, olyan hullámot indíthatnának el, amivel a kancellária nem tudna mit kezdeni, de így kényelmes. Én meg feltétlenül fel akarok mindenkit szabadítani. Lynar jó fej, csak kicsit körülményes és gyakran nem értem mit akar mondani, vagy mire akar rámutatni, pedig jókat mond és érdekes dolgokat és perdai dolgokat. De ezen a titkon is annyira leragad, mintha valami jó ragasztóval ragasztották volna hozzá. Nagyot sóhajtok, feladom. Nem tudom neki megmagyarázni, de remélem, hogy megtartja a nem titkunkat és nem fecsegi el mindenkinek, hogy van egy lány aki furán beszél és gondolkodik, a tesója meg ellenálló. *
-Oké…nem lenni titok, csak ne mondani el másnak. *A „másnak” szónál lefelé mutogatok jelezve, hogy a katonákra gondolok.  Nekik nem szabad fecsegni és nem csak a tesómról, hanem úgy kvázi semmiről sem. Sokkal jobban el tudnám mondani miről van szó, ha nálam lenne a pda-m, de persze neki be kellett gyömöszölnie abba az odúba, nehogy már megzavarja a fa csúcsa körül terjengő hangokat. Baszki! Az Isteneikről szólva néha tényleg reménykedem abban, hogy léteznek, mert nekünk nincsenek. Eléggé kételkedve fogadtam ezt az infót, mert a hit mint olyan, nem létezett számunkra, legalábbis ebben a formában nem. A mi világunkban mindenki csak saját magában hihetett biztosan, vagy ha volt egy legjobb barátja, vagy a családjában, nem pedig egy olyan személyben akit nem látunk, nem hallunk….sokadszorra ismétlem el magamban ezt a gondolatot, de nem jutok vele semmire. Még mindig nem értem és amikor megkérdezi, hogy tudok-e szeretni, egyből rávágom, mert ez biztos. Ez bennem van, belőlem fakad és én irányítom. Bizonyítani viszont mégis hogyan lehetne? Öleljem meg, hogy így? Bár őt még nem szeretem, csak kedvelem, hát ennek is vannak fokozatai, de azért nem fogom megpuszilni. S erre jön nekem egy megint rejtélyes, homályos, ködös válasszal. Magamnak? Baszki! Magamnak minek kellene bizonyítanom, amikor tudom? Hosszan gondolkodom el a válaszon amit a „hogyan”-ra ad és először persze azon akadok fenn, amit biztosan értek. Nevetek is egy sort mert biztosan csak félre fogalmazott.*
-Rosszul tévedni. Lehet jól tévedni is? *Aztán visszatérek ahhoz, amit szerintem a lényegnek gondolt, és félve mondom ki milyen eredményre jutottam.*
-Istenek lenni benne lélekben, mint irlian? Fierában? *Na a szív szavát már jól ismerem, csak egészen más kontextusban hallottam róla Vharantól. De….akkor sem értem ezt az istenes dolgot. Sokkal jobb lenne ha kézzel fogható bizonyítékokat dobnának a lábaim elé, mint például a bátyám karjának meggyógyítása. Ám úgy tűnik az Isteneik sem mindenhatóak, mert bár jó kis képességekkel áldották meg a népüket, az sem jó mindenre. Lynar arra nem válaszolt, hogy ha én jó perdai lennék és úgy hinnék Shiennelben és Shaz`orban, mint ők, akkor nekem is adnának képességet, és az is fura, ahogy a bátyám elvesztett karjának tényét kezeli. Nem lepődött meg, nem tett úgy, mint aki most hall róla először, és hiába tudom milyen kicsi a Perda, hogy itt aztán nem bonyolult összetalálkozni valakivel, még sem üti fel a fejét bennem a sejtés, hogy ez már neki nem újdonság. Csak az a nemleges válasz szomorít el, amit viszont sejtettem csak nem tudtam és a nagy sóhaj is ennek bizonyítéka. A tesómnak marad az implant karja, és a feje felett a szürke, puffadt és baljóslatú felhők, hogy mikor sebesül meg úgy, hogy a Rebelliumban még Carlito sem tudja összerakni. Mindezt azonban valami megzavarja, engem meg a hangok amik lentről sietve jönnek felfelé. A katonákat is hallom és én értem is és tudom, hogy holdszeműek jönnek. A legjobbkor baszki, a kezemet már a számra is tapasztom, hogy elzárjam a feltörő sikításom nagyját, de a vinnyogó, nyöszörgést nem tudom tompítani. Lynar karját szorítva nézek kapkodva körbe, hogy hol fognak felbukkanni, és szerencsém van, mert nem rám másazott az első. Tócsányira kerekednek a szemeim, mit tócsányira?! Az Irlian tóval vetekednek amikor meglátom az egyiket Lynar vállára mászni, és a belőlem szűkölő hangok felerősödnek. Bár rajtam még egy sincs, csak idő kérdése és én már érzem az apró lábakat a képzeletemben, és kiráz a hideg is. Sikítani szeretnék, annyira hogy az már fáj. Elkapom a kezem Lynarról és a másik, számat szorítóra préselem. Le akarok innen menni, de nem tudom elmondani a vágyamat anélkül, hogy ne venném le a kezem a számról, akkor viszont az első a sikítás lesz. Lentről a katonák hangjai szűrődnek fel, akik fogadásokat kötnek rám és arra, mikor zengem be az éjszakai erdőt. *
-Öt másodperc…
-Perdaival van, lesz az tíz is…
-Az öt már letelt, vesztettél….
-Lehet, hogy már meghalt a félelemtől?
-Soha nem fog már sikítani….
*És akkor egy pimasz kis jószág….rosszszág a vállamra ugrik és a kis karmaival megkapaszkodva bennem, a hideg orrát az arcomhoz nyomja és belecsipog a fülembe. Nem bírom tovább…*
-VVVÍÍÍÁÁÁÁÁÁÁÍÍÍÍÍÍÍÍJJJJÁÁÁÁÁÁ! Szedd le rólamszeddlerólamszeddlerólam!






Perdai





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lynar
Lynar

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2326. (91 éves)

Reagok száma :
80

Avatar alanyom :
Lee Pace


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 16, 2023 7:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
RAVEN RÉSZÉRE

- És hiszel bennük? - kérdezem, a gondolataira értve, hiszen nem látja, de kimondja szavakká.
Elnevetem mamgam.
- Ez független attól, hogy mit milyen szinten beszélsz. Ha ismerni akarnálak, akkor annyi ideig kellene hallgatnom téged, amennyi idő eltelt a születésed óta, hiszen el kell mondanod nekem mindent. És mivel vannak gondolataid, érzéseid, amik benned vannak, de nem mondod ki, így talán annak sokszorosa után... sem tudnám elmondani, hogy ismerlek.
Elgondolkodom a válaszon, azután bólogatok.
- Értem. - akkor végül is jót akarnak, hiszem, hogy így döntenek, hogy figyelembe veszik az egészet és az egyént is.
Érdeklődéssel nézek rá, majd megrázom a fejem.
- Nem adok ígéretet. - nem esküszöm és nem ígérek és nem fogadkozom. Meg amúgy nem is magyarázkodom, ami más asztal.
- Mindenhogy lehet! - tévedni jó dolog, mindenhogyan, csak tanuljuk meg belőle, ami szükséges. Vagy akár ne tanuljunk belőle.
Szükséges idő, hogy megfejtsem.
- Úgy érted, hogy az istenek a szívekben laknak? - kérdezek vissza megerősítésként. - Nem. Te vagy az istenek szívében, mert ők a minden. A napfény, a fű, a levegő, a levelek. És mi is.A szerelem pedig nem a szeretet.
Mosollyal figyelem a rémületét, s azt,ahogy próbál... azt hiszem, nem sikítani.
Így mielőtt elvenné a szájáról a kezét, ahogy meglátom a kisállatot rajta, kinyújtom tenyerem felé, hogy legyen hova ugrania a kis állatkának, a másik kezemmel pedig azt fogom meg, aki rajtam van.
S a sikításával egyidőben kiadok a kopoltyúimon keresztül egy hangot, ami nyugtatólag hat rájuk.
Ha a Ravenen lévő is átugrott a kezemre, akkor magamhoz ölelem mind a kettőt, hogy a szívdobogástól, a melegtől és a gyógyító érintéstől nyugodtak maradjanak.
- Miért szereted őket ennyire?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Omnum fátyla vízesés - Page 6 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Omnum fátyla vízesés - Page 6 WYdz5uv

Klubom
Omnum fátyla vízesés - Page 6 R8xXJ2P

Fegyverem
Omnum fátyla vízesés - Page 6 KjdARSD


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 20, 2023 9:44 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




Lynar
& Raven Moor


-Hinni. *Ja, bólintok is rá, mert hát magamban hiszek, ez nem kétség, de nem értem mit bizonyít ez. Azt viszont kezdem kapisgálni, hgy mit akart mondani azzal, hogy felszínesnek nevezett. Hát, még neki is gyakorolnia kell a perdait. Tócsányira is kerekítem a szemeimet a felismerés megmutatásához, és egy boldog vigyorral lelkesedem, hogy végre, megértettem valamit. *
-Ááááá, én érteni! *Tök jó érzés, és nem csak az, hogy megértettem amit Lynar mondott, hanem az is, hogy felfogtam valamit abból, ahogyan a perdaiak gondolkodnak. Nagy előrelépés, főleg úgy, hogy alapszinten beszélem a nyelvet, ez még egy kis nehezítés az egész világ felfogásuk mellé. Viszont határozottan tetszik és megfordul a fejemben egy gondolat arról, hogy Lynart el kellene vinni egy kancellária tanácskozásra. Meg is nézném, hogyan fogadják Lynar magvas gondolatait és életszemléletét, kiváltképp Terson és a halszemű. Jenkins már reményteljesebb eset, persze azt nem mondom, hogy közelít a perdaiakhoz, de taníthatóbb. Mondjuk úgy, befogadóbb az agya. Ennek ellenkezőjét magyarázom mégis, mert jelenleg ott tartunk, hogy a kancellároknak fingjuk nincs arról, mit szeretnének az emberek, mire vágynak, mitől lennének jobban teljesítő polgárok, mi az ami boldogságot hozna az életükbe. Felvettek egy rohamosztagos sisakot és bekenték a plexit korommal. Ja és persze nem is hallanak. Lynar viszont érti miről magyarázok, legalábbis azt mondja, de ha tudnám, hogy egészen másra gondol, bizony holnap estig is itt maradnánk, míg megmagyarázom neki a lényeget. Ennek a tudásnak a hiányában, a téma mögöttünk marad, hogy átadja másnak a helyét. A titkok veszélyesek, főleg ha kiderülnek olyanok számára, akiknek nem szánták. A titkok fontosak, és a mi világunkban életet és halált jelentenek, szó szerint. Most pedig – ez az én felelősségem – a bátyám életét vagy halálát, feltéve ha Lynar megérti, hogy miért olyan fontos. De nem ígér és azt hiszem ennél többet nem tudok kicsikarni belőle.*
-Nem adni….ha beszélni róla nekik…*S lefelé mutatok, közelebb is hajolok hozzá és nagyon halkan beszélek.*
-…Ők megtudni, én testvérem élni, akkor elfogni őt. Megölni. Ők nem tudni, ő élni. Lenni titok. Én bízni Lynar, kedvelni Lynar. *Mert amúgy tök jó fej, csak erre nincs szó a perdaiban. Mondhatnék valami közkedvelt zöldséget, mondjuk marugo arida jó fej, de kétlem, hogy értené mit akarok kihozni belőle. Én meg azt nem értem, ő mit akar kihozni a hitből és az Istenek létezéséből, lassan de legalább bizonytalanul közelítünk a megoldás felé, és tényleg próbálok a saját felfogásom ellen menni, és aszerint értelmezni őt, de valahogy nem megy. El kell beszélgetnem erről majd Vharannal, ő egyszerűbben magyaráz…vagy jobban rá vagyok hangolódva. Vagy ő rám. Szóval az egészből azt hámozom ki, hogy tévedni perdai dolog és lehet bárhogy, még jól is. Oké. Az viszont már elég nyakatekert a számomra, hogy nem az Istenek vannak a szívünkben, hanem fordítva. Akkor most mi hiszünk bennük, vagy ők bennünk? *
-Igen….hát nem? *Tévedésem, jelen esetben nem jó. Rosszul tévedtem. *
-Ja, szerelem nem lenni szeretet, más. Nem egyforma. Tudom. *Na, ezt legalább megértettem, olyan egyszerű, mint a kamerák átkódolása. Magamba mélyedve merengek azon, és el is képzelem nagyvonalakban, hogy benne vagyok egy Istenben, vagyis a szívében, na de melyikében? Merthogy a perdaiaknak kettő van, jó esetben. Vagy egyszerre mindkettőében vagyok, vagyunk? Szóval ezért érzem úgy néha, hogy kettészakadok! Hogy a francba! Nem kéne ezt csinálniuk, rajtunk veszekednek? Kié legyünk? Mint a gyerekek, komolyan! Elképzelni az elképzelhetetlent nem lehet, de nincs is sok időm ezen agyalni, mert társaságunk akadt, ahogy azt Lynar rezignáltan közölte. Én meg nem rezignáltan sikítok, amikor a hideg, nedves orr az arcomhoz ér. Eskü, az összes bogyós gyümölcs ami a Perdán fellelhető, a hátamon fut versenyt egymással. Hiába ugrik át Lynar karjára, a sikítást már szabadon eresztettem, az utána hirtelen támadt csendbe pedig a lent várakozó katonák hangja csattan bele Lynaré mellett. Azt a fura hangot szinte meg sem hallom, ha mégis, nem jut el a tudatomig, hogy mit csinált és, hogy ő csinálta.*
-Nyertem. Még tizen belül volt!
-Francokat, megdöntötte a saját rekordját. Lehet a perdai fogta be a száját…
-Nem eléggé.
*Én meg csak nézek akkora szemekkel, hogy a nagyságuk vetekszik a tóéval, kapkodom a levegőt és közben nagy lendülettel igyekszem magamról lesöpörni az érzést, a kis lény érezhető nyomait magamról. Mintha bogarak mászkálnának rajtam, és eszembe jut milyen volt, amikor egy ilyenből, legalább öt rajtam csimpaszkodott. Brrrr!
-Nem szeretni. Kicsi lábak kapirgálni, fogni, járkálni rajtam. Hideg, vizes orr és szőr mindenhol. Jönni anyuka és megenni. *S aztán csak nézem ugyanakkora szemekkel, de egészen más fényű tekintettel, ahogyan Lynar mosolyogva simogatja a két kis állatot. Azoknak a szemei meg akkorák, mint a Caligo és pont úgy fénylenek. Szinte nagyobb a szemük, mint a fejük. Hát ezért hívják őket holdszeműeknek. *
-Nagy szemek. Mindig csodálkozni. Félni. Mint most lenni én. *Fő az önirónia. Bár nagyon messze vagyok tőlük, annál is inkább, mert nem vagyok állat. Persze lehet, hogy nekik igen. *






Perdai





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lynar
Lynar

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2326. (91 éves)

Reagok száma :
80

Avatar alanyom :
Lee Pace


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 23, 2023 3:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
RAVEN RÉSZÉRE

- Akkor az istenekben miért nem? - igyekszem érten ám, nagyon igykeszem!
Szélesen mosolygok, de nagyon! Sikerült megértetnem magam! Ki is húzom magam boldogan. Egyszerű perdai vagyok én, nem értek a városi perdai gondolatokhoz, a természet és a nyugalom az én birodalmam.
- Nem adok ígéretet senkinek és semmiben, semmikor. - mosollyal mondom, mert így van. -Ha pedig bízol bennem.... szép kis próbálkozás, de a bizalom kérdése a te dolgod, nem az enyém.  
- Aha. -tehát ők így értik. Rendben. Azért elmondom a saját szavamiat is.
Oké, akkor ezt is érthetően mondtam el. Nagyszerű!
- Nálatok nincsenek állatok? - érdeklődöm, s megnyugtatom őket, vagyis inkább csak a tenyereimben melengetem őket, a hangomtól lenyugodtak.
- Ha megérzi a félelemedet, akkor igen. Ha látja, hogy vigyázol a kölykökre és azok szeretnek veled lenni, akkor nem. A szagodat azért ne hagyd annyira rajtuk, mint én most. Most már meg kell várnom a mamájukat. - hogy magukra ne hagyja őket. Óh. Lehet nincs mamájuk? - magamhoz tartom őket, s megszagolgatom. Hm... nem érzek rajtuk másik szagot. Hojjaj. Akkor jó helyen vagytok kispajtások!
- Mert kicsik és fiatalok és védtelenek. Ha bogyóméretű lennél, akkor te is mindentől félnél, nem? Meg ... sikítanál. - még fel is emelem és egy ilyen lassabb simítás-szerű mozdulatot is teszek.
- Azok a hangok a társaidé? - mutatok le. - Menned kell, érted jöttek?
Sajnálnám ugyan, de megérteném.


Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Omnum fátyla vízesés - Page 6 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Omnum fátyla vízesés - Page 6 WYdz5uv

Klubom
Omnum fátyla vízesés - Page 6 R8xXJ2P

Fegyverem
Omnum fátyla vízesés - Page 6 KjdARSD


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Május 01, 2023 4:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




Lynar
& Raven Moor


*Hááát, elég bonyolult ez a téma és megmagyarázni főleg nem könnyű, pláne úgy, hogy Lynar ne sértődjön meg, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy amit nem látok és nem fogok meg a kezemmel, abban nem hiszek. Valamelyik érzékszervemet ki kell elégítse az egyik Isten, hogy higgyek benne, a létezésében. *
-Nem nagyon.* Húzom el a számat egy vicces, de sajnálkozó, vagy inkább bocsánatkérő mosoly-fintorba és még a fejemet is megrázom picit. *
-Nem azért nem hinni Istenek, mert gondolatok mellett nem férni el. *Teszem hozzá még a miheztartás végett, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy vannak olyanok akik valahol léteznek, valahogy kinéznek, valamit csinálnak és mindig látnak minket. Néha beavatkoznak, néha nem. Szerintem a saját szerencsénket, a sorsunkat, a jövőnket mi kovácsoljuk, mi alakítjuk, olykor jól, olykor borzasztóan pocsék döntéseket követve. Azt viszont értem, amit Lynar mondott arról, mennyire lhet ismerni a másikat. Nyakatekert, de érthető és elfogadható. Talán mi emberek ezért nem megyünk soha semmire, és nagy részünk – bár magamat nem sorolom ide – nem is tud titkot tartani. Lynar viszont nem akar. Már sajnálom, hogy meséltem neki a bátyámról, bár ha úgy veszem…mikor fog legközelebb Elorak közelébe jönni? Pláne olyannal beszélni akivel nem kéne neki. Szóval a bizalom kérdése az én dolgom. Ezt is megjegyeztem. Azért remélem, ha mégis valamilyen csoda folytán ilyen helyzetbe kerül, eszébe jutok. Nem is palástolom, hogy kicsit neheztelek rá, de igyekszem átlépni ezt a témát, mintha meg sem történt volna. Csak áltatom magam, és magamra vagyok dühös, pedig nem szokott így eljárni a szám. Ezt az érzést és igyekezetet nagyban felülírja az érkező társaság, amire Lynar csak somolyog az orra alatt, én viszont beterítem a hangommal az erdőt, alattunk pedig fogadásokat kötnek rám, a sikolyom és az idő egymáshoz viszonyítására. *
-Nincs. Egy se. *Nem lett volna célszerű. Nem áldoztak volna állatokra hibernálóágyakat, és nem biztos, hogy kézben tartották volna a szaporodásukat. Vagy ellepték volna az állatok a Dominiumot az elmúlt ötven plusz év alatt, vagy már itt sem tudtak volna szaporodni a beavatkozás miatt, annak meg nincs értelme. Másrészt, láthatóan meg sem éltek volna a Perda felszínén. *
-Földön, régi otthonon élni állatok, de én nem ismerni egy sem. Még nem születni meg. *Magyarázom neki, miért van nekem ez a nagy állat fóbiám, bár talán még én sem értem. Elvégre mások szerint cukik és nem bántanak, vannak olyanok, melyek simogathatóak és szeretik az ember vagy perdai közelségét. De nem tudom irányítani őket. Lynar becsületesen magyarázza, hogyan kell az állatokkal bánni, de eddig csak Tőgyikével sikerült megbarátkoznom, ő viszont nem csinál semmit. Mint egy drogos zombi. Bólogatok és gyanakvó szemekkel nézem ahogy játszik velük, őt szeretik, rám már szerencsére egy sem akar mászni, egy valami viszont megüti a fülemet és ismét nagyra kerekednek a szemeim. *
-Jönni mamájuk? Ó, az nem lenni jó, nagyon nem lenni jó! *Látom ahogy megszagolgatja a prüttyögőket, nem értem mi a jó abban. Büdösek. Mint Nikolina Raven.  Biztos beszartak. Mondjuk az előbb én is majdnem. El is hátrálok Lynartól amennyire a kifeszített bőr engedi, meg a bátorságom, mert hát választanom kell. Vagy biztonságban ülök a bőrön és hagyom, hogy rám másszanak a büdös kis fenevadak, vagy lepottyanok. *
-Én nem várni meg a mama. *Rázom a fejem határozottan, és nézegetek lefelé, mert hát le is kell jutnom valahogy. Felmászni könnyebb volt, de lehet, hogy megint arra a sorsa jutok, mint a lejtőnél. Gyorsabb lesz a lejutás. Épp csak most magasabban vagyunk. Lynar tök jól szórakozik az én káromon, morgok egy sort az orrom alatt és fújok is egyet elégedetlenségemben.*
-Pppfffff….én most is félni és lenni védtelen és lenni kicsi. Nem bogyó, de kicsi. Sikítani jó! *Dohogom az igazat, mert valóban, a sikítás felszabadít. Na jó, nem mindig, és nem tartós a hatása. *
-Nem kelleni, de menni. *Csak épp nem tudom hol kezdjem a lemászást. A katonák jól elvannak odalent, további fogadásokat kötnek és már csak ezért sem szólnak, hogy mennünk kellene. Végszóra ugrik rám az egyik apróság Lynarról, pont a nyakamba, a vállamra és végignyalja az arcom. Már-már sírva nyüszítek az emlékeim súlya alatt.*
-Miért kell ezeknek mindig nyalakodniuk? Áááááááóóóóóúúúú! *Lentről nevetés hallatszik fel, én az alkarommal törlöm le magamról a nyálat amibe rögtön belekap az éjszakai hűvösebb levegő, de rögtön kapom a következőt. *
-Miért nyal? Szólni neki nem nyalni! *Le kellene magamról tolni a nyalakodót, de ahhoz hozzá kellene érnem. Azt meg persze nem merem. Egy ujjal próbálom noszogatni, hogy másszon le rólam. Érzem az apró kis testét, érzem a melegét és a puhaságát, a bundájának a selymességét. Fura. Jó érzés kerülget azon felül, hogy szeretném magamról letaszigálni. Nem lehetek elég határozott, mert nem értékeli az igyekezetemet, sőt! Elmarja a noszogató ujjamat a kis mancsával, majd az össze többivel rácsavarodik a karomra. Na szép, most mit csináljak? Megemelem a karomat, melyen a kis holdszenű lóg, és kérdőn tekintek Lynarra.*






Perdai





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lynar
Lynar

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2326. (91 éves)

Reagok száma :
80

Avatar alanyom :
Lee Pace


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Május 16, 2023 3:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
RAVEN RÉSZÉRE

Egyáltalán nem értem válaszát, ezt látni is rajtam, s azután szavakban is kifejezem.
- Nem értem. Majd egyszer bizonyosan. - mosolygok rá. Nem szükséges most mindent megértenem, az idő majd segít, vagy ha nincs erre szükségem, akkor nem is fogom majd megérteni, mert nincs rá szükségem. S talán éppen ezt akarta mondani ő is: nincs erre szüksége? Meglehet.
- Akkor ezért félsz tőlük? - hiszen neki meg az állatok lehetnek idegenek. Megpróbálom elképzelni, milyen lehet, hogy addig, amivel nem találkoztunk, megjelenik. Ők például ilyenek voltak. Tény, hogy nem féltünk tőlük, és nem sikítottunk.
- Az állatok? - aztán rájövök, hogy magára érti. - Ja, hogy te nem születtél még meg. -majd megismeri az itteni állatokat, s majd tudni fogja, miként viszonyul hozzájuk.
Hozzám bújnak, s rendezkednek a kis szőrmókok.
- Igen, bizonyára keresi őket. Dehogynem jó! Újra együtt lesznek! Hiszen te is szeretsz mamáddal lenni, nem? - vagy nem? Mostanra már tényleg nem tudom, nekik a jó és mi a nem, így inkább meg is kérdezem, hátha nem jól tudom. Mindenesetre nagyon érdekes beszélgetni vele, s látni egy olyan világot a szemein keresztül, amibe nem biztos, hogy másként belepillanthatnék.
- Ahogy szeretnéd. - ha menni akar, akkor nem fogom visszatartani. Az időt jól szeretem eltölteni, akár egyedül, akár mások társaságában, s ha ő úgy érzi, számára ennyi elég volt, akkor nem fogom erőltetni, hiszen azzal a jó érzet tűnik el.  
- Miért jó sikítani? - érdeklődöm. Akkor szoktam ordítani, ha vadat riasztok, de azt talán eddig egyszer tettem meg. Valami elvette az eszét, s hiába küldtem felé megértésemet, s szeretetem, teljesen bevadult. Végül fél nappal később rábukkantam, és sérült volt, de nagyon mélyen volt a seb, nem láttam. Meggyógyítottam, s már nem kellett ráordítanom. Ellenben pár év múlva a családját hozta elém. Nagyon boldog voltam!
- Rendben. - ha menni akar, nem tartom vissza.
A kis szőrmók rátekeredett a kezére.
- Megszeretett téged, kíváncsi. -  alányúlok a kis lény hasánál, és elvonom Raven kezéről, megcsikizve hátánál alul, hogy elengedje karját is..
- Abba az irányba le tudsz mászni. Odalendítselek? - látom, hogy már menne, nagyon.
- Köszönöm az eltöltött időt, és a beszélgetést.

Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Omnum fátyla vízesés - Page 6 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Omnum fátyla vízesés - Page 6 WYdz5uv

Klubom
Omnum fátyla vízesés - Page 6 R8xXJ2P

Fegyverem
Omnum fátyla vízesés - Page 6 KjdARSD


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Szomb. Május 20, 2023 11:41 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




Lynar
& Raven Moor


*Nem érti. Én meg nem tudom most ezt jól elmagyarázni perdai nyelven. Hagyom is, meg Lynar sem feszeget nagyon, de remélem egyszer majd, ahogy mondja, találkozunk megint és akkor zöldágra tudok vele vergődni. *
-Jó. Majd egyszer. *Mosolygok én is rá, mert remélem, hogy tényleg összejövünk még, eléggé csípem a fickót, csak körülményes vele beszélgetni. Nem egy Vharan aki számomra egyszerűen el tudja mondani a dolgok lényegét, Lynar sokat filozofálgat, ami nem baj és biztosan jobban élvezném, ha jobban érteném. Viszont van lehetőségem gyakorolni a perdai nyelvet és legközelebb már biztosan jobban fog menni.
Az állatokról könnyebben tudok beszélni, csak annyit kell mondanom, hogy félek tőlük, vagy még annyit sem, mert a sikításom és az arcomra ülő félelem ékesebben beszél minden szónál. Nem én vagyok az egyetlen a Dominiumon vagy a városban azok közül, aki még soha nem látott ennek előtte állatokat, csak filmeken, de valószínűleg az egyetlen aki retteg még egy Tőgyikétől is. Amióta engedélyezték a Városban az állattartást, minden lépésnél a frász jön rám. Ráadásul még bogák is vannak! Hát miért nem jó nekik kocsival közlekedni, de tényleg? Még a bátyám kémcsajának is van bogája és vidáman galoppozik baszki. *
-Nem tudni beszélni velük, nem ismerni, nem tudni mire számítani. Lenni veszélyes állatok, nekem a kicsik is veszélyes. *Ez az egyik oka, elvégre nem tudom megkérdezni tőlük, hogy mit akarnak, ha összetalálkozom velük. Az állatok ösztönösek, nem csinálják azt amit mondok nekik, csak azt amit az ösztönük diktál, de én nem tudom mit diktál. Először értetlenül néz rám arra, hogy nem születtem még meg, amikor elhagyták az őseink a Földet, de aztán rájön, én meg bólogatok, majd felmutatok az égre. *
-Én ott születni, az égi hajón. Perda előtt nem látni állat, erdő sem, csak lenni néhány növény a kertben. Nem lenni zajok, neszek, nem kelleni ugrani. *A végét elnevetem mert bár abban a helyzetben nem jó érzés, így elgondolva mókás. S persze azonnal igazolnak is a kis dögök, mert rám másznak ahogy az első alkalommal, amikor találkoztam velük az Orkán szigeten. Lynar egyáltalán nem fél tőlük és láthatóan jól érzik magukat rajta, az ölében, meg mindenhol. *
-Néha igen, de nem mindig. Kell a…saját élet. *nem tudom hogyan mondják perdaiul azt, hogy magánélet, egyáltalán van rá szavuk, vagy még a fogalmat sem ismerik? Egészen másképp élnek és gondolkodnak sok dologról, mint mi. De persze értem miről beszél, épp csak nem szeretnék a mamájukkal megismerkedni.*
-Ő mamájukkal nem szeretni lenni. *Mutatok a kicsikre, akik elfészkelik magukat Lynar ölében, de nekem már mehetnékem van. Pedig akár reggelig is itt maradnék Lynarral beszélgetni, de nem kockáztatom meg, hogy a mama megegyen, vagy szétkarmoljon, mert azt hiszi, hogy bántani akarom a kölykeit. Én sem örülnék ha valaki tapogatná a gyerekemet, ha lenne gyerekem és lennének anyai ösztöneim. Ezt csak az eszem érzékelteti velem, meg néha Denisov, de ő nem normális. Mondjuk én sem. Lynar elmondja, hogy mit tennék ha én is kicsi lennék, mint egy bogyó, és azt is hozzáteszi, hogy sikítanék. Már ismer mint a tenyerét, ezen azért elmosolyodom, de közlöm vele, hogy nekem jó sikítani. Hogy miért azt már annyira nem tudom megfogalmazni. Vállat vonok bevezető gaynánt és anyi időt még megengedek magamnak, hogy elgondolkodjam a kérdésen.*
-Remélni, hogy állat megijed és elszalad. Ijedtségből. Jó kiadni innen belülről. *Magamra mutatok  a szívemre, mert hát ott szokott az ember félni, ott dobban meg igazán a félelem. Végszóra, vagy mert nem sikítottam, az egyik szőrmók a kezemre tekeredik és nyalogatni kezd, én meg frászba kerülök. *
-Úgy szeret, hogy megkóstol? *Remek, csodás! Szemet forgatok miközben Lynar megszabadít a kölyöktől, odalent meg már megy a duma, hogy miként érkezem le a fáról. Hát tök jó, mit ne mondjak. *
-Köszönöm, menni egyedül. Nem kelleni lendíteni. *Már forgolódom is arra, ahova Lynar mutatott és meg is kapaszkodom egy közeli ágban, de visszafordulok hozzá.*
-Köszönni beszélgetés. Én remélni még mi találkozni. Én örülni ha te eljönni városba, hozzánk. Jól érezni magam veled…Esőpárna. *Elvigyorodom és már lépek is, de megint eszembe jut valami.*
-Shiennel áldjon! *Biccentek is egyet, majd integetek neki, aztán eltűnök a szemei elől. Hát sajnálom, hogy jöttek ezek vadállatok, bár nem volt olyan kellemetlen élmény, mint első alkalommal, de azért jobb a biztonság. Egyszer talán megbékélek velük. Lassan, körültekintően mászok lefelé, már csak azért is, nehogy blamáljam magam a katonák előtt azzal, hogy gyorsabban érek le, mint kellene. Közben még az odúnál is megállok, hogy elvegyen onnan a csomagomat. Úgy ölelem magamhoz a pda-t, mint…holdszemű anyuka a kölykeit. Ez jut eszembe és ezen a hasonlaton jót kuncogok. Ám az örömöm nem tart sokáig, meg is csúszok az egyik ágon amikor elindulok megint lefelé és néhány szakadásba a ruhámon, egy apró sikkantásba és hosszú, cirkalmas káromkodásba kerül mire meg tudok kapaszkodni újfent.*
-Jól lenni, nem lenni semmi baj! *Kiáltom fel Lynarnak, mert biztosan hallotta, hát ne aggódjon.*
-Minden rendben, jól vagyok. *És a katonáknak is akik már előre röhögnek az én bőrömre. Azért csak sikerül leérnem minden gond nélkül, vigyorogva egyenesedem fel a könnyű talpra érés után. *
-Nem röhög! Hazavisz! *S már megyek is lendületes léptekkel a kocsi felé, amit fent hagytunk a vízesés felett. Felmenni könnyebb, mint lefelé, mert hát felfelé nem tudok esni, de szerencsére nem is csúszom vissza. Azért kár, hogy nem tudtam legalább egy fotót csinálni Lynarról, de ha még egyszer találkozom vele, az lesz az első, mielőtt még elzárja egy faodúba a pda-mat. *

//Köszönöm a játékot, százkarátos nagyon élveztem Rajong és Raven egy kicsit több lett általa. Jippi //






Perdai





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Lynar
Lynar

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2326. (91 éves)

Reagok száma :
80

Avatar alanyom :
Lee Pace


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 05, 2023 12:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
RAVEN RÉSZÉRE

- Á, értem. - azt hiszem. Az állatokat megfigyelni érdemes, s bizony, jeleznek. Nagyon is félreérthetetlenül.
Számomra az égi hajó még mindig furcsa. Főleg az, hogy nincs növény és állat, amit hoztak magukkal. El nem tudom képzelni, milyen lehet úgy, nélküle felnőni. Nekünk, nekem az életem része. Nincsenek zajok? Teljes csendben élnek? Óh, pedig milyen jó az erdő neszére elaludni. Biztonságban érzem magam, hogy annyi élettel vagyok körbevéve.
Elnevetem magam.
- Azt látom.- felnőtt, hát hogyne akarna saját életet. Majd ezek a kis szépségek is felnőnek egyszer, s majd saját életet élnek. Mint a gyerekeim. És majd az unokáim is...
- Nem? Pedig ő is nagyon aranyos ám. - nem nagyon nyúlok a kicsikhez, bár már talán így is késő. Igaz, a természet ismer, ettől függetlenül nem ölkedvencek ők, hogy a kezemben legyenek.
- Úgy pedig elszalasztod a lehetőséget, hogy megismerjétek egymást. És így legközelebb nem félsz, s csak akkor sikítasz, ha valóban szükséges. - engem aztán nem zavar a sikítása, még ha erős is. Ellenben miiiindenkit idevonz a környékről. Élelemgyanús a sikítása.
Nem értem ugyan, miért szeretné úgy, hogy megeszi, ráhagyom.
- Rendben.
Elmosolyodom. Kedves teremtés.
- Én is köszönöm. Ha az istenek is úgy akarják, akkor fogunk. - bólintok. Az esőpárnát ugyan nem értem, hiszen nem esik az eső.
Visszaintegetek neki, az áldást hagyom, hiszen az istenek majd eldöntik, kit áldanak meg, s szerintem mindig áldanak mindenkit, hiszen akkor nem létezne ez a világ, s amiért nagyon hálás vagyok nekik.
Figyelem, ahogy mászik, hallgatom annak neszét. Minden rendben van, leér.
Nevetésem leér.
- Hallottam ám! Nemcsak sikításod! Legyen jó utad!
S ideje nyugovóra térnem, majd az anyjuk eljön a kölykökért, ha megtalál bennünket, addig jól elvannak velem.
Furcsák az égiek, ám szeretnivalóak.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Csüt. Júl. 06, 2023 9:33 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 03, 2023 2:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie


Rengeteg hely van a bakancslistámon, amiket szeretnék látni a Perdán. Az utóbbi hetekben, mióta többet járom a vandont különféle apró-cseprő küldetések ürügyén, néhányat már kipipálhattam. Ezzel persze nem lett rövidebb a lista, mert a legtöbb helyre visszavágyok, ilyen például a tenger. Nem hiába mondtam Alecnek vagy egy éve, hogy a nagy kékség érdekel leginkább. Azonnal rabul ejtett, még ha a parttól nem is távolodtam el messzire és alig várom, hogy ismét visszamehessek.
Az Omnum fátyol vízesés szintén előkelő helyen áll(t) a listámon, így ha már a közelben jártam, természetesen nem hagyhattam ki. Ilyenkor olyan érzésem van, mint régen az úgynevezett turistáknak lehetett valaha a Földön, legalábbis így képzelem. Nincs rajta a pontos útitervemen, mert az csak a kutatóállomást tartalmazta, amit már ki is pipáltam, de ha már itt vagyok, egy kis kitérő nem árthat. Hát nem mindegy, hogy egy vagy tíz kilométert kell gyalogolnom? Mondjuk annyiban más ez, mint a Földön lehetett, hogy ott maximum egy bedagadt lábat kockáztatott az egyszeri kiránduló, míg én az életemet kockáztatom, ha nagyon melodrámai szeretnék lenni.
De nem szeretnék az lenni, felesleges, inkább azt a magvágót figyelem, ami vagy tíz perce fürdik a  tőlem ötven méterre lévő mini-medencében. Imádnivalóan néz ki, levegőt is csak nagyon halkan veszek, nehogy elijesszem. A felettünk lévő fákon lehet a csapata, néha beszélnek is egymással. A nyári alkonyat élénk színei még inkább kiemelik az egész jelenet hátteréül szolgáló vízpermet gyöngyözését.
Fél napja vagyok amúgy itt, de ez a napszak idáig a legszebb. A nap nagy részét fenn töltöttem valamelyik fán, jól esett pihenni a hazaút előtt, jobban meg tudtam figyelni az állatokat is, és viszonylag biztonságban is éreztem magam minden veszélytől.
Most viszont már a hátamon fekszek a vízesés medencéje mellett, a legalsó teraszon, ami nem annyira kényelmes a sziklás, néhol nedves terepen. Szóval most már muszáj lenne megmozdulnom, fejemet elfordítom a reinától, félig feltolom magam ülő pozícióba és aztán igyekszek hátraaraszolni fenekemen csúszva a mögöttem lévő szikláig, hogy nekidőljek. Fájdalmasan felszisszenek és inkább visszafekszek. Ahogy csillapodik lábamban a lüktető, égő fájdalom, újra oldalra fordítom a fejemet, de a reinának már hűlt helye. Vagy a mozgás vagy a hang ijeszthette el. Milyen kis nyúlszívű mégis, pedig azt hittem rettenthetetlenek, az előbb bezzeg a lövöldözés-kiáltozás-vijjogás-sikítás elhalása után két perccel, ahogy elcsendesedett a környék, már itt is volt az egész csapat a fán, az én kis magvágóm - mert így gondolok már rá - meg nekiállt pancsolni. Na mindegy. Tehát kénytelen leszek a problémám megoldásán dolgozni. A másik oldalra még csak véletlenül se fordítom a fejem, a döglött lacerta a fák adta, már sötétedő hátterével kevésbé érdekel.
Ugye megmondtam, hogy felesleges melodrámainak lennem? Ez a puszta valóságom. Szóval el kéne érnem a Styx-ömet, ami viszonylag közel van, de még inkább a hátizsákom kellene, benne az elsősegély-pakkommal. Ha az megvan, és magamba toltama megfelelő mennyiségű fájdalomcsillapítót, könnyebb eljutni aztán a fegyveremig. De lehet előbb kéne egy kis sikerélmény a pisztoly megszerzéséért és aztán könnyebben eljutnék a cuccaimért. Miért kell ellentétes irányba lenniük? A végén fel kell dobnom egy perditet, hogy dönteni tudjak, ha már a puszta logikára nem hallgatok. Persze perdit nincs is nálam, az otthon van a szobámban, ezen a ponton már nevetek kínomban, némi könnycseppel a szememsarkában.
Vissza az elejére Go down

Hector Reyes
Hector Reyes

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2308.03.12. Föld

Beosztásom :
Anti-terrorista műveleti parancsnok

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
José María Yazpik


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 03, 2023 4:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

Mindig is önként vállaltam a felderítő missziókat. Elsősorban azért mert ilyenkor legalább egyedül vagyok a gondolataimmal, másrészt senki más nem nagyon szereti ezeket vállalni mivel ez a hold igencsak nem emberbaráti szeretetéről híres. Sok középszer felderítő tűnt el a dzsungelben, hogy még csak egy darabkát sem találtunk meg belőlük. Nekem viszont nem az első és nem is ez lesz utolsó. Van valami nyugtató a természet közelségében. Olyas valami ez, amit nem tudok megmagyarázni emberi szemmel nézve. Leginkább talán csak Perdaiak értenék meg, ha elkezdeném magyarázni.
Három napos feladatot vállaltam ezúttal, hogy legalább kihívás is legyen benne, persze ennek megfelelően hoztam magammal felszerelést is. Puskát és oldalfegyvert, lőszert hozzá, elsősegélykészletet, antibiotikum, oltóanyag a brevius ellen, és még sorolhatnám egy darabig a hátizsákom tartalmát. A célterület ezúttal a kutatóállomások környéke. Noha ez relatív jól feltérképezett terület így is sok a hézag, főleg ha azt vesszük alapul, hogy az állomásokat sorra éri támadás a lázadóktól. Tehát vagy a közelben van, egy rejtett állásuk vagy a közelben van a bázisuk. Ezek felderítése viszont jó adag időt és embert igényel, hisz a műholdak semmit nem észlelnek itt, ami ezt igazolná és mégis…
A vízeséshez közeledve lövések és némi emberi kétségbeesés hangja üti meg a fülemet. Tehát nem Perdai került bajba.
Meggyorsítom, lépteimet a magaslatok felé veszem az utamat. Ismertlen számomra, hogy ki nyerte az összecsapást. Az álaltvilág vagy az ember. Jobb nem belerohanni a dolgokba. A hangokból ítélve, ha az utóbbi, akkor még van időm. Valószínűleg megsérült, még rendezni kell a helyzetét és gondolatait, ellátni a sebeit. Ez mind időbe telik. Ha meg az állat… nos, azt jobb messziről lepuffantani.
Mikor végre elértem a vízesés szélét egy szikla melletti páfrányszerű növényzethez térdelve leakasztom vállamról az R-16os puskámat és a távcsőbe tekintve végig mérem az előttem belátható területet. Nem is kell sokat keresnem, míg rátalálok a lövések kiinduló pontjára úgy 40 méterre tőlem a vízesés alján lévő medence partján Meglepődtem hirtelen, hogy az ember győzött. Bár az igazán meglepő az volt, hogy mit keres itt kint egy ember. Kutató lenne? Aligha azok csapatban járnak. Sőt igazából, aki tehet, az idekint csapatban jár mivel így biztonságosabb. Az optikán keresztül jobban szemügyre veszem a túlélőnket. Egy nő, húszas talán harmincas éveiben járhat, megsérült. De tűzről pattant kis menyecske lehet, ha egyedül járja a dzsungelt. Ezt és a ruházatát illetve további felszerelését figyelembe véve a legtöbb kétséget kizáróan ellenálló.
Egy ideig még figyelem őt és a környezetét, amikor hirtelen kiszúrok valamit, amit ő talán nem vett észre.  Tőle nem is olyan messze egy Styx hever a földön, ami az övé, ami elkerülhette a figyelmét az a két Ogu amelyik a tőle távolabb eső medencében tesped. Alapvetően talán nem mernének rátámadni egy emberre ahhoz túl gyávák, de ketten egy sérült embert hamar legyűrnek, és teszik is, ha jól emlékszem a velük kapcsolatban. A nagyobbik a hím lehet a kisebbik talán a nőstény, de hol lehet a poronty? Bár mindent én sem láthatok innen. Korlátozott a rálátásom arra a medencére.
Ha a sérülése miatt lassan közelíti meg a pisztolyt jóllehet a dögök rátámadnak. Ha így esne az állat fejét célba véve adok le egy lövést. Amennyiben viszont a dögevőink nyugton maradnak egy figyelmeztető lövést akkor is elengedek, ahogy a nő a pisztoly felé nyúlna. Csak érezze a törődést. Ilyen távolságból egy ekkora kaliber ágyúdörgésnek hallatszik, a környező sziklákról visszaverődve pedig nem is igazán lehetne behatárolni honnan jött a lövés. Még akkor sem ha nem álcaruhában volnék a növényzethez simulva.



//NJK: Santiago Reyes
Felszerelés:
R-16 Mesterlövészpuska
W-416 oldalfegyver
Túlélő elsősegélykészlet
Három napi élelem és víz
Közepes hatótávolságú rádió //
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 03, 2023 9:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

Adok magamnak még egy kis időt, ugyan nem hiszem, hogy magányos lacertába botlottam volna, de ha ennyi idő alatt nem ért ide másik/a többi, akkor már – ha Shaz'or is úgy akarja – nem is fognak. Szóval mély levegő és kifúj. Baszki, ez fáj!! Hol van Raven flaskája, mikor szükség van rá??
Meglepően hamar kiürült belőlem az adrenalin és beütött a letaglózó fájdalom. Annyira futotta véges időmből, hogy eltávolodtam a dögtől, levettem flanelingemet és a combom külső oldalán futó mély hosszú sebre tekertem szorosan vérzéscsillapítás gyanánt. Aztán indultam is a táskámért, hogy ellássam magam mielőbb, de félúton beütött a krach. Tudom, tudom, fogcsikorgatva is, de el kellett volna kúsznom az elsősegély-ládáért, most itt vagyok félúton a semmi közepén és kínlódok.
Mivel egyedül jöttem, nem várhatok örökké, nem fog felmentő sereg érkezni és az egyre halkabb józanész is azt diktálja, hogy ez csak rosszabb lesz. Addig kéne magamba tolni a gyógyszereket, amíg nem késő. Már ha nincs késő így is. Rohadt brevius! Rohadt lacerta! Vajon, aki átesett a breviuson, az elkaphatja megint?? Mekkora már amúgy annak az esélye, hogy valaki kétszer is elkapja? És annak, hogy mindkétszer túléli?
Szóval felülök és ezzel a lendülettel ép lábamra nehezedve feltérdelek. Valamiért jó ötletnek tűnt, hogy majd négykézláb mászok el cuccomért, de hamar rájövök, hogy ez nehezen kivitelezhető, ráadásul fölösleges időhúzó. Talpra kecmergek hát, és a sántikálásra szavazok. Csak leteszem a sérült lábamat, rá se nehezedek, de így is elfehéredek. Fogcsikorgatva, de megteszem a tíz lépést vagy mittudomén mennyit és már majdnem elérem a táskát, amikor rengeteg minden történik egyszerre.
Azt hiszem ez a helyes sorrend: elhányom magam, valami óriás kaliberű puskából valaki (rám?) lőtt, é mintha valami állatot is látnék a perifériás látásommal – ami nem biztos, mert a hányástól még homályosan látok, sikítok újfent. A középső kettő legalább megadja a kellő adag adrenalint, simán lépek kettőt, felkapom a táskámat és a következő nagyobb szikla mögé beesek.
Körülnézek, nem látok támadó állatot, azért előveszem a két Bajhozót és a maszkot, ami nálam van még, nem mintha sokra mennék vele mondjuk egy errator ellen. Aztán máris az elsősegélypakkomért nyúlok és magamba tolom az egyik adag fájdalom és gyulladás-csillapító injekciót, utóbbit csak a biztonság kedvéért.
Nagyon-nagyon szeretném kiöblíteni a számat, de ezt hátrasorolom a prio listámon és próbálok rájönni ki és honnan lőtt és miért. Engem akart lelőni, csak elbénázta? Vagy valami állatot akart lelőni, amit beszűkültségem miatt nem is láttam és megvédeni akart? Vagy csak szeret valaki vaktában lövöldözni? Buzgón imádkozok utóbbi kettőért, habár nem is tudom kihez, de nem erről volt szó? Hogy próbálkozni kell? Hát én próbálkozok. Közben pulcsimból gombócot tekerek és feltolom a fejem fölé, a sziklám védelmén túlra, vigyázva, hogy semelyik testrészem ne lógjon ki. Apropó, csak saccolni tudtam a lövés irányát a kulminálódó események miatt, szóval azt se zárom ki, hogy netán így is premier planban látszódok. Így buzgón kapkodom jobbra és balra is fejemet, hátha szemem elkap valamilyen mozgást a távolban.
Vissza az elejére Go down

Hector Reyes
Hector Reyes

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2308.03.12. Föld

Beosztásom :
Anti-terrorista műveleti parancsnok

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
José María Yazpik


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 03, 2023 10:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

A lövést követően várok és az optikán keresztül figyelve az eseményeket, a józan logikára fittyet hányó mozdulatsorok alkotta eseményeket. A két Ogu ugyan megrezzent a vízben, de fel is fogták egyúttal, hogy most jobb, ha ott maradnak, ahol vannak. Ez túl nagy falat nekik.
A leányzó azonban pont úgy választott helyet, hogy rálátok, igaz csak az egyik oldaláról. Vagyis jól saccoltam, hogy elsőre nem tudta belőni a lövés helyét.
Ordas nagy szerencséje van, hogy én velem találkozott, más felderítő valószínűleg azon mód lepuffantotta volna, bizonyítékként a perditet megvillantva a parancsnokságon talán még némi fejpénzt is kaptak volna.
Még egy kicsit várok a jelenlegi pozíciómon, majd lassan és óvatosan elkerülve, hogy a növényzet mozgása elárulja a mozgásomat elindulok. Most egy darabig el van foglalva azzal, hogy kitalálja, mi legyen a következő lépés. Nehéz helyzet. Egy mesterlövész látókörében ragadni egy nyílt szakaszon, nem könnyű helyzet, pláne nem sérülten és pláne nem, úgy hogy ha tüneteket produkál a Brevius-ra.
Utóbbi okán, őszintén szólva egy kissé sikerült megsajnálnom szegény párát. Lázadó ide vagy oda, abban a nyavajában kimúlni… az ellenségemnek sem kívánom. Megaztán, talán még egy beszélgetést is megérhet a nálam lévő antibiotikum. Lassan leereszkedek a sziklafalon és tisztes távolságból megközelítem a túlélőnket.
Tisztában vagyok, vele hogy egy lázadó még akkor is veszélyes lehet, ha már konkrétan nincs lőfegyvere, de olykor muszáj kockáztatni, még ha ez a mentalitás könnyedén sírba juttatja az embert.
Azt még a sziklafalon észrevettem, hogy valamiféle gránátokat vett kézbe, de nehéz lett volna megmondani mifélék, sosem igen találkoztam velük, legalábbis ami a kinézetüket illeti. Lehetnek házilag tákolt csőbombák, vagy valami sokkal gusztustalanabb.
Biztos, ami biztos meghúzom a vonalat és megállok az utolsó fasornál, amelyek tövét még rejti a növényzet valamelyest. A halló távolság így is meg van ordibálás nélkül is, csak nem akarja elhajítani felém bármi is legyen az, mert isten bizony lepuffantom. Kis szögem van tisztán rálátni a jobb oldalára, részben a sűrű növényzet, részben a fa jóvoltából, amit fedezékemnek választottam, arra az esetre, ha a túlélőnkből amazoni ösztönei előrukkolnának.
- Balra tőled úgy 6 méterre a medencében két Ogu tanyázik! Csak hogy tudd! – Teszem hozzá gúnyosan megnyomva az utolsó mondatot.  Várok pár pillanatot, csak hogy megeméssze a dolgokat. – Mi szél hozott a vadonba madárka? – Kérdezek újfent kissé gúnyosan, bár ezúttal inkább cinizmus volt, mint sem gúny feltéve, ha a hölgy tisztában van a történelemmel.



//NJK: Santiago Reyes
Felszerelés:
R-16 Mesterlövészpuska
W-416 oldalfegyver
Túlélő elsősegélykészlet
Három napi élelem és víz
Közepes hatótávolságú rádió //
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 04, 2023 4:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

Nem érkezik lövés az igencsak gyatra csalimul szolgáló pulcsimra, aminek nagyon örülök. Ez az egyetlen perdai ruhadarabom és ehhez mérten nagy becsben tartom. Az is viszonylagos jó hír, hogy a lövész nem lő mindenre, ami mozog (már ha nem kóbor lövés volt, de nincs énnekem akkora szerencsém). Ez persze lehet rossz hír, egy hidegfejű, netán fagyott szívű katona rosszabb is lehet, mint egy túlbuzgó újonc.
Szemem sarkából mintha látnék fent némi mozgást, de ez bármi és semmi is lehet egyszerre. Bármilyen perdai állat, erősebb szélfuvallat vagy a lövész. Sóhajtok egyet, biztosan a szél volt, mert most a medence túloldalán rezdül a növényzet. Nincs az az állat vagy ember, aki át tudna teleportálni, azt csak perdai tudná, de remélem perdai nincs a színen, mikor megint fegyverekkel esünk (?) egymásnak.
Okafogyottnak ítélem továbbiakban a pulcsit lengetni - csalinak már nem csali, és ha valaki akarta, ennyi idő alatt be tudta lőni a pozíciómat -, hát leengedem. Lázasan gondolkodok, mitévő legyek. Az biztos, hogy baromi rosszul áll a szénám. Mivel igencsak alacsonyra saccolom annak esélyét, hogy visszajutok Rebelliumba, megteszem a kellő óvintézkedéseket. Az elsősegélypakkomból kihalászom a méregkapszulámat és az ujjatlan pólóm pántjába varrt zsebbe rejtem. Ezt akkor is elérem, ha megkötnék kezemet.
De! Még nem adom fel. Mivel nem érkezik újabb lövés, idegesen ugyan, de folytatom a tennivalóimat, csak kicsit más sorrendben, mint egyébként tettem volna. A Styx-ért mennék elsődlegesen, de egyelőre nem akarom elhagyni kétes értékű fedezékemet. A bajhozókat és maszkomat, no meg a pulcsit visszadugom a hátizsákomba, kiöblítem a számat, elrágcsálok pár fűszerlevelet és végül iszok is pár kortyot, sőt még egy fél energiaszeletet is letolok, mielőtt ezeket is visszatuszkolnám táskám mélyére.
Ismét körbe kémlelek, de továbbra se látok mozgást. Épp a sebem ellátásához fognék, mikor érkezik a figyelmeztetés. Felkapom fejemet, csessze meg, ez nem kóbor lövés volt! És már nem is fentről szól a hang. Nem kell zseninek lenni, hogy tudjam, hogy az eddigi csend és nyugalom csak azért volt, mert a lövész épp elfoglalta új pozícióját, valahol tőlem jobbra, mert onnan érkezik a hang. Balra meg a két ogu.
- Nagyszerű. – Válaszolom, megtartva a gúnyos hangnemet, de aztán elmosolyodok. – Lőttem nekik vacsorát.
Ezt már nem gúnyosan, inkább csak fáradtan mondom, vagyis annak hangzik, mert hangom kissé rekedt. Mondjuk fáradtnak is érzem magam, de nem ezért nem mozdulok. Balra oguk, jobbra lövész, mindegy merre mozdulok, hát csak hátra hajtom fejem a sziklára pihentetni.
- Gyönyörködni a Perda szépségeiben és nem várt programként élvezni az extrém rekreációs élményeit. És téged?  
Igazat mondok, csak nem a teljes igazságot. A vadonba azért jöttem, hogy begyűjtsem a múltkor hátrahagyott csomagot, de történetesen ide a vízeséshez csak a látvány miatt jöttem, ahol valóban nem terveztem összeakadni egy támadó lacertával.
- Tervezed, hogy lelősz a közeljövőben vagy összetűzhetem a sebemet? Tudod, feleslegesen nem kínlódnék vele.
Lazának tűnhetnek szavaim, pedig tényleg csak fáradt vagyok, ez a második adag adrenalin-löket nem hiányzott,. Nem tudom mi most a hivatalos álláspont a Dominiumon, likvidálni minden útba akadó ellenállót vagy kikérdezni és aztán likvidálni. Ha utóbbi, akkor még van némi mozgásterem, és ebben reménykedek, mert lelőhetett volna már eddig is.
Vissza az elejére Go down

Hector Reyes
Hector Reyes

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2308.03.12. Föld

Beosztásom :
Anti-terrorista műveleti parancsnok

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
José María Yazpik


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 04, 2023 11:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

A figyelmeztetésemre hasonló modorban adott gúnyos válaszra önkéntelen is elmosolyodtam. Legalább van humorérzéke. Ez jó jel!
De a komoly kérdésre való komolytalan válaszra még a fejemet is hitetlenkedve megrázom.
- Nekem ez a hivatásom madárka! – És lényegében teljesen igazat mondtam. Takarosan összefoglalta mi a feladata, mi az élménye és mi a velejárója a felderítőknek. És mind ezek tetejébe én még élvezem is. Közben elgondolkodok a kérésén is ugyanis van min. Több szempontból is érdekes. És ezt-azt el is árul a mondandója. Vagyis, hogy a közelben lehet egy rejtekhelyük. Kötve hiszem, hogy a lázadók csak úgy dúskálnának az antibiotikumokban, hogy azt kiosztanák azoknak is, akik ép küldetésre indulnak, hacsak nem biztosak benne, hogy az illető vissza is tér, mely esetben egy tapasztalt és megbízható tagjukról van szó mely esetben az elfogása még hasznos is lehet. De akkor sem valószínű… jobb azt biztos helyen tartani rejtekhelyek lerakataiban ahol aztán akármelyik emberük, aki arra jár és tudja, hogy mit hol az megtalálja, ami kell neki. Nekik logikusabb így elosztani az ellátmányt.
Viszont van, még talány bőven ezért úgy gondolom, nem árthat a kérdez felelek féle puhatolózás.
- Miért? – Teszem fel a költői kérdést adok némi hatásszünetet, majd folytatom. - Ha perdited után járó fejpénz hajtana már nem élnél! – Világítok rá a tényre, hogy az első az nem egy elhibázott lövés volt részemről, hanem figyelmeztetés. Egyúttal így azt is tudtára sikerült adnom, hogy a hivatalos álláspont szerint halott rebellis az elfogadott norma és hogy ez most ez nem így lett, az az én személyes döntésem volt. – Amúgy ha csak nincsenek barátaid egy napnyi távolságon belül, kár pazarolni a kötszert… - Célzok ezúttal a vírusfertőzésre, amit gondolom ő is jól ismer. Legalábbis, hogy mi a végkimenetele rendes kezelés híján. – Vagy nekem a lőszert. – Szúrok oda zárás képpen, hogy én tisztában vagyok vele, hogy mi a vége. Én nem sietek, van még így is két napom ebben a dzsungelben.



//NJK: Santiago Reyes
Felszerelés:
R-16 Mesterlövészpuska
W-416 oldalfegyver
Túlélő elsősegélykészlet
Három napi élelem és víz
Közepes hatótávolságú rádió //
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 05, 2023 2:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

Szóval egy felderítőt fújt erre a szél, ez meglep, azt hittem az Omnum fátyla elég közel van a kutatóállomásokhoz, hogy teljesen felfedezett területnek minősüljön. Lehet onnan indult és csak áthaladóban volt. Kétszeresen hülye lacerta! Ha nem műsorozik, lehet nem is tudtunk volna egymás jelenlétéről. A 100 perdites kérdés, hogy magányos dzsungeljáró vagy egy alakulat felderítője. Légyszi, legyen az előbbi!
- Nekem csak a hobbim. Neked mi a hobbid?
Félig az időt húzom… csak tudnám mihez is kell az idő, mert hogy nincs kilátásban számomra felmentősereg. Mondjuk ha az ogukat ijesztette el a lövésével, akkor a mi kifacsart világunkban ez a magányos felderítő lett a megmentőm az élve megevéstől. Szóval inkább beszéltetem, hogy eltereljem gondolataimat a kínlódásomról és a nem épp felvillanyozó gondolataimról.
- Azért ez túl fontos kérdés ahhoz, hogy csak a puszta logikai következtetést vonjam le. De jó tudni. Ha mégis meggondolnád magad, talán a táska aljában van pár perdit, de nem biztos, szerintem mind otthon maradt.
Tájékoztatom jólnevelten, nem tagadom a perditek birtoklását, felesleges lenne. Nem katonai egyenruhában vagyok, ha pedig civil vagyok, akkor katonai egyenruhás katoná(k)nak kéne körülöttem lenni(ük). Attól függően, hogy milyen fegyvere van – gyanítom nem maroklőfegyver –, gondolom simán kiszúrta és be is azonosította a Styx-ömet. Az 1+1 ritkán nem 2. Azt nem kérem tőle, hogy figyelmeztessen, ha meggondolná magát. Azt hiszem, nem szeretném tudni, és különben is, azzal, hogy a legelején nem lőtt le, az összes kérési lehetőségemet kimaxoltam irányába.
- Akkor mi hajt?
Talán nem jó taktika direktben rákérdezni, hogy miért hagyott életben, mert még a végén felülbírálja első döntését, de megint csak kell a figyelemelterelés. Lassan felültem ugyanis közben és most jól látható mozdulatokkal, óvatosan elkezdem leoldani lábamról az inget.
- Őrzöl egy napig akkor, míg kiderül?
Nincsenek társaim a közelben, erre nem is reagálok, ha lennének se kötném az orrára. Ettől függetlenül én áthatóan a kötszer vélhető-pazarlásával foglalatoskodok, ebből ő aztán olyan következtetést von le, amit akar. Ha szerencsés vagyok – ami az előbbi óra eseményeit figyelembe véve nem valószínű, ellenben rám férne -, akkor nem kaptam el a breviust. A lábamon a seb karmolás, nem harapás, de természetesen rám kerülhetett a dög nyála… és fogalmam sincs, mit mond a szakirodalom, el lehet-e kapni kétszer a breviust.
Igazából elég pár óra is, míg kiderül, de mindegy, azt hiszem az eredeti tervem, hogy elvergődök a motoromig, hazavezetek és talán elérek Elisáig, már füstbe ment. Szóval ha tényleg elkaptam, és másodszor is ugyanolyan súlyos a betegség, akkor itt a vége, nincs nálam oltóanyag. Most először üt meg a halálfélelem, a szívem valahova a gyomrom környékére süllyed és elsírom magam. Nem kiabálva, de kibuggyannak a könnyeim, ami mondjuk annak a számlájára is simán írható, hogy a sebem is pont most tárul teljes valójában szemem elé és minden csak nem szép és szívderítő látvány.
Vissza az elejére Go down

Hector Reyes
Hector Reyes

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2308.03.12. Föld

Beosztásom :
Anti-terrorista műveleti parancsnok

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
José María Yazpik


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 05, 2023 9:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie


Megint sikerült megbotránkoztatnia a keresztkérdéssel. Ezúttal még egy kacajt is sikerült kicsalnia belőlem igaz a javát inkább magamba fojtottam. Még egy ilyen idétlen egy kérdést. Mi a hobbim? Mintha csak egy trópusi üdülőben találtunk volna egymásra és épp szemben ülve egymással kérdezgetnénk a másikról, hogy kiderüljék elsőkörben vajon szimpatikusak vagyunk-e egymásnak.
Végig gondolva a hihetetlennek tűnő szituációt a jelenünkbe még félig vissza se tért az agyam mikor gúnyosan kiszaladt a számból a „válasz”.
- Már házas vagyok! – újfent sikerült elfojtanom egy félhangos vagy már inkább hangos kacagást. – Basszus… mi ütött beléd ember?! – Teszem fel magamnak halkan a kérdést a szitok után. Nem szokásom ilyen bolondosra venni a figurát. de ez a bolond madár, most olyan magas labdát dobott fel, hogy önkéntelen válaszolt a belső énem. Megköszörülöm a torkomat és vele együtt rendbe vágom az elkanászodott gondolataimat.  Most már egy sokkal kevésbé közvetlen hangszínre találva.
- Engedd el madárka! Nem öltelek meg, mert nem! És kész! – Tömören velősen. Hogy valójában miért nem tettem? A fenébe is ez magától értetődő. Egy eleven lázadó, sokkal hasznosabb, mint a holt variánsuk. Miért? Mert az élőt még lehet esélyed szóra bírni így vagy úgy. De a halott ember nem beszél, és csak ritkán árulnak el titkokat. És tessék újabb keresztkérdés. Ez ráadásul elég bosszantó is. Évek óta teszem fel magamnak ugyan ezt a kérdést. Bár kötve hiszem, hogy a madárka a filozofikus értelmezéssel kíváncsiskodik. Ezúttal viszont kihagyom a választ és szimplán elengedem a témát.
addig is inkább a madárkámat fürkészem, hogy az miképpen óhajt cselekedni vagy mozdulni. Megrökönyödésemre aligha zavartatja magát, jobbára fittyet hányva a veszélyes közelségemre és korábbi tanácsomra hozzálátott ellátni, vagy meglátni a sebesülését. – Ha már így ragaszkodsz hozzá, nem bánom. Kivárhatom, míg bevégzed! – Vetem oda a nem túl felemelő szavakat, miközben a távcsövön keresztül megpillantom rémült és elkeseredett arcát, ahogy kirajzolódnak a könnyek az orcáján. Kellemetlen mardosó érzés fogott el belülről. Nem is ismerem! Konkrétan az ellenségem… és mégis bűntudatot keltett bennem, ahogy kegyetlenül hozzávágtam a szavakat. Elveszem a tekintetem róla és visszahúzódok a fa mögé. Puskámat a kezemben fogva hátamat keményen a fának vetve, elég kényelmetlen pozíciói ez így guggolva, de ami belül feszélyezett az még kellemetlenebb volt. Lassan felegyenesedem és vállamra akasztom a puskámat a hevedernél fogva. Jobb kezem a combomhoz erősített tokjában pihenő pisztolyra siklik. Kioldom a csatot és megmarkolva pisztolyomat kiveszem a tokból. Mindezt a mozdulatsorokat olajosan folyamatos ám lassan a lehető legkevesebb zajjal intézem. Olyannyira, hogy hallom az erdő neszeit és rajta keresztül a nő zokogását. Vagy utóbbit talán csak hozzá képzelem. Meg kellett volna ölnöm, mikor elsőre megpillantottam és tisztán tudtam, hogy ellenálló, hisz ez a parancs. És még sem. A kíváncsiságom hajt, vagy az együttérzés inkább? Egy sérült fegyvertelennel végezni? Apámnak biztos nem okozott volna gondot. De én nem tudtam megtenni. És mind ezek tetejébe még nagyobb ostobaságra adom a fejemet most:
Lassú ruganyos mozdulatokkal kilépek a fatörzs alkotta fedezékemből és a lány felé indulok. Óvatos lassú, nesztelen léptek, de ha az irányomba tekint egy pillanatra is azonnal észrevehető, ahogy egy álcaköpenyt viselő Dominiumi katona hirtelen őrületes nagy hülyeséget csinál. Ki más, mint én?
A pisztolyt tartó jobb kezem nem céloz, a nőre inkább csak végszükségre van a kezemben. Balomat viszont intés gyanánt felé emelem egy „állj nyugi” mozdulatot formálva.
- Vagy segíthetek, ellátni a sebedet és esetleg… megmentem az életed! – Vetem feléje határozott barátságos hangszínben. Mégis inkább kérlelés van szavaimban. Ha fegyverért nyúlna, az ösztöneim határozottan diktálnák, hogy leöljem itt és most. A jó kérdés persze az, hogy most így a lapjaimat felfedve és ilyen sebezhetővé téve magamat, vajon lenne rá esélyem, vagy valami rejtett fegyverével ő puffant le előbb engem. Te marha!



//NJK: Santiago Reyes
Felszerelés:
R-16 Mesterlövészpuska
W-416 oldalfegyver
Túlélő elsősegélykészlet
Három napi élelem és víz
Közepes hatótávolságú rádió //
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 06, 2023 9:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie


A sziklának dőlve pihenek -már amennyire a tompán bizsergő combomtól tudok, nem mondom, jó cucc lehet ebben az injekcióban, hogy már csak ennyit érzek az egész sebből- sőt, megengedem magamnak azt a luxust is, hogy kis időre szemeimet lehunyjam. Elvégre van egy vélhetően mesterlövész őrzőm, annál jobb úgyse kell. Az elalvás veszélye nem áll fenn, a szikla azért mégiscsak szikla és nem puha háncs-párna, másrészt a nevetés hangja is ébren tart. Én is elmosolyodok, aztán a válaszon még inkább, mielőtt ajkam elismerőn görbülne lefelé.
- Szokatlan hobbi, de ha neked jó…
… ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Szóban persze nem fejezem be a mondatot, mert felesleges lenne. De egyébként nem csak, hogy nem ítélkezek, még egyet is tudok érteni vele. Egy egészséges, jól működő házasság és annak fenntartása teljeskörű hobbi lehet, mindenféle közös programokkal és szabadidős tevékenységekkel. Most aztán irigylem is az ismeretlen katonát és még inkább a feleségét. Hogy kérdésem flörtölő, ismerkedő sornak is értelmezhető volt, s hogy nem is így értette válaszát, arról mit sem tudok.
Sajnálom, mikor visszavált a barátságtalan katonai stílusba. Engem is visszarángat a rideg valóságba, újra kinyitom szemeimet és fentebb ülök kicsit.
- A nevetés jobban tetszett.
Talán hallotta, talán csak magamnak mondtam. Mindazonáltal szót fogadok, elengedem a kérdést, akár csak kikérdezni akar, akár könyörületből nem ölt meg, a végeredményen – egyelőre – nem változtat és én hálás vagyok ezért.
Aztán a sebemre terelődik figyelmem, ez és a szavaival egyidejűleg történő felismerésem együttesen eltörik a mécsest. Lassan eljutok  szavak értelmezéséig és tudom, hogy nem megnyugtatásul szánta, hallani lehetett a hangsúlyán, de itt a Perda közepén sebesülten és talán végzetes betegséget elkapva, mégis kezd megnyugtatni a gondolat, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom… még ha a legvégén mindenféleképp egyedül is kell megtenni az utolsó lépést.
- Köszönöm. – Szipogom, majd felkapom a fejem – mondhatnám azt is, hogy a szemeim csillannak fel az új gondolatra, de hát könnyben úsznak, úgyhogy abból nem sok látszik. – De jelentsd is be, kérlek, hivatalosan, ahogy kell, hogy egy fő mínusz a másik csapatban, Josephine Cain-nek vége! Jó?
Az nem annyira érdekel, hogy földi porhüvelyemmel mi lenne, az oguk gondoskodnának rólam… azért erre a gondolatra még jobban elsápadok vagy zöldülök és ugrik egyet a gyomrom, szerintem csak azért nem hányom el megint magam, mert már nincs mit. Szóval kérésem motivációja, hogy ne várjanak hiába haza a barátaim, annál nincs rosszabb. Ha némileg késve is, de eljutna a hír hozzájuk. Talán még dominiumi rendszereket se kéne feltörniük, ugyan kis hal vagyok, de a Tűzvölgy után nyilvánossá tették a profilomat, talán azt is lehoznák, hogy lám-lám, hullanak az ellenállók.
Fura, de ez a még meg sem ígért biztosíték egészen megnyugtat, a sírás már az előbbi szipogással csendesült, mostanra egészen elapadt. Viszont mondhatni tehetetlen letargiába süllyedtem, csak nézem a sebet és a kis elsősegénypakkomat, de nem mozdulok. Nehezen, lassan jutnak eszembe a teendők, még nehezebb veszem rá magam a cselekvésre. Azt mondja, hogy először le kéne mosnom a sebemet és a környező bőrfelületet, ja meg a kezemet se ártana kezdésnek, de ahhoz odébb kéne mennem. Felpillantva épp azt latolgatnám, hogy engedélyt kérjek székhelyem közvetlen vízparti áthelyezésére, de el is felejtem kérdésemet és erre jó okom van.
Meglepetten figyelem az álcaruhás férfit közeledni, látom kezében a pisztolyt, talán butaság, de nem rémülök meg sem tőle, sem a pisztolytól. Inkább csak kíváncsi vagyok, miért döntött úgy, hogy megmutatkozik és nem őrhelyén várja meg, „míg bevégzem”.
- Ne!
Közeledő álcaköpenytől robosztus alakjától nem, de szavaitól megrémülök, még kezeimet is megálljt intve felkapom.
- Nem biztonságos, te is elkaphatod a breviust! – Tudom, hogy hivatalosan nem lenne szabad aggódnom egy katonáért, de én ugyanolyan embernek látom, mint amilyenek mi is vagyunk ott Rebelliumban, aki ráadásul idáig többségében kedvességet tanúsított irányomba. Szóval hadarva folytatom. – Csak megkarmolt, nem harapott meg, de nincs kizárva, hogy elkaptam, habár egyszer már félig átestem rajta, de oltást nem kaptam... – Ajkamba harapok, tudom, rengeteg az ismeretlen az egyenletben. – Szerintem nem kéne közelebb jönnöd.
Ha mégis továbbjön, az persze az ő döntése lesz, nem mintha bármit is tehetnék ellene, övemre erősített késhez  eszembe se jutni nyúlni, amúgy is nevetséges és nem túl okos húzás lenne. Utsolsó szavait lassan kezdem csak felfogni, lehet, hogy úgy értette… nem, erre még nem merek gondolni, mert elkezdenék reménykedni, de ne rohanjunk annyira előre, inkább megvárom előbb döntését.
Vissza az elejére Go down

Hector Reyes
Hector Reyes

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2308.03.12. Föld

Beosztásom :
Anti-terrorista műveleti parancsnok

Reagok száma :
19

Avatar alanyom :
José María Yazpik


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 08, 2023 4:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie

Talán magam sem tudnék értelmes magyarázatot találni miért döntöttem így ahogy. De nem is keresek rá magyarázatot. Van, amit az ember csak csinál, nem gondolkozik, nem rontja el a túlkombinálás lehetőségével. A legjobb dolgok az életben és persze legrosszabbak is olykor a véletlen improvizált momentumokból alakulnak ki.
Engem ma például valami megmagyarázhatatlan okból erre vetett az utam. Igaz igazolhatjuk a lehetőséget azzal is, hogy hallottam a fegyverropogást, de nem volt feladatom erre jönni és Perdából kiindulva aligha gondolhattam volna másra, mint ami történt. Az hogy ideiág eljutottam az pedig saját döntéseim összessége. Felfoghatnám így is, de valami mégis hajtott, hogy utána nézzek az eseményeknek. Hogy előjöjjek a fedezékemből, hogy ne végezzek rögtön az ellenállóval. Kíváncsiság? Együttérzés? Igen. Ezek jó anyám értékei voltak. Talán ez hajtotta őt is mikor azt hitte megváltoztathat egy olyan büszke és kemény embert, mint apám. Hogy alapjaiban változtathat meg egy rideg embertelen személyiséget. Ahhh… mind egy kár a múlton rágódni. A jelen amúgy is sokkal érdekesebb és érdekesebb.
Szóval a helyzet az, hogy épp előtte állok néhány lépésnyire ennek a kis ellenálló madárkának, aki hevesen ellenzi, hogy közelebb lépjek és segítsek rajta. Hogy ebben mi a fura? Hogy együttérzésből teszi, nem saját testi épsége miatt aggódik, hanem és ez talán vicces is engem félt. Engem? Egy Dominiumi katonát. Egy ellenálló! Alapvetően most elnevetném magam, de a neve hallatán, más érzések kavarognak bennem. Keserű régi és mély sebeket újra felszínre hozó emlékek és érzések.
Josefina…. Istenem, mennyi minden másképp lenne, ha még élne, ha az a nyomorult betegség nem. Percek kellettek mire feleszméltem keserű emlékekből és a gondolataimból addig, olybá tűnhet, úgy álltam ott, mint egy szobor. Persze lehet csak nekem tűnt perceknek és valójában csak másodpercek voltak. De tény, hogy leblokkoltam és lefagytam a névnek még az említése hallatán is.
Mikor végre magamhoz tértem felgotam azt is, hogy igazából már óvatoskodni.
Balomat egy pillanat momentumáig, még szétnyitva nyugalmat szimbolizáltam, majd lassan mind két kezemet egyszerre mozgatva ám ellentétes irányba a következőt cselekedtem: Míg jobbommal a tokjába visszadugtam a pisztolyomat, majd hátizsákom szíjára markoltam, addig bal kezemmel hátra hajtottam álcaköpenyme csuklyáját mely eddig sötétségbe rejtette előtte az arcomat. A legtöbb katona rendes hátizsákot visel. Igaz meglehetősen sok hely van benne és rendesen lehet kategorizálni a benne tárolt dolgokat, ám elveszítik a praktikusságot. Például szorult helyzetben, Kényelmetlen és zavaró a viselése. Ellenben egy váltáska hosszútávon sem kényelmetlen, nem akadályozza az ember mozgását, a vállon lévő fegyvert és akár fél kézzel a kezed ügyébe tudod varázsolni a táskádat.
- Most komolyan? – Kérdem felé kissé megrovóan, hangommal valahogy a gúnyos szarkazmus tónusán lavírozok. – Felfedem magam, felajánlom a segítségemet. Én egy Dominiumi baka. Neked! Egy ellenállónak! – Alaposan tagoltan részekre bontva értelmezhetően gúnyolódok a lehetetlennek tűnő szituáción. – Mire te. Az én életemet féltve inkább elutasítod? – Szemeimet forgatva, csúcsosodott ki gúnyos szarkazmusom. – Nem vagy túl bölcs madárka! – Vetettem felé cinikusan. Miközben jobban szemügyre veszem a sérülését is. Igaz jó ár méterrel odébb vagyok még tőle azért meg tudom állapítani, hogy nem egy életveszélyes seb. – Igaz… Láttam már rosszabb sebesülést is! – Mutatok közben a lába felé a szabad kezemmel. – De ha nem tisztítják ki és varrják össze rendesen, imádkozni fogsz a Brevius tüneteiért! – Ami való igaz. Utóbbi legalább pár nap alatt elvisz, míg egy elfertőződött seb akár hetekig is tarthat, iszony kínok közt mire elvisz a vérmérgezés. - De azt is orvosolhatom! – Tekintek felé határozott komolysággal a hangomban és kérdőn a tekintetben, hogy szabadjon-e közelebb mennem ellenséges fellépés nélkül. – A döntés a tiéd! – Csapom hozzá végszóként. És most várunk…



//NJK: Santiago Reyes
Felszerelés:
R-16 Mesterlövészpuska
W-416 oldalfegyver
Túlélő elsősegélykészlet
Három napi élelem és víz
Közepes hatótávolságú rádió //
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Omnum fátyla vízesés - Page 6 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 10, 2023 9:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Santiago & Josie


Meghökkenek kérdő felcsattanásán, erre nem számítottam. Vagy „visszavonulást” vagy határozott továbbhaladást, az eredeti elgondolásához való ragaszkodást vártam. Gúnyos kioktatása meglep. Talán megsértődhetnék a gunyoros szavakon, vagy belátónak kellene lennem. Mert igaza van, a koldus ne válogasson, mikor hőn áhított segítséget ajánlanak neki. Mégis, mire a végére ér a dorgálásnak, akaratlanul is elvigyorodok. Megköszörülöm torkomat, bólintok, közben igyekszek félmosolyra redukálni élénk arckifejezésemet, s végül félre biccentett fejjel felelek neki.
- Hát ha így nézem, nem, valóban nem vagyok valami bölcs, de úgy gondolom e tekintetben is kezet foghatunk. Persze csak képletesen egyelőre, az én kezeim véresek.
Mutatom neki integetve tenyereimet, amiket idáig is láthatott az előbbi stop-intésemkor. Nem hadonászok sokáig, ölembe ejtem kezeimet és figyelek tovább beszédére. Nem érzem ugyanis szükségét, hogy rámutassak: egy dominiumi bakának minden, csak nem bölcs ötlet segítséget ajánlania egy ellenállónak. Megelőlegezem neki, hogy maga is hamar kitalálja eme célzásomat. Egy felderítőnek kell, hogy meglegyen a magához való esze, különben a Perda megeszi vacsorára. Márpedig vonásait tanulmányozva nem zöldfülűnek, hanem tapasztalt katonának tűnik. A sebemet is elég jól osztályozza, sőt, valószínűleg jobb a diagnózisa is, mint az enyém. És aztán elérünk az előbbi homályos ígéretéhez. Lélegzetvisszafojtva vártam erre, és megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem. Majdnem tenyereimbe temetem arcomat, de még idejében kapcsolok és csak szemeimet lehunyva veszek pár mély levegőt, hogy lecsillapítsam az életörömtől madárszárnyhoz hasonlóan verdeső szívemet. Végül bólintok egyet és szemeimet kinyitva keresem a katona tekintetét.
- Kérlek, segíts közelebb mennem a vízhez!
Oda tudnék menni egyedül, a korábban beadott fájdalomcsillapító még mindig teszi a dolgát, de kevésbé kellene terhelnem a lábamat, ha segítene talpra állnom és aztán karjára támaszkodhatnék. Nem esik nehezemre segítséget kérnem most már, hogy nem kell aggódnom a segítőm egészsége miatt. Határozott szavai alapján legalábbis feltételezem, nem csak egy adag vakcina van nála! Ökölbe szorítva kezeimet hát nyújtom is felé karjaimat, ha/amikor közelebb lép, hogy alkaromat megfogva tudjon felhúzni, nem várom el, hogy a véres praclijaimat kelljen megfognia. Már ha nem lesz más javaslata az első lépéshez.
Egyelőre elnapolom első kérésem megismétlését, miszerint jelentse be feltételezett halálomat a Dominiumon. Nem kerülte el figyelmemet, hogy erre nem kaptam választ, ki tudja miért, de kicsit nagyobb esélyét látom most a túlélésemnek, hát nem akarok balszerencsét bevonzani a felemlegetésével. Szintén nyelvemre haraptam és direkt nem mutattam rá másik közös vonásunkra, már a Perda-felfedezősdin túlira. Nem tudom ugyanis, hogyan reagálna, ha emberbaráti jellemzőjére hívnám fel a figyelmét, nem minden katona büszke rá.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Omnum fátyla vízesés - Page 6 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Vissza az elejére Go down
 
Omnum fátyla vízesés
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: