Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Tegnap 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Emlékek barlangja
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Emlékek barlangja - Page 3 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 24, 2020 10:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sárkány bajra sárkányfü
Tywinna & Rotemshel
Zene: Valravn  • Credit:
Már órák óta bolyongok a vadonban, vándorbottal a balomban, bal oldalon kardommal, hátamon félig-meddig telt zsákkal, oldalamon közepes méretű szütyővel, benne phens virágok pihennek. Talán egy-két marokkal sikerült szednem eddig, de az utam időközben feljebb is vezetett a hegyen, úgy hogy már nem is nagyon figyeltem oda rá. A gondolataim lassan más kötötte le, méghozzá a környéken elhelyezkedő barlang, amely igen közkedvelt népem terén. Mikor is voltam itt utoljára? Régen. Nem tudom megmondani, hány nyár telt el azóta. Még is, a kíváncsiság furdal, hogy mi változhatott azóta. Elindulok a már-már kijárt ösvényen a barlanghoz, és már esteledik, mire oda érek. A sötéttel nincs problémám. A sel-ogeiből készült kardom haloványan dereng nekem a sötétben, a többiben pedig szemem élessége segít.
A falak már itt az elején is csodásan díszítettek, de ahogy beljebb sétálok, úgy lesz egyre részletesebb, egyre gazdagabb. Hamarosan be is érek a nagy csarnokba, ahol a tó is fekszik. Közelebb lépek a vízhez, és letekintek annak tisztaságába. Aztán felkapom a fejem, ahogy mocorgást hallok meg. Oda pillantva a félhomályban egy nőt pillantok meg, bundatakarón ülve, és most ereszti le az íját. Mitől tartott? Hogy egy quorsa vagyok? Igazából igaza van. Lehettem volna az is.
- Shiennel fénye ragyogjon rád. Nem vagyok quorsa, és ez is csak a fény miatt van a kezemben. - köszöntöm őt egy biccentés mellett, felmutatva a kardom, aztán tekintetem a falra szegezem, és elindulok a kardom fényét oda emelve, keresve azt a pár csorba kaparást, amelyet még régen én rögzítettem a falakon a megannyi másik között. Elindulva a szikla mellett a nő felé, lassan lépkedek, míg végül meg találom, közel a földhöz. Leguggolva figyelem meg a fegyver motívumokat. Nem csoda, hogy ilyen ronda lett. Hogy próbáltam én ezt ide beszorítani? Fekve? Halkan elnevetem magam. Akkoriban még nem értem fel az üres részeket az emlékek felett. Most már játszi könnyedséggel, és sokkal szebben is vésném bele ezeket a falba.
- Hmmm. - hümmögök gondolataim közepette. Talán megismétlem a próbálkozásom. Végül is szép fejlődési ívet lehetne levonni belőle. Tekintetem ezután a nő mellett lévő, friss vésetre emelem.
- Megtekinthetem? - kérdezem, de semmi tolakodás nincs a hangomban, vagy a kiállásomban. Ha a nő azt mondja, nem, akkor foglalkozom a magam dolgával.

//Mit firkáltál fel? Very Happy//


Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 30, 2020 3:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Hamarosan meglátom, hogy az érkező nem égi, amiben nagyban segít a ruházata. Egy perdai sosem fog quorsa öltözetet felhúzni magára, kivéve, ha nagyon megérintette a szívét. A mostani férfinél nincs így, így örülök magamban. Nem várok tőle köszöntést, ám meglep végül a magyarázatával. Szépen lerakom az íjam, s válaszolok neki.
- Shiennel legyen veled. Az öltözeted hamarabb elárult mint bármi más. -  tovább lépek, s a kezembe veszem a véső szerszámokat, hogy ügyesen lassan haladjak tovább. Hangoskodok ugyan, de aki itt tölti a napjait, annak nem lehet szokatlan. Van amikor sokan összegyűlnek az emlékeik véséséhez, kész koncertnek hangzik. Hagyom a másikat dolgozni, vagy bármi mást csinál. Én próbálom a mondatot befejezni, ami a Quorsákról szól, s úgy gondolom jó lesz itt, mint emlék. Tanulságos emlék. Nem kell hozzá sok idő, mikor a férfi odajön hozzám, s rákérdez az emlékem elolvasásához. Befejezem a mondatot, s felkelek a helyemről, s helyet adok neki.
- Csak nyugodtan. - mutatok rá a szöveg kezdő pontjára, hogy honnan kezdheti az olvasást. Az írás szövege a következőket tartalmazza: „ Az égiek között van rendes, ám vannak férgesek is. Nem tudjuk megválogatni, hogy melyik égivel kerülünk össze. Óva intek mindenkit, hogy próbálja először megismerni az égit, akivel csak találkozik, s utána sok megfigyelés után dönteni a barátságról.” Úgy vélem ez tökéletesen elég ide, s mivel eléggé megizzadtam, s régen volt nálam mosakodás, így döntök úgy, hogy jól esne egy csobbanás.
- Ha kell valami, a tóban leszek – szólok oda a férfinek, miközben mosolygok egy sort. Összeszedem a felszereléseim, majd a meleg vizű tó partjára megyek. Nem tartok attól, hogy ellopná bárki is a munkaeszközeim. Szépen és nyugodtan vetkőzök neki meztelenre, hogy utána szépen besétáljak a tóba. Kellemes a hőmérséklete.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Emlékek barlangja - Page 3 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 12, 2020 7:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sárkány bajra sárkányfü
Tywinna & Rotemshel
Zene: Valravn  • Credit:
Miután belépek a barlangba, nem kell sok, hogy az irhámat felhasználják bármire, mert simán hátba lőttek volna, de szerencsére a nő nem engedi el a nyilat, inkább leengedi az íját. Arra, hogy az öltözetem elárult, elmosolyodom, és meglepett fejjel nézek rá
- Tényleg? És ha lopott ruhákat hordott quorsa lennék? Amíg nem szólalnék meg, vagy nem látnád rendesen a nyakam, nem tudnál a ruha miatt megkülönböztetni, nem igaz? - kérdezem, leengedve a fényt adó kardot. Persze, sok minden megkülönböztet még minket tőlük. Mi azért kicsit termetesebbek vagyunk, mint ők, és a képességek, a selogei felszerelések nem általánosak egy égbelinél. De azért kicsit furcsának tartom, hogy valakit csak a ruhája alapján különböztessenek meg. Amint körbe nézek, és megtalálom a saját vésetem, érdeklődni kezdek a nőé iránt is, ami láthatóan friss. Még a fal tövében vannak a morzsák. Oda lépve, onnantól kezdek olvasni, ahonnan mutatta, míg ő pakol. A szöveg elég kétértelmű, nem lehet belőle megtudni, hogy a tapasztalat pozitív, vagy negatív hangvételű, ám mire megfordulok, hogy rákérdezzek, a nő megelőzik: levetkőzve a tóba gázol. Nem mondanám szégyellősnek, én pedig - ha már ennyire nagy lelkű, hogy nem vonja meg tőlem a látványt - azért figyelem pár másodpercig. Egy kicsit vetekszik bennem a jólneveltség, és a kíváncsiság, de ha őszintének kellene lenne, már jó ideje nem játszom a jó fiút az életemben. Kérdezni akarok tőle, mert érdekelnek az égiek, még ha meg is vetem őket mohóságuk és önzőségük miatt.
Ha már felajánlotta, hát csatlakozom hozzá. Elteszem hüvelyébe a tőrt, aztán magam is neki vetkőzök, hogy aztán a vízbe csobbanhassak. A felszínre úszok, hátra túrom vizes hajam, és egy mély levegőt is kieresztek. Azért hiába meleg a víz, még is frissítőnek érzem tisztaságát, és a barlangban lévő növények és állatok halovány derengése is relaxálóan hat rám. Egy kicsit közelebb úszok az idegenhez, és kicsit megköszörülöm a torkom.
- Szóval, a véset alapján már van tapasztalatod az égiekkel. Ha megkérlek, mesélsz róluk? - kérdezem, a part szélén lévő egyik, kiálló kőhöz úszva, és annak dőlve.


Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 17, 2020 12:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nézek a meglepett férfire, aki ide jött az emlékek barlangjába. Egyelőre nem tudhatom, hogy mi a célja,  mi az ami bevonzotta őt, ide a szent helyre. Tele van tapasztalattal és emlékekkel a barlang, s ha bárkinek van rá ideje, akkor el tudja olvasni őket. A jövevény feltesz egy kérdést, amire csak mosolyogva tudok válaszolni.
- A lépésed árul el. A Quorsák hangos léptűek, minden figyelmet magukra vonnak, főleg a fegyvereik. Kardot egy quorsa sem viselne. - nézek oda a férfire, s remélem így már van elképzelése arról, hogy itt aztán nem a nyak kérdés a fő. Ha úgy vesszük, akkor a testtartása szintén árulkodó, de ezt jelen helyzetben nem kötöm az orrára. Végezetül megmutatom neki a vésetem, hiszen nem azért véstem bele az emlékem, hogy utána rejtegessem vagy takargassam mások elől. Gyorsan összepakolok, majd a cuccaimat egy biztos helyre rejtve hozzálátok a vetkőzésnek. Az írás munka utáni lazulást választom, a jó felfrissülést. Nem szégyenlősködök, s szépen a tóban tűnök el. A kellemes víz jólesik a testemnek, mikor a férfi megjelenik. Elkezd vetkőzni, azonban én cseppet sem nézem meg magamnak. Elfordulok, s mikor a testét a víz jótékonyan eltakarta, akkor fordulok az irányába.  Szavai nyomán felhúzom a szemöldököm, s rákérdezek.
- Pontosan mit akarsz megtudni én általam? - odalubickolok egy kiálló kőhöz, hogy azzal takarva legyek a férfi tekintete ellen. Próbálom összeszedni a gondolataim az égiekről, hogy eddig mennyit tudok. De vajon ezt a bárdolatlan perdai férfit mi érdekelheti? Nem biztos, hogy olyanra kér választ, amit én magam sem tudok.
- Elöljáróban annyit tudok mondani, hogy mások és különlegesek. Érződik rajtuk. - próbálom szavakba önteni a gondolataim, hátha sikerül.
- Bonyolult mindegyik, baszki! - toldom meg a tanult töltelék szóval, amit Raventől tanultam. Végezetül  tova lubickolva a kőtől, újra felfedve a meztelen testem formás vonalait.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Emlékek barlangja - Page 3 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 17, 2020 9:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sárkány bajra sárkányfü
Tywinna & Rotemshel
Zene: Valravn  • Credit:
Mondjuk, ha már a léptem elárult, nem tudom, eleve miért szegezte rám íját a nő, de nem firtatom a témát. Megadóan felemelem a kezeim, mert tudom, hogy egy nőnek akkor is igaza van, ha nincs, mert úgy is kiharcolja magának. Ez a nő pedig nagyon harcias, ahogy figyelem. Kényelmesen végig nézegetem mások, és a saját magam rajzait, aztán az övé iránt érdeklődöm. Felvet néhány kérdést a dolog, ám mire hozzáfordulnék, már csak csobbanni látom. Meg vetkőzni, de ha bárki kérdezné, én úgy se láttam semmit. Csatlakozok hozzá, hisz felajánlotta, nem küldött el. A kérdésem felteszem, és olyan önuralommal figyelem csak az arcát és szemeit az áttetsző víz ellenére, hogy ezért egy koszorút érdemelnék. Megkönnyíti a dolgom, amikor az általam háttámasznak használt sziklához úszik, hogy takarja magát.
A kérdést hallva megingatom a fejem.
- Jó, vagy rossz tapasztalatod volt velük? Milyennek írnád le őket? - teszem fel a kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak, mire furcsa válaszokat kapok. "Különlegesek". Kicsit ráncolom a homlokom, mert ezt aztán elég nehéz elképzelni. Azt már könnyebben, hogy bonyolultak, de mi az a baszki? Az égiek által használt szónak hangzik.
- Az micsoda? Hol találkoztál vele...velük? - kérdezek rá egyből, aztán figyelem, miként úszik ismét arrébb. Ez a nő... játszik velem...? Először levetkőzik, mintha mi se lenne, majd elbújik, most meg megint úszkál előttem. Mindenesetre a tekintetem a cseppköves barlang plafonjára szegezem, mintha valami ott roppant érdekes lenne. Szebbnek nem szebb látvány, de biztos jobb, mielőtt kikaparják a szemeimet.






Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 21, 2020 6:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Van rossz tapasztalatom velük kapcsolatosan, meg vannak jók is. Teljesen mások, mint mi vagyunk. Fordítottan viselkednek, s nem igazán figyelnek a környezetükre. Egy perdai nő tud magára vigyázni, míg egy quorsa nőt védenek. Mint madár a tojásokat. - próbálom megfogalmazni, de aztán rájövök, hogy miért akarok én ilyen görcsösen válaszolni egy érdeklődő perdai társamnak?
- Meg kell a szokásaikat alaposan vizsgálni, s személyesen jobban megérheted őket. Mindenesetre nem mindegyik ártó természettel lett megáldva, vannak, akikkel könnyedén el lehet beszélgetni, ám  vannak nehéz esetek. - ez az én egyedüli tanácsom a számára, amit vagy megfogad, vagy sem. Ha tovább kérdezget, akkor nem olyan biztos, hogy tudnék rá válaszolni. Meg lehet próbálni, de az a néhány hosszabb beszélgetés velük, nem hinném, hogy mérvadó lehetne bárki számára.
- Pár alkalommal, különböző helyeken.  Mocsárban, sivatagban,hegyen és városban – ott úszkálok előtte, miközben arra várok, hogy neki mi lesz a következő kérdése. Nem gondoltam magamban, hogy sokáig szeretnék úszni a vízben. Amolyan felfrissítő pancsolás, ráadásul pedig nem engedném, hogy olyat tegyen velem ez a férfi. Nekem már van pasim, de nem tudhatja meg, hogy egy Quorsa az.
- Miért nem akarod őket megfigyelni, vagy saját tapasztalatot szerezni személyesen? Van ennek személyes oka? - ha már ő érdeklődik, akkor viszonozom. Távolabb úszok, s találok egy sziklánál egy ülő alkalmassághoz hasonló képződményt. A felsőtestem kikerül a víz alól, úgy mint a hasam, de az alhasam és az alatta levő testrészek a víz alatt maradnak.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Emlékek barlangja - Page 3 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 25, 2020 11:56 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sárkány bajra sárkányfü
Tywinna & Rotemshel
Zene: Valravn  • Credit:
Ugyan a szó jelentésére nem kapok választ, de legalább már nem kell úgy kiráncigálnom a nőből a szavakat, mint eddig. Végre mesélni kezd, én pedig hallgatok. Beszél a férfi, és női „szerepekről”, hogy a nők talán védtelenek lennének, mert a férfiak mindig őrzik őket.
- Ez érdekes. Pedig a háború alatt nőket is jelentettek a harcmezőn az ő felükről. Akkor lehet, hogy ők kiválasztottak valamilyen módon? – teszem fel a költői kérdést, fejemet neki döntve a sziklának. Érdekesek ezek a vészhozók. Aztán elmeséli azt is, hogy ismerkedéssel lehet a legjobban tanulni róluk, mert nem mindegyik rosszakaró. Hát, Aideen és a népesség nagy része szerintem nem ért egyet ezzel. Akartam volna hallani valami pro és kontrát, hogy magam is dönthessek, erre azt kapom az arcomba, hogy „ismerkedj meg velük”. Hát, akkor úgy tűnik, kénytelen leszek ismerkedni.
A kérdésemre, miszerint merre találkozott velük, több helyet is felemleget, én pedig levonom azt a következtetést, hogy a vészhozók lassan egész perdán fellelhetőek lesznek, nem csak a városban. Ami azt jelenti, hogy a két nép idővel vagy elfogadja egymást, vagy egyre több lesz a konfliktus és újabb harcok alakulnak ki. Őszintén szólva, nem tudnám megmondani, melyiknek örülnék inkább. Gondolatmenetem alatt a nő úszkál, aztán feltesz egy kérdést, amire magam sem tudom teljes mértékben a választ. Nem igazán találok szavakat rá elsőre, de lehet, ennek köze van ahhoz is, hogy úgy ül ki a vízből, hogy szabad rálátást hagy felsőtestére. Veszek egy mély levegőt, és ezzel egyetemben megjelenik a szokásos bénázásom is: lecsúszik a lábam az oszlop kiszökelléséről, és hirtelen elmerülök a vízben. Nem azért, hogy lent meglessem, csak a meglepettség okozta figyelmetlenség okozza ügyetlenségemet. Megkapaszkodva a sziklában felhúzom magam, szemembe lógó hajam gyorsan hátra simítom.
- Öhm.. Elnézést, mi is volt a kérdés? Ja, igen, szóval… - köszörülöm meg a torkom, és fordítom tekintetem a borzasztóan izgalmas plafon felé. – Van egy… alapvető ellenszenvem feléjük, és gondoltam utána kérdezek, hogy érdemes-e rájuk több figyelmet fordítani… Egyelőre nem vagyok meggyőződve. – válaszolok a kérdésére, miközben a plafonról lehulló, csillogó cseppeket figyelem. Igazából, ha már ennyire felfedi magát nekem, lehetnék annyira pofátlan, hogy megnézem, amit erre felajánl, de becsületemre váljon, nem akarom, hogy félre értsen bármit is. Nem – igazán – érdeklődöm a nő felé szexuálisan, nem azért, mert ne lenne szép. Mert de, gyönyörű, de nem bízom benne. Se benne, se a többi asszonyban, lányban és leányban perdán. Mondjuk ki, ezért sincs családom. Se feleségem, se gyerekem. Senkim.
- Nem vagy szégyellős fajta... - jegyzem meg végül, rá pillantva, de tekintetem szinte hozzátapasztom a szeméhez. Kibírom én anélkül, hogy a másik szempárjába pillantanék! Már már kihívást látok benne magamnak.







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 26, 2020 11:24 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Azok csak eltévelyedett nők lehetnek, akik nem tudják a saját értéküket – válaszolok azon nyomban a férfinek, hogy amit ő mond, az lehetséges, hogy igaz, de nálunk szintén ritkák a vadásznők. Alapvetően nem arra teremtett engem, hogy vadász legyek, de az események tettek azzá, ami vagyok. A tettek vezettek idáig. S mivel nem ismerek egy Quorsa nőt sem, aki katona, így most jelen helyzetben senkinek sem lehet igaza.
- Az életük és tetteik vezettek oda, ahhoz, ahol most vannak a harcmezős nők. - árulom el a véleményem Rotemshellel, s hogy ő mit gondol róla, azt talán egyszer megtudom. Különösebben egyenlőre nem érdekel, hogy mi a véleménye a dolgokról. Amolyan igazi perdai-perdai találkozás, amihez hozzátartozik, hogy ő jelenleg milyen munkát folytat Shiennelés és Shazor figyelő szemei alatt. Erről nem beszélt, azonban ha a testfelépítését nézem, akkor olyan mint egy jól megmunkált Sel-Ogei. Csodálatos és erős. Azonban, mindent a szemnek és semmit a kéznek.  Sokáig a saját gondolatainkban vagyunk elmerülve, mikor ő ott bénáskodik előttem. A reakciója magáért beszél.
- Nem tudom, hogy hol nevelkedtél, de én Cadarban. A családom mindig úgy nevelt, hogy nyitott legyek az új dolgokra, akár az érkező Quorsákra. - merem állítani előtte, s ha már ülök, akkor még inkább kihúzom magam, mint egy igazi perdai méltóság, aki tiszteletbeli tagja számos helynek.
- Szóval annyira nem szeretnél velük összetalálkozni, hogy szóbeszéd alapján szeretnél meggyőződni róluk és szándékaikról? Egy gond van vele. Hogy mindig fogsz olyan perdaiba futni, aki nem nyitott és vannak, akik igen. Sosem fogod tudni eldönteni, hogy mi az igazság a Quorsákkal kapcsolatban. Csak akkor lehetsz bizonyos felőlük, ha saját magad találkozkozol velük, személyesen. Nem eggyel, hanem többel. - fogalmam sincs, hogy mi lehet annyira érdekes a barlang plafonján, s vagyok annyira rendes, hogy felnézek én is oda, ahová ő.
- Szerintem te is tudod jól a szokásainkat, így nem kell  semmitől tartanod. Jól kinéző perdai férfi vagy, jó nézni, de csupán ennyi. Most találkoztunk, s a közeledésedre, elutasítást kapnál. Én már megtaláltam azt, akit szerettem volna.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Emlékek barlangja - Page 3 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 29, 2020 1:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sárkány bajra sárkányfü
Tywinna & Rotemshel
Zene: Valravn  • Credit:
A háborúval kapcsolatos pletykákra egy olyan választ kapok, amit nem teljesen értek.
– Hogy érted, hogy nem tudják a saját értéküket...? – kérdezek vissza homlok ráncolva. Ezzel kiemelni akarja őket, vagy degradálni? Miért ne kockáztathatná egy nő az épségét, ha a fajáról van szó? A mi népünk is foggal, körömmel harcol, látástól vakulásig, ha szükséges. Nemre, néha korra tekintet nélkül. Ha veszélyben a közösség, nem számít, hogy fiú vagy-e, vagy lány. Persze, Shiennel és Shaz'or több férfit áldott meg, akik képességükkel is harcképesebbek, és a test felépítésünk is minket támogat ebben, de Aideen képes lenne szétrúgni a seggem, ha figyelmetlen vagyok. Sőt, ez a nő is lelőhetett volna, mikor ide beléptem. Aztán a nyitottságról beszél, és habár én is Cadarban nevelkedtem, valahogy én nem éreztem szüleimen azt a "nyitottságot", mint amiről ő beszél. Amint elvesztette hajam színe azt a fényt, egyből elfordultak tőlem. De legalább a volt kedvesem bele illik az általánosításba, mert ő el is hagyott egy quorsáért.
– Jahm, igen. Ismerős. – mondom kissé keserűen az emlékre, aztán a nő levonja a következtetést abból, amit mondok: inkább tanulni akarok a népről, mint tapasztalatot gyűjteni. Viszont van abban valami, amit mond: mindenki mást fog nekem mondani. A saját elképzelését.
– Van abban valami, amit mondasz. De nem tudom, megéri-e személyesen ezzel vacakolni. Ha igaz, amit a vészhozók mondanak, nem lesznek itt sokáig. Ha nem, akkor pedig lehet, hogy ismét háború alakulhat ki. A városuk egyre bővül, és mondjuk ki, az istenek, és a természet tisztelete nem erősségük. – legalább is abból, amit eddig láttam, és hallottam tőlük, biztos. Aztán miután már a nő is felnéz, hogy még is mit bámulok ennyire oda fent, valamiféle magyarázattal szolgálok. Halkan nevetek utolsó szavaira. Nem is számítottam másra.
– Különbözőképp neveltek. Nekem azt tanították, hogy ne rakjak ki mások orra elé olyan portékát, amit nem szándékozom eladni, mert megfogják kívánni. – lehet, hogy ez túlságosan materiális felfogás, de egy kovács nevelt fel, és aszerint is élek. Kevesebbet voltam közösségben, mint kellett volna.
– Aggódnod nem kell. Nem állt szándékomban megkörnyékezni téged. – biztosítom erről őt, mert egyébként így is van. Persze, vonzza a szemet, de az ilyen pillantásoknak mindig vannak mellékhatásai, amit most nem szeretnék, ha megjelenne.






Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 29, 2020 7:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nem tudom, hogy miért kell ilyenen értetlenkedni. Természetesen, ha már rákérdez, akkor nem mondok neki ellen, sőt eléggé nyugodtan válaszolok neki.
- Úgy, hogy nem bíznak magukban, félnek és tele vannak azokkal. Félelem vezérli őket. Nem hinném, hogy sokra vinnék itt Perdán, bár szerintem igen bámulatos a dolgokkal rendelkeznek. - bele sem merek gondolni, hogy azon kívül, milyen berendezéssel rendelkeznek, aminek a működését nem tudom, vagy nem magyarázták el.
- Ismerős? Akkor valamennyire te is megélted, nem? - kérdezek vissza, bár fogalmam sincs, hogy eddig milyen élete volt. Gyorsan tovább lépünk ezen apróságon,  hogy  végül ott kössünk ki, hogy némileg egyetértsen velem.
- Megéri személyesen vacakolni, mert lehet örök élmény lesz. Szóbeszédekre ne adj semmit, jelenleg elmentek? Nem! Szóval míg meg nem teszik Perdáról való kivonulást, addig nem érdemes erről többet mondani. -fejtem ki a saját véleményem, s mikor említi a háborút, akkor én elhúzom a szájamat.
- A háborúban mindkét fél vesztes lesz, én állíthatom neked, hogy ellenzem. Meg kellene tanítani a Quorsákat együtt élni a fajunkkal és a környezetükkel. Én úgy érzem, hogy tudnak együttműködni, ha akarnak, de valamitől mégis valami miatt nem. - a soron következő szavaira elmosolyodok, s eltűnök szépen lassan megint a vízben. Lassan kiúszok arra a részre, ahol a ruháim rejtettem el. Kicsit megrázom a testem, ahogy a négylábú állatok szokták. A férfi előtt húzom vissza a ruháim, s közben nem szokásom cseverészni. Csupán akkor kezdek bele a beszédbe, mikor teljesen fel vagyok öltözve.
- Rendben, meztelen voltam. De most már semmi sem zavarhat. Egész testem takarva van tőled. - mosolygok hozzá, s mikor kiejti a szavakat, akkor először bólintok tudomásul vétel gyanánt.
- Mivel felfrissültem, így lassan távozni fogok. Hosszú séta vár rám, míg hazaérek.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Emlékek barlangja - Page 3 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 29, 2020 8:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Sárkány bajra sárkányfü
Tywinna & Rotemshel
Zene: Valravn  • Credit:
Nem ismerem az égi népet, és emiatt sok dolgot nem értek velük kapcsolatban. Csodálkozik hát, hogy mindenre visszakérdezek, amit mond? Pont ezért kérdezgetem. Eddig még senki nem ült le velem, és mesélte el az élményeit, és ő se mondott sokat. Honnan kéne akkor már most tudnom mindent? Sehonnan. De ha a nőnek ez terhére van, nem faggatom tovább. A tanácsai, hogy érdemes a vészhozókkal addig kapcsolatot teremteni, amíg itt vannak, egy erős pont, ami átgondolandó, főleg, ha az előbbi témákat vesszük még számon. Azzal, hogy a háborúban mindenki vesztes, nem feltétlenül értek egyet, de veszteségek voltak mindenütt. Ezután a nő kiúszik a vízből, felöltözik. Én csak szemem szemem sarkából követem útját, ahogy elmegy mellettem, de amikor ezt megteszi, nem fordulok utána. Hagyom, had öltözzön békességben, csak akkor fordulok oda, amikor szól, hogy már nem meztelen. Oda tekintve biccentek egyet szavaira.
– Nem tartalak fel, nekem még jól esik a vízben áznom, mielőtt még elindulok. Az emlékeket is átakarom még élni. – nézek körbe, aztán újra rá tekintek, kezem a szívem fölé helyezem, és aprót biccentek.
– Shiennel adjon fényt az utadon. – búcsúzok el tőle, amikor látom, hogy összeszedte a cuccait is, és lassan megindul.

//Köszönöm a játékot! Sha'zor vezessen, bárhova mész! Smile //






Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tywinna
Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Szakács

Reagok száma :
186

Avatar alanyom :
Mariana Fernandes


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 30, 2020 2:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Érdekesre sikeredett ezzel a perdai férfivel a beszélgetésem. Ami leginkább feltűnő nála, hogy nagyon sokat szeretett volna kérdezni a Quorsákról, ami nem gond. Lehet más helyzetben készségebben válaszoltam volna, azonban én vallom azt, jobb ha személyes tapasztalatot gyűjt róluk, mint másokat meghallgatva állít fel magában egy képet róluk. Szépen kijövök a vízből, s lassan felöltözök, hogy ne zavarja a látványom, legalábbis szavai nyomán erre tudtam következtetni. Odafordulva hozzá, megemlítem neki, hogy hamarosan távozok.
- Kellemes kikapcsolódást, s jó emlékezést. - szólok vissza, miközben magamhoz veszem minden felszerelésem. Utána még alaposan körülnézek a barlangban, s végül csatlakozom az elköszönéshez.
- Téged is – megindulok kifelé, hogy végre folytassam a rám szabott feladatot. Hogy mi az? Azt csak én tudhatom, s idővel mindenki tudomást szerez róla.A barlang bejárata előtt még megállok, s benézek a hívogató bejáratra. Egy év múlva úgyis itt fogok kikötni. Megállásom során belövöm az égtájat, hogy merre kell haladnom, s végleg elhagyom a barlang környékét.

// Én is köszönöm a játékot //
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Emlékek barlangja - Page 3 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 30, 2020 3:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 IpUrJ4h


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 08, 2021 10:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Barlangi piknik


Callum Jenkins & Roda




*A hideg időszak utolsó havai  mozgalmasan teltek számomra és hamarosan elérkezik Deloris hava is, beköszönt a meleg időszak, melynek első napjai nálunk nagy ünnepnek számítanak és sokan már most nagyon készülnek rá. Mégis igyekeztem találni olyan napot amikor ismét találkozhatok Callum Jenkins kancellárral. Nem volt hosszú egyeztetés, mégis sok idő telt el azóta, hogy Elorakban járt. Korábban is terveztem, hogy felkeresem, üzenek neki valahogyan, hogy az ő városukban találkozhatnánk, ha már közösen próbálunk népeinken segíteni, de Dann Tierrannal való beszélgetésem óta több okom is van, hogy találkozzak vele. Egy kicsit megfordultak a dolgok Elorakban, de az, hogy az Első Gyógyító olyasmibe üsse az orrát ami a Dana vagy a város bírájának dolga lenne, még sosem történt meg. Mindez még sem véletlenek hosszú sorának következménye, és még csak nem is egy nagyobb terv részeként indult. Shiennel és Shaz`or írták a sorsunkat, mely út folyton változik de a vége ugyanaz lesz. Hogy hogyan jutunk el oda, az tőlünk is függ, s noha mikor először beszéltünk az Emlékek barlangjáról Callum Jenkinsszel, még nem volt a nagy terv része, most már az, egy út mely elvezethet a célunkig.
Az idő még hűvös, ám Jégtörő hava nem véletlenül kapta a nevét, a hó már csak nyomokban látható, helyét szürke, vagy épp sápadt fűzöld tarkítja, az égről eltűntek a puffadt hófelhők, de a nap még nem nyerte vissza igazán az erejét. Ám a levegőben már érződik Deloris havának illata, már csak néhányszor kel fel addig a nap és a tavak megtelnek a kéken derengő szent halainkkal, Dann Tierran és a Danák útra kelnek, hogy áldást kérjenek az Isteneinktől, a perdaiak nagy része pedig ajándékokat visz magával a tóhoz. Már az előző Deloris ünnep sem olyan volt mint régen, az égiek miatt sokan nem merték elhagyni az otthonaikat és a helyzet csak tovább romlott, jóllehet a két nép közötti törékeny békén még nem keletkezett repedés, de csak idő kérdése.
Gondolataimba merülve állok a barlang bejáratának közelében, mellettem Bata túrja a havat, amit éppen talált és prüszköl tőle, rázza a fejét, hogy a tollaira ragadt hó csak úgy repked. Unatkozik. Nem tudom mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy Vharan bogájának nyugalmát tudja magáénak…de olykor nem is kívánom, hogy megváltozzon. Engem is elszórakoztat addig, míg várakozom. Lombzöld köpenyem bő ujjaiba rejtve tartom karjaimat, a finom meleg bunda már hiányzik a bélésből, de alatta még egy melegebb ruhát viselek és nadrágot, melyet a hosszú szárú lábbelimbe tűrtem. Hajamat még csuklya takarja, de amint Callum Jenkins megjelenik, majd lehajtom. Kíváncsi vagyok hogy fog tetszeni neki a barlang és az amit nekem is Eowen mutatott meg, persze oda el is kell érnünk, s ez okoz nagyobb dilemmát, hiszen az égiek nem képesek sokáig a víz alatt lenni és el nem tudom képzelni milyen lehet az a segítség amiről a kancellár mesélt. Na és az égi étek, amiről Shiennel asztalainál már sokan pletykálnak, gyanítom azok az égiek hintették el, akik már megfordultak a városukban és megkóstolták a mi ételeinket, és áradoztak arról milyen ízletesek. Előre félek, hogy nem leszek képes őszintén örülni az égi ízeknek. Azért biztonság kedvéért hoztam magammal egy kis lepényt és egy kis sel`vein levet amit édes földszárral ízesítettem. Még Tűz havából maradt, akkor készítettem a hideg időszakra. Egészen más az íze, mint annak amit Callum Jenkinsszel kóstoltattam meg.
Az idevezető utat nézem, nem számítok arra, hogy a kancellár az égből érkezik, persze nem is bogaháton. Úgy sejtem majd azzal a zárt szekérrel jön, amivel Elorakba is utaznak. *








Emlékek barlangjaAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Emlékek barlangja - Page 3 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr15


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 10, 2021 10:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Roda és Jenkins


- Oda? Az ott az?
- Igen, uram.
- Biztos, hogy az Emlékek barlangját említette? - Katja összevonja a szemöldökeit, ahogy rám néz. Hát mikor lebeszéltem már Rodával és nem is tudtam róla? Vagy ő maradt le valami változtatásról? Pillanatnyi szünetet hagyva csak válaszol, ahogy átpörgette a fejében, hogy neki senki sem szólt módosításról, legkevésbé én.
- Igen, uram. Ön is ezt mondta korábban.
- Sajnos emlékszem, Katja... - Nagyobb sóhaj hagyja el a számat, ahogy a térképet nézem, melyen testőröm megjelölte a helyet, ahova menni fogunk, és a közelben egy alkalmas helyet a sikló leszállásához. Reménykedtem benne, hogy félreértés, holott magam is emlékeztem, hogy Roda ezt a helyet nevezte meg. A kifejezést már hallottam, de sosem foglalkoztatott annyira, hogy utánanézzek, hol van. Feltételeztem, hogy Elorak közelében. Hiba volt.
- Szeretné, ha megbeszélném az Első Gyógyítóval, hogy máshol találkozzanak? - Kérdezi, magában máris sorra véve a lehetőségeket, hogy hol és hogyan tudná elérni Rodát, mert ő már biztosan rég úton van a találkozó helyszínére.
- Nem, köszönöm. Most már kíváncsi is vagyok, mi lehet ott, amiért ekkora utat hajlandó megtenni Roda. - Mert hogy én hamar odaérek, az biztos, siklóval nem is lényegesen több az utazási idő, mintha Elorakba mennék, de Rodának mi oka van oda menni? Bogaháton ez azért szép hosszú út.
- Arra én is kíváncsi vagyok, uram. - Szólal meg Jade, a tőle megszokott szigorúsággal nézve a holografikusan kivetített térképet az asztalon. Ha egy ilyen képet vallomásra lehetne bírni a perdai gyógyító szándékairól puszta nézéssel, akkor a testőrkapitány pillantásától már dalolná is a tudnivalókat. Tudom, hogy nem a gyógyítóban nem bízik, hanem mindenki másban nem. Átvált domborzati nézetre a térképen, s látom, hogy már azt keresi, mik a gyenge pontjai a helynek, mit lehet tenni. Felpillant Katja-ra.
- Van másik kijárata is a barlangnak?
- Kiterjedt barlangrendszer, de ha van is neki, nem tudok róla. - Feleli őszintén, s nagy emberismeret sem kell hozzá, hogy lehessen olvasni Jade vonásairól: nem örül a válasznak. A barlangban könnyen csapdába eshetünk. Eshetek.
- Nem kell mondania, Jade, tudom. - Megyek elébe annak, hogy közölje velem, amivel magam is tisztában vagyok. Ismerem a kockázatot, és ő is ismer engem, hogy tudja, ha hagytam volna is elmondani neki, akkor sem változott volna semmi: a kíváncsiságom nagyobb és ezúttal is nyer.
- Ha bajom esik vagy eltűnök, mind tudják, mi a feladatuk. Nekem lesz a legkevésbé szükségem segítségre.
- Igen, uram!
- Igen, uram! - Felelnek teljesen egyszerre. Megbeszéljük még az indulás pontos idejét, s utána magukra hagyom őket, Jade-nek még úgy is lesz pár(száz) kérdése Katja-hoz a környékkel kapcsolatban. Én elindulok vissza a Városban a helyre, ahol lakni fogunk, indulás előtt még ellenőrzöm, hogy a meglepetésem Saskiának hogy áll. Sonia Benedict segítségét és titoktartását kértem ebben, aki egészen megenyhülni látszott, mióta Saskia visszatért. Vagy csak úgy tűnt. Nem vettem magamra, sokkal inkább betudtam annak, hogy ez Saskiának szól, akivel jó a munkakapcsolatuk újra, mint régen is volt, s nem Jasmine miatt van. Lehet örül annak is, hogy nem hozzá fordultam, bár szegény asszony nem tudja még, hogy a lányához más kérésem lesz majd. Egyébként miatta szerintem aggódik is, mert lánya újbóli házasodására nincs ráhatása, az én kezembe került, s egyelőre kapóra jön, hogy Dorian mostanság nagyon elfoglalt lett, csak nem velünk foglalkozik. Vannak előnyei a munkamániás kancellároknak.
Leendő otthonunkban mindent rendben találok, az utolsó simítások zajlanak a meglepetés körül, és remélem Saskiának is tetszeni fog a változtatás, amit eszközöltem a hely közös kiválasztását követően. Itt végezve a laborokba megyek, még van egy kis időm, így tőlem nem meglepő módon munkával töltöm ki szabad időmet, gondosan kiszámolva, hogy indulás előtt mennyi időre lesz szükségem a megfelelő öltözet felvételéhez, amire ráveszem szokott nadrágomat, ingemet és a felöltőmet. Egy táskába teszem amire még szükségem lesz a megbeszéltek alapján a barlangban és nem feledkeztem meg az ígéretemről sem, az emberi ételekről. Van bennem egy kis kárörvendő mosoly, mikor ezeket is bepakolom, nem is a furcsa ízű még furcsább löttyben úszó zöldségbogyók miatt, amiket kóstoltam, még csak nem is a vártnál messzebbi út miatt, hanem mert tudom, hogy kerülök ma még kényelmetlen helyzetbe. Cserébe ennyi nekem is jár. A hangárok felé tartva elégedetten állapítom meg, hogy az idő kellemes, s leginkább tiszta az ég. Remélem, ez pár száz kilométerrel arrébb is így lesz...
... A megbeszélt időre érkezem, még meg kell szoknom, hogy a Városból gyorsabb mindent elérni idelent, mintha a Dominiumról indulnék, nem kell átlépni a légkör peremét sem. A sikló fokozatosan csökkenti a sebességét, ahogy a közelbe értünk, és Roda láthatja, hogy tőle jó száz méterre, kisebb facsoportosulást - vagy minek szokta nevezni Saskia ezeket a minierdőket - követően egy tisztásra ereszkedik le függőlegesen lefelé szép lassan a sikló. Kissé idegessé teszi ez a közvetlen környék madárpopulációját, akik felreppennek érkezésemre méltatlankodó csivitelés és vijjogás kíséretében, hogy aztán landolásunkat követően visszazökkenjen az erdő csendjébe a rend.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 IpUrJ4h


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 11, 2021 10:18 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Barlangi piknik


Callum Jenkins & Roda




*Nincs szükségem Bata éles és bosszús rikoltására ahhoz, hogy tudjam, Callum Jenkins megérkezett. Nem az úton jött ahogy számítottam rá, hanem égi hajóval. Olyannal amivel engem a Dwaworuura utaztatott. Még most sem tudom elképzelni, hogyan szerethetik ezt, jóllehet gyorsabban elérnek mindent még a Perdán is, és emlékszem milyen szép és különleges volt a holdunk onnan fentről, de sosem szoknám meg. Bata izgágán ugrál, és csak azért nem indul meg arra ahol a madárraj felröppent, mert még idejében ráfogok a szárra. Eddig hagytam szabadon, hadd mászkáljon, de míg a kancellár oda nem ér hozzám, lazán kikötöm a bogámat. Ha nagyon megrántaná a szárat, kiszabadulna, de ez csak akkor következne be, ha veszélyben és menekülne. Addig elég, hogy minden mozdulatnál érzi a visszatartó erőt és marad a helyén. Legalább ennyit elértem már nála. Ahogy a csend lassan rátelepszik megint a vidékre, úgy nyugszik meg ő is, bár ez nála annyiban merül ki, hogy nem ugrál, viszont egy helyben toporogva, kíváncsian fürkészi a közeledő kancellárt és a testőreit.
Nem mondom, hogy Callum Jenkins meglepett azzal ahogyan és a amivel érkezett, de nem számítottam rá az égből, talán mert a városuktól Elorakig is, általában azokkal a kerekes dobozokkal közlekednek. Nem csak azért vannak ellenérzéseim az égi hajójukkal szemben, mert nem igazán éreztem jól magam benne ülve, hanem mert már a felröppenő madárraj is egyfajta beavatkozást jelent a természetbe, felverte a madarak nyugalmát, és nem ő az egyetlen aki ezt tette. Számtalanszor látni siklót, ahogyan ők nevezik, a városuk, a hegyek és mezők felett, és minden ilyen alkalomkor haragot érzek, emlékeztetnek arra, hogy itt vannak, hogy elfoglalták az otthonunkat, hogy feltúrták a mezőinket, erdőket pusztítottak ki és még a szent templomainkat sem tisztelik.
De nem azért jöttem el s hívtam ide a kancellárt, hogy szemrehányást tegyek, épp ellenkezőleg. Felfedeztem a lelkében valamit amit bőszen rejteget, olyan tulajdonságokat, melyeket kihasználva talán a népünk segítségére lehetek, és nem elég a felszínen kapargatni, a mélyére kell nyúlnom ahhoz, hogy a hasznomra legyen. Már azelőtt elterveztem mindezt, hogy beszéltem volna Dann Tierrannal, és örülök, hogy e lehetőség már a rendelkezésemre állt, és nem kellett gyanús módon utána járnom. Callum Jenkins különös és titokzatos égi, jóllehet nem beszélgettem a többi kancellárral, mert van belőlük bőven, mégis úgy érzem, hogy Shiennel nem véletlenül vezetett minket egymás útjába. Ahogy a közelembe ér, elmosolyodom, már csak a testőreit látva is, el nem tudom képzelni mire gondolhatnak, mit tartogatok a kancellárjuk számára. Bata egyre izgatottabb és kíváncsibb, de egy rövid, halk de határozott hanggal lenyugtatom, amivel annyit érek csak el, hogy nem trappol oda vendégeinkhez, de a nyakát azért nyújtogatja. A kabátom csuklyáját hátraengedem és fejet hajtok, de nem túl mélyen és kezemet sem teszem a szívem fölé, épp amennyi tisztelet egy égi vezetőnek jár, de kevesebb, mint népemből valónak. *
-Shaz`or hozott, láttam sietve jöttél, de nem fogsz lemaradni semmiről. Shiennel adjon szép napot! *Egy pillanatra elnézek oda ahova az égi hajó leszállt, majd tekintetem egy-egy lélegzetvételnyi időre megpihen a testőrein is, feléjük csak biccentek, így köszöntve őket. *
-Attól tartok nem készültem több vendégre, de ha jól emlékszem, ígértél nekem a saját étkeitekből, így amit hoztam, a testőreid megoszthatják egymás között. Szívesen adom. *Nem gondolom, hogy megteszik, hogy elfogadják, számomra lenne kellemes meglepetés, mosolyom inkább azt mutatja, hogy őket is bevontam a társaságba, még ha egy kicsit tréfálkozva is. *









OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Emlékek barlangja - Page 3 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr15


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 16, 2021 9:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Roda és Jenkins


A landolás zökkenő- és feltűnésmentes volt, már ahhoz képest, ahogy én néha megérkezni tudok erre a holdra. Hogy néhány madár ijedtében kihullajtotta pár tollát, az pont nem érdekes a számomra, igazából a sikló belsejében nem is tudok róluk és ez nekem igazán kényelmes. Eleget tudok meg majd így is róluk, mert mint felfedeztem Saskiával legutóbbi Városban töltött pár napunk alatt, hogy meglepően korán kelnek ezek az élőlények és kezdenek bele dalukba... már amelyik esetén ezt dalnak lehet nevezni. Van egy, olyan rémes hanggal - és persze az kel elsőként -, hogy még én is kinéztem az ablakon a vendégapartman konyháján a hajnal előtti kávéfőzés közben, kíváncsian, vajon ez a normális állapota a madárnak vagy szüksége van egy kegyelem-lövésre? Sajnos előbbi. Remélem, nem gyakori vendég a Város környékén.
A sikló rámpájáról lelépve az erdő lassan visszacsendesedik. Jade megy elől, sisakján belül speciális kijelzőn kémlel körbe, vannak-e a közelben, de csak egy alakot szúr ki tőlünk távolabb és jól kivehető a boga sziluettje is. Jelez, hogy a környék tiszta, legalábbis annak tűnik, így elindulunk Roda felé mialatt a sikló rámpája visszazárul mögöttünk. Katja ellenőrzi a kapcsolatot a siklóval, a vétel kiváló, így baj esetén rögtön tudunk jelezni. Ismerem két testőrömet, még Katja-t is, hiába ő a legifjabb a soraikban korban is és testőrként eltöltött időben is. Látom mindkettejükön, hogy figyelmük a környezetüké, de más-más módon szemlélik azt, ebben remekül kiegészítve egymást. Én csak futólag nézek körbe, a terepet figyelem meg, az összbenyomást, egy-két növényre csak azért pillantok hosszabban, hogy ha este Saskia kérdez, valamit mégis tudjak mondani azon kívül, hogy sok volt belőle és zöld. Úgy se fogom tudni olyan sokáig ecsetelni, mint amennyi az ő kíváncsiságát kielégítené, de mással is készülök számára, ami engesztelheti majd.
És ha már zöld: Roda észreveheti, hogy legutóbbi találkozásunkhoz képest az öltözetem minimálisan módosult. A komor, egyhangú feketét megtöri már viseletemben több helyen is a zöld mélyebb árnyalata. Nem sok helyen, az ing gallérjánál látszódik, a felöltő szegélycsíkjában, mégis ez a kevés is annyit színez, hogy egészen újnak hat. Annak ellenére, hogy a Dominiumon is ebben a viseletben látott, valahogy most mégis élettel telibb a benyomás, talán nem is a ruhában kell keresni a választ. Rodához odaérve a testőrök túl nagy figyelmet nem szentelnek neki. A köszönés elmarad részükről, Katja tekintete villan a sisak mélyén Batára, de látja, hogy a perdai gyógyító biztos kézzel irányítja a bogát, így több figyelmet nem szentel neki. A testőrök jól láthatóan nem Rodától tartanak veszélyre, a környezetünket figyelik, míg mi túlesünk a köszöntéseken, amihez aktiválom a karóra-szerű kütyübe épített fordítóchipet. A perdai istenek említését én továbbra is hanyagolom, a gyógyító régi kérésének eleget téve.
- Szép napot Önnek is, Roda! Remélem, nem várakoztattam meg nagyon. - Somolyodok el, mert értem én, hogy a sikló gyors landolására céloz, bár nem értem, mi baja vele, hacsak nem a szokatlansága ezen a helyen. A kézmozdulat hiányát észlelem, de nem tudom a jelentőségét. Sértés lenne vagy valamikor a perdaiak is elhagyják, mint mi is a kézfogást vagy biccentést olykor, vagy ez a mozdulat csak hivatalos találkozókhoz jár? Egyáltalán most a miénk az hivatalos, fél hivatalos vagy baráti alkalom? Diplomatáink egyike meglehet ebben jobban elboldogulna, talán még Katja is tudna némi felvilágosítással szolgálni, ha kérdezném, de lehet ilyen mélységében ő sem ismeri a perdai szokásokat. Talán csak a nyelvükhöz volt kiváló érzéke. A nyelv, amely Rodával való hosszas beszélgetéseink és a felvételek számtalanszor való visszahallgatása ellenére is furcsán idegen csengésű még mindig a számomra. A fordítóchip enyémtől eltérő hangja sem sokban segít, hogy közelebb érezzem magamhoz a nyelvet vagy késztetést érezzek, hogy megtanuljam, jóllehet hasznos lenne. Főleg, ha leköltözünk erre az égitestre.
- Köszönöm nevükben is a kedvességét, de csak a Városba visszaérve fogyaszthatják el. Önöknél a testőrök szolgálat alatt is ehetnek? - Kérdezek rá, mert hát ahány ház, annyi szokás. Én nem engedem, kiváltképp, hogy nemrég indultunk, volt alkalmuk a Városban enni előtte, hogy a korgó gyomor ne vonja el a figyelmüket. Jelenlétük okát nem magyarázom, nekem egyértelmű: messze vagyunk a Várostól és közel a keleten húzódó nagy hegyvonulathoz.
- Ugyanakkor elgondolkodtatott. Ételt hozott, noha tudta, hogy én is fogok, úgy tűnik ebből, hogy nem bízott bennem vagy az ételeinkben. Most mégis szívesen átadná a sajátját, csak az enyémre hagyatkozva. Mégis bízik bennem? - Mosolygok a kérdés alatt, s egy valami biztosan nem változott őszi találkozónkhoz képest: a ravasz kis fény a szemeimben és szám sarkában megbújó árnyékban.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 IpUrJ4h


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 18, 2021 6:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Barlangi piknik


Callum Jenkins & Roda




*Míg nem érnek el hozzám közel, felmérem a kancellár testőreit, pusztán kíváncsiságból, mennyire különböznek a Dann testőreitől, ha a külsőt és a fegyvereket nem nézem. A mozdulataik hasonlóak, ezért is tudtam szinte az első pillanatban megállapítani a Haley nevű nőről is, hogy katona, van valami jellegzetesség, talán az egyenes tartás, a feszült figyelem, az ugrásra kész izmok játéka, ami a képzés alatt beléjük ívódik. A sisak miatt nem látom az arckifejezésüket, de minden bizonnyal kiváló képzést kaptak, ha nő létükre ketten is a kancellár testőrei és más nem jött velük, nem egy egész sereg kísérte el Callum Jenkins-t, jóllehet nem tőlem féltenék, mint inkább az erdő vadjaitól.
Nem tudom nem észrevenni a kancellár öltözetének változását, noha ez ugyanolyan, mint amilyet a Dwaworuu-n láttam rajta, később a gyermekét gyászolva az a kevés zöld is eltűnt a ruháiról, most azonban újra előkerültek. Mosolyom  annak is szól, hogy észrevehetően gyászának vége, legalábbis a fájdalmas részének, már átesett az elengedésen, azt viszont nem tudom, hogy van ennek oka is, olyan oka ami segített felgyorsítani mindezt. *
-Nem várakoztattál meg, de úgy számítottam az úton érkezel. Kevésbé lett volna…látványos és a madarak sem riadtak volna fel. *Mert többre tartom, mint első találkozásunkkor, nem jelenti azt, hogy meg is bocsátom az ittlétét, a Perdán való jelenlétét, vagy nem teszem szóvá érkezése feletti ellenérzéseimet. Valójában mindig haragszom is rá egy kicsit, de érzéseim vegyesek vele szemben, minden attól függ, ő hogyan viselkedik és még mindig ott van az, hogy szükségem van rá, pedig a segítsége arra kell, hogy elűzzem az égieket, s ha a Perdáról nem is tudom, legalább jó messzire a lakott településeinktől. Másrészt kíváncsi is vagyok rájuk, annyira különböznek egymástól, mégis Vadember és Callum Jenkins között némi hasonlóságot is felfedezni véltem, jóllehet népük két ellenpólusai, de úgy érzem, érdekeik valahol találkozni fognak.
A felajánlott étel okoz némi problémát, igaz magamnak hoztam, mert nem bíztam abban, hogy ízleni fog és nekem legalább volt lehetőségem készülni, nem úgy, mint korábban az égi kancellárnak. Zavarom, amit kérdése okoz enyhe és pillantásom a két testőrre esik, mely önkéntelen ugyan de kíváncsi is vagyok hogyan reagálnak. Zavaromat mosollyal enyhítem tovább, nem mintha szégyellném. *
-Erre valóban nem gondoltam. Csak most jutott eszembe és nem szerettem volna udvariatlan lenni. Nálunk nem tiltja semmi, ha hosszú a szolgálat, szükségszerű is néhány falat, mert éhesen a figyelem is megoszlik. De úgy hiszem nem igazán szoktak nagy lakomát csapni. De ebben nem vagyok járatos, sosem volt testőröm…kivéve azt az egy alkalmat, amikor a Dwaworuura mentem. *Ez is azt bizonyítja, hogy a perdai népnek nem kellett félnie semmitől, míg az égiek meg nem érkeztek, Cadarba is egyedül indultam el, Shiennel kegyéből találkoztam Vharannal, de visszafelé ismét magányosan utaztam. Jobban zavarba hoz a kancellár megjegyzése arra, hogy egyáltalán készültem magamnak étellel annak ellenére, hogy tudtam és megbeszéltük, hogy ő lát vendégül. Ráadásul az a mosoly amivel kérdését kíséri épp olyan ravasz, mint maga a kérdés.*
-Az ételeitekben nem bízom, hallottam róla Shiennel asztalainál, tudod néhány égi megfordult már ott és az elbeszélés szerint úgy ettek, mint akik még soha. *Szélesen mosolyodom el, már csak azért is, mert mókásnak tartom azt ahogyan meséltek az égiekről.*
-Benned sem bízom Callum Jenkins amikor így mosolyogsz, biztos vagyok abban, hogy visszakapom azt a könnyű kis tréfát amit elkövetem ellened, de testőreidre vendégként tekintek, ezért kínáltam meg őket a sajátomból. *S ha már így van, Batához lépek, hogy a nyeregtáskából kivegyem a kis csomagot, melyben húsos lepény és édes sel`vein pite van, s kancellár balján, a hozzám közelebb álló testőr felé nyújtsam.*
-Ha elfogadod, szívesen adom. A városotokban is ugyanolyan finom lesz, mint itt. *Amennyiben elfogadja a testőr, nála marad a csomag, mely könnyű anyagba van csomagolva, ha nem, visszaveszem de nem kerül a nyeregtáskába. Helyette egy másik tarisznyát oldok le amit magamnál tartok. *
-Mehetünk? *Mutatok a barlang nyílásának irányába, s elindulok ha a kancellár rábólint.*









OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Emlékek barlangja - Page 3 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr15


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 24, 2021 12:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Roda és Jenkins


Leheletnyit megemelkednek a szemöldökeim, mikor a madarakat hozza szóba. Tehát siklóval való érkezésem nem volt az ínyére, pedig ezúttal neki nem is kell rá felülnie.
- Oh. Pedig azt reméltem, hogy a kedvére lesz, ha siklóval jövök. Attól tartottam, ha szárazföldön érkezem, akkor sokkal több élőlényt zavarunk meg, míg ide eljutunk. Nem láttunk olyan széles ösvényt, mint ami a városainkat összeköti. - Hazugság, mert a legkevésbé érdekeltek a kis élőlények vagy madarak az utazási mód választása közben. Egyszerűen egy hosszabb kocsiút járatlan, ismeretlen terepen veszélyesebb megoldás lett volna, feltételezve, hogy az ellenállók szabadabban bejárnak perdai területekre, mint mi. Másnem egy kancellár érkezése elég motiváló erő lehet nekik. A sikló gyorsabb, kényelmesebb megoldás volt. Ettől függetlenül nem átallom úgy beállítani az egészet, mintha környezetvédelmi megfontolások miatt választottam volna a siklót, jóllehet biztos vagyok benne, hogy nem volt számomra Roda szerint megfelelő közlekedési mód, hiszen az emberek jelenléte sehogy sem kívánatos. Bogaháton érkezve még talán-talán elfogadható lettem volna, de lehet abban is talált volna kivetni valót.
- Ahhoz képest egészen jól viselte a testőrök jelenlétét. Sokakat zavarba hozna nálunk, akik nincsenek hozzászokva napi szinten. Mindenesetre érdekes, hogy Elorak Első Gyógyítóját nem védik jobban. - Inkább erre a részre reagálok, mint arra, mikor és miként tartanak a kancellári testőrök pihenőt. Ha meg is egyezne a Dann testőreinek szokásaival, akkor sem kell tudniuk. Mondjuk szerintem kancellárokként eltérő, hogy ki mit és miként enged a testőreinek, de ez a változatosság előny is tud lenni. Szavaim inkább Roda biztonságára irányulnak. Nekem kedvezett a perdaiak hanyagsága, így tudtam őt elraboltatni, de ettől még különös a felfogásuk. Mármint ha ki is vonjuk a képletből magunkat, embereket, akkor is különös: nem félnek, hogy nagy tudású gyógyítójukat felfalja valami idekint?
Ezek a kérdéseim nem hozzák mégsem annyira zavarba, mint az étel kapcsán felvetett kérdés, mely a legkevésbé irányul valójában az ételre. Nem sértett volna, ha visszakozik és nem eszik az ételeinkből, tulajdonképpen az sem sértene, ha azt mondaná, bennem nem bízik meg. Egy kezemen sok az ujj, ha össze akarom számolni, kik vetemednek erre. A válaszra vagyok kíváncsi, hogy mit fog felelni és miként tálalja, ha nemleges a válasza? Elmosolyodom és a mondataiból összerakom, hogy Shiennel asztalai bizonyára egy perdai étterem lesz vagy ilyesmi, s sejtem, hogy kik fordulhattak meg ott. Egyszerű polgárok, alacsonyabb rangú katonák vélhetően a Dominiumról, mert a Városban élni kiváltság részben a jobb ételek miatt is. Azaz olyanok járhattak Shiennel asztalainál, akik nem tudják megfizetni a drága, de jobb minőségű, rendes ízekkel rendelkező ételeket. Évtizedeken át élni ugyanazokon a menüsorokon, melyek még a szemet sem tudják jóllakatni, hogy legalább szépnek lehessen mondani őket, ha már nem túl finomak... meg is értem, hogy a perdaiak főztje sikernek örvendett, még ha a problémát tapasztalat híján nem is tudom átérezni. Még úgy sem, hogy egy ex-tizedes nem tud elég sűrűn panaszkodni nekem az ételekre és főleg a kávéra. A mosolyom ott vált szélesebbre, s a bűnbánat leghalványabb árnyéka sem jellemzi, mikor Roda folytatja, hogy bennem nem bízik, főleg ha így mosolygok.
- Tehát egyébként megbízik bennem. - Foglalom össze a ki nem mondott szavakat, de semmi egyebet nem fűzök hozzá, csak marad az a ravasz mosoly, ami az imént is annyira "bejött" nála. Figyelem közben, ahogy előveszi a kis csomagot és az egyik testőrnek nyújtja, az alacsonyabbnak, Katja-nak. Az elengedi egyik kezével a fegyvert és átveszi a csomagot tőle finom főhajtással kísérve.
- Shiennel áldjon meg érte! - Fordító nélkül is jól beszéli Roda nyelvét, és a sisakból kiszűrődő hang alapján felismerheti a gyógyító az elrablásának egykori vezetőjét benne. Az isteneik vagy a Dominiumba kapaszkodott és véletlen magunkkal hozott, rég elfeledett földi isten humora lehet a felelős, mely miatt Roda alkalmi vendége pont ez a testőr lett.
Magam részéről nem szólok közbe, hiszen ha szükséges, tudom, hogy Katja gondolkodás nélkül a földre ejti a csomagot, az sem számítana, ha kárba veszne minden, és tudom, hogy ha mi be is megyünk a barlangba, nem fog itt kint pikniket csapni törökülésbe leülve valami napos részre. Le fogja tenni a csomagot, majd magához veszi, ha indulunk, ha meg sietni kell valamiért, akkor itt marad az étel.
- Ha megengedi, uram... - Jade szólal meg, mikor Roda indulni készül és egy biccentéssel adom meg az engedélyt. Jade feje rögtön a perdai gyógyító felé fordul.
- Van más kijárata is a barlangnak? Ön mióta várakozik itt? - Kérdez rá az őt érdeklő lényegre, a nálam lévő fordító tolmácsolja a szavait Rodának. Ám bármi is lesz a válasz, amit kap, ugyanarra az elhatározásra jut, a válaszok csak a várható kockázatokat voltak hivatottak feltérképezni. Egy biccentéssel köszöni meg és már indul is fegyverrel a kezében, hogy ő menjen előre, ha Roda sem akadályozza meg ebben.
- Indulhatunk. - Mosolygok rá könnyedén Rodára, mintha észre sem vettem volna a két testőr munkáját, mert közben Katja is úgy helyezkedik, hogy megkeresi azt a pontot idekint, ahonnan a barlang száját és a környéket is legjobban tudja figyelni. Láthatóan ebbe Batát is bevonja: ha már valaminek hátat kell fordítani, az sziklafal és a boga lesz, mert utóbbi nem fog rá támadni, viszont kiváló riasztóberendezésként működik, ha valami ide nem illő közeledne az irányából.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 IpUrJ4h


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 25, 2021 4:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Barlangi piknik


Callum Jenkins & Roda




*Kissé zavartan tekintek rá, mert meglep az amit mond, hogy pusztán az én kedvemre tett volna azzal, hogy égi hajóval érkezik a találkozóra. Abban igaza van, hogy az Emlékek barlangjához nem vezet olyan széles ösvény, melyen a nagy kerekes szerkezeteik elférnének, erre nem gondoltam, de más módja is van az utazásnak. Mosolyogva hívom fel erre a tényre a figyelmét.*
-Az erdő vadjai jobbára kerülik az általunk járta ösvényeket, de…jöhettél volna boga háton is. Úgy hallottam, többet befogtatok és a Városotokban élnek. *Eltekintek attól, hogy a szemére vessem, nem miattam érkezett siklóval. A legcsekélyebb mértékbe sem hiszem, hogy ez jutott volna eszébe az utazás tervezésekor, azt viszont nem titkolom, hogy mennyire tájékozott vagyok, jóllehet nem igazán mentem közel a Városukhoz azóta, hogy a Dwaworuu-n jártam, csupán egyszer kerültem a vízesés felé, mely ott van a közelben. Azonban mások szemmel tartják az égieket, már csak Elorak közelsége miatt is, másrészt meg kell tudnunk mikor merre járnak és mit csinálnak, tudomást szerezhetnek-e a későbbiekben arról a nagy vándorlásról, melynek előkészületei már zajlanak és amivel népünket szándékozunk kimenteni bizonyos területekről. Nem gondolom, hogy könnyelműség részemről felvilágosítani, hogy a figyelmünk irányukban megváltozott, az égiek nem vakok és nem is ostobák mind, hogy ne tudják. Korábban is jártak feléjük felderítők, csupán a feladatuk változott meg. *
-Ők nem csak testőrök hanem a barátaim is, népem tisztelt és megbecsült harcosai, kölcsönösen vigyázunk egymásra. Korábban pedig nem volt példa, hogy népem bármelyik gyermekére kezet emeltetek volna. Míg nem jöttetek ide, nem volt mitől tartanunk, együtt élünk a világunkkal, megtanultuk hogyan védjük meg magunkat. *Próbálok nem kioktató lenni, jóllehet sokat kell még Callum Jenkinsnek is tanulnia rólunk és nem feltétlenül testünk felépítésére, vagy a vérünk tanulmányozására gondolok. Önkéntelenül is a bogám felé pillantok, aki nem csak a hátasom hanem a társam is, sokszor volt már a segítségemre, igaz a viselkedéséből néha nem is lehetne feltételezni róla. Most is érdeklődve figyeli a társaságot, bele-beleszimatol a levegőbe, látványosan prüszköl, de egyébként nyugton van. Az étel kínálás terén is van mit mondanom a szokásainkról, apróság ugyan de jól jellemez minket. Ez nem hoz nagyon zavarba, nem mintha szükségét érezném a magyarázkodásnak. Elmosolyodom magam is, mikor a bizalomról esik szó, Callum Jenkins pedig hozzám hasonlóan csavarja ki a szavakat, a maga előnyére. *
-Van amiben igen. *Bólintok szavaim mellé, kétséget azonban hagyok utána és ez így igaz. Nem bízom benne, noha tudom, hogy ha eljön az ideje, tartani fogja a szavát. Nagyon vékony szálon egyensúlyozom, és sokan, még a Dann sem osztja a véleményemet, de én biztos vagyok magamban. A magammal hozott csomagot végül átnyújtom az egyik testőrének, aki nem tesz egyetlen olyan mozdulatot sem, ami arra engedne következtetni, hogy némán engedélyt kért vagy kapott az étel elfogadására. A hangja ismerős, csupán egyetlen szemvillanásig árulom el magam, hogy rájöttem kit takar a páncél, fejem kissé oldalra biccentem míg mosolyom szélesedik. *
-Shiennelnek néha különös a humora és a szándékait sem lehet kifürkészni. De ha nem hiszel benne, ne is emlegesd. *Nincs bennem az a harag amit akkor éreztem amikor Callum Jenkinsszel először szembenéztem, és tudom, hogy pusztán csak udvarias akart lenni, mosolyom elnéző és biccentek is felé, mielőtt elfordulnék.*
-Fogyasszátok egészséggel. *El is indulok a barlang bejárata felé annak tudatában, hogy ők kint maradnak, ám ebben úgy tűnik tévedek. A másik testőr hangja állít meg, pontosabban a kancellár fordítójának hangja, s a hozzám intézett kérdésre felé fordulok. *
-Elég régóta. Más kijárata? Nem az nincs, bejárata viszont igen. *Számomra nem lényeges a bejáratok száma, ám valószínű, hogy ezzel a válaszommal némi zavart okozok, ám tovább lépek, mintha mi sem történt volna. A nő azonban megelőz és ez megakasztja lépteimet, mert úgy látom szándékai szerint ő mindenképpen velünk jön. *
-Hacsak nem tőlem féltenek ennyire, szükségtelen, hogy velünk jöjjön a testőröd, odabent nincsenek vadállatok és az ellenetek fordulók közül sincs senki odabent….de ahogy jónak látod. *Fordulok néhány szó erejéig az égi kancellár felé anélkül, hogy lépteim ritmus újra elakadna.*









OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Emlékek barlangja - Page 3 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr15


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 29, 2021 8:05 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Roda és Jenkins


- Jobbára. - Értek egyet, mert amilyen szerencsém nekem van, az Elorak és Város közötti szakaszon is sikerült bajba keveredni, pedig mint utóbb kiderült, az csak egy kisebb csorda volt a hammondfejekből. Az a néhány egyed is elegendő volt ahhoz, hogy rosszkor legyek rossz helyen. A bogák említésére, márhogy van nekünk is, nem tudom eldönteni, hogy most rosszallja, hogy befogtunk párat vagy csak megjegyzi, hogy tudnak mindenről a Városban. Már ami látványos és amiről hagyjuk, hogy tudjanak.
- Valóban vannak bogáink, néhányat vettünk is, de akad olyan is, például a Naphajú, aki ajándékba kapta egy perdaitól. - Biccentek ezen szavaira is Rodának, nem tagadva a nyilvánvalót. Jasmine hátasáról tudok. Ugyan ritkán találkozom a lánnyal és az időnként váltott levelek is távolságtartóbbak lettek, festményekről képet se küld gyakran - pedig októberben különösen jól sikerült nem is egy, mintha valami lendületet adott volna neki -, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanám fél szemem rajta, így természetesen értesültem a kérvényéről is, amit beadott a boga tartásáról és eredethez az ajándékozást írta be.
- Elorakból kértünk hozzájuk segítséget, hogy megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani nekik a mi településünkben is. Ugyanakkor bogával én még nem próbálkoznék. Attól tartok, képes lenne csak a tengerpartnál megállni velem. - Az meg ide jó messze van, bármerre is indulunk, egyébként meg szerintem ha a boga tudna, velem a hátán futná körbe a holdat. Ebbéli meggyőződésemet nem rejtem el Roda elől, s inkább könnyed mosoly mögé rejtem az önkritikámat: nem vagyok elég rutinos a bogához és nem is most van itt az ideje annak, hogy gyakoroljam. Maradtak a siklók, a madarak meg majd túlélik a szívbajt, az erősek biztosan. Az evolúció lényege, nemde?
A testőrökre adott feleletén csak a rám gyakran jellemző kis félmosolyt villantom meg, nagyjából annál a résznél, hogy korábban nem emeltünk rájuk kezet. A háborút leszámítva, valóban, s ugyan kértem Roda bocsánatát tettemért, nem újdonság egy nyolcadik gyűrűszinten született, nevelkedett és ott élő személynek, hogy egy korábbi sérelmet megfelelő időben felemlegetnek. A legtöbb jó érzésű embernél évek múltán is tud bűntudatot ébreszteni az ilyen, de nekünk kancellároknak inkább csak szórakoztató ez az adok-kapok. Éberen tartja a figyelmünket, mert minden ilyen szúrás egy kis puhatolózás is, erős-e még a másik?
- Jól teszi. - Épp annyi kétséget hagyok a szavaimban, mint amennyi neki volt a sajátjaiban arra vonatkozóan, hogy bízik-e bennem. Ráhagyom, hogy eldöntse, mit tesz jól: valamiben megbízni bennem vagy nem mindenben megbízni, esetleg mind a kettő egyszerre. Fenyegető éle ugyanakkor nincs a szavaimnak, legalábbis szándékaim szerint, jóllehet megnyugtatóra sem nagyon sikeredett mit sem tudva Roda vívódásáról saját magában. Étel kérdésében végülis megbízik bennem, a sajátját átadja az egyik testőrömnek, pont Katja-nak, de kell egy pillanat nekem is, mire rájövök, miért kezdi el emlegetni a gyógyító az istennőjük humorérzékét. Csak szemeimben érhető tetten a derű, hogy Katja is megkapja azt, amit én korábban: ne is merje kimondani az isteneik nevét, de az is okot ad a tekintetem mosolyára, hogy ismerem a testőreimet, Jade-t már mint a tenyeremet, ő meg Katja-t ismerte ki nagyon gyorsan, főleg a vérmérsékletét. Tudom, hogy a sisaknál észrevétlen váltott kommunikációs csatornát, így kint nem halljuk a szavait, csak Katja a sisakja mélyén a figyelmeztetést: meg ne szólaljon! Tippem szerint legifjabb testőröm nem hagyta volna szó nélkül Roda szavait, bár nem állt volna le veszekedni vagy vitatkozni, s ugyan a testőrparancsnok kezei alatt sokat fejlődött már, de véleményét még mindig túl könnyedén tudja mások értésére adni. Ám ezt most kénytelen lesz magába fojtani, vagy csak Jade hallgathatja. Ő se sokáig, mert már Rodához is fordul és tőle kérdez, de a gyógyító válaszára még én is értetlenül vonom össze a szemöldökeim.
- Egy bejárat az nem kijárat is egyben? - Nem tudom eldönteni, hogy ezt most szó szerint kell érteni és valami fura képződmények hatása, hogy be lehet mondjuk esni egy nagy lyukon át a barlangrendszerbe, de kimászni ott lehetetlenség vagy ezek a szavak a perdaiak sajátos gondolkodásának a lenyomata? Mindettől függetlenül elindulok Roda után, Jade pedig szintén, csak nem utána, hanem előtte, s ez láthatóan meglepi a perdai nőt. Ami azt illeti, ha nem mondja, hogy vannak még bejáratok, Jade akkor is jött volna, így viszont különösképpen szükségét is érzi.
- Ha van másik bejárat, s Ön kint várakozott rám, ebben miként lehet biztos? - Kérdezem érdeklődően, nem akadékoskodásból, de egyelőre nem küldöm ki Jade-t. Előbb magam is megnézném azt a barlangot belülről, mire számíthatunk, mennyit kell menni, milyen messze lesz a kijárat szükség esetén avagy milyen hamar tudnának a testőrök odaérni. Odabent nem tudom, mennyi fény lesz, ha távolabb érünk a barlang szájától, de ha sötétebb, félhomályosabb, akkor a testőröm már kapcsolja is be a sisakon lévő lámpát, ami éles, fehér fénysugárral világítja be előtte a területet, amerre a feje csak fordul. Volna más lehetősége is rá, hogy lásson a sötétben, de ezzel most azért is él, mert ha valaki támadna, akkor ahogy a figyelem is felé fordul a fénnyel együtt, elvakíthatja azt utóbbi élessége.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 IpUrJ4h


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 30, 2021 7:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Barlangi piknik


Callum Jenkins & Roda




*Nem tudom mire céloz rövid válaszával, de ráhagyom, minden bizonnyal keserű tapasztalata van, de ha így van, ezt is annak számlájára írom, hogy túlságosan hangosak és olykor sokan vannak és ez az állatoknak sem tetszik. A bogák emlegetésével is arra szeretnék célozni, hogy akár azzal is érkezhetett volna, és amilyen gyakorlottnak látszott első alkalommal, nem kétlem, hogy gyorsan beletanulna, de valószínűleg nem veszi a fáradtságot. Meglep, hogy épp a Naphajút említi, a quorsa nőt nem ismerem személyesen de már többször került szóba köztünk. Meglepettségemet, miszerint egy perdaitól kapta ajándékba a bogáját, nem is palástolom.*
-Valóban? Különleges lehet, ha ennyire közel áll népem egyik gyermekéhez. *S fürkészve tekintek a kancellárra, mert kíváncsi vagyok hogyan reagál. Láttam az emlékeiben, és ez nem volt véletlen, hozzá is közel áll, csak még azt nem tudom mennyire. Ám nem ő az egyetlen quorsa akinek az emlékeiben kitüntető helyet foglal el. Ez egy újabb apróság, amit a Dannal kitalált terveinkhez csatolok.*
-Ugyan, csak meg kell találni a hozzád megfelelő állatot. Úgy hiszem egy kivételesen szelíd és alázatos példányra lenne szükséged, te túl domináns vagy Callum Jenkins. *Röviden nevetek fel a megjegyzésére és máris kész vagyok a válasszal, ami egyben halvány jellemzés is a részemről. Olykor kifejezetten jó véleménnyel vagyok róla, de a testőröknél szándékosan jelzem, hogy nem felejtek. Nem mintha jólesne mindig odaszúrni, nem jellemző rám, hogy szándékosan gonoszkodjak, de jobb ha nem bízza el magát velem szemben és erre akkor is gondoljon majd, amikor behajtom a tartozást. A bizalom, akár a népeink közötti béke, igen törékeny és nem átallom fennhangon kimondani. Lehet, hogy a kancellár nincs ehhez hozzászokva, de én nem az ő alárendeltje vagyok, mindazonáltal könnyedén figyelmeztet, hogy legyek résen s bár egyáltalán nem fenyegető a hangja, a rövid és tömör mondat, önmagában is elég. Ez a kis kedélyes szópárbaj visszaránt a múltba, cadari életem néhány pillanatába, amikor kislányként figyelhettem a Dann mellett miként harcolnak egymással a Dann testőrei, hogyan kerülgetik egymást, felmérve az ellenfelük gyengeségeit, melyet aztán kihasználva győzedelmeskedhetnek. Valahol mi is ezt csináljuk, csak finomabban és diplomatikusabban. Talán úgy hihetik, a testőrével folytatott rövid kis eszmecserém is ehhez az erőfelméréshez kapcsolódik, jóllehet én nem veszek észre semmit az egészből, feleletet sem kapok szavaimra, igaz nem is várok. Immár Callum Jenkinshez fordulok, illetve a másik testőrhöz, aki kérdést intézett hozzám, a válasz láthatóan zavart okoz, ahogy vártam is.*
-Nem minden bejárat lehet kijárat. Attól függ, honnan közelítjük meg. *Újabb sejtelmes választ adok a kérdésre és mosolyom jelzi, hogy szórakoztat az értetlenségük. A sok szó kifacsarás után ennyit igazán megérdemlek, de nem hagyom sokáig a sötétben tapogatózni őket, nem mellesleg érdekel, hogy a magyarázat után is lesz-e annyi bátorsága a kancellárnak, hogy végig velem tartson. Lesz-e még olyan kíváncsi.*
-Van egy kisebb csarnok, melynek a tetején át be szokott világítani a nap, aranyló fényárban úsztatva a csarnokot, de elég magas ahhoz, hogy ne tudj oda felmászni, viszont fentről egy kötélen le lehet ereszkedni, feltéve ha valaki tudja hol a bejárat és azt is tudja hova vezet. Azonban abból a csarnokból, csak egy víz alatti járaton át lehet eljutni a nagy csarnokba. Úgy tudom nektek quorsáknak ehhez szükségetek van segítségre, hogy levegőhöz jussatok. *Kérdőn fordulok Callum Jenkins felé, várva a megerősítésre, de azt nem árulom el, hogy tudom, ilyen segítségük a hegyi quorsáknak nincs. Ami azt illeti, azt sem tudom, hogy Callum Jenkinsnek van-e, a víz alatti kirándulás így még kétséges. A barlang járatába hárman lépünk be, a testőr még engem is megelőz, de nem teszem szóvá. A járat talaja elég sima, könnyen járható pedig nem olyan nagy erre a forgalom, hogy indokolttá tenné, senki nem takarított erre, mégsem borítják a talajt nagyobb kövek amiket kerülgetni kellene. A falon, kicsit beljebb de még a kinti fénytől láthatóan, egy fáklya van amiért a kezem nyújtom, de mire előszedném a tarisznyámból a tűz gyújtásához szükséges tárgyakat, a testőr fején fény gyullad. Ezzel meg is mutatva néhány régi rajzot a falon. *
-Nem számítottam arra, hogy ilyen fényetek van. Ha a testőröd a fal felé fordul, láthatjátok népem történetének egyes részleteit. Régen sokat rajzoltak a falakra, van, hogy egész történeteket, de akad olyan is, ami csupán egy-egy család emléke, vagy szerelmesek összetartozásának a megörökítése. Hosszan végig a falakon és a kisebb csarnokokban is. Ezért hívják az Emlékek barlangjának. *Mosolyodom el, szavaim végére el is feledve meglepődésemet, de nem lépek tovább, mert úgy döntök, a testőr fénye nem arra világít amerre én szeretném, így néhány gyakorlott mozdulattal meggyújtom a fáklyát és megvilágítom vele a járat falait. Néhol megkopott, néhol egészen frissnek látszó, fekete és színes rajzok láthatók, utóbbiak növények festékanyagaiból készültek, jobban beleívódtak a kövezet réseibe. *








OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Emlékek barlangja - Page 3 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr15


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Május 05, 2021 9:40 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Roda és Jenkins


Finoman elmosolyodom, mikor Jasmine-t különlegesnek nevezi, ezek szerint jól gondoltam, hogy nagy kincs egy boga. Vajon ugyanattól van az ajándék, akivel össze is veszett késő-ősszel?
- A Naphajút nem nehéz megkedvelni, úgy tűnik, az Ön népére is hasonló hatással van. Legalábbis egy valakivel ezek szerint szoros barátságot kötött. Meglehet a Perda iránti rajongása miatt, szereti festeni a tájakat... Önöknél vannak festmények? Falra kitehető képek? - Vonom össze egy pillanatra a szemöldökeim, mikor eszembe jut a kérdés, hogy egyáltalán érthető-e, miről beszélek? Csinálnak csak a szépség kedvéért képeket bármiről is a perdaiak vagy nem hódolnak efféle dísztárgyaknak? Mindenesetre Roda nem mond le arról, hogy én bogán utazzak, és csak őszintén tudom remélni, hogy nem fogok ajándékba kapni se tőle, se mástól egyet, főleg, mikor majd kiderül, hogy székhelyemet áthelyezem a holdra. Az érvelés viszont, hogy milyennel lenne szerencsém, elmosolyodom, szélesebben.
- Annak idején így választottak nekem feleséget is. Pont ezzel a két szóval: szelíd és alázatos. - Saskia ideálisnak tűnt mindkét szempontból, ráadásul megfelelő családból származott, a politikai érdekek is mellette szóltak. A szépsége csak szerencsés bónuszként szerepelt a listán számos más előnyös tulajdonsága mellett. De a szelídek és alázatosak olykor váratlan meglepetéseket rejtegetnek magukban.
- De köszönöm. - Biccentek aprót a végén a jellemzésemre, legalábbis azt hiszem, bók akart lenni. Annak veszem. Egy kancellárnál nem hátrány, ha domináns és nem elnyomható személyiség. Roda sem az, hiába illene rá is az általa választott két jellemző, mégis van benne kellő mennyiségű erő. Se a testőreim, se a szavaim nincsenek rá olyan hatással, mint sok másra lenne, érdemben nem is reagál rájuk, de látni, hogy hallotta, értette és nagyon is megjegyezte őket. Különös játszmánk része ez is, ami nem tudom, milyen célt szolgál. Úgy sejtem, okkal hívott ide Roda, nem csak le akar nyűgözni a Perda szépségeivel egy impozáns barlang képében, ennél valami többről lehet szó. De hogy miről, azt nem fogom idekint megtudni, a játszma kiteljesedéséhez be kell lépni a barlangba és hagyni magam vezetni, dominánsság ide vagy oda.
Közben kapunk egy sejtelmes választ a bejárat-kijárat kérdésére, és tudom, hogy a sisakja mélyén Jade most igen szigorúan és lesújtóan néz a gyógyítóra. Szinte sajnálom is, hogy nem látható, hogy ennek lenne-e bármi hatása a perdaira vagy sem. De érti Jade is, meg én is, hogy jól feltételeztük: vannak olyan bejáratok, ahova nem lehet visszamászni. Míg Roda kifejti, miként is gondolta, addig Jade leszűri a lényeget: tehát bárki ott be tudott lopózni fentről, vagy fentről bedobhat egy bombát is akár, esetleg leadhat egy lövést. Rendkívül rosszul védhető hely ez az Emlékek barlangja, amit akkor is a hely szemére vet, hogy az nyilvánvalóan nem erődítmény céljával készült. Én is tisztában vagyok ezzel, de ez egy pillanatra sem töri meg lépteim ritmusát és az összes többire reagálok, ami elhangzik.
- Igen, bárkitől is hallotta, jók az értesülései. Többféle is van. Van olyan, amellyel a tengerek fenekéig lehet lemerülni, megfelelő védőöltözettel együtt, hosszabb időre. Én egy könnyebbet hoztam, minthogy itt feltételezem nem fogunk olyan mélységig merülni. Sok csarnokból áll a hely vagy ez a kettő van? - Érdeklődöm tovább, hogy felmérjem, mire számítsak majd úszás terén. Kicsit kíváncsi is vagyok: eddig csak a medencékben úsztam, na meg egyszer a hullámzó tengerben kényszerűségből, de hiába van egy nagy tó a Város mellett, még sosem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam a vizét. Nem tudom, hogy milyen érzés lehet majd, de gyanítom a medencéhez hasonló, a tengerrel ellentétben.
Ahogy beljebb értünk a barlangba, Jade máris lámpát kapcsolva méri fel a terepet maga előtt, mielőtt elérnénk azt a fényben úszó csarnokot. A falon a rajzokat látva már sejtem is, honnan a barlang neve.
- Inkább világítok én is. - Jegyzem meg, mert biztosan nem fog Jade falakat nézni egész végig, hacsak parancsba nem kapja, de annak meg semmi értelme egy testőr esetében. Mindent látna, csak azt nem, amit esetleg kellene. A felöltő belső zsebéből a pda-t veszem elő, s ugyan nem olyan erős és nagy a fénysugár, mint Jade sisakján lévő esetén, de ahhoz, hogy barlangrajzokat nézzük, megfelelő.
- Kéri esetleg? - Nyújtom Roda felé a pda-t, úgy tartva, hogy az továbbra is csak a fal felé világítson, ne a nő szemeibe. Talán egyszerűbb lehet neki, ha ő irányítja a fényt és ezzel azt mutatja meg nekem, amit kell, amire gondolt, hogy látnom kell. Ám a pda vélhetően marad nálam, komfortosabb lehet Rodának a fáklya, amit seperc alatt meggyújt. Némileg csodálom is őt ezért, olyan egyszerűnek tűnik, nekem meg sorra meggyűlt a bajom a tűz csiholásával a természetben. A lángoktól viszont kicsit idegenkedem, nem szívesen venném át a fáklyát, szerencse, hogy nem is kell. Talán mert az űrben elszoktunk a nyílt tűztől, az ott valahogy sosem az életbiztosítás jele. A fényt a fal felé irányítva jobban kirajzolódnak a rajzok, néhol olyan magasságban, hogy biztosan kellett hozniuk magukkal valamit, amire felállhattak. A saját pda-m fényét inkább csak arra használom, hogy egy-egy érdekesebb részletre irányítsam, hogy jobban megnézhessem.
- Már nem rajzolnak ide a falakra? - Kérdezek rá, mert azt mondta régen sokat. Vajon mi változott? Miért?
- És ez a barlang miként használható? Adott, hogy ki rajzolhat a falakra, a Danák vagy a Bírák megbízásából, vagy bárki eljöhet ide, hogy emlékeit átadja az örökkévalóságnak? - Kérdezek őszinte érdeklődéssel, és figyelmesen nézem a rajzokat, kopott feketéket és frissebb színeseket is. Vajon milyen régiek lehetnek? Nézem az ábrázolásmód eltéréseit is a nagyon régieknek tűnő és újabbak között. Szerettem mindig is az emberi képzőművészetet, de laikus rajongónak számítok. Egy hozzáértő jobban le tudja vonni következtetéseket az esetleges változásokat felfedezve, amelyek utalnak a nép gondolkodásmódjának változására is. Én bármit is állapítok meg, egyszer sem biztos, hogy megállná a helyét. Az viszont jól látható, hogy ez a rengeteg rajz nem egy kéztől származik, és ahol nem általánosságban jelenítették meg valami esemény kapcsán a perdai népet, hanem konkrét személyeket akartak ábrázolni, jól kivehetőek az egyedi jellemzőkre való törekvések, hogy felismerhetőek legyenek. Nem egy helyen írás is tartozik hozzájuk, de meg sem próbálok azokból kisilabizálni bármit is. Beszélni sem tudom a perdait, nem hogy olvasni.
- A Gyógyítók házára emlékeztet... - Nézek körbe, ahogy haladunk. Közben két kérdés is eszembe jutott, de előbb csak az egyikre kérdezek rá.
- Isteneiket is szokták ábrázolni?
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Emlékek barlangja - Page 3 AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 IpUrJ4h


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Május 07, 2021 7:47 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Barlangi piknik


Callum Jenkins & Roda




*A Naphajú, ahogy mi emlegetjük, a neve még eddig számomra nem derült ki, de ami késik nem múlik, kedves és szerethető teremtés. Népem bármely tagjától ajándék az ő számára, elgyen az boga vagy bármi ami számunkra értékes, nagy megtiszteltetés és sokat elárul arról, aki kapta, s ebben Callum Jenkins is egyetért velem. Másrészről a kancellár árul el néhány dolgot a Naphajúról, de ezzel együtt engem is kérdez.*
-Falra kitehető képek. A Perdáról? Ahogy a Naphajú szereti festeni? Nem igazán, hiszen a valóság sokkal szebb. Olykor szeretteinket örökítjük meg, ha találunk ügyes kezű perdait, s épp a városban jár. A legtöbb ábrázolás a templomainkban van a falakon, a Dana csarnokában vagy a Bírák házában. *Válaszolom mosolyogva, majd elgondolkodva nézek a kancellárra.*
-Mindig csak Naphajúként emlegetjük, de minden bizonnyal van neve is. Kettő. Ti hogy nevezitek őt? *Érdekel, bár én jobban szeretem azt ahogyan én neveztem el, illik rá, de ha később meg akarom találni, nagyobb sikerrel járok ha az égieknél használatos nevén keresem. Tervem még nincs, de nem szeretnék akkor gondolkodni ezen, amikor esetleg mégis szükségem lenne rá. A bogáknál maradva megosztom a kancellárral a róla alkotott véleményem egy részét, jóllehet a lényeg még mindig a bogán van, hogy milyet szánok neki, akivel elboldogulna, amelyik nem szaladna ki vele a világból....ez utóbbi amúgy is lehetetlen. Az azonban meglep és láthatóan fel is háborít, amit az asszonyáról és házasságáról mond. Homlokomra ráncokat gyűrve merengek el azon amit én láttam, amit felőle s az asszonya felől éreztem. Őszinte szerelemnek hiszem, nem pedig előre eltervezett, számító tettnek. *
-Választották? Hát nem te választottad azért, mert szereted? Nálatok nem lehet szabadon társat választani? Csodálom, hogy nem haltatok ki. *Őszintén hiszem szavaim igazát, mert nem értem hogyan lehetséges ez. Átérzem és tudom, nem lehet együtt lenni azzal, akit nem szeret a szív, nem lehet mellette kitartani örök időre, együtt felépíteni valamit, utódokat nemzeni. Más honnan is tudhatná kire vágyom, ki lenne az aki hiányaimat kitöltené aki gyengeségeimet ellensúlyozná, aki mellett boldogan ébrednék? Nos, ezzel nem kell többet foglalkoznom, az égiek úgy rontják el az életüket, ahogy akarják, az enyém biztonságban van ezen a téren, erős mégis gyengéd kezekben. Egy röpke pillanatra felrémlik előttem Rotemshel mmosolygós arca és talán a tekintetem is ellágyul, de magunk mögött hagyva a párválasztás rögös útjait, a barlangéira térünk át. van bőven, legalábbis égi szemmel, én nem izgatom magam amiatt, hogy hány bejárata van a barlangnak és melyiken lehet távozni ha a szükség úgy hozza. S nem is igazán érdekel mit gondolnak erről Callum Jenkins testőrei, a kancellár az én védelmem alatt áll, az én vendégem. Magabiztos vagyok, mert tudom, az ő népéből, legyen az a Dwaworuuról vagy a városukból való, esetleg a hegyekből, nem ismerhetik az Emlékek barlangjának egyetlen rejtett bejáratát sem, nem is tudhatnak arról, hogy egyáltalán vannak ilyenek. *
-Nem merülünk túl mélyre valóban. Sok kisebb csarnokból áll, de csak egynek van másik bejárata is. Vagy a víz alatt, vagy a felszínen egymásba kapcsolódnak. Egyfajta menedékként is szolgál, itt mindig kellemes az idő, jó hely pihenőnek egy hosszú út közben. *Én magam azért járok ide gyakran, hogy elmélkedjek, elfelejtsem a gondok nyűgét néhány órára, hogy feltöltődjek. Nem mellesleg a hely maga olyan csodálatos, hogy még párok is szívesen ellátogatnak ide, de nem élünk olyan sokan a közelben, hogy bárkivel is összetalálkozzunk. A zarándoklatok előtt és után fordulhat elő, amikor Elionból is megindulnak a népek a Szent tó felé.
A barlangban aztán lassan ránk borulna a sötétség, ahogy lépünk egyre beljebb, de a kancellár testőrének lámpája felvillan mielőtt a fáklyáért nyúlnék, azonban mégis jobbnak látom ha az én kezemben is van fény. callum Jenkins megjegyzésére eszembe jut, hogy a testőr talán nem a falakat szeretné nézni, hanem a kancellárjáőra leselkedő veszélyt. Ettől a pillanattól kezdve úgy teszek, mintha a testőr nem is létezne, jóllehet érzem a jelenlétét de nem veszek róla tudomást. A kancellár kezébe lévő világító szerkezetre is csupán egyetlen pillantást vetek, miközben már a fáklyával szorgoskodom.*
-Nagyon sokoldalúak a ti szerkezeteitek. Ezzel csináltad rólam a mozgó képeket? S még világít is....nem, azt hiszem az nem nekem való, csak elrontanám. *Rázom meg a fejem határozottan, mosolyogva utasítva el a felajánlott lehetőséget. A fény nyomán aztán láthatóvá válnak a rajzok is, melyek a barlang nevét adták sok Dann születése előtt. A kérdésre, hogy miért nem festenek mostanában a falakra, kicsit elhúzom a szám, nem tekintek Callum Jenkinsre, az egyik ábrázoláson pihentetem a szemeimet.*
-Azóta, hogy ide jöttetek, nem.*Nincs a hangomban vádló él, inkább szomorúság, lemondás, beletörődés, jóllehet utóbbi nem annyira őszinte, de valahol a lelkem mélyén tudom, hogy soha nem lesz már olyan az életünk, mint az égiek érkezése előtt volt. *
-Bárki aki úgy érzi szeretne valamit az utódaira hagyni. Az Emlékek barlangja mindenkié, míg ha a saját háza falára rajzolna, az lehet, hogy sok idő múlva már másé lenne. Ahogy az én családom háza is. Amikor eljöttünk a húgommal Cadarból, egy rászoruló családnak ajándékoztuk. Az eloraki ház pedig az előző Első gyógyítójé volt. *Szeretek itt lenni, sok rajz történetét ismerem, hallottam. Sajnos nincs olyan ügyes kezem, hogy magam is beálljak az emlékeket megörökítők sorába, de egyszer talán majd eszembe jut valami, egy szimbólum, egy utalás amit még én is könnyedén a falra festhetek. Callum Jenkins kijelentésére meglepődve fordítom el a fejem a rajzokról a kancellár felé.*
-A Gyógyítók házára? Nem értem, miért? *Érdeklődve és kíváncsian tekintek rá, kissé derűsen is, emrt szerintem semmilyen hasonlóság nincs a Gyógyítók háza és az Emlékek barlangja között, de talán egy égi szemei mást is meglátnak, amit én nem. *
-Igen. Beljebb láthatsz is róluk ábrázolásokat, a nagy csarnokban, de a Dana csarnokában is van. A Nagy szentélyben pedig a teremtés története van a falakra festve. *Lassan elérünk az emlegetett nagy csarnokhoz, a járat eddig sem volt szűk, de érezhetően kiszélesedik, már érezni a víz illatát, a levegő párásabb, de nem fullasztó. Végül a tó tükre is feltűnik, itt már világosabb van, a mennyezetről árad be a fény, de ezek a rések nem olyan nagyok, hogy bárki átférjen rajtuk. A kancellár felé fordulok lépteimen lassítva, vagy akár megállva is, ha szükséges, az arcát figyelem, szemeinek villanását ha ugyan lesz olyan, mely elárulhatja milyen hatással van rá a látvány.*








OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Emlékek barlangja - Page 3 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Emlékek barlangja - Page 3 Tumblr15


Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Május 12, 2021 10:26 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Roda és Jenkins


Tehát a tájképfestészet nem divat a perdaiaknál. Mondjuk igaz, sok időt töltenek a természetben, még ha a városaikban is laknak, míg nekünk egészen mást jelent a természet látványa, más arányban találkozunk vele. De ahogy Saskiának, úgy Rodának sem vallom be: festményen nekem jobban tetszik, szebb, mint a valóság.
- A neve Jasmine Mon... Jasmine Benedict. - Korrigálom magamat, még nem szoktam meg, hogy nem az a neve, amin megismertem.
- A Jasmine egy virág neve volt a Földön. Egyszerű, nemes szépségű virágé, de sajnos kipusztult már, mire a hajónk elindult, magok sem maradtak. - Ezt sajnálom is, meg akartam vele lepni a festőnőt, de sajnos abból a virágnemzetségből egyetlen mag sem maradt fenn. Roda kérdése mögé nem gondolok semmi többet puszta kíváncsiságnál, van az, mikor még én sem gyanakszom, hogy valami tervet segítek elő tudtomon kívül. Lehet könnyebb lenne meglátni a tervet, ha az Rodában is jobban kikristályosodott volna és ennek megfelelően a kérdései is pontosabban célzottak lennének. Ez nem tűnt annak, és ha gondolok is arra, hogy felkeresi Jasmine-t majd, nem látok benne semmi kivetnivalót vagy aggodalomra okot adót. Jasmine kamu-betegsége se derülne ki, legalábbis nem hiszem, hogy Roda úgy ismerkedik, hogy teljes egészségügyi szkennelést végez a képességével. Esetemben is inkább az emlékeket kutatta, de volt, amit ezek szerint nem látott meg a felvillant képek között: Saskiával való személyes ismerkedésünk pillanatát. Persze ismertük korábban is egymást, de alkalmanként két mondatnál többet aligha váltottunk egymással, így a lánykérés valóban váratlan lett. Az Első Gyógyító meglepett arcán, a kérdésén és leszűrt következtetésén elmosolyodom. Nem haltunk ki, működő a rendszer. Lelketlen, de működő.
- Lehet szabadon választani, de gyorsan kell tenni, mert különben más választ egyet az embernek. Esetemben politikai érdekek döntöttek, az számított, hogy ő kinek a lánya és a házassággal milyen szövetség jön létre, milyen előnyök származnak belőle. Nem kerestem a szerelmet, így különösen szerencsésnek tartom magamat, hogy mégis megtalált és viszonzásra lelt. - Nem mondom ki, de Roda ebből sejtheti, hogy nem ez az általános nálunk. A szerelem ritka kincs felénk, főleg a viszonzott szerelem, hát még ha az egy házasságon belül is van. Figyelem aztán pár másodpercre elmerengő tekintetét, talán nem is sejti magáról Roda, hogyan változnak egy kicsit a vonásai eközben. Egyébként sem durvák azok a vonások, nem is kemények, mégis most másfajta lágyság uralkodik el rajtuk egy pillanatra. Nem kérdezek rá, nincs közöm hozzá. Legalábbis emberi mérce szerint nem vagyunk olyan viszonyban, még ha a perdaiak esetleg szívesen is beszélnek ilyesmiről. Vagy nem. A kulturális különbségek pontos határait sem tudom, így ez plusz ok, hogy átgondoljam, mikor miről érdeklődöm. Na meg jobban is érdekel a barlang, ami ránk vár, még ha Jade-del eltérő is az érdeklődésünk szempontjai.
- Értem. - Biccentek aprót a válaszára, s fejben próbálom elképzelni ezeknek a csarnokoknak, folyosóknak a láncolatát, melyek ezek szerint helyenként csak a víz alatt kapcsolódnak össze. Azt mindenesetre megállapítom, hogy a hozott felszerelés valóban elégséges lesz, így nem lesz gondom a víz alatt való közlekedéssel. A lámpa- illetve fáklyafényben aztán egyre több részletet látok meg a barlangjukból, pedig még csak az elején járunk, de ez is mind formálja át a fejemben lévő képet, tovább pontosítja.
- Nem könnyű elrontani. - Mosolyodom el a pda-ra utalva, de csak finom megjegyzés, kis bátorítás, de semmi esetre sem erőszakoskodás a részemről, hogy próbálja ki a pda-val való világítást. Őszintén szólva meg is lepett volna, ha elfogadja, nekem meg a lobogó fáklya lenne hasonlóan idegen a kezemben. Nem is állunk meg nagyon ezen a ponton, mert mellékes és nem is fontos, s nem tudom, hogy a falak festményeit akarta-e itt mutatni Roda, ezért jöttünk ide, de érdekel mindaz, amit látok.
- A többi barlangba nem is szoktak festeni... feljegyezni valamit? - Nem is tudom, mi a megfelelő szó? Alkotás? Festés? De ez nem a díszítést szolgálja, még ha a kivitelezés az esztétikumot is szem előtt tartja. Ezek itt emlékek, kőfalakra felvitt naplók sokasága, történelemkönyv. Meg is lep, hogy ebbe a ki tudja mióta tartó folytonosságba mi szakadást vittünk és ez a meglepettség látható is abban, ahogy a falak felől Roda felé kapom nemcsak a tekintetem, de az arcom is felé fordul.
- Miért? - Próbáltam magamban kitalálni az okát a Rodán látható érzelmeket is hozzátéve, de bármi is jutott eszembe, egyik sem állta meg a helyét. Vagy csak emberként egyik okot sem találom elég elfogadhatónak, hogy ekkora törést megmagyarázzon. Pedig egyébként ez volt az egyik, ami érdekelt: vajon mi emberek is felkerültünk a falakra? Miként ábrázolhatnak minket, miféle démonként jelenthetünk meg? De hogy olyan démonok leszünk a szemeikben, akiket inkább le sem rajzolnak, szinte kitörölnek a történelmükből ezzel... Megdöbbent és magamban nem tudom még eldönteni, hogy ez milyen érzéseket ébreszt. Talán több idő kell ehhez, hogy megfejtsem és Roda válasza is bizonyára sokat fog ezen árnyalni. Árnyal az is, hogy nem egy adott perdai írhat a falakra - akit esetleg szerencsétlen módon pont megöltünk -, hanem bárki, és ezek szerint kollektív a hatásunk, hogy alig páran festhettek a barlangba érkezésünk óta.
- Húga is gyógyító? - Kérdezek erre, mert húgáról ritkán mesél, legalábbis nekem. Egyszer említette csak talán, mintha rejteni vagy ennyire védeni kellene őt. Meglep az is, hogy a házat ajándékoznak, nem is eladnak vagy elcserélnek, bár biztos szoktak azt is. Nálunk régen az ingatlan nagy érték volt, most meg minden a Kancellária kezében összpontosul, mi kancellárok döntünk róla - főleg Evans -, hogy kinek adunk és kitől veszünk el. Majd Cadarról is fogok kérdezni Rodától, de későbbre hagyom a kérdést, egyelőre tovább nézegetem a képeket körülöttem. A képírásuk megfejtésével nem is próbálkozom, de a képeknél egyik-másiknál próbálok rájönni, milyen történést próbáltak megörökíteni. A közben megfogalmazott hasonlatom viszont meglepi a gyógyítót.
- A látszólagos káosz miatt. - Megakadok, mert hallom, hogy a fordító is kihagy, vagy nincs a perdaiaknak szava a káoszra vagy a folyamatosan bővülő szótárunkba még nem került be ez a szó.
- Véletlenszerűnek tűnik, hogy mit hova festettek, mintha csak odarajzolták volna, ahol volt épp egy tenyérnyi hely. De hosszabban nézve látni összefüggéseket, rendszert az egészben, még ha nem is értem, melyik rajz mit mesél el pontosan... A Gyógyítók háza is ilyen. Rendetlennek tűnik. - Bocsánatkérő mosollyal pillantok ki Rodára. Látta a mi laborjainkat, egészen más elgondolás szerint szervezzük a tereinket, mint ők. Más a kettő, de ettől még egyik sem rossz.
- De valójában mindennek nagyon is megvan a helye. - Úgy sejtem, így még soha nem nézte a barlangot és a munkahelyét Roda, se más perdai. Én se látom hidegnek, ridegnek a laborjainkat, kifejezetten szeretem és otthonosnak találom őket. Az Első Gyógyító biztosan másként értékelné.
A teremtéstörténetüket ismerem, bájos mese. Egy tudós nem tud másként tekinteni erre, csak meseként, nem valós, nem tudományos semmilyen szempontból, de nem volna illő megfogalmazni, hogy a hitük alapja csak egy kitaláció, ahogy isteneik is. Szerencsémre nem is kell erre reagálnom, mert elérjük a korábban emlegetett csarnokot. A Dominiumon is vannak nagy terek helyenként, ez most itt a csarnok bejáratánál mégis megtorpanásra késztet és önkéntelenül is vezeti a tekintetet felfelé. Jade-ét is, a nyíláshoz, de ő biztosan nem úgy néz körbe, mint én. Meg kell hagyni, van a helyben valami ámulatba ejtő. A természet is másképp szervezi a tereit, esetleges minden, semmi szabályosság, mégis... Egyszerre jut eszembe, hogy ezt látnia kell Saskiának és Jasmine-nak is.
- Lenyűgöző. - Foglalom össze egy szóban a hatást, s tekintetemben, vonásaimon azt is látni, hogy komolyan gondolom. Nem számítottam igazán semmire, de ha számítottam is volna, biztos nem erre. És nem gondoltam volna, hogy valaha is látok majd ilyent. Beljebb lépek, ameddig száraz lábbal ezt megtehetem és fordulok körbe. Helyenként olyan magasan is vannak festések, hogy ötletem sincs, hogyan érték el a perdaiak? Felállványozták a helyet? És itt is ugyanazt érzem, mint Elorakban: a természet és perdai alkotta részek úgy elegyednek egymással, hogy képesek egységet alkotni, utóbbi idomult az előbbihez, kihasználva az adottságokat.
- A víz alá is szoktak festeni? - Kérdezem hirtelen, de lehet ha Jasmine itt lenne, kinevetne, mert nincs festék, amivel az megoldható lenne. Aztán ki tudja, mindjárt kiderül, hogy van-e vagy Rodát is megmosolyogtatom?
- Megengedi, hogy készítsek egy képet a helyről? Valamint majd a víz alatt is? Saskiát is nagyon érdekli ez a hely, de az állapota nem tette lehetővé, hogy velünk tarthasson. - Saskia ugyan nem tudja, hogy felvétellel készülnék neki, ez lenne kis meglepetésem neki. De azért sem említettem neki, mert nem tudom, hogy Roda megengedi-e? Ki tudja, hogy miféle szabályok vonatkoznak erre a helyre, még ha a felvétel készítés szabályát most is kell kitalálnia, szabad-e, mert a perdaiaknak erre korábban aligha kellett készülniük. De ahogy magáról nem szerette, úgy talán a helynél is vannak ellenérzései.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Emlékek barlangja - Page 3 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 
Emlékek barlangja
Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: