Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Orkánsziget
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 15, 2020 9:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


Bólogatok a szavaira. Apáéknak elég annyit tudni, hogy élek és jól vagyok. Azt úgy is sejtik, hogy ha ez így van, ellenállók között vagyok és ennyi információ is elég ahhoz, hogy izguljanak, az igazat nem kell tudni, hogy nem önszántamból történt. Egyelőre jobb, ha azt hiszik, csak nem tudtam elülni a fenekemen. Alapvetően nem szólok bele, kivel osztja meg és milyen mértékben Raven létezésem állapotát, bízom az értékítéletében. June-ra is rákérdezek és figyelem a választ, halványan szomorkásan elmosolyodom, mikor azt mondja Raven, hogy megviselte a halálhírem, az újraházasodása viszont már szélesíti a mosolyom, s bár valahol maradt valami szomorkás a mosolyomban, azért őszintén örülök, hogy az ő élete legalább sínen van. A baba említésére felvonom a szemöldökömet, de aztán röviden elnevetem magam.
- Szerintem a Hős Anya szalagra hajt! - Csóválom meg a fejemet, de örülök, hogy babát vár és ezúttal tényleg attól lesz gyereke June-nak, aki a férje, ha már a lányok se tudhatják meg, hogy immáron vérszerinti apjukkal élhetnek.
- Akkor ők ne tudják meg, hogy életben vagyok, csak felkavarná, amin már túlléptek. Oh, anyának mondd meg, hogy ha June véletlenül is szentimentális lenne a hormonok miatt és fia esetén Alec-nek akarná elnevezni: beszélje le! Találjon ki valaki okot! Akármit! - Húzom el a számat, mert kinézem néhai feleségemből ezt a kedvességet, amit szörnyen tisztességtelennek éreznék, mert egyszer kiderülhet, hogy életben vagyok. Kínos lenne. Meg az is, ha kiderülne, hogy rokonságba kerülök valamelyik kancellárral, és amiket mesél nekem Raven, hogyan és hol vacsorázott azzal a halálmadár Jenkins-szel, és amiket még mesél hozzá erről a Denisovról - szegény pára, vele jobban elbántak, mint velem -, nem javít a kancellár megítélésén és még kevésbé értem, hogy húgom hogyan nem aggódik maga miatt, meg még valamit nem értek.
- Mi olyanban van szüksége ennek a Jenkins-nek rád és mi érdekelheti, amit ne szerezhetne meg kínzással vagy fenyegetéssel? Ebből a Denisov-gyerekből kiindulva azt gondolnám, hogy belőled is kizsigereli, ami kell; ami maradt, azt meg elhajítja... És rendben, győztél, muszáj megkérdeznem, mi volt azon a második vacsorán, ami olyan vicces volt? Telenyomtad a kaját hashajtóval? - Raven is tudja, hogyan mondjon csak éppen valamit, ami felkelti az ember érdeklődését. Gyanítom valami hajmeresztő dolog lesz, de két év után nagyon is vágyon, hogy nevethessek valamelyik kancellár kárán. Kezdetnek jó lesz ez a Jenkins is.
- Mikor sajnáltam én tőled a kaját? - Vigyorodom el, mert azért volt ilyen, fejlődő kamaszként, mikor megpróbáltam az ő vacsoráját is lenyúlni és azzal fenyegettem, hogy őt magát fogom megenni.
- Szabód? Te figyu, Bruce mit is dolgozik és milyen rangban? - Hökkenek meg, mert ha valakinek privát szabója van, az nem olcsó mulatság. Ennyit biztos nem változott a Dominium két év alatt, arról azért hallottunk volna. De ilyen adásokat nem fogott Sky, és akkor már rá is térhetünk az kommunikációs vonalunk kialakítására, és ha már Sky, felvetem, hogy egy személyes találkozó gyakorlati szempontok miatt célravezetőbb lenne.
- Ha-ha! - Öltök nyelvet én is az övére, úgy viselkedünk, mintha tíz évvel fiatalabbak lennénk. Legalább tíz évvel.
- De ha megismertetlek titeket egymással, akkor végülis lesz kommunikációs vonalad az ellenállókhoz, akkor én már nem is kellek oda, nem? Végtére is visszatérhetnék... - Felkavarnám az állóvizet, elég csak a várandós June-ra gondolni... Hm, lehet azt megvárnám, hogy megszülessen a baba, nehogy gond legyen ebből. Mindenesetre kérdőn nézek Ravenre, neki mi a véleménye? Talán még az előtt kiderül, hogy belépnénk az erdőbe.
- Az tök cuki! - Vonom fel a szemöldökömet, mikor kiderül, hogy nem egy errator akarta megrágni a húgomat, hanem egy sárkánymacska. Érzésem szerint ez a kijelentés kiver némi biztosítékot Ravennél, így gyorsan inkább próbálom is terelni a szót a sikító lovakra na meg arra, hogy lehetett volna rosszabb, mondjuk mikor jobban sikítanak, felháborodottan, mert valaki őrült - én - rá akart ülni.
- Neeem, az ilyen akciókat igyekszem kerülni. Megtehetnéd te is. - Szúrom közbe, mikor már ő is arra jut, hogy nem voltam ott annál az akciónál. Biztosan úgy intéztem volna, hogy lásson, vagy zsebébe csúsztattam volna valami üzenetet, egyáltalán segítettem volna megszökni és menekülni.
- Grodrak. Nem repül erre. Annak is nagyobb testű zsákmány kell, hogy fedezze a repüléssel járó energiát és nem, a ritkán erre járó nyeszlett planetológusok nem érik meg a befektetést. És képzeld, nekem sem könnyű, akart már engem is pár dolog megenni, megtaposni, valami még meg is dobált, de mint látod, egyelőre én vagyok az, aki több vadat megevett, mint ahány vad engem. - Húzom ki magamat séta közben jobban, és hagyom csacsogni őt, mert a beszélőkéje összefüggésben lehet a lábai mozdíthatóságával.
- Sült lárva? Nem, azt hiszem, azt még nem. De ha olyan csodásan finom, kár volt belé. Legalább hálás volt érte? - Én biztos nem etettem volna egy kancellárt sem, de hát én képes vagyok megpróbálni felülni egy sikító lóra. Mindenkinek kell egy hülye hobbi.
- Várj csak, az a Sam a barátnőd, aki McGrover menyasszonya Sam? Elcsíptük a Justice League hírét, amiben a felvételt tette közzé McGrover-ről és korábbi házasságaival mi lett. Napokig nem aludtam, mikor kiderült, hogy nem az ellenállók miatt, hanem a kancellár miatt vesztettem el a ka.. korábbi életemet. - Még most is ideges vagyok, ahogy rá gondolok, sikerül is majdnem elszólni magamat, de talán nem vette észre Raven, talán eléggé lekötötte az erdő ártalmatlan neszeinek hallgatása. Gyorsan fűzöm is tovább a szót.
- Nem tudom, mit akar ez a Jenkins, de ha rég megölhette volna egy ellenlábasát, akkor megtette volna, nem hiszem, hogy egy csinos szempár meggyőzi az ellenkezőjéről. Lehet csak erre fogja, hogy ne derüljön ki, nem tudja megölni McGrover-t. Erre nem gondoltál? - Pillantok fel rá, miután lehorgásztam a fáról a holmimat és mosolyogva nézem, ahogy örül a tónak és a vizének.
- Pillangófejű az állat neve, mert a feje köré bőrredőt tud kinyitni, amitől gondolom félelmetesebbnek akar tűnni más állatok számára. De így nekem sokkal jobb célpontot nyújt a feje. - Vigyorodom el, miközben letérdelek előbb mellette, a kesztyűt ugyan nem veszem le, így mosom át a tavacska vizében a kezemet, majd fenekemre huppanva törökülésbe helyezkedem és kibontom a zsákomat.
- Jól van már! Adom, adom! De türelmetlen valaki... - Morgolódom, míg előszedek egy nagyobb termoszt és két, kisebb kerületű, de mély tálkát meg kanalat hozzá és utóbbiakból egyet-egyet nyújtok felé.
- ... biztos félsz, hogy ellefetyeli előled a levest az a sárkánymacska mögötted. - Ami persze nincs ott, kérdés előbb megijed-e Raven, minthogy meglátná a vigyoromat. Biztonság kedvéért megpróbálom ezt kivárni, mielőtt letekerném a termosz tetejét és töltenék a tálkákba.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 17, 2020 7:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Tökre jó, hogy két év után is beletrafálok Alec gondolataiba és érzéseibe és bármi is történt vele ezen idő alatt, a szíve és a humora még megvan. Villanásnyira sem ijedek  meg amikor látom a szomorkás mosolyát, természetes ha így érez, szar lehet tudni, hogy mindenki gyászol és sirat és pocsékul érzi magát, és nem mondhatja el, hogy semmi sem úgy van ahogy gondolják. Csak egy pici részvétet mutatok, de aztán nevetnem kell a szélesedő mosolyán túl, pedig a Hős Anya szalag emlegetése enyhén szólva megemeli a rendszerellenes vérnyomásomat. *
-Vagy csak egyenesbe kerül az élete. *Az elég szomorú, hogy a bátyám után lett igazán boldog June, de hát nem mindenkinek lehet jó ízlése. Alec iszonyat kedves fickó, és a humora kellőképpen feldobja az embert, mindig tudja mikor dobjon be egy poént, ha a mocsár fenekére kerül valaki hangulatilag, és tudom, hogy nagyon tud szeretni. Jóképű, jótestű…más női szemmel nézve. Az enyémhez még nem ártana pár kiló izmot magára szednie, de nem az én pasim. Ezek után kapok egy sor utasítást, igen azt. Szemet forgatok. Nem a tartalom miatt, hanem mert ismerős az hang amivel „parancsolgat”. Szar kistesónak lenni néha.*
-Oké, nekik nem is terveztem elmondani…szerintem annyira nem lesz szentimentális…ja vettem Mr. Nagyokos. *Ő kitalálja, anya meg oldja meg. Bár szerintem nem lesz szükség rá. Ezen hamar túllendülünk, Jenkins már – nem meglepő – tartós témának bizonyul. *
-Gyanakszik valamire velem kapcsolatban, de nem tudja mire, és ez idegesíti. Másképp meg nem jut hozzá, csak ha leleplez, azt meg ugye kínzással nem lehet. Denisov a…*Két kézzel mutatom a levegőben a kimondhatatlan idézőjeleket.* -…saját teremtménye. Belőle más érdekli. Egyébként szerintem Jenkins kedvel engem a maga módján, mert bájosan szemtelen vagyok vele…vagyis kedvelt. A vacsi óta nem valószínű. Ööö…a Perdáról rendelt kajába gyöngyösvirág kivonatot rakattam, én is ettem belőle. Szándékosan. Hát mit mondjak…óriási élmény volt. Már nem az, hogy majdnem szájon csókoltam és ő majdnem hagyta, hanem maga a kísérlet. Baszki, az a cucc elég ütős. Igazságszérumnak is beválna. *Nagy szemeket meresztek erre, hiszen még engem is meglepett, mekkora hatással volt rám. *-S persze levakarhatatlan vagyok, meg a nép gyermeke,  azt hiszi, hogy általam rálát olyan dolgokra, melyekre kancellárként nem. *Vagy valami ilyesmi. S még sorolhatnám mennyi álnokságot szőttünk mi ketten. Ez eddig érthető volt, a kaja és a szabó összefüggése már magyarázatra szorul.*
-Számtalanszor a pubertásod és a felnőtté válásod között. Bruce taktikai tiszt az Imperiumon. A szabóm meg éppenséggel nekem ajánlott üzletet. Nem tudtam kihagyni. Kicsit fura, kicsit félelmetes, kicsit…kicsi, de éppen ebben rejlik a nagysága és rohadtul okos. Baszki, majdnem okosabb nálam. *Két kezemet emelve, tócsányira kerekedett szemekkel merítem ki a csodálkozás fogalmát. Az a ruhába rejtett kamera vagy mi a szösz azóta is piszkálja a csőrömet, de pont az adott ötletet a nem kancellári lakosztályban elköltött vacsorákhoz. Az erdőszéli megtorpanásomat nem csak maga az erdő és a benne élő állatok ténye okozza, hanem az is amit Alec mond, kérdez. Elgondolkodtató, de frászban nem tudok gondolkodni. Jó lenne ha Alec visszatérhetne, de…és ezen a ponton ezernyi kifogás és ellenérv sorakozik fel egymás mögött, de annyi, hogy képtelen vagyok kibogozni. Felemelt mutatóujjammal kérek időt…már csak azért is, mert a sárkánymacska kilétére fény derül és Alec olyat mond, hogy majdnem lenyelem a nyelvemet. *
-Cukiii?! Láttad te már az anyjukat? Ugrott már rád azért, mert a kölyke a nyakadban pihent sálként és az istennek sem tudtad levakarni magadról? Rajtam öt, ismétlem öt kölyök csimpaszkodott a karmos lábaival, járni nem tudtam tőlük. És te azt mondod, tök cukik? Te lázas vagy! *A szövegelés elelje még a döbbent, sipítozós hangon szólt, a vége már dörmögött. Majdnem észre sem veszem, hogy közben már az erdőben járok, de a témák, mint ahogy az két év kihagyás után lenni szokott – gondolom – csak úgy repkednek közöttünk. Az ellenállókkal kötött első testközeli ismeretségemről szólva, nem volt az olyan,amilyennek gondoltam.*
-Kerülném baszki, de az akciók nem akarnak kerülni. Az is egy sima mintavételnek indult. Aztán mi lett belőle?... *S mutatom két kézzel és majdnem lábbal is a robbanásokat, lövöldözést, fojtogatást és menekülést. Na ja, az az akció változtatta meg az életemet, azért hivatott magához Jenkins, azért lettem neki gyanús, de persze kidumáltam magam, de basszus, az is művészet volt, hogy teljesen ne dumáljam ki magam, különben nem keltettem volna fel az érdeklődését és akkor nem vacsiztunk volna együtt és…annyi minden másképp történt volna. Míg ezen merengek, már-már nosztalgiázom, Alec beszél…az állatokról…s mint olyan felejtős téma nálam, de a nyeszlett planetológusra felkapom a fejem és megint vállon verem.*
-Nyeszlett a tudod mid! Milyen állat dobál és mivel? *Összerántott szemöldökeim alatt reptetem a tekintetem az erdő neszei után, nem árt tudni, hogy van olyan vadállat, ami lesből támad és eszközt használ, az már majdnem ember. *
-A szósz után, amiben a gyöngyös virág volt? *A gyászmadár megér egy misét, és a lárva is, de azt hiszem elrontottam a szósszal. Kérdőn nézek hát Alecre…költőien. Szót sem érdemel, majd megoldom. A másik téma már nem olyan egyszerű, a többi kancellár, meg Sam és McG…mind hozza magával a többit. Alec fejtegetésére aztán megint felkapom a fejem…többször is ha ez lehetséges. Először a JL említése miatt, másodszor csak azért, mert egy fura kis féreg a bőröm alá eszi magát amikor a tesóm a veszteségeiről beszél és elakad. Nem szokott elakadni, csak ha valamit titkol, ferdít, hantázik vagy elhallgat. Hmmm…tudom, szemét dolog, de új stratégiát váltok, bár már önmagában az is szentségtörés vele szemben, hogy egyáltalán bármilyen stratégiát alkalmazok, de a szokás nagy úr. *
-Elcsíptétek a Justice League adását? Azt meg hogy? Hát az a csaj nagyon jó lehet. De Sam McG felesége..azóta már az. Bassza meg, pedig mindent megpróbáltunk, hogy meghiúsítsuk, de CsH fejét nem lehet megkerülni. Egyébként a JL adását én csináltam, és Jenkins keze is benne van. De mondanom sem kell, hogy ez hétpecsétes titok! És mit is veszítettél el? A korábbi életeden kívül? *Nézek rá nagyon erősen mielőtt megtámadnám a kis tavat. Felőlem aztán hantázhat tovább, de előbb utóbb kiszedem belőle az elakadás okát. *
-Nem olyan egyszerű megölni egy kancellárt úgy, hogy a gyanú ne terelődjön rád. McG meg alapjáraton paranoiás, pszichopata és antiszociális, meg szerintem skizofrén is. Sammy pedig kérte őt, hogy ne ölje meg, valami egyezség is volt köztük, kölcsönösen segítettek egymásnak. Eredmény: Nulla. Ott vagyunk ahonnan elindultunk. Ráadásul McG ránk is szállt. Küldött valami üzit, hogy mi leszünk Bruce-szal az első perdai baba szülei. Na baszki, jóval akar kezdeni.  Most azon is agyalhatok hogyan kerüljem ezt el. Szerencse, hogy nincs több planetológus a Dominiumon.
*Magyarázás közben annyi szünetet tartottam, hogy ittam pár kortyot, csakhogy ne száradjon ki a szám, aztán a kajára kérdeztem rá, mert érdekel mit eszik egy ellenálló remete. *
-Á, értem. Ha nagy a feje még én sem hibáznám el, feltéve ha meg akarnám ölni. *A bátyám mellett nem kell mindig résen lennem, ám már zsigerből megy, hogy olvassak a jelekből, főleg ha azok furcsák. Nézem ahogy kezet mos…kesztyűben, és ha eddig nem mondta el milyen veszteség érte, akkor most eléggé hülyének nézem. Magamban agyalok milyen defektus érte Alecet aminek nincs más jele, mert eddig egészen normálisan lehetett vele beszélgetni, de na…vannak fura dolgai. Elveszem a tálkát meg a kanalat és már kérdeznék rá a kesztyűs kézmosás mikéntjére és okéra, mikor ördögöt fest a falra. Tócsányira kerekednek a szemeim, alig merek megmozdulni, előbb csak hallgatózom magam mögé, aztán oldalt is fordulok, majdnem csak a fejemmel…de nincs mögöttem senki. Alec szerencséje, hogy nem sikítottam el magam, de az csak látványra megy.*
-Hülye tesó! *Kiabálom és felé is dobom a tálkát meg a kanalat is. Hogy hol találja el, az már más kérdés, a fejére céloztam, mert akkor tuti, hogy ott nem találom el, és vigyázni kell a szép…szőrös arcára. *
-Tényleg idióta vagy baszki! És miért mosol kezet kesztyűben? Olyan mintha zoknit húznál a farkadra. *Kezemet legyezőszerűen húzom el többször az arcom előtt, jelezve, hogy ez már tényleg kóros. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 20, 2020 2:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


- Haha, fáj, hogy valamire én előbb gondoltam, mint te, mi? - Öltök megint nyelvet rá, mikor Mr. Nagyokosnak hív, mint fiatalabb korunkban. Nem mintha most olyan öregek lennénk. A June-os témát lezárom ennyivel, legalábbis itt és most, noha biztos, hogy később még sokszor fogok gondolni rá, ahogy az elmúlt két évben is. Remélem, a rendszer békén hagyja őt már és tényleg egyenesben van az élete. Nem mellettem volt a helye, ami jobban bántana, ha úgy éreztem volna, hogy nekem meg mellette. Na, az szar lenne, így viszont jobb.
- Azt mindenki szereti benned. Kivéve én. - Szúrom közbe a bájosan szemtelen leírásánál, de vigyorom is jelzi, amit amúgy is tud: ez nincs így, nagyon is imádom ezt benne. A gyöngyösvirág említésénél összevonom a szemöldökömet gondolkozva, melyik lehet, de látszik rajtam, hogy van egy tippem és ennek megfelelően kerekednek el a szemeim, de eddigre Raven is eljut odáig a mesélésben, hogy majdnem megcsókolták egymást Jenkins-szel. Ő. Raven. A húgom. Meg Jenkins...
- Ha ez ennyire beütött, akkor gondolom alkoholt is ittatok. Az húzza fel igazán a hatását, tapasztalataim szerint. - Jegyzem meg, még mindig fejemet csóválva, de mosolyogva is valahol.
- Egy kancellár majdnem megcsókolta a húgomat. Nem is tudom, miként akadjak ki jobban a majdnem-en: majdnem megcsókolt, vette a merészséget, még ha édesgyöngy hatására is, de akkor is, megverem! Igen, megint verekedni akarok. Vagy azért verjem meg, hogy mi az, hogy csak majdnem megcsókolt? Az a minimum, hogy imádjon téged! - Elfogult vagyok Ravennel szemben, azon viszont felnevetek, hogy Ravenen keresztül akar a kancellár a néphez közelebb kerülni.
- Na, most sajnálhatod, hogy nem nőttél magasabbra! Eljátszhatnátok akkor a Koldus és királyfit! - Nevetek újra, mert még a fekete haj is stimmel kettejüknél, de egy ruhatár- meg pláne munkakör- és hatalomcsere... hát tanulságos lenne, az egyszer biztos! De persze hogy nem nőtt magasabbra, annak is én vagyok az oka, mert állítólag elettem előle a kaját, és ezt biztosan arra alapozza, hogy én magasabbra nőttem nála.
- Nem úgy van, hogy az idő szépíti az emlékeket? - Vigyorgom, mert a kajalopásaim számtalanszor való említése nem éppen tűnik egy szépített verziónak. Sógoromról megtudom, hogy taktikai tiszt az Imperiumon, és minthogy nem a kapitánya maga, akkor nincs olyan magas rangban, hogy a fizetés saját szabó meglétét indokolja, szóval továbbra sem értem a dolgot.
- Csak majdnem! Ez a fő! - Emelem fel mutatóujjam, ezzel is nyomatékosítva.
- És mi az üzlet lényege? - Mit akarhat egy szabó? Azon túl, hogy Raven legyen a modellje, mert bár picike, de karcsú alakján csodásan állhat minden ruhaköltemény és ezer karátos mosolyával tudja hogyan hívja fel magára a figyelmet. És tudja, hogyan terelje a figyelmet vagy a beszélgetést, mert szinte észrevétlen sikkad el a téma közöttünk, hogyan juthatnék vissza az élők és egyben a Városban élők közé. Szinte észrevétlenül... Valahol mondjuk az én hibám is, kellett nekem szóba hozni az állatokat, pláne lecukizni egy... valóban cuki lényt?
- Öt kiscica... Tényleg... Szóhoz sem jutok, min kellett átmenned, túlélned! Biztos rád is fújtatott az anyjuk! Egek, majdnem elveszítettem a húgomat! - Kapok a szívemhez, mint aki nem bírja ezeket a borzalmakat, csak elrontja az előadást a vigyorom hozzá. Az ellenállókkal való kalandja viszont letörli a vigyort, mert tudom jól, hogy egy ellenálló is veszélyesebb, mint egy falka sárkánymacska. A fojtogatásnál összevonom a szemöldököm, de meg se merem kérdezni, ki fojtogatott kit. Lehet jobb, ha nem tudom, mert nehéz lesz úgy visszamenni a Rebelliumra és folytatni a látszólagos mindennapokat, miközben magam is megfojtogatnám, aki a húgomat fojtogatta. Vagy majdnem lelőtte. Vagy majdnem felrobbantotta.
- Legközelebbi ilyen kalandos mintavételnél, ha lesz rá módod biztonságosan mondani, dobd be a nevemet, hogy a húgom vagy. - Javaslom, mert ugyan van pár idióta, akiknek semmi sem szent, de sok esetben azért segíthet, hogy ne akarják azonnal kinyírni Ravent.
- Na! - Méltatlankodok a második vállon verésénél, pedig tudom, hogy miért kaptam és mennyire jogosan kaptam, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell ismernem.
- Na mim? Mondd csak! - Emelgetem meg a szemöldökömet pimasz mosoly kíséretében.
- Repülő makik dobáltak meg minket. Nem, ne röhögj! Gyümölcsöt mentünk ki szedni, de ezek a dögök is rájöttek, hogy megérett és megdobáltak minket, főleg a kemény magokkal. Majd lenyúlták a fél kosár gyümölcsöt is és azzal is megdobáltak. Biztos vagyok benne, hogy fura hangjukon még ki is nevettek minket. Dicső küldetés volt. És egyszer tuti megsütök egy olyan dögöt, ha finom, ha nem! - Fogadkozom, mert bár jól elvagyok én az állatvilággal, azért könnyű belebotlani bosszantó esetekbe, még ha ez legalább nem is tartozott az életveszélyes kalandok közé, mint mikor majdnem megtiport egy tither.
- Ööö... pont hogy a szósz miatt kellett volna hálásnak lennie. - Vigyorodom el szélesen, de több szót én sem pazarlok rá, hiszen nem Jenkinsről akarok hallani, mikor végre beszélhetek a húgomról. Ennek ellenére a Justice League említésekor is szóba kerül.
- Sky valahogy feltörte a rendszert, így némi jelentéktelen csúszással, de mi is megkapjuk az üzenetet, de visszaüzenni nem tudunk. Próbálta visszakövetni az üzenetet, de mintha egyszerre lenne mindenhol a Dominiumon meg a Városban is. Ezt majd tőle kérdezd meg, ő jobban el tudja mondani. - Magyarázom, amennyit én tudok és amennyire értek hozzá. Mikor bebizonyosodik, hogy Sam barátnője McGrover felesége lett, elhúzom a számat. Szegény csaj... De akkor látni rajtam, hogy zavar van az erőben, mikor két furcsa információt is kapok.
- Jenkins a JL-nek súg? A JL meg te vagy? Vagy te is? - Még a számat is eltátom azon gondolkozva, ezekből melyik a vicc, vagy csak álmodom, esetleg átkerültem egy párhuzamos dimenzióba. Nem, ez utóbbi tuti nem, csak nem vagyok peches, hogy abban is ellenálló legyek és ilyen elcseszett rendszer uralkodjon a nép felett. Ez a mostani dimenzió, és végülis tudom, hogy Raven képes lehetne arra, amit a JL tesz, technikailag és eszmeileg is... mégse gondoltam soha, hogy ő is benne van. Annyira letaglóz, hogy teljesen ártatlanul elfelejtek válaszolni arra, mit veszítettem még el. A perdai baba emlegetése rángat vissza és minthogy közben szedem le a fára feltett motyómat, majdnem elejtem a röhögéstől, ami kitör belőlem.
- Hát ha McGrover nem kapna vérszemet attól, hogy még jobban lemaradt a csodás hivatala, megmondhatnád neki, hogy az ellenállóknál már ikerszülés is volt. - Vigyorgok, de magamban azon gondolkozom, mivel tudná húgom elkerülni a kényszerített teherbe esést... pláne ilyen férjjel. Szóba jöhetne, hogy kerít egy szeretőt - csak ne Jenkins-t, bár akkor tuti köteles lenne segíteni neki -, de túl sok vizsgálatnak vetnék alá őket, kiderülne hamar, hogy nem Bruce az apa. Ezen gondolkodom, míg kesztyűben kezet mosok, nekem fel sem tűnik már a mozdulat, és míg kitalálunk valamit, addig ehetünk is. Korgó gyomorral nehéz gondolkodni, ez afféle családi jelmondat is lehetne. De a korgó gyomor se tart vissza attól, hogy meg ne vicceljem Ravent, egyszerűen kihagyhatatlan, ha már ő is piszkált engem. Még akkor is röhögök, mikor előbb a tálka koppan a felemelt karomon - sőt, ettől még jobban nevetek -, a kanál valahol mellettem elrepül és kérdése alig szelídíti a mosollyá nevetésemet, leginkább a zoknis-farkas hasonlatnak köszönhetően. De hiányzott ez a Raven!
- Miért, az is biztos finom meleg... - Kuncogok figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy most sincs hideg, miközben felállok és összeszedem az elszórt kanalat és tálkát, amit a vízben lemosok... megint kesztyűben, ami most már nekem is feltűnik és kis fintorral sandítok Ravenre. Gyanítom ebből már nem tudok kibújni, és előbb-utóbb meg kell tudnia...
- Oké, rendben, de ne akadj ki nagyon. - Nyújtom vissza neki a tálkát és a kanalat, remélve, hogy nem vágja megint hozzám őket, majd sóhajtva egyet lehúzom a bal kézfejemről az ujjatlan kesztyűt. Egészen addig nem is látni semmi különöset, amíg a kéz bütykeinél nem látni a bőr sérülését, ami felrepedt, de nem a húst és a kézközépcsontok és ujjcsontok találkozását, azok ízületeit lehet látni alatta, hanem a hideg fém villan ki, egy helyen apró kopással a felületén. Sejthetően nagyobb ökölütések kellettek ehhez az eredményhez.
- Akkor... tölthetem a levest? - Próbálkozom egy kínos mosollyal.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 22, 2020 8:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!



*Nem értem, hogy mi az amire ő gondolt előbb, de jobban esik visszanyújtani a saját nyelvem, mint vitába keveredni. Szóval megmutatom, hogy nekem nagyobb van, az már úgyis egyértelmű, hogy gyorsabban is pörög. A család témát ezzel le is zárjuk, no meg June és a srácok…csajok. Amúgy irtó cukik és imádtam is őket, de eltávolodtak egy kicsit tőlünk mióta Alec…halott. Ahhoz képest viszont a bátyám elég eleven, már ami a szemtelenségét illeti, de már megszoktam tőle. Az is lehet, hogy tőle tanultam mindent, ami most vagyok, kezdve a szép hosszú történetbe való belepofázásnál. Persze nem tud vele megakasztani, és ennél többet nem is tud mondani, mert igyekszem hosszan és részletesen kifejteni a történteket. *
-Ja. Búfelejtőt, mivel nekem nem telik vicces italra. *Elhúzom a szám egy fintorba, de rögtön utána vigyor lesz belőle, majd Alec némi fogalmazási labirintusban vész el egy kicsit…felemelem a mutatóujjam, hogy időt kérjek korrigálásra.*
-Valójában én csókoltam meg majdnem, nála nem volt olyan hatásos a szer, vagy kifejezetten erre gyúrja magát, mert elfordított a fejét az utolsó előtti pillanatban. De egyébként imád, még ha utál is. De neeeem utál, ez sem igaz. Akkor mégis imád. Ne verd meg Alec, kell még nekünk. *Nem szépen kérem, csak rezignáltan. Tényt közlök. Azután nézek rá, mint ahogy Denisovra szoktam amikor földiül beszél, bár a szövegkörnyezetből talán sikerül kiragadnom a léyneget.*
-Koldus és királyfi? Én lennék a koldus? Hát baszki, amilyen üres most a kreditszámlám, úgy is érzem magam. *Ha magasabbra nőttem volna, akkor mi lenne? Helyet cserélnénk? *
-Legyek királyfi? Farkat is növesszek? A felöltője legalább jól áll nekem, de kétlem, hogy az ő szeme színéhez menne a piros rucim, és a fűzőmet sem töltené ki. Viszont a fenekén nem kell javítani. *Ha eddig nem kapott agylobot a tesóm, akkor most fog, de tovább nem nyúzom a képzelőerejét, kell valami legközelebbre is…és akkor ez is egy szép emlék lesz, mint a kajalopásai. *
-Nem tudom. Neked megszépítette azt amikor teát öntöttem az ágyadba miközben aludtál? *Igeeeen, a vigyor kárörvendő és utólag nyugodtan lehet az. Az egyszerre fellobbanó témák közül az egyik a szabóm megléte, akiről még nem döntöttem el, hogy veszélyesen okos, vagy okosan veszélyes, mindenesetre belementem az üzletbe, mert amúgy is akartam tőle kérni valamit. Alec bókjára vigyorgok, aztán elgondolkodom azon, mi is az üzlet lényege. Valójában erre sem jöttem rá, mert a kis szabó ködösít, de csak idő kérdése, hogy mindent kiderítsek róla. *
-Reklámot, mi mást? Kapcsolatokat gyűjt, és az a gyanúm, hogy része van a feketekereskedelemben is, nem kicsi. El kell hintenem a nevét és ügyes kezének hírét a 8. gyűrűszinten, cserébe igénybe veszem az ügyességét. Az első ruhámat a Jenkins vacsira nála készíttettem, egy vagyon volt. A másodikat ingyen kaptam, Jenkinsét meg ráterheltettem a kancellár számlájára. Simán megcsinálta. *Akkor most már azt is tudja, hogy nem kell kredit ahhoz, hogy saját szabóm legyen. Az erdőbe lépve nem tudok olyan komoly dolgokon gondolkodni, hogy Alec hazatérhet vagy sem, mi lenne a következmény, előny, hátrány. Ezért időt kérek, aztán szépen elfelejtem, mert sokkal agyrágóbb téma kerül előtérbe, mégpedig az erdei állatok, azon belül is mindegyik, amelyik meg akar engem enni. Alecről kiderül, hogy emberevő állat-barát. Eltátom a számat, a lelkemet is.*
-Kiscica? Hát igen, úgy fújt és csattogott az állkapcsában lévő óriási agyaraival, hogy a nyakamon éreztem a leheletét. Kis híja volt Alec….ilyen kis híja. *S mutatok két ujjal cirka kettő millimétert. Nem is értem miért tartja veszélyesebbnek az ellenállós sztorimat, hiszen azok is emberek, nincs csattogó foguk…jó sok fegyverük viszont igen. Meg egy idióta parancsnokuk, akit ott verhet át az ember ártatlanul néző lánya, ahol csak akarja. *
-Elég volt elküldeni egy vészjelzést a koordinátákkal a Dominiumra. *Mit nekem hátszél, amikor megoldom pár gombnyomással? Jenkins mindentlátó szemei azonban lecsaptak a jelentésemre. A sértésre vállon paskolom..megint, és rázom a kezem…megint, mert érzem, hogy valami nem stimmel. Denisovnak ilyenek az izmai, mint a szikla. Arra, hogy mi nyeszlett rajta, csak megállok és kezemmel mutatok fentről lefelé, majd vissza, úgy cuzámen. Mert hát, a bátyám jóképű és formás egy legény, de hát…nem egy Bruce vagy egy Malinor, vagy egy…még meg sem született hegynyi hústorony.  A mutogatáshoz jár egy szemtelen vigyor is, ami kisvártatva röhögéssé fajul. *
-Repülő maik, na peeersze! *Hallgatom tovább és kezd gyanús lenni a dolog, hogy Alec nem hülyül.* -Tényleg vannak olyanok? *Még egy ádáz ellenség kerül a perdai vérengzők leltárába. Nem is nevetek tovább. Két mondat erejéig megint szóba kerül Jenkins, de Alec válaszára és vigyorgására csak nyelvet öltök. Inkább belemerülök Sam és McG tökéletesre csiszolt történetébe, ami nekem is meglepetést hoz. Az a sky nagyon menő csaj lehet, ha fel tudta törni a JL rendszerét úgy, hogy észre sem vettem. Majd utána kell néznem, de hála a roppant tűzfalamnak és a labirintusszerű felépítésnek, nem tudtak visszakövetni. Most, hogy tudom Alec is köztük van és nem fogolyként, már más a helyzet, de nem tudok nem büszke lenni magamra.*
-Nem csodálom, fifikásak ezek a JL-esek. *Rövid szünet áll közénk, míg Alecnek leesik mit mondtam. Az az arc…már megérte. Vigyorogva bólogatok. *-Csak én. Egyelőre. *Fülig ér a szám, annyira mintha két kézzel feszítenék szét egy vigyorba. Ezek után vidáman jellemzem McG-t profi pszichoanalízissel, majd szót ejtek a legújabb agymenéséről. Ó, baszki, ha elmondhatnám a kancellárnak azt amiről Alec mesél…*
-Tutira szétrobbanna a feje. Kár, hogy nem árulhatom el. *Többek között Alec miatt sem, mert hát nem kell tudnia a kancellárnak arról, hogy _most már van kapcsolatom_ az ellenállókhoz. Elég kellemesen ejtőzöm ebben a témában, gyanútlan vagyok a bátyámmal szemben és ő ezt kihasználja. A karja bánja. Dallamosan koppan rajta a tálka, míg a kanál alacsonyan szállva elrepül mellette. Francba, hogy nem hókon találtam! A röhögése ragadós, de csak addig míg szöget nem üt a fejembe a kesztyűs kézmosása, ami barátok között is fura, pláne tesók között. A visszavágása csak egy horkantós nevetésre elég, de már megmakacsolom magam és kötöm a kesztyűt a kezéhez. Elveszem a tálkát és a kanalat és figyelek. Még nem tudom mire, de figyelek. Baljós a „ne akadj ki” mondatrész, gombóc kerül a torkomba, pedig még azt sem tudom mitől ijedjek meg. Amikor azonban a kesztyű lekerül a kezéről és premier plánban látom az egészet…először azt hiszem rosszul látok. Egészen közel kell hajolnom, hogy megbizonyosodjak a tényről; a bátyám egy kibaszott gép. A kérdést már nem hallom. Nem a sikítás miatt, hanem mert nemes egyszerűséggel elfehéredek és kidőlök. Értsd: szó szerint eldobtam a tudatom. Úgy vágódom guggolásból fekvőbe, hogy öröm nézni. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 23, 2020 10:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


Vigyorogva csóválom meg a fejemet, mikor a Búfelejtőt említi. Most már értem, miért volt olyan erős hatása az édesgyöngynek. A korrigálás, hogy ki csókolt volna meg kit és ki imád vagy utál kit... nos, nem tudom, hogy javít-e a helyzeten, de csak egy nagyot sóhajtok arra, hogy nem verhetem meg Jenkins-t. Nem mintha módomban állna a közeljövőben, de így legalább könnyen elegedet tudok tenni húgom kérésének. Még jó, hogy nem vagyok egy verekedős agresszív alkat, mert eddig akárki került szóba, mind védelem alá került vagy mert a barátja Ravennek, vagy ál-férje, vagy mert kell neki ezért vagy azért.
- Koldus és királyfi. Ne már, anya is mesélte, azt hittem attól lettél ilyen, amilyen. - Mosolyodom el, majd felnevetek, ahogy elképzelem a ruhacserét. Raven-en jól állna az a felöltő, bár a hossza miatt szerintem palástként húzná maga után, ellenben Jenkinsen akár csak ez a hacuka is, ami most Ravenen van... Rá se menne.
- Földi mese, születik egy királyfi és egy koldus gyerek, egyiknek pazar élete van és tanulhat, lesik minden kívánságát, a másikat lenézik, megverik és az ételért is koldulnia kell. Egy nap a királyi kastélyhoz megy, ahol elzavarnák, de a királyfi meglátja és ad neki ételt majd elbeszélgetnek. A királyfi nem hiszi el, hogy olyan szar a koldus élete, de tetszik neki, hogy oda mehet ahova akar meg játszhat, míg a koldusnak a fényűző élet tetszik. Kitalálják, egy szerepet cserélnek, na meg persze ruhát is. A koldusból lett királyfi élvezi a fasza életet, míg a királyfiból lett koldus rájön, hogy a népnek tényleg elég szar. Mikor visszacserélik szerepeiket, akkor a királyfiból jó király válik, aki segíti a népet, és külön kiemeltként segíti a koldust. - Mesélem el neki röviden-tömören - sok mesét ismerek, hiszen esténként a lányoknak gyakran meséltem, néha újakat is találtam ki -, amiből ő is leszűrheti a lényeget, miért jutott eszembe. Amilyen abszurd a történet, olyan abszurd a gondolat, hogy Jenkins valami szívjóságból fordul Raven felé és rá akar látni arra, hogy él és gondol a nép. Végülis mindegy is, nem fognak ők ketten soha szerepet cserélni, csak azt akartam, hogy ne magából induljon ki húgom a kancellár esetén. Egyiknél sem. Nincs bennük jóság, hiába is keressük.
- Szépítette volna, de még mindig vannak rémálmaim tőle. - Hunyorgok rá húgomra, de azért mosolygok. Az a teás galád egy eset volt. Más kérdés, hogy rászolgáltam, még ha jó ég tudja is már mi volt az oka.
- Fekete kereskedelem? Mi a neve az ürgének? - Arra csak elismerően hümmögök, hogy ráterheltette a kancellár számlájára a ruhát és a szabó zokszó nélkül meg is tette, a kancellár meg kifizette. Habár lehet fel se tűnt neki a kreditmozgás.
- Próbáltál neki nyávogni? Dorombolni? - Bukik ki belőlem a szemtelen kérdéspár, mert nehéz ezt vigyorgás nélkül megállni, önmagában húgom szavait is, nemhogy mikor még képes két millimétert mutatni, hogy annyi választotta el a sárkánymacska-haláltól. Azon mosolygok - leginkább büszkén - hogy ellenálló cuccokkal el tudott küldeni Raven egy vészjelzést a Dominiumra, de azért lehet a róla elnevezett hangárba felállítok egy naaagy képet róla, hogy minden ellenálló tudja, kit nem szabad lepuffantani véletlenül sem. Az állatok témától mindenesetre nem szakadunk el nagyon, elmesélem hogy miféle kalamajka ért engem, noha olyan halálos veszély nem fenyegetett, mint Ravent a sárkánymacskákkal, de azért a büszkeségem elég nagy csorbát szenvedett ott. Csak komoran bólintok hát arra, hogy vannak repülő makik. Nem elég, hogy ügyesen ugranak a fák ágai között, még röviden repülni is tudnak, leginkább el a motyóval vagy a gyümölccsel. Nem is értem, hogy a perdaiak hogy nem cseszték még fel az agyukat rajtuk és lőtték le mindet! De hagyom is makikat, mert amit a JL-ről mond, az sokkal izgalmasabb, még ha pár másodperccel később esik is csak le és kerekednek el a szemeim. És tudom fokozni, mert mikor megerősíti, még jobban elkerekednek, majd visszaváltok normálisba és bemutatom az ő széles vigyorának testvérpárját, miközben büszkén kihúzom magamat.
- Ez kurva jó! A húgom a JL! Visszamegyek a Rebelliumba és leváltom Carter-t! - Nevetek - az utolsó mondatot nem gondolom komolyan, de ettől még menő ez az egész - és már meg se próbálom óvatosságra inteni őt és meg se kérdezem, apa tud-e róla. Ismerem már ennyire Raven-t, túl jól is.
- Sky-nak elmondjam, hogy magával a JL-lel találkozhat vagy ez maradjon még titok? - Ez fontos kérdés viszont, amit meg kell beszélnünk, mielőtt én beszélnék Sky-jal.
- Mondjuk csábító gondolat szétrobbantani a fejét, de addig ne, míg te is a célkeresztjében vagy. Az édesgyöngyöt se áruld el McGrovernek, hogyan hat az alkohollal. Bevezettetné minden házasságba és az ebből fakadó babérokat bababumm-mal együtt ő aratná le. - Csóválom meg a fejemet, mielőtt még megviccelném a húgomat egy nem létező sárkánymacska felbukkanásával és hozzám vághatná ennek okán a tálkát és a kanalat. Kellően kinevetem magamat, és még ennek a vigyornak a nyoma az arcomon, mikor lemosom a két eldobott étkészlet-darabot, de ahogy a kezemre és a kesztyűre terelődik a szó, eltűnik a mosoly és be kell látnom, nem húzhatom tovább az időt. Leveszem a kesztyűt és felkészülök minden lehetséges reakcióra: sírva a karjaimba omlik félig felborítva; körberöhög megkocogtatva a fém részt, hogy mi menő már, félig terminátor lett a bátyja; undorodva húzódik el és felszólít a kesztyű visszavételére; felpattanva fel-alá járkál, hogy kikoptatja itt a füvet és közben vegyesen szidja az összes kancellárt meg a rendszert és persze engem is, amiért eddig nem mondtam; hozzám vágja újra a kanalat és a tálkát csak ezúttal jobban céloz; annyi kérdéssel bombáz agyon, hogy még ő is elfelejti, mit kérdezett az elején, sikít különféle frekvencián hallható és nem hallható tartományban egyaránt. Számos lehetséges verzió felmerült bennem az elmúlt két év során, és a fehéredésénél már érzem, hogy a pozitív jellegű reakciókat kihúzhatom a listáról, de sosem gondoltam volna, hogy eldől, mint egy zsák. Még jó, hogy nem a vízbe és hogy puha fű van körülöttünk, mert annyira meglep ezzel, hogy esélyem se volt őt elkapni. Kiejtem rögtön a kezemből a saját tálkámat meg a termoszt is - de jó, hogy még mindig nem tekertem le a tetejét! - és döbbent pillantásommal követett mozgását döbbent csend és mozdulatlanság követi, mielőtt odaugranék mellé, de először csak sután megbökdösöm - olyan helyen, ahol tudom, hogy csikisebb -, csak hogy meggyőződjek, nem szívat vissza egy mű-ájulással.
- Bassza meg! Anya, apa, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír, hogy élek! A rossz, hogy Raven szívinfarktust és agyvérzést kapott egyszerre. Bakker, kinyírtam a húgomat. Még a Rebelliumba se mehetek vissza, mert kinyírnak, mert kinyírtam a JL-t is. Dicstelen porba hull a Delgado-vérvonal mindkettőnk által... Ó, fasza, lélegzik! Mégsem halnak ki a Delgado-k! Akkor csak elájult. Elájult? Maradjunk abban, hogy elájult, azt tudom kezelni... Mit is kell csinálni? Vér a fejbe, ez az! Megy ez Alec, csak gondolkodj! Vér a fejbe, vér a fejbe... Tutira nem a bokájánál kell felemelnem és fejjel lefelé lógatnom! - Nem vagyok egy pánikolós fajta, de most közel állok hozzá, hogy majdnem előbb kezdem magamat legyezgetni, mint az ájult húgomat, és míg máskor hideg vérrel végig tudom gondolni az ilyen helyzeteket, most annyira váratlanul ért és annyira erős a személyes érintettség, hogy nehéz tiszta fejjel gondolkodni, pedig nem is ittam ma még. Lehet ez a baj. Nem, most nem iszunk! Hátára fektetem... vagy az oldalára kellene, hogy ne fulladjon bele a hányásába? De nem is hány. Inkább ösztönös, amivel felhúzom a térdeit, semmint teljesen tudatos tett és gyorsan a vízbe nyúlok. Nem löttyintem a képébe, hanem vizes ujjammal simítom a halántékát és a homlokát gyengéden.
- Húgiii... Húgi! Ébresztő! Kellett egy ajtókitámasztó és letörtem hozzá a csizmád sarkát. Hallod, amit mondok?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 31, 2020 11:37 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Van amire nem emlékszem olyan jól a gyerekkorunkból, mint Alec, de nem azért mert nem lett volna jó és kellemes emlék, egyszerűen csak….halvány fogalmam sincs. A Koldus és királyfit ezennel megjegyzem…újra, mert Alec is elmeséli a tömörített változatot. Cirka az „ad neki ételt” résznél már emlékszem. *
-Jó királyfi. *Vágok közbe de aztán csak egy fejrázással jelzem, hogy nem beszélek többet, mondja csak tovább. Na persze bogarat ültet a fülembe az egésszel és ha megoldható lenne, tutira megjátszatnám Jenkinsszel. A terv azonban – nem az én hibámból – több sebből vérzik. Jenkins nem menne bele. Jenkinst nem lehet felismerhetetlenre maszkírozni. Jenkins a felénél elrontaná az egészet, amikor kiakadna valamin. S végül, de nem utolsó sorban, Jenkinsből nem lenne _jó_ kancellár…bár még eddig ő az egyetlen akivel normálisan lehet beszélni. A végére lemondóan legyintek és szerintem ő is érzi a párhuzam lehetetlenségét. A teás eset válaszára elmosolyodom, az egész visszaidézi azt a felhőtlen jókedvet, amit akkor éreztem amikor Alec felébredt és értetlenül meredt a gatyájára. Ezek után komolyabb téma kerül terítékre és kibővítem DeVitto kérését az Ellenállókra is.-
-DeVitto. Fura bajusza van és az egyik fülében csillog egy kereszt(?), szerintem delejező hatása van, ha talizol vele, ne nagyon nézegesd. És mindig figyeld a kezeit, mert csal. *A végén még az egész Ellenálló tábort bekamerázza anélkül, hogy bárki tudna róla. DeVitto azonban nem olyan veszélyes, mint a Perda állatai, mert a szabóval tudok mit kezdeni, a vadakkal nem igazán, főleg ha a nyakamba csorgatják rám éhes nyálukat. Alec azonban oda van értük, legalábbis némelyikükért. Nem is értem, hogy lehetünk egy család. Megemelt szemöldökeim alól úgy nézek rá, mintha azt mondta volna, hogy Terson épp most kérte meg a kezem.*
-Te megbuggyantál? Sokat voltál a perdai nap alatt, felforrt az agyvized, aztán megposhadt. Még babusgassam is azt amelyik meg akar enni, persze és nyújtsam oda az ujjamat is. *Ám már látom magam lelki szemeim előtt, hogy a legközelebbi találkozás alkalmával kipróbálom ezt a lehetőséget is, csak kérem szépen az összes perdai Istent, hogy ne legyen ott velem senki, különben meg kell ölnöm a szemtanút. Ám még mindig azon vagyok, hogy inkább két Ellenálló csapat, táborostól és fegyverestől, mint fél tucat sárkánymacska. Előbbiekkel egész jól boldogultam és látom Alec szemeiben a büszkeséget ami selymesen simogatja a lelkemet. Amikor kicsi voltam, mindig olyan akartam lenni mint ő, később szerettem volna ha büszke rám, ha én is annyi elismerést kapok apától, mint Alec, sajna azonban olyan hivatást választottam, ami nem tüntet fel hősként, ami pedig igen, azt nem mondhatom el. Alecnek viszont igen. Az ugráló makik, vagy repkedő makik után – melyeket jól megjegyeztem, hogy ha találkozom velük, fel legyek készülve – a JL-ről vallok, ami természetesen kicsit később esik le neki, de annál hatásosabb a reakció. Régen volt amikor együtt vigyorogtunk ilyen vadul, hogy szinte fáj az állkapcsom és az arcom összes mimikai izma. *
-Cartert…oké. Remélem nem vele találkoztam, mert akkor egy seggfej. *Bár nem valószínű, mert akkor már nem lenne Ellenállás. *
-Sky-nak még ne. Előbb beszélni szeretnék vele. Nem mintha árulónak vagy kémnek bélyegezném, de nem árt óvatosnak is lenni. Tudnom kell mit tud. *Mit és nem mennyit. Megbízom Alecben, de a saját ember radaromban még jobban, de ha eljön az ideje, meghagyom Alecnek a hír közlését. Vele viszont megosztom McG legújabb agymenését, ami mindkettőnkből kihozza a Delgado féle kreativitást. *
-Ha a JL közölné, hogy hiába fárad babérokra törni, nem én lennék a célpontja hanem a JL. Amúgy is a bögyében van már, mióta leközöltem azt a hangfelvételt, amit Jenkinstől kaptam. *Meg a többit amit nem kaptam meg, de megszereztem. Ez az infó talán még nagyobb meghökkenést vált ki belőle. Az előbb ugyan már rákérdezett, de akkor valahogy elsikkadt a válasz, de most…olyan jó, hogy a bátyámmal szemben nem kell arra figyelnem, hogy mit mondok. *
-És jó lenne látni a vörösödő fejét. Egyébként neki van a legnagyobb problémája, ezzel akar kompenzálni. *És még ezt is képes volt megúszni, nem tudom kik ülnek azokban a bársonyszékekben, akiket kancelláriának neveznek, de elég szedett-vetett társaság. Az egész téma és Alec szövegelése, eltereli a figyelmemet arról, amire készül. Persze az is lehet, hogy nem készült rá, csak amolyan Delgadoilag improvizált, viszont nagyon bejött. Annyira, hogy ijedtemben és alig egy lélegzetvételnyi idő múlva dühömben, hozzá vágom az eszcájgot. Ez azonban csak jobban feltüzel arra, hogy kiderítsem, vajon Alec Delgado mióta kapott rá arra, hogy kesztyűben mosson kezet és mégis miért. A valóságra nem is gondolok, a legnagyobb dolog ami eszembe jut, hogy megsérült a keze és nem érheti víz. Végül is…majdnem, csak kicsit jobban sérült meg. Nekem bőven elég egy-két csavart és fémhuzalt meglátnom ahhoz, hogy eldobjam az agyam és ezzel együtt az egész tudatomat, a java pedig még hátravan, hiszen a magamhoz térésem után szembesülnöm kell majd a kiterjedéssel is. Egyelőre a boldog tudatlanságba menekülök, nem szándékosan. Az utolsó amire emlékszem, az Alec keze, aztán sötétség, az első…nem is tudom. Valami csiklandozza az orromat és ez elég inger ahhoz, hogy kezdjek magamhoz térni, de még kevés ahhoz, hogy nagyon észnél legyek. Kavarognak a fejemben a gondolatok, melyek most inkább víziószerűek. Érzékelem, hogy a testem mozog, mintha súlytalan lennék, a lábaim emelkednek, ezzel egyenes arányban kezd zúgni a fejem, de aztán rájövök, hogy csak a vér áramlik sebesen oda, ahonnan az imént elmenekült. Érzem a hűvös ujjakat az arcomon…és nagyon messziről hallom Alec hangját, bár az nem tudatosul bennem, hogy az övé, az már annál inkább, hogy a csizmám sarkáról beszél.*
-Meghalsz…ha igazat…mondtál. *Nagyon remélem, hogy ez is csak egy rossz álom, ahogy Alec gépkeze. Kinyitom a szemeimet és a bátyám aggódó arcát látom. Akkor a csizmasarok igaz volt. Megfojtom, esküszöm. Hirtelen 80-ról 200-ra pumpálódik a vérnyomásom, az a szerencséje, hogy a lábaimat fogja és emeli, így nem tudok azonnal felülni, hogy testvériesen torkon ragadjam, csak elmarom a kezét amivel simogat, lötyögtet. *
-Baromi rosszat álmodtam. Engem is kilőttél mint a hadnagyot? *Hadnagy a kellemes mélyalvásban leledző katona aki idekísért. Kezd tisztulni a fejem, a gondolataim…az emlékeim még zavarosak. Remélhetőleg mostanra elengedte a lábaimat, melyek aztán a porba hulltak, és fel tudok tápászkodni, a kezét továbbra is szorítom, hacsak nem rántotta el tőlem, de abba legalább tudok kapaszkodni.*
-A csizmám…a kezed. Melyiket álmodtam? *Teszem fel az első kérdést ami eszembe jut. Imádom a csizmáimat, de valahogy most kibékülnék egy sarkát vesztett darabbal és szívesen sántikálnék a terepjáróig, ha azzal a másikat semmissé tehetem. A ködön keresztül halványan gyanítom, hogy ez nem így lesz. *






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 06, 2020 9:24 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


A legyintésére csak elmosolyodom, de hát tudhatja ő is, hogy nem azért mondtam, mert reálisnak tartanék egy ilyen végkimenetelt cserével vagy nélküle, hanem pont hogy a mese irrealitására akartam felhívni a figyelmét. Vigyázzon azzal a kancellárral. Meg az összessel. DeVitto említésére csak hümmögve bólogatok. Nem ismerős a név, de majd utánakérdezek tud-e valaki valamit róla, mennyire megbízható a tag, mennyire csal, és nem a kezeivel? De ezt csak akkor tudom, ha visszamentem a Rebelliumba, amit most nem siettetek, most hogy végre itt van velem a húgom, így az erdő felé vesszük az irányt, ahol nyugodtan leülhetünk enni és beszélgetni, és még jó, hogy hoztam kaját, különben biztos nem csábítom be ide Ravent. A sárkánymacskás történet eléggé megrázta és valamiért a remek ötleteimet sem díjazza, pedig teljesen őszintén szeretetből javaslom neki. Testvéri szeretetből, mint az a tea-eset is volt.
- Itt voltam télen is, kétszer is ami azt illeti, így kihagytad az agyfagyást, húgi! Viszont az jó ötlet, az ujjnyújtás! Megszagol és akkor legközelebb is felismer. - Mondom ezt úgy, mintha ez jó dolog lenne, mintha Terson lánykérése a legnagyszerűbb ötlet lenne, holott ettől csak nagyobb frászban lesz az állatoktól Raven, de már késő, már bejött velem ide, ám egyelőre megnyugodhat, a pöttöm tisztásunk teljesen állatmentes helynek tűnik.
- Ha Carter-rel találkoztál volna, akkor őt nem ejted át ilyen könnyen. - Nem véletlen kerülöm én is őt, mert egyszer beszéltem vele összesen, mikor az ellenállók kötelékébe léptem, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy gyanakszik. Vagy csak én lettem paranoiás. Mindenesetre Carter nem hülye és emlékeim szerint eléggé ki is volt akadva amiatt az elfuserált akció miatt.
- Oké, akkor Sky csak annyit tud majd, hogy közvetlen kapcsolatunk lehet a Dominiummal... - Még az is lehet, hogy bevallom, hogy a húgom lesz a túloldalon, már csak a bizalom miatt is, mert Sky is egy gyanakvó természet tud lenni. Mondjuk szerintem mindenki az lesz, aki ellenálló lesz, aki meg nem áll be közénk, az meg azért. Éljen a kölcsönös bizalmatlanság!
- Épp ezért óvatosan húzkodd McGrover bajszát, az a fickó nem normális. Meg a többi kancellár se. - Teszem hozzá, mikor megjegyzi, hogy Jenkinstől vannak a hangfelvételek. Ellensége ellenségei a barátai, vagy mire játszik az Alvók ura? Nem tetszik ez nekem, az főleg nem, hogy Raven is benne van, de innen lentről ha fejem tetejére állok, akkor se tudnék mit tenni ellene, vagy éppen őérte. Csak megcsóválom a fejem egy sóhaj társaságában, és megállapítom, hogy a Delgado-vér lehet a hibás. Engem se tudott volna lebeszélni a szentélyes ámokfutásról, se másról, túlontúl makacsak vagyunk, ha valamit a fejünkbe veszünk. Így van ez azzal is, mikor gyanút fog Raven a kesztyű miatt, a logikátlan és praktikátlan kézmosás buktat le, vagyis vallom be miatta, hogy mi az a balsejtelem, ami elfogta őt. Tudom, hogy makacsul kitartott volna, míg ki nem szedi belőlem az igazat. Leveszem a kesztyűt, de úgy tűnik, hogy Raven mégiscsak valami másra számított. Oké, lássuk be, nem az az első gondolata ilyen helyzetben bárkinek, hogy mondd csak tesó, nem lett véletlenül gépből az egyik karod? Erre még a mindenre gondoló húgom se gondolt, és úgy dől el ájultan, ahogy arra meg én nem gondoltam. Rövid döbbenet után egy kicsit hosszabb pánik következik, de csak rájövök, hogy mi a megfelelő teendő ilyenkor, legalábbis betudom a magam érdemének és nem annak, hogy lehet Raven magától is ébredt volna ennyi idő után. Neeem, itt a testvéri gondoskodás és a szakszerű ellátás tett csodát.
- Na de kérem, nem túlzás ez egy kicsit? Kalapálok a helyére valami fadarabot! - Vigyorgok szélesen, amit ő csak hangomból hallhat ki egyelőre, ahogy az őszinte megkönnyebbülést is, amikor kezd magához térni és reagál az utoljára mondott szavaimra. Tudtam én, hogy ez be fog jönni! Nem is véletlenül teszek rá egy lapáttal, remélve, hogy nem attól ájul el újra, hogy maga előtt látja, amint szentségtelen módon valami girbe-gurba fakockát szegelek a csizmája sarkának hűlt helyére. Látom, ahogy ideges lesz, ahogy elmarja a kezemet, de nem haragszom miatta.
- Nem, egy sárkánymacska család hagyott téged helyben. Tehetetlen voltam. De örülök, hogy jól vagy! Túl fiatal vagyok a halálodhoz. - Teszem le közben a lábait óvatosan és finoman, és látni rajtam némi büszkeséget, amiért hadnagyot ütöttem ki a találkánk elején. Apropó, arra ki kell találni majd valamit, mit mondunk neki, de előbb most Ravennek kell mondanom valamit. Felsegítem őt, hagyom, hogy kapaszkodjon belém, de úgy intézem, hogy a rendes kezemet fogja, a másikkal inkább könyöke, felkarja alá fogok, hogy ne is lássa - vissza kellett volna húzni a kesztyűt, de pánik közben ez nem jutott eszembe - és így támogatom őt, és ha szükségem, fogom is még.
- Nos... - Ahogy lassan kezdek bele, az már felér egy válasszal, kínos mosolyom meg a válasz megerősítésével, na meg ott a zavart pillantásom, amit ritkán lehet látni nálam.
- Tulajdonképpen egyiket sem álmodtad a szó szoros értelemben, de a csizmád köszöni, jól van. Meg végülis a kezem is, nem fáj vagy ilyesmi. Egyébként szégyelld magad, hogy a csizmát előbb kérdezted, mint a kezem! De innen nézve tök jó! - Kínos mosoly egy percen belül második felvonás. Közben tenyerem felől mutatom neki a bal kezem megmozgatva ujjaimat, mintha integetnék. Tényleg megdöbbentően élethű tenyeret és ujjakat mutatok és nem látni sérülést, ami elárulná, hogy mi is van alatta. Nem mintha ez feledtethetné, és készen állok, hogy bármikor elkapjam Ravent, még egyszer nem eshet össze.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 07, 2020 9:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Bármennyire is felesleges, azért jó, hogy itt van Alec és félt Jenkinstől. Jólesik, na. Ettől persze még nem fogadom meg a tanácsát, és csak mélyebben beásom magam a kancellárfogó hálók szövésébe. Alec története miatt azonban fel kell vennem a listára egy újabb kutatni való dolgot, hogy megtudjam, melyik kancellár bízta meg azzal, amivel…ami miatt két család is gyászolja nem beszélve a barátokról. És a legrosszabbat még nem is tudom, addig jó nekem. Akad más téma is ami a frászt hozza rám, és a bátyám pusztán testvéri szeretetből a lehető legszarabb ötletekkel áll elő. Nem véletlen, hogy úgy nézek rá, mnt akinek felforrt az agyvize, de a fagyás sem sokkal jobb.*
-Neked lefagyott a rendszered. Bootold újra. *Ha én odanyújtanám az ujjamat egy perdai állatnak, tutira leharapná, kinek kell ez? Legközelebb a helyét szagolgathatná. A lóizé is már elkezdett nyalogatni, ízmintát vett rólam, hogy tudja mennyire vagyok szaftos falat. Hát közöltem volna vele, hogy egy gramm ennivaló sincs rajtam, ha Gardel nem lövi le. Az ellenállókkal sokkal jobb kapcsoaltot alakítottam ki, köszönhetően annak, hogy mind idióta volt. Mint azt megtudom, egyik sem Carter volt. Gonoszul elvigyorodom.*
-Á, na és mit szólt, hogy az emberei jól elcseszték? *Remélem mindet kiherélte, főleg Gardel ismijét. Hogy is hívták? Eszem az eszem, nem jut belé. Majd előkotrom én azt, csak kell egy kis idő, és rákérdezek Alecnél. Egyelőre Sky a téma, mint kapcsolattartó és zseni hacker, akit előbb lecsekkolnék mielőtt feltáró jellegű vallomást teszek neki a JL-ről.*
-Annyi elég lesz egyelőre, aztán majd meglátjuk. A te megbízatásodat tekintve, több kém is lehet köztetek, és ha csak feleannyira jók mint te, már szarban vagytok. *Egy testvéri mosolyt kap még hozzá, mielőtt áttérnék a JL viselt dolgaira, picit részletesebben taglalva az McG elleni akciót, melyben Jenkins keze seggig benne van, ráadásul neki jutott eszébe. *
-Tudom, hogy nem normális, de ez a legkisebb bajunk. Szociopata is. Jenkins csak simán hidegvérű gyilkos. *Adom le a diagnózist kettejükről, a többieket még nem csekkoltam le. De ami késik nem múlik, és Alec sem tud lebeszélni róla. Előnyére legyen mondva, meg sem próbálja. Túl az állatos frászon és a teríték dobáláson, szó szerint eldobom az agyam. Alec kezének látványa porba sújt és úgy döntök, jobb nekem aléltan. Az ébredés sem leányálom, a csizmám sarkával fenyeget, és bár a testvérem, vér a véremből…vagyis apánk véréből, bátor ember. *
-Tudod hova kalapálj fadarabot?! Mindjárt megmondom, amint összeszedtem az agyam széteső morzsáit. *Morgom a rossz kedvű, bal lábbal kelős hangulatban, s közben próbálok emlékezni. Sajna a csizmás dolog volt az álom. Ami viszont kiütött, nem sárkánymacska volt, bár Alec próbálja ezzel a mesével szépíteni az egészet, nem megy neki. *
-Sosem tudtál nálam jobban hazudni….az enyémhez én is. *Vágok vissza csípőből, ami azt jelzi, hogy az agyam kezd visszatalálni önmagához. Ezzel együtt viszont a kezéről látott kép emléke is visszatér, s mire sikerül fekvő helyzetből valamennyire függőlegesbe tornáznom magam, már tisztán érzékelem a valóságot. Nem fogok még egyszer elájulni, a villám sem csap bele ugyanabba a fába kétszer…de azért, na! *
-Szégyellem is magam. Muti. *Bármennyire is félelmetes már a gondolat is, hát még a látvány és a többi, a tudat, hogy Alec elvesztette a kezét (!) látnom kell. Fel is tartja, de tenyérrel felém, ahol nincs sérülés. Gyorsan rakom össze az infók adta mozaikdarabokat. Alec elvesztette a kezét, kapott egy másikat, egy implantot, olyat mint amilyen Simon hadnagynak van – az vajon miért nem ütött ki ennyire? – de az is megsérült és mivel az ellenállóknál feltételezem nem VIP az orvosi ellátás, úgy maradt. A kezéért nyúlok, elmarom ha nem húzza el előlem és megfordítom. Megkukkantom egészen közelről és hát….így sem jobb, nem könnyebb és nem szebb. Feljebb tornázom a ruha anyagát…és csak tolom…*
-Meddig ér? Hogy történt? Ez csúcs cucc….élethű szintetikus bőr, nem a 3. gyűrűszintre való. Meddig ér Alec?! *A végét már aggódva, frászban gázolva, majdnem sírva kérdezem. Most jön ki rajtam. A tudat, hogy a testvérem elveszítette a kezét…a karját? Az egészet, baszki? Bökdösöm és fogdosom, azért bármennyire élethű, nem olyan mint az igazi. *
-Aleeeec. *Nyávogom szipogva, torkomban küzdve a szívemmel, gombóccal, mindennel ami most hirtelen együtt akar ott bulizni.*
-Ki tette ezt veled?









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 09, 2020 10:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


Csak játékosan tisztelgek, mikor felszólít az azonnali újrabootolásra, ahogy ezt tettem már nem egyszer korábban is, ha Raven utasítgatott. Ami azt illeti, erre azóta szokott példa lenni, hogy húgom megtanult beszélni.
- Szerencsére nem voltam ott! - Vonom meg a vállamat arra, hogy mit szólt Carter az elbaltázott akció miatt. Nekem nem volt közöm hozzá, következésképpen a lecseszés része sem ért el hozzám, csak némi pletyka, de különösebben ez sem izgatott.
- Ha fele annyira jók, mint én, akkor már nem lennénk. Egyébként még fele annyira sem voltak jók, legalábbis egyet lefüleltek már. - Mutatóujjammal a torkom előtt mutatom, hogy nem sikerült a feladat, de a próbálkozás is régen volt, még az én érkezésem után pár héttel, talán a helyettesem lett volna. Ha sikerült azóta valakinek beépülnie, mint kém, akkor nem tudom, hogyan nem rohanta még le a hadsereg a megfelelő barlangokat, hogy Rebelliumba jusson? Vagy ha több kém is az én sorsomra jutott, akkor meg kell tudnom, kik azok és egy ital mellett jót röhögünk majd az idióta helyzetünkön. Vagy nem. Vajon Carternek lehetnek feljegyzései erről? Vagy Sky utána tudna nézni? Megjegyzem magamnak, de majd később kerítek sort erre, mert nem is hagynak most ezen gondolkozni, hiszen csak le kell vennem a kesztyűt, s a látványtól el is alél Raven. Ébredező morgásán csak vigyorgok, még ha sejtem is, hogy sose fogom már megtudni, hova kellene a fadarabot kalapálni, igaz, nem is szenvedett sérülést a csizma. Erről jut eszembe, hogy vajon ő nem ütötte-e meg magát, de ahogy végignézek rajta, nem látok se horzsolást, se púpot a fején, se pedig vért, így nem eshetett nagyot vagy nem esett keményre.
- Csak neked nem tudtam nálad jobban hazudni. - Javítom ki, ha már bátor ember vagyok. De tény és való, bárkinek tudok hazudni, nőknek még a csillagokat is le az égről, feletteseknek meg szemrebbenés, arcizomrándulás nélkül, de Ravennek... sose ment jól, mert sosem akartam neki igazán hazudni. Az előtte való titkolózás sem nagy erősségem, azért tartunk most itt ahol. Szépíthetem már innen a dolgot, mutathatom a tenyeremet, de ő hamar elmarja, s nem ellenkezem, már felesleges, de azért készen állok, hogy elkapjam, ha mégis sokk lenne a látvány másodjára is. A vonásait figyelem, a tekintetét, próbálom kitalálni mire gondol, miközben már láthatóan összeszedte magát, hiszen nem hazudtolva meg magát máris záporoztatja felém a kérdéseit, mialatt tolja a ruha anyagát feljebb a csuklóig, és feljebb az alkaromon a könyök felé, hogy aztán saját, rendes kezem tegyem az övére finoman, megállítva őt, kicsit meg is szorítva ujjait, mikor látom a mécses kezd törni nála és a nevemet nyávogja. Jól esik, nagyon jól esik az aggódása, az együttérzése, s nem tudok felidézni semmit a múltunkból, ami hasonló reakciót szült volna nála. Azt kívánom magamban, bár most se láttam volna, nem szeretem őt szomorúnak látni, pláne nem miattam.
- A robbanáskor valami éles nekem csapódhatott, ködösek az emlékek még mindig és nem tudok rá emlékezni, bármennyire is akarok, csak a kép rémlik, hogy méterekről integethetnék a saját karomnak a földön fekve. - Mosolyodom el, hogy arcára csaljam a mosolyom párját, még ha meg is kapom, hogy hülye vagyok, s nem említem a fájdalmat, csak hogy ne legyen még szomorúbb Raven. A kezét közben elengedtem és a felkarom felső harmadában mutattam beszéd közben hogy hol is vágódott le a karom, majd az ingem egyik felső gombját gombolom ki, hogy a nyakrészt elhúzhassam a vállam felé. Közelről nézve észrevenni a finom váltást a kulcscsont felett a bőr és a szintetikus bőr között, legyen utóbbi bármennyire élethű mind látványra, mind tapintásra. Az implantátum onnan indul, az egész váll már gépi megoldás.
- Gondolom tovább kellett vágni az illesztéshez, vagy mit tudom én, nem értek én ehhez. De emiatt mondtam, hogy ha a többi kancellár nem mutat túlzott érdeklődést az ellenállók iránt, akkor három gyanúsítottam van. Terson, nyilván, hiszen ővé a katonaság, gondolom akarja tudni, hol vannak Carterék és egy tizedes ezért járulékos veszteség. McGrover, mert a bomba az ő nejét robbantotta, és bár nekem azt mondták anno, hogy az ellenállók tették, most már tudom, hogy nem így van. - A JL felvétele hozzánk is elért és így már tudtam és értettem, miért nem leltem nyomot erre a robbantásra az ellenállók között. Raven is láthatja, hogy eleinte haragudhattam az ellenállókra, hogy nem esett volna olyan nehezemre elárulni, aztán az igazság kiderülése után a McGroverre voltam dühös, és leginkább elveszettnek érzem magam.
- A harmadik meg Morgenstern. Pont ahogy mondtad, ez a kar nem a mi családunk kredit-kategóriája, de vajon Morgenstern tudta nélkül be tud-e bárki ilyent tetetni valakinek? - Kíváncsian nézem őt, neki mi a véleménye erről a három kancellárról, lehúzna-e valakit a listáról vagy éppen hozzáírna? Na meg, hogy sikerült-e neki túljutnia azon, amiért remegett előbb a hangja?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 10, 2020 7:40 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*A tisztelgésre elvigyorodom picit, régi emlékeket hoz vissza a könnyed mozdulat, ami már annyira hiányzott. Amikor még nem tudtam hol van és nem volt meg a halvány kapcsolat, annyi sem, hogy megláttam volna a válasz nyomait, sokszor eszembe ötlött, hogy talán soha nem látom viszont. Legyünk őszinték, most  már lehet, azért meg volt annak is az esélye, hogy valami félre siklik és bármennyire ügyes, még a Delgado vér sem menti meg. De úgy tűnik azért sikerült a legrosszabb helyzeteket elkerülnie és nem dobta magát Carter terülj asztalkájára. Ha ott lett volna azon a napon az ellenállók táborában, tutira előbb találkozunk, nem volt az olyan nagy, hogy elkerüljük egymást. Csak a lefülelt kémre kapom fel a fejem és nézek rá csodálkozva.*
-Téényleg? Ki volt az? *S vajon őt is ugyanaz küldte Alec helyett aki a bátyámat? Utána kell néznem, ha van név, megtalálom a kapcsolatot. Ami azt illeti Alecnek is utánanézek, találhatok olyan dolgokat, melyekről nem is tud. McG elsőszámú gyanúsított. Ám ezt nem tudjuk részletesebben kitárgyalni, mert közbe jön némi egészségügyi probléma, ami után nekem is újra kell bootolnom. *
-Ez igaz. *Emelem fel a mutatóujjam, hogy nagyobb nyomatékot adjak a szavaimnak. Mindezt komolyan mondom, mert hát a vér nem válik vízzé még az ellenállók között sem. Testrész azonban hajlamos semmivé lenni és kénytelen vagyok utánanézni. Bár nem megy könnyen. Az agyam és a szívem nem akarja, de valami mégis erőt ad a kezembe és segít felfelé tolni a ruha anyagát, hogy minél többet tárjak fel abból a csúcsmodellből, amit Alec kapott a sajátja helyett. A lelkemben háború dúl és megsemmisülés, a tudat, hogy elveszett belőle egy darab, recés tőrként szabdalja a szívemet és kénytelen vagyok szabadjára engedni a könnyeimet, amikor megfogja a kezem és nem engedi tovább gyűrni az ingujjat. Káromkodni, dühöngeni sincs erőm. Szorítom a karját ott ahol megállított, aztán egyik kezemet kihúzom az övé alól, hogy rátegyem arra ami bilincsbe fog. Most érzem csak a különbséget, eddig fel sem tűnt, igaz, nem fogdostam meg eléggé. Az igazi, meleg és az idegességtől kihűlt kezemet melengeti, míg az amit még szorongatok…nos ha nem is jégcsap, a lelkembe mar a másikhoz képesti hűvössége. A szavai éles kontúrokkal megáldott képeket festenek elmémbe, mintha ott lettem volna azon a borzalmas napon én is. Épp csak nyikkanni tudok.*
-Jaaaj Alec! *És a könnyeimet nyeldeklem tovább. Akkorára kerekednek a szemeim, hogy már fájnak, és nem is igazán fogom fel azt amit a kérdésemre válaszol, kit érdekelnek a kancellárok most?! Amikor a bátyámnak nincs karja! Már a nyakán lógok, elengedtem a kezét és a nyakába vetettem magam. Fejem azon az oldalon, ahol megsebesült, ahol bántották, ahonnan elvettek tőle egy darabot…jesszusom, annyi féleképpen tudnám leírni a veszteséget…de legalább él! Pityergek a vállán, szorosan ölelve és azt hiszem most még a hosszú hónapok alatt felgyülemlett aggodalom és frász is kijön rajtam. Csak lassan tudok lecsitulni, picit elhúzódni és a szemeibe nézni. Halványan emlékszem arra miket mondott, próbálom összerakni a fejemben, közben önkéntelenül is a vállát simogatom ott ahol az…illesztést sejtem. Még gondolni is rossz érzés a szóra, a nyilvánvalóra. *
-Morgenstern nem. És akár a tudta nélkül, hogyne lehetne. Egy kancellár bármit el tud intézni. Jenkinsnek is van titkos laborja, ahol génekkel főzőcskézik. *Közben a szemeimet és az arcomat törölgetem, néha még levegőt is veszek, jót tesz a megcincált idegeknek. Felfogtam már mi történt a bátyámmal, de még mindig hitetlenkedve ingatom a fejem.*
-Sajnálom Alec, hogy ennyi mindent kellett átélned, ráadásul egyedül.







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 11, 2020 1:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


- Valami nő, Caroline vagy Christine... - Vonok vállat, mert nem rémlik pontosan a név és persze az se biztos, hogy tényleg kém volt. Talán nem is fontos, pláne ha Raven közben kézszemlét kap és elalél, én röviden pánikolok, majd pedig miután csizmasarokkal felébresztettem, újra megszemléli az impantátumot, én meg elmesélem, hogy is hagytam el a karomat egy üzleteknél való séta során. Látom a könnyeit, míg mesélek neki, és jobban örülnék káromkodásnak, heves gesztikulációval előadott szenvedélyes fogadkozásnak, hogy kicsinálja a JL-lel azt, aki ezt tette. Jól esik, ahogy átkarol, átölel, én is azonnal így teszek finoman szorítva őt magamhoz, de nem szeretném, hogy miattam, értem sírna, hiszen csak egy kar. Ha nem tekintjük az árnyoldalakat, ami ezzel jár, de ezeket nyilván nem fogom most felsorolni, még csak egyet se említeni közülük, hanem vigasztalni kezdem.
- Ugyan már, ne sírj! Nem kell engem sajnálni! Nemcsak mert ennyire menő darabot vágtak hozzám, hanem amúgy is tök jó ám! Perdit-milliomos vagyok, mert szkanderben nincs, aki legyőzzön, plusz a bal horgom fényéveket javult és azt se felejtsük el, hogy nem is gondolnád milyen sok nőnek bejön! - Hangomból hallhatja, hogy vigyorgok, főleg az utolsó félmondatnál nem hazudtolva meg magamat. Más kérdés, hogy nem sok igaz az elhangzottakból, nem verem nagy dobra a dolgot, kevesen tudják rólam ezt Rebelliumban. De kellettek a vigasztaló szavak, miközben ő vállamnál az illesztés vonalát, én meg az ő hátát, haját simogatom és a végén egy puszit is adok utóbbira. A könnytörölgetésbe is besegítek, mikor már elengedett annyira, hogy lássam és azért is kezdek bele a szóba jöhető gonosztevő kancellárok felsorolásába, hogy az ő gondolatait is tereljem.
- Morgenstern nem? Hogyhogy kizárnád őt? - Ezen meglepődöm, azon kevésbé, hogy Jenkinsnek titkos laborja van. Valahol csak kikotyvasztotta a Halálcsókot is, miért ne kotyvasztana génekkel is? De implantátum Morgenstern nélkül... merész vállalkozás, jó, hogy élek! És akkor ki tudja, milyen darabot szereltek be, talán a szép szintetikus bőr csak csomagolás, de alatta nem olyan jó a kar? Kényelmetlen gondolat, szinte már érzem is, ahogy rozsdásodva és nyikorogva hajlanak az ujjaim erre, de igyekszem nem bebeszélni magamnak ezt, mielőtt hipochonder leszek.
- Én azt sajnálom, hogy nem lehettem veletek, hogy ti is egyedül maradtatok bizonyos értelemben. Ne félts engem! Ha ti jól vagytok, én bármit kibírok. De köszönöm minden könnycseppedet és gondolatodat ebben a két évben... Sokat csuklottam ám, remélem te is! - Mosolygok rá és az utolsó könnycseppet is igyekszem letörölni az arcáról, és bár szeretném mosolyogni látni, most eltekintek idióta grimaszaim egyikétől, amelyekkel kisebb korában megnevettetni szoktam.
- Gyere, együnk egyet! Fogadok, hogy jobbat főzőcskéztem, mint Jenkins a laborjában! Ja, és mielőtt elfelejtem, legközelebbre tudsz hozni nekem egy nadrágot a méretedben? Mármint nem nekem lesz, de női gatya kellene, valami modern vagány darab, ehhez te úgy is jobban értesz. - Mosolygok rá, miközben kezembe veszem a kesztyűt, és habozva pillantok rá némán kérdezve, hogy visszavegyem-e? Mennyire zavarja a látvány?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 12, 2020 9:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Az ellenállóknál kémkedő nevével nem leszek beljebb, csak annyira sikerül leszűkíteni a kört, hogy nő volt és C-vel kezdődött a neve. Jelenleg azonban nem ez a legnagyobb problémám. Alec karja, annak elvesztése, a tudat és a látvány egymással karöltve, olyan reakciót váltanak ki belőlem, ami eddig még nem fordult velem elő. Azt hiszem, egész életem során – bár még a java hátravan remélhetőleg – még soha nem dobtam el az agyam szó szerint. Az ébredés sem kellemes, a fejem még kótyagos amikor a csizmám sarka is végveszélybe kerül, de legalább telepumpál adrenalinnal. Persze muszáj nekem megnézni, hogy a szemeimnek is tudjak hinni, de nem volt jó ötlet. Belegondolva min ment keresztül a bátyám, és nem voltam ott vele…az egész nem csak fizikailag hanem lelkileg is borzalmas lehetett, és igen, ezen a ponton nagyon is belegondolok. Képtelen lennék most a szokásos szitkozódásra, bár gondolom ő arra számít, de csak a könnyeim patakzanak és a hangom sem olyan amit megszokott. El-elcsuklik és nyekereg, többre nem vagyok most képes. Annyira sajnálom és fáj nekem is, a hiánya már nem is tűnik olyan nagy dolognak amellett, hogy mi történt vele. Ráadásul, az is megfordul a fejemben, ha nem veszíti el a karját, akkor talán nem pécézi ki magának az a faszfej kancellár, aki ezt tette vele. A vigasztalása…olyan Delgado-s. Sírva nevetek, de utóbbi nem szívből jön, hanem kínból.*
-Ne hülyéskedj Alec. Ez nem vicces….a francba. Tényleg nem gondolom….de akkor is…ordítani tudnék. *Csak erőm nincs hozzá, de a lelkemben dúló háború indokolttá teszi, legalább a gondolatot. Az utóbbi két év alatt távol volt tőlem, és most, nem elég csak azért szeretnem, mert viszontláthattam, azért is kell, amit kihagytam amíg felépült, amíg összetörten feküdt egy ágyon, amíg gyötrődve próbált megbarátkozni a valósággal és amíg ugyanígy hozzá nem szokott a használatához. Egyedül. Magára hagyva. Hogyne bőgnék?! Az utolsó hullám akkor ér el, amikor kapok egy puszit a fejemre, aztán közösen törölgetjük a könnyeimet, némileg elmaszatolva a szemeimet kiemelő festéket. De ki a frászt érdekel ez most? Morgi kancellárt gyorsan kihúzom a listáról, hogy annál hamarabb visszazökkenhessek az Alec sajnálatba-szeretésbe, de a bátyám nem hagyja magát.*
-Egyelőre. Róla nem hallottam olyan rosszakat, sőt! Sokan kedvelik. Nem lehet véletlen. Persze lehet ez álca is, akkor viszont kibaszott jó. De a bizonyíték  majd többet mond. *S ebből tudhatja, hogy utána fogok nézni, a saját eszközeimmel. De! Továbbra is McG az első számú gyanúsítottam és nem véletlenül. Az emberismeretem pedig elég ritkán csal meg. Le is zárnám ezt a témát egyelőre, de lehet, hogy még visszaköszön mint Hammondnál a reggelim. Alec aztán még rátesz egy lapáttal a lelki toprongyomra és újból pityeregni kezdek.*
-Mi nem voltunk egyedül. Ott voltunk egymásnak….de féltelek, a húgod vagyok, jogom van hozzá….jaj Alec….ha akarod adok még, van bőhőőhőőőven….*S a végére megint elsírom magam. Bátyó kezdheti újra a munkát.*
-Ha neked az a jó, akkor éhénihis. *Csak a gondolataimban volt ott, soha nem ejtettem róla egyetlen szót sem senkinek. Még a szüleimmel sem beszéltünk róla, mintha már a puszta említése is a halált hozta volna rá. A remény pedig ott szunnyadt bennünk, titkon, elrejtve mindenki elől. Nehezen engedem el, és utána is gyakran tekintek arra a pontra, amit legalább százszor simogattam meg az elmúlt öt percben. Lassan de biztosan azért csitul a sírás és a nyekergés, az utolsó könnycseppjeimet is eltüntetjük, csak elmaszatolt, fekete nyomok maradnak utána, amiről persze én nem tudok, csak sejtem. Francot sem érdekel. Majd azt mondom a kiiktatott katonának, hogy őt sirattam. Enni készülünk, és csodák csodájára, már ettől is megindul a nyálelválasztásom, pedig azt hittem egy falat sem menne le a torkomon ezek után. Alec azonban minden szavát precízen csomagolja. Már-már el is mosolyodnék, amikor legalább száz témát átugorva, újat dob a közösbe. Gyanakodva nézek rá. Még sosem kért tőlem női nadrágot. Homlokráncolok is.*
-Női gatya? Neked nem lesz jó a méretem…..ja, hogyúgy…és kinek lesz? Várj! *Emelem fel a kezem, időt kérve. Az ő kérdő tekintetére csak legyintek, majd megrázom a fejem. Hagyja csak a kesztyűt, inkább a naciról meséljen. Érdekel a történet.*
-Két év után először találkozunk, szembesülök azzal, hogy remete vagy és ellenálló, aztán, hogy elveszítetted a karodat, és…tudod….és akkor azzal jössz nekem, hogy adjak egy női nacit? *Értetlenül tárom szét a magam karjait, várva a magyarázatot. De nagyon jónak kell lennie, ami überelni tudja a karelvesztéses viszontlátást. *









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 14, 2020 4:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


Sikerül vigasztalásommal megnevettetni, még ha közben ugyanúgy potyognak is a könnyei és a nevetés sem a legőszintébb.
- Dehogynem, bár igaz, hogy egy része nem vicc, tényleg kibaszott jó bal horgom van! - Vigyorodok el és halkan fel is nevetek utána a szavaira, hogy nem gondolja.
- Fogadok, az elmúlt két évben önbizalom-növelő kurzusokat tartottál! - Simogatom hátát, ahogy hozzám bújik és megértem, hogy ordítani tudna. Ezzel én is így voltam, de esélyem se volt rá igazán, úgy pörögtek az események akkor, s én félig kábán tettem, amivel megbíztak arra figyelve, hogy ne bukjak le és ne haljak meg. Az ordítás váratott magára, míg végül annyiszor lett elnyomva, hogy elhalt a vágy iránta. A visszajutásért való vágy viszont egy cseppet sem csökkent, és most kapott csak igazán erőre, hogy itt van velem Raven. Vissza akarok menni a Városba, nem mondom, hogy a régi életemet akarom, de a családom jelentős részét vissza akarom kapni, a részese akarok lenni az életüknek és szeretném, ha ők is azok lennének az enyémnek. De nem így, hogy Raven is az életét kockáztatja egy-egy találkozóval. Épp eléggé kockára teszi a JL-lel, de az legalább valami fontos, nagyobb cél, valami rajtunk túlmutató. Nem akarom, hogy miattam bukjon el ez az egész, és ha ott lennék vele, segítenék, amiben csak tudok, de így hogy nem vagyok ott... Mintha csak nézője lennék egy színdarabnak messze fenn a kakasülőn ülve, esélyt sem látva a közbeavatkozásra, ha a cselekmény végzetes fordulatot akarna venni. Ki kell találnom valamit, amivel segítségére leszek Ravennek, és nem tudom még mi lesz az, de majdcsak kitaláljuk másnem közösen. Puszit adok a fejére, amivel azt hittem, hogy nyugtatom kicsit, de csak újabb hullám sírást indítok el. Ember nincs, aki kiigazodik a nőkön, még ha a húgukról is van szó. A figyelemeltereléssel próbálkozom, egyelőre úgy tűnik, sikerrel.
- A jó kancellár! Mint egy utópia címe. De akkor marad McGrover és Terson. - Lehet össze is dolgoztak, vagy ezek hárman, vagy az egész Kancellária benne van. Rosseb tudja. Azt viszont tudom, hogy húgom utánanéz majd Morgenstern-nek is, és bár valóban nem áll a kancellár kegyetlen hírében, azért rossz érzés, hogy a karom miatt mintha odalökném a kancellárok elé Ravent, hogy ő járjon ennek utána, ő küzdjön meg velük helyettem. Hatalmas áldozat ez tőle, az is, hogy nem törődött bele a halálhírembe, hanem kockáztatva sok mindent a keresésemre indult és mikor ezt megköszönöm, megint eltöröm a mécsest nála. Tizennyolc év alatt nem sikerült ennyiszer, mint most fél órán belül.
- Hugim, én mindig is a mosolyodra pályáztam, úgyhogy sürgősen fejezd be, mielőtt én is bőgni kezdek és túlhígítjuk azt a levest! - Nevetek, bár hangomban érezni a meghatódottságot, ahogy tekintetem is kicsit fátyolosabb, ha ugyan látja ezt Raven a saját könnyein keresztül. Ölelem, ameddig csak kell, hogy megnyugodjon - és kicsit én is -, és próbálom terelni a figyelmét ismét, ezúttal a hasát célozva meg, ha már szóba hoztam a levest. A fekete maszatokat látom az arcán, szemei körül, valamelyik még csíkot is húzott lefelé, és furcsa mód nekem is az jutott eszembe, hogy ezt az őrhöz felhasználhatjuk majd. Na meg lehet itt a vízben le sem jönne rendesen, vagy újrasminkelni nem tudná magát, meg úgy általában, nem értek én ezekhez a női izékhez. Engem nem zavar, hogy sürgősen jelezzem neki, csak akkor folytathatjuk a társalgást, ha rendbe szedte magát. De úgy tűnik, őt sem, mert a kesztyű nem kerül vissza a kezemre végül.
- Várok! - Vigyorogva pillantok fel aztán szemeibe, mikor bedobok egy teljesen új témát a beszélgetésbe, de csak figyelmem az ővé várakozással nem mondván többet, mert közben azokat az öblös tálkákat veszem kézbe ki tudja hányadjára, de ezúttal már kerül beléjük a hexa-ragulevesből, zöldségnek meg mindenféle perdai földszárakat használva szépen felkarikázva. Tészta nincs, de így is elég sűrű és tartalmas a leves. Nem forró, amennyit elszöszmötöltünk itt minden mással, addigra a termoszban is lehűlt ehető hőmérsékletűre. Pont jó az időzítés!
- Miért, mikor kellett volna kérnem a nadrágot? A JL alapítói okiratod bemutatása előtt vagy után, vagy amikor elaléltál ellenállhatatlanul kemény vasmarkom láttán? - Vigyorgok továbbra is felé nyújtva az egyik tálkát és a kanalat is hozzá.
- A nadrágot fizetségként kell adnom. Habár az a nadrágja se sérült meg a csajnak, szerintem csak így akar új darabhoz jutni. Egyébként iszonyú jó feneke van, úgyhogy testhez állóval dobj majd meg! - Van, ami nem változik, és a nőkhöz való ízlésem ezek közé tartozik úgy tűnik.
- Csüccs le, mielőtt újra eldobod az agyad! Aztán utána tippeld meg, kinek vannak belső felvételei a Nagy Szentélyről? - Emelem meg kicsit szemöldökeim sokat mondó, mégis sejtelmes mosoly kíséretében figyelvén, hogy vajon mennyire übereli a téma az előzőeket, hogy utána halál lazán váltsak újabb témát.
- Jó étvágyat! Hogy ízlik a hexa?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 15, 2020 8:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Igen, sírás és nevetés, sírva nevetés közben is képes vagyok szemet forgatni, mikor Alec ragaszkodik a kibaszott jó bal horgához. Annak örülök, hogy legalább a szókincse nem változott, mert különben kire fognám a sajátomat? Ennek ellenére az érzés és a vágy az ordításra megmarad, amit Alec sajátosan fordít le magának. *
-Viccelsz? Senkivel nem osztom meg a Delgado titkot. *De most úgy tűnik én sem használom, mert elég jól elvagyok Alechez bújva, és a hangomon sem az hallatszik, mintha a birtokosa lennék. Persze addig minden jó volt, amíg vigyáztam arra, hogy ne tudja meg senki, hogy él, hogy utána kutatok nap mint nap, kockáztatva, hogy lebukok amikor éppen a számomra hivatalosan nem elérhető mappák és fájlok között kotorászok, vagy épp meghackelem a műholdak felvételeit. Mert hát hiába vagyok planetológus és hiába vizsgálom a Perdát, a frász tudja miért, vannak olyan helyek, melyeket a kancellária szerint nem ismerhetek. Gyanítom, hogy titkos laborokat rejtő építményekről van szó, de azok nem érdekeltek annyira, mint Alec holléte. Pedig aztán Jenkins mindent bevetett, hogy megtudja merre császkálok olyankor, amikor „dolgozom”. Alár gyanús is lehetne a sok kérdezősködésével, de neki egészen más érdekei vannak, Morgival együtt kihúztam a fekete listáról. Legalábbis ami Alec csőbe húzásának ügyét illeti. *
-Pppffff, ne is mondd. Képtelenség. Olyan mintha engem ültetnének az egyik kancellári székbe. *Marad két kancellár akiket árgus szemekkel kell majd követnem mindenhova és valahogy be kell jutnom a személyes rendszerükbe, de van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, mint Jenkinsszel. McG-hez még bejuthatok Sammy segítségével, de Terson….egyelőre kriptonit. De megoldom, eddig is megoldottam, és ha Alec ismije, az a Sky csajszi olyan jó, mint ahogy mondja, hátha neki is lesz olyan ötlete, amit használni tudok. A bátyám azonban bedobja a család kártyát és nekem megint bőgnöm kell, és ezen a ponton eszembe jut az is, hogy kérdezett róla én meg türelmet kértem tőle a hazatérésével kapcsolatban. Keserűen felnevetek a szavain, bár azért megnézném, hogy egy szakállas remete hogyan bömböl mint egy gyerek. *
-Oké, mindjárt abbahagyom. Bocsi. De ha sírni támadna kedvet, tedd távolabb a levest. *Méghogy felhígítjuk a levest…cöööh, hát ne abba eressze a könnyeit. De a hangjából visszaköszön az a régi szín amit annyira szerettem és túl minden csínyén amivel viszontszívatott,  ha magam alatt voltam, mindig megvigasztalt. Ő is remekül tud témát váltani és gyanítom, nem a kedvemet akarta a naci emlegetésével feldobni. Naná, hogy nő van a dologban…megint. Csak egyszerűen hihetetlen, hogyan képes egy ilyen témát bedobni a két év utáni első találkozásunkkor. S még neki áll feljebb.*
-Baszki tesó, te aztán nem lógattad a lábaidat két év alatt egyszer sem. *Megint szemeket forgatok, fél kézzel a könnyeimet törlöm és maszatolom el még jobban a feketét, a másik kezemmel elveszem a tálat…most már tele illatos levessel, vagy mi a szösszel. *
-Ja persze, még válogass is. Hogyne, és milyen színű legyen, milyen az anyaga? Mintás vagy egyszínű? Felejtsd el! Azt adsz amit kapsz. Komolyan, hihetetlen vagy. *Ingatom a fejem, de már vigyorgok és kuncogok. Az én bátyám! S mielőtt még eldobnám az agyam, olyat mond, amitől eldobom az agyam. Bele sem kóstolok a levesbe és ez az én szerencsém, meg az övé is, mert esélyesen a felét félrenyeltem volna, a másik felével meg szembeköpöm. Így marad a simán tócsányira kerekedett szemekkel nézés és a tátott száj. A kanállal hadonászva kérdezek vissza.*
-_Az_ a Nagy Szentély? A szentélyek szentélye? Baaasszkiiii! Muti meg! *És annyi az evészetnek. Leteszem a tálkát és a kezemet nyújtogatva kérem a felvételt, és ne mondja nekem azt,h goy nincs nála, mert sikítok.*









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 17, 2020 8:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


- Jajj, te ne legyél kancellár! Teljesen meghasonlanék, mert nem utálhatnám többé őket! Sőt, több ezer embert zavarnál össze! És azt se tudom, hogy a rólad elnevezett hangár maradhatna-e azon a néven a Rebelliumban. - Aggódok kicsit viccesen, holott belegondolva... Neeem, akkor sem tudnám Ravent elképzelni kancellárként. Ő se akarja, állandóan cukkolnám a gyerekkori dolgaival, na meg azzal, hogy a vállamon pityergett, zokogott és minden kancellári évfordulós bulijára kapna tőlem egy sárkánymacskát, még akkor is, ha nem tartanak a kancellárok ilyen partyt. De az efféle testvéri szeretet kijárna neki olyan magas rangban is.
- Ne kérj bocsánatot, szeretlek, Húgi! - Sors fura fintora, hogy ezt még csak neki tudtam mondani, meg a lányaimnak, akik nem is az enyémek, ám bárki másnak... Nekik hármójuknak legalább őszintén, főleg húgomnak. Hiányzott nagyon és nem akarom, hogy a találkozónk fele könnyekben teljen el, de nem mert a levest félteném. Témát is váltok, ez is segíti a könnyeit felszárítani, főleg, hogy nem simán egy egyszerűbb témára evezek át, hanem valami teljesen meghökkentőt közlök vele, és az még csak a felvezetés.
- Lábaimat éppenséggel lógattam, de mást nem. Unatkoztam, na! Nincs szimulációs szobánk szórakozni hülye-halál bemutatókkal. - Tárom szét a karjaimat egyikben a tálka levessel, másikban a termosszal egyensúlyozva, amolyan én igazán nem tehetek róla. A szép nőket értékelni kell! Ezer szerencse, hogy ennyire válogatott genetikájú embereket hoztak el.
- Le ne égess már valami szöszmösz nadrággal! - Méltatlankodok rögtön, miután többször próbáltam közbeszólni a felsorolt lehetőségeknél, de nem jártam sikerrel. Egyébként is nehéz ez Ravennél, hát még ha az ember ki is jön a gyakorlatból! Meg amúgy is őrá hagytam volna, hiszen nem is értek a női ízléshez, legfeljebb megismételtem volna a korábbi kívánalmat, hogy testhez álló lenne és mondjuk fekete - a tizenkét szín egyike, amit ismerek ugye -, meg hát valóban nem is tudok válogatni. Így is szerencse, hogy találkoztam Ravennel és tud hozni nekem egyet anélkül, hogy lopnék, vagy a Rebelliumban kérdezősködnék a nőknél. Azt viszont örömmel látom, hogy újra vigyorog, sőt kuncog, és ekkor jegyzem meg, hogy honnan van nekem felvételem. Somolygok, míg ő elkerekedett szemekkel néz és megdöbben, de legalább nem ájuldozik megint és halálos nyugalommal veszek egy falatot a levesből és megrágom, lenyelem, aztán felelek addig is kétségek és izgalom közepette hagyva húgomat.
- Szentélyusz Maximus, bizony ám! Ezért vagy te ilyen sovány... - Pillantok le a félretett ragulevesre és minthogy ismerem őt nagyon is, a batyuból a régi pda-mat veszem elő egy sóhaj kíséretében, másik kezemben a levest tartva. Feloldom fél kézzel a pda-t, kikeresem a videót és odaadom Ravennek.
- Futtában készült, egy elég ideges őrség haladt a nyomunkban. És a végéről nincs videóm, pedig...! - Teátrálisan nagy sóhaj. Nem hosszú videó, és a képstabilizálásnak hála nem elmosódott borostyánkő-sárga foltokat látni csak, hanem rendesen az épületet és magát a szentély részt, melyből sugárzik kifelé a CQL-kristályok sárga színe és meglátni olyan mennyiségben, amennyit én még sosem láttam. Ahogy hallja Raven, míg idegenvezetőm is volt, női hang, a kért nadrág leendő tulajdonosa, de belőle nem sokat látni, éppen csak bevillant a képbe egy pillanatra egy fekete-zöld hajtincs, miközben emberi szavakkal engem noszogat gyorsabb futásra. Majd az én javaslatomra váltunk irányt, láthatóan őrség jött a másik irányból, a hangok alapján pedig mögöttünk is futottak. Perdai szavak harsantak és az utolsó kép egy lépcsősor, aminél kikapcsoltam a pda-t. Miért is tettem?!
- Nem sok minden derült még ki ebből, de szándékomban áll visszatérni és jobban kideríteni, milyen az őrsége. Azon gondolkodtam, hogy vajon ez elég lenne-e a Városban a visszatérésre? Megelégednének erről való információkkal, hogy az ellenállásról ne kelljen beszélnem? - Nézek kérdőn húgomra komolyan kérdezve, mert az elgondolásom szép, de Raven talán jobban meg tudja ítélni, mennyire naiv ötlet. Két falat között kérdeztem és meséltem, mert én azért eszek. Egy remetének ennie kell, különben nem nő a szakálla.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 19, 2020 7:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Nem akarok én kancellár lenni, sokkal jobb dolgom van annál, hogy mindig a hátam mögé nézve közlekedjek,  ne üljek siklóba, hatalmi harcokba keveredjek és hallgassam az unalmas tanácsüléseken előadott – feltételezhetően cicaharcig menő küzdelem – végeláthatatlan tervszövögetéseit. Alecnek azonban nem ezt hozom fel indokként, nem kis nevetés közepette.*
-A világért sem szeretném ha meghasonlanál, és igényt tartok a Rebelliumban a hangárra. *Szerencse, hogy nem látok bele Alec fejébe, és nem kell aggódnom más miatt, mint egy saját nevemen futó hangár. Így azonban soha nem lesz a Dominiumon jó kancellár…de ezt a kockázatot vállalnunk kell. Abba már legalább beletanultunk. Ám még ez a vicces téma sem tudja végleg feledtetni velem a bőgést, picit visszaköszön mint a reggelim a százados füle tövének boncolgatása után. *
-Jóó, akkor nem kérek bocsánatot, csak bőgök még egy picit, mert én is szeretlek. *Annyira hiányzott. Amíg kerestem, nem is mertem belegondolni a hiányába, nem mertem régi dolgokon merengeni, emlékezni. Kizártam magamból, hogy csak a keresésére tudjak koncentrálni és ne áruljam el magam, amivel őt árulhattam volna el. A naci téma nélkül is elapadnának a könnyeim, de az, kétségtelenül sokat segít. Nem hiába vagyunk mi testvérek, a 180 fokos fordulattal való témaváltás, már-már delgadoi védjegy. Arra már csak nagy, tócsányira kerekedett szemeket tudok mereszteni, hogy neki pont a hülye-halál szimulációk hiányoznak. A mondatban azért valami egészen más üti meg raveni füleimet, és nem átallok rápattanni, az épp-épp elsikkadni sompolygó témára. Ravasz mosoly és ugyanolyan szempár kíséri az ironikus megjegyzésemet.*
-Ha női nacit kell pótolnod, kétségem sincs afelől, hogy a lábaidon kívül mást nem lógattál…kkhhhmmmm….sőt! Ellenkezőleg. *Arra viszont kapásból megsértődöm amit a ruhatáramra mond. Mégsem kezdek el ordibálni, sem szitkozódni, sem más olyan dolgot, amit a nők szoktak. Csak megjegyzek valamit olyan hangsúllyal, mintha McG módra éppen valakinek a torkát vágnám el, holott olyanra nem is lennék képes.*
-Alec. A ruhatáramat degradálod. Ez vért kíván. *Nem most, nem egy óra múlva, de abban biztos lehet, hogy a „szöszmöszért” még kapni fog. Mindez, még a kaja kóstolással együtt kisepertetik az agyamból, ahogy a Nagy Szentélyt megemlíti. Mire eljutok addig, hogy felfogom a jelentőségét, már irigykedek is rá, hogy neki sikerült, de egyben büszke is vagyok. Azt nem értem, hogy jön ez a kivételes és karcsú alakomhoz, a csodálkozás közben csak egy röpke pillanatra adózom az értetlen arckifejezésemmel a kijelentésére. A leves már nem is érdekel, sokkal fontosabb a perdaiak méltán féltett szentélye, amiről a bátyámnak _felvétele_ van! Két kézzel kapok a pda után és nézem csillogó szemekkel az egész jelenetet, kész kis szappanopera történet a hangokkal vegyítve, melyek közül egy női is elég kifejező. A zöld hajra sikkantok egyet. Majd vissza tekerem az elejére és újból megnézem, időnként belelassítva. *
-Énisénisénis! Oda akarok menni! *Nézek fel egy pillanatra a bátyámra, amikor arról beszél, hogy vissza akar menni oda. Hát én is látni akarom, naná! Baszki, ennél jobb úgy sem lesz az életemben….planetológiai szempontból. A lelkesedésem közepébe csap bele a visszatéréséről szóló mondata, ami szíven üt. Pláne a feltételeivel. Kikapcsolom a pda-t de nem adom vissza. Szeretném majd átmásolni a felvételt a sajátomra, de a hangulatom jócskán megcsappant most. Eljött a leves ideje. A pda-t az ölembe ejtem és magamhoz veszem a tálkát. *
-Hát nem tudom. Nagyon szeretném ha hazajönnél, de nem lenne elég. Akkor is kifaggatnának az ellenállókról és hidd el nekem, van az a módszer amivel meg tudnak törni. Szóval ha nem akarsz az ellenállókról beszélni…*És nyitva hagyom a mondatot, mert még én sem tudom kimondani a nyilvánvalót. S ez annyira elkeserít, hogy képtelen vagyok akár egy falatot is enni a bátyám főztjéből. *
-Talán azt kellene megpróbálni, hogy…üzletet kötni, és…ki kellene ezt puhatolni előbb, mielőtt bármit is kiadnál a kezedből. Ez jó adu, csak tudni kell jól felhasználni. *Hát ez fasza! Tényleg! Mit vártam attól, hogy megtalálom a bátyámat élve és találkozom is vele? Hogy majd azt mondja, „köszi húgi jó nekem ott ahol vagyok”? Frászt! Hiszen nekem sem jó, hogy ott van ahol. *
-Bassza meg! Sehogy sem jó ez Alec!











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 22, 2020 10:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


- Egy hegy esett le a szívemről! - Kapok is az említett szerv fölé a mellkasomon, éppen csak a rossz oldalon, de oda se neki, Ravenből nem lesz kancellárina! Húginak úgy is jobban szeretem és önző módon meg is tartom annak. Ezt legalább senki nem tudja elvenni tőlem, és viszontvallomása csak szorosabbra vonja körülötte az ölelésem. Nem látja, de mosolygok és meghatódok, mert nem tudom, mikor mondtuk ki ezt egymásnak utoljára. Több, mint két év... De nem lehet folyton a múltban élni, ezt idekint tanulja meg a legjobban az ember, és inkább a jelenre koncentrál, mert a jövő sokszor csak napokban vagy hetekben mérhető. Témát is váltok, amivel szerencsésen vissza tudom csalni a mosolyt húgom arcára, s elapasztom könnyeit. Szavaira csak egy ártatlannak szánt, de kicsit sem olyanra sikeredő pillantást és mosolyt vágok, nem említvén meg, hogy a leendő nadrágtulajdonossal nem egészen olyan tevékenységben vettünk részt, ami miatt a lábainkat nem lógattuk, ellenben mást igen. Nem mintha a hírnevemet félteném - ha ez a hírnév egyáltalán dicsekvésre méltó -, pusztán csak érdektelen információ. Nőügyeimbe és hogy kivel mit csináltam sosem avattam bele túlzottan Ravent, s nem csak a köztünk lévő korkülönbség miatt.
- Mióta van a ruhatáradban szöszmösz nadrág? Két évig nem vagyok és kifordulsz magadból? - Kérdezem elhűlve duplán borzadva. Egyrészt amiért olyan gyilkos szemekkel néz rám és szól hozzám most, nem is tudom, mit vétettem. Másrészt mert szöszmösz nadrágokra fanyalodott volna.
- Tudnánk alkudozni azon, kinek a vére? - Húzom be játékosan picit a nyakam közelebb húzódva hozzá úgy kérdezvén, mintha sumákolós üzletről lenne szó. Ha nem válik be, kénytelen leszek az újabb témaváltással előrukkolni, mint hexa-raguleves ja és persze egy kalózvideó a Nagy Szentélyből, semmi komoly! A levest olyan gyorsan teszi le, hogy csoda, hogy nem löttyen ki a fele, és kap a pda után. Tudtam, hogy a zöld haj tetszeni fog neki, mondjuk szerintem a perdai csajt magát is szimpatikusnak találná, és tudtam azt is, hogy ő is jönni akarna, széles vigyorom ezt jelzi is.
- Csináljuk meg a JL-Ellenálló forródrótot, addig meg agyaljunk rajta, miként koptassuk le az őreidet, hogy el tudj oda jönni! Elég messze van a Várostól. Ha túl sokszor ütöm ki őket, gyanús lesz, nem engednek sehova. Lehet a férjedet kellene hozni fenékőrnek, legalább megismerem a sógort is. - Vigyorgok tovább, de igazából rábízom, hogy kit hozna, kit avatna be a testvéri titokba. Ha az ismeretlen fenékőrt le tudjuk valahogy rázni, nekem az is megfelel. És mint ahogy az lenni szokott, nem mondom, hogy ne jöjjön ő ilyen veszélyes helyre. Tudom, hogy nem tudom lebeszélni, másrészt ennyire felelősségteljes személy én se vagyok, abból is látszik, hogy egy kör a Szentélyben nem volt elég, harmadrészt ha el is kapnak minket, nincs az a helyzet, amiből mi ketten együtt ki ne dumálnánk magunkat. A hely miatt nem ártana rágyúrnom a perdai nyelvtudásomra is, fel is írom teendők közé gondolatban. Majd megkérdezem Josie-t is, hátha van valami kezdetleges szótára, amit lementett az irattárból. Így kanyarodunk el ahhoz a témához, hogy miért is mentem el a puszta, velem született kíváncsiságomon túl a Nagy Szentélybe.
- Az gondolom kevéssé hihető, hogy nem találtam rá az ellenállókra, vagy ők nem vettek be maguk közé, így a Perdán kóboroltam? - Nézek fel rá, mert én még nem adtam fel, még ha ötletemből tudom is, hogy elég elkeserítő a helyzetem, ha két év alatt ez volt a leghasználhatóbb elgondolásom, ami visszavihet, amennyiben nem akarok tényleg egy kém, egy áruló lenni. Ha már úgy is nála van még a pda-m, akkor két falat között a kanállal afelé bökök.
- Ha feljebb lépsz egy mappával, akkor lesz ott egy térkép. Jelölgettem a kisebb szentélyeket, amiket találtam. Össze tudnád majd vetni, hogy melyekről van tudomásotok, amelyeket fentről is láttok? Hátha van néhány, ami kimaradt, az is jó üzletalap lehet, nem csak a Nagy Szentélyről való információk. Éssss... nem vagyok egy CQL-szakértő, de van valami szerkezet, ami tudja mérni, mennyi CQL lehet a mélyben? - Próbálkozom még, mert egy elhagyatott szentélyt találni jó nagy kiaknázatlan CQL-lel a gyomrában... az talán segítene. Talán. Hogy mennyire bizonytalan az a talán, azt Raven káromkodása is kifejezi, amire lágyan elmosolyodom, rosszul palástolva a keserűséget és csalódottságot.
- Semmi gond, húgi! Vannak azért előnyei a kinti életnek is, kibírom még egy darabig, majd meglesz a megoldás. De te most egyél, mert esküszöm, soha többet nem főzök neked! - Fenyegetem meg játékosan, végére visszahozva mosolyomba a régi, életigenlő fényt.
- Egyébként ha meglesz a kapcsolat az Ellenállókkal, akkor hogyan tovább? Miről fogunk csevegni? - Térek vissza inkább ide, ehhez a témához, ehhez könnyebben tudunk talán tervezni. Velem meg... majd lesz valami.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 1:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Szemet forgatok, de a jobbik fajtájút, a végén meg elvigyorgom magam Alec túldramatizált színjátszására. Ezennel ünnepélyesen lemondok kancellári tisztemről, ami sosem volt. Ahogy sírni sem szoktam túl sűrűn, most mégis megtörténik velem, azon túl, hogy végre találkoztam vele, hogy megtaláltam és…viszonylag épségben. Ez az a pont ami rengeteg könnyet kicsal a szemeimből, és elapadásuk is csak időleges, s míg egy „szeretlek” vallomással beletemetkezem az ölelésébe, még pár könnycseppet elmorzsolok a kabátján. Mintha vízválasztó lenne a régen eltemetett érzelmekkel teli mondat, újra csak húzzuk egymást, és kezd olyan lenni a helyzet, mint rég. Mintha az elmúlt két és fél év meg sem történt volna, eltekintve a helytől, ami inkább menedék mint délutáni uzsonnaparti helyszíne. De ne akarjon mindent az ember lánya egyszerre ugye? Azt sem, hogy a bátyja megkomolyodjon, különben hót unalmas lenne az élet. Pergő nőcsábítós életébe csupán picit gyalogolok bele, de már a küszöbről visszafordít jelezve némi szemvillanással és vigyorgással, hogy ne üssem bele mindenbe a csinos kis orromat, és azt hiszem ennél a pontnál túl nem is akarom. Ám a nadrágom! Ruhatáram egyik becses része, már vita tárgyát képezi, mivel szöszmöszre degradálja. Most vagy direkt cukkol, vagy elbeszélünk egymás mellett. *
-Nincs a ruhatáramban szöszmösz nadrág, sosem volt és nem is lesz. Épp azt ecseteltem, ha nem jutott volna el az okos eszedig, hogy vérig sértettél már a feltételezéssel is. Szóval ki kell engesztelned. *Emelgetem meg a szemöldököm amiből sejtheti, hogy vastag számlát nyújtok majd be, két és fél év ide vagy oda, a testvéri tisztesség megkívánja. *
-Nem. *A kérdésre önmagamhoz képest rövid, de velős a válaszom és még nyelvet is öltök rá, hogy nyomatékosítsam. Ami az alkudozást illeti, Alec mindig is jól tudta, hogyan időzítsen és most sincs ez másként. Máris lemondhatok a lassan már kigondolt vaskos számláról, ugyanis a Nagy Szentélyről készült videó és a visszalátogatás, már jócskán kimeríti a tartozás fogalmát. El is felejtem a levest – ahogy az már lenni szokott ha izgalmas dologról van szó – és mint egy gyerek sipítozom azért, hogy engem is vigyen el oda. Megoldom, akárhogy de megoldom, hogy senki ne tudja hol járok és miért, akár napokra képes vagyok alibit szolgáltatni magamnak, de oda akarok menni. *
-Mennyi idő oda és vissza az út? Több mint elég módszerem van arra, hogy kilógjak a Városból, és akár Bruce-t is bejelenthetem fenékőrnek. *Csak picit képedek el a szóhasználatán, mintha rokonok lennénk. S míg a videót nézem, már azon agyalok, hogyan valósítsam meg az elképzeléseimet. Szerencsére sok barátom van. A lelkesedést azonban alaposan föld alá nyomja az a téma, amit korábban jó eséllyel elodáztam. Nem véletlenül. Mert nem látom a megoldást, sem Alec életének bebiztosítását, sem azt, hogy úgy jöjjön haza akár a Dominiumra, akár a városba, hogy ne kelljen beszélnie azokról, akik befogadták és otthont nyújtottak neki. Ráadásul épp azért küldték a „halálba”, hogy az ellenállókról szerezen infókat, hát nem fogják ezt csak úgy a két szép szeméért veszni hagyni. Még a Nagy Szentély pontos koordinátáiért sem. A leves megint háttérbe szorul egy időre. *
-Jól gondolod. Bár megvalósítható és akár hihető is lenne, hogy életben maradtál, de ha az aki ide küldött, megtudja, hogy életben vagy, követelni fogja a jussát. Én miatta aggódnék. Meg kell tudnunk, hogy ki volt. *Addig semmi esetre sem lépnék, mert nem tudhatjuk, hogy mire képes az, aki ezt tette a bátyámmal. Megint csak leteszem a levest magam mellé, hogy az Alec által megtalált kisebb helyszíneket megnézzem, persze fejből nem tudom megmondani melyikről vannak információk, és valójában nem is tudhatnék róluk. Így előveszem a saját gépemet és egy rövid átjátszó kábelt, összekötve a két pda-t, nekiállok másolni. *
-Megnézem a térképeket. Az összes műhold felvételhez hozzáférek. Ha gondolod, el is tudom nektek küldeni ha meglesz a forródrót. Biztos jó hasznát veszitek. *A CQL mérőre felkapom a fejem. Hogy az miért kell neki? Nem elég ha csak a helyet jelöli meg? *
-Azt is hozzak? Kissé macerás elemelni egy olyan szerkentyűt. Nem tudom zsebben hozni. A…kezedhez…nem tudom mi baja, de talán szerezhetnék hozzá megfelelő műszert, vagy bármit amire szükséged van. *Bármit megszerzek, bárkit mozgósítok, hogy segítsek neki, de egyszerűen nem látom a módját annak, hogy biztonságban hazajöhessen és ez a legnagyobb bajom, mert szeretném minden nap látni, vele kortyolni a Búfelejtőt Jacknél, bemutatni Samnek és Malinornak, Hartleynak és…Denisovnak. Elkeseredve nézek fel rá és még azon sem tudok mosolyogni, hogy megfenyeget, mert látom a szemeiben a csalódást és a keserűséget, amit én magam is érzek. S megint elővesz az az érzés, hogy legszívesebben ordítnék. *
-Nekem gond Alec. Mégis mikor láthatlak legközelebb? *A levesért nyúlok de nem azért, mert megjött volna az étvágyam, inkább csak Alec miatt, mert annyit készült erre a találkozásra, hogy még főzött is nekem. Baszki, csak el ne sírjam magam megint, hát legfeljebb levesbe fojtom a bánatom, tutira sótlan. *
-Bármiről. Amire szükségetek van. Információk. Megkeresem és elküldöm a válaszokat. Akkor tudni fogom, hogy vagy és mit csinálsz. Nem kell jeleket hagynunk egymásnak, tudni fogod mikor és hol leszek legközelebb és találkozhatunk. Mire megérkezem, állatlanítod a területet. *S végre, a mondókám végén csak becsúszik egy kanálnyi leves, egy darab hexa hússal. Nem tudom milyennek kell lennie, de ez…*
-Basszki Alec…ez csúcs, kibaszott finom! Kész konyhatündér lett belőled. Ha nem lennénk rokonok, férjül vennélek. *Aztán felnézek rá és elhúzom a szám a képtelenségen.*
-Nem, azt azért mégsem. *De hiába a jobbá vált hangulat, legbelül mélyen még ott kísért a csalódottság, amiért pont a bátyámon nem tudok segíteni. *









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 02, 2020 8:40 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


- Állj-állj-állj, időt kérek! Azt mondtam, hogy hozz egy nadrágot a méretedben, de ne szöszmöszt. Nem mondtam, hogy a ruhatáradból legyen! Tehát, amiért azt hitted, hogy vérig sérteném becses és imádott ruháidat az ízléseddel együtt, engem sértettél vérig. Szóval ki kell engesztelned. - Emelgetem meg én is a szemöldökömet, és nagyjából ez az oda-vissza beszélgetés hűen tükrözné bárki kívülállónak, hogy mi bizony testvérek vagyunk. Akárcsak az, hogy én is hajlandó vagyok vastagon fogó tollal megírni azt a számlát neki, testvéri tisztességből. Igaz, kettőnk közül én vagyok az, aki két puszival is lekenyerezhető, még ha puffogok is miatta pár sort. Nem vagyok olyan kemény az alkudozásban, mint húgom, aki nyomatékosítva még nyelvet is ölt, én meg ezt viszonzom. Komolyan, mintha bő tíz évvel fiatalabbak lennénk, nem felnőttek. Az eszement tervem is ennek bizonyítéka, hogy videózva végigrohantam a Nagy Szentélyen, ami új beszédtémánk lett.
- Elorakon túl van, gyalogosan azt mondanám, hogy a Várostól két-három nap is lehet. Bő két nap az Istenek Kapuja és onnan még menni kell. Ez így oda-vissza majdnem egy hét, ha minden jól megy. Az a kérdés, hogy le tudnak-e tenni titeket valahol arrafelé is, anélkül, hogy a perdaiak megtámadnának? Mert az már nem eloraki terület, nem minden perdai békés és jófej. A legjobb valami jármű lenne, amivel megközelítenénk, elrejtenénk és gyalogosan mennénk egészen közel. Így a visszavonulás meggyorsítása is biztosítottabb. Apropó, hogy állsz a futással mostanság? Vészhelyzet esetére. - Mosolyodok el, mert hát a felvételből is látszott, hogy nem feltétlen lesz a második körbenézés lassabb.
- Tehát előbb megtudjuk, kinek jövök egy marha nagy balos pofonnal, még ha a kéz legalább egész jól sikerült is, aztán kiderítjük, mi a célja, utána mi a gyenge pontja. Okés! Legyen így! - Bólogatok bizakodóan gyorsan ugorva át csalódottságomat, vagy legalábbis nem mutatom. Habár nekem ez a fajta optimizmus és majd csak lesz valahogy életérzés alaptermészetem része. Nem Ravenben csalódtam, ezért is rejtem el az érzéseimet, hogy ne keltsek benne feleslegesen bűntudatot. Az életben, igazságban, sorsban vagy valami effélében csalódtam. De még van idejük helyre hozni ezt a hibát és kiengesztelődhetek.
- Mondd, hogy miben tudok segíteni. - Habár míg a hadsereg kötelékében voltam, utáltam a feladatokat, parancsokat, most mégis szívesen fogadnék párat vagy legalább egyet, még akkor is, ha én is érezném, hogy csak azért van, hogy lekössem magam. De ha nem, hát marad a Perda felfedezése. Majd önhatalmúlag elnevezek mindent magamról, úgy sem marad fenn a nevem...
- Jöhetnek a térképek. A Városról és a kutatóállomások környékéről is, illetőleg utóbbiak tervrajzai. Már ha ilyenhez hozzá tudsz férni anélkül, hogy bajba kerülnél. Egyébként nem fontosak, elegendőek a műholdfelvételek. - Teszem hozzá sietve, míg ő másolgat térképeket pda-ról pda-ra, mert eddig is megoldottam a portyázásokat, eztán is megleszek pontos tervrajzok nélkül.
- Nem kell hoznod, elég ha megmondod a raktár számát. - Vigyorodom el hamiskásan, mert miattam azért ne lopjon, egyébként is érdekesebb, ha magam megyek érte. Még nem tudom, mikor, de valamikor és valahogy.
- A kezemhez halványlila csillagpor-gőzöm sincs, mi kellhet. A szintetikus bőr sérült, alatta meg a fém picit kopott, de funkciójában nem akadályoz, csak esztétikum maximum. De eddig még csak te ájultál el tőle! - Vonok vállat a kézfejemre tekintve le, mert eszembe sem jutott implantátum-javító csomagot kérni, hiszen nem is tudom, hogy van-e ilyen. Sosem érdekelt annyira az ilyesmi technikai dolgok, hogy tudjam, miként gyógyítják - javítják? - a szintetikus bőrt.
- Hát beszéljük meg, mikor tudsz jönni legközelebb! - Bököm meg könyökömmel kicsit, mosolyogva, ügyelve rá, hogy a levest ne löttyintse ki, ha már végre újra a kezében van. A találkára odahívom Sky-t is majd, de ez úgy is egyértelmű, hiszen ez a cél azon kívül, hogy lássuk egymás képét újra.
- Te minden rendszerbe belátsz, húgi? - Vonom fel szemöldökeimet nevetve, mikor azt mondja bármiről kikeresi a választ. Értem én, hogy ő a JL... de akkor is, hogy csinálja? Örülök, hogy ebben nem hasonlítunk, ő valamiben kiemelkedően tehetséges, de lehet több dologban is.
- Állattalanítsam?! Hol marad akkor a móka nekem? - Vigyorgok rá, hogy aztán büszkén húzzam ki magam, mikor megdicséri a ragulevesemet. Nem sok mindent tudok elkészíteni, de azt legalább jól. Az utolsó mondatokra viszont felnevetek őszintén, tudván feledni kis időre a csalódottságot és a keserű jövő helyett a vidám jelennek élve.
- Nem vennél férjül? És mégis miért? Ennyire zavar a borosta vagy félsz, hogy az összes piát elinnám előled? - Vonogatom meg széles vigyorral a szemöldökeimet.
- Ó várj, tudom! Attól tartasz, hogy nem főzök meg minden állatot otthon, amit találok!
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 04, 2020 3:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Felkapom a fejem és csak nézek, mint bamba…akármi az akármire. Biztos van ilyen állat is, csak én nem találkoztam vele. Még picit hátra is hőkölök a sok „állj”-tól, majd gyanakodva hallgatom alec érveit. Felemelem a kezem, kinyújtom a mutatóujjam és gondráncokkal tarkítom amúgy szép, sima homlokomat. *
-Nem mondtad, hogy lopjak nadrágot, akkor csak a sajátjaim közül hozhatok. Máskor fogalmazz pontosabban. Most akkor egy-egy. *Bólintok rá és nem én lennék, ha nem magyaráznám ki magam és körítenék egy rövid eredményhirdetést minimum döntetlenre. Nyelvöltésem a tesójára talál, akárcsak én és így már tényleg elkönyvelhetem a döntetlent. Szó se róla, jobb lett volna ha én nyerek, de majd legközelebb, ennyi előnyt igazán adhatok neki, ha már itt ragadt a holdon „halva” . A Nagy Szentélyről készült videóban azért azt is láttam, hogy abszolút improvizáció volt az egész, ha visszamegyünk azért jobban meg kell szervezni, másrészt kiiktatni az őröket, nem feltétlenül úgy, mint a mostani fenékőröm, inkább valamilyen csellel. Lesz min gondolkodnom, mint ahogy azon is, pontosan hol található ez a szentély, Alec leírásából és a letöltött műholdképekből, még meg is tudom határozni, és az én szemem még az odavezető utat is kiszúrja, bármennyire is leplezik. *
-Járművet szerzek, alibit is, elvégre van pár telepített műszerem amelyek akár meg is hibásodhatnak és a javításuk eltarthat napokig. A futással? Ugye nem kell olyan eszementen futnom ahogy te tetted azon a felvételen? Nem, nem akarok futni, inkább hozok ágyút. Tényleg! Ágyú kell? * Az elhangzottak és a látottak szerint megint le kell mennem turistába, kommandósba és hasba lyukat beszélőbe. Nem probléma, Denisovval állandóan ezt kell csinálnom, ráadásul felkészületlenül, mert mindig úgy kezdődik az egész, hogy elmegyünk sétálni és meglátogatunk valakit, beszélgetünk vele, aztán….a vége mindig dirr-durr, csitt-csatt, rohanás és sikítás. Egyre inkább érlelődik bennem a gondolat, hogy Denisovnak mutatom be, mert ők aztán rokonlelkek. Ám előtte még meg kell tudnunk, ki volt az, aki csőbe húzta a bátyámat, mert rajta keresztül vezet az út hazafelé. Ha pedig kancellár volt, pláne ha kiderül, hogy McG, akkor remélem szó szerint rajta keresztül…*
-Ott a pont. Mondjuk a végén nem ártana kiiktatni. Legközelebb megmondom, addig legyen meg a forró drót, én meg utánanézek annak a pacáknak. Hátha találok valamit. *Addig azonban fogalmam sincs, miben segíthetne Alec, viszont tutira lesz dolga. Ami a többit illeti, nos Alecnek fogalma nincs mennyi mindenhez hozzá tudok férni.*
-Nem probléma, a tervrajz sem. *Lesz pár utam a kuckómba, mert a saját pda-ról nem lépnék be sehova, de a szerver, amiről a JL adásai is mennek, tökéletes ere a célra. A szerkentyűk beszerzése már több gondot okoz, pláne kisétálni néhány ládával, egyedül nem menne, mást meg nem szívesen avatnék be ebbe. Még Bruce-t sem, csak azért, hogy ne kerüljön bajba. Viszont most rajtam a sor, hogy ámulva nézzek a bátyámra, de aztán csak egyetértően bólintok, nem is értem miért lepődtem meg, elvégre Delgado vér. *
-Ha nem a tiéd lenne, nem ájultam volna el. Láttam már rosszabbat is, volt, hogy felvágtam egy hulla fületövét a fordító chipjéért. * Bajos lenne bármit szerzni úgy, hogy ne bukjak le, Alec szuperkeze pedig nem akármilyen hozzávalókat kíván meg, ha „csak” esztétikai gond, akkor egyelőre elnapolom a dolgot, legfeljebb óvatosan puhatolózom majd…Simon hadnagynál. *
-Azon még gondolkodom picit. *Hogy mikor találkozhatunk újra? Azt nem mondom, hogy meg kell nézzem a naptáramat, de körültekintően kell megválasztanom az időpontot, és nem jöhetek ide újra…kétszer egymásután nem. Mielőtt leveseznék, felsorolom mi mindent szerzek majd meg legközelebbre, és miről folyhat a csevej, ha már közvetlen kapcsolatban lehetünk egymással, Alec kérdésére büszkén kihúzom magam és ördögien elvigyorodom. *
-Bátyó, feltörtem Jenkins rendszerét is, gondolod, hogy ilyen apróságok problémát okoznak? *Végre rákattanhatok a levesre, félig tele szájjal, a kanállal mutogatva válaszolok a számomra fontos kérdésre.*
-Te csak ne mókázz azon, hogy nem vagyok jóban az állatokkal. *De aztán a mennyei finomságnak szentelem a figyelmemet és az ízlelőbimbóimat, és csak a fejemet rázom…vállat vonok…bólogatok a feltett kérdéseire, miért is nem venném férjül, az utolsó indokra már válaszolok, miután lenyeltem a falatot.*
-Ott a pont bátyó, a piám nem adom. *Na meg a másik indok.*
-Az meg pláne, de ha tényleg kíváncsi vagy rá, azért, mert folyton megcsalnál, én meg ülhetnék otthon a sok síró gyerekkel, és kesereghetnék azon, hogy nincs egy rongyom se, meg időm arra, hogy pasizzak. Hát, nem mintha most megtenném, de nem is hiányzik. Még. És neked? Van már valakid? Egy ellenálló csajszi? Sógornő jelölt? Valaki aki nem ájult el a karodtól?








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 08, 2020 3:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


- Ööö... vegyél? - Tárom szét kezeimet, mert valóban nem mondtam, hogy lopjon, se azt, hogy a saját ruhatárában nézzen körül, csak hozzon egy női nadrágot a méretében. Nekem aztán mindegy, honnan és hogyan szerzi be, de azért túl sok kreditet ne áldozzon rá. Soha nem törleszteném, és nem azért, mert nincs kreditem már. A pontosabb fogalmazás és döntetlen kihozatalára csak puffogva fújtatva fújhatom ki a levegőt. Na tessék, így is sokba fog nekem kerülni, hiába döntetlen, ismerem már.
- Nem kell futnod, de jobb felkészülnöd, hogy esetleg lehet kell. Hacsak nem akarod lesikítani a hajukat a fejükről, hogy még a kopoltyújuk is kiforduljon a helyükről. - Magyarázom neki, de az ágyú hallatán meglepetten pislogok.
- Felderíteni megyünk katona, nem háborút kirobbantani! - Nevetem el magam, főleg mert közben eszembe jutott, csak valami kis pukkanást okozó játékágyút bírna elhozni Raven.
- Csak te jársz ezekhez a műszerekhez? Hol vannak? Találkozhatnánk legközelebb az egyiknél. - Nyújtogatom a nyakam a pda felé, hátha meg is tudja mutatni, mert az is segíthet nekünk egy következő találkában vagy ha csak valamit el akarok juttatni hozzá.
- Aaaz evidens. - Nyugtázom a végén történő kiiktatást, mondjuk ha a bal horgommal találkozik az illetékes kancellár, lehet egyébként se kelne fel, de semmiképp sem köszönné meg. Egyelőre nincs más dolgom, mint leszervezni a forró drót kialakítását, és már körvonalazódik is a terv, hogyan cserkészem be Sky-t ehhez. Még jó, hogy húgi nem szabta meg a módszereimet, így szabad kezet kapok... és még nem is tudom, hogy még két kezet szerzek hozzá John személyében bűntársként.
- Rendben, köszönöm a tervrajzokat. De ne kockáztass értem, oké? Tudom-tudom, úgy is megteszed, de tudd, hogy azért egész jól élek idekint, egyáltalán élek, szóval ne nyírasd ki magad, komolyan mondom, húgi. - Nézek rá szavaimhoz illő komolysággal, még ha sejtésem szerint megint rám fog legyinteni és megy a feje után. Az a fránya Delgado-vér...
- Ez hízelgő, a másik része viszont fúúúúj! - Húzom fel fintorogva orrom és fél oldalasan a szám is, mikor azt mondja, hogy egy hullából chipet vágott ki. Bármennyire is undorító a dolog, azért le a kalappal előtte, nem néztem volna ki belőle, hogy van gyomra hozzá - vagy hogy megtalálja a chipet, mert érzésem szerint tutira csukott szemmel matatott a halott delikvensben -, és egy pillanatra megint sajnálom, hogy nem lehetek a Dominiumon, ilyen jó kis balhékból maradok ki!
- Nem-nem, ezt meg kell kérdeznem tőle is, különben nem hiszem el! - Ugratom vigyorogva, mikor dicsekszik azzal, hogy Jenkins rendszerét feltörte. Nem is ez a bravúr ebben, hanem, hogy nem bukott le, különben nem lenne itt, hanem halott lenne és porként lebegne az űrben. Jobb is nem gondolni erre, inkább a saját levesemre koncentrálok, ami szerencsére Raven tetszését is elnyerte. Ez persze nem indok arra, hogy ne csipkelődjünk egymással, így hamar azt boncolgatjuk, miért is nem lennék én jó férj neki, hiába főzök jól - legalább egy ételt.
- Háhá! Tudtam! - Nevetek fel, mikor beismeri, hogy a piáját félti tőlem. Gyakorlatilag tíz másodperc alatt lettünk vérfertőző alkoholisták, még ha csak elméletben is... De jó, hogy ezt a beszélgetést senki sem hallja!
- A pontosság kedvéért, June-nak voltak rongyai, nem is kevés és ha a pasizás miatt aggódsz, akkor kérhetsz tőle életvezetési tanácsadást, hogyan kell ezt gyerekkel. És ki csalna meg így kit, hm? - Dobom vissza a kérdést mosolyogva, nem mutatván, hogy ez azért rosszul esett, ha ilyennek ismer. Az aktuális barátnőm nem csaltam meg soha, igaz, nem is rázott meg, ha szakítottunk, akármelyikünk is kezdeményezte. Ennyi volt, vállat vontam és ment tovább a napom. June-nal meg közös megegyezés lett a helyzetünk, keresve a törvények kiskapuit.
- Per pillanat senki. Akadtak barátnők, kalandok, egy éjszakás vagy pár hétig-hónapig tartó... De senki említésre méltó. - Vonom meg a vállamat, hiszen ezt úgy is összefoglalhatjuk, hogy csak a szokásos. Innen nézve valahol igaza van Ravennek, ha ilyen lesújtó véleménnyel van rólam.
- És mielőtt kérdeznéd, nem jelentkezett még senki, amiért te nagynéni lehetnél. Lilafűvel megoldják az ellenállók. - Mondhatni élvezik ebben is a szabadságot, hogy élhetnek ilyen szerrel és a párválasztás is sokkal szabadabb lehet, de mindenesetre nem kötelező.
- De ha már itt tartunk: milyen sógornőjelöltnek tudnál örülni? Csak hogy milyen nők után nézelődjek. - Vigyorgok rá szélesen, mielőtt eltüntetném a levesem maradékát és a termoszt emelve némán kérdezzem, kér-e még? Én inkább nem akarom hallani, ahogy ecseteli, milyen férfiak jönnek be neki, így nem is kérdezek erre rá.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 12, 2020 10:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Felvetésére úgy nézek rá, mint aki szellemet lát, bár ez vele szemben még valamennyire helytálló is, de kicsire nem adunk, a részletek meg nem fontosak.  Döbbent arckifejezésemet aztán átállítom megemelt szemöldökömmel a „biztos vagy abban, hogy ébren vagy” jellegűre, majd egy legyintéssel törlöm a témát a napirendi pontok közül….mivel nyertem. A bátyámmal szemben a döntetlen is nyerésnek számít. *
-Az jobban megy. *A sikításra felkapom a fejem, nem véletlenül. Nem szeretek futni, mindig futnom kell ha lejövök a Perdára, pláne ha Denisovval teszem. Azt nem mondom, hogy nem fogok felkészülni, ami azt jelenti, hogy nem tűsarkúban jövök legközelebb…sem, de azon leszek, hogy a futás ne legyen opció. Sajnos az ágyút Alec nem preferálja mint lehetséges védelmi eszközt, így _megint_ le kell mondanom róla, pedig a perdaiak Istenei a megmondhatójuk, hányszor próbáltam már rásózni valakire egy ágyút. A fejemet ingatom lemondó sóhajjal.*
-Oké, nem hozok ágyút. *Egyszer pedig tutira felszerelek egy XS-t a rávaló mindenfélével a saját szórakozásomra. Ott fogok vele grasszálni a Város utcáin, mint egy VIP felderítő osztag. *
-Én vagyok jelenleg az egyetlen planetológus, szóval igen. Átmásolom a koordinátákat. *Vigyorgok egy sort ahogy nyújtogatja a nyakát, mutatóujjamat a homlokára nyomom, hogy visszatartsam, de csak viccből, nem úgy ahogy Jenkins tette Andy kabinjánál mikor megbökdöstem –volna? – egyetlen ujjal úgy sem tudnám visszatartani ha feltétlenül úgy érzi, hogy a pda-ba akarja nyomni a képét. Abban egyetértünk, hogy ha megtaláltuk azt aki Alecet ide juttatta, kiiktatjuk. Na, ezt a részét rábízom, én nem vagyok iktatós fajta, és úgy tűnik a szerkentyűk ellopása sem az én feladatom lesz, ami mondjuk egyszerre meglepő és tök természetes. Hirtelen nem is tudom, hogy bólintsak vagy tátsam el a számat, végül az utóbbinál maradok. Dúl köztünk a remek munkamegosztás ami azt illeti, ha gyerekkorunkban csak fele ilyen jól csináltuk volna, apáék oda lettek volna tőlünk meg vissza. Akkor azonban inkább hátráltattuk a másikat és jókat szórakoztunk ha szarban maradt, ha jól belegondolok, mindketten remekül szórakoztunk a végén apáékon. *
-Ja, látom. Még egy felesleg gatyád sincs, tök szőrös a képed és szakadt a kezed. Valóban jól élsz. Mellesleg nem óhajtok még meghalni. *Vetek rá egy vigyort, olyan szándékosan és eltúlzón széleset ami csak azért jó, hogy piszkáljuk vele a másikat. Eddig is kockáztattam, ezután sem fogok…sokkal többet tenni, csak kicsivel. Ha én bukok, Alec is bukik, szóval ha magamért nem, ő érte vigyázni fogok. Mondhatni az életem a kezében van. Az ő helyzete azonban sokkal rosszabb, mint az enyém, naná, hogy féltem és nem véletlenül dobtam el az agyam, amikor megláttam a kezét. Az övé, nem másé. Simon hadnagynak is van implantátuma, olyan szuper mint Alecé, csak kisebb, tekintve a veszteségét. A gyomrom egész jól bírja, kivéve azt amikor nekem kell tevékenyen részt vennem valaki feltrancsírozásában, ezt azonban kellő büszkeséggel elhallgatom és jót nevetek Alec fintorán. Nem kevésbé azon ahogy Jenkins rendszerének feltörésére reagál. Gyanítom Jenkins tud róla, de én is tudok arról, hogy ő meg hozzám jutott be, persze nem mindenhova, mert kellőképp előrelátó vagyok, másrészt ő nem tud a külön szerveremről. *
-Oké, kérdezd meg tőle. *Olyan természetességgel mondom, mintha én kínálnám őt Búfelejtővel. De én jutok el végre az ő leveséig, ami egyszerűen fantasztikus és szerintem csak azért, mert igazi húsból van. Kell ilyet szereznem a Dominiumra is, csak még azt nem tudom hogyan és hol készítem el. Nem is tudok főzni. Baszkiiii! Van valami amit a bátyám jobban tud mint én? Csessze meg, be kell iratkoznom egy főzőtanfolyamra. Van egyáltalán olyan? Ezen ráncolom a homlokomat míg némán és kellő taglejtésekkel válaszolok a férjül vevés kérdésre, a végén azonban eldobom magamtól a főzőtanfolyam iránti lelkesedésemet és belemélyedek Alec házaséletébe. Természetesen tréfásan és túlzón, hogy meg ne bántsam. Mindig is csodáltam ahogy az egész házasságát és a gyerekek dolgát viselte, ha nem lenne annyira lüke mint amilyen, remek apa lenne belőle, pláne ha a sajátjait nevelné. Én tutira imádnék a gyereke lenni, a húga is imádok lenni. *
-Oké, te nyertél, igazad van. *Nem túl gyakran ismerek be iylesmit, de most tényleg igaza van én meg mégis túllőttem a célon. Ismerem már a „nem mutatom, hogy megbántottál” mosolyát és sürgősen visszavonulót fújok. Csak a jelenre kérdezek rá, hogy tudjam, legalább most abban kiegyensúlyozott-e. de hát nem, feltéve ha azt nézzük, hogy csupán a tartós kapcsolattól lehet kiegyensúlyozott az ember. *
-Értem. Az ellenállóknak szabadság jár. Ha nem lenne annyi dolgom a Domin, én is lemenekülnék ide, marokszám enném a lilafüvet, és az édesgyöngyöt. *Lassan kanalazom a levest, hogy tovább tartson és elgondolkodom azon, milyen feleség illenék a bátyámhoz…vagy milyen lenne az aki képes a megfelelő módon tolerálni a hülyeségeit. Bár ha szerelmes akkor nincs gond, June nem volt az, és nem volt gondja sem Alec-el. Közben, habár még nem fogyott el a levesem, felé nyújtom a tányéromat, mert a jóból a sok is kevés, öntse csak tele amíg van. Ő úgy is bármikor tud magának készíteni, én viszont visszamegyek a műállomásra és műkaján élek, míg újra nem találkozunk.*
-Legközelebb sült húst hozz. Lássuk csak, legyen cuki, okos, szemérmes, vidám, humoros, szép…olyan mint én. *A végére elnevetem magam, Alec szemeibe nézek, és ha tényleg komolyan gondolta a kérdést, akkor kénytelen vagyok elkomolyodni.*
-A lényeg, hogy szeressen. Feltétel nélkül.












Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 13, 2020 7:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


Döbbenete megmosolyogtat, azon meg már nevetek, hogy a sikítás jobban megy neki. Igen, ezt egy pillanatig sem vonom kétségbe. Le merem fogadni, az elmúlt két évben csak tökéletesítette a tudását e téren. Bezzeg az általános kondíció...
- Rebelliumba majd hozhatsz ágyút, főleg, ha nem kell visszavinned. - Vigyorgok rá vigasztalóan, és azért nem hittem volna, hogy valaha nagy tűzerejű fegyverekről beszélve kell visszacsalnom a mosolyt húgom arcára. Ez a hold sok mindent megváltoztatott.
- Ó, de fontos személy valaki! Ez nem ellenkezik atyánk tanításával? - Érdeklődöm heccelve őt és bár mutatóujja a homlokomon, bele fog fehéredni az ujja vége, hogy visszatartson engem, mert csak azért is erősködöm, még szemem is dülled, hátha így jobban rálátnék féltve őrzött és imádott pda-jára, mielőtt visszavonulót fújnék.
- Ha választanod kellene, hogy engem vagy a pda-t mentsd az összes adattal, kit választanál? - Teszem fel pimaszul a kérdést, előre tudván, hogy nevetni fogok a fájdalmas válaszon. A száj tátása viszont engem késztet mozdulatra, állához nyúlva mutatóujjammal csukom be a száját, és egyébként tök büszke vagyok. Egy büszke besurranó tolvaj. Fasza, micsoda életpálya! Raven nem is rest kiemelni, hogy jól élek így felsorolva egy csomó dolgot és már ahogy belekezd már széles mosoly terül szét képemen, a szakadt kéz kifejezésnél majdnem beleprüszkölök a levesembe a röhögéstől.
- Van hol aludnom, van mit ennem, szabadon jöhetek-mehetek, vannak szép nők és sok pia. Jól élek. De látom, meg kell borotválkoznom a következő találkozónkra. - Sóhajtok, letéve a kanalat a tálkába megdörzsölve szőrös államat mosolyogva. Hitetlenkedve rázom meg a fejemet még akkor is, mikor teljes természetességgel vágja rá, kérdezzem ki Jenkinst, nem mintha ez lehetséges lenne több okból kifolyólag sem, és így nem is forszírozom tovább a dolgot. Elhiszem neki, már csak azért is, mert húgom éles szemét nem kerüli el semmi, így biztosan igaza van ebben is, és átlátott hamisabb mosolyomon is, hogy visszakozzon kicsit. Szerencsére bocsánatot nem kér, ilyesféle súlyú dolgokban sosem volt rá szükség köztünk és láthatóan mire újra megszólalok a magam részéről már el is felejtettem, amit mondott, legalábbis a sérelmes mivoltát mindenképpen.
- Nekem mindig. - Persze kihasználom a helyzetet, hogy ezt a mondatot odadobjam. Muszáj, mert nem sokszor kapok Raven mellett igazat, szóval ilyenkor hangoztatni kell ezt az állítást, mielőtt elfelejtené.
- Dilibogyót ki ne hagyd! Gőzöm nincs, mi a neve, de kellemesen ellazít pár órára, hogy utána napokig szenvedj. Tisztára megéri! - Nevetek rá, és mielőtt elképzelném, minek kell húgomnak lilafű és édesgyöngy egyszerre, inkább arra terelem a gondolatom, hogy legközelebb én kombinálom az édesgyöngyöt ezzel a dilibogyóval. Csak megfelelő partner kell ehhez, és ha már partner meg sógornőjelöltség szóba került, megkérdezem őt, milyent tudna mellém elképzelni. Míg válaszát hallgatom örömmel töltök neki még a levesből. Amilyen kis nyeszlett, nem is árt, ha rendesen eszik, így a kívánságára is csak bólintok, szinte borítékolhatóan beleadom majd szívemet abba a sült húsba.
- Milyent? - Kérdezek vissza, de másnem majd kitalálom én. Azt tudom, hogy lárvát meg gyászmadarat evett már. Na majd kiötlöm, mivel lepjem meg, másnem ez is jó feladat nekem, hogy lefoglaljam magam, még ha csekélyke is. A jövendőbelimre vonatkozó felsorolásra mosolygok, míg eszem a levesen maradékát, kuncogok Raven szerénységén, hogy aztán összevonjam a szemöldököm.
- Várj! Szemérmeeees? - Jellemző, hogy a "lényeget" ragadtam meg a felsorolásból, és bár nem tudom, hogy ezt is magára érti Raven vagy sem, de azt végképp nem értem, miért pont egy szemérmes nőt tudna mellém elképzelni? Pont mellém? És még szeressen is engem? Széles mosoly kíséretében a kanállal mutatok magamra felvont szemöldökkel, némán vonva kétségbe, hogy ilyent egyáltalán lehet.
- Attól tartok, ilyen nő nem létezik... - Vonom le végül a következtetést, bár nem tűnök csüggedtnek emiatt. Nem hiányozhat olyan, ami nem létezik, így a vágyakozás rá is hiábavaló lenne.
- De ha van ilyen barátnőd, hozd el! - Teszem hozzá, és hát nem is én lennék, ha nem ezzel a végszóval fejezném be a levesemet.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Orkánsziget - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Orkánsziget - Page 2 WYdz5uv

Klubom
Orkánsziget - Page 2 R8xXJ2P

Fegyverem
Orkánsziget - Page 2 KjdARSD


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 17, 2020 6:56 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Bátyó & húgi
Végre!


*Tényleg nem tudom miért vagyok oda annyira az ágyúért, talán csak jó bulinak tartom, legalábbis most, hogy béke van. Viszonylag. Meg persze, ha elviszem az ágyúkat, nem lesz mivel lövöldözni. Eddig senkinek nem kellett, így én sem próbálhattam ki magam ágyúlopásban.  A tesóm azonban tudja hogyan lelkesítsen ha már a kedvemet lohasztotta és fel is derülök a gondolattól, hogy 1. Lophatok ágyút végre! 2. A tesómnak kell! 3. Elmehetek a Rebelliumba. *
- Okééé! Viszek ágyút! *Mondom boldogan, nagy hadonászással kísérve, a második mondatot szinte áhítattal kiejtve. Eskü, majdnem könnyezek a meghatottságtól. Ami a műszereimet illeti, tényleg én vagyok jelenleg az egyetlen aki ezzel foglalkozik, mióta rájöttem, azon jár az eszem, hogyan lehetséges ez, pedig van pár tudós lefagyizva, de valószínűleg, jelen állás szerint én taníthatnám őket, legalábbis ami a Perdát illeti. *
-Nem igazán frusztrál. Atyánk? Pap lett? Mit tanított? Nem értelek édes bátyám! *S mikor kiejtem az utolsó szót, az addig ujjammal tartott homlokát hirtelen elengedem, annyira nyomta nekem, hogy fájjon az ujjam, hogy elfelejtette, vagyok olyan gonosz, hogy hamarabb elengedjem mint ahogy ő elhúzza a fejét. Mert pontosan tudom mikor készül ilyesmire. Fölényes mosolyom csupán megjátszott, ahogy hosszú és „izzadságos” töprengésem is. Vajh` kit vagy mit választanék. *
-Attól függ milyen helyzetből kell menteni. *Adom meg a kitérő választ, talán nem erre számított de most ezt kapta. Ne állítson csak engem ilyen dilemma elé ha nem éles a helyzet. Ami azt illeti, akkor se ha éles…akkor pláne ne. Mire eljutunk a káprázatos munkamegosztásig, már a szakadt keze sem hajlamosít ájulásra, s miután becsukta tátott számat, melyet bámulatos fejlődésének oltárán teszek, jelenlegi életviteléről társalgunk.*
-Na, az nem ártana. Sokat javítana a megjelenéseden. Másrészt meg a csupasz áll fiatalít. *Rásandítok, kíváncsi vagyok ez a megjegyzés mennyire motiválja. Nem mintha zavarna a férfias arcszőrzet, de piszkálódásra remek alap. A nőügyei viszont nem, legalábbis abban a formában amiben előadom, nem. Ezt pedig észreveszem bár nem elég gyorsan, s mire észbe kapok, már késő. Tudom, látom rajta akárhogy is próbálja vigyorgással elütni. Ismerem már, még ha két év ki is maradt az életünkből, egyikünk sem változott annyit, hogy ilyeneket elfelejtsünk és nem a testvéri engedékenység mondatja velem, hogy igaza van. *
-Kivéve amikor nem. *Az a fránya utolsó szó, amit csak kinyögök annak ellenére, hogy neki adtam igazat. S ha már a múlt nőügyeit kivesézni nem jó ötletnek bizonyult, a jelenre térek rá, mert azért csak érdekel, hogy mennyire merült el benne. Alec jó pasi, és még ha néha lüke is meg idétlen, tudom, hogy jó férj és jó szerető…ha valakit megszeret, azt nagyon szereti és ha már szabad ezen a téren, megérdemli, hogy viszont szeressék. Egyelőre nincs ilyen, a szavaiból az derül ki, hogy facér és még egy ideig az is marad, viszont élvezi. Ébredésig biztos.*
-Ha nem tudom a nevét, hogy a frászba kerüljem el? Napokig? És szerinted megéri? Micsoda irónia! *Nem hiszem, hogy neki megérte, valószínűleg soha többé nem szed be abból a dilibogyóból, de jó lenne tudni, hogy pontosan melyik bogyó is volt. Szerencsére az általam kigondolt „gyógynövény” kollekció kombinált használatára nem kíváncsi, elég kínos húgként erről beszélni. Ez amolyan barátnős téma, Búfelejtő és süti mellett. Most hexaleves van, bár nincs törvénybe iktatva, hogy e mellé milyen téma dukál – előbb vagy utóbb majd ezt is korlátozza majd a kancellária – szerintem Alec leendő menyasszonyának jellemzése épp megfelelő. Előtte azonban arról kellene nyilatkoznom, hogy milyen húst süssön. *
-Hát a frász tudja. Finom legyen. Te vagy a remete, neked kell tudnod. *Vigyorgok rá szélesen, újra felpiszkálva remeteségének tényét, mely úgy tűnt érzékenyen érinti a hablelkét. Vagy a férfiúi büszkeségét. Mindegy. Az újabb adag levessel küzdök, mely igen nemes harc, már csak azért is, mert rohadt finom és a bátyám készítette. El kell kérnem tőle a receptjét, aztán persze nem árt beszerezni egy hexát, lehetőleg konyhakész állapotban. Most vagy az elnyúlt éhség, vagy már a jóllakottság bonyolítja fejemben a fárasztó gondolatokat, és minden bizonnyal hatással van arra is, milyen feleséget képzelnék el a bátyámnak. Legalábbis ami a felsorolást illeti, azt szándékosan elpoénkodom, igyekezvén a magam képére formálni, de már a szemérmességnél borul minden. Megjátszott értetlenséggel helyeslek, bólintok.*
-Igen, szemérmes. Miért, szerinted nem vagyok olyan? *A végén persze menetrendszerűen emelkedik a szemöldököm, Alec későbbi válasza miatt azonban kénytelen vagyok szemet forgatni, majd lemondóan sóhajtani. Reménytelen. Újabb kanálnyi levest kanalazok bele a számba s míg a húson rágódom, úgy a szavaimon is. Jellemző a bátyámra, hogy pasi és mint olyan egyáltalán nem jutott el hozzá a felsorolás komoly része, amit remek érzékkel a végére hagytam. Végül a kanállal hadonászva próbálom elmagyarázni a lényeget.*
-Nincs ilyen barátnőm, de biztos, hogy létezik ilyen nő….felejtsd el azt amit mondtam, csak a végére koncentrálj. *Hatásszünet. Megvárom míg leesik neki, ha leesik. *
-Alec, teljesen mindegy milyen, ha feltétel nélkül szeret. Ha bármit megtenne érted, ha csak attól mosolyog ha ránézel. Megérdemled. És biztosan megtalálod. *Tényleg szeretném boldognak látni. Nem úgy ahogy most. Ez csak miattam van, hogy újra látjuk egymást. Ha elválunk és ő visszamegy a Rebelliumba és újra az ellenálló társai veszik körül s nem a családja, megint boldogtalan lesz. Kell, hogy valaki tartsa benne a lelket míg ott van, mert érzésem szerint hosszú idő lesz mire mi rájövünk ki áll a háttérben és biztonságban visszahozhatjuk. S még mindig ott lesz a másik probléma, hogy ne kelljen az ellenállókat elárulnia. Francba! Annyira szeretném a kezeim közé kapni azt aki ezt tette velünk. Megfojtogatnám egy kicsit. Vagy nagyon. S ha már itt tartok a gondolatmenetben, visszanyújtom neki a saját pda-ját, rábökve a kihelyezett műszereim letöltött térképére. *
-Melyiket tudod a leghamarabb megközelíteni és mennyi idő alatt? Tudnom kell hogy időzítsek. Hamarabb is odamehettek a zsenikéddel.











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Orkánsziget - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Orkánsziget - Page 2 Alec_i11


Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 19, 2020 3:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 
Raven és Alec - Végre!


Felnevetek húgom lelkesedésén, amivel az ágyút tünteti ki, habár nem tudom, mire lesz jó nekem egy ágyú. Nem készülök hadba vonulni. Egy dolog ellopni, fosztogatni ezt-azt, de a Várost megtámadni ágyúval azért más tészta már, és ha lehet, kerülném is, hogy valakit is meg kelljen ölnöm. Mielőtt azonban megszólalhatnék, elengedi homlokomat, és csak az időben földre letett kezemnek köszönhető, hogy nem borultam bele az ölébe levesestül. A tálkámból alig valami ki is löttyent, de csak a földön ment kárba, nem veszélyeztette se Raven ruháját, se a csizmáját, se az imádott pda-ját.
- Ha pap is lett, menten kitért a hitéből tőlünk! - Vigyorodok el, míg egyensúlyom visszanyerve feltápászkodom ülésbe, pillantásom ígéri csak be némán, hogy jól van, jön ő még az én utcámba... erdőmbe.
- És arra utaltam, édes húgocskám, hogy mintha azt javasolta volna apa, hogy ne legyünk se feltűnőek, se túl fontosak. Bár belegondolva a helyzetembe, felejtsd el, amit mondtam vagy apa mondott, legyél csak nélkülözhetetlen. - Egy levegővételnyi időn belül gondolom meg magamat és már az ellenkezőjéről győzködöm Ravent, még ha nem is szorul e téren bátorításra.
- Oké, ez jobb válasz, mint reméltem. - Egyezek bele vigyorogva, mert arra számítottam, hogy megsemmisítő vereséget szenvedek a kütyüjével szemben, és legjobb esetben is csak habozva mondta volna, hogy a pda-t mentené. Ehhez képest, hogy lehet olyan helyzet, amikor én vagyok a fontosabb, az felér egy lelket simogatva balzsamozó győzelemmel, ami ráadásul a képemre is van írva, ahogy elégedett óvodás-mosollyal kanalazom tovább a ragulevest. És ha már óvodás, Raven oda is fiatalítana vissza engem sima állal.
- Áh, ha annyira öregít, inkább ráhajtok az apa-komplexusos nőkre. - Vonok vállat kaján mosollyal nézve levesem felett húgomra, mert érzem én, hogy nem erre számított, hanem belelkesíteni akar.
- Majd sima lesz az állam, ha megnősülök. - Ezzel előre jelzem, hogy legközelebbi találkozónkon is borostás lesz a képem, legfeljebb nem ennyire, mint most. Csak emlékezzek erre a kijelentésemre, mert Raven tuti fog és ha csak egyszer is szeszélyből sima állal jelenek meg, ő máris elkezdené fejben megtervezni a koszorúslányi ruháját... és a lakodalom menüsoráról kérdezni, amin biztos nem lesz olyan bogyó, mert mindenki csak a fejfájásra emlékezne.
- Ööö, zöld, derékig érő bokor, kerek levelekkel, a bogyója lilás, rózsaszín pöttyökkel. A csaj is dilibogyónak hívta. - Biccentem oldalra a fejemet elgondolkodva, de tényleg nem rémlik, hogy elhangzott volna valami tisztességes név is rá akár perdaiul, akár a mi nyelvünkön. Arra mindenesetre nyelvet öltök rá mosolyogva, hogy már megint leremetéz, és a Rebelliumig visszafelé biztosan azon gondolkozom majd többek között, milyen sült hússal lepjem meg legközelebb Ravent. Ám most nem ezt tervezgetem, inkább figyelek, milyennek álmodja meg az ideális Mrs. Delgado-t húgom, milyen sógornőnek örülne, és az egyik jelző nem kis meglepetést vált ki belőlem.
- De, nagyon is remélem, hogy a húgom szemérmes! - Vigyorgok rá, majd magamra mutatok.
- Ám hogy mellém egy szemérmes nő... Végülis, legalább elronthatom. - Nevetek fel, még ha biztos is vagyok benne, hogy nem így gondolta Raven.
- Ahelyett, hogy kancellárokkal vacsorázol, szerezhetnél normális barátnőket is. Nem is gondolsz rám! Végére? Milyen végére? Hogy olyan lökött legyen, mint te? - Kérdezek vissza, mert nem esik le, mit mondott az előbb, de aztán kifejti nekem, tőle szokatlanul komolyan hatóan.
- Lehet volt ilyen, csak én nem tudok szeretni senkit. - Felelem csendesen lassan vonva fel a vállam, majd engedve le. Talán a June-nal való házasságom is itt bukott el.
- De köszi a tippet, keresek majd ilyen szemérmesen szerető nőt. - Kacsintok aztán könnyedén Ravenre, ezen a szemérmes dolgon magamban még mindig derülve.
- Vagyis.. inkább majd akkor, ha visszajutottam a Városba. Másodmagammal visszamenni bonyolult lenne, és ez már így eléggé az! - Az biztos, hogy történelmet írnék vele, hogy visszacsábítottam valakit a Kancellária kötelékébe az Ellenállásból. Áh, nem, nem kell ez nekem, csak összekuszálna mindent egy ilyen kapcsolat. Mondjuk aggódnom nem kell, Ámor jó eséllyel lemaradt valahol félúton a Földről idefelé jövet, és ha eddig nem talált meg a nyilával, aligha fog tudni most már idáig ellőni. Inkább reálisabb dolgokkal foglalkoznék, mint például a következő találkozónk megbeszélése.
- Ez itt! Ehhez mit szólsz? Omnum Fátylánál. És jó, előbb megyünk, hogy elzavarjunk minden állatot, amelyik nincs sütve. - Teszem hozzá somolyogva, mert úgy is ez lenne a kívánalom.
- Időben.. július közepén? Sky most el lesz egy-két hétig, nekem is lesz dolgom erre-arra, és Sky képes úgy mozogni, mint egy árnyék, nem egyszerű elcsípnem. - Teszek javaslatot az időpontra is, kérdőn nézve fel Raven-re, hogy jó-e neki így? Majd elvigyorodok.
- Majd legyen egyértelmű, ha ki kell iktatni a kísérődet, utólag nem fogadok el reklamációt! Apropó, a mostanival mi legyen, mi lesz a fedősztori?
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Orkánsziget - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 
Orkánsziget
Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: