Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Hegyvidék, sziklás hegyoldal
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Hegyvidék, sziklás hegyoldal
 





Perda hold nagy kontinensének keleti oldalán hosszú hegyláncolat fut végig, mely számos pontján olyan magasságokba tör, hogy örökké hó fedi csúcsait és sokszor a felhők közé burkolózik. Alacsonyabb részein sziklás a terep gyér növényzettel és kevés, de annál veszélyesebb állatokkal. Déli vonulatai ráadásul olyan érceket tartalmaz, mely a műszereket teljesen megzavarja, jelentősen megnehezíti ez a felderítést vagy a tájékozódást.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 5:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



A bedokkolás zökkenőmentesen, különösebb probléma nélkül zajlott le. Kiemelkedő tehetségem sosem mutatkozott meg ezen a téren, de a legrosszabb kategóriába sem sorolnám pilótaképességeimet. Átlagosnak vagy megfelelőnek inkább lehet jellemezni. Habár pontosan látják, tudják, jelentem a Hídnak is, hogy sikeres volt a manőver.
Lefuttatom a szokásos és kötelező ellenőrzéseket, a rendszer diagnosztikája szerint van-e bármi, amiről szükséges tudnom, történt-e bármi az út alatt, amelyet akkor ugyan nem vettem észre, de jelen van és később esetleg gondot okozhat. A teljes ellenőrzés még nem fejeződik be, amikor befut a parancs. Hiába csak most értem vissza a Perdaról, a feladat nem tűr halasztást. Nyúlik a képem rendesen, egyfelől nem teljesen tiszta, hogy mi történt és főként miért csak két személyt érint a végrehajtás és legfőképpen miért nekem van dolgom benne, de megkérdőjelezni eszembe sem jut az utasítást. Inkább csak nem értem.
Végignyomorgatom a képemet, jelentek a Hídnak megint. A sikló tulajdonképpen alkalmas az azonnali következő útra, a közben a végéhez ért lefuttatott ellenőrzés szerint legalábbis ez az eredmény. A kapott koordináták azonban magasba tolják a homlokomat, a vidékről tudott, hogy a fellelhető ércek a műszereket teljesen meg fogják zavarni. A navigálás egészében kézi vezérlés kell legyen. A nem túl informatív részletekből legalább annyi kiderül, hogy a másik csapatnak is ugyanezzel kellett szembe néznie és nem tudni miként is ért véget a küldetés. Az előzetes jelentések szerint feltehetően nem jól.
Indulás előtt még meg kell várnom a kirendelt felettest és mivel, hogy egy lehetséges súlyos sérült ellátása is kilátásba helyeződött, kénytelen vagyok a mobilizált orvosi eszközöket átnézni, megvan-e minden. Igen, erre jó a nyilvántartás, ez rendben is van, de a magam részéről jobb szeretem a saját szememmel látni, tényleg a helyén van-e az, aminek ott kell lennie. Nem szeretem a meglepetéseket, az olyan helyzetekben meg különösképpen nem, amelyek egyszerű odafigyeléssel elkerülhetőek lettek volna. A slendriánságot egyáltalán nem bírom.
A kidokkolásra az engedélyt majd akkor kérem meg, ha a küldetésre kirendelt társam is megérkezik. Legalább nem egy ismeretlennel vagy egy kezdővel kell kimennem. Örülök, hogy ebben a küldetésben nem nekem jut a felettes szerepe, az olyan felállásokért nem túlzottan vagyok oda, elég az, hogy a sérültre kell odafigyelni és az élete felett döntéseket hozni, azokért vállalni a felelősséget. Nyilván, ha muszáj lenne, nem futnék el a más felállástól, de jelen pillanatban legalább egy gonddal kevesebb. Hála a magasságosnak és Malinor magasabb rangjának.
Visszaülök a helyemre és amikor majd megérkezik a hadnagy, formálisan köszöntöm, mégsem a kocsmában vagyunk, a rendnek pedig jelen körülmények között meg kell lennie véleményem szerint, akkor is, ha egyébként ennél jobb viszonyt ápolunk totálisan mellékesen.
◦ᵒ·○●·°

Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 9:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar

Egy új parancsot kaptam, hogy kísérjek egy Orvost a Perdára, akit már jól ismerek, bár ritkán adódik, hogy összefutunk egy küldetés alkalmával. Engem mostanában lefoglalnak a hajón lévő teendőim, de most végre kimozdulhatok kicsit az adminisztráció nyaktekervényes és kissé unalmas napjaiból. A holmim már összekészítve, és hamarosan meg is érkezem a kijelölt helyre, ahol találkozom Gregor zászlóssal, ha minden készen áll az indulásra, akkor hamarosan már a röppályára állva landolunk a Perdán. A „kirándulásunk” célja – mondjuk úgy -, hogy papírforma szerint zajlik, de mint eddig is tudtam mindig, hogy két egyforma küldetés sosincs… Ennek a gondolatsornak a végére, már meg is jelenek a rámpán, majd üdvözlöm a zászlóst.
-Üdv Gregor zászlós! Ha készen áll, akkor indulhatunk.- lerakom a felszerelésemet és ha nincs más elintéznivaló, akkor készen állok az indulásra. Rég találkoztunk, de annak örülök, hogy közös bevetésen veszünk részt. Most kicsit "hűvösebbnek" érezheti a hangom, de ez nem felé irányul. Már volt alkalmam párszor az orvosi szobában pácienseként jelen lenni nála, bár többször, mint szerettem volna. De ez is része a hivatásomnak, és van mikor a sérülések komolyabbak egy karcolásnál. Igaz, hogy mostanság több heg és horzsolás "ékíti" a testem, de van amiket Larámnak is félve mutattam volna meg. Tudom, hogy aggódik mindig értem, de ez vele jár, hogy a testen néha nagyobb ütést vagy sebet kap, mint egy átlagember. De kanyarodjak is vissza a jelen helyzetbe, ahol már be is csatoltam magam a székbe, hogy kezdetét vehesse a parancsunk végrehajtása. Fejben azért még átveszem a feladatom sorait, majd ha csukódik az ajtó, már csak az előttem álló dolgokra koncentrálok. Tudom, hogy nem egyszerű a parancsunk, de bízom benne, hogy sikerrel fogunk járni. Azt persze most nem mondhatom, hogy egy rutin feladatot kaptunk, de ismerve a Dokit, biztos vagyok, hogy helyt áll a feladatra. Szívem szerint barátságos hangnemmel és kézfogással üdvözölném, de a protokollt be kell tartanunk. Későbbiekben már lazábbra is vehetjük majd a beszélgetésünk hangnemét, de most kell egy kis idő, míg rendezem a gondolataimat és az előttünk álló feladat kivitelezésének lehetőségeit. Amúgy meg kifejezetten boldog vagyok, hogy vele indulok neki a Perdának, és nem pedig egy ismeretlen alakkal, akivel még életemben nem találkoztam. Ami meg a parancsot illeti, épségben visszahozni a Dokit és minden olyan dolgot, ami a Kincstári holmit képezi, és ez a rész, ami a kiadott szövegben mindig szerepel. Ez vonatkozhat a saját holminkra vagy tárgyainkra, de utalhat egyébre is, ami elég tág fogalmat határol be. De, mindegy is, mert ha megérkezünk, akkor a B-terv kerül előtérbe, és a jól felépített álcánk fedést jelent az ittlétünk valódi okára. Ezt persze biztonsági okokból csak mi ketten ismerjük, - vagyis nem véletlen, hogy ilyen zordnak és barátságtalannak hatott a hangom a megérkezésemkor Shane felé. Okkal vagyok ilyen, bár valószínű, hogy a zászlós is sejti, nem véletlen mindez tőlem. Azt se felejtsem el, hogy a küldetésünk sikere az álca, amivel útra indulunk egy eltűnt csapat felkutatására, és ezt teljes titokban kell végrehajtanunk. Az pedig, hogy a "falnak is füle van", nem felejtem el. De ha bekerülünk a "veszélyzónába",egy ideig csak magunkra tudunk számítani. Az ülés alá pakolt csomagomban persze a szokásos holmim pihen és némi elengedhetetlen apróság. De aki ismer, az tudja, hogy ezek nélkül egy lépést se teszek. Remek napnak nézünk elébe, azt hiszem.. bár nem lesz könnyű véghezvinni a dolgunkat, de mindent meg kell tennünk, hogy sikeresen hazatérjünk.



   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 10:58 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



A műszerfalon babrálok, a kidokkoláshoz, felszálláshoz szükséges műszereket és a megjelenő adatokat figyelem. A rendszer segítségével a kapott koordinátákat felhasználva végeztetek számításokat hová is érkezzünk pontosan, az utolsó, frissített terepadatokkal megtoldva a képletet. Malinor befutásakor még mindig ezekkel foglalkozok és az egyszerű, jóval kevésbé formális kézfogás most teljesen elmarad a helyzet és a találkozásunk apropójának mivolta miatt. - Hadnagy. - Tisztelettel biccentek felé és a parancsot tudomásul véve felveszem a kapcsolatot a Híddal megint. - SS Dusk 3, Gregor zászlós a Hídnak; Malinor hadnagy a fedélzeten, engedélyt kérek az Imperium elhagyására. - Tekintettel arra, hogy a parancs egészen fentről jött, feltételezem, hogy a Híd már tud a küldetésről, annak résztvevőiről és célállomásáról. Amíg a rábólintásra várunk, a fejemre helyezem az okos szemüveget, habár ennek inkább landolás után lesz nagyobb szerepe és nem a sikló elvezetéséhez kell, illetve a hologramos órára is szükség van. Időt spórol, ha még most elintézem ezeket. Nem telik sok időbe, mire a Híd visszajelez és ennek megfelelően a hajtóműveket működésbe helyezem. Zökkenőmentesen sikerül elhagyni az Imperiumot és pályára állni a hold irányába. - Álcázó és jelzavaró rendszer aktiválásra készen áll. - Olyan küldetésre irányítottak, ami nem a nagy publikumra tartozik és főleg nem a helyi lakosságra. A taktikai szakértő azonban nem én vagyok, ezért a parancsot mindenképpen megvárnám, mielőtt bármelyiket indítanám. Amíg megközelítjük az adott helyet, csendben végzem a dolgomat. Odafigyelést igényel és tudatban felkészülést az is, hogy hamarosan magunkra maradunk köszönhetően a helyszín sajátosságának, ami felé tartunk.
- Landolási adatok, időjárási viszonyok, terepinformációk letölthetők. A légkörbe való belépést megkezdem. - Tájékoztatom a hadnagyot formálisan a szabályoknak megfelelően a rendszer számításainak elérhetőségéről és a jelenleg végzett manőverről. A hegylánc már tökéletesen kivehető, az előzetes adatok pedig elégé stabilak ahhoz, hogy ne változzanak, kalkulálódjanak újra a jelenlegi viszonyok valós helyzetét figyelembe véve. - Megközelítem a déli vonulatot, kézi vezérlésre váltok. - A jelzést követően nem telik bele sok időbe és beigazolódik, amit már előre tudtunk, innentől csak magunkra számíthatunk. A sikló teljes irányításának átvétele megtörtént, a rendszer számítások nem elérhetőek a továbbiakban. A sziklás terep miatt mondhatni szabad szemmel kell megfelelő területet találni, ami alkalmas a jármű leszállására. - Landolást megkezdem. - A kiszemelt hely megvan, de kicsit trükkös lesz letenni a siklót. Nem a legsimább vagy tágasabb a terület, de megfelelő. A manővert nagy precizitással hajtom végre, ha erre ellenkező utasítást közben nem kaptam és végül a dusk stabil talajra érkezik.
◦ᵒ·○●·°

Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 7:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar


Amint elfoglalom a széket és elindulunk, a fejemben még egyszer átfutom a parancsot, amit kettőnkre bíztak, de mivel nagyon magasról érkezett az engedélyezés, így van bennem némi furcsa érzés. Ahhoz kétségem se fér, hogy titkos akció, bár azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki úgy gondolja, hogy ez jó ötletnek számít. Árgus szemekkel is követhetnek, mert köztudott rólam, hogy ritkán hagyom el a hajót, bár nem példa nélküli. Shane-t viszont remek embernek és társnak tartom, hogy bizakodó legyek az előttünk álló ismeretlen kihívással. Tudtommal nem sok ilyen jellegű feladatot kezdeményeztek, és az sem árt, hogy ha nem hívjuk fel magunkra a figyelmet semelyik részről sem.
-Aktiválja Zászlós! Mostantól, a Bázis felé teljes rádiócsendet kérjen és „lopakodó” üzemmódra váltást. – adom meg az engedélyt Shane-k. Az időjárás és egyéb információkra csak biccentek a fejemmel, majd a saját PDA-ra letöltöm az adatait. Majd, ha leérkeztünk a felszínre, odalépek hozzá, hogy kézfogással is üdvözöljem.
-Örülök, hogy látlak, Shane. Eddig nem tudtalak köszönteni, mert fent kellett tartanunk a protokoll szabályait, de most már kicsit lazábbak lehetünk. – nézek rá vidáman, és szedem össze a holmimat, hogy elindulhassunk a terepre.
-Na, keressük meg azt a Fazont! Gondolom, már tűkön ül, hogy megérkezzünk… Készen állsz, Doki?- vigyorgom el magam, ahogy belegondolok a helyzetünkbe, bár még az a szerencsénk, hogy nem a vakvilágba indulunk felkutatni azokat a személyeket, mert ismert az utolsó tartózkodási helyük.
-Lehet, hogy nem ártana az álcázó rendszert aktívan hagyni, hogy ne is vegye észre senki, hogy itt vagyunk.. eléggé utálnám, ha a helyi állatvilág „beköltözne” a fedélzete…- osztom meg a reggeli agymenésemet a zászlóssal, de gondolom, hogy mindenre felkészült velem kapcsolatban, de ha nem, akkor egy kis ízelítő a sajátos humoromra. Igaz, nem vagyok egy nagy humorzsák, de jobb szeretem, ha az éles helyzetekben nem a feszültség hatalmasodik el rajtam, hanem a lazább hangulat. Ha kiérünk a terepre, akkor a fülesemet beillesztem a helyére, hogy összeköttetésbe legyünk egymással. Shane kütyüjei biztos modernebbek, de én azért megtartottam a magam kedvenceit, és persze a hozzám tartozó mindennemű fegyvereimet. Nélkülük egy tapodtat se teszek, és gondolom, hogy a Dokinak is megvannak a saját „játékszerei”. Imádom, mikor az enyhe szellő az arcomhoz ér, és még az idő is remek.
-Clara, hogy van? Minden okés, az asszonnyal? Lányaid is jól vannak? Jó nagyot nőhettek amióta nem láttam őket...– érdeklődök a feleségére és az ikreire. Emlékszem, hogy amikor láttam a lányait, akkor még, alig múltak 10 évesek.. olyan korúak voltak akkor, mint az én kislányom…..



   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 03, 2019 9:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



- Parancs értettem! - Az utasításnak megfelelően jelzem a rádiócsend kérését és a siklót is az alá vonom a visszajelzés fogadását követően azonnal. Az érkezésünk innentől fogva teljesen láthatatlan módban zajlik, már ami a rendszereket illeti, amelyek nyomon tudnák követni a pályánkat. Leszállásig a Dusk irányítására koncentrálok, nem ráfeszülve, de kellő a kellő figyelmet megadva, amelyet a küldetés és a gép elvezetése megkövetel. Amint lent vagyunk, az álcázó és jelzavaró rendszereket még nem kapcsolom ki, a műszerfalon azonban állítok; egyfelől a landolás pontos koordinátáit rögzítem, az idővel együtt, másfelől a szükséges adatok lementését is megkezdem a magam részére. Malinor köszöntésére nagyjából elkészülök. - Részemről hasonló az öröm. Hozom a felszerelésem és fegyverem, aztán részemről elhagyhatjuk a siklót. - Feltápászkodva az orvosi holmikat nyalábolom fel és a rendszeresített gépkarabélyt.
- Aktiválva hagytam, nem lesz gond és indulhatunk, megvan, ami kelleni fog. - Az álcázást eleve nem kapcsoltam ki, egyébként is olyan helyen vagyunk, ahol tanácsosabb nem ilyet tenni, ezért, ha nem kaptam volna rá egyértelmű utasítást, valószínű én magam vetem fel, hogy észszerű volna hagyni, amíg a sikló magára marad.
- Semmit nem tudok arról, hogy az illető milyen állapotban volt, amikor a segély-jelzést leadták. Remélem még nem késő. - Húzom el a képemet, ahogy elhagyjuk a Duskot és a hold felszínére lépünk, immáron a saját lábainkon.
A hologramos órát belövöm, az utolsó elérhető adatokat előhívom a területtel kapcsolatban és másik személy után is kutatok vele, de a keresés egyfelől eredménytelen, másfelől nem is teljes; ezen a területen még nem szállt le senki korábban. - Úgy nézem abba az irányba kell mennünk úgy három mérföldet. - Értelemszerűen az a hely volt az utolsó elmentett koordináta, amely elérhető számunkra is a csapattal kapcsolatban, akik után és nem mellesleg miatt érkeztünk. Kinyújtott karral és az ujjammal demonstrálom merre is van az arra és mivel a műszer nem jelez olyan hőmérséklet különbséget, amely élő személyre utalna, nem jelzem külön, hogy rajtunk kívül a kutya sincs erre, meg más élőlény se.
- Köszönöm kérdésed, tudomásom szerint jól vannak mindannyian. - A nejem és én… nos nem igazán szerelem vagy egyáltalán normális házasság a miénk. Nem vagyunk rosszban, sosem voltunk, de azzá sem vált a kapcsolat, amivé kellett volna. Ennek ellenére nem ágálunk ellene, egyfelől a lányok, másfelől pedig amiatt sem, mert lehetne sokkal rosszabb is. - Most éppen… nagyon kamaszok. - Nem húzom el a számat, de valahol szeretném. Az utóbbi időben nem jövök ki velük valami jól, újabban nem nagyon bírják a képemet és nem is tudom őket érte hibáztatni. Tény, hogy nem veszek részt annyira az életükben, mint amennyire igényelnék.
- Hát veletek? Minden oké? - Nyilván a társa kapcsán érdeklődök, már amennyiben nem veszi rossz néven vagy nagyon ingoványos talajnak az érdeklődést.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 6:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar

Shane-el azért is szeretek Terepre menni, mert többségében fél szavakból is megértjük egymást, ha éppen úgy hozza a helyzet. Minket kétszemélyes mentőalakulatként vezényeltek ide, és örültem is, hogy a zászlós a Társam. Az álcázó berendezés viszont remek találmány, amit ki is használunk, mert jelenleg mindenkinek jobb, ha nem hívjuk magunkra fel a figyelmet.
-Remekül csináltad, Shane. – veregetem vállon, ha nem veszi zokon. – Ügyesen letetted a gépet. – még egy elismerő vigyor is végigsuhan rajtam, ami felér egy dupla dicsérettel.
-Remek! Menjünk..- veszem magamhoz a felszerelésem és a fegyvereimet, majd kiérünk a felszínre. Az idő elég tűrhető és még akkora hőség sincs, amit beharangoztak. Megigazítom magamon a ruhám és a hátizsákom pántját és rögzítem az órámon a Dusk helyét, amíg a társam „belövi” a célkoordinátát. – Akkor irány, előre! Biztosan odaérünk mielőtt…, Ne aggódj, Pajtás!- indulok a megjelölt helyszín felé. A három mérföld légvonalban nem is olyan sok, de a neheze csak most fog következni. A sziklák csipkézett éles peremein kell haladnunk egy ideig, de aztán, ha jól nézem, akkor egy darabon könnyebb szakasz látszik, de innen nézve még távoli. Ha meredekebbre váltana a szikla, akkor kötelet használok, hogy egymásnak tudjunk segíteni, hogy le ne csússzunk a mélybe. Gondolom, hogy a zászlósban is felmerült ez, bár most még elég enyhe lankán haladunk. – Menj előre, Shane. Én tartom a tempót utánad. Aztán ha elértük azt a nagyobb kitüremkedést, akkor ott szétnézhetünk a hő-keresővel… – mondom neki, ha beleegyezik, és egyet ért velem. Tudom, hogy feszélyezve van talán a magasabb rangom miatt, de ha idekint vagyunk, akkor szeretném, ha Ed-nek hívna. Nem azért elsődlegesen, hogy bratyizósnak tartson, hanem sokban megkönnyítené, ha nem a vezetéknevemen vagy a rangomon szólítana. Régen ezt a Földön bevett szokásként alkalmaztuk és volt mikor „beceneveket”- „hívókódokat” - adtunk egymásnak. Egyrészt az ismeretlen személy nem tud azonnal azonosítani, és amúgy is jobb, ha szép csendben surranunk be a megadott helyre és nem a Flotta színeiben. Azért is öltöttem magamra a „terepcuccom”, amin nincs semmiféle rangjelzés vagy arra utaló dolog, amivel felhívnánk magunkra a figyelmüket, a nem kívánatos emberek szemében. De ezt persze nem kötelező Shane-nek is követnie, bár ő Orvos, és hivatalosan is bejárása van sok helyre. Míg haladunk előre, addig kérdezek a családja felől. Ismerem egy ideje és a lányaival is találkoztam már, - igaz, hogy nem a napokban - remek lurkók, és a felesége is egy tünemény. Legalábbis amikor találkoztuk, akkor jót beszélgettünk, és rendes kis családnak ismertem meg őket. Ami meg a színfalak mögött zajlik, az meg nem rám tartozik, az ő dolguk. Ez csak azért jutott eszembe, mert amikor kérdeztem felőlük, Shane, nem igazán volt meggyőző a hogylétük felől, bár tény, hogy két ikerlány elég nagy kihívás egy Apa számára. Legalábbis volt pici tapasztalatom, bár a lánykám még csak alig töltötte be a 10. évét, de érezhető volt, hogy nagyon is hasonlít az Édesanyjára és az ujja köré csavartak mind a ketten engem… Úgyhogy megértem a zászlós bizonytalanságát és az aggodalmát.
-Igen. Minden rendben van Larával, köztünk. Néha rágja a fülem, hogy sokat vagyok távol, de az asszonyok már csak ilyenek, nem?- vigyorgok magam elé a kommunikátor mikrofonjába. – Ha láttad volna, milyen morci arcot vágott, amikor közöltem, hogy pár napra távol leszek. Pedig tudja, hogy parancsot kaptam, de azért félt engem, és tudom, hogy ezért ilyen velem. Bár azt is tudja, hogy a szavamat mindig betartom.
-Látsz valamit? Jelez a szenzor?- nézek a távolba, hogy észlelek-e valamiféle füstöt vagy egyéb táborra utaló nyomot. Ha Shane rámutat valamire, akkor abba az irányba folytatom az utat, követve őt. Ha nem talál semmit, akkor az eredeti hely felé megyek tovább. Ha nem akar beszélni a családjáról, akkor nem erőltetem a témát, és nyitott vagyok, ha ő vetne fel valami beszélgetést, ha szeretne. Amíg nem vagyunk a Zónán belül, addig nyugodtan kommunikálhatunk a fülesen, hallótávolságon kívül vagyunk a megadott helytől, ezért nem gond, ha nem csöndbe haladunk.



   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 8:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



A vállveregetés nincs ellenemre és egy nagyon halvány és még annál is rövidebb ideig odatapadt kis ívű mosolyt is mázol a képemre, a második dicsérettel azonban már nem tudok mit kezdeni, mert úgy vélem, hogy ez a természetes és az egyetlen elfogadható, amit nyújthatok. Biccentek az indulás vezénylése miatt, az összeszedett felszerelést már felvettem. A hadnagyom nyomában hagyom el a hajót, helyesnek érzem azt az ősrégi elgondolást, hogy a pilótának kell utolsóként lelépni a fedélzetről, ha mindenki más is megteszi és mint, hogy parancsot másra nem kaptam az elöljárómtól, ekként cselekszek. A rangkülönbség különben semmiféle rossz érzéssel vagy hasonlóval nem tölt el. Nem véletlenül ragadtam meg a sajátomban ott, ahol. Nem különösebben érdekel, hogy mindenáron feljebb másszak a szamárlétrán, pedig az apám is rágja miatta a fülemet eleget. Jó nekem úgy és ott, ahol vagyok.
- Persze. - Bólintok egyet megint. Nem is az aggodalom, inkább a realitás miatt tartok attól, hogy esetleg késve érkezünk. Ettől függetlenül természetesen Ednek adok igazat, amíg nem muszáj, addig teljesen felesleges aggódni, arra később is ráérünk, amikor ténylegessé is válik a dolog. Ha egyáltalán megtörténik persze.
- Értettem. - Előre indulok, az óra segítségével kapott információkat követve. Odafigyelek hová teszem a lábaimat egymás után, hiába könnyebb még itt a terep, nem szeretnék semmiféle váratlan meglepetést, amely könnyedén elkerülhető lett volna kis odafigyeléssel.
A családommal kapcsolatos érdeklődést nem veszem rossz néven, úgy hiszem rendes tőle, hogy rájuk kérdezett. Röviden számolok csak be, mert tulajdonképpen nincs mit nagyon bő lére ereszteni velük kapcsolatban igazság szerint. Az pedig valóban érdekel, hogy nála mi a helyzet és ennek okán terelem a beszélgetést abba az irányba. - Ez kedves tőle és örvendek, hogy jól megvagytok. A kölcsönös bizalom mindennek az alapja szerintem és bármit megért. - Őszintén csak jót érzek és gondolok velük kapcsolatban. Iszonyat szerencsés az, aki megtalálja a hozzávaló partnert a rendszerben és vele alakíthatja az életét.
Amint viszont áttérünk megint a munkára, újra végigfuttatom a letapogatást. - Eddig semmi. - Legalábbis nem olyan, amit mi keresünk. A rendszer azonban újra jelez, mire végigmondom, ami információt eddig tudtam. Hogy a jó édes ki-bebaszott rohadás essen bele… - A hőszkennelés és a mozgási sebesség kalkulált adatai szerint valószínűleg egy oroszlánmadár érkezik abból az irányból, jelenleg négy mérföldnyire van. - Az csupán enyhe kifejezés mennyire nem örülök ennek a hírnek.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 10:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar


Különösebb nehézség nélkül haladunk tovább. Már lassan gyanúsnak is vélem ezt a rohadt nagy csendet. De hajrá, optimizmus!
Shane Cimborám nem nagyon osztja a derűlátásomat, ahogy az arcán látom, de akkor is hiszem, hogy jobb akkor aggódni, ha meglesz a gond. Előre felesleges idegeskedni, mert az semmit sem old meg, és csak elterelheti a figyelmet. Talán még életben van az az Ipse, de mivel a vészjelzés órákkal ezelőtt érkezett, így az esély is egyre csökken, bár még mindig jobb a „félig tele pohár”, mint a „félig üres”. De amúgy el sem hittem, hogy ennyire feldob majd ez a séta. Úgy érzem magam, mint aki egy retro osztálykiránduláson venne részt, csak éppen Tanárok nélkül… Hogy, mik jutnak az ember eszébe, amikor gyalogol!? Megáll az eszem!
-Köszi, Pajtás! Ahogy mondod!- bólintok felé, hogy megköszönjem a melegséggel kiejtett szavait, és őszintének érzem a hangján, hogy így is gondolja. Én is ugyanezt kívánom nekik, hogy boldogan éljenek továbbra is és megoldást találjanak az esetlegesen felmerülő problémáikra odahaza, ha van olyan, vagy ha valaha felmerülne.
-Oké. Itt nyugodtan szólíthatsz Ednek. Ezen a helyen nem a protokollt kell követnünk, mert most magunk vagyunk és magunkra is számíthatunk csak. – bólintok rá, ha elfogadja, de ha nem, az sem baj. Akár mi lesz a választása, továbbra is haladok mögötte. Mivel most elég sok időnk akad a „terepgyakorlatra”, így még a táj szépségét is szemügyre vehetem. Azt se tartom kizártnak, hogy Shane is körbenéz a csodás látképre, bár nem hinném, hogy én is sokáig gyönyörködök benne, ha nem nézek a lábam elé… Ahh! Ha a tizedesem is itt lenne, azt hiszem, hogy szóhoz se jutnánk a szóáradatától.. Valahol áldom a Parancsot kiadó személyt, hogy nem bővítette ki a két személyes csapatunkat. Igaz, hogy riasztópisztolyra s lenne szükségünk, ha egy csapat kóbor állatsereg közelítene meg minket. A tizedesem garantáltan bekiabálná az egész Hegységet, még arra se lenne gondunk, hogy hogyan indítsunk el egy Lavinát.. Aztaaa! Már megint kellemes gondolatsorok villannak fel a fantáziámban, de aztán hamar visszazökkenek a valóságba, ahol valamit jelez a műszere a zászlósnak.
-Csak lazán, nem kell aggódnod! – lépek mellé, ahogy a kütyün végigfuttatja a letapogatást a körülöttünk lévő kb. 5 mérföldes körzetben. A letapogató nem a várt táborhelyet mutatta ki, hanem egy igen érdekes külsejű élőlényt, ami elég gyorsan közelít felénk. Azt hiszem, hogy már értem, miért volt eddig ekkora csend…
-Hasra, Shane!- fogom meg a vállát, hogy gyorsan ösztönözzem a mozdulatra. Nem azért, mert nem tenné meg, hanem a jelenlegi helyzetünkben eléggé hátrányba vagyunk az állattal szemben. A látása, hallása is sokszorosa a miénknél, viszont ha megpróbálunk minél jobban „ráolvadni” a sziklára és egy ideig nem mozgunk, akkor talán nem azonnal csap le ránk, hanem nyernénk egy kis előnyt… Igaz, hogy még messzebb jár, de nem bíznám a véletlenre, hogy nem vett minket észre.
Remélem Shane is megértette, hogy mi a szándékom, és eleget tett a kérésemnek. Így most a lehető leglaposabban fekszünk a sziklán és figyelek az égre, merről közeledik, vagy, hogy észre-e vett minket. Ha igen, akkor védekezésre készülök fel. De még kivárok. Jó nagy dög, el kell ismernem....






   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 8:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



Megrázom a fejemet, nincs mit köszönnie, ha nem így gondolnám, akkor egyáltalán nem mondtam volna. Az igazság megszállottjának messze nem tartom magam, de őszinte embernek igen, aki, ha már megszólal, akkor az hagyja el a száját, amit valóban gondol. Az apám szerint emiatt sem léptem még előre a ranglétrán, nekem mondjuk egészen más erről a véleményem. Vele szemben nem meglepő, kevés olyan dolog van, amivel az öregemmel egy követ fújnánk, de ez egy egészen más lapra tartozik és végképp nem ide, erre a helyzetre.
- Ahogy szeretnéd. - Nem éreztem magam feszélyezve eddig sem, de persze, ha így szeretné, akkor nincs ellenemre a dolog. Jó ideje ismerjük egymást és mostanra merem a barátomnak is nevezni, de ettől még, amikor munka van, akkor automatikusan arra koncentrálok jobban. A nagynéném mellett ez ragadt rám gyerekkoromtól fogva és nem egyszer vált a hasznomra is az évek alatt.
Nem igazán aggodalom az, amit átjár, de nem teszem szóvá. Az óra adatait és kijelzőjét, a hologramként megjelenő tájegységet figyelem és szinte minden koncentrációm a körül forog, hogy észrevegyek bármit, akármit, ami a segítségünkre lehet a csapat felkutatása során, akik miatt ideküldtek. Alig valami információt kaptunk róluk és minél kevesebb a biztos adat, annál több lehet a kellemetlen meglepetés. Olyan optimista nem vagyok, hogy ez ne jusson eszembe vagy ne járja át az agyamat.
Gondolkodás vagy ellenkezés nélkül mozdulok az utasítást hallva és az érintés miatt. Lefekszem a talajra, előbb hasra, de aztán átfordulok a hátamra, mert így jobban látom, ha bármi nem várt történne. Ennél is rosszabb… A fegyvert élesítem, de mást nem teszek, amíg parancsot nem kapok rá. Mindenesetre addig nem, amíg a hadnagy vagy a saját életem nem kerül közvetlen veszélybe. Barátság ide vagy oda, nem véletlenül vannak elöljárók és az sem mellékes, hogy míg én egy szikével a kezemben vagyok a leghasznosabb, addig egy ilyen helyzetben Ed az, aki mellett a legszívesebben lennék. Legalább ennyi pipa a jelenlegi helyzetből. Kis szerencsével a bestia elhúz felettünk és vissza se néz. Nagyon bízom benne, hogy nem fog.

◦ᵒ·○●·°



i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 05, 2019 9:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar

Eddig szép időt futottunk a mérföldek fogyasztásával, de még nem akadtunk a keresett csapat nyomára. Persze ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben változni fog, de jelenleg az áll fenn, hogy nem azt találjuk a kijelzőn, amit eredetileg szerettünk volna. Egy hatalmas oroszlánmadár közelít a levegőben, és ha rohadt nagy mákunk van, akkor nem vett minket észre. Az más tészta, hogy a szaglása is kitűnő, de ha jól érzem, akkor a széljárás pont felőle érkezik, így buzgó imádkozás mellett és lapulva a sziklához, nagyobb esélyünk van, hogy elszárnyal felettünk, még ha mozdulatlanok maradunk, akkor távolodni is fog. Legalábbis ez a tervem. Tudom, hogy ha most felvennénk a harcot vele, akkor a menekülési százalékunk, kábé 1 %. Ez persze nem lebecsült érték, hanem nagyon is valós. Ennek a dögnek legalább 12 m a szárny fesztávja, és ha beleszámoljuk az éles karmait, akkor készpénznek vehetjük a totális halálunkat. Azért még nincs szándékomban fejjel a falnak rohanni és mérlegelnem kell, hogy Shane is most a Társam s barátom is egyben, így mindent megteszek, hogy élve juttassam ki őt és a küldetésünket is teljesítsük. Viszont, ha eleget tesz nekem a zászlós, akkor csendben a szememmel követem a repülését a bestiának, és mozdulatlan maradok mindaddig, míg el nem húz a fejünk felett, tisztes távolba. Ha szükséges, akkor, ha elmúltnak látom a közvetlen veszélyt, akkor, ha szükséges, még nem beszélek, és csak kézjelekkel kommunikálok a Társammal. Gondolom ő is érzékeli a feszült pillanatokat és csak akkor mozdulok, ha már látóhatáron kívül esik a „légi veszély”.
-Oké. Indulhatunk. Minden oké, Pajtás? – emelkedek fel és elrakom a fegyvereimet, a combomra erősített tokjaikba., majd Shane-re nézek, hogy rendben van-e és adok kis elfoglaltságot is neki, hogy eltereljem a gondolatait az elmúlt percekről.. – A kijelző mutat valamit? Lehet, hogy nem csak mi észleltük a repülő dögöt..Jó lesz igyekeznünk, ha sötétedés előtt le akarunk érni. Nem szeretnék itt ragadni éjszakára, ha te is így gondolod..- vigyorgom el magam, ahogy még egyszer utána nézek ennek a sárkányutánzatnak. Meg kell hagyni, tényleg rohadt nagy mázlink volt vele, de ránk is férne még egy kicsi, hogy épségben leérjünk a völgybe…




   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 11, 2019 9:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



Ha az ember a flotta tagja, kap kiképzést, edzésekre jár, szimulációkat végez és alkalmanként bizonyítja, hogy rangjához mérten megfelelő tudással és tapasztalattal bír. Velem sincs ez másképpen, de az is tény és beleszámít a kalkulációba, hogy elsősorban orvosként tevékenykedek. Abban vagyok jó és mindig igyekszek a maximumot teljesíteni, nem számít mennyire rutinszerű eljárásról is legyen szó. Nem tartozom az ijedősök táborába, de ez alkalommal nem lenne igaz, hogy nem mértem fel, mekkora nagy szarban lennénk, ha az a dög kipécézett volna magának minket. Az adrenalin szintemet mindenesetre megnyomta az eset, ha láthatóan nem is, én tisztában vagyok vele. Újonc éveimet már régen magam mögött hagytam, ez is csak egy bevetés, nem veszélytelen, de alapvetően a flotta tagjának lenni sem az. Hozzá tartozik a mindennapi életünkhöz.
Határozottan bólintok Malinor kérdését követően, amint két lábra helyezem ismételten a testsúlyomat. - Persze, jól vagyok. Mehetünk tovább. - Erősítem meg szavakkal is. Túl vagyunk rajta, nem rágódom tovább az eseten. Tudtuk, hogy hová küldenek, azt is, hogy nem kéjüdülésre jövünk és nem vagyok mai darab sem már.
- Hát én se nagyon ugrálnék a lehetőségtől. Mindjárt kiderül. - Kicsit sem vonzz, hogy idekint ragadjunk sötétedés után, ennyire kalandvágyó azért nem vagyok, az csak egészségesebb mértékben szorult belém. Az óra ez alkalommal viszont tényleg észlel valakit, nem is olyan nagyon messze tőlünk.
- Dél-keleti irányban úgy tűnik nagyjából fél mérföldnyire a hőérzékelő szerint van valaki. Nem mozog, a műszer szerint egy helyben van. - Megszaporázom a lépteimet a hologramos kivetítőn látottak alapján becélzott hely felé. A testhője alapján még él, de ez csupán egyetlen fő, ami aggasztó, ha azt veszem figyelembe, hogy nem egyszemélyes felderítés volt a csapat, akik után küldtek minket.
Ahogy az előttünk elterülő terep jobban beláthatóvá válik, egy földön fekvő alak jól kivehető sziluettje tárul elénk. Az utolsó szakaszt odáig már futva teszem meg, akár lehagyva Edet, amennyiben inkább a hely biztosítását vagy más feladatot tűzne ki maga elé és természetesen amennyiben nem ad más parancsot, mint, amit tenni készülök. A test nem másé, mint azé a személyé, akivel kapcsolatban a sérülést jelentették, a társai viszont láthatóan sehol nincsenek. Lekapom a táskámat, amiben a felszereléseim vannak és azonnal felmérem az állapotát, immáron nem csupán szabad szemmel. - Nagyon gyenge a pulzusa. - Tájékoztatom Eddel. Az a csoda, hogy még életben van, figyelembe véve, hogy hiányzik a jobb alkarjának a fele. Szorítókötést tett rá valaki, csak ennek köszönhető, hogy még nem vérzett el.

◦ᵒ·○●·°



i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 13, 2019 5:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar


-Ezt megúsztuk!- vigyorgom el magam, ahogy elrakom a fegyvereimet. Benne volt a pakliban, hogy űt az utolsó óránk, ha észre vesz minket a dög, de hosszú perceknek tűnő idő múlva, szerencsésen továbbszállt felettünk. –Oké. Akkor indulhatunk tovább…- veszem fel magamra a málhát, majd ha Shane is elindul, akkor követem lefelé. Azért, megnyugodtam, hogy minden rendben, és ezt szóban is mondja. Nem mintha aggódtam volna, hogy meggondolatlan lenne, mert ismerem már annyira, de a veszélyhelyzetre nem mindenki egyformán reagál. Volt olyan szituban is részem, amikor a parancs ellenére, pánikszerű rohammal iramodott meg az egyik emberem, bár abban a pillanatban rájött, hogy ezzel az életét tette kockára, és tanult belőle. De ez, nem is tudom miért jutott eszembe..
Az éjszakázást se szeretném itt tölteni, de ahogy hallom, Shane se. Remek! Már csak meg kell találnunk, akikért idejöttünk, és kivinni a „bennragadt” csapatot. Aztán, a kijelző is mutat végre valami használható adatot, ami meg is gyorsítja a haladásunk. – Végre valami! Oké.. Dél-keleti irány.. Akkor, nincs messze…- Igyekszem a koordinátákat betájolva a lehető leggyorsabban odaérni a sérülthöz, aki meglepetésemre egyedül feküdt a földön. Valami nem tetszik nekem…
A sziklák után egyenes szakasz következik, ami könnyebbséget is ad a gyors futólépésre. A zászlós, előre rohan, ahogy a fekvő alakot meglátja, de én kissé hátrébb maradok le tőle. Nem mintha nem igyekeznék én is, de valahogy nagyon gyanús ez a nagy csend… A többiek felszívódtak, akik vele voltak? Kétlem… Inkább mindenre felkészülve közelítek hozzájuk, és amíg a Társam ellátja a sebesültet, addig nyitva tartom a szemem. Fura, hogy magára hagyták a csapattagjai, mert aki ismeri az írott és íratlan szabályt, az soha nem hagyja hátra a sebesült és magatehetetlen bajtársát.. Valami nem stimmel ezzel…  A fegyveremet könnyedén magam előtt tartom, hogy ha szükség lenne rá, majd pár lépésnyire megállok mellettük, ha körbenéztem, és nem találtam semmi gyanúsat.
-Mi történt vele? Él még? Elég „hiányos” a karja…- kérdezem a zászlóst, bár nem akarom zavarni a ténykedésében, pusztán érdeklődöm, hogy mi a helyzet vele. Talán nem érkeztünk későn és a fazon még életben van. Ha ellátta, akkor gyorsan kell mérlegelnem a helyzetet. –El kell tűnnünk innen, mielőtt a vér szagára felbukkanna a „helyi ragadozóbrigád”…- mondom Shane-nek, bár a férfi szállíthatóságáról és az egészségi állapotáról a doki tud mondani valamit. Remélem, hogy a körülményekhez képest kielégítőek az életfunkciói, de csak találgatok. Gyorsan kellene indulnunk, mielőtt mások is észrevesznek minket. Főleg, hogy tudjuk, nem lehetne egyedül. Csak azt nem értem, hogy akkor hol a fenében vannak most a többiek?! A karomon lévő kijelzőre nézek, amin megjelenítem a térképet, lehetséges nyomokat is számításba véve, valami búvóhelyet keresek magunknak. Ha válságos az állapota, akkor jobb lenne, ha előbb az életveszélyt elhárítani, és csak aztán vinni a kivonási zónába.
-Szerinted, kibírja az utat odáig?- mutatok egy közeli szikla felé, ahol valamit jelez a letapogató.
- Talán egy természetes barlang bejárat, ahol meg tudnánk húzódni, és ha további ellátásra szorul az Ipse, akkor ott nyugodtabban dolgozhatsz, Doki. Én meg jobban belátnám a környéket és védhetőbb helyen időznénk, míg elhárítod a vészhelyzetet. Mi a véleményed? – kérdezem tőle, mert ő tudja megmondani, hogy mennyire szállítható a sérült, és mozgatható-e? Ha rábólint a haladásunkra, akkor a vállamra veszem a Pasast, és indulok vele abba az irányba, amit kinéztem. Nem hinném, hogy ennyire „könnyű” dolgunk lenne, hogy egyből megtaláltuk a Beteget. Valamiért a vészcsengő megszólal a fejemben, és ha Shane is beleegyezik, akkor sokat nem várnék az indulással… Út közben, azért nyitva tartom a szemem, és remélem a zászlós is egyetértve jön utánam. Kíváncsi lennék, hogy mitől szakadt le a karja… Gondolom, nem magának okozta a csonkítást, bár még mindig furcsa, hogy ilyen állapotban egyedül hagyva találtunk rá. De talán, ha beérünk a védett helyre, akkor több idő marad a válaszok keresésére…


   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 1:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



Orvos és sebészként nem a körülmények, amelyek a jelenlegi esethez asszisztáltak, jutnak eszembe, hanem a sérült ellátása, sebesüléseinek felmérése, életjeleinek stabilizálása. Csak erre tudok és fogok is koncentrálni az elkövetkezendőkben, egészen addig, amíg a földön, magatehetetlenül fekvő ellátását a tudásomhoz mérten, maximálisan meg nem cselekszem. Ezért is nem figyelek arra, hogy Ed kissé lemarad, ő teszi a saját dolgát, én is magamét és ez így van jól. A fickó pedig a legkevésbé sem kijelenthető módon van jó állapotban. Válságosban viszont annál inkább.
- Életben van, de csak alig. - Húzom el a számat és ahogy a szkenner kijelzi az értékeit, annak megfelelően kezdem meg az ellátását. Előbb a kivérzés, aztán a kihűlés állapotát kell megszüntetni, mielőtt összeomlana a keringése, aztán jön minden más. Arra viszont nincs válaszom, hogy mégis mi történhetett vele, inkább csak tippem.
- A sebszélekből ítélve a karja hiányzó felét letépték vagy marcangolták. - Egyáltalán nem éles tárgy okozta, nem levágták és robbanás sem történhetett, mert a hús és a sebszélek nem mutatnak arra utaló károsodást. Valamiféle állatra inkább tippelnék, ha nagyon muszáj lenne megneveznem valamit.
- Nincs eszméleténél. - Oké, ez a nyilvánvaló része volt, de ettől még a tájékoztatáshoz hozzátartozik. Abban pedig nagyon is egyetértek, hogy jó lenne minél előbb eltűnnünk a nyílt terepről. Egyáltalán nem biztonságos és eszemben sincs megvárni, amíg az előbb itt a fejünk fölött elhaladó dög esetleg vissza akarna térni. Vagy az, amelyik elvitte szerencsétlen fószer karjának egy részét.
- Kell pár perc, amíg szállítható állapotba hozom, de utána mehetünk. - Ha az életét megmenteni és nem bevégezni akarjuk, akkor mindenképpen szükségem van minden megvehető időre, ami csak lehetséges. Igyekszem gyorsan dolgozni, mégsem eszetlenül kapkodni. Kihagyom azokat a lépéseket, amelyek nem tartoznak a létszükséglet kérdéskörébe és kizárólag csak arra koncentrálni, hogy mielőbb úgy pucolhassunk innen, a kezeim alatt fekvő is megérje a holnapot. Meg mondjuk az azután következő időket.
- Kénytelen lesz. - Ennél biztatóbbal nem tudok szolgálni, akármennyire is szeretnék. A kinézett szikla talán megfelelő hely lenne a továbbiakhoz, de igazság szerint a legjobb volna a lehető leghamarabb a siklóra vinni. Műtő kellene neki és egy egész sebész team, nem csak jómagam, a semmi közepén a legszükségesebb eszközökkel. - Menjünk. - Bólintok egyetértően, de még koránt sem fejeztem be a szállíthatóságra való felkészítését. - Csak még egy perc. - Vagy kettő. Igyekszem. Amint sikerül legalább annyira ellátni, hogy eljussunk a fedezékig, jelzem Ednek, vihetjük. A vállra vétel helyett azonban jobban preferálnám, ha stabil helyzetben mozgatnánk. Van nálam olyan gerincmerevítős hordágy, amit két pillanat szétnyitni és a sérültet rátenni, rákötözni. Ha nincs ellenvetése a hadnagynak, akkor ezt a megoldást támogatnám és természetesen segítek a hordozásban is.
Amint elérjük a megfelelő helyet és letettük a pasast a földre, folytatom, amit megkezdtem. Csodát tenni nem tudok, de ami lehetséges, azt elvégzem rajta. Annyi változással, hogy most már nem szükséges rohannom. - Vissza kell vinnünk a siklóra, itt nem húzza már soká. - Ott több az eszköz, a lehetőség, de őszintén szólva elsősorban inkább a Városba szállítását javasolnám, az van a legközelebb, megfelelő személyzettel és ellátással.

◦ᵒ·○●·°



i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 4:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar

Nekem több, mint gyanús, ahogy rátaláltunk erre a sebesült fickóra. Még nem tudom, hogy miért érzem ezt így, de az ösztönöm nem szokott csalni. Shane előre is szalad hozzá, és kezelésbe veszi, míg én kissé lemaradva követem. Nem mintha nem tudnám beérni, de inkább az óvatosságra szavazok és fedezem őt, míg nagyjából össze nem foltozza a Tagot. Azt se mondani róla, hogy szerencsésen alakult a napja a leszakadt kezével, de ha ez nemrég történt vele, akkor esélyes, hogy még nem vérzett el tőle. –Ezt nem csodálom…- csóválom meg a fejem, ahogy látom a sérülését. Nem vagyok képzett orvos – ami szerencse- de az kivehető, hogy nem egy balta csapta le a karját.. hanem valami más…
-Az szép!- húzódik a szám egy sajnálkozó fintorra, de most már szerencsétlen flótáson ez nem sokat segít. Inkább az érdekelne, hogy pontosan melyik dög tud ilyen csonkolást végezni.. vagyis, mivel találkozhatunk még össze a közeljövőben. A nemrég elsuhant „sárkányutánzat” se kecsegtet valami jó kilátásokkal, és az sem lenne valami jó ötlet, ha bevárnánk itt, míg visszatér. A hirtelen ötletem a közeli menedékre talán kis időt nyújtana a dokinak, hogy alaposabban ellássa a pasast, és szállítható állapotba kerülve indulhatnánk vissza a kivonási pontra. De előbb jó lenne tudni, hogy nem-e leselkedik ránk valami, ami káros lehet a mi egészségünkre is..
-Rendben, doki. Amint megvagy, indulunk… – vettem tudomásul, hogy amint a „nagyját” elintézi az ellátásban, máris helyet tudunk változtatni, hogy ne a nyílt terepen álldogáljunk „kivilágított” céltáblaként. Amíg el nem készül Shane, addig körbejárok pár méterrel körülöttünk. Nem nagyon távolodom el, csak annyira, hogy megbizonyosodjak a helyről és a lehetséges nyomokról, amiből valamit kihámozhatok, miért találtunk rá egyedül itt fekve, és ha nagy mázlink van, akkor arra is fény derülhet, hogy mi szakította le a fickó karját. Mondanom se kell, hogy nem örülnék annak, ha most felbukkanna és belőlünk is „kóstolót” akarna harapni. Egyelőre nem látok semmi különöset, de jelenleg gyorsítanunk kellene a tempón, hogy fedezékbe húzódjunk. Egy eszméletlen testtel a „hátunkon”, nem lenne főnyeremény összetalálkozni valami rusnyasággal, aki prédának nézhet minket. Amint a doki bólint, hogy indulhatunk, visszatérek melléjük. A szállítási ötletem nem aratott nagy sikert Shane-nél, bár ő a szakértő és bólintok a hordágy használatára. Más körülmények között nem hinném, hogy jó ötletnek tartom, bár tény, hogy a gerincsérülés elkerülése azért szempont, de az élete mentése az elsődleges. De, hogy ne érje szó a ház elejét… megragadom a fogójánál és irányba veszem a kinézett barlangot, hogy ott húzzuk meg magunkat, a nyílt terep helyett.
-Renden. Vigyük.- mondom kissé röviden, de most nem is ez a lényeg. Jobban izgat, hogy biztonságosabb helyre vigyem a „csapatot” és a védelmünket nagyobb „szintre” emelve, idő legyen a sebesülése ellátására. A közeli hely, amit kinéztem elégségesnek mondható, bár tény, hogy nem egy luxusvilla, de legalább fedett és jobban védhetőbb, mint ha a szabad ég alatt maradtunk volna.
-Oké. Azt mondtad, hogy alig él.. Csak jelenleg, még emellett az a gond, hogy hamarosan sötétedik, és a sziklákon át, éjjel nem lenne bölcs átcipelnünk, amíg élet-halál között lebeg. Te vagy az orvos, amihez nem értek, de hidd el, hogy ha esélyt látnék, hogy napnyugta előtt átérnénk a hegyoldalon – a hordágyat cipelve- akkor elindulnánk. – magyarázom neki, hogy miért nem a Sikló felé indultunk, hanem ide a közeli természetes „vájathoz”. Nincs szándékomban kioktatni vagy ellenkezni vele, de a gyógyításhoz ő ért, én meg a biztonságukért felelek. Miközben teszi Shane a dolgát, addig körüljárom a helyünket és megbizonyosodom, hogy nincs-e veszélyforrás ránk nézve. Talán lehet, hogy kissé idegesítő az alaposságom, de jobb szeretem, hogy ha tisztában vagyok, mi van körülöttem. Persze parancsba is adhatnám a maradást, de szeretném megértetni a dokival, hogy nem ellene- vagy a betege ellen- hoztam meg a döntést, hanem a helyzetünket mérlegelve. A magunkkal hozott orvosi holmi talán elegendő lesz, hogy pár órával- vagy talán egy nappal- kihúzza, amíg vissza nem térünk a Siklónkhoz.
Ha már mindent elintéztem, ami szükséges az itt éjszakázásunk előkészítésére, és némi tűzrevalót is összeszedtem a közeli bozótosban, türelmesen leülök a bejárat közelében, hogy ezzel ne zavarjam Shane munkáját és egy utal, szemmel is tarthassam a környezetünk. Jelenleg nincs más, amit el tudnék végezni, így várakozással és megfigyeléssel telhet a következő pár óra, ha nem kapunk a nyakunkba valami erre tévedő dögöt..  Vagy, nem jövünk rá, hogy hova tűnhetett a „banda”, aki ezzel a szerencsétlen fickóval érkezett ide. Eléggé piszkálja a csőröm, hogy miként maradt egyedül ilyen állapotban, bár ha magához térne, akkor többet meg lehetne tudnunk a történtekről. De addig is előveszek pár darab energiaszeletet, amit a doki felé is nyújtok, ha elveszi a kezemből.
-Kérsz? –nézek rá, majd a szeletre. – Multivitaminos!- vigyorgom el magam, - ha rám nézne, vagy éppen nem „trancsírozna” fel a szemeivel - hogyha megzavartam volna a melójában.. Igaz, fogalmam sincs, mit csinálnak ilyenkor a dokik, de ez nem is az én asztalom. Így, jobb híján, valamikor pótolni is kell az energiát, nemcsak „égetni”. Hosszú éjnek nézhetünk elébe, bár lassan lemegy a nap, és a tüzet is meggyújtom majd, ha elérkezik az ideje és az sem utolsó dolog, hogy meleget is ad, nemcsak fényt.
-Mi a helyzet vele?- bökök a fejemmel a férfi felé, ha Shane, tud már mondani az állapotáról valamit, azt örömmel venném. Valahol sajnálom a pasast, mert úgy vélem, hogy senki nem érdemel ilyen sorsot, hogy darabokban jusson haza a szeretteihez.. Vagy bárki máshoz. Gondolom, hogy amint a doki tud valami konkrétat, azt majd megossza velem… Addig meg csendben „lapozgatom” a műholdas felvételeket, hogy azokban talán rálelhetünk a millió kredites kérdés válaszára.... Hova tűntek el a többiek, akik ezzel a férfival együtt érkeztek?! ....Na, ez érdekelne!


   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 4:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



Bólintok és megteszem, amit tudok. Az ereket lefogom, a sebet fertőtlenítem és kötözöm. A hipotermiát igyekszem megállítani, de csodát nem fogok tudni tenni. Sokkal szakszerűbb körülmények kellenének ahhoz, hogy az esélyei nőjenek. Persze, a nyílt terepen maradni egyáltalán nem opció vagy hosszútávon terv, de órákat idekint nem fog kibírni ezen körülmények között. A stabil szállításához ragaszkodok, nem akarom növelni az egyébként is szép számmal lévő problémák összességét és megfelelő hordágy is rendelkezésre áll. Amint minimálisan szállíthatóvá válik, eszemben sincs késlekedni vagy tovább húzni az időt. Az ugyanis ellenünk dolgozik, főleg a sérült ellen és egyáltalán nem biztos, hogy képes leszek védfalként működni. Az orvostudomány nem misztikus csodaszer, megvannak a maga szabta határai.
A hadnagy okfejtését értem, de egyet nem értek vele. Az emberi test, ha akkora sokknak van kitéve, mint ennek a földön fekvőnek, annak a percek is sokat számítanak, életet vagy halált jelentenek egészen pontosan, órákban egyáltalán nem lehet számolni esetében. Nem itt és nem így.
- Minél később kerül műtőasztalra, annál kevesebb lesz az esélye annak, hogy egyáltalán megéri az éjszakát. Alig néhány mérföldnyire van a sikló, ha maradunk, a véleményem az, hogy meghal. - Nem vagyok sem isten, sem pedig mágus és hiába a szaktudás, ha csak alapellátáshoz megfelelő eszközök állnak a rendelkezésemre, amelyek arra szolgálnak, hogy addig tartsák életben, amíg minél előbb el nem lehet szállítani. Nem kertelek és nekem elsősorban a sérült érdekeit kell szem előtt tartanom. A parancs az volt, hogy életben kell visszahozni, nem halhat meg és ha ennek azaz ára, hogy veszélyes a terepen szükséges visszafelé haladnunk, akkor az véleményem szerint.
Vérre, plazmára, melegített sóoldatra lenne szüksége, amelyekből egyik sem áll rendelkezésre, a nyílt terep alkalmatlan az operációknál alkalmazott eljárásokhoz és egyik sem része a készenléti, hordozható készletnek. Érthető módon.
- A maradást, orvosként nem javaslom az ő esetében, de te döntesz. - Ha mindezek ellenére is mást parancsol, lázadni nem fogok, ő az elöljáró, de ebben az esetben is tartom magam ahhoz, a szakvéleményem más. Ennek a fickónak rendes ellátás kell, lehetőleg minél előbb.

◦ᵒ·○●·°



i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 18, 2019 8:48 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar

Azt kell mondjam, hogy ennek a szerencsétlennek nem valami jó napja lehetett. A leszakadt karját nézve és a lehetséges sérüléseit figyelve, még csodának is számít, hogy életben van. Gondolom, -mert, másra nem tudok – ezért hagyhatták magára a társai, mert halottnak hitték. Ez persze akkor sem magyarázat arra, hogy itt hagyták kiterülve a puszta kellős közepén.. Bár szívesen megtudnám a részleteket, ha magához térne, de ez egyelőre nem hinném, hogy hamarosan bekövetkezne. Azt is értem, hogy a Doki aggodalmát fejezi ki az állapotát ismerve, de nekem is mérlegelnem kell, hogy a biztonságunkat és az épségünket szem előtt tartva döntést hozzak a maradásra. Tudom, hogy kockázatos, és nem is a halálát kívánnám ennek a flótásnak, de azzal is számolnunk kell, hogy a meredek sziklák között „lavírozva” mindkét kezünket lefoglalva a hordágy, nem éppen megoldás lenne a felfelé haladásra. Arról nem is beszélve, hogy a közelben ólálkodó ragadozók valamelyike kapva-kapna, hogy az irhánkat megcincálva vacsorának nézzen minket. A nyílt terepen való maradásra sem szavazok, mert könnyű célpontokká válhatunk, amit ugyancsak nem szeretnék. Persze mindezek mellett megértem Shane álláspontját, és igyekszem megoldást találni a következő pár órára. Talán nem nagyon népszerű az okfejtésem számára, de ebben a helyzetben mindent számításba kell venni, nemcsak azt, amit mindketten igaznak és megfelelőnek tartanánk, hogy minél előbb Kórházba kerüljön a Páciense. De jelenleg az a helyzet, hogy hamarosan lemegy a Nap és egy elég instabil állapotú sérülttel vagyunk, aki nem biztos, hogy kibírná a Siklóig is az utat.
-Oké Doki. Figyelembe vettem a szakvéleményedet és mindent megteszek, hogy a lehető leghamarabb eljuttassuk a Pasast a Siklóig vagy egy Kórházig. De jelenleg az a helyzet, hogy nem lenne tanácsos egy ismeretlen terepen éjjel nekiindulnunk a hegyeknek. Mint láttad is, hogy „nem vagyunk egyedül” –arra a szárnyas dögre gondolok - ami csak nagy szerencsénkre nem falt fel minket, de mivel ezen a Holdon nemcsak egy ilyen „rohangál”, így nem hiszem, hogy a sötétben és mindkét kezünkkel a hordágyat cipelve esélyünk lenne elérni a célunkig, azaz a Siklónkig. Megértem, hogy aggódsz miatta, és ezzel nem vagy egyedül, de mindent számításba véve egyelőre nem indulunk el, míg fel nem jön a Nap. Sajnálom, Pajtás.. Hidd el, hogy nekem se az a szándékom, hogy ne élje túl az Ipse, de mindannyiunk épségéért én felelek, és arról, hogy biztonságban visszaérjünk a kiindulási pontunkra. – mondom a zászlósnak a maradásunk okát és miértjét, bár nem lennék köteles megindokolni a döntésemet, de Barátomnak is tartom, nemcsak Társamnak. Talán megérti Shane, hogy miért kellett itt maradnunk egy ideig, bár nem hiszem, hogy meggyőztem az érveimmel. Talán magához tér a férfi és tud mondani valami használható információt, mert most már egyre jobban érdekelne, hogy hová tűntek, akikkel érkezett. Azt se hiszem, hogy köddé váltak, bár lassan mindent el tudok hinni, ha ilyen rejtélyes módon semmilyen műszer nem mutat semmi hő- vagy életjelet rajtunk kívül. Bár… azt hiszem, hogy lenne még valami, ami nyomukra vezethet… Minden felszerelés és PDA tartalmaz egy bizonyos jelkibocsátót, ami után azonosítható a felszerelés és a tulaja.. Ha az embereket nem látjuk sehogyan sem, akkor majd a felszerelés a nyomukra vezet.
- Megkaphatnám a kütyüd?- kérem el a zászlóstól, ha odaadja, majd pár módosító kódot beütve a „keresési feltételek”közé, a kint lévő felszerelésre keresek rá. Talán ez nyomra vezethet minket.
- Tudsz imádkozni? Ránk férne... – nézek rá vigyorogva, bár ez költői kérdés volt tőlem, de amíg várom az eredményt a kijelzőn, addig legalább nem fagy meg a levegő… Legalábbis remélem.




   


Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 5:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
edgar & shane



Alig négy mérföldet, ha jöttünk a siklótól, az tulajdonképpen nem távolság. Nem tartom annak. Hiába vagyok orvos, sebész, mellette katona is, a flotta tagja, zászlós is. Képes felmérni azt, hogy adott távolságot a terepviszonyokat figyelembe véve milyen esélyekkel lehet és kell számolnunk, különösképpen akkor, ha egy sérült mielőbbi ellátásáról van szó. Vagyis jelen esetben el-nem-látásáról, mert itt hamarosan ez fog történni, hiába vagyok kéznél pont én, a tudásommal és a megszerzett tapasztalatommal a hátamban. Jelenleg koránt sem népszerűségi kérdés, amit a hadnagy művelni fog, ennél sokkal komolyabb mélységet érint majd minden döntése…
- Ez ennél egyszerűbb hadnagy; vagy megyünk vagy meghal. - Persze, hogy kötöm az ebet a karóhoz, más eszköz ugyanis nincs a kezemben és ennek a ténynek a felismerése egyre jobban kezd felhúzni. Mert alatta vagyok rangban, mert olyan dologban kell a parancsát követnem, amiben nem tudok vele egyetérteni, hiszen tudom mi zajlik a sérült testében és bár úgynevezett „csodák” történhetnek, nem az az átlagos.
- A terep, amin jöttünk, ismert. Most sétáltunk rajta végig és, ha nem indulunk, ez az ember nem éri meg a reggelt. - A tiszteletadás ott marad a hangomban, de a feszültség is beleszövődik, úgy vélem jogosan. Életben kell visszavinnünk, nem üres pedig üres, kihűlt testként.
- Értettem. - Morgom az orrom alatt. Az elöljáróm és akármennyire is nem értek egyet vele és cselekednék másképpen, eszemben sincs lázadni. Nem akarok, nem rám vallana, úgyhogy megteszem, amit tudok. Amikor már fedezékbe vonultunk. A körülmények és a megfelelő eszközök hiánya azonban egyáltalán nem az én oldalamon állnak.
Amikor húsz perc után leáll a szíve, szó nélkül kezdem újraéleszteni. Nem állok le akkor sem, mikor már egy óra elteltével sem reagál a szervezete. Hiába tudom, hogy a halál már régen beállt, vissza akarom hozni. Akarnám, de nem megy. Szakad rólam a víz, túl régóta akarom a szívét működésbe hozni. A bordái eltörtek a szívkompressziónak köszönhetően. Már ott tartok, ha sikerülne is, az agya olyan régen van rendes oxigén ellátás nélkül, hogy tulajdonképpen csak egy vázat csinálnék belőle, fel több, mint valószínű, hogy többé nem ébredne.
Ennek a realizálása káromkodást és az első kezembe akadó eszköz földhöz vágását váltja ki belőlem. ...hogy a jó kurva életbe bele...

◦ᵒ·○●·°



i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Edgar Malinor
Edgar Malinor

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld., 2331. 04.21.

Reagok száma :
215

Avatar alanyom :
Manu Benett

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Flat,1000x1000,075,f


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 22, 2019 6:40 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Shane & Edgar

Minden bizonnyal Shane most rohadt pipa rám a döntésem miatt, de nem kockáztathatom a magunk életét, miközben a harmadikat magatehetetlenül cipelnénk a hordágyon, úgy, hogy körülöttünk leselkedő éjjeli ragadozók armadája vesz körül. Sajnálom, hogy nem tudom vele megértetni az álláspontomat, és ezt most parancsnak is veheti. Nem azért, mert azt akarom, hogy ez a szerencsétlen Fickó kilehelje a lelkét, hanem mert tisztában vagyok, hogy nem jutnánk messzire ilyen körülmények között. A sziklák meredeke és a felettünk ólálkodó Oroszlánmadár sincs messze tőlünk, mert biztos vagyok benne, hogy a vér szaga messziről idecsalhatja. Hiába a kötések tömege, a ragadozót nem fogja vissza, ha könnyű prédát talál. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy többszöri újraélesztés ellenére a Fazon meghalt. A zászlós mindent megtett érte, és ezt nem vitathatja senki. Ahogy én sem. Sajnálom, hogy ilyet kell átélnie a Barátomnak, de amilyen sérülései voltak, csodának számít ez is, hogy megtoldotta egy pár órával az életét. Tudom, hogy most édes kevés lenne az együtt érző szavam, bár azt hiszem, hogy Shane annyira feldúlt, hogy inkább behúzna nekem egyet, mint elfogadná az együtt érző baráti vigasztalásom. Én sem így képzeltem, vagy ha úgy tetszik terveztem, de a több élet védelme is szempontot képez.
-Sajnálom, Shane.. Nagyon súlyos volt a sérülése.. Te mindent megtettél!- fogom meg a vállát, ha engedi. Pocsék érzés, hogy látod azt a tehetetlen dühöt a Társad szemében és hiába sorolnád fel, hogy alátámaszd a döntésedet, úgysem tartaná helyesnek. Lépek el kicsit mellőle, ha pár percig egyedül akarna maradni a Betegével. Talán majd magyarázatot kapunk, hogy mi okozta a csonkítást, és ha megtalálnánk a többi embert, akik vele voltak, esetleg válaszokat is adnak a kérdéseinkre. Most már egyre jobban izgat, hogy miért hagyták magára és mi okból? Az odáig oké, hogy súlyosan megsérült, de az nem magyarázat rá, hogy magára hagyták. Az idő ellenünk dolgozik, - bár, most inkább ellenem, - de ezt a Férfit tisztességgel kell eltemetnünk, ha más parancs nincs érvényben odafentről, hogy holtan is szállítsuk haza…. Ezt a Dokira bíznám, bár most nem hinném, hogy beszédes lenne velem. Egyelőre várok, hogy kicsit lenyugodhasson, és higgadtan át tudnánk beszélni a következő fázist. Mert igaz, vannak opcióim, de ehhez kell a Doki segítsége is. Ha egyáltalán ráakadunk a többi „Nyúlbélára”, akkor a magyarázatokra is, meg még egy csomó dologra… Mert, ha az ösztönöm nem csal, akkor ez a pasas csak egy csali volt nekünk és előre elrendezett szituáció. Most már arra is tudok gondolni, hogy ez a halott Fickó nem is az, akinek hisszük.. Vagyis, kell lenni valahol az „igazinak”, akiért idejöttünk. Túl gyorsan „halódott” meg a Pasas, ahhoz képest is, hogy gyanúsan könnyen találtunk rá… Talán Shaneben is felmerül ez a lehetőség is, bár azt hiszem túl elkeseredett a történtekre, hogy kétségek merüljenek fel benne, ahogy most bennem is. Kicsit várok és leülök a bejárat közelében, hogy szemel tarthassam a terepet és a PDA- kijelzőjét, ami pár perc múlva valamit jelez… Remélem, hogy nem vaklárma, de aztán jobban megnézve érdekes adatokat ír ki a monitor.
------------------------------------------------------------------------------

Azonosítás folyamatban….
A keresett személyek tartózkodási koordinátái: 37-22-0- 9 P. N. Z.
Személyek száma 4 +1 fő.
Felszerelés azonosítása megtörtént…
Származási helye: D. K. F.

-------------------------------------------------------------------------------

Megmutatom Shannek, ha érdekli. Talán ez meggyőzi valamennyire, hogy lehet van még remény és megtaláljuk akiért jöttünk. Én minden esetre bízom benne, hogy a zászlós ad nekem még egy esélyt és annak a Sebesültnek, akiért ténylegesen jöttünk. Nem mosni akarom magam előtte a történtekért, de most már egyre jobban alakul ki bennem a gyanú, hogy ezt direkt "kaptuk a nyakunkba". Minden esetre, érdemes lenne utánanézni ennek. Ha a Zászlós is egyetért benne... Parancsba is adhatnám, de Shane a Barátom is, nemcsak a Társam, ha most ezt ő nem is érzi felém...



   


Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 6:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Rafael Morgenstern
Rafael Morgenstern

Kancellár

Karakterlapom :

Születési idő :
2370.03.01. (46 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
A kutatási és fejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
37

Avatar alanyom :
Nikolaj Coster-Waldau

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_pbcbav98Ki1t7olc7_540


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 27, 2019 12:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Titán teszt a Perdán
Katrina & Rafael
──────────── ────────────
//Előzmény//

Szeretem ezt a hozzáállást, amit Katrinánál látok. Szükség van a lelkesedésre is ehhez a munkához, Ő pedig láthatóan valóban szívesen dolgozik a titánokkal. Jól döntöttem hát, hogy magammal hoztam, bár ez leginkább majd az éles teszt során fog kiderülni. Mindenesetre az eredményre mindketten kíváncsiak vagyunk, én pedig bízni akarok benne, hogy végre áttörést érhetünk el. Többféle helyszín megfordult a fejemben a titánok tesztelésére, végül mégis a hegyvidék mellett döntöttem, de úgy tűnik, hogy a tizedes mást javasolna.
- Természetesen lehet tizedes, érdekel a véleménye. - tekintetemmel fürkészem arcát és némileg el is mosolyodom a szavai hallatán. Szeretem, amikor valaki ki mer állni a véleménye mellett, akár egy kancellárral szemben is, de csakis akkor, ha megadja a kellő tiszteletet feljebbvalójának. A nőnél nincs ebből hiány.
- Szeretném a mozgékonyságukat a hegyeknél is tesztelni, de meggyőzött tizedes. Akkor a hegyektől kicsit távolabb szállunk majd le, hogy először sík területen teszteljünk, majd utána tovább megyünk a hegyekhez. - így akkor mindkettőnk "akarata" érvényesül, és a teszt is tökéletes képet fog adni. Mindkét terepnél láthatjuk, hogy mire képesek a striderek, ennél jobban pedig nem is végezhetnénk a munkánkat. Arra viszont ügyelek, hogy se a Város, se pedig Elorak közelébe ne menjünk, nem hiányzik a konfliktus.
A sikló gyors, így hamar elérjük a Holdat, én pedig most kis ideig kizárom Katrinát, csak a PDA-mat elővéve végzek még néhány virtuális tesztet és nézem meg a kommunikátoromat is, melyet összekötök az okos-szemüvegemmel és az órámmal, mivel néhány órán át csak azok által leszek elérhető. A pilótával még közlöm a leszállási terv módosítását, majd türelmesen megvárom, amíg földet érünk. Amikor a pilóta jelzi, hogy leszállunk, kilépek a rendszerből, majd felkészülök a holdra érkezésre, odalent pedig kikapcsolom a biztonsági övet, majd elkezdem levenni magamról a felesleges ruhadarabokat, melyek alatt hasonló öltözet található, mint ami Katrinán van. Tökéletesen véd a hőmérséklettől, könnyű anyagból készült, némileg véd a fizikai behatások ellen is és könnyű benne mozogni. Ez után lépek ki a Perdára, majd figyelem, ahogy a titánokat is leszállítják. Bekapcsolom az okosórám, ellenőrzöm az időjárást, hogy véletlenül se kerüljünk viharba, majd végül a tizedes felé pillantok.
- Ideje beszállnunk! - az embereim idő közben tovább pakolásznak, így többféle fegyver is előkerül, amelyekkel ránk fognak majd lőni. Bízom magamban és a nőben is, hogy képes lesz kitérni előlük, ha pedig eltalálnak minket, akkor kezdődik csak az igazi tesztelés, ahol megtudjuk, hogy a páncéljaink miként bírják majd. Nem is húzom az időt, én már el is kezdek felmászni a titánra, gyakorlott, gyors mozdulattal, mert bár kancellár vagyok, nem kell engem se félteni, nem az az íróasztal mögött ülő, lusta fajta vagyok. Amint pedig bent vagyok, lezárom, és elkezdem bekapcsolni a rendszert...
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 28, 2019 10:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
This is no mistake  no accident
Machines •• Morgenstern & Gardel
────────────── ──────────────
Hosszú évek munkája volt ez az egykori Admirálisnak, amíg idáig jutottam. Alapesetben nem kérdezek és nem mondok ellent a feljebb valómnak. Nincs rá jogom, hiszen csak egy katona vagyok. Oda megyek, ahova küldenek, azt teszem, amit mondanak, kérdés nélkül. Véleményemet csak ritkán fejthettem ki, azt is csak korlátozott mennyiségben és csak akkor, ha engedélyt vagy épp parancsot kaptam rá.
Ha még a Földön élnénk a magamfajtára mondanák, hogy tökéletes zsoldos. Nem kérdez, nem érdekli a mögöttes lévő eszme, egyszerűen csak teszi a dolgát, ahogy azt kell.
Az egyetlen dolog, ami miatt soha nem tudtam elveszteni az érdeklődésem az csak a titánok. Ezért sem tudom megálllni a számomra egyéb iránt faragatlan megjegyzésemet.
S csodák csodájára a józan ész, érv most is megtette a megfelelő hatást.
- Rendben, Uram – hajtom meg fejem előtte, nem csak akaratának. Annyi hír terjed a Kancellárokról, kegyetlenségükről, érdektelenségükről, mennyire lenézik a népüket, melyek felett "uralkodnak". S lám, mennyire nem igaz most is. Simon közvetlen kapcsolatot ápol a munkája miatt Tresor Kancellárral, tőle sem hallottam semmi mást, csak hogy a szakmájában mily tökéletes.
S én sem tapasztalok egyebet.
Beszélgetésünk pedig itt alább hagy. A magam részéről az ablakon tekintek ki – már ha van rá lehetőségem – hogy a közeli holdat figyelhessem meg. Ha nincs, akkor pedig csak a velem szemben lévő falat bámulom csendben, töretlenül, szinte már pislogás nélkül. Gondolataim mégsincsenek itt. Nem teljesen.
Az elmúlt időszak eseményein töröm a fejemet, miként tudnánk ebből a legjobban kijönni. Miként nem kellene megszegnem a törvényeinket, a saját elveimet. Megtettem egy döntést, azóta mégsem érzem azt, hogy helyesen tettem volna.
A leszállás döccenésére szempilláim remegnek csak meg. Gyakorlott mozdulattal kapcsolom ki a biztonsági övet és állok fel a helyemről. Arra ügyelek, hogy a Morgensternt magam elé engedjem, mielőtt leszállnék.
Egyenes tartással, némán állok mellette, kezeimet a hátam mögött kulcsolom össze. Vele együtt figyelem, hogy miként rakják le a titánokat elénk.
- Sok sikert, Uram – bólintok még felé, mielőtt elindulnék a saját titánom irányába. Sokan balszerencsének gondolják ezt, én mégsem. Hozzá használatos gyakorlott mozdulattal szállok be, amint beülök egy mozdulattal zárom be a fedelét.
A bal kezemnél húzódó karfán, megnyomom az indító gombot, mire a titán szólal meg. Csak a szokásos bevezető, a protokollok elmondása. Az első, hogy összekapcsolnak a titánnal, fehér fény robban be és meghallom a gép erőteljes, morajló hangját.
- Katrina Gardel, RT 269874, megerőstést nyert, mint pilóta, TR 8789 titánra - alig egy másodperc múlva három képernyő jelenik meg, egyre fényesebben, mígnem olyannyira tiszta nem lesz, mintha úgy érezném, hogy olyan, mintha kint lennék. Százhatvan fokos szöget is képes vagyok belátni.
- Üdvözlöm a fedélzeten, Pilóta – az egyetlen egy hibájuk, hogy szerintem túl sokat kommunikálnak, feleslegesen. Legalább is az az egy, amit egykor kirendeltek mellém. De kezdem azt hinni, hogy a környezetemben minden bármiféle kommunikállásra alkalmas robot túl sokat beszél.
Még néhány gombot megnyomok, amivel a közelben lévő titánok kommunikációjához tudok csatlakozni. Nem tehetek róla a tesztelés izgalma teljesen átjárja a bensőmet.
- Készen állok, Uram – adom meg a helyzetemet a Kancellárnak. Észre sem veszem, hogy miként fészkelődök az ülésbe, alig várva a kezdést.
Vissza az elejére Go down

Rafael Morgenstern
Rafael Morgenstern

Kancellár

Karakterlapom :

Születési idő :
2370.03.01. (46 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
A kutatási és fejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
37

Avatar alanyom :
Nikolaj Coster-Waldau

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_pbcbav98Ki1t7olc7_540


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 7:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Titán teszt a Perdán
Katrina & Rafael
──────────── ────────────
A cél megvan, így a pilóta gyakorlottan teszi le a siklót a szárazföldre, mi pedig nemsokára már a titánok előtt állunk. Az embereim elvégzik a kipakolást, beállítják a fegyvereket, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint beszállni a titánokba.
- Önnek is, tizedes. - mosolyodom el a nő felé pillantva, majd nemsokára már én is a saját titánomban vagyok. Bezárom, majd beindítom a gépet, és ez után kezdem el a kapcsolódást.
- Rafael Morgenstern, kancellár, megerősítést nyert, mint pilóta, TR 9476 titánra. - pillanatok alatt ismer fel a rendszer, így miközben a képernyő is feláll, összekapcsolom a saját gépeimet a titánnal, hogy még könnyebb és gyorsabb legyen a kommunikáció, majd bekötöm magam és ellenőrzöm a fegyvereket, a páncélzatot és mindent. Nem látok hibát - bár különös is lenne, hiszen odafent a Dominiumon is végrehajtottam ezeket az ellenőrzéseket -, így nemsokára kitekintek, majd hallhatom ismét a titán gépies hangját, mely üdvözöl. Ezeket az alap kommunikációs készségeket fontosnak tartottam a gépeinknél, mivel sokszor segítik a pilótákat, bár aki sűrűn használja őket, bizonyára már unják. Engem mégse zavar, így megmozgatom a nyakam, bekapcsolom az okos-szemüvegemet is, hogy még jobban láthassam a talajt a beépített plusz érzékelők segítségével, majd nemsokára már hallhatom is a nő hangját.
- Rendben van tizedes. Mivel új páncélzatot kaptak a striderek, ezért melegítsen be. Kissé eltérhet a titán mozgása a megszokottól. - némileg azért nehezebb a páncélzat, de hogy a későbbiekben könnyedén ki tudjon térni a lövések elől, ezért szükségszerű, hogy megismerje a szerkezetet, amiben ül. Én magam is így teszek, először csak pár kört megyek, majd a fegyvereket is bemelegítem, kiadva néhány lövést a nem túl messze lévő hegyek közelében lévő sziklának, mely apró darabokra hullik a lövedékek miatt. Ha a nő készen áll, akkor viszont rácsatlakozok az embereinkre.
- Kezdhetik! - már átvettük többször a feladatukat. Először a gyengébb fegyverekkel kezdenek, majd jöhetnek a komolyabbak, amiknek nem kellene eltalálniuk.
- Gardel tizedes! Először a titán mozgékonyságát teszteljük, így lehetőleg ne hagyja, hogy eltalálják. A páncélzat majd a végén lesz tesztelve. - szólok még a nőnek, majd a kijelzőn megjelenik egy piros felirat, mely szerint több fegyver van élesítve a közelben, az emberek pedig támadó állást vettek fel. Természetesen nem fogunk kárt tenni bennük, én viszont már futásra is fogom, és jól gyakorlott mozdulatokkal kezdem el kikerülni a lövedékeket. Mivel ezek gyors golyók, így néhány betalál, de ezek ha kárt tehetnének a páncélban, akkor máris kukázhatnám a kísérletet, de szerencsére nincs ilyen gond. Az én ajkam is mosolyog, nem csak Katrina élvezi a titánok használatát, hanem én magam is. Jó 10 perc múlva szólalok meg ismét a tizedes kihangosítóján.
- Induljon el a hegyek felé. - én is így teszem, és most a tizedest elvágom a kommunikációtól, így szólok ki az embereim felé.
- Állj! A következő parancsomig ne tüzeljenek! - a teszt a következő fázishoz érkezik, amikor is Katrina mögött jelenek meg, futva, és bizonyára arra számít majd, hogy mellé kerülve én magam is a hegyek felé indulok, de helyette az Ő titánjának ütközöm, méghozzá erősen lökve arrébb. A kommunikációt ismét visszaállítom kettőnk közé, sejtheti, hogy most mi következik. Ideje a két titán harcát is megvívnunk, de éltem a meglepetés erejével. Lássuk mennyire jó a tizedes. Eldől máris vagy esetleg sikerül talpon maradnia? Nagyon remélem, hogy nem kell bíztatnom arra, hogy támadjon csak meg, hanem tudni fogja magától is, elvégre ezért hoztam ide.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:25 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
This is no mistake  no accident
Machines •• Morgenstern & Gardel
────────────── ──────────────
Lefuttatom a szokásos teszteket, mielőtt elindulnánk. Páncélok épsége, meghajtómű túlmelegedését szabályzó rendszert is. Fegyverek érzékelőjét, egyáltalán miket lát a Titán, hogyha hiba lenne még időbe tudjak szólni, mielőtt elindulnánk. A pajzsok szintjeit is ellenőrzöm. Mindegyik feltöltve, s ahogy látom az újratöltés is megfelelő időre van kalibrálva.
Még beállítom, hogy minden lényeges információt a titán bal oldali képernyőjére írjon ki látható színnel és hozzá a hangkapcsolatot is beállítom. Nem mindig tud figyelni az ember, jobb ha hallja is. Ezért is a fülhallgatót megigazítom a fülembe, én pedig kényelembe helyezem magam, már amennyire lehet egy titánba. A keresztezett pántú övet is bekapcsolom.
- Vettem – hallhatja is rögtön a hangomat, ahogyan azt is, amit inkább a titánnak mondok.- Mozgékonyság tesztelésének indítása – szeretek hangosan tesztelni. Követem a kancellárt a kör irányába, ám néha hirtelen kilépek oldalra és szökkenő lépésben teszek meg egy félfordulatot. Jó esetben ez 0.35 másodpercet vesz igénybe. Figyelem a kijlezőn mért értéket. 0.58. – A páncélok miatt kissé lassabb – összegzem legvégül az észrevételeimet. Talán nem is számít neki, talán tudja is. Mégis feladatomnak tartom elmondani ezt.
A fegyvereket mégsem úgy tesztelem, ahogy ő. Bemérek néhány célpontot, leginkább élőket, a katonákat, néhány felröppenő madarat. Arra vagyok kíváncsi, hogy milyen gyorsan képes bemérni őket. A titán két karját felemelem, ám a tüzelést nem adom le. A reakcióidejére vagyok csak kíváncsi.
- Készen állok, Uram – jelzem és a katonáink felé fordulok. – Vettem – és egy gombot megnyomok a titán ülésének karfáján.
- Védelmi automatizációjának átállítása manuálisra – adom ki a titánom számára a parancsot.
- Biztos benne, Tizedes? – hallom a mélyen dörmögő géphangot. Biztonsági ellenőrzés, semmi több.
- Igen, parancs élesítése – csattan hangom, s érzem, hogy a gép máris máshogy mozog, mint eddig. Most nem segít be, teljes mértékben én irányítom. – Ellenséges fegyverek bemérése – kérem még tőle, ám nem adok ki támadó parancsot. Csak azt kívánom látni, hogy merről számíthatok lövedéknek. És mozgásba is kezdek. Ugrok, hajolok, pördülök. Hiányzik, hogy nem tudok visszatámadni, ám tudom, hogy nem ezért vagyunk ki. Annyira összpontosítok, hogy fel sem tűnik, légzésem miként gyorsul az izgalom hatására. Pár golyót magam is betalálok, ám nem végzetesek. Mindent nem lehet kikerülni.
- Vettem – fékezek le hirtelen, úgy hogy egyik lábam előre teszem, ám a titán törzse már fordul is. 0.28 másodperc alatt képes megfordulni. Jóval lassabb, mint eddig volt, ám még nem annyira, mint egy Ogre, ez pedig jó.
A titán szól, hogy társaságom akad, egy pillanatig figyelem, ám a mozgása egy pillanat múlva megváltozik. Rögtön behúzom a kéziféket, engedném, hogy a lendület tovább vigye és ne tudjon nekem jönni. Ám még így is képes meglökni, noha nem remélhetőleg nem olyan erővel, mint ahogy tervezte.
- Szóval így állunk – mosolygok mégis, a lökés miatt féltérdre állítom a titánt, így a stabilitása megmarad. Jobb kezét a földre helyezem nem sokáig, egy másodpercig nézek csak farkasszemet a Kancellára. Majd megmozdulok. Elrugaszkodom, nem lőfegyvert használom. Jó esetben a titán jobb karját át lehet alakítani vágó fegyverre, a striderek közelharcban jobbak. Ha így van előhívóm ezt a hegybe végződő fegyvert. Ám nem ütközök neki. Amikor tőle csak két lépéssel vagyok, hirtelen térek ki előle és emelkedem a magasba, mellé és mögé kívánok kerülni, hogy vágó mozdulatot indítsak ellene.
Vissza az elejére Go down

Rafael Morgenstern
Rafael Morgenstern

Kancellár

Karakterlapom :

Születési idő :
2370.03.01. (46 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
A kutatási és fejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
37

Avatar alanyom :
Nikolaj Coster-Waldau

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal Tumblr_inline_pbcbav98Ki1t7olc7_540


Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt Kedd Jan. 14, 2020 7:24 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Titán teszt a Perdán
Katrina & Rafael
──────────── ────────────
A striderek új páncélzatának tesztelése kezdetét vette. Én is érzem, hogy lassabbak lettek, miközben akár csak Katrina, magam is tesztelem a gyorsaságukat, de a tizedes szavaira megérkezik a válaszom is.
- Ebből még van mit lefaragni. - jegyzem meg, mintegy magamnak. Nem vagyok teljesen elégedett, de az út mindenképpen jó, amin elindultam. A fegyverek rendesen működnek, a célzási sebesség nem változott. Különös is lett volna, ha változik, azokat nem cseréltük le.
A fegyvereket az embereim nemsokára felénk irányítják, így én is hasonlóan járok el, mint Katrina. Saját kezembe veszem az irányítást, így kézi vezérlésre kapcsolok, és mindjárt jobban élvezem a gép mozgását. A golyók közül a legtöbbet sikerül kikerülni, de nem vagyok itt se teljesen elégedett az eredménnyel. Lássuk, hogy egymás elleni harcban mire képesek. Nem jelzem előre a nőnek, hogy védekezzen, mivel érdekel, hogy felfigyel-e támadó szándékomra magától is. Megjegyzésére az ajkam mosolyra húzódik, miközben látom, hogy remekül helyt állt. Nem dőlt el az egész titán, csak térdre ereszkedett, így elé tudok perdülni, bár közel sem olyan sebességgel, mint amit megszoktam egy stridernél. Nemsokára már egymással szemben állunk, így tekintetünk találkozhat, és Katrina láthatja rajtam, hogy én se titkolom most az izgatottságomat. Figyelek minden mozdulatára, így amikor előhívja a fegyverét, felkészülök a védekezésre, ahogy én magam is átalakítom a titánom egyik karját egy éles karddá. Mögém tud kerülni, de ahogy lesújt, már emelem is fel kezem, így a pengék találkoznak. Megtartom támadását, bár picit megrogynak a titán lábai. Ez után viszont másik kezemmel hátra ütök, így próbálva eltaszítani a nőt a közelemből. Lőfegyvert én se vetek be, most a páncélzat tesztelése a cél, na meg a mozgékonyság. Megfordulok, de érezhetően ismét lassabb, és mivel egy farönk van a közelemben, így a titán bal kezéből kilövök egy kötélszerű szerkezetet, mely rákapaszkodik a farönkre és egy gombnyomás után már hozzám is húzza. Erősen megmarkolom, majd azzal próbálok támadni Katrinára, így pedig nem lesz képes a közelembe férkőzni. Az első ütésemet továbbiak követik, így ideje a tizedesnek védekeznie.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Hegyvidék, sziklás hegyoldal Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 
Hegyvidék, sziklás hegyoldal
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: