Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Hegyvidék, sziklás hegyoldal
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Carlisle Clermont
Carlisle Clermont

Ellenálló

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr-eyes

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381. szeptember 5. (35)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
78

Avatar alanyom :
Jared Leto

Keresem :

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr-blink


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 05, 2020 5:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.



Valahol nagy szerencse magához tért a nő. Sok vért veszthetett, kiszáradt, lehet éhezett, egy szó mint száz ramatyul van. A szesz legalább felébresztette és a fejét is le tudom tisztítani, úgy fest inni is kap, tehát csak rendbe jön már... Nem teljesen értem a beszélgetést, foszlányokat kapok el, meg hát nyögve is mondja a nő ami szintnehezítés, bár a "szerelmem" kifejezés hasonlít a szerelem szóra, amit ismerek, így úgy sejtem az a teória nyert, ez a nő Ath csaja.
-Szerintem előbb inni ad. Az étel okoz gond gyomor ha sietős. Visszakap ha sok. - Hát na, ezt nehéz megfogalmazni, de tuti ki fogja hányni a csajszi ha hirtelen enni kezd, lehet a víz is feszíteni fogja a gyomrát. De megállni pár falatnál tök nehéz, én már csak tudom, szóval préselem a szám. Persze aztán hallgatom a nőt, hogy mi a szösz történt vele, közben szétnézek minden cucca nála van-e vagy esetleg menet közben elhagyott valamit, nem megyek messzire, hallótávon belül maradok, épp csak felmérem a terepet.

//Rövidke de lesz hosszabb is xD


### words • muse • notes:


Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 06, 2020 11:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha



Egyszerre zúdul rám a fájdalom és a sírás, miután kinyitom a szemem. Ath arcára nézve elsőre el sem hiszem, hogy ez a valóság. Csak mikor megérintem arcának vonalát és a hangja is eljut a tudatomig, akkor fogom fel, hogy nem álmodom. Azt a csípő érzést, amit a fejemen még mindig érzek, nem tudom felismerni, ahogy azt a kezet sem, aki elém tartotta azt a bűzös rongyot. Kell hozzá idő, míg teljesen kitisztul a látásom és az ajkamhoz érő pár vízcsepp is enyhülést hoz a szárazságomra. Úgy érzem magam, mint akin egy errator csapat taposott volna végig, és alig tudok megmozdulni.
Próbálok pár kortyot inni, de amint az ajkamhoz ér a víz, belém hasít a fájdalom. Csak nehezen jönnek a száraz torkomból a szavak.
-A Hágó felé tartottunk. Aztán elvesztettük a nyomokat. – igyekszem egybefüggően elmondani a történteket, de nagyon nehéz. – Az eső elől behúzódtunk egy barlangba, majd onnan is mennünk kellett, mert elárasztotta a víz. – igyekszem felidézni mi történt, de sok minden nem jut eszembe.
- Utána már nem tudom hogyan, elsodródtam tőlük. Zuhanás után a hegy túloldalán találtam magam. – még mindig hasogat a hátam és a fejemen lévő seb is emlékeztet, hogy a szikláknak ütődhettem. - Nem tudom, merre lehetnek a többiek… De, úgy beszéltük meg, hogy Elorakba visszatér az, aki elsodródik a többiektől. Ha ők élnek még, azt sem tudom… - szomorúan nézek magam elé, mert most tudatosul bennem, hogy az sincs kizárva, hogy a csapatból nincs túlélő. Vagy, ha igen, akkor rólam hihetik azt, hogy holt vagyok. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje vagyok idekint a vadonban. Talán napok? Hetek? Összemosódott minden körülöttem. Csak az hajtott előre, hogy visszatérjek Elorakba, Ath-hoz. S ez sikerült, bár ő talált rám. A pár nyelet víz jólesett, de többet nem merek inni. Az ajkam fáj, ahogy a sebek repesztik a bőrt rajta. Az evést nem is kísérlem most meg, mert félek, hogy nem csúszna le a torkomon a falat. Megnyugtató érzés a karjában lennem, de csak most érzem igazán a gyengeséget magamon. Az is csak most tűnik fel, hogy rajtunk kívül még valaki itt van velünk. A hangja és a szavai, idegenül hallatszik, alig értem. De kicsoda ez a férfi? Életemben nem láttam!
- Ki ez a férfi?- nézek Ath-ra, hogy tőle kapjak választ. Majd a fejemet az idegen felé fordítom, hogy jobban megnézzem. – Qoursha?- a szemem is tágra nyílik, ahogy követem a mozdulatait. Hogy kerül ide? Ath-al érkezett? Ismeri? Egy csomó kérdés merül fel bennem, de ahogy közeledni látom, a testem önkéntelenül is összerándul. Bántani akar? Hogy került ide? Miért ilyen furcsa a szaga? Az a büdös rongy, nála van?



 





Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 20, 2020 1:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
to Carlisle, Nadiha
Carl intő szavai bár először furcsán hangzanak, szinte azonnal megértem őket. Így aztán csak egy kis darabot török a rocsi-ból és azt adom Nadiha kezébe. Fogalmam sincs mit tegyek még érte, jelenleg erőtlenül dől nekem, iszik néhány kortyot a vízből, de a kenyeret a kezében szorongatva inkább beszélni kezd. Az elhangzottak alapján baromi egyszerű szabályokat hoztak meg, ennek tudatában pedig nem is akarok a keresésükre indulni, ugyanakkor az a töménytelen vér amit messzebbről kiszagoltam, az aggaszt. Talán meg kellene nézni, ha Nadi állapota is lehetővé teszi ezt. Átkarolom és megsimogatom az arcát. Carl tétován mozog körülöttünk és ha eddig nem is érzékelte, most felmerülnek a jogos kérdések.
- A neve Carlisle Clermont.
Még ki sem mondom teljesen a nevét, de Nadi feje már fordul megnézni az idegent.
- Igen. Segített nekem idáig eljutni. Sokat beszél és furcsán fogalmaz.
Pislogok én is az emlegetett irányába, az arca kerül a képbe.
- Ő itt Nadiha, a társam.
Mutatom be őket egymásnak emberi nyelven mondva ezt már, bár azt hiszem meglepetést nem okozok ezzel Carl-nak.
- Mutasd, hol fáj!
Ezt már Nadi-nak címzem, jobb lenne megnézni a sérüléseit, viszont nem akarok elmozdulni mögüle, mert olyan erőtlen még, hogy ki fog terülni mint egy szőnyeg.

Hell Or High Water |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Carlisle Clermont
Carlisle Clermont

Ellenálló

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr-eyes

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381. szeptember 5. (35)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
78

Avatar alanyom :
Jared Leto

Keresem :

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr-blink


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 20, 2020 9:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.



Míg bóklászom nézve minden cucca meg van e csajszinak hallgatom azért a történetet, már amennyit értek belőle. Valami barlangot emleget, meg vizet, meg Elorakot... hm, nem szerencsés annyi bizonyos, de már itt van vele a lovagja, kutya baja sem lesz ahogy szokás volt mondani. Azért az étel miatt szólok szerintem nem éppen nyerő ötlet, tuti viszontlátjuk hamarosan a dolgokat, ám ahogy elnézem a csaj is tisztában van ezzel, mert mértékletességet tart. Okos dolog. No meg Athard is megértett úgy fest mert nem erőlteti, Ő is okos. Hát milyen szuper kis társaság vagyunk mi!
//Amúgy Ath nem mutatkoztam be teljesen, csak a keresztnevem, így azt vagy nem mondtad, vagy ha mégis akkor fel fog tűnni ismersz engem csak letagadtad xD Lehet az is amúgy, mert nagyon hangoztatom Clermont vagyok, de csak az embereknek, perdaiaknak nem szokta xD//
A nevem hallva elmosolyodom, majd intek ember szokáshoz híven, reflex. A quorsara bólogatok, az vagyok, bár tudom nem teljesen embert jelent, vagy égit, hanem valami nem kedveset, de ezzel nem szoktam törődni.
-Nem is beszél sok, gyakorolni nyelved. Én lenni lelkes, örül Athard inkább! - Ha gyorsan akarok beszélni még annyira sem szép mintha átgondolom, de annyi baj legyen, látszik nem bántott meg, inkább csak kikértem játékosan magamnak.
-Rájöttem, hogy a "társad". - Vigyorgok égiül mondva, mert a csaja, tudom én, átjött. Mivel itt nem találok semmit visszatelepedem melléjük.
-Csinálni óvatos, ha van roppanás csontnál és nincs... ahm... - megfogom a karom és tartom, mutatva ha nincs sínbe rakva...- lenni komoly baj. Tudsz mozogni minden tagod Nadiha? Minden tag érez? - Bár ha elzsibbadt vagy lebénult volna lehet már mondta volna, elég hamar fel szokott tűnni. Egyelőre nem csinálok semmit csak figyelem őket, ó hallottam vannak olyan perdaiak akik csak úgy gyógyítgatnak. - Ti nem tud olyat hogy megfog és gyógyul? Én hallani történet isteni pap áld és perdai gyógyít. Mi ilyet nem tud de van... ital fájdalom miatt. Kérsz? Rossz íz de segít. - Magyarázom a nőnek, jobb híján tudok adni ebből a pocsék alkoholból hogy ne érezze a fájdalmat annyira. Mást úgy se nagyon tehetek, legalább a kijelző szerint nincs erre most senki. Bár nem jelenti odébb sincsenek, ugye.


### words • muse • notes:


Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 20, 2020 10:44 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha


Mindenem sajog, és alig tudok mozogni, -de Ath, karjában tart-, és így erőt ad, hogy hamar összeszedjem magam. Az ismeretlen quorsa, amint közelebb ér hozzám, akaratlanul is összerezzenek, mert megijeszt a jelenléte. Nem tudom hova rakni és nem is nagyon értem a szavait. Ath-al érkezett és segített neki idáig eljutni? Miért? Hogyan? Nem értem…
-Carlisle…- ízlelgetem a szót, -ami a neve a férfinek-, de valahogy idegen továbbra is számomra. Arról nem is szólva, hogy tényleg sokat beszél, és alig értelmezem a mondatait. Sokat nem tudok a quorsákról, ahogy a nyelvüket sem beszélem, de talán pár szót már hallottam és felismerek. A kezemben tartott kenyérdarabot még mindig szorongatom, de nem merek beleharapni. Az ajkamon lévő sebek fájdalmasan húzódnak, és a gondolatától is, -hogy nyelnem kell a száraz torkomon- még nehezebbé teszi a mozdulatom. Inkább félreteszem, és később próbálkozom a falattal. Tisztában vagyok vele, hogy kell az erőm, hogy elindulhassunk, de most még pihennék kicsit. Majd Ath kérdésére nézek felé és mozdulni akarok, hogy a kezemmel megérintsem az oldalam, ahol belém nyíllal a fájdalom, minden levegővételnél.
-Az oldalam.. és a hátam fáj. – mondom ki nehezen, de a mozdulat még annyira se megy, mint gondoltam.
-Roppanás a csontnál? -Ezt meg mire érti? Pillantok a qoursa felé, bár ha a mozdulatait nézem, akkor a csontom törésére gondolhat, de szerencsére nem érzek olyan fájdalmat, ami erre utalna.
-Nem hiszem, hogy csontom tört volna. - Mindenemet tudom mozgatni. Legalábbis nehezen, de minden tagom mozog. Ath tudja, hogy ha az ellenkezője lenne, akkor a kezeim és a lábam se tudnám mozdítani, - vagy, ha a gerincem sérült volna meg-, akkor még ennyire se lennék mozdítható. Hála Shiennelnek, hogy ilyen nem történt meg!
Minden erőmet összeszedem, hogy ébren maradjak - és ne zuhanjak ismét a sötétségbe-, bár nem sok kellene hozzá. Viszont Athard segítsége sokban hozzájárul, hogy küzdjek a fájdalom ellen és segítek neki, hogy megnézze, milyen sebek éktelenkedhetnek rajtam. A kezemet elveszem az övétől, -mit eddig szorongattam-, és próbálok mozdulni, hogy az oldalamon lévő sebet láthassa. A hátamat már rá bízom, mert magamtól nem tudok felülni, így a segítségükre vagyok kénytelen hagyatkozni. Talán a quorsa sem akar engem bántani, - és ahogy látom rajta- , nagyon mondogat valamit. Gyógyító? Itt? Miért gondolja, hogy papnő vagyok? Egy szavát se értem! Ath, hogy találkozott össze vele? Most meg azt a pocsék-szagú öveget mutogatja nekem. Mit akar vele? Igyak belőle? Azért tartja most is felém?
Ath-ra nézek és fogalmam sincs, hogy mit tegyek! Miért akarja, hogy igyak abból a borzalmas italból? Valamiféle gyógyító folyadék, hogy enyhítse a fájdalmat? Ha a Társam bólint, hogy fogadjam el a felajánlott italt, akkor iszom belőle, de amúgy nem sok kedvem van elfogadni.
-Igyak belőle? Mit mondasz, Ath? Elfogadjam? - Halkan kérdezem tőle, mert, -ha tényleg segít, hogy talpra álljak-, és ne érezzek fájdalmat egy ideig, akkor erőt veszek magamon és befogom az orrom, mikor a számhoz ér a büdös folyadék. Össze kell szednem magam, hogy erőm legyen a hazavezető útra. Csak még egy kicsit pihennék…. nagyon álmos vagyok.


 





Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 21, 2020 9:54 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
to Carlisle, Nadiha
Bólintok a megint beszélő emberünk felé, elvégre tőlem gyakorolja. A szavakat már megint csak egymás mellé fosta, valószínűleg neki is tele lehet a hócipője velem, de valamiféle csoda folytán mind a ketten megértjük a másik közlendőjét. Bemutatom őket egymásnak, Nadi pedig érdeklődve figyeli őt. Amíg Nadit kérdezgetem ő ide telepedik mellénk.
- Nyugalom.
Bár nehéz úgy nyugodtnak lenni, hogy amíg én Nadi oldalát tapogatom, addig Carl ügyefogyott megjegyzései szaladnak el a fülem mellett. Bár van benne ráció. Ha a csont roppan, nah igen. Ezért is tapogatom végig a bordáit.
- Nincs eltörve, de csúnyán összezúzta magát. Van nálad sebfertőtlenítő?
Van egy olyan érzésem, ez a szó már neki ismeretlen lesz, így aztán gyorsan átváltok az ő nyelvére.
- Lötty a sebére?
Nekem kenőcseim vannak. Talán az is használható a horzsolásra. Viszont ahogy az oldalára vándorolnak az ujjaim, érzem a meleg vérben tocsogó bőrt. Felfelé húzom az ingét, így hamar feltűnik a ronda vágás.
- Ó, ezt össze kell varrni. Mi okozta?
Közben Carl valami üveget szed elő, és minket kérdezget a nemlétező gyógyítói képességeinkről.
- Tessék? Jah, igen! Bárcsak tudnék olyant.
A saját nyelvünkön válaszolok neki, a szemeim pedig megakadnak az üvegen. Elveszem tőle, és mivel Nadi engem kérdez arról hogy megigya-e, így meghúzom egy korty erejéig. Mar mint a kni'sa, amit nemrég ettünk. És van egyfajta bódító hatása, amit enyhén érzek. Nadi kezébe adom.
- Ártani nem árt.
Úgy vélem volt elég alkalmunk kinyírni egymást Carl-al, mivel ez eddig nem történt meg, más egyebet nem tehetek.
- Köszönöm.
Fordulok felé, majd a táskámat kezdem el keresni. Hoztam néhány gyógynövényt, többek között fájdalom- és lázcsillapítót. Sajnos a fertőtlenítő nincs közte és eszköz sem, amivel bevarrhatnánk a sebet. Így aztán készítek egy szorítókötést rá, ő pedig majd nyomhatja a kezével, ahogy az erejéből telik. Nagyon nem kell, egy óra alatt el fog állni a vérzés. Az ingem látja kárát eme tervnek, de hamar elkészül az a kötés. Finoman megfogom Nadi azon kezét, amelyik a sebhez közelebb van, és rárakom a kötésre.
- Egy ideig nyomd le!
Gyorsan visszahúzom magamra a többi ruhámat, aztán Carl felé fordulok.
- Az az ital...szesz?
A saját nyelvünkön kérdezem, mert fogalmam sincs mi a helyes szó rá az övékén. Ezután a táskámban kutatok a kenőcs után, amit a hátára kenhetek, fertőtlenítő gyanánt. Ezt a sebére nem merném, viszont zúzódásokra már máskor is használtam. A vágása pedig friss. Mire Elorakba érkezünk és mégis elfertőződne, meg tudják ott gyógyítani, úgyhogy nem aggódom emiatt.
- Jól van, megmaradsz! De pihenj egy kicsit!
Ha csak nem ellenkezik, úgy végig kenem a zúzódásait vele, aztán maradok ott ahol vagyok, hagyom hogy nekem dőlve kifújja magát.

Hell Or High Water |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 24, 2020 6:48 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha



Az első pillanattól fogva csak az tartott életben, hogy hazajussak Athard-hoz, és ez sikerült. Pontosabban, inkább ő talált rám, meg egy quorsa. Aki most megint az orrom elé tolja azt a bűzös folyadékkal teli kulacsát. A gyomrom is felkavarodik, mikor megint megcsap ez a szag, bár nincs nagyon semmi bennem, ami kikívánkozna, de az inger, az erős.
-Biztos?- nézek Ath-ra, hogy igyak-e a felkínált löttyből, de úgy látszik, hogy nem ellenezné, ha innék belőle. Ennek fényében erőt veszek magamon és kortyolok párat. Pocsékabb, mint képzeltem, de ha ennél a két kortynál többet kellene innom, tényleg kifordulna az üres gyomrom nem létező tartalma.
-Nagyon pocsék íze van.- fintorgok rá, ahogy eltolom magam elől a kulacsát.
-Ennél több nem megy. – a repedezett ajkaim tiltakozva szorulnak össze, és a csípő érzés még intenzívebb, amikor lenyelem a löttyöt. –Aeeee…. csíp…. borzasztóan rossz ízű. - ez akaratlanul is kicsúszik a számon, de ezek után nem hinném, hogy még egyszer vállalkoznék inni bármit egy jó ideig. A torkomat mintha parázs égetné, de aztán lassan múlni kezd a kellemetlen érzés. Helyette az oldalamon lévő nyílt seb köti le a figyelmem, amire egy jó nagy ingdarab kerül, és próbálom rászorítani a kezem, ahogy Ath kéri. Nagyon fáj mikor hozzáérek, de tudom, hogy szükséges ezt megtenni. Fogalmam sincs, hogy került rám a seb, - talán akkor -, amikor a sziklán lecsúszva estem a mélyedésbe. A hátamon lévő zúzódásokat is akkor szerezhettem, de elég sok minden kiesett az elmúlt órákból. Most is küzdenem kell, hogy ébren maradjak, de meglepő módon ettől a bűzös kotyvaléktól tompult a fájdalmam. Kicsit kábának érzem magam, ami talán ugyanennek tudható be. Amint Ath bekeni a hátamat, a hűsítő érzés egyből enyhülést hoz és zsibbadást. Hálásan nézek rá, majd a fejemet a mellkasának döntve hunyom le a szemem, hogy erőt gyűjtsek. Igaz, hogy lábra nem hiszem, hogy sikerül állnom egy ideig, de mindent elkövetek, hogy hazajussunk végre. A fülemmel hallom, hogy a Carl nevezetű quorsa valamit motyog még, de aztán a zsibbadás és a bódulat miatt sikerül elaludnom.
Mikor kinyitom a szemem újra, már az oldalam se annyira vérzik,- viszont a kötésen látszik-, hogy jócskán átitatta a vérem.
-Sokat aludtam?- nézek körbe, de még nagyon nem mozdulok. Ath arcát keresem, és ha még mindig a karjában tart, akkor a kezemmel kapaszkodót keresek az övében, hogy fel tudjak ülni. Talán már van annyi erő bennem, hogy ezt a mozdulatot megtegyem. Ha közben a Társam eltávolodott valamerre, akkor magam próbálok felülni és a szememmel keresem, merre van. Csak aztán jut eszembe, hogy az idegen quorsa is valahol itt lehet még, de inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy összeszedjem az erőm és végre hazajussunk. Ebben Ath-ra leszek utalva, de megteszek mindent, hogy egy szó nélkül tűrjem a fájdalmat és ne motyogjak egész úton. Tudom, hogy nem szereti, és amúgy is ígéretet tettem rá neki még hetekkel ezelőtt erre.
Közben eltelhetett pár óra, és nemsokára sötétedő felé halad a nap. Nem tudom, hogy mikor tudok lábra állni magamtól, de ha hamarosan nem tudom megtenni, akkor az is előfordulhat, hogy itt kell bevárni majd a napkeltét. Most már nincs bennem félelem, mert nem vagyok egyedül. Athard velem van, -akire mindvégig vágytam-, és hálát adok Shiennelnek, hogy errefelé sodorta Társamat, és rám talált. Ha nem így lett volna, akkor már lehet, nem élnék.
-Ath…Van még abból a rocsi kenyérből? Kérnék belőle… éhes vagyok. – meg kell próbálnom enni valamit, és talán most már sikerül le is nyelnem, nemcsak a szemem kívánja. Ha a kezembe ad egy darabot, akkor megpróbálkozom az evéssel. Kell az erő, hogy bírjam hazáig az utat.

// Carl usere tudtával és beleegyezésével folytatódnak az események. Engedélyével mozgatható Carl karaktere is, ha a történet szempontjából szükséges lenne. //


 





Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 02, 2020 1:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
to Carlisle, Nadiha
Bátorításomra Nadiha meghúzza az üveg tartalmát, azt ugyan nem tudom mennyit segített neki, de mivel elalszik, úgy gondolom sokat. Hálásan tekintek Carl-ra, bár egy jó darabig nem mozdulok Nadiha mellől. Később elkószálok mellőle, egyrészt Carl segítségét kell kérnem, mert nélküle nem fogom tudni elcipelni Elorakig. Másrészt a feltételekkel dűlőre kell jutnunk, ugyanis eszem ágában sincs becipelni egy quorsat a városunkba. Még akkor sem, ha az a város történetesen érdeklődve fogadja őket. Hamar világossá válik hogy nagyon neki sem fűlik a foga hozzá. Annyiban maradunk hogy a város közeléig segít, aztán lelép. Nekem ez megfelel. Míg Nadi szundikál, összeeszkábálok indákból és vaskosabb faágakból egy hordágyat, amire ráfektethetjük. Úgy eloszlik a súly, meg tudjuk védeni magunkat és nem kell senkinek sem megdöglenie útközben. Carl javarészt idegesen fel alá mászkált és azt hajtogatta hogy valami nincs rendben, persze a szava járásával, amiből vajmi keveset értettem meg, közben kigúvadt szemekkel meredt a bigyójára. Aztán a hordágy elkészítésébe besegített. Ketten lecipeltük visszafelé a hegy lábánál elterülő erdőig. Ott valamivel eltávolodva a hegy lábától, tábort vertünk.

Egy halk hang töri meg a pattogó tűz hangját. Felállok az ülőalkalmatosságnak használt fatörzsről és Nadiha mellé telepedek le.
- Két órát.
Örömmel tölt el hogy végre felébredt, a kezemet az arca felé nyújtom, meg akarom érinteni, de ő belekapaszkodik.
- Óvatosan.
Segítek neki felülni, ő felhúzza magát én pedig a fa törzséhez navigálom, ott könnyebben megvetheti a hátát és nem kell erőlködnie. Amíg szusszan egyet, vetek egy pillantást a kötésre. Átázott, de már nem vérzik. A kérésére előbányászom a rochi-t a táskámból, a kulacsom társaságában foglalok mellette helyet és átnyújtom neki.
- Hogy érzed magad?

Hell Or High Water |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 02, 2020 6:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha


Az ital, amit a quorsa ad nekem, borzalmas. Két korty után a gyomrom fordul fel, és csak nehezen fogom vissza az öklendezésem, hogy bennem maradjon, és ne adjam vissza. Kicsit később múlik ez a förtelmes íz a számban és kellemes bódultság lesz rajtam. Hamar el is nyom az álom, bár azt se tudom, hogy meddig szundítottam el. Majd, amikor ismét kinyitom a szemem, már máshol vagyunk, és valami hordágy-szerűségen fekszem. A szememmel Ath-ot keresem és próbálok felülni, hátha már sikerül. Nehézkesen megy még minden, de legalább az oldalam nem fáj annyira. Ezt nem tudom, hogy az a bűzös ital okozta, de mintha a tagjaim nem fájnának annyira. Az alvás is jót tett, mert tisztábban érzem a külvilágot és Ath aggódó arcát…
-Kettőt? Az jó sok. – nézek rá és ahogy nyúl felém, a kezébe kapaszkodom, hogy végre felülhessek.
-Menni fog… mennie kell…- erőlködöm kicsit, hogy a lábaim is mozduljanak, amik eddig elgémberedtek a sok fekvésben. – Köszönöm. – ha közelebb hajol hozzám, akkor adok neki egy puszit az arcára.
-Most már jobban, és éhesnek is érzem magam. – nekidőlök a fatörzsnek, és az oldalamon lévő kötést veszi szemügyre a Társam. Csak egy pillanatra pillantok oda, de aztán jobban leköt az evés, ha már a pocim is megkordult.
-Hol vagyunk? – nézek körbe, de már nem odafent vagyunk, hanem lent, a völgyhöz közel. –A Quorsa? Ő elment? – érdeklődöm felőle, majd a kezembe veszek egy darabka kenyeret és falatonként próbálom megrágni, talán sikerül. Száraznak érzem a torkom, és ha víz is akad a közelembe, akkor kortyonként csepegtetek a számba, hogy lecsússzon a rochi. Nem emlékszem mikor ettem utoljára, de most ezt a falatot annyira finomnak érzem, mintha soha nem ettem volna még.
Némán eszegetek és közben a pattogó tűzet nézem. Ath,- ha ott maradt mellettem-, akkor megfognám a kezét és kedvesen megszorítanám. Igaz, hogy erőm nem sok van, de ha tehetném, akkor szorosan hozzábújnék és átölelném. Annyira hiányzott a közelsége, hogy egyszerre csinálnék mindent!
-Messze van még Elorak?- pontosan nem tudom, merre vagyunk –és azt sem, hogy míg aludtam meddig jutottak- így Ath-tól érdeklődöm. Ha nem vagyunk már messze a Kapuktól, akkor megpróbálok lábra állni és elbotorkálni a házunkig. Tudom, hogy Athard nem fog lelkesedni az „ötletemért”, de most eszem és iszom is egy keveset, az erőmnek egy része visszatérhet. Azt sem akarom, hogy végig a karjában vigyen… bár ezt már nem egyszer megtette már. Ha nem is támogatja majd a lábon való járásomat, azt is tudja, hogy makacs vagyok, ahogy ő.
Szeretnék hazajutni vele és majd otthon fekszem még egy kicsit. Annyira jó, hogy itt van velem! Most már nem félek semmitől!


 





Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 03, 2020 1:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
to Carlisle, Nadiha
A szavai alapján nincs tisztában azzal hol vagyunk és meddig jutottunk a hegyektől. Átnyújtom neki a kenyeret és a vizet, aztán haladjunk sorjában.
- Három napi járóföldre Elorak-tól. Bogával érkeztem. Fogalmam sem volt róla mennyi ideig fogok bolyongani a hegyek közt, ezért elengedtem az állatot. Hiba volt.
Mert hamarabb visszajutnánk, de így alakult. Mellé telepedtem a fa tövébe, most átkarolom a jobb kezemmel,  közelebb húzva magamhoz.
- Száraz gallyakat szed a tűzhöz. Mondtam neki, maradjon közel! Úgyhogy mindjárt visszatér. Ha bármi történne vele, azt úgyis meghalljuk időben.
Olyan hangosak ezek a quorsak, nem hiszem hogy baja történt volna. Egy ideig csendben ülök Nadiha mellett, aki meg a kenyeret majszolja és issza hozzá a vizet. Kell neki az energia.
- A terv az hogy elcipelünk ketten Elorak közeléig. Carlisle ott vissza fordul. Nem akar bejönni, és én sem akarom bevinni a sajátjaink közé.
Nem tudom van-e ehhez bármi hozzáfűzni valója, amúgy meg nem egy eget rengető terv. Ugyanakkor ha úgy érzi félúton hogy el tud velem jönni a saját lábán már, akkor előbb búcsút veszünk a quorsatól és elvállnak útjaink.
- Mit gondolsz, van aki élve hazajutott már a csapatból? Vagy mind odavesztek?

Hell Or High Water |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 03, 2020 9:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha




A kenyér és a víz olyan most nekem, mintha a legfinomabb hexa-sültet enném. Az elmúlt időben, amikor sikerült valami élelmet találnom, annyiszor kívántam volna a rochi kenyeret, de csak gondolatban ízleltem meg. Falatonként próbálom lenyelni, de a száraz torkom miatt elég nehézkes. A korty víz segít, de lassan sikerül minden. Nagyon szeretném visszakapni az erőm, de nem lehet siettetni semmit. Ath közelsége megnyugtat, bár ahogy felébredek a két órai alvás után, már valami fából készült hordágyon fekszem, és már nem is ott, ahol behunytam a szemem.
-Három nap? –meglepetten nézek rá. – Azt hittem, hogy már a közelben járunk… - kiesett az időérzékem, és teljesen letaglózott, hogy még nagyon sok idő, míg hazaérünk. Nagyon szeretnék már otthon lenni, de erre még várni kell.
-Nem hibáztál. - nézek rá kedvesen,- és ahogy átölel-, hozzádőlök. – Azt sem tudhattad, hogy merre keressél… Jól tetted, hogy elengedted az állatot.- szomorú vagyok, amiért ilyen sok gondot okozok Ath-nak, de azon vagyok, hogy hamar visszanyerjem az erőm és legalább ne kelljen cipelnie engem ezen a hordágyon. Tudom, hogy mit mondana, ha felvetném neki, hogy a lábamon tenném meg ezt a három napi járást…
Nem nézné jó szemmel, és nem is haragítanám magamra. Így is erején felül tesz meg mindent értem- a quorsával együtt-, aki most gallyakat szed a tűzre. Eddig fel sem tűnt, hogy nincs a közelbe, - aminek örülök-, mert akkor, azt a bűzös löttyöt se tukmálja legalább rám megint.
Csendben hallgatom a tervet, és csak aztán szólalok meg, hogy befejezte.
-Ha nem kellene cipelnetek engem, akkor talán gyorsabban is haladhatnánk. A lábamon könnyebb lenne mennem… csak egy mankó kellene hozzá. – Tudom, hogy megint mit kapnék a fejemhez, hogy ezt felvetettem, de nem hagy nyugodni, hogy ezt a nehéz hordágy mellett még engem is hurcolniuk kell. Az is sokat számít, hogy még három nap, míg Elorak közelébe érünk. Nem hagyhatom, hogy ekkora gondot okozzak nekik. Így is sokat köszönhetek…
-Nem tudom. De, bízom benne, hogy mindenki hazatért már. – összeszorul a szívem, mikor arra gondolok, mi történhetett a többiekkel. Remélem, hogy épségben kijutottak onnan és már rég a családjukkal vannak. Lehet, rólam hiszik azt, hogy már nem élek… S ez, nagyon is lehetséges. Ez megmagyarázná, hogy miért nem kutattak utánam. Talán nem is gondolák, hogy a hegy túloldalára kerültem?! Csak Ath indult útnak, hogy megkeressen…. senki más.
Én meg egész végig csak Rá gondoltam. Ő tartotta bennem az életet, ahogy a reményt is. Most itt van, és érezhetem minden lélegzetét és mozdulatát. Most már csak rajtam múlik, hogy lábra álljak akárhogyan, -mert-, nem akarok több nehézséget okozni neki. Ő, nagyon sokat jelent nekem..… S ez, még több erőt kell adjon, hogy a szívem mellett a testem is olyan energiára kapjon, ami hazajuttat minket, és a saját lábamon menjek tovább.
-Te ettél már valamit?- kérdőn nézek rá, -és a kenyérből törve-, felé nyújtom. –Neked is szükséged van az élelemre. Egyél velem, kérlek. – Boldogabb lennék, ha őt is enni látnám, akkor az én falatom is sokkal ízletesebb lenne. Nem akarom, hogy lássa rajtam, hogy szomorú vagyok. Nem az étel miatt…hanem, hogy aggódnia kellett miattam.


 





Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 08, 2020 2:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
to Carlisle, Nadiha
Bár szerinte nem hibáztam, szerintem meg egy csomó dologban hibáztam. De akármelyik oldaláról nézem, legalább szerencsésen kerültünk ki belőle. Hogy ennek köze volt-e ehhez? Nem tudom. A tudat hogy megkerült és az érzés, hogy itt van mellettem, szerte foszlatja a rossz érzéseket és az aggódást. Jó itt, összebújva kuporogni a fa alatt, vele. Elégedetten figyelem a mocorgását, bár amikor belekezd a makacs gondolatai kinyilatkoztatásába, felhorkanok.
- Kössünk kompromisszumot!
Teljesen biztos vagyok benne hogy nem bírná ki végig hogy mi cipeljük és a sérülését elnézve, egy idő után nem is lenne rá szüksége.
- Még gyenge vagy. Erősödj meg!
Az idő közben visszatérő Carl mozgását követem egy kis ideig, aki egyesével rádobálgatja a száraz ágakat a tűzre. Egy pillanat erejéig összenézünk, aztán ő hátat fordít nekünk és leül a tűz mellé. Szóval nem lesz partnerem abban hogy lebeszéljem Nadi-t.
- Holnap még cipelünk és ha este sokkal jobban leszel a mostani állapotodnál, akkor készítek neked egy mankót. Carl hazamegy, mi pedig folytatjuk ketten az utat Elorak-ig.
Finoman végig simítok az arcán a kezem fejével, mosolyogva tekintve azokba a makacs, sötét szembogarakba. Nem tudom mi zajlik a fejében, de a szája görbüléséből arra tippelek, hogy magát hibáztatja, vagy azt hiszi gondot jelent. Vagy úgy hatványozottan minden. Ha tudná mekkora űrt jelentett az eltűnése, az aggódás érte, hogy még életben legyen és megtaláljam... Most hogy megvan, a hazaszállítása nem gond, inkább öröm. Fél lábon is, ugrálva. Persze ha ezt nem mondom ki, akkor nem tudja. De hogyan mondjam? Nem elég az hogy itt ülünk, boldogan, egymás karjaiban? Kicsit elkalandoztam. Veszek egy mély levegőt, mert ezt a boldogságot azért mégis csak beárnyékolja a többiek lehetséges halála.
- Az elmúlt időszakban senkivel sem találkoztam, aki visszatért volna közülük, mert úgy most az egyikőjükkel jöttem volna a keresésedre. Két csapat is utánatok indult, de ők nem találtak meg titeket. Senkit.
Ha mégis összetalálkozunk valamelyikükkel Elorak-ban, az maga lesz a csoda. De én hálát adok Shiennel-nek amiért bízva Nadi és a saját képességeimben utána indultam és élve előkerült. A rochi a kezében, azzal bíbelődik, majd nem is kell sok hogy egy kis darabkáját felém nyújtsa.
- Jól van.
Elveszem, bár nem vagyok annyira éhes. De így nem is leszek.
- Holnap majd te lövöd a vadat nekünk.
Bólintok a nyílpuskám irányába, játékosan felhúzva a szemöldökömet.

Hell Or High Water |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 10, 2020 1:58 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha


Nagyon elszomorít a tudat, hogy ennyi gondot és fáradozást okozok Ath-nak és a quorsa Carl nevűnek. Most éppen gallyakat szed, és nem is nagyon figyelem merre van. Inkább a Társam közelségére vágyom,- s arra-, hogy az erőmet összeszedve lábra tudjak állni. Még elég gyengének érzem magam, de a pár falat kenyér már némi erőt adott, hogy mozgassam a tagjaimat. Nem akarok a terhükre lenni, de be kell látnom, hogy még egy ideig rájuk leszek utalva. Ath nem igazán örül a felvetésemnek, de ezt tudtam akkor is, mikor kimondtam. Teljesen igaza van, csak a makacsságomat is tudja, hogy nem szoktam meghátrálni. De most tényleg be kell adnom a derekam, mert tényleg kevés erőm van ahhoz is, hogy egyenesen ülve maradjak. Siettetném a gyógyulásomat, ami eleve lehetetlen. A több napi éhezés és a sebek kivették az energiám, de ha kicsit még pihenek, akkor talán menni fog a járás is.
-Jó. Elfogadom. – sóhajtva dőlök ismét mellkasának, hogy érezzem a közelségét. Talán holnapra már jobban leszek és annyira megerősödöm, hogy saját magam tudjak Elorakba menni.
-Megígérem, hogy holnap estig pihenek. – nézek a szemébe, miközben az arcomat simítja. Lehunyom a szemem és átadom magam ennek a csodás érzésnek. Annyira elveszettnek éreztem magam, de most már itt van velem és minden rossz emlék és fájdalom mintha megszűnne. Csak a karjában akarok lenni és nem gondolni semmi másra. Az arcomon legördülő könnycseppet letörlöm, hogy ne lássa. Most már nem szabad gondolnom az elmúlt rossz napokra. Arra kell koncentrálnom, hogy holnap felkelhessek, és ne kelljen cipelniük engem. Azokkal, akikkel elindultuk, nem tudom mi történt. Rossz belegondolni, hogy ha velük is történt … valami baj.
-Lehet, hogy azóta már hazatértek. –Nagyon bízom benne és optimistán kell erre gondolnom. Sajnálnám, ha egyikük is …
Erre nem szabad gondolnom! Haza kell térniük nekik is! Shiennel vigyáz rájuk! Ahogy hozzám is elvezette Athardom. Bíznom kell, hogy életben vannak!
-Két csapat is indult a keresésünkre? Csak nem érte őket baj... –ámulok a mondatára. Azt hittem, hogy mindenki elfeledett engem, mert már rég hazatértek és holtnak hittek engem…. és senki nem indult el a hegyekbe keresni…csak Ath jött el végül. Ó, Shiennel! Add, hogy mindenki épségben a családjához jusson!
Csendben eszegetek tovább, majd a Társamnak nyújtok egy darabka kenyeret a kezemből. Ahogy ismerem, még talán nem is evett ma semmit. Amikor elfogadja és enni látom, a szívem is boldogabb. Neki is kell az erő, hogy bírja majd ezt a nehéz faágyat húzni velem együtt. Hiába akarom meggyőzni, hogy megyek a lábamon, mert úgyse engedné meg. Szót kell fogadjak neki, ahogy ezt meg is ígértem magamnak. Így is terhet jelentek, de még jobban nem akarom megnehezíteni a dolgot.
-Hmm? – majszolás közben megáll a szám és kérdőn nézek rá. – Én? Lőni a nyílpuskáddal? – mosolyogva fürkészem az arcát, mert nem tudom eldönteni, hogy ezt komolyan mondja, vagy csak viccel. Még soha nem fogtam a fegyverét a kezembe, bár lehet, hogy pár szelet kenyeret kellene még ennem, hogy el is bírjam.
-Ha én vadászom, akkor azt kell ennetek, amit lövök? Biztos, hogy jó ötlet?- nevetek rajta, de ha tényleg komolyan közölte, akkor lehet, hogy holnap nem lesz ebéd, -de még talán vacsora se-, ha én rajtam múlik az élelem.
-Te majd a csúzlimmal fogsz akkor vadászni, ha lenyúlom a puskád?- piszkálódom kicsit vele. Tudom, hogy sokat jelent neki a nyílpuska, -de azt nem hittem volna-, hogy a kezembe is adja a dédelgetett fegyverét, hogy lőjek is vele. Komolyan nekem kell vadászni a holnapi ebédet? Huuuhhhaaa… Hamar erőre kell kapnom, hogy ha rajtam múlik az étel. Nagyobb a fegyvere, mint én. Te jó ég! Shiennel segíts! Nehogy leejtsem!


 





Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 24, 2020 6:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
to Carlisle, Nadiha
Carl szintén eszik valamit a tűznél, azt hiszem szárított hús lehet, de nem látom tisztán. Nadi kérdésére összevonom a szemöldökömet. Úgy tűnik, még mindig nincs képben.
- Persze hogy életben vannak. Visszatértek, tőlük tudom hogy nem találtak meg titeket.
Ellenben a társaival, akikről semmit sem tudunk. Elnézve a sérülését, a minél hamarabbi hazajutás az most prioritást élvez. Elveszem tőle a nekem nyújtott rocsi darabot, aztán majszolni kezdünk, én pedig feldobom a viccet, ami futótűzként csalja elő a mosolyát és az őszinte kacaját. Már megérte. Finoman magamhoz húzom, hogy egy a borostámtól keretezett puszit nyomjak a homlokára.
- Igen!
Persze aztán én is felröhögök. Egy darabig még elszórakozunk ezen evés közben.
- A csúzliddal nem, azzal inkább....fejbe lövöm a quorsat!
A mondat második felét odahajolva hozzá, reszelősen suttogom, mert bár csak vicc a részemről, lehet hogy Carl nem annak venné. Kétszer felhúzom a szemöldökömet közben, gonoszkás vigyorral bólintva a nevezett irányába. Valójában nem lennék ennyire gonosz, örülök hogy segít nekem, szóval az a legkevesebb, ha békén hagyom.

Az este további részében befejeztük a vacsorát, pihentünk, majd következő nap pirrkadatkor útnak indultunk. Nagyjából minden napunk ugyanúgy telt, békében, valamennyire megismertük Carlisle-t, ahogy ő is minket. Segített cipelni Nadiha-t, de a harmadik napon már ő is lábra bírt állni, úgyhogy onnantól kezdve elváltak útjaink. Adtam Carl-nak némi útravalót, főleg a rocsiból, ami még maradt belőle, és azokból a húsokból, amit útközben vadásztunk, meg a kulacs vizemet. Ezután Nadi-val ketten tettük meg az utat Elorak-ig. Ott első utunk a gyógyító volt, utána pedig az ideiglenes szállásunk. Meg kellett erősödnie legalább annyira, hogy aztán hazavihessem, Caernaron-ba.


//Köszönöm a játékot! Körtánc

Hell Or High Water |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Nadiha
Nadiha

Perdai

Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 59d1d54dc8ddbe75b4d38cb4c3dd336f

Karakterlapom :

Születési idő :
Perda. 2385. Új élet ünnepe után, pár nappal. (31)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
113

Avatar alanyom :
Lauren Ridloff

Keresem :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Ff1f1acb7e38a75e9273b465e2612996
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 EIKMBKbWwAAMR4b


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 24, 2020 8:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Athard & Carl & Nadiha


Szeretnék már otthon lenni, de erre várnom kell még. Ath és a Carl nevű quorsa sokat segítenek, hogy gyorsan haladjunk a körülményekhez képest, de annak örülnék jobban, ha a saját lábamon tudnék járni. De, erre is várnom kell, ahogy az otthon melegére. Falatonként eszem a kenyeret, amit a Társammal megosztok, hogy ő is egyen valamit. Tudom, hogy terhet jelentek nekik, de csak egy sóhajjal maradok csendben, mikor a többiek kerülnek szóba, akikkel nekivágtunk az útnak. Talán nem esett bajuk és mostanra már hazaértek, de ezt is csak remélem, mert semmit sem tudok róluk azóta, amióta elszakadtunk egymástól. Ath szavait hallgatva reménykedem a szerencsés befejezésen és gondolatban kívánok minden jót, hogy senki sem maradt ott a hegyekben és hazatértek. Szomorúan nézek magam elé, és csak akkor emelem fel a tekintettem, mikor a puskájával a holnapi ebédet kellene lelőnöm. A nevetését hallgatva már sokkal jobban vagyok, -és ahogy magához húzva ad egy puszit-, már tudom, hogy csak viccek szánta a vadászatomat. El sem bírnám a nyílpuskáját!
-Lelőnéd?- nevetek fel, ahogy fürkészem az arcát közben. –Nem hinném, hogy olyan nagy követ találnánk… mi kiütné a quorsát. – viccelődöm tovább, látva a mosolyát. Tudom azt is, hogy nem tenné meg. Legalábbis most nem, de jó hallani a nevetését. Nagyon hiányzott Ath, és most a karjában pihenni mindennél többet ér! A kenyérszelet lassan elfogy, és pár korty vizet is iszom. Később a szemem lecsukódik, és a másnapot is majdnem átalszom. Csak harmadnapra érzek magamban annyi erőt, hogy magamtól haladjak, és egy mankó segítségével elérjünk Elorakba. A quorsától búcsút veszünk, és megköszönöm a segítségét. Talán még összesodor minket Shiennel, de ha nem, akkor remélem hosszú és boldog élete lesz. Nem ismerem annyira, de Ath barátilag viseltetett iránta, így én is hasonlóképp gondolok majd rá. Nagyon örülök, hogy visszatértünk Elorakba, bár még vár rám a teljes gyógyulás és Caernaron. De minden eltörpül amellett, hogy Ath mellett lehetek és most is velem van. Minden vágyam teljesült, amit kívántam, amiért hálát adok Shiennelnek és Athardnak, de a Carl nevű qoursának is, aki ismeretlenül is segített nekem. Köszönöm, hogy hazatérhettem!
Ath arcára egy puszit nyomok, és ha nem bánja, akkor magam mellé hívom, hogy együtt pihenjünk és hozzábújva érezzem közelségét. Mellette szeretnék lenni, és átölelni még álmomban is. Bepótolni ezt a sok időt, amit nélküle kellett töltenem.

// Köszönöm a játékot! Imádtam! Rajong Hármas ölelés  Körtánc //


 





Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 24, 2020 9:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 19, 2020 12:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Becks and Gardel

Kingdom •• Be brave. Take risks. Nothing can substitute experience.
Megtévesztés. A felderítés alapszabálya, olvadj össze a természettel, válj láthatatlanná, hangtalanná. Ne viselj parfümöt, ne használj illlatos szappant. Olyannyira, hogy még az állatok se szimatolják ki a jelenlétedet. A vadászat egyik alapvető eleme. Ne hallják lélegzeted, ha képesek lennénk rá, még a hőmérsékletünket is az érzékelhető alá kellene csökkenteni.
Erre viszont az emberiség képtelen. Ezt nálam jobban tudja, a mellettem álló nő is. Beck őrmesterrel nem csak a korunk egyezik meg, de immáron rangunk is. Elhivatottságunk a kancellária felé egyenértékű, lelkesedése a hadsereg iránt ritka. Kevesek egyike, akit – ha lehet így fogalmazni – de megkedveltem a kiképzésünk során. Legalább is, az ő kiképzése során. Engem erre a pályára szántak, őt nem. Viszont a közösen töltött időszak arra sarkalta őt is, hogy a hadsereg kötelékébe találja meg életcélját. Keményen dolgozott, edzett, kitett magáért. Kedvelek a mai napig gyakorlatozni vele, noha ez igazán ritka az én esetembe.
Kedvelésem azonban ennyiben ki is merült. Ritkán futottunk össze, ahogy végetért a kiképzésem és az övé még jobban elkezdődött, elvezényeltek a flottához. Csekély számba futottunk össze, az utóbbi időszak azonban különös ebben a tekintetbe.
Annak nem igazán néztem utána, hogy pontosan hol állomásozik – ez pedig tőlem szokatlan. De mióta a Perdára költöztünk, mintha többet találkoznánk. Most pedig közösen vezényeltek ki minket. Egy terület felderítésére, ahol feltehetőleg ellenállókat láttak.
Legalább is a légi felvételek erről szólnak, hogy igazak-e? Nemsokára kiderül. Az XS Ravennel sokáig elhoztak minket, megspórolva nekünk a napokig tartó gyalogolást. A hegyvidéket már messziről lehetett látni, túlságosan közel mégsem merészkedtünk. A sötét láp megkerülésével egy erdősebb vidéken tettek ki minket, ahonnan még nem lehet ránk látni, de mi láthatjuk az elénk táruló hatalmas földtömeget, miként magasodik az ég irányába.
- Innentől gyalogolunk – jelentem ki rezignált hangon és a Becksre pillantok. – Járt már erre korábban? – kérdezem, miközben a menetfelszerelésem igazítom meg. A páncél illesztéseit megerősítem. Táskám megigazítom, amibe a túléléshez szükséges eszközök vannak. Vállamon egy MK-11-es lóg, combomra erősített fegyvertartóban pedig a kirendlet P-09 pihen. Amíg nem szükséges egyiket sem veszem előre, amíg el nem indulunk.
- A feljegyzések szerint – emelem meg karomat vízszintes irányba, hogy az órám hologramja kirajzolódjon. Könnyedén hozom be rajta az adatokat, amik alapján megkaptuk a feladatot. – Észak-keleti irányba mutatott eltérést a műhold felvétele – ezekbe azonban sosem lehetünk biztosak. A hegység ércei megzavarják a műszereket, többször futottunk már zsákutcába. – Három órányi járásra. Amint a hegy közelébe érkezünk, el leszünk vágva a külvilágtól – világosítom fel, noha nem hiszem, hogy nem tudná. Ha valaki, akkor ő ezzel teljes mértékben tisztában van.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Haley Becks
Haley Becks


Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Alicia Vikander


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 5:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Katrina & Haley

Vegyes érzéseim voltak. Egyrészről boldog izgatottság járta át a sejtjeimet, amiért ismét a Perdára vezényeltek, és újra lehetőséget kaptam arra, hogy elmerülhessek az idegen, természet alkotta szépségekben. Ugyanakkor egy egészséges stressz is pezsgett bennem, mert ha bebizonyosodik a gyanú és valóban ellenállókba botlunk, akkor kénytelen leszek szolgálatba állítani a fegyveremet. A közös kiképzésünk során volt alkalmam Katrina nézeteit megismerni – bármilyen nehéz is volt belőle akár egyetlen egy összetett mondatot is kihúzni – és egyértelmű volt számomra, hogy habozás nélkül fel fog szólítani arra, hogy semmisítsük meg a Kancellária ellenségeit. Jó magam is megvetem az ellenállók nézeteit, de én nem tudnék ennyire radikális lenni. Minden egyes alkalommal, amikor egy életet ki kellett oltanom, valami megtört bennem. Mintha a lelkemnek egy darabkája a sírba szállt volna az áldozatommal együtt. Ugyanakkor viszont nem lehetetlen megbirkózni az érzéssel, csak kell találni egy ésszerű magyarázatot a lépés szükségességére, és máris könnyebb feloldani ezt a belső konfliktust. A parancs például egy kiváló ’ürügy’, amivel masszírozni lehet a sérült szívünket, valamint a rémálmok elűzésénél is nagy hasznunkra válhat. Legalábbis én így próbálom feldolgozni azokat a történéseket, amik nem feltétlenül egyeznek az én erkölcseimmel.
Valószínűleg Katrinának egészen más jár a fejében, amikor meghúzza a ravaszt, elvégre őt gyerekkora óta erre a pályára szánták, tulajdonképpen a vérében van a ’szakma’. Igazából az első találkozásunk óta afféle példaképként tekintek rá. Titokban figyeltem a mozdulatait és azt, hogyan kommunikál mind a rangban alatta, mind a felette lévőkkel. Én sokkal később szedtem össze a bátorságot arra, hogy szembe menve a szüleim akaratával katonának álljak, így bennem még most sincs meg teljesen az a rutin, ami Katrinának minden bizonnyal pelenkás kora óta megadatott. Ennek ellenére szemernyi irigység sincs bennem, hiszen minden bizonnyal neki is rögös úton kellett végig mennie csak éppen ő erről sosem beszél. A legkeményebb szituációkban is képes megőrizni a hidegvérét és félretenni az érzéseit, amit mélységesen tisztelek benne. Talán egyszer én is eljutok erre a szintre. Addig viszont marad az önmarcangolás, és a folyamatos bizonytalanság a saját cselekedeteim helyességében. Ez a küldetés viszont nem erről szólt. Nem okozhatok csalódást Katrinának, így még a szállító hajóban elhatároztam, hogy hezitálás nélkül fogok cselekedni, és tökéletesen végrehajtom a feladatunkat. Amint kiszálltunk, körbefuttattam a tekintetem a terepen, és bevillant, hogy én már jártam itt korábban. Az emlékképek egyből visszaköszöntek, és tekintve, hogy nem könyveltem el az esetet túl pozitívnak, önkéntelenül is kicsúszott egy hangos sóhaj az ajkaim közül. Bár Katrina nem kifejezetten erős az ilyen apró gesztusok valódi jelentésének felismerésében, de valamit talán mégis láthatott az arcomon, mert egyből kibukott belőle a kérdés, hogy én jártam-e már itt.
– Egyszer. Viszonylag hamar visszafordultunk, mert az egyik társam kisebb sérülést szenvedett, és jobbnak láttuk, ha előbb ellátják őt. – pontosabban a felettesünk és a sebesült katona gondolta így. Én tovább mentem volna. Tény, hogy az a boka nem volt túl bizalomgerjesztő szögben és méretben, de én megvoltam győződve róla, hogy némi indokolatlan siránkozás is van azokban az időnként feltörő ordításokban. A röntgen végül nem engem igazolt, de én a katona helyében akkor is összeszedtem volna magam minimum a küldetés végéig. A befejezetlen missziók ténye még az én rendkívül nyugodt idegrendszeremet is képes feltüzelni. Gondolataim azonban már nem tudtak tovább burjánzani, mert a társam a karórája segítségével közölte velem, milyen irányba kel folytatnunk az utunkat.
– Nos, én a kommunikáció hiánya miatt nem aggódnék annyira. Ellenben a terep adottságai komoly figyelmet követelnek. Elég egy rossz lépés és máris kapunk pár sziklát a nyakunkba menetfelszerelésként. Tehát csak óvatosan. – hangomban, mint mindig megbújt némi vidámság, de az aggályaim teljesen valósak voltak. Különösen a nagyobb kődarabok képesek arra, hogy hamis biztonságérzetet adjanak, majd egy váratlan pillanatban már ki is szaladnak a talpunk alól. Mondanom sem kell, hogy semmi kedvem nem volt ismét félbeszakítani a küldetést, ami erre a helyre hozott. Éppen ezért eszembe jutott, hogy talán bölcsebb lenne, ha kivételesen most én vezetném a menetet.
– Esetleg előre menjek én? Az első néhány kilométeren talán még emlékszem is a célszerű útra. – amennyiben Katrina igennel válaszol, úgy lehajolok, hogy szorosabbra vegyem a bakancsom fűzőjét, és óvatos léptekkel elindulok felfelé az emelkedőn. Amennyiben ő szeretné vezetni a menetet, akkor az oldalamon lévő tokban tárolt fegyveremért nyúlok, és az eszközt a markomban fogva haladok a nő mögött. Természetesen kibiztosításról szó sincs, csak a biztonság kedvéért rövidítettem már most le egy potenciális lövés reakcióidejét.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 22, 2020 2:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Becks and Gardel

Kingdom •• Be brave. Take risks. Nothing can substitute experience.
Némán figyelem a nőt, ahogy ajkai között bukkan elő egy sóhaj. Hasonlót ritkán tapasztalok terepen, de betudom annak, hogy Beck őrmesterrel nem igazán sikerült még közös bevetésen részt vennünk. A háború folyamán más szakaszba osztottak be minket, azt megelőzőn és követően is a flotta kötelékében teljesítettem szolgálatot.
A messzinek tűnő kiképzésünk volt az egyetlen, ahol jobban megismerhettük volna egymást. Ha lett volna bennem egy cseppnyi akarás is azirányba, hogy ez megtörténjen. Legalább is munkaköri leíráson kívül. Aktáját természetesen ismerem, ennél többet csak igazán felszínesen tudok róla.
Az előbbi miatt mégsem aggódom. Remek katona, megbízható, hűséges és zokszó nélkül teljesíti, amit követelnek tőle. Akkor is, ha néha egy pillanatra hezitál. Egy szekundum erejéig talán, aztán teljesíti. Ennyi nekem pedig bőven elég – de talán ez lehet egy jel is?
Ember- és katonaismeretem mára a földdel egyenlő, létezik egy ellenálló, kinek sikerült az egészet lerombolnia bennem. Egyszer már tévedtem, mi garantálja, hogy legközelebb nem fog előfordulni?
Semmi.
Figyelem Beck arcát, ahogy a bőr enyhén feszül meg a bőrén.
- Inkább a társunk életben tartása, mint a feladat elvégzése, őrmester – felelem határozott hangon. Akkor is, ha nem igazán ért velem egyet. – Belőlünk kevés, az emberek a kihalás szélén. Egy küldetést bármikor újra lehet kezdeni – legfeljebb nehezebb lesz, mint első próbálkozásra, főként ha az ellenfél ellen kell menni. Az emberek élete majdhogynem mindenek felett áll.
Sokáig mégsem időzök el ezen a témán, inkább tudatom vele, hogy merre is kell mennünk.
- Ha ismeri a terepet, maga megy elől – biccentek. Én pedig követem, pontosan oda lépve, ahova majd ő fog. – A felszerelésben megtalálja a letapogató scannert is. Képes a terepet maga körül felmérni, szintkülönbségeket, a föld minőségét. Még csak prototípus, de feltelepítettem a magam karórájára is – jegyzem felé. Vannak ismeretségeim katonai körökben és ennek most semmi köze a Chimerához. Az új fejlesztésű eszközök a segítségeinkre vannak, itt terepen még inkább. Engem megkértek, hogy teszteljem, a visszajelzések pedig segítik a hatékonyságának növelését.
- A hegy belseje felé visz az út. Nem ismerjük a terepet, óvatosan kell haladnunk előre – szólok még, és ha elindul, akkor követem magam is, az emelkedő irányára. Sisakomtól csak eddig a pontig voltam hajlandó megválni, már teszem is fel a fejemre. Kijelzőjének segítségével is könnyebben átláthatóbb a terep. Addig is én követem az őrmestert. Ez az ő terepe, itt most én vagyok a másodhegedűs.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Haley Becks
Haley Becks


Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Alicia Vikander


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 04, 2020 6:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Katrina & Haley

Feltételeztem, hogy Katrina egy kicsit félreértett, mert egy olyan elvre hívta fel a figyelmemet, amivel egyébként én is teljes mértékben egyetértek. Hiszen hiába kényszerülünk időnként arra, hogy kioltsunk egy-egy életet, mindezt mi azért tesszük, hogy másokat megvédjünk. Ha éppen a társunk kerül szorult helyzetbe, akkor az ő életéért küzdünk, ez evidens. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a véleményem szerint fontosabb a küldetés és a könnyű sérülések számomra ebbe a kategóriába tartoznak.
– Egyetértek. Amennyiben súlyos sérülésről van szó, én is a társam életben tartását tartom a legfontosabbnak. Azonban abban a helyzetben szó sem volt valódi életveszélyről. - kedvem lett volna elmesélni a teljes történetet, így biztosan más megvilágításba került volna, hogy miért is akartam én tovább haladni, de Katrina nem épp egy csevegő típus, így csak a lényeget mondtam el neki. Egyébként sem volt alkalmas a hely és az időpont a hosszas eszmecserére, hiszen éppen olyan terepet készültünk felderíteni, ahol feltehetőleg ellenállok bújtak meg. Ahogyan mi ellenségként kezeljük őket, úgy egész biztosan ők sem fognak habozni, ha lehetőséget kapnak arra, hogy megrövidítsék az életünket. Folyamatosan résen kell lennünk, és ha nekiállunk kedves anekdotákat megosztani egymással az szükségtelenül tereli el a figyelmünket. Ha viszont a küldetést előre lendítő megbeszélésről van szó, akkor nem érdemes felületesnek lenni. Éppen ezért, amint Katrina jelezte nekem, hogy feltelepített egy új eszközt a karórámra, szántam néhány pillanatot a tanulmányozására.
– Nahát, nagyon figyelmes. Köszönöm. - jó néhány másodpercbe beletelt, mire a karórámon megtaláltam az említett szoftvert, és a terep információk hologramként megjelentek volna előttem, de amint sikerült kiigazodni a működésén rendkívül érdekes információkat találtam. A kritikus pontokat piros színnel jelölte meg az eszköz, míg egy zöld sávot is láttam magam előtt, ami minden bizonnyal egy optimális útvonalat jelölt meg. Tekintetem felemeltem, hogy a saját szememmel is megbizonyosodjak róla, hogy valóban ideális-e az-az ösvény, és meglepetésemre valóban egész bíztatónak tűnt ez a lehetőség. Én más felé indultam volna, de az ösztöneim csalhatnak. Ha rendelkezésünkre áll egy jól hasznosítható technológia, miért ne élhetnénk vele? Nyilván szükség van tapasztalatra is, mert egyetlen eszköz sem tökételesen megbízható, de semmilyen érv nem szól az ellen, hogy könnyítsük meg a helyzetünket, amennyire csak lehet. Igazából sajnálom is egy kicsit, hogy én sosem merültem el annyira a technológia világában, de kellenek olyanok is, akik a csizmájukkal a földön járnak, és eldöntik, hogy mikor kell meghúzni a ravaszt és mikor nem. Az algoritmusok ennyire még nem fejlettek. Legalábbis remélem. Mindenesetre, amint túl lendültem azon, hogy most egy picit más módszerrel fogunk dolgozni elindultam felfelé az ösvényen.
– Pontosan. Illetve az sem árt, ha készenlétben van a fegyverünk. Könnyen lehet, hogy az ellenállók már közelebb vannak, mint ahogy azt a légifelvételek mutatták. - arról nem is beszélve, hogy egy ilyen terep számtalan búvóhelyet kínál, és az ellenállók könnyedén rajtunk tudnak ütni, ha nem vagyunk elég óvatosak. Biztos voltam benne, hogy Katrinának nem kell részletezni a ránk leselkedő veszély pontos jellegét, azonban egy pillanatra mégis megálltam és felhívtam egy olyan dologra a figyelmét, ami talán csak a felderítőknek egyértelmű.
– Egyenletes tempóban fogunk haladni, minimális verbális kommunikációval. A kritikus helyeknél jelezni fogok a kezemmel, ott megállunk egy kicsit és körbe pásztázzuk a közvetlen környezetet. Ha ismét jelt adok, akkor mehetünk tovább. - ha máskor nem is, de a kiképzés során biztosan alkalmazta már ezt a módszert, de jobb tisztába tenni még a viszonylagosan biztonságos helyen, hogy miként fogjuk véghez vinni azt küldetést. Természetesen, ha a körülmények máshogy alakulnak, akkor szükség lesz a helyzethez való alkalmazkodásra, de kezdetnek megfelel, ha valami egyszerűvel indítunk. Ha Katrina jelzi az egyetértését, vagy esetleg valamilyen pontosítással élne, úgy azt meghallgatom, egyébként ellenőrzöm még egyszer a karórámon az ösvényt és elindulok a javasolt irányba. A talaj kissé egyenetlen, de megfontolt lépések esetén nem jelenthet gondot egyikünknek sem. Körülbelül húsz percnyi séta még ilyen jól belátható terepen zajlik, ahol zajt maximum csak akkor hallhatunk, ha véletlenül belerúgunk egy apró kőbe. Hamarosan viszont elérünk egy sziklát, amit csak akkor fogunk tudni megmászni, ha mindkét kezünket használjuk. Légzésem ekkor már jóval szaporább, mint korábban, hiszen az út, amit megtettünk egyenletesen emelkedett felfelé. Jeleztem a kezemmel Katrinának, hogy itt meg kell állnunk, és mielőtt további kommentárt fűztem volna az eseményhez, felemeltem a fegyverem és körbe vizsgáltam a szomszédos területeket. Mélyen remélem, hogy Katrina szavak nélkül is hasonlóan fog cselekedni, mert meg kell bizonyosodnunk róla, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, mielőtt a fegyverünket elrakva sziklát mászunk.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 09, 2021 6:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Becks and Gardel

Kingdom •• Be brave. Take risks. Nothing can substitute experience.
Becks őrmester szavai akaratlanul is szöget ütnek a fülemben. Akaratlan is gyanakvással tölt el, rossz érzés fészkeli be magát a mellkasomba. Abban a helyzetben. Mondhatnám is, hogy egy őrmester mit tudhat erről, de korán rá kell jönnöm: nagyon is tudhatja. Becks jóval többre képes, mint amennyit elért, mint amennyit mutat magából. Rejtett tartalékok, melyek ott szunnyadnak benne és csak ő tudhatja, hogy miért nem ad neki teret.
- Mikor történt ez? – kérdezem tőle továbbra is nyugodt, rezignált hangon. Mielőtt rossz sejtelmem teljesen el nem űzőm, szeretném tudni, hogy milyen régi, vagy épp friss élményről van szó. Ha régi, vélhetőleg nincs is okom vele foglalkozni (tényleg nincs?).
Egyelőre mégis csak elmém rejtekébe raktározom el a kapott információkat. A mostani küldetés jóval fontosabb, minthogy eltereljem a figyelmem, vagy épp az övét.
Szemöldököm haloványan ráncolom, a rajtam lévő sisak miatt vélhetően nem is láthatja ezt. Nem értem a köszönetet, sem pedig megjegyzését.
- Ez nem figyelmesség. Ezek az eszközök azért vannak, hogy használjuk őket, még ha csak kísérleti típus. Ez az alapvető – emiatt nem jár köszönet, sem hála, sem semmi. Ez egy természetes cselekedet. Hangom továbbra sem számonkérő, leginkább rezignált. Egyszerű tényeket közlök, semmi többet.
Türelmesen állok az őrmester mellett, még mielőtt elindulnánk. Hagyom, hogy felfedezze a szoftver működését, ha kérdése lenne róla válaszolnék, de szemlátomást feltalálja magát. Ez mindig erény. Egyelőre nem sietünk sehova és inkább legyünk felkészültek, mintsem csak menjünk előre.
Így egyszerűen, csendben mellette állva várakozok.
- Egyetértek – biccentek apróbbat, az elénk táruló feladatot szemlélve. Más tájat mondana, én feladatot, mert ez a hegység is csak az. Egy feladat a sok közül. Fel kell fedezni, rá kell jönnünk a titkára. Meg kell ismernünk, mintha a tenyerünk lenne, hogy ne okozzon számunkra meglepetést. Ez sok időbe fog telni, de nem rohanunk sehova. És ha sikerül radar alatt maradni, nem is fognak rájönni, hogy erre járunk. Nem, ezzel nem azt mondom, hogy alábecsülöm az ellenállókat, mert ez közel sincs így.
Mielőtt még végleg  elindulnánk, egyszer felém fordul. Utasításokat mondd, én pedig rezignált arccal fogadom.
- Értettem – biccentek ezúttal határozottan. A szabályokat betartom. Ismerem magam is a felderítők szabályait, de mivel nem szoktam eme posztban tevékenykedni, természetes, hogy elmondják nekem. Én pedig ebből nem csinálok problémát. Meghallgatom, megértem és ekként is fogok cselekedni.
Végül pedig elindulunk én pedig követem a nőt, ahogy kérte, egyenletes tempóban. A lábam elé is figyelek, nehogy olyan kőzetre lépjek, mely miatt megindulhat alattam a talaj. Nem kívánom magunk felfedni idő előtt, még ha látszólag nincs itt senki. A fegyvert a kezemben tartom, a környezet pásztázását csak addig fogom tudni a sisakomba épített szenzorokra bízni, amíg azok működnek. Minél közelebb haladunk a hegységhez annál nehezebb lesz.
Húsz perc múlva pedig megáll Becks és követem példáját. Kézjeleiből könnyedén felismerem hogy mit szeretne. Neki háttal fordulok meg, nem csak a saját szemeimet használom arra, hogy felmérjem a terepet. Minden apró élőlénynek tűnhető dolgot észlel a sisak. De mivel ez egyelőre nincs így, s látszólag ellen sincs a közelünkben visszafordulok az őrmester felé.
Ugyancsak kézjelekkel jelzem irányába, hogy másszon fel, addig fedezem. Odafent pedig ő fog majd. A nap sütötte sziklás vidéken ember sem jár. Nem messze valamilyen madár üvölt fel, de egyelőre még elég távol van ahhoz, hogy meg tudjuk nézi mi ez és mit keres erre. Amerre a hátát tartom Becksnek egyelőre nem látok semmilyen idegen jelenséget.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Haley Becks
Haley Becks


Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Alicia Vikander


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 02, 2021 7:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Katrina & Haley

Kissé meglepődtem azon, hogy Katrina önmagához képest milyen csevegő hangulatban volt. Ha esetleg úgy adódik, hogy a szabadidőnkben futunk össze, akkor sem igazán szokott a legszükségesebbnél többet mondani, de küldetések során pláne hallgatag szokott lenni. Ezért is volt váratlan számomra, hogy további kérdéseket tett fel arról a régi esetről, amikor meg kellett szakítanom egy küldetést.
– A háború után nem sokkal. Azóta már vissza is állt a szolgálatba. – pár hónapba beletelt a rehabilitációja, de mostanra szinte már nem is emlékszik a történtekre. Igazából én is már csak azért, mert szóba került, hogy jártam-e már itt, egyébként talán eszembe sem jut az eset. Nem is kötöttem le a gondolataimat túl sokáig már a nosztalgikus emlékekkel, hanem figyelmemet az előttünk álló küldetésre, és az új eszközre összpontosítottam. Igazán hasznosnak tűnt a szoftver, így nem haboztam megköszönni Katrinának, hogy gondolt rám és az én eszközömre is telepítette, de ahogy az már korábban is előfordult, nem igazán értette a gesztusom. Igyekeztem a szájszegletembe alamuszin kúszó mosolyt megfékezni, mielőtt észrevehette volna, és nem volt túl egyszerű művelet, de végül sikerrel jártam. Mikor egyetértésem jeléül bólintottam az arcom már nem mutatott érzelmeket.  Miután hasznosítottam a szoftver számomra lényeges elemeit, közöltem Katrinával, hogyan tervezem megkezdeni a küldetésünket. Ahogy az várható volt, katonához méltón a nő nem élt ellenvetéssel, így hamarosan meg is kezdhettük az utunkat. Amíg el nem értük az első nagyobb sziklatömböt nem is adódott gondunk, és akkor is csak az óvatosság miatt intettem megálljt. Katrina szavak nélkül is tudta mit kell tennie, így mikor jelezte, hogy másszak fel előbb, tudtam, hogy fedezni fog.
Elraktam a fegyveremet a tokjába, majd a kezemet a nadrágomba töröltem, hogy egyetlen csepp izzadság se hátráltasson a mászásban. Nem volt túl magas az előttem álló akadály, de szükségtelenül nagy zajt csaphatnék, ha esetleg visszacsúsznék. Mindkét kezemmel szilárd fogást vettem a fejem fölött, majd a bakancsomat egy apró mélyedésbe dugtam. Mikor már majdnem a tetejére értem a lábamat már nem tudtam sehol sem megtámasztani, így a karjaim segítségével húztam fel magamat. Hamarosan már a szikla tetején álltam, viszont mielőtt újra elővettem volna a fegyveremet, ismét a nadrágom segítségével tisztítottam meg a kezemet. A sisakomba épített szenzor időnként hiba jelzést küldött egy-egy másodpercre, így egyértelművé vált számomra, hogy lassan elérjük azt a határt, ahol már nem hagyatkozhatunk a műszereinkre. Kezembe is vettem a fegyvert, és inkább a saját szememmel, derítettem fel az előttem álló területet. Ha egy idegen életforma kerül a szenzor hatótávján belülre a műszer úgyis jelezni fog még, így intettem Katrinának, hogy most már elindulhat ő is. Előttem nem volt más, csak egy újabb emelkedő, illetve a távolban valószínűleg valami madárszerű lény rikkantottfel, de még kielégítő volt a távolságunk tőle. Azonban elhatároztam, hogy amint Katrina felér utánanézünk a dolognak, hiszen jó néhány fenevad jár ezen a vidéken, ami talán még az ellenállóknál is nagyobb veszélyt jelent ránk. Ha a nő bakancsai már szilárd talajon nyugszanak, akkor fel is vetem neki ezt az ötletet.
– Nézzük meg mi volt a zaj forrása.   – fogtam a kérésemet rövidre, hiszen biztos voltam benne, hogy ő is hallotta a lényt. Már csak azért is érdemes abba az irányba folytatni a felderítést, mert könnyen meglehet, hogy az állat kifinomult érzékei éppen egy a közelében lapuló idegenre hívták fel a figyelmet. Bármi is az igazság, egy pár perces kitérő nem jelenthet gondot, főleg, ha a nagyobb biztonságra irányul. Ezért, ha Katrina egyetért velem, és nem él ellenvetéssel, úgy meg is indulok az említett irányba, előre szegezett fegyverrel. Még így is az emelkedőnek felfelé tartok, de kissé jobbra tértünk le az eredetileg tervezett ösvényről. Ahogy lépkedtem előre a szenzor egyre gyakrabban küldött hiba üzenetet, így néhány perccel később ki is kapcsoltam a szerkezetet a karórám segítségével.
– Az én eszközeim már nem működnek. Mostantól csak ketten vagyunk. – másnak talán megremegett volna a hangja, amikor közli a társával, hogy már nem számíthatnak a technológia vívmányaira, és csak a saját képességében bízhat, de én egy pillanatig sem aggódtam. Katrina kiváló tiszt és a tapasztalat is mellettünk szól. Biztos voltam benne, hogyha váratlan helyzet adódik, azt is megfogjuk oldani.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 14, 2021 8:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Becks and Gardel

Kingdom •• Be brave. Take risks. Nothing can substitute experience.
Mellkasomban lassan enged fel a feszültség, mely lopva ette be magát oda. Rémképeket látok, mindenhol. Ez azonban, bármennyire is meglepő, nem zavar. Nem annyira, hogy ne legyek még inkább körültekintőbb. A bizalmatlanság, mely saját társaimmal szemben él, mostanra már nem ismer határokat. Bárkiről hallok, bármilyen kétértelmű, kétesélyes megjegyzést, most már utánajárok. Már amennyire pozícióm ezt engedi. Amíg hadnagyként szolgáltam, ezzel nem volt gond, azóta? Falakba ütközök, de ameddig lehet elmegyek.
Még egyszer – sokadjára – nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ellenállókat a keblünkön melengessünk.
Elég volt az a rombolás, amit eddig végrehajtottak.
Az említett eset régen volt. A háborúban. Amit szinte minden katona megjárt, szolgáljon a seregnél, vagy a flottánál. Valamilyen formában, az egyik egységben részt vett. Én sem voltam máshogy ezzel. Titánosztagnál, amíg engedtek minket harcolni a hatalmas járművekkel.
Köszönetére azonban nincs szükség. Mindkettőnk dolgát megkönnyíti a letapogató scanner. Noha rangban egyenlőek voltunk, ismerem saját határaimat. Becks őrmester klasszisokkal jobb felderítő, mint én. Ott is észrevesz nyomokat, ahol sem a scanner, sem a kamera nem teszi meg. Oly helyeket fedez fel, melyek szabad szem elől rejtve vannak. Akár az enyémek előtt is. Számomra nem kérdés, hogy ebben a helyzetben könnyedén vetem alá az ő parancsainak, ha úgy tetszik.
Az út első része csendben, minden izgalomtól mentesen zajlott. Amikor elértünk a sziklafalhoz, úgy helyezkedtem, hogy a lehető minden oldalról tudjam biztosítani Becks hátát, amíg felmászik. Megvártam, amíg felmászik, sajnálatosan az ottani élővilágra már nincs se nekem, sem a sisakom szenzorainak rálátása. Innentől magunkra vagyunk utalva. Nincs kapcsolatunk a Dominiummal, a Várossal. Az érzékelőink innentől sorjában fognak meghibásodni.
Figyelem a teret magam körül, egy hatalmas madár repül el, de semmi különösebb nem történik. Megvárom, amíg felér, összeszedi magát annyira, hogy egyértelmű jelzést kapjak tőle: követhetem. Amikor ezt pedig megkapom, akkor én magam is elrakom a fegyverem. A derekam övébe. Kezem a kesztyűk miatt nem izzad. Melege van benne, de biztos fogást találok vele nem csak itt, de a környezetben is. Ki tudja, hogy mire lehet allergiás egy bőr.
Egy madár rikoltott fel, félúton járok épp. Haladok tovább előre.
Ugyancsak úgy húzom fel magam, ahogy Becks is tette, fegyverem pedig két másodperccel később a kezemben.
- Merre? – kérdezek vissza. Ha úgy dönt, hogy érdemes megnézni a zaj forrását, annak oka lehet. A természetjárás egyik velejárója, hogy az állatvilág képes figyelmeztetni egy közelgő veszélyre. Ezt pedig érdemes lehet felülvizsgálni, valóban, jelen helyzetünkben így van-e.
Ezúttal is követem Becks őrmestert a kijelölt úton.  A sisak szenzorait egy egyszerű mozdulattal kapcsolom ki, a felvillanó hibaüzenetek ne zavarják a tisztán látásomat. Egy szekundummal később az előttem lépkedő is követ ebben.
- Vettem – felelem neki. – Fedezem, Őrmester – biztosítom erről, noha ez az alapvető, hogy megteszem. Haladunk előre a kijelölt útvonalon, ahol akár több csapda is lehetséges lehet. Nem elhagyatott, ezt még én is fel tudom mérni. Óvatosabbra veszem lépteim.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Haley Becks
Haley Becks


Reagok száma :
25

Avatar alanyom :
Alicia Vikander


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 16, 2021 9:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Katrina & Haley
Még távol voltunk attól a zónától, ami a műholdfelvételek szerint veszélyes, de mégis elkezdett fokozódni az aggodalmam. Nem tudtam pontosan miért de rossz érzésem volt. Bár hosszú távon jelentősen megtudja terhelni az ilyesmi a pszichénket, de van egy pozitív hatása is. Az érzékeim mintha felerősödtek volna. Különösen akkor éreztem ezt, amikor Katrina maga is felmászott a sziklán és egyedül az én érzékszerveimre hagyatkozhattunk. Illetve akkor még részben a műszerekre, de kezdtek egyre zavaróbbá válni a hiba jelzések miatt. Mikor Katrina felért, rögtön a fegyveréért nyúlt, ahogy azt vártam is tőle, és érdeklődött, hogy merre haladunk tovább. Biztos voltam a dolgomban és a zaj irányában, tehát jobb kezemmel meg is mutattam az irányt, amerre folytatni terveztem az utunkat. Amint az eszközeink végleg felmondták a szolgálatot, és ezt jeleztem a társamnak hiába nyugtatott meg, hogy fedezni fog, még feszültebb lettem. Egy bólintással nyugtáztam a hallottakat, majd megindultam előre, a fegyveremet készenlétben tartva. Lépteim már nem voltak olyan sebesek, mint korábban, hiszen a területet már csak a saját látásom révén tudtam felmérni. Különös figyelmet fordítottam a talajra, hátha látok esetleg valami nyomot, de azon a részen még túl szilárd volt a talaj, hogy valamit észre lehessen venni.
Körülbelül tíz perc esemény mentesen telt. Pontosan nem tudtam megmondani, hiszen az idő múlásának nyomon követésére nem pazaroltam a figyelmem. A környezetünk analizálása és a potenciális veszély felmérése sokkal fontosabb volt. Az erőfeszítés megérte, mert hamarosan észrevettem valamit. Néhány méterrel előttem, a kőtörmelék sokkal apróbb volt, így a talaj már nem volt olyan szilárd. Mintha egy mélyedést láttam volna, de szükségem volt rá, hogy közelebbről is megvizsgáljam. A kezemmel jeleztem Katrinának, hogy meg kell állnunk. Mielőtt lehajoltam volna, hogy megvizsgáljam a talajt, megbizonyosodtam róla, hogy Katrina készültségben van, és figyelni fog, míg én védtelen leszek. A környezetre is vettettem egy utolsó pillantást, és ha mindent rendben találtam, akkor lehajoltam a földre. Kezemmel felmértem a mélyedés nagyságát. Az ösztöneim nem csaltak. A ’puhább’ talaj miatt itt volt egy nyom. A nagysága alapján feltételezhető, hogy egy emberi láb lenyomata. Guggolva tettem előrébb egy lépést, ott viszont már nem találtam semmit, mert a kövek nagyobbak voltak, ezáltal pedig szilárdabb volt az alapzat. Visszatértem ezért az eredeti felfedezésemhez, és újból megvizsgáltam a méretet és a mélységet. Rendkívül kevés információt nyertem, de egy feltételezésre elég volt. Mielőtt megosztottam volna Katrinával, amit eddig megtudtam vártam egy kicsit. Ezúttal a hallásomra hagyatkoztam. Legalább két percet vártam, és arra koncentráltam, hogy a mi légzésünkön és apró mozdulatinkon kívül lehet-e még valamit hallani. Mivel az eredmény negatív volt végül úgy döntöttem, hogy beszélek a társammal. A biztonság kedvéért viszont csak suttogtam. Előtte óvatosan felálltam, hogy így is hallhasson.
– Nem vagyok tökéletesen biztos benne, de véleményem szerint ez egy emberi láb nyoma. Feltételezésem szerint egy nagyobb súlyú férfié. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy merre folytatódik a nyom. Talán felfelé. Mit gondol, elinduljunk a hegygerinc felé? Vagy inkább az állati hang irányába menjünk? – jó magam inkább az ember nyomába eredtem volna, hiszen az állat felkutatása is csak azért merült fel bennem, mert potenciális emberi jelenlétre figyelmeztethetnek. Azonban a nyílt konfrontációban Katrinának több tapasztalata volt, mint nekem, így kíváncsi voltam a véleményére. Ha tényleg egy ember nyomát találtuk meg, akkor akár fegyveres összetűzésre is lehet számítani. Hiszen a mienk biztos nem lehetnek. Bármit is javasol végül Katrina, továbbra is szándékozom elől haladni. Talán más nyomokat is felfedezhetünk még, ha jó irányba haladunk, és ismét kifogunk egy pontot, ahol puhább a talaj.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 28, 2021 2:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Becks and Gardel

Kingdom •• Be brave. Take risks. Nothing can substitute experience.
Tökéletesen megbíztam Beck őrmesterben. Annak ellenére is, hogy a bizalmam az utóbbi hónapokban – elmúlt másfél évben – igazán megcsappant, még saját társaim iránt is. Abban azonban nincs kétségem, hogy az előttem sétáló, a terepet felmérő nő profi a munkájában. Jó felderítő, és mióta csak felfedeztük egykor a holdat, tehetsége idelent kiteljesedhetett. A tapasztalat, pedig hiába mindössze hároméves, a Perdát tekintve, meghozta a maga gyümölcsét.
Nincs okom azt hinni, hogy nem tudná ellátni a feladatát a legjobb módon. Azzal tisztában vagyok, hogy a lehetőség, hogy közel kerüljünk az ellenállókhoz valójában kétélű fegyver. Ha együtt dolgozik velük, és valójában egy szabatőr akkor egy biztos csapda irányába haladok. Mivel azonban okot nem adott erre, hogy hasonlóra is készüljön, úgy bizalmam az övé.
Na de, Connor sem igazán adott arra okot, hogy gyanús lehessen. Keserű nyál gyűlik össze számban. Akaratlanul is tudom, ha Beck valójában szabatőr lenne, gondolkodás nélkül küldeném át a túlvilágra.
Könnyedén eldöntjük, hogy merre induljunk tovább. A magam részéről egy bólintással veszem tudomásul, hogy merre is kell mennünk. Fegyverem készenlétben tartom magam előtt, lépteim azonban jóval óvatosabbra fogom. A műszereink amint jelzik a kapcsolódási hibák tömkelegét, kikapcsolom őket. Innentől teljesen magunkra vagyunk hagyatkozva.
Annyiban módosítok a sisak beállításán, hogy a környezetünk zaját is teljes mértékben átengedje. Mindent is hallani vélek.
Nem csak azért haladok lassabban, mert magam is így gondolom, de az előttem haladó is ekként cselekszik. A hegy sziklás vidéke kopár. A nap az égen tűz, páncélunk a hőt nem gátolja meg, vélhetőleg mire vége lesz a mai napnak, nyakig izzadtságban fogunk fürödni.
A hegygerincen nem látható ellen, de még csak állat sem. Ettől függetlenül nagy a csend. Talán túl nagy is, vészjóslóan. Ameddig azonban az őrmester nem jelzi, hogy ez gondot okoz, addig csak tudatom peremére száműzöm az érzést.
Majd pedig megáll, én pedig követem. Jelzésére egyértelműen bólintok újra, fegyverem teljesen magam elé emelem, zöld pillantásom azonban a környezetre függesztem. Ugynanúgy figyelek előre, épp Beck feje feletti területre, ahogy oldalra és a hátunk mögé is. A csendet nem töri meg semmi. És senki.
Nem sürgetem a társamat hogy haladjon gyorsabban, okkal guggolt le, észrevett valamit. Biztosítom, hogy nyugodtan fel tudja mérni a terepet. Amit azonban azután közöl, közel sem tölt el nyugalommal. Néhány szívdobbanás erejéig csendben maradok magam is, amíg átgondolom, hogy mi lenne a legjobb megoldás.
- Az állat figyelmeztethetett az emberre? – kérdezem tőle inkább. – Vagy perdaira – hiszen ez sem egy kizáró ok, hogy azok vannak itt. – A hegyekben lakó állatok többsége nem barátságos egy fajjal sem. Kövessük azt és az emberek nyomára is bukkanhatunk. Jegyezze meg ezt a helyet, ha mégsem járunk sikerrel, innen folytatjuk az illető felkutatását – állammal a lábnyom felé bökök. Bárki is van itt, ha van esze visszajön, hogy eltüntesse a nyomait. Ha van esze, ha nincs, akkor pedig innen folytatjuk. Időnk mint a tenger és nem kívánom elkapkodni a felderítést. Eszetlenül a nyomukba indulni, ami lehet, hogy csapda is lehet.
Nincs jó érzésem egy pillanatig sem ezzel az egésszel kapcsolatban.
- Óvatosnak kell lennünk – nem figyelmeztetőleg jegyzem meg. Inkább utasításnak hat a rideg hanghordozásommal közöltek. Nekünk kell eszünknél lennünk. – Csapda is lehet – említem meg az őrmesternek, hogy miért is nem erednék rögtön az idegen után.  Csak ketten vagyunk, erősítést pedig nem fogunk tudni kérni. Bármi is fog itt történni, azt nekünk kell megoldanunk.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Hegyvidék, sziklás hegyoldal - Page 3 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 
Hegyvidék, sziklás hegyoldal
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: