Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Fennsík
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 27, 2021 10:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Rotemshel és Alec
Egy lépésre...


Habár tudom, hogy komolyan mondta, de mégis elmosolyodom a válaszán egy kicsit, s inkább picit fanyarul, amit vehet úgy, hogy megértem őt. Számra kívánkozik a mondat, hogy inkább a vasat üsse, mint a nőt, de a fanyar mosoly igazán annak szól, hogy egy ilyen "vicces" mondat mennyit elárul a mi társadalmunkról. Egyáltalán nem fest rólunk jó képet, s aztán magyarázhatnám én is, hogy sose bántanám a páromat, ahogy eddig sem tettem, hiába voltak csak alkalmiak, hosszabb-rövidebb ideig titkos szeretők vagy éppen kényszerből mellém rendelt feleség.
- Én? - Kérdezek vissza, de ez inkább csak időhúzás, hogy összeszedjem a gondolataimat. Egyszerű lenne azt felelni, hogy részben gyávaságból, de nem akarom ezt kifejteni, na meg ilyent nem is szívesen mond magáról az ember fennhangon. Se azt, hogy a hátam közepére se kívánom a családdal járó felelősséget.
- Én túlságosan szeretni a szép nőket. Mindet. - Vigyorodom el, még ha lehet ez sem jó válasz a kovács szemében. Azt tudom a perdaiakról, hogy hűséges típusúak, ha találtak maguknak való párt, na de hogy a párválasztás alatt mennyire szívesen válogatnak és tesztelnek, az jó kérdés. Ami azt illeti, lehet Rotemshel is egy nagy kujon volt, kiszórakozta magát, házasodni meg minek? Vajh én is ilyen leszek? Vagy már vagyok...? Míg ő a Dominium és a Perda közti távolságot lövi be tűnődve, én egy pillanatig őt figyelem hasonlóan eltűnődve.
- Lenni majd az kevesebb is! - Bólintok derűsen, optimistán a távolságra, csak magamban teszem hozzá, hogy remélhetőleg nem úgy fogjuk azt a közös családi ebédeket megtartani, hogy a teljes família száműzve lesz. Megvan annak is a bája, és persze jó lenne újra együtt lenni, de tudom, hogy mennyire viszontagságos az élet ellenállóként. A Carter-féle élhetőbb rendszert szívesen vegyíteném a Város kényelmével, de az efféle gyermeki ábrándozásból társaim váratlan és nem éppen barátságos hangvételű felbukkanása zökkent ki és csakhamar szóváltás alakul ki közöttünk, hogy mi legyen a perdaival. Vezetőnk annyira bizalmatlan a perdaiakkal szemben, hogy úgy néz ki, ő a kovácsot a zsákjába csomagolva látná legszívesebben, azt is úgy, hogy éppen ívesen repül lefelé a fennsíkról.
- Vigyázz a szádra, Delgado, vagy a perdai kutya után a te képedet is beverem! - A nem túlzottan kidolgozott tervem hatásos egyelőre, a vezetőnk legalább rám figyel, szóval önjelölt kovács módjára tovább ütöm azt a vasat.
- Állok elébe, úgy sincs hozzám merszed és meg se érezném. A perdai meg eloraki kovács, komolyan háborút akarsz a perdaiakkal? - Fel nem fogom, hogy van az, hogy én érzékelem csak milyen diplomáciai bonyodalmat okozhat egy eloraki lakos megverése, még rosszabb esetben megölése. Sokban támaszkodunk a barátságosabb perdaiak segítségére, de ez rögtön múlt idő lesz, ha megorrolnak ránk.
- Már ezért megérdemelnéd, de ha nem segítesz nekünk, akkor tényleg fogdába dobatlak.
- Második otthonom. - Vonok vállat lazán a fenyegetésre. Életem poénja lehet, hogy többet voltam fegyelmezési büntetésül fogdába zárva ellenállóként, mint a rendszerben élve katonaként. Éljen a fasza szabad élet vagy mi! Sajnos csak a vezetőt meg a két habozó társam tudom lekötni figyelem ügyileg, karvalyorrú köpetbajnokunk le sem veszi a tekintetét Rotemshelről, naná, hogy nem nehéz így kiszúrnia azt a finom kézmozdulatot, mellyel kijjebb csúsztatja a kardot a hüvelyből.
- Támad a rohadék! - Kiáltja el magát, ezzel minden figyelmet a perdaira von rólam és egyúttal lövéshez emeli a puskát, ami magánál tart.
- Ne! Le a fegyverrel! - Lépek ki oldalra felé, hogy megakadályozzam a lövést, és érzékelem, hogy a perdai is elmozdul mögöttem, nem nyújt már elég tiszta célpontot. Ám mégsem ez az, ami megakadályozza a lövést. A fehér köveknek mindezidáig senki nem tulajdonított jelentőséget, Rotemshel lelkes feléjük pillogását is betudták annak, hogy a kovács csak felkészül az egyenetlen terepen való harcra. Következésképpen a hirtelen felcsapó vakító fehér fény váratlanul éri őket, de még engem is. Olyan erős a fénye, hogy meggyőződésem, hogy ezt még a Dominiumon is látják. Ha megfordulnék és látnám, hogy nem perdai képesség ez, hanem a fehér kő csinálja, azonnal levonnám a tanulságot, hogy a zsáknyi mennyiséget mikor viszem majd Elorakba, akkor a tábortűztől messze tegyem.
Ösztönös, ahogy a hirtelen változás felé kapom a fejem, és ösztönös az is, ahogy a hirtelen erős fényre behunyom, sőt összeszorítom a szemem majd újra elfordulok immáron a hőt is érezve mögülem. Még nekem is káprázik a szemem szemhéjaimon át is, hát még a társaimnak, akik első sorból nézhették végig a gyulladást. Kiáltás harsan többektől, meglepett, ijedt, zavarodott hangúak, majd fájdalmas vegyül bele, ahogy Rotem kigáncsolja s megvágja az egyik habozó ellenállót és az a földön nyekken újabb fájdalmas kiáltással vaktában a levegőbe lőve felfelé, ravaszon felejtett ujjának hála. De nem ez az egyetlen lövés...
Én jártam a legjobban szerencsére látás ügyileg, s így volt időm megdöbbenni a kovács képességén, mely a szemeim láttára csinált társam puskájából olyan fémdarabot, mint amit száz évre eltemettek volna a földbe és korrózió enyhén szólva is megette volna. Baszki! Rotemshel nem foghatja meg a bal karomat, soha! Ezt most így eldöntöttem. De ez csak egy villanásnyi idő alatt fut át elmémen, mert társa fájdalmas kiáltása tettekre sarkallja a másik habozót, s ahelyett hogy kimaradt volna a buliból, káprázó szemekkel lő arra, amerre Rotem-et sejteni véli, mintha az ő árnyát látná... Eközben a vezető és karvalyorrú még szemét dörzsöli vagy éppen mereszti, ki milyen taktikától reméli látása mihamarabbi visszatérését, de abban közösen megegyeznek, hogy bizonyosan segít ebben a perdai kovács édesanyjának és további felmenőinek heves és választékos szidalmazása.
- Állj! Állj! - Ismétlem meg perdaiul is, hátha lesz valamelyiknek hatása, mielőtt újabb lövés dördül.

//Shiennel és Shaz'or ma kivel vannak?
0-2 - Az istenek ma nem akarnak több vérontást - a perdai vérét semmiképp sem -, ennek lehet jele, hogy a lövés nem talál el senkit.
3-4 - Rotem lesz a lövés áldozata, de szerencséjére nem tudott az ellenálló pontosan célozni, így csak a combja külső oldalát éri súrolva a lövedék. Nem fúródik be, nem is vészes seb, bár kétségtelenül kellemetlen fájdalomtűrési küszöbtől függően.
5 - Talán az erős fénnyel felizzó kő az isteneket is elvakította, hogy nem figyeltek eléggé az eloraki kovácsra, mert a lövedék a combján éri és bele is fúródik.
6-7 - Az istenek meglehet nem nézték jó szemmel Alec rendszeres CQL-fegyver eltulajdonító próbálkozásait, mert baráti tűz éri őt, karja alatt az oldalát súrolja a lövés.
8-9 - A karvalyorrút éri a találat vállon, felbőszült vadként üvölt fel és figyelmen kívül hagyva, hogy ez nyilvánvalóan emberi fegyverből származott, kizárólagos felelősként Rotem-et kiáltja ki. Fegyverét emeli is ép karjával, hogy lőjön, s vak dühében az sem érdekli, ha mást is eltalál, márpedig Alec áll közte és a perdai kovács között.
Alec Delgado carried out 1 launched of one Fennsík - Page 4 Kicsi10 (10 oldalú.) :
Fennsík - Page 4 910
//
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Fennsík - Page 4 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Fennsík - Page 4 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 05, 2021 12:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lépésre az ellentöl
Alec Delgado & Rotemshel
Zene: Tyr  • Credit:
Jó ízűt nevetek azon, amit Henry mond, hogy miért nem akar megházasodni. A mi népünk hűséges fajta, ha egyszer megtaláltuk azt a nőt, vagy férfit, aki boldoggá tesz minket, meg maradunk nála. Én önkényesen fordítom el a fejem a tartós kapcsolatoktól, a rossz tapasztalatok miatt, és nem tudom, hogy a vadembernek van-e hasonlója, de biztos, hogy ha így tesz, ahogy mondja, akkor nem fog soha felkopni az álla.
- A nők rajonghatnak érted. Sikeres vadász vagy. Nem vagy vérengző. Beszélgetőtársnak is jó vagy. - mi más kellene még egy nőnek? Henry szinte egy ideál. Azt ugyan nem tudom megállapítani, hogy arcra helyesnek tartják-e őt, de valószínűnek tartom, hogy ebben se esik hátra a sor végére.
A férfi pedig optimistán néz az égre, és mondja azt, hogy a távolság hamarosan úgy is kicsi lesz közte, és családja közt. Megkérdezném, hogy ők is leszöknek-e majd, de nem igazán jut beszélgetésre idő, mert Henry csoportja hátba kap minket. Nem szívesen emelek kardot égiek ellen, de ha egyszer rám fogják a fegyvereiket, akkor viszketni kezd a tenyerem.
Ki is tör egy kisebb harc. Szerencsére semmit nem sejtenek a kövek felé pillantásomból, így hatásosan vakítom el őket. Elsőnek a habozókat támadom, mert ők a legkönnyebb "prédák", akik nem biztosak abban, hogy akarják-e ezt a harcot. Pont ezért, ha őket gyorsan harcképtelenné teszem, már sokkal jobb esélyekkel indulok azok felé, akik viszont teljesen magabiztosak a megölésemben. Vagy legalábbis abban, hogy támadjanak. Az elsőt sikerül leterítenem, megvágom a lábát. Le is vághatnám, remélem később értékelni fogja, hogy meghagytam neki azokat. A szent kő által megerősített kard úgy is olyan sebet hagy rajta, amelyet kezelnie kell majd. Le kell hogy foglalja a mérgezés. A fegyverét használhatatlanná teszem, és ez a tervem a többivel is. Arrébb kell ugranom, mert a másik habozó majdnem vaktában felém lő. Sűrű pislogásán látom, hogy még nem lát igazán. Elrugaszkodva a földtől indulok meg felé. Ha sikerül, a kardommal lököm félre a felém néző fegyvert, míg csökkentem a távolságot két lépéssel, szabad kezemmel a fegyver után kapok, hogy azt is tönkre tegyem. Szúrhatnék, de nem akarok. Inkább dulakodok, erősen megfejelem, abban a reményben, hogy hallom orrát reccsenni. Ha eltörik az orra, ha nem, elengedem, amennyiben sikerült ezt a fegyvert is használhatatlanná tenni, vállal próbálom felöklelni, a földre teríteni.
Henry mint valami vihar közepén áll, és kiált, hogy álljanak meg. Hogy álljak meg. Őszintén szólva, szívesen tenném, de a társai nem hallgatnak rá. Egymásra lőnek véletlenül, a köpőkirály felém céloz, de láthatóan nem érdekli, hogy a vadember az útjában áll.
Morgok, ahogy realizálom a helyzetet. Henry eddig semmi olyat nem tett, ami miatt hagynom kéne, hogy a társa telibe találja. Ha nem tettem volna le a tőrt, talán most dobhatnám, viszont nincs nálam, és alig van egy-két másodpercem, hogy cselekedjek. Természetesen Henry felé sietek, és megpróbálom félre rántani az útból, remélve, hogy.
- A társuknak gyógyító kell! Ha nem állnak le, a földön fog meghalni! - mondom Henrynek. Remélem, ha felvilágosítja őket, hogy minél tovább harcolnak velem, annál kevesebb ideje van a földön fekvőnek.






Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 12, 2021 10:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Rotemshel és Alec
Egy lépésre...


A vigyorom csak szélesedik, mikor rosszalló pillantás és példabeszéd helyett Rotem felnevet a feleletemen. Na igen, mennyivel másabb egy ilyent egy férfival megbeszélni, mint a többnyire "áldozat" hölgyekkel! A kovács szavaira viszont kicsit meglepve vonom fel a szemöldökeimet, nem számítottam ilyen váratlan bókra, de a vigyor nem halványodik a képemen és enyhe főhajtásnak beillő biccentéssel köszönöm meg.
- Ez igaz lenni rád is, csak kovács, nem vadász lenni... Te szokni vadászni is? Hexára, erratorra... szép nőre, akit nem akarni elvenni? - Kérdezek rá, ha már itt tartunk, végülis mindenkinek lehet egy hobbija. Mármint a perdaiaknak az a munkájuk, ami a hobbijuk is - szerencsés egy nép! -, de ez nem zár ki egyéb hobbikat. Az utolsó felsorolt eshetőség persze félig-meddig komolytalan, nagyban mosolygok is hozzá. Rotem magányossága meglepett, már csak a hasonlóságaink miatt is, amiket megnevezett, persze ízlés dolga. Húgom például képes lenne fanyalogni, hogy nem elég nagydarab és izmos a kovács, holott engem is milyen könnyűszerrel kilengetett a szakadék fölé és pont ez okozza a probléma egy részét is, mert megjelent társaim ezt látták lentebbről. A másik része az, hogy én sem jeleztem, hogy minden rendben van, következésképpen igazolván látják tettüket, hogy itt erővel fel kell lépni a "birtokháborító" perdai ellen és a provokáció meg is teszi a hatását. A harc pillanatok alatt alakul ki, a csapat java kettőnkön kívül el lesz vakítva jelenleg perdai hókuszpókusznak gondolván a dolgot, és mire ebből felocsúdna a társaság, egyikük a földön hever kínok között. A CQL-es fegyver megtette a hatását. Ha a vágás a lábon nem volna elég, hogy el legyen cseszve az illető napja mára, még ott a perdai kristály ereje is, mely izomgörcsöket okoz az érintett területen a fájdalomszintet magasabbra emelve és égési sérülések is fellépnek, pechére nem olyan "áldásosan", hogy pont a sebszélek égnének ki meggátolva a vérzést. Az enyhe szívritmus-zavar már csak pont az i-n, emberünk meg sem próbál felkelni a földről és a hasznavehetetlen fegyvere után sem kapkod bosszúszomjasan, helyette fájdalmas sirámai közül egy-egy anya-szót lehet kihallani, de a sajátját hívná, a többi társával ellentétben nem a perdai kovácsét emlegeti fel.
A másik, korábban habozó alak csak egy fokkal szerencsésebb. Mire a látása visszatérne, az első, amit meglát, az az éles karddal közeledő, igencsak elszánt képű, sötét tekintetű Rotem, és emellé társa fest fájdalmas aláfestő "zenét", naná, hogy a fegyvert ugyan Rotem felé kapja, de ahelyett, hogy lőne ismét, hátrálni próbál. Az idő viszont kevés volt rá, érdemi előnyt nem szerez, helyette egy törött orrot és egy újabb használhatatlan puskát tudhat magáénak. Utóbbit el is ejti, mielőtt ez a "kórság" esetleg tovább terjedne a kezére, ki tudja, mire képesek ezek a perdaiak, és egyensúlyát vesztve földre kerülve inkább azzal törődik, hogy elkússzon Rotem közeléből és sérült orrát ápolgassa.
Nem úgy a harmadik, aki a találatot véletlenül megkapta a korábbi lövésből és most felbőszült vadként indul meg a kovács felé, nem nézve, hogy én is ott állok közöttük és éppen megállítanám ezt az egész zűrzavart, mielőtt jobban elfajul, de úgy tűnik, ezzel elkéshettem. Természetesen nem akarom ott megvárni az egészet, habár úgy tűnhet, mert Rotem mellém ér és karvalyorrú társam is már szinte ott van, mikor mozdulok oldalra, amerre a kovács is odébb tessékelne, de egyúttal lendül a bal öklöm is. Nem a perdait vettem célba, hanem saját társamat, és fegyvert tartó karjánál a vállára érkezik ütésem, mindketten mozgásban voltunk, kicsit meg is csúszik a vállán az öklöm, de az implantátum ereje így is elég volt ahhoz, hogy komoly vállsérülést okozzak. Így ránézésre kiugrott az a helyéről, de lehet repedések is lettek rajta, ám ez még mindig jobb, mintha bordát vagy gyomorszájat ért volna az ütés. A fegyvert elejti és az ütés irányából adódó lendülettel fordul is ki menekülve káromkodások közepette a csapat vezetője felé. Rotem mellkasára teszem balom ezután, ha hagyja, míg jobbomban már a pisztoly van, amit a saját vezetőmre fogok, akinek pillantásából látom, hogy ez mélységesen sérti és felháborítja, következésképpen sok jóra ne számítsak a jövőben. Azt hiszem, jobb ha zárom majd a szobám ajtaját a Rebelliumban...
- Jake-nek orvos kell... Meg a többieknek is. - Teszem hozzá, pár percen belül viharvertté vált a csapat. A vezető összeszűkült szemekkel néz rám, láthatóan most már utál annyira, mint a perdait, de leengedi a fegyvert, én viszont nem teszem.
- Megbánod még, Delgado! - Szűri felém fogai között a szavakat, ha esetleg eddig nem lett volna világos, de inkább kriplivé vált társai felé fordul további harc helyett és elkezdi őket összeszedni. A vágott sérüléssel küzdő - és kitartóan üvöltő - Jake lábán a sérülés felett övből szorítást eszközölnek rá, hogy a vérzést csillapítsák ilyen módon, aztán majd Mrs. Carter és orvosai kitalálják, miként szedjék rendbe a sérültet. Meg a törött orrot és a karvalyorrú vállait. A vezető sérült önérzetére nem lesz gyógyszerük.
- Lenni más út is neked lefele innen?
- Nem veszem le tekintetem a többiekről - és a pisztolyt se engedtem még le -, még akkor sem, mikor elkezdenek lefelé indulni a fennsíkról, úgy intézem a szavaimat Rotem felé. Csak mikor már eltűntek, akkor engedem le a fegyvert és teszem el, és lépek oda az egyik itt hagyott fegyverhez, mely olyan állapotba került, hogy egy rozsdás ócskavas szebben néz ki. Csak csizmám orrával merem megbökni, mintha tartanék attól, hogy szegény lábbelim is azonnal szétfoszlik. Na meg a lábam.
- Te harcolni... erőd lenni félelmetes. Még nem látni ilyent.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Fennsík - Page 4 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Fennsík - Page 4 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 17, 2021 9:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lépésre az ellentöl
Alec Delgado & Rotemshel
Zene: Tyr  • Credit:
Shaz'or rántaná őket a föld mélyére! A Vadembernek köszönhetően már majdnem el is felejtettem, mennyire idegesítenek a quorsák, és hogy mennyire nem kedvelem őket. Hála négy társának, azért eszembe jutott minden sérelem, ami eddig ért, és érlelődött bennem, szóval ez alatt a pár perc alatt - ha nem is akartam ütközetet - kiadtam magamból minden dühömet, amellett, hogy néztem, mit csinálok. Még vissza is fogtam magam, nem repkedtek tagok, és talán csak egy csont tört el, vagy annyi sem.  A harc azonban nem állt volna meg, ha Henry nem lép, és fordul sajátjai ellen. Meglepő fordulat, úgy igazán őszintén. Amikor mellkasomra teszi a kezét, fújtatva hátrálok egy lépést, leengedve a fegyverem, s hagyom, ő simítsa el a dolgot társai közt. Újabb szóváltás, amelyet nem értek, de legalább úgy látom, célt ér vele - meg persze a fegyverrel, amit tart. A kérdésre észak felé bökök fejemmel.
- A síkról a másik oldalon is van ösvény. - mondom, és a táskámhoz lépek. Összeszűkített szemekkel lépek a még mindig izzó kemenyhez, és lábammal addig kaparom rá a homokot, amíg fényét látom. Aztán letörlöm a kardot, visszateszem a hüvelyébe, felkapom a táskám. Oda nézve látom, hogy Henry a fegyvert rugdossa. Vállamra kapom a zsákom, és közelebb lépek hozzá. Szavaira megcsóválom a fejem.
- Szerencsére ritkán kellett használnom. - azt már nem árulom el, hogy közelről hatásos csak, hiszen valószínűleg ő is látta. Felveszem a földről a használhatatlanná vált fegyvert, és megnézem.
- A quorsák csak ezt használják harc alatt? Ők harcosok voltak egyáltalán? - nézek rá kissé értetlenül. Nem tűntek harcedzett férfiaknak, noha én sem vagyok annyira jó, mint egy harcos a népemből. De ha valaki hozzám képest is rosszabb, az azért feltűnik. Kezemben nézegetve a rozsdás vasat nézek észak felé.
- Kérdezted, hogy hol tudok lemenni. Azt akarod ezzel jelezni, hogy jobb ha megyek, és te nem jössz? - nézek rá, mert nem tudom eldönteni, hogy a társai vissza fognak-e jönni, vagy sem, mire számítsak tőlük, ő viszont bizonyára tudja.







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 20, 2021 9:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Rotemshel és Alec
Egy lépésre...


A lejáróra biccentek aprót Rotem felé, amit annyiból tudhat, hogy neki szól, hogy fejem némileg felé fordul és tartozna hozzá egy vállam feletti hátrapillantás is, ez azonban elmarad. Érthetően nem célszerű szem elől téveszteni azt, akire éppen fegyvert fogunk. Szerencsére nem újul ki a harc, Rotem fellépése ízelítőt adott a háborúból, hogy meglepő, szokatlan harcmodorral hogy lehet valaki sikeres túlerővel vagy jobb technológiával szemben is. Nincs kétségem afelől, hogy ha jobb ellenfelei vannak, akkor a kovács nem ússza meg ennyivel... és ő sem fogja akkor vissza magát ennyire.
A rozsdás fegyvert szemlélem csak csizmám orrával merve hozzáérni és Rotem szavaiból azt szűröm le, hogy ezt ilyen hatásosan rutin nélkül tudja alkalmazni. Mi lenne, ha gyakran élne ezzel a képességével?! Azt láttam, hogy közelről alkalmazta, de lehet csak a kard miatt ment közelebb, lehet a képessége hatna tíz méterről is, ezt nem tudhatom. A kérdésére, legalábbis a másodikra nem tudok nem elmosolyodni, s megrázom a fejemet, de előbb az elsőre felelek.
- Ilyeneket. És vannak fém ruhák. Nagy fém ruhák. Repülő vasmadarak. - Közben a nagy fém ruhánál magasba emelem a kezemet, de még így se érem el egyes titánok magasságát, a vasmadarak - ha jól emlékszem, Vharantól hallottam ezt a kifejezést rá, de nem esküszöm meg rá - esetén meg kézfejemmel mutatom, ahogy a levegőben elzúg valami, a siklókra célozva.
- Ők lenni harcosok most. Hmmm... felderítő, portyázó. Régen nem lenni, csak egy, de ő lenni olyan mint én. Csak segíteni harcosok, de nem küzdeni volt a feladata. - Próbálom elmagyarázni, hogy a kényszer hozta, hogy fegyvert fognak. Az alapkiképzést persze mind megkapták a Dominiumon, tudják is, melyik végénél kell megfogni a fegyvert és mit kell meghúzni, ha lőni akarnak, talán viszonylag tisztességesen célt is találnak... nyugodtabb körülmények között. De az igazi katonáktól messze vannak - vagyunk -, hogy az adott szituációban is villámgyorsan felmérjük a helyzetet és aszerint tudjunk cselekedni. Főleg, ha a kiképzéstől ennyire eltérő harcmodorral van dolgunk. A szimulációkban nem volt benne a mágia. Gondolom, ezt időközben pótolhatták.
- Te nem küzdeni Nagy háborúban égiek ellen? - Kérdezek rá, majd a fehér kőre siklik pillantásom, amit porral befedett.
- Ez milyen képesség lenni? A nagy fény. - Gondolom képesség, amit magamban már el is neveztem Giga-vakunak. Nem értek a kovácsoláshoz, így ötletem sincs, ahhoz minek kell ilyen kő, amivel világíthat Rotem. Talán a CQL rögzítéséhez kell a fémbe? Kérdésére pillantok fel rá újra.
- Nem, én azt akarni jelezni, hogy jobb, ha te nem itt menni le. - Somolyodok el. Nem tudok garanciát vállalni társaimért, és ha Rotem lefelé ereszkedik, akkor a lent lévőkkel szemben védtelenebb. Annyira vannak jó harcosok a társaim, hogy ezt ők is tudják, és épp elég, hogy nm is olyan enyhén rasszista felettesem nem sérült semennyire. Ellenben elég zabos.
- Lenni messze északi lejáró? Én nem tudni, hogy lenni ott is. - Ha közel van, még elkísérem őt, már ha nincs mára elege az emberekből. Ha messze van, akkor viszont elválnak itt útjaink, s majd máskor visszajövök - úgy is kell követ gyűjtenem -, felderítem azt az északi lejárót. Felfedezni imádok.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Fennsík - Page 4 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Fennsík - Page 4 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 23, 2021 9:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lépésre az ellentöl
Alec Delgado & Rotemshel
Zene: Tyr  • Credit:
Egy-két perces apró-csata után kicsit megkönnyebbülve veszem, hogy a Vadember véget vet a harcnak. Lehet, hogy a továbbiakban csak rosszabbul jártam volna, ha nem tudom végig vinni a terveim. Szerencsém volt, hogy Shiennel sugallta neki a közbelépést. Rá kérdezek egy-két dologra, miután lassan összeszedjük magunkat. Én Aideen tőrét, egy ilyen quorsa fegyvert, ő pedig a másikat rugdossa. A válaszára biccentek. Szóval szükség szülte harcosok. Nem csoda akkor, hogy nincs meg bennük a fegyelem és koncentráció. A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem, a quorsa betegségek ledöntöttek a lábamról. Csak azért kérdeztem, mert ha nem mindig ezt használnák, könnyen legyőzhettek volna. - mutatom fel az ócskavassá változott fegyvert.
- Hogy hívjátok ti ezt? - nézem is meg ezt a valamit a kezemben forgatva. A következő kérdésére, a kemenyt illetően megingatom a fejem.
- Ez nem képesség. Shiennel köve. - arra, hogy mire jó, vagy mire nem, nem válaszolok. Kovácstitok. Azt pedig nem adom ki, még ha kést is szegeznek a torkomhoz.
Rákérdezek arra, miért kérdi, van-e innen lefelé másik út, illetve arra is, hogy velem tart-e, vagy társai után megy? Mint kiderül, nem akarja, hogy társai után induljak. Valahol természetesen értem ezt, hiszen épp most volt köztünk némi nézeteltérés, és nem biztos, hogy később is ilyen szerencsés lennék, mint most.
- Másfél napi járás. - mondom fejemmel az irányba biccentve.
- Nem lesz neked bajod abból, hogy kiálltál mellettem? - kérdezem mellé lépve, érdeklődően nézve rá. Tudom, hogy olyan nép, aki egymást marja, de furcsa, hogy azok közt is lehet ilyen ellentét, akik egy oldalon állnak.
- Amennyire tudod, titkold a dolgot. Én is így teszek. Nem akarok bajt a népeink közt. Az egyezségünket sem fogom közhírré tenni. A dwaworuu-i quorsák túlságosan is érdeklődnek irántatok. Nem tenne jót, ha megtudnák, üzletelünk. Se nektek, se nekünk. - talán még annyit kitalálhatnánk, hogy tudna nekem jelezni anélkül, hogy Elorak közelébe menne.
- Talán egy találkozási pontot megbeszélhetnénk, ahol átvehetnék mindent, és átadhatnám a tőrt. - ötletelek.







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 24, 2021 10:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Rotemshel és Alec
Egy lépésre...


Már a nyelvem hegyén van, hogy derűsen megkérdezzem, hogy Roda akkor őt is bizonyára meggyógyította - nem sajnálkozok túlzottan azon, hogy valami emberi betegséget elkapott, hiszen ránézésre jól van, szóval ha csak le nem száradt neki a lába közötti rész és ezért nem csajozik, akkor nagy baja nem lehet -, de helyette értetlenül vonom össze a szemöldökeim.
- Nem ezt? Te úgy érteni, ha mi használni kard? - Nem értem, hogy lehetne a fegyvereink nélkül legyőzni Rotemshelt, ráadásul könnyedén! Fegyvereinkkel lehet, csak tartani kell a távolságot és menő napszemüveget kell viselni, karddal viszont... Ha a hadsereg tagja lennék még mindig, és bemennék a gyakorló termekbe, hogy én akkor egy kardot akarok, nem tudom, tudnának-e adni egyet. Meg valakit, aki meg is tud tanítani rá. Helyben hagyott társaimra ez különösképp igaz.
- Puska. Pus-ka. Ami kisebb, az lenni pisztoly. Pisz-toly. - Ismétlem meg lassabban az emberi szavakat és a végén felmutatom a Styx-et is. Oké, azért van más különbség is puska és pisztoly között, de egyelőre ennyi is elég lesz.
- Shiennel köve... - Ismétlem meg és elsőre a CQL ugrik be, de ez nem az, tehát az istennőnek egy teljes kavicsbányája lehet. Gyűjtő. Nők meg a csillogó holmik...
- És ez lenni... öngyulladó... öhm, égni csak úgy, egyik pillanat még nem égni, utána égni? Kell nekem szállítani nagy óvatosság? - Igazából ezért kérdezem, nem is a kovácstitok miatt. Oda még nem jutottam el gondolatban, előbb Elorakba kell leszállítani a szajrét, lehetőleg úgy, hogy ne ugorjak le a motorról, mert világítva lángol a hátam. Ha éjszaka vinném, és a Dominiumról vagy valamelyik műholdról elkap egy kamera: hetekig fejtegetnék, hogy miféle kódolt üzenetet futkostam le összevissza, fényfestőként.
- Óóó... - Jegyzem meg a saját nyelvemen, de fordítás nélkül is érthető a vonásaimból, a hangsúlyból, pillantásomból, hogy a másfél napon elcsodálkoztam.
- Lehet elég lenni, ha pár óra múlva jönni itt le. - Teszem hozzá mosolyogva. Ha másfél nap arra, akkor gondolom lent is kerülőútra jutna vele. Azért egy plusz fél hetet ne kiránduljon miattunk. A fegyvert ott hagyom a földön, nem viszem magammal, mert nem gondolom, hogy a folyamat visszafordítható lehet. Így rozsdás ócskavasként meg mit kezdjünk vele? Szerintem Carlisle sem tudja hasznosítani... A gondolatból Rotem kérdése ráz fel.
- Hm? Áh... - Vonok vállat nemtörődöm lazasággal. Ha ezért tényleg fogdába jutok és nem tudnám magam kidumálni, legalább kialszom magam. Nem mintha alvásgondokkal küszködnék. Ha meg nem jutok, majd kihívom szkanderozni, akinek baja van velem, és természetesen bal kézzel fogok versenybe szállni. Elpillantok arra, amerre társaim távoztak, majd vissza Rotem-re.
- Én kérni elnézést helyettük is. Az ellenállók legtöbbje nem lenni ilyen... pöcs. - Meg kell tanulnom perdaiul káromkodni. Szörnyű, hogy nem tudom rendesen kifejezni magamat!
- Érteni, rendben lenni. - Bólintok rá aztán a tanácsára, hogy titkoljam az egyezségünk. Nem lesz nehéz szerintem, legalábbis az én részemről.
- És te kihozni ötvöst is oda? - Vonom fel szemöldökeim, mert a szajré-csere egy dolog, azzal nem is lenne gond egy adott külső helyszínen, de az ötvös is az alkunk része volt. Feltételezem él-hal érte, hogy egy magamfajta quorsa miatt még be is kelljen zárnia az üzletet, hogy kigyalogolhasson ki tudja hova, meg vissza.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Fennsík - Page 4 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Fennsík - Page 4 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 25, 2021 6:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lépésre az ellentöl
Alec Delgado & Rotemshel
Zene: Tyr  • Credit:
A vadember értetlensége kicsit megmosolyogtat, és megrázom a fejem.
- Nem. Ezt. - mutatom fel az öklöm, majd kinyújtva mutatóm a fejemre bökök. - És ezt. - nevetek halkan.
- Nem árulok el túl sokat, ha azt mondom, hogy közelharcos vagyok. Beavatlak egy kicsit ebbe, mert lehet egyszer az életedet jelentheti, és most mondhatjuk, tartozom. - mellé lépve előhúzom a kardot, és előrenyújtom a kezemmel vízszintesen.
- Ameddig a kard éle ér, addig van valaki ellenem hátrányos helyzetben. Ha távolabb van egy ilyen...ilyennel, - mutatom fel a puskát - akkor neki van előnye. Ha közelebb van, mint a markolat, ismét neki van előnye, mert nem tudok se vágni, se szúrni. Ezért kell úgy forgatni a kardot, és megválasztani a helyzetet, hogy az ellenfél mindig a nekem megfelelő távolságban legyen. Én az előbb sokszor közelebb léptem, mint kellett volna, de mindezt azért, mert a társaid csak ezt használják. - mutatom fel a puskát. - Erejüket nem. Nem nehéz egyesével lefegyverezni olyanokat, akik félnek testközelbe kerülni. - a tanóra után elteszem a kardot. Meg is kapom a nevét a lőfegyvereiknek.
- Puska. Piztoj. Susogós, sziszegős szavaitok vannak. Piztoj. - próbálgatom még, majd a kemenyt röviden bemutatom Henrynek. A kérdésre, és a quorsa szóra kicsit ráncolom a homlokom, de ahogy kifejti, már tudom, mire gondol.
- Öngyulladó. - mondom neki perdaiul. Ezután megrázom a fejem.
- Nem, de mint láttad, egy szikra bőven elég. Így vigyázni kell vele. - biccentek a homokkal lefedett izzásra.
- Az északi is jó irány nekem, azért választottam Elorakból a déli utat, mert könnyebben járható. De mivel nem fogok cipekedni, az északi is belefér. Ha biztosabb, hogy nem találkozok a hegyi quorsákkal, ha arra megyek, akkor lehet jobb lenne arra mennem. - nézek északnak, aztán rákérdezek, nem lesz-e neki ebből baja. Nemtörődöm módon von vállat, egy mosollyal. Tipikus csínytevőnek tűnik.
- Feszült nép vagytok. Sok az ellentét köztetek, így nem vagyok meglepve. - és ezzel szóba is hozom a dwaworuuni quorsákat, és hogy mennyire érdeklődőek a hegyiek iránt. A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem, a városba bejuttatlak, de add ki magad égi quorsának a biztonság kedvéért. A mi üzletünk több szemnek tűnne fel, így az azért legyen titok. Nem akarom, hogy kérdezősködni kezdjenek az égiek. - felelem meg ezt a kérdését is.







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 27, 2021 8:48 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Rotemshel és Alec
Egy lépésre...


- Nem tartozni nekem. - Rázom meg a fejemet, ahogy tettem akkor is, mikor Vharan ezt mondta. Mondjuk ő aztán gyorsan egyenlített, mikor nem adott át a kancellárnak, sőt fordult is a tartozás aránya, mikor ő és a többi perdai segítségével jutottam le a hegyről, mert sérülten és bénultan lógó bal karral ezt nem tudtam volna egyedül megtenni. Értelemszerűen a kancellár siklójára meg nem stoppolhattam. Kis közbekotyogásomtól eltekintve egyébként figyelek Rotemre, szavaira és arra, amit magyaráz. Újszerű nekem a kard, hiszen a háború alatt szerencsémre én a háttérben mozogtam, nem tapasztaltam meg testközelből azt, hogy ezek a mi szemszögünkből elavult fegyverek mikor és miként veszélyesek. Értem, amit mond, és igaza is van, amihez hozzájön, hogy nem tapasztalt harcosok voltak az ellenfelei, a puskával is bizonytalanok.
- Érteni szavad és köszönni. Te is vigyázni majd. Igazi égi katona nem félni kerülni testközel. - Bizonyára a katonai kiképzés miatt én sem tartok tőle, sőt olykor kockáztatva keresem is, hogy kihasználjam az implantátum erejét, ugyanakkor ez végső megoldás. Én is szeretek kar - és kard - távolságon kívül lenni.
- Pisztoly. Öngyullanbó. - Ismétlem előbb a mi szavunkat, majd az új perdai szót, amivel kisegít. Nem az egyszerű szavaik egyike. Megmosolyogtató, hogy olyanok vagyunk mint két gyerek, két kicsike gyerek, akik most tanulnak beszélni és a szavak javát valami beszédhibával ejtik ki még. Azt is megtudom, hogy nincsen "giga-vaku" képessége, és arra jutok, hogy ha egyszer perdai településre költözök, ne a kovácsműhely közelébe tegyem azt. Egy szikra ott és leég a szomszédság is! Legalábbis gondolom.
- Messze tűztől tartani, érteni. - Bólintok rá a kemeny kérdésére, ezek szerint spontán öngyulladásra ne számítsak, ez azért boldogít. Később biztosan leesik az is, hogy a kardja segítségével teremtett szikrát ehhez, és elgondolkozok azon is, mi mire tudnánk használni a kemenyt. Meg kell jobban ismerni.
- Akkor észak lenni jó út. - Biccentek az érvelésére, és jobb biztosra menni, ne legyen az előbbi harc szerencsés kimenetele hiábavaló.
- Egyszer talán mi rájönni, hogy tudni ti ilyen nyugodt lenni. - Felelem szavaira mosolyogva, akaratlanul is úgy, mint aki azt ígéri, hogy ez nagyon sokára fog bekövetkezni. Ahhoz nekem is le kellene nyugodni, megállapodni kezdetnek, tisztességesen letelepedni, de ez nem mostanság lesz. Ahogy az emberek közti feszültség is túl régóta érlelődött az űrben utazva, nem lehet azt a sok évtizednyi - századnyi? - sérelmet egyik napról a másikra semmissé tenni.
- És ha én öltözni perdainak? - Kérdezek vissza, mert városi embernek kiadni magam hordoz némi veszélyt, feltűnőbb leszek a többi ott járó embernek, esetleg páran fel is ismerhetik a képemet, még ha akkoriban lelkiismeretesen borotválkoztam is és rövid hajam volt. A kérdésben, vagy lehet inkább a hozzá társuló pillantásban viszont van egy jó adag zsiványság, ami arra engedi következtetni Rotem-et, hogy nem az első alkalom lesz, hogy perdainak öltözök. Ha nyakamat eltakarom, akkor messziről tényleg nem is feltűnő, vagy igen jó megfigyelőnek kell lenni, hogy egy-egy gesztusban vagy az öltözet egy rossz hajtásában meglássák a turpisságot.
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Fennsík - Page 4 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Fennsík - Page 4 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 31, 2021 5:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lépésre az ellentöl
Alec Delgado & Rotemshel
Zene: Tyr  • Credit:
Ugyan a quorsa közbe szól, hogy nem vagyok adósa, gyakorlatilag elengedem a fülem mellett, és tovább beszélek, de nem is vár választ rá. A magyarázat után bólogat, hogy értette, és figyelmeztet, hogy viseltessek óvatossággal az égi katonák felé. Egy félmosoly kerül arcomra, és biccentek egyet.
- Velük szemben én sem fogom vissza magam, ha szükséges. - mondom, aztán szavakat, és kifejezéseket tanulunk egymástól.
- Öngyulladó. Pissz-toj. - ismétlem, egy kicsit talán jobban, mint előzőleg, bár ezt igazán ő mondhatja meg. Arra, amikor azt mondja, talán a quorsák rájönnek, miként legyenek kiegyensúlyozattabbak, harmonikusabbak, nyugodtabbak, csak egy apró mosollyal válaszolok. Magam sem tudom ennek titkát. Talán hitünk, talán nevelésünk, talán más okozza ezt. Mindenesetre ez az emberekkel szemben nem túl előnyös, hiszen hagytuk nekik megvetni a lábukat, és most a földekért fogunk ismét harcot vívni, ha nem vigyázunk velük.
Amikor oda térünk, hogyan vigyük végbe az üzletet, öblösen felkacagok, amikor Henry felhozza, hogy perdainak adja ki magát, és mindezt úgy, hogy látom, már volt is rá példa. Lendületesen megveregetem a hátát, az utolsó nevetéseim közben.
- Jól van! Gyere perdaiként, de ha az őrök kergetni kezdenek, ugyan így fogok kacagni! - vigyorgom jókedvűen.
- Eljössz észak felé, vagy haza tartasz? - teszem fel még a kérdést az előbbiektől maradt jókedvű mosollyal.






Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 01, 2021 12:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Rotemshel és Alec
Egy lépésre...


Elmosolyodom a válaszán, de egy pillanatra sem vonom kétségbe az igazát. Bár nem kívánom neki a szituációt, azért egyszer megnézném milyen az, amikor nem fogja vissza magát még ennyire sem. Az előbbiek alapján továbbra is inkább harcolnék az oldalán, mint ellene, meg egyébként is szimpatikus perdai, az emberek felé tanúsított bizalmatlansága ellenére, amit megértek. Kölcsönösen tanulunk egymástól egy-egy szót, érdekesnek találom, hogy pont ez érdekli, de hát végülis fegyverkovács.
- Te hamar ráérezni mi nyelv. Próbálni megtanulni, de titkolni el égiek elől. - Kacsintok egyet hozzá komiszan, gondolom nem kell elmondani, miért jelenthet ez előnyt számára. Aztán ki tudja, lehet a kovács már így is jobban tud a mi nyelvünkön, s most csak megjátssza. Bár amiket hozzá meg a fajtájának fejéhez vágtak társaim egynémelyike, ha értette volna, már támadásba lendült volna.
Szélesedik a mosolyom, mikor a perdai felnevet az öteletemen, a vállveregetést könnyen állom, főleg, hogy a balt lapogatja.
- Még lehet én is nevetni közben! - Kinézem saját magamból. Fenomenális jelenet lesz: néhány perdai őr kerget egy majdnem-perdait a városfaluk alatt. Vagy valami képességgel kiütnek. Remélem nem soknak van olyan, mint Aideen-nek. De sebaj, legalább megtudom, milyen egy perdai fogda. Ennyiért az elorakiak csak nem bántanak jobban.
- Haza menni. - Furcsa a szó íze még mindig s önkéntelen, árulkodó az is, hogy a Város irányába pillantok el, mielőtt visszanéznék a kovácsra.
- Várni rám egy beszélgetés az ő vezetőjével. - Bökök fejemmel arra, amerre a társaim leereszkedtek. Valahogy kidumálom majd magam a fogdából, de szerintem amúgy is mellettem lesz az igazság a józan észen kívül. Nem hiányzik nekünk a perdaiak haragja, az elorakaikat magunkra haragítani pláne nem kellene.
- Én kívánni jó utat neked! Vinni majd neked fehér fénylő kő, ahogy mi megbeszélni. - Köszönök el tőle, hisz nem csak nekem kell mennem, hanem őt se tartanám fel jobban. Automatikus, ahogy jobbom nyújtom kézfogásra, aztán jövök rá, hogy jobb esetben karfogás lesz belőle, láttam egy-két perdainál már... De nem biztos, hogy egy magamfajta quorsa is jogosult rá. Ha nem, hát az sem baj, különösebb kínosság érzete nélkül húzom akkor vissza a kezem s egy mosollyal mellékelt biccentéssel válok el Rotemtől és indulok le a fennsíkról, a tanult szót ismételgetve egy idő után, hogy rögzüljön.
- Öngyulladó. Öngyullandó. Hm... Öngyullaldó. Öngyullavó. Öngyu... A picsába, elfelejtettem.
//Köszönöm a játékot Very Happy  Sör //
Vissza az elejére Go down

Rotemshel
Rotemshel

Perdai

Fennsík - Page 4 24f881f0fd6c58beae6a6197d06e21720ec6569c

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
166

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

Keresem :
Fennsík - Page 4 Legend-of-the-Seeker-image-legend-of-the-seeker-36688812-500-268

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 02, 2021 1:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lépésre az ellentöl
Alec Delgado & Rotemshel
Zene: Tyr  • Credit:
Egy kis nyelvtanulás nem maradhat el, bár inkább mondanám szavak magolásának, mint tanulásnak. A quorsának tetszik, ahogy próbálgatom, megjegyzésére, egy félmosollyal biccentek.
- Egyet-egyet könnyű megjegyezni. Tanulok is majd, ha lesz kitől. Egyszer mindenképp. Nagy előny, s egyre többet találkozom népeddel. - mondom, majd harsány nevetésben török ki, ahogy elképzelem őt perdaiként, ahogy megpróbál bejutni a városba. Az egész szituáció vicces, pedig ha jól értelmezem sejtetéseit, egyszer már sikerült neki valahova belógnia így. Elképesztő, mennyire figyelmetlenek tudunk lenni, pedig a nyelvet se beszéli tökéletesen.
- Rendben! Ha beengednek az őrök minden gond nélkül, meghívlak egy serre! - vigyorgom, aztán kérdésemre válaszolva ez már mosollyá változik. Látom, hogy a még idáig is csillogó égi város felé pillant. Azt nem tudom, miért húzza arra a szíve. Bólintok, mikor a beszélgetést emlegeti, bár furcsának találom, hogy aki a támadó vezetője, az nem Henryé? Végül zárjuk a találkozást, és megismétli egyezségünket a kemennyel kapcsolatban. Amikor kezét nyújtja nekem, le pillantok rá. A történtek alapján azonban úgy döntöm, megérdemli a megbecsülésemet annyira, hogy alkarjára fogjak.
- Vigyázz magadra Henry, a vadember! Sok ellenségre tehetsz szert, ha nem vigyázol. - értem ez alatt azt is, hogy egy perdait védett meg társai ellen, és hogy még üzletet is kötött velem, kvázi szövetséget kötöttünk egymás között. Biccentek neki.
- Shaz'or vezessen utadon! - mondom, majd elengedve őt visszaindulok Elorakba.

//Én is köszönöm, majd akkor az átadást kijátsszuk valamikor Wink //







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Fennsík - Page 4 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Fennsík - Page 4 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 04, 2021 7:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Fennsík - Page 4 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Fennsík - Page 4 Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Fennsík - Page 4 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 31, 2021 7:10 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alec részére
Nyugalommal rázom meg ujjaimmal sörényemet, kiszórva belőle az eddigi út porát. Időnként kedvem volna egyes küldetések előtt, közben, és után megjegyezni, hogy ennyi erővel inkább visszamegyek a flottához, amilyen sokáig távol vagyok a családomtól. Nem, a várostól, persze, érdekel, hiszen egyrészt a védelem a feladatom, vagy feladatom egy része a védelem, de a családom miatt voksoltam a leköltözésre, mert úgy akár hónapokig sem láthatnám őket, erre nem rám dobják, hogy jöjjünk el ide? Nem egy napra, nem egy hétre. Már vagy két hete itt vagyunk, s a tetejébe megint megkaptam azt a tündéri kutatót, aki még azt az állítólagos borsót is...
Veszettül örültem, mikor megláttam a feladatok között, hogy egyéni felderítés is van. Jó navigátor vagyok, nem kell nekem navigátor, s remélhetőleg fel vagyok készülve a támadásokra is. A mai napom, és a holnapom is erről szól, a csapat többi tagja vagy kutatóval van, vagy a fenssíknál vannak a nagyobb csoporttal, hogy kutassanak.
Azért abban van valami mosolyogtatnivaló, ahogy a  virsliujjaimba veszem a kis mintavevő eszközöket, mert az egyéni felfedező túrák része is ez. Hozzak vissza mintákat. Fel lettem világosítva, mik azok, amiket figyelembe vegyek, de bevallom őszintén, sehol sem vennék legszívesebben. A természet érintetlenül jó, én meg jövök ide, és megsértem ezt az összangot.
Legszívesebben most otthon lennék, hagynám, hogy a kiskopasz teledumálja az oldalamat, s ne hagyjon éjszakánként aludni, mert neki éppen most kettőnk közé van kedve befeküdni. Sosem gondoltam volna, hogy az alvás előtt féktelen visítás is, a rohangálásával, ami nagyjából a fürdés után jelenik meg nála.
Lejjebb engedem a fegyvert, elvégre a nélkülözhetelen készlettel indulhattam útnak, minden téren. Egy kis pihenő sem árt, nem vagyok egy rohanós típus, elég, ha az csak akkor működik, amikor akció van, a többiben meg egészen nyugalmasan létezem.
Addig is kiélem egyik alap jellemvonásomat, az pedig a kíváncsiság. Azért is vállalkozok ilyen útra, mert minden érdekel, amit még nem fedeztek fel, ami ismeretlent foglalhat magában. És persze az alapos megismerés, s azt kipróbálni, mennyire tudom megállni a helyem benne. Talán éppen ezért szeretek egyedül jönni ilyen helyekre, mert mások nyavalygása nem igazán foglalkoztat. Felfedezni akarok!





A hozzászólást Max Benedict összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 25, 2022 6:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 01, 2022 8:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Max és Alec


Leguggolok a nyomhoz. Csak a csizma egy része vehető ki, nem volt nagy sárfolt, amibe belelépett az illető, de kiszúrtam valahogy így is, pedig majdnem átléptem felette. Az utam keresztezte az övét, nem ugyanarra haladtunk volna. De csak volna. Kicsit megérintve a sár felszínét megállapítom, hogy friss, nagyon is, nem tudom van-e pár órás vagy annyi sem. A talp mintázatából pedig egyértelmű, hogy nem perdaival van dolgom, hacsak nem egy emberi cipő-fetisisztát sodort elém a Shaz'or. Kicsi az esély, de no, lehet. A másik lehetőség, hogy ember és itt két csoport lehet: vagy városi katona vagy egy közülünk, elvégre nagy szabadságunkban nem az az első dolgunk, hogy eldobáljuk a régi motyóinkat, főleg teljesen jó lábbeliket. Az ilyen holmiknak a perdaiak is megkérik az árát, szóval akkor cseréljük, ha a régi már lekopott a lábunkról.
Ami miatt ellenállóra gyanakszom az az, hogy egyedül van. A nyomot követve még találok párat belőle, de ugyanaz a méret, s nem utal semmi arra, hogy lenne társa. A városiak állandóan minimum párban járnak, aminek persze van érthető gyakorlati haszna és nem teszi őket olyanná, mint a csajokat, akik a mosdóba is párosával mennek. Elég nagy tapasztalatom van nők terén, de ezt a szokást soha nem sikerült megfejteni. Ő itt viszont egyedül van - talpméret alapján egyébként is férfi lehet -, szóval vagy ellenálló vagy ha mégis városi, akkor talán felderítő. Vagy friss sütetű dezertőr. Akárhogy is, ennek utána kell járnom! Ha az első opció, megnyugodhatok, kezet rázunk és ennyi. A harmadik opció reményteli, be kell gyűjteni akkor, hogy jó felé haladjon Rebelliumba, na meg akkor ha szökött valahonnan, akkor ki kell deríteni honnan, mert kell lennie egy tábornak vagy egy kisebb-nagyobb csapatnak is a környéken. Portya-célpontnak is jók lehetnek! Hanem a középső, a második opció az aggasztó. Egy magányos felderítő jobban ki van téve a Perda által nyújtott veszélyeknek, nincs támogató segítsége, viszont sokkal kevésbé feltűnő az Ellenállás számára.
Nem mintha ne tudnám, hogy hol van, de ellenőrzöm a Styx-öt a helyén, de egyelőre a Kígyómarásra elkeresztelt fegyvert tartom a kezemben és csekkolom, mennyi is van a tárban: még négy. Nem ezt használtam vadászatra, csapdákat jöttem ki ellenőrizni, valamit újra felállítani és begyűjteni az állatokat, melyeket sikerült velük elkapni. Ez a fajta jellemzően madarakra való, a gyászmadarak és pár kisebb testű fajta bájos naivsággal sétálnak ezekbe bele, s került közülük közel fél tucat a zsákba, ami a vállamon lóg. Úgy igazítom azt is, hogy ne akarjon lecsúszkálni, de szükség esetén le tudjam dobni, hogy ne hátráltasson. Inkább a kaja vesszen, mint én jeligével. Felhúzom a nyakamból a kopottas szürke kendőt az arcom elé, hogy csak a szemem sávja lógjon ki. Amíg nem tudom kivel van dolgom, nem villantok. Egyébként sem nő - vagy lábméret alapján nem az ízlésemnek való nő -, hogy villantsak neki. A nyomok után eredek, de gyakran meg-megállok, fülelek, figyelek, lehajolok keresgélve, mert hát nem mindenhol sáros a talaj, így lehet nem veszem észre, hogy irányt váltott az, akit követek. Pedig igyekeznem kell, ha be akarom érni, valamennyi időelőnye lehet!
Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Fennsík - Page 4 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Fennsík - Page 4 Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Fennsík - Page 4 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 07, 2022 7:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alec részére
Gondolataimba nem igazán szokásom elmerülni, ha egyszemélyes felderítő túrán vagyok. Most a természet, a környék nem teszi, s engedi, s nem az, hogy a veszélyt kémleljem. Az mindig jelen van, sok tapasztalatom van már egyszemélyes felderítésekben, s nem csak a vadak keresztezhetik utamat, hanem kik.
Ahogy végigsimítok sörényemen, vissza is teszem a kobakot, s kémlelni kezdem a tájat, körbefigyelve a távcsővel, hátha látok valamit így, messziről. Nem sietek sehová, de mielőtt letelepednék, s más feljegyzéseket is elkezdenék készíteni, s végre enni, bebiztosítom magam, noha a fülem eléggé kicsiszilódott Perdán, mióta itt vagyok.
Keresek egy jól bevédhető helyet, itt kialakult szokásomhoz híven, fegyver mindig kézközelben, de míg eszek, s elkészítem a kötelező feljegyzéseket, tökéletesen meg fog felelni. A legpocsékabb résszel kezdem, amiért minden tudós bukfencet hányna, nekem meg olyan, mint egy csípés: nem hiányzik. Felvezetni az összegyűjtött mintákat, menet közben az alapvető infókat véstem fel róluk, és inkább kihagyom azt a részletet, ahová nem tudok írni semmit, mert nem tudom beazonosítani. "Izé"-t mégsem írhatok bele majdnem minden sorba.
Fél kézzel bontom ki a hozott ételt, ha több napra jönnék, vadásznék is, de azzal most az időt vesztegetném, tökéletesen megfelel a csomagolt borzalom is. Érthető módon, leköltözésem óta valahogy nem vágyok vissza arra az ételre, amit fent kaptunk, "étel" megnevezéssel, mégha azon is nőttem fel.
Kortyolok párat a vízből, na, ez már itteni folyadék, sokkal finomabb is, mint fent. Elpakolok, s végre jöhet az, amit jobban szeretek az egészben, legalábbis a feljegyzések felvitele közül. Nekiülök a térkép kiegészítéseknek, a felvitt méréseket viszem csak fel, fejben azonban töltöm ki az üres térképrészeket. Várom már, hogy majd meg is jelenjen a kész térképen.
Messzebbről halk moraj éri el fülemet, felkapom a fejem, körbenézek, előveszem a távcsövet. Az északkeleti horizont felől, ahová majd fordulok, hogy úgy kanyarodjak vissza a táborhoz, holnap, sötétebb az égbolt. Csodálom az időjárást. Az erejét, a szépségét, és mindazt, amit magával hoz. Tetszenek a színek, hát még az úgynevezett eső után!
Figyelem az irányát, eltelik pár perc, mire ki tudom számolni, erre tart.
- Nagyszerű! - mosolyodom el, várva, ahogy a levegő egyre párásabb lesz, s ahogy az állatok, a természet elhallgat. Izgalommal tud eltölteni, s csak figyelni tudom.



Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Jan. 11, 2022 10:05 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Max és Alec


Meglepően hamar beérem a magányos alakot, akit követek. Nyomok alapján is úgy saccoltam, hogy nincs messze, de nekem kedvezett, hogy meg kellett állnia hosszabban mintákat gyűjteni és bizonyos szinten katalogizálni is őket, minimum a helyet és időt meg egy-két adatot felvésni, hogy legyen az elemzőknek kiindulási alapjuk a teljes megfejtéshez. Ha ezt a részt is láttam volna, bizonyára meglepődnék, de arra jutnék, hogy olyasféle alak lehet, mint Kai is, aki katona volt, de a biológiához is nem kicsit konyít. Praktikusan kettő az egyben akció, de persze ilyenekből nem lehet sok a seregben, viszont legalább nem kell egy plusz tudóst kísérgetni.
Én viszont arra érek oda, hogy iszik a kulacsából, pötyög valamit a nála lévő szerkezeten, innen sajnos nem látom, hogy mit ír be. Éppúgy lehet üzenet, mint térképszerkesztés vagy ha kellően eszement ehhez idekint, akkor az aktuális játékban teljesített pálya utáni nyeremények begyűjtése vagy bármi más is. A morajlásra magam is felfigyelek, de csak annyira, hogy érzékeljem, vihar közeledik és hang alapján megállapítsam, mennyi idő van még nagyjából addig, míg lecsapna itt ránk. Tud okozni azért meglepetéseket a Perda, de ennyi itt töltött idő után kiváltképp ezen a környéken aránylag jó becsléseket tudunk már csinálni. Egy, maximum két órát mondanék. Annyi éppen elég lesz valamire. Mert valamit ugye kezdeni kell ezzel a magányos katonával.
A lábnyom is megjósolta, tipikus katonai cipő lenyomata volt és most egy bokor mögül kukkolva az ösvényen félrehúzódva, ahonnan jött Max, hát rálátok, fel tudom mérni a felszerelését. Jobban védett és jobban felfegyverzett nálam. Ezért elmormogok magamban egy káromkodást annak ellenére, hogy meg is lepődtem volna, ha nem lenne nálam jobban felszerelt, meg ha alapvetően nem az lenne a cél, hogy megszabadítsam őt tőle, ahhoz pedig elég jó cuccok kellenek, hogy megérje a kockáztatást. Az előnyöm a meglepetésben lehet, ha támadni kell és a jobb terepismeretben, ha futni kell. Optimista vagyok, de azért készüljünk fel mindenre. Még egy utolsó igazítás a zsákomon, hogy biztosan ne akadályozzon és akadjon be semmibe, majd emelem is fel a modern számszeríjat és lépek ki a bokor takarása mögül, ezzel egy időben megszólalva Max-hez képest oldalról érkezve és megszakítva a viharfelhők csodálását.
- Szerintem is. Földre a fegyverekkel és lépj hátrébb tőlük! - Utasítom a kendő takarásából, egyenesen rá szegezve a fegyvert, láthatóan jól ismerve a páncélzatának gyenge pontjait és nem is áll a fegyver esetlenül a kezemben.
- Semmi kapkodás! Gondolom tudod, mit okozhat egy CQL-es nyílvessző benned? - Blöff, mert a nyílvesszőim nem a perdai kovácsok spéci eljárásos műve, sőt igazából bénító hatású növény nedvét használtuk fel hozzá, de kihasználom azt, hogy erről nem tudhat a katona és ránézésre amúgy sem megállapítható, melyik fegyver CQL-es és melyik nem. Egy tapasztalt perdai talán látná vagy érezné benne a plusz erőt. Bízom benne, hogy az idegen nem akar kockáztatni, mert ő is tudhatja a háború óta, hogy ezek a spéci perdai fegyverek bosszantó módon képesek átütni a páncélzatot, ha olyan helyen érik és olyan erővel. Remélem, jól ítéltem meg a meglepetésem erejét és nem becsültem túlzottan alá a reflexei gyorsaságát, amivel a fegyverei után kaphatna. Na meg hogy tényleg egyedül van, nem kapok a hátam mögül egy kéretlen vendéget.
Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Fennsík - Page 4 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Fennsík - Page 4 Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Fennsík - Page 4 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 14, 2022 8:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alec részére
Eszemben sincs málhás jószágként tonnányi anyagot visszavinni, magammal cipelni, így a vett minták sem túl sokak, nagyok, és pláne nem nehezek. Így is sok kicsi sokra megy elven, hagyok az utánam következő csoportnak begyűjteni valót. Már csak azért is, mert volt, ahol egyszerűen nem volt szívem levágni, kiszedni dolgokat. Egységként nézem őket, nem anyagnak, amit mikroszkóp alá téve szanaszét elemzek.
Ahogy az ételt is fél kézzel bontom ki, úgy mindig csak egy kézzel dolgozom, mert a másikban ott lapul a fegyver. Szeretem a meglepiket, de nem mondjuk egy rám szegezett fegyver képében, amit ha nem is hiszem, lenne, bármikor jöhet egy olyan vad, ahová vagy a futás kevés, vagy a fizikai erő. Csínján kell bánnom a lőszerekkel, fogja cipelni azt is a fene, a nagyobb méretű állatok leterítésére szolgáló puskához sincs sok, egy raj esetén inkább nyúlcipő, mint hogy eljátszam a hőst. Azok mindig halottak. Előbb vagy utóbb. Inkább előbb.
A térkép felvitel közben jelez a veszélyérzékem. Itt egészen más, mint a repülőn ülve, ahol a gép nem ad teljes belátást, legfeljebb a műszerek, s a megérzéseidre kell hagyatkozni. Lehoztam ezt ide is, ami pedig most jelez, egyelőre az irányát keresem, s ujjaim jobban ráfonódnak a fegyver markolatára, miközben viszem fel az adatokat, de már annyira nem érdekelnek az adatok. Nem akarom jelét adni, hogy érzékelem, de sebesen radaroz az irányjelzőm, honnan érzékeljem a vesélyt. Ha ragadozó, ott is jobb, ha nem adom jelét még, hogy észrevettem, hiszen ő sem ostoba, rájön, hogy oda a rejtőzés, és támad. Csakhogy én még fel akarom térképezni, kivel, mivel is állok szemben.
Távcső földre esik, ahogy elengedem, a következő mozdulat már a fegyver markolatán találja tenyerem, ahogy kitámasztja a másik kezemet, amiben addig a fegyvert tartottam, s a hang irányába célzok. Leesik a PDA? Összetörne bármi is? Had legyen már fontosabb az életem, mint egy eszköz, ami pótolható.
- Eszemben sincs. Ellenben te megtehetnéd ezt a szívességet - ha eddig még nem lőtt, úgy én sem teszem, nyugodtan tartok célra, s feltérképezem, mekkora veszélyt jelenthet. Óriási előnye a terepismeret, legfőképpen, hogy éppen abból az irányból érkeztem, így a hely és terep többi része számomra csak annyira ismert, amit előzetesen tudok róla, és amit saccolok, lehet. Ami meg nem életbiztosítás, értek már meglepetések.
Felmérem a tartásából azt is, mennyire lenne jó harcos, ha kontakt küzdelemre kerülne sor. Arra kifejezetten rágyúrtam, mióta Perdára jöttem át.
- Az én golyóm addigra már a fejedben landol, mire idevánszorog a nyílvessződ. Jó blöff - blöffölök én is, mert annyira még nem ismerem a perdai fegyvereket, hogy első és akár a második blikkre is meg tudjam állapítani, mi milyen.
S közben figyelek arra is, az érzékeim jeleznek-e még valakit, vagy egyedül van.
S mivel az előbb ütök, azután kérdezek híve vagyok egyes helyzetekben, most ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból, vagyis a nyílvesszőt a helyéről, s a hidegvérét is tesztelem, mennyit bír, lövök egyet, éppen a fegyverére. Megtehetném, hogy a feje mellett suhintom el a golyót, de ha már pazarolnom kell, ne vesszen kárba feleslegesen.



Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 16, 2022 8:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Max és Alec


Picsába. Erre a velős gondolatra jutok, mikor a felszólításomra, vagy már előtte kiszúrt szeme sarkából ahogy a bokrok takarásából előbukkanok, mindegy, lényeg a lényeg, hogy elejti a távcsövét és mind a kettő keze már a fegyver markolatán, aminek a csöve felém néz. Ordas nagy hiba volt megközelíteni úgy, hogy nem csekkoltam mi van a másik kezében, abban mégsem szendvics van vagy ilyesmi. És az is elég nagy hibának tűnik, hogy a gyors reakciójára nem díjazom egy nyílvesszővel, az előnyöm ezzel gyakorlatilag el is veszett. Noha hiba nincs a fegyver fogásában a részemről és nem is olyan veszélytelen a modernizált számszeríj, a Max-nél lévő fegyverhez képest - na meg rutinos katonás fellépése miatt - kissé úgy érzem magam, mint egy lelkes gyerek, aki katonásdit játszik otthon talált bármiből csinálva magának puskát. Védelmi rendszere is jobb a másiknak. Remélem, nem derül ki, hogy van még egy társa is itt pár méteren belül, mert akkor kezdhetek megbarátkozni annak a magammal cipelt különleges méregnek a közelebbi megismerkedésének gondolatával, hogy élve ne tudjanak elfogni. Szar ügy. A helyzet mentésére blöffölök, nagy mellénnyel, hátha túlzott magabiztosságom elbizonytalanítja, s már éppen hozzátenném, hogy a társaim is itt vannak, hiszen ellenőrizni úgy sem tudja egy ideig, mikor kapok egy visszablöfföt. Vagy nem blöfföt. Elég határozott ő is. Hm.
- Azt csak próba után tudod meg, igazad van-e! - Egyelőre nem áll szándékomban letenni a fegyvert, hogyisne! A sisak nincs lehajtva arca előtt, így belátok a vonásaira, még ha nem sokkal nagyobb is a sáv az enyémnél, ami rendelkezésemre áll. Nem is a vonások lesznek ismerősek, a deja vu érzésig még nem jutok el, inkább a tekintetében látom meg azt az ádáz tüzet villanni egy pillanatra, amiből rögtön jön a döbbent felismerés: ó, bazd meg, ez tényleg ki akarja próbálni! Max lövése előtti utolsó gondolatként villan át ez azzal együtt, hogy ez egy most vagy soha pillanat is a lövésre, amíg még mozgok. Hát lövök, vele gyakorlatilag egy időben, de fel sem tudom fogni, hogy őt eltaláltam-e bárhol, illesztéket ért-e a nyílvessző vagy lepattant-e a páncélzatról, ahol viseli. Vagy nagyon rossz esetben a sisak résén talál be, de remélem nem. Bármilyen fura is a helyzet, lehet utolsó perceim egyike ez, mégsem kívánom a másik halálát. Ha már eddig megoldottam, hogy nem öltem meg senkit - legalábbis tudtommal nem -, akkor pont az utolsó napon rántsak valakit magammal?
Mindenesetre a számszeríj a földre esik, érzem, ahogy a lövedék nekicsapódott, kezeimet féltve ejtem ki a fegyvert a kezemből, na meg tovább is tartana azzal újra lőni. Érdekes módon a jobb vállamban érzem meg a fájdalmat, nem az ujjaimban, gondolom gellert kapott a golyó vagy ilyesmi. Nem nézek oda ellenőrizni, hogy pontosan miként is ért a találat, csak súrolt vagy bele is ment, esetleg túloldalt kijött-e, mert a hirtelen fájdalom összeszorított fogakkal tűrt egyetlen égő izzásként jelentkezik az egész vállamban, de az adrenalin és élni akarás tovább mozdít, mert még tudok mozogni azzal a kezemmel is. Ezen meg kellene lepődnöm, de most gondolatban nem ott járok, azt is csak tudatom legmélyén jelenik meg halkan, hogy legalább nem az implantátum oldalt találta el a férfi! Mondjuk ha itt döglök meg, akkor úgy is mindegy.
Azonnal a Styx-öt kapom elő - már ha nem lő belém még egyet Max - és rá fogom, a balommal segítve tartani a fegyvert, hiába csak egy pisztoly. Lehet ha csak a jobbal fognám, a sérülés miatt remegne. Ha eddig még nem lőtt le, perdai madárhangokra hasonlító füttyögést hallatok hátrálva el tőle amerről jöttem. Hátha leköti egy kicsit a figyelmét, hogy füleljen, jön-e válasz a füttyre, kinek jeleztem? Legfeljebb pár másodpercem lehet, mire rájön, hogy blöff volt. Megint. Nem jön nekem erősítés. De kurvára remélem, hogy neki sem és nem akar utánam jönni.
Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Fennsík - Page 4 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Fennsík - Page 4 Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Fennsík - Page 4 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Jan. 18, 2022 8:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alec részére
Fogalmam sincs, miért nem támadt, vagy lőtt még, s kivárni sem fogom. Fegyver mered egymásra, kölcsönösen, s bár a látszatelőny nálam, mi van, ha többen vannak, s éppen hátba akarnak támadni? Vagy a fegyverem zajára nem csak az állatokat verem fel, hanem elárulom másoknak is, merre vagyunk, ha éppen a közelben táboroznak? Érdemes átgondolni.
Az öltözetére is vetek pillantást, nem csak a tartására, ami árulkodik arról, hogy harcos. Azt senki sem tudja levetkőzni, s így is fogok ez esetben reagálni, felkészülve a harcra.
Próba? Sosem próbálok. Cselekszem. A legeslegelső, amit minden esetben megszüntetek, az a félelem. A félelem forrása, ha nem bennem van, akkor kint lesz, az pedig jelen pillanatban a nyílpuska.
Nem akarom megölni. Hiába vagyok katona, nem szeretem az értelmetlen élet és vérontást. Önvédelem esetén helyénvalónak tartom. Feladatom a felderítés és védelem.
Harc esetén viszont kikapcsolok minden érzelmet, az csak akadályoz abban, hogy hallgatni tudjak a megérzekre, az ösztönre, a reflexekre. Ezekre képeztek ki, igaz, repülővel egészen más, mint a saját testemmel, de nem volt annyira nehéz erre átállni.
A dörrenés után, a testemen végigrázkódó hullámmal együtt, amit ugyan a páncél valamennyire visszafog, meghallom a nyílvessző, semmi mással össze nem téveszthető szisszenését. Egy pillanatra felvillan az a gondolat, melyben elismerem a bátorságát, ha már esetleg vesznie kell valaminek, ő sem pazarolja el a veszteséget, ami a nyílvessző.
Ahogy érzékelem, nem talált el a vessző, ő viszont elejtette a nyílpuskát. Abban a pár másodpercben, míg ezzel van elfoglalva, a sisakot teljes használatba veszem, leengedem az arcot fedő részt, s becsatolom egy mozdulattal, s ahogy megtörténik, az érzékelők és kijelzők is bekapcsolnak, segítve a terepi viszonyokban. Levenni már nehezebb a sisakot. Figyelem, mi is történik a lövésem után még. Geller, nem látok a kezén sérülést. A fegyvert továbbra is rászegezve tartom, pedig egyáltalán nem akarom megölni. S máris ránt elő egy másik fegyvert a BAL kezével  megtartva kétkezesség lehetősége a sérülés mellett, megjegyezve. Újra célzok, s a pisztolyra lövök, ha lehet, még az előtt, hogy rám célozna. A lövés hangjára már úgyis idefigyeltek, ha vannak, így arra már nem adok. Sosem voltam egy szarozós típus, éppen ez az egyik nagy előnyöm. De még inkább azt akarom, ha már felbukkant előttem, el ne tűnjön vissza, a rengetegbe. És ha valóban nincs egyedül, mire ideérnek a haverjai, addigra már legyen egy tárgyalási alapom. Az ő személyében.
- Állj meg, vagy a következő golyó a lábadba lesz! - nyugodt a hangom. Ha harcról van szó, vagy akcióról, az érzelmek eltűnnek belőlem.


Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 20, 2022 12:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Max és Alec


Tehát a pisztolyt előkapom, amennyire ez sérült válammal lehetséges. Érzem, éget, húzódik, de teljesen használhatatlanná nem teszi a karomat, viszont a biztonság kedvéért a ballal is alátámasztom a pisztolyt fogó kezem, hogy ne remegjen. Az jellemzően nem tesz jót a célzásnak. Lőnék is, ha már a nyílvessző nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, de erre már nem kerülhet sor. Sajnos, sokkal profibb katonával van dolgom, mint amire számítottam, de ez legalább megmagyarázza miért engedik egyedül kóricálni itt. Legalábbis szerintem előkerült volna már a társa, ha van neki.
- Áh, cseszd meg... - A lövése pontos, ezúttal annyira - vagy én vagyok legalább ebben szerencsés -, hogy nem kap megint gellert a lövedék, megússza mindkét kezem, de még egyéb testrészem is. Ebben biztos vagyok, a fájdalom azonnal jelzett volna, ha nincs igazam. Mindenesetre a lövés meglep annyira, hogy ösztönös, hogy kiejtem a kezemből, de tudat alatt részben direkt is teszem. Oké, van pár ellenálló, akik a Fegyverfejlesztési részlegről kerültek hozzánk és abból alkotnak kvázi csodákat, amit találnak, de azért nem vagyok meggyőződve róla, hogyan reagál egy ilyen pisztoly arra, ha lövést kap. Csúnya lenne, ha felrobbanna a kezemben valami miatt. Részben önkéntelen, és részben szándékos az is, hogy hátrálok két lépést. Nem árt növelni a távolságot köztem és a katona között, akinek a vonásait, szemét immáron nem látom a sisak záródása miatt, ő viszont fel van szerelkezve egy sor adattal és a mozgásomat is könnyebben követni tudja, ha bevágódnék a susnyásba, mintha szabad szemmel nézne. Egyre csodásabb ez a nap...
- Ha nem lövöd el a lábam, akkor is cipelned kell, ebben biztos lehetsz! - Felelek enyhén megemelt szemöldökkel a helyzethez képest meglepő nyugodtsággal. Tehát élve kellek, azért támadt módszeresen a fegyvereimre és nem konkrétan rám. Még csak meg sem sebesített szándékosan, nyilván jobb, ha két lábamon tudok haladni és nem halok bele valami sérülésbe, míg a táborukhoz érünk, ami ergo nincs közel. Oké, ezt még előnyömre tudom fordítani, nem kell azért a méregért kapkodni, még nem! Ennek a harcnak még nincs vége.
- És most? - Kérdezek rá, lesandítva még mindig fájó vállamra, ahol lassan, de biztosan a vér egyre jobban megszínezi az amúgy barna ingemet. A mértékéből látom, hogy ettől még azért nem kell amputálni, ha nem kapok egy fertőzést, szóval olyan nagy gond nincs. Leszámítva a katonát, aki még mindig fegyvert fog rám. Visszapillantok rá.
- Feldobjak még valamit a levegőbe, hátha azt is eltalálod? - Legközelebb csak Bajhozóval együtt hagyom el a Rebelliumot. Azt lője szét! Aludna egy nagyot. Csak el kell jutni a legközelebbig.
Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Fennsík - Page 4 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Fennsík - Page 4 Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Fennsík - Page 4 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 28, 2022 8:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alec részére
A következő lövés pontosabb, mert legalább nem pattan vissza a pisztolyról, rá, bár nem bánnám, ha elterülne végre a földön, kevesebb gondom lenne vele, míg a támaszpontig viszem.
Közeledek felé, mert ha már nyusziként kiugrott a mezőre, nem fogom hagyni elilanni. S remélem, míg végre eszméletlenül el nem terül a földön, addig sem tesz semmi ostobaságot, sem magával, sem  velem. Az utóbbit magamra nézve jobban ki tudom védeni, de ha ő tenne, akkor muszáj lennék rálőni.
- Tudom - rövid, velős válasz, had menjen ez is az idegeire, bajuszcincálásként. És mert nem fogom hagyni, ha már a kezeim közé került, csak úgy elfusson. És mert szeretném elaltatni a gyanúját, hogy ha kell, nem teszek olyat, amivel harcképtelenné tenném, és nem két percre.
Ugyanakkor remélem, valóban nem fogja eljátszani a sértett kisfiút, és muszáj leszek valóban cipelni. Valahogy nem ezt terveztem be a mai edzésprogramba.
- Ezt megadásnak veszem - megint rövid, tömör mondat, s közeledek felé, a távolság egyre csökken közöttünk, ha nem dönt úgy, mégiscsak nyuszit játszik, s eltűnik a növényzetben. Akkor viszont már rá lövök, s bár nézem, hova lövök, annyira már nem fog számítani.
Elfojtani sem kell a mosolyom, sisak mögött nem látni, de a humort értékelem, így a válaszomban, az első mondatban, mielőtt még visszatérnék a közönyös hangra, azért a mosolyt hallani. Miért ne?
- Inkább téged doblak utána, hátha elkapod. Ha már annyira dobálni van kedved, minden fegyvert, ami nálad van azt is eldobhatnád. Nyugodtan, lassan - figyelem az érzékelőket, látni-e valamit, amit fegyverként használhatna. Figyelni fogom a mozdulatait, ha esetleg utolsó mentsvárként még felém vagy belém kívánja hajítani.
- Azután pedig tartsd fel a kezeid a levegőbe, tedd a tarkódra, s fordulj, nekem háttal - tudom, hogy most nehéz, de pár perc múlva még nehezebb lesz, ahogy kezdi érezni a sérülést, és nehezebben is mozgatja majd. Szóval remélem, nem kezd neki szájalni.



Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 30, 2022 9:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Max és Alec


Két dolgot állapítok meg, ami végülis ugyanarra a következtetésre vezet: rövid és velős válaszai egyrészt azt mutatják, hogy nem egy sótlan, karót nyelt katona, aki csak parancsokat osztogat és csak arra reagál, ami érdemben számára érdekes. Másrészt amit mond, abban finoman ott a humor is. Ott van abban a tudom-ban is és a megadási mondatban is. Következtetésképpen ha ő itt mégiscsak agyonlő, bosszantó, de nem fogom tudni tiszta szívből utálni már. Még ezt is elcseszi nekem!
- Ha úgy jobban tetszik. - Hagyom most én rá röviden, hogy ez megadás volt-e. Oké, sok lehetőségem már nincsen, a nyílpuska meg a pisztoly is a földön előttem. Egy egyszerű kés van még nálam, a lábbeli szárában és ha magamból indulok ki, akkor nem sokáig hagynám azt sem magamnál. Örülök, hogy a Rotemshel-től kapott kést nem hoztam magammal ma. Irigység vagy kicsinyesség, de nem akarom egy városinál se tudni, lehet nem is tudnák értékelni igazán, mert a szemükben "csak" egy perdai fegyver. Viszont beigazolódik, amire gondoltam, neki is eszébe jut, hogy lenyúlja a többi fegyvert.
- Akkor a fegyvered dobod? - Szúrom közbe az első mondat után, majd - ugyan a kendőtől nem látja -, de elhúzom a számat a folytatástól. Ünneprontó.
- Persze, nyugodtan, lassan, úgy könnyebb elugrani előle! Vissza is számoljak, mikor dobom, vagy ennyire ne segítsek? - Lehet nem a legjobb ötlet ebben a szituációban pimasznak lenni, de nem tudom megtagadni a véremet. Legalább úgy emlékezzenek rám, hogy Alec Delgado szemtelen volt, míg élt és szemtelenül is halt meg. Szemtelenül fiatalon is, teszem hozzá. A sorstól meg az a szemtelenség, hogy rohadtul nem lesz ennek tanúja senki.
- Így egyedül? Eltévedtél? Térképet is dobjak? - Kérdezem, miközben kérésének megfelelően lassan lehajolok - egy pillanatra se véve le róla a szememet - és kiveszem a csizma szárából a kést és egy lépéssel elém a földre dobom. Nagy a szám, de azért nem az a tervem, hogy most itt helyben öngyilkos küldetést hajtsak végre, egy ilyen lőfegyverrel plusz a páncélzatával szemben semmi esélyem sem lett volna egy késsel. A kérdések sem véletlenek, az sem, hogy kissé provokatívak. Eddig a maga módján, de közlékenynek tűnt a katona, lássuk, mit tudok még meg. Felegyenesedem aztán, és nem pillantok arra, de a sötét felhők felől mély morajlás hangzik fel, ezúttal sokkal közelebbről, mint korábban. Még gyorsabban is jön fel ez a vihar, mint gondoltam. Nem is ez idegesít, hanem a kérése. Aha, jah, persze, hogy aztán leüssön. Ez tényleg imád cipekedni! Vajon mindkét karja implantátum lenne? Képtelenség kívülről megmondani, de épp ezért nem vetem el ennek a lehetőségét.
Egy pillanat alatt átfut a fejemben néhány lehetséges forgatókönyv. Első: engedelmeskedem, ő jobb esetben így akar engem elnavigálni a táboráig - ez még adhat esélyt valamire, eltesszük későbbre ezt az opciót -, rosszabb esetben leüt és cipel, ami jelentősen lelassítja őt, de vajon mikor és milyen állapotban ébredek fel? Megkötözve, bilincselve nem volna rózsás kedvem. Kettő: szarok neki engedelmeskedni, jobb esetben újra felszólít, rosszabb esetben meglő valahol. Ez a valahol azért nyugtalanító. Dupla sérülés rontja a későbbi esélyeimet, ráadásul ugyanúgy le tudna ütni, megkötözni, stb. Éljen az optimizmus, vegyük azt, hogy újra felszólít és annál is cseszek rá, hogy engedelmeskedjek... Tuti bepöccen! Vajon milyen gyorsan ér fel ez a vihar és válik dagonyává a hely, amibe ő a páncélzatával belesüppedhet?
- Komolyan, mitől félsz? - Egy pillanat alatt megszületett a döntés: dumálok és kockáztatok ezzel, aztán másnem hátha visszatérhetek az első forgatókönyv jobbik verziójához. Fő az optimizmus. Az összes többi forgatókönyv arra lyukadt ki, hogy végül jó nagy szarban fogok ébredni a táborában még több katonával körbevéve. Szóval a bizonytalan kimenetel egész csábítónak tűnt hirtelen ehhez képest. Közben az egy lépés közeledésére egyet hátrálok is és beszélek tovább, hátha, de nem teszek semmi fenyegetőt. Nem mintha tudnék mivel. Egyébként meg nem mondta, hogy pofa be, megjegyzem, hiába is mondaná.
- Ott az összes fegyverem a földön, a fele használhatatlan, hála neked, te tökig felfegyverezve, páncélban. Ennyire be vagy szarva, hogy elinal velem a Kancellári Becsületrended, amit kapsz egy élő, lélegző ellenálló elfogásáért? Nagy örömödben a következményekkel persze nem is számolsz...
Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Fennsík - Page 4 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Fennsík - Page 4 Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Fennsík - Page 4 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 02, 2022 7:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Alec részére
Ahh, nem hiszem el, ez is egy "akkor is az enyém az utolsó szó" jellem. Mégis, ahogy előadja, újfent elmosolyodom, de csak az után válaszolok, hogy a mosolyt átmenetileg letöröltem a képemről, hangomból.
- Jobban megfelel a tényeknek.
Mindenesetre pásztázom, figyelem, hol lehet még nála fegyver, ezért a sajátom nem engedem még le.
A folytatásra azonban már nem takarom a mosolyt a hangomból, a közbevágásra viszont folytatólagosan reagálok, jelezve, figyelek ám, s az eszem is használom, a reflexeimmel együtt.
- A golyót fogom, ravaszt meghúzva küldöm utánad - s befejezem, amit elkezdtem, miszerint a fegyvereitől lesz szíves megválni, láthatóan a földre téve. S csak futó pillanatig gondolkodom el azon, bátor avagy botor dolog humorizálni, mikor éppen elfogják az embert. Furcsa dolgokat képes ez kihozni egyesekből, s ha lehet, arra szavazok, amivel most szembesülök.
- Perdaiul, kérlek. Szigorúan visszafelé számolva - pimasz! Itt már nincs mosoly a hangomban, reflektálás van, sürgetés nélkül. Ráérek, de csak addig, míg az idő nem közeledik.
- Házas vagyok - ez nem titok, szabályzatkövető vagyok, vagyis családom biztosan van, s szándékosan értem félre a kérdését. - Nem. Fejben - rövid szavak ismét, kicsit kaparjon, miközben a fegyvert teszi le. A szemeit figyelem, sokkal többet mondanak, mint mozdulatai, ha felém akarja a fegyvert vágni. Nem kell eltalálnia, figyelemelterelésnek is tehet valamit, ahhoz meg korábban kell felkelnie.
Felsóhajtok, sokkal hamarabb fel fog jönni az a vihar, mint hogy folytassam a kellemes csevelyt.
- Rúgd arrébb - biccentek a kés felé. Még tehet vele trükköket, hogy olyan közel van hozzá.  Hiába tökéletes a páncél, a nap máris más fényben kezd tűzni, a közelgő zivatar pedig nyomja maga előtt a levegőt, s ettől ugyan melegebbet nem érzek, de kicsit nehezebb benne mozogni, ahhoz is edződtem, mégsem akarom azzal tölteni az időmet, hogy a ránk szakadó viharban még az ő hátsóját is vigyázzam.
Nem látok én sem nála több fegyvert, a fegyvert visszahelyezem a tokba, leengedem a kezeim. Pedig ahogy hátrál, úgy az útja elé lőnék!
Szájal. Nem mondom, hogy zavar, mert nem zavar, felőlem egész úton járhat a szája, legalább azzal lesz elfoglalva a szökés helyett, a közelgő vihar azonban megváltoztatja ezt a tervet, főleg, hogy ennyire gyorsan érkezik, ami azt jelenti, hogy valóban fedezékbe kell vonulni. A térkép jelzett egy dombhalom féleséget, egyikben üreggel, s remélem, csak mi fogjuk lakni, s felkeresni az érkező idő előtt.
A követkemények? Milyen következmények? Ez valami blöff? Lesz majd ideje elmondani.
Legyűröm a távolságot, hacsak nem indul futásnak. Az esetben máshol fogja az öklöm eltalálni a fején, vagy tarkóján, nem fogok ezzel kényeskedni. Öklömmel csapom le. Hacsak nem rukkol megint elő valamivel. Nem lennék meglepődve rajta.



Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Fennsík - Page 4 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Fennsík - Page 4 Alec_i11


Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 08, 2022 11:48 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 
Max és Alec


A kendő alatt elhúzom a szám, mikor választ kapok. Na de legalább neki is van negatív tulajdonsága az ünneprontáson kívül, na meg azon kívül, hogy épp fegyvert fog rám és meg is lőtt! Nevezetesül ő is "akkor is az enyém az utolsó szó" fajta. Tekintve, hogy nála a fegyver, hagyom, hadd örüljön, na meg hadd higgye el, hogy tényleg ez a tény. Én még azért nem adtam meg magamat, a lelkem dacol. Idővel majd követi a test is, legelsőnek a szám, ami persze nem tud csendben maradni és próbálom szóval tartani, faggatni, több szót kiszedni belőle. Van humora, még ha az rajtam is csattan. De legalább nem lőttek meg újra, fontos kiemelni a pozitívumokat is a helyzetemben.
- Ünneprontó... - Dünnyögöm halkan, de azért hallhatóan, mikor megint lövöldözésre utal. Sajnos, jó esélyei lennének, hogy azzal utolérjen, ezért sem kezdtem el eddig futni.
- Naná, hogy úgy! Ellenálló vagyok, nem barbár! - Reagálok a perdai számolási kérésre úgy, mintha magától értetődő lenne az, hogy így kell civilizált emberek között visszaszámolni. Szám sarka aprót rándul a kendő alatt mosolyba: Szöszi nevez olykor barbárnak.
Oké, humora van ennek a katonának, csak nem elég laza. Szerintem a páncélzata az oka, meg túl sokáig hallgatta a propagandát, két évvel biztos tovább, mint én, amennyiben egy idősek vagyunk. A kitérő válaszából kiderül számomra, hogy egyedül van itt, legalábbis én erre következtetek abból, hogy nem akarja nyíltan kimondani. Ja és házas. Hát ha nem meddő - bár az is elvehetne valakit, csak szűkebb a kínálata - vagy frissen ébresztett Alvó, akkor ez mondjuk nyilvánvaló információ.
- Öhm... jó neked...? - Bizonytalan hangsúly, mert hát ismerjük a Családügyi Hivatal algoritmusát, amivel összeválogatja az embereket. Sok mindent figyelembe vesznek, hogy passzoljanak a felek, már akik nem önszántukból házasodnak össze, de a rendszer nem tévedhetetlen. Eléggé nem az.
- Ha ki kell menteni a házasságból, jelezz valahogy, érteni fogom. Majd balesetnek álcázzuk! - Dumálok tovább fegyverletétel közben, kelletlenül kicsit közelebb rúgva felé azokat, már ami még működőképesnek látszik. Térkép fejben. Aha. Ha nem blöff, akkor is ott a szuper sisakja, gondolom ebben a példányban is lehet valami kivetíthető helyzetmeghatározásra alkalmas eszköz... amíg nem érünk elég közel a Nagy-hegységhez, hogy megbolonduljon a cucca. Kár, hogy a Fennsík egyenes falai tornyosulnak fölénk, messze vannak ide a hegyek, annyit biztos nem tudok futni. Ő sem, de most épp én-központúan gondolkodom.
Miközben az ég újra megdörren, immáron közelebb hozzánk, ami korábbi vihart ígér a tervezettekhez képest és kezd jobban sötétedni is, próbálom szóval tartani a férfit és nem mellesleg elkerülni, hogy hátat fordítsak neki, mert érzésem szerint le akarna ütni, de minimum megbilincselni, s hát egyik sincs ínyemre. Pechemre beszart a vihartól vagy beázik valahol a páncélja vagy nem tudom mire fogható a hirtelen nagy sietsége, de felém iramodik, én meg hátrálva igyekszem tartani a távolságot közöttünk, ameddig csak lehet.
- Hé-hé-hé! Gondolkodj józanul, bármilyen csúnya szó is az! Nem gyorsabb, ha a saját két lábamon megyek? Ha szaladni támadna kedvem, emlékszel, mit küldhetsz utánam, nem? - Ezt akkor is próbálom végigmondani, ha esetleg tényleg legyűrte a köztünk lévő távolságot, ebben az esetben nem csak beszélni próbálok, hanem elhajolni az ütés elől. A jobb vállam fáj, nehezen tudom mozdítani, így a kitérésre alapozok és szükség esetén a bal karommal hárítok, illetve próbálok a sisakra vagy a lentebb a kar alá a bordákhoz mérni vele egy erősebb csapást. Sosem teszteltem, mit okoz egy implantátum egy ilyen sisakon vagy páncélon, de a fémekkel csúnya dolgokat tud tenni. Meg az is a szintetikus bőrrel - ki fog nyírni Raven! -, ha az alatta lévő fémmel és szerkezettel nem is. Mindent megteszek, hogy ne üssön le, nem szeretek magamon kívül lenni, legfeljebb csak a Rebellium megnyugtató határain belül piától kiütve. Azt is utáltam, mikor Aideen a képességével pár percre kiütött, s mázlim volt, hogy nem akarta elnyiszálni a torkomat. Nem vagyok biztos benne, hogy kétszer is lenne ekkora szerencsém.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Fennsík - Page 4 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Vissza az elejére Go down
 
Fennsík
Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: