Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Folyóvidék
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Folyóvidék Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
410

☽ :
Folyóvidék Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:40 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Folyóvidék
 





Elorak városától északra lévő, a fél kontinenst kanyarogva átszelő hatalmas folyamot és a hozzá kapcsolódó rengeteg kisebb folyó környékét szokás folyóvidéknek nevezni. Mivel Elorak és az Irlian tó magasabban fekszik, mint a Rauntill folyó vidéke, a Shien folyó az Irlianból eredve a Rauntillba folyik. A folyók mentén kisebb települések találhatóak, partjaikat félköríves hidak kötik össze néhol csak fából, néhol kőből, míg a nagy folyamon tutajokkal úsztatják át a perdaiak a dolgaikat. A folyóvidék látványos mind növényvilágában, mind állatvilágában és természetesen kellően veszélyes is az idegenek számára. Leginkább a vadonból könnyen elérhető partok közelében találkozhatunk a folyóra inni járó élőlényekkel.  
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Folyóvidék AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
298

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Folyóvidék IpUrJ4h


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 12:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ember és perdai


Jenkins & Roda




*A nap már túlhaladt a zenitjén, az árnyékok újra elkezdtek nyúlni, mikor átszeltem a lápvidék és az Elorakba vezető út közötti területet. Aztán újra a fák közé húzódtam, mert ma kivételesen melegre fordult az idő. Nehéz, párás levegő volt és tudtam jól, hogy csak idő kérdése és esni fog az eső. Még időben szedtem le az édesgyöngy virágait, mielőtt teljesen járhatatlanná vált volna a termőhelyének környéke. Sokan nem tudják hol keressék, ezért ritka növény a piacon, már csak a szárában található gyöngy miatt, melyekből sikerült pár darabra szert tennem. Szépen, gondosan külön becsomagolva tettem el a zsákomba, amit a hátamon vittem, hogy mindkét kezem szabad maradjon. Nehéz volt a levegő ahhoz, hogy sokáig bírjam még a gyaloglást, a szinte egész napos túra után, vágytam már egy kis felfrissülésre, ezért Elorak közelében lefordultam a városba vezető útról és a folyóvidék irányába mentem tovább. Nem nagy kitérő, főleg ha azt nézzük, hogy végre a vízbe merülhetek és kimoshatom a port bőröm minden pórusából. Elhaladtam az egyik híd mellett, jóval távolabb szerettem volna megállni, hogy ne zavarjon senki, bár a víz alatt már tényleg annyira mindegy. A folyó partján leteszem a zsákomat a földre, s mielőtt nekivetkőznék, körülnézek. Önkéntelen mozdulat csupán, nem mintha bárkire is számítanék, azonban ösztönös óvatosságom, ami a mindenhol csellengő égiek miatt alakult ki a saját otthonomban, most megment. A hídon túl, de még az innenső parton, mintha mozgolódást látnék, a zsákomért nyúlok, hogy biztonságba helyezzem, mert ha elől marad, akkor árulóm lehet. Néhány lépést távolodom a parttól, noha pont, hogy a vízben lennék biztonságban, de a zsákot is el kell tüntetnem szem elől, viszont sem a növényeknek, sem a többi holmimnak nem tenne jót ha elázna. Egy közeli bokor alá rejtem, s indulok vissza a víz felé, hogy akár ruhástól is belevessem magam. Pontosan tudom, hogy oda nem követnének azok, akik sejtésem szerint felém közelednek.*





Perda - folyóvidék ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék Tumblr15


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 10:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A perdai és az emberek


A mozgolódás valóban gyanús lehet Rodának, mert nemcsak neszezések törik meg a folyópart békés, idilli csendjét, hanem rövid füttyjelzések, melyek hasonlítanak is madarak hangjaira... földi madarakéra, csak néhány perdait hallani ki belőlük. Nem is nagyon törekszenek arra, hogy hiteles legyen a rögtönzött madárszólam, sokkal inkább jelzésnek és kommunikációnak tűnhet, mert az is. Az igazán aggasztó az, hogy Roda nemcsak a híd lábán túlról hallhatja, hanem mögötte az erdőből is jön egy válasz rá, majd a neszeket onnan is hallja, amint egyértelműen közelednek felé. Eközben a híd lábánál is feltűnnek a legelőször meghallott alakok: fél tucat, fekete páncélos katona, fejükön arcukat is takaró sisak, még termetre is majdnem egyformák, így olyan, mintha ugyanazon személyből több is lenne egyszerre. A nehéznek látszó páncélzat ellenére meglepően fürgén haladnak, és az élen haladó odakiált Rodának.
- Állj! Ne mozduljon! - Nyomatékosítandó szavait a fegyvert még rá is fogja a nőre, ahogy a többi is célba veszi őt, miközben egyre közelebb mennek hozzá kicsit lassítva csak lépteiken.
- Jöjjön el a víztől! - Hangzik a következő, sürgető parancs, emberi nyelven továbbra is. A fordítóchippel - ha van is -, egyelőre nem fárasztja magát az egység vezetője, vagyis hangja alapján vezetőnője, ennél sokkal univerzálisabb nyelvet választ: ha Roda folytatja útját a víz felé, vagy be a vízbe, ha közben már a széléhez ért, akkor egy alig hallható lövést ad le a nő elé a vízbe, de arra még ügyelve, hogy ne sebesítse meg őt, csak figyelmeztessen. Egyelőre. Karéjszerűen szétválnak a többiek, hogy bekerítsék Rodát, az egyik katona a vízbe is belegázol, hogy némileg szembe kerülhessen majd vele.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Folyóvidék AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
298

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Folyóvidék IpUrJ4h


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 26, 2019 9:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ember és perdai


Jenkins & Roda




*Az első mozgolódást a hídnál vettem észre, először olyan volt, mintha képzelődnék, de végül egyértelmű volt a zöld közé vegyült sötét foltok kiléte. Mire a zsákomat biztonságba helyeztem, már a folyóparti erdő mögöttem elnyúló sávjából is lépések neszét hallottam, s olyan madarak énekét, melyeket nem ismerem. Furcsa hangok voltak és belevegyültek a perdai madarak füttyébe. A víz felé igyekezve már mindenhonnan hallottam az égiek hangját, mert csak ők lehettek, az én népem nem jár ilyen fenyegetően és megbújva. Már majdnem a víznél vagyok amikor kibukkan az első sötét folt és alakot ölt, aztán sorra a többiek is. Előttem és mögöttem, forgolódom és kiutat keresek…elindulok a víz felé, az egyik lábamat már nyaldossa a víz de nem merek hirtelen mozdulatot tenni a kezükben lévő fegyver miatt. A felszólítást nem értem, nem találkoztam még égivel, láttam már ugyan néhányukat, de messziről elkerültem őket. Mégis egyértelmű, hogy mit akar, hogy ne menjek tovább. Csak nézem ahogy egyre közelednek és körbevesznek, a súlyos ruha ami rajtuk van, félelmetessé teszi őket, szinte hallom ahogy lépteik alatt felsír a föld, a folyópart növényzete, minden egyes szál meghajlik és a talajra lapul. Óvatosan lépek egyet újra a víz felé, mire újabb felszólítás érkezik s mintha a maszk torzította hang egy nőé lenne. Nem a hangja és a meglepettség állít meg, hanem a lövés ami alig egy lépésnyire tőlem csapódik a vízbe, jelezve, hogy arra nem lenne ildomos folytatnom az utam. Akaratlanul is összerezzenek a lövéstől, pedig nem volt hangos de a vízbe csapódva épp elég ijesztő. Egy másik harcos a vízbe gázol, ezzel még kisebb területre szorítva be. *
-Mit akartok tőlem? Miért fogtok rám fegyvert? Én nem bántok senkit, nem kell fegyvert fognotok rám, menjetek el és én is megyek az utamra. *Noha a helyzet meglehetősen aggasztó és érzem ahogy a félelem felkúszik a gerincemen, jeges fuvallatként körbeölel, a hangom halk és nyugodt. Minden egyes szót lassan ejtek ki, nem tudom értenek-e engem, de nem akarom tovább nehezíteni a helyzetemet azzal, hogy ingerülten beszélek hozzájuk. Tekintetemmel azt keresem aki talán a vezetőjük lehet, a maszk miatt azonban nem tudom ki szólalt meg az imént, de a mozgásukból láthatom, hogy kihez igazodnak. *





Perda - folyóvidék ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék Tumblr15


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 27, 2019 8:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A perdai és az emberek


A sisak ugyan lehetővé tenné a hangtalan kommunikációt, de inkább pszichikai okai voltak annak, hogy direkt hívták fel magukra a figyelmet a füttyjelekkel, főleg, hogy a nő mögül is hangzott rá felelet, bár az onnan érkező még nem mutatkozott. A katonák a súlyos páncélzatban erős kontrasztot mutatnak Roda puha lépteihez képest. Minthogy a felszólításra nem áll meg a nő, hát kénytelen az univerzális nyelvet is bevetni a csapat vezetője, azaz elé lő egy figyelmeztető lövést. Nem látni, de sisakja mélyén elvigyorodik mind attól, hogy lőhetett, mind attól, milyen hatást váltott ki a nőből. Roda karattyolásából mit sem ért, de meglepi, hogy az előbbi összerezzenése után ilyen nyugodtan tud szólni. Egyetlen kézmozdulatára a katonák megállnak, és bár a fegyvert nem engedik le, nem közelednek tovább.
- Mit gondoltok, ő lesz a mi emberünk? - Szól a kérdés, ám ez nem a nőnek szól, hanem a katonának - továbbra is emberi nyelven - és az egyik válaszol is, mély hangorgánumából ítélve férfi lehet.
- Nő is, sötét is a haja, "halképű"... - Ha lehetne a páncélzatban ilyen finomságokat jelezni, akkor még lazán vállat is vonna, hogy neki aztán egyformák ezek a "halképűek", ahogy a kopoltyúval rendelkező perdaiakat hívják maguk között a katonák igen gyakran. A megnevezésre a sisak tompításából a többi katonától némi gúnyos nevetés hangzik fel és láthatóan nem zavartatják magukat, hogy mindebből mit ért Roda.
- ...de a főnöknek tetszene. - Teszi hozzá még, és egyikük sem rezzen, mikor hiányzó utolsó társuk, a hetedik is előkerül Roda mögül, ő is a fegyvert fogja a nőre.
- Elcseszett egy ízlése van. - Újabb halk nevetés kíséri a csapatvezető szavait.
- Na vigyük akkor, fiúk! Élve és lehetőleg sértetlenül. - Azzal a katonák újra megindulnak Roda felé, egyre jobban szűkítve le a kört, hogy bekerítsék és maguk közé szorítva elvágják a menekülés útját. Vagy nem tartanak a képességeitől, vagy ezt jól leplezik, vagy ennyire bíznak a túlerő nyújtotta erőfölényükben.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Folyóvidék AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
298

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Folyóvidék IpUrJ4h


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 28, 2019 7:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ember és perdai


Jenkins & Roda




*Nagy szükségem van most minden beleérző képességemre, nem vagyok gondolatolvasó és a nyelvüket sem értem, de a hanglejtések segítségemre lehetnek abban, hogy megtudjam ki a vezérük. Arról már hallottam, hogy ők képesek velünk kommunikálni, van valamilyen eszközük erre, mégsem élnek most vele. Feltételezem azért, hogy ne értsem őket, hiszen az első pillanatban elárultam magam. Hiba volt, de kivédhetetlen. Velem született nyugalmam pedig még ki is zökkentheti őket a felsőbbrendűség érzéséből, abból, hogy talán nincs akkora előnyük velem szemben, mint amennyit képzelnek. Arra is rájöttem, hogy nem akarnak megölni, különben már megtették volna. Nevetés csattan fel a vastag maszk alól az egymáshoz intézett, számomra érthetetlen szavak között, és tudom, hogy rajtam gúnyolódnak. Muszáj a vízbe menekülnöm, nem sok esélyem van, de meg kell próbálnom. Kezeimet lassan emelem fel, majd tenyereimet egymáshoz érintem. Ne ér váratlanul a hirtelen felbukkanó képek sora a múltamból, Aideen arca, az anyámé, ahogy a karjaimban, gyengén és pihegve fekszik, de elhessegetem. Csak arra figyelek, hogy a bennem élő erő a kezeimbe áramoljon. Halvány, sárgás fény borítja be mindkét kézfejemet. Ők nem tudják milyen képességekkel rendelkezem, bármit elképzelhetnek, talán néhány pillanatra megakasztja őket, megállítja a felém közeledő lépteiket. Abban a reményben, hogy nem lőnek le, a víz felé fordulok, az egyik lábam már eddig is a lassan hullámzó vízben állt, most továbblépek, de gyorsabban mint eddig. Próbálom azt a kis rést megcélozni amit hagytak, és ha már térdig gázolok a vízben nyert ügyem van. Onnan a folyó hirtelen mélyül és eltűnhetek a szemük elől. *






Perda - folyóvidék ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék Tumblr15


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 29, 2019 1:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A perdai és az emberek


Ugyan a sisakok miatt nem láthatja Roda, de a katonák szeme kissé összeszűkül összevont szemöldökük alatt, mikor látják kezeit emelni és készen állnak rá, hogy lelőjék, vagy legalábbis minimum meglőjék, mondjuk lábon. Az csak nem olyan fontos része, ami kell a "főnök"-nek nevezett egyénnek. A sárgás fény meglepi a katonákat, legalábbis azokat, amelyek nem vettek részt a háborúban a perdaiakkal szemben és nem láttak még hasonlót. De amelyeknek volt már szerencséje ilyen látványhoz, az se tudja megmondani, hogy mi várható azokból a kezekből. Eddig nagyon úgy tűnt, mintha ahány perdai van, annyiféle képesség létezik. Persze találkoztak már ismétlődéssel, de ettől még nagyon sokszínűek, és erősen szidják azokat a perdai teremtő isteneket, amiért nem tudták jól láthatóan, egyértelművé tenni, kitől mire lehet számítani. Mindenesetre meglepődés vagy óvatosság ide vagy oda, de nem torpannak meg egy pillanatra sem.
- Vigyázzatok a halképű kezével! - Szól még a figyelmeztetés a vezetőtől, még ha tudja is, hogy egyik embere sem vak, különben nem lennének a csapatban.
- Ne hagyjátok meglógni! - Csattan aztán a hallhatóan idegesebben kiosztott parancs, mikor Roda a gyors kereket oldás mellett dönt. Amelyik katona a vízben állt, az van hozzá a legközelebb és ő az, aki utánakap egy kézzel fogva a fegyvert már csak, de ha elérni a nő ruháját, karját, haját, bármijét, akkor hideg és kemény páncélkezek szorítanak rá és húzzák vissza. A Roda mögül érkezett katona pedig a nő elé a vízbe lő párat, kis szünetekkel, hogy ne tudjon arra továbbmenni a nő, míg a másik öt katona is beéri a nőt, hogy le tudják fogni.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Folyóvidék AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
298

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Folyóvidék IpUrJ4h


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 6:25 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ember és perdai


Jenkins & Roda




*Számítottam arra, hogy egyszer összefutok az égiekkel, de arra nem, hogy egy egész sereggel állok majd szemben, akik engem akarnak elfogni. Ehhez kétség sem férhet, hiszen ha megölni akartak volna már nem élnék. Nem értem a szavaikat, de a rövid, pattogó beszéd arra utal, hogy az általam vezetőnek érzett harcos parancsokat osztogat, s mivel nem hallom kétszer ugyanazt a szót, feltételezem, hogy nem a megölésem a céljuk. Most sajnálom, hogy a makacsságom miatt nem vettem a fáradtságot, hogy néhány szavukat megtanuljam, és ezzel együtt egy kicsit jobban megismerjem őket, mert akkor talán jobban ráéreznék arra mire hogyan reagálnak. A cselem nem vált be, lépteik nem torpannak meg, ennek ellenére megpróbálok a víz felé kitörni a gyűrűből, mely egyre gyorsabban szűkül körülöttem. A lövésre már nem reagálok összerezzenéssel, arra a harcosra figyelek aki hozzám legközelebb van, igyekszem oldallépéssel elkerülni, hogy elérjen, de nem sikerül. Karomra erős ujjak szorulnak, hideg és kemény az a páncél ami rajta van. Próbálom kihúzni, s közben másik kezemmel ráfogni, hogy segítsem magam, érzem azonban, hogy ez nem fog sikerülni. Ahogy a halvány sárga fénnyel lüktető tenyerem a karját éri, képek villannak fel elmém vásznán, vér és fájdalom, kínnal telt arc. Semmi kétség, hidegvérű gyilkossal küzdök, ez azonban megkettőzi az erőmet és az élni akarásomat, jóllehet nem az életem elvétele a céljuk. Még talán szabad kezemet elhúzom a harcos kezétől és fehér köpenyem alá nyúlva rántom elő a derekamon viselt tőrömet, hogy mielőtt még a többi katona elérhetne, fogva tartómat megsebezhessem. A testét borító páncél réseit keresve – mert kell, hogy legyen – szúrok előre. Ha csak eddig tartott is a küzdelmem, megérte, ám ha sikerül Shiennel fényének erejével itatott tőrömmel megsebezni és tovább küzdeni, megteszem…amíg tehetem.*






Perda - folyóvidék ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék Tumblr15


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 31, 2019 9:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A perdai és az emberek


A páncélkesztyű szorításából nem szabadul ilyen könnyen a perdai nő, és hiába vannak finom kezei, azok nem tudnak kicsusszanni. Az ráadásul aggasztóbbnak is tűnik, hogy mivel láthatóan nem lett semmi baja annak a katonának, akihez hozzáért a nő az enyhe fénnyel derengő kezeivel, ezzel felbátorítja a többit a lendületesebb közeledésre. Hát nem kell itt óvatoskodni, csak valami hatásvadász lámpás-trükkje van a nőnek! Roda mindenesetre a szabad kezével elő tudja varázsolni a tőrt a ruha rejtekéből.
- Fegyver! - Kiáltja a csapat vezetője, de már későn, a nő remekül találja meg - talán mesélték neki még a háború idejéből - a katona páncéljának gyenge pontját a hónaljnál lévő résznél, fájdalmasan fel is kiált a katona rögtön. Talán nem okozott volna különösebb gondot a páncélnak a tőr, de "hála" a perdaiak kovácsolási technikájának, amivel a fémbe tudják zárni a CQL erejét, nos, az már áthatolt a páncélon. Roda kezében a fegyver a katona vérétől lesz vörös, keze is kiszabadul a páncélkesztyű szorításából és hátratántorodik a katona. Ám öröme ne legyen korai a nőnek, mert eddigre odaérnek a sebesült katona társai is. Mivel lelőni és megsebesíteni nem merik, ezért elsősorban a tőrt fogó kezét próbálják elkapni. Ha ez sikerül, és ha Roda is épp direkt vagy véletlenül használja a képességét, akkor hirtelen szédítő magasságban találja magát, ott, ahol a madarak repülnek. Látja ahogy egy dobozt az alant elterülő havas, mégis vérben úszni látszó tájra dobnak ki, mely tájat elsőre nehéz is beazonosítani hol lehet, de valahol mégis érezheti, hogy ez nem földi emlékkép, hanem itteni. Próbálják közben a másik kezét is lefogni, nehogy előkerüljön még egy fegyver, de ha nagyon ficánkol, akkor időközben előre verekedi magát a megsebzett katona is.
- Halképű szuka! - Ép karját használva állna bosszút: egy gyomorszájon ütés még beleférhet az "élve és sértetlenül" parancsba.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Folyóvidék AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
298

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Folyóvidék IpUrJ4h


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 01, 2019 8:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ember és perdai


Jenkins & Roda




*Eleve reménytelen küzdelem kiszabadulnom a katona vasmarkából, de nem adom könnyen magam. Az első érintés után ugyan már tudhatják, hogy a képességem rájuk nézve nem veszélyes, legalábbis nem fizikailag, de már az sem érdekel, hogy lépteik nem torpannak meg. Én magam is meglepődöm, amikor sikerül az engem fogva tartó katonát megsebesíteni, csupán véletlen szerencse, hogy odaszúrtam, ahol rést sejtettem a páncélon. Gyanítom ezzel nem segítettem a szabadulásomat és meg fogják torolni, de nem gondolkodom el azon, mit és hogyan tesznek velem, hanem mikor kiszabadul a kezem, a katonák alkotta láncon keresek kibúvót. Nagy lendülettel indulok el a hátratántorodott katona mellett keletkező aprócska rés felé, de a hátam mögül valaki elkapja a karomat, azt amelyikben a tőr van. Úgy hat rám a hirtelen szorítás a kezemen, mintha visszarántana és elvesztem az egyensúlyom néhány szívdobbanásnyi időre. Ez elég ahhoz, hogy a többiek is beérjenek. Van néhány pillanatnyi idő, mielőtt mindannyian lefognak, mikor a fegyvertelen kezem még szabad s azzal próbálom magam kiszabadítani, de a képek, melyek az elmémben kelnek életre, felrepítenek a felhők közé. A vér borította havas táj ismerős, és nem tart sokáig beazonosítanom a merter virágainak szétszórt szirmait. Nem tudom mit jelent ez, a táj, a hóba dobott doboz…nincs időm úrrá lenni a képességemen, éles fájdalom rángat ki a képek közül, a levegő is kiszorul belőlem, a gyomrom háborog és érzem, ha az elmúlt órákban ettem volna valamit, az most kikívánkozna. Csak azért nem zuhanok előre a földre, mert a katonák tartanak, de önkéntelenül összegörnyedek. Úgy lógok a katonák kezeiben, mint egy napra kitett száradnivaló ruha. *
-Elég! Eresszetek! *A fájdalom még tart, a kiáltásként megélt szavak csak suttogóak, és akadoznak ahogy próbálok levegőt is magamba szívni. *
-Micsoda bátorság….egy lefogott nőt…megütni. *Magamat nyugtatom és bátorítom szavaimmal, hiszen úgy sem értik mit mondok. Noha még mindig nehéz beszélni, a hangom visszanyerte régi önmagát, nyugodt és békés a szavak gúnyossága ellenére. *







Perda - folyóvidék ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


A hozzászólást Roda összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 05, 2019 2:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék Tumblr15


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 11:41 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A perdai és az emberek


A katona, aki az előbb gyomorszájon ütötte Rodát, keze lendül, hogy egy arcra mért pofonnal kommunikálja le vele, hogy jobb, ha csendben marad, akármit is mond. Nem hangzott kedvesen, de ha épp bókolt volna is, akkor is jobb, ha nem lotyog. A páncélos kéz viszont sosem éri el a nő arcát, mert a csapat vezetője elkapta a katona kezét csuklójánál. Habár szavak nem hangoznak el közöttük és a sisakok miatt arcmimikát sem látni, ennyi mégis elég volt ahhoz, hogy a katona megadja magát a csapatvezető akaratának. A többiek közül ketten fogják továbbra is a nőt erősen és ügyelve rá, hogy a kezeivel semmit se érinthessen, még ha egyelőre csak ártalmatlan lámpásnak is tűnik a képessége. Sosem lehet tudni... A tőrt kicsavarták a kezéből, szem elől is téveszti a nő, mi lesz a sorsa a fegyverének, de valahol sejtheti, hogy nem hagyják itt a katonák azt.
- Kábítsd el, aztán kötözd meg! Mehet a kocsira! Nézzétek át a környéket, elhagyott-e valamit és a nyomait tüntessétek el. - Rendelkezik a vezető, amit megint csak nem érthet Roda, csak annyit észlel hogy valami fémes színű hengeres tárggyal az egyik katona elé lép és valamit az arcába fúj, mielőtt felfoghatná. Ha belélegezte, igen hamar álomba fog szenderülni egy időre. Ha nem lélegezte, akkor majd tesznek róla, hogy a következő már biztosan beszívja. A megkötözés gyors és rutinos, kezeit a háta mögött ügyelve rá, hogy a kézfejei érjenek össze, ne a tenyerei, majd a lábakra is béklyó kerül, mindkettő fémből és nagyon erős mágnes tartja őket egymáshoz összehúzva. Mint egy könnyű kis zsákot, úgy dobja fel aztán a vállára az egyik katona, míg a többiek a parancsnak megfelelően a környéket nézik át, illetőleg a nő nyomait tüntetik el, hogy ne látszódjanak lábnyomai, valamennyire még a magukét is.
- A vízben megyünk vissza! - Hangzik az újabb parancs, és a folyót követve a teherkocsiig a vízben gázolva haladnak hosszú percekig, hogy nyomaikat elmossa a fürge kis vízfolyás. Roda a zárt raktérbe kerül egy lezuhant sikló roncsaiból kimentett, még használható felszerelések társaságában és mellé kerül a holmija is, ha azt megtalálták a katonák. Csendben indul el a kocsi vissza a Városba, addig pedig elbarikádozzák a nőt, hogy a kapunál ne kelljen magyarázkodni, ne is lássák az ottani őrök, hogy plusz csomag is van.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Folyóvidék AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
298

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Folyóvidék IpUrJ4h


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 3:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Ember és perdai


Jenkins & Roda




*A túlélési ösztönöm elnyomja a félelmeimet, nem leszek ettől vakmerő és megfontolatlan, de legalább nem érzem a rettegés izzó kínját a lelkemben. Hiába a tisztán gondolkodás és a felismerés, hogy nem megölni akarnak, cselekedni képtelen vagyok a túlerővel szemben. Néhány remegő lélegzetvételnyi idő jut arra, hogy összeszedjem magam és már lendül is felém az előbbi erőszakos katona karja, ösztönösen próbálok kitérni előle amennyire tudok mozdulni a többiek szorításában, de végül nem rajtam múlik, hogy nem ütött arcon, hanem a vezetőjükön. Más nem lehet, az akit megsebeztem hallgat a másikra, noha szó nem hangzik el, de kezének lefogása épp elég parancsnak. *
-Barbárok! A férgek rágják szét a beleiteket! *Nem értik, magamat hergelem fel, vagy csak jólesik szidni, átkozni őket a tehetetlenségem miatt. Szabadulni képtelenség, mégis megpróbálom, noha nem azért, hogy elengedjenek. Az egyik engem tartó katona felé mozdulok amennyire csak tudok, hogy a páncéljával megsebezzem magam. Csak van rajta valahol egy kiálló rész, egy éles, recés, ami felsebzi a bőröm, hogy a vérem magam mögött hagyjam. Nem kétlem, hogy az ittlétem nyomait eltüntetik majd, de talán valamit nem vesznek észre és talán a zsákom is ott marad a bokor alján, ami elég sűrű most még ahhoz, hogy elrejtse, de a benne lévő weane édeskés illata itt nem jellemző, ha Aideen engem keresve erre jár, neki biztosan fel fog tűnni és megtalálja. Ha sikerül megsebeznem magam, igyekszem a fájdalmat elrejteni, de az is lehet, hogy erre nincs időm. A felém lendülő kézben olyan eszköz van amit nem ismerek és fogalmam sincs hogyan hat, fegyver-e egyáltalán vagy valami más. Ösztönösen rántom el a fejem az útjából s csak finom permetet érzek az arcomon oldalán és a nyakamon, ennek ellenére nem hiszem, hogy ártalmatlan, nem is fordulok vissza magamtól, ahhoz, hogy az arcomba fújjanak ismét, le kell szorítaniuk és a fejemet is arra fordítani. Ez ellen már nem tudok védekezni, a karjaim, lábaim elgyengülnek, szédülök és lassan minden elsötétül előttem hiába küzdök ellene. *








Perda - folyóvidék ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


A hozzászólást Roda összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 05, 2019 2:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Folyóvidék Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
410

☽ :
Folyóvidék Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 04, 2019 3:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Folyóvidék Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 11:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

A nap lustán süt át a fák levelein, próbál küzdeni ellenük olykor a szél is a segítségére van, ám mit sem ér a sűrű lombok között. A folyó partján sorakozó hatalmas tölgyesek óvják az erdő lakóit a hatalmas égitest ellen.
Az egyik fa vastagabb ágán fekszem végig, egyik kezem és lábam a föld felé lóg. Mélyen szívom le természetünk üdítő, részegítő fűszeres illatát. Bejárja egész szervezetem, idegeimet lenyugtatja, nyugalmat hoz rám. Elég csak két percet töltenem a városokon kívül és érzem azt a megnyugvást, mely úgy hiányzik odabent, melytől menekülök innen a városok irányába.
A víz halkan folyik a lábam alatt tova Edorak irányába. Olykor madarak reppennek el felette, a felszínén megülő bogarakra vadásznak. Néhányuk pár faággal fentebb lévő fészkükhöz repülnek, hogy az éhen haló kicsinyeiket etessék meg velük. Csiripelésük éktelenül verik fel a természet békés csendjét, hogy csak még békésebbé tegye az egész idillt.
Sóhajtva nyitom fel szemeimet, csak félig. A leveleken keresztül figyelem az égszíntiszta eget, melyen egy felhő sem ül most meg. A szellő arrébb tessékel néhány falevelet, a nap aranyló fénye elvakít. Anyám egy régi dala jár a fejemben, észre sem veszem, amikor halkan kezdem el dúdolgatni. Az eddig a hasamon pihenő karomat a fejem alá teszem, párna gyanánt, fejemet enyhén oldalra fordítom, a víz felé. Zöldjén visszatükröződik a túloldalt húzódó fák. Ezen az oldalon pár tízméteresen szakaszon csak egy ösvény vezet, tőle 13 méterre az erdő húzódik újra csak. A perdaiak egyik kedvenc halászó helye, most még sincs itt senki. Nem csoda, az év ezen szakaszában itt nem sűrűn lehet halat fogni. A tél ideje alatt gyűlik ide sok, van itt egy forró áramlat, mely idecsalja őket, s amikor a jég leolvad a folyó vízéről, akkor gazdagodhatnak csak meg a halászaink.
A halk dúdolás egy pillanat alatt akad a torkomon, ahogy halkan zörren meg az avar, nem is olyan messze. Persze a rajta járó vélhetőleg óvatosabb, mint általában, az apró hangokat mégsem lehet kikerülni. Az elszáradt, korhadó falevelek óvatos egymáshoz súrlódása, ahogy mellette a bokorról a madarak ijedten reppennek a magasba.
Óvatosan húzom fel a kezem és a lábamat is, tekintetem pedig abba az irányba vezetem. Zöldjeim egy perdai alakot pillant meg, ám feje a távolabbi fák takarásában van.
Ruhája mégsem perdai, kezében, hátán, oldalán – bárhol is tartsa – fegyver van. Égi. Szemöldököm között apró ráncok jelennek meg. Pár lépés és meglátom az arcát is.
Ajkamra kaján vigyor ül ki. A lehető legcsendesebben várom, hogy mégis merre igyekszik tovább. Ha esetleg abba az irányba, amelyen ülök, ez a vigyor csak még jobban szélesedik. Lélegezni mégis elfelejtek szinte.
Ebben az esetben ugyanis megvárom, amíg a fa alá nem ér, ahol fekszem. Lassan, igyekszem nesztelenül felülni, olyan kínzó lassúsággal, mely már nekem fáj. Két kezemmel támaszkodom meg a fa vastagabb ágán és egy váratlan pillanatban, pont akkor, amikor a lábaim alá ér. Könnyedén rugaszkodom el.
Ráugrok, bár tudom, hogy ez nagyon, nagyon, nagyon rosszul is elsülhet.
- Híjja! – ennyi figyelmeztetést még kaphat, mielőtt a magam negyven kilóját a nyakába nem kapja. Kezemmel, lábammal, a nyakát, törzsét szorítom. Nevetek hangosan, jókedvűen, a fülébe, ám vélhetőleg csak addig, amíg támadásnak nem véli és már tudom abban a pillanatban, hogy nekem itt végem van.
Mégsem csináltam volna ezt máshogy.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 26, 2019 8:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Újabb nap újabb őrjárat. Mikor csatlakoztam az ellenálláshoz nagyon jól tudtam, hogy néha néha be leszek osztva egy kis őrjáratozáshoz. Ha úgy vesszük elit katonának számítottam a földi erők kötelékében, de cseppet sem zavart egy kis séta az erdőben, távol mindentől és mindenkitől. Ugyan gyakran eszembe jutott, hogy kéne még valaki mellém akivel elbeszélgethetem az időt, míg a zajlik az őrjárat, de aztán felvetült bennem, hogy mennyi értelme lenne egyáltalán az őrjáratnak, ha az ember nem is figyel a környezetre, csak valakivel dumál míg valaki csak úgy lecsap rá és megtámadja.
Már órák óta sétáltam, és kissé megéhezve és megszomjazva érkeztem meg egy kis patakhoz, ami mellett helyet foglalva elfogyasztottam a szokásos adagnyi ételt és a vizem egy részét. Történetesen aznap pont úgy volt jó, nyugisan, még a fű sem nő.
Ahogy végeztem az ebédemmel, megindultam tovább, már a második köröm felénél jártam aznap, és ezek a körök több mint 15 kilométeres szakaszt ölelnek fel, így bőven volt még mit sétálni.
Teljes lelki nyugalomban sétáltam el fák mellett, és kémleltem mi rejtőzhet a lombok mellett, esetleg a fák ágain vagy akárhol máshol. Úgy látszott senki nem készül lecsapni rám… legalábbis akkor még ezt hittem. Körülbelül fél perc telt el, és épp egy nagy fa alatt sétáltam el, és nyugodtan kémleltem a látóhatárokat, amikor hirtelen hangot hallottam a fejem fölül, ahogy valaki vagy valami egy elhaló csatakiáltással veti magát a mélybe, de már nem volt időm teljesen reagálni a dolgot, és ahogy fegyvert rántottam volna, és arra fordultam volna, egyszerűen rám ugrott. Arra még volt időm, hogy felé forduljak, tehát jobb híján pont úgy estünk el, hogy a mellkasomra érkezett, és meg helyből a késemért nyúltam, míg nem hallottam, hogy nevet, és ki nem tisztult a kép, majd megláttam őt. Ismertem őt, a helyiek közül volt, afféle kém, hírszerző… olyasvalaki aki mindenhol megfordul észrevétlenül. Mi is csak véletlenségből ismertük egymást, pont úgy hozta a sors hogy korábban kerültünk már hasonló helyzetbe, csak akkor nem direkt. Tehát, konklúzió, valószínűleg ő nem akar megölni, lehet hogy nekem sem kéne megölnöm őt ebben a helyzetben. Visszacsúsztattam a kést a tokba, aztán elengedve magam ellazultam a földön.
- Muszáj volt pont a levegőből lecsapnod… nem tudtál volna egy bokorból előugrani vagy ilyesmi? -
Nézek rá vigyorogva, bár nem igazán ismertük egymást jól, de végülis jól szórakoztunk együtt, szóval nem váltott ki belőlem semmi féle dühöt a dolog. Ő egyszerűen ilyen volt, és kész.
- Rég láttalak… Csak nem őrjáratokra csapsz le mostanában? -
Bámultam meg a fát egy kissé, ahonnan a támadás érkezett, közben megfogtam őt a derekánál, és kissé megemeltem, hogy fel tudjak állni és kicsit átmozgatni magam.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Folyóvidék Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 5:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Ajkamra sunyi mosoly futott, ahogy láttam a férfit magam alatt. Nem is gondolkodtam sokáig, éppen csak cselekedtem még akkor is, ha pontosan tudom, hogy mennyire rosszul fogok járni. Az érzés bennem erősebb volt: meg akartam ijeszteni. A frászt akartam ráhozni, csak hogy érezze a törődést – na meg, hogy az ellenség bárhol járhat, néha csak a fák felett, olykor a folyók vizébe.
Mégis igyekeztem nem hangot kiadni, amíg el nem rugaszkodtam, utána meg már késő volt. Annyi ideje mégis volt, hogy meg tudjon fordulni.
Így hát szemből kaptam el őt, de még így is úgy csimpaszkodtam rajta, mint cladac az anyján. Noha vészesen közelítettünk a föld irányába, mégsem hagytam abba a vidám nevetést, ám azért elengedtem, ha máshogy nem, a lábaimmal, hogy a térdeim keményen csattanjanak a puha földön, csípője mellette, kezeimet csak félig tudtam kihúzni. Vagyis egyiket sikerült, azzal azért megtámaszkodtam – volna, ha nem csúszik el a félig sáros, nedves talajon – a másik azonban a nyaka, válla körüli részen ragadt. Nyekkenve fejelem le a vállát, erősen, homlokkal, az összes csillagot magam elé képzelem, ahogy a kelekótya helyzetbe kerültem miatta. Ezért sem láthatom, hogy a fegyverét visszarejti a helyére, épp a hatezer csillagképen próbálok túllátni, feltámaszkodni fél kezemmel, lemászni róla.
A vállam mégis, érzem, mintha megbicsaklott volna, sajog fáj, főként, ahogy mozgatom.
- Épp a fán aludtam – nyöszörögtem, fájdalmasan, ám tudom, hogy ez hamarosan elmúlik majd. – Mellesleg jobban oda kellene figyelned – emelem fel fejemet, amelynek a bal szemöldöke felett hatalmas piros pupedli éktelenkedik, jelezve, hogy biza ott találtam el azt a vállat. Összes hajam – de jó, hogy csak a vállamig ér! – az arcomba lóg, ám még így is látom vigyorát. Így hát jókedvem visszatér nekem is, még ha a hatezer csillagkép még így is kirajzolódik az arca körül. Láthatja, hogy düllesztem a szemem, de csak mert el akarom tüntetni azokat a fehér pontokat. Ezért is engedem neki, hogy derekamat megragadva arrébb pakoljon.
- Mit is mondhatnék? – ellentétben vele, én egyelőre csak a sarkaimra ülök és a válla alá tört – ragadt – vállamat próbálom mozgatni. Mégis ezernyi grimaszba fordul arcom miatta. Ezeket talán jobban meg kellene legközelebb terveznem. – Imádom a belépőket, főleg amelyre mindenki odafigyel és amire mindenki emlékezni fog – vigyorgok pofátlanul. – Nem kellene ezen a részen egyedül barangolnod, nem mellesleg – jön az apró, igencsak hasznos tanácsom. Három éve környékezem meg az embereket, noha a nyelvet még töröm, sok szó eszembe sem jut, mégis egyre többet tanulok tőlük. Tőle is.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 8:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Tény, hogy nem volt túl súlyos, de azért egy hirtelen nyakába érkező lány, teljesen mindegy milyen súlyú kissé letaglózza az embert. Szépen le is vett a lábamról annyi szent, összeszedve magam még egy kissé megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a látásom. Igazság szerint ő volt az egyike azon keveseknek a helyiek közül, akik nem támadtak meg, vagy akartam karóba húzni, esetleg valami más trükkös módon kinyírni, azért mert a bolygón tartózkodom, és az ilyet természetesen meg kell becsülni.
- Lehet, hogy legközelebb a bokor kényelmesebb lesz. Ha nem látom meg időben, hogy te vagy még kárt is tehettem volna benned… -  Forgattam a szemem, de tényleg nem nehezteltem rá, mert bírtam ezt a laza, kissé szeleburdi és közvetlen stílust, ami amúgy egy kimondottan intelligens belsőt takart, mivel tudtam róla, hogy mivel foglalkozik, és a külső tökéletesen álcázza a belsőt, és ezt ő pontosan tudta.
- Én figyelek, de nem számíthatok arra, hogy minden második nő aki le akar teperni az égből fog leugrani… - mosolyodom el gonoszul, aztán leporolva magam, kezet nyújtok neki, és felsegítem.  Jó másfél fejjel magasabb voltam nála, és azt hinné az ember jóval idősebb is, bár ha így meg kellett volna saccolnom nem lehetett több öt évnél.
- Emlékezetesnek emlékezetes volt, bár ha gyorsabban reagálom le a dolgokat, könnyen baj lehetett volna belőle… Na mutasd azt… - Óvatosan kinyújtom a karját, aztán szemügyre véve a vállát, egy kissé megnyomkodom. – Ez bizony kiugrott a helyéről… Ez most egy kicsit fájni fog. -
Nem voltam ugyan szanitéc, de kaptam kiképzést, és tudtam hogyan rakjak vissza egy kiugrott vállat, és minek utána anatomiailag nem különböztünk annyira a perdaiaktól, úgy sejtettem ezt is meg tudom oldani. Adtam pár másodperccet hogy rákészüljön a dologra, aztán rántottam egyet a karján, amitől visszaugrott a helyére a válla. Ez mindössze egy pillanatnyi fájdalmat jelenthetett, de végülis ő ugrott le egy fáról.
- Tessék… Legközelebb tényleg próbálj kevésbé magas helyről rávetődni valakire, és ha javasolhatom valami olyan helyen ahol puha a talaj. -
Természetesen ez nem volt egy könnyen teljesíthető kikötés, főleg itt a természet lágy ölén, szóval ezt afféle viccnek szántam.
- Engem ne félts, már tapasztaltam mennyire vendégszerető ez a hely. De néha muszáj egyedüli őrjáratokat vállalni. Ha úgy jön a beosztás. -
Vonom meg a vállam, bár egyetértek vele abban, hogy nem a legbiztonságosabb egyedül bóklászni ezen a környéken, de még sincs sok választásom, amikor az a parancs hogy menj és körözz.
- És mond csak, te mit csinálsz itt egyedül? -
Nézek rá kis mosollyal és felhúzott szemöldökkel. Végtére is számukra pontosan annyira veszélyes itt bóklászni mint nekünk, még akkor is ha jobban ismerik a terepet, a ragadózók szemében nem voltunk különbözőek.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Folyóvidék Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 9:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Mindig is különcnek számítottam a perdaiak között. Talán azért, mert árva voltam és nem voltam hajlandó az erre létrehozott intézményben lakni? Inkább jártam a magam útján, magányosan. A képességeimnek hála soha nem gyűlöltek igazán, legalább is, nem amikor a perdaiak közelébe voltam. Ám túl sok mindent tudtam, túl sok mindenkiről. Ételért, ruháért árultam a képességem és bár azt hiszik, hogy ez semmiség, valójában nem az. Szörnyű érzés, ennyit tudni, tudván, hogy később emiatt rettentően fognak utálni, ám képtelenek az arcodba mondani.
Képtelenek, mert amikor ott vagyok, mindenki csak kedvel, de legalább is megbízik bennem, még akkor is, ha az ösztöneik nem ezt súgják. Sokszor érzem úgy, hogy képességeim inkább átok, mint áldás.
- Áh, ugyan, sose tennéd – legyintek ép kezemmel, mintha semmiség lett volna az egész mutatvány. Esküszöm, hogy ezt ezentúl gyakorolni fogom! Még egyszer így nem érhetek földet! Ez valami borzalmas érzés!
Halkan sziszegek, fújtatok, ahogy próbálom ezt a fránya kart mozgatni.
- Minden második? – kerekednek ki hatalmas szürkészöld szemeim. – Hát nem én vagyok az első és az egyetlen? – biggyednek le ajkam szegletei, persze csak játékosan, nincs ebben semmi komoly. Tőlem nem. Mégis szomorúan tekintek le magam elé, játékosan még meg is szipogom a dolgot. – Nem is érdekelsz – fordítom el tőle a fejemet gyerekesen az ellentétes irányba. Még szemeimet is lehunyom, csak hogy rá se nézzek az áruló bitangra!
Hallom ruhájának suhogását, csak fél szemem nyitom ki, hogy lássam mit is akar a bitang. Kezét nyújtja felém. Kecsesen, mint a legszebb királynők, nyújtom neki az ép karomat. Engedem neki – mert persze ez így dukál, én engedem neki – hogy felsegítsen.
- Mint mondtam, nem tudsz nekem ártani. Ha akarnál sem – vonom meg az ép vállamat vigyorogva, szemöldökömet fel-fel vonogatva. Igazából tudna, de akkor jó messziről kellene levadásznia, szóval csak semmi para. Jó, lássuk be, elég jó életbiztosítás ez.
Engedem, hogy kinyújtsa a karomat, a csillagok visszatérnek, egy halk, mormogó kármokodás hagyja el az ajkam, perdai nyelven. A nyomkodástól szinte érzem, hogy megbicsaklik a térdem, mindjárt visszaesek, ahonnan felkeltem.
- De én még megölhetlek – fenyegetem morogva. Nem volt igazán jó ötlet leugrani, de most már mindegy, nem igaz. Egy fél pillanatig nem figyelek csak és már egy hirtelen rántással vissza is…
Az agyamig mégis a fájdalom jut el, szemeimet szorosra hunyom le, felsőtestem meghajlik, válogatott perdai szavak hagyják el egyre hangosabban az ajkamat, a hangnemből kitalálhatja, hogy nem éppen a kellemesebb fajták ezek.
- Ott a víz! – nyitom ki résnyire a szemem és el is felejtem, hogy kezem mennyire fáj, a fájóval mutatok a folyó irányába.
Jah, hogy ez nem is fáj? Hirtelen egyenesedek fel és nagyokat pislogva tekintek a vállamra, forgatok is rajta párat.
- Jé! Köszi! – ütögetem meg a felkarját. Előbb haragom, mérgem egy szempillantás alatt elmúlt. Már nem is fáj az egész. – Persze, persze, majd úgy lesz – mondom, bár már én is tudom, hogy a legközelebbi hasonló esetnél emlékezni sem fogok arra, hogy itt mivel járt a hadműveletem.
- Látom, mennyire ne is féltselek – teszem csípőre a kezemet és csak bólogatok, ajkaimat összegyűrve tartom, mintha csókot adnék, ám ez inkább a hitetlenkedés egyik formája. – Valójában fogalmatok sincs, hogy mi vár itt rátok – vonom meg a vállamat könnyedén, ajkamra pedig veszélyes félmosoly ül ki.
Kósza szellő fújja meg összeborzolt hajamat, könnyed trikómat testemhez simítja egy pillanatra, átfúj rajta. Élvezem az emberi ruhák adta szabadságot, sokkal könnyebbek, mint a perdaiak, ezek a testhez simuló nadrágok, pedig valami fantasztikusak! Úgy tudok bennük mozogni, mint egy ragadozó és nem korlátol! A cipők meg valami iszonyat kényelmesek, főleg ezek a tornacipők.
- Chinel rajzás van. Vagyis… sok chinel fog elhaladni ezek a vidéken alkonyat tájt – vonom meg a vállamat. – A fákról a legjobb a kilátás, ugyanis ha perdait látnak, akkor… öhm… - keresem a szavakat, még mindig. – elmenekülnek! A fákról nem zavarom őket. Erre sok Phens nő – adok még neki még egy támpontot, bár nem hiszem, hogy sokat segítettem neki.
- De te milyen fenevadat keresel. Messze a Város és Elorak is innen. Vagy csak eltévedtél? – heccelem, miközben az egyik lábamról a másikra helyezem testsúlyomat amíg szóval fenntartom. Azt hiszem, hogy a chineleknek már lőhettem. Nem hiszem, hogy eljönnek erre, felzavartuk őket.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 10:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Természetesen nem győzhettem meg arról, hogy csinálja ezt okosabban, mert hozzászokott, hogy így kezeli a dolgokat, így el is engedem ezt. Valójában nem is akartam nagyon beleszólni a dolgaiba, hiszen ki tudja milyen a szociális berendezkedésük és ezáltal hogyan reagálják le ők a hasonló viccelődést egymás között. Nekünk a fight or flight egy természetes dolog volt, hisz már az emberiség korai szakaszában harcolnunk kellett a túlélésért, például figyelni arra, hogy a kardfogú tigris ne nagyon egyen meg minket álmunkban, bár ennyi ragadózóval az erdőben biztos voltam benne hogy nekik is hasonlóképp működik a veszély érzetük. Sőt, biztosan, mivel minket veszélyforrásként kezelnek mióta megérkeztünk a holdra, és nem is ok nélkül.
Mióta beálltam lázadónak ugyan sok minden változott, előtte csak problémát láttam a helyiekben, aztán ahogy haladtunk küldetésről küldetésre, harcról harcra, annál jobban beláttam hogy amit mi csinálunk itt, az népirtás, és nem fair konfliktus. Ahogy a kancellária el akarta adni nekünk, hogy ez egy nagyobb jóért meg az emberiség túléléséért folyik az a mai gondolkodásmódommal undorít, de veszettül.
- Nem tenném?... huh… - Horkantam fel kissé, nagyon reméltem hogy nem volt ennyire biztos abban, hogy ez minden emberre igaz, és nem csak rám. Megcsóválva a fejem, kissé elkezdtem megtisztítani a ruhám ahol lehet az eséstől sáros részeken.
- El sem hinnéd, hányan hány nagyon extra módszerrel próbálkoznak manapság… néha magam is meglepődöm. – Ráztam meg a fejem, reagálva a színészkedésére, hasonlóképp színészi játékba kezdtem. Igazából nem szokásom ilyen játékosan vagy gyerekesen viselkedni, többnyire nagyon katonás és célratörő vagyok, de akad néhány személy akivel érdemes így játszogatni, egyikük volt ő.
- Szóval nem érdekellek… Pedig legalább a reményt meghagyhattad volna nekem… -
Itt lesütöttem a szemem, aztán két másodperc múlva mintha mi sem történt volna folytattam a tisztogatást.
- Ki mondta, hogy ártani akarok neked egyébként? Pont most raktam helyre a vállad, hogy kevésbé legyél sebesült. -
Kacagtam fel kissé, és végezve a ruha tisztogatásával kerestem magamnak egy farönköt és helyet foglaltam. Sejthető volt, hogy pár pillanat alatt elmúlik a fájdalma, hiszen a kiugrott váll csak egy dolog miatt fáj… azért mert diszlokálva van a természetes helyéről, amint visszaugrik el is múlik a forrása.
- Persze… majd úgy lesz.. – Ismétlem el a szavait ingatva a fejem, hiszem érezhető volt, hogy egyáltalán nem vette komolyan a dolgot, de tényleg végződhetett volna ez sokkal rosszabbul is, de ideje elengedni a dolgot, nem fogja komolyabban venni.
- Tudod, akárhányszor kimegyek terepre megölhet akármi, odafenn a nagy semmiben például minden meg akar ölni ami a hajón kívül van, nincs levegő, egyszerűen ha elhagyod a területét meghalsz, szóval akármi is legyen idelenn sokkal jobb mint ott fenn. -
Egy pillanatra elnézem, ahogy a kósza szél fújja a szeleburdi beszélgetőpartnerem ruháit. Meg kell hagyni, annak ellenére hogy milyen gyerekesen viselkedik időnként igen nőies. De nem leskelődhetek sokáig, szóval gyorsan el kell felejtenem ezt a dolgot. Inkább nekiálltam rendbe rakni a felszerelésem, megnézve mivel mi lett a taknyolás miatt. Pár pillanatnyi nézegetés után megállapítottam, hogy nagyrésze a dolgoknak sértetlen, szóval nagy kár nem történt.
- Bizonyára… Chinel… bizonyára. Én rengeteg chinelt láttam már. – Bólogatok, miközben nekivetem a hátam a rönk mögött magasodó másik fának. – Amúgy mi az a chinel? -
Ha már erről beszéltünk hátha elmond pár új dolgot az élővilággal kapcsolatban, sosem lehet az ember eléggé informált egy új bolygó növényzetét és állatvilágát illetően.
- Akár hiszed akár nem, a rossz emberek őrjárataira vadászom. Próbálom megnehezíteni a dolgokat, hogy ne hogy rátok, vagy ránk találjanak véletlenül. Már ha nagyon ki is esik ez a hely, jobb itt megfogni őket, mielőtt közelebb kerülnek. -
Összefonom magam előtt a karjaimat és figyelem, hogy mit csinál miközben beszélgetünk.
-  Szóval csak kijöttél, hogy megfigyelhesd, hogyan haladnak el itt az estefelé, ugye? -
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Folyóvidék Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 6:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

A perdai nép világéletében békés volt. Persze mindig vannak, szinte mindenhol, kivételek. A világ egyensúlya nem is állna talpra, ha nem így lenne. De igyekszünk mindig, mindent békésen megoldani, ha erre van lehetőségünk. Egyedül az égiek jelentenek kivételt, velük csúnya háború zajlott, és még mindig pikkelnek rájuk fajtársaim. Én mégsem tudom őket így kezelni, ahogy ők. Én nem csak a rosszat látom bennük, hanem a lehetőséget is, saját fejlődésünkre, hogy végre mi is szintet léphessünk eme világban. Túl régóta ragadtunk meg egy szinten, ideje volt, hogy egy picit felrázzanak minket.
- Ahhoz túl cuki vagyok – vigyorgok rá pofátlan magabiztosággal. Persze nem csak ezen múlik, ezt tegyük hozzá. Valóban képtelen bármely ember ártani nekem, ha a közelembe van. Már csak arra kell mindig figyelnem, hogy aki ártani akar nekem, annak a közelébe legyek. Hallottam egy mondást a városba. Tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. Ez rám csak még jobban igaz.
Mégis teljesen elképedek, ahogy taglalja miként ugranak a nyakába. Még az állam is leesik. Szó szerint. Ezért is lehet, hogy percek múlva, már duzzogva ülök, fejem elfordítva tőle.
- Árulók nem érdekelnek – húzom fel az orromat, csak még magasabbra. Jól esett egy kis önfeledt játszadozás, ahol nem veszik halálosan komolyan a perdait, ahol egy kicsit kiengedheti a gőzt. Valamiért a férfi mellett ez mindig is könnyebben ment, mint máskor. Talán Nylian mellett, de mert mellette tényleg önmagam tudok lenni, hála a blokkolásának.
A vállam pillanatok alatt helyre jön, a csillagok megszűntek létezni a lelki szemeim előtt, noha egy-két fényes pont még ott kering Max körül, de ezekkel már nem igazán foglalkozom. Majd elmúlik, így máris szebb a világom. újra csak.
- Csak azt mondom, hogy képtelen is lennél rá, bármennyire is szeretnéd – pofátlan vagyok, ezt már több perdaitól is megkaptam. Egészségtelen magabiztosságom nem tetszik nekik, de mintha az égieknek ez bejönne. Vagyis egy-kettőnek. A Városba sem annyira értékelik. A kint élő… jaj miként is hívják őket? Ellenválók közül akad néhány.
Figyelem, ahogy egy farönkre ül én pedig a kezemet a csípőmre is teszem.
Kihívásokkal telve villan meg a szemem, ahogy szavaimat ismétli. Veszélyes félmosolyra húzom az ajkamat jobb arcfelem irányába. Naná, hogy úgy lesz. Legközelebb jobban fogok vigyázni, felkészülök.
Gyakorlok.
- Pedig biztos gyönyörű lehet odafent, a csillagok között – sóhajtok ábrándosan, tekintetem sóvárgóvá válik. Nem tagadom, irigylem az égieket. Ők ott járhatnak, ahol mi nem, de ők jöhetnek oda, ahova mi is. Milyen gyönyörű lehet a tejúton sétálni, forogni és pörögni a csillagok között. Shiennel nyomába járni.
Idegörlő, ahogy piperkőzik egy kis esés miatt, mintha mindent fényesre akarna suvickolni. Én ehhez képest csak könnyedén az égiektől kapott nadrágba töröltem kissé koszos, sárfoltos kezemet. Majd kimosom.
- Mondd csak tudsz fára mászni? – vigyorgok rá, szemöldökömet is felhúzom párszor, kezemet pedig újra csak a csípőmre helyezem. – Megmutathatom neked, persze csak ha nem férsz, hogy egy ismeretlen perdaival egy ismeretlen fára kell felmásznod – vonom meg a vállamat. – Na meg persze ha tudsz fára mászni – fújok egyet, inkább hitetlenkedve. Nem nézek ki ennyit az égiekből. Az ég szerelmére! Egy bádogdobozba nőnek fel!
Arcizmaim nem mozdulnak, ahogy azt taglalja, hogy az égiek egy másik csoportja nekünk is árthatna. A mosolyom inkább csak az arcomon marad.
- Szóval te leszel Perda megmentője? Minden kis fűszáltól megvédesz majd? – heccelem, holott ennél sokkal fontosabb dolgot árult el nekem, még ha nem is akarta. Vagy ha épp ezt akarta, mégsem akarok lecsapni az információra. Még nem.
Türelmes vadász vagyok, még ha nem is tűnök annak.
- Mé' tán olyan hihetetlen, hogy vonzódok a természethez? Képzeld el, hogy a folyóba is szoktam úszni a Lyellakkal is! – nem látszik, de azért természetkedvelő vagyok. Persze nem ismerem minden állat szokását, de azért szeretem őket figyelgetni, néhány alapvető dologgal pedig még én is tisztában vagyok.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 7:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Az egyensúlyt természetesen az teremti meg, hogy mindkét oldalon vannak kihúzók. A perdaiak nagyon elzárkóznak mindentől ami földi, és még ha találkoznak is olyannal aki nyitott a kultúrájukra, esetleg nem pusztítani hanem tanulni akar, egyszerűen elutasítják. Ugyan ez igaz az emberekre. Teljességgel elutasítják a perdai hozzáállást, és csak mint régen egy bizonyos Amerika nevű kontinensen, itt is egyszerűen le akarják pucolni az őshonos lakókat a planétáról. A perdaiak között a nyitottabbak azok akik felveszik a kapcsolatot az olyan más világlátású emberekkel mint jómagam.
Valójában engem pont a háború és az amit személy szerint láttam változtatta meg, szélesítette ki a látásmódomat és örülök is hogy így történt. Ha a kancellária szabadon hozhat továbbá döntést az emberek életéről, akkor mind agyatlanul pusztítunk el olyan lényeket, akik értelmesek és fejlődőképesek, nem sokban különbözve tőlünk. Idealistának neveznek, és a régi ismerőseim közül valószínűleg engem hívnának szűk látókörűnek, ironikus, hogy pont fordítva van ez.
- Igen, túl cuki vagy ahhoz.. – horkanok fel ismét, jól szórakozva a túlzásba vitt magabiztosságán, ami biztosan csak egy fajta álca. Általában azért akar valaki túl magabiztosnak látszani, hogy leplezzen más dolgokat, amiket nem akar, hogy a másik szeme elé kerüljön.
Akár hiszitek akár nem, nekem nem volt semmi szándékom azzal, hogy vele beszélgetek, információt sem akartam belőle kiszedni, nem erőltettem azt sem, hogy túlságosan megkedveljen. Összességében jól esett kicsit úgy beszélgetni, hogy nem kellett folyamatosan a háborún és azokon a dolgokon gondolkodnom amit tettem, és amit még tennem kell.
- Még mindig visszamehetek a flottához, ha ettől jobban bejövök… - Viccelődöm, természetesen soha nem fogok visszamenni, még ha akarnék sem tudnék, hiszen helyből bedobnának egy cellába, aztán csendben köddé válnék és soha többé nem hallana rólam senki.
- Honnan tudod, hogy ezt szeretném . – Mosolygok rá, miközben lehunyom a szemem és szuszogok egy kissé. – Ha most a képességedre utalsz, ami ez alapján valami elmemanipuláció lehet, akkor könnyen megeshet, hogy igazad van. Habár, a túlélési reflex, általában átír minden tudatos gondolkodást egy élet-halál helyzetben. Tehát, ha a levegőből valaki egy késsel a nyakadba ugrik, és elég gyorsan tudsz reagálni, akkor mielőtt tudatosulna benned az egész, már támadsz. -
Vezetem le a gondolatmenetem, bár fogalmam sincs hogy pontosan mire is képes ő, nem is igazán érdekelt, mert ez olyan magán dolog lehet. Mindenesetre ha tényleg ilyen irányú, akkor könnyen lehet, hogy egy fight or flight reakció gyorsabban lezajlik, mint hogy a tudatos gondolatok átfuthatnának az agyadon.
- Az őseim tudod… felfedezőnek tartották magukat. Csak azt felejtették el, hogy azért kellett elmenniük ”felfedezni”, mert a még korábbi őseink olyan szinten lerombolták az otthonunkat, hogy nem volt többé élhető. Nagyon szép odafenn, de ha odafenn kell felnőnöd, akkor elég gyorsan eleged lesz belőle. -
Csóváltam meg a fejem, hisz tény, hogy csak azért vagyunk itt, és csak azért nem vagyunk a saját bolygónkon, mert az emberiség túl ostoba volt felfogni, hogy a bolygó nem játék, és ha szépen lassan elpusztítjuk, akkor otthon nélkül maradunk.
- Őszintén… életemben kétszer másztam fára, azt is az elmúlt fél évben. De a sziklafalak jól mennek. – Vonom meg a vállam, míg előre dőlök és a térdeimre könyökölve nézek rá.
- Itt minden fa és perdai teljesen idegen… - Csóváltam a fejem, aztán mosolyogva folytattam. – Rendben, másszunk. -
Ezzel el is dőlt a kérdés, és feltápászkodva elkezdtem szépen lassan a saját tempómban felmászni a fára. Valamelyest nehezebb volt, mint a sziklákon, mert ott tisztán látszott, hogy hol tudsz megkapaszkodni, míg itt a fa kérgének réseiben kellett megkapaszkodni, meg néha az ágakban, de kiszámíthatatlan volt, hogy pontosan mi mennyi súlyt bír.
- Hát, így is nevezhetjük, fűszálak veszélyes fegyverekkel. És természetesen, amint felfedezem milyen szupererővel lettem megáldva rögtön neki is állok hősködni. -
Folytatom mászás közben, és újabb kis mosolyt engedek el, bár ezt nem láthatja akár alattam akár felettem mászik. Mikor végre sikerül felérni a fa tetejére, kissé kimerülten keresek egy helyet, ahol kényelmesen helyet foglalhatok, és helyet szorítok neki is.
- Fogalmam sincs mik azok a Lyellak, de valahol meg tudom érteni, ez sokkal nyugodtabb hely, és nem kell folyamatosan a világ bajával foglalkozni. Csak itt ülsz és ellazulsz. -
Összefonom magam előtt a kezeimet, és kissé elmerülök az alattam elterülő táj látványában.
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Folyóvidék Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 7:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Sose fogom teljes mértékben megérteni a népemet, döntéseit. Mégis szeretném segíteni őket. Pont úgy, ahogy az égieket és a fellázadt égieket is. Nem kívánom senki halálát, ám nem vagyok naiv. Tudom, hogy mit akarnak – mit is – az égiek és miért kerülgetnek minket. Miért kötöttek tűzszünetet. Ha rajtam múlna, akkor a háború nem alakulna ki újra, ami tőlem telik azt mindhárom oldalnak megadnám. Hiszem, hogy van egy olyan aranyközépút a három fél között, amellyel ez az állapot fenn tartható, a béke elhozható.
Békés népek vagyunk, én is az vagyok, mégsem szeretném, ha elkezdenék húzogatni a bajuszomat. Félek, mi lenne annak a valódi következménye.
Kölcsönösen tanulhatunk egymástól, miért nem elégedik meg ennyivel mindenki? Miért kell a húrt túlfeszíteni? Olyan kérdések ezek, melyekre sose fogunk igazán választ találni.
Nevetésén csak még szélesebbre húzom ajkaimat. Vigyorogjon csak, nevessen csak. Attól még így van, hiszen lám. Itt van és még ha bántani is akart volna, akkor sem tette meg. Jó, persze felismert, de amúgy sem tenné meg, ezt pedig már felesleges is tovább ragoznunk.
Ábrándos sóhaj szakad fel a torkomból ahogy a flottát említi. Fogalmam sincs, hogy mi az, de olyan szépen hangzik.
- Áh, hagyd – legyintek könnyedén, engedékenyen. – Talán jó leszel így is. Majd megszokom – vonom meg hetykén vékony, csontos vállaimat. – Még a végén te is olyan morcos lennél, mint azok. Abba lehet belehalnék – játszom tovább a szerepem és nagyokat pislogok rá. Persze nem mindenki morcos. A múltkori fejes mondjuk igen, de a legtöbben a Városba kedvelnek – micsoda meglepetés! De ettől függetlenül nem néznek rám úgy, mint a véres rongy, pedig olykor meglenne az ok erre.
- A lelketekben van, hogy ártsatok másoknak, akarva, akaratlanul. Direkt vagy véletlenül. Egyik nap még barátai vagytok egymásnak a másikon meg egymás torkának ugrottok – nem vagyok vak, látom, hogy működik a világuk, még ha látszólag nem is foglalkozok ezzel.
- Manapilálni? Téged!? A Nagy Harcost? – teszem szívemre a kezemet, és teljes sértődöttséggel tekintek rá. Meghökkennek aljas elképzelésén… Jah, hogy valami ilyesmi. – De mondd csak, nem tűnt még fel, hogy velem mindig el tudsz kedélyesen beszélgetni? Sőt, már a legelső pillanattól kezdve úgy érezted, hogy megbízhatsz bennem és fesztelen vagy? – mosolygok rá, bár ez a mosoly most nem olyan őszinte, mint az eddigiek. Majd újra csak megvonom a vállamat. – Személyiségem varázsa – kacsintok rá és a félvigyor visszatér az arcomra. Még igazak is a szavaim, nekik talán tényleg varázslatnak tűnik. Nem tagadom eme képességemet, noha a másikat szeretném ha még titok maradna. Az túl veszélyes még ahhoz, hogy az égiekkel szembe használjam. A perdaiak pedig már megszokták.
- A harcot meghagyom a harcosoknak – legyintek, mert hogy őszinte legyek nem igazán értem a gondolatmenetét. Úgy értem, hogy tényleg nem értem. Sok emberi szöveget nem tudok még értelmezni megfelelően. Tanulok, ahogy csak tudok, de nekem is megvannak a magam korlátjai. Vélhetőleg ő is így érezne, ha az én nyelvemen beszélgetnénk.
- De ha meg idelent kell, néha elvágyik az ember a csillagok közé, Shiennel nyomába, hogy egy pillantást vethessen a két szerelmesre, hátha végre egymásra talál – sóhajtom el magam újra csak. Nevezzenek végtelenül romantikusnak, tán valahol az is vagyok. Gyönyörű lehet, ahogy egymásra találnak Ők ketten a csillagok ezernyi fénye közben. Olyan békés lehet, olyannyira szép, annyira… Újabb sóhaj szakad fel torkomból.
- Cö-cö – ciccegek fejemmel elégedetlenül bólintva. Karjaimat is keresztbe fonom. – Hát milyen katona az, aki még fára sem képes mászni? És ha jön egy fenevad? – teszem fel a kérdést. Persze, megöli. Barbárok? Én inkább másznék a fára és megvárnám, amíg elmegy, vagy megunja, hogy engem várjon.
- Mióta vagy te idelent? Mióta van időd tanulni? Hát nem teszed? – kérdezem döbbenten, ahogy azt taglalja, hogy minden idegen itt neki. Már csak a saját tapasztalataiból is tanulnia kellett volna. Hát nem mindenki fogékony a tanulásra? Itt látszik megdőlni az elméletem?
De azért beleegyezik én pedig előre engedem. Ugyanis idelent van még dolgom. Néhány leesett faágat, amin van még levél szedegetek össze, majd a szagjainkat a folyó irányába próbálom terelni. Elég nevetségesnek tűnhetek, talán fel is tűnik neki, hogy nem mászok rögtön utána. Legyezgetem az illatokat.
- Mi az a szuprarő? – kérdezek vissza, hiszen ez pont egy olyan jó, amit nem is ismerek, így nem is igazán tudom, hogy mit szeretne nekem mondani. Már a fán ül, mikor én még egy utolsót legyezgetek, eldobom a faágakat a folyóba, majd fordulok is, hogy másszak én is utána. – Büdös vagy, még a végén chinelek más irányba mennének. Nem szeretik az égiek szagát – legalábbis az utóbbi időben ezt vettem rajtuk észre. De egy teljesen más dolog is lehet a háttérbe, kevés információval mégis erre tudtam hivatkozni.
Vele ellentétben azonban három kapaszkodással már az ágon is vagyok. Kecsesen és gyorsan mozgok, hiszen már gyerekkoromtól gyakorlom ezt. Vállam és bal karom a fa törzsének döntöm, lábaimat a föld felé lógatom.
- Nem szoktál lazulni? – kérdezem tőle gyanakodva, őt méregetve. – Mindig ilyen feszültek az égiek? – faggatom tovább. Szeretem őket kérdezgetni főleg róluk, hátha sikerülne megértenem őket.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 8:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Azt hinné az ember, hogy ahogy az űrtechnika korában bolygóról bolygóra halad, már szinte mindent látott, de természetesen ez sosem igaz, mindig lesznek új helyek és új határok amiket fel lehet fedezni és új dolgok amikről tanulni lehet. Ideális esetben ez így is működne, de sajnos nem mindenki gondolkodik ideálisan, valaki nem éri be mással, minthogy ezeket a határokat ahelyett hogy felfedezze, rögtön meg is akarja hódítani, ennek az áldozata a perda most.
Ahogy mesél a képességéről, kifejtve, hogy miért is vagyok fesztelen és miért tudok vele jókat beszélgetni, röviden és mosolyogva megrázom a fejem.
- Ne rontsd el ezt a dolgot azzal, hogy beleviszed hogy csak azért beszélhetünk így, mert neked van egy képességed amivel befolyásolod az agyam… Még ha így is van, akkor se. -
Tényleg nem akartam. Sejtettem, hogy valószínűleg tényleg igaza van, de az is lehet hogy mégsem. Valójában közvetlen embernek tartottam magam azokkal, akik képesek voltak ezt kihozni belőlem, és azoknak a bizonyos személyeknek nem volt semmi különleges adottságuk, egyszerűen csak magukat adták és a személyiségük passzolt az enyémhez, így kölcsönösen kihoztuk egymásból a hülyeséget.
Más idők jártak, de ettől még ugyan ez igaz lehetett erre a helyzetre is.
- Na látod ebben tévedsz… Nem mindenki akar ártani másoknak, sőt a legtöbben jól meglennének anélkül hogy bárkivel is összekapnának, de egy nép viselkedéséhez először a nép vezetőjét vizsgáld meg… - Ezzel le is zárom a politika témát, mert nem akartam abba belemenni, hogy pontosan mi is volt baj a fajom nézetével és az itt leművelt dolgaikkal.
- Én nem vagyok nagy harcos… csak egy átlagos srác vagyok… egy elég komplikált élettel... – Válaszolom a nagy harcos megjegyzésére. Tudtam, hogy gyors vagyok, erős, és jó a teherbírásom, de sosem tartottam ezeket erénynek, vagy ajándéknak vagy akárminek. Pontosan tudtam, hogy mennyit izzadtam, hogy ezen a szinten lehessek, és ezért nem is voltam egoista, nem fitogtattam ezt.
- Szerinted hány fa van ezen a holdon? Hányat másznál meg, ha nem állna érdekedben, és nem is érdekelne a fáramászás? -
Teszem fel nevetve a kérést, hiszen ahogy gondolta, egy repülő bádogdobozban nőttem fel, nem igazán volt ingerem arra, hogy elkezdjek felmászni akárhova, most mégis itt voltam, élveztem az ő társaságát.
- A szupererő… hát röviden olyan erő amivel kiemelkedsz a többi ember közül. Régen még amikor meg volt az otthonunk léteztek történetek, különleges erejű emberekről, akik képesek voltak megvédeni az emberiséget mindenféle veszélytől. Ironikus, hogy pont egy rakás ostoba ember tette tönkre végül… -
Ráztam meg a fejem kissé komoran. Életem egyik legnagyobb csalódása, hogy nem láthattam az anyabolygót, pedig amit olvastam és tanultam róla, az lenyűgözött és mindenképp kíváncsi lettem volna rá. Videókból és régi képekből azonban nem az az élmény, mintha személyesen ott vagy, beleszagolhatsz a levegőbe és érezheted a napsütést. Valójában nevezzen bárki romantikusnak, de nekem ez volt a vágyam.
- Te még büdösebb vagy, de már az orrdugókkal elviselhető. – Imitálom, mintha tényleg lenne, majd elfekszem az ágon és összekulcsolom a kezeimet a fejem alatt.
- Lazítani… hát, néha mindenkinek kell… Időről időre én is szoktam. – Gondolkodom el. Nekem a lazítás egy jó kemény edzés, aztán egy forró fürdő, némi bor és kellemes női társaság, ez adja a tökéletes kikapcsolódást, de ez sajna nem mindig kivitelezhető itt. Pláne úgy, hogy az ellenállás mindenen spórol hogy hosszú távon ki tudjuk húzni. – Nem tudom számodra mi számít lazításnak, de biztosra veszem, hogy neked is megvan a magad kis rituáléja amivel el tudod engedni a feszültséget. Mindenkinek van. -
Zártam le a válaszom, miközben egy kis flaskát húztam elő az övemből és meghúztam. Whiskey volt benne, ami tökéletesen melegen tartott a hidegebb éjszakákon, és segített jobb kedvre derülni a sötét időkben.
- Kérsz egy kicsit? – Tartom felé a flaskát. – Nem tudom felétek létezik-e alkohol, elsőre biztos nem fog ízleni, de jó kedvre derít és felmelegít. -
Vissza az elejére Go down

Eowen

Perdai

Folyóvidék Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 8:19 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Kérésére csak egy halk hümmögéssel vonom meg a vállamat, jelezve számára, hogy legyen hát. Nem teszem. Persze ez nem csak ezen múlik, hiszen ha egy pillanatig sem kedvelne, akkor amikor nem vagyunk együtt, akkor keserűen gondolna rám. Ez ezek alapján nincs így - persze még semmi rosszat nem is tettem ellene, amiért kijárna nekem a nem kedvelés.
Talán épp ezért keresem az égiek társaságát? Ellenük még semmi rosszat, semmi visszafordíthatatlant nem tettem. Lelkemet nem nyomják ezernyi titkok - még ha titkon ki is akarom belőlük szedni. Bármilyen is a népem, békében akarom őket tudni, remélem, hogy ez nem egy túl nagy kérés.
Az égiek nem kerülnek még. Még nem csak muszájból beszélgetnek velem, mert úgy érzik, hogy nem hagyhatják, hogy éhen haljak. Halk sóhaj szökik ki ajkaim közül, talán nem is igazán érti ennek az okát.
- A vezető ritkán tükrözi a népet. Egy ember nem tud mindenkit meghatározni - jegyzem még meg utoljára, mielőtt valóban elzárkóznánk a témától. Semmi közöm nincs a Dan-hoz, legalább is sem személyiségben, sem erkölcsi értékrendben. Ha így lenne, akkor nem állnék ilyen kedélyesen vele szemben, nem beszélgetnék vele, nem keresném direkt a társaságukat. De persze értem, hogy mire próbál célozni.
- Van nálunk egy mondás. Miszerint, hogy a tettek azok, melyek igazán meghatározzák egy Nagy Harcosnak a jellemét. Nem kell ezernyi csatát megvívnod minden nap, hogy az legyél. A jó harcos békés. A jó harcos nem keresi a csatát, nincs benne gyilkossági vágy. Egy jó harcos kordába tudja magát tartani - fejtem ki, hogy mire is gondoltam, amikor megkapta tőlem ezt a titulust. Persze az égiek is mások, ahogy mi is. Még ha ott is a hadseregünk, igyekszünk keveset harcba bocsátkozni. Ezért is vagyok én a Városba, hogy keressek egy békésebb utat. Többek között.
- Pusztán kíváncsiságból? - vonom fel a szemöldököm kihívóan, még karjaimat is összefonom mellkasom előtt. - A Városba mindent meg akarok mászni, még ha le is csúszok róla, annyira fényes, sima és csúszós minden felülete - nevetem el magamat. Persze meg mindenhova meg akarok menni, mindent meg akarok nézni, mindent meg akarok ismerni. Még akkor is, ha tudom, hogy ez nem éppen lehetséges. Néha még mindig kapok kísérőket a nyakamba ők pedig elég marconák. De hát ez a feladatuk. Bár a nap végére már elég jól el tudunk szórakozni.
- Szuprarő - ismétlem az idegen szót, hiszen úgy ejtem mint ő. Kezdem megszokni, hogy mindent kiejtenek még egyszer, ha valami nem ismerős számomra. De tán ebből sincsen baj, hiszen a perdai is így tanul, nem igaz? De ahogy kifejti, szinte rögtön izgalomba is jövök. - Nektek is vannak egyedi képességeitek? Vagyis van köztetek olyan, akinek van? - csillognak fel a szemem, ha látná, famászás közben. Hangom mégis izgatott, szinte már boldog. - És ők hol vannak? Mitől függ? Neked is van? - faggatom, hiszen ez nagyszerű!
Hasonlót még sose hallottunk, szinte senkitől! Nem vagyunk egyedül a képességeinkkel! Vannak még hozzánk hasonlók, pont az égiek között! Ez annyira, de annyira izgalmas! Ám mielőtt még eljárna bárkinek a szám, előbb meg kell vizsgálnom, hogy tényleg így van-e.
- Persze, mégis mikor fürödtél? Egy hete? - horkanok fel felvetésén. Finom jázmin és orgona illatom van! Épp reggel vettem ilyen fürdőt! Persze azóta a vadont járom és hatvanszor leizzadtam és épp olyan büdös vagyok, mint ő, ha nem büdösebb ő. Az én szagomtól mégsem fognak a falra mászni a chinelek.
A fa egy sokkal vastagabb ágát nézte ki kettőnknek, így ha végig is dől, sem reccsen meg, bírja a súlyát is. Igen, nehezebb, mint én, ez egyértelmű, csak rá kell nézni. Meg van rakodva hatezer dologgal, magasabb, férfi is, ezáltalán már alapból nehezebb, az izmai is nehezebbek. Ezzel szembe én? Csont és bőr, vékonyka. Alig van rajtam hús, meg izom, jóformán csontváz is lehetnék.
- Persze, hogy van. De azt kérdezem, hogy neked mi az? - kérdezem tőle, faggatva. - Nekem az is elég, ha kósza lelkek nyakába vetem magam egy fa magasságából - vetem oda hetykén. Dehogy is, de a fákon való heverészés, a természet csendje, a fák halk susogása megteszi. Megbékél a lelkem, megbékélek én is.
Összevont szemöldökkel figyelem amit elővesz és amit iszik, majd felém nyújtja. Felváltva tekintek rá meg arra a lapos valamire is, amit a kezébe tart. Végül, ha vonakodva is, de elveszem tőle. Először csak óvatosan beleszagolok ám a fém illatán kívül valami orrfacsarót is érzek, melyet sose éreztem még. Arcom könnyed fintorba fordul, ám mégsem tudok nem engedni a kíváncsiságnak. Muszáj vagyok megkóstolni. Hasonló lendülettel, mintha vizet innék húznám meg…
Nem kellett volna. Ahogy volt, köpöm is ki, az alattunk elterülő avarra.
Ennek a valaminek semmi köze a vízhez, de még a tejhez sem, amit inni szoktunk. Ez mar, ez éget, ennek szörnyű íze van, sőt mi több! Arcom fintorba fordul, visszanyújtom neki, ám másik kezemmel hadonászok, szemeim könnybe lábadnak és enyhén szólva is csak fuldoklok, persze csak szelíden, krahácsolva.
- Ez… - kezdenék el rekedtes hangom, ám az ajkaim bizseregnek, égnek, még ott van ennek a förtelemnek az íze, még rajtam van. Kézháttal próbálom törölgetni, de ott van a nyelvemen, az orromba. Marja a torkomat, az, amelyik lejutott a gyomromat is. - Ennyire borzalmas társaság nem vagyok - hangom még mindig nem nyerte vissza eredeti színét. Ahogy előre hajolok, hajam újra csak arcomba lóg, most takarja is. Próbálok ettől a szennytől megszabadulni, de aligha tudok. - hogy ettől akarj jobb kedvre derülni.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 6:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Jó kikapcsolódás volt, itt fenn kiengedni a gőzt valaki olyannal, aki nem ismer, és nem ítélkezik amiatt amit tettem, vagy amit még tenni fogok. Az igazság az volt, hogy aki látott felnőni pontosan tudta hogy milyen problémás gyerekként indult az életem, azt meg pláne, hogy milyen kalandokba keveredtem utána, de mindezeket egy külső szemlélő úgy láthatta, hogy bajkeverő vagyok. És igaz ami igaz, megvoltak az életem olyan időszakai amikor egyszerűen nem tudtam kivárni, hogy valami történjen, szóval magam okoztam egy kis káoszt, de ez más tészta. Összességében mióta az ellenálláshoz tartozom sokkal felelősségteljesebben látom a dolgokat, és sokkal jobban megfontolom mit mikor és hogyan csinálok. Ez a mostani ez egy különleges alkalom, hiszen nem ugranék fel csak úgy egy fára és iszogatnék minden egyes este, de ez akkor pont nem érdekelt.
- De egy ember el tudja dönteni, hogy ki barát és ki ellenség egy nép számára, és azok akik irányítást és biztonságot várnak a vezetőtől szó nélkül elhiszik neki a dolgokat. Azon számítanak másnak, akik átlátnak ezen a szitán és megpróbálnak tenni valamit ellene… Ezért vagyok én is itt. -
Folytattam, és nyilvánvalóan az Ellenállásról és a Kancelláriával szövetséges erőkről beszéltem.
Aztán egy kicsit elhallgattam, hogy elgondolkodjak azon amit mondtam, pláne azon hogy pontosan ezért vagyok itt. Mennyivel könnyebb lenne ha mások is látnák amit mi. Ha tudnák, hogy mennyire irányítás alatt élnek, és hogy a rossz irányba terelik őket. Hogy a perdaiak milyen intelligensek és jó beszélgető partnerek. Erre Eowen a legjobb példa. Képesség ide vagy oda, szót ért az emberekkel és ha néhányan felnyitnák a szemüket láthatnák.
- Tudod, a nagy és jó harcos között ég és föld a különbség. A jó harcos nem keresi a háborút és csak önvédelemből harcol, vagy ha meg kell védenie valami számára fontosat. A nagy harcos viszont csak a dicsőséget tartja szemelőtt… mindegy ki az ellenség, csak nagy harc legyen és a végén ő maradjon állva. Ismertem pár ilyet. -
Ráztam meg a fejem. Az ilyen emberek általában addig hajtottak, míg végül elhullottak valamelyik akcióban, de nekik nem az volt a szándékuk, hogy életükben boldogok legyenek, sokkal inkább a halálukban akartak maradandót alkotni, hogy bekerüljenek a történelemkönyvekbe. Valójában azonban, ez mind csak ostobaság, ha meghalsz már úgy sem számít mi és ki voltál, téged már nem fog érdekelni.
- A kíváncsiság jó dolog, de az előbb mondtam, hogyha nem érdekel a fára mászás, ergo nem vagy kíváncsi rá. Igazából, az én kíváncsiságom más irányultságú. Érdekel a kultúrátok és a történelmetek, de nem sokat tudni meg róla egy háború közben. - Veszem fel vele a szemkontaktust, és folytatom. – Meg sok minden más is. Milyen a társadalmi berendezkedés, hogyan ütitek el az időt. Hogy szoktátok kiengedi a gőzt egy nehéz nap után… -
Közben felültem, és vele szemben helyezkedtem el.
- A különleges képességű emberek csak fikciók. Ezt afféle viccnek szántam. Az emberiség mindig keresett valamit ami képes megmenteni. Ilyenek voltak a fantáziánkban a hősök. Olyan emberek, akik kiemelkednek a tömegből és képesek olyan harcokat megvívni amit mi nem tudunk. De valójában egy igazság létezik, hogy minden harcot magunknak kell megvívnunk, mert más nem fogja, persze könnyen átesünk a ló túloldalára, és olyanok ellen mentünk át támadóba, akik nem is fenyegettek minket, lásd a ti népetek. -
Magyarázom el neki a helyzetet. És közben törökülésbe húzom a lábaimat.
- Néha álmodozom róla milyen lenne repülni, vagy olyan fizikai erővel rendelkezni, hogy hegyeket mozgathassak, és hasonlók. De számomra mindez lehetetlen. -
Ezt mosolyogva fejezem be, gyerekkoromban tényleg sokat fantáziáltam arról milyen lenne köpenyt húzni és embereket megmenteni, de amikor egy űrhajón élsz és nincs kilátásban hogy egyáltalán találkozol veszélyes elemekkel, akkor nincs szükség hősökre.
- Megvan az már három is, de ki számolja… - Viccelődök a fürdéssel kapcsolatos kérdésére, igazság szerint előző este fürödtem le és nem láttam értelmét így reggel a menetelés előtt megmosakodni, hiszen amúgy is tiszta izzadt és mocsok leszek mire véget ér, és milyen igazam lett.
Közben látom, ahogy megkóstolja a whiskeyt, és ha nem harapja le az arcom érte, akkor kicsit meglapogatom a hátát, hogy gyorsabban elmúljon a köhögés.
- Ha eleget iszol belőle megszereted az ízét, de nem is az ízén van a hangsúly, hanem a hatásán. Az ember kissé elbódul tőle, jobb lesz a kedve, és elfelejthet egy csomó problémát egy rövid időre. Persze ezzel is mértéket kell tartani mert nagy mennyiségben rosszul leszel tőle. -
Magyaráztam meg neki, míg én újabb kortyot ittam a flaskából, majd lezárva azt visszacsúsztattam az övembe.
- Most, hogy így említed, a te társaságodban lehet egy egész üveggel kellett volna hoznom. – Vigyorogtam rá viccelődve, míg egy pillanatra talán az alkohol hatása miatt, talán azért mert kíváncsi és vakmerő voltam, megfordult a fejemben, hogy megcsókolom... De pusztán egy pillanatra, aztán gyorsan megráztam a fejem, és inkább visszaültem a törzs tövébe, és nekivetettem a hátam.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Folyóvidék Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Vissza az elejére Go down
 
Folyóvidék
Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: