Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 11:31 am


Yesterday at 5:17 pm

Yesterday at 3:15 pm

Yesterday at 2:41 pm


Yesterday at 11:18 am

Yesterday at 10:14 am


Kedd Nov. 24, 2020 5:59 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Folyóvidék
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 04, 2020 2:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris



A férfi szemlátomást örül az érkezésemnek, ám időben kapcsol és aszerint folytatja a mozdulatait. Örülök, hogy életben látom, hogy az éjszakát egymaga is túlélte. A gyümölcs érkezését fogadom, egy kézzel kapom el, majd bólintok felé, mint elismervén azt, hogy remek munkát végzett. Felismerte az ehető ételt. A gyümölcsbe harapok, lassan fogyasztom el, figyelem az arcát közben, miképp örül a kapott fegyvernek. Tegyen neki jó szolgálatot. Mutogat és magyaráz, ám előbb a kezembe kapott ételt fogyasztanám el, majd csak utána a munka. Nem tart sokáig az evészet, így aztán a kezemet a ruhámba törlöm, majd leszállok az állatom hátáról, odébb tessékelem pár nyelvcsettintéssel a gyümölcsöktől távolabb, jobb a biztonság, a végén még egymaga befalja mind. Szerencsére veszi a lapot és jóval odébb letelepszik, elkezdi a növényzetet enni. Nikolai művelődését figyelem, majd a szedett vedett gyümölcs és növényekre is vetek egy pillantást. Semmi gyanús, így a másik mutogatás tárgyát is megnézem. Kérdőjelek vannak a fejem körül, majd a férfire tekintek. A kezemmel - ujjaimmal - tetőformát mutatok. Ha erre igen a válasza, csak bólintok, majd feltekintek a körülöttünk terjeszkedő fákra.
- Nikolai. - lépek odébb egy könnyen mászható fához, majd megkapaszkodok a törzsében, majd ágaiban, hogy a teteje közelébe a lombokhoz kerüljek. Ha a férfi is érkezik fel a közelembe, akkor mutogatásba kezdek. Hiszen messzire ellátni, elég magasan vagyunk hozzá.
Dél irányába mutatok.
- Hexa. - majd a vízre alattunk, aztán egy teljesen másik irányba, ahol a Titherek szoktak megjelenni inni.
- Tither. - bár szerencsére csak inni járnak erre, aztán már mennek is tovább. Majd úgyis látja őket sűrűn ugyanazon időben. Minden állat más időben jár inni a területre, de betartják az időt. Talán jobban jár ha ide is épít valamit. Fedezékszerűt a véletlen találkozások elkerülése érdekében. Ismét mutatom a tető jelét, de ezúttal a fát paskolom meg. Ha kell, akkor segítek ebben, de jobb ha elkerül pár perdai élőlényt. Elkezdek lefelé mászni, majd ahogy a talajra megérkezek úgy keresgélek. Remélem nem csak hexán és gyümölcsön akar majd eléldegélni. Egy korhadt fát nemrégiben láttam erre, így azt kutatom. Azt megtalálva már fejtem is le a kérget és kettő darab tenyérnagyságú perlát (féreglárva) szedek ki onnan. Azokkal térek vissza Nikohoz, illetve remélem lejött a fáról, mert csak úgy mutatnám meg őket. Annyira nem tolnám az arcába őket, csak épp annyira, hogy felismerje őket később.
- Perla. Nyam. Nikolai nyam! - jó persze, előbb meg kellene sütni őket, hiszen úgy könnyebben lecsúszik. Bár ha így fogyasztaná... persze abban megállítanám.




Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 04, 2020 6:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Tudom, hogy őrült ötlet emberként a Perda-n szállást és élőhelyet kialakítani, főleg úgy, hogy a környéken hemzsegnek a vadak és nagy esélye van annak is, hogy egy-egy perdaival összefussunk. Szóval egészen addig titkos ez a hely, míg csak mi ketten tudunk róla Saliethris-sel.
- Ügyes mozdulat. - dicsérem meg a gyümölcs elkapását, majd a kezembe kaparintott új fegyveremet szemlélem a lombok között beszűrődő fényben.
- Igazán szép darab, de remélem nem hiányzik onnan, ahonnan elhoztad nekem. - tudom, hogy semmit sem ért mondandómból, viszont beszéd közben végig mosolygok, amiből következtethet, hogy nem épp dorgálom, amiért hozott nekem egy ilyet.
A "welcome-gyümölcs" elfogyasztása után újfent megörülök, mert azt látom, hogy vendégem maradni fog egy darabig és leszáll a boga nyergéből. Az összegyűjtött növényekre vet ugyan egy feltételezésem szerint szakértői pillantást, amit a magam részéről nagyon figyelek, de tiltást nem veszek észre, amiből azt vonom le, hogy ami itt jelen van, az nem bír mérgező hatással.
- Igen, ház! - olvasva a háztető jelzésből, vigyorogva mondom ki a szavakat, de előbb rámutatok, hogy pontosan eltalálta mi készül itt, végül én magam is összeillesztem tetőformává a kezeimet.
- Területileg egy egészen kicsi ház lesz. - mutatom a méretet ujjaim egymáshoz közelítésével egyszerűen, és gyorsan körbe is "táncolom" a helyet.
Már idejére sem emlékszem mikor másztam utoljára fára, de nem vagyok megilletődve az efféle feladattól sem, a lány után mászok a lombkorona csúcsába, ügyelve arra, hogy ne bukfencezzek le a magasból.
- Hexa, inni? - mutatom az ivónak szánt mozdulatot, hogy jól értem-e a lényeget.
- Hexa, Tither, inni, Niko, vadász őket. - vonom le félhangosan a következtetést a látottakból és meg kell hagyni, pazar látvány bontakozik ki előttünk ebből a magasságból.
- Idefönt építsek? - széttárom karjaimat, mert ezen a ponton nem egészen világos hogy mire is gondol, bár, hogy választ kapok-e az erősen kérdéses, hiszen egy gondolattal később már lent is van.
Saliethris az első két nap benyomás alapján olyan, mint a tűz, az egyik másodpercben még itt van, a másikban már ott és sosem tudhatom, hogy mi jár éppen a fejében. Az már most látszik, hogy van valami rejtélyesség ebben a nőben, holott még nem is ismerem igazán.
- Várj, máris megyek! - szólok utána, de mire nekiindulok a mászásnak, ő már el is távolodott a fától, így mire lábaim talajt fognak segítőm fakérgen hozza az ínycsiklandónak még véletlenül sem nevezhető féreglárvát.
- Perla... Hmm... kérek még... - biccentek az új, megjegyzett szó és gyakorlati példa összekapcsolása hallatán, majd egy vállvonást követően már nyúlok is érte, hogy mihamarabb eltüntessem a bizarr ételt a szemünk elől.  
Kézbevételkor még nincs retorzió, de mikor meglátja, hogy mit szeretnék tenni az eleven, halálra rémülve "sikító" lárvával, közbelép. De hogy miként teszi ezt, az hamarosan kiderül.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 05, 2020 2:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris



Figyelem otthonának tervét, hogy mekkora területről van szó... és hát alvásra megfelelő a méret. Másra nagyon nem. De amíg a hideg idő beköszönt és el nem megy, addig elegendő. Utána lehet változtat. Ha hosszú távon maradni akar. Fogalmam sincs mi a terve és mennyi időre költözne be, de ha őt nem zavarja az olykor inni betévedő szomszédok, hát maradjon. Ezért is ide hoztam, hiszen erre az állatokon kívül nem sok mozgás akad. A famászást könnyedén veszi, ám amikor kiejti hogy a Tithert is levadássza, csak ingatom a fejem. Tithert elkerüljük. De majd megtudja úgyis miért kell. Hamarosan. Kérdésére bólintok, még szemöldökömet is felhúzom, hogy miért természetellenes a dolog neki. Hiszen nekem természetes, hiszen elkerülöm idefent a fára mászni nem tudó ragadozókat. De lekerülök hamar a fáról és Nikolas indul is utánam. A perdai ízeltlábút mutatom be neki, de amikor csak úgy nyersen falatozni akarja, hamar mellé lépnék, hogy szájára tapasszam tenyerem és kissé mérges nézéssel adnám tudtára a nem tetszésem. Ha feladja a jelenlegi nyersevő műveletet, csak akkor ereszteném el. Ujjammal bökök egyet a lénybe, majd undi arckifejezést ejtek felé, majd odébb lépek hogy a saját fegyverem felkapva a földről egy kisebb kört rajzoljak vele. Majd ide jöjjön a tábortűz. Rá is mutatok egy gallyra, majd felkapok egy kissé vastagabb gallyat, megtisztítom a feleslegtől, hogy csak egy botszerűség legyen nálam. Felszúrom rá egy mozdulattal a perlát, ami visítva múlik ki tekeregve kicsit, végül imitálom a sütését. Ha meg van neki is, hogy mit akarok ebből kihozni, csak átpasszolom neki a botra tűzött ebédjét. Aztán egy ismerős erőteljes állathang érkezik. Mély baritonnal. Ráadásul nem is egyedül érkezik.
- Tither! - ejtek ki ennyit, majd a bogám felé intek egy körkörös mozdulatot, aki abban a pillanatban el is tűnik a látókörből, Niko ruháját cibálom meg egy aprót, hogy kövessen. Ismét fel a fára. Ajánlott hogy jöjjön.
Fent a magasból láthatja hogy miért is kellett feljönni. Ha megszólalna, hát megakadályozom benne, majd úgy figyelem az események folyamát. Egy Tither érkezik, hatalmas bika, több mint 9 méter magas, megáll a parton és a levegőbe szagol. Mivel semmi olyan szag nincs, mely iritálná, így mély bőgéssel jelez a többiek irányába. Érkeznek 7-8 méter magas nőstények, meg 1-3 méter között a borjak. Hatalmas kalapácsszerű fej, vastag páncél minden. Csak mosolyogva pillantok Nikora.
- Tither nem nyam nyam.


Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 07, 2020 12:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Amennyiben valóban csak inni térnek be hozzám robosztus szomszédaim, úgy egyáltalán nem fog zavarni jelenlétük és gondom lesz néhány magasles kialakítására is.
Magasra futó szemöldökeinkkel jelezzük egymás felé, hogy nem teljesen világos, az, aminek annak kellene lennie, viszont az a nagy helyzet, hogy nekem előbb meg kell tanulnom "perdaiul" gondolkodni, Saliethris-nek pedig türelmesebbnek lennie égi agyammal szemben.
- Mmmhhhm, hmmmhmm... - mielőtt jóízűt tutira nem falatoznék a lárvából, tanítóm tenyere betapasztja a számat, amire csak ily módon tudok reagálni, de a mérges pillantásból leszűröm, hogy valami nincs helyén.
- Jó-jó, szóval akkor süssem meg. Tűz! - bólogatok és a "tűz" szócska kiejtésére imitálom a lángokat, amennyire csak tudom, végül átveszem a nyársra tűzött ebédnekvalót.
Sejtésem sincsen, hogy mi módon tudnék tüzet csiholni, de annak idején őseink is megoldották valahogy... Ennek a kérdésnek a megválaszolására azonban még várnom kell, ahogyan arra is, hogy nekiálljak rőzsét gyűjteni a környékről, mert egy jókora állat hangja töri meg az árnyas erdő nyugalmát.
- Megyek, megyek, de... ne olyan szélvészgyorsan mindig... - mire megrázom a fejemet, addigra Salieth már félig fel is mászott a fán, hogy elfoglalja Tither-kémlelő helyét valahol a csúcsban.
Második mászásra már ügyesebb vagyok, bátrabban is teszem-veszem a kezeimet, lábaimat és kisvártatva megérkezek mellé, hogy egy újabb leckét sajátítsak el.
- Nem, Tither nem nyam-nyam. - látva a böhöm nagy lényt, komoly ábrázattal pillantok a mosolygós arcra és megerősítem abban, hogy nem érdemes a Tither vadászatot megkockáztatni.
Az erős ágak egyikünket még gond nélkül elbírnák, de már két személy alatt megadják magukat, és az első reccsenés szinte láncolatot indít be, ha nem kapunk gyorsan észbe:

Gurítás tíz oldalú kockával zuhanásra:

Nikolai Denisov carried out 1 launched of one Folyóvidék - Page 6 Kicsi10 (10 oldalú.) :
Folyóvidék - Page 6 110

0-3: Saliethris rutinos mozdulattal, szinte átperdül egy közeli, ép ágra, így elkerüli a zuhanást, de utánam kapni már nem tud, ebből fakadóan elszenvedem életem első, súlyosabb fáról történő lezuhanását. Töröm magam alatt az összes gallyat, nincs mi megállítson, a szerencsém csak annyi, mindamellett, hogy nem nyársalnak fel a vastagabb ágak, hogy sikerül némi lombkoronát is magam alá gyűjteni, hogy csontom ne törjön leérkezéskor.

4-7: Vendégem érzékelve, hogy másodperceken belül óriási probléma lesz az ágak teherbírásával, légiesen lép át egy szabad és biztonságos helyre, de nincs szerencséje, mert reflexszerűen kapok keze után, segítséget remélve, viszont ezzel csak azt érem el, hogy magammal rántom a mélybe. Én vagyok az, aki töri az utat lefelé, de mindketten engedelmeskedünk a gravitációnak és a becsapódás után még Saliethris is rám érkezik. Szerencsém, hogy nem érzek fájdalmat, mert ezt bizonyára nem köszöntem volna meg.

8-9: Segítőm sokadik érzékével előre látja a bajt és jelez, hogy távolodjunk el a masszívnak gondolt ágról, máskülönben hamar odalent találhatjuk magunkat.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 08, 2020 1:48 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris



Szerencsére ügyesen veszi az akadályokat, így nem kell pépé vérben semmiért, hogy okuljon belőle. Az hogy hogyan csinál majd lángokat azt nem tudom, de biztosan megoldja majd. Jól befog tudni illeszkedni. Már csak az érdekelne, mennyire komolyan gondolja az ittlétét. Elrendezkedett, tudja mit akar, így mindennapos látogatója lehetek. Ha nem bánja.
Irány a fa és a meglesni való Titheres bevonulás. Nem, Tithert valóban nem vadászunk, melynek egy különleges oka van. A méretei. Egyedül és még 4-5-en is kevésnek bizonyulunk ellenük.  Ahogy az ágak között figyeljük az élőlények megjelenését, úgy az első reccsenő hangra már felfigyelve ösztönösen vetem magam át egy másik ágra, ám a Quorsa annyira már nem szerencsés. Az istenek ellene vannak, hiszen nem tudom időben elkapni, így zuhan pár métert lefelé. Az állatok felfigyelnek a történésekre, a borjakat maguk közé noszogatják. Amint Niko nagy puffanással földet ér, már én is utána mozdulok, hogy annál nagyobb tapasztalattal érjek mellette földet. Mellé guggolok, hasára teszem egyik kezem tenyerét, majd a Tither csorda felé pillantok. Másik kezemmel az ajkaimra illesztem ujjamat, hogy Niko tudja értse, majd a hatalmas állatok az ivással kezdenek foglalkozni. Engedik a borjakat is, így Niko-val foglalatoskodom. Az állatok nem foglalkoznak tovább velünk. Megtapogatom az égi néhány testrészét.
- Remélem nem törted össze magad nagyon! Fáj valamid? - saját nyelvemen érdeklődők, majd kissé aggódó arccal pillantok a szemeibe. Várom a választ, várom hogy összekapja magát annyira, hogy megmozduljon. Ha tudom hogy milye fáj, s mennyire sérült csak utána tudok többet segíteni, cselekedni.




Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 08, 2020 7:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Csupán néhány centiméteren múlik, hogy nem sikerül elkapnunk egymás kezét Saliethris-sel még a lombkoronában és megtapasztalom milyen is az, mikor valaki mellől elpártol a szerencse és több métert zuhan szabadesésben. Lefelé vezető utam során viszek mindent, amitől nagyobb és erősebb vagyok, így nem nagyon kell meglepődnöm azon, hogy egy szép kis falevél és gallyhalmon landolok. Csontom nem törik, legalább a főbb tagjaim mozognak és határozottan életben érzem magamat, bár arról fogalmam sincs, hogy lett-e valamelyik porcikámon nagyobb bajom.

Guritás tíz oldalú kockával zuhanás utáni állapotra:

Nikolai Denisov carried out 1 launched of one Folyóvidék - Page 6 Kicsi10 (10 oldalú.) :
Folyóvidék - Page 6 910

0-4: A hamarosan mellém érkező vendégem észreveheti, amint a lábamon lévő sérülés, újból vérezni kezd. Nem tett neki jót az előbbi mutatvány, igazság szerint ki kellett volna kímélni néhány napig, de minimum nem meggallyazni vele egy fát.  

5-9: Segítőm megállapíthatja, hogy a perda istenei kegyesek voltak hozzám és kutya bajom, eltekintve attól a néhány szemmel is jól látható felszíni karcolástól és horzsolástól.

- Jól vagyok. - súgom vissza, miután lerázom magamról a zöldhulladékká vált, felaprózott növényzetet és látom a némaságra utaló jelzést, mi szerint egy hangot se adjak ki.
- Tither nyam-nyam Saliethris és Nikolai? - érdeklődök még a csillagköziek közt is érthető mutogatással, arra utalva, hogy vajon kell-e attól tartanunk, hogy felfalnak minket ezek az állatok.
- Tűz! - lassan feltápászkodok és az égetnivaló halomra mutatok.
- Saliethris tud tűz, bbuhhh? - akár egy színész nagyokat gesztikulálva elő is adom mire gondolok, a hanghatás már csak ráadás és egyértelműsítő tényező a "szövegkörnyezetben".
Mikor, ha ne most kérdezzem meg a tűzcsiholás rejtelmeit tanítómtól.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 12, 2020 12:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris



Nem esett baja az éginek, s méltó is lett a nevére. Égből érkező Nikolai. A gondolat is borzasztó, így elvetem. Megkönnyebbülés ereszkedik le vállaimról, majd a fiút figyelem, ahogy felül, majd a Titherek szokásairól érdeklődik. Csak fejet ingatok. Húst nem esznek, max összetaposnak minket, de a méretük alapján talán ez egyértelműen leesik neki is mire kell ügyelni ha a közelben óriás állatok vannak. A férfi feláll, s odébb lépek tőle, túl közel kerültem hozzá a percek töredéke alatt, de ha ő nem bánt, nekem mi okom lenne. Ismét érdeklődik. Falom a szavait, pillantok a gallyhalomra. Majd vissza rá és a halomra mutatok.
- Tűz? - ezt akarja tűzzé tenni, ide akar tábortüzet? Hát az pont nem jó ötlet pont ide. Csak fejet ingatok. A halomra mutatva és kicsit odébb is lépek hogy hol lenne ennek megfelelő helye. Ahol nem lesz leégetve a hely se. A széltől is óva lesz, így nem kap minden lángra. Köveket keresek, addig remélhetőleg Niko is pakolja a gallyakat a megfelelő helyre. Csak utána kezdek tüzet „bbuhhh”ni. Mi az a bbuhhh? Mindegy. Pár perces keresgélés után a tábortűznek való fészek is megkerül, körbe pakolom kövekkel a gallyakat. Fogom a lándzsát, a gallyak halmába szúrom, majd az egyik kővel megkocogtatom a pengét. A szikrázás jó, hamar meggyulladt a száraz gally. Így már csak Nikora pillantok, hogy tiszta-e neki minden. Ha nincs semmi se a birtokába, akkor egyszerűen csak fegyvert használ. Mindenesetre a fát megtisztította a feleslegtől, akár valami mászószerűséget is vihet fel, hogy felfüggessze és azon mászna fel nap mint nap. A tűz meggyulladt. Az előzőleg felszúrt lényt kaparintom meg és a tűz fölé tartom. Kicsit visít, de hamar kimúlik, így a sülése is megkezdődik.
- Perla nyam nyam tűz! - előbb sütni kell, hogy ehetővé váljon. Ezt már ő is megértette. Remélem.





Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 14, 2020 10:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Saliethris határozott fejrázását követően, miszerint a folyónál szomjukat oltó termetes állatok nem preferálják sem az emberi, sem pedig a perdai húst, némiképp megkönnyebbülve fújok egyet és feltápászkodok a földről, hogy leporoljam az itt-ott ág szaggatta ruházatomat. Miután az utolsó levéltől is megszabadítom az igencsak szembeötlő égi gúnyámat, figyelemmel kísérem segítőm mozdulatait.
- Igen, tűz! - meghallva a "tűz" szócskát, tőlem szokatlan módon szélesen elvigyorodok, mert felcsillanni látszik a remény, hogy előbb vagy utóbb, de meg fogjuk egymást érteni.
- Pontosan, naagy, nagy tűz... "bbuhhhh", vagyis, lobban, tudod, lobbanni! Így! - mutatom óriás gesztikulációkkal, hogy jobban értse mire gondolok, bár azt hiszem e nélkül is bőven megfogta Salieth a lényegét és már mutatja is, hogy itt jobb lenne, ha nem gyújtanék fel semmit, ezért a tüzeskedő elgondolásunkat telepítsük néhány méterrel odébb.
- Igen, ott lesz a legjobb. - bólogatok megerősítésképp, és amíg a vendégem nagy rutinnal a jövendőbeli tűztér köré szervezi a megfelelő, környéken fellelhető köveket, addig én a rőzsegyűjtésben segítek, ami valljuk be nem túl nagy feladat a számomra, lévén a zuhanásommal cirka másfél köbméter zölddel kopasztottam meg a szerencsétlenül járt fát.
- Értem, pattintás... - guggolok le a lány mellé, hogy elsajátítsam a mozdulatot és megnézzem, hogy miféle "csiholó eszközzel" hívta életre a szikrát, ami a száraz gyújtóst lángra lobbantotta a gallyak alatt.
- Mmm... Nikolai már éhes! - simogatom meg a hasamat az "éhes" szó elhangzásakor, bár igazából egy cseppet sem vagyok az, főleg nem ebből az étekből, viszont egy perdán kívüli csak ne válogasson, egye azt, amit a természet ad és örüljön neki, hogy őt fogyasztják el.
- Saliethris eszik itt velem? - továbbra is az egyértelmű mutogatás az, amivel tudatosítom a hallgatóközönséggel mit is szeretnék pontosan, és ha kell, tartom a szemkontaktust is a siker érdekében.
- Vannak gumók is. - jut eszembe, hogy gyűjtögettem én mindent, amit csak találtam, ezért gyorsan idehozom és bevizsgálásra megmutatom mi is az, ami a birtokomban van.
- Megesszük? Nyam-nyam? - pillantok kérdőn a mellettem lévőre, akivel szívesen megosztom a "zsákmányomat", feltéve, ha ehető.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 20, 2020 1:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris




A tűz szó és annak jelentését elsajátítottam, akadt segítségem ebben az irányban. Mindkettőnknek sok tanulnivalóink van még, sőt... mindketten tiltott játékot kezdtünk el. Nem bánom. Nikolai-ra csúszik pillantásom, éhes volna? S miért engem kérdez? Én egyek helyette? Vagy vele egyek? Esetleg őt egyem meg? Valamit akar ami rá és rám vonatkozik, így hosszú hallgatás után bólintok. Hát legyen. Végül ide hoz még egy csomó mindent, amit enni szán. Hamar átnézem, az egyiket kiszedem, felé mutatom, majd eldobom messzire. Nem ehető. Nem étel. A többi jó.
- Nyam nyam. - tudom le ennyivel az idehozott gumókat, majd mivel a tűz már szépen meggyulladt, meg pattog is, így felkelek onnan. A lándzsámmal a kezemben odébb lépek, majd Intek a fejemmel, jöjjön. Remélem a gumókat is hozza. Pár méterrel odébb egy kidőlt fához invitálom, a gumóra böknék a fegyveremmel, majd a fára, tegye oda. Ha megvan akkor egy hasítással ketté vágom mindet. Kemények így nem kell velük sokáig szórakozni, egyszerűbb így. A kérgesebb a földre kerül, a többiről lekerülnek az ehetetlen részek. Nem sok idő, bár apróbb és életlen kis késsel nem állnék neki. Fejszével pikk pakk meg van. De nekem lándzsa jutott, de a segítségemre van. A tisztítottat a férfi felé nyújtom. Leginkább egy jó leves készíthető belőle. Így nyersen is fogyasztható. De majd meglátjuk a folytatást.  Edények kellenek majd neki, meg még ezeken kívül pár dolog. A lárva időközben felkerül a tűzre, azt időnként forgatni kell, azt csinálom, hisz nem tudja a Quorsa mikor is jó, mikor ehető. Bár minél sötétebb a külseje, a belseje annál jobb.
- Azt hiszem holnap még érkezem hozzád, hogy kisebb ellátmányt hozzak. - edényeket és amik a segítségére lesznek a következő időkre.
Még sokat kell mutatnom neki. A vadászat mesterségét, hogyha nincs ivóvíz a közelben, akkor honnan meríthet, meg egyéb ilyen apróság. De előbb éljen túl. Tudja meg mi ehető, S mihez ne nyúljon.



Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 20, 2020 4:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
A heves mutogatás olybá tűnik, meghozza a szerencsémet, hiszen vendégem megtisztel azzal, hogy velem fogyasztja el az ebédet és még segít is abban, hogy ne öljem meg magamat akaratomon kívül egy-egy ehetetlen, ételnek kinéző, ámde emberek és perdaiak számára is emészthetetlen növényi terméssel. Figyelek, mintha az életem múlna rajta... vagyis pontosan az múlik, tehát nem tehetem meg, hogy félvállról veszem a tanítószándékot, amit valljuk be, egész jól csinál. Határozott szigorral, teljes tárgyilagossággal, mellébeszélés nélkül válogatja, mutatja, majd hajítja el az ehető közé sehogyan sem sorolható, kizárólag állatoknak kitűnő csemegét. Bólogatok, miután felmértem a kitaszított színét, állagát, hozzávetőleges méretet és igyekszem elraktározni emlékeim között a képet a jövőre nézve.
- Igen, viszem őket. - biccentek a mutatásra és azon vagyok, hogy minél gyorsabban, minél jobban Saliethris keze alá tudjak dolgozni, nehogy a végén meggondolja magát és idő előtt boga-ra pattanva a távozás mezejére lépjen.
Kissé távolabb helyezkedek tőle, míg figyelem a rutinos suhintást, amivel egyetlen, határozott csapással metszi ketté az ennivalónak szánt gyűjteményemet. Most a perdai gasztronómián kívül több mindent is van elegendő időm megfigyelni: az erőteljes fegyverhasználatát, és a tiszta mozgását is. Kétség sem férhet hozzá, hogy közelharcban nagyon veszélyes lehet, amiből egyenesen következik, hogy egy valamit biztosan el kell érnem: méghozzá azt, hogy tanítson, mert ezt a tökélyre fejlesztett mozdulatsort nem oktatják egyetlen dominiumi tanodában sem.
- Holnap érkezel? - fülelek, hogy jól hallottam-e a szavakat, melyek tegnap azt jelentették, hogy ma érkezni fog.
Tehát akkor holnap ismét látjuk egymást, amire csak egy mosolygós bólogatással reagálok, miközben átveszem a lehántolt, félkész hozzávalókat. A sült lárvának furcsa szaga van, de ez könnyen lehet, hogy természetes, igazából még nem ettem soha effélét, így nem tudom, hogy a pörkölődött illat és ez a kesernyés szag valójában milyen ízt rejt magában. Hamarosan kiderül, addig szerzek a közelből néhány nagyobbacska követ, melyet nem okoz gondot idehordani, legalább lesz valami, amire leülhetünk.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 29, 2020 9:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris



A Quorsa figyelme a munkásság elsajátításán jár, így úgy csinálok mindent, hogy láthassa. Túlélnie kell, mindennap nem leszek itt, magáról kell gondoskodnia. Ha túléli az első pár éjszakát egymaga, akkor a többit is túl fogja.
Holnap érkezek hozzá megint, de csak kis időre, kérdésére bólintásom a felelet. Jövök. De mennem is kell majd, hosszan nem tartózkodhatok itten. De majd látni fogja érkezésem miértjét. Kövek kerülnek elő, ám jó magam csak letérdelve foglalok helyet a füves terepen. Figyelem a mozdulatait, hogy miképp cselekszik a lárva körül.
Meg kell mutatni még a hely plusz adottságait is, de egyszerre ennyi információt befogadni? Megtudja jegyezni? Tud mit kezdeni ennyi infóval? Majd kiderül. Ha elkezdi nézegetni a sült élelmet, csak mosolygok rá. A kérgét ne egye meg. De majd rájön hogy mi lesz a finom. Rajta múlik a dolog. Elbukik, vagy tovább lép. De amint megeszi mindezt, már lépünk is tovább. Nehogy azt higgye hogy nem adok át semmit se irányába. Csak ne legyen rosszul az élelemtől.
Mindenesetre mindenre fel kell készülni, így az elhelyezkedésemet máshová telepíteni át. A korábban átnézett gyökerek és "gyümölcs" között kezdek kutatni, egy keményebbet előszedek és azzal térek vissza. Amint Niko képes lesz figyelni, folytatni is tudom a dolgokat.
Ívóvíz. Egy lyukat kell döfni majd a kis pengéjű fegyverével a héjba... Ezt mutatom is. A lándzsát nagy vágást ejtenek rajta, ide elég egy nagyon picike.




Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 01, 2020 9:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Úgy vélem, hogy a természet törvényei egyértelműek és logikusan önmaguktól értetődnek a vadonban: amíg figyelek nagylelkű segítőmre és megpróbálom már az első pillanattól magamba szívni azt a tudást, melyet első kézből szolgál, akkor megnő az esélye a túlélésemnek, azonban, ha figyelmem kihagy, vagy nem értek meg valamit, könnyen lehet, hogy az utolsó órámat kezdem meg idelent. Ahogyan eddig is, úgy a kockázatot most is vállalom és azon a véleményen vagyok, hogy meg tudok birkózni egymagam is a sűrűben elém gördülő akadályokkal. A tény nyugodtsággal tölt el, miszerint hébe-hóba azért egy rövid időre meglátogat majd, és ha mást nem is, legalább néhány új szót át tud adni a perdai repertoárból.
- Finom. - fejezem ki magamat röviden és tömören, bár arcomról nem az olvasható le, hogy odáig lennék ettől a csemegétől.
Mert hát, ami igaz az igaz, a Dominium-on se íze se bűze a kosztnak, de egy fejadaggal azért jó ideig elvan az átlagember, viszont ennek a számomra új keletű lenti menünek sincs túl sok íze, ám a bűze... na arról regélni lehetne, de hát mit is vár az emberfia egy termetes lárvától. Még sütve sem válik belőle csirkecomb. Apropó csirke...
- Saliethris, ott, póók pok pok pok. - amint a lány figyelme az enyém, mutatok is a közelben ólálkodó madárra, mely tegnap este óta a közelemben settenkedik.
Az egyértelműsítés kedvéért nem vagyok rest karjaimat behajlítva némiképp leutánozni a gyíkmadarat, melynek "kotyogása" könnyen lehet nem is hasonlít az általam kiadott hangokhoz, de az előadásom célja csupán a figyelemfelhívás az állat irányába.
- A madár barátkozik. - eddig égi nyelven - tegnap este, itt, Niko. - kezdetleges perdai nyelven hozom vendégem tudtára, hogy a kék árnyalatokban pompázó "Ropityúk" nincs az étlapomon, ugyanis "házőrző" is kell a ranch-ra, ha már itt ütök tanyát a következő időkre.
A közjáték után figyelem a vízvételezés mutatványát, melyet igyekszek a lehető legjobban rögzíteni, és a miből, hogyan és mennyit kérdésekre próbálok mielőbb választ kapni a látottakból. Azt hiszem, szomjan már nem fogok halni, bár sosem ez volt a legfenyegetőbb dolog a Perda-n.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 12, 2020 10:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris



Arcát látva, miközben falatozza az ételt, csak kacagni kezdek. Igen. Mindezt majd megszokja, ha a sokadik darabot eszi majd. Most még furcsa és undorító, de később természetes íze lesz az életében. Nevemet hallva figyelek is rá, hiszen nekem próbál magyarázni minden erejét bevetve, így egyből leesik hogy merre nézek, mit nézzek.  Egy Carakla járja a Férfi lakhelyét. Gondolom terve van vele, ha eddig nem bántották egymást. Majd elválik mi lesz velük.
- Carakla. - nézek vissza Nikolai-ra, s mivel az állat nem jelent veszélyt egyikünkre se, így több figyelmet nem is fordítok rá.
- Nikolai! Hexa! Vadász. Jön. Saliethris. Napkelte. - lassan fogalmazok Quorsaul, bele törik a nyelvem mire kiejtem a szavakat. Figyeltem. Őt, mikor nekem magyarázott, csak nem ezt. Vajon leesik neki mit is szeretnék ezzel kihozni? Eközben iható folyadékot is szerzek, de a figyelmet az éginek szentelem. Megmutatom neki hogy miképp vadásszuk le a hexát, mire figyeljen, mit találjon el elsőre, mit hogyan merre csináljon. Mit ehet meg belőle és miből mit csináljon.


Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 12, 2020 11:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Arcizmaim és vele együtt fizimiskám minden egyes rezdülése erőn felül teljesít, mert hát tényleg mindent megteszek azért, hogy a látott, érzett és ízlelt hármasból egy minimum semleges látványt nyújtó mimikai összkép rajzolódjon ki a közelemben lévő lány előtt. A semmiből érkező nevetésén egy kissé meglepődök, még a következő falat leválasztását is elfelejtem az "ínycsiklandó" fogásról, de néhány másodperc elteltével én magam is mosolyogni kezdek. Egyértelműen lebuktam, akármennyire is igyekeztem komoly arccal előadni, hogy mennyire bejön számomra már az első napon a perdai koszt.
- Borzasztó az íze... - vallom be őszintén, ha már így jártam, hogy ki lett figyelve apró kis titkom, ami után inkább félre is teszem az ételt, mert úgy vélem hagynom kell időt a gyomromnak is feldolgozni az átállást.
- Carakla. - ismétlem meg a hallott szót, miután kézzel, lábbal, mutogatással konkretizáltam mire is gondolok.
- Ez jó, ez jó! - bólogatok, ahogy meghallom az egymás mögé tett szavakat, melynek a végén szélesen elmosolyodok.
- Ügyes! - elismerően biccentek, mert nem csupán szavakat hallottam az előbbiekben, hanem gyakorlatilag egy bővített mondatot, amit meg is értettem.
- Nikolai... - mutatok magamra, de itt el is fogy a tudomány, mert az "örül" szót még nem hallottam vendégemtől, ezért azt egy mímelt vigyorral helyettesítem, miközben a szokatlanul széles vigyoromra mutatok.
- ...várni itt, holnap Saliethris, menni, vadász együtt. - vegyes felvágottra sikeredik a mondandóm, de ismételten megpróbáltam mindent a lehető legjobban körbeírni, azaz heves gesztikulációval mutatni.
Vissza az elejére Go down

Saliethris

Perdai

Folyóvidék - Page 6 9f795eee9acd0a3ff0960b047f478fb6129a1ccd

Karakterlapom :

Születési idő :
2390. decembere - Cadar (26 éves)

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak és környéke

Reagok száma :
97

Avatar alanyom :
Demet Özdemir

Keresem :
Folyóvidék - Page 6 2eb5b1f911115c066def845b140a7f2cf943cf2d

☽ :
2417. Április. Virágzás hava


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 18, 2020 1:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Nikolai & Saliethris




Vadászni megyünk holnap. Hexára. Megértette. S megértettem. Ez a legjobb dolog azóta hogy összetalálkoztunk. De érzelmi kimutatás csak annyi az irányába, hogy apró mosolyt eresztek.
A lándzsámmal firkálni kezdek a földbe. X jelöli a jelenlegi helyünket. Egy másik x pedig a helyet, annak melyet magyarázok.
- Quorsa... 2 napnyugta. Vadász. Nem hexa. Perdai... Rossz... - nyögök ki még ennyit, majd az irányt is megmutatom kelet felé.
- Arra. Nincs messze. Veszélyes.
Hiszen nemrég visszatértek a társaim és panaszkodtak. Nem nézhetem tétlenül a dolgokat. És nem is fogom. Talán Niko segít. Bár nem reménykedem... majd a bogához lépek, hogy felszálltak rá, ezután nézek Nikora. Kis ideig figyelem, majd elindítom az állatot. De pár lépéssel távolabb visszanézek rá egy apró mosollyal. Holnap új nap virrad, s holnap más problémák elé nézhetünk. A baj kéz a kézben jár sok mindennel. De segítséget nem mindenkitől kap a perdai.


Öltözet

Vissza az elejére Go down

Nikolai Denisov

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2328, Föld (36 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Közlegény - Gépész

Reagok száma :
213

Avatar alanyom :
Scott Adkins

☽ :
Folyóvidék - Page 6 647b095aed35b777230f2c4d0d9b1e13


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 18, 2020 6:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Mosolyom és egyben jó kedvem fokozatosan tűnik el, míg Saliethris lándzsaheggyel rajzolt "X"-eit figyelem, mert szavai már nem a Hexa-vadászatról szólnak, hanem valami egészen másról. Attól tartok nem igazán értem, holott nagyon figyelek arra, amit magyaráz és mond, de nem egészen áll össze a kép. Lehet a jelenlegi ponton még nem is kell, hogy egy kerek egészet alkosson az, amit tudnom kellene, viszont kétségek között maradok arra az időre, míg újból nem találkozunk.
- Niko segít. - ha segítőm bajban van, nem is kérdés, hogy mellette állok, ezért legyen szó bármiről is, biztosítom a támogatásomról, mert így tartom helyesnek.
Egyelőre sejtésem sincs, hogy ki lehet az a titokzatos, rossz szándékú Quorsa, aki kétnapi járóföldre lehet innen, ám mielőtt itt felbukkanna, valószínűleg még jótevőmmel is összefutunk és felkészülhetünk a fogadására. Azt tartom a legésszerűbbnek, ha megerősítem a lakhelyem körüli védelmet, mert sosem tudhatom mikor akadnak a nyomomra és nem szeretném, ha miattam akár egy perdainak is baja esne.
Némán követem a boga-hoz a lányt, majd távozásakor biccentek és felemelem a jobbomat, hogy intsek.
- Vigyázz magadra, Saliethris! - engedem útjára ezen szavakkal és egészen addig figyelem a távolodó lovast, míg alakja el nem tűnik a sűrűben.
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Folyóvidék - Page 6 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
311

☽ :
Folyóvidék - Page 6 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 18, 2020 7:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 6 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
798

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 6 Tumblr15


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 10, 2020 9:37 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
A természet szerelmesei


//Előzmény itt//

- Legközelebb készüljön kávéval. Ha túléli a vádat, hogy meg akarja őket mérgezni, bizonyosan felébrednek. - Kedvesen most nem teszem hozzá, hogy ezek szerint egy perdait majdnem álomba dumált, mert hogy nem szedte a lábait, hogy kevesebb ideig hallgassa Moor-t, az is biztos az elmondottak alapján. Habár én sem menekülök - az immunitásra fogom a dolgot kitartóan -, nem is kíséreltem meg őt itt hagyni, beszálláskor is csak némi illemre és határra hívtam fel a figyelmét. Így lesz, hogy perceken belül már mindannyian a kocsiban ülünk és jelzésemre el is indul a jármű vissza a Város felé, magunk mögött hagyva Elorakot. A szokásos megnevezésre finom mosollyal bólogatok, Moor legalább érti a tréfát és nem akarja kiszedni belőlem, hogy miféle háborút alapoztam meg ma komolyan véve a szavaimat.
- Kedves Öntől. Valóban jól alakult a mai nap. - Nem teszem hozzá, így is látni, hogy elgondolkodtató volt, de nem hagyom figyelmemet elkalandozni, visszamélyedni mindabba, amit Roda mondott vagy mutatott. Lehetőség sem lenne, hiszen nincsen hallgatag társaságom, aki csak akkor szól, akkor is csak két szót, ha kérdezik, na meg részemről is modortalanság lenne így kizárni őt. És amíg beszélünk, addig is talán nem iszik, legalábbis sokat. Egyébként sem akarom, hogy a zárt kis légterünket ennek az italnak az illata töltse be.
- Máris jobban fogok aludni. Önmaga miatt se legyen és a futás után jobban hidratálna, ha tiszta vizet inna. Az alkohol pont hogy dehidratálja. Valamint tudja, hogy ezen a télen különösen vigyáznia kell szeretett lábujjaira, így csak óvatosan majd az itallal. Tartsa meg beltérre. - Erre az Égtükör-hegyen történtek után is figyelmeztettem, mert ugyan fagyási sérülései nem voltak súlyosak - annyira semmiképp, hogy el kelljen köszönnie a lábujjaktól -, jellemző, hogy egy ideig a hidegre érzékenyek maradnak. Mondjuk úgy is érezni fogja, mikor elkezdenek sajogni. De míg korábbi, járművet elhagyó gúnyosabb szavaim jobban lepleztek valamit az aggódásból, most azért komolyabban mondtam. Még ha érzésem szerint ha szavaim eszébe is fognak valaha jutni, utólag történik meg.
- Nem értem egyébként, miért pont ezt issza. Kellemes ital, de Önhöz valahogy egy kávélikőrt jobban el tudnék képzelni. - Adja magát a dolog, hisz alkoholos is, igaz, nem olyan siklószaggatóan erős, mint a Búfelejtő, és kávés is, ami másik nagy szerelme Raven Moor-nak. Igaz, nem tudom, hogy az ő jelenlegi vagy hajdani rangjában mennyire elérhető, ezeket sosem követtem nyomon tételesen. Jelenleg felesleges is ezen gondolkodni, másodperceken belül úgy is tájékoztatva leszek. Amíg iszik, addig kipillantok az ablakon, a mellettünk elsuhanó tájat nézve, csak akkor nézek vissza picit megemelt szemöldökkel, mikor újra megszólal és a reakciót már az első mondata kiváltja, a többi pedig mosolyra késztet.
- Ma még senkit, az még hátra van. Még mindig maradni óhajt? - Csak ugratom, bármilyen komolyan is mondom, tekintetem csillanásával hagyom ezt elárulni.
- Valószínűleg megnyeri összesítésben, én nem szorultam rá a futásra. Legfeljebb a reggelt vihetem el részeredményként, mert, hogy korábbi kérdésére is megfeleljek, én bogaháton érkeztem Elorakba. Egyébként a perdai gyógyítási módszereket jöttem jobban megismerni, attól tartok, ebben Ön kevesebb izgalmas részt találna, mint én. És Ön? - A társalgás íratlan és ősrégi szabályai is megkövetelik, hogy visszakérdezzek, noha én nem fordulok ennyire felé, csak fejem s tekintetem, de ennyi is elegendő, hogy biztosíthassam figyelmemről. A tájra én sem szentelek különösebb figyelmet. Minden fa ugyanott van, ahol reggel is volt, akárcsak a bokrok és egyéb elemek, na meg a folyó sem kezdett el másfelé folyni, melyet egyre jobban megközelítünk.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 6 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 6 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 6 KjdARSD


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 13, 2020 4:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Jenkins tényleg sziporkázik ma. Rohadt jó kedve van, kíváncsi vagyok mit tettek vele a perdaiak. Biztosan megbűvölték a képességeikkel, talán befizetek még pár ilyen bűvölésbe, kiterjesztve az összes kancellárra. *
-Nem én vagyok a méregkeverő, engem ilyen vádak nem érnek. *Teszem azért hozzá, mert nem tudom szó nélkül megállni. Mikor tudtam? Amúgy meg Jenkinsre szó szerint illik a leírás, azért ironikus, hogy pont ő mondja. Meg is jelenik a szám sarkában egy finom mosoly, mielőtt még arra vetemednék engedély nélkül, hogy előtte szálljak be a kocsiba. Némi rang fitogtatás után aztán mégiscsak előreenged és még a kezét is felajánlja. Elhelyezkedem, nem kevésbé kárörvendően tekintve a testőrre, akinek most bezzeg szava sincs. Hát így fordul a világ! Termosszal a kezemben érdeklődöm, nem pusztán udvariasságból, mint inkább mindig olthatatlan kíváncsiságomból fakadóan, hogy mitől van ilyen jó kedve. Persze nem ezekkel a szavakkal faggatom, de magamban azért hozzáteszem, mert elég feltűnő. Az is, amikor válaszol, láthatóan nem mindent mond el és még el is mereng picit. Az ilyen merengésekre vagyok kíváncsi, ahogy a Dominiumon is olyan helyekre, ahova nem mehetek be. Érdekel, mit titkolnak előttem, másrészt izgalmas is lehet. Jenkins azonban ezt soha nem fogja megérteni, mert mindenhova bejárása van. Egy vállrándítással veszem tudomásul, hogy nem ma lesz a napja annak, hogy együtt iszunk, ráadásul egy termoszból, az aggódását is értékelem, de nem hiszem tényleg annyira aggódik, mint ahogy mutatja. Számára aztán olyan mindegy, hogy mi történik velem, amíg nem az ő érdekeit sértem. Másrészt az alkoholizmus feltételezése engem sértene, ha az életben bármit is magamra vettem volna. Ezt is mosolyogva utasítom vissza és javítom ki, ám a kancellár ma nagyon ráerősített a szülői szigorra.*
-Hát ennek igazán örülök, a kipihent kancellár boldog kancellár. *Picit elhúzom a szám, ami kezdetben mosoly, ám a lábujjaim emlegetésére fintorrá fordul. *
-Igenis apuci! *Szemet forgatok de nem fordulok felé, bár az sem izgatna ha látná. Nem tudok erre a litániára mást mondani, vitába szállni meg nincs kedvem, bár lehet, hogy még össze is vesznénk a Városig, ami elég szórakoztató lenne. Azért persze iszom még egy kortyot és nem is teszem el a termoszt a helyére. Nem azért iszom mert szomjas vagyok, hanem mert szeretem. A lábujjaimra meg vigyázok, nem kell nekem ahhoz Jenkins, hogy tudjam, mitől menekültek meg szegények és, hogy ezek után mindenre felkészüljek. Ki tudja mikor csíp el Denisov ismét, és cipel magával hidegbe, melegbe, viharba vagy akár a föld mélyére. Lehet még egy búvár ruhát is be kell csomagolnom a rendszeresített utazótáskámba. A bájos elképzelésére más talán felnevetne, de kávéban és alkoholban nem ismerek tréfát. Ráncolt homlokom és tekintetem, mely inkább hajaz arra, hogy egy őrülttel zártak össze a kocsiban, elégé szemlélteti mit gondolok, de Jenkinsnek szívesen kifejtem szóban is. Nem kis hadonászással egybekötött verbális bombát dobok rá.*
-Álljon meg a menet. A kávé, az kávé, a Búfelejtő meg Búfelejtő. A kettőt soha, érti? Soha nem keverjük össze. Nem rontjuk el a kávét alkohollal és viszont. Szeretem a sült lárvát és az édes zselés pudingot is, mégsem keverem össze, bár egy helyre megy, de van a kettő között minimum fél óra beszélgetésnyi idő. Még összevesznének odabent. *S hitetlenkedve nézek rá, hogy vajon ő hogyan eszi a főételt és a desszertet. Ugye nem keveri össze? Ettől függetlenül nem óhajtok kiszállni a kocsiból és kirakni sem lenne egyszerű, ha esetleg megpróbálná. Visszatérek a társalgásban az eloraki dolgaira, amitől azt remélem, kiderül miért ennyire sziporkázó a kedve ma. Mindezt tréfás köntösbe csomagolva teszem és felsőtesttel félig felé is fordulok, hogy minden figyelmem az övé lehessen. Ez persze azt jelenti, hogy a legapróbb rezdülését is észre fogom venni, és azt sem hagyom figyelmen kívül, ha nincs rezdülése. Viccelődésére fél oldalra húzom a számat, mint aki nem értékeli a poént.*
-Hahaha! *S megemelem a szemöldökömet várakozón. Kíváncsi vagyok mivel vinné el a pálmát a mai történések keretében, de már előre nekem ítéli. Azért ez kedves, de várakozásom hirtelen bámulatba csap át, amint a bogahátas utazást említi. *
-Váááóóó! A bogák úgy látszik részrehajlóak és korruptak. Bezzeg a kancellárokat szeretik. Egyszer sem dobta le? Nem akarta megenni? Azért megnéztem volna hogyan száll fel rá. *Valószínűleg sem Jenkins, sem Katja nem számít arra, hogy mindennek az igazolására a testőrnőt kérem meg. Pedig felé fordulok és még előrébb is hajolok, hogy kétsége se legyen afelől, hogy neki szól a kérdésem.*
-Mondja, ügyes volt Jenkins kancellár? Nem csinált fotót az utókornak? *Jenkinsnek igaza van, a perdai gyógyítás nem köt le annyira, bár biztosan jobban érdekelne, ha lett volna benne részem. A visszakérdezésre aztán csípőből válaszolok, de közben még mindig – Katja válaszától függetlenül – végigmérem a kancellárt. *
-Hozott magával váltó felöltőt? Csak mert egy körömnyi piszok folt sincs rajta. Azért ez bámulatos…..na igen, elég izgalmas volt nekem is. Van egy állat ami úgy néz ki, mintha halott lenne, legalábbis annyira nem mozog, hogy még én sem feltételeztem róla, hogy meg akarna enni. Irtó cuki, bamba képe van. A város végében vannak. Aztán kimentünk a városból és egész nap mászkáltunk, beállítottam a műszereimet, közben szóba kerültek a perdai férfiak és kiderült, hogy jobban szeretik a nyögdécselést mint a sikítást. Utána Tywinna megpróbált rábeszélni arra, hogy szüljek öt gyereket és közben méretet vett a melleimről. Aztán nekem is kellett az övéiről. Végül megegyeztünk abban, hogy majd ő szül helyettem. Végül is eredményesen zártam a napot. *Jenkinsre mosolygok, de csak a végén. A többit mind komolyan mesélem, elvégre tényleg így volt, épp csak azt hallgattam el, hogy mindez egy felderítés része volt, hogyan lóghatok ki Elorakból úgy, hogy az őröket a városkapunál hagyom. Azért kíváncsi vagyok Jenkins hogyan fogadja az amúgy hozzám képest diszkréten előadott történetet. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 6 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
798

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 6 Tumblr15


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 18, 2020 9:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
A természet szerelmesei


Válaszát nem veszem zokon, jutott vissza a fülembe már különb is a Halálcsók miatt, még ha szemtől szembe nem is merik mondani. Épp ellenkezőleg, nem hogy nem veszem zokon, hanem kárörvendően gúnyosan mosolyogva szemem sarkából pillantok a nőre és úgy fürkészem a reakcióit szavaimra.
- Való igaz, Önnel még sosem esett meg, hogy valami oda nem illőt kevert volna hátsó szándékkal vezérelve más italába vagy ételébe. - Tudom, hogy tudja, melyik ominózus esetre is utalok, melyet egyébként rendre kerülök is, mint téma, de most azért muszáj volt emlékeztetnem rá, hasonlít rám méregkeverésben. Plusz ugye ott van, hogy William-et is együtt mérgeztük a meddőségi szerrel Lewis hadnaggyal, hogy a hadnagy el tudjon válni. Innen csak egy lépés az igazi méreg... bár szerintem ezt a lépést sosem fogja megtenni az ex-tizedes.
Ami meg az alkoholt illeti igenis aggódok érte, nem véletlenül kapta az Égtükör-hegységen sem a fejmosást, de ez nem meglepő tőlem. Szükségem van valamihez Raven Moor-ra, s a tervekbe nem fér bele, hogy függő lesz az alkoholra vagy azzal bódítsa el ítélőképességét. Ezzel bezzeg egy kancellártársam sem él! De Moor-ra vigyáznék, mert nem csak a kipihent kancellár a boldog kancellár, hanem az is, amelyiknek a tervei sikerülnek.
- Vigyázzon, csak az Alvóknál engedtem és csak egyszer. - Figyelmeztetem, mikor apucinak hív, ne lépjen túl egy határt velem szemben csak azért, mert többet engedek meg neki másoknál. Ha nem volna az elveszített gyermek és a kilátásban sem lévő, valószínűleg soha össze nem jövő következő miatt kellemetlen érzetű a megszólítás talán úgy is érezném magam egy pillanatra, legalábbis abban a tekintetben, hogy ilyen érzés lehet, mikor a gyerek csak rábólogat a szülője szavaira és a következő pillanatban már el is felejtette azt. Bár lehet ezzel a pillanattal is túl hosszú időt feltételezek. Mindenesetre maradunk a beszélgetés ezen vonalán és valami könnyedebb italt javasolok a Búfelejtőnél, a kávét meg amúgy is szereti Moor, logikusnak tűnik a kettő kombinálása. Gondolnám én, de nem vagyok - még - tévedhetetlen, és kiderül, jó, hogy az ajándékba adott halálcsokikba nem kevertem a kettőt, a kávét és alkoholt, hanem külön csokipirulákba töltettem. Látványos arcmimikája bármely férfinak előre jelezné, hogy valamit nagyon nem jól gondolt, s hogy tudjam a véleményét nem kell figyelnem apró nonverbális jeleket, mert azok már nagyban kiáltanak felém. Ugyanakkor szórakoztató számba megy a reakciója és a védőbeszéde is, mintha valami szentségtelen dolgot említettem volna.
- Igenis, anyuci. - Nem szólok arról én hogyan eszek bármit is - két vacsora után ez egyébként is kiderült már -, de a mondottakra az előadásmód miatt nem is lehet másként reagálni, mint így derűsen, tőlem megszokottan kissé gúnyosan, kihasználva, hogy nekem nincs szükségem engedélyekre. Az viszont egyértelmű, hogy Moor valamiért tényleg kedvelhet, mert nincs az, amivel eltántoríthatnám a velem való utazás folytatásától. Nagyon nem bánom, szórakoztatóan fogalmaz és gondolkodik, elmosolyodom azon, hogy szerinte a bogák korruptak, mintha csak a kancellár szót mondta volna félre bogának.
- Ezek szerint Önt igen. Megenni is? - Kérdezek vissza picit összébb vont szemöldökkel, mert nem állítanám, hogy sokat tudok a bogákról, de nem rémlik, hogy ragadozók lennének és akármilyen alacsony is Raven Moor, azért kis testű rágcsálónak sem nézhették. A bogák körül játszadozó perdai gyerekek is túlélték.
- Én meg azt, Ön hogyan szállt le. - Vágok vissza, mert a szavai alapján nem egészen úgy alakult minden földet érés, ahogy azt szerette volna, de a felszállásról is lemaradtam, a figyelmem akkor már Rodáé volt, akit az épület tetején várakozó kisebb sikló felé irányítottam. Meglep azzal, hogy a testőrömhöz fordul, és egy pillanatra úgy tűnik, hogy ez még Katja-t is meglepi. Felpillant a műszerből, amit néz némileg hátra fordulva és az első kérdésre nem is reagál, csak a másodikra kockáztat meg egy választ apró mosollyal.
- Talán. - Fordul is vissza előre, jobb oldal felé nézelődve, de nem hogy minden további kommunikációt megszakítson a nővel. Ez utóbbira figyelek fel én is, egy hosszabb pillanatig fürkészem Katja páncélos alakját, kipillantok én is az ablakon, de hiába számos kiváló sikló-baleset és hasonló esetek, nekem semmi sem gyanús az erdőben körülöttünk. Zöld, rövidke ősz miatt színesebbe forduló levelekkel és fa meg bokor mindenhol. Mint mindig. Feltételezem úgy is jelenti majd, ha valamire jutott és figyelmem már újra Moor vonja magára, aki rá jellemző módon sokkal bőbeszédűbben kezdi el ecsetelni a napját. A felöltőre vonatkozóan most én nézek rá úgy, mint ő az előbb a "hahaha" résznél, és még ötletem sincsen, milyen állat az, amelyik úgy néz ki, mintha halott lenne. De nem akarom elrontani a napját azzal, hogy megjegyezzem, lehet tényleg halott volt már. Biztos megsimogatta... de remélem, mosott kezet utána. Értetlenül összevont szemöldökkel akkor találkozhat, mikor a perdai férfiak kerülnek szóba, és azon gondolkodom, hogy ezt biztosan csak azért mondta, hogy tesztelje, figyelek-e rá egyáltalán?
- Tywinna, a füvész, igaz? - Kérdezek közbe, mikor említi a nevet, hogy ki volt a kísérője. Nem ismeretlen számomra a név, de lehet a perdaiaknál gyakori. A méretvételnél már magasba szöknek szemöldökeim, nem igazán hiszem el, amit mond nekem, kicsi fejcsóválásom ennek is betudható.
- Erre a konklúzióra a méretek alapján jutottak? - Kérdezek azért, már csak Raven gondolkodásmódjának jobb megismerése miatt is, főleg, ha kitalált történet ez. Egy kitalált történetet jól felépíteni sosem egyszerű.
- Örülök, hogy eredményes napja volt. De attól tartok, le kell lombozzam kicsit: a perdaival kötött megállapodását ugyancsak nehéz lesz keresztülvinnie a Családügyi Hivatal bürokratikus rendszerén. Valószínűleg az ötből kettőt Önnek kellene megszülnie. Miért éppen öt? Ez a perdai családmodell? - Csak William fülébe ne jusson, mert a két gyerek így is csak arra elég, hogy a népesség létszáma nagyjából stagnáljon. A növekedéshez legalább hármat kellene előírni, de a Dominium korlátozott méretei és erőforrásai miatt erre nem kerülhetett sor. A rendszer így is sok ellenérzést váltott már ki, hát még egy ilyen újabb intézkedés. Ugyan csábító a gondolat, hogy ezzel buktassam meg William-et, de túlzottan kockázatos ez, Saskiára nézve is, hiszen csak a rangom az, ami felül helyezi őt avagy minket a törvényeknek.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 6 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 6 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 6 KjdARSD


Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 10:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Szemet forgatok a vádjaira, mert bár megtettem azt amire utal, a mérget azért mégsem én keverem, és nem kellene mindig eszembe juttatnia az egyetlen hibámat. Másra nem is gondolok, még McG sem jut eszembe, megérdemelte, másrészt én csak közvetítő voltam, ergo szó szerint nem én kevertem ki a löttyöt és nem is én adtam oda neki.  S ha már megint a fejmosásnál tartunk, megkapom újra az alkohol miatt. De tényleg, kezd ez már bosszantó lenni, mintha alkoholista lennék. A jeges hegyen sem azért ittam, hanem mert kellett bátorítónak, meg melegítőnek. Azért megnéztem volna Jenkinst egy szál kis csizmában meg kis kabátban, hogyan viseli a hideget és a hóban-jégen gyaloglást. Neki is kellett volna energia, amit a korábban már megevett energia szelet híján a Búfelejtővel pótoltam. Másrészt a Búfelejtőben perdai gyógynövények vannak a gyümölcs mellett, tehát gyógyszer. A kiokítás pont olyan mint amikor az anyám olvasott a fejemre, de még sem mondhatom egy pasinak, hogy anyuci. Ez sem tetszik neki, pedig nem kisfiamoztam le, de a figyelmeztetést és a komor arcot betudom tapintatlanságomnak, nem gondolva a nem rég elveszített fiára. Remek! Még egy lelkiismeret furdaló téma. *
-Oké, bocsi. *Pici zavaromban ennél illendőbbre nem futja, és ezek után úgy is ő kerül bele a bocsánatkérés kulimászába, én legalábbis elvárom, amikor azt a képtelenséget veti fel, hogy keverjem össze a kávét az alkohollal. Elmagyarázom neki a lényeget, nem kis feddéssel kísérve, hogy soha többé ne jusson eszébe, még akkor sem, ha kínozni akar. A válasz nem kevésbé meglepő, először elgondolkodom, mint aki rosszul hallott, de az arca és a hangjából csöpögő leheletkönnyű, csokifinom gúny tudatja velem, hogy a hallásommal nincs gond. Hangosan és jóízűen elnevetem magam, kacarászásom már-már könnyesre sikerül és csak a fejemet ingatom Jenkins humorára. Az sem kerüli el a figyelmemet, hogy azt mondta „ma még” nem ölt meg senkit, ehhez kapcsolva a „maradni óhajt” már tuti figyelmeztetés, de csak szórakozik velem, ahogy máskor is, meg ahogy én ővele. A bogák azonban nem szórakoznak, komolyan felesküdtek ellenem a Perda összes többi állatával, a togita is csak azért maradt ki a brancsból, mert félig már halott és mire felemelte volna a kezét, lábát, addigra feloszlott a tanács. *
-Biztosan eszébe jutott, a hajamat csipkedte és a lábamat szagolgatta. Ezt szokták a ragadozók, nem? Tudom! A boga növényevő…elvileg! *Emelem a mutatóujjamat az orra elé, nehogy ellenkezzen velem, én ismerem a bogákat és engem kóstolgattak, ráadásul ott vaan az a szárnyas kis dög is, amit Simon hadnagy felcsempészett a Dominiumra. Onnan meg ki tudja hova. Utólag azonban minden szépnek tűnik, kivéve az én bogáról való leszállásom. Egy pillanatra Katja felé tekintek, ő látta. Ha fordulna, hogy szóljon, két ujjamat összecsippentve egy ciccentéssel hallgattatom el. Ráadásul Jenkins tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetemet azzal, hogy neki milyen könnyedén ment, csak úgy bebogagolt Elorakba. Muszáj vagyok csodálkozásomat nem palástolva rákérdezni Katjánál, mert nem hiszem el. Na meg még ha fotó is lenne róla….persze nem merné. Hiszem én, de a válasz lehet még Jenkinst is meglepi. Kedvelni fogom a csajt. Még a kezeimet is összecsapom, a termosz leesik és halkan koppan a kocsi padlóján.*
-Taláááán? Az egy nem kevésbé határozott igen. Muti meg! *S nyújtom a kezem, hangomat kedvesen kérlelőre állítva, a termoszra ügyet sem vetve. Ha megkapom, elnevetgélek rajta egy kicsit, ha nem, akkor sem fordulok magamba, de láthatóan csalódott vagyok. Ám a napom részletes ismertetését nem befolyásolja, így Jenkins gazdagabb lesz  mai napom egynémely percével. Szándékosan válogatom ki a pikánsabbakat. *
-Igen, valami olyasmi, kaptam is tőle ajándékot. Irtó rendes csaj. Kicsit fura, szerintem ő a perdaiak Ravenje. *Mosolyogva fordulok Jenkins felé, én nem nézelődök ki az ablakon, nem nézem merre megyünk, úgy is csak egy út van a Város felé amivel a kocsi is megbirkózik. *
-Nem, erre a konklúzióra a kancellária vállalhatatlan törvényei alapján jutottunk. Csak azért vettünk méretet egymásról, mert meg akarta mutatni, hogy én is tudok csecsemőt szoptatni, de ez még azelőtt volt, hogy megsajnált volna. *Nem kicsit húzom el a számat a törvények említésénél, a sajnálatnál pedig ártatlanul pillogok Jenkinsre, nem mintha reményem lenne, hogy közbenjár az érdekemben, és ezt, mintha gondolatot olvsna, már közli is.*
-Nem szokott még le arról, hogy ünneprontó legyen? Nem tudom miért öt, Tywinna ennyi gyereket akar. Bolondabb mint én. *Olvasok most én a fejére,majd válaszolok a kérdésére is. Ha esetleg eddig még nem érzett affinitást a termoszom felvételére, én magam hajolok le érte, keresgélve a kocsi rázkódásától ide-oda guruló termoszt. Remélhetőleg hamar a kezembe kerül és akkor elteszem a táskámba.*






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Folyóvidék - Page 6 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Vissza az elejére Go down
 
Folyóvidék
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: