Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Folyóvidék
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 04, 2021 8:31 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Századmásodpercnyi késéssel húzza fel a szemöldökeit, mint ahogy javítok, de ez annyira kevés, hogy szinte észrevehetetlen, csak én tudom, hogy nem a bűvös nézése miatt váltottam. Legyen ennyi öröme a mai napban, a mosolyom kicsit ennek is szól.*
-Hááát, eddig még életben maradtunk, ne fesse le ilyen sötéten a jövőt, kééérem! *Szélesebbre húzom azt a mosolyt és kacsintok egyet Jenkinsre és a fejemet is kicsit oldalra biccentem. Ez most egy ördögi kör, ha azt mondja úgy is meghalunk, akkor nekünk reszeltek, ha azt, hogy megmenekülünk, beismeri, hogy gyávák vagyunk, önmagával együtt. A „Jön még Raven Moor Jenkinsre” mondásomat próbálja semmissé tenni azzal, hogy rávilágít, még nem következett be, amiben igaza is van…egyelőre, de, hogy ő mindig mindenre számít…nos.*
-Ha maga mondja. *Ütöm el könnyedén a szavait egy félmosollyal és elnézek mellette, mintha csak valami eszembe jutott volna és megvonom a vállamat is. Azért van amire még Jenkins sem számíthat, még mindig nem ismer annyira, hogy ne tudjak meglepetést okozni. Ebben viszont most ő jeleskedik, amikor a kérésemre letesz arról, hogy a bátyámról faggasson. Nem is palástolom, hogy nem számítottam ilyen kegyre, mert az. Nem szívbéli baráti gesztus, mert akkor bele sem kezdett volna, de azt is tudom, hogy gyanakszik, ahogy mindig. Ám ez most más, ott fent a hideg hegyen meginogtam és Jenkins észrevette. Nem csak azért jajgattam egész úton a Város felé, mert rohadtul szarul voltam és nem csak azért, hogy bosszantsam, hanem, hogy ne jusson szóhoz. Kevés olyan pont volt az életemben, amikor ennyire oda kellett figyelnem minden apró részletre, ráadásul úgy, hogy közben még szenvedtem is. Azért aludtam át a gyengélkedőn egy egész napot. Most viszont elememben vagyok még ha leszámítjuk a kezdődő pánik hangulatot, vagy épp annak köszönhetően. Sikeresen eltereltem a témát a bátyámról, de nem végleg. Jenkins egy kibaszott harapófogó, ha valamit elcsíp, akkor nem engedi és bármikor újra szóba hozhatja a hideg hegyen történteket. Egyelőre azonban csend van, és rohadt sötét, miután lekapcsoltam a lámpát. Ha pánikolok, akkor vagy a munkára figyelek amivel megmenekülhetek, vagy hülyeségre. Jelenleg nincs amivel kimenekíthetném magunkat ebből a helyzetből, nem marad más hátra, minthogy szórakozzak egy kicsit. Jenkins meg a kezemre játszik azzal, hogy beszél és mocorog, elfedve vele az én lépteim neszét, bár nem vagyok profi dzsungeljáró, egy nagyon ravasz báty húga az igen, és Alec mindig edzésben tartott. A siker érdekében képes vagyok visszatartani a nevetést, csak a számat húzom el vigyorba, már szinte fáj az arcom, olyan széles, Jenkins szerencséje, hogy most nem láthat, különben még megijedne, hogy szétesik az arcom. Bár van egy pillanat amikor vigyorgó ajkamra rá kell harapnom, hogy ne robbanjon ki belőlem a nevetés, de büszkeségem jobban dagad most. Lehet Jenkins még soha nem „hallott” ennyire csendben. Azért picit megáll bennem az ütő amikor rám emeli a fegyvert, persze lehetett számítani arra, hogy ha frászt kap azonnal a fegyverért nyúl, de akinek hülyeségen jár az esze, nem gondol ilyenekre. *
VVVVÍÍÍÍÁÁÁÁ! *Felsikkantok és ezzel egy időben oldalra is ugrok, mintha ugyan ki lehetne kerülni egy golyót. Arra talán még Denisov sem képes. Ösztönös a mozdulat, de mivel nem veszem el a fényt Jenkinsről, azt is látom, hogy mi van a kezében. Persze rizsató pisztollyal is lehet ölni, csak a megfelelő helyre kell lőni vele. A szívemhez kapok a másik kezemmel.
-Ó baszki, majdnem lelőtt! Megint! *Közlöm a nyilvánvalót, jóllehet ha le akart volna lőni, már megtette volna…nem ma, hanem már sokkal korábban. Persze ettől még hülye vicc volt, mert véletlenül tényleg lelőhetett volna, az arcán viszont nagyon gyorsan kezd láthatóvá válni a nekem szánt figyelmeztetés. *
-Erre ugye nem számított? *Játékosan gúnyolódó mosollyal utalok vissza korábbi megjegyzésére, amire én is tettem egyet. A fényt továbbra sem veszem le róla, de már nem a szemeibe világítok, egyébként eddig csak vakon lövöldözött volna. A fegyver csöve emelkedik, s Jenkins szája is furán rándul, nem tudom eldönteni, hogy az a mosoly kezdemény derűs vagy ördögien számító. Az árnyékok elfedik igazi valóját, és erre rátesz még egy lapáttal az ígéret. *
-Ugyan már, az csak egy riasztó pisztoly, másrészt ha lelő, annyi a részvételemre épített terveinek. Nem rég azt mondta maradjak életben, ne dobálja már szanaszéjjel az esélykártyáimat. *Szemeim tócsányira kerekednek és bár nem mosolygok, a félelem sincs az arcomra ülve. Amíg Jenkinszel foglalom el magam a pánik is meghúzza magát egy sarokban, és addig jó nekem. Közben próbálok kitérni a fegyver csövének gondolatban meghosszabbított útjából, először csak oldalra hajlok, aztán ahogy egyre jobban emelkedik, én megyek lejjebb. A fejemnél megint csak elhajolok. A csendbe belehasít a jelzőrakéta hangja, jóllehet nem olyan hangos mint egy éles lőfegyver, én egyiket sem szeretem, mindkét kezemet a füleimhez szorítom, lámpával, kulaccsal nem olyan könnyű azonban befogni a hallószerveimet. *
-Na ha erre nem jön ide semmilyen vad, akkor leborulhatunk a perdaiak Istenei előtt. Még maga is. Gondolja, hogy ez segíteni fog? *Nézek fel egy pillanatra az égre ahol szépen terjed a vörös fény. A Város őrszemei talán látják, bemérik az irányt, aztán egyszer csak ideérnek, addig minket háromszor is megesznek. *
-Dehogy adom, hogy akarja a lábát lemosni ha tele vannak a kezei? Jól van világítok, csak egy kis tréfa volt. Nem kell mindjárt leszedni a fejem. *Közelebb lépek hozzá és a kis patakhoz, hogy a kulacsot is megtöltsem, a lámpa fényét meg a lábára irányítom, így nem látom mennyire küzd azzal, hogy ne röhögje el magát, de ennek hiánya sem menti meg az én nevetésemtől. Az sem ha közben lebirkóz a lámpáért.*
-Azért vallja be, jó kis móka volt. Látta volna az arcát, mint egy horrorfilmben. Ha nem fogta volna rám a fegyvert még azt mondanám, irtó aranyos volt, vicces. Addig sem gondoltam arra, hogy mennyi vadállat lehet körülöttünk. Tudja a pánik hangulat sok hülyeséget hoz ki az emberből, belőlem még többet.Tüzet kellene gyújtanunk, az elűzi a vadakat és nem ártana körbepisilnünk a helyet, hátha elijeszti őket. Ember pisi szagát még nem érezték. Na…nem mossa le a lábát? Bekössük? Ha szeretné, a maga kedvéért leszakítok egy darabot a ruhámból, az irtó romantikus. Láttam egy filmben. *S csak árad belőlem a szó, hogy ne figyeljek arra milyen neszezés hallatszik a susnyásból. *












Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 07, 2021 11:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


- Eddig. - Emelem ki a lényeges részt a mondatából, ahogy ő szokta nekem a "még"-ek esetén, csak én nem emelem fel a mutatóujjamat hozzá. Egyébként valóban nem gondolom magam bátornak, inkább óvatosnak, de ez olyan dolog, hogy teljesen mindegy, mi milyennek látjuk magunkat, mert a környezetünk ítél meg, és ugyancsak tetteink és következményeik alapján dönti el az utókor, hogy bátrak voltunk-e vagy gyávák. Ugyanakkor érzékelem a csapdát Moor szavaiban, nem is kívánok belesétálni, így többet nem mondok rá, ahogy nem egy téma szép csendben elül közöttünk.
A csend viszont nem tart örökké, kiváltképp ha az ember a planetológussal van egy helyen. Világítást kérek, de csak sötétség a jussom, na meg a csend, ami helyből gyanús. Gondolok arra, hogy szórakozik velem, de megfordul az is a fejemben, hogy valaminek mégiscsak sikerült szép csendben megennie őt, vagy minthogy ravasz nő: ő csendben marad, számítva rá, hogy én keresni fogom, és a hangokkal magamra vonom az aktuális vadállat figyelmét. Nos, az első gondolat a jó gondolat sok esetben, mert csak szórakozott a planetológus és még ki is világítja utána a szememet, így a fegyvert emlékezetből emelem tovább, hangok alapján nagyon nem mozdulhatott odébb.
- Ne próbáljon többet meglepni szemből! - Jegyzem meg a szavaira, hogy majdnem lelőttem, reflexből. Oldalra kapni a fegyvert vagy megpördülni, mert hátam mögé került, ha egy leheletnyivel is, de több időt ad neki. Igaz, így is szerencséje volt.
- Dehogynem. Azért nem lőttem le. Még. - Felelek neki pontosan értve az utalását és hazudom szemrebbenés nélkül - hunyorogva viszont még mindig, mert alig látok a szemeim előtt táncoló fénykarikáktól -, hogy számítottam ilyen aljasságra. Mindketten tudni fogjuk, hogy hazugság, de fordított esetben ő sem ismerné be, tehát tőlem se várja el. S mintha csak most akarnám megváltoztatni azt a "még"-et, emelem a pisztolyt. Nem megyek bele a vitába, hogy a jelzőpisztollyal ebből a közelségből leadott lövést sem köszönné meg, de lassan visszatérő látásom alapján elégedetten állapítom meg, hogy kellően kerekek Moor szemei. Helyes. Kár, hogy nincs nekem is lámpám. Én mindenesetre biztonsági megfontolásból továbbra is hunyorgok, mint aki kész rá, hogy azonnal becsukja a szemeit, ha az a lámpa a nő kezében megint az én szemeimet venné célba.
- Visszaél kivételezett helyzetével. - Adok hangot annak, amit nyilvánvalóan ő is tud, hiszen okkal feszegeti a határokat. A pisztoly elsül, de nem Moor a célpont, helyette jelzést adok le a csillagossá váló ég felé lőve.
- Kiderül. - Én ugyan nem borulgatok le emiatt semmilyen isten előtt és kétlem, hogy ezzel vadakat idecsalnánk, csak zavarja őket is az idegen hang. Ennyi év alatt még nem szokhatták meg az embert, legalábbis gondolom. Viszont a Városból biztosan látják a jelzést, és túl hosszú keresést nem kell indítani a rendszerben, hogy kiderüljön, ebből az irányból még hány járművet várnak vissza. Az is hamar kiderül utána, hogy nem tudnak kapcsolatba lépni a járművel. Kötelességből még csipkedni is fogják magukat miattam, gondolatban persze lehet fohászkodnak, hogy mire ideérnek, megegyen engem valami, vagy belebotorkáljak a tóba és belefulladjak.
Visszafordulok a patak felé, hogy a sebkötözést befejezzem és elkérem hozzá a lámpát. Kicsi, halk sóhajom fejezi ki, hogy meg sem lepődöm, hogy már megint dacol velem, mégsem erre reagálok.
- Tényleg le kell szednem a fejét, hogy megértse? Csak egy kis tréfa, de mi lett volna, ha mégiscsak meglövöm? Megint nem gondolkodott, magából indult ki vagy jó ég tudja, hogy kiből, de nem vette figyelembe, hogy nem ismer engem. - Nem akarom felhozni neki a galádul édesített szósz esetét, pedig az is ugyanez a helyzet volt. Egy tréfa, melyet arra alapozott, hogy jól fog elsülni, pedig ha jól rejtetten olyan lennék, mint McGrover, életre szóló lelki sérüléseket szenvedett volna az ex-tizedes, ahogy barátnője is Will mellett. Most meg fizikait, pedig igaza van: tényleg nem akarom lelőni. De mintha csak egyik fülén bemenne, másikon meg kimenne minden szavam, Moor esélyesen csak annyit jegyez meg ebből, hogy nem akartam meglőni sem, nemhogy lelőni, s továbbra is mókának fogja fel, sőt, még megpróbál engem is meggyőzni erről. Az arca valóban mókás volt, így visszaemlékezve, mikor bekapcsolta a lámpát újra és alulról érte a fény. Az enyémen nem látja most kulacstöltése közben, hogy felvonom a szemöldökeimet már a horrorfilm említésénél. Nem vagyok a műfaj rajongója, fiatalabb koromban kíváncsiságból megnéztem párat, de arra jutottam, hogy a tettes azért gyilkolászik ripacs hentes módjára, mert halálra unja magát, amiért semelyik másik szereplő sem tudja igazán felvenni a versenyt vele, hogy méltó ellenfél legyen. Ellenben jó tanárnak minősül, mert mire valaki összeszedi magát, hozzá hasonló feltűnő kivégzési módot választ. Érthetetlen. Ahogy az is, hogy nekem ezek közül melyik arc jutott Moor szerint, de jobbnak érzem, ha e téren tudatlanként halok meg. A mosoly ott remeg a szám sarkában, mikor majdnem aranyosnak nevez. Ezt még Saskiától is ritkán hallottam, így túl sok hitelt nem szavazok meg a jelzőnek.
- Csak rosszak voltak a fényviszonyok. - Mondom halkan sebkötözés közben, de lehet Moor meg sem hallja, mert csak mondja és mondja, s az sem tűnik fel neki, hogy én a felöltőmből már korábban téptem a belső szövet anyagából egy csíkot és éppen azt kötöm a sebre, melyből már gyengébben szivárog a vér. Vajon ez a sok beszéd szintén az újraéledő pánikhangulat miatt van, vagy ez még az alapjárata a nőnek?
- Bókolt nekem, tréfálkozik velem, aranyosnak nevez és most filmbéli romantikus jelenetet játszana el velem. Gondjai vannak a házasságával, Moor? - Nézek fel rá kérdőn, befejezve a lábam bekötését és visszahúzom rá a nadrág szárát. Ha vannak is gondjai, lehet a választ megússza, mert ekkor egy közeli bokor elég hangosan rezzen meg, hogy magam is felfigyeljek rá és jelentőséget tulajdonítsak neki, kezem immáron a másik pisztolyt keresi már...

//0-2: ... egy sérült bogakölyök lép elő a nagyobb méretű bokor mögül. Fiatal egyed, de így is elég nagy. Vadon élő példány lehet, mert semmi jele háziasításnak, s láthatóan húzza az egyik hátsó lábát, ahonnan a sűrű, feketének látszó vér folyik le róla. Minket meglátva egy hosszú pillanatra megmerevedik és csak néz, majd rikoltó hangot ad ki, de elég vészjóslót és meg is indul felénk.
3-4: ... szerencsénkre semmi komoly nem történik, a bokorból egy chinel ugrik elő, ránk néz, szemei megcsillannak a gyér fényben, majd jellegzetes kis hangjával három apró jelzést ad ki, s minket nagy ívben elkerülve megy át a patakon. A bokorból a jelzésre négy kiskölyök bukkan elő, akik botladozva, de igyekeznek szorosan az anyjuk mögött haladni.
5-6: ... a bokor zörög, de nem onnan kapunk meglepetést, hanem az égből, egy fölénk nyúló fa ága reccsen meg jól hallhatóan. A következő pillanatban Moor nyakába egy sárkánymajom esik, s kapaszkodik meg benne két végtaggal, a harmadikkal pedig felém kap karmolási szándékkal. A bokor, mely előbb még zörgött, bármi is okozta, most mély hallgatásba merül.
7-9: A bokor mögül egy kisebb termetű, fiatal sikító ló lép elő, bizonyára Moor sikítása vonzotta ide. Utolsó erejével vánszorogta át magát a bokrokon, majd a patak menti kis tisztáson tőlünk alig pár méternyire meginog és az oldalára dőlve elterül a földön, többé nem mozdulva. Még a lámpát sem kell rá irányítani, hogy látni lehessen, testén több nagyobb harapásnyom éktelenkedik mélyen a húsába marva.

Callum Jenkins carried out 1 launched of one Folyóvidék - Page 8 Kicsi10 (10 oldalú.) :
Folyóvidék - Page 8 710
//
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 09, 2021 9:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Jenkins nem könnyíti meg a helyzetet és a hangulaton sem javít, szemet forgatok arra az egyetlen, ünneprontó szóra, amit sikerül magából kipréselnie. De még így is mondhatom rá azt, hogy kreatív. Már csak azért is, mert többet nem mond és talán ez a legjobb választás a részéről, hogy ne forgassam ki a szavait. Lehet, nekem is néha csendben kellene maradnom, hogy ne tudja ugyanezt megtenni, de képtelen vagyok sokáig csendben maradni, főleg ha jó a téma. Erre nem sokkal később rá is cáfolok, még önmagam előtt is. A csend ugyanis csak bizonyos esetekben jó, például amikor az ember nem akarja felhívni magára a perdai vadon élő állatok figyelmét, viszont roppant szar amikor valaki pánikol, mint például én, és még azt is hallja ami nincs. Ebben a dilemmában vergődve jutok arra az álláspontra, hogy Jenkins megtréfálása jó hatással lenne a pánik hangulatomra, jóllehet a csend amit elkövetek határozottan nem jó, viszont a cél szentesíti az eszközt és igyekszem csak arra gondolni, hogy milyen fejet vághat majd Jenkins amikor rávillantom a lámpát…és vajon megijed-e? Nos erre a választ igen érzékletesen tárja elém, szerencse, hogy jobban látom őt, mint viszont és próbálok elhajolni a rám szegezett fegyvercső elől, több kevesebb sikerrel. Elhessegetem azt a tényt, amire ő lámpa nélkül is rávilágít, miszerint akkor is lelőhetett volna véletlenül, ha éppen nagyon nem akar. *
-Hátulról jobban szeretné? *Kérdezek vissza pimaszul, még mindig a meglepett és talán csak megjátszottan dühös arckifejezésén derülve. Minden bizonnyal több időbe kerülne fegyvert rántva rám emelni, de úgy nem látnám az arcát, ergo a szórakozásnak a javát elveszítem, és nem tudtam kihagyni ezt a kérdést. Hát, még ebben is kockáztatni kell. A heveny szívroham csillapodásával már visszatér belém a kötekedő énem is. Arra, hogy azért nem lőtt még le, mert számított ilyesmire tőlem, nagyra kerekítem a szemeimet, nagyokat bólogatok, mint aki tényleg elhiszi amit a másik mond és csak most jött rá az igazára.*
-Ahhhóóóó! Tényleg. Peeeersze. *Elvigyorodom, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz és be is zsebelem a meglepetést okozónak járó díjat. Nem vallanám be, de amikor feljebb emeli a fegyvert, nem vagyok meggyőződve száz százalékosan a biztonságomról, de amikor újra megszólal, már nevetve vágok vissza.*
-Mint mindig. *Igen, nos, én visszaélek a kivételezett helyzetemmel, ő meg gyakorta hagyja, szóval 1:1. A lövés ugyan nem bántja a dobhártyámat, de ösztönösen a füleimhez kapom a kezeimet, vigyázva, hogy közben ne vágjam magam hókon a kulaccsal, majd kiegyenesedve röviden vázolom a helyzetet meg amit még várhatunk. Eszembe sem jut, hogy korábban éppen én sikítottam ezzel is felverve az erdő csendjét és nem is gondolok arra, hogy ennek még következményei lehetnek. *
-Vagy beborul. Mindenesetre én nem szeretném megtudni, ami azt jelenti, hogy jobb ha nem jön ide egyetlen vad sem, és ha így van, én bizony sűrűn fogom emlegetni a perdaiak Isteneit, még akkor is ha nem hiszek bennük. *Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a jelzést látva gyorsan ideérnek értünk, még akkor sem ha Jenkins testőrének nem esett baja és kapcsolatba tud lépni a Várossal. Pedig ő pontosabban meg tudná határozni a helyzetünket, azonban az, hogy eddig még csak hírét sem hallottuk, arra enged következtetni, hogy baja esett. Ketten maradtunk hát és nem túl jó az arány, tekintve az erdő vadjainak ismeretlen, de minden bizonnyal nagyobb létszámát. Muszáj valamivel elfoglalnom magam, a gondolataimat, így Jenkins lesz az áldozat akivel megint csak ellenkezem, de…csupán az ésszerűség határain belül, és erre fel is hívom a figyelmét, mikor nem adom át a lámpát. *
-Igaza van, azt hittem ismerem, de ezek szerint nem, mert képes vaktában lövöldözni és megijed a saját árnyékától is. *Már csak a nyelvnyújtás hiányzik a kihíváshoz, de arról leteszek. A kulacsot töltögetem, vagyis csak tartom a vízben, hogy minél több víz belefolyjon, s közben próbálom úgy tartani a lámpát a másik kezemmel, hogy Jenkins könnyedén befejezhesse a mosakodást.  A harmadik dolog amire figyelek az a monológ, amivel Jenkinst szórakoztatom, sajna nem vagyok Jack, így a szemeim sem élnek egymástól külön életet, nem is látom a remegő mosolyt, pedig oda lennék érte meg vissza. A kulcs közben, a súlyából ítélve teletöltődik, még megrázom kicsit, hogy megerősítsem a sejtésemet és csak akkor nézek fel Jenkinsre, épp időben ahhoz, hogy az arcába nevessek. *
-Hát maga aztán tényleg….*Megint az arcába világítok, csak azért, hogy lássam a reakciót, a lábával már úgy is végzett és még a pólóm sem kellett neki, a mondatot azonban nem tudom befejezni, pedig szép kis visszavágással készültem. Talán sosem tudja meg, mert a bokorból nem csak apró lábak neszezése hallatszik, hanem nagyobb állatot sejtet, és amikor odakapom a fejem, meg a lámpa fényét, még az ütő is megáll bennem. Szerencsére csak egy ütemet hagy ki, hogy aztán duplán, triplán is bepótolja. *
-VVVVVÍÍÍÁÁÁÁÍÍÍÍÍÍ! *A sikítás hosszan hangzik az erdőben, koppan fáról-fára, s mire elhal addigra szegény állat is a földre zuhan. A tompa puffanás szíven üt, borzasztó hallani ahogy a tehetetlen test a földre érkezik. *
-Bassszkiiiii! A frászt hozta rám. Majdnem bepisiltem. Meghalt? *Érdeklődöm anélkül, hogy akár egy lépést is tennék az állat felé, feltéve ha Jenkins nem ugrott oda hozzám, hogy befogja a számat. Megint. Dehogy megyek oda. A lámpa fénye remegve vibrál a mozdulatlan sikító lóizén, a testén lévő számtalan sérülésekből csordogáló vér megcsillan. Jobb híján a kulacsot szorítom a számra ha nincs ott Jenkins keze, hogy a hűvöse észhez térítsen, a szemeim pedig a fénykörön túli sötétséget fürkészik, nem mintha bármit is megláthatnék. Ha van alkalmam kérdezni, azt is csak suttogva teszem.*
-Gondolja, hogy van több is, vagy más?









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 12, 2021 11:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Sikerként és bókként fogok fel minden alkalmat, mikor Moor szemet forgat. Igen látványosan tudja csinálni, hogy véletlenül se mulasszak el egy sikerélményt sem, mondhatni ez nagyon rendes tőle. A szemforgatás sokszor azzal jár megfigyeléseim szerint, hogy a nyelve nem tud vele együtt forogni, na hát ezért kis győzelem minden egyes ilyen alkalom. Neki meg nyilván az, amikor ki tud lendíteni szokott nyugalmamból, még ha elég extrémsportnak beillő is, ahogy ezt teszi, hiszen le is lőhettem volna ijesztgetése közben.
- Próbálja ki, ha van mersze! - Morrantom oda a szavakat meggondolatlanul, még mindig káprázó szemekkel, miután a lámpafényt egyenesen oda irányította. Miután kimondtam, tudom, hogy nem kell a planetológus arcát látnom ahhoz, hogy tudjam, ezt a kijelentést, sőt kihívást meg fogom még egyszer bánni. Ahogy ismerem, még csak a tisztesség kedvéért se nagyon fogja leplezni ördögi, előre kárörvendő vigyorát. Minthogy még alig látok, lássuk be, nincs is meg a kellő motiváció neki, hogy miattam visszafogja magát. De az igaz, hogy ha mögülem érkezik, legalább tényleg kisebb lesz az esélye, hogy akaratlan lelövöm. Mert hiába előbbi fenyegetésem, a felé emelt pisztoly csöve, a szándék hiányzott. Moor halála nem volna ínyemre. Tudja ő is, minden egyes találkozásunk után csak egyre biztosabb lesz ebben, na meg magabiztosabb is, vissza is él vele. Senki másnak nem lenne ehhez mersze. És senki másnak nem is hagynám. De az, hogy hagyom neki, az bizony az én hibám, így csak magamat okolhatom azért, hogy rendre visszaél a helyzetével.
- És ha a sűrű emlegetéssel a perdai isteneket idézi meg közénk? - Az istenek létezésében sem hiszek, nem hogy abban, hogy meg tudnának bármilyen formában jelenni, de a kérdés hipotetikusan attól még érvényes. Shiennel még hagyján, de érzésem szerint Shaz'or nevű istenük kissé zabosabb típus lehet ránk, emberekre nézve. Egy perdai talán azt is megmondaná, hogy a hammondfejekkel való találkozás sem a véletlen műve volt, abban már az istenek keze volt.
Az én kezembe viszont a lámpa nem kerül, Moor megint csak ellenkezik a határokat feszegetve, ami önmagában véve nem baj, de ő nem először teszi ezt ízetlen és veszélyes tréfába csomagolva, nem értvén, hogy mi ezzel a gond. Akkor se értette és szerintem most sem. Nem csoda hát, hogy megáll a kötöző mozdulatom, mikor úgy indít egy mondatot, hogy igazam van. Ha ezt közvetlenül a kocsival való pörgés-forgás után mondja, akkor betudtam volna annak, hogy beütötte a fejét és félrebeszél, most viszont csak figyelek és várom azt a "de"-t, ami rögtön elveszi ennek a mondatkezdésnek a súlyát. És meg is érkezik, ahogy arra számítottam, de arra nem, hogy mi fog következni a rövid kis szó után. Röpkén felnevetek rajta, s ha felém pillant, még találkozhat a mosolyommal.
- Touché! - Mondanám, hogy a listát kibővíthetné száznegyven centis planetológussal is, de ez már-már személyeskedésnek hatna, amit méltatlannak találok nem csak magamhoz, hanem mindkettőnkhöz. Így meghagyom a csata győzelmét neki, s ki tudja, talán ez is közrejátszik abban, hogy majdhogynem aranyosnak vagyok nevezve. Hanem a folytatáson már felvonom a szemöldökeimet és összegezve mindent, ami a kocsiból való kiszállásunktól elhangzott, muszáj feltennem neki a kérdésemet. Érzem, hogy kóstolgat, és biztos vagyok benne, hogy ha gondjai is vannak a házasságával, pont nálam nem fog - teljesen okos döntést hozva - megoldást keresni rá, ám éppen ezek miatt nem értem, hogy mi a célja ezekkel, amiket felsoroltam? Tippem szerint a félbe maradt mondatban nem ez derült volna ki, de így már azt se tudom meg, hogy én aztán tényleg micsoda, mert egyrészt megint az arcomba világít. Legalább nem a szemeimbe, így kezemmel árnyékolok, hunyorgok és nyúlok egyúttal a lámpa felé, hogy lejjebb irányítsam. Másrészt figyelmünk egy közeli bokoré lesz, amely sokkal jobban kezd zörögni, mint eddig. Talpra is állok abban bízva, hogy a segítség érkezett meg. Elvégre a februári merénylet során is a flotta teljesen váratlanul tudott felbukkanni a közelemben, tökéletes időzítéssel. Ám ami előbukkan a levelek közül a legnagyobb jó szándékkal sem hasonlít egy flottásra sem, még káprázó szemekkel sem lehetne összetéveszteni. Meglepetten nézek az előkerült véres állatra, de sokáig nem bámészkodhatok, mert máris Moor mellett termek áthidalva a köztünk lévő kis távolságot, és próbálom a szájára tenni a kezem. Ez annyiban tompít csak a hanghatásokon, hogy van esélyünk meghallanni az elterülő sikító lófélének az utolsó hangját, rögtön szemléltetve, miért kapta ezt a nevet.
- Bármilyen univerzális perdai állatnyelvet is beszél Ön, megtenné, hogy szünetelteti?! - A hammondfejek kissé morgós hangzásúan feleltek mélyen búgó hangjukon Moor sikítására, most meg ez a ló... Érezhetően halkabban beszélek, mint korábban, viszont idegesebben is, ami nem meglepő, mert a lámpafényben elterülő állaton én már látom a sok vért és a harapásnyomokat. Meg nem mondom, mi harap így, de a látvány alapján egyértelmű, hogy inkább ezen a lófélén legyen, mint rajtunk. Én sem sietek oda állattetemet vizsgálni, valószínűleg úgy sem tudnék semmi hasznosat megállapítani. A sikítás elhalásával ahogy kifogy a planetológusból a szusz hozzá - hála az emberi genetikának, hogy nem bőrlégzésünk van! - elengedtem a száját. Szabad kezemben meg már eddig is ott volt a pisztoly.
- Ha nem, akkor sem lehet sok hátra. Ugye befejezte a kulacs megtöltését? - Csak a lényegi részre reagálok és inkább egy kérdést teszek fel sürgetően, fojtott hangon, szerencsére az ex-tizedes is inkább suttogva kérdez tovább.
- Más biztos. Induljunk vissza! Csendben! - Kezdem el a nőt a megadott irányba tolni, hogy mielőbb menjünk és igyekszem a sérült lábammal még jobban kilépni. Az a vér az állaton friss volt, kezdett tócsába is gyűlni alatta: bármi is harapta meg, közel van. S nem kedvez nekünk az sem, hogy az én lábam, ruhám is valamennyire véres maradt, hiába töröltem le a patak vizében. Katja is valami olyasmit mondott, hogy jobban aggódik amiatt, ami megzavarta a hammondfejeket. Úgy tűnik, talált vagy találtak jobb zsákmányt, s nem kellene a zsákmányok számát magunkkal növelni.
- Moor, ha futni kell, akkor fusson! Ne álljon meg, ne nézzen vissza, ne akarjon bevárni! Ez parancs. Ha tud, másszon fel valami magas helyre, fára, minél magasabbra! A kocsi nem lesz jó menedék. - Szavaim közben én is figyelem a környékbeli fákat, melyikre tudnánk felkapaszkodni.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 15, 2021 6:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Ó, ha tudnám, hogy Jenkins miben leli örömét, azonnal el kezdenék beszélni szem forgatás közben is, de ebben a témában tudatlan maradok. Arra viszont felhatalmazást kapok, hogy legközelebb hátulról lepjem meg, szerintem amint kiejtette a mondatot, máris megbánta, ha mégsem, akkor a válaszomtól majd fogja. Mivel nem nagyon lát, mert csodás személyiségemtől kápráznak a szemei, nem is próbálkozom eltúlzott mosollyal, viszont orrhangon kuncogok, ami talán még jelentősebb.*
-Oké. Majd amikor nem számít rá, mert mint tudjuk, van olyan. *A lényeg nem is azon van igazán, hogy hátulról nagyobb esélyeim vannak életben maradni, hanem maga a tett, na az boldogít. S ha akkor majd elégedetlenkedik, emlékeztetni fogom rá, hogy ő adott engedélyt. A mi barátságunk igazán különös, már csak a helyzetünkből fakadóan is, és megint eszembe jut az amit a vacsorán mondtam, a fűszer. Nem tudom első alkalommal mivel vívtam ki ezt a furcsa szimpátiáját, a kíváncsiságon kívül, de az tuti, hogy amiket megengedek magamnak, azt más nem teheti meg. Naná, hogy feszegetem a határokat, szórakoztat, de olykor, amikor betalálok, még ő is élvezi. Szinte ugyanúgy, mint fegyvert emelni rám és van az a pillanat amikor kétségeim vannak, de gyorsan elillan. A nagyobb félelmet a kis tréfám után, a hangulatba nagyon gyorsan visszataláló csend és sötétség vészjósló rezonanciája jelenti, a minket körülvevő vadon és állatai. Ha az ember lánya pánikol, hajlamos olyasmiben is hinni a béke kedvéért, amiben egyébként nem. *
-Megdumálom velük, hogy kifejezett előny minket életben tartani. *Nem sokat hallottam róluk, de azt tudom, hogy az egyik kifejezetten aranyos csaj, a másik meg nagyon erős pasi. Nem csoda, hogy egymásba szerettek. A földi Istenek között is volt hasonló, bár elég kusza volt ott az istenhit, nem csak kettő volt, hanem számos és földrészenként változott. Hozzájuk képest a perdai Istenek kifejezetten jó fejek, és tuti, hogy szót értenék velük. Kérdés persze, hogy mennyivel csavarosabb az észjárásuk. Jenkinst már kezdem kiismerni, oké, hogy van pár titka, de alapjában véve azért tudom mikor mire számítsak tőle. Elég a szemeit nézni. Kulacs töltögetés közben nem nézek felé, de tudom, hogy sok mindennel meglepem, ám csak egyet emel ki. Megint a lelövésem esélyeit boncolgatja, de szándékosan nem arra válaszolok, amúgy is lerágott csont és már megoldás is van arra, hogy ne lőjön le. Nem szemből támadni. Amit mondok aztán, nevetést vált ki belőle, mire én kapom fel a fejem és látom a mosolyt is, ami mentes minden tőle megszokott gúnytól. Érdekes arca van amikor őszintén nevet és mulat. Emberi. Mert egyébként minden vonását átitatja a kancellári hűvösség és felsőbbrendűség érzése. Az Isten komplexus. De ilyen formán megnevettetni kisebb dicsőség és ehhez fel kell állnom. A lámpát tartó kezemet könyökben behajlítom és egy kicsit hátrahúzom míg a térdeim is megrogynak picit. *
-Igen! *Így fejezem ki a sikerélményt, ami a megnyert csata felett arathatok. A következő azonban elmarad, mert bár érdemes lenne feszegetni és remek válasszal is szolgálhatnék a továbbiakban arra nézve, hogy miért is „kóstolgatom” Jenkinst, láthatóan zavarja, hogy nem jött rá a szándékaimra, ez meg engem boldogít, de a bokor önálló életre kel és nem hagyja kifejteni a szépen kigondolt álláspontomat. Azért ha ezt a jelenetet valaki megörökítette volna és lenne lehetőségem visszanézni, láthatnám Jenkins milyen gyorsan reagál. Bájos, hogy ennyire ismer már, de befogott szájjal – már megint! - és sikítás közben nem igazán tudom ezt szóvá tenni, másrészt nem is érzékelem a történéseket. Csak a látványra tudok koncentrálni, az meg elég véres és állatias. Elnyomott sikításomra szegény kis lóizé még válaszol is, ebből fakadóan Jenkins azt hiszi, beszélek perdai állatul, mire megugró szemöldökeim alól nézek rá, vagy próbálok ránézni, ha az arca felé tudok fordulni. Csak bólogatok, aztán fejet rázok, nem, nem tudom megígérni, hogy nem sikítok megint, de a szándék a fontos és talán ez is elég ahhoz, hogy elengedje a számat, amit lassan már menetrendszerűbben ejt meg, mint ahogy a siklók járnak a Dominiumról a Perdára. *
-Be. Nem kellene segíteni? Hátha még meggyógyul? *Persze ennek végrehajtását Jenkinsre bíznám, elvégre ő az orvos és ő nem sikít egy állat látványától. *
-Ez nem jó válasz. *Suttogom úgy, hogy közben mimikailag kiabálok, mint aki veszekszik, kvázi lecseszem, hogy nem azt mondta amit hallani szerettem volna. A terelgetésre viszont megindulok a lóizétől ellenkező irányba, de vissza-visszanézek még szegény állat felé. Remélem nem sokáig szenved, de azt jobban remélem, hogy az amelyik ezt csinálta vele, már nagyon messze van. Jenkins szavaira viszont megállok és felé fordulok, majd a „parancs” szónál megemelem a szemöldökeimet. *
-Mikor csináltam azt amit parancsolt? Jó, egyszer-kétszer előfordult, de mit csináljak ha maga meghal? *Kérdezem suttogva, már-már csak némán, szájmozgással úgy, mintha az ő halálával elveszíteném az életcélomat. A kérdésben viszont benne van az is, hogy miért maradna hátra, hogy az én életemet megmentse? Miért vagyok olyan fontos, hogy a halála után is az maradok? Vagy valami ilyesmi. Ez azért eléggé berágja magát az elmémbe, de mivel most látom az arcát, az első…vagy a harmadik szemvillanásra befejezem.*
-Oké, oké, megyek már. *Továbbra is suttogok, de a végén hang nélkül tátva marad a szám. A lóizé melletti bokor megrezdül, majd mintha valaki letaposta volna, el is tűnik. Egy szárnyas izé kerül elő, akkora mint egy sikló – az ember ijedtében olykor hajlamos túlozni – és ráveti magát szegény kis állatra. Úgy tűnik, hogy csak a préda érdekli, de csak idő kérdése, hogy minket észrevegyen. Gondolkodás nélkül Jenkins kezéért nyúlok és a számra tapasztom jó szorosan, egyébként mozdulni sem bírok.*

//1-3: A grodrak csak a prédával törődik és neki áll zabálni.
4-6: A grodrak észrevesz minket és ránk ordít, de egyelőre nem ugrik meg.
7-9: A grodrak féltve a zsákmányát, megindul felénk, bár láthatóan sérült az egyik lába.
10: Csak felkapja a zsákmányt és elmegy. //

Raven Moor carried out 1 launched of one Folyóvidék - Page 8 Kicsi10 (10 oldalú.) :
Folyóvidék - Page 8 010





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 22, 2021 9:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


A kuncogása már elegendő arra, hogy tudjam, valóban megbánom még elhamarkodott kijelentésemet, és mivel nem jelentős dologról van szó, sajnos jók Moor esélyei a sikerre, mert nem fogok állandóan készenlétben lenni, számítani rá. Pár hétig biztos, akaratlanul is megteszi az ember, de a planetológusnak is van annyi esze, hogy ne ez idő alatt próbálkozzon. Lehet még csak nem is idén. Épp ezért könnyű hipotetikus beszélgetésekbe fogni a minket újra körülzáró csendben, jelen esetben a perdai istenek kerülnek szóba. Tudósként egyikünk sem hisz benne, de Moor-ban több a hajlandóság rá. Bizonyos élethelyzetekben rám is igaz, volt már rá példa, elég csak egy csodát látni, ami megment valakit, még ha józan ésszel fel is fogom, hogy van annak racionális magyarázata. Létezik a magyarázat, csak még nem jöttünk rá.
- Előny? Gyanítom nem a genetikai vérfrissítés előnyeit mondaná el nekik. Ám ami azt illeti, meghallgatnám, hogyan beszél lyukat az istenek oldalába. - Tippem szerint inkább megadják neki, amit kér, mert ők nincsenek felkészülve Raven Moor-ra, legalábbis nem hiszem, hogy akad párja perdai verzióban. Mosolygok a szavain, azon is, ahogy a sikerének örül. Igen, valami hasonlót tudok elképzelni, mikor nyer a perdai istenek ellenében is, de lehet akkor még egy kis örömtánc is belefér. Nem tudom, van-e ilyenje, de kinézem belőle, mondhatni illene hozzá. A mosoly viszont abban a pillanatban tűnik el, mikor a bokor most már tényleg túl határozottan zörren meg tőlünk nem olyan messze, és kisvártatva sajnos az okát is meglátjuk a véresen elterülő lóféle tetemeként. Minthogy egyértelmű, hogy nem egy faág karcolta így meg a lényt, léptem is Moor-hoz, hogy a száját befogjam, s csak a közelsége miatt sikerülhetett. Legalább ennyi hasznomra lett, hogy ideólálkodott ijesztgetni az előbb. Meg sem kéne lepnie, hogy Moor így is tud sikítani - remélem, sosem olvas utána az adattárban, hogy milyen régi módszer a hasbeszélés, mert képes lenne a sikításra kifejleszteni -. Még így is ami hangot kiprésel magából és az ujjaimon át, hatásos annyira, hogy a sikító ló feleljen rá, legalábbis innen nagyon úgy tűnik, hogy azt tette, mielőtt tényleg tetemmé vált volna. Vagy ki tudja. Ahogy a sikító-párbeszéd eláll, elengedem a nőt, nincs okom tovább fogni a száját, na meg magától is lefejtené már az ujjaimat, úgy vélem. Bólogat a felszólításomra, hogy ne sikongasson tovább, s egyelőre ezzel elégedett vagyok, még inkább az leszek, ha egyszer szót is fogad. Arra összevonom a szemöldökeim és értetlenül nézek rá, hogy segíteni kellene a lénynek. Odapillantok a fekvő jószágra, innen nézve nincs benne élet, de ha van is, aligha lenne még sokáig. A pisztoly lövedékét meg sajnálom erre pazarolni, drága az előállítás.
- Kegyelemdöfésre ott a bicskája. - Suttogom vissza, mert nem értem, miért kellene gyógyítással próbálkozni. Meg egyébként is, nem őrültem meg, hogy jól összevérezzem magam a lény vérével, hiszen a támadója közel lehet és abban bízhatok csak, hogy az emberi vér még túl ismeretlen neki, a felfedező kíváncsisága meg nem buzog benne. Hangot is adok annak, hogy szerintem más is van még itt a környéken, egész pontosan az, ami ezt tette a pórul járt állattal, de ez a lehetőség nincs ínyére Moor-nak, arcmimikában pótolja mindazt, ami hangerőben nem tehet oda. A legamatőrebb szájról olvasó is le tudná olvasni a szavakat az ajkairól jelenleg, én ettől jóval nyugodtabban felelek, szintén csak halkan suttogva, de a rám jellemző gunyorosságot még így sem tudom levedleni.
- Legközelebb előre jelezze, ha a saját véleményét akarja hallani csak mélyebb hangon! - Hiába örülnék én is annak, ha nem lenne itt más lény, a logika sajnálatos módon nem áll mellettünk e téren, s ennek megfelelően már terelgetem is az ex-tizedest, hogy induljunk vissza a kocsironcs felé, ellátva néhány instrukcióval. És tolom is tovább, mikor ahelyett, hogy szedné a lábait, képes lefékezni és felém fordulni, ráadásul a kérdése teljesen értelmetlen, mert a parancsom teljesítése jelenleg az ő túlélését szolgálná, a másik kérdés meg jelenleg irreleváns. Meg bájos is. A meglepetés halvány árnya látható rajtam, erre megint csak nem számítottam tőle. Saskiától igen, igaz nála a hangsúly másabb lenne és ő aztán jeleskedne parancsmegtagadásban.
- Évente iszik az emlékemre és ha lesz egyszer egy fia, elnevezheti rólam, de menjen már! - Lehet kár volt válaszolnom a kérdésére, mert ez csak további szavakat fog szülni, s hiába próbálom terelgetni, mire célt érek vele, látom, hogy tátva marad a szája és valahova mögém néz. Arra fordulok én is és nekem is elkerekedik a szemem, levegő is bennreked. elfelejtem egy darabig most kifújni és újat venni helyette. Hallottam már, hogy földi szemmel nézve furcsa kimérák, keveréklények élnek itt, azt is látom, hogy ez nem az, ami a havas északi hegyen támadt rám, de sosem néztem tüzetesen utána a perdai élőlényeknek, így ennek a neve sem jut eszembe. Nem mintha sokat segítene, legfeljebb okosabban halnék meg, mikor felfal, mert erre jók az esélyeink ilyen közelségből, hogy gyakorlatilag érezni a grodrak szagát. A lámpát időm sincs kikapcsolni, mert Moor a szabad kezemet a szájára tapasztja. Más esetben illetve utólag - amennyiben megéljük - ezen biztosan jót derülök, és úgy tűnik, hirtelen szófogadó lett a fiatal nő, de jelenleg elmémet jobban leköti az oroszlánmadár. Hogy a mozdulatlanságunk, csendességünk számított, mert csak a mozgást észlelik a szemei vagy mert nem szélirányban álltunk, esetleg nem vagyunk elég jó falatok a hoiho-hoz képest, nem derül ki, viszont pár őrült lassúnak tűnő másodperc után a lény elragadja a lóféle lényt - és el is bírja! -, és itt hagy minket. Azt látom, hogy nagy szerencsénk volt ezzel, mert a pisztoly valószínűleg kevés lett volna a lény ellen, ráadásul gyors taktikaváltásra lett volna szükség, hogy a sűrűn álló fák közé fussunk, amennyire a bokrok engedik, remélvén, hogy oda a grodrak sem tud utánunk szlalomozni. Néhány másodpercig hagyom, hogy a csend újra megülje a környéket, megbizonyosodva, hogy semmi sem rezegteti a bokrokat, lombokat körülöttünk, aztán szólalok csak meg, még mindig halkan.
- Ez ugye magányos vadász? - Kérdezem, bár elfelejtem a válaszhoz levenni az ujjaim Moor szájáról, kiváltképp, ha még ő is fogja a kezem.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 24, 2021 9:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Még ha soha nem is próbálom meg Jenkinst hátulról meglepni, már megérte elhinteni a szándékot, hogy néhány hétig rám gondolva állandóan a háta mögé kukkoljon. Persze nem én lennék ha nem próbálnám meg később, valamikor. Türelmes vagyok ha ilyesmiről van szó, kivárom szívesen, hogy tökéletesen beérjen a csíny, s pár pillanatig erre is gondolok, azért a kuncogás. *
-Ha oda jutunk, úgy intézem, hogy hallhassa. *Ennyit igazán megtehetek, azt viszont nem árulom el, hogyan venném rá a perdai Isteneket arra, hogy hagyják meg az életünket, mert ha léteznének sem tudnám most mit mondjak. Merőben improvizáció lenne és függne a helyzettől is, mennyire vagyok akkor abban a pillanatban kétségbeesett…ami ritkán fordul velem elő. Legutóbb a hideg hegyen kerülgetett ez az érzés, elnyomva egy időre fagyott lábujjaim fájdalmát is, de egyelőre sikeresen félretoltam ezt a témát. A sötétségtől és a csendtől, mely eléggé kísérteties, Jenkins tereli el a figyelmemet kis időre, ritkán van alkalmam őszinte nevetést kicsikarni belőle, azt hiszem nagyon nem is történt még ilyen. Ó, persze volt már őszinte nevetése, de az gúnyos volt, rajtam élcelődött és az nem számít a siker sztorik közé, a mostani viszont igen. Kellően megünneplem a lehetőségeimhez képest, arra viszont már nem tudok válaszolni, miért teperek annyira Jenkins után. Kisebb őszülésre okot adó jelenet töri meg az elveszettségünkhöz képest derült és kedélyes csevegést, melynek az ilyenkor szokott sikítás a vége. Ebben azonban nem bontakozhatok ki, mert kancellári kéz által lesz elfojtva, jóllehet nem teljes mértékben, mert még így is tudok a sérót, haldokló sikító lóizével kommunikálni. A gond csak az, hogy én nem értem őt. Lehet épp figyelmeztetni akart arra, hogy gyilkosa a közelben van, vagy segítséget kért. Utóbbit jobban el tudom képzelni abból az erőtlen hangból amit kiad magából és megsajnálom. Bármennyire is félek az állatoktól, az élet kioltása minden szempontból felháborít és elszomorít. Segítenék, de nem tudom hogyan és Jenkinst hiába kérem, nem teszi meg. Sőt! Csak nézek rá nagy szemekkel, hogy megértsem miről beszél és miért. Lassan azért eljut az agyamig, hogy az állaton már nem lehet segíteni, legfeljebb a szenvedését lerövidíteni, de képtelen lennék még erre is és nem azért, mert félnék attól, hogy összevérezem a szép ruhámat. Egészen más jut eszembe, gyanítom Jenkins nagyon meglepődne, ha tudná. Bele sem gondolok, meg sem próbálom elképzelni azt amit ő kegyelemdöfésnek nevez. Vetek még egy pillantást a már mozdulatlan állatra, mikor benyögi, hogy lehet itt más is és még ha nem is mondja ki micsoda, elég érzékletesen fejezte ki magát ahhoz, hogy kénytelen legyek a gyilkos fenevadra gondolni. Nem akartam, de ettől még létezhet és újabb frász kerülget, egyelőre láthatatlan. Haragszom most Jenkinsre, de elég nehéz megadni a módját, hogy kifejezésre juttassam anélkül, hogy hangot adnék ki. Megoldom. *
-Nem tudtam, hogy ezt mondani kell. *Vágok vissza fojtott hangon, de még a suttogásba is vegyül „kiabálás” és nem értékelem a sötét humorát. Elindulok végül, de csak azért, hogy minél messzebb kerüljek, kerüljünk a vésztől, ami ott lappang a bokrok között, de a kancellár megjegyzésére kénytelen vagyok megtorpanni. Mindig is éreztem, hogy tervei vannak velem, de az a kvázi parancs, aminek jelentőségét még ki is emelte, valahogy nem illik a képbe. Miért olyan fontos, hogy életben maradjak, ha ő meghal? Mentségemre legyen mondva, hogy éppen a pánik határán egyensúlyozok, ezért nem fogalmazok elég pontosan és nem is azt a választ kapom amire vártam. Elnézve az arcán kószán átfutó meglepettséget, ő sem. Biztos nem azért kell életben maradnom, hogy legyen egy Callum nevű fiam, ezzel emléket és dicsőséget állítva Jenkinsnek. Már az ötlettől is kiráz a hideg. Nekem gyerekem?! *
-Csak évente egyszer? *Kérdezek közbe döbbenten, mert az évi egy piálás nem igazán elégítene ki, de aztán jön a névadás és ettől majdnem hanyatt vágom magam.*
-Na menjen már! *Szemöldökeim is összerándulnak és nem is figyelek arra mit mondok, hogy konkrétan felhördülve elküldtem Jenkinst a fenébe, épp csak nem jelöltem meg szóban a helyet. Hogy erre mit mondana, vagy tenne, lehet nem is derül ki, mert a figyelmemet már egészen más vonja el, ugyanis mielőtt sikerült volna látótávolságon kívül kerülni, a bokrok megrezzennek és kilép az ágak közül a gyilkos. Ha zoológus lennék, minden bizonnyal a csodálattól cövekelnék le, azonban engem a bolygók és holdak állásai hoznak lázba, nem pedig egy szárnyas szörnyeteg, aminek a fogairól még csöpög a vér. Ebből a távolságból ugyan nem látni, de lelki szemeim előtt tűpontosan megjelenik minden egyes apró részlet. A perdai Istenek minden bizonnyal csodálattal adóznának a lélekjelenlétem előtt, mellyel Jenkins keze után kapok és a számra tapasztom. Lélegezni is elfelejtek, Jenkins hozzám hasonlóan magába rekeszti a levegőt, csak neki nincs hajlama a sikításra ezért nem kell befogni a száját. Nem tudom mennyi idő telhet el, míg a szárnyas lény a számunkra jó döntést hozva felkapja a kis lóizét, akár egy könnyű kis falevelet és elvonul. Örökkévalóságnak tűnt. A tüdőm éktelenül követeli a friss levegőt, de csak akkor engedem el Jenkins kezét és tolom el a számról, mikor a csend teljességgel körbevesz minket és azt a kancellár vágja ketté a hangjával. Nagy kortyokban iszom az erdő már-már nedvesen friss levegőjét, kezemben a kulacs megremeg, már majdnem a számhoz emelem amikor eszembe jut, hogy víz van benne. *
-Baszki! *Továbbra is fojtott hangon ejtem ki az egyetlen káromkodást, ami az ijedtségtől támad figyelmetlenségemet hivatott kimutatni, majd a hasamra szorított kézzel görnyedek meg kissé, hogy a fejembe szálljon a vér és enyhítsem a mellkasom fájdalmát, amit a hirtelen vett nagy levegő okozott. *
-Majdnem bepisiltem. *A kérdés már az elhangzásakor eljutott az agyamig, de a feldolgozásra eddig kellett várni. Felegyenesedem és belekarolok Jenkinsbe, hacsak nem rántja el a karját, és húzom magammal, érzésem szerint nem nagyon kell nógatni. *
-Azt hiszem. Szárnyas madár, vagyis oroszlán féle. Oroszlánmadár, igen. Tutira az volt, bár még sosem láttam. Azt hiszem nem falkában vadászik és érdekes, hogy lemerészkedett az erdőbe, itt nehezebben mozog. Ha most is azt mondja, hogy ez a helyzet nem érdemli meg, hogy meghúzzam a Búfelejtős termoszomat, akkor az össze perdai Istenre mondom, bokán rúgom. Maga is kér pár kortyot? *Egyszerre figyelve arra, hogy hova lépek, hogy Jenkins tempóját tartsam és ne rohanjak a vakvilágba, és közben még a hátunk mögé is pillantgatok, igyekszem a kocsi felé sietni. Hangom továbbra is a fojtott, suttogós, de nem mellőzi a tőlem megszokott pergést. *






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Kedd Ápr. 27, 2021 9:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Aprót, alig hallhatóan szusszantok arra, hogy még az én érdekemben is intézkedne, noha sejtésem szerint akkor fülem hallatára tárgyalná meg az istenekkel, hogy mindenkire szükség van, kivéve a kancellárokra. Korábbi kvázi alkunk értelmében engem hagyna meg utolsónak, és még igaza is lenne, én nem tisztáztam vele a feltételeket rendesen mennyivel is szándékozom túlélni kollégáimat. Ahogy rajtuk nem segítenék - esetükben nem egynél még a halált se rövidíteném és fájdalommentesíteném -, úgy a bokrokon átesett sikító lóizén sem segítek, igaz, nála már nincs is mit tenni. Innen nézve már nincs benne élet, az utolsó, Raven-nek címzett kis sikollyal ki is múlt. Moor megsajnálja, még ha nem is annyira, hogy maga sietne oda, engem küldene, de értésére adom, hogy felesleges már. Egyébként is, hibernációs és genetikus orvos vagyok, alapfokú sebellátáshoz ugyan értek, de embereknél. Nem tudom, hogy az állatoknál is beválik-e, másrészről felszerelésem sincsen, a saját lábamra is hevenyészett kötést kellett improvizálnom. Moor nem felel és nem is indul meg, így úgy veszem, hogy belátta igazamat vagy nem tudja, miként kellene kegyelemdöféssel biztosra menni az állatnál. Testszkenner nélkül valóban nehéz is kideríteni, hogy hol hordja a lény a szívét, fene se tudja, hogy milyen kemény a koponyája, hogy az agyat vegyük célba egy kis késsel, elég hosszú-e a penge, ráadásul nem is hagynám, hogy megtegye. Az oka az, amire utána utalok: túl frissek a lóféle sérülései, így ami okozhatta, az nem lehet messze és ez gond nekünk. Suttogva lefolytatunk egy olyan párbeszédet, amely bármely házasságban meg tudná állni a helyét a felek között. Ennek gondolata részben riasztó, de mókás is, s inkább hagyom az utóbbit érvényesülni, így szám sarkába némi mosoly ül ki, ami a szavaira is beillik. Nem felelek már, inkább az indulást sürgetem, noszogatom a planetológust, de messzire nem jutunk, máris lefékez, csak mert az instrukcióim valamiért meglepik. Engem meg a kérdései, hogy az egészből mi érdekli: mi lesz utánam? Valahol aranyos, legalábbis annak mondanám, ha vélnék a kérdés mögött bármilyen szentimentális ragaszkodást hozzám.
- Hányszor akar inni rám? Mindegy. - Kérdezek vissza, de a választ inkább nem is kérem tőle, mert én erre értettem, hogy igyon évente, nem pedig a kortyolgatásai számát korlátoznám le előre, egyébként is teljesen hasztalanul próbálkozva. Éltemben sem megy, erre aligha lesz kihatásom halálom után, hacsak nem úgy sikerül elhaláloznom, hogy Moor éppen spicces és ebből adódik a baj, ami egy adag bűntudatot generálna benne, mert ő képes lelkiismeret-furdalásra, talán még egy kancellár esetén is. Egy ilyen halálra viszont kicsi esélyt látok, kiváltképp, hogy a másik javaslatom kiakasztja annyira, hogy elküldene a pokolba és a mielőtt érdemi reakciót válthatna ki belőlem, a következő pillanatban a bokrok mögül előbukkan egy pokolbélinek látszó lény, mintha csak értem jött volna. Sokkal valószínűbb egy grodrak általi itt helybeni halál az előbbi hipotetikusnál. Hogy mi okozza a szerencsénket, ahhoz egy zoológussal kellene beszélnünk a történtekről, hátha ő ismeri a lény viselkedését, de lehet még egy perdai is ingatná a fejét, hogy az istenek mennyire megkegyelmeztek nekünk.
A halál súlya még ott lebeg a lelkünkben, mikor újra csend telepszik a környékre. Ekkor merek csak én is újra levegőt venni, egyáltalán kifújni a korábban bent rekedt maradékát, és a következő korty levegővel kérdezek halkan, az ex-tizedes segítségével pedig el is engedem a száját. Nagyon jó, hogy suttogott káromkodás hagyja el a száját egy elmaradt sikítás helyett, ami esetleg visszacsalná a ragadozót vagy egy másikat vonzana a környékre. Figyelem még a környezetünket, de Moor-ra is oda-odapillantok, meglepve tapasztalva megint, hogy mennyire képes mások előtt kimutatni az érzéseit, és ebbe még a gyengeségei is beletartoznak. Én megtanultam magamba zárni, nem mutatni, most sem látni, hogy aggódtam igazán, hogy Saskiára is gondoltam, míg egy hosszúnak tűnő pillanatig farkasszemet néztünk a szárnyas lénnyel, s ugyan az életem eseményeinek lepörgése elmaradt, de egy ideig kétségesnek találtam, hogy újra fogom még látni a feleségemet. Még ha el is intéztem már mindent egy ilyen esetre, azért emberi gyarlóság bennem is van, és szeretném kiélvezni, hogy újra ölelhetem életem szerelmét. Na meg nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy emlékei visszatértek, biztosabb lábakon állna, hogy tudná, emlékezne kitől mire számíthat. Ez a nyolcadik gyűrűszinten - amit el kellene hagynia - amúgy is élet-halál kérdése, nem véletlen, hogy ki mit enged láttatni másoknak, hiszen hatalmunk az erő látszatából is fakad. Épp ezért mindig meglepő szembesülni olyan emberekkel, mint Hartley vagy éppen Moor, akik ennyire nyersen őszinték tudnak lenni és mégis erősek maradnak.
- Már másodjára. De lesz az három is, mikor megkérdezem, hova is akart engem előtte küldeni. - Ezúttal elnyomom a mosolyomat, hogy ne láthassa, ne is érezhesse ki a hangomból, csak kíváncsian figyelem, így is akar-e még belém kapaszkodni, megakad-e a mozdulata vagy elbizonytalanodik-e egy kicsit is? Így vagy úgy, nem húzom el a karomat, nincs okom rá, ahogy ő mondaná, a "barátságunk" már túl van ezen a szinten, hogy egy kis felsegítés beleférhessen még. A belekarolás már érdekesebb kérdés, mármint úgy haladni, figyelembe véve, hogy ő nem szorul rá erre láthatóan, nincs olyan rosszul, főleg, hogy ő húz engem az elején. A karomat ki is húzom a kezei közül, ha sikerül.
- Oroszlánmadár. - Biccentek rá nyugtázólag, rémlik valami ezzel kapcsolatban, hogy hallottam már, de nem világosodom meg hirtelen. Ilyen érzés lehet Saskiának is, mikor hall valami ismerőset, de mégsem tudja hova kötni? Mindenesetre nem árt utánanéznem ezeknek a lényeknek és a Város védelmi rendszerének is, mert ez fontos lehet, ha le akarunk költözni. Saskia ugyan még nem tudja, de idő kérdése, majd talán ha visszatértek az emlékei, akkor felvetem a dolgot, addig van idő utánanézni mindennek...
- Tehát se a lábát, se a nyakát, se a nyelvét nem félti. Ön menthetetlen. - Állapítom meg egy szúrós pillantással - bár ez a sötétség miatt csak a hangsúlyból érvényesülhet - a bokán rúgás ötletére. Őszintén, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy úgy sem tenné meg és csak a szája jár. De vegye jó szándékom jelének, hogy emlékeztettem nemrégiben erősen elharapott nyelvére. Lehet épp nem fáj, vagy megszokta már, de az alkohol újra felhívja majd a figyelmét arra, hogy ott bizony egy be nem gyógyult seb van.
- Én majd a vízből kérek, köszönöm. - Ugyan most aligha vagyok orvosi szolgálatban, itt még magunkért is alig tudok valamit tenni, de egyelőre nem kívánok inni.
- Utána próbáljunk meg lassan visszatérni az útra, felfelé haladva. Remélvén, hogy nem futunk bele újabb magányos ragadozóba. - Javaslom, mellette bicegve haladva. A seb kellemetlen, de jobb egy fokkal, mióta beköthettem. Egyelőre.
- Jól van? - Nézek rá fürkészően, a látási viszonyok nem nekem kedveznek és ugyanannyit beszél, mint máskor, de nem feltétlen jelenti ez azt, hogy minden rendben is van, és nem pedig másképp jön most ki rajta a pánik, ha már ijesztgetni jelenleg nem tud.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 29, 2021 5:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Eleinte a halálba kívántam, aztán később „csak” szükségem lett rá, mára már csípem is Jenkins humorát és ezen még a jelen helyzetünk sem változtat, jóllehet van köztük olyan, ami igen kilátástalan. Míg a kis sikító lóizé meg nem jelent, egészen hétköznapi beszélgetés zajlott le köztünk, legalábbis ránk jellemző hétköznapi, mert valószínű, hogy Jenkins nem dumcsizna így mással, nekem meg nem hagyna más kancellár ilyen közvetlen hangnemet, noha bepróbálkoznék. Meg is tettem már, de túl erős határokat feszítettek ki…amiket érdemes feszegetni. Utólag biztosan mókásnak találom majd az egészet, jelenleg a frász kerülget és ezen csak egy icikepicikét segített a zseblámpás ijesztgetésem, de a hatása már elmúlt, másrészt már nem csak sötét van, hanem a hangulat is véres lett. Némi vitánk is támad arról, ki mit szeretne hallani és hogyan, érdekeink egymásba ütköznek és csak az nem hagy minket kibontakozni teljes mértékben, hogy a sérült állatért még eljön a vadász. Mikor ez eljut az agyamig, rögvest el is indulok, de aztán muszáj vagyok lefékezni egy újabb, számomra még meg nem értett tény miatt. Jóllehet ezzel is elbeszélünk egymás mellett, mert Jenkinst inkább meglepi a visszakérdezésem, semmint válaszoljon rá és ebből arra következtetek, hogy nem ugyanarra gondolunk. *
-Minden nap. *Adom meg a választ, noha talán nem is várta rá. Jenkins azonban már épp elégszer próbálkozott azzal, hogy leszoktasson a Búfelejtőről, még elvonóval is megfenyegetett, teljesen sikertelenül, rossz néven veszem tőle, hogy még a halála után is ezzel akar visszajárni kísérteni. Másrészt a hideg ráz attól, hogy kicsi Callumkának hívjam a gyerekemet, meg az is, hogy gyerekem legyen, egyszóval az egész úgy ahogy van sántít, akár a kancellár a sérült lábával. Sőt! Jobban! Az, hogy nem teremt le azonnal, mert elküldtem a fenébe az ötletével együtt, nem a jó szíve tehet meg a remek humora, hanem a lóizé vadásza, aki remek időzítéssel csörtet elő a bokrokból. A következő jelenetről később majd azt fogom mondani, hogy egy első osztályú komédiába illő, jelenleg az életünket mentheti meg ahogyan Jenkins kezét a számra szorítom, mert a sikítás már a torkomat karcolta. Mindketten visszatartjuk a lélegzetünket, míg a szerencsénk négy lábon és két szárnnyal el nem trappol. A megkönnyebbülés viszont részemről nem annak szól, hogy a grodrak nem vett minket észre, vagy nem voltunk neki elég véresek ahhoz, hogy ránk támadjon, ezzel is bővítve a mai napi menüjét, hanem annak, hogy majdnem a vízbe kortyoltam bele. Még az ijedtséget is leváltja az arcomról a döbbenet és a fanyalgás egy röpke pillanatra, de aztán a fájdalom végighullámzik a testemen és a gyomromban landol kőszikla formájában. A korábbi sérüléseim, melyek csekélyek Jenkinséhez képest és a makacsul tartott levegő, a megfeszülő izmok leadják a jelentést, amint az adrenalin szisszenve elpárolog a véremből. Amint felemelkedem a görnyedésből, belekarolok a kancellárba, egyrészt, hogy magamat támogassam vele, másrészt, hogy neki nyújtsak támaszt, harmadszor és nem utolsó sorban pedig, hogy elinduljunk végre a kocsihoz. A romantikus karolásból még a megjegyzése sem bontakoztat ki, bár én már el is felejtettem, hogy elküldtem valahová, ő nagyon is emlékszik rá, amit nem is csodálok. Felnézek rá mosolyogva és elgondolkodva, félresöpörve a megjegyzés általi figyelmeztetést.*
-Melyik volt a másik kettő? *S nem veszem a fáradtságot arra, hogy elmondjam, hova kívántam az imént, elvégre nem kérdezte meg. Arra viszont válaszolok némi fáziskéséssel, hogy ilyen állat volt ez és vajon magányos vadász-e. Sokat nem olvastam a perdai állatokról, mert mindegyiktől tartok és nem érdekel, hogy cukik és nem bántanak, a lassan járj tovább élsz jelmondat mentén evickélek előre, így a természetes ismerkedés híve is vagyok. Csak a togitát voltam képes közel engedni magamhoz eddig, őt is csak azért, mert félig halottnak látszik a bamba képével és a majdnem mozdulatlanságával. Valami azért dereng az oroszlánmadárról, de ahogy a jellemzői, úgy a neve is hallomáson alapuló információ, utóbbiban Jenkins segít ki, de én már az átélt trauma lelki gyógyításán elmélkedem fennhangon. *
-Nem vagyok menthetetlen, sokszor megmentettek már bizonyos helyzetekben.  A nyelvem, mint hallja, köszöni szépen jól van és nem érdekel ha csíp, a lelkemnek jót tesz majd a Búfelejtő. Nincs fogvacogtatós hideg, hogy a lábamat féltsem, egyébként van már meleg zoknim és beszereztem két pár hőtartósat is, vagy mi a szösznek hívják, csak ne szóljon róla senkinek, mert kéz alatt vettem. A nyakam meg, mi van a nyakammal? Megint meg akar fojtani? Azt nem én szoktam magával? *Nézek rá és hitetlenkedve ingatom a fejem, tócsányira kerekített szemeimmel kiegészítve az összhatást, ami nem biztos, hogy nagyon látszik, így talán elveszíti a jelentőségét. *
-Jól van, igyon csak a vízből. Locsolja a lábára, mosakodjon meg vele. Tessék. *S már nyújtom is neki a vízzel megtöltött kulacsot, könnyedén ellibbenve a „majd” szó jövőbeli jelentése mellett. *
-Szerintem meg a kocsihoz kellene mennünk, ha szét tudom szedni a kommunikációs rendszerét, és a pda-hoz csatlakoztatom, talán még üzit is küldhetünk, a kocsinak nagyobb a hatósugara. Meg nem ártana ott maradni, hogy meg is találjanak, másrészt ha eddig nem robbant fel vagy gyullad ki, akkor már nem is fog és nagyobb biztonságot nyújt a borítása. A katonák meg előbb a kocsit fogják keresni a nyomok alapján, és talán a maga testőre is. *Nem vagyok egy nagy kiránduló, mindezt laikusan mondom végig, de észszerű szerintem. Kicsit jobban érzem magam attól, hogy Jenkinsbe karolok, hamis biztonságérzetet nyújt ugyan, mert így is megtámadhatnak a vadállatok és nyugodt szívvel, nagy pofával fognak felzabálni, de legalább nem köt gúzsba a pánik. A kérdés jókor jön, pánik ellen, már preventíven is jobb ha az ember kiadja magából azt ami foglalkoztatja.*
-Nem vagyok jól. Megtámadott egy hammondfej csorda, vagy hogy a frászba mondják, legalább hatszor megfordult velem a kocsi, a sofőr vére és néhány agydarabkája még talán most is a hajamban van, majdnem felrobbantam, megégtem, sötétben kellett sétálnom az erdőben, egy oroszlánmadárral szemeztem…jó, majdnem, de elég ijesztő volt, azt hiszem az egészben az a legrosszabb, hogy az egészben maga a legjobb. Nem, nem vagyok jól és maga pont ebben a lelki és testi traumával telt estén akar leszoktatni a Búfelejtőről.  






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Május 02, 2021 7:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Kapok választ, noha nem vártam és olykor ezek a nem várt válaszok a legmeglepőbbek. Sokkal inkább számítottam egy csípősebb válaszra, amely egészen más szemszögből világítja meg, hogy miért nem csak egyszer inna rám a halálom után, de a Moor-ra jellemző frappánsság helyett olyant kapok, ami meghökkent egy pillanatra és őszintén nem tudom, hova tenni. Idő sincs most elmélkedni rajta, mert grodrak jön és megy, mely lehet tényleg ilyen gyorsan ment végbe, mi mégis kínzóan lassúnak éreztünk minden másodpercet. Kevés dolog egyike, amiben egyet fogunk érteni és aminél cserben hagy mindkettőnket a tudósok józan mértékletessége és realitása. Visszanyerve aztán mindketten a lélekjelenlétünket, nagyjából ott folytatjuk hangulatban, ahol abbahagytuk a patakparton.
- Másik egy, netán. - Javítom ki, elvégre ez volt a második a grodrak tiszteletére, a harmadik a kérdésemre fog lenni.
- Az első a sikító lószerű lény felbukkanására volt. - Nehezemre esik kimondani azt, hogy "izé". Nem is értem, hogy hagyták ezt elnevezni így, annyira tudománytalan, hogy a szavakat sem találom rá. Nagy szerencsém, hogy a ma estét kivéve ritkán adódik alkalom rá, hogy hivatkoznom kelljen erre a lényre.
- Ugorhatunk a harmadikra? - Kérdezek rá mosolyogva, élcelődve, mint ahogy macska játszik az egérrel, mielőtt felfalná. Tudja az egér is, hogy milyen sors vár rá, de persze a macskát is szórakoztatja, ha megpróbál kiutat találni a zsákmány. Kíváncsi vagyok, bevárja-e a kérdést a planetológus, hogy hova is akart engem elküldeni és honnan vette ehhez a merészséget, vagy már most elkezdi előre kiforgatni a szavakat, hogy az nem is úgy van. Ezt teszi akkor is, mikor menthetetlennek nyilvánítom, mert már elfelejtette elharapott nyelvét.
- A lelkének? Van az az ősi mondás, hogy ép testben ép lélek, de nyugodtan súlyosbítsa csak a nyelvén lévő sebet! - Hagyom rá a dolgot, mindenkinek joga van a maga kárán tanulni. Ha elhúzódó gyógyulást akar, legyen. Ha halálom előtt is minden nap iszik valamire, akkor valóban jó hosszú lesz az. Kiváló meleg zoknijainak a tudata sovány vigaszt fognak jelenteni, bárhonnan is származnak.
- Jól hangzik! Adjon kérem, tippeket, hol lehet ilyent kéz alatt venni? - Kérdezek rá alig leplezett ál-ártatlansággal, mert azért pont egy kancellárnak mondani, hogy törvénytelenül jutott hozzá valamihez... Ismerve őt, ezt nem véletlenül mondta pont így. Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy erre rákérdezzek. Erre is.
- Megint? Tegye meg, hogy emlékeztet, mikor volt legutoljára? És Önnél ezek szerint már szokás? - Egyre emlékszem, mikor a vendégkabinoknál elhelyeztem Lewis hadnagyot először még meg tudván menteni William-től. Akkor ott még gúnyolódtam is a planetológussal, hogy lehajoljak-e vagy egy fellépőt hozassak neki, hogy a fojtogatást a magasságkülönbségünk ellenére meg tudja oldani. De volt később is?
- Köszönöm. - Veszem át a kulacsot zokszó nélkül, már csak azért is, mert ez plusz ok, hogy kiszabadítsam magam a karolásból, hiszen a másik kezemben még a fegyver van. Eltehetném, de akkor túl sok üres kezem lenne, amit most nem akarok. Inkább felpattintom a kulacsot és ha már nálam van, iszok pár korty vizet haladás közben - előre megnézve, hogy a következő öt lépésen belül nem lesz egy kis kiálló gyökér vagy éppen túl alacsonyan lévő faág sem az útban -, mert nekem igenis jól tud esni a víz. A lelkemnek is, de inkább a testemre gondolok, a lelkemet majd melengetem egy jó kávéval, ha visszaértünk, annak ellenére, hogy tudom, hogy Saskia rosszallóan tudja nézni, ha este iszom. Mármint kávét. És még csak nem is tudja, hogy mennyire ugyanúgy formál minden egyes szót ezzel kapcsolatban, mint régen... már csak ezért is megéri este kávézni. Menet és vízivás közben hallgatom Moor okfejtését, és valahol igazat kell adnom neki, legalábbis van abban is ráció, amit mond, de nem ez lesz az oka, amiért beleegyezek. De mielőtt megszólalnék, előtte röviden elmosolyodom a testőröm említésére.
- Ó, igen, Katja... - Mosolygok tovább, majd ezzel a derűvel kérdezek tovább.
- Érdekel, hogyan oldja meg az üzenet küldést. Ez már azóta érdekel, hogy először találkoztunk, annak apropója is egy megbütykölt kommunikációs rendszer volt. Ön feltűnően ügyes ebben. Esetleg szakmát kellene váltania így, hogy menetrendszerűen nem tarthat az Imperium-mal. - Jegyzem meg mintegy mellékesen, mintha csak bókolni akarnék, holott nagyon is emlékszem arra az első találkozóra, annak a jelentésnek az érdekességére. Akkor figyeltem fel Moor-ra, hogy gyanús, és ez a gyanú azóta sem oszlott el, sőt! Jobban megismertem ugyan, de ettől még nem tudok mindent, és olykor a jelekben sem egyszerű olvasni, főleg a sötétben, így rá is kérdezek, hogy miként érzi magát. A hosszú felsorolás viszont, amit kapok - tehát jól van! -, egyre jobban kiszélesíti a megjelent mosolyomat és megint kapok egy bókot tőle. Lassan már zavarba jövök ettől a ma esti kedvességtől! Mit akarhat ezzel elérni? Ám mégsem ezt hozom szóba, hanem vidáman toldom meg a listáját.
- Ráadásul majdnem rólam kellett elneveznie leendő gyermekét! Ez tényleg nem az Ön estéje, ex-tizedes! - Jelentem ki olyan kárörvendő jókedvvel, szinte nevetgélve, mintha a felsoroltak felén én nem mentem volna keresztül vele együtt és nem együtt lennénk itt az erdőben, botorkálva, éppen visszaérve a járműhöz. Ahogy látom, legalább már nem füstöl, szóval tényleg nem akar felrobbanni.
- Árulja el, miért pont a Búfelejtő? Miért nem valamelyik másik alkoholos ital? Amit el tud érni, persze, mielőtt a pezsgőt említi, hogy nem volt lehetősége korábban kóstolni. - Kérdezek rá, míg előkeresi a flaskáját, mert tudom, hogy bármit mondok, úgy is az ital lesz az első dolga, már csak dacból is, így taktikát kell váltanom nekem is. Addig is átvezetőnek kíváncsiskodom, mielőtt nekilátnánk a kommunikációs rendszer megbütykölésének, vagyis felmérésének, hogy mennyire zúzódott agyon a kocsiban. Leginkább ő méri fel, én csak szemlélem és persze majd világítok, ha ide meri adni nekem az előzményeket tekintve a lámpát. Lássuk, mennyire tart bosszúálló típusnak!
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Kedd Május 04, 2021 6:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Jenkinsszel nem egy világban élünk, meglehet azért olykor keresztezik egymást az útjaink, de sokszor előfordul, hogy olyat sikerül mondanom, amit nem ért. Nem mindig veszem észre, ahogy most sem, hogy a piálás okán elbeszélünk egymás mellett, de nem is igazán érdekel. Örülök annak, hogy még véletlenül is sikerül zavarba hoznom – persze ezek a „zavarok” nem látványosak – és meghagyom abban a hitben, ami épp kialakult rólam, hogy továbbra is kétségek között hagyjam. Így vagyok az ivással is, eleinte bosszantott bár nem adtam túl sok jelét, mostanra már inkább tetszik amikor le akar szoktatni róla, jóllehet ez sem tűnik fel rajtam. Túl a megpróbáltatásokon, már a megkönnyebbülés jellemez minket és a hangulat is ekképp változik, visszatér a csípős, fűszeres barátság.  Nem tartom számon hányszor és mikor közlöm a környezetemmel, hogy a jelen történés intimen hatott rám, ezért is téveszthetem el amiben Jenkins készségesen kisegít. Lám, ennyi a különbség két kancellár között, Terson minden bizonnyal már agyvérzést kapott volna egy ilyen kijelentés után, Castillo meg felkötötte volna magát. Jenkins számolja.*
-Jaaaa, tényleg. Hát örülök, hogy a pisilős leltárban is patent. *Szemöldök emelek és tócsányira kerekedett szemekkel veszem tudomásul precízségét, és nem tudom nem észrevenni a későbbi finom fogalmazást. Meg szó nélkül hagyni sem.*
-LóIZÉ, így nevezték el emberül, maradjunk a tényszerűségnél kedves kancellárúr! Sikító lóIZÉ. *Mindkét alkalommal erősebben megnyomom a szót, és figyelem, hogy vajon el kezd-e tikkelni tőle Jenkins. *
-Persze, ugorjon csak, ha akar. *Mosolygok rá, talán a gyér lámpafényben látszik is mikor felé fordulok, de nem mondok többet. A kérdés nem hangzott el konkrétan, nekem címezve. Nem mellesleg fogalmam sincs hova akartam küldeni, csak költői megfogalmazás volt, szóval még gondolkodnom kell valami frappáns válaszon. Sokkal jobban megy ha magamat kell menteni, vagy elmondani hogyan gyógyítom magam fizikailag és/vagy mentálisan. Nem hagyom ki belőle a búfelejtőt és ez most szándékos. *
-És azt hallotta, hogy ami a lélekre gyógyír, az a testre is orvosság? *Bájos, sokszor látott pimasz „na ugye” mosolyt vágok a válaszhoz. Ám a hőtartós zokni után érdeklődésre már eltátom a számat.*
-Hééé! Csak nem gondolja, hogy elárulom?! Magának úgy sem kell, nem teszi a kényes lábát két percnél tovább a hóba, másrészt csak szólnia kell és megkapja. Ccccc…*Ciccentek is a végén fejemet ingatva azon a képtelenségen, hogy épp egy kancellár érdeklődik a feketepiaci termékek iránt. Tőlem! Ez azonban nem olyan orbitális dolog, hogy fojtogatni akarjam, nem kerül hát a listára beszámozva…mivel nincs is ilyen lista, legalábbis az én fejemben nem létezik, de olyan sem amikor Jenkins akart fojtogatni. Ő inkább lelő. *
-Még kérdezi? Folyton, lépte-nyomon, még álmomban is! Igeeeen, mielőtt még megkérdezi, szoktak rémálmaim lenni. *S a válasszal mér meg is előzöm Jenkinst a kérdezésben kézfeltartva. *
-Egyébként az Alvóknál, amikor mentünk fel a lépcsőn, de hát tudja. Észrevette….szívesen. *Szemöldök felvonással egybekötve idézem fel az ominózus jelenetet és emlékeztetem arra is, hogy tanúja volt. *S át is adom a kulacsot, ha már annyira oda van a vízért, én inkább még szomjazom addig, míg a cuccainkhoz nem érünk és elő nem szedem a termoszomat. Séta közben felvázolom, hogy szerintem mit lenne célszerű tennünk és ha eddig még nem találtak meg, annak minden bizonnyal oka van, és elébe kellene mennünk, semmint arra várni, mikor találnak ránk. Sötét van, még ha az egész erdőt bevilágítják is, nyomokat nehezebb keresni, hőkamerával pedig az állatokat is látják – szerencséjükre – mi annyira nem, de talán nem is baj, ha nem verem fel megint a fél erdőt sikoltozással. S ha említés szintjén is, de visszatérünk a mi első találkozásunk apropójára. Egy kicsit büszke is vagyok magamra, de óvatos is a válasszal.*
-Nem akarok szakmát váltani…megint. Épp tovább képzem magam, mert a Perdáról vagy a Dominiumról nem igazán lehet bolygókat és holdakat felfedezni, de nem leszek informatikus. Egyébként tök egyszerű, nem nagy dolog, csak össze kell kötni a pda-t a kocsi rendszerével. *Az amit emleget, sokkal bonyolultabb volt, főleg mert szemmel tartottak és nem volt ott Sky, aki pontosan tudta volna mire készülök. Csak töketlen katonák voltak akik nem láttak a bosszúszomjtól. S eljutunk arra a pontra, amikor talán kérdezés nélkül is elmondanám hogyan érzem magam, de az önvallomástól Jenkins megment és kiteregetem a lelki terheimet. *
-Na látja! Hát ez az! Pocsék egy nap. *Adok neki igazat egy legyintéssel, s ebben a pillanatban tűnik fel a kocsi is, ami már nem füstöl. Nekem volt igazam! Lelkesen keresgélni is kezdem a termoszt, mielőtt rávetődnék a kommunikációs rendszerre. Jenkins kérdésére, ami igen meglepő, hogy épp ez érdekli, egyelőre nem válaszolok, mert megtalálom a termoszt és örömteli kiáltással ölelem magamhoz mielőtt meghúznám. Csak egy korty, jóllehet többnek látszik.*
-A Búfelejtő volt az első, ami a Perdáról származó gyümölcsökből készült és én neveztem el. Szóval az első valódi pia. A pezsgő vicces, de az úri népnek való. *Már-már lefitymálóan beszélek a pezsgőről, pedig finom és tényleg vicces a sok buboréktól és nem lehet tőle büdöset böfögni, mint Alec sörétől. De! Tényleg úri ital és a röpke, leheletfinom fintor is inkább a legmagasabb társadalmi rangnak szól, semmint az italnak. Kezemben a termosszal mászok be a kocsiba és igyekszem előremászni az ülések között, hogy hozzáférjek a műszerfalhoz, épp csak azt felejtettem el, hogy nem rég még milyen véres ütközetnek volt a helyszíne.*
-Jááááj…fúúúúj….blöeeeee. Van zsebkendője, vagy adjon levelet, sokat. Hát ez….ó baszki, a hideg fut versenyt a hátamon. *Fintorogva törlöm a véres – és nem gondolok bele még milyen – kezemet az emlegetett testőr ülésébe, s nyújtom hátra a kezem a kért zsebkendőért, vagy bármiért. Nehogy már valami rákerüljön a pda-mra. *
-Kötszer is jó, kereshetne is valamit a lábára. Szívesen bekötözöm, ha gondolja. Kancellár lábat még úgy sem fogdostam. *A mondat végére beiktatott kuncogás jelzi, hogy csak húzom az agyát, nem bókolni akartam és az is távol áll tőlem, hogy rámásszak. Nem ettem édes szószt. *
 






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Május 09, 2021 12:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Nem egy világban élünk, az egyszer biztos, még ha vannak is közös pontjaink: olykor a tervek egyeznek - ideig-óráig biztosan -, olykor a perdai állatvilággal szemben tanúsított ellenérzéseinkben találjuk meg a hangot, s akad még hasonlóság, de ellentét is szép számmal. Én például nem vagyok hozzászokva, hogy bárki a mosdóügyeit emlegesse, naná, hogy feltűnik és akaratlanul is számolom, hogy már megint! Gondoltam, felhívom a figyelmét rá ezzel, hogy esetleg találhatna lelki állapota leírására valami szalonképesebb kifejezést, választékosabban kifejezve magát, ami minden más esetben megy - leszámítva a jellegzetes káromkodását -, de hát ennyit arról, hogy a férfiak nem értik a célzásokat. Moor sem hajlandó erre, egészen mást szűr le a szavaimból. De nem ez a legrosszabb, hanem hogy rövid, halk nevetésre késztet a válasza, a szóhasználat, hogy miben vagyok "patent" - szövegkörnyezetből kitalálva, mit is jelent ez a szleng -, és egyáltalán az, hogy igaza van: tényleg leltár szerint tudom, így magamon is van okom nevetni. És ha már fogalmazás, ami neki könnyen megy, nekem nem esik a számra, kezdve a sikító lóféle nevével.
- Lehet tényszerű, de nem szakszerű. Ezt tudósként Önnek is el kell ismernie. El nem tudom képzelni, hogy csúszott át ez Castillo rostáján! - Csóválom meg kicsit a fejemet, továbbra sem mondva ki, hogy izé. Tikkelni még nem fogok tőle, legfeljebb akkor, ha nekem kell kimondani.
Ugorni viszont nem ugrunk sehova, a kérdést nem teszem fel, értelmét vesztette már és talán ezt a célzást értette, hogy kissé erősen fogalmazott. Nem mert nem akarja születendő fiúgyermekét elnevezni rólam, hanem a rangommal szemben nem illik így fogalmazni. Na meg barátnak sem illik ilyent mondani, habár a barátságok terén nincs sok tapasztalatom.
- És Ön hallotta, hogy orvos vagyok? Kíméljen meg most a rácsodálkozástól, inkább erre feleljen: biztos egy régi népi, valószínűleg egy kocsmáros által született marketing-szövegre, semmint bölcsességre akar alapozni? - Miért érzem azt, hogy ez kb. költői kérdés lesz? Vagy inkább erre fog felelni, semmint arra, hogy honnan szerez "fű alatt" holmikat, jelen esetben zoknikat.
- Pedig reméltem, hogy elárulja, csak hogy kilesse, miként veszek kéz alatt bármit is... és mit szól a szemben álló fél hozzám! - Mosolyodom el, mintha valami szórakozást kereső, unatkozó kancellár lennék.
- De akkor csak dicsekvős és önző. Cccc... - Kapja vissza azt, amit adott, még ha vádjaim le is fognak róla peregni. Ahogy az ővéi is rólam, hogy rémálmai vannak miattam, legyen az fojtogatás vagy lelövés. Egy gonosz kisördög - nem is olyan kicsi - azt mondja belül, reméli van olyan álom is, amiben nem tud mozdulni, ahogy annak idején a fogdában sem.
- Pech. - Jelentem ki pofátlanul nyugodtan a rémálmai meglétére, mintha engem ilyen sosem kínozna és így a legkevésbé se tudnám átérezni a helyzetét. Ha komolyan elhinném, hogy miattam alszik rosszul, talán nagyobb együttérzést vívna ki, de sajnos ezt most nem éri el. Igaz, nem is próbálkozik igazán, teljesen máshogy viselkedett, mikor Lewis barátnője miatt kért segítséget az irodámban.
- Rémlik. - Felelek az emlékeztetőre, de ha köszönetet is várt, hát az nem fog elhangozni. A kulacsot átveszem és iszok belőle, jól esik a víz, felfrissít testben és szellemileg is. Így a "táborunkba" visszaérve másra terelem a szót, ha már ilyen remek tervvel állt elő Moor. Vannak kétségeim, mennyire jó itt maradni, még ha van is ráció abban, amit mond, de már csak a körítése miatt is megéri kockáztatni.
- Egyszerű volna? Lewis hadnagy másképp nyilatkozott, mikor a mentőkabin kommunikációs rendszerét kötötte össze a pda-jával, hogy üzenni tudjunk. Pedig ő az Imperium főgépésze. - Most sajnálom, hogy Andrej nincs itt, ő már biztosan célzottabban kérdezne, habár akkor a munka javát meghagyná neki a planetológus. Következésképpen jól kell figyelnem, hogy később testőrömmel meg tudjam beszélni a látottakat és levonni a megfelelő következtetéseket. Figyelem elterelésként és meg mert valóban érdekel is, megkérdezem, hogy jól van-e, de cirkalmas felelete alapján megnyugodhatok: nincs baj. Szerintem ha leharapta volna a nyelvét, akkor is tudná a kis csonkot így pörgetni. A második korty Búfelejtőt is jobban bírja a fájdalommal együtt, egyébként valahol ez lenyűgöző önfegyelemre vall, amit sajnos valamiért máskor nem csillogtat meg.
- Tehát Ön az illegális ital keresztanyja. Ugyanott szerzi be, ahol a zoknijait is? - Élcelődöm, s csak kis mosollyal felelek a pezsgőre. Emlékszem én még az első vacsoránkra, hogy vitte magával az üveget a benne maradt itallal együtt. Ahogy odafele, úgy visszafele is látványosság lehetett a nyolcadik gyűrűszinten. A lefitymálása részben nekem is szól, de nem veszem magamra. Tudom, hogy ez tipikus viselkedése az alacsonyabb rangúaknak, így könnyebb elviselni az élet egyenlőtlenségeit, ha elhitetik magukkal, hogy nem vágynak az "úri népség" dolgaira. Pedig belecsöppenve azonnal alkalmazkodnának.
Sztoikus nyugalommal hallgatom aztán a viszolygását, mikor bemászik a kocsiba és előremegy az első ülésekhez, amelyek igencsak magukon viselik az elmúlt órák történéseit. Kivételesen most nem akar bepisilni Moor, helyette káromkodik a szokásos módon. Halkan sóhajtok. Javíthatatlan.
- Nézze el nekem az intimebb jellegű témát, de hogy tud nőként így rosszul lenni a vértől? - Ő vére vagy más vére, nem ugyanaz? Főleg ha a lábamat is kötözni akarja, mit gondol, az nem vérzik? Nem lennének véresek tőle finom, vékony kis ujjacskái?
- Előbb kérem a lámpát, annyi keze nem lesz, hogy világítson is. - Ha már magától nem jutott eszébe, akkor elkérem, amúgy se látnék anélkül semmit, hogy leveleket keressek. Zsebkendőt biztosan nem kap.
- Köszönöm, már be van kötve, a patakparton megoldottam. Inkább meséljen, ha már nem olyan nagy dolog, amit csinálni fog, biztos tud közben beszélni is: hogy van az implantátumos katonája? Megszokta már a kinti életet? Beletörődött a sorsába? - Húzom én is az agyát, meg kíváncsi is vagyok, de nem adom ennek nagyon a jelét, csak figyelek. Lélegzetvételnyi szünetekre, megfogalmazásra, saját pda-ja derengő fényében a vonásaira. És persze arra is, ha nekilát dolgozni, hogy mit is csinál pontosan, főleg, ha ehhez a lámpát is megkaptam.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szer. Május 12, 2021 10:09 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Megint sikerült Jenkinst megnevettetnem és ez igen jótékonyan hat a hangulatomra, ami most, hogy a vadak távol kerültek tőlünk – remélem – nem kicsit kellemes és vicces. Lám, még Jenkins is tud tanulni tőlem, ha mást nem, hát a harmadik szint szlengjét, másrészt minden bizonnyal azon is nevet, hogy _miben_ lett első. Abban viszont nem jeleskedik, hogy kimondja az izé szót. Nem is értem, pedig nem csúnya, nem káromkodás, de talán az úri lelke még ezért is háborog. *
-Kérdezze meg tőle alkalomadtán. *Vonok vállat könnyedén a megjegyzésére, mely épp oly talány, mint Jenkins egyes szavak iránti hidegrázása. Ez persze nálam olyan, mint az instabil CQL, és a saját magam szórakoztatására azon leszek, hogy kimondassam vele. Apróság, de szép kihívás. A kancellár azonban nem olyan kitartó, mint én és könnyedén arrébb tolja az ő akárhova küldésének témáját, így ha ugrunk is, jó nagyot ugorva lendülünk át ezen. Nem kell félni, hogy szó nélkül maradunk, akad még számos téma amit kivesézhetünk és vannak olyanok, melyekhez időnként visszatérünk, mint az én piálásom, vagy éppenséggel, hogy témánál maradjunk az alkohol hatásai az emberi szervezetre. A kérése, miszerint kíméljem meg a rácsodálkozástól, természetesen ellenkező hatást fejt ki, mert már csak azért is tócsányira kerekítem a szemeimet és eltátom a számat, néhány röpke pillanatra, míg ő befejezi a mondatot. *
-A régi, népi kocsmárosok bölcsek voltak. *Vágom el minden további megjegyzésének fonalát egy mosolygással kísérve, olyannal amiben benne van a kihívás is, hogy na erre mondjon valamit. Én viszont nem mondok sokat a zoknijaim beszerzési vonalára, nem árulom el a forrásaimat, pedig tényleg megnézném milyen képet vágna rá az illető, ha a kancellár odamenne hozzá zoknikért az én ajánlásommal. De ezt nehéz szívvel, kihagyom. *
-Láttam már hogyan vesz kéz alól valamit. *Egy szemvillanással utalok arra a történésre, amit meg is örökítettem, jóllehet nem valószínű, hogy vásárról volt szó, mint inkább megbízásról, de távolról nézve pont úgy nézett ki. A cöccögésére felnevetek, elég szokatlan tőle az ilyesmi, már csak azért is szórakoztató, egyébiránt nem reagálok a szavaira. A rémálmaim meglétére nem várok együttérzést és nem is kell csalódnom, igaz az egész nem igaz, csak költői túlzás volt, bár álmodtam már Jenkinsszel, de az inkább vicces volt és akkor nem akartam megfojtani. Ilyet csak ébren gondolok és nem egyszer fordult velem elő, ezt pedig neki is tudnia kell. Önzetlenül segítem ki a pillanatnyi felejtésből és már rémlik neki.
Már csak a lámpa marad nálam mire visszaérünk a „táborunkhoz”, Jenkins meg leihatja magát vízzel, én a Búfelejtőt választom, még akkor is ha leég tőle a nyelvem. Közben röviden felvázoltam neki, hogyan gondolom a megmentésünket, ami nem kevés kétséget vált ki belőle, bár nem tudom, hogy melyik része. Kimagyarázom magam, Jenkins úgy sem ért sem a kocsikhoz, sem a siklókhoz – azokhoz egyáltalán – sem pedig a kommunikációs rendszerekhez. Mire megkérdezi Andrejt és rájön, hogy átvágtam, talán már a sokadik kávézásunkon is túl leszünk. *
-A siklók kommunikációs rendszere sokkal bonyolultabb mint a kocsiké, mivel azokhoz nem elég a földi vevőrendszer. A Város adótornyának elég nagy a hatósugara és a kocsik arra vannak kalibrálva. Másrészt könnyebb hozzájuk férni. *A többi tényt nem kötöm az orrára, ha eddig nem jött rá magától, hogy mennyi mindent tanulhattam az apámtól, aki informatikus és kommunikációs tiszt volt, akkor magára vessen. A hogylétemre adott válasz már tükrözi a tőlem megszokott temperamentumot és választékosságot, amivel szép kis előadást kerekítek, aztán a termosz is megadja nekem azt amit kívánok. Az ital lenyugtatja a korábban felborzolódott idegeimet, bár a nyelvemen lévő sebet eléggé csípi, de össze is húzza. S ha már itt tartunk, Jenkins a Búfelejtőről érdeklődik és készséggel el is mondom neki, amit tudhat,  és  bólintok is válaszképp, hogy megerősítsem, ám megint előkerül a zokni és felnevetek. Játékosan meg is fenyegetem a mutatóujjammal válaszként.  Ezek után a piszkos munka vár rám és mikor elkezdek a kocsiba befelé mászni, még nem is tudom mennyire piszkos. A reakcióm felér egy sikítással, mivel az egész műszerfal be van terítve vérrel és agyszövettel, apró csontszilánkokon csillan meg a lámpa fénye és ez már kiborít. Jenkins kérdésére viszont úgy felkapom a fejem, hogy finoman de lekoccolom a kocsi tetejét. Hátrafordulok felé és bár nem világítom meg az arcomat szándékosan a lámpa fényével, azért elég jól látható a döbbenetem.*
-Maga most tényleg arra kérdezett rá amire gondolok, hogy rákérdezett? Baaassszkiiii, maga fejlődik! *azért ez még a halál laza Jenkinstől is meglepő? *
-Tudja, az egészen más. Természetes vérzés, az ami a műszerfalon van cseppet sem természetes és nem csak vér van ott, hanem…más is. *S nem mondva ki, csak bólogatok és nézek rá jelentőségteljesen, majd még az iménti döbbenettől letaglózódva nyújtom át szó nélkül a lámpát. Visszafordulok a műszerfal felé, amíg nincs nálam a lámpa és Jenkins sem világít oda, nem látom a részleteket, csak a pda-m fénye az ami megmutatja hova kell nyúlnom ahhoz, hogy megbontsam a műszerfalat. A kommunikációs egységhez könnyen hozzá lehet férni, jóllehet rendesen be van bugyolálva mindenféle szarba, nehogy baja essen. Ez pedig most jól jön nekünk. A bicskám hegyével kezdek hozzá, míg Jenkins leveleket gyűjt. Már ha valóban megteszi, azt én sem gondoltam, hogy nekem adja a zsepijét. Szerencse, hogy nem látja az arcom, mikor megint előveszi Alec „ügyét”. *
-Rendes kötszerre gondoltam. Egyébként köszöni szépen, pocsékul. Nem lehet a családjával még mindig. Ezek szerint nem sikerült semmit kiderítenie, így a sáros kancellár megúszhatja és megint elmondhatja magáról, hogy a maga orra előtt kavarta a kakit. *Ha már az intim témáknál tartunk, de most finom voltam és nőies. Nem szart mondtam. Közben sikerül megbontani a műszerfal egy részét és kihúzom a kommunikációs rendszer alaplapját, a nadrágom zsebéből pedig egy vékony csatlakozó kábelt. *
-Azt egyébként tudja, hogy Terson kancellár mi a jó fenét akar a sivatagban? Csak kíváncsiságból kérdezem, hogy tényleg mindent megosztanak-e egymással azokon a nagyon fontos kancellári üléseken.







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Május 16, 2021 11:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


- Remek ötlet. Hátha szívinfarktust kap közben. - Jegyzem meg könnyedén a vállvonásával egy időben, de Dorian "barátomat" nem lehet ilyen könnyen elintézni. Különben már Andrej-jel meghackeltettem volna a rendszert és átneveztettem volna az összes élőlényt, valószínűleg Katja kreativitását véve igénybe hozzá. Aztán utána visszacsináltattam volna, mielőtt magam is meglátom és rám is hatna a saját tervem. Nem tetszik a "lóizé" elnevezés, nem jön a számra, de ettől még azért fogok jól aludni, hiszen szerencsére munkámat tekintve nem fogok ezekkel a lényekkel találkozni. A nagy számok törvénye alapján a munkán kívüli találkozást meg épp az imént tudtuk le, s egy lendülettel az oroszlánmadarat is kipipálhatom. Pech, hogy ezzel az démontigrisek esélye nőtt meg. Abban viszont biztos voltam, hogy felszólításom nélkül vagy annak ellenére is reagálni fog Moor a szavaimra, de inkább mondom is tovább, hogy szemkerekítésen kívül ne tudja szavakba is önteni. Szinte meglep, hogy sikerrel járok. Igaz, az ő válaszára én sem szólalok meg, csak némileg felvonom a szemöldökeimet és jelentőségteljesen nézek rá, ami sokkal kifejezőbb lenne, ha nappali fényben lennénk. Végülis, igyon. Jobb, mint a hallucinogén szerek. Nem tudom meg azt sem, hogy honnan szerzi kéz alól az akármit. Nem hiszem, hogy a zokni pont az ilyen tárgyak listáját bővíti, elvégre az én számlámra is gond nélkül rendelt magának ruhát deVitto-tól, hanem azt kinézem belőle, hogy kéz alól mást be szokott szerezni és nem csak az imádott itókáját.
- Csakugyan? Na és hogy mutattam közben? Jól csináltam? - Nem tudom, hogy melyik esetre gondolhat a nő, tippem szerint blöfföl és próbálja ezzel kiugratni a bokorból a kiscsikó-izét, de ugyanezzel a taktikával próbálkozom én is. Hogy nyer-e bármelyikünk is, vagy üres kézzel megyünk vissza a Városba - egyszer, valahára -, az a jövőben van elrejtve. Nem úgy a Búfelejtője, azt villámgyorsan megleli és magába is dönt egy adagot, én meg azért figyelem közben. Csak hogy ne engedhessen szabadon arcmimikájának, hogy előttem szenved. Mármint amikor tényleg azt teszi és nem csak rájátszik, mint Égtükörből hazafelé a siklón. Megbeszéljük röviden, hogy mi a tervünk, miután ittunk, vagyis ő elmondja, én meg ráhagyom, inkább kapva kapok az alkalmon, hogy megfigyelhessem őt és kérdezhessem.
- Le mertem volna fogadni, hogy műholdakat használunk vagy a Domoniumot magát a Város fölött, adótornyok helyett. - Jegyzem meg gúnyosan, habár ezúttal kicsit ezzel a stílussal leplezem is, hogy pontosan magam sem tudom, vannak-e adótornyok. Eddig ez egyáltalán nem volt érdekes kérdés számomra, de magamból kiindulva tudom, hogy teljesen mindegy, hogy a planetológus mit mond, azt kell figyelni, hogy mit tesz. Aztán majd megbeszélem a látottakat Andrej-jel. Addig is kötetlenebb beszélgetésbe kezdünk ismét az italát véve elő témaként, na meg a zoknikat, s megnevettetem őt, játékos fenyegetését még gyér fényünkben is látom és csak fejemet csóválom meg lassan, apró sóhajtással. Tényleg javíthatatlan a nő.
Hagyom bemászni a kocsiba, mert úgy is ő fog szerelni, s jobban is mozog nálam, csak reménykedek, hogy nem kell utánamásznom majd kimenteni. Mármint komoly veszélyből, mert a fanyalgása a vér és egyéb szövetek miatt nem tekinthető olyan helyzetnek, amiben segítségre szorul. Sosem értettem, hogy egyes nők mitől ájuldoznak egy cseppnél több vért megpillantva. Láttam ilyent régi filmeken és forgatókönyvírói túlzásnak könyveltem volna el, ha a való életben nem találkozom ilyennel. Nem is véletlen szoktam sokkolni a hibernáció-orvostanhallgatókat egy igen szemléletes első órával. Aki a rosszullét jeleit mutatja, már az óra vége előtt, a gyűrűszintet még el sem hagyva kapja az értesítést, hogy áthelyezték tanulmányait egy másik szakterületre. Ha tetszik, ha nem. Acél idegek kellenek és felfordíthatatlan gyomor is. Nos, ha másra nem is volt jó a kérdésem, arra igen, hogy kicsit kizökkentsem az ex-tizedest a rosszullétéből, mielőtt jobban belelovalja magát, ahogy korábban a pánikba is. Kicsit beüti a fejét, amit szenvtelenül követek végig figyelemmel. A káromkodással egybekötött kérdésére csak kicsit felvonom a szemöldökeimet. Fejlődöm. Remélem, úgy érti, előre.
- Egy hammondfej nagy csontképződménye becsapódott az ablakon és szilánkosra szétzúzta a sofőr koponyáját. Teljesen természetes a vér jelenléte ilyen esetben. - Veszem át a lámpát közben, érvelésével láthatóan nem hatott meg. Ha nem lenne minden véres, az lenne aztán a természetellenes, én attól kezdenék borzongani. Így viszont csak egy pillanatnyi szünetet tartok, de győz belül a kisördög a tekintetben, hogy mondjam vagy sem, s némi kárörvendéssel szólalok meg.
- Egyébként nem csak ott van vér, hanem... máshol is. - Egyelőre nem a műszerfalra világítok, hanem a feje búbjára. Nem a szemeit kívánom kiégetni, pedig nagy a kísértés, hanem a hajára próbálom felhívni a figyelmét ott, ahol egy perccel ezelőtt beverte a fejét a kocsiba és óhatatlanul is ezzel magára kent egy adagot a számára nem kívánatos emberi szövet-egyvelegből és vérből. Aztán világítok csak arra, amerre szerelne és figyelek, nem mellesleg nem sietek se zsebkendőt adni, sem pedig leveleket gyűjteni. Annyit mozdulok csupán, hogy kényelmesebb testhelyzetet veszek fel: ép lábamra helyezem súlyom javát, míg a sérültet enyhén behajlítva tartom, csak cipőm orrával érve a talajhoz és úgy támaszkodom némileg az oldalára fordult kocsin s világítok be a planetológusnak. Minthogy úgy is fog beszélni, úgy intézem, hogy olyan dologról csevegjünk, ami engem érdekel, de felette állva nem látom az arcát hozzá - sajnos -, így a hangjából és esetleg megakadó mozdulatokból kell következtetnem bármire is, már ha hallok és látok ilyent.
- Meglep. - A kötszeres részt elengedem a fülem mellett, ahogy van és a katona dolgára reagálok egyedül.
- Életben van és mégis pocsékul. Ha visszatérne, úgy kétféle, de ugyanoda vezető rövid pályafutást követően ezt már nem mondhatná el magáról. A családja sem, valószínűleg. Persze mindenki úgy rontja el a saját életét, ahogy neki tetszik. Ha ő ezt egy visszatéréssel akarja... - Nyitva hagyom a mondatot, hadd rágja meg és eméssze meg az értelmét, az üzenetét.
- Még nem sikerült, de idő kérdése. Nekem nem sietős. Azt meg úgy is tudja, hogy lerövidítené a keresgélést vélhetően, ha elárulná, ki is a katona? Személyét ismerve talán fény derülne rá, kinek volt indítéka őt eltüntetni. - Lepereg rólam az, amivel bosszantani akar, legalábbis látszólag. Pedig egyébként tényleg nincs ínyemre, hogy egyelőre nem találok fogást egy kancellártársamon sem. Egy katonáról van szó, így adja magát Terson neve, de lehet véletlen egybeesés is és egyelőre a leghaloványabb, ingatag lábakon álló bizonyíték sincs a kezemben. Nem szeretem az ilyent. Mintha csak egyre gondolnánk az ex-tizedessel, ő is pont azt a kancellár-nevet említi meg, aki az én fejemben is járt, csak ő egészen más okból. Itt valami felkelti a figyelmemet és csak ezért hagyok egy másik témát is érvényesülni köztünk, amit nem én választottam.
- Természetesen. Miért, Ön nem? - Dobom vissza olyan hanyagul a kérdést, mintha a nő is rendszeresen ott szokott volna lenni az üléseken és csodálkozok éppen, hogy ennyire elbambult volna, hogy lemaradt erről az információról. Vajon honnan tud róla igazából? Beugranak a mappái is, volt köztük egy, ami tele volt műhold-felvételekkel. Bár különös hobbira vallana, hogy ezeket hasonlítgatná össze, változott-e bármi is a Perdán. Nem nagy égitest a Földhöz képest, de ehhez azért mégiscsak hatalmasnak tűnik.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szer. Május 19, 2021 7:07 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Egy „na látja, még ötleteket is adok a kancellárok likvidálásához” pillantással követem a megjegyzését. Nem mintha Castillora nagy hatással lenne egy ilyen kérdés, de jó eljátszani a gondolattal és ahogy elnézem Jenkinst, neki is. Az elkövetkezendőkben, nem mondom, de szerintem a kapcsolatunk megint ugrik egy szintet, bár még így is messze vagyunk a végkifejlettől. Lassan de biztosan eljutunk oda, hogy szavak nélkül is megértjük egymást. Egy jelentőségteljes pillantás is elég, és ezt bőszen gyakoroljuk mindketten. A régi, földi kocsmárosokra tett megjegyzésemre Jenkins veszi át a stafétát az arc mimikával való kifejezések terén és bár a helyi fényviszonyok nem kedveznek túlságosan, azért van még mit látnom. El is mosolyodom és gondolatban behúzok magamnak egy újabb strigulát. Tovább kerülgetjük egymást, persze csak képletesen, barátságunk épp ettől kapja azt a kis fűszert, amit a liftben emlegettem fel először. Elárultam Jenkinsnek, hogy lenyúltam néhány pár csúcs zoknit, de azt nem, honnan szereztem be, inkább rámutatok arra, hogy az ő üzletelései sokkal érdekesebbek. A válasza miatt felmerül bennem a gyanú, hogy fogalma sincs miről beszélek, de lehet, hogy csak jól játszik, vagy ez is az ellenem felvett taktika része. Felemelt kezemen kinyújtom a mutatóujjam, ezzel is fontosabbá téve a tájékoztatást.*
-Hát épp ez az. Mutatott, tehát nem jól csinálta. Legközelebb ne hagyja, hogy bárki felvételt tudjon csinálni a kis üzleteléseiről. Még mindig nem árulja el mit ügyködött ott a hangárban? *S megemelem a szemöldökömet is, aszimmetrikussá téve az arcomat néhány lélegzetvétel erejéig. Nem, nem fogja elárulni, majd néz rám azokkal a szép de ravasz szemeivel és hozzácsatolja a sátáni vigyort is. Talán ennek a halvány árnyéka marad meg az arcán amikor iszom a Búfelejtőből, mert meredten néz a kis kárörvendő kíváncsi kancellár, hát juszt se mutatom mennyire fáj. Egyébként meg már zsibbad és megszoktam, a beszéddel elég sokat használtam a nyelvemet és a szájban gyorsan gyógyulnak a sebek, másrészt fáj máshol is amire oda figyelhetek, példának okáért az oldalam, a fejem. Annyira persze nem, mint a lábam odafent a hideg hegyen, hogy látványosabban és hangosabban szenvedjek. Jenkins meglepően arra is kíváncsi hogyan lépek kapcsolatba a minket kereső osztaggal, feltételezésem szerint megint rajta akar kapni. Arra bazírozok, hogy fogalma sincs miről beszélek, így aztán mindent mondok csak azt nem amit majd csinálni fogok. *
-Most földfelszínen vagyunk nem a levegőben, és a Városnak muszáj adó és persze vevőtorony is, hogy a Dominium elérje. Egyszerűbb azt használni, így elkerüljük az esetleges légköri zavarokat. Nem tanulta az akadémián? *Vetem fel a kérdést mielőtt bemásznék a kocsiba, függetlenül attól, hogy Jenkinsnek voltak-e olyan órái, melyeken a légköri zavarokról lehetett hallani. Nekem voltak, de én nem kancellárnak tanultam. Túl azon, hogy megint a zoknikról kérdez és játékosan megfenyegetem, mellyel aztán egy újabb nevetést csikarok ki belőle, belevetem magam a vérbe és trutyiba. Utóbbi heveny idegbajt hoz rám, amit Jenkins nem vesz komolyan. Olyannyira nem, hogy még képes intim női dolgokról is kérdezni. A fejem bánja, szerencse, hogy nem nyúlok oda önkéntelenül, mert Jenkins van olyan szíves és bájosan rohadék, hogy tájékoztat a hajam nem szalonképes állapotáról. Előtte viszont az idegeimmel játszik. Ahogy a helyzetem engedi, a kezeimet a füleimre tapasztom.*
-Blablablablablaaaaaaa! *Remélve, hogy az egész csontos és agyvelős szöveget kitöltöm a hangommal, énekelem el a blablát…sajnálatos módon nem elég ideig. A lámpa fénye igen érzékletes lassúsággal vándorol feljebb, egészen a hajamig, pontosan oda világítva, ahol az imént lekoccoltam a kocsi tetejét. Lesújtó és gyilkos pillantással illetem a kancellárt, jóllehet ez olaj az amúgy is nagy lánggal lobogó, kárörvendő tüzére. Ismét felemelem a mutatóujjam és a fogaim között szűröm az elgondolt szöveg egy részét.*
-Maga..maga…annyira gonosz. Tudja mi tart vissza attól, hogy most önmagam legyek? A dominiumi büntető törvénykönyv. *Egy röpke pillanatra elmerengek azon, hogy akár azt is megtehetném, hogy az ellenállóknak üzenek és nekik adom meg a koordinátáinkat. Mekkora lenne Jenkins arca, mikor szemben áll velük és rájön, hogy itt a vég. Megtehetném, ki tudja milyen lavinát indítva el ezzel. Sajnos még nincs itt az ideje, de a tudat…jó érzés eljátszani a gondolattal és azzal, hogy Jenkins nem tudja, hogy tudom, hogy lehetőségem van rá és ez olyan kifejezést és mosolyt szül az arcomra, mely ördögibb Jenkinsénél. Hadd csináljon csak a nadrágjába. Ettől jobb kedvem lesz és visszafordulok a műszerfal felé, hogy nekilássak a borítás lefejtéséhez. Ez a szerencsém, mert a kancellár visszatér megint az „implantos katona” ügyére. Válaszára közbe- közbevágok néhány megjegyzést. *
-Magának nem sürgős….nem árulhatom el….abból főzzön amit kapott. *Aztán a végén kifejtem az álláspontomat.*
-Ha megtalálná azt a kancellárt, aki kicseszett vele, sok információhoz jutna hozzá, nem mellesleg elrendezhetné, hogy minden retorzió nélkül visszakerüljön a társadalomba és a családja se lássa kárát. *Ezzel le is zárom a témát – remélhetőleg – a műszerfalat viszont felnyitom. A mögötte lévő vezetékek és az információs panel ott csücsül előttem. Míg a pda-t csatlakoztatom hozzá, bedobom Tersont, persze nem véletlenül. Kétlem, hogy Jenkins erről tudna. Eléggé le volt kódolva az üzenet amit Terson kapott, másrészt egyetlen ember volt vele megbízva. Azért akármilyen képzett katona is valaki, egyedül a sivatagban, szenzorokat telepíteni nem kis rizikó. Kényelmesebben helyezkedem el, vigyázva arra, hogy lehetőleg ne érjek hozzá véres és cafatos részekhez, de ez elég nehéz. A pda-n pötyögöm be a parancskódokat, ami eltart majd egy ideig, míg rá tudok kapcsolódni a Város kommunikációs rendszerére és el tudom küldeni a segélyhívást és a koordinátáinkat. Csak akkor állok meg picit amikor felnézek Jenkinsre, mert látnom kell az arcát. *
-Á, akkor arról is tud, hogy mi a terve a sivatag bizonyos pontjaira, egyetlen emberrel telepíttetett szenzorokkal.







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 20, 2021 8:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Szavaiban egyetlen érdekes rész van, ami nem tudom, hogy igaz-e vagy csak remekül blöfföl: felvételt készített. A hangár említése, Moor jelenléte nagyjából beazonosítja nekem, mikorról lehet szó: utána találkoztunk a liftben. Abban egy pillanatig sem kételkedem, hogy ha lehetősége van rá, akkor felvételt készítene, hiszen elkezdte akkor is, mikor együtt bukkantunk rá a zavarodott elméjű nőre és az általa meggyilkolt férje holttestére.
- Ha megmutatja a felvételt, az talán segítene eldönteni, melyik volt a sok alkalom közül. Vagy valamely kancellártársam ellen szervezkedtem, esetleg információkra volt szükségem, különparancsot adtam ki, vagy egy szállítmányt adtam át, de az is lehet, hogy egy állásajánlattal való megkeresésre reagáltam... Sok dolgom van. - Várakozásaival ellentétben könnyed, már-már ártatlan mosolyt kap, éppen csak egy laza vállvonás hiányzik a mondatom végéről, amit sosem engednék meg magamnak a jelenlétében, de az igaz, hogy ravasz pillantást kap. Talán a fentiek közül az egyik igaz, vagy több is, vagy folyamatosan hazudok. Nálam mindegyiknek egyformán nagy esélye van. Ha az az alkalom, amire gondoltam, akkor aligha tartalmaz a felvétel bármi értékelhetőt, nem hiába tér vissza a planetológus időnként újra és újra a témához. A kirakósa egy darabja hiányzik, pechére a legfontosabb darab.
- Meglehetősen eltérő időben tanultunk mi ketten az akadémián, a Perda csak egy reményfoszlány volt, és azóta Morgenstern kancellárnak volt alkalma az akkori tervezetet néhányszor átalakítania. - Válaszolok meg a kérdésére, noha az is igaz lenne, hogy nem tanultam a kommunikációs rendszerekről. Nekem más tanulmányaim voltak, amiben csak érintőlegesen szerepeltek egy bő évtized múlva elérhető, lakhatónak tűnő égitest, amin ki tudja, milyen életet tudunk kialakítani magunknak. Egy futó másodpercig ettől némileg öregnek is érzem magam, jobban sajog minden, ami megsérült vagy bevertem a kocsival való forgás-pörgés közben, de hamar felülkerekedem ezen, mikor elkezd a vértől viszolyogni a nő. Ellenben egy véres cafatos, agyvelős darabka a hajára kerül, mikor direkt kapja fel a fejét a kérdésemre, s nem átallom erre fel is hívni a figyelmét, miután befejezte a blablázást, amivel el akarta kerülni, hogy hallja a rideg, de annál szaftosabb valóságot. Pedig visszafogtam magam, tényleg nem mentem bele részletekbe, hogy pontosan miket is lát és melyiknek milyen az állaga, miben különbözik a másiktól. Pillantása sok minden korábbiért kárpótol, én az az ember vagyok, aki élvezi, ha mások gyilkos tekintetében fürdőzhet. Kárörvendő mosollyal várom ki, hogy mi leszek, s röviden felnevetek a végén, hogy ez egyszer tart a büntetéstől Moor.
- Ugyan! Gonosz akkor lennék, ha elmondanám újra, hogy a vér jelenléte teljesen természetes, amikor szilánkosra zúznak egy koponyát, ahogy a szétfröccsent egyéb emberi szövetek is, melyeket ott a műszerfalon is megtekinthet a keze mellett közvetlenül... - Ha korábban hiányolta is volna a sátáni mosolyt, hát most pótolom, mert elkezdem megismételni mindazt, amiről lemaradt kántálása közben. Csak mert gonosz vagyok, ahogy mondta, ezt egyedül szóban cáfoltam, egyébként egyetértek. Ezután hagyom egy kicsit dolgozni is, mert különben hajnalig itt fogunk lenni megviselt járművünkben, másrészt nem lesz mit mesélnem Andrej-nek. A lámpa fényét hát a hajáról oda irányítom, ahol dolgozik, úgy tűnt, nem siet a darabkákat kiszedni a hajából, de azt is felmérte, hogy leveleket sem fogok neki gyűjteni, hogy azzal törölgessen bármit is itt. Jó eséllyel inkább csak szétmaszatolta volna, semmint letörölte volna. Pár perc után azért csak megszólalok, az implantátumos katonáját hozva szóba, és figyelem a reakcióit, figyelmen kívül hagyva szavaimba való közbekotyogásait, mert azok nem tartalmaztak lényeges információt, így a megfelelő helyre iktatom őket emlékezetemben.
- Attól tartok, nem látja reálisan a világunkat, se a társadalmat, amibe visszahelyezné a katonáját. - A téma nincs lezárva, részemről legalábbis nincs, amíg Moor meg nem érti, hogy hiába való küzdelembe kezdett.
- Tegyük fel, hogy valami csodával határos módon elkerüli a hamar bekövetkező, de cseppet sem kíméletes halált, amivel a Kancellária megpróbálna kiszedni belőle minden értékelhető tudást az Ellenállásról... - Hangsúlyomból is érezhető, hogy mennyi reális esélyt látok erre. A nullához konvergál, pedig olyan eshetőségeket is számításba vettem, amit Saskia állapota ihletett: eljátszhatná a katona, hogy amnéziás. De sajnos ez is kideríthető, hogy valóban az-e. Hogy mennyire ízekre szedhető valaki, arról vélhetően Denisov már mesélt a nőnek, és az én módszereim viszonylag humánusak is még.
- A társadalomba visszakerül, de folyamatosan a háta mögé nézhetne és még így is, hetek, legfeljebb hónapok lehetnek neki hátra, míg nem történik vele egy szerencsétlen "baleset", amihez a Kancelláriának nem lesz semmi köze. A nép két táborra osztható, és az egyik intézné el: vagy a kicsit kisebb csoport azért, mert ellenálló volt a katona, vagy a másik, valamivel népesebb oldal azért, mert úgy hiszik, elárulta az Ellenállást és ezért térhetett vissza retorzió nélkül. Ugyanígy a család is veszélybe kerülhet. A helyében kivárnám, hátha nyer egyszer Carter. - Teszem hozzá a végén, s bár gúnyos mosoly ül a szám sarkában, a hangomban ez nem érhető tetten, minden gúny nélkül komolyan gondolom, hogy nincs más esélye ennek a titokzatos katonának. Várjon... és békéljen meg a sorsával. Életben van, ezt sokan nem mondhatják el magukról.
A planetológus persze próbálja a témát terelni, amit részben nem értek, mert érdemi információt nem mondott el eddig, és számára fontos és sürgős a katona ügye, de hagyom, hogy másról kérdezzen. A szenzorokról is tud. Talán a JL elcsípett valami jelentést, mely a lényeget nem tartalmazta, hiszen ha a küldő fél esetleg nem is tudta, mire jók a szenzorok, a fogadó félnek biztos nem kellett elmagyarázni. Se nekem.
- A válaszom ugyanaz: természetesen tudom. De miért emelte ki, hogy egyetlen ember végezte el? Terson kancellár csak kisebb-nagyobb páncélos hadtesteket mozdíthat meg? - Ha ő terel, hát én is...
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Május 23, 2021 10:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Jenkins elég jól palástolja azt, hogy nem lepte meg az általam készített felvétel megléte. Kétlem, hogy elfelejtette volna, inkább csak azt akarja elhitetni velem, hogy nem találta meg a mappáim között, hogy ő nem kutakodott utánam, de talán ideje néhány dologról lerántani a leplet. Érdekes lesz. Nem veszek tudomást arról a sok mindenről amit felsorol, Jenkins néha akkor is szemérmetlenül hazudik, amikor kérdez és most ennek az esete áll fenn. A ravasz mosoly tükörképét kapja tőlem, már amennyi látható belőle.*
-Ugyan kancellár úr! Ugyan…hiszen már látta, amikor beletúrt a mappáimba. *Talán csak azt nem tudja, hogy én tudom, hogy tudja, de ez is akkora talán, mint ide a perdaiak vízi városa. Sok mindent kiderítettem már abból a felvételből, épp csak a lényeget nem sajnos, hogy mi cserélt akkor gazdát Jenkins és Katja között, de előbb vagy utóbb, az is meglesz. Igaz, már elég régi történet, és az is lehet, hogy már nincs jelentősége…de ahogy Jenkinsnél oly sok minden egymásra épül, még akár kezdhetek is vele valamit. Ő azonban nem fog azzal, amit tőlem tud meg, meg amit próbál ellesni, feltételezéseim szerint minden egyes mozdulatomról beszámol majd az infós zsenijének, hogy kiderítsék, mennyit tudok. Azért próbálom megvezetni, hátha elszalaszt pár lényeges momentumot. A szövegelésem is ezt a célt szolgálja, minél jobban eltéríteni. *
-Ja, persze, én nem orvosnak és méregkeverőnek tanultam. Azért érdekes lett volna ha mi együtt járunk az akadémiára. Mondjuk  amikor én jártam is még remény volt csak a Perda. Rég volt, mi? Mintha száz éve lett volna. *Nem tudom, hogy ezekben a percekben éppen arra gondol, milyen öregnek érzi magát. Puszta véletlen, hogy szándékosan ezt a témát pendítettem meg, a köztünk lévő korkülönbséget, aminek ellenére mégis olyan jól megértjük egymást. A baj csak az, hogy ő is pontosan tudja már mivel verje ki nálam a biztosítékot, nem csak az állatokkal van bajom, hanem a szana és széjjel szóródott testrészekkel, testnedvekkel. A vér annyira nem zavar, de a többi, amit van oly kedves felsorolni…és csak remélem, hogy a blablazásom elég ideig kitart. Ezzel azonban nem elégszik meg, még arra is rámutat, sőt fényt derít szó szerint, hogy a hajam látta kárát az intim témának. Néha tényleg meg tudnám fojtani, de legalább addig szorítanám a nyakát, amíg el nem ájul az oxigén hiánytól. Legalább pár percig csendben maradna. Igyekszem azért nála is ezt az érzést kiváltani. És megint kezdi…*
-Bassza meg! Nem hagyná abba? De most komolyan! Haza akar jutni vagy sem? Mert ha szívesen tölt velem egy egész éjszakát egymás karjába ölelkezve a hideg elől, és hallgatni a gyerekkori élményeimet, vagy épp csajos dumát, akkor csak csinálja. Van bőven témám, hogy megőrjítsem. *Sátáni mosolyára vicsorgok a szavaim végén, nem tudni azonban, hogy ez vagy a figyelmeztető szövegem hatása-e, de csendben marad…legalábbis hagy dolgozni és nem borzolja az idegeimet azzal, hogy elmeséli mi az amit nem látok a lámpa fénykörén kívül. Épp elég, hogy néha kénytelen vagyok belenyúlni a néhai sofőr maradványaiba, amit aztán hullagyalázás fogalmát kimerítő módon a nadrágomba törlök. Hát ezért jut eszembe, hogy Carternek küldöm el a hollétünk koordinátáit, de sajnos csak a gondolattal játszhatok el, mert semmi előnyöm nem keletkezne belőle; jelenleg. Erre is azt mondhatom, ami késik, nem múlik. Most viszont a Várossal igyekszem kapcsolatot létesíteni azzal a csekély számú eszközzel, ami a rendelkezésemre áll. Közben Jenkins próbál belőlem mást is kicsikarni. Talán, ha nem a bátyámról lenne szó, még meg is mondanám a katona nevét, abban bízva, hogy akkor tényleg többet tud segíteni, talán…de így semmiképp sem. Persze tudom én, hogy az egész ügy eleve veszett, sehogy sem jönnénk ki jól belőle, ahhoz minimum az kellene, hogy megdöntjük a kancellária intézményét, attól viszont még nagyon messze vagyunk. *
-Az a baj, hogy nagyon is reálisan látom. *Morgom az orrom alatt, s rácsatlakozom a pda-val a kocsi kommunikációs eszközére, remélve, hogy a nagy hatósugarú antennája nem sérült meg. Az ellenállók gyűrűjében sokkal könnyebb dolgom volt, esküszöm. *
-Tegyük fel…*Kihasználva a csöppnyi szünetet szúrom közbe a lehetetlennek tetsző reményt. *
-Ó, csodás! Ha csak ez az egyetlen megoldás, Cartert kell segíteni, egyébként magának az is jó lenne. Odadobná elé a többi kancellárt és elvégezné maga helyett a piszkos munkát. Máris nagyobb esélye lenne a tóparti házikóra. *Továbbra sem jobb a kedvem és ez a hangomon is hallatszik, morgósabb vagyok és az egészet, csak úgy félvállról dobom hátra Jenkinsnek. Az arcomat úgy sem nagyon látja, azt sem talán, hogy elhúzom a szám. Tudtam én már az elején, hogy nem lesz egyszerű, még kancellári segítséggel sem, de sokkal rosszabb ezt mástól hallani. Inkább Tersonra próbálom ráhúzni a vizes lepedőt, de úgy tűnik Jenkins mindenről tud…vagy csak jól hazudik megint. A válaszára visszafordulok felé, hogy elcsíphessek bármi az arcára nem illőt. *
-Nos, felvázolom a lényeget. Terson kancellár olyan ember aki nem játszik feleslegesen az emberei életével, főleg nem egy tűzszerész hadnagyéval. Ha egyedül küldte ki, akkor annak oka volt, mégpedig olyan, amiről nem szerette volna előre értesíteni a többi kancellárt. Kétlem, hogy magának van bármilyen információja erről az ügyről. De ha van, mondja már el legyen szíves, mert legközelebb ott szeretném felmérni a terepet és nem akarok belefutni olyasmibe, amiért foga jár, bár valószínűleg maga ennek roppant mód örülne…vagy nem, mert keresztezné a velem való terveit. Nos? *Teszem fel a végén a kérdést, ami előtt a szöveg fele blöff volt, a másik fele meg tény. A mosoly már csak azért, hogy elbizonytalanítsam Jenkinst, s persze figyelem az összes rezdülését, amivel gondolkodik és megfogalmazza a következő kérdését; ugyan már honnan tudok én ilyenekről? *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szer. Május 26, 2021 10:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


- Ó, hogy az az alkalom! Hmmm, na az több is volt a felsoroltakból. - Könnyed, csibészes mosolyt engedek meg magamnak, úgy válaszolva Moor-nak, hogy igazából most sem került közelebb a megoldáshoz. Legfeljebb a mappáiba túrást nem cáfoltam meg, de hát úgy is tudtuk mindketten egymásról, hogy némi felderítést végeztünk. Nem is egyszer, és szerintem én többet tudtam meg, mint ő. Az arány kedvemre van, próbálom is fenntartani, így figyelem, hogy mit csinál. Szerencsére férfi létem ellenére ennyi felé még tudok figyelni.
- A méregkeverés, ahogy Ön mondta, csak hobbi, várható járulékos érdeklődés volt. - Halovány derű jelenik meg szemeimben, de nem a Halálcsók miatt, hanem egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Moor is nagyjából velem egyidősként az akadémiára jár. Biztosan el lettünk volna tiltva egymástól, mert annyi önismeretem van, hogy tudjam, a planetológus erősen megtámogatta volna csibészségre való hajlamomat. De hát köztünk sok év van, mindkettőnk jelleme másként fejlődött és másként gyakorlunk hatást egymásra most, s egy pillanatra tényleg öregnek érzem magam, lélekben ha nem is annyinak, mint amit ő mond, de többnek, mint amit a tükör mutat reggelente. Moor meg mintha csak gondolatokban olvasna, kiválóan ráérezve tesz rá egy lapáttal.
- Ha annyi éve nem is volt, remélem, egyszer igaza lesz vele szó szerint és a fejemre olvashatja. Az egyik titkát a perdaiak genetikai térképének megfejthettük abban az esetben. - Kicsi az esély rá. Nem a genetikai térkép megfejtésére, és nem is az embereken való alkalmazására, idő kérdése és meglesz, hanem hogy én azt megéljem. Főleg, ha tartom a Perdán való közlekedési "sikerszériámat". Vagy ha sokáig bosszantom Moor-t, mert egyszer lehet tényleg megfojt. Talán azzal a halálnemmel nem lenne baja, mert nem véres egy dolog, emberi cafatkákkal sem jár, meglehetősen elegánsan tudna továbbtipegni lehetetlenül magas sarkú cipőiben. De azt hiszem, szeretek veszélyesen élni, hiányozhat ez az adrenalin a mindennapjaimból, mert szándékosan ismétlem meg kissé kidíszítve részletekkel a korábbi szavaimat. A hatás nem marad el, ugyan fojtogatás áldozata nem leszek, de sikerült őt felbosszantanom, ami egyébként nem olyan egyszerű. Látványosan tud színleg felháborodni, szemet forgatni, de úgy figyeltem meg, mikor káromkodik, olyankor őszintébb. Kicsit felvonom a szemöldökeimet, de nem is a szitokszóra, hanem arra, hogy haza akarok-e jutni? Hogy jön ez ide? Egyébként is haza fogok jutni, az akarat kérdése itt irreleváns. Nem hiszi ő sem, hogy örökre itt ragadtunk. Legrosszabb esetben reggel felmegyünk a kijárt ösvényhez vissza és elindulva azon vagy balra vagy jobbra, de elérjük vagy a Várost vagy Elorakot. Ugyanakkor megint figyelmeztetnem kell őt, ám ezúttal szemléletesebben fenyegetem meg, hátha ez már használni fog, rideg szenvtelenséggel idézve fel nem is olyan régi esetet csak hogy érezhesse, nem tréfálok.
- És Ön szeretné megtudni, milyen volt Hartley zászlósnak? Kevesebbért törettem el három ujját, úgy kellett programoznia, így válogassa meg a szavait, különben lesznek nyílt töréses felnőttkori élményei is, amiket később elmesélhet. - A terveimhez életben kell maradnia, ujjai és lábujjai állapota nem lényegesek ebben. A hidegben való összeölelkezést meg inkább válaszra se méltatom. Öltözzön fel jobban máskor, ne akarja mindig az én felöltőm melegét!
- Egyébként a gyerekkori élmények kedvesen hangzanak, nyugodtan mesélje csak, míg értünk jönnek. Készen van már? - Mosolyodom el újra, gonoszan, noha valahol igazat adok neki. Moor-nak megvan az a tulajdonsága, hogy egy képes lenne egy filozófust is megőrjíteni. Éles nyelvénél csak az esze élesebb, tartom ezt még akkor is, mikor felhívom a figyelmét rá, hogy nem lát mindent reálisan. Menteni akarja azt a katonát, vissza akarja hozni, holott mindenki más irigyelné az illetőt, hogy kikerült a kancellárok uralma alól. Fontos lehet a planetológusnak, de ki lehet az? Talán valami plátói szerelemféle alakulna köztük? Egyébként valahol bájos, hogy a nő mindenkit megmentene, de ami sikerült a barátnőjénél - úgy-ahogy -, az nem biztos, hogy menne a katonánál is, kancellári hatalmammal sem. Engem is mélységesen elszomorít, de meglehetősen sok korlátja van a hatalmamnak, és ebben csak az boldogít, hogy az olyanok is van, mint McGrover. Az is boldogít kicsit, hogy hallom az ex-tizedesen, hogy tudja, hogy igazam van, nincs igazán remény a katonájának Carter győzelmén kívül.
- Attól tartok, hogy hat kancellár kivégzése után Carter olyan lendületben lenne, hogy nem állna meg az utolsónál. A helyében én sem tenném. - Taktikai hiba volna, ráadásul a nép jó eséllyel szívesen követeli is majd a vérem kiontását a Halálcsók miatt. Ami most véd, amiért most félnek tőlem, úgy az okozhatja a vesztemet is.
- Kérdeznék én is: mindig mással szereti elvégeztetni a piszkos munkát, ahogy Ön kifejezte. Gondolja, hogy ettől jobb? Hogy nem tapadna az Ön kezéhez is a vér? Hogy tudna aludni? - Nem szükséges a fényt az arcára mozdítanom, marad a panelnél, ahol épp matat, s csak a válasza idejéig fordítom el a tekintetemet a ténykedéséről az arcára, épp elég fény szűrődik oda, hogy láthassam. Mikor viszont kancellártársam kerül szóba, akkor felém is fordul, így még könnyebben fürkészen a vonásait, míg ő az enyémeket nehezebben, rám a lefele és pont felé irányított fénysugárnak hála kevesebb fény jut. Ha nem is látja a mosolyomat, azt a szokásos gúnyosat, a hangomból biztosan kiérezheti. A tűzszerész említése viszont érdekes. Vagy nagyon jó fülest kapott - a hadnagy hűségében nem kételkedem, különben a részleteket már tudná Moor, nem kérdezne -, vagy a jelentést csípte el... Vajon mennyi levelezésbe lát bele? Azokba is, amiket én küldtem mondjuk Greymare hadnagynak? Vagy Morison zászlósnak? És ha belelát, hogy tudnám ezt a javamra felhasználni? Ha macskaszemei is vannak a nőnek, akkor láthatja a ravasz, számító fényt is megcsillanni a tekintetemben, de a válasszal azért nem váratom meg őt.
- Egyrészt, ha csak a munkáját fogja végezni és csak is azt, aligha kap fogdát. Javaslom, ne rosszalkodjon, mert aki a sivatagba van kiküldve a hadseregtől, nem idegméreggel van felszerelkezve, az ott élő vadállatok tudtommal komolyabb fegyverzetet igényelnek... és ennek Ön is kárát láthatja. Másrészt, ahogy mondta, Terson kancellár nem játszik feleslegesen emberek életével, kiváltképp a katonáiéval. Minek kockáztassa egy tized vagy egy osztag életét, ha a feladatot egy ember is el tudja végezni? Ha egy tűzszerész hadnagyot küldött ki, akkor vagy alá is aknáztatta a sivatagot, vagy a tűzszerésznek volt olyan tudása még, ami kellett a feladathoz, de nem feltétlenül van rajta az adatlapján, esetleg önként jelentkezett a feladatra vagy a hadnagy pótolhatónak tűnt, aki ha odavész munka közben, nos, járulékos veszteségnek tekinthető. - Egy kis szünetet tartok, ahogy elnézem magabiztos mosolyát, s lehet blöff is ugyan, de sajnos nála nem vethetem el annak a lehetőségét, hogy komolyan oda akar menni. Fel nem fogom, hogy miért! Én ide az erdőbe sem akarok-akartam, nem hogy a sivatagba!
- Nem értem, miért aggódik. Ha ott fog méréseket végezni, ahhoz úgy is Fuller kancellárhoz ad be kérvényt és katonai kíséretet kap. Bizonyára a kísérője tesz róla, hogy ne kerülhessen ott semmiféle bajba, vagy a hivatalos kíséret az Ön terveit keresztezné? Nos? - Dobom vissza a labdát neki, mert nem hiszem, hogy azért akar a sivatagba menni, hogy a közelgő telet melegebb helyen húzza ki. Sokkal inkább a szenzorokhoz lesz köze... és talán a műholdfelvételekhez és titokzatos jelölésekhez, amiket a mappájában láttam. Talán van összefüggés...
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szomb. Május 29, 2021 6:56 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Ó, hogy az az alkalom, naná. Mintha most ébredne, egész jó színész, de ezt már máskor is megállapítottam. A hozzáfűzés sokat sejtet, de mint oly sokszor, ez is csak még homályosabbá teszi az egészet és Jenkinsnek ez is a célja. Egyszer úgy is megtudom, de most nem válaszolok, csak „na igen” fejet vágok hozzá. Azért szerintem ő is meglepődne, ha mindketten kiteregetnénk a kártyáinkat, és fény derülne néhány olyan dologra, amiről azt hiszi nem tudok, de még így is maradt bőven, amiről nem. Sajnos. *
-Na peeersze, hiszi a piszi. *Orvosi pálya a várható kancellárság mellett. Lehet, hogy túl fiatal vagyok hozzá, de nem hülye. Családi örökség? Az is, és nem véletlenül, az ősök már kipróbálták és tudják, mennyire jól összeillik a kettő. S mi milyen jól összeillettünk volna, ha együtt koptatjuk az akadémia padlóját, lehet már Dominium sem lenne, vagy Jenkins nem lenne kancellár, az is lehet,h ogy az ellenállás egyik tagja lenne, de őt ismerve, minimum a vezetői szerepet célozta volna meg. azért még így is remek csapat…lehetnénk, ha nem titkolózna annyit. *
-Á, szóval ez az egyik terv. Úszkáló embereket csinálni, különböző képességekkel? Ezzel nem győzik le a perdaiakat. De legyen úgy, legalább a hosszú élet titkát megfejthetné. *Utóbbiért még én is…na, azért kezet nem csókolnék neki, de meghívnám egy Búfelejtőre a Pokolba. Minden évben, ha már a haláláról esett szó korábban, erre érdemesebb lenne inni. Jenkins azonban most nem akar a kedvemre tenni, ez abból is kitűnik, hogy nem válogatja meg a szavait és megint a fénykörön túli környezetet ecseteli, amitől kiakadok. Talán ezzel tereli el a saját figyelmét arról, hogy hiába ment el az a szárnyas fejvadász, attól még veszélyben vagyunk. Igaz a kocsiban nehezebben férne hozzánk egy errator, de simán szétszedheti a lemezborítást, addigra meg mindketten megőszülünk, Jenkins még meg is süketül. A bosszantásomra tett erőfeszítése gyümölcsként érnek be, káromkodva mordulok rá, nem is gondolva arra, hogy ez már sértheti a nemes kis füleit, meg a kancellári rangját. Egyébként ha gondolnék rá, sem érdekelne. A fenyegetéssel nem ér el semmit, csak még mérgesebb leszek amikor felemlegeti Hartley-t és hasonló büntetést helyez kilátásba. Felé fordulok, egyik szemöldököm megemelkedik, a hangom meglehetősen nyugodt, az előzőhöz képest feltűnő a kontraszt .*
-Ön túlkompenzál. Akár meg is tehetné, de nem lenne belőle haszna, még több káromkodásban lenne része, a bassza meg-től a baszkin át egészen a baszcsiig, és a csessze meg is benne lenne, és akkor most még nem is cifráztam. Másrészt, saját bevallása szerint valamilyen világmegváltó tervben rám számít és ezért kellek én élve, persze törött végtagokkal is jó vagyok, épp csak azt felejti el, hogy ha ezt meglépi velem, akkor nem fogok semmit sem csinálni. Úgy leállok, mint a lift, nézhet másik tizedes után, aki fele annyira sem fogja szórakoztatni és előröl kell kezdenie a betanítást. Kihasználom a helyzetemet? Igen, naná! Maga is kihasznál engem. *Bájos mosollyal zárom a monológot, aztán visszafordulok a teendőimhez, hacsak Jenkins nem gondolja úgy, hogy most a saját kezébe veszi a dolgot és bepiszkolva azokat, megfojt, eltöri a kezem stb. *
-Ha sürget, akkor nem. Gyerekkori élményeimre kíváncsi? Amikor például az éttermi fehérje pudingot szétosztottam a katonai bakancsokba? Vagy amikor rövidre zártam a férfi vécé nyitópaneljét? Vagy amikor a szüleim egy egész napig kerestek és a végén a szerviz folyosóból kerültem elő? Vagy az szórakoztatná milyen volt amikor először szembesültem a menzesszel? Az egész család frászt kapott a sikítástól, nem mintha megijedtem volna, hiszen anya felvilágosított időben, de ha már nekem rossz, legyen nekik is, nem? *Kis szösszenetek a teljesség igénye nélkül, ha mindent elmesélnék, itt öregednénk meg. Jobb is ezekre gondolni, mint arra, hogy semmilyen körülmények között nincs lehetőségem arra, hogy visszavigyem a Városba, a Dominiumra, a társadalomba a bátyámat. Lehet persze, hogy neki jobb ott a kancellária és minden szabály, s törvény nélkül, épp csak el van választva a családjától. Belátom, hogy ez nem megy anélkül, hogy ne legyen kárunk, akár nekünk, akár neki, akár az ellenállóknak. Ezért akarom igazából megtalálni azt, aki ebbe a helyzetbe sodorta, mert ha Alec nem is térhet vissza, azt a szemetet még kicsinálhatom. *
-Nos, valamilyen nagy segítség fejében talán eltekintene a maga kivégzésétől és eljátszanák a halálát, maga meg mehet a tópartra és soha többé nem mutatkozik. *Ezen a vonalon elindulva aztán eljutunk egy olyan kérdéshez, ami kissé megdöbbent. Nem is maga a kérdés, hanem az, hogy Jenkins teszi fel nekem. Úgy is nézek rá, mint aki bolondot lát.*
-Maga hogy tud aludni? *Csak a válasz és a pillantásom erejéig fordulok felé, hogy a szemeibe nézhessek. Jenkins kezéhez pont úgy tapad vér, hiába mással végezteti el a piszkos munkát. Amikor megint a pda-hoz térek vissza, az utolsó simításokat végzem el. Parancsokat pötyögök be, kapukon megyek át, hogy létrehozzam a kapcsolatot. Már másik témában vagyunk benne, amikor sikerül és el is küldöm a vészjelzést a koordinátákkal. Persze nem szólok róla Jenkinsnek, úgy teszek mintha még mindig azon ügyködnék, hogy segítsek magunkon. Terson és a sivatag elég érdekes téma, és van egy olyan érzésem, hogy Jenkins nem tud mindenről, bár bőszen azon van, hogy ezt beadja nekem. Hiába a gúnyos mosoly, a megszokott…még ha nem is látom jól.*
-Akár. *Végighallgattam a litániát, a figyelmeztetést, Stig hadnagy  mellett érvelést, sok „vagy” és „akár” feltételezést, amiből világosan kiderült, hogy Jenkins sem tud mindent. Az utolsó egyetlen szóval és mosoly nélküli, talányos tekintettel az utolsó előtti kérdésére felelek. Lássuk mit kezd vele.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szer. Jún. 02, 2021 10:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Csak elmosolyodom azon, hogy nem hisz nekem. Nem az egész orvosi pályára utaltam, csak a "méregkeverésre", hiszen az nem kapcsolódik különösebben se a hibernációhoz, se a genetikához. Ez utóbbi kettő valóban elvárás egy Jenkins-sarjtól, ha már a mi felmenőinknek köszönhető javarészt a hibernációs eljárás kidolgozása, nem különben az ébresztés része, mert az is kell a sikerhez. Sosem ágáltam ez ellen, hiszen érdekelt, kicsi gyerek korom óta bekönyörögtem magam vagy ha ez nem használt, besurrantam apám vagy anyám nyomában a laborokba, hiába voltam mindenhez túl kicsi. Más a gyerekét nem hozhatta volna be, nekem szerencsém volt, hogy a tudásvágyamhoz kancellár-szülők jártak. A genetika éppúgy lenyűgözött, mint a hibernáció, naná, hogy érdekelnek a perdaiak. Az emberi genomot elég jól ismerjük, még ha nem is tudunk mindent tökéletesen gyógyítani. De a perdai... mintha egy gyerek kapna egy vadiúj játszóteret a meglévő kedvence mellé.
- Igyekszem megfejteni. És gondolja, hogy nem győznénk le a perdaiakat? A technológiai előny nálunk van, ám a képességeik miatt a víz alatti légzést is beleszámolva a perdaiak biológiailag fejlettebbek nálunk, hiába nem szeretjük ezt hangoztatni. A képességeik meghökkentő módon hatásosak egy idegen technológiával szemben is. Ha birtokolnánk ezeket a képességeket is, számbeli fölényük ellenére is elmosnánk őket. - Ez persze egy hosszú út, igencsak esélyes, hogy a technológia előbb ugorja át a problémát és ugyan lehet nagyobb veszteségeink lesznek úgy, de a perdaiakra ugyanúgy komoly veszély fenyeget. A magam részéről rideg tárgyilagossággal mondtam el a véleményemet. A perdaiak léte vagy nem léte nem különösebben izgat. Sajnálnám, hiszen mégiscsak az új játékomat vennék el, na meg célszerű lenne legalább a gyógyítóikat meghagyni, de nincs bennem gyűlölet irántuk, sem pedig megvetés vagy vágy, hogy elsöpörjük őket mindörökre. Moor ellen sincsenek ilyen érzelmeim annak ellenére, hogy a stílusa miatt sokadjára kell figyelmeztetnem, ezúttal némi fenyegetést is kilátásba helyezek, de ahogy sejtettem, sok haszna ennek sem lesz. Néhány ponton kicsit meg is emelem a szemöldökeimet, a liftleállás és a mostani kommunikációs bütykölése miatt felébred újra a régi gyanú, hogy az az összezárt eset nem volt teljesen véletlen, főleg, hogy a felvétel előtte készült.
- Világuralmi, nem világmegváltó, hiszen látta a mappát. Másrészről nem fog csinálni semmit? Kérem, ne tegye még vonzóbbá ujjai elroppantását! Nem a végtagokat törném rögtön, a kéz- és lábfejeiben bőven van sok és ideiglenesen nélkülözhető csont. Nekem az a legjobb, ha él és nem csinál semmit. Ami pedig a betanítását illeti... Jutalomfalatokat vár? És mire is tanítom be? - Arról nem is beszélve, hogy semmit sem kellene elölről kezdenem, mert a káromkodások velem szembeni alkalmazásának elhagyására sem tudtam kellően kondicionálni őt. Azt hiszem, a régi jó ismerős idegméreggel kell felszerelkeznem, ha tudom, hogy találkozni fogunk. Szava sem lehet, humánusabb és gyorsabban regenerálódó dolog, mint a törés! Betanítás... furcsa szóválasztás, de magamban megállapítom, hogy nem ezt használnám, ha le akarnám írni a kettőnk viszonyát.
- A szervizfolyosókat én is szerettem... - Jegyzem meg tűnődve, nosztalgikus kis mosollyal, női ügyeire nem reagálva, meg az nem is érdekes. Csínytevéseim egy része nekem is a szervizfolyosókhoz kötődik, bár én nem hackeltem meg semmit, mint ahogy ezek szerint a planetológus már kiskorában is értett hozzá. Na ezért is reagáltam erre a részre, ez az, ami érdekes... Egyébként kedves emlékek, melyeket valahol akkor is irigylek kicsit, ha csak a negyedük igaz. Persze ezt sosem mutatnám ki senki felé, főleg nem Moor irányába. Mint általában a kancellár-gyerekeknek nekem sem jutott vidám gyerekkor. Ritka az olyan, s mint Saskia esete is mutatja, ha meghagyják a szép gyerekkort és egy álomvilágban nevelik, az ébredés belőle keserű lesz. Megéri vajon, mint mindvégig tisztában lenni vele, hogy milyen is a világunk és nem lesz jobb? Ahogy Moor katonájának, úgy nekem sem jobbak a kilátásaim, ha hajlandóak vagyunk racionálisan nézni a dolgokat.
- Nekem elég, ha Saskiát megkíméli... és megvédi. - Jegyzem meg egy árnyalattal csendesebben, talán nem is észrevehető a különbség. Biztos vagyok benne, hogy Carter nem kímélné meg az én életemet. Ha mégis ilyen taktikai hibát követne el szívjóságból vagy csak hogy megmutassa, hogy különb nálunk-nálam, akkor más helyette szívesen tesz róla, hogy az a tópart legyen az utolsó, amit lássak. Moor-t kissé naivnak látom emiatt, nagyon furcsa elegy ez benne, hiszen máshoz meg nagyon is éles a szeme. Abban is megmutatkozik ez a különös elegy, hogy elítél minden vérontást, a tekintetében látom a visszakérdezéskor, hogy nem is érti, nekem hogy van ehhez gyomrom és utána nyugodt álmom, ugyanakkor mégis látszólag szívesen van a társaságomban. A kérdése viszont nem zökkent ki, el sem kell gondolkodnom a válaszon.
- Könnyen. Csak azokat kell megölni, akiknél biztosak vagyunk benne, hogy utólag nem bánjuk meg. Ha hezitál, akkor nem szabad megtennie. És Ön hezitálós típusnak tűnik. - A saját kezűleg megöltekhez elegendő egy kezem is, hogy számon tartsam - és egyet sem bántam meg -, de közvetve, már csak a Halálcsók miatt is, ez a szám nyilván sokkal jelentősebb. Jó pár név és arc nélküli ember, egy-egy szám egy statisztikai kimutatásban, semmi több. Meglepően könnyű fölöttük átlépni. Moor meg inkább a téma fölött léphet tovább, hagyom, hogy az én eredeti kérdésemet ne válaszolja meg, inkább felelgetek a kérdéseire, amely a sivatagi előkészületeket célozza, de nem árulok el vele semmi konkrétumot és emiatt nagyon úgy néz ki, hogy az ex-tizedes azt hiszi, nem tudok mindent. Bizonyosan vannak homályos részletek. Számomra teljesen érdektelen volt, hogy a szenzorokat melyik kis katonájával helyeztette ki Terson. Majd ránézek erre a Wayland hadnagyra, hogy kegyvesztett lett-e időközben valamiért vagy csak azért nyerte meg a feladatot, mert megbízható személy? De csak mert a személye eddig ismeretlen volt számomra, nem jelenti azt, hogy másról ne tudnék. Néhány Alvó is csak a megfelelő időre vár, hogy az ütemterv oda jusson, hogy felébreszthessük őket. A nő egyetlen szaván elmosolyodom.
- Ha odamegy és nem fog találni semmit, ami miatt elmarasztalhatná a Kancelláriát, azt is leközli majd a Justice League? Vagy mércéjük kettős és az igazság csak azon részeit mut... - Egy pillanatra megakadok. Talán Moor nem is hallotta odabent a kocsiromban, de én mintha valami neszezést hallottam volna, egy pillanatra az erdő felé kaptam a fejem, amerről a kocsi is lebucskázott ide, de aztán semmi nem mozdult, jelenleg még a szél sem rezgeti meg a faleveleket.
- ... mutatják meg, amelyek a saját érdekeiknek megfelelnek? - Fejezem be a kérdést, amíg még nézem a környezetünket, de a végére visszafordulok a planetológushoz. Talán csak képzelődtem.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Csüt. Jún. 03, 2021 8:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Mindenkinek megvannak a saját kis hobbijai, Jenkinsnek úgy tűnik a méregkeverés, bár szerintem a hibernáció is a kedvence, amennyire odafigyel mindenre…az ember a munkáját csak úgy tudja jól csinálni, ha szereti is. Nálam is így van, bár elég messze estem az almafámtól, ha jól tudom még az őseim között sem volt planetológus, de még geológus sem, amióta az eszemet tudom lenyűgöztek a csillagok, a bolygó együttállások, a holdak hatásai a bolygókra és a Perda megtalálásával is van még mit kutatnom úgy, hogy le vagyok tiltva a távoli küldetésekről. A hobbim minden ami gép, kicsit elüt a munkámtól, bár hasznát veszem az ismereteimnek. Csillogó szemekkel néztem amikor apa életre keltett gépeket, néhány leütéssel képes volt rendszereket működtetni, lezárni, kizárni, megváltoztatni és még most is tanulok tőle. Egy élet is kevés lenne mindazt élvezni, amihez képes vagyok hozzáférni. Szeretem a Perdát, jóllehet ez nem tűnik ki abból, mennyire irtózom az állatoktól, de fejlődőképes vagyok, már megsimogattam egy togitát. A perdaiak is jófejek, és bár tudom, hogy a letelepedésünk útjában állnak, nem szeretném ha bajuk esne. Elvégre a Perda az ő otthonuk, csak a kancellária türelmetlen és persze emberekből áll, olyanokból, akik a Földön is éltek, akik miatt elpusztult. Nem vagyok büszke magunkra. *
-Maga mindenáron el akarja törölni a Perda színéről az őslakosokat? Nem lenne jobb békében élni velük és tanulni tőlük? Mondjuk azt, hogyan lehet nem elpusztítani a holdat. *Jenkins szájából most pont az az ember szólt, aki mindent a magáénak akart, de nem nézte milyen áldozatokkal és következményekkel jár. Kicsit csalódva nézek rá egy pillanatra, és ott motoszkál bennem a kérdés, hogy tévedtem volna Jenkinsszel kapcsolatban? Mindenki felé a könyörtelen kancellárt mutatja, nem véletlen, hogy elterjedt róla az a szóbeszéd, hogy ha van is szíve, az kőből van, de eddig egészen mást hittem róla. Vagy ez is csak megvezetés…komolyan sajnálnám, ha csalódnom kellene benne. Azonban ezt most félreteszem, lesz még bőven időm és alkalmam arra, hogy kivesézzem a viselkedésének okait, most inkább arra kellene koncentrálnom, hogy minél előbb segítséget hívjak, ám ez nem megy trutyis körülmények között, amire Jenkins még fel is hívja a figyelmemet, válogatott szavai szándékosan szórják meg a hátamat futkározó hideggel. *
-Ja, persze, hogy is felejthettem el, óriási a különbség. Míg az egyik javít, a másik rombol. *A csontok törésének ecsetelésére megint ránézek, lesújtó pillantással méltatom.*
-Micsoda fantáziája van….igen, képzelje. Elvárok valamiféle juttatást amiért egyengetem a világuralmi terveinek útját. Bár jobb lenne ha tudnék is némi konkrétumot, hátha nem köpnék a levesébe, de eddig nem nagyon panaszkodott, szóval biztosan jól csináltam valamit, másrészről fejlődőképes, mert beavatott néhány dologba. Persze az is azért volt, nehogy meghaljak. Engem meg csak próbál betanítani, kevés sikerrel, de ezért elszórakoztatom. Mit szólna mondjuk egy engedélyhez a Panoráma étterembe? Ígérem nem magával akarok ott vacsizni, csak gondoltam néha megérdemelném, hogy szép helyre üljek be. Nem a maga számlájára persze. Na? Csak egy engedély. Kérem szépen! *Nem nehéz kimondani, meg szépen mosolyogni, persze tudom, ennek is meglesz az ára, de ha nem olyasmit kér amivel elárulom a bátyámat vagy a JL-t, akkor oké. Addig is, hogy ne sürgessen már, belekezdek egy kis mesélésbe, kora gyermekkorom szépségeit ecsetelem, Jenkins viszont meglepő módon hozzászól. Nem teremt le, nem helyez kilátásba újra csonttöréseket, és az a legmeglepőbb, hogy szinte nosztalgikus hangulatban említi meg a szervizfolyosókat. Kissé megemelt szemöldökeim alól pislantok rá azon agyalva, vajon mit művelt ott a kancellár. *
-Tényleg? Ugye milyen jó hely? Még egy közös pont kettőnkben. Mit csinált ott? *Érdekel, hogy a kis Jenkinst milyen emlékek kötik oda, miket csinált, hogyan ment a szülei agyára, mennyire volt _gyerek_ a gyerekkorában. Kancellár gyereknek lenni jó…ez az általános vélemény azoktól, akik csak a felszínt látják, de rengeteg kötöttséggel jár és egy életre megnyomoríthatja az embert. Van aki képes kompenzálni, van aki nem, s mindkettőből van előttem példa. Kérdés, hogy Jenkins mennyire tudja ezt másokkal is elhitetni, Carterrel elhitetni. Csak azért jut eszembe, mert szóba kerül az ellenállók vezére és mert én is tisztában vagyok azzal, mivel járna ha egyszer Carter kerülne ki győztesen. De az sem lenne jó, ha a kancellária aratna fölényes sikert. Mindkét verzióba beleroppanna a nép. Mikor megemlítem a nem először felmerülő tóparti házikót, Jenkins nem mosolyog és nem is vág vissza ahogy azt tette legutóbb, tovább tervezve. Megdöbbent az a szomorú és kissé elkeseredett hangszín amivel közli, mivel cserélné el az életét. *
-Nem kellene így történnie. Mindenki sérülne, mindenki veszítene, mégis szemellenzővel törtet előre a kancellária. Persze tudom, hogy amit én szeretnék, meg még nagyon sok ember, az lehetetlen. *Lemondóan sóhajtok. Nem vagyok naiv, csak néha jó beszélni ezekről a dolgokról úgy, mintha igazak lennének, megvalósíthatók. Ahhoz persze nem emberek kellenének. Ebből is látható, hogy nem lennék képes olyasmit csinálni, amiket Jenkins. A kérdése valóban költői, de én vissza tudom dobni azt, hiszen neki aztán nagy tapasztalata van benne. *
-Gyilkolásban? Na igen, abban az vagyok. Egyébként, most, hogy így kettesben vagyunk és még falak sincsenek, amiknek meg fülük…ölt már meg embert saját kezűleg? Hidegvérrel, számításból, nem önvédelemből. *Kíváncsi vagyok, arra jobban, hogy válaszol-e a kérdésre és ha igen, az mennyire lesz őszinte. Most mintha egy ilyen pillanatában kaptam volna el, ez persze később változhat, egyik pillanatról a másikra fordulhat sarkon és megmakacsolja magát, bár azt én szoktam. Ahogy az ő kérdésével is teszem és inkább váltok a sivatagi információimra, de nagyon úgy tűnik, hogy Jenkins tényleg tud róla, ha részleteket nem is. Tehát nem csak Terson egy kis magánakciója, hanem a kancelláriáé, akkor viszont nagyobb volumenű, mintsem néhány CQL bánya feltérképezése. A válaszára figyelek, ezért nem is veszek észre semmit, csak Jenkins elakadása jelzi, hogy valami történhetett. Azonban még nem telt el olyan sok idő, hogy a segélyhívásomra már itt legyen a felmentő csapat, természetesen állatra asszociálok. *
-Mivanmivan? Miért akadt el? Hallott valamit? Nézze meg, magánál van a lámpa. *Ez a kis szösszenet pedig arrébb tolja a válaszomat, pedig lenne mit mondanom. A tény, hogy megint beparáztam és úgy is nézek Jenkinsre, tócsányira kerekedett szemekkel.*
-Már elküldtem a segélyhívást, de nem érhettek ide ilyen gyorsan. Gondolja, hogy visszajött az a szárnyas izé? *Gyorsan mentem a menthetőt, lecsatlakoztatom a pda-t a kocsi kommunikációs eszközéről és elteszem, majd kezembe veszem a bicskámat, amivel legfeljebb az ereimet vághatom fel, mielőtt megenne egy állat. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 06, 2021 9:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Már-már meglep, mennyire megbízik bennem Moor, legalábbis a felpillantásakor észlelt csalódottság feltételezi, hogy bízott bennem, mást várt tőlem, valami jobbat gondolt rólam, mint ami elhangzott. Árnyalni tudom, de nem a kedvéért vagy bizalmáért, nem is azért, mert így magamat is megnyugtathatom kicsit, hogy nem vagyok annyira szörnyeteg, hanem a teljesség kedvéért. Hogy értse, ha bekövetkezik egy ilyen esemény, akkor miért történik.
- Nem akarom mindenáron eltörölni őket és valóban jobb lenne, amit mond. Ugyanakkor ha választani kell, hogy az emberek vagy a perdaiak maradjanak életben és nincs elfogadható köztes út, akkor a sajátjainkat menteném, kancellárként erre esküdtem fel. Amiatt meg ne aggódjon, hogy el akarnánk pusztítani a holdat. Minden kancellár tudja, hogy volt már egy profit-vezérelt bolygónk és láttuk, hogy a rendszer nem képes kordában tartani a hatásait. - Magam is bízom benne, hogy az út nem a perdaikon át vezet, de ha nem hagynak más választást, akkor az emberiség érdekeit kell szem előtt tartani. Ehhez, ha szükséges össze kell vérezni a kezünket, s nem úgy, ahogy a nő teszi odabent a kocsi romjaiban gubbasztva az egykori sofőr maradványai között óvatosan tapogatva.
- Kissé feketén-fehéren látja a dolgokat. Mindkettő rombol és javít is, ráadásul ugyanabban a sorrendben. - Jegyzem meg a világuralom-világmegváltás szavakra, majd folytatom is, amiért bezsebelhetek egy lesújtó pillantást, még így a sötétben, a lámpa kevés fénysugarában is jól kivehető, kiváltképp, ha korábban már látta az ember a planetológus szemeiben ezt. Hogy emiatt vagy amúgy is eszébe jutott volna, hogy jutalmat érdemel, azt nem tudom, de szép körítéssel adja elő. Mikor az éttermet említi, valóban az első gondolatom, hogy újabb közös vacsorát szeretne, és feltételezném, hogy azért a nyilvános helyszín, mert Saskia már ébren van. Mondjuk úgy sejtem, szívesen elbeszélgetne vele is, amit egyelőre nem hagynék. Saskia emlékei még nem tértek vissza. Ugyan Moor-t nem ismerte régen, de a planetológus van olyan ravasz, hogy gyanakodni kezdjen és ki tudja, miként használná fel az információt. Ezen viszont nem kell most aggódnom, mert a következő mondattal már meg is ígéri, hogy nem rám tart igényt. Szerencse, hogy ez nem esett rosszul, csak kíváncsi lettem, hogy kivel akkor? Victort vagy Rafaelt akarja ott elkapni? Utóbbira kicsi az esélye, ritkán mozdul ki Rafael. Vagy valamelyik másik kancellárt?
- Csak a hozzá való ruhát az én számlámra, nem igaz? - Vonom fel kicsit a szemöldökeim, mert eddig sosem tettem ezt a húzását szóvá. De nem is tervezem behajtani a kölcsönt. Kicsinyes dolog lenne, maradjon csak ajándék.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem a férjével ülne be házassági évfordulót ünnepelni? És mint mondta, kevés sikerrel halad a... betanítása. Nem jár a jutalom! - Az utolsó mondatban benne a jellegzetes gúny, mint aki őszintén sajnálkozik, közben nagyon is élvezi a helyzetet. Pont így érzek én is, szám sarkában lévő mosoly is ehhez illő, pedig értékelem valahol a fejlődőképességét, hogy tud már szépen is kérni, ha nagyon kell neki valami. Márpedig ez a Panoráma-éttermes látogatás valamiért igen fontos lehet. Kíváncsi vagyok, mennyire tart ki a téma mellett, a magam részéről nyugodtan evezek át a gyermekkori élményeihez, melyhez csak egy kicsit tudok hozzátenni a sajátjaimból, és ezzel úgy látszik, megleptem őt. Nem hibáztatom, nehéz a kancellárok bármelyikét elképzelni, hogy voltak egyszer aranyos kisfiúk is. Nekem is nehéz néha, pedig a javát láttam velem együtt felnőni, néhol nem is olyan nagy a korkülönbség. De azért sem hibáztatom, mert például McGrovert is hajlamos vagyok a mostani lelkével elképzelni egy gyermek bőrébe bújva, gonosznak látni és nem egy csínytevő rosszcsontot képzelve el.
- Rövidebb útvonal volt néha, leginkább azért, mert ha kerestek, először nem azokat a kameraképeket vették elő, hanem a folyosókon levőket. Isaac Jenkins testőrei valószínűleg nem értettek egyet, hogy milyen jó hely a szervizfolyosó. - Pedig ott aránylag jól lehet mozogni, főleg egy olyan kütyüvel, mint ami nekem is van a kameraképek zavarására. Saskiát is e folyosókon át csempésztem le a legalsó gyűrűszintekre, a kamerák nem láttak, éjjel meg a szervizfolyosón annyian se járnak, mint nappal, így senki sem látott meg.
- És Ön mit csinált ott? - Dobom vissza a labdát, hátha közlékeny pillanatában lesz. Gondolhatnám, hogy édesapjának segített, habár akkor még katona volt a férfi, de akkor a szülők nem keresik egy egész napig. Egy óráig sem. Ha az apja mellett szedte magára mindazt a tudást, amit most is használ a segélyhívás elküldésére, akkor mit alkothatott azokon a folyosókon? Már akkor külön utakon járt, forgatta az eszét lázadó gondolatain, melyek közül nem egyet megosztott már velem merészen kockáztatva? Kritikus énjét most sem hagyja el, és az, hogy mit szeretne ő, szintén eléggé kifejező a sóhaj nélkül is. Nem reagálok, legalábbis most nem. Olyan téma ez, mely jó eséllyel kitöltené az éjszakánkat, így mielőtt belemennénk, megvárom, hogy várható-e mentőcsapat hajnal előtt vagy sem? Mindenesetre én nem véletlen említettem meg Saskiát. Moor-nak nagyon jó az emlékezete, így ez afféle biztosíték számítóan a jó szívére alapozva. Van valamilyen kapcsolata a JL-lel vagy egyenesen a tagja, a JL meg kapcsolatban áll Carter-rel, így ha nekem nem lesz módom a feleségemnek kegyelmet kérni, ha a Kancellária elbukna, akkor talán a planetológus tud segíteni.
A beálló kis csendet Moor gyorsan felhasználja, és gyanakszom, mert ugyan a gyilkolásról volt szó, de lehet nem véletlenül terelte erre a beszélgetés fonalát. Semmibe sem telne felvételt készítenie most, kiváltképp, hogy az ő pda-ja működik, meg a kommunikációs rendszerrel is bütykörészik valamit.
- Számítana? Szófogadóbb lenne és kevesebbet szólna hozzám káromkodva, ha igennel felelek, mert ez esetben vagy tíz esetet is bevallok. Annyi elég? - Mosolyodom el, de nem segítettem ezzel az igazság kiderítésében. Tíz alkalom nem volt. Egy kezem elég, hogy megszámoljam, és igaz, amit korábban mondtam: soha egy pillanatra sem bántam meg, legfeljebb azt, hogy nem tettem korábban.
Moor vagy napolja ezt vagy érdekesebbnek találja a sivatagban folyó előkészületi munkálatokat, mert inkább azokról kérdez, én meg felelek mindenre. Szava sem lehet. Nem kérdezte, hogy pontosan mit csinálunk ott, csak hogy tudom-e, mi folyik ott? Tudom. És nagyon úgy fest, hogy többet nem is tud meg, nem tud precízebb kérdést feltenni, mert feleletem és kérdésem közben megakadok egy ponton, és ez felkelti a nő figyelmét is. Nekem pech, a válaszadás felett is el fog siklani, kérdezhetem majd meg újra, de aggódó, elkerekedett szemeit látva a hang vélt forrása felé fordítom a fényt, de bokrokon, aljnövényzeten, fatörzseken kívül semmit nem látni vagy hallani.
- Akár. - Nem szándékosan használom ugyanazt a szót, amit ő is nemrégiben.
- Vagy annak a párának az anyja. Ott bent szeretne maradni? Ha engem elkap egy ragadozó, otthonosan véres cafatos lesz idekint is minden, de legalább el tudna futni. - Legalábbis szerintem ebből a roncsból hamar kikapná bármilyen ragadozó, ami emberre veszélyes, vagy bemászik érte.
- De lehet a korábbi jelzőfényt látták meg. - Visszafordítom a fényt Moor felé, de a mozdulat megakad és félúton visszafordul hirtelen irányváltással, keresgélőn. Ismét a neszezés. Távoli, de némileg közelebbről hallatszódik. Mintha. Ez az a pont, ahol inkább kikapcsolom a lámpa fényét - mégse világítsam meg egy ragadozónak, hol terítették meg az asztalt, a segítségünkre érkezők meg bizonyára megfelelően felszereltek éjjel-látókkal, hőkamerákkal -, de készenlétben tartom a pisztollyal együtt. Hátha jól jön még Moor-féle szemkivilágítós taktikához.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 07, 2021 9:48 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Magamat is meglepem azzal amit Jenkinsnek mondok, de valahol tényleg azt hittem, hogy érdeke a perdaiak életét védeni, már csak azért is, mert sokat tanulhatunk tőlük, elvégre ismerik már a holdat. A Perda pedig még ennyi év távlatából is, mely igen csekély időnek számít, okoz meglepetéseket és akkor még csak az én szemszögemből és tudományos alapomból indultam ki. A magyarázata kézenfekvő, épp csak nem tudom elfogadni. *
-Na, egy kicsit javított a helyzetén, de kell, hogy legyen elfogadható köztes út, épp csak türelem kell hozzá, meg kompromisszum készség, ami lássuk be a kancelláriának nincs. *Arra nem mondok semmit, hogy kancellárként mire esküdött fel. Ahogy elnézem egyik kancellár sem követi ezt az esküt, Jenkinshez hasonlóan úgy csavarják ki az esküszöveget, ahogy nekik megfelel, már ha létezik egyáltalán ilyen szöveg. Ehhez még vegyük hozzá Jenkins külön kis akcióját, amiről nem lehet tudni konkrétumokat, nemhogy végső célt.*
-A harmadik szinten élők csak feketén és fehéren látják a dolgokat és mielőtt még tájékoztatna arról, hogy az ötödiken élek, csak szólok, hogy a harmadikon születtem és míg nem léptem a flottába, ott is éltem, a szüleim még most is ott élnek. *Nem vitatkozom azon, hogy a világuralmi tervei mégis hol építenének, erre majd később térek rá, előbb megpróbálom a véres jelenetek ecsetelését elvágni egy olyan pillantással, amivel ő szokott élni amikor komolyan haragszik. Amúgy egy ideje, pontosabban amióta megint nem sikerült Tersont elcsalnom vacsizni, fontolgatom azon tervemet, hogy Jenkinstől csikarjak ki egy örökös belépőt a Panoráma étterembe, most remek alkalom kínálkozik, hogy jutalomról beszél, meg fizetségről. Közbeszúrásán elmosolyodom s egy pillanatra felé fordulok ezzel a mosollyal, amiben egy köszönet is elbújik valahol azért, mert kiegyenlítette a számlát és mert nem szólt róla. Felfoghatom ezt is egyfajta juttatásnak a munkámért, de…kicsit többet szeretnék. *
-Nem, ilyesmi nem jutott most eszembe. *Csak találgat, nem kérdez rá konkrétan miért is kell nekem oda beszambáznom, de kénytelen vagyok valamit mondani, mert igen lelomboz a mondat végén lévő nemleges válasszal. *
-Mert nem Bruce-szal akarok oda menni. Ne legyen ilyen kegyetlen, a lelkemet is kiteszem magáért. Milyen sikerért lenne hajlandó a birtokomba juttatni egy ilyen belépési engedélyt? *Nem csak szépen kérni, alkudni is tudok, s közben még a megmenekülésünkön is dolgozom. Kész főnyeremény vagyok neki. Sokszor elmélkedtem azon, miért vagyunk mi ilyen „jóban”? Több kancellárral beszélgettem már, próbálkoztam mindenfélével, de egyikhez sem sikerült ilyen közel jutnom. Jenkins nem csak számol velem, hanem még olykor alkuképes is, segített, tanácsot adott, elnézi a szemtelenkedéseimet, még nevetni is tud a poénjaimon…miért? Nem lehet magyarázat az az aprócska közös pont amit felfedezni vélek a szerviz folyosók szeretetében. Gyerekkori emlékein félhangosan kuncogok, lám-lám, újabb emberi vonás a mellé amit sokan nem hisznek róla; van szíve, és nem kőből.*
-Maga kis huncut gyerek volt. *Jegyzem meg a tőlem telhető legnagyobb elismeréssel és derűvel, torkot csiklandozó kuncogással. Szóval Callum Jenkins is szeretett bujkálni és őt is sokszor keresték. Ez a gondolat a derűn felül más, komolyabb elméleteket is gyártat velem, válaszokat néhány kérdésemre. Ahelyett azonban, hogy ezeket feszegetném, magamról beszélek.*
-Bujkáltam. Mindig is szerettem olyan helyekre menni ahova nem szabad, mert gyerekként azt hittem ott biztosan izgalmasabb dolgok vannak. Nem tévedtem. Bár nem kancellári titkokat őriznek ott, imádtam a félhomályos folyosókon kujtorogni, szinte az egész Dominiumot bejártam így. *Kancellári titkok, ezek szerint mégis őriznek azok folyosók ilyeneket, csak épp nem olyan formában, ahogy azt régen gondoltam. Többet nem mondok, de ez is éppen elég ahhoz, hogy tudja, bárhova, bármikor eltalálok úgy, hogy ne vegyenek észre. Gyerekként az ember sokkal több  mindent szív magába, így mára már azzal is tisztában vagyok mikor érdemes azokon a folyosókon járni, és merre. Vannak bejáratott útvonalaim és rizikósabbak is. Carter szóba kerülésével viszont valami egészen más kerül holdvilágra, még pedig Jenkins egy rejtett kívánsága. Az lep meg, ahogyan beszél róla, van a hangjában és a szavai mögött egyfajta lemondás és félelem, ami ismeretlen tőle. Talán emiatt is jegyzem meg, de alapjában véve mondania sem kellett volna, ha az a szándéka, hogy én tegyek lépéseket a felesége érdekében, ha úgy hozza a sors. Értelmetlennek találom a családtagok büntetését, de tudom, hogy ezzel egyedül vagyok. Azon már simán elsiklok, hogy az én kívánságaimat nem kérdezi, a javát már elmondtam korábban, persze lenne még mit mondanom, pontosítani, meggyőzni Jenkinst arról, mi miért lenne jó és mi az amit hibásnak vélek a kancellária koncepciójában. Viszont ha már gyilkolásról esett szó, nem tudom nem megkérdezni, hogy ő vetett-e véget más életének a saját kezeivel. Nincs vele hátsó szándékom, pusztán érdekel, hozzátartozik a kancellár megismeréséhez, számos homályos folt van még amit le kellene tisztítani, de a válaszából ítélve, ez nem most fog bekövetkezni. Jenkins mindig óvatos, másrészt imádja az ellenfeleit, csakúgy mint a „barátait” kétségek között hagyni.*
-Nem. Úgy értem nem káromkodnák kevesebbet, és nem, nem elég. De most komolyan! Csak érdekel, milyen szitu volt, miért döntött úgy ahogy és milyen érzés volt utána? *A sivatagos ügyről is lenne még kérdésem, ha már Jenkins úgy tűnik tud mindenről, egy próbát megérne, hogy megkérdezzem, pontosan mit csinálnak ott, mit terveznek és ami a legfontosabb, milyen következményekkel jár a perdaiakra nézve. Na meg persze a válaszából azt is ki tudnám szűrni, hogy az ellenállóknak milyen előnyökkel járna, avagy van-e hozzájuk köze a projektnek. Azonban Jenkins elakad egy pillanatra és nem rám figyel, ez pedig engem érdekel és azonmód rátestálom a zaj forrásának felderítését. Szándékos vagy sem, én észreveszem, hogy ugyanazt a szót használta, mint én korábban és elégedetlenül de suttogva kérdezek vissza.*
-Konkrétabban? *A folytatás sem nyugtat meg, ráadásul megint a véres cafatokkal jön, ami szemforgatásra késztet.*
-Megint szellemeskedik. Én meg magát fogom kísérteni ha darabokban végzem. Megéri? Itt maradok. Nem vagyok gyorsabb egy olyan karmos-fogas izénél. * A jelzőfény említése után már én is hallom a finom, óvatos neszezést és a hátamon is feláll a szőr, bár ott nincs. A hideg versenyt futkorászik rajtam és a szívemet a torkomba dobja, csak most ebben semmi romantikus szexualitás nincs. Ijedten felnyögök amikor kialszik a fény és ösztönösen arra araszolok amerre Jenkinst láttam utoljára a fényben. Tapogatózom utána, próbálva minél kisebb zajt ütni, s mikor elérem, rácsimpaszkodom ahol érem. *
-Ne-merészeljen-itt-hagyni! *Fogaim között szűröm a parancsolónak hallatszó szavakat, miközben kézzel-lábbal igyekszem rámászni Jenkinsre, mindenféle hátsó szándék nélkül. Csupán nem akarom elhagyni.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Csüt. Jún. 10, 2021 8:16 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
A természet szerelmesei


Biztosra vettem két dolgot, ebből az egyik jött be. Eddigi beszélgetéseink alapján gondoltam, hogy Moor a köztes utat szorgalmazza majd, de arra is számítottam, hogy ki akar majd oktatni a kancellári esküm kapcsán - nem mellesleg az orvosit is elővéve -, ám ez utóbbit valamiért elhagyta. Mondjuk lehet azért tartogatja későbbre, hogy kivételesen ne tűzdelje tele káromkodással, míg elmondja nekem a véleményét. A köztes út kapcsán könnyebb dolga van e téren is, de nem hagyom válasz nélkül.
- Nos, ha már enyém a világuralom, Öné lehet a világmegváltó tervek kiötlése. Érdeklődve figyelek! Esetleg megjelentethetné a JL-en keresztül is, mert mindig csak követelést és panaszkodást hallani tőlük, de megoldási javaslatot, nos, nem tudok felidézni. - Kihívás? Tekintse csak annak. De ne csak a Kancelláriát érje a kritika mindig, a JL is éppúgy rászolgál. Könnyű mondani, hogy változtatás kell. Hogyne, persze. A célt sem olyan nehéz meghatározni. Na de az oda vezető út az igazán nehéz kérdés.
- Még a nyolcadikon is vannak, akik feketén-fehéren gondolkoznak. - Nem akartam vele vitatkozni, hogy nem a harmadikon él. Pontosan ismerem a származását, de jelen kérdésben mindegy. Minden gyűrűszinten, lent a Városban, az Imperiumon, de még a Rebelliumban is rengetegen vannak, akik csak végletekben gondolkodnak.
És ha már végletek: csak Moor tud az lenni, aki tíz percre rá, hogy egy nekem címzett "csessze meg" véleményt követően benyújtja igényét a jutalomra, nem is akármilyen engedélyre. Szinte üdítő kivétel, hogy a ruhára tett megjegyzésemre adott válaszába nem tette bele a még szócskát. A köszönetet látom a mosolyában, de nem emiatt hoztam szóba a ruha ügyét, hanem csak üzenni akartam, hogy észrevettem, miket csinál. Ha esetleg ezt is akarta vásárolgatásával tesztelni. Akkor még könnyebb dolgom is volt erre, hiszen egy női ruha tétel meglepőnek számított, mert Saskia még Alvó volt.
- Kezdetnek elmondhatná, hogy kivel akar ott találkozni? - Vonom fel kicsit a szemöldökeimet. Meg se próbálja nekem bemagyarázni, hogy egyedül akar egy jó kávét meginni, mert nem fogom elhinni. A kávé részét igen, de az egyedült nem, mert Raven Moor az a fajta ember, aki szeret mások társaságában lenni, még akkor is, ha az érzés nem kölcsönös. Sőt, meggyőződésem, hogy igazán azokat a helyzeteket élvezi. Valamit akar ott, kérdés, hogy mit? Megfigyelésre nem a legjobb hely, kilátni az űrbe, rálátni a Perdára, a Caligo roppant liláskék gázgömbjére, de a kancellári szint folyosóira nem. Ha már tudom, hogy kivel akar ott találkozni, akkor esetleg meggondolom azt az engedélyt. Na meg a feltételeit, mert ne higgye, hogy korlátlan lenne bármilyen vonatkozásban. Bizonyos korlátok szükségesek, gyerekként nem is keveset kaptam, gyanítom, hogy Moor is, csak ő szabadabban engedhetett annak a régi "törvénynek", hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket. Vannak dolgok, amikben szerencsések, akik a harmadik szintre születtek.
- Mint minden gyerek, amíg hagyják. - Halovány mosoly jelenik meg az arcomon a dicséretnek is beillő kuncogós megjegyzésére, és ha nemrégiben öregnek éreztem magam, most egy tünékeny pillanatig fiatalnak, de visszatérek aztán saját magam korához. Nem szeretek visszatekinteni, inkább előre nézek, s ehhez hozzá tartozik az is, hogy mások múltjával foglalkozom, hogy jobban megismerjem őket. Olykor csak jelentéktelenségek derülnek ki, vagy csak mélyebbre kell ásni.
- Tehát ez a szenvedélye régről gyökerezik. - Most én vagyok az, aki derűsen szólal meg utalva a tiltott helyek iránti vonzalmára.
- És voltak kedvenc helyei is odabent? Hogy jutott be? - Kérdezek rá erre, mert a szervizfolyosók ajtajai érthetően el vannak zárva azok elől, akiknek a munkája nem kötődik oda. Kancellári kóddal minden ajtó nyílik, de vajon Moor gyerekként miként oldotta ezt meg? Abban viszont biztos vagyok, hogy nem csak régen használhatta ezeket a folyosókat, vélhetően most is megteszi. Talán a JL-t ilyen folyosókon, nagyobb szervizpanelek mögött kellene keresni?
Ahhoz képest, hogy sok időt töltött szervizfolyosókon és apja mellett csiszolta a tudását sejtésem szerint, meglehetősen sokáig elbabrál Moor az üzenetküldéssel. Persze nem tudom reálisan felmérni, mennyire bonyolult a folyamat, de mintha a planetológus húzná az időt, csak hogy olyan témákat is felhozhasson, mint a gyilkosság, kiváltképp, hogy én mennyire vagyok ebben jártas, személyesen.
- Tíznél is többet öljek meg, hogy Önnek elég legyen? Milyen kegyetlen szíve van! - Gúnyolódom vele egy kicsit, könnyedén megtalálva a fogást a szavain, miként csavarjak rajtuk egyet.
- Elmentem ebédelni. - Nem most indulok, hanem ennyit elárulok Moor-nak, hogy ilyen érzés volt bármelyik gyilkosság, persze hideg és gúnyos mosolyom alapján nem tudhatja biztosra, hogy komolyan mondtam vagy megpróbálom vele elhitetni, hogy vele ellentétben nekem ennyire van gyomrom hozzá. A kijelentés persze csak az egyik esetre állja meg a helyét, elnézést kértem Saskiától, hogy megvárattam és elmentünk ebédelni, addig a méregnek volt ideje felszívódni, hogy a boncoláskor már ne derülhessen ki. Nem esett másként az étel, mint máskor, őszintén szólva meg is tudtam feledkezni a történtekről, míg beszélgettünk a feleségemmel. Most viszont a sivatagi témáról feledkezünk meg, ahogy neszezést hallok és ez azonnal beindítja a planetológusban a pánikot. Körültekintőbbnek kellett volna lennem, mert megint elkezd sokat beszélni, de legalább nem akar meglepetésből ijesztgetni.
- De hangosabb biztosan... - Jegyzem meg suttogva, miközben kikapcsolom a lámpát, hátha így érdeklődését veszítjük a ragadozónak, aki itt jár. Ha meg nem ragadozó, gondolom, van éjjellátója. A neszezés viszont nem hal el, ráadásul mintha közeledne is szép lassan, meg-megállva, bár nincs könnyű dolgom erre figyelni, mert Moor végül úgy dönt, mégiscsak kimászik a kocsiból és ez szintén jár némi zajjal, még ha egy sárkánymacska puha lépteivel is próbálkozik. Az biztos, hogy akármi is van a bokrok mögött, közeledik, és elég jól be lehet határolni az irányát is, így a planetológust igyekszem magam mögé terelni, ott csimpaszkodva kevésbé hátráltatna és gond esetén talán lesz annyi lélekjelenléte, hogy idejében elengedjen, így csak én lennék célpont.
- Mióta az ember lejött a fáról, nem kapaszkodásra használja a lábait, úgyhogy lesz szíves... - Suttogom neki sürgetőleg próbálván elhúzni a lábamat, amit az egyik sajátjával átkarolni igyekezett. Halk szavaim feleslegesek abból a szempontból, hogy már úgy is lebuktunk, bármi jön, de remélem a nőt jobb belátásra tudom bírni, hogy csak a kezeivel öleljen át, ha már feltétlen szükségét érzi ennek. Hogy használja valamire a lábait, ami inkább rendeltetésszerű, elkezdek lassan hátrálni, következésképpen neki is kell. Ez arra is jó, hogy a neszezés forrásától távolabb kerüljünk és próbálom úgy intézni, hogy a jármű is közénk kerüljön némi fedezéket nyújtva. De alig érjük el, a bokrok hirtelen rezzennek meg igen közel és bukkan ki az ágak közül a zajt keltő forrás. A lámpát bekapcsoltam, hátha elvakítom és a fegyvert is kibiztosítva rá fogtam - már egy ideje úgy is arrafelé tartom a pisztoly csövét -, de mindkettőt azonnal le is engedem, amint megpillantom az ismerős éjszín páncélt és a lila tincset, és már hallani is az ismerős hangot.
- Vigyázzanak! Nyakra támadok... - Pimasz mosolyba rándul Katja szája sarka rajtunk derülve - kétséget sem hagyva afelől, mennyire szép látványt nyújthattunk éppen -, de a mosolyában és hangjában is benne van a fáradtsága és fájdalma, ami érthető is. Arcán, szabad testfelületein számos karcolás, vérző kisebb, felületi sebek láthatóak, egyik kezében ott a fegyvere, de a másikat próbálja a testéhez szorítani és nem mozdítani: orvosnak sem kell lenni hozzá, hogy látszódjon mennyire nem jó szögben áll az alkarja.
- Jól vannak? - Ahogy elindul felénk, látni, hogy bicegve jár, legalább annyira, mint én.
- Semmi bajunk. Fogja a lámpát, Moor! - Nyomom vissza a planetológus kezébe a lámpát, s rakom el a fegyvert a másik kezemmel. Eddigre remélem, hogy a nő sem kapaszkodik már belém, tudok mozogni, Katja felé indulni.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1077

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 13, 2021 8:29 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Tényleg! Pontokba kellene szednem az összes ötletemet, vagy mondjuk inkább javaslatnak? Mégis mit tehetne a kancellária azért, hogy mindenkinek jó legyen? Van egy aprócska bibi az egészben, amit áthidalni ennyi idő távlatából már nem nagyon lehet, és erre nincs ötletem.*
-Félő, a kancellária már elkésett azzal, hogy mindenkinek jót tegyen. Előbb kellett volna gondolni erre. Mondjuk úgy, hogy megpróbál megegyezni az őslakosokkal és nem zsákmányolja ki a földjeiket. De hát az emberek soha nem fognak megváltozni, rögtön mindent akarnak. Én csak azt szeretném, ha a mi életünk nem attól függne, hogy az emberek eltörölnek-e egy egész társadalmat, egy fajt, a Perda színéről vagy sem. *Az a baj, hogy akiknek elvileg joguk van tárgyalni, csak végletekben gondolkodnak, nincs bennük kompromisszum készség, és nem csak ahhoz ragaszkodnak amijük már meg van, hanem még többet akarnak. Ezért is lep meg azzal, hogy szerinte a nyolcadikon is vannak akik feketén-fehéren gondolkodnak. Kicsit megugrik a szemöldököm.*
-Nocsak! Kik azok? *Nem remélek választ, konkrét neveket bár érdekelne. Biztosan nem Terson neve hangozna el ha mégis. Ő még a saját népének tagjait is lemészárolná csak azért, mert nem értenek vele, a kancelláriával és a törvényekkel egyet. Utóbbiak már elavultak, megváltoztak az életkörülményeink, reménykedhetünk abban, hogy az emberiség fennmarad, lehetne egy kicsit lazítani, hogy jobb legyen a morál, ám minden maradt a régiben. Nem hiszem, hogy Tersont erről meg lehetne győzni, nem ezért akarok vele mindenáron vacsizni, lassan már csupán presztízskérdés, kihívás, úgysem hallgat senkire. *
-Jó, oké. Terson kancellárral. Keménydió, de megtörhető. *Nekem ne mondja, hogy fogalma sem volt erről, hogy a leghalványabb ötlete sem közelített ehhez a lehetőséghez, mert azt nem hiszem el. Csak tőlem akarta hallani. Tersont mindig olyan helyen kell elcsípni, ami kívül esik a komfortzónáján, a Panoráma étterem pedig függetlenül attól, hogy kettőnk közül ő járhat oda, egy ilyen pont az életében. Nem az irodája, nem katonai részleg ahol otthonosan mozog, hanem abszolút civil terület. Ahogy a lift is. Az étterem számomra felérne egy szervizfolyosóval, bár egy belépési engedéllyel elveszítené izgalmas és titkos jellegét, de ezzel meg tudnék barátkozni. S ezzel fellebben a fátyol régi gyerekkori emlékeinkről is, meglepő és üdvös is, hogy Jenkinsnek is van ilyen. Vajon Terson is furfangos és határokat feszegető volt kölyökkorában, vagy már akkor is vigyázzállásban aludt? *
-Elég régről. Szerintem mindenkinek van ilyen szenvedélye, de sokaknál ez személyiségtől függően kiirtható. Hát bennem csak erősebb lett, úgyhogy egy idő után a szüleim letettek róla és megmaradtak a mindennapi aggódás mellett. *Azt hiszem így lehetett, főleg miután kiderül, hogy mennyire is vagyok apám lánya.*
-Igazából az egész kedvenc volt, de a hatodikon van egy kis ficak….elloptam apa kártyáját. Magának szabad bejárása volt már akkor is mindenhova? Voltak kedvenc helyei? *Kérdezek most én vissza, hátha ismerem, bár nem járkál ott Jenkins gyerekkori énjének szelleme, de segítene a gondolkodásban. Ahogy az is sokat lendítene a dolgokon, ha normálisan, őszintén válaszolna a gyilkolászós kérdésemre, de megint szavakat csavargat, kijelentéseket morzsol szét, szinte hallani vélem, ahogyan agytekervényei között hangosan roppannak az érvek és válaszok. Egy régi mondás jut eszembe, aminek manapság nem sok jelentősége van, lévén már nem élnek földi állatok, de a lényegét ismerem és pont Jenkins szavaira illik.*
-Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. *Nem éppen régi római császár szájába való mondat, de hát kisembernek csak ez jut, ha már egy kedvelt kancellár, barátféle, szövetséges izé, gúnyolódik vele. Arra viszont a számat tátom, hogy elment ebédelni. Pontosan tudom mire értette, és ezzel csak rádob még egy adaggal a hideg, kőszívéről alkotott pletykákra. *
-Kit utált ennyire? *Csak ezután nézek rá összehúzott szemöldökeim alól fürkésző szempárom kíváncsiságával. Tényleg így volt, vagy megint etet? Bár kinézem belőle, függetlenül attól, hogy tudom, a pletykák nem teljesen igazak. Azért remélem, ha egyszer engem tesz el láb alól, legalább egy kis lelkiismeret furdalása lesz, mondjuk úgy száz évig és a halála után is kísérteni fogja. A legjobb persze az lenne, ha nem ölne meg, azt díjaznám. Jelenleg azonban az életem nem rajta múlik, bármennyire is üdítő lenne, mert meg tudnám győzni arról, hogy jobban kellek neki, mint egy pohár víz a sivatagban, azonban a neszezés egészen mást sejtet. Minden idegszálam megfeszül és az adrenalin az ereimbe tódul, a sivatagos akciókaland pedig háttérbe szorul. Pedig milyen kíváncsi lettem volna arra, hogy ha konkrétan rákérdezek mit mond el, vagy hogyan próbálja kikerülni a témát, vagy ha mindent elmond, mégis mi a fészkes rákfenét keres ott Terson. De most még az is előbbre való gondolat a fejemben, hogy a Búfelejtő odakint van a táskámnál. Baszki! A pánik megoldja a nyelvem. *
-Nem beszéltem hangosan, suttogtam, csak suttogtam! Mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem. *Ezt is suttogva mondom, de a hangsúly és a fojtott hang azt feltételezi, hogy kiabálok, még az eltúlzott artikuláció is ott lebeghet lelki szemei előtt. Nem vagyok erdőjáró perdai vadász, különben már beazonosítottam volna, kinek a tappancsai neszeznek oly kitartóan, hogy még a kocsiból való kimászás közben is hallom, egyre jobban közeledik. Muszáj vagyok kimászni, mert Jenkins lekapcsolta a lámpát és szart se látok a sötétben, csak az emlékeimre hagyatkozom, azok meg olyan jók, hogy ha nem is simán, de megtalálom a kancellárt és rácsimpaszkodom nehogy meglógjon nekem. Eszembe sem jut, hogy ezzel talán csak magára akarná felhívni a bokorban settenkedő vadállat figyelmét, hogy én biztonságban maradhassak. Nekem ne menjen sehova, ha meg kell halni, hát haljunk meg együtt, kéz a kézben. Jenkins még ebben a felfokozott hangulatú, frászos helyzetben is a tudománnyal jön nekem, szemet forgatok bár nem látja. Majd hallja.*
-Ezt melyik tudományos cikkben olvasta? *Vágok vissza még mindig fojtott hangon, de a lábam már lefejtődik az övéről, ez azonban nem teheti nagyon boldoggá, mert a két karommal ölelem át, immáron hátulról, mert Jenkins maga mögé terelt, ami ellen nem tiltakoztam kellő lelkesedéssel. *
-Fegyver van nálam és nem félek használni! *Kiabálom a sötétbe még azelőtt, hogy Jenkins felkapcsolná a lámpát. Az egyik lába nekiütközik az enyémnek, ahogyan hátrébb lép, a következő lépést már könnyedén követem, mert rá vagyok gyógyulva a hátára és tök olyan mintha táncolnánk, csak fura, hogy ő háttal van nekem. Az első pillanat amikor a bokrok szétnyílnak és kibukkan mögülük valaki vagy valami, még a pánikvakságban telik, nem látom, hogy ki az, és a felét még Jenkins is takarja lévén csak a karja alatt tudok kikukkantani.*
-VVVVÍÍÍÁÁÁÁÁÁÍÍÍÍÍ! *Ezzel egy időben az egyik lábammal is átölelem Jenkinst valahol a térde és a combja magasságában, nem mintha sokat számítana, a mozdulat önkéntelen és a karjaimat is szorosabbra fonom. Aztán meghallom az ismerős hangot.*
-Bassszki! A frászt hozta ránk! Mondhatta volna, hogy jön, nem nem vagyunk jól, Jenkins kancellár vérzik, én meg halálra rémültem. *Elengedem Jenkinst, és kilépek az árnyékából, sajnos csak a gyakorlatban, és csak akkor nézek végig Katján, közben a lámpa a kezemben landol, aminek a fényével végigpásztázom a testőrt.*
-Hát maga szarabbul néz ki. Kér inni? Látom rosszban sántikál. Bassszki! A karja, fúúúú, áááááá, ezt még nézni is rossz, nemhogy érezni. Innia kell. Ne, ne hallgasson Jenkinsre…a kancellárra, Jenkins kancellárra, ne higgye, hogy a víz mindenre jó, erre Búfelejtő kell. Mindenkivel vizet akar itatni. *Dohogásommal azt próbálom leplezni, mennyire még a hideg is kirázott a karja látványától, és elindulok a táskámhoz, hogy magamhoz vegyem a termoszt, amiben még mindig van Kack jóféle itókájából. A lámpa fényét ide-oda rántom, hogy én is lássak és Jenkins se essen orra, visszafelé pedig már csak Katjára irányítom a fényt.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Vissza az elejére Go down
 
Folyóvidék
Vissza az elejére 
8 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: