Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:09 pm

Yesterday at 9:34 pm

Yesterday at 7:32 am

Vas. Ápr. 11, 2021 9:13 pm

Vas. Ápr. 11, 2021 10:18 am



Szomb. Ápr. 10, 2021 9:43 am

Pént. Ápr. 09, 2021 5:09 pm

Pént. Ápr. 09, 2021 8:02 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 7 3
Hadsereg 4 7
Ellenállók 1 2
Flotta 0 2
Perdaiak 6 3
Összesen 18 20
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Folyóvidék
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
979

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 04, 2021 8:31 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Századmásodpercnyi késéssel húzza fel a szemöldökeit, mint ahogy javítok, de ez annyira kevés, hogy szinte észrevehetetlen, csak én tudom, hogy nem a bűvös nézése miatt váltottam. Legyen ennyi öröme a mai napban, a mosolyom kicsit ennek is szól.*
-Hááát, eddig még életben maradtunk, ne fesse le ilyen sötéten a jövőt, kééérem! *Szélesebbre húzom azt a mosolyt és kacsintok egyet Jenkinsre és a fejemet is kicsit oldalra biccentem. Ez most egy ördögi kör, ha azt mondja úgy is meghalunk, akkor nekünk reszeltek, ha azt, hogy megmenekülünk, beismeri, hogy gyávák vagyunk, önmagával együtt. A „Jön még Raven Moor Jenkinsre” mondásomat próbálja semmissé tenni azzal, hogy rávilágít, még nem következett be, amiben igaza is van…egyelőre, de, hogy ő mindig mindenre számít…nos.*
-Ha maga mondja. *Ütöm el könnyedén a szavait egy félmosollyal és elnézek mellette, mintha csak valami eszembe jutott volna és megvonom a vállamat is. Azért van amire még Jenkins sem számíthat, még mindig nem ismer annyira, hogy ne tudjak meglepetést okozni. Ebben viszont most ő jeleskedik, amikor a kérésemre letesz arról, hogy a bátyámról faggasson. Nem is palástolom, hogy nem számítottam ilyen kegyre, mert az. Nem szívbéli baráti gesztus, mert akkor bele sem kezdett volna, de azt is tudom, hogy gyanakszik, ahogy mindig. Ám ez most más, ott fent a hideg hegyen meginogtam és Jenkins észrevette. Nem csak azért jajgattam egész úton a Város felé, mert rohadtul szarul voltam és nem csak azért, hogy bosszantsam, hanem, hogy ne jusson szóhoz. Kevés olyan pont volt az életemben, amikor ennyire oda kellett figyelnem minden apró részletre, ráadásul úgy, hogy közben még szenvedtem is. Azért aludtam át a gyengélkedőn egy egész napot. Most viszont elememben vagyok még ha leszámítjuk a kezdődő pánik hangulatot, vagy épp annak köszönhetően. Sikeresen eltereltem a témát a bátyámról, de nem végleg. Jenkins egy kibaszott harapófogó, ha valamit elcsíp, akkor nem engedi és bármikor újra szóba hozhatja a hideg hegyen történteket. Egyelőre azonban csend van, és rohadt sötét, miután lekapcsoltam a lámpát. Ha pánikolok, akkor vagy a munkára figyelek amivel megmenekülhetek, vagy hülyeségre. Jelenleg nincs amivel kimenekíthetném magunkat ebből a helyzetből, nem marad más hátra, minthogy szórakozzak egy kicsit. Jenkins meg a kezemre játszik azzal, hogy beszél és mocorog, elfedve vele az én lépteim neszét, bár nem vagyok profi dzsungeljáró, egy nagyon ravasz báty húga az igen, és Alec mindig edzésben tartott. A siker érdekében képes vagyok visszatartani a nevetést, csak a számat húzom el vigyorba, már szinte fáj az arcom, olyan széles, Jenkins szerencséje, hogy most nem láthat, különben még megijedne, hogy szétesik az arcom. Bár van egy pillanat amikor vigyorgó ajkamra rá kell harapnom, hogy ne robbanjon ki belőlem a nevetés, de büszkeségem jobban dagad most. Lehet Jenkins még soha nem „hallott” ennyire csendben. Azért picit megáll bennem az ütő amikor rám emeli a fegyvert, persze lehetett számítani arra, hogy ha frászt kap azonnal a fegyverért nyúl, de akinek hülyeségen jár az esze, nem gondol ilyenekre. *
VVVVÍÍÍÍÁÁÁÁ! *Felsikkantok és ezzel egy időben oldalra is ugrok, mintha ugyan ki lehetne kerülni egy golyót. Arra talán még Denisov sem képes. Ösztönös a mozdulat, de mivel nem veszem el a fényt Jenkinsről, azt is látom, hogy mi van a kezében. Persze rizsató pisztollyal is lehet ölni, csak a megfelelő helyre kell lőni vele. A szívemhez kapok a másik kezemmel.
-Ó baszki, majdnem lelőtt! Megint! *Közlöm a nyilvánvalót, jóllehet ha le akart volna lőni, már megtette volna…nem ma, hanem már sokkal korábban. Persze ettől még hülye vicc volt, mert véletlenül tényleg lelőhetett volna, az arcán viszont nagyon gyorsan kezd láthatóvá válni a nekem szánt figyelmeztetés. *
-Erre ugye nem számított? *Játékosan gúnyolódó mosollyal utalok vissza korábbi megjegyzésére, amire én is tettem egyet. A fényt továbbra sem veszem le róla, de már nem a szemeibe világítok, egyébként eddig csak vakon lövöldözött volna. A fegyver csöve emelkedik, s Jenkins szája is furán rándul, nem tudom eldönteni, hogy az a mosoly kezdemény derűs vagy ördögien számító. Az árnyékok elfedik igazi valóját, és erre rátesz még egy lapáttal az ígéret. *
-Ugyan már, az csak egy riasztó pisztoly, másrészt ha lelő, annyi a részvételemre épített terveinek. Nem rég azt mondta maradjak életben, ne dobálja már szanaszéjjel az esélykártyáimat. *Szemeim tócsányira kerekednek és bár nem mosolygok, a félelem sincs az arcomra ülve. Amíg Jenkinszel foglalom el magam a pánik is meghúzza magát egy sarokban, és addig jó nekem. Közben próbálok kitérni a fegyver csövének gondolatban meghosszabbított útjából, először csak oldalra hajlok, aztán ahogy egyre jobban emelkedik, én megyek lejjebb. A fejemnél megint csak elhajolok. A csendbe belehasít a jelzőrakéta hangja, jóllehet nem olyan hangos mint egy éles lőfegyver, én egyiket sem szeretem, mindkét kezemet a füleimhez szorítom, lámpával, kulaccsal nem olyan könnyű azonban befogni a hallószerveimet. *
-Na ha erre nem jön ide semmilyen vad, akkor leborulhatunk a perdaiak Istenei előtt. Még maga is. Gondolja, hogy ez segíteni fog? *Nézek fel egy pillanatra az égre ahol szépen terjed a vörös fény. A Város őrszemei talán látják, bemérik az irányt, aztán egyszer csak ideérnek, addig minket háromszor is megesznek. *
-Dehogy adom, hogy akarja a lábát lemosni ha tele vannak a kezei? Jól van világítok, csak egy kis tréfa volt. Nem kell mindjárt leszedni a fejem. *Közelebb lépek hozzá és a kis patakhoz, hogy a kulacsot is megtöltsem, a lámpa fényét meg a lábára irányítom, így nem látom mennyire küzd azzal, hogy ne röhögje el magát, de ennek hiánya sem menti meg az én nevetésemtől. Az sem ha közben lebirkóz a lámpáért.*
-Azért vallja be, jó kis móka volt. Látta volna az arcát, mint egy horrorfilmben. Ha nem fogta volna rám a fegyvert még azt mondanám, irtó aranyos volt, vicces. Addig sem gondoltam arra, hogy mennyi vadállat lehet körülöttünk. Tudja a pánik hangulat sok hülyeséget hoz ki az emberből, belőlem még többet.Tüzet kellene gyújtanunk, az elűzi a vadakat és nem ártana körbepisilnünk a helyet, hátha elijeszti őket. Ember pisi szagát még nem érezték. Na…nem mossa le a lábát? Bekössük? Ha szeretné, a maga kedvéért leszakítok egy darabot a ruhámból, az irtó romantikus. Láttam egy filmben. *S csak árad belőlem a szó, hogy ne figyeljek arra milyen neszezés hallatszik a susnyásból. *












Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
856

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 07, 2021 11:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
A természet szerelmesei


- Eddig. - Emelem ki a lényeges részt a mondatából, ahogy ő szokta nekem a "még"-ek esetén, csak én nem emelem fel a mutatóujjamat hozzá. Egyébként valóban nem gondolom magam bátornak, inkább óvatosnak, de ez olyan dolog, hogy teljesen mindegy, mi milyennek látjuk magunkat, mert a környezetünk ítél meg, és ugyancsak tetteink és következményeik alapján dönti el az utókor, hogy bátrak voltunk-e vagy gyávák. Ugyanakkor érzékelem a csapdát Moor szavaiban, nem is kívánok belesétálni, így többet nem mondok rá, ahogy nem egy téma szép csendben elül közöttünk.
A csend viszont nem tart örökké, kiváltképp ha az ember a planetológussal van egy helyen. Világítást kérek, de csak sötétség a jussom, na meg a csend, ami helyből gyanús. Gondolok arra, hogy szórakozik velem, de megfordul az is a fejemben, hogy valaminek mégiscsak sikerült szép csendben megennie őt, vagy minthogy ravasz nő: ő csendben marad, számítva rá, hogy én keresni fogom, és a hangokkal magamra vonom az aktuális vadállat figyelmét. Nos, az első gondolat a jó gondolat sok esetben, mert csak szórakozott a planetológus és még ki is világítja utána a szememet, így a fegyvert emlékezetből emelem tovább, hangok alapján nagyon nem mozdulhatott odébb.
- Ne próbáljon többet meglepni szemből! - Jegyzem meg a szavaira, hogy majdnem lelőttem, reflexből. Oldalra kapni a fegyvert vagy megpördülni, mert hátam mögé került, ha egy leheletnyivel is, de több időt ad neki. Igaz, így is szerencséje volt.
- Dehogynem. Azért nem lőttem le. Még. - Felelek neki pontosan értve az utalását és hazudom szemrebbenés nélkül - hunyorogva viszont még mindig, mert alig látok a szemeim előtt táncoló fénykarikáktól -, hogy számítottam ilyen aljasságra. Mindketten tudni fogjuk, hogy hazugság, de fordított esetben ő sem ismerné be, tehát tőlem se várja el. S mintha csak most akarnám megváltoztatni azt a "még"-et, emelem a pisztolyt. Nem megyek bele a vitába, hogy a jelzőpisztollyal ebből a közelségből leadott lövést sem köszönné meg, de lassan visszatérő látásom alapján elégedetten állapítom meg, hogy kellően kerekek Moor szemei. Helyes. Kár, hogy nincs nekem is lámpám. Én mindenesetre biztonsági megfontolásból továbbra is hunyorgok, mint aki kész rá, hogy azonnal becsukja a szemeit, ha az a lámpa a nő kezében megint az én szemeimet venné célba.
- Visszaél kivételezett helyzetével. - Adok hangot annak, amit nyilvánvalóan ő is tud, hiszen okkal feszegeti a határokat. A pisztoly elsül, de nem Moor a célpont, helyette jelzést adok le a csillagossá váló ég felé lőve.
- Kiderül. - Én ugyan nem borulgatok le emiatt semmilyen isten előtt és kétlem, hogy ezzel vadakat idecsalnánk, csak zavarja őket is az idegen hang. Ennyi év alatt még nem szokhatták meg az embert, legalábbis gondolom. Viszont a Városból biztosan látják a jelzést, és túl hosszú keresést nem kell indítani a rendszerben, hogy kiderüljön, ebből az irányból még hány járművet várnak vissza. Az is hamar kiderül utána, hogy nem tudnak kapcsolatba lépni a járművel. Kötelességből még csipkedni is fogják magukat miattam, gondolatban persze lehet fohászkodnak, hogy mire ideérnek, megegyen engem valami, vagy belebotorkáljak a tóba és belefulladjak.
Visszafordulok a patak felé, hogy a sebkötözést befejezzem és elkérem hozzá a lámpát. Kicsi, halk sóhajom fejezi ki, hogy meg sem lepődöm, hogy már megint dacol velem, mégsem erre reagálok.
- Tényleg le kell szednem a fejét, hogy megértse? Csak egy kis tréfa, de mi lett volna, ha mégiscsak meglövöm? Megint nem gondolkodott, magából indult ki vagy jó ég tudja, hogy kiből, de nem vette figyelembe, hogy nem ismer engem. - Nem akarom felhozni neki a galádul édesített szósz esetét, pedig az is ugyanez a helyzet volt. Egy tréfa, melyet arra alapozott, hogy jól fog elsülni, pedig ha jól rejtetten olyan lennék, mint McGrover, életre szóló lelki sérüléseket szenvedett volna az ex-tizedes, ahogy barátnője is Will mellett. Most meg fizikait, pedig igaza van: tényleg nem akarom lelőni. De mintha csak egyik fülén bemenne, másikon meg kimenne minden szavam, Moor esélyesen csak annyit jegyez meg ebből, hogy nem akartam meglőni sem, nemhogy lelőni, s továbbra is mókának fogja fel, sőt, még megpróbál engem is meggyőzni erről. Az arca valóban mókás volt, így visszaemlékezve, mikor bekapcsolta a lámpát újra és alulról érte a fény. Az enyémen nem látja most kulacstöltése közben, hogy felvonom a szemöldökeimet már a horrorfilm említésénél. Nem vagyok a műfaj rajongója, fiatalabb koromban kíváncsiságból megnéztem párat, de arra jutottam, hogy a tettes azért gyilkolászik ripacs hentes módjára, mert halálra unja magát, amiért semelyik másik szereplő sem tudja igazán felvenni a versenyt vele, hogy méltó ellenfél legyen. Ellenben jó tanárnak minősül, mert mire valaki összeszedi magát, hozzá hasonló feltűnő kivégzési módot választ. Érthetetlen. Ahogy az is, hogy nekem ezek közül melyik arc jutott Moor szerint, de jobbnak érzem, ha e téren tudatlanként halok meg. A mosoly ott remeg a szám sarkában, mikor majdnem aranyosnak nevez. Ezt még Saskiától is ritkán hallottam, így túl sok hitelt nem szavazok meg a jelzőnek.
- Csak rosszak voltak a fényviszonyok. - Mondom halkan sebkötözés közben, de lehet Moor meg sem hallja, mert csak mondja és mondja, s az sem tűnik fel neki, hogy én a felöltőmből már korábban téptem a belső szövet anyagából egy csíkot és éppen azt kötöm a sebre, melyből már gyengébben szivárog a vér. Vajon ez a sok beszéd szintén az újraéledő pánikhangulat miatt van, vagy ez még az alapjárata a nőnek?
- Bókolt nekem, tréfálkozik velem, aranyosnak nevez és most filmbéli romantikus jelenetet játszana el velem. Gondjai vannak a házasságával, Moor? - Nézek fel rá kérdőn, befejezve a lábam bekötését és visszahúzom rá a nadrág szárát. Ha vannak is gondjai, lehet a választ megússza, mert ekkor egy közeli bokor elég hangosan rezzen meg, hogy magam is felfigyeljek rá és jelentőséget tulajdonítsak neki, kezem immáron a másik pisztolyt keresi már...

//0-2: ... egy sérült bogakölyök lép elő a nagyobb méretű bokor mögül. Fiatal egyed, de így is elég nagy. Vadon élő példány lehet, mert semmi jele háziasításnak, s láthatóan húzza az egyik hátsó lábát, ahonnan a sűrű, feketének látszó vér folyik le róla. Minket meglátva egy hosszú pillanatra megmerevedik és csak néz, majd rikoltó hangot ad ki, de elég vészjóslót és meg is indul felénk.
3-4: ... szerencsénkre semmi komoly nem történik, a bokorból egy chinel ugrik elő, ránk néz, szemei megcsillannak a gyér fényben, majd jellegzetes kis hangjával három apró jelzést ad ki, s minket nagy ívben elkerülve megy át a patakon. A bokorból a jelzésre négy kiskölyök bukkan elő, akik botladozva, de igyekeznek szorosan az anyjuk mögött haladni.
5-6: ... a bokor zörög, de nem onnan kapunk meglepetést, hanem az égből, egy fölénk nyúló fa ága reccsen meg jól hallhatóan. A következő pillanatban Moor nyakába egy sárkánymajom esik, s kapaszkodik meg benne két végtaggal, a harmadikkal pedig felém kap karmolási szándékkal. A bokor, mely előbb még zörgött, bármi is okozta, most mély hallgatásba merül.
7-9: A bokor mögül egy kisebb termetű, fiatal sikító ló lép elő, bizonyára Moor sikítása vonzotta ide. Utolsó erejével vánszorogta át magát a bokrokon, majd a patak menti kis tisztáson tőlünk alig pár méternyire meginog és az oldalára dőlve elterül a földön, többé nem mozdulva. Még a lámpát sem kell rá irányítani, hogy látni lehessen, testén több nagyobb harapásnyom éktelenkedik mélyen a húsába marva.

Callum Jenkins carried out 1 launched of one Folyóvidék - Page 8 Kicsi10 (10 oldalú.) :
Folyóvidék - Page 8 710
//
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Folyóvidék - Page 8 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
979

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Folyóvidék - Page 8 WYdz5uv

Fegyverem
Folyóvidék - Page 8 KjdARSD


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 09, 2021 9:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8




Jenkins & Raven
Természetbarátok


*Jenkins nem könnyíti meg a helyzetet és a hangulaton sem javít, szemet forgatok arra az egyetlen, ünneprontó szóra, amit sikerül magából kipréselnie. De még így is mondhatom rá azt, hogy kreatív. Már csak azért is, mert többet nem mond és talán ez a legjobb választás a részéről, hogy ne forgassam ki a szavait. Lehet, nekem is néha csendben kellene maradnom, hogy ne tudja ugyanezt megtenni, de képtelen vagyok sokáig csendben maradni, főleg ha jó a téma. Erre nem sokkal később rá is cáfolok, még önmagam előtt is. A csend ugyanis csak bizonyos esetekben jó, például amikor az ember nem akarja felhívni magára a perdai vadon élő állatok figyelmét, viszont roppant szar amikor valaki pánikol, mint például én, és még azt is hallja ami nincs. Ebben a dilemmában vergődve jutok arra az álláspontra, hogy Jenkins megtréfálása jó hatással lenne a pánik hangulatomra, jóllehet a csend amit elkövetek határozottan nem jó, viszont a cél szentesíti az eszközt és igyekszem csak arra gondolni, hogy milyen fejet vághat majd Jenkins amikor rávillantom a lámpát…és vajon megijed-e? Nos erre a választ igen érzékletesen tárja elém, szerencse, hogy jobban látom őt, mint viszont és próbálok elhajolni a rám szegezett fegyvercső elől, több kevesebb sikerrel. Elhessegetem azt a tényt, amire ő lámpa nélkül is rávilágít, miszerint akkor is lelőhetett volna véletlenül, ha éppen nagyon nem akar. *
-Hátulról jobban szeretné? *Kérdezek vissza pimaszul, még mindig a meglepett és talán csak megjátszottan dühös arckifejezésén derülve. Minden bizonnyal több időbe kerülne fegyvert rántva rám emelni, de úgy nem látnám az arcát, ergo a szórakozásnak a javát elveszítem, és nem tudtam kihagyni ezt a kérdést. Hát, még ebben is kockáztatni kell. A heveny szívroham csillapodásával már visszatér belém a kötekedő énem is. Arra, hogy azért nem lőtt még le, mert számított ilyesmire tőlem, nagyra kerekítem a szemeimet, nagyokat bólogatok, mint aki tényleg elhiszi amit a másik mond és csak most jött rá az igazára.*
-Ahhhóóóó! Tényleg. Peeeersze. *Elvigyorodom, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz és be is zsebelem a meglepetést okozónak járó díjat. Nem vallanám be, de amikor feljebb emeli a fegyvert, nem vagyok meggyőződve száz százalékosan a biztonságomról, de amikor újra megszólal, már nevetve vágok vissza.*
-Mint mindig. *Igen, nos, én visszaélek a kivételezett helyzetemmel, ő meg gyakorta hagyja, szóval 1:1. A lövés ugyan nem bántja a dobhártyámat, de ösztönösen a füleimhez kapom a kezeimet, vigyázva, hogy közben ne vágjam magam hókon a kulaccsal, majd kiegyenesedve röviden vázolom a helyzetet meg amit még várhatunk. Eszembe sem jut, hogy korábban éppen én sikítottam ezzel is felverve az erdő csendjét és nem is gondolok arra, hogy ennek még következményei lehetnek. *
-Vagy beborul. Mindenesetre én nem szeretném megtudni, ami azt jelenti, hogy jobb ha nem jön ide egyetlen vad sem, és ha így van, én bizony sűrűn fogom emlegetni a perdaiak Isteneit, még akkor is ha nem hiszek bennük. *Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a jelzést látva gyorsan ideérnek értünk, még akkor sem ha Jenkins testőrének nem esett baja és kapcsolatba tud lépni a Várossal. Pedig ő pontosabban meg tudná határozni a helyzetünket, azonban az, hogy eddig még csak hírét sem hallottuk, arra enged következtetni, hogy baja esett. Ketten maradtunk hát és nem túl jó az arány, tekintve az erdő vadjainak ismeretlen, de minden bizonnyal nagyobb létszámát. Muszáj valamivel elfoglalnom magam, a gondolataimat, így Jenkins lesz az áldozat akivel megint csak ellenkezem, de…csupán az ésszerűség határain belül, és erre fel is hívom a figyelmét, mikor nem adom át a lámpát. *
-Igaza van, azt hittem ismerem, de ezek szerint nem, mert képes vaktában lövöldözni és megijed a saját árnyékától is. *Már csak a nyelvnyújtás hiányzik a kihíváshoz, de arról leteszek. A kulacsot töltögetem, vagyis csak tartom a vízben, hogy minél több víz belefolyjon, s közben próbálom úgy tartani a lámpát a másik kezemmel, hogy Jenkins könnyedén befejezhesse a mosakodást.  A harmadik dolog amire figyelek az a monológ, amivel Jenkinst szórakoztatom, sajna nem vagyok Jack, így a szemeim sem élnek egymástól külön életet, nem is látom a remegő mosolyt, pedig oda lennék érte meg vissza. A kulcs közben, a súlyából ítélve teletöltődik, még megrázom kicsit, hogy megerősítsem a sejtésemet és csak akkor nézek fel Jenkinsre, épp időben ahhoz, hogy az arcába nevessek. *
-Hát maga aztán tényleg….*Megint az arcába világítok, csak azért, hogy lássam a reakciót, a lábával már úgy is végzett és még a pólóm sem kellett neki, a mondatot azonban nem tudom befejezni, pedig szép kis visszavágással készültem. Talán sosem tudja meg, mert a bokorból nem csak apró lábak neszezése hallatszik, hanem nagyobb állatot sejtet, és amikor odakapom a fejem, meg a lámpa fényét, még az ütő is megáll bennem. Szerencsére csak egy ütemet hagy ki, hogy aztán duplán, triplán is bepótolja. *
-VVVVVÍÍÍÁÁÁÁÍÍÍÍÍÍ! *A sikítás hosszan hangzik az erdőben, koppan fáról-fára, s mire elhal addigra szegény állat is a földre zuhan. A tompa puffanás szíven üt, borzasztó hallani ahogy a tehetetlen test a földre érkezik. *
-Bassszkiiiii! A frászt hozta rám. Majdnem bepisiltem. Meghalt? *Érdeklődöm anélkül, hogy akár egy lépést is tennék az állat felé, feltéve ha Jenkins nem ugrott oda hozzám, hogy befogja a számat. Megint. Dehogy megyek oda. A lámpa fénye remegve vibrál a mozdulatlan sikító lóizén, a testén lévő számtalan sérülésekből csordogáló vér megcsillan. Jobb híján a kulacsot szorítom a számra ha nincs ott Jenkins keze, hogy a hűvöse észhez térítsen, a szemeim pedig a fénykörön túli sötétséget fürkészik, nem mintha bármit is megláthatnék. Ha van alkalmam kérdezni, azt is csak suttogva teszem.*
-Gondolja, hogy van több is, vagy más?









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Folyóvidék - Page 8 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
856

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Folyóvidék - Page 8 Tumblr15


Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt Yesterday at 11:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
A természet szerelmesei


Sikerként és bókként fogok fel minden alkalmat, mikor Moor szemet forgat. Igen látványosan tudja csinálni, hogy véletlenül se mulasszak el egy sikerélményt sem, mondhatni ez nagyon rendes tőle. A szemforgatás sokszor azzal jár megfigyeléseim szerint, hogy a nyelve nem tud vele együtt forogni, na hát ezért kis győzelem minden egyes ilyen alkalom. Neki meg nyilván az, amikor ki tud lendíteni szokott nyugalmamból, még ha elég extrémsportnak beillő is, ahogy ezt teszi, hiszen le is lőhettem volna ijesztgetése közben.
- Próbálja ki, ha van mersze! - Morrantom oda a szavakat meggondolatlanul, még mindig káprázó szemekkel, miután a lámpafényt egyenesen oda irányította. Miután kimondtam, tudom, hogy nem kell a planetológus arcát látnom ahhoz, hogy tudjam, ezt a kijelentést, sőt kihívást meg fogom még egyszer bánni. Ahogy ismerem, még csak a tisztesség kedvéért se nagyon fogja leplezni ördögi, előre kárörvendő vigyorát. Minthogy még alig látok, lássuk be, nincs is meg a kellő motiváció neki, hogy miattam visszafogja magát. De az igaz, hogy ha mögülem érkezik, legalább tényleg kisebb lesz az esélye, hogy akaratlan lelövöm. Mert hiába előbbi fenyegetésem, a felé emelt pisztoly csöve, a szándék hiányzott. Moor halála nem volna ínyemre. Tudja ő is, minden egyes találkozásunk után csak egyre biztosabb lesz ebben, na meg magabiztosabb is, vissza is él vele. Senki másnak nem lenne ehhez mersze. És senki másnak nem is hagynám. De az, hogy hagyom neki, az bizony az én hibám, így csak magamat okolhatom azért, hogy rendre visszaél a helyzetével.
- És ha a sűrű emlegetéssel a perdai isteneket idézi meg közénk? - Az istenek létezésében sem hiszek, nem hogy abban, hogy meg tudnának bármilyen formában jelenni, de a kérdés hipotetikusan attól még érvényes. Shiennel még hagyján, de érzésem szerint Shaz'or nevű istenük kissé zabosabb típus lehet ránk, emberekre nézve. Egy perdai talán azt is megmondaná, hogy a hammondfejekkel való találkozás sem a véletlen műve volt, abban már az istenek keze volt.
Az én kezembe viszont a lámpa nem kerül, Moor megint csak ellenkezik a határokat feszegetve, ami önmagában véve nem baj, de ő nem először teszi ezt ízetlen és veszélyes tréfába csomagolva, nem értvén, hogy mi ezzel a gond. Akkor se értette és szerintem most sem. Nem csoda hát, hogy megáll a kötöző mozdulatom, mikor úgy indít egy mondatot, hogy igazam van. Ha ezt közvetlenül a kocsival való pörgés-forgás után mondja, akkor betudtam volna annak, hogy beütötte a fejét és félrebeszél, most viszont csak figyelek és várom azt a "de"-t, ami rögtön elveszi ennek a mondatkezdésnek a súlyát. És meg is érkezik, ahogy arra számítottam, de arra nem, hogy mi fog következni a rövid kis szó után. Röpkén felnevetek rajta, s ha felém pillant, még találkozhat a mosolyommal.
- Touché! - Mondanám, hogy a listát kibővíthetné száznegyven centis planetológussal is, de ez már-már személyeskedésnek hatna, amit méltatlannak találok nem csak magamhoz, hanem mindkettőnkhöz. Így meghagyom a csata győzelmét neki, s ki tudja, talán ez is közrejátszik abban, hogy majdhogynem aranyosnak vagyok nevezve. Hanem a folytatáson már felvonom a szemöldökeimet és összegezve mindent, ami a kocsiból való kiszállásunktól elhangzott, muszáj feltennem neki a kérdésemet. Érzem, hogy kóstolgat, és biztos vagyok benne, hogy ha gondjai is vannak a házasságával, pont nálam nem fog - teljesen okos döntést hozva - megoldást keresni rá, ám éppen ezek miatt nem értem, hogy mi a célja ezekkel, amiket felsoroltam? Tippem szerint a félbe maradt mondatban nem ez derült volna ki, de így már azt se tudom meg, hogy én aztán tényleg micsoda, mert egyrészt megint az arcomba világít. Legalább nem a szemeimbe, így kezemmel árnyékolok, hunyorgok és nyúlok egyúttal a lámpa felé, hogy lejjebb irányítsam. Másrészt figyelmünk egy közeli bokoré lesz, amely sokkal jobban kezd zörögni, mint eddig. Talpra is állok abban bízva, hogy a segítség érkezett meg. Elvégre a februári merénylet során is a flotta teljesen váratlanul tudott felbukkanni a közelemben, tökéletes időzítéssel. Ám ami előbukkan a levelek közül a legnagyobb jó szándékkal sem hasonlít egy flottásra sem, még káprázó szemekkel sem lehetne összetéveszteni. Meglepetten nézek az előkerült véres állatra, de sokáig nem bámészkodhatok, mert máris Moor mellett termek áthidalva a köztünk lévő kis távolságot, és próbálom a szájára tenni a kezem. Ez annyiban tompít csak a hanghatásokon, hogy van esélyünk meghallanni az elterülő sikító lófélének az utolsó hangját, rögtön szemléltetve, miért kapta ezt a nevet.
- Bármilyen univerzális perdai állatnyelvet is beszél Ön, megtenné, hogy szünetelteti?! - A hammondfejek kissé morgós hangzásúan feleltek mélyen búgó hangjukon Moor sikítására, most meg ez a ló... Érezhetően halkabban beszélek, mint korábban, viszont idegesebben is, ami nem meglepő, mert a lámpafényben elterülő állaton én már látom a sok vért és a harapásnyomokat. Meg nem mondom, mi harap így, de a látvány alapján egyértelmű, hogy inkább ezen a lófélén legyen, mint rajtunk. Én sem sietek oda állattetemet vizsgálni, valószínűleg úgy sem tudnék semmi hasznosat megállapítani. A sikítás elhalásával ahogy kifogy a planetológusból a szusz hozzá - hála az emberi genetikának, hogy nem bőrlégzésünk van! - elengedtem a száját. Szabad kezemben meg már eddig is ott volt a pisztoly.
- Ha nem, akkor sem lehet sok hátra. Ugye befejezte a kulacs megtöltését? - Csak a lényegi részre reagálok és inkább egy kérdést teszek fel sürgetően, fojtott hangon, szerencsére az ex-tizedes is inkább suttogva kérdez tovább.
- Más biztos. Induljunk vissza! Csendben! - Kezdem el a nőt a megadott irányba tolni, hogy mielőbb menjünk és igyekszem a sérült lábammal még jobban kilépni. Az a vér az állaton friss volt, kezdett tócsába is gyűlni alatta: bármi is harapta meg, közel van. S nem kedvez nekünk az sem, hogy az én lábam, ruhám is valamennyire véres maradt, hiába töröltem le a patak vizében. Katja is valami olyasmit mondott, hogy jobban aggódik amiatt, ami megzavarta a hammondfejeket. Úgy tűnik, talált vagy találtak jobb zsákmányt, s nem kellene a zsákmányok számát magunkkal növelni.
- Moor, ha futni kell, akkor fusson! Ne álljon meg, ne nézzen vissza, ne akarjon bevárni! Ez parancs. Ha tud, másszon fel valami magas helyre, fára, minél magasabbra! A kocsi nem lesz jó menedék. - Szavaim közben én is figyelem a környékbeli fákat, melyikre tudnánk felkapaszkodni.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Folyóvidék - Page 8 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Vissza az elejére Go down
 
Folyóvidék
Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: