Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Folyóvidék
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 8:05 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Az ítélkezést pontosan jól ismerem, épp ezért igyekszem nem alkalmazni másokon. Nem tudhatjuk, hogy mi rejtőzik valójában a másik bőre alatt, mitől is olyan, amilyen. Mi vezetett oda, hogy ilyenné váljanak. Ez nálunk perdaiaknál még inkább igaz. A háború szörnyű volt, életeket tett tönkre, párokat, szerelmeket szakított szét. Mi egy életre választunk párt és sokan nehezen tudják megemészteni, hogy életük szebbik fele odaveszett. Nem csoda, hogy gyűlölik őket.
De nem tudhatjuk, hogy valójában mi áll az égiek hátterébe. Ők az otthonukat vesztették el, bármilyen ok miatt is. Ez szörnyűbb lehet mindennél, amit mi ismerünk.
Vágyok az égbe, a csillagok közé, de ha belegondolok, hogy annak az lehet az ára, hogy soha többé nem léphetek eme föld talajára, akkor inkább nem kérnék belőle.
- Kicsit más a berendezkedésünk úgy vélem - vonom össze csak leheletnyit a szemem, igyekszem követni a szavait, ám láthatja, hogy sokszor megerőltető nekem. Próbálom visszafordítani a szavakat és értelmet nyerni annak, amit hallok. - Szóval te el tudod dönteni, hogy számodra ki a barát és ki az ellenség? - kérdezem gyanakodva, szemöldököm felhúzva. Nem, nem kételkedek benne, egyszerűen csak húznám az agyát. Szélesedő mosolyomon is láthatja, bár szavait újra csak elraktározom magamba, mint fontos információ, amit majd akkor emésztek meg igazán, ha egyedül leszek és képes leszek a képeket összerakni. Általában ez éjszaka megy, amikor egyedül kémlelem a csillagokat, romos kis házam tetején.
Mindig mindenki máshogy látja a dolgokat. Ha a Városban kérdezek az ellenállókról, sokan mérgesek lesznek, vannak akiknek a szeme szomorúsággal telítődik el és vannak azok, akik logikusan el tudják magyarázni, hogy miért helytelen, amit tesznek. És vannak az ellenállók, akik szintén meg tudják magyarázni és ezáltal el tudom fogadni, hogy miért lépték meg, amit megtettek. Nehéz helyzet, nem fekete és fehér, hogy egyszerűen csak el tudja a perdai fogadni, hogy mi történt.
Egy biztos. Nem engedhetjük, hogy a köztük lévő konfliktus kihatással legyen ránk, a földünkre, az életünkre.
- Izé… - kezdek bele, ahogy újra a szavakat keresem. - Öhm. Ugyanazt mondjuk - legyinktek. - Jó, vagy nagy - mondom előbb az ő nyelvén, majd a sajátomon. Amikor az utóbbinál használom a hangzása szinte ugyanaz, mégis van benne egy magánhangzónyi különbség. - Ne légy szemszálhasogató! - csóválom meg a fejemet. - Te is így hangoznál az én nyelvemen - öltöm ki rá a nyelvemet. De persze ettől még értem, hogy mire céloz, a fogalmi különbségek, melyekkel kijavít. Valójába hálás vagyok érte, hogy így helyére kerültek bennem is a dolgok. Nehéz sokszor visszaadni, ami a fejemben lezajlik, mégis minden pillanatát élvezem.
Habár nálunk a nagy harcos az jó harcos is. Lehet náluk nem teljesen így van, el tudom fogadni, legfeljebb furcsa számomra. De az ő világuk amúgy is az, szóval ez is egy olyan dolog, amelyen nem lepődöm meg egy pillanatig sem.
Állom pillantását és fejembe máris ezernyi történet rajzolódik ki, amit elmesélhetnék neki. Végül mégis csak sóhajtok egyet, szemeimet pedig lehunyom.
- Tanulj meg perdaiul és mindent elmesélek - látom be, hogy úgy sokkal egyszerűbb lenne. De hát! Az élet kihívásokkal teli! Így hát már pattannak is ki a szemeim és merészen nézek vele szembe. - De ne légy ennyire… általános? Mondj valami konkrétumot, amit tudni szeretnél - mert ha ez is azt kezdi el, amit az a fejes a Városba kitépem a hajam. Meséljek valamit a világomról. Kössszzzz. Hatezer dolgot lehetne. DE végül csak mondd valamit.
- Mh, elhinnéd, hogy sokszor az is elég, ha csak kijövünk az erdőbe sétálni? Ha lemerülünk a víz alá és csendben hallgatjuk a természet hangjait, lassan, de biztosan eggyé válunk vele? - hajtom oldalra a fejemet. Persze ahány ember annyi szokás. Ám nekem ez szokott segíteni. Meg persze, hogy a Város körül sündörgök.
- Ó - biggyednek le ajkaim, ahogy meghallom, hogy nem is igazi emberek. Vagyis, hogy ezek csak történetek. - Ez szomorú - és valóban legtaglóz ennek a híre. Hiszen egy pillanatig tényleg hittem abba, hogy van valami, ami közös lehetne bennünk. - Furcsa történeteitek vannak - vonom össze a szememet. - Mi sose találnánk ki olyat, ami nem igaz ránk - hajtom oldalra a fejemet enyhén. Mármint plusz erőket adni magunknak? Persze nekünk így is van, de nem értem, hogy miért jobb másnak lenni, kitűnni és miért nem az égiek értékével próbálnak nagy dolgokat véghez vinni. De egy sóhaj kíséretében el is engedem.
- De hát te repültél! - düllesztem ki a szememet. - Azzal a nagy, nagy… hajóval! Ami nem a vízen, hanem az égen jár! - mutatok fel az ég irányába, ahol a nap lassan bukik alá, rózsaszín és a narancssárga millió árnyalatával színezve az eget, melyet még egy festmény, egy szonett sem tudta visszaadni még.
Ha akarnék sem tudnék ártani neki, amikor a hátamat lapogatja meg. Sőt mi több, még hálásan is tekintek rá, könnyes szemekkel - mely inkább a fuldoklás váltott ki belőlem, mint hogy valóban itt pityeregjek.
Ujjaimmal dörzsölöm az ajkam és a nyelvem, ám a keserű utóíze, amitől a gyomrom folyamatosan bukfencet vet nem múlik el.
- És mitől nem fogom érezni az ízét? - kérdezek rá, ám következő kijelentése már nagyon gonosz!
Az első döbbenettől leesik az állam.
- Te aljas! - vágom hozzá a sértő szavakat, majd kezeimmel ütök - inkább kapálok felé. Szent szándékom, hogy lelökjem a fáról, ha már felmászott. Nagyot lehet innen esni, de persze közbe nevetek, nehogy komolyan vegyen már.
De persze én szédülök meg, így ha nem is fog satuba, belekapaszkodom a fa ágába. Szemeimet kidüllesztem.
- Mondd, hogy emiatt szédülök! - nevetem el magam.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 9:40 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Természetesen mind a két oldalnak megvoltak a saját indokai. A perdaiak logikusan nem akarták elveszteni az otthonukat, nem mellesleg ők voltak a védekező fél ebben az egyenletben, így nem is nagyon tehettek mást ha nem akartak tényleg kipusztulni. Nekünk annyit lehet a számlánkra írni, hogy birkák voltunk, akik nagyon vágytak már egy otthonra, sőt sokan még most is azok. Én úgy gondoltam abban a pillanatban, hogy teljesen tisztán látom azt mi a helyes és mi a helytelen ebben a helyzetben.
- El... Pontosan tudom kik azok akik a legnagyobb kárt okozhatják az otthonotokban, és minket meg el lehetetleníthet az együttéléstől... -
Nyílván újra a kancelláriára utaltam, de nem akartam ismételni magam, úgy is csak akkor fog változni a dolog, ha már tehetünk valamit ez ellen. Sajnos ezt a háborút, mint minden másikat fegyverek és katonák fogják megnyerni, ha megnyerik, és nem nagy szavak.
Nem akartam nagyon elveszni ebben a gondolatban, mert hajlamos voltam túl elmerülni abban, ami a jövőben lesz, vagy a múltban volt, és elfelejteni, hogy ebben a pillanatban pont az lenne a lényeg, hogy elfelejtsem ezeket a dolgokat, különösen azt hogy milyen pozícióban vagyunk jelenleg az Ellenállással. Meg is ráztam kicsit a fejem, és újra az égre nézve kissé elmerültem a látványban.
- Nem vagyok szemszálhasogató... de szőrszálhasogató még lehetek. - Vigyorogtam rá, de ez már csak viccelődés volt, mivel tudtam, hogy afféle nyelvi botlás volt, és nem direkt így értette a dolgot. A nyelvi kérdésre nem válaszoltam egyenlőre, inkább csendesen néztem a naplementét. Ez volt az egyik dolog amit nagyon imádtam, hogy végre itt élhetek, lenyűgöző látványt nyújtott ahogy a nagy fénylő égitest elhagyta az eget. Valójában mint valaki aki odafentről is látott már csillagot talán nem kéne ennyire lenyűgöznie, de mégsem tudtam azt mondani, hogy nem nyűgözött.
- Szóval azt mondod, ha megtanulok a nyelveden majd mesélni fogsz? - Kérdem tőle perdaiul. Ugye nem voltam perfekt a nyelvben, de az elmúlt években különös figyelmet fordítottam rá, hogy valamilyen szinten elsajátítsam. Sajna csak foszlányok és felvett üzenetek maradtam meg, így nehezen tudtam összerakni a dolgokat, és nem kis erőfeszítésbe került, de azért érthetővé válltam.
- Valójában nem tudom pontosan mit akarok tudni, annyi dolog van ami érdekes. Hogy alakult ki az élet itt? Milyen szokásaitok vannak? Hogy választotok párt? -
Bombáztam meg kissé a kérdéseimmel, tényleg érdekesnek hatott, hisz nagyon hasonlítottak hozzánk, de az életük és a kialakulásuk sok szempontból különböző lehet a miénktől. Persze az is lehet hogy tévedek, de ha ő elmondja majd úgyis kiderül.
- Igen, de egy ilyen hajó üzemeltetéséhez rengeteg nagyon tanult és tapasztalt ember kell, én most olyasmiról beszélek, hogy bármilyen segítség nélkül emelkedj a felhők fölé, pusztán az akaratodat és a testedet használva. Biztos vagyok benne, hogy van olyan perdai aki ehhez hasonló képességgel bír. A hajó nem adja meg ezt az érzést. -
Fejtem ki a választ, hiszen tényleg repülhet valaki segítő eszközök által, mint egy repülő vagy űrhajó, de ezek nem adják meg azt a szabadságot, mint mikor kimész a szabad térbe és csak magadtól és szabadon repülhetsz.
- Elhiszem... most, hogy itt vagyok kissé engem is kikapcsol ez a hely. Egy rakás feszültséget és sötét gondolatot el tudok engedni, csak azzal, hogy friss levegőn vagyok és nem sietek vissza a dolgomhoz. -
Válaszoltam neki, míg mosolyogva vettem fel a szemkontaktust, amit aztán tartottam is. Már a nap majdnem teljesen alámerült a horizontnak, és vöröses fénybe borult a kék égbolt, amitől csak még lenyűzögőbb látványt nyújtott.
- Elmúlik majd magától, pusztán csak várnod kell egy kicsit. - Közben a vicces szavakat láthatóan ő sem vettem komolyan, de azért igyekezett meg "kapálni" aminek az lett az eredménye, hogy végül majdnem leszédült az amúgy széles ágról. A törzsből felfelé növő egyik vékonyabb ágat kaptam el, majd a másik kezemmel elkaptam a derekát és visszarántottam az ágra.
- Igen, emiatt szédülsz... de elmúlik pár órán belül.. - Úgy estünk vissza az ágra hogy ő érkezett meg először, én meg majdnem rá, de megtámaszkodtam a válla felett mielőtt totál súllyal rá estem volna. Ez volt a második alkalom, hogy elkapott a késztetés, de most már engedtem az érzésnek, hátha nem szúr le érte, és ha igen, akkor legalább megpróbáltam. Tehát a kezemmel amivel nem támaszkodtam, végigsimítottam az arcán, aztán közelebb hajolva először csak röviden, aztán valamivel hosszabban csókoltam meg. Ha közben ellök, vagy tiltakozik, természetesen visszahúzódom. Ha mégsem, akkor miután egy pár pillanatig elveszem az érzésben, aztán észbe kapok, és visszafogva magam felegyenesedem és felsegítem őt is.
- Ne haragudj, túl messzire mentem. -
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 10:41 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Védekeztünk és kezdtük is a háborút. Vagyis legalább reagáltunk rá. Lerombolták a szentélyt, melyről az emberek nem tudták, hogy milyen különös és fontos is ez nekünk. Támadásnak hittük és támadtunk. Az emberek részéről nem volt ez más, mint egy véletlen baleset, ami épp akkor történt. Így ha tetszik, akkor mi kezdtük a háborút. De ez már elmúlt. Az égi fejes pedig elnézést kért érte, beláttuk mindketten, hogy balszerencse volt. A bolygónk, ahogy ők hívják, nagy. Nem hinném, hogy nem férne el a két nép egymás mellett, ha kompromisszumra készek mindketten.
- Mh, valóban… - kezdek bele, de végül csak a fejemet rázom, ahogy ő is. Nem kívánok belemenni. De tényleg nem szeretném, ha az ő marakodásuknak mi innánk meg a vizét és így lenne. Ha a két oldal háborúba kezd, Perda, az állatok, a növények az apró falvaink látnák a bajt. Talán még Elorak is. Persze nekik sem kell meghunyászkodni, csak látni kellene mindkét, vagy három oldalt. Érvek és ellenérvek, józan ész?
Ahogy ő is, úgy én is elengedem a témát, most nem kellene ezzel foglalkozunk.
- Miért hasogatják a szőrt? - vonom össze a szemem, de ha belegondolok a szemet sem kellene, de van erre is módszer, az is egyfajta… jaj miként mondják az emberek? Kínzási forma? A szemet… Na jó nem megyek bele, mert csak kiráz a hideg. Megrázom magam, legfőképp a vállaimnál. Belegondolni sem akarok, főleg ha a jelentésébe akarnék.
De nem dünnyögök, ahogy a legtöbb perdai, ha kijavítják őket. Szeretek tanulni, lehető legtöbbet, ha van rá lehetőségem, tőlük.
Ám, ahogy tört perdaiul szólal meg, szavam, lélegezetem elakad. Kósza tincsemet tűröm fülem mögé, számat tátom rá, szó szerint.
- Most olyan hülyén hangoztál, mint ahogy én szoktam! - lelkesedek a saját nyelvén, szemeim megcsillannak. Kevés égi akarja megtanulni a nyelvünket, de bevallom. Ezzel meglepett. - Mindjárt elérzékenyülök - szipogok játékosan, kezemet szívem magasságába teszem, a mellkasomon. - Sokkal szemben csengenek a történetek a nyelvünkön - jobban vissza is tudom adni a hangzást, az érzést, mely körbejárja őket. A nyelvünk csodálatos, történeteinknek megvan a varázsa, ha szavakba öntöd, hogy a hangzásuk miatt olyan, mintha ott lennél, átélnéd, átéreznél minden apró rezdülést.
- A történet úgy szól, hogy Shaz'or teremtette a bolygót, a szárazföldet, a vizeket, a napokat, de semmi sem élt. Minden holt volt, minden… egybefüggött. Gyönyörű volt kezének munkája, mestermű, de mit ért hát élet nélkül? Ekkor lépett elő Shiennel az istennőnk, a fény. Fehér ruhája lengett körülötte a szél megmozdult, fodrozódott körülötte. Az élet megindult, s mikor ők ketten egymásra tekintettek… Az szerelem volt első látásra, érezték, így hát kinyúltak egymáshoz, s mikor kezük összeért, borostyán villanás vágott végig a teren - persze nem tudom ugyanúgy átadni, ahogy perdaiul tudnám. Keresem a szavakat, a megfelelőket mégsem találom, kénytelen vagyok azokkal beérni, amivel tudom. - Ebből jöttünk létre mi. S ugyanez vonatkozik ránk a párválasztásnál is. Egyszerűen csak érezzük, hogy az a valaki, hozzánk való. Persze vannak félresikerült próbálkozások, de a valódi társválasztás az nehéz feladat és fontos. Nem dönthetünk elhamarkodottan, hiszen mi egy életre választunk - jegyzem meg. Noha nem mindenkinek sikerül elsőre. Próbálkozások lehetnek, hiszen meg kell tudni, hogy az a valaki, hozzánk való-e, de ha nem, egyszerűen csak el kell engedni, hisz mindketten érezzük, hogy ez nem az igazi.
Fogalmam sincs, hogy mit kell érezni, azt mondják, hogy tudni fogom akkor és ott. Én pedig elhiszem nekik, így hát várok. Ám van olyan, akinek ez soha nem jön el az életébe, gyanítom, hogy én is ilyen leszek. Már csak a képességem miatt is, azt hiszem, hogy csak az tudna igazán szeretni, akire nem tudom kivetíteni akaratlanul is.
A szokásokra mégsem térek ki, ez a kis fejben lévő fordítás sok erőmet kivette, legalább is mentálisan, most szükségem van egy kis pihenésre, hogy másról, könnyedebb témában beszélgessünk.
- Ó, úgy repülni, mint a madarak? - hajtom oldalra a fejemet. Vajon így gondolta. - Az valóban jó érzés lehetne - látom be. - De engem jobban vonz a víz kéksége és mélysége - a vízi állatok látványa és bátortalan barátságuk. Ahogy közelebb jönnek hozzád, majd ahogy megmozdulsz rögtön szétrebbennek. Talán mert perdai vagyok jobban szeretek úszni, otthonosabban érzem magam, de hát ez valahol csalás velük szembe.
Nem kérek elnézést, amiért feltartom a dolgába, hiszen most mondja, hogy ellazult. Ez pedig mindenkire ráfér, úgy gondolom.
- De persze ahány perdai, annyi szokás. Van aki a horgászattal, megint valaki apró ékszerek készítésével kapcsol ki. Valójában szinte sose vagyunk idegesek, vagy mérgesek. Úgy is mondhatnám, hogy nyugalomban töltjük az életünket - vonom meg a vállamat. Sokszor ez unalmas, de akik így érzik, azok azok, akik bejárják a bolygót. Felkapják a nyúlcipőt és útra kelnek. Valami hasonlót csinálok én is.
- Ez szörnyű, nem akarok várni - krahácsolok, köhögök, nyelvemet öltöm és fogammal kaparom le róla, ami ráragadt, de semmi hatása. Ahogy annak sem, hogy felé csápolok nevetve, ha az nem, hogy mindjárt leszédülök a vastag ágról. Nevetve sikkantok fel, ahogy derekam kapja el csúszás közben. Neki kellett volna esnie, de valamiért rendkívül jó kedvem támadt ezen az egészen is. Gyomrom mégis bukfencet vet még egyszer.
Ő pedig felém magasodik, noha megtámaszkodik. Ahogy felnézek rá, a szédülés újra csak elkap a szédülés, de más irányú is. Nem csak az, amit adott, aminek teljesen kimondhatatlan a neve.
- Pár óra?  - nyöszörgöm. Oké, tudom, hogy mit nem fogok inni az égieknél. Már tudom, hogyha kínálnak vissza kell utasítanom. És még gondolatban jól el is lennék ezzel, ha visszaülne mellém, ám akkor szokatlan dolgot tesz.
Szempilláim megremegnek, ahogy vékony bőrömön végigsimít. Még mielőtt feleszmélhettem volna az érintés keltette borzongásból, ajkai érték az enyémet. Éreztem rajta a keserű nedűt, de mást is. Tétován, ám viszonoztam, még ha először el is hajolt volna, mozdultam utána. Vélhetőleg egyszerre kapunk észbe, s ahogy elenged, úgy teszem puhán kettőnk közé az ujjaimat, szemeimet egy pillanatra lehunyva tartom.
- Ezt nem kellett volna - suttogom én is, torkom köszörülöm, fejemet is elfordítom. Nem szabad az égiekkel keveredni, ezt az utasítást tisztán megkaptam, és akkor egyet is értettem velük. Tekintetem mégis vizenyős, ahogy kinyitom, ám tartó karja alatt, ekkor pillantom meg a kis rózsaszín testű állatokat.
- Chinellek - suttogom, majd a szájára tapasztom a kezem. - Óvatosan ülj vissza - suttogom, alig halhatóan. - A legtöbb éles, hirtelen hang, elriasztja őket - magyarázom neki, de én már rég az apró állatokat figyelem és minden erőmmel azon vagyok, hogy a testemet megrázó borzongás alábbhagyjon, szívem ne ugorjon ki a helyéről a szédülés pedig ne fokozódjon. Szinte alig látom a nem is annyira apró lényeket.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 6:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Csendben és óvatosan helyezkedtem vissza ülő helyzetben, és közben azon pörgött az agyam, hogy vajon mit tettem, és miért tettem. Nem vall rám, hogy csak így kéretlenül letámadok valakit akárhogyan is. Egyszerű lett volna azt mondani, hogy csak az alkohol hatása, de ami számomra inkább helytálló teóriának tűnt, hogy alapvetően kedveltem őt egy bizonyos szinten, aztán erre jön rá a karizma képessége, és erre még extrán rá jön az alkohol hatása. Feltételezhetőleg ezek hatása váltott ki belőlem egy olyan szintű vonzalmat, hogy gondolkodás nélkül megmozdultam, amikor lehetőségem adódott rá. Valójában én sem értettem, mert ez a helyzet új volt és szokatlan. Ami még jobban meglepett, hogy nem egy pofonnal, vagy egy késsel a nyakamban végeztem, ahogy valószínűleg a legtöbb perdai értékelte volna az ilyen viselkedést egy embertől, hanem vissza is csókolt, és reagált rá. Ez csak azt jelentheti hogy ő is kedvel annyira, hogy ne utasítson vissza. De ez a gondolatmenetet le kell ráznom, két külön világ vagyunk és valószínűleg túlságosan sokat képzelek bele ebbe az egészbe.
- Szóval ezek a pici lények azok… - Dünnyögtem halkan az ujjai alól, ha még mindig nem engedte el, ha igen akkor csak halkan súgom.  Igyekeztem egyszerre figyelni őt is, meg a madarakat is, mert a belőle kiváltott reakcióból nem tudtam eldönteni, hogy most jól érzi magát tőle, vagy mindjárt újra lefordul az ágról. Reméltem, hogy nem az utóbbi, mert egy újabb mentőakció esetén lehet, hogy a reflexeim még nem lennének megfelelőek, valószínűleg a fa tövében végeznénk mind a ketten. Én is a hatása alatt voltam a korábbi eseménynek. Ez egy új dolog volt számomra, olyan lépést tettem meg a két faj között amit még valószínűleg soha senki, de kétséges, hogy ez jó vagy rossz dolog. A flotta specifikusan kikötötte, hogy semmi kapcsolatot nem teremthetünk a helyiekkel, az ellenállás azonban semmilyen kikötést nem tett a dologra, mert talán fel sem ötlött bennük ennek az esélye. A perdaiak nagyon elzárkóztak tőlünk, és ezért valószínűleg nem sok esélye állt fenn annak, hogy egy ember és egy perdai nekiállnak whiskeyzni a fa tetején, de mégis itt vagyunk, és nagyon kíváncsi voltam mi lesz ebből a helyzetből.
Alapvetően meg sem mozdultam, ne hogy bármilyen módon megzavarjon a Chinellt ami mellettünk túrázott mint egy jól lakott napközis. Láthatóan míg nem tekintett ránk veszélyként nem érezte úgy, hogy tovább kéne állnia így nyugodtan sétálgatott fel, s alá a fatörzsön.
- Aranyos… - Súgom, miközben csak kicsit fordítom a fejem, és szemmel követem az állat mozgását. – Tudod… nem tudom mi van velem, nem szoktam így rátörni senkire. Eszem ágában sem volt betörni a személyes szférádba, csak megtörtént… -
Meg próbáltam a magam módján elnézést kérni az esetért, de valahogy nem jöttek a megfelelő szavak a dologra. Csinos lány, intelligens és élvezi az életét, akár ember akár perdai, ez vonzó egy férfi számára. Kár, hogy csak úgy random cselekedtem figyelmeztetés nélkül.
- Legalább ezzel bizonyítottam, hogy biztosan nem vagyok az ellenséged… - Úgy gondoltam, hogy ezt egy teljes bizonyosságnak tekintheti még ha voltak fenntartásai is, hiszen az ember általában nem vonzódik olyanokhoz, akikkel háborút akar vívni.
- Szóval mit csinál a kis fickó? Milyen szerepet töltenek be a természetben nálatok? -
Kérdem halkan, mivel láttam hogy a kis állat méreget mindent maga körül, és azt is értettem, hogy óvatos és félink mindennel, így nem értettem hogy pontosan ők milyen szerepet töltenek be az ökoszisztéma fenntartásában. Úgy emlékszem olvastam, hogy minden állatnak megvolt a maga szerepet a Földön is, amíg még voltak állatok, és természet. Úgy sejtettem, hogy itt is hasonlóképp van, hiszen ha nem alakulna ki valamilyen rendszer az élőlények között, akkor biztosan elpusztulna minden előbb vagy utóbb.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 7:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Okkal nem vagyok magabiztos, főként nem a párválasztásban, főleg nem hasonló esetekbe. Nem vagyok naiv, volt már dolgom férfival, nem kell így tekinteni rám. Bár az is tény, hogy soha nem is kellett magam nagyon bedobnom senkinél, megkaphattam akárkit, ha akartam. Faramuci egy helyzet.
Ez lehet az oka, hogy kedvelem Nylian társaságát. Mellette magam lehettem és ha nem is kedvelt azt magam miatt nem tette, nem pedig a képességem mellékhatásaként. De fordítva is igaz, hiszen ezért is kedvelhetett. Vagy épp nem. Különös a fickó, sosem tudom, hogy éppen kedvel-e valakit, olyan… egyhangú. De…
Na jó, megint terelem a gondolataimat, csak ne ezzel foglalkozzak. Meg is feledkezem magamról, csak amikor kinyitja a száját, hogy beszéljen jövök rá, hogy még mindig rátapasztom a kezemet. Ijedten kapom el, eszem ágába sincs ártani neki. Halkan hümmögök és bólogatok.
Chinelek. Kecseseg mozognak a talajon, rószaszín testüket messziről ki lehet már venni, hátukon különleges minták futnak körbe. Érdekes, egyiknél sem lehet kétszer ugyanazt látni.
Néha az egyik megáll, hátsó két lábára ágaskodik és körbekémlel, hogy lát-e veszélyforrást. Reménykedem, hogy sikerül csendben maradnunk.
- Max – kezdek bele halkabban és próbálnám leinteni, de folytatja, én pedig nagy levegőt veszek. Szemeimet lehunyom és ezúttal én is átgondolom ami történt. Apró ballépés, hiba. Bárkivel megesik, nincs ebben semmi, csak be kell ismernünk és tovább folytatnunk az életünket. Így is a bögyében vagyok mindenkinek, még csak az kéne, hogy egy ilyen is megessen velem, vagy komolyabb legyen, na persze.
Fejem is vennék. Valójában fogalmam sincs, hogy miként reagálnának rá a társaim, vagy épp a városi égiek, de inkább nem szeretném tudni. Inkább távol tartanám magam a bonyodalmaktól.
- Figyelj, bárkivel megeshet, hogy hibázhat – fordulok felé, rátekintve, szemébe nézve és tartom vele a szemkontaktust. Nincs mitől félnem, nem tőle. – Egy csókba még senki sem hal bele, nyilván vonzó az elesett lány szerepe – húzom el kelletlenül a számat. A helyzet ehhez tökéletes volt, bármely férfi hite megingott volna, nem kell ebből nagy feneket keríteni. Nem akarok ebből nagy feneket keríteni, nagyobbat. Vagy éppen túl- vagy alulreagálni az egészet.
- Sose tekintettelek az ellenségemnek – nézek rá összevont szemöldökökkel. – Jó az elején, de égi vagy – vonom meg a vállam. – Bár már akkor sem féltem tőled. Tudtam, hogy tetszem – kacsintok rá, szélesen vigyorogva. Érezheti, hogy ezzel képes lennék elég sokáig cukkolni őt.
De mint mondottam eddig is, biztosra veszem, hogy csak a passzív képességem miatt történt ez az egész. Ilyenkor inkább átok, mint áldás.
- Étkezik – válaszolom, ahogy egy kisebb cserjéhez megy és azok leveleit tépkedi és kezdi el rágcsálgatni. – Növényevő, igyekszik a sérült, vagy elhalóban lévő leveleket eltávolítani a cserjékről, hogy aztán azok új hajtásokat tudjanak hozni és minden energiájukat erre fordítani – magyarázom neki. Na ezeknek a szavajárását megtanultam az égiektől, még a chipük nélkül is. Több állatot és növényt is elmagyaráztam már nekik, persze eleinte voltak nehézségeink, de mára már teljesen belejöttünk.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 8:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
A párválasztás nem volt az erősségem, ezt tudtam, hiszen a két gyönyörű gyerekem, akiket természetesen szeretek, de egy rákényszerítő rendszer miatt születtek, egy hárpiától voltak. Az én drága feleségem minden volt, csak nem szerető és nem kedves.
Valamilyen szinten botlásnak tartottam ezt a dolgot, de más részről pedig nagyon is jól éreztem magam. Úgy sejtettem ezt az egészet a képességének tulajdonítja, de ez valahonnan máshonnan jött. Az is szerepet játszik a dologban, de valószínűleg csak előhozta ezt a késztetést, kedvelem is őt, és mellesleg kíváncsiságból is, hisz izgalmasnak ígérkezik, hogy működik-e a kémia köztünk, és láthatóan igen, bár a szavaiból leszűrve ő inkább hibának tekintette az egészet, mint kellemes élménynek így tudatosítottam magamban, hogy ez többet nem fordulhat elő.
- Nem az elesett lány szerepe a lényeg. Nem hősködni akartam itt, ebben van egy kis kíváncsiság, és egy kis vonzalom… - Mosolyodom el, aztán folytatom. – De ne aggódj, nem fogom ezt a dolgot tovább vinni. Nem akarom, hogy bajba kerülj a népeddel. -
Újabb egy kissé kevésbé őszinte mosolyt engedtem el, aztán inkább újra a kis lényt figyeltem, míg épp vacsorázott. Úgy látszott mégsem voltak annyira félinkek, mint amilyennek a lány leírta őket. Olyan jókedvűen rohangált a közelünkben, hogy az ember azt hinné, hogy háziállatként tartják őket a perdaiak. Persze továbbra is mozdulatlanul ültem és csak halkan beszéltem, hogy ne zavarjam meg.
- Ez a te képességed… Nem lehet könnyű így élni, azt hinni, hogy mindenki csak azért kedvel, mert ezzel születtél, pedig a személyiséged már magában megnyerhetne másokat. És … természetesen azt fogod hinni, hogy ezt is az mondatja velem. -
Valójában tényleg kíváncsi lettem volna, hogy milyen lennék, ha nem hatna rám a dolog, de még tudatában a helyzetnek sem zavart vagy érdekelt. Tökéletesen megfelelt nekem ez így, hisz nyugalmat érezhettem a káoszban amiben élünk nap mint nap.
- Csak, hogy tisztázzuk, én ezt nem tekintem hibának, pusztán nem akarlak bajba sodorni, ennyi az egész…-
Tudatosult bennem, hogy nem is voltam tisztában azzal, hogy Eowennek van-e párja akivel együtt él, vagy ilyesmi, csak egyszerűen rátörtem ezzel a dologgal.
Áh… megráztam kissé óvatosan a fejem, hogy ne zavarjam meg a falatozó chinellt. Túlságosan elmerültem ebben a gondolatban és teljesen belementem olyan dolgokba, amihez semmi közöm.
- Szóval egy teljesen ártalmatlan támogató szerepet tölt be itt. Ahhoz képest, hogy mennyi nagy ragadozótok van felüdülés látni néhány kevésbé agresszív állatot. -
Tényleg kevés olyan alkalom volt, hogy ezen a planétán nem akartak még megenni. Gyönyörű és veszélyes hely ez, amihez tényleg hozzá kell edződnünk, ha itt akarunk élni.
- Na, hogyan lépjünk tovább ebből a kissé kínos helyzetből… - Néztem körbe, mert tényleg kissé furcsa helyzetbe kerültünk mi így ketten.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 9:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

A perdaiak nagyon elfogadóak. Hallottam hírét, hogy az égiek miként választják a párt, vagyis hogy nem is ők, ráadásul az azonos neműek között nem is lehetséges. Nálunk nincs ilyen. Teljesen szabadon választhatunk, de csak egyszer. Ám akkor nagyon, a világunkat mégsem érdekli, hogy az azonos nemek között zajlik-e, avagy ellenkezőek között. Az sem igazán zavarja őket, ha van, aki élete végéig egyedül marad. Ahogy tudom az égieknél nincs hasonló.
Azonban nincs igaza. Nem teljesen. Nem tagadhatom a kellemes érzést, melyet bennem keltett egy pillanat alatt, ennek mégsem engedek teret. Sose engedhettem, most sem fogom. Nem magam miatt. Egyszerűen… Bármikor, bárki is került hozzám közel, az bajba került, valamilyen formában. A családom, a már meghalt barátaim.
- Köszönöm – húzom el ajkaimat, némi kelletlenséggel, mégis hálásan. – Őszintén. Tényleg – egy pisloglás után, már valódi, őszinte mosoly ül ajkaimon, majd tekintetem visszafordítom a chinelek irányába. Igyekszem minden figyelmemet rájuk tekinteni, ahogy óvatosan tépkedik a bokrok leveleit és majszolják őket. Erről pedig eszembe jut saját éhségem. Nagyszerű. Most emlékezhetek vissza, hogy mikor is ettem utoljára. Vélhetőleg, fogalmam sincs.
Mélyről jövő sóhaj tör fel belőlem, mire az egyik chinel megáll a mozdulatába, én pedig levegőt is elfelejtek venni. Kapaszkodom a fa ágába, nehogy véletlenül megmozduljak.
- Ó, nem ezzel születtem – tekintek rá, csak szemem sarkából, mozdulni mégsem merek, amíg a kis jószág figyelme el nem terelődik más irányba. – Ezt születésnapomra kaptam, megvan a maga előnye, hiszen mindenki kedvel – vonom meg a vállamat. Megnyerhetne. De nem nyeri. – Nyeh, a perdaiak bármennyire is elfogadóak, ez még számukra is kirívó, bár bevallom, néhány éginek tényleg tetszik – vigyorgok rá. Ezért is vonzódom ennyire ehhez a néphez. Itt lehetek aki akarok, hiszen fogalmuk sincs arról, hogy ki is vagyok.
Ezt hívják mindenki számára kedvező helyzetnek, nem igaz?
- Max – tekintek rá újra csak, fejem enyhén félrehajtva. – Ne legyél ennyire tragikus. Semmi végzetes nem történt – nevetek halkan, ügyelve arra, hogy nagyon nagy zajt azért ne keltsünk. Egy csók nem a világ vége. Ahogy mondta kíváncsiság és… vonzalom? Az lehetséges lenne kettőnkre nézve? Hiszen két faj vagyunk, működhetne? Az állatvilágban ez sosem történt meg.
Fejrázásra csak még szélesebben mosolygok rá, szinte már vigyorgok. Túlgondolja, úgy vélem. Ilyen bármikor, bárkivel megesik, csak túl kell lépnünk ezen. Azt hiszem, hogy ez így működik. Eddig legalább is így működött.
Ellenben fogalma sincs, hogy mennyire rohadt nehéz így élni.
- Az egyensúly. Ahol van jó, ott van rossz is. Ahol van ragadozó, ott van préda is, hiszen a körforgásnak így kell működni, nem igaz? Vagy nálatok állatok sincsenek? – kérdezem tőle gyanakodva. Elég nagy az a bádogdoboz, simán elférnének ott.
Vagy ezek is ismeretlenek számára. – Mellesleg rengeteg békés jószágunk van – vonom fel a szemöldököm újra és nézek végig újra gyanakvóan. – Mióta is élsz te a bolygón? – kérdezem meg újra, mintha ezt ma nem tettem volna meg. Még karomat is keresztbe fonom a mellkasomon.
Kérdésére viszont könnyedén felhúzom a lábamat.
- Kövess – kapaszkodok meg a fák ágába, ám mielőtt nagyobb lépéseket tennék, először rajta kell átlépnem, remélem nem fog félre érteni. S ha így van, könnyedén át lehet innen más fák ágaira mászni. Nekem legalább is könnyű vékony és kecses mozgásommal. Na meg az emberi ruhákkal, a perdaiakkal minden faágba fennakadnék, így csak a trikónak nevezett lenge felsőm akad be néha, de szakadni nem szakad az anyag.
Ha követ, akkor két fával később könnyedén ugrok le a fáról, hogy az avarba puhán érjek földre.
- Merre is kellene amúgy masíroznod? – kérdezem tőle könnyedén. – Nincs semmi dolgom, elkísérhetlek, nehogy egy nagy, gonosz szörnyike felfaljon – vigyorgok rá szemtelenül, miközben rövid hajamat fülem mögé tuszakolom.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 9:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Na jó, mindent egybe vetve meglepően ingadozó lett a kedvem így estére, néhol remekül éreztem magam, néhol eszembe jutottak dolgok a régi háborút illetően, és most még ez is. Észrevettem ezt magamon, és gyorsan ki is ráztam magam belőle, vagy legalábbis megpróbáltam. Túl komolyan vettem ezt az egészet, egyszerűen csak elkapott minket egy pillanat és én léptem amikor éreztem a késztetést. Valójában valahol erre is tanított a sereg, hallgass az ösztöneidre és igyekezz a legjobban lereagálni a helyzeteket. Valószínűleg nem a legjobb reagálási módot választottam, de ami történt megtörtént.
- Szóval nektek csak úgy osztogatják a képességeket? Valaki bejön és csak átnyújt egy csomagot, amiben egy energia gömb van? -
Kissé talán humorosan fogom fel a dolgot, de nem tudom elképzelni hogyan kap valaki csak úgy különleges képességet a születésnapjára, és hogy miért büntetne akárki egy gyereket azzal, hogy mindenki által kedveltté teszi. Ez egy olyan helyzet, hogy ráborítod valakire az összes problémádat és még mindig bírni fognak, bár fogalmam sem volt milyen lehet úgy élni, aztán kissé zavart a dolog.
- Nem fogom fel tragikusan, félre ne értsd… Csak elkapott a hév, és próbálok lenyugodni, tudod mint egy férfi… Ilyenkor valójában inkább magamnak magyarázom meg a dolgot, nem másnak. -
Vigyorgok rá, és feltápászkodom a helyemről, majd leugrok és megkapaszkodva egy lejjebb lévő ágban elengedem magam, majd probléma nélkül földet érek.  
- Oh, rengeteg állat volt ott ahonnan származunk, de tudod mi már nem láthattuk a bolygót, csak történeteket hallottunk. – Vonom meg a vállam. Valójában mindig is vágytam arra, hogy szabad levegőn lehessek, de nem igazán hiányzott igazán úgy hogy sosem tapasztaltam meg milyen. Most hogy itt vagyok, már nem tudnék visszamenni az űrben élni, egyszerűen túlságosan hozzászoktam a zöld környezethez, a tiszta levegőhöz és ahhoz, hogy stabil talaj van a talpam alatt.
- Másfél éve… De valószínűleg azok az állatok amik nem akarnak megenni inkább elkerülnek, így én inkább a harciasabb felével találkoztam eddig. -
Megigazítom a dzsekimet, majd mikor ő is leérkezik, elindulok tovább az ösvény mentén. Valójában hosszú volt még az út a bázisra, és abban a pillanatban nem vágytam vissza oda, de tudtam hogy muszáj visszamennem, mert kötelezettségeim vannak.
- Milyen rendes tőled... Ez azt jelenti, ha jön egy „nagy, gonosz szörnyike” odaveted magad, hogy megmeneküljek? Nagylelkű tőled. -
Vigyorgok vissza rá, és zsebre vágom a kezem, és lassú kimért léptekkel baktatok mellette. Néhány percig csendben kémlelem a környezetet, mert az erdő láthatóan egész más életre kelt így estére. Mintha minden csak úgy beindult volna, és minden felébredt.
- Szóval azt mondod a képességed az embereknek bejön. Bár nem hinném, hogy csak úgy odasétálsz valakihez és azt mondod. „Szia, most épp azért vagy kedves, mert hatok a hangulatodra. Leszünk barátok?”. Szerintem nem hangoztatod ezt a dolgot. -
Úgy sejtettem, hogy azt sem igazán hangoztatja, hogy perdai, inkább emberként mutatkozik a többiek előtt, és pont ezért nem tudtam elképzelni, hogy hogyan adja be bárkinek ezt a dolgot, aki nincs tisztában vele hogy perdai mint én.
- A másik dolog ami felötlött bennem, hogy azért hat mindenkire mert nem tudod kontrollálni, vagy egyszerűen nincs kikapcsoló gombja a dolognak és lehetetlen irányítani? -
Tettem fel a második nyilvánvaló kérdést a témában, mivel nem ismertem az ereje tényleges természetét nem tudtam hogyan működik. Kíváncsi lettem volna, ha ki tudta volna kapcsolni, akkor hogyan érezném magam.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 10:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Vegyük az életet félvállról, élvezzük azt, minden pillanatát, ismerj meg mindent felületesen, de nehogy belemélyedj bármibe is. Ez az én filózifiám. Mindent meg akarok tanulni és ismerni az égiektől, de nem mélyednék el bennük. Csak hogy képben legyek, amúgy is hiszem, hogy képtelenség lenne mindent nagyon jól megtanulni, de ismerni akarom őket. Így vagyok az égiekkel és a perdaiakkal is. Így biztonságos nekem is és nekik is. Addig tudok én is nyugodtan élni, nem kellene mindent túlbonyolítani.
- Mh, képzeld el úgy, hogy – kezdek bele, majd el is hallgatok. Miként is ragadhatnám meg a lényegét ennek. Miként is magyarázhatnám ezt meg. – Amikor felkelsz egy reggel és hirtelen egy sugallatod támad. Egy érzés, hogy te erre képes vagy, te ezt meg tudod csinálni! Valójában nem a szüleink adják – nevetem el magamat. – Már csak azért sem, mert egy képességünk idős korunkba alakul ki, már aki megéli – vonom meg a vállamat hetykén. – Sose foglalkoztunk azzal, hogy honnan jön, vagy mi által. Családon belül sincs mindig hasonlóság, személyiséghez sem kötődik. Ha engem kérdezel, akkor az isteneink dobókockával dobnak és ami esik, úgy puffan elven adják – vagyis ez lenne a logikus, hogy az istenektől jön. Ez is az általános nézett. Azt hiszem.
- És még a nőket vádolják, hogy túlbonyolítják – forgatom meg a szemeimet vigyorogva. Vagyis ezeket is hallom tőlük, nálunk mindenki képes túlbonyolítani mindent és senki sem képes erre. Furcsa egy paradoxon ez tőlünk, így hát…
- De ott a dobozban, fent? – mutatok az ég irányába, mely egyre jobban kezd sötétülni, a nap utolsó sugarait tündökölteti a folyó felett, hidat képezve felé. Csalogatja az erre járókat, hogy lépjenek rá, menjenek felé, hiszen nála a béke jár, a végtelen nyugalom, ahol nyugovóra térhetnek.
Válaszára azonban újra csak ciccegek.
- Itt élsz, levágytál ide, de valójában nem is élsz, csak vegetálsz. Elmész minden mellett, nem figyelsz meg semmit sem, csörtetsz előre – ingatom meg a fejemet. – Tudtad, hogy Elorakba barbároknak neveznek titeket? – nézek rá kérdőn, miközben finoman fedem csak meg. Ha már fellázadt egy hatalom alól, akkor már illene ténylegesen is élnie, nem igaz?
- Ne arra, a folyó mentén – intek fejemmel. – Persze ha valójában tényleg fel akarsz deríteni, az út mentén semmit sem fogsz találni – az égiek is azt használják. Én tudok más utakat is, így hát elindulok a folyó felé, hogy annak partján sétáljak felfelé még egy darabig, a csillagokkal karöltve a fejünk felett.
- Látod, én aztán mindent megteszek, hogy az ellenállók életben maradjanak! Még habtestem is feláldoznám! – sóhajtom letargikusan, ahogy újra csak fülem mögé illesztek egy tincset, kopoltyúm alját pedig gyengéden megvakarom. Viszket már, régen jártam vízbe. Jó, ma reggel, de nekem az régen volt, azért szeretek többször is vízbe merülni, ha tehetném ott is élném le az egész életemet, de hát persze azt sem tehetem. Na meg akkor nem lehetnék itt sem.
Felvetésére hangosan felnevetek.
- Eszem ágába sincs! – nevetek tovább. – Valójában te vagy az első égi, akinek bevallottam.De nem hiszem, hogy ostobák lennének a Városba is, biztos, hogy gyanakodnak, csak a sötétbe tapogatóznak – fut sejtelmes mosoly az ajkamra. S amíg tehetem ezt abban a jótékony sötétségbe is hagyom. Nem tettem senki ellen, semmi rosszat. Ártani sem ártottam, képtelen lennék rá. Így nincs semmi, amivel árthatnának, no meg ha engem ártanak, jelenleg olyan, mintha a perda népnek ártanának. Bevédtem a formás fenekem a Városba. Az ellenállás?
Na ők más tészta, ők nem ilyen elfogadóak és lám mégis. Ők sokkal összetettebbek, mint a városiak.
- Ez egy aura – fejtem ki neki. – Ezért mondom, hogy nem tudnál nekem ártani, legfeljebb messziről tudhatnál fejbe lőni – vonom meg a vállamat. – Nem kikapcsolható, örökké körülöttem leng, mint a virágok körül az illatuk – haladok egyre előrébb. Fogalmam sincs, hogy miért mesélek neki ezekről.
- De ha te is kérdezel, akkor én is. Mik azok a kütyük, amit használtok? A városban sokaknál látok egy ilyen téglatest alakú vékony valamit, néha világít – próbálom elmutogatni, hogy mi is lehet az. Ha már ő tanul, akkor én is hadd tanuljak.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 7:40 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Közepes tempóban haladtam tovább a célom felé, továbbra sem volt célom visszarohanni az átmeneti bázisra, de azért már elkelne egy fürdő, és éreztem magamon, hogy akár aludni is tudnék egyet. Mellettem Eowen még mindig pörgött, bár fogalmam sem volt, honnan van ennyi energiája az után, hogy majdnem lepottyant a fáról amin henyéltünk.
- Aha, nekem reggelente csak azt súgja valami, hogy nincs kedvem felkelni és aludnom kéne tovább, de erre általában nem kerül sor. Mindig van tennivaló. -
Viccelődöm, de közben folyamatosan szedtem fel az információkat erről a dologról. Annak ellenére, hogy nem információ szerzés volt ennek a sétának a célja, sok jót tanultam róluk és ez tetszett. Valahogy az is tetszett, hogy mennyire máshogy élnek tőlünk, és nem bonyolítják a dolgaikat. Valójában nekem is pont ez volt a szemléletem, minél egyszerűbben és egyenesebben intézni a dolgokat, persze ez nem mindig sikerült, pláne ha egy olyan társadalomban nősz fel, ahol szinte mindenki ferdít valamiben, és próbál másokra hárítani dolgokat. A sereg ebből a szempontból tökéletes volt, mert ott még akkor is kiderültek a dolgok, ha szinte mindenki valaki másra mutogatott. Nem kimondottan ezt az életet választanám magamnak ha mégegyszer elkezdeném, de nem bántam meg a döntést így sem. Végülis ha nem lettem volna katona valószínűleg már semmi nem lennék.
- Nem mondhatnám, hogy igazán hiszek abban, hogy bármilyen felsőbb hatalom befolyásolja az életünket, szerintem minden csak tudományos és van magyarázata. Nem akarok ebbe elmélyülni, pláne nem meggyőzni téged arról, hogy ne higgy az felsőbb hatalomban, de biztos vagyok benne, hogy van valami biológiai háttere az erőtöknek. -
Fejtem ki a véleményem, hisz ha máshol nem is, akkor az űrben biztosan isten háta mögött vagy, ott aztán semmilyen ima nem ment meg, ha valami olyan szintű probléma üt be, amit nem lehet megjavítani, akkor egyszerűen eltűnsz a nagy sötétben. Nem kéne ennyire túl dramatizálnom a dolgokat, de valahogy épp ilyen hangulat fogott el.
- Igen, egy nagy lebegő fém dobozban, amivel eljöttünk idáig… - Bólintok egy kis mosollyal erősítve rá a dologra, aztán nyújtózom egyet, és folytatom a baktatást. – Nem tudtam, de lehet, hogy igazuk van… Nézd, akár hiszed akár nem az életem egy kissé bonyolult volt ahhoz, hogy most el tudjam magyarázni, hogy miért vagyok… ilyen. Ha nem a hadseregben lennék, akkor egy nagyon kis helyre lennék bezárva lassan már 12 éve. És a sereg azt tanítja, hogy legyél „csörtető”. Fogalmam sincs, hogyan kell máshogy élni. Akármennyire szarul is hangzik, fogalmam sincs mit kéne tennem, hogy ez változzon. -
Ingatom a fejem kissé. Ez a gondolkodás, és ez a mentalitás mindig segített nekem abban, hogy előre lendülhessek, hogy megtaláljam a megoldást az épp aktuális problémákra. A mi társadalmunk nem a pillanat élvezetére inkább a céltudatosságra és a célokért való kűzdelemre nevelt, így például az hogy ma egy kicsit ki tudtam kapcsolni úgy, hogy vele beszéltem az is egy kisebb csodával volt határos számomra.
- Köszönöm. Megígérem, hogy minden héten jövök majd gyertyát gyújtani. – Nevetek fel kissé a morbid humorizáláson, közben az erdőt kémlelem tovább, hogy mi hogyan és honnan mozdul. Valójában jót viccelődtünk a dolgon, de ha mégis ránk támadna valami akkor lehet hogy őt a képessége miatt nem enné meg a dolog, de engem biztosan megpróbálna, így erősen fókuszáltam arra, hogy mi és hol mozog. Nem félelemből, sokkal inkább mert ha felkészülök, akkor előbb tudok reagálni.
- Őszintén nem vagyok egy nagy lövész. A közelharcban jobban jeleskedem. Bár tény, hogy pár tíz méteres távolságból még egész hatásos vagyok, de nagy távolságból nem igazán. -
A kiképzésemen már kiderült, hogy nem a mesterlövészek közé fogok kerülni, viszont közvetlen közel szinte mindenkit lenyomtam az osztagomból és azok közül akikkel együtt lettem kiképezni, ez gyakran még a háború alatt is hasznomra vált. Jobban vonzott az az idealista gondolat, hogy két ember kiáll egymással szemben és úgy küzdenek meg, nem nagy távolságból gyáván lövöldöznek egymásra. De ez természetesen csak egy saját vélemény volt.
- Legyen… Nos, szerintem amire gondolsz, egy fajta kommunikációs eszköz, amivel úgy beszélhetsz  a másikkal mintha ott lenne melletted. Emellett persze több funkciója is van, de első sorban a kapcsolattartás a lényeg. -
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 03, 2019 8:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Reggeli rutinjára csak jókedélyűen elnevetem magam. Persze akkor ez rossz hasonlat volt, jobb most mégsem jut eszembe, amivel el tudnám magyarázni ezt az egészet. Ez ehhez túl komplex, túl nehéz. Igazából fogalmam sincs tényleg, hogy mi határozhatja meg.
- Szerintem jó dolog a hit. Hinni valamiben, hinni, hogy van aki vigyáz ránk, aki figyel minket. Értelmet ad az életnek, a körforgásnak, melybe élünk, hiszen minden így kerül helyére. Csupán a tudomány az rideg, szürke és nincs benne semmi szeretet, melegség. Nem mondom, hogy nincs helye, hiszen rettentően vonz minden, szinte mindent egyszerre szeretnék megtanulni tőletek. De közben tökéletesen el tudom hinni, hogy Shienel fent jár és kergeti Shaz'ort. És nem, nem vagyok kíváncsi arra, hogy odafenn minden csak kő és sötétség és nincs ott. Hitetlenek nem láthatják őket – öltöm ki rá a nyelvem, jelezve is felé, hogy ezerszer végighallgattam már, hogy mennyire ostobák vagyunk, hogy ilyenekbe hiszünk, hiszen nincs ott fenn senki és semmi.
Csak azért mert ők nem látják, nem jelenti, hogy nincs is ott. Hiszen nézze meg, még ő sem látja a fától az erdőt. Itt él, létezik, de nem lát. Nem veszi észre a csodát, mely körbeveszi, melynek részesévé vált, egyszerűen csak belegyalogol, anélkül, hogy észrevennék hova is csörtetnek.
Feltűnik, hogy velem ellentétbe miként nézelődik körbe. Két könnyed, szökkelő lépéssel előre megyek, majd megfordulok. Kezeimet a hátam mögött kulcsolom össze, vakon is tudok hátrafelé közlekedni. Legalább is itt a folyó szélén.
- Nincs erre semmi veszélyes fenevad, nézz ki belőlem többet. Legfeljebb kisebb ragadozók lehetnek itt, amit ti rókának hívtok? – nézek rá, hiszen ha minden igaz, akkor igen. A miénk is igen hasonlatos ehhez, csak nálunk két farkincája van, de még a pofikája is úgy néz ki. Úgy tűnik, hogy annyira sok mindenbe nem is különbözünk.
- Na jó, akkor állj meg – állok elébe, oldalasan teszek meg egy lépést ehhez. Remélem, hogy nem tarol le és hallgat az ösztöneire és megáll. – Hunyd le a szemed és csak lélegezz mélyeket. A változásokat nem kell nagy dolgokkal kezdeni, főleg az ilyeneket nem. Már nem ott fenn élsz. Na, csináld – sürgetem, ha esetleg nem akarná első szép szóra. – Nem eszlek meg… Annyira – ígérem félmosolyra, majd vigyorra húzva az ajkamat.
- Lélegezz és csak hallgasd a szél lágy hangját, ahogy a zörgeti a fák leveleit, halk dallamot játszva. A tücskök halk csiripelését és a folyó lágy folyását, ahogy a békák körülötte krákognak. Csak hallgasd és lélegezz, ne is gondolj most másra, ürítsd ki az elméd – kérem tőle, lágy hangon, majd csak fejem félrehajtva figyelem arcának vonását a nap utolsó sugarainak segítségével. Figyelem, hátha észreveszek rajta valamilyen változást, hátha kisimulnak homlokának ráncai, megenyhülnek vonásai. Vállai enyhén leengednek, bármi, amitől megmutatná, hogy képes lazulni.
De aztán tovább halad a beszélgetésünk is, bárhogy is veszi szavaimat. Lehet meg sem csinálja, csak kiröhög és megy tovább.
- Virágkoszorúkat és mézédes italok tömkelegét is várom az oltárhoz, amelyet nekem építesz, persze nagyon magasra és rajta feküdjön az élettelen testem is – adom ki az utasításokat, hogy mégis mit várok el tőle, ha már életem áldoznám érte. Viccelünk persze, ártatlan ez, nincs benne semmi rosszindulat.
- Na látod! Máris nincs mitől félnem tőled! – nevetem és megpaskolom vállát, ha közben tovább indulunk a folyó mentén. Egy ponton lehajolok, hogy lehúzzam a cipőmet és bokáig a vízbe gázoljak. Még akkor is ha ezzel a nadrágom szára nedvesedik be. Az meg tud száradni.
- Mh, ezt nem értem. Hogy kommunikálnak, ha nincsenek ott? Mármint van náluk két tábla, de hiába van nálunk, ez nekünk nem megy – vakarom meg zavartan a fejemet. – Ez is ilyen nagy képernyős izé, ami olyan izét szolgáltat amit egy izé működtet? – kérdezem, úgy, mint aki teljesen érthetően beszél.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 05, 2019 10:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Valahogy tudtam, ha elmagyarázom neki, hogy nekem nem arról szól az életem, akkor valami meditációs dologba torkollik a beszélgetésünk. És azzal is tisztában voltam, hogy én elég sok mindent kipróbáltam magamon, hogy enyhítsem a feszültséget a drogoktól kezdve az alkoholon keresztül, később a meditáció a drogok és alkohol elvonási tüneteit kezeljem. Valahogy ezek sosem működtek nálam annyira mint szerettem volna, mindezek csak átmenetileg nyújtottak megoldást vagy egyáltalán nem.
- Nem vontam kétségbe, hogy hinned kell valamiben, csak összességében az alapján amit én láttam és tapasztaltam semmi nem támasztotta alá, hogy valami nagyobb erő munkálkodna a háttérben, vagy akár lenne egy személy aki vigyáz ránk. -
Folytattam, miközben csak ingattam a fejem, mikor kiöltötte a nyelvét. Ha azt hitte ostobának neveztem valószínűleg nagyon félre értette a dolgot.
Biztos voltam benne, hogy a kultúrájukban olyan mélyen gyökeredzik a vallás, hogy el sem tudnak vonatkoztatni tőle, mint régen a Keresztesháborúk alatt a földön, mikor embereket olyan szinten be lehetett manipulálni egy adott Isten akaratával, hogy aztán az Isten nevében masírozó sereg tömegeket ölt meg, de nem csak ellenséget, nőket és gyerekeket is. Így fenntartásaim voltak azzal szemben, hogy jó dolog-e ha valaki mélységesen vallásos.
El is engedtem a kérdést, hisz nem akartam semmilyen mély vallási vitába, vagy kulturális ellentétbe kezdeni, elég jól éreztük magunkat ahhoz, hogy ezt ne érje meg elrontani ezzel.
- Oh, én bízom benned. A dzsungelben már nem annyira.  – Vonom meg a vállam. Nem hinném, hogy bárki felróhatná hogy óvatos vagyok egy számomra ismeretlen erdőben, pláne úgy hogy korábban még ő kötötte az orromra, hogy miért járok egyedül és fogalmam sincs mik rejtőznek ebben az erdőben, pedig valamennyi nem túl barátságos állattal volt szerencsém már összefutni és pont ezért voltam óvatos.
- Hát jó… - Forgatom a szemeimet, aztán lehunyva őket figyelek arra amit mond. Valójában tudtam, hogy számomra pár nyugtató szó nagyon kevés lesz a lazításhoz. Elképzeltem, ahogy szél  és tücskök és lágy folyó… bár elgondolkodtam rajta, hogy lehet hogy a béka és a tücsök definíciója eltér ezen a bolygón mint a sajátomon. Nem volt még szerencsém egyikkel sem találkozni itt. Valójában próbálkoztam kiüríteni az elmém, de a gondolatok csak szépen visszamásztak újra és újra.
- Azért óvatosan, lábszár tájékon rágós vagyok. – Válaszoltam neki a „Nem eszlek meg annyira” megjegyzésére. Igazából továbbra sem engedtem ki. Teljesen már lassan húsz éve nem engedtem ki, és nem valószínű, hogy ez a két perces meditáció fog kibillenteni ebből az állapotból.
- Pedig kell… Ha nem félek nem maradok életben sokáig. –[/color] Mosolyogtam rá őszintén. Komolyan is gondoltam amit mondtam, mert néha a düh és a félelem az ami képes kihozni egy olyan szituációból, amiben különben meghalnál, és ebben már tapasztalatom is volt. Kinyitottam hát a szemem, és egyfajta határozottság lett úrrá rajtam.
- Ez egy bonyolult szerkezet, és rengeteg dolog van, amire szükség van hozzá hogy működjön. -
Válaszoltam neki, hiszen most elektronika és az informatika alapjaitól kellene kezdenem a magyarázást, hogy megértse, és nem akartam erre szánni az összes időt.
- Várj egy kicsit… - Megállítottam, és ha rábírtam, hogy megforduljon, akkor ezúttal határozottan odaléptem hozzá, aztán közelről így szóltam. – Gondolkodtam… Talán nem is akkora ostobaság ez az egész… Képesség ide vagy oda, megnyugtató hatással vagy rám. Így nem érdekelnek ennek a következményei. –
Folytattam, és odahúztam magamhoz, majd újra megcsókoltam, ezt teljesen tudatosan és tiszta fejjel. Ha nem lökött el magától akkor a két kezemmel átkarolom a derekát, majd egy maradunk még egy darabig, aztán elengedem, de nem távolodom el.
- Könnyen meglehet, hogy másképp nem is leszünk képesek egymás mellett élni, csak ha minél jobban megismerjük egymást. -
Mosolyogtam rá visszafogottan, míg továbbra is tartottam átölelve.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 05, 2019 10:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Fejemet továbbra is csak jobbra és balra intem.
- Csak azért, mert nem látod, nem tapasztalod, nem jelenti, hogy ott sincs. Hiszen a levegőt sem látod, mégis itt van, sőt! A dühöt sem tudod látni, kézzel megfogni, mégis ott van, bár igen, tudom, azt tapasztalod – látom be, hogy hol dől meg a logikám, mégis, állítom. Csak azért mert valamit nem látnak nem is biztos, hogy nincs is ott. – Mindig tudatába voltatok annak, hogy mire is vagytok képesek? – teszem fel újra a kérdést. Ha egy kicsit is hasonlítanak ránk, akkor nem képesek egyből mindenre.
A perdai is nép is szépen, lassan, fokozatosan jött rá, hogy mi minden hogyan működik, mit miképpen tud felhasználni. Mi az ehető és mi a mérgező, mivel tud könnyíteni saját életén. Folyamatosan fedezzük fel a határainkat, szerintem ők is. Épp ezért, lehet, hogy ők is így vannak ezzel. Még nem látták, de nem jelenti, hogy nem láthatnák majd, nem fedezhetnék fel.
De talán ez a jövő zenéje. A mi vallásunk nem ellenséges. Nem indítunk háborúkat a zászlaja alatt. Sőt mi több, inkább a békére törekszünk miatta. Tanításai is erre ösztönöznek minket, emiatt sem tudom megérteni őt. Hiszen mit tudok én az övékről? Az egyik fejesük mesélt róluk, de nem eleget.
Vele ellentétbe mégsem hinném, hogy elrontanánk egy vitával. Értelmes fickónak tűnik, akivel lehet beszélgetni. Egy jó vita, meg csak képes felpezsdíteni a feleket, na meg jobban megismerhető lesz ettől a perdai is és az égi is.
- Ez csak egy erdő, jó vannak kényes részei – látom be, szemöldökeimet felvonva, még az ajkaimat is elhúzom, hogy láthassa tényleg így van. – De nem vészesek – vonom meg a vállamat. – Vannak rosszabb erdőink is, meg vidékek – jelentem ki. Sok helyen még én sem jártam a Perdán, sok helyre el is mennék, de akkor nagyon el kellene határolódnom mindkét várostól. Abban meg szentül hiszek, hogy nem élnék túl egyedül az erdőben. Ritka pocsék vadász vagyok és az első mérgező bogyót meg tudnám enni.
Szemforgatására csak elnevetem magam, de csak beadja a derekát. Már ez is valami. Azonban hiába írom körbe, hogy mit tegyen, arca feszült marad. Szemöldökeit ráncolja, és azt hiszem, hogy ebben pocsék vagyok. Mindenki máshogy lazul el, vagy csak az égiek vesznek mindent túl komolyan. Vagy mi élünk túl békésen.
Végül csak a vállamat vonom meg, ha nem megy, hát nem megy.
- Akkor azt majd a fenevadaknak adom – vigyorgok rá, még ha nem is látja. – Nekem elég lesz a szíved és az agyad. Májad, veséd, epéd! – sorolom a belsőségeit. – Beleidből majd kolbászt csinálok – nyammogok, hiszen most már tényleg kezdek nagyon éhes lenni és ha még kajáról is beszélek, akkor még rosszabb lesz a helyzet. De hát mire hazajutok. Így hát egyet morranó hasamra tapasztom a tenyerem.
- Ezt a hülyeséget! – morranok fel perdaiul és még arcomat is grimaszba húzok, ahogy szemmel láthatóan nem hiszek szavaiba. – Mármint komolyan, inkább leéled az egész életed… idegesen, ahelyett hogy próbálnád élvezni az életet? Rohadtul megéri – az utolsó mondatot ismét csak perdaiul mondom. Fogalmam sincs, hogy miként mondják ezt perdaiként, és nem most fogok a szavak után keresgetni.
- Na jó, de mégis mik? – haladok végül tovább, mert hát nem akar lazítani, akkor nem akar. – Mh? – fordulok vissza és látom, hogy határozottan lépdel hozzám közel. Szemöldököm lépésről lépésre szökik a homlokom közepére, karomat meg keresztbe fonom.
Vajon most mit akarhat?
Hallgattam a szavait és valamiféle keserűség lett úrrá rajtam, ám mielőtt reagálhattam volna, újra csak megcsókol, én pedig újra csak viszonzom.
Rossz Eowen!
Kezeim a karjára simulnak és próbálom eltolni magamtól.
- Max… - kezdek bele, ám tekintete határozottságról árulkodik. Végül is mi rossz lehetne benne? Azon túl, hogy úgy érzem, hogy csak kihasznál, nem is tudatosan, csak ez az egész. Elhúzom a számat, ahogy oldalra tekintek tőle.
- Ne kerülj hozzám közelebb. Ez csak egy jó tanács – tekintek rá vissza és ha engedi, akkor megpróbálom a derekamról lesimítani a kezét. Nem éri meg, neki nem fogja. A múltam áll mellettem, jó még ezekből nem sűrűn származott.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 05, 2019 11:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Valójában túlléptem már azt a pontot, hogy aggódjak a társadalmi különbségeinken és azon, hogy milyen hatással lenne ez az életemre. Végtére is, az éltem jelenleg csak arról szól, hogy szolgálok és egy célnak szentelem magam, de ez közel sem jelentette azt, hogy nem akarok mást is az élettől, csak harcolni és aztán majd csak valahol vagy meghalni, vagy ha sikerrel járunk beülni egy magasabb katonai pozícióba az új kormányban, és onnan katonáskodni tovább. Van élet a seregen kívül is, és ezt csak egy féleképp törhettem ki ebből. El kellett engednem a régi szokásaimat és próbálni alkalmazkodni ahhoz ahogy az életem megváltozik, ahogy most is. És nem tiltakozom az ellen, hogy egy újabb lehetőségem adódott valakit megismerni, és ki tudja mi sül ki ebből. Tetszett az izgalma a dolognak, így eldöntöttem, hogy megpróbálom őt meggyőzni erről.
- Áh… nem fogom így leélni az életem, pont azon vagyok, hogy változtassak rajta. Pont itt és most… -
Vigyorogtam rá, miközben természetesen nem erőltettem rá magam, szóval akármikor ki tudott szabadulni. Valójában igazából ezzel az egésszel nyilvánvalóan neki lenne több baja, hiszen én azt és akkor teszem amikor akarom, és teszek arra mit gondolnak a táborban. Közel voltam ahhoz, hogy az egyik alvezéri pozícióba kerüljek, és míg az érdekeim nem ütköznek a lázadás érdekeivel akkor ki mondhatná meg nekem, hogy én kivel és hogyan találkozom. Pláne hogy ők nyilván nem különböztek tőlünk annyira mint gondoltuk. Egyszerűen csak elég nyitottnak kell lennünk ilyen dolgokra is.
Persze, az hogy egy részről egy kissé kihasználom a lehetőséget, hogy megnyugtat ez tény, de azzal is tisztában voltam, ha ezt az egészet meglépnénk, akkor egy rakás dolgot meg tudnék neki tanítani, ami pedig az ő irányába is adna valami értéket a dologhoz. Bár aztán ostobaság azon gondolkodni, hogy ki mit és hogyan adhat a dologhoz. Most nem ezen járt az eszem, csak a katonás határozottságot éreztem, hogy jó döntést hozok.
- Csak akkor mond ezt, ha azért van, mert nem kedvelsz, vagy nem tartod lehetségesnek ezt a dolgot, mert másképp inkább csak éljük meg a pillanatot. – Hagytam hogy megszabaduljon az ölelésből, de nem távolodtam el, nem tettem egy lépést sem hátra. Kíváncsi voltam, vajon ez azért van mert nem akarja, vagy csak azért mert túl sok aggálya van hogy mi lesz ebből, vagy hogy fog rá reagálni akárki.
- Tudod, ha akarnék se tudnék felhozni olyan indokot, ami miatt ne kéne. Sosem voltam jó a tanácsok megfogadásában. Inkább a fejjel a falnak típus vagyok. -
Vigyorogtam rá, és közben egy pillanatra sem vettem le róla a szemem, míg ő el is fordította a tekintetét. Természetesen ez az egész még messze volt, még egy kapcsolat szintjétől, de én éreztem hogy megvan az a szikra köztünk, ami szükséges dolog, ahhoz hogy a dolog működjön. Egyenlőre azonban ő még nem mondta el mit gondol, csak óva intett hogy ne keveredjek bele.
- Ha meg akarsz valamitől óvni, akkor mond el mi az. Én sokat elmeséltem az életemről. De azt még nem tudhatod, hogy a kancellária alatt nekünk kötelező volt a pár választás, ezzel fenn tartva az emberi civilizációt. Szóval, az hogy neked azt mondom, veled akarok lenni az egy nagy dolog. Ebben nincs semmi kényszeres, és nem kötelező számomra. -
Fejezem be a magyarázatot, továbbra is figyelve őt, és szelíden mosolyogva.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 06, 2019 12:05 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Pont itt és pont most. Pont velem. Ajkaimat amennyire csak tudom összepréselem. Nem mondhatja senki, hogy nem gyanús, vagy legalább is nem jogos, hogy annak érzem. Eddig még csak kétszer éreztem azt, hogy másokkal szembe, ténylegesen önmagam tudok lenni. Mind a ketten el tudják nyomni az erőket. De ilyenkor? Mégis hogy ne gondoljam azt bele, hogy ez nem azért van, mert totál megbolondult az erőmtől?
Végül csak egy mély sóhaj tör fel belőlem. Végülis én forszíroztam, hogy mitől tudna lenyugodni, vessek magamra, mi? Mintha ez olyan könnyű lenne.
A két nép… Különbözik, nem külsőségekben, de minden másban. Ők aggresszívek, mi nem. Az ő lépéseik totál kiszámíthatatlanok, a mieink is talán azok az ő szemszögükből. Ők sokkal paranoiásabbak, mint mi.
- Pontosan mit nem tartok lehetségesnek? – teszem fel gyanakodva a kérdést. Valamiért van egy sejtésem, hogy ez sokkal többről szól, mint ez a pillanat? Vagy annak megélése?
Így hát ha sikerül, akkor a kezeit lecsúsztatom csípőmről, hajamat meg rögtön a fülem mögé is tűzöm. Ebben a pillanatban rettentően zavar, hogy belelóg a szemembe, eltakarja látásomat. A nap is az utolsó sugarakat rúgja már, az ég sötétbe költözött, a csillagok is felragyogtak az égen, a hold tompán világítja meg az alakjainkat.
- Egyetlen egy indokot sem? – kérdezem tőle hökkenten. – Mennyit soroljak neked? – ez már inkább költői, mert én viszont elléptek tőle, egyet hátra. Felemelem a kezemet, és a jobbal megfogom a bal mutatóujjamat. – Jelenleg még emészti a népem, hogy az égiekkel haverkodom, de legyen, ne vegyük ezt komolynak, biztos nem az – hangom talán egy pillanatra gúnyos, de tovább is lépek és a középső ujjamat fogom meg. – Az imént meséltem hogy mi miként is választunk párt, szóval ha ez az egész jelenleg nem is működne, ez akkor sem jelente többet, mint egy éjszaka, amivel az én fajtámnak – mutatok erre magamra. – Semmi baja, ez a természetes, ám ti – mutatok ezzel rá. – Mindent túlbonyolítottok. De ez sem baj gondolom – rázom meg a fejem, újabb szarkazmussal. És jön a gyűrűs ujjam. – Imádom a Várost, imádom az égiek világát és mindazt a kényelmet amit nyújt és azt a tudásbázist, amit ott kapok, ó és rengeteg jófej égivel haverkodtam össze – és emelem a kisujjamat is, hogy megfogjam, ám több indok nem jut eszembe így hirtelenjébe, de lássuk be ezek is elég markánsak. Főleg, hogy a legfontosabbat nem mondtam.
Ő is makacs, de én is. Kezemet a csípőmre teszem, már-már bosszúsan tekintek rá, hogy nem hagyja annyiba a témát, és nem hagyja!
- Mindenki, aki közel kerül hozzám, az meghal, nem nem a természet rendje módján, ez valami átok – vonom meg a vállamat, mintha nem számítana. – Szóval, ha megtartjuk a pár lépés távolságot és ha megmaradunk ezen a felszínen, amin eddig is – simítom itt el a köztünk lévő teret. – Úgy lesz mindenkinek is jó.  

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 06, 2019 12:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Figyelmesen hallgattam, amíg kifejtette a véleményét, a kulturális különbségeket köztünk, és a gondolatmenetet miért vagyunk egyáltalán nem egymáshoz valók. Nagyjából sejtettem is, hogy mik lesznek ezek a dolgok.
- Nem tartod lehetségesnek, hogy a két faj ne zárkózzon el egymástól és keveredjünk, osszuk meg a kultúrát… alakítsunk ki valamit közösen… és osszuk meg a tudást. -
Valójában csak ez volt a végcél. Tény, lehetséges hogy nem ismer eléggé, nem érti hogy mit és miért teszek. Számára úgy tűnhet, hogy csak úgy dobálózom ilyesmivel. De lehet túlságosan sokat képzelek abba, hogy új világot építsünk.
Ez után nem szólaltam meg egy jó pár percig, csak álltam és csendben vizsgáltam a mimikáját, miközben arról beszélt, hogy zavarja hogy a társainak nem tetszik, hogy magunk fajtákkal ismerkedik.
Aztán arról beszél, hogy egy éjszaka lenne a dolog és hogy ők életre választanak párt.
- Na várj… most azt hitted, hogy … - Itt egy pillanatra leakadok és értetlenül nézek rá. Egy pillanatra elfordítom a tekintetem, mert nagyon érdekesnek tűnik az a fa a háttérben és nagyokat pislogva dolgozom fel a most hallott információt. Tehát, azt hittem, hogy én most egy gyors hancúrozás reményében mondom ezeket neki, és hogy nem akarok mást csak egy kis kalandot.
- Szerintem félreértetted a szándékaimat… én most nem vágyom arra… különösen nem itt… és különösen nem ezekben az időkben. – Rázom meg a fejem továbbra is kissé megrökönyödve a feltételezésen, mivel ha nem is ennek a dzsungelnek a kellős közepén lennénk akkor sem lenne ez a pillanat számomra alkalmas. Pláne, hogy inkább próbáltam racionális, mint emocionális mederbe terelni a dolgot, és a szex pont nem a racionális oldala a dolognak.
- Ezt vitatom. Nem bonyolítunk túl jobban semmit, mint ti, csak más féle módon közelítjük meg a dolgokat. Emellett én nem a népem vagyok, én én vagyok. Te pedig te, és nem tagadom le azok természetét akikkel egy fajból származom. De azért ez alapján behatárolni engem, ez bántó. -
Folytatom, hiszen én teljesen elvonatkoztatok attól hogy ő honnan származik. Természetesen lenyűgöző, hogy vannak képességeik, van egy saját világuk és kultúrájuk, de mégsem az egész fajukat csókoltam meg, hanem csak őt. Végül olyan mederbe terelődik a dolog, ami egyszerre lep meg, és tesz szkeptikussá.
- Ebben nem tudok hinni. Az én kultúrámban a múltban, nagyon sokakról hitték hogy képesek átkokat szórni … mágusok és boszorkányok. De tudod, ezek egy ponton mind arra jutottak, hogy pusztán fikciók. -
Valójában nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, de biztosra vettem, hogy a sok dolog közül ez zavarja a legjobban, ha tényleg elhiszi, hogy valamiféle átok ül rajta, akkor ez hosszú távon mindenkitől el fogja zárni, mert rettegni fog hogy veszélybe kerülnek a szerettei.
Itt egy picit lesütöm a szemeimet, és akaratlanul is felidézem az egyetlen embert aki igazán törődött velem, és az ő elvesztését, na meg azt hogy egészen addig a napig nem voltam képes pontot tenni arra a rejtélyre mi történt vele azon az estén.
- Nem élhetsz így… félve attól, hogy elvesztesz valakit egy átok miatt. – Itt kissé megköszörülöm a torkom, és csípőre teszem a kezeimet. – Ha az tart vissza, hogy elvesztenél engem, vagy valaki mást akkor ugyan azt mondom amit te mondtál nekem alig egy pár perce. Nem lehet így élni. Nem élheted le az egész életed félelemben attól, hogy valaki ott legyen melletted és eltűnik egy nap. Mind meghalunk. De a végén igazából csak az fog számítani, hogy milyen élményeink maradnak… -
Ezt úgy mondtam, hogy gondolatban még mindig azon tűnődtem vajon apám megbánt-e akármit mielőtt az a dolog történt. Kissé megráztam a fejem, nem hagyhattam hogy a sötétség megtelepedjen a gondolataimban és ezen kezdjek kattogni.
- Sosem fogok rád kényszeríteni semmit. De ha tesztelni szeretnéd, hogy ugyan ezt mondom-e a képességed távolságán kívül, akkor tesztelj. -
Ezzel előhúztam az egyik kommunikátort, aztán elkezdtem gyorsan áthangolni, hogy csak a sajátomat érhesse el, és azt is titkosított csatornán.
- Itt van a kommunikátor amit nem értesz, hogyan működik. Had mutassam meg. -
Ezek után gyorsan elmagyaráztam neki, hogy nyithat csatornát az enyémre, és megmutogattam neki az alapfunkciókat, majd a kezébe adtam.
- Ez mostantól a tiéd… A hold felszínén bizonyos közelségben bármikor el tudsz vele érni. -
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 06, 2019 11:31 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Hatalmasakat pislogok rá, ahogy hallgatom a szavait. Valahogy úgy érzem, hogy félreértettük egymást, vagy legalább is a két faj ért félre nagyon valamit. Nagy levegőt veszek mégis, mielőtt válaszolhatnék.
- Ha annak tartanám, nem keresném az égiek társaságát. Amit nem tartok lehetségesnek, vagy legalább is nem szabadna, az ez, ami – s mutogatok kettőnkre, felváltva a két kezemmel. Nem igazán tudom égi szavakba önteni a dolgokat, mert már kezdem nagyon elveszteni a fonalat. A fejem lassan zsong, a szívem fel-alá kalimpál, de csak a rám törő pánik miatt. Na jó, nyugodj le Eowen, ennek nem lesz így jó vége, meg amúgy is, nincs itt semmi, ami miatt lehetne ebből baj.
Nem történt semmi.
- Mégis mit hinnék? – teszem fel a kérdést, pár oktávval magasabban, mint ahogy azt terveztem, de tekintete már nem engem pásztáz, hanem egy fát. Fordulok én is, mert hát honnan tudnám, hogy épp csak megemészti a szavakat és nem épp lát valamit, ami veszélyes lehetne. Azonban a döbbeneten most rajtam a sor. – Várj, te azt akarod, hogy… Amit szeretnél, az hosszútávú dolog legyen? – esik le az állam, ahogy visszafordulok felé. Szó szerint. Ajkaim elnyílnak és csak habogni tudok, mert totál nem találom erre a szavakat. Hitetlenkedve nevetem el magamat és rázom meg a fejemet.
- Figyelj, ha én valami hasonlóba kezdenék bele veled – nevetek, szemöldököm felvonva, fejemet enyhén rázva. – Az nekem egy életre szólna. Nekünk ez nem olyan, hogy ha kényünk kedve tartja, akkor csak úgy kisétálunk belőle és keresünk mást – azért ezt tisztázzuk. A perdaiak mások. Rohadtul mások, mi nem megyünk úgy el egy kapcsolatból, ezért is lehet, hogy rendkívül alaposan megválasztjuk, hogy kivel is akarunk együtt élni. Bármi probléma is lesz, vagy van, akkor azt közösen oldjuk meg a végsőkig elmegyünk. Kompromisszumok hátán, nincs olyan, amit az emberektől is hallok. Elválnak, majd újra nősülnek, majd elválnak. Ez nálunk nem lehetséges.
- Hidd el, hogy sokkal… - de nem folytatom, hiszen bántja. De sokkal bonyolultabbak az égiek, mint a perdaiak. Az ezernyi törvényük, szokásuk, beidegződésük. S lám, ez még itt is megjelenik.
Számunkra ugyanaz a dolog, teljesen mást jelent. Főleg ez, ha jól sejtem a szavait, hogy mit is szeretne. Akkor ez még inkább csak ellentétes a kettőnk számára.
- Azért a kettő nem ugyanaz. Te csak nem élsz, hanem hagyod, hogy elsodorjon az élet valamerre, arra lök, akkor arra mész, de nem tudod csodálni az élet apró örömeit. Lényegében ezzel senkivel sem ártasz. Én ártok másoknak – akarva, vagy akaratlanul, de fogalma sincs. Nem tudja, hogy mit jelent valójában a képességem. Hogy ezeknek hála szerzek ételt magamnak és rohadtul nincs pozitív hatása. Bármennyire is békések vagyunk egy ponton túl bosszúszomjasak is. Vagy csak a természet büntet meg ezekkel a képeségekkel, nem tudom még.
- Ahogy az is fikció nálatok, hogy léteznek olyanok, akik különleges erőkkel bírnak és lám – vonom meg a vállam. Itt vagyunk mi, a perdaiak. Továbbra is, csak azért, mert nem látja, nem tapasztalta, nem tudja, nem jelenti hogy nincs is.
Fejemet mégis megrázom.
Tudom, hogy veszélyes játékot űzök a három oldallal. Nem akarok egyik féllel sem komolyabban a mélyére ásni a kapcsolatnak. Nem tudnék onnantól elhatárolódni az érzelmeimtől, az akaratomtól.
- Ja, csak nem mindegy, hogy fájdalmak közepette lesz-e vége, vagy természetes módon – fonom a karom keresztbe. – Köszönöm, de a lelkiismeretemet nem kívánom a pincébe vágni – ahogy az emberek mondják.
- Hogy? – pislogok rá sűrűeket, ahogy a tesztelésről beszél. Mégis miként? Egy szakadék két végén álljunk és úgy beszélgessünk?
De nem, ő valami teljesen mást mutat. Egy apró, tenyérnyi készüléket ad nekem. Mutogat rajta és magyaráz, lelkesen, minek csak a felét, ha megértem, mégis szemöldököm ráncolva figyelem.
- Bizonyos közelségben? – tekintek rá gyanakodva. Mit jelent ez? De ami a legfontosabb. – Mit vársz ettől, Max? – kérdezem gyanakodva. Valami célja biztos, hogy van ezzel, és nem csak az, hogy bizonyítson. Miért tenné? Miért nekem?

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 08, 2019 8:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Igazából már fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki, kifogytam az ötletekből és lehetőségekből. Elmesélhettem neki az elképzelésem, a hitem arról hogy mi hozhatná el ide a tartós és igazi békét, elmondhatnám, hogy számomra az, hogy nem kell folyamatosan háborúban élnem saját magammal már megérné azt, hogy egy életet leéljek mellette, és elmondhatnám azt a rengeteg már dolgot is, ami miatt én inkább kipróbálnám magam egy másik életben, egy olyan pár mellett aki más irányból látja a dolgokat. Sajnos azonban, úgy láttam, hogy akármennyire próbálom átadni az információt a magam részéről, valahogy nem jutnak át a másik oldalra, olyan mintha Eowen, még ha ostobaságnak is tartja az ötletet, nem is akarná meghallani amit mondok, sokkal inkább beburkolódzik ebbe az elzárkózásba. De ki tudja, talán csak nagyon fél, talán csak nem hisz nekem, talán csak azt hiszi hogy ki akarom használni, vagy akár az is lehet, hogy nem akar lealacsonyodni egy emberhez.
Mindenesetre ezt a vitát nem nyerhettem meg, Szerettem megküzdeni a dolgokért, de ez… egy fikarcnyi jelét sem láttam, hogy egyáltalán érdekelném, vagy számításba venné a lehetőséget. Egyszerűen csak ignorál.
- Mégis mit hittél? Hogy egyszerűen ki akarom használni a helyzetet, aztán lelépni? Kinek nézel te engem… -
Abban a pillanatban nem voltam derűs, sem jókedvű, sokkal inkább bosszús és kiábrándult. Az alapján amit elmondtam neki magamról, az életemről. Valójában nem szokásom kitárulkozni senkinek, inkább elvagyok a saját világomban, és nem bújok elő a csigaházból, mert az pontosan arra van, hogy megvédjen a veszélyektől amik kint vannak, ehelyett, fogom magam és kiengedek, próbálok valaki mellett kissé önmagam lenni, és ettől már rögtön csak ágyba akarom vinni. Na hát, ha én ágyba akarok valakit vinni akkor pont nem ilyen vagyok.
Ahogy nevetgél az egészen, azt csak még jobban felforralja az agyvizem, és inkább elvonulok tőle pár lépést és leülök egy farönkre.
- Szóval erről van itt szó… a perdaik… a különleges erejű lények, nem akarnak lealacsonyodni hozzánk… túl kevesek vagyuk… -
Rázom meg a fejem, és csak a rövidet grimaszolok, miközben elkezdem rendezni a cuccaimat. Talán az lenne a legkönnyebb, ha nem erőltetném ezt a dolgot. Csalódott vagyok.
Bár aztán jobban belegondolva, mire is számítsak igazából, mikor soha semmi nem jött össze úgy ahogy terveztem, majd pont ez a dolog fog.
Felálltam, és megigazítottam magamon a dzsekit.
- Semmit… de elérhetsz vele ha bajba kerülsz… Tartsd meg, még hasznodra lehet. – Mondtam neki, aztán egy pillanatra csak álltam, és tartottam a szemkontaktust. Ha tényleg ennyire lehetetlen számára ez az egész, talán jobb is lenne, ha csak az ereje szórakozna az agyammal, és minden kitisztulna, ha kiérek a közeléből… Mert ha nem, akkor szívás lesz ezt kikezelni, és sok pia kell majd hozzá. Miközben ezt összegeztem a fejemet bólintottam.
- Óvatosan visszafelé, majd talán találkozunk… - Intettem, aztán megfordulva megindultam az erdő sűrűje felé, amerre a bázist sejtettem.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 08, 2019 10:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy ő hiszi, mint ahogy ő hinni akarja, ahogy hinni akartatja velem. Neki lehet, hogy az, de nekem nem. Én… Nekem ez az egész túl veszélyes, már csak az, hogy engedtem azt a nyavalyás csókot is átléptem azt a határt, amit megtiltottam magamnak. Szeretném hinni, hogy felelősséggel tartozom Elorak iránt, a népem iránt, de tudom, hogy nincs így. Ők sem igazán fogadtak be, mindig is kirekesztettek.
Az égiek elfogadtak olyannak, igaz, vajmi keveset tudtak rólam és szeretném, hogy ez így is maradjon. Max az első, akinek kitárulkoztam, kinek elmondtam, hogy mire is vagyok képes. Senki más nem tudja és tudom, hogy hibát követtem el. Titkom az ő kezében van és bármikor ellenem használhatja, az ellenállókat segítheti ezzel velem szembe, vagy épp a városiaknak. Nem tudom, hogy megtenné-e, de keményen megtanultam, hogy ne bízzak senkibe. Sem fajtába, sem senkibe.
Mert amikor már azt hinném, hogy kedvelnek, rájövök, hogy az nem miattam van, látom őket távolról, messziről, hallom, miként vélekednek rólam. S ha még igaz is lenne… Valami mindig történik.
Mindig.
Az égiekkel meg tudok maradni egy könnyed viszonyba, nem túl mély, felszínes és ez kényelmes nekem.
- De hát ez teljesen természetes – hökkenek meg, nagyokat pislogva, hiszen nem tudom, hogy most min is morcult be. Épp az előbb részleteztem neki, hogy ez nálunk hogy megy. – Ne hidd, hogy mi nem próbálkozunk több partnerrel sem, de ha érezzük, hogy az nem az igazi, akkor fogjuk, felállunk és otthagyjuk a másikat, de ez nem kihasználás – pislogok rá döbbenten. – Mert ebből tudjuk, hogy bár egy jó éjszaka, vagy reggel, vagy nappal volt, bármi is, bár lehet, hogy ez most nem is annyira lényeges, de… - veszek egy mély levegőt, mert kezd elfogyni, amit eddig használtam, még ha ott a kopoltyúm is, ez akkor sem olyan egyszerű. – Nem tudom, hogy nálatok ez hogy működik – emelem fel védekezőleg a kezemet, mert erre a részre sose tértünk még ki. – De mi ezekből nem csinálunk problémát, ez nem bántás, vagy kihasználás – tekintek rá furcsán.
Halvány lila gőzöm sincs, hogy mitől viselkedik így és hogy mit is akar most akkor.
Totál megzavarodtam. De hogy hosszú kapcsolatot akarna?
Be kell vallanom, hogy nem tudnám miatta feladni sem Elorakot, sem a Várost. S érzem, hogy ezt meg kellene tennem és nem tudnám nyugodt szívvel megtenni. Még ha ő kész lenne meghozni egy ilyen áldozatot. Miért? Egy kósza érzelemre, melyben nem feltétlen biztos? Mely vélhetőleg nem is magától alakult ki?
- Mi a rossebről beszélsz te? – bukik ki belőlem a kérdés inkább perdaiul. – Hát ez hihetetlen, te mégis mit hallasz, amikor beszélek? – emelem meg kezemet, most bennem kezd felmenni a pumpa. Mutatóujjammal érintem meg a homlokom, halánték tájékán és mutatok felé. – Hol mondtam én ilyet? Milyen lealacsonyodás? Te mitől gárgyultál meg ennyire, mondd? – nem váltok vissza égi nyelvre, jobban tudok kiakadni és pattogni a saját nyelvemen, de tán ért belőle valamennyit.
Kezemben a kütyüvel csak tátott szájjal, halál értetlenül tekintek rá. Fogalmam sincs, hogy honnan, hová és miként jutott el Ide a beszélgetésünk. Ez nekem túl magas volt, égi.
- Max – indulok meg utána, mert biztos, hogy így nem fogom hagyni. Valamit teljesen félreértettük. Ha nem is áll meg, akkor is ha mögé érek, karját ragadom meg, megállásra késztetem.
- Mi van? – nézek rá totál értetlenül továbbra is, ezúttal már az ő nyelvén. – Épp megnyíltam neked, épp elmondtam, hogy miért nem tudok semmilyen kapcsolatot a felszínnél tovább fenntartani, te meg erre megsértődsz és úgy viselkedsz mint egy kisgyerek? – vonom kérdőre, mert most tényleg így viselkedik. Mit vár tőlem? De tényleg, mit?
Valami égi, jöjjön már és fordítsa már le!

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Max Warrent
Max Warrent

Ellenálló

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dbu5tEa1t8ims8_250

Születési idő :
2385

Beosztásom :
Parancsnok

Reagok száma :
52

Avatar alanyom :
Tom Hardy

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_inline_np2dlhC9Rr1t8ims8_250


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 6:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Valójában én sem értettem igazán miért is vagyok dühös. Azt meg pláne, hogy mi lelet, mivel általában én vagyok az a katona, aki 120%osan kizárja az érzelmeit, hogy ne kapja el a depresszió, harag, együttérzés, vagy bármi más ami az utamba állhat. De most… tényleg olyan voltam, mint egy gyerek, kontrolálatlanul szabadul engedtem az érzelmeimet, és pofára esés lett a vége. Talán pont ez sértett és ez dühített, minden alkalommal mikor többet mutatok magamból mint egy agyatlan robot, aki megy ahova küldenek, akkor sérülök, mert csak elutasítás és ellenkezést látok. Ahogy ezek az élmények gyűlnek az ember egyszerűen hajlamos elengedni a lehetőséget és elbújni egy nagy páncél mögé. Pontosan ez történt most is, és csak el akarok tűnni innen. Visszamenni, kidühöngeni magam, megrakni egy boxzsákot, amíg végre kiürülnek a fejemből a gondolatok, aztán aludni egyet és másnap próbálni elfelejteni az egészet, valószínűleg nem kevés piával.
~ Akkor valószínűleg én vagyok túl naív, hogy azt hittem nem veszi valaki egyéjszakásnak, hogy elmondom neki a gyengeségeimet. De úgy néz ki ez manapság így működik. Akármit teszel, mondasz, vagy sugárzol, mindenképp csak egy éjszakás kalandot keresel… gondolom… ~
Megráztam a fejem, aztán forgattam a szemem, ahogy hallottam, hogy közeledik mögöttem. Az után, hogy kaptam egy nagy betűs „Nem”-et onnantól jobban akartam egyedül lenni, és ő ezt nem hagyta, válaszokat követelt, mintha tartoznék bármi magyarázattal, az irányába.
- Akkor tisztázzunk valamit… Engem nem érdekel egy egyéjszakás kaland, sem veled sem bárki mással, itt és most. Egyszerűen tetszik, ahogy mozogsz, viselkedsz, és megnyugtat ha velem vagy, így meg akartam tudni, van-e esélye annak hogy mi ketten közelebb kerüljünk. De egyértelműen a tudtomra adtam, hogy teljesen elhatárolódsz a dologtól, így most hogy kissé többet engedtem látni magamból kissé feldúlt vagyok, és nem hinném, hogy a közelemben akarsz lenni, míg ilyen a hangulatom. -
Mondom neki, bár ebben semmi fenyegető nincs, csak tudatára adom, hogy nem vagyok jó társaság a jelenlegi állapotomban, és nem is vágyom társaságra.
- „Mint nálatok fikció, hogy vannak különleges erejű lények, és lám mi azok vagyunk. ” Ez cseppet sem hallatszott úgy mint egy felsőbbrendűségi duma.. már bocs. -
Közben nem lassítottam a lépteimből, és továbbra is meneteltem a tábor felé. Nem értettem miért kell neki tovább beszélgetnie erről az egészről. Én akartam, megkérdeztem, megtettem amit a férfinak kell a saját oldaláról, teljesen őszintén, és kaptam egy nagy elutasítást. Mert  hogy ez nem ilyen egyszerű. És akkor mi bonyolítjuk túl a dolgokat? Mi tesszük túl kuszává a kapcsolatot?
Majdnem nevetni támadt kedvem az egész gondolaton, mert Eowen teljesen kifordítva gondolta a dolgokat, de teljesen meg volt róla győződve, hogy ők milyen egyszerűek és praktikusak. Ami ugye elég vitatható.
- Sajnálom, hogy nem tartasz még méltónak sem arra, hogy megpróbáld. Lehet nálatok ez nem teszi csalódottá a másik felet, de tudod nálunk igen. Szerintem jogom van megsértődni egy olyan szituációban, amikor többet mondok el magamról, mint bárki másnak az elmúlt 20 évben, és annyit kapok, hogy hát sajna ember vagy. Meg sajna mi hosszútávra választunk párt… Tudod, ha a megfelelő párt találjuk meg akkor mi is. -
Lehet, hogy egy pillanatra megállít, de nem időzöm sokat azon, hogy egyhelyben ácsorogva beszélgessünk, nem tudtam mit mondhatnék neki, nem akartam folytatni. Nem fogom győzködni arról, hogy milyen előnyökkel járna, ha velem lenne. Túl sok érzelmet engedtem ki ahhoz mostmár, hogy képes legyen egyszerűen végiggondolni a dolgot.
- Mond el őszintén mit akarsz? A képességedet félted? Nem kell, nem mondom tovább senkinek. -
Állok meg egy pillanatra és egy fáradt pillantást vetettettem rá, mielőtt visszafordultam és folytattam az utamat.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 7:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Max
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Noha én akartam válaszokat kapni, mégsem azt kapok, amit vártam. Még ajkaim is elnyílnak, ahogy kifejezi, hogy miként tetszik neki, úgy a lényem. Még ha vélhetőleg nem is igaz – miért motoszkál ez mindig a fejembe? – akkor is jólesik hallanom, nem tehetek róla. Fogaimat mégis úgy szorítom, hogy a bőr is megfeszül az arcomon, ajkaimat teljesen összepréselem, egy csíkká változik.
- És? Románc nélküli, szoros kapcsolatról nem hallottál? Mit hiszel, hogy bárkinek is elmondom, amiket nekem mondtál? – hitetlenkedem, most rajtam a sor, hogy felháborodjak. Persze, manapság már senkiben sem bízhat a perdai és az égi, bennem meg végképp nem. Talán erőltetnem kellene, hogy csak azért mondott el mindent, mert én akartam így. Talán így lenne a legjobb, neki is és nekem is és akkor legközelebb nem lenne ebből gond.
Hiszen akkor nem lenne legközelebb. Mégis nehezemre esik bevallani, hogy élvezem a férfi társaságát. Eddig önfeledt tudtam vele lenni, el tudtam hülyéskedni, el tudtam feledni a mindennapi gondjaimat. Önzőség, ha ezt ki akarom használni?
S lám, megint itt járok.
Fejemet lehajtom, ajkamat harapom, ahogy a kitörni készülő haragomat elnyomom magamba. Hajam lágyan követi ingató mozgásomat.
S jön egy újabb félreértés.
- Ó, nyelvi botlásokba kötsz bele? – kérdezem még az ő nyelvén. – Akkor hajrá, beszélgessünk az én nyelvemen – ezt már perdaiul folytatom és most már az sem érdekel, hogy érti-e avagy sem. Mert innnentől kezdve egy büdös szóval sem fogok megszólalni az ő nyelvén. – Meglátjuk, hogy neked hogy megy, hogy tudod magad kifejezni, amikor a fejedbe minden egyes cseszett szót le kell fordítanod, hogy úgy még érthető is legyen – mutatóujjammal a fejemre mutatok, újra csak, de az sem érdekel, ha már nem érdekel. – Majd meglátjuk, hogy milyen, amikor neked is belekötnek minden szavadba, minden hanglejtésedbe, mert ti nem ezt szoktátok meg! Gyere, beszélj úgy! – provokálom de már kiabálok vele. Kihozott a sodromból, noha nem hittem volna, hogy erre bárki is képes.
Nem kellene, hogy képesnek legyen erre bárki is. Nem jó társaság ilyenkor? Veszem észre, de ha azt hiszi, hogy ennyivel megússza, akkor téved.
- Azt arra értettem, te nagyon okos, te nagyon szerencsétlen, te istenek barma, hogy nem hittetek ilyenekbe, és lám vannak ilyenek. Nem hiszel átkokba, de nem tudhatod, hogy létezi-e vagy sem! Ez nem a Ti bolygótok, itt nem azok a szabályok vannak, itt más minden, ha nem jöttél volna rá, zsenikém! – kezeim ökölbe szorulnak, az egyik a kapott készülék körül. Érzem, hogy szívem egyre hevesebben ver, hogy legszívesebben utána lépnék és kitépném az összes hajszálát, de a lehető legfájdalmasabb módon.
- Igen, csak amíg ha nem működik, ti kiszálltok. Mi ha nem működik is benne maradunk, mert Erre köteleztük el magunkat. És ezt az óriási nagy különbséget vagy képtelen megérteni. Mi nem lépünk le a családunktól és kezdünk új életet – folytatom, továbbra is a saját nyelvemen és már az sem érdekel, ha végtelenül megsértődik rám. A szemébe tekintek, dühösen, dacosan. Haragudhat rám, de őszinte vagyok és az igazat vágom a képébe. Ő elhagyott mindent, maga mögött hagyott mindent, egyszer már megtette.
Fejemet rázom csak meg, fogaimat továbbra is szorítom, érzem, hogy az izmaim remegnek. Kérdése méginkább dühít.
Ahogy megfordul, farzsebembe teszem a készülékét, majd lehajolok és az összes létező követ, mindent hozzávágok, a hátához.
- Csesződj meg, Max! – kiáltok még utána, még egy pillanatig nézem, majd én is megfordulok. Ellenkező irányba indulok el, Elorak felé.
Mérges vagyok. Rohadt mérges és ez sose jelent semmi jót.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Folyóvidék - Page 2 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 09, 2019 8:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:22 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
*Igazán drámaian hangzana, ha azt mondanám, hogy azt se tudom, mióta bolyongok Perda vadonjában… de pontosan tudom. Igazából egyfajta játékká alakult, ahol egy nap egy pontot jelent. Kissé monoton és egyhangú, de ennek ellenére mégiscsak izgalmas, mert hát minden egyes pont egy nap életet jelent.
Miután az első három napot túléltem, elkezdtem kicsit tudatosabban megtervezni a túlélésemet. Azt persze nem gondoltam, hogy ennyi ideig egyedül leszek, ami úgy is értelmezhető, hogy ennyi ideig túlélek egyedül. Azért nem olyan régóta, hogy elkezdjek becsavarodni, legalábbis azt hiszem… ezt nehéz megállapítani, mert hát gondolom, egyik őrült sincs tisztában tulajdon elmebajával.
Mivel térképem az nincs, csak körvonalazott leírásaim, ezért kicsit olyan mintha vaktában haladnék. Igyekszek a hegylánc felé haladni és a nagy nyílt terepeket kerülni, ami viszont megnehezíti az előbbi célkitűzést. Nehéz ugyebár a fától meglátni az erdőt, hát még a hegyeket. Így aztán afféle határmezsgyén haladtam sokáig, de aztán egy ponton problémát okozott, hogy nem találtam vizet. Szóval azóta még az is fellépett a fura listámra, sőt az élre ugrott.
De nem ezért vagyok képtelen elhagyni ezt a nagyobb folyót, sokkal bentebb az erdőben, mint az eddigi határmezsgyéim nyíltabb területekkel. Elfáradtam. Egész egyszerűen elfáradtam és itt kicsit könnyebb. Így sem alakítottam ki állandó táborhelyet, de nem teszek meg túl nagy távolságokat egy nap. Mikor elértem a folyót, láttam tőlem jóval fentebb a parton Perdaiakat, de annyira megijedtem, hogy egészen lefagytam és nyikkani se mertem a nagy levelű páfrány mögött, míg utolsó hangfoszlányuk is el nem halt vagy fél órája. Azóta az ellentétes irányba haladok, remélhetőleg tényleg elfelé tőlük, habár néha elgondolkodok azon, hogy vissza kéne fordulnom és megpróbálkozni velük, hátha rájuk bukkanok vagy ők rám és történne végre valami.
Most épp egy hurok csapda felállításán fáradozok, nem messzire a folyótól. Könyvekből tanultam ezt is, mi másból. Még nem megy rutinból, úgyhogy most is itt van mellettem az olvasóm és követem az ábrákat. Ujjaimon a körmök már nem olyan szépek és ápoltak, mint a Dominimumon. Tövig rágom, nem idegességemben, csak praktikus szempontokból, most is könnyebben csomózok, hogy a hosszú körmök nem akadályoznak. Kézfejeimen is több karcolás van, de még mindig jobb állapotban vannak, mint a lábaim, de az itt-ott már kiszakadt nadrágom takarja a rengeteg horzsolást és zúzódást. Hát na, ez a fáramászás dolog nem olyan egyszerű. Valószínű a folyó túlpartján karattyol valami állat, ezért igyekszek koncentrálni a zajokra, ha idevonz valami veszélyeset, résen legyek... de aztán megint azon kapom magam, hogy halkan dúdolgatok, sőt még énekelek is. Lehet mégiscsak kezdek megbuggyanni?*
Vissza az elejére Go down

Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 18, 2019 10:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Miután egy izmosabb trip annyira kiütött hogy félmeztelenül kapartak össze a többiek a vadonból, még a saját szemembe sem bírtam belenézni nem hogy máséba, így úgy döntöttem hogy talán egy kis önkéntes őrjáratozás lesz a legjobb döntés. Összepakoltam magamnak két napra, és úgy slisszoltam ki a városból mintha meg akarnék szökni onnan. Az én koromban már igazán kínos az ilyesmi, de valami belső késztetés miatt sosem tudom magam visszafogni.
Másfél napig élveztem a csendet, a nyugalmat, az erdő csodáit és persze a magammal hozott kéklevelű füstjét. Aztán persze elfogyott a készlet, én pedig egyre inkább kezdtem érezni az otthon hívó szavát.
Valahol ezen a ponton szúrom ki a lányt, aki a lehető legtöbb módon lóg ki a képből, a szó szoros és átvitt értelmében is. Nézem egy darabig a távcsövön keresztül, de nem tökölök sokáig. Lemondó sóhajjal tápászkodok fel és cihelődök össze, aztán sietős léptekkel csörtetek le a fák közül, ahol eddig a búvóhelyem volt. Ha nagyon erőlködnék, akkor persze menne ez csendesebben is, de a cél épp az hogy a kislányt ne ijesszem meg. Nagyon.
Kissé megviselten, valószínűleg szagolható módon büdösen és felfegyverezve, de alapvetően egy barátságosnak szánt mosollyal és széttárt kezekkel sétálok elő a dzsumbujból.
- Szép napunk van, nemdebár? Kicsit elveszettnek tűnsz, segíthetek esetleg visszatalálni a Városba?
A vak is láthatja hogy én nem a rendszer pártján állok, de jobb óvatosnak lenni, fene se tudja mit akar a kislány, még a végén egy kémet vinnék haza...
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
281

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 2 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 19, 2019 8:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
*Talán nem meglepő, hogy a túloldalról átüvöltő karattyolás, a dúdolgatásom és az alkalmankénti énekelgetésem miatt nem hallom meg hetedhét határon túlról látogatóm lépteit. De mivel erre várok landolás óta, ezért legalább tíz lépésnyi közelségben csak észreveszem érkezését, sőt már hevenyészett csapdám mellől fel is pattanok és kiejtem kezemből az indát, amivel újabb csomót készültem ráapplikálni a kis szerkezetemre.
- Ó, áldjon meg az ég!
*Köszönök vissza, vagy legalábbis valami olyasmit nyögök ki és lehet csak én hallom, de mintha minden egyes szó kimondásával némi mázsás súly hullt volna le rólam, pedig nincs garantálva, emlékeztetem magam, hogy az idegen jószándékkal érkezett. *
- Hát, igen, ami azt illeti, nem pontosan tudom, hol is vagyok, de én nem… ööö…
*Fülig érő szám, ugyan nem lohad le, de azért szavaim megakadnak egy pillanatra.*
- ...mármint elég klassz itt, ugye?
*Javítom ki magam elég átlátszó módon, elkerülve a konkrét választ, most ennyire futja.*
- Te Városból jössz? Ott élsz?
*Puhatolózok finoman, de lényegre törően. Ugyan nem úgy fest, de sose lehet tudni. Ha már eddig túléltem egyedül, nehogy már rögtön bevalljam egy katonának, hogy száműzött vagyok és az utolsó hely, ahova mennék, az Város lenne. Ha meg mégis ellenálló, hát akkor sem árt az óvatosság, lehet, hogy ez az egyetlen esélyem.*
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Folyóvidék - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 
Folyóvidék
Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: