Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Tegnap 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Folyóvidék
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 1:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Kivételesen egy őszinte mosoly terül szét a pofámon, mert a jelek szerint a lány nem is annyira hülye, mint amilyennek kinéz. Üdítő felfedezés, de ez még nem győzött meg túlságosan. Lassan battyogok közelebb, hogy a lánynak legyen ideje megszokni a jelenlétemet de a kezemet továbbra is az oldalfegyverem közelében lóbálom, szinte ártatlanul.
- Ó, igen, nem lakom túl messze, és akár városnak is lehet nevezni, igen, igen... de nem válaszoltál a kérdésre. Segíthetek visszatalálni a Városba? Mert nekem nem úgy tűnik hogy tudnád hogy merre vagy arccal előre, és eltévedtél. Ez pedig felveti a kérdést, hogy mit is csinálsz itt, egyedül, éppen csak túlélve ezt a valóban csodálatos és varázslatos erdőt?
Továbbra is mosolygok, és kíváncsian várom a választ. Nem bánnám, ha nem kéne kivernem belőle a válaszokat, mert meg kell hagyni, csinos kis dög még így tépetten is. Körbejáratom a tekintetem a környéken a biztonság kedvéért, de egyelőre úgy tűnik hogy egyedül vagyunk. Már csak az a kérdés, hogy be van-e technikázva, de hamarosan azt is ki fogom deríteni.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 3:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
*Belülről elkezdem rágcsálni az ajkam szélét. Ha jól értem, amit mond, akkor nem Városból jött, juhé!.. Hm, de akár úgy is érthette, hogy onnan, csak neki más fogalmai és elképzelései vannak egy városról és Várost ő, a maga besorolása szerint nem nevezné annak.
Te jó ég, mi lenne, ha nem is egy nyelvet beszélnénk!? Valószínű sose jutnánk ötről a hatra..vagy már régesrég megbeszéltünk volna mindent, még nagyanyáink kedvenc folttisztító technikáit is.. no de, most se nyelvi akadályok vannak köztünk.
Szóval az is igaz, hogy valamelyikünknek el kell kezdenie bíznia a másikban, vagy valami ilyesmi, különben még holnapután is itt fogunk ácsorogni egymással szemben és szóvirágokkal örvendeztetjük meg egymást. Már ha rajtam múlna, erős tipp, hogy több türelmem lenne, pláne, hogy ennyi egyedüllét után valami perverz módon tényleg élvezem a társalgást, csak ne az életem múlna rajta.*
- Úgy gondolom, és javíts ki nyugodtan, ha tévedek, szóval, hogy egyikünk egészségének se használna, ha besasszéznánk Város főkapuján.. vagy legalábbis megpróbálnánk.
*És akkor, ha már ennyit elmondtam, nyugodtan teríthetem lapjaimat. Ugyan meglepően kedves a mosolya, de mostanra volt időm körbefuttatnom pillantásom rajta és hát ő jobban ellátva fegyverrel, mint én és ismét erős tipp, hogy ő tudja is használni. Én akkor se lennék sokkal előrébb, ha most ideadná az övét, tíz éve, az alapgyakorlat óta nem volt a kezemben fegyver. No de, hol is tartottam? Á, a lapjaim kiterítésénél.*
- Egész jó helyzetfelismerő vagy, de azért nem hibátlan. *Hm, lehet nem kéne ugratnom egy vadidegent…inkább folytatom.* - Valóban eltévedtem, pontosabban, mióta kiraktak a felszínen, azóta nem tudom, hol vagyok, azon kívül, hogy tippem szerint valahol a kontinensen, mert a tengerig még egyszer sem jutottam. * - Egy kis sóhajjal a felállított csapdám és kicsit messzebb lévő zsákom felé intek következő szavaim szemléltetéseként.* - És hát ezt csinálom, ezt mind, próbálok túlélni.
Vissza az elejére Go down

Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 4:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Egy pillanatra elismerő kifejezés villan át az arcomon, még az ajkam is lebiggyed egy pillanatra. A lányka egész elfogadható választ adott, de épp ez a gyanús. Ami nem gyanús, az is gyanús. Sőt, ha jobban meggondoljunk, igazából minden gyanús.
- Értem. Egész jó válasz. Szóval keresel egy várost, de nem A Várost. És nem tudsz visszamenni, és összességében csak azt tudod, hogy melyik bolygón, óh, bocsáss meg, holdon vagy. Hát, összességében nem is rossz.
Miközben beszélek, higgadt mozdulattal húzom elő az oldalfegyveremet, biztosítom ki, de egyelőre csak lazán lóbálom magam mellett, és nem is fogom rá a lányra. De jobb félni, mint megijedni.
- Lehet, hogy el tudlak vinni valahova, ahol nem a Kancellária az úr. De előbb tudnom kéne pár dolgot: Van nálad szúró-vágófegyver? Bármilyen lőfegyver? Robbanóanyag? Méreg? Jeladó, kódtörő, szkenner, bármi amivel huncutságokat lehet művelni? És előre szólok, hogy ha kicsit is gyanús leszel, akkor vetkőzés lesz, meg testüregmotozás, és egyéb finomságok. Hidd el, azt csak én fogom élvezni, te nem.
Úgy beszélek, mintha csak az időjárásról csevegnénk, és még egy udvarias mosoly is látszik az arcomon, de nagyon remélem hogy a fegyver kellő komolyságot ad a helyzetnek és a lány is belátja - nem viccből kérdeződkösöm.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 5:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
*Örömömben egészen elkerekednek szemeim, hogy aztán némi döbbenet tükröződjön bennük. Jó a válaszom, de akkor miért a fegyver? Csak nem lő le, mint egy … inkább nem akarok hasonlatot keresni.
Újra elönt némi halálfélelem, mint mikor az űrsikló távozása után végre felfogtam, hogy egy szál magamban hagytak a perdai vadonban. Most egy sokkal közvetlenebb és pontosabban körül határolhatóbb veszélyforrással nézek szembe. Hála a jó égnek, végül nem fordul direkten felém a fegyver, így van némi esélyem, hogy a sorjázó kérdésekre is tudjak figyelni, ha már a férfi meglebegtette előttem mindazt, amiben csak reménykedtem a kempingezős kalandom kezdete óta.*
- A nevem Josephine Cain, irattáros voltam, úgyhogy semmi komoly nincs nálam az általad felsoroltak közül. Van egy több funkciójú bicskám, itt a nadrágom zsebében, egy kisebb pengéjű fogazott vadászkés és néhány élesebb kő a zsákomnál. Itt van még az e-olvasóm, a zsákomban meg napelemestöltő, ó és némi fertőtlenítő. Ennyi.
*Ha vérbőbb teremtés volnék, most még bevághattam volna, hogy van még nálam, amivel huncutságot lehet művelni, pontosabban nem nálam… de én nem tudnék egy ilyet úgy mondani, hogy annak hatása vagy értelme legyen, úgyhogy maradok az asztalomnál és igyekszek ismét csak jól felelni.
Mutatom is egyébként, melyik zsebemben van a bicska, meg hogy merre van a zsákom. A zsákom mellett van némi összegyűjtött bogyó és egyéb növény, amit nem sorolok fel, mivel egyik sem újonnan talált, vagyis pár napja ezt eszem és mivel még nem dobtam fel a lábam, ezért gyanítom nem mérgezők. *
- No, gyanús vagyok?
*Ha annak ítél, hát megeszem a kalapom, amellett, hogy kihúzhatom magam, mert még soha senki nem mondott engem gyanúsnak, veszélyesnek és egyéb hasonlónak. Remélem most se, mert elhiszem, amit a másik mond, hogy nem élvezném azt a motozást.*
Vissza az elejére Go down

Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 5:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Felhorkanok.
Az vagy. Szóval kérlek ürítsd ki a zsebeidet, hagyd a földön a zsákodat, lépj hátrább pár lépést, és én átnézem a cuccaidat. Nem szeretném, hogy seggbe szúrj azzal a bicskával. Vagy valami rosszabb.
A fegyver továbbra is csak lóg a kezemben, nem fenyegetem vele, de ettől még véresen komolyan gondolom a dolgot ugyanis a Kancelláriától bármi kitelik. Célmegjelölés, időzített bomba, vagy akár öngyilkos merénylők is. Komor mosoly kúszik az arcomra, amikor eszembe jut - tulajdonképpen a saját rosszabbik felünkkel harcolunk.
Nagyon remélem, hogy a lány elsőre is teljesíti az utasításaimat, mert semmi kedvem erőszakot alkalmazni. A fél szememet a lányon tartva közben ledobom a málhazsákomat, és némi matatás után előveszek egy kisebb, kommunikátor méretű eszközt. Finom kis cucc, valamelyik agyasabb srác rakta össze odahaza, a különböző EM sugárzás azonosítására szolgál - különös tekintettel a Kancellária által használt sávokra és frekvenciákra így ha csajnál van valami aktív eszköz, akkor arról tudni fogok. Ami meg a robbanószereket és egyéb trükkös holmikat illeti, hát muszáj lesz a saját rutinomra hagyatkoznom.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 6:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
- Püff neki.
*Felelem a különös bókra. Te jó ég, ha a szüleim hallanák… hallották volna, anyám valószínűleg elsápadna, de apám jót nevetne. Én is azt teszem, habár ez rövid, inkább csak amolyan kuncogás féle. Közben persze engedelmeskedek a parancsnak, kiürítem a zsebeimet, a bicskával az élen. De van itt még némi hajgumi, kötözőzsineg, néhány szem mogyorószerűség is. Csinos kis halomba rakom, aztán a biztonság a kedvéért még egyszer gyorsan végigtaperolom a zsebeimet (ugyebár inkább kétszer én, mint egyszer ő).
Sikerül majdnem belehátrálnom a saját csapdámba, de mivel még úgyse volt kész, hát nagy károm úgyse lett volna belőle, de még akkor se, ha tökéletes és kész lett volna. Kisvadra mentem/megyek(?) mindig.
Némi szerencsétlenkedés után elérem az utasított pozíciómat, ahol aztán izegve-mozogva (mondtam, nem voltam igazi katona sose) várom a verdiktet. Néha lábujjhegyre emelkedek, hogy lássam milyen kütyüt használ, ami vélhetően eldönti majd sorsomat… elég kicsinek tűnik, úgyhogy továbbra is inkább a férfiba vetem bizalmamat.*
Vissza az elejére Go down

Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 6:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Biccentek neki ahogy hátralép, aztán a cumója mellé guggolok és elkezdek molyolni vele. Végignézem az összes holmit, egyesével megvizslatva mindent, de hogy őszinte legyek, már az elején unom az egészet. Vagy az egyik legjobb háttérrel megtámogatott kémmel van dolgom, vagy ez tényleg egy egyszerű irattáros - egyáltalán, van még ilyen szakma?! - lány akit valamiért kivágtak a pusztába. Miután kézzel átnéztem mindent, a kütyümmel is végigszkennelek mindent de továbbra sincs semmi aggasztó. Persze az ördög nem alszik, lehet hogy passzív szerkezettel vagy valami újfajta bináris robbanóanyaggal van dolgom, de ez már tényleg paranoia lenne.
Felpillantok a lányra.
- Egyelőre úgy tűnik rendben vagyunk, de most jön a neheze. Ahhoz, hogy eljuttassalak oda ahova menni akarsz, még szükséges néhány dolog. Először is, ha bármi gyanúsat teszel, ha bármilyen turpisságon rajtakaplak, ha bármit eltitkolsz most vagy később előlem, akkor az lesz az utolsó tetted ebben az életben. Másodszor, nem bízom benned, úgyhogy bekötött szemmel fogjuk megtenni az utat. Harmadszor, ha odaérünk akkor mindenben aláveted magadat a kihallgatóidnak.
Kiegyenesedek, aztán a hátamra dobom a málhazsákomat, és közben bár megremeg a kezemben a fegyver, de ellenállok a késztetésnek hogy ráfogjam a csajra.
- Elfogadod a feltételeket?
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 6:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
*Majdnem mindegyik szavára bólintok, habár ha most is gyanúsnak ítélt, jó lenne tudni, miért, hogy a jövőben – különös tekintettel a közeljövőre – ezeket el tudjam kerülni. De erre inkább nem kérdezek rá, valószínű ez is gyanús volna. Mindenesetre ezt nem esik nehezemre megígérni, akarva és szándékosan nem akarok gyanúskodni, sem titkolózni, sőt akaratlanul se.
Ha bezárna egy sötét dobozba és fülhallgatót tenne a fülemre, az se érdekelne, amíg eljutunk Rebelliumba. Ezt persze nem hangoztatom, nem akarok ötleteket adni neki és egy sötét zárt dobozban nagy távokat megtenni nem lenne túl kényelmes, vélhetően elhánynám magam és valószínű azzal máris megszegném az első ígéretemet. Arra nem akarok rákérdezni, hogy ha beköti a szememet, akkor hogy a csudába nem fogok lépten-nyomon orra bukni, de talán erre is van kütyüje. Ha nem lenne, akkor majd a harmadik földdel való kellemetlen találkozás után majd szólok neki, hogy gondoljuk már át ezt a szembekötősdit… talán még a dobozt is felvetném.*
- Igen, igen, és igen – az észszerűség határain belül.
*A harmadik feltételt nem tudom nyugodt szívvel elfogadni és ígéretet tenni, ezért teszem hozzá még a kis kiegészítést. Egész biztos, hogy nem fogok ellenkezni, míg ez nem jár azzal, hogy netán ártanom kéne valakinek vagy nekem ártanának.*
- Akkor most tényleg elviszel Rebelliumba?
*Csúszik ki a gyerekes kérdés, miközben zsákom felé indulok, hogy összepakoljam mindemet az egy szem zsákomba.*
Vissza az elejére Go down

Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 6:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Rántok egyet a zsákomon, hogy kényelmesebben feküdjön a hátamon, aztán bólintok.
- Elviszek. Persze azt már nem tudom garantálni, hogy ki is jössz onnan valaha. Tudod ha az embert éveken keresztül próbálják felrobbantani, lelőni, megmérgezni, éhen veszejteni, akkor elég gyanakvóvá tud válni bárki. Vigyáznunk kell magunkra, és ez azzal is jár hogy mindenki aki nem velünk van, az ellenünk van.
Csak osztom az észt kérdés nélkül, nyilván. Ahogy szoktam. Amíg a lány pakol addig én a környéket vizslatom, de szerencsénk van eddig: se perdaiak, se vadállatok, és ha a kancellária a közelben van akkor még ők sem szúrtak ki minket - vagy csak tartják a távolságot. Önkéntelenül is megtapogatom a mellényem zsebében a zavarót, ami megvéd ezektől a szemetektől... enélkül már rég darált húst csináltak volna belőlünk.
- Keríts magadnak valamit amivel bekötheted a szemed, ne akard hogy én keressek valamit a saját cuccaim között.
Van pár válogatott borzalom a málhazsákomban, de azt még én is elismerem hogy egyik sem illik egy fiatal lányhoz.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 7:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
- Köszönöm-köszönöm!
*No, ha az előbb mázsás súly hullott le rólam, hát most annyira megkönnyebbülök, hogy már szinte lebegek a föld fölött. Tényleg eljutok Rebelliumba! Mivel az összes kívánságom idáig tartott, vagy hát egészen pontosan addig, hogy ne csapják az arcomba az ajtajaikat, ezért rendkívül nyugodtnak érzem magam. Vagy így – vagy úgy, de végre elbillen a mérleg nyelve életem számlálója fölött. A továbbiakon pedig majd ráérek aggódni, ha már ott tartok.*
- Persze, semmi gond, nagyon hálás vagyok neked… hmm, megkérdezhetem a neved?
*Tényleg hálás vagyok neki, és nem várom el, hogy kezeskedjen vagy bármilyen felelősséget vállaljon értem és életemért, hiszen nem ismer. Mindent bezsúfolok zsákomba, le is zárom, már majdnem vállamra lendíteném, mikor megkapom az első feladatomat. Újra kinyitom és beletúrok, hogy kihúzzak egy sötétkék pántkendőt, ami talán legalkalmasabb lehet a feladatra. Az kendő középrészén ugyan van egy különleges zselés anyag bevarrva az anyagba, amitől bevizezve kiváló gyulladásokra, de így szárazon majdnem olyan, mintha szembekötőnek találták volna ki.*
- Tessék, ez jó lesz? És egyébként milyen messzire megyünk? Csak tudod, kicsit aggódok, hogy hogyan vergődök így át egy tök ismeretlen terepen.
* Csak nem sikerül megvárnom a harmadik orra bukást a kérdéssel, remélem nem bánja… meg hogy a többi kérdést se.*
Vissza az elejére Go down

Anonymous
Vendég



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 8:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
- Persze. A nevem - vagyis inkább a becenevem - Cash, szólíts így nyugodtan. A távolság pedig... nem kicsi. Főleg így, hogy végig kell vezesselek a dzsumbujon. De ne aggódj, holnapra ott leszünk.
Hirtelen felmerülnek bennem logisztikai kérdések, például a sziklamászás vagy az esetleges újabb szabadban töltött éjszaka, de gyorsan elhessegetem őket. Inkább megszakértem azt a szemfedőt, de úgy látom hogy egész használható.
- Akkor mondom hogy hogyan csináljuk. Megforgatlak néhányszor, hogy biztosan ne tudd hogy merre indulunk, aztán szépen megfogod a vállam vagy a kicsi kacsómat, és elindulunk kettecskén. Ha valami zűr van, lelógó faág, mélységes mély szakadék, vadállatok vagy világvége, akkor azt úgyis mondani fogom. Ha egy nyikkanással eltűnök, akkor viszont nagyon rácsesztél, mert ami engem meg tud enni, az téged is meg fog. Kérdés van?
Nem nagyon várok válaszra, inkább elkezdem forgatni a lánykát a saját tengelye körül, és meg sem állok 6-8 teljes fordulatig. Amint végeztem, megragadom a lány vállát nehogy pofára essen a lendülettől, aztán kézen fogom és elindulunk. Hazafelé.
Vissza az elejére Go down

Josephine Cain
Josephine Cain

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2389.04.03.

Tartózkodási hely :
Perda

Beosztásom :
Oktató, szabadúszó csapos, hobbi-felfedező

Reagok száma :
282

Avatar alanyom :
Teresa Palmer

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_static_tumblr_static_f4kwgewwzv480s88cwock4k4k_640


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 8:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
- Köszönöm, Cash!
*Ez ismét szól a megelőlegezett bizalomnak, a hajlandóságnak, hogy elvisz magával Rebelliumba, de szól immár a kölcsönös bemutatkozásnak – végre nem kell úgy gondolnom rá mint „a férfi” vagy „a látogató” – és még a biztatásnak is, hogy nem kell aggódnom.
Valószínű, ha a landolás másnapján talált volna rám, akkor igenis aggódnék azon, hogy nem érünk oda fél nap alatt. Most csak bólintok tudomásul véve a saccolt távolságot, ennyit tudok gyalogolni. Hm, vajon ha nem talál rám, elértem volna őket valaha bő egy napi járóföldnyi távolságból? Na mindegy már, most a kérdés csak a tempó lesz, remélem lesz hozzám türelme.*
- Ooké, nem, nincs.
*Miközben szorosan bekötöm szemeimet, csak reménykedni tudok, hogy a forgatástól se hányom el magam. Ez a sok izgalom nincs jó hatással az emésztőrendszeremre. Még jó, hogy szinte üres a gyomrom, így túl nagy baleset nem következhet be.
A zsákommal a hátamon nehezített feladat ez a forgás, igazából már a második forgatásnál nem tudom merre vagyok előre, vagy hát lehet az már a negyedik köröm volt, ki tudja. Igencsak imbolygó lábakkal állok meg, de szerencsére Cash segít és még ki se nyújtom kezeimet vakon, mikor már érzem is, ahogy határozottan kézen fog és elindulunk. A legnagyobb lelki nyugalommal követem, tudom, hogy nem fog szakadékba vezetni, ha meg akarna ölni, rég lelőhetett volna. Szabad kezemet azért félig magam előtt tartom, de ez csak puszta ösztön és elővigyázatosság. Egyelőre a biztonságos előrejutásra koncentrálok, ha majd picit biztosabbak lesznek a lépteim, akkor lehet kérdezgetem majd kicsit, már ha lesz még addigra energiám ilyesmire.*
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Folyóvidék - Page 3 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 8:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 2:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Henry
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Szemöldököm a magasba szökken.
- Állandó? - hajolok enyhén közelebb, mert nem igazán hallom jól, amit mondd. Nagyot nyelek, ajkaim is megnyalom ám szomjúságom nem akar elmúlni. Mintha még a nyálam is összeragadna. - Azt meg… - kezdek bele, de rá kell jönnöm, hogy odabent a házaikba, mintha tényleg mindig ugyanolyan lenne minden. - Furák vagytok ti. És még hogy mi vagyunk azok - csóválom meg a fejem.  Persze ép ki mondja és melyik oldal, értem én ezt. Én biztos belebolondulnék ha nem érezhetném a szél fújását, ha a nap nem melegíthetné a bőröm még ha akkor meg is halok tőle, mert idegesít az égetése, de akkor is. Hiányozna.
- Nem is hiányozna, látod! - vidulok rögtön fel és talán már a pihegésem is kezd alább hagyni. Kezd! Nem hagy alá, csak kezd! Már nem úgy veszem a levegőt, mint aki az életéért küzd, csak mint akit nem rég fojtottak a víz alá… Oké, ez nem lehetséges, akkor akit nemrég fojtogattak. Még hörgök egy kicsit, na.
- Nem ebben a formában vagyunk rosszak. Kicsit más a mi… rosszaságunk, azt hiszem - vonom meg a vállam. - Mondhatnám, hogy én vagyok fajom rosszlánya - öltöm rá a nyelvem. De, ami azt illeti így is van. Én kíváncsi vagyok, emiatt nem szimpatizálnak jelenleg velem.
- Ó, nagyon szórakoztató, főleg direkt félrefordítani - nevetem el magama jókedvűen. - Nem, ez nem igaz, ilyet sose tennék - meredek rá nagy szemekkel. Még a végén kinéznének! Meg amúgy is… Csak akkor teszem, ha nincs ott, akit fordítani kell. - Amúgy is csak közvetítek. Kell valaki, aki elég bátor, hogy bemerészkedik az égiek földjeire - direkt használok többesszámot. Legfeljebb nem veszi észre. Nekem aztán mindegy, hogy városi, vagy ellenállóval beszélgetek-e. Mindkettőkkel jóba vagyok. A magam módján és még egyiket sem adtam ki a másiknak.
Háh, ilyen jó is csak én lehetek!
- Teeeee - rázom meg az öklöm felé, ha eszébe jutna, hogy valóban elfut előlem. Kap majd a fejére olyat, ha itt mer hagyni!
- Áh, ha legközelebb összetűztök és két front közé kerülök, hagyom, hogy lelőjenek - legyintek kegyesen, mint akinek ez nem számít. Nem számítok az égiek és a perdaiak között újabb háborúra. Mi nem fogjuk kezdeményezni. Arra már jobban számítok hogy a két égi tábor egymásnak esik és hát… még ott is lehetek kereszttűzbe.
- Na látod! Ezért sem kell idejönnünk! - mondom neki, hangosan. Hangosabban, mint ahogy terveztem. Megköszörülöm a torkom és elindulok vele az ösvény irányába.
- Folyó, nem messze. Van egy szakasza, ahova a patak vize torkollik bele, és édesen finom a víz, nem olyan rideg és ízetlen, mint nálatok - vagyis a Városba, de hát az valami borzalmas. Jó tettek bele citromot, attól ez a… ridegsége enyhült, de nem elegendőt. Semmi sem fogható a perdai vízhez.
- De ha ez is égetni fogja a torkom és borzalmas íze lesz tőle, akkor esküszöm, hogy legurítok a torkodon… valami undorítónak kinéző perdai valamit! - fenyegetem meg. Még magam sem tudom, hogy mivel etessem, itassam meg.
- Szóval, innen délre haladunk, ugye tudod merre van? Úgy tíz perc, bár ha így haladunk lehet több, utána lesz egy elágazás… - ásítom el magam és ebben a pillanatban felejtem el, hogy mit is akarok. Csak kapaszkodok bele, amíg sétálunk. Pár lépésig csendben maradok az erdő neszeit hallgatom, de képtelen vagyok ennél tovább csendben maradni.
- Miért hagytad ott azt a nagy dobozt!? - mutatok az ég irányába. Persze tudom, hogy hívják, csak nem akarom elárulni. - Bevittelek a szentélybe, tartozol ennyivel, hogy megtudjam, hogy ki vagy - vigyorgok fel rá pofátlanul.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Folyóvidék - Page 3 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Alec_i11


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 9:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")


- Igen, az, állandó. Az űrben nincs értelme az évszakoknak. - Igazán a nappaloknak és éjszakáknak sincs, csak arról nehezebb leszokni, még ha bele is születik az ember. Nekünk fontos, hogy mérjük az időt, napokra osszuk, mert hát na nem tennénk, honnan tudnák a kancellárok, mikor kell valakit zaklatni házasodással, párosodással, Halálcsóknak gúnyolt gyilkossággal?
- Furák is vagytok. Mit lehet örülni annak, hogy nyáron megsülsz a melegben, ha egy szál semmiben is vagy, éjjel agyoncsípnek a bogarak, pláne ha egy szál semmiben vagy, és akkor még nem beszéltünk a télről, amikor meg nem lehetsz egy szál semmiben. - Egy szó mint száz, a perdaiak is furák, de persze ők meg ezt szokták meg és nekik hiányozna az olyan bosszantó tényező, mint eső és hó, és szélvihar meg sár. Látom szépségét a tájnak, számos lenyűgöző dolgot volt szerencsém már megcsodálni míg idekint rekedtem a szabadban, de van, amiről azért le tudnék mondani. Hogy a családomat újra láthassam, azért meg minden természeti szépségről letennék, csak hát ez nem kívánságműsor.
- Kedvelem a rosszlányokat. - Somolyodom el, de többet nem mondok. Szórakoztató a gondolat, hogy náluk így néz ki egy velejéig romlott lélek. Szegényeket a végén még elrontjuk mi emberek. A munkája is szóba kerül és felvonom a szemöldökeimet meglepetten, mikor a félrefordítás említi, majd a szépítésnél elvigyorodok.
- Milyen gyakran jársz ezekre a földekre? - Feltűnt a többesszám, de még nem vagyok biztos benne, hogy nem félrefordítás - ugyebár - vagy véletlen nyelvi hiba vagy a városiak területét többesszámban határozza meg, hiszen ott vannak a kutatóállomások is.
- Ah, hát ezt ezek után nem hagyhatom. Ha ott leszek, személyes feladatomnak tekintem, hogy kimentselek. Remekül motiválok, simán ráveszlek, hogy fuss. - Vigyorodom el komolytalan ajánlatomat követően. Ha úgy alakulna, persze segítenék neki, nincs okom nem megtenni, meg nem is akarom én a halálát vagy sérülését. Ha mégis hagyom, akkor valami nagyon nyomós érvem van rá. Most se hagyom magára, támogatom őt és közben megegyezünk az elfogyasztandó italok sorrendjéről is, kezdve a vízzel, ami nincs.
- Tehát nem jött be a tisztított víz? Na ezért is iszunk alkoholt. - Mosolyodom el, és az égre felnézve a napállásból betájolom merre van az a déli irány, a finomhangolást majd úgy is megoldja Eowen, ahogy közeledünk.
- Rendben, előre bekészítek neked majd édesen finom vizet, vagy minek nevezted az előbb, azzal lekísérheted. De amúgy nem égeti, csak csiklandozza, nálunk a nők szeretik, mert könnyed és nagyon édesek lesznek, ahogy becsípnek tőle. Hidd el, itatja magát, majd meglátod! - Mondjuk a férfiembernek is kell innia hozzá, hogy elviselje azt a mennyiségű csacsogást és nevetgélést, de attól még aranyosak és bevállalom Eowen-nél a próbát, meg a kockázatát az undorító akárminek. Kíváncsi lennék, meg tud-e lepni valamivel, amit még nem ettem. Ezen elgondolkodom egy pillanatig, de tényleg csak pár lépésig áll be közénk a csend, mert a kérdése rögtön kizökkent és kérdőn nézek rá, miféle doboz? A mutatott irány rögtön megoldást ad néma kérdésemre. Nem kezdem el mondani, hogy városi vagyok, nem ellenálló, hiszen nem most jött le a falvédőről Eowen sem, pontosan tudja, hogy egy ellenállóval hozta össze a sors.
- Azt hittem, a lelkeket gyűjtöd! - Mosolygok rá, mint aki ki akar térni a válasz alól, de aztán csak folytatom.
- Egyébként meg csak a szokásos. Csesztetik az embert a kancellárok, túl sok a szabály is, amit nem nekem találtak ki. Nekem nem megy, hogy parancsra vegyek levegőt, parancsra pislogjak, parancsra dugjak, parancsra éljek vagy haljak. Egyébként meg gömb alakú, nem doboz. Legalábbis míg úton voltunk, az volt. - Legjobb hazugságok azok, amelyekben van igazság is, és elég sokszor kellett egyetértően panaszkodnom a többi ellenállónak is, hogy ne okozzon nehézséget felsorolni néhány dolgot, amit mondjuk tényleg nem csíptem a rendszerben. Az igazságot mégse mondhatom, hogy jött volna ide a nyavalya, csak megfenyegettek, ha nem teszem. Inkább terelem is a témát azzal, hogy a Dominium formájáról beszélek, amit ezek szerint képről még senki nem mutatott meg neki. Pedig aligha kezdhet egy perdai ezzel a hadititokkal bármit is, amíg az isteneik nem növesztenek nekik szárnyakat. Meg valami bioszkafandert.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 8:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Henry
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Csak fejem csóválom meg a hallottak alapján. Hát még a kifakadását hallgatva. Jóízűen nevetek rajta.
- Látod, ez a bajotok. Bekényelmesedtetek, aztán lejösztök a természetbe és képtelenek vagytok kezelni - nevetem fejem csóválva rajta. Hajam tincsei az arcomba tolakodnak, mégis könnyedén tűröm fülem mögé őket. Rövidségük miatt úgysem maradnak sokáig ott, de addig is a látásom kitisztul.
- Ez a természet rendje, az örök körforgás - kezdek bele, mosolyogva, kicsit talán a szemem is forgatom. Minden perdainak amellett érvelek, hogy mennyivel jobbak az égiek, nekik meg arról, hogy mennyire természetes az, amit itt tapasztalnak. Egyszer meg fogok hasonulni. - Soha nem cserélném ezt le semmire, még akkor is, ha úgy érzem most, hogy mindjárt meghalok - hiszen patakokba folyik rólam a víz, mintha én magam lennék egy vízesés. Borzalmas.
Nem is beszélve arról…
Jé!
Már nem akar kiszakadni a szívem a helyéről! És nem is látok fehér köröket magam előtt! Ezaz!
- Azzz, feltűnt - kacsintok rá. Nem lenne itt, ha nem kedvelné őket. Na bár lehet, hogy a rosszlányok nála teljesen mást jelentenek, mint nálunk. - Várj, nálatok ez mit jelent? - ráncolom össze a homlokom, hogy meg is tudjam, hiszen ez nem árt. Sok hasonlónál félreértettük már egymást az égiekkel. Nem árt biztosra menni.
- Mivan!? - tekintek rá, ahogy felvonja a szemöldökét hatalmas szemekkel. - Néha unatkozom, kell a saját szórakoztatásom - tudatom vele. Majd ha ő is fordítgat… jah tényleg unalmas, ahogy mondta. De mindegy, a magam részéről nagyon vicces tud lenni egy-egy ilyen szituáció. Hát még hogy ne nevessem el magam a kellős közepén. Megterhelő, na.
- Ahogy szükség van rám, az egyikhez akár kéretlenül is elmegyek, míg a másik oldal, meg csak akkor keres meg, ha akarnak valamit - itt rátekintek sokat sejtetően. Most rajtam a sor a somolygáson. Nincs okom ártani sem perdainak sem éginek, amíg nem adnak rá okot. Akkor miért ne segíthetnék az ellenállóknak is? Nem szabad lerombolniuk a mi világunkat. Valakinek meg kell tanítania nekik, hogy mit tehetnek meg és mit nem. És legfőképp hol.
Jóóóó, lehet, hogy most nem éppen a jót tanítottam meg neki!
- Tcccc - hitetlenkedő hangomat hallhatja sem, mennyire nem bízok én ebben a segítésben. Legyintek is felé. - Nem érdemes - grimaszolok rá. - Majd elásom magam egy bokor alá, vagy felmászok egy fára. Oda nem tudtok utánam jönni - vigyorgok rá. De hogy én még egyszer fussak!? Pf, nincs az az isten, ami miatt én ezt megtenném.
- Íztelen - háborodok fel a vizük kapcsán. - De iható, és ez a lényeg, nem!? - teszem fel a költői kérdést.
- Nem hiszek! - sem istenekben, sem semmiben, de ez most lényegtelen. - Legfeljebb tapasztalok - javítom ki. - Ha nem ismernélek Henry, azt hinném, hogy te le akarsz itatni! - még két lépés, aztán már érzem, hogy a szervezetem kezd visszatérni a megfelelő kerékvágásba, így el is engedem őt. Mókásabb lett volna, ha a hátán cipel, onnan le sem kéredzkedtem volna a folyóig.
- Megoldjuk - nyugtatom meg a lélekgyűjtés kapcsán. Megszerzem még a lelkét, csak nem tudom még, hogy miként és hogyan. Jah, de. Engem fognak elővenni és ha megéri falazni neki, akkor megszerzem a lelkét.
Viszont becsületesnek tűnik. Legalább is mesél.
- Szóval nem igazán vagy csapatjátékos - vonom le a következtetéseket. - Ne érts félre - emelem fel védekezőleg a kezem. - Az összes perdai szabály ellen viaskodom és a hideg futkos tőlük a hátamon. Mégsem tudnék csak úgy hátat fordítani nekik, főként nem úgy ellenük fordulni, hogy vérüket kívánjam - a terelése okos, ám nálam nem válik be. Inkább úgy teszek, mint aki nem értette azt a részt. Végül csak vállamat vonom meg, miközben folytatjuk az útunkat. Nem lehet mindenki egyforma, ezt lássuk be.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Folyóvidék - Page 3 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Alec_i11


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 2:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")


- És te nem is akarnál egy kényelmesebb életet, csak mert ez a természet rendje? Ha az erőd és időd nem azzal megy el, hogy a napi betevőd meglegyen, hanem csinálhatnál helyette mást, mit tudom én... mit szeretsz csinálni? - Pillantok itt rá kérdőn, mert érdekel a véleménye, látásmódja, na meg az is, hogy mit szeret csinálni. Csupa haszontalan információ, de szívesen beszélgetek bárkivel, így minden önös cél nélkül tud érdekelni a másik. Eowen pedig igazán érdekes ember... mármint perdai.
- Nálatok mit? - Nevetek fel, hogy akkor most mi is a rosszlány náluk? Poénból félrefordító tolmács, aki benne van a balhékban is? És hogy is mondjam el neki, nálunk mit jelent... Valószínűleg előadom a legfinomabb jelentését a szónak, mert lehet a mi jelentésünkbeli verzió nem is létezik náluk. Ha nagyon kíváncsi, majd felcsap egy értelmező szótáras mappát a Város egyik pda-ján.
- Magabiztos, nem kertel, tudja mit akar... - Kezdek bele és megállok, hogy kihasználva a lendületét is, hogy ő biztos folytatta volna a lépéseket előre, ugyanazzal a lendülettel balommal derekánál fogva magam elé húzom szembefordítva velem, és ott tartsam közel, éppen csak kis rést hagyva közöttünk, ha nem akar rögtön eltávolodni tőlem.
- ... és legfőképpen kimondottan kacér. - Hunyorgok rá csibész mosolyom felett, de megmaradok egyelőre a szemeinél, nem nézek másfele. Vagyis...
- Szabad? - Pillantok le röviden a nyaka oldalára, ahol a kopoltyú van, mert még sosem láttam ilyet közelről, mármint ami nem halakon van. Előbb meg könnyű volt kiszúrni, ahogy tincseit igazgatta a füle mögé. Egy pillantás után elindul vissza a tekintetem a szeméhez, tényleg éppen csak elidőzve az ajkainál. Azon meg csak fejet csóválva mosolygok, hogy neki is jár a szórakozás, ezért néha félrefordít. Meg tudom érteni és nem tudom elítélni, egyedül csak azt sajnálom hirtelen, hogy nem valami mást mondtam rosszlány kifejezésre, mert de megnéztem volna, mikor egy vezető kutatónőt mondjuk így szólít teljesen jóhiszeműen. Sebaj, majd biztos más kifejezésnél meg tudom őt viccelni. Közben valószínűleg folytatjuk utunkat ahhoz a híresen jóízűnek beharangozott patakhoz.
- Ezek szerint Elorakba kell hazakísérjelek? - Kérdezek rá, mert ha szóba áll akárcsak az egyik oldallal is, nemhogy az emberek mindkét csoportjával, akkor kizárásos alapon elorakinak kell lennie. Vagy nagyon elvetemült egyéb városból való perdainak. Majd kicsit kérdezősködök utána Rebelliumban, sokat vagyok kint a természetben munkám miatt, így érthető, hogy gőzöm nem volt róla, hogy perdai tolmácsok is járnak oda.
- Na hiszen! Utaztunk ugyan ötven évet az űrben és igaz, hogy nálunk nem maradt sok fa a Földön, de azért még tudjuk, hogyan kell fára mászni. - Méltatlankodok mosolyogva, és mivel ez úgy is csak komolytalan beszélgetés, kár is lenne említeni, hogy ha nem tudunk fára mászni valaki után, lelőjük onnan. Vagy kivágjuk a fát alóla. Vízbe bújva jobban járna Eowen, mintha mókuskának adja ki magát, de ez biztosan ő is tudja.
- Az iható víz kincs. - Vonom meg a vállam.
- Tényleg, nincs valami trükkje, miként keressen az ember vizet idekint? Esetleg nem tábláztátok ki a holdat, vagy egyéb jelek? - A Városból ismerős lehet neki, de ha járt Rebelliumban, akkor annak folyosóin is jellemző az útjelzés, mi emberek még a saját területünkön is szeretünk eltévedni, nemhogy idekint megtalálni egy patakot, forrást vagy bármi más iható vizet. Nekem legalábbis mindig ez okozza a legnagyobb gondot, mert élelmet aránylag könnyen szerzek. Azon vigyorgok egyet, hogy nem akar hinni nekem, még ha ez nem is személyes ügy, ahogy az itatása sem az.
- Ó, nem csak le akarlak itatni, le is foglak! - Most ő kap egy pofátlan vigyort tőlem. De kíváncsi vagyok a reakciójára!
- De ne vedd magadra, én mindenkit leitatnék. Már csak poénból is. - Na meg stratégiai alapja is van annak, hogy nekem jobb, amíg mindenki más részegebb nálam, én meg elég jól bírom az italt, így nem egyszerű leinni, még ha nem is lehetetlen. Hogy ennek köszönhető, hogy elenged, vagy jobban érzi magát, azt lehet nem tudom meg, de igaz, hogy már nem liheg-piheg és többet is tud beszélni.
- Ettől még csapatjátékosnak gondolom magam. - Vonok ismét vállat, mert igazán sosem érdekeltek az ilyen kategorizálások. Szívesen segítek másoknak, szívesen működök együtt másokkal, de ha egyedül kell megoldani valamit, akkor sem esem kétségbe. Könnyen alkalmazkodom a helyzethez.
- Úúú, ez nagyon propaganda-szagú volt, Eowen! - Csóválom meg a fejemet.
- Nem kívánom én senki vérét. Na jó, csak a perdai disznóét, állítólag sütve finom a vére. Megversenyeztetném a kancellárok vérével! Nem állítom, hogy nem tapad vér a kezemhez, de tudtommal egyik sérülés sem volt halálos. - Aztán ki tudja. Nem szoktam reklámozni, de titkolni sem ezt. Akikkel általában együtt dolgozom, azok már úgy is tudják, hogy igyekszem kerülni a vérontást. Nekem csak a városiak ellátmányának megszerzése a célom és feladatom, a skalpjukkal mi a francot kezdenék?
- Ez lesz az az elágazás? Jobbra vagy balra? - Kérdezek rá állammal elénk bökve, ahol pár méterrel később az alig járt ösvény, inkább vadcsapásnak nevezhető járható rész kettéágazik. Mondott valami ilyent az elágazással, csak nem emlékszem már, hogy az irányt is mondta-e?
- Egyébként mi volt az elején az őröknél, amin meglepődtél, az a szó... képességvalami? - Kérdezek rá, mert a képességblokkolás szónak az első felét értettem a perdai beszédből, a másodikat viszont még visszaismételni is nehézkes lenne, annyira nem ismerem a szót és a jelentését.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 19, 2019 8:32 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Henry
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

Mit szeretek csinálni?
- Ööhm - kezdek bele, hisz ez nem olyan egyszerű. - Igazából azt csinálom, amit szeretek - vonom meg a vállam, még ha közhelynek is hangzik. - Jó, nem futni - tekintek rá - mert azt utálok. - De az égiek idegeire menni a kedvenc hobbim - vonogatom fel a szemöldököm. Elviccelem a helyzetet? Meglehet, de van némi igazság abban, amit mondok. Némi. - Egyébként meg egész nap csak feküdnék a fehérhomokos tengerparton, vagy a sziklákon, süttetném a hasam és nem csinálnék semmit - vonom meg a vállam. Nem tudok azzal jönni, hogy megváltanám a világot, felfedezném azt, eddig sem tettem, ez most sem vonz. Hős katona sem akarok lenni, ahhoz meg túl lusta vagyok.
- Uh, megvan! - csapom össze a kezem. - Tuti megtanulnám azokat a mityurokat szerelni, ami nektek van - kis apró elektromos mizéik. Tuti, hogy ezt csinálnám. Az máris jobban érdekel, mint a futás.
Nálunk mit?
Miért tesz fel olyan kérdéseket, amikre nem akarok válaszolni!? Azt mégsem mondhatom el, hogy minden szabályunkat is hitünket a kútba dobtam! Épp ezeket képviselem.
Hümmögve hallgatom a szavait, amikor megáll, ám a saját lendületem továbbvisz.
De persze nem arra megyek, hanem egy kis korrekciójának hála egyenesen vele szembe találom magam. Lendületét megakasztva, két kezemmel állítom meg magam, ahogy a karjára simulnak.
- Már az első kettőnél azt hittem, hogy nálatok minden lány rossz lány - vagy ennyire szokatlan lenne náluk, ha valaki magabiztos és tudja, hogy mit akar?
Kérdését egy pillanatig nem értem, mire feltűnik, hogy mit is néz. Sose fogom megszokni, hogy nekik nincs ilyenük.
Fejem könnyedén fordítom el jobbra, hajam is hátrébb simítom. És ebben a szent pillanatban megfogadom, hogy soha nem jövök ebbe az erdőbe!
Főleg nem ellenállóval! Sem égivel! Tuti, hogy el van átkozva! Tutiii!
De a kopoltyúk sem annyira lenyűgözőek, legalább is nem nekünk.
Hála a jó égnek, hamar folytatjuk az utat, egy pillanatig azért fészkelődöm két lépés között.
- Csak a szélén lakok, így nem is kell bejönnöd - mosolygok rá. A szélén és a végén egy pici kunyhóba. Csoda, hogy nem omlott még a fejemre, de semmi áron nem mennék el onnan. Teljesen a szívemhez nőtt az a kis viskó.
- Akkor hajrá - ajánlom fel neki pimasz mosollyal az ajkamon és az egyik fa felé mutatok. Addig is enyhül zavarom és el is rakom valahova mélyen. Na jó, valójában semmi sem történt. Kezeimet karba teszem, mert nem hiszem el neki, hogy képes fára mászni.
Addig nem is folytatom az utam, legfeljebb cukkolások közepette, ha mégsem mászna fel.
Feltételezésén elnevetem magam.
- Minden perdai pontosan tudja, hogy hol van víz, főként iható. Mi érezzük, kiszagoljuk - húzom össze a szemeim, hogy nyomatékot adjak ennek.
Rebelliumon nem jártam. Sose engedtek be oda, sőt, még csak azt sem tudom, hogy merre van. Ha akartak valamit, mindig találtak módot, hogy jelezzenek nekem, és egy már előre megbeszélt helyen találkozok velük.
- Aaaaz, igen, valaki nagyon magabiztos a dolgában - fonom újra össze a kezeim és ezúttal így sétálok tovább az avarral díszitett úton. - Egyezzünk meg, csak annyit iszok, amennyit te is - nyújtom fel a kezem, hogy rázzunk is rá. Persze fogalmam sincs, hogy épp a csapdájába sétálok, de a magam részéről bízok abban, hogy azért túl tudok járni az eszén.
- Lehet, de igaz - vonom meg a jobb vállam. - Ne érts félre, de mi perdaiak végtelenül békések vagyunk. Ha valakinek nem tetszik valami, akkor fogja magát és elmegy. Senki sem fogja kergetni, ott kezdhet új életet, ahol csak akar. De még akinek nem is tetszik a rendszer, még az sem támadná meg a sajátjait - tekintek rá. Hallottam történeteket a múltjukról. A sok háborúról, amit vívtak, amely odáig vezetett végül, hogy elkényszerüljék hagyni a bolygójukat.
- Balra - felelem kurtán az avart rugdalva előttem, most picit morcos lettem, csak nem tudom, hogy mi végre. Ám próbálj meg egy nőn kiigazodni.
- Mh? - tekintek fel rá, miközben az elágazásnál elfordulunk balra. Innen már csak pár száz méter, a fák gyérülnek, ha pedig nagyon fülel, akkor hallhatja a víz halk csobogását.
- Jah, hogy az - próbálom értelmezni a kérdését és visszagondolni, hogy mi is volt az. - A perdai katonákra nem hat a megnyerő mosolyom. Kiképzik őket, hogy a csodaszép lányok megható pislogásai ne hassák meg őket - be is prezentálom neki, hogy milyen bociszemű nézésre gondolok közbe. - Szörnyű, hogy nem engedik, hogy elérjem, amit akarjak - ciccegek fejem rázva. És annyira még csak nem is hazudok.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 2:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Folyóvidék - Page 3 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Alec_i11


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 19, 2019 2:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")


Jót nevetek a felsorolásán, hogy miket szeret csinálni, közte az idegekre menést, habár ez utóbbit nem gyakorolja rajtam, vagy csak nálam van magasan az ingerküszöb a húgomnak hála. Nagyon magasan.
- Ezt mi is csináltuk. - Szúrom közbe a parton való napozásra. Legalábbis filmeken láttam, hogy csinálták ezt eleink, mert mire a búrák alá kényszerültek az emberek, addigra senkinek nem volt kedve instant bőrrákot kapni a partokon. Itt meg még nincs lehetőség, mert csak most kezdünk igazán megtelepedni ezen a holdon.
- Szerelni? Minek? Ennyire érdekel, hogy működnek? - Lep meg a kijelentésével, de persze lehet az ő szemszögéből a kis fogaskerekek, meg csavarok, meg kábelek és önmagában az elektromosság léte is borzasztóan izgalmas, míg mi csak káromkodunk egyet bosszúsan, ha valamit szét kell szedni, mert javításra szorul. Engem legalábbis soha nem hozott lázba, hogy megtudjam ezek működési elvét, ahogy az sem érdekelt soha, hogyan is néz ki a bal karom a szintetikus bőr alatt. Addig jó, míg nem látom.
Arra nem kapok választ, hogy náluk mi a rossz lány, de nem is erőltetem a kérdést, egyébként is jobban felkeltette a kíváncsiságomat más, aminek következtében gyorsan magam elé penderítettem őt.
- Ó, bárcsak! Legtöbből már kiveszett a tűz. Pedig jó, ha egy nőben van spiritusz! - Mosolyodom el kajánul, és a kérdésemet már ezzel a mosollyal teszem fel. És mákom van, hogy jobbra fordította a fejét, mert így nekem is a jobb kezem felé esik a kopoltyú, bal kezemet továbbra is derekán tartom megtartva a köztünk lévő távolságot vagy éppen közelséget. Így jobb kezem mutatóujjának külső felével finoman, gyengéden végigsimítom a kopoltyús részt a nyakánál. Ezzel a kezemmel jobban érzem a finom különbségeket, de neki ezt nem kell tudni, higgye csak azt, hogy a derekát nem akarom elengedni egy pillanatra sem.
- Bámulatos! - Mondom őszintén, mert az ember arra számítana, hogy itt a szárazföldön biztos tátognak vele, mint a halak, de persze aztán rá is jön az ember, hogy erre semmi szükség, hiszen van csinos kis orruk, ami nem csak arra van, hogy beleüssék más dolgába, hanem itt így kapnak levegőt.
- És tényleg órákig víz alatt tudtok maradni? - Inkább költői kérdés, de kikívánkozott.
- Olyan vagy, mint egy hableány! - Pillantok fel a kopoltyúról előbb az ajkaira, majd a szép zöldes árnyalatú szemeibe a magam sötétjeivel, mosolyogva, hogy aztán elengedvén őt folytassuk utunkat. Észlelem a fészkelődését, amire ha ember lenne, azt mondanám, hogy ez a zavar jele, csak nem tudom megállapítani, hogy ez a jóféle vagy rosszféle zavar? De pont az előbb neveztem magabiztosnak, így nem gondolom, hogy ne adná a tudtomra egyértelműen, ha valamire nemet mondana. Mint például némi futásra még. De szerencsére nem kell se a vízig, se hazáig futnom vele, amiről megtudom, hogy Elorak lesz a célállomásunk... valamikor később a nap folyamán. Vagy este-éjjel, tekintve, hogy késődélután volt már akkor is, mikor a szentélyben futottunk egy kört. Legalább Elorakba nem így kell bemenni, mert bemenni sem kell. Ez mondjuk jó, mert nem találkozok így véletlenül sem egy városival sem, aki felismerhet. Csak nem a főkaput jelenti a "szélénél lakom" kifejezés.
- Praktikus. Várj, ugye nem víz alatt? Nem hoztam a fürdőruhám. - Vigyorodom el próbálván oldani kicsit a hangulatot az előbbi közjátékot követően, de talán nincs is rá szükség, mert rögtön ugratni kezd a fára mászással, amire mosolyogva csóválom meg nemlegesen a fejemet.
- Most nem mászok. De a nadrágot majd egy fa tetejére teszem ki legközelebb. Így megfelel? - Vélhetően cukkolások közepette megyünk tovább, próbálván terelni a témát a vízkeresésre, hátha.
- Az csalás! - Jelentem ki némi felháborodással, hogy ők érzik, kiszagolják a vizet. Úgy könnyű! Én ezt legfeljebb csak a barlangokban tudom produkálni, vagy csak mert már ismerem a járást ott.
- Megegyeztünk. Részeg leszel. - Mosolyodom el szélesen, elégedetten, így fogván vele kezet, innen már nincs visszakozás!
- De ha elsőre leiszol engem, még lehet megfontolom, hogy megkérem a kezed! - Ez persze csak annyira komoly ajánlat, amennyire komoly most a képem: semennyire. Na meg, ha részegebb leszek nála, akkor ugyan lehet tényleg meg is teszem, ám minthogy ő a józanabb akkor, biztos nem mond igent, így ártalmatlan fenyegetőzés ez.
- Másabbak vagyunk, na meg azt is vedd figyelembe, hogy nálatok gondolom ha valakinek nem tetszik valami, akkor családostul költözhet el a hold túloldalára vagy ahova akar és békén hagyják. Nálunk akinek nem tetszik valami és ennek hangot ad, az áruló lesz, de nemcsak ő, hanem a családja is, és a büntetés ugyanaz nekik is. Ha sikerülne kiharcolni egy olyan rendszert, mint a tiétek, akkor talán mi is nyugodtan elülnénk a fenekünkön... Megbántottalak? - Figyelem az avar rugdosását, ahogy balra indulunk el és a morcos arckifejezését is. Két anya, egy húg, egy feleség, két lány és nem egy szerető után se tudok kiigazodni a nők érzésein, és úgy tűnik, a perdaiak se egyszerűbb esetek. Hallani kezdem a víz csordogálását, innentől már menni fog nekem is az irány tartása, így rákérdezek másra, arra a szóra a képességgel kapcsolatban, amit nem értettem.
- Oké, bocs, ezt muszáj megkérdeznem: hogy zajlik egy ilyen kiképzés?! - Nem tudom mire gondol és ugyan élénk a fantáziám, de ezt most mégse tudom vizualizálni. Közben persze fülig ér a szám a mosolytól, mert engem nem képeztek ki, így énrám hat a nézése és a mosolya. Igaz, ez kiderült már akkor is, mikor leengedtem a fegyvert és nem fogtam rá többé.
- Akkor neked a szép mosolyod a képességed...? Erre is van edzés vagy magától jön? - A vízhez érve közben láthatóan óvatosabb leszek, és hacsak ő nem megy előre teljes magabiztossággal, hogy eloszlassa a gyanúmat, én alaposan körbenézek, hiszen ahol víz van, ott vadállatok is lehetnek, és nem mindegyik legelésző típus. Rossz tapasztalat...
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 19, 2019 3:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Henry
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

- Ahha, de most mégsem! Még a vízbe sem mertek belemenni, mert féltek, hogy valami felfal titeket! - mutatók rá, nem csak a tényre, hanem a egyenesen rá, a mutatóujjammal, miközben sétálok mellette. Sőt, még felé is fordulok két lépés között.
- Miért ne? Téged nem érdekel, hogy miként működnek a dolgok? - kérdem enyhe hitetlenkedéssel a hangomban.
Ez meg mégis miként lenne lehetséges? Hogy ne érdekelje valakit az, hogy mi… Oké, Eowen, nem mindenkit érdekelnek ezek a dolgok, jobb, ha hozzászoksz. Ez így is van rendjén. Téged érdekel, másokat nem. Ez így van rendjén.
Az egyik gépész szobájába egyszer beszabadultam. Tőle tanultam pár dolgot, legalább is csavarok méretét, funkcióját megtanította, meg hogy milyen csavarhúzók vannak, mert lehet ezernyi feje, és ehhez mérten mindegyiknek más a…
Idegőrlő, de imádom.
- Kiveszett a tűz? - húzom kicsit hátra a fejemet, így tekintek rá, hitetlenkedve és kérdőn tekintek rá. Még a bal szemöldököm is felhúzom ennek érdekébe. Erre a válaszra még kíváncsi vagyok, mielőtt a kopoltyúimat mutatnám meg neki. Ami nekem teljesen hétköznapiak. Ahogy nekem az furcsa, hogy nekik meg nincs ilyen. Nem is bírják a víz alatt. Mondom én, hogy furák.
Ahogy végig simít mellettük kicsit kiráz a hideg, libabőrös leszek tőle. Mi azért nem sokat piszkáljuk ezt a helyet. De egy hirtelen ötlettől vezérelve mozgatom meg őket. Akár ha az égi az orrát húzogatná össze, úgy mozdulnak meg hirtelen a kopoltyúk is, bajszom alatt pedig csak somolygok. Szemem sarkából pedig csak Henryt nézem.
- Valld csak be, hogy jobbak vagyunk - öltöm rá ki a nyelvemet, enyhítve zavarom közelsége miatt. Komolyan ha ez is úgy végződik… én fojtom magam a vízbe.
Ó, hogy nem tudom…
- Mondhatjuk - bólintok egyet, órákig azért nem voltam. Jó egy-kettőt igen, de többet nem nagyon. A többi perdai meg… nem igazán érdekelt, ilyen tekintetben. - Egy mi? - kérdezem meghökkenve, fejem visszafordítva felé. - Egy mi? - kérdezem újra, mert fogalmam sincs, hogy mit jelent amit mondd. Még sose hallottam ezt a szót.
- Egyszer felvetettem, hogy legyen víz alatti városunk. Elvetették - húzom el a számat. - Semmi móka nincs bennünk - vallom be, pedig milyen jó lehetett volna már! Egy víz alatti város. Újra elsóhajtom magam ábrándosan, ahogy elképzelem. Tuti fel sem jöttem volna a felszínre egy másodpercre sem. Bár ott nehezen tudnék beszélni, de azt hiszem, hogy megoldanám.
- Na mi az, Twist Olivér mégsem olyan bevállalós? - vonogatom a szemöldököm. - Mitől félsz? Várj, azt sem tudod, hogy melyik végén kell felmászni, igaz? - tetetett ijedtséggel tekintek rá.
- Biztos volt olyan, amit ti tudtatok a bolygótokon, de mi nem tudnánk - vonom meg a vállamat. Direkt nem vágom neki oda, hogy végülis ez a mi otthonunk, mi vagyunk itthon és egyéb hasonló megjegyzést. Az még tőlem is kegyetlen lenne.
- Ó, igen? - dőlök ezúttal oldalra mellette sétálva. - És mi lesz, ha nemet mondok? Mit ne mondjak, remek gyakorlatom van ebben - vonom fel a vállam és hozzá mindkét kezem vállmagasságba emelem, jelezve, hogy sajnos balesetek mindig történnek.
- Lásd be, nálatok elég nehéz elmenni, főleg ha egy olyan gömbbe laktok - mutatok fel az ég irányába. Ott azért nehéz a költözködés. Persze fogalmam sincs, hogy milyen lehet ott az élet. - Engem ugyan nem - biztosítom, hogy nem sértett meg. Feltekintek két avar rugdosás közbe. Ajkaim nyitom, hogy mondjak valamit, de leginkább csak legyintek.
- Felelőtlenek vagytok, és sok perdainak igaza van, amikor azt mondják, hogy nem gondoltok magatokon kívül másra. Mármint nem csak ti, de a városiak is - tekintek rá szemem sarkából. De végül csak megvonom a vállam. Lehet bárhogy is, ha ezek itt háborúzni fognak, mi fogjuk megszívni. Ezt pedig nem szívesen várnám meg.
De szerencsére áttérünk más témára.
- Hát tudod - kezdek bele, elfordulva az ösvényről. - Leültetnek hozzám hasonló, nagyon megnyerő mosolygású perdaiakat és addig vigyorognak rájuk és beszélnek hozzájuk, amíg immunisak nem lesznek mindenféle szép szóra. Van akinél évekig tart, van akinél napokig, attól függ, hogy… - na és egy újabb szó, amit nem tudok.- Mh, hogy mennyire érzi - és itt csak rá meg rám mutatok, ezzel próbálom elmagyarázni, hogy a perdaiak közötti kapcsolatot próbálom jellemezni ezzel. De ezt hamar elengedem.
- Képességem? - vonom fel a szemöldököm. - Aranyom, a mosolyom az száz százalékig természetes és magától ilyen gyönyörű - biztosítom erről. Mert ez bizony így van. Ennél szebb mosolya senkinek sem lehetne semmikor sem, sohasem.
De ahogy a patak közelébe érünk, ő egyre többször néz körbe, olykor a háta mögé is. Ide még én is odanézek, hogy lássam, mit néz, mire leesik.
- Ígérem, ha megtámadnak, téged doblak oda eledelnek - paskolom meg a vállát, ahogy elhaladok mellette, ám a patak mellett megállok. Lábamról leszedem a cipőmet, és úgy ahogy vagyok bokáig gázolok az alacsony vízbe. Hűvössége most mégis mennyeinek hat. Halk sóhajjal tekintek fel az ég irányába, ahol a fák között átszűrődik a nap lemenő, aranyló fénye.
- A lábam elől igyál, ne utána - figyelmeztetem azért. Nem vállalok felelősséget, hogy mi rohadt el a cipőbe.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Folyóvidék - Page 3 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Alec_i11


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 19, 2019 11:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")


- Hé, nem tudom, kivel találkoztál így, de megértem őt, mert azért elég para úgy úszni, hogy bármikor fenéken haraphat egy perdai! - Tárom szét a kezemet megadóan, hogy hát ez egy alamuszi helyzet és biztos ő is a perdaiakra gondolt, nemde?
- A perdai dolgok igen, a mieink... abból csak a sörfőzés. - Gondolkodom el egy pillanatra, noha nem ilyen egyszerű a helyzet, főleg, hogy életemben nem főztem még sört, és ennél jóval több minden érdekel. Az más kérdés, hogy a kütyük szerelése vagy velük való babrálás nincs benne, meg hogy ami érdekel is, abban sosem mélyedtem el igazán, hogy az érdeklődésem több legyen, mint érdeklődés.
- Igen, az... - Vonom össze a szemöldököm, mikor rákérdez arra, hogy a nőkből kiveszett a tűz nálunk. Vajon a kifejezés ismeretlen vagy a mögöttes tartalma?
- Tudod... csak sodródnak az árral, mindegy ki evezi azt a csónakot és merre viszi. - Oké, lehet ez a költői kép nem segít megérteni. Mondjuk én is tudom, hogy nem is tehetnek sokat a nők, mert ha ki is állnának magukért, akkor olyan katonai erővel néznének szembe, hogy végeredményben még jobban tárgyiasítva lennének. Így marad az érdektelen beletörődés a helyzetükbe, ami idővel azokból is kiöli a tüzet, akik eleinte még olyan érdekesek, mint Eowen. Vagy csak én nem találkoztam még a megfelelő nővel, ami mondjuk igaz is. Valamennyire én is sodródom az árral, főleg, mióta itt vagyok a Perdán, és naná, hogy érdekes így nekem Eowen, a szabad szelleme, jó humora, szép szemei - hogy egyebet ne említsek -, és az, hogy perdai, hogy más. Biztos ebből a számunkra egzotikus létéből ered ez a delejes vonzereje, mi másból? Szusszantva halkan nevetek, mikor megmozdítja a kopoltyúit és mosolygásából rájövök, hogy direkt csinálta. Be is vált, mert hirtelen elkaptam a kezem, bár inkább azon ijedtem meg, hogy lehet akaratlan fájdalmat okoztam neki. Mindenesetre ujjam nem tér oda vissza, és már szavain és nyelvöltésén mosolygok.
- Jobbak? Ezt csak alaposabb vizsgálat után merném kijelenteni! - És azzal a válaszát, reakcióját se várva be szavaimra közel hajolok, de nem az ajkaihoz, hanem a nyakához, ám nem érinti szám a bőrét, csak fújok egy kis levegőt a kopoltyúra, a fültőhöz, a haj tövéhez, ahol érem hirtelen, mert észleltem az előbb, hogy libabőrös lett. Majd nevetve feloldom a közelségünket is, még ha nem is volt ellenemre. De élek a gyanúval, hogy neki talán igen, és ez az incselkedés pont elég a határvonal meghúzásához. Minthogy a támogatásomra nem szorul, lazán zsebre vágom kezeimet haladtunkban.
- Hab-le-ány! De hívják sellőnek, szirénnek is. - Ismétlem el a szót tagoltan, mint nemrégiben a fürdőruhát, meg bedobok pár szinonímát, hátha valamelyik segít.
- Mondabeli lény volt nálunk, deréktől felfele gyönyörű nő, lefele meg a hal uszonyával rendelkezett. Vízben élt, nem volt kopoltyúja, de meg ne kérdezd, hogy kapott akkor levegőt, ennyire nem tértek ki az anatómia helytállóságra eleink! - Magyarázom neki lelkesen és mosolyogva, mikor másodjára is rákérdez, mintha csak valami csúnya szóval illettem volna őt. A végén kiderül, hogy ez az igazi rosszlány megfelelője a perdaiaknál? Gázban lennék.
- De nem csak ebben hasonlítasz rá, hanem a történet szerint egy hableány az emberek világába kívánkozott, a szárazföldön akart járni, megismerni a tüzet, a táncot, a mütyüröket! A ráadás volt, hogy beleszeretett egy hercegbe.. ööö afféle kancellári örökösbe. Na és hogy elérje a vágyát, most figyelj! Eladta a lelkét a tengeri boszorkánynak, hogy az lábakat adjon neki. - Mesélem neki nagyon zanzásítva a sztori lényegét és a hasonlóság alapját, ami miatt a hableányra asszociáltam róla. A végén persze nem marad el a reklámmosoly sem, mert akár a tengeri boszorkánnyal is párhuzamot vonhatnék.
- És... mit csinálnál egy víz alatti városban? Azon túl, hogy ott tényleg nem kell futni. - Cukkolom kicsit, de egyrészt érdekel, hogy mire jó egy víz alatti település, másrészt a cukkolást rögvest visszakapom, ahogy a fára mászás kerül sorra.
- Ha-ha! Tudom, hogy fentről kezdjük. Inkább attól tartok, hogy ha leesek, nem kapsz el! És még gyógyító csókot se kapok az igen valószínű kárörvendő röhögés után sem. - Ehhez én is mosolygok szélesen, mert jó eséllyel még magamat is röhögném egy ilyen helyzetben, már ha megúszom törések nélkül az esetet. Arra inkább nem felelek, hogy biztos volt olyan, amit mi tudtunk, de a perdaiak nem. Jah, volt. A pusztítás. Mesterei vagyunk.
- Ha nemet mondasz... - Vezetem fel a rosszul sikerült lánykérés eshetőségeit és sorra mutogatom beszéd közben az ujjaimon a számot, hol tartok.
- ... először is nem hiszem el. Másodszor, ha még mindig nemet mondasz, akkor többet iszok. Harmadszor ha ennyire gyakorlott vagy a nemekben, akkor te is érzed, hogy kell a változatosság az életedbe, így igent mondanál. Negyedszer pedig biztos rögtönzök neked egy olyan szerenádot, hogy a te hideg szívedet is megolvasszam. Különben is évek óta csiszolom a megfelelő lánykérő dumát, nem fogsz tudni ellenállni. - Jelentem ki tök természetesen, elégedetten, egoistán, és persze fülig érő vigyorral, már csak azért is, nehogy azt higgye itt nekem, hogy ez már annak a szuper - és nem létező - beszédnek az eleje és komolyan kell vennie. Valahogy komolyabb témára is váltunk, ami közben még azt is latolgathatom, hogy vajon megbántottam-e valamivel? Válaszát hiszem is, meg nem is, főleg, hogy mondott volna valamit, amit végül nem tett meg. Nők meg a "semmi"...
- Hát, ha csak nem tudjátok véletlenül, hogy melyik szomszédos bolygó lakható, hogy minket itthagyjanak, ők meg továbbálljanak oda, akkor valami mást kell kitalálni a békés együttélés megtalálására. - Mondjuk rohadt ideges lennék egy ilyen eshetőségtől, mert hogy látom viszont a családomat? Ha még élnek... Eltart egy darabig, mire siklót építünk, még úgy is, hogy a perdaiakkal ellentétben mi legalább tudjuk is, hogyan kell azt. Talán ennyiben is marad ez a téma, majd meglesz az a békés együttélés, vagy tényleg menthetem ki a fenekét egy csatatérről - vagy a csatatér közepén álló fa tetejéről.
- Ah-ha... - Reagálok először ennyit a kiképzés leírására. Hát nem mondanám, hogy ez volt a legjobb pályaorientációs duma, amit hallottam, habár könnyű melónak tűnik cserébe.
- Még jó, hogy másra nem képezik ki őket. Bár ez rés a védelmetekben. Majd mondd ezt, ha elővesznek, hogy csak biztonsági tesztet végeztél és súlyos hiányosságokat tártál fel! - Utalok itt a villantására, hogy arra bezzeg nem terjedt ki a képzés, pedig mennyivel nagyobb jelentkezés lenne rá!
- Aranyom! - Nevetem el magam, hogy alig hallom, amit utána mond a természetes mosolyáról, bár valamire lelkesen bólogatok helyeselve, így másnem tudat alatt felfogtam és egyetértek. Aztán a jókedv ha nem is hagy alább, de a nevetésem igen, ahogy óvatosan körbelesek a vízparthoz közeledve.
- Most fenyegetni vagy megnyugtatni akartál? De akkor mégiscsak megbántottalak! - Jegyzem meg, miközben követem őt a vízparthoz kilépve a bozótos takarásából. Én magam nem bújok ki a csizmából, még ha pár lépésnyit be is megyek a vízbe. Nem fog beázni, amíg a vízszint nincs magasabban a szára tetejénél, bár lehet ez sem zavarna. Leguggolok, mialatt jobb kezemről leszedem az ujjatlan kesztyűt és merek a vízből, számhoz emelem, hogy megigyam, de helyette a víz kifröcsög belőle, ahogy prüszkölve nevetem el magam a figyelmeztetéstől, még ha körülbelül egy vonalban is vagyok vele, nem előtte vagy mögötte a lábnyomának.
- Így jár, aki futni zárt cipőbe megy! Hordj szandált, sokkal jobb. Nemcsak nem pusztítod ki az élővilágot, hanem ha elől be a kavics, akkor hátul ki. - Somolygok, miközben újabb adag vizet merek a kezembe és talán ezúttal eljutok oda, hogy meg is igyam és csak pár nagyobb, jóleső korty után szólaljak meg.
- Jó víz... tényleg. És nem jeges. - A hegyekben változó a víz hőmérséklete, a legtöbb jéghideg, de akad pár meleg vízű forrás is, ebből egynek elég kénes, záptojásos szaga van, hogy jóérzésű ember még a barlang azon szakaszába se megy, nemhogy onnan igyon.
- Ha már itt vagyunk, vízi dilibogyótok nincsen? - Kérdezem két vízfröcskölés között, amivel nem őt céloztam meg, hanem fejemre merem a vizet felfrissítve képemet és hajamat is egy hanyag mozdulattal túrjam hátra, mielőtt megint a szemembe lógna.
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 20, 2019 11:59 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Henry
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

- Ha csak tőlünk kellen félnetek - mosolygok rá álnokul és sejtelmesen. Még a szemöldököm is felvonom. Szavaim mögötti rejtelemben több az igazság, mint azt feltételezné. Néha még én is azt hiszem, hogy a víz alatt nagyobb veszélyek leselkednek ránk, mint amúgy.
- A sörfőzés? - vonom fel a szemöldököm kérdőn. - Komolyan, ennyi érdekel csak? - hangomba talán felfedezhet némi csalódottságot. De persze engem legalább ennyire érdekelnek saját népem által teremtett, létrehozott dolgok, mint őt a sajátja. - Mondom én, hogy furák vagytok - akkor is rá fogom ezt kenni. A nap végére bebizonyítom, hogy ők furábbak, mint mi és hát lássuk be, hogy elég jó úton haladok. Ami a saját meggyőződésemet illeti.
- Te ugyanazokról a nőkről beszélsz, akikkel én is találkoztam a Városban? Mert meg kell mondanom, hogy egy-kettő igazán tűzről pattant - nézek rá továbbra is kérdőn, mert szerintem valamit nagyon félreért saját fajával szembe. Jó, ez rám is mondható, de szerencsémre nem én vagyok a téma, hanem ő. Tudom, hogy milyenekről beszél és lehet, hogy rám is az újdonság hatása hat, ám aki a Városban lakik, azok tele vannak energiával. Lehet a friss levegő miatt. Ahhoz, hogy átfogó elemzést tudjak ebből létrehozni, fel kellene mennem a bádogdobozba, ám egyelőre nincs az az isten, amivel rávesznek, hogy beüljek olyan kapszulába, ami felvisz. Már csak a gondolattól is rosszul vagyok.
Apró trükköm mégis működik. Bár nem ijed meg annyira, mint vártam, de kezét elkapja hirtelen és szusszan is egyet. Nem okoz fájdalmat, ha rám nézne, láthatná, hogy álnok mosolyom visszatért alkalmra.
- Ó, pedig egyszerű… - kezdek bele, ám ekkor hajol közelebb én meg hátrálok, legalább is fejjel, ám szerencsémre, nem a számhoz hajol, ezt legalább megúszom.
Ó, mégsem. Mert a kopoltyúmra fúj. Forró leheletétől kiráz a hideg, de mit kirázz. Kirázz és össze is rezzenek, vállaimat felhúzom, elbújtatom nyakam bennük. Amelyik oldalra fújt, azon oldali vállamhoz közelítek a fülemmel.
- Ezt ne csináld, rohadt kellemetlen érzés - és mintha még mindig ott érzeném, fantomként vakarom meg a másik oldali kopoltyúmat hosszúra nőtt körmeimmel. - Szóval, mi legalább nem fulladunk meg a víz alatt - fejezem be az előbb elkezdett mondatot. Ennyivel nem tudja elterelni a figyelmem és nem a lényegről beszélgetni.
- Miket? - ismétlem újra. Persze a hallottam és hallhatja is, hogy orrom alatt motyogva ismétlem a szavakat, melyek eddig ismeretlenek voltak nekem. Majd próbálok figyelni. Nagyon is. Szemöldököm is ráncolom. Próbálom tényleg nagyon megérteni, minden szavát is, bár néhány azért ismeretlen, próbálom kikövetkeztetni a szövegkörnyezetből, de az egész…
- Ilyenek voltak nálatok? - kérdezem vígül. Ugyanis az elején az a mitimus azt a szót nem ismerem. - Mimütyket? - kérdezek vissza, mert jó, vannak még szók, amiket nem értek. - Hogy mi? - értetlenkedek a legvégén. - Szóval ez a valamiféle valami, nem tudott egyáltalán járni a szárazföldön? És azt mondod, hogy el fogom adni a lelkem egy égiért? - vonom fel a szemöldököm. Messze menő következtetés, de végig hozzám hasonlította, gondolom okkal. Értetlenül és hitetlenekdve tekintek rá. Végül csak elnevetem magam.
- Érdekes történeteitek vannak, az már biztos. Biztos nem unatkoztatok- vonom le magam messze menő következtetését. Újra és újra a történeten jár az eszem, szegycsontom vakarom meg, miközben magam elé bámulva próbálok azonosulni azzal. Az a baj, hogy nem is esik annyira nehezemre.
- Úsznék, lebegnék és frászt hoznék minden égire, aki a víz közelébe merészkedne. Ki tudná, még talán beléjük is harapnék - öltöm rá ki a nyelvem. Mégis mit csinálnék? Ugyanazt amit itt is. Élném az életem.
- Sajnálom, de a perdai etika szerint nem lehet elkapni senkit sem, aki a fáról zuhan le - csóválom meg a fejem. - Képtelen vagyok a gyógyításra, de annál jobban tudok pusztítani - vigyorgok rá szemtelenül. - És azt még élvezem is - vonogatom fel a szemöldökeimet.
- Egyezzünk ki abban, hogyha jégszívemet képes vagy felolvasztani, akkor igent mondok neked - helyezem szívem helyére a kezemet és még valami együttérző nézéssel is próbálkozom. Eme gondtalan ígéretet csak azért vagyok képes megtenni, mert tudom, hogy képtelen lesz erre ő, de bárki más is.
- Mondjuk békét? - teszem fel a költőinek nem igazán szánt kérdésem. Miként lehetne békét taláni, ha nem békével. De legyintek is, hogy elengedjem a témát, nem kellene elrontani ezt a napot, ennyivel. Ezzel.
- Ezz lááátod - kezdek bele, ahogy végig hallgatom a kiképzésemről hallgatott véleményét. - Egy zseniális ötlet! Már csak kellene pár önként jelentkező, aki vállalja is az effajta kiképzését nekik! Még talán férfiakat is lehetne toborozni - vonogatom fel a szemöldököm felé, jelezve, hogy milyen lehetőségei lehetnek, ha munkát keresne.
Nevetése talán ragadós, mert hamar én is nevetésen kapom magamat, és minden rossz érzés tova is száll belőlem.
- Mh, ki tudja? - vigyorgok rá. Nyilván nem dobnám oda. Annyira. Bár lehet meglökném a fenevad irányába, csak hogy fel tudjak szaladni egy fára. Mert hát, nem fogok futni. Vagyis akkor neki kell megküzdenie a fenevaddal.
Tiszta sor.
Prüszkölő nevetésére letekintek magam mellé, kezeimet pedig a csípőmre teszem.
- Hé! - szólok hozzá. - Hordtál már szandát az erdőbe? minden belemegy a talpad alá - csóválom meg a fejem. Még hogy szandába. a második lépés után meg is halnék.
- És ízes! Nem olyan hideg, rideg, idegen, mint ami nektek van! És a nyári melegbe annyira hideg, hogy kellemes legyen, de nem annyira, hogy másnapra fájjon is a torkod - rázom meg a fejem. Komolyan, a Városból mindig szipogva jutok haza.
- Ha a vízbe dobom, akkor az lesz belőle? - kérdezem tőle, bár lehet nem éppen erre a dilibogyóra gondolt - De van pár bokor a patak partja mentén is - lábamat felemelve fröcskölök felé, csakis azzal a szent szándékkal, hogy a haját fröcsköljem és hogy segítsek neki! Semmi más hátsó szándékom nincs.
Csak akkor miért van a pofátlan vigyor az arcomon?

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Folyóvidék - Page 3 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Alec_i11


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 26, 2019 11:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")


- Na, látod, ezért a fürdőruha! Egyetek textilt, ti harapósak! - Bólogatok hozzá párat, mintha csak ez lenne a fürdőzéshez viselt ruhadarabok eddig titkolt funkciója.
- Tudod te egyáltalán, milyen bonyolult a sörfőzés? Ha jól akarod csinálni, az igazi művészet és varázslat egyszerre! Egy jó sörrel meghódíthatod a világot! - Kezdek bele szenvedélyes védőbeszédbe, félig már magam is elhiszem, hogy ez így van. Milyen egyszerű lenne, már ha egyszerűnek nevezzük a sörfőzés művészetét.
- De amúgy ezen kívül... - Gondolkodom el egy pillanatra, hunyorogva pillantva a távolba, mintha a bokrokon túl meglelhetném a választ, de inkább a múltba tekintek, mi olyan van, amit megnevezhetnénk... de végül mégsem tekintek túlzottan vissza, vagy nem találok ott semmit, mert pár pillanatnyi szünet után vállat vonva folytatom.
- Felfedezni szeretek! Meg kipróbálni új dolgokat. - Ez mondjuk adott, a Szentélybe is ezért mentem szívesen egyéb tervem mellett, meg a dilibogyós bokrukra vagy fájukra is kapásból igent mondtam. A következmények mérlegelése... na azt meg bizonyára nem szeretem, nem érdekel.
- De imádod, hogy furák vagyunk! - Jelentem ki neki én meg ezt elégedetten vigyorogva, különben ő sem öltözött volna ebbe a hacukába.
- Egyébként korábban is festetted a hajad? Vagy ez is a mi hatásunk? - Kérdezek rá, ha már itt tartunk.
- Akkor mi nem ugyanazokat a nőket ismerjük! - Vonok vállat. Nem hiszem, hogy két év alatt ennyi minden változott, de tény és való, hogy régen jártam már a Városon belül. De végülis nem fontos, nem emiatt akarok és fogok visszatérni egyszer a Városba, ennél még azért nekem is nagyobb okom van a visszatérésre, na meg most nem is akarok belebonyolódni városi múltamba, így inkább másra terelem a szót, aminek következményeként megnézhetem a nyaka oldalán a kopoltyút is. És még mi vagyunk furák... Próbálom megtréfálni is a levegő fújásával, hátha újra libabőrös lesz, de nem várt reakciót szül a tettem és rögtön visszakozok is. A levegőt persze nem tudom visszaszívni, de elengedve őt mindkét kezem felemelem, tenyeremet felé fordítva védekezek, őszinte gesztus a részemről.
- Bocs-bocs! Csak egy tréfa volt. Reméltem, csikis vagy... bár nem volna hasznos, mert úgy a víz alatt megfulladhatnál! - Vágok vissza a szavaira, hogy azért nem olyan tökéletes náluk sem minden. Már ha nem genetikailag megcsikizhetetlenek. És ha már víz alatti létről van szó, rögtön a hableányok jutnak eszembe, amiket meg is kell neki magyaráznom.
- Neeem, nem voltak. A hableányok... mitikus lények, vagyis mondabeli lények. Gyerekmesékben éltek, mint a boszorkányok a lélekrabló varázslataikkal. - Nézek rá kérdőn közben, hogy újabb szavaim segítenek-e a megértésben vagy náluk a gyerekmesék is csak a valóságon alapulnak vajon? Az se lenne meglepő, hiszen ők maguk olyanok, mint akik egy meséből léptek volna elő, milyen lényt képzeljenek el akkor, aki náluk is érdekesebb? Aligha gondoltak egyszerű, rájuk külsőben hasonlító lényekre, akik az égen fém dobozokban utaznak csillagok között.
- Nem tudott, csak uszonya volt, de a boszorkány a hangjáért cserébe adott neki lábakat az uszonyok helyett. Ami viszont a lelked eladását illeti... olyan elképzelhetetlen lenne? - Teszem fel pimaszul a kérdést. Nekem valahol logikus is lenne, hiszen ha ennyire rajong a dolgainkért, miért ne rajonghatna egyért közülünk? Azon csak mosolygok, hogy nem unatkoztunk az érdekes történeteinkkel. Egy varázstalan nép varázsról álmodik, akkor is, ha nem unatkozik.
- Mindent tudtok a víz alatt, amit itt fenn is? Jó, nyílván fára mászni nem, de mondjuk beszélni? Vagy csak a harapás megy? - Vigyorgok, leginkább a nyelvöltésén. Könnyű megkedvelni ezt a perdai nőt.
- Tiltakozom! Szerintem igen is tudsz gyógyítani. Felénk úgy tartják, a nevetés is gyógyít. Oké, a törött kar nem forr össze tőle, de legalább nem érezzük magunkat olyan nyomorultul, míg helyére nem rántja egy orvos. Akkor kell újra a nevetés és egy korsó jó sör. Kiváló orvospáros lehetnénk mi ketten, mit szólsz? - Nevetek rá, mintha komoly ajánlat lenne ez, hogy dolgozzunk össze. Bár ez komolyabb, mint a még meg sem történt házassági ajánlatom.
- Rendben, ebben meg tudunk egyezni. De előre szólok, neked is tenned kell ám azért, hogy az én jégszívemet felolvaszd! - Bólintok rá kedélyesen az egyezségre. Nem gondolom, hogy bármelyikünknek jégszíve lenne, egyszerűen csak nincs senki, aki megérintené. De e hasonlóság miatt még nem lennénk összeillő páros, legfeljebb néhány remek éjszakát töltenénk el egymás társaságában. Isten ments, hogy ennél több legyen!
- Ó, ne csábíts, te nő! - Nevetem el magam a munkalehetőség hallatán. Na jó, kihagynám az őrségbe való jelentkezésemet, de ezzel ő is tisztában lehetett. Egyébként se nekem való meló egész nap egy helyben állni és imádkozni azért, hogy jöjjön már egy-két szerencsétlen, aki be akar törni és feldobja az unalmas napot. Könnyű pénz, de halálra unnám magam. Kell a fenének, inkább itt bóklászok kint a szabadban és nevetek még vízivás közben is.
- Nem hordtam, de látod, ezzel is hasonlítanál a hableányra! Neki minden lépés olyan volt, mintha szandálba került éles kövekre lépett volna, úgy fájt... szerintem béna boszorkányt talált a varázslatra, ha engem kérdezel. - Bizonygatom nevetés közben, mert a hableány a fájdalom ellenére igencsak kecsesen lépdelt az egyszerű emberi szem számára, de nehezemre esik ezt elképzelni Eowenről is. Szinte sajnálom, hogy a mesében nem említik sehol, hogy a hableány futott is.
- Egy-kilenc arányban kell. A vizet a Városban. - Teszem hozzá, ha nem értené, miről beszélek.
- Kilenc rész hideghez egy rész meleg vagy forró. Akkor nem fájdul majd meg a torkod, pont jó lesz. - Legfeljebb ha elfelejti az arányt, kap egy jó húgy-meleg limonádét legközelebb, de így neki is lesz némi izgalom az italválasztásban és kísérletezgetésben.
- Én tudjam? - Vonom fel a szemöldökeimet.
- Szuper, akkor kezdjük azokkal! - Felelem lehajtott fejjel és széttárt kapokkal felállva és felé fordulva, hogy a fröcskölés jobban érjen. Annyira nem bánom, hogy incselkedik így, persze szóban nem ezt hangoztatom.
- A havat hogy bírjátok? Mert ha nem csíped, akkor jövök majd bosszút állni!
Vissza az elejére Go down

Eowen
Eowen

Perdai

Folyóvidék - Page 3 Tumblr_pnst79UuEN1rxn2n8o2_250

Karakterlapom :

Reagok száma :
135

☽ :


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 28, 2019 7:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eowen && Henry
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!

- Kegyetlenség! – teszem szívem helyére a kezemet, ajkaim is elnyílnak ahogy totálisan – és teljesen jogosan – felháborodok. Mégis hogy képes ezt mondani! Az alávaló bitangja! - Már ennyi élvezete sem lehet egy perdainak? – csóválom meg rosszállóan a fejemet. Persze, hogy nem lehet, mégis mit képzeltem én is?
A sörfőzésről szóló dialógusát mégis fejem félrehajtva hallgatom.
- Hát itt nehezen – húzom el ajkaimat, majd könnyedén megvonom a vállam. – Nem sok perdait találsz aki meginná a sört – persze az égiek világába meghódíthatja. Az kevésbé zavar, ott… majdhogy nem azt csinálnak mindent, ahogy akarnak.
De végül talán megtudok tőle valamit, ami fontos lehet. Elréved, tekintete ha csak egy pillanatra is vizenyőssé válik, alig észrevehetően. Majd megvonja érdektelenül a vállát. Van valami a háttérbe.
- Na jó, de a kérdés az. Nektek égieknek, mégis mi az új? – emelem fel kezem vállmagasságba, tenyereim az ég irányába tekintenek. – De tényleg! Nektek mi lehet újdonság? – erre amúgy tényleg kíváncsi vagyok. A felfedező énjével már találkoztam, amiatt futottam egy kört, amitől majd kiköptem a tüdőm. Nem felejtek ám!
- Pffff – felelek csak ennyit arra, hogy imádja, hogy furák vagyunk. Karomat keresztbe helyezem és sértődötten nézek el tőle ellentétes irányba. Várjunk, most mi is a bajom?
- Van egy növény, amelyet ha szétpréseled, akkor képes így befogni a hajadat. De általában az első vízbe menetelnél ki is jött az egész, így hát egész macera volt mindig így megcsinálni – mesélem neki, miközben az egyik tincset a szemem elé húzom, ám hajam rövidsége miatt enyhén bandzsítok. – Az égiek a városban segítettek, hogy miként lehetne tartóssá tenni, anélkül, hogy a víz kimossa. Szóval is-is – vannak azért jó dolgai is az égeiknek. Kevés, de van, ezt pedig értékelni kell. Nekünk. Kellene. De ebbe most ne igazán menjünk bele inkább.
- Lehet, hogy rossz ajtón kopogtattál végig – vigyorgok rá szemtelenül egy szemtelen vállrándítás gyanánt. Egy másodpercig sem bánom meg szavaimat, még a nyelvem is kiöltöm rá.
Bár a következőkben szegény kopoltyúim már-már levegő után kapkodnak, kiáltanak nekem, hogy mentsem meg őket, ne engedjek a gaz bitorlónak. Ezért is húzom be a nyakam.
- Semmi baj – fintorgok egyet, fejem is megrázom. – Csak olyan ez… Mh… - miként is magyarázzam ezt el? – Uh, akkor éreztem hasonlót, amikor azon a fémes járművükön egyszer végighúztam a körmöm és ilyen éktelen hangot adott ki – emelem fel kezem, ujjaimat pedig egyenként hajlítgatom be, hosszú körmeim mutatva neki. Akkor kellett még így behúznom a nyakam és teljes mértékben rázott ki a hideg.
- Csimi? – kérdezek azonban vissza az újabb ismeretlen szó hallatán.
- De a boszorkányok léteztek! – kötöm az ebet a karóhoz. – Azt nem találtátok ki – rázom meg a fejemet. Emlékszem ám Max-szel való beszélgetésemre. Engem is annak nevezett, vagyis valami hasonlónak. – Meg a vudumudu, nem tudom mi, meg minden nyalánkság! Nem versz át! – boxolok bele a vállába, öklömmel. De azt hiszem, hogy a lényeget sikerült megértenem. Mesebeli lények.
- Honnan találtok ki ennyi… Mindent? – vonom össze a szemöldököm, tekintetemből azonban valódi kíváncsiság lakozik. A maradék kérdéseimre is választ kapok. Ajkaim is elnyílnak a döbbenettől, ujjaimat torkom köré simítom.
- Adjam el a hangom!? – hördülök, pedig tudom, hogy nem rólam van szó, de ez még akkor is borzalmas, a gondolata is. – Ilyen áron, semmi sem kellene – düllesztem ki szemeimet. Na persze, még hogy ne legyen hangom. Hát mi vagyok én?
Fejem megrázom.
- Nálunk nem ilyen egyszerű ez a dolog – rázom meg a fejem. – Mármint a párválasztás – bár ennél jobban nem mennék bele. Legutóbb, amikor kifejtettem egy éginek elég nagy veszekedés kerekedett belőle. Fejem lehajtom és halkan köszörülöm meg a torkom, hogy az emlékeket kiűzzem elmémből.
- Miért ne tudnánk!? – háborodok fel, félig színlelve csak, kezeim is gyorsan a csípőmön végzik. – Teljes éltet tudunk odalent is élni, már kérem alássan! – mérem végig a férfit, nem is kis kacérsággal. Na jó, Eowen, ezt most hagyd abba!
Azt mondtam, hogy abbahagyod.
Inkább a szemeibe tekintek újra.
- Uh, uh, lehetnénk ilyen vándorló perdaiak is. Uh, egy perdai és egy égi, lehetne ez is a nevünk. A Pégi – kezemet felemelem magam elé és a név kiejtésénél széthúzom őket, majd már csak mutatóujjaim mutatnak az ég irányába. – Mindenkit megvennénk kilóra – rázom meg a fejem, ez aztán az ötlet. – Járnánk Perdát, mindenkit meggyógyítunk és! – itt el kell gondolkodnom. – Nincs és – látom be végül, hiába meredek a mellette húzódó fára. Nincs és. Csak ennyi. Járkálunk, iszunk, nevetünk. Mi kell ennél több?
- Oh, bármikor felolvasztanám – vonom fel a szemöldököm játékosan. Na jó Eowen, most már fejbecsaplak. Fejezd be! Ez a viselkedés kever téged mindig bajba.
Igen. Mindig. Bajba.
- Pedig egyhamar elvesztenéd a humorérzéked, tiszta haszon lenne – nevetve győzködőm tovább, habár először sem győzködtem. De ha már itt tartunk, akkor legyen.
- Sarlatán, nem? – valahol hallottam már ilyen boszorkányokról. Valahol olvastam a Városban. – Szörnyű és a hangját adta el érted! Hát megérte!? – háborodok fel újra csak a gondolatán is, hogy ne tudjak beszélni. Egyszer dacból próbáltam csendbe maradni. Tíz percig sem bírtam.
- Ki… - kezdek bele, mert hiába magyarázza meg a várossal, nem értem továbbra sem. – Óóóóó, trükkös – bólintok hozzá. – Mennyi idődbe telt, amíg kikísérletezted? – teszem fel a kérdést.
- Kipróbáljuk? – passzolom vissza a kérdést, szemöldököm én is felvonva. Persze, persze kezdjük azokkal. De hát én még nem is ittam.
Szóval amíg ő feláll, addig én lehajolok két korty vízért. Kérdésére mégis halkan röffenek fel.
- Szerintem minden természeti csatánkat én nyernék meg. Pár év előnybe vagyok – vigyorgok rá, majd felkapom a két cipőm, de vissza nem veszem. Amíg a lábam vizes, addig nem.
- Szóval mennyire ismered a mérgező növényeket? – teszem fel a kérdést, ahogy a csalitoson vágog át. Vagyis inkább pipiskedek, hogy elkerüljek minden szúrós dolgot, ami a talpamba állhatna.

♤ ♤ ♤
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Eowen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 3:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Folyóvidék - Page 3 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Folyóvidék - Page 3 Alec_i11


Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
 
Eowen és Alec ("Henry")


- Tehát bevallottan élvezed, ha feneket harapdálhatsz? - Vonom fel picit párszor a szemöldökömet mosolyogva.
- Csak nem ittatok még jó sört! - Nem mintha nagy sörfőző mester lennék, inkább terméktesztelőnek mondanám magam, ínyencnek, de ki tudja, mit hoz a jövő. Mindenesetre az esélyes, hogy előbb hódítanám meg vele az emberek világát, mint a perdaiakért.
- Nekünk mi az új? Ez most komoly? - Nézek rá meglepetten, majd széttárom a karomat és úgy mutatok körbe.
- Az emberek fele azon a fém dobozon született és élt, ahol ugyan van kert, de nem fogható egy ilyen vadregényes tájhoz. A másik fele meg egy haldokló bolygóra emlékszik, túl sok zöldet ők se tapasztaltak. Látnod kellett volna minket, mikor megérkeztünk a Perdára és először léptünk ki rá úgy, hogy nem voltunk befosva a páncélzatba mindentől. Az óvatos mezítlábas lépéseket a fűben... A frásztól nagyot ugrást, mikor megzörrent a bokor egy madárkától... A tátott szájjal vihar- és villámláslesést, majd behunyt szemmel élveztük az arcunkba hulló esőcseppeket... Az első tél hógolyózását... Az első segges-ugrás a tóba... Ééés igen, volt aki első pár alkalommal a fára mászást sem tudta kivitelezni, a halfogásról már nem is beszélve. Itt minden új és szeretem felfedezni benne az újabb és újabb oldalát a természetnek, ami valóságos, nem egy szimuláció. - Mesélem neki mosolyogva az első élményeket a holddal, amit ha látott volna akkor egy perdai, hasát vagy oldalát fogva dőlt volna el a nevetéstől. Egy részünk hamar ráérzett a természetben való mozgásra, életre, de nagyon sokan még most is idegenkednek tőle. Figyelek a szavaira is, hogy a hajfestésről mit mond, kicsit mosolygom a kancsalítós tincsnézésen, de erről nem kérdezek többet, csak elraktározom magamban az információt, egyszer még hátha jó lesz valamire. Mondjuk mikor találkozhatok végre a húgommal és zöld szakállal jelenek meg. Fogalmam sincs mire lenne jó, azon túl, hogy Raven annyit nevetne rajta, hogy már belefájdulna az arca tőle.
- A nagy számok törvénye alapján egy ajtókopogtatásnak be kellett volna jönnie. - Rándítom meg a vállamat nemtörődően. Annyira nem zavar, hogy nem így alakult, mert most sokkal nehezebb lenne. Kedvelem June-t, nem akarok neki rosszat, de jobban aggódnék érte, ha a szerelem is összekötne minket.
- Ah, az tényleg rossz lehetett. Bocs. - Húzom el a számat, mikor leesik, mire utal a körmeivel a fémes járművön és hogy a kopoltyúnál is ilyen érzés volt. Sose gondoltam volna, de most már ezt is tudom. Ha valaha lesz egy perdai szeretőm, inkább kikerülöm azt a részt.
- Csimi? Aaaa csikist kérdezed? - Vonom össze a szemöldökeimet értetlenül kicsit, mert most nem tudom, melyik szó volt, ami ismeretlen számára. De talán ki sem derül, mert hirtelen hevesen kiáll a boszorkányok létezése mellett, mintha én most boszorkányperre készültem volna valaki ellen.
- Miből gondolod, sőt, tudod, hogy léteztek? - Kérdezem mosolyogva, és próbálom kicsit elmozdítani a vállamat az öklözése útjából, hogy véletlenül se tűnjön fel neki semmi azzal kapcsolatban.
- Élénk a fantáziánk! És még a legunalmasabb történetet is feldobhat egy varázslatos fordulat. Amiről lehet ábrándozni, álmodni, hogy bárcsak nekünk is lenne, mennyire könnyebb vagy egyszerűbb lenne minden! Gondold el, hogy egyszerű ember, égi vagy. Nem tudsz ilyen sokáig a víz alatt maradni, csak amennyi levegőt egyszerre magadhoz tudsz venni. Nincsenek varázslatos képességeid sem. Innen gyorsan eljut az ember az álmodozáshoz, hogy bárcsak átlagon felüli ereje lenne, vagy sokkal gyorsabb, vagy uralni tudja a tüzet, a vizet, vagy csak lenne olyan szere, ami mindent arannyá változtat, vagy igazság-széruma lenne! - Felelek meg a kíváncsiságára és tovább mesélek a mesebeli hableányról, és úgy tűnik, a hangról való lemondás elborzasztja Eowent, amelyen el is nevetem magam.
- Nahát! Nálatok nincs igaz szerelem, amiért lemondanál ilyen apróságról, mint a hangod? - Kérdezem nevetve. Valamennyit tudok a perdaiak párválasztásáról, például azt, hogy egy életre választanak, de nem tudom, hogy ez mennyiben tér el a Családügyi Hivatal eszméjétől, miszerint nincs válás, mert az plusz teher a bürokrácia rendszerének.
- Teljeset? - Kérdezek vissza, mosolyogva a kacér végigmérésemen, amit juszt se viszonzok most.
- Ez mondjuk izgalmasan hangzik. - Mosolygok továbbra is, majd elnevetem magam a Pégi kifejezésen.
- Pégi?! Ennél rosszabbat még nem hallottam, de jó lesz! Még oda se értünk senkihez, a hírünk előttünk jár, na meg a nevünk és már emiatt nevetve gyógyulni kezd mindenki. - Ha ez így menne, részemről rá is bólintanék most azonnal, nincs olyan személyes holmim a Rebelliumon, amiért visszamennék.
- Kizárt, hogy bármikor felolvasztanád! - Jelentem ki magabiztosan, és persze somolyogva.
- Haszon lenne? Előbb csábítasz, most sértegetsz... Hát a perdai férfiakat se irigylem. - Csóválom meg a fejemet nevetve. Legalább elmondhatom, hogy van igazság, mert a perdai férfitársaimnak sincs könnyebb dolguk a nők megértésével, mint nekünk. És még azt mondják, hogy csak a matematika egyetemes és azonos mindenhol... A sarlatán szóra mindenesetre bólintok, majd megint nevetek egyet.
- Látom neked lételemed a beszéd! A hableánynak is az volt, gyönyörűen tudott énekelni. De ne aggódj, majd te is megtalálod azt a személyt, akitől a szavad is elakad. - Vigyorgok rá és kegyesen nem fogalmaztam bele a mondatba, hogy égi személyt. Szerintem nagy rá az esély, hogy ilyent talál majd előbb vagy utóbb Eowen.
- Semennyibe, nekem anyám tanította az arányt. - Mosolygok rá kárörvendően, mert hát szó se róla, én helyzeti előnyből indultam, már kicsiként beavattak ebbe a nagy titokba.
- Jóhogy kipróbáljuk! - Bólintok rá rögtön. Hát nem mindegy, melyik dilibogyójuktól szállunk el elsőre? A fröcskölésnél viszont már a bosszúállás lehetőségét fontolgatom és próbálom kitűzni az ideális időpontot rá.
- Ki mondta, hogy sportszerűen küzdök? - Vonom fel a szemöldökömet mosolyogva, majd követem őt ki a partra. A csizma nem ázott át, így nem kell a vizet kiöntögetnem belőle, hanem egyszerűen léphetek Eowen után, csak nekem nem kell figyelnem a lépteimre, viszont így legalább mögötte haladva megnézhetem finoman ringó, formás fenekét, ahogy pipiskedve halad. Nesze neked természet új, izgalmas oldala...
- Ugye tudod, hogy ez a leggyanúsabb kérdés, amit feltehetsz valakinek perdai növény kóstolása előtt? - Pillantok fel a csodás látványról a fejére, még ha mögötte haladva csak a zöld-fekete tincseit látom. Momentán örülök, hogy nem méregzöldek.
- Néhányat ismerek, de biztos nem mindet. Miért? Te egyet se? Kisegítselek? - Teszem fel a pimasz kérdést.

//Boldog új évet  tarol //
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Folyóvidék - Page 3 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 
Folyóvidék
Vissza az elejére 
3 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: