Barlangbejáratok

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

 

Ugyan nagyon igyekeztem palástolni, de felettesem valahogy - talán a vezetőkre jellemző sokadik érzékkel - megneszelhette, hogy rohadtul semmi dolgom, annyira, hogy volt időm kiagyalni egy újabb kis csínyt Carlisle haverom ellen. Már úton voltam Sky lakrésze felé, mert kellett a csínyhez az ő segítsége is, de nem jutottam el oda, hogy bekopogjak hozzá. Ez nagy szó, mert az én szobámtól nincs tíz méterre az övé. Elfojtok magamban egy szitkokkal vegyes sóhajt, mikor a parancsnok hangját meghallom és azt is, hogy engem szólít meg. Mit van mit tenni? Mesterien ördögi tervemet későbbre halasztom - addig legalább tökélyre tudom érlelni, reszkess Carlisle, muhaha! - és mehetek vissza a szobámba összepakolni a kapott feladatra, beugrom még a kajáldába, vagyis a konyhába, kihasználva, hogy beszerző portyázóként szabad bejárást hajtottam ki magamnak ott. Kellő elemózsiával és piával, akarom mondani védőitallal felszerelkezve már tartok is a megfelelő barlangbejárat felé.
- Ez egyértelmű, hogy én tökéletes vagyok! - Vigyorodom el a parancsnok szavára, mikor megpillantom őt és közelebb érve már Aine-t is meglátom és felé villan a vigyorom.
- Nem igaz, szívi? - Hát szerinte nem, válasz helyett kérdez, hogy nem lehetne-e valaki más kettőnk közül. A parancsnok hamar el is üti a próbálkozást és már térne is rá a feladat pontos ismertetésére. Ez engem is érdekel, mert odalent csak nagy vonalakban körvonalazta, hogy tudjam mire és mennyi időre készüljek, de a kíváncsiságom nem tart vissza attól, hogy közelebb lépésem elsőre Aine felé legyen és pimaszul odasúgjak neki.
- Tudom ám, hogy direkt te kértél engem. - Cukkolom, holott én sem vagyok a legboldogabb a helyzettől, ugyanakkor az elmaradt Carlisle-elleni merényletem miatt felhasználatlanul maradt bennem a kisördög, Aine meg ugye pont itt van...
A hologramon kivetített térképre pillantok. Sötét láp, Python, oké, nem gond, felkészültem rá, hogy pár napot azon a vidéken töltünk. Ott már viszont megemelkednek a szemöldökeim, mikor a Suttogó erdő is említve lesz és nem félrebeszélés, a hologram térkép ráközelít a szóban forgó helyre. Na bassza meg...
A térképet mindkettőnknek áthúzza a saját pda-nkra, mielőtt a parancsnok távozna - le merem fogadni, hogy ő bezzeg pihenhet a Rebell-Ivóban, legalábbis este tuti -, és bár gyorsan tudok beszélni, olyan gyorsan átküldte az adatokat és lelépett, hogy ilyen szintű hadarás még a húgomnak is becsületére válna. Ez van, mennünk kell.
- Szia Cica! - Cukkolom tovább kis mosollyal. De hát ő kezdte ezzel a névvel! Aztán próbálom kicsit normálisabbra venni.
- Kaját hoztam két főre, Elorak vonaláig elleszünk, még akkor is, ha csak holnap érünk el oda, mert elhúzódna a Python szerelése. Elorakba viszont most nem mehetünk be, talán tudunk valamit üzletelni a környező falvakkal, ha oda nem terjed ki a bíra tiltása és szigora. Vadászhatunk ellenkező esetben vagy visszamész valami tartósabb kajáért. A szereléshez a cuccokat beszerzem addig... - Eddig jutottam, mert ekkor tűnik fel egy társunk, tagbaszakadt középkorú fickó, aki egy nagy táskát cipel. Nem köszön, annyira szófukar, hogy ezt mindig elhagyja érkezéskor és távozáskor is.
- A tiétek. - Teszi le a zsákot, csörrenése alapján kaját nem, ellenben tartalmazhat mindent, ami a szereléshez kell. És se szó, se beszéd, hátat fordít és távozik. Komolyan, mindenkinek mennyivel könnyebb dolga van!
- Oooké, akkor hozom a motort. Ha kell az ellenálló-menza, akkor szedd a lábad, különben gyalog jössz és találkozunk a lápnál! - Fordulok én is, hogy elmenjek a motoromért, de fordulásomban még láthatja Aine a kaján vigyoromat. Jó, egy kicsit drukkolok, hogy elkéssen Aine. Csak egy kicsit...