Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 11:13 am


Yesterday at 10:29 pm


Yesterday at 8:45 pm



Yesterday at 8:11 am

Hétf. Nov. 30, 2020 7:36 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Őrpontok
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Őrpontok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Őrpontok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 12:57 pm
Következő oldal

Őrpontok
 





Mivel a lebukás kockázata nélkül nem építhetnek a felszínen őrtornyokat, ezért csak őrpontokról beszélhetünk. Ezek olyan természet által kialakított helyek, melyekről kiváló rálátás nyílik a szurdokra, és a környék többi olyan részére, ahonnan a Rebelliumba vezető barlangjáratok megközelíthetőek. Nem a legizgalmasabb munka itt őrségben lenni, de addig jó! Időnként az erre tévedő vadállatok, főleg a démontigris és az oroszlánmadár tud nem kevés izgalmat és felfordulást okozni.
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 10:15 pm
Következő oldal
Tywinna & John

Amikor meghallottam az új híreket egy közelgő szállítmányra, még nem sejtettem, hogy aktív részese leszek ennek az akciónak. Mondhatnám, „kulcsfigurája”, mert nem igazán volt senki jelentkező, aki bevállalná az egész éjszakai őrséget. Ha engem kérdeznének, akkor csak lusták, mint a föld! Néha egy kis noszogatás és seggberugás azért nem ártana némelyik ingyenélőnek, akik meresztik magukat a Bázison és csak a sültet várnák a szájukba! Azért lenne egy pár ötletem a kivitelezésre, ami kissé megegyengetné a fizimiskájukat, ha nem vonszolják a nemesebbik felüket. Ha egyáltalán mást tudnak még csinálni a zabáláson és a horkoláson kívül. De, hogy maradjak a felháborodásom tárgya mellett, nekem kell kimennem az Őrtoronyba, és megmutatni ezeknek a gyászmadaraknak, hogy is kell ezt csinálni! Szóval… kaptam magam pár adag étellel-mert azért tegyük hozzá, hogy rohadt sok az óra reggelig- és irányba is vettem a dombtetőn magasló helyemet, ami délig biztosan elhúzódhat. A zsákomba rámolva még pár hasznosnak ítélt holmit, és el is indulok. Este van és a megszokott rutin után elhelyezkedem az őrhelyen, de kib***ott hideg van. Vagyis, egy kis tűz mellett jobb lenne valami kaját sütni, csak teljen az idő….
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 10:50 pm
Következő oldal
John & Tywinna

Nyugodtan sétálok a vadonban, mert nincs mitől félnem. A természet törvényét vallom, ami nem más, mint az erősek megmaradnak, s a gyengék pedig elhullanak. A fajom nem véletlenül él még most is, s szerintem 1000 év után is. A szurdok közelében járok, vagyis távolabb, ahonnan jól ráláthatok. Szép a kilátás, azonban ahogy beesteledik, úgy a szép kilátásnak lőttek.  A sötétségben haladok, míg nem megpillantok egy alakot mozdulni. Megtorpanok, s leguggolok szépen lassan, abban bízva, hogy nem szúrt ki engem.
~ Ember? Vagy állat?Esetleg Perdai? Ellenség vagy barát? ~ ez visszhangzik a fejemben, miközben elterülök az aljnövényzeten, teljesen eggyé válva vele. Egy darabig várok, azután pedig lassan előre kúszok. Néha megállok, hogy felmérjem a távolságot kettőnk között. Egyre közelebb érek, azonban egyáltalán nem tudom meghatározni a faját. 10 méterre vagyok tőle, mikor legegyszerűbbnek tartom, hogy rászóljak.
- Hé! Már rég halott lennél! - mivel nem beszélem az emberi nyelvet, így a sajátomon szólok felé. Lassan kihúzom magam, hogy a körvonalaimat láthassa. Elindulok felé, hogy meggyőződjek róla, hogy milyen fából faragták. Meg kell halnia vajon vagy érdemes arra, hogy éljen tovább?
- Ne mozdulj! - szólok még hozzá, s ennyivel egyelőre letudom a beszédet.
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 11:07 pm
Következő oldal
Tywinna & John

Kellő magányomban és bokros teendőim közepette észre sem veszem, hogy valaki a közelembe surrant. Mondanám, hogy jó a fülem, de ezek szerint vagy nagyon ügyes az osonó, vagy csak én hallucinálok, amikor hangokat hallok a szurdok meredeke felől. Tudtommal rajtam kívül egy „károgó” sincs a közelemben, így marad az első verzió.
-Hogy mi vagyok?-nézek körbe a sötétségbe, de valahogy nem értem pontosan minek is nevezett? Nagyjából kábé két szót értettem, de az nem igazán tiszta, hogy ki és mit akar tőlem.
-Mozduljak? Hová? –mintha egy szellemmel dumálnék, és nagyon remélem, hogy nem a rég megmurdelt nagynéném jött vissza kísérteni! Akkor aztán, nem én a halott, hanem ő lesz másodszorra! Persze az sem ártana, ha teljesen érteném, amit mondd, és nem kellene kombinálnom.
-Mi az a …? Hová a fenébe raktam?!- meresztem a szemem, de csak egy körvonalat látok, és ha jól veszem ki a sötétből, akkor egy női alak közeledik. Ebből a látótávolságból nem igazán tudom eldönteni, hogy kicsoda, így a zsákom tartalma között kutatok valami világításra alkalmas tárgy után. Érdekel, hogy ki a fene járkál ilyenkor idefent a tetőn, ahol még a madár se jár!

Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 8:18 pm
Következő oldal
Fura reakciót látok a férfi részéről, mikor megszólalok. Abból következtetek, hogy az nem túl tisztán látható alak, igazán furán mozog a helyén. Egyelőre nem közeledek, csak megfigyelem a férfit, hogy miként viselkedik az irányomban. Nem látom túlságosan tisztán az arcának vonásait, vagy tetteit. Akár az szintén előfordulhat, hogy rám szegezi a fegyverét. Különösen nem tud meghatni az ilyennel, mert van pár rejtett képesség a tarsolyomban.
- Nem értem, amit mondasz! - szólok vissza, miközben egy lemondó sóhaj szökken ki az ajkaim közül. Úgy érzem, hogy hiába van itt az emberi nyelv, attól függetlenül nehéz velük beszélgetést kezdeményezni. Az idegen szavára nem tudok tulajdonképpen, hogy mi válaszoljak, mert nem tudom az értelmét, vagy jelentését.
Miről beszélsz? - kezdek nyugtalanná válni, ám ha nem akadályozza meg, hogy tovább menjek,  akkor így folytatom a beszédem.
- Ide! Ide figyelj! - mutatok magamra, s megragadom a kezdés lehetőségét. Kezemnek a segítségével mutatok rá a közelemben levő kőre, aminek formája kellemes ülőalkalmatosság lehet. Utána magamra mutatok, majd nem sokkal később újra a kőre. Ezzel próbálom jelezi felé, hogy megszállnék itt éjszakára.
- Te Ki? - mutogatok rá hevesen, ezzel egyetemben odasétálok az előbbi helyre. Várom, hogy mit válaszol.
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 11:40 pm
Következő oldal
Tywinna & John

Ha legközelebb ki fogok ide jönni, akkor emlékeztetőt csinálok, hogy legalább két lámpát hozzak magammal. Mert, persze most amikor kellene, nem találom a zsákomban. Mire megtalálom, addigra már közelebb is ér a női alak, akinek a szavait csak részben vagy alig értettem. Az igazság az, hogy a helyiek nyelvét használnám, de én csak pár szót vagy mondatot tudok beszélni, és most sem teljesen értem, amit mond, vagy kérdez. Lehet, jobban kellett volna figyelnem az oktatáson, de bevallom rohadtul nem izgatott, amit hadovált a „Tanár”, vagy bárminek is nevezhető az az alak, aki jószerivel többet volt részeg, mint józan. Én sem vetem meg a jó szivart, vagy éppenséggel a kemény italokat, de azért van bennem mérték.
-Akkor ketten vagyunk. – vonom meg a vállam, miközben próbálom bekapcsolni a lámpát, de ez a szar nem működik. Hurrá! Valamit értek, amit mondd, de ezzel nem jutottam sokra. Ami nagyjából dereng, azt mondom a saját nyelvén, bár inkább ez a mondataim felére igaz, mert ami nem jut eszembe, azt a sajátomon mondom. Aztán vagy megértjük egymást vagy nem… több lehetőség nem hiszem, hogy lenne. Ha kimondanám, ami most eszembe jutott, akkor nem biztos, hogy szép szemekkel nézne rá, akárki is ez a nő.
-Helló. –Na, ezt valahogy kinyögöm neki a nyelvén, és sűrű buzgalommal kutatok az emlékeim között, hátha valami derengene a tanultakból. Amit nem hinnék, de reméljük a legjobbakat. –Megvagyok. Itt. - ezt nem tudom honnan szedtem, de eszembe jutott, hátha… Mire a fejvakarásom mellett kinyögnék bármiféle értelmesnek mondható szót, addigra már a nő mellettem áll és egy köre mutat. – Oké. Ülj csak le. Nem kell állnod. – mutogatok hasonlóképp, de lassan azért eszembe jutogatnak a szavak, ha nem is egy értelmes mondattá szerkesztve.
-Leül én is, te is, oda. - Na, ez is nagyjából képben van, de ahogy erre rájövök, a csajkámban melegedő kajám majdnem odaég. – Bassszzzza meg! – kapok gyorsan a viseltes flaskám felé, hogy lekapjam az apró tűzről és közben ne borítsam ki. Mindig is utáltam a főzést és a melegítést, mert soha nem tudtam eltalálni, mikor lesz megfelelő és ehető állapotban. De, hogy mentsem, ami menthető, rámutatok a forró ételre és próbálom szavakba foglalni, hogy megértessem a szándékomat.
-Enni te, velem együttesen? – fura, de még így nem kínáltam meg senkit, s ahogy eddig is tartotta a mondás, az ellenségem- ellensége a barátom! Szóval, ha jól látom, akkor ez a megállapításom helytálló. Legalábbis addig, amíg nem ragad fegyvert és nem akar kinyírni. Talán valamennyire érthető, amit akarok, bár ezzel magam se vagyok tisztában. Egy próbát megér, ha már eddig nem egy dárdával vagy nyíllal lőtt le. A kínálásomat kézjelekkel is alátámasztom, és ha szerencsém van – ami nem szokott lenni általában- akkor nem ellenséges mozdulatnak veszi és folytatódhat a barkóba. Amúgy is utálok egyedül enni. Legalább nem lesz unalmas a várakozás reggelig,ha addig marad  a "vendégem".
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 5:56 am
Következő oldal
Fogalmam sincs, hogy miről beszél a másik, mikor nekem válaszol, de ráhagyom. Nem vetette rám magát a szavai után, így úgy vélem, hogy nem ártó hangzásúak vagy figyelmeztetőek. Továbbra sem tudom megállapítani, hogy ellenség vagy barát, csupán annyit, hogy nem Perdai. Nem hozom fel előtte, hogy pocsék a kiejtése, mert valószínűleg hiányzott azon az órán. Végül oda eljut a mi beszélgetésünk, hogy köszönjön nekem, ám ez inkább mosolyt csal ajkaimra, mert nem a beszélgetés közepén kellett volna elsütni. Ezzel egyetemben hasonlóképpen teszem.
- Helló – annyi különbség van közöttünk, hogy én folyékonyan mondom ki a nyelvünk szavait. Nála azonban néha az az érzetem támad, mintha a nyelve bukdácsolna. Közelebb lépdelek, s megpillantok egy kényelmes természetes ülő formát, így megpróbálkozok azzal, hogy leülhessek oda. Ha jönne harmadik fél, akkor szerintem az orra alatt somolyogna a látványtól. Sokat mutogatunk, amellett hogy milyen silányan beszélgetünk egymással.
- Köszönöm – ragadom meg a pillanatot,s pillanatok alatt a formás hátsómat pihentetem a kövön. Utána elkezd kapkodni, s valami furát mond a saját nyelvén. Kérdőn nézek rá, hogy mi lelte őt? Akkor pillantom meg, hogy  az ételével bajlódik. Meglepetésemre megkínál, azonban én ingatom a fejem, hogy nem kérek.
- Büdös kaja, nem tápláló – a saját táskámból előhúzom a nyársra húzott féreglárvákat, amik frissek még. Pár órásak, csak éppenséggel nem volt időm megsütni őket. Ránézek a tűzre, s felteszem neki a nagy ajánlatot.
- Ha kapok tüzet, akkor cserébe kapsz igazi kaját – kezemmel mutatom a finomságot, ami élettelenül ott van a nyárson. Sokan megrémülnek a kinézetétől, s igen kevesen merik megkóstolni az ilyen ínyenc falatokat. Míg várok a válaszára, addig a felszerelését kezdem el vizsgálni, hogy abból megtudjam, miféle ember. Igen, különösen nem vagyok oda értük, s most sem vagyok feldobva attól, hogy itt állomásozik vagy tengeti az éjszakáját.
- Hogy hívnak? - érdeklődöm, abban a reményben, hogy válaszol.
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 4:51 pm
Következő oldal
Tywinna & John

Meg se lepődhetnék, hogy a kajám odaégett. Amúgy sem vagyok egy konyhatündér, de nem is leszek. A köszönésen is túl vagyunk, mikor leesik nekem, hogy az érkező nő szavait nem véletlenül nem értettem pontosan, mivel Perdai. Jobban kellett volna figyelnem a tanulásnál, de inkább a gyakorlati részre koncentráltam mindig is, nem a szellemire. Most jól jönne a nyelvtudás, de úgy vagyok vele, ha másként nem, akkor elmutogatjuk. Aztán majdcsak lesz belőle valami.
-Ebben igazad van. – nézek az odakozmált flaskára, és egy mozdulattal el is engedem a kezemből. Már esedékes lett volna rég egy másik darabot beszereznem, de most legalább még egy ok rá, hogy kerítsek egy normálisabbat.
-Oké. – amit értettem belőle, azt inkább nem részletezném, de a nyársra tűzött bogarak, jelenleg ehetőbbnek tűnnek, ha megsütjük, mint a saját kutyulékom.
-Látom te sem vagy hat fogásos kajával elengedve…- vigyorgom, ahogy a lárvákat nézem, de - aki éhes az ne válogasson, alapon- talán előételként megteszik. Mutatok a tűzre, hogy rakja csak rá a felkínált nyársait. Eddig csak kétszer ettem ilyet, de itt az ideje, hogy harmadszorra is vállalkozzak rá.
-Csak tessék! Megosztom veled. – húzom félre a megégett tálat, hogy a nő lerakhassa a tűzre, ha már az enyémmel nem tudtam megkínálni.
-John vagyok. Te?– ahogy egyre többet beszél hozzám a nő, érdekes, de mintha többet is értenék a szavaiból. Csak nem tán ragadt rám valami az órákon, a koszon kívül?
Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 5:29 pm
Következő oldal
Nézem a rossza szagú kaját, ami nem tartogat magában egy étel csodát. Nem ismerem az összetevőit, de attól függetlenül az a érzésem van, hogy rosszul lett elkészítve, s nem odafigyeléssel. Az már más kérdés, hogy a férfi nekem köszönheti, hogy elrontotta, ráadásul miattam. Rám figyelt, s teljesen megfeledkezett a saját ellátásáról. Nézem, hogy milyen könnyedén válik meg az ételmelegítőjétől, vagy hogyan is nevezik azt a saját nyelvükön.
- A túlélésnél nincs hat fogásos kaja – arcom rezdületlenül komoly, mert Perdán túlélni nem egyszerű. Ha hat fogásos kaját szeretnél enni, akkor bizony sokat kell érte dolgozni. Nem esik az öledbe, vagy szádba. Kemény munkával és megfelelő tapasztalattal lehetséges. Szóval a férfi szavai nem éppen jöttek be, főleg a vigyorgással karöltve. Mikor hivatalosan is átadja nekem a kaja készítését és a tüzét, akkor enyhülök meg az irányába.  Nem sokat vesztegetem az időt, hanem a nyársat rápakolom a tűzre. Az ízletes féreglárvákat elkezdem forgatni, mindig csak egy picit és gondosan.
- Fura neved van. - jegyzem meg először, aztán kicsit gondolkozok, hogy miért adhatnám meg neki a nevem?  Eddig egyáltalán nem vívta ki a tiszteletem, vagy a mélységes kíváncsiságom. Amolyan tuti megdögölni heteken belül Perdán, hacsak itteni kajával kellene táplálkoznia.
- A nevem bonyolult számodra, tán később elmondom – s inkább az ételre koncentrálok, mint az ő szavaira. Forgatom szorgalmasan, mert nagyon jól tudom, hogy miként kell elkészíteni a legízletesebben ezt a fogást. Előkerül fűszernövény a  felszerelésemből, amit ügyesen rápakolok a készülendő ételre. Nem oktatom a másikat, s nem avatom be a Perdai gourmé világába, hogy mi miként szoktuk elkészíteni ezeket az ételeket. Ha figyel, akkor elleshet tőlem valamit, ha nem, akkor éhen fog halni. Előveszem a késem, s majd egyik részt kivágom a féreglárvából. Nemsokára az első illatok repülnek felém, s a gyomrom örömében válaszol. Éhes vagyok. Még forgatok rajta 3 kört, aztán leveszem a tűzről.
- Hamarosan ehetünk, hadd hűljön – ennyit szólok, s újra eszembe ötlik, hogy a nevemmel mi legyen?
Győzik bennem a jó szándék, így kimondom a nevem minden felvezető nélkül.
- Tywinna – hogy nevemmel mit fog kezdeni, s miként értelmezi az már az ő felelőssége.
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 7:58 pm
Következő oldal
Tywinna & John

-Ez a baj. – ingatom a fejem rá, - mert ez nagyon is igaz -, de azért lehetne kiadósabb és minőségibb is az ellátmány. Ha a régi emlékeimre gondolok, akkor nagyon is hasonlóan nélkülöztünk évekig az életem során, de azért jó lenne, ha egyszer legalább olyan terítéket kapnék egy asztalra, amin minden finomság és elit-kaja szerepelne. Még a gondolat is elégedettséggel tölt el, nem csak a sok illat, amit már az orromban is érzek. Ha beleszagolnék a levegőbe, akkor teljesen más illat csapná meg a szaglásom. Azt sem tartom kizártnak, hogy fantozmia is előfordulhat, bár most inkább a képzeletem játszik a szaglóidegeimmel.
-Miért fura? – nézek rá, és nem értem, hogy mit talál benne furcsát. –A tied sem éppen szokványos. – teszem mellé apró lábjegyzetként, és amúgy meg nem én adtam magamnak a nevet, hanem a szüleim. Ha jobban belegondolok, akkor kaphattam volna egyéb más elképesztő nevet, de inkább nem említem. Van, ami fura, de még örülök, hogy nem egy szappanopera aktuális szereplője után neveztek el.
-Ha, te mondod! – vonom meg a vállam, ahogy meg van győződve, nem tart sokra, amiért nem perdai vagyok. Talán csak én érzem a hanglejtéséből, hogy lenéz, de mindegy is. Okom nincs feltételezni rosszat felőle, bár hallottam pár érdekes Mende-mondát az itt élőkről. Én sem ítélem el a másikat, amiért nem vagyunk egyformák. Ha másként lenne, akkor már irtanánk egymást, ha valaki eltüsszentené magát a budin. De, hogy ne kanyarogjak a gondolataimba messzire innen, a tábortüzemnél már azért alakul a vacsora. Az odaégett kajámat azért bánom, de ahogy előkerül a rejtekzsebéből a fűszeres tasak, azért kikerekedik a szemem. Honnan van neki ilyesmije?
-Azt mi, amit rászórsz?- érdeklődve lépek kissé közelebb, hátha megszagolhatom és rájövök, miféle port hint a lárvákra, amitől más lesz az illatuk, ahogy sülnek a pattogó tűz felett.
Aztán a nevét is elárulja, de nem tudom, mit jelenthet. Az már sejtem, hogy mindennek oka van ezen a Holdon, miért pont a neveknek ne lenne?
-Üdv. Tywinna. – nyugtázom, hogy ez a neve, de azért piszkálja a fantáziámat, hogy mit jelenthet. Tuti, hogy valami Istenség után nevezték el, mert olyan, mint egy kőszikla… öö…mint egy Vidia?



Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 5:38 am
Következő oldal
- A legfinomabb falatokat, csak a legügyesebb vadászok kapják meg. - nézek rá, mikor az elégedetlen azzal, hogy itt bizony mindent fogcsikorgatva kell megszerezni. Ez az élet törvénye, s minden itt élő és ide járó utazónak tudnia kell. Ha nem, akkor éhen marad. A nevét furának találom, egyáltalán nem olyan a hangzása, mint egy perdai-é.
- Idegen a hangzása, s az az érzetet táplálja bennem, hogy a kimondásakor kitörne a nyelvem. - kissé megszalad a szemöldököm, mikor az én becses nevemről beszél. Nem tartom különlegesnek, mert a falumban vannak még hasonló nevű nők. Nem kötöm rá a másik orrára, így tovább lépek ezen a témán.
- Miért eszel abból? - mutatok rá a konzervdobozra, meg a lábosra. Vannak nálunk is edények, azonban túlságosan nem vagyunk hozzászokva az olyan ételekhez. Kézzel eszünk, s kevés levest készít a népünk. Nem tároljuk őket napokig, hanem annyit veszünk el a természettől, amennyi szükséges. Ezzel szemben az ide jött idegenek másképp tesznek, s sok dolgot nem értek velük kapcsolatban.
Érdeklődik a por iránt, amit rászórok a lárvákra, s az előbbi illat átvált még kellemesebbé. A kezem könnyedén dolgozik, s tudom jól mennyit szabad csupán ráhinteni.
- Titok, én így szeretem. Tywinna fűszer – jegyzem meg, bár gondolom ő azokra a fűszerekre lenne kíváncsi, ami benne van. Sajnos nincs szerencséje, mert ez az egyik féltve őrzött titkom. Ha meg akarja fejteni, akkor jó szaglásának kell lennie, mint egyes állatoknak. Hallom, hogy kiejti a nevem, ami alakul kiejtés szempontjából, de attól függetlenül nem fog levenni a lábamról.
- Nálatok nincsenek fűszerek?
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 3:06 pm
Következő oldal
Tywinna & John

-Azt meghiszem. – bólogatok a jó falatok megszerzésére, amit tényleg csak az ügyes és tapasztalt vadászok ehetnek. A lárvákra nem hinném, hogy gépkarabéllyal lövöldöznek, de amúgy igaznak tartom ezt a megállapítást.
- Meg lehet szokni. – vonom meg a vállam, bár nem hiszem, hogy az én nevem jobban bonyolultnak hangozna, mint az övé. Általában rövidíteni szoktam azokat a neveket, amik „kimondhatatlanok”, de jelen esetben, ha azt kérném a nőtől, nem biztos, hogy repesne az örömtől. Érdekes Nép ez a Perdai.
-Ebből már nem eszem.– nézek a megpörkölődött kajám maradékára és a flaskám oldalára. – Kuka.- Szépíteni is lehetne a bénaságom a főzés terén, de felesleges. Valami olyasmi lenne a legmegfelelőbb szó rá, hogy „fogyóeszköz” nálam, az edény.  
-Remekül hangzik, bármit is takarjon. – szélesedik ki a vigyorom, de valami azt súgja, hogy a mellettem ülő nőnek nincs nagyon humora. Magamat se tartom valami mókamesternek, de néha kell egy kis hülyeség, hogy túléljük ezt a helyzetet.
-Vannak fűszerek. Biztos. Én csak néhányat ismerek, de nem is vagyok valami nagy Szakács. Enni jobban fűlik a fogam, mint az elkészítéshez. – nézegetem közbe a nyárson sülő kis néhai-akat.
-Szoktál vadászni? Mondjuk… nagy-Vadra is? – kezdek kíváncsiskodni, ha már szóba kerültek a Vadászok. Nem sűrűn fordul elő, hogy egy őslakossal vacsorázom, így nem is meglepő, hogy kezd érdekelni a módszere vagy a technikája. Biztosan tud valamit, ha ilyen magabiztosan és „lenézően” tud beszélni velem. A lárvák elejtése nem hinném, hogy óriási tudást kíván, de ha már témánál vagyunk a kajáknál, akkor lehetne ebből több mindent kivesézni.



Vissza az elejére Go down

Tywinna

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2388. nyara

Tartózkodási hely :
Többnyire vadon

Beosztásom :
Védelmező

Reagok száma :
81

Avatar alanyom :
Leidy Amelia Labrador


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 2:16 pm
Következő oldal
Mikor hallom, hogy miként felel a férfi a vadászos dolgomra, akkor inkább elengedem a fülem mellett. Nem győzött meg arról, hogy ő szintén nagy vadász hírében állna. Sokkal inkább tartom őt a biztos és bőséges ellátmányos férfit. Nem nézem le, csupán furának tartom, hogy mennyire különbözünk. Két faj s eltérő szokások, hagyományok és minden egyéb. Van egyáltalán valami közös? Nem tudom, egyelőre nem úgy tűnik.
- Idővel talán megszokom. - nézek a vállát vonogatóra. Egy időre elhallgatok, hogy alaposan körbenézzek, s hallgatózzak. Minden nyugodt ezen az estén. A kijelentésére most én vonom meg a vállam. Ha ennyire elrontotta azt az ételt. Arra a szóra felfigyelek, hogy kuka.
- Mit jelent, amit az elébb mondtál? - csapok le a szóra, mert szeretném tudni a jelentését. Nálunk nincsen kuka, vagy micsoda? Nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam azt a dolgot, de talán majd megerősít.
- Ha jó az ízlésed tetszeni fog, ha nem akkor fintorogni. Emellett kis ismerettel rá lehet jönni a Tywinna ízesítés titkára. - mosolygok egy picit, de egyáltalán nem viszem túlzásba. Bizodalomra ad okot, mikor elmondja, hogy ismer pár fűszert. A többi szava pedig arról tesz tanúbizonyságot, hogy ő inkább szívesen fogyasztja el az ételt, mint elkészíteni. Feltűnik, hogy miként nézi a nyárson sülő féreglárvákat, s próbálok viccelődni vele.
- Csorog a nyálad a finomra. - ám cserébe kapok egy kérdést, amire azon nyomban válaszolok.
- Nagy Vadra egyedül nem vadászik senki, veszélyes és gyakran halálos.  Nincs hősködés, nincs baj, sem szomorúság. - érzem, hogy hamarosan kész a vacsora. Forgatok rajtuk még öt percet, aztán félreteszem őket hűlni.  Míg babrálok az ennivalóval, addig kérdések fogalmazódnak meg bennem.
- S te néztél már szembe Nagy Vaddal? - döntök úgy, hogy maradok a témánál.
Vissza az elejére Go down

John Baker

Ellenálló

Őrpontok The-punisher-season-2-jon-bernthal-in-forest-with-gun-1547811447

Karakterlapom :

Születési idő :
Föld. 2336.11.27.

Tartózkodási hely :
Perda Hold, Rebellium

Beosztásom :
Csapatvezető

Reagok száma :
82

Avatar alanyom :
JON BERNTHAL

☽ :
Őrpontok The-Punisher-Jon-Bernthal-Frank-Castle-Return


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 17, 2019 3:28 pm
Következő oldal
Tywinna & John

Egy pár percig elnézegetem a sülő lárvákat és próbálom kiszagolni a fűszere összetételét. Az túlzás, hogy sok mindent érzek ki belőle- mivel annyira nem ismerem a gasztronómiát- de legalább megpróbálkozom vele és ez nekem már fél sikernek számít.
-Ja. – kurtán teszem hozzá a véleményem a megszokáshoz, és többet nem is törődöm vele. Mindenki a saját tempójában tanul vagy megfigyel, így nem is lehetne általánosítani. A nagy Vadászra viszont elvigyorodom, mivel általában a messziről jött ember azt mondd, amit akar… Így biztosra is vettem, hogy egyedül nem is fog egy olyan ragadozónak rontani, ami/aki/ jóval nagyobb testtömeggel és erővel áll szemben. Abban igaza van, hogy egyedül botorság kiállni ellene, de amikor a szükség rávisz valamire, akkor nem hiszem, hogy válogathat az emberfia az eszközökben és a józan ész szülte törvényekben. Mondhatnám, hogy nem vagyok elveszett a témában, ami a vadászatot illeti, de most lehet, nagyképűnek hangzana jelen helyzetben. Inkább arra szoktam koncentrálni, hogy túléljek, mint hősködéssel megmutassam, mikre vagyok képes. A franc akar holtan lenni, ha tudok élni, ahogy lehet.
-A kuka? Öö… Olyan szeméttároló tartály. – nagyjából behatárolom neki a szó jelentését, és még mutogatok is mellé, de fogalmam sincs, hogy ezt érti-e. Gondolom, hogy van náluk is valami hasonló, amiben a hulladékot gyűjtik, de konkrétan csak feltételezem.
-Én azért nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom fejteni a fűszereket, de majd a kóstolásnál kiderül. Vagy nem. – ez is kétesélyes, ahogy az is, hogy egyáltalán ebbe a formában milyen íz világúak lesznek ezek a lárvák. Már ettem ilyet, de akkor nem volt megsütve… Vagy lehet, hogy csak én nem éreztem rajta. Pff.
-A csorgás az túlzás, de kíváncsi vagyok, az biztos. – vonom meg a vállam ismét a lány felé, de valahogy nem tudom hová illeszteni ezt a dolgot. Ebben a formájában még nem tudom, hogy mennyire fog csorogni a nyálam, de most még jó messze vagyok tőle.
Aztán megint a vadászatra gondolok, ahogy nézem szépen forogni a nyárson a kis falatkákat. Nem tagadom, hogy már korog a gyomrom, de valahogy egy rostos sült inkább a kedvemre való volna, mint az apró lárvák. Talán ha sikerül majd a napokba valami „címeres ökröt” leölnöm, akkor napokig majd a steak lesz a menüm. Az azért már mindjárt jobban hangzik. Főleg, ha ezt a reggeli szállítmányt meg tudnánk csípni és „lepottyanna” még valami extra a Kancellária ellátmányából, máris boldogabb lennék, és pár hétig lenne utánpótlás a csapatnak. Ezt még a jövő zenéje, és ha már a nyárson ilyen szépen pirult falatok forognak, akkor nem is nagy fantáziálás kell, hogy ezt is egy hatalmas húsdarabnak képzeljem el. Közbe tudom, hogy nem az, de az álmodozást egyik törvény se bünteti… Vagyis, még. De inkább nem adnék ötleteket a kizsákmányoló közegnek, akik így is többet vettek el ettől a helytől, mint amire szükségük van.
-Akadt olyan helyzet, amikor igen. – De most komolyan? Ki se nézi belőlem, hogy le tudok vadászni egy nagyobb állatot? Igaz, hülyének is nézhet, mert egymagam kerültem szembe egyik ragadozóval, - aki ellen ő-, biztosan nem menne. Az igaz, hogy voltak körülmények, amik nem igazán lennének most publikusak a jelenetben, de nem igazán dicsekedhet az ember azzal, hogy éppen a bokorban gubbasztva – félreérthetetlen helyzetben- könnyít magán és mellette egy fenevad éppen farkasszemet néz vele. Ha jobban belegondolok, akkor jócskán volt szerencsém is a dologban, de végül egy remek döféssel a szeme között landolt a késem és sok nyikkanása nem volt az állatnak. Miért zavart meg a dolgom végeztében? Ööö… Legalább nem kellett aggódnom a gatyám tisztasága miatt.
-Te?- gyorsan kérdezek vissza, mielőtt jobban kielemeznénk a körülményeket.


Vissza az elejére Go down

Kancellária


Őrpontok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Őrpontok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 31, 2020 10:34 pm
Következő oldal
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Őrpontok AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Őrpontok IpUrJ4h


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 14, 2020 5:39 pm
Következő oldal
//Folytatás Innen//

Lápi quorsa


Alec & Roda





*Szép a mosolya, pimasz de szép. Ez az első ami eszembe jut amikor szélesre húzza a száját a szavaimra. Én tényként közöltem, ő dicséretnek veszi ami derűs pillantást eredményez. Az egész lénye az arcára van írva, le sem tagadhatná, hogy minden rossz ami érte, nem befolyásolja a jókedvét, nem gyűri maga alá. Mosolyommal ellentétben komolyan válaszolok vissza.*
-Nem dicséretnek szántam. Ami a sajátunk, nem tanult képesség, azt nem lehet dicsérni. *Kevés égivel találkoztam eddig, de úgy tűnik, hogy egyik sem ismeri önmagát, vagy csak nem mernek hinni magukban. Nem hiszem bölcsebbnek magam nála, csupán másképp látom a világot, más szemszögből, és más dolgokat tartok fontosnak. Talán ezért tartom furcsának az égiek szerkezeteikhez való ragaszkodását is. Vadember sem mentes ettől, de mentségére legyen mondva, legalább próbálkozik beilleszkedni, elfogadni, a magáévá tenni azt a számára ismeretlen világot, ahova csöppent. Sokukból ez hiányzik, a maguk képére akarják formálni az otthonunkat, ezért nem jutunk egyről a kettőre. *
-Amit a kor hoz, azt nem tudom gyógyítani, csak enyhíteni a fájdalmat. Én csak az Emlékek Őrét láttam botra támaszkodni, de ő már elmúlt százhúsz éves. *Válaszolom, mosolyogva emlékezve az Emlékek Őrével való legutóbbi találkozásomat. Azelőtt kerestem fel, hogy a húgommal elindultunk volna Elorakba, hogy betöltsem az Első gyógyító helyét. Fontos állomása volt az életemnek, és a húgoménak is. Változás előtt álltunk és ő nem csak a népem történeteit őrzi emlékeiben, hanem a múlt tudatában tanácsokkal is szolgál, akárcsak Dann Tierran. Megnyugvással hagytam el az otthonát. De, ő nem láthatta a jövőt és azt, hogyan alakul majd a sorsom, az útmutatásai azonban segítettek. Vadember kétkerekű szerkezetére nincs szavam, egyelőre. Ami lenne az túl hosszú, így maradok az ő kifejezésénél, és továbbra is kíváncsisággal szemlélem ahogyan életre bírja. Mindketten kételkedünk a másik „járművében” látom ahogyan végigméri a bogámat. Kiváltképp a lábait, mikor azt ecsetelem, ilyen ügyesen győzi le az akadályokat, mégsem ő az aki különlegességével sikert arat. Meglátva mit tesz azzal amit a motorról vesz le, nem csak én döbbenek meg, hanem a bogám is. Mindketten más okból. Én csupán nem értem miért szereli szét, a bogámnak valószínűleg azzal lehet problémája, hogy egyrészt az égi „szétmarcangolja” a hátasát, másrészt eltakarja az arcát. A magyarázat sem segít sokat, értetlenül ingatom a fejem.*
-Még sosem estem le róla…az megvédi a fejed? Sisak….fejvédő fedő. Elmélkedésem közepette megemelkednek a szemöldökeim, és továbbra is csodálkozó, kíváncsi pillantásokkal kísérem Vadember minden próbálkozását, mielőtt elindulnánk. Még mindig úgy tartom, hogy hátrányban lesz velem szemben és ennek hangot is adok, ahogy az előnyt is megkapja tőlem. Már csak azért is, hogy felmérjem a szerkezetét és őt ahogyan megzabolázza a két szarvánál fogva. Voltak kétségeim, de be kell valljam, elég ügyes tekintve, hogy még a bogám sem kíméli. Pedig kedveli. A bökdösés is ennek a megnyilvánulása, bár a valódi indokait én sem értem, hogy csupán a kedvelés jeleként vagy azért noszogatja a csőrével, hogy ne azon a szörnyű hangú láb nélküli „állaton” üljön. Mindenesetre mindkettőnket meglep amit visszakap, Vadember kérdő tekintetére tőlem csak egy nevetős fejrázást kap amivel teljességgel elhatárolódom a bogám tettétől, míg a hátasom felveti a fejét és rikoltó hanggal adja tudomásunkra, mennyire tetszik neki, hogy Vadember visszapaskolta. Azt hiszem a kezdetleges bizalom itt meg is köttetett. Azonban a versenyszellemet nem lehet kitörölni a bogámból, s mikor elhagyjuk a mocsár ingoványos talaját s már nem kell odafigyelnünk hova lépünk, megugrik. Incselkedik Vademberrel és a motorral, számára  mindkettő élőlény. Noha nem látom Vadember arcát, úgy gondolom alábecsülte a bogámat…vagy az összes bogát az enyém személyében, mert későn kezd el gyorsítani, véleményem szerint nem ez okozza majd a vesztét. A boga erőssége a talpában és könnyű de erős izomzatában rejlik. Könnyedén átugorja a kisebb sziklákat a nagyobbakban pedig megkapaszkodik, a tapadókorongok pedig segítenek neki abban, hogy csúszás nélkül el tudjon rugaszkodni, újabb lendületet adva a futásnak. Láthatóan Vadember szerkezete erre nem képes, kerülgetnie kell, ezzel pedig időt és előnyt veszít. Talán sima, egyenes terepen ő nyerne, de sosem mondtam, hogy a bogám gyorsabb, csak azt, hogy hamarabb elér a célhoz. Egészen ráhajolva a nyakára segítem őt úgy, hogy kissé megemelkedem a nyeregben, és testem átveszi az övének ritmusát. Régen volt amikor így száguldottam vele, már el is felejtettem mennyire élvezetes, gyerekkoromat juttatja eszembe, a gondtalan éveket, a nevetéssel telt napokat, Aideen rosszaságát és a szüleink előtti titkolózást. Csak most érzem, mennyire hiányzik minden amit magam mögött hagytam, most, hogy belekóstoltam. Az emlékeim a veszteségeim ellenére nem szomorúak, és mikor akad egy pillanatnyi alkalom arra, hogy száguldás közben egymásra nézzünk Vademberrel, szélesen rámosolygok. Már győzelmünk teljes birtokában rójuk az utolsó szakaszt a cél előtt, mikor érzékelem valahol a hátam mögött, kissé oldalt, hogy vadember elcsúszik, hallom a motor megváltozott hangját, a tompa puffanást, a kavicsos talajon való csúszásét, és bármennyire nem tetszik ez a bogámnak, aggódva lassítom le, hogy hátrafordulva megnézzem nem esett-e baja versenytársamnak. Teszünk egy a hatalmas testéhez képest kicsi félkört, fordulót…feszülten, türelmetlenül toporogva, míg Vadember vigyorogva fel nem áll. Kissé dühös – valószínűleg rám – rikoltással fordul újra irányba és ugrik ismét egy nagyot, mielőtt lendületes galoppba kezdene, én azért még egyszer hátranézek, hogy tudjam, biztosan jól van, s csak azután vetem magam megint teljes lélekkel a versenybe, hogy elsőként érjem el a hegység láncainak lábát.*






Sötét láp◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Őrpontok Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
317

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Őrpontok Alec_i11


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 15, 2020 9:23 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


Tudnék a szavaival vitatkozni - hiszen például a kedvesség is lehet valakinek a sajátja, mégis dicsérjük érte -, de nem éri meg a vitát, valószínűleg csak eltérő fajunk okozta eltérő látásmódunk és gondolkodásunk okozza a véleménykülönbséget. Nem mintha ne állnék elébe szívesen ilyennek, biztos érdekes, s nem tartom magam annak a fajtának, aki felidegesítené magát, csak mert a másik nem akarja megérteni az én érveimet. Ám a hely és az idő nem alkalmas. Ehhez jobb leülni egy ital mellé, vagy minimum sétálni - ahol nem kell állandóan a lábad elé nézni -, és nem akkor, mikor társaim élete a tét. Így már haladtunk is a motor felé és közben érdeklődtem csak a gyógyítási képessége határairól. Egyről már tudok, az időt ők sem tudják kicselezni. Azért a százhúsz év említésén emelkedik egyet a szemöldököm elismerően, hát tényleg igaz, hogy ilyen sokáig élnek a perdaiak. Egy hosszabb pillanatig méregettem Rodát, saccolgatva ő vajon mennyi lehet, de nem kérdeztem rá. Tulajdonképpen nem lényeges, meg hozott emberi kulturális maradvány, hogy egy nő korát nem firtatjuk s ezt ezek szerint kivetítjük a más fajok szülötteire is. A fejvédő fedőre bólogatok, s eltűnődöm, hogy a harcosaik se hordanak sisakot, mármint háború alatt sem? Annyira a háttérben mozoghattam akkor - okkal, s nem csak mert nem buzog bennem halálvágy -, hogy az sem rémlik, kiengedett-e Terson kancellár bárminemű felvételt a kezei közül a nyilvánosság számára vagy sem a csatamezőkről és ütközetekről, nem hogy felderengjen előttem, hogyan is fest egy csapat perdai harcos.
Hagyom is, s inkább készülök a versenyünkre, megszakítva ezt Roda bogájának incselkedésével, aminek hatására - na meg döbbenetes rajtja hatására - kezdem egészen más fényben látni ezeket a hátasokat. Azon alkalmakkor, mikor egymás mellett haladunk, vagy egészen közel, akkor vagy saját szemeimmel vagy a visszapillantót használva azért nézem, hogy üli meg Roda a bogát, ráhajol, de jobban, mint mi a motorokra, valami régi filmben láttam hasonlót lovakkal a Földön. Egymásra mosolygunk - mit mosolygunk, nevetünk! -, bár nekem a sisaktól lehet csak a szemeim sávja látszik ehhez, de elég beszédeseknek tartják azokat, hogy egyértelmű legyen: piszkosul élvezem, így a szerencsétlen kicsúszásomat ugyan követi pár keresetlen szó, amivel leginkább azt dicsérem, aki azt két tither-nagyságú sziklát pont oda tudta tenni az útba, idefele jövet egyébként is ez még nem volt ott, mindenesetre ez a káromkodás is inkább rossz szokás, semmint tényleges zsörtölődés afelett, hogy csekélyke előnyöm is oda lett. Ezt hivatott jelezni vigyorom is, amivel már a motorra pattantam és indítottam be újra. Szerencsére némi kopást leszámítva egyikünkben sem esett komolyabb baj, és örülök, hogy a motorom nem élőlény, mert a boga újabb nagy ugrását elnézve egy hétig vigasztalhatnám eltiport önbizalma és büszkesége miatt. Az enyémet meg majd megoldja pár korsó sör a bárban.
A hegyláncolat déli lábához innen már hamar odaérünk, de a terep nem a motorversenynek kedvez, esésemet követően fordult a kocka: magabiztosan a perdai csapat vezet. Olyannyira, hogy az őrponthoz is ők érnek előbb, aminek egyenes következménye az, hogy a sziklák rejtekéből három ellenálló lép ki és szegeznek fegyvert rá és a bogára is, felszólítva perdai nyelven a megállásra őket, azzal a határozottsággal, hogy engedelmesség híján akár a hátast is kilőnék alóla. Egyikük már Roda mögé figyel tekintetével, a fegyvert viszont továbbra is a nőre szegezi. Látták messziről már közeledésünket és előttük nem tiszta, hogy minden rendben van, vagy nyomós okkal űzöm a perdai-t? Én már emelem egyik kezem magasba, majd lefele mutogatva, hogy tegyék le a fegyvereket, mihelyst megláttam őket és ha Roda felém fordul, neki is jelzem, hogy álljon meg. Ha sikerül mindezt még az őrök elérése előtt, akkor lassítok le én is a motorral és állítom le végül közelebb érve az egyikhez, akiről tudom, hogy a csapat vezetője. A lehajtott inggallért felemelve - ma oda biggyesztettem - mutatom a saját rangjelzésemet és azonosítom magamat a jelszóval együtt, noha a megszólított társammal nem egyszer iszogattunk már együtt, ismerjük egymást. De a protokoll az már itt is csak protokoll. Leveszem a sisakot a motor végébe téve és leszállva róla, s a Roda szerinti kis plusz "lábat" használom támasztéknak most is.
A perdai rövid szóváltásnak lehet tanúja, mely a felé való pillantások és nekem is a felé tett magyarázó kézmozdulataim eloszlatnak minden kétséget, ha volt is, hogy kiről szól a diskurzus. Bár fegyvert nem fognak már rá, de el nem tették őket, készenlétben állnak és a vezető, akivel beszélgetek vagy inkább vitázok nagyon ingatja a fejét nemlegesen. Szó szót követ, mire a férfi övéről egy kisebb fekete téglaszerű tárgy kerül elő, aminek beszélni kezd szájához emelve és valószínűleg Roda csodálatára majd, abból válasz is fog jönni emberi hangon és nyelven. Pár ujjmozdulattal jelzem, hogy adja át nekem az adóvevőt és azt megkapva kezdem kvázi elölről az egészet, csak lerövidítve, tömören a lényegre szorítkozva pár mondatban, határozottan érvelve, leginkább mert határozottan keveset akarok beszélni Aeron J. Carter-rel. Azt Roda is láthatja, hogy a kapott válasz, bármi volt is, egyáltalán nem volt ínyemre, és jóval több gondolatot fojtottam magamba, mielőtt egyetlen rövid "értettem, uram"-mal köszönök el s adom vissza az adóvevőt a férfinak. Nem tetszésem oka azért is lehet érthetetlen, mert mindenki más hallotta a beszélgetést és ennek megfelelően a fegyvereket ezúttal már biztosítják és el is teszik, Rodára nézve minden fenyegetettség megszűnt. Roda felé fordulok és odalépek hozzá.
- A boga maradni itt. Te jönni, de csak úgy jönni, ha én bekötni te szemed. Nem levenni kendő, míg én nem mondani, vagy te maradni örökre itt a hegy gyomrában. - Nyújtom kezem a perdai gyógyító felé, ha még fenn ül a bogán, hogy lesegítsem, még ha nyilván ezt nélkülem is meg tudná oldani, és utána a nyakamban lévő szürke kendőt veszem le, hogy azt kössem Roda szeme elé, ha hagyja. Hmmm, mennyivel másabb szembekötéses szituáció ez! De egy valamiben ugyanolyan, mint Szöszinél: a felelősség az enyém.
- És gratulálni neked... én bogám tényleg lenni együgyű te bogádhoz képest. - Jelenik meg érkezésünk óta most először mosoly rajtam, vagy színezi meg a hangomat, s kap a hátas is egy elismerő pillantást tőlem. Meg is paskolnám a fejét, nyakát... de nem vagyok benne biztos, hogy ezt a bogák is olyan jó ötletnek tartják, mint én. A motort hagyom itt, majd a többiek elintézik, nekünk meg nem kell sokat mennünk, hogy az egyik bejáratot elérjük majd.
- Lenni készen? Mehetni?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Őrpontok AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Őrpontok IpUrJ4h


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Pént. Jún. 19, 2020 5:41 pm
Következő oldal
Lápi quorsa


Alec & Roda





*A verseny sok mindent eszembe juttat a régmúlt időkből. Az akkori otthonomat, a szüleimet, a rosszallásukat, de fel tudom idézni a mosolyukat is néhány röpke, eltévedt pillanatig. Az már másodlagos előny, hogy hamarabb érünk el az ellenállók táboráig ahol betegek várnak ránk. Egyelőre azonban nem gondolok rájuk, felesleges lenne azzal foglalkoznom, hogy kik ők és mennyire betegedtek meg, míg nem vagyok velük, élvezem a versenyt, a szabadságot és mindazt amit nyújt, amit már régóta nem éreztem. A javát a bogám végzi, ő is hasonlóképp érez mint én, vagy inkább jobban, mert nem szoktam vele száguldozni és valószínűleg jólesik neki, hogy megmozgathatja a sokszor lassú lépkedésre fogott testét. Noha számomra nem a győzelem a fontos, nem fogom vissza de nem is hajtom őt szándékosan gyorsabb vágtára. Egyszer még meg is állítom, hogy megtéve egy nagyobb kört, lássam mi történt a lemaradó Vademberrel. Csak amikor picit dühösen morgolódva mégis rögtön vigyorgásra váltva ül vissza az elhagyott kerekes szerkezetére, nyugszom meg annyira, hogy folytassuk a versenyt. Láthatóan nincs baja, talán néhány horzsolást elszenvedett, de semmi komoly. A büszkesége nagyobb csorbát szenvedett mint a teste. A lelkesedésem olyannyira kitart, hogy pontos megbeszélés híján, már az előttünk magasba nyúló szikla falát nézem, hol tudnánk felkapaszkodni, hol látható valamilyen hasadék melyen keresztül a bogámmal elférünk, vagy bármi jele annak, hogy arra más is jár a szeleken kívül. Annyit tudok csak Vadember társairól, hogy valahol a hegy belsejében élnek, feltételezem a barlangok remek búvóhelyet nyújtanak és minden bizonnyal kihasználják a természetes járatokat is, így nem csoda, hogy az égi társaik nem találtak rájuk. Mielőtt kitalálnám merre irányítsam a bogámat, vagy hátrafordulnék Vadember felé útmutatásért, már jócskán a szurdoknál vagyunk, és vagy tovább megyek a sziklás terepen vagy a sziklafalon keresek utat, de még meggondolni sincs időm. Nem sokkal felettünk a sziklák árnyékából mozgást érzékelek, ahogy a bogám is. Néhány szívdobbanásnyi idő míg eljut a tudatomig, hogy nem démontigris leselkedik ránk, de a fegyvereket látva a hegységet uraló égiek látványa sem sokkal jobb. A bogám felrikolt, s ahogy visszarántom a lendületét, apróbb kavicsokat felverve farol, s a fegyvereseket szemmel tartva hátrál. Hangját visszaverik a falak, ahogy az érkező Vadember motorjának zaját, és az engem megállítani kívánó katona kiáltását is. Ösztönösen az oldalamon függő tőrért nyúlok, persze tudom, hogy hiába, az ő fegyvereik távolról is biztos veszélyt jelentenek, egyelőre azonban azon kívül, hogy ránk fogják, más támadó szándékot nem fedezek fel. Egy helyben, idegesen topog a hátasom, előrehajolva a nyakát paskolva próbálom megnyugtatni, míg kérdőn Vadember felé fordulok, aki leszállva a motorjáról, azt megtámasztva már magyaráz is, pergő égi nyelven, amiből egyetlen szót sem értek. *
-Bata nyugodj…marad. *Nem kell túlkiabálnom a látszatra egymással perlekedő Vadembert és a másik égit,  a bogám pedig néhány dühösebb horkantást követően elhallgat, s bár én még érzem a bőre alatt futó izomkötegek villanásszerű, ideges rándulásait, mozdulatlanságba dermed. Csak néha fújtat egyet-egyet, de úgy hiszem ez már csak nekem szól amiért mozdulatlanságra kárhoztatom. Kíváncsian figyelem a férfiak beszélgetését, főleg azután, hogy előkerül egy fekete doboz szerűség, oldalra hajtott fejjel ráncolom homlokomat a számomra érthetetlen jelenetre. Az a tárgy biztosan ahhoz hasonló amit Callum Jenkinsnél láttam, ám az tudott az én nyelvemen is, míg a sokkal nagyobb doboz csupán égi nyelven karattyol, kézről-kézre járva. Megunva a hosszas tárgyalást, egyetlen érintéssel lejjebb parancsolom a bogát, a hasa szinte a talajt érinti, így könnyedén leszállhatok a nyeregből. Nem törődöm azzal ha megmozdulásommal gyanút keltek, átvetem a szíjat a hátasom fején és elé lépve a fejére simítom a tenyerem. *
-Marad…jó Bata. *Már tudom, hogy az égiek perdai helytartóinak kapuját értük elé, ahol bebocsátást kell nyernem, ennek elintézését Vademberre bízom, míg ezen munkálkodik, elszórakoztatom a bogámat, hogy megnyugodjon. További fenyegetést nem érkezik, mintha el is felejtené az iménti idegesítő helyzetet, csőrét apró összeütögetésekkel csattogtatja és próbálja a karom alá dugni a fejét. Mosolyogva túrok bele a nap és a fák kérgének színével tarkított tollazatába a fején, amire torokhangú gurgulázással felel. Láthatóan élvezi a kis játékot, míg Vadember oda nem lép hozzánk. Érdeklődve fordulok felé és nézek fel rá, míg a bogám vállamra ejtve csőrét, onnan figyeli őt. A feltételek, melyeket kialkudott nem lepnek meg, bár a segítségemet ajánlottam fel, bizalmatlanok. Még a Dann sem értené őket…azok után amit Callum Jenkins katonái műveltek, nekem lenne jogom és okom arra, hogy bizalmatlan legyek mindannyiukkal szemben. Arra, hogy ha nem engedelmeskedem neki, örökre itt kell maradnom, csak halvány mosollyal reagálok. *
-Furák vagytok ti égiek. Alkudoztok amikor társaitok élete a tét. De nem bánom, legyen úgy ahogy kívánod. *Tudom, hogy nem rajta múlt, bár nem értettem a beszélgetésüket, az nyilvánvaló volt, hogy valaki más adott minderre parancsot, azonban a szavaimat szándékosan úgy választom meg, hogy minden felelősséget rá hárítok és ezzel azt is kinyilvánítom, hogy csak az ő szavára vagyok hajlandó hallgatni. Nem érdekel ki áll felette. Kezemet felemelve kérek egy kis időt, hogy várjon még a kendőjével és a bogám felé fordulok, elhessegetve játékosan forgatott fejét az utamból. A szíjnál fogva húzom le a fejét, egészen addig, míg a szíjat egy nagyobb kő alá nem tudom fogatni.*
-Bata itt marad. Jó fiú. *Tarisznyámból Lan gyökér kockákat veszek elő, s egy kisebb marékkal megajándékozom a bogát. Élvezettel tünteti el a tenyeremből, majd mint egy durcás gyerek, a fejét mellső lábaira hajtva veszi fel a várakozó helyzetet. Vadember felé fordulok és intek a kendő felé.*
-Most már felkötheted azt a kendőt. *Nem könnyítem meg a dolgát azzal, hogy hátat fordítok neki, kerüljön csak meg azért, hogy hátul megköthesse, jutalma egy csőrbökés a bogától a lábszárára. *
-Együgyű és sánta. *Válaszolom mosolyogva, már-már nevetve, ha arra gondolok, hogyan bukott fel a kerék alá kerülő kisebb sziklán. *
-Nem esett bajod? Megütötted magad. *Mondom ki a nyilvánvalót, de tudom, hogy semmi baja, csupán udvariasan érdeklődöm, míg a kendő el nem fedi előlem a világomat. A kérdésére bólintok, mosolyom pedig gyanúsan sokáig az arcomon marad, gyanús, mert ki az aki ebben a helyzetben mosolyogna? Egyik kezemmel a kendőhöz nyúlok, meg sem próbálom levenni, egész tenyeremet rásimítom az anyagra, Vadember kendőjére, hogy újra betekintést nyerjek a múltjába. Csupán addig, míg meg nem érzem a kezét, mellyel majd vezetni óhajt a számomra láthatatlan úton.*







Sötét láp◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Őrpontok Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
317

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Őrpontok Alec_i11


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 21, 2020 6:29 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


Amíg Carterrel beszélek is látom-hallom a bogát, s mikor Rodához lépek, akkor figyelem, ahogy a nő vállára hajtja a fejét. Egyre jobban megtetszik. Vajon minden boga ilyen eleven, mint Bata? Ez a szó mit jelenthet? Kedvem lenne megsimogatni, de nem kockáztatok most inkább. Azt hiszem, hazakísérés közben alaposan ki fogom faggatni a perdai nőt ezekről a lényekről. Hogy nem most, az annak köszönhető, hogy más dolgunk van, várnak minket a betegek.
- Inkább veszni kettő, mint sok. - Felelem egyszerűen arra, hogy furák vagyunk. A pontos számot nem mondom, nem kell tudnia senki kívülállónak, másrészről a perdai számokkal néha gondban vagyok, a kisebbeket jobban ismerem, ami jól jön, ha pimaszul kell alkudni. A felelősség rám testálását a perdai felől is kihallom szavaiból, hangsúlyából, amire emberi nyelven csak egy "fasza" kommentálással reagálok. Legközelebb inkább én megyek katonákra vadászni, hogy oltóanyagot szerezzek tőlük.
A kendőt szemből is könnyedén felkötöm, nem lépek ehhez mögé, meglepően gyakorlott vagyok, pedig nincsen szembekötős fétisem, mostanában mégis ilyen helyzetekbe keveredem. A boga csípése ettől még elér, nem is foglalkoztam közeledésével, gondoltam, megint a gazdájának kedveskedne dörgölődéssel, így aztán meglepve kapom odébb a lábam.
- Te boga! Én jönni vissza, s megharapni tégedet! - Fenyegetem meg játékosan s mosolyogva, függetlenül attól, hogy érti-e s ha érti, komolyan vesz-e?
- Ha-ha. Visszavágó hazafelé? - A sántaságra mosolyogtam, de minthogy Roda szeme bekötés alatt áll ezúttal bogától zavartalanul, ezért csak hangomból hallhatja ki. Még idejében eszembe jut, hogy a kendő szoros, de nem fájó megkötése után a kérdésére ne egy legyintéssel válaszoljak, mert azt megint csak nem fogja értékelni válaszként.
- Áh, semmi, ami rontani sármon. - Komolyan is gondolom, már abból a szempontból, hogy ezzel nem rohannék orvoshoz, de még kéznél lévő perdai gyógyítóhoz sem. S ha már kéznél tartunk, ekkor észlelem, hogy Roda a nem létező bajsza alatt somolyog s enyhe sárgás fénnyel derengő kezét a szemeire simítja kendőn át. Én már láttam tőle hasonlót - a hátam mögött álló többi ellenálló felvont szemöldökkel és kerek szemekkel néz, most mi van, de semmi fenyegetőt nem tesznek - de nekem is időbe telik, mire összerakom: valószínűleg nem a kendőt át fog látni Roda, hanem a tárgyakra is hat a képessége. Azt hiszem. Lehet tárgyaknak, élettelen dolgoknak emlékezetük? Mire odakapnám saját kezem, hogy indulásra s ne mozizásra ösztönözzem a perdai nőt, addigra neki jó pár villanásnyi emlék felidéződik. Ráadásul nem csak az enyém, hanem az első tulajdonosé is, talán rám sem ismer az éppen csak derékig érő, sötét hajú, helyes kölyökgólya-képű gyerekben, hacsak a már akkor is huncutul csillanó sötét szemek el nem árulnak. Nagy öleléssel vonjuk egymást közelebb a vonásokban hasonló, ugyanilyen hajszínű nővel, élvezve a másik illatát, a finom parfümöt, ami a nő nyakában lévő kendőből jön. A következő képben már nyoma sem lesz ennek huncutságnak, noha sok idő nem telt el: könnyek teszik fátyolosan elmosodottá a jelenetet, ahogy a sudár, enyémmel megegyező hajszínű még fiatalnak számító nő lecsukja szemeit örökre, ridegen hófehér ágyban feküdve, nyakában elegánsan csinos csomóba kötve még most is a szürke kendő, ami ekkor még fekete csíkos, rányomott mintáját viselte, ami napjainkra teljesen lekopott róla.
A kép vált, félhomályos szervízfolyosó eldugott kis kanyarjában, egy félremozdítható panellap mögött az előbb látott kisfiú hüppög felhúzott vékonyka lábait térdeinél átkarolva. Egy férfi talál rá, vonásaiban sok hasonlóságot látni köztük. A kendőt nyújtja oda szomorú szemekkel a fiúcskának, könnyeit azzal törli le az arcáról, hogy aztán hamar, szinte kiugorjon a panel mögül a fiú és apja vállán folytassa eddigi vígasztalhatatlanul síró tevékenységét.
Villanásnyi képek aztán, a kisfiúból nagyfiú lett, ébenfekete hajú húga szemeit köti be a halvány fekete csíkos kendővel és így vezeti az izgatottan boldog mosolyú lányt a születésnapi meglepetése felé.
A fiúból felnőtt lett, saját szeme elé köti mosolyogva az erősen megkopott mintájú szürke kendőt s így próbálja a tapsikoló, sikongatva nevetgélő két kicsi lányt elkapni, akik ide-oda cikáznak körülötte, hogy nehezítsék a dolgát, még az is, amelyik éppen csak megtanult biztosan járni.
Pillanatnyi képek, mikor itt a Perdán húztam arcom elé a kendőt, hol emberi, hol perdai létesítményeket közelítve meg, s egy pillanatra újra látni a Naphajút is, ahogy bekötött szemekkel a minta nélküli kendőhöz érve tapintaná ki vonásaimat, s míg ő bosszús lesz, én jót derülök a tréfán.
Itt kapom el Roda kezeit lehúzva a szemei elől, így egy pillanatra megint látja a nehezen értelmezhető robbanást, egy fém kart szintetikus bőr nélkül, majd eltűnik minden kép ahogy elengedem az implantátummal, a jobbal pedig fogást váltva a csuklóját fogom meg bízva abban, hogy azon át nem működik a képessége.
- Nem félni, hogy lenni túl kíváncsi? Jönni, spórolni erő. - Húzom finoman a csuklójánál fogva, hogy érezze, merre kell mennie. Hangom alapján nem tűnök haragosnak, se neheztelőnek. Pont én ítéljem el a kíváncsiságot? Hóhér-akasztás lenne.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Őrpontok AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Őrpontok IpUrJ4h


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Szer. Jún. 24, 2020 4:31 pm
Következő oldal
Lápi quorsa


Alec & Roda





*Egykedvűen figyeljük vadember beszélgetését valakivel, aki a fekete dobozban van. Persze tudom, hogy abba a dobozba nem férne bele senki, de könnyebb így meghatározni mivel nem ismerem annak működését. A bogám pont annyit ért a helyzetből mint én, és inkább a túl korán befejeződött verseny miatt lógatja a fejét. Nem voltak kétségeim afelől, hogy a hegyi égiek táborhelyére bejutni nem egyszerű, mégis meglepnek a feltételek, de egyáltalán nem azért teszem szóvá, hogy ezáltal bármit megtudjak róluk. Terveim szerint bemegyek, meggyógyítom azt akit kell, remélhetőleg lesz rá elég erőm is, s aztán hazamegyek. Ami nem tetszik Vadember szavaiban az a veszni hagyás. Értem a gondolatot és a szándékot, de akkor sem tetszik. *
-Mi nem hagyunk senkit sem veszni. Akarattal nem. *Nem tudom érti-e a lényeget, a különbséget amit próbáltam kiemelni, és szavaimat is olyan hangsúllyal kimondani, hogy ne legyen benne rosszallás. Nem ismerem a hátterüket, a céljaikat, nem ismerem az égieket…egyik szembenálló félt sem, és nem tisztem elítélni egyik oldalt sem a tetteiért, melyet nem az én népemmel szemben követnek el. Egyszer talán majd lesz lehetőségünk erről beszélgetni, megérteni a másikat. Mindennek ellenére elfogadom a feltételeit és megállok vele szemben, hogy felköthesse a kendőt a szemeimre, csupán egy kíváncsi szemöldökemeléssel reagálva arra a szóra, amiről nem tudom mit jelenthet, de biztosan valamilyen nem tetszés kinyilvánítása, a hangsúlyból ítélve…ebből pedig rájövök arra, hogy Vadember megértette, hogy bármi is történik a felelősség az övé és a vezetőjét nem ismerem el annak ami. Márpedig jogom van ehhez a népem területén. Elégedetten mosolyodom el, egy kicsit még mulattat is a nemtetszése és annak megnyilvánulása. A világ azonban eltűnik ahogy a kendő kizár mindent mi látható, más érzékeim, főleg a hallásom veszi át a szerep egy részét, de érzem is mikor a bogám megmozdul. Hogy mit tesz nem tudom, de Vadember hangjából ítélve ellene irányult a cselekedet. Halkan felnevetek, és kezem hátranyújtom felé, noha nem látom őt, de ő megtalál engem és csőrét tenyerembe dörgöli.*
-Jó Bata, jó fiú. *Tovább kuncogok és nagyon szeretném látni Vadember arcát. Méltatlankodásából ítélve a bogám nem bántotta őt kifejezetten, csak egy kis figyelmeztetésben részesítette. Annál inkább elfogadom az újabb verseny ajánlatát, félresöpörve azt a biztos tényt, hogy nem igen lesz erőm hozzá, hacsak nem pihenek meg itt az égiek táborában, míg új nap nem virrad. Ezen azonban még nem gondolkodom el és nem is döntök felőle. *
-Rendben. Újabb verseny. *Válaszából kiderül, hogy csupán a büszkeségén ejtett csorbát az a kő amiben megcsúszott, és úgy gondolom, hogy ez a csorba kifejezetten jó hatással volt a humorára. *
-Sármon? Az olyasmi mint a férfias kisugárzás? Ne félj, ha romlana, marad még belőle. *Égihez képest egészen jóképű, ezt nem tagadhatom és tetszik a humora, a szabadságvágya, a közvetlensége. Egészen másképp viselkedik mint Callum Jenkins, feltételezem a társadalmi helyzetük nagyban befolyásolja a személyiségüket. Több mindent megtudok azonban a kendőtől amivel bekötötte a szemeimet. Nem tudom mikor figyel fel rá, még úgy is elég látványos lehetek a halványan derengő kezemmel, hogy szándékosan nem hívom elő erőm egészét, hiszen még szükségem lesz rá. Érzések most nem érnek el, egy tárgy nem képes érezni, de minden kép előttem pereg, mely történés szorosan kapcsolódik hozzá. Az öröm és derű formálta mosolyom után szinte azonnal komor és szomorú vonásaimat hívja elő a kendő története és ez kitart a síró kisfiún át, egészen addig, míg gondolom az apjával el nem tűnik. Aztán újabb derű, a már ismert fekete hajú lány, újabb két kislány, mind kacagva kerülgetik Vadembert. Meg sem lepődöm, hogy egy kivételével csupa nő veszi körül, azon viszont igen, hogy újra meglátom a Naphajút. Értetlen arckifejezéssel próbálom kitalálni mit csinálhatnak épp, valamilyen játék lehet, de bizonyosságot nem kapok, mert a múlt képei hirtelen eltűnnek amikor Vadember megfogja a kezem. *
-A Naphajú! Megint veled. Érdekes. Te! Lányok és asszonyok boldogsága. Miért vagy te Vadember? Ki nevezett el így? Óóó! *Fejemet ingatva kérdezem a nevéről, de aztán újra látom azt a robbanást és mindent amit korábban is, amikor a kezét fogtam meg, de most a furcsa karomszerű csápok helyett egy kart látok ami még furcsább, hogy olyan anyagból van mint a fegyvereink. Érdekesnek találom azt, hogy bár a keze ért hozzám, az érzelmek most elmaradtak. El is zárom magamban a képességem forrását, így akkor sem fogok látni semmit, ha újra hozzám ér. *
-Nem kíváncsiskodom többet. Te kedves vagy. Nem neheztelsz miatta. Kíváncsibb vagy rá, mint amennyire zavar. *Többet nem is szólok, hacsak ő nem kérdez, de akkor lépteim megakadnak, mert hiába vezet, önkéntelenül is arra koncentrálok, hogy minden érzékemmel én is figyeljek a körülöttem lévő láthatatlan világra. Szorosan kapaszkodom belé, de a kezem nem fénylik fel, nem használom a képességem hiszen az erőmre ott lesz nagyobb szükség ahová vezet. A hangok, illatok, a lágy légáramlat mind segít és magamon érzem sok szempár kíváncsi bámulását, de nem zavar. Bízom a vezetőmben.*

//Folytatás: Itt//




Sötét láp◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Kancellária


Őrpontok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Őrpontok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Őrpontok Empty
Utolsó poszt Szomb. Jún. 27, 2020 2:47 pm
Következő oldal

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Őrpontok Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Őrpontok
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Rebellium, az ellenállók városa-
Ugrás: