Gyakorlópálya

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

 

- Ühüm. - Bólogatok egyetértően, magamban meg most igyekszem nem túlgondolni, vajon mi minden esetben tudja ugyanúgy használni mindkét kezét? Ejnye, Alec! Kell ide a témaváltás, mielőtt leragadnak a gondolataim és amúgy is érdekel a véleménye a kialakított gyakorlópályáról.
- A sárhoz inkább elviszek mindenki a mocsárhoz, én biztos nem lapátolok be ide annyi földet meg hordom vödörszám a vizet! - Ingatom a fejem mosolyogva, ami meg a veszélyes állatokat és növényeket illeti... van benne ráció, de kétlem, hogy belemennek.
- Nem hiszem, hogy behozhatunk ide olyanokat, már csak azért is, mert nincs ajtó, ha betéved ide egy gyerek... Egy akadálypályán csak jól pofára esik, de azért mégsem kell azon aggódni, mit akar megsimogatni, megkóstolni, amit nem kellene. És ez igaz egyes felnőttekre is... - Kis szemkörzés, vannak kifejezetten életképtelen egyedek itt. Néha nem is értem, hogy jutottak el ide és hogy vannak még életben... Gyanítom, ők sem értik ugyanezt.
- De ha gondolod, kérdezz rá Josie-nál, ő vállalta magára az oktatást, hátha van valami jó ötlete ennek megoldására. Nekem sajnos semmi jó mókát nem enged az órákon! - Húzom el a számat, de ott a csibészség a tekintetemben, mely jelzi, hogy okkal mondhatott Josie nemet, nem pedig mert karót nyelt lenne. Ezzel a váddal nem illetném őt semmi esetre sem.
Majd kiderül, hogy engem milyen vádak érnek a hátam mögött, melyek egy részéről tudok, éppen csak nem érdekel, de amit Aine mesél most el, az számomra is ismeretlen volt, hatása is nagyobb ekképp, jó nagyot nevetek magán az elképzelésen is, de a szóhasználaton ugyanúgy.
- Ez nem is olyan nagy baromság! - Jegyzem meg nevetés közben, de aztán kénytelen leszek kicsit megkomolyodni is, különben az előbbiek után nem fogja elhinni nekem, hogy van barátnőm, aki miatt nemet mondok. Legyünk őszinték: én is nehezen hiszek magamnak. Kis kitérőt teszünk csak beszédben Tepsire, s újra a nevetésé a szerep, mert tökéletesen el tudom képzelni azt, amit Aine mond róla a csodakancsós alkohol nővé változásáról. Igen, nagyjából ekkora csoda kellene hozzá! Majd próbálom a gondolataimat, érzéseimet kifejezni, miért is mondtam nemet Aine-nak, de ahogy reagál rá és beszélni kezd, rájövök elég hamar, hogy félreértett vagyis nem, mert tényleg gyönyörű, nem véletlen néztem a melleit - korábban meg a fenekét -, ebben igaza van. A többi viszont... hát nem egészen így értettem.
- Ööö.. arra gondoltam más eset alatt, hogy nincs épp barátnőm...? - Bizonytalan a hangsúly a végén, kicsit tartván tőle, hogy most rosszat mondtam, tovább rontva a helyzeten vagy éppen hogy ezzel sikerült javítani rajta? Mindenesetre nem akartam arra utalni, hogy én éppen kéretem magam, szóval ő egyéb kreatív és dögös módon próbáljon meghódítani itt és most. Egyszerű lélek vagyok, én már annak a nadrágos dolognak se álltam volna ellen, ha... más eset volna, ugyebár. Próbálom még összeszedni a gondolataimat, jobban letisztázni, ami számomra elég kényelmetlen, mert nem szokásom így tenni, csak sodródom az árral, lesz, ami lesz és lényegtelen az érzelmek definíciója vagy a kapcsolati szintek állandó újraértékelése, hol tartunk most. Nálam ezeknek van egy egyértelmű eleje és egy egyértelmű vége, a kettő közötti rendszerezését nem kutatom, sem pedig a választ rá nem keresem, hogy mit várok a kapcsolattól? Most valamennyire mégis kénytelen vagyok ebbe belemenni, annyit beismerve, hogy a végére akarok járni, mi lesz belőle anélkül, hogy véget vetnék neki egy megcsalással?
- Köszi. - Somolyodok el, mikor végülis sikerül úgy szavakba öntenem mindezt, hogy Aine megérti és nem akasztom ki őt jobban.
- Gondolod, hogy ennyi elég? Hogy tetsszen a személyisége vagy az enyém neki, hogy főnyereménynek gondoljuk a másikat? - Kérdezek vissza, magamban kételkedve, hogy ennyi elegendő lenne. Az élet szép, többnyire, de nem ilyen egyszerű. Ahogy ő elterül mellettem, én azon oldali alkaromra támaszkodom, amelyik oldalamra ő feküdt és így felé fordulva figyelem, hallgatom csendben. Komolyan meglep, hogy ilyen témába belemegy, hogy pont nekem mondja el. Meglep annak ellenére, hogy azt mondta, bennem megbízik. Ami azt illeti, ennek a fajta bizalomnak még jobban örülök, mint a másiknak, még ha nehéz is megszólalni, mit mondani erre. Újabb szomorú történet és elhúzom a számat a leitatás részre. Úgy könnyű...
- Szerintem... ha felnőnek és meglátják, milyen a rendszer, és milyen az apjuk, érteni fogják, miért tetted és nem biztos, hogy kell az a bocsánatkérés. Szép dolog a családegyesítés, de... nem tudom, mekkorák a lányaid, úgy gondolom, veszélyes lenne nekik itt. Mi elég nagy szarban vagyunk-leszünk, mikor jön egy járvány vagy csak olyan az időjárás, hogy éheznünk kell, plusz ugye csak egyszer áruljon el minket valaki és akkor minket innen módszeresen elkezdenek kifüstölni. Nem hinném, hogy rossz anya lennél, mert ebből kihagytad őket és inkább a biztonságot választottad.Ha meg nyer az Ellenállás, akkor visszamegyünk és behúzunk az exednek! - Mondom neki, a végét már a hátának, mert ő közben újra felült. Épp meg akartam fogni a kezét, bátorítólag, de akkor ez így most elmarad. Határozottsága mellett a hirtelen váltásait is bírom, amelyek váratlanabbul csapnak le, mint nyáron a zivatarok az Orkánszigeten. Már ott elkezdek mosolyogni, mikor a bokrokat emlegeti fel, de a befejezéstől már megint nevetek.
- Ott a pont! Tényleg jobb. - Nem tudok nem igazat adni neki, csak nem minden nőnek az a kedvence. Hát most már tudom ezt is Aine-ról, hátha egyszer még hasznos infó lesz... Majd ahogy látom, hogy komolyodik az arca, úgy alkalmazkodok én is, habár a végére elmosolyodok újra.
- Azt hittem, egy fakéreg-darab lesz a titkos közös jelünk! - Kacsintok hozzá. Fura erről megegyezni, de hát egyszer mindent ki kell próbálni.
- Egyébként megegyeztünk. S ne aggódj, nem szokásom másoktól elszeretni senkit, ha látom, hogy boldog vele. Kívánom, hogy találj ilyen valakit, hogy ne tudjak nyomulni, ahogy te mondtad, de ha mégsem lesz, nos, készülj az "álló tigrisem döfködésére" vagy hogy is volt! - Vigyorgok rá, s felülök magam is, elkezdvén lecsatolni magamról a vértet. Kérdésére felvonom a szemöldökeimet.
- Nos, inkább nem kérdezek rá, csak válaszolok: csináld csak nyugodtan! De ha úgy van, téged se zavarjon, hogy az ember hűséget fogad, nem vakságot. - Sandítok rá csibészen mosolyogva, majd nagyot sóhajtok.
- S akkor buktam az őrséges fogadást is, hm? A világ legunalmasabb dolga, komolyan.

 

- Á, nem lényeges! - Legyintek is egyet hozzá, hogy ne is foglalkozzon azzal az ühüm-mel. Nem mintha később majd nem lenne elég kényes a téma, csak másképp. A gyakorlópálya további átalakítása csak egy kis kitérő előtte, amiben meg kell hagyni, Aine fantáziája messze nagyobb az enyémnél. Az enyém valahogy földhöz ragadtabb, abban is, hogy mi az, ami reálisan kivitelezhető lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnám mosolyogva hallgatni az álmodozó terveket, mert hát kellenek is az ilyenek, s nagyot kell gondolni, hogy legyen miből lealkudni. Mondjuk mikor leparasztozz, azon felnevetek.
- Ha sikerül ezt a tározót megcsinálni, tuti egy csövet a szobám felé vezetek el: privát zuhany! - Emelgetem meg a szemöldökeimet. Nincs bajom a közös nagy tavakban való fürdéssel sem, nem vagyok egy szégyenlős típus, de a lakrészhez járó saját zuhanyzónak látnám egyéb előnyeit. Tényleg csak látnám mondjuk, régebben hasznosabb lett volna, mert hát jelen állás szerint csak a barátnőmet invitálnám meg oda, de hát ő meg ugye nincs itt, szóval azt hiszem egész jól fogok tudni továbblépni afelett, hogy nem lesz saját fürdőszobám.
- Hm? - Eddig is rá figyeltem, de azért nem tudom megállni a visszakérdezést, mikor megszokott kis becenevén szólít engem. Egyfelől vicces, amit mond utána, mármint elég sok barátnő van már mögöttem ahhoz, hogy úgy véljem, ne szoruljak tanácsra nők terén. Másfelől viszont pont ezt szeretem a nőkben: olyan sokfélék, hogy hiába tudok róluk sokan, mégis mindig felbukkan egy újabb és újabb, aki meg tud lepni valami módon. Ilyen Aine is, őszinte, mégsem bántó szókimondásával és gondolkodásmódjával. Nem esett nehezemre megkedvelni már a Rebelliumba vezető úton.
- Szerintem te is tudod, hogy az ilyen megszállott csajokat semmi sem tudja eltéríteni a szent céljuktól. - Vonom meg a vállaimat, majd elkerekednek a szemeim.
- Hé-hé-hé! Majd én leállítom őket, oké? Nem csak nektek esik jól, ha vannak érdeklődők. - Vigyorodom el, mert hát no, hiába tudom, hogy őket éppúgy visszautasítom majd vélhetően, mint most az előbb Aine-t, azért csak legyezgeti a hiúságomat, amúgy sem kicsi egomat, hogy kelendő lennék. És így valahogy még izgalmasabb, hogy nem az egyetlen jelentkező mellett teszem le a voksomat egyelőre, hiszen ki más mellett tenném, hanem őt választom és miért pont őt választom. Izgalmas kérdés, melynek feszegetését igyekeztem halogatni eddig és ahogy Aine magáról kérdez, benne mit látok vonzónak vagy éppen nem annak, elfog a balsejtelem, hogy a következő kérdés a barátnőmre fog vonatkozni és el kell gondolkodnom majd azon a miérten. Miért épp Szöszi?
- Tetszik az őszinteséged. Nem kertelsz, nem játszod meg magad, még akkor sem, ha tudod, hogy azzal járnál esetleg jobban valakinél. Magadat adod, de másban is ezt keresed. Gyorsan vág az eszed, nem csak ha problémát kell megoldani, hanem humorban is. De hiába éles a nyelved, akkor is látszik, hogy egy kedves nő vagy. - Nem akartam kifejezetten negatív tulajdonságokat keresni és azokat megemlíteni. Nem hiszem, hogy kellene vagy hogy Aine vágyna rá, még ha el is hiszem neki, hogy nem haragudna értük. Mégis, megbántódhatna. Na meg annyira azért nem ismerem, hogy pontos személyiségrajzot adhassak róla. Viszont amiket elmondtam róla, azokat komolyan gondolom, s nálam egyik sem negatívum. Figyelek tovább a szavaira, s már-már megnyugszom, hogy mégsem kell elgondolkodnom azon a miérten a barátnőmet illetően.
- Ez igaz, Aine, de csak mert valaki vonzó kívül és belül is, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rögtön főnyeremény. Úgy értem, a szerelem idővel kihűl, általában annyira, hogy máshol kezdjük el keresni. Talán inkább csak sok nyeremény létezik a világon, de főnyeremény nincs, nem? - Dobom vissza a témát én is, hogy ő mit gondol erről. Ami engem illet, egyértelmű a diagnózis: az a fajta nőcsábász vagyok, aki még sosem esett egyszer sem igazán szerelembe. Legalábbis eddig. Talán nem is hisz a szerelemben. Legalábbis eddig. Viszont mégiscsak igazam lesz: témánál vagyunk. Hát nem rákérdez arra, hogy mi tetszik Szöszi személyiségében? Egyetlen szerencsém a véletlen, hogy Aine nem tagadja meg magát és kendőzetlenül beszél olyan témákról is, amiről más nő nem feltétlen tenne: naná, hogy széles, ábrándos mosoly terül el a képemen a mellek említésére, hogy a másik testrészről ne is beszéljünk, melyek leírásai olyanra sikeredtek, hogy jó felidézni, rájuk gondolni... és ez rohadtul nem segíti elő, hogy a tényleges kérdéshez szedjem össze a gondolataimat, olyannyira, hogy lehet kaján, néma mosoly azt a benyomást fogja kelteni: leragadtam a külsőségeknél, nem ismerem annyira sem Szöszi személyiségét, mint Aine-jét. Közben mindaz a jelző eszembe jut, amivel húgom írta le, milyen lenne az ideális nő nekem, s még annál is több. Csak arra pillantok vissza Aine-ra, mikor azt mondja, hogy neki megbízható férfi kell, amilyen elvileg én vagyok, meg kell pár jó tulajdonság. Inkább nem kérdezek rá, mik azok és én ezeknek is megfeleltem-e? Annyi önkritikám van, hogy tudjam, rám női szíveket eleve nem szabad bízni. Furcsa mód, valahogy mégis így alakul, legalább Aine szívéből, lelkéből kapok egy kis darabkát, mikor belátást enged korábbi élete egy-egy részletébe, melyet teherként cipel magával.
- Szaros szabadok. Ha lenne nálam pia, erre ihatnánk. - Mosolyodom el magam is az Aine-ra jellemző velős összefoglalót visszaismételve. Találó.
- Nem is azt mondtam, hogy verjük agyon, hiszen annyit kapunk érte, mint egy rendes emberért, de egy tökön rúgást ne mondd, hogy nem érdemelne. Azért a bosszút is jól kell lakatni egy kis konccal! - Mosolyodom el újra. Én sem vagyok az a bosszúálló típus, s nem tudom, mit tennék, ha előttem lenne a kancellár, aki miatt itt vagyok, aki miatt olyan az egyik karom, amilyen. Nem rossz itt, de azért nem leszek neki hálás, amiért nélküle nem lennék most itt. Vélhetően egészen másképp alakult volna a sorsom, ha maradhatok, de ezen már kár rágódni, a jövőre kell koncentrálni: hogy juthatok vissza? Vagy a családom ide...
- Igazad van, abból kell kihozni a legjobbat, amiben vagyunk. A szaros szabadságunkból. - Somolyogva idézem fel az előbbi kifejezést helyzetünkre, ami pedig a leendő helyzetünket illeti: voltaképpen jövőbeli elköteleződésre kötünk egyezséget. Ezt is megértem! Mindenesetre nem aggódom miatta, hiszen olyan homályos és távoli dolog, hogy aligha tekinthető komolynak a kilátásba helyezett fakéreg-eljegyzés.
- Vettem, de többet ne árulj el most még magadról e téren! Imádok felfedezni. - Hiába a kaján mosoly hozzá, ezt azért komolyan gondolom. Élvezetes kitapasztalni, hogy az aktuális partner mit szeret és hol és hogyan és látni rajta, hallani ajkairól felszökkenni a gyönyör jeleit. Nem mondom, hogy valaha is ellene lettem volna egy ígéretes gyors numerának, de ha van rá idő, akkor én is inkább szeretem megadni a módját, s nem a jó hírem érdekében, hanem nekem is így jobb. Úgyhogy nem is szeretnék több instant receptet Aine-hoz sem.
- Mintha ti kikaparnátok a szemeiteket, ha egy kellemes kinézetű férfival van dolgotok. - Jegyzem meg, mialatt nézem mit csinál, ha már úgy is kaptam rá engedélyt, szóval még csak nem is muszáj lopva pillogni, így van lehetőségem is elkapni a lekerült ruhadarabot, míg a fennmaradt még jobban kihangsúlyozza a mellei formáját, körvonalazza a mellbimbókat és hát huh! Jobb lesz másfele pillognom, még a végén túlzottan izgalomba jövök. Így hát mosolyogva dőlök hátra és mint valami fura napszemüveget, úgy terítem szemeim elé a még bőrétől meleg, illatát viselő melltartót, és teszem fejem alá kezeimet kényelembe helyezkedve.
- Miért, még növésben vannak? - Nevetem el magamat, mert hát ezt sem hallottam még felnőtt nőtől arra, hogy felszedett pár kilót és az a melleknél is jelentkezett. Esetleg még talán várandós, de hát az előbbi beszélgetés alapján ezt kizárom. A pár plusz kiló meg egyrészt nem látszik, másrészt engem speciel nem zavar. Ahogy elnéztem Aine-t, minden porcikája olyan, hogy örömmel simítaná tenyerét rá férfi ember.
- Minek hordjátok, ha jobb nélküle? Azon túl, hogy szerettek nekünk plusz csomagolást adni, hadd tartson tovább az az előjáték, ugye. - Veszem ki egyik kezem a fejem alól és emelem meg a melltartó egyik kosarát az egyik szemem felett, hogy így lessek ki Aine-ra.
- Visszautasíthatatlan ajánlat, megdumáltuk, kösz! - Biccentek aprót, hogy a melltartó - ha még a fejemen van - ne essen le a fejemről ennek hatására, s örülök, hogy Aine csatlakozik majd hozzám az őrségben. Nem aggódok amiatt, hogy milyen ötletei vannak, mármint biztos vagyok benne, hogy nem fog nyomulni. Persze aztán lehet én vagyok a naiv, s ő ilyen ravaszul nyomuló szent célt kitűző csaj. Mindenesetre érdekes lesz legfeljebb, hogy ellen tudok-e állni komolyabb kísértésnek is vagy sem.
- Egyszer? Tízszer is! - Legjobb személyt kérdezte, imádok kint kujtorogni, de szerintem ezt tudja is, nem véletlenül vetette fel nekem az ötletet.
- Merre mennél? Meg miféle kísérletek? - A biztonságos körülményekre majd később kérdezek rá, mégis mire gondolt ez alatt.

 

- Akkor természetes esőgyűjtő medencének kellene tűnnie, úgy nem feltűnő a nagyobb vízfelület fent, de nem tudom... Baromi jól hangzik, de amennyi minden kell hozzá, azzal lehet egyszerűbb lenne megnyerni a háborút és beköltöztetni a fenekünket a kényelmes Városba. - Húzom el a számat, mert sajnos ha reálisan nézzük, ilyen kiépítésére nem lesz itt lehetőségünk. A sziklát kifúrni mindenhol, egyáltalán mivel, a csövekhez az anyag, meg egy sor olyan dolog, amihez én totál nem értek, a mérnöki munka sosem kötött le. Vélhetően azért is, mert sosem voltam elég eszes hozzá. Vagy az én agyam másra való. Nem, nem csak nőkön járnak a gondolataim, de tény, hogy azért elég nagy kapacitást lekötök vele, például most is, mikor a zuhanyzás kerül szóba és vigyorogva lelkesen bólogatok Aine-nak: eltalálta, kivel és mire használnám azt a zuhanyt. Aprót szusszantok csak a végén, beillik egy kisebb sóhajnak: jah, fáj is a szívem a szeretőm után. A szívem is.
- Mehetünk enni, ha gondolod. Összedobunk valamit a konyhán. - Dobom vissza a labdát, s rá bízom a döntést, hogy továbbállunk-e innen.
- Baj egy kis flört? Vagy ha jól esik az érdeklődés? Lehet neki is teszi más a szépet, s nem baj, ha mosolyog a bókjain, amíg nem omlik a karjaiba. - Vonok vállat a végén. Eszembe jut a kancellárja, és érzem, hogy a gondolatra feszültebb leszek egy kicsit, de aztán elengedem. A távolság miatt ezek aligha derülnének ki valaha is, ez bizalom kérdése és én bízom Szösziben. Talán egyszer ő is megbízik bennem, hogy nem hiszi el, hogy a szeme láttára cserélném le valaki másra. Ha átpártolnék teszem azt Aine-hoz, azért azt közölném vele. Pocsék lennék kovácsnak, hogy egyszerre két vasat tartsak a tűzben, és bár könnyedén hazudok, de nem szeretek, ha nem muszáj. Szöszi miatt már így is elég hazugságba keveredtem, hogy perdainak állítom be őt a biztonság kedvéért.
- Jó ragadós lennél! - Vigyorodok el közbeszúrva ezt, remekül ragadva meg a mondandója lényegét. A nyelvöltésére felnevetek.
- Tehát mondjak hibát rólad, de nem derül ki, igazam van-e? És meg sem bántódsz? Hmmm, ebben hol a csapda? Na mindjárt kiderül: szereted jobban tudni a dolgokat. - Többet nem mondok, nem is ismerem még annyira Aine-t, és igazából ez a "hiba" sem zavar, mert legalább szórakoztatóan teszi. Bármivel kapcsolatban is ütközik a véleményünk, legalább élvezetes és amúgy is szeretem, ha egy nőnek vannak saját gondolatai is. Ezzel együtt jár, hogy nem feltétlen ért velem egyet, de ez nem baj. Az sem, hogy sokat beszél, így legalább ki tudom elegánsan használni ezt és nem felelni pár kérdésre, például, hogy hányszor találkoztunk és csak szex volt-e Szöszivel. Azért egy vigyort nyomok rá, értse Aine, ahogy akarja. Annál azért elgondolkodom láthatóan, mikor azt mondja, hogy vettünk-e egymásnak valamit. Tudom, hogy nem szó szerint kell érteni, én például készítettem és készíttettem neki valamit, utóbbiból egyet még át se adtam. Ez akkor jelent valamit?
- Elég gyakran azért viszonylag egy időben kezd laposodni a vonzalom, de... A nyeremények azért mégiscsak jobbak, mint a főnyeremény, ha egyáltalán létezik. Nyereményből sok van, lesz másik. Főnyeremény nevéből eredően is csak egy és ha azt elveszíted, akkor mi van utána? - Kérdezek vissza, hátha erre is van Aine-nak válasza, mert nekem nincs és valahol érezhető is, hogy a veszteség lehetősége az, ami sok mindentől visszatart. Ha nem szeretsz, nem sérülsz.
- Nem tervezünk, csak sodródunk. Tudod, így hogy perdai, túl sok lemondással járna számára engem választani. Elveszítheti a családját is, meg gyereke sem lehet, meg ilyesmi. Nem hinném, hogy érnék ennyit. - Mosolyodom el viszonylag könnyedén, mintha nem bánnám. Nincs ez egészen így és még számos oka van annak, ami miatt azt mondtam Szöszinek, ne tervezzünk, csak legyünk, alakul, ahogy alakul. Ugyan most Aine-nak perdait mondtam, de csak ennyi a hazugság a történetben.
- Szerencsés fickó lesz. - Mosolygok és komolyan is gondolom, hogy valaki egyszer Aine-val jól fog járni. Nagy szíve van, amit át is ad annak, akit megszeret vele. Ajánlom az illetőnek, hogy megbecsülje magát!
- Mhm, bocs. - Húzom el a számat, mikor azt mondja, ő nem iszik alkoholt. Ezt már mondta korábban is, megismerkedésünkkor is és elterveztem, hogy az ő italába is teszek majd egyszer némi kis alkoholt, de most eszembe jutott, hogy a volt férje leitatta és kvázi megerőszakolta utána, úgyhogy ezt az ártatlannak szánt tréfámat most itt helyben törlöm is magamban. Az emlékei miatt nem lenne vicces, teljesen megértem Aine-t. Felírom magamban, hogy majd azért Szöszinél is rákérdezek, hogy ezért nem iszik ő sem?
- Azt hiszem, igazad van. - Bólogatok aprókat, amikor a bosszúról is lebeszél, pedig érte szólna az. Elgondolkodtató, hogy én bosszút állnék-e magamért például, a kancellárokon, akik ide juttattak? És ha igen a válaszom, mit tennék velük? És utána ugyanaz az ember maradnék, aki voltam? Ugyanúgy tudnék a tükörben szembe nézni magammal? Vagy azok szemeibe, akik fontosak nekem? Elgondolkodtató és így már arra ocsúdok, hogy Aine még nagyobb kényelembe helyezi a kebleit, a kinőtt melltartót meg megkapom én, szemellenzőnek használva.
- Nem csoda, a dominiumi algás izéktől aligha lehetett elhízni, úgy ki volt benne minden számolva. Mindenesetre ha híztál is, jól áll! Komolyan! - Mosolygok rá a melltartó alól, mert én ugyan nem vettem észre rajta egy gramm ingadozást sem, de ha így volt, előnyére vált. Ha mellre hízta, pláne! Le is pillantok rájuk, mikor közelebb húzódik hozzám, s nem hajolok el, kisvártatva sikerül is felnéznem a szemeibe mosolyogva.
- Erre természetesen igen a válaszom, de hát úgy is az lesz, amit te szeretnél. Nekem... meg az összes többi rebelliumi férfinak legfeljebb csak szerencséje lehet. - Nem kívánságműsor ez, tudom jól, és boldogan néznénk nap mint nap a feszülős felsőkön átsejlő hetyke kis mellbimbókat, és ugyan tényleg csak annyi érvet tudok felhozni a melltartó mellett, hogy szexi csomagolás, amitől jó megszabadítani a nőt, de nyilván okkal hordják azért. Tart is, gondolom én, na meg jól lehet vele fantáziánkra is hagyni valamit. Lesiklik tekintetem Aine hasfalára, ahol bőrén nyomát sem látni annak, hogy ő két gyermek anyja lenne.
- Tényleg innunk kellene valamit! Alkohol nélkülit. - Teszem hozzá, felpillantva rá, mielőtt még félreérti, hogy én is le akarom őt itatni vagy erőltetném az ivászatot.
- Vagy egy fürdő. - Teszem vissza szemeim elé a melltartót, amennyiben nem indulunk fürödni, inni vagy a korábban említett módon enni, ha éhes lenne. A tervezett túráit akár ezeken a helyeken is meg tudjuk beszélni. Még a fejemen lévő melltartó ellenére is látni, ahogy a válaszára összevonom értetlenül a szemöldökeim.
- A sivatag minősége, talajszerkezet? Érdekel a geológia is vagy mire kell ez neked?

 

- Biztosíthatlak, az nyomokban sem hasonlít a vízi hullaságra. - Kacsintok hozzá egyet kajánul, de nem forszírozom tovább, hogy a Városba kellene költözni. A végén még gyanút keltek és kilógok innen, egyébként is Carter kiáltványából nekem úgy tűnt, nem adná fel a Rebelliumot a Városért. Csak én tenném...
- Megdumáltuk! - Biccentek rá, hogy Tepsi főzzön. Nem teszem hozzá, hogy én is tudok ám, oké, nem vagyok hivatásos szakács, mint Tepsi, de elég sokat elsajátítottam és saját meglepetésemre is némi érzéket is mutatok a dolog iránt, legalábbis a nagy átlaghoz képest, így mosléknak nem nevezném, amit összedobok, de tény és való, hogy a dominiumi lehetőségek után a szóválasztásom nem ígért sok jót. Mindenesetre nyugodtan dolgozzon csak Tepsi, a lusta kényelmem nem csak a Városba költözésre szorítkozik.
Elkezdek szélesen mosolyogni, mikor ilyen macskás, finom mozdulatokkal mászik felém, még rá is teszek egy lapáttal, ahogy dőlök hátra, mikor közelebb ért, lássam, folytatja, tovább közelít-e felém szinte fölém kerekedve?
- Hmmm? - Jelen testtartásában nehéz a szemeinél tartanom a tekintetemet, de vállveregetést érdemlek: sikerült! Azért mondjuk kevésbé, hogy az ajkaira gyakorta lepillantok, míg ilyen selymesen búgja a nekem adott becenevet. Hogy e megosztott figyelem miatt vagy sem, de nem egészen értem, mire akar most célozni a szavaival.
- Nehezen követlek: most magadról beszélsz vagy a barátnőmről vagy úgy általában a nőkről? - Egyáltalán: he? Azt értem, hogy arról van szó, hogy akármi miatt is, de vigasztalódni valaki karjában lehet a legjobban, régi, jól bevált módszer ez, magam is egyetértek ezzel. Azt nem tudom, hogy mire akar kilyukadni ezzel Aine?
- Mmmm... Fent vagy lent félmeztelen? - Kérdezek vissza pimaszul, mintha számítana a különbség, de inkább csak időt akarok nyerni, húzni ezt az egészet. Egyelőre hagyom az érintését is a mellkasomon, csak amikor már a ruha alá téved, akkor mozdul nekem is egyik kezem, vállától fut le lágy simítással a csuklója felé.
- Tévedni? Kizárt! - Évődök vele, hiszen a testbeszéde elég egyértelmű, ahogy az enyém is, nem igaz? Kuncogására fülembe finoman felé fordítom félig az arcom, a közelség miatt így a szánk is elég közel kerül egymáshoz, még ha a távot azért még centikben lehet mérni, nem milliméterben.
- Akkor nekem most annyi? - Kérdezek vissza halkabban, már-már suttogva, óhatatlanul is sármosan mosolyogva meg pillantva rá e közelségből. Naná, hogy lenézek kicsit hosszabban a formás mellekre, mikor elém tárja őket és nem tagadnám egy pillanatig sem senki előtt, hogy mennyire kívánatosak, meg úgy általában Aine maga mennyire az. Nem mintha nehéz lett volna korábban kiimádkoznom a nőket a ruháikból, de a Perda még ebben is hozott könnyebbséget: nem Aine az első, aki magától megmutatja adottságait csak úgy, nem is panaszkodom! Elhúzódni a közelemből viszont nem lesz egyszerű ezek után, csuklója a kezemben maradt és ha elhúzná, pont ellentétes irányba húzom, másik kezemmel megragadva a derekánál, hogy egy hirtelen fordulattal ő kerüljön alulra. Fordulok rá csak annyira nehezedve rá, hogy ne tudjon szabadulni - és a koronaékszerekre vigyázva -, kezeit is lefogva. Ahol az implantátummal szorítom le, ott esélye sem lesz szabadulni, de egyébként is galádul kihasználom az erőfölényemet. Már ha akar egyáltalán szabadulni.
- Veszélyes tűzzel játszol, Sáros Popi! Más nem állna le itt, ha tetszik neked, ha nem. - Suttogom neki, mintha még a flörtölős játék része lenne, majd elengedem őt teljesen, hagyván, hogy ruháját visszaigazítsa magára és visszadőlök a hátamra, mellé.
- Csupán nyeremény. Apám összetört, mikor anyámat elvesztette, és azóta is, ha szóba kerül vagy én emlékeztetem valamiben őrá, látom, hogy még mindig szereti őt. De azt is tudom és látom, hogy ugyanilyen nagyon szereti az új anyámat is. Melyikőjük a főnyeremény? Vagy mindketten csak nyeremények... - Vonom meg a vállamat megválaszolva egy korábbi kérdést, hogy miért sem hiszek abban a lobogó nagy, igaz, sírig tartó szerelemben. És pont az előttem állt példa miatt nem is vágyom rá, nem is keresem, nem is akarok senkihez közel kerülni. Sodródok az árral, Szöszivel is alakul, ahogy alakul, de tudom, hogy nem tervezhetünk hosszú távra, akkor meg minek is ilyeneken agyalni, hogy mi van köztünk?
Arra bólogatok, hogy nagyobb termőterület jó lenne, mert most csak félreeső helyeken, kis mennyiségben tudunk csak, ami növény tűri az itteni sziklásabb talajt. Azért nem az igazi, többre lenne szükségünk. Ha a puszit megkapom, mosolygok rajta, s felmutatott hüvelykujjal jelzem egyetértésemet, hogy a cicimutogatást hagyja meg egy vip-körnek - háhá, benne vagyok! -, annál jobban fogják áhítani. De ezzel nyilván ő is tisztában van.
- Menjünk akkor! - Kelek fel én is, s meglepődöm a kezembe nyomott motyóra, de nem ellenkezem, csak a fegyverek egyikének végére biggyesztem rá a melltartót és teszem a fegyvert a vállamra, mintha valami zászló lenne. Gondoljanak eztán rólunk, kapcsolatunkról, amit akarnak az emberek, ha nem szerzi vissza Aine a ruhadarabot.
- Miért ne akarnám? - Kérdezek vissza somolyogva a fürdőre. Oké, nem biztos, hogy ez a világ legjobb ötlete, de őszintén szólva kíváncsi is vagyok, elfutni meg nem szokásom. Legalábbis ilyen elől nem.
- CQL-t keresel a földben? - Kíváncsiskodok tovább, miközben elhagyjuk a gyakorlópályát. Magamban meg feljegyzem, hogy húgomtól kérjek el ilyen geológiai jelentéseket. Minek dolgozzunk azon feleslegesen, amit a dominiumiak már voltak szívesek megcsinálni? De ezt nem mondom Aine-nak, majd meglepem vele!

//Folyt. köv. itt : )//