Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások




Csüt. Dec. 03, 2020 12:09 pm



Szer. Dec. 02, 2020 9:12 pm

Szer. Dec. 02, 2020 11:13 am





Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Oktatóterek
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Oktatóterek Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
Oktatóterek Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Oktatóterek
 





A perdai gyermekek oktatása jobbára a szabadban zajlik, nem az emberek számára szokványos korosztály szerinti csoportokban, inkább a képességek szerinti bontásra helyezik a hangsúlyt. Az elméleti oktatás a család otthonában történik, a testvérek egymástól tanulnak játékosan, vagy akár a vacsoraasztalnál. Szervezetten, csak a hideg, téli hónapokban vonulnak be fedél alá. Erre a célra a város főterétől nem messze alakítottak ki egy nagyobb helyiséget, mely elég tágas ahhoz, hogy a gyermekek kifejleszthessék a képességeiket és számos segédeszköz áll a rendelkezésükre.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 26, 2019 1:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Majdnem egy hét telt el azóta, hogy Rodát elfogattam, majd segítettem a szöktetésében. Részben megmosolyogtató, hogy a hosszabb élettel bíró perdaiak ennyire türelmetlenek, és részben elgondolkodtató volt, hogy a gyógyító igazat beszélt végig: a saját kilétéről, arról, hogy érte fognak jönni a többiek, erről a fajta összetartásról a perdaiak között, és a gyógyító fontosságáról, s emiatt feltételezhető tudásáról, erejéről, hogy maga a Dana is részt vett a szabadításában. Volt időm gondolkodni, mert ugyan szívem szerint már másnap jöttem volna Elorakba, ahova azelőtt sohasem kívánkoztam, erre nem volt lehetőségem, mert el kellett simítgatni a történteket és nagyon úgy fest, szerencsém volt. Hálás dolog az ellenállókra fogni a kellemetlenségeket, de az igazi szerencse ott volt, hogy Elorak felől sem érkezett ezt megcáfoló üzenet vagy intézkedés. Így megkockáztattam én egy üzenetet a Danának, aki el is fogadta a diplomáciai jellegű látogatásom lehetőségét, a részleteket onnan már hamar megbeszéltük. A Kancellária is elfogadta, ha már nyugtázták a Városban történteket, helyénvaló is, hogy valamivel viszonozzuk a Dana segítségét az (állítólagos) ellenállókkal szemben. Másnak úgy sem fűlt foga hozzá, hogy ide jöjjön, ami megint csak kapóra jött nekem, na meg úgy is beszéltem velük korábban, akkor már én viszem végig ezt az egész "ügyet". Megvan hát az alibi, amivel eljöttem ide, na meg egy Scorpion jármű, amivel ténylegesen jöttem és Elorak kívül hagytuk őrizettel. Ide csak a testőrségem kapitánya, az örök mosolytalan Jade kísért el, de még ő sem volt jelen, mikor a Danával beszéltem, ahogy most is maradásra intem az ajtóban - minden ki nem nyilvánított nem tetszése ellenére -, mikor belépek az ideiglenes kísérőm mutatta helyre, hogy itt tudok találkozni Rodával, aki vagy itt van már vagy most fog idejönni és ez csak semleges találkahely kettőnknek, ezt még én sem tudom.
Az öltözetem szokásos, a legutóbbi találkozásunkkor megismert megjelenés, a kisugárzásom is ugyanaz a nyugodt, erőt sugárzó, csak az arra különösen érzékenyek vehetnek észre némi idegességet rajtam. Hogyne lennék az... egész héten az voltam a megcsillantott remény miatt. De nem babrálnak ujjaim a hátam mögött fogott anyagdarabba tekert holmi csomagolásával sem, légzésem is nyugodt és rejtett idegességem még bennem is némileg háttérbe szorult, mikor Elorakhoz értünk. Műholdképeket láttam róla, meg néhány felvételt is, amit a diplomatáink lőttek itt, de személyesen látni... valahogy mégiscsak más. Furcsa sokszor a Város is egy olyannak, aki több, mint három évtizedet a Dominiumon élt le, de Elorak még a Városon is túltesz. Habár Rodát akarom megtalálni mindenáron, szándékaim szerint addig el nem hagyva Elorakot, amíg nem tudok vele beszélni, mégis az oktatóterekhez belépve tekintetem hirtelen nem is őt keresi vagy az esetleg jelenlévőkre téved, hanem érdeklődve nézek körbe a helyen, az épületen magán.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 10:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Nem számoltam a napokat az elrablásom estéje óta, számos dolgom volt és ugyanannyi beszélgetésem is. Sokan kíváncsiak voltak arra mi is történt valójában,  de ahogy ígértem, nem tettem hozzá ahhoz, amit a Dana osztott meg a többiekkel. Egyedül a húgomnak mondtam többet, elvégre ő ott volt és tudta az igazság egy részét, a fogva tartásom tényét, de sem az alkuról, sem a kancellárról nem mondtam többet, mint amennyit lehetett. Bár nem felejtettem el a történteket, továbbléptem és visszatértem a mindennapokhoz, azonban elmém egy kis zugában ott volt a várakozás, Callum Jenkins gyógyító kancellárral való találkozásra, a beszélgetésre, az alkunkra és annak megvalósulására. Ezek azonban csak gondolatok voltak, a várakozás sem töltött el izgatottsággal, nem voltam feszült és figyelmetlen. Ugyanúgy vártam rá, mint a nyári évszakra a hosszú tél után. Annak is eljön az ideje, sem előbb, sem később mint ahogy kell. Hamarosan meg is érkezett a Danától az üzenet, miszerint a kancellár beszélgetésre érkezik és megjelölte a napot, amikor tiszteletét teszi Elorakban. Látogatásának célja azonban nem az volt amit a Danával osztott meg és amit velem is közölt a papnőnk, ám ezt nem hangoztattam és csak rábólintottam a kérésre, hogy fogadjam őt.
Ezen a napon, az  oktatóterek tágas csarnokának egyik oszlopa mellett beszélgettem halkan egy ifjú gyógyító tanítvánnyal, akinek rengeteg kérdése volt. Türelmesen válaszoltam, tanácsot adtam, és biztattam némi dicsérettel, hogy eloszlassam a kételyeit. Már éppen beszélgetésünk végéhez közeledtünk, mikor egyik őrünk, aki azon kevés alkalmakkor amikor égit engednek be Elorakba, kísérőként áll melléjük, hozzám lépett. Szavai szerint a kancellár megérkezett, mely hírt egy könnyed főhajtással köszöntem meg neki, majd követve tekintetét megláttam Callum Jenkins kancellárt, ugyanabban az öltözetben, amiben legutóbb is megjelent. Minden bizonnyal egyenruha lehet, vagy a rangjának egyfajta jelképe. Én magam egészen más viseletben indultam meg felé, ruhám hosszú volt és vörösesbarna, ujjainak végén és a varrások mentén zöld betéttel. Lépteimnél a hasíték megmutatta combjaim egy részét, amit nem fedett a hosszú csizma. Mikor egészen közel értem hozzá, leemeltem a ruha csuklyáját a fejemről és biccentettem felé.*
-Üdvözöllek Elorakban! Shaz`or adjon erőt! *Két kezem ujjait összefűztem magam előtt, egy pillanatra elnéztem arra, amerre ő nézelődött, majd tekintetem újfent ráirányult.*
-Milyennek találod a városunkat? *Úgy vettem észre, hogy csodálja, de lehet, hogy csak én láttam ezt és egészen másról van szó. Azonban nem kellett megérintenem ahhoz, hogy tudjam, érezzem, a korábbi magabiztossága most csak álarc. *







Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 28, 2019 8:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Figyelmem az épületről a szemem sarkában meglátott közeledő árnyként észlelt Roda vonja magára, és felé fordítva tekintetem s arcom már nem fürkészem tovább a helyet, hanem rá figyelek. Röviden végigpillantottam rajta, de nem időzött el sehol a tekintetem, és pillantásom se volt tolakodó vagy zavaró, csak nyugtáztam megjelenését, ahogy ő is az enyémet. Igazán a ruházata kapcsán nem is a magasan felsliccelt szoknyarészt találom érdekesnek, hanem a csuklyát. Vajon mire kell, ha nincs rossz idő, pláne idebent? De még inkább az érdekel, mit láthatok a csuklya alól előkerülő arcvonásain, tekintetében most, hogy újra találkozunk és egészen más körülmények között vagyunk.
- Szép.. napot! - Apró főhajtás felé, ezt perdai nyelven mondva ki. Legutóbb nem örvendett, hogy az egyik istene nevét kimondtam a szokásos üdvözlési formulájukat használva, amit ismertem. Annak a kiejtése is érezhetően jobb volt, ez meg... lehet ők nem is köszönnek így, csak átfordítottam a mi köszönésünket az ő nyelvükre. De be is van kapcsolva a fordítóm, amit múltkor használtam, mert a kérdését egyébként nem tudnám megérteni és további beszélgetés is nehézkes lenne.
- Érdekesnek találom. A Perdához képest mindenképpen. - Pillantok röviden ismét körbe halvány félmosollyal, és talán ez az egy apró mozzanat mozdítja el pozitív irányba a kifejezést. Érdekes, de nem tudnám most jobban szavakba foglalni az érzéseket. Érzések, melyek csak éppen hogy felütötték a fejüket bennem és szinte el is tűntek nyomban, mert sokkal inkább más foglalkoztat, mint az építészetük. Annak ellenére, hogy kigondoltam, mit is mondok majd neki, valahogy a szavak mégis nehezen jönnek és végül egészen mással kezdem, mint terveztem.
- Örülök, hogy sikerült mindannyiuknak kijutni. Dana Rhe-t nem kérdezhettem erről, de remélem a sérülések sem komolyak. - Persze ravasz kérdés, mert a kamera-felvételen, melyet magamhoz lementve utána letöröltem a rendszerből, és helyére egy másik képet tettem be, mintha nem mozdult volna semmi, nos, az eredeti felvételen láttam, miként jutottak ki és a páncélt viselő nő is megerősítette szavaival, elmesélve mit látott sérülés-átadással és gyógyítással együtt.
- Elismerésem a bátorságukért, de nem javaslom, hogy sok ilyenre vállalkozzanak. - Tudom, hogy erre azt fogja mondani, hogy nem fognak besurranni a Városba, ha én nem rabolok el perdait újra. Majd hátam mögött lévő kezemet előre húzom és az anyagba csomagolt hosszabb tárgyat nyújtom felé. Roda tőre van benne, amit még az egyik katona csavart ki a kezéből az elkábítása előtt. Nem ajándék, hiszen a nőé a fegyver, még ha lehet kellett is volna ajándékkal készülnöm.
- Ez az Öné. - A nyilakat illetve Aideen által elhagyott tőröket a Danának adtam vissza, mondván, hogy azok a becstelen ellenállók elhagyták őket és jobb ha a perdaiaknál van, biztos innen lett lopva vagy hamisították őket, én ugyan nem értek a perdai fegyverekhez. Ha már hazudunk, tartsunk ki mellette, még ha mindkét fél tudja is az igazságot. De nem akartam, hogy a Városban ilyen nyomok maradjanak, hátha valamelyik kancellárnak vagy a túlbuzgón nyomozó tizedesnek kedve támad utánanézni, mi is volt. Egy picit hosszabbnak hagyom a szünetet köztünk és ha csak Roda nem szólal meg, akkor én fogok újra.
- Ön nemesebb annál, minthogy kicsinyes bosszút állva hamis reménnyel hitegessen, így kérem, mondja meg őszintén: tényleg úgy gondolja, hogy meg tudja gyógyítani őket? Hogy segíteni akar és segíteni fog nekem... nekik? - Szemeibe nézek, komolyan, felkészülve mindkét válaszlehetőségre, igenre és nemre is, de látszódik a tekintetem mélyén a feléledt remény. Remény, mely egyszerre éltet és egyszerre mint méreg terjedt szét bennem a legutóbbi beszélgetésünk óta. Egyszerre tesz eltökéltté és magabiztossá és egyszerre sodor a kétségbeesés széle felé.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 8:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Callum Jen kins megjelenésében nem az lep meg, hogy itt van, hiszen számítottam rá, hanem az, hogy ennyi ideig tartott, tekintve a helyzetét és a titkait, a kétségbeesését és a reményeit. Elindulok hát felé, miután halkan elköszöntem a tanítványomtól, akivel nem rég még a szabadban voltunk, hogy megmutassam neki azokat a növényeket, melyeknek hasznát veheti majd. Most, hogy már az épületben vagyok, nincs szükségem a csuklya vetette árnyékra, így menet közben megszabadítom az arcom az árnyékától. Halvány mosollyal nyugtázom, hogy emlékszik még a talán heves indulataimra, mellyel nemtetszésemet fejeztem ki Isteneink nevének említésével és egészen más köszöntést választ. Hamar túllendülök ezen és a mosolyomon is, tekintetét követve érdeklődöm arról, mi keltette fel a figyelmét várakozás közben. A választ én találom érdekesnek. Sem lesújtó, sem dicsérő, pont olyan, amilyet egy diplomatától el lehet várni. Fejemet kíváncsian oldalra hajtom, úgy tekintek fel rá, kiváltképp a mosolyára. Alig látható, de mégis ott van. *
-Mit értesz érdekes alatt? S mire számítottál a Perdához képest? *Tudom, hogy nem azért jött, hogy az építészetünkről beszélgessen velem, de talán egy kötetlen kezdés nagy mértékben megkönnyíti a nehéz folytatást. Bár palástolja, látom rajta, hogy feszült. Talán még sosem érzett ilyesmit, és nem könnyű megküzdenie vele. Ami a megmenekülésünket illeti, nem csak a sérüléseinkről nem kérdezheti a Danát.*
-Örülsz, hogy sikerült kijutnom. Nem komolyak a társaim sérülései. Nem is léteztek, hiszen ott sem voltak. *Toldom meg a magam szavaival az ő rövid történetét, utalva arra, hogy az egészből tulajdonképpen semmi nem úgy került nyilvánosságra ahogy volt. S ez az én életemet nehezíti meg, mert hazudnom kellett Eowennek és néhány dolgot elhallgatnom a húgom előtt. Tudtam ezt már előre, nem véletlenül mondtam, üzentem meg neki a páncélos segítőjével, hogy sokkal tartozik nekem, holott én még nem tettem semmit érte. *
-Én sem javaslom, hogy olyasmire vállalkozz ami kiváltotta ezt. *Várható volt ez a válasz, de nem tudtam magamban tartani. Callum Jenkinsnek tudnia kell, hogy a perdaiak soha nem tennének olyasmit, ami ellenkezik az elveikkel. Még ha ők itt vendégek is, engedély nélkül nem lépünk az otthonaikba csak azért, mert úgy gondoljuk jogunk van ehhez. Eowen szerint sokat tanulhatunk az égiektől, szerintem meg az égieknek kellene még többet tanulniuk rólunk. Többet azonban nem jegyzek meg a történtekről, pedig nem sokkal később az ajkaimra kívánkozik egy újabb gúnyos mondat a szerencséről és az ellenállókról, meg arról, hogy az én tőröm nem hozzájuk került. Többre tartom azt a gesztust, hogy személyesen hozta el nekem. Érte nyúlok, miközben meghajtom a fejem. Ha elég szemfüles, észreveheti a különbséget…a nagyon apró különbséget a két főhajtás mélysége között. *
-Köszönöm. Köszönöm, hogy te hoztad el nekem. Nagyra értékelem. *Nem csomagolom ki az anyagból, csak magamhoz szorítom, biztos vagyok abban, hogy nem sérült meg, hogy vigyáztak rá. S végül a tárgyra tér, amiért felkeresett engem, amiért bízom benne, mert szüksége van rám. Egymás szemeibe nézünk, ő ígéretet láthat az enyémben, míg én túl sok mindet egyszerre az övében. Ellentétes érzelmeim iránta fellángolnak, nem tudom mit gondoljak felőle. Ahogy a húgomnak is jellemeztem. A kancellár ellentmondásosabb már nem is lehetne. *
-Sosem hazudtam neked Callum Jenkins. Ahogy ígértem, segíteni fogok neked. Úgy gondolom meg tudom gyógyítani őket, de ez utóbbit megígérni felelőtlenség lenne a részemről. Megteszek mindent ami erőmből, tudásomból és Isteneink ajándékából telik tőlem. Hozd hát ide őket. *Karommal jelzésértékűen mutatok magam mellé, Elorakra gondolva, a Gyógyítók házára. Mert arra nem is gondoltam, hogy nekem kellene az égbe mennem.*








Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 02, 2019 2:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Igazából számíthattam volna rá, hogy rákérdez az érdekes szóra, főleg hogy ezzel másabbnak lett megkülönböztetve a városa, mint a hold többi része, így nem úszom meg a hosszabb választ. De ahhoz képest mennyire egyszerű a kérdés, a válasz rá korántsem olyan egyszerű, legalábbis számomra. Elgondolkodva nézek ismét körbe, hátha a látvány eszembe juttatja a megfelelő szavakat, de ismét csak az az érdekes érzés fog el, amit nem tudok szavakba önteni rendesen. Ritkaság ez számomra.
- Nem tudom, mire számítottam. Azt hiszem, nem számítottam semmire, mert láttam már képeket Elorakról, de van valami a Városban, amit a képek nem adnak vissza. Még nem tudom eldönteni, hogy ez a... valami tetszik-e vagy sem, de itt mintha lennének színek.. nem olyan szürke, mint a hold többi része. - Pillantok vissza Rodára, vajon érti-e vagy csak sikerült még zavarosabbá tennem az érdekes kifejezés jelentését? Talán csak Jasmine tudná Elorak hangulatát, ezt a valamit megragadni egy festményen. Feszültségemen viszont nem sokat oldott ez, de ha tudnám a szándékát vele, értékelném.
- Ahogy Ön sem. - Mosolyodom el finoman, mikor kiigazítja a szavaimat. Ha így nézzük, akkor hivatalosan ő sem volt ott, mégis fél Elorak tudhatja, a Város meg... ott talán sikerült a pusmogást idejében elfojtani, és talán sosem derül ki, ha nem sokat pletykál a két város lakossága. De arra biccentek, hogy a sérülések nem komolyak a nem létező segítőinél.
- Többet nem fogok. - Bólintok rá a válaszára, ami borítékolható volt. Igaz, Dorian-nal pont egy a mostanihoz hasonló akcióra készülünk, de azt pont hogy csapdának szánom kancellártársamnak, és úgy sem fog a csapat egy fél perdait sem látni, ha minden a terveim szerint halad.
- Ez csak természetes. - A főhajtásban mintha felfedezném az apró különbséget, de valószínűleg több ilyent kell látnom ahhoz, hogy a különbség jelentősége biztosra vehető legyen. Mindenesetre azt most is látom, hogy őszintén köszöni, de nem tudom, hogy a gesztust vagy a tőrt, mert ennyire a szívéhez nőtt, vagy a kettőt egyszerre. Jól ismerheti, ha súlya, fogása még anyagon át is érezhető volt, talán a benne lévő CQL is teheti, ami perdaiban is benne van... Ez az érdekes genetikai kérdés bármikor lázba tudna hozni, de most nem. Most egészen másért vagyok itt, egészen más jár a gondolataimban és csak idő kérdése volt, mikor térek rá a tárgyra, pedig szívem szerint ezzel kezdtem volna. Szavai egyszerre adnak megnyugvást és forgatnak fel bennem mindent, s bármennyire is igyekszem nyugodtan kifújni orromon át a levegőt, lehet így is látszik rajtam mindez. Megkönnyebbülés, izgatottság, öröm, félelem. Végletek. Az utolsó négy szó viszont visszacsalja a mosolyt az arcomra. Ha ez ilyen egyszerű lenne, már most is velük jöttem volna. De dobbant egy nagyot a szívem arra, hogy ennyi lenne? Idehozom őket és már meg is gyógyulnak?
- Sajnos, nem tudom őket idehozni. Se lehozni... a Dominiumról. - Mutatok fel egyik kezemmel az égre, hogy még érthetőbbé tegyem, vagy hogy biztosan elkerüljük a félreértést. Közben figyelem, hogy mit fog szólni ehhez? Érzésem szerint ő nem az a fajta perdai, aki szívesen néz felfele az égre azon tűnődve, hogy vajon milyen lehet a csillagok között lebegni?
- Köszönöm a segítségét. Tudom, hogy a gyógyulást nem ígérheti meg biztosra, nem is így értettem a kérdést. És ugyan most illene megkérdeznem, mit kér érte cserébe, mi az, amivel tartozom? Mégis, ha megengedi, ezt a végére hagynám. Úgy mondja meg az árát, hogy ismer minden körülményt. - Hagyok pici szünetet, hogy a fordítóchip le tudja fordítani a szavakat, s csak azután folytatom.
- Kérdeznék kettőt is: gyógyított már valaha embert? Mennyi ideje van most rám, hogy megbeszélhessük a részleteket? - Álnok dolog a remény, mert hiába próbálja az ember logikusan visszaszorítani, hogy várjuk ki a végét az egésznek, tényleg meg tudja-e gyógyítani őket Roda vagy sem, a logika mintha semmit sem érne a reménnyel szemben. Pedig próbálom visszaszorítani a reményt, félvén, sőt rettegvén a csalódástól, de mégis egyre jobban remélek, mert ennyire soha nem volt kézzel fogható a gyógyulás lehetősége.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 03, 2019 4:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*A kancellár szavairól nekem jut eszembe az, hogy érdekes. Nem tudja igazán szavakba önteni azt amit érez, de megpróbálja és én értem mire gondol. Vagy, hogy miért gondolja ezt. *
-Ahol élet van, ott vannak színek is. Láthatnád a Perda többi részén is, ha nyitott lennél rá. *Nem rosszindulatból mondom ezt, a halvány mosoly ami arcomra ül, mutatja, hogy nem állt szándékomban megsérteni, csupán egy hiányosságára hívtam fel a figyelmét. Ha népeink között jó viszony lenne és az égiek hajlandóak lennének megismerni minket, a Perdát, az itteni életet, sok mindent tudnék mutatni Callum Jenkinsnek. Sokkal színesebbnek látná a világunkat. Jelenleg azonban csak az színezi meg a köztünk lévő óriási szakadékot, ami…nem létezik. Ami sohasem történt meg. *
-Ahogy én sem. *Bólintok a megjegyzésére, de ezen már nem tudok mosolyogni. Eszembe jut a sok hazugság amit a béke érdekében mondtunk ki, a hazugság pedig mindvégig ott fog feszülni népünk gyermekei között. Az ígéretét próbálom elhinni, nagyon szeretnék hinni neki, és csak az akadályoz meg abban, hogy ne tegyem, amit róla tudok, a titkairól és az igyekezetéről amivel meg akarja menteni az asszonyát. A tőröm visszajuttatása is egyfajta apró gesztus a részéről, ami elősegítheti az igyekezetemet, de valóban és őszintén értékelem, hogy ő hozta el nekem. Nem bontom ki, nem nézem meg előtte, ezzel is bizalmamat fejezem ki iránta. Tudom, hogy mi van az anyagba tekerve, hiszen érzem minden egyes ívét, görbületét, markolatának domború mintáit. Haladunk előre, bár amikor azon vagyok, hogy eleget tegyek az ígéretemnek, még nem tudom, hogy egy ponton el fogunk akadni. Csak ezernyi érzelmet látok átsuhanni az arcán, melyet végül egy mosoly zár. Pillanatokkal később értem meg, mit is akar mondani. Bár nem kapcsolom össze a „Dominium” szót az égi hajójukkal, az egyértelmű, hogy miről beszél. Azért nem ártana pontosítani. Homlokráncolva kérdezek vissza, félve a gyanított választól.*
-Úgy érted, hogy nekem…kellene oda…felmennem? Az égi hajóra? *A gondolat teljesen lebénít, szinte meg sem hallom azt amit ezután mond. Mit kérek cserébe? Először azon kell túltennem magam, hogy egyáltalán képes legyek az égbe repülni. Ám mivel nem vár választ, nem is válaszolok, egyre csak az jár a fejemben, mit kell megtennem azért, hogy betartsam az ígéretem. Arról akkor nem esett szó, hogy nem tudja lehozni a beteg asszonyát. Miért nem? Olyan sok mindent képesek megtenni. Ha az égbe repülnek, le is tudnak onnan jönni. A kérdés is lassan, nagyon messziről érkezik meg hozzám. Az legalább érthető, kézzel fogható.*
-Nem az számít, hogy kit, hanem, hogy mit gyógyítok. Van időm rád Callum Jenkins, de nem tudom hogyan lennék képes…oda felmenni. *Ő remél, én félek. Sok mindennel kellett szembenéznem életem során, de sosem rettegtem még annyira mint most. *





Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 04, 2019 10:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Nem sértett meg szavaival, valószínűleg akkor se sértődtem volna meg, ha direkt bántó éllel közölte volna ezt velem.
- A Naphajú is próbált már erre rávenni. Csak ez bonyolultabb ennél. - És Jasmine-nak még csak el se mondhattam az okot. Ahogy ittlétemről se tud, pláne az okáról, ami ha egyszer kiderül, tartok tőle, hogy azzal a barátságát fogom elveszíteni, és ez csak az egyik ár, amit fizetni fogok ezért. A többinek egy része a beszélgetésünk vége felé fog kiderülni, a másik része majd csak akkor, ha sikerrel jár az, amiért felkerestem most Rodát. De ahhoz persze el kell jutni oda, hogy megpróbáljuk és így mindjárt kiütközik az egyik bökkenő: nem tudom Saskiát idehozni, Rodának kell majd velem jönnie, amit értésére is adok mind szóban, minden kézmozdulattal mutatva felfelé az égre. Lényegtelen a Dominium jelenleg hol áll Elorakhoz képest, lehet éppen a Perda túloldalán, de úgy sem ez a fontos.
- Igen, Önnek fel kell jönnie velem az égi hajóra. - Bólintok rá megerősítésképpen, mielőtt még befejezné a fordítást a chip.
- A hibernálás, az a mély álom, amiről meséltem Önnek korábban, egy összetett rendszert alkot, nincs rá lehetőség, hogy a hibernált személyt mozgassuk, így arra sem, hogy lent a Városban ébresszük. - Lehet a hibernációról is kell majd mesélnem neki, hogy jobban értse, miről is van szó, főleg hogy a gyógyítást az ébresztési folyamat egy bizonyos pontján ejtenénk meg. Éppen ezért akarok vele minél több részletet megbeszélni, mert ha elindítjuk az ébresztést, onnantól már nem lesz visszaút. Ha nem sikerül, nem hibernálhatom vissza Saskiát, hanem akkor és ott veszítem el őt.. őket. Részben azért is tartott ennyi ideig eljönni Elorakba a múltkoriak után, mert azt is át kellett gondolnom, hogy kockáztathatom-e az életüket egy állításért, ami mögött még nem tudok semmi kézzel foghatót, vajon tényleg képes-e rá?
- Tehát még nem. - Pillantok rá, mikor azt mondja, nem az számít, hogy kit gyógyít. Ezt látom a válasza mögött, de majd kijavít, ha nincs igazam. Felpillantottam rá, mert szavaim közben már a felöltőmet gomboltam ki és a belső zsebéből egy már ismerősnek tűnő kis lapos dobozkát veszek elő. Ilyenben voltak a tűk is a fiolákkal, amikor vért vettem tőle legutóbb, de most a fedél felpattintásával más látszódik benne. Tű és fiola most is megvan, három is mindegyikből már betöltve injekcióstűként, kettőben halványsárga folyadék dereng, egy szinte üresnek látszódik, olyan tiszta, ami benne van. Ez utóbbit veszem ki és a legcsekélyebb habozás nélkül szúrom bele a kézfejembe és nyomom bele azt a pici anyagot. Nem szoktam magamat szurkálni, de mégsem rezzent rá arcizmom se, szemem se rebbent rá, és a tűre visszatéve a kupakot teszem el vissza a dobozba, mintha mi sem történt volna.
- Feltételezem nem az a probléma, hogy nincs saját siklója, ami felviszi. Mitől tart? A repüléstől vagy attól, hogy talán nem térhet vissza? - Próbálom kideríteni, hogy mi lehet az akadály, mert ahogy számítottam rá, nem ugrott ki a bőréből a Dominiumra utazás lehetőségétől. De a problémát meg kell oldani, és egyszerűbbnek tűnik ezt megoldani, mint kitalálni egy sok évtizedes megoldhatatlan probléma megoldását: hogyan lehet egy hibernálókapszulát a nitrogén-gőz keringetővel együtt mozgatni és lent a Városban egy ébresztőt felállítani, ráadásul mindezt úgy, hogy ne derüljön ki idő előtt.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 06, 2019 10:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Nem tudom, hogy a kancellár mennyire nem kedveli a természetet, erre a tulajdonságára nem láttam semmit a múltjából, talán csak azért nem, mert próbál nem is gondolni rá. A Naphajú lány azonban sok gondolatát elfoglalta az asszonyáé mellett. *
-A Naphajú lány, sokat jelent neked. *Nem kérdezem, ez egy biztos kijelentés, hiszen láttam és Callum Jenkins is tudja. Mégis, mivel él még az asszonya, legyen bármilyen beteg is, ő szereti, de a lány is fontos helyet foglal el a szívében. Még nem értem, de meg fogom érteni. Nem kérdezem róla, a „bonyolult” kifejezés eléggé egyértelmű, ahogy a szerkezet lefordítja nekem. Sokkal inkább érdekel és ijeszt meg egyszerre az, amit az égi hajóra való utazásomról mond. Az ígéretem betartása számomra sokkal bonyolultabb, mint Callum Jenkins színlátása. Más helyzetben egyszerűen visszautasítanám, de nem tehetem, s a szavak a torkomra forrnak. A kancellár és a szerkezete is tovább beszél, de az egészből csak annyit értek, hogy az asszonyát nem tudja hozzám hozni, semmilyen módon. Az égiek fejlett technikája sem képes arra, hogy megkíméljen az égbe repüléstől. Önkéntelenül is felnézek az égre, noha nem láthatom azt a valamit, mely talán nagyobb mint Elorak és Cadar és a többi perdai város. Melynek falai bazárnak egy olyan helyen, ahonnan kiszabadulni sem lehet sehova. Csak bólintok, hogy megértettem amit elég megértenem ahhoz, hogy ne hozzam fel újra ezt a megoldást; nincs más választásom. Callum Jenkins nem igazán a választások quorsája. Nem ismeri a finom árnyalatokat, számára csak igen, vagy nem létezik. Megadóan bólintok.*
-Nem, még nem gyógyítottam senkit a népedből. *a fejemben azonban még mindig az jár, hogy el kell hagynom a Perdát, a lábam nem fogja érinteni a jól ismert földet, nem fogom látni a fákat, a bokrokat…a várost. Vajon milyen magasan van az az égi hajó? Ha én nem látom, akkor a Perdát sem fogom látni odafentről? Túlságosan is lefoglal ez a téma, későn tudatosul bennem, hogy mit csinál, ugyan látom a kis dobozt és benne azokat a valamiket, melyeknek a végén olyan tű van, mint amilyennel a véremet vette.  Egy röpke pillanatra még az is felötlik bennem, hogy újra a véremre van szüksége, a döbbenet és a rosszallás árnyéka suhan át rajtam, de a következő pillanat már csak a döbbeneté. *
-Mit csinálsz? *Meglepve nézek rá magyarázatot követelően ráncolt homlokom alól. Eszembe sem jut arra gondolni, hogy mindezt azért teszi, hogy megtudja, képes vagyok meggyógyítani az asszonyát. Hiszen nem tudhatok arról, hogy megfertőzni önmagát milyen könnyű. *
-Attól, hogy el kell hagynom a Perdát. Hogy a lábam nem érinti a földet. Most mit tettél magaddal? Miért szúrtad magadba azt a…tűt? *Önkéntelenül is a kezéért kapok, de ha sikerül megérintenem, nem a gyógyítás képessége lesz amit előhívok magamból, hanem a múltlátásé. Ha a szándékait nem is ismerem, a terveit megismerhetem.*





Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 06, 2019 11:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


A Naphajút, azaz Jasmine-t érintő kérdésre nem felelek, csak bólintok egy kicsit, de azt nem tétován, hanem határozottan, elismerően, beismerően. Fontos nekem. Csak nem úgy, ahogy azt ő szeretné. Ahogy azt Roda is láthatta, mikor megérintett előző alkalommal, hogy én még ennyi idő után is Saskiát szeretem, hogy éppen ezért nem tudtam elengedni őt. Arra gondoltam, hogy talán a perdai gyógyító is elveszített valakit, hogy tudja, milyen érzés ez, s talán ezért sem tett szemrehányó megjegyzést arra, hogy nem kellene a természet akaratába beleszólnom és bölcsebb lenne hagyni eltávozni a feleségemet, én meg... fogadjam el, hogy csak egy bolond ember akarja megváltoztatni azt, ami felett nincs hatalma.
De nem beszélünk erről, se a Naphajúról többet, hiszen szóba kerül a beteg és a gyógyító egy helyre mozgatása, ami jelen esetben azt jelenti, hogy Rodának kell feljönnie az égbe, vagyis az űrbe velem, ami nem meglepő módon elég riasztóan hangzik számára. Bólint rá, szinte gépiesen felel a megállapításomra is, hogy nem gyógyított még embert, de nincs szükségem különleges képességre, se érintésre ahhoz, hogy lássam, mélyen belül a gondolatai még mindig a repülésnél járnak. Hagyom, hogy kicsit magában eméssze a dolgot, mert lehoznám én Saskiát, ennyit igazán megtennék Rodáért, sőt, de sajnos ilyen technológiai fejlettség ellenére ez is meghaladja a hatalmamat. Addig is én előveszem a tűt és a Brevius-t magát szúrom bele a bőröm alá, de idő kell, míg kifejti a hatását még úgy is, hogy ez egy erősített hatóanyagú verzió. Ekkor pillantok fel rá kérdésemet követően és a rosszallást nem láthattam, de a döbbenetről nem maradok le, amit a kérdése is megerősít. Ekkor esik le, hogy nekem mennyire egyértelmű valami, míg számára nem az.
- Mi Brevius-nak neveztük el a betegséget, amiben Saskia is szenved. Minthogy Ön még nem gyógyított embert és az a kérdés, hogy mit kell gyógyítani, gondoltam, rajtam próbáljuk ki, meg tudja-e gyógyítani ezt is, mert ha a feleségemet elkezdem visszahozni a hibernálásból, akkor ott már nincs visszaút. Ha nem tudja meggyógyítani, akkor meghal. Biztosra kell mennem. De még várjon a gyógyítással, hogy mérhető legyen a mérték. - Felelek neki halálos nyugalommal, mialatt egy szájmaszkot veszek fel az arcom elé, és felvázolom a logikát, a tervet a tettem mögött. Ha engem nem tud meggyógyítani, akkor legalább nem kell kitennie magát a repülésnek. Az előző találkozásunkhoz képest most nem húzom el a kezem, épp ellenkezőleg, hagyom, hogy megérintsen, bár ha most is emléket keres, nem tudom, mi után kutat. Vagy szavaim ellenére nekilátott a gyógyításnak? A városi kamerafelvételek alapján ahhoz is így halvány fénnyel felderengett a keze, így nem tudom, most mi jön, csak várok. Ha tudja látni a terveimet, akkor azok igazolják a szavaimat, megértheti azokon keresztül is, hogy szándékosan megbetegítettem magam, mert inkább rajtam kísérletezzünk. És ahhoz képest, hogy egy halálos kimenetelű betegségről van szó, mégis meglepően nyugodt vagyok, ha félelmet észlel is, az nem magam miatt van, hanem Roda miatt érzem: mi van, ha nem tud segíteni?
Ám a terveken kívül talán öntudatlanul is felvillannak neki rövid képek a múltamból: sok hasonló beteget láthat, akiket köhögés, légszomj kínoz, ahogy eszméletüket vesztik, kómába esnek, hogy furcsa gépekkel vesszük őket körbe, amelyek mintha a légzést próbálnák fenntartani, hogy az enyémhez hasonló, halványsárga folyadékos tűket szúrunk a betegekbe, de sok fennakadt szemet csukunk le örökre. Láthatja a természettől idegen módon fehér labort is, ami könnyen kitalálhatóan a Dominium egy kis szegleteként azonosítható, ahol mintha beolvadni szeretnénk a helybe, fehér köpenybe bújt, végtelenül fáradt, de elszánt embereket láthat, de olyant is, aki a labor sarkában sebtiben felállított ágyféleségen alszik, és mind ilyen szájmaszkot visel. Láthat olyan fiolákat, mint amibe az ő vérét is gyűjtöttem, ahogy kicseppentem egy gyerektenyérnyi, lapos üveg tégelybe, hogy megvizsgáljam, hogy kiszedjek a vérből szemnek láthatatlan méretű dolgokat. Láthat dühös és csalódott asztalra csapást, fel-alá járkálást gondterhelten ezernyi gondolattól fájó fejjel, a kínzó tehetetlenség szülte makacs elszántságot, ami visszaülteti az embert a székbe, hogy tovább dolgozzon. Vagy magától múlnak a képek, vagy Roda szakítja meg az érintést, én csak utána szólalok meg. Az érintése alatt arcát figyeltem, múltkor annyi érzelem suhant át rajta, vajon most is így lesz? De aztán kimondom azt, ami eszembe jutott, míg ő a múltat vagy a terveket fürkészte.
- Ne jöjjön egyedül! Hozzon magával valakit, akiben megbízik és aki szívesen is jönne fel az égbe! Vagy segítene az, ha mutatnék képeket a Dominiumról? - Nem tudom, mutatott-e bárki is effélét neki, de hátha segítene kézzel foghatóbbá tenni a helyet, ahova megy, nem kell mindent a képzeletre bízni, ami rémisztőbbnek mutathat mindent, mint amilyen a valóságban. De lehet az lenne félelmetes, ha látja, hogy egy hatalmas és bizonyára irdatlan nehéz fémdarab csak úgy fent lebeg a semmiben, ami amúgy nem szokása a fémeknek még a Perdán sem. Na meg a kísérő valószínűleg amúgy is szükséges lesz, a Dana biztos nem engedi el egyedül a gyógyítóját, rak mellé egy testőrt legalább. Nem mintha sokat számítana olyan túlerővel szemben, de jelzésértékű.
- Nem tudom, látott-e más embertől képet a Perdáról, ami fentről mutatja... de higgye el, már csak azért a látványért is megéri megkockáztatni, hogy ne érintse kis ideig a lába a földet. - Mosolyodom el haloványan, mert bármennyire is tudom utálni ezt a holdat, azért a lakosztályomban a hatalmas kijelző a Perda és a többi hold képét mutatja, ha éppen nem dolgozom. Szerintem Roda, aki amúgy is csodálattal tud adózni mindannak, ami körülveszi, még jobban tudná értékelni azt a látványt.
Mélyebb levegőt veszek. Úgy érzem, kezd hatni befecskendezett betegség, ami észrevétlen szétterjedt a testemben.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 07, 2019 8:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Ha jobban ismerném a quorsák kancellárját, minden bizonnyal nem érne meglepetés, így azonban, túl azon, hogy nekem kell az égbe repülnöm, hogy ígéretemet betarthassam, újabb meglepetéssel kell számolnom. Neki talán egyértelmű, nekem azonban nem, hiszen nem ismerem sem a technológiájukat, sem a gyógyításukat, azokat a szerkezeteket melyekről Eowen beszélt nekem, melyet a sok közül Shane mutatott, és ami a legjobban megnehezíti a történések megértését, az Callum Jenkins. Nem ismerem őt dacára a sok emléknek melyeket megláttam a múltjából, nem ismerem így eszembe sem jut az az önfeláldozás, amit az asszonyáért tesz. Szemöldökeim összehúzódnak az értetlenségtől ráncolt homlokomon, feszülten figyelek minden szóra, melyet a kancellár kiejt a száján…vagyis azokra melyeket a szerkezete lefordít. Lassan szivárog át értelmük a kancellár múltjának és terveinek sűrű szövevényén, hiszen közben megérintem a kezét és lehetőségem nyílik arra, hogy belepillantsak…a borzalomba. A kínba és gyötrelembe, álmatlan éjszakákba, kudarc okozta feladásba, hogy később ha nem is újult erővel de még több elszántsággal folytassák azt a munkát, ami megmentheti a népüket. Mindent amit láttam mélyen átérzek, hiszen én is elveszítetem a szüleimet, barátaimat, tanítóimat. Én is ott ültem a szüleim ágya mellett és éjt nappallá téve próbáltam meggyógyítani őket, de sem az erőm, sem a tudásom nem volt elég hozzá.   Sok mindent lehet az égiekre mondani, mint ahogy mondtam is Eowennek mikor próbáltam meggyőzni az igazamról, de azt nem mondhatom, hogy nem tudnak küzdeni. Amikor elengedem a kezét és a szemeibe nézek, az enyémekben tiszteletet láthat és csodálatot…de haragot is.*
-Te őrült vagy Callum Jenkins. Őrült és elszánt. Az asszonyod szerencsés, hogy ilyen férje van. *Elengedem a kezét, de nem távolodom el tőle.* -De haragszom is rád. Szólnod kellett volna mit tervezel. *Figyelmen kívül hagyom a szavait melyekkel megoldást kínál az égbe való repülésem miatti rettegésemre. Erősen megfogom a felkarját és megpróbálom magammal húzni. Noha a Gyógyítók háza lenne a legcélszerűbb ahhoz, hogy meggyógyítsam, mindenki látna minket, ahogy végigsietünk az utcák hosszú folyosóin, míg itt csak néhány tanítvány van és talán ők nem figyelnek minket…annyira. Bár egy égi, legyen az kancellár vagy gyógyító, esetleg a két nép közötti közvetítő, mindig figyelmet érdemel. Ezért szeretném a nagy oktatóterem emelvénye mögötti kisebb terembe vinni. *
-Nem láttam Callum Jenkins, de most nem is szeretnék arra gondolni, hogy mennyit kockáztatok és miért. Jöjj velem…*Nem tudom mihez szokott, de most határozottabb vagyok mint valaha. *-Ostoba quorsa! *A fogaim között szűröm és az sem érdekel ha a szerkezete lefordítja neki mit gondolok róla. Lendületes lépteim visznek végig a terem oldalán, egészen az emelvény mögé, Callum Jenkins pedig vagy önként jön, vagy már mutatkoznak rajta a betegség tünetei és legyengült állapotban nem tud ellenkezni.*






Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 10:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Figyeltem Rodát, míg a kezem fogta és bepillantott a terveimbe vagy a múltamba... Nem is tudom, mibe látott bele, mennyit érthetett meg a látottakból, hogy amikor újra rám néz, akkor a tekintetében ezek miatt lássam azokat az érzelmeket, vagy a közben elmondott magyarázatom okozza. Akárhogy is, a tiszteletnek, csodálatnak tűnő csillanást a szemeiben meglepőnek találom, a haragot és az őrült mivoltom kijelentését annál kevésbé. Ha tudná...
- Hagyta volna, ha szólok? - Kérdezek vissza, és csak szemeimben láthatja a maszk miatt, hogy picit elmosolyodtam.
- De talán nem olyan szerencsés Saskia, ahogy én sem vagyok olyan őrült. A másik két tűbe az ellenszer van töltve. Találtunk gyógymódot, de lassú. Túl lassú. Ha a fertőzéstől számított fél napon belül, esetemben most két órán belül adják be, akkor meggyógyít. Ha utána, akkor csak minden negyediket... és őket is csak lassan. - Magyarázom Rodának, hogy azért teljesen öngyilkos nem vagyok, és igyekszem olyan szavakat használni, amit a fordító is ismerhet és érthető lesz így a nőnek, aki nem oltásokhoz van szokva. Azt mondjuk nem tudom, hogy az időt hogy mérik, de az óra helyett is mondott valamit a fordítóchip, nem hagyott ki, tehát biztos a megfelelő perdai időmeghatározásra cserélte ki szavaimat. A húzásra lépek vele, követem, nem kell vonszolnia, de támogatnia sem. Érdeklődő pillantásomat elcsípheti, most hova is megyünk? Legalább ennyire érdeklődő odakint maradt testőröm is, aki az ajtón belesve láthatja ezt a jelenetet, de nem avatkozik közbe, mert ezt a parancsot kapta.
- Miért lennék ostoba? - Mosolyodom el, de követem. Még tudom tartani a tempót, még tudom mások előtt tartani magamat, hogy ne lássák a kezdődő gyengülés jeleit, színjátékokban és játszmákban mindig is jó voltam, pláne, ha a tét nagy. De tetszik, hogy Rodát ilyen határozottnak látom. Nem vagyok hozzászokva ehhez velem szemben, tény és való, de a gyógyító határozott stílusa már a fogsága idején is megmutatkozott, most meg semmi sincs, ami feszélyezné, hiszen ő van hazai pályán. Én követem őt, mialatt tekintetem ismét körbejár a teremben, meg a kisebben is, ahova betérünk. Ott megköszörülöm a torkom, hogy a kaparó köhögést elfojtsam, tompítsam, hogy aztán egy újabb nagyobb levegőt vegyek csendben a maszk alatt. Most még el tudom fojtani a köhögést, de tudom, hogy ez nemsokára változni fog. Ahogy azt is érzem, hogy kevesebb levegőhöz jutok minden egyes lélegzetvétellel.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 9:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*A kancellár múltja, melybe betekintést nyertem, nem árulta el a terveit azzal kapcsolatban, amit most tett, viszont sikerül megértenem a miérteket. Legalábbis a későbbi magyarázatához csatolva, már nem vagyok értetlen, de dühös még igen. A kérdésre nem válaszolok, szigorú pillantásom hagy időt arra, hogy elmagyarázza a tűk és a bennük lévő folyadékok lényegét, a hatásukat, így lassan de biztosan összeáll a kép. Sok mindent tettek azért, hogy legyőzzék azt a betegséget, amit tőlünk kaptak el, de nem tartom a perdai népet hibásnak, hiszen ha igaz mindaz amit a kancellár elmesélt, ez olyan kór, ami ránk más hatással van. Őket azonban fájdalomba, veszteségekbe, kétségbeesésbe hajszolta…ahogy minket az általuk terjesztett kórok. A lényeg azonban az, hogy nem bízott bennem.*
-Hogy az iménti kérdésedre válaszoljak, igen. Hagytam volna. Ha bízol abban, hogy a perdai agyammal képes vagyok felfogni a jelentőségét. *Sértve érzem magam amiért ennyit nem nézett ki belőlem. Értem azt, hogy nem minden biztosíték nélkül vágott bele ebbe a hajmeresztő kísérletbe, értem azt, hogy az asszonya miatt biztosra akar menni, és értem azt is, hogy az asszonyának nincs több ideje a próbálkozásokra, mint az az egy. A sértettségem hozza ki belőlem aztán a nem túl hízelgő jelzőt, amivel illetem. *
-Mert meggondolatlanul cselekedtél. *Vágok vissza, de míg az ostobát a fogaim között szűrtem, utolsó mondatomat már ismét halkan azon a megnyugtató hangon mondom, ami rám jellemző. Az azonban meglep, hogy ő ezen csak mosolyog, abban az anyagban más is lehetett ha félredobta a büszkeségét és a kancellári rangjához járó fensőbbséget. Bevezetem abba a kis terembe ami  az emelvény mögött foglal helyet, tulajdonképpen az emelvény maga a szoba falait alkotják. Személyesebb oktatásra szánt helyiség, egy kerek asztallal, körülötte néhány székkel, a falak mentén pedig a tanításhoz szükséges eszközök láthatók. Tárlókban megszárított növények, kisebb fegyverek, rajzok. Az egyik széket húzom ki számára és mutatom, hogy üljön le, majd a száját és orrát takaró anyagra fordítom a figyelmem.*
-Az miért szükséges? *Ha a betegséget tőlünk kapták el, biztosan ismerem, de azt egyelőre nem tudom melyik az a betegség. Figyelem őt, minden változást ami bekövetkezik. Látom, hogy bár tartja magát, nehezen veszi a levegőt és a torokköszörülés is egy ilyen jel, hiszen tőle sosem hallottam. Végül a ruhájára mutatok, a kabátra és arra amit alatta visel. *
-Vedd le, kérlek.




Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 10, 2019 2:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


- Nem állt szándékomban megsérteni, kiváltképp nem lenézni. Ön okos, és biztosan jó gyógyítók lennénk mindketten a másikunk környezetében is, de akkor is egy világ választ el minket. Az Ön világában nincsenek tűk, nincsen vérvételből elemzés, nincsenek a mienkéhez hasonló gyógyszerek, gyógyító szerkezetek. Az én világomban meg csodák nincsenek. Fordított helyzetben én lehet nem hagytam volna Önnek, mert én nem vagyok biztos abban, hogy meg tudom gyógyítani. - Magyarázom neki csendesen, hogy miért gondolkodunk másképp, azt már nem is teszem hozzá, hogy ki tudja hogyan, de én nem kaptam el Saskiától a betegséget, most találkozik így először a szervezetem vele ilyen közvetlenül, ráadásul erős dózisban. Lehet mindkét ellenanyagra szükség lenne a gyógyuláshoz, lehet az is kevés lenne, mert mindig van olyan beteg, akire nem úgy hatnak a dolgok, ahogy a többire. Kicsi az esély, de ettől még nem gondolom bátornak magam, sokkal inkább igaz, hogy meggondolatlan vagyok. De muszáj volt így tennem és látom, hogy a sértettsége ellenére ezt Roda is belátja. Ritka jellemvonás, hogy valaki túl tud látni és lépni a sértettségén. Érdekes hely, érdekes nő. Ezen gondolkozom, míg áthaladunk az oktatótér fő részén az emelvény mögé. Ezek szerint náluk is emelvényen állhat a tanár, de nem foglalkozom túl sokáig az ilyen hasonlóságok fejtegetésével, éppen csak figyelemterelésnek jó, hogy ne kaparó torkomra figyeljek. Alapvetően is különös érzés, nem szoktam beteg lenni, és ha mégis, az csak kis meghűlés. De erről most tudom, hogy nem csak kis meghűlés, mint azt az elején gondoltuk a feleségemmel őnála. Hibáztam.
- Köszönöm. - Biccentek a kihúzott székre és újabb torokköszörülés közepette ülök le, hogy újabb mélyebb levegőt vegyek, mielőtt válaszolnék a kérdésre.
- Ez a betegség cseppfertőzéssel terjed. Köhögéssel, nyállal. Harapással. Azt gyanítjuk, valamelyik állat terjeszti... A Földön sok betegség időközben változott is, ellenállóbb lett. Nem tudjuk még, itt milyenek a betegségek e téren, hogy... - Még egy torokköszörülés, ami halk köhögésbe fullad, amihez önkéntelenül is odateszem a kezem, hiába a szájmaszk.
- ... hogy Önöknél is van-e ez a betegség. Nem akartam járványt indítani. - Elég öngyilkos húzás lenne megbetegíteni a perdait, aki megmentheti a feleségemet, a békének sem tenne jót, még ha nem is szándékos járványról van szó, de ha egy kancellár vitte be Elorakba, akkor azt lehetne egy darabig magyarázni. Na meg érzésem szerint Saskia sem díjazná, ha sok ember... vagyis perdai élete árán lenne meggyógyítva. Nehezedik a levegővétel, szinte fáj a tüdő, ami különös érzés, mert alapvetően az ember nem érzi ezt a szervét, nem vesz tudomást róla, hogy az működik és teszi a dolgát. Még mindig próbálom magam tartani, talán nem is igazán Roda miatt, hanem magam miatt, megszokásból, mindig erőt kell sugároznia egy kancellárnak. A ruha levétel javaslatára nem ellenkezem, csak felállok még meglepően összeszedetten, vas akarattal, hogy a felöltőből ki tudjak bújni, de előtte a kis dobozkát kiteszem az asztalra. Nem volna jó, ha a biztosíték összetörne. Leteszem a szomszédos szék háttámlájára a felöltőt, majd a fekete inget gombolom ki kihúzva alját a nadrágból és leveszem azt is, hogy a felöltő mellé kerüljön. Három kis sebhelyet láthat szemből, veszélyesen közel a szívhez, és ahogy a ruhákat leteszem a székre, látni, hogy valamelyiknek kimeneti oldala is van a hátamon, szépen begyógyult régi sebek ezek. Na meg egy jó két héttel ezelőtti zúzódások nyomai még itt-ott fellelhetőek a hátamon, de ezek vélhetően már abban a stádiumban vannak, hogy érintésre sem érzékenyek, csak pótolják azt a sok színt, ami hiányzik az öltözetemből.
- Hogyan gyógyít? Mármint ráteszi a kezét... - Megszakítom a kérdést egy erősebb köhögéssel, miközben visszaülök a székre. Már majdnem inkább visszazuttyanok.
- ... Tehát ráteszi a kezét, de mire gondol közben?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 12, 2019 2:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda




*Sértettségem nem tart sokáig, talán csak addig míg kimondom, kiadom magamból, és sokat segít elfelejteni az amit a kancellár ezek után mond. Ha nem is mondja ki szó szerint, vagy a szerekezete nem úgy fordítja ahogy kellene, de bocsánatot kér, amit értékelek. nem tudom milyen nehéz lehet neki, mert nem túl gyakran alkalmazza. S valóban más világ a mi kettőnk világa, amit Eowen szerint össze kellene hangolni. Csak egy valamit nem értek abból amit hallok, a csodát. Tudom mit jelent a szó, annak perdai megfelelője, de el kell gondolkodnom azon, hogy mi mit tartunk csodának és mit az égiek. *
-Egy kedves lány a népemből rajong a ti szerkezeteitekért, ő mondta nekem, hogy meg kellene találnunk a helyes középutat. Talán igaza volt...talán mindkettőtöknek igaza van. *Ettől még persze nem értek egyet Eowennel mindenben, de...az is lehet, hogy a kancellárnak nyújtott segítségemmel, akaratlanul is erre az útra lépek rá. Most éppen abba a kis szobába vezet az út, amely személyes tanítás, megbeszélés helyszíne szokott lenni, hellyel kínálom Callum Jenkinst, a köszönetére csak biccentek, de közben figyelem őt. A torokköszörülés talán már az elsődleges tünete annak a betegségnek, ami kettőnket összehozott, de amíg nem tudom melyik az, nem segíthetek. Nehéz kitalálni, főleg ha valóban úgy van ahogy mondja és az égiekre más hatással van ugyanaz a kórokozó. A szája elé kötött anyag jelentőségéről érdeklődve sok minden mást is megtudok. *
-Értem. Miből gondoljátok, hogy állat terjeszti? *Kérdezek vissza, hiszen még nem elég mindaz az információ amit kaptam, de ahogy elnézem a tünetek gyors erősödését, nem sokáig terhelhetem.   Míg ő leveszi a kabátját és az ingét, addig kihúzok magamnak is egy széket, az övével szemben, de még nem ülök le. Már nem csak az arcát figyelem, hanem a bőrét a mellkasán és a hátán, ha kell még mögé is lépek. A sebhelyekről nem ejtek szót, sem a régiekről, sem a láthatóan frissebbekről. Láthatóan már gyengül, a székre is szinte visszazuhan, hogy már majdnem utánakapnék, mégis a kérdés megmosolyogtat. *
-Maradj csendben Callum Jenkins, ami nem megy, azt ne erőltesd. *Nem tudom mit mondhatnék, hogyan gyógyítok, mire gondolok közben. Ez csak úgy...jön. Leülök vele szemben, egészen közel hozzá, hogy a kezemmel kényelmesen elérjem. Felnézek rá, a szemeit fürkészem, arcán a vonások finom torzulásait, majd megérintem a mellkasát. egészen könnyedén, az egész tenyeremmel. A kezem meleg, nem éri kellemetlen érzés, akkor sem, amikor a bőröm fényleni kezd. *
-Gyorsan romlik az állapotod. Túl gyorsan. *Láthatóan nem tetszik a változás, de ettől még nem esem kétségbe és neki sem kell az asztalra tett dobozkáért kapkodnia. Lehunyom a szemeimet, és csak a bensőmre figyelek. Érzem ahogy a Fények kövének ereje elindul egy pontból a karomon át a kancellár testébe. Érzem, ahogy egyre beljebb nyomul és utat keres magának, hogy nem sokkal később egy pontba sűrűsödjön össze. A tüdejében. Ott a legnagyobb a változás, szinte lángol, világít mint egy fáklya. Érzem a formáját, hogy mennyire sűrű és tömött. Hullámzik akár a tenger. Nem tudom mennyi idő telik el, a kancellár talán jobban tudja, ha méri akkor úgy két-három perc illanhatott el számomra nyomtalanul, mielőtt elveszem a kezem és felnézek rá. *
-Nem gondoltam semmire közben. Csak éreztelek....odabent. Ez a Lacerta kórja. Már a nyála is bántja a bőrt, de nekünk nincsenek ilyen súlyos tüneteink. Nálunk nem okoz halált a poy`to. *Tartok néhány lélegzetvételnyi szünetet, önkéntelen és azon merengek hogyan lehetséges, hogy az égieknél ilyen súlyos megbetegedéssel jár, de talán Callum Jenkins a gyógyító rá fog erre jönni.*
-Majd ha meggyógyultál, derítsd ki miért vagytok ennyire érzékenyek rá. *Ezzel azt is közöltem vele, hogy meg tudom gyógyítani, noha nem mondtam ki szó szerint. Halványan rámosolygok, már nem az égi kancellárt látom magam előtt, hanem a beteget aki segítségre szorul, nem az elrabolt perdai vagyok, hanem Elorak gyógyítója.*




Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 13, 2019 11:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


- Kár, hogy a helyes középutakat a legnehezebb megtalálni. - Gyakran feltettem már magamban a kérdést, megéri-e egyáltalán, mert míg az ember rátalál erre az útra, túl sok mindent ad fel, hogy néha már el is felejti a célt, amiért küzd. De attól még, hogy én nem látok már messzire, lehet annak a kedves perdai lánynak igaza van, mint ahogy Roda hozzáállásában is lehet igazság. Fordított helyzetben lehet ez a beszélgetés nem így zajlana, másképp történne minden, ha a perdai gyógyító fordul hozzám beteg párja miatt. De nem így rendezték a perdai isteneik, ha léteznek egyáltalán, mert én vagyok az, aki vakon követi őt egy másik terembe meg se kérdezve, hogy hova tartunk, hogy mi szükség van rá, hogy mi vár ott rám?
- Saskiánál még nem tudtuk... Csak sokkal később... Kutatócsapatok voltak úton... és feljegyeztek állattámadást, harapást... Nem voltak súlyosak, nem törődtek vele. Még az állatot se jegyezték le... melyik lehetett... Aztán kezdődtek a járványok... mindig erősebbek lettek, mikor ilyen harapás előfordult... Valószínűleg a nyálában... lehetnek baktériumok... A baktérium szemmel nem látható apró... élőlények... Van, amelyik segít.. lebontani dolgokat az élővilágban... van, amelyik megöl. - Magyarázom neki egyre gyakrabban szakítva meg levegővételért a mondataimat, pedig azt is ki kell fejtenem, mik azok a baktériumok, amelyekről jó eséllyel nem tud semmit a perdai nő. Talán ők letudták azzal, hogy annak az állatnak a harapása rossz, de az állatnak tulajdonították az egészet és nem tudják, mennyire összetett rendszer ez. Közben leveszem a kért ruhadarabokat és örülök, hogy visszaülök a székre. Nem láttam a mozdulatot, amellyel majdnem utánam kapott, de a szavai megnevettetnek, ami köhögésbe fordul át, hogy láthatóan ellen kell állnom a kísértésnek, hogy belegörnyedjek. Nem válaszolok arra, ahogy rám szól és fura módon a tizedes jut eszembe. Biztosra veszem, hogy amúgy is kárörvendően videózná szenvedésemet, de egy ilyen beszólásra örök barátnői státuszt ajánlana fel a perdai gyógyítónak. De kivételesen próbálok jó beteg lenni és szót fogadni az orvosnak, még ha az nem is az a fajta, amilyenekhez szokva vagyok.
Próbálom a figyelmemet arra összpontosítani, amit csinál, hogy ne a fájdalommal foglalkozzak vagy azzal, hogy mennyire kevésnek érzem ebben a teremben a levegőt, vagy az előtörni készülő emlékekkel. Azt csak egy biccentéssel nyugtáztam, hogy gyorsan romlik az állapotom, ez várható volt, mármint én tudtam, hiszen felerősített fertőzést adtam be magamnak, mert nincsenek most napjaink, hogy elérjünk a megfelelő stádiumba. Habár erre a gyorsaságra még én sem számítottam. Minden erőmmel arra összpontosítok, hogy Rodát figyeljem és számoljam a másodperceket, perceket, mert én még nem tudom, hogy ez a vizsgálat-rész és nem a gyógyítás. Így mikor elveszi a kezeit a mellkasomról és a fordítóchip fordítani kezdi a szavait, azt hiszem, hogy a gyógyításról beszél, mert korábban arra kérdeztem rá, mire gondol közben. Ahogy ránézek, tekintetemben van a csalódott fájdalom, hiszen még mindig rosszul vagyok, és azt mondja, hogy náluk nem ilyen súlyos - ezt mondjuk a vérmintából én is tudtam már -, így arra a következtetésre jutok, hogy nem sikerült a gyógyítás.
- Akkor... Ön nem... tudja... meg...gyógyítani? - Már mozdulna a kezem, de nem az asztalon lévő ellenszerért, hanem hogy letépjem az arcom elől a szájmaszkot, hátha úgy több levegőhöz jutok, de erőt véve magamon visszaparancsolom a kezem a szék karfájára. Nem értem a szavait, hogy érti, hogy ha meggyógyultam? Látszik, ahogy zavartan nézek rá, de egy újabb köhögőroham ezt is megszakítja, aminek a végén még pár szót préselek ki magamból, és bár a fordító lelkesen végezve feladatát lefordítja azokat, nem valószínű, hogy ezeket Rodának szántam.
- Tehát ilyen érzés... - Egyre nehezebben szedem össze magam nemcsak fizikailag, főleg, ahogy arra Roda is bizonyára rájön, hogy nemcsak a kórral küzd a testem, hanem a belső démonaimmal is meg kell küzdenem, mindazzal az elnyomott, sötétségbe burkolózott érzéssel, amit múltkor láthatott az emlékeim nézése közben és a szeretet mellett átitatott mindent megfoghatatlanul. Az, amelyik több mint két éve mérgezi a lelkem és a tudatom és amelyik most előtörni tud, ami miatt nem is bánom a szenvedés egy másodpercét sem, sőt, valahol helyénvalónak találom, hogy ez így van jól.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 9:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*A kancellár szavaira bólintok, mennyire igaza van. Nem tudom, hogy ez saját tapasztalat, vagy csupán egy mondást idéz, de nagyon igaz. Valakinek meg kell tennie az első lépést, és az is éppolyan nehéz. Talán ez a nap lesz az, amikor perdai és égi közelebb kerül egymáshoz…A kisebb oktató szobában már a betegségről érdeklődöm, meg kell tudnom róla a lehető legtöbbet, mielőtt megvizsgálnám. Tudnom kell mit keressek és hol, hiszen nem elég megérintenem, az erőt mely bennem rejlik irányítani is kell. Nehezen megy neki a beszéd, és úgy érzem nem is tudja befejezni azt amit el akart mondani, de nekem elég annyi amennyit megtudtam ahhoz, hogy megvizsgálhassam. Nem is kell többet mondania és amikor megpróbálja, rászólok. Nem szeretném ha idő előtt elveszítené az eszméletét, a fertőzés túl gyorsan emelkedik rajta felül és nekem is több erőre lesz szükségem. Látom mennyire szenved, és nem bosszúból vagy káröröm miatt hagyom még tovább, szükségem van egy kis időre. Nem tudom mennyi idő telik el addig míg újra meg nem szólalok, de akkor már tudom mit kerestem és mit kell meggyógyítanom. Az, hogy ez mennyi időbe és energiába fog telni, csak a végén derül majd ki. *
-De igen. Meg tudlak gyógyítani Callum Jenkins. *Közel húzom hozzá a székemet és leülök mellé, hogy kezeimmel elérjem mind a mellkasát, mind a hátát. A szavai melyeket már igen nehezen ejt ki egészen elhalóak, halk a hangja, noha a fordító szerkezete nem mutat különbséget. Értem mire gondol, és emlékezve minden múltbéli pillanatára amit láthattam, tudom, hogy ezzel nem csak a megoldást keresi, hanem vezekel is. *
-Most dőlj egy kicsit előre, hogy megérinthessem a hátad. *Egyik kezemmel már a mellkasánál tartom, míg a másikat óvatosan és gyengéden a hátára simítom. Nagyon remélem, hogy egy kis ideig még tudja magát tartani. Kényelmesen helyezkedem el, két lábamat szétnyitva támaszkodom meg, mert előfordulhat, hogy a végére én magam is legyengülök és nem szeretnék lefordulni a székről. *
-Próbálj meg egyenletesen lélegezni. Nem baj ha aprók, csak egyenletes legyen. *Lehunyom szemeimet és erőt gyűjtve a bensőjére koncentrálok, arra a pontra amit az imént megtaláltam. Érzem ahogy a bennem lévő energia a karjaimba áramlik, majd onnan, már akár követhetném is fénylő útját. A sárga ragyogás intenzívebb mint valaha, két tenyerem alatt a kancellár bőrét is szinte áttetszővé változtatja, enyhe melegséget érezhet ami fokozódik de nem lesz kellemetlenül forró egy pillanatra sem. Először a belső láza hagy alább, majd a légzése lesz egyre könnyebb. Percek telnek el, mire erejének egy része visszatér. Marad még rossz közérzet, némi gyengeség és itt-ott izomfájdalom, de ezek már csak utóhatások. Ezeket nem tudom elmulasztani és nem is akarom, erőm végső határára értem. Úgy érzem magam mint aki végigment a sivatagon, szomjas vagyok és gyenge, karom erőtlenül hull a kancellár ölébe, homlokomat a vállának támasztom. Üresnek érzem magam. Utoljára akkor éreztem így, amikor a szüleimet próbáltam meggyógyítani és éjt nappallá téve harcoltam értük, míg végül teljesen ki nem merültem. *
-Meggyógyultál Callum Jenkins. *A hangom még halkabb mint eddig, alig suttogás. Tudom mennyi mindent adtam most a kancellárnak, tudom mekkora áldozat, de az én döntésem volt.*





Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 10:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Visszhangoznak bennem a szavai és tekintetét keresem, hogy bizonyosságot nyerjek róla, hogy valóban az hangzott el, amit hallani véltem, és nem csak hallucináltam. A tekintetét csak nem fogom képzelegni másmilyennek, még ha úgy is gondolom, hogy a remény és a betegség együtt gonosz tréfát tudna űzni velem. Igaz volna? Tényleg meg tud gyógyítani? Akkor az előbb nem gyógyítani próbált? Akkor van remény? Egyre nehezebb koncentrálnom, de az előredőlésre vonatkozó kérdést még hallom, még ha két-három szívdobbanásnyi idő el is telik, mire engedelmeskedem, noha én azt hiszem, rögtön mozdultam. Igazság szerint csak remélem már, hogy tényleg elhangzott a kérés, és egy pillanatig felmerül bennem, hogy ideje lassan beadni az ellenszert, mielőtt túl késő lesz - nem tudom, Roda be tudná-e adni, habár a kint ácsorgó testőröm megoldaná -, mégsem nyúlok érte, hanem utolsó józan gondolatként még benyomom a karóraszerű kütyümön az időmérést. Most már biztos nem tudnám reális tempóban számolni az eltelő másodperceket és perceket. Próbálok a légzésre figyelni, hogy egyenletes legyen, de nem tudom, hogy jól végzem-e a feladatot, mert egyre nehezebb a levegőhöz jutás is, a figyelem is, hogy az egyenletes tényleg egyenletes legyen vagy csak én gondolom annak, na meg a köhögés visszafojtása is problémás. Legalább ezek Saskiánál nem lesznek problémák, mert a hibernációból ébresztve félhibernálásnál tartom majd, az a legbiztonságosabb pont a gyógyításhoz, ezen már jóideje gondolkodtam. Nem tudom, mennyi idő telik el, lassan kezd csak tisztulni a tudatom és felfogni, hogy az a jóleső melegség, amit tudat alatt éreztem, az Roda kezeiből jön a mellkasomon és a hátamon. Látom a fénylést is, amennyire lehajtva fejem meg tudom nézni, és pontosan olyan fejet vágok, mint aki megdöbben azon, hogy személyesen láthat egy csodát. Mert az én világomban ez maga a csoda. Közben lassan felfogom, hogy nem kell elfojtanom a köhögési ingert, mert nincs is ilyen ingerem. Nem mondom, hogy körbe tudnám ugrálni a termet, hogy ennyire jól lennék, de a légzésem nyugodt, erős, tiszta, a szívverés üteme is több mint kielégítő. Nem tudom elhinni, hogy ez a valóság, nem pedig túlestem a fertőzésnél egy ponton, ahol eszméletemet vesztve már egy másik tudati síkon mozgok. De ha ebben a síkban megmenthető a feleségem, akkor ne is ébresszen már fel senki...
Mikor Roda kezei az ölembe hanyatlanak és vállamra támasztja homlokát kimerülten önkéntelenül is a kezéért nyúlok, hogy két kezem közé fogva övéit finoman megemeljem és finom csókot nyomjak rá így szájmaszkon keresztül hálám és köszönetem őszinte és néma jeléül. Nem a saját meggyógyításomat köszönöm, habár lehetne azt is, hanem Rodának pusztán a létezését köszönöm, hogy van és hogy tud segíteni és segíteni fog. Ha szerette volna, hogy bűntudatom legyen az elrablása miatt, hát akkor most van.
- Hogy segíthetek Önnek? Hozassak valamit? - Kérdezem tőle, készen rá, hogy gyengeség és némi izomfájdalom ide vagy oda, de rögtön menjek azért, amit kíván. Nem tudom, kitől fogom kérni, de megoldom majd valahogy. De egyébként nem mozdulok, ha még pihenni akar a vállamon, ha még erőt gyűjtene, hagyom. Ezernyi gondolat és belőlük fakadóan ezernyi kérdés cikázik bennem, közte az is, hogy mi mindent kell előkészítenem az Ébresztőbe, hogy ha Roda akkor is így kimerül, akkor pihenhessen, ne a kemény padlóra essen össze. És persze ott a másik égető kérdés: mi lesz a babával? Mi lesz a fiammal?
- Roda... - Szólítom meg halkan, mintha nem akarnám megtörni a csendet, vagy csak félek a választól.
- ... a feleségem betegsége miatt láttam, hogy a magzat tüdeje elváltozott, azzal képtelen lenne a légzésre. - Itt hangozna el a kérdés, hogy gyógyítható-e, ami valahogy mégis kimondatlanul van feltéve. Reményeim viaskodnak a félelmeimmel, arról nem is beszélve, hogy ha Roda meg tudja gyógyítani a magzatot, vajon nem én ítéltem-e már eleve halálra a hibernálással? Hiszen nem véletlenül nem lehet várandósakat hibernálni, nem tudjuk nemcsak a magzatvíz, de magzat testének folyadékait is pótolni. Koraszülöttként vajon lenne esélye így életben maradni? Élne-e egyáltalán egy percet is? Ha Roda még mindig a vállamnak támaszkodik, akkor lehet érzékeli azt is, hogy önkéntelenül is visszatartom a lélegzetem a választ várva, mialatt kezem lassan mozdul, hogy kinyomjam az időmérést. Kicsit többet számolt így, ne nem baj, inkább többel kalkuláljak, mint kevesebbel és abból legyen a gond.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 4:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Az eddigi szavai mind arról árulkodtak, hogy a képességem és az amit mondtam róla, még mindig hihetetlenek számára. Szeretne bízni bennem, és talán bízik is, de nem hisz. Nem ítélem el emiatt, ahogy más betegeimmel is teszem, úgy őt is próbálom lágy, megnyugtató mosolyommal bátorítani. A tekintetem melyet oly nagyon fürkész, nyílt és őszinte…mindaddig, míg felkészülve arra, hogy megszabadítsam a kórtól, le nem hunyom a pilláimat. Nem csak ő harcol a betegséggel melyet saját magára szabadított, hanem én is. Noha tudom mivel állok szemben, az égi kancellár szervezetére egészen más hatással van és sokkal súlyosabb tüneteket produkál. Tisztában voltam vele már a kezdetekkor, hogy nem lesz könnyű, mégis meglep mennyire kimerülök tőle mire úgy érzem, mindent kiirtottam belőle. Testem erőtlenül hagy el, kezem a kancellár ölébe esik és muszáj megtámaszkodnom a vállában, hogy ne forduljak le a székről. Továbbra is lehunyt pilláim adta sötétségbe vonulva próbálom visszanyerni az erőmet, tudom, hogy Callum Jenkinsnek sok kérdése lesz, de függetlenül attól, mennyire megviselt most a gyógyítás, még mindig nincsenek kétségeim. Hiszem és tudom, hogy képes vagyok az asszonyát is meggyógyítani. De csupán az érzés van bennem, a gondolatokat száműzte az erőtlenségem, s még azt sem igazán fogom fel, hogy kezemet felemelve azt az ajkához emeli. Minden sokkal később ér el hozzám, hogy megcsókolja a kezem, hogy az a maszk ami az ajkai előtt van a bőrömhöz ér, és a szavai melyek segítségnyújtásról szólnak. Lassan, fáradtan ingatom a fejem, továbbra is a vállának dőlve és kezem nem húzva ki az övéből. Csak pihenni szeretnék, egy kicsit mozdulatlanul ülni és lélegezni.*
-Nem tudsz segíteni. Köszönöm. Mindjárt jobb lesz. *A mindjárt elég tág fogalom, hosszú percek is eltelhetnek mozdulatlanul, gondolkodni sem vagyok most képes, mégis muszáj. A kancellár kérdései…melyeket nem tesz fel csak hagyja kettőnk között lebegni, válaszokra várnak. Csupán a nevem hallatán rezzenek meg és később hosszan sóhajtok fel, s először nem is a gyermek állapotára vonatkozóan válaszolok.*
-Az asszonyod…betegebb mint te voltál? Mit jelent nálatok, hogy elváltozott? Hogyan…miért lenne képtelen lélegezni? *ezt még nem értem, de tudnom kell, hogy az asszonya mennyivel betegebb, hogy tudjam azt is, az ő gyógyításánál mire számíthatok. Szavaim után mozdulok meg, emelem fel a fejem, melyet súlyosabbnak érzek egy sziklánál is, és húzom el a kezem tőle, lassan és óvatosan, hogy ne vegye sértésnek, menekülésnek, majd nézek fel rá. Bármit is mondok, az őszinte lesz, nem szépítek majd semmit, ezt tudnia kell. *






Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 8:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Erőtlen mosoly jelenik meg az ajkaimon, habár Roda ezt nem láthatja, mert pont a vállamra hajtott homloka és a fejingatása váltja ki ezt belőlem. Aranyos. Eddigiek alapján el nem bírtam képzelni, hogy valaha is ezt fogom róla gondolni, de rám cáfolt, mint már oly sok mindenben. Súlyos leckéket kapok tőle, minden alkalommal többet is. Most csak az egyik az, hogy kezdjek megtanulni hinni a csodában, ha már láttam a saját szememmel is. Ellenőriznem kellene az értékeket, hogy mennyi maradt a szervezetemben a kórból, de nem mozdulok egyelőre, ha már egyebet nem tehetek érte, mint hogy támasza lettem. Jobb lett volna valami feladat, mert az lefoglalt volna és tudott volna Roda pihenni, így viszont csak agyam járhat és a kérdések csak úgy követik egymást. Sikerül újra megélni a pillanatot, mikor a saját szavamba is bele tudnék vágni, és azt se tudom, hova kapjak. De ezúttal nem annyira a pánik jellemzi az érzelmeimet és elmémet, mint mikor eldöntöttem, hogy hibernálom Saskiát, mert most van remény, olyan remény, mint még soha ezelőtt. De persze van félelem is, mert nemcsak Saskiáért aggódok, nemcsak ő a családom, hanem az a kis élet is, akit a szíve alatt hord. Kérdezhetném később is, adhatnék még néhány percet Rodának, hiszen pár percen már nem múlik semmi. Ezt fel is fogom racionálisan, gyakorlatiasan, de közel két és fél év kétségei nem hagynak nyugodni, így elkezdem felvezetni a témát. Egyébként is jó tudnia a gyógyítónak erről, ne ott szembesüljön a problémával. Most még fel tudunk rá készülni, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk és megbeszéljük, mert ugye van megoldás? Visszatartottam a lélegzetem, de hiába, a megerősítő igen vagy a lesújtó nem helyett kérdéseket kapok, így levegőt véve össze kell szednem magam a válaszhoz.
- Betegebb. Elvesztette az eszméletét. Ekkor küldtem mély álomba, ami szerencse most. Később tudtuk meg, hogy ezt a kóma állapota követi, majd a légzés egyre jobban leáll és nincs visszaút. - Válaszolok neki hosszabban, hogy jobban is értse és most inkább én beszélek többet, hogy addig is tudjon pihenni. Hagyom, hogy a kezeim között lazán tartott kezeit kihúzza és eltávolodjon, nem veszem sértésnek és csak most gondolkodok el rajta, hogy vajon az előbbi kézcsók náluk mit jelenthet? Jelent-e bármit is? Van egyáltalán ilyen gesztus a perdaiaknál is egymás között? De aztán inkább visszatérek a gyógyításhoz, mert ha akaratlanul is sértő vagy tolakodó voltam is, most jobban érdekel ennél az, hogy mi lesz a babával?
- De talán elegendő, ha addig gyógyítja meg, mint mikor én elkezdtem köhögni. Onnan már a mi ellenszerünknek is hatnia kell és akkor talán kevésbé fárad el, lenne elég ereje a fiamra is. - Inkább fennhangon gondolkodás ez, amivel nem megbántani akarom, de látom, hogy mennyire kifárasztotta a főpróba is, és felveti ez a kérdést, hogy lenne ereje másik gyógyításhoz is? Nem tudom, hogyan működik ez Rodánál, mennyire gyorsan piheni ki. Percek, órák, napok? Felfogni is nehéz ezt egy tudósnak, nemhogy az energiaszükségletet kitalálni. És ott van még a többi kérdés is, amit nem egyszerű úgy elmagyarázni, hogy ne az orvosi szakszavainkat használjam, mert érzésem szerint a fordítóchip alapszókészletében ezek nincsenek meg és ráadásul Roda nem látja úgy a babákat a nők hasában, mint mi a szerkezeteinkkel. Vagy fogalmam sincs, hogyan látja igazából, ha megérinti egy várandós nő hasát. Előveszem a pda-mat és gyors keresgéléssel segítségül hívok pár képet, miközben magyarázni kezdek, remélhetőleg érthetően.
- Elváltozott... Nos... egy darabig jól fejlődik minden, és ha minden úgy maradna, ha minden úgy fejlődne tovább, akkor egy egészséges gyermek születne a végén a negyvenedik hét környékén. Van, amikor számunkra ismeretlen okokból vagy az anya betegsége, környezeti hatások miatt a fejlődésben zavar keletkezik, visszamarad egy-két szerv. Ha most megszületne a gyerek, akkor nem lenne elég erős a tüdeje az önálló légzéshez, és nem is tudnánk meggyógyítani, hogy tudjon lélegezni, hogy rendesen kifejlődjön a tüdő. Meghalna. Vagy halva születne. - Mutatok közben egy ultrahang képet a magzatról, pár héttel korábbi mint a hibernálás előtt, azon jól látható - emberi orvosi szemnek legalábbis mindenképpen jól látható -, hogy minden rendben van. Nem nagy baba, de egészséges. Majd mutatok egyet a hibernálás előttről és mellé teszek egy képet, amin az látszik, hogy hogyan kellene kinéznie ebben a magzati korban. Kisebb is magzat, mint kellene, de az még határesettel elfogadható is lenne, de a mellkasnál jól látható az elváltozás. Kérdőn nézek fel Rodára, hogy mennyire érthető, amit magyaráztam, mennyire érthetőek a képek? És persze, hogy van-e megoldás?
- Önöknél szavai alapján ez a betegség enyhébb lefolyású. Mi történik Önöknél, ha várandós nő lesz beteg? Vagy az ilyen babákkal mi történik? - Tekintetemben látni a reményt, a bizalmat, hogy biztos tud Roda csodát tenni, ki más, ha nem a Dann tanítványa? De azt is látni, hogy az igazat akarom hallani, még ha félek is tőle.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 4:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Mióta az égiek letelepedtek a földjeinken, egyetlen olyan gondolatom sem volt, hogy valaha ennyire közel kerülök egyhez is, hogy segítek rajta és a támaszom lehet. Kimerültségem okán most sem ez foglalkoztat, csupán erőt gyűjtök és megpróbálok figyelni a kancellár szavaira. Válaszokat akar, ami érthető is, hiszen hosszú ideje húzza vállait a titok, asszonya betegsége, a kétségek és az álmatlan éjszakák utáni kimerültség. Egy részét megértem, én is aggódtam a szüleimért, fájt látnom ahogy elfogynak, ahogy az élet lassan de biztosan elillan belőlük. Nekem nem volt reményem, csak a küzdelem és a kudarc jutott, de átérzem a türelmetlenségét és tudom, hogy hasonló helyzetben, én sem tudnék várni perceket sem, noha ez a kis idő elenyésző ahhoz képest, amit eddig várt. Ám nem szeretnék elhamarkodott választ adni, hogy később, más információ birtokában megmásítsam azt, ezért igen vagy nem helyett kérdéseket teszek fel neki, hogy biztos lehessek a dolgomban. Az elmém lassan ébred fel, magamban újra el kell ismételnem a fordító szerkezet által közölt információkat…és talán ő nem veszi észre, de a fordításban van egy nagyon rövid szünet a kóma szónál, ami egyszerűen kimarad a fordításból. Az állapotra van kifejezés a nyelvünkben, de a kettőt nem sikerült szinkronba hozni, talán a „hosszú álmot” az alváshoz kapcsolta a szerkezet. Ennek ellenére van fogalmam arról, hogy miről beszél, a leálló légzés és a „nincs visszaút” elég egyértelmű, tehát az asszonyát az utolsó pillanatban küldte jeges álomba, és kevés időm lesz arra, hogy meggyógyítsam de több erőt kell belefektetnem. Mégsem ez a számára fontosabb kérdés, hanem a gyermek élete. *
-Ha a fiad is a kórtól lett beteg, lesz erőm rá is, de ha más baja van, akkor nem biztos. *Még nem tudom, hogy a gyermek mennyire beteg, nem tudom mit jelent az elváltozás, de azt igen, hogy nem fog tudni levegőt venni. Anya és gyermeke össze vannak kötve, Isteneink ajándékozta erőm rá is hatással lenne, de ha az égiekre ilyen súlyos hatással van egy nálunk épp csak pár napig kellemetlennek ható betegség, akkor egy aprócska élet, mely még ki sem fejlődött…halálra van ítélve. Épp ezért figyelek feszülten a magyarázatára, majd azokra a képekre, melyeket egy másik szerkezeten mutat nekem. Az első pillanatok azzal telnek el, hogy döbbenten figyelem a csodát, mert nekem az a csoda, hogy egy pici tárgyon mutat a test belsejéből képeket. *
-Ezeket hogyan készítetted? Hogyan tudsz belelátni a testbe? *Számomra ez az ami elképzelhetetlen és a szavába is vágok a kérdésemmel, a képek ugyan nem mondanak semmit, mert én magam nem látok bele a testbe gyógyítás közben, és elmagyarázni sem tudom mi az amit…érzek. Azt viszont már tudom, hogy a válaszommal fájdalmat okozok, a remény egy részét elveszem tőle, de nem fogok hazudni.*
-Ez a kór nálunk csak néhány napos, nincs is rám szükség ahhoz, hogy bárki kigyógyuljon belőle. Van egy gyógyfőzet amit meghűlés ellen iszunk, azt használjuk. Tudomásom szerint a babákkal nem történik semmi. Nem betegednek meg. *Azt nem mondom, hogy még egy baba sem született halva, mert nem lenne igaz, az is lehet, hogy talán emiatt a betegség miatt, de soha nem hoztuk összefüggésbe a kettőt, mert nem minden ezzel a kórral megküzdött asszony gyermeke született halva, vagy távozott közülünk nem sokkal a születése után. Felnézek rá, a szemeiben látom a reményt és a félelmet, a bizalmat és a hitet. Ő a második égi akivel beszélgetek, aki közel került hozzám azóta, hogy ide jöttek, nem tudok hát biztosat állítani, de úgy érzem ő az egyetlen akinek a szemeiben ott van a bizalom a népem iránt és a hit. Most én fogom meg a kezeit, ujjaimat rákulcsolom az övéire, ahogy egy fészek öleli óvón magába a fiókákat. Nehéz kimondanom azt amivel elveszem tőle a remény utolsó szikráit, nehezen formálom gondolataimból a szavakat. Szomorú vagyok és mélyen átérzem a fájdalmát, ami most még csak pislákol, de hamarosan emésztő lángokká lobban.*
-Tudom, hogy számodra a képességem maga a csoda. Varázslat. De nem mindenható. Kiirtom a betegséget, elállítom a vérzést, érintésem nyomán eltűnnek a forradások, de ahogy leszakadt ujjat nem tudok újranöveszteni, úgy egy károsodott testrészt sem tudok meggyógyítani. Átérzem a fájdalmadat Callum Jenkins, de a fiadat nem tudom megmenteni. *Bár lenne még kérdésem, egyelőre hagyom, hogy megeméssze a hallottakat, hogy kiadja magából a fájdalmát, a csalódást és a keserűséget. Nem tudom mire számítsak, a kancellár a raktárban mindvégig hűvös maradt, most is igyekezett tartani magát, de éreztem mennyire izgatott. Egy ekkora csapást nem tudom hogyan fogad, de itt leszek vele és nem hagyom elmenni addig, míg meg nem nyugszik.*







Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 18, 2019 9:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Amikor azt mondja, hogy ha a Brevius a vétkes a fiam állapotát illetően, akkor meg tudja gyógyítani, a nem létező és egyébként is kőből lévő szívem akkorát dobban remélve, hogy azt majdhogynem hallani is lehetne. Persze ott az a nem biztos, ha más a baja, ott a hibernálás is, hogy azzal lehet elúsztak az esélyeim egyébként is, mert lehet ekkora csodára még Roda sem képes. De tudnom kell és el is kezdem mutogatni neki azokat a háromdimenziós ultrahangképeket, amelyek készültek róla.
- Majd elmondom. - Reagálok csak ennyit gyorsan a képek készítésének módjára, elmesélek én mindent az orvoslási módszereinkről fáradhatatlan tanár módjára, de előbb a fiamról, az örökösömről beszéljünk. Bár én is tudom, hogy sosem örökölne. Figyelem Roda válaszát, hogy náluk milyen ez a kór, és őrület, hogy nekik csak megfázás. Talán erősebb a tüdejük, vagy másabb a kopoltyú miatt, meg persze pont én, a genetikus tudom a legjobban, hogy dacára minden külső hasonlóságunknak, a DNS-ben elegendő pár apró kis változás, hogy teljesen eltérőek legyünk és másképp reagáljunk dolgokra. Az meg, hogy a babáknál nem okoz gondot, felveti a kérdést, hogy lehet nem is a Brevius okozta ezt nálunk? Lehet anélkül is így alakult volna? Olyan kérdés ez, amivel foglalkoznom kell majd, de nem most, majd csak azután, ha Roda mindkettejüket meggyógyította, mert annyira él bennem a remény, hogy szentül hiszek most benne, hogy képes rá. Mégis, ahogy megfogja a kezemet, már ez az egyetlen gesztus elegendő válasz, megszólalnia sem kellene, mint ahogy az én reakcióm is elegendőek szavak helyett is: nem megsérteni akarom, de komor arccal húzom el a kezeimet az övéiből és nemlegesen, tagadóan megrázom a fejemet kicsit. Végighallgatom a szavait és ugyan tudom, hogy a kérdéseimre mit fog felelni, valahol érthető, hogy nem tudom lezárni ezt egy "oké, ez van" válasszal, hanem az utolsó szalmaszálba is próbálok belekapaszkodni. Küzdelem nélkül nem adom fel, nem, amíg biztos, hogy tényleg nincs semmi lehetőségem.
- És más sem tudná? - Kérdezek rá először erre, mert világ életemben figyeltem arra, mások milyen szavakat használnak. Nem tudom, hogy a fordítóchip mennyire érzékletes ebben, de Roda azt mondta, ő nem tudja megmenteni, de hátha másvalaki igen, több gyógyító vagy másfajta gyógyítóképességgel rendelkező. Van egyáltalán ilyen náluk? Komorságom mögött látható a fájdalom, de uralom, mert még az agyam jár mindenfelé, mi lehet olyan, ami segíthet, de elsőre talán nem gondolt rá a perdai gyógyító?
- Vagy nincs valami legendás akármijük, valami, ami csak mondának tűnik, de talán létezhet, hogy a föld alól is előkerítsem? Vagy valami szent hely... Nem segíthet például ez? - Keresem ki közben a videót, nem azt találva most hirtelen meg, amelyiken a kezemmel végeztem el a próbát a falnál, hanem a Naphajú látható a barlangban sérülten, fáradtan és pulzálnak körülötte a kék kövek, ahogy hátával érintkezve velük nekidőlt. Ötletem nincs még, hogyan lehetne ezt felvinni a Dominiumra, de ha használ, kitalálom a módját, ha addig élek is. És ha már itt tartunk, akkor az utolsó eshetőség, ami még eszembe jut az a kamerafelvétel, amelynek előkeresésével nem fáradok most, mert biztonsági okokból megtekintés után letöröltem, főleg, mióta a tizedes szeret az adataim között kutatni. De a kamerán látottakat Kátya is megerősítette, a páncélba bújt nő, aki segített nekik. Legalábbis egy kicsit. Uralom a fájdalmamat, de azért az érezhető minden egyes ötlet felvetésénél - főleg ha sorra nemleges válaszokat kapok -, hogy egyre lendületesebben beszélek, mint a fuldokló, aki a segítő kéz után kapna, csak nem leli. És tudja, hogy nem kerülheti el, hogy a hullámok végleg összecsapjanak felette.
- Mikor mentek ki a Városból, a vörös hajú perdai nő átvette Öntől a sérülését. Én átvállalom, csak mondja, hogy ezt lehet... - Bökök ujjammal a pda-ra, amin még látni a magzatról készült ultrahang képet. Az én egészségem, életem az övéért. Lassan fújom ki a levegőt és már nem lendületesen beszélve, hanem halkan szólalok meg.
- Csak van valami megoldás... Kérem! - Magamban nem is Rodával "egyezkedem", hanem az istenekkel, ha vannak, akármifélék is, földiek vagy perdaiak, de miért is segítenének egy olyan emberen, mint amilyen én vagyok?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 19, 2019 10:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Fáj látnom a reményét, melyet a lelkesedés követ, érzem az izgatottságát ahogy sorra mutatja a számomra nem sokat jelentő képeket, és érzem a türelmetlenségét is, mely a hosszú ideig tartó küzdelem és várakozás után érthető. Veszek egy nagy levegőt, de inkább nem szólalok meg, nem szakítom még egyszer félbe, hagyom hadd mondja végig…bár talán jobb lett volna ha nem teszem, ha nem engedem, hogy tovább reméljen. Nem tudom mi lett volna jó, csak azt tudom, hogy helyesen cselekedtem. Nem álltattam hiú reménnyel, nem hazudtam neki…A csapás letörli arcáról mindazt amit első szavaim festettek oda, a vonásai megkeményednek, a kezét szinte kirántja az enyémből, s bár valahol a tudata legmélyén ő is tudja a választ, még mindig küzd, még mindig megoldást keres. Az első kérdésre a fejemet rázom, ennél többet nem tudok mondani és felesleges is lenne. Jobb ha magától veszi sorra a lehetőségeket és veti is el azokat. Újabb képek kerülnek elő, melyek mozognak abban a dobozban amit a kezében tart, amitől megoldást remél, vagy válaszokat. Nagyon nehéz visszagyűrni magamban a feltörni kívánó csodálkozást és kérdéseket, melyeket a mozgó képek váltanak ki belőlem, de felismerem a kék falat amit mutat…és újból nemet kell mondanom neki. A szívem fáj, hogy nem tehetek érte…a fiáért semmit.*
-A kék fal nem segít. Nem gyógyít. Nem ad életet. *Szinte már suttogom az újabb és újabb ítéletet, torkomban gombócot érzek növekedni, szemeimet szúrják a gyűlő könnyek. Remegve sóhajtok, félek attól, hogy még sok megoldására kell nemet mondanom mielőtt elfogadja a megváltozhatatlant, de ő egyre jobban belelovallja magát. Meredten nézem őt, a szívem fájdalmasan dobog csontketrecében,saját ujjaimat tördelem látva a gyötrődését. Mindez olyan hatással van rám, hogy meg sem tudok lepődni azon amit arról az estéről mond, amikor kiszabadultunk a városukból a húgommal és Rhywennel együtt. Nem hibáztatom, hogy nem érti a képességeink lényegét, próbálom elmagyarázni, de már számomra is kínzó, hogy megint nemet kell mondanom. Én tudom, hogy nincs lehetőség megmenteni a fiát.*
-Nem lehet. Te nem tudod átvenni azt a sérülést, csak perdai, népem gyermeke, kinek mártír áldozatát ajándékozták az Isteneink. Csak ő, és őt sem tudnám kigyógyítani abból a kórból. *Mikor elveszti minden reményét, elveszti a lendületét is, már csak egyetlen reményvesztett könyörgés hagyja el ajakait és nekem könnyek a szemeimet. Érzem ahogy a forró cseppek lassan legurulnak az arcomon, de nem törlöm le őket. *
-Sajnálom Callum Jenkins, nincs megoldás. Asszonyodat meg tudom gyógyítani, de a fiad betegsége meghaladja a képességeimet.






Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oktatóterek Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (35 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
801

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oktatóterek Tumblr15


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 20, 2019 1:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda és Jenkins

"Kérlek"


Nem vagyok képes harc nélkül feladni, még ha ez a harc részemről nem lehet egyéb, mint újabb és újabb lehetőségek felvetése, hátha van közte olyan, amelyikre nyilván nem szándékosan, de nem gondolt a perdai gyógyító. Hátha van más gyógyító vagy egy nála erősebb, vagy ha többen próbálnák egyszerre, de ez minden képességüket meghaladja, még ha össze is fognának. De nem adom fel, felvetem a mondabeli tárgyak, helyek ötletét is, de miért is lenne nekik ilyen, ha csaknem mindenhatóak a képességeik által, a csodás gyógyulásokat nem valami forrásvíz vagy az istennőjük által elhagyott csecsebecse okozza, hanem a Rodához hasonló gyógyítók. De ekkora csoda náluk sincsen. Előkeresem a kék falról készült videót is, hátha mégiscsak vannak istenek vagy sors, vagy nevezzük bárminek, ami okkal vezérelt engem oda, okkal csúsztam le én is a viharban a földcsuszamlással és leltem rá a barlangra. De ha volt is oka, az csak annyi volt, hogy akkor ott túléljük Jasmine-nal, hogy barátok legyünk, tényleg barátok. Kérdeznék a kék falról más esetben, egyszer lehet el is jön ennek az ideje, mert láttam, hogy Rodának nem volt idegen a látvány a videófelvételen, de ennek nem most van ideje, még küzdök a fiam életéért, utolsó erőmig hajlandó lennék rá, innen is jön az ötlet, hogy felhozzam azt, amit láttam a Városból való kijutásukkor. Figyelmen kívül hagyom, hogy Rodának gyűlnek a szemeibe a könnyek, hogy kezeit tördeli, amelyek előre jelzik, hogy mennyire reménytelen a harcom. A mártír képesség se segít, mint megtudom, és bár látni egy pillanatra a tekintetemben, hogy elgondolkodom, hogy vajon lehetne-e találni olyan bolond vagy önzetlen perdait, aki ezt bevállalná, nem teszem fel ezt a kérdést már, mert éppolyan értelmetlen lenne, mint megkérdezni, szert tudnék-e valahogy én tenni erre a képességre? Genetikusként pontosan tudom, mennyire nevetséges ötlet, még ha egy pillanatra át is futott az agyamban egy sor kísérlet, számítás, eshetőség, hogy mit lehetne az emberi DNS-ben módosítani, de ha tőlem kérdezné ezt valaki, én is csak nemleges választ adhatnék. Tudományunk és technológiánk igen fejlett, de ennyire fejlett lehet soha nem is lesz. Ám ha saját életem árán se tudom a gyermeket megmenteni, akkor már csak egy utolsó kérdés maradt, talán nem is Rodának címezve, hogy tényleg nincs semmi, amit tehetünk? Semmi, de semmi? Felpillantok rá, ahogy válaszol nekem, látom, hogy a könnyek, melyeknek az én szemeimbe kellett volna gyűlniük és most útjukra indulniuk, azok az ő szemeiben jelentek meg és az ő arcán találták meg útjukat. De az én zöldeskék szemeimben csak a mély fájdalom ül, a csalódás a világban és magamban, hogy elveszítem ezt a harcot. Eleve vesztes csata volt ez, én is tudtam jól.
- Értem. Megértettem. - Csak ennyit mondok, kicsit rekedtebben és halkan, miközben már lendületesen állok is fel a székről felkapva a szék támlájáról az ingemet és Rodának hátat fordítva elkezdem felvenni azt, begombolni és betűrni a nadrágba az alját.
- Az ember belsőjéről a képeket hangok segítségével készítjük. Minden hang olyan, mint a hullám a vízen, csak nem látjuk ezeket a hullámokat. Mikor a vízben nekiütközik egy hang mondjuk egy kőnek vagy egy fadarabnak, akkor visszaindul. Megfelelő hanggal ezeket a visszaütközéseket mérhetjük le, mikor és hol történtek, amelyeket egy szerkezet jelöl és a jelölésekből rajzolódik ki a kép. - Már-már félelmetes, ahogy hirtelen váltással halkan, de hihetetlenül nyugodtan és hűvösen kezdem el neki magyarázni korábbi kérdésére a választ, miként készítjük az ultrahang képeket, úgy váltva témát ezzel, ahogy kisugárzásom is változott. Mintha csak az ing lenne a hibás, mert az embert nem látni immár, csak a kancellárt, rendíthetetlen kősziklaként, elfojtva mindent, ami még emberivé teszi. Fájdalmat, gyászt, haragot, bűntudatot. És ezekkel együtt a hálát is, amit a gyógyítás, a segítség és az együttérzése miatt érzek.
- Úgy vélem, ismer már minden körülményt, ami a gyógyításhoz kell. Az ébresztést a mély alvásból meg tudom állítani egy bizonyos ponton, ha szükséges egy órára is. A betegség továbbterjedése a testben ekkor a legminimálisabb. Ha van kérdése, persze, kérdezzen csak. De ha nincs, akkor én kérdezem, hogy mivel fogok tartozni? - Fordulok vissza Roda felé rezzenéstelen arccal, hideg kék szemekkel nézve fel rá az ing ujjainak gombjával bíbelődve, mintha tényleg csak egy egyszerű üzletről lenne szó.
- Valamint van-e valami feltétel, kívánság, az útra vonatkozóan? Szeretne-e perdai kíséretet például?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Oktatóterek AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
163

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Oktatóterek IpUrJ4h


Oktatóterek Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 21, 2019 7:10 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kancellár és gyógyító


Jenkins & Roda





*Hosszas fájdalmas vívódás után jut el a még fájdalmasabb beismerésig, mely az én lelkemet is megérinti. Bár nekem nincs gyermekem, átérzem a fájdalmát, a veszteséget a még meg nem született gyermek iránt, a végsőkig való küzdelmet, hogy találjon bármilyen módot a megmentésére. Oly sokat változott az első találkozásunk óta, olyan rejtett érzelmeket tárt fel előttem, melyeket nem tulajdonítottam neki. Nem tudhatom, de nem is remélem, hogy minden égi ilyen mint ő. Szinte kézzel fogható az a mély és tömény feladás, mely a lelkét eluralja, mégis képes egyik pillanatról a másikra újra változni. Azzal, hogy feláll és visszaveszi az ingét, mintha egy újabb személyiséget öltene magára, már nem látom az asszonyát és fiát szerető égit, már a hűvös kancellár és gyógyító szól hozzám, csupán a hangjában marad még nyoma a korábbi fájdalomnak. Ez a tagadás, önmaga előtt is tagadja a tényt, mely sötét felhőt húz jövője elé. Majd ebből is kikecmereg valahogy, hiszem és remélem, hogy asszonya vigasztalása segít majd neki átjutni ezen a ponton, hiszen ott van még az anya, aki felébredve szembesül majd gyermeke halálával, s Callum Jenkinsnek ott kell állnia mellette. A magyarázata már meglehetősen összeszedett, tárgyilagos…a tudománya biztos pont, amibe kapaszkodhat, ami nem fog félresiklani, aminek minden részletét ismeri, eltereli a figyelmét és a fájdalmát. Próbálom megérteni azt amit mond, bár elég nehéz…hogyan lehet a hangokat képpé tenni, hiszen a hang láthatatlan. Több kellene ahhoz, hogy megértsem, de nem akarok most kérdezni tőle. Talán majd azután, hogy újra visszakapta asszonyát és túljutottak a gyászon, fájdalmuk csitult és már elviselhetőek am mindennapok. Bólintok, mint aki tökéletesen elégedett a magyarázattal, s közben kézfejemmel törlöm le arcomon vékony fényes csíkokat rajzoló könnyeimet, s állok fel, vele szemben. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy égi miatt ejtek könnyeket, szeretném megvigasztalni, de a belső démonaival neki kell megküzdenie s talán büszkesége sem engedné. Én nem vagyok Callum Jenkins, nem vagyok égi, nekem tovább tart visszavennem a távolságtartó énemet, még őt figyelem részvéttel mikor a tartozásról szóló szavai eljutnak hozzám. Veszek egy nagy levegőt s gondolatban megrázom magam. Az én tekintetem még mindig részvétteljes, a hangom ugyanolyan lágy és halk, mint korábban, fejemet könnyedén ingatom meg, magam sem tudom mit mondjak.*
-Dana Rhe minden bizonnyal megkívánja majd a kíséretet…és úgy gondolom, hogy…egy barátom oda van értetek égiekért, szívesen vendégül látna valakit közületek míg én…*Képtelen vagyok kimondani a megváltozhatatlant, azt, hogy míg én odafent leszek, az égen, egy óriási dobozban. Már a repülés gondolatától is rosszul vagyok.* …Válaszd ki te a vendégünket. Nekem nincs kérdésem és nincs szükségem semmire. Most nincs. Talán egyszer szükségem lesz segítségre, akkor majd segíteni fogsz Callum Jenkins….Most menj, szükséged van a magányra, hogy kiadd magadból a lelkedben dúló háborút. Imádkozni fogok érted, Shiennelt kérem majd, hogy bocsásson békét és nyugalmat vérző lelkedre. *Ha Eowennek igaza van, és valóban az Isteneink engedték ide az égieket, hogy minket próbák elé állítsanak….akkor én most kiálltam a próbát és Shiennel minden bizonnyal megnyugvást hoz Callum Jenkins lelkére. Az ajtóhoz lépek és kinyitva azt, kilépek a kis teremből, hogy tekintetem máris a kancellár kísérőjét keresse, aki minden bizonnyal a közelben lesz, hiszen nem hagyhatja magára az égit míg Elorak város falain belül van. Amint megjelenik, mert gondolom figyelte mikor végzünk és ha szükségem lett volna a segítségére, rögtön ott termett volna, magamhoz intem. *
-Kísérd el Callum Jenkins kancellárt a kapuig kérlek. *Majd a kancellárhoz fordulva aki vélhetően követett eddig, könnyedén fejet hajtok előtte. *
-Shaz`or adjon erőt és kísérjen utadon. Felkészülök az útra, amikor a sötétség után újra a fény veszi át a hatalmat, értem jöhetsz. *Azzal elfordulok tőle, nem kevesebb részvéttel mint eddig, és magára hagyom a kísérővel, aki szavaimnak megfelelően visszakíséri őt a város kapujához, mindvégig csendesen de tisztelettel bánva vele. *

//Köszönöm a játékot, nagyon szerettem, érdekes volt  és izgalmas. szivecske Rajong Örülök, hogy megismertem Jenkins egy másik oldalát is. Raven imádásvan //





Perda – Oktatóterek ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Oktatóterek Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Oktatóterek
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa-
Ugrás: